Szakács Árpád –

Kinek a kulturális diktatúrája?

Balliberális, nemzetellenes túlsúly

a magyar kultúrában

1
 TARTALOM

KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? I. RÉSZ ............................... 3

KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? II. RÉSZ ............................. 7

KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? III. RÉSZ .......................... 13

KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? IV. RÉSZ .......................... 18

KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? V. RÉSZ ........................... 23

KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? VI. RÉSZ .......................... 28

FORRÁS ..................................................................................................... 32

Szerkesztői megjegyzés:

Ebben a kiskönyvben változtatás nélkül egy egységes, kinyomtatható,

illetve e-könyvként is olvasható formátumban gyűjtöttük össze Szakács
Árpád Magyar Időkben megjelent írásait, melyeknek hivatalos oldala:
https://magyaridok.hu/belfold/kinek-a-kulturalis-diktaturaja-szakacs-arpad-
cikksorozata-3287285/

Egyedül a dokumentum alcíme az, amit mi írtunk bele, illetve az ekönyv

változatok (.epub és .mobi) miatt egy borítót készítettünk, melynek forrása
az EchoTV „Napi aktuális” című műsorának „Kinek a kulturális
diktatúrája? - Szakács Árpád” című, 2018. aug. 3-i epizódja
(https://www.youtube.com/watch?v=av_jqFiYiGI ).

2
 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? I. RÉSZ

Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minősül-e, ha a balliberális írók,

művészek pénzt fogadnak el „a kultúrát is diktatórikusan” vezető Fidesz-
kormányzat intézményeitől? Ezen a kérdésen vitatkozik hónapok óta a
balliberális holdudvar. A Fidesz uralmának egyszer vége lesz, és „számon
kell tartani, kik és miként segítették a katamarán külső támasztékaként
siklani a pusztító és pokoli hajót” – vizionálja a Népszavában Vágvölgyi B.
András, aki kollaboránsoknak, a vazallus csicskájának nevezi azokat a
balliberális művészeket, akik bármilyen együttműködést is tanúsítanak a
konzervatív kormányzat intézményeivel. A listázó Vágvölgyinél is Stohl
András lépése verte ki a biztosítékot, aki busás összegért műsort vállalt az
Andy Vajna által tulajdonolt TV2-nél.

Közhely lenne, ha akár röviden is bemutatnánk a balliberális hangadók

2010 óta tartó kulturális hadjáratát. A Fidesz kormányra kerülése óta
küzdenek minden ellen, ami nem baloldali és nem liberális. Jelentékeny és
jelentéktelen személyek tömegének rikoltozása tölti meg az étert, amivel az
elnyomásukra, elhallgattatásukra hívják fel a figyelmet. Szerintük a Fidesz
diktatúrája nem tűri a másként gondolkodókat, megpróbálja őket féken
tartani, mert a „hatalom fél a szabad szellemtől”, amit ugye csakis ők
képviselhetnek.

Vajon van-e kulturális diktatúra, és ha igen, akkor az hogyan és miben

nyilvánul meg? Vajon igaza van-e a balliberális holdudvarnak? Jelen
esetben miért ne lehetne igaza? Mert ebben a vitában rátapintottak a
lényegre: el kell ismernünk, hogy nagyon sok igazság van abban, amit
írnak, mondanak. Lássuk be, a Fidesz-kormány alatt tombol a kulturális
diktatúra, a más véleményének kiszorítása, a más értékeket valló emberek
háttérbe szorítása megtörténik nap mint nap. Csak nem úgy, ahogy azt ők
híresztelik!

Nézzük meg a legfontosabb területeteket, ahol tökélyre vitték a kulturális

diktatúrát. A filmes világ, a filmipar hetvenéves balliberális dominanciája
unásig ismert közhely, kár is szót vesztegetni rá. Havonta ömlenek a
milliárdok, a balliberális holdudvar több ezer hangadóját tartják el ebből a
költségvetésből. A magyar nemzeti múlt, a magyar nemzeti büszkeség
témakörébe tartozó alkotások tabunak számítanak, a balliberális hegemónia
továbbélteti a kádári kommunista folyamatot, ma is a nemzeti múlttól, a

3
„magyarkodástól” való zsigeri viszolygás, a lenézés és gyakran a
leplezetlen gyűlölet nyilvánul meg a filmiparban, ahol mindig mindenre
volt pénz, csak magyar témákra nem. Ezért nem készültek látványos,
népszerű történelmi filmek nagyobb számban, és ezért nem készülnek most
sem.

A színházi világban meglévő balliberális dominanciáról is felesleges

hosszabban értekezni. A könyvkiadás és a könyvterjesztés terén ugyanez a
helyzet. A legnagyobb kiadók és terjesztők plakátokon hirdetik magukról,
hogy csak és kizárólagosan a balliberális világhoz tartoznak. Dragomán
György, Bartos Erika, Török Gábor, Szabó T. Anna, Nyáry Krisztián,
Lakatos Levente, Tóth Krisztina – ők a plakátokon a Líra & Lant
karácsonyi sztárjai. A Librinél, a Bookline oldalán a fekete öves libsi
Lovasi András és Hajós András a visszatérő reklámarc. Ezek a kiadói
hálózatok természetesen csak és kizárólagosan a saját holdudvaruk
termékeit, személyeit adják ki, reklámozzák. Ezek kerülnek be a
könyvtárhálózatokba, aminek legnagyobb egysége Szabó Ervinről, egy
szélsőbaloldali aktivistáról van elnevezve a mai napig.

A Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi részlegeit a

balliberális ideológia tartja megszállva. Több mint hetven éve ugyanazt a
rendszert működtetik, mint amiért küzdöttek a kommunista diktatúrában. A
rendszerváltozáskor ugyanis autonómiát kaptak a diktatúra kegyeltjei által
feltöltött tudományos műhelyek, amelyek mindmáig meghatározhatják,
hogy kik gazdagíthatják soraikat, és természetesen befolyásoló tényezők a
magyar történelem, irodalom és filozófia terén.

Állami intézmények egész sora finanszírozza a balliberális holdudvar

könyveinek a megírását, kiadását, sőt a „Fidesz-diktatúra” alatt Krausz
Tamás Lenin-monográfiájának angol fordítására is jutott az adófizetők
pénzéből, ami egyszerűen elképesztő.

A magyar állam évente sok milliárdot költ hazánk nemzetközi kulturális

értékeinek a képviseletére és a magyar kultúra külföldi bemutatására.
Ennek letéteményese a Balassi Intézet. A szervezet magyarországi
vonatkozású témák kiállítását bonyolítja le, illetve hazai írók, költők
kiutaztatásával és előadókörútjaival mutatja be a magyar kultúrát. A
szervezet milliárdos költséggel sok európai fővárosban kihelyezett
részlegeket működtet. Ha valaki végignézi a Balassi Intézet által
meghirdetett programokat és a meghívott művészek listáját, arra a

4
megállapításra juthat, hogy Magyarországon ma az SZDSZ a vezető
kormányzó erő.

„Hat magyar író képviseli idén Magyarországot a november 9. és 12.

között zajló Buch Wien nemzetközi bécsi könyvvásár Donau Lounge
programjában, amelynek keretében immár hatodik éve találkozhat a bécsi
közönség a Duna menti régió íróival” – közölte a Balassi Intézet a
napokban az MTI-vel. Hozzátették: 2017-ben Bartis Attila, Szőcs Petra,
Selyem Zsuzsa, Molnár T. Eszter, Bencsik Orsolya és Kiss Tibor Noé
képviseli Magyarországot. A Publishing Hungary program által elindított
irodalmi sorozat célja, hogy a könyvbemutatókkal és az író-olvasó
találkozókkal új, értékes darabokkal egészítse ki a térség kulturális
mozaikját – írja az intézet.

Valóban, a meghívottak listája szépen kiadja a balliberális világ mozaikját,

egy kis aberrációval fűszerezve: a férfitestbe zárt nő, Kiss Tibor Noé
transzszexuális egyedi témáinak a megismertetése mint magyar kulturális
jelenség tényleg unikum. Lehet, hogy hamarosan felkerülhet a
hungarikumok listájára Kiss Tibor Noé életműve mint a magyar kultúra
tökéletes megtestesítője. Mostanában ő a nagy magyar író sztártípusa,
mindenfelé turnéztatják, természetesen a magyar adófizetők pénzén.
Legutóbb a világ egyik legfontosabb kulturális eseményén, a Frankfurti
Könyvvásáron is Magyarországot képviselte.

A Balassi Intézet párizsi kirendeltsége is egészen egyedi meghívottakon

keresztül ismerteti meg, hogy pontosan milyen is a magyar kultúra
Magyarországon. Az elmúlt hetekben egy sor kulturális műsort szerveztek.
Pálfi György-filmbemutató, Rozsda Endre tárlata, Bánkuti András-kiállítás
stb. Róluk csak annyit, hogy Pálfi György minden bizonnyal pályázhatna a
hazáját legjobban ócsárló díjra, ha lenne ilyen, Rozsda Endre közismert
balliberális művész, a legszélsőségesebb szabadkőműves szervezet, a
Martinovics-páholy ugyancsak ismert tagja volt. Minden bizonnyal
Bánkuti úr is megsértődne, ha polgári értékrendet vallónak nevezné bárki,
hiszen Szebeni András fotóművész nagy tanítványa, aki a Népszavában
szokott rettegtetni a Fidesz kulturális diktatúrájától.

A párizsi intézetben idén sem találtak alkalmasabb szónokot az 1956-os

forradalom megünneplésére, mint Gyáni Gábort, aki az SZDSZ-en kívül
ma sem ismer más pólust. Nincs olyan téma, amivel konzervatív embernek
esélye lenne Párizsba kiutazni a magyar kultúra képviseletére. Ha

5
középkori konferenciát rendeznek, netán Szent László a téma, akkor is
csak a Soros-egyetem oktatója a legalkalmasabb a feladatra. Természetesen
ugyanez a helyzet más Balassi-kirendeltségekben is, például Szófiában is a
Soros-egyetem tanárát tartották a méltónak arra, hogy a magyar
kommunizmusról beszéljen november 5-én.

Nemzetközi Isztambuli Vers- és Irodalom Fesztivál? Természetesen a

Balassi Intézet szervezésében csak hármas balliberális trió lehet ott, akik
közül ketten országos hírű rettegők. Szőllőssy Balázs és Potozky László
ugyanis országosan ismert módon fél a Fidesz kulturális diktatúrájától.

És vajon hogyan viszonyul a balliberálisok szerint a „Fidesz által

cenzúrázott” közmédia a rettegők holdudvarához? Tudósítások özöne,
hírek szinte minden eseményről, ami hozzájuk köthető. Kiemelt reklám
nemrég a Margó Irodalmi Fesztiválról, ahol „hetven új címet ismerhet meg
a közönség, Parti Nagy Lajos, Grecsó Krisztián, Szécsi Noémi, Gerlóczy
Márton, valamint Al Ghaoui Hesna, Karafiáth Orsolya és Szentesi Éva is
új könyvvel jelentkezik, de fellép az idei Aegon-díjas Krasznahorkai
László és irodalmi stílusparódia-kötetével Bödőcs Tibor humorista is”. Ezt
a száz százalékban balliberális kört szólaltatják meg, ennek kérik ki a
véleményét bármilyen kulturális kérdésben.

Az adófizetők pénzén működő MTI-ben szinte nincs nap, hogy ne

számolnának be valamilyen balliberális művész munkájáról: „Péterfy Bori
& Love Band: új lemez és jubileumi koncert” (november 6., MTI),
„Budapest Bár: jubileumi lemez új dalokkal, Presser Gáborral”. (november
7. MTI). Annak tükrében jelezzük ezeket, hogy a hihetetlenül népszerű, az
ország nagyobb részét érdeklő Ismerős Arcok új lemeze már nem fért bele
az MTI szerkesztési ideológiájába, sem a P. Mobil, sem FankaDeli Kőházy
Ferenc, sem a lengyelországi sikereket felmutató Hungarica és még
hosszasan sorolhatnánk a sokkal fajsúlyosabb és értékesebb zenekarokat.
Nem túlzás kijelenteni, hogy az adófizetők pénzén működő Petőfi rádió
csak a balliberális holdudvar zenevilágát sugározza, ezáltal hihetetlenül sok
jogdíjjal támogatja őket.

Nincs hely és tér tovább sorolni az elképesztőbbnél elképesztőbb példákat.

Mostani összeállításunkban adataink tizedét sem írtuk le.
(Megállapításokat azonban ezek alapján is tehetünk.) Következtetéseit –
mindezek alapján – bárki levonhatja.

6
 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? II. RÉSZ
Újabb példák a szünet nélkül önkényuralmat kiabáló balliberális világ
arcátlanságára

Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minősül-e, ha a balliberális írók,

művészek pénzt fogadnak el „a kultúrát is diktatórikusan” vezető Fidesz-
kormányzat intézményeitől? Ezt a balliberálisok által feltett vitakérdést
ismertettük november 16-án megjelent lapszámunkban a Kinek a kulturális
diktatúrája? című írásunkban.

Példákon keresztül mutattuk be, hogy a balliberális hangadók minden

fórumon azt terjesztik, diktatúra épült ki, ami nem tűri a másként
gondolkodókat, megpróbálja őket féken tartani.

Ismertettük, hogy miközben elnyomást kiáltanak, addig szemérmetlenül

zsebre teszik azt a busás hasznot, amit az általuk diktatúrának kikiáltott
rendszerben kapnak, sőt sok helyen a konzervatív köröket teljesen
kiszorították, lásd a Balassi Intézet rendezvényeit.

Novemberi írásunk óta a diktatúra emlegetése kulturális körökben tovább

fokozódott, ami ismét arra késztetett, hogy néhány példán keresztül
rávilágítsunk a balliberális világ arcátlanságára.

Egy egész oldalas interjúban mesélt hosszasan a szomorú sorsáról a

Népszava december 29-i számában Pálfi György filmrendező, aki újra
felhívta a figyelmet a kulturális diktatúrára.

A filmre rátelepedett a politika, és a „hozzá hasonlóan gondolkodó,

határfeszegetőbb alkotók számára” a pénzosztó szervezet struktúrája rossz
– mondja. Úgy érzi, hogy megbüntették korábbi renitens magaviselete
miatt.

„Nem kivégzés vagy megsemmisítés lett a vége, hanem egy

pályanehezítés. Nem csinálnak mártírokat” – mondja Pálfi György.

– És mit lehet tudni a filmről, amire végül kapott hatszázmilliót a Nemzeti

Filmalaptól, és jelenleg az utómunkáknál tart? – kérdezi Pálfitől a riporter.

7
„Az Úr Hangja a címe, január végére készül el kanadai–magyar
koprodukcióban, Kanadában, Las Vegasban, a nevadai sivatagban és
Budapesten forgattuk a lengyel sci-fi író, Stanislaw Lem kultikus
regényéből” – válaszolja a 600 millió forintos nehezített pálya rabigájában
sínylődő Pálfi György.

Parászka Boróka az egyik legmegosztóbb figura az erdélyi magyar

médiában. Ennek hátterében az áll, hogy pszichopatologikusan gyűlöl
mindent, ami magyar, és mindenkit megvéd, aki a magyarokat támadja.

A napokban épp a megbukott román kormányfőt védelmezte, aki

akasztással fenyegetőzött a székely zászlók miatt. Szerinte a romániai
nacionalizmust pont a magyarok táplálják, a román miniszterelnök éppen
hogy nyugalomra intett.

Parászka gyűlölködő írásai hemzsegnek az interneten. Kifejezetten

támogatja az illegális migrációt, nemrég állásfoglalást tett közzé: „A
romániai magyar kisebbségi közösség tagjaként kijelentem, hogy nem
lépem át Magyarország határát mindaddig, amíg azt az Európai Unión
belül határfallal barikádozzák el. Elítélem a magyar kormány
menekültellenes politikáját, amely egyszersmind kisebbségellenes politika
is. Szeretném kifejezni mély szolidaritásomat mindazokkal, akik most
Magyarország határainál szenvednek.”

Parászka életéről most film készül Az újságíró címmel. A magyar

adófizetők pénzéből működő Magyar Média Mecenatúra hétmillió forinttal
támogatja ennek a magyargyűlölő nőnek a portréfilmjét.

„Ami itt van, az már nem az én hazám” – írja az Élet és Irodalomban

megjelent, Isten veled, Magyarország! című publicisztikájában az
emigrálni készülő Kasza László újságíró. A Szabad Európa Rádió egykori
igazgatóhelyettese a Népszava január 17-i számában sommásan így
fogalmaz a hazai állapotokról: „Diktatúra, ennyire egyszerű.”

Kasza hosszasan értekezik arról, milyen fontos szerepe volt abban, hogy
régen felhívta Soros György figyelmét a Fideszre, és Orbán Viktor egyik
legnagyobb hibájának tartja, hogy ellenségnek tekinti Sorost.

Tételezzük fel, hogy a politikai okokból hazáját elhagyni kényszerülő

Kasza Lászlónak igaza van. Ha így van, előfordulhat-e egy ilyen

8
diktatúrában, hogy nagy összegű állami kulturális támogatást kap egy
olyan szervezet, amelyiknek értékelhető teljesítménye nincsen, alapítói,
tagjai viszont közel állnak a Soros Györgyhöz köthető csoportokhoz,
egyúttal a balliberális világ hangadói? Nyilván nem. Pedig igen.

2016 végén ifjú történész titánok, kikerülve az egyetemi világból, Bödők

Gergely vezetésével történettudományi intézetet alakítottak Clio néven. A
heves indulást a munka terén satufék követte, a 2017. szeptember 21-én
leadott közhasznúsági jelentésben a tevékenységükhöz kapcsolódó éves
beszámoló mérlege ugyanis csak nullákból áll, tehát lényegében nem
csináltak semmit.

A tétlenséget végül megunták, 2017. december 18-án ugyanis Bödők

Gergely és Gellért Ádám ifjú balliberális történészek összedobtak
hárommillió forintot, és Clio Intézet Nonprofit Korlátolt Felelősségű
Társaság néven újra pályára léptek.

Ekkor még Bödők Gergely és Gellért Ádám sem gondolta volna, hogy a
világ legnagyobb tőzsdeguruit megszégyenítő képességekkel rendelkeznek.
Ráéreztek ugyanis az üzletre.

A hárommillió forint kiváló befektetés volt, nincs olyan tőzsdei ügylet,

amiből akár Soros György ennyi idő alatt ennél nagyobb növekedést tudott
volna elérni.

Ugyanis – kapaszkodjanak meg – kilenc nappal ezután, december 27-én

jelent meg a 2063/2017. (XII. 27.) kormányhatározat, amely nagy összegű
támogatást ítélt meg a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú
Kft.-én keresztül a Clio történészműhelynek. 69 millió forint vissza nem
térítendő működési támogatást kaptak a saját kulturális programjuk
megvalósítására!

Ez az igazán nagyszerű, elismerésre méltó teljesítmény igazi címlapsztori

lehetne a Soros György által patronált, korrupcióellenes 444.hu számára is.
Hát nem kellene egekbe emelni egy ilyen zseniális sikertörténetet?

Pedig a 444.hu-nak minden lehetősége meglett volna arra, hogy megtudja

ezt a fantasztikus hírt, hiszen a 444 történészrovatának kiváló szerzője
Fóris Ákos, a Bödők–Gellért-féle Clio intézet oszlopos tagja.

9
Kevesen kiáltottak annyiszor kulturális diktatúrát, mint Csóti Csaba, aki
szintén alapembere a Clio intézetnek. Alig van olyan oktatást és kultúrát
érintő kormányellenes tüntetés, amelyen Csóti ne venne részt vagy ne
szólalna fel.

„Több kultúrát és kevesebb Fideszt” – üzenik Csótiék, akik nem győzik

hangsúlyozni, hogy a kormány mennyire lenézi a kultúrát, és hogy milyen
diktatúra van nálunk.

– Ahhoz, hogy a gyermekeink félelem nélkül éljenek, össze kell fognunk –

mondta nemrég az egyik demonstráción. A gyógyír is megvan a
problémákra, mint mondta, „szabad iskolára, szabad pedagógusokra van
szükség”.

Szakmai körökben közismert, hogy Bödők Gergely az újhullámos

balliberális körhöz tartozik, amelynek az egyik keltetőhelye Romsics Ignác
műhelye, az egri Eszterházy Károly Egyetem. Üzlettársa, Gellért Ádám
viszont kiemelkedően érdekes színfoltja a történészvilágnak.

Pályáját kikövezik a Soros- és az amerikai támogatások, a Soros-egyetem

konferenciáinak egyik leggyakoribb előadója. Gellért már több balliberális
háttérérdeket is megpróbált megszemélyesíteni. Számos ügyben
tematizálni igyekezett a közbeszédet, amihez a balliberális médiaholdudvar
lelkesen segédkezett.

Szerinte Magyarország a háborús bűnösök menedéke, mivel nincs

kormányzati szándék a dolgok tisztázására. A náci kollaborációval vádolt
Csatáry László ügyében lyukra futott ugyan, de a Biszku Béla volt
kommunista belügyminiszter elleni eljárás elhúzódását is megpróbálta a
Fidesz nyakába varrni.

2014-ben egy kör kísérletet tett Schmidt Mária, a Terror Háza

főigazgatójának a kiszorítására a Sorsok Háza projektből. Szakmai
körökben nyílt titok, hogy Gellért Ádám ebben is aktivizálta magát, és az is
közismert, hogy több fideszes politikust is megtévesztettek.

Közben folyamatosan a saját nevében vagy egyéb formában

adatigényléssel bombázta a különböző intézményeket, hogy – nyilván
önmaga szórakoztatására – információt kapjon arról: ki, milyen szerződés
szerint dolgozik és mit csinál egyes helyeken. Szerepet próbált vállalni

10
Szakály Sándornak, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójának
lejáratásában is.

2017-ben aztán Amerika újra visszaintegetett Gellért Ádámnak.

Ösztöndíjat kapott egy washingtoni kormányzati ellenőrzés alatt álló
intézetben. Ehhez nem akármilyen ajánlás kell. Még véletlenül sem
kerülhet oda olyan, akiben csalódhatnak a finanszírozók. Érdekes kérdés,
hogy ki ajánlotta, ki kezeskedik érte, s aztán mit várnak el.

A Cliónak nullához közel álló szakmai tevékenysége és elenyésző vagyona

van. Határon kívüli érdemi tevékenysége nem volt, egyéb jelentős
szervezetekkel, intézetekkel, egyetemekkel nincs kapcsolatuk, legalábbis
hiányoznak az erre utaló jelek a honlapon.

Az államháztartási törvény végrehajtási rendelkezése szerint a támogatás

odaítélésénél vizsgálni kell azt, hogy ha nem a célnak megfelelően vagy
nem jogszerűen használják fel az állami forrást, akkor is meglegyenek a
garanciák az állami pénz visszaszerzésére. Garancia az államkincstári
számla az ellenőrzés és végrehajtás miatt. Vajon kik, milyen garanciát
láthattak a Clióban?

A Clio honlapján közzétett felhívásuk szerint „célunk, hogy a közösségi

médiában, valamint a nagyobb online felületeken is jelen legyünk, és
aktívan alakítsuk a tudományos és közéleti vitákat.

Kétnyelvű és folyamatosan frissülő honlapunkon, illetve ösztöndíj-

programjainkon keresztül nemcsak az egyetemi ifjúság erre fogékony
generációját szeretnénk megszólítani és bevonni, hanem azt is szeretnénk
elérni, hogy kutatásaink hivatkozási pontként szolgáljanak az országunk
története iránt érdeklődő külföldi véleményformálók számára is.”

Vagyis négy szóval: véleményformálás, utánpótlás-nevelés, befolyás-

szerzés, beépülés. És bomlasztás. Igaz, utóbbit máshol vetették fel, egy
olyan belső eszmecserén, ahol az egyik vezetőségi tag ezt mondta: „Nem
kell aggódni, a Fidesz erős emberei is egymásnak ugraszthatóak.” Ez lenne
a történészi küldetés?

Már sokan viszik a Clio megalapításának üzenetét. A HVG csütörtökön

pozitív cikkben számolt be a nagyszerű hírről. Most éppen a jobboldalon
helyezkedő Bárdi Nándor történész, másokhoz hasonlóan, az egyik

11
legnagyobb szakmai levelezőlistán adta tovább az üzenetet. Akik az
üzenetet viszik, fontos emberek. Van erről egy jelenet a Keresztapa című
filmben is.

12
 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? III. RÉSZ
Ma is jó üzlet a gyűlöletkeltés

Valamivel több mint száz évvel ezelőtt a budapesti belvárosi értelmiségi

holdudvarokban egy szólamban hangzott minden megnyilvánulás. A
kávéházakban Tisza István miniszterelnöknek a magyarság elleni bűneiről
szörnyülködtek a katonai szolgálat alól jó pénzért felmentett úri közönség
tagjai. A sajtóban a háborúért felelős Tisza Istvánról írtak hosszú cikkeket.
A színházakban és az olcsó pesti kabaré gyűjtőhelyein Shakespeare-
darabokat rendeztek, amelyekben az elmebeteg, erőszakos, hatalmi gőgtől
diktátorrá váló, embereket megnyomorító, jobbágysorban tartó Tisza
István földesúri alakja tűnt fel, természetesen a művészi szabadság jegyé-
ben. A Bárczy István által irányított budapesti városvezetés közpénzből
vastag apanázzsal tömte ki ezeket a produkciókat és mindenkit, aki beállt a
kórusba. Szó szerint üzlet volt a gyűlöletkeltés.

A háborúban álló országot a balliberális körök antimilitarista

propagandával gyengítették, és az ellenséges román, szlovák és cseh
agitátorok szólamait szajkózták. Meg kell érteni a románokat, a szerbeket,
hiszen mégiscsak jogos a követelésük, különben sem akarnak ők semmi
rosszat – ezt írták, ezt terjesztették reggel, délben meg este. Valamint azt a
hazugságot, hogy a világtörténelem addigi legborzalmasabb vérontásának
okozója nem más, mint Tisza István. A szenvedésnek, a kilátástalanságnak,
a fájdalomnak csak egy felelőse van: Tisza. Ezek a bűnök nem
maradhatnak büntetlenül, ezekért halál jár – sugallta, írta, terjesztette a
baloldal.

Nem csoda, hogy ezek után a magyar miniszterelnök meggyilkolására

készültek a különböző anarchista csoportok. Az ország egyik fontos
pozícióját betöltő köztisztviselője, Szabó Ervin könyvtárigazgató saját
hivatalában tervezte meg a Tisza elleni merényletet 1916-ban. Az a
szélsőbaloldali Szabó Ervin, akinek vezető szerepe volt a kommunista
diktatúra terjesztésében, akiről a gyilkos Tanácsköztársaság elnevezte a
budapesti könyvtárhálózatot.

Mintha a történelem ismételné önmagát. Szabó Ervin szelleme köztünk él.

Ma is jó üzlet a gyűlöletkeltés, amiért vaskos apanázst kap a diktatúrát
üvöltözők szubkultúrája, természetesen közpénzből. Írók, költők,

13
színészek, zenészek, előadóművészek, könyvkiadók, színházi és
filmrendezők a művészi szabadság jegyében hihetetlen közpénzeket
lenyúlva, egymást túllicitálva náciznak, fasisztáznak, szélsőségeseznek,
diktatúráznak, megnevezve a felelőst, akit gyűlölni kell: a
miniszterelnököt.

Van-e jobb hely a kormányfő és az ország rágalmazására, mint a Nemzeti

Kulturális Alap (NKA) által közpénzből támogatott ünnepi könyvhét? Mert
2017 júniusában itt, a rendezvény megnyitóján Závada Pál író hosszasan
ecsetelte: kénytelen a diktatúra szorításában élni. „Az elnyomó rendszer
vezetőjének az lett a rögeszméje, hogy a mi hazánkat összes vidékével és
fővárosával, annak minden kerületével, beleértve ezt a teret, rajta e sátrakat
a könyvhéttel együtt elfordítja választott irányától és közösségétől,
Európától” – köszöntötte a vendégeket a pódiumról Závada.

Nem kérdés, diktatúra van, hiszen a diktatúra által finanszírozott

rendezvényen a diktatúra által támogatott Závada elmondhatja, hogy
kénytelen a diktatúra szorításában élni. Az orbáni diktatúra elnyomott
sajtójában pedig megjelenhet, hogy milyen szörnyű a diktatúra, és abban
milyen rosszul érzi magát Závada úr. A könyvhéten Dés László
előadóművész az időközben elhunyt Esterházyra emlékezett az egyik
produkciójával. Mint mondta: Esterházy Péter értette volna a könyvhét
megnyitóján előadott szaggatott, fájdalmas Örömóda-előadását. „Péter
szerette a hazáját a jobboldal folyamatos, ostoba, tudatlan őrjöngése
közepette. Ez kevéssé zavarta, de hogy merre megy az ország, az nagyon
is.”
Igen, jól látják: az egész jobboldal ostoba, tudatlan és őrjöngő.

Szerencsére vannak helyek, ahol a művelt közönség kulturáltan tud

viselkedni, mint a diktatúra által támogatott könyvhét, vagy – ahogy a
HVG fogalmazott három hónapja – „Van egy remek előadás évente
néhányszor a budapesti Katona József Színházban.

Az Összhang egyfajta irodalmi all-star felolvasó est minőségi zenei

betétekkel. A kortárs magyar irodalom három nagyágyúja, Parti Nagy
Lajos, Spiró György és Závada Pál olvas fel saját és Esterházy Péter-
szövegeket. Dés László, Dés András és Barcza Horváth József pedig
zenével aláhúz, ellenpontoz.” És ahol – ahogy a HVG fogalmaz –
gyomrosokat visznek be a Fidesz által meghirdetett nemzeti
együttműködés rendszerének. Pénzt is kapnak érte az előadók, Závada Pál

14
és Dés László is. A színház főtámogatója a jobboldali vezetésű Budapest
Főváros Önkormányzata.

Nyilván az ostoba, tudatlan, őrjöngő jobboldaliaknak nem lehet más

vezetőjük, csak egy sátáni figura. Könyvek, filmek, színházi előadások
özöne állítja elő a legaberráltabb produkciókat, amelyeknek a főhőse a
magyar miniszterelnök vagy a környezete. Pont mint száz évvel ezelőtt,
ugyanúgy közpénzből.

Kerékgyártó István nem is tud olyan könyvet írni, amelyben ne Orbán

Viktor lenne a főszereplő, és nincs olyan balliberális sajtótermék, ahol ne
vinnék ennek hírét. Könyveiben egy korrupt zsarnok diktatúrája jelenik
meg a szemünk előtt, és ahogy Kerékgyártó úr fogalmaz az egyik fiktív
regényről 2017. május 2-án a HVG oldalán: „Talán egy személy
azonosítható be, a miniszterelnök.” Kerékgyártó úr 2017. június 21-én a
24.hu oldalán számol be arról, hogy retteg az orbáni diktatúrától.
Magabiztos, nem lehet átverni, látja a lényeget, mint mondja: „A cél, hogy
legyen egy széles tömeg, melynek tagjai nem látják át, ami zajlik
körülöttük, képtelenek kitörni, és azt eszik, amit a hatalom eléjük vet. Öt-
hat éve azt hittem, ezek különálló ostoba döntések. Ma meg azt gondolom,
hogy egy félelmetes, sátáni rendszer elemei.”

Milyen nagyszerű téma ez. Vajon Kerékgyártó úr könyveit színházi

adaptációra lehet vinni a diktatúra pénzéből? Természetesen. Hol másutt
van erre méltó hely, mint a Budapest Főváros Önkormányzata által
támogatott Katona József Színházban? És milyen sorsa lehet egy ilyen
sátáni rendszerben Kerékgyártó úr könyvkiadójának, a Kalligramnak?
Biztosan üldözik. Pontosan! Jó sok támogatással! A Kalligram egyik
legnagyobb finanszírozója a magyar állam.

Ha már beléptünk Rejtő Jenő A Négy Döglött Patkányhoz címzett

kávéházába, ismerjük meg a művelt úri közönség táncát, zenei aláfestésnek
idézünk néhány címet az entellektüel balliberális oldal kulturális világából:
Iványi sátáninak tartja, börtönbe küldené Orbánt (24.hu, 2017. december
7.), Orbán Viktor őrült beszédet tartott, a saját hívei jelentik rá a
legnagyobb veszélyt (168 Óra, 2017. november 13.), Sátáni aljasságot
emlegetnek az Orbán-kormány új húzása után (nol.hu, 2016. szeptember
9.), Miért b…zátok szét az országomat? – Orbán-kritikus dalszöveggel
rukkolt elő a Quimby frontembere (Hír TV, 2017. március 11.).

15
Nem soroljuk tovább, és azon sem lepődünk meg, hogy ezek után Soros
György személyesen üzen az ellenállóknak: „Csodálom a magyarok
bátorságát, amivel szembeszállnak Orbán maffiaállamának
szemfényvesztésével és korrupciójával.”

Csoda, hogy felbuzdul a vér az elernyedt izmokban eme hőstettek

méltatása után? Azonnal briliáns kormánybuktató tanácsokkal látja el az
ellenzéket Lovasi András előadóművész. Ellenzéki koalíciót javasol,
amelynek „az egyetlen célja, hogy a Fidesz–KDNP-kormányt elküldjék,
ami azért lenne fontos, mert szerintem ez az utolsó esély, hogy ez
választásokon történjen meg. Ha nem így lesz, márpedig úgy tűnik, hogy
nem, akkor úgy harminc-negyven évig maradhat, ami most van, kábé ennyi
az autokráciák és diktatúrák szavatossági ideje.”

Lovasi András személyesen is érintett, az elnyomás áldozata, akinek

számait unalomig játsszák a diktatúra által működtetett közmédiumok és
egyéb jobboldali rádiók, ami Lovasi úrnak vaskos bevételt hoz a konyhára.
Lovasit nem hagyja az út szélén a diktatúra akkor sem, ha koncertet
szervez, például tavaly az egyik fellépését egymillió forinttal támogatta az
NKA.

Alföldi Róbertnél viszont nincs érintettebb személy, a diktatúra által

finanszírozott intézményrendszerek széttámogatott sztárja drámai
interjúban beszélt arról tavaly októberben, hogy Magyarországon fasisztoid
irányba mennek a dolgok. Munkája mint a tenger, most is új darabot
szervez III. Richárdról, hol másutt, mint a diktatúra által fenntartott
Radnóti Miklós Színházban.

A Heti Válasz népszerűsíti az előadást. Megszólal Alföldi, a főszereplő és

Andrei Serban román rendező. „Kialakult egy hagyomány, amely
»látványosan ördögien gonosznak« ábrázolja a főhőst. Most viszont kicsit
más lesz: nincs benne semmi emberi, mégis király lesz. Az új karakter
élvezi, ahogy kiterveli a gyilkosságokat, hogy kivel mit fog tenni, kinek
hogyan teszi tönkre az életét” – sorolják azokat a szempontokat, amelyeket
majd észre kell vennie a nézőnek. „Shakespeare-nek az a különlegessége,
hogy ha a mai kor szemüvegén keresztül olvassuk a műveit, úgy érezzük,
amiről ír, az relevánsabb, mintha a friss újságot olvasnánk. Annyira jelen
idejű” – mondja Serban.

16
Nem! Nem! Az előadás nem Orbán Viktorról szól – mondja Alföldi és
Serban úr összekacsintva a darabot bemutató sajtótájékoztatón.

Szerencsére van egy tolmácsunk Alföldi jobbkeze, Székely Csaba drámaíró

személyében: „Egy drámaíró számára lenyűgöző személyiség a magyar
miniszterelnök. Az egész országot hülyék vezetik, és ott van Orbán Viktor,
aki egy teljesen más, egy igazi drámai figura, bámulatos taktikai érzékkel,
aki szinte a semmiből eljutott oda, hogy bármit megtehet. Ez fantasztikus!
Igazi shakespeare-i hős” – igazít el Székely úr a HVG-ben 2018. február
13-án megjelent interjúban. Micsoda gazdag kritikai szemlélet! Hát csoda,
hogy Székely Csaba értékes darabjainak a bemutatását a fideszes
ferencvárosi önkormányzat, a magyar állam és az NKA finanszírozása
teszi lehetővé?

A zsarnokságnak vége lesz – üzeni Alföldi a darabján keresztül. „Ha

tényleg drámát írna ebből, mi lenne a vége?” – kérdezi Székelytől a fent
már ismertetett intellektuális helyzetelemzésről a HVG újságírója.
„Nyilván tragédia” – zárja rövidre Székely úr. Milyen szép zenei aláfestés
ez Konrád György fantasztikus gondolatainak, aki nemrég arról vizionált,
hogy Orbán Viktor a kivégzett román diktátor, Ceausescu sorsára fog jutni.
De ezt nem kívánja. Hát persze hogy nem. Mi sem állna távolabb tőle.

Csodafigurák – Konrád György ezzel a címmel megjelent könyvében

közölt méltató írást arról a személyről, aki 1916-ban merényletet szervezett
Tisza István miniszterelnök ellen. „Lőni, ez nem illett volna hozzá,
egyszerű emberekre, egyenruhásokra Ilona nem emelt volna fegyvert. Más
eset, ha gróf Tisza Istvánt kellene végre lelőni. (…) Ahogy ötvenhét évvel
később az a könnycsepp Ilona szeme sarkában újra megjelent, csak sejteni
véltem, hogy a sajnálat tárgya a pompás trófea elszalasztása, mely
balszerencsés körülmény egyébként a kötelet is elhárította Ilona feje fölül.
De hát ez utóbbi gondolat kicsinyesnek is tűnhet fel, mert akit a végzet
kijelölt, hogy egy pisztolylövéssel nyissa meg az utat katonák milliói előtt
hazafelé, a tragikus hősnő felkészült a tragikus végre, ám a nagy rendező
elvette tőle a szerepet.”

Ezt a nagyszerű kötetet a Noran Kiadó adta ki, amelynek egyik legnagyobb
támogatója a… Na? Kitalálják? A meghiúsult merényletet Duczynska
Ilona Szabó Ervin könyvtárigazgatóval tervelte ki 1916-ban. Az sem
közismert, hogy a nő úgy tekintett Konrád Györgyre, mintha nevelt
gyermeke lenne. Hát nem drámai?

17
 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? IV. RÉSZ
Folytatódik a rettegők cirkusza – Bőkezű állami támogatásokban
részesülnek a folyamatosan rettegő értelmiségiek

Daniel Kehlmann világhírű író múlt héten eljött díszvendégnek a budapesti

könyvfesztiválra, megkapta a nagydíjat, mindennel elhalmozták, majd
bevonult egy luxusszálloda halljába, hogy beletörölje a lábát a vendéglátó
országba. Röviden így foglalhatnánk össze a balliberális kultúrharc
legújabb állomását.

Semmi nem változott, Daniel Kehlmann a Fidesz diktatúrájától rettegett, és

a Népszava április 21-i számában egyenesen a Fülöp-szigetek diktátorához
hasonlította Orbán Viktor miniszterelnököt. A HVG-ben ugyancsak április
21-én még keményebben fogalmazott:

„Komolyan úgy gondolom, hogy amíg a tévében a hatalmasokat minden

este brutálisan kigúnyolják, addig nincs esélye a diktatúrának. Ahogyan én
látom, ebben ma nagy a különbség Amerika és Magyarország között. A
média gleichschaltolása, ami Orbánnak láthatólag sikerült, Amerikában
lehetetlen. Lehet ugyan emlegetni az álhíreket, de a média továbbra is
működik, méghozzá a nagy sajtóvállalkozások – a The New York Times, a
Washington Post, a CBS – teljes erejével. Magyarországon az a
katasztrófa, hogy ebben egészen más a helyzet.”

A kedves olvasók biztosak lehetnek abban, hogy Daniel Kehlmann urat

ilyen szavak után sok európai országból páros lábbal rúgnák ki, a Fülöp-
szigeteken pedig előtte alaposan megismertetnék rettegése tárgyával is,
hogy tudja, miről beszél. Szerencsére a legsötétebb diktatúrától sújtott
Budapesten, a magyar adófizetők pénzén létrejött rendezvény apropóján
világgá lehet kürtölni, hogy elnyomás van.

Ezek után láthatjuk, igazán kár lett volna, ha a Magyar Könyvkiadók és

Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) nem Daniel Kehlmann urat tünteti ki
azzal a nagyszerű lehetőséggel, hogy megismertesse a világot a
miniszterelnök terrorjával. Sőt, illett is a korábbi gyakorlathoz, igazán jó
mulatság a magyarok pénzén lejáratni Magyarországot. És milyen színes a
kulturális együttműködés: a balliberális MKKE rendezvényét a Fidesz-

18
diktatúra által pozícióba ültetett Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum
(PIM) főigazgatója nyitja meg.

„Az elmúlt 25 évben a könyvfesztivál nem engedett a minőségből, az

infrastruktúra színvonalából, nem lett szekértáborok harcának vagy
személyes ellentéteknek sem áldozata, sem eszköze, miközben
népszerűsége nőttön-nőtt” – hangsúlyozta a megnyitón Prőhle főigazgató
úr. Mint mondta, a könyvfesztivál a rendszerváltozás utáni lassú
konszolidáció éveiben olyan szellemi horizontot jelölt ki Magyarország
számára, amely évről évre „kitartóan emlékeztet minket arra, mihez is
tartsuk magunkat”.

Vajon kihez címezhette Prőhle Gergely úr ezeket a szavakat? A

„szekértáborok harca” valóban megszűnt, még mielőtt kialakulhatott volna,
hiszen a budapesti könyvfesztivált szervező MKKE totális balliberális
monopólium alatt áll. (Ezt elemeztük részletesen Az Alexandra
haláltánca[2017. január 30.] című írásunkban.)

Beszédes, ahogy az április 24-i MKKE-közleményben a fesztivál sikereiről

beszélnek, mint írják, örömteli, hogy „sok ezer ember állta végig a
dedikáló szerzők, többek között Nádas Péter, Boldizsár Ildikó, Dragomán
György, Ungvári Tamás, Varró Dániel, Háy János, Koncz Zsuzsa előtt
kígyózó sorokat”. Látható: nincs zsákbamacska, csak százszázalékos
balliberális világ.

A konzervatív oldalt ezekről a helyekről teljesen kiszorították. Csakúgy,

mint a Prőhle Gergely vezette PIM-ben. Prőhle főigazgató úr műhelyében
ugyanis tobzódnak a magyarokat és Orbán Viktor miniszterelnököt gyalázó
balliberális véleményformálók. És Prőhle úr fizeti a számlát, természetesen
nem a saját zsebéből, hanem a magyar adófizetők pénzéből.

Prőhle Gergely 2017. január óta vezeti az intézményt, amelynek működése

azóta több milliárd forintjába kerül a magyar államnak. A szervezet
kulturális programjaiban megdöbbentő aránytalanságokat tapasztalhatunk.
Mintha egy balliberális kifizetőműhely lenne az intézmény. Az egymást
túllicitáló hangadók, miközben rettegéseikkel megtöltik a magyarországi és
a nemzetközi sajtót, addig kényelmesen besétálnak a PIM épületébe jó
pénzért fellépni. Ismerjük el, igazán méltatlan lenne korgó gyomorral
szidni Magyarországot.

19
Érdemes áttekinteni a 2017-es és 2018-as programokat. A teljesség igénye
nélkül az előadói névsor: Závada Pál, Spiró György, Nádas Péter, Dés
László, Gerendás Péter, Hegedűs D. Géza, Térey János, Visky András,
Krasznahorkai László, Szabó T. Anna, Cselényi László, Peer Krisztián,
Tóth Krisztina, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé, Péterfy Gergely,
Potozky László, Márton László, Totth Benedek, Csuhai István, Demény
Péter, Szántó T. Gábor, Parti Nagy Lajos, Petőcz András, Gyáni Gábor,
Dragomán György, Farkasházy Tivadar, Kálmán C. György, Kende Péter,
Gömöri György stb., stb., stb.

Csupa kihagyhatatlan rettegő. Természetesen itt-ott elszórva ordító

kisebbségben konzervatív emberek is helyet kapnak, de a balliberális oldal
mintha hazajárna a PIM-be. A baloldali Kassák Lajost méltató előadások
mennyiségét meg sem tudjuk számolni. Aztán vannak itt Esterházy Péter-
emlékestek, -konferenciák, -felolvasások. Ezekről Prőhle főigazgató úr
sem hiányozhat, sőt van, amit ő nyit meg. Jól láthatóan közelebb áll a
szívéhez a magyarokat megvető balliberális író, mint Wass Albert, akitől
Prőhle úr kénytelen folyamatosan elhatárolódni, mint tette ezt 2017. július
21-én Simicska Lajos egykori lapjában, a Magyar Nemzetben.

Könyvbemutatók, irodalmi előadások szinte minden napra jutnak, és ki is

tudná a magyar irodalmat vagy Arany Jánost hitelesebben bemutatni, mint
Fenyő D. György, aki mellesleg a Magyartanárok Egyesületének alelnöke?
Tudják, ő az, aki magyartanárként szinte retteg a magyar irodalomtól, sőt a
magyar irodalomtól próbálja védeni a tanulókat. Nem győzi hangsúlyozni,
hogy Jókai Mór a mai ifjúság számára olvashatatlan, műveit Katona
Józseffel és más írókkal együtt ki kellene húzni a kötelező olvasmányok
sorából.

Tehát gazdag a kulturális programkínálat, kiállítások, könyvbemutatók,

beszélgetések, de a legártalmatlanabb ifjúsági témához is csak a baloldal
megmondóit hívják meg. Tavaly októberben Arany Jánosról ki tudott volna
hitelesebben előadni, mint Kukorelly Endre, Beck Zoltán, Karafiáth
Orsolya, Scherer Péter? Láthatjuk, Prőhle úrék itt sem kockáztattak
bármilyen nacionalista elhajlást.

Apropó: emlékeznek még Karafiáth Orsolyára, aki kollaborálással vádolta

meg azokat a balliberális társait, akik „együttműködnek a Fidesz-
diktatúrával”? „Írni a Magyar Időkbe meg a többi szarba, villogni a TV2-n

20
– nos, ezt nem” – hangoztatta a Népszava 2017. szeptember 18-i
számában.

Láthatjuk, saját magára nézve már nem tartotta ennyire kötelezőnek az

ajánlást. Elég egy tízperces internetes keresés, és látható, hogy Karafiáth
művésznő hogyan turnézza be Budapesttől Debrecenen át Kecskemétig a
jobboldali városvezetésű kulturális intézményeket. Mert azok meghívják a
rettegő Karafiáthot. És fizetnek is neki.

Tehát jó hely ez a PIM, elvégre ki tudná igazán megszervezni Konrád

György 85. születésnapjának megünneplését 2018. április 5-én, mint a
jobboldali diktatúrának eme intézménye? Konrád úr rászolgált erre a
tiszteletre, hiszen évek óta keményen dolgozik Magyarország lejáratásán.
Nemrég ő hasonlította Orbán Viktor miniszterelnököt a tömeggyilkos
Ceausescu román diktátorhoz.

De Prőhle úr nem csak ezekre figyel: a PIM különös keggyel ápolja Békés
Pál író emlékét, a róla elnevezett civil szervezet rangos kitüntetéssel ismeri
el a balliberális világ rettegőit, például Kiss Tibor Noé transznemű hölgy-
úr munkásságát, aki aztán újabb és újabb meghívókat kap a PIM-be,
beszélgetni.

Ezt maga a transznemű hölgy-úr is igényli, hiszen mint a HVG április 12-i
cikkében fogalmazott a választás miatt: „Csak magunkra számíthatunk,
sem a kormánytól, sem az ellenzéktől nem várhatunk semmit, így ahhoz,
hogy egyszer majd mindannyian egy normális országban éljünk, el kell
kezdenünk beszélgetni egymással”.

Láthatjuk, a transznemű hölgy-úrnak a jelenlegi ország nem normális. Ő

meg is tett mindent, hogy „normális legyen”, maga Gyurcsány Ferenc sem
kampányolt olyan habzó szájjal a Fidesz ellen, mint Kiss Tibor Noé. Arra
biztatott mindenkit, hogy menjenek el szavazni, hiszen „ahhoz, hogy a
jelenlegi kormány kisebbségbe kerüljön, nagyjából 75 százalékos részvétel
szükséges”.

És mint írta a HVG a március 24-i számában: „Talán mégiscsak Orbán

Viktor tette a legtöbbet a magyar demokráciáért: neki köszönhetjük, hogy
kezdjük érezni, mennyire fáj, ha nincs.” Ennyit a diktatúráról. Emlékeznek
még? Kiss Tibor Noé volt az, akit a Balassi Intézet külföldön turnéztatott a
magyar kultúra népszerűsítésére.

21
De inkább nem folytatjuk, mert nem lenne helyünk ezeknél is érdekesebb
dolgokkal foglalkozni. Térjünk vissza a Prőhle vezette PIM alá tartozó
Magyar Könyv- és Fordítástámogatási Iroda munkájához. Az elmúlt
másfél évben mintegy harmincmillió forintot költöttek arra, hogy külföldi
nyelveken is megismertessék a magyar irodalmat.

De vajon kiket népszerűsített a PIM? Nézzük a listát: Dragomán György,

Krasznahorkai László, Nádas Péter, Bartis Attila, Kiss Tibor Noé, Tóth
Krisztina, Totth Benedek, Végel László, Konrád György, Spiró György,
Esterházy Péter. Láthatják, Prőhle úrék nem bízták semmit a véletlenre. A
támogatások 90 százalékát megkapták a rettegők, elvégre mi érdekelhetné
jobban a katolikus Lengyelországot a magyar kultúrából, mint egy igazi
transznemű történet?

Majdnem elfeledkeztünk a PIM másik nagy kedvencéről, Grecsó

Krisztiánról, aki Daniel Kehlmann urat szórakoztatta a könyvfesztiválon.
Egyenesen mint magyarrá vált írót mutatta be, amit Kehlmann úr a
legnagyobb dicséretnek vett. Grecsó ekkor már túl volt a választási sokkon,
2018. április 17-én arról beszélt az ATV-ben, hogy mélységes csalódásként
élte meg a Fidesz győzelmét. „Itt valami atomjaira hullott” – kesergett
Grecsó Krisztián.

Szerencsére ő sem fog unatkozni, a rengeteg meghívás mellett időt kell

szakítson a Poket-programra. Az ő ötlete alapján kezdi terjeszteni a Fidesz
kulturális diktatúrája a zsebkönyv-automatákat. Nagyszerű kötetek lesznek,
például Dés László Esterházy Péter összes írásaiból készített válogatást,
Geszti Péter Molnár Ferenctől A Pál utcai fiúkat ajánlja.

A projekt fő támogatója a Grecsó Krisztián által lesajnált Magyar

Művészeti Akadémia, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Többek között egy kisbuszt is kapnak. Ezzel a járművel Grecsó Krisztián
nyáron körútra indul, hogy az ország különböző fesztiváljain, ősztől pedig
a legkisebb falvakban is népszerűsítse a kezdeményezést, az olvasás és a
közösségépítés fontosságát.

És Esterházyt, ő ugyanis példakép. Mit is mondott a tavalyi

könyvfesztiválon Dés László? „Esterházy Péter szerette a hazáját a
jobboldal folyamatos, ostoba, tudatlan őrjöngése közepette. Ez kevéssé
zavarta, de hogy merre megy az ország, az nagyon is.”

22
 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? V. RÉSZ
A filmipar is megtalálta a maga rettegőit, de megkapja a magáét a
Kossuth-nóta is

A balliberális politikai és értelmiségi csoportok az elmúlt nyolc évben még

nem tudtak dűlőre jutni abban, hogy a jobboldali országvezetés a
sokmilliós áldozatot követelő náci birodalom ideológiájához vagy a még
több gyilkosságot elkövető kommunista diktatúra szellemiségéhez áll
közelebb. Vita nem alakult még ki a kérdés eldöntésére, így ki-ki használja
a maga terminológiáját, ha pedig nagyon rettegni akar valaki, akkor
egyszerre mindkettőt.

Például május 18-án Budapesten Ujhelyi István, az MSZP európai

parlamenti képviselője azt mondta: „A náci birodalmi gépezet és a sztálini
diktatúra volt az, amely a haza ellenségének nevezte mindazokat, akik saját
országuk diktatúrája ellen kívántak fellépni. Az Orbán-kormány eljutott
odáig, hogy mindenki hazaáruló és a nemzet ellensége, aki megkérdezi,
hogy Orbán mire költi a nemzeti vagy az uniós forrásokat, és az is, aki nem
hajlandó szó nélkül eltűrni, hogy az Orbán-kormány tönkreteszi a magyar
demokráciát.”

Ha belegondolunk, Ujhelyinek sem könnyű, hiszen folyamatosan haza kell

látogatnia a fejlett brüsszeli demokráciából. Viszont így igazán objektíven
látja a különbségeket. Szerencsére nincs egyedül, vannak olyan bátor
emberek, akik sokáig külföldön éltek, ezalatt folyamatosan beolvastak az
orbáni diktatúrának, majd hazaköltöznek, és életük kockáztatásával a
legembertelenebb rendszerben mint lármafa állnak ki a demokráciáért.
„Sajnos hazajöttem” – tudatta rezignáltan a Fix TV 2018. január 18-i
adásában Szász János filmrendező, aki az interjú egyik részében arról
értekezett, hogy milyen szörnyű a náci szellemiségű Magyarországon élni.

Nehezményezte, hogy Soros Györgyről olyan plakátokat raknak ki, amiről

neki pontosan a náci Németország jut az eszébe. „Volt egy náci lap, a
Völkischer Beobachter, ahol gyakorlatilag ugyanilyen karikatúrákat
lehetett látni” – hívta fel a figyelmet a filmrendező.

Szász János régóta küzd a náci Fidesz ellen. Például 2013. november 6-án
a Berliner Zeitungban próbálta a fejlett nyugati demokrácia figyelmét

23
felhívni arra, hogy Magyarországon verik a zsidókat, fasiszták masíroznak
az utcákon, mint 1945-ben, a stadionokban azt éneklik a szurkolók, hogy
„viszi a vonat a zsidókat Auschwitzba”, és olyan a légkör az országban,
hogy a tényleges kivándorlásról kell gondolkodnia.

Szász János 2015-ben a demokrácia új frontján veti be tehetségét, a

migránsok befogadását követeli. Temérdek interjúban fejtette ki, hogy a
bevándorlókat megállító határkerítés a legembertelenebb bűntetthez
hasonlít, emiatt, mint ahogy az Origónak 2015. július 4-én nyilatkozta,
„nem tud büszke lenni Magyarországra”. Ezután a saját munkái kapcsán a
riporter megkérdezi tőle: „Azt firtatja, hogyan bújik ki az emberből a
bűnös indulat, hogyan lehet szintézisbe hozni a láthatót és a láthatatlant?”

Szász János ekkor olyat tesz, amit csak kevesek mondhatnak el magukról:
a Magyarországot folyamatosan nácizó filmrendező eljut a jobboldali
szavazókat konkrétan bűnözőnek nevező gondolatig: „Elválaszthatatlan az
embertől, hogy hová születik, milyen családban és milyen társadalmi
közegben nő fel. Nem tudom, minek köszönhető az az erős jobboldaliság,
amelyik Magyarországon átvette az uralmat. Talán a szegénység szüli, de
ez bizonyára nagyon összetett dolog. Nekem az a feladatom, hogy
minderről a film és a színház nyelvén próbáljak meg beszélni. Ez
tulajdonképpen egyfajta kutatás a bűn nyomában.”

Szász János bűnkutató pályája néhány hónap múlva váratlan fordulatot

vesz, a náci Magyarország Magyar Nemzeti Filmalapja 2015. október 29-
én 494,5 millió forintos gyártási támogatást szavazott meg azért, hogy „a
XX. század egyik legbrutálisabb budapesti bűntettét dolgozza fel”. Valami
különös oknál fogva Szászt pont nem a Tanácsköztársaság
tömeggyilkosainak esete érdekli, hanem egy pár évvel későbbi ügy. Erről
Szász a Fix TV-ben azt mondja: „egy olyan eset, ami mind a mai napi
velünk él”. Hozzátette: „egy 1925-ös történet nagyon megrázta Budapestet
és az országot”, az eset egy olyan férfiról szól „aki erősen jobboldali,
komcsi- és zsidógyűlölő fehérterroros főhadnagy”.

Tehát Szász János, miközben elkezdte forgatni a náci magyarok által

támogatott félmilliárdos filmjét a náci magyarokról, 2017 tavaszán a
migránsok védőszentjének, Soros György érdekeltségeinek a védelmére
kelt. Április 20-án a Hír TV-ben elmondta: tüntetni kell a Soros egyetemét
érintő intézkedések ellen, mert „nem szabad olyanná válni, amilyenné a
kormány akarja, hogy váljunk: gyávává”.

24
A filmrendező szerint az Orbán-kormány ellen erkölcsi kérdés tüntetni,
mivel a rendszer csak szítja a gyűlöletet és az emberek legsötétebb oldalát
akarja előhozni. „Ez erkölcsi kérdés, nem maradhatunk otthon” – tette
hozzá. Majd lázítani kezd: „Ha képzőművészeti egyetem lennénk, akkor fel
kellene menni a házakra, és telefesteni mindenféle dolgokkal. Nekünk is
meg kell nyilvánulni azon a nyelven, amelyen mi tudunk: színház, slam,
film.” Mint mondja: az egyetemnek ötszáz hallgatója van, ez szerinte nagy
erő.

Közben a mozik lassan leveszik Szász János filmjét a műsorról, mert nem
nagyon érdekel senkit. Az agyonreklámozott alkotásnak összesen 19 947
nézője volt. Szász János a zsenijét most új területen tudja megmutatni,
éppen darabot rendez a náci Magyarország Nemzeti Színházában. Az
ismertetés szerint most a téma: „mit tehet az ember, ha főnöke egyrészt a
világ, vagy legalábbis a Római Birodalom teljhatalmú ura, másrészt egy
tébolyult, akitől minden kitelik, azaz Caligula? A tragédia mindaddig
érvényes marad, amíg létezik hatalom és a hatalomnak kiszolgáltatott
ember.” Mi pedig már alig várjuk a bemutatót, hogy ismét csodálatos
aktualitásokkal örvendeztessen meg minket a balliberális sajtó.

A történelemkönyvekben azt olvassuk, hogy a náci Németország nemcsak

a zsidókat irtotta és üldözte, hanem a cigányokat is. A balliberális
rettegőktől tudjuk: hazánkban ez a helyzet azóta sem változott. És ki ne
ismerné a tényeket jobban, mint Bogdán Árpád cigány filmrendező, aki
eddig szinte a teljes életművét annak szentelte, hogy a náci, rasszista,
kirekesztő magyarokra felhívja a figyelmet. Ezt egy tétellel be is lehet
bizonyítani, csak filmre kell vinni a Gyurcsány-kormány idején a
titkosszolgálatok érintettségét is felvető romagyilkosságokat. Ezt pedig
lehet folyamatosan aktualizálni, és végighaknizható vele a fejlett Nyugat is.

És most a fődíjas kérdés: vajon kaphat-e ilyen filmre a rasszista

magyaroktól támogatást Bogdán Árpád? Kizárt! Pontosan! Eltalálták!
Kizárt, hogy ne kapjon. A filmalap kerek negyedmilliárd forintot költött
erre a nagyszerű alkotásra, amely visszaigazoltan is igazi kasszasiker volt,
hiszen mindösszesen 1157 néző volt rá kíváncsi. Pedig még
marketingköltségekre is kaptak különtámogatást, összesen nyolcmillió
forintot.

25
Szerencsére nem annyira fantáziátlan a balliberális térfél, hogy nácira és
rasszistára egyszerűsítse le a honi valóságot. Mi lenne velünk, ha nem
jönne képbe a jó öreg szovjet diktatúra? „A filmben ábrázolt brezsnyevi éra
sok hasonlóságot mutat mindennapjaink társadalompolitikai rendszerével,
a filmben is számos az áthallás – erősíti meg alkotói motivációját a
Népszava kérdésére 2018. március 29-én Lengyel Balázs, a Lajkó –
Cigány az űrben rendezője.

– Az egyetlen létjogosultsága minden múltban játszódó filmnek, ha el akar

mondani valamit a jelenről. Ennek két vetülete van: elmeséli, milyen ma
élni, a másik pedig az aktuálpolitikai. Úgy vélem, a Lajkóra mindkettő áll.”
Lengyel Balázs nagyszerű hasonlatai nem maradhatnak következmények
nélkül, a filmalap azonnal átutalt az alkotásra 314 millió forintot. Sokat
nem is kellett keresni a bankszámlát, korábban ugyanis egy másik film
forgatókönyvét is ő írta, abban az „áthallás szerint” a kisember eltaposását
élvező perverz fideszes oligarcha életét mutatja be, akivel a főhős
szembeszáll. Ez az műremek 320 millió forintot kapott, és igazi
nézőcsúcsot állított be a maga 2474 fős érdeklődőjével.

Závada Pál íróval már többször is foglalkoztunk, miért pont most

hagynánk ki? Főleg, hogy a Fidesz újabb kétharmados győzelme után a
Népszava május 19-i számában a zsidók meggyilkolására utalva a mostani
„kisebbségek meglincseléséről” vizionál, mert „a többség maga mögött
tudja a hatalmat és a törvényt”. No és mert eleve diktatúra van.

Az egyik esetről könyvet is írt, amit most vittek színpadra. A darab

kapcsán Závada elmondja: „Könnyen eszünkbe juthatnak a kormány uszító
plakátjai, az egész médiát elárasztó gyűlöletkeltései – és megfordítva.
Hogy kiket szúrnak ki, kikre tesznek gúnyos vagy gyalázkodó
megjegyzéseket, kiket mikor hogyan csúfolnak és bélyegeznek meg. És
kikre milyen stigmát sütnek rá hatalmi erőszakkal, amikor már maga a
kormánypolitika állítja cselekvésének kellős közepébe ezt a rágalmazó
gyűlölködést. Manapság ugye az idegenektől kell félni – a háború alatt a
»nem magyar honos« idegenrendészeti kifejezést használták erre –, a mai
stigmát pedig leginkább »migránssimogatással« lehet kiérdemelni. De a
célba vehetők köre sajnos gyorsan szokott bővülni.”

Így kell művészi módon felhasználni a zsidóság tragédiáját a migránsok

kötelező befogadása érdekében.

26
„Közvetlen a lincselés után elhangzik a Kossuth-nóta, az a dal, amit
például a választás éjszakáján együtt énekelt sokakkal együtt a
miniszterelnök és a szövetségese. Helyén van ön szerint ez a darabban?” –
kérdezi a Népszava újságírója.

Závada így válaszol: „A Kossuth-nóta hosszú kultúrtörténetének a

lényegéhez tartozik, hogy az idők során a legkülönbözőbb közösségek,
tömegek, társaságok vagy alkalmi összecsődülések érezték magukat
meghatva a maguk igaz vagy eltorzult hazafias lelkesültségétől, és miután
véghezvittek valamit, nemzeti-közösségi érzést csiholnak ki magukból, és
erre a dalra fakadnak. Mondhatni, hogy ez gyakran és szokásosan így megy
végbe. Nem csoda, ha darabunk szereplői öntudatlanul is ezt a hagyományt
követik – és már jóval korábban, mint az idei választás győztesei, akik
ugyanehhez a nemzeti tradícióhoz csatlakoztak.”

Oltári szerencse, hogy a Fideszre szavazó 2,8 millió magyar embert,

valamint a miniszterelnököt és környezetét lincselő csürhének bemutató
darabot bárki megnézheti a fideszes vezetésű Fővárosi Önkormányzat által
támogatott és fenntartott Radnóti Színházban.

27
 KINEK A KULTURÁLIS DIKTATÚRÁJA? VI. RÉSZ
A fővárosi balliberális holdudvar rettegési potenciálja trófeát
érdemelne

Ha egyszer díjaznák a balliberális értelmiségi holdudvarok rettegési

kreativitását, a budapestieknek versengés nélkül át kellene adni a
világbajnoki trófeát. Aki az elmondásaik alapján próbál tájékozódni,
azoknak egyértelmű, hogy az orbáni diktatúrához képest a szovjet gulágok
igazi wellnessélményeket nyújtottak.

Így nem csoda, hogy a mostani fullasztó légkört már a pszichológusok se

bírják. Rettegésről, terrorról, elnyomásról számol be Vekerdy Tamás május
30-án a HVG-nek. Szerinte oda jutottunk, hogy az emberek menekülnek
Magyarországról, mert egyre inkább élhetetlenné válik az ország, ez pedig
katasztrófa. Az állítja, ennek a kormány örül, mert egy „rabszolgatömeget”
szeretne, ugyanis azok mennek el, akik „kritikusak, kreatívak,
vállalkozóképesek”.

Vekerdy azt sem tudja feldolgozni, hogy nem szaladgálnak afrikai

migránsok a magyar városokban. Mint mondja: „Így felheccelni
tömegeket, táplálni a gyűlöletet, ez rettenetes. Ezek az utak nagyon sötét
mélységekbe vezetnek. Mindenben ismétlődést lát az ember:
Magyarország ezt a játékot egyszer már eljátszotta a zsidózással, aminek az
lett a vége, hogy 600 ezer állampolgárát kiirtotta.” A sorok között
kiolvasható, hogy maga Vekerdy is elmenekülne, viszont nincs rá ideje,
mert járja az országot, és a diktatúra által fenntartott intézményekben busás
fellépési díjért úgy szidja a „rezsim oktatási, politikai rendszerét”, hogy
alig kap levegőt. Ez is annak bizonyítéka, hogy tényleg fullasztó a légkör.

„Menekültek elleni heccelés, támadások a médiumok ellen,

antiszemitizmus: hogyan lehet még élni Magyarországon?” – ezt már a
svájci Tages-Anzeiger című lap kérdezte május 14-én Mundruczó Kornél
filmrendezőtől, aki elismerte, hogy „megvannak az említett támadások: a
médiaszabadság veszélyben van, és a kultúra területén megszorítások
vannak”. Az újságíró visszakérdez: „Ez nem gerjeszt önben félelmet?”
Mundruczó így válaszol: „De, olyan ez, mint egy szörnyű színdarab.
Semmiképpen nem jó a populizmusban élni, nem jó abban felnőni.”

28
Tényleg szörnyű dolog Magyarországon élni, viszont az a csoda, hogy
Mundruczónak egyáltalán van ideje a rettegésre. Az elnyomó uralom
ugyanis mindent megtesz azért, hogy a legbrutálisabb eszközökkel
elhallgattassa. Mundruczó folyamatos terrorban él, annyi pénzzel tömi ki a
diktatúra, hogy ha toronyba rakná valaki és az rádőlne, biztos
agyonnyomná. És neki ezzel a tudattal kell élnie. Reggel, délben és este is
rendezhet kedvére. Saját színháza van, ahol a korrupt magyar
politikusokról adnak elő.

Aztán ott vannak a filmek, 2014-ben háromszázmillió jutott a kétszáz

kutyát felvonultató alkotására. Nem sokkal később hétszázmillió a Jupiter
holdja című filmre, igaz, ez a kutyát sem érdekelte, a 8985 nézőjével
alulmúlt minden várakozást. Pedig Mundruczó egy zseni, de hát a
magyarok meg hülyék, hiszen minden jól indult a szétreklámozott
alkotással. „Azt éreztem a nézők reakciójából, hogy a film működik.
Koncentráltan, finom reakciókkal, pont, ahogy gondoltam” – mondta a
premier után az Origónak 2017. május 13-án. Hát nem működött! De hogy
ne búslakodjon, azonnal hozzávágott a filmalap újabb hétszázmilliót. Ez
garantáltan befogadható lesz a buta magyar fejeknek, hiszen a történet egy
különleges fiú és egy orvos barátságát meséli el korunk migrációs
válságának idején.

Amint látható, a filmalapnál kiemelten figyelnek arra, nehogy megunják a

nézők a rasszista, náci magyarokról szóló alkotásokat (lásd sorozatunk
előző részét), így időnként bevándorlósztorikkal színesítik a palettát. Mi
lehetne érdekesebb, mint egy afrikai migráns beilleszkedési kísérlete
Budapesten? Vránik Roland rendező kiváló ötlete nem maradhatott
háromszázmillió nélkül, de sajnos a rasszista magyarok ezt sem díjazták,
összesen 12 118 néző látta. Pedig óriási felhajtás volt miatta, sőt maga a
rendező is hirdette a szolidaritás fontosságát. Azon meggyőződését is
kifejtette: „Nincs olyan, hogy magyar ember.” És, mint folytatja 2017.
január 24-én a Prae.hu művészeti portálon, sajnálkozik a migránsokat
megállító kerítés miatt, ami maga „az idegengyűlölet” egyik formája.

„Nem szeretik a kultúrát, nagyon kevés pénzt adnak kultúrára, kevés pénzt
adnak a filmre” – ezt már Mészáros Márta közölte abban a videóinterjúban,
amelyet a Transindex készített vele Kolozsváron 2018. május 31-én. A
rendezőnő a kommunista diktatúrát felidézve rámutatott, hogy anno Kádár
János legalább tudta, ki az a Jancsó Miklós, Esterházy Péter vagy éppen
Fábri Zoltán, és őket a külpolitika is számon tartotta. Szerinte a fideszes

29
politikusok bunkók, mert „színházba nem is járnak, büszkén vállalják is,
hogy nem járnak színházba. A foci, az létezik.”

Örömmel halljuk, hogy Kádár János ilyen művelt volt, de azt is meg kell
jegyeznünk, hogy a „bunkó fideszesek” háromszorosára emelték az elmúlt
években a filmalap költségvetését. Immár évente tízmilliárdos keret áll a
balliberális alkotók rendelkezésére, hogy sok-sok filmet készítsenek a
rasszista, náci magyarokról.

Mészáros Márta pedig megkönnyebbülhet, most már biztosan nem őt kérik

fel arra, hogy modellt álljon a morális ember szobrához. Nem untatjuk az
olvasót a széttámogatott, mindenféle díjakkal teletömött rendezőnő
történeteivel, de egyet mindenképpen ki kell emelnünk. Tavaly mutatták be
az egyik filmjét, amelyre mintegy hétszázmillió forintot kapott a Fidesz-
diktatúrától. Mészáros asszony tehát felvette és elköltötte a pénzt, majd
bement a Hír TV-be, és elmesélte a támogatás körülményeit.

Elmondása szerint felhívta Andy Vajna filmügyi kormánybiztos, behívta

az éttermébe, ahol csak annyit kérdezett: „Akarsz filmet csinálni?”, amire
igennel válaszolt. „És mennyi pénz kell hozzá?” – kérdezte. Majd azt
mondta, hogy sokat mondjon, mert utólag már késő kérni. Osztottak-
szoroztak, majd közölték, hogy hétszázmillió kell. Vajna bólintott, sarkon
fordult és elment. A pénzt azonnal megkapták, a film elkészült. – Mit szól
ehhez az eljáráshoz? – kérdezte kikerekedett szemmel Alinda
műsorvezetőnő. – Borzasztó, ami ebben az országban van, ez teljesen
törvénytelen (!) – válaszolta Mészáros Márta, majd kedélyesen Orbán
Viktor miniszterelnököt zsarnoknak nevezte, megjegyezve, hogy
„elszívnak minden levegőt a kultúra elől”.

Kár, hogy Mészáros Márta lelkiismerete szabadságot vett ki, amikor

felvette a pénzt, de örömmel üdvözöljük ismét körünkben, reméljük, nem
veszi sértésnek, amikor ismét milliárd közeli támogatást kell elköltenie.

Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy például magyaroknak

szóló történelmi film elkészítésére nem jut se idő, se energia, se pénz.
Pedig tucatjával állnak a forgatókönyvek a filmalapnál, de azok, ugye, nem
ütik meg azt a bizonyos mércét. A leglátványosabb polémia Bán Mór
Hunyadi-filmje körül van, amit sehogy sem sikerült kimozdítani a
holtpontról, pedig szakmailag már bizonyított szakemberek állnak
mögötte.

30
Érdekes, hogy Hunyadi-filmtervek viszonylag régóta foglalkoztatják a
szakmát. Az viszont kevésbé ismert történet, hogy a liberálisok kedvenc
politikai gondolkodójának, Bibó Istvánnak is volt egy Hunyadi-
filmszinopszisa az 1970-es évek elején. Bibó hangsúlyozza, hogy a
filmben „semmiféle magyar szempontnak nem szabad kiugrania vagy
kilógnia, egyáltalán dominálnia; nem csak azért, mert ez csökkentené a
film nemzetközi visszhangját és érdekességét”.

Hozzátette: figyelni kell arra is, hogy a filmben „az északi felvidéki – mai
szóval szlovákiai – magyar nemesség szlovák anyanyelvű volt”. Szerinte
„érzékelni lehetne Hunyadi Jánosnak az egész balkáni világgal, elsősorban
a szerb és román világgal való kapcsolatát – egy ilyen kicsi vonatkozás
például az lehetne, hogy ülnek az asztalnál, és Hunyadi János mindig
eltéveszti: nem katolikus módon vet keresztet, hanem görögkeleti módon,
ahogy otthon valaha talán megszokta; és ezt Szilágyi Erzsébet mindig
megbotránkozva igazítja helyre, hogy rendesen vesse a keresztet, ahogy a
magyar királyság katolikus kormányzójához illik”.

Bibó így folytatja: a nándorfehérvári ostromban „nyilvánvalóan voltak

román segédcsapatok – itt valamiképpen a Hunyadiak hunyadi székhelyén
kellene valamiféle román anyagot és román nyelvű részeket bevonni és
Hunyadinak román származását a tényeknek megfelelően – kicsit
hangsúlyozva, de nem irreális módon eltúlozva, hanem nagyjából a
realitásoknak megfelelően – érvényesíteni”.

Láthatjuk, Bibó István kellően demokrata és liberális módon próbálta

érvényesíteni a szomszédos népek történelmi hazugságait a magyar film
tervében. A mai kor akadémiai viszonyai között ez ma is természetes,
viszont mégis maradinak számít. Egy igazi, korszerű alkotásban kiemelten
kellene szerepelniük a transzneműeknek, a melegeknek, a pedofiloknak,
természetesen mind-mind érzékenyítő céllal. És Hunyadi tettei sem
lehetnek elfogadhatók, hiszen a soviniszta uralkodó megállította a gaz
muszlimokat.

Persze, most sok olvasónk mosolyog egy ilyen filmterven. Pedig nem
kellene, könnyen megvalósulhat. Emlékeznek sorozatunk előző részéből
Szász János rendező úrra? Megbízható forrásból úgy tudjuk, őt szemelték
ki arra, hogy végre megcsinálja az igazi magyar történelmi filmet.
Kvízkérdés: na, kiről? Hát Hunyadi Jánosról! De van egy másik terv is,

31
ami Hunyadi Mátyásról szólna, ennek Gát György lenne producere,
rendezője. Mindketten igazi garanciái annak, hogy a leendő nagy magyar
film nem lesz túlzott nacionalizmussal vádolható még az erre érzékeny
nézők körében sem.

Ha pedig a kedves olvasóink nem jöttek bele a kvízbe, ne búslakodjanak,

még elmehetnek gyakorolni június 23-án a Prőhle Gergely vezette Petőfi
Irodalmi Múzeumba. A főigazgató úr most is igazi meglepetést tartogat,
Gyurcsány Ferenc pártjának gyémánt fokozatú rettegője, Vágó István
egykori kvízmester a meghívott. A Demokratikus Koalíció országos
alelnöke irodalmi témákban pallérozza majd a tudásukat.

FORRÁS
https://magyaridok.hu/belfold/kinek-a-kulturalis-diktaturaja-szakacs-arpad-
cikksorozata-3287285/

32