DRÁBIK JÁNOS
A Bem térnél
A téren orosz tankok vonultak. Mivel nem tudtunk
100
LIBA
1956 szeptemberében kezdtem meg tanulmányaimat
az Eötvös Lóránd Tudományegyetem állam-és
jogtudományi karán. Noha budapesti lakos voltam,
mégis sikerült bekerülnöm a Ráday utcai Eötvös
kollégiumba. Mind az egyetemen, mind a kollégi-
umban sokat vitatkoztak főleg a felsős évfolyamok
hallgatói a Petőfi Körben elhangzott kérdésekről, és
többen javasolták: a jogi karon is kellene egy Petőfi
Körhöz hasonló vitaklubot alakítani. Erre később sor is
került, ez lett a Hajnóczy Kör. Nagy visszhangja volt az
egyetemen az 1956. október 15-én, Szegeden
magalakult „Magyar Egyetemisták és Főiskolások
Egységes Szervezete", a MEFESZ felhívásának. Már
az október 23-át megelőző héten hallottam, hogy a
műszaki egyetemisták is készülnek a saját
MEFESZ-szervezetük megalakítására is, többen ja-
vasolták a jogi karon is, hogy mi is csatlakozzunk. A
Hajnóczy Kör vitáján rendkívül parázs hangulat
alakult ki. Megvitatásra kerültek azok a fontos ja-
vaslatok is, amelyek ekkor már egyre több helyen
voltak olvashatóak a faliújságon és a különböző
röplapokon. Szó volt arról is, hogy az egyetemis-
táknak legyen egy saját, független lapjuk. Október 22-
én aztán felgyorsultak az események. Megjelent a 12
pont, majd a 16 pont. Október 23-án az egyetemen
még hivatalosan volt tanítás, de sok óra elmaradt.
Mindenki a tüntetésről beszélt, és egymás után
jelentek meg a különböző, rajzolt plakátok. Amikor
a Ráday utcai menzáról visszatértem az Egyetem
térre, akkor már a hallgatók és az egyetemi oktatók
népes csoportja fogadott. Jól emlékszem, hogy az
első sorokban még egymásba karoltunk, mert
oktatóink így akarták biztosítani, hogy a tüntetés
fegyelmezett legyen, és ne engedjünk idegeneket a
soraink közé. Az Egyetem térről a Petőfiszoborhoz
vonultunk, ahol Sinkovits Imre elszavalta a Nemzeti
dal-t, aztán felolvasta az egyetemisták pontjait. Az a
csoport, amellyel együtt haladtam, elindult a
Kossuth Lajos utcán, a Tanács körúton keresztül át
a Szent István körúton a Margit-hitthoz. A Bem-
szoborhoz tartottunk. Eleinte csak azt kiabáltuk:
„Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!". A
Madách térnél már felhangzott: „Minden ország
katonája, menjen saját hazájába!" Ez később
lerövidült: „Ruszkik haza!" lett belőle.
már a kivágott címerű zászlók lobogtak. Részt
vettem a további eseményekben is, de azokat most -
hiszen közismertek - nem részletezem. Másnap,
október 24-én, szerdán több társammal elindultunk
a Ráday utcai kollégiumból az egyetemre. A Kálvin
tovább menni, visszatértünk a Bakáts téren
keresztül az Üllői út és a Körút irányába. Kiérve
az Üllői útra, behúzódtam az Iparművészeti Múzeum
árkádjai alá. Szovjet tankok vonultak a Corvin-köz
felé. Amikor elérték a Szent Király utca sarkát, lőni
kezdtek ágyúikkal, de géppuskáztak is. Egyik társam
összeesett a közelemben, ekkor értettem meg, hogy
én is életveszélyben vagyok. A fal mellett kúszva,
elértem a Kinizsi utcát, és onnan tértem vissza a
diákszállóba, ahonnan három napig ki sem jöttem.
Többi társammal együtt hallgattam a rádiót és részt
vettem a véget nem érő gyűléseken. Szombaton
kezdődött meg a nemzetőrök toborzása. Én október
28-án, vasárnap jelentkeztem Juhász Sándor
alezredesnél, a katonai tanszék vezetőjénél. Mivel
éppen csak megkezdtem a katonai tárgyak
hallgatását, gyakorlati kiképzésen még nem vettem
részt, ezért először a kapuőrséghez osztottak be,
később pedig megbíztak az egyre nagyobb men-
nyiségben érkező élelmiszer átvételével, raktáro-
zásával és a jogi kar konyhájának irányításával. Itt
csak egy kisebb ebédlő volt, parányi melegítő
konyhával. Ezért a főtt ételt a bölcsészkarról, a Pesti
Barnabás utcából kellett áthozni. Amikor nem volt
még jármű e célra, a hatalmas kondér nagyságú
fazekakat gyalogosan hoztuk át. Később e célra
kaptam egy kis Furgon gépkocsit. Raktárnak a
földszinten lévő egyetemes jogtörténeti tanszéket
használtuk. Itt helyeztem el a több mázsa kenyeret és
8-10 tábla szalonnát, egy hordó nyugati tejport, több
doboz csokoládét, rengeteg konzervet. Ezen kívül volt
még egy hordó vörös bor és nyugati, Bécsből érkezett
több üveg Brandy, valamint narancs.
Mint kiderült, a konyha vezetése és az étkezés
biztosítása igen fontos feladat. Az ebédlőben szinte
mindenki megfordult, de a fontosabb tanácskozásokra
felvittük a teát, a vajaskenyeret, az egyszerű
szendvicseket.
Szinte éjjel-nappal talpon voltam, mert egyszerre
több párt is tanácskozott, és mind többen tartóz-
kodtak éjjel-nappal a jogi karon. De mindenek előtt
a Nemzetőr- diákok ellátása lett a feladatom, s ebben
a munkában a bölcsész lányok segítettek, akik
ugyancsak éjjel-nappal a konyhán tartózkodtak.
Megfordult az ebédlőnkben többek között Losonczy
Géza, aki teázás közben már november elsején
elmondta nekünk, hogy a forradalom
konszolidációjának legfőbb akadálya a szovjet
csapatok kivonulása körüli bizonytalanság. De fel-