IRODALMI HIVATKOZÁSOK

A szövegben az egyes irodalmi forrásokra való hivatkozásokat általában külön jelölni szokás.
Tervezési feladatban, annak érdekében, hogy a készítő önálló munkája elkülö-nüljön az
irodalomból átvett anyagoktól, az irodalmi hivatkozások jelölése kötelező. A jelölésre kétféle
forma használható. A hagyományos (IEEE szerinti) forma esetében az idézett mű
irodalomjegyzékbeli számát [ ] jelek közé írjuk a szöveg közben. Az an-golszász (Harvard)
forma szerint az idézett mű első két szerzőjének, szerkesztőjének családnevét és a mű
kiadásának évét egymástól vesszővel elválasztva ( ) jelek közé írjuk. Kettőnél több szerző
esetében az elsőnek leírt név után szóközzel elválasztva et al. jelzéssel utalunk arra, hogy a
kiadványt nem egyedül a feltüntetett személy jegyzi. A nevet vagy dőlt vagy kiskapitális
betűkkel kell írni. Amennyiben kiskapitális betűt alkalmazunk, úgy annak mérete két ponttal
kisebb legyen, mint a szövegbetű mérete. Előnyben kell részesíteni az ún. Harvard forma
használatát. Például: (Kleinpeter, 1996) vagy (KLEINPETER ET AL., 1996). Ha a név a szöveg részévé
válik, akkor csak az évszám kerül a zárójelbe. Szabványra hivatkozni csak a teljes
szabványszám kiírásával lehet, többszöri előfordulás esetén ezt minden esetben meg kell
ismételni. A szabványszám formája: MSZ EN 12345:1994. A szabvány száma után kettősponttal
kapcsoljuk a hatálybalépés teljes évszámát.
Jogszabályokra hivatkozni a következők szerint kell:
– törvényre: 2007. évi XXI. törvény a …-ról/ről
– kormányrendelet: 1/1998. (I. 20.) Korm. r.
– miniszteri rendelet: 1/2008. (I. 20.) NGM r.
Az Európai Unió jogi aktusainak jelölését az Unió Hivatalos Lapja tartalmazza. Hi-vatkozáshoz
az ott leírt formát kell használni.

Irodalomjegyzék
Irodalomjegyzéken a mű írása során ténylegesen áttekintett és felhasznált irodalmat, míg
bibliográfián egyrészt az önálló kötetként megjelent irodalmat, valamint egy könyvhöz
kapcsolódó, az irodalomjegyzéknél bővebb, rendszerezőbb áttekintést ért-jük. A bibliográfia
tehát egy tudományos mű végén vagy jegyzeteiben elhelyezett rendszeres irodalomjegyzék,
amelyben a szerző felsorolja a mű szempontjából rele-váns irodalmat. Az irodalomjegyzék és
a bibliográfia elengedhetetlen része a tudomá-nyos munkáknak, szakkönyveknek,
tankönyveknek, enciklopédiáknak. A magyar ha-gyomány kedveli a minél terjedelmesebb
bibliográfiát.
A könyvhöz mellékelt irodalomjegyzéket nevezhetjük még Felhasznált irodalomnak, Felhasznált
forrásoknak esetleg Irodalomnak, de pontosíthatjuk is a címet (Válogatott iro-dalomjegyzék, További
irodalom vagy További olvasmányok, A feldolgozott irodalom, Részle-tes irodalomjegyzék).
Mind a hivatkozásoknak, jegyzeteknek, mind pedig a bibliográfiáknak alapegysége a
bibliográfiai tétel. Az irodalomjegyzék, a bibliográfiai tételek összeállításának szabá-lyait az
ISO 690:210, valamint az MSZ ISO 690:1991 szabványok tartalmazzák. Ez az útmutató is ezen
szabványok előírásait követi. A bibliográfiai tétel könyvek esetén mi-nimálisan öt adatból: a
szerző neve, a kiadvány címe, a megjelenés helye, a megjelenés éve és a kiadó neve. Ez az öt
adat soha semmilyen körülmények között nem maradhat ki a bibliográfiákból. Ehhez az öt
adathoz járul még a nemzetközi azonosító kód (ISBN), valamint többkötetes műveknél a
kötetszám és a nem első kiadású könyveknél a kiadásszám.
Az adatok leírásának problémái • Lehetőleg a szerző teljes nevét közöljük, de egye-temi
rangokat, tudományos fokozatokat, nemesi előneveket, születési helyeket és egyéb
névkiegészítőket ne. A többszerzős művek esetén a szerzők nevei közé gondo-latjelet vagy
vesszőt teszünk. A neveket abban a sorrendben adjuk meg, ahogy a könyv címoldalán
szerepelnek. A magyar szerzők esetén jobb, ha a teljes nevet kiírjuk. A kül-földi szerzők esetén
a leghelyesebb, ha az illető nyelvterület hagyományaira hagyat-kozunk, s azt a névformát
használjuk, ami ott megszokott. A könyv főcímét és alcímét, valamint a többkötetes könyvek
kötetcímét mindig emeljük ki. A főcím és alcím közé mindig pontot tegyünk, kerüljük tehát
kettőspont, pontosvessző használatát. Ha több-kötetes műről van szó, akkor a kötetszámot is
közöljük. A kötetek sorszámát mindig arab számmal adjuk meg. A kiadás számának jelzésére
arab számokat, míg a kiadás minőségének jelzésére rövidítéseket használunk. Ügyeljünk arra,
hogy a helyesírási szabályokat betartva rövidítsünk, tehát ahol van vessző, az a rövidítésből
sem hiá-nyozhat (pl. Második, javított és bővített kiadás – 2., jav. és bőv. kiad.). A megjelenés
helyét a címoldal (vagy a copyrightoldal) tartalmazza. Ha itt nem találjuk, akkor a ko-
lofonoldal tartalmazza. A megjelenés helyét a kiadó és nem a nyomda határozza meg. Ha közös
kiadásról van szó, és a két kiadó más-más városban székel, akkor mindkét városnevet fel kell
tüntetni.
Az irodalomjegyzéket a dokumentum végén, közvetlenül a főszöveg után kell elhe-lyezni, a
műveket a szerző(k), szerkesztők neve (minden szerző nevét ki kell írni), ha ez nem
megállapítható, akkor cím szerinti szoros ABC-rendben kell feltüntetni. Amennyiben több
kiadvány esetében az első adatelem azonos, akkor az évszám sze-rint kell növekvő sorrendbe
rendezni. Ha az évszám is azonos, akkor a további sorrend tetszőleges, de az egyértelmű
azonosítás végett az évszám után a, b, c … kisbetűt kell írni. Az első elemnél az ’a’ elmaradhat.
Az irodalomjegyzék egy tételének kialakítása-kor a következő formát célszerű követni:
ha a hivatkozott irodalom könyv vagy jegyzet, műszaki leírás:
RÁBAI Z. (2000): Pontszerű szennyező forrás hatásterületének vizsgálata. Diplomaterv. BME Energe-tika Tanszék
SZEPESI D. szerk. (1981): A levegőkörnyezet (levegőminőség és humán-komfort) tervezése. Műszaki Könyvkiadó,
Budapest
U. S. EPA – ENVIRONMENTAL PROTECTION AGENCY (1998): A Comparison of CALPUFF with ISC3. EPA-454/R-
98-020, Research Triangle Park, NC.
U. S. EPA – ENVIRONMENTAL PROTECTION AGENCY (1998b): Analyses of the CALMET/CALPUFF modeling system
in a screening mode. EPA-454/R-98-010, Research Triangle Park, NC.
ha a hivatkozott irodalom folyóirat cikk, akkor a folyóirat adott számának pontos azonosításához
szükséges adatokat (évfolyam, kötet, kiadás stb.), továbbá a cikk fo-lyóiraton belüli első és utolsó
oldalszámát, valamint ha van, nemzetközi azonosító kódját (ISSN, DOI)fel kell tüntetni:
LONTAY ZOLTÁN (1997): Környezetvédelem és energiagazdálkodás. Magyar Energetika, 1997/4, pp. 13.-16.
RABL, A. – SPADARO, J. V. (1999): Damages and Costs of Air Pollution: an Analysis of Uncertainties. Environment
International 25(1): 29–46
ha a hivatkozott irodalom konferencia kiadványban megjelent cikk, akkor a cikk ki-adványon
belüli első és utolsó oldalszámát is fel kell tüntetni, további a konferencia helyét is időtartamát
is:
GÁCS I., BIHARI P., GORICSÁN I., BERNÁTH X. (1999): Transportation of pollutants in different config-urations of the
terrain. Proceedings of Conference „Heat Engines and Environmental Protection” Balatonfüred, May 31-June
2, 1999.: 195–200
ha a hivatkozott forrás szóbeli közlés:
JÁSZAY TAMÁS: szóbeli közlés.
ha a hivatkozott forrás elektronikus publikáció
Ilyen publikáció akkor adható meg, ha számítógépi keresőprogramokkal fellelhető. Meg kell
adni a szerző(ke)t, a címet, az oldalszámot és a teljes számítógépes címet (URL), és a letöltés
dátumát:
CASTLES, I. (2000): The Human Development Report. UN. E. (CIV. 3.) 2001/18 Appendix 1.
http://www.un.org/Depts/und/statcom/sc2001docs/2001-18e.pdf/ 2008. XI. 15. 12.15 h.
A következő adatelemek hiánya esetén magyar nyelvű, illetve idegen nyelvű közle-ményeknél
a következő rövidítéseket kell alkalmazni:
1. Megjelenési hely ismeretlen: H.n. (azaz "hely nélkül", vagy s.l., azaz sine loco)
2. Kiadó ismeretlen: I.k. (azaz "ismeretlen kiadó", vagy s.n., azaz sine nomine)
3. Megjelenési év ismeretlen: É.n. (azaz "év nélkül", vagy s.a., azaz sine anno)
Ismeretlen szerző esetén a szerző neve helyett nem használható az "N.N." vagy az "Anonym"
kifejezés. Ilyenkor a cím az első adatelem, és ennek első – névelő nélküli – szavát kell
figyelembe venni a betűrendbe sorolásnál (a tételek rendezésekor).
A könyvek és folyóiratok tanulmányainak leírása mellet gyakran kényszerülünk kéz-iratokra,
szakdolgozatokra, disszertációkra, szakfordításokra, kutatási és fejlesztési je-lentésekre,
szabadalmakra hivatkozni.