Botos Kristóf Gábor XI.A 2021. 10. 10.

„Ember vagyunk, a föld s az ég fia.”

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban című
versében hangzik el az a kijelentés, hogy „Ember vagyunk, a
föld s az ég fia.”. A költő magyarázatul azt adja, hogy „Lelkünk
a szárny, mely az ég felé viszen.”, mert szerinte az ember
többre hivatott mint, hogy csak eléldegéljen mint,
„Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt/Posvány iszapját
szopva éldegéljünk?”. Vajon észreveszi ezt a tanárnő, nem nagyon hiszem….

A hívő emberek szerint, az embereket a test és a lélek

alkotja. Testünket a földből, míg a lelkünket egy felsőbb
rendű istenségtől, esetünkben a keresztény hit szerint,
Istentől kapjuk. Ebben a kiváltságban az emberek részesülnek,
amit kár lenne elpocsékolni, hiszen megannyi lehetőség rejlik
benne, bennünk. Jelenlegi tudásunk szerint mi vagyunk az az
egyetlen teremtmény, ami „a föld s az ég fia”. A költő azzal,
hogy kijelenti a mondat első felében, hogy „ember vagyunk”,
hangsúlyt fektet még jobban arra, hogy igen is egyediek
vagyunk, különbözőek az állatoktól és más élőlényektől.
Olyan tulajdonságokkal vagyunk felruházva az „égi” részünk
által, ami felsőbb rendűvé tesz bennünket, kérdés csak az,
hogy mi élünk-e ezzel a lehetőségünkkel. Mert ha élünk vele,
és kihasználjuk, egy virágzó, fejlődő, illetve tartalmas életünk
lesz, de ha azt mondjuk, hogy nekünk ez nem kell, és
elutasítjuk, akkor csak a romlás és a kárhozat lesz a vesztünk.
A vers is arra buzdít bennünket, hogy legyünk olyanok, akik
kihasználják, élnek a lehetőséget, és próbáljunk fejlődni
napról napra. Ez a kijelentés igen is megállja a helyét ebben a
zűrös világban is, ahol az emberek már egyre jobban
hitetlenek, reménytelenek.