Ómagyar Mária Siralom

Az első magyar nyelven fentmaradt vers. A mű valószínűleg a 13.

Században keletkezett, egy ismeretlen személy által bemásolva a Beszédek
című kódex lapjára.
Később a Leuveni kódexben találták meg, 320 darab kicsi hártyalevélre
írták, dísztelen bőrkötéssel fedve. 1922-ben egy német antikváriustól vette meg
a Jóvátételi Bizottság a Leuveni Kódexkönyvtárnak az 1. világháborúban
elszenvedett könyv veszteség miatt. Gragger Róbert professzor nevezte el,
miután megtalálta a sok latin szöveg között. A nyelvtörténeti
korszakok(ómagyar) és a vers műfajának(siralom) összekapcsolásával jött létre
a mű címe. Hangneme, fájdalmas, fennkölt. 1982-ben került hosszas idő után az
Országos Széchenyi Könyvtár tulajdonába. Nemcsak a 2. összefüggő magyar
szövegemlékünk, hanem a finnugor család 1. fentmaradt verses emléke. Több
forrás alapján készült a fordítás, de a magyar szöveghez mégis a Gottfried nevű
párizsi apát Planctus ante nescia áll a legközelebb. Ennek a magyar vallásos
műnek a műfaja Planctus, siralomének egy bibliai témát dolgoz fel, Szűz Mária
fájdalma Jézus kínzása és halála láttán, mégis tovább gondolva személyes
érzelmeket fedezhetünk fel, hiszen egy anya éppen a szenvedő fiát látja. Mária
E/1 személyben szólal meg fel ajánlja saját magát a fia helyett, a saját nyomorát
taglalja. A lezárásban kétségbeesésében pedig már csak osztozni akar fia
halálában, ha már nem mentheti meg őt. A műben található alapmotívumok:
Fény- jelképe az emberi élet boldogságának.(,,Én vagyok a világ világossága”.)
A keresztény szertartásrendben pedig, virág, mert Mária jelképe a rózsa, liliom
és az ibolya, Jézusé pedig a pálmaág. Ez a virágmetafora tulajdonképpen Mária
és fia viszonyát jelképezi. Így nem csak az édesanya fájdalma van a
középpontban, hanem jézus kereszthalála általi megváltás az emberiség
számára. 6 szerkezeti egységre bontható fel, az 1. és 2. versszak Mária fájdalmát
mutatja meg, a vers egy ellentéttel indul, Mária eddig a pillanatig nem ismerte a
siralmat. Az 1. 2 sor tagad (,,Volék sirolm-tudotlon") erre felel a következő 2
sor párhuzama ,,Sirolmol sepedik/ Búol oszuk, epedek”. A 2. versszakban
választ kapunk arra, hogy miért szenved Mária. A zsidók elválasztották őt
egyetlen fiától, fájdalmait magáénak érzi. A 2. egység a 3.-7. versszakig tart, a
3. strófában megszólítja Jézust, akit az urának hív ,,Ó, én ézes Urodum”. A
fájdalomtól a féleszmélet határán van. Esdekel Jézus előtt, hogy enyhítse
fájdalmát. A szenvedéstörténet eredetileg misztikus hatású, Mária maga az ,,ég
királynője”, azonban itt emberivé vált, egy bánattal teli édesanya. A 4.
versszakban megjelennek a külső fájdalom jelei: ,,Szemem künyüel árad”. Az 5.
strófa mind a 4 sora alliterációra épül. Harmóniában van a gondolatritmus és a
zeneiség, összhangban van a tartalommal. A versben megjelenő figura
etymologicák: ,,világ világa” itt a fényességet jelenti, Jézus a legnagyobb fény.
A ,,virág virága” pedig, hogy Jézus a természet legszebb teremtménye. Isten fia
maga a tökéletesség, nem csak anyai szemmel. Ezzel azonban a következő két
sor teljesen az ellentéte, a zsidók, hiába a legnagyszerűbb teremtény Mária fia,
akkor is keresztre feszítik, szörnyű kínok közepette. ,,Vas szegekkel veretül”.
Ez a strófa a vers érzelmi tetőpontja. A 6. versszakban a megszégyenített
szépségről szól, tehát folytatódik az ellentét a műben. Mária szólítja fiát, aki a
legkedvesebb a szívének. ,, Vírüd hioll vizeül,” tehát Krisztus vére úgy hullik,
mint a víz. A 7. szakaszban a szűzanya E/1 személyben fejezi ki enyhíthetetlen
fájdalmát. A 3.egység (8. Versszak) témája az önfeláldozó szeretet. Meghalna
tulajdon fiáért, ha ezzel megtudja őt menteni. A 4. egység (9. Versszak) Siemon
Jeruzsálemben megjövendölte az ég királynőjének, hogy a fia dicsfényt fog
hozni Izraelnek, azonban sok ellenzője lesz neki, így Mária testét és lelkét ,, bú
éles tőre” járja át, ez megvalósult. Az 5. egység a gyötrelmek és a búcsú
mérhetetlen fájdalmát fejezi ki. Felkiáltással indul (,,Tüüled válnum”). Az anya
és a fia elválásának tragikuma látható. A következő sorokban pedig a közös
halál magasztos gondolatát fejti ki. A következő egység, ami a 11-13. Szakaszt
foglalja magába, fohászkodik, hogy osztozhasson fia gyötrelmében, megjelenik
a fájdalmas kérdések, felkiáltások sorozata. A lezárásban megjelenik az
önfeláldozó anyai szellem. A műben rímek változatossága lelhető fel,
találhatunk benne páros rímet, bokorrímet, illetve félrímet. Ezeknek
nyomatékosító szerepük volt, tudatosan használták már ekkor. Éneklő
verselésnek nevezzük, ami a magyaros versforma elődjének nevezhető. A
költemény a magyar hagyományoknak megfelelően kötetlen szótagszámú,
kétütemű sorfajban van megírva.
Tulajdonképpen a vers érzelmi hatásokat fejez ki az olvasóra, hiszen egy
anyának nincsen annál nagyobb törés az életében, mint látni a gyermekét
szenvedni.