Római jog szigorlat 2017

1.Bevezetés. A római jog külső története

101. A római jog általában. Az institúció- és a pandektarendszer

A római jog fogalma

A rómaiak a maguk jogát ius civile, ünnepélyesebb formában ius Quiritium kifejezéssel
illették, mivel azt nem az elvont római „állam”, hanem az államot alkotó polgárok jogának
tartották. A középkorban a ius civile még mindig a római jogot jelentette, az archaikus ius
Quiritiumot azonban felváltotta a ius Romanorum megjelölés. Ebből alakult ki a ma is
használatos ius Romanum, miközben a ius civile alatt ma már a polgári jogot értjük.

A ius Romanum fogalma több, egymástól eltérő jelentésre bontható:

a, Tulajdonképpeni (történeti) értelemben a római jog az ókori Rómában hatályban volt
jogszabályok összességét jelenti (Kr.e. V. sz.: XII táblás törvények-Kr.u. VI. sz.: iustinianusi
törvénykönyvek)

b, A tágabb értelemben vett római jognak ezzel szemben részét képezi az a joganyag is,
amely a római jogra annak középkori és újkori továbbélése, oktatása és tudományos
művelése során szorosan ráépült, és annyira hozzánőtt, hogy a római jog eredeti, antik
anyagától ma már sokszor alig elválasztható. (XI. sz. vége: bolognai glosszátorok, XIX. sz.:
német pandektisták)

c, Szűkebb értelemben a római jog alatt a római magánjogot (ius privatum Romanum) értjük,
vagyis azt a joganyagot, amely alapvetően a magánszemélyek egymás közötti viszonyait
szabályozza. A magánjog kategóriájával a közjog (ius publicum) áll szemben, amely
elsősorban az államra vonatkozó, illetve az állammal kapcsolatos szabályokat jelenti.

A római jog oktatása

-Kr. u. II. sz. közepe: Gaius (római jogtudós és jogtanár): Institutiones c. tankönyv
-Kr.u. VI.sz.: I.Iustinianus császár a római jogi kodifikációja során utasítást adott arra is,
hogy törvénykönyvként készüljön el Gaius műve alapján a jogiskolai oktatás új, egységes
tankönyve: Institutiones seu Elementa

Gaius institúciórendszere
a, Gaius tankönyve a római jog institúcióit 3 részre osztja: 1. személyek (mai értelemben vett
személyi- és családjog), 2. dolgok (az egész vagyonjog- mai értelemben vett dologi jog,
öröklési jog, kötelmi jog), 3. keresetek (mai értelemben vett polgári eljárásjog)

b, A iustinianusi tankönyv alapvetően a gaiusi rendszert követi, a kötelmeket 4 csoportra

osztja: 1. contractusok, 2. quasi contractusok, 3. delictumok, 4. quasi delictumok

c, A ma elfogadott institúció-rendszer a középkori és újkori jogtudomány differenciáló és

rendszerező munkája eredményeként alakult ki: 1. „keresetekről” szóló rész mint eljárásjog et
Shariff
a'
.

(ún. „alaki jog”), majd utána az „anyagi jog”: 2. személyi jog (és ennek keretein belül

uiagaujog
viszonylag elkülönítve a családjog), 3. dologi jog, 4. kötelmi jog, 5. öröklési jog

1.
follow
ideÑwgad
'
51

gsÉÑ
2.
Pandektarendszer 3.
A pandektajogi oktatás a középkorban még a Digesta rendszerét követte, a XIX. sz. elején
azonban modernizálási igény+institúció-rendszer fejlődése-> német jogtudósok kialakították g.
a modern pandektarendszert: 1. Magánjog általános része (személyi joggal együtt), 2.
dologi jog, 3. kötelmi jog, 4. családjog, 5. öröklési jog
Pandektisták érdeme: Az eljárásjog önálló jogág lett, amely tágabb értelemben a közjogba
tartozik.

Az institúció- és pandektarendszer hatása a polgári törvénykönyvekre

Institúció- rendszeren nyugszanak:
-francia Code civil (1804)
-svájci polgári jogi kódex (1907)
-új olasz polgári jogi kódex (1942)
-hazánkban a Magánjogi törvényjavaslat (1928)

Pandektarendszeren nyugszik:
-német BGB (1900)- ebben a kötelmi jog megelőzi a dologi jogot

Római jogi oktatásunk tárgyát tehát egyfelől az ókorban érvényesülő, majd a közép- és
újkorban tovább élő római jog története (római társadalom, állam és jog ókori története,
római jog forrásai, közép- és újkori továbbélés: külső történet), másfelől az ókori római jog
institúciói (római magánjog anyaga: belső történet) képezik.

A római jog oktatásának mai jelentősége

A római jog jelentősége a jogtanulás szempontjából

-A római jog viszonylag egyszerű, világos rendszerű és nincs kitéve változásoknak+ a modern
jogrendszer jelentős része a római jogra épül -> szilárd, dogmatikai alapok
-Fejleszti a jogászi gondolkodás kialakulását
-A római jog szemlélete terminológiája, tömör regulái lehetővé teszik a modern jogban
bonyolultan megfogalmazott szabályok, tételek, jogi konstrukciók könnyebb és egyértelműbb
rögzítését, megtanulását, felidézését. (pl.: actio Pauliana, aedificium solo cedit, periculum est
emptoris)
A római jog jelentősége a jog művelése szempontjából
-A római jogot ismerő jogász sok esetben jobban meg tudja ítélni az egyes konkrét modern
jogi problémákat is.
-védelem a túlzott specializálódás és jogpozitivizmus veszélyei ellen (római jog tartalmazza a
legfőbb jogi alapelveket: igazságosság, méltányosság, valamint hozzásegít minket a
jogbiztonsághoz-társadalmi érdek)
-segítség az európai (és európai típusú) jogrendszerek megismerésében, valamint a latin:
egyfajta nemzetközi jogászi szaknyelv elsajátítása
-A római jogra nagy szerep várhat az egységesülő Európában: az új ius commune Europaeum
alapjait, közös fundamentumát elsősorban a római jogban találhatjuk meg.

102. A római államtörténet korszakai és a korszakok főbb

jellemzői

A római jog korszakai

a, archaikus jog: Róma alapításától (Kr.e. 753) a Kr.e. III. sz. közepéig tart- ez az ősi római
társadalom korszaka a maga kezdetleges, jórészt paraszti életviszonyoknak megfelelő
jogrendszerével. A római államszervezet fejlődésében ez a kor a királyság és a korai
(patrícius) köztársaság idejének felel meg.

b, préklasszikus jog: Kr.e. III.sz. közepétől Kr.r. I. sz. végéig tart- ekkor rakják le a rómaiak
a páratlanul fejlett magán- és közjoguk alapjait. Államszervezet tekintetében ez az érett vagy
kései köztársaság kora.

c, klasszikus jog: Kr.e. I. sz. végétől Kr.u. III. sz. közepéig tart- a római jogtudósok ekkor
tökéletesítik a magánjog intézményeit. Államszervezet tekintetében ez a principátus, vagyis a
korai császárkor.

d, késő császárkor joga: III. sz. elejétől VI. századig tart- válságok sora, jogi vonatkozásban
előtérbe kerül a vulgárjogi gondolkodás (= római jog nyugati provinciákban lezajlott
egyszerűsödése) Államszervezet tekintetében ez a dominátus, vagyis a késő császárkor. 2
részre osztható: 1. posztklasszikus jog kora (VI. sz. első feléig), 2. iustinianusi jog kora
(Iustinianus uralkodása idején-527-565). Iustinianus kodifikációja nem csak
továbbfejlesztette, de le is zárta az ókori római jog fejlődését.

Az államszervezet a királykorban és a korai köztársaság idején

A római állam felépülése
Az államfogalom megragadására a rómaiak több szót is használtak:
-civitas: „városállam”- a polgárok közössége
-res publica: „nép dolga” (Cicero)
-senatus populusque Romanus (SPQR)- a köztársaság korától így hívták a rómaiak a maguk
államát. populus Romanus= a közösség egésze

A polgárok közössége egyidejűleg több, egymással összefüggő szervezeti formába tömörült.

A források szerint eredetileg 10-10 római gens alkotott egy curiát, 10 curia pedig egy törzset
(tribus). A hagyomány úgy tartja, hogy a római királyság 3 törzs (Ramnes, Tities, Luceres)
szövetségéből jött létre, de valószínű, hogy ezeket a törzseket etruszk uralkodók alakították
ki. A curia („férfiak egyesülése”) volt a római állam szerveződésének legősibb egysége,
amely nem csak a katonai beosztásnak képezte alapját, hanem jogi és kultikus közösséget is
jelentett, melynek saját vezetője (curio) és papja (flamen curialis) volt. A tribusok később
szintén katonai egységekké (ezredekké) váltak.

A királyság államszervezete
Az ősi római államot (populus Rómanus) három szerv alkotta: rex, senatus, comitia

a, A király (rex)
-az állam legfőbb bírája, hadvezére, papja, valamint a végrehajtó hatalom teljességének
(imperium) birtokosa
-az etruszk befolyás idején a királyt a curiák választották, korábban pedig „istenek jelölték
ki”.
-a király ideiglenes távolléte esetén jogkörét a praefectus urbi látta el, halála után azonban az
új király megválasztásáig a senatus tagjai vezették az államot, 5 naponként váltva egymást
mint interrexek.
-a király mellett működtek még egyéb polgári tisztviselők és főtisztek (pl. lovassági
parancsnokok, tribuni celerum) is, ám az ő hivataluk- a praefectus urbi és az interrex
tisztségével szemben- nem élte túl hosszú ideig a királyság bukását.

b, A senatus
-a patrícius nemzetségfők eredetileg 100 (tribusok létrejötte után 300) fős gyülekezete
-neve és funkciója alapján: „öregek tanácsa”
-a király tanácsadó szerve ás az állami felségjog állandó hordozója
-tagjait a rex jelöli ki

c, A comitia curiata
-a királykor ősi népgyűlése
-30 curiából állt, és a forum Romanum területén, a comitiumon gyűlt össze
-Eredetileg csak patríciusok vehettek részt rajta, mivel azonban a curia volt a hadi beosztás
első alapja, később bizonyára plebejusok is megjelenhettek rajta.
-már a királykorban is főleg szakrális feladatokat látott el, közjogi funkciója pontosan nem
ismert.

A korai köztársaság államszervezete

-Az utolsó király elűzése (regifugium, Kr.e. 510) után Rómában köztársaság jött létre,
melynek szervei: magistratusok, senatus, comitiák

a, Magistratus
-állami főhatalmat gyakorló tisztségviselő, illetve maga a tisztség
-a köztársaság korának főhivatalnokai
-sajátosságok: annuitás (egy hivatali évre való választás), kollegialitás (egy tisztséget
rendszerint egyszerre több, egyenlő jogkörű főhivatalnok töltött be)
-munkájukért nem kaptak díjazást, sőt, bizonyos közkiadásokat magánvagyonukból kellett
fedezniük.
-Magistratusok felosztása: 1. hatalmuk jellege szerint imperiummal rendelkező/ imperiummal
nem rendelkező, 2. feladatkörük szempontjából rendes (állandó) (magistratus ordinarii)/
rendkívüli (magistratus extraordinarii), 3. hatáskörük alapján nagyobb (magistratus
maiores)- consul, censor, praetor/ kisebb (magistratus minores)- aedilis, quaestor, tribunus
plebis
-állami főhatalom (imperium) tartalma (csak a nagyobb magistratusokat illette meg):
1. legfőbb polgári hatalom (imperium domi), amely a Város határán belüli területekre terjedt
ki
2. a falakon kívül a hadsereg főparancsnoka (imperium militae)
3. a jogszolgáltatás hatalma (iurisdictio)
4. jog a népgyűlés összehívására és a törvényjavaslatok előterjesztésére (ius agendi cum
populo)
5. jog a senatus egybehívására és tanácsának kikérésére (ius agendi cum patribus)
6. a büntetések és kényszerítő intézkedések kiszabásának joga (ius coercitionis)
A főhatalommal való felruházásról szól határozatot a populus Romanus a köztársaságkorban
is a comitia curiata keretében hozta meg.
-hivatali hatalom (potestas) tartalma (minden magistratust megilletett):
1. auspiciumokat végezni (ius auspiciorum)
2. összehívni a népet valamely közérdekű ügy megvitatása céljából (ius contionem habendi)
3. tiltakozni collegája intézkedésével szemben (ius intercedendi)
4. a „hirdetmények” (edictumok) kibocsátásának joga (ius edicendi) csak a magistratus
curulest illete meg!

A rendes magistratusokat a különböző népgyűlések választották.

Rendes magistratusok:
1.consul
- az állam élén álltak
-2-en voltak
-imperiummal voltak felruházva
-A király szakrális feladatait a rex sacrorum (Ianus isten papja) látta el, a valóságos papi-
politikai hatalmat azonban idővel a háromtagú főpapi testület (collegium pontificum) feje, a
pontifex maximus szerezte meg

2.praetor
-Kr.e. 367-től a peres jogszolgáltatás végezte a consul helyett
-imperiummal rendelkezett (de ez csak imperium minus volt, a consulok imperium maiusával
szemben)-> a iurisdictio mellett „helyettesként” (mint collega minor) gyakorolhatta a
consulok többi jogosítványait is.
-Eredetileg 1 praetor működött, DE: Kr.e. 242: praetor peregrinus tisztségének felálíltása->
számuk 2-re, majd a köztársaság végéig fokozatosan 16 főre emelkedett
-A főleg jogszolgáltatást végző két praetor mellé eleinte a provinciák kormányzása végett,
később pedig a városi (római) törvénykezés lebonyolítása céljából választottak újabb
collegákat

3.censor
-Kr.e.443-tól örévente 18 hónapra 2 censort választottak
-magistratus maiores, de nem rendelkeztek imperiummal (censori potestasuk viszont volt ,
melyet a comitia curiatától nyertek)
-feladatuk: 1. lefolytatni az eredetileg 5 éves időszakonként tartott választási, katonai és
adózási célokat szolgáló összeírást (census), amelynek során a polgárokat centuriákba és
tribusokba osztották be, 2. szenátorok névjegyzékét összeállítani (lectio senatus), 3. e két
tevékenységük folytán bizonyos erkölcsrendészeti szankciókat is alkalmazhattak (regimen v.
cura morum), 4. állami javak felügyelete, s ezekre nézve az állam nevében ők kötöttek
szerződéseket egyes vállalkozókkal.

4.aedilis curulis
-Kr.e. 367-től létezik a tisztség
-2-en voltak
-kisebb magistratusok, feladatuk: 1. felügyeltek a középületekre és a középítkezésekre (cura
aedium), 2. rendészeti jogkört gyakoroltak (cura Urbis), 3. ellenőrizték a piaci árakat és
biztosították a gabonaellátást (cura annonae), 4. gondoskodtak a nyilvános játékok
megrendezéséről (cura ludorum)
-rendelkeztek potestassal, valamint ius edicendivel, iurisdictioval, bírságolási, zálogolási,
lefoglalási joggal, de egyéb jogkörök is megillették őket

5.quaestor
-Kr.e. V. sz. elején (hagyomány szerint 447-ben) létesült a tisztség
-2-en voltak
-feladat: a consulok pénzügyi beosztottjaként felügyelték a Saturnus-templomban elhelyezett
államkincstárat (aerarium Saturni v. populi Romani)

6.néptribunus
-a tisztség Kr.r. 494-ben jött létre
-személyük a Városon belül szent és sérthetetlen volt
-Jogaik: 1. összehívni a plebs gyűléseit, 2. utóbb a senatust is, 3. a magistratusok intézkedéseit
(kivéve censor, dictator), valamint a törvényjavaslatok elfogadását vétójogukkal
megakadályozni (ius intercedendi), 4. támogatást illetve menedéket nyújtani a plebs
patríciusok által üldözött tagjainak
-számuk kezdetben 2, majd Kr.e. 449 után 10

7.(plebejusi) aedilisek
-plebejus templomok őrei voltak
-367 után a tribuni plebis segítőtársaként a Ceres szentélyében őrzött levéltárat és pénztárat
kezelték.
-A két aedilis plebis a bíráskodástól eltekintve ugyanazon jogokat gyakorolta, mint az aediles
curules.

Rendkívüli magistratusok
-csak különleges esetben, kinevezés alapján, megszabott időtartamra és meghatározott feladat
elvégzése céljából.
-legjelentősebb rendkívüli magistratus: dictator
-imperiummal rendelkezett
-az egyik consul jelölte ki a senatus egyetértésével, de a népgyűlés véleményének
kikérése nélkül, ez ellen consultársa nem élhetett intercessioval.
-legfeljebb 6 hónapra a főhatalom teljessége illette meg-> maga nevezte ki a
helyettesét, a lovasság parancsnokát
-(Fontosabb rendkívüli magistratusok: interrex, praefectus urbi, decemviri legibus scribundis,
tribuni militum consulari potestate, tresviri rei publicae constituendae)

b, Senatus
-patrícius nemzetségfők gyűlése idővel a hivatalviselt magistratusok tanácsává lett, melynek
névsorát kezdetben a consulok, majd a lex Ovinia után a censorok állapították meg
-feladatai a köztársaság idején: 1. meghatározta a külpolitikát és a hadügyeket, 2. ellenőrizte
az államháztartást, 3. felügyelte a szakrális szférát, 4. irányította a közigazgatást és sok
tekintetben az igazságszolgáltatást, 5. a magistratusokon keresztül befolyással volt a
belpolitika alakulására
-A népgyűlésen elfogadott törvények eleinte csak akkor léptek hatályba, ha az „atyák
tekintélye” szentesítette őket. Ez a jóváhagyás ugyan a lex Publilia Philonis (339) óta előre
kikérhetővé, majd puszta formalitássá vált, a senatus továbbra is jogot formált arra, hogy
felülbírálhassa a törvényeket azok alkotmányossága szempontjából.-> A senatus határozatai
(senatus consulta) a valóságban szinte törvényerővel rendelkeztek-> a senatus vált a római
állam legfőbb szervévé, melynek akaratát a magistratusok szinte csak „végrehajtották”

c, Népgyűlés
comitia curiata
-felhatalmazást adott a főhatalom gyakorlására, utóbb a censori hivatal viselésére is.
-kultikus szerveződés volt-> a köztársaság korában egyre inkább szakrális feladatokat látott el
-rendszerint a pontifex maximus elnökölt rajta, a consul (vagy praetor) pedig csak akkor, ha
hatalommal való ünnepélyes felruházás céljából gyűlt össze.

comitia centuriata
-Kr.e. V. sz.-tól működött
-katonai századokra oszlott, 17 és 60 év közötti férfiak gyűlése volt,melyet a Város falain
kívül, a campus Martiuson tartottak
-funkciói: 1. magistratus maiores megválasztása, 2. törvényhozás, 3. hadüzenet és békekötés
jóváhagyása, 4. büntetőbíráskodás államellenes bűncselekmények, illetve a polgárok
főbenjáró bűnügyei tárgyában

comitia tributa
-területi egységek szerint összehívott népgyűlés
-a falakon belül, a forumon tartották
-funkciói: 1. magistratus minores megválasztása, 2. törvényhozás, 3. szövetség kötése külföldi
államokkal és uralkodóikkal, 4. törvénykezés nem politikai természetű ügyekben

concilium plebis
-egyedül a plebs tagjai vehettek részt rajta
-Határozatai Kr.e. 287-ig csak a plebsre, onnantól az egész populus Romanus-ra vonatkoztak
-elnöke: tribunus plebis-csak ilyen formában hívhatott össze népgyűléseket
-nem olvadt össze a comitia tributával (ezeket a consul/praetor hívta össze, míg a concilium
plebist a néptribunus)

A PATRÍCIUSOK ÉS PLEBEJUSOK-OK KÜZDELMEI A TÖRVÉNYHOZÁS TÜKRÉBEN

A két fő társadalmi osztály küzdelme kompromisszumos alkotmányjogi megoldások révén
megteremtette a plebs politikai jogegyenlőségét.

a) Kr.e. 494.: a plebs tiltakozása, 1. kivonulás a Szent Hegyre (secessio), melynek eredménye
a néptribunus (tribuni plebis) tisztségének létrehozása
b) Kr.e. 445.: lex Canuleia de conubio: patríciusok és plebejusok közötti házasodás; (ezt
korábban a XII. táblás törvények tiltották meg)
c) Kr.e. 444.: ideiglenes esetben a katonai parancsnok (tribunis militum) tisztségét consuli
jogkörrel (consulari potestate) ruházták fel
d) Kr.e. 367-366: leges Liciniae Sextiae: csökkentették a plebejusok adósságterheit, 500
iugerumra korlátozták a közföldekből az egyes polgárok által elfoglalható területet, előírták,
hogy az egyik consult a plebsből kell választani, igazságszolgáltatási hatóságként felállították
a praetori tisztséget, amelyet egy ideig csak patríciusok tölthettek be
e) Kr.e. 326: lex Poetelia Papiria de nexis: enyhítette az adósrabszolgaság szigorát (Pl.:
megtiltotta az adós megölését és a bilincs használatát).
f) Kr.e. 300: lex Ogulnia (plebiscitum volt): lehetővé tette plebejusok jelölését a főpapi
tisztségekre, így a plebs a pontifexek testületébe is bejuthatott (P.max. pleb. 1. csak Kr.e. 254-
ben lett Coruncanius)
g) Kr.e. 300: lex Valeria de provocatione: a római polgárok a magistratusok ítéletei ellen a
Város határán belül (domi) a népgyűléshez fellebbezhettek.
h) Kr.e. 287: lex Hortensia: a plebiscitumokat az egész populus Romanusra kiterjedő
hatállyal ruházták fel.

A kései köztársaság államszervezete

-Római birodalom kialakulása évszázadokat vett igénybe. A birodalom 3 elkülönült része: 1.
Róma városa, 2. Itália, 3. provinciák

Róma mint városállam jogi szervezete

a, Magistratusok
-a magistratusok közül továbbra is a két consul vezette az államot.
-A praetor mellé már Kr.e. 242-ben collegát állította, s az előbbit praetor urbanus („városi
praetor”), az utóbbit praetor peregrinus („idegenek praetora”) elnevezéssel illették
-a praetor peregrinus szavad kezet kapott,hogy az általa vezetett jogvitákban a ius gentium
alkalmazásának címén a civiljog vagy a peregrinusjog normáit kövesse
-Továbbra is működtek az aedilis curulisek, quaestorok, censorok, és a plebejus
főhivatalnokok (tribuni és aediles plebis)- az utóbbi tisztségeket már patrícius származásúak
is betölthették
-Kr.e. 180.: lex Villia annalis: az egyes tisztségeket csak meghatározott sorrendben és
életkorban lehetett viselni (cursus honorum) : 1. quaestura (30 éves korban), 2. aedilitas
vagy tribonatus (37 évesen), 3. praetura (40 évesen), 4.consulatus (43 évesen). Censor és
dictator kizárólag consulviselt személy lehetett, és az egyes tisztségek viselése között
legalább 2 évnek kellett eltelnie.
-Egyre gyakoribbá vált a magistratusok éves főhatalmának meghosszabbítása.
-általánossá vált, hogy szolgálati évük leteltével a volt főhivatalnokok mint
promagistratusok-eleinte 1, majd több évre- egy-egy provincia élére kerültek helytartónak-
E gyakorlatnak később a Sulla- féle alkotmányreform (Kr.e. 81.) intézményes keretet
teremtett.
-monarchikus törekvések-> triumvirátus létrejötte
1. triumvirátus (Kr.e. 60.) : Iulius Caesar, Pompeius, Licinius Crassus-
magánegyezségen alapult
2. triumvirátus: jogszabály (lex Titia) hozta létre Kr.e. 43-ban

b, Senatus
-államélet középpontja és annak legfőbb irányítója maradt.
-tagjainak számát Sulla 600-ra, caesar 900-ra emelte
-a senatorok szükségállapot esetén az ún. senatus consultum ultimumhoz folyamodtak, amely
teljhatalmat adott a consuloknak a szükséges intézkedések megtételére, kizárván az
intercessio és a provocatio lehetőségét

c, Népgyűlések
-ténylegesen ekkor már csak a comitia centuriata és tributa működött, a törvényhozás inkább
az első feladata volt.
-jelentőségük a kései köztársaságban háttérbe szorult, mivel a törvényeket főként a concilium
plebis keretében fogadták el.

Itália jogi szervezete

-Kr.e. 268-ra a rómaiak egész Itáliát uralmuk alá hajtották
-Két eltérő jogállású rész: 1. a rómaiak által birtokba vett ager Romanus, 2. a szövetségesek
területét képező ager peregrinus
-az ager Romanus lakosai teljes jogú római polgárok voltak, de az ager peregrinuson élők
csak korlátozott tartalmú ún. latinjoggal rendelkeztek-> az I. századra ez tarthatatlanná vált->
szövetséges háború (Kr.e. 90-88), amely során Itália népei fokozatosan elnyerték jogaikat.->
Kr.e. 90.: lex Iulia de civitate: először a Róma mellett kitartó szövetségesek lettek római
polgárok
-legkedvezőbb helyzetben: ager Romanus-lakosai teljes vagy korlátozott polgárjoggal
rendelkeztek.
-ager peregrinus („itáliai idegen területek”)
-lakói nem voltak római polgárok
-a, latin városállamok (nomen Latinum): Rómával kezdettől fogva nyelvi,
szokásbeli és szakrális közösségben éltek, kapcsolatukat a Kr.e. 493. évi szövetségi szerződés
fűzte szorosabbá. A latin szövetségesek saját jogát Róma eredetileg a sajátjával
egyenrangúnak ismerte el, s polgárainak nem csak commerciumot és conubiumot, de a
Városba költözésük esetén suffragiumot is biztosította. Egyes latin városok beolvadtak a
római államba, míg a többiek megőrizték önállóságukat. A latin háború (341-338) arra
késztette Rómát, hogy a latinjogot a suffragium megvonásával a római polgárjoghoz képest
egyfajta „másodrangú állampolgársággá” fokozza le
-b, Az itáliai szövetségesek (socii Italici): Rómával szövetségi szerződést kötött nem
latin törzsek. Lakosai sem a commerciumot, sem a conubiumot, sem a ius migrandit nem
birtokolták.Idővel néhány szövetséges város municipiummá, illetve praefecturává lett,
többségük azonban megmaradt peregrinus közösségnek

A provinciák jogi szervezete

-provincia eredetileg egy imperiummal rendelkező magistratus (később quaestor, ill.
promagistratus) működési területét jelentette, melyet a senatus jelölt ki számára
-később: elsősorban az Itálián kívül meghódított, önálló kormányzat alá vont területek.
-lakósai részben Róma szövetségesei, részben legyőzött idegen népek voltak
-helyi igazgatást a provinciai rendtartás szabályozta, melyet a hódító hadvezér és egy
senatusi bizottság állított össze
-a tartományi földek nem állhattak magán- ill. közösségi tulajdonban, mert a római állam
tulajdonát képezték. Az ilyen földek után a legtöbb közösség Rómának évi egyenes adót
tartozott fizetni
-A római kormányzat feladatait az első tartományok élén még rendes főhivatalnokok láttak el,
akiket Kr.e. 81-ben véglegesen felváltottak a hivatalviselt magistratusok (proconsul,
propraetor). A helytartókat, akik imperiumuk alapján provinciai edictumokat is kibocsátottak,
az általuk kinevezett helyetteseik (legati), illetve a melléjük beosztott quaestorok segítették

A principátus államszervezete
A római állam szervei
-Ebben a korban a római államot három tényező alkotta: 1. uralkodó, 2. egyre kisebb
jelentőségi köztársasági intézmények, 3. Fokozatosan kiépülő birodalmi államszervezet
Uralkodó
-az állam feje a princeps volt- a cím a köztársaságkori princeps senatus elnevezésből
ered,melyet a legtekintélyesebb senator viselt- a principátusban ez már Augustus tekintélyére
(auctoritas) utal
-A princeps élethosszig volt felruházva: 1. tribunicia potestasszal, amely biztosította
személyének sérthetetlenségét, a népgyűlés és a senatus összehívásának jogát és a vétójogot,
2. imperium proconsularéval, amely a császári provinciák feletti legfelső kormányzatot
biztosította számára, 3. az imperator titulust, 4. Kr.e. 12-től pontifex maximus is volt. A
senatus ezeken kívül megadta Octavianusnak az „Augustus” (= kb. „felséges”) melléknevet
és a „haza atyja” (pater patriae) kitüntető címet.

Köztársasági intézmények
-a principátus nem számolta fel a köztársasági alkotmányt, de egyre kevesebb és a
korábbiaktól fokozatosan eltérő szerepet biztosított az állam hagyományos szerveinek
-magistratusok többsége továbbra is működött- köztársasági szervek választották meg őket, a
császárnak azonban ajánlási joga (commendatio) volt) A magistraturákat szinte kizárólag a
senatori rend tagjai viselték.
-Magistratusok ekkor:
-A consuli hivatal-mivel politikai és katonai jogosultságait a császár magához ragadta-
elsősorban reprezentatív, illetve jogszolgáltató szerepet töltött be
-A 18 praetor közül peres ügyekben rendes jogszolgáltatást csak a praetor urbanus és
a praetor peregrinus végzett. A többiek vagy büntetőügyekben ítélkeztek, vagy az
államkincstárt kezelték, vagy csak korlátozott hatáskörben jártak el.
-A censori hivatal már a principátus idején megszűnt. A census az uralkodók
hatáskörébe került, a censorok egyéb feladatait pedig császári hivatalnokok látták el
 -Az aedilis curulisek egyedül a vásári rendfenntartásért és a bíráskodásért maradtak
felelősek
-A quaestorok számát Augustus 20-ra emelte, de a hatáskörökből kivette az aerarium
kezelését és két praetorra ruházta
-A 10 tribunus plebis hivatala fennmaradt, szerepük minimálisra csökkent, de új
funkció: ítélkezés
-Senatus:
-az állami szuverenitás hordozója
-600 tagját a császár jelölte ki
-feladatkörei: 1. Kr.u. 14-től a senatus választotta meg a magistratusokat, 2. a
törvényhozás joga is rá szállt, 3. kormányozta itáliát és a senatusi provinciákat, 4. felügyelt az
államkincstárra, 5. büntetőügyekben mint feljebbviteli fórum ítélkezett.
-Népgyűlések:
-törvényhozási jogukat de iure nem veszítették el, de szerepük formálissá vált->
lassan és fokozatosan elhaltak
-(utolsó ismert lex rogata: Kr.u. 96: lex agraria)

Birodalmi államszervezet
-A császárok a köztársaság államszervei mellé új hivatalokat állítottak fel
-A császár rokonaiból, barátaiból és kísérőiből a magistratusok mintájára tanácsot (consilium)
tartott fenn, amely később jelentős szerepet kapott a törvénykezésben, valamint a birodalom
kormányzásában is.
a, Rómát (később Itáliát is) igazgató császári főhivatalnokok
-2 lovagrendi praefectus praetorio feladatköre: 1. a császári testőrség parancsnoka volt,
egész Itáliára kiterjedő törvénykezési hatáskörrel bírtak, 3. a princeps helyetteseiként
ítélkeztek a provinciai helytartóktól hozzájuk fellebbezett ügyekben, 4. általános rendelkezést
is kibocsáthattak
-praefectus urbi- a testőrparancsnokkal szemben imperiummal felruházott, polgári
főhivatalnok- feladatköre: 1. közrend fenntartása a neki alárendelt rendőri egységek (3 cohors
urbana) révén, 2. bíráskodás Rómában és a határától számított 100 mérföldes körzeten belül.
b, A birodalom egységes kormányzását szolgáló hivatalok
-A princeps saját kancelláriáját Claudius császár (41-54) négy részre osztotta: 1. a memoria: a
naplók vezetésével és a császári adminisztráció adminisztráció személyzeti ügyei, 2. ab
epistulis: hivatalos levelezés, 3. a libellis: jogi beadványok, 4. a rationibus: fiscus Caesaris
számvitele (melyet Claudius egységesített, és az aerariumtól függetlenül működött)
-Hadrianus (117-138) idejétől fokozatosan épült ki az állami közigazgatás az egész
birodalomban. A legfőbb kormányzati szerv a császári tanács (consilium principis) volt, élén
a két praefectus praetorioval, akik a kancellária osztályait és vezetőiket ellenőrizték
-Septimius Severus (193-211) idején egyre erősebb katonai jelleg az államigazgatásban

-Pénzügyi igazgatás-aerarium Saturni és fiscus Caesaris:

-Az aerarium eredetileg a közjog, a fiscus pedig a magánjog hatálya alá tartozott
-a fiscus utóbb fokozatosan közjogi jelleget öltött, végül magába olvasztotta az
aerariumot
-A fiscus bevételeit és kiadásait a (procurator) a rationibus kezelte, pereiben a praetor
és a procuratorok bíráskodtak, jogi képviseletét pedig Hadrianus óta kincstári ügyészek látták
el
Constitutio Antoniniana
-Kr.u. 212-ben Antoninus Caracalla császár (211-217) a birodalom minden szabad
alattvalójára kiterjesztette a római polgárjogot a Latini Iuniani és a dedeticiusnak minősülők
(dedeticii Aeliani) kivételével
-A constitutio Antoniniana (más néven edictum Caracallae) Rómát városközpontú államból
formálisan is birodalommá tette
-Kibocsátása után fokozottan érvényesült a birodalmi jog és a helyi népjogok egymásra hatása
A késő császárkor államszervezete
A dominátus és a hagyományos római államszervek
-Diocletianus (284-305) nyíltan új államformát alakított ki: dominatus
-A birodalom irányítását az ún. tetrarchia „négyes uralom” keretében két „főcsászár”
(Augusti) látta el két „alcsászár”(Caesares) segítségével, akik az Augustusok vejei és örökösei
voltak
-az államhatalom a császár (Augustus) kezében összpontosult
-Egyedül az uralkodót illette meg: 1. törvényhozó hatalom, 2. igazságszolgáltató hatalom, 3.
végrehajtó hatalom teljessége, 4. ő volt az államvagyon tulajdonosa is
-A köztársasági szervek közül a dominatius korában már csak néhány magistratus és a senatus
létezett.
Az egységes birodalmi adminisztráció
-A késő császárkorban a kér birodalomfél kormányzását az állami adminisztráció
funkcionálisan és hierarchikusan tagolt rendszere látta el
-2 elem: 1. központi kormányszervek, 2. területi igazgatás- utóbbin belül: a, polgári
közigazgatás és b, katonai közigazgatás

Központi igazgatás Games rerun pnicataruin

-legfőbb szerve a consilium principis helyébe lépő államtanács (sacrum consistorium)-tagjai
az uralkodó körül, a császári palota tróntermében gyűltek össze
-A legfontosabb főhivatalokat az alábbi négy udvari főméltóság töltötte be: - magister
officiorum (kb. főudvarmester) alá tartoztak a kancelláriai hivatalok, amelyek 1. a császár
kegyétől függő döntéseket öntötték formába, 2. levelezést és egyéb hivatali ügyeket intéztek,
3. beadványok jogi elbírálásával foglalkoztak, 4. a scrinium dispositionum feltehetőleg a
császári utazásokat szervezte
-quaestor sacri palatii (kb. főkancellár- modern hasonlattal igazságügyi- miniszter)
feladata volt az uralkodó nevében kiadott jogi iratok levélformában való megfogalmazása. E
jogi iratok: 1. császári rendeletek 2. magasabb és alacsonyabb rangú hivatalnokok kinevezési
okmányai
-comes sacrarum largitionum (modern hasonlattal pénzügyminiszter), aki az egykori
procurator a rationibus helyére lépett, a birodalom pénz-és adóügyeit igazgatta a
dioecesisekben tevékenykedő alsóbb tisztségviselők és apparátusaik segítségével

Területi igazgatás
a,polgári igazgatás
-A birodalom igazgatását eleinte a társcsászárok mellett, később pedig helyettük a négy
praefectus praetorio végezte-feladatuk a császár helyetteseiként: 1. közigazgatás, 2.
természetbeni adók behajtása, 3. legfelsőbb szintű törvénykezés (331 után ítéletük ellen
fellebbezni sem lehetett)
-A két főváros élén egy-egy praefectus urbi állt, akiknek most már az összes városi
hivatalnok közvetlenül alá volt rendelve
-(A középső szinten helyezkedtek el a vicariusok -eredetileg: „helyettesek”- , akik a
praefectus praetoriokat segítették feladataik- főleg törvénykezés- ellátásában. Idővel saját
területet kaptak, ítélkezésük ellen pedig csak a császárhoz lehetett fellebbezni)
-A kb. 100 kisebb provinciát különböző rangú helytartók (proconsules, consulares,
praesides, correctore) igazgatták, akik: 1. bíráskodtak, 2. gondoskodtak az állami feladatok
működtetéséről és a közrendről, 3. felügyelték a tartományi városok önkormányzatát
b, katonai igazgatás
-három részre tagolódott: 1. egyes alakulatok a császár környezetében tartózkodtak (palatini),
2. mások a belső tartományokban voltak letelepítve (comitatenses), 3. megint mások pedig a
határokat védték (limitanei)
-ezeken kívül külön csapattest volt a császári testőrség (protectores)
(-magister peditum: gyalogság főparancsnoka
-magister equitum: lovasság főparancsnoka
-magistri militum: területi parancsnokok
-duces: a dioecesisekben állomásozó katonai egységek parancsnoka-ezek közül néhányat a császárok comesi
rangra emeltek (comites rei militiaris) )

103. A római jog történetének korszakai. A jogrendszer

főbb jellemzői az egyes korszakokban

A római jog korszakai

a, archaikus jog: Róma alapításától (Kr.e. 753) a Kr.e. III. sz. közepéig tart- ez az ősi római
társadalom korszaka a maga kezdetleges, jórészt paraszti életviszonyoknak megfelelő
jogrendszerével. A római államszervezet fejlődésében ez a kor a királyság és a korai
(patrícius) köztársaság idejének felel meg.

b, préklasszikus jog: Kr.e. III.sz. közepétől Kr.r. I. sz. végéig tart- ekkor rakják le a rómaiak
a páratlanul fejlett magán- és közjoguk alapjait. Államszervezet tekintetében ez az érett vagy
kései köztársaság kora.

c, klasszikus jog: Kr.e. I. sz. végétől Kr.u. III. sz. közepéig tart- a római jogtudósok ekkor
tökéletesítik a magánjog intézményeit. Államszervezet tekintetében ez a principátus, vagyis a
korai császárkor.

d, késő császárkor joga: III. sz. elejétől VI. századig tart- válságok sora, jogi vonatkozásban
előtérbe kerül a vulgárjogi gondolkodás (= római jog nyugati provinciákban lezajlott
egyszerűsödése) Államszervezet tekintetében ez a dominátus, vagyis a késő császárkor. 2
részre osztható: 1. posztklasszikus jog kora (VI. sz. első feléig), 2. iustinianusi jog kora
(Iustinianus uralkodása idején-527-565). Iustinianus kodifikációja nem csak
továbbfejlesztette, de le is zárta az ókori római jog fejlődését.

Egyéb felosztások:
Gazdasági fejlődés szerint:
1. kisparaszti korszak (patriarchális, házközösségi) Kr. e. III. sz-ig
2. kereskedelmi korszak, azon belül: fellendülő-virágzó-hanyatló szakaszok
b) Államformák szerint:
1. királyság (regnum)
2. köztársaság (libera res publica)
3. császárság (imperium)

c) A római jog belső fejlődése szerint:

1. civiljog (Kr.e. IV. századig)
2. civiljog és praetori jog párhuzamosan (Kr.e. III-I. századig)
3. a kétféle jog összeolvadása (Kr.u. I-II. századig)
4. egységes császári jog (Kr.u. III-VI. századig)

Normarendszerek az archaikus Rómában (ius, fas, mos)

-A Kr.e. VIII. sz.-ban és azt követően a mai értelemben vett jogi normák még nem
határolódtak el élesen a mágikus elemekkel átszőtt vallási és erkölcsi normáktól.
-A legrégebbi időnek ezt a komplex normarendszerét a rómaiak mos vagy mores maiorum (=
„az ősök szokásai”) jelölték

A jog önálló normarendszerré válása

-Bizonyos szabályok, normák rendszeres követése és kivételesnek minősülő megsértésen igen
korán kialakította azt a tudatot, hogy e normák betartása nem csak elvárható, megszegésük
büntetendő, hanem e szabályok kötelező erejűek.
-Egyes normák kötelező ereje megszilárdult, valamint az állam szankciókat is alkalmazott-> a
komplex, ősi normarendszerből fokozatosan önállóvá váltak a jogi normák-> kialakult a
szokásjog
-Kr.e. 451-450: XII táblás törvény- jól mutatja a jog mint önálló normarendszer sajátosságait.
-A jogot abban a formában, ahogy azt a mai napig ismerjük, a rómaiak „találták ki”

A jog fogalmának differenciálódása

-A latin nyelvben alakult ki először önálló fogalom a jog megjelölésére: ius
a, a ius szó jelentésének fejlődése
-Eredetileg a forum Romanum egy konkrét helye, ahol a praetor törvénykezett
-Kr.e.V. sz. elején másik jelentés: az iniuriával mint jogsérelemmel szembeállítva
valamely magatartás jogszerűsége
-Miután a ius jelentését már el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől,
kialakult annak elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma

b, A ius civile
-A ius szót, ha azzal a tárgyi jogra, közelebbről a római jog szabályainak összességére
akartak utalni, kiegészítették a civile jelzővel, s így létrejött a ius civile (ünnepélyesebben: ius
Quiritium)
-Ius civile alatt kezdetben a polgárok közösségeként felfogott római városállam sajátos
jogrendszerét értették
-A ius civile fogalma a római jog története során további jelentéseket vett fel, a
modern nyelvek „polgári jog” kifejezésében pedig végső soron a mai napig tovább él.

A vallási és normarendszer fejlődése

-A jog önállóvá válása azzal járt, hogy az istenek jogainak tiszteletben tartását, ill.
megsértését egyre élesebben elhatárolták a jogszabályok betartásától.
-Fas jelentése eredetileg: minden olyan magatartás, amely az isteneket nem sérti
-törvénykezésre alkalmas napok: dies fasti
-vallási ünnepek számára fenntartott napok: dies nefasti
-Utóbb a fas alatt csak a vallási normák összességét értették, szemben a jogi normákkal (ius)
-A fas szabályainak egy része közjogi jelleggel is bírt, mint ius sacrum, ill. ius pontificium.
Ezekből alakult ki a császárkorban az isteni jog (ius divinum), melyet az emberi joggal (ius
humanum) állítottak szembe

Az erkölcs mint önálló normarendszer a rómaiaknál

-A mos szó jelentései:
1. erkölcsi normák önálló rendszere
2. az ősi római társadalom differenciálatlan, komplex normarendszere
3. szokásjog
4. szokás
-A censori jogalkalmazás alakította ki a mos sui generis fogalmát: bizonyos olyan
társadalmi normák, amelyek sem a ius, sem a fas körébe nem tartoztak.
-Az ebben az értelemben vett mos normái a legrégibb időben a pater familias hatalma alatt
álló házközösség bizonyos életviszonyaira vonatkoztak
-A mos normáinak megtartására a censor felügyelt

A jog erkölcsi megalapozottsága

-a római jogtudósok tisztán látták a jog és erkölcs határát
- a jog lényege: érvényre juttatni az igazságosságot
-lényeg a felfogásban: A jogszabályokat erkölcsi eredetű, de jogi tartalmat nyert alapelvekből
kiindulva kell értelmezni és alkalmazni

A kései köztársaság jogrendszere (préklasszikus jog)

Ius civile- ius praetorium
-A jogrendszert ekkor is a ius civile határozta meg, amely mellett azonban kifejlődött és
megerősödött a ius praetorium.
a, Ius civile
-a civiljog mint Róma speciális joga a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte mind
az állam, mind pedig a polgártársai irányában
-a római jog fejlődése során a ius civilét több kategória ellenpárjaként használták. Ezek:
elsősorban a ius praetorium, de: ius gentium, ius naturale-ezek szabályait a ius praetorium
juttatta érvényre

b, Ius praetorium
-A praetorokat nem illette meg a törvényhozás (legislatio) joga: „praetor ius facere non
potest”=”praetor jogot nem alkothat
-A praetorok azonban az edictum kibocsátások valamint a törvénykezés (iurisdictio)
keretében kialakítottak egy új, sokszor a civiljog ellenében is érvényre jutó joganyagot
-ius praetorium alakult ki: ius honorarium (írásban közzétett, de formai értelemben írott
jognak (ius scriptum) nem minősülő forrásait a magistratusok, elsősorban a praetorok
edictumai képezték)
-A civiljog és praetori jog párhuzamos megléte két tényezőre vezethető vissza:
1. A civiljog merev, formális szabályai a jogszolgáltató magistratusok döntési
lehetőségeit igen szűk körre korlátozták. A polgárok védelmének érdekében azonban a praetor
imperiuma alapján kialakított olyan jogsegélyformákat, amelyek nem támaszkodtak a
civiljogi szabályokra
2. Mivel a törvénykezés szabályai nem voltak pontosan meghatározva, a iurisdictio
keretében a praetornak tág lehetősége nyílt arra, hogy elősegítse/korlátozza a civiljog
érvényesülését.
-Kr.e.II. sz.: lex Aebutia de formulis: a praetor peregrinus által kialakított praetori
perrendet és az annak keretében elhelyezkedő anyagi jogszabályokat civiljogi erőre
emelte, vagyis lehetővé tette e joganyagnak a római polgárok egymás közötti jogvitában való
alkalmazását a praetor urbanus fóruma előtt
-praetori jog: az a jog, amelyet a praetorok vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése
vagy kiegészítése vagy kijavítása céljából

c, Ius civile és ius praetorium párhuzamos érvényesülése

-Cicero már egyenrangú jogként említi ezt a kettőt
-Ius civile= régi, merev, szigorú, ius strictum
-Ius praetorium= hajlékony, rugalmas, ius aequum

A görög filozófia hatása a római jogra

-A görög filozófia lévén jutottak el a rómaiak három alapvető kategóriához, melyek ideológiai
alapot teremtettek a civiljog merev határainak fellazítására: 1. aequitas, 2. ius naturale, 3. ius
gentium

Aequitas
-archaikus jog: aequitas= polgárok közötti jogegyenlőség
-préklasszikus jog= igazságos és méltányos elbírálás-> a bona fides, ill. a ius aequum
szinonimájává vált, amely ellentétes a betű szerint alkalmazandó „szigorú joggal” (ius
strictum)

Természetjog (ius naturale)

-A rómaiak eleinte az aequitas értelmében használták
-Kr.u. II. sz. végi felfogás (Gaius): a természetjog az ember természetes értelmén alapszik.
-ius naturale az olyan életviszonyokra vonatkozó jog, amelyek az emberek és az állatok
közös természetéből erednek-> pl. a házasságot a természetjog intézményének tekintették
-ius naturalét az emberi törvények nem ronthatják le

Ius gentium
-„népek joga”
-Az ókori Rómában eredetileg főként a háború és béke jogát jelentette
-Később a praetor peregrinus az általa alkalmazott normák forrásaként a ius gentiumra mint
valamennyi népnél (ill. államban) érvényesülő jogra hivatkozott
-a ius gentium szerves részének tekintették a „nemzetközi jogi” normákat
-Gaius: a ius gentiumot a ius naturaléval azonosítja- A ius gentium alapja a naturalis ratio, s
olyan jogként elemzi, mint amellyel minden nép él

A római birodalomban egyidejűleg hatályos jogrendszerek

a, birodalmi jog
-elvben a birodalom egész területén, ténylegesen pedig elsősorban Itáliában,s
legfőképpen Rómában jutott érvényre.
-magában foglalta a ius civilét és a ius praetoriumot, majd a jogrendszer
differenciálódása utána a ius publicumot és a ius privatumot is.
-ez volt a tulajdonképpeni „római jog”
b, helyi népjogok
-római hódítás előtti időkből erednek
-általában a meghagyott peregrinus bírói fórumok előtt érvényesültek, gyakran
azonban a római bíróságok is alkalmazták őket.

c, provinciai jog
-A következő források alkották: 1. a római jog egyes meghatározott tartományokra
vagy az összes tartományra kiterjesztett szabályai, 2. az egyes provinciák számára kibocsátott,
a helyi népjogokra is tekintettel lévő provinciai törvények, rendtartások, 3. a tartományi
helytartók hirdetményei
-volt kölcsönhatás: a helyi népjogok hatással voltak a birodalmi (és provinciai) jogra,
de ugyanez fordítva is észlelhető

A principatus jogrendszere (klasszikus jog)

A ius civile és a ius praetorium a klasszikus korban
-A civiljog és a praetori jog ekkora már viszonylag összeolvadt, csupán eredetüket tekintve
van különbség a kettő között.
Ius civile
-származása: 1. a népgyűléstől, 2. a senatustól, 3. a császártól, 4. a responsumok adására
feljogosított jogtudósoktól
-a civiljog és a praetori jog egyre inkább összeolvadt-> ius civile alatt egyre inkább a
jogtudományt értették.
-A jogtudósok által művelt anyag legnagyobb részét a magánjog tette ki-> a ius civile
kifejezés a római császárkorban felvette a magánjog jelentést is, és ezzel a ius privatum
szinonimájává vált

Ius honorarium
-elsősorban 1. a praetorok, 2. az aedilis curulisek, 3. a provinciai helytartók alkották meg.
-a ius honorarium elvesztette a civiljogot megújító, megreformáló szerepét
-a jogfejlesztés funkcióját a principátus idején a császári jogalkotás, a császári judikatúra,
valamint a jogtudomány vette át.

Ius publicum- ius privatum

-ius publicum: „közjog”-az állam szervezetére vonatkozott, beleértve ebbe a vallási
szervezetet is
-ius privatum: a magánélet,vagyis a polgárok személyi, családi, és vagyoni viszonyai
- ius publicum<-> ius privatum= közérdek<-> magánérdek fogalmak bevezetése

Ius cogens- ius dispositivum

-kényszerítő jogszabály: ius cogens
-engedő, hézagpótló jogszabály: ius dispositivum
-A közjog szabályai kényszerítőek, míg a magánjog szabályai többnyire engedőek,
hézagpótlók
-A diszpozitív jogot engedő jognak (ius permittens) is szokták nevezni
-A kógens jogszabály nem feltétlenül tiltó norma, de minden tiltó norma kógens.

A mores szerepe a császárkorban

-A császárkorban a mos normái: 1. részben tételes jogi normákká alakultak, 2. részben a
jogalkalmazás során kiemelt jelentőségű alapelvekké váltak.
-boni mores= „jó erkölcsök” (klasszikus jogtudomány műveiben jelenik meg)

A magánjog fejlődése a provinciákban

-A keleti provinciákban a római magánjog behatolását az ott élő és Róma által fenntartott
viszonylag fejlett népjogok, valamint a görög nyelv lassították. A behatoló birodalmi és helyi
jog között nem folyt harc, sőt inkább kölcsönhatás alakult ki közöttük
-A nyugati provinciákon a kisebb fejlettségi szint miatt a római jog viszonylag könnyen hatolt
be. Ekkor indult meg az ún. posztklasszikus nyugati vulgárjog kialakulása.
-A constitutio Antoniniana nem szüntette meg keleten a helyi népjogok létjogosultságát:
meghagyta az új polgárok „helyi illetőségét”, s ezzel lehetővé tette, hogy főleg magánjogi
ügyekben rájuk továbbra is a helyi népjogot alkalmazzák.

A késő császárkor jogrendszere (posztklasszikus és iustinianusi

jog)
-A magánjogi értelemben vett ius civilét a posztklasszikus korban már nemcsak a ius
publicummal, hanem a közbűncselekményekre vonatkozó ius criminaléval is
szembeállították. A ius civile elnevezés azonban még a iustinianusi jogban is megőrizte
eredeti értelmét, s ennek megfelelően továbbra is jelenthette a római polgárok jogát, magát a
római jogot
-A ius publicum és ius privatum valóságos kettőssége elhalványul,s a továbbiakban inkább
mint tudományos kategóriapár létezik. A ius publicum a kógens jog, a ius privatum pedig a
diszpozitív jog szinonímájaként szerepel a forrásokban.
-A birodalmi jog egységesülése mutatkozik meg a jogszabálygyűjtő munkában, az idézési
törvényekben és jogegységesítő aktusokban, valamint magában a iustinianusi kodifikációban
is.
-A birodalmi jog és a helyi jogok között a IV. sz.-tól szintén megindul egy egységesülési
folyamat-> a köztük lévő különbségek jórészt megszűnnek, s a korábbi népjogokat keleten
jobbára csak a családjogi és öröklési jogi szabályok egy-egy önálló csoportja jelzi még.
-Komoly integráló hatást gyakorolt a kereszténység is.

A vulgárjog
-IV-V. sz.: a vulgárjog uralomra jutása-ok: 1. fejlett gazdasági és szellemi élet lehanyatlása, 2.
a klasszikusok kifinomult jogászi gondolkodásmódja soha nem érvényesült a provinciák
jelentős részében.
-posztklasszikus római vulgárjog: leegyszerűsödött jogászi gondolkodásmódot tükröző
római jog

A iustinianusi törvényhozás
-A posztklasszikus jog fejlődésének végére a iustinianusi kodifikáció tett pontot
-A XII táblás törvény óta ez a törvénymű jelentette először az egész római jog összefoglalását
-A iustinianusi kodifikáció mind a jogtudósok műveinek (ius), mind a császári rendeleteknek
(leges) világtörténeti összehasonlításban is páratlan összefoglalás, amelyben az egész római
jogfejlődés tükröződik

104. Ius,fas mos. A ius és lex szó jelentése a római jogban

Normarendszerek az archaikus Rómában (ius, fas, mos)

-A Kr.e. VIII. sz.-ban és azt követően a mai értelemben vett jogi normák még nem
határolódtak el élesen a mágikus elemekkel átszőtt vallási és erkölcsi normáktól.
-A legrégebbi időnek ezt a komplex normarendszerét a rómaiak mos vagy mores maiorum (=
„az ősök szokásai”) jelölték

A jog önálló normarendszerré válása

-Bizonyos szabályok, normák rendszeres követése és kivételesnek minősülő megsértésen igen
korán kialakította azt a tudatot, hogy e normák betartása nem csak elvárható, megszegésük
büntetendő, hanem e szabályok kötelező erejűek.
-Egyes normák kötelező ereje megszilárdult, valamint az állam szankciókat is alkalmazott-> a
komplex, ősi normarendszerből fokozatosan önállóvá váltak a jogi normák-> kialakult a
szokásjog
-Kr.e. 451-450: XII táblás törvény- jól mutatja a jog mint önálló normarendszer sajátosságait.
-A jogot abban a formában, ahogy azt a mai napig ismerjük, a rómaiak „találták ki”

A jog fogalmának differenciálódása

-A latin nyelvben alakult ki először önálló fogalom a jog megjelölésére: ius
a, a ius szó jelentésének fejlődése
-Eredetileg a forum Romanum egy konkrét helye, ahol a praetor törvénykezett
-Kr.e.V. sz. elején másik jelentés: az iniuriával mint jogsérelemmel szembeállítva
valamely magatartás jogszerűsége
-Miután a ius jelentését már el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől,
kialakult annak elvont, alanyi jogi és tárgyi jogi fogalma

b, A ius civile
-A ius szót, ha azzal a tárgyi jogra, közelebbről a római jog szabályainak összességére
akartak utalni, kiegészítették a civile jelzővel, s így létrejött a ius civile (ünnepélyesebben: ius
Quiritium)
-Ius civile alatt kezdetben a polgárok közösségeként felfogott római városállam sajátos
jogrendszerét értették
-A ius civile fogalma a római jog története során további jelentéseket vett fel, a
modern nyelvek „polgári jog” kifejezésében pedig végső soron a mai napig tovább él.

A vallási és normarendszer fejlődése

-A jog önállóvá válása azzal járt, hogy az istenek jogainak tiszteletben tartását, ill.
megsértését egyre élesebben elhatárolták a jogszabályok betartásától.
-Fas jelentése eredetileg: minden olyan magatartás, amely az isteneket nem sérti
-törvénykezésre alkalmas napok: dies fasti
-vallási ünnepek számára fenntartott napok: dies nefasti
-Utóbb a fas alatt csak a vallási normák összességét értették, szemben a jogi normákkal (ius)
-A fas szabályainak egy része közjogi jelleggel is bírt, mint ius sacrum, ill. ius pontificium.
Ezekből alakult ki a császárkorban az isteni jog (ius divinum), melyet az emberi joggal (ius
humanum) állítottak szembe

Az erkölcs mint önálló normarendszer a rómaiaknál

-A mos szó jelentései:
1. erkölcsi normák önálló rendszere
2. az ősi római társadalom differenciálatlan, komplex normarendszere
3. szokásjog
4. szokás
-A censori jogalkalmazás alakította ki a mos sui generis fogalmát: bizonyos olyan
társadalmi normák, amelyek sem a ius, sem a fas körébe nem tartoztak.
-Az ebben az értelemben vett mos normái a legrégibb időben a pater familias hatalma alatt
álló házközösség bizonyos életviszonyaira vonatkoztak
-A mos normáinak megtartására a censor felügyelt
A jog erkölcsi megalapozottsága
-a római jogtudósok tisztán látták a jog és erkölcs határát
- a jog lényege: érvényre juttatni az igazságosságot
-lényeg a felfogásban: A jogszabályokat erkölcsi eredetű, de jogi tartalmat nyert alapelvekből
kiindulva kell értelmezni és alkalmazni

A ius és a lex szó jelentései a római jogban

Ius.
Annak a ténynek, hogy a jogot tulajdonképpen a rómaiak találták ki, nyelvi tükröződése, hogy
a latin nyelvben alakult ki először önálló szó, fogalom a jog megjelölésére: ius, amely
kezdetben természetesen még nem jelentette a jog általános, elvont fogalmát.
a) A szó alatt eredetileg a forum Romanum egy konkrét helyét értették, ahol a praetor
törvénykezett. A XII táblás törvényben szereplő in ius vocatio ennek megfelelően azt jelenti,
hogy a praetor színe elé (ius) hívják az alperest, ott zajlik a per első szakasza, az in iure
eljárás.
b) Már a Kr. e. V. század derekán ismert volt a ius szónak egy másik, elvontabb értelme is,
amely at iniuriával mint jogsérelemmel szembeállítva valamely magatartás jogszerűségére
vonatkozott. Aki az éjszakai tolvajt megölte, a XII táblás törvény szerint iure, jogosan
cselekedett; az alptalanul perlekedő személy ezzel szemben iniuriát követett el. Miután pedig
a ius jelentését már el tudták vonatkoztatni a magatartás ténylegességétől, kialakult annak
elvont, alanyi és tárgyi jogi fogalma.
c) A ius szó alatt a rómaiak egyfelől jogosultságot, modern kifejezéssel alanyi jogot
(facultas agendi) értettek, tehát azt, hogy egy személynek bizonyos körben cselekvési, ill.
perindítási lehetősége van. Ilyen értelemben mondja pl. Gaius: „Úgy tűnik, hogy senki sem
cselekszik csalárdul, aki saját jogát gyakorolja.”
d) Ius alatt másfelől a jogszabályokat, modern kifejezéssel a tárgyi jogot (norma agendi)
értették, különösen amikor a jogi normák különböző csoportjait kívánták e szóval megjelölni,
mint pl. a ius civilét, ius publicumot stb. A tárgyi jog körében emlegették a rómaiak az egy-
egy jogszabálycsoport látszatát keltő filozófiai fogalmakat, mint a ius naturalét, ius
gentiumot; továbbá a jogszabályok egyes forrásait, mint a törvényt, császári rendeletet stb.
A források a tárgyi jognak néha tartalmi értelmezését is adják. Így Celsus szállóigévé vált
szavai szerint ius est ars boni et aequi – a jog a jó és méltányos művészete. A jog ugyanis a
római felfogás szerint nem egyszerűen az állam által kikényszerített normák összesége, a jogi
norma megalkotásának és alkalmazásának célja, fogalmi eleme, hogy érvényre jutassa az
igazságosságot (iustitia).
e, A császárkorban a császári rendeletek bizonyos mértékben összefonódtak a
jogtudománnyal, a jogtudósok irataival, amit ekkor egységesen iusnak neveznek a császári
rendeletanyagal, a lexszel szemben. Az összefonódás abban állott, hogy hogy a császári
constitutiók szabták meg a jogtudományi művek használhatóságát, alkalmazhatóságuk
mértékét, miután a jogtudósok iratainak tömegében a bíróságok szinte elvesznének.

Lex.
A iushoz hasonlóan a lex szónak is többféle értelme volt használatos a római jogban.
a) A szokásjog mellett a római jog legrégibb forrása a törvény (lex), amely eredetileg a
szigorúan előírt módon írásban megszövegezett és a népgyűlések (comitia centuriata és
comitia tributa) által megszavazott, szabályszerűen kihírdetett határozatokat jelentette.
(E meghatározásnak megfelelő törvény a lex lata vagy lex rogata /meghozott ill.
megszavazott törvény/)
b) Lexnek nevezték a concilium plebisen elfogadott plebiscitumokat is. Ezek a lex
Hortensia óta az egész római népre kötelezőek.
c) A lex rogatával szemben lex datának nevezték azokat a törvényeket, amelyeket egyes
törvényhozásra feljogosított magistatusok adtak ki.
d) A dominatus idején lexnek nevezték a császári rendeleteket.
e) Már a köztársaság korában ismeretes volt a lex szó egy másik értelme is, amikor a
szerződő felek magatartását meghatározó szerződési kikötésről (lex contractus) beszéltek
(pl. a bérletnél a bérlő magatartását megszabó bérbeadói előírás: (lex locationis). Ennek
megfelelően általánosan is szembeállíthatjuk a lex publica (törvény és azzal egyenrangú
jogforrások) és a lex privata (szerződési kifogás) fogalmát.
 105.A praetor tevékenysége. A ius praetorium és a ius
honorarium
1) Ius praetorium (praetori jog)
Kialakulása:
- a kései köztársaság korától a ius civile-vel párhuzamosan érvényesülő jogrendszer
- kialakításában döntő szerepet játszottak a praetorok (imperium)

Praetor:
- nem illette meg a törvényhozás (legislatio)
- de a törvénykezés (iurisdictio) igen à új joganyag jön létre (ius honorarium: a
főmagistratusok imperiumaik alapján végzett törvénykezése által létrehozott joganyag)
- „a praetor csak szolgálhatja, de nem alkothatja a jogot”
(praetor ius dicere potest, facere non potest)

2) Ius honorarium (~tisztségviselői jog)

Forrása:
- praetor és a többi magistratus (főképp aedilis curulis) hirdetményei (edictum)
- praetori jog

Eredete:
a) praetor urbanus peren kívüli jogsegélyei (civiljoggal szemben (contra legem), ált.
szokásjogot juttatta érvényre), mivel a civiljog szűkre szabta a magistratusok döntési
lehetőségeit
b) praetor peregrinust nem kötötték a civiljog szabályai, így imperiuma és a ius
gentium alapján kialakította önálló, saját praetori perrendjét (polgárok és az idegenek
között)->
ezt emelte civiljogi erőre a lex Aebutia de formalis (Kr.e. II. sz. közepe) a római polgárok
egymás közötti jogvitáiban is ezt alkalmazták

E két forrásból (a,b) és az anyagi jogszabályokból alakult ki a praetori jog (ius praetorium)
„az a jog, amelyet a praetorok vezettek be a civiljog szabályainak kisegítése, kiegészítése és
kijavítása céljából” (Papinianus) Ez a jog a ius gentium és a ius naturale szabályait is
érvényre juttatta.

3) A ius civile és a ius praetorium összehasonlítása

- a 2 jog évszázadokig párhuzamosan érvényesült
- a praetor évente kibocsátott hivatalos hirdetménye (edictum) à fontos tényezőjévé
vált a jogalkotásnak (Cicero már egyenrangú jogként említi őket: „ex iure civili ac
praetorio”)
- ius civile: merev, régi, szigorú civiljog (ius strictum)
- ius praetorium: hajlékony, rugalmas, méltányos praetori jog (ius aequum)
 106. Ius civile, ius gentium, ius naturale. A ius civile
kifejezés jelentése a rómaiaktól napjainkig

IUS CIVILE, IUS GENTIUM, IUS NATURALE

A késői köztársaság korának jogrendszerét alapvetően a ius civile határozta meg, amely
mellett kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium.
1) IUS CIVILE: (civiljog)
- Róma speciális „nemzeti” joga
- a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte az állam, és polgártársai irányában
- párja: ius gentium, ius naturale (szabályait a ius praetorium juttatja érvényre)
- az idők folyamán merev, régi, szigorú civiljoggá vált (ius strictum) a praetori joggal
szemben (ius praetorium: hajlékony, rugalmas, méltányos praetori jog (ius aequum))
Kr. e. II. századtól a görög filozófia segítségével igyekeztek a civiljog határait fellazítani à 3
alapvető kategória jött létre:
a) aequitas / ius aequum
b) ius naturale
c) ius gentium

aequitas: polgárok közötti jogegyenlőség eszméje, igazságos és méltányos elbírálás. A bona

fides (jóhiszeműség) és a ius aequum szinonimájává vált, a szigorú joggal (ius strictum)
szemben. (betű szerinti alkalmazás)
2) IUS NATURALE (természetjog)
- nem vezethető vissza római előzményekre, a görög filozófia alakította ki
- az ember természetes értelmén (naturalis ratio) alapszik
- eleinte az aequitas értelmében használták
- olyan életviszonyokra vonatkozik, amelyek az embernek az állatokkal való közös
természetéből erednek
- a ius naturalet az emberek nem ronthatják le:
(civilis ratio naturalia iura corrumpere non potest)
- modern természetjog: Hugo Grotius a ~ -t a középkorban ismét világi alapra helyezte

3) IUS GENTIUM (népek joga)

- eredetileg a háború és béke joga (ius belli ac pacis), szakrális vonásokkal (ius fetiale
- papi testület révén)
- valamennyi népnél ill. államban érvényesülő jog (görög minta alapján)
- a ius gentiun és a ius naturale közötti különbség: az előbbiben megtalálható a
rabszolgaság intézménye, míg az utóbbiból hiányzott
A római birodalom-ban egyidejűleg 3 hatályos jogrendszer létezett:
1) Birodalmi jog: (Reichsrecht, quasi római jog)
- elsősorban Rómában és Itáliában jutott érvényre
- római polgár vs. római polgár, vagy római polgár vs. peregrinus közötti jogvitában
- magában foglalja a ius civilet és a ius praetoriumot
- jogrendszer differenciálódása után: ius publicumot és a ius privatumot is

2) Helyi népjogok: (Volksrecht)

- a római hódítás előtti időből erednek (pl. az egyiptomi család- és vagyonjog)
- általában a meghagyott peregrinus bírói fórumok előtt érvényesültek
- a római bíróságok is alkalmazták

3) Provinciai jog: (Provinzialrecht)

- a római jog egyes meghatározott tartományokra vagy az összes tartományra
kiterjesztett szabályai (ez utóbbi kifejezett rendelkezéssel)
- egyes provinciák számára kibocsátott, a helyi népjogokra is tekintettel lévő provinciai
törvények, rendtartások (leges provinciae) = nemzetközi magánjog csírái (mivel
szabályozták a különböző provinciák lakosainak egymás közötti pereit)
- tartományi helytartók hirdetményei (edicta provincialia)

A IUS CIVILE KIFEJEZÉS JELENTÉSEI A RÓMAIAKTÓL NAPJAINKIG

1. AZ ARCHAIKUS RÓMA
- a rómaiak a maguk jogát ius civile (ünnepélyesebb formában: ius Quiritium)
kifejezéssel illették
- a civiljog alatt kezdetben az államot alkotó polgárok (cives, Quirites) közösségeként
felfogott római városállam sajátos jogrendszerét értették
- ezt írott formában a XII táblás törvények rögzítették
- ez a ius civile eredeti értelme = ius civium Romanorum
- a „ius” szót, ha azzal a tárgyi jogra, a római jog szabályainak összességére akartak
utalni, kiegészítették a „civile” szóval à ius civile

- ius civium Romanorum àß iura peregrinorum (külföldi jogrendszerek, pl.: athéni

jog)
2. A KÖZTÁRSASÁG KORA, PREKLASSZIKUS KOR
- a kor jogrendszerét alapvetően a ius civile (civiljog) határozta meg
- emellett kifejlődött, majd megerősödött a ius praetorium
- a ius civile és a ius praetorium évszázadokon át párhuzamosan érvényesült,
egyenrangúak
- a ius civile még a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte (állam és
polgártárs irányába is), mivel ez Róma speciális „nemzeti” joga
- a ius civile értelme fokozatosan megváltozott, kibővült
- a ius praetoriumhoz képest a ius civile merev, régi, szigorú civiljog (ius strictum)

3. A PRINCIPÁTUS KORA, KLASSZIKUS KOR

- a ius civile és a ius praetorium (primitív-fejlett) közötti határvonal fellazult
- a 2 intézmény egybeolvadt, közöttük a klasszikus korban csak eredetbeli különbség
van
- jogszabályalkotásra hivatott tényezőktől származhatott
(1. népgyűlés, 2. senatus, 3. császár 4. responsumok adására feljogosított
jogtudósok)
- a civiljog-praetori jog egybeolvadása után ius civile = egységes jog, maga a
jogtudomány
- mivel a jogtudósok által művelt anyag legnagyobb részét a magánjog tette ki à

- ius civile = magánjog, ius privatum szinonimája is lett (itt kettőződik meg a
jelentése)

4. A DOMINATUS KORA, KÉSŐCSÁSZÁRKOR

- a posztklasszikus és a iustinianusi kor az egységesülés korszaka
- a magánjogi értelemben vett ius civilét szembeállították a ius publicummal és a ius
criminaleval is (közbűncselekményekre vonatkozó)
- de megőrizte eredeti jelentését is: a római polgárok jogát, a római jogot
- a iustinianusi kodifikációval a ius civile fogalmának fejlődése nem zárult le

5. A KÖZÉPKOR
- ius civile alatt a római jogot értették
- archaikus ius Quiritiumàius Romanorum („rómaiak joga”)àius Romanum („római
jog”)

6. AZ ÚJKOR
- XVIII. századtól a ius civile jelentése leszűkült à csak magánjogot jelent

- a modern nyelvi megfelelője a polgárjog, mivel az újkori polgári jog a magánjogra

épül

107.A ius fogalma és felosztásai. A jogi dogmatika további

alapfogalmai.
1. IUS JELENTÉSE - KETTŐS FOGALOM: (a jog fogalmának megjelölése a „ius”)
1. jogosultság = alanyi jog (facultas agendi): a személynek cselekvési és perindítási
lehetősége van. [joga van vmihez]
„Senki sem cselekszik csalárdul, ha a saját jogát gyakorolja.” - Gaius

2. jogszabályok =tárgyi jog (norma agendi),

- jogi normák különböző csoportjainak megjelölése (ius civile, ius publicum)
- filozófiai fogalmak megjelölése (ius naturale, ius gentium)
- jogszabályok egyes forrásai (pl. törvény, császári rendelet)
- „A jog a jó és a méltányos művészete” (ius est ars boni et aequi) – Celsus
- a jog az állam által kikényszerített normák összessége(1)
a jogi norma megalkotásának, alkalmazásának célja, hogy érvényre jutassa az
igazságot(2)
(„Az igazságosság az arra való állandó és örökös törekvés, hogy mindenkinek
megadjuk az őt megillető jogot.” - Ulpianus)
- ius = eredetileg a praetor törvénykezési helye, valamint a jogtudósok iratai is. (ld. 105.
tétel)

2. A JOGI DOGMATIKA:
- a római jogászi gondolkodásmód nem dolgozta ki, ténylegesen azonban használta a
jogi dogmatika alapfogalmait
- alapfogalmak:
• jogviszony: (Rechtsverhältnis, Savigny) olyan emberek közötti viszony, amelyet a
tárgyi jog szabályoz. Csak személyek között állhatnak fenn. (Pl.: jogalany (tulajdonos)
és jogtárgy (tulajdon) között nem, de jogalany és nem jogalany között igen)
• jogi tény: (Juristische Tatsache, Puchta, Savigny) olyan tény, történés, emberi
cselekmény, amely joghatásokat (jogkeletkezést, jogmódosulást és jogmegszűnést)
vált ki
• jogintézmény: (Rechtsinstitut, Savigny) a nagyobb jelentőségű jogviszonyokra
vonatkozó jogszabályok rendszerezett összessége (pl.: apai, férji hatalom, tulajdon)
A római jogban az egyes actiok felelnek meg neki.
• jogág: az egymáshoz hasonló jogviszonyokat rendező jogszabályok összessége. Pl.: ius
publicum, ius privatum. A jogrendszer részterületei.
• jogrendszer: egy adott államban a hatályos jogszabályok összessége, a tárgyi jog
legfelsőbb kategóriája.

3. A JOG FELOSZTÁSAI (kategóriapárok)

a) ius civile – ius naturale, ius gentium

b) ius civile – ius praetorium
c) ius aequum – ius strictum
d) ius publicum – ius privatum
e) ius cogens – ius dispositivum
[4 további új kategóriapár:]

f) IUS UNIVERSALE - IUS PARTICULARE (birodalmi és partikuláris jog)

1. egy adott állam egész területére kiterjedő jog
2. Csak bizonyos vidékeken érvényesülő, résszerű jogszabályok
g) IUS GENERALE - IUS SPECIALE (általános és egyedi jog)
1. egy jogrendszeren belül általános jelleggel érvényesül
2. különleges szabályozást igénylő jogviszonyokra vonatkozó különleges szabályozás
alapja az „általános” és „különös, egyedi” fogalmat elhatároló görög filozófia
h) IUS COMMUNE - IUS SINGULARE (rendszerű és kivételes jog)
1. a jog rendszerint alkalmazandó szabályai
2. kivételesen alkalmazott jog (a jogalkotó tekintélye vezette be)
a) különös méltánylást érdemlő jogi helyzetre (beneficia iuris) pl. kezességnél
b) egy különleges elbánásban részesített személycsoportra (privilegia, excusationes)
pl. tévedés szabályainál
i) IUS PRIMARIUM - IUS SUBSIDIARIUM (elsődleges és kisegítő jog)
1. Egy jogi kérdést elsődlegesen szabályozó (lex primaria) jogszabály.
2. Csak akkor alkalmazhatóak a kisegítő, szubszidárius jogszabályok (lex subsidaria),
ha az adott jogi kérdést más, elsődleges jogszabály nem szabályozza.

108. A jogalkalmazás és a jogértelmezés római jogi

eszközei és elvei

I. A JOGALKALMAZÓ FELADATA, ESZKÖZEI

1. A jogalkalmazás folyamata, a jogalkalmazó feladata

- a jogszabály megalkotója egy típusesetet tart szem előtt, de a jogalkalmazó
sokszor más (ált. nem is hasonlító) tényállással kerül szembe
- jogalkalmazó feladata: konkrét tényállást értékelve a jog alapján hozzon döntést
à
a) kiválassza az arra vonatkozó jogszabályt (ha nincs, analóg jogszabályt
alkalmaz)
b) megállapítsa e jogszabály hiteles szövegét és kötelező erejét
c) szükség esetén értelmezze, interpretálja azt

2. A jogszabály kiválasztása
- jogalkalmazó feladata: a jogi normák nagy tömegéből megtalálja az adott
helyzetben alkalmazandó jogszabályt. Alapelvek:
- lex posterior derogat legi priori: a későbbi törvény lerontja a korábbit
- lex specialis derogat legi generali: a különös törvény lerontja az általánost
- lex primaria derogat legi subsidariae: az elsődleges törvény lerontja a
kisegítőt
II. A JOGALKALMAZÁS MÓDSZEREI
1. INTERPRETATIO
- logikai művelet; rendelkezésre áll a tényállás és a jogszabály
- jogalkalmazó (bíró) kötelessége: a jogszabály rendelkezéseit a konkrét esetre
vonatkoztatva mondja ki ítéletét.
- primitív népeknél szó szerinti értelmezés, fejlett társadalmaknál értelmezés
a) Az interpretatio folyamata (4 típus az értelmezési folyamatban)
1. nyelvtani értelmezés (i. grammatica): szavak jelentésének és szemantikai
kapcsolatának vizsgálata
2. logikai értelmezés (i. logica): a formális logika szabályainak alkalmazása
3. rendszertani értelmezés (i. systematica) a szöveget a többi jogszabályhoz
való viszonyában, a magasabb kategóriákkal (jogág, jogrendszer) való
összefüggéseiben elemzi
4. történeti értelmezés (i. historica): jogalkotót a jogszabály alkotása során
esetlegesen vezető cél vizsgálata
b) Általános elvek
- a jogszabályt mindig a maga egészében kell értelmezni
- a jogszabály betű szerinti követése nem zárja ki a törvénysértés
lehetőségét (in fraudem legis eljárás, „törvényt kijátszó”); (summum ius summa
iniuria, Cicero)
- mindenekelőtt a tvhozó akaratát (voluntas legis) kell megvizsgálni
- amennyiben ez nem állapítható meg, az érintettre nézve enyhébb megoldást
eredményező intézkedést kell alkalmazni (in dubio pro reo)
- a logika általános szabályait is alkalmazni kell:
+ a kevesebbre való következtetés (argumentum a maiori ad minus)
elvét
+ az ellenkezőből való következtetés (argumentum a contrario) elvét

c) A jogszabályalkotás interpretatio eredményét tekintve lehet:

- megállapító (i. declarativa): a jogszabály pontos értelmét tárja fel
- kiterjesztő (i. extensiva): a magyarázat a jogszabály szó szerinti értelmét
tágítja
- megszorító (i. restrictiva): a magyarázat a jogszabály szó szerinti értelmét
szűkíti

2. ANALOGIA
- a tényállás hasonlóságán alapuló jogalkalmazói eljárást jelenti
- éltek már vele a pontifexek is a XII táblás törvények alkalmazásánál
- a pontifexek és a praetorok analógiáját a jogalkotás egyik nemének tekintjük
- Fajtái:
a) törvényanalógia: a bíró az adott esetre vonatkozó jogszabály hiányában egy
hasonló, de konkrét jogszabályt alkalmaz
b) joganalógia: akkor használható, amikor semmilyen konkrét, hasonló jog nem áll
rendelkezésre, a bíró a jog általános elvei, szabályai alapján dönt

109. A római jog forrásai a jogtudományon kívül

Lexek

I. A LEX FAJTÁI
a) def.:szigorúan előírt módon írásban megszövegezett és a népgyűlések (comitia
centuriata/ comitia tributa) által megszavazott és szabályszerűen kihirdetett határozat
b) a plebs által a plebejusi népgyűlésen (concilium plebis) elfogadott plebiscitum
(törvények módjára hozott határozatok) Lex Hortensia à egész római népre kötelezőek

c) dominatus korában: a császári rendeletek is

d) köztársaság végétől a szerződési kikötés is (lex contractus)
e) más megkülönböztetés:
lex publica (törvény és azzal egyenrangú jogforrások)
lex privata magánjogi értelemben vett törvény (pl. szerződési kikötés, lex contractus)
f) így 1. lex privata (magánjog) 2. lex rogata (közjog) ezen belül: lex publica és lex
data

II. A LEX MEGHOZATALA

a) lex lata (meghozott törvény) ill. lex rogata (megszavazott törvény)
- köztársaság kora: mindhárom állami főszerv részt vett a törvényhozásban
- a magistratus hívta össze a népgyűlést, kidolgozta a törvényjavaslat írásbeli
szövegét, ő terjesztette valamelyik comitia elé
- a populus formátlan gyűléseken (contio) megbeszélte a javaslatot
- a comitia (ahol vitának nem volt helye) szavazott a kérdésről
- a népgyűlés által elfogadott törvényt a senatus megerősítette az „atyák
tekintélyével” (patrum auctoritate)
- A törvényeket írásba foglalták, fa- és bronztáblákon (tabulae) közzétették
- megőrzéséről az állami levéltár (tabularium) gondoskodott
b) lex data: a törvényhozásra feljogosított magistratusok által kiadott törvények. Az
egész államot érintő ügyekben a dictatorok (pl. Sulla, Caesar), a tartományok tekintetében
a hadvezérek, az imperatorok kaptak felhatalmazást a népgyűléstől a leges provinciae
kiadására

III. A LEX ALKATRÉSZEI

A lex rogata-nak 3 alkatrésze van:

1. praesriptio
2. rogatio
3. sanctio.
1) praesriptio: a törvény fejirata. Tartalma: a) a javaslattevő magistratus neve, akiről a
törvényt rendszerint elnevezték; b) a törvény meghozatalának helye és ideje c) az először
szavazó század (centuria praerogativa) vagy kerület neve
2) rogatio: a törvény rendelkező része. Tartalma: törvényi parancs, előírás, tilalom
3) sanctio: a törvény érvényesülésének biztosítéka. Tartalma: a törvény megszegőivel
szemben kilátásba helyezetett joghátrányok

IV. A LEX OSZTÁLYOZÁSA A SANCTIO SZERINT

1) lex perfecta: bizonyos magatartást tilosnak és érvénytelennek nyilvánított, s ennek
a következménye volt általában az eredeti állapot visszaállítása.
Pl.: házastársak közötti ajándékozást tiltó jogszabály
2) lex minus quam perfecta: csak büntetést írt elő, de a jogsértő cselekményt nem
érvénytelenítette
Pl.: a fiatalkorú személy becsapásával kötött szerződés érvényes, de a csaló ellen
büntetőkereset indítható
3) lex imperfecta: tiltotta ugyan a magatartást, de nincs jogkövetkezménye
Pl.:bizonyos értéken túli ajándékozás tiltott, de nem érvénytelen, nincs szankció
4) lex plus quam perfecta: olyan törvény, mely érvénytelenített és büntető
szankcióval is rendelkezett
Pl.: a fizikai kényszerrel létrehozott szerződés semmi, és büntetendő

Consuetudo, edictumok

I. A SZOKÁSJOG (CONSUETUDO)

A) ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK
- a római ius legrégibb forrása a szokásjog
- fajtái: vallási vagy erkölcsi
- JOGSZOKÁS: a szokás jogi tartalommal bővülése, miután az állam létrejötte után a
szokásokat az igazságszolgáltató vagy más kényszerhatalmi szervei útján biztosította
- SZOKÁSJOG: a jogszokások összessége
- császárkor elejétől szokásjog = consuetudo
- mindig íratlanul keletkezett à szembeállították az írott joggal (ius scriptum) à
íratlan jognak nevezték (ius non scriptum)
- a puszta írásba foglalás nem teszi írottá a szokásjogot: ugyanis csak az a jogforrás
minősül írott jognak (ius scriptum), amelyet előírt formában, írásban rögzítettek és
kihirdettek
- a szokásjognak az erkölccsel közös gyökere volt, néha mores maiorumnak nevezték

B) A SZOKÁSJOG ISMÉRVEI ÉS HATÁSA

- a szokásjog ismérveit először Salvius Iulianus (II. sz.) fejtette ki:
a) a nép hallgatólagos egyetértése (tacitus consensus populi) elfogad egy
gyakorlatot
b) mely írásba foglalás nélkül (sine ullo scripto)
c) mindenkit kötelez (tenebunt omnes)
- modern értelemben a jogalkalmazásban hosszabb időn át ténylegesen érvényesülő,
íratlan szabályokat jelenti. Nem annyira ismeretelméleti, inkább lételméleti kategória.
- a principátus kora: a szokásjognak kettős arca van:
+ „a szokásjog a tv-ek legjobb magyarázója” (Paulus)
+ törvényrontó szokásról (desuetudo) is beszélnek
- dominatus: egy rendelet (319) megszüntette a törvényrontó hatályát

II. A MAGISTRATUSOK HIRDETMÉNYEI (EDICTA MAGISTRATUUM)

A) ÁLTALÁNOS JELLEMZŐK
- ius edicendi: hivatalos hirdetmények útján való érintkezés a néppel; a magistratus
curulest illette meg ez a jog
- edictum: fehér fatáblán közzétett hirdetmény
- a magistratusok ebben általában hivatalba lépésükkor meghirdetett programjukat
 tették közzé, konkrét eljárási módozatokat, ügyintézési normákat
- a magistratusi hirdetmények típusai:
a) praetor edictumai
b) aedilis curulesek edictumai
c) helytartók által kiadott (a praetori edictumnak felelt meg)
d) provinciai quaestorok által kiadott hirdetmények (edictum provinciale, az
aedilis curulis edictumának felelt meg)

B) A PRAETORI EDICTUM (edictum praetorium)

- a praetor hatalma imperiumából eredt
- a praetor nem alkothatott jogszabályt (praetor ius facere non potest) à

- az edictumban használt kifejezések így pl.: iudicium dabo (keresetet adod); ratum non
habebo (nem fogom jóváhagyni)
- praetor urbanus peren kívüli jogsegélye: interdictum
- praetor peregrinus a legis actiok (régi civiljogi performa) mellett kialakította a
formuláris perrendjét
- nem bocsátott ki minden alkalommal tartalmilag új szövegű edictumot
- a hivatalok vezetői megtartottát a kihirdetett edictumokat, de
- vagy új programponttal egészítették ki: edictum novum
- vagy év közben került sor a kiegészítésére: edictum repentinum
- átvett, általános anyag, minden praetor átvette elődjétől: edictum perpetuum
- lex Cornelia de edictis praetorum: a praetorok kötelesek meghirdetett
edictumaikhoz tartani magukat, így ez jogforrássá tette az edictumot
- „egy évre szóló tv”-nek is nevezték Cicero korában (lex annua)
C) AZ EDICTUMOK KODIFIKÁLÁSA
- praetorok szerepe csökkent à edictumszövegek = jogforrás

- rendezetlenség à nehéz használat

- Hadrianus császár (~130) à Salvius Iulianus jogtudós az edictumszövegek

rendezése
+ tudományos szerkezetet adott neki
+ függelékül hozzáillesztette az aedilis curulisek szintén állandósult tartalmú
edictumát
+ edictum provinciale anyagát újjászerkesztette
- à Edictum perpetuum: az így létrejött törvénymű; a császár megváltoztathatatlanná
nyílvánította, ezzel befejeződött a praetori jog fejlődése

Senatus consultum, a constitutiok fajai

I. A SENATUSI HATÁROZAT (SENATUS CONSULTUM)

köztársaság idején nem minősült jogforrásnak

- csak az atyák tanácsa (consultum) volt az államot irányító főhivatalnokok részére
- ezeket az esetek túlnyomó részében követték a magisztratusok, mivel azok
betartásáért politikai-morális felelősséggel tartoztak a senatusnak
császárkorban már jogforrás a senatus consultum
- mögötte állt a princeps akarata
- princeps = a senatus feje, oratio principis formájában is tehetett javaslatot,
törvényerejét a senatus consultum biztosította
- Kr.u. II. sz., Gaius: a senatus consultum törvényerővel rendelkezik (legis vicem
obtinet)
Részei:
- elnöklő magisztrátus neve, a gyűlés helye, ideje, tanúk nevei
- előterjesztő magisztrátus jelentése
- bevezető formula
- a határozat tartalma
- a senatorok jóváhagyását jelző „C” (censuere = határoztak)

II. A CSÁSZÁRI RENDELETEK (CONSTITUTIONES)

- constitutiones: a császári rendeletek összefoglaló neve

- fajtái tartalmuk szerint: általános (constitutio generalis), egyedi (constitutio
specialis)
- csoportosítás:

A) A PRINCIPÁTUS IDEJÉN
- a császári rendeletek 4 fajtája:
- edictum (hirdetmény)
- rescriptum (magánjogi szempontból a legjelentősebb)
- mandatum (utasítás, parancs)
- decretum (határozat)

1. Edictum: a császár (a köztársaság 1. tisztviselője), edictumot bocsátott ki,

melynek hatálya uralkodásának idejére korlátozódott. = quasi császári rendelet
2. Rescriptum: a császár (a birodalmi jog legfőbb forrása) a hozzá intézett vitás jogi
 kérdésekben (jogi tanácsadókkal)szakvéleményeket adott. Ez a konkrét ügyekben hozott
előzetes elvi döntés a rescriptum (válaszirat, leirat). Magánszemélyek beadványai =
libelli. Rescriptum 2 fajtája:
subscriptio: a válasznak a kérvényre rávezetett és a császár által aláírt
szövege
epistula: önálló válaszlevél
3. Mandatum: a császár (a birodalom hivatalnoki karának feje) közigazgatási
ügyekben kinyilvánított akaratát az alárendelt hivatalnokokkal mandatum (utasítás,
parancs) alakjában közölte
4. Decretum: a császár (a birodalom legfőbb bírája) a hozzá fellebbezett peres
ügyekben decretum (határozat) formájában döntött

B) A DOMINÁTUS IDEJÉN
- az előző korszak formái megmaradtak (határaik elmosódtak), de újak is létrejöttek:
5. Oratio principis
6. Pragmatica sanctio (közjogi tárgyú, ünnepélyes keretek között kibocsátott
rendelet)

C) A RENDELETEK ÖSSZEGYŰJTÉSE
- a posztklasszikus korban indult meg
- Codex Gregorianus (291): Gregorius állította össze Hadrianustól Diocletianusig
kiadott constitutiokat (magángyűjtemény)
- Codex Hermogenianus (295): Hermogenianus gyűjteménye, szinte csak
Diocletianus rendeletei. (magángyűjtemény). Később mindkettőt kiegészítették a császári
rendeletekkel.
- Codex Theodosianus (438. jan. 1.): II. Theodosius (K-római császár) és III.
Valentinianus (Ny-római császár) közös rendelete alapján, a birodalom mindkét felén
hatályba lépett. I. Constantinustól II. Theodosiusig kiadott rendeletek gyűjteménye. 16
könyv. K-en a iustinianusi kodifikációig, NY-on a XII. századig (bolognai glosszátorok)
volt a római jog legfontosabb forrása

D) A RENDELETEK VISZONYA A JOGTUDOMÁNYHOZ

- császári rendeletek összefonódtak a jogtudománnyal (ius), a császári
rendeletanyaggal szemben (lex)
- I. Constantinus (321) megtiltotta a bíróságoknak a Notae (Paulus, Ulpianus
Papinianushoz írta) alkalmazását, majd Paulus: Sententiarium librit kötelező erővel
ruházta fel
- lex citationis (426, idézési törvény) II. Theodosius és III. Valentinianus közös
rendelete, kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és
Modestinus (5 kitüntetett iurisconsultus) összes művét, valamint akikre ők hivatkoznak.
Amennyiben a jogtudósok véleményei nem egyeztek, a többség véleménye volt az
irányadó; ha az arány egyenlő volt, azt a nézetet kellett vallani, amelyikhez Papinianus
csatlakozott; és ha az adott kérdésben ő nem foglalt állást, a bíró szabadon választhatott a
véleménycsoportok között

109/A Római jog fejlődése szempontjából jelentős lexek

1. Leges regiae: (királyi törvények) a római jogalkotás legkorábbi emléke; Papirius

(királykor végén élt pontifex) állította össze. Ezek szakrális elemekkel átitatott büntető
szabályok, bár lexnek nem nevezhetőek, mert azokat nem a népgyűlés, hanem a királyok
bocsátották ki rendeletek módjára.

2. a XII táblás törvényt megelőző (Kr.e. 510-451) időszak törvényhozásából 30

törvény maradt fenn, ezek többsége nem normatív jogszabály, hanem politikai tartalmú
intézkedés. Kivétel: lex Aternia Tarpeia (454), a lex Menenia Sestia (452), amely a
magistrátusok bírságolási jogáról és a kiszabható bírságokról rendelkezett.

3. XII táblás törvény (lex duodecim tabularum, Kr.e. 451-450) A iustinianusi

kodifikációval veszti el hatályát; a decemviri legibus scribundis szövegezte meg;
Tartalma: magánjogi, eljárásjogi, anyagi büntetőjogi, rendészeti, vallási eredetű
törvények. Cél: a korábbi római szokásjog rögzítése. A joganyagot a népgyűlés elfogadta,
majd közzétette a forumon. A törvényeket eredetileg fatáblán hirdették, majd csak
később vésték ércbe.

4. lex Canuleia de conubio (Kr.e. 445) törvényes patrícius-plebeius házasság

5. leges Liciniae Sextiae (Kr.e. 367-366) plebs adósságterheit csökkenti; ager

publicusból max. 500 iugerum; egyik consul lehet plebeius; praetori tisztség;

6. lex Poetilia Papiria (Kr.e. 326) adósrabszolgaság körülményeinek enyhítése

7. lex Ogulnia (Kr.e. 300) plebejus is lehet főpap

8. lex Hortensia (Kr.e. 287) a plebiscitumok hatálya az egész Populus Romanusra

kiterjed

9. lex Aquilia (Kr.e. 286) a kártérítési jog alapjait rakta le

10. lex Aquilia de danno (Kr. e. III. század) a kártérítési jog alapjait rakta le,

11. lex Cincia (Kr.e. III. század vége) tilos ajándékozni bizonyos értékhatár felett
12. lex Aebutia (Kr.e. II. század közepe) a praetor peregrinus perrendjét civiljogi
erőre emelte

13. lex Laetoria (Kr.e. II. század) a 25. életévüket be nem töltött serdültek
szerződéseire vonatkozott

14. lex agraria (Kr.e. 111) az ager publicus birtokosainak a tényleges hatalmukban
tartott földet tulajdonba adta.

15. lex Iulia de civitate (Kr.e. 90) polgárjog kiterjesztése Itália minden szabad
lakosára

16. lex Cornelia (Kr.e. 67) a praetorokat kötik az általuk kibocsátott edictumok

17. lex Minicia (Kr.e. I. század) a polgár és peregrinus házasságából született

gyermek az alacsonyabb jogállású szülő státusát követi

18. lex Iulia de collegis (Kr.e. 21): senatusi engedélyhez köti az egyesületek alapítását

19. lex Papia Poppaea (Kr.u. 9): Augustus családjogi törvénye; házassági
kényszerintézkedések: kötelező újraházasodás, concubinatus szigorítása

20. lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18): a római polgárok közül minden ffi
életének 25-60. éve, minden nő 20-50. életéve között római házasságban köteles élni

21. lex Iulia de vi privata: tiltja az erőszakos jogérvényesítést

22. lex Iulia iudiciorum privatorum (Kr.e. 17) legis actiok hatályon kívül helyezése

23. lex Iunia Norbana (Kr.u. 19) a formahibásan felszabadított rabszolgák csak Latini
Iunianik lehettek

24. lex Aelia Sentia (Kr.u. 4, Augustus) manumissio korlátozása; 20 év alatti úr nem
szabadíthat fel; 30 év alatti rabszolgát csak jogos indokkal lehet felszabadítani, különben
Latini Iuniani lesz. Tilos a hitelezők megkárosítására irányuló rabszolgafelszabadítás.

25. lex Fufia Caninia (Kr.e. 2, Augustus) a végrendeleti felszabadítást a rabszolgák

száma szerint korlátozta

26. Constitutio Antoniniana (edictum Caracallae, Kr.u. 212) a római polgárjog

kiterjesztése a birodalom minden alattvalójára (kivéve Latini Iuniani, dediticii Aeliani)

27. lex citationis: (Kr.u. 426) (idézési törvény) II. Theodosius és III. Valentinianus
közös rendelete, kötelező erővel ruházták fel Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és
Modestinus (5 kitüntetett iurisconsultus) összes művét, valamint akikre ők hivatkoznak.

109/B Jogfejlődés szempontjából jelentős császárok

1. AUGUSTUS (KR.E. 27-KR.U. 14)

- principatus kiépítése (a monarchia kialakítása a köztársasági formák látszólagos
visszaállítása mellett)
- törvényeivel rendet, békét teremtett (pax Romana)
- lex Iulia iudiciorum privatorum: a régi legis actiok eltörlése
- ius respondendi: megadja a jogtudósoknak a szakvélemény adásának jogát
- lex Iulia de vi privata: erőszakos jogérvényesítés általános tilalma
- esküdtlajstrom összeállítása: tagjaiból a praetor a felek megegyezése alapján
kinevezte a iudexet, aki a közönséges civiljogi per esküdtbírája, lefolytatta a bizonyítási
eljárást, eldöntötte a pert
- ügyvédi díjazás tiltása
- lex Aelia Sentia (Kr.u. 4); lex Fufia Caninia (Kr.e. 2.) : manumissiok korlátozása
- lex Iulia de cellegiis (Kr.e.21) : szenátusi engedély szükséges az egyesületek
alapításához
- lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18) : a római polgárok közül minden 25-60
év közötti ffi és 20-50 közötti nő házasságban köteles élni. A házasságban nem élők
(caelibus) a rájuk szálló hagyatékot egyáltalán nem, a gyermektelenek (orbi) csak fele
részben szerezhették meg.

2. CLAUDIUS
- törvények a császári bürokráciára vonatkozóan
- saját kancellária
- ügyvédi jutalmazás 100 aranyig
- fiscus pereiben császári procuratorok jártak el (egyszerre fiscus képviselői és a per
bírái)
- S.C. Macedonianum: Claudius alatt született, a filius familias részére folyósított
pénzkölcsön az apa halála után sem volt peresíthető, mert ez naturalis obligatiot
eredményezett.
- megszüntette a házassági tilalmat nagybácsi és unokahúg között, hogy elvehesse
Agrippinát, aki később megmérgezte
- eltörölte a nők törvényes gyámságát

3. HADRIANUS (KR.U. 117-138)

- egységes államigazgatás kiépítése
- Edictum Perpetuum: praetori edictumok anyagának összeállítója (Salvus Iulianus)
- a privilegizált jogászok egybehangzó responsumait civiljogi erőre emelte,
véleményük formailag és jogforrássá vált. (eltérő álláspont > bíró szabadon dönthetett)
- császári szakvélemény (rescriptum) adása vitás jogi kérdésekben, ami kötötte a bírót
az ítélet meghozatalában
- eltörölte a lex Minitia azon rendelkezését, hogy a polgár és peregrinus házasságból
született gyermek peregrinus lesz
- a saját földben ill. szent helyen talált kincs a megtalálót illeti, az idegen telken talált
kincs felerészben őt, felerészben a telektulajdonost illeti
4. ANTONIUS PIUS
- serdületlent (önjogút) csak úgy lehet örökbe fogadni, hogy az örökbefogadó vállalja,
hogy nagykorúságáig magánál tartja, ennek biztosítéka a cautio; ha mégsem, akkor ki
kell adnia a vagyonrészét vagy az ??? vagyonának ¼ részét. (quarta divi Pii)

5. MARCUS AURELIUS
- decretum divi Marci: követelése elvesztésével büntette azt a hitelezőt, aki adósának
vagyontárgyait önhatalmúlag követelése fejében lefoglalja

6.SEPTIMUS SEVERUS (193-211)

- az államszervezet jellegének elfordulása a dominatus felé; katonai jelleg
- 195: megtiltja a gyámolt vagyonának elidegenítését

7.CARACALLA (211-217)
- Kr.u. 212: Constitutio Antoniniana: a római polgárjog kiterjesztése a birodalom
minden szabad alattvalójára. Kivéve: Latini Iuniani, dediticii Aeliani.

8.DIOCLETIANUS (284-305)
- dominatus kialakítása, alig burkolt abszolutizmus, K-i súlypont
- dominus et deus cím
- tetrarchia: négyes uralom, 2 főcsászár (Augusti), 2 alcsászár (Caesar)
- a polgári igazgatás 3 szintű, hierarchikus:
1. 4 praefectus praetorio a praefecturák élén (közig., adóztatás, igazságszolgáltatás)
2 praefectus urbi a 2 főváros élén
2. vicariusok (segítik a praefectus praetoriot; törvénykezés, diocesis élén)
3. helytartók (provinciák élén)
- igazságosabb adórendszer: földadó, személyi adók à gazdaság stabilizálódik

9.CONSTANTINUS (313-337)
- 330. máj. 11.: új főváros: Konstantinápoly (Constantinapolis)
- 313: milánói edictum: türelmi rendelet, a keresztényüldözés megszűntetése
- unus testis nullus testis: egy tanú vallomására ne alapítsák az ítéletet
- colonusok röghöz kötése
- az eljegyzést felbontó fél a jegyestől kapott ajándékokat köteles visszaadni, amit ő
ajándékozott, nem követelheti vissza
- Augustus házasságra kötelező törvényeit hatályon kívül helyezte
- 326: a gyámolt értékesebb ingóságainak elidegenítését hatósági hozzájáruláshoz
kötötte

10. II. VALENTINIANUS ÉS TÁRSCSÁSZÁRAI

- 389: aki más vagyontárgyát önhatalmúlag elveszi, amennyiben az önhatalmat
gyakorló a dolog tulajdonosa volt, a tulajdonjognak a sértett javára való elvesztéssel, ha
pedig nem volt a tulajdonos, akkor a dolog értékének megfelelő büntetéssel sújtandó.

11. NAGY THEODOSIUS (379-395)

- halálával 2 részre szakad a birodalom
- 380-ban államvallássá tette a kereszténységet
- 389: ld. előbb
- colonusok röghöz kötése

12. III. VALENTINIANUS (NY-R-I CS.) ÉS I. THEODOSIANUS (K-R-I CS.)

- kodifikáció elrendelése: Codex Theodosianus (439), rendeletek
- lex citationis: csak Pomponius, Ulpianus, Paulus, Gaius és Modestinus műveiből
lehet idézni, csak rájuk lehet hivatkozni, valamint akikre ők hivatkoztak

13. ZENO
- neki küldi el a császári jelvényeket Odoaker
- örökhaszonbérlet (emphytensis) önálló jogintézménnyé nyilvánítása (mezőgazdasági
ingatlan örök időre való bérbeadása évi bérfizetés ellenében)

14. IUSTINIANUS
- ld. 123. tétel

15. ANASTASIUS
- 502: lehetővé tette a bíróság előtti emancipációt, előzetes császári engedéllyel (a pater
familias jognyilatkozata, valamint a gyermek egyetértése)

110. A római jogtudomány

0. A RÓMAI JOG FORRÁSAI
- szokásjog (consuetudo)
- törvény (lex)
- senatusi határozat (senatus consultum)
- magistratusi hirdetmény (edictum)
- jogtudomány (iurisprudentia)
- császári rendelet (constitutio)

I. A JOGTUDOMÁNY (IURISPRUDENTIA) MINT JOGFORRÁS

- Jogtudomány: a joggal való önálló, a konkrét ügyek megoldásán túlmenő
foglalkozás, egyedül Rómában alakult ki
- nem elvont, hanem a mindennapi élet tudománya volt
- a meglévő jogforrások anyagának magyarázásával, a hiányok pótlásával foglalkozott
- a római magánjog fejődésének mozgató ereje lett, végül pedig jogforrássá vált
- jelentősége: a bíróságok minden más jogforrást (lex, sc, edictum) a jogtudósok
értelmezésein keresztül, azok értelmezése szerint alkalmazták à

- valamennyi más jogforrás fölé emelkedett

A római jogtudomány történetét Pomponius ismerteti.

II. A RÓMAI JOGTUDOMÁNY KORSZAKAI (4)

1. a jogtudomány kezdetei, kialakulása, archaikus kor
2. preklasszikus kor
3. klasszikus
4. posztklasszikus kor

1. A RÓMAI JOGTUDOMÁNY KEZDETEI, ARCHAIKUS KOR (2 SZAKASZ)

a) pontifikális jogtudomány (Kr.e. IV-III. sz. fordulójáig)

- a jog ismerői a pontifexek
- collegium pontificum: eleinte 3-5, később 15 tag, vezető: pontifex maximus
- nyilvántartotta a törvénykezésre, az „istenek által alkalmaznak nyilvántartott
napokat” (dies fasti), így a papi funkció összefonódott a bíráskodással
- ismerték az ősi szokásjogot, a szerződési és perbeli formulákat
- A pontifikális interpretáció = az új jogkérdéseket a pontifexek a XII táblás
törvény szerződési formáinak analóg alkalmazásával oldották meg

b) világi jogtudomány:
- ius Flavianum (Kr.e. 304): Flavius közzétette a performák gyűjteményét
- ezzel együtt a dies fasti jegyzékét is à nyilvánossá tette a jogtudományt

- első világi jogászok tanításai szájhagyomány útján maradtak fenn

- pontifexek befolyásától mentes jogtudomány Claudius Caecusszal indult meg
- a jogi vélemények (responsa) osztogatása à
- Coruncanius: 1. plebejus pontifex maximus (254); nem pontifex maximusként
adta ki responsumait

2. A PRÉKLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY (2 SZAKASZ)

- kialakult a jogtudós (iurisconsultus) hivatása; ez gyakran a szónok (orator)

tevékenységgel párosult
- magánjog alapjait a préklasszikus jogtudósok, a régiek (veteres) fektették le:
[Aelius-Sulpicius]
- jogtudományukat az írásbeliség, a kazuisztika, a rendszerességre való törekvés, a
görög filozófia hatása jellemzi

a) a préklasszikus jogtudomány kialakulása (Kr.e. II. sz. eleje)

- Aelius munkásságával kezdődik. Jóindulatú semlegesség álláspontja. Művei:
Tripertita (hármaskönyv, 1.: XII táblás törvény; 2.: interpretatiok 3.: performulák)
 ius Aelianum (formulagyűjtemény, a Ius Flavianum korszerűsítése)
- Cato Licinianus és Cato maior: új műfaj = egy általános jogelv (regula)
megfogalmazása (regula Catoniana)

b) a préklasszikus jogtudomány virágkora (Kr.e. II-I. sz.)

- jogtudósi tevékenység 4 iránya:
1) a perbeli cselekmények irányítása (agere)
2) a felek kioktatása az alkalmazandó szerződési forumlák tekintetében
(cavere)
3) tanácsokkal látta el a jogképző, de még járatlan magistratusokat (consulere)
4) nyilvános jogi szakvélemények osztogatása (respondere)

- teremtő erejű préklasszikus jogtudomány: Manilius, Iunius Brutus, Mucius

Scaevola; arisztotelészi dialektika hatása; Pomponius:ők teremtették meg a jogtud.-t
- Mucius Scaevola (pontifex):
a jogtudomány rendszerének megalkotása
műve: Liber singularis (a meghatározások egyetlen könyve) a görög filozófia
hatása
az 1. jogász, akinek művei bekerültek a iustinianusi kodifikációba
az 1. jogász, aki ikolát alapított
- Sulpicius Rufus):
változatos irodalmi formák (kommentárok, monográfiák), új utak
- civiljog + praetori edictumok (elsőként) kommentálása
- Tullius Cicero (államférfi. szónok, jogász)
római jogtudomány filozófiai jellegű fogalmai (aequitas, ius naturale, ius gentium)

3. A KLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY (3 SZAKASZ)

- Augustus kezdeményezte: ius (publice) respondendi = megadta azt a

privilegiumot, hogy pecsétjük alatt a császári tekintély alapján (auctoritate principis)
adjanak responsumokat a perben álló fél részére (ugyan ez a bíróra nézve nem volt
kötelező, de a császár tekintélye miatt alkalmazták)
- Tiberius: ius respondendi fejlődése: hasonló esetben is lehetett hivatkozni rá
- Hadrianus: egybehangzó responsumok civiljogi erőre emelése; azon jogászok
csoportjának megteremtése, akiknek véleménye formailag is jogforrássá lett
- e jogtudományt a jogintézmények továbbfejlesztése, finomítása, a tankönyvek és a
civiljogot, praetori jogot összefoglaló kommentátorok megalkotása jellemzi
- korai + érett korszakban a jogtudósok 2 szemben álló irányzathoz (iskola) tartoztak

a) korai korszak (Augustus-Domitianus, Kr.u. I. század)

- az iskolák Marcus Aureliusig működtek
- jogtudósok nagy része valamelyikhez tartozott

aa) SCHOLA SABINIANA / Cassiana:

Sabinus: elnevezés, civiljog megalapozója, Sabinus-rendszer
Capito: alapító
Cassius: későbbi vezető (schola Cassiana)
ab) SCHOLA PROCULIANA:
Labeo: alapító, 400 kötetnyi irodalmi munkásság
Nerva pater: az iskola kibontakozása, öngyilkosság
Sempronius Proculus: Nerva után
Pegasus: Sempronius után, Nerva fia

b) érett korszak (I. század vége-II. század vége)

- az iskolák szembenállása Marcus Aurelius alatt megszűnt = egységet alkottak

ba) SZABINIÁNUSOK ISKOLÁJA:

Iavolenus: Cassius utána az iskola vezetője
P. Salvius Iulianus: Edictum perpetuum, 90 könyvből álló Digesta
Pomponius: jogtörténeti munkák, edictum kommentár (50 könyv)
Africanus, Maecianus, Gaius

bb) PROKULIÁNUSOK ISKOLÁJA:

P. Iuventius Celsus: vezető, SC Iuventianum
Neratius: Pannonia helytartója
bc) ISKOLÁN KÍVÜL:
Aristo, Marcellus, Florentinus

c) késői korszak (III. század eleje)

 - képviselői:
Claudius Tryphoninus, Callistratus (adó- és perjogi művek), Aelius Marcianus
- az 5 legnagyobb jogtudós:
1) GAIUS: legvilágosabban írt, 20 mű. Tankönyv: Institutionum commentarii IV.
institúció-rendszer megalkotása; Iustinianus Iustitutiones művének írásakor e
tankönyv szerkezetét egészében átvette. Tankönyv felosztása didaktikai célból
(institúció rendszer, ld. 102. tétel)
a) személyekre vonatkozó anyag (de personis)
b) dolgokra vonatkozó szabályok (de rebus) ezen belül dologi, öröklési, kötelmi
jog
c) perjog (de actionibus)

2) PAPINIANUS: Septimus Severus sógora, praefectus praetorio, Caracalla végeztette ki 212-

ben. Fő művei: Quaestionum libri XXXVII (37), Responsorum libri XIX (19)
3) PAULUS: praefectus praetorio. ~90 mű. (Pl.: 16 könyvből álló Sabinus-kommentár és az
edictum 80 könyvre terjedő magyarázata)

4) ULPIANUS: föníciai eredetű jogtudós, praefectus praetorio. Művei: Ad Sabinum libri LI

(51), Ad edictum libri LXXXV (85)

5) MODESTINUS: a római jogtudósi irodalom valószínűleg egyetlen egyetlen görög nyelvű

művének (Excusationum libri VI) szerzője

4. A posztklasszikus jogtudomány

- Jellemzők:
vulgárjogi gondolkodásmód
névtelen jogtudósok módosító és továbbképző tevékenysége
klasszikus művek kivonatolása
görög filozófia római jogtudományba való újbóli (2.) behatása
keresztény befolyás
- jogtudósainak nevét a iustinianusi Digesta őrízte meg: Arcadius Charisius (magister
libellorum) és Hermogenianus, akit a császári rendeletek általa készített gyűjteménye is
híressé tett

111. A iustinianusi kodifikáció

I. A KODIFIKÁCIÓ CÉLKITŰZÉSE
- I. Iustinianus (527-565, eredeti neve: Petrus Sabbatius)
- fő célkitűzései:
1. egységes római birodalom helyreállítása (visszaszerezte Itáliát, É-Afrikát, D-
Hispaniát)
2. római jog anyagának átfogó törvénykönyvekbe való szerkesztése, kodifikációja és a
birodalom egész területén hatályos törvénykönyv létrehozása
- e munka során a bizánci birodalom két leghíresebb jogi iskolája, a bejrúti és a
konstantinápolyi iskola eredményeire támaszkodott

II. A KODIFIKÁCIÓ MENETE

5 szakaszra oszlott:
- Codex Iustinianus
- Digesta / Pandectae
- Institutiones
- Codex Iustinianus repetitae praelectionis
- Novellae (utólag, Iustinianus-túlnyomó többséggel-. és utódainak görög nyelvű
törvényei)
 1. CODEX IUSTINIANUS (529)
- 528: a császár kiküld egy bizottságot (10 tag) à császári rendeletek (lex)
összefoglalása
- a tagok között: Tribonianus, Theophilus
- feladatuk: egységes törvénykönyvvé szerkesszék a
Codex Gregorianus
Codex Hermogenianus
Codex Theodosianus anyagát
- 529: hatályba lép, a császár megtiltotta a korábbi 3 törvényre való hivatkozást
- szövege nem maradt ránk

2. DIGESTA SEU PANDECTAE (533)

- 530: a császár megbízása: Tribonianus + bizottsága gyűjtse össze a jogtudósok
iratait (ius) egységes törvénykönyvbe
- nem vették figyelembe a 426. évi lex citationis-t (idézési törvény)
- Q. Mucius Scaevola – Arcadius Charisius, 39 jogtudós 2000 könyvéből állították
össze
- 7 részre (pars) oszlik; 50 könyvből (liber) áll, azokon belül címek (titulus),
címeken belül töredékek (fragmentum), azon belül §-ok
- kompilátorok: kodifikációt végző jogászok
- interpolatio: a kompilátorok szövegmódosító munkája
- császári rendelkezés: ellentmondások, ismétlések kerülése; lehetséges módosítás,
idejétmúlt szövegek elhagyása
- de hibák: egy töredék kétszer szerepel (leges geminatae) vagy rossz helyen (leges
fugitivae)
- 530-533-ig tartott a munka; I. Iustinianus 533 végén Digesta seu Pandectae néven
hatályba léptette
- felosztása: általános szabályok, magánjog az Edictum perpetuumnak megfelelően,
büntetőjog, közjogi és vegyes rendelkezések
- idézés: D. (vagy Dig.) könyv, cím, töredék, §
- „eod”: eodem, ugyanaz; hivatkozás több §-ra: ponttal választjuk el egymástól

3. INSTITUTIONES SEU ELEMENTA (533)

- 533: Tribonianus, Dorotheus és Theophilus megbízása: hivatalos tankönyv
összeállítására; 533-ban elkészült
- Gaius Institutioira támaszkodik
- A művet a császár törvényerővel ruházta fel
- 4 könyvből áll (liber), azon belül címekre (tituli) és azokon belül pedig §-okra
oszlott.
- idézés: I. (vagy Inst.) könyv, cím, §

4. CODEX IUSTINIANUS REPETITAE PRAELECTIONIS (534)

- „ismételt olvasatban elfogadott törvénykönyv”, röviden Codex
- császári rendeletek újabb gyűjteménye, 5 tagú bizottság állította össze
- 12 könyv, császári rendeletek Hadrianus-Iustinianus
- ez a változat ránk maradt
- töredékek helyett rendeleteket, teljes szövegeket tartalmazott
- idézés: C. (vagy Cod.) könyv, cím, rendelet, §

5. NOVELLAE:
- a 3 törvénykönyv után kiadott császári rendeletek (constitutio) összegyűjtése (168
db)
- többségük Iustinianustól származik és magánszemélyek gyűjtötték össze őket
- nincsenek könyvekbe rendezve, de fejezetekre (caput) oszlanak
- idézés: N. (vagy Nov.) novella, fejezet

III. A KLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY ÉS A IUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ

- kodifikáció nagy előrehaladás a római jog fejlődésében
- nem csupán összeállító: önálló alkotó munka is
- a kodifikátorok képzettsége nem maradt el klasszikus jogászok mögött

IV. A KODIFIKÁCIÓ HATÁSA A JOGÉLETRE

- Anyaga nem lett a bizánci birodalom minden bírói fóruma előtt kizárólagosan
alkalmazott jog. 3 fő ok:
1. a törvénykönyvek általában fejlett gazdasági viszonyokat tartanak szem előtt, míg a
birodalom jelentős része e tekintetben elmaradott volt
2. a törvénykönyvek latin nyelvűek voltak, a birodalom nyelve pedig általában a görög
3. a helyi személyi, család- és öröklési jog maradványai a constitutio Antoniniana
után is fennmaradnak

Ettől függetlenül élő jognak lehet tekinteni, mivel

1. a városokban továbbra is virágzott a gazdaság, így tudott érvényesülni
2. a városi jogászok a latin nyelvet ismerték és általában használták
3. a Digestát már a császár életében kommentálták
V. CORPUS IURIS CIVILIS
- a törvényművet a glosszátorok korától Corpus Iuris Civilisként emlegették
- beosztása eltér a kodifikáció eredeti rendjétől
- Dionysius Gothofredus (francia humanista jogtudós): Corpus iuris civilis (1583,
Genf), első nyomtatott kiadás (iustinianusi törvénykönyvek anyaga a Novellákkal együtt)
- modern kiadások szerkezete:
I. kötet: Digesta (Pandectae), Institutiones seu Elementa
II. kötet: Codex Iustinianus
III. kötet: Novellae

112. A római jog továbbélése. Leges Romanae- leges

Barbarorum, Bizánci Birodalom. A glosszátorok és a
kommentátorok. A ius commune. A római jog
továbbélése Franciaországban, a Szent Római
Birodalomban. A római jog sorsa Magyarországon

A római jog továbbélése a korai középkorban

0. BEVEZETÉS

A római jog továbbélésének 3 fő típusa van:

a) folytatólagos továbbélés
b) újjáéledés
c) a római jog recepciója, kétféleképpen:
- egyszeri törvényhozási aktussal
- beszivárgás útján

I. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE NYUGATON

1. Leges Romanae
- V. század: Ny-római Bir.: germán államalakulatok létrejötte
- lakók: germánok és a rómaiak ill. leszármazottaik
- személyiségi elv: germánok saját szokásjoguk szerint, birodalom polgárai római
jog szerint éltek
- leges Romanae: a germán uralkodók által kiadott, a római alattvalókra vonatkozó
joganyag (latin nyelven íródott)
2. Leges barbarorum
- leges barbarorum: a germán lakosság részére latin nyelven kiadott törvénykönyv.
- pl.: Codex Euricianus a vízigót királyságban

3. Lex Romana Visigothorum

- nyugati-gót királyság, 506-ban lépett életbe II. Alarik parancsára
- XVI. századtól Breviarium Alaricianumnak is nevezik
- tartalma:
+ Codex Theodosianus
+ Gaius: Institutiones
+ Paulus: Sententiarum libri
- a klasszikus és posztklasszikus joganyag vulgárjogi kivonata
 - a tolosai gót királyság (Hispania, Aquitania) területén élő római polgárok életét
szabályozza

4. Lex Romana Burgundionum

- burgund királyság, V. század végén lépett életbe Gundobad király parancsára
- a volt római polgárok és utódaik életét szabályozta; egységes szövegezés
- tartalma:
+ Codex Gregorianus
+ Codex Hermogenianus
+ Codex Theodosianus
+ Paulus: Sententiarum libri

5. Edictum Theodorici
- keleti-gót királyság, 500 körül készült I. Theodorik parancsára
- 154 fejezet
- a királyság minden alattvalójára vonatkozott
- a kódex forrása = Lex Romana Burgundionum

II. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE A GÖRÖG TERÜLETEKEN, BIZÁNCBAN

- Iustinianus kodifikációs munkájának kizárólag szó szerinti görög fordítását
engedélyezte
- de: a kodifikációt kivonatolni és kommentálni kezdték, és
- a görög nyelvű kivonatok már törvénykönyv formájában jelentkeztek:

1. Eklogé tón nomón

- III. Leó császár (VIII. sz.)
- 18 titulus

2. Procheiron
- I. Basileos császár (IX. sz.)
- a iustinianusi kodifikáció teljes anyagának görög nyelvű összefoglalásához készült
bevezetés
- 40 titulus

3. Basilika
- VI. (Bölcs) Leó császár (IX-X. sz.)
- a iustinianusi kodifikáció teljes anyagának görög nyelvű összefoglalása
- 60 könyv
- tartalma: Digesta, Codex, Institutiones, Novellae

4. Hexabiblos
- Harmenopulos, Thessaloniké bírája (XIV. sz.)
- kivonatok a Basilikából

A glosszátorok és a kommentátorok. A ius commune

1. AZ ITÁLIAI JOG ÉS JOGTUDOMÁNY

- keleti gót birodalom bukása (533) után Iustinianus a törvényeit Itáliára is
kiterjesztette
- nem járt sikerrel, a Digesta a VI. század után eltűnt Nyugat-Európából
- a középkori viszonyok sem tették lehetővé a iustinianusi jog recepcióját
- de X. században
a) kialakul a megfelelő gazdasági-társadalmi háttér
b) megújul a római birodalmi eszme (962-1806: Szent Római Birodalom)
- 1050 körül megtalálják a codex Florentinus (Digesta kézirata) egy másolatát, így
- technikailag is megteremtette a római jog újjáéledésének lehetőségét
2. A RÓMAI JOG ÚJJÁÉLEDÉSE
a) GLOSSZÁTOROK
- a folyamat a bolognai egyetemről indult;
- itt Irnerius 1080 körül megkezdte a iustinianusi törvénymű magyarázatát,
valamint
- glosszákkal rögzítette a törvényhez fűzött megjegyzéseit à GLOSSZÁTOR ISKOLA

- glosszátor iskola tanítói a glosszátorok

- később ők összefoglalásokat (summae) és meghatározásokat (distinctiones) írtak
a törvényekhez, valamint jogesetgyűjteményeket (casus) és különböző tárgyú
monográfiákat készítettek
- oktatási módszerük: a szövegek aprólékos nyelvtani, jogi, stb. elemzésén túl azok
könyv nélküli elsajátítása (mos Italicus módszer)
- mos Gallicus módszer: francia egyetemeken általános elvekből vezették le a
konkrét jogi eseteket
- az európai jogtudomány megteremtői. Pl.:
a 4 doktor, quattuor doctores:
 '

1. BULGARUS: „mozaik-stílus” megteremtője GLOSS IA TO ROK

2. MARTINUS Bulganin
Martinus
3. IACOBUS 1 a cob us

4. HUGO DE PORTA RAVENNATE; továbbá H ng o

A 20

KOM ME NT-NTCR.CC

5. Placentinus Durante's
Pi storia
6. Hugolinus
Bartoein

7. Iohannes Bassianus Baldus

8. Azo Portius: Summa Codicis szerzője

9. Accursius: elődeinek glosszáiból állította össze a Glossa ordinaria-t (~10.000
magyarázat)
10. Odofredus: 1. nála jelentkezett tudatos módszerként a mos Italicus gyakorlata

- ahhoz, hogy a glosszátorok a iustinianusi törvénykönyveket hatályos

joganyagnak tekinthessék, a Szent Római Birodalom megújított imperium Romanum
léte szolgáltatta az eszmei alapot

b) KOMMENTÁTOROK

- császárság hanyatlása à helyi bíróságok szerepe megnő (városi statútumok,

területi hűbérjogok dominálnak) à

- XIII. század derekán létrejön a kommentátorok (tanácsadók) / consiliatorok

(posztglosszátorok) iskolája
- főleg perugai, paviai, pisai egyetemen
- glosszátorok széljegyzeteit látták el magyarázatokkal („glossare glossarum
glossas”)
- gyakorlati tevékenység, tanácsadás
- nagy jelentőségük: klasszikus római jog alkalmazása a korabeli viszonyokra à
közös anyajog létrehozása és elterjesztése az egész kontinensen
- kommentátorok:
1. Wilhelmus Durantis: Speculum iudicale (a jogtudomány
legtekintélyesebb eljárásjogi műve)
2. Cinus de Pistorio: a kommentátor-iskola megalapítója, a glosszák
támadója
3. Bartolus: kereskedelmi és nemzetközi magánjog meglapítója
4. Baldus de Ubaldis
3. A IUS COMMUNE
- a kommentátorok munkásságában kialakult keverékjog
- tartalma:
+ iustinianusi jog
+ longobárd hűbéri jog
+ kánonjogi elemek
- jelentése: közös, közönséges jog
- középkori fogalmának értelmezése nem egységes:
általában a kommentátorok révén kialakult közös európai jogot értik alatta
egyesek szerint a glosszátorok hatására született meg
- tárgyi köre is vitatott a középkorban:
Wieacker: nem érti bele a lombárd hűbérjogot és a statutárius városi jogot
F. Calasso és H. Coing: ius commune = egyetemes római jogot, szemben a
városi statutumok helyi jogával
- későbbi értelmezés: középkori és koraújkori Európa közös jogaként funkcionáló
tovább élő római jog (def.)

A római jog továbbélése Franciaországban, a Szent Római

Birodalomban

I. FRANCIAORSZÁG
- a nyugati frankok országa a középkorban 2 jogterületre oszlott:
a) Délen a XII. századtól a Breviarium Alaricianum vulgárjoga élt tovább
ez jogegységet biztosított a vidéknek
az írott jog területe
b) Északon a germán hűbéri szokásjogok (coutume) tömege (360 féle) volt
hatályban
a coutume-ok jogának területe
- az Itáliából érkező glosszátorok tanítványai a iustinianusi jog ismeretét hozták
- ez hatott mindkét területen
- kiemelkedő francia jogászok: (XIII. sz.)
Jacques de Révigny
Pierre de Belleperche

II. A SZENT RÓMAI BIRODALOM

- a római jog európai újjáéledését elősegítette a római birodalom megújításának
gondolata (renovatio imperii)
- már a X. században felmerült, de tartós eredményeket csak I. Barbarossa Frigyes
uralkodása idejétől (1152-1190) tudott felmutatni
- ekkora kialakult az új római jogtudomány, melynek legfőbb támogatója a római
császári hatalom
- a római jog legszámottevőbb hatása a Szent Római Birodalomban volt (962-1806)
- érvényesülési területei (mai névvel): Németország, Németalföld, Svájc, osztrák
örökös tartományok, Cseh- és Morvaország, Lengyelország és Litvánia, É-Európa, balkáni
államok, Oroszország és a Baltikum

1. a középkori Németország (teljes recepció)

- először a iustinianusi jog folyamatos behatolása
- XV. század: általános recepció egy törvényhozási aktussal (1495, ld. lent)
- szellemi életben új tudományos irányzat: iustinianusi „tudósjog” alkalmazása
- XIII. századtól a római jog az egyházi bíróságok gyakorlatában is érvényesült
- 1495: wormsi birodalmi gyűlés, birodalmi kamarai bírósági rendtartás
(Reichskammergerichtsordnung) à

- a birodalmi és a közös jog (római jog) kisegítő jogként való alkalmazása akkor,
ha a LB (Reichskammergericht) előtti perben sem a városi jog (Stadtrecht) sem a
tartományi jog (Landrecht) nem nyújt szabályozást ((= RÓMAI JOG RECEPCIÓJA))
- a recepció kiterjedt
a) iustinianusi törvénykönyvek és a hozzájuk kapcsolt glosszák
b) a Novellák latin fordítása
c) I. és II. Frigyes törvényei (Authenticae Fridericianae)
d) Sz.R.B. néhány uralkodójának törvényeit és a longobárd hűbéri jogot
tartalmazó kódex (Libri feudorum)

2. Németalföld
- középkori joggyakorlat: hűbéri, kánoni, római jog érvényesülése
- ius commune recepciójának megindulása a XV. századtól

A római jog sorsa Magyarországon

I. A RÓMAI JOG HATÁSA, TUDOMÁNYA A KÖZÉPKORBAN
- [XI. század] I. (Szent) István: nyugati kereszténység felvétele à megakadályozta a
bizánci jog behatolását Magyarországra
- egyedül a iustinianusi kodifikáció (különösen a Codex, Novellae) hatása mutatható ki
Szt. István törvényeiben

- [XIII. század] a római jog közvetlen hatása a glosszátorok korában jelentkezik

- magyarok tanulnak külföldi egyetemeken (Bologna, Párizs: kánonjog, római jog)

- [XIV. század] 1367: első magyar egyetem Pécsett, római jogi oktatás
- a római jog hatását mutat:
UZSAI JÁNOS és TAPOLCZAI BERTALAN formulagyűjteményei
a hazai okleveles gyakorlat (Pl.: KÉZAI SIMON: Gesta Hungarorum)

- [XV. század] csak a vagyonosabbak tanultak Itáliában, a kevésbé tehetősek

Krakkóban és Bécsben hallgattak jogot
- a hagyományok szerint Mátyás király is foglalkozott a római jog hazai recepciójának
gondolatával

- [XVI. század] WERBŐCZY ISTVÁN országbírói ítélőmester Hármaskönyve egy

általános, átfogó decretumnak készült el, amely elsőként rögzítette a hazai szokásjogot, de
(az 1514-es országgyűlés elfogadása és a király jóváhagyása ellenére) a szentesítés és a
kihirdetés elmaradt, formailag nem vált törvénnyé

- a Tripartitum kapcsolata a római joggal:

a) a Hármaskönyv beosztása (de personis, de rebus, de actionibus) a római jogi
hagyományt követi, de csak deklaráltan felel meg az intitució-rendszernek
b) A római jogi általános fogalmakat (ius naturale, ius publicum, ius privatum, ius
civile, ius gentium) és jogelveket Werbőczy csak formailag vette át, de nem kerülnek be a
magyar szokásjogot összefoglaló részbe
c) a jogi terminológia és a római magánjog számos intézménye vonatkozásában is
római hatást tükröz

II. A RÓMAI JOG TUDOMÁNYA 1526-TÓL A XIX. SZÁZADIG

- PÁPÓCZI IMRE (kanonok) Pozsonyi formuláskönyve (Formularium Posoniense):
tankönyv, valamint a gazdasági viszonyok jogi rendezése, ebben római jogi vételi formula
- római jogi hatás a XVI. századi törvényekben is kimutatható
- a hazai jogfejlődés és jogtudomány megmerevedéséhez hozzájárult, hogy Werbőczy a
római jogot csak formálisan használta fel
- a XVI. században a magyar humanisták kísérletet tettek a CIC részleges recepciójára,
de a szokásjog uralmát nem sikerült megtörni

- [XVII-XVIII. század] a római jog elsősorban a felsőfokú oktatás tárgya, melyet

túlnyomórészt a nagyszombati egyetem tanárai műveltek

III. A RÓMAI JOG TUDOMÁNYA A XIX. SZÁZADBAN

- 1. jelentős változás: a pandektisztika Savigny-féle irányzatának hatása:
1) FRANK IGNÁC (1. nagy magánjogász) „egy új aera úttörője; (a földtulajdoni viszonyok
tárgyalásánál római jogi fogalmakat használ), a történeti jogi iskola elkötelezettje
2) WENZEL GUSZTÁV: A magyar magánjog rendszere (pandektarendszer, pandektisztika),
hivatkozások a római jogra.
- XIX. század 2. felétől: a pandektisztika Jhering-féle érdekkutató irányzatának hatása:
3) SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV munkássága, „egyetemes magánjogász”
4) BIERMANN MIHÁLY (nagyszebeni jogakadémián oktat)
5) BALOGH ELEMÉR (jogösszehasonlítás)

IV. A RÓMAI JOG OKTATÁSA

- a nagyszombati egyetem jogi karának megalapítása (1667) óta a napjainkig tárgya a
jogi oktatásnak
- az oktatás külföldi szerzők Institutiones- és Digesta-kommentárjai alapján folyt
- 1. félév: institúciók; 2. félév: német mintát követő pandektajogi kurzus
- 1900: BGB hatálybalépése à pandektajog megszűnt élő jog lenni à I. világháborút
követően hazánkban is megszűnt a pandektajogi kurzus à a római jog oktatása = történet
és institúciók

- az egyetem 1. római jogászprofesszora: TAKÁCS (TEXTOR) ÁDÁM

- az 1. fennmaradt tudományos írások: SOMETING ERNŐ FRIGYES
- a római jog legrégebbi hazai tankönyvének (1734) szerzője: RENDEK JÁNOS JÓZSEF
- az 1. magyar nyelvű római jogi tankönyv (1855) szerzője: HENFNER JÁNOS
- institúciós+pandektatk író: HOFFMANN PÁL (Pest)és BOZÓKAY ALAJOS (Nagyvárad)
- a dogmatikát történeti szemléletben oktatta: MARTON GÉZA, a magánjogi felelősség
európaszerte ismert tanára
- az interpoláció-kritika mestere: SZEMÉLYI KÁLMÁN (szegedi és kolozsvári professzor)
- kiemelendő ANDRÁS BERTALAN
- II. világháború után VISKY KÁROLY, BRÓSZ RÓBERT, PÓLAY ELEMÉR, DIÓSDI GYÖRGY
113. A pandektisztika

A pandekta-rendszer jellemzői
I. Iustinianus: Digesta seu Pandectae (533) à pandekta-tanfolyam, pandekta-rd.
- a középkori jogi oktatásban a pandekta-tanfolyam (hatályos jog, a Digesta alapján) az
institúciós rendszert (iustinianusi római jog) követte
- ma: institúciók = római jog; pandektisztika = hatályos polgári jog oktatása
- PTK-ek megszületése à pandektajog hatályát vesztette
- XIX. sz.: német jogtudósok kialakították a modern-pandekta rendszert
Részei:
1. magánjog ált. része a személyi joggal együtt
2. dologi jog
3. kötelmi jog
4. családjog
5. öröklési jog

0. PANDEKTISZTIKA:
- a római jog kutatása és modern viszonyokra történő alkalmazása

I. AZ „USUS MODERNUS PANDECTARUM” ÉS KÉPVISELŐI

- usus modernus Pandectarum (Pandekták modern jogi gyakorlata): XVI. században
a Szent-Római Birodalom német tartományaiban egy új, gyakorlati irányzat alakult ki
- nevét Sameul Stryk művéről kapta
- ez a kommentátorok római jogát (=pandektajog) dolgozta fel a bíróságok számára
- jellemzője: gyakorlatra orientált

II. A TERMÉSZETJOGI ISKOLA

- az usus modernus jogtudósaira a XVII. és XVIII. században hatott a természetjogi
iskola
a természetjogi iskola képviselői:
1) CHRISTIAN THOMASIUS (római jog intézményeit a természetjoggal akarta
összhangba hozni) vizsgálta: a CIC jogintézményei mennyire alkalmazhatóak a német
 bíróságok gyakorlatában
2) CHRISTIAN WOLFF hatására (XVIII. sz) a római jogi oktatás természetjogi
szellemben folyt a legtöbb német egyetemen
- jellemzője: filozofikus jellegű

III. A TÖRTÉNETI JOGI ISKOLA ÉS A PANDEKTISZTIKA

- a klasszikus ókortudomány fejlődése THEODOR MOMMSEN munkásságában teljesedik
ki
- az usus modernus Pandectarum (I.) és a természetjogi iskola (II.) örökségéből
merítő, de mindkét irányzattal szembeforduló történeti jogi iskola jön létre
- a pandektisztika a történeti jogi iskola keretein belül bontakozik ki
- történeti jogi iskola alapítója: GUSTAV HUGO (göttingeni egyetemi tanár)
a történeti jogi iskola képviselői:
1) GEORG ARNOLD HEISE (heidelburgi professzor): pandektisták 1. generációja,
megfogalmazza a modern pandekta-rendszert; jogi személyek megkülönböztetése
2) FRIEDRICH CARL VON SAVIGNY (porosz miniszter, egyetemi tanár): visszatér a
római jog forrásaihoz. A római jog külső történetét és jogintézmények belső történetét
egyaránt művelte, vizsgálta a római jog középkori továbbélését.
3) GEORG FRIEDRICH PUCHTA (professzor): historikus, dogmatikus szemlélet
egyszerre; fogalmi jogtudomány megalapozója, Begriffspyramide módszer
- Savigny követői elváltak historikus és dogmatikus irányzatra
a) jogtörténeti, historikus irányzat: RUDORFF, HUSCHKE , BRUNS
b) fogalmi, dogmatikus jogtudomány: BRINZ, BERNHARD WINDSCHEID. Ők
dolgozták ki a modern magánjog dogmatikáját. DERNBURG
- pandektisztikában új irányt jelentett RUDOLF VON JHERING (professzor): érdekkutató
jogtudomány előfutára (a jogintézmények belső összefüggéseit, a jog által védett érdeket
és a jogi szabályozás célját elemezte a rómaiak eredeti koncepciójánál)
- a pandektisztika fejlődésének a német birodalmi Bürgerliches Gesetzbuch (BGB)
1900. január 1-én történt hatálybalépése vetett véget, ugyanis ekkor a pandektajog
megszűnt hatályos jog lenni. A BGB a pandektarendszerre épül.

2. Eljárásjog

201. A jogérvényesítés módjai, lehetőségei, eszközei. A

római kereset fogalma, latin megjelölései (nevei).

A jogérvényesítés módjai, lehetőségei, eszközei

I. A JOGÉRVÉNYESÍTÉS ÁLTALÁBAN
- jogkövető magatartás: a társadalom rendes működését eredményezi
- jogellenes magatartás: valaki megsérti mások jogát, vagy nem teljesíti jogi
kötelezettségét
- jogérvényesítés:
a) jogellenes magatartás tanúsítása esetén szükséges
b) szolgálja a jogi norma parancsának érvényre jutását
c) szolgálja a megsértett alanyi jog orvoslását
d) 2 fajtája van:
- önhatalmú jogérvényesítés (érdekérvényesítés)
- állami jogérvényesítés

II. ÖNHATALMÚ JOGÉRVÉNYESÍTÉS

A) önhatalom: az ember a maga érdekeit a saját erejére támaszkodva, magánharc útján
érvényesíti, melyet a szemben álló felek ereje, ügyessége dönt el;fokozódó visszaszorítás
- 2 formája van:
a) tilos önhatalom:
- nem módja a jogérvényesítésnek
- bűncselekménynek minősül
b) jogos önhatalom:
- a jogérvényesítés kivételes formája
- azokra a kivételes esetekre korlátozódik, amelyeknél az állam által biztosított
jogvédelem nem elégséges
- 2 féle megnyilvánulása van:
1. önvédelem
- a sértettet ért jogtalan, közvetlen és másként el nem hárítható támadás
rögtöni visszaverése
- pl.: házat elfoglalni akaró éjjeli támadó visszaverése a tulajdonos által
2. önsegély:
- már bekövetkezett jogsérelem önhatalmú helyrehozása
- pl.: házából erőszakkal kivetett személy erőszakkal visszafoglalhatja azt
B) önhatalom törvényi úton való visszaszorítása:
- XII táblás törvényben közvetve (csak az éjjeli és fegyverrel védekező tolvaj
megölését nem büntette; többit igen)
- Caesar (Augustus?): lex Iulia de vi privata (erőszakos jogérvényesítés tilalma)ű
- Marcus Aurelius: decretum divi Marci (hitelező követelését elveszti, ha adósának
vagyontárgyát követelése fejében lefoglalja
- I. Theodosius, II. Valentinianus, Arcadius konstítúciója (389): aki más vagyontárgyát
önhatalmúlag elveszi, amennyiben az önhatalmat gyakorló a jogos tulajdonos volt, a
tulajdonosnak a sértett javára való elvesztésével, ha pedig nem a tulajdonos volt, a dolog
értékének megfelelő büntetéssel sújtandó;
- iustinianusi kodifikáció: önhatalmú jogérvényesítés általános tilalma
- a jogos önhatalom kereteit a jogtudomány a vim vi repellere licere elvben rögzíti:
„erőszakot szabad erőszakkal visszaverni, és ezt a jogot a természet biztosítja”
III. ÁLLAMI ÚTON TÖRTÉNŐ JOGÉRVÉNYESÍTÉS
- az alanyi jogok érvényesítése (fejlett társadalmakban) rendszerint bíróságok és más
hatóságok által történik
- állami úton történő jogérvényesítés 3 fajtája:
1) peres eljárás (bíróság által)
2) nem peres eljárás (bíróság által)
3) egyéb eljárások, végrehajtási eljárás (egyéb hatóság által)
1. PERES ELJÁRÁS
- bírósági eljárás legfontosabb formája a per (lis), a peres eljárás (processus)
- egyéb bírósági, hatósági eljárástól a contradictio (ellentmondás) különbözteti
meg:
- bíróság (iudicium) előtt keresetével fellépő személy kérelmét a másik fél vitatja
- contradictio à
kérelmező = felperes (actor, petitor)
ellenfele = alperes (reus)
- per: olyan kontradiktórius eljárás, amelynek során a bíró a felek jogvitáját
a felperes keresetére a perjog szabályai szerint lefolytatott eljárás után
ítéletével eldönti
- a per felosztása a jogvita tárgya szerint:
1) jogvita tárgya: egy anyagi jogi igény érvényesítése:
- a per az alperes marasztalására vagy felmentésére irányul
- marasztaló ítélettel (sententia condemnatoria) vagy
- felmentő ítélettel (sententia absolutoria) zárul
2) jogvita tárgya: jogállapot, jogi tény léte/nemléte:
- per célja: ennek megállapítása, de a megállapított jog/tény alapján
felmerülhet az igény marasztalásra menő per indítására
- előzetes per, megállapítási per (praeiudicium)
- a kihirdetett megállapító ítélettel (pronuntiatio) zárul
2. NEM PERES ELJÁRÁS
3. VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS ( ENNEK KERETÉN BELÜL PERES ELJÁRÁSOKAT IS TALÁLUNK )
IV. AZ ELJÁRÁSJOG FOGALMA ÉS LEHETŐSÉGEI A RÓMAI JOGBAN
- ma polgári eljárásjog: a polgári peres és nem peres eljárásra vonatkozó szabályok
- Róma: a magánjog érvényesítését szolgáló bírói, bírósági eljárások szabályai nem
váltak el a magánjogtól
- a magánjogi jogosultság és az azt érvényesítő per szoros egységet képzetek
- à praetorok edictuma:
+ a keresetformulák megszabták: az eljárás menetét + kit milyen jogosultság illet
meg
+ egységes formában tartalmazta a modern jogrendszerekben egymástól
elkülönülő anyagi jog és eljárás jogi szabályokat
- a római magánjog bölcsője az eljárásjog volt

A római kereset fogalma, latin megjelölései

I. A RÓMAI KERESET FOGALMA

- az eljárást a kereset (actio) indítja meg
- „a kereset nem más, mint jog arra, hogy perrel érvényesítsük azt, ami bennünket
megillet” (Celsus)
- az actio fogalma:
a) actio: ago, agere, egi, actum (űzni, hajtani, tenni, csinálni) ige származéka – eredetileg
magistratus előtt végzett cselekvés; kezdetben ünnepélyes eljárás a törvények előírása szerint
(legis actio) zajlott; ez a per in iure szakasza, vagy maga a per
b) szűkebb értelem (actio, mint eljárási cselekmény) : a felperes perkezdő cselekménye
c) felperesi kérelemre a praetor által az in iure eljárásban megadott perindítási
engedély = actio. Ezt követi a tkp.i per (apud iudicem eljárás)
d) elvontabb értelem: keresetjog - a felperest megillető jogosultság perrel való
érvényesítésének joga- perjogi jogosultság- (anyagi jogi jogosultság, igény)
e) egy meghatározott perfajta jelölése: pl. actio ex stipulato - stipulatio esetén
indítható per
f) magasabb kategóriát jelentő keresettípus, a perek egy-egy meghatározott csoportja;
(pl. az actio ex stipulato in personam actio - meghatározott személyek ellen irányuló
keresetek csoportjába tartozik)
II. A RÓMAI KERESET JELENTŐSÉGE A RÓMAI MAGÁNJOGBAN
- a kereset léte ill. nemléte döntötte el, hogy valakinek van-e alanyi joga vagy nincs
- az alanyi jog a keresetből származott
- különbségek az alanyi jog és a kereset viszonya szempontjából a római jog és a
modern jog között:

RÓMAI JOG MODERN JOG

alanyi jog akkor létezett, ha a praetor keresetet az alanyi jog természetéből következik, hogy
adott az keresettel érvényesíthető
annyiféle alanyi jog, ahány kereset, mivel a
egyféle kereset van, ez valamennyi jog
keresetfajták megalkotása teremtette meg az
érvényesítésére szolgál
egyes alanyi jogokat
római jogászok keresetjogi gondolkodása:
nem úgy gondolkoztak, hogy vmire jogom
van, hanem hogy a praetor keresetet ad vmire
anyagi jogszabályok perjogi, keresetjogi a modern magánjog önálló anyagi
megfogalmazásban jelennek meg jogszabályok rendszere

III. A RÓMAI KERESET ELNEVEZÉSEI A RÓMAI JOGBAN

a) actio - kereset általános elnevezése, de bizonyos alanyi jogok érvényesítésére
szolgáló keresetek más elnevezéssel szerepelnek:
b) vindicatio - tulajdonjog érvényesítésére szolgáló kereset
c) petitio - hagyaték kiadása iránti kereset
d) condictio - kölcsönösszeg visszaperlésére, jogalap nélküli gazdagodás megfizetésére
szolgáló kereset
e) querela - kötelesrészétől végrendeletileg megfosztott örökös keresete

202. AZ ELÉVÜLÉS

I. AZ ELÉVÜLÉS FOGALMA
- explicit formában nem dolgozták ki a fogalmát à nincs adekvát latin szakkifejezés

- ELÉVÜLÉS: valamely jog állami úton való érvényesíthetőségének időmúlás

következtében való megszűnése
- a rómaiak nem hivatalból, hanem csak az alperes kifogása alapján vették figyelembe
- az elévülés folytán csak a kereset enyészik el, az alanyi jog nem (kiv.: szolgalom),
mivel:
a) ha az alperes a perben nem élt a keresetelévülés kifogásával, az elévülés dacára is
marasztalható volt
b) ha az adós teljesítette hitelezője elévült követelését, utólag már nem követelhette
vissza azt tartozatlan követelés címén
- oka: a bizonyítékok idővel elenyésznek, valamint a régi jogosultságok perlése hosszú
idő után igazságtalanságot eredményezhet + hanyagság büntetése is

II. AZ ELÉVÜLÉS TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA

- posztklasszikus korig az elévülés ismeretlen
- klasszikus korban a civiljogi keresetek örökös keresetek (actiones perpetuae):
megindítását időben semmi sem korlátozta
- számos praetori jog keresetei már időhöz voltak kötve (actiones temporalis), de ez
még nem az elévülés előzménye (csak jogvesztő határidőhöz kötött perindítás)
- elévülést kezdetei: tartományi helytartók gyakorlata; a tartományi telket birtoklónak
bizonyos feltételek mellett jogvédelmet adtak a telek quasi tulajdonosával szemben =
- longi temporis praesriptio: a telek használójának a korábbi quasi tulajdonos utilis
rei vindicatiojával szemben emelhető kifogása (praescriptio)
- ezt II. Theodosius 424-es constitutioja általánosította: actiones perpetuae elévülését
30 évben állapította meg; az egyház és a kegyes alapítványok keresetei 40 év alatt évültek
el

III. AZ ELÉVÜLÉS SZABÁLYAI

a) az elévülés beálltával a perben az alperes elévülési kifogást (praescriptio)
emelhetett
az időmúlás puszta tényét ugyanis a bíró hivatalból nem vette figyelembe
b) elévülés kezdete: attól a naptól, amelyen a kereseti jog létrejött (actio nata est) Pl.:
- tulajdonjogsértésnél a tulajdon megsértésének napja
- követelési jogoknál a követelés esedékességének napja
c) az elévülés csak azzal a személlyel szemben folyik, akivel szemben a kereset
keletkezett
- dologi jogok védelmére szolgáló kereset bármely jogsértő ellen indítható (in rem
actio); csak azzal szemben évül el, aki ellen éppen indítható lett volna [adós, elbirtoklás]
- kötelmi jogoknál (relatív jogok) ellenben ha a kereset (in personam actio) a
kötelezettel szemben egyszer elévült, úgy e jog többé senki más ellen nem érvényesíthető
[kölcsön]
d) FÉLBESZAKAD (interrumpitur) az elévülés: a jogosult jogfenntartó (pl.
keresetindítás) ill. a kötelezett jogelismerő (pl. kamatfizetés) nyilatkozata vagy
magatartása következtében; a félbeszakító ténytől az elévülés újból kezdődik
e) NYUGSZIK (dormit) az elévülés: olyan esetben, mikor a kereset megindításának
lehetősége kizárt (pl. a keresetre jogosult serdületlen kora, törvénykezési szünet, stb.
miatt); a nyugvást előidéző körülmény megszűnte után az elévülés tovább folytatódik
f) halál (mors): keresetjogi megszüntető hatása van pl. a büntetőkeresetek (actiones
poenales) esetén; az elhalt keresetjoga rendszerint átszáll örököseire

203. A bizonyítás, a praesumptio, és a fictio (példákkal!)

I. BIZONYÍTÁS A PERBEN
- bíró: bizonyítási eljárás à tényállás à ítélet

- BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS: a per azon szakasza, amelyben a bíró számba veszi a

bizonyítékokat, s azokat mérlegelve alkotja meg az ítélet alapjául szolgáló tényállást

1) Bizonyítékok:
a) a felek esküje (iuramentum / iusiurandum)
b) tanúk vallomása (testimonium)
c) a bíróság előtt felmutatott okiratok (instrumenta)
- magánokirat: valódiságát annak kellett igazolnia, aki a jogügyletet létrehozta
- közokirat: hatóságok állították ki, ellenkező bizonyításig valódinak kellett
elfogadni
d) bizonyos tárgyak szemléje

2) Bizonyítás terhe:
- arra hárult, aki a perben valamit állított (affirmanti incumbit probatio)
- pl. a tulajdoni perben a a tulajdonjog fennállását a saját tulajdonjogát állító
felperesnek kellett bizonyítania
3) Bizonyítékok mérlegelése:
- a bíró ítéletét ez alapján hozta meg
a) ŐSI CIVILJOGI PERRENDben alig volt helye
b) PRAETORI PERREND lehetővé tette a bizonyítékok szabad mérlegelését
[szabad mérlegelési rendszer]
c) CSÁSZÁRI PERREND korlátok közé szorította a bírói mérlegelést, meglehetősen
szorosan határozta meg, hogy mely bizonyítékoknak milyen bizonyító erő
tulajdonítható
[kötött bizonyítási rendszer]
- pl.: I. Constantinus előírta, hogy a bírák elsősorban a honestior tanúknak adjanak
hitelt, valamint egyetlen tanú vallomására sohase alapítsák ítéletüket
unus testis nullus testis - „egy tanú nem tanú”

4) Kivételes előírás (jogszabály vagy praetor): a bíró ne közvetlenül bizonyított

(vélelem), vagy valótlan tényállásra (fikció) alapítsa az ítéletét

II. VÉLELEM (PRAESUMPTIO)

- VÉLELEM (praesumptio): amennyiben a jogszabály előírja, hogy a bíró ítéletét nem
közvetlenül bizonyított, hanem csak valószínű tényállásra alapítsa;
- Pl.: a házasságban született gyermek az anya férjétől származik, ezért ő az apja.
- 2 típusa van:
a) EGYSZERŰ, MEGDÖNTHETŐ VÉLELEM (praesumptio iuris)
- a jogszabály lehetővé teszi az ellenbizonyítást
- pl.: férj apaságának vélelme
b) MEGDÖNTHETETLEN VÉLELEM (praesumptio iuris et de iure)
- vélelem, de nem lehetséges az ellenbizonyítás
- pl.: a gyermek fogamzási ideje a születéstől visszafelé számítva 182-300. nap
között
- pl.: a stipulatio szóbeli megtörténtéről kiállított okirat

III. FIKCIÓ (FICTIO)

- FIKCIÓ (fictio): amennyiben a jogszabály előírja, hogy a bíró ítéletét valótlan,
képzelt tényállásra alapítsa;
- pl.: a méhmagzatot (nasciturus) már megszületettnek kell tekinteni, ha érdekeinek
védelméről van szó
- pl.: a hadifogságban meghalt római polgárt úgy kell kezelni, mint aki hadifogságba
eséskor, az élete utolsó szabad pillanatában halt meg (a hadifogoly elvileg rabszolga,
utána örökölni nem lehet)
 204. A római magánjogi bíráskodás általában és a római
eljárásjog továbbélése

Bíráskodás Rómában
I. A RÓMAI BÍRÁSKODÁS ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
- elkülönülő hatáskörökkel felruházott bírósági szervezet a köztársaságkorban nincsen,
mivel:
a) a magánjogi perek túlnyomó részében nem állami bíróságok jártak el, hanem kijelölt
(praetor vagy más jogszolgáltató magistratus által) esküdtbírák
b) a törvényhozói és büntetőbírói hatalom nem különült el egymástól
c) a bírói hatáskörök sem voltak pontosan meghatározva
d) a (modern értelemben vett) büntető és polgári perek összefonódtak
e) a praetorok valójában Róma főmagistratusai voltak, a római birodalomban pedig a
különböző bíróságok egész hálózata működött
- mégis megkülönböztetjük a magánjogi és büntetőügyekben eljáró bíróságokat
(iudicia)
- az ítélkezés helye:
+ forum
+ comitium
+ basilika
- megkülönböztetjük a magánjogi és büntetőügyekben eljáró bíróságokat:
II. BÍRÁSKODÁS MAGÁNJOGI PEREKBEN
- 3 perrend váltotta egymást (egy ideig párhuzamosan is érvényesültek)
a) CIVILJOGI perrend (ius civile, legis actios eljárás)
b) PRAETORI perrend (ius praetorium, formuláris eljárás)
c) CSÁSZÁRI perrend (cognitio extra ordinem, cognitios eljárás)

A) Civiljogi perrend (LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS)

- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre
- kettéosztott peres eljárás:
- (a) az eljárás 1. fele az imperiummal rendelkező magistratusok előtt folyt (in
iure)
- (b) a 2. fele rendszerint kijelölt esküdtbíró előtt zajlott (apud iudicem)

a) A JOGSZOLGÁLTATÓ HATALOM BIRTOKOSA: (IN IURE)

- Róma: a rex, a consul, majd Kr.e. 366-tól a praetor
- Itáliai városok: a város főmagistratusai ill. a praetor küldöttei
- Tartományok: a helytartó és annak küldöttei
- a magistratus jogszolgáltató hatásköre (iurisdictio) az imperiumból folyt
- a jogszolgáltatási hatalom lehetett

aa) peres (iurisdictio contentiosa)

ab) peren kívüli (iurisdictio voluntaria): színleges per formájában

- a leges Liciniae Sextiae szabályzása a jogszolgáltató tevékenységekre:

praetor: peres iurisdictio
consul: büntetőbíráskodás, iurisdictio voluntaria, a praetori iurisdictiok elleni
esetleges intercessio-k

b) AZ ESKÜDTBÍRÁK: (APUD IUDICEM)

- 3 kategória: ba) iudex, bb) arbiter, bc) recuperatores
ba) IUDEX
a civiljogi per esküdtbírája, aki a bizonyítási eljárást lefolytatta és a pert
eldöntötte; mindig egyesbíró volt; a praetor nevezte ki a polgárok közül
bb) ARBITER
olyan esetekben járt el, mikor az esküdtbírónak szakértői funkciót kellett
ellátnia; azonos feladatkör a iudexével; arbiterként 3 esküdtbíró is eljárhatott
bc) RECUPERATORES
hármas v. ötös tanácsban működő esküdtbírák; a praetor sorsolás alapján
nevezte ki őket; gyors lebonyolítást igénylő eljárásoknál
- 2 speciális magánjogi bíróság az apud iudice eljárás lefolytatása végett:
 a. 100 személyes bíróság (iudicium centumvirale): hagyatéki perekben
b. 10 személyes bíróság (decemviri litibus iudicandis): szabadságperek

B) Praetori perrend (FORMULÁRIS ELJÁRÁS)

- megmaradt a civiljogi perrend keretei között
- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre
- a iurisdictiot gyakorló főhivatalnokok:
a) praetor urbanus a polgárok
b) praetor peregrinus a polgárok és peregrinusok pereiben
c) aedilis curulis (imperiummal nem rendelkezik), de a praetoréhoz hasonló
joghatóságot gyakorolt a rabszolgák és igásbarmok vételeiből származó
kellékszavatossági perekben
d) helyi főmagistratusok a városokban
e) praetori tisztviselők a városokban
f) helytartó és képviselői a tartományokban

C) Császári perrend (COGNITIOS ELJÁRÁS)

- a civiljogi és praetori perrend (=rendes eljárás (cognitio ordinaria)) mellett,
azzal párhuzamosan alakult ki
- keretében épült ki a magánjogi perekben eljáró, modern jellegű bírósági
szervezet
- élén a princeps (birodalom legfőbb bírája)
- nincs kettéosztott peres eljárás
- a jogvitáikat egységes, hivatalnokbíró által vezetett perben döntötték el
- ismerte a fellebbezés (appellatio) intézményét

a) A PRINCEPS BÍRÓSÁGI RENDSZERE:

- császári hivatalnokok mellett még köztársasági magistratusok is jelen vannak
- ők is az uralkodó felhatalmazása és utasítása alapján járnak el
- a bíráknak megvolt a maguk informális consiliuma, melynek helyét később a
jogtanácsosok (accessores) vettek át
- speciális bírói fórum (Hadrianus): a rescriptumos eljárás keretében a
jogkereső fél közvetlenül a császárhoz intézett kérelmét közvetve döntötte el oly
módon, hogy válaszul kibocsátott leirata (rescriptum) kötötte a hivatalnokbírát
az ítélet meghozatalában

b) A DOMINATUS BÍRÓSÁGI RENDSZERE:

- háttérbe szorította a praetori eljárást (342-ben törölték el)
- a rendszer formailag is egységessé vált
- 4 Praefectus praetorio (császár helyettesei)
- 2 praefectus urbi (1. fokon a fővárosi polgárok ügyeiben)

III. A RÓMAI PERES ELJÁRÁS RÉSZTVEVŐI

- a peres eljárás résztvevő felei:
a. magistratus
b. bírák
c. peres felek
d. PERBELI KÉPVISELŐK
e. ÜGYVÉDEK

Római eljárásjog továbbélése

I. A RÓMAI ELJÁRÁSJOG RENDSZERE

- a római perjog/eljárásjog szabályai a glosszátoroknál és a kommentátoroknál a
magánjog részét képezte
- anyagi – eljárásjog elhatárolása: Donellus
- a magánjogi (polgári) peres eljárás szabályai a XIX. században kiváltak a
magánjogból
- az eljárási szabályok önállósodtak
- a polgári perjog/polgári eljárásjog/polgári peres eljárás szabályai mellett végrehajtási
eljárás szabályai, és a polgári nem peres eljárások szabályanyaga önálló jogág: tág
értelemben a közjogba tartozik
- az elévülés szabályai ennek ellenére a modern jogokban továbbra is a magánjog és a
polgári anyagi jog körébe tartozik.

II. A PERBELI KÉPVISELET

- a iustinianusi jogban már részben közvetlen képviselet volt (cognitor)
- az újkorra egészen azzá vált
- a mai latin típusú közjegyzőség nem a tabulariusokra, hanem a tabelliókra vonatkozó
szabályok továbbélését mutatja; iustinianusi szabályozás XII-XIII. században
- a középkori notariusok nagy szerepet játszottak a római jog európai elterjesztésében
- Irnerius gyűjtötte össze az első formulákat
- a legrégebbi hazai római jogi munka: Summa artis notariae (közjegyzői kézikönyv)

III. A CSÁSZÁRI PERREND

- a bolognai glosszátor-iskola hatása
- a középkor derekától kezdve a cognitios eljárás a kánonjogi és középkori itáliai
elemekkel bővülve alapja lett a modern államok polgári perjogának

IV. A PEREN KÍVÜLI ELJÁRÁSOK

- az interdictumok alapgondolata a modern jogba is átkerült
- pl.: a fizetési meghagyás formájában (a bíróság a hitelező kérelmére, az adós
meghallgatása nélkül teljesítési, fizetési parancsot bocsát ki az adós felé; ha az adós
ellentmond, az ügyből per lesz; ellenkező esetben a fizetési meghagyás jogerőre
emelkedik és végrehajthatóvá válik)

V. VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS
- személyi végrehajtás fokozatosan csökken, de egészen a XIX. századig élt
- pl.: adósok börtöne
- a többnyire hatósági közreműködéssel végbemenő egyes vagyontárgyakra vonatkozó,
szinguláris vagyoni végrehajtás hatósági zálogolással történik
- csak az újkorban jelentkezik az univerzális végrehajtás a csődeljárás formájában

CIVILJOGI PERREND PRAETORI PERREND CSÁSZÁRI PERREND

(KÖZTÁRSASÁG) (PRINCIPATUS) (DOMINÁTUS)
BÍRÁSKODÁS RÓMÁBAN
kettéosztott kettéosztott egységessé vált
a.) in iure a.) in iure - a császár által kinevezett
imperiummal rendelkező praetor urbanus hivatalnokbírók
magisztratus előtt praetor peregrinus
b.) apud iudicem aedilis curulis
esküdtbírók előtt bizonyí- b.) apud iudicem
tási eljárás: esküdtbírók előtt bizonyí-
- iudex tási eljárás:
- arbiter - iudex
- recuperator - arbiter A magánjogi perekben eljáró
Spec. magánjogi bíróság: - recuperator bíróságok rendszere kiépült.
1. 100 személyes
2. 10 tagú
BÜNTETŐJOGI HATALOM
- imperiummal rendelkező A császár gyakorolta tisztség- Kizárólag a császár
magisztratus viselői útján: a.) I. fokú
- comitia centuriata a.) praefectus urbi b.) II. fokú büntetőbíróságok
b.) praefectus praetorio útján
c.) provinciai helytartók
ELJÁRÁS ALANYAI
polgárok-polgárok polgárok-polgárok
polgárok-peregrinusok
KÉPVISELET
nincs - cognitor - cognitor, procurator
- procurator - ügyvéd

I. IN IURE SZAKASZ
IDÉZÉS
felperes akár erőszakkal is a felp. akár erőszakkal is, de ha írásban történik
praetor elé vihette az alperest nem akarta így, akkor A bíróság feladata lett.
büntetőkeresetet indíthatott
LITIS CONTESTATIO
per együttes tanúsítása formula kiadását, ill. a felek kontradiktorius eljárás kezdete
általi elfogadását jelentette; az ellenfél a felperes
perszerződés; joghatásai: keresetének ellentmondva lép
felperes kereseti joga alperesként perbe.
felemésztődik; időpontja
irányadó az itélethozatalnál;
(elévülés ettől a naptól
kezdődik) A felperes
követelése pénzkövetelésre
változik; ha a
litis contestatio után az alperes
meghal, a kötelezettség átszáll
az örökösre
II. APUD IUDICEM SZAKASZ
BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS
szabad szabad kötött
SENTENTIA
pervesztes fél fogadási a pertárgy helyébe lépő mindenféle igény honorálható
összege az államra száll pénzösszeget kellett a volt, amely nem ellenkezett a
pervesztesnek megfizetni jogszabályokkal; perköltséget
alaki jogerő:felperes az a pervesztes fél fizette
eldöntött igényét újabb perben
nem érvényesítheti, az alperes
exceptio rei iudicatea keresetet
indíthat ellene
anyagi jogerő:a bírónak az
ítélet rendelkezéseit másik, új
perben is irányadónak kell
tekinteni
PERORVOSLAT (FELLEBBEZÉS)
nincs nincs van
kihirdetéskor szóban, utána
írásban; a fellebbviteli bíróság
jogkérdésben és
ténykérdésben ism. dönt;a
fellebbezést elutasítja
(megalapozatlan, időhúzás) v.
 elfogadja, ekkor az
ítélethozatalra jogosult felsőbb
bírósághoz terjeszti. Ez
helybenhagyja /
megváltoztatja / elutasítja
JOGORVOSLAT
nincs van van
ha az eljárás súlyos hibában ua. mint a fellebbezésnél
szenved:új per;a praetortól az
eredeti állapot volt kérhető;
ítélet ellen másik magisztratus
intercessiója volt
kiprovokálható
VÉGREHAJTÁS
Személyi: "adós terhére" - Személyi: - személyi
- fogság - hitelező fogságában - állami fogság
- megöletés - vagyoni: - vagyoni:
- adósrabszolgaság - egész vagyonra kiterjedő - egyes vagyontárgyakra
csődszerű - pénzösszegre
- meghat. vagyontárgyra
- egész vagyonra

205. A legis actios eljárás

I. A LEGIS ACTIÓS ELJÁRÁSOK

- magánjogi per, civiljogi perrend
- a perlés a törvény által pontosan előírt szavakkal (certis verbis) és meghatározott
cselekményekkel történt
- legis actio: hatósági felügyelet alá helyezett önhatalmú jogérvényesítő
cselekmény
- XII táblás törvényt megelőzően alakult ki, a Kr. e II. sz-tól fokozatosan visszaszorult
a praetori perrenddel szemben, császárkor eleje: hatályon kívül helyezés került sor
(Kr e. 17 lex Iulia iudiciorum privatorum)

- 5 formáját különböztetjük meg:

1) legis actio sacramento (peres eljárás)
2) legis actio per iudicis seu arbitri postulationem (peres eljárás)
3) legis actio per condictionem (peres eljárás)
4) legis actio per manus iniectionem (végrehajtási eljárás)
5) legis actio per pignoris capionem (végrehajtási eljárás)
II. LEGIS ACTIO SACRAMENTO
- általános performa (generalis actio, Gaius):
- a legkülönbözőbb jogviszonyokból keletkezett igényeket lehetett érvényesíteni
- lényege: a vitában álló felek ünnepélyes fogadása arra nézve, hogy kinek van igaza
- ennek keretében külön-külön, a pertárgy értékéhez igazodó összeget (summa
sacramenti) helyeztek letétbe
- bíró által nyertesnek nyilvánított fél ezt visszakapta; másik fél elvesztette az állam
javára
- a sacramentumos per 2 részre oszlott
A) in iure eljárás – a jogvita személyi és tárgyi feltételeinek tisztázása a iurisdictiot
gyakorló magistratus előtt (a per tárgya, kik a felek)

B) apud iudicem eljárás – a felek megegyezése alapján a magistratus által kijelölt

esküdtbíró (iudex) a tényállás megvizsgálása alján eldöntötte a pert

A) IN IURE ELJÁRÁS
- idézéssel (in iure vocatio) kezdődött
- a felperesnek kellett az alperest a magistratus elé állítania (akár erőszakkal is)
- szigorú formalizmus: aki csak 1 szót is elvétett az előirt szövegben, elvesztette a pert
- Fajtái:
1) legis actio sacramento in rem (dolog kiadása iránti per)
- a felek a per tárgyát a praetor elé vitték
- a praetor törvénykezési helyén (ius) mindkét fél megjelent
- a felperes pálcájával (vindicta) megérintette a per tárgyát és az alpereshez
fordulva a sajátjának jelentette ki azt (vindicatio)
- az alperes ekkor 3 magatartást tanúsíthatott:
a) ellentmondott a felperes vindicítiojának és maga is sajátjának állította
a dolgot (contravindicatio)
b) nem védekezett (indefensus)
c) elismerte a felperesi vindicatio jogosságát (confessus)
- az utóbbi két esetben (indefensus és confessus) a praetor a vindikált dolgot a
felperesnek rendelte adni (addictio)
- contravindicatio esetén a felperes „fogadásra” (sacramentum) hívta az
alperest,
- az alperes is felhívta a felperest a fogadási összeg letételére (Et ego te)
- a sacramentum 50 as (1000 as pertárgy érték alatt) 500 as (1000 as felett)
- esküdtbíró választása
 - a praetor a per tárgyát ideiglenesen az egyik fél birtokába adta, aki kezeseket
tartozott állítani (praedes litis et vindicarium)
- ez a szakasz a litis contestatioval (a per együttes tanúsítása) zárult (a
jelenlevők tanúskodtak az elhangzottak és az eljárás törvényességének
igazolására)

2) legis actio sacramento in personam (követelésre irányuló, kötelmi per)

- nincs vindicatio
- a felperes állította, hogy az alperes tartozik neki
- ezután következett a felek kölcsönös felhívása sacramentumra

B) APUD IUDICEM ELJÁRÁS

- az esküdtbíró előtt zajlott
- alakszerűtlen
- a iudex a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást
- kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást (melyikük
sacramentuma iustum)
- a jogvitát közvetve döntötte el

III. LEGIS ACTIO PER IUDICIS SEU ARBITRI POSTULATIONEM

- ezt a performát alkalmazták: elsősorban stipulation alapuló igények érvényesítésére
- és közös tulajdon vagy örököstársi viszony megszüntetése iránti perben, ahol
szakértői becslésre volt szükség (arbiter az esküdtbíró)
- a felperes megjelölte a praetor előtt követelésének formális jogalapját és felhívta
ellenfelét követelése teljesítésére
- jogalap megjelölése: a felperesnek ki kellett jelentenie, hogy követelése formailag
stipulation, vagy sponsion alapul
- az alperes tagadása esetén a felperes a praetortól esküdtbíró kinevezését kérte
- fogadási összeg nincs

IV. LEGIS ACTIO PER CONDICTIONEM

- e performát határozott pénzösszegre (certa pecunia) menő perekben a lex Silia
- határozott dologra (certa res) irányuló követelések esetén a lex Calpurnia hozta be
(Kr.e. III. század)
- a felperes a praetor előtt felszólította (condicere à condictio) az alperest a későbbi
bíróválasztásra (=nem kért rögtön bírót a praetortól)
- különbség a sacramentumos pertől: nincs fogadás, nincs fogadási összeg letétele
különbség a iudicis postulatios pertől: a felperes nem jelölte meg követelése
jogalapját
206. A formuláris eljárás. A formula rendes és rendkívüli
alkatrészei

I. A FORMULÁRIS ELJÁRÁS
- magánjogi per, praetori perrend (praetori iurisdictio)
KIALAKULÁSA, OKAI

1. bonyolódó életviszonyok à a primitív legis actios eljárás formalitásai,

merevsége nem felelt meg az igényeknek
2. a legis actio a peregrinusokra (kereskedők is!) nem volt alkalmazható, csak
római polgárokra; a formuláris eljárás alanya római polgár és peregrinus volt

- lex Aebutia (Kr.e. II. század): a római polgárok egymás közötti actioira is
kiterjesztette a praetor peregrinus által megalkotott perrendet (polgár-peregrinus között
eredetileg)
- elnevezés: a praetor által az esküdtbírósághoz intézett írásbeli utasítás (formula)
à FORMULÁRIS ELJÁRÁS
- a formulát a praetor állandó szövegbe (blanketta) foglalta és közzétette az
edicumban
- a formula tartalmazta:
a) a peres felek és a pertárgy megjelölését
b) az ügy érdemi elbírálására vonatkozó utasításokat
- a formula 2 mondatból áll; szövegét
a) a bíró kinevezése
b) egy összetett feltételes mondat alkotja

II. A FORMULA ALKATRÉSZEI

- tartalma: a bírókinevezés és a 2. mondat tagmondatai
- fajtái:
A) rendes alkatrészek (általában minden formulában szerepel, vagy csak egyesekben,
de ott szükségképpen)
B) rendkívüli alkatrészek (bármely formulába felvehette a praetor, de csak a peres
felek kifejezett kérésére)
 A) RENDES ALKATRÉSZEK
a) 1. helyen az esküdtbíró kinevezése állt („…iudex est”)

b) intentio:
- a felperes követelését rögzítette
- előírta, mit kell bizonyítania ahhoz, hogy pernyertes lehessen
- minden formulában szerepelnie kellett
- fajtái:
ba) intentio certa - a felperes konkrét összeg megfizetését követeli
bb) intentio incerta - a kártérítés mértékét a bíró állapítja meg

c) condemnatio:
- 1) utasítás az esküdtbírónak: ha az intentioban foglalt kereseti alapot
bizonyítva látja/nem à alperes marasztalása/felmentése
- 2) felhatalmazás az esküdtbírónak: ítélkezési hatalom átruházása
- hiányzott a megállapítási perekből (praeiudicium)
- a bírót mindig pénzben való marasztalása utasította (ß az esetleges
„végrehajtási” pernek (actio iudicati) csak meghatározott pénzösszeg
képezhette a tárgyát à)

- dologi pereknél a bírónak az ítélet meghozatala előtt egy előzetes becslő

eljárást (arbitratus) kellett lefolytatnia à

- az alperest mellékszolgáltatásokra kötelezte

- ha az alperes eleget tett, ítéleti marasztalásra nem került sor
- nem tudta vagy nem akarta teljesíteni à újabb becslő eljárás (litis
aestimatio)
- a becslést többnyire a bíró végezte
- (formula arbitraria: olyan formula, amelynek condemnatioja e becslő
eljárások lefolytatására utasítja a bírót)
- (actiones arbitrarius: olyan kereseteket, melyeknél a bíró a marasztalás
előtt felszólította az alperest a természtbeni teljesítésre)

CONDEMNATIO
PÉNZBELI TERMÉSZETBENI
MEGHATÁROZOTT ÖSSZEG MEGHATÁROZATLAN
ÖSSZEG:
Szükség van az ítélet előtt egy
előzetes becslő eljárásra,
amelyet a bíró végzett. A
felperes becslő esküje is
szükséges.
MEG VAN NINCS
HATÁROZVA A MEGHATÁROZVA A
MAX. MAX.

d) demonstratio:
- az intentio pontosabb megjelölésére szolgált
- a felperesi követelés megjelölése
- pl. a pertárgy konkrét meghatározása, vagy intentio incerta esetén a
felperes érdeke

e) adiudicatio:
- ebben a praetor arra jogosította fel az esküdtbírót, hogy a
vagyonmegosztás során tulajdont ruházzon át valakire, aminek következtében
a felek civiljogi tulajdont szereztek
- csak meghatározott formulákban (főleg osztópereknél) szerepelt
- rendszerint a condemnatiot helyettesítette (de vele együtt is
előfordulhatott)

B) RENDKÍVÜLI ALKATRÉSZEK
- bármely formulában szerepelhetett
- de csak akkor, ha felvételüket valamelyik peres fél az in iure szakaszban, a litis
contestatio előtt kérte
- utólagos felvételre nincs mód, az ebből adódó méltánytalanságon a praetor esetleg
in integrum restitutio-val segíthetett
a) exceptio:
- a praetor felhívása a bírónak kifogás esetén: amennyiben az intetioban
foglalt kérelem alapossága bizonyítást nyer, egy további körülmény
valóságának vizsgálata
- ez a kereseti kérelem érvényesíthetőségét sikeres bizonyítás ellenére
lerontja
- pl.: exceptio doli: csalárdság kifogása (csalárdul megtévesztés)
- kifogásbeli tényállás valóságát már a praetor előtt (in iure) is lehetett
bizonyítani
- nem volt létjogosultsága a kifogásnak a bonae fidei actiok formuláiban
(ezek intentioja utalt a bona fidesre, így az exceptio csak az intentio kifejtése
lenne)
- az alperes exceptiojával szemben a praetor a felperesnek (indokolt
 esetben) replicatiot adhatott (erre adott válasz: duplicatio, triplicatio)
- a kifogás időbeli hatálya lehetett
a) végleges (exceptio peremptoria): a felperes kereseti jogát
meghiúsította (pl.: megtévesztés kifogása)
b) halasztó (exceptio dilatoria): a felperes kereseti jogát csak időlegesen
hiúsította meg (pl.: idő előtti perlés kifogása)

b) praescriptio:
- a formula elején helyezkedik el
- vagy a demonstratio szerepét tölti be (pl.: ha az alperes részletfizetést
eszközölt, az intentiot a ki nem fizetett részletekre szorította)
- vagy az exceptiot pótolja (pl.: az elévülés kifogása)

c) fictio:
- a praetor ad hoc jelleggel alkalmazta
- pl. a peregrinust római polgárnak rendeli tekinteni
- egyes actiok formuláiban (pl. actio Publiciana) szükségszerűen szerepel

III. A FORMULÁRIS PER LEFOLYÁSA

- a praetori per (formuláris eljárás) átvette a civiljogi per (legis actios eljárás)
szerkezetét
- de: a peres felek a polgárokon kívül latinjogúak és peregrinusok is lehettek
- a marasztalás csak pénzösszegre szólhatott
- az eljárás 2 részre oszlott:

a) in iure szakasz
b) apud iudicem szakasz

A) IN IURE SZAKASZ
- megindulásának (az idézés) szabályai ugyanazok, mint a civiljogi perrendben
- különbség: ha a felperes nem akarta a megjelenni vonakodó alperest erőszakkal a
praetor elé hurcolni, büntetőkeresetet is indíthatott

1. A tárgyalás:
- kezdete a felperesnek a formula kibocsátása iránt a praetorhoz intézett szóbeli és
alakszerűtlen kérelme (postulatio actionis)
- a távolmaradó alperessel (latitans, absens) szembeni praetori döntés nem „jogerős”
- ha az alperes a felperes igényét tagadva érdemben védekezett / kifogással élt (sem
confessus, sem indefensus nem volt), a praetor [decretum] formájában döntött a
formula kibocsátásáról = keresetet adott (editio actionis)
- a kereset megtagadását (denegatio actionis) vonta maga után, ha:
a) a felperesi igény sem civiljogi, sem praetori jogi alappal nem bírt
b) a felperes igényét meghiúsító kifogás már in iure igazolva volt
c) a felperes követelése tárgyában korábban már ítélet született

2. Litis contestatio:
- eredeti tartalma elveszett (a per együttes tanúsítása)
- jelentése: a formula kiadása, és annak a felperes és az alperes általi elfogadása
- a felek litis contestatioja = perszerződés à alávetették magukat a iudex által
(következő szakasz) meghozandó ítéletnek
- a ~ joghatásai:

a) a felperes kereseti joga ezzel felemésztődik (consumptio actionis) -

ugyanazon igény alapján új per nem indítható
b) a litis contestatio időpontja irányadó az ítélethozatalnál
c) a felperesi igény (bármire is irányult korábban) pénzköveteléssé változik
(ebben a perrendben a marasztalás csak pénzösszeg lehetett) (condemnatio
pecuniaria)
d) az alperes litis contestatio utáni halála à kötelezettsége átszáll örökösére
(akkor is, ha egyébként az adott tartozásért az örökös nem felelne)

B) APUD IUDICEM SZAKASZ (VAGY APUD IN IUDICIO)

- az eljárás a praetori decretummal (vagyis formulával) kijelölt bíró (vagy bírák) előtt
zajlott le
- alakszerűségektől mentes

1) a bíró feladata:
- szabad belátása szerint lefolytatni a bizonyítási eljárást (bizonyítékok számba
vétele és a tényállás megállapítása)
- a feltételesen megfogalmazott formulaelemek (intentio, exceptio, praescriptio)
tartalmi valósághűségének megállapítása
- ha megfelelt: alperes marasztalása; ha nem: alperes felmentése
- kötve volt a formula szövegéhez
- intentio certa esetén a felperesi igénynél sem többet, sem kevesebbet nem
ítélhetett meg
 2) az ítélet (sententia) meghozatala = az eljárás vége
- fellebbezés nincs, mivel a litis contestatioval (perszerződés) a felek alávetették
magukat a bíró döntésének
- az ítélet azonnal jogerőre emelkedett à

a) az ítélet alaki jogereje: a felperes bíróilag eldöntött igényét újabb perrel nem
érvényesíthette;
ha próbálta: a praetor megadta az alperesnek az ítélt dolog (res iudicata)
kifogását (exceptio rei iudicatae)
b) az ítélet anyagi jogereje: az ítélet rendelkezését a perben állt felek között
felmerülő újabb perben irányadónak tekintették
(„A jogerősen megítélt dolgot igazságként kell felfogni.”, Res iudicata pro
veritate accipitur - Ulpianus)

C) RENDKÍVÜLI JOGORVOSLATOK
- perorvoslat (a perben hozott ítélet elleni fellebbezés) nincs
- de: vannak bizonyos rendkívüli jogorvoslatok:
1) exceptio rei iudicatae-val szemben a praetor kivételesen replicatio doli-t adott
tulajdonképp perújítás
2) az eljárás súlyos hibája esetén (pl.: a iudex rabszolga) az ítélet semmis, új per
indítható
3) a praetortól a méltányosság alapján az eredeti állapot visszaállítása (in
integrum restitutio) volt kérhető
4) a formula kibocsátása ellen a consul, más praetor vagy néptribunus
intercessio-ja volt kiprovokálható
207. Actio-fajták a formuláris eljárásban

A praetori formulákban megfogalmazott keresetek (actio) történeti eredetük, alapjuk, tárgyuk,

céljuk, sajátos alkatrészeik szempontjából többfélék lehettek:

1) ACTIONES CIVILES - ACTIONES HONORARIAE (EREDET SZERINT)

- actiones civiles: azok a keresetek, amelyek segítségével a praetor a civiljog
szabályait juttatta érvényre (ius civile)
- actiones honorariae: azok a keresetek, amelyek a magistratusok alkotta ius
honorarium normáin alapultak (ius honorarium)

2) ACTIONES IN IUS CONCEPTAE - ACTIONES IN FACTUM CONCEPTAE (EREDET SZERINT)

- fogalmilag az intentio jogalapjához kapcsolódik
- actiones in ius conceptae: azok a keresetek, amelyekben az intentio a bírót arra
utasította, hogy a felperes civiliter jogára épülő kereseti igényét vizsgálja meg: van-e
civiljogi alapja
- actiones in factum conceptae: azok a keresetek, melyek tényekre alapozottak, azaz a
kereseti igény csak a praetor imperiumán nyugodott. 2 típusa volt:
a) egy részük a praetori jog edictumban közzétett normáin alapult (actio
edictalis)
b) más részüket a praetor külön ediktális norma nélkül, az adott esetben hozott
decretumával hozta létre (actio decretalis)

3) ACTIONES IS REM - ACTIONES IN PERSONAM (ALAP SZERINT)

- actiones in rem: abszolút hatályú - a kereset bárki ellen indítható, aki a jogosultat
jogának gyakorlásában sérti (pl. tulajdoni kereset)
- actiones in personam: relatív hatályú - csak meghatározott adós ellen irányulhat (pl.
kölcsönvevő ellen)
- ez a keresetek legfontosabb felosztása, mivel ezen a megkülönböztetésen alapul a mai
napig is a magánjog 2 legfontosabb ága: a dologi jog és a kötelmi jog
- dologi jogi jogosultságok (tulajdon, idegen dologbeli jogok)=in rem actioval védett
jogok
- kötelmi jogi jogosultságok (szerződésekből, delictumokból és egyéb tényezőkből
származó követelések)=in personam actioval védett jogok

4) ACTIONES STRICTI IURIS - ACTIONES BONAE FIDEI

- actiones stricti iuris: azok a keresetek, amelyek intentiojában az adós tartozása
szorosan körül van határolva, és a bíró csak ebben marasztalhat
pl. régi civiljogi keresetek, melyek a stipulatioval megalapított követeléseket
érvényesítik à csak azt lehetett követelni, amit a kötelezett a stipulatioban kifejezetten
megígért
- actiones bonae fidei: azok a keresetek, amelyek intentioja a quidquid dare facere
oportet ex fide bona („mindazt, amit az alperes adni, tenni tartozik a jóhiszeműség
alapján”) kitételt magában foglalja.
pl.: vételi, bérleti, megbízási, letéti szerződésekből származó keresetek
+ jóhiszeműség fogalma (BONA FIDES):
- eredendően szubjektív kategória:
jóhiszemű vagyok akkor, ha úgy gondolom, hogy az, amit teszek, jogszerű
- ennek ellentéte a rosszhiszeműség (mala fides):
rosszhiszemű az, aki tudja, hogy amit tesz, jogellenes
- római gondolkodásban a bona fides objektív kategória: szótartás, tisztesség
= nem belső meggyőződés, hanem viselkedés, megbízhatóság, stb.
- bona fidei actio: (Kr.e. III. századtól) a praetorok alakították ki az objektív
 értelmű bona fides-re alapozva; az alperes mindazt köteles teljesíteni, amit egy
jóhiszemű, tisztességes személy megtenne, tehát amit az objektív jóhiszeműség
követelményrendszere előír
- ennek (objektív érelmű jóhiszeműség) szinonimája az aequitas
ellentéte: ius strictum

5) CONDICTIO (A STRICTI IURIS ACTION BELÜL)

- condictio: olyan in personam stricti iuris actio, melynek formulájában az intentio
nem jelöli meg a keresetalapító tényállást (causa) = absztrakt módon van szerkesztve
- pl.: condictio certae rei – a formulából még a civiljogi jogalap léte sem derül ki

6) INCERTA ACTIÓK (ÁTMENETI KERESETTÍPUSOK)

- a stricti iuris és a bonae fidei actiók közötti átmeneti keresettípusok összefoglaló
neve
- a bonae fidei actiokkal együtt, de az ~ maguk nem bonae fidei actiok
- csoportjai:
a) az intentio nem meghatározott dologra (certa res) vagy meghatározott
pénzösszegre (certa pecunia) irányul, hanem a quidquid dare facere oportet kitételt
tartalmazza, épp úgy, mint bonae fidei actiók
b) a bíró nem az intentioban foglaltak alapján, hanem a becslő eljárás
eredményéhez képest marasztalja az alperest (actiones arbitrariae)
c) nem az intentio szövege, hanem a condemnatio utal a méltányosságra

7) ACTIONES FICTICIAE
- actio fictitiae: olyan keresetek, amelyek a praetor fiction alapuló utasításán alapulnak
- akkor, ha a felmerült tényállás egy civiljogi kereset tényállásához volt hasonló, attól
valamilyen körülmény választotta el, így
- a praetor nem szerkesztett új keresetformulát (actio in factum), hanem
- arra utasította az esküdtbírót, hogy kezelje úgy az ügyet, mintha ez a
megkülönböztető körülmény nem állna fenn
- pl.: a peregrinus tulajdoni ügyében utasította a bírót: kezelje úgy az idegent, „mintha
polgár lenne” (si civis esset) – peregrinus tulajdonának védelme

(1)
8) ACTIONES UTILES - ACTIONES DIRECTAE
- actiones utiles: olyan keresetek, amelyek fictitia actiokon alapulnak, és amelyek egy
már meglévő kereset továbbfejlesztésének, utánképzésének minősültek
- actiones directae: alapul szolgáló keresetek, szemben az actiones utiles-el
(2)
9) ACTIONES DIRECTAE - ACTIONES CONTRARIAE
- actiones directae: az egyenlőtlenül kétoldalú kötelmek esetén a főkövetelés
keresetének elnevezése (pl.: a letevő keresete a letéteményes ellen a dolog visszaadása
iránt)
- actiones contrariae: a másik fél esetleges ellenkövetelési keresetének elnevezése
(pl.: a letéteményes az őrzés során felmerült költségek megtérítését követelhette)

10) ACTIONES CONDEMNATIONALES - ACTIONES PRAEIUDICIALES

- actiones condemnationales: olyan kereset, amely közvetlen (pénzbeli)
marasztalásra, condemnatio-ra irányul és sententia-val végződik (a bíró az alperest
marasztalja/felmenti)
- actiones praeiudiciales: olyan kereset, amely valamely jogi tény, állapot
fennállásának vagy fenn nem állásának előzetes megállapítására irányul és a pronuntiatio-
val végződik (a valóság kihirdetése, megállapítása)
pl.: statuszperek - szabad-e az alperes vagy rabszolga

11) ACTIONES REI PERSECUTORIAE - ACTIONES POENALES

- actiones rei persecutoriae: a kereset vagyoni megtérítésre irányul (pl.
tulajdonvédelmi keresetek); itt többnyire nincs korlátozva a jogutódlás
- actiones poenales: a kereset magánbírság (poena ex delicto) megfizetésére irányul;
általában a felperes örököseire száll át, az alpereséire nem.
- Fajtái:
a) ACTIONES VINDICTAM SPIRANTES: csak jogsérelmet szenvedett magánszemélyek
indíthatják meg; személyes elégtétel adására irányult
a sértett halálával elenyésznek, így nem örökölhetőek
b) ACTIONES POPULARES: megindítását a közérdek védelmében bárki
kezdeményezhette
Actions civics :

N honorariae :

in ius
n
ocnceptae :

n in faction conceptae ,

~ in seem :

in
personam
n .
.

n
Shiori iuris .

•
bona fidei :

ceudidréo :

firsitiaeo :

n Wiles :

~
disectae :

N N
.

Cantonal :

condemnationales :

pain dictates :
 208. A császári perrend. A litis contestatio eltérő
jelentései és hatásai.

A császári perrend

I. A COGNITIOS ELJÁRÁS KIALAKULÁSA

- magánjogi per, cognitios eljárás, császári perrend (cognitio extra ordinem)
- a praetori perrend mellett rendkívüli eljárásként alakult ki
- eleinte olyan igények esetén alkalmazták, melyek a formuláris (praetori perrend)
perben nem voltak érvényesíthetők (pl.: honorarium)
- császári hivatalnokbíró végezte az eljárást
- ő a rendes eljárás keretén kívül extra ordinem vizsgálta meg ezeket az igényeket és
döntött azok tárgyában (à COGNITIO EXTRA ORDINEM / EXTRAORDINARIA COGNITIO)

- posztklasszikus kor:
342 - eltiltották a formulák használatát à a császári perrend lett az egyeduralkodó,
rendes eljárásként
- Rómában, Itáliában, a provinciákban kialakuló eljárási formák kapcsolódásából jött
létre
cognitios eljárás vs. praetori iurisdictio a császárkorban:
- a hatalmukat elvesztett praetorok megszűntek jogfejlesztő tényezők lenni
- szerepüket a hivatalnokbírák vették át
- = a császár által kinevezett (vagy egy hivatal, vagy az adott ügy élére) és
felhatalmazott hivatalnokbíró a magistratus és az esküdtbíró szerepét egyszerre töltötte be

II. A COGNITIOS ELJÁRÁS LEFOLYÁSA

- a per kettéosztottsága megszűnt,
- egységesen, ugyanazon hivatalnokbíró előtt folyt le
részei:
1. idézés (litis denuntiatio)
2. kérelem (libellus)
3. perbe bocsátkozás (litis contestatio)
4. kötött bizonyítási rendszer
5. ítélet (sententia)
6. perköltségek megállapítása
7. fellebbezés (appellatio)

1. IDÉZÉS (LITIS DENUNTIATIO)

- a peres eljárás a felperes által, majd a hatóság közreműködésével
- írásban eszközölt idézéssel (=litis denuntiatio) kezdődött
- Iustinianustól kezdve az idézés a bíróság hivatali cselekménye lett (evocatio)
- eredetileg Egyiptomban és a provinciákban alakult ki a felperes írásos kérelmének
(libellus conventionis) benyújtása a bírósághoz, mely ennek másolatát kézbesítette az
alperes részére, kötelezve őt a megjelenésre

2. KÉRELEM (LIBELLUS)
- a felperes előadta követelése tárgyát és a követelés megalapozására szolgáló tényeket
- az alperes védekezését szintén írásban adta elő
de: (ellentétben a formuláris eljárással), kifogásait a per során bármikor
érvényesíthette
- ha az alperes szabályszerű idézés (litis denuntiatio) ellenére nem jelent meg a
tárgyaláson: ügyét távollétében tárgyalták (külön sanctio nincs)
- a felperes távolmaradása esetén nem tárgyalták az ügyet

3. PERBE BOCSÁTKOZÁS (LITIS CONTESTATIO)

- már nem tanúfelhívás (legis actios perrend), nem perszerződés (formuláris
eljárás),hanem
- a kontradiktórius eljárás kezdete, amikor
- az alperes az 1. bírósági tárgyaláson a felperes keresetének ellentmondva
(contradictio) perbe bocsátkozik, s ezáltal alperessé válik
- megszűnt a pénzköveteléssé átváltoztató hatás
- ettől a naptól (litis contestatio) kezdődik a perelévülés (a rendes, még nem peresített
igényre vonatkozó elévülés helyébe lépett)
- a felperesnek a keresetet, az alperesnek a védekezést az 1. tárgyaláson elő kellett
terjesztenie, de a nyilatkozatoktól utóbb el lehetett térni (a kereseti kérelem és a
védekezés módosítható volt a tárgyalás befejezéséig)
4. KÖTÖTT BIZONYÍTÁSI RENDSZER
- formuláris per: szabad bizonyítási rendszer à császári per: kötött bizonyítási
rendszer
- a jogszabályok a legtöbb bizonyíték bizonyító erejét előre megállapították (kizárták a
bizonyítékok bírói részről való mérlegelését)
- pl.: az okirat (instrumentum) nagyobb erejű, mint a tanúvallomás (testimonium)
1 tanú bizonyítása elégtelen volt egy tény bizonyítására („unus testis nullus testis”)
- pl.: honestior vallomása előnyben részesült a humilior vallomásával szemben
- ezek mellett nagy szerepet kaptak a vélelmek is

5. ÍTÉLET (SENTENTIA)
- meghozatala berekesztette az eljárást
- írásba kellett foglalni, de a felek előtt szóban is kihirdették
- benne mindenféle igény honorálható volt, mely nem ellenkezett a jogszabályokkal
- a dolog kiadása iránti perben a pertárgyat kellett megítélni (ipsam rem condemnare)
nem pedig az annak helyébe lépő pénzösszeget (formuláris eljárás)

6. PERKÖLTSÉGEK MEGÁLLAPÍTÁSA
- marasztaló ítélet: az alperest kötelezték
- elutasító ítélet: a felperest kötelezték a perköltségek viselésére
- perköltség = eljáró hivatalnokok, perbeli képviselők, ügyvédek (advocati) díja, a
bizonyítékok megszerzésére fordított kiadások
- a pervesztes marasztalása a formuláris perben ismert perbüntetéseket helyettesítette

7. FELLEBBEZÉS (APPELLATIO)
- az ítélet ellen fellebbezésnek (appellatio) volt helye (eltérően a korábbi 2 eljárástól)
- módja: a kihirdetéskor szóban vagy azt követőleg írásban lehetett előterjeszteni
- a fellebbviteli bíróság új tárgyalást tartott
- ezek során jogkérdésben és ténykérdésben is dönthetett, (ßúj bizonyítékok felvétele)
- döntése: elutasította a fellebbezést / helyt adott neki = megváltoztatta a korábbi
ítéletet
- a legfelső bírói fórum ítéletének meghozatala vagy a fellebbezési határidő
elmulasztása esetén az ítélet jogerőre emelkedett
- egy ügyben általában 2x (kivételes esetben 3x) lehetett fellebbezni
- az appellatio
a) felfüggesztette az ítélet hatályát (suspensio)
b) az ítélkezés joga az illetékes felsőbíróságra háramlott (devolutio),
c) amely az alsóbb fokú bíróság ítéletét megsemmisíthette (cassatio) és meg is
változtathatta (reformatio)

A litis contestatio eltérő jelentései és hatásai

I. A CIVILJOGI PERRENDBEN (LEGIS ACTIOS ELJÁRÁS)

- tanúfelhívás
- a dolog kiadása iránti perben (legis actio sacramento in rem) annak első, in iure
szakaszában szerepelt
- az in iure szakasz a kötelező formalitások után a litis contestatioval („a per együttes
tanúsítása”) zárult:
- a felek a jelenlevőket tanúnak hívták fel az elhangzottak és az eljárás
törvényességének igazolására
- az alperesi alávetés és a formula kiadása egy helyen szerepelt, az in iure szakasz
végén

II. A PRAETORI PERRENDBEN (FORMULÁRIS ELJÁRÁS)

- perszerződés
- az in iure (1.) szakasz része
- eredeti tartalma elveszett (a per együttes tanúsítása)
- a rendkívüli alkatrészek felvételét valamelyik peres fél a litis contestatio előtt
kérhette
(utólagos felvételükre nem volt mód, de ezen méltányos esetben a praetor segíthetett)
- jelentése: a formula kibocsátása iránti kérelmet követően a formula kiadása, és annak
a felperes és az alperes általi elfogadása
- a felek litis contestatioja = perszerződés à alávetették magukat a iudex által (apud
iudicem szakasz) meghozandó ítéletnek
- a litis contestatio joghatásai:
a) a felperes kereseti joga ezzel felemésztődik (consumptio actionis) -
ugyanazon igény alapján új per nem indítható
b) a litis contestatio időpontja irányadó az ítélethozatalnál
c) a felperesi igény (bármire is irányult korábban) pénzköveteléssé változik
(ebben a perrendben a marasztalás csak pénzösszeg lehetett) (condemnatio
pecuniaria)
d) az alperes litis contestatio utáni halála à kötelezettsége átszáll örökösére
 (akkor is, ha egyébként az adott tartozásért az örökös nem felelne)

III. A CSÁSZÁRI PERRENDBEN (COGNITIOS ELJÁRÁS)

- a 3. szakasz (3/7)
- litis contestatio = perbe bocsátkozás
- már nem tanúfelhívás (legis actios perrend), nem perszerződés (formuláris
eljárás),hanem
- a kontradiktórius eljárás kezdete, amikor
- az alperes az 1. bírósági tárgyaláson a felperes keresetének ellentmondva
(contradictio) perbe bocsátkozik, s ezáltal alperessé válik
- megszűnt a pénzköveteléssé átváltoztató hatás
- ettől a naptól (litis contestatio) kezdődik a perelévülés (a rendes, még nem peresített
igényre vonatkozó elévülés helyébe lépett)
- a felperesnek a keresetet, az alperesnek a védekezést az 1. tárgyaláson elő kellett
terjesztenie, de a nyilatkozatoktól utóbb el lehetett térni (a kereseti kérelem és a
védekezés módosítható volt a tárgyalás befejezéséig)

209.A perbeli képviselet. Ítélet. Jogorvoslat az ítélet ellen.

Res iudicata.

A perbeli képviselet

- Perbeli képviselet: a felek mint perbeli főszemélyek (felperes ill. alperes) helyett
más személyek lépnek fel a perben és helyettük perbeli jognyilatkozatokat tesznek-
általában a felek megbízásából és meghatalmazásuk birtokában
a) Civiljogi perrend
- nem volt lehetőség a képviseletre
b) Praetori perrend
- 1. itt jelent meg
- közvetett képviselet formájában: a marasztalás a képviselő javára ill. terhére
történt
- a praetor az intentio-ban a képviseltet, a condemnatio-ban a képviselőt jelölte
meg jogosultként illetve kötelezettként
- nem kellett a képviselői meghatalmazást igazolni
- 2 féle perbeli képviselő:

a) COGNITOR: megbízója az ellenfél jelenlétében (perben/peren kívül) nevezte ki

b) PROCURATOR: alakszerűtlen megbízás alapján/akár megbízás nélkül lépett fel

c) Császári perrend
- a korábbi formák megmaradtak
- megjelent a közvetlen képviselet: a végrehajtási kereset a megbízó ellen indult

B) ÜGYVÉD (ADVOCATUS)
- nem perbeli képviselő
- a peres fél bíróság előtti szószólójaként vett részt az eljárásban
- lex Cincia (Kr.e. III. sz.) : az ügyvédek díjazását tiltja
Claudius megengedte 100 aranyig terjedő jutalmazásukat
- a per kezdetén esküt kellett tenniük: igazságtalan ügyet nem vállal el
- jogi szakképzettséget nem kívántak meg
- dominátus korában: előírás a szakképesítés és a bírósági bejegyeztetés
- az advocatus által készített magánokiratok elkészítéséhez 5-7 tanú szükségeltetett

ÍTÉLET. JOGORVOSLAT AZ ÍTÉLET ELLEN. RES IUDICATA

I. ÍTÉLET (SENTENTIA)
- per: olyan kontradiktórius eljárás, melynek során a bíró a felek jogvitáját a felperes
keresetére lefolytatott, törvényes és szabályszerű eljárás után ítéletével eldönti, vagy
megállapítási per esetén jogok létét/nemlétét állapítja meg
FAJTÁI:
a) ha a per jogvitájának tárgya: egy anyagi jogi igény érvényesítése, a per
1. marasztaló ítélettel (sententia condemnatoria) vagy
2. felmentő ítélettel (sententia absolutoria) zárul
b) ha a per jogvitájának tárgya egy jogállapot, jogi tény léte/nemléte, a per
3. a kihirdetett megállapító ítélettel (pronuntiatio) zárul
- a bíró a bizonyítási eljárás során számba veszi a bizonyítékokat, s azokat mérlegelve
alkotja meg az ítélet alapjául szolgáló tényállást
- bíró: bizonyítási eljárás à tényállás à ítélet
- kivételesen a jogszabály/praetor előírta, hogy a bíró nem közvetlenül bizonyított,
vagy valótlan tényállásra alapítsa az ítéletét, ez a vélelem (praesumptio) vagy fikció
(fictio)

1. ÍTÉLET A LEGIS ACTIO-S ELJÁRÁSBAN

 - apud iudicem (2.) szakasz
- a iudex a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást
- kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást
- = melyikük sacramentuma iustum

2. ÍTÉLET A FORMULÁRIS ELJÁRÁSBAN

- apud iudicem (2.) szakasz
- az eljárás az ítélet (sententia) meghozatalával ért véget, a bizonyítási eljárás után
- az ítélet azonnal jogerőre emelkedett, mivel a felek alávetették magukat a bíró
döntésének (litis contestatio)

a) az ítélet alaki jogereje: a felperes bíróilag eldöntött igényét újabb perrel nem
érvényesíthette;
ha próbálta: a praetor megadta az alperesnek az ítélt dolog (res iudicata)
kifogását (exceptio rei iudicatae)

b) az ítélet anyagi jogereje: az ítélet rendelkezését a perben állt felek között

felmerülő újabb perben irányadónak tekintették

3. ÍTÉLET A CSÁSZÁRI PERRENDBEN

- az ítélet meghozatala berekesztette az eljárást
- írásba kellett foglalni, de a felek előtt szóban is kihirdették
- benne mindenféle igény honorálható volt, mely nem ellenkezett a
jogszabályokkal
- a dolog kiadása iránti perben a pertárgyat kellett megítélni (ipsam rem
condemnare) nem pedig az annak helyébe lépő pénzösszeget (formuláris eljárás)
- marasztaló ítéletben az alperest, az elutasító ítéletben a felperest kötelezték a
perköltségek viselésére, melyet az eljáró hivatalnokok, a perbeli képviselők, az
ügyvédek (advocati) díja, a bizonyítékok megszerzésére fordított kiadások tettek ki

II. JOGORVOSLAT AZ ÍTÉLET ELLEN (APPELLATIO)

- köztársaság kora: imperiummal rendelkező magistratusok voltak a büntető bírói
hatalom gyakorlói, kinek ítélete ellen a polgár a népgyűléshez fellebbezhetett
(provocatio ad populum)

1. JOGORVOSLAT A LEGIS ACTIO-S ELJÁRÁSBAN

- a bírói döntések ellen nem lehetett fellebbezni

2. JOGORVOSLAT A FORMULÁRIS ELJÁRÁSBAN

- magánjogi ügyeket intéző egységes bírósági szervezet még ekkor sem alakult ki
- a bírói döntések ellen nem volt lehetőség fellebbezésre, mivel
- a litis contestatioval (perszerződés) a felek alávetették magukat a bíró
döntésének
- az ítélet azonnal jogerőre emelkedett
- perorvoslat (a perben hozott ítélet elleni fellebbezés) nincs
- de: vannak bizonyos rendkívüli jogorvoslatok:
a) exceptio rei iudicatae-val szemben a praetor kivételesen replicatio doli-t
adott tulajdonképp perújítás
b) az eljárás súlyos hibája esetén (pl.: a iudex rabszolga) az ítélet semmis, új
per indítható
c) a praetortól a méltányosság alapján az eredeti állapot visszaállítása (in
integrum restitutio) volt kérhető
d) a formula kibocsátása ellen a consul, más praetor vagy néptribunus
intercessio-ja volt kiprovokálható

3. JOGORVOSLAT A CSÁSZÁRI PERRENDBEN

- keretében idővel kiépült a magánjogi perekben eljáró, modern jellegű bírósági
szervezet
- a fellebbezés (appellatio) intézménye ismert volt
III. RES IUDICATA
- jogerősen megítélt dolog
- a formuláris eljárásban, az apud iudicem szakaszban
- az eljárás az ítélet meghozatalával ért végett
- a fellebbezés eleve ki volt zárva, így az ítélet azonnal jogerőre emelkedett, mivel a
felek alávetették magukat a bíró döntésének,(litis contestatio), de:
- egyfelől a praetor az alperesnek megadta az ítélt dolog (res iudicata) kifogását
(exceptio rei iudicatea) [az ítélet alaki jogereje]
- másfelől az ítélet rendelkezését a perben állt felek között felmerülő újabb perben
szintén irányadónak tekintették [az ítélet anyagi jogereje]
- „A jogerősen megítélt dolgot igazságként kell felfogni.”
Res iudicata pro veritate accipitur - Ulpianus
210. A nem peres eljárások

I. A PEREN KÍVÜLI ELJÁRÁS RÓMÁBAN

- az állami úton történő jogérvényesítés 2. fajtája
- az imperiummal rendelkező magistratusok (praetor, aedilis curulis) lefolytathattak
nem peres = peren kívüli eljárásokat; ezek a iurisdictio körébe tartoztak
2 csoport:
a) iurisdictio voluntaria: színleges per formájában végbemenő jogi aktusok
lebonyolítása; pl.: manumissio, in iure cessio
b) PEREN KÍVÜLI JOGSEGÉLYEK

II. A PEREN KÍVÜLI JOGSEGÉLYEK FOGALMA

- a praetori imperiumon alapszik
- definíció: olyan hatósági aktus, amelyekkel a praetor (vagy aedilis curulis)
valamilyen kötelezettséget rótt az egymással jogvitában álló felek
valamelyikére/mindkettőjükre
- eredet: a praetor az egyedüli, merev legis actios perrendet kiegészítette, hogy a
polgárok másként nem érvényesíthető igényeit jogilag elismertesse
- a praetori jogképző tevékenység 1. eredménye

III. A PEREN KÍVÜLI JOGSEGÉLYEK TÍPUSAI

A) MEGJELENÉSI SZEMPONTBÓL

1. INTERDICTUM:

- jelentése: a praetor élőszóban kimondott, valamilyen tilalmat tartalmazó parancsa

- eredetileg csak akkor bocsátotta ki, ha a felek meghallgatása után a kérelem
teljesítését indokoltnak látta; betartását a bírság (multa) kiszabása biztosította
- eljárás módosulása: a praetor az interdictumokat (edictumában hirdette meg)
előzetes vizsgálat nélkül bocsátotta ki à
- interdictum = egyik fél kérelmére kibocsátott feltételes praetori utasítás
- ha a kérelmezett ennek nem tett eleget, a kérelmező perbe vonta
- interdictum alapján indítható per (actio ex interdicto) egyszerűbb, gyorsabb,
hatékonyabb a rendes perekhez képest (mivel abban csak az interdictumban
foglaltakat vizsgálták)
- a per a felek kölcsönös bírságígéretével indult
- a bírság (poena) eredetileg kártérítés is volt, később a felperes kára megtérítésére
külön keresetet kapott
3 FAJTA:
a) interdictum prohibitorium
jogsértő magatartás abbahagyására irányult
pl.: telken való átjárás megszűntetésére
b) interdictum restitutorium
jogsérelem helyrehozására irányult
pl.: egy dolog birtokának helyrehozására
c) interdictum exhibitorium
egy dolog felmutatására irányult
- a parancs szólhatott csak az egyik félhez (interdictum simplex), vagy
mindkettőhöz (interdictum duplex)
2. IUSSUM:
- parancs, felhatalmazás
- a missio in possessionemet vagy decretum, vagy iussum formájában,
- a praetori stipulatiora iussummal adott utasítást
- iussummal nyilvánította szabaddá az ura gyilkosát feljelentő rabszolgát is a
praetor

3. DECRETUM:
- határozat
- a nem tilalmat kimondó interdictumok decretum formát öltöttek
- decretummal adta meg a praetor magát az actiot is

B) TARTALMI SZEMPONTBÓL

1. IN INTEGRUM RESTITUTIO:
- méltányosságon (aequitas) alapuló, csak kivételesen alkalmazható jogsegély
- az előző/eredeti állapot visszaállítását eredményezte
- a sérelmet szenvedett fél kérelmezhette
- csak akkor volt helye, ha más jogsegély lehetősége nem forgott fenn
- csak nyomós ok indokolta
- pl.: 25. évét be nem töltött serdült (minor) által kötött szerződésből kifolyólag
károsodott
- pl.: megtévesztéssel (dolus malus) ill. erőszakkal vettek rá egy szerződés
megkötésére
 - időbeli korlátokon belül volt kérhető (eredetileg 1 év, Iustinianusnál 4 év)
- csak akkor volt kérhető, ha az eredeti állapot visszaállítása nem jelentett nagyobb
hátrányt az azt elszenvedő félnek, mint amekkora a kérelmezőt érte
- a praetor decretummal vagy interdictummal adott erre utasítást

2. STIPULATIO PRAETORIA:
- civiljogi kötelezettségvállalás
- az eljáró magistratus kényszerítette ki: bizonyos jogviszonyok kötelezettjeit
ünnepélyes szóbeli ígéret, az ősi stipulatio megtételére utasította
- az illető felet a civiljog szerint nem terhelte kötelezettségvállalás, de ennek
elvállalását a magistratus szükségesnek tartotta
- kényszerű stipulatiok; általában a praetor (stipulationes praetoriae), de az
aedilis curulis is elrendelhette őket (stipulationes aediliciae)
- pl.: gyám nem volt köteles biztosítékot adni, hogy a gyámi vagyonkezelés nem
fog kárt okozni a gyámoltnak, de a praetor mégis ilyen biztosíték stipulálására
kötelezte
- cautio: a stipulatio praetoria, és az általa nyújtott biztosíték
- a praetor iussummal adott erre utasítást

3. MISSIO IN POSSESSIONEM
- praetori birtokba utalás
- a praetor a kérelmezőt egyes vagyontárgyak birtokbavételére jogosította fel
- birtokba helyező határozatának (iussum, decretum) interdictummal, in factum
actio útján, végső soron fegyveres erővel szerzett érvényt
- ált. praetori tulajdont jelentett, de az elbirtoklási idő után civiljogi tulajdonná vált
- bonorum possessio: törvényes öröklés rendjének módosítása
- csődeljárás: a hitelezők bebocsátást nyertek az adós vagyonába

211. A végrehajtási eljárás (mindhárom eljárásban!) .

Actio Pauliana, cessio bonorum, beneficium competentiae

A végrehajtási eljárás (mindhárom eljárásban)

I. A VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS FOGALMA, TÖRTÉNETI FEJLŐDÉSE
- a jogerős ítéletben foglalt marasztalás kikényszerítésének jogszabályban előírt módja,
melynek akkor van helye, ha a marasztalt alperes az ítéletnek önként nem tesz eleget
- 3 féle végrehajtási eljárás:
a) személyi végrehajtás: civiljogi perrend - az adós testére irányult
b) vagyoni végrehajtás: praetori perrend – univerzálisan az adós egész vagyonára;
császári perrend – szingulárisan az adós egyes vagyontárgyaira terjedt ki
II. VÉGREHAJTÁS A CIVILJOGI PERRENDBEN
- elsődleges volt az önhatalmú jogérvényesítés
- 2 legis actio (nem felelnek meg a modern végrehajtási eljárásnak)

a) LEGIS ACTIO PER MANUS INIECTIONEM:

- a hitelezőnek hatósági védelem mellett önhatalmú fellépése volt az adóssal

szemben
- az adós tartozásáért - ha nem tudott fizetni - a testével volt köteles helytállni
- ennek akkor volt helye, ha a marasztalt adós nem tett eleget az ítéletnek
- a kötelmi perben (pl.: legis actio sacramento in personam) pervesztes adóst
(condemnatus, confessus, indefensus), ha tartozását 30 napon belül nem tudta
kiegyenlíteni, a hitelező ünnepélyes szavakkal, kezének rátételével (manus iniectio)
elfoghatta és a praetor elé vihette önhatalmú intézkedésének jóváhagyása céljából
- adós = a kézrátétel (manus iniectio) tárgyának tekintették („adósrabszolga”) à

- ő nem is védekezhetett, csak egy 3. személy = kezes (vindex) útján, aki kifizette
az adós tartozását / pert indított az eljárás jogsértő volta miatt
- ellenkező esetben a hitelező az adóst 60 napig bilincsbe verten fogságban
tarthatta
- ezalatt 3 egymást követő vasárnap ki kellett vinnie a forum Romanumra a
praetor elé, hogy ott a tartozás összegét kikiáltva találjon valakit, aki vindexként
léphetne fel vagy kifizetné a tartozást
- 60 nap után a hitelező az adóst megölhette vagy eladhatta trans Tiberim (a
Tiberisen túlra, Rómán kívülre)
- ha a hitelezők többen voltak a holttestet ennek megfelelő számú darabra
vághatták
- ha adósrabszolgának adták el, arányosan meg kellett osztozniuk a vételáron

b) LEGIS ACTIO PER PIGNORIS CAPIONEM:

- Kivételes végrehajtási eljárás

- a hitelező alakszerűen, de önhatalom alkalmazásával bizonyos kiváltságos
követelések biztosítására ünnepélyes szavak kíséretében lefoglalta az adós bizonyos
vagyontárgyait
- a zálogolás mindig előzetes eljárás és hatósági közreműködés nélkül, önhatalmú
cselekményként történt
III. VÉGREHAJTÁS A PRAETORI PERRENDBEN
- a praetor bevezette a vagyoni végrehajtás intézményét
- in rem actioknál kötelezte az alperest: marasztalása esetére adjon biztosítékot, hogy
abból a győztes felperes a követelését kielégíthesse (cautio iudicatum solvi)
A) VÉGREHAJTÁSI PER

- a végrehajtási eljárás végrehajtási per (actio iudicati) útján volt megindítható

- a pernyertes felperes akkor kezdeményezhetett, ha az alperes 30 nap alatt nem
tett eleget az ítéleti marasztalásnak
- a praetor utasította az esküdtbírót: vizsgálja meg, van-e érvényes marasztaló
ítélet, s nem szűnt-e meg annak hatálya időközi tények miatt
- ha az adós alaptalanul védekezett: a praetor duplumban marasztalta őt
- végén ítélethozás

B) KONKRÉT VÉGREHAJTÁSI CSELEKMÉNYEK

- az ítélet lehetővé tette a konkrét végrehajtási cselekmények foganatosítását
- 2 fajtája van:
a) vagyoni végrehajtás:
- nem egyes vagyontárgyakra irányult, hanem univerzális, csődszerű volt
- az adós egész vagyonát átfogta, amely egy jogi egységként került árverésre
- a csődeljárási szabályok (concursus creditorium) lényege:
1. a marasztalás után a praetor decretumával beutalta a hitelezőket az
adós vagyonába (missio in bona rei servandae causa), anélkül, hogy az
adóst annak birtoklásától megfosztotta volna. 30 (hagyaték:15) napos
időszakban az adós következmények nélkül teljesíthette a duplumot/
átengedhette vagyonát (cessio bonorum)
2. határidő eredménytelen letelteàadós becstelenné vált (infamia) és
megnyílt a személyi végrehajtás lehetősége párhuzamosan; a hitelezők
magister bonorumot választottak: megszervezte az adós vagyonának
árverését,
3. aki az árverésen eladta a csődvagyont a legtöbbet ígérő hitelezőnek
(bonorum emptor), aki így annak praetori tulajdonosává vált; a többi
hitelező vele szemben léphetett fel, de csak az általa vállalt elkötelezési
hányad erejéig (%)
b) személyi végrehajtás:
- a felperes praetori engedéllyel (addictio) mindaddig fogságban tarthatta az
alperest, amíg az nem fizetett vagy tartozását le nem dolgozta
- a manus iniectio későbbi, enyhébb változata

IV. VÉGREHAJTÁS A CSÁSZÁRI PERRENDBEN

- a korábbi végrehajtási rendszerek elemeiből tevődik össze
- jelentős újítás: a vagyoni végrehajtás nem csődszerű, hanem csak egyes
vagyontárgyakra menő, szinguláris végrehajtás
a) vagyoni végrehajtás:
1. egyes vagyontárgyakra menő végrehajtási eljárásban a marasztalás
+ pénzösszegre szólt, ilyenkor bírósági végrehajtó útján, zálogolással
foglalták le az adós egyes vagyontárgyait; nemfizetés esetén a hitelező
eladhatta azokat és a vételárból kielégíthette követelését
+ határozott dologra irányult, melyet szükség esetén hatósági
segédlettel (manu militari) vettek el az adóstól és adták át a
hitelezőnek
2. egész vagyonra menő végrehajtási eljárás
+ az adós fizetésképtelensége, szökése, vagyonának önkéntes átadása esetén jutott
szerephez, de ez sem jelentett már csődszerű végrehajtást
b) személyi végrehajtás:
- az adós magánfogsága helyébe állami fogság lépett
Actio Pauliana, cessio bonorum, beneficium competentiae

Mindhárom a praetori perrend vagyoni végrehajtásához kapcsolódik.

I. ACTIO PAULIANA
- interdictum fraudatorium/in integrum restitutio: a praetor ezekben a
jogsegélyekben nyújtott védelmet a hitelezők megkárosítására (in fraudem creditorum)
irányuló vagyonelidegenítés (ajándékozás, eladás, stb.) ellen.
ELLENÜK NYÚJTOTT VÉDELMET:

a) adóssal összejátszó személy

b) a vagyon csalárd elidegenítéséről nem tudó, de ingyenesen szerző (pl.:
ajándékozás) személy
- ezekből a jogsegélyekből alakult ki az ACTIO PAULIANA:
- 1 éven belül megindítható
- az adóssal összejátszó szerzővel szemben kártérítésre
- a jóhiszemű ingyenes szerzővel szemben a gazdagodás kiadására szolgált

II. CESSIO BONORUM

- az adós vagyonának önkéntes átengedése a hitelezőnek: cessio bonorum
- ezzel a lehetőséggel csak az actio iudicatiban való marasztalást követő meghatározott
időn belül élhetett
- ez esetben (egy lex Iulia alapján) mentesült a végrehajtástól és az infamiatól, későbbi
szerzeményeiből az életfenntartáshoz szükséges vagyonrész nem esett végrehajtás alá
III. BENEFICIUM COMPETENTIAE
- beneficium competentia: Iustinianus a cessio bonorum utáni kedvezményt a
végrehajtáskor meglévő vagyonra is elismerte

3. Személyi és családjog

301.A személy (jogképesség) fogalma, keletkezése,

megszűnése

I. A SZEMÉLYISÉG FOGALMA
- persona / caput: az az ember, aki jogok és kötelezettségek alanya lehet
tehát jogalany = személy
- jogképesség: az a képesség, hogy valaki jogok és kötelezettségek alanya lehet
jogképes: aki jogok és kötelezettségek alanya
- római jog nem minden embert tekintett személynek à a társadalom felbontása:

A) TELJES JOGKÉPESSÉG: politikai és magánjogok összességének biztosítása

(cives optimo iure)
B) KORLÁTOZOTT JOGKÉPESEK:

a) nem teljes jogú polgárok (cives non optimo iure)

b) latinjogúak (Latini)
c) idegenek (peregrini)
C) JOGKÉPTELENEK (rabszolgák, servi)
- 212: Constitutio Antoniniana: a latinjogúságot és a peregrinus állapotot nagyrészt
megszűntette

II. SZABADOK ÉS RABSZOLGÁK

- „Az összes ember vagy szabad vagy rabszolga.” („Omnes homines aut liberi sunt aut
servi.” - Gaius: Institutio)
- személyek (persona) csak a szabadok (liberi) lehettek
- rabszolgák (servi) jogi helyzete: dolgoknak minősültek (res) („Servi res sunt.”-
Ulpianus)
de: mégsem esett teljesen azonos megítélés alá a közönséges dolgokkal (ld. később),
mivel nemcsak testi, de szellemi munkaerejét is kihasználták (persona servilis)

III. A SZEMÉLYISÉG KEZDETE ÉS VÉGE

- személyiség kezdete: szabad anyától való élveszületéssel (nativitas, natale)
kezdődött
- nem volt személy (persona)
a) a halvaszületett
b) az elvetélt magzat (abortus: születése előtt meghalt)
c) a szörnyszülött (monstrum: akit meg kellett ölni)
d) a méhmagzat (nasciturus: mert csak az anyatest része (portio mulieris))
- de: bizonyos védelméről gondoskodtak: „a méhmagzatot ha az ő érdekeiről van
szó, úgy kell védelemben részesíteni, mintha már élő ember lenne” – pl.:
méhmagzat öröklési joga anyja teherben léte alatt az elhalt apa után
- a fogamzás legkorábbi időpontját 182. és 300. naptól számították
- a születésig a magzatot csak feltételesen tekintették jogképesnek
- személyiség megszűnése: általában az ember halálával (mors) történt
- nincs anyakönyvi rendszeràa halál tényét annak kellett bizonyítania, aki erre
hivatkozott
- eltűnés: ha az eltűnt huzamosabb ideig (longo tempore transacto) nem adott
életjelet magáról a halállal egy megítélés alá esett à

- feleség elválhatott vagy férjét holtnak nyilváníttatva új házasságot köthetett

- eltűnt személy halálát a római jog nem vélelmezte, de az ellenbizonyítás könnyített
volt

302. A statusok és a capitis deminutio fajtái

I. SZEMÉLYÁLLAPOTOK A RÓMAI JOGBAN (STATUS)

- a teljes jogképességet 3 személyi állapot (status) együttes megléte biztosította:

1. a szabadság állapota (status libertatis)

2. a polgárság állapota (status civitatis)
3. a családi állapot (status familiae)

1. STATUS LIBERTATIS szerint az emberek:

a) szabadok (liberi)
- szabadon születtek (ingenui)
- felszabadítottak (libertini)
b) rabszolgák (servi) – a libertas hiánya kizárta a civitas és a familia meglétét
2. STATUS CIVITATIS szerint a szabadok lehettek:
a) római polgárok (cives Romani)
b) latinjogúak (Latini)
c) jogképességgel nem rendelkező szabadok (peregrini), a külföldiek vagy a római
birodalom területén élő alattvalók

3. STATUS FAMILIAE szerint a római polgárok:

a) önjogú személyek (personae sui iuris)
b) apai illetve férji hatalom alatt álló személyek (personae alieni iuris)

- csak a római polgárt illette meg egyedül a libertas, a civitas és a családjogi állás
- teljes jogképességgel a civis Romanus is csak personae sui iurisként rendelkezett
- a személyeket a modern jogtudomány természetes és jogi személyekre osztja fel
- a személyi jogban a jogképesség mellett a cselekvőképességet is tárgyalja

II. A JOGÁLLAPOT-VÁLTOZÁS (CAPITIS DEMINUTIO)

FOGALMA:
- caput: jogi értelemben személy, jogképesség, amelyet a 3 állapot (status libertatis,
status civitatis, status familiae) határozott meg
- statusváltozás esetén a régi caput megszűnt, új keletkezett (ha a szabadság szűnt meg,
nem jött létre új caput)
- capitis deminutio: statusváltozás
- jelentései:
a) valamely közösség létszámának 1 fővel való csökkenése
b) „a capitis deminutio a korábbi állapot megváltozása” (Iustinianus)

FORMÁI:
1. CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA
2. CAPITIS DEMINUTIO MEDIA
3. CAPITIS DEMINUTIO MINIMA

1. CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA:

- szabadság (libertas) elvesztése, együtt jár a polgárság és a családi status elvesztésével

is
- akkor, ha szabad ember rabszolgává lett, és caputja is megszűnt
- minden vagyona, jogai, kötelezettségei is elvesztek
- a hitelezőknek a praetor jogsegélyt adott azon személy ellen, akire az illető vagyona
szállott (restitutio actionis)
- ha római polgár hadifogságba esett = capitis deminutio maxima
- ha meghal, úgy tekintik, mint ha szabadságának utolsó pillanatában halt volna meg
(fictio legis Corneliae)
- ha hazatért, visszanyerte elvesztett jogait, mintha nem is lett volna hadifogságban
(ius postliminii - a hátsó küszöb joga)

2. CAPITIS DEMINUTIO MEDIA:

- a polgárság (civitas) elvesztése együtt jár a családi status elvesztésével
- de szabad ember marad (civis Romanus à peregrinus)
- akkor, ha más államba költözött (ius migrandi) és vagyonát megtartva annak polgára
lett, vagy ha száműzték (aqua et igni interdictio, deportatio) (vagyona az államra szállt)

3. CAPITIS DEMINUTIO MINIMA:

- a családi állapot (familia) megváltozása; a másik 2 statust nem érintette
- a civiljogi rokonságból (agnatio) való kiválást jelentette (gens-ből is kivált)
- önjogú személy örökbefogadása (arrogatio) esetén,
- önjogú nő férji hatalmat (manus) keletkeztető házasság útján más családfő hatalma
alá került
- hatalom alatti családtag átkerülése egy másik családfő hatalma alá (apai hatalom alatt
álló fiú adoptio útján, filia familias esetén manusos házasság kötésével)
- hatalomalatti családtag felszabadítás (emancipatio) útján önjogúvá vált
- a személy caputja nem feltétlenül csökkent (növekedés – emancipatio, vagy
változatlan)
- a politikai jogokat nem érintette, de a vagyonban komoly változást jelenthetett

303. A római polgárjog kiterjesztésének főbb állomásai. A

nem teljes jogú polgárok, a latinjogúak, a peregrinusok
és a rabszolgák jogi helyzetének főbb jellemzői

CIVES, LATINI, PEREGRINI

I. A RÓMAI POLGÁROK (CIVES ROMANI)

- polgári állapot közjogi és magánjogi kategória egyben
- RÓMAI JOG = római polgárok (cives, Quirites) joga (ius civile, ius Quiritium)
- az államot a polgárok közösségének tekintették (civitas: város, állam)
- civis Romanus: állampolgár, államalkotó tényező
civitas Romana: magánjogi (személyi jogi) kategória, a jogképességgel azonos

A) A RÓMAI POLGÁRJOG TARTALMA

- a polgárokat megillető jogok és az őket terhelő kötelezettségek

1. a római polgár jogai:

KÖZJOGI (POLITIKAI) JOGOSULTSÁGOK:

a) szavazati jog [ius suffragii]: a római polgár aktív választójoggal

élhetett a népgyűléseken (a felszabadított rabszolga csak a comitia
tributan)
b) köztársasági tisztségek viselésének joga [ius honorum]: passzív
választójog, az aktívnál szűkebb
c) a katonáskodás joga [ius militiae] a római hadseregben
d) a római vallási szertartásokon való részvétel joga [ius sacrorum]
e) a fellebbezés joga [ius provocationis] halálbüntetés és más
súlyosabb büntetés ellen a népgyűléshez
f) a száműzetésbe vonulás joga [ius exulandi] a halálbüntetés helyett
önkéntesen (polgárjog elvesztése)
g) a kivándorlás joga [ius migrandi] (polgárjog elvesztése)

MAGÁNJOGI JOGOSULTSÁGOK:

a) vagyonjogi jogképesség [ius commercii]: a római (civiljogi)

tulajdon szerzésére és speciális római jogügyletek létrehozására való
jogosultság
b) családjogi jogképesség [ius conubii]: lehetővé tette a római
polgárral való házasságkötést; a matrimonium iuris civilis alapfeltétele
is volt
c) az ősi civiljogi keresetek megindításának joga [ius legis actionis]

2. a római polgár kötelezettségei (munera)

KÖZJOGI (POLITIKAI) KÖTELEZETTSÉGEK:

a) hadkötelezettség [munus militiae]

b) közteherviselés, pl.: adó [tributum] fizetése
c) közhivatal-viselés kötelezettsége, pl.: bíráskodás [munus
iudiciarium]

MAGÁNJOGI KÖTELEZETTSÉGEK:

a) pl.: gyámság és a gondnokság ellátása [munus tutelae et curae]

B) A RÓMAI POLGÁRJOG MEGSZERZÉSE

- természetes és mesterséges módjai vannak

1. Természetes módon:
- római polgártól való születés
- római házasságból (matrimonium iuris civilis) született gyermeknek legalább az
egyik szülője római polgár kellett legyen (római anyától való születés is elegendő)
- lex Minicia (Kr.e. I. század): polgár-peregrinus házasságából (matrimonium
iuris gentium) született gyermek az alacsonyabb jogállású szülő statusat követte
(egy hadrianusi senatus consultum később ezt eltörölte)

2. Mesterségesen:
- a nem civis Romanusnak születettek többnyire egyénileg (viritim) szerezték
meg
- néha pedig a polgárjog csoportos adományozásával

C) A RÓMAI POLGÁRJOG ELVESZTÉSE (CAPITIS DEMINUTIO MEDIA)

- a libertas (capitis deminutio maxima) elvesztése = a civitas elvesztése is egyben
- egyéb módjai:
a) kivándorlás (migratio)
b) latin coloniába való letelepülés vagy letelepíttetés
c) száműzetés (aqua et igni interdictio, deportatio)
d) egész közösségek lakosságának jogfosztása által

II. A LATINJOGÚAK (LATINI, NOMEN LATINUM)

- „latinjog”: eredetileg a latiumi városállamok polgárainak jogképességét jelentette
- Róma fokozatos terjeszkedésével a civitas Romana kiemelkedett a közös latinjogból
és
- a latinjog korlátozott római polgárjoggá alakult át
- 3 kategóriája ismeretes:
1) prisci Latini / Latini veteres: latin colóniák lakosai
2) Latini colonarii: a provinciai colóniák lakói
3) Latini Iuniani: a lex Iunia Norbana (Kr.u. 19) à egyes - formahibával -
felszabadított rabszolgák nem kaphatták meg a civitas Romanat, csak a ius Latiit; ők a
latinjoggal felruházott libertinusok; csak élők közötti ius commerciivel bírtak, de az
öröklés formáiból kimaradtak. A kategóriát Iustinianus törölte el 531-ben.

III. AZ IDEGENEK (PEREGRINI)

a) kezdetben minden olyan idegen személy ellenség (hostis) volt, akinek állama nem
kötött a rómaiakkal kölcsönös segélynyújtási (amicitia) vagy szövetségi szerződést
(foedus), ezzel szemben a szövetséges államok lakosait peregrinusoknak nevezték
b) a Latinitas létrejöttekor (másodrangú állampolgárság): peregrinus = csak a nem latin
idegenek
c) imperium Romanum kialakulásával már a birodalom nem római- ill. latinjogú
alattvalóit jelölték így („birodalmi állampolgárság”)
d) más csoportosításuk: önálló állampolgársággal és saját népjoggal rendelkező népek
(peregrini alicuius civitatis)
e) sem állampolgársággal, sem helyi népjoggal nem rendelkező népek (peregrinus
nullius certae civitatis)
- sokáig érvényesült a SZEMÉLYISÉGI ELV: mindenkit saját (helyi, nemzeti, stb.) joga
szerint kell elbírálni. (Pl. a praetor peregrinus az eltérő status miatt a ius gentiumot
alkalmazta a polgár-peregrinus közötti perben; súlyos bűncselekményeknél mindig a
római jog szerint: Jézus pere: felségsértés (crimen maiestatis), büntetés (rj): keresztre
feszítés (crucifixio))

RABSZOLGÁK, FÉLSZABADOK

I. A RABSZOLGASÁG TARTALMA
- RABSZOLGASÁG (SERVITUS) JOGI TARTALMA: a rabszolga nem jogalany, hanem jogtárgy,
urának tulajdonában áll és tetszése szerint rendelkezhet vele, eladhatja vagy meg is ölheti
- nem tekinthető közönséges „dolognak/tárgynak”, hiszen emberi mivoltát még jogi
vonatkozásban is elismerték, mert
1. a rabszolga feletti tulajdonosi hatalmat nem tulajdonjognak (dominium),
hanem rabszolgatartói hatalomnak (dominica potestas) nevezték
2. a rabszolga sírhelye forgalomképtelen dolog (locus religiosus) volt
3. a rabszolgakori rokonság (cognatio servilis) a felszabadítás után házassági
akadályt jelentett
4. a rabszolga cselekvőképes volt (pl. különvagyonnal (peculium) gazdálkodva
érvényes jognyilatkozatot tehetett)
5. a delictumoknál a jogforrások a rabszolgát a szabad emberrel egy sorban
említik

- A RABSZOLGÁK TÉNYLEGES HELYZETE: a jogilag egységes osztályon belül sokféle réteget

lehet megkülönböztetni

II. A RABSZOLGASÁG KELETKEZÉSE

- eredete: ősidőkbeli felismerés: a foglyul ejtett ellenséget célszerűbb volt életben
hagyni, mint megölni, az eredet tehát a hadifogságban keresendő, de egyéb módjai is
léteztek
- a rabszolgává válás módjai:

a) FOGSÁGBA ESÉS - a legősibb és legáltalánosabb forma; az ellenséges állam polgára

maga is ellenség (hostis), akit a civiljog értelmében a rómaiak mint uratlan dolgot
szabadon elfoghattak (háborúban vagy béke idején is, ha római területre tévedt)
b) RABSZOLGANŐTŐL VALÓ SZÜLETÉS (partus ancillae) – rabszolgává tette a rabszolganő
gyermekét, de: a császárkorban kimondták: ha az anya a terhesség folyamán -rövid időre
is- szabad volt, a gyermek szabadnak születik
c) BÜNTETÉSBŐL RABSZOLGÁVÁ LEHETETT:

- a civiljog szerint:
+ capitis deminutio maximat elszenvedett polgár (akit mint fizetésképtelen adóst
hitelezői eladtak, vagy kivonta magát a polgárok névjegyzékébe történő bevezetés
alól, vagy katonai szolgálatból megszökött, vagy lopáson (furtum manifestum) értek)
- a praetori és császári perrend szerint:
+ akik rabszolgának adták el magukat (hogy a vételáron osztozzanak)
+ akit bányamunkára, állatviadalra ítéltek
+ azok a felszabadítottak, akik visszakerültek a rabszolgaságba
+ az a szabad nő, aki idegen rabszolgával folytatott nemi viszonyt

III. A RABSZOLGASÁG MESZŰNÉSE

a) FELSZABADÍTÁS ÚTJÁN (MANUMISSIO, KÉZBŐL VALÓ ELENGEDÉS)
- manumissio vindicta: színleges szabadságper, in iure cessio útján;
- a felszabadítani szándékozó ellen egy bizalmi embere (assertor in libertatem)
szabadságpert indított, melynek során a praetor előtt pálcáját (vindicta) a rabszolgára
téve kijelentette, hogy az szabad
- a rabszolgát így az úr eleresztette a kezéből
- a felszabadítottakat (liberti/libertini) a rómaiak megkülönböztették a szabadon
születettektől (ingenui)

b) EGYÉB MÓDON: AUGUSTUS KORLÁTOZÁSAI:

- lex Aelia Sentia (Kr.u. 4): 20 évnél fiatalabb úr nem szabadíthatott fel senkit, 30
 évnél fiatalabb rabszolga pedig nem volt felszabadítható, csak jogos indokkal
- ha az úr volt fiatalabb, a felszabadítás érvénytelen, ha a rabszolga volt fiatalabb
pedig Latinus Iunianus lett
- lex Fufia Caninia (Kr.e. 2): a végrendeleti felszabadítást a rabszolgák száma
szerint korlátozta; megsértése-érvénytelenség.

IV. A FÉLSZABADOK
- heterogén csoport volt
- KORLÁTOZOTT SZABADSÁG/FÉLSZABADSÁG: jogilag rabszolgának nem tekinthető, de
szabadságukban korlátozott személyek

1. FELSZABADÍTOTTAK (libertini):
- rabszolgaságból felszabadított személyek
- a civitas szerint lehettek:
+ római polgárok
+ latinjogúak
+peregrinusok is
- a patriárchális rabszolgaság idején: a családban a libertinus a családgyermek
(filius/filia familias) helyzetét foglalta el; a házközösség felbomlása után vissza is
vonhatták a szabadságot (revocatio in servitutem)
- korlátozott jogképesség: a libertinus a politikai jogokból teljesen ki volt
rekesztve, csak aktív választójoga volt; római házasságot senatori rangú személlyel
nem köthetett
- ius patronatus korlátozta leginkább a helyzetét: a felszabadító (patronus) és a
libertinus nem szakadt el, a hűségeskü miatt fennmaradt a függőségi viszony
- a ius patronatus alapján a libertinus
a) patronusa nevét viselte
b) vele szemben engedelmességgel (obsequium) tartozott
c) ingyenesen köteles volt kezelni a vagyonát és ellátnia ügyeit (officium)
d) különböző munkákra, szolgálatokra (operae) is kötelezhették
e) az elszegényedett patronust tartani volt köteles (alimentatio)
f) urát bizonyos öröklési jog is megillette halála után

- a ius patronatus alapján a patronus

a) védeni volt köteles libertinusát, szükség esetén eltartani
b) serdületlen / libertina felett gyámságot volt köteles gyakorolni
- Iustinianus elvileg eltörölte az ingenuusok és libertinusok közötti különbséget
- a ius patronatus megszűnése a libertinus életében:
a) büntetésből, ha a libertinus a fenti kötelezettségeket nem teljesítette
b) császári privilégium által, mely által a libertinus elnyerte a szabad
születésűek jogállását, de ekkor még élt a ius patronum; az alól véglegesen
csak a restitutio natalium (hátrányos születés orvoslása) mentesítette

2. COLONUSOK:
- eredetileg mezőgazdasági kisbérlő
- későcsászárkortól: félszabad, röghöz kötött földműves
- kialakulásának oka: rabszolgák megfogyatkozása à termőföldek pusztulása;
gazdasági válság, növekvő adóterhek à elvándorlás; ezt akadályozták meg

A) a colonatus jogi tartalma:

- római polgárok, de közjogi (és magánjogi) jogképességgel nem
rendelkeztek
- vagyonuk peciliumként urukat illette, abból a colonus ura tudta nélkül
semmit sem idegeníthetett el, nem végrendelkezhetett vele
- később lehetett földjük, ami után adózniuk kellett
- perlési képességgel is rendelkezett (még urával (patronus) szemben is)
- nem rendelkezett ius conubiivel
- házasságát a források a rabszolgák életközösségével azonosítják
(contubernium)

B) a colonatus létrejötte:
a) születéssel (legalább az egyik szülő colonus volt)
b) szerződéssel (a földtulajdonos és a leendő colonus között)
c) időmúlással, elbirtoklással (ffi: 30 év, nő: 20 év)

C) a colonatus jogviszony megszűnése:

- földtulajdonszerzéssel (a művelt föld tulajdonjogát)
- 30/40 évig curialisként működött (a szabadság elbirtoklása, patronus
visszavételi jogának elévülése)
- püspökké választották a keresztény korban

- patrocinium: szabad ember colonussá válása abból a célból, hogy a hatóságok

túlkapásai (pl.: kegyetlen adóbehajtás) ellen védekezzenek; így egyes hatalmasok
 védelme alá helyezték magukat, földjeiket az illető tulajdonába adták

Vonatkozó rendelkezések
1. lex Iulia de civitate (Kr.e. 90): Kr.e. 268-ra a rómaiak meghódították Itáliát. Két
eltérő jogállású rész jött létre: a, ager Romanus (itt teljes jogú római polgárok éltek),
b, a szövetségesek területe (korlátozott tartalmú, ún. „latinjiggal” rendelkezők). Ez a
megosztottság az 1. sz.-ra tarthatatlanná vált-> a szövetséges államok egy része
fellázadt a rómaiak ellen. Ebben a szövetséges háborúban (Kr.e. 90-88) a
szövetségesek fokozatosan nyerték el jogaikat. A lex Iulia de civitate alapján először
a Róma mellett kitartó szövetségesek lettek római polgárok.
2. constitutio Antoniniana (Kr.u. 212.): Antonius Caracalla császár a birodalom
minden szabad alattvalójára kiterjesztette a római polgárjogot a Latini Iuniani és a
dediticiusnak minősülők (dediticii Aeliani) kivételével. A constitutio Antoniniana
(más néven: edictum Caracallae) Rómát városközpontú államból formálisan is
birodalommá tette. Kibocsátása után fokozottan érvényesült a birodalmi jog és a
helyi népjogok egymásra hatása.

Nem teljes jogú római polgárok

I. NŐI NEM
- csak magánjogi téren volt jogok alanya, közjogi téren nem (politikai jogai nem
lehettek)
- jogképessége a családi és vagyonjog területén is erősen korlátozott volt (nem lehetett
családfő, formális szerződések tanúja, gyám)
- SC Vellaeanum: megtiltotta a kezesség-, kötelezettségvállalást (a nő
intercessiojának tilalma), és hogy perbeli képviselők legyenek
- posztklasszikus korban enyhülés:
a) anya, nagyanya lehetett gyám
b) teljes öröklő- és végrendelkezési képességüket ekkor nyerték el

II. BECSÜLETCSÖKKENÉS (MINUTIO EXISTIMATIONIS)

- római polgári minőség - megbecsülés (existimatio)
- capitis deminutio media elszenvedésekor a polgár ezt automatikus elvesztette
- egyéb „becsületcsökkentő” körülmények:

1) INTESTABILITAS (tanúképtelenség):
- a XII táblás törvény vezette be
- ha a polgár a régi jog ünnepélyes szerződéseinél (mancipatio, nexum) mint tanú
vagy mérlegtartó szerepelt, s utána megtagadta a szerződés tanúsítását, többé nem
tanúskodhatott
- ha ő akart szerződést kötni, nem vehetett igénybe tanúkat

2) INFAMIA (becstelenség):
- a köztársasági korban 3 féle lehetett:
a) consul által megállapított infamia: a személyt törölte a magistratusjelölt-
jegyzékből
b) censor által alkalmazott infamia (nota censoria)
c) praetori edictum által kiszabott infamia
- az első 2 mindig közvetett volt, vagyis nem az infamáló magatartásánál fogva állt be,
hanem a magistratus konstruktív aktusa váltotta ki; az utolsó lehetett közvetlenül beálló
- a principatus alatt a praetori infamia került előtérbe; fajtái:
a) ipso facto beálló, közvetlen infamia (pl. kettős házasság, gyászév letelte előtti
férjhezmenetel, kerítés, színészet, fizetésképtelen adós csődje)
b) marasztaló ítélet (sententia condemnatoria) közvetett infámia
(bűncselekmények: crimen, delictumok elkövetői és bizalmi jellegű
jogviszonyokból megbízás, gyámság származó pereknél)
c) kiegyezés (pactio): közvetett infamiat (az elkövetőnek a bűncselekmény
sértettjével való megállapodása)
- az infamia joghatásai:
a) politikai jogok elvesztése
b) perbeli képviseletre való kétoldalú képtelenség
c) házassági tilalom az infamis személy és az ingenuus között
d) senatori rang elvesztése
- élethosszig tartott, hacsak a császár vagy a senatus nem adta meg a „jó hírnév
visszaállítását” (bonae famae restitutio)
3) TURPITUDO (becstelenség):
- a császárkorban a bíró széles körű mérlegelési joggal rendelkezett, amennyiben a
közfelfogásra hivatkozva nyilváníthatott valakit becstelen személlyé
- a turpis persona nem tölthetett be közhivatalt, nem lehetett gyám, nem tanúskodhat

III. EGYÉB KORLÁTOZÁSOK

- egyéb csökkenések, melyektől a római polgár nem süllyedt le ugyan a félszabadok
közé, de nem teljes jogú polgárnak minősült:

1) AZ ALACSONYRENDŰEKHEZ VALÓ TARTOZÁS:

- a szegényebb rétegek (köztársasági korban a plebs tagjai, császárkorban a humiliores)

polgárjoga korlátozott volt
- III. századtól szigorúbb büntetési tételek vonatkoztak rájuk
- bizonyos büntetéseket csak rájuk lehetett kiszabni (kényszermunka)
- császárkor: fizikai munkát végző szabadok jogképessége korlátozott,
- egyes mesterségek űzőit (hajósok, pékek) (~colonus) lakóhelyükhöz és
foglalkozásukhoz kötötték (ipari colonatus)

2) VÁROSI TANÁCSTAGOK (CURIALES)

- a nem teljes jogú polgárok közé süllyedtek (a későcsászárkor válságának jele)

- eredetileg a társadalom felső megbecsült csoportjához (honorati) tartoztak
- az állam először az adók behajtásáért tette felelőssé őket (nekik kellett a hiányzó
összeget kiegyenlíteni)
- majd curiákhoz kötötte őket és jogi korlátozásokkal is sújtotta őket az elvándorlás
megakadályozására
3) EGYES VALLÁSOK KÖVETŐI
- bizonyos jogaik gyakorlásában korlátozták és magán és közjogilag jogfosztottá váltak
a
- zsidók (Iudaei)
- eretnekek (haeretici)
- hitehagyottakat (apostatae)
304. A cselekvőképesség

I. A CSELEKVŐKÉPESSÉG FOGALMA ÉS TARTALMA

- jogképesség: az ember azon képessége, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet
CSELEKVŐKÉPESSÉG: az ember azon képessége, hogy saját cselekedeteivel jogokat és
kötelezettségeket szerezhet magának vagy másnak
- adekvát fogalom nincs a római jogban, de a fogalom ismert volt
- a jogéletben való részvételhez jogképesség és cselekvőképesség kell
TARTALMA:

- a cselekvőképesség nem jár szükségszerűen a jogképességgel

- pl. az önjogú személy nem volt feltétlenül cselekvőképes (serdületlen/elmebeteg),
ugyanakkor cselekvőképesek lehettek olyanok, akik részben vagy teljesen jogképtelenek
voltak (serdült)
- a cselekvőképesség tehát 2 irányú:

a) ÜGYLETKÉPESSÉG

- az illetőt a jog képesnek minősíti jogügyletek megtételére

b) VÉTŐKÉPESSÉG

- bűncselekményeiért (delictum) az illető felelősségre vonható

- korábban kezdődik, mint az ügyletképesség
- a nők ügyletképessége korlátozott, vétőképessége teljes volt

- az ember lehet:
a) CSELEKVŐKÉPES (elengedhetetlen feltétel: serdült kor, épelméjűség)
b) KORLÁTOZOTTAN CSELEKVŐKÉPES

c) CSELEKVŐKÉPTELEN

II. A CSELEKVŐKÉPESSÉGET BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK

1. AZ ÉLETKOR SZÁMÍTÁSA
- az emberek kor szerint 2 csoportba tartoznak:

a) serdületlenek (impuberes) [0 - 12/14]

- akik még nem tudnak beszélni (infantis) [0 - 7]
- az infantia koránál idősebb serdületlenek (impuberes infantia maiores) [7 -
12/14]
- ezen belül is önjogú serdületlenek (pupilli)

b) serdültek (puberes) [12/14 - 25]

- 25. életév alatti serdült személyek (puberes minores XXV (viginti quinque)
annis, minor)
- 25. életévüket betöltött nagykorúak (maiores)

- Iustinianus: a pubertas határát fiúknál a 14. évben, lányoknál a 12. évben, az

infantia határát pedig egységesen a 7. életévben határozta meg.
2. AZ ÉLETKOR JELENTŐSÉGE
a) INFANTES: teljesen cselekvőképtelen; (0 - 7)
+ a beszélni nem tudás miatt képtelenek a verbálaktusok rituális szavait elmondani =
érvényes jognyilatkozatokat nem tehettek
+ „delictumaikért” nem voltak felelősségre vonhatóak (helyettük szüleik/gyámjuk
cselekedett)
b) IMPUBERES INFANTIA MAIORES: korlátozottan cselekvőképes; (7 - 12/14)
+ szabadon köthettek olyan ügyleteket, melyekből egyoldalúlag csak jogot szereztek
(pl. ajándékozás elfogadása); olyanokat viszont, melyekből rájuk részben jogok, részben
kötelezettségek háramlottak, csak gyámjuk hozzájárulásával (tutoris auctoritas) hozhattak
létre
+ delictumaikat esetenként vizsgálták, hogy a serdületlen bírt-e belátási képességgel és
így vétőképességgel (a serdültséghez közelebb állóknál vélelmezték a vétőképességet)

c) PUBERES: teljes cselekvőképesség+gondnok (ha nincs egyéb fogyatékossága); (12/14

- 24)
+ a minor sajátos jogvédelmet élvezett
+ lex Laetoria (~Kr.e. 200): büntetőkeresetet indítottak az ellen, aki becsapott egy
minort, a praetor kifogást (exceptio legis Laetoriae) vezetett be; ha a minor már teljesített,
in integrum restitutiot adott
+ a minor a praetortól állandó gondnokot (curator) kapott (Marcus Aureliustól
kezdve), hogy annak egyetértése mellett kösse meg a szerződést
+ kialakult a cura minorum, mely túlvédettségi helyzetbe hozta a minort

d) MAIORES: teljes cselekvőképesség; (25<)

+ nagykorúak voltak a 25. életévet betöltöttek
+ akiket császári privilégiummal nagykorúsítottak (fiúk 20., lányok 18. életév).

3. A NŐI NEM
- tagjai akkor is korlátozottak voltak, ha elérték a serdült kort
- az önjogú nő élete végéig gyámság alatt állt
- bár vagyonát maga kezelhette, jelentősebb civiljogi jognyilatkozataihoz (perléshez)
gyámja hozzájárulás kellett; A nők cselekvőképesség tekintetben csak a IV. századtól
kezdve váltak egyenlőkké a férfiakkal

4. ELMEÁLLAPOT
- a súlyos elmebajban szenvedők, az őrültek (furiosi) jognyilatkozataik és
vétőképességük szempontjából ugyanolyan elbírálásban részesültek, mint az infantes
- az elmebeteg „világos pillanataiban” (lucidum intervallum) nem esik korlátozás alá

5. TÉKOZLÁS
- a tékozlókat (prodigi) a praetor (XII táblás tv. alapján) az apai örökségtől eltiltotta,
gondokság alá helyezte és impuberes infantia maioresként kezelte őket

6. TESTI FOGYATÉKOSSÁG
- a cselekvőképességet nem korlátozták
- szóbeli szerződést (stipulatio) süket (surdus) és néma (mutus) nem köthet
- kasztrált személy (castratus) házassági jognyilatkozat tételétől el volt tiltva
- vak személy (caecus) tehetett írásbeli végrendeletet, de 8 tanú kellett hozzá

305. A jogi személyek

I. A JOGI SZEMÉLYEK ÁLTALÁBAN

- a római jog emberek egyesüléseit is ruházott fel jogalanyisággal, tett jogképessé
- kezdetben közjog, majd a magánjog területén is
- jogi személy: jogképességgel felruházott alakzat
- 2 fő típusa van:
a) JOGKÉPESSÉGGEL FELRUHÁZOTT SZEMÉLYEGYESÜLETEK

(universitas personarum): gazdasági, kereskedelmi társaságok, egyesületek

b) JOGKÉPESSÉGGEL FELRUHÁZOTT VAGYONTÖMEGEK

(universitas bonorum): alapítványok

- a római jogalany nem az elvont jogi személy, hanem a jogi személy mint testület
mindenkori tagjainak összessége (def!)

II. A JOGALANYISÁGGAL FELRUHÁZOTT SZEMÉLYEGYESÜLETEK

- kialakulása bonyolult folyamat
- a jogképességgel való felruházás előzménye: bizonyos közösségek tagjaik
változásától független létet nyertek pl. a városok (coloniae), néhány vallási testület
(sodalitates), a magánemberek egyesületei (collegia)
- a személyegyesülések kezdetben közjogi, majd később magánjogi jellegűek is lettek
- nincs közös elnevezés a római jogban:
universitas: valamennyi személyegyesülés használták általában
corpus, collagium: speciális egyesületfajtákra vonatkoztak
societas: olyan személyegyesülés, mely nincs felruházva jogképességekkel (nincsenek
jogaik, kötelezettségeik, a tagok vagyonától elkülönült önálló vagyona)
- a római állam (populus Romanus): a polgárok összessége, független volt a polgárai
személyében beálló változásoktól, önálló vagyonnal és szerződéskötési képességgel is
 rendelkezett
- az állam földje: ager publicus, rabszolgája: servus publicus, vagyontárgya: res
publica
- az állam minden vonatkozásban a ius publicum szabályai alá tartozott
- a köztársasági államkincstár (aerarium) nem volt külön jogképességgel felruházva
császári kincstár (fiscus) ügyeiben kezdetben a magánjog szabályai, később a császári
delictumok érvényesültek, és egyre inkább a közjog hatálya alá került

1. KÖZTESTÜLETEK A MAGÁNJOG TERÜLETÉN

- előzmény: praetor megadta a lehetőséget, hogy a városok (municipia) egy képviselő
(actor) útján perben állhatnak ugyanúgy, mint egy magánszemély; később szerződéseket
is köthettek
- „a városok magánszemélyeknek tekintendők” – Gaius

2. MAGÁNTESTÜLETEK, EGYESÜLETEK
- hamar kialakultak, de magánjogi jogképességük jogi rendezésére lassan került sor
- a köztársasági korban egymás után alakultak ki a kézművesek egyesületei (corpora
pistorum), a magistratusok segédszemélyzetének testületei (collegia apparitorum), a
temetkezési egyesületek (collegia funeraticia)
- e testületek perben állhattak saját vagyonuk keretében képviselőik útján
szerződéseket köthettek
3. A TESTÜLETEK, EGYESÜLETEK KÖZÖS SZABÁLYAI
a) Az egyesületek alapítása
- kezdetben nem kellett engedély, de alapszabályaik nem ellenkezhettek a törvényekkel
- vagyis csak megengedett célra alakulhattak
- lex Iulia de collegiis (Augustus): alapításhoz senatusi engedély kell; min. létszám 3
fő

b) Az egyesületek jogi szervezete

- ügyintéző (befelé) és képviselő (kifelé) szervek
- ügyintéző szervek:
-x struktúrában nincs állami szabályzás, de az alapszabály (lex collegii) (hatáskörök
megállapítása) alapját képezte a működés engedélyezése iránti kérelemnek
-x viszonylag teljes jogképességgel rendelkeztek magánjog területén (pl.:
rabszolgákkal rendelkezhetett, ius patronatussal is)
- képviselő szervek: (mivel az egyesület cselekvőképtelen)
-x kezdetben közvetett, később közvetlen képviseletet jelentett
-x szerződéskötés, perbeli eljárás

c) A testületek, egyesületek megszűnése

- megszűnt a testület, ha
1) a senatus vagy a császár feloszlatta
2) célja meghiúsult
3) tagjainak száma 3 alá csökkent
4) tagsága a felosztást kimondta

III. A JOGALANYISÁGGAL FELRUHÁZOTT VAGYONTÖMEGEK

1. AZ ALAPÍTVÁNYOK KIALAKULÁSA
- keresztény egyházat (Ecclesia) a római jog I. Constantinustól egyesületnek ismerte el
- a püspöki egyházak (eccleasiae) kezdetben mint személyegyesületek bírtak
jogalanyisággal
- majd vagyonnal rendelkeztek, mely nem a helyi közösségé, hanem az egyetemes
egyházé volt, felette a rendelkezési jog pedig a közös elöljárót, a püspököt (episcopus)
illette meg

2. A PIA CAUSA SZABÁLYAI

- az emberek kezdetben vagyonukat az egyházra hagyták
- a V-VI. századtól születtek olyan rendelkezések, melyek a vagyont egy meghatározott
kegyes célra (pia causa) rendelték (pl. kórház fenntartása)
- ezen vagyontömegeket személyekként kezdték kezelni
- a pia causat az alapító okirat létesítette, de lehetett végrendelet is
- ez az okirat hozta létre a szervezetet arra hivatkozva, hogy a jogképességgel
felruházott vagyon betölthesse célját
- megszűnésének döntő oka a vagyon kimerülése volt
- éppúgy rendelkezett magánjogi jogképességgel, mint az egyesület
- ügylet- és vétőképessége (vagyis teljes cselekvőképessége) neki sem volt, helyette
képviselőszervek jártak el

306. A család és a rokonság a rómaiaknál

I. A CSALÁDJOGI ÁLLAPOT (STATUS FAMILIAE)

1) KÖZTÁRSASÁGI KOR:
 A polgárok családjogi állapotuk szerint 2 csoportra oszlottak:

a) ÖNJOGÚ SZEMÉLY (PERSONA SUI IURIS)

- minden családapa (pater familias) és családanya (mater familias), akik nem
állottak családfői hatalom alatt;
- a pater familias magánjogilag teljes jogképességgel rendelkezett, jogosítványai:
1. apai hatalom (patria potestas)
2. férji hatalom (manus)
3. rabszolgák feletti hatalom (dominica potestas)
4. bizonyos szabad személyek feletti hatalom (mancipium)

b) HATALOM ALATTI SZEMÉLY (PERSONA ALIENI IURIS)

- a családfőn kívül a család (familia) összes többi tagja:
1. feleség (uxor)
2. gyermekek (liberi)
3. örökbefogadott gyermekek (arogati, adoptivi)
4. fiúgyermek családja (meny: nurus, unoka: proneptes)
5. örökbefogadott fiúgyermek családja
- korlátozott jogképességgel bírtak
- női családtagok esetén további szűkítések
- minden közjogi jogosultsággal rendelkeztek
- magánjogi jogosultságok közül csak a ius conubii és a ius commercii illette meg
őket
- minden jogot a hatalomgyakorlónak szereztek, de: kötelezettségeik csak őket
terhelték
- családfiú (filius familias) csak apja beleegyezésével köthet házasságot, felesége
feletti manus éppúgy a pater familiast illette meg, mint a gyermekek feletti patria
potestas

2) CSÁSZÁRKOR:
- bizonyos mértékben elismerte a hatalomalattiak önálló vagyoni jogosultságát
- pl.: a fiú katonáskodással, állami szolgálattal szerzett vagyona fölött a tulajdonosi
jogok teljességét már nem a pater familiasnak, hanem a filius familiasnak biztosította
- posztklasszikus + iustinianusi jog már formailag is elismerte a családtagok önálló
vagyoni jogalanyiságát

3) A CSALÁDJOG TÁRGYA:
- családi viszonyok képezik; azok, amelyek a családon belül, annak tagjai között állnak
fenn
- ma önálló jogág szabályozza; a rómaiak nem különítették el a személyi jogtól
- családi viszonyok 2 fontos formája:
a) szülő-gyermek kapcsolat (apai hatalom – patria potestas))
b) szülők egymás közti kapcsolata (férji hatalom - (manus))
- a római jogban a családi viszonyok alapvetően hatalmi viszonyok
II. A CSALÁD ÉS A ROKONSÁG

1. AZ ARCHAIKUS KORI CSALÁDI VISZONYOK

- a különféle jogviszonyokat (szülő-gyermek, házasság, stb.) csak hatalmi viszonyként
tudta tükrözni
- a családtagokat és a rokonokat egymáshoz fűző jogi kötelék a családfő hatalmában
volt

a) család: jogi értelemben egyazon pater familias hatalma alatt álló személyek
összessége (familia proprio iure)
b) rokonok (agnatio): civiljogi értelemben azok a személyek, akik azonos pater
familias hatalma alatt állnak vagy állnának, ha a közös pater familias még élne
c) vérrokonság (cognatio): a rokonság természetes fogalma, minimális jogi
jelentősége van

2. A CSALÁD (FAMILIA PROPRIO IURE)

- szociológiai szempontból kezdettől fogva monogám házasságon alapult
- jogi szempontból a familia a családfő (pater familias) hatalma alatt álló személyek
közösségét jelentette
- szűkebb értelemben vett család
- nem érzelmi és vérrokoni, hanem vagyoni, gazdasági, kultikus házközösséget jelentett
- a házközösség tagjai, akik a pater familias halála után a házközösségi vagyont
megszerezték, nem a pater familias utódainak, hanem a „saját maguk örököseinek” (sui
heredes) minősültek
- amíg a hagyaték az örökösök között nem került szétosztásra, addig a család tagjai ún.
„családi vagyonközösségben” maradtak egymással
- a familia proprio iure magába foglalja mindazokat, akik a pater familias férji vagy
apai hatalma alatt állottak, vagyis:

a) A FELESÉG (UXOR IN MANU)

 a pater familias férji hatalma (manus) alatt áll
a pater familias viszonylatában egy „leánygyermek helyén” (filiae loco)
a gyermekei vonatkozásában a „nővér helyén” (sororis loco) helyezkedett el

b) A GYERMEK (fiú: FILIUS FAMILIAS, lány: FILIA FAMILIAS)

a pater familias apai hatalma (patria potestas) alatt áll

c) A HATALOM ALATTI FIÚ FELESÉGE (meny: NURUS)

a hatalomalatti fiú manusos házasságot kötött felesége

d) A HATALOM ALATTI FIÚ GYERMEKEI, UNOKÁI

(NEP(O)TES , PRONEP(O)TES)

e) AZ ÖRÖKBEFOGADOTT GYERMEKEK (arrogati és

adoptivi)

f) AZ ÖRÖKBEFOGADOTT FIÚGYERMEKEK
MANUSOS HÁZASSÁGOT KÖTÖTT FELESÉGE ÉS
GYERMEKEI

- a családfői hatalom a családfő ill. a hatalomalatti élete hosszáig fennállott;

- a családfő életében csak az ő akaratából szűnhetett meg
- a családapa halálával a familia proprio iure is felbomlott; és mindazok, akik azelőtt
közvetlenül az apa hatalma alatt állottak, önjogúvá váltak (persona sui iuris)
3. A CIVILJOGI ROKONSÁG (AGNATIO/ FAMILIA COMMUNI IURE)
- a civiljogi rokonság alapját egyfelől a leszármazás (apai ági rokonság) képezte
- másfelől az agnatio hatalmi köteléken alapuló rokonságot jelentett
- „agnát rokonok azok, akiket férfiak által közvetített rokonság fűz egybe, vagyis az
azonos apától származó rokonok” – Gaius
- à a feleség (még ha manus alatt is áll) nem tartozott az agnatioba csak a familia
proprio iure-ba, a pater familias általános potestasa révén összetartozó családba
- agnáció: egy aktuálisan fennálló vagy már egy- adott esetben több generációval- korábban
megszűnt patria potestason, tehát hatalmi köteléken alapult.
- agnát rokonság (agnatio): Azok tartoznak bele, akik egyazon pater familias hatalma
alatt állnak vagy állnának, ha a néhai közös pater familias még élne. (def)

AZ AGNATIO-BA TARTOZTAK: (3 CSOPORT: REND (ORDO))

a) a szűkebb család tagjai (familia proprio iure) a feleség (uxor in manu)
kivételével
b) a közelebbi agnát rokonok (proximi agnati): azonos pater familias hatalma alatt
állnának, ha a közös családfő még élne, de nem tartoznak ide az anyai és női felmenők
c) a legtávolabbi rokonság, a nemzetség tagjai (gentiles): akiknek ősei valamikor
közös patria potestas alatt álltak

- az agnát rokonság mindaddig fennált, amíg a rokoni kapcsolat megállapítható volt

- a családfő halála az agnatiora semmilyen hatással nem volt, mivel az agnát
rokonságot nemcsak az aktuálisan létező, hanem az egykor fennállott patria potestas is
közvetítette
- az örökbeadás vagy manusos házasság folytán kikerült családtag nemcsak a familia
proprio iure, de a familia communi iure (agnatio) kötelékéből (a gensből) is kivált
- a familia proprio iuret az különbözteti meg az agnatiotól, hogy a családot jogilag
összetartó családfői hatalom alatt nemcsak a patria potestas, hanem a manus is értendő,
és a patria potestas a családi köteléket csak a pater familias életében tartja fent

4. A VÉRROKONSÁG (COGNATIO)
- tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság
- az agnatio a civiljogi, a cognatio a ius naturale szerinti rokonság

A COGNATIO-BA TARTOZTAK:
a) egyenes ági rokonok: az egyik a másiktól közvetlenül (szülő és gyermek) vagy
közvetve (nagyszülő, unoka) egyenes ágon származott
felmenők - ascendentes; lemenők – descendentes
b) oldalági rokonok: egy közös őstől származók (testvérek, unokatestvérek)
(cognati colleterales)
- közös apától és anyától származók, teljes testvérek (germani)
- csak közös apától/anyától származók, féltestvérek (consanguinei, uterini)

- apaság vélelme: „az anya mindig biztos, még akkor is, ha házasságon kívül esett
teherbe; az apa pedig az, akit a házasság annak mutat” – Paulus
- a rokonság fokát a nemzés határozta meg, pl. nagyapa és unoka egymás II. fokú
egyenes ági rokonai („annyi fok, ahány nemzés”)
- a sógorság fokát a kognát rokonság határozza meg: amilyen fokban kognát rokona
valaki az egyik házastársnak, ugyanolyan fokban sógora a másik házastársnak, pl. az anyós
vejének I. fokú egyenes ági sógora
- a császárkor törvényes öröklési joga egyre jobban háttérbe szorította az agnatiot, a
iustinianusi korban pedig a törvényes öröklés már teljesen a kognát rokonságon épült fel
 307. A patria potestas tartalma, keletkezése, megszűnése

I. A PATRIA POTESTAS FOGALMA ÉS TARTALMA

1. FOGALMA
- apai hatalom (patria potestas): a családfőnek a családjához tartozó szabad
személyek fölötti teljes magánjogi uralma
- kezdetben korlátlan, később ezt a mos szabályai korlátozták
(pl. megtiltotta, hogy a pater familias megölje gyermekét a családi tanács (consilium
propinquorum) beleegyezése nélkül:)

2. SZEMÉLYI TARTALMA
a) POZITÍV JOGOSULTSÁGAI
1. ius vitae necisque: a gyermek élete és halála feletti rendelkezés
2. ius exponendi: gyermekkitétel joga (az elsőszülöttek kivételével)
3. ius vendendi: gyermekeladás joga; teljes vagy részleges rabszolgaságba
kerülést eredményezett, vagy pedig ideiglenes hatalom alá, mancipiumba kerüléssel
járt
4. ius noxae dedendi: a delictumot elkövető gyermeknek a sértett részére történő
noxa-ba adása (a családapát terhelő poena megfizetése helyetti lehetőség)

b) NEGATÍV, JOGVÉDELMI JOGOSULTSÁGAI

1. a gyermeket visszatartó személlyel szembeni fellépés joga tulajdonjogi kereset

alapján (vindicatio filii)
2. majd a praetori interdictum de liberis exhibendis et ducendis útján is

- az ősi paraszti házközösség bomlása = pater familias jogai gyermekei felett

csökkennek
- pl.: „Ha az apa fiát 3x eladta, a fiú szabaduljon az apai hatalom alól.” (XII táblás
törvény)
- a patria potestas tartalma teljesen leszűkült, jogosultságai lassan megszűntek, a
családgyermek felett korlátozott családfői hatalommal bírt csak

hanzone event seen

advertica inegularia
-

3. VAGYONJOGI TARTALMA bona

- vagyonilag a családgyermek sokáig nem volt jogalany (mindent apjának szerzett)

- PREKLASSZIKUS KOR: a pater familias által a gyermek kezelésébe adott különvagyon
(peculium profecticium) a családfő tulajdona maradt jogilag (~rabszolga peculiuma)
- KLASSZIKUS KOR: Caesar/Augustus rendelete: a családgyermek katonáskodás
(peculium castrense) és szellemi munkával (peculium quasi castrense) szerzett
vagyonrészén az apai tulajdon névlegesség vált
- POSZTKLASSZIKUS KOR: egy rendelet a családgyermek anyjától örökölt vagyonára (bona
materna) előírta, hogy azt a pater familias el nem idegenítheti, halála után pedig a
gyermeké lesz, de nem mint apai örökség, hanem a gyermek saját jogán. Iustinianus
szerint a gyermek minden vagyona, amely nem az apától ered: jövevényvagyon (bona
adventicia), azon az apát csak a haszonélvezet illeti meg
- a gyermek által vállalt kötelezettségeket a praetori jog peresíthetővé tette az apával
szemben (actiones adiectitiae qualitatis)
- SC Macedonianum: a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála
után sem vot peresíthető, vagyis ez naturalis obligatiot eredményezett (ha a teljesítés
elmaradt, a hitelező pert indított, a fiú pedig védekezhetett) his; has peculium cashense where
a
relfe fel

II. A PATRIA POTESTAS KELETKEZÉSE

Háromféleképp keletkezhetett:
1. TÖRVÉNYES RÓMAI HÁZASSÁGBÓL VALÓ SZÜLETÉSSEL (matrimonium iuris civilis)
2. ÖRÖKBEFOGADÁSSAL (arrogatio, adoptio)
3. TÖRVÉNYESÍTÉSSEL (legitimatio)

1. TÖRVÉNYES RÓMAI HÁZASSÁGBÓL VALÓ SZÜLETÉS (matrimonium iuris civilis)

- eredetileg az apa beleegyezésével, később önmagától is apai hatalmat eredményezett
- a gyermek törvényes házasságból születettnek volt tekintendő, ha a születés a
házasság megkötésétől számított 182. napon túl, illetve a házasság megszűnése után 300.
napon belül következett be = vélelem (praesumptio iuris): a gyermek apja az anya férje

2. ÖRÖKBEFOGADÁS (arrogatio, adoptio)

- az apai hatalom mesterségesen jött létre
- mindig állami közreműködést igényelt, szabályozása kógens volt
- előfeltétel (Iustinianus):
 örökbefogadó az örökbefogadottnál min. 18 évvel legyen idősebb, önjogú római
polgár
az arrogator gyermektelen legyen és min. 60 éves
- nők csak a posztklasszikus korban fogadhattak örökbe (császári engedéllyel), de ez
patria potestast nem eredményezett, csak jogot az öröklésre
- 2 fajtája van:

a) arrogatio
- önjogú személy örökbefogadása
- eleinte a comitia calata előtt, a pontifex maximus közreműködésével történhetett
- örökbefogadni kívánó előadta, hogy nem lehetne gyermeke, majd népgyűlési
szavazás
- az örökbefogadottat a filius familias személyi és vagyoni helyzetébe juttatta (meglévő
feleségével, vagyonával együtt)
- arrogator: arrogatio útján örökbefogadó férfi
- császárkor: az arrogatio rescriptum útján ment végbe, amiből már a nők és a
serdületlenek sem voltak kizárva

b) adoptio
- hatalomalatti személy örökbefogadása
- a pontifexek interpretatioja fejlesztette ki
- a 3x-i színleges eladással (mancipatio, leánynál és unokánál 1x), majd színleges
perrel (vindicatio filii) ment végbe: a praetor az örökbefogadónak ítélte a gyermeket
- posztklasszikus kor: peren kívüli eljárás; lehetővé tette az örökbefogadandó
nemtetszésének kifejezését; az örökbeadó bíróság előtti nyilatkozatával jött létre; az
örökbefogadó és az örökbefogadandó jelenlétében kellett megtennie
- iustinianusi jog: az adoptio akkor eredményezett apai hatalmat, ha az örökbefogadó
az örökbefogadott felmenője volt (adoptio plena), ellenkező esetben csak öröklési jogot
biztosított az örökbefogadó után (adoptio minus plena)=végrendelkezési forma

3. TÖRVÉNYESÍTÉS (legitimatio)
- csak concubinatusból született természetes gyermekeknek (liberi naturales)
lehetséges,
- nem a futó nemi kapcsolatokból születettek részére (spurii, vulgo quaesiti)
- 3 forma: 1. utólagos házasságkötés; 2. császári kegyelmi aktus; 3. fiú curialisi
szolgálatba

III. A PATRIA POTESTAS MEGSZŰNÉSE

- az apai hatalom életének végéig fennállott, kivétel: jogmegszüntető okok
- a gyermek életkora nem bírt jelentőséggel
- megszüntette az apa hatalmát:
a) az apa halála vagy capitis deminutio-ja
b) a gyermek halála vagy capitis deminutio –ja
c) a gyermek örökbeadása (Iustinianusnál csak az adoptio plena)
d) a gyermek emancipatio-ja: az apa által eszközölt 3x-i mancipatio
502-ben Anastasius császár rendelete: lehetővé tette, hogy az apa bíróság előtti
jognyilatkozatával kieszközölje az emancipatiót, de ehhez a császár engedélye és a
gyermek egyetértése kellett
e) büntetésből, ha a pater familias gyermekét 3x (lányát/unokáját 1x) eladta vagy
kitette
f) bizonyos papi méltóság, a keresztény kortól püspöki, patriciusi cím elnyerése folytán

308. A matrimonium

I. A RÓMAI HÁZASSÁG ÁLTALÁBAN (MATRIMONIUM, NUPTIAE)

- „a házasság a férfi és nő kapcsolata, egész életre szóló sorsközösség, isteni és emberi jog
szerinti közösség” (Modestinus) (def!)
A) A MANUSOS HÁZASSÁG (MATRIMONIUM+MANUS)
- a házasság ősi római formája
- összefonódott a férji hatalommal, (manus) a férj korlátlan uralma felesége felett
- a feleség capitis deminutio minima-t szenvedett el
- a patria potestas alatt álló nő apja hatalma alól férje hatalma alá került (minden
vagyona a férj tulajdonába ment át és a továbbiakban csak neki szerzett)
- az önjogú nőt a manus létrehozása megfosztotta önjogúságától (0vagyonjogi
változás)

B) A MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁG

- ~ XII táblás törvények idejétől
- nem kapcsolódott hozzá férji hatalom (manus)
- a feleség nem szenvedte el a házassággal a capitis deminutio minima-t
- a patria potestas alatt álló nő megmaradt agnatiójában
- az önjogú nő megtartotta önjogúságát és ezzel együtt vagyonát is
- nem csak agnat rokonná nem vált, de civiljogi értelemben a családnak (familia
proprio iure) sem lett tagja, így sem ő nem örökölt gyermekei után, sem azok utána
- a római jogszemlélet a házasságot csak hatalmi viszonyként tudta felfogni, hiszen a
manus nélküli házasságot is csak bizonyos joghatásokkal (jogi reflexhatásokkal) járó
ténynek tekintették, mely sohasem emelkedett jogi intézménnyé

II. AZ ELJEGYZÉS (SPONSALIA)

- ELJEGYZÉS: a régi jogban kölcsönös stipulatio formájában tett házassági ígéret, mely a
házasság megkötésére kötelezett; a kései köztársaság korában formátlan kölcsönös
ígéret, amelyből a házasság megkötésére nem származott jogi igény
- az eljegyzést felbontó fél I. Constantinus óta köteles volt a jegyesétől kapott
ajándékokat visszaadni, illetve amit ajándékozott, azt nem követelhette vissza
- posztklasszikus kor: (K) eljegyzési foglaló (arrha sponsalicia), melyet a házasságtól
kellő indok nélkül visszalépő fél elvesztett, ill. 2x értékében volt köteles visszaadni

III. A HÁZASSÁG KELETKEZÉSEI ÉS FAJTÁI

- 2 változat aszerint, hogy a házasságot kötő felek rendelkeztek-e római házasságkötési
képességgel (conubium) vagy sem:

1) civiljogi házasság (matrimonium iustum / legitimum)

2) idegenek házassága (matrimonium non legitimum)

1) CIVILJOGI HÁZASSÁG (matrimonium iustum / legitimum)

- csak 2 conubiummal rendelkező római polgár köthetett (vagy római polgárok és
olyan latinjogúak, akiknek városa és Róma között létrejött szerződés conubiumot
biztosított)
- conubiummal a hatalomalatti is rendelkezett
- férji és apai hatalom (manus és patria potestas) általában csak ehhez a házassághoz
kapcsolódhatott
- ún. római házasság, 2 fajtája volt:
a) manusos házasság (matrimonium cum manu)
b) manus nélküli házasság (matrimonium sine manu)
a) manusos házasság (matrimonium cum manu)
- az archaikus jog szemléletével adekvát házasság
- a matrimonium és a manus még szorosan összetartoztak: férji hatalom nélkül
nem is volt házasság
A manus létrejöttének módjai:

1. CONFARREATIO:
- a patríciusok köreiben szokásos manust keletkeztető szertartásos aktus
- 10 tanú jelenlétében ünnepélyes szóbeli formulák elmondásával zajlott le
- ősi vallási szertartást középpontjában az áldozati kenyér (panis farreus)
elfogyasztása állt
- a pontifex maximus és a flamen Dialis közreműködésével Iuppiter
farreus tiszteletére mutatták be
- bizonyos papi tisztség betöltése csak ilyen házasságból származó
személyeknek

2. COEMPTIO:
- mancipatióval ment végbe
- előbb valóságos, majd színleges vételi szerződés volt
- melyet a férj a nő pater familiasával / gyámjával, utóbb az önjogú nővel
kötött
- a confarreatio és a coemptio a klasszikus kor végéig maradt fenn

3. ELBIRTOKLÁS (usus):
- ha a manust keletkeztető aktust a felek elmulasztották/formahibásan ment
végbe
- a férj a manust elbirtoklás útján is megszerezte és ezáltal a civiljogi
házasság is létrejött
- ehhez 2 feltétel együttes fennforgása kellett
I. állandó házassági együttélés szándéka (affectio maritalis)
II. az együttélésnek (a manus elbirtoklásának) 1 évig kellett tartania
- az elbirtoklás megszakadt, ha a nő 3 egymás utáni éjszakát (trinoctium)
férje házán kívül töltött
- affectio maritalis nélkül megkezdett együttélés csak ágyasság
(concubinatus)
- az intézmény a köztársaság végén szűnt meg
 b) manus nélküli házasság (matrimonium sine manu)
- a felek kölcsönös házassági szándék (affectio maritalis) alapján létrejött
megegyezése, tehát a házassági szándékkal létrehozott életközösség
- külső jelei
1. nőnek a férj házába való bevezetése (deductio in domum mariti)
2. censor előtti eskü
3. hozományi okirat kiállítása
- a férji hatalom a nő számára igen komoly terhet jelentett à

- a manus nélküli házasságok fokozatosan kiszorították a manusos házasságokat

- a férji hatalom usus révén történő megszerzése
- manusos házasságok eltűnése à
női beleegyezés (consensus) fontosságát
a házasság hatalmi jellegének háttérbe szorulását eredményezte
- „A házasságot nem az elhálás, hanem a megegyezés hozza létre.” – Ulpianus
2) IDEGENEK HÁZASSÁGA (matrimonium non legitimum)
- római polgárnak conubiummal nem bíró latinjogúval
latinjogúaknak egymás közötti, ill. peregrinusokkal történő
peregrinusoknak egymás között közötti házassága
- Róma nem ismerte el római házasságnak
- Constitutio Antoniniana: a matrimonium iuris civilis és a matrimonium non
legitimum határai bizonyos mértékben fellazultak

IV. A HÁZASSÁGHOZ HASONLÓ EGYÜTTÉLÉSI FORMÁK

- nem ismerték el matrimonium-nak, de jogkövetkezmények fűződtek hozzájuk
- 2 formája létezik:

1) CONCUBINATUS (ágyasság)
- házassági együttélés szándéka (affectio maritalis) nélkül folytatott együttélés
- csak az ebből származó gyermekek voltak törvényesíthetők
- házassági akadály is lehetett; az abból származó gyermekek apjukkal szemben igényt
támaszthattak bizonyos tartásra
- e gyermekek anyjuk után a törvényes gyermekhez hasonlóan, apjuk után 1/6 részt
örökölhettek (együttesen, törvényes hagyományként)

2) CONTUBERNIUM (rabszolgák életközössége)

- szabad embernek rabszolgával való együttélése illetve a
a rabszolgák életközössége (contubernium) nem matrimonium
- a rabszolgaság idején keletkezett vérrokonság (cognatio servilis) a felszabadultak
között házassági akadályt képezett

V. HÁZASSÁGI AKADÁLYOK (MATRIMONIA INTERDICTA)

1) ABSZOLÚT HÁZASSÁGI AKADÁLYOK

senkivel sem köthetett házasságot az, aki
a) serdületlen (impubes)
b) rabszolga (servus)
c) elmebeteg (furiosus)
d) érvényes házasságban élt
e) herélt a posztklasszikus korban (castratus, eunuchus)

2) RELATÍV HÁZASSÁGI AKADÁLYOK:

a) nem köthettek házasságot azok, akik közül az egyik a másiknak egyenes ági
vagy oldalági vérrokona volt (fel- és lemenő ágon korlátlanul, az oldalágon csak a
testvérek és azok vér szerinti leszármazói között érvényesült)
b) örökbefogadással keletkezett ún. polgári rokonság (cognatio civilis) egyenes
ágon az örökbefogadási viszony megszűnte után is házassági akadály volt
c) a sógorság (affinitas) egyenes ágon korlátlanul jelentett akadályt
d) a gyám (tutor) gyámoltjával, a gondnok (curator) gondnokoltjával
e) senatori rangú személy libertinusszal vagy színésznővel
f) szabadnak született (ingenuus) római polgár infamis személlyel
g) tartományi tisztviselő a tartomány lakosával
h) keresztény vallású zsidóval (a posztklasszikus kortól)
i) keresztszülő keresztgyermekével
VI. HÁZASSÁGKÖTÉSI KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEK
- lex Iulia de maritandis ordinibus (Kr.e. 18) és lex Papia Poppaea (Kr.u. 9):
(Augustus családjogi törvényei) elrendelték, hogy a római polgárok közül minden ffi
életének 25-60. éve, minden nő 20-50. életéve között római házasságban köteles élni
- a házasságban nem élő személyek (caelibes) a rájuk szálló hagyatékot egyáltalán
nem, gyermektelenek (orbi) pedig csak fele részben szerezhették meg
- e törvény kivételes esetei:
 - 1. 3 gyermekes ingenuus és 4 gyermekes libertinus szülőket felmentette az
újraházasodás kötelezettsége alól (ius trium / quattuor liberorum)
- a concubinatus, melyet valaki olyan római nővel folytatott, akivel rangszerű
házasságban élhetne, törvénybe ütköző magatartásnak minősül (stuprum)
- a concubinatusban római polgár csak hozzá rangban nem illő nővel élhetett

VII. A HÁZASSÁG MEGSZŰNÉSE

a) EGYIK FÉL HALÁLA (MORS) ILL. ELTŰNÉSE

- maga az eltűnés nem szüntette meg a házasságot, de biz. idő elteltével az eltűnt
személy házastársa elválhatott vagy házastársát holttá nyilváníttatva új házasságot
köthetett
- a hadifogságból való hazatérés (postliminium) visszaállította a manust, ha a feleség
nem kötött új jogszerű házasságot, de a manus nélkülit nem

b) CAPITIS DEMINUTIO MAXIMA ÉS MEDIA

- capitis deminutio maxima, media a házasságot, a minima a manust szüntette meg
- capitis deminutio media a római házasságot matrimonium non legitimummá
(idegenek házassága) fokozta le

c) VÁLÁS
- a manus nélküli házasságot minden hatósági közreműködés nélkül megszüntette
- akár a felek közös akaratából történik (divortium)
- akár egyoldalú nyilatkozattal kerül rá sor (repudium)
- lex Iulia de adulteriis coercendis (Kr.e. 18): repudium esetén a válni kívánó fél 7
tanú előtt jelentse ki akaratát
- a posztklasszikus korban válóokiratot kellett kiállítani

d) A MANUS MEGSZÜNTETÉSE
- a manusos házasság megszüntetésére
- a manust létrehozó aktus ellentétes párjával (contrarius actus) történt:
1. a confarreatio-t egy kenyéráldozattal kapcsolatos szertartással (diffareatio),
2. a coemptio-val és usus-szal szerzett manust a nő színleges „visszaeladása”
(remacipatio) szűntette meg
- a manus alatti feleség eltaszítását büntették

Házassági vagyonjog

I. A MANUS ALÁ KERÜLT NŐ VAGYONJOGI HELYZETE

- a manus keletkezése megszűntette a nő vagyonjogi jogképességét
- ha a férji hatalom alá került nő azelőtt
+ önjogú volt, vagyona mint jogi egész férjére szállt
+ apai hatalom alatt állt, az őt férji hatalom alá adó pater familias vagyont adott a
férjnek
- ez a vagyon hozomány (dos) címén a férj vagyonába olvadt bele

II. A MANUS NÉLKÜLI HÁZASSÁGOT KÖTÖTT NŐ VAGYONJOGI HELYZETE

- a nő vagyonjogi jogképessége megmaradt, mivel nem került férje hatalma alá
- nem változtatta meg a házasfelek vagyonjogi helyzetét
- de voltak bizonyos joghatásai:

1) a nő eltartása akkor is a férjet terhelte, ha a nő saját vagyonnal rendelkezett

2) a házastársak közötti ajándékozást a római jog tiltotta (kivéve a kisebb alkalmi

ajándékokat, a halál esetére szóló ajándékozást (donatio mortis causa))

3) a nő házasság alatti szerzeményeinek eredete: Q. Mucius Scaevola à vélelme:

mind a férjtől származik (praesumptio Muciana), hacsak a nő az ellenkezőjét
(örökölte, ajándékba kapta) nem tudja bizonyítani [nehogy annak gyanúja
merülhessen fel, hogy a nő a vagyontárgyat tisztességtelen úton szerezte]

4) a másik házastárs által ellopott dolgok visszakövetelésére a károsult házastárs

büntetőkeresetet (actio poenalis) nem indíthatott, mert az infamia-val járt volna a
tolvaj házastárs terhére, és ez ellentétben állott a házasság erkölcsi tartalmával

5) mind a praetori, mind a császári jog törvényes öröklést (successio ab intestato)

biztosított a túlélő házastársnak, igaz csak az utolsó helyen, az oldalági rokonok után

6) manus nélkül házasságot kötött önjogú nő vagyona megmaradt „női

szabadvagyonnak” amelyről a nő szabadon rendelkezhetett = parapherna
(hozomány mellett bevitt vagyon); e vagyont a házasság fennállása alatt annak
gyümölcsei+öröklött/ajándékba kapott vagyontárgyak is gyarapították; ha a női
szabadvagyont a férj akarta kezelni, a házasfeleknek külön megbízási szerződést
(mandatum) kellett kötniük; hűtlen kezelés esetén a feleség nem indíthatott férje
 ellen infamiát eredményező megbízási vagy büntetőkeresetet, így ilyenkor is csak az
actio rerum amotarum állt rendelkezésre

II. A HOZOMÁNY (DOS)

- már a köztársaság idején szokássá, erkölcsi kötelezettséggé vált, hogy a házasság

terheinek megkönnyítése céljából a nő családja/maga az önjogú nő bizonyos vagyont
juttasson a férjnek, aki egyedül viselte a házassággal járó terheket
- többnyire a férj tulajdonát képezte
- de ez időleges ill. feltételes tulajdon volt, mert a dos a házasság megszűnése után
általában visszajárt
- dos profecticia: ha a nő apja adta az adományt
dos adventicia: ha maga az önjogú nő, vagy másvalaki adta az adományt
- hozomány (dos): a nőre tekintettel a férjnek adott olyan vagyon, amely a házasság
terheinek megkönnyítésére szolgál, s amelyet a házasság megszűnése után a nő
(vagy örökösei) részére általában vissza kell adni (def!)

A) A HOZOMÁNY EREDETE
- eredetileg csak akkor volt visszakövetelhető, ha annak visszaadását a férj stipulatio
(kérdés-felelet formájában foglalt lekötelezés) formájában megígérte
- válások és manus nélküli házasságok elterjedése: a hozományt rendszerint dos
recepticia formájában létesítették (stipulatióval biztosították a visszaadási
kötelezettséget)
később a praetor stipulatio hiányában is peresíthetővé tette
- császárkor elején: nem csak a hozomány-visszaadási, hanem a hozományadási
kötelezettség is jogi jelleget öltött: kötelezte az apát és az apai felmenőt, kiv.: anya is
- a hozomány kiadása céljából a nőnek perlési lehetősége volt cognitio extra ordinem
keretében
- hozomány (dos): a császárkorban jogintézménnyé vált, a nőre tekintettel a férjnek
adott olyan vagyon, amely a házasság terheinek megkönnyítésére szolgál, s amelyet a
házasság megszűnése után a nő (vagy örökösei) részére általában vissza kell adni

B) A HOZOMÁNY ALAPÍTÁSA
- eredetileg stipulatio-s ígérettel történt
- a hozomány alapítása érvényes házasságot tételezett fel
- a házasság megkötése előtt adott hozományt a házasság meghiúsulása esetén jogalap
nélküli gazdagodás címén lehetett visszaperelni

C) A HOZOMÁNY TÁRGYA
- lehetett tulajdonjog, haszonélvezet, vagy valamely követelés
- a hozomány tárgya a férj vagyonának része lett, afelett szabadon rendelkezhetett
(kivéve: az itáliai hozományi telekre nézve Augustus óta elidegenítési tilalom állott fenn)

D) A HÁZASSÁG MEGSZŰNÉSEKOR
- a hozomány rendszerint visszakövetelhető volt
- visszaadása eredetileg csak akkor volt peresíthető, ha a visszaadást stipulatioval
kötötték ki (kereset: actio ex stipulatu).
- később: actio rei uxoriae formula: a hozomány stipulatio hiányában is
visszakövetelhető
- a praetori edictum szerint a hozományt mindig vissza lehetett követelni, ha a házasság
válással vagy a férj halálával szűnt meg
- ezzel szemben a nő halála esetén csak a dos profecticia és a dos recepticia volt
visszakövetelhető (az előbbit a hozományt juttató apa halála után már nem lehetett)
- actio rei uxoriae:
felperese vagy az önjogú nő, vagy az apai hatalom alatt álló nő apja
alperese a férj, illetve örökösei
a hozomány stipulati hiányában is követelhető volt
a kereset tárgya pedig a hozomány természetben való visszaadása vagy a hozomány
értékének megtérítése
- az itáliai hozományi telket természetben kellett visszaadni, a hozomány gyümölcseire
a visszaadási kötelezettség nem terjedt ki
- férj visszatartási joga (retentio) gyermekenként, a nő házastársi kötelességszegése
esetén, valamint a nő részére adott vagy általa ellopott dolgok és saját beruházásai erejéig
- actio ex stipulatu: a hozomány visszakövetelése iránti kereset neve;
feltétele az előzetes stipulatio- ez korábban volt, mint az actio rei uxoriae
A praetori edictum szerint a hozományt mindig vissza lehetett követelni, ha a házasság a,
válással vagy b, a férj halálával szűnt meg. A nő halála esetén csak a dos profecticia és a
dos recepticia volt visszakövetelhető. A dos profecticiát azonban mégsem lehetett
visszakövetelni, ha a hozományt juttató apa már nem élt.

IV. DONATIO ANTE NUPTIAS

- HÁZASSÁG ELŐTTI AJÁNDÉKOZÁS: szorosan kapcsolódott a házassághoz, még ha nem is
volt a házassági vagyonjog intézménye
- a vőlegény adta a mennyasszonynak
- a klasszikus korban vált szokássá és az ajándékozás általános szabályai alá esett
- a posztklasszikus korban a mennyasszony az így kapott ajándékot hozományként adta
vissza mint feleség a férjének

V. DONATIO PROPTER NUPTIAS

- az az ajándék, melyet a férj ígért feleségének a házasság megszűnésének esetére
- beolvasztotta magába a donatio ante nuptias-t is
- Iustinianus az ajándék mértékét a hozomány mértékéhez szabta
- cél: a nő anyagi életfeltételeit a házasság megszűnése után is biztosítsa
- az ajándék csak akkor járt a nőnek, ha a házasság a férj halálával vagy nem a nő
hibájából bekövetkezett válással szűnt meg
- a nő örököseit nem illette meg
- ha gyermekek is voltak, a nő csak haszonélvezetet szerzett, a tulajdonjog a
gyermekeket, leszármazókat illette meg

309. A tutela és a cura

I. A GYÁMSÁG (TUTELA)
- az önjogú, de kora vagy neme miatt cselekvőképességében korlátozott vagy ilyen
képességgel egyáltalán nem bíró személyeknél e képesség pótlására irányuló
intézmény
- az archaikus korban a gyámi tisztség azt illette meg, aki a gyámolt vagyonának
várományosa volt a törvényes öröklés rendje szerint
- később a tutela fokozatosan a gyámolt érdekeit kezdte szolgálni
- „A gyámság erő és hatalom egy szabad személy fölött annak védelmére, aki kora
miatt magát megvédeni nem képes” – Servius
- a IV. századtól 2 féle gyámság létezett: serdületlenek és a nők gyámsága

1) A SERDÜLETLENEK GYÁMSÁGA (TUTELA IMPUBERUM)

- e gyámság alá került szükségképp minden önjogú serdületlen

a) a gyámság létrejöttének 3 formája volt

a gyámot:
- a végrendelet jelölte ki (tutela testamentaria)
- a törvény állapította meg (tutela legitima)
- a hatóság rendelte ki (tutela dativa) a lex Atilia értelmében

b) a gyámság megszűnt:
- a gyám vagy a gyámolt halálával
- capitis deminutiojával
- gyámolt felserdülésével
- ha a gyámot saját kérésére a praetor felmentette tisztsége alól
- ha a gyámot a praetor büntetésként elmozdította abból

c) a gyám feladata:
- elsősorban a vagyonkezelés, míg a gyermek gondozását az anya látta el
- a vagyonkezelési jog eredetileg a gyám érdekét szolgálta, utóbb e jog
korlátozásai szaporodtak
- pl.: Septimius Severus megtiltotta a gyámolt ingatlanának elidegenítését
- a gyám az infans helyett jognyilatkozatot tett, szerződéseket kötött
- az impubes infantia maior gyámja a pupillus helyett csak annak
távollétében kötött jogügyleteket, jelenlétében csak alakszerű hozzájárulását adta
a pupillus jognyilatkozatához (auctoritas tutoris)

d) a gyám kötelezettségei:
- a gyámolt vagyonának biztosítása érdekében a törvényes gyám (tutor legitimus)
stipulatio formájában a praetor előtt biztosítékot volt köteles adni (cautio rem
pupilli salvam fore)
- a végrendeleti gyám (tutor testamentarius) és a hatósági gyám (tutor dativus)
egész vagyonát a törvény erejénél fogva egyetemes jelzálog terhelte a gyámolt javára
2) A NŐK GYÁMSÁGA (TUTELA MULIERUM)
- gyámság alá került minden önjogú nő, kivéve a Vesta-szüzeket
- létrejötte 3 féle lehetett ugyanúgy mint a serdületleneknél
de itt a nő megkapta a szabad gyámválasztás jogát
- csak a legjelentősebb ügyeknél kellett a gyámi auctoritas
- a 3 ill. 4 családanyák gyámságának megszüntetését Augustus rendelte el
- Claudius eltörölte a nők törvényes agnát ági gyámságát (mivel feleségül akarta venni
a tutela agnatorum alatt álló Agrippinát), de a hatósági és végrendeleti gyámságuk IV.
századig még létezett.

II. A GONDNOKSÁG (CURA)

- aki ügyeinek önálló vitelére egészen vagy részben képtelen volt, és nem állott
apai hatalom vagy gyámság alatt, az gondnokság alá került
- magánjogi intézmény

A GYÁMSÁG (TUTELA) ÉS A GONDNOKSÁG (CURA) KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉGEK:

1. a gondnokot kérésre vagy hivatalból a praetor rendelte ki, végrendeletben
legfeljebb javaslat volt tehető a gondnok személyére
2. a cura szükség esetén a gondnokolt (pl. elmebeteg) személyi felügyeletét is
magában foglalta
3. a gyám részéről alakszerű hozzájárulás (auctoritas) kellett a gyámolt
jognyilatkozatához, a gondnoknál csak alakszerűtlen jóváhagyásra (consensus
curatoris) volt szükség, amely utólag is megadható volt
4. a gyámság mindig tartós jellegű volt, a gondnokság lehetett eseti jellegű is
5. ha a gondnokolt cselekvőképes ffi, a curator hatásköre korlátozott a célnak
megfelelően
6. teljesen cselekvőképes személynek (pl. távollevőnek) is lehetett gondnoka,
gyámja azonban nem

A GONDNOKSÁG FAJAI:
a) az archaikus jogban:
1. az elmebetegek gondnoksága (cura furiosi)
2. a tékozlók feletti gondnokság (cura prodigi)

b) a klasszikus korban:
3. a 25 évnél fiatalabb serdültek gondnoksága (cura minorum)
4. a távollévő gondnoksága (cura absentis)
5. serdületlenek és nők gondnoksága, ha a gyám akadályozva van (cura
adiuncta)
6. a nyugvó hagyaték gondnoksága (hereditas iacens)
7. a méhmagzat gondnoksága (cura ventris)
8. a testileg fogyatékos személy gondnoksága (cura debilium personarum)
310. A római személyi és családjog továbbélése

I. A SZEMÉLYI ÉS CSALÁDJOG HELYE A MAGÁNJOG RENDSZERÉBEN

- ius personarum magában foglalja a személyi és családjogot
- ez megmaradt a glosszátorok + kommentátorok (institúció-rendszert követték) idején
is
- a német természetjogi iskola összefoglalta a magánjog alapvető jogelveit, s ezzel
megvetette az általános rész alapjait
A MODERN PANDEKTA-RENDSZERBEN:
A) a személyi jog jogalanyisággal kapcsolatos szabályai valamint a további anyagok
(pl.: jogügyleti tan) alkotják a magánjog általános részét
B) a családi viszonyokra vonatkozó szabályokat az önálló családjog tartalmazza

II. A JOGKÉPESSÉG
- középkorban és a koraújkorban nem volt még általános (~római jog)
- a rendi tagozódásnak megfelelően a teljes jogképesség csak a nemeseket illette meg
- a jogképesség csak a XIX. században vált általánossá és egyenlővé

III. A JOGI SZEMÉLYEK

- a szabályok részletesebb kidolgozása csak a középkorban indult meg a „képzelt
személy” (ficta persona) fogalmának megalkotásával
- ez az alapja a pandektista történeti iskola fikciós elméletének, mely ma is
kiindulópontként szolgál a jogi személy mibenlétével kapcsolatban
- a jogi személyeket csak a XIX. századtól tekintették valóságos jogalanynak
- az állam jogi személyisége nehezen, csak a XIX. század folyamán alakult ki

IV. AZ APAI HATALOM

- általában későn, a XX. században váltotta fel a korlátozottabb szülői hatalom, a szülői
felügyelet, mely az apát és az anyát is megilleti
- a kiskorú gyermek vagyonán a szülők javára kezelési és haszonélvezeti jog áll fenn
- az apaság vélelmének intézményét is átvették a római jogból
- pl.: törvénytelen gyermek utólagos házassággal, államfői engedéllyel való
legitimatioja
- pl.: az örökbefogadásnál a iustinianusi adoptio szabályai érvényesülnek (kiskorú is
örökbefogadható, a gyermek régi családjában is megtartja öröklési jogát)

V. A HÁZASSÁG
- megítélése a középkori Európában fokozatosan átalakult
- csak a iustinianusi kodifikáció után évszázadokkal fogadták el a kánoni házasságot
mint a matrimonium legitimum egyedüli formáját
- a házasság manus nélküli formája vált általánossá
- tridenti egyetemes zsinat (1545-1563) megállapította a házasság szentségét
- Code civil (1804) intézményesítette a polgári házasságot
- polgári házasság Magyarországon: 1894: XXXI. tc.

VI. A FÉRJI HATALOM

- sokáig fennmaradt, pl.: a családon belüli jelentősebb döntéseknél
- a nő teljes vagyonjogi jogképességének elismerése csak az újkorban következett be

VII. A GYÁMSÁG, GONDNOKSÁG A MODERN JOGRENDSZERBEN

- gyámság: formái (végrendeleti, tv-es, rendelt) megmaradtak, csak kiskorúakra
vonatk.
- gondnokság: az erre rászorultak érdekeinek védelmére rendelt intézmény
- gyámságot a családjogi törvény, a gondnokságot a polgári törvénykönyv szabályozza

4. Dologi jog

401. A dolog és a vagyon fogalma, latin megjelölései. A

dologosztályozások.
A dolog és a vagyon fogalma, latin megjelölései
I. A DOLOG (RES) FOGALMA
- DOLOG: olyan önálló testi tárgy, amelyen tulajdon állhat fenn
- nem minősül dolognak:
a) az alkatrész: olyan testi tárgy, amely valamilyen kapcsolat folytán elvesztette
önállóságát (pl. asztal lába)
b) a dologösszesség: olyan dolgok csoportja, amelyeket a közfelfogás (communis
opinio) közös név alá foglal össze
c) az emberi uralom alá nem hajtható dolgok; pl. tengerfenék, égitestek
d) a szabad ember teste, mert: „senki sem tekinthető a testrészei tulajdonosának”
(„dominus membrorum suorum nemo videtur”)
II. A VAGYON FOGALMA ÉS MEGJELÖLÉSEI A RÓMAI JOGBAN
- VAGYON: valakit (egy meghatározott jogalanyt) megillető, pénzben kifejezhető jogok
és kötelezettségek összessége
- kezdetben a vagyon fogalma: egy személy dolgainak (ingó és ingatlan
vagyontárgyainak) összessége (familia pecuniaque)
- később vagyon elvontabb jogi fogalma: apától származó vagyon (patrimonium)
vagy javak (bona)
- Ulpianus meghatározása nemcsak a tulajdonunkban álló dolgokat tekinti a vagyon
összetevőinek, hanem azt is, ami minket megillető, pénzben kifejezhető jogosultságban,
perelhetőségben nyilvánul meg

a) AKTÍV VAGYON: a vagyonon belül a jogosultságok („aktívumok”) vannak

túlsúlyban
b) PASSZÍV VAGYON (hereditas damnosa a hagyaték tekintetében): a vagyonon belül
a kötelezettségek („passzívumok”) vannak túlsúlyban
c) KÜLÖNVAGYON (pl.: peculium): a vagyonon belül egyes vagyontárgyak
elkülönülnek, egy kisebb alegységet képeznek.

III. A DOLOGI JOG TARTALMA

- a római jog ókori tankönyveiben a dolgokról szóló rész (de rebus) nemcsak a dologi,
de az öröklési és kötelmi jogokat is tárgyalja (még nem különültek el)
- a dologi jog önálló kategóriaként először a középkorban jelent meg (ius reale)
- az in rem actio-val védett jogok felosztása:

a) saját dolgokra vonatkozó jog (ius in re sua) : a tulajdon

b) idegen dologbeli jogok (ius in re aliena): más dolgán állnak fenn; pl.:
szolgalom, zálogjog, örökhaszonbérlet, felülépítményi jog

A dologosztályozások
0. A DOLOGOSZTÁLYOZÁSOK
nem elvont (ld. görögök), hanem gyakorlati rendszerezés; szemléletes voltuk miatt ezek
napjainkig tovább élnek, és a modern magánjog részét képezik.

1. RES IN PATRIMONIO - RES EXTRA PATRIMONIUM

- a nyugvó állapotú dolgokat statikusan szemlélve magánvagyonba tartozásuk alapján
rendezi 2 csoportba:
a) res in patrimonio: a magánvagyonba tartozó dolgok, a magánszemélyek
tulajdonában álló dolgok
b) res extra patrimonium: a magánvagyonon kívül eső dolgok, (pl.: nyugvó hagyaték,
középületek) vagy azok a dolgok, amelyek nem is állhattak magántulajdonban (pl.:
vallási kultusz tárgyai, császárkorban a bíborcsiga, res omnes communes (bíbor:
purpura))

2. RES IN COMMERCIO - RES EXTRA COMMERCIUM

- dinamikus jellegű csoportosítás a forgalomképesség alapján; a dolgok egyik embertől
a másik emberhez való kerülésük alapján tesz különbséget (adásvétel - commercium)
a) res in commercio: forgalomképes dolgok; azok a dolgok, melyek alkalmasak
adásvételre
b) res extra commercium: forgalmon kívüli, forgalomképtelen dolgok, eladása tiltott
- nehézségek: vadállat forgalomképes, de nem tartozik senki vagyonába; per alatt álló
telek beletartozik valamelyik peres fél vagyonába, de forgalmon kívüli dolog is egyben

3. RES DIVINI IURIS - RES HUMANI IURIS

- ez a dolgok legfőbb felosztása (summa divisio) (Gaius és Iustinianus szerint): egyes
dolgok az isteni jog alá tartoznak, mások pedig az emberi jog alá
a) res divini iuris: (isteni jog alá tartozó dolgok)
- SZENT DOLOG (res sacra): a rómaiak által az égi isteneknek (dis superis) szánt és a
ius sacrumnak megfelelően felszentelt épületek, tárgyak, eszközök; sem
magánvagyon, sem forgalom tárgyai nem lehettek; ellopásuk bűncselekménynek
számított
- TEMETKEZÉSI HELY (res religiosa): az emberi holttestet magában foglaló sír (az
alvilági istenekre bízott (dis Manibus)) dolgok csoportja; a rabszolga sírja sem
kivétel, de az ellenségé igen
- SÉRTHETETLEN DOLGOK (res sanctae): a városok falai és kapui, melyek ugyan nem
függtek össze az istenek tiszteletével, de az emberi behatásokkal, támadásokkal
szemben az istenek különleges védelme alatt állottak

b) res humani iuris: (emberi jog alá tartozó dolgok)

- KÖZDOLGOK (res publicae): a római állam tulajdonában voltak; vagyis:
1. a közhasználatú dolgok (kikötők, középületek)
2. közösségek vagyona (közföld (ager publicus), állami rabszolgák (servi publici))
- MAGÁNDOLGOK: (res privata): mindaz, ami nem közdolog; nem feltétlenül kell
magántulajdonban állnia, lehet uratlan is
4. RES COMMUNES OMNIUM
- mindenkit megillető dolgok: levegő, folyóvíz, tenger, tengerpart (litus maris)
mindaddig, amíg valaki birtokbavétellel tulajdont nem szerez felettük
- az Institutiok kimondták: a tengerpart egyáltalán nem került a birtokló tulajdonába
5. RES NULLIUS
- senki vagyonába sem tartoznak (nullius in bonis est): a senki dolgai, az uratlan
dolgok
- pl.:az összes isteni jog alá tartozó dolog, az emberi jog alá tartozó köz dolgai és a
nyugvó hagyaték; tulajdonképpeni uratlan dolgok: vadak, halak, madarak, elhagyott
dolgok
- hasonlít a res extra patrimoniumhoz, azok nem is tartozhattak magántulajdonba

6. RES CORPORALES - RES INCORPORALES

a) res corporales: testi dolgok, amelyeket érzékelni lehet
b) res incorporales: testetlen dolgok, azok a vagyoni értékű alanyi magánjogok,
melyek adásvétel tárgyai lehetnek (pl. haszonélvezet, követelések)

7. RES MANCIPI - RES NEC MANCIPI

- a dolgok legősibb felosztása
a) res mancipii: azok a dolgok, melyek tulajdonát ősi, ünnepélyes átruházó ügylettel
(mancipatioval vagy in iure cessioval) kellett átruházni
- az itáliai földön fekvő telkek
- mezei telki jogok (szolgalmak): út, gyalogút, marhahajtás, vízvezetés
- rabszolgák
- négylábúak, melyeket igavonásra, teherhordásra használnak (marha, öszvér, ló,
szamár)
b) res nec mancipi: a dolgok tulajdonjogát puszta átadással (traditio) át lehetett
ruházni, és e dolgok nem is lehettek mancipatio tárgyai

8. RES IMMOBILES - RES MOBILES

- a mai alapvető jelentőségű felosztás háttérbe szorította az előzőt (res (nec)mancipi)
- res immobiles: ingatlan dolgok; a telek, és minden, ami azzal összefügg
(telekalkatrészek, mint növényzet, épület)
- res mobiles: ingó dolgok, az összes többi dolog
- res se moventes: később alakult ki, az ingó dolgok közül önállósították a mozgó
dolgokat (rabszolgák, állatok)
9. RES CONSUMPTIBILES
- elhasználható dolgok: a használat által felemésztődnek (pl. gabona, bor, pénz, ruha)

10. RES FUNGIBILES

- helyettesíthető dolog: ezeknek lényege súlyukban, számszerűségükben, mértékükben
áll; mennyiséggel (quantitas) hivatkoznak rá
- pl. gabona, arany – egy halom pénz stipulatiojakor csak 1 db stipulatio hangzik el,
nem annyi, ahány db érme va
- az előzővel nagyjából megegyezik, de vannak olyan elhasználható dolgok, melyek
nem helyettesíthetők pl. cukrászati remekmű.

11. RES DIVISIBILES - RES INDIVISIBILES

- res divisibiles: csak mennyiséggel bíró, károsodás nélkül (sine damno) osztható
dolgok
- res indivisibiles: oszthatatlan dolgok, pl.: rabszolga, szobor

12. RES SIMPLEX - RES COMPOSITA - UNIVERSITAS RERUM

- res simplex: egyszerű dolog, amely természeténél fogva egy, egységes; a közfelfogás
szerint nem részekből tevődik össze; lehet természetes (pl. fa) és mesterséges (gerenda)
- res composita: összetett dolog, több egyszerű dologból (alkatrészekből) áll, mégis
egy dolognak minősül; mindig emberi tevékenység által jön létre
- universitas reum: dologösszesség, a közfelfogás több egymáshoz hasonló dolgot
foglal egy közös név alá anélkül, hogy ezáltal az egyes dolgok önállósága megszűnne (pl.
nyáj, könyvtár)

13. INSTRUMENTUM
- felszerelés
- az összetett dolgok és a dologösszesség közötti közbenső alakzat
- ezek a dolgok nincsenek olyan szoros kapcsolatban egymással, mint az összetett
dolog alkatrészei, összefüggésük mégis több, mint a dologösszességet kitevő dolgok
közötti kapcsolat (pl. telek, ház, fürdő)

14. PERTINENTIA
- tartozék
- olyan egyes dolgok, melyek egy fődolog szolgálatára hivatottak anélkül, hogy azzal a
fődologgal egy dolgot alkotnának
- pl. szekér és pótkerék, gyűrű és tokja)

402. A római tulajdon fogalma, tartalma. Az egyes

tulajdoni formák

A római tulajdon fogalma, tartalma.

I. A RÓMAI TULAJDON MEGHATÁROZÁSA
- a tulajdon jogintézménye a preklasszikus korban kialakult; a forrásokban definíciót
azonban nem találunk, csak utalásokat:

- TULAJDON: egy dolog feletti teljes hatalom, amelynél fogva „a magáéban

mindenki megteheti mindazt, amivel nem zavar másokat” – Ulpianus
(a nemtulajdonosok érdekeinek a tulajdonjog teljességét korlátozó szerepe)

- a római tulajdon olyan jog, amely

a) dolgokra vonatkozik (rabszolgára is; „servi res sunt” - Ulpianus)
b) teljes hatalmat, rendelkezési lehetőséget biztosít a tulajdonos dolga felett

- TULAJDONJOG: az a dologi jog, amelynél fogva a tulajdonos a tulajdon tárgyául

szolgáló dologra bárki jogosulatlan behatását kizárhatja
(a tulajdonjog nemtulajdonosokkal szembeni kizárólagossága)

- a tulajdon a legtágabb, legteljesebb alanyi magánjog

- a tulajdon teljességének időbeli korlátlansága, melyet csak tv. vagy maga a tulajdonos
korlátozhat.
II. A TULAJDON TARTALMA
- a tulajdonból (egy dolog feletti teljes hatalom) fakadó jogosultságok; a tulajdonos

a) használhatja a dolgát (ius utendi); pl.: ekéjével szánthat

b) gyümölcsöztetheti a dolgát (ius fruendi); pl.: birkája lenyírt gyapjúját

eladhatja

c) rendelkezhet a dolgával (ius disponendi); pl.: elidegenítheti (elidegenítési jog:

ius (ab)alienandi), megterhelheti vagy átörökítheti, de tulajdonjogával „visszaélve”
azt a dolog rendeltetésével ellentétesen is gyakorolhatja: rongálhatja, meg is
semmisítheti; pl.: tehene tejét kiönti

d) bírhatja a dolgát (habere): a dolog beleszámít vagyonába, zavartalanul

 magánál tarthatja

e) birtokolja dolgát (ius possidendi), civilis possessor-nak minősül; a tulajdonos

birtokvédelemre is jogosult

- ezek a részjogosítványok a modern jogban a tulajdon pozitív oldala

- a római jogban e jogosultságokat in rem actiók (rei vindicatio, actio Publiciana,
actio negatoria,stb.) védik
- bárki sérti is őt, akadályozza jogosulatlanul a tulajdona élvezetében, az ellen
keresettel léphet fel: ezt nevezzük a modern jog szerint a tulajdon negatív oldalának
(védelemre való jogosultság)

Az egyes tulajdoni formák

- a tulajdon kialakult jogintézményként a préklasszikus korban, a virágzó

rabszolgatartó társadalom idején jelent meg
- enélkül ez a fejlett és erősen magántulajdonra épült gazdálkodás már el sem
képzelhető
- voltaképpen csak egyetlen tulajdoni forma létezett, a civiljogi tulajdon, a többi kvázi
tulajdon, de ettől eltekintve a fő felosztás:
I. KÖZTULAJDON

II. MAGÁNTULAJDON:

1. CIVILJOGI TULAJDON (KVIRITÁR)

2. PRAETORI TULAJDON (BONITÁR)

3. TARTOMÁNYI TELEK TULAJDONA

4. PEREGRINUSOK TULAJDONA

1. CIVILJOGI TULAJDON, DOMINIUM EX IURE QUIRITIUM, (KVIRITÁR TULAJDON)

- a római jog szerinti magántulajdon: a „Quirites” jogán alapuló tulajdon (dominium
ex iura Quiritium) = civiljogi / kviritár tulajdon 3 ELŐFELTÉTELLEL rendelkezik:

a) a római magántulajdon alanya csak commerciummal bíró önjogú személy

lehet (olyan civis Romanus, aki nem áll apai/férji hatalom alatt) ill. bármely ius
commerciivel bíró Latinus
b) nem minden dolog lehet a római tulajdon tárgya, a magánvagyonba nem
tartozó dolgokon ugyanis római magántulajdon sem állhatott fenn
c) a római jog a civiljogi tulajdon keletkezéséhez megkívánta a megfelelő
szerzésmódot is; római tulajdon szerzésre alkalmas: ius civile és ius gentium

- védelmére a tulajdoni kereset (rei vindicatio) szolgált, ez esetben mindhárom

kritériummal rendelkezni kell

2. PRAETORI TULAJDON (BONITÁR TULAJDON)

- ha a római tulajdon 3 feltétele közül

* a megfelelő szerzésmód hiányzik, vagy
* az előd nem volt tulajdonos, de valaki elbirtoklási helyzetbe került, akkor a
rómaiak azt mondták, hogy a dolog az ő vagyonába tartozik
- a praetor az actio Publiciana-val abszolút védelmet biztosított az elbirtoklónak

3. TARTOMÁNYI TELEK (FUNDUS PROVINCIALIS) TULAJDONA

- tulajdonszerű helyzete volt

- civiljogi tulajdont senki sem szerezhetett rajtuk, mert állami tulajdonban álltak
- a telkeket a tulajdonos-szerű birtokosuk („kvázi-tulajdonosuk”) adófizetés
ellenében
* használhatták
* gyümölcsöztethették
* eladhatták
* átörökíthették

4. PEREGRINUSOK TULAJDONA

- a praetor a „mintha polgár lenne” (si civis esset) fikcióval

- az idegeneknek is megadta a civiljogi tulajdonkeresetet (rei vindicati utili)
403. A tulajdon korlátai. Condominium, ius adcrescendi.

A tulajdon korlátai
- a római tulajdon és a modern tulajdon összehasonlításakor kiemelik a római tulajdon
korlátlanságát, de: valójában a törvény bizonyos konkrét tulajdoni korlátokat megállapított:
- a tulajdonosoknak figyelemmel kellett lenniük mások jogaira és jogos érdekeire
- ennek védelme + a joggal való visszaélés általános tilalma tette szükségessé a
korlátozásokat
- 2 nagy csoport:

1) A KÖZÉRDEK VÉDELMÉBEN BEVEZETETT KORLÁTOZÁSOK

- kógens szabályok
pl.:
- városon belül senkit sem szabad eltemetni / elhamvasztani, a sírhoz vezető út minden
esetben megilleti a hozzátartozókat (ha idegen telken vezet keresztül)
- árvíz idején a szomszéd telkén is át lehet kelni
- a folyóparti telkek ugyan magántulajdonban voltak, de a tulajdonos mégis köteles volt
eltűrni, hogy azon áthaladhassanak, kiköthessenek
- építésrendészeti korlátozások
- új bányák feltárása érdekében a telektulajdonos köteles volt eltűrni a telken végzett
ásványkutatást
- korlátozások a rabszolga-felszabadításokra, a rabszolgák megölése, kínzása ellen
- a fényűző élet tiltása (lex sumptuaria)
- az állam területéről való hadifontosságú cikkek kivitelének tilalma; pl.: fegyverek
- ELIDEGENÍTÉSI ÉS TERHELÉSI TILALMAK; pl.: elidegeníthetetlen dolog volt a
hozományként kapott telek a férj által, valamint a per alatt álló dolog;
AZ ELIDEGENÍTÉSI TILALOM: törvényen, hatósági intézkedésen, jogügyleten alapulhatott
- ELKOBZÁS (publicatio) ÉS A KISAJÁTÍTÁS (expropriatio); az elkobzást
mellékbüntetésként alkalmazták; kisajátítás: a tulajdonostól dolgát akarata ellenére
elveszik, általában az adásvételi szerződést alkalmazták helyette

2) AZ EGYÜTTÉLÉS ÉRDEKÉBEN BEVEZETETT KORLÁTOZÁSOK

- diszpozitív szabályok
- ún. szomszédjogok (iura vicinitatis)
- a szomszédjogi korlátozásokat törvényi szolgalmaknak tekintették
- a zavartalan együttélés érdekében állít fel bizonyos korlátokat, véd bizonyos
magánérdekeket, még a tulajdonos korlátozásával is
pl.:
- a házakat csak bizonyos távolságra lehetett építeni egymástól és nem szabad
„elvenni” a szomszédtól a természetes fényt
- a fák gallyai a szomszéd telkére nem nyúlhattak át, áthullott gyümölcs felszedésének
joga
- nem lehetett olyan változást eszközölni, amelyből másnak kára származna
- a cautio ellenében a tulajdonos köteles volt tűrni, hogy a szomszéd behatoljon az ő
telkére (pl. építési anyagot letegyen)

Condominium, ius adcrescendi

I. A TULAJDONKÖZÖSSÉG (CONDOMINIUM)
- AZ egy dolgon fennálló egyetlen tulajdonjog egyszerre több személyt illet meg
(a tulajdonjog van megosztva, nem a dolog)

- keletkezhet a felek közötti megegyezéssel vagy véletlenül is (pl.: közös öröklés,

közös kincstalálás)
- római jogban először az archaikus kori a „consortium ercto non cito” nevű
alakzatnál találkozunk az intézménnyel: a pater familias halála után a házközösség
önjogúvá vált tagjai (sui heredes) nem osztják fel egymás között a családi vagyont,
hanem vagyonközösségben maradnak
- a társak egymástól függetlenül is, jogérvényesen rendelkezhettek az egész dologgal,
annak ellenére, hogy az többeké volt
- a klasszikus római jogtudósok értelmezése: az egyesülés megszüntette a különböző
tulajdonokat, mert egy dolgon egyszerre csak egy tulajdonjog állhat fenn
- egy a jogosított és mindenki más kötelezett = a tulajdon kizárólagossága
- de: ha pl. ketten közösen örökölnek egy házat mindketten az
egész házat (tota res),
osztatlanul (pro indiviso),
részeik arányában (pro parte) bírják tulajdonul
- tehát csak a dolgon fennálló tulajdonjog oszlik meg közöttük, s nem a dolog
- eszmei (intellectu) hányaduk ugyan van, amely azonban nem mutatkozik meg
külsőleg (corpore): valójában az egész dolog osztatlanul mindkettőjüké
- a tiltakozási jognál fogva (ius prohibendi) mindegyik tulajdonostárs tiltakozhat a
másik rendelkezése ellen, és megakadályozhatja a tulajdonnal kapcs. változtatásokat (pl.
eladás)
- ha az egyik fél él e jogával, vele szemben a többségi akarat sem hatályosul
- az egész dolgot érintő rendelkezés (ügylet csak az összes tulajdonos beleegyezésével
érvényes

- az actio communi dividundo nevű kereset funkciói:

♦ osztókereset (a tulajdonközösség felbontásának kérése)
♦ ezzel lehetett perelni a közös dologra fordított kiadások arányos viselésére
♦ a tulajdonostárs által okozott károk megtérítésére
az eljárás során a bíró a következő döntéseket hozhatta:

a) megszüntethette a tulajdonközösséget oly módon, hogy

- elrendelte a dolog fizikai fel- ill. megosztását a tulajdonosok között részeik
arányában
- licitációt nyitott a tulajdonosok között és a legtöbbet ígérőnek odaítélvén a
dolgot, a vételárat osztotta fel a tulajdonosok között

b) a tulajdonközösség fenntartásával
- elrendelhette a dolog bérbeadását az egyik tulajdonostárs vagy más személy
 részére, ilyenkor a bérösszeg került felosztásra
- előírhatta bizonyos mérték szerinti ill. felváltva folyó, időszakonkénti használatot
is, amikor esetleg cautio biztosította az ítélet végrehajtását
II. NÖVEDÉKJOG (IUS ADCRESCENDI)
- a tulajdonos valamely jogi tény folytán megszerez egy, a dologra vonatkozó
olyan eszmei hányadot vagy tulajdonjogi részjogosultságot, amely addig mást (pl.
tulajdonostársat, haszonélvezőt) illetett meg.
- elsősorban az öröklési jogban fordul elő
- amikor többeket neveznek ki örökösnek, de valamelyikük még az örökség
megszerzése előtt kiesik, a kiesett rész arányosan hozzánő a megmaradt örököstársak
részéhez
- az örököstársaknak növedékjoguk (ius adcrescendi) van a kiesett részre
- a „haszonélvezet hozzánövése” (de usufructu adcrescendo): végrendelkezés folytán
más lesz a tulajdonos és más a haszonélvező
ha a haszonélvezet bármilyen oknál fogva megszűnik, a tulajdon kiegészül, és a
haszonélvezet hozzánő a dolog tulajdonához, a tulajdon pedig teljessé válik

404. A possessio fogalma, elemei, fajai. A possessio

megszerzése és megszűnése.

A possessio fogalma, elemei

A BIRTOK (POSSESSIO) FOGALMA:

az a tény, állapot, amikor valakinél, valakinek a fizikai értelemben vett
hatalmában van egy dolog.
A birtok ténye független attól, hogy a birtokosnak van-e valamilyen joga a dologhoz, a birtok
elsődlegesen ténykérdés és nem jogkérdés
- a tulajdonnál azt kérdezem: enyém-e a dolog?
- a birtoknál: nálam van-e a dolog?
- pl.: tolvaj birtokosa az ellopott dolognak, holott semmiféle joga nincs hozzá, vele
szemben a meglopott tulajdonos továbbra is tulajdonos, de nem birtokos
- birtoklásban nincs utódlás, vagyis megállapodással a birtok nem ruházható át és a
birtokosi helyzetet sem lehet örökölni
- amíg valaki önhatalmúlag vagy mások közreműködésével nem valósítja meg egy
dolog fölött a tényleges uralmat, nem birtokol
- általában a tulajdonos és a birtokos személye egybeesik, mert az a természetes, ha
annál van a dolog, akinek joga is van hozz
- a birtok ún. jogi tény, azaz olyan tény, amelyhez adott esetben bizonyos joghatások
(együttesen: birtokjog) kapcsolódhatnak

A BIRTOK ELEMEI:
- a birtoknak két eleme van:
1. CORPUS - a birtok tényleges hatalomba vétele
annyit jelent, hogy testünkkel (corpusunkkal) úgy hatunk egy dologra, hogy az
uralmunk alá kerüljön

2. ANIMUS - a birtoklási szándék, akarat

azt fejezi ki, hogy akarok birtokolni, akarom, hogy a dolog a tényleges uralmam
alá kerüljön, nálam legyen
az animus feltételez egy beszámítási képességet, de a birtokosnak nem kell
feltétlenül cselekvőképesnek lennie (pl.: egy őrült nem rendelkezik
animussal, de egy 7 év alatti gyermek rendelkezhet animussal bizonyos
dolgok birtoklására nézve

- ezek nélkül nincs birtok, mivel ha a birtoklási szándék nem ölt testet a dolog
tényleges hatalomba vételével, nem keletkezik birtok (és fordítva: ha egy dolog van
valakinél, de ő nem tud róla, nincs birtoklási szándéka (animusa), akkor nincs birtok)

A BIRTOK ELEMEINEK MEGVALÓSULÁSA,

A CORPUS JELENTŐSÉGE:
- a birtok megszerzéséhez szükséges, hogy az fizikailag, testileg (corpore) valósuljon
meg
- ez nem jelent szükségképpen személyes birtokbavételt (rabszolga, hatalomalatti
családtag, képviselő birtokszerzésével a családfő közvetlen birtokossá vált)
- és a birtokbavétel nem jár mindig kézzel történő megragadással (csak kisebb tárgy
esetén)
- nagyobb tárgyak corpore birtokbavétele bármely olyan cselekménnyel
megvalósulhat, amelyet a communis opinio birtokbavételnek tekint

- pl.: a lakásban elveszett tárgyat birtokoljuk; malomkőnél nem elegendő a

megragadása, a birtokbavételhez több ember szükséges, mert a corpore elem itt a szállítás,
az elmozdítás
- birtokolni csak testi dolgokat lehet: a res incorporales birtoklása kizárva, védelmükre
nem lehetett interdictumot kérni
- a posztklasszikus kor elismerte a JOGBIRTOKOT is (iuris possessio): pl. egy átjárási
szolgalomnál a jog gyakorlását (átjárás) tekintették a birtoklás corpore megnyilvánulá-
sának; ez esetben nem dolgot birtoklunk, így a tényállást nevezték jogbirtoknak
A BIRTOK ELEMEINEK MEGVALÓSULÁSA,
AZ ANIMUS JELENTŐSÉGE:
- birtokláshoz a corpuson, a testi ráhatáson kívül szükség van birtoklási szándékra
 (animus)
- azok, akiknél nem beszélhetünk tudatról (csecsemők, őrültek), nem szerezhettek
birtokot
- animus nélküli birtoklás: alvó ember kezébe teszünk vmit (corpore nála van, de
ennek nincs tudatában), udvarunkba esett labda, nyájunkba keveredett idegen állat
A possessio fajai

I. POSSESSIO NATURALIS – POSSESSIO CIVILIS

1. TÉNYLEGES BIRTOK (NATURALIS POSSESSIO)

- ha valaki mindenféle joghatás (pl.: birtokvédelem, birtokjog) nélkül, csak

ténylegesen tart magánál egy dolgot
- az illető a tényleges birtokos (naturalis possessor)
- az ilyen birtoklást nevezték később detentio-nak (~bírlalat) és azt, akinek a dolog
csak a bírlalatában van, detentor-nak
- ténylegesen mindazok szerezhetnek birtokot, akiknek megvan a megfelelő
értelmi képességük ahhoz, hogy az animust megvalósítsák – tehát még a rabszolga is

2. SZŰKEBB ÉRTELEMBEN VETT BIRTOK (CIVILIS POSSESSIO)

- ha a tényleges birtokhoz jogi következmények (pl. tulajdonkeletkeztető hatás,
birtokvédelem), azaz birtokjog is járul
- a kétféle birtokos között jogi következmények szempontjából jelentősek az
eltérések
- a szűkebb értelemben vett birtok alanya már csak olyan valaki lehetett, aki jogok
szerzésére képes, akit birtokjog is megillet

Civilis possessornak minősült a klasszikus római jogban:

a) a dolog tulajdonosa (DOMINUS)
b) a jóhiszemű birtokos (BONAE FIDEI POSSESSOR): az a személy, aki
tulajdonosnak hitte magát
c) a rosszhiszemű birtokos (MALAE FIDEI POSSESSOR): aki jobb tudomása
ellenére azt állította (úgy viselkedett), mintha tulajdonos lett volna
d) az örökhaszonbérlő (EMPHYTEUTA)
e) a záloghitelező (CREDITOR PIGNERATICIUS)
f) a szívességi használó (PRECARISTA)
g) a vitás dolog letéteményese (SEQUESTER)

- minden más birtokos naturalis possessor volt a klasszikus jogban

- a civilis possessio és a naturalis possessio megkülönböztetésének elvi alapja a
római jogi szakirodalomban régóta vitatott
- SAVIGNY szerint a civilis possessio birtoklás tulajdonosi akarattal (animo
domini), s így a civilis pessessornak elsősorban a tulajdonos, valamint a jó- és a
rosszhiszemű birtokosok minősülnek
- JHERING élesen bírálja az előző nézetet, melynek a hibája az, hogy itt a birtokos
szándékától függne a possessori milyensége; Jhering szerint a birtoklás minőségét
nem az animus domini, hanem a birtoklás objektív jogcíme határozza meg; egyes
személyek a causa possessio alapján birtokolnak (ezek a civilis possessorok), a többi
birtokos pedig csak a causa detentionis alapján birtokolnak (naturalis possessorok)
II. POSSESSIO IUSTA - POSSESSIO INIUSTA
- ezek a birtokos tudatától független, objektív fogalmak (pl. valaki a fürdőben
tévedésből más holmiját viszi el, birtoklása jóhiszeműsége ellenére is jogellenes)

1. JOGOS BIRTOK (POSSESSIO IUSTA)

- ha a birtoklás nem ütközik a jogrendbe, ha nem sérti másoknak a jogát

2. JOGELLENES BIRTOK (POSSESSIO INIUSTA)

- ha a birtoklás a jogrendbe ütközik, még ha a birtokos nem is tud róla

III. POSSESIO VITIOSA - POSSESSIO NEC VITIOSA

- hibás birtok és a jogellenes birtok nem mindig esik egybe

1. HIBÁS BIRTOK (POSSESSIO VITIOSA)

- az, amelyet valaki vi, clam, precario (erőszakkal, alattomban, vagy szívességi
használatra kapott dolog vissza nem adásával) szerzett

2. HIBÁTLAN BIRTOK (POSSESSIO NEC VITIOSA)

- az, ahol a szerzés körül ilyen hiba (vitium) nincs

- a fürdős példánál a birtoklás nem hibás, mert nem erőszakkal és alattomban történt,
de jogellenes
- ha a tulajdonos a dolgot erőszakkal szerzi vissza, akkor birtoklása hibás, de nem
jogellenes
- a hibás birtokost is megilleti a birtokvédelem egy megszorítással, mert azzal
szemben, akitől hibásan szerzett, nem kap birtokvédelmet, de mindenki mással szemben
ő is védelemben részesül

IV. POSSESSIO BONAE FIDEI - POSSESSIO MALAE FIDEI

- a jó- és rosszhiszem kérdése az archaikus korban nem merült fel, de a későbbiek
során mindinkább fontosabb lett a megkülönböztetés
- egyébként ennek a kategóriapárnak csak a jogellenes birtoklásnál van jelentősége

1. JÓHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO BONAE FIDEI)

- jóhiszemű birtokos (bonae fidei possessor): az, aki azt hiszi, hogy a birtokolt
dolog az övé illetve általában az, aki úgy tudja, hogy az ő birtoklása nem sérti
másnak a jogát (függetlenül attól, hogy valójában esetleg sérti), tehát az, aki
tulajdonosnak hiszi magát

2. ROSSZHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO MALAE FIDEI)

- rosszhiszemű birtokos (malae fidei possessor): az, aki tudja, hogy birtoklása
beleütközik a jogrendbe, séri másnak jogát (pl.: rabló, tolvaj, de az is, aki úgy vásárol
egy dolgot, hogy tudja, az eladó nem jogosult a dolog eladására)

V. POSSESSIO AD USUCAPIONEM - POSSESSIO AD RELIQUAS CAUSAS

- élesen megkülönböztették az elbirtokláshoz (usucapio) vezető birtokot (POSSESSIO AD
USUCAPIONEM) az egyéb jogkövetkezményektől járó birtoktól (POSSESSIO AD RELIQUAS
CAUSAS)

- pl.: zálog - „aki zálogba adta a dolgot, az csak az elbirtoklás szempontjából birtokol,
ami pedig minden egyéb következményt illet, aki zálogba kapta a dolgot, az birtokol”
- a birtok tényéhez kapcsolódó 2 fő joghatás:
a) a birtokvédelem
b) a birtok tulajdonkeletkeztető hatása megoszlik a 2 személy között
- pl.: örökhaszonbérlő, a vitás dolog letéteményese, szívességi használó

VI. A BIRTOKHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB KÖVETKEZMÉNYEK:

A) a birtokló helyzete előnyösebb a nem birtoklóénál
pl.: tulajdoni perben a birtokost illeti meg a kedvező alperesi helyzet, így ha a másik
fél mint felperes nem tudja a dologhoz való jogát bebizonyítani, a dolog a birtokosnál (az
alperesnél) marad; anélkül, hogy egyáltalán valamilyen joga lenne a dologhoz
B) adott esetben (az actio ad exhibendum folytán) marasztalás terhe mellett a birtokos
köteles a nála lévő dolgot felmutatni
C) a birtok fontos szerepet játszik tényállási elemként a tulajdonszerzés szempontjából
az elbirtoklásnál és más esetekben is, pl.: nem csak elbirtoklásnál, hanem a foglalásnál,
az átadásnál, stb.

A possessio megszerzése
A BIRTOK ELEMEI:
- a birtoknak két eleme van:
1. CORPUS - a birtok tényleges hatalomba vétele
annyit jelent, hogy testünkkel (corpusunkkal) úgy hatunk egy dologra, hogy az
uralmunk alá kerüljön
2. ANIMUS - a birtoklási szándék, akarat
azt fejezi ki, hogy akarok birtokolni, akarom, hogy a dolog a tényleges uralmam
alá kerüljön, nálam legyen
az animus feltételez egy beszámítási képességet, de a birtokosnak nem kell
feltétlenül cselekvőképesnek lennie (pl.: egy őrült nem rendelkezik
animussal, de egy 7 év alatti gyermek rendelkezhet animussal bizonyos
dolgok birtoklására nézve

- ezek nélkül nincs birtok, mivel ha a birtoklási szándék nem ölt testet a dolog
tényleges hatalomba vételével, nem keletkezik birtok (és fordítva: ha egy dolog van
valakinél, de ő nem tud róla, nincs birtoklási szándéka (animusa), akkor nincs birtok)

A BIRTOK MEGSZERZŐI:
- ténylegesen mindazok szerezhetnek birtokot (naturalis possessio), akiknek megvan a
megfelelő értelmi képességük ahhoz, hogy az animust megvalósítsák (még a rabszolga is)
- ezzel szemben a civilis possessio alanya már csak olyan valaki lehet, aki jogok
szerzésére képes, akit birtokjog is megillet (rabszolga esetében a tulajdonos birtokol)

II. A BIRTOKSZERZÉS (A POSSESSIO MEGSZERZÉSÉNEK) MÓDJAI:

- egy testi dolog feletti tényleges uralom megvalósításának, a birtokszerzésnek 2 féle
módja van, történhet:

1. ÖNHATALMÚLAG

- másoktól függetlenül; ez lehet

- megengedett (eldobott dolog felvétele a földről, a mezőn a nyúl elfogása) és
- tilos, jogellenes (lopás)

2. MÁSOK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL
- ez az átadás (traditio)
- eredeti (szoros) értelemben testi dolog tényleges, kézről kézre való átadása/átvétele
- a felek előzetes megállapodása a dolog átadásában és átvételében
(akaratmegegyezés), és és ezen megállapodás tényleges megvalósítása átadás és
átvétel útján
- pl.: nem traditio, ha vkinek a zsebébe csúsztatunk valamit a tudta nélkül, vagy vkitől
elveszünk vmit a tudta nélkül (ez önhatalmú birtokszerzés)
- a fizikai átadás nem mindig lehetséges (pl.: ingatlan), vagy szükségtelen à
kialakultak a traditio különleges, könnyített fajtái is
A BIRTOKSZERZÉS FAJTÁI:

a) LONGA MANU TRADITIO:

- pl.: az ingatlan átvételénél alkalmazzák, de minden olyan esetben, amikor nem

lehetséges a dolog kézről kézre történő átadása
- az átvételénél a helyszínre menni, ott ki kell nyilvánítani a birtoklási szándékot:
- a dolog jelenlétében megtekintéssel és akarattal ill. közvetlen rámutatással történő
átadás
- „hosszú kézzel való átadás” – longa manu traditio, mivel lehetetlen a dolgot kézbe
venni
- Paulus: „mivel a dolog jelen van; (…) nem szükséges testtel és érintéssel megszerezni
a birtokot, hanem lehet szemmel (megtekintéssel) és akarattal is”

b) QUASI TRADITIO:

- itt sincs közvetlen kézről kézre történő átadás

- pl.: a tulajdonos megengedte valakinek, hogy a telkén követ bányásszon
- az illető a kibányászással megszerezte a kiemelt kövek birtokát
- a megszerzés nem önhatalmú, mert a tulajdonos itt is ”átadta” a kibányászott köveket
az engedélyezés által

c) TRADITIO SYMBOLICA:

- jelképes átadás
- pl.: megengedték, hogy a raktárban lévő áru birtokát meg lehessen szerezni a raktár
kulcsának mint jelnek az átadásával
- klasszikus kor: traditio clavium nem a raktárhelyiség, hanem csak a benne tárolt
ingóságok átadására szolgált
- posztklasszikus kor: az ingatlanoknál nem kellett bejárni / megszemlélni az ingatlant,
elegendő volt az elidegenítését tartalmazó okmány átadása (traditio per chartam)

d) BREVI MANU TRADITIO:

- az átadásra vonatkozó puszta megegyezés pótolta az átadást olyan esetekben, mikor a

birtokszerző már eredetileg is naturalis possessor volt
- jelentése: „rövid kézzel történő átadás”
- pl.: valaki az általa bérelt dolgot megvette; ilyenkor elvileg a bérlőnek előbb vissza
kellett volna adni a dolgot (1. traditio), majd az eladó adja a dolgot a vevő részére (2.
traditio) vissza
- ehelyett a felek puszta megállapodással(solo consensu) megtörténtnek tekintik a 2
traditiót
- az eddigi naturalis possessor a civilis possessorral történő megállapodás alapján -
tényleges átadás nélkül - civilis possessorrá vált

e) CONSTITUTUM POSESSORIUM:

- a brevi manu traditio fordítottja

- a civilis possessorból lesz naturalis possessor tényleges átadás nélkül
- pl.: valaki eladja a telkét, fenntartván magának a haszonélvezeti jogot

f) további speciális birtokszerzési tényállás: ADDICTIO, MISSIO IN POSSESSIONEM, melyre a

praetor iussuma illetve decretuma alapján került sor

A possessio megszűnése

I. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A CORPUS ÉS AZ ANIMUS EGYÜTTES MEGSZŰNTÉVEL:

a) ELHAGYÁS (DERELICTIO)

- ha vki nem akar tovább birtokolni, és ezt a szándékát corpore, külsőleg is kifejezésre
juttatja, akkor ezzel megszűnik a birtok
- az elhagyó személy eldobja magától a dolgot és nem törődik annak további sorsával
- azonban a corpus és az animus ideiglenes megszűnése (pl. a birtokos nem gondol
állandóan a dologra) még nem szünteti meg a birtoklást
- birtok-derelictioval: a tulajdonos távolabbi célja, hogy a dolgot később visszaszerezze

b) ÁTADÁS (TRADITIO)

- a tulajdonos szintén lemond a birtokáról és testileg is megszünteti kapcsolatát a

dologgal
- de mindezt azért teszi, hogy egy másik személy - az ő birtokmegszűnése folytán -
birtokot szerezhessen
- a derelictio tehát meghatározott céllal, rendeltetéssel történik
- ennek ellenére, ha valaki átad egy dolgot, ezzel az ő birtoka megszűnik, még akkor is,
ha az átvevő nem szerez az átvétellel birtokot, pl. mert őrült

II. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A CORPUS MEGSZŰNTE FOLYTÁN:

- a birtok akkor is megszűnik, ha csak a corpus vész el, de az animus változatlanul

fennáll
- pl.: egy dolgot elvesztünk: hiába akarjuk tovább birtokolni, a corpus megszűnt, így
nincs birtok sem; kényszerből dolgozom megbilincselve a saját telkemen: a birtok
megszűnik
- a hibásan szerző birtokos civilis possessorrá válik, de az előző birtokos ezáltal
megszakított civilis possessioja mégis megmarad, amennyiben sikerrel kérhet
birtokvédelmet a vele szemben hibásan birtoklóval szemben (ő is civilis possessor marad)

III. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE AZ ANIMUS MEGSZŰNTE FOLYTÁN:

- problematikus helyzet: a birtok elsődlegesen ténybeli mivolta fogalmilag kizárja,

hogy a tényleges helyzet ellenére puszta akarattal meg lehessen szüntetni a birtokot
- Iustinuanus kora: ha a birtokos nem akar többé birtokolni és ezt a szándékát corpore
ki is nyilvánítja, megszűnik a birtok, még akkor is, ha a corpore ráhatás lehetősége
megvan
- de: a megtébolyodás esete nem vonja maga után a birtok megszűnését; az őrült
(furiosus) ugyan nem tud birtokot szerezni, de ha a birtok megszerzése után következik
be az animus megszűnte, akkor az nem jelenti a birtok megszűntét

IV. A BIRTOK MEGSZŰNTE AZ ALANYRA TEKINTETTEL

- megszűnik a birtok a
a) birtokos halálával (mors) à mind a naturalis, mind a civilis possessio megszűnik
b) capitis deminutio esetében
- mind a naturalis, mind a civilis possessio megszűnik
- a birtoklásban nincs utódlás

V. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A TÁRGYRA TEKINTETTEL

a) ha a birtokolt dolog elenyészik, akkor vele együtt a birtok is megszűnik
b) ha a dolog megváltozása folytán szűnik meg a birtok
c) a birtoklás tárgya forgalmon kívülivé válik (csak a civilis possessio szűnik meg)

405. A birtokvédelem

I. A BIRTOKVÉDELEM FOGALMA
- az a legfőbb joghatás, amely magához a birtok tényéhez kapcsolódik; a birtokos
(civilis possessor) védelmet kap pusztán azért, mert birtokol
- birtokról tulajdonképpeni értelemben akkor beszélhetünk, ha megjelent az állam által
elismert és szabályozott birtokvédelem
- háborítatlanságot, zavarmentességet biztosít, lehetőséget ad az elveszett birtok
visszaszerzésére
- nem szükséges, hogy a birtokos valamilyen jogosultsággal rendelkezzék, mert nem a
jog kap itt védelmet, hanem az a tény, hogy a dolog nála, birtokában van (rabló, tolvaj is
kaphat védelmet) à elsősorban tényvédelem és nem jogvédelem
- csak a civilis possessorok birtokát védi (akiknél pl. a tulajdonnak legalább a látszata
fennforgott) à látszat védelme

II. A POSSESSIÓRIUS ÉS PETITÓRIUS VÉDELEM

- a tényvédelem (látszatvédelem) és a jogvédelem közötti eltérésből származik

a) POSSZESSZÓRIUS VÉDELEM: (tényvédelem)

- valakit megvédenek a birtokában anélkül, hogy keresnék, van-e joga birtokolni, tehát
anélkül, hogy bizonyítania kellene: tulajdonjoga vagy egyéb joga van-e a dologhoz
- interdictummal szemben jogokra nem, csak tényekre lehet hivatkozni
- előzetes eljárás, ahol tisztázódott a birtoklási pozíció
- adott esetben csak ideiglenesen dönti el egy dolog sorsát

b) PETITÓRIUS VÉDELEM: (jogvédelem)

- in rem actio-val érvényesíthető jogvédelem, tehát nem a birtokvédelem egyik fajtája
- ha valaki a tulajdonjoga vagy egyéb dologi joga alapján perel, akkor csak e jog
fennállásának bizonyítása után lehet pernyertes és juthat hozzá a perelt dologhoz
- egy petitórius perben a jogkérdés körül folyik a vita
- mindig végleges rendezésre kerül sor

III. A BIRTOKVÉDELEM INDOKAI

a) a birtokper arra szolgál, hogy az eljövendő tulajdoni per szempontjából tisztázza, a
felek közül kit illet meg a kedvező alperesi helyzet (IUSTINIANUS szerint)

b) a birtokvédelem tulajdonvédelmet is jelent; többnyire a dolog annak a birtokában

szokott lenni, akinek joga van a birtokláshoz; kivételesen fordul elő, hogy a dolog
olyanhoz kerül, akinek a birtokláshoz semmi joga sincsen (JHERING szerint)

c) közbiztonság fenntartása is indokolja a birtokvédelem megadását, mely az

interdictumok útján valósult meg (azokkal a jogeszközökkel, amelyek a közigazgatásban,
a magistratusok igazgatási gyakorlatában jelentek meg) (SAVIGNY szerint)

a birtok hatékony jogi védelmét a peren kívüli jogsegélyek, az interdictumok biztosították

I. A BIRTOK MEGSZERZÉSÉRE SZOLGÁLÓ INTERDICTUMOK

- olyan esetre szólnak, amikor valaki még nem birtokolt és a praetor ilyen interdictum
segítségével jutattja birtokosi helyzetbe
- pl.: a haszonbérbeadó részére biztosított interdictum Salvianum, mellyel birtokba
vehette bérlőjének zálogul lekötött dolgait

II. A BIRTOK MEGTARTÁSÁT CÉLZÓ INTERDICTUMOK

- a meglévő birtok védelmét, megtartását szolgálják

a) interdictum uti possidetis

- az ingatlanok birtokvédelmét szolgálja
- akkor, ha valaki másvalakit egy ingatlan birtokában háborít, anélkül, hogy kivetné a
birtokból (tehát csak zavarja a birtoklást)
- eredetileg interdictum simplex volt (csak az egyik félhez intézett tilalommal
igyekezett a háborítást megszüntetni), a ránk maradt klasszikus kori szöveg azonban már
interdictum duplexet tartalmaz (a praetor mindkét félhez intézett parancsa)
- ez az interdictum annak biztosítja a birtokot, aki a kibocsátáskor a másikkal szemben
hibátlanul (nec vi, nec clam, nec precario) birtokol
- ha az interdictum kiadásakor a birtok a hibás birtokosnál van, az interdictum
visszaszerző hatályú lesz, mert a hibás birtokos köteles ilyenkor a birtokot kiadni a
hibátlan félnek

b) interdictum utrubi
- a birtok megtartását célzó másik interdictum
- az ingók birtokvédelmét szolgálja
- itt nem az győz, aki az interdictum kiadásakor birtokol, hanem az, aki a praetori
parancs kibocsátásától visszafelé számított 1 éven belül hosszabb ideig birtokolt
hibátlanul
- nem csak az érintett fél birtoklása számít bele, hanem elődeinek hibátlan birtoklása is
- ez visszaszerző hatályúvá is teszi az interdictumot

III. A BIRTOK VISSZASZERZÉSÉRE SZOLGÁLÓ INTERDICTUMOK:

- az elveszett birtok visszaszerzését célozza

a) interdictum unde vi
- csak ingatlanok birtokának visszaszerzésére szolgált olyan esetben, mikor az ingatlan
birtokából erőszakkal vetettek ki valakit
- csak 1 éven belül lehetett igénybe venni (kivéve a fegyveres erőszakkal történt
kivetés esetét, ekkor korlátlan volt a lehetőség – interdictum de vi armata)
- nemcsak a pater familias cselekménye alapján volt kérhető, hanem akkor is, ha annak
családtagja vagy rabszolgája volt a kivető
- a hibátlan birtokos erőszakkal (vis cotidiana) is visszaszerezhette a vele szemben
hibás birtokostól (a kivetőtől) az ingatlan birtokát, de fegyveres erőszakot (vis armata)
nem alkalmazhatott, mert a birtokot így még a hibás birtokostól sem lehetett
visszaszerezni

b) interdictum de precario
- a szívességi használó által felhívásra vissza nem adott ingatlan visszaszerzésére
szolgált
- nem lehet felvetni a hibás birtok kifogását
- akkor is kérhető volt, ha a precarista már nem birtokolta a dolgot

IV. VÁLTOZÁSOK:

1. POSZTKLASSZIKUS KOR
- a birodalom közbiztonsági helyzete megromlott, sok erőszakos cselekmény, rablás
- eltűnt az interdictum unde vi, hogy helyett adjon az actio momenti (pillanatnyi
birtok) birtokkeresetnek
- a császárok nem elégedtek meg a puszta birtokba való visszahelyezéssel (restitutio),
az elkövetőket büntették is

2. IUSTINIANUSI KOR
- megszűnt az actiok és interdictumok közötti különbség
- az interdictumok bekerültek a rendes peres eljárások közé
- ismerte még az interdictum utrubi és az uti possidetis alkalmazási feltételeit: a
birtokpernél az a nyertes, aki az eljárás megindításakor hibátlanul birtokol

3. AZ INTERDICTUM UNDE VI VÁLTOZÁSAI:

- az eddigi név most már felváltva szerepel a törvénykönyvekben az interdictum de vi
megjelöléssel
- a császár eltörölte a hibás birtok kifogását (még az esetleges jogos birtokát
visszafoglaló sem hivatkozhatott az ellenfele birtokának hibás voltára)

406. A tulajdonszerzési módok általában. Modus

acquirendi és causa acquirendi összefüggése. A traditio

A tulajdonszerzési módok általában.

I. A TULAJDONSZERZÉSI MÓD FOGALMA

- a tulajdonszerzési módok (modi acquirendi dominii) olyan, a törvény által
taxatíve meghatározott jogi tények, tényállások, amelyekhez a jogrend a
tulajdonszerzés joghatását fűzi

II. TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK A RÓMAI JOGBAN

a) IUS CIVILE SZERINTI TULAJONSZERZÉSI MÓDOK:

1. mancipatio
2. in iure cessio
3. elbirtoklás (usucapio)

b) IUS GENTIUM SZERINTI SZERZÉSMÓDOK:

1. átadás (traditio)
2. foglalás (occupatio)
3. kincstalálás (thesauri inventio)
4. dologegyesülés
5. gyümölcsszerzés (fructuum perceptio)
6. feldolgozás (specificatio)
III. SINGULARI SUCCESSIO – UNIVERSALIS SUCCESSIO

a) SINGULARIS SUCCESSIO (különös jogutódlás): egyes dolgokat szerzünk meg

b) UNIVERSALIS SUCCESSIO (egyetemes jogutódlás): több dologhoz, egy egész
vagyontömeghez egyszerre, a maga összességében (per universitatem) jutunk hozzá

IV. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK TOVÁBBI CSOPORTOSÍTÁSAI

a) acquisitio originaria - acquisitio derivativa:

- mai felosztás
- EREDETI SZERZÉSMÓD (acquisitio originaria): más jogától függetlenül keletkezik új
tulajdonjog (pl. elbirtoklás vagy foglalás esetén)
- SZÁRMAZÉKOS SZERZÉSMÓD (acquisitio derivativa): a tulajdonjog mástól származik, a
tulajdont szerzőhöz jogutódlás címén kerül (pl. átadás, mancipatio)
nemo plus iuris szabály: (modern jogok is átvettek):
„senki sem ruházhat át több jogot másra, mint amennyi saját magának van” –
(„nemo plus iuris ad alium transferre potest, quam ipse haberet”)

b) csoportosítás aszerint, hogy a tulajdonszerzési módok jogügyletekkel vagy egyéb

tényekkel valósulnak meg:
- KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET: mancipatio, in iure cessio, traditio
- EGYOLDALÚ JOGÜGYLET: occupatio

c) a csoportosítás szempontja: a tulajdonszerzési módok eszközléséhez kell-e a jogcím,

jogalap (causa, titulus) vagy sem
- CAUSA: az a jogi cél, amelynek érdekében a jogalanyok valamilyen jogi tényt
véghezvisznek
1. A CAUSA-NAK FENN KELL FOROGNIA:

à elbirtoklás (usucapio), átadás (traditio)

2. A TÉNYÁLLÁS ELEVE TARTALMAZZA A CAUSA-T:

à a ius gentium szerinti szerzésmódok (kivéve a traditio)

3. KAUZÁTLAN, ABSZTRAKT JOGÜGYLETEK:

à mancipatio, az in iure cessio

ezek még a felek szándéka ellenére is átviszik a tulajdont

Modus acquirendi és causa acquirendi összefüggése. (A tulajdoni

szerzésmód és szerzéscím összefüggése)

I. A TULAJDONSZERZÉSI MÓD FOGALMA

- a tulajdonszerzési módok (modi acquirendi dominii) olyan, a törvény által
taxatíve meghatározott jogi tények, tényállások, amelyekhez a jogrend a
tulajdonszerzés joghatását fűzi

II. TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK A RÓMAI JOGBAN

a) IUS CIVILE SZERINTI TULAJONSZERZÉSI MÓDOK:

1. mancipatio
2. in iure cessio
3. elbirtoklás (usucapio)

b) IUS GENTIUM SZERINTI SZERZÉSMÓDOK:

1. átadás (traditio)
2. foglalás (occupatio)
3. kincstalálás (thesauri inventio)
4. dologegyesülés
5. gyümölcsszerzés (fructuum perceptio)
6. feldolgozás (specificatio)

III. SINGULARI SUCCESSIO – UNIVERSALIS SUCCESSIO

a) SINGULARIS SUCCESSIO (különös jogutódlás): egyes dolgokat szerzünk meg

b) UNIVERSALIS SUCCESSIO (egyetemes jogutódlás): több dologhoz, egy egész
vagyontömeghez egyszerre, a maga összességében (per universitatem) jutunk hozzá

IV. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK TOVÁBBI CSOPORTOSÍTÁSAI

a) acquisitio originaria - acquisitio derivativa:

- mai felosztás
- EREDETI SZERZÉSMÓD (acquisitio originaria): más jogától függetlenül keletkezik új
tulajdonjog (pl. elbirtoklás vagy foglalás esetén)
- SZÁRMAZÉKOS SZERZÉSMÓD (acquisitio derivativa): a tulajdonjog mástól származik, a
tulajdont szerzőhöz jogutódlás címén kerül (pl. átadás, mancipatio)
nemo plus iuris szabály: (modern jogok is átvettek):
„senki sem ruházhat át több jogot másra, mint amennyi saját magának van” –
(„nemo plus iuris ad alium tranferre potest, quam ipse haberet”)

b) csoportosítás aszerint, hogy a tulajdonszerzési módok jogügyletekkel vagy egyéb

tényekkel valósulnak meg: (a pandektisták csoportosítása)
- KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET: mancipatio, in iure cessio, traditio
- EGYOLDALÚ JOGÜGYLET: occupatio

V. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK CSOPORTOSÍTÁSAI A JOGCÍM ALAPJÁN

- a csoportosítás szempontja: a tulajdonszerzési módok eszközléséhez kell-e a JOGCÍM,
JOGALAP(causa, titulus) vagy sem
- CAUSA: az a jogi cél, amelynek érdekében a jogalanyok valamilyen jogi tényt
véghezvisznek
- a tulajdonszerzési módok a szerzési jogcímhez való viszonyuk alapján 3 csoportba
sorolhatóak:

1. A CAUSA-NAK FENN KELL FOROGNIA:

à elbirtoklás (usucapio), átadás (traditio)

2. A TÉNYÁLLÁS ELEVE TARTALMAZZA A CAUSA-T:

 à a ius gentium szerinti szerzésmódok (kivéve a traditio)

3. KAUZÁTLAN, ABSZTRAKT JOGÜGYLETEK:

à mancipatio, az in iure cessio

ezek még a felek szándéka ellenére is átviszik a tulajdont

VI. A SZERZÉSMÓD ÉS A SZERZÉSCÍM KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS:

- egyes szerzésmódoknál szükséges a causa, másoknál nem
- önmagában a causa nem transzferálja a tulajdont, a causális formáknál sem
- sem az átadás (traditio) jogcím (causa) nélkül, sem a causa traditio nélkül nem
érvényes

A traditio

I. A TULAJDON-TRADITIO JELENTŐSÉGE
- a ius gentium szerinti tulajdonszerzési módok közül a tulajdon-traditio a
leggyakoribb és egyben a legfontosabb
- TULAJDON-TRADITIO: a birtok-traditionak az az esete, mikor nemcsak a birtok (civilis
possessio), hanem egyúttal a tulajdonjog is átszáll a dolog átvevőjére

II. A BIRTOK-, ÉS TULAJDON-TRADITIO KÜLÖNBSÉGE

- birtok-traditio: az eddigi birtokos lemond a birtokáról és testileg is megszünteti
kapcsolatát a dologgal azért, hogy egy másik személy az ő birtokmegszűnése folytán
birtokot szerezzen = meghatározott céllal történik; mások közreműködésével történik

a) a traditio nem minden dolog tulajdonának a megszerzésére alkalmas, csak a res nec
mancipi tulajdonát lehet vele megszerezni (a klasszikus kor végétől már a res mancipi
tulajdonjogát is)

b) a tulajdon- és birtok-traditio tárgya csak res corpoles lehet, hiszen tulajdonjog csak
testi dolgokon állhat fenn

c) nem minden testi res nec mancipi átadása eredményez tulajdont az átvevőnél;
ugyanis szükséges, hogy a traditio valamely megfelelő jogcím (causa/titulus) alapján
történjék; a traditio külső tényállása azonos, eltérés a causában van: a traditio csak akkor
eredményezhet tulajdonátszállást, ha az átadás olyan ügylet alapján történik, amelynek
célja az átvevő tulajdonszerzése (pl. kölcsön, ajándékozás, csere. stb.) maga a szerződés a
római jogban nem eredményez tulajdonátszállást, csak a jogcím; a traditio puszta ténye
sem eredményez tulajdont, mert ha nem megfelelő causa alapján történt az átadás, akkor az
átvevő csak birtokot szerez, tulajdont nem; a kettő együtt kell a tulajdonszerzéshez

d) az átvevő csak akkor szerez tulajdont, ha az átadó maga is tulajdonos volt; ha nem
tulajdonos adja át a dolgot, akkor az átvevő csak birtokot szerez, a tulajdon megszerzésre
pedig elbirtoklásra szorul

e) a tulajdon-traditio feltétele még az, hogy az átvevő rendelkezzék vagyonjogi

képességgel (ius commercii)

f) feltétel még, hogy a dolog legyen forgalomképes (ne álljon elidegenítési tilalom
alatt)

III. VÁLTOZÁSOK:
- posztklasszikus jogban: a traditio már nem csak a res nec mancipi, hanem a res
mancipi tulajdonának megszerzésére is alkalmas volt
- iustinianusi jogban: felújítottak egy (XII táblás törvényből) szabályt, miszerint
adásvétel alapján a traditio csak akkor viszi át a tulajdont, ha a vételárat kifizették vagy
biztosították, ill. hitelezték
- a felek akarata fokozottabb figyelmet kap, aminek következtében a szabályozás a
traditionál is megelégszik a feleknek az átadásra és átvételre irányuló
akaratmegegyezéssel, holott a traditio lényege eredetileg a valóságos átadás/átvétel volt

407. A származékos tulajdonszerzési módok egybevetése,

különös tekintettel a kauzális/absztrakt jellegre
nemo plus iuris szabály:
-„nemo plus iuris ad alium transferre potest, quam ipse haberet” („senki sem ruházhat
át másra több jogot, mint amennyi saját magának van”) (Ulpianus)
-nemo plus iuris szabályból következik: ha elzálogosított telek kerül eladásra, a zálogjog
fennmarad, mert a telek mindenestül száll át.

I. MANCIPATIO

1. FOGALMA
- ius civile szerinti tulajdonszerzési mód
- a római jog egyik legősibb, ius strictum szerinti ünnepélyes ügyelete
- nem is kimondottan a tulajdon átruházására szólt, hanem az ún. mancipiális (szabad
személyek és res mancipi fölött fennállható) hatalom átruházásának aktusát jelentette
- keletkezése: a XII táblás törvényeket megelőző időkben
jelentette:
a) a res mancipi (beleértve a 4 ősi mezei telki szolgalmat is) megszerzését
b) a szabad személyek (általában hatalom alatti családtagok) feletti hatalom
megszerzését
- a civiljog ősi, formális, ünnepélyes jogügylete
- nem tartalmazott feltételt, időhatározást, képviseletet
- bonyolultsága ellenére kedveltebb, mint az in iure cessio, mivel nem kell vele a
praetor elé járulni

2. TERMÉSZETE
- csak jelképesen folytatták le azáltal, hogy rézdarabkát a mérleghez pendítettek, majd
átnyújtották az eladónak
- a vételár tényleges megfizetése e szertartásos eljárás keretein kívül, formátlanul
történt
- ezzel tulajdonátruházó ügyletté, jelképes adásvétellé (imaginaria venditio) vált az
eredeti funkciója, az adásvétel mellett
- a szimbolikus vételár (nummo uno, 1 sestertius) alkalmazásával és a szóbeli
mondóka (nuncupatio) átalakításával már nem csupán adásvételt, hanem egyéb ügyleti
célokat is megvalósított (pl. ajándékozás, zálogszerződés, házasságkötés, végrendelkezés)
- kauzátlan, absztrakt jellegéből következik, hogy a mancipatiós ügyletek a
tulajdont akkor is átviszik, ha a felek akarata másra irányul
- azonban mivel egyben származékos szerzésmód is, az átvevő a tulajdont az
ünnepélyes formák pontos betartása ellenére sem szerzi meg, ha az átruházó nem volt
tulajdonos

3. SORSA A CSÁSZÁRKORBAN
- klasszikus kor: alkalmazták, de jelentősége csökkent (bonitár tulajdon kialakulása
miatt)
- posztklasszikus kor: ritkábban alkalmazták, az utolsó császári rendelet, ami említi
355-ből való és nem tekintették többé szükségesnek a res mancipi átruházásához
- Iustinianus törölte el, és ennek megfelelően a Digesta szerkesztői a mancipatio helyett
a traditio-t építették be

II. IN IURE CESSIO

1. FOGALMA
- ius civile szerinti tulajdonszerzési mód (tulajdonképpen tulajdonátruházással)
- a res mancipi és a res nec mancipi közös elidegenítési formája
- 3 személy folytatja le: az in iure átengedő (tulajdonos), a vindikáló (akinek átengedik
a dolgot) és az odaítélő (praetor)
- a rómaiak ősi ügyeletei közé tartozik, ez is actus legitimus
- az átruházónak itt is tulajdonosnak kellett lennie
- később keletkezett, mint a mancipatio és hamarabb is ment ki a gyakorlatból
(nehézkes)
- fiktív tulajdoni perindítás (színleges rei vindicatio): a szerző fél pert indít a
tulajdonos ellen azt állítván, hogy a megszerezni kívánt dolog az övé; az in iure
eljárásban a praetor megkérdezi a jelen lévő tulajdonost, hogy ellentmond-e ennek; a
tulajdonos mintha elismerné a felperes tulajdonát, megtagadja a kontravindikációt, vagy
egyszerűen csak hallgat, nem válaszol; ekkor a praetor -a peres eljárás szabályainak
megfelelően- nem teszi át az ügyet a bíróhoz, hanem maga fejezi be az eljárást azzal,
hogy a felek nyilatkozatai alapján odaítéli a kérdéses dolgot a felperesnek (addictio), és
ezzel megtörténik a tulajdonátruházás

2. ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEI

- bármilyen dolog tulajdonának megszerzésére alkalmas volt

- egész vagyontömeg (pl.: örökség) megszerzésére is
- de egyéb jogok (szolgalomalapítás, örökbefogadás) megszerzését is lehetővé tette
- alkalmazási köre szélesebb volt mint a mancipatio-nak, mivel tárgya nem csak res
mancipi lehetett
- absztrakt jogügylet, amely független a felek valóságos ügyleti céljától, a causától,
épp ezért nem csak tulajdonszerzésre alkalmas, hanem egyéb jogi célok
megvalósítására is

Tulajdontraditio 6 feltétele:

a) a traditio nem minden dolog tulajdonának a megszerzésére alkalmas, csak a res nec
mancipi tulajdonát lehet vele megszerezni (a klasszikus kor végétől már a res mancipi
tulajdonjogát is)

b) a tulajdon- és birtok-traditio tárgya csak res corpoles lehet, hiszen tulajdonjog csak
testi dolgokon állhat fenn

c) nem minden testi res nec mancipi átadása eredményez tulajdont az átvevőnél;
ugyanis szükséges, hogy a traditio valamely megfelelő jogcím (causa/titulus) alapján
 történjék; a traditio külső tényállása azonos, eltérés a causában van: a traditio csak akkor
eredményezhet tulajdonátszállást, ha az átadás olyan ügylet alapján történik, amelynek
célja az átvevő tulajdonszerzése (pl. kölcsön, ajándékozás, csere. stb.) maga a szerződés a
római jogban nem eredményez tulajdonátszállást, csak a jogcím; a traditio puszta ténye
sem eredményez tulajdont, mert ha nem megfelelő causa alapján történt az átadás, akkor az
átvevő csak birtokot szerez, tulajdont nem; a kettő együtt kell a tulajdonszerzéshez

d) az átvevő csak akkor szerez tulajdont, ha az átadó maga is tulajdonos volt; ha nem
tulajdonos adja át a dolgot, akkor az átvevő csak birtokot szerez, a tulajdon megszerzésre
pedig elbirtoklásra szorul

e) a tulajdon-traditio feltétele még az, hogy az átvevő rendelkezzék vagyonjogi

képességgel (ius commercii)

f) feltétel még, hogy a dolog legyen forgalomképes (ne álljon elidegenítési tilalom
alatt)

iusta causa traditionis jelentése: Ha adásvétel alapján adják át a dolgot, amely már
megfelelő tulajdonszerzési jogcím (iusta causa traditionis), az átvevő annak alapján
tulajdont szerezhet a traditioval. A traditio tehát csak akkor eredményezhet
tulajdonátszállást, ha az átadás olyan ügylet alapján történik, amelynek célja az, hogy az
átvevő tulajdont szerezzen. Az adásvételen kívül ilyen causák pl.: ajándékozás, csere,
hozomány, stb.

408. A specificatio és a dologegyesülés

I. A FELDOLGOZÁS (SPECIFICATIO)
- ius gentium szerinti tulajdonszerzési mód
- FELDOLGOZÁS (specificatio): más tulajdonában álló ingó dolog emberi munkával
történő olyan átalakítása, melynek révén új dolog (nova species) jön létre

KLASSZIKUS JOGTUDÓSOK ELLENTÉTES NÉZETEI:

a) szabiniánusok: (naturalis ratio): mivel az anyag nélkül az új dolog nem jöhetett

volna létre, nincs tulajdonváltozás, az új dolog az anyag tulajdonosáé marad
b) prokuliánusok: az új dolog a feldolgozásig nem létezett, és mivel a specificatio
hozta létre, keletkezésekor még res nullius, amely alkotóját illeti, aki okkupálja a dolgot
- megegyeztek, hogy az új dolog előállításával a régi dolog elenyészett és többé már
nem vindikálható

A IUSTINIANUSI JOG KÖZBENSŐ (MEDIA SENTENTIA) ÁLLÁSPONTJA:

- ha az új dolog visszaállítható eredeti állapotába (pl. fémszobor nyers érctömbbé),
akkor az anyag tulajdonosáé marad a feldolgozás után is (szabiniánus álláspont)
- ha az új dolgot nem lehet eredeti állapotába visszállítani (pl. borból már nem lehet
szőlő), akkor az új dolog a feldolgozóé lesz (prokuliánus álláspont)
- ha részben saját, részben idegen anyagból történt az előállítás, az új dolog a
feldolgozóé, mert nem csak a munkáját adta hozzá, hanem az anyag egy részét is ő
nyújtotta

KÁRTÉRÍTÉS FELDOLGOZÁSNÁL:
- birtokon belül, alperesként mind az anyag tulajdonosa, mind a feldolgozó (ha
jóhiszemű volt) védelmet kaphatott az
- exceptio doli-val érvényesíthető visszatartási jog (retentio) gyakorlása útján
- egyedül lopott anyag esetén nevezik meg a források a condictio furtiva-t, amellyel az
anyagot illetve a kárt perelni lehet (21. TK Kiadás: +actio furti)

II. A DOLOGEGYESÜLÉS
- ius gentium szerinti tulajdonszerzési mód
- DOLOGEGYESÜLÉS: különböző személyek tulajdonában álló dolgok emberi
tevékenység következtében vagy egyéb tények folytán olyan szoros fizikai
kapcsolatba kerülnek egymással, hogy ezáltal egyetlen, egységes dologgá válnak
- a rómaiak a ~ elvont fogalmát nem ismerték, de ismeretes volt azonban előttük az ún.
- járulékos dologegyesülés (accessio) fogalma, továbbá szabályozták az egyenrangú
dolgok egyesülésének különböző eseteit (confusio, conflatio, commixtio)
- gyenge egyesülés: az egyesült dolgokat szét lehet választani, ezért a tulajdonváltozás
ideiglenes jellegű; a lappangó tulajdon feléledhet
erős egyesülésnél: ahol ez gyakorlatilag kizárható, mivel a dolgokat nem lehet
szétválasztani

a) JÁRULÉKOS DOLOGEGYESÜLÉS (ACCESSIO)

- az egyesült dolgok közül a fődolog (res principalis – jellegénél fogva erősebb, illetve
a szokás annak tart) a maga túlsúlyánál fogva magába olvasztja a másikat, amely ahhoz
mint járulék (accessio) csatlakozik

- legfontosabb szabálya az accessio cedat principali: „a járulék járuljon a fődologhoz”

- Ulpianus, a járulékos dolog osztja a fődolog sorsát (tulajdonjogilag: a fődolog
tulajdonosáé lesz)
- nem mindig végleges jellegű:
- ha az egyesülés az egyesült dolgok sérelme nélkül megszüntethető, akkor az eredeti
tulajdonos joga csak nyugszik, mert az actio ad exhibendum nevű keresettel kérheti a
dolgok szétválasztását, mellyel helyreállítható a tulajdoni helyzet
b) AZ ÉPÍTÉS (INAEDIFICATIO)
1. amikor valaki saját telkén részben vagy egészben idegen anyaggal építkezik
(beépítés)
2. amikor valaki idegen telekre saját anyaggal építkezik (ráépítés)

- a szabályozás általános elve: minden, ami beépítésre kerül, osztja a telek sorsát
(omne, quod inaedificatur, solo cedit)
- a telektulajdonos (a fődolog tulajdonosa) tehát megszerzi az idegen anyag, az épület
tulajdonát
- az ebből keletkező méltánytalanságot pénzbeli megtérítés útján orvosolták

- ARCHAIKUS JOG: a beépített építőanyagot nem lehetett kiperelni

- KLASSZIKUS JOG: fenntartotta az előző elvet, de ugyanakkor vonatkozott az erős
egyesítésekre is (pl. vakolatban a mész)
- beépítésnél az építőanyag tulajdonosának 2x-re (duplum) menő keresete volt az építő
ellen függetlenül attól, hogy az jó- vagy rosszhiszemű volt
- ráépítésnél az építkező a ráépített anyag tulajdonjogát elvesztette, ha azonban
jóhiszemű volt, igényt tarthatott költségeinek megtérítésére (vagy meg kellett várnia,
hogy az anyag (az épület lebontása folytán) szabaddá váljék, amikor a tulajdonjoga
feléledt
- IUSTINIANUSI JOG: a rosszhiszemű beépítővel szemben érvényesíthetővé vált az anyag
tulajdonosa részéről az elválasztásra irányuló actio ad exhibendum (a kibontást
jelentette); rosszhiszemű ráépítő immár minden igényét elvesztette az anyag iránt

c) A FOLYÓKKAL KAPCSOLATOS ACCESSIÓK

- maga a folyó res publica volt
- a folyópart (ripa) azonban bizonyos törvényi korlátokkal magántulajdonban is
állhatott
- a folyó nem állandó jellegű (kiszárad, folyásirány megváltozik), mely hatással van a
tulajdoni viszonyokra is
- iszaplerakódás (alluvio)
- sodorvány (avulsio, a folyó leszakít egy db-ot,máshova visz, gyökerezésig régi
tulajdon)

d) EGYÉB ACCESSIOK
- ingatlanokkal kapcsolatban beültetés (inplantatio) és a mag földbe való elvetése
(satio)
- írás (scriptura): osztja az anyag sorsát, de a fődolog a hordozó anyag marad
- kép, festmény (pictura): a festmény a fődolog, a hordozó anyag osztja a festmény
sorsát

e) KÁRTÉRÍTÉS ACCESSIONÁL
- ha az accessio nem végleges jellegű (gyenge), az eredeti tulajdoni helyzet az actio ad
exhibendum, mjad a tulajdoni per (rei vindicatio) útján visszaállítható
- ha az accessio végleges (erős), a fődolog tulajdonosa kártérítésre lehet kötelezve,
illetve az accessio volt tulajdonosa nem köteles kiadni a kártérítésig a dolgot

f) EGYENRANGÚ DOLGOK EGYESÜLÉSE

- ritka helyzet, hogy 2 egyenrangú dolog egyesül, amikor egyik sem járuléka a
másiknak
- mivel ez többnyire szándékos tevékenység, emberi munka eredménye
- ez pedig már általában specificatio-nak minősül
- az egyesülés bekövetkezhet (általában 3. dolog jön létre

a) egynemű/különnemű folyadékok összekeveredésével (confusio): bor és méz

à mézbor (mulsum)
b) egynemű/különnemű fémek összeolvasztása folytán (conflatio): arany, ezüst
à borostyánérc (electrum)

g) COMMIXTIO
- különböző személyek tulajdonában álló dolgok összekeveredése
- pl.: egyedileg nem azonosítható dolgok keverednek össze (gabonaszemek, 2 nyáj)
- a tulajdoni helyzet nem változik, de a szétválasztás gyakorlatilag lehetetlen, így
- vindicatio pro parte kereset: követelés a megillető hányad kiadására
- pénz összekeveredése (commixtio nummorum): ha lehetetlen a szétválasztás, a
keverő tulajdont szerez, és az eredeti tulajdonos csak kötelmi keresettel élhet

409. Occupatio, thesauri inventio.

Foglalás (occupatio)

A FOGLALÁS (OCCUPATIO): az uratlan dolgok birtokbavétele tulajdonszerzési szándékkal

1. VADON ÉLŐ ÁLLATOK ELFOGÁSA

- természettől fogva uratlan dolgok:
 - vadak
- madarak
- halak
- aki ezeket elfogja, tulajdont szerez rajtuk; függetlenül attól, hogy az elfogás saját
vagy idegen területen történt
- ha a vadállat elszabadul, újból uratlanná válik, megszűnik a tulajdonjog, újból
okkupálhatóvá válik
- a sebesült vad azé, aki elfogja, tehát nem szükségképp a megsebesítőé
- a szelídített vad, ha hazajáró szokását elveszti, okkupálható, de a háziállat tulajdona
nem szűnik meg az elkóborlás által

2. A TENGERPART ELFOGLALÁSA
- tengerparton talált drágakövek, borostyánkő, stb. és a tengerben keletkezett sziget is a
vadállatokkal esik hasonló elbírálás alá
- amíg a tengerpart (litus) egy részét valaki bekerítés útján birtokolja, addig őt illeti
meg
- ha az ár elfoglalja a birtokolt partrészt, megszűnik a tulajdon, a terület újból
okkupálható
- Iustinianusi jog: tengerpart res communis omnium: birtoklója akkor sem szerzi meg
a birtokolt partrész tulajdonát, ha azon építményt emel; a part res nullius, nem lehet rajta
magántulajdont szerezni

3. ELHAGYOTT DOLGOK ELFOGLALÁSA

- az elhagyott dolog (res derelicta) uratlan és okkupálható dolog
- csak olyan elhagyott dolgok vonatkozásában ismerték el a foglalást, amelyeknél a
tulajdonos a dolognak nemcsak a birtokáról, hanem tulajdonáról is lemondott
- pl.: a rakomány kidobása a hajó megmenekülése miatt csak birtok-derelictio, mivel a
tulajdonosok nem mondtak le a kidobott dolgok tulajdonáról, így az ilyen dolgok
haszonszerzési szándékkal való birtokba vétele = lopás
- nem elhagyott dolog az elveszett dolog
- pl.: valakinek a szekérről leesett tudtán kívül valami, az nem elhagyott, nem
okkupálható
- elhagyni csak szándékosan, akarattal lehet
- szabiniánusok: amint valaki elhagyta dolgát, az uratlanná vált
prokuliánsuok: az elhagyás miatt a dolog nem válik uratlanná, csak okkupálhatóvá, a
tulajdon csak azáltal szűnik meg, ha a dolgot valaki elfoglalja

4. PÉNZSZÓRÁS A NÉP KÖZÉ

- pénzszórás (iactus missilium) által nem az elhagyott dolog okkupálása forog fenn,
hanem tulajdon-traditio nem meghatározott személynek történő átadással

5. AZ ELLENSÉG DOLGÁNAK ELFOGLALÁSA

- foglalás az is, ha a római katona megszerzi ellensége dolgát

- ha az így szerzett dolog nem hadizsákmány, tehát nem a római államé, a római polgár
a birtokbavétellel tulajdont szerez az ellenség dolgán

A kincstalálás (thesauri inventio)

A kincstalálás szabályai
-A kincs: egy bizonyos régen elrejtett, értékes dolog, amelyre már nem emlékeznek, s így
nincs tulajdonosa. (Paulus)- A definíció kiegészítendő még azzal, hogy kincsnek a római
jogban csak az ingatlan dolgokban, kiváltképp földben elrejtett érték minősült (kincs volt a
falban elrejtett értékes dolog is, viszont az ingó dologban, pl. régi bútorban talált kincs sorsát
csak a középkori jog szabályozta)
-Elvileg általában a kincsnek is van tuljadonosa, ám kiléte nem állapítható meg (ha mégis->
nem beszélhetünk kincsről). -> A rómaiak a theasurust uratlan dolognak tekintették, de a
kincs tulajdonának megszerzésére más szabályok vonatkoztak, mint az egyéb uratlan dolgok
tulajdonbavételére.
a, A legrégebbi felfogás szerint a kincs- mint a telek alkatrésze- a fődolog sorsát osztja, így
azt a telek tulajdonosa szerzi meg.
b, Ezt a rendezést Hadrianus teljesen hatályon kívül helyezte, s a kincsen való
tulajdonszerzést úgy határozta meg, hogy a saját földben, ill. szent helyen (res sacra) vagy
temetkezési helyen (res religiosa) véletlenül talált kincs tulajdonjoga teljes egészében, az
idegen (magán- vagy állami) telken véletlenül talált kincsé pedig felerészben a megtalálót
illeti. Az utóbbi esetben a kincs másik fele azé lett, akinek a telkén találták a kincset.

Különbségek a kincstalálás és a foglalás között

a, a kincsnél a tulajdonszerzéshez nem szükséges a birtokbavétel, elegendő a meglelés,

megtalálás (inventio)

b, a kincs nem mindig és nem szükségképpen lesz a találóé, esetleg megoszlik a találó és a
meglelés helyének tulajdonosa között

c, kincs csak értékes dolog lehet

d, az okkupálásra általában képtelen infans is találhat kincset, és így tulajdont szerezhet

410. A fructus fogalma, fajai, megszerzése

I. A GYÜMÖLCS FOGALMA
- GYÜMÖLCS (fructus):
azok a(z)
a) szaporulatok, amelyek egy termő dologból (anyadolog) időszakonként
természetes úton jönnek létre az anyadolog sérelme nélkül (pl.: állatok kölyke, szőre)
illetve
b) időszaki hozamok, amelyek az anyadolog fogyásával, sérelmével jönnek létre
(pl.: kitermelt fa, érc, kő)
c) és olyan jövedelmek, amelyet nem a természet révén kapunk, hanem amelyet a
jogszabály minősít annak (pl.: emberi és állati munkaerő hasznosítása, vadászat,
halászat, házbér, vagy a kamat)

- ezek a hozamok már nem szó szerint az anyadologból jönnek létre, mint a természetes
gyümölcsök (fructus naturales), visszatérő hasznokként azonban mégis a „polgári”
gyümölcs fogalma alá esnek (fructus civiles)

II. A GYÜMÖLCS FAJAI A TULAJDONSZERZÉS SZEMPONTJÁBÓL

- a fructus naturales-en belül megkülönböztetünk:
a) függő gyümölcsöt (fructus pendens)
b) elvált gyümölcsöt (fructus separatus)
c) beszedett gyümölcsöt (fructus perceptus)

a) FÜGGŐ GYÜMÖLCS (fructus pendens)

- még nem önálló, még nem dolog
- része az anyadolognak, s mint alkatrész mindenben osztja annak sorsát, így a
dominust, az anyadolog tulajdonosát illeti
- mint eljövendő, remélt dolog (res sperata) már a függés ideje alatt is bírhat jogi
jelentőséggel (pl. a függő termést lekötik zálogul)

b) ELVÁLT GYÜMÖLCS (fructus separatus)

- már önálló dolog
- ez a helyzet beállhat természetes úton (érett gyümölcs lehull a fáról, az állat megellik)
vagy emberi tevékenység folytán (a juhról lenyírják gyapjút)
- jogi sorsa független az anyadologétól
- az elválással a gyümölcs nem szükségképpen a dominus tulajdonába kerül, mert így
szerez tulajdont felettük a emphyteuta és a bonae fidei possessor is

c) BESZEDETT GYÜMÖLCS (fructus perceptus)

- olyan gyümölcs, melyet az arra jogosult személy birtokba vett
- beszedéssel szerez tulajdont a haszonélvező is.
- nem elég az anyadologtól való elválás, kell még a birtokbavétel is

III. A GYÜMÖLCSSZERZÉS MÓDJAI

a) a tulajdonos, az örökhaszonbérlő és a jóhiszemű birtokos már a puszta elválással

gyümölcsöt szerezhet (separatio)
b) a haszonélvező viszont csak beszedéssel (perceptio) szerez tulajdont a gyümölcsön;
ez a tulajdonszerzés saját jogon, az anyadolog tulajdonosának akaratától függetlenül, a
puszta elválással vagy a jogosított általi önhatalmú birtokbevétellel történik
c) az anyadolog tulajdonosának akaratából, átadással (quasi traditio) szerzik meg a
gyümölcs tulajdonát (közönséges bérlő, függő gyümölcs vevője). Ezeknek a jogát csak az
in personam actio biztosítja, s ha a tulajdonos megtiltaná a gyümölcs beszedését
(elvitelét), akkor tulajdoni igényt nem támaszthatnak a gyümölcs iránt, de kártérítésért
perelhetnek

IV. GYÜMÖLCSMEGJELÖLÉSEK A PERES ELJÁRÁS SORÁN

- MEGLÉVŐ GYÜMÖLCS (fructus exstantes): olyan gyümölcs, amely a perindításkor, a litis

contestatio időpontjában még megvan, létezik

- ELFOGYASZTOTT GYÜMÖLCS (fructus consumpti): olyan gyümölcs, amelyik már a litis

contestatio idején sincs meg, mert elfogasztották, túladtak rajta; e 2 minősítésnek főleg a
tulajdoni és a hagyatéki perben van jelentősége

- BESZEDNI ELMULASZTOTT GYÜMÖLCS (fructus percipiendi): az alperesnek felróhatóan be

nem szedett gyümölcs, valamint azok a gyümölcsök (illetve értékük), amelyek az alperes
vétkessége folytán nem is jöttek létre

411. Az usucapio. A praescriptio longi temporis és a

longissimi temporis
I. AZ ELBIRTOKLÁS FOGALMA
- ha valaki egy dolgot a törvény által meghatározott ideig folyamatosan birtokol,
akkor- bizonyos egyéb feltételek fennállása mellett- tulajdonossá válhat
- ius civile szerinti tulajdonszerzési mód
- „közérdekből vezették be az elbirtoklást, hogy bizonyos dolgok tulajdona ne legyen
sokáig vagy esetleg örökre bizonytalan.” – Gaius
- az idő jogkeletkeztető hatásán alapszik

II. AZ ELBIRTOKLÁS KÉT FŐ ESETE

- a tulajdonszerző akkor szorult az elbirtoklásra, ha a tulajdonszerzés valamilyen okból
kifolyólag hibásan ment végbe
- az elbirtoklás az ilyen hibás szerzéseket orvosolta azáltal, hogy a hiányzó
jogosultságokat teljes joggá, vagyis tulajdonná erősítette
- 2 fő esete volt aszerint, hogy a tulajdonszerzést milyen hiba akadályozta meg:

a) FORMAI HIBA

- akkor állt elő, ha valaki res mancipi-t nem mancipatio-val vagy in iure cessio-val,
hanem „csak” traditio-val szerzett meg
- ilyenkor a szerző nem lett tulajdonos, a dolog pedig formailag az addigi tulajdonosé
maradt, az övé volt ex iure Quiritium
- ugyanakkor Gaius szerint a dolog mégis a hibásan szerző vagyonába tartozik,
ténylegesen az övé (in bonis eius est)
- ha befejeződött az elbirtoklás, a dolog civiljogilag is az elbirtoklóé, nemcsak a
vagyonába tartozik bele
b) TARTALMI HIBA

- akkor, ha valaki nemtulajdonostól szerezte a dolgot

- a nemo plus iuris elv folytán a szerző sem lett a tulajdonos, bármilyen formában
történt is a dolog megszerzése
- ezzel szemben a befejezett elbirtoklás pótolta az előd jogának hiányát

III. AZ ELBIRTOKLÁS KORONKÉNT TEKINTVE

A) AZ ARCHAIKUS JOGBAN:
- XII táblás törvény: az elbirtoklást usus néven már ismerte
- e szerint az ingatlanok (fundus) 2 év
egyéb dolgok (ceterae res, manus, hagyaték) 1 év alatt voltak elbirtokolhatók
- az elbirtoklás alanya csak római polgár lehetett
- ha a birtoklás folyamatossága megszakadt: beállt az usurpatio (elbirtoklás
félbeszakadása), amely után már csak új elbirtoklás kezdődhetett, és az addig eltelt idő
nem számított
- XII táblás törvény a római polgár általi, megfelelő időn át tartó birtokláson kívül más
pozitív előírást nem tartalmaz

B) A KLASSZIKUS JOGBAN:
- a fejlett római jog az elbirtoklás 5 feltételét állapította meg:
Res habilis, titulus, fides, possessio, tempus

1. res habilis: az elbirtoklás tárgya csak elbirtoklásra alkalmas dolog (res habilis)
lehetett; ez szűkebb a forgalomképes dolgok körénél, mivel a XII táblás törvény már
tiltotta a lopott dolgok (res furtivae) elbirtoklását; a tilalmat a lex Atinia (~Kr.e. 200)
tette általános érvényűvé, utóbb pedig kiterjesztették az erőszakkal elvett dolgokra is

2. tempus: az idő tekintetében továbbra is a XII táblás törvényben meghatározott 1,

illetve 2 év volt szükséges;

3. possessio: az elbirtokláshoz megkívánták magát a birtoklást (possessio) is; később

pedig az elbirtoklótól is, hogy az elbirtokláshoz vezető birtokkal (possessio ad
usucapionem) rendelkezzék; a birtoklásnak folyamatosnak kellett lennie, a birtokbalépés
jogosságát (iustum initium possessionis) bizonyítani kellett (jóhiszeműség és megfelelő
jogalap)

4. bona fides: a jóhiszeműség az elbirtoklás egyik legfontosabb eleme; „az jóhiszemű,

aki azt hiszi, hogy az átruházó tulajdonos volt”; jóhiszeműséget csak az elbirtoklás
kezdetén, a birtokbavétel pillanatában követeltek meg; SZUBJEKTÍV ELEM

5. iustus titulus(/ iusta causa): megfelelő jogcím vagy jogalap; OBJEKTÍV ELEM, a
jogrend állapítja meg, nem függ az elbirtoklótól;

az elbirtoklás causa-ja lehetett:

a) tulajdonátruházó szerződés; pl.: adásvétel (a dolgot a birtokos pro empto tartja
magánál), ajándékozás (pro donato)
b) hozományba adás (pro dote), Iustinianus előtt
c) litis aestimatio megfizetése (pro soluto)
d) a tulajdonos által elveszített, ill. a nemtulajdonos által elhagyott dolog
elfoglalása (pro derelicto)
e) örökösi minőség (pro herede)
 f) némely praetori birtokbautalás

- nincs helye elbirtoklásnak, ha valaki pl. zálogba, bérbe, használatra kapta a dolgot,
ilyenkor ugyanis nem sajátjaként, hanem más nevében birtokol (alieno nomine)
- ha valaki úgy véli, hogy megfelelő jogcím alapján birtokol, holott ez valójában nem
így van, a titulus nem révén elbirtoklás sem folyik
- de: Iustinianus szerint a vélt (putatív) titulus is alkalmas elbirtoklásra
- putatív titulus pl.: valaki cselekvőképtelen személytől vásárolt meg egy dolgot, a
szerződés, amely az elbirtoklás jogcíme lenne, ilyenkor semmis

PRAESCRIPTIO LONGI TEMPORIS

- a klasszikus korban
- az elbirtoklás civiljogi intézmény
- eleinte nem volt alkalmazható a tartományi telkekre (fundi provinciales), amelyeken
civiljogi tulajdon nem állhatott fenn
- a tartományi helytartók annak, aki 10 ill. 20 éven át birtokolt és megművelt egy
tartományi ingatlant, már a klasszikus korban kifogást (praescriptio longi temporis)
adtak aszerint, hogy egyazon tartományban lakók között (inter praesentes) vagy
különböző tartománybeliek között (inter absentes) merült fel a jogvita
- a praescriptio révén a birtokos még nem vált tulajdonossá, de védelmet kapott a
telkek tényleges használatában

C) A IUSTINIANUSI JOGBAN:
- egységesítette az elbirtoklás szabályait:

a) ingó dolgok: az elbirtoklás ideje 3 évre emelkedett (kevésnek bizonyult az 1 év)

minden egyéb szabály megmaradt, az usucapio nevet is megtartotta, de ez kizárólag
az ingó dolgok elbirtoklását jelentette

b) ingatlanok: a tartományi telkek különböző elbirtoklási idejéhez igazodott (10 ill. 20

év), ez az elbirtoklás a praescriptio longi temporis elnevezést kapta

PRAESCRIPTIO LONGISSIMI TEMPORIS

- kivételes eset a iustinianusi jogban
- azzal szemben, aki egy jóhiszeműen szerzett dolgot 30, ill. 40 évig háborítatlanul
birtokol, a tulajdonosi és egyéb keresetek elévülnek, és az illető tulajdont is szerez
- elnevezése: praescriptio XXX (triginta) vel XL (quadraginta) annorum: 30. ill. 40
év kifogása
- lopott dologra is vonatkozhatik (természetesen maga a tolvaj sosem birtokol el)
- nem kell hozzá titulus,csak bona fides

412. A bona fides jelentései, előfordulásai, hatása

I. A JÓHISZEMŰSÉG JELENTÉSE:
- a preklasszikus korban alakult ki a bonum et aequum fogalma: (jó és igazságos)
igazságos és méltányos elbírálást jelentett; a bona fides, ius aequum szinonímája lett
- a római jog dolgozta ki a jóhiszeműség (bona fides) mint általános és objektív
követelmény fogalmát
- a kanonisták érdeme a bona fides, aequitas, a római jogban ismert fogalmakra építő
modern rendszerének kidolgozása

II. A JÓHISZEMŰSÉG FOGALMA:

- eredendően szubjektív kategória:
jóhiszemű vagyok akkor, ha úgy gondolom, hogy az, amit teszek, jogszerű
- ennek ellentéte a rosszhiszeműség (mala fides):
rosszhiszemű az, aki tudja, hogy amit tesz, jogellenes
- római gondolkodásban a bona fides objektív kategória: szótartás, tisztesség
= nem belső meggyőződés, hanem viselkedés, megbízhatóság, stb.
- bona fidei actio: (Kr.e. III. századtól) a praetorok alakították ki az objektív értelmű
bona fides-re alapozva; az alperes mindazt köteles teljesíteni, amit egy jóhiszemű,
tisztességes személy megtenne, tehát amit az objektív jóhiszeműség követelményrendszere
előír
- ennek (objektív érelmű jóhiszeműség) szinonimája az aequitas
ellentéte: ius strictum- eszerint az adós csak arra köteles, amit a törvény, ill. szerződés
szó szerint előír

III. A JÓHISZEMŰSÉG ELŐFORDULÁSA:

1. KERESETEKBEN: ACTIONES BONAE FIDEI

- az actiones stricti iuris kategóriapárja, ellentéte

- azok a keresetek, amelyek intentioja a quidquid dare facere oportet ex fide bona
(„mindazt, amit az alperes adni tartozik a jóhiszeműség alapján”) kitételt magában foglalja
- pl.: vételi, bérleti, megbízási, letéti szerződésekből származó keresetek

2. A BIRTOK FAJAINÁL: JÓHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO BONAE FIDEI)

- jóhiszemű birtokos (bonae fidei possessor): az, aki azt hiszi, hogy a birtokolt dolog
az övé illetve általában az, aki úgy tudja, hogy az ő birtoklása nem sérti másnak a jogát
(függetlenül attól, hogy valójában esetleg sérti), tehát az, aki tulajdonosnak hiszi magát
- a rosszhiszemű birtokos (possessio malae fidei) ellentéte
- ez a minősítés szubjektív jellegű

3. AZ ELBIRTOKLÁSNÁL: PRAESCRIPTIO LONGISSIMI TEMPORIS

- azzal szemben, aki egy jóhiszeműen szerzett dolgot 30, ill. 40 évig háborítatlanul
birtokol, a tulajdonosi és egyéb keresetek elévülnek, és az illető tulajdont is szerez

4. A FELDOLGOZÁS KÁRTÉRÍTÉSÉNÉL
- birtokon belül, alperesként mind az anyag tulajdonosa, mind a feldolgozó, ha
jóhiszemű volt védelmet kaphatott az

5. AZ ELBIRTOKLÁSNÁL: A BONA FIDES AZ ELBIRTOKLÁS EGYIK ALKATRÉSZE

- a jóhiszeműség (bona fides) az elbirtoklás egyik legfontosabb eleme
- jóhiszemű az, „aki azt hiszi, hogy az átruházó tulajdonos volt” (Gaius) de az is, aki
úgy gondolja, hogy az átruházó elidegenítési hatalommal volt felruházva
- mivel a jóhiszeműséget a törvény vélelmezte, az elbirtokló rosszhiszeműségét az
ellenfélnek kellett bizonyítania
- a jóhiszeműséget csak az elbirtoklás kezdetén, a birtokbavétel pillanatában követelték
meg
- nem képezte ezért az elbirtoklás akadályát, ha az elbirtokló időközben tudomást
szerzett arról, hogy a dolgot nem a tulajdonostól szerezte
- a középkortól viszont, a kánonjog hatására elfogadta a jogtudomány a mala fides
superveniens nocet („az utóbb jelentkező rosszhiszeműség árt”) tételét., mely szerint a
jóhiszeműség az elbirtoklás befejeztéig szükséges volt
- azt azonban már a római jog is kimondta, hogy az usurpatio esetén az addig eltelt
időhöz hasonlóan a korábbi bona fides is értéktelenné válik

- különleges rendelkezés: ha az elbirtoklás alatt álló dolog tekintetében jogutódlás

következett be:
a) halál esetére (mortis causa) szóló jogutódlásnál a jogutód folytatja az előd
elbirtoklását
b) öröklésnél a fides -esetleges rosszhiszeműsége ellenére is- elbirtokol, ha az
örökhagyó az elbirtoklás kezdetén jóhiszemű volt, de fordítva is áll: az örökhagyó
rosszhiszeműsége esetén a jóhiszemű örökös sem birtokolhat el
- az élők közötti (inter vivos) jogutódlásánál a jogutódot önállóan kell elbírálni
- ez esetben csak akkor lehet szó elbirtoklásról, ha a jogutódnál is megvannak az
elbirtoklás kellékei (közöttük a jóhiszeműség is)

6. Gyümölcsszerzésnél
- a jóhiszemű birtokos puszta elválással tulajdont szerzett a gyümölcsön

7. Rei vindicationál
Beruházásai alapján az alperest megillető jogok
a) szükséges beruházás esetén a jóhiszemű alperes követelheti a litis contestatio előtt
eszközölt beruházás teljes megtérítését; Iustinianustól a rosszhiszemű birtokos is
követelheti ugyanezt

b) a hasznos beruházásaiért a jóhiszemű alperes csak annyit követelhetett, amennyivel

a dolog értéke objektíve emelkedett, vagyis amennyivel a felperes a beruházás révén
ténylegesen gazdagodott; az alperest a fenti megtérítési igények biztosítására külön actio
nem illette meg, csak visszatartási jog (retentio) – azaz mindaddig nem köteles kiadni a
dolgot, amíg a beruházásai ellenértékét a felperes meg nem térítette; a rosszhiszemű
birtokost csak elviteli jog (ius tollendi) illette meg, melynek értelmében az alperes,
elválaszthatta és elvihette beruházását; ezzel szemben a felperes felajánlhatta a
beruházások értékének pénzbeli megtérítését

c) fényűző beruházások tekintetében mind a jó- mind a rosszhiszemű birtokost

megillette az elviteli jog (ius tollendi)

Az alperes marasztalása

- ha a felperes bebizonyította tulajdonjogát, pernyertes lett, sor kerülhetett az alperes

marasztalására
- de az ítéleti marasztalás előtt a bíró felszólította az alperest a természetbeni
teljesítésre (iussum de restituendo), és csak a teljesítés elmaradása esetén következett a
valóságos ítéleti marasztalás (mivel actio arbitraria)

a) TERMÉSZETBENI TELJESÍTÉS (IN NATURA)

- magának a dolognak a visszaadása és ezen felül az alperes köteles volt kiadni a dolog
minden időszaki gyarapodását is (pl.: állat kölykét, beért termést)
- a gyarapodás, a járulékok összegét a bíró egy előzetes becslő eljárás (arbitratus)
keretében állapította meg
- az alperesnek olyan helyzetbe kellett hoznia a felperest, mintha a teljesítés már a litis
contestatio pillanatában megtörtént volna

- a litis contestatio előtt okozott KÁROKért csak a tolvaj felel (de ő még a vis maiorért
 is); az elvált GYÜMÖLCSÖKön a jóhiszemű birtokos™ tulajdont szerez, a rosszhiszemű
alperes™ culpa-ért felel

- a litis contestatio után bekövetkezett KÁROKért a jóhiszemű alperes csak vétkessége

esetén felel, a rosszhiszemű alperes viszont minden kárért, még a vis maior-ért is; a
GYÜMÖLCSÖKért a jóhiszemű birtokos vétkességi alapon felel, a rosszhiszemű alperes a vis
maior-ért is és ki kell adnia az összes meglévő gyümölcsöt

b) PÉNZBELI MARASZTALÁS

- ha az alperes a dolgot természetben nem tudta kiadni, akkor bírói becslés (aestimatio
arbitrio iudicis) alapján csak a felperes érdeksérelmében, az interesse értékében
marasztalják
- ez a modern értelemben vett kártérítés

8. Stricti iuris obligatio- bonae fidei obligatio

- kezdetben csak az elsővel találkozunk, mivel a civiljog maga is ius strictum
- préklasszikus kor: teret hódít a bona fides elve a praetor tevékenysége folytán -
kezdetben mint a követelés erkölcsi alapja, később pedig mint a marasztalás mértéke
- klasszikus kor: a kötelmek többségét a bona fides szerint bírálják el, ezzel
szemben és párhuzamosan fokozatosan háttérbe szorul a stricti iuris obligatio
- stricti iuris - az összes formális szerződés + kölcsön
bonae fidei - az összes reál és konszenzuál szerződés, kiv.: kölcsön

- kivételek a bona fides követelményei alól (klasszikus kor):

pl.: Hadrianus idejéig lehetőség volt arra, hogy a hagyatékot annak rosszhiszemű
megszerzője is elbirtokolhassa
pl.: a litis aestimatio megfizetése alapján történő elbirtoklásnál még a tolvaj is
birtokolhatott

- a bona fides az elbirtoklás szubjektív eleme = az elbirtokló (vagy örökhagyója) vagy

tud arról, hogy birtoklása sérti más jogát, vagy nem

413. Aktív és passzív legitimáció, valamint előzetes

eljárások a rei vindicationál

I. A REI VINDICATIO KIALAKULÁSA ÉS JELLEMZÉSE

- a civiljogi tulajdonos és tulajdon védelmének legfontosabb eszköze a rei vindicatio
- stricti iuris persecutoria in rem actio
- rei vindicatio-t a dolog birtokából kiesett civiljogi tulajdonos indíthatott dolga
visszaszerzéséért a dolgot ténylegesen is birtokló civilis possessor ellen
- mind az aktív legitimáció (felperesi perindításra való jogosultság), mind a passzív
legitimáció (alperesként való perelhetőség) körül volt határolva
- már az ősi jogrend is ismerte a tulajdonvédelem ezen formáját legis actio
sacramanto in rem formájában; ekkor még mindkét félnek állítania kellett, hogy
tulajdonos; ha a perbe vont alperes nem mondta magáénak a dolgot (nem
kontravindikált), elvesztette a pert
- a formuláris perben már kevésbé kötött az eljárás: elegendő, ha csak a felperes állítja,
hogy a vitás dolog az övé; az alperesnek nem kellett kontravindikálnia, szokásos
védekezés a tagadás volt

2. BIZONYÍTÁS A REI VINDICATIO-NÁL

- a perr megnyerése érdekében a felperesnek 2 dolgot kellett bizonyítania:
1) hogy ő a tulajdonos
2) hogy a dolog az alperesnél van
- csak e 2 körülmény bizonyítása esetén lesz a felperes pernyertes és kapja vissza a
dolgát vagy annak pénzbeli ellenértékét a különböző járulékokkal együtt
a) ha a felperes SZÁRMAZÉKOS MÓDON (acquisitio derivativa) szerezte a dolgot, nehéz
helyzetben volt, mert azzal, hogy a mástól szerzést is bizonyította, még az ő tulajdonjoga
nem nyert bizonyítást
- a nemo plus iuris elve miatt ilyenkor bizonyítania kell elődje tulajdonjogát is, ha
pedig az előző tulajdonos is mástól szerezte, akkor elvileg még tovább kellett mennie
(- probatio diabolica - ördögi bizonyítás)
- de csak ritkán volt így, mivel segített az elbirtoklás, melynek bizonyításával a
tulajdonjog is bizonyítást nyert
b) ha a felperes EREDETI SZERZÉSMÓDDAL (acquisitio originaria) jutott a dologhoz, nem
mástól szerezte, könnyebb volt a bizonyítás: a foglalás, gyümölcsszerzés, feldolgozás,
stb. bizonyításával a felperes eleget tett kötelezettségének, bizonyította tulajdonjogát

III. A REI VINDICATIÓT MEGELŐZŐ ESETLEGES ELJÁRÁSOK

- tulajdoni per előtt szükség volt előkészítő, PRAEIUDICIALIS eljárásokra, ha olyan
tényeket kellett tisztázni, amelyek megállapítása nélkül rei vindicatiora nem kerülhetett
sor
- a rei vindicatio feltételét képezte, hogy a dolog a perindításkor az alperes birtokában
legyen, sőt, hogy fizikai valóságában létezzen

a) BIRTOKINTERDICTUMOK
- interdictumos eljárás
- ha a birtokhelyzet is vitás a két fél között
- a kedvező alperesi pozíció biztosítása végett tisztázni kell, hogy ki birtokol
- ha bebizonyosodott, általában az ügy ezzel rendszerint befejeződött, ellenkező
esetben a jogosult arra kényszerült, hogy megindítsa a petitórius (tulajdoni) pert

b) ACTIO AD EXHIBENDUM
- a bizonyítás megkönnyítésére szolgáló praeiudicium
- ingó dolgok esetében
- in personam actio
- a felperes a tulajdoni per előtt arra kényszeríttette az alperest, hogy mutassa fel a
kérdéses dolgot (erre általában a praetor előtt került sor)
- ha az alperes a dolgot felmutatta, a felperes meggyőződhetett arról, hogy a dolog az
övé, ebben az esetben sikerrel indíthatta meg a főkeresetet (rei vindicatio)
- ha a felmutatott dolog nem volt a felperesé, tovább kereste dolgát
- ha az alperes megtagadta a kérdéses dolog felmutatását, akkor a bíró a dolog
(pertárgy) értékében marasztalta

IV. A PASSZÍV LEGITIMÁCIÓ KITERJESZTÉSE (ALPERESKÉNT VALÓ PERELHETŐSÉG)

- a rei vindicatio alperese eredetileg csak a dolgot birtokló civilis possessor lehetett
- Iustinianus lehetővé tette az ún. saját detentor (bérlő, letéteményes) rei vindicatioval
való perlését arra hivatkozva, hogy minden olyan személytől követelni lehet a dolgot, aki
magánál tartja azt, és akinek megvan a lehetősége, hogy a dolgot visszaadja

- lehetséges a rei vindicatio megindítása nem birtokló alperesek ellen(ficti

possessores) is:
a) amikor az illető rosszhiszeműen túladott a dolgon: dolo desiit possidere, hogy azt a
per során ne találhassák meg nála
b) ha más helyett vállalta az alperes szerepét a tulajdoni perben: liti se obtulit, holott
semmi köze sem volt a dologhoz

414. Alperesi magatartások a rei vindicatio in

iure szakaszában. Impensae

Alperesi magatartások a rei vindicatio in iure szakaszában

- az alperes a tulajdoni per tárgyát képező dolog birtokosa

- lehetséges reagálásai az in iure szakaszban:

1) elismerhette a felperes tulajdonjogát (confessus) és átengedhette a dolgot (cessio

rei)
ekkor mentesült minden további következmény alól, a felperes pedig in personam
actioval érvényesíthette kárigényét

2) ha el is ismerte a felperesi tulajdonjogot, hivatkozhatott olyan jogra, amely

biztosította számára a dolog birtokát; pl. megtagadhatta a dolog kiadását azon az alapon,
hogy a dolog zálogban van nála

3) elődmegnevezés során, azaz ha megnevezi azt (nominatio auctoris), akinek a

nevében nála van a dolog (alieno nomine possidet) szabadul a pertől

4) hivatkozhatott arra is, hogy a felperes dolgán bizonyos beruházásokat (impensae),

ráfordításokat eszközölt

5) tagadhatta a felperes tulajdonát, ekkor a legis actio sacramento in rem keretében

megkívánták, hogy az alperes is tegye le a summa sacramentit (biztosíték adása); ennek
 elmaradása esetén a praetor általában a dolog birtokába utalta a felperest

Impensae

A BERUHÁZÁSOK FAJTÁI:
- az alperes által a pertárgy vonatkozásában eszközölt ráfordítások, beruházások
(impensae) háromfélék lehetnek:

1) SZÜKSÉGESEK (necessariae): azok, melyek elmaradása esetén a dolog vagy

elpusztulna vagy rosszabbodna (pl.: állat etetése, gát építése, épület karbantartása)

2) HASZNOSAK (utiles): azok, melyek a hozományt (dolgot) jobbá teszik, nemcsak

rosszabbodni nem negedik, és melyekből jövedelemre lehet szert tenni (pl.: gyümölcskert
szükséges mértéken túlmenő megművelése, a rabszolgagyermekek taníttatása)

3) FÉNYŰZŐEK (voluptariae): azok, melyek csak díszítik a dolgot, de nem növelik

egyúttal a hasznát (pl.: dísznövények, szökőkutak, festmények)

A BERUHÁZÁSAI ALAPJÁN AZ ALPEREST MEGILLETŐ JOGOK:

- a beruházás jellegétől és a beruházó hiszemétől függtek

a) szükséges beruházás esetén a jóhiszemű alperes követelheti a litis contestatio előtt

eszközölt beruházás teljes megtérítését; Iustinianustól a rosszhiszemű birtokos is
követelheti ugyanezt

b) a hasznos beruházásaiért a jóhiszemű alperes csak annyit követelhetett, amennyivel

a dolog értéke objektíve emelkedett, vagyis amennyivel a felperes a beruházás révén
ténylegesen gazdagodott; az alperest a fenti megtérítési igények biztosítására külön actio
nem illette meg, csak visszatartási jog (retentio) – azaz mindaddig nem köteles kiadni a
dolgot, amíg a beruházásai ellenértékét a felperes meg nem térítette; a rosszhiszemű
birtokost csak elviteli jog (ius tollendi) illette meg, melynek értelmében az alperes,
elválaszthatta és elvihette beruházását; ezzel szemben a felperes felajánlhatta a
beruházások értékének pénzbeli megtérítését

c) fényűző beruházások tekintetében mind a jó- mind a rosszhiszemű birtokost

megillette az elviteli jog (ius tollendi)
415. Az alperes felelőssége és a marasztalás módjai a rei
vindicationál

- ha a felperes bebizonyította tulajdonjogát, pernyertes lett, sor kerülhetett az alperes

marasztalására
- de az ítéleti marasztalás előtt a bíró felszólította az alperest a természetbeni
teljesítésre (iussum de restituendo), és csak a teljesítés elmaradása esetén következett a
valóságos ítéleti marasztalás (mivel actio arbitraria)

a) TERMÉSZETBENI TELJESÍTÉS (IN NATURA)

- magának a dolognak a visszaadása és ezen felül az alperes köteles volt kiadni a dolog
minden időszaki gyarapodását is (pl.: állat kölykét, beért termést)
- a gyarapodás, a járulékok összegét a bíró egy előzetes becslő eljárás (arbitratus)
keretében állapította meg
- az alperesnek olyan helyzetbe kellett hoznia a felperest, mintha a teljesítés már a litis
contestatio pillanatában megtörtént volna

- a litis contestatio előtt okozott KÁROKért csak a tolvaj felel (de ő még a vis maiorért
is); az elvált GYÜMÖLCSÖKön a jóhiszemű birtokos™ tulajdont szerez, a rosszhiszemű
alperes™ culpa-ért felel

- a litis contestatio után bekövetkezett KÁROKért a jóhiszemű alperes csak vétkessége

esetén felel, a rosszhiszemű alperes viszont minden kárért, még a vis maior-ért is; a
GYÜMÖLCSÖKért a jóhiszemű birtokos vétkességi alapon felel, a rosszhiszemű alperes a vis
maior-ért is és ki kell adnia az összes meglévő gyümölcsöt

b) PÉNZBELI MARASZTALÁS
- ha az alperes vonakodik (dolus!) a dolgot természetben kiadni, akkor a bíró ítéletet hoz,
amelyben a felperes becslő esküje (iuramentum in litem) alapján a „per becsértéke”, a
litis aestimatio megfizetésére kötelezi, ez tehát már pénzbeli marasztalás. A litis
aestimatio mint becslő eljárás közvetlen célja a marasztalási összeg meghatározása,
szerepe pedig az, hogy közvetett kényszer útján érje el a dolog természetbeni kiadását.
Ha a dolog kiadását az alperes megtagadja, de megfizeti a litis aestimatiot, akkor mintegy
megvásárolja a dolgot, amely így véglegesen az övé lesz.
A cognitiós perben már mód volt arra, hogy a császári bíróság a marasztaló ítéletben ne
pénzfizetésre, hanem a dolog kiadására kötelezze az alperest. Ezzel összefüggésben lehetővé
vált, hogy az alperes vonakodása esetén a felperes a dolgát hatósági kényszer útján (manu
militari) természetben szerezhesse vissza az alperestől.
- ha az alperes a dolgot természetben neki felróható okból nem tudta kiadni, akkor bírói
becslés (aestimatio arbitrio iudicis) alapján csak a felperes érdeksérelmében, az
interesse értékében marasztalják. (A jóhiszemű alperes mentesül a felelősség alól, ha pl.
a dolog a litis contestatiot követően véletlenül rongálódott vagy semmisült meg)
- az alperesnek ez az interesséért való felelősségegyakorlatilag kártérítési felelősséget
jelent

416. Az actio Publiciana

- a bonitár tulajdonos védelme

- a civiljogi tulajdon védelme à rei vindicatio

- speciális tulajdonvédelmi kereset, melyet az elbirtoklás tett szükségessé à actio

Publiciana

I. AZ ELBIRTOKLÁSI HELYZET KÜLÖNLEGESSÉGE ÉS VÉDELME, AZ ACTIO KIALAKULÁSA

a) az elbirtoklás megkezdése még nem keletkeztet tulajdont
- ilyenkor egy bizonytalan, függő jogi helyzet alakul ki
- ez csak az elbirtoklási idő befejeztével válik véglegessé oly módon, hogy az addigi
birtok tulajdonná erősödik
- ezzel szemben a tényleges helyzet (jogi szempontból: látszat) olyan, mintha az
elbirtokló tulajdonos lenne, mert birtokolja, használja a dolgot, rendelkezik vele

b) az elbirtoklási helyzet erősebb védelme

- az elbirtoklási helyzet védelme szempontjából az elbirtokló lényegesen könnyebb
helyzetben volt birtokon belül, mivel, ha ilyenkor támadta meg valaki, majdnem mindig
rendelkezésére állt valamilyen exceptio
- Kr.e. II-I. században gyakran mellőzték a mancipatiót és az in iure cessiót, általában
csak traditiot alkalmaztak
- az ilyen formátlan szerzésmód viszont nem tette a vásárlót civiljogi tulajdonossá, ha
tehát kiesett a birtokból, nem tudta a dolgot visszaperelni
- a civiljogi tulajdonosoknak egyre inkább szükségük volt a rei vindicatio mellett egy
olyan tulajdoni keresetre, amellyel könnyebben érvényesíthették tulajdonjogukat
- Publicius praetor (Kr.e. II/I. század) teremtette meg az actio Publicianat, melyben
nemcsak védelmi (exceptio), de támadó eszközt (actio) is biztosított a megfelelő
jogsegélyben szűkölködő elbirtoklók számára
- à actio Publiciana, in rem actio-kon belül
II. AZ ACTIO PUBLICIANA JELLEMZÉSE
- a rei vindicatio mintájára képzett ficticia in rem actio
- a praetor nem nyilváníthatta civiljogi tulajdonosnak az elbirtoklófélben lévő birtokost
(praetor ius facere non potest)
- fikcióval annak tekinthette volna, de helyette, ténybeli fikcióval élve arra utasította a
bírót, hogy tekintse úgy, mintha az elbirtoklás ideje már letelt volna, vagyis a felperes a
dolgot 1 illetve 2 éve birtokolná
- ha a bíró leteltnek tekinti az elbirtoklási időt és az elbirtoklás egyéb feltételeinek
fennforgása megállapítató, a felperes civiljogi tulajdonosnak minősült
- ezzel a praetor az elbirtoklási helyzetet bonitár tulajdonná erősítette
- az actio Publiciana csupán ideiglenes rendezi a tulajdonjogi helyzetet, az elbirtoklás
befejeztével válik végleges hatályúvá
- Az actio Publiciana nyújtotta tulajdonszerű védelem relatív jellegű
- több mint puszta birtokvédelem, valójában tulajdonvédelmi jogsegély
III. AZ ERŐSEBB JOGOSULTSÁG MEGÁLLAPÍTÁSÁNAK SZABÁLYAI
- az alább ismertetett körülmények felderítése után ítéli oda a bíró a dolgot annak a
félnek, aki erősebb jogúnak bizonyult, hogy folytassa az elbirtoklást

- FŐSZABÁLY: a civiljogi tulajdonostól szerző erősebb azzal szemben, aki nem civiljogi
tulajdonostól szerzett; általában az nyeri meg a pert, aki be tudja bizonyítani, hogy
elődje civiljogi tulajdonos volt; ha ez egyik félnek sem sikerül, akkor kerül sor az
alábbiak szerinti bizonyításra és a bírói döntésekre is
- UGYANATTÓL A NEMTULAJDONOSTÓL való szerzés estén az az erősebb, akinek először
adták át a dolgot; ilyenkor az lesz a pernyertes, aki - bizonyítatlan jogú előd esetében -
be tudja bizonyítani szerzésbeli elsőbbségét
- KÜLÖNBÖZŐ NEMTULAJDONOSOKTÓL való szerzés esetén a tényleges birtokos erősebb
annál, aki birtokon kívül van

IV. CIVILJOGI TULAJDON VS. BONITÁR TULAJDON

- a civiljogi tulajdonossal szemben nem vethető fel az erősebb jogosultság kérdése,
mivel őnála erősebb jogú birtokos nincsen
- de pl.: a civiljogi tulajdonos eladta és átadta a dolgot az elbirtoklónak, de később
valahogy visszaszerezte és a birtokában tartja
- a bonitár tulajdonos ilyenkor megindított actio Publiciana-jával szemben a
rosszhiszemű civiljogi tulajdonos exceptio iusti dominii-vel (jogos tulajdon kifogása)
védekezett, amelyre az elbirtokló replicatio doli-val válaszolt, s így a dolgot
visszakapta
- ha a bonitár tulajdonos alperesi helyzetben védekezik a civiljogi tulajdonos
keresetével szemben, a per lehet rei vindicatio és actio Publiciana is

417. A rei vindication és az actio Publiciana-n kívüli egyéb

tulajdonvédelmi eszközök. A cautio fogalma és esetei a
római jogban

A rei vindication és az actio Publiciana-n kívüli egyéb

tulajdonvédelmi eszközök

1. BIRTOKINTERDICTUMOK
- interdictumos jogsegély a tulajdonos védelmére
- ha a birtokhelyzet is vitás a két fél között
- a kedvező alperesi pozíció biztosítása végett tisztázni kell, hogy ki birtokol
- ha bebizonyosodott, általában az ügy ezzel rendszerint befejeződött, ellenkező
esetben a jogosult arra kényszerült, hogy megindítsa a petitórius (tulajdoni) pert

2. ACTIO NEGATORIA
- ha valaki a tulajdonos nézete szerint jogosulatlanul gyakorol szolgalmat, ellene a
tulajdonos actio negatoria-t indíthat
- egyéb zavarások (pl. szomszédjogok jogellenes gyakorlása) esetén is megindítható

3. ACTIO COMMUNI DIVIDUNDO ÉS ACTIO FINIUM REGUNDORUM

- ha valaki nem fér össze tulajdonostársaival, a tulajdonközösséget az actio communi
dividundo-val szüntethette meg
- az actio finium regundorum esetében 3 földmérésben jártas arbiter bíráskodott,
lerögzítve az egyes telkek közötti vitás határokat
- e pereknél a bíró az adiudicatio alapján tulajdonrészeket ruházott a felekre

4. ACTIO AQUAE PLUVIAE ARCENDAE

- ezzel a szomszédnak az esővizek természetes lefolyását befolyásoló létesítményei
ellen lehet védekezni

5. CAUTIO DAMNI INFECTI

- ha a szomszéd részéről valamilyen kár fenyeget, a tulajdonos a még be nem
következett, de fenyegető kár esetére a szomszédtől óvadékot kérhet (pl.: a szomszéd
épülete roskatag, a telkére fog dőlni)
- ha a szomszéd nem adott cautio-t, akkor a praetortól ideiglenes birtokbautalást, majd
további vonakodás esetén praetori tulajdont eredményező végleges birtokbautalást
lehetett kérni

6. OPERIS NOVI NUNTIATIO

- a tulajdonos így tiltakozhatott a szomszéd kezdődő építkezése ellen, amennyiben az
nézete szerint nem jogszerű és sérti az érdekeit
- a helyszínen az érdekelt az élőszóban közölt operis novi nuntiatio-val élhetett
- a tiltakozást követően az építkezés (vagy bontás) csak cautio adása mellett volt
folytatható
- ennek elmaradása esetén az építkező köteles volt bevárni az ítéletet, melyet a
tiltakozónak határidőn belül kellett megindítania

7. INTERDICTUM QUOD VI AUT CLAM

- a tulajdonos az erőszakosan vagy tudtán kívüli és a tulajdonát sértő módon lezajlott
tevékenység, illetve elkészült létesítmények ellen ezzel élhetett a praetornál
- pl.: vadászat más vadaskertjében tilalom ellenére, szemétlerakás a tul.távollétében
telkére
- a vis a birtokos tiltakozása ellenére történő jogsértésre utal
a clam tényállás esetén a jogsértés a birtokos tudta nélkül történt
8. ACTIONES POENALES
- a tulajdonos a tényállástól, a körülményektől függően bizonyos büntetőkereseteket is
indíthatott a tulajdonjogát megsértővel szemben
- ezekben a delictum elkövetőjétől büntetésként és kártérítésként a poena megfizetését
kérhette
- így a tulajdonost lopásnál megillette az actio furti, és a condictio furtiva is, amely
nem büntetőkereset volt, hanem a lopásból eredő gazdagodás elvonását célozta
- a jogában megsértett tulajdonos a jogsértővel szemben több jogcímen is felléphetett
- poena megfizetésére irányuló büntetőkeresetek a cumulatio szabályai szerint
halmozva voltak megindíthatóak a vagyoni megtérítésre irányuló rei persecutoria
actiokkal
A cautio fogalma és esetei a római jogban

I. A CAUTIO FOGALMA
- elsődleges jelentés: meghatározott pénzösszeg óvadék gyanánt való ígérése
stipulatioval
- óvadék, biztosíték, pénzbiztosíték
- nem azonos a magyar Ptk-ban szerződési biztosítékként szabályozott óvadékkal
- valaki egy külön stipulatio-ban, amelyet többnyire a praetor parancsára vagy
jogszabály alapján a jogosult felszólítására, esetleg önként tett
- megígérve a vele jogviszonyban álló másik félnek, hogy az adott jogviszonyból
eredő, de később felmerülő esetleges követeléseit meghatározott pénzösszeg kifizetésével
fogja teljesíteni
- az összeget nem adták át előre, csak ígérték
- nem szerződésből, hanem más jogviszonyokból fakadó kötelezettségek teljesítésére
szolgált

II. A CAUTIO ESETEI A RÓMAI JOGBAN

1. A PERBELI KÉPVISELETNÉL:
- mivel a praetor nem kívánta meg a képviselői meghatalmazás igazolását, a
- procurator (alakszerűtlen megbízással, vagy megbízás nélkül képviselő személy), de
különösen álképviselő (falsus procurator) fellépése esetén a felperes és alperes helyzete
veszélyeztetve lehetett
- a felperes azért, mert ha az alperesi képviselővel már egyszer perbe bocsátkozott, a
képviselt ellen többé nem fordulhatott
- az alperes helyzetét az illetéktelen felperesi képviselő veszélyeztette, mert az igazi
felperes az alperest esetleg újból perelhette
- ezért a praetor a procuratort (perbeli képviselő alakszerűtlen megbízással) stipulatio
 praetoria formájában BIZTOSÍTÉK (CAUTIO) adására kötelezte
- ennek révén a felperes/alperes kárigénye civiljogi úton érvényesíthetővé vált
2. A SERDÜLETLENEK GYÁMSÁGÁNÁL (TUTELA IMPUBERUM)
- a gyám vagyoni felelősségével kapcsolatos
- CAUTIO REM PUPILLI SALVAM FORE: a törvényes gyám (tutor legitimus) a praetor előtt
stipulatio formájában tett biztosítéka a gyámolt vagyonának biztosítása érdekében

3. ARROGATIO ESETÉN:
- arrogatio: önjogú személy örökbefogadása
- a császárkorban rescriptum útján ment végbe, és a nők+serdületlenek sem voltak
kizárva
- CAUTIO: Antonius Pius rendelete szerint serdületlen önjogú arrogálása esetén az
örökbefogadó biztosítéka, hogy az arrogáltat serdületlensége idején nem bocsátja el apai
hatalma alól, és ha mégis, úgy kiadja az örökbefogadottra eső vagyont, vagy törvényes
örökségképp az arrogator vagyonának ¼ részét (quarta divi Pii)

4. VÉGREHAJTÁS A PRAETORI PERRENDBEN:

- bevezette a vagyoni végrehajtás intézményét
- a praetor már az in rem actióknál kötelezte az alperest, hogy marasztalása esetére
adjon biztosítékot, hogy abból a győztes felperes a követelését kielégíthesse
(CAUTIO IUDICATUM SOLVI)
5. SZOMSZÉDJOGOK
- pl.: építkezés esetén a telek tulajdonosa CAUTIO fejében köteles volt tűrni, hogy
szomszédja állványokat emeljen és építőanyagokat tároljon a telkén

6. ACTIO COMMUNI DIVIDUNDO

- tulajdonközösség fenntartása, szabályozása esetén
- bizonyos mérték szerinti illetve felváltva folyó, időszakonkénti használat előírásakor
CAUTIO biztosította az ítélet végrehajtását, tehát a meghatározott idő utáni átadást a
tulajdonostárs részére

7. ACTIO AQUAE PLUVIAE ARCENDAE (TULAJDONVÉDELMI ESZKÖZ)

- a szomszédnak az esővizek természetes lefolyását befolyásoló létesítményei ellen
lehet védekezni ezzel az actio-val, mely alapján CAUTIO is követelhető volt
8. CAUTIO DAMNI INFECTI (TULAJDONVÉDELMI ESZKÖZ)
- ha a szomszéd részéről valamilyen kár fenyeget, a tulajdonos a még be nem
következett, de fenyegető kár esetére a szomszédtól óvadékot, CAUTIO-t kérhetett
(pl.: a szomszéd épülete roskatag, a telkére fog dőlni)

9. OPERIS NOVI NUNTIATIO (TULAJDONVÉDELMI ESZKÖZ)

- a tulajdonos a helyszínen élőszóban ebben a formában tiltakozhatott a szomszéd
kezdődő építkezése ellen, amennyiben az nézete szerint nem jogszerű és sérti az érdekeit
- a tiltakozást követően az építkezés (vagy bontás) csak CAUTIO adása mellett volt
folytatható, ennek elmaradása esetén az építkező köteles volt bevárni az ítéletet az
építkezése miatti perben

10. ACTIO NEGATORIA (SZOLGALMAKKAL KAPCSOLATOS JOGSEGÉLY)

- a vindicatio ellentéte
- a tulajdonában háborított telektulajdonos indíthatja a háborítás ellen, tagadva
(negare) azt, hogy a telkén más javára szolgalmi jog állna fenn
- ez is in rem actio, ezért bárki ellen igénybe vehető, aki a tulajdonost szolgalmi jog
gyakorlásával telke használatában jogosulatlanul zavarja
- itt a marasztalás a zavarás megszüntetésére és az esetleges okozott kár megtérítésére
megy, de mivel az eltiltás és a kártérítés magában véve még nem biztosítja kellőképpen a
tulajdonost az esetleges további zavarások ellen, a praetor itt is bevezette a CAUTIO,
biztosíték adásának, ígérésének kötelezettségét

11. A HASZONÉLVEZŐ JOGÁNÁL

- ez esetlegesen elfogyasztott dolgok visszaadását illetve értékük megtérítését a
haszonélvezet megszerzésekor ígért vagy adott biztosíték, a CAUTIO biztosította
- közönséges haszonélvezetnél szintén CAUTIO biztosította a tulajdonost afelől, hogy a
haszonélvező tisztességes emberként fog eljárni joga gyakorlása során

418. A birtokjog fogalma. A birtokjog és a tulajdonjog

egybevetése

BIRTOKJOG TULAJDONJOG
mindkettő a dologi jogon belül kerül tárgyalásra
a társadalom 2 ősi, alapvető intézményével, a birtokkal és a tulajdonnal foglalkoznak
Fogalma: (Birtok) Fogalma: (Tulajdon)
- az a tény, állapot, amikor valakinél, - egy dolog feletti teljes hatalom,
valakinek a fizikai értelemben vett amelynél fogva „a magáéban mindenki
hatalmában van egy dolog megteheti mindazt, amivel nem zavar
- a birtok ténye független attól, hogy a másokat” – Ulpianus
birtokosnak van-e valamilyen joga a (a tulajdonjog nemtulajdonosokkal
dologhoz szembeni kizárólagossága)
- a birtok elsődlegesen ténykérdés és - dolgokra vonatkozik (rabszolgára is;
nem jogkérdés „servi res sunt”)
- nálam van, nem a jogi hatalmam alatt - teljes hatalmat, rendelkezési
- jogi tény, amelyhez adott esetben lehetőséget biztosít a tulajdonos dolga felett
bizonyos joghatások kapcsolódhatnak
Birtokjog (ius possessionis): Tulajdonjog:
- a birtok tényéhez fűződő - az a dologi jog, amelynél fogva a
joghatásokat összefoglalóan birtokjognak tulajdonos a tulajdon tárgyául szolgáló
nevezzük dolgokra bárki jogosulatlan behatását
- a tényleges birtok+jogi kizárhatja
 következmények - a legteljesebb, legtágabb alanyi magánjog;
- csak a civilis possessor-t illeti meg
(naturalis possessor: joghatás nélküli
tényleges birtokos)
Kérdése: Kérdése:
- nálam van-e a dolog? - enyém-e a dolog?
Tartalma: Tartalma:
1. BIRTOKVÉDELEM A tulajdonos
- a jogrend a birtokost az alapján védi - használhatja dolgát (ius utendi)
meg, hogy nála van a dolog, tehát a birtoklás - gyümölcsöztetheti (ius fruendi)
ténye alapján = tényvédelem - rendelkezhet vele (ius disponendi):
- fajtái: posszesszorius (interdictumok elidegenítés, megterhelés, átörökítés
alapján: megszerzés, megtartás, - birtokolja (ius possidendi)
visszaszerzés); birtokinterdictumok (i. uti - védelem illeti
possidetis, i. utrubi, i. unde vi, i. de precario) a) petitórius
2. TULAJDONKELETKEZTETŐ HATÁS b) rei vindicatio
a) elbirtoklás (usucapio) c) actio Publiciana
b) a dolog gyümölcseinek megszerzése d) egyéb tulajdonvédelmi eszközök:
3. TULAJDONJOGI PERBEN A BIRTOKOST ILLETI MEG - birtokinterdictumok
A KEDVEZŐBB ALPERESI HELYZET (a felperesnek - actio negatoria
kell bizonyítania) - actio aquae
- Actiones poenales
- Interdictum quod vi aut clam
- Operis novi nuntiatio
- Cautio damni infecti
- Actio aquae pluviae arcendae
- Actio communi dividundo és actio
finium regundorum
Alanya: Alanya:
- civilis possessor - dominus (tulajdonos)
a) dominus (tulajdonos)
b) bonae fidei possessor (jóhiszemű
birtokos)
c) male fidei possessor
d) emphytenta (örökhaszonbérlő)
e) creditor pigneraticius
(záloghitelező) A rómaiak felfogása szerint egy dolgon csak
f) sequester (vitás dolog egy tulajdonjog állhat fenn; a tulajdonjog
letéteményese) azonban megoszlik condominium
A dolog tényleges birtokosa csak egy személy (tulajdonközösség) esetén.
lehet, de előfordul, hogy a birtokjog
megoszlik; pl. a záloghitelezőé a
birtokvédelem, de a tulajdonkeletkeztető
hatás az eredeti tulajdonosé
Tárgya: Tárgya:
- res corporales - res corporales
- jog à jogbirtok (szolgalom,
haszonélvezet)
Korlátai: Korlátai:
- törvény nem korlátozza, hanem - törvényi korlátok
biztosítja - a közérdek védelmében
- a szomszédjogok védelmében
Keletkezése: Keletkezése:
A birtokjog keletkezése a dolog A tulajdonjog keletkezése tulajdonszerzéssel.
birtokbavételével. IUS CIVILE SZERINT:
- önhatalmúlag: másoktól függetlenül, - mancipatio
megengedetten, vagy jogellenesen - in iure cessio
- traditio-val: átadás mások - usucapio (elbirtoklás)
közreműködésével (fizikai IUS GENTIUM SZERINT:
átadás+megegyezés) - traditio (átadás)
- egyéb módon (a fizikai átadás - occupatio (foglalás)
hiányában) - thesauri inventio (kincstalálás)
longa manu traditio - dologegyesülés
quasi traditio - fructum perceptio (gyümölcsszerzés)
traditio symbolica - specificatio (feldolgozás)
brevi manu traditio EGYÉB TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK:
constitutum possessiorum - ex lege (törvény erejénél fogva:
addictio capitis deminutio, önbíráskodó hitelező
missio in possessionem dolgának megszerzése, állami telkek
kiutalása, parlagon hagyott földek
megművelése)
- hatósági, bírói intézkedésen alapulva
(in iure praetori addictio; állami árverésen
való vétel alapján történő addictio; litis
aestimatio megfizetése; bírói adiudicatio;
missio in possessionem ex secundo decreto;
publicatio (vagyonelkobzás); expropriatio
(kisajátítás))
Megszűnése: Megszűnése:
A birtokjog megszűnése a birtok A tulajdonjog megszűnése
megszűntével. - a tulajdonos halálával, capitis
- derelictio (elhagyás) deminutiojával
- traditio (átadás) - más tulajdonszerzése folytán (a
- corpus megszűnése pl.: elveszítés, a tulajdonos akaratával; akaratától függetlenül;
birtokjog megmarad! akaratának ellenére)
- animus megszűnése - új tulajdon keletkezése nélkül
- birtokos halálával (elhagyás-derelictio; speciális traditio-
- capitis deminutiojával őrültnek; a dolog megsemmisülése; a dolog
- ha a dolog elenyészik forgalmon kívülivé válása; rabszolga
- a dolog megváltozik felszabadítása; vadállat elszabadulása)
- a dolog forgalmon kívülivé válik
A birtokfajták és a birtokjog: A tulajdonformák és a tulajdonjog:
- a birtokfajták nem befolyásolják a - teljes hatalom (plena potestas) csak a
birtokjogot kivéve a possessio ad civiljogi tulajdon felett áll fenn
usucapionem – possessio ad reliquas causas - tulajdonszerű helyzetek: bonitár
kategóriapár kapcsán, ahol a fent említett tulajdon, tartományi telek tulajdona,
módon elválik a birtokvédelem és a peregrinusok tulajdona
tulajdonkeletkeztető hatás - Iustinianus deklarálta a római magántulajdon
egységét
Fajtái: Fajtái:
a) naturalis possessio (tényleges birtok) tulajdonformák:
- detentio (bírlalat) - kollektív, nemzetségi
- csak a tény valósul meg, joghatás nem - családi
társul hozzá - pater familias individuális
b) civilis possessio (civiljogi birtok) magántulajdona
- a tényhez joghatások is fűződnek, ezt - mancipatio
kell összehasonlítani a tulajdonjoggal - dominium (dolgok feletti hatalom)
c) további fajtái: - civiljog alapján álló tulajdon
- jogos-jogellenes - idegenek tulajdona
- hibás-hibátlan - bonitár tulajdon (nem szabályszerűen
- jóhiszemű-rosszhiszemű jutott a dologhoz, elbirtokolta. Formai vagy
- elbirtokláshoz vezető tartalmi hiba; az elbirtoklás idejére szól. A
civiljogi tulajdon megszerzéséig tart
Elemei: - civiljogi tulajdon: ez az egyetlen tiszta
- corpus tulajdoni forma, a többi tulajdonszerű
- animus - tartományi telek: állami tul.,csak
használni lehetett

419. A posszesszórius és a petitórius védelem

szembeállítása (példákkal)

I. A BIRTOKVÉDELEM FOGALMA
- az a legfőbb joghatás, amely magához a birtok tényéhez kapcsolódik; a birtokos
(civilis possessor) védelmet kap pusztán azért, mert birtokol
- birtokról tulajdonképpeni értelemben akkor beszélhetünk, ha megjelent az állam által
elismert és szabályozott birtokvédelem
- háborítatlanságot, zavarmentességet biztosít, lehetőséget ad az elveszett birtok
visszaszerzésére
- nem szükséges, hogy a birtokos valamilyen jogosultsággal rendelkezzék, mert nem a
jog kap itt védelmet, hanem az a tény, hogy a dolog nála, birtokában van (rabló, tolvaj is
kaphat védelmet) à elsősorban tényvédelem és nem jogvédelem

- csak a civilis possessorok birtokát védi (akiknél pl. a tulajdonnak legalább a látszata
fennforgott) à látszat védelme

II. A POSSESSIÓRIUS ÉS PETITÓRIUS VÉDELEM KÜLÖNBSÉGEI

a) POSSZESSZÓRIUS VÉDELEM:

- tényvédelem (látszatvédelem)
- valakit megvédenek a birtokában anélkül, hogy keresnék, van-e joga birtokolni, tehát
anélkül, hogy bizonyítania kellene: tulajdonjoga vagy egyéb joga van-e a dologhoz
- interdictummal szemben jogokra nem, csak tényekre lehet hivatkozni
- előzetes eljárás, ahol tisztázódott a birtoklási pozíció: előfutára lehetett egy petitórius
pernek
- adott esetben csak ideiglenesen dönti el egy dolog sorsát, hiszen a birtokos nem
szükségképpen jogosult is egyben: ő pusztán a birtoklása alapján kapja meg a védelmet

b) PETITÓRIUS VÉDELEM:

- jogvédelem
- in rem actio-val érvényesíthető jogvédelem, tehát nem a birtokvédelem egyik fajtája
- ha valaki a tulajdonjoga vagy egyéb dologi joga alapján perel, akkor csak e jog
fennállásának bizonyítása után lehet pernyertes és juthat hozzá a perelt dologhoz
- egy petitórius perben a jogkérdés körül folyik a vita
- mindig végleges rendezésre kerül sor

POSSZESSZÓRIUS VÉDELEM PETITÓRIUS VÉDELEM

- birtokvédelem; tényvédelem - tulajdonvédelem; jogvédelem

(látszatvédelem)
- ALAPJA: birtoklás ténye
- CÉLJA: tényállás tisztázása
- FORMA: peren kívüli, de ez is per
- HIVATKOZÁS: tényekkel
- nincs JOGERŐ, adott esetben csak
ideiglenesen dönti el egy dolog sorsát
- ALAPJA: jog, ennek következtében
jogvédelmet biztosít
- CÉLJA: tényállás értékelése (felperes:
civiljogi tulajdonos-e)
- FORMA: perben folyik
- amit bizonyítani kell, az a jog, hogy
tulajdonos-e vagy sem
- véglegesen rendezi a kérdést, az
ítélethez kapcsolódik a JOGERŐ is
 420. A szolgalmak. A (telki) szolgalom fogalma, a
szolgalom fajai, főbb elvei. A szolgalmak
keletkezése, megszűnése, védelme. A személyes
szolgalmak. Iustinianus főbb változtatásai a
szolgalmak körében.

A (telki) szolgalom fogalma, a szolgalom fajai, főbb elvei

I. A SZOLGALOM KIALAKULÁSA
- a földmagántulajdon kialakulása à a telkek használata és a földek eredményesebb
megművelése érdekében sokszor lehetőséget kellett biztosítani arra, hogy egyes telkek
használói bizonyos vonatkozásokban igénybe vehessék szomszédaik telkét
- pl. átjárás a szomszéd telkén, vizet vezessenek rajta
- a XII táblás törvény ismeri az úthasználat 3 fajtáját és a vízvezetési jogot
- a köztársaság korában, a városiasodáskor tovább nőtt a számuk, melyeket a servitus
[szolgalom](másik jelentése: rabszolgaság) egységes kategóriába soroltak

II. A SZOLGALOM FOGALMA ÉS FAJAI

FOGALMA:
- olyan in rem védelemmel ellátott jog, amelynél fogva az egyik telek (uralkodó
telek, praedium dominans) mindenkori használója meghatározott szükséglet
kielégítésére igénybe veheti a szomszédos telket (szolgaló telek, praedium serviens)
FAJAI:
a) mezei telki szolgalmak (iura praediorum rusticorum) pl.: út, vízvezetés, itatás,
legeltetés, favágás joga
b) városi telki szolgalmak (iura preadiorum urbanorum) pl.: világosság, kilátás joga
- megkülönböztetésük azon alapul, hogy a szolgalom építkezéssel kapcsolatos-e vagy
sem

III. A SZOLGALOM ELVEI

1) SAJÁT TELKEN NEM állhat fenn szolgalom (nulli res sua servit); ha az uralkodó és a
szolgáló telek egy kézben egyesül, akkor az egyesülés (confusio) folytán a szolgalom
megszűnik
2) a szolgalom tevésre nem kötelezhet, csak TŰRÉSRE (servitus affirmativa) vagy NEM
TEVÉSRE (servitus negativa)

3) a szolgalmat TOVÁBBI SZOLGALOMmal terhelni nem lehet (servitus servitutis esse non
potest); a szolgalom jogosítottja nem engedélyezhet a joga alapján további szolgalmat
4) a szolgalmat magában véve ÁTRUHÁZNI NEM LEHET; a servitus a telek része,
ennélfogva csak együtt idegeníthető el

5) a szolgalom OSZTHATATLAN; akár az uralkodó, akár a szolgáló telkét osztanák is meg,

a szolgalom változatlanul az egész telket illeti vagy terheli

6) a szolgalom általában csak SZOMSZÉDOS TELKEK KÖZÖTT állhat fenn; kivételek

bizonyos városi szolgalmak (kilátás), melyek nem szomszédos telkeket is érinthetnek
7) szolgalom csak a telek állandó és komoly gazdasági SZÜKSÉGLETEINEK A KIELÉGÍTÉSÉRE
alapítható; személyi szükségletek, ideiglenes vagy kényelmi célok érdekében nem lehet
szolgalmat alapítani; a szolgalom a telek szükségleteit hivatott szolgálni
8) a szolgalmat a SZOLGÁLÓ TELEK LEHETŐ KÍMÉLÉSÉVEL (civiliter) kell gyakorolni (pl.:
átjárási szolgalom esetén csak a kijelölt úton)

9) a szolgalom NEM TŰR sem időbeli MEGKÖTÖTTSÉGET, sem feltételtől való FÜGGÉST; a
servitus megállapításával a szolgalmi jog rögtön gyakorolható, és elvileg örökké fennáll

10) a szolgalom GYAKORLÁSA MINDIG INGYENES, de alapítása történhet ellenérték fejében

is

A szolgalmak keletkezése, megszűnése, védelme

I. A SZOLGALMAK KELETKEZÉSE – A SZOLGALOMALAPÍTÁS

A SZOLGALOM KELETKEZÉSE:
- történhet a szolgáló telek (praedium serviens) tulajdonosának egyoldalú vagy
kétoldalú jogügyletével
- az alapító jogügylet (negotium) lehet:
a) negotium translativum: a tulajdonos saját tulajdonjogának fenntartása mellett,
annak terhére juttat valaki (pl.: szomszéd) számára szolgalmi jogosultságot
b) negotium deductivum: egy telektulajdonos telkének tulajdonjogát úgy ruházza
át, hogy maga vagy egy 3. személy részére fenntartott egy bizonyos jogosultságot
(deductio), és így alapít szolgalmat

A SZOLGALOMALAPÍTÁS LEGGYAKORIBB FORMÁI:

1) a res mancipinek minősülő 4 ősi mezei telki szolgalom esetén mancipatio
(csak deductio formájában)
 2) in iure cessio, majd e 2 eltűnésével
3) quasi traditio (a szolgalom gyakorlásának hozzájárulás alapján való
megkezdése)
4) végrendelettel történő szolgalomalapítás (legatum per vindicationem)
5) pactio et stipulatio
6) az ingatlanok osztóperében bírói adiudicatio-val
7) szolgalom usucapio-jával
8) törvényi szolgalmak, a törvény erejénél fogva

II. A SZOLGALMAK MEGSZŰNÉSÉNEK OKAI

a) a szolgáló és az uralkodó telek egy kézben egyesül (confusio) pl. adásvétel vagy
öröklés
b) a nem gyakorlás (a szolgáló telek tulajdonosa elbirtokolja a szolgalommentességet)
c) a szolgáló telek végleges jellegű megváltozása (pl. a forrás elapad, a szántóföld
elmocsarasodik)

III. A SZOLGALMAKKAL KAPCSOLATOS JOGSEGÉLYEK

1. VINDICATIO SERVITUTIS
- a szolgalom legősibb megjelenési formája: res mancipi
- a szolgalmi jogosítottnak mindenki ellen ható vindicatio servitutis áll rendelkezésére
- ezt a későbbiekben a res mancipinek nem minősülő szolgalmak is megkaptak
2. ACTIO NEGATORIA
- a vindicatio ellentéte
- a tulajdonában háborított telektulajdonos indíthat a háborítás ellen, tagadva (negare)
azt, hogy a telkén más javára szolgalmi jog állna fenn
- in rem actio, bárki ellen igénybe vehető, aki a tulajdonost szolgalmi jog
gyakorlásával telke használatában jogosulatlanul zavarja
- a marasztalás a zavarás megszüntetésére és az okozott kár megtérítésére irányul, de
mivel ezek nem biztosítják a tulajdonost az esetleges további zavarások ellen, a praetor itt
is bevezette a biztosíték (cautio) adásának, ígérésének kötelezettségét
3. INTERDICTUMOK
- a praetor egyes meghatározott szolgalmak védelmére speciális interdiktális védelmet
is biztosított (pl.: interdictum de itinere – a gyalogút védelmére)
- ezek a szolgalmakat védő speciális interdictumok is posszesszórius védelmet
valósítottak meg, de a szolgalmi jogosultságokat azonban Iustinianus előtt nem
tekintették civilis possessornak

A személyes szolgalmak

I. A SZEMÉLYES SZOLGALMAK ÉS FAJTÁI

- a iustinianusi kodifikácó megalkotta a
a) TELKI SZOLGALMAK (servitutes praediorum)
b) SZEMÉLYES SZOLGALMAK (servitutes personarum) kategóriáját

- a kompilátorok a személyes szolgalmak körébe sorolták az addig önálló jogokként

kezelt:
1) HASZONÉLVEZETET (ususfructus)
2) HASZNÁLATOT (usus)
3) LAKÁSHASZNÁLATOT (habitatio)

- ezzel törvényhozási úton zárult le az a fejlődési folyamat, melynek csírái már a

klasszikusoknál is megmutatkoztak az iskolák nézeteltéréseiben
- de a kodifikáció adós maradt a személyes szolgalmak és a servitus fogalom
meghatározásával

II. HASZONÉLVEZET (USUSFRUCTUS)

- megjelenése: Kr.e. III. század körül
- ekkori szokás: a végrendeletet tevők vagyonuknak csak puszta tulajdonát hagyták
örökösükre, miközben az örökölt vagyon élethossziglani használata és minden jövedelme
valaki mást (pl.: közeli hozzátartozó) illetett meg à eltartás biztosítása

A HASZONÉLVEZET DEFINÍCIÓJA:

önálló, legfeljebb a jogosított haláláig tartó, in rem védelemmel ellátott jog;

idegen dolgokon fennálló használati és gyümölcsöztetési jog a dolgok állagának
épségben tartása mellett

- a haszonélvező (usufructuarius) joga az állagot nem érintheti

- a haszonélvezet tárgya csak olyan dolog lehet, amely a használat által nem semmisül
meg (elhasználhatatlan dolog)
- az elfogyasztott dolgok visszaadását és értékük megtérítését a haszonélvezet
megszerzésekor ígért vagy adott óvadék (cautio) biztosította
A HASZONÉLVEZET TARTALMA:
- a haszonélvezet fennállása idején a dolog tulajdonosának szinte csak a puszta
tulajdonjog (nuda proprietas) marad meg, mégis bizonyos szabályok a haszonélvezőtől
független tulajdon fennállására utalnak (pl.: a tulajdonos a dolgot eladhatja); a
haszonélvező csak beszedéssel szerzi meg a gyümölcsöket
- a jogosított köteles az állagmegóvásra; így a tulajdonos nem változtathat az állagon,
de köteles a szokásos javítási, karbantartási munkálatokat elvégezni és a közterheket
viselni

- a haszonélvezet leggyakoribb keletkezési forrása:

a) hagyomány (legatum)
b) deductio (végintézkedéssel kapcsolatos)
c) törvényi úton

- a haszonélvezet megszűnhet:
a) a szolgalmak megszűnési módjával
b) a kikötött idő lejártával
c) capitis deminutio maxima- ill. media-val
- a haszonélvezet nem volt átruházható, de a haszonélvező ingyenesen vagy
visszterhesen átengedhette joga gyakorlását egy 3. személynek
- a haszonélvezőt joga védelmére vindicatio ususfructus illette meg, és utiliter
megkaphatta az interdictumokat is

III. HASZNÁLAT (USUS)

- a haszonélvezetből kivált részjogosítvány, így szűkebb is nála
- a jogosított csak addig szedheti a hasznokat, ameddig a maga és háza népe
szükségletei terjednek
- korlátozott gyümölcsszedési jog: a határon túlmenő beszedés és a gyümölcsöztetés
már nem illeti meg
- jogát pedig csak személyesen gyakorolhatja

IV. LAKÁSHASZNÁLAT (HABITATIO)

- vita a klasszikus korban: a ház használata haszonélvezet, használat vagy önálló jog-e
(ius proprium)
- Iustinianus önállósította ezt a jogot is
- a lakáshasználatra az ususfructus szabályai voltak irányadók

Iustinianus főbb változtatásai a szolgalmak körében

1. A LAKÁSHASZNÁLAT (HABITATIO)
- Iustinianus önállósította (ius proprium) a lakáshasználatot, ezzel lezárta a vitát, hogy
a lakás/ház használatának joga (habitatio) haszonélvezet, használat vagy önálló jog-e
- a lakáshasználat szabályaira az ususfructus szabályai voltak irányadóak

2. A SZEMÉLYES SZOLGALMAK KATEGÓRIÁJA

- a iustinianusi kodifikácó legjelentősebb újítása:
- megalkotta a
a) TELKI SZOLGALMAK (servitutes praediorum) és a
b) SZEMÉLYES SZOLGALMAK (servitutes personarum) kategóriáját
- ezzel törvényhozási úton zárult le az a fejlődési folyamat, melynek csírái már a
klasszikusoknál is megmutatkoztak az iskolák nézeteltéréseiben
- de a kodifikáció adós maradt a személyes szolgalmak és a servitus fogalom
meghatározásával

3. A HASZONÉLVEZET TARTALMI VÁLTOZÁSAI

- a haszonélvező jogosultságai kibővültek
- megengedetté vált pl.: az állag megváltoztatása, ha gyarapításban nyilvánult meg
- de a haszonélvező már a gyümölcsszerzés és a birtokvédelem szempontjából a
tulajdonossal esett azonos elbírálás alá

4. A SZOLGALMAK BIRTOKA
- szolgalmak birtoka: iuris possessio, jogbirtok: aki a szolgalmat gyakorolja, az a
gyakorlás ténylegessége által birtokolja a szolgalmi jogot is;
- ez a birtok civilis possessio védelemben is részesül

5. A SZOLGALMAK ÁLTALÁNOS KERESETE

- a szolgalmi jogosultságok védelmére megalkották az
- actio confessoria-t (az actio negatoria ellentéte)
- ebben az, akit szolgalmi joga gyakorlásába megsértenek, állítja, hogy joga van a
szolgalomhoz (pl. az átjáráshoz)

6. A TÖRVÉNYI SZOLGALMAK KATEGÓRIÁI

- törvényi szolgalmaknak (servitutes legales) tekintették a szomszédjogokat (az
uralkodó telek mindenkori használóját illeti meg, de személyes szolgalmak is lehetnek),
szemben a
- jogügyletekkel alapított szolgalmak csoportjával

421. Az emphyteusis és az ususfructus egybevetése. A

superficies és a habitatio egybevetése

Az emphyteusis és az ususfructus egybevetése

ÖRÖKHASZONBÉRLET - EMPHYTEUSIS HASZONÉLVEZET - USUSFRUCTUS
mindkettő idegen dologbeli jog, a szolgalmak (servitutes) körébe tartozik és in rem actio-val
védett
Fogalma: Fogalma:
MEZŐGAZDASÁGI INGATLAN ÖRÖK IDŐKRE VALÓ IDEGEN DOLGOKON FENNÁLLÓ HASZNÁLATI ÉS
BÉRBEADÁSA ÉVI BÉR FIZETÉSE ELLENÉBEN GYÜMÖLCSÖZTETÉSI JOG A DOLGOK ÁLLAGÁNAK
ÉPSÉGBEN TARTÁSA MELLETT
A szolgalom típusa: A szolgalom típusa:
teleki szolgalom (servitus praedilis) személyi szolgalom (servitus
personis)
Időtartama: Időtartama:
örökre szól (in perpetuum) maximum a haszonélvező haláláig szól
Kialakulása: Kialakulása:
- közföldek bérbeadása Rómában - Kr.e. III. század körül
- a bérlet tartama sokszor örök időkre - a végrendeletet tevők vagyonuknak
szólt csak puszta tulajdonát hagyták örökösükre,
- görög minta, átvették az EMPHYTEUSIS- miközben az örökölt vagyon élethossziglani
t: feltöretlen területek hosszú időre történő használata és jövedelme mást (ált.
bérbeadása a föld megművelése végett hozzátartozót) illetett meg
- ~480, Zeno: az örökhaszonbérletet
önálló jogintézménnyé tette
Alanya: Alanya:
az örökhaszonbérlő: emphyteuta a haszonélvező: usufructarius
Tárgya: Tárgya:
- mezőgazdasági ingatlan - elhasználhatatlan dolog
Jogai: Jogai:
- használat (ius utendi) - használat (ius utendi), de az állagot
- gyümölcsözetés (ius fruendi) nem érintheti
- örökhaszonbérleti jogát megterhelheti, - gyümölcsöztetés (ius fruendi)
elidegenítheti, átörökítheti - a gyümölcs beszedése
- a puszta elválással (separatio) - átengedhette jogai gyakorlását egy 3.
megszerzi a gyümölcs tulajdonát személynek
Korlátozásai: Korlátozásai:
- nem rosszabíthatja meg a földet - nem ruházhatta át, mert személyhez
tapadó jog
Kötelességei: Kötelességei:
- a föld művelése, és - állagmegóvás (nem változtathat a
termőképességének legalább szinten tartása dolgon, de később javíthatja)
= állagmegóvás - köteles a szokásos javítási,
- a földdel járó minden köz- és karbantartási munkálatokat elvégezni
magánteher és a károk viselése - közterhek viselése
- évi bér fizetése (victigal) > ager - a rabszolganő gyermekének
vectigalis átengedése
- örökhaszonbérleti jogosultság - óvadék, cautio letevése
elidegenítése esetén a tulajdonos
elővásárlási jogának elismerése
- ha a tulajdonos nem él a megváltási
joggal, a vételárból 2% illeti meg
(laudemium)
Védelme: Védelme:
- mivel civilis possessor, megilleti a - vindicatio ususfructus illette meg
posszesszórius védelem - utiliter megkaphatta a
- in rem védelem birtokinterdictumokat is
- gyümölcsszerzés szempontjából a
tulajdonossal esik egy elbírálás alá
Keletkezése: Keletkezése:
- szerződéssel - hagyománnyal (legatum)
- örökléssel, elidegenítéssel - végrendelettel, törvény alapján
Megszűnése: Megszűnése:
- bizonyos kötelezettségek elmulasztása - a szolgalmak megszűnési módjaival
esetén: 3 évi bér nem fizetése, közterhek - kikötött idő lejárta; halál
nem teljesítése - capitis deminutio maxima ill. media
- ekkor a tulajdonos visszaszerezheti a
földet

A superficies és a habitatio egybevetése

FELÜLÉPÍTMÉNYI JOG - SUPERFICIES LAKÁSHASZNÁLAT - HABITATIO
Fogalma: Fogalma:
OLYAN, MÁS TELKÉN EMELT ÉPÍTMÉNYEN- EGY HÁZ VAGY EGY LAKÁS HASZNÁLATÁNAK JOGA.
TIPIKUSAN BÉRLETI CAUSA ALAPJÁN- FENNÁLLÓ,
SOK TEKINTETBEN A TULAJDONJOGOT
MEGÖZELÍTŐEN SZÉLES KÖRŰ JOGOSULTSÁG,
AMELY IN REM VÉDELMET ÉLVEZ, S AMELY
HOSSZÚ IDEIG, DE LEGFELJEBB AZ ÉPÍTMÉNY
MEGSEMMISÜLÉSÉIG ILLETI MEG A
JOGOSÍTOTTAT, ILL. JOGUTÓDAIT.
Időtartama: Időtartama:
- hosszú ideig (szerződéstől függően maximum a „haszonélvező” haláláig
örökre vagy 100 évig) szól
- de legfeljebb az építmény
megsemmisüléséig
Kialakulása: Kialakulása:
- köztársasági kor, eredeti római - Iustinianus alakította ki
intézmény - elválasztotta a haszonélvezet és a
- elkobzott telkek felvásárlása és használat fogalmától és önállósította (ius
bérházak kialakítása a lakásínség miatt proprium)
alakította ki
- a telektulajdonosok
ellenszolgáltatásért átengedték a telek
használatát, de tulajdonjogát megtartották
Alanya: Alanya:
a felülépítményes: superficiarius a lakáshasználó: habitator (?)
Tárgya: Tárgya:
más telkén emelt építmény egy ház, vagy egy lakás
Jogai: Jogai:
- a felülépítményi jog jogosítottja - a ház használati joga (ius utendi), de
majdnem tulajdonos az állagot nem érintheti
- az épület korlátlan használata - átengedhette jogai gyakorlását egy 3.
- azzal rendelkezhet személynek
- jogosultságát elidegenítheti, - nem ruházhatta át, mert személyhez
átörökítheti tapadó jog
Kötelességei: Kötelességei:
- a felülépítményes általában évi bért - állagmegóvás (nem változtathat a
(solarium) fizetett a föld (solum) dolgon, de később javíthatja)
tulajdonosának - köteles a szokásos javítási,
karbantartási munkálatokat elvégezni
- közterhek viselése
- óvadék, cautio letevése
Védelme: Védelme:
- praetori interdictum eredetileg - n. a.
(interdictum de superficiebus)
- később utiliter megkapta a tulajdonosi
jogsegélyeket is
Keletkezése: Keletkezése:
- bérleti vagy egyéb causa alapján - n. a.
Megszűnése: Megszűnése:
- bizonyos kötelezettségek elmulasztása - a szolgalmak megszűnési módjaival
esetén: bér nem fizetése, közterhek nem - kikötött idő lejárta; halál
teljesítése - capitis deminutio maxima ill. media
- ekkor a tulajdonos visszaszerezheti a
telket

422. A római dologi jog továbbélése. A dologi jog

fogalmának megjelenése és a tulajdon főbb változásai a
római jog továbbélése során. A birtokfogalom és a
birtokvédelem fejlődése a közép- és újkorban. A iura in re
aliena a római jog továbbélése során.

A dologi jog fogalmának megjelenése és a tulajdon főbb változásai

a római jog továbbélése során

I. A DOLOGI JOG KATEGÓRIÁJÁNAK MEGJELENÉSE

- KLASSZIKUS jogászok a ius in re (dologbeli jog) megjelölést csak a tulajdon körén
kívül eső, de in rem védelemmel ellátott jogokra (pl. zálogjog) alkalmazták
- a KÖZÉPKORBAN a ius in re kifejezés gyakrabban fordul elő
- a GLOSSZÁTOROK pedig már magát a tulajdont is bevonták e fogalomkörbe, így alakult
ki a dologi jog kategóriája
- de ez sokáig az öröklési jogot is magában foglalta
- általános megjelölése: ius reale
- a középkori jogtudomány különítette el:
a) ius in re sua: saját dologra vonatkozó jog (tulajdon)
b) iura in re aliena: más dolgán fennálló, idegen dologbeli jogok (szolgalmak,
örökhaszonbérlet, felülépítményi jog, zálogjog)

II. A TULAJDONJOG FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN:

- X. század: megjelent a feudális kettős ill. osztott tulajdon (dominium duplex)
- klasszikus értelemben: ez a fogalom inkább jelentette a tulajdon kettős védelmét (rei
vindicatio, Actio Publiciana), mint teljességének korlátozását
- középkori értelemben: a duplex a hűbérúr és a vazallus tulajdonának kettőségére utal
- ALLODIUM: a földesurak eredeti foglalás útján bírt, tehát nem az uralkodótól származó
földje; elvileg szabad, feudális kötöttségektől mentes tulajdon volt, de a családi,
nemzetségi korlátozások itt is megjelentek
- FEUDUM: átörökíthető hűbérbirtok, ellentéte: beneficium; itt formailag is a feudális
úrnál volt a tulajdonjog
- a tulajdonszerzési módok körében újabb formák alakultak ki:
a) INVESTITURA: a feudum formális átruházására, átadására (eredetileg az egyházi
birtokoké volt, de később ide sorolták a földesúr bejárásával, tanúk jelenlétében
átadással átruházott föld tulajdonjogát is)
b) INTELLECTUALIS TRADITIO: a tulajdonnak puszta megegyezésen alapuló, testi
átadás nélküli átruházása
c) USUCAPIO: a kánonjog hatására megkövetelték a jóhiszeműséget

III. A TULAJDONJOG FEJLŐDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS TENDENCIÁI AZ ÚJKORBAN

- a középkori hagyományokkal szakítva a CODE CIVIL (1804) ismét deklarálta az
egységes és elvileg korlátlan magántulajdont
- visszatértek a római kori alapokhoz bizonyos eltérésekkel:
- a klasszikus római tulajdon a dolgok mint testi tárgyak fölötti, rendszerint birtoklással
is együttjáró hatalmat jelentette
- a „testetlen dolgok” (res incorporales, pl. követelések) nem képezhették tulajdon
tárgyát
- ezért védelmükre a rei vindicatio sem volt igénybe vehető
- XIX. század: a klasszikus értelemben vett tulajdon jelentősége egyre inkább
viszonylagos csökkenést mutat az olyan új jogokhoz, jogosultságokhoz képest, mint az
értékpapírban megtestesülő jogok, a bankszámlakövetelés, gazdasági, kereskedelmi
társaságok tagjainak jogai, stb. à a tulajdonjog fogalmának kiterjesztése
- a dologszemléletről áttérnek az értékszemléletre, ahol a pénztulajdon tárgyát nem az
érmék, a bankjegyek mint dolgok, hanem az általuk megtestesített értékek jelentik
- a tulajdon fogalma napjainkban annyira kitágult, hogy lassan már csak a rendelkezési
jog és a mindenkivel szembeni védelem tartja össze
- a klasszikus dologi tulajdon nemcsak veszít a jelentőségéből, hanem egyre újabb
korlátozásokat is szenved, pl. környezetvédelem érdekében

IV. A TULAJDONSZERZÉS MÓDJAINAK ÚJKORI MODELLJEI:

- a tulajdonszerzési módok újkori fejlődése is részben visszatért a római joghoz, de új
fejlemények is vannak:
- a Code civil szerint KAUZÁLIS VAGY KONVENCIONÁLIS RENDSZER: tulajdonátruházási
ügylet esetén a tulajdonjog már a szerződéskötéssel átszáll a megszerzőre, szemben pl. az
osztrák és a magyar polgári jognak TRADICIONÁLIS RENDSZERÉVEL, ahol a tulajdonszerzéshez
a tulajdonszerzési jogcím (adásvétel, ajándékozás) mellett mindig szükséges a megfelelő
szerzésmód (ingóknál átadás, ingatlanoknál telekkönyvi bejegyzés) foganatosítása is

A birtokfogalom és a birtokvédelem fejlődése a közép- és

újkorban

I. A BIRTOKJOG FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN

- a bizánci jogban folytatódott az a posztklasszikus korban már megindult tendencia,
amely elmosta a BIRTOK ÉS A TULAJDON pontos megkülönböztetését
- a legjelentősebb változások a birtokvédelem körében mutatkoznak
- a glosszátorok idején a birtokvédelem a kánonjog hatására teljesen átalakult a
„mindent vissza kell adni a kivetetteknek” - kánonnak is köszönhetően
- a birtokfosztás (spolium) kánonjogi eredetű kifogása (exceptio spolii), majd keresete
(actio spolii) a modern birtokvédelem alapját teremtette meg

FŐBB REFORMOK AZ ACTIO SPOLII ALKALMAZÁSA SORÁN:

a) egy éven túl is elindítható
b) bármely birtokos indíthatja (detentor is)
c) nemcsak ingatlan, hanem ingóság birtokának visszaszerzésére is alkalmas
d) a régebbi birtok előnyben részesül
e) a kereset átszáll az örökösre is

- a ius commune-ban az actio spolii megjelenését követően kialakultak és vele

párhuzamosan érvényesültek a summarium ill. possessorium summariissimum
elnevezésű birtokvédelmi eszközök, melyek a modern ún. sommás birtokperek elődei

II. AZ ÚJKORI (PANDEKTISTA) BIRTOKELMÉLETEK:

- fordulópont: FRIEDRICH CARL VON SAVIGNY 1803-ban megjelent munkája:
- ebben a modern birtoktant és egyben az ún. történeti jogi iskola tudományos
módszerét is megalapozta
- birtoktana: a civilis possessio nem más, mint birtoklás tulajdonosi akarattal (animo
domini), s így civilis possessornak elsősorban a tulajdonos, valamint a jóhiszemű és a
rosszhiszemű birtokos minősülnek
- Savigny a birtokot ténynek, a birtokháborítást egyfajta deliktumnak, a birtokvédelmet
pedig kötelmi jogi védelemnek tekintette
- annak ellenére, hogy felfogása sohasem vált egyeduralkodóvá, a XIX. században a
pandektisták többsége mégis az ő birtoktanát fogadta el, és a XX. századra is nagy hatást
gyakorolt

III. A BIRTOKVÉDELEM ÚJ TARTALMA A MODERN JOGOKBAN

- a jelenkori polgári törvénykönyvek ismerik a birtokvédelmet
- ezt a Ptk. szerint elsősorban a közigazgatási szervektől (jegyzőtől) lehet kérni
- a magyar jogban és a más modern jogrendszerben is sok tekintetben a középkori
„sommás” birtokvédelem hagyományai élnek tovább, így ellentmondások jelentkeznek:
- pl.: ma a birtokvédelmen belül különböztetik meg a posszeszórius és petitórius
védelmet, ami római jogi szempontból nézve contradictio in adiecto

A iura in re aliena a római jog továbbélése során

I. A IURA IN RE ALIENA FOGALMÁNAK MEGJELENÉSE

- KLASSZIKUS jogászok a ius in re (dologbeli jog) megjelölést csak a tulajdon körén
kívül eső, de in rem védelemmel ellátott jogokra (pl. zálogjog) alkalmazták
- a KÖZÉPKORBAN a ius in re kifejezés gyakrabban fordul elő
- a GLOSSZÁTOROK pedig már magát a tulajdont is bevonták e fogalomkörbe, így alakult
ki a dologi jog kategóriája
- de ez sokáig az öröklési jogot is magában foglalta
- általános megjelölése: ius reale

- A KÖZÉPKORI JOGTUDOMÁNY KÜLÖNÍTETTE EL:

a) IUS IN RE SUA: saját dologra vonatkozó jog (tulajdon)

b) IURA IN RE ALIENA: más dolgán fennálló, idegen dologbeli jogok

- A IUS IN RE ALIENA KATEGÓRÁJÁBA SOROLTÁK:

a) a szolgalmakat
b) az örökhaszonbérletet
c) a felülépítményi jogot, és
d) a zálogjogot
II. A DOLOGI JOG EGYÉB VÁLTOZÁSAI A TOVÁBBÉLÉS SORÁN –
AZ IDEGEN DOLOGBELI JOGOK (IURA IN RE ALIENA) TOVÁBBÉLÉSE

A) A SZOLGALMAK (SERVITUTES)

- a szolgalmak körében a középkori ius commune kialakította az ún. RENDELLENES

SZOLGALMAK fogalmát és körét (servitutes irregulares):
- olyan telki szolgalmak, amelyek a telektől függetlenül illetnek meg bizonyos
személyeket életük tartalmára bizonyos telkek vonatkozásában
- ebben a személyes és telki szolgalmak keverednek
- a továbbélés során jelentősen megszaporodott a törvényi szolgalmak száma
- a telki és személyi szolgalmak kategóriái a modern jogban is tovább élnek,
jelentősebb fogalmi-rendszertani és dogmatikai továbbfejlesztésükre a mai napig nem
került sor

B) AZ ÖRÖKHASZONBÉRLET (EMPHYTEUSIS)

- szintén tovább élt

- az emphyteuta-nak a római jogban még tisztán vagyoni jellegű jogosultságaihoz és
kötelezettségeihez kifejezetten személyi kötöttségek is kapcsolódtak, ami a feudális
viszonyok szembetűnő jele

C) A FELÜLÉPÍTMÉNYI JOG (SUPERFICIES)

- szintén tovább élt

- a német jog (BGB), a sváci jog (ZGB BAURECHT) és az olasz CODICE CIVILE
„superficie” néven ma is ismeri

5. Kötelmi jog

501. Az obligatio fogalma, kialakulása, fajai és keletkezési

forrásai

Az obligatio fogalma, kialakulása

I. A KÖTELEM FOGALMA
- kötelem: obligatio
- definíciók (3):

1) PAULUS:
- „A kötelmek lényege nem abban áll, hogy a mienkké tegyen egy dolgot vagy egy
szolgalmat, hanem hogy valaki mást rászorítson arra, hogy valamit adjon, valamit
tegyen vagy valamiért helytálljon a számunkra.”

- összeveti az obligatiót a dologi jogi jogosultságokkal:

kötelmi jogi jogosultságok dologi jogi jogosultságok

irányulhat: tevékenységekre, dolgokra dolgokra
szemben álló 2 vagy több, de meghatározott 1 személy (pl.: tulajdonos) áll
felek: személy szemben mindenkivel
a jogviszony relatív; a kereset csak abszolút; a kereset bárki ellen
szerkezete, meghatározott adós ellen indítható, aki a jogosultat
hatálya: irányulhat jogának gyakorlásában sérti
kereset: in personam actio-val védett in rem actio-val védett
elvárt az adós általában pozitív, aktív, a jogosult negatív, passzív
magatartás: tevőleges magatartásra van magatartást vár el mindenkitől
kötelezve
a jogosultság gyengébb erősebb
ereje:
példa: haszonbérlő – örökhaszonbérlő –
kötelmi jogi jogosult; dologi jogi jogosult;
nincs dologi jogi jogosultsága, pozíciója majdnem olyan erős,
csak a haszonbérbe adóval áll mint a tulajdonosé, aki az
jogviszonyban, aki bármikor örökhaszonbérlő hozzájárulása
kidobhatja a bérleményéből nélkül nem szüntetheti meg az
örökhaszonbérletet
a jogosultság rövid életű, tartós jellegű, általában
időtartama: átmeneti jellegű élethossziglaniak (kiv.:
zálogjog)
a jogosultság a szerződő felek viszonylag keletkezése, módosulása és
létrejötte: szabadon hozzák létre megszűnése csak a törvény által
taxatíve és kógens jelleggel
meghatározott módokon
lehetséges

2) IUSTINIANUS:
- „A kötelem olyan jogi kötelék, amelynél fogva szükségszerűen valamilyen
szolgáltatás teljesítésére kényszerülünk államunk jogának megfelelően.” (Inst.)

- kötelem = jogi lekötelezés à kizárja a kötelmek köréből a jogon kívüli (pl.

pusztán erkölcsi, vallási, illem- és becsületbeli) kötelezettségeket
 - kötelem = jogi kényszer à valaminek a teljesítésére kényszerülünk, mert a jog
eszközeivel rászoríthatnak bennünket kötelezettségünk teljesítésére
- csak az kötelem, amit az állam, a jogrendszer annak minősít

3) A FEJLETTEBB JOG SZERINT:

A kötelem olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (hitelező, creditor) a másik
féltől (adós, debitor) bizonyos magatartást követelhet, s amennyiben az adós
ennek a kötelezettségének nem tenne eleget, a hitelező jogosult őt in personam
actio-val erre a magatartásra (illetve pénzbeli egyenértéke megfizetésére)
rászorítani. (hitelező és adós jogviszonya)

II. A KÖTELEM KIALAKULÁSA

- archaikus kor: kezdetleges kötelmi viszony = a hitelezőnek az adós feletti korlátozott
hatalma
- két alapvető forrásra vezetik vissza a kötelem eredetét:
▪ a bűncselekményekre - delictum, ill.
▪ a szerződésekre – contractus à

a) DELICTUM:
- e feltevés szerint a kötelmi jogviszonyok bűncselekmények, delictumok
következményei
- fejlődési stádiumok:
- (1.:) eleinte: ha valaki kárt okozott a másiknak, (pl.: testi sértés) a sértettnek joga
keletkezett arra, hogy bosszút álljon a jogsértőn
- (2.:) később: lehetővé tették az elkövető számára, hogy „váltságdíj” fizetésével
megmentse magát a bosszútól
- (3.:) végül: a jogrend kifejezetten kötelezte a jogsértőt ilyen elégtétel
szolgáltatására
gyakorlatilag csak itt beszélhetünk kötelemről, kötelezettségről
- deliktuális eredet: a kifejezések értelme à

▪ obligatio: megkötözés, bilincsbe verés

▪ liberatio: megszabadulás, a kötelem megszűnése
▪ solutio: kioldozás

b) CONTRACTUS:
- e feltevés szerint a kötelmi jogviszonyok eredete a szerződések, contractusok
- ősi szerződések szakrális jellege
- ezek formája: az isteneket tanúul hívó eskü
- DE: az ősi szerződéseknél a kötelező erőt nem a megállapodás eredményezte,
hanem az előírt formaságok betartása
- a szerződésszegés a delictumokéhoz hasonló következménnyel járt: a hitelező
elfoghatta a nem teljesítő adóst, megkötözve magánál tarthatta, s csak ha az adós
vagy helyette más teljesített, akkor engedte őt el

- az ősi kötelmi viszonyoknál élesen elválik

▪ a tartozás (Schuld, a jogi kötelezettség)
▪ és a felelősség (Haftung, a jogi kikényszeríthetőség)
- pl.: a hatalomalatti családtag létrehoz egy deliktuális kötelmet; ekkor a családtag
csak tartozik, de nem felel - a pater familias viszont felel, de nem tartozik
- a klasszikus jogban a tartozás és a felelősség már általában együtt jár

Az obligatio fajai és keletkezési forrásai

I. A KÖTELEM FAJAI (4)

1) civilis obligatio - honoraria (praetoria) obligatio:

- Iustinianus: ez a kötelmek legfőbb felosztása (summa divisio)
- a klasszikus korban alakult ki
- a praetor jogalkotó tevékenysége új kötelmeket vezetett be (nem obligatio:
debitum)
civilis obligatio: a civiljog által bevezetett kötelmek
honoraria obligatio: a praetor által bevezetett kötelmek
- előtte a rómaiak csak egyféle kötelmet ismertek: azt, amelyet valamilyen civiljogi
jogforrás tekint obligationak

2) stricti iuris obligatio - bonae fidei obligatio:

- kezdetben csak az elsővel találkozunk, mivel a civiljog maga is ius strictum
- préklasszikus kor: teret hódít a bona fides elve a praetor tevékenysége folytán -
kezdetben mint a követelés erkölcsi alapja, később pedig mint a marasztalás mértéke
- klasszikus kor: a kötelmek többségét a bona fides szerint bírálják el, ezzel
szemben és párhuzamosan fokozatosan háttérbe szorul a stricti iuris obligatio
 - stricti iuris - az összes formális szerződés + kölcsön
bonae fidei - az összes reál és konszenzuál szerződés, kiv.: kölcsön

3) naturalis obligatio:
- „természetes kötelem”
- eredetileg: a hatalomalattiak peresíthetetlen kötelmei
- a jogtudósok kiterjesztették a fogalmat az egyéb peresíthetetlen kötelmekre is
- DEF.: minden olyan (actio nélküli) kötelem, amelyet nem lehet peresíteni
- ISMÉRVEI:
▪ minden más vonatkozásban joghatással bír (ez abban nyilvánul meg, hogy ha az
adós az ilyen kötelmet önként teljesíti, ezt nem lehet sem ajándékozásnak, sem
pedig tartozatlan fizetésnek tekinteni, s épp ezért ezt később nem is lehet
visszakövetelni)
▪ be lehet számítani a hitelező civilis tartozásába
▪ meg lehet erősíteni zálogjoggal, kezességgel és tartozás-elismeréssel
▪ novatio-val teljes joghatású (peresíthető) civilis obligatio-vá lehet alakítani
- ESETEI:
a) a hatalomalattiak kötelmei (legrégebbi): pl. női családtagok és rabszolgák
obligatiói, a filius familias családon belüli kötelmei
b) a capitis deminutio-t szenvedett személy capitis deminutio előtt keletkezett
kötelmei
c) a pactumban kikötött kamatkövetelés
d) a pupillus gyámi hozzájárulás (auctoritas) nélküli kötelezettségvállalása
e) a SC Macedonianum ellenére folyósított kölcsön
f) a büntetésből elvesztett követelés
g) talán az elévült követelés is
- Iustinianus: a szerencsejátékból eredő „kötelezettség” (lusus aleae) nem naturalis
obligatio, mivel a szerencsejátékot üldözte, büntette és a kifizetett veszteség
visszakövetelésére is módot adott

4) obligatio principalis - obligatio accessoria:

- obligatio principalis: önmagában megálló ún. főkötelem; a kötelmek általában
ilyenek
- obligatio accessoria: járulékos kötelem; egy főkötelem kiegészítéséül, általában
biztosítékául szolgálnak (pl.: kezesség); önmagában, főkötelem nélkül nem létezhet
és a főkötelem megszűnésével ez is megszűnik

II. A KÖTELEM KELETKEZÉSI FORRÁSAI

- ld. 501. tétel, „a kötelem kialakulása”
- contractus: joghatás kiváltására irányuló kétoldalú akaratnyilatkozat
- delictum: magánüldözés alá eső bűncselekmény (lopás, rongálás stb.)
1) klasszikus korban keletkezés szerint 2 csoport:
a) SZERZŐDÉSEK (obligationes ex contractu)
b) BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes ex delicto) által létrehozott kötelmek à

2) Gaiusnál is eleinte kettős felosztás:

„Minden kötelem vagy SZERZŐDÉSBŐL, vagy DELICTUMBÓL származik.”
a contractus nála: minden olyan kötelem, amely nem delictumból származik

3) majd Gaius: Institutio, korai posztklasszikus átdolgozás – 3 kötelmi keletkezési

forrás:
a) SZERZŐDÉSEK (obligationes ex contractu)
b) BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes ex delicto)
c) KÜLÖNBÖZŐ MÁS JOGCÍMEK (obligationes ex variis causarum figuris)

4) Iustinianus a kötelmek keletkezésének 4 forrását említi; (ez sem teljes, mivel a

vegyes kötelmeket nem említi)
a) SZERZŐDÉSEK (obligationes ex contractu)
b) „MINTEGY” SZERZŐDÉSEK (obligationes quasi ex contractu): szerződés
nincsen, mégis olyan kötelem keletkezik, amely a szerződéses kötelmekre
emlékeztet; pl.:
▪ jogalap nélküli gazdagodás
▪ megbízás nélküli ügyvitel
▪ gyámság
▪ hagyomány
▪ véletlen közösség
c) BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes ex maleficio / delicto)
d) „MINTEGY” BŰNCSELEKMÉNYEK (obligationes quasi ex maleficio / delicto):
▪ lakásgazda felelőssége
▪ leeséssel fenyegető tárgy
▪ hajós, istállós, fogadós
▪ kötelességszegő bíró
-A quasi ex contractu ill. a quasi ex maleficio elnevezések csupán azt juttatják kifejezésre,
hogy bizonyos esetekben nincs ugyan szerződés vagy deliktum, mégis olyan kötelem
keletkezik, amely emlékeztet a kontraktuális, ill. a deliktuális kötelmekre.

502. A negotium fogalma, fajai és alkatrészei. A negotium

érvényessége és hatályossága általában.

A negotium fogalma, fajai és alkatrészei

I. A JOGÜGYLET FOGALMA
- jogügylet: negotium
- definíció: jogi tény, joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentés

- pl.: kötelem - vki adósként tartozik egy pénzösszeg megfizetésével a

hitelezőnek
jogügylet - vki adósként pénzkölcsön-szerződést kötött; jogi tény, a kötelem
alapja

- obligatio és negotium eltérő minőségű kategóriák, de: szoros kapcsolat is – a

kötelmek legfontosabb keletkezési forrása a jogügylet, elsősorban a szerződés

- A JOGÜGYLET FOGALMI ELEMEI:

a) joghatásra irányulás
b) akaratnyilatkozat („külső tényállás”); ezen belül is
1) a jogügyletet létrehozó személyek belső akarata
2) ennek külső megnyilvánulása, maga a nyilatkozat

II. A JOGÜGYLET FAJAI (CSOPORTOSÍTÁSOK, OSZTÁLYOZÁSOK)

1) A MAGÁNJOG RENDSZERÉN BELÜLI ELHELYEZKEDÉSÜK ALAPJÁN:

▪ személyi és családjogi ügyletek (pl.: manumissio, confarreatio)

▪ dologi jogi ügyletek (pl.: mancipatio, occupatio)
▪ kötelmi jogi ügyletek (pl.: stipulatio)
▪ öröklési jogi ügyletek (pl.: testamentum)

2) EGYOLDALÚ JOGÜGYLET – KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET

- egyoldalú jogügylet (NEGOTIUM UNILATERALE)
a kívánt joghatás létrehozásához elegendő egy személy akaratnyilatkozata
à pl.: manumissio, occupatio, végrendelet
- kétoldalú jogügylet (NEGOTIUM BILATERALE)
a kívánt joghatás létrehozásához legalább két akarat találkozása (megegyezés)
szükséges
à pl.: szerződés, házasságkötés, tulajdon-traditio

3) ÉLŐK KÖZÖTTI JOGÜGYLET – HALÁL ESETÉRE SZÓLÓ JOGÜGYLET

- élők közötti jogügyletek (NEGOTIA INTER VIVOS)
a jogügylet által kiváltott joghatás beállta nem függ senkinek a halálától
à pl.: vállalkozási szerződés
- halál esetére szóló jogügyletek (NEGOTIA MORTIS CAUSA)
a jogügylet által kiváltott joghatás beállta függ valakinek a halálától
à pl.: végrendelet
4) KONKRÉT/KAUZÁLIS JOGÜGYLET – ABSZTRAKT/KAUZÁLATLAN JOGÜGYLET
- konkrét/kauzális jogügylet (NEGOTIUM CAUSALE)
a jogügyleti nyilatkozatból kitűnik az a jogi cél (causa), amelynek megvalósítása
érdekében az adott jogügylet létrejön
à pl.: adásvételi szerződés, munkaszerződés
- absztrakt/kauzálatlan jogügylet (NEGOTIUM ABSTRACTUM)
a törvényes formaságok betartása mellett a valóságos jogügyleti cél háttérbe szorult
à pl.: mancipatio, in iure cessio, stipulatio

5) VISSZTERHES JOGÜGYLET – INGYENES JOGÜGYLET

- visszterhes jogügylet (NEGOTIUM ONEROSUM)
a jogügylet kötelez valakit az általa kapott szolgáltatás ellenszolgáltatással való
viszonzására
à pl.: a jogügyletek többsége
- ingyenes jogügylet (NEGOTIUM GRATUITUM)
a jogügylet nem kötelez ellenszolgáltatással való viszonzásra
à pl.: halál esetére szóló jogügyletek; ajándékozás, haszonkölcsön, szívességi
 használat, letét, megbízás

III. A JOGÜGYLET ALKATRÉSZEI

- jogügyleti alkatrész: a jogügyletek, mint akaratkijelentések elemi összetevői
- 3 nagy csoport:

a) ESSZENCIÁLIS (elengedhetetlen) ALKATRÉSZEK (ESSENTIALIA NEGOTII)

- a jogügyletben feltétlenül szerepelniük kell
- ezek hiányában a jogügylet létre sem jön (negotium non existens)
- az ide vonatkozó szabályok kógensek (kényszerítő jellegű)
à pl.: adásvételi szerződésnél a vételárban való megállapodás

b) NATURÁLIS (természetes) ALKATRÉSZEK (NATURALIA NEGOTII)

- a törvény diszpozitív szabálya alapján egyes jogügyleteknek ipso iure tartalmát
képezik ezek az alkatrészek
- a feleknek nem kell külön belefoglalniuk a szerződésbe
- megállapodásukkal mellőzhetik azokat
- az ide vonatkozó szabályok diszpozitívek (engedő jellegű)
à pl.: adásvételi szerződésnél kellékszavatosság

c) AKCIDENTÁLIS (esetleges) ALKATRÉSZEK (ACCIDENTALIA NEGOTII)

- csak akkor képezik a jogügyletek tartalmát, ha az azokat a felek a jogügyletbe,
szerződésbe kifejezetten felveszik
- à pl.: ha az egyik szerződő fél a szerződés megkötésekor valamely kívánságáról
hallgatott, utóbb már nem hivatkozhatott arra, hogy a szerződésbe valamilyen
további kikötést szeretett volna belefoglalni
à pl.: adásvételi szerződésnél a visszaeladási jog kikötése

[Dömötör László szerint a továbbiak már nem tartoznak a

tételhez, de ez nem garancia arra, hogy
F. A. Szerint is így lesz…]
- A jogügyletek legfontosabb általános kikötései:
1. FELTÉTEL (CONDICIO)
2. IDŐHATÁROZÁS (DIES)
3. MEGHAGYÁS (MODUS)

- a feltétel és az időhatározás az érvényességet és hatályosságot is befolyásolhatja

- a meghagyás sem az érvényességet, sem a hatályosságot nem érinti
- az ősi civiljog ügyletei (actus legitimi) nem tűrik meg a feltételt és az időhatározást –
alkalmazásuk esetén a jogügylet tartalomtól függetlenül érvénytelen

1. FELTÉTEL (CONDICIO)
- olyan jövőbeli bizonytalan esemény, amelytől a jogügylet hatálya függ
a) csoportosítása:
a) FELFÜGGESZTŐ FELTÉTEL (condicio suspensiva)
- az esemény beálltáig nem lép hatályba a már érvényesen létrejött
jogügylet (ideiglenes hatálytalanság)
- az érvényesség és a hatályosság kezdete nem esik egybe
- ha a feltétel meghiúsul (condicio deficit), a jogügylet soha nem lép
hatályba (végleges hatálytalanság)
- pl.: adásvételi szerződés – „Ha megérkezik a hajó Africából, eladom a
lovamat 5 aranyért.”

b) BONTÓ FELTÉTEL (condicio resolutiva)

- a jogügylet a megkötéssel egyidejűleg azonnal hatályba lép
- az érvényesség és a hatályosság kezdete egybeesik
- ha azonban a feltétel beáll (condicio existit), a szerződés hatályát veszti
- pl.: „Ha január 1-jéig nem fizeted ki a vételárat, a telket úgy kell
tekinteni, mintha meg sem vetted volna.”
- a bontó feltétel beálltával az érvényes szerződésből már nem
származnak jogok és kötelezettségek, a szerződés jogi hatása megszűnik

b) a jogügylet-feltétel kapcsolata:

- a feltétel alapvető követelménye a megszabott esemény jövőbelisége

- a megtörtént, jelen- vagy múltbeli, de a felek előtt még nem ismert esemény
nem feltétel
- pl.: „ha Titius consul volt”, „ha Maevius életben van” – nem feltétel
- nem feltétel a jövőbeli, de biztosan bekövetkező esemény, mivel a condicio
mindig magában hordja a bizonytalanságot, itt pedig nincs függő helyzet
 az ex nunc és az ex tunc hatály
- ex nunc: „mostantól” : a feltétel hatályba léptető ereje; a feltétel beálltától
érvényesült
à pl.: ha valaki végrendeletében egy rabszolganője felszabadítását feltételhez
köti, és a rabszolganőnek még a feltétel teljesülése előtt gyermeke születik, a
gyermek az ex nunc hatály szerint rabszolga lesz
- ex tunc: „akkortól” : a feltétel hatálytalanító ereje; visszaható hatály
a jogügylet megkötésére visszamenőlegesen lépteti életbe azt, illetve szünteti
meg a hatályát
à pl.: előző példa, de eszernt a gyermek szabadnak születik
2. IDŐHATÁROZÁS / IDŐTŰZÉS (DIES)
- a feleknek az a rendelkezése, amellyel a jogügylet hatályát bizonyos
időponthoz kötik
- a felek meghatározhatják azt, hogy
▪ a jogügylet mikor lépjen hatályba (dies a quo – a kezdő időpont)
▪ a jogügylet hatálya mikor szűnjön meg (dies ad quem – a befejező időpont)
- a felek a jogügylet hatásának kezdetét-végét biztosan bekövetkező eseménnyel
kapcsolják össze àß feltétel: bizonytalan esemény

3. MEGHAGYÁS (MODUS)
- az ingyenes vagyoni juttatást tartalmazó jogügyletben a juttató fél
meghagyás útján (sub modo) való feladatteljesítési előírása az ingyenesen szerző
fél terhére
- a meghagyás nem feltétel: az ügylet hatályba lépését nem befolyásolja
- a kedvezményezett a juttatást mindig megszerzi
- DE: élők közötti ajándékozásnál ha a meghagyás teljesítése elmarad, az
ajándékozó a juttatást az ajándékozás céljának meghiúsulására tekintettel
visszavonhatja
- császárkori jog: keresetet adott a meghagyás teljesítésének kikényszerítésére,
illetve a juttatás elvonására
- pl.: ajándékozás, halál esetére szóló intézkedések
- pl.: „Neked adom a földemet, de tarts el engem életem végéig.” vagy: „A ház
halálom után legyen Titiusé, de emeljen síremléket nekem.”

A negotium érvényessége és hatályossága általában.

I. A JOGÜGYLET ÉRVÉNYESSÉGE
- a jogügylet 3 eleme:
▪ AKARAT
▪ NYILATKOZAT
▪ JOGHATÁSRA IRÁNYULÁS MINŐSÉGE kapcsolódik a jogügylet érvényességéhez:

- DEF: A létrejött jogügylet csak akkor érvényes, vagyis alkalmas arra, hogy a
célzott joghatásokat kiváltsa, ha a jogügyletet létrehozó személy(ek) akarata és
nyilatkozata önmagában is ép, emellett összhangban van egymással (a kétoldalú
jogügyletek esetén ezenkívül még a két fél akarata is találkozik), továbbá ha a
jogügylet célja, nevezetesen a jogügylettel elérni kívánt joghatás nem ütközik a
jogrend valamely tilalmába.
AZ ÉRVÉNYTELEN JOGÜGYLET
- akkor érvénytelen, ha az érvényesség (negatív) kritériumai nem teljesülnek =
valamilyen érvénytelenségi ok forog fenn
- ha nincs a jogügyletnek külső tényállása-> a jogügyletnek a puszta látszata se mvalósul
meg-> a jogügylet nem jön létre-> alkalmatlan joghatások kiváltására-> nem létező
jogügylet (negotium non existens)
- hibás jogügylet (negotium vitiosum): a jogügylet külső tényállása megvalósult, de
az akarat, a nyilatkozat, vagy a joghatáshoz kapcsolódás hibában (vitium) szenved
- érvénytelen jogügylet (negotium invalidum) : a hibás jogügylet a törvény
előírása folytán nem alkalmas a fél (felek) által kívánt joghatás kiváltására,
érvénytelenül jött létre

- ügyleti hibák - érvénytelenségi okok, melyek a jogügylet elemeit hibássá, a

jogügyletet érvénytelenné teszik:
▪ akarat à akarathiba; pl.: a fizikai erőszakkal kikényszerített jogügylet érvénytelen
▪ nyilatkozat à nyilatkozati hiba; pl.: a formai előírásokat sértő végrendelet
▪ joghatáshoz kapcsolódás, célzott joghatás hibája; pl.: jogellenes célú szerződés

A JOGÜGYLETEK ÉRVÉNYESSÉGÉNEK KATEGÓRIÁI

1) Az érvénytelenségi ok
súlyosságának (causa invaliditatis)
alapján:
(a legfontosabb felosztás)
▪ semmis jogügylet
▪ megtámadható jogügylet
 a) SEMMISSÉG (nullitas, Nichtigkeit) –
SEMMIS JOGÜGYLET (negotium nullum)
- feltétlen érvénytelenség
- az ügyleti hiba a jogügylet érvénytelenségét a törvény erejénél fogva (ipso
iure), azonnal és feltétlenül váltja ki
- a semmis jogügylet nem alkalmas a célzott joghatások kiváltására, mivel
jogilag úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna (pro infecto habetur)
- példák:
akarat: kényszer hatására cselekszünk
nyilatkozat: végrendeletek az alakiságok megsértésével jön létre
joghatás: contra bonos mores - jó erkölcsbe ütköző szerződés
b) MEGTÁMADHATÓSÁG (rescissibilitas, Anfechtbarkeit) –
MEGTÁMADHATÓ JOGÜGYLET (negotium rescissibile)
- feltételes érvénytelenség, feltételes semmisség
- függő jogi helyzet: félúton van az érvényesség és az érvénytelenség között
- az ügyleti hiba a jogügylet érvénytelenségét csak feltételes módon, valamely
különös törvényi feltétel (ma: megtámadás) bekövetkeztével idézi elő

- a megtámadható jogügylet ugyan megszületésekor nem eleve

érvénytelen, tehát alkalmas lehet célzott joghatások kiváltására, a törvény
azonban- a modern jogrendszerekben az ún. megtámadás útján- lehetővé teszi
azok beálltának megakadályozását (rescindi potest).

- a MEGTÁMADÁS (rescissio) ma:

▪ a jogügyletet a megtámadásra jogosult fél a törvény szabta határidőn
belül a másik félhez intézett nyilatkozatával vagy per útján teszi
érvénytelenné
▪ az érvénytelenség külső feltétele
▪ elmaradása/sikertelensége esetén a jogügylet érvényes;
▪ bekövetkezése esetén a jogügylet érvénytelen, mintha eleve semmis lett volna

- 3 tényezője van:
x) ki jogosult a megtámadásra
y) van-e határidő a megtámadásra
z) milyen módon gyakorolhatom a megtámadási jogot
▪ egyoldalú nyilatkozattal
▪ per útján

- a római jog a modern értelemben vett megtámadhatóság intézményét csak a

civiljogi megtámadhatóság formájában ismerte
- a modern értelemben vett megtámadhatósághoz a praetori jog azon
szabályai állnak közel, amelyek lehetővé teszik az érintett fél (vagy egy 3.
személy) számára, hogy az érvénytelenségi októl szenvedő jogügyletet
megerőtlenítse

2) További felosztások:
▪ eredeti és utólagos érvénytelenség
▪ teljes és részleges érvénytelenség
▪ abszolút és relatív érvénytelenség
▪ orvosolható és orvosolhatatlan érvénytelenség

a) EREDETI ÉS UTÓLAGOS ÉRVÉNYTELENSÉG

- érvénytelenség elsősorban a jogügylet létrejöttének kérdése, mivel a

jogügyleti hibák általában a létrehozatalkor keletkeznek à

- eredeti érvénytelenség
▪ a már megszületésekor érvénytelen jogügylet
▪ sokak véleménye: az érvénytelenség csak eredeti lehet, mivel az érvényesen
létrejött jogügylet később nem válhat érvénytelenné; DE:

- utólagos érvénytelenség
▪ pl.: halál esetére szóló jogügyletek
▪ pl.: a végrendelkező által visszavont végrendelet tkp. érvényét vesztette;
olyan, mintha létre sem jött volna

b) TELJES ÉS RÉSZLEGES ÉRVÉNYTELENSÉG

- az elmaradt joghatás terjedelmével kapcsolatos

- teljes érvénytelenség
 ▪ az érvénytelenség kiterjed a jogügylet egészére
▪ tehát a jogügylet által kiváltani szándékozott összes joghatásra
▪ a római jogban az érvénytelenség főszabályszerűen teljes volt
▪ pl.: teljesen érvénytelen az olyan szerződés, amely lehetetlen szolgáltatásra
irányul

- részleges érvénytelenség
▪ az érvénytelenség csak a jogügylet egy részét érinti
▪ pl.: végrendeletek megtámadása

c) ABSZOLÚT ÉS RELATÍV ÉRVÉNYTELENSÉG

- az elmaradt joghatás irányára vonatkozik

- abszolút érvénytelenség
▪ a jogügylet mindenkire nézve érvénytelen
▪ abból senki sem szerezhet jogokat és kötelezettségeket

- relatív érvénytelenség
▪ a joghatások csak az egyik vagy a másik félre nézve állnak be
▪ pl.: „ha valaki egy gyámolttól a gyám hozzájárulása nélkül vásárolt, akkor
csak az egyik oldalról áll meg a szerződés; aki ugyanis vásárolt, az
lekötelezte magát a gyámoltnak, de a gyámoltat nem kötelezi le magának."
▪ ebben az esetben az ügylet csak az egyik oldalról (ex uno latere) érvénytelen,
a másik fél kötelezettségvállalása érvényes
▪ ez a sántikáló jogügylet (negotium claudicans)

d) ORVOSOLHATATLAN ÉS ORVOSOLHATÓ ÉRVÉNYTELENSÉG

- orvosolhatatlan érvénytelenség
▪ az érvénytelenség általában és elvileg ilyen, tehát
▪ a jogügylet az érvénytelenségi ok elhárulása esetén sem válik érvényessé
▪ regula Catoniana (ifj. Cato): „ami kezdetben hibás, nem erősödhetik meg az
időmúlás által” (az érvénytelen ügylet időmúlás által nem válik érvényessé)

- orvosolható érvénytelenség
▪ kivételes esetekben
▪ a jogügylet utólagos megerősődését (convalescentia); pl.: akkor, ha az a fél,
akinek az akarata a szerződés érvényességéhez hiányzott, utólagos
nyilatkozatával a szerződést megerősítette, jóváhagyta
▪ más érvényes jogügyletbe való átfordulását (conversio) jelentette; pl.: az
eredetileg érvénytelen szerződés utóbb azonos tartalommal, de más
formában kelt életre

II. A JOGÜGYLET HATÁLYOSSÁGA

- az érvényesség fogalmára épül

- DEF.:
⇒ az érvényes jogügylet aktív, működő állapota, amikor a jogügylet alapján már
(ill. még) érvényesíteni lehet (jellegadó) jogokat, ill. kötelezettségeket

- a hatályos jogügylet
▪ közvetlen joghatása: a jogérvényesítés, perindítás lehetőségének megnyílása
▪ közvetett joghatása: a felek által a jogügylettel valójában elérni kívánt, de nem mindig
realizálódó joghatás; pl.: adásvételi szerződésnél a tulajdonjog megszerzése
- a közvetett joghatás beállása esetén hatályosulásról, teljesedésbe menetelről
beszélünk

- az érvényes jogügylet ált. már létrejöttekor azonnal hatályba lép (pl.: bolti adásvétel)
- de: gyakori, hogy a felek a jogügylet hatályba lépését feltételtől (condicio) teszik
függővé, és meghatározzák a hatályosság kezdő és/vagy záró időpontját (időtűzés, dies)

ÉRVÉNYESSÉG HATÁLYOSSÁG
Mind az érvényesség, mind a hatályosság a jogügylet egy bizonyos állapotát írja le;
a különbség ennek az állapotnak tartalmában és okaiban áll
a jogügylet képes a célzott joghatás a jogügylet a közvetlen joghatást (a
kiváltására (potencialitás) jogérvényesítés lehetőségét) ténylegesen ki is
váltja (aktualitás), ha a jogosult jogát actio-
val érvényesítheti
szükséges, hogy ne forogjon fenn egy sor olyan tényező együttes fennállása
érvénytelenségi ok, amely kizárná a célzott szükséges, amelyek nélkül az érvényesség
joghatások kiváltására való alkalmasságot ellenére sem kerülhet sor a joghatások
(negatív kritérium) kiváltására (pozitív kritérium)

- a HATÁLYOSSÁG (pozitív) KRITÉRIUMAINAK

▪ egy része külső (objektív) körülményekből adódik; pl.: nem lép hatályba a megbízási
 szerződés, vagy hatálya megszűnik, ha a megbízó/megbízott meghal
▪ más részük a jogügylet belső rendelkezéseiből fakad; pl.: nem léphet hatályba az a
szerződés, amely olyan feltételhez volt kötve, amely meghiúsult
- csak az érvényes jogügylet lehet egyúttal hatályos à

- az érvényesség e tekintetben a jogügylet hatályosságának elengedhetetlen, belső

(immanens) kritériuma
A HATÁLYTALAN JOGÜGYLET
- érvénytelenség: akkor, ha az érvényesség (negatív) kritériumai nem teljesülnek =
valamilyen érvénytelenségi ok forog fenn

- hatálytalanság: az érvényes jogügylet hatályosságának valamely (pozitív) kritériuma

hiányzik = az érvényesség ellenére nem áll fenn a hatályosságot biztosító valamely
tényező à a hatálytalan jogügylet nem vált ki joghatásokat

- ha a jogügylet hibátlan létrejöttekor hiányoznak a hatályosság kritériumai, a jogügylet

érvényes, de még hatálytalan, nem lép hatályba
pl.: végrendeletnél a hatályba lépés időpontja a végrendelkező halála, addig a
végrendelet hatálytalan

- az érvényesen létrejött és hatályos jogügylet hatályát veszti akkor, ha a hatályossági

kritériumok egyike megszűnik
pl.: szerződésnél a kikötött határidő leteltével a jogügylet érvényes marad, de általában
megszűnik a hatály

- a hatálytalanság fajtái:
▪ eredeti és utólagos
▪ teljes és részleges
▪ abszolút és relatív
▪ ideiglenes és végleges
kiváltképpeni hatályosság (a fentiekben definiált hatályosság) <-> „alacsonyabb
intenzitású” hatályosság (másodlagos joghatásokkal kapcsolatos hatályosság-pl. a bona fides
alapján a felek a jogügylet hatálytalanságának idején is kötelesek tartózkodni a másik fél jogi
érdekeit sértő magatartásoktól / az eladót terhelő szavatosság tipikusan az áru átadását
követően kerül előtérbe)

503. Az ban szereplő személyek. Többalanyú obligatiók.

Az ügyleti képviselet.

Az obligatioban szereplő személyek. Többalanyú

obligatiók.

I. AZ OBLIGATIO-BAN SZEREPLŐ SZEMÉLYEK:

▪ FŐSZEMÉLYEK
▪ MELLÉKSZEMÉLYEK
▪ SEGÉDSZEMÉLYEK

1. A KÖTELEM FŐSZEMÉLYEI („AZ ÜGY URAI” – DOMINI NEGOTII)

- obligatio def. à kötelem alanya elengedhetetlenül min. 2 személy:

a) HITELEZŐ (creditor) = jogosult

- az, aki egy másik féltől, az adóstól valamit követelhet / valamilyen
magatartást elvárhat
- ha az adós nem tenne eleget a kötelezettségének, ezt a (kötelemszerű) magatartást
a hitelező a jog segítségével (ált. perrel) kikényszerítheti:
- rászoríthatja az adóst, hogy teljesítse azt, amivel tartozik

b) ADÓS (debitor) = kötelezett

- az, aki tartozik valamivel
- aki a hitelezővel szemben valamilyen magatartásra köteles

- a kötelem típusai a főszemélyek egymáshoz való viszonya alapján:

 a) EGYOLDALÚ KÖTELEM (obligatio unilateralis)
- a kötelmi viszonyok legegyszerűbb esete
- az adós csak tartozik, a hitelező csak követel
- pl.: a deliktuális kötelmek, ajándékozás, lopás
- a lopás egyoldalú kötelmet hoz létre:
- sértett: creditor - ő csak követel, mert szeretné visszakapni az ellopott dolgot
- tolvaj: debitor - vissza kell adnia a dolgot
- azért nem beszélhetünk kétoldalúságról, mert a tolvaj nem lesz jogosult arra,
hogy érvényesítse azokat a költségeket a sértettel szemben, amíg a dolog nála volt

b) KÉTOLDALÚ KÖTELEM (obligatio bilaterales)

- mind a két fél adós is és hitelező is egyben
- tartozik a másik félnek, de ugyanakkor tőle is elvárhat bizonyos magatartást

EGYENLŐEN KÉTOLDALÚ KÖTELMEK (obligationes bilaterales aequales) /

SZINALLAGMATIKUS KÖTELMEK (obligationes synallagmaticae) – „megegyezés”
- mindkét fél követelése közel egyenértékű
- pl.: adásvételnél az eladó adós az árut illetően, de hitelező a vételár
vonatkozásában
- a vevő pedig adós a vételárral, de hitelező az áru tekintetében
- nem szükséges egyenértékűnek lenniük az egymás ellenértékét képező
szolgáltatásoknak; a kisebb eltéréseket a jog tolerálja, a nagyobbakat korrigálja

EGYENLŐTLENÜL KÉTOLDALÚ KÖTELMEK (obligationes bilaterales inaequales)

- látszólag egy tartozás és egy követelés áll egymással szemben
- de jelentkezhet valamilyen kevésbé jelentős ellenkövetelés ill.
viszonttartozás
- a főkövetelés mindig actio directa-val (pl.: letevő keresete a letéteményes
ellen a dolog visszaadása iránt: actio depositi directa)
- az esetleges ellenkövetelés az actio contraria keresettel volt
érvényesíthető (pl.: a letéteményes az őrzés során felmerült költségek
megtérítését actio depositi contraria-val követelhette)
- pl.: római ingyenes letéti szerződés

2. A KÖTELEM MELLÉKSZEMÉLYEI
- további lehetséges részt vevő személyek a közvetlen érdekelt feleken (hitelező,
adós) kívül
a) KÉPVISELŐK

- az ügy ura helyett meghatározott körben jognyilatkozatot tehet

- közvetett képviselet esetén jogokat és kötelezettségeket is szerezhet az ügy urai
között fennálló szerződésből fakadóan
- adstipulator:
▪ régi civiljog is elismerte
▪ stipulatio-nál a hitelező (stipulator) melletti mellékszemély (adstipulator)
▪ csak járulékos hitelező, mégis az adós joghatályosan teljesíthet az ő kezéhez
▪ perelhet, és bizonyos korlátok között a hitelező nevében jognyilatkozatot is tehet
▪ ténykedéséről a hitelezőnek elszámolni tartozik (tkp.: ~ megbízott)

b) A KÖTELEM EGYÉB MELLÉKSZEMÉLYEI

- olyan személyek, akiknek egy része mint képviselő az ügy ura helyett
meghatározott körben jognyilatkozatot is tehet, s emellett jogokat és
kötelezettségeket is szerezhet.
▪ solutionis causa adiectus („teljesítés végett odavett”) személy, aki csak a teljesítés
felvételére volt feljogosítva, a perlésre nem
▪ kezesek (admissor): valójában ők egy főkötelemhez kapcsolódó járulékos kötelem
alanyai
▪ teljesítési segédek
▪ alvállalkozók
▪ az adós által a teljesítéssel megbízott egyéb személyek

3. A KÖTELEM SEGÉDSZEMÉLYEI
- technikai feladatokat ellátó segédszemélyek
- nem tesznek jognyilatkozatot (max. segítik annak létrejöttét)
- abból az ügyletből, amelyik létrehozásában segédkeznek, sem jogokat, sem
kötelezettségeket nem szereznek
- jogaik és kötelezettségeik külön szerződésből fakadnak
- szerepük a római jogban irányulhatott:
▪ a bizonyítás megkönnyítésére (pl.: libripens, testis)
▪ segédkezésre a szerződés technikai létrehozásában (pl.: írnokok (scribae),
küldöncök (nuntii), tolmácsok (interpretes))
II. TÖBBALANYÚ OBLIGATIO-K
- ha bármelyik oldalon többen állnak általános szabály:
- a követelés / tartozás (általában és elvileg egyenlő arányban) megoszlik a több
hitelező ill. a több adós között (obligatio divisa)
- pl.: XII táblás tv.: a hagyatéki követelések megoszlanak az örököstársak között

1. EGYETEMLEGESSÉG (SOLIDARITAS / CORREALITAS)

- a követelés, ill. a tartozás nem oszlik meg a kötelemben szereplő több
személy között

AZ EGYETEMLEGESSÉG FAJTÁI: (2)

a) hitelezői egyetemlegesség
- aktív egyetemlegesség
- a hitelezői oldalon többen vannak, de a követelés nem oszlik meg közöttük:
- bármelyik hitelező követelheti az adóstól az egészet, de csak egyszer
(una res vertitur – „egy dologról van szó”)
- az adós bármelyik hitelezőnek kötelemszüntető hatállyal az egészet
teljesítheti
- pl.: az adós 2 egyetemleges hitelezőnek tartozik 1000 sestertius-szal,
bármelyik hitelező követelheti tőle az egész összeget, de az adós bármelyik
hitelezőnek jogosult a teljesítés hatályával kifizetni az 1000 sestertius-t
- a ~ előnye a hitelező szempontjából: nem kell együttesen fellépniük,
perelniük az adóst, hanem közülük bárki egyedül is behajthatja az egész
követelést
- a ~ előnye az adós szempontjából: bármelyik hitelezőnek joghatályosan
teljesíthet

b) adósi egyetemlegesség
- passzív egyetemlegesség
- az adósi oldalon többen vannak
- de a tartozás nem oszlik meg közöttük
- mindegyik adós az egésszel, in solidum tartozik
- a hitelező bármelyik adóstól követelheti az egész tartozást, de csak
egyszer
- tetszése szerint válogathatja meg, hogy az adósok közül ki ellen és milyen
összeg erejéig lép fel
- pl.: 5 adós egyetemlegesen tartozik a hitelezőnek 5000 sestertius-szal; a
hitelező bármelyik adóstól követelheti a teljes összeget (nem csak a rá eső 1000-
t)

- az adósi egyetemlegesség esetében 2 jogviszony van:

▪ külső - ami fennáll a hitelező és az adós között
▪ belső - ami a megtérítési viszony lesz az adóstársak között

- az adósok közötti jogviszony dönti el, hogy a fizető adósnak van-e visszkereseti
joga (regressus) adóstársai ellen:
- követelhet-e megtérítést és mennyit adóstársaitól (pl.: a delictum elkövetői között
nincs regressus)
à a visszkereseti jog nem az egyetemlegesség folyománya, velejárója
AZ EGYETEMLEGESSÉG KELETKEZHET: (3)
A) ügyleti rendelkezés alapján (ex voluntate)
- pl.: amikor a felek így szerződnek, az örökhagyó végrendeletében előírja az
örököstársak egyetemleges felelősségét a hagyomány kiadásárért stb.

B) törvényi rendelkezés alapján (ex lege)

- pl.: oszthatatlan szolgáltatás esetén; több gyám együttes eljárásánál; egy
bűncselekményt együtt elkövetők esetében a vagyoni megtérítés vonatkozásában

C) véletlenszerűen (communio incidens)

- pl.: öröklésnél, többen örökölnek egy passzív hagyatékot (több a tartozás, mint a
jogosultság), ekkor egyetemlegesség jön létre a passzív hagyaték örökösei között

AZ EGYETEMLEGESSÉG SZABÁLYOZÁSA:
a) klasszikus kor:
- nagyon hátrányosan érvényesült az a perjogi szabály, miszerint egy ügyben csak
egyszer lehet perelni
- pl.: egyetemleges kötelemnél ha a hitelező valamelyik adóst az egész követelés
erejéig perelte be, de rosszul választott és a végrehajtás nem/részben vezetett
eredményre, akkor a hitelező nem perelhetett tovább, nem követelhette a többi
adóstól a fennmaradt, ki nem fizetett részt
- a litis contestatio-val ugyanis felemésztette a keresetjogát, s ha mégis
megkísérelte volna a perlést, újabb kereset ellen az adósoknak exceptio-juk volt

b) iustinianusi jog:
- változás: az ügyletből keletkezett egyetemleges kötelem csak a tényleges
teljesítéssel szűnik meg - „mert nem a kiválasztással, hanem a teljesítéssel
 szabadulnak a többiek” (Ulp.)
- pl.: ha a hitelező csak követelésének egy részét kapta volna meg az először
beperelt adóstól, tovább perelhette az egyik adóst a másik után, amíg csak követelése
teljes egészében kielégítést nem nyert
- később Iustinianus megszüntette (visszalépés) az egyetemlegességet: előírta,
hogy az adósok ilyen irányú kérelme esetén a hitelező csak megosztva perelheti őket

2. HALMOZÁS (CUMULATIO)
- mai büntetőjogi szakkifejezéssel: „halmazat”
- több önálló kötelem (obligationes cumulativae) áll fenn egymás mellett
- egy bizonyos cselekmény alapján az abból fakadó egyetlen keresetet
egyszerre több személy által vagy ellen is meg lehet indítani (személyek
halmazata), ill. egy adott tényállás alapján egyszerre több kereset is indítható
(keresetek halmozása)

SZEMÉLYEK HALMAZATA (CUMULATIO PERSONARUM)

a) hitelezői (aktív) halmazat:
- több hitelező indíthatja meg ugyanazt a keresetet ugyanazon a jogcímen egy
adós ellen
- pl.: amikor a külön-külön rendelt hagyományostársak (disiunctim)
mindegyike perelhette az örökhagyót, míg az együttesen rendelt (coniunctim)
hagyományosok csak egyetemleges hitelezők voltak

b) adósi (passzív) halmazat:

- egy hitelező perel ugyanazon jogcím alapján több adóst
- mindegyik adós önállóan, egymástól fggetlenül felel az egész tartozásért
- pl.: a sértett egy tolvajbanda valamennyi tagját perli actio furti-val
- mindegyik adós önállóan, egymástól függetlenül felel az egész tartozásért
- a hitelező jogosult mindegyik adóstól az egészet behajtani annyiszor, ahány
adósa van
- így az adósok sem formailag (a perelhetés szempontjából), sem materiálisan
(a követelés kielégítése szempontjából) nincsenek összefüggésben egymással->
a halmozásnál több önálló kötelem (obligationes cumulativae) áll fenn
egymás mellett.

KERESETEK HALMOZÁSA (CUMULATIO ACTIONUM)

- olyan tényállások, amelyeknél egyetlen hitelező egyetlen adóssal szemben
indíthat több keresetet
- de csak akkor jöhet létre valóságos keresethalmaz, ha ezek az actiók
egymással nem alternatív, hanem kumulatív viszonyban állnak
- alternatív keresetekként illetik meg a hitelezőt a rei persecutoria actiók
különböző fajtái egymás között (dologlopás esetén pl. rei vindicatio és a
condictio furtiva) à ilyenkor a hitelezőnek kell eldöntenie, melyik kereset
megindítását választja, ugyanakkor a rei persecutoria actiókat az ún. tiszta
büntetőkeresetekkel már halmozva indíthatja meg (furtum usus esetén pl. a
szerződés keresetével és az actio furtival egyszerre élhet)

Az ügyleti képviselet.

I. A KÉPVISELET FOGALMA
- egy jognyilatkozatot a közvetlenül érdekelt fél helyett valaki más eszközöl
- a római jog explicit formában nem dolgozta ki a képvieselet fogalmát (a
repraesentatio kifejezés középkori eredetű), de a jogintézmény lényegével tisztában
voltak

II. A KÉPVISELET FAJAI

1) Alapkonstrukciók:
a) KÖZVETETT KÉPVISELET:
- a képviselő saját nevében teszi meg a jognyilatkozatot, köti meg a szerződést
- a jogi hatások előbb a képviselő személyében állnak be
- ő szerzi meg a jogokat, ő vállalja a kötelezettségeket, amelyeket azután egy
további aktussal a képviseltre ruház
- pl.: serdületlen gyámja, őrült gondnoka
- csak funkcionális értelemben tekinthető képviseletnek, mivel
- bárki átruházhat egy újabb aktussal 3. személyre egy általa megszerzett jogot

b) KÖZVETLEN KÉPVISELET:
- a képviselő kifejezetten a képviselt nevében teszi meg a jognyilatkozatot
- a jogok és kötelezettségek azonnal a képviselt személyében állanak be
- ezt a képviseleti formát a római jog mostohán kezelte (valószínűleg a rabszolga
és a családgyermek a családfő részére való közvetlen szerzése miatt, de emellett az
általuk vállalt kötelezettségek nem terhelték a családfőt)
 - pl.: klasszikus jog - procurator és a tutor általi birtokszerzés
- legfontosabb római jogi konstrukciója az actio quasi institoria
- ilyen a modern jogok képviselete

2) A képviselet keletkezésének jogalapja szerint:

a) TÖRVÉNYES KÉPVISELET
- a képviseletre való feljogosítás jogszabályon alapul
- pl.: a gyám gyámoltjának, a gondnok gondnokoltnak törvényes képviselője

b) JOGYÜGYLETEN ALAPULÓ KÉPVISELET

- a képviselet alapja a felek megbízási szerződésen ill. meghatalmazáson alapuló
megállapodása:
- megbízás:
▪ a felek szerződése
▪ a képviselő és a képviselt közötti belső jogviszonyt rendezi
▪ 2 nyilatkozat hozza létremert a megbízó megbízási ajánlatát a megbízottnak el kell
fogadnia
- meghatalmazás:
▪ a megbízónak 3. személyekhez szóló egyoldalú nyilatkozata
▪ ebben nyilvánítja ki azt, hogy a megbízott (képviselő) ténykedését magára nézve
kötelezőnek ismeri el
3) A képviselet tárgya szerint:
a) ÜGYLETI KÉPVISELET
- peren kívüli képviselet
- pl.: a képviselt helyett a képviselő köti meg a szerződést

b) PERBELI KÉPVISELET
- a megbízás a perben való eljárásra vonatkozik

3. A JÁRULÉKOS KERESETEK (ACTIONES ADIECTICIAE QUALITATIS)

a) ALAPJA, KIALAKULÁSA:

- a hatalomalatti (családgyermek, rabszolga) a civiljog szerint minden jogot a

pater familias-nak (apja, ura) szerzett
- de: a kötelezettségek általában csak a hatalomalattit terhelték à
- praetori szabályozás: (méltányosság alapján)
▪ bizonyos esetekben a családfő / rabszolgatartó is peresíthető legyen a
hatalomalattiak szerződéseiből kifolyólag
▪ más esetekben a vállalkozók is vállaljanak felelősséget a „menedzsereik” által
kötött szerződések alapján
- így alakultak ki a JÁRULÉKOS KERESETEK (actiones adiecticiae qualitatis)

- a járulékos kereseteknél van tehát

▪ hatalomgyakorló
▪ hatalomalatti

- kérdés: A hatalomalatti működéséért a hatalomgyakorlót mennyiben lehet

felelőssé tenni?

b) A PRAETORI SZABÁLYOZÁS MÓDSZERE, ALAPGONDOLATA:

- a hatalomgyakorlónak azon tudati viszonyulás függvényében kell felelnie a
hatalomalatti által kötött szerződésekért, amely őt a hatalomalatti tevékenységéhez
fűzte
- ez a viszonyulás lehetett:
▪ egyetértés (voluntas), felhatalmazás (iussum) vagy parancs (praepositio)
korlátlan és egyetemleges felelősséget vont maga után
▪ puszta tudomás (scientia)
arról, hogy a hatalomalatti kereskedik a peculim-ával
▪ nemtudás (ignorantia)
ugyanerről, amely esetben a hatalomgyakorló legfeljebb csak korlátolt
felelősséggel tartozott
- ezeket az elveket alkalmazta mutatis mutandis a praetor akkor is, amikor a
vállalkozókat szabad jogállású „menedzsereik” eljárása alapján tette felelőssé

c) A RÓMAI VÁLLALKOZÁSOK JOGI STRUKTÚRÁJA: (a járulékos keresetek

tényállásai alapján)
- a vállalatok jellege alapján megkülönböztetünk
▪ tengeri (hajózási, „nagykereskedelmi”) és
▪ szárazföldi (ipari, „kiskereskedelmi”) vállalkozásokat

- ezekre részben járulékos keresetek vonatkoznak

- ezekben a vállalkozásokban részt vevő személyeknek többszintű rendszere
 alakult ki

- hatalomgyakorló = „cégtulajdonos”
hatalomalatti = „menedzser”
- a szerződéseket a 3. személlyel a „menedzserek” (magister navis, institor)
kötötték
- a civiljog szerint amíg a jogokat a cégtulajdonos mint hatalomgyakorló
megszerezte, addig a kötelezettségek egyedül a menedzsert terhelték
- praetor: à járulékos keresetek megteremtéseà szélesebb körben felelőssé tette a
hatalomgyakorlókat / „cégtulajdonosokat” is a hatalomalattiak / „menedzserek”
ügyletei alapján

d) AZ ACTIONES ADIECTICIAE QUALITATIS (JÁRULÉKOS KERESETEK) FAJTÁI:

I. ACTIO QUOD IUSSU

- a hatalomalattinak a családfő parancsára kötött szerződéseiből eredő
követelések érvényesítésére
- a családfő ellen
- az egész tartozás erejéig (in solidum) lehetett indítani ACTIO QUOD IUSSU-t
- „iussum”: a hatalomalattinak adott parancs, amellyel a hatalomgyakorló
ügyletkötésre jogosította fel a hatalomalattit

II. ACTIO DE PECULIO

- a hatalomalatti által kötött szerződésekből eredő tartozásra a hatalom
gyakorlója
- az általa a hatalomalattinak juttatott különvagyon (peculium) erejéig volt
perelhető ACTIO DE PECULIO-val
- „Aki a filius familiasszal szerződött, annak két adósa van: a fiú az egészért és
az apa, de csak a különvagyon erejéig.” - Ulpianus
- a hatalomgyakorló akkor is felelősséggel tartozott, ha nem tudott a
hatalomalatti tevékenységéről (ignorantia), mert felelősségét a peculium
juttatása már megalapította

III. ACTIO DE IN REM VERSO

- ha a hatalomalatti a 3. személyekkel kötött szerződésből származó hasznokat
a hatalomgyakorló vagyonába (tudtával/tudta nélkül) befektette
- a hatalomgyakorló e kereset útján felelt a különvagyon értékén felül is
ezekért a vagyoni előnyökért
- pl.: a hatalomalatti a hatalomgyakorló családja részére élelmiszert vásárolt,
de a vételárral adós maradt, így tulajdonképpen a hatalomgyakorlótól jogalap
nélküli gazdagodás vonható el

IV. ACTIO TRIBUTORIA

- akkor adta a praetor, ha a hatalomalatti peculiumával (vagy egy részével) a
hatalomgyakorló tudtával (scientia), de egyetértése (voluntas) nélkül folytatott
szárazföldi vállalkozást
- ilyenkor a hatalomgyakorló a hatalomalattival szemben fennálló követeléseit
csak a többi hitelezővel együtt elégíthette ki
- a praetor eredetileg akkor alkalmazta, ha a hatalomalatti csődbe ment és
megmaradt üzleti vagyonát (merx peculiaris) a hatalomgyakorló nem
igazságosan osztotta fel a hitelezők között
- később: e keresettel volt követelhető a csődvagyonnak a hitelezők közötti
felosztása
- a hatalomgyakorló a hatalomalattival szembeni követeléseit úgy
érvényesítheti, mintha maga is hitelező lenne
- nincs joga saját követeléseinek értékét levonni a csődvagyonból, mivel itt a
hatalomalatti az ő tudtával folytatott vállalkozói tevékenységet (felelőssége az
erről való tudomás miatt szigorúbb)

V. ACTIO EXERCITORIA ÉS ACTIO INSTITORIA

- ha a családfő / rabszolgatartó a családgyermeket / rabszolgáját hajóvállalata
élére nevezte ki (magister navis) vagy ipari ill. kereskedelmi vállalata élére
állította üzletvezetőnek (institor), úgy e keresetekkel lehetett őt perelni a
hatalomalatti által, megbízatása (praepositio) körében vállalt kötelezettségeiért
- az egész tartozás erejéig (in solidum)
- az actio exercitoria-t adta meg a praetor a hatalomgyakorló ellen akkor is,
mikor maga a hatalomalatti tevékenykedett exercitor navis-ként a
hatalomgyakorló egyetértésével (voluntas)

VI. ACTIO QUASI INSTITORIA

- Papinianus hozta létre ezt a keresetet (Kr.u. III. század)
- ha csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg egy szabad állapotú
képviselőt (procurator), a praetor szintén e keresetet adta meg utiliter
kiterjesztve (actio quasi institoria)
- ez alapján jött létre a valóságos közvetlen képviselet a későklasszikus korban

504. A szolgáltatás fogalma és osztályozásai

A SZOLGÁLTATÁS FOGALMA
- a SZOLGÁLTATÁS (praestatio)
- kötelemben kikötött adósi magatartás
- alapvető kategóriapár:

a) aktív magatartás
- az adós kötelezi magát valaminek a teljesítésére
- pl.: megfizeti a tartozást, elkészít egy ruhát

b) passzív magatartás
- a kötelem tárgya tartózkodás, tűrés
- pl.: a felszabadított nem nyit patronusa üzletéhez hasonló boltot ugyanabban a
városban, ahol patronusa kereskedik

A SZOLGÁLTATÁS OSZTÁLYOZÁSAI

1. A DARE, FACERE, PRAESTARE SZOLGÁLTATÁSOK

- a szolgáltatások meghatározásánál nem szabad a latin szavak közönséges jelentéséből
kiindulni

a) a DARE szolgáltatás
- azok a szolgáltatások, amelyeknél az adós civiljogi tulajdont köteles átruházni
- a pénzfizetés mindig dare szolgáltatás, mivel az átvevő a pénz tulajdonát
szükségszerűen megszerzi
- ide tartozik:
▪ permutatio
▪ kölcsön
▪ bizomány
▪ mandatum
▪ adásvétel

b) a FACERE szolgáltatás
- azok a szolgáltatások, amelyeknél az adós nem köteles civiljogi tulajdont
átruházni
- pl.:
▪ munkaszerződésnél a munkaadó pénzfizetéssel tartozik: szolgáltatása dare míg a
munkás szolgáltatása facere
▪ adásvételnél az eladó szolgáltatása facere (mivel az eladó nem köteles a dolog
tulajdonának átruházására), a vevő viszont dare szolgáltatással tartozik
- a facere más megjelölései:

a) tágabb értelemben

- majdnem minden szolgáltatást felölel, tartalmazza a dare és praestare

szolgáltatásokat is (a szűkebben vett facere szolgáltatásokon kívül)
- pl.: tulajdonátruházás, birtokátadás, munkavégzés, szavatosság
- de szembeállítható a nemtevésben, tűrésben álló non facere
szolgáltatásokkal

b) szűkebb értelemben
- ezen szolgáltatás körébe nem tartoznak bele sem a dare sem a praestare
szolgáltatások

c) a PRAESTARE szolgáltatás
- helytállás, szavatolás (szembeállítva a dare és facere szolgáltatásokkal)
- de nincs egyértelmű meghatározás
- valahányszor az adós valamit garantál
- pl.:
▪ a kezes szolgáltatása: vállalja, hogy az adós nem fizetése esetén ő teljesít helyette
▪ az ún. érdekelt adósoknak a szolgáltatása: a náluk levő idegen dolgot törvénynél
vagy szerződésnél fogva megőrizni és épségben visszaadni tartoznak (à
custodia kötelezettség)

- a dare, facere, praestare szolgáltatások nem zárják ki egymást

- pl.: a dologbérlő a díjfizetésre tekintettel dare és emellett custodia-
kötelezettsége alapján praestare szolgáltatással is tartozik

2. PRAESTATIO SPECIFICA – PRAESTATIO GENERICA

a) SPECIFIKUS SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO SPECIFICA

- a szolgáltatás tárgya egyedileg meghatározott, konkrét dolog (species)
- pl.: Stichus nevű rabszolga
- ha a dolog megsemmisül, megszűnik a kötelem is (max. kártérítési kötelezettség)
 b) GENERIKUS SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO GENERICA
- a szolgáltatás tárgya csak fajta (genus), azaz mennyiség és minőség szerint van
meghatározva
- pl.: 50 mérő búza
- ha a dologmennyiség megsemmisül, amellyel az adós teljesíteni szándékozott, a
kötelem nem szűnik meg, az adós továbbra is köteles szolgáltatni
- à „genus perire non censetur” - a fajta nem pusztulhat ki

- ZÁRTFAJÚ SZOLGÁLTATÁS:
a helyettesíthetetlen dolgok meghatározott köréből teljesítendő generikus
szolgáltatás, pl.: a rabszolgái közül egyet

- A GENERIKUS SZOLGÁLTATÁS AZ ARCHAIKUS JOGBAN:

az adóstól függött, hogy milyen dolgokkal tesz eleget a kötelezettségének
(teljesíthet akár a legrosszabb fajtával is)

- A GENERIKUS SZOLGÁLTATÁS A POSZTKLASSZIKUS JOGBAN:

ha a szerződés nem rendelkezik a dolgok minősége felett, az adós köteles közepes
minőségű (mediae aestimationis) egyedekkel teljesíteni
3. PRAESTATIO CERTA – PRAESTATIO INCERTA

a) HATÁROZOTT SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO CERTA

- már a kötelem keletkezésekor nyilvánvaló a szolgáltatás mibenléte (quid),
milyensége (quale), mennyisége (quantumque)
- a szerződésből pontosan kitűnik, hogy az adósnak mely konkrét dologgal kell
teljesítenie

b) HATÁROZATLAN SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO INCERTA

- a teljesítés bizonyos részletei csak a későbbiekben válnak pontosan ismertté
- ez a kategóriapár elsősorban az ítéleti marasztalás szempontjából bír
jelentőséggel
- a szolgáltatás nem lehet teljesen határozatlan, mert ez esetben a szerződés
semmis

4. PRAESTATIO PRINCIPALIS – PRAESTATIO ADIECTICIA

a) FŐSZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO PRINCIPALIS

- nem tévesztendő össze a főkötelemmel és a járulékos kötelemmel!
- a kötelem tulajdonképpeni tárgyát képezi
- a fő- és mellékszolgáltatások egymással kumulatív viszonyban vannak, a kötelem
tárgyát mindkét szolgáltatás képezi (pl.: a tőke is és a kamat is)

b) MELLÉKSZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO ADIECTICIA

- a főszolgáltatásokat kísérik, számos esetben hozzájuk kapcsolódnak
- nem önálló tárgyai a kötelmeknek, mert létük rendszerint szorosan tapad egy
főszolgáltatáshoz
- pl.: a szobafestő főszolgáltatása: a lakás kifestése; mellékszolgáltatása: a
tisztaságra ügyelés
- ezek a mellékszolgáltatások a bona fides elvéből, a jóhiszemű teljesítés
követelményéből is következnek
- de a törvény / szerződés is írhat elő mellékszolgáltatásokat, pl.:
kamatszolgáltatás à

- KAMAT (FENUS, USURA):

▪ a római jog ősrégi intézménye (már a XII. táblás törvény is ismeri)

▪ akkoriban valószínűleg havonta számították, a kamatmax. havi 1 uncia volt; a
tőkét egy as-nak véve, az uncia a tőke 1/12-e (mai értelemben tehát évi 100%)
▪ később (préklasszikus, klasszikus korban) több ízben szabályozták a
kamatszedést, a kamatlábat, részben a kifizethető kamatok összegét korlátozták
▪ köztársasági kortól: az általános kamatmax. évi 12% volt, de a tengeri kölcsön
(fenus nauticum) kamata nem volt korlátozva
▪ Iustinianus: a kamat mértéke általában 6%, üzletemberek 8%-ot, előkelők csak
4%-ot köthettek ki, legmagasabb a tengeri kölcsön után szedhető 12%-os kamat
volt; a kifizethető kamatok összege nem haladhatta meg a tőkét; kamatos
kamatok szedése tilos volt; a kamat járhat szerződéses kikötés alapján vagy a
törvény rendelkezéséből kifolyólag; pl.: késedelmi kamat

5. PRAESTATIO PRIMARIA – PRAESTATIO SUBSIDARIA

a) ELSŐDLEGES SZOLGÁLTATÁS- PRAESTATIO PRIMARIA

- a kötelem alapján az adós elvileg csak a kötelem tulajdonképpeni tárgyát képező
elsődleges szolgáltatást köteles teljesíteni
- pl.: egy ékszer elkészítését vagy megjavítását
 b) SZUBSZIDÁRIUS SZOLGÁLTATÁS - PRAESTATIO SUBSIDARIA
- ha az elsődleges szolgáltatás (praestatio primaria) valamilyen oknál fogva
elmarad (akár csak részben is), akkor kerül előtérbe kisegítő jelleggel a
szubszidiárius szolgáltatás
- pl.: kártérítés, kötbér megfizetése
- elsődleges és szubszidiárius szolgáltatás halmozására nem kerülhet sor (kiv.:
kötbér)

6. PRAESTATIO DIVISIBILIS – PRAESTATIO INDIVISIBILIS

a) OSZTHATÓ SZOLGÁLTATÁS- PRAESTATIO DIVISIBILIS

- a szolgáltatás részbeni teljesítéséhez kapcsolódik
- ha a kötelem olyan dolgok szolgáltatására irányul, amelyek maguk is oszthatók,
akkor általában a szolgáltatás is osztható
- pl.: pénzkötelmek, azonban érvényesül az az elv is, miszerint a hitelező osztható
szolgáltatás esetén köteles az adós részleges teljesítését is elfogadni!
- a hitelező osztható szolgáltatás esetén köteles az adós részleges teljesítését is
elfogadni

b) OSZTHATATLAN SZOLGÁLTATÁS- PRAESTATIO INDIVISIBILIS

- a szolgáltatás teljességgel oszthatatlan
- pl.: egy épület felépítése, egy rabszolga átadása, egy ruha elkészítése
- előfordulhat, hogy a kötelem az egyik fél részéről oszthatatlan, a másik fél
részéről viszont osztható
- pl.: a ház részletre történő megvásárlása esetén az eladó kötelezettsége
oszthatatlan, a vevőé osztható

7. VAGYLAGOS SZOLGÁLTATÁS (ALTERNATIO, PRAESTATIO ALTERNATIVA)

- a kötelem keletkezésekor az adós egyszerre többféle szolgáltatással tartozik, de

az egyik szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszűnik
- pl.: ez a stipulatio - „Ígéred nekem Stichust vagy Pamphilust? Ígérem.”
- vagylagos kötelemnél (obligatio alternativa) kérdés: kit illet meg a választás joga?
- ha a felek nem rendelkeztek, az adós választhat

- ha a hitelező élhet a választás jogával és valamelyik szolgáltatás az adóson kívül álló

okból megszűnik, akkor a hitelező követelési joga a megmaradt szolgáltatásra
koncentrálódik; DE: ha bármelyik szolgáltatás lehetetlenülése az adósnak felróható,
akkor a hitelező választhatja a megszűnt szolgáltatás pénzbeli ellenértékét is

- ha az adós jogosult a választásra, bármelyik szolgáltatással teljesíthet; ha az adóstól

függetlenül az összes szolgáltatás lehetetlenné vált, az adós szabadul
8. VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG (FACULTAS ALTERNATIVA)

- a törvény, ill. a szerződés felhatalmazza az adóst, hogy a hitelező által követelt

szolgáltatás helyett a törvény, ill. a szerződés által meghatározott másikkal
teljesítsen
- felváltó szolgáltatás: a polgári jogi irodalomban az adós által választható másik
szolgáltatás, amit a hitelező akkor sem követelhet, ha a főszolgáltats lehetetlenült

- a vagylagos felhatalmazottság és a vagylagos szolgáltatás összehasonlítása:

VAGYLAGOS SZOLGÁLTATÁS VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG

(alternatio, praestatio alternativa)
a kötelem keletkezésekor
eleve több szolgáltatás szerepel
[duae res in obligatione]
a teljesítéskor
már csak 1 szolgáltatás szerepel; a
többszörösség megszűnik, mert az egyikkel
való teljesítés is megszünteti a kötelmet
[una in solutione]
(facultas alternativa)
a kötelem keletkezésekor
csak 1 szolgáltatás szerepel; a hitelező csak 1
meghatározott szolgáltatást követelhet
[una res in obligatione]
a teljesítéskor
az adós több szolgáltatás közül választhatja
meg, hogy melyikkel teljesít
[duae in solutione]

- pl.: a feléntúli sérelemnél(laesio enormis) az eladó csak az adásvétel felbontására

perelhet, a vevő pedig vagy hozzájárul az adásvétel felbontásához, vagy a vételárnak a
tényleges értékre való kiegészítésével fenntartja hatályában az adásvételt (az eladó nem
követelhet vételár-kiegészítést).

9. TELJESÍTÉS HELYETTI ADÁS (DATIO IN SOLUTUM)

- el kell határolni a vagylagos felhatalmazottságtól

- az adós (ez esetben is) mással teljesít, mint ami eredetileg ki volt kötve, csakhogy
 ezt a hitelezőnek a szerződés megkötését követően adott hozzájárulásával
(consentiente creditore) teszi
- pl.: pénzbeli tartozása fejében felajánl egy telket, amelyet a hitelező elfogad
teljesítésül (alia res in obligatione, alia in solutione)

- a vagylagos felhatalmazottság és a teljesítés helyetti adás összehasonlítása:

VAGYLAGOS FELHATALMAZOTTSÁG TELJESÍTÉS HELYETTI ADÁS

(facultas alternativa) (datio in solutum)
a felek előzetes rendelkezése vagy a törvény a mással való teljesítéshez szükséges a
jogosítja fel az adóst, hogy mással hitelező hozzájárulása
teljesíthessen
csak a felek előzetes rendelkezésében vagy a az adós bármi mással teljesíthet, ha azt a
törvényben meghatározott más módon hitelező elfogadja
teljesíthet az adós
már a kötelem létrejöttekor mindkét fél ennek a kérdése csak a teljesítéskor merül fel
tudja, hogy az adós esetleg mással fog (odáig talán még maga az adós sem számolt
teljesíteni ezzel a lehetőséggel)

505. Milyen szolgáltatásra vannak kötelezve a dare, facere,

praestare szolgáltatási fajtákra tekintettel az egyes reál- és
konszenzuálszerződésekben szereplő felek?

A FELEK SZOLGÁLTATÁSA (PRAESTATIO)

AZ EGYES REÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS REALES)

HITELEZŐ ADÓS

KÖLCSÖN kölcsönadó kölcsönbe vevő

(mutuum) (mutuans) (mutuarius)
dare praestare
civiljogi tulajdont ad át; a szavatolás, helytállás; visszaadási
pénzfizetés is, mivel ez mindig kötelezettség
dare facere
minden szolgáltatást felölel
HASZONKÖLCSÖN haszonkölcsönbe adó haszonkölcsönbe vevő
(commodatum) (commodans) (commodatarius)
facere praestare
„magában foglalja a tevés minden szavatolás, helytállás; visszaadási
formáját; az adást…” kötelezettség
LETÉT letétbe helyező, letevő letétbe vevő, letéteményes
(depositum) (deponens) (depositarius)
facere facere
„magában foglalja a tevés minden „magában foglalja a tevés minden
formáját; az adást…” formáját; a teljesítést…”
dare praestare
rendhagyó letétnél helyettesíthető rendhagyó letétnél a pénz
dolgot, ált. pénzt adnak tulajdonba szavatolása, visszaadása
ZÁLOGSZERZŐDÉS záloghitelező zálogadós
(pignus) zálogba vevő zálogba adó
praestare facere
teljesítés; visszaadási kötelezettség „magában foglalja a tevés minden
dare formáját; a teljesítést…”
a zálogtárgy igénybe vétele,
eladása esetén
CSERE
egyik fél másik fél
(permutatio)
dare
civiljogi tulajdon átadása
SZÍVESSÉGI HASZNÁLAT szívességi használatba szívességi használó
(precarium) (precariumba) adó (precarista)
facere praestare
„magában foglalja a tevés minden szavatolás, helytállás; visszaadási
formáját; az adást…” kötelezettség
ELADÁSI BIZOMÁNY
bizományba adó átvevő (bizományos)
(aestimatum)
facere praestare
„magában foglalja a tevés minden szavatolás, visszaadási
formáját; az adást…” kötelezettség, ha nem tudja
értékesíteni
dare
akkor, ha tudja értékesíteni (pénz)

A FELEK SZOLGÁLTATÁSA (PRAESTATIO)

AZ EGYES KONSZENZUÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS CONSENSUALES)

HITELEZŐ ADÓS

ADÁSVÉTEL eladó vevő

(emptio venditio) (venditor) (emptor)
facere dare
áruszolgáltatás (rem habere a vételár kifizetése
licere)
praestare
a felelősségi és szavatossági
szabályokra tekintettel
DOLOGBÉRLET [conductor] bérlő
[locator] bérbeadó
(locatio conductio a dolog használója
tulajdonos
rei)
praestare praestare
használatba adás szavatolás, helytállás; visszaadási
kötelezettség
dare
a bér megfizetése (utólag)
MUNKASZERZŐDÉS [locator] bérbeadó [conductor] bérlő
 (locatio conductio bérmunkás munkaadó
operarum)
facere dare
„magában foglalja a tevés minden az időbér kifizetése
formáját; az adást…”
VÁLLALKOZÁSI
SZERZŐDÉS [locator] bérbeadó [conductor] bérlő
(locatio conductio megrendelő a mű előállítója, a vállalkozó
operis)
dare facere
az összeg kifizetése egy mű létrehozása
MEGBÍZÁS megbízó megbízott
(mandatum) (mandator) (mandatarius)
dare facere
költség és kár tekintetében „magában foglalja a tevés minden
formáját”
TÁRSASÁG
egyenjogú tagok
(societas)
facere
kölcsönösen
„magában foglalja a tevés minden formáját”

506. Az alternatio, a facultas alternativa, és a datio in

solutum egybevetése

Definíciók:
- Vagylagos szolgáltatás (alternatio): a kötelem keletkezésekor az adós
egyszerre többféle szolgáltatással tartozik, de az egyik szolgáltatás
teljesítésével a kötelem megszűnik.

- Vagylagos felhatalmazottság (facultas alternativa): A törvény, ill. a

szerződés felhatalmazza az adóst, hogy a hitelező által követelt
szolgáltatás helyett a törvény, ill. a szerződés által meghatározott másikkal
teljesítsen.

- Teljesítés helyetti átadás (datio in solutum): Az adós mással teljesít, a

hitelezőnek a szerződés megkötését követően adott hozzájárulásával.

VAGYLAGOS VAGYLAGOS TELJESÍTÉS HELYETTI

SZOLGÁLTATÁS FELHATALMAZOTTSÁG ADÁS
(alternatio) (facultas alternativa) (datio in solutum)
az adósi szolgáltatás a többféle szolgáltatás egy szolgáltatás; a egy szolgáltatás
kötelem duae res in hitelező csak egy una res in
keletkezésénél: obligatione meghatározott obligatione
szolgáltatást követelhet
una res in obligatione
az adósi szolgáltatás a egy szolgáltatás; az adós több szolgáltatás az eredetileg
teljesítéskor: a többszörösség közül választhatja meg, kikötötthöz képest
megszűnik, mivel az hogy melyikkel teljesít más szolgáltatás
egyikkel való teljesítés duae in solutione alia res in
is megszünteti a obligatione, alia in
kötelmet solutione
una in solutione
mivel teljesíthet az ha a hitelező választ: a szolgáltatással, vagy bármi mással, amit a
adós? a kért szolgáltatással; mással, amit a törvény hitelező elfogad
ha az adós választ: vagy a felek előzetes
bármelyikkel megállapodása előír
(=felváltó szolgáltatás)
ki választhat? bármelyikük (hitelező, csak az egyik fél a hitelező
adós); ha erről nem jogosult a választásra:
rendelkeztek külön: az adós
az adós
mi követelhető? ha a hitelező választ: a szerződésben illetve a az a szolgáltatás,
bármely szolgáltatás; törvényben amihez a hitelező
ha az adós választ: meghatározott hozzájárult
valamelyik szolgáltatás
a mással teljesítés igen, részben igen igen
lehetősége: (=felváltó szolgáltatás)
mi jogosítja fel az az, ha ő jogosult a a felek előzetes hitelezői
adóst a mással választásra rendelkezése, hozzájárulás
teljesítésre: szerződés, vagy
törvényi feljogosítás
a mással teljesítésnél a kötelem csak a törvényben vagy bármi mással, ha a
hogyan, mivel keletkezésekor előírt a felek előzetes hitelező elfogadja azt
teljesíthet az adós? többféle szolgáltatás rendelkezésében
közül szabadon meghatározott más
választhat módon
a mással teljesítés abban az esetben már a kötelem ennek a kérdése csak
tudható-e előre a lehetséges/tudható a létrejöttekor mindkét a teljesítéskor merül
kötelem létrejöttekor, mással (bármelyik fél tudja, hogy az adós fel (odáig talán még
vagy sem? szolgáltatással való) esetleg mással fog maga az adós sem
teljesítés, ha az adós teljesíteni számolt ezzel a
jogosult a választásra lehetőséggel)

507. A kártérítés. A pozitív és negatív interesse.

I. A KÁRTÉRÍTÉS FOGALMA, A KÁRTÉRÍTÉS A RÓMAIAKNÁL
- a kártérítés intézményét a római jog (implicite) ténylegesen ismerte, de (explicite)
elméleti éllel, kifejezett formában nem dolgozta ki
- à a kártérítés modern fogalmát kell visszavetíteni a római jogba, ez többféleképp
lehetséges:

a) KITERJESZTŐ ÉRTELMEZÉS (funkcionalista)

- kártérítés: minden olyan vagyoni reparáció, amely a római jogban kártérítési
funkcióval rendelkezik

b) SZŰKÍTŐ ÉRTELMEZÉS

- a kártérítés fogalma csak a károkozásért való felelősség körében értelmezhető

- egyéb esetekben (pl.: biztosítás) csak kártalanításról lehet beszélni
- a mai magyar polgári jogban elfogadott forma

c) TANKÖNYVI ÉRTELMEZÉS

- a fenti két (a, b) ellentétes értelmezés között áll

- valószínűleg ez tükrözi legjobban a római jogi kártérítés fogalmát
- kártérítés: alapvetően csak a kárral egyenértékű vagyoni megtérítés
- de ez tágabban értelmezve alapulhat a kár viselésének szerződési elvállalásán
(pl.: biztosítás) és egyéb jogcímeken is

- nem tartoznak a kártérítés körébe azok az esetek, amikor a római jog a károsultat
(sértett) az elkövető (vagy más felelőssé tett személy) által megfizetendő
meghatározott pénzbeli magánbüntetéssel(poena) kárpótolja
- a szóban forgó cselekmények többsége ugyanis delictum volt, amelyeknél a
poena megfizetése kártérítésül is szolgált, de a római felfogás szerint büntetésvolt

A KÁRTÉRÍTÉS KIALAKULÁSA A RÓMAI JOGBAN

- igen lassú és nehézkes folyamat

- XII táblás törvény: általános kártérítési szabályt még nem ismert; a károkozási
tényállások szankciójául általában pénzbeli kárpótlást jelentő magánbüntetéseket írt
elő – ezek többszörös értékre menő tarifális büntetések ~ ősi jogok büntetőjoias
szemlélete
- lex Aquilia: (Kr. e. III. sz.) kártérítési alaptörvény, csak büntetésre menő
keresetet adott dologrongálás esetére
- csak lassan és következetlenül válik el egymástól a károkozó cselekmény kettős
következménye: a kártérítés és a büntetés
- a tiszta kártérítés szabályai a bonae fidei actio-k és a rei vindicatio keretében
alakulnak ki

II. A KÁR FOGALMA ÉS FAJAI

- A kár a vagyonban bekövetkezett csökkenés. (deminutio patrimonii)
- 2 fajtája van:

DAMNUM EMERGENS (felmerülő kár)

- a vagyon csökkenése bizonyos vagyontárgyak elpusztulásával,
megrongálódásával következik be
- pl.: a termést elveri a jég, a rabszolgát megölik
- ez a ténylegesen érzékelhető, valóságos vagyoncsökkenés
- quantum abest - „amennyi hiányzik” (Paul.)

LUCRUM CESSANS (elmaradt haszon)

- a joggal és alaposan remélt előnytől ill. haszontól való elesés
- pl.: más által okozott testi sértés következtében egy ideig nem tudunk dolgozni
(kiesett munkabér)
- az elmaradt haszon kárnak minősítése a modern kártérítési jog alapvető tétele
- quantum lucrari potui - „amennyi hasznot szerezhettem volna” (Paul.)

III. A KÁRTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALAPJA

- a jogellenesen okozott kár megtérítésének kötelezettsége ismeretlen volt a római
jogban (ezt a XVII. században fogalmazta meg a jogtudomány)
- a kártérítésnek még a iustinianusi törvénykönyvek szerint is csak meghatározott
jogcímeken van helye

a) a római jog szerint a kártérítési kötelezettség alapulhat:

▪ A TÖRVÉNY KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSÉN - ez főként a tulajdonvédelem körében volt gyakori

(rei vindicatio, stb.), vagy
▪ SZERZŐDÉSEN - kiváltképp bonae fidei contractus-on

b) a római jogban a kártérítési igény alapjául szolgáltak a

 A) BONAE FIDEI CONTRACTUSOK

- a régi civiljog ilyen szerződéseket nem ismert, mivel a ius strictum alapján
kötött szerződések stricti iuris obligatio-t keletkeztettek
- kialakulása:
- a praetor edictumaiban a civiljogi erővel nem rendelkező megállapodások egész
sorát látta el keresetekkel
- az intentio-ba sok esetben felvette a quidquid dare facere oportet ex fide bona
kitételt („mindaz, amit az alperes adni, tenni tartozik a jóhiszeműség alapján”)
- ezeket a bonae fidei actio-val szankcionált szerződéseket nevezték később
bonae fidei contractusok-nak
- ezekben az adós mindazt köteles teljesíteni, amit az (objektív értelemben vett)
jóhiszeműség megkíván
- pl.: károkozás esetén a kártérítést is köteles fizetni ex fide bona
B) STRICTI IURIS CONTRACTUSOK

- pl.: abban az esetben, ha a felek a stipulatio-ba felvették a clausula doli-t

(dolus-ra utaló záradék), vagy a clausula bonae fidei-t, záradékot)
- az adós alakszerűen megígérte, hogy tartózkodni fog a dolus elkövetésétől, ill. a
bona fides szerint fog eljárni
- ez esetben a hitelező a stipulatio alapján kártérítést követelhetett

C) a kártérítés mint szolgáltatás elvei:

a) a kártérítés SZUBSZIDIÁRIUS SZOLGÁLTATÁS, ha az adós az eredeti szolgáltatás

helyett kártérítést fizet
b) a kártérítés ELSŐDLEGES SZOLGÁLTATÁS, ha valaki olyan formában vállal
kezességet, hogy az adós szerződésellenes magatartásából eredő kárt meg fogja
téríteni a hitelezőnek
c) a CASUM SENTIT DOMINUS regula („a tulajdonos érzi a véletlent” – a középkori
jogtudomány vezette be) szerint ha senki sincs, akit akár a szerződés, akár a törvény
kártérítésre kötelezne, a károsult maga viseli a kárt; ez tulajdonképpen a főszabály,
ehhez képest kivételes, ha valamilyen meghatározott jogcím alapján mást lehet
kötelezni a kár megtérítésére
d) VIS MAIOR esetén általában a tulajdonosi kárviselés főszabálya érvényesül

IV. A KÁRTÉRÍTÉS MIBENLÉTE

- a kártérítés egyetlen célja általában: az eredeti állapot helyreállítása (in integrum
restitutio)
- a sértettet olyan helyzetbe kell hozni, mintha a kár nem következett volna be
- a kártalanítás módjai:

a) TERMÉSZETBENI KÁRTÉRÍTÉS (IN NATURA)

- a kártérítés legegyszerűbb és legtermészetesebb módja, ha erre lehetőség van

- a károkozó a megrongált dolgot kijavítja; a kérdéses, vitatott dolgot visszaadja,
stb., természetben téríti meg az okozott kárt

b) PÉNZBELI KÁRTÉRÍTÉS

- a kártérítés általánosabb formája, mivel nem mindig lehet visszaadni, kijavítani a

vitatott dolgot (pl.: elpusztult, elveszett)
- itt a possibile est omnes re sin pecuniam converti elv („minden dolgot át lehet
változtatni pénzzé”) érvényesül
- gyakorlati szempontból is célszerűbb
- az általános pénzbeli kártérítésen kívül a pénz különlegesen is szerepelhet
kártérí-tésként, pl.: késedelmi kamat fizetésekor; vagy ha a kötbér kártérítési funkciót
tölt be

c) AZ A)-TÓL ELTÉRŐ JELLEGŰ TERMÉSZETBENI KÁRTÉRÍTÉS

- alkalmazása: ha nem látszik megfelelőnek a pénzbeli kártérítés

- pl.: a jóhiszemű bérbeadó, ha elperelték tőle a lakást, azzal tesz eleget a
kártérítési kötelezettségének, ha a bérelt lakásból a tulajdonos által kidobott
bérlőjének más megfelelő lakást ajánl fel

V. A KÁRTÉRÍTÉS MÉRTÉKE
- az okozott kár értéke és a kártérítés címén kifizetett összeg aránya ideális esetben
egyensúlyt mutat

a) A KÁRTÉRÍTÉS ALSÓ HATÁRA

- forgalmi érték szerinti kártérítési kötelezettség
- a károkozás következményeinek elhárítása érdekében szükséges, és kereskedelmi
forgalomban megszerezhető dolog, szolgáltatás értéke
- ezt fejezi ki a condemnatio becslésre utasító része:
quanti ea res est / erit / fuit - „amennyibe az a dolog kerül / került / kerülni fog”
- az ősi kártérítés alsó határa ez az objektív, forgalmi érték volt
- ezt a források a dolog valódi értékének (verum rei pretium) nevezték

b) INTERESSE (ÉRDEKSÉRELEM)
 - forgalmi érték feletti kártérítési kötelezettség
- a klasszikus jog figyelembe vette a káreset folytán közvetlenül/közvetve sérelmet
szenvedett szubjektív, egyéni érdeket is
- interesse = érdeksérelem (modern terminológia alapján)
- a károsult ténylegesen beállott anyagi helyzetének és a kár elmaradása esetén
lévő helyzetének az összevetése során létrejövő különbözet
- a károkozó általában az interesse-t (két vagyoni helyzet közti különbséget)
köteles megtéríteni

- a károkozással összefüggő szerződés érvényessége/érvénytelensége alapján

először JHERING tett különbséget pozitív és negatív interesse között:

a) POZITÍV INTERESSE (positives Vertragsinteresse)

- az a vagyoni helyzetben beállott különbség / érdeksérelem / kár, amely egy

érvényes szerződés nem teljesítése vagy nem kellő teljesítése miatt a másik
félnél beállt
- olyan helyzetbe kell hozni a károsultat, amelyben akkor lenne, ha a
szerződést kellően teljesítették volna
- ez a károsult konkrét helyzetre megállapítható relatíve vett teljes kárát (omne
damnum) jelenti
- TÖBBLET (plus)
▪ a károsult lehetséges vagyoni helyzete (a kár be nem következése esetén) és a
tényleges (a káresemény folytán kedvezőtlenebbé vált) vagyoni helyzete
közötti különbözet
▪ pl.: valaki egy négyesfogatból elpusztít egy lovat, nemcsak a megölt értéke
jön tekintetbe a kártérítésnél, hanem az az érték is, amennyivel a káreset
folytán a megmaradt lovak értéke a károsult szempontjából csökkent

b) NEGATÍV INTERESSE (negatives Vertragsinteresse)

- az a kár, amely (damnum emergens és/vagy lucrum cessans formájában)
azáltal érte a károsultat, hogy bízott egy szerződés érvényességében, amely
azonban a másik fél gondatlansága miatt érvénytelen volt
- culpa in contrahendo: szerződéskötéssel kapcsolatos gondatlanság
- a károsult az ebből eredő kárának megtérítését már a római jog szerint is
követelhette
- az interesse-érték RELATÍV JELLEGŰ, mert bizonyos egyéni szempontok
figyelembevételét is lehetővé teszi
- annak érdekében, hogy a károsult védelme ne vezessen túlságosan súlyos
következményekhez, a kártérítés maximumát Iustinianus egységesen a
forgalmi érték kétszeresében állapította meg

c) ELŐSZERETETI ÉRTÉK (PRETIUM AFFECTIONIS)

- az az érték, amelyet valaki egy elpusztult vagy megrongált dolognak szubjektíve,
érzelmi szempontoktól indíttatva tulajdonít
- a kártérítési kötelezettség megállapításánál nem jön figyelembe, az előszereteti
értéket (pretium affectionis) a római jog nem honorálta
- pl.: ha a tulajdonos kedvenc rabszolgáját ölték meg, nem annyi a kártérítés,
amennyi veszteséget érez, hanem amennyit a rabszolga a tulajdonosnak az interesse-
szabály alapján legfeljebb ért

d) KÁRMEGOSZTÁS
- forgalmi érték alatti kártérítési kötelezettség
- kivételes eset
- ezt a szerződő felek maguk is előírhatták (pl.: a kár közös viselése formájában)
- pl.: a görög jogból átvett lex Rhodia de iactu mercium: tengeri vihar esetén a
hajóból annak megkönnyítése céljából kidobott áruk tulajdonosainak a hajós a
receptum-felelősség alapján teljes kártérítést kellene fizessen, a lex Rhodia alapján
viszont ilyenkor a kár viselésében mindazok arányosan osztoznak, akiknek az
áru kidobásához érdekük fűződött (a hajós, a megmenekült áruk tulajdonosai)

e) KÁROK ÉS HASZNOK BESZÁMÍTÁSA (COMPENSATIO LUCRI ET DAMNI)

- akkor sem követelhető teljes kártérítés, ha a károkozó cselekményből a károsultra
nézve bizonyos hasznok is származtak
- ilyenkor csak az esetleges hasznokat meghaladó kár megtérítéséről lehet szó
- pl.: valaki két különálló, meghatározott területű telket ad el ugyanannak a
vevőnek, s utóbb kiderül, hogy a telkek területe nem egyezik a szerződés szerinti
mértékkel (az egyik valamivel kisebb, a másik nagyobb); ez esetben az eladó csak a
beszámítás után fennmaradó esetleges különbözetért („szaldó”) felel

f) KÁRENYHÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG
- a károsult is köteles közreműködni a kár elhárítása illetve csökkentése érdekében
- ha ennek nem tesz eleget a károsult, az ebből adódó többletkárt magának kell
viselnie, csökken a kártérítési kötelezettség

VI. MENTESÜLÉS A KÁRTÉRÍTÉSI KÖTELEZETTSÉG ALÓL

- nem terheli kártérítési kötelezettség a károkozót, ha a törvényben/szerződésben
 meghatározott mentesítő körülmény fennforgását bizonyítja
a) ha bizonyítja culpa-janak hiányát
b) ha a felelősségét szerződésben korlátozta
c) ha kimutatja, hogy a kár a károsult hibájából
b) vagy beleegyezésével következett be
508. Az adós felelőssége. Felelősségi fokozatok a
klasszikus és a iustinianusi jogban. A custodia és a vis
maior.

Az adós felelőssége.

I. A FELELŐSSÉG FOGALMÁNAK KIALAKULÁSA

- XVIII. század, Franciaország (responsabilité), sokféle értelemben használt fogalom
- általános értelem: a felelősség az ember társadalmi normáknak való
alávetettségét jelenti, mégpedig az állandó alávetettséget és a normaszegés miatti
aktuális alávetettséget egyaránt.

- megkülönböztetünk:
▪ JOGI FELELŐSSÉG (jogi normáknak való alávetettség)
A) büntetőjogi,
B) polgári jogi felelősség
a) szerződés megszegéséért való (kontraktuális),

b) szerződésen kívüli károkozásért való (deliktuális) felelősség

▪ EGYÉB TÁRSADALMI (politikai, erkölcsi) NORMÁKNAK VALÓ ALÁVETETTSÉG

- a római jog a felelősség fogalmát nem ismerte

- a latin nyelvben nem is létezett ilyen jelentésű szó
- de a fogalom lényegével tisztában voltak, és ők dolgozták ki azokat a szabályokat,
amelyekre a mai napig is épül a (polgári) jogi felelősség

II. A SZERZŐDÉSI FELELŐSSÉG A RÓMAI JOGBAN

- az adós felelősségének problematikája egy szerződés nem előírásszerű feljesítése
esetén különbözik korok szerint

a) ARCHAIKUS JOG

- merev, objektív szempontok

- a ius strictum szerint
- ha a teljesítés elmaradása vagy a nem kellő teljesítés miatti kötelemsértés (mint
eredmény) és valamely személy (mint okozó) magatartása között megállapítható
vagy valószínűsíthető volt az okozati kapcsolat, a jog az illetőt az eset konkrét
körülményeitől függetlenül felelőssé tette
- eredményfelelősség (Erfolgshaftung)
- pl.: XII táblás tv. mancipatio-s szabálya
- a nem teljesítő fél felelősségét magatartásának vétkes (szándékos vagy
gondatlan) ill. vétlen jellege nem befolyásolta

b) PRÉKLASSZIKUS JOG

- szubjektív szempontok figyelembevétele

- az adós szándékos kötelemsértő magatartása (dolus) ekkor már alapvető
felelősség-kiváltó tényező lett
- megjelent a culpa is, amely
▪ tágabb értelemben felróhatóságként
▪ szűkebb értelemben gondatlanságként (a szándékosság ellentétje) jelent meg

III. AZ ADÓS FELELŐSSÉGE A STRICTI IURIS SZERZŐDÉSEKNÉL

- „Ahogy a nyelv szólott, úgy álljon fenn a jogosultság.”
- az ilyen kötelmeknél az adós csak annyira van kötelezve, amire szó szerint
vállalkozott
- pl.: ha Stichus rabszolgát ígérte, akkor a rabszolga holttestének átadásával is
teljesíthet
- az adós vétlen magatartása esetén is felelt az eredmény elmaradásáért
- akkor is felelt, ha a teljesítés elemi csapás (vis maior) miatt hiúsult meg
- eredményfelelősség (Erfolgshaftung)
- később a régi jog irracionális merevsége fokozatosan oldódott
- a praetor a szerződést formailag betartó, de valójában mégis csalárd adós ellen
büntetőkeresetet adott, sőt kifejezetten szerződésszegésként bírálta el a csalárdságot
azoknál a stricti iuris contractusoknál, amelyekbe a felek fölvették a dolusra utaló
 záradékot (clasusula doli)

IV. AZ ADÓS FELELŐSSÉGE A BONAE FIDEI SZERZŐDÉSEKNÉL

- a bonae fidei contractusoknál a praetor már teljesen elszakadt a formális szabályoktól,
és új rugalmasabb felelősségi rendszert vezetett be
- ezeknél az adósnak a kötelem teljesítése végett mindazt meg kell tennie, amit a
jóhiszeműség az adott esetben megkívánt (quidquid dare facere oportet ex fide bona)

A) ADÓSTÍPUSOK A FELELŐSSÉG SZEMPONTJÁBÓL

- az adósi felelősség kérdésének felmerülése esetén, legelőször az tisztázandó,
hogy kinek az érdekében jött létre a szerződés
- van-e haszna a szerződésből az adósnak vagy nincs à kétféle adóstípus van:

▪ ingyenadós: ha valaki ingyen elvállalja egy dolog őrzését (letét) és a

szerződésből semmi haszna sincsen

▪ érdekelt adós: ha valaki bizonyos időre akár ingyenesen (haszonkölcsön), akár

pénzfizetés ellenében (bérlet) használatra kap egy dolgot és a szerződésből
haszna van, érdeke fűződik hozzá

B) AZ ADÓSI FELELŐSSÉGET MEGHATÁROZÓ KÖRÜLMÉNYEK

- a klasszikus jog szerint háromféle magatartás/tényállás jöhet figyelembe az
adósi felelősség megállapításánál:
▪ dolus
▪ culpa
▪ custodia

a) DOLUS
- szándékos szerződésellenes magatartás
- valaki akarattal részben/egészben meghiúsítja a szerződés célját,
teljesülését
- ez a magatartás általában aktív, tevőleges:
pl: valaki azért nem tudja visszaadni a használatra kapott dolgot, mert
eladta
- de lehet passzív, nemtevésben megnyilvánuló is
pl: a bérbeadó tudva nem figyelmezteti a bérlőt arra, hogy a bérbe adott
hordók szivárognak
- ez az elhallgatás (reticentia)

b) CULPA
- gondatlan magatartás
- a teljesítés az adós hanyagsága folytán hiúsul meg részben vagy egészben
- pl.: a bérlő elhanyagolja a bérbe vett ló etetését, s a ló emiatt
megbetegszik
- 3 fajtája van:

a) CULPA LATA

- culpa in abstracto (az elvont viszonyítási alap miatt)

- nagyfokú gondatlanság (nimia neglegentia):
- mértéke objektív
- „amikor valaki nem ügyel még arra sem, amire mindenki
ügyelni szokott” (Ulpianus)
- a bárkitől elvárható gondosság megszegése olyan mértéket ölthet,
amely a szándékosság (dolus) határát súrolhatja
- a culpa lata-t és a dolus-t a felelősség szempontjából már a
klasszikusok is egynek vették

b) CULPA LEVIS

- culpa in abstracto (az elvont viszonyítási alap miatt)

- enyhe, kisebb fokú gondatlanság
- mértéke objektív, de az előzőhöz képest már enyhébb
- az követi el, aki nem tanúsítja a derék és gondos családapa (bonus
et diligens pater familias), vagy a jó gazda diligentia-ját,
gondosságát
- az adós nem ügyel arra, amit előre láthatott vagy láthatott volna
- pl.: ha a kőműves rabszolga alatt a nem kellő gondossággal
felállított állványzat összedől és a rabszolga meghal, ez nem véletlen
baleset, hanem culpa levis
 c) CULPA IN CONCRETO

- nem általános mértékhez viszonyított, hanem egyéni, szubjektív

gondatlanság
- „nem tanúsíítani más ügyében azt a gondosságot, amellyel a saját
ügyeiben általában eljárni szokott”
- minden konkrét esetben egyedileg kell megállapítani (személye
válogatja)
- pl.: előfordulhat, hogy egy pedáns embernél a culpa in concreto-ért
való felelősség megközelíti, vagy eléri a culpa levis-ért való
felelősség szintjét

c) CUSTODIA
- casus minor-okért, kisebb balesetekért való felelősség
- lásd: később (Custodia, Vis maior)

Felelősségi fokozatok a klasszikus és a iustinianusi jogban.

I. AZ ADÓSI FELELŐSSÉG SZABÁLYAI A KLASSZIKUS JOGBAN

- a bonae fidei contractusok körében az adós érdekeltségétől függően különböző
fokozatú felelősséggel tartozott
- A FELELŐSSÉGI RENDSZER:

(az enyhébbtől a súlyosabb felelősségi fokozatok szerint haladva)

A) DOLUS-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG

- a legenyhébb felelősségi fokozat

- az adós felróható magatartásán alapuló, szubjektív felelősségi fokozat
- dolus-ért mindenki felel
- az „adott szó kötelez” erkölcsi normából következik
- ha valaki önként elvállalt valamit, erkölcstelen a tudatos szószegés, a
szerződésellenes magatartás
- a dolus-ért való felelősséget előre kizárni nem lehet (kógens szabály),
legfeljebb utólag el lehet tekinteni a felelősségre vonástól
- az ingyenadós (pl.: megbízott-mandatarius, letéteményes-depositarius)
felelőssége itt meg is áll, mivel ő csak a dolusért felel

B) CULPA-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG

- az adós felróható magatartásán alapuló, szubjektív felelősségi fokozat

- külön tárgyalandóak az egyes gondatlansági fokozatok

a) culpa lata-ért
- mindenki felel, aki nem tanúsította a minimális, bárkitől elvárható
gondosságot
- nehezen határolható el a dolus-tól, így gyakorlatilag mindenkit terhel

b) culpa levis-ért
- minden érdekelt adós felel
- akinek tehát haszna van az általa kötött szerződésből, köteles gondos
családapaként eljárni, a bonus pater familias diligentia-ját tanúsítani

c) culpa in conctreto-ért
- való felelősség meghatározott bizalmi viszonyoknál jelenik meg
- pl.: gyámságnál (tutela), a férj vagyonkezelési körében, a társasági
(societas) ill. megbízási szerzősénél (mandatum)

C) CUSTODIA-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG

- a legszigorúbb, objektív felelősségi fokozat

- custodia-ért felel az az érdekelt adós, akinél a szerződésből folyóan a másik
fél dolga van

- az ilyen adós köteles a nála lévő dolgot megőrizni és azt a szerződés

rendelkezéseinek megfelelően a másik félnek épségben visszaadni (reddere)

- a felelősségnek kettős alapja van: (ha bármelyik előfeltétel hiányzik, az illető

nem felel a custodia-ért)
▪ szükséges hozzá, hogy az adósnak haszna legyen a szerződésből
▪ a szerződésből folyóan idegen dolognak kell az őrizetében lennie

- PÉLDÁK:

▪ egy dolog bérleténél a bérbeadó, bár érdekelt adós (mert bérösszeget kap),
mégis csak culpa levis-ért felel, mert a szerződésből kifolyólag nincs nála
idegen dolog
▪ ezzel szemben a bérlő, aki szintén érdekelt adós (mert használja a bérbeadó
dolgát), de akinél egyúttal ott van a bérbeadótól bérbe vett idegen dolog,
 custodia-ért felel
▪ ha valaki ingyen vállalkozik arra, hogy más számára megőriz egy dolgot
(letét), az ugyan idegen dolgot tart az őrizetében, mégis mert ingyen
vállalkozott az őrzésre, csak dolus-ért felel, így tehát ha a letétbe tett
dolgot ellopják tőle, nem felel, ha viszont a dolog visszaadását tudatosan ő
hiúsítja meg (pl. eladja a dolgot), már felelős

- az adósi felelősség súlyossága és a felelősséget kiváltó cselekmény, ok

felróhatósága fordított arányban állnak egymással:

▪ SÚLYOS A FELELŐSSÉG, ha enyhe, jelentéktelen ok is kiváltja azt

pl.:a custodia-kötelezetté a legsúlyosabb felelősség, mert a custodiens
felel még az általa nem tudott, rajta kívül álló történésekért is

▪ ENYHE A FELELŐSSÉG, ha csak súlyos szerződésellenes magatartás esetében

kerülhet sor a felelősség érvényesítésére
pl.: ingyenadós, mert csak a legsúlyosabb, a szándékos szerződésellenes
magatartása esetében felel

II. POSZTKLASSZIKUS ÉS IUSTINIANUSI VÁLTOZÁSOK AZ ADÓSI FELELŐSSÉGBEN

- többirányú módosítások a felelősségi rendszeren
- a felelősség alapjává általában a culpa-t tették à
- az eddigi vegyes (részben objektív – custodia; részben szubjektív – dolus, culpa)
rendszert teljesen szubjektívvé alakították át
- Iustinianus módszere: a custodia-felelősséget formailag csak a hajóssal, fogadóssal
és a béristálló-tulajdonossal kötött szerződésekre tartotta fenn
- lényegében a custodia-felelősség többi esete is fennmaradt, de csak a culpa levis-ért
való felelősséggel összevonva (culpa in custodiendo - őrizetben való gondatlanság)
- a custodia helyébe a culpa in custodiendo-ért vagy a culpa in eligendo-ért való
felelősség lépett
- de a felelősség szintje ténylegesen alig csökkent, mert a culpa fennforgását általában
vélelmezték

A custodia és a vis maior.

I. CUSTODIA (CASUS MINOR, „őrizet”)

- felelősségi forma, az objektív felelősség esete
- a casus minor-okért (kisebb baleset) való felelősség

CASUS MINOR:

- olyan kár, baleset, esemény, amelyet az ember általában el tud/tudna hárítani

- de amely még a „leggondosabb családapát” is érheti
- még a legnagyobb figyelem mellett is bekövetkezhet
- pl.: lopás, elvesztés, véletlen elejtés, eltörés, egérrágás

CUSTODIENS:

- custodia-kötelezett
- azok az érdekelt adósok, akik szerződésből kifolyólag egy másik fél dolgát őrzik meg
- többnyire praestare szolgáltatással tartoznak
- a vis maior határáig objektíve (szubjektív magatartásától függetlenül) felel a dolog
véletlen rongálódásáért ill. pusztulásáért
- csak vétkes késedelme esetén felel vis maior-ért, és a többletkárért

II. VIS MAIOR (CASUS MAIOR, „nagyobb erő, erőhatalom”)

- nem felelősségi forma, hanem kártelepítési tényező
- olyan erő, esemény, amelynek az emberi gyengeség nem tud ellenállni
- pl.: bizonyos természeti csapások (földrengés, árvíz, hajótörés); olyan emberi
megmozdulások, amelyek ellenállhatatlan, elemi erővel hatnak (háború, forradalom,
rablóbanda támadása)
- az események abszolút jellegűek: nem az egyes személyekhez viszonyítjuk őket,
hanem azt nézzük, akadhat-e egyáltalán ember, aki az adott eseményt el tudná hárítani
- a modern jogirodalomban a vis maior-t a veszélyviselés körében tárgyalják, a
felelősség kérdéskörén kívül
- a felelősség ugyanis általában és elvileg a felróhatóságon alapul, míg a veszély
(periculum) viselését a jog objektív alapon „telepíti” meghatározott jogalanyokra
- nincs vis maior-ért való felelősség, csak vis maior folytán bekövetkezett károk
viselése
- a következmények viselésére általában a casum sentit dominus („a tulajdonos érzi a
véletlent”) szabálya az irányadó
- a kivételes eseteknél az adós nem a vis maior-ért, hanem saját vétkes magatartásáért
felel, amely a kárt okozta
- vis maiorért általában senki sem felel; KIVÉVE:
a) ha azt valaki szerződésben vállalta (pl.: ősi tengeri biztosítás, pecunia
traiecticia)
b) ha az illetőnek felróható, hogy a dolgot vis maior érte (pl.: előidézett
forradalmi események, ld.: Gracchus özvegye, Licinnia követelése)
 c) a késedelmes adós
d) a tolvaj
e) a generikus szolgáltatással tartozó adós
f) az érdekelt adós, aki katasztrófahelyzetben a mentési munkálatoknál a saját
dolgait részesítette előnyben

509. Az egyes reál- és konszenzuál- szerződésekben

szereplő felek felelőssége

A FELEK FELELŐSSÉGE AZ EGYES

REÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS REALES)

HITELEZŐ ADÓS

KÖLCSÖN kölcsönadó kölcsönbe vevő

(mutuum) (mutuans) (mutuarius)
nincs
felelősségi fokozatok csak bonae fidei kötelmeknél lehetségesek, a
kölcsön pedig stricti iuris szerződés
HASZONKÖLCSÖN haszonkölcsönbe adó haszonkölcsönbe vevő
(commodatum) (commodans) (commodatarius)
dolus custodia-felelős
ingyenadósként csak szándékos mivel érdekelt adós
szerződésellenes magatartásért dolus
felel ha a haszonkölcsönbe adás a
commodans érdekében történt
vis maior-ért
megállapodásellenes használat
esetén (ez lopásnak minősül)
LETÉT letétbe helyező, letevő letétbe vevő, letéteményes
(depositum) (deponens) (depositarius)
culpa dolus
mint érdekelt adós ingyenadósként; ha ellopják tőle,
nem felelős
vis maior-ért
használat esetén, amely lopásnak
minősül (furtum usus)
ZÁLOGSZERZŐDÉS záloghitelező zálogadós
(pignus) zálogba vevő zálogba adó
custodia-felelős culpa levis
mivel érdekelt adós enyhe, kisebb fokú gondatlanság,
gondosság nem tanúsítása esetén
CSERE
egyik fél másik fél
(permutatio)
dolus (?)
SZÍVESSÉGI HASZNÁLAT szívességi használatba szívességi használó
(precarium) (precariumba) adó (precarista)
dolus dolus
ingyenadósként kivételes eset, mivel érdekelt adós

ELADÁSI BIZOMÁNY
bizományba adó átvevő (bizományos)
(aestimatum)
culpa custodia-felelős
mint érdekelt adós mivel érdekelt adós
vis maior-ért
mivel minden kockázatot visel

A FELEK FELELŐSSÉGE AZ EGYES

KONSZENZUÁLSZERZŐDÉSEKBEN (CONTRACTUS CONSENSUALES)

HITELEZŐ ADÓS

ADÁSVÉTEL eladó vevő

(emptio venditio) (venditor) (emptor)
culpa culpa
mint érdekelt adós
custodia-kötelezett
ha az adásvétel megkötése után az
áru még nála van
DOLOGBÉRLET [conductor] bérlő
[locator] bérbeadó
(locatio conductio a dolog használója
tulajdonos
rei)
culpa levis custodia-kötelezett
a használhatóságért a dolog épségben tartásáért
vis maior-ért
folytán amíg a bérlő nem
használhatja a dolgot, a bérbeadót
nem illeti meg a bér
MUNKASZERZŐDÉS
[locator] bérbeadó [conductor] bérlő
(locatio conductio
bérmunkás munkaadó
operarum)
culpa levis culpa levis
gondosan köteles eljárni mint érdekelt adós
custodia-kötelezett
a rábízott dologért
VÁLLALKOZÁSI
SZERZŐDÉS [locator] bérbeadó [conductor] bérlő
(locatio conductio megrendelő a mű előállítója, a vállalkozó
operis)
culpa levis culpa levis
mint érdekelt adós gondosan köteles eljárni
custodia-kötelezett
a nála lévő idegen dolgokért
MEGBÍZÁS megbízó megbízott
(mandatum) (mandator) (mandatarius)
 culpa levis dolus
mint érdekelt adós ingyenadósként
Iustinianusnál: culpa in concreto/
culpa levis is!
TÁRSASÁG
egyenjogú tagok
(societas)
dolus
Iustinianus: culpa in concreto/ culpa levis is!

510. A késedelem

I. AZ ADÓSI KÉSEDELEM FOGALMA ÉS FELTÉTELEI

- késedelem: mora
- az adós akkor esik késedelembe (mora debitoris), ha
a) lejáratkor
b) felhívásra
c) neki felróhatóan nem teljesít

A) LEJÁRAT
- a teljesítés követelhetősége
- a szolgáltatás azonnal esedékes, teljesítendő, ha a törvény/szerződés mást nem ír elő
- a kötelem keletkezése és lejárta (követelhetősége) elvileg egybeesik
- néha a teljesítés csak rövidebb-hosszabb idő elteltével válik követelhetővé

B) FELHÍVÁS
- a lejárat általában még nem eredményezi az adós késedelembe esését
- a római jog megkívánta azt is, hogy a hitelező szólítsa fel adósát a teljesítésre
- ez a felhívás (interpellatio)
- ha a felhívás megtörtént, az adósnak haladéktalanul teljesítenie kell, ellenkező
esetben késedelembe esik (mora ex persona)
- az interpellatio szükségtelen:
+ constitutum és pontosan meghatározott teljesítési határidő esetén, mivel „a
határidő teszi a felhívást az ember helyett” („dies interpellat pro homine”)
+ a puszta lejárattal való késedelem (mora ex re) eseteinél: pl.: minor
hitelezővel szemben; ha az adóst nem lehet megtalálni; deliktuális kötelmeknél,
pl.: lopás („a tolvaj ugyanis mindig késedelmesnek tekintendő”)

C) FELRÓHATÓSÁG
- a teljesítés elmaradása az adósnak felróható, rajta múlik
- felróható magatartás: ha az adós nem úgy járt el, amint azt adott esetben a törvény
vagy a szerződés előírja (pl.: dolus-t követett el; nem tanúsított gondosságot)
- a felróható magatartás esetei az „adósi felelősség” c. résznél található (adósi
felelősség: 508. tételben)
- ha a teljesítés a felróható magatartás következtében a lejáratkor, a hitelezői felhívás
ellenére elmarad, az adós késedelembe esik
- a custodiens csak vétkes késedelme esetén felel vis maiorért és a többletkárért
- „Az is késedelmes adósnak számít, aki inkább pereskedni akart, semmint a dolgot
kiadni.”

II. AZ ADÓSI KÉSEDELEM HATÁSA AZ ADÓSI FELELŐSSÉGRE

- az adós elvileg köteles a hitelezőt olyan helyzetbe hozni, mintha a késedelem nem
történt volna, mintha kellően teljesített volna
- az adósi késedelem következményei:
a) korlátlan felelősség (még a vis maior-ért is)
b) kártérítés
c) késedelmi kamat (usura ex mora) fizetése
A) KORLÁTLAN FELELŐSSÉG

- az adós felelőssége a késedelembe esés pillanatától kezdődően korlátlanná válik,

- felel a vis maiorért is
- a kötelem ugyanis a késedelem által „örökéletűvé” válik (perpetuatio obligationis)
- pl.: ha a letéteményes (aki mint ingyenadós csak a dolus-ért felel) felhívásra nem adja
vissza a letétbe vett dolgot, s a dolog önhibáján kívül elpusztul, felelős érte
- egyetlen esetben mentheti ki magát azáltal, hogy bizonyítani tudja, hogy a határidőn
belüli teljesítés esetén a dolgot a hitelezőnél is ugyanaz a sors érte volna

B) KÁRTÉRÍTÉS

- bonae fidei contractus-nál a késedelmes adós köteles a késedelemben keletkezett

esetleges kárt a hitelezőnek megtéríteni
- stricti iuris obligatio-nál csak külön kikötés esetén lehetett követelni kártérítést
- a ~ kiterjedhetett a nemteljesítés folytán elmaradt hasznokra is (lucrum cessans)
- a kár nagyságát a hitelezőnek kell bizonyítania

C) KÉSEDELMI KAMAT FIZETÉSE

- bonae fidei contractus-nál az adós köteles (elsősorban a pénztartozások (pl.: bérleti
díj) késedelmes fizetése esetén) késedelmi kamat (usura ex mora) fizetésére

AZ ADÓSI KÉSEDELEM MEGSZŰNÉSE

- ha az adós a késedelembe esés után felajánlja a kellő teljesítést (az elmulasztott
szolgáltatás teljesítését és a hitelezőnek a késedelemből eredő valamennyi kárának
megtérítését), ettől kezdődően a késedelembe esés következményei megszűnnek

III. A HITELEZŐI KÉSEDELEM (mora creditoris)

- ha a hitelezőn múlik, hogy az adós nem tud teljesíteni
- lényege: az adós kellően felajánlott szolgáltatása a hitelező miatt nem valósulhatott
meg
A HITELEZŐI KÉSEDELEM MEGNYILVÁNULHAT:

▪ a teljesítés megakadályozásában
▪ a kellően felajánlott teljesítésnek megfelelő jogalap (iusta causa) nélküli el nem
fogadásában, vagy határidőn túli halasztásában
▪ gondatlanságban
▪ vétlen magatartásban

A HITELEZŐI KÉSEDELEM HATÁSAI: (ellentétes az adósi késedelemmel)

- hitelezői késedelemnél az adós felelőssége a minimumra (dolus) száll le, vagyis az
adós kötelezettsége megszűnik, ha az a dolog, amellyel az adós teljesíteni akart, nem az
adós dolus-a folytán semmisült meg
- az adós jogosult lesz arra, hogy a teljesítést otthagyja
- adósi késedelembe esést a hitelezői késedelem megszűnteti
- az adós nem válik kötelezetté arra, hogy késedelmi kamatot fizessen

A HITELEZŐI KÉSEDELEM MEGSZŰNÉSE:

- a hitelező az elmulasztott tennivalókat pótolja és az adósi szolgáltatás elfogadására

vonatkozó készséget kijelenti
- a felek megállapodnak egy későbbi teljesítésben
511. A kezesség fogalma és formái. A fejlett kezesség főbb
elvei. Beneficiumok a kezességnél.

A kezesség fogalma és formái.

- a kötelem biztosítéka: garancia arra, hogy az adós teljesítse kötelezettségét

- a hitelező egyik fajta biztosítása az adós fizetésképtelensége esetén
- személyi jellegű, kötelmi jogi (in personam) biztosíték

I. A KEZESSÉG FOGALMA
- olyan járulékos kötelem (obligatio accessoria), amely egy másik kötelem- a
főkötelem (obligatio principalis)- teljesítését biztosítja azáltal, hogy a kezes a
főadós (debitor/reus principalis) nemteljesítése esetére kötelezi magát a főadósi
kötelezettség teljesítésére
- a kötelem teljesítését garantálja azáltal, hogy megsokszorozva az adóst személyi
biztosítékkal növeli a hitelező követelésének fedezetét

II. A KEZESSÉG TÖRTÉNETE, FORMÁI

A KEZESSÉG TÖRTÉNETE
- a római jog régóta ismert személyi biztosítékokat magán/nemzetközi jog körében is
- de még Iustinianusnál sem vált önálló intézménnyé
- formatakarékosság: a kezesség megteremtésének társadalmi igényét nem egy új
jogintézmény kidolgozásával, hanem meglevő jogi konstrukciók (stipulatio, mandatum,
constitutum, receptum argentarii) megfelelő alkalmazásával elégítették ki
- ezért nincs a kezességnek latin szakkifejezése

A KEZESSÉG FORMÁI
1) STIPULATIO FORMÁJÁBAN LÉTREHOZOTT KEZESSÉG
- a kezesség legősibb formái a stipulatio keretében alakultak ki

A) ARCHAIKUS KOR

- a stipulatio-s kezességnek 2 fajtája volt:

▪ SPONSIO
▪ FIDEPROMISSIO

- közös jellemzőik:
▪ csak szóbeli kötelmekhez (ún. verbálszerződésekhez) járulhattak
▪ ha egyszer létrejöttek, a továbbiakban függetlenek voltak a főkötelemtől
▪ a kezességi kötelem az örökösre nem szállt át
▪ csak 2 évig állott fenn
▪ több kezes esetén a tartozás azok között fejenként megoszlott
 a) SPONSIO

- a feltett kérdés és a kezes válasza: „Esküvel ígéred, hogy ugyanazt

adod, amit Maevius esküvel ígért?” „Esküvel ígérem.” („Spondeo.”)
- eredetileg mindazon stipulatio-k, amelyekben a spondeo igét
használták
- később a szó szűkebb értelmében a kezesség egyik fajtájának
elnevezéséül szolgált
- ilyenkor a kezes elnevezése: sponsor (ld.: mai „szponzor”)
- kizárólag a rómaiak számára fenntartott jogügylet
- szigorú alakszerűséget kívánt meg
- ennek be nem tartása esetén a kezes szabadult a szolgáltatás alól

b) FIDEPROMISSIO

- a kérdés-felelet csak az alkalmazott szavakat tekintve különbözött a

sponsio-tól: „Hitedre ígéred,…?” „Hitemre ígérem.” („Fide promitto.”)
- a sponsio-val szemben ezt nemcsak a rómaiak, hanem a latinjogúak
és a peregrinusok is alkalmazhatták
- nem korlátozódott a dare szolgáltatás biztosítására, hanem bármely
más szolgáltatás (facere, praestare) biztosítására is szolgált
- ez is egy érvényesen létrejött főkötelmet tételez fel
- amennyiben a főkötelem érvénytelen, a kezesség is érvénytelen

B) PREKLASSZIKUS KOR

- a fejlettebb fideiussio lett a domináns kezességi forma, kiszorította a

többit

c) FIDEIUSSIO

- alakilag még szintén stipulatio formájában jött létre: „Hitedre

fogadod,…?” „Hitemre fogadom.” („Fide iubeo.”)
- de tartalmilag már eltért a két előbbi kezességi formától
- a fideiussor ígérete ugyanis nem a főadós által formálisan megígért,
hanem a tényleges tartozásra vonatkozik
- érvényességének feltétele: egy idegen főadósság létezése
- nem vállalhattak kezességet:
▪ nők; ha mégis, akkor érvénytelen, és exceptio-val lehetett élni
▪ katonák, papok
▪ curialisok

2) MEGBÍZÁS FORMÁJÁBAN LÉTREHOZOTT KEZESSÉG

(MANDATUM QUALIFICATUM)
- a klasszikus korban a kezességet egyre gyakrabban formátlan (pénz hitelezésére
szóló) MEGBÍZÁSsal (mandatum) hozták létre
- a KEZES (megbízó, mandator) megbízza a HITELEZŐT (megbízott, mandatarius),
hogy hitelezzen bizonyos összeget a FŐADÓSNAK
- ha a főadós lejáratkor nem teljesít, a hitelező a megbízási szerződés folytán
actio mandati contraria-val fordulhat megbízója, a kezes ellen, hogy térítse meg
a megbízás teljesítéséből keletkezett kiadásait (ez a főadósnak nyújtott hitel)

3) TARTOZÁSELISMERÉS FORMÁJÁBAN LÉTREHOZOTT KEZESSÉG

(CONSTITUTUM DEBITI ALIENI)
- új kezességi forma a klasszikus korban a praetori tartozáselismerés
(constitutum debiti) felhasználásával
- ha valaki egy másik személy tartozását elismerte, ebből az elismerésből
kifolyólag kezesként felelt
- szabályai kezdetben eltértek a kezesség szabályaitól, és csak Iustinianus
terjesztette ki a fideiussio és a mandatum qualificatum szabályait a constitutum
debiti alieni-re
A fejlett kezesség főbb elvei. Beneficiumok a kezességnél.

I. A FEJLETT KEZESSÉG FŐBB ELVEI:

- a fideiussio néven indult és a későbbiekben elsősorban mandatum formájában
létrehozott fejlett római kezesség fő elvei a következők:

1) JÁRULÉKOSSÁG
- a kezesség mindig járulékos kötelem (a főkötelem járuléka, accessio-ja)
- ebből következik, hogy a kezes nem lehet többre kötelezve, mint a főadós
(kevesebbre viszont igen)
- ha a főkötelem bármilyen okból megszűnik, a kezes automatikusan szabadul
(ipso iure liberatio)
- a főadóst megillető exceptio-kra a kezes is hivatkozhat

2) MINDEN KÖTELEM BIZTOSÍTÉKA

- a kezesség nemcsak stipulatio-s, hanem bármilyen más kötelem biztosítására
szolgálhat
- „általában mindenféle kötelemnél lehet kezest alkalmazni”
 - pl.: rabszolga kötelmét (naturalis obligatio) szintén érvényesen lehetett
kezességgel biztosítani

3) ÁTSZÁLLÁS
- a kezesség nem személyhez tapadó kötelem
- így időbeli korlátozás nélkül átszáll a kezes örököseire

4) EGYETEMLEGESSÉG
- több kezes egyetemlegesen felel
- megosztás kedvezménye(beneficium divisionis): bármelyik kezes kérésére a
tartozás Hadrianus rendelete (epistula Hadriani) értelmében megoszlik a
fizetőképes kezesek között
- az egyetemlegesség azonban még ekkor is fennmarad (mivel ha a hitelező
valamelyik kezestől nem kapná meg teljes egészében a ráeső részt, a hiányzó
összeget behajthatja a többi kezesen)

5) A PERLÉS SORRENDJE
- Iustinianusig a főadós nemteljesítése esetén a hitelező szabadon választhatta
meg, hogy kit perel (készfizető kezesség)
- sem a kezesek egymás közötti, sem a főadós és kezesei viszonylatában nem
voltak sorrendhez kötve, mivel „jogunk szerint a hitelezőnek hatalmában áll az
adóst mellőzve a fideiussorokat választani” (Septimus Severus)
- sortartás kedvezménye(beneficium ordinis, Iustinianus): a hitelező köteles
előbb a főadóson megkísérelni a tartozás behajtását, és csak ennek sikertelensége
esetén fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig

6) FIZETŐ KEZES
- bizonyos értelemben a hitelező helyébe lép
- megkapja a hitelező kereseteit, esetleges egyéb biztosítékait (pl.: zálogjog, stb.)
- eredetileg a legis actio-s eljárás idején a fizető sponsor a főadós ellen
egyenesen és közvetlenül manus iniectio-val élhetett
- később a lex Publilia alapján duplum-ra menő actio depensi-nek volt helye

II. BENEFICIUMOK (KEDVEZMÉNYEK) A KEZESSÉGNÉL:

a) BENEFICIUM DIVISIONIS
- megosztási kedvezmény
- Hadrianus rendelete (epistula Hadriani) vezette be
- bármelyik kezes kérésére a tartozás megoszlik a fizetőképes kezesek között
- az egyetemlegesség azonban még ekkor is fennmarad (mivel ha a hitelező
valamelyik kezestől nem kapná meg teljes egészében a ráeső részt, a hiányzó
összeget behajthatja a többi kezesen)

b) BENEFICIUM ORDINIS
- sortartási kedvezmény
- Iustinianus vezette be
- a hitelező köteles előbb a főadóson megkísérelni a tartozás behajtását, és csak
ennek sikertelensége esetén fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig

512. A zálogjog fogalma, formái, keletkezési forrásai,

tartalma

A zálogjog fogalma, formái, keletkezési forrásai

- a kötelem biztosítéka: garancia arra, hogy az adós teljesítse kötelezettségét

- a hitelező egyik fajta biztosítása az adós fizetésképtelensége esetén
- dologi jogi (in rem) biztosíték

I. A ZÁLOGJOG FOGALMA
- olyan in rem actio-val ellátott jog, amelynél fogva valamilyen vagyontárgy egy
követelés biztosítékául szolgál akként, hogy ha az adós a lejáratkor nem teljesítene,
a hitelező jogosult ezt a vagyontárgyat értékesíteni és követelését a vételárból
kielégíteni
- a hitelező köteles azonban az esetleges vételárfölösleget (superfluum, hyperocha) az
adósnak kifizetni, illetve ha a követelés megszűnnék, a dolgot visszaadni
- már a XII. táblás törvényben találkozunk bizonyos zálogjogi formákkal, de csak a
klasszikus kor alakított ki modern konstrukcióknak megfelelő zálogjogi alakzatokat

II. A ZÁLOGJOG FORMÁI

- 3 formája van:
▪ FIDUCIA (CUM CREDITORE CONTRACTA)
▪ PIGNUS („KÉZIZÁLOG”)
▪ HYPOTHECA („JELZÁLOG”)
1) FIDUCIA (CUM CREDITORE CONTRACTA)
- szereplők:
a) hitelező - vevő - fiduciarius
b) adós - eladó

- olyan mancipatio, amelynek alkalmával a hitelező/vevő ünnepélyesen

megígérte, hogy a dolgot, amelyet a mancipatio-val megszerez, bizonyos
feltételekkel mancipatio (esetleg in iure cessio) útján visszaszolgáltatja az
adós/eladónak
- a mancipatio (ősi civiljogi ügyletként) nem tartalmazhatott feltételt à

- mindez egy, a hitelezővel kötött bizalmi alapú megállapodás (pactum

fiduciae)
- a dolog visszaadását a tisztesség, a szótartás (fides) garantálja
- fiducia tárgya csak res mancipi lehetett, melyet a hitelező az adóstól CIVILJOGI
TULAJDONBA kapott

nuncupatio: (szóbeli „mondóka”)

- HA az adós/eladó bizonyos időn belül (lejáratkor) nem adná vissza a
„vételárat”, akkor az „adásvétel” véglegessé válik: a hitelező/vevő megtarthatja a
dolgot (a zálogtárgyat)
- HA azonban az adós/eladó időben teljesítene, a hitelező/vevő is köteles a dolgot
visszaszolgáltatni, ezzel pedig az adásvétel hatályát veszti

- a praetori jog kialakított egy infamiával járó kötelmi keresetet (actio

fiduciae), mellyel a zálogadós perelhetett a dolog kiadása illetve kártérítés iránt
- a hitelező teljes biztonságot élvezett
- az adós pedig egyoldalúan ki volt szolgáltatva hitelezőjének, hiszen ha az
elidegenítette a dolgot, az adós legfeljebb kötelmi jogi alapon, kártérítésért
perelhette őt a fides megsértése miatt

2) PIGNUS („KÉZIZÁLOG”)
- az adós nem tulajdont, hanem csak BIRTOKot ruház (civilis possessio ad
reliquas causas) a hitelezőre
- a KÉZIZÁLOG-HITELEZŐ (creditor pigneraticius) mivel nem tulajdonos jogszerűen
nem idegeníthette el a zálogtárgyat
- az adós rei vindicatio-val bárkitől visszaszerezhette azt
(feltéve, hogy teljesített és tulajdonos volt)
- a hitelező keresete az actio pigneraticia volt

- a gazdasági hátrány miatt (a zálogba adás által a dolog kiesett a gazdasági élet
vérkeringéséből, mivel a zálogtárgyat külön kikötés híján a hitelező nem
használhatta; ha mégis, lopást követett el – furtum usus), ennek kiküszöbölésére:

a) a hitelező gyakran visszaadta a dolgot az adósnak szívességi

használatra (precarium) / bérbe (locatio conductio rei), hogy az tovább
használhassa

b) ELLENHASZNÁLAT (antichrésis): külön megállapodással (pactum

antichreticum) biztosították, hogy a hitelező (általában kamatok fejében)
használhassa a zálogtárgyat és szedhesse annak gyümölcseit; a
zálogtárgyból befolyó hasznok beszámítandók voltak a követelésbe

c) egyes császári rendeletek megtiltották bizonyos létfontosságú,

közérdekű dolgoknak a hitelezői birtokba vételét

d) a fiducia-val szemben a pignus-nál a dolog záloghitelezői birtoklása

nem eredményezhetett tulajdonszerzést; a hitelező a zálogtárgyat eredetileg
sem el nem adhatta, sem tulajdonul meg nem szerezhette, így a pignus (csak
visszatartási jogot, retentio-t biztosítva) nem érte el célját, vagyis nem
garantálta, hogy a hitelező követelése kielégítést nyerjen

DE: szokássá vált pactum-mal kikötni az eladási jogot (ius distrahendi /

vendendi): azt, hogy ha az adós lejáratkor nem teljesít, a hitelező eladhatja
a dolgot és a vételárból kielégítheti igényeit; később ez a törvénynél fogva a
pignus velejárója lett

3) HYPOTHECA („JELZÁLOG”)
- a ~ puszta megegyezéssel (conventio, pactum) jött létre
- az adós formátlan megállapodással leköti zálogul valamilyen dolgát: nem kell
hozzá tulajdonba/birtokba adás
- „pignus az, ami átkerül a hitelezőhöz, hypotheca az, amikor még birtok sem
kerül a hitelezőhöz”
- JELZÁLOG-HITELEZŐ (creditor hypothecarius)
- Hadrianustól kezdődően nevezik hypotheca-nak („jelzálog” – jelképes zálog)

4) A ZÁLOGJOGI FORMÁK FEJLŐDÉSE

 a) INTERDICTUM SALVIANUM
- in personam hatályú
- a birtok megszerzésére szolgáló interdictum-ok körébe tartozik
- Salvius praetor biztosította a haszonbérbeadót, hogy a haszonbérlőjével
(colonus) kötött formátlan megegyezés alapján bérlőjének a BÉRLEMÉNYBE
BEVITT DOLGAI (invecta, illata) a bérleti díj biztosítására zálogul szolgáljanak
(interdictum Salvianum)
- nemteljesítés esetén ugyanis a bérbeadó jogosult volt megakadályozni e
dolgok elvitelét, illetve birtokba vehette azokat

b) ACTIO SERVIANA
- in rem hatályú védelem
- alkalmazási köre továbbra is csak a haszonbérlettel kapcsolatban zálogul
lekötött invecta-ra és illata-ra terjedt ki
- Servius praetor in rem keresetet adott a haszonbérbeadónak nemcsak a
haszonbérlő, de bárki más ellen is, akinél a bérleménybe bevitt és lekötött
vagyontárgyak találhatók (actio Serviana)

c) ACTIO SERVIANA UTILIS / ACTIO HYPOTHECARIA

- az actio Serviana-t a praetorok utiliter megadták minden olyan esetben,
amikor az adós a hitelezővel puszta megállapodással (pactum hypothecae)
alapított zálogjogot
- nemcsak haszonbérlettel kapcsolatos, hanem bármely más jogviszony
körében is, és akkor is, ha a zálogtárgy invecta et illata-ként sem került a
hitelező ellenőrzése alá

d) A IUSTINIANUSI JOG
- a fiducia már nem létezett
- kétféle zálogjogot ismert: a hypotheca puszta megegyezéssel jött létre,
a pignus-nál a dolog átadására is szükség volt a zálogjog keletkeztetéséhez
- a két zálogjogi formát az egységes zálogjog két konkrét
megnyilvánulásának tekintették: „a pignus és a hypotheca között csupán a
név hangzásában van különbség” (Digesta)

III. A ZÁLOGJOG KELETKEZÉSI FORRÁSAI

1) A FELEK RENDELKEZÉSE

2) A TÖRVÉNY

3) HATÓSÁGI VAGY BÍRÓI INTÉZKEDÉS

A FELEK RENDELKEZÉSE ÚTJÁN

- alapvetően szerződés, kivételesen egyoldalú rendelkezés (pl.: végrendelet)
- a zálogjogot keletkeztető szerződés:
a) fiducia esetén a mancipatio
b) zálogtárgy birtokba adása esetén szűkebb értelemben vett pignus
(contractus pigneraticius, mint reálszerződés, amely a dolog átadása
nélkül is érvényes)
c) alakszerűtlen, de peresíthető pactum hypothecae
TÖRVÉNYI ZÁLOGJOG (HYPOTHECA LEGALIS)
- már a XII táblás törvény is ismerte
- ilyen zálogjog volt:
a) a bérbeadót a bér biztosítására a bérleménybe a bérlő által bevitt
dolgokon (invecta et illata) kikötés nélkül is fennálló zálogjog
b) a haszonbérletnél a bérlő által (quasi traditio-val) már megszerzett
gyümölcsökön fennálló zálogjog
c) a feleséget hozománya visszakövetelésének biztosítására és férji
vagyonkezelés esetén a férj vagyonán fennálló zálogjog
d) a gyám és gondok vagyonát terhelő zálogjog
e) a fiscus törvényi zálogjoga
HATÓSÁGI VAGY BÍRÓI INTÉZKEDÉS ÚTJÁN
- így keletkezik zálogjog pl.:
▪ egyes praetori birtokba utalásoknál
▪ marasztalt adós vagyonára vezetett végrehajtásnál
A zálogjog tartalma

II. A ZÁLOGJOG TÁRGYA

- eredetileg csak testi dolog lehetett
- később már mindent zálogba lehetett adni, ami adásvétel tárgyát képezhette
- így pl.: a klasszikus korban jogosultságokat is el lehetett zálogosítani (pl.: követelést
[pignus nominis], felülépítményi jogot)
- ismerték az általános, egyetemes zálogjogot is (hypotheca generalis): az adósnak
nemcsak egyes meghatározott vagyontárgyai, hanem minden meglévő, sőt leendő
vagyona is zálogjogi megterhelés alá került (általában törvényi zálogjog volt)
- alzálog (pignus pignoris): a zálogjog elzálogosítása; a záloghitelező a nála lévő
zálogtárgyat 3. személynek zálogba továbbítja, ilyenkor az alzáloghitelező szerzi meg
az eladási jogot illetve annak elsőbbségét

III. A ZÁLOGJOG TARTALMA

a) PIGNERATICIA IN REM
- a zálogjogból folyó legfőbb jogosítvány az, hogy érvényesítése a hitelező részére
pigneraticia in rem actio-t eredményez
- pl.: ha az adós rosszhiszeműen elidegenítette volna a zálogtárgyat, a hitelező bárkitől
(a jelenlegi birtokostól, aki egyben tulajdonos is!) követelheti a dolgot, még ha az illető
jóhiszeműen szerzett is
- mivel a szerző csak zálogjoggal terhelt tulajdont szerezhetett (a nemo plus iuris
miatt)
- a követelés és járulékai kifizetésével a birtokos megtarthatja a dolgot (facultas
alternativa)

b) BIRTOKVÉDELEM
- a záloghitelezőt megillető birtokvédelem is mindenki ellen ható védelmet biztosított

c) A ZÁLOGTÁRGY ELADÁSÁNAK JOGA

- mindenkivel szemben hatályos jog a zálogtárgy eladásának a joga (ius distrahendi)
- az eladásnál a vevő részére történő traditio-val a záloghitelező tulajdont ruház a
vevőre (bár nem tulajdonos), ő maga azonban nem szerepelhet vevőként

d) LEX COMMISSORIA („JOGVESZTŐ ZÁRADÉK”)

- in rem hatályú jogosultságot biztosított a záloghitelező számára a régi eredetű lex
commissoria elnevezésű szerződési kikötés
- a záloghitelező nemteljesítés esetén követelése fejében megtarthatta a zálogtárgyat
- I. Constantinus az ilyen kikötéseket, mivel azok súlyosan sértették az adósok érdekeit,
semmiseknek nyilvánította
- ha az eladás vevő hiányában nem sikerült, a hitelező kérhette a császártól a dolog
tulajdonát

e) AZ ELADÁS CÉLJA
- a zálogtárgy eladásának célja a hitelező követelésének kielégítése
- ha a befolyt vételár csak a követelés egy részét fedezte, a ki nem elégített rész erejéig
a hitelezők követelési joga fennmarad, mivel „az eladás nem mentesíti az adóst, csak ha
a hitelező megkapta a pénzét”
- ha a zálogtárgy eladásakor a vételár meghaladta a hitelező követelését, a hitelező
köteles a maradékot az adósnak kiadni

513. A zálogjog megszűnése. Kielégítési sorrend több

záloghitelező esetén. Ius offerendi. A kötbér és a foglaló
fogalma, funkciói.

A zálogjog megszűnése.

a) A FŐKÖTELEM MEGSZŰNÉSE
- a zálogjog járulékos jog
- ha a biztosított követelés megszűnik (pl.: teljesítés, letétbe helyezés), a
járulékos zálogjog is megszűnik

b) A ZÁLOGTÁRGY ELADÁSA
- kamatozó követeléseknél a zálogtárgy eladásából befolyt vételárból előbb a
kamatokat kell elszámolni, és csak azután kerülhet sor a tőkére
- ha utóbb a követelés több személy között oszlanék meg, ez esetben a zálogjog
továbbra is teljes egészében fennáll mindaddig, amíg az összes hitelező követelése
teljes kielégítése nem nyer
- a zálogjog tehát oszthatatlan

c) EGYÉB ESETEK
- zálogtárgy elenyészése
- confusio
- lex commissoria érvényesítése
- a hitelező lemond a zálogjogáról
- elévüléssel (II.Theodosius elévülési rendelete: 30/40 év alatt a zálogjog is
elévül)
- a zálogmentesség elbirtoklással, amire 3. személynek a praescriptio longi
temporis révén volt lehetősége

Kielégítési sorrend több záloghitelező esetén. Ius offerendi.

- ugyanazon a dolgon több zálogjog is alapítható

- de az ilyen többszörös elzálogosítás csak JELZÁLOG (hypotheca, puszta
megegyezéssel létesített zálogjog) esetén lehetséges, mert a kézizálognál (pignus) a
birtokátadás kizárta, hogy újabb zálogjogot lehessen létesíteni az adott tárgyon

I. EGY ADOTT DOLGON TÖBB ZÁLOGJOG KELETKEZHET:

a) KÜLÖNBÖZŐ SZEMÉLYEK ZÁLOGOSÍTÁSA ÁLTAL:

 - a dolgot különböző személyek zálogosították el (pl.: a civiljogi tulajdonos és az,
aki elbirtoklófélben van)
- különböző személyek engedélyeznek zálogjogot a dolgon
- a kielégítés szempontjából az actio Publiciana elvei érvényesülnek:
▪ aki erősebb jogelődtől szerzett, annak van elsőbbsége
▪ azonos jogú jogelődöktől való szerzés esetén a birtokló helyzete az erősebb

b) AZONOS ZÁLOGADÓS TÖBBSZÖRI ZÁLOGALAPÍTÁSA ÁLTAL:

- azonos zálogadós alapít egyszerre vagy egymást követően több zálogjogot

ugyanarra a dologra
▪ ha a zálogjogok egy aktussal keletkeztek, a több záloghitelező követelése
arányában kap kielégítést
▪ ha a zálogjogok egy időben (t.i. azonos napon), de különböző ügylettel
keletkeztek, a birtokló záloghitelező érvényesül előnyben
▪ ha több záloghitelező különböző időben (t.i. egymást követően) szerezte a
zálogjogokat, akkor általában a qui prior est tempore, potior est iure elv
érvényesül

c) PRIVILEGIZÁLT ZÁLOGJOG:

- bizonyos esetek keletkezési időre tekintet nélkül minden zálogjogot megelőznek

- ezen eseteknél az előbbi elvek nem érvényesülnek
- pl.:
▪ fiscus követelése
▪ feleség hozománykövetelése
▪ ha valaki egy már elzálogosított hajó vagy ház javítására nyújtott kölcsönt

II. A KIELÉGÍTÉSI SORREND TÖBB ZÁLOGHITELEZŐ ESETÉN

- több zálogjog esetén csak az első helyen lévő záloghitelező rendelkezhetett a

zálogtárggyal, ő határozhatott az eladás ideje és módja felől
- az eladás megszünteti a többi zálogjogot, így a vevő a dolgon zálogtehertől mentes
tulajdont szerez
- a hátrább álló záloghitelezőknek annyi joguk maradt, hogy az őket megelőző
hitelezők követeléseinek kielégítése után megkaphatták az eladási ár esetleg
fennmaradó részét

III. IUS OFFERENDI (IUS/FACULTAS OFFERENDAE PECUNIAE)

- a hátrább álló záloghitelezők hátrányos helyzete miatt alakult ki

- módszer: ezen záloghitelezők felajánlották az előttük álló hitelezők követeléseinek
teljes (pénzbeli) kielégítését
- ezt az előttük álló hitelező KÖTELES VOLT ELFOGADNI
- ha nem fogadná el, „bírói letétbe” helyezéssel érhető el a kívánt cél, s ezáltal a fizető
hitelező megszerzi a kielégített hitelező helyét
- ily módon a fizető hitelező kezébe került a zálogtárgy feletti rendelkezési jog
- így ezen túl ő határozza meg, hogy mikor és hogyan kerüljön eladásra a dolog
- az összes követelés kielégítése után fennmaradó esetleges vételárfölösleget a hitelező
ilyenkor is köteles volt kiadni a zálogadósnak

- az ugyanannak a dolognak többszörös elzálogosítása nem volt kielégítően

szabályozva
- a római jog eredetileg semmiféle olyan rendelkezést nem tartalmazott, amely
biztosította volna, hogy az egyik hitelező tudjon a másik létezéséről, a többszörös
elzálogosításról
- akadtak próbálkozások ennek megakadályozására és a nyilvántartásbavételre, de
mind kudarcba fulladt

A kötbér és a foglaló fogalma, funkciói.

I. A KÖTBÉR (POENA)

FOGALMA:
- a szerződő felek által stipulatio-ban kikötött pénzösszeg, amelyet az adós a
szerződés nemteljesítése vagy nem kellő teljesítése esetén köteles a hitelezőnek
megfizetni
- jogeszköz az adós fizetőkészségének előmozdítására

FAJTÁI:

1) A KÖTBÉR FUNKCIÓI A PERES ELJÁRÁS SORÁN:

a) a felek a kötbér kikötésével biztosították egymást afelől, hogy a bíró előtt a

tárgyaláson megjelennek
b) a felek adott esetben kötbér kikötésével szorították rá egymást a
(„választott”) bírói ítéletben foglaltak teljesítésére

2) A PEREN KÍVÜL KIKÖTÖTT KÖTBÉR FUNKCIÓI:

 a) BÜNTETÉS+KÁRTÉRÍTÉS

- kötbér: büntetés- és kártérítésként szolgál

- a felek eredetileg nem peresíthető megállapodások betartását kívánták kötbér
kikötésével biztosítani
- a teljesítés elmaradása esetén fizetendő kötbér nem csak büntetés jellegű,
hanem egyfajta kártérítésnek is tekinthető, mivel az alapul szolgáló
megállapodás teljesítését egyébként nem lehetett kikényszeríteni

b) BÜNTETÉS

- kötbér: tisztán büntetésként szolgál

- peresíthető szerződés esetén a felek megállapodása: az adós nemteljesítése
esetén a hitelező az alapkötelem teljesítése mellett (cumulatio) követelheti a
kötbér megfizetését is
- pl.: ház felépülésének biztosítása határidőre kötbér kikötésével; ha a ház nem
készülne el időre, mind a kötbér, mind a ház felépítése követelhető

c) ÁTALÁNYKÁRTÉRÍTÉS

- kötbér: átalánykártérítésként szolgál

- anélkül, hogy az alapkötelem teljesítése emellett szóba jönne
- olyan eseteknél bír jelentőséggel, ahol nehéz vagy lehetetlen a kár összegszerű
meghatározása, bizonyítása
- a felek a kötbér összegében előre megállapítják a kártérítés mértékét
- pl.: ha a bérbeadó a kikötött idő előtt szünteti meg a bérletet, a bérlő az erre az
esetre szóló kötbér formájában kap kártérítést
d) ALTERNATÍVA

- kötbér: alternatívaként szolgál az alapkötelem mellett (obligatio alternativa)

- a hitelező választ: az alapkötelem teljesítését követeli vagy a kötbért
- esetenként előfordulhat, hogy ez az alakzat a facultas alternativa-ként
jelentkezik (az adós választ, hogy kötbért fizet, vagy teljesít)

- a kötbér-kikötés érvényességét a stipulatio-ba foglalás biztosította

- ennek révén a kötbér-igényt a stipulatio keresete útján lehetett érvényesíteni
- ha a hitelező a kötbér esedékessé válta után elfogadta az utólagos teljesítést, a kötbér
többé nem volt követelhető
- a kötbér kifizetésével az adós nem feltétlenül szabadul a kártérítési kötelezettségtől
- pl.: ha a kár meghaladja a kötbér összegét, a többlet követelhető, de természetesen ha
a kötbért átalány-kártérítésül kötötték ki, további követelésnek már nincs helye

II. A FOGLALÓ (ARRHA)

KLASSZIKUS KOR:

- e korban vált Rómában is szokássá

- az adásvételi szerződések megkötésének jeléül bizonyos értéket (pl.: gyűrűt, pénzt)
adtak az eladónak - ez volt a FOGLALÓ (arrha)
- az adásvétel mint konszenzuál-szerződés ilyenkor is létrejött már a megegyezéssel
- a foglaló (mint arrha confirmatoria) csak mutatta, bizonyította, hogy a szerződés
kész, a szerződéskötés lezárult
- „amit foglaló néven adnak, az a megkötött adásvétel bizonyítéka”

POSZTKLASSZIKUS KOR:

- görög hatásra a foglaló intézménye büntető jelleget vett fel (arrha poenalis)
- ekkor a foglalót már nemcsak az adásvételi szerződés jeléül, hanem elsősorban a
szerződés betartásának biztosítékául adták
- ha a foglalót adó fél visszalép, elveszti a foglalót
ha a foglalót kapó fél nem tartja be a szerződést, a foglaló kétszeresét kell visszaadnia
(azt amit kapott, és még ugyanannyit)
- ezzel a jog mintegy bünteti a szerződést be nem tartó felet, rászorítja a szerződés
betartására; jogeszköz az adós fizetőkészségének előmozdítására

514. A novatio és a delegatio. A mandatum agendi és a

cessio

A novatio és a delegatio

- a római jogban a kötelmeket jogügyletek révén sokáig egyáltalán nem lehetett

módosítani, hanem csak létrehozni, vagy megszüntetni (novatio, delegatio)
- a klasszikus korban alakult ki a kötelem hitelezői oldalon való átruházásának
lehetősége (cessio), és csak a iustinianusi jogban vált lehetővé a kötelem módosítása

I. NOVATIO

A NOVATIO FOGALMA
- a kötelem megújítása (novatio)
- a római jog a kötelmek módosítását nem tette lehetővé, de a novatio gyakorlatilag ezt
a célt szolgálta
- ennek során a régi kötelem teljesen megszűnik és helyette egy merőben új obligatio
keletkezik: „az újítás egy előző kötelemnek egy más kötelembe való átöntése és
átvitele” (Ulpianus)
- valami új (aliquid novi) felvételével, beiktatásával a megszűnt régi kötelem helyén
egy másik, újabb kötelem jön létre
- ez a novum megvalósulhat azáltal, hogy pl.:
▪ a kötelem személyei változnak meg
▪ a kötelem biztosítására kezest vagy zálogot adnak
▪ a követelés összegét változtatják meg
▪ feltételt, időhatározást visznek a kötelembe vagy hagynak el, stb.
- csak a kötelem tárgya kell hogy azonos maradjon, minden egyéb megváltozhat

- a novatio-val a régi kötelem mindenestől megszűnik

- ezt követően csak a felek legutóbbi akaratának megfelelő új kötelem hatályos
- erős megszüntető hatás: a régi kötelem még akkor is megszűnt, ha az új kötelem
valamilyen oknál fogva érvénytelen lett volna
- a novatio mindig stipulatio-val jött létre, még akkor is, ha az eredeti kötelmet
létrehozó jogügylet teljesen alakszerűtlen volt

A NOVATIO NECESSARIA
- a peres eljárás során szükségképpen bekövetkezik
- ez valójában nem novatio, hanem csak hasonlít hozzá (ugyanis nem felel meg a
novatio elemi fogalmi kritériumainak, hiszen a felek akaratától függetlenül jön létre és
vele a kötelem tárgya is megváltozik)
- 2 esete van:
▪ „az adós a litis contestatio előtt adni (teljesíteni) köteles, a litis contestatio után
pedig köteles bevárni az ítéletet”
▪ „az ítélethozatal után a marasztalt fél köteles eleget tenni az ítéletnek”
- litis contestatio: megújítja az alapkötelmet, s kötelezi a feleket, hogy bevárják a bíró
ítéletét, mely már csakis pénzre szólhat
- a condemnatio-val ismét noválódik a régi kötelem, mert a feleket ezentúl az ítélet
kötelezi: azt kötelesek tenni, amit a bíró ítéletében rájuk kirótt
NOVATIO A IUSTINIANUSI JOGBAN
- klasszikus korban objektív rendszer volt: a novatio a felek erre irányuló akarata
ellenére is bekövetkezett
- Iustinianus a novatio-t a felek újító szándékától (animus novandi) tette függővé
- eszerint valamely új elem beiktatása önmagában még nem minősült novatio-nak
- az előző kötelem ipso iure csak akkor szűnt meg, ha a felek ezt kifejezetten így
akarták
- így lehetővé vált a kötelmek utólagos jogügylettel történő módosítása, ám a
jogtudósok ezt nem dolgozták ki, önálló elnevezést sem kapott
- a posztklasszikus és a iustinianusi jog szerint a novatio nemcsak szóbeli obligatio-
ként (stipulatio), hanem bármilyen más formában is létrejöhetett

II. DELEGATIO

A KÖTELEM ÁTRUHÁZHATÓSÁGA A RÓMAI JOGBAN

- archaikus jog: a kötelmeket sem a hitelezői, sem az adósi oldalon nem lehetett
átruházni = a kötelmek meghatározott személyekhez kötődtek, mivel az eljárások
elsősorban személyi jellegűek voltak és csak másodsorban vagyoniak
- preklasszikus kor: a gazdasági élet fejlődése megkívánta, hogy a követeléseket
„mozgósítani” lehessen; mivel a kötelmek is beletartoztak a vagyonba, felmerült az
átruházás szükségessége
- a kötelemátruházások kialakulásában a delegatio-nak volt nagy jelentősége

DELEGATIO
- egyfajta nézet szerint a delegatio nem más, mint a novatio-nak az az esete, amikor a
felek személyében történik változás, de ez nem pontos, mivel a delegatio nem jelent
mindig novatio-t is egyúttal
- delegatio: utalványozás, utalványozási ügylet
- a hitelező az adóst egy új hitelezőhöz küldi (delegálja), vagy az adós egy új adóst
küld (delegál) a hitelezőhöz

- háromoldalú jogviszony; mindig megtalálható benne a:

▪ delegans : az utalványozó / a régi hitelező / a régi adós
▪ delegatus : az utalványozott / a delegans által felkért adós
▪ delegatarius : az utalványos / az a hitelező, akihez a delegatus-t küldik

- attól függően, hogy a delegatio a hitelező vagy az adós részéről történik-e,

megkülönböztetjük:
▪ követelés (nomen) átruházását = HITELEZŐI DELEGATIO (delegatio activa)
▪ tartozás (debitum) átruházását = ADÓSI DELEGATIO (delegatio passiva)

- mindkét csoporton belül megtalálható:

▪ teljesítésre irányuló delegatio (delegatio solvendi): a teljesítés konkrét módjának
meghatározása
 ▪ stipulatio-val történő kötelezettségvállalásra irányuló delegatio (delegatio obligandi)

a) HITELEZŐI DELEGATIO (delegatio activa)

- a delegatio solvendi úgy valósul meg, hogy a hitelező (utalványozó, delegans)
felhívja az adóst (utalványozott, delagatus) arra, hogy ne neki, hanem egy 3.
személy részére (utalványos, delegatarius) teljesítsen, aki rendszerint a hitelező
hitelezője, de lehet más is
- a delegatio obligandi keretében a hitelező arra kéri fel az adóst, hogy a
teljesítést stipulatio formájában egy 3. személynek (az új hitelezőnek) ígérje meg
- a hitelezői delegatio elvileg senkire nézve sem lehet sérelmes
- ugyanis a nemo plus iuris elve érvényesül: az adós semmivel sem kerülhet
hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy az eredeti hitelező helyett másnak teljesít

b) ADÓSI DELEGATIO (delegatio passiva)

- a delegatio solvendi esetén az adós (delegans) megbíz egy 3. személyt
(delegatus), aki rendszerint saját adósa, de lehet más is, hogy az utóbbi teljesítsen
a hitelező (delegatarius) részére
- a delegatio obligandi-nál az adós arra kéri fel a delegatus-t, hogy stipulatio-
val ígérje meg a hitelezőnek, hogy helyette (a régi adós helyett) teljesíteni fog
- az adósi delegatio viszont már sérthet bizonyos érdekeket
- pl.: a régi adóshoz képest az új adós kevesebb fedezettel rendelkezik, nem olyan
megbízható, stb. és ez a hitelezőre nézve hátrányos

- hitelezőváltozásra irányuló delegatio-nál az új hitelezőnek az adóshoz intézett

kérdésére az adós ugyanazt ígéri az új hitelezőnek, mint amivel a régi hitelezőnek tartozott
- adóscserénél a hitelező kérdésére az új adós ugyanazt ígéri, mint amivel a régi adós
tartozott a hitelezőnek
® hátrányként jelentkezett, a hitelezői delegatio-nál az, hogy a régi hitelező nem
kényszeríthette adósát a stipulatio-ra, annak ellenére, hogy az adós szükségszerű
közreműködését semmiféle érdek nem indokolta

A mandatum agendi és a cessio

PERBELI MEGBÍZÁS (MANDATUM AGENDI)
- klasszikus kor: elismerték, hogy a követeléseket az adós tudta és beleegyezése
nélkül is át lehet ruházni; eszköz: mandatum agendi, a perbeli megbízás segítségével
- a megbízásos formában a kötelemátruházó megállapodás a régi és az új hitelező
között jön létre úgy, hogy a régi hitelező megbízta az új hitelezőt, hogy az átruházott
követelést mint megbízott hajtsa be
- a megbízott ilyenkor procurator in rem suam = a saját dolgában eljáró ügyvivő,
aki az ügy urának (dominus negotii) tekintendő
- hátrányok: a régi hitelező bármikor megvonhatta a perlési megbízást az új hitelezőtől;
bármelyik fél halálával szintén megszűnt a megbízás

ENGEDMÉNYEZÉS (CESSIO)
- a mandatumos formából alakult ki Antoninus Pius korában a követelésátruházás
tulajdonképpeni és végleges alakzata az engedményezés
- már nem a perlési megbízás, hanem a régi és az új hitelező kötelemátruházó
megegyezése (pl.: a követelés eladása) folytán kapja meg az új hitelező a régi
hitelező keresetét
- az új hitelező az adósnak a régi hitelező részére történő fizetése ellen azzal
védekezhet, hogy értesíti az adóst az engedményezésről
- az értesítés (denuntiatio) vétele után az adós csak a 2x fizetés veszélyével
teljesíthetett a régi hitelezőnek
- a szavatosság kérdése (a régi hitelező mennyiben szavatol az új hitelezőnek) 2
irányú:
▪ fennáll-e az engedményezett követelés (nomen verum)
▪ behajtható-e a követelés (nomen bonum)
- a szavatosság mértéke az engedményezés causa-jától függ
- ha a hitelező fizetésként engedményezett, akkor felel a követelés fennállásáért és
behajthatóságáért (az eredményes végrehajtásért
- ha a hitelező ajándékozási szándékkal, ingyenes engedményezett, vagy úgy adta el a
követelését, ahogy az van, akkor az engedményezett követelésnek csak a fennállásáért
felel, a behajthatóságáért nem
- ez nem más, mint egy sajátos emptio spei (szerencseszerződés)

TARTOZÁSÁTVÁLLALÁS (EXPROMISSIO)
- egy harmadik személy (expromissor) akár az eredeti adós megbízásából, akár
anélkül - a hitelező irányába tett stipulatio-val elvállalja a régi adós
kötelezettségének teljesítését
- tartozásátvállaló új adós: expromissor à az új adósnak a régi kötelemre való
kifejezett utalással tett fizetési igérete (promissio) által a régi adós ki- (ex) kerül a
kötelemből

515. A solutio. A liberatio fajai. A compensatio

A solutio

I. A KÖTELMEK MEGSZŰNÉSE ÁLTALÁBAN

- a kötelmek megszűnése (liberatio) a kötelem illetve a kötelem alapjául szolgáló
szerződés hatályosságának végleges megszűnése
- a megszűnés általános, normális esete az adós kötelemszerű teljesítése, de a kötelem
megszűnhet a bizonyos egyéb teljesítésekkel és teljesítés nélkül is
- csoportosítható: a kötelem a törvény erejénél fogva (ipso iure) vagy a praetor által
adott kifogás révén (per exceptionem) szűnik meg

II. A TELJESÍTÉS (SOLUTIO)

- az adós eleget tesz kötelezettségének, vagyis azt a magatartást tanúsítja, amelyet a
kötelem előírt
- a teljesítés a megvalósult szolgáltatás

ARCHAIKUS JOG
- a kötelem valóságos célja bizonyos értelemben háttérbe szorul
- a középpontban az adósnak az a törekvése áll, hogy a kötelemtől valamiképpen
megszabaduljon, a kötelékeiből feloldják à
- kifejezi a teljesítés latin műszava is: „solutio” (megszabadítás, feloldás) a hangsúlyt
nem a hitelezőre, hanem az adósra helyezi, mivel
- ekkor még 2 szakasz különböztethető meg:
1) az adós teljesítése, solutio-ja a hitelező felé, melynek következtében
2) a hitelező „feloldozza” őt kötelékeiből és bekövetkezik az adós szabadulása,
liberatio-ja

KLASSZIKUS JOG
- az adós szabadulása és a kötelem megszűnése már csak a teljesítés függvénye, a
hitelező aktivitásától független
- „az adósok megszabadulnak a solutio révén” (Paulus)
- ekkorra a teljesítés 2 szakasza egybeolvadt, a solutio szó pedig már a kötelemtől való
szabadulást jelenti bármilyen módon

III. A TELJESÍTÉS MINT KÖTELEMSZÜNTETŐ OK

- az archaikus jogban merev szabály: a teljesítés még nem szüntette meg a kötelmet
- arra is szükség volt, hogy amilyen formában létrehozták a kötelmet, olyan formában
is szüntessék meg (csak ellenkező előjellel)
- a kötelemkeletkeztető ügyletek mellett megtaláljuk a kötelemmegszüntető
ellenügyletet is (contrarius actus)
- pl.: nexum esetében a szintén 5 tanú és mérlegtartó közreműködését igénylő nexi
liberatio; stipulatio-nál az ígéret teljesítésének ugyanolyan formában történő
elismerése: az acceptilatio
- ezt a merev szabályt a praetor törte át:
a ténylegesen, de formátlanul teljesítőnek a rosszhiszemű, de a civiljog szerint
jogosan fellépő hitelező keresete ellen exceptio-t adott
- KÉPLETES TELJESÍTÉS (imaginaria solutio): olyan esetekben, amikor tényleges teljesítés
nélkül akartak megszüntetni egy kötelmet, pusztán a feloldó ügylet foganatosításával
szabadítják meg az adóst a tartozástól

IV. A TELJESÍTÉS FELTÉTELEI

A) A TELJESÍTŐ SZEMÉLY
- az adós helyett általában teljesíthet más is, ha abból nem háramlik át kár a hitelezőre
- még az adós tudta és beleegyezése nélkül is, sőt akarata ellenére is
- kivétel: ha a törvény/szerződés személyes teljesítést ír elő, vagy a szolgáltatás olyan
jellegű, hogy azt más az adós helyett nem tudná megfelelően ellátni
- pl.: a pénztartozást teljesítő személye mindegy, a faaprításé, házépítésé már nem az
- személyes jellegű kötelmet eredményez még pl.: a megbízás és a társasági szerződés

B) A KÉZHEZ TELJESÍTÉS
- a kötelem személyes jellegéből adódik, hogy az adós általában köteles a hitelező
kezéhez teljesíteni
- kivétel: ha a törvény/szerződés felhatalmazza arra, hogy más kezéhez teljesítsen
- pl.: adstipulator, solutionis causa adiectus

C) A TELJESÍTÉS HATÁRIDEJE
- elsősorban a szerződés rendelkezései az irányadók
- eltérő rendelkezés híján az adós azonnal köteles teljesíteni
- „a határidős tartozást előbb is lehet teljesíteni, bár követelni nem lehet”

D) A TELJESÍTÉS HELYE (LOCUS SOLUTIONIS)

- a szerződés rendelkezései az irányadók
- ha ilyen utalás nincs, akkor az adós bárhol teljesíthet, csak nem alkalmatlan helyen

E) TELJESÍTÉS RÉSZLETEKBEN
- csak osztható szolgáltatások (praestationes divisibiles) esetén
- eleinte részletteljesítésre csak törvény/szerződés jogosíthatta fel az adóst
- Iustinianus: az osztható szolgáltatások általános jelleggel teljesíthetők részletekben

F) TÖBB JOGCÍM
- problema: ugyanaz az adós ugyanannak a hitelezőnek több jogcímen tartozik, és
teljesítése nem elegendő valamennyi tartozásának kielégítésére
- melyik tartozásra kell elszámolnia az adósi részteljesítést?
- mindig az adós rendelkezése az irányadó, ha ő esetleg nem rendelkezne, a fizetést a
hitelező akkor sem fordíthatja szabadon bármelyik tartozás kielégítésére, mivel ilyenkor
a sorrendet a törvény határozza meg:
- „elsőbbségi kielégítésre tarthat igényt az a tartozás, amelynek elmulasztása infamia-
val jár, majd amelyik kötbéres; utána az a szerződés, amelyhez hypotheca vagy
pignus járult, e sorrend után a saját érdekből eredő tartozás részesül előnyben az
idegen előtt; ha egyik eset sem áll fent, a fizetést a régebbi szerződésre kell fordítani”
- ha a követelések egyidejűek, és egyiknek sincs kielégítési elsőbbsége, a részfizetést
arányosan kell elszámolni az összes követelésre
- ha tőkével és kamattal is tartoznak, akkor a fizetést előbb a lejárt kamatokra kell
fordítani, és a tőke törlesztésére csak a maradványt

A liberatio fajai

I. LIBERATIO IPSO IURE

- az adós nemcsak teljesítéssel, hanem sok egyéb más módon is megszabadulhat
kötelezettségeitől:
- ilyenek lehetnek az ipso iure ható okok: felmerültükkor a kötelem a törvény erejénél
fogva civiljogilag is megszűnik, az adós szabadul
- esetei:

1) a teljesítés az adósnak fel nem róhatóan lehetetlenné vált: (felróhatóság

esetén bár az eredeti kötelem megszűnik az adós mégsem szabadul, mivel az
eredeti szolgáltatás helyébe kártérítés lép); a lehetetlenülés objektív fogalom,
nem forog fenn akkor, ha az adós valamilyen szubjektív okból (pl.: csődbe ment)
nem tud teljesíteni;
PL.: a szerződés tárgyát képező dolog vis maior folytán elpusztul

2) a kötelem litis contestatio-val bekövetkező megszűnése: ilyenkor csak az

eredeti kötelem szűnik meg, hiszen a litis contestatio-val megújított („novált”)
kötelem továbbra is fennmarad

3) a halál (mors) általában nem szünteti meg a kötelmet; az adós halálával a

személyes jellegű és a deliktuális kötelmek, a hitelező halálával csak a vindictam
spirans actio-val szankcionált kötelmek és pl.: a mandatum szűnnek meg

4) a capitis deminutio (jogállapotváltozás) is általában megszünteti a kötelmet,

bár a praetor adott esetben visszaállítja azt azokkal szemben, akikre a capitis
deminutio-t szenvedett vagyona átszállt

5) a confusio (az adósi és a hitelezői pozíció egy kézben való egyesülése) szintén
megszűnteti a kötelmet, mivel „az összeolvadással a kötelem ugyanúgy
megszűnik, mint a teljesítéssel”
PL.: ha az adós a hitelező örököse lesz, a kötelem az öröklés folytán megszűnik

6) határidőhöz vagy felbontó feltételhez kötött kötelmek megszűnnek az

időpont (dies ad quem) bekövetkeztével illetve a bontó feltétel (condicio
resolutiva) beálltával

7) a kötelem büntetésből is megszűnhet

PL.: az önhatalmúlag zálogot vevő hitelező

8) a főkötelem (obligatio principalis) megszűnte megszünteti a járulékos

kötelmet (obligatio accessoria)
PL.: kezesség; „a kötelemtől való megszabadulás minden esetében a járulékok is
felszabadulnak”

9) az alapkötelem a novatio-val is megszűnik, helyébe lép azonban az új

kötelem, amely a stipulatio-s forma miatt mindig szóbeli, stricti iuris obligatio
10) az obligatio ex delicto-ból a delictumot elkövető személy mint adós ipso iure
liberatio-ját eredményezi az, ha kiegyezik a sértettel büntetési összeg (poena)
megfizetésében

11) 2 ingyenes jogcím találkozása is megszűnteti a kötelmet

PL.: ha valakinek ugyanazt a dolgot ajándékul is ígérték és hagyományként is
rendelték, miután az egyik címen magkapta, a másik jogcímen alapuló igény
elenyészik

II. LIBERATIO PER EXCEPTIONEM

- olyan tények, amelyek a kötelmet civiljogilag nem szüntetik meg, de a praetor
 kifogást (exceptio) biztosít az adósnak az esetleg fellépő hitelezővel szemben
- per exceptionem hatállyal szűnt meg a kötelem a következő esetekben:

a) a felek közös megegyezéssel felbonthatják a kötelmi viszonyt, mivel „ha

puszta megegyezéssel lehet szerződni, ugyanúgy ellenkező megállapodással fel is
lehet bontani a szerződést”

b) a hitelező egyoldalú lemondása vagy a tartozás elengedése esetén

c) a posztklasszikus korban megjelenik az elévülés is, amely szintén csak olyan

formában szünteti meg a kötelmet, hogy az adós hivatkozhat az elévülési
kifogásra (praescriptio)

III. VEGYES JELLEGŰ LIBERATIÓK

- a jogtudósi iskolák ellentétéből + különböző korokból kifolyólag hol ipso iure, hol
per exceptionem szűnt meg a kötelem a következő eseteknél:

a) a datio is solutum-ot a prokuliánusok per exceptionem, a szabiniánusok és

Iustinianus ipso iure liberatio-nak tekintették

b) vegyes jellegű volt a liberatio, ha az adós a tartozását valamely hatóságnál,

templomban, pénzváltónál vagy ahol az illetékes bíró letenni rendelte, letétbe
helyezte (depositum solutionis causa); erre akkor került sor, ha a hitelező a
felajánlott szolgáltatást nem fogadta el, vagy ha egyéb (a hitelező személyével
kapcsolatos (pl.: távollét)) okból az adós nem tud kinek teljesíteni = bírói letét

c) a beszámítás (compensatio)
KÖVETKEZŐ TÉTELBEN KIDOLGOZVA.

A compensatio

- beszámítás (compensatio)
- vegyes jellegű (ipso iure és per exceptionem) liberatio
- a jogviszonyban álló felek egymással szemben kölcsönösen fennálló
követeléseinek a kisebb összegű követelés erejéig történő törlése
- „a tartozások és követelések egymás közötti kiegyenlítése, amikor a felek
kölcsönösen hitelezők s egyben adósok is”
- a régi római jog egyáltalán nem ismerte
- csak igen lassan fogadta el; legelőször az argentariusok-nál (bankárok), akikre nézve
kötelezően előírták, hogy csak compensatio-val perelhetnek

- perjogi intézmény: lehetővé teszi, hogy a bíró a per során az alperes kérésére a
felperes követelését csak az alperesi ellenkövetelést meghaladó rész erejéig ítélje meg
- a két fél egymással szemben fennálló kölcsönös követelésénél a kötelem a követelés
és az ellenkövetelés egymást fedő részében (a kisebbik követelés erejéig) megszűnik

STRICTI IURIS OBLIGATIO-NÁL

- beszámításról eredetileg nem beszélhetünk, mivel azok mindentől függetlenül
önállóan érvényesíthetők (mivel egyoldalú obligatio-k)
- amikor ezeknél is szokássá vált a dolus-ra utaló záradék felvétele, elismerték a
beszámítás lehetőségét azon az alapon, hogy „aki azt kéri, amit majd vissza kell adnia
(amivel maga is tartozik), csalárdul jár el”
- az exceptio doli alkalmazása így lehetővé tette a compensatio érvényesítését

BONAE FIDEI OBLIGATIO-NÁL

- erre az exceptio-ra ugyan nem volt szükség
- a korai klasszikusok mégis csak az azonos jogalapon (ex eadem causa) keletkezett
kölcsönös követelések beszámítását ismerték el

MARCUS AURELIUS RESCRIPTUMA

- a compensatio fejlődésének fontos állomása
- clausula doli hiányában is lehetővé tette beszámítási kifogás előterjesztését a stricti
iuris iudicium-oknál

IUSTINIANUSI JOG
- általános jelleggel és alanyi jogként lehetővé teszi a compensatio-t
- mindazon esetekben, amikor egynemű, likvid és esedékes követelések állnak
egymással szemben; ennek megfelelően:
▪ pénz pénzzel, bor borral kompenzálható, de a bor pénzzel nem (egyneműség)
▪ a követelésnek tisztázottnak/likvidnek kell lennie: nem lehet vita a követelés
fennállása, mibenléte, összegszerűsége felől (pl.: meghatározott összegű tar-
tozásról szóló kötelezvény likvid; a még nem peresített kártérítési követelés nem)
▪ esedékesség, lejárat előtt nem lehet érvényesíteni a követeléseket, aminek
folytán compensatio-nak is csak akkor van helye, ha mindkét fél követelése már
esedékes
- léteznek törvény által tiltott compensatio-k
pl.: nem lehetett kérni a letétből keletkezett követelések beszámítását

516. A contractus fogalma és története. A pactum és a

contractus viszonya.

A contractus fogalma és története

I. A SZERZŐDÉS FOGALMA
- a szerződés egyfelől olyan jogi tény, amely a jogügylet (negotium) kategóriája mint
genus proximum alá tartozik
- másfelől a kötelmek egyik legfontosabb keletkezési formája
- többnyire kötelmi jogviszonyok létrehozására irányulnak; a szerződés a szerződő
felek között szükségképp kötelmi jogviszonyt is létrehoz, tehát kötelmi jogügylet
- más szempontból a szerződés a jogügyleteken belül kétoldalú jogügylet (negotium
bilaterale): a szerződés lényegét 2 vagy több fél megállapodása, megegyezése képezi,
amely a szerződő felek egybehangzó akaratnyilatkozatában testesül meg

à szerződés (contractus): két vagy több személy egybehangzó, joghatás

kiváltására irányuló akaratkijelentése

- a szerződés külső tényállása: a felek akaratkijelentése abban a formában, ahogyan

azt a külvilág létező szerződésként érzékeli
- az akaratkijelentések lehetnek:

a) ALAKSZERŰ, FORMÁLIS NYILATKOZATOK, AKARATKIJELENTÉSEK

- olyan nyilatkozatok, amelyek pontos formáit, körülményeit nem a felek, hanem

a törvény, a jogrend kógens előírása határozzák meg
- pl.: ünnepélyes jogügyletek (negotia sollemnia) - az előírt szavak,
cselekmények be nem tartása az ügylet érvénytelenségét eredményezte
- a fejlettebb jogban a nyilatkozat alakszerűségének (írásbeliség, aláírások,
pecsétek, stb.) gyakorlati okai vannak, mivel az fokozott óvatosságra inti a
feleket és megkönnyíti az ügyleti akarat utólagos bizonyítását, értelmezését

b) ALAKSZERŰTLEN, FORMÁTLAN ÜGYLETI NYILATKOZATOK

- nincsenek meghatározott alakisághoz kötve
- bármely felismerhető formában megnyilvánulhatnak
- az ~ fajtái:
▪ kifejezett magatartás (pl.: előírt formákhoz nem kötött élőszó, írásbeli
rögzítés)
▪ ráutaló magatartás (concludens factum): „aki hallgat, beleegyezni látszik”
(„qui tacet, consentire videtur” - Ulpianus); a hallgatás azonban csak akkor
beleegyezés, ha a félnek szólnia kellett volna illetve szólhatott volna, mert
„aki hallgat, nem szükségszerűen állít, mindazonáltal igaz, hogy nem tagad”

2. A SZERZŐDÉS A RÓMAI JOGBAN, A SZERZŐDÉS TÖRTÉNETE

- római jogtudósok: „semmis az olyan szerződés/kötelem, amely nem tartalmaz
megegyezést, a szerződések kötelező erejüket a megegyezéstől kapják” (Ulp.)
- de a felek puszta megállapodása, MEGEGYEZÉSE (conventio, pactio) még a fejlettebb
jogban sem volt elégséges a kötelmet eredményező contractus létrejöttéhez
- a megegyezés önmagában csak jogi jelentőséggel nem bíró pactum-nak minősült

- szükség volt még a CIVILIS CAUSA-ra, ami a megegyezést a contractus rangjára emelte,
vagyis kikényszeríthetővé, peresíthetővé teszi a megállapodást
- contractus (szerződés) = conventio/pactio (megegyezés) + civilis causa
- a civilis causa formái a római jog fejlődése során:

a) ARCHAIKUS KOR
- a civilis causa leggyakrabban a forma volt: érc és mérleg használata (librál-),
előírt szavak elmondása (verbál-), meghatározott írásbeli formaságok alkalmazása
(litterálszerződések)
- az ilyen alakszerűségeknek volt döntő, kötelemalapító jelentőségük
- nem az akaratmegegyezés, hanem az alkalmazott forma képezte a szerződés
 lényegét (objektív, külső, alakszerű tény)

b) PRÉKLASSZIKUS KOR
- később már ha a formátlan megegyezést (consensus) a megállapodásnak
megfelelő dologátadás követte, a szerződés érvényes volt
- reálszerződések: a szerződés érvényes létrejötte az átadáshoz kapcsolódott

c) KR.E. II. SZÁZAD

- döntő változás; nagyobb forgalom által megkívánt rugalmasság + görög
filozófia
- megnövekedett a FIDES (szótartás, becsület, ügylethűség, tisztesség) szerepe
- „az igazságosság alapja a fides: szavaink és megállapodásaink állandósága
és valódisága” (Cicero)
- fides megjelenése à hangsúlyeltolódás a formalitás felől a felek akaratának
találkozása, maga a megegyezés felé = akarati elem erősödése
- akarati elem erősödése à formátlanság, alakszerűtlenség egyre jobban
érvényesül
- a préklasszikus korban már szerződésként ismerték el a formátlan megegyezést
is

d) KLASSZIKUS KOR
- Gaius: „nem kívántatik meg sem a szavak, sem az írás meghatározott formája,
hanem elegendő ha azok, akik az ügyletet kötik, megegyeztek”
- az ókoriak közül (fejlettség jele!) egyedül a rómaiak fogadták el a puszta
megegyezés kötelemkeletkeztető erejét
- konszenzuál-szerződések csoportja: a római jog 4 esetben ismerte el a
formátlan megegyezés (consensus) kötelemkeletkeztetését; hogy önmagában is
jogilag kötelező contractus-nak minősül
- sőt: a megegyezéshez elég a puszta ráutaló magatartás (concludens factum),
nem szükséges kifejezett akaratkijelentés és szóbeli kijelentés megtétele
- a konszenzuál-szerződéseknél maga a megegyezés képezi a civilis causa-t

e) IUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ (az ókori római jog fejlődésének

lezárása)
- contractus: csak az, amit a jog konkrétan és taxatíve ilyennek minősít
- a formátlan megállapodást (pactum) és a joghatásokkal bíró szerződést
(contractus) még ekkor sem ismerték el teljesen egyenlőnek egymással
- még mindig jelen volt bizonyos mértékben az archaikus jogi elv: a
megállapodás kötelező ereje nem csak a felek akaratának találkozásában
keresendő, hanem az akaratnyilatkozat formájában vagy egy ahhoz kapcsolódó
külső alakszerű tényben

A pactum és a contractus viszonya.

- szerződés (contractus): csak az, amit a jog konkrétan és taxatíve ilyennek minősít

- a formátlan megállapodást (pactum) és a joghatásokkal bíró szerződést

(contractus) sosem ismerték el teljesen egyenlőnek egymással

- a római jogot a szerződéstípusok zárt rendszere: a szerződési típuskényszer

jellemezte
- a contractus-ok korlátozott száma és zárt köre szükségesség tette, hogy kötelmi jogi
erővel ruházzák fel a puszta megállapodások (pactum) egy részét

a) ARCHAIKUS KOR
- először a praetor tevékenysége reagált gazdasági élet szükségleteire („a
pactumokban a való élet jelentkezik” (in pactis factum versatur))
- a praetor védelemben részesítette azokat a pactum-okat, amelyeket nem
csalárdul hoztak létre, és amelyek törvénybe / plebiscitumokba / S.C.-ba /
decretumba / császári edictumokba nem ütköznek és ezek egyikét sem játsszák ki
- ez a védelem eleinte csak perbeli kifogások (exceptio pacti, exceptio doli)
megadásában jelentkezett
- de később a praetor keresetet is biztosított a pactum alapján à

- PACTA PRAETORIA: a praetor által actio-val ellátott, peresíthetővé tett

megállapodások

b) CSÁSZÁRI JOG
- a ~ is felkarolta a pactumokat
- olyannyira, hogy „senkinek sem volt szabad a saját pactum-a ellenére eljárnia
és a szerződő feleket becsapnia”
- PACTA LEGITIMA: peresíthető formátlan megegyezések (pl.: compromissum,
alakszerűtlenül tett hozományígéret, ajándékozás (donatio))

c) KLASSZIKUS KOR
- általánossá vált az a felfogás, hogy a bonae fidei contractus-ok mellett,
 azokhoz kapcsolódóan megkötött kiegészítő jellegű pactumok (pl.:
kamatkikötés) szintén jogi elismerést érdemelnek
- PACTA ADIECTA: járulékos pactum; formátlan, főszerződéshez járuló
megállapodás
- a iustinianusi kodifikáció idejére kialakult a peresíthető pactum-oknak egy igen
tág köre, Iustinianus pedig közel állt ahhoz, hogy a pactum-ok peresíthetőségét
általában elismerje
- DE: a római jog sohasem jutott el odáig, hogy a puszta pactum-okat
contractus-oknak minősítse

517. A szerződési típuskényszer oldásának eszközei

- a római jogot a szerződéstípusok zárt rendszere: a szerződési típuskényszer

jellemezte
- csak meghatározott tényállásokat ismertek el a szerződések alapjául

- a peresíthető pactumok kialakulása rést ütött a szerződési típuskényszer zárt

rendszerén, oldotta azt
- emellett a szerződési rendszer kereteit további eszközökkel is sikeresen tágították:

a) a stipulatio alkalmas volt arra, hogy felhasználásával bármiféle igényt

érvényesíteni lehessen, hiszen itt nem kellett utalni a jogügylet céljára, causa-jára

b) a kötbér (poena) fontos funkciója: közvetve lehetővé tette a nem peresíthető

igények érvényesítését is

c) a praetor az in factum actio-ók megalkotásával nyomon követte az életben

jelentkező új igényeket, és keresetet adott ott is, ahol erre a civiljog szerint nem
volt lehetőség

d) a névtelen szerződések (contractus innominati) a civiljogi condictio és a

praetori jogi in factum actio-k révén fejlődtek ki; lehetőséget biztosítottak a
szinallagmatikus megállapodások érvényesítésére

e) az alakszerűtlen megállapodásokat in personam hatályú interdictum-okkal is

ki lehetett kényszeríteni (pl.: interdictum Salvianum)

- a peresíthető pactumok + egyéb megoldások [a)-e)] eredményeként Iustinianus idején

gyakorlatilag illetve lényegében megszűnt a szerződési típuskényszer

518. A contractusok érvényessége és hatályossága

általában.

I. A SZERZŐDÉSEK ÉRVÉNYESSÉGE

1) AZ ÉRVÉNYESSÉG
- a szerződés jogügylet à a jogügylet érvényessége
- 3 lényegi kellék: AKARAT, NYILATKOZAT, JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS
- a szerződés akkor jön létre érvényesen, akkor alkalmas a célzott joghatások
kiváltására, ha:

▪ a felek akarata és nyilatkozata önmagában véve ép

(cselekvőképesek, alaki követelményeket betartják, stb.)
▪ az akaratok és nyilatkozatok külön-külön összhangban vannak egymással
▪ a nyilatkozatok továbbá egymás között is találkoznak
(a 2 akaratnyilatkozat megfelel egymásnak)
▪ ha a joghatáshoz kapcsolódás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába

2) AZ ÉRVÉNYTELEN SZERZŐDÉS
CONTRACTUS INVALIDUS
- ha a szerződés fogalmi elemeinek egyike (akarat, nyilatkozat, joghatáshoz
kapcsolódás) valamely, a jogrend által meghatározott jelentősebb hibában
szenved, a létrejött szerződés érvénytelen (contractus invalidus)
- a törvény előírása folytán nem alkalmas a felek által kívánt joghatás
kiváltására, és nem keletkeztet kötelmet
- a szerződés érvénytelensége lehet:

a) FELTÉTLEN ÉS FELTÉTELES

- FELTÉTLENÜL ÉRVÉNYTELEN, SEMMIS SZERZŐDÉS (contractus nullus):

megszületésekor olyan súlyos hibában szenved, amely miatt nem alkalmas a
célzott joghatások kiváltására, és így jogilag nem létezőnek minősül

- FELTÉTELESEN SEMMIS, MEGTÁMADHATÓ SZERZŐDÉS (contractus

rescissibilis): hibája nem olyan súlyos, ezért az ilyen jogügylet csak akkor
válik semmissé, ha egy megtámadási aktus folytán (pl.. a fél kérelmére
megadott exceptio, in integrum restitutio) alkalmatlannak bizonyul a célzott
joghatások kiváltására
 - az akarathibák közül semmisséget okozhat
▪ a TÉVEDÉS (error)
▪ a SZÍNLELÉS (simulatio)
▪ a MEGFÉLEMLÍTÉS (metus)

- az akarathibákkal szemben a nyilatkozati hibák és a joghatáshoz

kapcsolódás hibái (mivel nem a jogügylet belső, szubjektív elemére, az
akaratra hatnak) szinte mindig feltétlen érvénytelenséget, semmisséget
vonnak maguk után

b) EREDETI ÉS UTÓLAGOS
- érvénytelenségi ok szerződéseknél csak a szerződéskötés időpontjában
merülhet fel à a szerződés érvénytelensége (szemben a végrendeletével)
kizárólag eredeti lehet
- az egyszer érvényesen létrejött szerződés utólag nem válhat
érvénytelenné
- a szerződés érvényességét tehát sem a felek akaratának utólagos
megváltoztatása, sem a törvényi előírások utólagos módosulása, sem a
joghatáshoz kapcsolódás meghibásodása nem érinti

c) TELJES ÉS RÉSZLEGES
- a szerződés érvénytelensége főszabály szerint teljes érvénytelenséget
jelent
- kivételes szerződési esetek részleges érvénytelenséggel:
- pl.: házastársak ajándékozással vegyes adásvételi szerződése (a
házastársak közti ajándékozási tilalom miatt csak az adásvétel erejéig
érvényes)

d) ABSZOLÚT ÉS RELATÍV
- ha a szerződés érvénytelensége abszolút: mindenkire vonatkozik
- ha relatív: olyan érvénytelenség, amely csak az egyik vagy a másik félre
nézve áll be
- pl.:gyámolt gyámi auctoritas nélkül kötött szerződése (negotium
claudicans)

e) ORVOSOLHATÓ ÉS ORVOSOLHATATLAN
- a szerződés érvénytelensége főszabály szerint nem orvosolható
- regula Catoniana ill. Papinianus: „azok a kötelmek, amelyek a maguk
erejéből nem állnak meg, sem a bíró hivatalból, sem a praetor hatalma, sem a
törvény ereje nem teheti érvényessé”
- de szűk körben lehetőség volt az érvénytelen szerződés megerősödésére
(convalescentia) ill. egy másik, érvényes szerződésbe való átfordulására
(conversio)

f) CIVILJOGI ÉS PRAETORI JOGI

II. A SZERZŐDÉSEK HATÁLYOSSÁGA

1) A HATÁLYOSSÁG
- hatályos az az érvényes szerződés, amelynek alapján már (ill. még)
érvényesíteni lehet (jellegadó) jogokat, ill. kötelezettségeket.
- hatályos szerződésnél a hitelező in personam actio-val rászoríthatja az adóst
kötelezettségének teljesítésére
- a hatályosság arra utal, hogy az érvényesen létrejött szerződés életbe lépett-e
már, életben van-e még, részt vesz-e már/még a forgalmi életben
- a hatályosság a felek megállapodásától függ: attól, hogy meghatároznak-e a
szerződésben valamilyen feltételt (condicio) vagy időtűzést (dies)
- a szerződések hatályosságát az előírt szolgáltatás teljesítése megszüntet

2) A HATÁLYTALAN SZERZŐDÉS
- hatálytalan az az érvényes szerződés,
amelynek alapján a hitelezőnek még vagy már nincs módja arra, hogy az
adóst kötelezettségének teljesítésére rászorítsa, akár azért, mert a szerződés
még nem lépett hatályba, akár azért, mert már hatályát vesztette
- pl:. Titius eladja a jövő évi termését; az adásvételi szerződés, bár
érvényesen létrejött, mégsem hatályos, mert a vevő most még nem követelhet
semmit, csak ha eljött a kikötött idő, akkor kívánhatja a szerződés teljesítését
- Iustinianus: „rögtön tartozunk, de követelni még nem lehet”
- pl.: valaki elvállalja, hogy 2 éven át felszántja a szomszéd földjét; a szerződés a
2 év letelte után már nem hatályos, de továbbra is érvényes

3) A SZERZŐDÉS HATÁLYTALANSÁGA LEHET:

- eredeti (amíg pl.: a felfüggesztő feltétel be nem áll) és utólagos (miután a
bontó feltétel beállt vagy a szolgáltatás lehetetlenült)
- teljes (ha a szerződés egészére kiterjed) és részleges (ha annak csak egy
 része nem vált ki joghatásokat (pl. feltétel időhatározás miatt))
- abszolút (ha a joghatások egyik félre nézve sem állnak be) és relatív (ha
csak bizonyos felekre vonatkoznak)
- ideiglenes (amíg pl.: el nem következik a hatálybalépésre kitűzött
időpont) és végleges (ha pl.: a kitűzött időponttal a szerződés hatályát
veszti)
519. Az error. A simulatio, a reservatio mentalis és a
reticentia egybevetése.

- AKARATHIBA: ha a jogügylet az ügyleti akarat valamilyen fogyatékossága, hibája, ill. az

akarat és a nyilatkozat összhangjának hiánya miatt érvénytelen
- fajtái:
a) tévedés (error)
b) egyoldalú, titkos fenntartás (reservatio mentalis)
c) színlelés (simulatio)
d) megtévesztés (dolus malus); elhallgatás, passzív dolus (reticentia)
e) kényszer ill. fenyegetés (vis ac metus)

I. TÉVEDÉS (ERROR)
- az archaikus jogban nem befolyásolta a szerződés érvényes létrejöttét a tévedés
(„ahogyan a nyelv szólott, úgy jöjjön létre a kötelezettség” – XII táblás törvények)
- csak a fejlettebb jog vette figyelembe a praetor jogfejlesztő tevékenysége révén a
felek akaratmegegyezésének (pl.: tévedés miatti) hiányát

- a TÉVEDÉS
▪ az egyik/mindkét fél nyilatkozata nem felel meg az ő valóságos akaratának
▪ kizárja a megegyezést („úgy tűnik, hogy akik tévednek, nem értenek egyet”)
▪ a tévedő fél valódi akaratát sem engedi érvényre jutni („a tévedő akarata semmis”)

- megkülönböztetünk:
A) JOGBELI TÉVEDÉST (error iuris)
- „error iuris nocet, facti non nocet” – „a jogbeli tévedés (a jog nemtudása) árt, a
ténybeli tévedés (a tények nemtudása) nem árt”
- a „tévedés ártalmassága”
- a tévedés ellenére a szerződés érvényes lesz
- pl.: ha valaki nem ismeri/helytelenül ismeri a jogszabályt és így köt szerződést,
ennek következményeit viselnie kell
- kivételt képeznek ez alól
▪ a minorok
▪ katonák (milites)
▪ nők (feminae)
▪ egyszerű, tanulatlan emberek (rusticusok);
esetükben sem az error iuris, sem az error facti nem árt, így a tévedéssel kötött
szerződésük mindig érvénytelen
- a tévedés a szerződő felek érdekére, és nem a szerződés létére lehet ártalmas
vagy ártalmatlan

B) TÉNYBELI TÉVEDÉST (error facti)

- ezek sem feltétlenül „ártalmatlanok”, azaz nem okoznak mindenkor
semmisséget

- a ténybeli tévedés csak akkor nem árt, vagyis csak akkor teszi érvénytelenné az
ügyletet, ha a tévedés
a) lényeges (iustus) – essentialis error és
b) menthető (tolerabilis) volt – tolerabilis error
- a lényeges és menthető tévedéssel kötött szerződés semmis!

a) ESSENTIALIS ERROR (lényeges tévedés) esetei:

- tévedés magában a szerződésben (error in causa/negotio)
pl.: az egyik fél kölcsönre, a másik ajándékozásra gondol
- tévedés a szerződő fél kilétében (error in persona)
amennyiben az jogilag releváns
- tévedés a szerződés tárgyában (error in corpore)
- tévedés a szerződés tárgyát képező dolog lényegében, anyagában (error
in substantia/materia)
- nem minősül lényeges tévedésnek, nem befolyásolja a szerződés
érvényességét
▪ ha a tévedés csak a szerződő fél személyének ill. a szerződés tárgyának
elnevezésére vonatkozik (error in nomine)
▪ ha a fél nem a dolog anyagában, hanem csak minőségében téved (error in
qualitate)

b) TOLERABILIS ERROR (menthető tévedés)

- a tévedést nem lehet a tévedő félnek felróni,
 - az nem nagyfokú hanyagságon, figyelmetlenségen alapult
- a szerződések érvényességét nem érinti az, ha a felet helytelen
várakozások vagy hamis indítóokok vezették

II. EGYOLDALÚ, TITKOS FENNTARTÁS (RESERVATIO MENTALIS)

- az egyik fél akarata és nyilatkozata szándékosan eltér egymástól
- a felek egyike részben vagy egészben más tartalmú ügyletet, szerződést akar kötni,
mint amelyre vonatkozóan nyilatkozatot tesz
- ezt azonban nem közli a vele szerződő másik féllel
- nem érinti a szerződésnek a felek nyilatkozata szerinti létrejöttét, így nem is tartozik a
szerződés érvényességét befolyásoló akarathibák közé
- tényállása csak a kánonjogban nyert bizonyos elismerést

III. SZÍNLELÉS (SIMULATIO)

- az ügyletkötés során az akarat és a nyilatkozat mindkét félnél tudatosan eltér
egymástól, a felek összejátszanak és látszatra más szerződést kötnek, mint amilyet
valójában akarnak
- a színlelt ügylet (negotium simulatum) az archaikus jog kivételével civiljogilag is
ipso iure semmisnek minősült
- de semmissége nem zárja ki, hogy a vele palástolt ügylet (negotium dissimulatum)
érvényes lehessen
- pl.: adásvételi, bérleti szerződésnek álcázták a néhány esetben (pl.: házastársak)
törvény által tiltott ajándékozást
IV. MEGTÉVESZTÉS (DOLUS MALUS)

- a szerződő fél tévedését egy másik személy (általában a vele szerződő fél)
szándékosan és rosszhiszeműen idézi elő
- megkülönböztetünk:
a) AKTÍV DOLUS, MEGTÉVESZTÉS (DOLUS MALUS)

- a megtévesztés tevőleges magatartással (csalás, becsapás, megtévesztés) valósul

meg (ez az általános, általában az aktív dolus-t nevezik dolus malus-nak)
- Labeo: „minden olyan ravaszság, csalás, mesterkedés, amelyet a másik fél
kijátszása, becsapása, rászedése céljából alkalmaznak”

b) PASSZÍV DOLUS, ELHALLGATÁS (RETICENTIA)

- valamelyik fél a szerződéskötés során valamilyen fontos tényt, körülményt

elhallgat, nem közöl a másik féllel
- a praetori jogalkotás által kidolgozott szabályok a megtévesztés szankcionálására:
a) STRICTI IURIS CONTRACRUSOK-NÁL

- praetori jogi „megtámadhatóság”

- a praetor a megtévesztést delictum-nak minősítette
- ennek alapján a következő jogsegélyeket adta meg a megtévesztettnek, mint a
bűncselekmény sértettjének:

▪ ha a megtévesztett még nem teljesítette a szerződést, a dolus-szal létrejött

szerződés teljesítésére perlő megtévesztővel szemben kifogást emelhetett
(exceptio doli); ha a megtévesztett fél nem kérte az exceptio-t, a szerződés
alapján marasztalták
▪ ha a megtévesztett már teljesített, számára a praetor 1 éven belül 1x-re menő
(simplum), de infamáló büntetőkeresetet adott (actio de dolo); ez a kereset
szubszidiárius actio volt: a fél csak egyéb jogi eszköz hiányában vehette
igénybe; nem érintette a szerződés érvényességét
▪ az előző állapotba való visszahelyezést (in integrum restitutio) is alkalmaz-hatta
a praetor akkor, ha az adós a csalárd hitelező által ellene megindított stricti iuris
perben elmulasztotta az exceptio doli-ra való hivatkozást

b) BONAE FIDEI CONTRACTUSOK-NÁL

- a dolus a bona fides megsértése à

- a csalásból származó teljes kár megtérítését elsősorban az illető szerződés (pl.:

adásvétel) keresetével lehetett követelni
Í SIMULATIO RESERVATIO MENTALIS RETICENTIA
mindhárom a szerződő felek akaratát érintő körülmény;
közös:
az akarathibák között szabályozza a római jog
színlelés egyoldalú, titkos elhallgatás
jelentés:
fenntartás
a felek akarata és a felek nyilatkozata az akarat és a
nyilatkozata nincs megfelel ugyan nyilatkozat
összhangban az általuk akaratuknak, összhangjának hiányát
közösen kívánt, de a akaratnyilatkozataik az egyik fél
fogalma: külvilág elől eltitkolt azonban nincsenek rosszhiszemű
céllal összhangban a valós magatartása idézi elő
tényekkel
a megtévesztés (dolus
malus) passzív formája
az ügyletkötés során az az ügyletkötés során az az ügyletkötés során az
akarat és a nyilatkozat egyik fél akarata és egyik fél tévedését a
mindkét félnél tudatosan nyilatkozata vele szerződő másik fél
eltér egymástól szándékosan eltér szándékosan és
egymástól rosszhiszeműen idézi elő
a felek összejátszanak és a felek egyike részben / valamelyik fél a
látszatra más szerződést egészben más tartalmú szerződéskötés során
kötnek, mint amilyet ügyletet / szerződést valamilyen fontos tényt,
valójában akarnak; akar kötni, mint amelyet körülményt elhallgat,
kétféle ügylet jön létre: nyilatkozik, de ezt nem nem közöl a másik féllel
SZÍNLELT ÜGYLET közli a vele szerződő
 (negotium simulatum) másik féllel
és PALÁSTOLT ÜGYLET
(negotium
dissimulatum)
tudatosság
tudatos tudatos tudatos
szempontjából
előidéző felek mindkét egyik egyik
melyik irányba külvilág, 3. személy a másik fél becsapására a másik fél becsapására
rosszhiszemű? irányul irányul
a színlelt ügylet semmis, nem befolyásolja az a szerződés
az érvényesség feltétlenül érvénytelen érvényességet; megtámadható lesz
kérdése a vele palástolt ügylet a létrejött szerződés
lehet érvényes is érvényes lesz
adásvételi, bérleti egy rézgyűrűt mind az „ha az eladott telekhez
szerződésnek álcázták a eladó, mind a vevő szolgalom tartozott és az
néhány esetben (pl.: jóhiszeműen eladó ezt elhallgatta, és
házastársak) törvény aranygyűrűnek vél nemtudása folytán a
által tiltott ajándékozást vevő az előírt időn át
pl.:
való nemgyakorlás által
ezt a szolgalmat
elveszítette, dolus-a
miatt az eladó felel az
adásvételből kifolyólag”

520. A dolus malus és a vis ac metus

jogkövetkezményeinek egybevetése.

I. MEGTÉVESZTÉS (DOLUS MALUS)

- a szerződő fél tévedését egy másik személy (általában a vele szerződő fél)
szándékosan és rosszhiszeműen idézi elő
- megkülönböztetünk:
a) AKTÍV DOLUS, MEGTÉVESZTÉS (DOLUS MALUS)

- a megtévesztés tevőleges magatartással (csalás, becsapás, megtévesztés) valósul

meg (ez az általános, általában az aktív dolus-t nevezik dolus malus-nak)
- Labeo: „minden olyan ravaszság, csalás, mesterkedés, amelyet a másik fél
kijátszása, becsapása, rászedése céljából alkalmaznak”

b) PASSZÍV DOLUS, ELHALLGATÁS (RETICENTIA)

- valamelyik fél a szerződéskötés során valamilyen fontos tényt, körülményt

elhallgat, nem közöl a másik féllel

- a praetori jogalkotás által kidolgozott szabályok a megtévesztés szankcionálására:

a) STRICTI IURIS CONTRACRUSOK-NÁL

- praetori jogi „megtámadhatóság”

- a praetor a megtévesztést delictum-nak minősítette
- ennek alapján a következő jogsegélyeket adta meg a megtévesztettnek, mint a
bűncselekmény sértettjének:

▪ ha a megtévesztett még nem teljesítette a szerződést, a dolus-szal létrejött

szerződés teljesítésére perlő megtévesztővel szemben kifogást emelhetett
(exceptio doli); ha a megtévesztett fél nem kérte az exceptio-t, a szerződés
alapján marasztalták
▪ ha a megtévesztett már teljesített, számára a praetor 1 éven belül 1x-re menő
(simplum), de infamáló büntetőkeresetet adott (actio de dolo); ez a kereset
szubszidiárius actio volt: a fél csak egyéb jogi eszköz hiányában vehette
igénybe; nem érintette a szerződés érvényességét
▪ az előző állapotba való visszahelyezést (in integrum restitutio) is alkalmaz-hatta
a praetor akkor, ha az adós a csalárd hitelező által ellene megindított stricti iuris
perben elmulasztotta az exceptio doli-ra való hivatkozást

b) BONAE FIDEI CONTRACTUSOK-NÁL

- a dolus a bona fides megsértése à

- a csalásból származó teljes kár megtérítését elsősorban az illető szerződés (pl.:

adásvétel) keresetével lehetett követelni

II. KÉNYSZER ÉS MEGFÉLEMLÍTÉS (VIS AC METUS)

- megfélemlítés: kényszer (vis) okozta alapos félelem (metus)
- a félelem lényege: valamilyen nagyobb rossztól való tartás, jelenlegi vagy jövőbeli
veszélytől való rettegés
- modern értelemben: komoly és jogellenes hátrány okozásával való fenyegetés,
amely korlátozza, vagy ki is zárja az ügyleti akarat szabadságát
- a megfélemlítéssel kötött szerződés érvényességét a római jog a kényszer, a vis
minősége szerint eltérően ítélte meg
- ennek alapján megkülönböztetünk:

a) KÖZVETETT KÉNYSZER (VIS COMPULSIVA)

- a ~ hatására létrejött szerződést a ius civile érvényesnek tekintette

- indok: „az akarat akkor is megvan, amikor az kényszer hatása alatt jutott
kifejezésre”
- a praetori jog a kényszer hatására létrejött jogügyletet megtámadhatóvá tette
 - középkori regula érvényre jutott: „az akaratom ellenére létrehozott ügylet nem
az én ügyletem” (actus me invito, non est meus actus) - a kényszer kizárja az
ügyleti akarat szabadságát

STRICTI IURIS CONTRACTUSOK-NÁL:

- a praetor a vis ac metust szintén delictum-nak nyilvánította

- a sértett rendelkezésére a következő jogsegélyek álltak:

▪ ha a kényszerített valamely kötelezettséget vállalt, és e kötelezettség teljesítésére

perelték, számára a praetor kifogást adott (exceptio metus)
▪ a praetor a kényszerített rendelkezésére bocsátotta az in rem jellegű actio quod
metus causa nevű büntetőkeresetet, amellyel 1 éven belül 4x-re (quadruplum),
1 éven túl pedig 1x-re (simplum) menő kárpótló büntetés megfizetését lehetett
követelni
▪ ha a kényszerített már teljesítette kötelezettségét, a praetor megadta számára az
előző állapotba való visszahelyezést (in integrum restitutio)

BONAE FIDEI CONTRACTUSOK-NÁL:

- a megfélemlítés és a kényszerítés teljesen ellentétes a bona fides-szel à

- a kikényszerített bonae fidei contractus semmis volt, így az annak alapján a

kényszerített ellen indított perben a praetor az actio-t eleve megtagadta
- vagy az alperest a bona fides-nek a felperes általi súlyos megsértésére
hivatkozva felmentette

b) KÖZVETLEN KÉNYSZER (VIS ABSOLUTA)

- lex Iulia de vi privata:

- a stricti iuris, és a bonae fidei contractus-okra is vonatkozott
- ha a megfélemlítést közvetlen fizikai kényszer, erőszak (vis absoluta) idézte
elő, az így keletkezett szerződés civiljogilag is semmis
- pl.: valakinek a kezét erőszakkal vezetik az aláíráskor, fogságba vetik, stb.

DOLUS MALUS VIS AC METUS

mindkettő akarathiba
közös:
a praetor mindkettőt delictum-nak minősítette
jelentés: megtévesztés
az egyik fél tévedését (általában) a kényszer (vis) okozta alapos félelem
vele szerződő fél szándékosan és
fogalma:
rosszhiszeműen idézi elő
a) aktív dolus
- megtévesztés (dolus malus)
- tevőleges, aktív becsapás, -
megtévesztés
b) passzív dolus
csoportosí-tás: - elhallgatás (reticentia)
- valamelyik fél a
szerződéskötés során valamilyen
fontos tényt, körülményt
elhallgat, nem közöl a másik
féllel
AKTÍV ÉS PASSZÍV DOLUS ESETÉN:
a) STRICTI IURIS CONTRACTUS- a)
NÁL:
- a praetor a megtévesztést
delictum-nak minősítette
- a következő jogsegélyeket -
adta meg a megtévesztettnek
(sértettnek):
- ha a megtévesztett még nem
teljesítette a szerződést, a dolus-
szal létrejött szerződés
teljesítésére perlő
megtévesztővel szemben
kifogást emelhetett (exceptio
jogkövetkez- doli)
mények: - ha a megtévesztett fél nem
kérte az exceptio-t, a szerződés
alapján marasztalták
- ha a megtévesztett már
teljesített, számára a praetor 1
éven belül 1x-re menő, de
infamáló büntetőkeresetet
adott (actio de dolo)
- az előző állapotba való
visszahelyezést is alkalmazhatta
a praetor akkor, ha az adós a
csalárd hitelező által ellene
megindított stricti iuris perben
elmulasztotta az exceptio doli-
ra való hivatkozást
AKTÍV ÉS PASSZÍV DOLUS ESETÉN:
b) BONAE FIDEI CONTRACTUS-
NÁL:
- a dolus a bona fides
megsértése à
- a csalásból származó teljes
kár megtérítését elsősorban az
illető szerződés (pl.: adásvétel)
keresetével lehetett követelni
kényszer és megfélemlítés
(metus); valamilyen nagyobb
rossztól való tartás, jelenlegi vagy
jövőbeli veszélytől való rettegés;
a) közvetett kényszer
(vis compulsiva)
a kényszerített ügyleti
akaratának szabadságát kizáró
(nem közvetlen fizikai)
fenyegetés, megfélemlítés
b) közvetlen kényszer
(vis absoluta)
- a megfélemlítést közvetlen
fizikai kényszer, erőszak idézte
elő
KÖZVETETT KÉNYSZER ESETÉN:
STRICTI IURIS CONTRACTUS-
NÁL:
- a praetor a vis ac metust
delictum-nak nyilvánította
a sértett rendelkezésére a
következő jogsegélyek álltak
- ha a kényszerített valamely
kötelezettséget vállalt, és e
kötelezettség teljesítésére
perelték, számára a praetor
kifogást adott (exceptio metus)
- a praetor a kényszerített
rendelkezésére bocsátotta az in
rem jellegű actio quod metus
causa nevű büntetőkeresetet,
amellyel 1 éven belül 4x-re
(quadruplum), 1 éven túl pedig
1x-re (simplum) menő kárpótló
büntetés megfizetését lehetett
követelni
- ha a kényszerített már
teljesítette kötelezettségét, a
praetor megadta számára az
előző állapotba való
visszahelyezést (in integrum
restitutio)
KÖZVETETT KÉNYSZER ESETÉN:
b) BONAE FIDEI CONTRACTUS-
NÁL:
- a megfélemlítés és a
kényszerítés teljesen ellentétes a
bona fides-szel
- a kikényszerített bonae fidei
contractus semmis volt, így az
annak alapján a kényszerített
ellen indított perben a praetor az
actio-t eleve megtagadta
- vagy az alperest a bona
 fides-nek a felperes általi súlyos
megsértésére hivatkozva
felmentette

KÖZVETLEN KÉNYSZER ESETÉN:

- mind a stricti iuris, mind a
bonae fidei contractus esetében
a szerződés civiljogilag is
semmis
- pl.: valakinek a kezét
erőszakkal vezetik az aláíráskor,
fogságba vetik

521. A joghatáshoz kapcsolódás hibái.

- objektív követelmények, a szerződés létrejöttének objektív oldalát érintik

- a jogrend a szerződések tartalmára nézve előír bizonyos minimális
követelményeket
- ezek nemteljesülése esetén: a szerződés érvénytelen és nem alkalmas célzott
joghatások kiváltására, nem keletkeztet kötelmet (e kritériumok a szerződési szabadság
határait, korlátait is jelentik), mégha a szerződő felek akarata és nyilatkozata egyaránt
hibátlan is
- a szerződés joghatáskiváltásához a szerződő felek cselekvőképességének megléte is
szükséges (e kritérium részben objektív, részben szubjektív jellegű)
- a cselekvőképesség hiánya a szerződés feltétlen érvénytelenségét eredményezi
- az érvénytelenség lehet részleges (az egyik fél csak jogokat, a másik csak
kötelezettségeket szerez) és relatív (az ~-re csak az egyik fél érdekében lehet
hivatkozni, a másik fél irányában érvényes)
1) A LEHETETLEN TARTALMÚ SZERZŐDÉS

- az eredetileg már a szerződés megkötésekor lehetetlen szolgáltatást vagy feltételt

tartalmazó szerződés semmis (impossibilium nulla obligatio est)
- a lehetetlenség (impossibilitas) semmítő hatása szerint megkülönböztetünk

a) FIZIKAI LEHETETLENSÉGET
- a szolgáltatás objektíve lehetetlen, megvalósítására senki sem képes
- pl.: valaki kentaurt ígér vagy olyan feltétel, hogy „ha ujjával megérinti az eget”
- a szerződés szubjektív lehetetlenség esetén (valaki személyes képességek
hiányában nem képes valamit megtenni) érvényes
- pl.: „ha átúszod a Tiberist”, de az illető nem tud úszni
- középkori regula: „az ügyletet annak nehézsége nem teszi hibássá” (difficultas
non vitiat actum)

b) JOGI LEHETETLENSÉGET
- a joghatások beállását nem fizikai törvények, hanem jogszabályok zárják
ki
- ha a szerződés jogilag lehetetlen szolgáltatásra (pl.: res religiosa, vagy saját
dolog megvétele) irányul, vagy jogilag lehetetlen feltételt tartalmaz (pl.: ha
serdültsége előtt házasságot köt), ipso iure érvénytelen

2) TÖRVÉNYBE VAGY JÓ ERKÖLCSÖKBE ÜTKÖZŐ SZERZŐDÉS

a) TÖRVÉNYBE ÜTKÖZŐ SZERZŐDÉS

- a tilos szerződés (megkötését a törvény kifejezetten tiltja) nem minden

esetben volt semmis (de a posztklasszikus kortól igen)

- lex perfecta: csak ez érvénytelenítette

- lex minus quam perfecta: büntette
- lex imperfecta: tilalmazta a törvény ellenére létrejött jogügyleteket

- in fraudem legis eljárás tilalma: semmis volt az olyan szerződés, amely ugyan
nem volt nyíltan törvényellenes, de a felek magatartása mégis kijátszotta a
törvényhozó akaratát, megkerülte a törvényt

b) JÓ ERKÖLCSBE ÜTKÖZŐ SZERZŐDÉS

- a jó erkölcsökbe (boni mores) ütköző szerződések érvénytelenek

- mivel a jog nem pusztán tartalom nélküli tételes szabályok összessége, hanem
bizonyos erkölcsi alapokon nyugszik
- a jog ugyanis egyfajta „erkölcsi minimum” (JELLINEK)
- „úgy kell vélekednünk, hogy nem is vagyunk képesek olyan cselekmények
elkövetésére, amelyek sértik embertársaink iránti kötelességtudatunkat,
becsületünket, szeméremérzetünket és- hogy általánosan fogalmazzak- a jó
erkölcsbe ütköznek.” (PAPINIANUS)
- pl.: a házasság elmaradása esetére kikötött kötbér, meghatározott időre szóló
örökbefogadás, a várt örökség elajándékozása

3) A MEGHATÁROZHATATLAN TARTALMÚ SZERZŐDÉS

- nem volt alkalmas joghatások kiváltására, mivel nem lehetett eldönteni, hogy az adós
pontosan mivel (quid), milyennel (quale) és mennyivel (quantumque) tartozik
- a szerződés csak akkor volt érvényes (keletkeztetett kötelmet), ha a kötelem tárgyát,
a szolgáltatást a szerződésben foglalt rendelkezések alapján meg lehetett határozni
4) A PÉNZBEN NEM KIFEJEZHETŐ TARTALMÚ SZERZŐDÉS
- a szerződések jogi elismerése azzal jár, hogy az állam a teljesítés kikényszerítéséhez
szükség esetén közhatalmi segítséget nyújt à

- a kötelem tárgyát képező szolgáltatásnak olyannak kell lennie, hogy kikényszerítése

közhatalmi eszközökkel biztosítható legyen
- „csak az szerepelhet a kötelemben, amit pénzben megfizetni és teljesíteni lehet”

- praetori perrend, peres ill. végrehajtási eljárás: minden marasztalásnak pénzbelinek

kell lennie (condemnatio pecuniara)
- ha a szerződés tartalma, a belőle származó jogok és kötelezettségek nem mérhetők
pénzben, a szerződés érvénytelen (mivel nem is beszélhetünk kötelemről, mert
hiányzik a kikényszeríthetőség)
- pl.: valaki megígéri, hogy törekedni fog valamilyen magatartás tanúsítására

5) A JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS EGYÉB HIBÁI

- a szerződés tartalma ellentmondásos
pl.: „Ígéred, hogy ha megjön a hajó Asiából, ma teljesítesz nekem?”
- a szerződés 3. személyt, különösen az örököst kötelezi
pl.: „Ígéred hogy a halálod után adni fogsz?”
522. Az ősi jog szerződései (elsősorban a stipluatio). A
császárkor szerződésrendszere általában.

Az ősi jog szerződései (elsősorban a stipluatio).

I. AZ ARCHAIKUS JOG SZERZŐDÉSEI ÁLTALÁBAN

- ősi, paraszti társadalom, önellátáson alapuló gazdasági élet à nincs szükség fejlett
szerződési rendszerekre
- elsősorban az adásvétel és a kölcsönszerződés jelentkezett szükségesként, de még
ezeknek sem alakultak ki adekvát jogi konstrukciói
- 2 dolog dominált:
▪ FORMATAKARÉKOSSÁG
kevés ősi ügylettel elégítették ki a vagyoni forgalomban felmerülő, újabb
szerződéstípusok iránti igényeket
▪ FORMALIZMUS
a szerződések lényege nem a felek megegyezése, hanem a rituális szerződéskötési
formák betartása; ez időkben teljesen hiányzik az írásbeliség!

- AZ ARCHAIKUS JOG SZERZŐDÉSEI:

1) MANCIPATIO

- eredetileg adásvétel megvalósítására szolgált

- „érccel és mérleggel létrehozott jogügylet” (negotium per aes et libram)

2) IN IURE CESSIO

- tulajdonjog és egyéb jogok megszerzésére irányult színleges perindítás

formájában

3) NEXUM

- eredetileg nyers ércpénz-, majd vertpénzkölcsön megalapítására szolgált

- „érccel és mérleggel létrehozott jogügylet” (negotium per aes et libram)
- a mancipatio-tól a felek által mondott szövegben (nuncupatio) tért el
- a nexum alapján a hitelező a lex Poetelia Papiria előtt a nem teljesítő adós
ellen minden közbenső eljárás nélkül alkalmazhatta a manus iniectio-t
- a klasszikus kor elején már nem létezik

4) FIDUCIA

- a dolog megszerzője hitére, becsületére (fides) kötelezte magát, hogy a

mancipatio útján tulajdonba kapott dolgot bizonyos feltételek mellett vissza fogja
adni
- arra szolgált, hogy a hitelezőt valamely tartozás tekintetében
tulajdonátruházással biztosítsák (fiducia cum creditore: „zálogszerződés”)
- de fiducia útján valósíthatták meg egy dolog ingyenes használatra vagy
megőrzés céljából való átadását is (fiducia cum amico: „haszonkölcsön” vagy
„letét”)

5) STIPULATIO

II. A STIPULATIO
1) A STIPULATIO FOGALMA, TÖRTÉNETE
- alakszerű és egybehangzó kérdés-felelet formájába foglalt lekötelezés
- a hitelező szóbeli kérdésére a jelenlevő adós rögtön szóban megígéri azt, ami felől a
hitelező hozzá kérdést intézett
- pl.: „Centum mihi dare spondesne? - Spondeo" (Ígérsz nekem 100-at?” „Ígérek!”)
a) ARCHAIKUS JOG

- a stipulatio ősi formája a sponsio: a szakrális jellegű „spondeo” ige a

kötelemlétesítő szó
- ezt a szerződésfajtát csak a római polgárok használhatták (még a latinjogúak
 sem)
- eredeti jelentése: az adós megesküdött, az isteneket hívta tanúul, hogy teljesíteni
fog, így nem kellett tanú, hatóság, stb., mivel a szakrális szavak használata
nagyobb garanciát jelentett ebben a korban mint bármilyen formalitás
- az esküszegés súlyos következményekkel járt: az esküszegőt sacer-nek
(kiátkozottnak) minősítve törvényen kívül helyezték

b) PREKLASSZIKUS KOR

- istenek tekintélye hanyatlott à a sponsio szóbeli volta nehezen bizonyítható

- írásba foglalás
- a stipulatio szóbeli megtörténtéről kiállított okirat (cautio) pusztán bizonyítási
eszközül szolgált, a stipulatio még nem vált írásbeli szerződéssé ezzel
- a spondeo igét és a sponsio alkalmazását háttérbe szorította a közönséges
ígéretet kifejező „promitto” ige és az annak használatával létrejött stipulatio

c) POSZTKLASSZIKUS VULGÁRJOG

- a szóbeliség követelménye megszűnik

- a stipulatio teljesen írásbeli szerződéssé alakul át
- I. Leo K-római császár 472, rendelet: az alakszerűségek be nem tartásával kötött
szerződéseket is stipulatio-nak ismeri el

d) IUSTINIANUSI JOG

- a stipulatio-t elvileg ismét verbálszerződéssé nyilvánítja (visszatérés a

klasszikusok álláspontjához)
- de: nincsenek szigorú alakszerűségi követelmények
- a stipulatio szóbeli megtörténtéről kialakított okirathoz (cautio) egy
lényegében megdönthetetlen vélelmet fűzött (praesumptio iuris et de iure) à
- ha a stipulatio-ról okirat készült, megtörténtnek tekintették a szóbeli kérdés-
feleletet (kivéve ha valamelyik fél bizonyítani tudta, hogy a szerződő felek
valamelyike az okirat kelte szerinti egész napon át más helyen tartózkodott, mint
ahol az okirat kelt)

2) A STIPULATIO FELTÉTELEI
a) csak élőszóban jöhetett létre (süketek [surdi] és némák [muti] nem köthettek
ilyen szerződést); eredetileg csak latinul, később már bármilyen nyelven lehetett
érvényesen stipulálni

b) csak a jelenlevők között (inter praesentes) és rögtöni válaszadással

(continuus actus) lehetett stipulálni (előírás volt a kérdés-felelet folyamatossága)

c) a kérdésnek és a feleletnek minden vonatkozásban (tartalmilag és formailag is)

egybehangzónak (congruens) kellett lennie; kettős okból érvénytelen tehát ez a
stipulatio: „Ígérsz nekem tízet?” (hitelező) „Adok neked ötöt” (adós válasza),
mivel a válaszban az „ígérni” helyett „adni” ige, 10 helyett pedig 5 szerepelt

3) A STIPULATIO FAJAI (POMPONIUS SZERINT)

a) bírói stipulatio (stipulatio iudicialis)
- a bíró kötelezi valamelyik felet arra, hogy stipulatio-val ígérjen biztosítékot
- pl.: arra az esetre, ha a per során kiderülne, hogy csalárd volt (cautio de dolo)

b) praetori/aedilisi stipulatio (stipulatio praetoria/aedilicia)

- a peren kívüli jogsegélyek közé tartozik
- ide tartozik a cautio damni infecti is

c) megegyezésen alapuló stipulatio (stipulatio conventionalis)

- önkéntesen, a felek szabad elhatározásából jön létre

d) felszólításra létrejövő stipulatio (stipulatio communis)

- akár a praetor, akár a bíró felszólítására létrejöhet
- pl.: a gyám stipulatio-ja, hogy gyámoltja vagyonát épségben meg fogja őrizni

4) A STIPULATIO KERESETE
- a hitelező a stipulatio alapján a következő kereseteket indíthatta:
a) ha az adósi szolgáltatás pontosan meg volt határozva (praestatio certa), a
hitelezőt condictio (certae rei) illette meg
b) ha a szolgáltatás határozatlan (praestatio incerta) volt, akkor a hitelező az
actio ex stipulatu (incertae rei) nevű keresettel perelhetett

5) A STIPULATIO ALKALMAZÁSI KÖRE

- rendkívül népszerű volt, mert

a) segítségével bármilyen szerződési célt meg lehetett valósítani

- kétoldalú kötelem (pl.: adásvétel) létrehozásánál 2 stipulatio-ba foglalták a
szerződést mivel eredetileg a stipulatio egyoldalú kötelmet eredményeztet pl.:
 „Ígéred nekem ezt a lovat? Ígérem. + Ígérsz nekem ezért a lóért százat? Ígérek.”
- a clausula doli felvételével a stipulatio-ba elérték, hogy a bona fides legyen
irányadó a felek viszonylatában (ezáltal lényegében bonae fidei kötelemmé
alakították át a formailag stricti iuris obligatio-t)

b) nem kellett megjelölni az ügyleti causát, a lekötelezés alapját ezért

absztrakt, kauzátlan ügylet
- ez előnyős volt a hitelező szempontjából, mivel 3. személyek nem tudják, hogy
valójában mi áll a formális szerződés hátterében
- de: a stipulatio létrejöhetett konkrét, kauzális ügyletként, az ügyleti causa
megemlítésével (pl.: az adós egy ház vételára címén ígéri meg az adott pénzösszeg
megfizetését) is
- a stipulatio-s formával találkozhatunk pl.:
▪ hozományígéretnél a házasság kapcsán
▪ kezességnél
▪ kamat és kötbér kikötésénél
▪ novatio-nál, delegatio-nál, expromissio-nál
▪ kölcsönnél
▪ biztosíték (cautio) adásánál
▪ ajándékozásnál

A császárkor szerződésrendszere általában.

- a fejlettebb áruviszonyok és a megnövekedett gazdasági forgalom kívánalmainak

megfelelően lassan háttérbe szorultak/eltűntek a régi szerződésformák
- újabb, rugalmasabb, sokoldalúbb szerződéstípusok jöttek létre
- Gaius 4 csoportba sorolta be őket: „a kötelem vagy dolog, vagy szavak, vagy írás,
vagy megegyezés útján jön létre”

- AZ ÚJ SZERZŐDÉSÍTÍPUSOK:

a) a dologátadással létrejövő
REÁLSZERZŐDÉS (CONTRACTUS REALES)

b) az alakszerű szóbeli megállapodással létrejövő

VERBÁLSZERZŐDÉS (CONTRACTUS VERBALES)

c) az alakszerű írásba foglalással létrejövő

LITTERÁLSZERZŐDÉS (CONTRACTUS LITTERALES)

d) a formátlan, puszta megegyezéssel létrejövő

KONSZENZUÁL-SZERZŐDÉS (CONTRACTUS CONSENSUALES)

I. ZŐDÉSEK (CONTRACTUS REALES)

- e szerződések „re”, vagyis dologgal, dolog átadásával jönnek létre

- e szerződéseknél nem elegendő a felek közötti megegyezés: ez önmagában még
semmiféle kötelezettséget nem eredményez
- a kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerű átadásával jön
létre

- ide tartozik:
▪ KÖLCSÖN (mutuum): stricti iuris obligatio-t eredményez, a többi bonae fidei-t
▪ HASZONKÖLCSÖN (commodatum)
▪ LETÉT (depositum)
▪ ZÁLOGSZERZŐDÉS (pignus)
▪ NÉVTELEN REÁLSZERZŐDÉSEK (contractus reales innominati):
a reálszerződések „függeléke”; ezen belül megkülönböztetünk:

a) csere (permutatio)
b) szívességi használat (precarium)
c) eladási bizomány (aestimatum)
d) egyezség (transactio)

II. VERBÁLSZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS VERBALES)

- az előírt formaságoknak megfelelően elmondott szavak által létesített szerződések
- contrahitur obligatio verbis: a szerződések kötelező erejét az előírásoknak
megfelelő, alakszerű mondatok, formulák élőszóban való elmondása adja

- ide tartozik:
▪ STIPULATIO (az írásba foglalás nem érvényességi kellék, csak a könnyebb bizonyítást
szolgálta)
▪ SPONSIO
▪ A FELSZABADÍTOTT ESKÜJE
 ▪ HOZOMÁNY ÍGÉRÉSE A NŐ, A NŐ APJA ÉS A NŐ ADÓSA RÉSZÉRŐL
▪ ISTENEK RÉSZÉRE TETT FOGADALOM, FELAJÁNLÁS
(az utolsó 3 egyoldalú jogügylet – negotia unilateralia à nem valódi szerződés)

III. LITTERÁLSZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS LITTERALES)

ELŐZMÉNY:

- a préklasszikus korban szokássá vált, hogy a kötelmeket bizonyos könyvelési

fogások, fiktív bejegyzések (expensilatio, transscriptio) révén a pénztárkönyvekbe
(codex accepti et expensi) történő kölcsönös bejegyzéssel (litteris) hozzák létre
- nem tekinthetők mai értelemben vett írásbeli szerződésnek, mert az érvényességhez
nemcsak az írásba foglalás, hanem a pontosan meghatározott, szigorú alakszerűségek
betartása is szükséges
- alakszerű írásba foglalással jön létre
- a litterálszerződésekből stricti iuris obligatio keletkezik
- keresetük a condictio
- mivel az írásba foglalás eredményezi a kötelmet, az írás itt is érvényességi kellék

- ide tartozik:
▪ SYNGRAPHA: görög eredetű; az adós és a hitelező együttesen írta alá
▪ CHIROGRAPHUM: kötelezvény; az adós állította ki egyoldalúan és csak ő írta alá

IV. KONSZENZUÁL-SZERZŐDÉSEK (CONTRACTUS CONSENSUALES)

- magával a puszta, formátlan megegyezéssel (nudo consensu) jönnek létre
- létrejöttükhöz, kötelező erejükhöz nem kell sem előírt szavak használata, sem írásba
foglalás, sem tanúk vagy egyéb ünnepélyes formaság alkalmazása, sem a szerződés
tárgyának átadása
- valamennyi szerződés bonae fidei kötelmet eredményez

- ide tartozik:
▪ ADÁSVÉTEL (emptio venditio)
▪ BÉRLET (locatio conductio)
▪ TÁRSASÁG (societas)
▪ MEGBÍZÁS (mandatum)

V. A POSZTKLASSZIKUS ÉS A IUSTINIANUSI KOR SZERZŐDÉSEI

- a klasszikus kort követő gazdasági és társadalmi viszonyok nem kedveztek a
jogfejlődésnek
- a gazdasági zűrzavarok, a merev, szinte „kasztosodott” társadalmi rendszer nem
igényelt jelentő továbbfejlesztést à a klasszikusok szerződésrendszere élt tovább
- csekély haladás: a szerződési típuskényszer lazítása (a pactum-ok és a contractus
innominati terén)
- átfogó rendezésre, új szerződésrendszer kialakítására nem került sor

523. A mutuum, a commodatum és a precarium

összevetése.

KÖLCSÖN HASZONKÖLCSÖN SZÍVESSÉGI HASZNÁLAT

(MUTUUM) (COMMODATUM) (PRECARIUM)
a szerződés
dologátadással létrejövő szerződések (contractus reales)
típusa
helyettesíthető dolgok egy dolog ingyenes ingó dolog ingyenes
tulajdonba adása azzal, használatba adása azzal őrizetbe adása
hogy az adós lejáratkor a kötelezettséggel, hogy bármikori visszaadás
fogalma ugyanabból a lejáratkor ugyanazt a kötelezettségével
dologfajtából dolgot kell visszaadni
ugyanannyit köteles
visszaadni
kölcsönadó (hitelező): haszonkölcsönbe adó: hitelező:
mutuans commodans precarium-ba adó
szereplők
kölcsönbe vevő (adós): haszonkölcsönbe vevő: szívességi használó:
mutuarius commodatarius precarista
 csak helyettesíthető bármilyen dolog bármilyen dolog
dolog (kivételesen res (kivételesen res
(res fungibilis) lehet consumptibilis is); consumptibilis is)
tárgya eredetileg csak ingó
dolgok, majd ingatlan, sőt
még pl.: lakhatás
(habitatio) is
tulajdonátruházás csak bírlalatot (detentio) csak bírlalatot (detentio)
az átadás
adunk át adunk át
egyoldalú, stricti iuris egyenlőtlenül kétoldalú, egyenlőtlenül kétoldalú,
obligatio bonae fidei obligatio; a bonae fidei obligatio
szerződésből
főszolgáltatás (praestatio
keletkező
principalis): a dolgot a
kötelem
kikötött használat után
épségben visszaadni
van van (konkrét időpont, nincs
időtartam vagy alkalom) (a dolog bármikor
visszakérhető;
lejárat
a visszaadást megtagadó
precarista nyomban
hibás birtokossá vális)
birtokvédelem a mutuarius tulajdonos, a commodatarius csak a precarista
szempontjából így tulajdonvédelmet kap detentor civilis possessor
dare, tulajdonba adás (ha tágabb értelemben vett tágabb értelemben vett
a kölcsönadó
ő nem volt tulajdonos, a facere facere
szolgáltatása
kölcsön nem is jön létre)
az adós generikus az adós specifikus az adós specifikus
szolgáltatással szolgáltatással szolgáltatással
(praestatio generica) (praestatio specifica) (praestatio specifica)
az adós
tartozik – nem a tartozik (azokat a tartozik
szolgáltatása,
kölcsönvett dolgokat kell dolgokat, amelyek
visszaadási
visszaadnia, hanem használata
kötelezettség
ugyanabból a dologból elfogyasztással jár, nem
ugyanannyit lehetett haszonkölcsönbe
adni)
a stricti iuris jelleg miatt a commodatarius a precarista bár érdekelt
nem szokásos a rendszerint custodia- adós, de kivételesen csak
felelősség; a hitelező felelős és a dolus-ért felel
nem felel, csak követel; a haszonkölcsönbe kapott
kölcsönadós sem dolgot csak a megállapo-
felelősség
felelősséggel, hanem dásnak megfelelően hasz-
abszolút helytállással nálhatja; a megállapodás-
tartozik (még vis maior- ellenes használat
ra sem hivatkozhat) lopásnak minősül
(furtum usus)
késedelem esetén az adós késedelem esetén az adós nincs késedelem, mivel
nem köteles késedelmi nem köteles késedelmi nincs lejárat
kamatot/kártérítést kamatot/kártérítést
késedelem
fizetni, hacsak ezt a fizetni, hacsak ezt a
stipulatio-ban ki nem stipulatio-ban ki nem
kötötték kötötték
a hitelező legis actio per az épségben visszaadást a az épségben visszaadást
condictionem-mel, majd haszonkölcsönbe adó a precarium-ba adó actio
condictio-val actio commodati commodati directa-val
érvényesíthette directa-val kényszeríthette ki
a követelés követelését: actio certae kényszeríthette ki; a
érvényesítése creditae pecuniae-val haszonkölcsönbe vevő
(pénzkölcsön); condictio esetleges
triticaria-val (egyéb ellenköveteléseit actio
helyettesíthető dolgok commodati contraria-
esetén) val érvényesíthette
a hitelezőt ipso iure nem nincs nincs
illette meg; a stipulatio-s alapvető követelménye az szívességi = ingyenes
kikötés hiányában még a ingyenesség; a dolog használat
késedelmi kamat sem; használata pénzért
kamat
kamatozó kölcsön bérletnek minősülne
létrehozásakor a kamatot
külön stipulatio-val kelett
kikötni
az egyik legrégebbi --- a patríciusok a
szerződés; amikor a lex kisembereknek
Poetelia Papiria megélhetésük és
megtiltotta az adós trans lekötelezettségük
Tiberim eladását, a céljából határozatlan
nexum elvesztette időre átengedték
kialakulása
előnyét: a közvetlen földjeiket
végrehajtás lehetőségét;
ezután az addig 2.rangú
formátlan kölcsön egyre
inkább háttérbe szorította
azt
a hajórakományra adott a commodatarius-t az ---
tengeri kölcsön (fenus actio contraria-n kívül
nauticum): a veszélyt a megillette a retentio is
kölcsönadó vállalja; ha a (visszatartási jog); pl.:
szállított áruk hajótörés dologra fordított
egyéb (naufragium) rendkívüli jellegű
következtében elvesznek, kiadások; a dolog
a kölcsön nem szerződésellenes, idő
követelhető vissza; a előtti visszavonásából
kockázat miatt nincs származó károk
kamatmaximum megtérítésére
 524. A depositum, a zálogszerződés és a névtelen
reálszerződések.

A depositum.

I. A LETÉT FOGALMA
- a letét (depositum) reálszerződés (contractus reales) -
- a kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerű átadásával jön létre
- ingó dolog ingyenes őrizetbe adása bármikori visszaadás kötelezettségével

- a letétbe helyező, letevő (hitelező): deponens

- a letétbe vevő, letéteményes (adós): depositarius

- a letét fogalmilag, szükségképp ingyenes (ha az őrzésért pénzt kötnek ki: locatio
conductio; ha egyéb szolgáltatást: contractus innominatus jön létre)

II. A LETÉT ELEMEI

A) A LÉTREJÖVŐ KÖTELEM

- a letéti szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei obligatio keletkezik

- főszolgáltatás (praestatio principalis): a dolog megőrzése és bármikori
felhívásra való visszaadása

B) A DEPOSITARIUS FELELŐSSÉGE

- ingyenadósként csak a dolus-ért felel

- pl.: ha a dolgot ellopják tőle vagy elveszíti azt, nem felelős
- ha felhívásra dolus-a folytán nem adja vissza a dolgot, késedelmes adósként
felel a vis maior-ért is
- a letéteményes nem használhatja a dolgot, ha mégis használná, furtum usus-t
követ el, és emellett meg kell térítenie a használat folytán keletkezett esetleges
károkat is (a vis maior-t is)

C) RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ KERESETEK

- a deponens a dolgát depositi directiva actio-val (a marasztalás infamál),

esetleg rei vindicatio-val (ha tulajdonos) követelheti vissza
- furtum usus esetén lopási keresetek jönnek számításba
- ha az őrizet során a letéteményesnek költségei merülnének fel, vagy a letevő
magatartásából valamilyen kára származnék, azokat depositi contraria actio-val
érvényesítheti

D) VISSZAADÁSI KÖTELEZETTSÉG

- a letéttel kapcsolatban sem compensatio-nak, sem retentio-nak, sem exceptio

doli-nak nincs helye
- a letéteményesnek felhívásra mindenképpen és azonnal vissza kell adnia a
dolgot, és a letevővel szembeni bármilyen igényét csak per útján érvényesítheti
- az actio depositi-ben való marasztalás infamia-val járt

III. A LETÉT KÜLÖNÖS NEMEI

- a letéthez hasonló, de némely vonatkozásban eltérően szabályozott szerződések,
tényállások:

1) VITÁS DOLOG LETÉTE (sequestrum)

- két vagy több fél arról vitázik, hogy kié egy bizonyos dolog
- amíg a vitát el nem döntik, a dolgot egy 3. félnek (sequester) együttesen (in
solidum) átadják megőrzésre azzal a kikötéssel, hogy az illető majd a perben
győztesnek adja ki azt
- a közönséges letét és a seqestrum különbsége:
 ▪ a letétnél rendszerint egy személy a deponens, míg a sequestrum-nál mindig
több letevő szerepel
▪ míg a közönséges letéteményes csak naturalis possessor, a sequester a védelem
szempontjából civilis possessor, tehát még a letevők ellen is védelmet kap a
per eldőltéig

2) SZÜKSÉG- VAGY KÉNYSZERLETÉT (depositum miserabile)

- akkor, ha valaki olyan helyzetbe kerül (általában súlyos természeti esemény,
elemi csapás miatt), hogy kénytelen a dolgot megőrzésre átadni
- de a kényszerhelyzet miatt nem tudja körültekintően megválasztani a
letéteményest
- ilyenkor a közérdek is megkívánja, hogy a letéteményes ne éljen vissza a letevő
szorongatott helyzetével
- a praetor időbeli korlátozás nélkül duplum-ra menő keresetet adott büntetésként
a dolózus letéteményes ellen

3) RENDHAGYÓ LETÉT (depositum irregulare)

- helyettesíthető dolgokat (res fungibiles), elsősorban pénzt adnak tulajdonba
azzal a kötelezettséggel, hogy felhívásra ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit
(generikusan) kell visszaadni
- a letéteményes (pl.: egy bankár) tulajdont szerez a dolgon, azzal szabadon
rendelkezhet, használhatja
- ha a letét tárgyát pénz képezte, szokásos volt kamatot is kikötni
- a kölcsön és a letét elemei keverednek, de ez a letét abban tér el a kölcsöntől,
hogy
▪ bonae fidei obligatio-t eredményez
▪ a letevő (átadó) érdekében jön létre
▪ bármikor követelhető a teljesítés
▪ a pactum adiectum-mal kikötött kamat is követelhető
▪ késedelem esetén ipso iure késedelmi kamat jár
▪ retentio-nak és compensatio-nak nincs helye
▪ a letéteményes elleni actio alapján való marasztalás infamál

4) BÍRÓI LETÉT (depositum solutionis causa)

- a római jogban még nem alakult ki
- de az ennek megfelelő tényállást ismerték és szabályozták mint a kötelem alóli
liberatio egyik módját
A zálogszerződés

I. A ZÁLOGSZERZŐDÉS FOGALMA
- a zálogszerződés (pignus) reálszerződés (contractus reales) -
- a kötelem ezekben az esetekben egy dolog megállapodásszerű átadásával jön létre
- a pignus (kézizálogjog) legfontosabb és leggyakoribb keletkezési forrása a
(kézi)zálogszerződés (contractus pigneraticius), ennél
- az adós (vagy valaki más) átad egy dolgot a hitelezőnek követelése biztosítékául
azzal a kikötéssel, hogy
▪ amennyiben az adós lejáratkor nem teljesítene, a hitelező jogosult a dolgot eladni
és a vételárból követelését kielégíteni, illetve
▪ HA a követelés megszűnnék, a hitelező köteles a dolgot visszaadni

II. A ZÁLOGSZERZŐDÉS ELEMEI

a) JÁRULÉKOS KÖTELEM
- mindig van egy alap/főkötelem (obligatio principalis), amely a
zálogszerződéstől függetlenül (adásvételből, bérletből) jött létre
- a zálogszerződés ehhez képest járulékos kötelem (obligatio accessoria), mivel
a főkötelmet biztosítja a belőle keletkező zálogjog útján
- a zálogszerződés tehát feltételez egy másik kötelmet

b) A LÉTREJÖVŐ KÖTELEM
- a zálogszerződésből bonae fidei, egyenlőtlenül kétoldalú kötelem keletkezik
- főkötelem: a hitelező köteles az alapkövetelés megszűntekor a dolgot az
adósnak visszaadni
- erre, valamint a vételárfölösleg (superfluum) kiadására illetve kárigényre az
adós a hitelezőjét actio pigneraticia directiva-val szoríthatja
- a hitelező actio pigneraticia contraria-t indíthat esetleges kiadásai,
beruházásai, kára megtérítése végett, egyben retentio is megilleti e körben

c) ELTÉRÉSEK A TÖBBI REÁLSZERZŐDÉSEKHEZ KÉPEST

- a zálogszerződés járulékos kötelmet eredményez

- míg a többi reálszerződésnél a puszta megállapodás a dolog átadása nélkül csak
joghatással nem járó nudum pactum-nak minősül, addig a zálogszerződésnél
szinte érdektelen, hogy sor kerül-e a dolog átadására, mert már a puszta
megállapodással is létrejön mind a kötelmi jogviszony, mind pedig a zálogjog
III. A ZÁLOGJOG ÉS A ZÁLOGSZERZŐDÉS KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG
ZÁLOGSZERZŐDÉS

- kötelmi jogi ügylet

- in rem actio-val védett jogot (zálogjog) hoz létre
- szabályozza a záloghitelező és zálogadós közötti belső kötelmi viszonyt
- kettős hatással rendelkezik: kötelmi jogviszonyt és idegen dologbeli jogot is
keletkeztet
- in personam actio-k jogalapja
ZÁLOGJOG

- idegen dologbeli jogok (iura in re aliena) közé tartozik

- a zálogszerződés ennek az egyik keletkeztető forrása; in rem actio-k jogalapja

Névtelen reálszerződések (contractus innominatii)

- névtelen reálszerződés (contractus reales innominati)

- a reálszerződések „függeléke”
- bonae fidei obligatio-t eredményez

I. A NÉVTELEN SZERZŐDÉSEK KIALAKULÁSA

- a reálszerződések körébe vont kategória a posztklasszikus korban alakult ki
- de már a préklasszikus korban kialakultak bizonyos szerződésként elismert
tényállások
- elnevezés: contractus reales innominati > szembeállítva a tulajdonképpeni
reálszerződésekkel: contractus reales nominati
- „névtelenség” = nem tartoznak az önálló elnevezéssel rendelkező (nevesített)
szerződéstípusok zárt körébe
- „reál jelleg” = a szerződés, a kötelem létrejöttéhez a megegyezésen felül szükséges
valamilyen res (dolog, tág értelemben: dologátadás, de bármilyen egyéb szolgáltatás is,
pl.: munkavégzés is) is

- a névtelen szerződések kategóriája egy civiljogi és egy praetori jogeszköz

összefonódásából keletkezett

alaphelyzet:
- ketten megegyeznek bizonyos kölcsönös teljesítésben, s e megegyezés folytán az
egyik fél teljesít, a másik nem
- ilyenkor a teljesítő félnek legis actio per condictionem/condictio-t adtak saját
teljesítménye ill. a másik félnél beállott gazdagodás visszakövetelésére
- a nem teljesítő félnél a condictio nem volt alkalmas a teljesítésre szorítására
- praetor lépése: in factum actio-kkal lehetőséget biztosított a teljesítés
kikényszerítésére (vagy a teljesítő fél választása szerint saját szolgáltatását / perbeli
ellenértékét is visszakövetelhette)

- a névtelen szerződéseken belül a kölcsönös teljesítéshez kapcsolódó változatos

tényállások csoportjai:
a) DO UT DES („ADOK, HOGY ADJ”)
- pl.: adok neked egy kelyhet, s ennek ellenében te nekem adod Stichus
rabszolgát
b) DO UT FACIAS („ADOK, HOGY TÉGY”)
- pl.: fizetek neked azért, hogy Stichus rabszolgát felszabadítsd
c) FACTIO UT DES („TESZEK, HOGY ADJ”)
- pl.: megfestem az arcképedet egy rabszolga ellenében
d) FACTIO UT FACIAS („TESZEK, HOGY TÉGY”)
- pl.: megkérlek, hogy hajtsd be az adósomtól a követelésemet Karthágóban, én is
így teszek a tieddel

- Iustinianus gyakorlatilag létrehozta az innominát szerződések általános kategóriáját,

holott törvénykönyveiben nem jelenik meg ez a kategória; Iustinianus ugyanis
- az addigi sokféle jogsegélyt egyesítve megadja a praescriptis verbis actio-t
mindazon esetekben, amikor 2 fél kölcsönös teljesítésre szóló megegyezése alapján az
egyik fél teljesített
II. „NEVES-NÉVTELEN” SZERZŐDÉSEK
- posztklasszikus korban alakultak ki
- olyan tényállások, amelyek régtől fogva rendelkeztek önálló névvel, de mégsem
minősültek contractus-nak
tényállások:

a) CSERE (PERMUTATIO)

- dolgok tulajdonának kölcsönös átruházása (do ut des)

- eltérések az adásvételtől (emptio venditio):
▪ az adásvételnél az egyik oldalon mindig pénz szerepel
▪ az adásvételnél az eladó facere (ill. praestare) szolgáltatással tartozik, a
cserénél viszont mindkét fél szolgáltatása dare
▪ az adásvétel konszenzuál-szerződés (már a megegyezéssel létrejön); a csere
viszont csak az egyik fél részéről történő dologátadással jön létre
 b) SZÍVESSÉGI HASZNÁLAT (PRECARIUM)

- egy dolog ingyenes használatra való átengedése bármikori visszavonás

kikötésével
- eltérések a haszonkölcsöntől (commodatum):
▪ a commodatum-nál mindig van lejárat, a precarium-nál a dolog bármikor
visszakérhető (a visszaadást megtagadó precarista hibás birtokossá válik)
▪ a praecarista a birtokvédelem szempontjából civilis possessor, a commodatarius
viszont csak detentor
▪ a commodatarius custodia-felelős, a precarista viszont kivételesen csak dolus-
ért felel

c) ELADÁSI BIZOMÁNY (AESTIMATUM)

- egy dolog eladás végett való átadása azzal a kikötéssel, hogy az átvevő (bi-
zományos) vagy a dolgot adja vissza, vagy a kikötött eladási árat fizesse meg
- tartalmilag az adásvétel, a bérlet, a megbízás és a társaság elemei keverednek itt
- a dolog eladásával kapcsolatos összes kockázat, költség és veszélyviselés a
bizományost terheli;
- de ha az előre kikötött áron felül adja el a dolgot, a többlet is az övé
- az aestimatum voltaképpen szerencse- (aleatórikus) szerződés
- a bizományost alternatív obligatio terheli, ellene a praetor külön keresetet
proponált (actio de aestimatio)

d) EGYEZSÉG (TRANSACTIO)

- vitás igényeknek kölcsönös engedéssel való rendezése

- klasszikus kor: csupán exeptio-t biztosító nudum pactum-nak minősült
- posztklasszikus kor: az alakszerűtlen egyezség névtelen szerződés
- a szerződés realitása az egyik fél engedésében állott
- pl.: kölcsönös datio in solutum
- ha az egyik fél teljesített, a teljesíteni vonakodó másik fél ellen praescriptis
verbis actio-t indíthat
- a peres eljárás során kötött egyezség sok tekintetben a bírói ítélet (sőt: res
iudicata) hatályával rendelkezett: az egyezséggel eldöntött kérdést a továbbiakban
már nem lehetett vita tárgyává tenni

525. Az emptio venditio fogalma, története, lényegi elemei.

A laesio enormis. Az emptio venditio különleges esetei.

Az emptio venditio fogalma, története, lényegi elemei. A laesio

enormis.

I. AZ EMPTIO VENDITIO FOGALMA

- adásvétel (emptio venditio)
- puszta megegyezéssel létrejövő szerződés (contractus consensualis)
- áru megszerzése pénzért;
létrejön, mihelyt a felek az áruban (merx) és a vételárban (pretium) megegyeznek

II. AZ EMPTIO VENDITIO TÖRTÉNETE

- Paulus töredék: „az adásvétel a cserékből veszi eredetét; hajdan ki-ki az idők és
dolgok szüksége szerint cserélte ki azt, ami számára fölösleges volt, arra, ami neki
kellett; de mivel nehezen lehetett egyeztetni a hiányt/felesleget, kiválasztottak egy
anyagot, amely mennyiségénél fogva alkalmas a használatra és a tulajdonszerzésre, és
amely semleges lett – ez jelentette az árat”

- az adásvétel fejlődési lépései:

1) az ősi adásvétel készvétel: az áru és pénz átadása + a vevő és eladó

szolgáltatása időben egybeesik; ez még mindig ősi csereügylet, de a kölcsönösen
kicserélt dolgok egyikét a közös értékmérő: a pénz jelenti

2) a vételár hitelezése (az eladó átadja az árut a szerződés megkötésekor, de

csak egy későbbi időpontban kapja majd meg érte a vételárat) lehetővé tette az
adásvételi szerződés megkötésének és lebonyolításának elkülönülését
 3) préklasszikus kor: a vételár mellett az áru szolgáltatása is elszakadt a
szerződéskötéstől, később történt à az adásvétel dologi ügyletből (készvétel),
dologátruházó ügylet (traditio) puszta causa-jából kötelmi ügyletté, önálló
szerződéssé (emptio venditio) vált

4) a fides jelentőségének felismerése à az adásvételi szerződés jogi kötelező

erejének alapja és lényege a consensus, a felek ilyen irányú megegyezése; az
emptio venditio a Kr.e. I. században nyert civiljogi recepciót

5) posztklasszikus kor: zavaros társadalmi/gazdasági viszonyok à készvétel

előtérbe kerülése; az értékesebb dolgok adásvételénél kötelező lett az írásbeliség,
így az adásvétel szinte elvesztette konszenzuál-szerződési jellegét

6) iustinianus kor: az adásvétel visszanyeri konszenzuális jellegét; a felek

kiköthetik az írásbeliséget (az adásvétel csak akkor jön létre, akkor kész (emptio
perfecta) ha azt a felek írásba foglalták és az adásvételről szóló okiratot aláírták)

III. AZ EMPTIO VENDITIO LÉNYEGI ELEMEI

- „ha már tisztázott az eladásra kerülő dolog mibenléte, mennyisége, minősége és
megvan a vételár is, kész az adásvétel” (Paulus)
- az adásvétel két lényeges eleme (essentialia negotii): ha a felek

A) az áruban és
B) az árban megállapodtak, létrejött az adásvételi szerződés, a szerződés „kész”
(emptio perfecta)
- az ehhez járuló további kikötések (accidentalia negotii; pl.: teljesítési határidő,
fizetési feltételek) nem befolyásolják a szerződés létrejöttét

A) ÁRU (MERX)

- többnyire res corporalis

- az árunak az eladó általában a tulajdonjogát ruházza át a vevőre
- dologösszességet (universitas rerum) is el lehetett adni egyetlen szerződéssel

AZ ADÁSVÉTEL TÁRGYÁT KÉPEZHETŐ DOLGOK (RES IN COMMERCIO):

- „mindazon dolgok eladása jogszerűen történik, amelyeket valaki bírhat vagy
birtokolhat vagy perrel megszerezhet” (Paulus)
- az adásvétel tárgya általában egyedileg meghatározott, specifikus dolog

- adásvétel tárgyát képezhetik:

1) a testetlen dolgok (res incorporales)

- eladható vagyontömeg (pl.: hagyaték), követelés, idegen dologbeli jog is
- de saját dolog megvásárlása semmis

2) a más tulajdonában lévő dolgok (res aliena)

- szorosabb értelemben csak akkor, ha az adásvétel célja tulajdon-traditio
(így kivétel az örökhaszonbérleti jog eladása)
- a res aliena eladását garanciális szabályok korlátozzák
- az idegen dolog tulajdonát a vevő csak elbirtoklás útján szerezheti meg,
míg vele szemben az eladót jogszavatosság terheli
- a lopott dolog (res furtiva) eladása (ha a vevő (is) tudott a lopott dolog
voltáról) dologi és kötelmi jogi szempontból is egyaránt semmis

3) a jövőben létrejövő dolgok

- ez az ún. remélt dolog vétele (emptio rei speratae)
- res sperata: létrejötte egy bizonytalan, alig befolyásolható természeti
eseménytől függ
- a gyümölcsök adásvétele már az ügylet megkötésekor létrejött, de a
vételárat csak a szaporulat megszületésekor kell kifizetni
- az ilyen adásvétel egy felfüggesztő feltétellel kötött szerződés, amelynek
tárgya a véletlentől függően jön létre
- ha a várt szaporulat elmarad (pl.: a vemhes anyaállat elvetél), a feltétel
sem teljesül, így ez eladó nem követelheti a vételárat

4) a jövőben elkészítendő dolgok

- ez az ún. jövőbeli dolog vétele (emptio rei futurae)
- res futura: létrejötte nem egy bizonytalan, alig befolyásolható természeti
eseménytől függ (mint a res sperata), hanem az emberi munka többé-
kevésbé biztos eredményétől
- pl.: egy elkészítendő iparcikk
- ezért az emptio rei futurae nem feltételes adásvétel, hanem inkább a
vállalkozási szerződéshez közel álló jogügylet
 5) a remény
- ez az ún. reményvétel (emptio spei)
- ez történik pl. amikor egy halászat vagy madarászat fogását veszik meg, a
vétel ugyanis létrejön, még ha semmit sem fognak
- nem feltételes szerződés, mivel a vevő az előre kialkudott vételárért azt
veszi meg, ami a „hálóba akad”
- az adásvétel tárgya egy véletlentől függő eredmény: a vevő nem tudhatja,
hogy kap-e valamit, a vételárat azonban ki kell fizetnie
- ez az aleatórikus vagy szerencseszerződés

6) fajta szerinti, generikus vétel

- ez az ún. zártfajú (szűkebb körű generikus) szolgáltatás
- megszorítás: ilyenre csak szűkebb körben (pl.: a pincében tárolt bor,
csűrben lévő gabona) kerülhet sor

B) VÉTELÁR (PRETIUM)

- adásvétel-csere közötti különbség: az egyik oldalon mindig pénz a „cseretárgy”

- a vételárnak meghatározott pénzösszegnek (certa pecunia) kell lennie

- a vételár szabályai:
a) harmadik személy által meghatározott vételár
- az összegszerűséget nem kötelező az adásvételkor tisztázni
- lehetőség: a vételárat a teljesítéskor egy harmadik személy határozza meg
- ez így felfüggesztő feltétellel kötött szerződés, mert ha a 3. személy nem
határozza meg az árat, az adásvétel meghiúsul

b) a vételár nagysága
- a vételár nagyságának meghatározása a felek megállapodására volt bízva
- „az adásvételnél megengedett, hogy kölcsönösen rászedjük egymást”

c) A FELÉN TÚLI SÉRELEM (LAESIO ENORMIS/LAESIO ULTRA DIMIDIUM)

- posztklasszikus jog, III. század vége

- állami beavatkozás: a szegényebb rétegek védelme attól, hogy
aránytalanul olcsón kényszerüljenek eladni földjeiket a gazdag
nagybirtokosoknak
- Diocletianus: az ingatlanok adásvételénél előírta az igazságos árat (iustum
rei pretium); rendelete: ingatlan adásvételénél a vételárnak el kell érnie az
ingatlan értékének legalább a felét
- ha az eladó még az ingatlan értékének felét sem kapta meg, kérhette az
adásvétel felbontását és az ingatlan visszaadását
- ez az ún. felén túli sérelem (laesio enormis)
- ha a vevő meg akarta tartani az ingatlant, a vételárnak a telek teljes
értékéig való kiegészítésével fenntarthatta a szerződést (őt tehát facultas
alternativa illette meg)

d) ármaximalizálás
- Diocletianus ármaximalizáló rendelete
- bizonyos taxatíve felsorolt áruk vételárát próbálta meg keretek közé
szorítani
- pl.: bérmunkák maximalizálása
- a rendelet megszegőit halálbüntetéssel sújtotta
- de még így sem sikerült az inflációt megfékezni

e) a bíró hivatali mérsékelése

- kivételes esetben
- méltányosság alapján a bíró hivatalból is mérsékelhette a vételárat
- pl.: amikor valaki jóhiszeműen egy olyan ingatlant vett meg, amelyen neki
haszonélvezete volt (a bíró ilyenkor a haszonélvezet értékével csökkentette a
vételárat)

f) a vevő tulajdonszerzése
- XII táblás törvény: a készvétel az általános; természetes, hogy a vevő nem
szerez addig tulajdont, amíg ki nem fizette a vételárat / biztosította az eladó
követelését (pl.: kezes, zálog)
- klasszikus kor előtt: ez a szabály kiment a gyakorlatból
- Iustinianus: felújította

Az emptio venditio különleges esetei.

I. AZ EMPTIO VENDITIO KÜLÖNLEGES ESETEI

- különleges esetekben az adásvétel tárgyát képezhetik:
 1) a testetlen dolgok (res incorporales)
- eladható vagyontömeg (pl.: hagyaték), követelés, idegen dologbeli jog is

2) a más tulajdonában lévő dolgok (res aliena)

- szorosabb értelemben csak akkor, ha az adásvétel célja tulajdon-traditio
- a res aliena eladását garanciális szabályok korlátozzák
- az idegen dolog tulajdonát a vevő csak elbirtoklás útján szerezheti meg, míg
vele szemben az eladót jogszavatosság terheli
- a tulajdonosnak gondoskodnia kell, hogy elbirtoklás útján a szerző tulajdonos
lehessen. (nemo plus iuris elv)

3) a jövőben létrejövő dolgok

- ez az ún. remélt dolog vétele (emptio rei speratae)
- a gyümölcsök adásvétele már az ügylet megkötésekor létrejött, de a vételárat
csak a szaporulat megszületésekor kell kifizetni
- az ilyen adásvétel egy felfüggesztő feltétellel kötött szerződés, amelynek
tárgya a véletlentől függően jön létre
- ha a várt szaporulat elmarad (pl.: a vemhes anyaállat elvetél), a feltétel sem
teljesül, így ez eladó nem követelheti a vételárat

4) a jövőben elkészítendő dolgok

- ez az ún. jövőbeli dolog vétele (emptio rei futurae)
- res futura: létrejötte nem egy bizonytalan természeti eseménytől függ (mint a
res sperata), hanem az emberi munka többé-kevésbé biztos eredményétől
- pl.: egy elkészítendő iparcikk

5) a remény
- ez az ún. reményvétel (emptio spei)
- ez történik pl. amikor egy halászat vagy madarászat fogását veszik meg, a vétel
ugyanis létrejön, még ha semmit sem fognak
- nem feltételes szerződés, mivel a vevő az előre kialkudott vételárért azt veszi
meg, ami a „hálóba akad”
- az adásvétel tárgya egy véletlentől függő eredmény: a vevő nem tudhatja,
hogy kap-e valamit, a vételárat azonban ki kell fizetnie
- ez az aleatórikus vagy szerencseszerződés

6) fajta szerinti, generikus vétel

- ez az ún. zártfajú (szűkebb körű generikus) szolgáltatás
- megszorítás: ilyenre csak szűkebb körben (pl.: a pincében tárolt bor, csűrben
lévő gabona) kerülhet sor

II. MELLÉKEGYEZMÉNYEK AZ EMPTIO VENDITIONÁL

- az adásvételi szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú (szinallagmatikus) bonae fidei
kötelem keletkezik
- a bonae fidei szerződés jellegéből adódik, hogy a felek mellékegyezményeket is
kapcsolhattak hozzá (pacta adiecta) – ezek az emptio venditio mint jogügylet esetleges
alkatrészei (accidentalia negotii)

- a legfontosabb mellékegyezmények:

1) MINDKÉT FÉL JAVÁRA SZÓLÓ MELLÉKEGYEZMÉNYEK

- az eladó számára visszavásárlási jogot (pactum de retroemendo), vagy

- a vevő számára visszaeladási jogot (pactum de retrovendendo) biztosít

2) CSAK AZ ELADÓ JAVÁRA SZOLGÁLÓ MELLÉKEGYEZMÉNYEK

a) az elállás (visszalépés) kikötése

- arra az esetre, ha a vevő nem fizetne
- ilyenkor az eladott árut az eladó visszakapja, de rendszerint a már fizetett
részletek megtartása mellett
- ezt a részben büntető tartalmú kikötést (lex commissoria, jogvesztő
záradék) általában felbontó feltételnek (condicio resolutiva) minősítették

b) a többet fizető vevő

- felbontó feltétel formájában megszövegezett kikötés
- az eladó elállhat a szerződéstől, ha meghatározott időn belül többet fizető
vevőre talál (in diem addictio)

c) az elővásárlási jog
- fenntartása esetén az eladó kiköti, hogy ha a vevő a dolgot bármikor el
 kívánná adni, elsősorban az eladónak köteles azt felajánlani, aki jogosult a
dolgot a más által kínált vételáron megvásárolni

3) CSAK A VEVŐ JAVÁRA SZOLGÁLÓ MELLÉKEGYEZMÉNYEK

a) próbára, megtekintésre szóló vétel (pactum displicentiae)

- a vevő meghatározott időn belül egyoldalúan elállhatott az adásvételtől,
ha neki a vétel tárgya nem tetszik (displicet)
- hasonló eset a borvételnél alkalmazott pactum degustationis: a bor
minőségének határidőn belüli ellenőrzését tette lehetővé

b) bánatpénz
- a vevő kiköthette, hogy ha megbánná a vételt, attól bizonyos időn belül
egy meghatározott összeg feláldozásával (bánatpénz - arrha poenitentialis)
elállhasson

526. Felelősség, veszélyviselés és szavatosság az emptio

venditionál

Felelősség és veszélyviselés

I. A FELEK KÖTELEZETTSÉGEI, FELELŐSSÉGEI

- az adásvételi szerződésből egyenlően kétoldalú (szinallagmatikus), bonae fidei
kötelem keletkezik

a) ELADÓ (VENDITOR)

- kötelezettsége: szolgáltatni az árut > praestare (a felelősségi és szavatossági

szabályok miatt)
- szolgáltatása: a fizikai dolgok birtokának a tulajdonszerzést is lehetővé tevő
(pl.: elbirtoklással) átadása, ugyanis az eladónak nem kötelezettsége, hogy a
dolog civiljogi tulajdonát is átruházza (szolgáltatása ezért nem dare)
- felelőssége: mint érdekelt adósé általában culpa, de ha az adásvétel megkötése
után az áru még nála van, idegen dolgot őrző érdekelt adós, custodia-kötelezett,
így felel a casus minor-okért is
- az adásvételből folyó jogait actio venditi-vel érvényesítheti
a szerződésszerű teljesítés és a szerződésszegéssel okozott károk megtérítése is
követelhető volt ezzel

b) VEVŐ (EMPTOR)

- kötelezettsége: kifizetni a vételárat; a bona fides alapján az áru átvételére is

köteles volt; ennek alapján kellett megtérítenie adott esetben az átvétel
elmaradása folytán az eladót ért kárt
- szolgáltatása: dare (a fizetés miatt)
- felelőssége: culpa-ért felel

II. A VESZÉLYVISELÉS
- készvételnél fel sem merül a veszély, kockázat (periculum) viselése (az adásvétel
megkötésével egyidőben a dolog a vevőhöz kerül, így ő viseli a kárt)
- ha az adásvétel megkötése és a vásárolt árunak a vevő számára történő átadása nem
esik egybe, és az áru a szerződés megkötése és a dolog átvétele között vis maior
folytán megrongálódott, vagy elpusztult, koronként más a veszélyviselés mértéke:

a) POSZTKLASSZIKUS JOG

- a veszélyviselés elvileg attól függ, hogy kié az eladott dolog a köztes

időszakban
- a római jogban tradicionális tulajdonszerzés érvényesül (a dolog tulajdonát a
vevő csak annak traditio-jával szerezheti meg)
- a köztes időszakban így a dolog még mindig az eladóé

b) KLASSZIKUS JOG

- a római jogtudósok rájöttek, hogy az eladó a köztes időszakban csak formailag

tulajdonos, és ekkor már idegen dologként tartja magánál az eladott árut
- így az eladót a köztes időszakban custodia-felelősséggel terhelték meg (így
csak a casus minor-okért felel, a vis maior-ért a vevő tartozik felelősséggel)
- „amint kész a vétel, a vevőre száll a veszély”
- ha az adásvétel még nem kész (emptio imperfecta), a vevői veszélyviselés
szabályai sem érvényesülnek

- nem kész az adásvétel:

▪ ha azt condicio suspensiva-hoz kötötték (pl.: emptio rei speratae esetén,
amikor a szerződés még nem lép hatályba)
▪ a fajta szerint meghatározott áruk vétele esetén a lemérésig, leszámolásig,
kiválasztásig
▪ ha pl.: alternatio van kikötve, a választásig
 c) IUSTINIANUSI JOG

- kialakulnak a vevői veszélyviselés szabályai (periculum est emptoris regula)

- a custodia majdnem teljesen átadta helyét a culpa-ért való felelősségnek
- a vevő felelőssége a vis maior-on kívül a casus minor-okra is kiterjedt
- az eladó az eladott dolgot ért kárért csak vétkessége (dolus és culpa) esetén
felelt

- a periculum est emptoris ellensúlyozásaként a vevőt illeti meg a dolognak az

adásvétel megkötésétől kezdve keletkezett minden növedéke, haszna
- pl.: fructus, alluvio, stb.
- Iustinianus: „azé legyen a haszon is, akié a veszély” elv

Szavatosság

I. AZ ELADÓI SZAVATOSSÁG
- a hibás teljesítéssel kapcsolatban a törvény által előírt feltétlen helytállás
- az adós vétkességének kérdése fel sem merül
- az eladót a felelősségén túl és vétkességétől teljesen függetlenül kétirányú
szavatosság is terheli; az eladó szavatol azért, hogy
▪ az áru körül jogilag minden rendben legyen (jogszavatosság)
▪ az áru materiálisan, fizikailag is rendelkezzék azokkal a tulajdonságokkal, amelyeket
a törvény illetve a szerződés előír (kellékszavatosság)

II. AZ ELADÓ JOGSZAVATOSSÁGA (EVICTIÓS SZAVATOSSÁG)

- az eladó szavatol azért, hogy
1) a vevő a dolog tulajdonjogát legalább elbirtoklás útján megszerezhesse
(kivéve, ha a szerződésnek eleve nem is volt célja a vevő tulajdonszerzése, pl.:
idegen dologbeli jog vagy követelés eladása esetén)
2) az adott dolog élvezetének ne legyen jogi akadálya (pl.: mást megillető
haszonélvezet vagy zálogjog, kivéve: ha kifejezetten ilyen joggal terhelten került
eladásra)

- több évszázados fejlődés után csak az elperlésért (evictio) való szavatosságig jutottak
el: az eladóval szemben általában csak akkor lehet jogszavatossági igényt érvényesíteni,
ha a vevőtől a dolgot 3. személy (általában a valódi tulajdonos) elperelte

- a jogszavatosság fejlődési folyamata:

a) ARCHAIKUS JOG

- a mancipatio-s vétel vevőjének, ha tőle 3. személy a megvásárolt dolgot el

akarta perelni, joga és kötelessége volt az eladót mint jogelődjét segítségül hívni
(nominatio auctoris) a perben
- ha az eladó nem támogatta a vevőt, vagy segítsége eredménytelen maradt, és
így a dolgot tőle egy 3. személy szerezte meg, az eladó egy actio auctoritatis
nevű kereset alapján a vételár 2x-ével felelt
- más vételeknél (pl.: res nec mancipi vételénél, in iure cessio vagy traditio útján
történő elidegenítéseknél) az eladónak az elperlésért való szavatosságát
(hasonlóan 2x) szerződésileg, stipulatio-val kötötték ki (stipulatio duplae)

b) KLASSZIKUS JOG

- az eladó elperlésért való szavatossága ipso iure (stipulatio nélkül) is

érvényesült
- a vevő evictio esetén az adásvételi szerződés alapján indíthatott keresetet az
eladó ellen teljes kárának megtérítésére (actio empti)
- így alakult ki a klasszikus evictiós szavatosság:
- az eladó akkor tartozik helytállni, ha a vevő az eladott dolgot (vagy annak
zavartalan birtoklását) azért veszti el, mert 3. személy a dolgon fennálló
tulajdonjogot vagy egyéb jogosultságokat tőle (az eladás előtti időből
származó) korábbi jogcím (tulajdonjog, zálogjog, szolgalom) alapján perrel
visszaszerezte
- ha az eladó csalárdul idegen vagy szolgalommal terhelt dolgot adott el a
jóhiszemű vevőnek, be sem kellett várni az elperlést: az eladó dolusára tekintettel
a vevő azonnal felléphetett az eladó ellen és kártérítést követelhetett

c) A KÉSŐCSÁSZÁRKOR, A POSZTKLASSZIKUS VULGÁRJOG

- Iustinianus az elperlés következményét a vételár 2x-ében állapította meg

- a mancipatio és az actio auctoritas eltűnt
- csak a vevő érdeksérelmét megtérítő actio empti, valamint értékesebb dolgok
eladása esetében a stipulatio duplae maradt fenn
- Iustinianus (is) elvetette azt, hogy az eladó kötelessége lenne a zavartalan
birtok és a tulajdon átruházása egyben

III. AZ ELADÓ KELLÉKSZAVATOSSÁGA (REJTETT HIBÁKÉRT VALÓ SZAVATOSSÁG)

- kritérium: az eladó csak az áru rejtett hibáiért állt helyt, a nyilvánvaló hibákat (pl.: a
ház rozoga) a vevőnek a szerződéskötési eljárás során magának kell észlelnie
(„óvakodjék a vevő”)
- a jogszavatosság fejlődési folyamata:

a) ARCHAIKUS JOG

- az áru hibáiért való felelősséget egyetlen esetben ismerte: ha az eladó az eladott

telket a mancipatio-hoz fűzött nyilatkozatában nagyobbnak tüntette fel, mint az a
valóságban volt à a vevő a különbözet 2x-ére menő actio de modo agri-val
fordulhatott ellene
- egyéb esetekben az eladó stipulatio-val garantálhatta az áru hibamentességét
(stipulatio simplae)
- az eladó felelt az árunak a stipulatio-ban megígért tulajdonságaiért és a
megjelölt hibák nemlétéért

b) PRAETORI EDICTUM

- ez alapján bizonyos esetekben az actio empti-vel lehetett az áru hibáiért való

szavatosságot érvényesíteni
- ez alapján az eladó
▪ formátlan ígéretéért: kifejezetten ígérte (dicta et promissa), hogy a dolog
bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik vagy bizonyos hibáktól mentes, és
▪ dolus-ért: (csalárd módon (dolo malo) elhallgatta az előtte ismert hibákat) is
felelt

c) AEDILISI EDICTUMOK

- az aedilis curulesek a vásári forgalom biztonsága érdekében megszigorították

az eladók szavatosságát, felelőssé téve őket az áruknak (rabszolga, igásállat)
bizonyos általuk nem ismert, rejtett hibáiért is
- „akik igásállatot adnak el, nyíltan és szabályosan mondják meg melyiknek mi a
betegsége, hibája; ha ez nem így történik, keresetet fogunk adni 6 hónapon belül
a vétel meg nem történtté tétele céljából, vagy 1 éven belül arra, amennyivel e
dolgok az eladáskor kevesebbet értek” (Ulpianus)
- az aedilis curulis-ek felsorolták azokat a hibákat, amelyekért az eladók objektív
alapon (szubjektív tudomásuktól függetlenül) voltak kötelesek helytállni
- egyéb hibák vonatkozásában továbbra is a praetori edictum rendelkezései (dolo
malo, dicta et promissa) voltak irányadóak
- az eladónak palam (nyíltan, tartalmilag kendőzetlenül) recte (szabályosan,
formailag is megfelelő módon) kell az áru hibáit közölnie

- rejtett hiba esetén a vevő a következő keresetekkel élhetett:

▪ ACTIO REDHIBITORIA
- 6 hónapon belül felbonthatta a szerződést („elállhatott”)
- és az áru visszaadása ellenében visszakövetelhette a vételárat
- „az elállással in integrum restitutio következik be”

▪ ACTIO QUANTI MINORIS

- 1 éven belül indíthatta meg
- perlés vételár-leszállításra (amennyivel a dolog kevesebbet ér neki a
rejtett hiba miatt)
- akkor, ha a vevő kisebb hiba esetén meg akarta tartani az árut

d) IUSTINIANUSI JOG

- az eladónak az áru rejtett hibáiért való objektív felelősségét (szavatosságát)

kiterjesztette minden dologra (nemcsak rabszolga és igásállat)
- a vevő ezt a jogát actio empti-vel érvényesíthette, amely nem volt a másik 2
kereset rövid határidejéhez kötve

527. A locatio conductio

I. A RÓMAI BÉRLET FOGALMA

- bérlet (locatio conductio)
- puszta megegyezéssel létrejövő szerződés (contractus consensualis)
- rendkívül tág római jogintézmény

- a locatio conductio egységes fogalmába soroltak 3 egymástól eltérő, heterogén

tényállást (ezeket majd csak a középkori jog választja szét):
▪ a modern dologbérletet (locatio conductio rei)
▪ a munkaszerződést (locatio conductio operarum)
▪ a vállalkozási szerződést (locatio conductio operis)

- a bérlet tényállásait ÖSSZEKAPCSOLJA, hogy mindhárom esetben

▪ az egyik fél szolgáltatása majdnem mindig pénz (bér vagy bérleti díj - merces)
▪ szinallagmatikus bonae fidei kötelem jön létre
▪ a szerződéskötés puszta megegyezéssel történik
▪ az egyik fél (locator) általában átad, a másik fél (conductor) pedig átvesz valamit

- a 3 alakzat KÜLÖNBÖZIK EGYMÁSTÓL aszerint, hogy a bérbeadó mit ad át a bérlőnek, a

 bérbeadó ugyanis vagy:
▪ egy dolgot ad át használatra (vagy gyümölcsöztetésre) – dologbérlet
▪ önmagát és szolgálatait bocsátja rendelkezésre – munkaszerződés/munkabérlet
▪ lehetőséget nyújt arra (rendszerint egy dolog átadása révén), hogy az ő részére valaki
munkával elérhető eredményt hozzon létre (pl.: előállítson valamit) – vállalkozási
szerződés/műbérlet

II. A RÓMAI BÉRLET ÁLTALÁBAN

A) A BÉRLET EREDETE

- nincs sok információ erről

- ez a szerződéstípus csak a pénz megjelenését követően fejlődhetett ki
- a praetor jogfejlesztő tevékenységeként alakult ki a Kr.e. II. században

B) A RÓMAI BÉRLET (LOCATIO CONDUCTIO) FOGALOMRENDSZERE

- az elnevezés a „locare” – elhelyezni, kiállítani és a „conducere” – magával

vinni, elvezetni igékből ered
- a szereplők:

LOCATOR (BÉRBEADÓ) CONDUCTOR (BÉRLŐ)

dologbérletnél bérbeadó bérlő
munkabérletnél bérmunkás munkaadó
vállalkozási megrendelő vállalkozó
szerződésnél
C) A BÉRLET LÉNYEGES ELEME A PÉNZFIZETÉS

- a tényállások leglényegesebb közös eleme (essentiale negotii) az, hogy az egyik

oldalon mindig pénz szerepel
- kivétel: részes haszonbérlet - a bérlő mezőgazdasági ingatlan bérleténél a
termények meghatározott részével teljesített

- az egyik fél szolgáltatása jól meghatározható (pénzfizetés), a másik fél

ellenszolgáltatása körülírhatatlanul sokféle lehet
- emiatt határolható el nehezen néhány esetben egymástól az adásvétel és a bérlet

- haszonbérlet: ha a dologbérleten belül nemcsak használatról, hanem

gyümölcsöztetésről is szó van
- a római jog különbséget tett közönséges bérlő (conductor), haszonbérlő
(colonus) és lakásbérlő (inquilinus) között, de rendszertanilag nem különültek el

D) MÉLTÁNYTALAN SZABÁLYOK A LOCATIO CONDUCTIO-NÁL

- a bérlet szinallagmatikus kötelmet eredményez > a két fél elvileg egymás mellé
rendelt, jogaik és kötelezettségeik elvileg egyenlő súlyúak
- mégis számos szabálya hátrányos és méltánytalan:

▪ a bérlő csak detentor, nem illeti meg a birtokvédelem

▪ a bérbeadó a bérlőt bármikor kidobhatja a bérletből, és ilyenkor a bérlőnek csak
az actio conducti (kötelmi eszköz) áll rendelkezésére, amellyel csupán
kártérítést és nem in integrum restitutio-t követelhetett
▪ a bérlő csak a tulajdonos egyetértésével (quasi traditio-val) szerez tulajdont a
gyümölcsön; ha a tulajdonos megtiltja a gyümölcsszedést és a bérlő ennek
ellenére leszedi a gyümölcsöt, tolvajnak minősül; ilyenkor ismét csak
kártérítésre perelhet

locatio conductio rei:

- dologbérlet (locatio conductio rei)

- egy dolog használata pénzfizetés ellenében

- tárgya: nem csak testi dolgok, a római jog megengedte jogosultságok bérbeadását is
- egyenlően kétoldalú (szinallagmatikus), bonae fidei kötelmet keletkeztet

- felek:
▪ locator (bérbeadó): tulajdonos
▪ conductor (bérlő): a dolog használója

I. A FELEK KÖTELEZETTSÉGEI ÉS JOGAI

A 1) A LOCATOR KÖTELEZETTSÉGEI

- köteles a dolgot a kikötött használatra alkalmas állapotban átadni, és a bérlet

tartama alatt ilyen állapotban tartani > jog és kellékszavatosság
- felelőssége: culpa levis
- ő viseli a dolgot vis maior folytán ért kárt is: ameddig a bérlő a vis maior
 folytán nem használhatja a dolgot, a bérbeadót nem illeti meg a bér, a kapott bért
pedig erre az időre köteles visszaadni (periculum est locatoris)
- pl.: ha a bérbe adott lakás a bérleti idő lejárta előtt földrengés folytán elpusztul

A 2) A LOCATOR JOGAI

- conductor-ának a bérleménybe bevitt dolgain (invecta, illata), továbbá az ott

termett és a bérlő által megszerzett gyümölcsökön törvényes zálogjog
(hypotheca legalis) illeti meg a bérösszeg biztosítására
- a bérletet bármikor felmondhatja
- a bérlővel szembeni igényeit (bér megfizetése, károk megtérítése) actio locati-
val érvényesítheti

B1) A CONDUCTOR KÖTELEZETTSÉGEI

- legfontosabb kötelezettsége: a bér megfizetése

- ezt a törvény szerint utólag (postnumerando) kell teljesítenie
- de: a felek megállapodhatnak abban is, hogy a bérlő időszakonként előre fizeti
meg a bért (praenumerando)
- a dolgot rendeltetésszerűen kell használnia
- a bérlet tartalmának lejártával köteles azt épségben visszaadni
- felelőssége: custodia-felelősség
- a nem vis maior-ból eredő károkat általában neki kell viselnie

B2) A CONDUCTOR JOGAI

- követelheti a locator-tól a bérbe vett dolog zavartalan élvezetének biztosítását

> különösen a birtokháborítással szembeni védelmet (mivel ő csak naturalis
possessor, így birtokvédelemre nem jogosult)
- bizonyos beruházásainak, kárainak megtérítését
- haszonbérletnél a gyümölcsökön quasi traditio-val tulajdont szerezhet
- rendkívüli károk, természeti csapások esetén a mezőgazdasági ingatlan
conductor-a (colonus) bérleszállítást (remissio mercedis) kérhet, amit azonban
jó esztendőben köteles kipótolni
- megilleti a további bérbeadás joga (albérlet, sublocatio), amely a nemo plus
iuris elve szerint a (fő)bérlethez igazodik
- jogait actio conducti-val érvényesítheti

II. A DOLOGBÉRLET MEGSZŰNÉSE

A) A HATÁRNAP BEKÖVETKEZTE

- a határozott időre kötött bérlet

- megszűnt az előírt határnap bekövetkeztével (dies ad quem)
- ismerték a határozott tartamú bérlet hallgatólagos meghosszabbítását (relocatio
tacita) – „azzal, hogy hallgattak, megegyezni és megújítani látszanak”
- ha a conductor nem ment el a kikötött idő lejártával, s a locator őt megtűrte a
bérletben, a bérletet határozatlan időre meghosszabbítottnak tekintették

B) KIDOBÁS/ELHAGYÁS

- határozatlan idejű bérlet

- nem ismerték a felmondás és a kötelező felmondási idő intézményét
- a locator bármikor kidobhatta conductorát
- a conductor bármikor elhagyhatta a bérleményt (ennek kivédésére szokás volt
kötbért (poena) kikötni)

C) A BÉRBEADÓ ÖNKÉNYES ÉS EGYOLDALÚ MEGSZÜNTETÉSE

- a határozott időre kötött bérletnél is a szerződést felrúgva bármikor kidobhatta

a bérlőt, bármikor eladhatta a bérleményt
- ilyenkor a vevő birtokbalépése automatikusan megszüntette a bérletet
- ha a locator a bérbe adott ingatlant a bérlet fennmaradását kikötve adta el, a
vevő azonban ezt nem tartotta tiszteletben, a locator kártérítésért perelheti a
vevőt, és a conductor a locator-t, a vevő által kidobott conductor azonban nem
tarthat igényt arra, hogy visszakerüljön a bérleménybe
- a conductor-t csak in personam actio illeti meg (csak kártérítést követelhet)

D) A BÉRBEADÓ EGYOLDALÚ, DE SZERZŐDÉST NEM SÉRTŐ MEGSZÜNTETÉSE

- a bérletet a bérbeadó bizonyos kivételes esetekben törvényi felhatalmazás

alapján egyoldalúan, de a bérleti szerződést nem megsértve is megszüntetheti
- ez kötelmi jogilag is szabályos, azonnali, egyoldalú fellépés („rendkívüli
felmondás”)
- pl.: „ha a bért a bérház tulajdonosának megfizeted, akaratod ellenére nem
kergethet el, kivéve, ha bizonyítja, hogy saját használatára lenne szüksége a
házra, vagy ha renováltatni akarja a házat, vagy ha te a bérbe adott dolgot nem
megfelelően használtad”
- ilyenkor a tulajdonos azonnali hatállyal és teljesen jogszerűen kidobhatja a
bérlőt és perelhet is kártérítésre, aki viszont nem követelhette ugyanezt
E) A BÉRLŐ MEGSZÜNTETÉSE

- a bérlő is megszüntetheti azonnali hatállyal és teljesen jogszerűen

- akkor, ha a dolog használata lehetetlenné vagy veszélyessé válik
- ilyenkor a bérbeadó nem követelheti az elmaradt bérleti díjat

III. A DOLOGBÉRLET KÜLÖNLEGES FAJTÁI

A) részes haszonbérlet (mezőgazdasági ingatlan bérleténél a bérlő (colonus) az

ingatlanon termelt termények meghatározott részével teljesít; pl.: feles ~)

B) locatio perpetua (in personam, majd in rem védelemmel ellátott örökös,

személyhez nem kötődő bérlet; fő esete: ager vectigalis, római közföld bérlete)

C) superficies

D) jogok bérbeadása (res incorporales; pl.: albérlet)

E) próbára bérlet (bármelyik fél az első éven belül minden további nélkül
visszaléphetett, elállhatott a bérlettől, elállását pedig nem kellett indokolnia, s
abból semmilyen kötelezettsége nem keletkezett)

Locatio conductio operarum:

- munkaszerződés, „munkabérlet” (locatio conductio operarum)

- szabad ember munkájának igénybevétele a munkában töltött idő szerint fizetett
pénzért, munkabérért (merces)
- valaki kötelezi magát, hogy egy másik személy szolgálatába áll, neki dolgozik, s
ennek fejében az őt órára, napra, hétre, stb. fizeti
- egyenlően kétoldalú, szinallagmatikus bonae fidei obligatio-t eredményez

I. A SZERZŐDÉS SZEREPLŐI
- locator (bérbeadó): BÉRMUNKÁS (bérbe adja a munkáját)
- conductor (bérlő): MUNKAADÓ

II. A SZERZŐDÉS TÁRGYA

- elsősorban fizikai munka (operae)
- bizonyos szellemi tevékenységek (orvosi, tanítói, mérnöki, stb.) is
- de: az artes liberales-nek minősülő magasabb szellemi munka (pl.: jogtudosóké,
filozófusoké, stb.) nem lehetett

III. A FELEK KÖTELEZETTSÉGEI ÉS JOGAI

a) BÉRMUNKÁS (LOCATOR)

- gondossági kötelem (teljesítménytől független)

- köteles a munkaadó utasításainak megfelelően és tisztességesen dolgozni
- felelőssége: culpa levis
- megfelelő, gondos munkája alapján actio locati-val követelheti a kikötött
időbért

b) MUNKAADÓ (CONDUCTOR)

- a munkással szembeni (pl.: kártérítési) igényét a munkabér visszatartásán

túlmenően actio conducti-val érvényesíthette

IV. VESZÉLYVISELÉS
- megoszlik a 2 fél között
- szabályzása az érdekszféra-elven alapul
- akinek az érdekkörében az akadály, a gátló körülmény bekövetkezett, az viseli
az ebből eredő veszélyt, kárt
- „aki a munkáját adta bérbe, annak az egész időre vonatkozó bért meg kell kapnia, ha
nem rajta múlott, hogy a szolgálatait nem bocsáthatta rendelkezésre”
- pl.: ha rossz időjárás miatt nem lehetett dolgozni, a munkásnak ekkor is jár a bére; de
ha megbetegedett és ezért nem tudott dolgozni, erre az időre nem illette meg a bér

V. A MUNKASZERZŐDÉS MEGSZŰNÉSE
- hasonló a dologbérlethez
- a felmondás intézményének hiányát itt is kötbér (poena) kikötésével pótolták

Locatio conductio operis:

- vállalkozási szerződés, „műbérlet” (locatio conductio operis)

- valaki egy meghatározott művet állít elő, munkával elérhető eredményt produkál
pénzért, vállalkozói díjért
- egyenlően kétoldalú, szinallagmatikus bonae fidei obligatio-t eredményez

I. A SZERZŐDÉS SZEREPLŐI
- locator (bérbeadó): MEGRENDELŐ
- conductor (bérlő): VÁLLALKOZÓ (a mű előállítója)

II. A SZERZŐDÉS TÁRGYA

- a szerződésben meghatározott eredmény, mű (opus) létrehozása
- a conductor arra vállalkozik, hogy (általában a locator által rendelkezésére bocsátott
anyagból, dologból) munkája révén valamit előállít, valamilyen eredményt produkál
- pl.: átadott szövetből ruhát készít, építőanyagból házat épít

III. A FELEK KÖTELEZETTSÉGEI ÉS JOGAI

a) MEGRENDELŐ (LOCATOR)

- a vállalkozóval szembeni (pl.: kártérítési) igényét a vállalkozói díj

visszatartásán túlmenően actio locati-val érvényesíthette

b) VÁLLALKOZÓ (CONDUCTOR)

- eredménykötelem (teljesítményfüggő)
- ha az ígért művet nem készítette el, általában még költségeinek megtérítésére
sem tarthat igényt
- köteles gondosan eljárni
- felelőssége: culpa levis, valamint custodia-felelősség a megrendelőtől átvett,
nála lévő idegen dolgokért, anyagért
- felelős azért, hogy megfelelő hozzáértéssel, szakszerűen lássa el a vállalt
feladatot („imperitia culpae adnumeratur” – a mesterségbeli járatlanság
gondatlanságszámba megy)
- elvégzett munkája alapján actio conducti-val követelheti a vállalkozói díját

IV. VESZÉLYVISELÉS

1) A FELEK VESZÉLYVISELÉSE, A VIS MAIOR ESETE

- alapvető kérdés: köteles-e a megrendelő (locator) kifizetni a vállalkozó díját

akkor, ha a mű vis maior következtében megrongálódott vagy elpusztult?

- régebbi jog (ius vetus): a dolog/anyag átadásáig a veszélyt a vállalkozó viselte

- fejlettebb, újabb jog (ius novum): szabályzása az érdekszféra-elven alapul
- akinek az érdekkörében az akadály, a gátló körülmény bekövetkezett, az
viseli az ebből eredő veszélyt, kárt

- pl.: a csatorna földcsuszamlás következtében összedőlt;

▪ ha a talaj hibájából: a locator (megrendelő) viseli a veszélyt
▪ ha a mű hibájából: a conductor-é (vállalkozó) a kár

2) A VESZÉLY ÁTSZÁLLÁSA A VÁLLALKOZÓRÓL A MEGRENDELŐRE

a) „ÁTALÁNYDÍJAS” VÁLLALKOZÁS (opus aversione locatum)

- a vállalkozó egy összegért vállalta a mű produkálását
- a veszélyviselés a teljesítéskor, a mű kipróbálását követően annak
átvételével szállt át a megrendelőre

b) „MÉRTÉK SZERINTI” VÁLLALKOZÁS (opus in pedes mensurasve locatum)

- a megrendelő mérték szerint, részletekben veszi át művet
- csak az elkészült, átadott részlet vonatkozásában száll át a veszély a
megrendelőre

c) LEX RHODIA DE IACTU MERCIUM (az áruk kidobásáról szóló rhodosi törv.)
- kármegosztási szabály
- ha tengeri vihar esetén a hajó megkönnyítése céljából árukat dobtak ki,
az ebből adódó kárt meg kell osztani mindazok között, akiknek a hajó
megmentéséhez érdekük fűződött
- átvétele a locatio conductio konstrukciójának a kármegosztási igény
érvényesítésére való alkalmazásával történt
- tengeri hajózásnál az árutulajdonosok általában locatio conductio operis
formájában szerződtek a szállító hajóssal (nauta)
- a károsult feladók actio locati-val fordultak a hajós ellen a megmenekült
áruk és a hajó értékének megfelelő arányú kártérítésért
- a hajós actio conductio-val perelhette a megmenekült áruk tulajdonosait
a megfelelő arányú kárviselésért, a veszteségben való arányos osztozásért
- a hajós ilyenkor jogosult (köteles) a megmenekült árukat a kárigények
rendezéséig visszatartani (retentio)
 - az érdekeltek között valójában egy communio incidens (quasi
contractus) jön létre, melyre a locatio conductio szabályait alkalmazzák

V. RENDHAGYÓ VÁLLALKOZÁSI SZERZŐDÉS

(LOCATIO CONDUCTIO IRREGULARIS)
- a vállalkozás különleges esete, a tengeri hajózásnál alakult ki
- ömlesztve szállítható áruk (pl.: gabona) tengeri szállítása esetén a hajós a rendeltetési
kikötőben általában nem ugyanazt a gabonát szolgáltatta ki, hanem a hajórakomány
megfelelő részét, vagy akár máshonnan beszerzett, azonos mennyiségű és minőségű
gabonát (generikus szolgáltatás)
- a hajós az ömlesztve átvett gabonán tulajdont szerzett, és így teljes egészében ő
viselte a veszélyt

ÖSSZEHASONLÍTÓ TÁBLÁZAT (SEGÍTSÉGKÉNT)

LOCATIO CONDUCTIO LOCATIO CONDUCTIO LOCATIO CONDUCTIO

REI OPERARUM OPERIS
kötelemkelet-
szinallagmatikus, bonae fidei, egyenlően kétoldalú jogviszonyt eredményez
keztetése
jelentése dologbérlet munkaszerződés, „munkabérlet”
vállalkozási szerződés,
„műbérlet”
fogalma egy dolog használata pénzfizetés szabad ember munkájának meghatározott mű előállítása,
ellenében igénybevétele, a munkában töltött munkával elérhető eredmény
idő szerint fizetett pénzért, produkálása pénzért, vállalkozói
munkabérért díjért
a szerződésben locator (bérbeadó): tulajdonos locator (bérbeadó): bérmunkás locator (bérbeadó): megrendelő
részt vevő felek conductor (bérlő): conductor (bérlő): conductor (bérlő):
a dolog használója munkaadó a mű előállítója, a vállalkozó
tárgya - testi dolgok - fizikai munka (operae) - bizonyos munka
- jogosultságok; pl.: - biz.szellemi elvégzése
haszonélvezet, bérleti jog (ld.: tevékenységek (tanítói, - a szerződésben
albérlet) mérnöki) meghatározott eredmény, mű
- DE: magasabb szellemi (opus) létrehozása
munka (artes liberales) nem
lehetett tárgya (pl.: jogtudósoké,
filozófusoké)
a fizetség
bér munkabér (merces) vállalkozói díj
elnevezése
a felek locator conductor locator conductor locator conductor
tulajdonos a dolog bérmunkás munkaadó megrendelő vállalkozó
használója
szolgáltatása praestare praestare, dare facere dare dare facere
használatba adás bérfizetés szolgáltatás időbér fizetése összeg fizetése egy mű
(utólag) létrehozása
felelőssége culpa levis custodia culpa levis culpa levis culpa levis culpa levis
használható épségben (érdekelt) (érdekelt) (érdekelt) (érdekelt)
legyen maradjon custodia: custodia:
a rábízott rábízott dologért
dologért
jogainak actio locati actio conducti actio locati actio conducti actio locati actio conducti
érvényesítése pl.: rongálás pl.: önkényes pl.: bért pl.: kártérítés pl.: kártérítés pl.: vállal-kozói
felmondás díj
kötelezettsége a dolgot a bért a munkaadó a munkabért a vállalkozói gondosan eljárni
használatra megfizetni utasításainak megfizetni díjat megfizetni
alkalmas megfelelően,
állapotban tisztességesen
átadni dolgozni

528. A mandatum és alkalmazási köre.

I. A MEGBÍZÁS TÖRTÉNETE

1) BARÁTSÁGI ALAPON

- eredetileg szívességből, barátságból (ex amicitia) végzett cselekmény volt

 - egyszerű társadalmi ténynek minősült
- pl.: valaki megkérte barátját, hogy távolléte miatt lássa el ügyeit
- a megbízott fizetségét a barátság zárta ki

2) KÖTELESSÉG ALAPJÁN

- mások erkölcsi/jogi kötelesség alapján (ex officio) kényszerültek arra, hogy

felkérésük esetén a más dolgát intézzék
- pl.: a libertus-t patronus-ával szemben ilyen kötelezettség terhelte
- az ingyenességet a törvény írta elő
- de: illett honorálni a felkért személyt az ügyünk ingyen intézéséért,
fáradozásaiért

3) SZELLEMI MUNKA ALAPJÁN

- bizonyos szellemi tevékenységeket nem lehetett pénzért, locatio conductio

keretében végezni
- ha valaki más részére (pl.: ügyvédként) magasrendű szellemi munkát végzett,
ez sokáig csak ingyenesen, mandatum alapján volt elképzelhető
- a megbízás erkölcsi alapú szabályai jogi jelleget öltöttek
- a praetori edictum az alakszerűtlenül vállalt megbízást is szerződésnek ismerte
el
à jogintézménnyé tette a mandatum-ot („amint szabadságunkban áll a
megbízást nem elfogadni, úgy, ha elvállaltuk, kötelesek vagyunk teljesíteni azt”)

II. A MEGBÍZÁS FOGALMA ÉS FŐBB ELVEI

- megbízás (mandatum): más ügyének felkérésre történő, ingyenes ellátása

- a felek:
▪ megbízó: mandator
▪ megbízott: mandatarius

a) A MEGBÍZÁS TÁRGYA

- bármilyen megengedett cél megvalósítása lehet

- akár egyetlen feladat ellátása, akár hosszabb lejáratú, tágabb körű megbízás is
- szellemi/fizikai munka is lehet (pl.: valaki ingyenesen dolgozik egy boltban)

b) A MEGBÍZÁS LÉNYEGES ELEME (ESSENTIALE NEGOTII)

- az ingyenesség
- a rómaiak csak későn jutottak el ahhoz a felismeréshez, hogy a szellemi
munkáért is pénzt fogadjanak el

- ha egy feladat ellátásáért ellenértéket kötöttek ki, akkor az ilyen szerződést

▪ pénzfizetés esetén bérletnek (locatio conductio operarum/operis)
▪ egyéb ellenszolgáltatás esetén contractus innominatus-nak tekintették

- az ingyenesség elvének szigorú betartását a császárkortól kezdve feladták

- a principátus idején elismerték a megbízottnak azt a jogát, hogy a megbízás
teljesítéséért ellenértéket köthessen ki (honorarium), és azt perelhesse is
- de ezt a honorarium-ot nem az elvégzett munka ellenértékének, hanem csak
tiszteletdíjnak tekintették (az ingyenesség elve fennmaradt)

c) A MEGBÍZOTT ELJÁRÁSA

- a megbízott rendszerint a megbízó kizárólagos érdekében jár el

- kivételesen eljárhat a megbízás folytán egy 3. személy javára
- sőt esetleg részben a saját javára is, de kizárólag a maga egyéni hasznára soha
- ha a megbízás csak a megbízott érdekét szolgálja, az nem megbízás, csak
„jótanács”, amelyből nem keletkezik kötelezettség
- a megbízás csak a megbízó és a megbízott között hoz létre kötelmi
jogviszonyt, még akkor is, ha a megbízás nem kizárólag a megbízó érdekében
történik

d) SZEMÉLYHEZ KÖTÖTTSÉG

- a megbízás mindkét oldalon szorosan személyhez kötött:

▪ a kötelem bármelyik fél halálával megszűnik
▪ a kötelem bármelyik fél által egyoldalúan megszüntethető

- a mandator korlátozás nélkül visszavonhatja a megbízást, a mandatarius csak

a megbízó számára alkalmas időben léphet vissza
- a megbízás megszűnéséről a másik felet haladéktalanul értesíteni kell
- az értesítésig „a megbízó halálával megszűnik ugyan a megbízás, de a kötelem
olykor tovább tart” (Iulianus) – a költségek a megbízó örököseit terheli
III. A FELEK JOGAI ÉS KÖTELEZETTSÉGEI
- a megbízásból egyenlőtlenül kétoldalú, bonae fidei kötelem keletkezik
- egyetlen célja: a megbízott elvégezze a megbízó által meghatározott feladatot

a) A MEGBÍZOTT (mandatarius) FELELŐSSÉGE

▪ dolus (mint ingyenadós)
▪ culpa in concreto (a posztklasszikus-iustinianusi jogban)
▪ culpa levis (honorarium kikötése esetén)

b) A MEGBÍZÓ (mandator) FELELŐSSÉGE

▪ culpa levis (érdekelt adós)
▪ egyfajta fordított custodia-felelősség (pl.: ha a megbízás alapján vásárolt
rabszolga meglopta a megbízottat (casus minor), a megbízó köteles volt a
kárt megtéríteni)

- a megbízott köteles feladatát a mandatum keretei között ellátni

- ha túllépi a megbízás határait (excessus mandati), az ebből eredő kárát, költségeit
nem érvényesítheti a megbízóval szemben, akit pedig semmilyen kötelezettség nem
terhel
- ha előnyösebben tudta ellátni a megbízást, a megtakarítást nem tarthatja meg, ezért
neki semmi sem jár

- a megbízott köteles az ügy végeztével a megbízótól kapott értékekkel elszámolni, és

3. személyektől az esetleg hozzá befolyt javakat, pénzt a megbízónak átadni
- erre őt a megbízó actio mandati diractiva-val szoríthatja (marasztalás = infamia)

- ha a megbízás teljesítése során a megbízottnak kára, kiadásai merültek fel, ezt a

megbízó megtéríteni tartozik, melyet a megbízott actio mandati contraria-val (illetve
beszámítással is) érvényesíthetett
- ugyanezzel kényszeríthette a megbízott megbízóját arra, hogy vállalt kötelezettségeit
a megbízó átvegye, ugyanis itt sem volt közvetlen képviselet

IV. A MEGBÍZÁS SPECIÁLIS ALKALMAZÁSAI

- a megbízás alkalmazása egyéb jogi célok megvalósítására:

▪ mandatumos kezesség (mandatum qualificatum), amely a legfőbb kezességi forma

lett
▪ a perbeli megbízás (mandatum agendi) analóg alkalmazása az engedélyezés
kialakulásában játszott jelentős szerepet
529. A societas. A societas és a collegium egybevetése.

I. A RÓMAI TÁRSASÁG FOGALMA

- társaság (societas): személyek szövetkezése megengedett vagyoni célra
- kiemelt helyet foglal el a puszta megegyezéssel létrejövő szerződések (contractus
consensuales) között, és el is tér azoktól:
a) a felek magatartása és érdekei egyirányúak, azonosak ↔ a többi
szerződésnél ezek egymással ellentétesek

b) a felek tartós egyetértésére (Dauerkonsens) épül: a társaság csak addig áll

fenn, amíg a consensus megvan ↔ a többi szerződésnél a megegyezés csak a
szerződéskötéskor szükséges, azt követően a felek kötve vannak a szerződéshez,
maga a szerződés pedig csak akkor veszti hatályát, ha a kitűzött célt elérték

c) a communio, a közösség egyik típusa (a condominium, a consortium ercto

non cito és a communio incidens mellett);a societas tagjainak is lehet közös
tulajdona.

II. A TÁRSASÁG TÖRTÉNETI KIALAKULÁSA

A) ARCHAIKUS JOG

- testvérörökösi vagyonközösség (consortium ercto non cito) mintájára

utánképzett consortium
- az egész dologról, vagyonról bármelyik társ a többiektől függetlenül
rendelkezhetett
B) KLASSZIKUS JOG

- az ősi vagyonközösség a formátlan, puszta consensus-szal alapított societas

omnium bonorum-má alakult át
- praetori jogfejlesztés: fokozatosan kialakult a konszenzuál-szerződéssel
létrehozott societas intézménye

III. A FEJLETT TÁRSASÁG SZABÁLYAI (7)

1) A TÁRSASÁG TÍPUSAI VAGYONI CÉLJUK TERJEDELME SZERINT

- „a társaságot vagy minden vagyonunkra, vagy csak bizonyos üzletkötésekre, vagy
egyetlen ügy lebonyolítására is megköthetjük”
a) societas omnium bonorum
- felöleli a tagok minden jelenlegi és jövőbeli vagyonát, vagyongyarapodását
- bármilyen címen jut hozzá egy tag valamilyen haszonhoz, az általában in
medium a közösbe megy, azt gyarapítja
- elsősorban közeli rokonok között fordult elő
b) societas negotiationis
- olyan társaság, ahol a tagok egy bizonyos (általában kereskedelmi)
tevékenység folytatására szövetkeznek (pl.: rabszolga-, marhakerereskedelem)
- keretében egyéb gazdasági jellegű (pl.: ipari) tevékenység is folytatható
c) societas unius rei
- a társaság erősen korlátozott mind időben, mind tevékenységi körben
- egyetlen ügyletet akarnak közösen lebonyolítani
- pl.: közösen megvesznek egy dolgot

2) A SOCIETAS ALAPÍTÁSA

- a tagok rendszerint vagyoni hozzájárulással biztosítják a társaság létezését,

működését
- a vagyoni hozzájárulás (ellenkező kikötés híján) egyenlő, DE:
- a társasági szerződés meghatározhatja az egyes tagok vagyoni hozzájárulásának
egymástól különböző mértékét
- munkával is helyettesíthettő volt a pénzt

3) A TÁRSASÁGI SZERZŐDÉS ÁLTAL KELETKEZTETETT KÖTELEM

- a társaság (societas) szinallagmatikus bonae fidei kötelmet eredményez

- a bona fides megkívánja, hogy a tagok részesedése a társasági haszonban illetve a
veszteségekben a vagyoni hozzájárulásoknak megfelelő, azzal arányos legyen
- egyenlőtlen mértékű osztozásról szóló megállapodás csak megalapozott lehet
- societas leonina: kógens tilalma értelmében nem szabad kikötni azt, hogy
valamelyik társ csak a veszteségben osztozzék

4) A SOCIETAS JOGI TERMÉSZETE

- a társaság sohasem jogalany, nem jogi személy

- nincs külön vagyona, csak a tagoknak
- nincsenek jogi kötelezettségei, mivel azok csak az egyes tagokat terhelik (a
társasági szerződéstől függően egyenlő/eltérő arányban)

5) A TAGOK FELELŐSSÉGE

- a tagok eljárásuk során egymással szemben eredetileg csak dolus-ért, később

viszont már culpa in concreto-ért is feleltek
- a societas alapján egyetemlegesség nem keletkezik:
- a társaság közösen eljáró tagjai a velük szerződő 3. személyek felé megosztva
felelnek
- az egyedül eljáró társ a vele szerződő 3. személlyel szemben a közvetett képviselet
folytán egyedül szerzi meg a jogokat és a kötelezettségeket (ez sem egyetemleges
kötelem, mert a társaság többi tagja a 3. személlyel nem kerül kapcsolatba)

6) A TÁRSASÁG MEGSZŰNÉSE ULPIANUS SZERINT: (4)

A) SZEMÉLYI OKOK (EX PERSONIS) MIATT
- ha valamelyik tag capitis deminutio maxima/media-t szenvedett illetve
meghalt
- „a társ halálával megszűnik a társaság”
- Iustinianus megengedte, hogy a társasági szerződésben a tagok
megállapodhas-sanak abban, hogy a societas valamely tag halála miatt ne szűnjön
meg

B) VAGYONI OKOKBÓL (EX REBUS)

- ha a társaság közös vagyona illetve valamelyik tag vagyoni helyzete
gyökeresen megváltozik
- pl.: elsősorban, ha csőd következik be

C) TAGOK AKARATA (EX VOLUNTATE) MIATT

- a társaságot elvileg bármikor meg lehetett szüntetni a tagok akaratából, mivel

az a felek tartós konszenzusán alapult
- a társasági jogviszonyt a társaság tagjai közös megegyezéssel, a tagok
valamelyike pedig egyoldalú felmondással (renuntiatio) szüntetheti meg

D) JOGI CSELEKMÉNY ALAPJÁN (EX ACTIONE)

- ha az egyik társ által a többiek ellen indított perben (actio pro socio) hozott
ítélet
- vagy a felek közötti stipulatio mondja ki a társaság átalakulását / megszűnését

E) A TÁRSASÁG MEGSZŰNÉSÉNEK TOVÁBBI ESETEI

- ha célját elérte, vagy az meghiúsult (causa finita); pl.: közös utazás véget ért
 - ha a társasági szerződés hatályát vesztette egyéb okból; pl.: bontó feltétel
(condicio resolutiva) állt be, vagy lejárt a kitűzött határidő (dies ad quem)

7) A SOCIETAS-SZAL KAPCSOLATOS KERESETEK

- a felek a társasági szerződésből folyó jogaikat az actio pro socio nevű (marasztalás
= infámia) keresettel érvényesíthették
- eleinte ez a kereset a társaság megszűnését eredményezte, Iustinianus enyhített
ezen
- a közös vagyon felosztására az actio communi dividundo szolgált
- a marasztalás mindkét kereset alapján csak „arra irányult, amire a tag képes” (in id,
quod facere potest), vagyis a legnélkülözhetetlenebb vagyontárgyak, élelmíszer
meghagyásával járt
- „a társaság bizonyos értelemben a testvériség jogát hordozza magában”
- pl.: ha a kereskedőtársaság egyik tagját üzleti útja során kirabolták, valamennyi
társnak osztoznia kell, mert a kár a társaság érdekében végzett tevékenységgel
összefüggésben keletkezett, de az ügyködő társ is köteles megosztani többletbevételét

IV. A SOCIETAS ÉS A COLLEGIUM EGYBEVETÉSE

SOCIETAS (TÁRSASÁG) COLLEGIUM (EGYESÜLET)

meghatározás személyek szövetkezése
megengedett vagyoni célra
jogképesség nem rendelkezik jogokkal és
kötelezettségekkel
nem jogalany
önálló, társasági nincs; csak a tagoknak van vagyona
vagyon
jogi személy? nem
alapítása megengedett vagyoni célra;
egyenlő vagyoni hozzájárulással tag + a senatus engedélye szükséges
biztosítják a társaság működését
cselekvőképesség nincs; közösen/egyedül eljáró tagok nincs; a képviselő szervei (actor,
szerződnek, stb.
képviselet közvetett képviselet (az egyedül
eljáró társ a vele szerződő 3. féllel
szemben egyedül szerzi meg a
jogokat és kötelezettségeket)
megszűnése - senatus/császár feloszlatása
- céljának meghiúsulása
- tagjainak száma <3
- tagsága a feloszlatást kimondta
jogképességgel felruházott
személyegyesülés
viszonylag teljes;
az emberi léthez tapadó tényezőkön
kívül minden
van; (az egyesület vagyona
független tagjai vagyonától)
igen
csak megengedett célra; legalább 3
(a taggyűléssel rendelkező
egyesüle-teknél); bejegyzési
kötelezettség
syndicus) jártak el helyette
eleinte közvetett, majd közvetlen
képviselet
- személyi okok (ex personis)
- vagyoni okok (ex rebus)
- tagok akarata (ex voluntate)
- jogi cselekmény (ex actione)
- céljának elérése/meghiúsulása
(causa finita)
- a társasági szerződés egyéb okból
hatályát vesztette; pl.: bontó feltétel

530. A peresíthető pactumok. Mellékegyezmények az

emptio venditionál. A novatio és a constitutum
egybevetése.

A peresíthető pactumok.

- PACTUM: formátlan, puszta, civilis causa-val nem rendelkező megállapodás

- a zárt szerződési rendszer miatt a civiljog, praetori jog és a iustinianusi jog sem
ismerte el contractus-nak
- 2 fő része van:

A) PERESÍTHETETLEN PACTUM-OK (PACTA NUDA)

- nem keletkeztet obligatio-t

- „meztelen megállapodások” (puszta, actio-val el nem látott)
- pl.: pactum de non petendo: a felek közös megegyezése, a köztük fennálló
kötelmi viszony felbontásánál
- a praetor az ilyen pactum-ot sértő módon beperelt alperesnek csak kifogást
(exceptio pacti) adott

B) PERESÍTHETŐ PACTUM-OK (PACTA VESTITA)

- a praetori jogfejlesztés és a császári törvényhozás önálló keresettel látta el

 - „felöltöztetett megállapodások” (jogi védelemmel ellátott)
- 3 csoportja van:

1) PRAETORI PACTUM-OK (PACTA PRAETORIA)

- a praetori jog tette peresíthetővé

- a praetor peresíthetetlen pactum-oknál bizonyos esetekben in factum
actio-t adott imperiuma alapján, ha a tényállást méltányosságból jogi
védelemre méltónak látta
- fontosabb, ismétlődő tényállások esetén már külön actio-kat (actio
edictalis) hirdetett meg (proponált) az edictum-ban
à praetori peresíthető pactumok

2) CSÁSZÁRI PACTUM-OK (PACTA LEGITIMA)

- a császári rendeletek (leges) által peresíthetővé vált pactum-ok

3) JÁRULÉKOS PACTUM-OK (PACTA ADIECTA)

- a klasszikus korban váltak peresíthetővé

I. PRAETORI PACTUM-OK (PACTA PRAETORIA)

A) RECEPTUM
- bizonyos kötelezettségeknek a „recipio” (elfogadom) ige használatával történő
elvállalása
- egyik sem hasonlít a közönséges szerződésekhez; fajtái:
a) RECEPTUM ARGENTARII

- szereplők:
▪ bankár (argentarius)
▪ ügyfele, utalványozó
▪ kedvezményezett, utalványos, a 3. fél
- a bankár egyoldalú, nem címzett jognyilatkozattal ígéretet tesz arra, hogy
ügyfele helyett egy meghatározott (általában pénzfizetésből álló)
szolgáltatást fog teljesíteni egy 3. személy részére

- alapjogviszony: utalványozó (az ügyfél) és utalványos között áll fenn

- fedezeti viszony: a bankár és az ügyfele (utalványozó) között áll fenn

- alapja: a bankár kezeli ügyfele pénztőkéjét, amelynek terhére és az

ügyfél utasítására a bankár 3. személynek kifizet egy összeget
- absztrakt, stricti iuris obligatio keletkezik belőle: utalványos keresetet
kapott a praetortól a bankár ellen (actio recepticia); a más helyetti
teljesítést vállaló bankár pedig nem hivatkozhatott az alap- és fedezeti
viszonyból származó kifogásokra
- nem megállapodás, hanem egyoldalú, nem címzett nyilatkozat, amelyből
olyan személyeknek keletkezik követelése, aki egyébként a bankárral nem
is állnak jogviszonyban
- a bankár nem hivatkozhat az alapjogviszonyból származó kifogásokra
- Iustinianus ezt méltánytalannak találta à eltörölte a receptum argentarii-t

b) RECEPTUM ARBITRII

- a választott bíró (arbiter ex compromisso) elvállalta a bíráskodást az őt

erre felkérő felek jogvitájában
- nem feltétlenül törvények, hanem általános jogérzete alapján ítélkezik
- ha a vita eldöntését vállaló személy nem volt hajlandó teljesíteni a
feladatát, a praetor rákényszerítette az ítélet kimondására, mégpedig
bírságolással (vagyis anélkül, hogy keresetet adott volna ellene)
- a vitázó felek a választott bírót a célból keresik fel, hogy vitájukat rendes
peres eljáráson kívül rendezzék compromissum alapján
- tekinthetjük megállapodásnak, de be nem tartásának következménye nem
in personam actio, hanem közigazgatási szankció, bírság

c) RECEPTUM NAUTARUM CAUPONUM STABULARIORUM

- a praetori edictum felelőssé tette a

▪ hajófuvarozókat (nautae) a hajón utazók,
▪ fogadósokat (caupones) a fogadóban megszállók,
▪ béristálló-tulajdonosokat (stabularii) az istállót igénybe vevők
- káraiért, amennyiben a nauta, caupo és stabularius az utasok, vendégek
vagyontárgyainak őrizetét kifejezetten elvállalta
[receptum-felelősség: accidentale negotii]

- később a felelősség megállapításához külön egyezmény nem is volt

szükséges, elegendő volt az is, ha a személyek a vagyontárgyakat
egyszerűen befogadták
[receptum-felelősség: naturale negotii]
- eleinte felelősségük az utast ért mindennemű kárra (vis maior-ra is)
kiterjedt (vétkességtől függetlenül)
 - klasszikus kor: enyhült, a vétkes károkozáson túl már csak kisebb
balesetekért (casus minor) feleltek (pl.: a poggyászt ellopták)

B) CONSTITUTUM (TARTOZÁSELISMERÉS)
- formátlan ígéret
- az adós terhére pénzben / más helyettesíthető dologban fennálló tartozás
- későbbi időpontban történő teljesítésére

CONSTITUTUM DEBITI ALIENI

- idegen tartozás elismerése
- a kezességvállalás egyik formája lett
- szükségtelenné tette az adós újabb felhívását
- a határidő eredménytelen letelte után a nem teljesítő adós ellen az
alapkövetelésből származó kereset mellett egy alternatív, másfélszeresre menő
kereset is a hitelező rendelkezésére állt (actio de pecunia constituta)
- a hitelező természetesen csak a egyik alapon érvényesíthette igényét
- szabályai a iustinianusi jogban jelentősen megváltoztak: Iustinianus
beolvasztotta a receptum argentarii-t a constitutum debiti alieni-be
- alkalmazási körét kiszélesítette: kiterjesztette a helyettesíthetetlen dolgokban
álló tartozásokra

II. CSÁSZÁRI PACTUM-OK (PACTA LEGITIMA)

1) COMPROMISSUM
- a vagyonjogi vitában álló felek egyezménye
- arra irányult, hogy a felek a vita eldöntése érdekében választott bíró (arbiter ex
compromisso) döntésének vessék alá magukat
- csak Iustinianus tette peresíthetővé
- mindaddig csupán a 2 fél stipulatio-s ígérete biztosította, hogy a rendes peres
eljárás elkerülésével választott bíró döntését ismerjék el ügyükben érvényesnek

2) DOTIS POLLICITATIO (ALAKSZERŰTLENÜL TETT HOZOMÁNYÍGÉRET)

- a posztklasszikus jog tette peresíthetővé
- korábban ilyen ígéret csak stipulatio-ba foglalás (dotis promissio) vagy dotis
dictio esetében volt peresíthető

3) DONATIO (AJÁNDÉKOZÁS)
- formátlan ajándékígéret
- a iustinianusi kodifikáció tette peresíthetővé

a) PRÉKLASSZIKUS KOR (Kr. e. III. század vége)

- lex Cincia: az ajándékozások egy bizonyos mértéken túl tilosak (kivétel:
a megajándékozott az ajándékozónak házastársa / közeli rokona)
- a törvény lex imperfecta – nincs szankciója à a civiljog szerint az
említett mértéken felüli ajándékozások is érvényesek voltak
- de: a praetor kifogást adott (exceptio legis Cinciae) az ajándékozónak
arra az esetre, ha a még nem teljesített ajándékígéret alapján a
megajándékozott őt beperelte
- nem volt érvényesíthető a kifogás:
▪ ha az ajándékozási ígéretet tevő ígéretet teljes egészében beváltotta
(nem adott lehetőséget a mértéken felüli ajándék visszakövetelésére)
▪ ha az ajándékozó meghalt az ajándékozás visszavonása nélkül

b) KLASSZIKUS JOG

- csak a stipulatio-ba foglalt ajándékígéret teremt itt is kötelmet

- de: ez nem vitte át önmagában az ajándéktárgy tulajdonjogát, hacsak nem
kapcsolódott hozzá valamely tulajdonátruházási aktus
(mancipatio, in iure cessio, traditio)

- az ajándékozás végbemehetett
▪ tulajdonjog / idegen dologbeli jog átruházásával (dando)
▪ követelési jog engedményezésével (cedendo)
▪ más tartozásának átvállalásával (obligando)
▪ más tartozásának elengedésével (liberando)

- de: az ajándékozás ennek ellenére még nem volt önálló jogintézmény

- csak a vagyonátruházás jogcímeként szerepelt

c) IUSTINIANUSI JOG
- elválasztja az ajándékozási ígéretet az ajándékozási aktustól
- a másik fél által elfogadott formátlan ajándokozási ígéret kötelező
 PACTUM DONATIONIS (AJÁNDÉKOZÁS):

▪ az ajándékozó vagyonát csökkentő (aki ingyenesen őriz egy letett

tárgyat, őrzési ténykedésével nem ajándékoz)
▪ a megajándékozott vagyonát növelő (egy ügy ingyenes ellátása nem
ajándékozás, mert effektíve nem növelte a megbízó vagyonát)
▪ bőkezűségből (liberalitas) tett (az ajándékozási szándék (animus
donandi) miatt; érvényességi feltétel)
▪ ingyenes juttatás, amelyet
▪ a megajándékozott elfogadott

- különösen nagy értékű ajándékozásokra bejelentési kötelezettséget

(insinuatio) írtak elő (Iustinianus: >500 solidus)

d) HÁZASTÁRSAK KÖZÖTTI AJÁNDÉKOZÁS

- érvénytelen azért, hogy

- a könnyelmű házasfél ezzel magát anyagi romlásba ne vigye
- válással fenyegetve házastársát ne kényszeríthesse ajándékozásra
e) AJÁNDÉKÍGÉRET

- visszavonható volt
- kivételes esetben a teljesített ajándékozás is (pl.: az ajándékozó
megélhetése utóbb veszélybe került)

f) A FELEK FELELŐSSÉGE
az ajándékozó felelőssége
- nem azonos az eladóéval
- ingyenadósként csak dolus-ért és culpa lata-ért felelt
- az ajándékozót nem terheli
▪ jogszavatosság (evictiós szavatosság)
▪ szavatosság az ajándéktárgy rejtett hibáiért
a megajándékozott felelőssége
- az ajándékozó hitelezőivel szemben helytállással tartozott
- akkor, ha azok az ajándékozó vagyonából nem tudták
követeléseiket kielégíteni (actio Pauliana)
- jóhiszeműsége esetén felelőssége a meglévő gazdagodására
korlátozódott
- rosszhiszeműsége esetén teljes kártérítéssel tartozott
- felelt, ha a juttatás valakinek a kötelesrész iránti igényét sértette

III. JÁRULÉKOS PACTUM-OK (PACTA ADIECTA)

- formátlan, főszerződéshez járuló megállapodások

- pl.: kölcsönszerződés mellett kamat kikötése; zálogszerződés, adásvételi szerződésnél
- eredetileg csak akkor volt peresíthető, ha azt a felek stipulatio formájában kötötték
meg
- a civiljog szerint peresíthetetlenek voltak
- a klasszikus korban szokásjogi úton elismerést nyertek
- eleinte csak az alperes kapott kifogást (exceptio pacti/doli), ha a felperes a pactum-
ot sértő követeléssel lépett fel ellene
- később felperesként is lehetett jogokat érvényesíteni akkor, ha a főszerződés bonae
fidei contractus volt és ha a mellékegyezmény azzal egyidejűleg (pactum in
continenti) és nem utólag (pactum ex intervallo) jött létre

Mellékegyezmények az emptio venditionál.

- az adásvételi szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú (szinallagmatikus) bonae fidei

kötelem keletkezik
- a bonae fidei szerződés jellegéből adódik, hogy a felek mellékegyezményeket is
kapcsolhattak hozzá (pacta adiecta) – ezek az emptio venditio mint jogügylet esetleges
alkatrészei (accidentalia negotii)

- a legfontosabb mellékegyezmények:

1) MINDKÉT FÉL JAVÁRA SZÓLÓ MELLÉKEGYEZMÉNYEK

- az eladó számára visszavásárlási jogot (pactum de retroemendo), vagy

- a vevő számára visszaeladási jogot (pactum de retrovendendo) biztosít

2) CSAK AZ ELADÓ JAVÁRA SZOLGÁLÓ MELLÉKEGYEZMÉNYEK

a) az elállás (visszalépés) kikötése

- arra az esetre, ha a vevő nem fizetne
 - ilyenkor az eladott árut az eladó visszakapja, de rendszerint a már fizetett
részletek megtartása mellett
- ezt a részben büntető tartalmú kikötést (lex commissoria, jogvesztő
záradék) általában felbontó feltételnek (condicio resolutiva) minősítették

b) a többet fizető vevő

- felbontó feltétel formájában megszövegezett kikötés
- az eladó elállhat a szerződéstől, ha meghatározott időn belül többet fizető
vevőre talál (in diem addictio)

c) az elővásárlási jog
- fenntartása esetén az eladó kiköti, hogy ha a vevő a dolgot bármikor el
kívánná adni, elsősorban az eladónak köteles azt felajánlani, aki jogosult a
dolgot a más által kínált vételáron megvásárolni

3) CSAK A VEVŐ JAVÁRA SZOLGÁLÓ MELLÉKEGYEZMÉNYEK

a) próbára, megtekintésre szóló vétel (pactum displicentiae)

- a vevő meghatározott időn belül egyoldalúan elállhatott az adásvételtől,
ha neki a vétel tárgya nem tetszik (displicet)
- hasonló eset a borvételnél alkalmazott pactum degustationis: a bor
minőségének határidőn belüli ellenőrzését tette lehetővé

b) bánatpénz
- a vevő kiköthette, hogy ha megbánná a vételt, attól bizonyos időn belül
egy meghatározott összeg feláldozásával (bánatpénz - arrha poenitentialis)
elállhasson

A novatio és a constitutum egybevetése.

NOVATIO CONSTITUTUM
jelentés kötelemújítás tartozáselismerés
meghatározás egy előző kötelemnek egy más formátlan ígéret az adós terhére
kötelembe való átöntése és átvitele; pénzben / más helyettesíthető
a régi kötelem megszűnik és dologban fennálló tartozás
helyette egy új obligatio keletkezik későbbi időpontban történő
teljesítésére
hasonlóságok az alapkötelem mellett új obligatio jön létre
mindkettőnél azonos marad a kötelem tárgya
fő jellemzője az alapkötelembe (régi) valami új az alapkötelemhez biztosíték járul
(aliquid novi) kerül
ez a novum lehet:
▪ a kötelem személyeinek
megváltozása
▪ a kötelem biztosítására kezes vagy
zálog adása
▪ a követelés összegének
megváltoztatása
▪ feltétel, időhatározás vitele a
kötelembe vagy elhagyása

a kötelmek új kötelem jön létre, a régi az alapkötelem nem szűnik meg, a ~

mindenestől megszűnik, csak az új a alapján egy alternatív kereset is a
hatályos hite-lező rendelkezésére áll
(másfélszeresre menő actio de
pecunia constituta); a constitutum
a követelés a követelés számára
önálló, új jogcímet létesít; a hitelező
csak az egyik alapon érvé-
nyesíthette igényét
az új kötelem mindig stipulatio-val; a felek újító pactum elegendő;
létrejötte szándékának (animus novandi) automatikusan igénybe vehető a
függvénye (Iustinianus vezett be) határidő eredménytelen letelte után

egy esete novatio necessaria constitutum debiti alieni

a peres eljárás során szükségképp idegen tartozás elismerése; a
bekövetkezik; ez valójában nem kezességvállalás egyik formája lett
novatio, csak hasonlít hozzá – nem
felel meg fogalmi kritériumainak: a
felek akaratától függetlenül jön létre,
és a kötelem tárgya is megváltozik
 Iustinianus a klasszikusok objektív rendszerét a receptum argentarii-t
módosításai változtatta meg: a novatio-t a felek beolvasztotta a constitutum debiti
újító szándékától (animus novandi) alieni-be;
tette függővé; az előző kötelem ipso a constitutum alkalmazási körét
iure csak akkor szűnt meg, ha a felek szélessé tette: kiterjesztette a
ezt kifejezetten így akarják; helyettesíthetetlen dolgokban álló
a novatio már nemcsak stipulatio tartozásokra
útján, hanem bármilyen más
formában is létrejöhet (akár pactum
is: pactum novatorium)
531. A donatio. A bíráskodással kapcsolatos kötelmi jogi
intézmények.

A donatio

I. PACTUM
- formátlan, puszta, civilis causa-val nem rendelkező megállapodás

1) PERESÍTHETETLEN PACTUM-OK (PACTA NUDA)

- nem keletkeztet obligatio-t; „meztelen megállapodások” (actio-val el nem

látott)

2) PERESÍTHETŐ PACTUM-OK (PACTA VESTITA)

- „felöltöztetett megállapodások” (jogi védelemmel ellátott)

A) PRAETORI PACTUM-OK (PACTA PRAETORIA)

- a praetori jog tette peresíthetővé

B) CSÁSZÁRI PACTUM-OK (PACTA LEGITIMA)

- a császári rendeletek (leges) által peresíthetővé vált pactum-ok

▪ compromissum
▪ dotis pollicitatio (ALAKSZERŰTLENÜL TETT HOZOMÁNYÍGÉRET)
▪ DONATIO (AJÁNDÉKOZÁS)

C) JÁRULÉKOS PACTUM-OK (PACTA ADIECTA)

- a klasszikus korban váltak peresíthetővé

II. DONATIO
- formátlan ajándékígéret
- a iustinianusi kodifikáció tette peresíthetővé

a) PRÉKLASSZIKUS KOR (Kr. e. III. század vége)

- lex Cincia: az ajándékozások egy bizonyos mértéken túl tilosak (kivétel:
a megajándékozott az ajándékozónak házastársa / közeli rokona)
- a törvény lex imperfecta – nincs szankciója à a civiljog szerint az
említett mértéken felüli ajándékozások is érvényesek voltak
- de: a praetor kifogást adott (exceptio legis Cinciae) az ajándékozónak
arra az esetre, ha a még nem teljesített ajándékígéret alapján a
megajándékozott őt beperelte
- nem volt érvényesíthető a kifogás:
▪ ha az ajándékozási ígéretet tevő ígéretet teljes egészében beváltotta
(nem adott lehetőséget a mértéken felüli ajándék visszakövetelésére)
▪ ha az ajándékozó meghalt az ajándékozás visszavonása nélkül

b) KLASSZIKUS JOG

- csak a stipulatio-ba foglalt ajándékígéret teremt itt is kötelmet

- de: ez nem vitte át önmagában az ajándéktárgy tulajdonjogát, hacsak nem
kapcsolódott hozzá valamely tulajdonátruházási aktus
(mancipatio, in iure cessio, traditio)

- az ajándékozás végbemehetett:
▪ tulajdonjog / idegen dologbeli jog átruházásával (dando)
▪ követelési jog engedményezésével (cedendo)
▪ más tartozásának átvállalásával (obligando)
▪ más tartozásának elengedésével (liberando)
- de: az ajándékozás ennek ellenére még nem volt önálló jogintézmény
- csak a vagyonátruházás jogcímeként szerepelt
c) IUSTINIANUSI JOG
- elválasztja az ajándékozási ígéretet az ajándékozási aktustól
- a másik fél által elfogadott formátlan ajándokozási ígéret kötelező
 PACTUM DONATIONIS SZERINT: AJÁNDÉKOZÁS:
DONATIO DEF.: AZ AJÁNDÉKOZÁS AZ AJÁNDÉKOZÓ VAGYONÁT CSÖKKENTŐ, A
MEGAJÁNDÉKOZOTT VAGYONÁT NÖVELŐ, BŐKEZŰSÉGBŐL (LIBERALITAS) TETT OLYAN
INGYENES JUTTATÁS, AMELYET A MEGAJÁNDÉKOZOTT ELFOGADOTT.

- különösen nagy értékű ajándékozásokra bejelentési kötelezettséget (insinuatio)

írtak elő (Iustinianus: 500 solidust meghaladó ajándékokra)

d) HÁZASTÁRSAK KÖZÖTTI AJÁNDÉKOZÁS

- érvénytelen azért, hogy

- a könnyelmű házasfél ezzel magát anyagi romlásba ne vigye
- válással fenyegetve házastársát ne kényszeríthesse ajándékozásra

e) AJÁNDÉKÍGÉRET

- visszavonható volt
- kivételes esetben a teljesített ajándékozás is (pl.: az ajándékozó megélhetése
utóbb veszélybe került)

f) A FELEK FELELŐSSÉGE

az ajándékozó felelőssége
- nem azonos az eladóéval
- ingyenadósként csak dolus-ért és culpa lata-ért felelt
- az ajándékozót nem terheli
▪ jogszavatosság (evictiós szavatosság)
▪ szavatosság az ajándéktárgy rejtett hibáiért

a megajándékozott felelőssége
- az ajándékozó hitelezőivel szemben helytállással tartozott
- akkor, ha azok az ajándékozó vagyonából nem tudták követeléseiket
kielégíteni (actio Pauliana)
- jóhiszeműsége esetén felelőssége a meglévő gazdagodására korlátozódott
- rosszhiszeműsége esetén teljes kártérítéssel tartozott
- felelt, ha a juttatás valakinek a kötelesrész iránti igényét sértette

A bíráskodással kapcsolatos kötelmi jogi intézmények

1. A ZÁLOGJOG (PIGNUS, HYPOTHECA) EGYIK KELETKEZÉSI FORRÁSA

A BÍRÓI INTÉZKEDÉS

- egyes praetori birtokba utalásoknál

- marasztalt adós vagyonára vezetett végrehajtásnál

2. BÍRÓI LETÉT (DEPOSITUM SOLUTIONIS CAUSA)

- a letét különös nemei közé tartozik

- az adós a tartozását az illetékes bíró által letenni rendelt helyen letétbe helyezte
- akkor került rá sor, ha
▪ a hitelező a felajánlott szolgáltatást nem fogadta el
▪ ha egyéb, a hitelező személyével kapcsolatos okból (pl.: távollét) az adós nem tud
kinek teljesíteni
- ius offerendi: a záloghitelezők felajánlották az előttük álló hitelezők követeléseinek
teljes pénzbeli kielégítését; ezt az előttük álló hitelező köteles volt elfogadni
- ha nem fogadná el, „bírói letétbe” helyezéssel érhető el a kívánt cél, s ezáltal a fizető
hitelező megszerzi a kielégített hitelező helyét

3. A KÖTBÉR (POENA) EGYIK FUNKCIÓJA A PERES ELJÁRÁS SORÁN A BÍRÓI GARANCIA

- a felek kötbér kikötésével biztosítják egymást a bíró előtt, a tárgyaláson való

megjelenésről
- adott esetben kötbér kikötésével szorították rá egymást a („választott”) bírói ítéletben
foglaltak teljesítésére

4. BESZÁMÍTÁS (COMPENSATIO)

- a jogviszonyban álló felek egymással szemben kölcsönösen fennálló követeléseinek a

kisebb összegű követelés erejéig történő törlése
- egy perjogi intézmény lehetővé teszi, hogy a bíró a per során az alperes kérésére a
felperes követelését csak az alperesi ellenkövetelést meghaladó rész erejéig ítélje meg
- a két fél egymással szemben fennálló kölcsönös követelésénél a kötelem a követelés
és az ellenkövetelés egymást fedő részében (a kisebbik követelés erejéig) megszűnik

5. BÍRÓI STIPULATIO (STIPULATIO IUDICIALIS)

- a stipulatio (alakszerű és egybehangzó kérdés-felelet formájába foglalt lekötelezés, a

 hitelező szóbeli kérdésére a jelenlevő adós rögtön szóban megígéri azt, ami felől a
hitelező hozzá kérdést intézett) egyik faja
- a bíró kötelezi valamelyik felet arra, hogy stipulatio-val ígérjen biztosítékot
- pl.: arra az esetre, ha a per során kiderülne, hogy csalárd volt (cautio de dolo)

6. A BÍRÓ HIVATALI VÉTELÁR (PRETIUM)-MÉRSÉKLÉSE

- a vételár szabályai közé tartozik

- kivételes esetben alkalmazza a bíró méltányosság alapján
- pl.: amikor valaki jóhiszeműen egy olyan ingatlant vett meg, amelyen neki
haszonélvezete volt
- a bíró ilyenkor a haszonélvezet értékével csökkentette a vételárat
7. RECEPTUM ARBITRII

- a praetori pactum-ok (pacta praetoria) közé tartozik

- a választott bíró (arbiter ex compromisso) elvállalta a bíráskodást az őt erre felkérő
felek jogvitájában
- nem feltétlenül törvények, hanem általános jogérzete alapján ítélkezik
- ha a vita eldöntését vállaló személy nem volt hajlandó teljesíteni a feladatát, a praetor
rákényszerítette az ítélet kimondására, mégpedig bírságolással (vagyis anélkül, hogy
keresetet adott volna ellene)
- a vitázó felek a választott bírót a célból keresik fel, hogy vitájukat rendes peres
eljáráson kívül rendezzék compromissum alapján
- tekinthetjük megállapodásnak, de be nem tartásának következménye nem in
personam actio, hanem közigazgatási szankció, bírság

8. COMPROMISSUM

- a császári pactum-ok (pacta legitima) közé tartozik

- a vagyonjogi vitában álló felek egyezménye
- arra irányult, hogy a felek a vita eldöntése érdekében választott bíró (arbiter ex
compromisso) döntésének vessék alá magukat
- csak iustinianus tette peresíthetővé
- mindaddig csupán a 2 fél stipulatio-s ígérete biztosította, hogy a rendes peres eljárás
elkerülésével választott bíró döntését ismerjék el ügyükben érvényesnek

9. A KÖTELESSÉGSZEGŐ BÍRÓ FELELŐSSÉGE

- az a bíró, aki az eljárási szabályokat megsértve, kötelességének megszegésével

szándékosan / hanyagul / mulasztással kárt okozott a perfélnek, kártérítésre volt
kötelezhető; a károsult fél pert indíthatott
- a posztklasszikus korban nevesítették
- quasi delictum („mintegy bűncselekmény”; pl.: lakásgazda felelőssége, leeséssel
fenyegető tárgy, hajós, istállós, fogadós, kötelességszegő bíró)

10. A BÜNTETŐKERESETEK (ACTIONES POENALES) POENA ÖSSZEGÉNEK BÍRÓI

MEGHATÁROZÁSA

- a nehezen összegszerűsíthető károknál és az ún. nem vagyoni károknál jellemző a

poena becslés (aestimatio) útján való megállapítása
- ezt a bíró végzi el

11. ACTIO AESTIMATORIA

- actio iniuriarum : a praetori edictumból származó, a sértett részére biztosított kereset

- ennek keretében a sértett egy általa megfelelőnek tartott összeget követelhetett a
tettestől, de a marasztalás mértékét a követelt összeg keretén belül az esküdtbíró
állapította meg = actio aestimatoria

532. A quasi contractusok

A SZERZŐDÉSSZERŰ TÉNYEK ÁLTALÁBAN

- „szerződésszerű tényekből” származó kötelmek (obligationes quasi ex contractu)

- a kategória a posztklasszikus kor terméke
- hasonlítanak a szerződésekhez, de nem contractus-ok és nem pactum-ok, mert nem
a felek megegyezésén alapulnak à hiányzik belőlük a consensus

- quasi contractus: „nem mondható hogy szerződésből erednek, de mégis, mivel

nem delictumnak köszönhetik létüket, mintegy szerződésből látszanak keletkezni”
- esetei:
▪ jogalap nélküli gazdagodás (locupletatio iniusta)
▪ megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum)
▪ gyámság (tutela)
▪ kötelmi hagyomány (legatum per damnationem)
▪ véletlen közösség (communio incidens)

I. JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS (LOCUPLETATIO INIUSTA)

1) KIALAKULÁSA

köztársaság végi jogtudomány

- ha valaki a más kárára jogalap nélkül gazdagodott, a gazdagodó terhére
kötelem keletkezik
 - a formátlan kölcsönnel (mutuum) hozzák összefüggésbe: Gaius mindkettőt az
obligationes re contractae körébe sorolja

klasszikus jog
- „a természetjognál fogva méltányos, hogy más kárán és jogtalanul senki se
váljék gazdagabbá”
- a jogalap nélküli gazdagodás tényállásaira külön condictio-t adtak = önállósulás

iustinianusi jog
- még ekkor sem jön létre az általános fogalma, elnevezése
- csak tényállások szintjén dolgozták ki a jogalap nélküli gazdagodást

2) FOGALMA

- a tényállás megállapításának 2 általános feltétele van

a) datio
- a jogalap nélküli gazdagodás ténybeli feltétele
- az egyik fél részéről fenn kell forognia
- olyan tulajdonátruházás, amelynek révén a gazdagodó meg is szerzi
a dolog tulajdonát
- nem szükséges, hogy a perindításkor a gazdagodás még meglegyen
- a jóhiszemű gazdagodó is felelt mindazon vagyoni értékért, amely hozzá
került, még akkor is, ha attól utóbb önhibáján kívül elesett
- a rosszhiszemű gazdagodótól még kártérítést is lehetett követelni

b) sine causa retinendi

- a jogalap nélküli gazdagodás jogbeli feltétele
- így kell a vagyoni előny megszerzésének történnie
- a gazdagodónak ne legyen érvényes jogcíme a megszerzett vagyoni
érték megtartására
- okai:
▪ az egyik fél az ügylet megkötésénél más célt tartott szem előtt, mint
amely kifejezést nyert
▪ az ügyleti cél már létrejöttekor érvénytelen (eredeti érvénytelenség)
▪ az ügyleti cél utóbb hiúsult meg (utólagos érvénytelenség)

3) CONDICTIO INDEBITI

- kereset a tartozatlan szolgáltatás visszakövetelésére

- akkor, ha valaki másnak tévedésből anélkül szolgáltat, hogy tartozna neki
- a tényállást kölcsönnek fogták fel, és ezen az alapon adták meg a condictio-t
- a tartozatlan szolgáltatásnál mindkét félnek tévedésben kell lennie
- ha valaki tudatosan tartozatlanul fizetett, az ajándékozásnak minősült, így
visszakövetelésnek nem volt helye
- ha az átvevő az átadó tévedésének tudatában elfogadta az őt meg nem illető
teljesítést, lopást követett el

4) CONDICTIO CAUSA DATA CAUSA NON SECUTA

- kereset az elmaradt ellenteljesítés reményében történt szolgáltatás

visszakövetelésére
- akkor, ha valaki bizonyos ellenteljesítés reményében szolgáltatott (pl.: pénzt
adott egy rabszolga felszabadítására), de az ellenszolgáltatás nem következett be
(a felaszabadítás nem történt meg)

5) CONDICTIO OB TURPEM VEL INIUSTAM CAUSAM

- kereset az erkölcstelen vagy jogellenes ok alapján történt teljesítések

visszakövetelésére

condictio ob iniustam causam:

- jogellenes causa alapján történik a gazdagodás, ha a gazdagodó konkrét
jogszabályi tilalomba ütköző módon szerez meg valamely vagyoni értéket
- a jogszabályi tilalom folytán ilyenkor nem történik meg a tulajdon átszállása, a
kereset konkurálhat a rei vindicatióval
- pl.: a tolvaj gazdagodása (önálló kereset: condictio furtiva)

condictio ob turpem causam:

- bizonyos esetekben konkrét jogszabályi tilalom híján is el lehetett vonni a
gazdagodást erkölcstelenség címén
- pl.: valaki a nála letett dolgot csak pénzfizetés ellenében hajlandó visszaadni,
az e címen történt teljesítés visszakövetelhető, mert a letét ingyenes

6) CONDICTIO SINE CAUSA

- kereset a nevesítetlen jogalap nélküli teljesítések visszakövetelésére

- pl.: visszakövetelhető a teljesítmény, ha a teljesítés oka megszűnt (causa finita)
- valaki odaadta a gyűrűjét foglalóul, és azt, miután az adásvétel már rendben
lebonyolódott, nem adták vissza
II. MEGBÍZÁS NÉLKÜLI ÜGYVITEL (NEGOTIUM GESTUM)

1) FOGALMA

- a más ügyébe való önként beavatkozás (általában azért, hogy az illetőt

vmilyen hátránytól megóvja)
- e tevékenységből kölcsönösen jogok és kötelezettségek származhatnak
- a praetor edictumában az ilyen tényállásokat kötelemkeletkeztetőknek ismerte
el, és keresettel látta el
- negotiorum gestor: megbízás nélküli ügyvivő

2) ESETEI

- negotiorum gestor azt hiszi, hogy megbízták valamivel, holott nincs

megbízása
- a megbízott a mandatum-ban kapott jogkörének határait túllépte (excessus
mandati)
- valaki tudva azt, hogy nincs megbízása, mégis beavatkozik az ügy ura
(dominus negotii) dolgába, jóllehet az illető érdekében és többnyire azért, hogy
őt valamilyen fenyegető kártól megóvja (pl.: mert távol van)

3) SZABÁLYAI

- az ügy ura az ügyvivőhöz került értékekről, az esetleg behajtott összegekről

elszámolást és emellett esetleg kártérítést is követelhet
(actio negotiorum gestorum directa)
- az ügyvivő keresetével követelheti az ügyvitel folyamán keletkezett
költségeinek, kárának a megtérítését, de csak akkor, ha célirányosan, hasznosan
járt el
(actio negotiorum gestorum contraria)
- az ügyvivőt eredetileg csak dolus-ért, majd culpa levis-ért való felelősség
terheli
- nem illeti meg contraria actio az ügyvivőt., ha nem úgy járt el, ahogy „kellett
volna” (ut oportuit), vagy az ügy urának kifejezett tilalma ellenére járt el
- az a körülmény, hogy a negatorium gestor eljárása esetleg nem volt sikeres,
nem érinti az ügy urának vele szemben keletkezett megtérítési kötelezettségét

III. GYÁMSÁG (TUTELA)

- bizonyos fokig a megbízáshoz hasonlónak tekintették gyámságból és gondnokságból

keletkező kötelmet, amelyből mindkét fél kölcsönösen jogosítva és kötelezve van
- gyám és gyámoltja között nincs ügylet, mégis olyan a helyzet, mintha a gyámolt
megkérte, megbízta volna gyámját, hogy intézze ügyeit
- a gyámolt a gyámság megszűntekor actio tutelae gestae directa-val követelheti az
elszámolást, és a gyámnál lévő értékek átadását
- a gyám pedig actio tutelae gestae contraria-val kérheti mindazon kiadásai, költségei
megtérítését, amelyeket a gyámság során gyámoltja vagyonára fordított + igényt tarthat
az őhelyette vállalt kötelezettségek átvételére is
- a gyámság/gondnokság mindig ingyenesen és gyakran kötelezően ellátandó tisztség
- a gyám/gondnok felelősségi fokozata ezért dolus, Iustinianus-nál culpa in concreto

IV. KÖTELMI HAGYOMÁNY (LEGATUM PER DAMNATIONEM)

- az ajándékozás kvázi-kontraktuális megfelelője

- valaki végrendeletében örökösét arra kötelezi, hogy az a hagyatékából egy 3.
személy, hagyományos (legatarius) részére teljesítsen valamilyen juttatást
- ennélfogva az örökhagyó halálát követően egyoldalú kötelmi jogviszony jön létre az
örökös (mint adós) és a hagyományos (mint hitelező) között
- ennek alapján a hagyományos az actio ex testamento (in personam actio) útján
követelheti az örököstől a hagyomány kiadását
V. VÉLETLEN KÖZÖSSÉG (COMMUNIO INCIDENS)

- olyan tényállás, mikor többen vétetlenül kerülnek bele egy közösségbe

- pl.: közösen örökölnek valamit, egyszerre találnak kincset
- őse az archaikus jog örököstársi közössége (consortium ercto non cito)
- a préklasszikus kortól az örököstársi közösségre dologi jogi szempontból a
condominium, kötelmi jogi szempontból a communio incidens előírásait alkalmazzák
- olyan tulajdonközösség, amely nem társasági szerződéssel keletkezik és amely
általában csak rövid ideig (megszüntetéséig) áll fenn
- a tulajdonostársak között dologi jogi jogviszony keletkezik
- a közös dologra való ráfordításokból, megrongálásából származó kötelmi jellegű
igények érvényesítésére nem alakítottak ki külön keresetet, mivel
- az actio communi dividundo kötelmi igények érvényesítésére is alkalmas volt

533. Delictumok és crimenek a római jogban.

I. FOGALMI ALAPVETÉS

DELIKTUÁLIS FELELŐSSÉG (DELIKTSHAFTUNG)

- a polgári jog (magánjog) azon szabályai, melyek a szerződésen kívül, jogellenesen
 és vétkesen (szándékosan vagy gondatlanul) okozott károknak a károkozó által való
megtérítését rendezik
- delictum: ius privatum hatálya alá tartozó magánbűncselekmények
- pl.: valaki csónakázás közben megrongálja a halász hajóját
- a PTK-k általános jelleggel kimondják: a károkozó a kárt köteles megtéríteni

BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉG

- a büntetőjogi (közjog) jogviszony körében a károkozó mint a bűncselekmény

elkövetője a büntetőhatalmat gyakorló állammal áll is szemben áll
- crimen: ius publicum hatálya alá tartozó közbűncselekmények
- pl.: a bíróság az okozott kár megtérítése mellett pénzbüntetést is kiszab (a szándékos
rongálás bűncselekmény – Btk. 324. §)

KONTINUITÁS

- folyamatos, szerves fejlődés az archaikus római jogtól napjainkig

- történetileg a római jog delictum-ai és crimen-ei képezik a modern büntetőjog és
deliktuális felelősség alapját

DISZKONTINUITÁS

- a hosszú fejlődés során jelentős eltérések is kialakultak a római és a modern jogi

konstrukciók között

II. A DELIKTUÁLIS KÖTELMEK KIALAKULÁSA (OBLIGATIO EX DELICIO)

A) ARCHAIKUS KOR

- magánbosszú: a bűncselekményeknek megfelelő sérelmeket a sértést

szenvedett személy maga/családja/rokonai torolták meg szabad belátásuk szerint
- compositio: az elkövető és a sértett közötti alkuval megállapított vagyoni
váltság; az elkövető a bosszútól való menekülés érdekében „váltságdíjat” ajánlott
fel, melynek megfizetése megszüntette a sértett magánbosszúra való igényét
- pl.: csonttörés = 3 ökör

B) A KIALAKULÓ ÁLLAM

- a magánbosszú a társadalom biztonságát aláássa, korlátok közé kell szorítani

- talio-elv bevezetése: „szemet szemért” szabály, a megtorlás mértéke
- vagyoni váltság tarifális megállapítása;
- pl.: szabad ember csontjának eltörése = 300 as
- a talio-nál súlyosabb megtorlás és a compositio-t megfizetni hajlandó
elkövetőn való bosszúállás büntetendő cselekmény

C) PERES ELJÁRÁS, OBLIGATIO

- a jogrend nem tette lehetővé a magánbosszút

- a sértettet arra szorította, hogy peres úton követelje az elkövetőtől a poena
(kógens módon előírt compositio legalis, kárpótló büntetés) megfizetését
- poena: az elkövető által a sértettnek fizetendő pénzösszeg; sokáig csak olyan
lehetőségnek tekintették, amellyel az elkövető élhetett azért, hogy megmentse
magát a szigorú végrehajtási eljárástól
- csak évszázadok múltán lett az elkövető kötelezettsége (obligatio)

D) KÁRTÉRÍTÉS

- a delictum alapján a sértett kártérítési igénnyel nem léphetett fel, mivel

- a delictum egyetlen joghatása az obligatio ex delicto és az ez alapján kárpótló
büntetésként fizetendő poena
- ha egyéb jogcímen megillette kártérítés, akkor ezt az igényét a büntetésre menő
igénnyel általában halmozva érvényesíthette
- de ha ilyen jogcímmel nem rendelkezett, meg kellett elégednie a poena-val,
amely ilyenkor kártérítési funkciót is betöltött

III. A DELICTUMOK ÉS A CRIMENEK VISZONYA

A) DELICTUM

- olyan bűncselekmények, melyek elsősorban az egyén magánérdekeit (utilitas

privata) sértették [pl.: furtum, iniuria, damnum iniuria datum]
- magánjogi szankció
- delicta: magánjogi szankcióval járó bűncselekmények

B) CRIMEN

- olyan magatartások, melyek nem/nem csak az egyes személyekre vagy

családokra, hanem közvetlenül az államra és az egész társadalmi rendre, a
közérdekre (utilitas publica) nézve jelentettek veszélyt [pl.: hazaárulás]
- az állam lépett fel kezdeményezőleg a közérdek védelmében
- crimina: közüldözés alá eső bűncselekmények

a modern értelemben vett bűncselekményeknek nevezhető

 magatartásoknak 2 kategóriája alakul ki:
MAGÁNJOGI SZANKCIÓVAL JÁRÓ KÖZÜLDÖZÉS ALÁ ESŐ CRIMINA
DELICTA
archaikus kor hazaárulás, bizonyos szakrális
bűncselekmények, emberölés
préklasszikus kor a praetori edictum szaporította állami főszervek megsértése,
a delictumok számát: állami tulajdon megkárosítása,
fenyegetés, csalárd provinciák elnyomása,
megkárosítás, rablás, stb. méregkeverés, pénzhamisítás
klasszikus kor kriminalizálódás; a korábban
delictumnak sem minősülő
magatartásokat is crimen-nek
nyilvánítottak; pl.: a hagyaték
önkényes elfoglalása
posztklasszikus kor fellazult a delictumok és crimenek közötti határ; mind több
bűncselekménynél tették lehetővé, hogy a sértett választása
szerint polgári (civilis) vagy büntető (criminalis) eljárást
indíthasson
iustinianusi jog megmaradt a 2 bűncselekményi kategória megkülönböztetése

534. A delictum fogalmi elemei. Az actiones

poenales.

I. A DELICTUM FOGALMI ELEMEI

- bűncselekményt csak pontosan definiált tényállások valósíthatnak meg
- delictum: az a magatartás, amelyet a jogszabályok (törvények, praetori
edictumok) annak nyilvánítanak

- 2 tartalmi eleme van

a) A MAGATARTÁS JOGELLENESSÉGE (INIURIA)

- a delictum objektív előfeltétele

pozitív kritérium:
- delictum jogellenessége = az elkövetett magatartás beleütközik a
delictum-ot büntetni rendelő jogszabály tilalmába
- megvalósítja azt a tényállást, melyet a büntető jogszabály meghatároz
(tényállásszerűség)

negatív kritérium:
- törvényi tényállás formális megvalósulása esetén sem lehet a delictum
elkövetését megállapítani akkor, ha a tényállást megvalósító magatartás az
adott helyzetben valamilyen okból jogszerű volt
- pl.: jogos védelem; éjszakai tolvaj megölése nem emberölés, hanem
jogszerű cselekmény (XII táblás törvény)
- általános érvényű, jogellenességet kizáró okok: önvédelem (vim vi
repellere elv; alanyi jog gyakorlása; pl.: valaki saját rabszolgáját
megverte)

b) A MAGATARTÁS VÉTKESSÉGE

- a delictum szubjektív előfeltétele (tágabb értelemben vett culpa)

- a vétkesség 2 formában jelentkezhet:
▪ szándékosság (dolus, erkölcsileg és jogilag is súlyosabb alakzat)
▪ gondatlanság (szűkebb értelemben vett culpa, vagy: neglegentia)

- a delictum-ok fennforgását a klasszikus jogban már csak az elkövető

vétkessége esetén lehetett megállapítani
- a deliktuális tényállások majdnem mind szándékosak: kivéve a lex Aquilia által
szabályozott károkozást, amely gondatlanul is elkövethető volt
- a véletlen károkozás nem minősült delictum-nak (klasszikus jog)
- a vétőképtelen személyek (infans, furiosus) jogsértő cselekményei nem
delictumok, hanem csak balesetek (casus)
- fejlett jog: a pubertas-hoz közel álló serdületlenek minősültek vétőképesnek

II. A BÜNTETŐKERESETEK (ACTIONES POENALES)

- a delictum-okból a római jogban deliktuális kötelem (obligatio ex delicto) keletkezett
- a sértett (mint hitelező) követelhette az elkövetőtől (mint adóstól) az adott delictum-
ra a törvény által megállapított kárpótló büntetés megfizetését
- actiones poenales: pénzbeli fizetésre irányuló magánjogi büntetőkereset
- actiones rei persecutoriae: vagyoni megtérítésre irányuló kereset (pl.: lopott dolog
visszaadása vagy értékének megtérítése)

A BÜNTETŐKERESETEK CSOPORTOSÍTÁSA:

A) tiszta büntetőkeresetek (actiones poenales purae)

- a sértettnek joga volt arra, hogy a poena mellett halmozva (más jogcímen, pl.:
szerződésszegés alapján) vagyoni megtérítést is követeljen (cumulatio)

B) vegyes büntetőkeresetek (actiones poenales mixtae)

- a sértettnek választania kellett, hogy a vagyoni kártérítést is magába foglaló mixta
actio-t vagy a rei persecutoria actio-t indítja-e meg (alternatio)
- pl.: a lopott dolog visszaadására vagy megtérítésére irányuló kereset
A BÜNTETŐKERESETEKKEL KÖVETELHETŐ POENA ÖSSZEGE:
a) a poena összege a vagyoni sérelem többszöröse
- duplum, triplum, quadruplum poena
- pl.: lopásnál

b) tarifális poena
- a törvény meghatározza az egyes tényállások elkövetése folytán fizetendő összeget
- pl.: szabad ember csontjának törése, poena = 300 sestertius

c) a poena becslés (aestimatio) útján való megállapítása

- nehezen összegszerűsíthető károknál
- az ún. nem vagyoni károknál
- a bíró végzi el

d) vagyoni sérelemnek megfelelő poena

- pl.: megtévesztés esetén a sértett 1 éven belül 1x-re menő büntetőkeresetet (actio de
dolo) indíthatott

A BÜNTETŐKERESETEK JELLEGZETESSÉGEI:
1) PASSZÍV LEGITIMÁCIÓ

- a büntetőkeresetek ~ -a szorosan az elkövető személyéhez tapad

- így a poenalis actio-k csak a tettes ellen voltak indíthatók, annak halálával
megszűntek

2) AKTÍV LEGITIMÁCIÓ (PERINDÍTÁSI JOG)

- a büntetőkereseteket elsősorban a sértett indíthatta meg

- sértettnek nem mindig maga a delictum-mal ténylegesen érintett személy minősült:
- hatalomalattiak esetében a perindítás joga a hatalomgyakorlót illette meg
- a perindítási jog rendszerint átszállott a jogutódokra
- az aktív legitimáció 2 kivétele:
▪ a sértett halálával megszűntek azok a büntetőkeresetek, melyek célja személyes
jellegű elégtétel volt (actiones vindictam spirantes, pl.: actio iniuriarum)

▪ egyes büntetőkereseteket nemcsak a sértett, hanem az ő fellépésének elmaradása

esetén bármely polgár megindíthatott (actiones populares, pl.: sírhely
meggyalázója ellen, actio de sepulchro violato)

3) KIEGYEZÉS

- a büntetőkereset megszűnik, ha a tettes és a sértett egymással akár előbb, akár a per

folyamán a váltságul fizetendő összegben kiegyeztek
- ez ipso iure liberatio-t kiváltó ősi pactum

4) HALMOZÁS

- több tettes esetén az actio poenalis halmozva (cumulatio) volt indítható

- a jogosult az összes tettestől külön-külön követelhette a poena összegét
- tekintet nélkül arra, hogy az egyik esetleg már kifizette a pénzbüntetést, vagy a
másikkal a fenti módon már kiegyezett

5) INFAMIA

- a poenalis actio-ban való marasztalás általában infamia-val járt

- a sértettel való kiegyezés is!
- kivétel: actio legis Aquiliae, actio quod metus causa

6) NOXÁLIS KERESETEK

- ha a delictum-ot hatalomalatti követte el (családtag vagy rabszolga), a poena iránti

igényt csak actio noxalis útján lehetett érvényesíteni
a) a noxális keresetek eredete, archaikus jog
- az ősi időkben ha a családfő a sértést elkövető hatalomalattit kiadta a sértettnek,
megszabadult a sértett bosszújától
- az archaikus korban a sértett csak a poena megfizetését követelhette a
családfőtől, aki azonban jogosult volt fizetés helyett őt a sértettnek noxa-ba adni,
vagyis kártalanítás céljából kiadni (facultas alternativa)
- a noxa-ába adás (noxae deditio) családtagra nézve mancipium-ba kerülést,
rabszolgára nézve tulajdonátszállást eredményezett, végleges jelleggel

b) praetori jog
- ha a családfő/rabszolgatartó is hibás volt a delictum elkövetésében, a praetor
nem adta meg neki azt a jogot, hogy büntetésfizetési kötelezettségét a tettes
noxa-ba adásával megválthassa
- ha a családfő bujtotta fel a hatalomalattit, úgy ellene rendes actio poenalis volt
indítható a saját delictum-a, és actio noxalis a hatalomalatti delictum-a alapján
 c) klasszikus és posztklasszikus jogtudomány
- noxa caput sequitur-elv: a családfő/rabszolgatartó ellen annak családtagja /
rabszolgája által elkövetett delictum miatt folyamatba tett noxalis actio rendes
poenalis actio-vá vált, ha a hatalomalatti családtagot emancipálták vagy a
rabszolgát felszabadították
- ilyenkor a családfő/rabszolgatartó a perből szabadult, és az most már a
felszabadult ellen folyt, és vice versa:
- ha önjogú személy családfői hatalom alá került, vagy szabad ember
rabszolga lett, az ellene indított büntetőper a családfő/rabszolgatartó ellen
folytatódó noxális perré vált
- a klasszikus jogban a női családtagok már NEM voltak noxa-ba adhatók és ezt
Iustinianus a hatalomalatti fiúkra nézve is kizárta, az intézmény a iustinianusi
jogban már egyedül csak a rabszolgákra korlátozódott

535. A furtum. Az iniuria.

A furtum.

- a civiljogi delictum-ok közé tartozik

- „lopás”, de a római jogban tágabb fogalom (furtum)

I. A LOPÁS FOGALMA

- egy dolog alattomos birtokba vétele haszonszerzés céljából akár magát a dolgot,
akár annak használatát vagy birtokát illetően (Paulus)
- nemcsak egy dolog mástól való alattomos elvételét jelentette, hanem az elkövető
kezeire bízott idegen dolog jogellenes használatát, elsajátítását (a sikkasztást, a hűtlen
kezelést), a talált idegen dolog birtokba vételét a haszonszerzés célzatával (lucri
faciendi gratia), stb.
- a dolognak mindig ingónak (res mobilis) kell lennie

II. FELOSZTÁSAI

a) dologlopás (furtum rei)

▪ tetten ért lopás (furtum manifestum) - büntetése szigorúbb volt
▪ tetten nem ért lopás (furtum nec manifestum)

b) használatlopás (furtum usus)

- pl.: ha a letéteményes az őrizetére bízott dolgot használta

c) birtoklopás (furtum possessionis)

- pl.: valaki a kézizálog-hitelezőnél lévő, zálogul lekötött dolgát ellopta

d) alakszerűtlen házkutatással felderített lopás (furtum conceptum)

- a klasszikus kortól kezdve

e) a lopás látszatának rosszhiszemű keltése idegen dolog becsempészése

útján (furtum oblatum)
- a klasszikus kortól kezdve

III. A LOPÁS JOGKÖVETKEZMÉNYEI

A) ARCHAIKUS KOR, XII TÁBLÁS TÖRVÉNYEK

- igen széles skála a duplum-ra menő poena-tól a tolvaj megöléséig
- a tetten ért tolvajt (fur manifestus)
▪ ha a tettenérés éjjel történt vagy az elkövető fegyveresen ellenállt, a károsult
magánbosszújának adták át (jogosan megölhette)
▪ ha a tettenérés nappal történt és a tettes fegyverrel nem állott ellen, úgy
megkorbácsolták és a sértett rabszolgaságába adták
▪ halállal büntették, ha rabszolga volt
▪ felelősségre vonták, ha vétőképtelen serdületlen gyerek volt
- a tetten nem ért tolvaj (fur nec manifestus) büntetése a dolog értéke 2x-ének
megfizetése a sértett részére (duplum)
- a házkutatás ősi rituálé szerint folyik „csészével és köténnyel” (lance et licio)

B) PRÉKLASSZIKUS, PRAETORI JOG

- actio furti manifesti: tettenérés esetén 4x-re (quadruplum) menő kereset

- actio furti concepti: ha a lopott dolgot az alakszerűtlen (az ősi rituálé
megszűnt) házkutatás során találták meg, a kereset 3x-ra (triplum) ment
- actio furti nec manifesti: a tetten nem ért tolvajnál viszont a praetor
fenntartotta a dolog értékének 2x-ére (duplum) menő keresetet

C) IUSTINIANUSI JOG

- már csak a tetten ért tolvaj ellen 4x-re menő keresetet

- a nem a tetten ért tolvaj ellen 2x-re menő keresetet ismerte
 - az actio furti megindítására általában a dolog tulajdonosa volt jogosult
- de ha azt a custodia-kötelezett (pl.: ruhatisztító) birtokából lopták el, a lopási
kereset aktív legitimációja (a per megindítása) őt illette; feltéve, hogy kész volt a
tulajdonos kárát megtéríteni

- a dolog tulajdonosa halmozva indíthatta meg

▪ az actio furti mint tiszta büntetőkereset mellett
▪ a tulajdoni keresetet (rei vindicatio), vagy
▪ ehelyett a condictio ex causa furtiva-t, amellyel magát a dolgot követelhette
(ha az már nem volt meg, annak a lopás elkövetése óta elért legmagasabb
értékét)

- ha a lopás egyúttal szerződésszegést is megvalósított, a károsult az actio furti

mellett halmozva kártérítés iránt is perelhetett a szerződés alapján
- pl.: ha a letéteményes vagy a haszonkölcsönbe vevő furtum usus-t elkövetve
kárt is okozott, az actio furti mellett helye volt az actio depositi directa ill. az
actio commodati directa megindításának is

- a lopási kereset mellett rendelkezésre álló rei persecutoria actio-k előnye,

hogy azokat nemcsak a tolvajjal, hanem jogutódaival szemben is meg lehetett
indítani

Az iniuria

- a civiljogi delictum-ok közé tartozik

- személysértés (iniuria)
- tágabb értelemben jogellenesség, amely szükségszerűen a tárgyi jog (jogszabály) és
emellett egy bizonyos személy alanyi jogának megsértésével járt
- sértett becsülete elleni célzatos bűncselekmény
- Az iniuria Labeo szerint irányulhat a sértett 1. testére (corpus), 2. méltóságára (dignitas),
3. jó hírének (bona fama) rontására, lehet továbbá tettleges, ill. szóbeli

A damnum iniuria datum

- le lehetne fordítani a latin elnevezést magyarra („jogellenes károkozás”), de a
damnum iniuria datum azonoisítása a károkozás modern fogalmával sokkal
inkább félrevezető lenne. E delictum tényállás ugyanis kezdetben csak
kazuisztikus módon meghatározott dologrongálásokra terjedt ki, bár körét a
klasszikus jogtudósok folyamatosan tágították, a damnum iniuria datum még a
iustinianusi jogban sem vált olyan általános fogalommá, mint amilyen a
modern értelemben vett károkozás.
- mindezek alapján a damnum iniuria datumot célszerűbb rongálásnak
magyarítani.

AZ INIURIA TÉNYÁLLÁSAI:

I. ARCHAIKUS JOG, XII TÁBLÁS TÖRVÉNYEK

- az archaikus jogban a pater familias-t (mint a házközösség urát) megillető
legfontosabb alanyi magánjogok megsértését jelentette (őt, a hatalma alatt állókat,
vagyontárgyaikat)
- először a XII táblás törvény szabályozta
- 3 tényállást határoz meg, csökkenő súlyuk sorrendjében:

a) membrum ruptum (tagcsonkítás)

- „ha valaki másnak tagját csonkítja, és nem egyezik ki vele, hasonló büntetés
érje”
- az elkövető a sértettnek maradandó testi károsodást okoz
- pl.: megvakítja, karját megcsonkítja
- a törvény korlátai között gyakorolható magánbosszú
- a talio alkalmazható a mózesi elv szerint: „szemet szemért, fogat fogért, kezet
kézért, lábat lábért”

b) os fractum (csonttörés)
- „ha valaki kézzel vagy bottal szabad ember csontját törte, 300, ha rabszolgáét,
150 sestertius büntetés alá esik”
- a tarifális compositio enyhébb szabályát kell alkalmazni

c) iniuria (a legszűkebb értelemben véve)

- „ha mással szemben személysértést követnek el, 25 legyen a büntetés”
- az egyéb, enyhébb súlyú jogsértéseket szankcionálja
- viszonylag szerényebb összegű poena megállapításával

II. PRAETORI EDICTUM

- az archaikus szabályok elavultak (a praetor rendelkezései + as elértéktelenedése
miatt)
- megállapította az iniuria általános tényállását:
- az idegen személyiség minden tudatos megsértése
- actio iniuriarum
▪ a praetori edictumból származó, a sértett részére biztosított kereset
▪ ennek keretében a sértett egy általa megfelelőnek tartott összeget követelhetett a
tettestől, de a marasztalás mértékét a követelt összeg keretén belül az esküdtbíró
állapította meg (actio aestimatoria)
▪ mint actio vindictam spirans csak a sértett által volt megindítható, halála esetén
örököseire nem szállott át
III. KLASSZIKUS JOGTUDOMÁNY

- kidolgozta részletesen a tényállását

- nemcsak közvetlenül a sértett önjogú személy ellen, hanem közvetve is elkövethető
családtagjain, rabszolgáin, sőt más vagyontárgyain keresztül
- lényege: a sértett becsülete ellen irányul à nemcsak szándékos, de célzatos
bűncselekmény is
- személysértő célzat (contumelia) hiányában más delictum megállapítása lehetséges
(pl.: rongálás)
- az iniuria Labeo szerint irányulhat:
▪ a sértett testére (corpus)
▪ a sértett méltóságára (dignitas)
▪ a sértett jó hírének (bona fama) rontására
▪ lehet tettleges illetve szóbeli

IV. MODERN JOGOK

- az iniuria delictum-ának elsősorban a testi sértés, a rágalmazás, a becsületsértés és

egyéb bűncselekmények és szabálysértések felelnek meg
- személyiségvédő szabályok: a nem vagyoni sérelmek orvoslása érdekében gyakran
vagyoni szankciók alkalmazását teszik lehetővé

536. A damnum iniuria datum.

- a civiljogi delictum-ok közé tartozik
- szó szerinti fordítás: jogellenes károkozás (damnum iniuria datum)
- de: nem azonosítható a modern értelemben vett károkozással (a modern büntetőjogi
rongálás tényállása kb. megfelel a ~ tágabb körű tényállásának)
- értelem szerinti fordítás: rongálás

I. A KÁROKOZÁS SZABÁLYOZÁSA A XII TÁBLÁS TÖRVÉNYBEN

- a római jog nem ismerte
▪ az általános kártérítési szabályt
(a vétkes károkozó kártérítési kötelezettsége; csak a XVII. századtól)
▪ a modern károkozás fogalmát
▪ a modern kártérítés fogalmát
(ez csak szűk körben a bonae fidei contractusok-nál volt jelen)
- a károkozásnak a dologrongálás delictum-a
- a kártérítésnek a delictum alapján fizetendő poena felelt meg
- a XII táblás törvényben még csak eseti szintű, kazuisztikus (eseti) károkozási,
rongálási tényállásokat találunk

II. A DAMNUM INIURIA DATUM TÉNYÁLLÁSA A LEX AQUILIÁBAN

- ~Kr. e. 286
- a károkozás még eseti, de lényegesen átfogóbb szabályzása; tartalom:
- FEJEZET SZABÁLYZÁS
1. (caput) idegen rabszolga és barom (ló (pecudes), marha, szamár, öszvér, juh,
kecske, disznó) megölése [baromfi, kutya, vadállat NEM]
2. a hitelezőt megkárosító képviselő (falsus adstipulator) felelőssége
3. idegen rabszolga vagy barom megsebesítése +
égetéssel (urere), töréssel (frangere), zúzással, roncsolással (rumpere)
elkövetett dologrongálások

- a damnum iniuria datum egyes ELEMEI a lex Aquilia értelmezése szerint:

A) DAMNUM

- a kár; szűk értelmezés

- csak a pontosan körülírt tényállásokban meghatározott károk
- pl.: tényleges sérülés, dologrongálódás

B) INIURIA

- a jogellenesség
- pl.: nem követ el delictum-ot az, aki saját dolgát pusztítja el; aki más dolgát a
tulajdonos megbízásából semmisít meg; aki önvédelemből rongál
- a jogtudomány utóbb belemagyarázta a vétkességet is (culpa Aquiliana)

C) DATUM

- a rongálást okozó magatartás

- közvetlen, fizikai összefüggésben kellett lennie a bekövetkezett rongálódással
(causalitas immediata)

III. A DAMNUM INIURIA DATUM TÉNYÁLLÁSÁNAK TÁGÍTÁSA

- a merev szabályok korlátait a praetori jogfejlesztés és a jogtudomány lebontotta

- GAIUS: a lex Aquilia 3. fejezete minden egyéb rongálásra kiterjed, ha a roncsolás

(rumpere) fogalma felöleli a vágással, elszakítással, kiöntéssel stb. okozott károkat is

- KLASSZIKUS JOG: bizonyos esetekben in factum actio-t adtak közvetlen fizikai okozás
és rongálódás hiányában is
- sokszor a culpa commissiva követelményétől is sokszor eltekintettek
- pl.: felelőssé tették a tűz őrzésével megbízott személyt az elalvása miatt (mulasztásos
gondatlanság (culpa omissiva)) keletkezett tűzkárért is

- IUSTINIANUS: kiterjesztette az actio legis Aquiliae-t a szabad embernek okozott testi

sértésekre is (megtéríttetve a tettessel a gyógyítási költségeket is); eredetileg nem volt
alkalmazható

IV. KERESET ÉS BÜNTETÉS

- kereset: actio legis Aquiliae
- poena címén a tettestől követelni lehetett:
▪ az idegen rabszolga / barom megölése esetén a rabszolga / barom 1 évre visszamenő
legnagyobb értékét
▪ a megsebzett rabszolga / barom / egyéb megrongált dolog esetén a 30 napra
visszamenő legmagasabb érték megfizetését

- az alaptalanul védekező alperes ellen duplum-ra megy

- a klasszikus korban még tiszta büntetőkereset volt (à mellette az actio rei
persecutoria is indítható volt)
- a posztklasszikus kor a halmozást megszűntette, így a kereset actio mixta lett
 537. A praetori delictumok és a quasi delictumok. A
vegyes kötelmek.

0. CIVILJOGI DELICTUMOK (LD. FENT)

1. lopás (furtum)
2. személysértés, jogellenesség (iniuria)
3. rongálás, jogellenes károkozás (damnum iniuria datum)

I. PRAETORI DELICTUMOK
1. megtévesztéssel okozott károsítás (dolus malus)
2. megfélemlítés (metus)
3. rablás (rapina)
4. sírhely megrongálása (sepulchrum violatum)

A) MEGTÉVESZTÉSSEL OKOZOTT KÁROSÍTÁS (DOLUS MALUS)

- kereset: actio de dolo

- 1x-re ment (simplum)

- a civiljog nem büntette

- lex Laetoria: csak akkor büntette, ha azt minor sérelmére követték el
- Aquilius Gallus jogtudós (Kr.e. 66.) felvette az edictumba a megtévesztést
▪ praetori delictum lett a dolus malus
▪ büntetőkeresetet adott a megtévesztésre
▪ de: csak akkor, ha más jogsegély (pl.: valamely bonae fidei actio) nem állt
rendelkezésére (kisegítő jellegű, szubszidiárius jogsegély)

B) MEGFÉLEMLÍTÉS (METUS)

- kereset: actio quod metus causa

- 4x-re ment (quadruplum)

- megfélemlítéssel szerződés kötésére vagy joglemondásra való kényszerítés

- Kr.e. I. sz.: praetori büntetőkeresetet vont maga után
- a rómaiak általában együtt beszéltek erőszakról és megfélemlítésről (vis ac
metus); az előbbi később átkerült a crimenek közé

C) RABLÁS (RAPINA)

- kereset: actio vi bonorum raptorum

- 4x-re ment (quadruplum)

- ingó dolog elvétele személy elleni erőszak vagy fenyegetés útján

- a furtum-ból és az iniuria-ból alakult ki a polgárháborúk idején

D) SÍRHELY MEGRONGÁLÁSA (SEPULCHRUM VIOLATUM)

- kereset: actio de sepulchro violato

- ha rokon indította a bíró belátása szerinti összegre, ha idegen 100 aranyra
ment
- emiatt az eltemetett rokonai, ha ilyen nem volt: bárki büntetőkeresetet
indíthatott
II. QUASI DELICTUMOK
1. a lakás gazdájának delictumszerű felelőssége
2. felelősség a nyilvános helyen elhelyezett és leeséssel fenyegető tárgyakért
3. hajósok és fogadósok delictumszerű felelőssége
4. a kötelességszegő bíró felelőssége

A) A LAKÁS GAZDÁJÁNAK DELICTUMSZERŰ FELELŐSSÉGE

- kereset: actio de effusis et deiectis

- büntetés: 2x-re ment (duplum)
- a lakás gazdája teljes vétlenség esetén is (qui ibi habitaverit) felelős a
lakásából közútra kidobásért vagy kiöntésért, ha ez a ténykedés kárt okozott
- Iustinianus: modern kártérítési szabályozás, 3 féle poena kiszabási mód
▪ megállapítható összegű vagyoni kár esetén 2x (duplum)
▪ nehezebben meghatározható kár esetén bírói mérlegelés alapján történő becslés
(aestimatio)
▪ halál esetén tarifális poena-t állapít meg
 B) FELELŐSSÉG A NYILVÁNOS HELYEN ELHELYEZETT ÉS LEESÉSSEL FENYEGETŐ
TÁRGYAKÉRT

- kereset: actio de positio et suspenso

- büntetés: 10 aranyra ment (tekintet nélkül a kár bekövetkeztére); felperes kapta
- bárki keresetet indíthatott azon háztulajdonos (lakó) ellen, akinek a házán
(lakásán) a közút felé eső részen leeséssel fenyegető tárgy volt kifüggesztve
- kár bekövetkezte esetén a kifüggesztő ellen actio legis Aquiliae is
megindítható

C) HAJÓSOK ÉS FOGADÓSOK DELICTUMSZERŰ FELELŐSSÉGE

- kereset: actio adversus nautas caupones stabularios

- büntetés: 2x-re menő (duplum) poenalis actio
- a hajósgazda (nauta) és a fogadós (caupo, stabularius) felelős az utasok /
vendégek őrzésre át nem vett dolgaiért (őrzési receptum nem jött létre) azok
eltűnése, megrongálódása esetén
- ha a lopást/rongálást az alkalmazottak vagy állandó vendégek követték el

D) A KÖTELESSÉGSZEGŐ BÍRÓ FELELŐSSÉGE

- az eljárási szabályokat megsértően eljáró és valamelyik félnek kárt okozó

(iudex qui litem suam fecit) állami hivatalnokbíró ellen a károsult fél pert
indíthatott
- akár szándékosan sértette meg a bíró a szabályokat, akár hanyagságával,
mulasztásával okozott kárt a peres félnek
III. VEGYES KÖTELMEK
- olyan kötelmek, amelyek sem a contractusok, sem a delictumok, sem a quasi
contractusok, sem pedig a quasi delictumok közé nem sorolhatóak

- ide tartoznak:
1. állatkárokból eredő kötelmek
2. tartási kötelmek
3. felmutatási kötelmek

A) ÁLLATKÁROKBÓL EREDŐ KÖTELMEK

- nincs általános szabály az állattartók felelősségére vonatkozóan

- a civiljog keresetei állatkárok esetére:
▪ actio de pauperie
a négylábú háziállat károkozása esetére (később csak akkor, ha az állat
természetes vadsága okozta a kárt (pl.: lórugás))
▪ actio de pastu pecoris
a tilosba belegelő állat gazdája ellen
sajátos módon noxalis actio-k voltak, így az állat tulajdonosa kártérítés
helyett teljesíthetett a „károkozó” állat noxa-ba adásával is
(tulajdonátszállást jelentett)

- ha egy közút/köztér környékén tartott veszélyes állat (kutya, vadállat) a

járókelőket megsebesítette, az aediles curules (Róma rendőrparancsnokai) a
tulajdonos ellen keresetet adtak
- csak sebesülés esetén bírói mérlegeléssel megállapított összegű kártérítésre
ment
- halál esetén tarifális bírságra ment (posztklasszikus kor: 200 solidus)
- összegszerűen meghatározható károk esetén duplum-ra irányult

B) TARTÁSI KÖTELMEK

- kölcsönös tartási kötelezettség (alimentatio) terhelte

▪ a patronus-t és a libertinus-t régtől fogva
▪ a felmenőket (ascendentes) és a lemenőket (descendentes) a császárkortól
kezdve
- a feleség eltartása a férjet terhelte, még akkor is, ha a nő önjogú volt és
különvagyonnal rendelkezett

C) FELMUTATÁSI KÖTELMEK

- ha valaki egy dolgot a birtokában (bírlalatában) tartott, kötelességévé tette a

tényleges hatalmat gyakorlónak, hogy a dolgot mindazoknak felmutassa, akiknek
ehhez jogos érdeke fűződik
- a dolgot felmutatását annak birtokosától in personam jellegű interdictum-mal
(actio ad exhibendum) vagy in personam actio-val lehetett követelni

538. A crimenek szabályozásának fejlődése.

- közüldözés alá eső bűncselekmények (crimina) azok, amelyek a római állam és

társadalmi rend stabilitását leginkább veszélyeztették
- szabályzásuk szorosan kapcsolódik az államformák változásaihoz (4 korszak)

I. AZ ARCHAIKUS KOR BÜNTETŐJOGA (A KORAI KÖZTÁRSASÁG)

- a delictum és a crimen fogalma ismeretlen volt (a klasszikus korig)
- nehéz a bűncselekményeket „közüldözés” és „magánüldözés” szerint csoportosítani
- akkoriban a bűncselekmények tipikus szankciója a magánbosszú volt
- a közüldözés csak annyit jelentett, hogy az elkövetőt bárki jogosan megölhette

- jellemző az ősi szakrális normák nagy fontossága

- bűncselekmények: istenek megsértése
- hiedelem: a megsértett istenek haragja az egész közösséget fenyegeti
- istenek jóindulatának visszanyerése: elkövetőt homo sacer-nek nyilvánították
(„kiátkozott”, törvényen kívül helyezett) és rituális módon kivégezték

- a büntetési rendszer „véresen” egyhangú

- majdnem minden bűncselekmény szankciója halálbüntetés
- a talio sajátos formákban jelenik meg
- pl.: a tűzvész okozójának megégetése; a tanúskodás megtagadójának intestabilitas-a

- a XII táblás törvény a crimen-eket 4 csoportba sorolja a bűncselekmény által sértett

jogi tárgy szerint:
a) az állam biztonságát és a közrendet veszélyeztető bűncselekmények
b) a gyengébbek (feleség, cliens) sérelmére elkövetett bűncselekmények
c) vagyon elleni bűncselekmények
d) kifejezetten szakrális bűncselekmények

1) ÁLLAMBIZTONSÁGOT ÉS KÖZRENDET VESZÉLYEZTETŐ BŰNCSELEKMÉNYEK

a) HAZAÁRULÁS (perduellio)
- a legsúlyosabb bűncselekmény
- törvények és szakrális szabályok súlyos megsértése
- szankció: minősített halálbüntetés

b) SZAKRÁLIS SZABÁLYOKBA NEM ÜTKÖZŐ HAZAÁRULÁS (proditio)

- pl.: katonai szolgálatban tanúsított engedetlenség
- szankció: megvesszőzés és/vagy bárddal való lefejezés

c) TITKOS ÉJSZAKAI ÖSSZEJÖVETELEK TARTÁSA (coetus nocturnus)

- államellenes bűncselekményként tiltotta a XII táblás törvény
- szankció: ismeretlen

d) SZÁNDÉKOSAN (dolo sciens) ELKÖVETETT EMBERÖLÉS (parricidium)

- ha az elkövetőt nem érték tetten / tettét nem ismerte be / gondatlanságra,
véletlenre (imprudens) hivatkozott: a quaestores parricidii nyomozást
folytattak le
- ha ez bebizonyosodott (gondatlanság/véletlen): a halál okozójának egy
kost (aries) kellett az elhunyt agnát rokonai részére felajánlania
engesztelésül; kos leölése a rokonok által = bosszúállás
- szankció: halálbüntetés, minden egyéb esetben

e) NÉPTRIBUNUS MEGSÉRTÉSE

- szankció: az elkövetőt sacer-nek nyilvánították („kiátkozott”, törvényen

kívüli)

f) MEGVESZTEGETÉSI PÉNZT ELFOGADÓ BÍRÓ

- szankció: halálbüntetés

g) HAMIS ESKÜ, HAMIS TANÚZÁS

- szankció: tarpei szikláról való levetés

h) TANÚSKODÁS MEGTAGADÁSA

- szankció: tanúképtelenség (intestabilitas)

2) A GYENGÉBBEK (FELESÉG, CLIENS) SÉRELMÉRE ELKÖVETETT BŰNCSELEKMÉNYEK

a) A FELESÉG JOGOS OK NÉLKÜLI ELTASZÍTÁSA A FÉRJ ÁLTAL (repudium)

- szankció: teljes vagyonvesztés
- a vagyon egyik felét Ceres istennőnek kell áldozni, másik fele a feleség
rokonaira száll

b) A FELESÉG ELADÁSA A FÉRJ ÁLTAL

- szankció: súlyosabb esetben őt magát lehetett Ceres istennőnek
feláldozni

c) A CLIENS BECSAPÁSA PATRONUSA ÁLTAL

- szankció: a patronus sacer-ré válik
 d) A HŰTLEN GYÁM (tutor suspectus)
- szankció: a hűtlen kezeléssel okozott kár 2x-ének megfizetése

3) VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

a) IDEGEN TERMÉS ÉJSZAKAI LEVÁGÁSA ÉS LELEGELTETÉSE

- szankció: halálbüntetés, akasztás

- Ceres istennő kiengesztelése céljából
- még az emberölésnél is súlyosabb bűncselekménynek tekintették

b) SZÁNDÉKOS TŰZVÉSZOKOZÁS

- szankció: máglyahalál
- gondatlanság esetén csak kárpótló büntetés fizetése (noxiam sarcire)

c) HATÁRKŐ (terminus) KIMOZDÍTÁSA SZÁNTÁS KÖZBEN

- szankció: az ökreivel együtt Terminus istennek kellett feláldozni az
embert
- a mezei telkek határát jelölő követ szentnek tartották

4) KIFEJEZETTEN SZAKRÁLIS BŰNCSELEKMÉNYEK

a) RES SACRA ELLOPÁSA

(sacrilegium)
- szankció: halál általában

b) GONOSZ VARÁZSÉNEK RÁOLVASÁSA

(malum carmen incantare)
- szankció: halálbüntetés

c) MÁS TERMÉSÉNEK ÁRTÓ VARÁZSÉNEKKEL VALÓ MEGRONTÁSA

(fruges excantare)
- szankció: halál

d) VESTA-SZŰZ (virgo Vestalis) SZÜZESSÉGI FOGADALMÁNAK MEGSZEGÉSE

- szankció: élve eltemetés, bűntársának kivégzése

II. A PRÉKLASSZIKUS „BÜNTETŐJOG” (A KÉSŐI KÖZTÁRSASÁG)

- Kr. e. II. század: új büntetőbíróságok (quaestiones perpetuae) alakulnak ki
- a közüldözés alá eső bűncselekmények körét bővítették és részben átalakították
- a provinciák rendszerének kiépítése, a köztársasági vezető réteg korrupciója, a
gyilkosságok rafináltabb módszerei tükröződnek a crimen-ekben

A büntetési rendszer jellemzői:

- a halálbüntetés túlsúlya
- a poena capitalis végrehajtása elől az elítéltnek módja volt a száműzetést (exilium)
választani: ekkor kimondták rá az aqua et igni interdictio-t
- mellékbüntetésként megjelenik a vagyonelkobzás (publicatio bonorum)
- a pénzbüntetés nagyobb jelentőségre tesz szert
- ez részben az államot, részben a vádat képviselő polgárt, kivételesen kártérítésként a
sértettet illeti meg (crimen repetundarum esetén)

fő kategóriái:
1) KÖZÉLETI VISZONYOKAT SÉRTŐ BŰNCSELEKMÉNYEK

a) ÁLLAMELLENES BŰNCSELEKMÉNYEK (crimina maiestatis)

- a legjelentősebb quaestio (Sulla állította fel, Kr.e. 81) foglalkozott vele
- minden olyan cselekmény, amely az államot sértette vagy veszélyeztette
- szankció: általában halálbüntetés

b) ÁLLAMI TISZTVISELŐK KORRUPCIÓS BŰNCSELEKMÉNYEI

- a provinciai lakosságnak a helytartó általi kizsákmányolás

(crimen repetundarum)
- sok esetben zsarolással kikényszerített ajándékok elfogadásában álltak
- 1. állandó quaestio-k éppen e bűncselekmény üldözése végett jöttek létre
- szankció: az okozott kár megtérítése

c) ÁLLAMI PÉNZEK HŰTLEN KEZELÉSE (peculatus)

- saját quaestio ítélkezett felette
- pl.: ingó állami javak elsikkasztása
- szankció: okozott kár 4x (quadruplum)

d) VÁLASZTÁSI MEGVESZTEGETÉSEK (ambitus)

 - Kr. e. II. század: külön quaestio
- szankció: pénzbüntetés

e) HAMISÍTÁSOK MINDEN FAJA (crimina falsi)

- a lex Cornelia de falsis bűncselekménynek minősítette
- szankció: száműzetés

2) MAGÁNÉLETI VISZONYOKAT SÉRTŐ BŰNCSELEKMÉNYEK

a) EMBERÖLÉS (parricidium)
- már nem a szándékos emberölés átfogó kategóriája
- megkülönböztettek:
▪ közönséges emberölést
(homicidium)
▪ orgyilkosságot és egyéb veszélyes bűncselekményeket
(crimen inter sicarios)
▪ méregkeverést
(veneficium)

b) KÖZBŰNCSELEKMÉNY (crimen iniuriae)

- az alábbi személysértések váltak közbűncselekménnyé a lex Cornelia de
iniuriis alapján:
▪ megverés (verberatio)
▪ ütlegelés (pulsatio)
▪ erőszakos magánlaksértés (domum vi introire)

III. A KLASSZIKUS KOR „BÜNTETŐJOGA” (PRINCIPATUS)

- a quaestio-k jelentősége háttérbe szorult a cognitio extra ordinem mellett (a korszak
elején még újak is létesültek, egységes szabályzást kaptak)
- ez a büntetőjog dogmatikájának jelentős fejlődését és igazságosabb ítélkezést
eredményezett
- a korban alakultak ki a modern büntetőjog egyes alapfogalmai (pl.: szándékon túli
cselekmény - halált okozó testi sértés, erős felindulásból illetve előre megfontolt
szándékkal elkövetett cselekmény, bűnrészesség, kísérlet, visszaesés)

1) A KOR BÜNTETÉSI RENDSZERE

a) HALÁLBÜNTETÉS (a száműzetésbe menekülés joga megszűnik)

▪ lefejezés (capitis amputatio)
▪ keresztre feszítés (crucifixio)
▪ vadállatok elé vettetés (damnatio ad bestias)
▪ élve elégettetés (vivi crematio)

b) SZÁMŰZETÉS

▪ kitiltás (interdictio)
▪ egyszerű száműzetés (relegatio)
▪ capitis deminutio-val járó száműzetés (deportatio)

c) ÚJ BÜNTETÉSI NEMEK

▪ bizonyos crimen-ek elkövetőit bányamunkára (ad metalla)

▪ vagy közmunkára (ad opera publica) ítélnek
▪ lehetséges részleges vagyonelkobzás is (a teljes mellett)
▪ esethez igazodó pénzbüntetések kiszabása

2) A KORÁBBAN IS LÉTEZŐ CRIMENEK VÁLTOZÁSAI

a) ÁLLAMELLENES BŰNCSELEKMÉNYEK (crimina maiestatis)

- már nem a populus Romanus biztonsága elleni bűncselekményeket
jelenti
- egyre inkább az államot megtestesítő császár személye ellen irányuló
felségsértés volt
- pl.: a császár előtti eskütétel megtagadása, régi államellenes
bűncselekmények

b) VÁLASZTÁSI MEGVESZTEGETÉSEK (ambitus)

- ekkor már elsősorban a büntetőbírák megvesztegetését jelentette

c) HAMISÍTÁSOK MINDEN FAJA (crimina falsi)

- a végrendelet, pénz, súly- és hosszmértékek meghamisításán túl magában
foglalta a hamis percselekményeket, a jogosulatlan név- és címhasználatot

d) HAMIS VÁD (crimen calumniae)

- kiterjesztették az ártó szándék nélkül megalapozatlanul vádat emelőkre
 3) FONTOSABB ÚJ CRIMENEK, CRIMENNÉ NYILVÁNÍTOTT CSELEKMÉNYEK
a) A LEX IULIA DE ADULTERIIS COERCENDIS (Kr.e. 18.) büntette
▪ a házasságtörést
(adulterium)
▪ a házasságban nem élő ingenua nővel folytatott nemi viszonyt
(stuprum)
▪ a vérfertőzést
(incestum)
▪ az adulterium és a stuprum elősegítését; prostitúció
(lenocinium)

b) KÜLÖNFÉLE ERŐSZAKOS BŰNCSELEKMÉNYEK

- valószínűleg Augustus idején nyilvánították crimenné
- vis publica és vis privata elnevezéssel

c) LOPÁS BIZONYOS VESZÉLYES ESETEI

- pl.: más barmának elhajtása, elkötése (abigeatus)

d) HAGYATÉKI JAVAK ÖNKÉNYES ELVÉTELE (crimen expilatae hereditatis)

- Marcus Aurelius korától számított közbűncselekménynek

e) STELLIONATUS

- fogalma alá tartozott minden olyan csalárd cselekmény, amely nem volt
más bűncselekmények alá vonható

IV. A POSZTKLASSZIKUS ÉS A IUSTINIANUSI KOR „BÜNTETŐJOGA” (DOMINATUS)

- a cognitio-s eljárás kizárólagossága, csökken a bíróságok mérlegelési szabadsága
- kereszténység à

▪ új bűncselekményi tényállások jöttek létre (pl.: eretnekség)

▪ bizonyos büntetési nemek eltűntek (pl.:keresztre feszítés)

- a gazdasági, társadalmi válság, romló közbiztonság, fokozódó bűnözés miatt a

büntetések szigorodnak (általában halálbüntetés vagy kényszermunka), kevés sikerrel
- Iustinianus a dominátus szigorán enyhít

1) KORÁBBI IDŐK BŰNCSELEKMÉNYEI

a) A SACRILEGIUM VÁLTOZOTT

- most már a kereszténység és a sacerként tisztelt uralkodó elleni

cselekmény

b) SZIGORÚBB BÜNTETÉSEK
- pl.: a peculatus szankciója halálbüntetés

2) ÚJ BŰNCSELEKMÉNYI TÉNYÁLLÁSOK
▪ eretnekség (haeresis)
▪ keresztény hitről más vallásra való áttérés (apostasia)
▪ nőrablás (raptus)
▪ prostitúció (lenocinium) bizonyos súlyosabb esetei

539. A dolus szó különböző jelentései és előfordulási helyei.

I. A DOLUS JELENTÉSEI
a) DOLUS

- „csalás, csalárdság, rosszhiszemű eljárás, szándékosság” (szótár)

- szándékos kötelemsértő magatartás, csalárdság, valaki akarattal részben
vagy egészben meghiúsítja a szerződés célját, teljesülését
- ez a magatartás lehet
▪ aktív, tevőleges (pl.: valaki azért nem tudja visszaadni a használatra kapott
dolgot, mert azt eladta)
▪ passzív, nemtevésben megnyilvánuló = elhallgatás (reticentia) (pl.:
bérbeadó tudva nem figyelmezteti a bérlőt arra, hogy a bérbe adott hordók
szivárognak)

b) DOLUS BONUS

- „pozitív csalárdság” (nem biztos, én találtam ki)

- a dolus malus ellentéte
- pl.: ellenség vagy a rabló becsapása
 c) DOLUS DIRECTUS

- „egyenes szándék”
- a modern büntetőjogtudomány által kidolgozott szándékossági kategória
- az elkövető kifejezetten kívánja magatartása eredményének bekövetkeztét

d) DOLUS EVENTUALIS

- „eshetőleges szándék”
- a modern büntetőjogtudomány által kidolgozott szándékossági kategória
- az elkövető belenyugszik cselekedetének lehetséges következményébe

e) DOLUS MALUS

- „megtévesztés”
- a szerződő fél tévedését egy másik személy (általában a vele szerződő fél)
szándékosan és rosszhiszeműen idézi elő

II. A DOLUS ELŐFORDULÁSI HELYEI

1. FELELŐSSÉGI FOKOZAT

- klasszikus jog, bonae fidei contractusok, adósi felelősség

- 3 magatartás/tényállás jöhet figyelembe: dolus, culpa, custodia
- a dolus-ért való felelősség a legenyhébb felelősségi fokozat
- dolus-ért mindenki felel
- az adós felróható magatartásán alapuló, szubjektív felelősségi fokozat
- ez az „adott szó kötelez” erkölcsi normából következik:
- ha valaki önként elvállalt valamit, erkölcstelen a tudatos szószegés, a
szerződésellenes magatartás
- a dolus-ért való felelősséget előre kizárni nem lehet (kógens szabály),
legfeljebb utólag el lehet tekinteni a felelősségre vonástól
- az ingyenadós (pl.: megbízott, letéteményes ld. lent) felelőssége itt meg is áll,
mivel ő csak a dolusért felel

2. A DOLUS-ÉRT VALÓ FELELŐSSÉG AZ EGYES KÖTELMEKBEN

a) haszonkölcsön (commodatum)
- a haszonkölcsönbe vevő (commodatarius) csak dolus-ért felel akkor, ha
a haszonkölcsönbe adás elsősorban a haszonkölcsönbe adó (commodans)
érdekében történik
- pl.: ha a vőlegény a saját esküvője fényének emelése végett bizonyos
ékszereket ad át a menyasszonyának

b) letét (depositum)
- a letéteményes (depositarius) adós, mint ingyenadós csak dolus-ért felel
- ha a dolgot ellopják tőle, nem felelős
- ha felhívásra dolus-a folytán nem adja vissza a dolgot, mint késedelmes
adós felel a vis maior-ért is
- ha valaki ingyen vállalkozik arra, hogy más számára megőriz egy dolgot,
az ugyan idegen dolgot tart az őrizetében, mégis mert ingyen vállalkozott
az őrzésre, csak dolus-ért felel, így tehát ha a letétbe tett dolgot ellopják
tőle, nem felel, ha viszont a dolog visszaadását tudatosan ő hiúsítja meg
(pl.: eladja a dolgot), már felelős

c) szívességi használat (precarium)

- a szívességi használó (precarista), bár érdekelt adós, de kivételesen csak
dolus-ért felel

e) adásvétel (emptio venditio)

- evictio-s szavatosság:
- ha az eladó csalárdul (tudva) idegen vagy szolgalommal terhelt dolgot
adott el a jóhiszemű vevőnek, be sem kellett várni az elperlést: az eladó
dolus-ára tekintettel a vevő már azonnal felléphetett az eladó ellen és
kártérítést követelhetett

f) megbízás (mandatum)
- a megbízott (mandatarius) mint ingyenadós csak dolus miatt tartozott
felelősséggel

g) társaság (societas)
- felelősség tekintetében a tagok eljárásuk során egymással szemben
eredetileg csak dolus-ért feleltek (később már culpa in concreto-ért)

h) ajándékozás (donatio)
- az ajándékozó felelőssége mint ingyenadós csak dolus (és culpa lata)

i) megbízás nélküli ügyvitel (negotium gestum)

- az ügyvivő (negotiorum gestor) eredetileg csak dolus-ért felelt (később
 culpa levis-ért)

3. DOLUS MALUS

- megtévesztés
- az akarathibákhoz tartozik
- a szerződő fél tévedését egy másik személy (általában a vele szerződő fél)
szándékosan és rosszhiszeműen idézi elő
- fajtái:
a) AKTÍV DOLUS, MEGTÉVESZTÉS (DOLUS MALUS)

- a megtévesztés tevőleges magatartással (csalás, megtévesztés) valósul

meg
- Labeo: „minden olyan ravaszság, csalás, mesterkedés, amelyet a másik
fél kijátszása, becsapása, rászedése céljából alkalmaznak”

b) PASSZÍV DOLUS, ELHALLGATÁS (RETICENTIA)

- valamelyik fél a szerződéskötés során valamilyen fontos tényt,

körülményt elhallgat, nem közöl a másik féllel

4. CLAUSULA DOLI

- dolus-ra utaló záradék a stricti iuris contractusok-nál

- az adós alakszerűen megígérte, hogy tartózkodni fog a dolus elkövetésétől
- „a csalárdság (az adós részéről) távol van (most, a szerződés megkötésénél) és
távol lesz (a jövőben, a szerződés teljesítésénél)”
- a praetor szerződésszegésként bírálta el a csalárdságot azoknál a stricti iuris
contractusok-nál, amelyekbe a felek felvették a dolus-ra utaló záradékot
- a kártérítési igényt is megalapozta az a stricti iuris contractus, amely stipulatio-
jába a felek felvették a clausula doli-t
- ekkor a hitelező a stipulatio alapján kártérítést követelhetett

5. EXCEPTIO DOLI

- a csalárdság kifogása
- a megtévesztett (dolus malus) féllel szemben a megtévesztő a (dolus-szal
létrejött szerződési) kötelezettség teljesítésének elmulasztása miatt pert indított à
a praetor megadta az alperesnek a csalárdság kifogását
- ha a megtévesztett fél nem kérte az exceptio-t, a szerződés alapján marasztalták

- ha az adós a csalárd hitelező által ellene megindított stricti iuris perben

elmulasztotta az exceptio doli-ra való hivatkozást, az előző állapotba való
visszahelyezést (in integrum restitutio) is alkalmazhatta a praetor

6. ACTIO DE DOLO

- a delictum fogalmi elemeinél van jelen

- a megtévesztéssel okozott károsítás (dolus malus) keresete
- 1x-re ment (simplum), 1 éven belül állt rendelkezésre
- szubszidiárius actio: a fél csak egyéb jogi eszköz hiányában vehette igénybe
- a praetor a szerződést formailag, civiljogilag (ius strictum szerint) betartó, de
valójában mégis csalárd adós ellen büntetőkeresetet adott
- Aquilius Gallus jogtudós (Kr.e. 66.) felvette az edictumba a megtévesztést
▪ praetori delictum lett a dolus malus
▪ büntetőkeresetet adott a megtévesztésre
▪ de: csak akkor, ha más jogsegély (pl.: valamely bonae fidei actio) nem állt
rendelkezésére (kisegítő jellegű, szubszidiárius jogsegély)
7. FELRÓHATÓSÁG, KÉSEDELEM

a) adósi késedelem
- a késedelem megállapításának egyik feltétele, hogy a teljesítés
elmaradása az adósnak felróható legyen: rajta múljék, hogy a teljesítés
elmarad
- ha az adós nem úgy járt el, amint azt az adott esetben a törvény/szerződés
előírja (pl.: dolus-t követett el), akkor magatartása felróhatóvá válik

b) hitelezői késedelem (mora creditoris)

- az adós felelőssége a minimumra: dolus-ra száll le
- az adós kötelezettsége megszűnik, ha az a dolog, amellyel az adós
teljesíteni akart, nem az adós dolusa folytán semmisült meg

8. ÖRÖKLÉSI JOG

- megtévesztés (dolus malus) esetén a végrendelet érvénytelen

 - az arra alapított kereseti igényt a praetor elutasította (denegatio actionis), ha az
institutio indítóokát, motívumát a megtévesztéssel előidézett tévedés képezte
- ha a megtévesztő személyt az örökhagyó egyébként is örökössé nevezte volna,
a végrendelet érvényes
540. A causa (titulus) szó külöböző jelentései és
előfordulási helyei.

I. A CAUSA (TITULUS) JELENTÉSEI

a) CAUSA (TITULUS)

- jogcím / jogalap: az a jogi cél, amelynek érdekében a jogalanyok valamilyen

jogi tényt véghezvisznek, valamilyen jogügylet létrejön
- keresetalapító tényállás
- eljárásjog: egy követelés formális, civiljogi jogalapja
- fajtái:
▪ tartalmi értelemben vett jogalap (causa)
▪ valóságos, ügyleti causa (pl.: kölcsön)

b) CAUSA ACQUIRENDAE HEREDITATIS

- az örökség megszerzésének jogcíme

- lehet:
▪ törvényes öröklés (successio legitima)
▪ végrendeleti öröklés (successio testamentaria)
▪ végrendelet ellenére való öröklés (successio contra tabulas)

c) CIVILIS CAUSA

- az a többlet, amely a felek megállapodásán túl a puszta pactum-ot jogi

kötőerővel bíró szerződéssé emeli (pactum: civilis causa-val nem rendelkező
peresíthetetlen megállapodás)
- ez teszi kikényszeríthetővé, peresíthetővé a megállapodást
- a kötelmet eredményező contractus létrejöttéhez szükséges
- a konszenzuál-szerződéseknél maga a megegyezés képezi a ~-t

d) CAUSA FINITA

- a teljesítés okának megszűnése (ekkor visszakövetelhető a teljesítmény)

pl.: valaki odaadta a gyűrűjét foglalóul, és azt, miután az adásvétel már rendben
lebonyolódott, nem adták vissza
- a társaság megszűnési esete: ha célját elérte, vagy az meghiúsult
pl.: a közös utazás véget ért, vagy a közösen vett ló elpusztult

e) CAUSA INVALIDITATIS

- érvénytelenségi ok
- a jogügylet hibája
1. causa invaliditatis extrinseca
- utólagos érvénytelenség
- külső természetű ok miatt
- pl.: megdőlt, utólagosan érvénytelen végrendelet (testamentum ruptum;
az érvénytelenségi ok a végrendelet érvényes létrejötte után merül fel)

2. causa invaliditatis intrinseca

- eredeti érvénytelenség
- a nyilatkozat, vagy joghatáshoz kapcsolódás valamely eredeti hibája
miatt a jogrend megtagadja a joghatások kiváltásának képességét
- pl.: eredetileg érvénytelen végrendelet (testamentum irritum)

f) IUSTA CAUSA / TITULUS IUSTUS

- megfelelő jogcím, jogalap
- objektív elem
- a jogrend állapítja meg
1. iusta causa traditionis
- a traditio megfelelő jogcíme, jogalapja
- csak tulajdonátruházó ügylet lehet

2. iusta causa usucapionis

- az elbirtoklás jogcíme, jogalapja (causa-ja)
- nemcsak tulajdonátruházó ügylet lehet, hanem bármely egyéb
tulajdonátháramlási jogcím

g) PIA CAUSA

- jogi személy: jogképességgel felruházott alakzat

- jogképességgel felruházott vagyontömeg (universitas bonorum)
- „kegyes cél”-ra rendelt vagyon, önigazgatással rendelkező vagyontömeg
 - modern jogok alapítványa, magánjogi jogképesség (ügylet és vétőképesség
nincs)

II. A CAUSA ELŐFORDULÁSI HELYEI

1) A JOGÜGYLETEK CSOPORTOSÍTÁSA

a) konkrét/kauzális jogügylet (negotium causale)

- a jogügyleti nyilatkozatból kitűnik az a jogi cél (causa), amelynek
megvalósítása érdekében az adott jogügylet létrejön
- pl.: adásvételi szerződés, munkaszerződés

b) absztrakt/kauzálatlan jogügylet (negotium abstractum)

- a törvényes formaságok betartása mellett a valóságos jogügyleti cél
háttérbe szorult
- pl.: mancipatio, in iure cessio, stipulatio (nem kell megjelölni az ügyleti
causa-t, nem kell utalni a jogügylet causa-jára)

2) A TULAJDONSZERZÉS EGYIK MÓDJA A SZERZÉSI CÍMHEZ VALÓ VISZONY ALAPJÁN

▪ causa-nak kell fennforognia: elbirtoklás (usucapio), átadás (traditio)

▪ ius gentium szerinti szerzésmódok
▪ kauzálatlan, absztrakt jogügyletek (a felek szándéka ellenére is átviszik a
tulajdont, mancipatio, in iure cessio)

- valamilyen szerződéstípus, amelynek alapján a törvény szerint lehetséges

a tulajdon átruházása (transzlatív szerződés)

a) iusta causa traditionis

- megfelelő jogcím, jogalap a traditio létrejöttéhez
- objektív elem, a jogrend állapítja meg
- csak tulajdonátruházó ügylet lehet
- iusta causa szükséges ahhoz, hogy a res nec mancipi átadása tulajdont
eredményezzen az átvevőnél
- nem megfelelő jogcím: a használatba, letétbe adás (csak birtok
keletkezik)
- megfelelő jogcímek
▪ adásvétel (emptio venditio)
▪ kölcsön (mutuum)
▪ ajándékozás (donatio)
▪ csere (permutatio)
▪ hozomány (dos)

b) iusta causa usucapionis

- az elbirtoklás jogcíme, jogalapja (causa-ja)
- az elbirtoklás feltétele, objektív eleme a megfelelő jogcím
- nemcsak tulajdonátruházó ügylet lehet, hanem bármely egyéb
tulajdonátháramlási jogcím
- a causa lehetett:
▪ tulajdonátruházó szerződés (pl.: adásvétel)
▪ ajándékozás (pro donato)
▪ hozományba adás (pro dote)
▪ litis aestimatio megfizetése (pro soluto)
▪ elvesztett, elhagyott dolog elfoglalása (pro derelicto)
▪ örökösi minőség (pro herede)
▪ némely praetori birtokbautalás

3) AZ ENGEDMÉNYEZÉS, SZAVATOSSÁG (CESSIO)

- engedményezés: a régi és az új hitelező kötelemátruházó megegyezése (pl.: a

követelés eladása) folytán kapja meg az új hitelező a régi hitelező keresetét
- a szavatosság mértéke az engedményezés causa-jától függ
▪ ha a hitelező fizetésként engedményezett, akkor felel a követelés fennállásáért
és behajthatóságáért (az eredményes végrehajtásért)
▪ ha a hitelező ajándékozási szándékkal, ingyenes engedményezett, vagy úgy
adta el a követelését, ahogy az van, akkor az engedményezett követelésnek
csak a fennállásáért felel, a behajthatóságáért nem

4) INGYENES JOGCÍMEK TALÁLKOZÁSA

- két ingyenes jogcím találkozása megszünteti a kötelmet

- h valakinek ugyanazt a dolgot ajándékul is ígérték, és hagyományként
(legatum) is rendelték, miután a dolgot az egyik címen megkapta, a másik
jogcímen alapuló igénye elenyészik

5) A HITELEZŐI KÉSEDELEM EGYIK MEGNYILVÁNULÁSA

- a kellően felajánlott teljesítésnek megfelelő jogalap (iusta causa) nélküli el

 nem fogadása, vagy határidőn túli halasztása hitelezői késedelemnek számít

6) A JOGALAP NÉLKÜLI GAZDAGODÁS (LOCUPLETATIO INIUSTA) ESETEI

a) condictio causa data causa non secuta
- kereset az elmaradt ellenteljesítés reményében történt szolgáltatás
visszakövetelésére
- akkor, ha valaki bizonyos ellenteljesítés reményében szolgáltatott (pl.:
pénzt adott egy rabszolga felszabadítására), de az ellenszolgáltatás nem
következett be (a felaszabadítás nem történt meg)

b) condictio ob iniustam causam

- kereset a jogellenes ok alapján történt teljesítések visszakövetelésére
- jogellenes causa alapján történik a gazdagodás, ha a gazdagodó konkrét
jogszabályi tilalomba ütköző módon szerez meg valamely vagyoni értéket
- a jogszabályi tilalom folytán ilyenkor nem történik meg a tulajdon
átszállása, a kereset konkurálhat a rei vindicatióval
- pl.: a tolvaj gazdagodása (önálló kereset: condictio furtiva)

c) condictio ob turpem causam

- kereset az erkölcstelen ok alapján történt teljesítések visszakövetelésére
- bizonyos esetekben konkrét jogszabályi tilalom híján is el lehetett vonni
a gazdagodást erkölcstelenség címén
- pl.: valaki a nála letett dolgot csak pénzfizetés ellenében hajlandó
visszaadni, az e címen történt teljesítés visszakövetelhető, mert a letét
ingyenes

d) condictio sine causa

- kereset a nevesítetlen jogalap nélküli teljesítések visszakövetelésére
- pl.: visszakövetelhető a teljesítmény, ha a teljesítés oka megszűnt (causa
finita)
- valaki odaadta a gyűrűjét foglalóul, és azt, miután az adásvétel már
rendben lebonyolódott, nem adták vissza
541. A római kötelmi jog továbbélése. A jogügyleti tan.

A római kötelmi jog továbbélése.

- a római magánjogból a kötelmi jog a legmaradandóbb: a későbbi korok a római

kötelmi jog túlnyomó részét átvették
- a római kötelmi jog aktualitását magyarázza:
▪ a kereskedelmi-áruforgalmi viszonyok területén a klasszikus antikvitás óta nem
történt alapvető változás
▪ a kötelmi jog a római jog legpontosabban és legprecízebben kidolgozott része, mely
a későbbi korok igényeit is kielégítette

I. A KÖTELEMI JOG FOGALMA ÉS ÖNÁLLÓ RENDSZERE

- a továbbélés folyamán fokozatos fejlődés eredményeként megszülettek a rómaiak
által ki nem alakított részek:
a) GLOSSZÁTOROK, KOMMENTÁTOROK KORA

- glosszátoroknál indult irányzat: a kötelmi jog (ius obligationis) szabályainak

szembeállítása és elkülönítése a dologi joggal (ius reale)
- a 2 területet a kommentátorok élesebben elkülönítették egymástól
- ez a perjogi in rem és az in personam actio-k szembeállításán alapult
- ez az elkülönülés a mai napig így áll fenn

JOHANN APEL (wittenbergi jogtanár, XVI. század)

- dologi jog (ius ad rem) és kötelmi jog (ius in re) modern elhatárolásának
alapjai

VINNIUS (holland), HEINRICH HAHN (német jogtudós, XVII. század)

- dologi és kötelmi jogi jogosultságok mint abszolút és relatív szerkezetű jogok
elvi éllel történő szembeállítása

b) ÚJKORI JOGTUDOMÁNY

- kialakította a kötelmi jogon belül az általános részt

- tartalma: kötelmi jogviszonyok általános szabályai (alanyai, tárgya,
biztosítékai)
- ezzel szembeállították a különös részt (különféle kötelmi alakzatok)

c) A KÖTELMI JOG EGYES TERÜLETEINEK ÖNÁLLÓSODÁSA

- észak-itáliai kereskedővárosok, XII. század: kialakultak a kereskedőkre

vonatkozó különleges szabályok (ius mercatorum, lex mercatoria)
 JOHANN MARQUARD (lübecki jogász, XVII. század)
- 1662, Frankfurt: műve megvetette az önálló kereskedelmi jog önálló alapjait

JACQUES SAVARY (francia jogtudós, XVII. század)

- 1673: létrehozta az 1. kereskedelmi törvénykönyvet (Ordonnance du
commerce)

- a kereskedelmi jog legfontosabb részterületei:

▪ tengeri jog
▪ értékpapírjog (különösen a váltójog)
▪ társasági jog (kereskedelmi társaságok joga)
▪ munkajog (XIX. század végén önállósult)
d) A MODERN JOGI DOGMATIKA LATIN TERMINOLÓGIÁJA

- a középkori és a koraújkori jogtudomány fogalomalkotó és rendszerező

munkája alakította ki
- a római jogi források ismeretében és felhasználásával
- ma is széles körben él tovább

II. A SZERZŐDÉSI TÍPUS- ÉS FORMASZABADSÁG KIALAKULÁSA

A) KÖZÉPKOR

- az elméleti alapok kidolgozása révén megindult a folyamat: a puszta

megállapodások (pactum) kötelező erejének elismerése

- tényezői:
▪ glosszátorok: kidolgozták a contractus, a nudum pactum és a pactum
vestitum fogalmát, és így előkészítették a contractus és a pactum későbbi
teljes egyesítését
▪ középkori kereskedelmi jog: kötelező erejűnek ismerte el a kereskedők közötti
alakszerűtlen megállapodásokat
▪ kánonjog: az evangéliumi tanítás alapján fokozatosan érvényre juttatta „a
megállapodásokat be kell tartani” elvet (pacta sunt servanda)

B) KORAÚJKOR

- a természetjogászok (GROTIUS) egyértelműen kimondták a megállapodások

kötelező erejét, függetlenül azok formájától
- a pacta sunt servanda elv az egész modern jogtudomány alapelvévé vált

C) ÚJKOR

- szerződésfogalma elszakadt a rómi jog zárt típusrendszerétől

- alapjául egyedüli elemként a megegyezést (consensus) fogadta el
- a pandektisztika rögzítette, hogy a szerződést a megegyezés hozza létre, így a
felek nincsenek kötve törvénykönyvekben szabályozott szerződési típusokhoz és
formákhoz, jogi céljaikat szabadon valósíthatják meg
- a szerződési típus- és formaszabadság általánosságban és alapvetően
érvényesül

III. A SZERZŐDÉSI RENDSZER VÁLTOZÁSAI

- a középkori jogtudósok nevéhez fűződik a szerződési rendszer világos, egyértelmű
kidolgozása
- új, önálló szerződéstípusok egész sora jött létre (elsősorban a kereskedelmi jogon
belül), amelyek a római jogban nem, vagy még csak kezdetleges formában léteztek
- a római jog intézményeit a középkori/újkori jogtudomány részletesen kidolgozta és
továbbfejlesztette (a tengeri jogi lex Rhodia de iactu mercium máig is, a tengeri
kölcsön pedig a múlt századig tovább él)

IV. A MODERN DELIKTUÁLIS FELELŐSSÉG ÉS ÖNÁLLÓ BÜNTETŐJOG KIALAKULÁSA

A) KÖZÉPKOR

- a legjelentősebb változások a delictumok körében történtek

- a középkorban létrejött a delicta privata és a delicta publica (crimina)
szembeállítása (egységes büntetőjogi szemlélet)
- lassan megindult a polgári jogi és büntetőjogi felelősség szétválása

B) ÚJKOR

- természetjogászok (CHRISTIAN THOMASIUS): a jogtudomány elszakadt a római

jogi deliktuális szemlélettől, és önállósította a kártérítési kötelmet
- kidolgozták a polgári jogi felelősséget
- a „polgári jogi delictum” (delictum civile) minden jogellenes és vétkes
károkozást magában foglal
- a károkozó a kárnak megfelelő összegű kártérítést köteles fizetni
 C) MODERN BÜNTETŐJOG (IUS CRIMINALE)

- a modern deliktuális felelősség kialakulása

- ez a magándelictumok régi rendszerének megszűnését jelentette
- hozzájárult a modern büntetőjog kialakulásához (magánjogtól teljesen
különvált)

A jogügyleti tan.

- a jogügyleti tan részletes kidolgozása a pandektisták (Savigny, Puchta) érdeme a

XIX. században
- a pandektisztika a római jogi alapokra támaszkodva, de zseniális újszerűséggel
alkotta meg az ÜGYLETI TANT:

JOGI TÉNYEK
(azok a történések, tények, amelyek joghatásokat váltanak ki):

I. EMBERI MAGATARTÁSOK, CSELEKMÉNYEK

1) MEGENGEDETT, JOGSZERŰ MAGATARTÁSOK

a) REÁLAKTUS

- joghatást kiváltó tény, melyben nem a szándék váltja ki a joghatást

b) JOGÜGYLETEK (NEGOTIA)
- egy meghatározott joghatás létrehozására irányulnak
- lényege: a joghatás kiváltására irányuló akaratkijelentés,
akaratnyilatkozat

a) akaratelhatározás, a tulajdonképpeni belső akarat

b) akaratnyilatkozat, az akaratelhatározás kijelentése, külső

megnyilvánulás
▪ egyoldaló (végrendelet, meghatalmazás)
▪ kétoldalú (szerződések)

2) TILTOTT, JOGELLENES MAGATARTÁSOK

a) BŰNCSELEKMÉNY

▪ crimen (közjogba ütközik, az állam lép fel)

▪ delictum (magánjogba ütközik, magánjogi per)

b) EGYÉB TILOS CSELEKMÉNYEK

II. EGYÉB TÖRTÉNÉSEK, JOGI TÉNYEK

1) EMBERREL KAPCSOLATOS BIZONYOS TÖRTÉNÉSEK

▪ születés
▪ halál
▪ betegség
▪ cselekvőképtelenség, stb.

2) BALESETEK

▪ casus minor (kisebbek)

▪ vis maior (nagyobbak)

3) IDŐMÚLÁS

ÜGYLETI AKARAT VS. ÜGYLETI NYILATKOZAT

A) akarati elmélet (Willenstheorie)

- a jogügyleteknél az ügyleti akaratot a nyilatkozatinál lényegesebbnek tartó elmélet
- a nyilatkozatot csak mint annak hordozóját tekintette
- a pandektisták többsége
- pl.: SAVIGNY

B) nyilatkozati elmélet (Erklärungstheorie)

- az ügyleti nyilatkozat előtérbe helyezése
- a forgalmi élet követelményeinek figyelembe vételével
- akkor is, ha ettől az ügyleti akarat eltér, vagy esetleg teljesen hiányzik
- pl.: JHERING, DERNBURG
 6. Öröklési jog

601. Az öröklés eredete és lényege a római jogban. A római

öröklési jog története.

Az öröklés eredete és lényege a római jogban.

I. AZ ÖRÖKLÉSI JOG
- azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a halál folytán felmerülő
magánjogi kérdéseket, elsősorban az elhunyt vagyonának az örökös(ök)re való
átszállását rendezik
- tárgya: csak az ember halálával kapcsolatos jogviszonyok (pl.: jogi személyé NEM)
- a halál elkerülhetetlen természeti tény: az öröklési jog egyidős a joggal, a
legidőtállóbb jogterület, de természetesen változik a halálhoz való viszonyulás változása
miatt

II. ÖRÖKLÉS AZ ÓKORI RÓMÁBAN

- a pater familias hatalma alatt álló paraszti házközösség életének legfontosabb, nem
csak vagyonjogi jelentőségű mozzanata
- ma: individuális és vagyonjogi jelenség, az elhunyt vagyonának örökösre való
átszállása

A) AZ ÖRÖKLÉS LÉNYEGE

- a családnak, a házközösségnek (familia proprio iure) fenn kell maradnia

- a család egységét a családfő testesíti meg: személyisége a halállal nem szűnik
meg
- az örökösökben (és bizonyos értelemben az örökségben) folytatódik

archaikus jog
- öröklés lényege: a házközösségnek fenn kell maradnia, a családfő személyisége
folytatódjon.
- a házközösség vagyonjogi tükröződése a consortium ercto non cito
(testvérörökösök vagyonközössége)
- míg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte e közösség megszüntetését, a
régi házközösség változatlan formában fennmaradt (a korábbi pater familias
ellenére)

császárkor
- megindult a házközösségi kötelékek bomlása
- az öröklés individuális, vagyoni jellege került előtérbe
- hangsúlyeltolódás: vagyonátszállás, hagyaték megszerzése
- régi felfogás a iustinianusi jogban is: örökös = elhunyt személyiségének
folytatója

B) A RÓMAI JOG ÖRÖKLÉSI RENDJE

törvényes öröklés
- szokásjog szerinti öröklés
- az elhunyt után a gyermekek à rokonok à nemzetség örököltek

- ez biztosította a családi sacra kultuszának és a vagyon kezelésének

folytonosságát gyermek nemléte esetén
- de a vagyon felaprózódását, méltánytalanságot is előidézhetett nagyobb számú
örökös esetén

végrendelkezés
- fokozódó igény a ~ lehetőségére
- valószínűleg már a XII táblás törvények előtt kialakultak a végrendeleti formák
- a törvényes öröklési rend előzte meg kialakulását
- fokozatosan fejlődött ki egyéb jogi formákból, nem rögtön kifejlett formájában
alakult ki

III. A RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG JELLEMZÉSE

- egyedülállóan eredeti, zseniális eredmények
- az öröklési jog fejlődését napjainkig érezhető módon meghatározták
- a rómaiak érdemei és újításai az öröklési jog területén:
 a) EGYETEMES JOGUTÓDLÁS (SUCCESSIO UNIVERSALIS)

- örökös = elhunyt személyiségének folytatója

- minden vonatkozásban (in universum ius) az örökhagyó helyébe lép (succedit)

- az öröklés nem egyszerűen a hagyatéki vagyontárgyak átszállása (successio

singularis), hanem egyetemes jogutódlás (successio universalis)
- az örökös az örökhagyó mindazon jogait és kötelezettségeit egységes
vagyontömegként megszerzi, melyek nem szűnnek meg a halál ténye folytán

b) VÉGRENDELET (TESTAMENTUM)

- kialakulása nem a törvényes öröklés fogyatékosságainak következménye

- a római jog fejlesztette ki a végrendeletet jogintézménnyé, amely teljessé teszi
a tulajdonos rendelkezési jogát

- a szabad végrendelet kialakulása kettős értelemben is nagy eredmény volt:

▪ példa nélküli, korszakalkotó újítás
▪ a nemzetségi társadalom érdekeivel való szembeszállás (sértette a végrendelet
hiányában öröklő agnát rokonok és a gens érdekeit)

c) JELENTŐSÉGE

- az öröklési jog nagy jelentősséggel bírt az antik Rómában

- a magánjog legfontosabb területe volt
- oka: nagy vagyont leginkább öröklés útján lehetett szerezni
- az alapvető elméleti kategóriákat, fogalmakat (pl.: érvényesség, hatályosság) az
öröklési jog területén dolgozták ki a leginkább

A római öröklési jog története.

I. A CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND (ARCHAIKUS KOR)

a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS

- kezdetben csak ezt ismerték

- a családfő vagyona kizárólag a szokásjog által előírt rend szerint szállt az
utódokra
- az elhunyt után a gyermekek à rokonok à nemzetség örököltek

b) VÉGRENDELKEZÉS (KÖTÖTT/BEFOLYÁSOLT)

- csak fokozatosan alakult ki

- ez a jogintézmény sértette a nemzetségek vagyoni érdekeit
- a pater familias a végrendelet tételével megakadályozhatta a gens öröklését
- a 2 ellentétes érdek kiegyenlítése: a végrendelkezés első formái a népgyűlés /
hadsereg előtt nyilvánosan és szóban folytak le (testamentum in comitiis calatis)
- a gens szükség esetén befolyással lehetett az öröklésre

c) SZABAD VÉGRENDELKEZÉS

- elve később fejlődött ki

- meghonosította a fejlettebb végrendelkezés intézéményét
(testamentum per aes et libram)
- teljessé tette a magántulajdoni rend megszilárdulását, mivel ezáltal a római jog
elismerte a pater familias szuverenitását a tulajdonában álló vagyontárgyak felett
(halála esetére is korlátlan rendelkezést biztosított felette)

XII TÁBLÁS TÖRVÉNY

▪ a végrendeleti öröklést részesíti előnyben a törvényes örökléssel szemben
▪ a civiljogi rokonság szerinti törvényes öröklésre csak végrendelet hiányában
került sor
▪ alapvetően a házközösségi köteléken és az agnát rokonságon épül fel
▪ a kognát (pusztán vérrokonsági) kapcsolatok nem nyertek elismerést

agnatio: civiljogi rokonság, leszármazás és hatalmi köteléken alapuló rokonság

cognatio: tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság, vérrokonság

II. A PRAETORI ÖRÖKLÉSI REND (PRÉKLASSZIKUS KOR)

- a praetor új törvényes öröklési rendet épített ki
- a kognát rokonsági kapcsolatot is érvényre juttatta (az agnát mellett)
- új végrendeleti formát is kialakított (testamentum VII signis obsignatum)
- a civiljog szerint nem örökös személyt a praetor
▪ fikcióval sem tehette azzá
▪ de beutalhatta a hagyaték birtokába és megadhatta neki a hagyatéki javak használatát
és élvezetét à
▪ bonorum possessio: a hagyatéknak a praetor által megadott birtoka
▪ bonorum possessor: a hagyaték birtokába beutalt személy
- a bonorum possessor praetor általi védelme szerint megkülönböztetünk
▪ civiljogi örökössel szemben hatálytalan birtokba utalást
(bonorum possessio sine re)
▪ civiljogi örökössel szemben is hatályos birtokba utalást
(bonorum possessio cum re)

- az 1éves elbirtoklási idő letelte után mindkét esetben a beutalt személyek teljes jogú
civiljogi örökössé váltak,
- mivel a bonorum possessio bonitár tulajdont eredményező missio in possessionem
volt

III. A CSÁSZÁRKORI ÖRÖKLÉSI REND (KLASSZIKUS ÉS POSZTKLASSZIKUS KOR)

- a civiljogi és praetori jogi egymás mellett kialakult és összefonódott öröklési rend
nem változott alapjaiban

A) KIEGÉSZÍTŐ SZABÁLYOK LÉTREJÖTTE

- a kognát rokonok öröklési lehetőségeit bővítették

- pl.: anya és gyermekei közötti kölcsönös öröklés
- nem szüntették meg az agnát öröklés rendszerét
- praetori öröklési rendi tendenciákat erősítették

B) A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS ELŐRELÉPÉSE

- jelentős változás:
favor testamenti elve (Severusok korában)
- a végrendelkező akaratának a lehető legteljesebb mértékben érvényesülnie kell
- a végrendeletet kétség esetén úgy kell értelmezni, hogy az lehetőleg érvényben
maradjon
- az akarati elméletet (Willenstheorie) juttatta érvényre a nyilatkozati elmélettel
(Erklärungstheorie) szemben
- „a végrendeleti kikötéseknél inkább az akaratot, mintsem a szavakat kell
figyelembe venni” - Papinianus

C) IUSTINIANUS NOVELLÁRIS VÁLTOZTATÁSAI A KODIFIKÁCIÓ UTÁN

- az egész római öröklési jogot új alapokra fektette
- az agnát rokonság intézménye elavult
- a praetori bonorum possessio-ból kialakult törvényes öröklési rend
továbbfejlesztése à
- tisztán kognát törvényes öröklési rend létrehozása (az agnát elemek mellőzése)
végrendeleti rendszer:
- modernebb végrendeleti formák bevezetése
- érvényre juttatta a kötelesrész modern intézményeinek elveit az anyagi
mellőzhetetlenség alapján
602. Az öröklési jogképesség

I. AZ ÖRÖKLÉSI JOGVISZONYOK ALANYAI

- öröklés: halál esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás
(successio universalis mortis causa)
- az öröklési viszonyok alanyai:

a) ÖRÖKHAGYÓ (DE CUIUS)

- jogelőd, akinek halála esetén a vagyon átszáll a jogutódokra

- az elhalt (defunctus), aki után a jogutódlás bekövetkezik

b) JOGUTÓD (SUCCESSOR)

- az örökhagyó jogutódja lehet:

▪ örökös (heres) - egyetemes jogutód (universalis successor)
▪ hagyományos (legatarius) - különleges jogutód (singularis successor)

- az örökhagyó és a jogutódai nem egyidejűleg szerepelnek az öröklési

viszonyban
1. (PASSZÍV) SZAKASZ
- az örökhagyó életében az öröklési jogviszony csak potenciálisan létezik
- a jogutód ekkor még csak várományos
 - látens stádiumban lévő potenciális (intern) öröklési jogviszony az
örökhagyó és jogutódai között

2. (AKTÍV) SZAKASZ
- halál folytán (mortis causa) keletkező, extern jogviszony
- az örökhagyó mint elhunyt személy már nem szerepel a jogviszonyban

II. AZ ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG ÁLTALÁBAN

TELJES ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG:

- a vagyon korlátozás nélküli átörökíthetősége törvény vagy végrendelet alapján

- az illetőre szálló vagyon korlátozás nélküli megszerezhetősége törvény vagy
végrendelet alapján
- az általános vagyonjogi jogképesség (ius commercii) része

- felosztás aszerint, hogy az öröklésre törvény vagy végrendelet alapján kerül sor:
a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG

▪ aktív forma: az öröklési jogviszonyban az illető örökhagyóként szerepel

▪ passzív: jogutódként

b) VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG

▪ aktív forma: örökhagyóként

▪ passzív: az öröklési jogviszonyban jogutódként szerepel az illető

III. TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI KÉPESSÉG

(FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI)

a) TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉG

(FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI ACTIVA)

TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

▪ minden önjogú római polgár

▪ a latinjogúak (Latini prisci, Latini coloniarii) valószínűleg saját joguk (ius
Latii) értelmében rendelkeztek erről
▪ peregrinus-ok (saját népjoguk szerint)

NEM RENDELKEZTEK TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉGGEL:

▪ az önjogú rómaiak közül a Vesta-szűzek

▪ a latinjogúak közül a Latini Iuniani kategóriába tartozók
▪ a peregrinusok saját népjoguk szerint
▪ a peregrini nullius certae civitatis a ius gentium szabályai szerint
rendelkezhettek törvényes örökhagyói jogképességgel

b) TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉG

(FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI PASSIVA)

TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

▪ minden önjogú római polgár

(azok is, akik éppen örökhagyójuk halála folytán váltak önjogúvá)
▪ latinjogúak (valószínűleg a ius Latii alapján)
▪ peregrinusok (saját joguk szerint)

NEM RENDELKEZTEK TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL:

▪ pogány kor: Vesta-szüzek

▪ keresztény kor: eretnekek (haeretici) és hittagadók (apostatae)
▪ Latini Iuniani
▪ a peregrinusok saját népjoguk, a peregrini nullius certae civitatis pedig a ius
gentium szabályai szerint rendelkezhettek a jogképességgel

IV. A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉSI KÉPESSÉG

(TESTAMENTI FACTIO)

a) VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉG

(TESTAMENTI FACTIO ACTIVA)

VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

(az örökhagyó a római jog szerint érvényes végrendeletet tehetett)
▪ az önjogú és cselekvőképes római polgárok
 ▪ latinjogúak: a cselekvőképes Latini prisci és a Latini coloniarii
▪ peregrinusok: (ki voltak zárva a commercium-ból) saját népjoguk szerint
rendelkezhettek, de ez a képességük nem minősült testamenti factio-nak

NEM RENDELKEZTEK VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉGGEL:

(a római jog szerint nem tehettek érvényes végrendeletet)

▪ hatalomalatti családtagok (personae alieni iuris)
▪ önjogú nők (mulieres sui iuris)
▪ serdületlenek (impuberes)
▪ őrültek (furiosi)
▪ tékozlók (prodigi)
▪ süketek (surdi)
▪ némák (muti)
▪ tanúképtelenek (intestabilis), archaikus kor [büntetésből ?]
▪ eretnekek (haeretici), keresztény kor
▪ hittagadók (apostate)
▪ felségsértésért elítéltek gyermekei
▪ a gyászéven belül újraházasodott özvegyek

b) VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉG

(TESTAMENTI FACTIO PASSIVA)

VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK:

▪ a római polgárok
▪ minden latinjogú (Latini prisci, Latini coloniarii, és Latini Iuniani is)
▪ a peregrinusok csak saját helyi joguk szerint rendelkezhettek a képességgel, így
római polgár vagy latinjogú nem nevezhette ki őket örökösévé

NEM RENDELKEZTEK VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL:

▪ a bizonytalan, pontosan meg nem határozott személyek

(personae incertae)
▪ a végrendelet készítése után születettek (postumus)
▪ az állam
▪ a jogalanyiságot szerzett személyegyesülések
▪ a nők öröklési képességét a lex Voconia (Kr.e. 164) (1) korlátozta, de utóbb e
képességük a férfiakéval azonossá vált
▪ az eretnekek (haeretici) [büntetésből ?]
▪ a hittagadók (apostatae)
603. Az öröklési viszonyok tárgya. A hereditas iacens és
a bona vacantia egybevetése.

Az öröklési viszonyok tárgya

I. A HAGYATÉK (HEREDITAS)
- az a vagyon, amelyet az örökhagyó összes, halál esetén átszálló vagyoni jogai és
kötelezettségei alkotnak
- az öröklési viszonyok tárgya
- általában az örökhagyó után hátramaradt vagyontömeg
- „herus” (úr) à „heres” (örökös) à „hereditas” (örökség)

- a hagyaték magában foglalja:

▪ az örökhagyó után maradt fizikai dolgokat, tárgyakat (az arra vonatkozó jogokat)
▪ az örökösökre átszálló jogokat (és az azok érvényesítésére szolgáló actio-kat)
▪ kötelezettségeket
▪ tartozásokat
- „amikor a hagyatékot perlem, minden dolog és kereset, amely a hagyatékban
foglaltatik, perbe van vonva” - Ulpianus

- hagyaték ¹ az örökhagyót élete utolsó pillanatában megillető vagyonnal

- mivel a hereditas-t csak azok a vagyontételek alkotják, amelyek az örökhagyó halála
esetén átszállanak (a személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek NEM)

- a hagyaték TÍPUSAI a jogok (aktívák) vagy kötelezettségek (passzívák) túlsúlya

szerint:
a) AKTÍV HAGYATÉK

- benne a jogok (aktívák) vannak túlsúlyban

b) PASSZÍV HAGYATÉK

- a kötelezettségek (passzívák) túlsúlya jellemzi

 - „a hagyaték elnevezés magában foglalja a hátrányos hagyatékot is” –
Pomponius
- pl.: túlterhelt hagyaték (damnosa hereditas)

- a hagyaték NEM TARTALMAZZA az örökhagyó:

▪ családi jogait (patria potestas, manus, tutela)
▪ birtokát (civilis ill. naturalis possessio)
▪ személyes szolgalmait
▪ eltartásra való jogát (alimentatio) vagy ilyen irányú kötelezettségét
▪ delictum-aiból eredő, pönális tartozásait
▪ személyéhez tapadó követeléseit

II. A HAGYATÉK RÉSZEI A JOGUTÓDLÁS SORÁN

1) ÖRÖKSÉG (HEREDITAS)

- a hagyaték azon része, amely az ÖRÖKLÉS (halál esetére szóló egyetemes

jogutódlás – successio universalis mortis causa) révén az egyetemes jogutódra
(ÖRÖKÖSRE) száll át

- a hagyatéknak a hagyományokkal csökkentett része à

- az örökség mint vagyontömeg tartalma:

▪ az örökhagyóról az örökösökre átszálló összes aktív és passzív vagyontétel
▪ azok a vagyoni jogosultságok és kötelezettségek, amelyek az örökhagyót halála
pillanatában megillették, és a ténye folytán nem szűntek meg

▪ nem tartoznak bele azok az aktívák (hagyományok), amelyeket az örökhagyó a

hagyatékból az örökség terhére harmadik szemé

▪ lyek (hagyományosok) javára rendelt

2) HAGYOMÁNY (LEGATUM)

- a hagyaték azon része, amely HAGYOMÁNYOZÁS (halál esetére szóló különös

jogutódlás – successio singularis mortis causa) révén a különös jogutódra
(HAGYOMÁNYOSRA) száll át

- a hagyomány tartalma:
▪ egyes aktív hagyatéki vagyontételek
▪ pl.: egy hagyatéki ékszer tulajdonjoga
▪ a hagyományos a neki juttatott vagyontárgyakat nem mint jogi egészet szerzi
meg: csak aktívákat kap, passzívák nélkül

- a hagyomány típusai:
a) TULAJDONKÉPPENI HAGYOMÁNY (legatum)
b) HITBIZOMÁNY (fideicommissum)

III. AZ ÖRÖKSÉG ÉS A HAGYOMÁNY VISZONYA

- a hagyományos (legatarius) a hagyományt (legatum) csak akkor szerezhette meg, ha
az örökös (heres) megszerezte az örökséget (hereditas)

- örökösnevezés nélkül a hagyományrendelés nem állhatott meg, mivel az örökösnek

kellett a hagyaték ügyeit lebonyolítania

- pl.: az örökös nem fogadta el az örökséget, a hagyományok megdőltek

- az örökléstől független volt a halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)

A hereditas iacens és a bona vacantia egybevetése.

NYUGVÓ HAGYATÉK URATLAN HAGYATÉK
(HEREDITAS IACENS) (BONA VACANTIA)
közös tulajdonságok a hagyaték (hereditas) fajtái
dologi jog: a tulajdon megszűnése a tulajdonos halálával
tágabb értelemben mindkettő uratlan hagyaték
res nullius: senki vagyonába sem tartoznak (nullius in bonis est)
a senki dolgai (tág értelemben vett uratlan dolgok)
uratlan hagyaték tágabb értelemben szűkebb értelemben;
uratlan aktív hagyaték uratlan passzív hagyaték
meghatározás az öröklés megnyílása (delatio) és a hagyatéknak
megszerzése (acquisitio) közé eső EGYÁLTALÁN NINCSEN ÖRÖKÖSE
idő alatt a hagyaték az önkéntes /
házon kívüli örökösök (heredes
extranei) szempontjából nyugszik
(iacet) – IDEIGLENESEN NINCS
ÖRÖKÖSE
van örökös? ideiglenesen nincs egyáltalán nincs
sorsa a a cél, hogy egyszer lesz ura, CIVILJOG: nem rendezte
későbbiekben vagyonegységként összetartja; bárki elbirtokolhatta
PRAETORI JOG: az uratlan passzív
ebben az ideiglenes állapotban is hagyatékra csődeljárást rendelt el
önálló életet él (pl.: a rabszolgák CSÁSZÁKOR: a fiscus-ra szállt
szerzeményei gyarapítják) MODERN JOG: az örökös nélküli
hagyatékot az állam szerzi meg
 sajátossága a praetor szükség szerint gondnokot
(cura) rendelhetett ki a kezelésére

604. Az örökség megszerzésének módjai és jogalapjai. Mit

jelent az, hogy valaki in stripes, in capita, vagy in lineas
örököl? Hol érvényesülnek ezek az előírások ?

I. AZ ÖRÖKLÉS MEGSZERZÉSÉNEK JOGALAPJAI ÉS JOGCÍMEI

- a római öröklésnek 2 szakasza van:

1) AZ ÖRÖKSÉG MEGNYÍLÁSA VALAKI SZÁMÁRA (DELATIO HEREDITATIS)

- az örökhagyó halálával
- „megnyíltnak olyan örökséget nevezünk, melyet valaki elfogadván
megszerezhet”

- az örökség megnyílásának 2 jogalapja volt:

▪ TÖRVÉNY
▪ VÉGRENDELET

- aszerint, hogy ezek közül melyik érvényesül, az örökség megszerzésének

3 jogcíme (causae acquirendae hereditatis) volt:

a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS (successio legitima / ab intestato)

- kizárólag a törvény határozta meg, hogy a hagyaték kire nyílik meg
- a végrendelet elsődlegessége után csak kisegítő jelleggel érvényesült
- csak végrendelet hiányában alkalmazták

b) VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS (successio testamentaria)

- ha az örökhagyó után érvényes végrendelet maradt
- ez vált elsődlegessé
- a törvényes öröklést legtöbbször kizárta az érvényes végrendelet

c) VÉGRENDELET ELLENÉRE VALÓ ÖRÖKLÉS (successio contra tabulas)

- törvényi rendelkezés bizonyos személyeknek a végrendelet ellenére is
biztosítja a részesedést a hagyatékból

2) AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK MÓDJAI (MODI ACQUIRENDAE HEREDITATIS)

- az öröklésre meghívott által

- azok a tények, amelyeknél fogva az öröklésre jogcímmel rendelkező személy
valóban örökössé válik
- aki az örökséget egyszer megszerezte, egyszer s mindenkorra örökös lesz, ez az
állapot nem szüntethető meg
- „semel heres semper heres” – aki egyszer örökös, az mindenkor örökös

II. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSE A CIVILJOG SZERINT

1) HÁZON BELÜLI / SZÜKSÉGSZERŰ ÖRÖKÖSÖK (heredes domestici / necessarii)

- a házközösség tagjai
- az örökséget a halál tényénél fogva azonnal, elfogadó nyilatkozat nélkül (ipso
iure) szerzik meg, még akaratuk ellenére is
- 2 csoportja van:
a) SAJÁT ÖRÖKÖSÖK (sui heredes / „suus-ok”)
- az örökhagyó hatalma alatt állott, halálával önjogúakká váló családtagok
- vissza nem utasíthatták az örökséget, de ha nem avatkoztak be a hagyaték
ügyeibe, távol tarthatták magukat az örökségtől
- se abstinere → beneficium abstinendi (praetor által)

b) ÖRÖKÖSSÉ NEVEZETT RABSZOLGÁK (servi testamento manumissi)

- az örökhagyó által végrendeletileg felszabadított és örökössé nevezett
rabszolgák, akik az örökössé váló kinevezést szintén kötelesek voltak
vállalni
- helyzetük súlyosabb volt a suus-okénál, mivel a praetor az ő részükre nem
adta meg a beneficium abstinendi-t

2) HÁZON KÍVÜLI / ÖNKÉNTES ÖRÖKÖSÖK (heredes extranei / voluntarii)

- az örökség megszerzése csak 2féleképp volt lehetséges:

A) ELFOGADÓ NYILATKOZATTAL (aditio hereditatis)

cretio
- ősi, civiljogi szerinti
- alakszerű, ünnepélyes elfogadó nyilatkozat (actus legitimus)
 - az örökhagyó házában, előírt szavakkal, tanúk előtt kellett megtenni
- a végrendeletbe foglalt utasítás szerinti határidőn belül (általában 100 nap)

pro herede gestio

- alakszerűtlen, vagy hallgatólagos akaratnyilvánítás
- ennek keretében az örökséget elfogadó személy „örökösként járt el”
(pro herede gessit)

B) ELBIRTOKLÁSSAL (usucapio pro herede)

- azok az örökösök szerezték meg így az örökséget, akik a hagyatékot cretio
nélkül vették birtokukba
- ez a lehetőség a hagyaték iránt jogosulatlanok számára is nyitva állt
- akkor, ha az örökhagyónak nem voltak szükségszerű örökösei, a házon
kívüli örökösök pedig még nem jelentkeztek
- ilyenkor a hagyaték jogosulatlan elfoglalója 1 év alatt elbirtokolta a
hagyatékot és megszerezte az örökösi minőséget

3) SPECIÁLIS ESETEK

- in iure cessio hereditatis

- az infans gyámja és a furiosus gondnoka részéről az ezek javára tett nyilatkozat
- az impuberes infantia maiores részéről a gyámi auctoritas-szal tett
nyilatkozat
- a hatalomalatti a hatalomgyakorló számára megszerezhette az örökséget, ha az ő
felhatalmazásával vagy parancsára (iussum) járt el
- méhmagzat (nasciturus), akinek a javára a praetor ideiglenes bonorum
possessio-t (a hagyatéknak a praetor által megadott birtoka) adott
III. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSE A PRAETORI JOG SZERINT
- az öröklésre nem civiljogi alapon jelentkező személyeket a praetor nem tehette
örökössé (még fikcióval sem) de adhatott számukra:
BONORUM POSSESSIO-t

▪ praetori birtokbautalás
▪ a felmenő és lemenő örökösöknek 1 éven, másoknak 100 napon belül kellett
kérelmezni a praetortól (agnitio bonorum possessionis)
▪ a praetori örökös (bonorum possessor) a hagyatéknak csak bonitár tulajdonosa lett,
mivel nem minősült civiljogi örökösnek (heres)
▪ ezért elbirtoklásra volt ráutalva (ld.: a hagyatékot nem cretio-val megszerző civiljogi
örökös)

- praetori jogi örökösök 3 csoportja:

1) CIVILJOGI ÖRÖKÖS JELENTKEZÉSE

- az kapott bonorum possessio-t, aki valószínűvé tette, hogy ő a civiljogi örökös

▪ civiljogi végrendeletet produkált
(bonorum possessio secundum tabulas)
▪ valószínűsítette törvényes öröklési jogcímét
(bonorum possessio intestati)
▪ a végrendelet ellenére akkor, ha bizonyította annak az alaki mellőzhetetlenség
megsértése miatti érvénytelenségét
(bonorum possessio contra tabulas)

- több örökös különböző jogcímeken történő jelentkezése esetén a praetori

sorrend:
a) végrendelet ellenére való öröklés
b) végrendeleti öröklés
c) törvényes öröklés

2) CIVILJOGI ÖRÖKÖS NEM JELENTKEZÉSE

- a praetor bonorum possessio intestati-ban részesített olyan személyeket is,

akik a civiljog szerint egyáltalán nem voltak törvényes örökösök
- pl.: agnatio-n kívüli vérrokonok (cognati)
örökhagyót túlélő feleség (uxor) ill. férj (vir)

3) NEM CIVILJOGI ÖRÖKÖSÖK

- a praetor civiljogi örökösök létében bonorum possessio intestati-ban részesített

nem civiljogi örökösöket is
- pl.: emancipált gyermekeket

- ld.: PAPINIANUS: a praetori jog 3féle viszonyulása a civiljoghoz

- a praetor ugyanis bizonyos személyeket beutal a hagyatéki javak birtokába:

a) a civiljogi szabályok érvényre juttatása céljából

(adiuvandi iuris civilis gratia)
b) a civiljog hézagainak kiegészítése végett
(supplendi iuris civilis gratia)
c) a merev civiljog kijavítása érdekében
(corrigendi iuris civilis gratia)
IV. A MEGNYÍLT ÖRÖKSÉG ÁTHÁRAMLÁSA (TRANSMISSIO)
- az öröklés megnyílása után, de a hagyaték megszerzése előtt meghalt személy
elfogadási jogának továbbszállása örököseire bizonyos korlátozásokkal
- eleinte nem szállott tovább, majd csak kivételes esetekben ismerték el, Iustinianus-nál
már általános érvényre jutott

a) TRANSMISSIO THEODOSIANA
- II. Theodosius constitutio-ja
- a végrendeleti örökös a végrendelet felbontása előtt meghal
- lemenői megszerezhetik a jogelődjükre megnyílt, de meg nem szerzett
örökséget

b) TRANSMISSIO IUSTINIANEA

- iustinianusi jog
- az öröklésre meghívott személy halála esetén annak jogutódai az eredeti
delatio-tól számított 1 éven belül elfogadó nyilatkozatot téve elődjük helyébe
léphettek

V. A NYUGVÓ HAGYATÉK (HEREDITAS IACENS) ÉS

AZ URATLAN HAGYATÉK (BONA VACANTIA)

NYUGVÓ HAGYATÉK URATLAN HAGYATÉK

(HEREDITAS IACENS) (BONA VACANTIA)
közös tulajdonságok a hagyaték (hereditas) fajtái
dologi jog: a tulajdon megszűnése a tulajdonos halálával
tágabb értelemben mindkettő uratlan hagyaték
res nullius: senki vagyonába sem tartoznak (nullius in bonis est)
a senki dolgai (tág értelemben vett uratlan dolgok)
uratlan hagyaték tágabb értelemben szűkebb értelemben;
uratlan aktív hagyaték uratlan passzív hagyaték
meghatározás az öröklés megnyílása (delatio) és a hagyatéknak
megszerzése (acquisitio) közé eső EGYÁLTALÁN NINCSEN ÖRÖKÖSE
idő alatt a hagyaték az önkéntes /
házon kívüli örökösök (heredes
extranei) szempontjából nyugszik
(iacet) – IDEIGLENESEN NINCS
ÖRÖKÖSE
van örökös? ideiglenesen nincs egyáltalán nincs
sorsa a a cél, hogy egyszer lesz ura, CIVILJOG:
nem rendezte
későbbiekben vagyonegységként összetartja; bárki elbirtokolhatta
PRAETORI JOG: az uratlan passzív
ebben az ideiglenes állapotban is hagyatékra csődeljárást rendelt el
önálló életet él (pl.: a rabszolgák CSÁSZÁKOR: a fiscus-ra szállt
szerzeményei gyarapítják) MODERN JOG: az örökös nélküli
hagyatékot az állam szerzi meg
sajátossága a praetor szükség szerint gondnokot
(cura) rendelhetett ki a kezelésére

Mit jelent az, hogy valaki in stripes, in capita, vagy in lineas

örököl? Hol érvényesülnek ezek az előírások ?
I. IN STIRPES ÖRÖKLÉS

1) MEGHATÁROZÁSA

- az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor a

rokonsági fokban távolabb állók
együttesen annyit örökölnek, mint
kieső elődjük egymaga örökölt volna
= törzsenként való öröklés, képviseleti elv
- képviseleti jog (ius repraesentationis): a törzsenként öröklők e joga
- a távolabbi fokon lévők elődjük helyébe lépnek, és kieső elődjük részén
osztoznak

2) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI

a) CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (sui heredes): a kieső suus-ok helyén

- pl.: a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt, az ő gyermekei
és manusos házasságot kötött felesége (= az örökhagyó menye és az unokák)
annyit örököltek együttesen, mint a kieső apa és férj egymaga örökölt volna

b) PRAETORI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (liberi) az emancipált fiúkat és gyermekeiket a praetor suus-nak

tekintette (sui ficti) - ebből a képviseleti elv következik

c) IUSTINIANUSI ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (descendentes): a távolabbi lemenőknél

- II. osztály (germani): teljes testvérek gyermekeinél
- III. osztály: elhalt féltestvérek gyermekeinél
II. IN CAPITA ÖRÖKLÉS

A) MEGHATÁROZÁSA

- az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor az

azonos fokon állók együttesen,
fejenként ugyanannyit örökölnek,
egyenlő arányban

B) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI

a) CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (sui heredes): az örökhagyó gyermekei

- II. osztály (proximi agnati): a legközelebbi agnát rokonok

b) PRAETORI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (liberi): ha egyenlő fokon állnak

- II. osztály (legitimi): a suus-ok vagy agnat-ok között egyenlő fokon
- III. osztály (cognati): azonos fokú vérrokonok egymás között függetlenül
attól, hogy lemenők (descendentes) vagy felmenők (ascendentes)

c) IUSTINIANUSI ÖRÖKLÉSI REND

- I. osztály (descendentes): a lemenők, ha azonos fokon vannak

- II. osztály (ascendentes, germani): ha az örökhagyó után szülők + teljes
testvérek maradtak és az egy ágon belüli felmenők is
- IV. osztály (cognati collaterales): az azonos fokú oldalági rokonok között
- féltestvérek közt
- az összes oldalrokonok között, az azonos fokon állók között

III. IN LINEAS ÖRÖKLÉS

A) MEGHATÁROZÁSA

- az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor az

örökhagyó után csak felmenők maradnak, és a
felmenők öröklésénél a hagyaték
az apai és anyai ág között egyenlően oszlik meg
- az ágon belül az ott lévők fejenként osztoznak
- a közelebbi felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését
- ha az egyik ágon nincsen senki, a másik ág osztozik az egész hagyatékon

B) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI

- egyedül Iustinianus-nál van jelen

- II. osztály (ascendentes, germani): ha csak felmenők maradtak az örökhagyó
után, a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint oszlik meg, s a közelebbi felmenő léte
kizárja a távolabbi felmenő öröklését

605. Az örökség megszerzésének és megtartásának

akadályai.
AKADÁLYOK:

▪ incapacitas: az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség

▪ indignitas: örökségre való érdemtelenség

I. SZERZÉSKÉPTELENSÉG (INCAPACITAS)
- az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség
- a végrendeleti örökösök vonatkozásában
- az örökség megszerzésére képtelen személy: incapax

1) KÜLÖNBSÉG A SZERZÉSKÉPTELENSÉG ÉS AZ ÖRÖKLŐKÉPTELENSÉG KÖZÖTT:

▪ öröklőképtelenség: facultas ab intestato succedendi passiva, testamenti factio

passiva hiánya
▪ az öröklőképtelen személyre nézve eleve nem következik be delatio és az
örökrésze a növedékjog alapján a többi örököstárs között oszlik meg
▪ az incapax kinevezhető örökössé (részére megnyílik az öröklés), de az
örökséget nem / korlátozottan szerezheti meg
▪ az incapacitas megszűnt, ha annak okát a szerzésképtelen személy a cretio
határidején belül elhárította
▪ az incapax-ra nézve az érvényes végrendelet részben / egészben hatálytalan

2) A SZERZÉSKÉPTELENSÉG KATEGÓRIÁI (PRINCIPATUS KORA)

a) HÁZASULATLAN (CAELEBS) ÉS GYERMEKTELEN (ORBUS) SZEMÉLYEK

(I. CONSTANTINUS-IG)

lex Iulia de maritandis ordinibus (2.)

- caelebs: házasságra kötelezett korban lévő, de házasulatlan személy
- a törvény képtelennek nyilvánította arra, hogy a számára megnyílt
végrendeleti örökséget megszerezze
 - a szerzésképtelenség megszűnt, ha a caelebs megházasodott

lex Papia Poppaea (3.)

- orbus: házasságban élő, de gyermektelen személy
- a törvény szerint csak felerészben szerezhette meg az örökséget
- a szerzésképtelenség megszűnt, ha az orbus-nak gyermeke született

b) FORMAHIBÁVAL FELSZABADÍTOTT RABSZOLGÁK (LATINI IUNIANI)

(IUSTINIANUS-IG)

lex Iunia Norbana (4.)

- a formahibával felszabadított rabszolga (Latini Iuniani) incapax
- sem végrendeleti örökös, sem hagyományos nem lehetett
- kivétel! : ha a cretio határidején belül megszerezte a polgárjogot
- Latini Iuniani kategóriájának megszűnése = e kategória vége
c) FESLETT ERKÖLCSŰ NŐK (FEMINAE PROBROSAE)

- Domitianus: a feslett erkölcsű nő incapax

- az ellenkező bizonyítása esetén visszanyerték szerzőképességüket
- Iustinianus-nál a szerzésképtelenség egyetlen megmaradt esete

3) ELESETT ÖRÖKRÉSZ (CADUCUM, BONA CADUCA)

- a hagyaték incapacitas miatt üresen maradt része

- nem növedékjog tárgya lesz, hanem átháramlik az
▪ ugyanazon végrendeletben örökösnek kinevezett gyermekes családapákra,
▪ a gyermekes hagyományosokra, vagy
▪ a fiscus-ra

- caducorum vindicatio: a caducum-ra jogosultak igényüket ezzel a keresettel

érvényesíthetik

FELELŐSSÉG:

- a caducum-ot megszerző a hagyatéki tartozásokért csak annak erejéig felel

- cum ill. pro viribus felelősség

II. ÉRDEMTELENSÉG (INDIGNITAS)

- örökségre való érdemtelenség; azok az esetek, melyekben az öröklésre
érdemtelen (végrendeleti vagy törvényes) örökös a megszerzett örökséget nem
tarthatja meg
- a császárkor jogtudománya alakította ki a lex Papia Poppaea (3.) alapján:

- érdemtelen az az örökös, aki

a) az örökhagyót még életében súlyosan bántalmazta, esetleg megölte
b) az örökhagyó halála után annak végrendeletét alaptalanul megtámadta

- érdemtelen személy: indignus

- a jog szerint az indignus az örökös, a végrendelet rá nézve hatályos
- de az örökség „elragadtatik tőle”, rendszerint a fiscus-ra háramlik
- elragadott örökség: bona ereptoria

FELELŐSSÉG:

- a bona ereptoria-t megszerző személy csak az örökös helyébe (heredis loco) kerül
- mivel az örökös továbbra is az indignus személy marad
- a hagyatéki terhekért így csak a reá szállt vagyon erejéig felel
- cum ill. pro viribus felelősség

606. A civiljogi és a praetori jogi törvényes öröklés

A civiljogi törvényes öröklés

- törvényes öröklés (successio ab intestato / legitima)

- 3 ÖRÖKLÉSI REND:
a) CIVILJOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

- XII táblás törvény rögzítette

- alapvetően a házközösségi köteléken és agnát rokonságon épül fel

b) PRAETORI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND (BONORUM POSSESSIO INTESTATI)

- a praetori edictum-on alapul

- agnát és kognát rokonság is szabályozva van benne

c) IUSTINIANUSI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

- Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg

 - alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélő házastárs öröklése)

- törvényes örökösök (heredes ab intestato)

- eredetileg a civiljogi rokonságot jelentette (agnatio)
- végül kizárólag a vérrokonság (cognatio) lett a törvényes öröklés alapja a
házközösségi és nemzetségi kötelékek bomlása miatt

I. A CIVILJOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS LÉNYEGE

- rendjét a XII táblás törvény rögzítette
- eszerint alapvetően a
▪ HÁZKÖZÖSSÉG (familia proprio iure) ill. ezek hiányában az
▪ AGNÁT ROKONSÁG (familia communi iure) örököl

SUI HEREDES ÖRÖKLÉSE

- sui heredes („saját örökösök”): suus-ok, az örökhagyó hatalma alatt állott, s a

halálával ipso iure önjogúakká váló családtagok
- öröklésük eltér a többi rokon öröklésétől:
- nem egy tőlük független személy hagyatékát szerzik meg
- ők a házközösségi vagyonnak már a pater familias életében is quasi „lappangó”
tulajdonostársai voltak

- öröklésük inkább a (pater familias halála után is változatlanul fennmaradó)

házközösség belső viszonyaiban történt átrendeződés nem pedig a szó kimondott
értelmében vett öröklés
- „a javak feletti szabad rendelkezést nyerik el” – Paulus

- a pater familias után az addigi házközösség (familia proprio iure) annyi új

familia-ra bomlott fel, ahány suus heres volt
- ezek a familia-k a testvérörökösök vagyonközösségének (consortium ercto non cito)
kötelékébe tartoztak
- addig, amíg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte a régi házközösség
megszüntetését és a házközösségi vagyon megosztását
II. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK
- a törvényes öröklésre hivatottak 3 egymást követő OSZTÁLYBA/rendbe (ordo)
tagolódtak
- a rendeken belül az egyes rokonok különböző FOKOKHOZ (gradus) tartoztak

- az egyes osztályok:
▪ sui heredes
▪ proximi agnati
▪ gentiles

A) I. OSZTÁLY: [SUI HEREDES]

- IDE TARTOZNAK:

▪ az örökhagyó manus-a alatt állott feleség (uxor in manu), aki saját jogon, de
mintegy filiae loco örökölt
▪ a családgyermekek (filii és filiae familias)
▪ az örökbefogadott (arrogatus, adoptivus)
▪ a manus-os házasságot kötött filius familias felesége és gyermekei, ha a filius
familias nem élte volna túl az örökhagyót, vagy az örökhagyó őt emancipálta
▪ az emancipált fiú gyermekei közül azok, akik az emancipatio előtt fogantak
(mivel még a nagyapa hatalma alatt születtek)

- NEM TARTOZNAK IDE:

▪ az emancipatio vagy adoptio útján a családfő hatalma alól kikerültek

▪ azok a lányok, akik manus-os házasságot kötöttek
▪ az emancipált fiúnak az emancipatio-ja után fogant gyermekei

KÉPVISELETI ELV / TÖRZSENKÉNTI ÖRÖKLÉS ELVE

- a rokonsági fokban távolabb állók együttesen annyit örökölnek, mint kieső
elődjük egymaga örökölt volna
- képviseleti jog (ius repraesentationis): a törzsenként öröklők e joga
- pl.: a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt, az ő gyermekei és
manusos házasságot kötött felesége (= az örökhagyó menye és az unokák) annyit
örököltek együttesen, mint a kieső apa és férj egymaga örökölt volna
- ez a törzsenként (in stirpes) való öröklés
- DE: az örökhagyó gyermekei fejenként (in capita) örököltek
 B) II. OSZTÁLY: [PROXIMI AGNATI]
- a legközelebbi agnát rokonok
- csak akkor örökölhetnek, ha sui heredes egyáltalán nincsenek
- IDE TARTOZTAK AZ ÖRÖKHAGYÓ:

▪ teljes testvérei (germani), ezen belül:

▪ fivérei (fratres)
▪ nővérei (sorores); továbbá:
▪ apai féltestvérei (consanguinei)
▪ testvérek hiányában a távolabbi fokú agnát férfirokonai; pl.: olyan unokafivére,
aki még tagja az agnatio-nak

- egyenlő részekben, fejenként (in capita) osztoztak a hagyatékban

- DE: a fokban közelebbi agnát rokon léte akkor is kizárta a távolabbit, ha a
közelebbi agnatus nem fogadta el az örökséget
- a civiljogi törvényes öröklési rend tehát nem ismerte a successio graduum-ot, a
távolabbi fokú rokon belépését közelebbi létében

C) III. OSZTÁLY: [GENTILES]

- a nemzetség (gens) tagjainak öröklése
- akkor, ha sem suus heres, sem proximus agnatus nem volt
- ez a kategória a köztársasági kor vége felé eltűnt a nemzetségi szervezettel
együtt

III. A CIVILJOG TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI RENDJÉNEK SAJÁTOSSÁGAI

1) AGNÁT ÖRÖKLÉSI REND

- kivétel: uxor in manu öröklése

- ennek keretében a kognát rokonság önmagában véve semmilyen jelentőséggel nem
bírt

2) NEM ISMERTE A SUCCESSIO GRADUUM ET ORDINUM INTÉZMÉNYÉT

A) SUCCESSIO GRADUUM

- a hagyaték megnyílása egy, az örökhagyóhoz távolabbi fokban álló

agnatus számára
- a civiljogi törvényes öröklési rendben nem volt biztosítva:
- ha a meghívott proximus agnatus nem tudta/akarta elfogadni az
örökséget, a távolabbi fokban levő agnatus nem örökölhetett

B) SUCCESSIO ORDINUM

- a hagyaték megnyílása egy, az örökhagyóhoz távolabbi fokban álló

gentiles számára
- a civiljogi törvényes öröklési rendben nem volt biztosítva:
- ha volt agnatus és az nem fogadta el az örökséget, úgy a következő osztály
(rend) tagjai, a gentiles sem örökölhettek
- a gentiles csak akkor örökölhetett, ha nem voltak sem suus-ok, sem agnatus-ok

- a civiljog szerint egy hagyaték csak egyszer nyílt meg

- az egyetlen delatio alapján csak a legközelebbi rokon örökölhetett
- így a hagyaték viszonylag könnyen uratlanná válhatott (bona vacantia)
- ilyenkor nem volt akadálya, hogy adott esetben valamelyik agnát rokon vagy
más személy (persona extranea) elbirtoklás útján mégis megszerezze a
hagyatékot

3) IN IURE CESSIO HEREDITATIS

- az agnatus joga arra, hogy az örökség elfogadása (heres-szé válása) előtt az erre
irányuló jogosultságát 3. személynek in iure cessio útján átengedje
- az, akinek örökrészét átengedte, örökösi minőséget nyert
- e jog kizárólag a proximi agnati csoportjába tartozó törvényes örökösöket illette meg
(de még őket sem, ha végrendeleti úton lettek kinevezve örökössé)
- az örökség megszerzése után in iure cessio hereditatis-nak már nem volt helye
- bizonyos fokig pótolta a successio graduum et ordinum hiányát

A praetori jogi törvényes öröklés

- PRAETORI JOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS: bonorum possessio intestati

- a praetori edictum-on alapul
- agnát és kognát rokonság is szabályozva van benne
- a praetor nem hivatalból hívta fel az örökösöket a bonorum possessio-ra, hanem azt
kérni kellett illetve lehetett az edictum-ban megszabott határidőn belül
- itt tehát nem egyetlen, hane több, egymást követő delatio volt
- a praetor a házközösség és az agnát rokonság öröklése mellett biztosította a kognát
rokonság öröklését is (bizonyos mértékben előnyben részesítette)

- bonorum possessio (hagyatéki javak birtokába való beutalás) útján 4, egymást

követő ÖRÖKLÉSI OSZTÁLY tagjai örökölhetnek:
▪ bonorum possessio unde liberi (gyermekek)
▪ bonorum possessio unde legitimi (törvényes örökösök)
▪ bonorum possessio unde cognati (vérrokonok)
▪ bonorum possessio unde vir et uxor (túlélő házastársak)

I. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK

I. OSZTÁLY - GYERMEKEK
BONORUM POSSESSIO UNDE LIBERI

- IDE TARTOZNAK:

▪ a sui heredes (köztük az örökhagyóval manus-os házasságban élt feleség is)

▪ az emancipált fiúk (sui ficti-vel suus-nak tekintette őket a praetor)
▪ az emancipált fiúk emancipatio után fogant gyermekei

- NEM TARTOZNAK IDE:

▪ a más pater familias által örökbefogadott gyermek

▪ a manus-os házasságot kötött leány, mert ezek az új házközösségükben /
agnatio-jukban nyertek öröklési jogot
▪ kivétel:
❖ az örökbefogadó pater familias-uk emancipálta őket
❖ az örökhagyó egykori filia familias-a feletti manus az azt gyakorló férj
halálával vagy a manus-t megszüntető aktussal (diffarreatio,
remancipatio) megszűnt

II. OSZTÁLY - TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSÖK

BONORUM POSSESSIO UNDE LEGITIMI

- IDE TARTOZNAK:

▪ a sui heredes
▪ a proximi agnati csoportja
▪ egy ideig a gens tagjai is

- ha nem voltak gyerekek (liberi), vagy nem jelentkeztek a bonorum possessio-

ra, a praetor azt a civiljogi törvényes örökösök részére nyitotta meg
- a sui heredes közül azok, akik a bonorum possessio-ra gyerekként (liberi) az 1.
éven belül az I. osztályban is jelentkezhettek volna (pl.: az örökhagyó fia/lánya), a
2. év folyamán már csak a II. osztály 1. csoportjába tartozókként jelentkezhettek
- a proximi agnati a II. osztályba csak akkor jelentkezhetett, amikor egyáltalán
nem volt suus heres (mivel ők a hagyatékot ipso iure megszerezték)

III. OSZTÁLY - VÉRROKONOK

BONORUM POSSESSIO UNDE COGNATI

- ha törvényes örökösök (legitimi) sem voltak / nem jelentkeztek

- ilyenkor a praetor az öröklést az összes vérrokon (cognati) részére lehetővé tette
- módszer: a közelebbi vérrokon léte kizárta a távolabbi bonorum possessio-ját

- kizárólag a fokközelség számított

- azonos fokú rokonok egymás között egyenlő arányban (in capita) örököltek
- függetlenül attól, hogy lemenők (descendentes), felmenők (ascendentes) vagy
oldalági rokonok (cognati collaterales) voltak

- így elsősorban az I. fokú rokonok (gyermekek és szülők), ilyenek hiányában a

II. fokú rokonok (unokák, nagyszülők, testvérek) örököltek, stb.
- nem érvényesült a ius repraesentationis
- a suus-ok 3., a fiktív suus-ok 2., a vérrokonok egyéb csoportja 1. ízben
jelentkezhettek

- a 6. foknál távolabbi oldalági rokonoknak a praetor nem adta meg a bonorum

possessio-t (1 kivétel) gyakorlati okokból

- OLDALÁGI ROKONOK között örököltek az örökhagyó

▪ testvérei és azok gyermekei, unokái, stb. (2., 3., stb. fok)
▪ nagyszüleinek és szüleinek testvérei (4., 5. fok)
▪ elsőfokú és másodfokú unokatestvérei (4., 6. fok)
▪ másodfokú unokatestvérének gyermekei kivételesen (7. fok)

- 7. fokú EGYENESÁGI ROKONOK öröklése gyakorlatilag kizárt

- a törvénytelen gyermek természetes apja után nem örököl, de az anya utáni
 öröklés: a praetor nem tett különbséget a törvényes és törvénytelen gyermek között

- a praetor itt vezette be a SUCCESSIO GRADUUM ET ORDINUM lehetőségét

- ha a közelebbi rokon (cognatus) nem tudja elfogadni az örökségét, a távolabbi
fokú rokon örököl (successio graduum), ha pedig erre ő sem képes, az elfogadás
joga a következő rendre száll átt (successio ordinum)

IV. OSZTÁLY - TÚLÉLŐ HÁZASTÁRSAK

BONORUM POSSESSIO UNDE VIR ET UXOR

- a túlélő házastárs örököl, ha a kognát rokonok sem jelentkeztek

- ha a feleség nem volt uxor in manu, csak az örökhagyó összes agnát és kognát
rokona után jelentkezhetett a praetor-nál

II. A CSÁSZÁRKORI JOGSZABÁLYOK KIEGÉSZÍTŐ SZEREPE

- a kognát rokonság jelentőségének erősödése a törvényes öröklés rendjében
- a klasszikus kor 2 senatus consultum-ja civiljogi örökösökké tette a gyermekeket az
anyjuk után és az anyát gyermeke után
- így a bonorum possessio unde legitimi (II.) osztályába léptette őket
- korábban a praetori edictum őket csak a bonorum possessio unde cognati (III.)
osztályába hívta meg öröklésre

SC TERTULLIANUM (I.)
- Hadrianus uralkodása alatt
- a 3 gyermekes ingenua és a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi
törvényes örökös lesz,
- de megelőzik az öröklésben az elhalt gyermek lemenői, apja és apai ágról való
testvérei
- hátrányosan szabályozza az anya örökését a gyermek után
- Iustinianusig az anyát a gyermeke (1. fokú egyenes ági rokon) utáni öröklésben még a
gyermek apai féltestvérei (2. fokú oldalági rokon) is megelőzték

SC ORFITIANUM (II.)
- Marcus Aurelius uralkodása alatt
- az anya után gyermekeit mindenkit megelőzően civiljogi öröklés illeti meg
- a gyermeket elsősorban az anya testvéreivel (proximi agnati) szemben juttatta
kedvező helyzetbe

607. A iustinianusi Novellák törvényes öröklési rendje.

- Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg a törvényes öröklés szabályait.

- DIGESTA: a 118. (Kr.u. 543) és az ezt kiegészítő 127. novella (Kr.u. 547) új alapokra
helyezte a törvényes öröklés rendjét
- alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélő házastárs öröklése)

- a novellák szerint a törvényes öröklésre 4 OSZTÁLY volt meghíva:

▪ lemenők (descendentes)
▪ felmenők (ascendentes) és a teljes testvérek (germani)
▪ apai és anyai féltestvérek (consanguinei ill. uterini) és a féltestvérek gyermekei
▪ összes többi távolabbi oldalrokon (cognati collaterales)

I. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK

I. OSZTÁLY -
LEMENŐK (DESCENDENTES)

- az örökhagyó összes lemenői (pl.: gyermekek, unokák, dédunokák)

▪ a vér szerinti gyermekek (a törvénytelenek csak anyjuk után)
▪ az örökbefogadottak
ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) sui heredes: szükségszerű örökösök, akikre nézve nyugvó hagyaték
nincs

2) nem sui heredes: (pl.: emancipatus és gyermekei) a hagyatékot csak

elfogadó nyilatkozat útján szerezhetik meg

3) KÉPVISELETI ELV érvényesül: a távolabbi lemenők együttesen annyit

kapnak, mint kieső elődjük (in stirpes örökölnek)

II. OSZTÁLY -
FELMENŐK ÉS TELJES TESTVÉREK (ASCENDENTES, GERMANI)

- felmenők (ascendentes)
 - teljes testvérek (germani)

ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) ha az örökhagyó után szülők + teljes testvérek maradtak: ők fejenként
egyenlő arányban (in capita) örökölnek

2) ha a teljes testvéreknek gyermekeik is vannak, azok kieső elődjük helyén

a képviseleti elv alapján együttesen örökölnek annyit, mint kieső elődjük (in
stirpes)

3) a teljes testvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhetnek

4) teljes testvérek létében a szülőknél távolabbi fokú felmenők nem

örökölhettek

5) de ha az örökhagyó után kizárólag felmenők maradtak, akkor a

dédszülők is örökölhettek a iustinianusi szabályok szerint (szemben a
praetori joggal)

6) ez esetben a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint (in lineas) oszlik meg,
s a közelebbi felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését

7) ha az egyik ágon egy adott fokon nincs senki, akkor az egész hagyaték a
másik ág azonos fokát illeti

8) egy ágon belül a felmenők fejenként (in capita) osztoznak

III. OSZTÁLY -
APAI ÉS ANYAI FÉLTESTVÉREK (CONSANGUINEI, UTERINI) ÉS GYERMEKEIK

- apai féltestvérek (consanguinei)

- anyai féltestvérek (uterini)
- az elhalt féltestvérek gyermekei

ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) a féltestvéreket a teljes testvérek kizárják az öröklésből

2) az elhalt féltestvérek gyermekei megelőzik az egyéb 3. fokú oldalági

rokonokat (pl.: nagybácsi)

3) a féltestvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhettek

4) az elhalt féltestvérek gyermekeinél a képviseleti elv érvényesült

IV. OSZTÁLY -
ÖSSZES TÁVOLABBI OLDALROKON (COGNATI COLLATERALES)

ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK:
1) e vérrokonok a 6. fokon túl is örökölhettek

2) a közelebbi fokúak kizárták a távolabbi fokúakat, tehát a képviseleti elv

itt nem érvényesült

3) az azonos fokú oldalági rokonok között az öröklés fejenként (in capita)

történik

4) a túlélő házastárs törvényes öröklési jogát Iustinianus nem szabályozta,

így a bonorum possessio unde vir et uxor szabálya élt tovább (de a túlélő
házastársat a törvényes öröklésben az örökhagyónak most már a legtávolabbi
kognát rokona is megelőzte)

5) a rászoruló özvegy nőnek (vidua inops indotata), amennyiben a férje

után közös gyermekük maradt, Iustinianus részleges haszonélvezetet (¼ rész)
biztosított a hagyatékon
6) az özvegy nő nem tekinthető rászorultnak, ha kapott hozományt vagy
donatio propter nuptias-t

7) ha a férj közös gyermek nélkül halt el, a hagyatéknak ugyanezen részét

az özvegy tulajdonul kapta

II. A IUSTINIANUSI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND

DOGMATÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE

- gyökeresen új öröklési rend

- alapja a kognát rokonság
- a civiljogi elvek közül egyedül 1 érvényesült továbbra is: a sui heredes számára nem
volt nyugvó hagyaték

A NOVELLAE kiemelkedő dogmatörténeti jelentőségei:

- véglegesen és teljesen megszüntette az agnát rokonok öröklését
- évszázadokon át képviselte a testvérek, férfiak és nők öröklési egyenjogúságát
szemben a középkori (feudális) öröklési jogi szabályokkal
- így a modern törvényes öröklési rend alapja lett
- bevezette a törvényes özvegyi haszonélvezetet
- hiányosság: a túlélő házastársat még a praetori edictum-nál is hátrányosabban kezelte
- e kérdést külön nem is szabályozta, így a bonorum possessio unde vir et uxor
intézménye annak ellenére fennmaradt, hogy a bonorum possessio többi eseteit
Iustinianus öröklési tárgyú novellái eltörölték

III. A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS A POLGÁRJOGOT NYERT LIBERTINUS UTÁN

- a római jog értelmében sem felmenői, sem oldalrokonai nem lehettek
- ezek hiányát a római jog a patronus öröklési jogának a törvényes öröklési rendbe való
beiktatásával pótolta
- a libertinus civis utáni öröklési rend fejlődése:
A) CIVILJOG

- a libertinus után végrendelet híján örökölnek

▪ sui heredes
▪ patronus vagy annak agnát rokonai, ill. gentilis-ei

B) PRAETORI JOG

- a PRAETOR BONORUM POSSESSIO INTESTATI-t adott

▪ liberi
▪ legitimi (a felszabadított suus-ai), ezek híján a
▪ patronus, ill. ennek agnatus-ai, és a
▪ cognati (a libertinus lemenői) részére
▪ a patronus családja
▪ a libertinus túlélő házastársa (vir ill. uxor)
▪ a felszabadító kognát rokonai részére
C) IUSTINIANUSI JOG

- a libertinus után örökölnek

▪ a lemenők
▪ a patronus és gyermekei
▪ a patronus oldalrokonai
▪ a libertinus túlélő házastársa (vir ill. uxor)

- a libertinus utáni öröklés lényege, hogy utána csak lemenői és túlélő házastársa
örökölt, az utóbbit azonban a patronus családja megelőzte

IV. A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS SZEMPONTJÁBÓL LÉNYEGES CSALÁDTAGOK

▪ az örökhagyó (pl.: pater familias)
▪ az örökhagyó felesége: uxor in manu
▪ az örökhagyó fia: filius familias
▪ az örökhagyó lánya: filia familias
▪ az örökhagyó örökbefogadott gyermeke: adoptivus
▪ az örökhagyó emancipált gyermeke: emancipatus
▪ az örökhagyó unokái: nepos
▪ az örökhagyó dédunokái: pronepos
▪ az örökhagyó fiútestvérei: fratres
▪ az örökhagyó lánytestvérei: sorores
▪ az örökhagyó fiútestvérének gyermekei: fratris liberi
▪ az örökhagyó lánytestvérének gyermekei: sororis liberi
▪ az örökhagyó apja: pater
▪ az örökhagyó anyja: mater
▪ az örökhagyó apjának fiútestvérei: patrui
▪ az örökhagyó apjának lánytestvérei: amitae
▪ az örökhagyó anyjának fiútestvérei: avunculi
▪ az örökhagyó anyjának lánytestvérei: materterae
▪ az örökhagyó nagyszülője: avus
▪ az örökhagyó apai nagyszülője: avi paterni
▪ az örökhagyó apai nagyapja: avus paternus
▪ az örökhagyó apai nagyanyja: avia paterna
▪ az örökhagyó anyai nagyszülője: avi materni
▪ az örökhagyó anyai nagyapja: avus maternus
▪ az örökhagyó anyai nagyanyja: avia materna
▪ az örökhagyó apai dédszülője: proavi paterni
▪ az örökhagyó anyai dédszülője: proavi materni
608. A testamentum fogalma, tartalma, formái

A testamentum fogalma, tartalma

I. A RÓMAI VÉGRENDELET FOGALMA

- végrendelet (testamentum, tabulae)
- halál esetére szóló, alakszerűségekhez kötött, örökösnevezést tartalmazó,
egyoldalú, visszavonható akaratnyilvánítás
- a végrendelkezés, a végrendelet formális, ünnepélyes jogügylet (negotium sollemne)

- a Modestinus-féle definíció megfelel a jogügylet modern (pandektista) fogalmának:

- „a végrendelet akaratunknak jogszerű formában való kijelentése arról, amiről azt
szeretnénk, hogy a halálunk után történjék”

- a meghatározás tartalmazza
▪ az akaratot (voluntas)
▪ a nyilatkozatot (sententia)
▪ a joghatásra (öröklésre) irányulást
▪ az akaratnyilatkozat szigorú alakszerűségeit (iusta sententia)

II. A RÓMAI VÉGRENDELET TARTALMA

- minden római végrendeletnek tartalmaznia kellett

▪ az örökös kinevezését (heredis institutio); emellett előfordult még
▪ kitagadás (exheredatio)
▪ az örökös helyettesítése (heredis substitutio)
▪ hagyományrendelés (legatum, fideicommissum)
▪ gyámrendelés (tutoris datio)
▪ rabszolga-felszabadítás (manumissio testamento)

1) ÖRÖKÖSNEVEZÉS (HEREDES INSTITUTIO)

- a végrendelet nélkülözhetetlen eleme (essentiale negotii)
- a római végakarati intézkedést ez teszi végrendeletté
- az egész végrendelet érvényessége az örökösnevezés érvényességétől függ
- Gaius: „caput et fundamentum testamenti” (kezdete és alapja a végrendeletnek)

a) szigorú formai előírások

- az örököst
▪ latin nyelven
▪ ünnepélyesen (sollemni more)
▪ bizonyos „parancsoló és egyenes szavakkal” (imperativa et directa verba)
kellett megnevezni
- pl.: „Titius heres esto.” (Titius legyen az örökösöm.)

b) tartalmi korlátozások
- a civiljog szerint valószínűleg az örökhagyó csak akkor végrendelkezhetett
szabadon, ha nem voltak suus heres-ei
- ha voltak, azoknak kellett örökölniük
- módosítás: az örökhagyónak a suus-okat a végrendeletben örökössé kellett
tennie (institutio) vagy ki kellett tagadnia (exheredatio)
- mellőzésük (praeteritio) esetén a végrendelet érvénytelenné vált

c) meghatározott személy követelménye

- az örököst nem szükséges név szerint megjelölni
- de alapvető követelmény volt, hogy pontosan meghatározott személy (certa
persona) legyen kinevezve
- érvénytelen pl.: „a temetésemre elsőnek érkező személy legyen az örökösöm”

- örökösnek több személy (coheredes) is rendelhető volt

- osztályrészeiket meg kellett határozni (az enélkül kinevezett örökösök (heredes
 sine parte scripti) egyenlően részesültek a hagyatékból)

d) végrendeleti öröklés az egész hagyatékban

- ha az örökhagyó az örökös részarányát a hagyaték egy részére korlátozta
- a végrendeleti öröklés mint successio in universum ius a kikötés ellenére az
egész hagyatékban bekövetkezett
- szemben a modern öröklési jogokkal (a végrendelet által érintetlenül hagyott
részben a törvényes öröklési rend szerint megy végbe az öröklés)

2) AZ ÖRÖKÖS HELYETTESÍTÉSE (HEREDIS SUBSTITUTIO)

- a római végrendelet másik fontos rendelkezése lehetett

- 3 formája alakult ki:

a) közönséges örökös-helyettesítés
- akkor, ha az örökösnek nevezett személy valamilyen okból nem válhat örökössé
- a végrendelkező őutána egy/több helyettes örököst (substitutus) is rendelhetett

b) serdületlen gyermek részére

- az apa rendelt számára örököst
- arra az esetre, ha a hagyatékot megszerző gyermek még serdületlen korában
(mielőtt még végrendelkezhetne) elhalna (substitutio pupillaris)
- utóöröklés

c) őrült gyermek részére

- a iustinianusi jog szerint rendelhető részére is örökös (substitutio quasi
pupillaris) hasonló feltételekkel
- akkor, ha az őrült gyermek haláláig őrült marad, s így végrendeletet sem tehet

- a valódi helyettes (substitutio vulgaris) örökléssel szemben ez UTÓÖRÖKLÉS:

- ekkor az örökhagyó egy másik személy helyett maga nevez ki örököst

- „L.T. legyen az örökösöm. Ha L.T. nem lenne örökösöm, úgy S. legyen az

örökösöm. Ha nem lenne örökösöm, vagy lenne ugyan, de serdületlenül halna el,
örökösöm G.S. legyen.”

A testamentum formái
A római végrendelet formáinak történeti fejlődése.

I. ARCHAIKUS ÉS PRÉKLASSZIKUS CIVILJOG VÉGRENDELETI FORMÁI

- szóbeliség és nyilvánosság a jellemző

1) TESTAMENTUM IN COMITIIS CALATIS

- a comitia calata-n tett végrendeletben a pater familias csupán jogutódját

jelölte ki halála esetére
- az arrogatio-ból fejődött ki:
- önjogú személy örökbefogadása a comitia calata előtt tett nyilatkozata alapján
[nincs és nem is lehet gyermeke]
- így filius familias-t és egyben suus heres-t is szerzett, akire a törvényes öröklési
rend szerint vagyona maradhatott
- a császárkor előtti időkben kiment a gyakorlatból

2) TESTAMENTUM IN PROCINCTU

- procinctus: „öv”
- a hadba vonult római polgárnak katonatársai előtt tett nyilvános
végrendelete
- a hadsereg lépett a népgyűlés helyére (az ügyletet a katonatársak tanúsították)
- a köztársasági kor végére elavult

3) TESTAMENTUM PER AES ET LIBRAM

- mancipatio útján lezajló végrendelkezés

- érvényre juttatta a végrendelkezési szabadság elvét
- préklasszikus kortól a legáltalánosabb végrendeleti formává vált

- az örökhagyó színleges vételárért eladta a hagyatéki vagyont (mancipatio

familiae) halála esetére egy emberének = ÖRÖKSÉGVEVŐ (familiae emptor)
- őt 5 serdült római polgár tanú és a libripens jelenlétében az örökhagyó szóbeli
utasításával (nuncupatio) felkért, hogy halála után adja ki az örökséget az általa
megjelölt személyeknek

- a nuncupatio-t felváltotta az írásba foglalás viaszostáblára (tabulae) a biztonság

ill. a nyilvánosság kizárása érdekében
- a végrendeleti táblák (tabulae testamenti) hitelességét a tanúk, a libripens és a
 familiae emptor által lepecsételt zsinór biztosította
- a táblák önmagukban nem minősültek végrendeletnek
- csak a mancipatio megtörténtét bizonyították

II. PRAETORI JOG

- rugalmasabb szabályok
- kialakul az írásbeli végrendelet

4) TESTAMENTUM SEPTEM SIGNIS OBSIGNATUM

- a mancipatio alakiságát a felek fokozatosan elhagyták

- a végrendelkező már csak a táblákat kezében tartva közölte, hogy végakarata
ezekben van leírva, majd a jelenlévők a táblákat lepecsételték
- a familiae emptor és a libripens már csak tanú szerepet töltött be
- a familiae emptor már nem minősült az örökhagyó egyetemes jogutódjának

→ a praetor azt a személyt utalta be a hagyatéki birtokba (a mancipatio-tól

függetlenül), aki az érvényes végrendeleti táblákat felmutatta
- érvényességi kellékek:
▪ 7 pecsét
▪ 7 aláírás
- Antoninus Pius emelte civiljogi erőre: a végrendeletet a civiljogi örökössel
szemben is hatályosnak ismerte el

III. CSÁSZÁRKORI JOG

5) FIÓKVÉGRENDELET (CODICILLUS)

- Augustus uralkodása alatt alakult ki

- CODICILLUS: eredetileg a végrendeleti örökösökhöz írt levél; az ebben foglaltak
betartása csak az örökös lelkiismeretére, hűségére volt bízva (fideicommissum)
- a principátus idején elismerték a végrendelet utólagos kiegészítéseként →
- cognitio extra ordinem útján peresíthetővé vált

- JELENTŐSÉGE: az örökhagyó anélkül változtathat a végrendeleten, hogy az minden

alkalommal ez előírt formaságok szerint újra kellene alkotnia

- ELTÉRÉSEK A TESTAMENTUM-HOZ KÉPEST:

▪ nem tartalmazhat örökösnevezést és kitagadást

▪ mentes a formakényszertől
▪ több is hátrahagyható belőle

- FAJTÁI:

a) VÉGRENDELETBEN MEGERŐSÍTETT FIÓKVÉGRENDELET

(codicillus testamento confirmatus)
- a testamentum részének számított
- annak érvényességétől függően állt ill. dőlt meg

b) NEM MEGERŐSÍTETT FIÓKVÉGRENDELET

(codicillus non confirmatus)
- érvényessége független a végrendelettől

c) VÉGRENDELET NÉLKÜL HÁTRAHAGYOTT FIÓKVÉGRENDELET

(codicillus ab intestato)
- a törvényes örökösöket kötelezte

d) ALAKSZERŰ FIÓKVÉGRENDELET

IV. IUSTINIANUSI JOG

- a végrendelkezésnek több új formája alakult ki
- ekkor jött létre a mai törvénykönyvekben megtalálható 2 fő típus is
6) KÖZVÉGRENDELET (TESTAMENTUM PUBLICUM)

- 2 formája van:
▪ hatósági jegyzőkönyvbe vétel (testamentum apud acta conditum)
▪ okiratnak császári megőrzésre való átadása (testamentum principi oblatum)

7) MAGÁNVÉGRENDELET (TESTAMENTUM PRIVATUM)

- 2 formája van:

A) KÖZÖNSÉGES MAGÁNVÉGRENDELET

- a szabályait II. Theodosius fektette le

a) ÍRÁSBELI VÉGRENDELET
(TESTAMENTUM PER SCRIPTURAM)
- 7 serdült, cselekvőképes és római polgár férfitanú előtt kell
 felmutatni
- ők aláírásukkal és pecsétjükkel igazolják, hogy a végrendelet az
örökhagyó akaratát tartalmazza
- az örökhagyónak mindenképpen alá kell írnia (subscriptio)
- ha az örökhagyó írástudatlan / vak (caecus) a subscriptio pótlására
egy 8. tanú (általában a tabularius) is kell
- süket (surdus) és néma (mutus) esetén sajátkezűleg kell írnia

SC LIBONIANUM (III.)
- a visszaélések elkerülése végett a végrendelet süket/néma írójának
tett juttatás csak e résznek az örökhagyó általi aláírásával lesz
hatályossá

b) SZÓBELI VÉGRENDELET
(TESTAMENTUM SINE SCRIPTURA)
- elegendő az örökhagyó akaratkijelentése 7 tanú megszakítás nélküli,
együttes jelenlétében (unitas actus)
- süket (surdus) és néma (mutus) nem tehet szóbeli végrendeletet

c) HOLOGRÁF VÉGRENDELET
(TESTAMENTUM PER HOLOGRAPHAM SCRIPTURAM)
- az örökhagyó végig sajátkezűleg írt és aláírt végrendelete
- III. Valentinus rendelete alapján tanúk nélkül is érvényes volt
- ez a forma a modern jogokban napjainkig tovább él

B) KIVÁLTSÁGOS MAGÁNVÉGRENDELET

- a jogrend csökkentette a tanúk számát és egyéb alakiságokat (ius

singulare) bizonyos méltánylást érdemlő körülmények fennállásakor
- kiváltságos végrendeletek:

a) JÁRVÁNY IDEJÉN TETT VÉGRENDELET

(testamentum tempore pestis conditum)
nem volt szükség a tanúk együttes jelenlétére

b) FALUHELYEN TETT VÉGRENDELET

(testamentum ruri conditum)
5 tanú elegendő volt
c) SZÜLŐK GYERMEKE JAVÁRA TETT VÉGRENDELETE
(testamentum parentum inter liberos)
nem volt szükség tanúra

d) A KATONA VÉGRENDELETE
(testamentum militis)
mentes az alakiságoktól és a szigorú anyagi jogi előírásoktól

V. A VÉGRENDELETEK TÍPUSAI (NOCH EINMAL)

1) TESTAMENTUM IN COMITIIS CALATIS

A COMITIA CALATA ELŐTT TETT VÉGRENDELKEZÉS

2) TESTAMENTUM IN PROCINCTU
KATONAI VÉGRENDELKEZÉS

3) TESTAMENTUM PER AES ET LIBRAM

MANCIPÁCIÓS VÉGRENDELKEZÉS

4) TESTAMENTUM SEPTEM SIGNIS OBSIGNATUM

7 PECSÉTES VÉGRENDELKEZÉS

5) CODICILLUS
FIÓKVÉGRENDELET

6) TESTAMENTUM PUBLICUM
KÖZVÉGRENDELET

7) TESTAMENTUM PRIVATUM
MAGÁNVÉGRENDELET

609. A testamentum érvényessége és hatályossága. A

testamentum és a contractus érvénytelenségének
egybevetése.
A VÉGRENDELETEK ÉRVÉNYESSÉGE

I. A VÉGRENDELET ÉRVÉNYESSÉGÉNEK FOGALMA

- egy végrendelet akkor jön létre érvényesen, ha az önmagában is ép végakarat és
annak alakszerű megnyilatkozása összhangban van egymással és ha a joghatáshoz
kapcsolódás nem ütközik a jogrend valamely tilalmába

- jelentős eltérések a szerződési érvényességtől:

1) A SZERZŐDÉSNÉL LÉNYEGESEN SZIGORÚBB ELŐÍRÁSOK

- a teljes érvényességhez szükséges:

▪ a végakarat megfelelő formában és tartalommal eszközölt kinyilvánítása
▪ utóbb ne következzenek be olyan tények, amelyek érvénytelenné tennék,
megdöntenék a végrendeletet
- pl.: ne kerüljön sor a végrendelet visszavonására
- a hibátlan végrendelet (testamentum iure factum) érvényessége egészen a
végrendelkező haláláig bizonytalan

- a végrendelet érvénytelensége lehet (a szerződésekkel szemben):

a) eredeti és
b) utólagos is

2) A SZERZŐDÉSNÉL ENYHÉBB ELŐÍRÁSOK

- a favor testamenti elve

- ez a princípium a mai jogokban is elfogadott
- kettős jelentőséggel rendelkezik:

A) TÖREKVÉS ARRA, HOGY LEHETŐLEG MÉG A HIBÁSAN LÉTREJÖTT

VÉGRENDELET SE MINŐSÜLJÖN ÉRVÉNYTELENNEK

- azért, hogy a végrendelkező akarata minél inkább érvényre jusson

- az olyan kikötéseket, amelyek a szerződéseknél a jogügylet egészét
érvénytelenítik, a végrendeletnél általában ki nem kötöttnek kell tekinteni
(pro non scripto habetur)
- a jogügylet érvényessége ezek nélkül vizsgálandó →
- a végrendeleteknél gyakran találkozunk részleges érvénytelenséggel
- pl.: a törvényellenes vagy erkölcstelen feltétel a favor testamenti
értelmében nem írottnak, ki nem kötöttnek tekintendő – a végrendelet ettől
még érvényes

B) „A VÉGRENDELETEKNÉL A VÉGRENDELKEZŐK AKARATÁT MINÉL TELJESEBBEN

KELL ÉRTELMEZNI”

- olyan körülményekre is ki kell terjeszteni, amelyekre az a szöveg szó

szerinti jelentése alapján nem vonatkozik (interpretatio extensiva)
- a végrendelkező vélhető igazi akaratát kell a lehető legteljesebben
érvényre juttatni
II. AZ ÉRVÉNYTELEN VÉGRENDELET
- ha a végrendelet fogalmi elemeinek egyike
a jogrend által meghatározott jelentősebb hibában szenved,
a végrendelet a törvény előírása folytán
nem alkalmas a célzott joghatás (öröklés) kiváltására és így
nem végrendeleti, hanem törvényes öröklésre kerül sor

- a szerződésekkel szemben a végrendeletek érvénytelensége

▪ utólagosan is bekövetkezhet
▪ minden esetben abszolút

- a végrendelet mint jogügylet érvénytelenségi kategóriái:

▪ feltétlen (semmisség, pl.: hibás végrendelet) és feltételes (megtámadhatóság, pl.:
akarathibában szenvedő és az anyagi mellőzhetetlenséget sértő végrendeletek)
▪ civiljogi és praetori jogi
▪ eredeti és utólagos?
▪ teljes és részleges
▪ abszolút és relatív
▪ orvosolható és orvosolhatatlan

1) EREDETILEG ÉRVÉNYTELEN VÉGRENDELET (TESTAMENTUM IRRITUM)

- az a végrendelet, amelytől az akarat, a nyilatkozat vagy a joghatáshoz
kapcsolódás valamely eredeti hibája miatt a jogrend megtagadja a joghatások
kiváltásának képességét
- így nem kerülhet sor successio secundum tabulas-ra
- az érvénytelenség oka ilyenkor magában a végrendeletben rejlik (causa
invaliditatis intrinseca)
- 3 csoport:

a) AKARATHIBA MIATT
 - érvénytelen a végrendelet, ha megtételekor az örökhagyó
▪ tévedésben (error) volt
▪ megtévesztésnek (dolus malus) esett áldozatul
▪ erőszak (vis ac metus) hatása alatt állt
- az érvénytelenség feltételes: arra az érdekelt félnek minden esetben
hivatkoznia kellett (modern „megtámadhatóság”)

b) NYILATKOZATI HIBA MIATT

- érvénytelen a végrendelet, ha
▪ nem tesz eleget a végrendeletekkel szemben támasztott alakszerűség
követelményeinek (formai okok) – végrendelkezési formakényszer
megsértése → NEM BEFEJEZETT VÉGRENDELET

▪ nem vagy nem megfelelően nyilatkozik a törvényes örökösök bizonyos

csoportjáról (tartalmi okok) – sértette a mellőzhetetlenség szabályait
(nem ill. nem megfelelően nyilatkozott a végrendelkezés időpontjában
életben lévő suus heres-ekről) → MELLŐZŐ VÉGRENDELET

c) JOGHATÁSHOZ KAPCSOLÓDÁS HIBÁJA MIATT

- az akarat és a nyilatkozat hibátlan, összhangban vannak, de

- a végrendelet mégsem képes kiváltani a célzott joghatásokat, az öröklést
- esetei:
▪ hiányoznak a feltételek, amelyek alapján az örökhagyó/örökös az öröklési
jogviszony alanya lehetne s ezáltal akaratnyilatkozataik joghatást
válthatnának ki (alanyi okok)
▪ maga a joghatásra irányulás szenved hibában; pl.: a jogutódlás tilos
feltételhez van kötve (tárgyi okok)

2) UTÓLAGOSAN ÉRVÉNYTELEN VÉGRENDELET (TESTAMENTUM RUPTUM)

- „megdőlt végrendelet”
- az érvénytelenségi ok a végrendelet érvényes létrejötte után merül fel
- mivel ekkor a végrendelet már kész, lezárt, ez az ok azon kívüli, külső
természetű (causa invaliditatis extrinseca)
- ugyanúgy érvénytelennek, semmisnek számított (testamentum nullum),
mintha eredeti érvénytelenségi okban szenvedett volna
- 3 csoport:

a) VISSZAVONT VÉGRENDELET

- TESTAMENTUM RUPTUM szűkebb értelemben és szubjektív alapon

- az akarat utólagos megváltoztatása miatt érvénytelen
- az érvénytelenség szubjektív oka
- a római jog szerint véglegesen megdőlt, érvényességét nem nyerheti vissza
- a visszavonás lehetséges
▪ újabb érvényes végrendelet készítésével (posteriore testamento)
▪ a korábbival ellentétes akarat kinyilvánításával (contraria voluntate)

b) MELLŐZŐVÉ VÁLT VÉGRENDELET

- TESTAMENTUM RUPTUM szűkebb értelemben és objektív alapon

- alaki mellőzhetetlenség: az örökhagyónak nyilatkoznia kellett a
végrendelkezés időpontjában életben lévő suus-airól
- ha utólag suus heres került az örökhagyó hatalma alá a végrendeleti
nyilatkozat hibássá (hiányossá) vált, a végrendelet megdőlt
- pl.: a végrendelkezés gyermek (suus heres) született („utószülött”
postumus)
- pl.: az örökhagyó fiának halálával/emancipatio-jával unoka lett suus
utólag

c) LÉTALAPJÁT VESZTETT VÉGRENDELET (TESTAMENTUM IRRITUM FACTUM)

- a joghatáshoz kapcsolódás hibája miatt

- utólagos tények folytán léte alapját veszti
- pl.: ha az örökhagyó büntetés vagy capitis deminutio folytán elveszti
végrendelkezési képességét a végrendelet érvénytelenné válik (megdől)

A VÉGRENDELETEK HATÁLYOSSÁGA

I. A VÉGRENDELET HATÁLYOSSÁGÁNAK FOGALMA

- hatályos az a végrendelet, amelynek alapján ténylegesen is öröklésre kerül sor,
melynek alapján tehát az örökös elfogadja és megszerzi az örökséget
- a végrendelet a végrendelkező halála (dies a quo) előtt eleve nem léphet hatályba
- nem lép feltétlenül hatályba az örökhagyó halálát követően sem (pl.: a nevezett
örökösök közül senki sem éri meg az örökhagyó halálát)
- ha az örökös nem fogadja el az örökséget, a végrendelet az örökhagyó halálakor
hatályba lép, de az aditio elmaradása folytán hatályát is veszti
- DE: a végrendelet nem hatályosul a hatályba lépés dacára, mert a rendelkezések nem
valósulnak meg ténylegesen
- hatálybalépés csak akkor lehetséges, ha a végrendelet kezdettől fogva érvényes
II. A HATÁLYTALAN VÉGRENDELET
- amíg az örökhagyó meg nem hal, a végrendelet hatálytalan
- az örökhagyó halálakor sem lép hatályba a végrendelet, ha
▪ az összes örökös még az örökhagyó életében meghal – eredeti hatálytalanság
▪ az örökös szerzésképtelenné vált – utólagos hatálytalanság

- a hatálytalanság itt is csak az érvényesség keretén belül értelmezhető

- mivel érvénytelen jogügyletnél fel sem merülhet a hatályosság

- Gaius-nál érezhető a különbség az érvénytelenség és hatálytalanság között:

- „amennyiben az újabb végrendeletben nevezett örökös az örökség elfogadása előtt
meghalna, a pater familias után törvényes öröklésnek van helye, mivel egyfelől
érvénytelen a korábbi végrendelet, hiszen a későbbi megdöntötte azt, másfelől a későbbi
hasonlóképpen hatálytalan, mert annak alapján nem került sor öröklésre”
A testamentum és a contractus érvénytelenségének
egybevetése.

A CONTRACTUS ÉRVÉNYTELENSÉGE A TESTAMENTUM ÉRVÉNYTELENSÉGE

az érvényesség kellékei akarat, nyilatkozat, joghatáshoz kapcsolódás
a contractus akkor jön létre a testamentum akkor jön létre
érvényesen, ha a felek akarata és érvényesen, ha az önmagában is ép
nyilatkozata önmagában véve ép, a végakarat és annak alakszerű
nyilatkozatok külön-külön megnyilatkozása összhangban van
az érvényesség összhangban vannak egymással, a egymással és ha a joghatáshoz
definíciója nyilatkozatok továbbá egymás kapcsolódás nem ütközik a jogrend
között is találkoznak, ha a valamely tilalmába
joghatáshoz kapcsolódás nem
ütközik a jogrend valamely
tilalmába
ha a jogügylet (szerződés/végrendelet) fogalmi elemeinek egyike (3) a
az érvénytelen jogügylet
jogrend által meghatározott jelentősebb hibában szenved, a létrejött
jogügylet érvényte-len, mert a törvény előírása folytán nem alkalmas a
kívánt joghatás kiváltására
ennek közvetlen törvényes és nem végrendeleti
következménye nem keletkeztet kötelmet
öröklésre kerül sok
1. feltétlen és feltételes
2. eredeti és utólagos
érvénytelenségi 3. teljes és részleges
kategóriák 4. abszolút és relatív
5. orvosolható és orvosolhatatlan
6. civiljogi és praetori jogi
feltétlenül érvénytelen/semmis feltétlenül érvénytelen/semmis
szerződés (contractus nullus) végrendelet (pl.: hibás végrendelet);
megszületésekor olyan súlyos semmisséget okozó akarathibák:
hibában szenved, amely miatt nem ▪ a tévedés (error)
alkalmas a célzott joghatások ▪ a színlelés (simulatio)
kiváltására, és így jogilag nem ▪ a megfélemlítés (metus)
létezőnek minősül
feltételesen érvénytelen/ megtámad-
1. FELTÉTLEN ÉS feltételesen érvénytelen/megtámad- ható végrendelet (pl.: akarathibában
FELTÉTELES
ÉRVÉNYTELENSÉG ható szerződés (contractus szenvedő és az anyagi
rescissibilis): hibája nem olyan mellőzhetetlenséget sértő
súlyos, ezért az ilyen jogügylet csak végrendeletek)
akkor válik semmissé, ha egy
megtámadási aktus folytán (pl.: a fél
kérelmére megadott exceptio, in
integrum restitutio) alkalmatlannak
bizonyul a célzott joghatások
kiváltására
a szerződés érvénytelensége a végrendelet lehet
kizárólag eredeti lehet, mivel 1. eredetileg érvénytelen
érvénytelenségi ok csak a (testamentum irritum)
szerződéskötés időpontjában az akarat/nyilatkozat/joghatáshoz
merülhet fel, az érvényesen létrejött kapcsolódás valamely eredeti hibája
szerződés utólag nem válhat miatt a jogrend megtagadja a
érvénytelenné joghatások kiváltásának képességét

2. EREDETI ÉS UTÓLAGOS 2. utólagosan érvénytelen (megdőlt)

ÉRVÉNYTELENSÉG (testamentum ruptum)
az érvénytelenségi ok a végrendelet
érvényes létrejötte után merül fel;
ugyanúgy érvénytelennek
(testamentum nullum), mintha
eredeti érvénytelenségi okban
szenvedett volna; 3 csoport:
visszavont, mellőzővé vált és
létalapját vesztett végrendelet
ha a szerződés érvénytelensége
abszolút, mindenkire vonatkozik
a végrendelet minden esetben
3. ABSZOLÚT ÉS RELATÍV ha relatív, csak az egyik vagy másik
abszolút,
ÉRVÉNYTELENSÉG félre nézve áll be (pl.: gyámolt
mindenkire vonatkozik
gyámi auctoritas nélkül kötött
szerződése)
4. CIVILJOGI ÉS PRAETORI a semmisséget okozó okokat általában a civiljog, a megtámadhatóságot
JOGI ÉRVÉNYTELENSÉG eredményező okokat pedig általában a praetori jog állapította meg

610. A successio contra tabulas.

I. A VÉGRENDELET ELLENÉRE VALÓ ÖRÖKLÉS INDOKA

- szülő-gyermek kapcsolat a legszorosabb emberi kapcsolat
- ősi erkölcsi norma: ez a kötelék (officium pietatis) teljesen, véglegesen sohasem
szűnhet meg →

- a gyermek, a szülő (és a testvér) megtámadhatta az olyan végrendeletet, amely őt még

a törvény által biztosított kötelesrésztől (debita portio) is megfosztotta
- így érvényesíthette a végrendelet ellenére való öröklés iránti igényét

II. A VÉGRENDELET ELLENÉRE VALÓ ÖRÖKLÉS LÉNYEGE

- successio contra tabulas
- az örökhagyó végakaratának érvényesülését bizonyos körülmények
fennforgásakor a törvény különös szabálya részben vagy egészben kizárja.
- a végrendeleti és a törvényes öröklés szabályai ütköznek össze egymással:
- a törvényes örökösök egy privilegizált csoportja (az örökhagyó legközelebbi
családtagjai, rokonai) megelőzik/kiszorítják a végrendeletben nevezett örökösöket
- a mellőzhetetlenség 2 fajtája aszerint, hogy a törvényes örökösök a végrendelet
ellenére milyen jogalapon örököltek
▪ ALAKI MELLŐZHETETLENSÉG
▪ ANYAGI MELLŐZHETETLENSÉG

III. AZ ALAKI, FORMÁLIS MELLŐZHETETLENSÉG

- a végrendelkezőnek valamilyen formában meg kellett emlékeznie suus heres-eiről
▪ vagy örökössé nevezés (institutio heredis)
▪ vagy kitagadás (exheredatio) formájában

- a suus-okról a végrendeletben nem lehetett hallgatni = mellőzhetetlenek voltak

- betartásával a suus-ok még nem feltétlenül örökölnek, tehát gyakorlatilag (anyagilag)
mégis mellőzhetők, kizárhatók az öröklésből

1) AZ ALAKI MELLŐZHETETLENSÉG A CIVILJOGBAN

- a szabály a civiljogban született meg
- előzmény: régebben az örökhagyó csak akkor végrendelkezhetett szabadon, ha
nem voltak suus-ai, ha ugyanis voltak, a törvény szerint mindenképp azoknak
kellett örökölniük
- módosult: a végrendeletben örökössé kellett tenni vagy ki kellett tagadni őket

A KITAGADÁS (EXHEREDATIO)

- az előírt alakszerűségeknek megfelelő kitagadással a pater familias teljes

mértékben betartotta az alaki mellőzhetetlenség szabályait
- e jogával korlátlanul élhetett, még indokolnia sem kellett azt
- ugyanolyan előírt, ünnepélyes módon ment végbe mint az institutio heredis
- de további kötöttségek is jellemezték:

a) a filius familias kitagadása, mellőzése (praeteritio)

- csak egyenként és név szerint megnevezve lehetett
- az exheres esto formulával
- a végrendelet teljes érvénytelenségét vonta maga után

b) a filia familias-ok és suus-á előlépett unokák kitagadása

- nemcsak név szerint, de együttesen is kitagadhatóak (inter ceteros)
- a mellőzésük csak a rájuk vonatkozó részekben tette érvénytelenné a
végrendeletet

c) a postumus kinevezése/kitagadása
- postumus: az örökhagyó végrendelet készítése után született
gyermeke;
- incerta persona → eredetileg megdöntötte a végrendeletet, mivel nem
volt kinevezhető/kitagadható
- préklasszikus kor: a postumus előzetes kinevezése / kitagadása
- ekkortól a végrendelet csak akkor vált érvénytelenné, ha ez elmaradt

2) AZ ALAKI MELLŐZHETETLENSÉG A PRAETORI JOGBAN

- a civiljogi mellőzhetetlenség köre kiterjedt az örökhagyó összes vér szerinti
leszármazójára (sui heredes + sui ficti is mellőzhetetlen alakilag)
- módszer: bonorum possessio contra tabulas megadása révén

IV. AZ ANYAGI, LÉNYEGI MELLŐZHETETLENSÉG

- a végrendeletben a suus-okat nem csak megemlíteni kell
- mindenképp meg kell kapniuk a hagyaték egy bizonyos, törvényileg meghatározott
részét = kötelesrész (debita portio)

1) AZ ANYAGI MELLŐZHETETLENSÉG KIALAKULÁSA

 - a császárkor elején alakult ki
- a KÖTELESRÉSZ (debita portio) iránti igény elismerésekor
- kötelesrészre jogosultak (a hagyatékból bizonyos hányadot kellett kapjanak):
▪ lemenők (adoptív gyermekek is), ezek hiányában
▪ felmenők, ezek hiányában
▪ testvérek
➢ teljes testvérek
➢ apai féltestvérek, de csak akkor, ha rovásukra turpis persona volt
örökössé kinevezve
- a kötelesrész mértékét a quarta Falcidia mintájára a jogosult törvényes
örökrészének ¼ részében (quarta) határozták meg

2) KÖTELESSÉGSÉRTŐ VÉGRENDELET ELLENI PANASZ

QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI

- akkor, ha az örökhagyó a kötelesrészre jogosultak vmelyikét kellő indok

nél-kül kitagadta vagy semmit, illetve a kötelesrésznél kevesebbet juttatott
neki
- az illető a sérelem orvoslásáért a 100 személyes bírósághoz (iudicium
centumvirale) fordulhatott
- ha a bíróság a panaszt elfogadta, fikcióval (a kisemmíző örökhagyó őrült volt)
érvénytelenné nyilvánította a végrendeletet
- vindictam spirans actio: csak az igényében sértett személy indíthatta
- 5 éven belül volt megindítható (a megtámadhatóság tipikus római jogi példája)
- szubszidiárius kereset: nem volt megindítható akkor sem, ha a kötelesrészre
jogosultnak egyéb jogsegély is rendelkezésére állt

- a 100 személyes bíróság ítélete csak praeiudicium volt

- pernyertesség esetén a panaszló a rendes örökösi keresettel (hereditatis petitio)
követelhette a maga teljes törvényes örökrészét

- QUERELA INOFFICIOSAE DONATIONIS VEL DOTIS: a kötelesrészt csorbító ajándék

vagy hozomány (amellyel az örökhagyó a vagyonát elidegenítette)
érvénytelenítésére szolgáló kereset

V. A MELLŐZHETETLENSÉG A IUSTINIANUSI JOGBAN

1) A MELLŐZHETETLENSÉG SZABÁLYAI A IUSTINIANUSI JOGBAN

- Iustinianus: 115. novella
- az anyagi mellőzhetetlenség intézményének lényeges módosítása
- alaki és anyagi mellőzhetetlenség egybekapcsolása

a) AZ ALAKI ÉS AZ ANYAGI MELLŐZHETETLENSÉG ÖSSZEFONÓDÁSA

- a lemenők és a felmenők alakilag/anyagilag mellőzhetetlenek voltak

- akkor, ha örökössé is ki kellett nevezni őket és a kötelesrészt is biztosítani
kellett számukra
- Iustinianus kiterjesztette ezt az apai hatalom alatt nem álló lányokra

- tehát anyagilag mellőzhetetlenek:

▪ lemenők
▪ felmenők
▪ testvérek
▪ apai hatalom alatt nem álló leányok
▪ női lemenők

b) KITAGADÁSI OKOK

- a iustinianusi jog taxatíve felsorolta a kitagadási okokat a lemenőkre és a

felmenőkre nézve
- azért, hogy a korábbi bírói mérlegelés lehetőségét megszüntesse
- pl.: az örökhagyó elhanyagolása, élete ellen törés
- a kitagadás okát a végrendeletben fel kellett tüntetni
- hagyatéki per: a végrendeleti örökösnek kellett az ok valóságát
bizonyítania

c) A KÖTELESRÉSZ ARÁNYA
1 1
- Iustinianus felemelte a törvényes örökrész /4-éről annak /3-ára
1
- ha a kötelesrészében sértett törvényes örökrésze még a hagyaték /4-ét sem
érte volna el, úgy a törvényes örökrész fele jelentette a kötelesrészt
 - pl.: az örökhagyó vagyonát 5 gyermek örökli törvényesen, így 1 gyermek
örökrésze mindössze a hagyaték 1/5-e

2) A KÖTELESRÉSZ IRÁNTI IGÉNY JOGI TERMÉSZETE

a) KÖTELESSÉGSÉRTŐ VÉGRENDELET ELLENI PANASZ

QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI(1)
- akkor, ha a kötelesrészre jogosultnak az örökhagyó semmit sem hagyott
- ennek hatására a végrendelet már csak (az illető kötelesrészre jogosultra
vonatkozó részében) részlegesen minősült érvénytelennek
- préjudiciális: csak a kötelesrészre jogosult által személyesen, határidőn
belül és csak a végrendeleti örökösök ellen indítható in personam actio
- klasszikus jog: ha a kötelesrészre jogosult QUERELA-ja sikeres volt,
civiljogi örökössé vált

b) RENDES HAGYATÉKI KERESET

HEREDITATIS PETITIO (2)
- a kisemmizett örökös, kötelesrészre jogosult követelhette
▪ kötelesrészének, őt megillető hagyatéki vagyonrészének
▪ teljes törvényes örökrészének kiadását
- akkor volt indítható, ha a QUERELA sikeres volt
- in rem actio, a rei vindicatio-hoz hasonlít
- a kötelesrész iránti igény a klasszikus korban kettős természetű:
▪ a querela-t tekintve kötelmi jogi
▪ végeredményben dologi jogi, valóságos örökösi igénynek nevezhető

c) ACTIO SUPPLETORIA (3)

- Iustinianus vezette be
- a megrövidített örökös követelhette ezzel a neki juttatott hagyatéki résznek
a kötelesrész mértékére való kiegészítését
- akkor, ha a kötelesrészre jogosult számára az örökhagyó juttatott valamit a
hagyatékból, de ez nem érte el a kötelesrész mértékét
- az igény csak a kötelesrészre irányul (a juttatás annak mértékére való
kiegészítésére), nem a teljes törvényes részre
- tisztán kötelmi jogi igényt érvényesítő in personam actio
- ennek felperese nem szerezhet örökösi pozíciót, csak egyfajta hagyatéki
hitelezőként léphet fel
- ezzel jött létre a KÖTELESRÉSZ sui generis jogintézménye
- elszakadt a törvényes öröklés modelljétől

611. A törvényes rész, kötelesrész és a quarta Falcidia

egybevetése.

TÖRVÉNYES RÉSZ KÖTELESRÉSZ QUARTA FALCIDIA

az örökség azon része, mely az
örököst végrendelet nélkül, a
törvényes öröklés szerint
megilleti
meghatározás
(DEBITA PORTIO)
az anyagi mellőzhetetlenség
egyik formája; a végrendelet
ellenére a törvényi rendelkezés
által biztosított örökrész a
hagyatékból a vérrokonok
számára
az örökös a hagyaték ¼-ét
hagyományoktól (legatum)
mentesen kapja meg annak
megakadályozására, hogy a
hagyományok kimerítsék a
hagyatékot és így az örökös
esetleg visszautasítsa az
örökséget

a civiljogi törvényes öröklési rend

kialakulása
kora (XII táblás törvény)
törvényes öröklés
az öröklés rendje
(successio legitima)
A szokásjog alapján:
▪ gyermekek à
a császárkor elején Kr.e. 40 – Lex Falcidia
végrendelet ellenére való öröklés végrendelet ellenére való öröklés
(successio contra tabulas) (successio contra tabulas)
Az örökhagyó vérrokonai: minden örökösnek alanyi jogon
▪ lemenők (adoptív gyermek járt Kr.e. 40 után

▪ rokonok à is) à
alanyai ▪ nemzetség ▪ felmenők à
▪ testvérek (teljes és apai
féltestvérek is)

3 féleképp történik az öröklés: a jogosult törvényes örökrészének a hagyaték ¼

1. in stirpes: törzsenként
2. in capita: fejenként
3. in lineas: áganként
az örökség, a rész
mértéke
ezeken belül pedig egyenlő
(legalábbis törvény által meg-
határozott) mérték szerint
¼-e (quarta); (hagyománymentes) része
1
Iustinianus felemelte /3 –ra;
ha a kötelesrészében sértett
törvényes örökrésze még a
hagyaték ¼-ét sem érte volna el,
úgy a törvényes örökrész fele
jelentette a kötelesrészt

SC Tertullianum 1. kötelességsértő végrendelet a lex Falcidia alapján a praetor

a 3 gyermekes ingenua és a 4
gyermekes libertina anya
gyermekei után civiljogi
jogsegélyek, törvényes örökös lesz
kapcsolódó
jogszabályok SC Orfitianum
az anya után gyermekeit
mindenkit megelőzően civiljogi
öröklés illeti meg
elleni panasz (querela inofficiosi iussum-mal kényszeríthette az
testamenti) örököst a hagyaték elfogadására
(joggal való visszaélés elleni
2. rendes hagyatéki kereset szabály)
(hereditatis petitio)
ha a hagyományok több mint a
3. actio suppletoria ¾-ét kimerítették a hagyatéknak,
az örökösnek joga volt a
hagyományokat a quarta Falcidia
mértékéig csökkenteni

612. A collatio és a ius adcrescendi az öröklési jogban.

A substitutio, a transmissio és a ius adcrescendi viszonya.

A collatio és a ius adcrescendi az öröklési jogban.

0. AZ ÖRÖKÖSTÁRSAK JOGVISZONYAI, JOGI HELYZETE
- több örökös →örököstársak (coheredes) joga az örökség eszmei hányadára
korlátozódik
- közöttük:
▪ dologi jogi szempontból tulajdonközösség (condominium)
▪ kötelmi jogi szempontból kvázi-kontraktuális viszony: véletlen közösség keletkezik
(communio incidens)

- az örököstársak az örökségben levő különböző jogokat és kötelezettségeket

hányadrészeik arányában szerzik meg
- de az oszthatatlan követelések és tartozások egyetemlegesen illetik és terhelik őket
- a közösség megszüntetését bármelyik örököstárs kérheti
- ha ezt békés úton nem tudja elérni: actio familiae herciscundae áll a rendelkezésére

I. AZ OSZTÁLYRA BOCSÁTÁS (COLLATIO)

- az örökhagyótól még az ő életében kapott ingyenes juttatásoknak (ajándék,
hozomány, stb.) az örökségbe való beszámítása az örökhagyó lemenői
(örököstársak) által

= a juttatások/vagyontárgyak osztályra bocsátása (collatio bonorum) →

- létrejön egy eszmeileg kiegészített hagyatéki érték

- ezt kellett megosztani végül
- alapja: méltányosság

- az osztályra bocsátás esetei:

a) COLLATIO EMANCIPATI

- a praetori edictum vezette be

- az emancipált volt köteles az emancipatio és a hagyaték megnyílásának
időpontja közötti időben szerzett vagyonát osztályra bocsátani

b) COLLATIO DOTIS

- a házaságot kötött filia familias volt köteles hozományát osztályra bocsátani

c) COLLATIO DESCENDENTIUM

- posztklasszikus jog
- a lemenők kötelesek voltak általában minden ajándékot osztályra bocsátani
- amely a szülői vagyonból való részeltetés jellegével bírt
- pl.: kiházasítás, üzletalapítás

II. A NÖVEDÉKJOG (IUS ADCRESCENDI)

- több örökös esetén
- az örökség megszerzéséig mindegyik örököstárs igénye, joga az egész hagyatékra
vonatkozik, mértékét csak az korlátozza, hogy másik örökös is létezik

- a megmaradó örökösök azon joga, hogy a megürült hagyatéki részek a többi

örökös örökrészét arányosan növelték
a) MEGÜRÜLÉS:

- az örökhagyó végrendeletében a hagyaték egyes részeiről nem intézkedett

- a végrendeletileg kinevezett vagy a törvényes örököstársak egyike/másika
kiesett
- pl.: az örökség elfogadása előtt meghalt, elvesztette öröklési képességét vagy
nem fogadta el a hagyatékot

b) A NÖVEDÉKJOG SZABÁLYAI:

- már a hagyaték megnyílása (delatio) előtt is érvényesül várományi jelleggel

- az örökségnek az örökösök általi megszerzése (acquisitio) után nincs helye

- a növedékjog érvényesülésének az örökhagyó saját akaratából (ex voluntate)

való LESZŰKÍTÉSE:
▪ a kieső örökös helyére helyettes örököst nevezett ki
▪ a növedékjogot egyetlen örököscsoportra korlátozta
(a hagyaték egy részére több örököst nevezett ki hányadaik meghatározása
nélkül, míg a hagyaték többi meghatározott részeire más örökösöket rendelt;
ha az örököscsoport egyik tagja kiesik, annak örökrésze csak a csoport többi
tagjának részét növeli; a többi örököscsoport részét nem érinti)

- törvény alapján (ex lege) NEM ÉRVÉNYESÜLT A NÖVEDÉKJOG:

▪ transmissio-nál:
a helyettes öröklést (substitutio) is lerontja
▪ indignitas esetében:
az örökrész nem az örököstársak részeit növeli, hanem általában a fiscus
 szerezte azt meg (bona ereptoria)
▪ incapax elesett örökrésze (caducum) tekintetében
azt az ugyanazon végrendeletben kinevezett, gyermekekkel rendelkező pater
familias, ennek hiányában pedig a fiscus kapta meg

- maga az örökös nem mondhatott le a növedékjogról

- ha ugyanis örökrészét megszerezte, növedékjoga is fennállott

- Gaius: "aki egyszer egy örökrészre nézve örökössé lett, a kiesők részét akarata
ellenére is megszerzi, azaz a kiesők örökrészei önmaguktól, az illető akarata
ellenére is hozzánőnek az ő örökrészéhez”

- a növedékjog érvényesülésének kógens jellege összefügg a semel heres,

semper heres elvével: aki egyszer örökös lett, az e minőségétől nem
szabadulhatott meg

A substitutio, a transmissio és a ius adcrescendi viszonya.

I. AZ ÖRÖKÖS HELYETTESÍTÉSE (HEREDIS SUBSTITUTIO)

- a római végrendelet egyik fontos rendelkezése

- 3 formája alakult ki:

a) közönséges örökös-helyettesítés
- akkor, ha az örökösnek nevezett személy valamilyen okból nem válhat örökössé
- a végrendelkező őutána egy/több helyettes örököst (substitutus) is rendelhetett

b) serdületlen gyermek részére

- az apa rendelt számára örököst
- arra az esetre, ha a hagyatékot megszerző gyermek még serdületlen korában
(mielőtt még végrendelkezhetne) elhalna (substitutio pupillaris)
- utóöröklés

c) őrült gyermek részére

- a iustinianusi jog szerint rendelhető részére is örökös (substitutio quasi
pupillaris) hasonló feltételekkel
- akkor, ha az őrült gyermek haláláig őrült marad, s így végrendeletet sem tehet

- a valódi helyettes (substitutio vulgaris) örökléssel szemben ez UTÓÖRÖKLÉS:

- ekkor az örökhagyó egy másik személy helyett maga nevez ki örököst

- „L.T. legyen az örökösöm. Ha L.T. nem lenne örökösöm, úgy S. legyen az

örökösöm. Ha nem lenne örökösöm, vagy lenne ugyan, de serdületlenül halna el,
örökösöm G.S. legyen.”

II. A MEGNYÍLT ÖRÖKSÉG ÁTHÁRAMLÁSA (TRANSMISSIO)

- az örökség megszerzésének egyik módja és jogalapja
- az öröklés megnyílása után de a hagyaték megszerzése előtt meghalt személy
elfogadási jogának továbbszállása örököseire bizonyos korlátozásokkal
- eleinte nem szállott tovább (, hanem a ius adcrescendi érvényesült), majd csak
kivételes esetekben ismerték el, Iustinianus-nál már általános érvényre jutott

a) TRANSMISSIO THEODOSIANA
- II. Theodosius constitutio-ja
- a végrendeleti örökös a végrendelet felbontása előtt meghal
- lemenői megszerezhetik a jogelődjükre megnyílt, de meg nem szerzett
örökséget

b) TRANSMISSIO IUSTINIANEA

- iustinianusi jog
- az öröklésre meghívott személy halála esetén annak jogutódai az eredeti
delatio-tól számított 1 éven belül elfogadó nyilatkozatot téve elődjük helyébe
léphettek

III. A NÖVEDÉKJOG (IUS ADCRESCENDI)

- több örökös esetén – örököstársak (coheredes)
- az örökség megszerzéséig mindegyik örököstárs igénye, joga az egész hagyatékra
vonatkozik, mértékét csak az korlátozza, hogy másik örökös is létezik

- a megmaradó örökösök azon joga, hogy a megürült hagyatéki részek a többi

örökös örökrészét arányosan növelték
a) MEGÜRÜLÉS:

- az örökhagyó végrendeletében a hagyaték egyes részeiről nem intézkedett

- a végrendeletileg kinevezett vagy a törvényes örököstársak egyike/másika
 kiesett
- pl.: az örökség elfogadása előtt meghalt, elvesztette öröklési képességét vagy
nem fogadta el a hagyatékot

b) A NÖVEDÉKJOG SZABÁLYAI:

- már a hagyaték megnyílása (delatio) előtt is érvényesül várományi jelleggel

- az örökségnek az örökösök általi megszerzése (acquisitio) után nincs helye

- a növedékjog érvényesülésének az örökhagyó saját akaratából (ex voluntate)

való LESZŰKÍTÉSE:
▪ a kieső örökös helyére helyettes örököst nevezett ki
▪ a növedékjogot egyetlen örököscsoportra korlátozta
(a hagyaték egy részére több örököst nevezett ki hányadaik meghatározása
nélkül, míg a hagyaték többi meghatározott részeire más örökösöket rendelt;
ha az örököscsoport egyik tagja kiesik, annak örökrésze csak a csoport többi
tagjának részét növeli; a többi örököscsoport részét nem érinti)

- törvény alapján (ex lege) NEM ÉRVÉNYESÜLT A NÖVEDÉKJOG:

▪ transmissio-nál:
a helyettes öröklést (substitutio) is lerontja
▪ indignitas esetében:
az örökrész nem az örököstársak részeit növeli, hanem általában a fiscus
szerezte azt meg (bona ereptoria)
▪ incapax elesett örökrésze (caducum) tekintetében
azt az ugyanazon végrendeletben kinevezett, gyermekekkel rendelkező pater
familias, ennek hiányában pedig a fiscus kapta meg

- maga az örökös nem mondhatott le a növedékjogról

- ha ugyanis örökrészét megszerezte, növedékjoga is fennállott

- Gaius: "aki egyszer egy örökrészre nézve örökössé lett, a kiesők részét akarata
ellenére is megszerzi, azaz a kiesők örökrészei önmaguktól, az illető akarata
ellenére is hozzánőnek az ő örökrészéhez”

- a növedékjog érvényesülésének kógens jellege összefügg a semel heres,

semper heres elvével: aki egyszer örökös lett, az e minőségétől nem
szabadulhatott meg

613. Helytállás a hagyatéki tartozásokért. Beneficiumok az

örökési jogban. Kielégítési sorrend az öröklési jogban.

Helytállás a hagyatéki tartozásokért. Kielégítési sorrend az

öröklési jogban.

I. HELYTÁLLÁS A HAGYATÉKI TARTOZÁSOKÉRT

1) A HAGYATÉKI TARTOZÁSOK
- az örökös az örökhagyó halálával annak egyetemes jogutódja lesz
- az örökhagyó összes, nem személyhez tapadó alanyi jogai és kötelezettségei az
örökség megszerzése pillanatában reá szállnak
- „az örökös ugyanolyan joggal és hatalommal bír, mint az elhalt” – Ulpianus

A) CONFUSIO

- az örökhagyó és az örökös között valaha fennállott jogviszonyok az öröklés

tényével megszűnnek
- pl.: valaki olyan telek tulajdonjogát örökölte, amelyen őt idegen dologbeli jog
(szolgalom) illette meg vagy egy telektulajdonos örökölt olyan személy után, aki a
telken fennálló valamilyen idegen dologi joggal rendelkezett, az öröklés folytán a
ius in re aliena megszűnt (a 2 dologi jog az örökös kezében egyesült)

- a dologi jogok confusio-ja a tulajdonos szempontjából a növedékjog (ius

adcrescendi) érvényesülését jelenti
- a confusio alakzata az ipso iure liberatio közé tartozik

B) CONSOLIDATIO

- a confusio legfontosabb esete

- a tulajdonjog és haszonélvezet egyesülése

C) AZ ÖRÖKÖS FELELŐSSÉGE (3)

a) ULTRA VIRES HEREDITATIS FELELŐSSÉG

- a hagyaték erején túlmenő felelősség

- öröklés → hagytéki vagyon összevegyült az örökös vagyonával
- az örökös minden vagyonával (az örökléskor meglévő és öröklött
vagyonával egyaránt!) korlátlanul felelős a hagyatéki hitelezőknek
- éppúgy, mint saját korábbi hitelezőinek
 - ma: az örökös felelőssége a hagyatéki hitelezőkkel szemben általában
csak a hagyaték erejéig áll fenn (korlátolt felelősség)

b) CUM VIRIBUS HEREDITATIS FELELŐSSÉG

- modern jogrendszerek: az örökös a hagyatéki tartozásokért elsősorban a

hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel
- kielégítést tehát csak ebből lehet követelni
- pl. a római jogban: az örökös felelőssége a beneficium inventarii
esetében
c) PRO VIRIBUS HEREDITATIS FELELŐSSÉG

- ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai és azok hasznai

nincsenek az örökös birtokában
- ilyenkor az örökös rendszerint egész vagyonával
- de csak az örökség erejéig felel

2) A TÚLADÓSODOTT HAGYATÉK ÖRÖKÖSÉNEK VÉDELME

- jogeszköz a hagyatéki hitelezőkkel szemben
- a túladósodott passzív hagyaték (damnosa hereditas) örököse öröklésekor
olyan helyzetbe került, hogy a hagyatéki hitelezők meglévő vagyonára is
rátehették a kezüket (ultra vires miatt) – VÉDELEM

- archaikus szemlélet: örökös = örökhagyó személyiségének folytatása, sui

heredes = pater familias à korlátozott felelősséget nem tudják elismerni

- praetori közbeavatkozás, segítség, de

- az örökös védelmének csak pótmegoldásai alakultak ki:

A) A TARTÓZKODÁS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM ABSTINENDI)

- a házon belüli / szükségszerű örökösöknek (sui et necessarii heredes)
- mivel a hagyaték túladosodása esetén infamia-val járó, csődszerű
végrehajtás fenyegette őket
- amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodtak (nem
rendelkeztek egyes hagyatéki vagyontárgyak felől), akkor ellenük a
hagyatéki hitelezőknek nem adott keresetet

B) A MEGGONDOLÁS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM DELIBERANDI)

- a házon kívüli / önkéntes örökösöknek (extraneus et voluntarius heres)
- a hitelezők sürgetése esetén (ha az interrogatio in iure eljárás
keretében sürgették az örökösöket az elfogadó nyilatkozat megtételére)
az örökösök 100 nap gondolkodási időt kaptak

- emellett a praetor IN INTEGRUM RESTITUTIO-t adott az örökösnek akkor, ha

az fenyegetés / megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot
+ a hitelezők az ultra vires hereditatis felelősség alapján az örökösnek az
örökség megszerzésekor meglévő vagyonát is követelésük kielégítésére
használták fel

C) A LELTÁROZÁS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM INVENTARII)

- Iustinianus teremtette meg az örökös felelősségének a hagyatékra való
korlátozását a leltározás kedvezményével
- ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülését követő 30
napon belül a mai közjegyzőnek megfelelő hatósági személy (tabularius)
közreműködésével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást az
elkövetkező 60 nap alatt be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a
leltárba (inventarium) felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt

- a leltározás kedvezményét igénybe vevő örökös felelőssége

▪ cum viribus hereditatis: a hagyatéki tartozások véletlen elpusztulásáért
nem felelt
▪ pro viribus hereditatis: felelt az általa elidegenített, elfogyasztott stb.
hagyatéki javak erejéig

- ha nem vette igénybe a leltározás kedvezményét, ultra vires hereditatis

felelt a hagyatéki hitelezőkkel szemben

3) A HAGYATÉKI HITELEZŐK VÉDELME

- jogeszköz a túladósodott örökössel szemben
- a hagyatéki hitelezőket is fenyegette a veszély hogy az örökség eladósodott
örökösre száll, mert így a meglevő és a hagyatéki vagyon összekeveredése miatt a
hagyatéki hitelezők a kielégítés szempontjából egy sorba kerültek az örökös
hitelezőivel
- aktív hagyaték esetén nagy méltánytalanságot jelentett volna a hagyatéki
hitelezőkre nézve

AZ ELKÜLÖNÍTÉS KEDVEZMÉNYE (BENEFICIUM SEPARATIONIS)

- a praetor megadta a hagyatéki hitelezőknek az elkülönítés lehetőségét
- a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a
 hagyatéki vagyont az örökös vagyonától (separatio bonorum) oly módon,
hogy a hagyatéki vagyont elsősorban az ő követeléseiknek a kielégítésére
tartotta fenn, őket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetekről
- a hagyatéki vagyonból az örökös hitelezői akkor kaphattak valamit, ha a
hagyatéki hitelezők és a hagyományosok követelései teljes mértékben kielégítést
nyertek
- a hagyatéki hitelezők követelései mindig megelőzték a hagyomány iránti
igényeket

NEM KAPHATTA MEG A BENEFICIUM SEPARATIONIS-T

▪ a hitelező, ha az örökössel tárgyalásokba bocsátkozott

▪ a hitelező, ha a hagyaték és az örökös vagyona már összekeveredett
▪ a hitelező, ha a hagyaték megszerzésétől számítva 5 év eltelt
▪ az örökös hitelezői

II. KIELÉGÍTÉSI SORREND AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN

- az örökösök a hitelezők és a hagyományosok követeléseit általában olyan sorrendben
kötelesek kielégíteni, amilyen sorrendben azok igényeiket érvényesítették
- DE: voltak ún. PRIVILÉGIZÁLT KÖVETELÉSEK - ezeket az egyéb követeléseket
megelőzően kellett kielégíteni; pl.:
▪ temetés költségei
▪ hagyatéki eljárás lefolytatásával kapcsolatos költségek

- a kielégítési sorrend:
▪ privilegizált követelések
▪ hagyatéki hitelezők jelentkezésük sorrendjében
▪ kötelesrészre jogosultak
▪ hagyományosok
▪ az ezután fennmaradó hagyatékon osztozkodhattak az örökösök

Beneficiumok az örökési jogban.

I. A TÚLADÓSODOTT HAGYATÉK ÖRÖKÖSÉNEK VÉDELME

- jogeszköz a hagyatéki hitelezőkkel szemben
- a túladósodott passzív hagyaték (damnosa hereditas) örököse öröklésekor olyan
helyzetbe került, hogy a hagyatéki hitelezők meglévő vagyonára is rátehették a kezüket
(ultra vires miatt) – VÉDELEM

- archaikus szemlélet: örökös = örökhagyó személyiségének folytatása, sui heredes =

pater familias à korlátozott felelősséget nem tudják elismerni

- praetori közbeavatkozás, segítség, de

- az örökös védelmének csak pótmegoldásai alakultak ki:

1) A TARTÓZKODÁS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM ABSTINENDI)
- a házon belüli / szükségszerű örökösöknek (sui et necessarii heredes)
- mivel a hagyaték túladosodása esetén infamia-val járó, csődszerű végrehajtás
fenyegette őket
- amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodtak (nem
rendelkeztek egyes hagyatéki vagyontárgyak felől), akkor ellenük a hagyatéki
hitelezőknek nem adott keresetet
- az örökössé nevezett rabszolgák (servi testamento manumissi) részére a
praetor nem adta meg ezt a kedvezményt, szemben a suus-okkal

2) A MEGGONDOLÁS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM DELIBERANDI)
- a házon kívüli / önkéntes örökösöknek (extraneus et voluntarius heres)
- a hitelezők sürgetése esetén (ha az interrogatio in iure eljárás keretében
sürgették az örökösöket az elfogadó nyilatkozat megtételére) az örökösök 100
nap gondolkodási időt kaptak

- emellett a praetor IN INTEGRUM RESTITUTIO-t adott az örökösnek akkor, ha az

fenyegetés / megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot
+ a hitelezők az ultra vires hereditatis felelősség alapján az örökösnek az
örökség megszerzésekor meglévő vagyonát is követelésük kielégítésére használták
fel

3) A LELTÁROZÁS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM INVENTARII)
- Iustinianus teremtette meg az örökös felelősségének a hagyatékra való
korlátozását a leltározás kedvezményével
- ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülését követő 30 napon
belül a mai közjegyzőnek megfelelő hatósági személy (tabularius)
közreműködésével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást az
elkövetkező 60 nap alatt be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a
 leltárba (inventarium) felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt

- a leltározás kedvezményét igénybe vevő örökös felelőssége

▪ cum viribus hereditatis: a hagyatéki tartozások véletlen elpusztulásáért nem
felelt az örökös
▪ pro viribus hereditatis: felelt az általa elidegenített, elfogyasztott stb.
hagyatéki javak erejéig

- ha nem vette igénybe a leltározás kedvezményét, ultra vires hereditatis felelt a

hagyatéki hitelezőkkel szemben

II. A HAGYATÉKI HITELEZŐK VÉDELME

- jogeszköz a túladósodott örökössel szemben
- a hagyatéki hitelezőket is fenyegette a veszély hogy az örökség eladósodott örökösre
száll, mert így a meglevő és a hagyatéki vagyon összekeveredése miatt a hagyatéki
hitelezők a kielégítés szempontjából egy sorba kerültek az örökös hitelezőivel
- aktív hagyaték esetén nagy méltánytalanságot jelentett volna a hagyatéki hitelezőkre
nézve

4) AZ ELKÜLÖNÍTÉS KEDVEZMÉNYE
(BENEFICIUM SEPARATIONIS)
- a praetor megadta a hagyatéki hitelezőknek az elkülönítés lehetőségét
- a hagyatéki hitelezők és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a
hagyatéki vagyont az örökös vagyonától (separatio bonorum) oly módon,
hogy a hagyatéki vagyont elsősorban az ő követeléseiknek a kielégítésére
tartotta fenn, őket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetekről
- a hagyatéki vagyonból az örökös hitelezői akkor kaphattak valamit, ha a
hagyatéki hitelezők és a hagyományosok követelései teljes mértékben kielégítést
nyertek
- a hagyatéki hitelezők követelései mindig megelőzték a hagyomány iránti
igényeket

NEM KAPHATTA MEG A BENEFICIUM SEPARATIONIS-T

▪ a hitelező, ha az örökössel tárgyalásokba bocsátkozott

▪ a hitelező, ha a hagyaték és az örökös vagyona már összekeveredett
▪ a hitelező, ha a hagyaték megszerzésétől számítva 5 év eltelt
▪ az örökös hitelezői

614. Jogsegélyek az öröklési jogban.

I. A CIVILJOGI ÖRÖKÖS KERESETE (HEREDITATIS PETITIO)

- a civiljogi tulajdonos tulajdoni keresetének (rei vindicatio) mintájára alakult ki
- hereditatis petitio / hereditatis vindicatio
- „rendes” hagyatéki kereset
- a kisemmizett örökös, kötelesrészre jogosult követelhette
▪ kötelesrészének, őt megillető hagyatéki vagyonrészének
▪ teljes törvényes örökrészének kiadását
- akkor volt indítható, ha a QUERELA sikeres volt
- in rem actio, a rei vindicatio-hoz hasonlít

1) A KERESET TÁRGYA
- mindannak a kiadása, amit az alperes a hagyatékból megszerzett
- ennek megfelelően a hereditatis petitio irányulhatott:

a) az alperes birtokában lévő

▪ EGÉSZ HAGYATÉK KIADÁSÁRA
az összes hagyatéki dolog és azok összes járulékai
▪ EGYES VAGYONTÁRGYAK KIADÁSÁRA
a hagyaték minden növedéke, jövedelmei

b) mindazon vagyontárgyakra, amelyek eladás / csere folytán a hagyatéki

tárgyak helyébe léptek (pl.: az eladott hagyatéki kert árából vett lakóház)

- NEM képezték a hereditatis petitio (in rem actio) tárgyát:

az örökhagyó követelései, melyeket az örökös a megfelelő reá szállott
in personam actio-kkal hajthatott be

2) A KERESET SZEMÉLYEI
- FELPERES: civiljogi örökös (heres)
 - ALPERES: az, aki a hagyatékot (vagy a hagyatékhoz tartozó dolgot) birtokolja
pro herede vagy pro possessore:

a) PRO HEREDE BIRTOKOL

- aki jó/rosszhiszeműen magát örökösnek vallja

- pl.: az a törvényes örökös, aki a végrendelet érvényességét kétségbe vonva
magát tekinti örökösnek

b) PRO POSSESSORE BIRTOKOL

- aki a perben a praetor előtt a felperes által feltett kérdésre kitérő választ
adott
- tehát birtoklását nem indokolta meg, de nem is volt hajlandó a hagyatéki
tárgyat kiadni és így a felperes öröklési jogát vitatta

- aki liti se obtulit (más helyett vállalta az alperes szerepét a perben) vagy
dolo malo desiit possidere (rosszhiszeműen túladott a dolgon, hogy a per
során ne találhassák meg nála)
3) A BIZONYÍTÁSI TEHER
- a felperest terhelte
- akinek a delatio-t kellett bizonyítania
- acquisitio bizonyítása csak heredes extranei esetén merült fel és csak a
kifejezett elfogadó nyilatkozat (cretio) tekintetében
- a kereset megindítása ugyanis a hagyaték elfogadására utaló magatartásnak
minősült (pro herede gestio)
- az alperes saját örökösi minőségét vagy a hagyaték / hagyatéki tárgy
birtoklásának jogcímét bizonyíthatta

4) AZ ÍTÉLET
- az interesse megfizetésére marasztalta az alperest
- kivétel: az alperes által birtokolt hagyatékot / hagyatéki részt a bíró által
előírtaknak megfelelően természetben kiadta

5) A KERESET JOGI HATÁSAI

SC IUVENTIANUM
- Hadrianus idején keletkezett
- Iuventius Celsus filius consul javaslatára
- részletesen szabályozza a pervesztes alperes kötelezettségét a hagyatéki vagyon
kiadása tekintetében

A) AZ ALPERES FELELŐSSÉGE A GYÜMÖLCSÖKÉRT

a) jóhiszemű alperes (birtokos)

- természetben kell kiadnia azokat a hagyatéki vagyontárgyakat,
amelyek a litis contestatio-kor megvannak
- a meglevő gyümölcsöket is (fructus exstantes)

b) rosszhiszemű alperes (birtokos)

- ezenfelül köteles megfizetni a litis contestatio előtt vétkessége miatt
elpusztult gyümölcsök értékét
- vagy amelyeket beszedni vétkesen elmulasztott (fructus
percipiendi)

B) AZ ALPERES FELELŐSSÉGE A KÁRÉRT

a) jóhiszemű alperes
- az elveszett, elpusztult, megrongálódott hagyatéki vagyontárgyak
esetében a rei vindicatio-hoz hasonló
- a litis contestatio előtti károkért nem felelt
- a litis contestatio után csak az ő vétkessége folytán keletkezett
károkért

b) rosszhiszemű alperes
- minden kárért felel
- a litis contestatio előtt vétkesen okozott károkért
- a litis contestatio után keletkezettekért (vis maior-ért is!), melyek a
felperesnél nem következtek volna be

C) AZ ALPERES BERUHÁZÁSAINAK (IMPENSAE) MEGTÉRÍTÉSE

a) jóhiszemű alperes
- követelheti a szükséges, hasznos és fényűző beruházásait is

b) rosszhiszemű alperes
 - csak a szükséges és hasznos beruházásait igényelheti
- fényűző beruházások esetén csek elviteli joggal (ius tollendi) bír

II. A PRAETORI JOGI ÖRÖKÖS JOGSEGÉLYE (INTERDICTUM QUORUM BONORUM)

2) INTERDICTUM QUORUM BONORUM

- a praetori jogi örökös (bonorum possessor) a hagyatéki dolgokat ezúton

követelhette attól, aki azokat
▪ pro herede
▪ pro possessore birtokolta vagy
▪ dolo desiit possidere

3) INTERDICTUM ADIPISCENDAE POSSESSIONIS

- a praetori jogi örökös ezt az interdictumot a civiljogi örökös ellen kérte

- ha cum re hatállyal utalták be, akkor a civiljogi örökös nem védekezhetett
azzal, hogy örökös
- visszaszerző hatályú interdictum
- szűkebb körű védelmet biztosított a hereditatis petitio-nál:
- csak az alperes által birtokolt hagyatéki dolgok kiadására irányult

4) HEREDITATIS PETITIO UTILIS

- Iustinianus megadta a bonorum possessor-nak ezt a keresetet

- fictio: a bonorum possessor = civiljogi örökösként kezelve

III. EGYÉB KERESETEK AZ ÖRÖKLÉSI JOGBAN

5) KÖTELESSÉGSÉRTŐ VÉGRENDELET ELLENI PANASZ

QUERELA INOFFICIOSI TESTAMENTI

- a kötelesrészre jogosult indíthatja

- akkor, ha a kötelesrészre jogosultnak az örökhagyó semmit sem hagyott
- préjudiciális: csak a kötelesrészre jogosult által személyesen, határidőn
belül és csak a végrendeleti örökösök ellen indítható in personam actio

6) ACTIO SUPPLETORIA

- Iustinianus vezette be
- a megrövidített örökös követelhette ezzel a neki juttatott hagyatéki résznek
a kötelesrész mértékére való kiegészítését
- akkor, ha a kötelesrészre jogosult számára az örökhagyó juttatott valamit a
hagyatékból, de ez nem érte el a kötelesrész mértékét
- tisztán kötelmi jogi igényt érvényesítő in personam actio

7) ACTIO FAMILIAE HERCISCUNDAE

- az örököstársak közösségét szünteti meg

8) ACTIO EX TESTAMENTO
- A KÖTELMI HAGYOMÁNYOST ILLETTE MEG
- RÉGI, CIVILJOGI IN PERSONAM KERESET, AMELLYEL A KÖTELMI HAGYOMÁNYOS AZ ÖRÖKÖST
PERELHETI A HAGYOMÁNY KIADÁSÁRA

615. A legatum. A legatum és a fideicommissum

egybevetése.

A legatum.

I. FOGALMA

1) TÁGABB ÉRTELEMBEN VETT HAGYOMÁNY

- az örökhagyó a hagyatékából egyes jogokat az örökösre szálló vagyon
csökkentésével 3. személyeknek juttat (csak jogokra érvényes)

- a halál esetére szóló egyes jogok megszerzésének esetei:

▪ szűkebb értelemben vett hagyomány (legatum)
▪ hitbizomány, a legatum császárkori változata (fideicommissum)
▪ előzőeknek az egyetemes jogutódlás gondolatával kombinált formái
▪ részhagyomány (partitio legata)
▪ egyetemes hitbizomány (universale fideicommissum)
▪ halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)
▪ halál esetére szóló egyéb juttatás (morti causa capio)

2) SZŰKEBB ÉRTELEMBEN VETT HAGYOMÁNY (LEGATUM)

 - olyan halál esetére szóló juttatás, amelyet az örökhagyó végrendeletében
rendel a hagyományos javára, az örökösök vagy az egyik meghatározott
örökös terhére

- a hagyomány mint végrendeletileg hagyott ajándék a hagyományos

vagyonának növelése az aktív hagyaték terhére, ami megnyilvánulhat a
hagyatékban lévő:
▪ (dologi jogok (tulajdon, szolgalom) átruházásában illetve alapításában
▪ kötelmi jellegű juttatásokban; ez történhet:
▪ követelés átruházása (legatum nominis)
▪ adósság elengedése (legatum liberationis) révén
▪ örökös terhére új kötelem alapításával (legatum obligationis) )

- Florentinus:
„A hagyomány a hagyaték megcsonkítása, miáltal a végrendelkező abból, ami a
maga egészében az örökösé lenne, valakinek valamit juttatni kíván.”

- a hagyomány megszerzésére csak akkor van mód, ha a végrendelet

▪ érvényes (nem szenved semmilyen eredeti/utólagos hibába)
▪ hatályos (a hagyománnyal megterhelt örökös elfogadja az örökséget)

- különben a végrendelettel együtt a hagyomány is érvénytelenné/hatálytalanná

válik (és azt a törvényes örökös nem köteles tiszteletben tartani)

3) A JOGVISZONY ALANYAI
a) VÉGRENDELKEZŐ (testator)
b) MEGTERHELT ÖRÖKÖS (heres)
c) HAGYOMÁNYOS (legatarius)

II. A LEGATUM FORMÁI (4)

- első 2 a legatum 2 eredeti és alapvető formája
- utóbbi 2 az előbbiek válfajaként jött létre

1) DOLOGI HAGYOMÁNY
(LEGATUM PER VINDICATIONEM)
- az örökhagyó végakarati intézkedése folytán a hagyományos (legatarius)
dologi jogi jogosultságot szerez
- pl.: tulajdonjog, haszonélvezet
- ennek alapján a hagyományos közvetlenül in rem actio-t kap, amellyel bárkitől
követelheti a hagyomány tárgyának kiadását, aki azt magánál tartja
- rendelésének mintaszövege:
- „T.-nak adom, hagyományozom S. nevű rabszolgámat.”

2) KÖTELMI HAGYOMÁNY
(LEGATUM PER DAMNATIONEM)
- a hagyományos (legatarius) csak kötelmi jogi jogosultságot szerez
- az örökhagyó az örököst azzal terheli meg, hogy a hagyomány tárgyát adja ki a
hagyományosnak illetve az előírt szolgáltatást teljesítse
- a hagyományos ilyenkor csak kötelmi keresetet kap az örökössel szemben
- nem, vagy nem azonnal szerez dologi jogot
- jogsegélye az actio ex testamento (régi civiljogi in personam kereset)
- ezzel a kötelmi hagyományos az örököst perelheti a hagyomány kiadására
- a marasztalás duplum-ra megy
- a hagyomány tárgya lehet dolog vagy követelés
- az örökös (adós) és a hagyományos (hitelező) között kvázi-kontraktuális
kötelem jön létre
- rendelésének mintaszövege:
„Kötelezem örökösömet, hogy S. nevű rabszolgámat adja ki T.-nak.”

3) ELŐHAGYOMÁNY
(PRAELEGATUM)
- az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére dologi (esetleg
kötelmi) hagyományt
- actio familiae herciscundae útján volt érvényesíthető
- rendelésének mintaszövege:
„L. kapja meg előzetesen S. nevű rabszolgámat.”

4) SPECIÁLIS KÖTELMI HAGYOMÁNY

(LEGATUM SINENDI MODO)
- az örökhagyó csak arra kötelezte az örököst, hogy tűrje, hogy a hagyományos a
legatum tárgyát elvihesse
- nem adásra, csak tűrésre kötelezett
 - az actio ex testamento ilyenkor az örökös ellen ad faciendum-ra (az elvitel
tűrése) ment, nem ad dandum-ra
- rendelésének mintaszövege:
„Örökösöm köteles legyen megengedni, hogy L. elvihesse és bírhassa S. nevű
rabszolgámat.”
III. AZ SC NERONIANUM ÉS A LEX FALCIDIA (4)

SC NERONIANUM
- Nero idején keletkezett
- minden, a rendelési alakszerűségek hibája miatt érvénytelen legatum érvényes
marad kötelmi hagyományként

ELŐZMÉNY:

- az archaikus jogban a mintaszövegeknek pontosan megfelelő formában,

parancsoló szavakkal kellett rendelni
- a szigorú alakiságok elhanyagolása a legatum érvénytelenségét vonta maga után

LEX FALCIDIA
- Kr.e. 40
- elrendelte, hogy az örökös a hagyaték ¼-ét hagyományoktól mentesen kapja
meg
- ez a ¼ a quarta Falcidia
- cél: annak megakadályozása, hogy a hagyományok kimerítsék a hagyatékot s
így az örökös esetleg visszautasítsa az örökséget
- ha a hagyományok a hagyatéknak több mint ¾-ét kimerítétték, az örökösnek
joga volt a hagyományokat a quarta Falcidia mértékéig csökkenteni

A legatum és a fideicommissum egybevetése.

LEGATUM FIDEICOMMISSUM
jelentése hagyomány hitbizomány
meghatározása olyan halál esetére szóló juttatás, amelyet az alakszerűtlenül (végrendelet tételétől
örökhagyó végrendeletében rendel a függetlenül) rendelt hagyomány,
hagyományos javára, az örökösök vagy az egyik juttatás azzal, hogy írásban/szóban felkérte a
meghatározott örökös terhére hagyatékból részesülő személyt, hogy a neki
juttatott vagyonból juttasson valakinek valamit,
vagy hogy egy rabszolgát szabadítson fel;
e kérelem teljesítése eredetileg csak a felkért
személy hitére (fides) volt bízva
formaságok kötött jelleg formai szabadság
megszerzésére csak akkor van mód, ha a alakszerűségtől mentes; végrendelet tételétől
végrendelet érvényes és hatályos független, írás/szóbeli
tartalmi szabadság
pl.: az egyébként öröklésképtelen személyek (pl.:
incerta persona) javára rendelt hitbizomány is
érvényes volt
a jogügylet alanyai 1. végrendelkező 1. örökhagyó
testator 2. hagyatékból részesülő személy, aki a rendelést
2. megterhelt örökös teljesíti valakinek a javára fiduciarius
heres 3. a hitbizomány alanya, aki a hagyatékból a hb.
3. hagyományos útján részesül vmilyen juttatásban
legatarius fideicommissarius

hatálya dologi hatály mindig kötelmi hatályú

legatum per vindicationem a legatum per damnationem szabályai szerint
praelegatum nyert elbírálást
kötelmi hatály eredetileg a lex Falcidia nem vonatkozott rá, de
legatum per damnationem az SC Pegasianum kiterjesztette rá a hatályát (az
legatum sinendi modo incapacitas szabályait is kiterjesztette a
fideicomissumokra a családjogi törvények
kijátszása ellen)
jogsegély a lex Falcidia alapján a praetor iussum-mal eredetileg nem volt peresíthető a kérelem
kényszeríthette az örököst a hagyaték teljesítése, ez csak a felkért személy hitére (fides)
elfogadására volt bízva
(joggal való visszaélés elleni szabály) DE: Augustus óta extra ordinem peresíthetővé
vált
megszerzése 2 időpont lényeges:
1. dies legati / fideicommissi cedens:
a hagyományos joga megnyílásának ideje; ez az örökhagyó halálával következett be
2. dies legati / fideicommissi veniens:
a hagyomány megszerzésének időpontja, az örökös örökségének megszerzése (acquisitio); ennek
időpontjában a hagyományos dologi jogot, kötelmi hagyománynál kötelmi keresetet szerez meg
iustinianusi jog egyesítési folyamat lezárult
a hagyomány (legatum) és a hitbizomány (fideicomissum) teljesen egyenértékű;
mindkettőt végrendeletben / alakszerű codicillus-ban (fiókvégrendelet) kellett rendelni
ha a hagyomány tárgyát képező dolog megvan a hagyatékban, minden hagyományosnak a
tulajdoni kereset (rei vindicatio) is rendelkezésére áll, enélkül csak kötelmi keresettel (actio ex
testamento) lehet perelni

615/A. Öröklési jogi tárgyú senatus consultumok.

I. SC TERTULLIANUM
- Hadrianus uralkodásának idején keletkezett
- a törvényes öröklés szabályzása a császárkorban
- a 3 gyermekes ingenua és a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi
törvényes örökös lesz
- de megelőzik az öröklésben az elhalt gyermek lemenői, apja és apai ágról való
testvérei
- hátrányosan szabályozza az anya örökését a gyermek után
- Iustinianus-ig az anyát a gyermeke (1. fokú egyenes ági rokon) utáni öröklésben még
a gyermek apai féltestvérei (2. fokú oldalági rokon) is megelőzték

II. SC ORFITIANUM
- Marcus Aurelius uralkodása alatt keletkezett
- a törvényes öröklés szabályzása a császárkorban
- az anya után gyermekeit mindenkit megelőzően civiljogi öröklés illeti meg
- a gyermeket elsősorban az anya testvéreivel (proximi agnati) szemben juttatta
kedvező helyzetbe

III. SC LIBONIANUM
- magánvégrendeleten (testamentum privatum) belül a
- közönséges magánvégrendelet (testamentum per scripturam) szabályzása
- a visszaélések elkerülése végett a végrendelet süket/néma írójának tett juttatás csak e
résznek az örökhagyó általi aláírásával lesz hatályossá

IV. SC IUVENTIANUM
- Hadrianus uralkodása idején keletkezett
- Iuventius Celsus filius consul javaslatára
- a civiljogi örökös keresetének (hereditatis petitio) jogi hatásait szabályozza
- részletesen szabályozza a pervesztes alperes
▪ kötelezettségét a hagyatéki vagyon kiadása tekintetében
▪ felelősségét a gyümölcsökért
▪ felelősségét a kárért
▪ beruházásainak (impensae) megtérítését

V. SC NERONIANUM
- Nero uralkodása alatt keletkezett
- minden, a rendelési alakszerűségek hibája miatt érvénytelen legatum érvényes marad
kötelmi hagyományként
ELŐZMÉNY:

- az archaikus jogban a mintaszövegeknek pontosan megfelelő formában, parancsoló

szavakkal kellett rendelni
- a szigorú alakiságok elhanyagolása a legatum érvénytelenségét vonta maga után
VI. SC PEGASIANUM
- Kr.u. 70 körül keletkezett
- a fideicommissum szabályainak formai és tartalmi szigorítása
- a lex Falcidia szabályának kiterjesztése a hitbizományra
- ezzel lehetővé vált, hogy az örökös a hagyaték negyedét megtartsa (quarta
Pegasiana), ha az örökhagyó még ennyit sem juttatott részére
- ha az örökös ilyen lehetőség mellett sem volt hajlandó a hagyatékot elfogadni, a
hitbizomány biztosítása érdekében a senatusi határozat a lex Falcidiához hasonlóan
megadta a lehetőséget arra, hogy a praetor (iussum-mal) kényszerítse az örököst a
hagyaték elfogadására

VII. SC TREBELLIANUM
- Kr.u. I. században keletkezett
- elrendelte, hogy a hagyaték mint hitbizomány kiadását követően a hagyatéki
hitelezők részére a hitbizományos ellen utilis actio-k biztosíttassanak
- kimondta, hogy a hagyatéki követelések érvényesítésére szolgáló keresetek a
hitbizományost illessék
- ezzel a hitbizományos az örökös helyzetébe (heredis loco) került
- ha a hitbizomány az egész hagyatékra vonatkozott, úgy az örökösnek csupán a heres
elnevezés maradt meg

616. A római öröklési jog továbbélése.

I. AZ ÖRÖKLÉSI JOG FEJLŐDÉSE A KÖZÉPKORBAN

- a feudális magánjogban a vagyon 2 alapvető részre oszlott:
▪ ősi / öröklött
▪ szerzeményi vagyon

- a hűbéri jogok a végrendelkezést a szerzeményi vagyonra korlátozták

- az ősi vagyonra nézve a végrendelkezés teljesen ki volt zárva
- francia és német jogterületen:
a) ha voltak lemenők, az ősi vagyont az ELSŐSZÜLÖTTSÉGI ELV (primogenitura)
értelmében a legidősebb fiú örökölte
b) lemenők nemlétében az ÁGI ÖRÖKLÉS ELVE (paterna paternis, materna
maternis) érvényesült
c) örökösök híján a KORONA HÁRAMLÁSI JOGA (devolutio) jut érvényre
- a hűbéri korszak öröklési jogának jellegzetességei:
▪ a vagyon eredet szerinti kettéosztottsága
▪ a végrendelkezési szabadság szűk körre szorítása
▪ a paterna paternis, materna maternis elv
▪ a törvényes öröklésnek rendek szerinti differenciálódása
▪ az uralkodó illetve a korona háramlási joga
- a római végrendelet intézményét a német jogterület jogrendszerébe a kánoni jog vitte
be
- általában mindenhol megnyilvánul az egyház törekvése: a végrendeleti jog saját
szabályozása alá vonása

II. AZ ÖRÖKLÉSI JOG FEJLŐDÉSE AZ ÚJKORBAN

- a francia forradalom azonnal felszámolta a feudalizmus öröklési jogának
alapintézményeit
- megteremtette a lehetőségét annak, hogy a RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG INTÉZMÉNYEI-ben rejlő
elgondolások közül egyesek újból érvényre jussanak; pl.:
▪ a végrendeleti alakszerűségek iustinianusi rendszere, a kötelesrész
▪ az özvegyi haszonélvezet, az örökös-helyettesítés, az utóörökös-nevezés
▪ a lemenők osztályra bocsátási kötelezettsége
▪ a heredes extranei-re vonatkozó adicionális hagyatékmegszerzési rendszerét (a
hagyaték a szükségképpeni örökösök kivételével csak elfogadó aktussal sze-
rezhető meg) több állam jogrendszere kizárólagos főszabállyá tette pl.: ABGB
▪ máshol a heredes domestici sajátos helyzetéből adódó ipso iure öröklési rendszer
érvényesül (pl.: a magyar Ptk., a francia Code civile, BGB)

- a törvényes öröklési rend középkori/újkori fejlődésében nagy szerepet játszott a

GERMÁN SZOKÁSJOG-ból eredő parentéla-rendszer, mely a magyar Ptk-ban is érvényesül
a) PARENTÉLA: az azonos fokú felmenőket és összes leszármazóikat magában
foglaló ún. felmenői csoport
b) PARENTÉLÁRIS ÖRÖKLÉS: a közelebbi parentéla kizárja a távolabbit, ezért pl.:
testvér vagy leszármazója létében a nagyszülő nem örökölhet
- a TÚLÉLŐ HÁZASTÁRS törvényes öröklési pozíciója nagy fejlődésen ment keresztül
- a iustinianusi Novellák törvényes öröklési rendje szerint a túlélő házastársat
megelőzték az elhalt házastárs legtávolabbi oldalrokonai is, az özvegyi quarta pedig
csak a rászorult nőt illette meg
- az újkorban már kedvező helyzetben: a lemenők pozíciójával konkurrál

III. AZ ÖRÖKLÉSI JOG RENDSZERÉNEK ÖNÁLLÓSULÁSA

a) ÖRÖKLÉSI JOGANYAG A „DOLGOKRÓL” (DE REBUS) SZÓLÓ RÉSZBEN

- glosszátorok és kommentátorok idején

- átvették a iustinianusi institució-rendszert

b) DOLOGI ÉS KÖTELMI JOG ELHATÁROLÁSA

- a koraújkori jogtudósok differenciáló tevékenységének hatására

- XVI. század: JOHANN APEL jogtanár a régebbi ius ad rem fogalom
általánosításá-val megvetette a dologi jog és a kötelmi jog modern elhatárolásának
alapját
- XVII. század: VINNIUS holland jogtudós, a dologi és a kötelmi jogi
jogosultságok mint abszolút és relatív szerkezetű jogok elvi szembeállítása
- az öröklési szabályok már a tágabban értelmezett dologi jog keretében
helyezkedtek el
- bizonyos rendszertani önállósággal rendelkeztek
- az öröklési jog elhatárolódása megindul, de az 1. ptk-kban (pl.: Code Civil,
ABGB) még a régi, összeolvadt koncepció tükröződik)

c) AZ ÖRÖKLÉSI JOG ELHATÁROLÓDÁSA A DOLOGI JOGTÓL

- XVII. század: DOMAT

- XVIII. század: POTHIER
- 1807: HEISE – a pandektarendszerre épülő munkájában az öröklési jog a
magánjog önálló, a családjogot követő fejezeteként nyert elhelyezést
- 1838: PUCHTA – pandektatankönyv, az öröklési jog magánjogon belüli
önállósága

d) A PANDEKTA-RENDSZEREN ÉS MAGÁNJOGON BELÜLI ÖNÁLLÓSULT ÖRÖKLÉSI JOG

- a pandektisták önállósították
- a XIX. századi német pandektisztikában szilárdult meg véglegesen
- ezt törvénykönyvben rögzítették
▪ 1865: szász Ptk
▪ 1896: BGB
▪ 1907: svájci ZGB
▪ magyar Ptk-ban is önálló részt kapott

- SZÁSZY-SCHWARZ GUSZTÁV:
▪ a pandekta-rendszer logikailag olyan, mintha az embereket szőkékre, barnákra,
férfiakra és gazdagokra osztanánk
▪ az öröklési jog (halál esetére vonatkozó jogviszonyok) szembeállítása a dologi
és kötelmi joggal (élők közötti jogviszonyok) logikai hibákat rejt
▪ mert az abszolút-relatív szerkezetű jogviszonyok az öröklési jogban is
szerepelnek, nem csak a dologi és kötelmi jogban
▪ mert a vagyonjog 3 fő területének felosztása így nem egységes principium
divisionis alapján történik