Dzsungel könyve-Beindul a pofonofon

F C F F Dm C

F C F
[-Várj, Balu! És mekkora pofont akarsz neki adni?]
F Dm C
[-Hogy a fa adja a másikat!]
F C F
[-Ne, mit képzelsz! Egy szelíd suhintás is megteszi.]
F Dm C
[-Ezt nem mondhatod komolyan, Bagira.]
C C - Bb C C-Bb
[-Na jó, egyezzünk ki egy közepesben!]
C C - Bb C C - Bb C C-Bb
[-Szó sem lehet róla, Bagira. A pedagógia lényege a szigor!]

F C
Először is, elő a régi elvvel!
F C
Először üss, és utána nyelvelj!
Eb Bb F7 C C C-Bb
Így a tuti hatás nem marad el.
F C
Egy jó ütés nagy csodákra képes,
F C
Kitüntetés, csillagokkal ékes.
Eb Bb F7 C
Hálás lehet az, kit Balu nevel.
C
-És laposra ver!

Bb C F
Ha beindul a nagy pofonofon,
C C7 F
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Bb F C C
Én adom, és te állod majd!
Bb C F
Ha beindul a nagy-nagy pofonofon,
C C7 F
S kinő egy új púp a kobakodon,
Bb F C C Bb
Ne bánd, csak a féltés hajt!

Ha cseng a fül, és fáj az arc a szájnál,

Valószínű, hogy valamit elhibáztál,
És szól a pofonofon, nem totojáz'.
Van itt pofon, picinke, mint a masni;
Szolid horog, lendületnyi tasli
És a balegyenes, ami megmagyaráz.
-És gatyába ráz!

Ha beindul a nagy pofonofon...