A Kozigazgatasi Jogrol

Forrás: http://www.doksi.
hu
A közigazgatási jogról
IX. 07.
Többféle kiinduló pontból lehet közelíteni a közig.-hoz, minthogy látni fogják többféle irány
kialakult. Leggyakrabban és leegyszerűsítve a közig.-t egy olyan működő szervezetnek tekin-
ti, amely az államnak az igazgatási feladatát végzi el, tehát az államnak az adminisztrációját.
Ebből következik, hogy valójában két elem kerül előtérbe: az egyik a szervezet, a másik a
működés, a tevékenység. A kettő nem választható el egymástól, mert ha van szervezet, akkor
az mindig működik –hogy mennyire célirányosan, milyen hatékonyan az ebből a szempontból
másodlagos. És ellenkező a tevékenység, a működés társadalmi szinten mindig feltételezhet
embereknek valamilyen közösségi összességét, akik valamely szervezet keretei között tevé-
kenységet végeznek. Ha szervezeti oldalról közelítünk, és azt hallják, hogy közigazgatás, ak-
kor valójában ezen belül két nagy alrendszer jön létre a fejlett államokban, amelyek tehát el-
végzik az államok adminisztrációját az állami igazgatás és az önkormányzatok között. Van-
nak közös sajátosságaik ennek a két alrendszernek, tehát, hogy mindegyik csak a része az
állami szervezetnek, következtetésképpen a tevékenységük is csak része az állami szervezet
tevékenységének; közös sajátosságaik, hogy jogot alkalmaz és jogot is alkot mindkét alrend-
szer, közöttük a feladatok tekintetében egyértelmű határmezsgyét kijelölni nem lehet, ez is
mutatja a szoros kapcsolatot, vagyis ami egy adott időszakban államigazgatási feladat az egy
másik időszakban megjelenhet az önkormányzatnál. Például: az általános iskolai igazgatás
lehet állami feladat, de lehet önkormányzati feladat is. Nálunk a hatályos szabályzás szerint
önkormányzati feladat. Más államokban állami feladat, de van köztes megoldás is, hogy rész-
ben állami feladat, részben pedig önkormányzati feladat. Itta feladatok, hatáskörök mozgás-
ban vannak, nincsenek örökérvényű törvényszerűségek, és ez azt jelenti, hogy az államigazga-
tási és önkormányzati igazgatás egy egység eleme, és az, hogy van közöttük eltérés, az a kö-
zig. egységét nem bontja meg normális körülmények között, legalábbis a rendszeres működést
nem zavarja meg. Ugyanakkor jelentős különbség is van a két alrendszer között, különbség
van a létrehozásukban, létesítésükben ugyanis az államigazgatási szervezetben a hiearchikus
viszonyok a jellemzőek, az államigazgatási szervezet kiépítése fentről kiindulva lefelé törté-
nik, ennek megfelelően tagolódik az államigazgatási rendszer. Legfelül a Kormány áll, amely
ellátja az államigazgatási központ és legbelsőbb szintű irányítását. Alatta helyezkednek el a
szervezeti egységek, mint a minisztériumok és egyéb jogállású országos hatáskörű szervek.
Ezek az ún. központi államigazgatási szervek. Végül területi szinten működnek a területi ál-
lamigazgatási szervek vagy központi irányítás alatt álló államigazgatási szervek, mint
dekoncentrált szervek, melyek területi egységekben működnek döntően megyékben, illetve
régiókban, vagy ún. területközi szervként látják el funkciójukat, amikor működési területük
nem igazodik az ország közigazgatási területfelosztásához. Ilyenkor nem kettő-három megyé-
re terjed ki, hanem pl. a vízügyi igazgatás követi a vízrendszereket és ehhez igazodik a megfe-
lelő igazgatási struktúra. Ezek a végpontok. Kivételesen előfordul, hogy kisebb térségekben is
működnek a területi államigazgatási szervek kihelyezett egységei, különböző elnevezések
alatt, mint földhivatal, munkaügyi kp. stb. Ezek valójában beletartoznak a területi államigaz-
gatási szervekbe.
A másik alrendszerrel kapcsolatba a létesítés tekintetében éppen ellenkező irányból kell kiin-
dulni, ugyanis a helyi önkormányzatokat, képviselőtestületeket, képviselőket a lakosság vá-
lasztja, tehát lentről felfelé. A közvetlen választás érvényesül, vagyis közvetlenül választják a
települések képviselőit és az önkormányzatot. Ha azt hallják, hogy helyi önkormányzat, akkor
ez alatt értendő a megyei és települési önkormányzatot. Más önkormányzatok is léteznek,
majd később. Ha azt mondjuk, hogy önkormányzat, akkor a helyi önkormányzatot értjük. Van
Forrás: http://www.doksi.hu
egy szint, ez az ún. területi szint, a jelenlegi megye, ahol mindkét alrendszernek van kiépített
szervezete kp-i, dekoncentrált szerveknek és működik önkormányzat. Más szinten az önkor-
mányzat országos szinten nem működik, vagy ha igen, akkor ez nem ebbe a kategóriába tarto-
zik, illetve az államigazgatási szervek nyúlványai nem érnek el minden községbe. Tevékeny-
séggel kapcsolatosan ez valójában azon múlik, hogy mi a megosztás a feladatok és hatáskörök
tekintetében az állami és önkormányzati közigazgatás között, ezt a tételes jogi szabályozás
alapján lehet megkülönböztetni.
A továbbiakban a közig.tudomány kialakulásával, fő irányzataival foglalkozunk.

1, A közig. jogi kialakulása, története
A közig. tudomány kialakulása egybeesik a polgári államok kialakulásával. Természetesen a
köznek igazgatását ezt megelőzően is ellátták az államok, nevezetesen a városállamokban már
nagyon komplex közig. funkciókat gyakoroltak, mint pl: építkezések, környezetvédelem, víz-
hasznosítás és ezekre nézve voltak szabályok amiket betartattak, tehát működött egyfajta
igazgatás. Tehát maga az igazgatás az államok kialakulásával együtt alakult ki. Azonban
hosszú időn át szervezetileg nem határolódik el, nem jön létre a mai értelembe vett közig-i
államigazgatási szervezet, hanem a létező állami önkormányzati szervek az igazgatási felada-
tokat is elláttak, de más feladatuk is volt, pl. a nemesi vármegye nagyon hosszú ideig a tér-
ségben mindennemű feladatokat ellátott. Jogot alkotott, bíráskodott és ellátta a köznek az
igazgatását, természetesen azon a szinten amire szükség, lehetőség volt. A szervezeti elkülö-
nülés a polgári demokráciában kezd megjelenni, mégpedig a hatalommegosztás folyamán.
Bizonyára ismerik, hogy ebből a szempontból klasszikusan a hármas felosztás tekinthető a
törvényhozók, a végrehajtók és a bírói hivatalok; ezenbelül a közigazgatás a végrehajtó hata-
lomban helyezkedik el. Egyrészről azért volt szükséges, mert a hatalom megoszlott, másrész-
ről a szervezeti elkülönülés miatt. Ennek a legfontosabb oka és indítéka az volt, hogy a kiala-
kult polgárság egyrészt a gazdasági hatalom mellé a politikai hatalmat is meg akarta szerezni.
Másrészt ami szorosan ezzel összefügg az állami és állami szervek elvárta a biztonságot, éle-
tek és javak biztonságát és azt is, hogy az állam ne avatkozzon bele korlátok nélkül a polgárok
viszonyaiba. Ezt úgy lehet megvalósítani, hogy a hatalom gyakorlását megosztjuk, mai szóval
élve nem jönnek létre túlsúlyos hatalmi pontok, illetőleg a hatalom gyakorlásának kialakítjuk
a megfelelő ellenőrzési rendszert. Ez utóbbi különösen a kezdődő szervezetileg elhatárolódó
közigazgatást illetően nagyon fontos, ugyanis, mint később különböző összefüggésekben látni
fogjuk a közig.-nak van egy olyan sajátossága amely egyéb igazgatásoktól elhatárolódik, ez
pedig a közhatalom gyakorlása. Tehát olyan állami kényszerítő eszközökkel rendelkezik a
közig., amely ha nem korlátok között működik, akkor mindenképpen veszélyt jelent. Erre
figyelünk a közig. jognak az egyik klasszikusa akképpen fogalmazta meg a közig. szerepét és
rendeltetését a kialakult polgári államokban, hogy a modern, polgári államok a feudális rend-
őrállamokhoz képest az jellemzi a közig-t, hogy a modern államokban jogilag szabályozott.
Tehát nem véletlen, hogy ebben az időszakban a polgári forradalom zászlajára tűzte a közig.
jogi szabályozásának szükségességét. A franciáknál, hogy ne legyen katonai hatalom a közig.,
másoknál másképpen jelent meg, de mindenhol alapvető igény volt a közig. törvény alá ren-
delése és jogi szabályokkal a szervezetnek feladatainak, működésének meghatározása. Éppen
ezért nem véletlen, hogy az első tudományos irányzat a közig-gal kapcsolatosan, amelyet kö-
zig.-i jogi irányzatnak nevezzünk, hogy a közig-t elsősorban jogi képződménynek tekintette,
és azt tűzte ki célul, hogy a jog intézményeket, mint tudományos irányzatot kellő mélységgel
kimunkálja, az összefüggéseket kidolgozza, és ez által hatni tud a gyakorlatra, mármint a jog-
alkotó és jogalkalmazó. Az irányzatnak a képviselői azt tartották fontosnak, hogy a közig.
körülhatárolt mederben folyjék, ki kell alakítani az ezzel kapcsolatos garanciákat és amennyi-
ben a közig. nem tartja be a jogszabályokat akkor a polgárnak legyen fellépési lehetősége ar-
ra, hogy jogorvoslattal éljen és az okozott jogsérelmet elhárítsa. Következésképpen ennek az
irányzatnak a kialakulása nagyon jelentős a tekintetben, hogy a polgári jogállamok kiépítésé-

ben nagyon sokat tett az állami közig.területén. Elsősorban az anyagi, később az eljárásjog
intézményének kialakulásában. Ugyanakkor ez a megközelítés nézetünk szerint túlzottan le-
egyszerűsített, mármint az, hogy a közig. csak jogi képződmény, mert felfogásunk szerint a
közig. nem azonos a közig.-i joggal- A közig.jog nagyon fontos része a közig-nak, de ezen
keresztül a közig. lényege nem fedhető fel, tehát egyéb szempontok is szükségesek ahhoz,
hogy a közig-t meghatározzuk, definiáljuk.
2, A közig. tudomány vagy tani irányzata

Nyugat-Európában, elsősorban a francia és német jogterületen a közig. tani irányzatának ki-
bontakozása. Itt egy nevet megemlítenék, akit még több összefüggésben szóba hozunk, neve-
zetesen Lorenz Von Stein nevét, akit az irányzat megalapítójának tekintenek. Az irányzat lé-
nyege nem az, hogy a közig. jogi irányzatával szemben alakult, ki, tehát nem egy ellenirány-
zatról van szó, hanem a közig. jogi irányzattal párhuzamosan fejlődött. Viszont a lényeges
eltérés, hogy a közig. tani irányzat abból indult ki, hogy a közig. nem csak jog, hanem ennél
több és úgy ismerhetjük meg, hogy valójában minden társadalomtudomány a közig.-ról vallott
nézeteit rendszerbe szedi. Innen egy lépés volt, hogy a társadalomtudományok centrumába a
közigazgatás tudományt állította és akként vélekedett, hogy a többi e tekintetben, mint segéd-
tudomány képes arra, hogy a közig-t a maga összességében, kellőképpen megvilágítsa, tör-
vényszerűségeit megállapítsa, és azt kellőképpen hasznosítsa. Ez az irányzat nem tagadta a
jog szerepét a közigazgatásban, de nem ezt tartotta elsődlegesnek és különösen nem kizáróla-
gosnak. A módszertan szempontjából kiemelendő, hogy ez az irányzat már használta az ösz-
szehasonlító módszertant, különböző államok közig-nak az összevetéséből próbált következ-
tetésekre jutni és ugyancsak ennek az irányzatnak köszönhető, hogy megkezdődött az egyes
igazgatási ágak (mint szociális, ipari, kereskedelmi igazgatás) politikájának kialakítása, azok
elvek kimunkálása, amelyek adott ágazatban, alágazatban a jogi szabályozás szempontjából
meghatározott jelentőségűek és alapot adtak magának a jogi szabályozásnak. Az irányzat ér-
deme mindenek felett az, hogy több szempontból közelített a közig.-hoz, ugyanakkor eltúlzott
atekintetben, hogy a közig. tud. centrumba állítása szükséges ahhoz, hogy a többi társadalom-
tudománnyal együtt a közig. megfogalmazhatóbb legyen. A közig. tud.-nak természetesen
nincsen ilyen szerepe. Semmiben nem tér el más társadalomtudományok pozíciója tekinteté-
ben. Előnye az ágazati rendszer kimunkálása, mint már említettük, ugyanakkor kialakulásakor
és később is nagyon sok kritika érte, azért, mert eltúlozta a közig. szerepét. Ugyanis az emlí-
tett definiálás csak néhány lépést kellett megtenni ahhoz, hogy eljussanak az irányzat képvise-
lői arra az álláspontra, hogy az állami érdek szempontjából meghatározó jelentősége a közig.-
nak van – hatalommegosztás ide vagy oda . Ha jól szervezett a közig. akkor ez minden társa-
dalmi problémát képes megoldani, feszültséget csökkenteni; tehát nem kell más, mint egy ún.
jó, erős közig. kiépítése, kellő hatalommal való felruházása és akkor ez a közig. a leghatéko-
nyabban biztosítja az állam fennmaradását. Gondolom, nem kell részletesen foglalkozni azzal,
hogy több szempontból is miért nem helytálló ez a következtetés. Ha ilyen egyszerű lenne egy
közig.-i szerepkör kijelölése, akkor társadalmi formációváltások nem következtek volna be.
Minden állam arra törekszik, hogy jó közig-t alakítson ki és nem is folytatom, mert végülis a
további felsorolás e tekintetben felesleges.
Nos(!), ezek az irányzatok alakultak ki. Néhány szót az amerikai irányzatokról, amelyek a
közig-t illetően az európai irányzatokhoz képest meglepően későn alakultak ki. Amerikában
valójában jól szervezett közig. van és az ebben az évszázadban kezdődött, amely a múlt szá-
zadban volt az nehezen volt annak nevezhető. Európában ebben az időszakban már megfelelő
közig. létezett. Ugyanakkor nagyon gyorsan látványos eredményeket ért el és nem véletlen,
hogy már az első világháború után óriási hatást gyakorolt az európai közig. tud.-ra és közig.
rendszerre. A második világháborút követően pedig egy nagyon erőteljes betörés valósult meg
a tudományban, különösen az egyik irányzat, nevezetesen a scientific managament irányzata,
ami tudományos üzemvezetésnek, menedzselésnek is szoktunk nevezni, különösen ez vált
ismerté és nem ok nélkül. Először néhány szót a másik irányzatról, ami kevésbé volt ismerté.
Ez az ún. politika tudományi irányzat. A nevében benne van, hogy van némi köze a politiká-
hoz, ez a kapcsolat pedig, hogy valójában a Kormány működésének kritikájából nőtte ki ma-
gát, úgy, hogy ennek az irányzatnak a képviselői azt tartották fontosnak, hogy a közig. legyen
távol a politikától, pontosabban a politika ne avatkozzon bele a közig.-ba, mert ha beleavatko-
zik, akkor csak ront. Természetesen az irányzat képviselői nem voltak szűklátókörűek és tud-
ták azt, hogy a közig. politikai érintettség nélkül elképzelhetetlen. Azt tartották fontosnak,
hogy a politika hozza meg a döntéseket, ezeket realizálja, valósítsa meg az állami adminiszt-
ráció. Ami nagyon fontos, hogy e tekintetben az állami adminisztráció legyen önálló, termé-
szetesen megfelelő felelősségű rendszerekkel. Ezért a közig.-t a törvények alá kell helyezni
és, hogy eredményes legyen a munkája, az szükséges, hogy legyen egy hivatásos hivatalos kar
és ezeket jól meg kell fizetni.
A másik irányzat a scientific managament. Két nagyobb irányvonalat foglal magába. Az első
Taylor nevéhez kötődik, nevezetesen a tudományos munkaszervezés. Ennek lényege, hogy a
munkafolyamatok egymáshoz kapcsolódva rendszerbe kell foglalni és ennek következtébe az
iparban nagyfokú termelékenységet értek el, kb 10-15-szörösére emelkedett a termelékenység.
És azt mondták, hogy ha ez bevált az iparban, akkor miért ne lenne alkalmazható az közig.-
ban. A közig. is igazgatás. Ez merőben más rendszerű megközelítés, mint az európai irányzat-
nál tapasztalható volt. Azt is mondhatjuk, hogy a joggal keveset foglalkoztak. A hatékonysá-
got, eredményességet helyezték előtérbe, bár ebben az időszakban gyorsan beigazolódott,
hogy az alkalmazott módszerek a közigazgatásban ilyen hatékonyságot nem biztosítanak, de
jelentős előrehaladás volt. Had utaljak arra, hogy különböző minősítési rendszerek lényegé-
ben innen indulnak ki, a folyamatok szabályozásából és egymásra építéséből, a rendezettség-
ből és ma már közig. területén ennek különböző alkalmazási formái vannak.
A második irányvonal, amely Fayol nevéhez fűződik, ennek a lényeg, hogy a vezetés és irá-
nyítás tudományos alapon való megszervezését, vezérlését tekintette fontosnak. Azért, mert
ha a vezetés kellőképpen felkészült, átlátja a folyamatot, akkor ezeket megfelelő hatékony-
sággal tudja azt vezényelni. A lényeg az, hogy milyen vezetési szisztéma alakul ki nemcsak
az iparban, hanem a közig.-ban is.
Néhány szót a közig. jelenlegi irányzatairól. Ez már egyszerűbb lesz. Az egyik, hogy valójá-
ban a korábban említett irányzatok, időről-időre visszatérnek. Pl: Európában a 60-as években
és később a 80-as évek végén a közig.-i jogformák voltak nagyon jelentős produktumai azzal,
hogy a közig.-i joggal való vizsgálódás már elsősorban nem a szervezeti rendre, hanem a mű-
ködési garanciákra irányult. Nem az volt a fontos, hogy milyen a szervezeti struktúra, hanem
az, hogy a közig., a piacgazdasági folyamatok jogi eszközökkel hogyan tudja minél hatéko-
nyabban elősegíteni. Ez természetes, hogy ez egy nagyon jelentős hangsúlybeli eltolódás a
közig.-on belül, de változatlanul a jog fontosságából indul ki. Ez mintegy ellenhatása volt
annak a felfogásnak, hogy a gazdasági életkörülmény lehető legjobb, mint az államnak egy
eszközét ki kell szorítani(????????????). Tehát két ilyen nagyobb nekibuzdulás is megfigyel-
hető. Valójában a közig. tani vagy tudományi irányzat állandóan a felszínen volt és van is
azzal, hogy bővítette a kört a közig.vizsgálatában, más tudományok eredményeire is támasz-
kodott. Pl: különböző matematikai modellezésben, amelyek elsősorban a vezetés irányítással
kapcsolatosak. A második világháború után két tudomány volt jelentős a közig.-sal kapcsola-
tos kutatásokban. Az egyik a szociológia, a másik a politológia. Az említett tudományok érin-
tettsége ma is tart, és ami még megfigyelhető, hogy a tudományos vizsgálatok egyre –inkább
kiterjednek a közig. és környezete közti kapcsolat elemzésére. Nemcsak azt vizsgálják, hogy a
közig. milyen hatás kifejtésére alkalmas, hanem azt is, hogy a visszahatásokkal mit kezd a
közig., amit visszaigazol a társ., ezeket hogyan dolgozza fel és mennyiben tudja hasznosítani.
Még egy irányzatra szeretném felhívni a figyelmet, amely centrumba az embert állítja a kö-
zig.-on belül, az emberi tulajdonságok szerepét, az emberek közötti csoportkapcsolatokat
hangsúlyozza és ezt tekinti nagyon fontos összetevőnek egy eredményes, sikeres közig. mű-
ködtetésének. Ami a hazai közig. tudományt illeti sajnos meglehetősen későn alakult ki törté-
nelmileg. Az első tudományosnak nevezhető művek a múlt század végén jelentek meg, mint-
egy 100-150 éves késéssel nyugathoz képest. Ennek sok oka volt. Az első, ahogy Széchenyi
fogalmazott a társadalmi-gazdasági elmaradottságunk, ami természetesen a közig.-ra is kiha-
tott. Sokáig önálló központi igazgatás nem működött, tehát valójában nem is volt mivel fog-
lalkozni. A helyi területi igazgatással kapcsolatosan lényegében a vármegyei önkormányzatok
jelentettek egy közig.-i jelenlétet. Ezek az önkormányzatok pedig ebben az időszakban rendi
előjogokat védtek, de távolról sem egy demokratikus struktúra kialakítására irányultak. Önál-
ló községigazgatás nem létezett, a községek valójában centralizáltak, a járás illetve megye
által működtek egészen a múlt század végéig, amikor az első községi törvény megalkotására
sor került, amely az önkormányzatiság nézőpontjából korszerű volt, más kérdés, hogy a gya-
korlatban miként érvényesült. Maga, mint jogalkotási produktum a maga idejében egy magas
szinten kiművelt törvény volt. Az első tudományos munkák részben egyetemi tankönyvek
voltak, amiket kézikönyvként is használtak, ezeknek jelentős többsége az államig.-i joganyag
rendszerezésével és magyarázatával foglalkozott, tehát színvonalas jogszabály összeállítások
voltak. Ezt követően kezdődtek a közig.-i jog dogmatikájának kimunkálása, itt egy nagyon
erős osztrák hatás érvényesült természetesen. Valójában egy nagyon jelentős személyiség volt
Magyari Zoltán, aki a pesti egyetem tanszékvezetője volt egy ideig. Ő és iskolája jelentett egy
magas szintű tudományos értéket, mert a kutatások a gyakorlat felé fordultak, az empirikus
felmérés nagymértékben fejlesztette a közig.-i tudományt, nemcsak a módszertan, de ennél
több még ma is, időtálló. Legnagyobb munkája a Magyar Közigazgatás. Ebben a könyvben
arra tett kísérletet, hogy a közig. jogi és az amerikai ún. üzemgazdasági irányzatot összeépítse,
ahogy ő fogalmazott egy szintézist kialakítson. Ez azonban általa is bevallottan nem járt siker-
rel. A nagyon értékes munka egymástól két jól elhatárolt részre oszlik. Az első része a közig.-
t a szervezéstudományi oldalról közelíti. A második része a 30-as évek végi, 40-es évek elejei
hazai közig. struktúra aprólékos leírása. Ezek, mint említettem egymástól nagymértékben el-
válnak. Magyarinak és iskolájának köszönhető a városi jog kialakulásának a …. Nagyon je-
lentős produktumok születtek, a munkatársak egy része a közig. hatósági tevékenységével
foglalkoztak. A közig. eljárás normarendszerének kialakítására tett kísérletet, ezek is szép
eredményeket hoztak, de az sajnos más kérdés, hogy ezekből sose lett törvény. A második
világháborút követően iskolája a közig.-ban az egyetlen hathatós erő volt, amely az új köziga.
létrehozásáért változásokat kívánt tenni, és az ekkor megjelent munkák közös sajátossága,
hogy a legfontosabb a közig.-sal kapcsolatban a demokratizálódás.
IX. 08.
A közigazgatás definiálását illetően nagyon sok a bizonytalanság, sokfajta meghatározás,

megközelítés létezik. Ezeknek a legnagyobb része a közigazgatás egy-egy elemét emeli ki és
állítja központba, nagyon gyakran egyéb sajátosságokkal nem foglalkozik. A közigazgatás
meghatározásával kapcsolatosan két fő irány alakult ki. Történetileg először az ún. negatív
megközelítések jöttek elő, később már a pozitív meghatározások kezdtek kialakulni. Azonban
szólni kell arról a felfogásról, mely szerint a közigazgatás nem definiálható, legfeljebb körül-
írható, mert olyan sokirányú tevékenységet fejt ki, olyan sok féle funkciót lát el, hogy az is-
mert meghatározások túlzottan általánosak vagy leszűkített megközelítések; valójában nem
adják vissza azt, amit a közigazgatás ténylegesen tesz, ezért lehetőség csak arra van, hogy a
főbb sajátosságokat adott állam, adott közigazgatását felsorakoztatjuk és a továbbiakban erre
válaszolunk.
Rátérve ezek után a negatív meghatározásokra: ezek közös sajátossága, hogy valamihez vi-
szonyítva próbálják a közigazgatás definiálni, úgy, hogy más állami tevékenységhez viszo-
nyítva egyfajta kivonásos módszert alkalmaznak és így jutnak el a közigazgatáshoz. Köze-
lebbről itt két jelentősebb gondolat jött létre. Az egyik a közigazgatás és az alkotmány vi-
szonyához próbál definiálni. E szerint, mivel az alkotmányos tan kialakult és ennek megfe-
lelően a polgári államokban megszülettek az alkotmányok (már ahol megszülettek), ennek
következtében kialakult az alkotmányos rend. Azonban tekintettel arra, hogy az alkotmányi
szabályozás hosszabb időre rendezi az alkotmányos berendezkedést, végülis egy statikus álla-
potot teremt. Nem lehet mindennap változtatni az alkotmányt, mert ez egy bizonytalanságot
szülne, azonban az életviszonyok változása szükségessé teszi, hogy a jogrend ehhez igazod-
jon, ezt elősegítse, adja meg neki a lehetőségeket és a kereteket. Ez úgy valósítható meg, hogy
az alkotmányos normák megvalósítása, realizálása a közigazgatáson keresztül történik, tekin-
tettel arra, hogy a közigazgatás olyan szervezeti rendszer amely a mobilitást tudja biztosítani,
tud igazodni a változásokhoz és ezért ennél az alkotmányos rendnek a megvalósulása a köz-
igazgatás közbejöttével realizálódik. Az egyik szerző ezt úgy fogalmazta meg, hogy az alkot-
mány élete közigazgatás, ha nincs közigazgatás, akkor az alkotmányos normák realizálása
nehezen lenne biztosítható. Ezzel a felfogással kapcsolatban a következő fifikai észrevételek-
kel kell kezdenünk. Kezdjük azzal, amire már utaltam, hogy az államok egy részében amikor
ez a nézet kialakult, még nem volt alkotmányilag szabályozott rend, nem voltak alkotmány-
hoz rögzített állami szervek, általában állami berendezkedés.
A másik, hogy ha elfogadjuk azt a tételt, hogy az alkotmány a közigazgatáson át realizálódik,
akkor ez csak akkor lenni valóságos megállapítás, ha az alkotmányon kívül minden fajta
egyéb állami tevékenység a közigazgatás köréhez tartozna.
A következő kritikai észrevétel azon alapul, hogy az alkotmány és a közigazgatás az nem fog-
ható fel egy egység két részére. Ugyanis ha próbáljuk meghatározni egyiket, másikat; ezek
egységként nem foghatóak fel. Az alkotmány lehet törvény, lehet alaptörvény, lehet több al-
kotmányos törvény rendszere, ehhez a közigazgatás sem szervezeti, sem működési oldalról
nem illeszthető hozzá. A közigazgatás nem jogszabály, nem jogszabályok összessége stb. A
döntő érv az, hogy ez a megközelítés nem mond semmit magáról a közigazgatásról, csak azt
állítja, hogy az alkotmányhoz viszonyítva a közigazgatás a normák végrehatását végzi, illetve
segíti elő.
A másik a hatalmi megosztás elvéből kiindulva jut el a közigazgatáshoz. Nagyon sokfajta

megközelítés érvényesül. A három legjelentősebbet említjük.
Az első a klasszikus megosztásból indul ki, tehát a hármas felosztásból: törvényhozás, végre-
hatás és bírói tevékenység. Ez a felfogás azt mondja, hogy ez a három hatalmi ág lefogja az
állami tevékenységet. Ha az állami tevékenységből kivonjuk a törvényhozást és a bírói tevé-
kenységet, akkor az ami megmarad az a közigazgatás.
A másik nézet azt mondja, hogy az állami tevékenységnek két nagy szférája van: törvényho-
zás és végrehajtás. Az állami tevékenység abból áll, hogy megalkotják a jogot és azt végre-
hajtják. Ebből következően úgy jutunk el a közigazgatáshoz, a végrehajtáshoz, hogy ami a
törvényhozáson kívüli az mind végrehajtás, jóllehet ezen belül illik megkülönböztetni a bírói
jogalkalmazást és a közigazgatást szervező jogalkalmazást. Végül itt is a hármas felosztás a
végeredmény, csak más a megközelítés.
A harmadik megközelítés lényege, hogy van jogalkotás és van jogalkalmazás. A jogalkotást a
törvényhozó végzi, míg a jogalkalmazást a végrehajtó szervek. Következtetésképpen a köz-
igazgatás a végrehajtáson belül lehet kijelölni, de tegyék állami tevékenységektől világosan
elhatárolva.
Fenti meghatározások közös sajátossága, hogy valamilyen tevékenységből ún. összállami te-
vékenységből kizárásos alapon a közigazgatást körülhatárolni, de megfelelő támpontokat eh-
hez nem adnak, tehát az összállami tevékenységet nem definiálják. Következésképpen nem
mondanak semmit a közigazgatásról.
A pozitív meghatározás az elnevezésből kiindulva mond valamit a közigazgatásról, de már

elöljáróban meg kell említeni, hogy felhasználja a negatív megközelítés módszertanát, csak
más formában. Pl. úgy, hogy vizsgálja a közigazgatás és magánigazgatás azonosságát és kü-
lönbözőségét. A másik nagyon fontos kiindulópont, hogy a közigazgatás nemcsak jogi oldal-
ról kiindulva próbálja definiálni, nemcsak a jogot látják a közigazgatásban, hanem ezen túl is
tekint. Ezek után itt is néhány szót a fő irányzatokról.
Az egyik a szervezéstudományi megközelítés, amely a közigazgatáshoz szervezési oldalról
közelít. Vannak az ún. döntéselméleti irányzatok, amelyek azt tartják, hogy a közigazgatá-
son belül központi ellem a döntés, minden egyéb igazgatási tevékenység e körül helyezkedik
el, úgy, hogy megelőzi vagy követi a döntést. Az előzmény és a következmény magából a
döntésből megmagyarázható.
A másik megközelítés az ún. igazgatási ciklust tekinti kiindulópontnak, tehát az igazgatási
cselekmények egymásutániságát, sorrendjét. E felfogás szerint az igazgatási tevékenység ele-
meire bonthatóak, az elemek között egy racionális rend alakulhat ki és a kezdő elemtől
végülis –tehát amikor megindul az igazgatás- eljutunk a végponthoz amikor megtörténik a
döntések végrehajtása, leszűrik a tapasztalatokat ellenőrzés nyomán, ami azt jelenti, hogy
kezdődhet az új ciklus, ami támaszkodik a korábbi eredményekre, tapasztalatokra és elméleti-
leg minden új ciklus ennek következtében egy színvonalas igazgatást hoz magával.
Vannak az ún. rendszerelméleti megközelítések, aminek a lényege, hogy mindenfajta igaz-
gatás egy rendszer, melyben ember és eszköz egy meghatározott célt, érdekét egymáshoz ren-
delnek. Fontos, hogy mind az igazgatásban résztvevők –emberek- között, mind a szükséges
eszközök a megfelelő kapcsolat rendezett formában létrejöjjön, ezáltal megszervezhető az
igazgatás.
Fő irány a politikai szociológia, amelynek egyik jeles képviselője Max Weber, aki a közigaz-
gatást egy bürokratikus rendszernek tekinti, amelyben a szervek egymás mellé rendeződnek
és ezen belül az igazgatási tevékenység megszervezése a központi ellenőrzés.
Más megközelítések nagy hangsúlyt fektetnek a közigazgatás és a környezete közötti kapcso-
latra. Nevezetesen azok a visszajelzések, amelyeket a társadalom a közigazgatás felé vissza-
jutnak és ezek alakító szerepét hangsúlyozzák. Ezek az irányzatok fontos szerepváltozást hoz-
tak magukkal, korábban ugyanis az említett megközelítések a közigazgatást mindig felülről
próbálták megszervezni a közigazgatást és kevésbé voltak tekintettel a társadalmi törvények-
re.
Végülis az említett irányzatok kb. három csoportra oszthatóak:

1, Materiális jellegű megközelítés lényege, hogy a közigazgatás nem más, mint a politikai
döntések végrehajtása.
2, Organikus, szervezeti oldalról történő megközelítés, ami központba a szervezetet állítja és
ezt tartja meghatározó jelentőségűnek.
3, A közigazgatási funkciókra helyezik a hagsúlyt: ursumánus(?) megközelítés. A lényeg,
hogy milyen szerepe van a közigazgatásnak, hogy határozza meg a törvényhozás a közigazga-
tási szerepkört. Ezekre a funkciókra épül a közigazgatás feladata, és végül erre épül a hatás-
kör.
Jelenlegi meghatározások csak a központi elemeket említeném, mert sok fajta van.
Nagy szerepet kapnak a hatalommegosztásból kiinduló megközelítések, de most már úgy,
hogy a közigazgatás a végreható hatalmon belül kívánják definiálni. Ebből a szempontból a fő
kérdés az, hogy mi a viszony a kormányzás és a közigazgatás között. Egyik a másik része?
Hogyan határolhatóak el egymástól?
Az igazgatástudományi megközelítések az igazgatás és a közigazgatási cselekmények vizs-
gálata, tehát mit tesz a közigazgatás?
Egy további megközelítés azt helyezi a központba, hogy a közigazgatás a társadalmi elrende-
ződés szerint milyen szerepet tölt be, hogy érvényesíti a közérdeket? E szerint a közigazgatás
lényege az, hogy egy cselekvő elrendezéssel segítse elő a jövőbeli megújulását a társadalmi
berendezkedésnek.
Másik megközelítés ma is az ember és eszme céltudatos összerendezése, azzal a céllal, hogy
elvégezze az igazgatást.
Egy további megközelítés a közigazgatás lényegének a közigazgatási szervek együttműködé-
sét tekinti. Az a fontos, hogy a rendszereken belül ki-e alakul a megfelelő kapcsolatrendszer,
mert ha nem és ezen belül hibák, hiányosságok jelentkeznek, akkor ez a közigazgatás teljesí-
tőképességét csökkenti.
Végül nagyon gyakori megközelítés az, amelyik a hatalom gyakorlására helyezi a hangsúlyt
és azt mondja, hogy a közigazgatást leginkább az jellemzi, hogy van állami hatalma, amit a
törvények keretei között, szabadon gyakorolhatja és olyan pozíciót biztosít a hatalmon belül,
ami minden többitől megkülönbözteti.
Végül még két megközelítést említenék. Az egyik az ún. adminisztratív állam lebontását tűzi
ki célul, ennek következtében a közigazgatást újra kell definiálni, mert a modern államokban
a közigazgatás annyira túlsúlyos lett, hogy akadályozza az államok fejlődését. Vagyis a köz-
igazgatásnak egy két irányból csökkentett szerepkört kell biztosítani. Egyrészt a közigazgatás
és a gazdaság közötti kapcsolatban, hogy a piaci viszonyok jobban tudjanak érvényesülni. A
másik a közigazgatás és a polgárok viszonyában a hatósági elemeket kell szűkíteni.
Végül az ún. szolgáltató közigazgatás gondolata, ami a közigazgatás lényegének azt tekinti,
hogy minél szélesebb körben biztosítsa a polgárok részére az anyagi és a nem anyagi közszol-
gáltatásokat, és a közigazgatás arra készüljön fel, hogy ezeket milyen formában tudja biztosí-
tani: saját szervén belül, más szervekkel együttműködve stb. Ez a megközelítés azért is lénye-
ges, mert a hatalmi hangsúlyokat figyelmen kívül hagyja, és célnak tekinti, hogy a közigazga-
tási feladatok megvalósítása során a polgárjogias elemek bővüljenek, de már ne döntéseken át
oldja meg feladatát a közigazgatás, hanem az együttműködések kerüljenek előtérbe.
Mi hogyan próbáljuk megközelíteni a közigazgatást?

Az egyik közelít szervezés elméleti szempontból, ami abból indul ki, hogy a közigazgatás is
igazgatás. Először megvizsgáljuk az igazgatás törvényszerűségeit, tehát azt, ami általában és
minden igazgatásra vonatkozik, ezt követően azt vizsgáljuk, hogy ezek a törvényszerűségek
milyen mértékben érvényesek a közigazgatásra.
A másik kiindulópont az, hogy áttekintjük, hogy mit jelent a közigazgatásnak az állami elvek,
mit jelent az, hogy a köznek az igazgatása, mit jelent az, hogy állami adminisztráció. Kezdve
az előbbivel az a kiindulópont, hogy társadalmi méretekben mindenfajta és nemű igazgatás az
valójában a szervezete és tevékenység kapcsolatának a társadalmi mérete. Ha van egy létreho-
zott szervezet, akkor az, tevékenységet folytat. Alapkérdés, hogy milyen tevékenységet végez,
értékmérő, hogy miért hozták létre. Igaz ez a másik oldalról közelítve is, hogy a társadalmi
méretekben végrehajtott tevékenységek azok a szervezeti rendszerektől erednek és nem az
egyéni cselekvések véletlenszerű találkozásából.
Ha működő szervezetet vesszük alapul, lényeges, hogy ez hogyan ismerhető meg, melyek
azok az elemek, szempontok amelyekből kiindulnak. Négy ilyen fontos szempont van:
1, az alany: mely szerv végzi a tevékenységet
2, a tárgy: mire irányul ez a tevékenység
3, a cél: mi az igazgatás a szervezeten belül meghatározott célja
4, a tartalom: a tevékenység mely elemekből tevődik össze.
Lényeges, hogy mi a viszony az alany és a tárgy között? Az alapvető viszony az, hogy társa-
dalmi méretekben, hogy mind az alany és mind a tárgy egy szervezet. Az is, ami a tevékeny-
séget kifejti és az is egy szervezet melynek irányába tevékenységet folytat. Pl: egy vállalati
adminisztráció, egy vállalati igazgatás ebben a szervezetben akképpen jelentkezik, hogy van
egy igazgatási szerv, mint alany és van a tárgy, maga a vállalat, amely ezt az igazgatást végzi.
Az alany és tárgy, hogy viszonyul ebben a kapcsolatban egymáshoz? Az alany mindig a része
a tárgynak, vagyis az igazgatási szervezet az mindig azon a szervezeten belül foglal helyet,
amelyet igazgat. Az iskolaigazgató is iskolán belüli. Az arányok akként alakulnak, ahogy a
szervezet funkciói behatárolják. Mindig igaz, hogy az igazgatási szervezet a tárgyon belül
mindig kisebb, mint maga a tárgy. Elképzelhető, hogy az alany ugyanakkora, mint a tárgy?
Elméletileg igen, ez akkor jön létre, ha tökéletes az igazgatás, vagyis mindenki mindenkit
igazgat. Társadalmi méretekben ez nem megvalósítható! Akkor hogyan jön létre az igazgatást
kifejtő szervezet? Legdemokratikusabb megoldás, ha az igazgatás tárgya jelöli ki az igazgatá-
si alanyt, ami azt jelenti, hogy megválasztják. A másik megoldás a kinevezés. Ha elfogadjuk
azt, hogy az igazgatás alanya része az igazgatás tárgyának, akkor ebből következik, hogy az
igazgatási tevékenység is része a szervezet tevékenységének. Előfordul, hogy az igazgatási
feladatokat csak egy személy végzi el, és nem egy szervezet, de a tétel itt is igaz, hogy az egy
személy által kifejtett tevékenység természetesen a szervezet egész tevékenységének a része.
Az alany és tárgy relációjában a legfontosabb, hogy szervezeten belül helyezkedik el az igaz-
gatás és az igazgatási tevékenység.
Az igazgatás célja
A szakirodalom sokféleképpen határozza meg, de csak néhányat említenék:
- eredményesség
- hatékonyság, gazdaságosság
- lex minimi elve: minél kevesebb ráfordítással, minél több eredmény legyen
Ezek valóban célja az igazgatásnak, de nemcsak az igazgatásnak, hanem minden szervezet-
nek. Behatárolható célja az igazgatásnak, hogy mit végez az igazgatás a szervezeten belül
ahhoz, hogy a szervezet működőképes legyen. Ennek lényege, hogy az igazgatás a szerveze-
ten belül biztosítja a működés feltételeit. Ezek a feltételek: emberi erőforrás és a dologi felté-
telek biztosítása. Tehát az igazgatás célja a működés zavartalan feltételeinek biztosítása.
Az igazgatás tartalma
Sokfajta vélemény van itt is.
Az igazgatás azzal indul, hogy információt gyűjt, azt feldolgozza és hasznosítja. E nélkül ér-
demi tevékenységet nem lehet létrehozni. Az információ alapján az igazgatás tervez, kijelöli
az elvégezendő feladatot. Ezek többféle tartalmi tevékenységet jelenthet. Van, amikor az
igazgatás maga alakítja ki a célkitűzéseket, van amikor a feladatot kívülről kapja meg, mint
amikor a közigazgatás a törvénynek megfelelően határoz. Ezeket a feladatokat tovább bontja
és kiosztja a munkát. A munkamegosztás lényeges. A feladatok elvégzését koordinálni kell. A
döntés e felfogás szerint nem tartalmi eleme a közigazgatásnak, mert az igazgatás a döntésig
terjed és a döntést követi. Ezáltal a döntést a vezetőség hozza meg (egy személy vagy egy
testület hozza meg), akinek van döntési jogosítványa. Ezután a döntést végre kell hajtani, a
végrehajtási feladatokat felparcelláza, munkamegosztás, és jobb esetében a döntést végrehajt-
ják. A végrehajtást ellenőrizni kell, mert a további végrehajtási feladatot a későbbiekben befo-
lyásolja.
Arra a következtetésre lehet jutni ebben a felfogásban, hogy az igazgatásnak két fontos eleme
van: munkamegosztás és a koordináció, mert a további igazgatási tevékenység ezzel van szo-
ros összefüggésben. Ha elemezzük a munkamegosztást és a koordinációt, akkor arra a követ-
keztetésre jutunk, hogy mindkettő szervezési tevékenység, vagyis az igazgatás szervezés.
A közigazgatás alanya az, aki, amely tevékenységet kifejti, tehát maga a közigazgatási rend-
szer. Ennek van két alrendszere az állami és az önkormányzati rész, amelyek szervezetei ol-
dalról nézve tevékenységet fejt ki. Azért ebből a szempontból nézve, mert arra is lehetőség
van, hogy más szervek is részt vegyenek közfeladatok ellátására, más szervek is végezhetnek
közigazgatási tevékenységet. Ha más szervek végzik, attól az a szerv még nem közigazgatási
szerv.
A közigazgatás tárgya
Ha az egész szervezetet vesszük kiindulópontnak, akkor az államilag szervezet társadalom.
Ha elemeire bontjuk az alanyt és a tárgyat, akkor adott közigazgatási szerv (pl: megyei ön-
kormányzat stb.) milyen csatornákon jut el a saját tárgyához, elsősorban a településekre.
Mindegyik közigazgatási szerv meghatározható azon a területen, amelyen tevékenységét ki-
fejti. A települések közigazgatáson az alany az önkormányzat. Ha végig gondoljuk, hogy az
alanynak van egy tárgyi megfelelője, akkor ebből az következik, hogy nincs olyan település
ami kimaradna a közigazgatásból, sőt olyan sincs ahol csak egyfajta igazgatás van. A követ-
keztetés az, hogy a települések igazgatását illetően az igazgatásnak van egyfajta tagozódása,
amelynek lényege, hogy adott igazgatás az egyik összefüggésben, alanyi pozícióban van, a
másik relációban az igazgatásnak a tárgya. A területi igazgatás a települések nézőpontjából
alanyi pozícióban vannak. A központi igazgatás oldaláról nézve tárgyi pozícióban van. Az
alany és tárgyi relációjához azok a következtetések járulnak, hogy általában a közigazgatási
szervek az alanyok.
A közigazgatás célja
A közigazgatás célja az igazgatás céljához viszonyítva nem tér el, vagyis a közigazgatás célja
a közigazgatási szervezet zavartalan működésének biztosítása.
A közigazgatás tartalma
Ha áttekintjük, és elemeire bontjuk a közigazgatási tevékenységet akkor ebből a nézőpontból
arra a következtetésre juthatunk, hogy a közigazgatás tartalmi elemei megegyeznek az igazga-
tás tartalmi elemeivel.
A közigazgatás is egy szervező tevékenység. Összehasonlítva az általános igazgatással eltér:

alanyban és tárgyban, de nem tér el célban és tartalomban.
Az igazgatás, vezetés és irányítás viszonya

Az igazgatás tartalmi elemeinél arra a következtetésre jutottunk, hogy az igazgatás a döntésig
terjed és a döntés vezetői, irányítói jogosítvány. A vezetésnek és az irányításnak vizsgáljuk az
alanyát, tárgyát, célját és tartalmát, akkor a vezetés az igazgatás csúcsán helyezkedik el, ebből
az következik, hogy a szervezet része és a vezetési tevékenység is része a szervezet tevékeny-
ségének. Az alanyi és tárgyi viszonyításhoz annyit, hogy a vezetés az igazgatáson keresztül
hat a szervezetre elsősorban, kivéve, amikor a vezetés közvetlenül a szervezeti egységekhez
intéz döntést. A cél természetesen az igazgatás célja. Az irányítás alanyi oldalról nézve az az
eltérés, hogy az irányítás szervezeten kívül helyezkedik el, az irányítás külső ráhatás a szerve-
zetben, mégpedig elsőként a vezetőre, vagyis az irányítás a vezetésen keresztül fejti ki hatását.
A külső ráhatás megvalósul a következő rendszerben: függőleges hiearchikus rendszerben,
vagy vízszintesen, amikor a képviselőtestület irányítja saját szervezetét, hivatalát.
Ha célt és tartalmat vizsgálunk, akkor hasonló a következtetés. Egy jól működő rendszerben
az irányításnak nincs elkülönített célja, vagyis kapcsolódik hozzá a döntés előkészítés és vég-
rehajtás. Ehhez az összefüggéshez hozzá kell tenni, hogy a vezetés és irányítás szempontjából
a legfontosabb kérdés, hogy a döntési hatáskör hogyan oszlik meg. Dönt a vezetés, az irányí-
tás, de nem ugyanabban. A megoszlás elvei, hogy a vezetőnek széleskörű jogosítványa van,
nagyfokú önállóság jellemzi. Az igazgatás világában ebből az következik, hogy a döntési
kompetenciák meghatározása mindig jogi rendezéssel történik, nem lehet ezt rendezetlenül
hagyni, mert következménye a hatásköri összeütközés vagy senki sem fogja elvégezni a fel-
adatot. Ebből következően az irányítással kapcsolatban a szabályozásnak két területre kell
kiterjedni. Az egyik, az irányítás területének kijelölése. A másik az irányítás eszközeinek
meghatározása.
A közigazgatás és a jog viszonya

A közigazgatás nem azonos a közigazgatási joggal! A közigazgatás az államnak az adminiszt-
rációja, az államnak az igazgatása és, mint állami tevékenység közhatalmi jogosítványokat és
kötelezettségeket foglal magába. A jogi oldalról történő megközelítés során a hatalommegosz-
tás egyensúlyából indul ki, ez is bizonyítja, hogy a közigazgatás a közhatalmi szférában he-
lyezkedik el.
A hatalommegosztással kapcsolatban két fontos dolog van. Az egyik, hogy hatalommegosztás
az ún. vegytiszta kormány egyetlen államban sem létezik. Nem beszélve arról, hogy tartalmu-
kat tekintve az egyes hatalmi ágakhoz tartozó tevékenységek nehezen hasoníthatóak össze.
Megállapítható, hogy a történelem fejlődése során az állami tevékenységben a végrehajtó ha-
talom ment keresztül. A bíráskodás, az ítélkezés az, mint tevékenység a középkorban, városál-
lamokban ugyanaz volt, a tevékenységüket tekintve. A közigazgatás a társadalmi formációk
következtében módosult. A hatalmi megoszlás nem tekinthető teljesen következesnek abból a
szempontból, hogy a törvényhozás is ellát nem törvényhozási feladatokat, ugyanakkor a köz-
igazgatás nemcsak végrehajtja a törvényeket, hanem maga is alkot jogot. Nem minden jogal-
kalmazói feladatot lát el a közigazgatás, de nem állami szerveknek is van jogalkalmazói tevé-
kenységük. Mindenfajta közhatalmi fellépés jogi szabályozáshoz kötött, függetlenül attól,
hogy a közigazgatás végzi, vagy más szerv végzi.
A közigazgatás szerepe a stratégiai döntések előkészítésében való részvét. Ez alatt azt kell
érteni, hogy az országgyűlés hatáskörébe tartozó stratégiai döntések, törvényalkotás az esetek
többségében a kormány előkészítése során valósul meg. Ez azt is jelenti, hogy ez az előkészí-
tés, ha korlátozottan is, de alkalmas hatáskifejtésre.
A másik szerepkör, ami a közigazgatás joggal való kapcsolatát érinti az a végrehajtó szerep-
kör. Ez tágan értelmezve jogalkalmazó tevékenység, mely során jellegétől tekintve különböző
döntéseket hoznak a végrehajtó szervek. A törvény végrehajtása azt jelenti, hogy amit a tör-
vény előír annak a realizálása közvetett formában a végrehajtó hatalom gondoskodik. Két féle
formában: amikor a döntések érvényesülése nem teszi szükségessé további normák létrehozá-
sát; a másik eset amikor a végrehajtó hatalom a jogalkotó hatásköre. Jogalkotás hatásköre a
közigazgatás mindkét területén (önkormányzat és államigazgatás) megtalálható. Az állam-
igazgatásban a kormány és a miniszterek rendelkeznek jogalkotói hatáskörrel; az önkormány-
zat is rendelkezik jogalkotói hatáskörrel, nevezetesen a közgyűlések és képviselőtestület ön-
kormányzati rendeletet alkothat. Ebben összefüggésben merül fel az a kérdés, hogy az ön-
kormányzati rendeletalkotásnak mi a terjedelme és korlátja. Két féle megoldás van: az egyik
amikor az önkormányzati rendelet kapcsolódik a központi szervek által kibocsátott jogszabály
végrehajtásához. Ez a jelenlegi viszonyok között csak a törvény relációjában jöhet szóba. A
másik megoldás………LEJÁRT A KAZI!!!!!!
A közigazgatás jogi oldalról nézve, végrehajt és rendelkezik, ebből következik, hogy fennáll
annak a veszélye, hogy a közigazgatási szervek a hatalomgyakorlás szempontjából túlsúlyo-
sak lehetnek, ezért igény van arra, hogy a jogalkotáshoz, törvénykezés hogyan határozza meg
a hatáskör szétparcellázását, vagyis a törvényalkotás és a kormány jogalkotó hatásköre közötti
válaszvonal meghúzása. Másik kérdés, hogy hogyan biztosítja a törvényhozás a közigazgatás
feletti kontrollt. A kontrollal kapcsolatban a két megoldás: az országgyűlés által kifejtett el-
lenőrzés, a másik az alkotmánybírósági, illetve bírósági kontroll. Az alkotmánybírósági kont-
roll elsősorban norma kontrollon keresztül, ez az önkormányzati rendeletekre is kiterjed. A
másik kontroll az egyedi közigazgatási döntésekhez fűződik és ezeknek a megtámadására
lehetőség van. Fő csapásnak ez a két ellenőrzési forma tekinthető, emellett azonban létezik
ügyészi felügyelet, ami kifejezetten törvényességi jellegű; illetőleg van az ombucmanok sze-
replése. Meg kell említeni a társadalmi ellenőrzést, ehhez szorosan hozzátartozik a közigazga-
tás nyilvánossága és átláthatósága. A társadalmi kontroll elsősorban a jogalkotással kapcso-
latban tud érdemben javaslatot tenni, egyedi döntések összefüggését akkor, ha fontosak.
A másik probléma ezen a területen, ahol előrelépések váltak szükségessé a közigazgatás jogi
rendezésével kapcsolatban, ez pedig a hatósági fórumok. Általában a rendszerének áttekinthe-
tősége, egyszerűsítése, újraszabályozása. Jelenleg a kormány, a minisztériumok és az orszá-
gos hatáskörű szervek mellett még közel hetven olyan szerv van, amely rendelkezik hatósági
jogkörrel.
Lényeges a fórum rendszerek (döntések felülvizsgálata) milyen csatornákon keresztül valósul
meg. Ez megtörténhet az ügyfelek kezdeményezésére, vagyis jogorvoslatok lehetősége, a hi-
vatalból igénybe vehető megoldások.
Közigazgatás jogi norma

Az egyik felfogás szerint a közigazgatási norma azonos a jogszabállyal, tehát szinonim foga-
lomként használható.
A másik felfogás szerint a jogi norma a jogszabály rendelkezése, része.
A normáknak a jogvilágában két csoportja van: jelleműk szerint lehetnek anyagi jogi normák
és vannak az alaki normák. Az anyagi jogi norma lényegét tekintve jogokat és kötelezettséget
jelent, amely jogok és kötelezettségek megállapításán keresztül kívánja az állam a társadalmi
viszonyoknak egy meghatározó részét befolyásolni.
Az alaki vagy eljárási normák döntően arra irányulnak, azt rendezik, szabályozzák, hogy a
döntések meghozatala milyen folyamatban kell megvalósulnia. A jogbiztonság szempontjából
nagy jelentőségűek, az alaki normák határozzák meg, hogy mely szervek léphetnek fel adott
ügyekben, rendezik az eljárási mozzanatokat kezdve az eljárás megindításától, befejezve a
végrehajtási eljárásig, a bizonyítást, a jogorvoslatokat stb. Ezek a büntetőeljárás, polgári eljá-
rás, amelyek önálló jogágak.
Milyen normák érvényesítésére van lehetőség a közigazgatásban? A közigazgatás világában

az alanyi és alaki formák egyaránt érvényesülnek. A közigazgatásban az eljárásjog nemcsak a
közigazgatási normák érvényesülését biztosítja, hanem más jogágak is. Pl: a családjogi jog-
szabályozás része az anyagi jogszabályozás, közigazgatási eljáráson keresztül behajtható,
mint a gyámügyi eljárás. A pénzügyi, anyagi jogszabályok jelentős része államigazgatási eljá-
ráshoz tarozik, mint adóeljárás, adóigazgatás, addig, amíg jogorvoslati úton nem kerül bíróság
elé az ügy, mert akkor már bírói eljárás.
Az anyagi jogi normák tekintetében először a feladat meghatározó normákat kell megem-
líteni a nagysága miatt. Jellegzetessége, hogy szervekhez szólnak, szervek részére állapítanak
meg feladatokat. Meghatároznak feladatokat közigazgatási szervek részére, illetve a közigaz-
gatási szervek által irányított szervek részére is. Az utóbbi az ún. intézményi szférát érinti,
mint az oktatás, kultúra, egészségügy, szociális ellátás területein, ahol a működő szervek ré-
szére a feladat meghatározás normák döntően kijelölik a normát.
A másik csoport a jogokat és kötelezettségeket megállapító normák. Ezek szólhatnak ter-
mészetes személyekhez és szervezeteknek. Van egy olyan része, amelyek az alanyi jogot
megállapító rész, ami csak természetes személyhez szól, és részére biztosítja a joggyakorlás
lehetőségét és kötelezettséget.
A harmadik csoport a hatáskört állapítja meg. A hatáskörnek van eljárási vetülete, de alapve-
tően a hatásköri norma anyag jogi norma, nem eljárási norma. A hatásköri norma rendezi azt,
hogy adott esetben az eljáró szervnek milyen jogokat és kötelezettséget állapít meg, tehát va-
lójában a jogviszonynak a tartalmát. A feladatkör a legtágabb fogalom, az adott szerv rendel-
tetése határozza meg, tehát azt, amiért a szervet létrehozták. A feladatok ellátása az a köz-
igazgatás világában sem csak jogi eszközöket igényel, hanem a feladat ellátásához egyéb dol-
gok is szükségesek, mint emberek, infrasruktúra stb. A feladatok ellátásának az egyik feltétele
a hatáskör biztosítása, tehát amely során a jogokat és kötelezettségeket az erre hivatott szer-
vek megállapítják. Azonban a hatáskör biztosítás csak egyik feltétel a feladat ellátásához ké-
pest, önmagában még a hatósági igazgatás területén sem eredményes. A hatáskörrel nem lehet
segélyt osztani, csak meghatározza a sorrendet, ha van pénz.
A hatósági jogkör a hatáskörnek egy szűkebb része, ahol közhatalmi jogosítvány alkalmazá-
sa is lehetséges. Ugyanis a hatáskör nem szükségszerűen jár együtt közhatalmi jogosítvány-
nyal.
Szankcionális norma, amely azt jelenti, hogy adott esetben a közigazgatási szervek különbö-
ző szankciókat alkalmazhatnak, amely egyfajta joghatás. Célja, rendeltetése különböző, pl:
hogy bírságol, végrehajtást segíti.
Két csoportja van: önálló (szabálysértések), meghatározott cselekmény, mulasztás miatt al-
kalmazza ezt a módszert; illetve vannak, amelyek más normák érvényesítéséhez kapcsolód-
nak, mint környezetvédelem, köztisztaság stb.
Szervezeteket intézményesítő norma, az önkormányzati törvény meghatározza, hogy a kép-
viselőtestület milyen szerveket hozhat létre (bizottságot, hivatalt stb.).
Alaki jogi normák

Szokás ezeket eljárási normáknak tekinteni. Egyik csoportja a szervezeten belüli felépítés és
kapcsolat rendszer meghatározása. Ezen kívül az eljárás cselekményeknek három csoportja
van, mint alaki jogi norma. Van az ún. hatósági tevékenység vagy a közigazgatási szervek
kifelé irányuló tevékenységek (a társadalom felé). Van belső eljárás is ami a közigazgatás
szervezeti rendszeren belüli eljárást jelenti és végül van adott közigazgatási szerven belüli
eljárás.
A hatósági eljárás jellemzője, hogy közigazgatási szerv és más szerv vagy természetes sze-
mély között jön létre a hatósági jogalkalmazás körében. Közhatalom gyakorlására is sor ke-
rülhet. Közelebbről, amikor a közigazgatási szerv jogot biztosít, kötelezettséget állapít meg,
tilt, enged, korlátoz stb. Alapja a hatósági jogviszony.
A belső eljárás a közigazgatás szervezeti rendszeren belüli eljárás, tehát az államigazgatás és
önkormányzati szerveket is beleértve. Itt a kapcsolat és eljárás nagyon sokféle lehet, tehát
amíg a hatósági eljárásnak létezik egy egységes szabályozása, addig a belső eljárás átfogó
kodex-szerű szabályozása nem valósítható meg. Nincs lehetőség olyan törvény megalkotásá-
ra, ami minden belső eljárási szabályt magába foglal. Ezek eljárásoknak két végpontja van: az
egyik a közigazgatási szerven belül, amikor az eljárások a hiearhiákra épülnek Ide tartoznak a
felügyeleti viszonyok, amelyek az irányításhoz képest kevesebb jogosítványt kapnak, ide tar-
tozik az ellenőrzési viszony, ami még inkább szelídebb jogosítványt kap, de mindegyikre jel-
lemző a hiearchia. A másik végpont a mellérendeltségen alapuló kapcsolat, ahol hiearchikus
elemek nincsenek, ahol az eljárási rend kialakítása annak a függvénye, hogy az érintettek
akarják –e azt a kapcsolatot vagy sem, nincs benne kötelező elem.
Normaszerkezet
A tipikus normaszerkezetnek három eleme van: feltétel fennállása, döntés és a szankció. Eb-
ben a formában a közigazgatás világában kevés esetben jelenik meg a norma pl: a feladat
meghatározó normában nincs szankció, hatásában lehet szankcionálni, de magában a normá-
ban nincs szankció.
Van az ún. egyszerű normaszerkezet, ami azt jelenti, hogy van egy feltétel, van egyféle dön-
tési lehetőség és létezik egy szankció. Ez kivételesnek tekinthető. A jogalkalmazás abból áll,
ha a feltétel fennáll, akkor a közigazgatási szerv köteles eljárni, döntést hozni, és azt érvénye-
síteni.
Az összetett normaszerkezet azok, amelyek a közigazgatásban jelentkeznek. Leginkább ezek
jelentkeznek két féle formában: az egyik, hogy több feltétel, van, illetve többféle döntés hoz-
ható. Ha többféle feltétel van, az azt jelenti, hogy kétféle szabályozási mechanizmus érvénye-
sül. Az egyik, hogy mindegyik feltételnek fenn kell állnia csak akkor hozható döntés. A másik
megoldás, amikor a többféle feltétel közül vagy az általánosan meghatározott feltétel közül az
eljáró szerv állapítja meg, hogy a döntés alapjául milyen feltételt fogad el. Itt szabadabb moz-
gása van az eljáró szervnek.
A másik, ha az általánosan meghatározott feltétel alapján hoz döntést. Pl: indokolt esetben a
szerv méltányos döntést hozhat, és nincs felsorolva egy méltányossági jog sem, akkor az eljá-
ró szerv mérlegelésén múlik, hogy milyen döntést hoz. Az összetett szerkezet azt is jelentheti,
hogy adott esetben az eljáró szerv többféle jogszerű döntést hozhat. Ez határok között értendő,
nem úgy hogy hoz egy törvényt, ami megadja a jogot, és hoz egy másikat, ami elveszi a jogot.
Vannak viszont olyan normák, amelyek viszonylag széleskörű döntési mozgáslehetőséget
biztosítanak. Pl: amikor adott feltétel fennállása esetén a jogszabályok –tól –ig határt ad meg.
A jogviszonyok kérdése
Az egyik, a legegyszerűbb, hogy a jog fogalmába a jogviszony is beleszámít.
A másik eset, hogy a jog a jogviszonyon keresztül érvényesül, hat, realizálódik.
A leginkább elfogadott nézet, hogy a jogviszony jogággal szabályozott társadalmi viszony. Ez
azt jelenti, hogy a társadalmon belül sokféle viszony létezik. A közigazgatási jogot az jellem-
zi, hogy a közigazgatási jogi normák alkalmazása révén jön létre. Ahhoz, hogy közigazgatási
jogviszony létrejöjjön, mindig szükséges közigazgatási szerv vagy ún. kvázi közigazgatási
szerv, amely közigazgatási hatáskörrel rendelkezik. A másik, hogy a közigazgatás szerteága-
zó feladatai következtében nagyon sokféle jogviszony létezik, mert jogviszony az is, ha egy
intézményt irányít a közigazgatás, és az is, ha felettes államigazgatási szerv irányítja az alsóbb
államigazgatási szervet. Jogviszony az is ha valakinek építési engedélyt adnak. Ez alapján a
főbb csoportjai a jogviszonynak:
- irányítási jogviszony
- felügyeleti jogviszony
- ellenőrzési jogviszony
Ezekre jellemző a hiearchikus jogviszony és csak szervek közötti relációban alkalmazható.
Tehát a közigazgatási szervek irányítás szerint lehet, ha az államigazgatási szervek irányíta-
nak az államigazgatási szerven belül vagy amikor a közigazgatási szervek irányítanak a köz-
igazgatási szervrendszeren kívül, mint iskola, egészségügyi intézmény stb. Ebből következik,
hogy irányítási jogviszony közigazgatási szerv és természetes személy között nem jöhet létre.
A közigazgatási szerv nem irányítja a polgárt, irányítási joga nincs.
A másik csoportja a jogviszonyoknak, ami mellérendeltség alapján jön létre.
A harmadik az ún. hatósági jogviszony. Ha azt hallják jogviszony, akkor azalatt általában a
hatósági jogviszonyt értjük. Jellemzője, hogy a közhatalom gyakorlása során jön létre. A jog-
viszonynak két oldalát különböztetjük meg. Az egyik oldal, ahol a közigazgatási szervek van-
nak, mint az államigazgatási szervek és az önkormányzati szervek közül azok, amelyek köz-
hatalmi jogosítvánnyal rendelkeznek, tehát ennek következtében a jogviszonyban az alanyi
pozícióba kerülnek. Nem mindegyik önkormányzati szervnek van meg erre a lehetősége pl: a
polgármesteri hivatalban nincs hatósági jogkör, alanyi pozícióban van. Ehhez az oldalhoz
tartoznak a kvázi közigazgatási szervek, amelyek jogszabályi felhatalmazás alapján, adott
ügyek, mint közigazgatási szervként járhatnak el.
A másik oldal abból indul ki, hogy a közfeladatok ellátása a közigazgatási szervek részéről
termeli azt az igényt, hogy ahol szükséges ott fel tudjon lépni. Ebből az következik, hogy a
másik oldalon az alanyi jogot a lehető legtágabb értelemben határozzák meg a törvények. A
lényeg, hogy akinek szükséges, hogy bekerüljön a körbe, mint jogalany azt biztosítani kell,
ami az ügyfél érdeke; a másik oldalról az állam érdeke, hogy ahová az állam el tud jutni a
hatósági igazgatáson keresztül, oda el is jusson. Pl: adóztatás szempontjából az állam arra –
törekszik, hogy mindenhová eljusson. A lehető legtágabban határozza meg a tételes jogszabá-
lyozás azt a kört, ahol a szereplők jogalanyok lehetnek. Jogalany lehet magánszemély, a jogi
személy és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek. Magánszemély a magyar ál-
lampolgár, a külföldi állampolgár, a hontalan és az is akinek az állampolgársága nem állapít-
ható meg.
A szervek jogállás szempontjából két csoportra oszthatóak: az egyiknek van jogi személyisé-
ge a másiknak nincs jogi személyisége. Nem lehet viszont jogalanyi pozícióban államhatalmi
szerv, bíróság és ügyészség, mert velük kapcsolatosan államigazgatási szerv kötelez hatósági
döntés meghozatalra. A bírósági vagy ügyészségi döntést nem befolyásolhatja az adott köz-
igazgatási szerv fellépése. Az említett szervek működési feltételeivel kapcsolatban már van
közigazgatási fellépési lehetőség. Az ügyészségnél a tűzrendészeti szervek ugyanúgy gyako-
rolhatják a tűzrendészeti jogosítványt, mint más szerveknél, mert ez nem az alaptevékenység-
re hat.
X. 05.
A KÖZIGAZGATÁS SZERVEZETI RENDSZERE
Közigazgatás = államigazgatás + önkormányzatok összessége

Közfeladatot elláthatnak közintézmények is e kettőn kívül, de szűkebb értelemben nem tar-
toznak a közigazgatásba.
Államigazgatási szervek rendszere:
1, Kp-i államigazgatási szervek:

Kormány, mint legfőbb vagy legfelsőbb szerv

Minisztériumok
Országos hatáskörű szervek (OHSZ)
2, Területi államigazgatási szervek

Dekoncentrált szervek (Dekók)
A területi szint az jelenti, hogy a dekók illetékességi területe 1-1 megyére terjed ki főként.
Kivétel van felfelé, amikor a megyénél nagyobb területre terjed ki több megyére, ezek a terü-
letközi, regionális szervek pl: természetvédelmi terület, nemzeti park, vízügy stb. A megye
határokat is átszelheti, mint pl. amekkora a nemzeti park, amerre a folyó megy.
A másik kivétel lefelé tart, amikor megyén belül is kiépülhetnek dekók, mint pl: földhivatal,
munkaügyi kp.-ok kirendeltségei. Ezek a szervek csak egyes nagyobb településeken jöttek
létre.
Önkormányzatok rendszere
Megyei és település szintjén működnek. A helyi önkormányzati tv. értelmében mind a helyi
és, mind a települési önkormányzat helyi önkormányzatnak minősül.
A két szerv jellemzőinek összehasonlítása
Államigazgatási szervek
1. Hiearchia elve érvényesül, vagyis az egyes
szervek között alá-felé rendeltségi viszo-
nyok vannak; utasítás jellemző. Azért
hiearchikus, mert olyan típusú feladatokat
kell végrehajtani, ahol ezeknek az utasítá-
sos kapcsolatoknak kell érvényesülnie. Önkormányzati szervek
1. Mellérendeltségi elv: megyei és települési
önkormányzatok egyenjogúak, nincs
2. Jogszabályok hozzák létre (tv. és kormány- hiearchikus viszony, a megye nem utasít-
rendelet) és ezek határozzák meg a felada- hatja a települést. Az alapjogaik azonosak
taikat és hatáskörüket. a település nagyságától függetlenül, de kö-
telezettségeiben lehet eltérés a teherbírás-
tól függően.
2. A lakosság választott szervei.

A feladat és hatáskör védettsége: saját fel-
adata és hatáskörében önállóan jár el. Jo-
gilag védett döntési önállósággal rendel-
3. Költségvetésből gazdálkodnak, ezért gaz- keznek: feladat és hatáskörük nem vonha-
dálkodási önállóságuk behatárolható. tó el, kötelező feladatot csak tv írhat elő.
Feladatok tekintetében nagyobb a moz-
gásterük
3. Gazdálkodási önállósága van, mert saját

vagyona és tulajdona van. Törvényben
4. Szervezeti és működési rendszerét is sza- meghatározott keretek között mozoghat,
bályozzák. vagyis pl: helyi adó tekintetében a tv-ben
felsorolt adókból kiválaszthatja, hogy me-
lyiket veti ki, de újakat nem hozhat.
4. Szervezetalakítási szabadsága van: önálló-

an alakítják ki a szervezeti és működési
szabályzatukat a tv keretein belül.
5. Jogalkotási jogosultsága van: jogszabályo-

kat alkothatnak, önkormányzati rendelet
címen.
Közigazgatási szervezési elvek
Magyary Zoltán nevéhez fűződik:
1. Centralizáció elve: a kp-i államigazgatási szervek kapnak önálló feladatokat, hatáskörö-

ket, azaz a kp-i szervek kapják a döntési jogosítványokat. A területi szervek kevésbé kap-
nak döntési jogosítványokat, önálló hatásköröket és feladatokat.
2. Decentralizáció: feladatok és hatásköröket kapnak területi és helyi szervek is. Ezt az elvet
és dekoncentráció elvét „szétpontosításnak” is nevezik együtt, mert feladat és hatáskör le-
osztás jön létre.
A szakirodalom az önkormányzattal azonosítja ezt. Ez esetben az adott ügy önkormányza-
ti ügy lesz, vagyis átminősül ún. helyi közüggyé.
3. Dekoncentráció: feladatok és hatásköröket kapnak területi és helyi szervek is területi ál-
lamigazgatási szervek kapnak döntési jogosítványt, illetve feladat és hatáskört. Az adott
ügy továbbra is államigazgatási ügy marad. Része a hiearchiának, vagyis a dekókat utasít-
ják, irányítják és ellenőrzik. Döntési jogkör visszavehető. Technikai jellegű munkameg-
osztásnak is szokták nevezni, mert továbbra is az államigazgatás keretében marad az adott
ügy ellátása.
4. Hivatásos közszolgálat elve: a hivatásos köztisztviselők fontosságát hangsúlyozza
5. Integráció elve: a szerveknek koordinálva kell együttműködniük
6. Hiearchia elve: alá-felé rendeltségi viszony van. Utasítás jellemző.
Egyik közigazgatási rendszer sem épülhet fel csak egy elv alapján, hanem főleg az 1-2-3. el-
vek vegyületéből áll össze.
A Kormány
Kormányzás: társadalom irányítása
hosszú célú feladatok meghatározása
makropolitikai célok meghatározása
végrehajtás szervezése, irányítása
Kormányzási tevékenységet nemcsak a kormány végez, hanem az Országgyűlés (kinevezési
jogkör, külpolitika meghatározása, tv-eket hoz stb.) és a Köztársasági Elnök (kinevezési jo-
gok, nagykövetek fogadása stb.) is.
A Kormány összetétele
Miniszterelnökből és miniszterekből áll. A Miniszterelnököt az Országgyűlés választja, míg a
minisztereket a Köztársasági Elnök nevezi ki a Miniszterelnök javaslatára. A magyar szabá-
lyozások szerint a Miniszterelnök választásával egyidejűleg történik a Kormány programjának
elfogadása. Ha megválasztják Miniszterelnöknek, azáltal a kormányprogramját is elfogadják.
A Kormány működése
Testületi szervként működik, vagy a Miniszterelnöknek van kiemelkedő szerepe, s vezetésé-

vel úm. kancelláriai működés alakul ki.
Négy fő kormányzati rendszer típus van:
1. kabinet működés: mint Angliában. Nem minden miniszter tagja a Kormánynak csak a
legfontosabb tárca miniszterei.
2. Kancellári típusú: a Miniszterelnöknek a Kormány többi tagjához képest kiemelkedő jo-
gosítványai vannak, nemcsak „első az egyenlők között”. A politikai irányvonalat ő hatá-
rozza meg.
3. Minisztertanácsi vagy testületi típus: a Miniszterelnöknek nincsenek kiemelkedő jogosít-
ványai, a Kormány tagjainak azonosak a szavazati jogaik.
4. Elnöki vagy prezidenciális típus: (USA) az Államfő a végrehajtó hatalom irányítója.
Magyarország besorolása
 Az Alkotmány azt mondja, hogy a Miniszterelnök vezeti a Kormány üléseit és gondosko-
dik a döntések végrehajtásáról. Csak ez az egy mondat szól a Miniszterelnökről az Alkot-
mányban, de ez sem fedi a valóságot, hiszen a magyar Miniszterelnöknek nemcsak az a
jogosítványa, hogy vezeti a Kormány üléseit, illetve nem az ő feladata, hanem a miniszte-
rek feladata a döntések végrehajtása.
 A Kormány ügyrendjéből úgy tűnik, mintha testületi kormányunk lenne, mert azt mondja,
hogy a Miniszterelnök vezetésével testületként működik a Kormány.
 Gyakorlatban kancellári működés van, de sokan vegyes jellegűnek mondják.
Testület, mert: - a Miniszterelnök elvileg nem utasíthatja a minisztereket
- a Kormány döntései Kormánygyűléseken születnek, ahol mindenki-
nek azonos szavazati joga van
- a Kormánytestületet megilleti pár dolog, ami nem illeti meg a Kor-
mányt
- a 1987. évi XI. tv-ben láthatjuk, hogy a miniszterek a Miniszterel-
nökkel egy szinten állnak a hiearchiában
Kancellár, mert: - a Miniszterelnök terjeszti be a kormányprogramját, de még nincs is
kormánya, vagyis a Kormány programját, ezáltal a politikai irány-
vonalat is ő határozza meg.
- Elvileg nem utasíthatja a minisztereket, de mégis bármikor javasol-
hatja leváltását minden indoklás nélkül.
- Meghatározza a Kormány összetételét
- A Kormány működése időben is függ a Miniszterelnöktől, mert ha
neki mennie kell, megbízatása megszűnik, lemond vagy (ne adj’ Is-
ten) meghal, összeférhetetlenség, választójog elvesztése vagy a
konstruktív bizalmatlansági indítvány (csak a Miniszterelnök ellen
indítható) miatt, akkor az egész Kormány megbízatása is lejár.
A Kormány feladatai
Elvileg jogszabályi szinten három féle módon lehet szabályozni a feladatait
- taxatív felsorolás az Alkotmányban a feladatokról vagy
- lehet példálózóan felsorolni vagy
- az Alkotmány megjelöli a Kormány funkcióit
Az állami feladatok folyamatosan nőnek, így lehetetlen felsorolni taxative, illetve példálózni
se nagyon lehet, mert szubjektív vagy kimaradnak lényeges dolgok. Az Alkotmányunk példá-
lózóan sorolja fel a feladatokat.
1. Kormányzati feladatok köre
Az Alkotmány felsorolja ezeket példálózóan. Nem igazán takarja a feladatok teljes körét;
még ide tartozó feladatcsoportok:
- külső és belső biztonság fenntartása
- a kormányzat rendszerének működtetése, racionálása, korszerűsítése és fejlesztése
- helyi hatalomgyakorlás működtetése
- a gazdaság fejlesztése és stabilizálása
- szociális jólét garantálása
- az élet minőségének védelme (katasztrófa elhárítás, segélyezés, környezetvédelem stb.)
2. Államigazgatási szervezetrendszer irányítása

A Kormány többletjogosítványokkal rendelkezik, amellyel szinte csak ő rendelkezik, mert
az államigazgatási szerve élén áll és ezért felelősséggel tartozik. Ezek a jogkörök:
- irányítja a minisztériumokat és az alárendelt államigazgatási szerveket
- szervezet alakítási joga van: alkotmány biztosítja számára, és azt jelenti, hogy a Kormány
bármilyen államigazgatási szerveket hozhat létre, kivéve minisztériumot
- aktus felülvizsgálati joga van: a Kormány az alárendelt államigazgatási szervek törvény-
sértő aktusait megsemmisítheti vagy megváltoztathatja. Jogszabályokra ez nem terjed ki.
Csak törvényességi szempontból illeti meg ez a jogosítvány, régen viszont célszerűségi
okból is megillette.
- Jelenlegi hatályosság szerint nem rendelkezik a Kormány azzal a jogosítvánnyal, hogy
nem köti a feladat és hatáskör tilalma, vagyis bármely államigazgatási ügyben eljárhatott.
Minisztériumok
Magyarországon először jogszabályi szinten az 1848. évi III. tvcikkben találkozunk a minisz-
tériumok szabályozásával. A tvcikk címe: Az első magyar felelős minisztériumról.
1949.évi XX.tvcikk: az eredeti Alkotmány, ami felsorolta a minisztériumokat, de 1957-ben ez
kikerült az Alkotmányból; átszervezés esetén nem kell átírni az egész Alkotmányt.
Szervezeti felépítése
A minisztérium a miniszter egyszemélyi felelős vezetője, a feladat és hatáskör címzettje a
miniszter. 1990 után bevezették az államtitkári tisztséget, korábban egyes OHSZ élén álltak
államtitkárok, de 1990 után közigazgatási –politikai helyettes államtitkárok a minisztériu-
mokban. A Köztársasági Elnök nevezi ki a Miniszterelnök javaslatára, azonban a különbség
az, hogy a közigazgatási államtitkár kinevezése határozatlan időre szól, míg a politikai állam-
titkár megbízatási ideje a Kormány megbízatási idejétől függ.
A közigazgatási államtitkár a minisztérium szakmai vezetője. Ennek folyamatos munkának
kell lennie független a négyévenkénti választásoktól.
Politikai államtitkár a miniszter helyettese. Helyettesíti a Parlamentben, illetve a Kormányülé-
seken, de itt a jogköre korlátozott, csak tanácskozási joga van, nincs szavazati joga. A minisz-
ter nevezi ki az adott minisztériumban.
Feladatok
1. Minisztériumi politikai feladatai, vagyis kormányzati feladatok
 A miniszter tagja a Kormánynak, tehát ezen feladat elvégzésében támogatni kell. El
kell készíteni különböző előterjesztéseket, amikért a miniszter a felelős.
 A Kormány által előírt politikai irányvonal szervezeti lebontása pl: ágazati stratégiák
 Együttműködés akár más ágakkal vagy egyéb másszervvel
 Nyilvánossággal való kapcsolat pl: tájékoztatás
2. Közigazgatási feladatok, ami a minisztérium adminisztratív szervezet feladatkörét jelenti
 Az ágazat élén a miniszter áll, ebből adódó feladatai vannak, azaz az ágazati feladatok
végrehajtását irányítja
 Parlament és kormánydöntések konkrét végrehajtása
 Alárendelt államigazgatási szervek irányítása pl: előírások, normatívák kiadása
 Hatósági feladatok
Az ágazat élén a minisztérium áll, ezért közigazgatási ágazati szakmai feladata van a minisz-
tériumnak.
OHSZ
Az elnevezés nem igazán helytálló, mert OHSZ a minisztérium is és egyébként sem a hatás-
köre, hanem az illetékessége országos. Régen az orosz helytelen fordításból született meg ez a
szó. Sok javaslat született egy új elnevezésre, mint pl. kp-i hivatal, de egyik sem honosodott
meg.
OHSZ alatt a nem minisztériumi jogállású kp-i államigazgatási szerveket értjük.
OHSZ története
Szakmai oka az volt, hogy az állami feladatok dinamikusan növekedtek, s egy idő után admi-
nisztratív ügyek elszaporodtak, így a minisztériumok tehermentesítésére jöttek létre.
Másrészt politikai oka is volt, pl: menesztett nagykutyának új helyet kell keresni vagy a mi-
nisztériumi apparátust csökkenteni kell, akkor átpakolják az embereket az OHSZ-be.
1945: létrejöttek az OHSZ-ek. Közös jellemzőjük, hogy az egy-egy minisztériumi feladatra
jöttek létre és miniszteri irányítás alatt álltak.
1950: kormányirányítás alá kerültek
1967: visszakerültek miniszteri irányítás alá
1968: ismét visszakerültek kormányirányítás alá, ekkortól volt lehetőség arra, hogy az egyes
OHSZ vezetők államtitkári kinevezéseket kaptak
1979: megpróbálták tisztázni, hogy mi tartozik az OHSZ körébe, ami 25 szervet sorolt fel, de
voltak benne nem államigazgatási szervek is, szóval nem sok értelme volt.
1992: megpróbáltak definíciót adni az OHSZ-nek, ez kimondja:
- OHSZ-nek csak azok a szervek tekinthetőek, amelyeket a Kormány irányítja és kijelölt
tagja felügyeli: itt az a gond, hogy a gyakorlatban a miniszter irányítja és felügyeli
- Csak kp-i államigazgatási szerv tekinthető OHSZ-nek:
- Feladatuk és hatáskörük nem része egy miniszter feladatának és hatáskörének sem: a mi-
nisztérium alatt alakulnak ki ágazatként ezek a szervek. Ember legyen a talpán, aki a mai
magyar jogi rendszerben megmondja, hogy mi tartozik egy miniszter hatáskörébe és fel-
adatába.
Ehhez a három kritériumhoz a kormányhatározat hozzáteszi: „ha jogszabály másképpen nem
rendelkezik”. Vagyis lelőtte az egésznek a hatályát, hiszen az OHSZ-re vonatkozó jogsza-
bályok 1992 előtt születtek, tehát nem így rendelkeznek.
Jelenleg is kidolgozás előtt állnak az OHSZ-ek reformja.
OHSZ és a Minisztérium összehasonlítása

Mindkettő országos illetékességgel bír, kp-i államigazgatási szervek, ágazati tagozódásban
épülnek.
 Különbség a létrehozásban van. Hiszen minisztériumot az Országgyűlés hozhat létre, de
OHSZ-t a Kormány és az Országgyűlés is létrehozhat.
 Minisztérium élén miniszter áll, aki a Kormány tagja, míg az OHSZ vezetői nem lehetnek
Kormánytagok
 Jogalkotási jogkörben a minisztérium miniszteri rendelet nevű jogszabályt alkothat, míg
az OHSZ vezetői semmilyen elnevezéssel nem alkothatnak jogszabályokat, jogokat és kö-
telezettségeket az állampolgároknak nem alkothatnak. Bizonyos normákat kiadhatnak, de

azok csak magát az OHSZ-t szabályozza.
X. 27
Területi képviselőtestület
Abból kell kiindulni, hogy az önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg és
nem a képviselőtestületet. Választójogukat a polgárok gyakorolhatják közvetett és közvetlen
módon. Közvetlen mód a helyi népszavazást jelenti, ha közvetett módon, akkor a választott
képviselőtestület útján.
Képviselő testület működése

Három alapdokumentum létezik:
1. Szervezeti és Működési Szabályzat: kötelező megalkotni.
Szervezetalakítási szabadság önkormányzati alapjog és azt jelenti, hogy a törvény ke-
retei között a képviselőtestület saját maga alakítja ki az SZMSZ-t. Az önkormányzati
törvény csak a legalapvetőbb, garanciális szabályokat tartalmazza és ezeknek a szabá-
lyoknak a tartalommal való megtöltése a képviselőtestület feladata. Így mód van a he-
lyi sajátosságok figyelembevétele.
1990-ben az önkormányzati törvény eredeti szövege nem tartalmazott konkrét időpon-
tot, hogy meddig kell megalkotni az SZMSZ-t. Ezt kihasználva néhány testület nem
alakította ki a szabályzatot rövidesen, ezért a Közigazgatási hivatal az AB-hoz fordult.
Ezekben az ügyekben az AB mulasztásos alkotmánysértést állapított meg, mert a kép-
viselőtestületek közhatalommal rendelkeznek, ezért megengedhetetlen, hogy ne legyen
jogi szabályozása. Később belekerült a törvénybe egy hat hónapos határidő.
A képviselőtestület döntései kétféle formában jelenhetnek meg: rendeletek és határo-
zatok. Az önkormányzati rendelet jogszabály, míg a rendelet nem. Ennek az a jelentő-
sége, hogy az állampolgárokra csak jogszabály vonatkozhat. A kérdés, hogy az
SZMSZ-t határozati vagy rendeleti formában kell elfogadni. Ez az 1987.évi XI. jogal-
kotási törvény miatt lényeges, ami kimondja, hogy az Országgyűlés, a Kormány és az
önkormányzatok is határozati formában szabályozzák az SZMSZ-t. Ha tartalmilag
nézzük meg az SZMSZ-t, akkor kiderül, hogy nemcsak a testületet szabályozza, ha-
nem az állampolgárokra nézve is vannak rendelkezések. Pl: képviselőtestületi ülések
nyilvánosak, közmeghallgatás, helyi népszavazás, kitüntetések. Ha ez így van, akkor
nem elég a határozat, hanem rendelet kell.
2. Munkaprogram: nem kötelező, de ajánlatos létrehozni.

Egy négyéves program, amiben leírják, hogy mit szeretne elérni a négy év alatt, mi-
lyen közszolgáltatásokat akar a lakosság számára biztosítani és milyen színvonalon,
eszközökkel stb.
3. Munkaterv: nem kötelező, de ajánlatos létrehozni.

A munkaprogram féléves lebontása. Operatívabb, konkrétabb, mint a munkaprogram.
Az ülések helyét, idejét, napirendeket, határidőket tartalmazza.
Képviselőtestületi ülések fajtái:

1. Alakuló ülés: a választást követő 15 napon belül kell megtartani. Itt általában sor ke-
rül az eskütételre, alpolgármester választása, illetmények megállapítására stb.
2. Rendes ülés: az önkormányzati törvény úgy rendelkezik, hogy évente legalább hatszor
ülésezzen a települési képviselőtestület, de az SZMSZ mondja meg, hogy ezen felül
hány ülést tartanak. Pl: függ a település számától
3. Rendkívüli ülés: előre nem tervezett ülés, ami különböző okok miatt jöhet létre. Pl: új
központi jogszabály, ami rájuk vonatkozik, árvíz stb.
Az Ötv. megmondja, hogy kötelező a testületi üléseket összehívni:

- Polgármester indítványára
- Bizottságok indítványára
- Képviselők ¼-nek kérésére
Az SZMSZ egyéb okokat is tartalmazhat.
A testületi üléseken különféle jogállások vannak:

- Teljes jogállás: részt vehetnek a vitában és a szavazásban
- Tanácskozási joggal rendelkezők jogállása: ülésre meghívottak,
az SZMSZ előírhat állandó meghívottakat is, de vannak eseti meg-
hívottak is. Hozzászólhatnak az adott ügyhöz, de nincsen szavazati
joguk.
- Választópolgárok jogállása: bármelyik választópolgár részt vehet,
de nem szólhatnak bele a vitába.
Fő szabály, hogy a képviselőtestületi ülések nyilvánosak. Az Ötv. eredeti szövege azt mondja,
hogy indokolt esetben a testület zárt ülést tarthat. Ezt az AB hatályon kívül helyezte, mert túl
tág lehetőségeket biztosít a testületnek.
Jelenleg már pontosabban szabályozza ezt:
Kötelező zárt ülést tartani, ha:
- Személyi ügyek tárgyalásánál, ha az érintett a nyilvános tárgyalásba
nem egyezik bele
- Önkormányzati, hatósági ügyek tárgyalásánál pl: szociális ügyek
- Összeférhetetlenségi ügyek tárgyalásnál
- Kitüntetési tárgyalásoknál
Zárt üléseken lehet csak titkosan szavazni! Ez nem azt jelenti, hogy csak titkos szavazást lehet
tartani, de lehetőség van rá.
Fakultatív esetben tarthat zárt üléseket, ha:

- A képviselőtestület vagyonával való rendelkezés esetén (a testület-
nek nincs vagyona csak a választópolgároknak, ezért fura, hogy zárt
ülést lehet tartani.)
- Az általa kért pályázat tárgyalásakor, ha a nyilvános tárgyalás üzleti
érdeket sért
Ebben a két esetben mérlegelheti a testület, hogy zárt ülést tart vagy sem. Minősített többség-
gel kell szavazni.
A testületi ülés egyik speciális formája a közmeghallgatás. Szabályozza az Ötv., miszerint

évente minimum egyszer közmeghallgatást kell tartani. Ez is egy képviselőtestületi ülés, tehát
határozatképesnek jelen kell lennie a testületnek. A választópolgárok közvetlenül fordulhat-

nak a testülethez.
Itt kijelölik az időpontot és a napirendet is, ami azt jelenti, hogy csak az adott témákhoz szól-
hatnak a polgárok és nem egyéni, hanem közügyekről van szó.
A szavazás rendje
Az Ötv. megkülönböztet egyszerű és minősített többséget.
Az egyszerű többséghez a jelenlévő képviselők több, mint a felének az igen szavazata szük-
séges. Azért van benne az „igen szavazat”, mert régebben vita volt, hogy a tartózkodás hová
számít bele.
A minősített többség azt jelenti, hogy a megválasztott képviselők számához viszonyítva a
megválasztott képviselők több, mint a felének a szavazata szükséges.
Az Ötv. eredeti szövegében 2/3-os többséget írt elő, de sok testület azt hiszi, hogy az 50%,
csak a minimumot jelenti, és ezt szigorították. Ezeket a szabályokat kifogásolták, a Belügy-
minisztérium állásfoglalása szerint csak egyféle minősített többség van, amit a törvény előír.
Ennek indoka, hogy ha szigorúbb többséget ír elő a testület, akkor előfordulhat, hogy döntés-
képtelenné válik a testület és ez zavarhatja a működését.
A polgármester ülésvezetői jogosítványai

- A polgármester hívja össze és vezeti az ülést
- Megállapítja a határozatképességet
- Javaslatot tesz a napirendi pontokra
- Megnyitja a vitát az egyes napirendi pontok felett
- Vezeti a vitát
- Lezáró javaslatot tehet a vita ügyében
- Rendfenntartás: választópolgárokat figyelmeztetheti, sőt ki is utasít-
hatja őket. Települési képviselőket is figyelmeztetheti, ha nem tesz
ennek eleget, akkor a „széksértés intézménye” áll fenn. 1945 előtt,
ha nem viselkedett normálisan a képviselő, akkor figyelmeztethet-
ték, bocsánatra invitálták, és ha ennek nem tett eleget, akkor meg-
bírságolhatták, ami különböző szociális alapokba folytak. Amíg
nem fizette be ezt a bírságot, addig nem vehetett rész a munkában.
1990 után ezt próbálták visszavezetni és Ötv.-ben szabályozták ezt.
Az AB ezt hatályon kívül helyezte, mert egyrészt az Ötv. szerint a
települési képviselők jogállása azonos és ebben csak törvény tehet
különbséget, itt pedig Ötv-ről van csak szó, másrészt az önkor-
mányzáshoz való jogot a választópolgárok a település képviselő út-
ján gyakorolják; ha eltiltják a munkától, akkor sérül a polgárok vá-
lasztójoga.
A jegyző köteles minden ülésen részt venni, mert ő a szakember. A törvényességért és a dön-
tések szakmaiságáért felelős. Nem küldhető ki a zárt ülésekről sem.
Ülések utáni teendők:

- Lakossággal tudatni kell a hozott döntéseket
- A jegyzőnek az ülésről készült jegyzőkönyvet és a hozott döntése-
ket meg kell küldeni a Közigazgatási Hivatalnak, mert ő azt leellen-
őrzi.
A képviselőtestület bizottságai
Itt is az önkormányzat szabad szervezet alakításából indulunk ki. Ez a bizottságokkal kapcso-
latban három dologra terjed ki. Nevezetesen:
1. Bizottságok létrehozására: a képviselőtestület dönthet a bizottságok létrehozásáról.
Az Ötv. két bizottságot mond ki, amit kötelező megalakítani, de efelett is hozhat létre.
Ez a két bizottság a pénzügyi bizottság, ami 2,000 lakosság fő felett kötelező, a másik
a kisebbségek ügyével foglalkozó bizottság, amit a legalább két kisebbségi jelölt, aki
mandátumot szerzett tag kezdeményezésre kell kötelezően létrehozni.
Állandó és eseti bizottságok is létrehozhatóak.
Bizottságon belül albizottságot is lehet létrehozni, de a bizottság döntési jogát nem ru-
házhatja tovább az albizottság részére, mert döntési jogot nem kaphat albizottság, álta-
lában ellenőrzésre hozzák létre.
2. Tagok megválasztására: testület választja meg a tagokat. Egyrészt van egy olyan
szabály, hogy a bizottság elnöke és a tagok többsége települési képviselő kell, hogy
legyen, de beválaszthatóak helyi polgárok, szakemberek stb. A polgármester nem lehet
elnöke vagy tagja a bizottságoknak. A tagokat minősített többséggel választják meg.
3. A feladat és hatáskörök meghatározására: a képviselő testület határozza meg a bi-
zottságok hatáskörét és feladatát. Ez azt jelenti, hogy a bizottságoknak szerepe lehet a
döntések előkészítésében, előírhatja a testület, hogy meghatározott ügyekben melyik
bizottság készíthet előterjesztés. A bizottságoknak szerepe lehet a döntések végrehaj-
tásában is. Döntési jogot is kaphat a bizottság a testülettől önkormányzati ügyekben.
Vannak átruházható és át nem ruházható hatáskörök (SZMSZ megalkotása, rendelet
alkotás, költségvetés elfogadása, tárulások létrehozása, intézmény alapítás, kinevezési
jogkör stb.) Átruházható hatáskör nem azt jelenti, hogy mindenképpen át kell adni.
Testület, település nagyságától függ; mert pl. egy öt fős testület könnyen összehívható.
A bizottság és a polgármester kapcsolata

A polgármester nem lehet elnöke vagy tagja a bizottságnak. Van két jelentős jogosítványa a
polgármesternek a bizottságokkal kapcsolatban:
1. Kérésére össze kell hívni a bizottságot
2. A bizottsági döntés végrehajtását felfüggesztheti. Nem csak törvénysértés miatt, ha-
nem érdeksérelem miatt is, de nem módosíthatja, és nem helyezheti hatályon kívül, ezt
csak a képviselő testület teheti meg.
A bizottság és a települési képviselők kapcsolata

Beválaszthatóak a bizottságba a képviselők. A képviselő, ha nem tagja a bizottságnak, akkor
is részt vehet az ülésein tanácskozási joggal, sőt egy adott napirendre való kitűzését is kezde-
ményezheti. Ilyenkor a bizottság köteles azt napirendre tűzni, meghívni az adott képviselőt és
köteles azt megtárgyalni.
Településrészi önkormányzatok
Szervezetalakítási szabadsága van:
1. Létrehozására: képviselőtestület dönt, hogy létrehoz-e településrészi önkormányzatot
vagy sem, erről az SZMSZ ír.
2. Tagok megválasztására: a képviselő testület választja meg. Az elnöknek települési

képviselőnek kell lennie.
3. A feladat és hatáskörök meghatározása: képviselőtestület határozza meg.
Egyetértési és véleményezési jogokat ad bizonyos ügyekben, mint buszmegálló építés,
utcanév elnevezés stb. Döntési jogokat is kaphat önkormányzati ügyekben. Anyagi
eszközök adhatóak. Hivatali kirendeltség hozható számára létre a település részen.
Létrehozásában a képviselőtestület dönt, de az Ötv.-ben egyéb későbbi rendelkezések is van-

nak. Miszerint nem tagadható meg a kizárólag a településrészt érintő kérdés átruházása a kö-
vetkező esetekben:
1. Külterületi lakott hely esetében
2. Egyesüléssel létrejött település esetében
3. Olyan üdülő településnél, ahol a lakosság eléri a településrész összlakosságának ¼-t.
Az AB rámutatott arra, hogy ezekben az esetekben kötelező létrehozni kezdeményezésre a

településrészi önkormányzatot.

A Kozigazgatasi Jogrol

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

A Kozigazgatasi Jogrol

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Forrás: http://www.doksi.

A továbbiakban a közig.tudomány kialakulásával, fő irányzataival foglalkozunk.

irányzatnak a kialakulása nagyon jelentős a tekintetben, hogy a polgári jogállamok kiépítésé-

2, A közig. tudomány vagy tani irányzata

A közigazgatás definiálását illetően nagyon sok a bizonytalanság, sokfajta meghatározás,

A másik a hatalmi megosztás elvéből kiindulva jut el a közigazgatáshoz. Nagyon sokfajta

A pozitív meghatározás az elnevezésből kiindulva mond valamit a közigazgatásról, de már

Végülis az említett irányzatok kb. három csoportra oszthatóak:

Mi hogyan próbáljuk megközelíteni a közigazgatást?

A közigazgatás is egy szervező tevékenység. Összehasonlítva az általános igazgatással eltér:

Az igazgatás, vezetés és irányítás viszonya

A közigazgatás és a jog viszonya

Közigazgatás jogi norma

Milyen normák érvényesítésére van lehetőség a közigazgatásban? A közigazgatás világában

Alaki jogi normák

A KÖZIGAZGATÁS SZERVEZETI RENDSZERE

Közigazgatás = államigazgatás + önkormányzatok összessége

1, Kp-i államigazgatási szervek:

Kormány, mint legfőbb vagy legfelsőbb szerv

2, Területi államigazgatási szervek

A két szerv jellemzőinek összehasonlítása

2. A lakosság választott szervei.

3. Gazdálkodási önállósága van, mert saját

4. Szervezetalakítási szabadsága van: önálló-

5. Jogalkotási jogosultsága van: jogszabályo-

Magyary Zoltán nevéhez fűződik:

1. Centralizáció elve: a kp-i államigazgatási szervek kapnak önálló feladatokat, hatáskörö-

Testületi szervként működik, vagy a Miniszterelnöknek van kiemelkedő szerepe, s vezetésé-

2. Államigazgatási szervezetrendszer irányítása

OHSZ és a Minisztérium összehasonlítása

telezettségeket az állampolgároknak nem alkothatnak. Bizonyos normákat kiadhatnak, de

Képviselő testület működése

2. Munkaprogram: nem kötelező, de ajánlatos létrehozni.

3. Munkaterv: nem kötelező, de ajánlatos létrehozni.

Képviselőtestületi ülések fajtái:

Az Ötv. megmondja, hogy kötelező a testületi üléseket összehívni:

A testületi üléseken különféle jogállások vannak:

Fakultatív esetben tarthat zárt üléseket, ha:

A testületi ülés egyik speciális formája a közmeghallgatás. Szabályozza az Ötv., miszerint

határozatképesnek jelen kell lennie a testületnek. A választópolgárok közvetlenül fordulhat-

A polgármester ülésvezetői jogosítványai

Ülések utáni teendők:

A bizottság és a polgármester kapcsolata

A bizottság és a települési képviselők kapcsolata

2. Tagok megválasztására: a képviselő testület választja meg. Az elnöknek települési

Létrehozásában a képviselőtestület dönt, de az Ötv.-ben egyéb későbbi rendelkezések is van-

Az AB rámutatott arra, hogy ezekben az esetekben kötelező létrehozni kezdeményezésre a

You might also like