Professional Documents
Culture Documents
EU-Jog Beolvasó
EU-Jog Beolvasó
Szerkesztette:
OSZTOVITS ANDRÁS
EU-jog
MÁSODIK, AKTUALIZÁLT ÉS BŐVÍTETT KIADÁS
Szerkesztette:
OSZTOVITS ANDRÁS
A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit
tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel
– elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.
Budapest, 2015
A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása
Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője
Internet: www.hvgorac.hu • E-mail: info@hvgorac.hu
Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt
Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva
Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.
5
TARTALOM
Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23
„A” rész
JOG- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER
I. FEJEZET
AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
1. Európa eredete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
2. Európa az ókortól a második világháborúig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27
3. Európa a második világháború után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
4. Az Európai Közösségek kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
4.1. Az európai integráció első mérföldköve: az Európai Szén- és Acélközösség . . . . . . . . . . 33
4.2. Az Európai Védelmi Közösség terve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
4.3. A Nyugat-európai Unió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
5. Az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
5.1. Az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
5.2. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
5.3. Az 1957-es Intézményegyesítő Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
5.4. Az 1965-ös Fúziós Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
5.5. Euroszklerózis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
5.6. Az első bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
5.7. Déli bővítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
5.7.1. A második bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
5.7.2. A harmadik bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
6. Az Egységes Európai Okmány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41
7. A Maastrichti Szerződés előzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42
7.1. A Maastrichti Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44
8. A negyedik bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46
9. Az Amszterdami Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
10. A Nizzai Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
11. Az ötödik bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50
12. A hatodik bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52
6 Tartalom
II. FEJEZET
INTEGRÁCIÓS CÉLOK ÉS ÉRTÉKEK AZ ALAPÍTÓ SZERZŐDÉSEKBEN . . . . . . . . . . . . . 59
III. FEJEZET
AZ EU INTÉZMÉNYRENDSZERE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62
IV. FEJEZET
AZ EU JOGRENDSZERE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165
V. FEJEZET
A TAGÁLLAMOK KÖTELEZETTSÉGEI AZ UNIÓS JOG ÉRVÉNYESÜLÉSE
ÉRDEKÉBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257
VI. FEJEZET
AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGÁNAK EGYES ELJÁRÁSAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271
VII. FEJEZET
AZ UNIÓS POLGÁRSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 341
„B” rész
BELSŐ PIAC JOGA
I. FEJEZET
BELSŐ PIAC FOGALMA, SZABÁLYOZÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363
II. FEJEZET
ALAPSZABADSÁGOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373
III. FEJEZET
AZ ÁRUK SZABAD ÁRAMLÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 384
IV. FEJEZET
A MUNKAVÁLLALÓK SZABAD MOZGÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429
V. FEJEZET
A LETELEPEDÉS, A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS ÉS A TŐKEMOZGÁS
SZABADSÁGÁNAK KÖZÖS ALAPJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448
VI. FEJEZET
LETELEPEDÉSI JOG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466
VII. FEJEZET
A SZOLGÁLTATÁSOK SZABADSÁGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484
VIII. FEJEZET
A TŐKE- ÉS FIZETÉSI MŰVELETEK SZABADSÁGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494
IX. FEJEZET
AZ EURÓPAI UNIÓ VERSENYJOGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505
a szerkesztő
ELŐSZÓ
Jog-
és intézmény-
rendszer
I. FEJEZET
1. Európa eredete
Kontinensünk elnevezése a görög mitológiából ered. A legenda szerint Európa
(Ĺńώđη) egy előkelő származású föníciai asszony volt, akit Zeusz, a görög főisten egy
fehér bika képében elrabolt és elcsábított.
Európa mint földrajzi elnevezés már a klasszikus ókor idején létezett, már Hérodo-
tosz is régóta létező fogalomként utalt rá. A mai földrajzi meghatározás szerint Európát
mint földrajzi egységet nyugatról és északról az Atlanti-óceán és az Északi-tenger,
délről a Földközi-tenger határolja, míg Ázsiától az Urál vízválasztója, a Kaszpi-tenger,
valamint a Kaukázus és a Fekete-tenger választja el. Európa a Föld felszínének mintegy
két százalékát foglalja el. Megjegyezendő, hogy földrajzi közelségük miatt egyes föld-
rajztudósok Máltát korábban Afrikához, Ciprust pedig Ázsiához sorolták, de a modern
kori földrajzi felfogásban az említett szigeteket Európához tartozóként szokták leírni.
Európa határait keleten, illetve délkeleten politikai-kulturális tényezők alakították ki,
ennek megfelelően azok bizonyos mértékig tetszőlegesek, hiszen a legtöbb helyen a
szárazföldön húzott határ választja el Ázsiától.
Egyesek Európát elsősorban kulturális fogalomként írták körül. A neves cseh író,
Milan Kundera például híressé vált esszéjében a római kereszténységből eredő spiri-
tuális egységként írta le. Joseph Weiler New York-i professzor hasonló álláspontot fo-
galmazott meg „Keresztény Európa” című könyvében. A kontinens utóbbi, több mint
fél évszázadát meghatározó integrációs szervezetnek, az Európai Uniónak csak az eu-
rópai kontinensen fekvő ország lehet a tagja. Mivel vitatott, hogy Európa földrajzi,
kulturális vagy politikai fogalom, bizonyos országok esetében bizonytalan, hogy po-
tenciálisan tagjai lehetnének-e az Európai Uniónak.
fegyverszünet húsz évre”. A francia álláspont szerint ugyanis a szerződés nem volt elég
szigorú a németekkel. A brit miniszterelnök, Lloyd George éppen az ellenkezőjétől
tartott, hogy a túl szigorú feltételek ellen Németország egy napon fellázad. Az Egyesült
Államok Kongresszusa pedig egyenesen megtagadta, hogy az igazságtalan békerend-
szert ratifikálja. Keynes a békeszerződés gazdasági rendelkezéseit karthágói megol-
dásnak nevezte és az egyik legostobább megállapodásnak, amit valaha is kötöttek.
A két világháború közötti időszak az első világháború megoldatlan kérdéseinek fe-
szültségében telt. A német ajkú népesség kollektív bűnösségének kimondása, a vesztes
államokat érő megaláztatások és tömeges kitelepítések, a drasztikus területvesztések
keserű érzelmeket gerjesztettek a szövetséges erőkkel szemben. Az újonnan alakult
nemzetállamok elvágtak minden gazdasági kapcsolatot a korábbi anyaállamokkal. Ez
a korábbi gazdasági munkamegosztás felbomlasztásával – akár a felbomlott Osztrák–
Magyar Monarchia példáját is említve – szétzilált és erőtlen gazdasági konstellációkhoz
vezetett. A nagy világgazdasági válság nyomán szárnyaló hiperinfláció és munkanél-
küliség társadalmi feszültségeket keltett és a szélsőséges ideológiák felerősödésének
kedvezett. A kommunista mozgalmak terjedése mellett megjelentek és gyors fejlődés-
nek indultak a szocializmus egalitárius eszméit a nemzeti felsőbbrendűséggel ötvöző
nemzetiszocialista és militáns fasiszta ideológiák is.
Németország történelmi megaláztatását és gazdasági összeomlását követően újra
fejlődésnek indult: a jóvátételek fizetése érdekében a német kormánynak teljesen át
kellett szerveznie a nemzetgazdaságot. Németország is jelentős amerikai bankkölcsö-
nökhöz jutott, és újraszervezett gazdaságával a háború után húsz évvel erősebb volt,
mint valaha. Gyarmatosításból kimaradt államként nagyhatalmi ambícióinak betelje-
sülését elsősorban a keleti terjeszkedésben látta. Keletről a békeszerződés nyomán ki-
alakított gyenge államok vették körül, a gazdasági versenyben lemaradt Franciaország
és Nagy-Britannia pedig alig-alig akart könnyíteni Németország jóvátételi terhein.
A háború újra karnyújtásnyi közelségbe került.
Ebben a történelmi helyzetben egy kiváló és felelős érzelmű francia politikus, Aristide
Briand lépett fel, kétségbeesett kísérletet téve a háború megakadályozására. A Briand–
Kellog-paktumban az Egyesült Államok és Franciaország leszögezi, hogy elutasítják
a háborút, mint a viták rendezésének az eszközét. Briand 1929-ben a Népszövetség elé
terjeszti Richard Koudenhove-Kalergi gróf tervét az európai egység föderális alapon
történő megteremtéséről. Sajnos a javaslat megkésett, és a több mint hatvanmillió em-
ber halálával járó második világháború után teremtődtek meg csak az európai integrá-
ció politikai feltételei.
Robert Schuman 1950. május 9-én, a második világháború európai frontját lezáró
fegyverszüneti megállapodás aláírásának ötödik évfordulóján terjesztette elő tervét az
Európai Szén- és Acélközösség megteremtéséről. A külügyminiszter előterjesztését
tartalmazó iratot Schuman-deklarációnak nevezzük, és május 9-e éppen az előbbiek
miatt viseli az Európa-nap nevet, amely aranybetűs nap az Európai Unió naptárában is.
Robert Schuman és Jean Monnet zsenialitása abban állt, hogy a Franciaországot fe-
nyegető kényszerhelyzetből új minőséget teremtve voltak képesek kitörni. Tudták azt,
hogy a szén és az acéltermelés nemzetközi kontroll alatt tartása lehetetlenné teszi, hogy
bármelyik részt vevő állam háborút indítson a másik ellen – hiszen titkos fegyverke-
zésre így nincs mód. Ugyanakkor a német szén- és acéltermelés Európa gazdasági
motorja, melynek a kellő nemzetközi garanciák mellett történő újraindítása egész Nyu-
gat-Európa gazdaságát lendületbe hozhatja. Robert Schuman és Jean Monnet szavait
örömmel fogadja Konrad Adenauer német kancellár, Alcide de Gasperi olasz minisz-
terelnök, és Paul-Henri Spaak belga miniszterelnök. Ezeket a kereszténydemokrata
irányzatú politikusokat tartjuk az Európai Unió alapító atyáinak.
A franciák elképzelése az volt, hogy ahelyett, hogy egy európai föderációnak min-
den területen, egy lépésben való megteremtésére törekednének, inkább az együttmű-
ködés egy szűk, de kardinális jelentőségű területén: az európai szén- és acéltermelésben
és -kereskedelemben indították útjára a regionális integrációt és teremtették meg hoz-
zá a szükséges intézményi rendet.
Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) megteremtő Párizsi Szerződést 1951.
április 18-án hat európai állam, Franciaország, Nyugat-Németország, Luxemburg, Bel-
gium, Hollandia és Olaszország kötötte meg, és 1952. január 1-jén lépett hatályba.
A szerződés alapján az ESZAK nemzetközi közjogi értelemben is jogi személynek
számított. A szerződést ötven évre kötötték, így az 2003. január elsejével megszűnt,
joganyaga és struktúrái az Európai Közösségbe olvadtak.
Bár az Egyesült Királyságot is felkérték a csatlakozásra, London inkább az EFTA lét-
rehozása mellett döntött. Az EFTA [angolul: European Free Trade Association], az Eu-
rópai Szabadkereskedelmi Társulás az Európai Gazdasági Közösség versenytársaként
kezdte meg működését, tagjai azonban fokozatosan csatlakoztak a mélyebb gazdasági
integrációs szintet elérő Európai Közösséghez. Mára mindössze négy ország maradt az
EFTA keretei között: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc. Az Európai Gazdasági
Közösség és az EFTA 1992. május 2-án aláírta az Európai Gazdasági Térség (EGT) [an-
golul: European Economic Area] létrehozásáról szóló szerződést, amely 1994. január
1-jén lépett hatályba, a két integrációs szervezet szorosabb kapcsolatát eredményezve.
A Párizsi Szerződés az alábbi intézményeket hozta létre:
zött, 1965-ben úgy határoztak, hogy ezeket az intézményeket is egyesítik, és egy in-
tézménybe vonják össze az ESZAK Különleges Minisztertanácsát és az EGK és
Euratom Miniszterek Tanácsát.
A három közösség intézményrendszerének összeolvadása következtében a három
szupranacionális szervezetről együttesen mint Európai Közösségekről is beszéltek.
5.5. Euroszklerózis
Franciaországban 1958-ban Charles de Gaulle lett a köztársaság elnöke, aki alapve-
tően nem értett egyet az európai integráció szupranacionális jellegével. De Gaulle 1961-
ig az algériai háborúval volt elfoglalva, de 1961-től mind határozottabban igyekezett
visszafogni az európai integráció során teret nyerő szupranacionális tendenciákat. A
konfliktus 1965-ben csúcsosodott ki, amikor a Bizottság erőfeszítéseket tett, hogy a
Közösség a tagállamok befizetéseitől független pénzügyi forrásokat teremtsen. A konf-
liktus oda vezetett, hogy Franciaország ideiglenesen visszavonta képviselőit a közös-
ségi intézményekből az ún. üres székek politikáját alkalmazva. A konfliktus lezárása-
ként 1966 januárjában megszületett a Luxemburgi Kompromisszum. A megállapodás
lényege, hogy azokban az esetekben, amikor az alapító szerződések többségi döntés-
hozatalt írt elő, de a döntés valamelyik tagállam alapvető nemzeti érdekébe ütközik, a
döntést elhalasztják mindaddig, amíg tárgyalások során a megegyezésig el nem jutnak.
Ez lényegében vétójogot biztosított a tagállamok részére, lényegesen lelassítva az eu-
rópai integráció kezdeti induló sebességét, ezért az ezt követő két évtizedes korszakot
az euroszklerózis éveiként szokták emlegetni.
De Gaulle mindazonáltal csak a Közösség szupranacionális burjánzását kívánta le-
nyesegetni, egyébként híve volt az elért eredmények megőrzésének, sőt kizárólagosan
kormányközi alapon még az együttműködés politikai irányba történő továbbfejlesztésé-
re is javaslatot tett az ún. Fouchet-terv keretei között. A Fouchet-terv (1962) egy kormány-
közi jellegű együttműködést irányzott elő a tagállamok között a kül- és biztonságpoliti-
ka területén. Habár Franciaország sokáig törekedett arra, hogy az Egyesült Államok és
a Szovjetunió között egy életképes védelmi tömörülést létrehozzon, hasonlóan a Nyugat-
európai Unióhoz a Fouchet-terv sem vezetett közös európai védelempolitikához.
Amikor Nagy-Britannia 1961 júliusában első ízben jelentkezett tagnak az Európai Kö-
zösségekbe, De Gaulle hevesen ellenezte felvételét, mert úgy vélte, hogy Nagy-Britannia
az Egyesült Államok „trójai falova” lenne az integrációban, és a vétót megismételte 1967-
ben is. Többször azonban nem volt erre lehetősége, mert 1969-ben lemondott.
A hetvenes években sem gyorsult fel a Közösségek munkája. A stagnálás oka kettős:
egyfelől a hetvenes évek olajválságai és a nyomában kialakult gazdasági recessziók a
politikusok figyelmét elsősorban a nemzeti szint felé irányította, másfelől a döntésho-
zatalban széles körben alkalmazott egyhangúsági követelmény körülményessé és ne-
hézkessé tette az aktusok elfogadását és a továbblépést.