A MÁLNATERMESZTÉS

LEGNAGYOBB FORTÉLYAI
Az egyik legnépszerűbb bogyós gyümölcsünk a málna. Nem csak a konyhában
népszerű, de a kiskertekbe is előszeretettel ültetjük. A megfelelő hely
kiválasztásán túl a legfontosabb a helyes metszés elvégzése. Készítettünk egy
kis útmutatót a helyes málnatermesztés kivitelezéséhez.
A málna vesszői csak két évig élnek, az első évben kifejlődnek, és a másodikban fejlesztenek
virágot, hoznak gyümölcsöt, majd száradnak el. Az elpusztult vesszők helyett friss sarjak
fejlődnek. A málnatövek 8-10 évig hoznak gyümölcsöt, ezután érdemes új helyre telepítenünk a
sarjakat. A málnafajtáknak két nagy csoportjuk van, az egyszer termők és a kétszer termők.

A málna nem szereti a futóhomokot, a kavicsos talajt, a magas talajvizet és a nagy mésztartalmat
sem, viszont kedveli a világos, félárnyékos, szélvédett helyeket. A gyengén savas kémhatású,
nedves, laza talajokon érzi jól magát. Szereti a sok vizet, ami leginkább a nagy lombja és a
sekélyen elhelyezkedő bojtos gyökérzete miatt van. A szárazságot nehezen viseli, Ilyenkor a
bogyók hajlamosak rásülni a vesszőkre, ezért ha mégis száraz, meleg helyre telepítenénk a
málnát, akkor mindenképp gondoskodjunk a bőséges öntözésről.

Kertészetből is beszerezhetjük a szaporítóanyagot, azonban ha van a kertünkben már

málnabokor, és egészségesek, akkor használjuk a növényünk gyökérsarját a szaporításra. A
málnát ősszel célszerű telepíteni, szeptember-október környékén. Ültetés előtt a talajt érdemes
betrágyázni és műtrágyát kijuttatni. Mindig csak az erős sarjakat ültessük el, amelyeknek nagy
gyökerük van, és legalább két járulékos rügy van a vessző tövén. Körülbelül 50 centiméter mélyre
ültessük a növényeket, és a tőtávolság is ugyanekkora legyen. Ültetés előtt érdemes a
szaporítóanyagot 1-2 órára vízbe áztatni, hogy elegendő nedvességtartalma legyen.

Ha egészséges a málnatövünk, a termővesszők közelében új tősarjakat, valamint gyökérsarjakat

hoz, így újul meg. Már az első évben érdemes támrendszert építenünk málnavesszőink mellé.
Ehhez 4-5 méterenként verjünk le karókat és feszítsünk ki rajta fém vagy műanyag huzalokat, a
vesszőket pedig csak húzzuk be a huzalok közé. Két vagy három huzalpár általában elég a
támrendszer kialakításához. A málna erősen gyomosodik, ezért kapáljuk rendszeresen, de nem
szabad mélyen, nehogy elvágjuk a sekélyen elhelyezkedő gyökereket.

Őszi ültetés után, tavasszal vágjuk vissza arasznyira a vesszőket. A következő évre a
megmaradt vesszők megnőnek, amelyeket érdemes 150 centiméter fölött visszavágnunk. Az ezt
követő tavaszon figyeljünk arra, hogy 3-4 vesszőnél több ne legyen. A második évben,
termésérlelés után, a letermett vesszőket tőből kivágjuk, de ezután se hagyjunk meg 4-7
vesszőnél többet.

Csak teljes érettségben érdemes betakarítani a málnát, mert leszedés után már nem érik be. Az
érett gyümölcs viszont gyorsan túlérik, ha a bokron hagyjuk, szétesik és lehullanak a bogyók,
ezért is fontos, hogy a szüret reggelre essen, és minél hűvösebb időben legyen.

A folyton termő és egyszer termő málnát is másképp kell metszeni. A folyton termő (kétszer
termő) metszése a legegyszerűbb. Ősszel az összes hajtást visszavágjuk, kitakarítjuk, a
gyomokat kiszedjük és június közepén utómetszéskor eltávolítjuk a gyenge sarjakat.

Az egyszer termő málnának viszont már van egy téli és egy nyári metszése is. A téli metszés
viszonylag egyszerű, érdemesebb még az előző év augusztusában elvégezni. A téli metszés
során a letermett vesszőket közvetlen a talaj felett le kell metszeni. Ezzel egyidőben vágjuk ki a
gyenge fiatal hajtásokat is, és csak az erőteljeseket hagyjuk meg. A nyári metszés a ritkító
metszés, amelyet közvetlenül a szüret után végezzünk, mert a szüret végére a málnasorok
tömöttekké válnak, és ilyenkor többnyire már hosszú ideje nem részesültek növényvédelemben
sem.

A málna szereti a zöldtrágyát, ehhez érdemes pillangósokat választanunk, mert megkötik a

nitrogént, és ez jó hatással van a málnára. Ősszel juttassunk komposztot, vagy trágyát a
sorközökbe. A tápanyaghiányt általában a levelek megváltozott színe is jelzi.
A legnagyobb mennyiségű tápanyagra virágzás előtt van szüksége, és ez
kitart egészen a szüret végéig, amíg ki nem neveli az összes bogyót.
A legnagyobb problémát a növényvédelem során a málna vesszőfoltossága okozhatja, amelyet a
vesszőkön látható ibolyás-kék foltokról ismerhetünk fel. Ez késő nyáron a kéreg elhalásához
vezet. Nagyon fontos ezért, hogy szüret után a letermett vesszőket azonnal távolítsuk el és
semmisítsük meg. Az elöregedett növények növelik a betegségre való hajlamot.