Ára: 35,-Ft

Dr. Héjja Sándor

.1

HAlUO,
lECí~Et-4 ~Ö~ÉA !
Llbagondozók
A lúd a tö bb i baromfifé lékhez v iszony ítva a le g-
válto zatosabb árufé lé ke t a dja: toll, hús, máj, zsír,
és llbahlzlalók könyve
pré m .
A to llát fe lhasználhatjuk párnák, duny hák és pa p-
larrok töltésére. Kiv á ló expo rtcikk. .....
A húsa ízle tes, é te le k k észithe tö k belöle. Ex po rt ra ~
kiválóa n alka lmas. J ~
A libamáj ínyencfa lat. Exportáljuk n ye rs állapot- 1 '5
ban é s konzervek formájában.
A libazsír ke lle m es ízű, könnye n emés zth e tő táplá -
lék. M ind a belföldi, mind a külfö ldi piacokon ke re se tt
áruc ikk.
A libaprém e lő állításával most kísérle tezne k . Vár-
ható, hog y nálunk is hamarosan nag y é rdekl őd ést
vált ki .
Ez a kö n yv részletesen tárgyalja a ta rtástechnoló-
giai és te nyé sztési .feladatokat, a melyekke l a fe ls orolt
tulajdonságok a le g jobb minöség ben e l őállíthat ó k ,
amihe z pedig szakmailag töké lete se n k é p zett e mberek
szükséges e k.
 Ha lúd, legyen kövér!
Libagondozók és libahizlalók ,könyve

SOROZATUNKKAL
KONNYEDEN JUTHAT EL az é rté kes szakismeretig.
A kötetek a fontos tudnivalókat röviden mutat-
ják be.
EZ A SOROZAT CSUPÁN ALAP isme re tei gyarapí-
tásához; de olyan alap, amelyre fejlődő s zaktudás a
könnyen ráépülhet.
SZAKKONYVTARA minden szakmunkásnak lehet,
kezdje meg a s zakkönyvtár gyűjtését. A könyvek
birtokában nem csak munkáját, hanem önmagát is
értékessé teszi!

A Mezőgazdasági
Sza~munkáskönyvtár
megjelent kötetei
\k
' e henész köny v e

de nkit hazav árnak

'1.e zógazdaságban 1.

hazavárnak
'<Jsá gban 2.

az Alla tta rtásba n

"\,evel ó k önyve
 Mezőgazdasági siakmunkáskönyvtár Dr. Héjja Sándor

.j

Ha lúd, legyen kövér!

A sorozatot szerkeszti
LELKES LAJOS Libagondozók és libahizlalók könyve

Illusztrálta
SURI ILDIKÓ

Ezt a könyvet a MJ!M Kutatás és Oktatás Ellátási Központja a 1806.

baromfitenyésztőszakmunkásképzéshez és a 6. baromfigondozó betaní-
tottmunkás-képzéshez ajánlott irodalomként lrja elő Mezőgazdasági Kiadó . Budapest, 1984
A könyv egyes fejezeteinek meglrásában közreműködött
DR VETJ;$I MARGIT
Bevezetőül

Lektorálta
DR. BALKAY ATTILA
DR. PÁLFFY DEZSŐ
DR. OOROGI IMJIBNE

Szerkesztette
RAJNAI ANDRASNE
A lúdtermékek közül a máj az az árufajta, amely a
világpiacon hosszú idő óta nagy keresettségnek örvend.
A tipográfiát tervezte Ennek az a magyarázata, hogy a lúdmáj mint táplálék
CSÁKVÁRI ATTILA nagyon ízletes, nagy az energ·iatartalma, és nem könnyű
hozzájutni. Régóta ismeretes a libamáj és a belőle készült
konzervek vérképző hatása is. Gyógyító hatása vetekszik
a nyers borjú- és sertésmájéval anélkül, hogy hosszabb
ideig tartó fogyasztása az undor érzetét keltené. Előállí­
tása az összes lúdtermékek közül a legbonyolultabb, a
legnagyobb figyelmet és hozzáértést igényli.
A történelmi feljegyzések szerint a ludak hizlalásá-
val az egyiptomiak már i. e . 2400-ban foglalkoztak.
A régi római írók (Cato, Varro, Columella, Secundus)
részletesen leírták a ludak nevelését, takarmányozását,
hizlalását. A rómaiak ismerték és kedvelték a hízott liba
máját. A ránk maradt történelmi emlékekből arra lehet
következtetni, hogy az akkori uralkodók asztalára m~nt
ínyencfalat került a kézzel tömött liba. A feljegyzések
@dr. Héjja Sándor
@ Illusztrációk Suri Ildikó szerint az ókori Rómában a libatöméshez fügét használ-
tak, s a hizlalás alatt az állatok nyugalmát annyira fon-
tosnak tartották, hogy a h izlalás előtt a ludak dobhártyá-
ját kilyukasztották.
ETO 636.598 A középkorban a német birodalom területén a luda-
ISSN 0133-4263 kat kukorica, árpadara és tej keverékéből gyúrt ujjnyi
ISBN 963 231 972 9 vastag núdlikkal tömték. A hízott lúd mája ekkor is a

5
legkedveltebb ételek közé tartozott. A libatömést Német-
országban 1933-ban megszüntették, mivel az ilyen módon
való hizlalás állatkínzásnak minősült. Aki ezután is hiz-
lalt libát, két évig terjedő börtönbüntetésre ítélték.
Az állatvédő egyesületek számának növekedésével
Nyugat-Európa majdnem minden országából kiszorult a
töméses hizlalás, mert a libatömöket pénzbüntetéssel és
szabadságvesztéssel büntették. Nyugat-Európában jelen-
leg csak Franciaország és Luxemburg nem tiltja a ludak
tömését. Ezek az intézkedések akaratlanul is a májterme-
6 7
léssel foglalkozó közép-európai országok exportlehetösé-
geinek kedveznek.
A lúdtenyésztésnek és a töméses hizlalás útján való
májtermelésnek hazánkban nagy hagyományai és tapasz-
talatai vannak. Ezeket a hagyományokat és tapasztalato-
kat a kisparaszti gazdaságok évszázadok alatt gyűjtötték
össze. Különösen az alföldi tanyavilágban volt számottevő
lúdtartás és -hizlalás, ahol - az időjárástól függően _.:_
2-3 hetes kor után a kislibákat legelőkön, árokpartokon,
aratás után gabonatarlókon, szérűkön tartották. lgy a nö-
vendék és törzsludakat „zsákból" szinte alig kellett ta-
karmányozni - legfeljebb egy-egy tépés után - , ami
nagyon lecsökkentette a takarmányozási költségeket. Ez
a minimális költség viszont könnyen megtérült a többszö-
ri tépésböl kapott toll értékéből. Az Alföldön - de a Kis-
alföldön is - alig volt ház vagy tanya, apol nem tartot-
tak ludat. Különösen néhány körzetben vált tradícióvá a
lúdtartás és -hizlalás. Ilyen fontosabb lúdtenyésztő kör-
zetek voltak: Kiskunfélegyháza, Szentes, Szarvas, Hód-
mezővásárhely, Orosháza · és környéke, a Jászság és a
Kisalföld egy része. Ezekben a körzetekben nagyon sok
híres lúdnevelö és -hizlaló „dinasztia" alakult ki.
 Mivel a felszabadulásig ludakat csak kisüzemekben
tartottak és hizlaltak, ennek megfelelően a lúdtartás,
-nevelés, -hizlalás módszerei is extenzív, kisüzemi mére-
tekre korlátozódtak. Magyarországon a lúdhizlalás hosz-
szú időn keresztül a kézi tömésen alapult. Ezt követően
felismerték a tömök, hogy a tömötölcsér segítségével ke-
vesebb állat légcsövébe kerül kukorica, s ezáltal csökken
a hizó ludak kényszervágásainak száma.
A feljegyzések szerint iparszerű töméssel már a szá-
zadfordulón találkozunk hazánkban. 1912-ben Bele den
baromfihizlaló telepet létesítettek, amelynek évi terme-
lése 250 ezer hízó baromfi volt. Ebben az iparszerű hiz-
lalóban több baromfifaj (csirke, pulyka stb.) hizlalási
technológiáját dolgozták ki, a ludakat tömögéppel 3 hétig
tömték. Néhány éves üzemelés után ezt a hizlalótelepet
megszüntették, és szinte feledésbe merült napjainkig. A
baromfik nagy tömegben való tartásának - akkoriban -
az egyik legnagyobb akadálya az állategészségügyi vi-
szonyok elmaradottsága volt. Nem voltak kidolgozott
védekezési eljárások a járványos betegségek ellen.
A lúdhizlalás továbbra is hagyományos módszerek-
kel, kisparaszti gazdaságokban folyt. Az egész ország te-
rületén a magyar fajtájú ludat tartották. Az 1938-as ada-
tok szerint hazánk lúdtorzsállománya több mint 2 millió
db volt. A magyar libamáj és a belőle készült pástétomok
Európa-szerte híresek voltak, s az extenzív tartási és te-
nyésztési módszerek ellenére is jelentős volt a libamáj-
és tollkivitelünk. A II. világháborúban nagy kárt szerive-
dett hazánk lúdállománya is.
Az 1950-·es évek elején kezdték felismerni a lúdter-
mékek exportjában rejlő lehetőségeket . Ezeknek a lehe-
tőségeknek a kihasználására azonban sem elegendő lét-
számú, sem megfelelő minőségű fajta nem állt rendelke-
zésre. Ekkor került sor a Rajnai fajta behozatalára, ami
megoldotta a hús- és tolltermelést, de nem alkalmas jó
8 9
minőségű máj termelésére. Keresni kellett tehát olyan
fajtát, amelyik nagyüzemi körülmények között exportké-
pes májakat produkál. Ebből a célból az 1960-as évek ele-
jén Franciaországból importáltunk Landesi fajtájú luda-
kat. Ezeknek a fajtáknak a felhasználásával indult meg a
munka a hazai lúdtenyésztő nagyüzemekben.
Hazánkban még jelenleg is a Rajnai fajta a legelter-
jedtebb, amelynek szaporasága és nagy fiatalkori fejlő­
dési erélye lehetővé tette a pecsenyelúd-termelés megva-
lósítását. Több nagyüzemben próbálkoztak és próbálkoz-
nak májlibahizlalással, amihez kezdetben nem volt ele-
gendő, májtermelésre alkalmas fajta. Ezt a hiányosságot
úgy hidalták át, hogy Rajnai fajtát is tömtek, illetve Lan-
desi és Magyar fajtájú gúnárokkal keresztezték a meg-
levő Rajnai állományt. Napjainkra a fajtakérdés megol-
dottnak tekinthető, mivel kitenyésztették a „Babati máj-
hibridet", amely tulajdonságainál fogv a lehetővé teszi,
hogy kiváló minőségű libamájat termeljünk. A nagyüze -
mi májtermelés megvalósításának másik, igen jelentős
akadálya a szakszerű tömőgárda hiánya. Olyan mezőgaz­
dasági szakmunkásokra van szükség, akik a gépesített li-
batömés gyakorlati fogásait ismerik, emellett a technoló-
giai útmutatásokat, előírásokat nemcsak gépiesen hajtják
végre, hanem ismerik azok miértjét és alapvető biológiai
összefüggéseit. Ezt a célt szolgálja ennek a köny vnek a
megjelenése is.
Miért érdemes lúdtenyésztéssel és -hizlalással foglal-
kozni? ·
Háziszárnyasaink között mindig előkelő hely et fog-
lalt el a lúd. Már évszázadokkal ezelőtt is ·a paraszti ud-
varok kedvenc állata volt.

Milyen tulajdonságai alapján szeretjük a ludat?
A többi baromfiféléhez viszonyítva a legváltozato-
sabb áruféléket adja. Toll, hús, máj, zsír, prém.
A tollát felhasználjuk párnák, dunyhák és paplanok
töltésére. Szilárdan állja a versenyt a különféle műanyag
ágynemű-töltőszerekkel szemben. Kiváló exportcikk.
Szárny- és faroktollaiból kalácskenő ecset, fogvájó és
horgászáshoz úszó készül.
A felszabadulás előtt föleg a kisparaszti réteg foglal-
kozott ·lúdtartással-tolltermeléssel. A ludak tépését nagy
szakértelemmel végezték. Az így nyert tollat vagy elad-
ták, vagy összegyűjtötték - ha lány volt a háznál - , a
kelengyéhez tartozó ágynemű töltésére használták. Egyes
vidékeken népszokássá vált a „fosztóka". Téli estéken
rokonok, barátok összegyűltek egy-egy lányos háznál és
eltávolították a fedőtollak tengelyét, így a fedőtollak a
pehelytollakhoz hasonlóan puhák, rugalmasak lettek, az
apró, hegyes fedötollak tengelye nem bújt ki a párna tok-
jából, nem szúrt.
Húsa ízletes, a legváltozatosabb ételek készíthetők
belőle: sült liba, töltött liba, ludaskása, libaragu, pácolt és
füstölt libamell.
Exportra kiválóan alkalmas a pecsenyeliba, a hús-
10
Ktll6Dblh:6 ont61y{l csomagolt llbami\)
liba, a kövér liba, Jibacombok műanyag fóliában és a füs-
tölt libamell.
A libamáj a legkülönlegesebb ínyencfalatok közé
tartozik. Fogyasztható sütve, hidegen, pástétomnak, más
konzervek ízének, minőségének javítására stb. Elkészí-
tése nagyon változatos.
A libahizlalás célja mind a nagyüzemben, mind a ház-
táji és kisegítő gazdaságokban a minél nagyobb és jó mi-
nőségű libamáj nyerése. Fontosságát alátámasztja az a
tény, hogy 1 kg első osztályú nyers libamájért 600 Ft-ot
fizet a felvásárló. Exportáljuk nyers állapotban és a leg-
változatosabb konzervek formájában.
A llbazsir kellemes izű, könnyen emészthető táplá-
lék. A libák tömésekor nagy mennyiségben termelődik.
A sertészsírnál sokkal kellemesebb ízű és zamatú táplá>
lék. Sok, úgynevezett telítetlen zsírsavat tartalmaz, ezért
olyan hatása van, mint az F-vitaminnak. Az F-vitamin
növekedésserkentő, és nagy szerepe van a vérképzésben.
Mind a belföldi, mind a külföldi piacokon keresett áru-
cikk. Még olyan országokban is szívesen vásárolják, ahol
11
 az ételek készítéséhez, fö-zéshez régóta növényi olajat, A lúd növényevö állat, szeret sokat legelni, ezért
margarint vagy vajat használnak. egyes helyeken „szárnyas birkának" is nevezik. Termesz-
Llbaprém. Eddig hazánkban a libának ez a haszna tett zöldtakarmány, legelőfű, a különféle gabonák tarló-
még ismeretlen volt. Várható, hogy hanarosan a többi jának, utak, árokpartok, partoldalak hasznosításával
prémek sorában ez is megjelenik. Előállításával most kí- nemcsak a takarmányozás költsége csökkenthető, hanem
sérleteznek. A liba bőrét a pehelytollakkal együtt, a fedö- olyan te rületeket, takarmányokat hasznosíthatunk a lu-
tollak nélkül készítjük ki és használjuk fel prémnek. Vár- dakkal, amelyek egyébként kárba vesznének.
ható, hogy nálunk is hamarosan nagy érdeklődést vált ki
a különböző színekre festhető libaprém kucsma, gallér,
bunda.
Amint ismeretes, a többi háziszárnyasunk termékei-
ből csak a hús és a tojás vehető figyelembe mint főter­
mék, a lúd ennél sokkal több és változatosabb árufélét
és hasznot ad.
Nagy jelentöségü a lúdtartásban a viszonylag olcsó
takarmányozás: A különböző hibrid baromfifélék tartása
csak jelentős mennyiségű és drága állati eredetű fehérjét
tartalmazó keveréktakarmányok felhasználásával oldható
meg sikeresen, a lúdtartásban - néhány időszakot ki-
véve - ezek nélkül is jó eredményeket érhetünk el.

12 13
L __
 Keltetés

A lúdtartás gazdaságosságát a kis- és a nagyüzemek-

ben egyaránt befolyásolja a keltetés eredménye.
A lúdtojástermelés egyetlen és kizárólagos célja az,
hogy minél több, keltetésre alkalmas tojást kapjunk.
A naposlibák árát nagyban befolyásolja az, hogy egy
tojó után mennyi a szaporulat.
A lúd- vagy más baromfifajok kotlósaival is lehet
ere dményesen keltetni.
A keltetés eredményét nagyban befolyásolja a tojó
ludak fajtája, takarmányozása, tartása, a tojások gyűj­
tése, fertötlenítése, tárolása és az a lkalmazott keltetési
technológia, a tojások nagysága, alakja.

A természetes keltetés
A gep1 keltetés elterjedése mellett - elsösorban a
kisüzemi lúdtartásban - ielentösége van a kotlóssal valÓ
keltetésnek is, éppen ezért, ha röviden is, de. beszé lnünk
ke ll a természetes keltetésröl.
A természetes keltetéskor az embrió fejlödéséhez
szlikséges feltételeket maguk a kotlósok teremtik meg.
A keltetéshez szükséges höt a kotlósok testének melege
adja. A fészekben uralkodó hömérséklet a széleken min-
dig gyengébb, mint középen. A tojások alsó és felsö szint-
jének hömérséklete szintén különbözö.
Í7

S- ~-
A kotlós alatt levő tojások gyakori hömérséklet-vál-
tozásnak vannak kitéve. A hőmérséklet-változás a leg-
nagyobb akkor, amikor a kotló elhagyja a fészket, ilyen-
kor 2- 3 °C hőmérséklet-csökkenés is előfordulhat. Ha a
kotló a fészké re visszaül, kb. 1 óra múlva melegszenek
fel újra a tojások. A természetes keltetés legfontosabb
tudnivalóit a következökben foglalhatjuk össze:
Amíg egy lúd- vagy pulykakotlós alá szükséges 14-
15 db tojás összegyűlik, addig eltelik 3-4 hét is. A kis-
üzemi lúdtartók tapasztalatai szerint az egy hónapot meg
nem haladó tárolás nem csökkenti jelentösen a tojások
keltethetöségét, ha hűvös, sötét, szellös és penészmentes
helyen tároljuk a keltetésre szánt lúdtojásokat.
18
Milyen legyen a természetes keltetésre alkalmas kotlós?
A hazánkban tenyésztett különböző lúdfajták közül a
Magyar lúd kotlási hajlama a legkifejezettebb.-
A kotló kiválasztásakor a következő tulajdonságokat
kell figyelembe venni : v iselkedése legyen nyugodt, teste
eléggé nagy, hogy miné l több tojást tudjon betakarni. A
túlságosan nagy testű lúd viszont könnyen összetöri a to-
jásokat vagy összenyomja a kikelő kislibákat. Amikor si-
keresen kiválasztottunk egy megfelelő kotlót, akkor azt
igye kezzünk több évre is megtartani erre a célra.
Ha nem tudunk megfelelő kotló ludat kiválasztani
vagy vásárolt tojásokat is akarunk keltetni, abban az
esetben pulyka is megfelel.
A pulyka ugyancsak jól kotlik - de csak a h agyo-
mányos fajta, pl. a bronzpulyka - és általában 14- 15
tojást lehet alá rakni. A tyúkkotlóssal való keltetésnek
már több a veszélye, nagyobb a keltetésse l járó gond is.
Nagy figyelmet forditsunk arra, hogy a tyúk nyugodt
vérmérsékletű, igen j ó kotló, lehetőleg nagy testű legyen,
mert még ebben az esetben is csak 5-7 db lúdtojás rak-
ha tó a lá.
A kotlós gondozása
A természetes keltetés helyét úgy válasszuk meg,
hogy a következő években is ugyanabban a helyiségben
keltessük, mert különösen a lúdkotlós nagyon ragaszko-
dik a megszokott helyhez.
A fészket és a környékét úgy válasszuk meg, hogy a
kotlóst ne érhessék közvetlen és erös ingerek, hatások ,
pl.: zaj, huzat, fény, élőlények mozgása stb. Ezért lehető­
leg a rendelkezésre álló helyiség legsötétebb és legcsen-
desebb részét jelöljük ki a fészkek részére. Ha egyszerre
több kotlónk is van, ezeknek külön-külön legalább 60X70
19
cm-es alapterületű fészkeket készítsünk. A fészkeket pu-
ha, száraz, por- és penészmentes szénával vagy szalmával
béleljük ki. A kotló ludak az így elkészített fészkeket a
testük hasi részéből kitépett tollakkal befedik.
Az egymás mellett levő fészkeket deszkából, zsákból,
gyékényből vagy vesszőfonatból készült válaszfalakkal
rekesszük el. A kotlósok ürüléke bűzös, erősen rontja a
helyiség levegőjét, ezért gondoskodjunk annak naponta
többszöri eltakarításáról.
A kotló lúd részére - a fészektöl nem messze -
gondoskodni kell száraz homokról, ivó- és fürdövizröl és
eleségröl. Takarmányként gazdasági abrakot adjunk, ami-
nek a legnagyobb része kukorica legyen. A fürdés külö-
nösen a keltetés második felében nagyon fontos, mivel a
fürdésre szolgáló víz egyrészt növeli a fészek páratartal-
mát s így elősegíti a kislibák kibúvását a tojásból, más- Az első lámpázást a keltetés 8. napján végezzük,
részt a kotló fürdés alatt lehűlt testfelülete időszakosan győződjünk meg a tojások termékenységéről, illetve az
lehűti a tojásokat ís, ami nagyon fontos, élénkíti az emb- embrió fejlődéséről.
rió számára oly fontos gázcserét. A tojások átvilágításához magunk készítette lámpá-
Ha nincs a kotlónak fürdési lehetősége, akkor a kel- zókészüléket használjunk. Az áttetsző tojások terméket-
tetés 15- 20. napjától kezdve a tojásokat naponta két al- lenek, a vérgyűrűs vagy a héjhoz tapadt mozdulatlan vér-
kalommal langyos vízzel permetezni kell, hogy lehűlje­ ereket mutató tojásokban az embrió fejlődésnek indult,
nek. de később elhalt.
Az is fontos, hogy a kotlós időnként leszálljon a fész- A zavaros, foltos képet mutató tojásból nem várha-
kéről. Ez alatt az idő alatt ellenőrizzük a fészek állapotát tunk utódot.
és a tojásokat. Amíg a kotló nem tartózkodik a fészkén, A terméketlen és elhalt embriót tartalmazó tojásokat
a tojásokat nem szabad betakarni, viszont ügyelni- kell távolítsuk el a fészkekből.
arra, hogy a kotló már 45 perc múlva visszatérjen a fész- Második alkalommal a lúdtojásokat a keltetés 28.
kére. napján lámpázzuk. Ebben az időben a tojás légkamra fe-
lőli részén már meglátszik a magzat nyaki "része, amely
A tojásokat általában maga a kotló forgatja meg,
a tyúkkotlónak azonban nagyok a lúdtojások és nem tud- sötét foltként a légkamra felé domborodik és mozog.
ja rendesen megforgatni azokat. Ilyen esetben magunk Ezt a vizsgálatot kössük össze úsztatópróbával. En-
forgassuk meg a tojásokat naponta 2- 3 alkalommal. nek az a szerepe, hogy még a pattogzás előtt megtudjuk,
A lúdtojások kelési ideje 30 nap, ez alatt az idö alatt melyik tojásból" várható egészséges, életerős kisliba. A
két alkalommal vizsgáljuk át a tojásokat. tojásokat rakjuk 36-38 °C-os vízzel telt edénybe. Azok-
ból a tojásokból, amelyek a víz színén mozognak, várba-
20
21
tunk kislibát, amelyek a "vízben mozdulatlanul maradnak
vagy elmerülnek, azokban az embrió elhalt. Ez a próba
egyúttal elősegíti, megkönnyíti a pattogzás megindulását,
a tojást könnyebben fel tudja törni a k ' sliba.
Ha a pattogzást megelőzően a kotlós félig állva ta-
karja csak a tojásokat, ez természetes, ilyenkor ugyanis
az embrió már tüdővel kezd lélegezni.
A kelés akkor jó, ha a tojásból való kibújás a tojás
feltörésétől számított 1-15 óra alatt véget ér. .(Ez ugyan-
is a kislibák életerejére és energiájára utal.)
A kikelt és felszáradt kislibákat szedjük ki a kotló
alól, rakjuk száraz ruhával vagy puha forgáccsal bélelt
kosárba, ládába, és tegyük meleg, huzatmentes helyre.
A tojásból való kibújás természetes folyamatába lehető­
leg ne avatkozzunk be.
A tojáshéjdarabokat is csak a tojásból már önmagá-
tól kiszabadult testrészekről - fej, nyak, szárnyak, hát
- szabad óvatosan eltávolítani.
Az eddigiekből világosan kiderült, hogy a kotlóssal
való keltetés körültekintő gondosságot, nagy figyelmet
igényel.
Az alapvető és legfontosabb keltetésbiológiai tudni-
valók ismeretében azonban ez a munka nem túlságosan
fáradságos és általában gazdaságos is. Mindezek figye-
lembevételével, ha megfelelő időben és szükséges meny-
nyiségben gépi úton keltetett naposlibákat vásárolhatunk,
alaposan fontoljuk meg, hogy érdemes-e kotlóssal keltet-
ni. Az említett előnyök mellett ugyanis a természetes kel-
tetésnek hátrányai is vannak. Ilyenek pl.: némelyik kot-
lós sok tojást összetör, vagy egyéb, előre nem látott rossz
tulajdonságai vannak. Azonkívül nem lehet bármikor és
elegendő kotlóshoz jutni, ugyanis a modern tenyésztői
felfogásban a kotlási hajlamot mint negatív tulajdonságot
kezeljük, bármelyik baromfifajról legyen is szó.
A keltetés eredménye nemcsak a kotlós, illetve a
22
keltetett tojások gondos kezelésétől függ. A tojó ludak-
nak a tojástermelési szezonra való felkészitése alapvető
jelentőségű. A felkészítést a szezont megelőzően legalább
1,5-2 hónappal korábban el kell kezdeni, mert csak eb-
ben az esetben várható biológiailag teljes értékű, megfe-
lelő számú és keltetésre alkalmas tojás.
Az összegyűjtött tojások az esetek többségében
szennyezettek, piszkosak, éppen ezért a szennyeződést
még raktározás előtt el kell távolítani. Jól jegyezzük meg
azonban, hogy a szennyezett és a csak vizzel mosott tojá-
sok tárolása egyaránt kockázatos.
Ha a tojások kevésbé szennyezettek, akkor mosás
helyett elég a száraz dörzsöléssel való tisztítás is, viszont
fertőtleníteni ekkor is kell őket. A kotlós alá rakás előtt
szintén fertőtlenítő folyadékban mossuk meg a tojásokat.
Ajánlható fertőtlenltő megoldások:
a) formalinos készítmény 1-1,5% -os oldat,
b) hidroxigén lúgos készítmény (hypó) 1,5-2% -os
oldat,
e) klórmeszes készitmény: 1,5- 1,75% aktív klórt
tartalmazó 28-30 °C-os oldat. Ezt az oldatot néhány órá-
val a tojások fészekbe rakása előtt kell használni, 3-5
perces áztatás után a tojásokat jól meg kell szárítani,
d) a 0,5% -os stero- vagy nitrogenolos oldat a fertőt­
lenítő hatást legtovább megőrzi, de kissé drága.
Van még gázos fertőtlenítés, ezt a kisüzemben nem-
igen alkalmazzák. Biztonsági és egészségvé~elmi okokból
inkább csak a nagyüzemekben ajánlható.
23
 Nagyüzemi gépi keltetés
Ismereteink szerint a ludat háziszárnyasaink közül a
legkorábban háziasították, mégis a ba!"omfifajok közlll
világszerte a lúd tojásait kezdték legkésöbb gépi úton
keltetni. Ennek több magyarázata van: elöször: a lúd kot-
lási hajlama az összes baromfifajoké között a legerősebb,
másodszor: a lúdtojásnak kémiai összetétele és fizikai tu-
lajdonságai miatt olyan biológiai sajátosságai vannak,
amelyek más baromfifajok tojásai keltetésétől eltérő
technológia alkalmazását teszik szükségessé, harmadszor:
a lúd évszázadokig, sőt a legutóbbi időkig tipikusan a
kisüzem állata volt. A lúdtojás speciális tulajdonságát
megismerve a logikus megoldás az lett volna, hogy a lúd-
tojáskeltetés céljára más típusú, sajátos keltetőberende­
zést szerkesszenek.
A kisebb létszámú lúdtőrzsállományok tojásait gép-
pel hosszú ideig a tyúktojásokkal együtt keltették, meg-
alkudva az így kapott rosszabb kelési eredménnyel. Álta-
lában azonban a lúdtojások természetes keltetése maradt
fenn továbbra is.
Hazánkban a lúdállomány utánpótlását - egészen a
legutóbbi évtizedekig - szinte teljes mértékben termé-
szetes úton, kotlóssal keltették. A lúdtermékek kedvező
exportja és a lúdtartó üzemek gazdaságosságra való tö-
rekvése az elmúlt másfél évtizedben hazánkban már egy-
re inkább a gépi keltetésre való áttérést sürgette.
A lúdtojások kelési eredménye az 1950-es években
35-40% körül volt, de elég gyakori volt a 25-30% -os
eredmény is. Ebben az időben a lúdtőrzsállomány sem
fejlődött megfelelő ütemben, a tojáshozam kevés volt.
Az értékes lúdtojással való gazdálkodás, a belső pia-
ci és az exportérdekek egyaránt megkövetelték a keltet-
hetőségi arány javítását, a keltetési technológia állandó
24
tökéletesítését, a rendelkezésre álló - tyúktojáskelte-
lésre konstruált - hazai gyártmányú géptípusokkal.
A hazai gyártású, Gergely-féle keltetőgépek nem a
legalkalmasabbak víziszárnyasok tojásainak a kelteté-
sére , illetve sikeres keltetésük ezekben a gépekben na-
gyon munkaigényes. A szükséges hő-, pára-, levegőviszo­
nyok beállítása nem automatizált, ennélfogva bizonyta-
lan a gépek kezelése, a kelési eredmények kimenetele.
úppen ezért ezekben a gépekben csak nagy gyakorlatú,
lelkiismeretes szakmunkásokra bízható a lúdtojások kel-
te tése.
Lúdtenyésztéssel és keltetésbiológlal kutatásokkal
foglalkozó szakembereink szorgalmának és tehetséges, ki-
tartó munkájának köszönhetjük, hogy a gépi úton kelte-
tett lúdtojások mennyisége jelentösen megnőtt, és ezzel
egyidöben a kelési százalék is nagymértékben emelke-
dett.
A kutatások eredményeként megszületett egy spe-
ciá lis, teljesen automatizált nagyüzemi keltetőgép típusa,
me lynek bemutatására a későbbiek folyamán részleteseb-
ben kitérünk.
Ismeretes, hogy a lúd- és tyúktojások azonos tech-
nológiával csak 8 napig keltethetők együtt gazdaságosan.
A keltetőüzem munkaerő-gazdálkodását megzavarja ál-
la le gészségügyi szempontból a különböző baromfifajok
tojásainak együttes keltetése.
Eléggé közismert az a tény, hogy a legveszedelme"
sebb baromfibetegségek egy része több baromfifajt fer-
tőzhet, illetve a tojások útján terjed. Ilyen pl. a kolera,
a baromfitífusz, a gümőkór, a pestis stb. Bár a legtöbb
ilye n betegség a lúdra nézve kevésbé súlyos kimenetelű,
az együttes keltetés mégis nagy veszélyt jelent a terjesz-
tés szempontjából.
A nagy létszámú lúdtörzsállományt tartó üzemekben
a lúdtojások keltetése már üzemszervezési meggondolá-
25
sok miatt is szükséges. ·Ennélfogva ezeket az üzemeket
speciális, lúdtojást ke ltető gépekkel kell ellátni. Az így
szakosított keltetőüzemek számára külön technológiai és
keltetéshigiéniai előírásokat kell adni.
Az egyhónapos keltetési időt igénylő lúdtojáskeltetés
a tyúkétól eltérő üzemi rotációt igényel. Az ilyen módon
való specializálás esetén a gép kihasználása gazdaságo-
sabb lesz, a lúdtojás sajátos biológiai tulajdonságainak
megfelelő technológiai előírások pedig jobban me gtart-
hatók. Azonkívül egyetlen baromfifaj keltet ésekor a nyil-
vántartás, az üzemgazdasági számítások, a gazdaságossági
mutatók kidolgozása is egyszerűbb .
A lúdtojás legfontosabb tulajdonságai
Az alapvető szaporodásbiológiai folyamat, vagyis a
tojásképződés, a termékenyülés belső folyamata, a baráz-
dálódások mechanizmusa a tyúkfélékéhez hasonlóan zaj-
lik, rövid ismertetésétől azonban nem tekinthetünk el.
A petefészekben különböző nagyságú csírahólya-
gocskák találhatók, amelyeknek nagysága a tojó lúd ko-
rától és érettségük fokától függ. Az érés folyamán meg-
nagyobbodnak, fehérje- és zsíranyagokkal telnek meg, és
fokozatosan megsárgulnak. Ebben a stádiumban a petefé-
szek szőlőfürthöz hasonlít. Amelyik tojássárgája teljesen
kifejlődött, leválik a petesejt fürtjéről, a petevezetőbe
kerül, ahol saját tengelye körüli mozgást végez és közben
lefelé halad. A petevezető különböző szakaszain áthalad-
va a sárgáját fehérje veszi körül, amely koncentrikus ré-
tegeket képez. A tojástartóban képződik a tojás meszes
héja. Az így kialakult tojás ezután a kloakán át kijut az
állat testéből.
Ahhoz, hogy a tojás termékeny legyen, a szikbe him
ivarsejtnek, spermiumnak kell bejutnia.
26
A megte rmé k enyülés a hím ivarsejtne k és a petének
a tojó petevezetőjében való egyesülését jelenti. A hím
ivarsejt a szik felületén elhelyezkedő csírakorong köz-
ponti táján hatol be. Egy petét mindig egy hím ivarsejt
termékenyít meg.
A petesejt a megtermékenyülés után nyomban osz-
tódni kezd. A külvilágra jutott termékeny tojásban tehát
csírasejt, embriókezdemény van. Ha a megtojás után a
tojást rögtön a keltetőgépbe helyeznénk, a csírasejt to-
vább folytatná a petevezetőben megkezdett osztódást. Mi-
vel azonban a tojás a továbbfejlődése szempontjából min-
dig kedvezőtlen, azaz alacsony hőmérsékletű környezetbe
ke rül, ezért számára nyugalmi állapot következik be. A
nyugalmi állapot után a keltetéskor újra megindított
embriófejlődés végeredménye jórészt a tárolási körülmé-
nyektől és a tárolás időtartamától függ. Keltetés alatt az
embrió fejlődése során végbemenő anyagcsere-folyamat
a többi baromfifajétól eltérő, mivel a lúdtojás kémiai
összetétele má,s.
A lúdtojás összetétele
és fizikai sajátságai
A lúdtojás szerkezeti felépítése megegyezik más ba-
romfifajok tojásainak felépítésével.
A lúdtojás a következő főbb részekből áll: héj, fehér-
je, sárgája.
A TOJÁS HIDAT főleg ásványi anyagok alkotják.
A szilárd mészburok a tojás mechanikai védelmét szol-
gálja.
A tojáshéj porózus, és pórusain a ·g ázokat, a nedves-
séget, valamint a mikrobák egy részét átenge di.
A héjhártya a tojáshéjat belülről vonja be . A tojás
tompa végén a héj és a héjhártya közötti üreget légkam-
rának nevezzük.
27
 2. táblázat. Néhóny fontosabb baromlilaj tojásának energiatartalma
1. táblázal. A különböző baromfuajok tojásainak főbb alkotórészei (energia 100 g)

A toj4s
100 g toj4s
Baromrifaj S4rg4jo FebE!:rj e
viszonylat6ban
Baromfifaj összetéte le % -ban
tömege
g Tyűk 300-384 42-55 173
fehérje s4rg4jo héj
Pulyka 350 50-58 189
Tyűk 58 55,8 31,9 12,3 Kacsa 400- 420 53-52 225
Pulyka 85 55,9 32,3 11,8 Liba 410- 425 45--47 243
Kacsa 80 52,6 35,4 12,0
Liba 150-180 52,5 35,1 12,4

ez a tény keltetésbiológiai szempontból igen figyelemre-

A légkamra nagyságáról a tojás korára is következ-
tethetünk.
A FE~RJE a héjhártya alatt helyezkedik el, száza-
lékos aránya a legnagyobb a tojás más alkotórészeihez
viszonyítva. A fehérje a tojássárgáját rétegesen veszi
körül.
A fehérje négy rétegböl áll: külsö híg, külsö sűrű,
belsö híg és be lsö sűrű rétegekböl. Az utóbbi réteg a to-
jás hossztengely irányában, a tojás két végét összekötö
jégzsinórhoz kapcsolódik.
Az egyes baromfifajok tojásainak fehérje-összetétele
lényegében azonos. A fehérjének a legfontosabb szerepe
az, hogy az embrió növekedéséhez szükséges fehérjét és
az anyagcseréhez szükséges vizet szolgáltassa. Ezenkívül
védelmet nyújt a szik számára ütödés és rázkódás ellen.
A TOJASSARGAJA, pete vagy szik halvány- és
élénksárga rétegböl álló gömb, amelynek a felszínén egy
világos kerek folt foglal helyet, ez a csírakorong. A csi-
rakorongból képzödik a keltetés folyamán az e mbrió. A
tojássárgája zsiranyagokban igen gazdag, ezért energia-
tartalma is nagy.
Amint a táblázatból látható, a lúdtojás energiatartal-
ma a felsorolt baromfifajok tojásai közül a legnagyobb,
28
méltó, és speciális ke Uetéstechnológia alkalmazását köve-
teli meg. A sárgája védi, fenntartja a csírakorongot, az
embrió számára táplálóa nyagot és energiát szolgáltat. A
sárgája vitaminokban is igen gazdag. A sárgájában az
embrió fej lödeséhez szükséges valamennyi legfontosabb
vitamint megtaláljuk. A szik sárga színét az e rösen színe-
w luteinnek köszönheti. Az élénksárga szín tehát ne té-
vesszen meg bennünket, mert ezt nem feltétlenül a karotin
adja, hanem az e rösen színezö hatású karotinszármazékok
vagy bármilyen más színezőanyag .
A LúDTOJAS VITAMINTARTAIMA. A lúdtojás
egyik - a keltethetöség szempontjából - legfontosabb
vitaminja az A -v itamin. A szükséges A-vitamin mennyi-
ségét illetően az irodalom és a gyakorlati szakemberek
véleménye nem egységes. Vizsgálatokkal bizonyították,
hogy a kelési eredmé nyeket jele ntösen befolyásolja ·a
libatojás sárgájában levö A-vitamin mennyjsége. Szovjet
kutatók v éleménye szerint jó kelési eredmények elérésé-
hez a tojó ludaknak napi takarmányukban 9000- 12 OOO
µg karotint és 1000- 1800 µg fü-vitamint kell kapniuk. A
tojássárgája minden grammjánák 14-16 µg A -vitamint
kell tartalmaznia. Megemlítik viszont a zt is, hogy 6-8 µg
A-vitamin, illetve 15- 18 µg karotin 1 g sárgájában már
29
jó kelési eredményeket ad. A lúdtakarmányokban általá-
ban nem az A-vitamin, hanem annak elővitaminja, a ka-
rotin van jelen.
Kísérletekkel bizonyították azt is, hogy a libatojás
sárgájának A -vitamin-tartalma a tojás~ermelési szezon
alatt jelentősen változik. A szezon végére pl. jelentősen
csökken. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a szezon
végi tojások kelési eredménye mindig rosszabb. A tojó
ludak A-vitaminhoz, illetve karotinhoz zöldtakarmányon
és lucernaliszten keresztül juthatnak a legkönnyebben.
A B1-vitamin vagy tiamin jelenléte és mennyisége a
tojásban a tojók takarmányozásától fŰgg. Az embrió
idegrendszerének felépítésében, továbbá az embrió szén-
hidrát-anyagcseréjének a lebonyolításában van fontos
szerepe.
A B2-vitamin vagy riboflavin jelenléte a tojásban
szintén lényeges, mivel hiánya a keltetés második felé-
ben az embrió elhalását okozza. Ennek jellegzetes tünete,
hogy az embrió háti, nyaki részén és a végtagokon piros
foltok vannak. A tojásban levő fü-vitamin mennyisége
csakis takarmányozással lesz megfelelő. A zöldtakar-
mányt fogyasztó lúd tojása elegendő B2-vitamint tartal-
maz, ami azt jelenti, hogy 1 g sárgájában 25-29 µg B2-
vitamin van.
Egyéb, a keltetés szempontjából jelentős szerepet
játszó vitamin még a fü. amely a ludak keltetésekor azért
fontos, mert részt vesz a zsíranyagforgalomban.
Az E- és a B1rvitamin is jelentősen befolyásolja a
lúdtojások keltethetőségét.
30
A lúdtojások keltetésre való alkalmasságát
befolyásoló tényezők
A TOJÁS TOMEGE. A lúdtojások tömege a fajtától,
a tojólúd korától, öröklött adottságoktól és a takarmá-
nyozástól is függ. Keltetési szempontból azonban mindig
a fajtára jellemző átlagos tojástömeg a kívánatos. A lúd-
tojás 80-220 g között van. Tapasztalatok szerint a 100 g-
on aluli és a 190 g-on felüli tojásokat nem célszerű kikel-
tetni.
Ha különböző nagyságú tojások keltetésére kerül
sor, akkor a gépbe nagyság szerint csoportosítva rak-
juk be ezeket, mert különben a jó termékenység ellenére
is rossz kelési eredményeket kapunk. Rajnai fajtájú
ludak tojásaival folytatott kísérlet (Kiss István) eredmé-
nyei szerint a tojásnagyság és a keltethetőség között
figyelemre méltó összefüggés van.
A szerző azt is megállapította, hogy az első- és má-
sodéves tojók tojásaiból a kisebbek, a hároméves tojók
tojásai közül pedig a nagyobb tojások keltek ki ked-
vezőbb eredménnyel. A Rajnai fajtájú ludak 160-180 g-
os tojásait lehet a legeredményesebben keltetni.
A TOJÁS ALAKJA. A tojásformát vagy -alakot a
tojásindexszel fejezzük ki, amely nem más, mint a tojás
hossz- és keresztmetszetének egymáshoz viszonyított
aránya, tehát a kiszámítás képlete a következő:
tojás hossza
tojásformaindex tojás szélessege
A tojásnak ezeket a méreteit tolómércével szokták
felvenni.
A lúdtojásoknál az index 1,40-1,60 határok között
optimális. A tojásindex azért fontos, mivel a keltethető­
ség és a tojásindex között pozitív összefüggés van.
31
 Keltetésre alkalmatlan- a lúdtojás:
- ha a tojás héja érdes, szemcsés, ráncos, túl vékony,
áttetsző, márványozott, túl vastag vagv hajszálrepedés
van rajta,
- a légkamra túl nagy vagy túl kicsi, forgatáskor el-
mozdul vagy nem a tojás tompa végén helyezkedik el.
- a sárgája forgatáskor jelentősen elmozdul, a héjhár-
tyához tapadt vagy két sárgája van,
- az átvilágítás alkalmával a tojásban zárványok, vér-
rög, húsrög vagy más idegen testek találhatók.
A lúdtojások szakszerű tárolása és szállitása
A megtoj ástól a keltetőgépbe helyezésig eltelt idő
alatt a tojás nyugalmi állapotban van. A tojást a meg-
tojás után rövid idő múlva összeszedik, megtisztítják a
szennyeződéstől, fertőtlenítik és raktározzák. A tárolási
idő alatt a csírakorong fejlődése megáll, nyugalmi álla-
potba jut. A csírakorong nyugalmi állapota a különböző
baromfifajoknál más-más ideig tartható fenn károsodás
nélkül.
A keltetés eredménye szempontjából általában ked-
vezö, ha a tojás tárolása viszonylag rövidebb ideig tart.
A lúdtojások nagyobb mennyiségben való összegyűj­
tésép.ez gyakran hosszabb tárolási idöre van szükség.
Ezért a lúdtojások hosszabb ideig tartó tárolására - efső­
sorban neves szovjet keltetési szakemberek - speciális
módszereket ajánlanak. Ezeknek a módszereknek a lé-
nyege az, hogy a lúdtojások meghatározott rendszer sze-
rint, változó hőmérsékleten hosszabb ideig tárolhatók.
A tárolás alatti legnagyobb károsodást a tojások
tömegvesztesége jelenti.
32
Az apadás mértéke a tojásból távozó gázok és víz-
pára mennyiségétől, valamint a tárolás időtartamától
függ.
A lúdtojás héja és hártyái a tyúktojásénál valamivel
tömöttebb szerkezetűek, ilyen módon a pára távozása
sem olyan intenzív. A lúdtojás héjának vastagsága átla-
gosan 0,62 mm, a tyúktojásé pedig 0,35 mm. A tojáshéj-
felület 1 cm 2 -ére jutó átlagos pórusszám 85-106, a tyúk-
tojáson 153.
Nagyon vigyázzunk a tojástároló helyiség hömér-
sékleti és páratartalmi viszonyára: ha a p áratartalom
több mint 80% és a hőmérséklet tartósan 18 °C fölött van,
akkor a tojások megpenészednek.
Rövidebb ideig tartó tároláskor - a hely jobb ki-
használása végett - függölegesen állitva, légkamrával
fölfelé, hosszabb ideig tartó tároláskor pedig vizszinte-
sen kell a tojásokat a tárolótálcán elhelyezni.
Friss tojások keltetésekor a szállítást úgy kell üte-
mezni, hogy a gépbe rakás előtt a tojások legalább 24
órát pihenjenek. A tojás szállítási módja is befolyásol-
Lúdtojás pórusokkal
33
hatja a kelési eredményeket. Káros a hirtelen zökkenés,
az erős rázkódás, a robbanás okozta légnyomás, téli idő­
ben a nagy hideg, és nyáron a tűző nap is.
SZENNYEZETTSÉG. A lúd életmódji1. és a leggondo-
sabb tartási feltételek mellett is szinte elkerülhetetlen,
hogy a tojás be ne szennyeződjék. Az alomtól és a lúd
talpától, űrülékétől beszennyeződött tojáshéjon káros
mikroorganizmusok telepednek meg. Éppen ezért a lúd-
tojásokat a korábbiakban tárgyaltak szerint meg kell
tisztítani és fertőtleníteni.
A tiszta, fertőtlenített tojásokat meg kell szárUani,
és csak azután kerülhetnek a raktárba. A fertőtlenítés
módja a nagyüzemekben a gázzal való fertőtlenítés. A
formaldehid gázositást tűzbiztos he lyiségbe n végezzük.
Villanyrezsó 60-70 °C-ra fölhevített lapjára zománcozott
edénybe néhány kristályszem kálium-hipermangánt te-
szünk, és ezt leöntjük formalinnal. A keltetőkocsit a rá-
helyezett tojástálcákkal együtt betoljuk, majd a helyi-
séget hermetikusan lezárj uk. 15-20 perc elteltével a
fertőtlenítést be lehet fejezni. A fertőtlenítést végző sze-
mély óvakodjék a gáz belélegzésétől.
Modernebb lúdtenyésztő telepeken a tojásraktárban
baktériumölő, ún. germicidlámpákat alkalmaznak. Ennek
az az előnye, hogy a tojásraktár levegőjét állandóan ste-
rilen tartja, és sem az emberre, sem a lúdtojásokra nincs
káros hatással.
A tárolóból beszállított tojásokat ke ltetésre való
alkalmasságuk szerint kiválogatjuk és előlámpázzuk·. A
keltetésre alkalmas tojasokat nagyság szerint csoporto-
sítva tálcázzuk. Az alkalmatlanokat külön rakjuk és ta-
karmányozásra vagy ipari feldolgozásra értékesítjük.
A tojások gépbe helyezésekor ügyeljünk arra, hogy
az azonos tömegű tojások a keltetőgép azonos terébe
kerüljenek, s a hőt a nagyságnak megfelelően szabályoz-
zuk.
34
A tojások helyzetét illetően a vélemények eltérőek,
annyi azonban bizonyos, hogy döntött és állított hely-
zetben a keltetés 7-8 napig általában veszélytelen. Az
első lámpázás után azonban a hazai Gergely-féle gépek-
ben keltetni csak vízszintes helyzetben szabad, mégpedig
úgy, hogy a tojások légkamrája a keltetőgép ventillá-
torja felé nézzen.
A tiszta, fertőtlenitett, majd jól kiszellőztetett kel-
tetőgépeket a feltöltést megelőzően - zárt szellőző- és
beszivónyílással - 37,5-37,8 °C-ra fel kell fűteni.
A lúdembrió fejlödése és a keltetési technológia
A keltetés idején a gép belsejében olyan körülmé-
nye ket kell teremtenünk, a me lyek az embrió számára
lehetövé teszik a zavartalan fejlődést és növekedést. A
keltetési idő alatt végbemenő folyamatra, a kisliba szer-
vezetének kialakítására a tojásban levő belső és a tojást
körülvevő külső környezeti feltételek egyaránt döntően
hatnak. A nevezett két alapvető feltétel szoros k ölcsön-
hatásban van egymással.
A tojásban levő belső feltételek elsősorban a tojás
létrejöttét megelőző biológiai szakasz, úgymint a törzs-
állomány minősége, a tartás és a takarmányozás függ-
vénye i.
A külső feltételekhez tartozik mindaz, amit a z emb-
rió a keltetés folyamán testének felépítéséhez igényef:
a tojáshéj, az asszimilációhoz szükséges oxig~n. az anyag-
csere tényezői, a hő, a· páratartalom. Azoknak a tényezők­
nek is jelentős a szerepük, amelyek közvetve szolgálják
az embrió életfeltételét, mint pl. a levegőcsere, a párásí-
tás, a hűtés.
Valamennyi tényezőnek specifikus hatása van az
embrió fejlődésére, de az egyes tényezők szerepe és je-
35
 lentösége a keltetés alatt levö tojásra gyakorolt együttes
3. táblázat. A keltetés feltételei
hatástól függ. A lúdembrió fej lődése szempontjából a to-
jás egyes alkotórészeinek keltetésbiológiai szerepéből
kiindulva kell a külső körülményeket szabályozni. lgy A keltetés Hömérs"éklet Páratartalom
HUtés. Forgatb
napjai •e %
például a tojás hártyái nemcsak védelmet nyújtanak,
hane m általuk letesül kapcsolat az e mbrió és a külvilág 1-2 70
között is. 1-8 37,8
3-8 kézi, egyszer
A héjnak nemcsak gáz- és páraáteresztő szerepe van,
reggel
hanem hővezető tulajdonságánál fogva a hőegyensúlyt is 3-27 54
fenntartja, azonkívül megadja a meszet az e mbrió csont- 9-18 forg. kéts7.er, reg-
jainak kiala kulásához és fejlődéséhez. A tojás belső ré- permet. gel és este
szének jó a hőtároló képessége. 9-23 37,5
19-22 keltetögépen
A lúdembrió szakaszosan fejlődik, és minden egyes
klvül hűtés
fejlődési szakaszban megh9.tározott külső feltételekre -
kétszer
hő, pára, légcsere, hűtés, forgatás - van szüksége. Mind- 23-26 háromszor
ezekről gondoskodva lesz normális az embrió fejlődésé­ 24-25 37,0
nek üteme, erre szolgál a jól összeállított keltetési tech- 26-31 37,8
28-a bújás
nológia. kezdetéig 54-60
A különböző keltetőállomásokon alkalmazott tech- A bújás
nológiákban mutatkoznak ugyan eltérések, de ezek a végéig
lényeges e lemeket nem érintik. Példának bemutatunk
egy technológiát, amellyel az egyik, lúdtenyésztéssel fog-
lalkozó nagyüzemben jó eredményeket értek e l hazai matikus hőmérséklet- és páratartalom-szabályozó beren-
Gergely-féle gépben. df'zés a beállított alapértéken nagy pontossággal tartja.
Hazánkban jelenleg a libatojások keltetésére a Ger- A keltetéshez szükséges légcserét és a gépen belüli
gely-féle, 10 OOO tyúktojás befogadására alkalmas gépe- oly fontos egyenletes légelosztást a gép hátsó falára
ket használják, amelyek műszaki leírása és működési szerelt, csapággyal ellátott nagy átmérőjű , kis fordulat-
elve a következő. S7.ámú ventillátor biztosítja.
A keltetőgép 3030 X 1675 mm alapterületű és 2250 A keltetéskor szükséges tojás.forgatást a billenö-
mm magasságú, hőszigetelt falú, klimatizált légterű gép- kocsikra szerelt hajtómű végzi. A tojások forgatása tel-
szekrényböl, valamint a kelte tési technológiához szük- jesen a utomatizált programvezérlő berendezéssel vagy
séges berendezésekből áll. A keltetöszekrény hőmérsék­ kézi működtetéssel végezhető. A gépben a keltetési pe-
lete és páratartalma az alkalmu.zott keltetési technológiá- riódus alatt uralkodó hőmérséklet és nedvességtartalom
hoz szükséges hu.tárokon belül á llítha tó, illetve az auto- értékét regisztrálóberendezés rögzíti. A gépben uralkodó
höménréklet és páratartalom a gépajtókon elhelyezett
benézöablakon keresztül hőmérőn ellenőrizhető. A kel-
36
37
tetőgép automatikus hő- es páratartalom-szabályozó be-
rendezése a beállított hőmérsékletet ±0, 1 °C eltérésen
belül, a beállított relatív páratartalmat ±2,5% eltérésen
belül szabályozza.
A programvezérelt tojásforgatás és a szabályozó-
berendezésbe épltett vészjelző berendezések a z emberi
beavatkozást az egész kelési periódus alatt kizárólag a
keltetési technológia által előírt alapértékek állítására
korlátozzák. A hő- és páratartalom-regisztráló berende-
Gergely-féle keltetőgép
38
zés fölöslegessé teszi az eddig szokásos hő- és páratarta-
lom-értékek leírását, mert az említett berendezés ezeket
az értékeket sokkal megbízhatóbban, hitelesen rögzíti.
A LEGÚJABB TlPUSú GERGELY-Gl!P. A GX 10 OOO
tojásos keltetőgép mindenfajta tojás keltetésére alkalmas.
Altalában tyúk-, kacsa-, lúd-, pulyka-, gyöngytyúk-, fá-
cán- és fogolytojások keltetésére használható.
Működési alapelve azonos a Gergely-féle gépekével.
A gépház felépítése szekrényszerkezetű, falai jól szigetel-
nek. A gépház elején kémlelőablakokkal fölszerelt két
nagy kezelőajtó, a hátsó falon egy kisebb ellenőrző ajtó
van. A hátsó falra van szerelve a víztartály, amely a
szükséges vízmennyiséget a vízvezeték-hálózatból úszó-
szelepen keresztül kapja.
A víztartály vízmennyisége adagolva , az elektromos
szelepen keresztül jut a gép belsejébe.
A hátsó fal belső részén van a légkavaró berendezés.
A friss levegő bevezetésére szolgáló állítható szi-
vattyúkupak is a gép hátsó falára van szerelve.
A géptetőn kívül van elhelyezve a légkavaró beren-
dezést meghajtó elektromotor, valamint az elektromos
vezérlőberendezés működtetőszekrénye.
A 220/380 V feszültségű áram is ide csatlakozik.
A gép elején a hőfokszabályozó és a páraérzékelő
automata kezelőgombjai, valamint a szellőzőtárcsák van-
nak.
A gép oldalfalain nincs semmiféle szerelvény, így .a
gépek közvetlenül egymás mellé helyezhetők, a mi elő­
nyös a jobb helykihasználás szempontjából:.
A gépház keltetőterében a tojásokat fatálcákra , a
profillécek közé hegyes végükkel lefelé rakják - kivé-
te l a libatojás, amelyet fektetve, légkamrával a ventillá-
tor felé - helyeznek a tálcákra.
A tálcák emeletesen egymás fölé, két darab, egyen-
39
 ként 5000 tyúktojást befogadó, kerekeken nyugvó áll-
,, ványra, úgynevezett billenökocsikra helyezhetők .
A billenökocsiknak külön-külön elektromotorral
egybeépített bolygókerekes hajtóművük van, amely a
tojásokat forgatja.
A billenökocsi a tojásokkal együtt a gépből egy gu-
mikerekes szállítókocsira gördíthető, így a gépen kívül
bárhová szállítható.
Kelés előtt a forgatás megszüntetésekor minden
profilléces tálca alá egy sodronyszövet fenekű csibetálca
helyezhető. Ezekbe a tálcákba hullanak be a kelö csibék.
Ha több keltetögépünk van, a kétszakaszos keltetés
is megvalósítható. Pl. három géppel elökeltetést végez-
hetünk, egy géppel pedig bújtatást.
A szükséges lég- és páracirkulációt a hátsó falon, a
belső részen levö légkavaró berendezés négyszárnyas
állítható szögű ventillátora végzi.
A párásitást ugyancsak a légkavaró berendezés látja
el. A keléshez szükséges relatív páratartalmat automati-
kus berendezés teszi lehetővé. A párásítóberendezés é rzé-
kelője nyitja a víztartály elektromosan működő szelepét,
a vizet a forgó véntillátor szárnyélére szerelt röpítöcsö-
rendszeren keresztül a centrifugális erö nagy sebesség-
gel a páradob fonatára juttatja, ott igen finom vízcsep-
pekké porlad, ame ly azután a légáramba kerülve, egyen-
letel'en jut el minden tojáshoz.
A ventillátorszárnyak és a hátsó fal között vannak
fölszerelve az e lektromos fűtőtestek. A beszívott friss
levegőt a ventillátor az elektromos fűtőtestekre tereli,
párával keveri, majd a géptető, a gépfenék és az oldal-
falak mentén előrepréseli a mellső falra.
A mellső falra préselt friss, párás levegő a ventillá-
tor szívóhatásába kerülve, a tojások között keresztül-
szűrödik és egy állandó körfo!yamatot ír le.
40
Az elhasznált szén-dioxidos levegő a mellső falon
levö nyílásokon távozik.
A keltetőgép fűtését, párásítását, légcseréjét, a tojá-
sok forgatását külön berendezés v égzi. Ezt úgy kell ér-
teni, hogy a berendezés magába foglalja az automatikus
villamosfűtés- és höfokszabályozást, az önműködő villa-
mos párásítást, valamint a tojások forgatásának auto-
matikáját.
A villamos berendezés fűti a keltetőgép légterét, a
hőmérsékletet állandó értéken tartja, áramoltatja a leve-
gőt, megadja a ke léshez igazodó és szükséges páratar-
talmat és működteti a tojásforgatás mechanizmusát.
Maga a keltetőgép szekrénye farost lemezzel borí-
tott, légszigetelésű elemekből van felépítve. Az ajtókat
a belső tér felé üreges gumi gömbzsinór szigete li.
Az egyes elemek összeillesztésértél kívül a réseket
szegélylécek takarják, belül a sarkok mentén sarokszi-
getelők vannak.
A gépház lábakon áll. A gépház kívül és belül mos-
ható festékkel van festve. ·
SPECIÁLIS LúDTOJASKELTETO GEP. Azoknak a
sajátos lúdtojáskeltetés-technológíai feladatoknak az el-
végzésére, amelyek elsősorban a sok kézi munkával járó
teendők miatt megne hezítik és költségessé teszik a lúd-
to jáskeltetést, speciális lúdtojáskeltető gépet konstruál-
ta k. A speciális keltetőgép Kiss 1. és Sulka J. munkája.
Az LK 10/ 20-as típusú keltetőgép rövid műszaki leírása;
Az LK 10/ 20-as típusú keltetögépet speciálisan liba-
tojások keltetésére konstruálták. Kiegészítő.. tartozékok-
kal azonban más baromfifajok tojásainak eredményes
keltetésére is alkalmassá tehető. Az LK 10/ 20-as gép egy
kétfázisú keltetési réndszer előkeltetö gépe, a bújtatás
külön bújtatógépben megy végbe.
A gépben egyidejűleg 7488 db libatojás helyezhe-
tő e l.
41

Az LK/20-as keltetőgép zárva
A keltetőszekrény falai korszerű szerkezeti megol-
dással úgynevezett s:i:endvicspanelből készülnek. A két
trapézhullámosítású alumínium lemez közötti műanyag
hab kiváló hőszigetelő.
A gép belső tere két részre van osztva: keltetőtérre
és légkamrára.
A KELTETÖT:f!RBEN helyezkedik el a forgódob,
amelybe síneken csúsztathatók be a tojástartó tálcák.
A tálcákon 4 sorban, soronként 9-9 db tojás helyez-
hető be a szoritórugós gyűrűk közé. A dob mindkét
irányban körbeforgatható a keltetési technológia elő­
írásainak megfelelően.
A keltetőtér kifelé nyíló, dupla szárnyú ajtón keresz-
42
Az LK/20-as kellet6gép belsele
tül közelithetö meg, amelyeken üvegezett kémlelőnyí­
lások vannak, és a keltetőtérben uralkodó túlnyomás ha-
tására nyíló zsalukat alakítottak ki.
Szintén az ajtón van elhelyezve a könyökhömérö-pár,
mellyel a keltetési periódus alatt a gépkezelő ellenőriz­
heti az automatika hő- és páratartalom-szabályozójának
helyes működését. A nedves hőmérő vízellátása nem igé"
nyel külön kézi munkát, mivel a hálózati vízvezetékkel
van összekötve. ·
A keltetőtér levegőjét ventillátor cirkuláltatja. A
forgódob középt~ngelyén elhelyezett perforált csövön a
ventillátor elszívja a keltetötér elhasznált levegőjét. A
hátsó légkamrában friss levegővel keveri, és a keltetőtér
négy sarkában kiképzett perforált bevezetőcsatornán a
keltetötérbe visszaszállítja.
43

A permetezést a doo kerülete mentén elhelyezett
szórófejek végzik.
A ködszerű permetet a dob palástja felől áramló
levegő szállítja a tálcákon elhelyezett tojásokra, átöb-
lítve azokat. A berendezés hátsó részén van a légkamra,
amelyben a gép működtetéséhez szükséges gépészeti
elemek találhatók. A keltetöteret és a légkamrát válasz-
fal különíti el egymástól, amelybe a két tér közötti lég-
csere útjába a kétfokozatú, 8 kW teljesítményű elektro-
mos fütötestet építették be .
A l.EGKAMRAN a gép hátulsó falán kifelé nyitható
ajtó van beépítve, amelyre rászerelték a hűtőcsővel kö-
rülvett radiálventillátort. Ebben a térben megy végbe a
keltetőtérbe áramló levegő elömelegltése és keverése.
A ventillátor és a dobhajtómű elektromotorjai a kel-
tetőszekrény hátsó falán kívül helyezkednek el.
A gép valamennyi alkatrésze fém vagy müanyag,
igy vetemedésre, korhadásra érzéketlen.
Szellőztetéskor a friss levegő beömlőnyílása teljesen
nyitva van. A ventillátor a keltetőterem levegőjét szívja
be a keverőtérbe és ott a keltetőtérből visszaszívott leve-
gővel keveri, majd a friss levegővel dúsult, kellő hőmér­
sékletre melegített levegőt nyomja be a ventillátor ismét
a keltetőtérbe.
A keltetőtérből az elhasznált, szén-dioxiddal telített
levegő az ajtókon elhelyezett légzsalukon keresztül tá-
vozik el. A kívánt hőmérsékleti szintet úgynevezett kon-
takt hőmérők szabályozzák az előírt ±0,2 °C tűréshatá­
rokon belül.
A páratartalom regulációját pedig a keltetőtérben
elhelyezett higrométerből kialakított érzékelő elektromos
jelekkel egy mágnesszelepen keresztül az elöírt ±3% tű­
réshatáron belül tartja.
A berendezés szerves része a gép mellett vagy attól
távolabb elhelyezkedő és a géppel kábelköteggel össze-
44
kapcsolt elektromos vezérlőszekrény, amelyet üzemi ta-
pasztalatok alapján, annak érzékenysége miatt és a köny-
nyebb hozzáférhetőség végett függetlenítettek a géptől.
A programvezérlésű autpmatika révén a gép alkal-
mas különféle keltetési technológiák megvalósítására.
Nagyfokú automatizáltsága révén a gép - a lámpázás
kivételével - minden műveletet emberi beavatkozás
nélkül végez.
A gépen a következő műveletek programozhatók be:
a) a tojáselforgatás mértéke,
b) az elforgatás időpontja,
e) .a permetezés időtartama,
d) a permetezés időpontja,
e) a hőmérséklet értéke,
f) a páratartalom értéke.
A vezérlőszekrényben elhelyezett automatikus szám-
láló a keltetési napok sorszámát mutatja. Az automatika
esetleges meghibásodása esetén a beépített kapcsolók
kézi beavatkozást tesznek lehetővé.
Ugyanitt helyezkednek el a működést jelző l~m~~k
és a hőmérséklet, valamint a páratartalom menet koz-
beni módosításának állítógombjai.
A keltetötérben uralkodó hőmérséklet és páratarta-
lom változását a beépitett regisztráló müszer rögziti. A
két nap alatt körülforduló szalagtartó dobon folyamatos
görbe formájában látható a hőmérséklet és a páratarta;
lom változása. .
Pontok formájában írja a regisztráló műszer a 90°-os,
illetve a 180°-os elforgatások időpontját, illetve megtör-
téntét.
A berendezéshez tartozik a gép mellett elhe lyezett víz-
tároló és melegítöbojler, amely a pe rmetezövíz 40°C-os
hőmérsékletét adja.
45
~ .4. táblázat. Az LK 10/20-as gépben aika!mazol! liba! ojás-keltet ési technológia ( elökeltetés)

Keltetési Hómér- Pára- !' Fcrgatas Forgatás Hútés 36 °C-os Permetezés Lámpá-
napok séklet tartalom, 1 vízzel
1 zás
n~dv~s
1
hőm é:-sé::.iet f
•e •e 1 go• 180°

1 37,8 33 - - -
2 37,8 32 - - -
3
4
37,8
37,8
30
29
-
1 reggel
-
1
-1
s
6
31,8
31,8
29
29
1 reggel
1
1 reggel
1
1 reggel
1
.
1 37,8 29 1 1 ó 1 1 ó l 1 ó
8 37,8 29 l 1 5 perc l 15 másodperc
9 37,8 29 1 l 1
10 37,7 29 l 1 1 1.

11 37.7 29 2 reggel 2 reggel 2 regge l

12 37,7 29 2 7ó 2 7 ó 2 7 ó
13 37,7 29 2 2 2
14 37,7 29 2 este 2 este 2 este
IS 37,7 29 2 19 ó 2 19 ó 2 19 ó
16 37,7 29 2 2 2 · 10 perc 2 2 · 30 másodperc
17 37,S 29 2 2 2
18 37,S 29 2 2 2

19 37,S 29 3 reggel 3 reggel 3 reggel

20 37 ,S 29 3 7 ó 3 7 ó 3 7 ó
21 37,S 29 3 délután 3 dé lután 3 délut.án
22 37.2 3 ! Só 3 15 ó 3 15 ó
23 37,2 3 éjjel 3 éjjel 3 éjjel
24 37,0 3 23 ó 3 23 ó 3 23 ó
2S 31,0 3 3 3 · 20 perc 3 3 . 45 másodperc
26 37,2 3 3 3
21 37.5 3 3 3 · 16 perc 3

,):>.
-.J
 Az LK 10/20-as keltetögép fontosabb műszaki adatai A kikelt naposlibák kezelése, szexálása,
szállítása és egyedi jelölése
Hossza 3200 mm
Szélessége 2912 mm A kikelö kislibákat folyamatosan szedjük le, ne vár-
Magassága 2732 mm juk be a bújás zömét, így a légtér felszabadul és több
Tömege (üresen) 2000 kg friss levegö jut a késöbben kelö egyedeknek. Leszedés-
Kapacitása 7488 db ko r a tojáshéjakat és a befulladt tojásokat távolítsuk el.
Tálcák száma 208 db A kislibákat a felszáradásig tartsuk 38 °C-os hőmérsék­
Fűtési teljesítmény 8kW leten.
Ventillátormotor teljesítménye 1,5 kW A kikelt kislibákat a felszáradás után osztályozni
Forgatómotor teljesítménye 0,75 kW kell. Azokat az egyedeket, amelyek a lábukon nem tud-
Osszes villamos teljesítmény 9750 w nak megállni és a szikzacskójuk nem húzódott fel , külön
Feszültség igény 380/220 v kell rakni.
Felfűtési idő (friss tojásnál) 1 óra Szállításra, nagyüzemi nevelésre csak kifogástalan
Hőtartás tűrése ±0,2 °C minőségű, első osztályú naposlibát szabad átvenni, amely-
Páratartás tűrése ±3% ne k szikzacskója teljesen felszívódott, könnyen megáll
Ivóvízminőségű vízigény 20 l/perc <1 lábán, szeme tiszta, nyitott, tekintete élénk, pihetolla
Forgatási szög 360° tömött és fényes.
Tojástálca 36 db Célszerű a kislibákat még a keltetőben, elszállítás
Hőesés 5 óra alatt 3,8 °C előtt ivar szerint szétválogatni (szexálni). A naposliba
ivara japán módszerrel könnyen és biztonságosan meg-
úllapítható. A gúnár ivarszerve a kloáka szétnyitásakor
Az eredményes keltetés legfontosabb alapszabályai: előtűnik, az ivarszerv kb. 2- 3 mm nagyságú, rózsaszínű
cseresznyekukacra emlékeztető képződmény.
1. Csak egészséges, jól takarmányozott ludaktól vár- Tapasztalataink szerint a lúd ivara naposkorban sok-
hatunk jó minőségű tenyésztojást. ka l könnyebben megállapítható, mint a későbbiek folya-
2. A tojások termékenységét alapvetően meghatá- mán bármikor, beleértve a tojástermelés megindulás~
rozza a megfelelő ivararány, pl. 1 gúnárhoz 4 tojó. előtti közvetlen időszakot is.
3. A tojáshéj tisztasága, a tojás nagysága, szabályos A betörzsesítés előtt levő állatok ivar szerinti szét-
alakja, megfelelő módon és ideig tartó tárolása választása a legtöbb nagyüzemben gondot okoz, és gya-
szintén befolyásolja a kelési eredményeket. kori tévedések forrása. Ennek következtében nem lesz
4. Bármilyen típusú gépben k eltetünk, a technológia megfelelő az ivatarány. A 24- 26 hetes korban, a be-
alapvető szabályait tartsuk meg. lörzsesítéskor szokásos válogatás az állatok egyenkénti
5. Ha a keltetésre szánt tojások több helyről származ- kézbevétele, a kloáka szétnyitása nagyon munkaigényes,
nak, a fertőtlenítés jelentősége fokozódik. és az állatok törését okozza. Ebben a korban egy gya-

48 49
 _____ . .
Felnőtt gúnár lvarsrerve

~j ~~
,„
"="'"> • „ •• "' ••••••
·· J .
korlott dolgozó óránként legfelje bb 70- 100 állatot tud
megvizsgálni. Naposkorban v iszont a gyakorlott dolgozó
óránként 300-500 kislibát választ szét ivar szerint, 96-
98% -os biztonsággal.
A naposkori ivarmeghatározást mindig akkor kell
végezni, amikor a kislibák még nem kaptak enni, mivel
a végbélben levő ürülék zavarja a meghatározás pon-
tosságát.
Az ivar szerint szétválogatott kislibákat egyedileg
maradandóan meg kell jelölni. Az egyedi jelölés történ-
hat szárnyjelzővel, ezt általában tenyésztelepeken alkal-
mazzák, és a följegyzésekben a szám mellé beírják a kis- .
liba ivarát is.
Árutermelő nagyüzemekben megfelelő j'elzés lehet
valamelyik körömnek a levágása, az úszóhártya lyukasz-
tása vagy bevágása is.
:évjáratonként és nemenként más-más körömnek a
levágása, az úszóhártyán a bevágásnak vagy 6 lyukasz-
tásnak mái;-más helyen való alkalmazása lehetővé teszi
a kor meghatározását, ami a tenyésztésben való tartás

51
50
 kocsiban végezzük. A hazai gyártású, 100 db naposcsi-
bére méretezett dobozba - a szállítási távolságtól füg-
gően 24- 32 db-nál több naposlibát ne tegyünk. A dobo-
zokat száraz, por- és penészmentes faforgáccsal kell ki-
bélelni.
Számos külföldi országban, de egyes helyeken ha-
zánkban is kvarcolják a naposlibákat. ~z ultraibolya
sugarak kedvező élettani hatása a gyakorlatban bebizo-
szempontjából elengedhetetlen. Az úszóhártya lyukasz- nyosodott.
tásakor nagyon fontos, hogy a lyuk átmérője legalább
5 mm legyen, a bevágás hossza szintén, mert különben a
lyuk és a bevágás könnyen összenő.
A kikelt, felszáradt, osztályozott és ivar szerint
szétválogatott kislibákat 12 órán belül a nevelőbe kell
szállítani. A szállítást egyszeri használatra szánt karton-
dobozokban huzatmentes, zárt, szükség szerint fűthető

52 53
 A ludak fölnevelése

A ludak fölnevelése új, korszerű módokat, nézeteket

és kivitelt igényel.

A lúd elönevelése

Hazai körökben sokáig uralkodott az a helytelen

nézet, hogy eredményesen csak a márciusban, áprilisban
és májusban keltetett ludak nevelhetők fel. Ez a nézet
onnan származott, hogy a magyar lúd, miután lerakta
15- 18 db tojását, megkotlott, kiköltötte azokat. Föl-
nevelte ivadékait, és csak ezután kezdett el ismét tojni.
Az ekkor termelt úgynevezett „sarjú"-tojások keltethető­
sége és a naposlibák nevelési e redménye valóban rosz-
s?.abb volt, mint a főidényben. Ennek oka általában a
kisüzemekben uralkodó egyoldalú táplálkozásból és a
legelő minőségének romlásából adódott. Közrejátszott itt
még az erősen csökkent vitaminellátás is. Elsősorban
A-vitamin-e légtelenségrő l volt szó. Mivel a teF!Jlészetes
lúdtakarmányok A-vitamin- és karotintartalma és e nnek
következtében a tojásban levő vitamin mennyisége is
csökkent, ez a kislibák életképességére károsan hatott.
A Rajnai. Olasz fajták szakszerű tartási és takarmányo-
zas1 körülmények között általában június második felé-
ben fejezik be a tojásrakást. Enné lfogva júliusban is

57

Klnal hattyúlúd v. búbos lúd Magyar lúd
keltek naposlibák, de ezek mégsem tekinthetők sarjú-
libáknak.
A tojástermelés előrehaladásával a vitamintartalé-
kok, ha nem is teljes mértékben - még teljes értékű táp
etetése ellenére is - kimerülnek, ami egyrészt a tojások
termékenységét, másrészt a naposlibák életképességét
csökkenti. Az így bekövetkező romlás azonban koránt-
sem olyan mértékű, hogy a nevelés eredményét lényege-
sen befolyásolná.
Nagyüzemi körülmények között a törzsludak szak-
szerü tartásával és takarmányozásával a keltetésre alkal-
mas tojások termeléséhez szükséges vitaminok mennyi-
sége általában kielégltö mértékben juttatható.
A szezon végén termelt tojások esetleges v itamin-
58
hiányát pedig a naposlibák A-vitaminnal való itatásával
pótolhatjuk.
A késői, július hónapban kelt kislibák kisebb költ-
séggel fölnevelhetők, mivel a kedvező időjárás következ-
tében a nevelőház hőmérséklete, egy rövid indulási sza-
kasz kivételével, fűtés nélkül is megfelelő szinten tart-
ható.
A törzsállomány szakszerű takarmányozásával és
egy speciális tartási, világítási program alkalmazásával
szinte egész éven keresztül k~ltethető és nevelhető ered-
ményesen liba. Az úgynevezett „irányított" tojásterme-
lést a hazai nagyüzemekben több helyen alkalmazzák.
Segítségével elérhető az egész évi folyamatos hízóalap-
anyag-ellátás vagy pecsenyeliba-elöállítás. Az e téren
szerzett tapasztalatok, a nevelés eredményei évszakon-
ként nem mutatnak olyan nagy különbséget, ami indo-
kolná a nyári-őszi kelésű naposlibák fölnevelésének
mellőzését.
A libanevelés a környezettel szemben támasztott
igények alapján k é t szakaszra: elő- és utónevelésre
oszlik.
Az előnevelés ideje - a külső hőmérséklet figye-
lembevételével - a keléstől 21-28 napos korig tart.
Ebben a korban a kislibák éppen ·olyan igényesek a hő­
mérséklettel, elhelyezéssel, páratartalommal szemben
- ez elsősorban a nagyüzemi tömeges tartásra vonat-
kozik - , mint a kiscsibék. ~letüjmek ebben a szakaszá-
ban az állatokat óvni kell a külső környezet káros hatá-
saitól és az időjárás szélsőséges változásaitól.
3- 4 hetes kor után, amikorra kialakul a kislibák
hőszabályozó képessége, a hőmérsékleti ingadozásokhoz
már sokkal jobban tudnak alkalmazkodni. Ettől az idő­
szaktól kezdve már csak a hideg esőtől, vihartól, tűző
napsütéstől, vadaktól - különösen rókától - kell védeni
öket.
59
 Az előnevelés nagy s21akértelmet, gondosságot, pon-
tos és lelkiismeretes munkát igényel, mivel az állatok
későbbi termelését nagymértékben befolyásolja a föl-
nevelés szakszerűsége.
A nevelöól elökészitése
Az előnevelés sikerét már az állatok érkezése előtt
legalább egy héttel kell megalapozni, amikor a napos-
libák fogadására a nevelőházat előkészítjük.
Az alaposan kitakarított, esetleg kimeszelt, fertőt­
lenített nevelőházban 8-12 cm vastagságban terítsünk el
puha, száraz, por- és penészmentes almot.
Almozásra a következő anyagokból választhatunk.
SZALMA. Legjobb a búza- és a rozsszalma, mivel az
árpa- és rizsszalma nedvszívó képessége gyenge. Alkal-
mazása gondosságot igényel, nedvszívó képességét szecs-
kázással javíthatjuk. A 10-12 cm hosszúságúra szecs-
kázott szalmából készült alom kezelése is könnyebb,
azonkívül a hosszú szálas szalmába a naposlibák bele-
keverednek, elakadnak, nem tudnak rendesen közlekedni,
társaik könnyen letapossák, agyonnyomják őket.
KUKORICACSUTKA. Csak darált állapotban hasz-
nálható, a nagyon apró részeket el kell távolítani, mivel
azokat a naposállatok megeszik és könnyen emésztési
zavarok keletkezhetnek. Az apró, 1,5- 2 cm-re darált
kukoricacsutka jó nedvszívó képességű, jól és könnyen
kezelhető és biztonságos járófelületet is képez.
KUKORICASZÁR. Szintén csak darált, illetve zúzott
állapotban használható. Almozásakor egyébként ugyan-
azokat kell figyelembe venni, mint a kukoricacsutkánál.
GYALUFORGÁCS. Csak puhafából származó gyalu-
forgács alkalmas alomanyagnak, nagyon fontos, hogy ne
tartalmazzon fűrészport, mert különben porolni fog, és a
60
libák is felcsipkedik, ami duguláshoz, bélgyulladáshoz
vezethet. A gyaluforgács nedvszívó képessége jó, köny-
nyen kezelhető és a naposlibáknak kényelmes tartózko-
dási helyet ad. Alkalmazni ott érdemes, ahol a beszerzési
hely közel van, tehát nem terheli nagy szállítási költség.
TÖZEG. Onmagában almozásra nem alkalmas, mivel
porol, azonkívül könnyen „kotusodik" . Egyéb alom-
anyagokkal keverve vagy az alom alá rétegezve használ-
juk 3-4 cm vastagságban jó nedvszívó képessége és
szagtalanító hatása miatt.
KOLESHID-RIZSfilJ. Onmagában való alkalmazá-
sát szintén nem ajánljuk, más alomanyagok alá rétegezve
használható, nedvszívó képessége közepes.
KENDERPOZOORJ A. Nedvszívó képessége közepes.
Alkalmazása ott ajánlható, ahol közelben van a kender-
feldolgozó üzem.
Bármilyen anyagot használunk is alomként, nagyon
fontos a kezelés, ami azt jelenti, hogy az etetők-itatók
környékén a gyors szennyeződés és nedvesedés miatt
sűrűn cseréljük. A kotusodást, lepényesedést átforga-
tással, gereblyézéssel szüntessük meg. Teljes alom-
cserét csak állományváltáskor álkalmazunk, egyébként a
szennyeződés mértékétől függően esetenként az almot
felülszórj uk.
A nevelőházak megfelelő hőmérsékletéről terem-
fűtéssel és különböző típusú műanyák alkalmazásával
gondoskodunk. A liba-előnevelésben az említett, úgy-
nev e zett kombinált fűtési mód a célszerű, mivel ez elo-
segíti a kislibák hőszabályozó képességéne.k a kialaku-
lását.
A csak teremfűtéses megoldás - tehát műanyák
nélkül - a kislibák előnevelésében nem kedvező, mert
így nincsenek kitéve váltakozó hőmérsékleti hatásnak, és
az állatok edzettségben is lemaradnak. A hazai nagy-
üzemi gyakorlatban általában a gázolajtüzelésű, meleg
61

Szénffitéses müanya
Vlllannyal fiilött miianya
köré az ernyő, illetve a műanya szegélyétől kb. 1 m
távolságban vonjunk papirgyűrüt, ügyelve arra, hogy
szögletek, sarkok ne képződjenek, mivel itt a kislibák
könnyen összezsúfolódnak és agyonnyomják egymást.
A papírgyürü kerítésre a nevelés kezdetén, B-10 napos
korig van csak szükség.
A papírgyürűn belül, de a műanya sugárzó területén
kívül helyezzük el a kúpos önitatókat és az etetőtálcákat,
lehetőleg közel egymáshoz.
Etetőtálcaként a naposállat-szállító kartondobozokat
használjuk oly módon, hogy a doboz oldalát körülvágjuk
és 1 cm magas peremet hagyunk. A naposlibák érkezése
előtt 2 nappal a nevelőházat fűtsük fel a kívánt hőmér­
sékletre, kapcsoljuk be a műanyákat, és állítsuk be a
kívánt hőmérsékletet.

ParabolalUkrös műanya Fekvökéményes műanya

Naposlibák fogadása,
gondozás az elönevelés alatt

A naposlibákat megérkezésük után azonnal rakjuk

Téglából épült műanya
levegőt befúvó rendszerű kazánok vannak elterjed~e.
Ezt a típust használják a pecsenyecsirkék nevelésekor is.
Mfianyaként parabolatükrös műanyát és infracsillárt
szoktunk alkalmazni.
A parabolatükör praktikusabb, mivel egy kapcsoló-
val három fokozatot lehet állítani, azonkívül az alomtól
való magassága is állítható a felfüggesztőlánc segítségé-
vel. Ez szintén a hőmérsékletet szabályozza. A műanya
ki a műanya alá. 1 m 2 nevelő alapterüle tre 8 naposliba
helyezhető, abban az esetben, ha az előnevelés 3 hétig
tart. Három hét elteltével, ha a libák nem mennek utó-
nevelőbe, akkor ritkítani kell.
Egy műanya alá - a típustól függően - a következő
számú naposliba helyezhető:
- parabolatükör 300-500,
- infracsillár 150-200.
Az előnevelő alapterületét mozgatha tó kerítésekkel
rekeszekre keÜ osztani oly módon, hogy egy-egy rekesz-
ben 500 naposállat. legyen. Erre azért van szükség, mivel
a kislibák fényre, zajra, hangra érzékenyen reagálnak,

62 63
 5. táblázat. Lúdelöneveléskor a következö hömérsékleti értékek könnyen megijednek, kupacokba gyűlve könnyen le-
az irányadók tapossák, illetve agyonnyomják egymást.
Ha az állatok a szállítás alatt túlságosan lehűltek
A libák kora Hőmérsékl et a műanya peremén Teremhömérséklet az .illatok volna, ami megállapítható abból, hogy a szállítódoboz
(nap) mérve magasságában mérve
•e ·e felnyitásakor nem állnak fel, hanem a doboz alján marad-
nak összebújva, ebben az esetben a műanya hőmérsékle­
1- 3 30 22 tét 2- 3 °C-kal növelni kell. 6-8 óra elmúltával a hő­
4- 5 28 22
6-7
mérsékletet állítsuk be a közölt táblázat szerinti értékre.
26 22
8-10 24 22 A nevelőház hőmérsékletét olyaq mértékben kell
11- 14 22 22 csökkenteni, hogy az állatok néhány nappal az előnevelő
15-18 20 18 elhagyása előtt a szabadban uralkodó hömérsékletet
19.naptól 18 18 kapják.
Az előnevelés ideje alatt a kislibák fejmagasságában
elhelyezett hőmérőn ellenőrizzük a műanya alatti és a
terem hőmérsékletét.
A nevelőházban uralkodó hőmérsékleti viszonyokról
a kislibák viselkedéséből is tájékozódhatunk, ugyanis:

- ha a kislibák a műanya alatt nagyobb csoportok·

ban gyűlnek össze, alacsony a műanya- és a te-
remhőmérséklet;
- ha a kislibák a műanyát körülvevő papírgyűrű
valamelyik szélénél gyűlnek össze, akkor a
nevelőház. huzatos, és ezt sürgősen meg kell szün-
tetni, mivel a huzat az egyik legnagyobb ártalom
a kislibákra;
- ha az állatok a műanyát övező gyűrűn belül 3-5
állatból álló csoportokban pihennek, és csak időri­
ként mennek beljebb a műanya al.á melegedni,
akkor mind a terem, mind a műanya hőmérsék­
lete kedvező.

A nevelés indulásakor az első két napon a nevelő­

Növendék ludak Soós-féle önetet6vel és túlfolyós önltatóval.
Alomevés és tollcslpkedés ellen lucernaszéna-kötegek láthatók házban 24 órán át világítsunk. A harmadik naptól kezdve
(Téli nevelés) elegendő a napi 16 órás világítás is. Ettől az időtől kezd-

64 65
ve éjszaka csupán a műanya alatt legyen úgynevezett
irányj elző fény. A harmadik-negyedik naptó l kezdve a
müa nyát körülvevő papírgyürüt tágítsuk és az első hét
után távolítsuk el. Ezután következik a már említett
500-as falkákra való osztás.
Az első hé t e lte ltével, kedvező időjárás esetén, a kis-
libákat a napos, m elege bb déli órákban kiengedhetjük a
kifutóba. Napközben a kibúvóny ílásokat soha ne zárjuk
be, így a kislibák tetszés szerint tartózk odhatnak a ki-
futóban vagy az istállóban. Eső és vihar közeledtével
hajtsuk be a kislibákat a nevelőházba, ha ugyanis az
állatok pihetolla átázik, megszűnik a sziget előképessége ,
a kislibák megfáznak, és a fertőzésekkel szemben sokkal
fogékonyabbá válnak.
Az itatók körül az alom hamar átnedvesedik - a
kislibák ugyanis előszeretettel pancsolják, fürdik ki a
v izet - , ez ellen úgy védekezhetünk, ha az itatókat
BOXBO cm nagyságú, dróthálós alátétre helyezzük, és az
itatót olyan magasra állítjuk, hogy annak pereme az álla-
tok fél nyakmagasságában le gyen.
Célszerű az itatóra osztórácsokat szerelni, mert ezek-
ke l m egakadályozható a víz kifürdése. Az almot akkor
kezeljük, amikor az állatok a kifutóban tartózkodnak, ez
a gondozónak is k ényelmesebb, és így elkerülhető az
állatok fölösleges törése.
Az alom túlzott e lne dvesedése szellőztetéssel is csök-
kenthető. Keskenyebb, 6-8 m széles épületben huzat-
mentes keresztszellőzéssel is megteremthető a szükséges
légállapot. 10 méternél szé lesebb épület azonban csak
mesterséges úton, ventillátorokkal szellőztethető.
Be kell állítanunk az optimális, 65- 75% -os relatív
páratartalmat. A szükségesnél kísebb relatív páratar-
talom esetében a kislibák légúti, nyelőcsövi nyálka-
hártyái kiszáradnak, megrepednek, és így a fertőzések
kapuivá válnak. Ha túlzottan száraz a levegő, a kislibák
66
ürüléke a végbél körüli pihetollakra száradva dugulást
okoz, ami elhulláshoz vezethet. A nevelőól levegőjének
kiszáradása ellen a gyakorlatban a következő egyszerű
eljárást szokták alkalmazni. A nevelőházban k ifeszített
kötelekre vizes zsákokat vagy ponyvadarabokat tereget-
nek föl a szükséges mennyiségben. A neve lés e redmé-
nyessége, a tömeggyarapodás, az állomány kiegyenlí-
tettsége nagymértékben attól is függ, hogy a létszámnak
megfelelő-e az etető- és itatóférőhely.
Az istállótérben vagy a kifutóban tehát mindig annyi
etetö- és itatóvályú legyen, hogy valamennyi liba egy-
szerre hozzáférjen. Az etető- és itatószükségle t kielégí-
tése legalább annyira fontos, mint az állatsűrűségi elő­
írás megtartása. Az etető- és itatóedény mennyisége ak-
kor mondható kielégitőnek, ha az első hat héten egy két-
literes kúpos itatóra 25, a harmadik-negyedik héten egy
12 literes itatóra 30 méter etetővályúra - ha azt az álla-
tok mindkét oldalon tudják használni - 25 kislibát szá-
mítunk.
A nevelés elsö két hetében etetötálcaként - mint
ahogy már korábban említettük - a csibeszállító karton-
dobozokat használjuk.
A később használatos etető- és itatóedényeke t az első
hét után helyezzük el a már bent levő berendezések
mellé, hogy a kislibák minél előbb megszok ják azokat.
67
Alkalmazhatjuk sikerese~ a Soós-féle önetetőt is és túl-
folyós önitatókat a nevelés harmadik hetétől kezdve.
Ebben az esetben természetesen csak a. naposkori etető­
és itatóberendezésekre van szükség. Az előnevelés sike-
rét befolyásolja, a toll fejlődését egyenletessé teszi a ki-
futóban levő úsztatómedence, különösen akkor, ha pecse-
nyeliba-előállítás a cél. Az előnevelés második szakaszá-
ban, amikor a kislibák rendszeresen járnak a kifutóba,
az etető- és itatóberendezéseket osszuk meg az istálló és
a kifutó között. Az istállóban levő etetőket, itatókat a
kibúvónyílásokhoz közel eső részben helyezzük el, de ne
a kibúvónyílások elé. Ilyen módon a belső területet egy
pihenő- és egy etetőrészre osztottuk fel, ami az alom
kezelését és a gondozási munkálatokat jelentősen meg-
könnyíti.
A belső térben az etetővályúk az épület tengelyével
párhu7.amosan legyenek elhelyezve, és két etető közé egy libák növekedését, az így nevelt pecsenyeludak 1- 2 hét-
itatót helyezzünk. tel később érik el a kívánatos élőtömeget. A nevelési
A kifutóban az etetőket és itatókat az épület tenge- idő meghosszabbítása az életfenntartó takarmány meny-
lyére merölegesen helyezzük el, a kibúvónyilásoktól leg- nyiségének növekedését vonja maga után, a testtömeg és
alább 3-4 méterre, hogy a libák ki- és bejárását ne a toll fejlődése nincs szinkronban, az áru átvételekor
akadályozzák. minőségi kifogások merülnek fel. Ezt a hátrányt az ol-
Ha a kifutóban fürösztőcsatorna vagy medence van, csóbb zöldtakarmányok általában nem kompenzálják.
a víz cseréjétől állandóan gondoskodni kell, mert egyéb- A pecsenyelúd mint árufajta az elmúlt évtizedben
ként a kislibák nem az itatóból, hanem a fürösztővizből vált ismertté hazánkban. Több nagyüzem sikeresen és
fognak inni. gazdaságosan foglalkozik ennek az export szempontjából
A márciusi-áprilisi kelésekből törzsutánpótlásra fontos árufélének az előállításával. .
szánt libákat ajánlatos edzetten és fehérjetakarékosan A Szovjetunióban és Kanadában már régen ismert a
nevelni. A pecsenyeliba-neveléskor a zöldtakarmány- libahús-előállításnak ez a módja. Ez érthető i~, az említett
etetést vagy a legeltetést nem javasoljuk, a törzsutánpót- két országban libatöméssel, tehát májtermeléssel nem
lásra szánt állománynál viszont ez kívánatos. foglalkoznak .
Volt idő, amikor a pecsenyelúd előállításakor nagy Ismeretes, hogy a lúd fiatalkori növekedési erélye
mennyiségű zöldtakarmány etetését javasolták. A neve- más baromfifajokéhoz viszonyítva abszolút értelemben is
lés során etetett speciális tápok adagjainak csökkentése, a legnagyobb, amit a következő táblázat is jól szem-
zöldtakarmánnyal való helyettesítése lassítja a fiatal léltet:

68 69
 6. táblázat. Különbözö korban elért
élötömeg-adatok

Kor l!lötömeg
nap g

1 120
7 325
14 778
21 1625
28 2245
35 3110 nevelhetünk. Különösen napjainkban nőtt meg ennek a
42 3650 jelentősége, amikor is az ún. irányított tojástermeléssel
49 3935 a késő őszi és a téli hónapokban is van naposliba. Ebben
56 4425
az esetben lép előtérbe az egyfázisú nevelés. Ennek alkal-
mazásakor nagyon fontos a telepítési sűrűség . Ha jól és
egyenletesen fejlett állományt akarunk, akkor a 3. hét
Intenzív takarmányozással ezt jól kihasználhatjuk, és után az 1 m 2 -re jutó ludak száma 2-2,5-nél több ne le-
8 hetes korra 4,3-4,5 kg élőtömeget lehet libánként el- gyen. A zsúfoltság, a fölösleges pára, a szennyezett alom
érni. Az ilyen fiatal liba húsa omlós, nagyon ízletes, rö- tollcsipkedéshez és fejlődési rendellenességhez vezet.
vid idő alatt elkészíthető, és e tulajdonságainál fogva A késő őszi és téli neveléskor még optimális telepítési
külföldön keresett árucikk. sűrűség esetén is bevált gyakorlati megoldás az, hogy a
nevelőházban jó minőségű, penészmentes lucernaszénát
kötünk fel csomókban a libák részére. Ennek ·több haszna
Pecsenyeliba-elöállitás is van:

A pecsenyeliba első tollában levő, feltétlenül fehér a) elkerülhető az alomevés,

tollú, 8 hétnél nem idősebb, 4,0-4,2 kg élőtömegű, göm-
bölyű, jó húsformákat mutató, sárga bőrszínű liba. Kívá-
natos, hogy a bőr alatt 2- 3 mm zsírréteg legyen. A tolla
legyen tiszta, egyenletesen fejlett, és a tokosodás, vedlés
jeleit még ne mutassa.
A vedlés elkerülése a baromfigyári gépi feldolgozás
miatt alapvető jelentőségű.
A pecsenyeltba takarmánya 3 hetes korig lúdindító
táp, utána az értékesítésig lúdneveló táp.
Pecsenyelibát zárt rendszerben vízkifutó nélkül is
b) megakadályozza a tollcsipkedést,
e) kielégíti a libák rostéhségét, ezáltal fokozza a bél-
funkciót (a vakbelekét is). ·
Az ezzel a módszerrel nevelt pecsenyelibák test-
tömeg-gyarapodása, takarmányértékesítése, elhullási
aránya általában nem rosszabb az ún. főszezonban neve l-
tekénél.
Amikor főszezonban állítunk elő pecsenyelibát, és
természetes víz vagy halastó á ll rendelkezésre, akkor a

70 71

ludak nevelése és tartása a következő alapelvek szerint
történik.
Általános tapasztalat az, hogy a .zárt rendszerű neve-
lésben a 3-4 hetes korú libák a kifutóban a Gzabad
levegőn jobban érzik magukat, jobb az étvágyuk, kedve-
zőbb a tollfejlődésük is.
Ebben az esetben úgynevezett edzö nevelést alkalma-
zunk, ami a szabadban való tartózkodásra készíti elő az
állatokat.
Az edző nevelés hőmérsékleti értékei az előnevelő
ólban:
12
1-3 napig 30-32 °C,
4-5 napig 25-28 °C,
6-7 napig 23-25 °c,
8- 10 napig 20-23 °C,
10- 21 napig 16- 18 °C.
Az ilyen módon előkészített növendék libák nélkü-
lözni tudják az utónevelés során a nyári szállásokat is.
Az egyhetes kislibákat elkezdjük a kifutóhoz szok-
tatni. A szoktatás első napjaiban csak a melegebb déli
órákban engedjük ki a libákat, majd a kifutóban tartóz-
kodás idejét fokozatosan hosszabbítsuk.
A libák, az időjárástól függően, de általában 3 hetes
kor után már kihelyezhetők természetes vízre vagy
halastavakra. Az edzetten nevelt növendék libák pihe-
tolla sűrű, tömött, nem ázik át és jó a hőszigetelő képes-
sége. Ezenkívül a vízen tartott liba első tollváltása (szűz­
vedlése) megfelelő időben és gyorsabban lezajlik.
Ez nagyon fontos a leadáskori tollazat fejlettsége
szempontjából.
A természetes vízre, halastóra való kihelyezést nagy
körültekintéssel végezzük. Ha a távolság nem nagy, tör-
ténhet lábon hajtva, nagyobb távolságra azonban ketre~
cekbe rakva és járművön szállítsunk. A halastóra kihe-
lyezett libákat óvni kell a rókától és a ragadozó mada-
raktól.
Bármelyik kitelepítési mód nagy megrázkódtatást,
törést okoz, „stressz"-hatások lépnek fel. Ennek csökken:
tésére a szállítást megelőzően 2-3 napon . át etessünk
stresszmegelözö takarmánykiegészítöt (Erra 6, Viton stb.) .
A telepítést bűvös idöben, a kora reggeli vagy a
késő esti órákban végezzük. Az etetőket elhelyezhetjük
a vízparton, vagy a vízen úgynevezett etetöszigeteket
kell kiképezni. A libák a vízinövényeket nem irtják, a
73

tavakban ők csak fürödnek és isznak belőle. A libák va-
dak elleni védelméről feltétlen gondoskodni kell.
Pecsenyeliba-elöállitásra hazánkban jelenleg a leg-
nagyobb mennyiségben levö Rajnai fajtát használjuk.
E fajtát fehér tolla és jó szaporodóképessége erre alkal-
massá is teszi, noha húsformái és a hús- csont aránya sok
kivánnivalót hagy maga _után.
Az Olasz lúd szintén alkalmas pecsenyeliba-előállí­
tásra, ugyanazok a jó tulajdonságai, mint a Rajnainak,
74
azzal a különbséggel. hogy a húsformái lényegesen job-
bak. Sajnos ebből a fajtából kevés van hazánkban.
A végleges megoldást itt is - hasonlóan, mint a
tyúktenyésztésben - a speciális pecsenyeliba-hibrid
jelenti majd.
Utónevelés, utónevelési rendszerek
A növendék libák utónevelése az évszaktól, időjárás­
tól függően 3-4 hetes korban kezdődik. Az utónevelés
módszere, időtartama az eléréndő cél és a gazdaságok
adottságai szerint változik. Pl. más a követelmény tartási
l
módban, takarmányozásban akkor, ha törzsutánpótlásra
nevelünk, megint más akkor, ha pecsenyeliba-előállítás
;
vagy hízóalapanyag-nyerés a feladat.
A növendék libák utónevelését általában három alap-
l
vető rendszer szerint végzik.
Ezek a rendszerek: extenzív, félintenziv és intenzív.
AZ EXTENZIV UTÖNEVELES JELLEMZEsE. Ebben
• az esetben a libákat mindennemű épület vagy árnyékoló
l
fészer nélkül helyezik el. A libák hasznositásukig a lege-
lőn vannak, csak éjszakára zárják őket kerítések közé,
ahol azonban célszerű, hogy valamilyen időleges tető
védje őket, különös tekintettel a tépés utáni közvetlen
időszakra .
<
1 . _Ta~armányukat jórészt maguk keresik meg, kiegé-
l sz1teskeppen azonban esténként 3-5 dkg gazdasági abra-
~ kot kapnak fejenként. Ezzel az utónevelési móddal a
nagyüzemekben már nemigen találkozunk. A felszabadu-
lás előtt a kisüzemek tartották ilyen módszerrel a ludakat.
FELINTENZIV UTÖNEVELEs. A libák legelőre jár-
nak, de ez a napi táplálóanyag-igényüknek csak mintegy .
20- 25% -át fedezi, a többit gazdasági abrakból, esetleg
tápból és termesztett zöldtakarmányból kell előállítani.
75
A melegebb déli órákban, éjszaka és rossz idő esetén
a ludak az utónevelőben tartózkodnak. Az utónevelő épü-
let egyszerű megoldással, helyi olcsó anyagok felhasz-
nálásával készül, három oldalon zárt, tetővel ellátott
fészerszerű építmény. Ez a módszer alkalmas törzsután-
pótlás nevelésére vagy húsliba elöállitására.
INTENZIV UTúNEVEUS. A nevelés zárt épületben
történik, az állatok mozgási lehetősége erősen korláto-
zott. A ludak napi táplálóanyag-szükségletét teljes érté-
kű keveréktakarmánnyal fedezzük. Az intenzív tartás-
módot az árutermelésre szánt ludak jól bírják és meg-
hálálják.
Ezzel a módszerrel állítjuk elő a pecsenyelibákat
és a nagyüzemi hizlalótelepeken szükséges hízóalap-
anyagot. Az utónevelés ideje alatt törekednünk kell a
biológiai igények ki~légítésére. Ismeretes ugyanis, hogy
a libák későbbi termelése, legyen az máj, hús, toll, tojás,
nagymértékben attól függ, hogy a nevelés ideje alatt
biológiai igényüket hogyan elégítettük ki. A zsúfolt el-
helyezés szintén hátráltatja a fejlődést, és a későbbi ter-
melésre is kihat.
Ha zárt kifutóban tartjuk a ludakat, a kifutót úgy
méretezzük, hogy 1 m 2 -re egy libánál több ne jusson.
A legelők hasznositásakor azt kell figyelembe venni,
hogy a libák csak a zsenge füvet szeretik, azok közül is
csak az édes füveket. A szakaszos legeltetést itt is meg
kell valósítani, és ugyanarra a területre 3-4 hétnél
korábban ne térjünk vissza.

76
 Törzslúdtartás és kiválogatás

A természetes és alkalmi lúdlegelők hozamának meg-

szűnésekor, ille tve a tojástermelés várható megindulása
előtt legalább 2,5-3 hónappal a törzsállományt alapos
átválogatás után helyezzük abba az ólba, ahol te rmelni
fognak. A késő.i beólazás \{.edvezőtlen hatással le het a
tojástermelésre és a tojások termékenységére.
A legelőn már kialakulóban voltak az úgynevezett
„háremek", tehát a ludak között megindult a párválasz-
tás. Ezeknek a háremeknek a nagy részét a helyváltoz-
tatás, selejtezés megszünteti, és az új helyen megindul a
gúnárok között a tojók birtoklásáért folyó harc.
Amíg a ludak újra megszokják egymást, és a háre-
mek újra kialakulnak, 5-6 hét is eltelik. Ezért fontos
az, hogy a törzsludak időben. a helyükre kerüljenek.
A fajta genetikai adottságainak megfelelő tojásterme-
lést és keltetésre alkalmas termékeny tojásokat csak jó
egészségi állapotban tud a lúd termelni. Egy nagy lét-
számú állomány szemre általában egyöntetűnek Játszik,
valójában .azonban - még szakszerű nevelés eseté!) is,
e lég sok, fejlődésben lemaradt egyed található közöttük.
A fe jlettségi, egészségi állapotbeli különbségek még in-
kább előtűnnek a zárt tojóházi tartás idején.
A rosszul fejlett állatok a fertőző betegségekkel és
egyéb káros hatásokkal szemben nem eléggé ellenállók
és így veszélyeztetik az egész állományt.

79
 Az eredményes tenyészállattartás sarkalatos kérdése
a figyelmesen végrehajtott szakszerű selejtezés.
Az egészségi állapot mellett más egyéb fontos tulaj-
donságokat is figyelembe kell venni, mint pl. a mell szé-
lessége, a combok teltsége, a testrészek aránya stb. Tisz-
tában kell lenni azzal, hogy a növendék ludak selejte-
zésekor minimum 4 évre - ha nem többre - határozzuk
meg az utódok tulajdonságait, termelőképességét.
A válogatást mindig az ivarok szétválasztásával
kezdjük. A ludak ivara - mint már korábban is szó volt
erről - legkönnyebben és legbiztonságosabban napos-
korban állapítható.meg. Ha azonban a szexálást napos-
korban elmulasztottuk, az ivau biztonságosan csak 5 hó-
napos kor után tudjuk megállapítani.
Az ivari különbségre utaló külső jegyek, mint pl. a
gúnárok nagyobb teste, hosszabb nyaka, nagyobb feje,
ugyan támpontot a nagy gyakorlatú és jó szemű szak-
kúp alakú csőre, mélyebb hangja, a jellegzetes tollvégző­
embernek, de az ivarszervek megvizsgálását mégsem
dések az ivar pontos megállapításához nyújthatnak mellőzhetjük .
Az ivarszerv megvizsgálását a lúdtenyésztésben „far-
kalásnak", szexálásnak nevezzük. Ezt a műveletet a
következőképpen hajtjuk végre.
A ludat a hónunk alá vesszük, vizszintes helyzet-
ben tartjuk úgy, hogy a lúd háta lefelé nézzen. A farok
hirtelen hátracsavarásával a gúnár 3,5- 4 cm hosszúságú
csavaros ivarszerve előtűnik. A tojókon a kifordított
kloákán apró kiöblösödések láthatók. Gyakran előfordul,
hogy ebben a korban a gúnár ivarszerve még fejletlen, .
a pénisz kb. 1 cm hosszú, 3-4 mm széles fehér, féregszerű
nyúlvány a kloáka elülső hasi oldalán. Az ily'en fe jletlen
ivarszerv könnyen megtévesztheti a szexálót, és tojónak
véli az ilyen gúnárt. Fontos tudni, hogy a gúnár ivar-
szervének nagysága és a termékenyítőképessége között
szoros, pozitív összefüggés van.
Az elmondottakból következik, hogy a farkalást csak
hozzáértő, lelkiismeretes dolgozókra szabad bízni.

80
81
 Milyen legyen a tenyésztésre szánt gúnár?
A továbbtenyésztésre szánt gúnárokat különös fi-
gyele:nmel és gondossággal válogassuk ki. A gúnár
nagymértékben befolyásolja utódai termelés é t, különö-
sen azokban a tulajdonságokban, amelyek biztonságosan
öröklődnek. Figyelembe véve a lúdtenyésztésben alkal-
mazott ivararányt, egy gúnár négyszer-ötször annyi iva-
dék teljesítményét határozza meg, mint egy tojó, ami
szintén a szakszerű és alapos válogatás fontosságára hív-
ja fel a figyelmet. A v álogatás a lapvető szempontj ait
elsősorban a termelési cél határozza meg.
Ha a törzslúdtartás célja pecsenyeliba-előállításhoz
naposliba-alapanyag szolgálta tása, akkor a gúnárokat
elsö ízb en a piaci értékesítés időpontjában, azaz 56 napos
korban szelektálják. Ehhez természetesen az kell, hogy
szexált és ivar szerint megjelölt naposlibákkal termel-
jük a pecsenyeárut.
A fiatalkori élőtömeg, a fejlődési erély, a jó takar-
mányértékesítő képesség jól öröklődő tulajdonságok. En-
ne k következtében reményünk van arra, hogy az 56 na-
pos korban legnagyobb testtömegű, legjobban fejlett és a
J de lkező utódokat adhatnak. Emellett szól az a tény is,
. 82
jó húsformákat mutató gúnárok szaporításával a tőlük
származó utódoknak is hasonló tulajdonságaik lesznek.
Tehát a piaci értékesítés időpontjában, 56 napos kor-
ban mérjük le egyedileg az állomány átlagát képviselő
30-50 gúnárt, és az így kapott egyedi élőtömegből ki-
számított átlagtömeg legyen a se lejtezés alapja. Ezután
valamennyi gúnárt mérjük le, és csak az átlagtömeget
meghaladókat hagyjuk meg továbbtenyésztésre. Az átlag-
tömeget meghaladó gúnárokat az egyedi mérés után fel-
tétle nül minősítsük még a mell szélessége, a mell és a
combok teltsége, a toll fejlettsége, a test arányossága
alapján.
Továbbtenyésztésre csak a kifogástalan testformájú
egyedeket hagyjuk meg. Ha a fiatal gúnár a testtömege
a lapján kedvező e lbírálást kapna, de a mell üres, comb-
ján kevés a hús, durva csontozatú, akkor feltétlenül se-
lejtezzük ki.
Az ilyen egyedek ugyanis a tapasztalat szerint későn
érők, ami ·a pecsenyelúd-előállitás szempontjából feltét-
le nül káros tulajdonság. Azokat a gúnárokat lássuk el
zárt lábgyürűkkel vagy szárnyjelzővel, amelyek minden
szempontból megfelelnek a követelményeknek. Az első
selejtezéskor az össz beólazáskori létszámnál 15% -kal
lö bb gúnárt hagyjunk meg.
A gúnárok második selejtezését beólazás előtt no-
vemberben végezzük. A gúnárokat egyenként vegyük
kézbe, bíráljuk e l a kondíciót és az egészségi állapotot.
A kondíció megítélésekor legyünk óvatosak, és gondol-
junk arra, hogy az esetleges „mínuszkondíció" inkább
tartási, takarmányozási körülményeknek köszönhető,
mintsem az öröklött hajlamoknak. A kisebb gúnárokat
is megtarthatjuk akkor, ha azok 56 napos korban mért
lö mege és testalakulása megfelelő volt. Az ilyen gúnárok
ugyanis, ha ivarszervük fejlett, jó tulajdonságokkal ren-
83
hogy a kisebb testű, de ·arányosan fejlett gúnárok pár-
zási aktivitása nagyobb, mint a túl nagy testű fajtatestvé-
reiké. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a túlságosan kis
testtömeg kialakitása nem lehet tenyészcél, bármilyen
hasznosítási irányt veszünk is figyelembe.
Az élőtömeg alapján végzett szelekció biztonságát
fokozza az a tény, hogy a fiatalkori élőtömeg szoros pozi-
tív összefüggésben van a kifejlettkori élőtömeggel, és ez
a fajtától függetlenül érvényesül.
Milyen legyen a továbbtenyésztésre szánt
tojó lúd?
A tojó ludaktól elsősorban nagyszámú, keltetésre
alkalmas tenyésztojást várunk. Ezért a küllem alapján
végzett szelekció szempontjai nem olyan szigorúak, mint
a gúnárok esetében. A külső jegyek és a várható tojás-
termelés nagysága között mindmáig nem sikerült külö-
nösebb összefüggést találni, és így az állat külső megje-
lenéséből későbbi tojástermelésére nem tudunk bizton-
ságosan következtetni.
A tojó ludak selejtezésekor szintén célszerű figye-
lembe venni azt, hogy mi a naposliba-előállítás célja, ha
nem is olyan szigorúan, mint azt a gúnárok kiválogatása-
kor tettük.
Ha a pecsenyeliba-előállitás a cél, akkor a törzs-
állományba szánt tojókat a piaci értékesitéskor, azaz 56
napos korban selejtezzük először.
Ha alapos munkát akarunk végezni, akkor a tojókat
is lemérjük, és megállapítjuk az átlagtömeget. Nagyon
lényeges, hogy a fejletlen, átlagtömegen aluli, rossz hús-
formájú, fejletlen tolltakarójú egyedek ne kerüljenek a
törzsállományba.
Az őszi beólazáskor november hónapban végezzük a
84
tojók másodszori válogatását. Ekkor az egészségi álla-
potot, az arányos fejlettséget és a testtömeget, valamint
az értékes húst adó testrészeket bíráljuk el.
Az élőtömeg elbírálásakor figyelembe kell venni,
hogy a tojók testtömege és a tojástömeg között szoros
összefüggés van. Gyakorlati megfigyelés, hogy a kis testű
tojók elég sok tojást tojnak, de a tojások nagy része nem
é ri el a keltetésre alkalmas tojások alsó tömeghatárát.
Egyébként a kis tömegű tojásokból kelt naposlibák töme-
ge is kisebb, amit - különösen a pecsenyeliba nevelése-
kor - az 56 napig tartó nevelési idő alatt már nem tud-
nak kompenzálni, és így az ilyen tojásokból kelt libák
é rtékesítési átlagtömege is kevesebb lesz.
A fejlettségét természetesen mindig az adott állo-
mány átlagához viszonyítsuk. Az abszolút fejlettség leg-
többször az utónevelés folyamán alkalmazott tartási, ta-
karmányozási technológia függvénye. Pl. a bőséges takar-
mányt nyújtó abszolút vagy alkalmi lúdlegelő mellett
magasabb követelményeket állithatunk fel a fejlettség
megítélését illetően. A kedvezőtlenebb körülmények kö-
zött nevelt libák elbírálásakor inkább az állatok konsti-
túciója, rámája a fontos, mivel a kondíció, az izomfelra-
kódás hiányát az állatok a beólazás után szakszerű eló-
készító takarmányozás esetén pótofni tudják.
A májtermelés céljára szánt törzsállomány kialakítá-
sakor a tojók küllemi elbírálásakor ugyanazokat a főbb
irányelveket vegyük figyelembe, amelyeket a gúnárok .
kiválasztásakor alkalmaztunk. Nagyon fontos a szilárd
szervezet, a jó konstitúció és egészségi állap9t, annál is
inkább, mivel pecsenyeliba nevelésekor a törzsállomány
utódainak csak 56 napot kell kibírniuk, ezt is különösebb
megterhelés nélkül. A májra hizlaláskor pedig az 56 nap
után következik még 3- 3,5 hét, mely időszak alatt az
állatok szervezete nagy le terhelésnek van kitéve, amit
csak jó „állóképességű" egyedek bírnak. ki. Az állóképes-
ség öröklött tulajdonság.
85
 A tömöalapanyag kiválogatása
Amikor töméses hizlaláshoz, májtermeléshez szüksé-
ges _ala~anyag e löállítása a cél, akkor a törzsállomány
seleJ_te~esekor már sokkal nehezebb a kiválogatás szem-
pont1ai~~k a. megv~lasztása. Ebben az esetben a tömeg-
szele~c10 ~a~. k.:ve~bé hatékony, ugyanis nincs olyan
~egb1z~ato kul~o belyeg, amiből a nagy májtermelésre
b1ztonsagosan kovetkeztethetnénk. Egyes gyakorlati lúd-
ten:és~ök megfigyelései arra utalnak, hogy a rövidebb
lábu, rovid nyakú, zömök, öblös, csónak formához ha-
sonló törzsü libáknak nagyobb a májuk.
A fiatalkori gyors fejlödés azonban itt is kívánatos
~ert a libák hamarabb érik el azt a szükséges alsó ha~
tart (4 kg), amikor a tömés megkezdhetö.
. . A ?~ors_ .fiatalkori fejlődéssel kedvezőbb takarmány-
ertekes1tes 1ar együtt, így a hízóalapanyag előállítása
ga;da~ágosabb. A leírtakból kiderül, hogy a májtermelő
nagyuzemekben a tömegszelekciós módszer hatékonysága
86
nem kielégítő. Éppen ezé rt olyan szelekciós módszert kell
alkalmazni, amelyik hatékonyan elősegíti a kitűzött cé l
megvalósítását, de nem túl bonyolult, a ráfordított költ-
ségek a nagyobb máj termelése kor megtérülnek, és a z
üzemben is alkalmazható.
Az egyik nagyüzemben, ahol a lúdtenyésztés célja a
töméses hizlalás, a következő módszert alkalmaztuk.
A küllem alapján kiválasztott ludakból kis csopor-
tokat k épeztünk és 1:4-es ivararányban a libákat egyedi
számmal ellátva, külön-külön fülkékben helyeztük el.
Minde n fülkéhez tartozott tojófészek. A tojásokra ráír-
tuk a tojók egyedi számát. Feljegyzésre került az is,
hogy milyen számú tojókhoz, milyen szá"mú gúnár tar-
tozik. A tojások pedigré s keltetése után a naposlibákat
szárnyszámmal megjelöltük és szexáltuk.
Ilyen módon minden egyes liba apai és anyai szár-
mazása ismert volt. Följegyeztük a tojók éves tojáshoza-
mát, a tojások keltetésre való alkalmasságát, termékeny-
ségét é s a tojónként kikelt naposliba-létszámot is.
Minden egyes tojótól 4 gúnárt és 4 tojót próbahizla-
lásnak vetettünk alá. A kapott májtermelési eredmények,
a szülők tojástermelése, a tojások keltethetősége és a
tojónkénti naposliba-létszám, a küllemi elbírálással kiegé-
szítve már sokkal megbízhatóbb eredményt adott. Az em-
lített mutatók alapján döntöttünk arról, hogy mely tojók,
gúnárok és utódaik alkalmasak továbbtenyésztésre. Vi-
gyázni kell azonban arra, nehogy a nagy tojáshozam bű­
völetébe essünk, mivel ismeretes, hogy a tojástermelés
egy bizonyos szint után rontja a hízékonyságot, illetve a
máj termelést. ·
Mind a pecsenyeludat, mind a hízóalapanyagoi elő­
állító üzemekben az ismertetett szempontokon túl, to-
vábbte nyésztésre csak olyan gúnárokat hagyjunk meg,
amelyeknek mindkét szeme ép, kerek, a fehér tollú faj-
tákon sötétkék színű.
87
 Csöre szabályos, nem _repedt és nem keretezett, színe
a fajtára jellemzö sötétsárga vagy narancsvörös legyen.
Nyaka nem túl hosszú, szabályos tartású és ívelésű, orr-
lyukai épek és tiszták.
Melle széles, jól izmolt, háta széles és egyenes le-
gyen. Faroktengelye a törzs tengelyében álljon, ha az
állat nyugodt testhelyzetben áll, tompaszögben emelkedö
vagy a hát síkjával megegyezö legyen.
Lábal szabályosak, párhuzamos állásúak, haslebenye
normális nagyságú, nem túlságosan lecsüngö, mert ez a
párzáskor zavarhatja a gúnárt. Talpai épek, sebektöl,
daganatoktól mentesek, úszóhártyái épek, a láb színe a
fajtára jellemzö sötét- vagy narancssárga árnyalatú le-
gyen. Ivarszerve ép és normális nagyságú.
Ha fehé r tollú fajtáról van szó, a tarka tollú egyede-
ket selejtezzük ki.
A törzslibák kora és a termelés
Az összes gazdasági baromfifajok közül a ludat tart-
juk legtovább tenyésztésben. Ennek az a magyarázata,
hogy a lúd tojástermelése az életkor elörehaladásával
viszonylag elég hosszú ideig nö. Ennek az lehe t a bioló-
giai magyarázata, hogy valamennyi baromfifaj közül a
lúd él a leghosszabb ideig. Ismeretes, hogy évszázadok
folyamán a ludat mostoha, extenzív körülmé nyek között
tartották, és így olyan szervezeti szilárdság, életerő, el-
lenálló képesség alakult ki, ami lehetővé teszi a hosszú
életet és a hosszú ideig való tenyésztésben tartást. A
szakirodalomban 50, sőt 100 éves ludakról is írnak. Ezek
természetesen csak ritka kivételek. A nagyüzemekben
abból kell kiindulni, hogy hány év az a hasznos időtar­
tam, ameddig a ludak gazdaságosan termelnek. A kísér-
leti vizsgálatok és gyakorlati tapasztalatok azt mutatják,
88
hogy ha a ludak első éves termelését 100% -nak vesz-
szük, akkor a
második év 110% , a
harmadik 120%, a
negyedik 105% -nak felel meg.
Gyakran előfordulnak azonban olyan esetek, hogy
az ötödik, hatodik évi tojástermelés még mindig meg-
haladja az első éves tE:rmelési szintet.
Ismeretes olyan tapasztalat is, ahol a Rajnai fajtájú
törzsludakat természetszerű tartásban intenzíven takar-
mányozták, és a kilencedik évi tojástermelés átlaga e l-
érte a tojónkénti 55 db-ot, több ezer liba átlagában. A
termelt tojások keltetésbiológiailag szintén megfeleltek
a követelményeknek.
Mas a helyzet a gúnárok esetében. Ismeretes, hogy a •
gúnárok termékenyítőképessége a harmadik, negyedik év
után csökken. Különösen szembetűnö a csökkenés azoknál
a fajtáknál, ahol nagy a tojáshozam, és ilyen esetben a
te rmelési idény igen hosszú. Ebben az esetben az idősebb
gúnárok termékenyítőképessége, különösen a tojáster-
melési szezon végén, már nagyon lecsökken.
A gyakorlati tapasztalatok szerint a legjobb ered-
mény a tojások termékenységében akkor várható, ha a
fiatal első éves tojókhoz 2 éves gúnárokat osztunk be,
az idősebb tojókhoz pedig fiatalabb gúnárokat. Az idő­
sebb állatok egymás közötti párosítása nem mindig hozza
meg a várt eredményt. A termékenyülés javul~sát a 2-3
éves gúnárok nagyobb életereje, nagyobb nemi tevé-
kenysége, valamint az a körülmény okozza, hogy a ter-
melési idöszak előrehaladásával az ilyen korú gúnárok
kondíciója alig romlik, a testtömeg viszonylag állandó
marad. A kondíció romlásával párhuzamosan gyengül a
nemzési kedv, a kondíció javulásakor viszont fokozódik
89
a párzási ha jlam. Az lenne tehát az optimális, ha a tojás-
te rme lési szezon vége felé javulna a gúnárok kondíciója,
ez viszont a meleg idő miatt bekövetkezett gyengébb ét-
vágy következtében nem szokott előfordulni.
A korral kapcsolatban meg k e ll még azt is jegyezni,
hogy a lúdtojások tömege 5-6 éves korig nő, majd stag-
nál, vagy csak mérsékelt növeke dés észlelhető . Ez a to-
jástömeg-növekedés több sze mpontból előnyös, mivel az
átlagosnál nagyobb tömegű tojások keltethetősége jobb,
az ilye n tojásokból kelt naposliba éle terősebb, nagyobb
a kelési tömeg , jobb a fiatalkori növekedési e rély is.
Hogyan döntsünk tehát, hány évig maradjanak te-
nyésztésben a törzsludak1
Hazai lúdtenyésztő körökben általában az a v é le -
mé ny uralkodik, hogy nagyüzemi tömeges tartásban 4
évnél tovább ne tartsuk tenyésztésben a ludakat. Ezt
azzal magyarázzák, h ogy 4 év után nemcsak a tojáster- Továbbtenyésztésre szánt ludak nyári szállása
melés csökken, hanem az idősebb libák több különböző
fertőző és ne m fertőző be tegségeket szednek össze. Ilyen
módon a kórokozók v irulenciája annyira megnőhet, hogy Nagyüzemi lúdtele peken a különböző év_iáratú t~rzsl.~b.~­
az újonnan beállított e lső éves állományok ezekkel a kat tartsuk fe ltétlenül elkülönítve, ha mod van ra, kulon
bacilusgazdákkal érintkezve m egbe tegszenek. Ennek kö- telepen, hogy a fertőződés veszélyét minimálisra .csö~­
vetkezté be n az új állomány léte mindig nagy veszélynek kentsük. Ha a törzslúdtele p természetes álló- vagy folyo-
van kitéve. A gyakorlatban ugyanis szinte e lkerülhetet- viz me llett van, akkor a fiata l állományt mindig a v íz
len, hogy a különböző évjáratú ludak - különösen folyásiránya felőli oldalán helyezzük e l. és utána követ-
kisebb telepeken - ne keveredjenek egymással. kezzene k az idősebb állományok.
Az e lmondottakban sok figyele mreméltó megállapí- A jó termelésű, jó átörökítőképességű egyedek me~-.
tás van. Számításba kell azonban venni azt, hogy a to rzs- tartása 4 éven túl is feltétlen célszerű, me rt a szaporasag
állat-előállítás meglehetősen kö ltséges tevékenység. Gaz- sem csökken olyan arányban, amit a kipróbált, értékes
dasági nézőpontból egyáltalán nem közömbös az, hogy egyedek elszaporítása ne tudna ellensúlyozni.
egy tojó lúd előállítási költsége 4, 6 vagy esetleg még Az évenként beállított első éves ludak arányát az
több évre oszlik-e m eg. áruterme lés, a tenyésztői munka céljai, a terme lé sben
A törzsludak természetszerű ta rtásával, inte nzív ta- tartás évei, és a selejtezés m é rtéke szabják meg.
karmányozással az állategészségügyi elöirások szigorú
megtartásával a betegségek általában megelözhetök.

90 91
 Egy gúnárhoz háriy tojót osszunk be?
A gazdasági baromfifajok hímjei közül a gúnár
párzik a legkevesebb tojóval. Az egy gl.nárhoz beoszt-
ható kevés tojó, a gúnár takarmányszükséglete a tojás-
termelés költségét jelentős mértékben megnövelik. Egy
gúnár évi takarmányfogyasztása 80-90 kg.
Az említett tényezők megkövetelik, hogy az ivar-
arányt olyan mértékben javítsuk, ami a tojások termé-
kenységét még károsan nem érinti, viszont kedvezően
befol.yásolja a törzslúdtartás gazdaságosságát. A megfi-
gyelesek szerint a fiatal gúnár párválasztási tevékenysé-
gét már 5- 6 hónapos korban elkezdi. Ez az udvarlás idő­
szaka, amikor a falkában levő gúnárok között harc folyik
a tojók megszerzéséért. A fejlettebb, erősebb, tempera-
mentumosabb gúnárok az átlagosnál több tojót választa-
nak maguknak és fejletlenebb, szerényebb, félénkebb
társaikat távol tartják az általuk kiválasztott tojóktól.
Olyan esetek is előfordulnak, hogy a gúnár a hozzá
beosztott 4 tojóból pl. csak egyet vagy kettőt terméke-
nyít, a többivel nem foglalkozik. Nagyüzemi nagycsopor-
tos tartásban ez már korántsem jelent számottevő ve-
szélyt, hiszen itt a párválasztás sokkal kedvezőbb körül-
mények között megy végbe. A gúnárok ún. „monogám"
hajlamát az utóbbi idők szakirodalmában kissé eltúloz-
ták. Célszerű azonban a monogámiára hajlamos gúnáro-
kat az állományból kiselejtezni. Ha egy gúnár csak egy-
két tojóval párzik, ez még nem biztos, hogy monogámia,
ez adódhat az eltérő nemi aktivitasból is.
Szűk ivararány esetén nemcsak a gúnártartási költ-
ségek emelkednek aránytalanul, hanem romolhat a tojá-
sok termékenysége is, annak következtében, hogy a gú-
nárok zavarják egymást a párzásban. Az egy gúnárra eső
tojók száma függ a fajtától is. Kisebb testű fajtáknál,
mint pl. a Rajnai és Olasz, egy gúnárhoz több tojó oszt-
92
ható be, a Landesi és a Magyar fajtáknál viszont keve-
sebb.
Az utóbbi években lefolytatott több éves nagyüzemi
kísérleteink alapján Rajnai ludak esetében az 1:6-os ivar-
aránynál a tojások termékenysége nem romlott, Landesi
és Magyar ludaknál azonban az 1:4-es ivararányt kell
tartani a tojások jó termékenysége végett. Lengyel szer-
zők Olasz fajtával végzett kísérletek alapján az 1 :6-os
ivararányt szintén kielégítőnek találták.
Nagyüzemi állományokban előfordulnak olyan ese-
tek is, amikor egy tojót több gúnár is tapos, és körülötte
a gúnárok állandó veszekedése tapasztalható. Ilyen eset-
ben a nyugodt légkör céljából a tojót kell eltávolítani a
falkából.
A törzsludak elhelyezése és gondozása,
a törzsól
A nagyüzemi törzslúdtartásban az elmúlt évtizedben
nagyon sok tapasztalatot szereztünk. Erre szükség is volt,
mivel a felszabadulás előtt hazánkban a lúd tipikusan
kisüzemi állatnak számított. A szerzett tapasztalatok és
nagyüzemi kísérletek igazolták, hogy a valóban nagy-
üzemi méretnek számító 5- 10 OOO vagy esetenként még
ennél is nagyobb létszámú lúdállomány egy üzemben
való tartásakor szakítani kell az extenzív (külterjes) for-
mával. Ilyen létszámú törzslúddal és intenzív fajtával jó
termelési eredmények csak úgy érhetők el, ha .az állatok
elhelyezése megfelelő, az etetett takarmány pedig kielé-
gíti azokat a biológiai igényeket, amelyek a jó tojás-
termeléshez szükségesek.
Mint ismeretes, a kisüzemi lúdtartás az olcsó, ún.
abszolút libalegelők kihasználásán alapult, és a legeltetés
mellett minimális abrakkiegészítést kaptak a libák. Nagy-
93
üzemi körülmények közö.tt viszont nem mindenütt áll
rendelkezésre olyan nagyságú legelőterület, hogy a törzs-
állomány tartását arra biztonságosan alapozhatnánk. De
még ha lennének is ilyen legelők, a nagy tojáshozam el-
érésére képes intenzív fajták igényeit a legeltetés nem
elégíti ki. A nagyüzemi törzslúdtartás nem lehet annak
függvénye, hogy az adott gazdaságban van-e a ludak szá-
mára megfelelő legelőterület vagy sem. Ez azonban egy-
általán nem jelenti azt, h ogy ahol nagy kiterjedésű, a lu-
dak számára alkalmas legelőterület van, ne használjuk
ki annak gazdasági és biológiai előnyeit.
A gyakorlatban azonban sokkal elterjedtebb forma
az, amikor a legelő nélküli gazdaságok foglalkoznak
törzslúdlartással. Ennél a megoldásnál a tojástermelési
szezonban a ludak a törzsólban és annak kifutójában tar-
tózkodnak. Zöldtakarmány-szükségletüket termesztett
zölddel fedezik. A szezonon kívüli időszakban viszont a
ludak gabonatarlókon, alkalmi lúdlege~őkön vannak. Ab-
rakkiegészítésl olyan mértékben kapnak, ahogy ezt a
tolltermelés, illetve a lépések száma megköveteli. Az
említett formák egyike sem nevezhető extenzív tartási
módnak.
A törzsállomány részére jele nleg nincs mé g országo-
san elfogadott, kiforrott épülettípus. Ahány gazdaság,
jóformán annyiféle törzsól, közös vonásuk azonban, hogy
általában előre gyártott elemekből készülnek. Annak el-
lenére, hogy a törzslibák az elhelyezéssel szemben nem
túlzottan igényesek, fontos megjegyezni , hogy a célszerű­
en berendezett, az állatok igényeit figyelembe vevő, a
ludak és a gondozók kényelmét szolgáló istálló a gazda-
ságos termelés egyik fontos alapfeltétele. A ludak visel-
kedé s érő l ismereteink jelenleg még nagyon hiányosak,
annyi azonban biztos, h ogy a k isebb falkák általában
jobb tojásterme lést érnek el.
Ez arra hívja fel a figyelmünket, hogy a tojáster-
94
melés időszakában a tojóházban kisebb falkákat képez-
zünk. Jelenlegi tapasztalataink szerint egy csoportba
2
500-nál több ludat nem tanácsos tenni, 1 m alapterületre
2-2,5 állatnál több ne jusson. Tehát a törzsól belső részé.t
ennek megfelelően kell kerítésekkel részekre bontam.
Ez a felosztás előnyös a kisebb falka számára, de nem
gátolja a nagyüzemi kezelhetőséget. „
A falkákat elválasztó kerítések a törzsól kedvezobb
belsö berendezését is elősegítik. A törzsól kijárattal
szembeni hosszanti fala mellett helyezzük e l a tojófész-
keke t. Ha itt nincs elég hely, akkor a falkákat e lválasztó
ker esztirányú kerítések mellé is helyezhetjük őket. .
Árutermelő telepeken, ahol n em folytatunk egyedi
tojástermelés-ellenőrzést, az egyszerű nyitott tojófészkek
is megfelelnek .
A tojófészek méretei:
- szé lessége 60 cm,
- mélysége 70 cm,
- magassága 80 cm.
A gyakorlati megfigyelések szerint az ilyen méretű
tojófészkekben a libák jól érzik magukat, szívesen men-
nek ide tojni. Az ilyen típusú tojófészkek elölről és felül-
Törzslűdól részlete a fal mellett elhelyezett tojólészkekkel
95
ről teljesen nyitottak, ha drótkerítés mellé helyezzük
őket, akkor a hátulsó részt is fedni kell, hogy a libák ne
zavarják egymást. Az elülső, bejárati részen 4 cm magas
küszöböt képezzünk ki. A küszöb előse~íti a fészkek szi-
lárd állását, másrészt megakadályozza, hogy a tojófészek-
böl az alom kiszóródjék, illetve az ól szennyesebb almá-
val keveredjék. Ha a küszöb 4 cm-nél magasabb, a libák
nem szívese n lépik át, így sok lesz az ólban eltojt tojások
száma, ami nem kívánatos. Az eltojt tojások egy részét
befedi az alom, a többi liba vagy a gondozó könnyen
összetöri, nagyobb a tojások szennyeződése is. A gyakor-
latban általában 3 tojólűdra számitunk egy tojófészket.
A tojófészkek anyaga készülhet olcsó deszka- vagy
műanyag lapokból. A farost- vagy pozdorjalapokból ké-
szült tojófészkeket a ludak rövid idő alatt szétrágják.
A törzsludak takarmányozásához legcélszerűbb az
önetetök használata. Az önetetö vályú részéből egy lúdra
2,5-3 cm-t számítunk. Több nagyüzemben a törzsludak
számára a tetővel ellátott sertésönetetöt használják.
.. .
..
••
••
96
Célszerűbb, olcsóbb és házilag is könnyen előállít­
ható a rajzon látható lúdönetető.
A nagyüzemi törzslúdtelepeken az etetők kialakí-
tásakor arra kell törekedni, hogy minél nagyobb legyen
a befogadóképessége, hogy feltöltésével minél ritkábban
zavarjuk az állatokat. Fedele akadályozza meg a csapa-
dék bejutását, mivel ellenkező esetben nemcsak az ete-
tőben tárolt takarmány megy tönkre, hanem a dohosodás,
penészesedés megbetegíti a ludakat, ami elhulláshoz és
nagymérté kű terme léskieséshez vezet.
A takarmány ne boltozódj ék benne, a ludak könnyen
hozzáférjenek. Az etetőket a kifutóban úgy kell elhe-
lyezni, hogy járműről könnye n feltölthetők legyenek.
Külön vályúkban a törzsludak előtt mindig tartsunk
folyami kavicsot. Ha a törzsludaknak nincs alkalmuk
legelőre járni, akkor a kifutókban zöldetető rácsokról is
gondoskodni kell.
A nagyobb tojáshozam eléréséhez a napos órák szá-
mát mesterséges világítással egészítsük ki. Ebben az eset-
ben az ól belső terében is feltétlenül helyezzünk e l etető­
ket, hogy a világítás időtartama alatt is takarmányhoz
jussanak az állatok. Helyes az a gyakorlat, hogy a libák-
nak a téli hónapokban takarmányt vagy sárga-, illetve
cukorrépát is adunk. Ezzel természetes forrásból származó
vitaminokhoz juttatj uk az állatokat, a répa diétetikus
hatásánál fogva fokozza az étvágyat, másrészt a vesze-
kedős, goromba természetű gúnárok figyelmét lekötjük,
így nagyobb a nyugalom a falkában. Arra azonban ügyel-
jünk, hogy naponta és ludanként 10 dkg répánál több ne
jusson. A libák ennél az adagnál sokkal többet is szíve-
sen mege nnének, de a jóllakottság érzése miatt a tojás-
termeléshez szükséges értékes tápból nem fogyasztanák
el az előírt mennyiséget. A répafélék etetéséhez külön
etetőberendezésre nincs szükség, a sárgarépát egészben,
a cukor- és takarmányrépát két-három fe lé vágv a:·a ·:1q-
97
futó szilárd burkolatú részére adjuk. Azokban a gazda-
ságokban, ahol nagyobb vízfelület nem áll rendelkezésre,
a törzsólak kifutójában építsünk ún. beton úsztatócsator-
nákat.
Az úsztatócsatornát az épület hossztengelyével pár-
huzamosan, attól 8- 10 m távolságra építsük. Az ilyen
módon való elhelyezés azért fontos, hogy a kifutón ke-
resztül lehessen hajtani fogattal vagy gépjárművel.
Nagyon lényeges az úsztatócsatorna oldalfalainak
dőlésszöge, hogy a ludaknak a csatornába való be- és
kijárását megkönnyítse. Ezért az oldalfalakat hosszanti
irányban rovátkolással kell ellátni. Ellenkezö esetben a
tojó ludak csak nagy vergődés árán tudnak kijutni a
csatornából, ennek következtében testükben összetörik a
tojás, ez a ludak elhullásához vezet. Az ilyen méretű
úsztatócsatornából 100 törzslúdra 4-5 m elég. Az úszta-
tócsatornában levő víz a libák ivóvizéül is szolgál, tehát
meg kell felelnie az ivóvízre vonatkozó előírásoknak,
ezért szükséges a gyakori vízcsere.
Az úsztatócsatorna és a törzsól közötti kifutórészt
feltétlenül lássuk el szilárd burkolattal. Ellenkező esétben
a libák állandóan „sarat fognak dagasztani", az alom
rövid idő alatt túlzottan elszennyeződik még a tojófészek-
ben is, ami könnyen a tojások penészedéséhez vezet.
Az úsztatócsatorna másik oldalán 1-1,5 m széles
szilárd burkolat is elegendő.
A szilárd burkolat nélküli kifutórészt ha az nem
1,
füves vagy a talaj nem homokos, célszerű sóderrei be-
teríteni, és folyamatos felülszórásáról állandóan gondos-
kodni kell.
98
A törzsól elökészitése, beólazás
A tervezett beólazás előtt legalább 3- 4 héttel a
törzslibák istállóját alaposan takaritsuk ki, és fertötleni-
tés után legalább 2 hétig hagyjuk üresen állni.
A beólazás előtt 3-4 nappal tiszta, száraz, por- és
penészmentes almot terítsünk el 10-15 cm vastagságban.
Alomként a már ismertetett anyagokat használhatjuk.
A tojásnyerés céljából fordítsunk nagy figyelmet az alom
kezelésére, cseréjére.
A tojófészkek almozásakor fokozottan ügyeljünk az
alom minőségére. A tiszta tenyésztojás nyeréséhez leg-
célszerűbb, ha a tojófészkek almozására puhafából szár-
mazó forgácsot használunk. Gondosan ügyeljünk arra,
hogy a tojófészkekben az alom ne legyen trágyával
szennyezett. A tojófészkeket naponta ellenőrizzük, és
benne szükség szerint cseréljük az almot, különösen a
melegebb március, április hónapokban.
A keltethetőség, a gombás fertőzések megakadályo-
zása szempontjából igen nagy jelentőségű a tenyészto-
jások tisztaságának megóvása.
Az alom behelyezése után az előzőleg alaposan le-
Usztitott és fertőtlenitett tojófészkeket, etetőket, itatókat
helyezzük el a törzsólban.
Az etetőket töltsük meg takarmánnyal, az itatókat
és az úsztatócsatornát vizzel. Az igy elökészitett istállóba
telepitstlk be az állatokat.
A beólazással játó műveletek, mint a selejtezés,
szexálás, szállítás a libák nagyfokú törésével jár, és erős
stresszhatást fejt ki az állatokra. A kedvezőtlen hatások
csak úgy csökkenthetők, ha ezeket a műveleteket a leg-
nagyobb kímélettel végezzük, és a libákat stresszvédő
takarmányozásban részesítjük. A válogatás helyén cso-
portosítsuk ivar szerint az állományt; amint egy falkára
99
való - 500 db - lúd összegyűlt, az állatokat azonnal
szállitsuk végleges helyükre.
A szállitást megfelelő ketrecekben végezzük, minél
kevesebb töréssel. A válogatást és a sz?llítást úgy szer-
vezzük, hogy a libák még nappal megérkezzenek végle-
ges helyükre, és ott az új hellyel minél hamarabb meg-
ismerkedjenek, megbarátkozzanak.
Ha a libák szállítása a késő esti órákig elhúzódna,
éjjel világitsunk az istállóban, hogy az új hely okozta
riadalmat, nyugtalanságot elkerüljük.
Az új hely, a zártabb környezet, a korlátozott moz-
gás, új állatok egymás közelségébe kerülése, jelentős
stresszhatást okoz.
Az első napokban az állatok ügyetlenek, nehezen
találják meg a takarmányt, a vizet. Ezen kíméletes bánás-
móddal és úgy segíthetünk, hogy e leinte a szükségesnél
valamivel több etetőt és itatót állítunk be. Nagyon lénye-
ges az is. hogy az állatok az új helyre való betelepítéskor
jó minőségű takarmányt és friss, tiszta ivóvizet találja-
nak. A legelőn sok zöldet fogyasztó libákat fokozatosan
szoktassuk a tápokra és a gazdasági abrakra. Az első
napokban az egyébként szokásosnál nagyobb adagú zöld-
takarmányt kapjanak.
Amint a libák a helyüket megszokták, a fölösleges
etetőket és itatókat távolitsuk el.
A beólazáskor kialakított csoportokat a tojásterme-
lés befejezéséig ne bontsuk meg. Arra is ügyeljünk, hogy
minden csoport azon a helyen termeljen a szezon végéig,
ahová a beólazáskor helyeztük, ne kerülje el a figyel-
münket olyan mellékesnek látszó körülmény sem, hogy
pl., ha a beólazáskor a libák szalmaalomra kerültek, ak-
kor a termelési szezonban végig szalmával almozzunk.
Előfordult ugyanis olyan helyzet, hogy a penészes alom-
szalma miatt a tojások is megfertőződtek, és a szalmát -
mivel jobb minőségű nem állt rendelkezésre - homokkal
100
cseréltük fel. Az alomcsere következtében a libák tojás-
te rmelése csökkent, több mint egy hétig stagnált, az
alomcsere előtti szintre már nem emelkedett, annak el-
lenére, hogy az eset márciusban történt.
Napi teendők a toj óházban
Reggel a munkát az állatok kiengedésével kezdjük.
Általános megfigyelés, hogy a melegebb idő beálltával a
libák étvágya romlik. A létfenntartáshoz és a nagy ter-
meléshez szükséges takarmány felvétele végett a nap
hűvösebb óráit kell kihasználni. A gondozó az állatok
kiengedése után a tojástermelési szezonban a tojásokat
gyűjtse össze. Erre a célra megfelel a puha ruhával vagy
szivaccsal kibélelt vizesvödör is. A műanyag vödrök nem
ulkalmasak, mivel leterheléskor fölemelve deformálód-
nak, így a tojások egy része összetörik.
A tojások összeszedése után az itatókat tisztítsuk ki
és öntsük fel friss vízzel. Utána az etetőket ellenőrizzük,
és ha szükséges, azokat is töltsük meg friss takarmánnyal.
Az etetők ellenőrzése nagyon fontos, mivel könnyen elő­
fordulhat a takarmány boltozódása, és az utánfolyás hiá-
nya miatt egy ideig takarmány nélkül maradhatnak a
libák. A takarmány boltozódása a rosszul szerkesztett
etetőkben különösen a késő őszi és a csapadékos idő­
szakokban fordul elő a levegő nagy páratartalma miatt.
Az etetők ellenőrzése és feltöltése után a tojófészkek
tisztítása és az alom kezelése a következő teendő.bői áll.
Nagyon fontos, hogy a tojófészek kényelmes, kelle-
mesebb környezetet teremtsen a tojasrakáshoz, mint az
Istálló egyéb helyei, mert ekkor a libák szivesen fölkere-
sik. Ezért a tojófészekben az almot naponta kezeljük, a
szennyezett, nedves, trágyás részeket távolítsuk el. A
Lojófészek vonzását elősegíthetjük azzal is, hogy a fészek
101
 kibéleléséhez az istállórészben használt alomnál kedve-
zőbb tulajdonságú alomanyagot használunk. Az olyan
törzsólban, ahol a padozat nem szigetelt, célszerű a tojó-
fészek alatti sávot meleg burkolattal ellátni, hogy ezál-
tal is csökkentsük a fészkekben levő alom nedvesedését
és penészesedését.
Ha a kifutóban nincsenek fák, készítsünk mestersé-
ges árnyékolókat. Az árnyékos helyekre is állítsunk ete-
tőket, mert ezzel növelhető a libák takarmányfelvétele.
Különösen a gúnárok párzókedvében jelentkezik a ked-
vezőtlen hatás, ha az állatok takarmányfogyasztása a
meleg miatt amúgy is csökken. Az étvágy romlása, a
kevesebb takarmány felvétele természetesen a tojóknál
sem marad hatástalanul.
Zárt tartás esetén az úsztatócsatorna vizét - ha nem
lehetséges az 4llandó átfolyás - naponta cseréljük. A
kora délutáni ól:ákban a csatornából a vizet engedjük le,
erős seprűvel seperjük •ki. Az így kitisztított csatornát
ismét töltsük' fel vízzel.
A gondozó napközben az állatok között járva állan-
dóan figyelje azok viselkedését. A beteggyanús, lesová-
nyodott, gubbasztó állatokat azonnal különítse el. Ha
hullát talál, azt az erre a célra rendszeresített, jól zár-
ható edényben tárolja az állatorvos megérkezéséig.
Ha a lúdgondozó bármilyen rendellenességet tapasz-
tal az állatok viselkedésében, vagy a takarmányfogyasz-
tás csökkenését észleli, azonnal hivja fel az állattenyész-
tő. és az állatorvos figyelmét a jelenségre. Ezzel a beteg-
ség elterjedését, súlyosabb kifejlődését és a nagyobb
anyagi kár bekövetkezését akadályozzuk meg.
A betegség kezdeti stádiumának biztos jelzője a ta-
karmányfogyasztás csökkenése vagy az ivóvízfogyasztás
növekedése. A takarmányfogyasztás csökkenését okoz-
hatja a meleg miatti étvágyromlás is, ez ne tévesszen
meg bennünket. A tojástermelési idény megindulása után
102
a gondozó egyik fontos feladata a kotló ludak felisme-
rése, a kotlás elmélyülésének, teljes kialakulásának a
megakadályozása.
Az egyes lúdfajták kotlási hajlama között nagy kü-
lönbség van. A kotlási hajlam kedvezőtlenül hat a tojás-
termelésre.
A tojó ludat őseitől öröklött ösztöne arra indftja,
hogy bizonyos számú tojás lerakása után azokat kiköltse.
Egyes lúdfajták tojóinak szervezetében már 10- 12 tojás
lerakása után megindul a hormonális áthangolódás, ami
azt jelenti, hogy a peteérést elősegítő és serkentö pro-
geszteron hormont a véráramból a prolaktin nevű hor-
mon fokozatosan kiszorítja, és a tojó egyre inkább a
kotlás állapo~ába kerül.
Hátrányos a kotlás nemcsak abból a sze mpontból,
hogy a tojástermelést esetenként 50% -kal is csökkent-
heti, hanem keltetésbiológiai okokból is. A kotló lúd
sáros, trágyás lábáv.al szennyezi a tojásokat, a hosszabb
ideig tartó tojáson ülé s hatására a tojásokban levö zigóta
fejlődésnek indul, majd a kotló alól kivéve könnyen el-
hal. A kotló ludak elfoglalják a tojófészkeket, zsúfolt-
ság keletkezik, és gyakori a tojástörés.
Valamikor a kisüzemekben tµrtott Magyar lúd na-
gyobb része megkotlott, erre a tulajdonságra még szelek-
táltak is, mert különben a kora tavasszal termelt liba-
tojásokat nem tudták volna kikeltetni. A lúdkotlós a to-
jások kikeltése után a kislibák melegítéséről, vezetésé-
ről és védelméről is gondoskodott. Napjainkban már -
ezekre a korábban nagyra értékelt jó tulajdonságokra -
nincs szükség. ·
Ha a falkában kotló ludakat észle lünk, az eljárás a
következő: készitsünk olyan e lkerített részt, amelynek
legalább a 9/10-e vizes legyen. A száraz részen elegendő
annyi hely, hogy ott az etető elférjen. A kotlásgyanús
103
tojókat ide kell bezárni. Ez a módszer 3- 5 nap alatt -
ha időben alkalmaztuk - a kotlás megszűnéséhez vezet.
A leszoktatás ideje alatt - e llentétben a téves gya-
korlati hiedele mmel - a ludakat úgy tukarmányozzuk,
mintha tojnának.
A fehérjedús táp a tojástermelést, nem pedig a kot-
lás elmélyülését segíti elő. Ha a kotló ludakat éheztetjük,
akkor ·a petefészekben levő tojáskezdemények, tüszők
felszívódnak, és a leszoktatás után se m indul meg a to-
jástermelés.
Az eredményes leszoktatás előfeltétele, hogy a kotló
ludat időben felismerjük, és az első . fészekben maradás
után azonnal a leszoktatóketrecbe he lyezzük. Előfordul­
hat, hogy a leszoktatóketrecbe való helyezés után még
1- 2 tojást tojnak a ludak, de ez a leszokt.a tásban ne
:zavarjon minket.
Amikor a gondozó figyelmetlen, és a kotlás már
olyan stádiumban van, hogy a liba a gondozó közeledésé-
re sziszegő hangot adva v é di a fészkét, a leszoktatásra
már nincs sok remény.
Bármilyen eredménnyel alkalmazzuk is a kotlásle-
szoktatást, ez csak ún. „tűzoltó" munka. Mivel a kotlás
az öröklödö tulajdonságok közé tartozik, az a célraveze-
tő, hogy a kotló ludakat zárjuk ki a tenyésztésböl, a tőlük
származó tojásokból tőrzsutánpótlásra libákat ne hagy-
junk meg.
A tyúktenyésztésben használatos elektromos kotlás-
leszoktató kezelés, sokkolás a lúdtenyésztésben nem hoz
eredményt. Az egyéb népies kotlásleszoktató módszerek
szintén eredménytelenek.
A tojástermelési szezon végén, amikor már csak
potyo gtatják a ludak a tojásokat, tépjük meg a törzsállo-
mányt. Ez radikálisan meg i.s szünteti a termelést. Ezután
még 8-10 napig a libák maradjanak a tőrzsólban, ahol
megfelelő szintű takarmányozásban részesülnek, a tolluk
104
kellően megerősödik, fejlődésnek indul. A tűző napsuga-
rakat, esőket az ilyen libák különösebb károsodás nélkül
elviselik, tehát tarlókra, legelőkre helyezhetők. A legel-
tetés jó megszervezése mellett a libák az őszi újratörzse-
sítésig kevés abrakkiegészítéssel tarthatók. Legelőn való
tartás esetén 2000-es létszámú csoportokat alakítsunk ki,
ügyelve arra, hogy a csoportok azonos korú állatokból
kerüljenek ki~ és a törzsutánpótlásra szánt fiatal libákkal
ne keveredjenek össze.
Állategészségügyi okokból figyeljünk arra is, hogy
azokra a helyekre, ahová a libák járnak, háztájiból szár-
mazó kacsák ne kerüljenek.
Idözitett, irányított (provokált) tojástermelés
A módszer elnevezése nem egységes, több szerző
„kétciklusos" tojástermelésnek nevezi. Ez azonban hely-
telen, mivel a baromfifajok esetében cikluson egészen
mást é rtünk, és ez a fogalom egységes értelmezést kapott
u nemzetközi szakirodalomban is.
A nagyüzemi lúdtelepek elterjedésével sok más kér-
dés mellett olyan probléma is felvetődött, hogy miként
lehetne megvalósitani - vagy megközeuteni - az egész
évben folyamatos pecsenye~ és májliba-elöállitást. A
módszert kidolgozták, és alkalmazásával lehetővé válik
u hagyományos időszak mellett egy második tojáster-
melési szezon megvalósítása. Erre általában szeptember
(•s január hónapok közöttí időben kerül sor. Megvalósí-
tásával akkor érdemes foglalkozni, ha az ilyen módon
nyert naposlibáknak van piacuk, illetve a .növendékek
intenzív nevelése, töméses hizlalása megoldható.
A nevezett módszer megvalósítására egyar.ánt alkal-
masak a Rajnai, Magyar, Olasz, Landesi lúdfajták vagy
uzok keresztezett termékei.
105
 A nagy testű Magyar~ és a májtermelésre nemesített
Landesi fajta azonban az eljárásra másként, valamivel
később reagál.
A fajta kiválasztása mellett a <:élnak megfelelő lúd-
állomány megválasztása is nagy körültekintést igényel.
A tojástermelési szezon végére nagyon legyengült,
beteg, örökletes alapjaikban gyenge képességű állatok
erre a célra nem alkalmasak.
Más elbírálás alá esnek azok az állományok, ame-
lyek a fö tojástermelési időszak alatt helytelen takar-
mányozás, tartás, szakszerűtlen világítási technológia
következtében tojtak keveset, megvedlettek, és idő előtt
befejezték a termelést. Ebben az esetben a felsorolt hibák
a második Szezonra való felkészítés alatt korrigálhatók,
és a tojástermelés a nyár végén újra megindítható.
Az eddig elmondottakból az is egyértelműen kide-
rült, hogy· az ún. provokált tojástermelésre csak olyan
állomány alkalmas, amelyik már legalább egyszer a fő­
szezonban termelt. A második provokált tojástermelési
szezonra való beállítás előtt az állományt feltétlenül át
kell válogatni. A válogatás főbb szempontjai: a kondíció,
az egészségi állapot, azonos tollfejlődési stádium, gúnáro-
kon ezenkívül még megvizsgáljuk a péniszt, csak meg-
felelő nagyságú és hibátlan formájú péniszű gúnárokat
hagyjunk meg az állományban.
AZ ÁLLOMÁNY ELOKEsZITEsE. A fö tojásterme-
lési szezon befejezésekor a ludakat megtépjük. A tépés-
kor célszerű a selejtezést is elvégezni, mivel ilyenkor a
ludakat úgy is kézbe vesszük, és ilyen módon a fölösle-
ges törést elkerüljük.
A tépéstől számított 5 hétig a ludakat nevelőtápon
tartjuk, melynek napi adagja ludanként legalább 25 dkg
legyen. Napközben a ludak járjanak jó minőségű legelő­
re, gabonatarlóra. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor
egyedenként naponta 30-35 dkg jó minőségű zöldtakar-
106
-.&..A..
mányról kell gondoskodni. Az 5 hét eltelte után állítsuk
össze a falkát, az ivararány 1 : 3,5 legyen.
A gúnárokat a nyakon vagy a fejen festékkel jelöl-
jük meg, vagy ollóval nyírjunk bele a nyaktollukba. Erre
azért van feltétlenül szükség, mivel a gúnárok rövidebb
ideig kapják az ún. sötéttermes ke-zelést, és ilyen módon
szexálás és az állatok különösebb törése nélkül is ki tud-
juk őket válogatni a to'jók közül. A nagyobb biztonság
kedvéért a szükséges gúnárlétszámon felül 15- 20% -kal
többet veszünk kezelésbe.
SOTlrrTERMES KEZELEs. Ez a kezelés a tojóknál 6,
a gúnároknál 3 hétig tart. Erre a célra jól felhasználhatók
az ablak nélküli baromfiistállók vagy más olyan épületek,
amelyeket megfelelő módon el lehet ;;ötétíteni, hűvösek
és megvalósítható a szükséges légcsere.
A nyilászáró szerkezetek sötétítésére a fekete színű
PVC-fólia vagy kátránypapír nagyon jól megfelel. Az
elsötétítés mértéke abban az esetben megfelelő, ha az
istállóban csak 8- 10 perces benntartózkodás után látjuk
halványan a libákat és a berendezési tárgyakat. Ehhez
0,5-1 lux/m2 megvilágítás szükséges.
A gondozó munkájának megkönnyítésére 100 libán-
ként - az istállóban egyenletesen elosztva - 1,5-2 db
25 W-os, kékre festett égőt szereljünk be.
Az istálló minden hasznos m 2 alapterületére 2 db
ludat telepítünk. Ha a légcsere nem kielégítő, akkor en-
nél kevesebbet (1,5 db/m2 ).
Ha az istálló nagy befogadóképességű, akkor a belső
teret drótkerítésekkel úgy kell felosztani, hogy egy fal-
kában 350-400 db lúd legyen. Ha megoldható, célszerű
a gúnárokat külön rekeszben elhelyezni.
BERENDEzEsl TÁRGYAK. Az önetetők lehetőleg
nagy befogadóképességűek legyenek, hogy a takarmány-
feltöltéssel minél kevesebbet zavarjuk a libákat. A túl-
folyós önitatót a libák félnyak-magasságában helyez-
zük el.
101
 Az etetöböl ludankértt 6, az itatóból pedig 4 cm-t
számítunk. Az etetöket és az itatókat legcélszerűbb a
falak mentén és az elválasztó kerítések mellett e lhelyez-
ni. A sötéttermes kezelés kezdetétöl a t?jástermelés be-
fej ezéséig a ludakkal tojótápot etessünk „ad libitum''.
A betelepítés elött az alaposan fertötlenített istállók-
ba 20 cm vastagon száraz, por- és penészmentes almot
terítünk. Az itatók körül a túlzottan elszennyezödött
alomrészeket kicseréljük, de ha szükséges, az istálló
egész területén felülszórjuk az almot. Ezt a műveletet
legcélszerűbb éjjel végrehajtani, amikor is a ludakat erre
az idöre kiengedjük a kifutóba.
A sötéttermes kezelés kezdetén és végén mind a
tojókból, mind a gúnárokból 25-30 egyedet egyenként
lemérünk. Ha a technológiát jól hajtottuk végre, akkor a
kezelés végén 15- 20% -os élötömeg-növekedést kapunk.
A gúnárokat 3 hét eltelte után kivesszük az elsöté-
tített istállóból, tehát minden átmenet nélkül napi 12- 14
óra természetes megvilágítást kapnak. Mivel nyáron a
természetes napszak ennél általában hosszabb, néhány
órával korábban zárjuk be a ludakat, de a besötétedés
után a kifutóba engedjük őket.
Célszerű külön világítási technológiát előírni a nap
hosszának figyelembevételével. A tojókat 6 hét után
engedjük ki az elsötétített teremből. Az istállókat ki-
takarítjuk, fertötlenítjük és elökészítjük ~ tojásterme-
lésre. Beállítjuk a tojófészkeket, majd a tojókat a gúná-
rokkal együtt betelepítjük. · egységnyi börfelületre esö tollpapillák száma szabja me·g.
A takarmányuk most is egészen a tojástermelési
szezon befejezéséig tojótáp, „ad libitum" etetve.
Amikor az állomány eléri a 10% -os termelést, cél-
szerű két hé tig 1% -ban Erra 6 vagy Fermin 6 kiegészitöt
adagolni.
A tojástermelést a ludak a sötét teremböl való ki-
108
engedés után általában 16-20 nap múlva kezdik meg,
és 20-24 nap múlva 45% -os szintet érnek el.
A tojástermelési szezon elsö harmada után a meg-
világítást 14 naponként fél órával növelni k e ll.
Az ismertetett módszer költségeit ludanként kb. 15
tojás fedezi, így 22-28 db tojás nyerhetö, a kettő közti
különbség viszont tiszta nyereségként jelentkezik.
A libák vedlése, tolltermelés, tépés
A lúd - hasonlóan a vadmadarakhoz - nem egy-
szerre, rövid idő alatt, hanem fokozatosan váltja a tollát.
A tojásból kibújt naposliba testét pihetollak borít-
ják. Az elsö tollváltás, az úgynevezett szűzvedlés 4-6
hetes korban következik be, erre az időre a pihetollak
eltűnnek. Ez alatt az idö alatt a kislibák a hőmérséklet,
a páratartalom, a takarmányozás és az elhelyezés iránt
különösen igényesek. A kislibák gyorsan és egyenletesen
betollasodnak, ha elhelyezésük nem zsúfolt, nem túl pá-
rás, megvan a fürdési lehetöség, és a takarmányozás az
előírásnak megfelelö. A növendék libák második toll-
váltása a tartási-takarmányozási technológiától függöen
8-9 hetes kor után kezdődik. A második tollváltás idö-
pontja a pecsenyeliba-árutermelés szempontjából je-
lentös.
A tolltermelés mértékét a testfelület nagysága és az
Minöségét a szin, a pehely- és a fedőto llgk aránya be-
folyásolja. ·
Az egységnyi börfelületre esö tollsűrűség alapján az
egyes egyedek között nagy különbségek vannak. Mivel
a testfelület növelése az élőtömeg növekedésével jár
együtt, ennek túlzott mértékű növelése viszont nem ki-
109
 vánatos, a tolltermelésre- végzett szelekciót célszerűbb
a tollsűrűség alapján végezni.
Az elmúlt évek lúdtermékexportját vizsgálva meg-
állapítható, hogy a libatollexport vagont-an mért mennyi-
sége tízszerese a májénak, kilogrammonkénti ára majd-
nem 10 dollár. Ezek a tények azt bizonyítják, hogy a
toll nagyon fontos exportterméke hazai lúdtenyésztésünk-
nek.
Mint ismeretes, a libatollat elsősorban ágyneműk
töltésére használják, de készül belőle dísztoll is. A más
célokra alkalmatlan tollból lisztet készítenek, ami kén-
tartalmú aminosavai miatt értékes takarmánykiegészítő.
Az ágyneműk töltésére használt lúdtoll pehely- és
puha gerincű fosztott vagy fosztatlan toll keverékéből áll.
A paplanok töltésé re általában csak pehelytollat használ-
nak. A lúdtollfélék közül a pehely a legértékesebb, ez
után következnek a rugalmas és hajlékony gerincű fedő­
tollak, végül a szárny és a farok tollai.
110
A pehelytoll jellemző sajátsága, hogy hosszú suga-
rát nem kapcsolják egymáshoz horgocskák, a toll gerince
hiányzik, hőszigetelő képessége kiváló, rugalmassága jó.
A libatollat a tollnyerés módja alapján két csoportba
oszthatjuk. Ezen az alapon megkülönböztetünk termelői
és ipari tollat. A termelői tollat mindig élő állatról nyer-
jük, az ipari toll viszont a baromfigyári feldolgozás ter-
méke. A lúdtenyésztéssel foglalkozókat csak a termelői
tollal kapcsolatos kérdések érintik, éppen ezért az ipari
tollal nem foglalkozunk.
A tépett toll lehet fiatal vagy kifejlett törzsludak
első, második stb. tépéskor nyert tolla. A legkevésbé
értékes a növendék ludak első lépésekor kapott toll. A
tépések számának növekedésével a toll minősége is javul,
annak következtében, hogy a pehelytollak aránya na-
gyobb lesz. Legértékesebb tollat a kotló ludak adnak.
A természetes kotlás idején a kotló libák testén - hor-
Lúdtolllélék
•I u'rnytoll. hl fedGtoll, e) pebelytoll
111
monális hatás következtében - hosszú sugarú, dús pe-
helyfürtök nőnek. Ezek arra szolgálnak, hogy a kotló
ludak a fészket béleljék velük, másrészt arra, hogy a
tojások keltetéséhez szükséges hőmérséklet és páratar-
talom a feszekben megfelelő legyen.
A toll piaci értékét a pehelytartalom, a tisztaság, a
toll színe, szerkezete és rugalmassága adja.
Legértékesebb a nagy pehelytartalmú, fehér színű,
szennyezésmentes, rugalmas, nem töredezett, nem moly-
rágott, ép sugarú és zászlójú tollkeverék.
Mikor és hányszor tépjük a ludakat?
A ludak tépésekor a természetes tollváltáskor amúgy
is elhullásra ítélt, érett tollat távolítjuk el az állat testé-
ről, ezáltal a tollváltás idejét a legrövidebb időre csök-
kentettük.
Figyelembe kell azonban venni azt, hogy a tépés a
ludak sze rvezetére kedvezötlenül hat. A lépéskor az ál-
latok megfogása, időleges összezsúfolása a libák nagy-
fokú törésével jár. Az egész tolltakarótól minden átmenet
nélkül, egyszerre szabadítjuk meg a libákat. A toll pót-
lásához az anyagcsere-folyamatok fokozott működése
szükséges, ami a szervezet nagymértékű terhelését okoz-
za. Az elmondottak miatt koleragyanús időszakban a
ludak tépésétöl cé lszerűbb eltekinteni. A szervezet káro-
sodása fokozódik akkor, ha a libákat a toll érettsége
szempontjából nem a legkedvezőbb időpontban tépjük.
Ha pl. túl korai a tépés, akkor ennek következtében a
libák testén sebek keletkeznek, amelyek a különböző
fertőzések kapuivá válnak. A tépésre éretlen toll még
szilárdan ágyazódik a tolltüszőkben, csévéje véres, ki-
tépésekor a bőr könnyen felszakad, a tépés az állatok-
nak nagy fájdalmat okoz. Az így meggyötört állatok
112
étvágytalanok, bágyadtak lesznek, és az erős stresszha-
tásnak kitett szervezet az ellenálló képesség csökkenése
miatt könnyen a betegségek áldozatává válhat. A koráb-
ban tépett, éretlen toll nedvességtartalma nagyobb a
megengedettnél, így könnyen penészedés, csomósodás
vagy más minőségromlás fordulhat elő, még a leggondo-
sabb keze lés ellenére is.
A toll érettsége szempontjából optimálisnál későbbi
időpontban végzett tépés szintén az előzőekben isme rte-
tett hátrányokkal jár. Az önmagától megindult vedléskor
az érett tollakat az újonnan növök kitolják a tüszökböl
és a kiálló kemény hegyű tokok akadályozzák a tépést.
A legnagyobb figyelem ellenére is az érett tollakkal
együtt kitépik őket, és az az eset fordul elő, mint amikor
a lépésre még éretlen tollakat tépünk a libákról.
A tépés optimális idejének a megállapítására szúró-
próbaszerűen próbatépéseket k ell végezni.
Ez abból áll, hogy a libák hasi és háti részéből csi-
petnyi tollakat kilépünk. Ha a toll csévéje száraz, tiszta,
átlátszó, a cséve belsejében levö toll „lelke" fehér és
átlátszó, a toll erőltetés nélkül kijön, akkor a ludak lépé-
sét el lehet kezdeni.
A növendék ludak tollának érettsége függ a takar-
mányozástól és a tartásmódtól is. Az intenzíven takar-
mányozott, szakszerű elhelyezésben részesült növendé k
ludak első tépését 10- 11 hetes korban szokták elvégezni.
A növendékek az első tépéstöl számított 6 hét, es~­
tenként 6 hét és néhány nap múlva újra megtéphetök.
Szakszerű tartásban és takarmányozással a Ubák új toll-
taka rója általában ennyi idő alatt kinő. A növendék libá-
kat tehát a kelési időtől és az őszi időjárástól függően
kétszer-háromszor meg lehet tépni.
A törzslibákat a tojástermelés be fejezése után tép-
jük meg, a tépések számát ille tően a növe ndék ludakra
vonatkozó elvek érvényesek. A túl későn végzett tépés,
113
különösen akkor, ha a t~karmányozásra nem ügyelünk, A ludak előkészítése a lépésre és a tépés
károsan befolyásolja a következő évi tojástermelést.
A tépés végrehajtásakor nagyon fontos követelmény, A tépés megkezdése előtt 3-4 nappal alkalmazzunk
hogy az minél rövidebb ideig tartson, l'ozzáértö gyakor- stresszvédő takarmányozást. Ebből a célból Erra 6, Viton
lott dolgozók végezzék, és a libák legkisebb törésével vagy Trierra kiegészítő szerrel kezelt takarmánykeve-
járjon. Egyszerre csak annyi libát zárjunk be, amennyit réket etessünk a ludakkal.
fél nap alatt meglépünk. A tépéskor abból induljunk ki, A toll tisztasága nagymértékben befolyásolja anna~
hogy egy dolgozó - a gyakorlattól függően - 10 órás értékét, ezért a ludakat közvetlenül a tépés előtt kétszer
munkaidőt figyelembe véve, naponta 50- 100 libát tud fürösszük meg. A tépésre kerülő falkákat ajánlatos a fej- ·
megtépni. Az állomány nagyságától függően olyan lét- lettség szerint osztályozni, illetve a gyengébben fejlett
számú brigádot állítsunk munkába, hogy az azonos korú egyedeket különválogatni. Ezeket a gyengébben fejlett
ludak tépés~ 2-3 napnál tovább ne húzódjék. Az egy egyedeket tépjük utoljára, hiszen a toll fejlődése, érése
főre eső említett napi teljesítmény úgy értendő, hogy a szempontjából 2-3 nap is sokat számít.
tépést végző dolgozónak a libákat kézbe adják, tehát a A tépés menete a következő: a tép,é st végző személy
tépöbrigádon belül mindenkinek meghatározott feladata a kezébe adott ludat hassal fölfelé az ölébe veszi úgy,
van. hogy a liba elülső része kerüljön a tépő teste felé, az állat
A toll tépése nemcsak a libák számára kellemetlen, fara pedig a testtel ellentétes oldalon a térdek felett he-
hanem a dolgozóknak is megerőltető, nehéz munka. l'.:p-
pen ezért törekedni kell olyan munkakörülmények létre-
hozására, ami a libák számára elviselhetőbbé, a dolgo-
zóknak pedig kényelmesebbé teszi a munkát. A tépést
száraz, árnyékos, hűvös, nem huzatos, de jól szellőző
épületben végezzük. A tépést végző dolgozók részére
gondoskodjunk kényelmes ülőhelyekről és lehetőleg
műanyagból készült edényekről, amibe a tépett tollat
helyezik. A műanyag edény azért előnyös, mivel a toll
nem ragad bele, mint pl. a vesszőkosárba .
Ha a tépésre kerülő falkában tarka tollú egyedek is
vannak, ezek tollát feltétlen külön kell tépni; mivel en-
nek a felvásárlási ára kevesebb, noha a minősége semmi-
vel sem rosszabb a fehér tollénál.

114 115
lyezkedjék el. A liba ny;akát hajtsuk vissza és fogjuk
óvatosan a térdünk közé. A lábakat egyik k ezünkkel fog-
juk össze és húzzuk lefelé a hát irányába. A szárnyakat
a tépő két combja közé helyezze, így az állát rögzítve
van, és a szabad kezünkkel elvégezhetjük a tépést. Cseh-
szlovákiában a ludak té pésére speciális tépőállványokat
készíte ttek.
A tollak tépését a kloáka környékén k ezdjük el, és
innen haladjunk a nyak felé végig a has alján, az oldala-
kon, a szárnyak által szabadon hagyott testfe lüle ten. A
tépést a nyakon folytassuk, majd a háton fej ezzük be,
természetesen a hát tépése előtt a ludat meg k e ll fordítani.
Nem szabad kitépni a szárny és a farok tollait, és a szár-
nyak alatt levö szárnytartó „párna"-tollakat.
A tollat mindig a növése irányába húzzuk, ellenk ező
irányú Lépéskor még az érett tollal együtt is bőrdarabok
szakadhatnak ki, ennek káros hatásáról az e lőzőekben
már szóltunk.
A tépést lehe tőleg puszta kézzel, kesz tyű és a k éz
nedvesitése n é lkül végezzük. A fedő- és a pehelytollakat
nem szoktuk külön tépni, mivel a toll pehelytartalmát
általában a vevő kívánsága szerint állítjuk be. A toll fel-
dolgozását, a fedő- és pehelytollak küiönválasztását a
tollfe ldolgozó üze me k végzik. A tépett to ll pehe lytar-
talma a tartási, takarmányozási körülményektől és az
életkortól függően 18- 30% között változik.
Az első tépéskor libánként 8-10 dkg, a másodikra
12- 14, a harmadik és negyedik tépéskor 13- 16 dkg toll
nye rhető.
116
A toll tárolása, kezelése
A ludakról letépett friss tollat általában a fe ldolgozó
üzemekben tárolják és kezelik . A lúdte le peke n a tépést
úgy szervezzük meg, hogy a napi tollmennyiséget vagy
még a znap, vagy a következő napon elszállítsák. Ilye n
esetben a to ll azonnal zsákolható és az elszállításig zsák-
ban különösebb veszély né lkül tárolható.
Ha nincs közvetlen a tép és utáni szállítás, akkor a
tollat hűteni és szárítani kell. Erre a célra szá raz, hűvös,
65-70% -os relatív páratartalmú helyiség alkalmas, hogy
a toll a fölösleges vizet minél rövidebb idő a la tt leadja.
A tárolás ideje alatt a tollat naponta 4-5 alkalommal
forgassuk meg. Az így kezelt to llakat zsákba rakva hű­
vös, száraz, szellős helyen tároljuk az elszállításig.
A különbözö korú és hasznositású
ludak takarmányozása
A ludak termelőképességét az öröklött a·dottságokon
kívül a legjobban a takarmányozás befolyásolja. Az állat
korának, hasznosítási irányának megfe"lélő, szakszerű ta -
karmányozással nemcsak jobb termelési eredményeket
érhetünk el, hane m gazdaságosabb lesz a te rmelés is. Is-
meretes, hogy a lúd évszázadokig csak a kisüzem állata
volt, nagyüzemi tartása, takarmányozása csak röv id múlt-
117

ra tekint vissza, ezért táplálóanyag-igényének részletei
korántsem olyan tisztázottak, mint más baromfifajokéi.
A táplálóanyag-ellátás nagyrészt gyakorlati tapasztalato-
kon alapszik. Táplálóanyag-igényének megszabásakor a
termelés és a létfenntartás elméleti alapon kalkulált érté-
keit veszik figyelembe.
Néhány táplálkozási sajátosság
A baromfifajok között a lúd a takarmányozás szem-
pontjából különleges helyet foglal el. Emésztökészüléké-
nek vizsgálatakor kiderül, hogy a többi baromfifajtól el-
térően a libának nincs begye, csupán a nyelőcső alsó
része öblösebb egy kissé, de ez sem tartalmazza azokat a
mirigyeket, amelyek a többi baromfifajban megtalálha-
tók és a felvett takarmány emésztésre való előkészltését,
felpuhitását szolgálják. lgy a takarmány a nyelöcsöböl
szinte előkészítés nélkül jut a mirigyes gyomorba, onnan
118
fokozatosan adagolva a zúzógyomorba. A lúd emésztö-
készülékének ez a sajátossága azonban nem jelenti azt,
hogy a liba a taka rmányt a többi baromfifaj oknál rosz-
szabbul hasznosítja.
Emésztökészüléke jól alkalmazkodott a nehezebben
emészthetö takarmányok feldolgozásához. Emésztőcsator­
nájának hossza - a törzs hosszához viszonyltva - az
összes baromfifajé közt a legnagyobb:
- galamb 7: 1
-tyúk 8 : 1
-kacsa 10: 1
-lúd 11 : 1
A lúd víziszárnyas létére a tavakban található vízi-
növényekböl - a kacsával ellentétben - nem táplálko-
zik, nem is búvárkodik, a vizet csak fürdésre és ivásra
használja.
A ludak táplálkozásának egy másik sajátossága,
hogy a gazdasági baromfifajok közül a neki tetsző édes
fűfélék közül a legtöbbet képes elfogyasztani. Erőtelj es
felépítésű, éles csörkörömmel ellátott csőrével a legki-
sebb füvet is le tudja csipkedni. lgy az apró füvű legelön
is - ha az egyébként elegendő zöldet szolgáltat - na-
ponta több kiló zöldet is megeszik. Ezért a tulajdonsá-
gáért egyesek a libát „szárnyas birkának" nevezik. Ezzel
a hasonlattal azonban vigyázni kell, mert könnyen hibás
következtetéshez vezet. Hosszú ideig az a téves felfogÁs
uralkodott, hogy a lúd képes nagy mennyiségű nyers ros-
tot megemészteni. A legújabb kutatások bebizonyították,
hogy a liba nyersrostemésztő képessége semmivel sem
jobb, mint az egyéb baromfifajoké.
Ennek ismeretében még a legjobb legelön is éhez-
tetj ük a ludakat, ha kiegészítő takarmányozásukról, ab-
raketetésről nem gon'd oskodunk. A legeltetés, még bösé-
119
ges füvet szol gáltató legetőn is, csak korlátozott takar-
mányozásnak tekinthető. A közepes szemes eleséget
8. lób"w\ """' ""' """" "°"""" '""" lópM/óo"'"'"'""''
szerényebb

nyújtó alkalmi legelő, mint pl. gabona- vagy kukorica-

Napi szükséglet Napi takar- 1 kg takarmány
tarló az állatok napi takarmányigényét k;elégítheti olyan mányfo- táplálóértéke
mértékben is, hogy az életfenntartó szükségleten felül - Kor t::lótömeg keményitö- emészt heló gyasztás k eményftö- feh.
(hét) (g) érték nyersfehérje (g) érték konc.
a kiadós mozgás ellenére - tömeggyarapodás is elérhető. (g) (g) (g) (%)
A 100 g körüli tömeggel kikelt naposliba 8 hetes ko-
rára eléri a 4,0-4,5 kg-ot, ami kifejlettkori élőtömegének 13-16 4200- 116 14 180 640 12
4600 1
80-85% -a. Ilye n növekedési eréllyel a gazdasági ba-
17-25 4600- 104 11 180 580 11
romfifajok közül az első helyen áll. Ennek ellenére a ta- 5000
karmány összetételével szemben igénytelenebb, mint más
baromfifajok, különösen a takarmány fehérjetartalmával
szemben. szakban sok metionin- és cisztintartalmú takarmányt is
Legelőn, annak minősége szerint 20- 25% levonható etetni (állatifehérje-liszt, halliszt stb.).
a szükségletből. Tépés után úgy takarmányozzuk a luda- A tenyészludak táplálóanyag-igénye az életfenntartó
kat, mint a tojástermelés idején. Ajánlatos ebben az idő- és a termelő hányadból áll.
Az életfenntartó takarmányt a tojásrakás megkez-
7. táblázat. Növendék ludak l áplálóanyag-szükségl ete 12 hetes korig dése előtt és a tojásrakás idején a termelésnek megfele -
lően kell kiegészíteni. A tojó ludak termelése egy-egy

Napi szükséglet 1 kg takarmány populáción belül eltérő. Ezért a termelés táplálóanyag-

Kor :Blötömeg
keményitö- emészthető Napi ta-
táplálóértéke szükségletét nem lenne helyes az átlagos termeléshez
(hét) (g) érték nyersfehérje karmány- keményitö- !eh. szabni. Ebben az esetben az átlagnál többet tojók hát-
(g) (g) fogyasztás érték (% )
(g) (g)
rányba kerülnének az átlagnál kevesebbet termelőkkel
szemben. Ha a nagyobb termelők nem kapnák meg a ter-
0 85 16 4 21 760 25 melésükhöz szükséges táplálóanyagokat, tojástermelésü-
1 240 28 6 39 720 22
2 450 47 10 69 680 22
ket csökkentenék. Ennek elkerülése végett tanácsos az
3 840 90 18 134 680 20 átlagos termelésnél 20% -kal többet termelő állatok ta~
4 1280 110 22 160 680 20 karmányigényét alapul venni. A tojástermelés megkez-
5 1740 120 24 1'15 680 20 dése előtt legalább 1,5 hónappal kezdjük meg a ludak
6 2220 129 26 190 680 20 előkészítését a termelésre.
7 2720 148 27 232 640 18
8 3250 174 31 272 640 18
A ludak táplálóanyag-szükségletére vonatkozó sza-
9 3600 176 30 275 640 17 batos vizsgálatok jelenleg még eléggé hiányosak.
10 3920 146 24 230 640 16 A tenyészludak életfenntartó és a tojástermelő takar-
11 4210 143 20 223 640 14 mányszükségletének ismeretében könnyen kiszámítható
12 4450 122 17 190 640 14 a tojó ludak napi táplálóanyagának a mennyisége.

120 121
 A hazai nagyüzemi gyakorlatban a törzsludak ta-
karmányozásában háromfé le szakasz különíthető el.
1. A tojástermelésen kívüli időszak.
2. A tojásterme lésre való előkészítés időszaka.
3. A tojásterme lés időszaka.
A tojáste rme lésen kívüli idő_szakban korlátozottan
takarmányozunk, me rt ezzel a két tojásrakás közötti idő­
........
00
<O <O szak tartási költsége it jelentős mértékben csökkentjük.
Biológiailag sem indokolt a drága tápok etetése , mert
csupán ettől a ludak úgysem kezdenének e l újra tojni,
legfeljebb fölöslegesen hizlalnánk őket. Ebben az időszak­
ban célszerű a libákat legelőre járatni és abrakkiegészí-
tést olyan mértékben adni, amennyire ezt a tépések gya-
korisága indokolja.
A tojásrakásra való előkészítés időszakában a napi
taka rmányadag fokozatos növelésével, de még inkább a
takarmány minőségének javításáv al lényegében átmene-
tet képezünk a korlátozott takarmányozás és a z ét vágy
szerinti takarmányozás között. Ez alatt a z időszak alatt a
libákat felkészítjük a - szervezetre nagy megterhelést
jelentő - tojásterme lési szezonra. ·
TulajdoQképpen fe ltöltjük a szervezet raktárait, és
ilyen módon alapozzuk meg a következő évi tojás-
termelést.
Minél több tartalékot gyűjt a szervezet , annál jobb
lesz a tojástermelés és a te rmékenység.
Az előkészítés időszaka az ősz végére, a tél elejér.e
esik, amikor már hideg van és az állat lé tfenntartási ener-
giaigénye is nagyobb.
Ha ezt nem elégítjük ki kellő mé rtékben , akkor a to-
jástermelés megkezdése e lhúzódik, és a szezon elején k i-
esett tojások már nem pótolhatók az esetleges későbbi jó
.o; takarmányozással sem. Ennek viszont je lentős gazdasági
e
kihatása van a jövedelmezőségre.
A legszakszerűbb és legváltozatosabb takarmányo-

122 123
 10. táblázat. Ludak elökészítése tojástermelésre zon alatt a lúdtojótáp gyártásával a nagyüzemben gya-
korlatilag leegyszerűsödött.
A takarmány megnevezése
Napi takarmAnyadag,
A lúdtojótápot célszerű granuláltan etetni, mivel így
ldópont lúdtojótap gazdasági abrak tojótáp és gazdasAgi abrak az értékes alkotórészek - amelyek általában liszt formá-
együtt
dkg/lúd
jában vannak jelen - egyenlő elosztásba kerülnek, nem
% % ragadnak a lúd szájpadlásához, a vitaminok nem mennek
November 20-30. 30
olyan hamar tönkre, a zsírtartalmú anyagok később ava-
70 18
December 1-10. 40 60 20 sodnak, a kiszáradási veszteség sokkal kisebb, mint a
December 1Í-20. 50 50 22 dercés tápok esetében. A g ranulátum átmérője 5 mm le-
December 21-31. 60 40 24 gyen. Mind az előkészítő, mind a tojástermelési szezon
Január 1-10. 70 30 28 alatt gondoskodni kell arról, hogy a ludak előtt mindig
Január 11-20. 80 20 30
Január 21-31. 90 10
legyen - 5- 7 mm átmérőjű - folyami kavics.
32
Február 1-töl 100 - étvágy szerint
A tojásrakás utáni időszakban áttérhetünk a törzs-
ludak korlátozott takarmányozására. Ebben az időszak­
ban a ludak csak annyi táplálóanyagot igényelnek,
z.áskor sem vesz fel a törzslúd olyan mennyiségű takar- amennyi a létfenntartáshoz, illetve a legelőn való na-
mányt, hogy ebből a létfenntartási energiaszükségletét gyobb mértékű mozgáshoz szükséges. Nagyobb takar-
és a tojástermeléshez szükséges táplálóanyagot fedezze. mányadag etetése fölöslege.s, mivel ettől a libák e lzsíro-
A tojástermelési idény előrehaladásával a tojó ludak test- sodnának, és a takarmányozás költségei rontanák a gaz-
tömege fokozat?san c~ökken, és szezon előtti élőtömegü­ daságosságot. Figyelembe kell venni azonban azt a he-
ket csak a tojastermelés befejezése után néhány héttel lyes gyakorlatot, hogy a tépés után a tollfej lődés elősegí­
nyerik újra vissza. A tömegcsökkenés mértéke .az első tésére 8- 12 napig az adag növelése mellett a féhérje-
éves ludakon a legnagyobb, a 10- 12% -ot is eléri, a má- szintet is növelni kell, mert a radikálisan eltávolított toll-
sodéveseké 3-3,5%, az ennél idősebbeké 1,5-2% körül mennyiség pótlásához bőségesebb táplálék szükséges.
van. Ezt a jelenséget ez ideig sem megszüntetni nem sike- Ha a gazdaságban olyanok a lehetőségek, hogy a li-
rült, sem elméleti magyarázatot nem tudunk rá adni. Fel- bák részére legelőt telepítünk, akkor indokolt a követ-
tételezhető, hogy a ludak takarmányozásával kapcsola- kező irányelveket figyelembe venni.

tos hiányos ismereteink okozzák, hogy ez a kellemetlen
jelenség minden évben és minden üzemben visszatér.
Evek hosszú során abból a célból, hogy a törzsluda-
kat kondícióban is felkészítsük a tojástermelési szezonra
és a szezon befej ezésekor minél kisebb legyen a tömeg-
csökkenés, sikerrel alkalmaztuk a következő előkészítő
takarmányozást.
A tenyészlibák takarmányozása a tojástermelési sze-
Alapvetően abból kell kiindulni, mely fűféléket, il- ·
letve milyen zöldnővényeket esznek a libák , á legszíve-
sebben. Ezek ismertetése előtt vizsgáljuk meg azokat a
körülményeket, amelyek a füvek ízletességét nagymér-
tékben befolyásolják:
a) a libák kora (idősebb korban az állatok válogató-
sabbak),

124 125
 b) a liba jóllakottsága. (az éhes lúd kevésbé válo-
gatós),
e) a növény faja, íz, alak, szín,
d) a növény termőhelye (pl. a száraz talajon termelt
zsurlót előnyben részesíti a nedves talajon .ter-
melttel szemben),
e) a növény termőhelyének fényellátottsága (a jó
fényellátottságú helyen termelt növényt minden
esetben elönyben részesíti az árnyékos helyen
termelttel szemben),
f) a növény kora (a fiatalabl;> növényt szívesebben
fogyasztja, mint az elvénültet), Veteménybors6
g) a kaszált zöld fonnyadtsági állapota (a frissen ka-
szált zöldet előnyben részesíti a fonnyadttal szem- pirók ujjasmohar,
ben), kakaslábfű stb.
h) a zöldadagolás módja (a kupacba rakott zöldet
letapossa, a szénarácsból viszont maradéktalanul Harmadsorban kedveltek:
elfogyasztja). százszorszép,
fehér libatop,
Ha a liba maga választja meg a fűféléket, illetve a mezei aszat,
zöldnövényeket, akkor a következő sorrendet lehet meg- vesszős kutyatej,
állapítani: papsajt-mályva,
angol perje,
A liba elsősorban a következő növényeket kedveli: pongyola pitypang (gyermekláncfű) stb.
erdei perje (aljfü).
veteményborsó, mezei borsó, Negyedsorban kedveltek:
boj torjánsaláta, szőrös disznóparéj,
szürke muhar, orvosi atracél,
fekete üröm,
Másodsorban kedvelt növényei: pokolvar libatop,
terebélyes laboda, apró- vagy folyondárszulák,
zöld pántlikafű, csomós ebír stb.
magyar rozsnok (szálfű),
mezei katáng (katángkóró), A lucernaféléket az ízletesség szempontjából a fel-
sorolt növények után csak az ötödik helyen találjuk, ami

126 127
 gazdaságilag nem kedvezö, hiszen üzemeinkben a lucerna
szinte kivétel nélkül megtalálható. Ez azzal van összefüg-
gésben, hogy a ludak az édes ízt kedvelik, a zöld lucerna
viszont kesernyés ízű.
Ha a gabonamagvak ízletességét vizsgáljuk, akkor
kifejlett ludak esetében a következö sorrendet állapította
meg Erlick:

1. zab, 2. búza, 3. árpa, 4. rozs, 5. kukorica.

A gabonamagvaknak ilyen kedveltségi sorrendje .nö-

vendék ludakra nem érvényes.
Molnár J. vizsgálataiban megállapította, hogy a ku-
korica kifejlettkorban a kedveltségi sorrend utolsó he-
lyét foglalja el, a kéthetes kor utáni idöszakban viszont a
legkedveltebb magfélének bizonyult. A kísérleti adatok
felhívják a figyelmet arra, hogy a kukorica kedveltsége a
Apró v. folyondárszulák
kor előrehaladtával nagymértékben csökken.
A búza a libák kéthetes kora után ízletességben a
második helyre kerül, de a korosodással mindinkább
kedvelik. A 30 napos kor elérése után búzából már többet
fogyasztottak a ludak, mint kukoricából.
Az árpát és a zabot a kéthetes korú ludak majdnem
Lándzsás útifű
egyformán kedvelik. Az életkor előrehaladtával a zab
fogyasztása fokozatosan növekedik, az árpáé csökken. A
gyakorlati megfigyelésekből az is kiderül, hogy a
takarmánybúza nemcsak beltartalmi értékben, hanem.
izletességében is előnyösebb a növendék ludak részére,
mint az árpa.
A korszerű takarmányozási technológiában - külö-
nösen pecsenyelúd elöállításakor - a keveréktakarmá-
nyok lépnek elötérbe. Ismeretes, hogy ugyanazon össze-
tételű takarmány kedveltsége változik aszerint, hogy mi-
lyen annak a szemcsenagysága. A takarmány nagyságbeli
Pongyola pitypang = kedveltsége a száj, illétve a csör és a nyelőcső tágasságá-
gyermekláncfű

129
128
 pecsenyelúdra kidolgozott takarmányozási technológia
hoz igazodik. Ezzel magyar.á zható, hogy a lapos cső.rü lúd szerint nevelik fel, így a ludak szervezeti szilárdsága - sok
és kacsa az apró takarmánytörmeléket nem sz1vesen esetben - kívánnivalót hagy maga után. Legtöbb helyen a
tenyésztő a növendékek értékét a nevelés során elért
szedi fel. · t is
, 1·ránti igény aszenn · va· ltoz1·k •
A szemcsenagysag „ , átlagos testtömegből ítéli meg, nem törődve az állatok
hogy a növekedés során az állat szája, illetve csore es csontozatának fejlettségével. Ezért esetenként elöfordul,
előcsöve is növekedik. , . hogy a 8 hetes korra 4 kg feletti átlagos élőtömeget elért,
ny A el kapcsolatos vizsgálatokból megállap1thato, továbbtenyésztésre szánt állomány egyedei között sok a
z ezz , t k dveltek a
hogy milyen szemcsenagyságú takarmany ~ , "k görbe lábú, sánta állat. A lábgyengeség legtöbb esetben
korban és hogyan változott igenyu a annak a következménye, hogy a túlzott intenzitással nevelt
libák napos • .
szemcseméretre 8 hetes koru~1g. . többet állatok csontállományának fejlödése nincs összhangban a
A vizsgált takarmányokbol 0- 5 napos kong l~g . „." testtömeg növekedésével. Tisztában kell lenni azzal, hogy a
. k" "tt a 2 mm atmero1u
darából 5- 20 napos kor ozo . nagy tojástermeléssel együtt járó megnövekedett ásvá-
granulá~umból fogyasztottak. Az ~let~~~.ü2!;;~· k~~~~~ nyianyag-forgalmat csak a szilárd csontozatú, jó szerve-
k" ött legkedveltebbnek a 3 mm-es atmeroJ ' zeU szilárdságú egyedek képesek zökkenömentesen lebo-
oz 5 a'tmérőJ'ü granulátum bizonyult, nyolítani.
időszakban az mm-es ,
k, mint a felnőtt ludak eseteben. . A csontnövekedési zavarokkal küzdő tojók tojáster-
csa ~;:~nek az adatoknak az ism~rete gyakorlati melése csökken. Különösen a tojástermelési idöszak má-
ontból nagyon fontos, mivel az allatok az álta~uk sodik felében tojásaik héjának minősége romlik nagy-
szemp k ányukból többet fogyasztanak, igy mértékben, amihez a rosszabb keltethetőség és a kislibák
kedvelt ta arm
hamarabb érjük el a kitűzött célt. gyengébb életképessége társul. A tojók között a tojáster-
melési idöszakban megnövekszik az állatok elbullúa.
Ezek a hibák kiküszöbölhetők, ha a továbbtenyésztésre
A törzsutánp6Uásra szánt szánt növendékeket háromhetes kortól külön neveljük és
növendék ludak takarmányozása mérsékeltebb takarmányozásban részesítjük, figyelembe
véve a csontok normális fejlődéséhez szükséges kalcium-
A különböző gazdasági állatfajok~al. végze:t n~velés~ és foszforszükségletet. Lipták J . 0-8 hetes korig a
. . . kis' érletek szinte k1vetel nelkul arr következő mennyiségeket és arányokat állapította meg
takarmanyozas1 . „ d ·k
t k hogy a továbbtenyésztésre szant noven e kalciumból és foszforból a takarmány szárazanyagának
muta na • . „ „ h azokat mérsékeltebb százalékában. ·
állatok fölnevelesekor elonyos, .a h. l" 'll'ta'sra
. 't' "k mint pl a use oa i A táblázat adatai arra utalnak, hogy a növendék libák
takarmányozásban reszes1 JU , . . „ d, k
s:zánt e yedeket. A továbbtenyésztésre szant .noven ,e ásványianyag-szükséglete a kortól függöen változik. Ez a
ludak r!szére olyan takarmányozási program k1dolgozas; megállapítás minden lúdfajtára vonatkozik.
„ , es amelynek segítségével erősebb szerv~ze i A csontok normális fejlödéséhez nem elegendő csak a
s~lkásedg. ', 1·obb állóképességű" állomány nevelheto fel. szükséges ásványi anyagok juttatása, ahhoz a libák-
sz1 r sagu, " . a továbbtenyesztesre
. . · ludak at a
szant 1
Jelenleg ugyanis
131
130
 11. táblázat. A növendék . libák ásványianyag-szükséglete
takarmány-szárazanyagban % -ban kifejezve Általános vélemény az, hogy a vitaminszükséglet
kielégítésére legföképpen az elönevelés ideje alatt, a
Kor CaO P2ű5 Ca p tenyészállatok tojástermelésre való felkészítésekor és a
Ca: P
ihél) (%) (% ) (% ) (% ) tojástermelési szezonban kell különösebb figyelmet
0---2 3,82 2,2 2,71 0,96 2,8: 1
forditani. Ezekben az időszakokban különösen fontos, hogy
2-5 1,93 1,98 1,37 0,87 1,6: 1 szakszerűen tárolt és ne régi gyártmányú tápokat etessünk.
5-8 2,01 2,08 1,43 0,91 1,6: 1

D-vitamin-szükségletét is ki kell elégíteni. Amikor a

továbbtenyésztésre szánt növendékek zöldtakarmányhoz
jutnak vagy legelőre járnak - ami más szempontból is
indokolt - , akkor ez a gyakorlatban nem okoz problémát.
A ludak vitaminigényét illetően szintén kevés kísérleti
adat és tapasztalat áll rendelkezésre. Az eddigi kísérleti
adatok és gyakorlati tapasztalatok arra utalnak, hogy a lúd
A- és D- 3 -vitamin-igénye a többi baromfifajokénál na-
gyobb.
Ezeknek a kielégítése csak a teljesen zárt tartásban
fordul elő mint takarmányozási probléma. Pl. az A-vita-
min-ellátás elsösorban a tömeges és zárt tartásban jelent
gondot, mivel a libák egyedüli vitaminforrása a naponta
etetett takarmány. A zárt tartásból eredő stresszhatások a
vitaminigényt növelik. A tápok frissesége és tárolási
módja szintén nagy befolyással van azok vitamintartal-
mára.

A vitaminok megnevezése Mennyiség

A -vitamin NE/kg 6200
Da-vitamin NE/kg 620
fü (riboflavin) mg/kg 4
Nikotinsavamid (niacin) mg/kg 65
B12-vitamin (kobalamin) mg/kg 9
Kolin mg/kg 2200

132
133
 Libamáj termelés

A hazánkban elöforduló legfontosabb fajták

A MAGYAR LÚD. Kialakulása több évszázadra nyú-

lik vissza. A fajta egyedei között igen nagy a változé-
konyság, pl.: a Magyar fajtán belül előfordul az évi 6- 60
db közötti tojástermelés. Ugyanez a változékonyság ta-
pasztalható a hizlalhatóság, a növekedési erély, a máj-
nagyság tekintetében is. A Magyar fajta a belső érték-
mérő tulajdonságok tekintetében nem egységes, nem
konszolidált.
Kialakulásában elsősorban az Emdeni szerepelt, de
részt vett a Pomerániai és az Olasz lúd is. Tojástermelő
képességét az utóbbi időben a Rajnai fajtával javítják.
A fajtán belül két tájfajtát különböztetünk meg: az alföl-
dit és a dunántúlit. Az alföldi változat nagyobb testű:
a gúnár 7 kg, a tojó 6 kg kifejlett korban. A dunántúli
változat kisebb testű: a tojó 5 kg, a gúnár 6 kg.
A tájfajták közötti különbségek oka a tájegységek
közötti eltérő természeti viszonyok, valamint az eltérő
tenyésztöi munka. Ezek a különbségek más tulajdonsá-
gokban is me_g nyilvánulnak, pl.: szín, a test ·felépítése, a
termelési eredmények stb.
A Magyar lúd tollazatának szine fehér, a csör és a
lábak narancssárgák.
Tojástermelése kisüzemi viszonyok között 15-20 db,
nagyüzemben 35-50 db. A tojástermelést a fajtára jel-
lemző kotlási hajlam jelentősen csökkenti. A tojáshéj

137
 A RAJNAI LÚD. Németország rajnai tartományában
a 40-es években a helyi és az Emdeni fajta felhasználá-
sával tenyésztették ki. A tenyésztési célkitűzés húsliba-
előállítás volt, s az olcsó naposliba-előállítás végett kö-
vetkezetes szelekcióval növelték a tojástermelést. Ha-
zánkba 1961-ben került be, behozatalával a nagyüzemi
lúdtartást rövid idő alatt sikerült gazdaságossá tenni,
ugyanis szaporasága miatt a naposliba-előállítás költségei
csökkentek.
A Rajnai lúd közepes testnagyságú, a gúnár kifej-
lett korban 5-6 kg, a tojó 4,5-5 kg.
A toll szine fehér, a csör és a lábak narancssárgák.
Tojástermelése eredeti hazájában 50- 60 db, a tojás tö-
mege 150- 190 g között változik. A tojások termékeny-
Magyar lúd sége és keltethetősége kiváló.
Fiatalkori fejlődési erélye jó, ez előnyt jelent a pe-
csenyeliba-előállítás szempontjából. Intenzív neveléssel
színe fehér, a tojás szabályos alakú, átlagtömege 160- 8 hetes korra 4,2-4,3 kg-os élőtömeget ér el kilogram-
190 g. A tojások termékenysége és keltethetősége kiváló.
A fajta májtermelő képessége kiváló, szakszerű tömés-
sel átlagosan 500- 600 g-os, sárga színű májakat kapha-
tunk.
A máj szöveti szerkezete pástétomgyártás szem-
pontjából előnyös. Tolltermelése jó, megfelelő takarmá-
nyozással és tartással évenként háromszori tépésre 400-
450 g kiváló minőségű toll nyerhető.
A Magyar fajtának kétségtelen előnye az is, hogy
hosszú évszázadok alatt kitűnően alkalmazkodott a meg-
levő környezeti viszonyokhoz.
A Magyar fajtában rejlő jó tulajdonságok (hizlal-
batóság, májtermelés) különösen a haszonállat-előállitó
keresztezésekb~'1· hibridtenyésztésben használhatók fel
előnyösen.
lgy pl. a Rajnai fajtával keresztezve javítja az utó-
dok máj- és hústermelő képességét. Rajnai lúd

138 139
monként 2,5- 3,0 kg tá'karmány felhasználásával. Kitű­
nően bírja a tömeges tartást.
Májtermelő képessége közepes, intenzív töméssel
35-40 dkg körüli májakat ad. Májtcrmelésre célszerű
más, nagy májat adó fajtával keresztezni. A hazai kísér-
letekben a Landesi cf X Rajnai 9 és a Magyar cf X Raj-
nai 9 keresztezés eredményessé tette a májtermelést.
Jelentősége; nagyüzemi fajta. Jó szaporodóképes-
sége miatt a nagyüzemekben tenyésztojás termelésére
alkalmas. Jó fiatalkori fejlődési erélye folytán pecsenye-
és húsliba-előállltásra kiváló. Májtermelésre különböző
fajtákkal keresztezik. Fehér szinű tolla jó exportcikk.
A LANDESI LÚD. A fajtát Franciaországban, Landes
vidékén a Toulouse-i fajtából tenyésztették ki.
A szelekciós munka a Toulouse-i lúd élőtömegének Landesl lüd
csökkentésére, emellett a hizlalási és májtermelési ered-
mények megtartására irányult. Ismert ugyanis, hogy a
Toulouse-i lúd élőtömege igen nagy, a tojó 8- 10 kg, a lyamán a máj - a többi fajtáéhoz viszonyítva - hama-
gúnár 10-12 kg. A Landesi lúdé: a tojó 6-7 kg, a gúnár rabb megnő, hibája, hogy a máj könnyen elzsírosodik és
7- 8 kg. A szelekciós munka hatékonyabbá tételére szakadé konnyá válik. (A túlságosan zsíros máj csak a
Artiguéres-ben kutatóbázist hoztak lé tre , amely a fajta 700- 800 g-nál nagyobb májak között gyakori.) A máj
nemesítésével hosszú idő óta e redmé nyese n fogla lkozik. színe világos, a hazánkba n tenyésztett öss zes fajtáé közül
A Landesi lúd tollazatának szine a nyakon és a háton a legvilágosabb.
barna, a has alján világosabb ezüstszürke. Ezért tolla A Rajnai lúd májtermelő képessé gének fokozására
mintegy 20- 30% -kal értéktelenebb, mint a feh é r tollú haszonállat-előállító kere sztezésekhez j ól használható.
fajtáké. Tollterme lése j ó, a tépést jól bírja, évenként Franciaországban következetes szelekcióval é s te-
háromszori tépésre 'J5- 45 dkg tollat ad. nyésztői munkával létrehozták az ún. fehér Landesi válto·-
Tojástermelése jó, 35- 40 db k özött változik, a tojá- zatot, amely nálunk is megtalálható. Tollaz~ta 80- 90% -
sok tömege 180- 200 g. Enyhén k otló fajta. Hazánkban ban fehér, a szürke toll a tépéskor elki,ilönítetten kezel-
- va lószínűleg a jobb tartási és takarmányozási viszo- hető. A tenyésztői munka e redményeként javult a t o jás-
nyok miatt - jobb t ojástermelé sre képes, mint hazájá- te rme lés, évente 50- 60 db-ot termel. Sikerült csökken-
ban. Jól honos odó, nem túl igényes fajta. te ni a máj zsírosságát, ezzel lényegesen javult a minő­
Májtermelé se kiváló, a jelenleg tenyésztett fajták ség. Sajnos a tojások te rmékenysége rossz, sok esetbe"n
közül a világon a legjobb. Inte nzív töméssel 700- 800 g- csak 50- 60% , emiatt e lte rjedése kétséges.
os átlagtömegű májak ka phatók . A töméses hizlalás fo-
141
140
 Mi a jelentősége a . Landesi fajtának? Kiváló ma1-
termelö képessége miatt tiszta vérben, haszonállat-elö-
állitó keresztezésekben vagy hibridtenyésztésben érde-
mes felhasználni.
AZ OLASZ LÚD. Eszak-Olaszországban alakult ki a
helyi parlagi fajtából. A fajta kialakulásában a fehér
kínaí 'hattyúlúd is részt vett. Néhány európai országban
eléggé elterjedt. A tojók tömege 5-6 kg, a gúnároké
6-7 kg. Gyorsan növekvő, korán érő lúdfajta. Jó test-
alakulású, kiváló húsformái vannak. Tojástermelő képes-
sége kiváló. Évente 55- 60 db tojást tojik. Hazánkba
1967-ben került, azóta több kísérletben szerepelt. Len-
gyelországban a májtermelő képességével is jó eredmé-
nyeket értek el. Tollszine fehér. Májtermelés szempont-
Olasz lúd
142
jából Landesi és Magyar fajtával keresztezve jó ered-
ményeket ad.
Jelentősége: kiváló h11sformái és gyors fiatalkori
fejlődési erélye miatt pecsenyeáru elöállitására alkalmas.
Keresztezésekben hús- és májvonalak kialakításához jól
felhasználható.
Hazánkban a felsorolt fajták a legelterjedtebbek. A
gazdaságokban a tiszta vérű tenyészetek mellett haszon-
állat-előállító keresztezések is folynak, elsősorban a máj-
termelő képesség javítására. Ezekben a keresztezésekben
az egyik partner a Landesi vagy a Fehér Landesi fajta.
Megkezdődött a tudatos hibridtenyésztési munka is.
Jelenleg egyetlen államilag elismert lúdhibrid van ha-
zánkban, a „Babati májhibrid".
BABATI MAJHIBRID. A speciális májhibrid elő­
állításához a Magyar lúd és a szürke Landesi fajták vo-
nalait használják. Ezeken a fajtákon belül teljes testvér-
párosításból nyert két-két beltenyésztéses vonalat ke-
resztezve jöttek létre az apai és anyai vonalak. Ezeket
párosítva lehet előállítani a végtermék-populációt.
A végtermék tojóegyedeinek tollszine fehér, a gúná-
Babatl rnájbibrid
143
,,
rok tollazatában gyakor.i a szürke, szürkésfehér és a fehér
alapon szürke tűzdeltség is. Mindkét ivar csöre és lábal
narancssárga szinüek. A bőr sárgás árnyala tú. Az állatok
nyaka hosszú és vastag. Az állomány vérmérséklete nyu-
godt, a gépi tömést jól bírja. Tojástermelés 38-40 db,
az egy szülőpár-tojó után felnevelhető naposlibák száma
23-25 db.
Hízóba állítási átlagtömeg 4,5 kg, hizlalási végtömeg
átlagosan 6,8 kg, átlagos májtömeg 480-580 g, az export
minőségű májak aránya 78- 80% .
A ludak májtermelését befolyásoló
legfontosabb tényezők
Számos olyan tényező van, amely meghatározó lehet
a máj nagyságára és minőségére, befolyásolja a májter-
melés gazdaságosságát:
- a hízóba fogott ludak fajtája, kora, ivara,
- a lúdnevelés,
- az alkalmazott tömési technológia,
- általában a nevelés és a hizlalás során uralkodó
körülmények,
- a töméshez felhasznált kukorita me nnyisége és
minősége, előkészítésének módja,
- a hizlalás előtt, ill.~ alatt adagolt takarmánykiegé -
szítők,
- a hízóba fogott ludak kondíciója, egészségi álla-
pota,
- a tömő személye.
144
A fajta szerepe a májtermelésben
A jó minőségű libamáj keletkezésében nagy szerepe
van a lúd fajtájának és faji adottságainak is. Ugyanis a
hizlalás folyamán más állatok májában is rakódik le ki-
se bb-nagyobb mennyiségű zsír, pl. a kacsamáj zsírtartal-
ma megközelítheti a libamájét. A kacsamáj nagy zsírtar-
ta lma e llenére jóval kisebb értékű, és csak pástétomok
ízesítésére használható, mert nélkülözi a jó minőségű li-
bamáj speciális zsírtartó képességét. A jó minőségű, első
osztályú libamáj sütés közben legfeljebb csak kevés zsírt
ad le, ezért összetétele elkészítés után alig változik.
A kacsamáj zsírtartalmának nagy részét sütés köz-
ben elveszíti, ennek következtében a máj szárazzá válik
és rágós lesz.
Az említett különbsége t, valamint a különböző minő­
ségű libamájak értékének eltérését szövettani vizsgálattal
á llapították meg. lgy kimutathatóvá vált az első osztályú
máj különleges viselkedésének oka, s a zsír igen finom
elosztásának rendszere. Az apró zsírcseppecskéknek igen
nagy a felületi feszültségük, s ez meggátolja a zsír kisü-
lését. A nagy zsírcseppeket tartalmazó ún. „zsírmájban"
ez az összetartó erő kisebb, s ezért a zsír egy része már
nyers állapotban kifolyik a metszéslapokon, másik része
pedig az elkészítés során sül ki.
Az elsőrendű hízottlibamáj legalább 450 g tömegű,
halványsárga vagy egészen világos krémszínű, ném~
rózsaszínű árnyalattal. Tapintata tömött, rugalmas, met-
széslapjain vagy törési felületén zsírszivárgás nem észlel-
hető.
Jelenleg Magyarországon májtermelésre a Landesi
(•s a Magyar ludat tartják legalkalmasabbnak. Lengyel-
országban igen jó tapasztalatok vannak az Olasz fajta
májtermelését illetően. Az említett jó májtermelő képes-
ségű fajták sajnos csak korlátozott létszámban állnak
145
rendelkezésünkre. (Jelenl€g Magyarország lúdállomá-
nyának a zöme Rajnai fajta.) Napjainkban egyre nagyobb
létszámban használják tömésre a Babati májhibridet,
amelynek genetikai tulajdonságai lehetővé teszik a jó
minőségű libamáj előállítását.
Az elhízásra és a nagy máj kialakítására való hajlam
az eddigi kutatások és tapasztalatok szerint öröklődő
tulajdonság. A genetikai képesség csak a lehetőséget
adja meg ahhoz, hogy a lúdban nagy máj fejlődjék ki,
szakszerű hizlalás, jó tömési technológia nélkül nem ele-
gendő a sikerhez. A kettőnek együtt kell lennie, csak így
várható jó eredmény.
A májtermelö képesség szempontjából a. fajtán belül
az egyes lúdcsaládok között is jelentős eltérés lehet. Ezt
a tényt az eddigi hizlalási kísérletek világosan bebizo-
nyították. Ebből a tényből arra lehet követke ztetni, hogy
egy adott fajtán belül megfelelő szelekciós munkával a
májtermelő képesség és a máj minősége javitható.
Ahol nem áll rende lkezésre megfelelő fajta vagy
hibrid, a májtermelési eredmények fokozása, az olcsóbb
alapanyag előállítása végett célszerű a jó májtermelö
kép€sségű fajtákat gyengébb májtermelésű, de jó tojás-
termelő fajtával keresztezni. A keresztezés a máj vonat-
kozásában nem mutat heterózishatást, a máj nagysága
az intermedier öröklésmenet szerint alakul.
Mit jelent az „intermedier öröklésmenet"?
Az intermedier öröklésmenet a májtermelésben azt
jelenti, hogy pl. a Landesi fajta génjeiben 600 g máj ter-
melésére van adottság, a Rajnai fajta génjeiben 300 g-ra.
Ha a két fajtát keresztezzük, akkor az utódokból átla-
gosan
600 g +300 g = 900 g
900 = 450 g maJ
„
terme leset
' . var
. h a t JU
' k.
2 hizlalási módok minden esetben Magyar fajtájú libákra
146
Ilyen keresztezések: Landesi á X Rajnai 9
Magyar á X Rajnai 9
Olasz á X Rajnai 9 stb.
A keresztezés csak áthidaló jellegű megoldás; ha
jelenlegi exportunkat mennyiségben és minőségben fo-
kozni kívánjuk, májtermelö hibridet kell felhasználnunk
a hizlalásra.
A máj nagyságát befolyásoló tényezők
néhány élettani vonatkozása
Hazai viszonyaink között a ludak májtermelö képes-
sége a legfontosabb értékmérő tulajdonság, egyben egyi-
ke a legbonyolultabb kvalitatív tulajdonságoknak. Az
örökletes alap mellett ugyanis más környezeti tényezők­
nek is szerepük van. Ezeknek a környezeti tényezőknek
a szerepe, hatásmechanizmusa jelenleg még nem tisztá-
wtt kellő mértékben.
Ha a takarmányozási tényezőket vizsgáljuk, meg-
állapithatjuk, hogy a nagy libamáj kialakulása szempont-
jából az egyoldalú, kukoricával való tömés,. az erőteljes,
gyors, intenzlv hizlalás alapvető jelentöségü. A libákat
más gabonafélékkel is próbálták hizlalni, mint pl. rizs,
zab, árpa, árpagyöngy, de ezekkel nem értek el a kuko-
ricához hasonló eredményeket.
A libatöméssel több nemzedéken át foglalkozó kis_.
termelők sokféle receptet és hizlalási módot dolgoztak
ki, amelyekkel szerintük az esetek többségében nagy
májat értek el. Az említett receptek gyakorlati megfigye-
lések kísérleti ellenőrzések során nem mindig hozták meg
a várt eredményeket. Figyelembe kell venni azt a tényt
is, hogy a kistermelők által kidolgozott receptek és a
147
vonatkoztak, s e fajtának közismerten jó a májtermelő
képessége.
A libamáj kérdését vizsgálva nagyon sok esetben
összefüggést találtak a máj nagysága és a lúd származási
helye között. Az ország egész területére kiterjedő adat-
gyűjtések során azt tapasztalták, hogy egyes vidékeken
túlnyomó többségben első o·sztályú májak képződnek.
A gyakorlati lúdhizlalók tapasztalata szerint a máj
megnagyobbodásában nagyon fontos szerep jut a tömésre
felhasznált kukoricának.
Megfigyelések szerint nemcsak az egyes kukorica-
fajták között mutatkoznak különbségek, hanem a termő­
talaj minősége is befolyásolja a kukorica minőségét, ez
pedig a máj termelés eredményességét.
A gyakorlati lúdtömök egyes helyeken a ma1nagy-
ságot illetően jelentőséget tulajdonítottak az ivóvíznek
is, ugyanis azt tapasztalták, hogy egyes kutak vize ked-
vezően befolyásolja a libák hízását és ezen keresztül a
májtermelést. Sok helyen megváltoztatták az ivóvíz ösz-
szetételét, sárga, kék, fehér agyagot, rézpénzt vagy réz-
gálicot tettek a libák ivóvizébe.
Az előzőekben említett - a libahizlalók által elő­
nyösnek tartott - anyagok hatását a máj nagyságára kí-
sérletekben kipróbalták, de májnövesztö hatását nem tud-
ták kimutatni. Megállapítható, hogy a kistenyésztök által
alkalmazott módszerek sem voltak eredményesebbek.
A nagy májat adó körzetek mindig a legfojlettebb liba-
tenyésztő vidékeken találhatók, ahol a környezet ·adta
előnyök mellett a tenyésztők hozzáértése, állatszeretete
és nemzedékeken át gyűjtött tapasztalatai, megfigyelései
a májtermelés szempontjából nagy figyelmet érdemelnek.
A jó minőségű libamáj keletkezéséhez és előállításá­
hoz minden kétséget kizáróan a töméssel való hizlalást
tekinthetjük biztosnak. Számtalan hazai és külföldi meg-
figyelés és tapasztalat azt igazolja, hogy nagy májat Iá-
148
bon való hizlalással nem lehet elérni. A máj nagyméretű
elzsirosodása és megnagyobbodása csak a természetelle-
nes nagy tápanyagbevitellel váltható ki, ami 5-6-szorosa
is lehet a lúd természetes napi fogyasztásának.
A jó minőségű libamáj kialakulása közben a májban
jelentős elváltozások mennek végbe. Legszembetűnőbb
a máj jelentős megnagyobbodása. A sovány ludak mája
átlagban 100-150 g között van. A hizlalás folyamán a
máj eredeti tömegének 5-6-szorosára vagy még ennél
nagyobbra is megnőhet.
A nagy mennyiségű zsír felhalmozódása következ-
tében megváltozik a máj színe és rugalmassága is. (A so-
vány máj vörösesbarna színű és húsos tapintatú.)
A jó minőségű libamáj kialakulásában a máj fehér-
jetartalmú állományának is fontos a szerepe. A máj szö-
vettani képéből tudjuk, hogy a fehérjetartalmú alkotó-
részek lehetővé teszik az apró zsírcseppek elkülönítését,
s ezzel növelik a libamáj értékes tulajdonságait. A sü-
téssel járó hőhatás a fehérjék kicsapásáv.al megszilárdít-
ja ezt a finom hálózatot, és végeredményben ez is segít
megóvni a kiváló minőségű libamáj zsírtartalmát a ki-
süléstől.
A libamáj artériás vérrendszere
és az elsörendli libamáj szöveti szerkezete
149
 A máj elzsirosodásártak kialakulásában nagy szerepe
van a kolinnak. Ez az aminosav részben a takarmánnyal
készen jut be a szervezetbe, részben a májban termelődik
metioninból. A májban a bőséges széPhidrátfogyasztás-
ból termelődő zsír csak akkor szállítható el a zsirraktá-
rakba, ha elegendő mennyiségben áll rendelkezésre kolin
vagy metionin. A hizlalás folyamán tehát a májban ter-
melődő zsírok - elsősorban a kolin segítségével :___ a
vér útján a zsírt raktározó szövetekbe jutnak. A szöve-
tekben a kolin leválásával semleges zsirokká alakulnak
át, a kolin újból felszabadul és további zsírszállításhoz
vagy más célra használódik fel. A hizlalt, sok zsírt tartal-
mazó állat szervezetének igen nagy a kolinszükséglete.
A zsír vándorlásával kapcsolatban fontos megje-
gyezni, hogy azt egyes belső elválasztású mirigyek,
főként a mellékvese és az agyalapi mirigy hormonjai in-
dítják meg. E mirigyek eltávolítása esetén vagy az agy-
alapi mirigy kivonatával kiváltható a máj e lzsírosodása.
A hormonok hatására a zsír állandóan áramlik a májba,
de kolinhiány esetén mind kevesebb szállítható el, és a
májban újonnan képzödött zsír is helyben marad. Ilyen
módon következik be a máj sejtjeinek mind nagyobb
fokú elzsí~osodása .
Visszatérve a kolin szerepére, ismeretes, hogy a
hízóba állítás előtt a vegyes növényi táplálékon tartott
ludak kolinellátása bőséges. A hizlalás folyamán viszont
a szükségletnél jóval kevesebb kolinhoz jutnak a ludak,
ugyanis a kukorica a szemes takarmányok közül a · leg-
szegényebb kolinban (kilogrammonként mindössze 440
mg-ot tartalmaz). Nagy energiatartalmán kívül ezzel is
magyarázható a kukorica egyedüli alkalmassága a libák
májra való hizlalásakor. Ismeretes az is, hogy a termő­
talaj minősége és az időjárás következtében a növények
összetétele, fehérjéinek mennyisége, aminosav-tartalma,
valamint a vitaminok mennyisége ingadozik. lgy jobban
150
érthetővé válnak a különböző talajon és különböző évek-
ben termelt kukoricával végzett hizlalási eredményekben
mutatkozó e ltérések.
Intenzív nagyüzemi tömési technológiával hizlalt
lúd 18-21 nap alatt beállítási tömegének 60- 75% -át
veszi _fel - ilyen teljesítményre a lúdon kívül egy állat-
faj sem képes - , ehhez 18- 20 kg kukoricára van szük-
sége. Ezt a hatalmas tápanyagmennyiséget majdnem tel-
jes egészében a máj dolgozza fel. Ezért érth ető, hogy
működö állománya, majd a májszövet gyarapodásra
kényszerül.
A máj munkájának nagyarányú megnövekedése
miatt hasonló folyamat játszódik le, mint pl.: az egyik
vese e ltávolítása esetén a másik jelentősen megnagyob-
bodik, hogy a kiválasztás feladatát egyedül is ellássa.
Magától értetődik, hogy ilyen nagy erőfeszítést csak
nagy teherbiró képességű szervezettől váThatunk. A te-
herbíró képesség viszont nem egyforma még ugyanazon
fajtán belül sem. Ez az egyik magyarázata annak, hogy a
különböző lúdfajták, a különböző libacsaládok hizlalási
és májtermelési eredményei e ltérőek.
A hizóba állitott ludak korának hatása
a májtermelésre
A ludak hizlalásával kapcsolatos külföldi és hazai
szakirodalmi adatok zöme egészen az utóbbi időkig ke-
vés kivétellel kifejlett ludak hizlalására vonatkozik. A
hazai gyakorlatban is kialakult olyan nézet, hogy a luda-
kat előbb mint össze! - bármelyik .hónapban keltek is
azok - nem lehet töméssel meghizlalni, mivel gyenge és
szakadékony a nyelőcsövük, nem bírják a töméssel járó
igen nagy fokú megterhelést.
A nagyüzemi lúdtenyésztés terjedése, a z egész évi
151
folyamatos májexportigén;y szükségszerűvé tette a folya-
matos lúdhizlalást. Ez tette szükségessé annak vizsgála-
tát, hogy a különböző korú ludak milyen eredménnyel
hizlalhatók.
Szerzők több szempontból vizsgálták a kérdést, és
megállapították, hogy a libákat 8- 9 hetes korban - ha
azok megfelelő minőségűek, egészségesek és jó kondí-
cióban vannak - nyugodtan lehet tömni. Az utóbbi évek-
ben ez a gyakorlat széleskörűen elterjedt az országban.
Végeztek olyan kutatásokat is, hogy már 6 hetes korú
ludakat állítottak hízóba jó eredménnyel, mégis a 8- 9
hetes korú libák hizlalása terjedt el, mert nagyüzemben
ez biztonságosabb.
A következökben összefoglaljuk a fiatal libák hiz-
lalásának előnyeit.
1. Ismeretes, hogy a növendék ludak a fiatalkori fej-
lődési erély következtében sokkal gazdaságosab-
ban értékesítik a takarmányt, mint az idősebb
egyedek.
2. A hagyományosnál korábban tömésre fogott hízó
lúd önköltsége jelentősen csökken.
3. A külföldi piac nemcsak ősszel, az ún. hizlalási
föszezonban, hanem az év minden szakában igényli
a májat. Ha ezt sikerül legalább megközelíteni,
ez a máj eladási árát is kedvezően befolyásolhatja.
~ 4. A továbbtenyésztésre nem alkalmas, fö lösleges
számú gúnárok és tojók tartásával, hizlalásával
nem kell megvárni az őszi szezont.
5. Ilyen módon a tömőgépek, tömőházak és a ba-
romfiipar feldolgozó kapacitásának egyenletesebb
terhelését lehet elérni.
6. A töméssel foglalkozó dolgozókat egész évben
tudjuk foglalkoztatni.
152
7. A növendék ludak nyelőcsöve könnyebben tágul,
mint az idősebbeké, s ez a gépi tömés szempont-
jából nem hanyagolható el. A nyelőcső kitágulása
e lősegíti a nagy mennyiségű kukorica minél rö-
videbb idő alatti bevitelét, ami elengedhetetlenül
szükséges - fajtára való tekintet nélkül - a máj
elzsírosodásához.
8. Uzemi hizlalások során tapasztaltuk, hogy azok a
lúdcsoportok, amelyek a hízóba fogás idejéig
gyógyszeres kezeléseken estek át, intenzív tömési
technológia a lkalmazása ellenére sem növesztettek
nagy májat. Ennek az a magyarázata, hogy a máj
funkciójánál fogva a többszöri gyógyszeres keze-
lés hatására védekezik, s ez meggátolja az elzsíro-
sodását is. A ludakat már fiatal korban hízóba
fogva, eleve csökkentjük a megbetegedések lehe-
tőségét.
E megfontolások alapján célszerű, ha a lúdhizlalás-
sal foglalkozó nagyüzemek 8-9 hetes korú, hizlalásra
szánt lúdjaikat tömésre fogják. E növendék ludak hizla-
lása viszont csak akkor lehet eredményes, ha intenzíven
neveljük őket, ugyanis csak így érhető el, hogy ebben a
korban hízóba állított ludak megfelelő minőségűek le-
gyenek.
A blzóba állított libák minősége
Az eddig elmondottakon kívül a jó májtermelési
eredmények eléréséhez nagyon fontos · a hízóba fogott
ludak minősége. Májtennelésre csak életerös, szaksze-
rűen fölnevelt, jó kondlcióban levő ludak alkalmasak,
mert csak ezek blrják a töméssel járó igénybevételt.
Kísérleti eredmények és gyakorlati tapasztalatok
szerint a leromlott, sovány, csökött, beteg libákkal -
153
még ha azok jó májtermelö képességű fajtához tartoznak
is - jó hízási, jó májtermelési eredmény nem érhető e l.
Ugyanis a töméses hizlalás az állatok szervezetére nagy
megterhelést jelent, és bizonyos mértékig természetelle-
nes folyamat. A tömés céljára elsősorban azokat az egye-
deket kell kiválasztani, amelyeknek jól kifejlett az izom-
zatuk.
A fiatal ludak hizlalása akkor gazdaságos, ha az álla-
tok a 4 kg-os beállítási élőtömeget elérik. A nevelési
hibák, betegség vagy egyéb okok miatt a fejlődésben
visszamaradt állatok a töméssel járó megerőltetést nem
birják és a tömés koTai fázisában elhullanak.
A lúdhizlalással foglalkozó nagyüzemekbe n töreked-
ni kell az egy turnusban hizóba állitott libák beállitási
tömegének egyöntetüségére. Ilyen irányú kísérletben a
következőket állapították meg:
1. Azonos technológiával, azonos hizlalási idő alatt,
ugyanazon fajtájú, de különböző tömegcsoportba
tartozó libák, különböző ráhízási százalékot érnek
el. A ráhízási százalék a beállítási tömeg növeke-
désével megközelítően arányosan csökken.
2. Ha különböző tömegcsoportba tartozó libákat azo-
nos technológiával, azonos ideig hizlalunk, a vég-
tömegben elért ráhízási százalék növekedésév e l
arányosan csökken az 1 kg tömeggyarapodáshoz
szükséges kukoricafogyasztás.
3 . Minél nagyobb tömegben állítjuk hízóba a libákat,
annál hosszabb idő szükséges azonos ráhízási tö-
meg, illetve ráhízási százalék eléréséhez.
Ha az egy turnusban hízóba állított libák a beállítási
tömeg szempontjából nem egyöntetűek, akkor vagy a li-
bák tömegcsoportonkénti vágási idejét kellene különböző
időpontokra helyezni - ami nagyüzemi hizlalás esetén
154
nehezen oldható meg - , vagy egyes tömegcsoportokat
- egyedeket - fölöslegesen túlhizlalunk. Más csopor-
tok, egyedek pedig az adott időszakban nem érik el a ge-
netikailag meghatározott májtermelő képességük kibon-
takozásához szükséges ráhízási százalékot, tehát gyen-
gébb minőségű májat adnak.
Osszegezve, a megfigyelések és a tapasztalatok sze-
rint a ludak élötömegének el kell érnie a 4-4,3 kg-os át-
lagtömeget a hizóba fogáskor. A jó hizási eredmények el-
éréséhez nemcsak ennek a tömeghatárnak a betartása
szükséges, hanem az is, hogy a ludak jó kondicióban és
kifogástalan egészségi állapotban legyenek. Jól szerve-
zett lúdhizlalással foglalkozó nagyüzemben már az év
eleji tervezéskor úgy kell megválasztani az egyes partik
fölnevelésének módját, hogy a tömőházak kapacitását
egész évben kihasználva, célratörő neveléssel a hízóba
fogott ludak minőségével szemben támasztott követelmé-
nyeknek eleget tudjunk tenni.
A ludak előkészítése a tömésre
Régebben úgy tartották, hogy a ludakat a töméses
hizlalásra elő kell készíteni. Az előkészítésnek kettős cél-
ja volt:
a) a kondició javítása,
b) a nyelőcső tágítása.
Az előkészítés időszakaáltalában 1-2 hét volt, attól
függően, hogy milyen kondícióban voltak a tömésre szánt
állatok, és mennyire volt szűk a nyelőcsövük. Minél rosz-
szabb kondícióban voltak a ludak, az előkészítés annál
hosszabb ideig tartott. Voltak olyan javaslatok, hogy a
ludakat az előkészítés időszaka alatt meghatározott idő­
ben, naponta háromszor kell etetni.
155
 A hízóba fogás előtti'- nyelöcsövizsgálatokból meg-
állapították, hogy a folyamatosan legelésző vagy az „ad
libitum" etetett libák nyelőcsöve szűkebb. Ez érthető is,
hiszen ha a libák előtt állandóan ott van a takarmány, ak-
kor azok abból sohasem vesznek fel annyit, hogy az a
nyelöcsövüket lényegesen kitágítaná.
Az előkészítő időszakban nagy szerepet tulajdoníta-
nak a tömegtakarmányoknak. A nyelőcsövet tágító tö-
megtakarmányok: reszelt tök vagy répa (hullott gyü-
mölcs), szecskázott zöldtakarmány. Az étvágy fokozására
a tömegtakarmányokat sokszor abrakkal keverték össze.
Az előkészítési időszakban az állatok mozgási lehetőségét
folyamatosan korlátozták. Ezt két szempontból tartották
fontosnak : egyrészt a korlátozott mozgáskor kevesebb
energiát veszít a lúd, másrészt megszokja a hizlalás alatti
szűkebb elhelyezést.
Meg kell jegyezni, hogy nagyüzemi viszonyok között,
ahol több ezer ludat nevelnek fel, készítenek elő tömésre,
ez a szakaszos előkészítési módszer nehezen alkalmaz-
ható.
Franciaországban két hétig tart az előkészítés, s ez
időszak alatt a ludak a következő összetételű takarmányt
kapják:
- 60% durván őrölt kukorica,
- 20% jó minőségű húsliszt,
- 20% földidiópogácsa-dara,
tömegtakarmányként: zsenge fű„
Azokat a ludakat, amelyek a lábon etetés két hete
alatt nem gyarapodtak kellően, hizlalásra nem állítják be.
Izraelben a ludakat 4 hetes korig 20% fehérjetartal-
mú, 4- 11 hetes korig 22- 24% fehérjét tartalmazó takar-
mánykeverékkel etetik. A ludakat fiatalon, 8-12 hetes
korban kezdik hizlalni.
156
A felsorolt példákból látható, hogy az említett orszá-
gokban nagy jelentőséget tulajdonítanak a kondíció-
javításnak és a nagy máj kialakulásának, a sok fehérjét
tartalmazó takarmányoknak. Tekintettel azonban arra,
hogy hazánkban állati eredetű fehérje csak korlátozott
mennyiségben áll rendelkezésre és nagyon drága - sőt a
biológiailag értékes fehérjéket tartalmazó szójadara is
igen költséges - , az ilyen előkészítési mód nagyon
megnövelné az önköltséget.
Korszerű, nagyüzemi lúdhizlalás esetén már a neve-
lés módjának megválasztásakor figyelembe kell venni a
hizóba fogáskor a lúddal szemben támasztott minöségi
követelményeket.
Ha a ludakat 8- 9 hetes korban állítjuk hízóba, a
takarmányozás a nevelés során olyan intenzív legyen,
hogy a ludak a 4-4,5 kg-os átlagtömeget elé rjék, s min-
den különösebb elökészítés nélkül jó kondícióban legye-
nek. A nevelés folyamán használt takarmánykeverékek
komponenseinek zömét hazai alapanyagokból kell fedez-
ni. A növendék ludak a tavaszi, nyári, őszi időszakok­
ban általában tömegtakarmány-kiegészítést kapnak, de ez
nem olyan szintű, hogy a nyelőcső kitágításában szerepe
lehetne. Az intenzív nagyüzemi libahizlalás keretei között
a nyelőcsövet már a tömőházban tágítják ki a tömőgépek
segítségével. Természetesen így a tömés első pár napjá-
ban nagyon óvatosan és fokozatosan kell a tágítást el-
végezni, de, mint már említettük, a fiatal ludak nyelő­
csöve elaszticitása folytán könnyen tágul, a gyakorlott,
jó tömőkkel a nyelöcsősérüléseket és az emiatti kiesése-
ket minimálisra lehet csökkenteni. ·
A kondició javUásának akkor van jelentösége, ha a
tojástennelési szezon után az állatokat kiselejtezzük és
hizóba fogjuk. A sovány és rossz kondicióban levö ludak-
kal az elökészUés ideje alatt fehérjében gazdagabb takar-
157
mányokat etessünk. Erre a..célra nagyon megfelelő a lúd-
vagy pulykanevelö táp.
A hízóba fogás előtt a ludakat mérjük le, s osztályoz-
zuk tömegcsoportok és nyakhosszúság szerint, mivel a
gépi töméskor ez nagyon fontos. Ugyanis a gépi tömés-
kor, ahol percenként 3-4 db (de jól gyakorlott tömök
5-6 db) libát tömnek meg, nincs idő és lehetőség arra,
hogy a tömök egyedileg foglalkozzanak a ludakkal, és
így figyelembe vegyék az egyedi különbségeket. Ha ezt
elmulasztjuk, előfordulhat, hogy egyes egyedeket túltöm
a gép, másokat viszont nem töm meg a kellő mértékig.
A toll tépése és a hizlalás
Magyarországon nemcsak a lúdmáj, hanem a lúdtoll
is hagyományos exportcikk. Ezért meg kell vizsgálni,
hogy e két fontos cikk termelése milyen hatással van
egymásra, illetve milyen kapcsolatban van egymással.
Ha 70-80 napos korú növendék ludakat állítunk
hízóba, akkor a tollról részben le kell mondani. Végez-
tünk ugyan olyan kísérletet, hogy a fiatal ludakat két
héttel a hizóba fogás előtt részlegesen megléptük. lgy
ludanként 5-8 dkg tollhoz lehet jutni.
Megfigyelésünk szerint a hizlalás végére a ludak
tolla kinőtt és a baromfigyári feldolgozáskor sem jelen-
tett különösebb problémát. Ebben az esetben a tömés
előtti előkészítésnek, a fehérjedús takarmányozásnak
igen nagy a jelentősége. Frissen tépett libákat nem sza-
bad hizóba fogni. A tépés már magában is stresszhatás,
ami gyengítő körülményként hat a ludak szervezetére.
A tömés szintén felfogható stresszhatásként, mivel a
ludak minden átmenet nélkül áttérnek egy teljesen más
típusú takarmányozásra, és maga a gépi tömés, az ezzel
158
járó zaj, a tömöcsöre való felhúzás szintén erős megráz-
kódtatásnak teszi ki a lúd szervezetét.
A tömésre szánt ludakat, ha az adott gazdaságnak
olyan lehetőségei vannak, hogy jó minösé.gű, akár abszo-
lút, akár alkalmi lúdlegelö van, ahol kevés abrakpótlással
lehet tartani a ludakat, meg lehet tépni. Ezt általában az
dönti el. hogy a tollért kapott üzemi bevétel fedezi-e a
tartási, takarmányozási költségeket. Ha tépjük a ludakat,
akkor azt úgy ke ll megszervezni. hogy a hízóba állítás
előtt 2- 3 héttel végezzük. Itt az az irányadó, hogy hány
hétig tart a tömés és hogy a leadás idejére a ludak tolla
teljesen kifejlődjék. A libák ne legyenek tokosak, mert
ez nagyon megnehezíti a baromfigyári feldolgozást, és
rontja az áru tetszetösségét.
A környezeti tényezők hatása a lúdbizlalásra
A növendék ludak hizlalásának bevezetésével a hiz-
lalási idény a korábbiaktól eltérően hosszabb ideig tart.
Jól szervezett intenzív lúdtenyésztéssel foglalkozó nagy-
üzemben a hizlalási szezon már az év elején elkezdődik
és az év végéig tart, amelyet a kétciklusos tojástermelés-
böl származó fiatal ludak hizlalása is nagymértékben elő­
segít.
Nagyüzemeinkben a már meglevő épületeket alakít-
ják át hizlalóólakká, több-kevesebb eredménnyel. A hiz-
lalóépületek kiválasztásakor figyelembe kell venni, hogy
a libák a hizlalás ideje alatt sok friss, oxigéndús levegőt
igényelnek, mivel a lúd szervezetében a nagy mennyi-
ségű kukorica megemésztésekor jelentős mennyiségű
anyagcserehö termelődik, amitől az állatnak meg kell
szabadulnia. Alapvető követelmény: a hizlalóól levegője
pára-, ammónia- és szén-dioxid-mentes legyen. A libákat
a tömés Ideje alatt kényelmesen tudjuk elhelyezni.
159
 Ha az ól olyan típuslj, hogy természetes szellőztetés­
sel a levegőcserét nem tudjuk megvalósítani, akkor ven-
tillátorokkal segítsük elő a szükséges légmozgást. Nyári
és őszi hizlalás esetén a helyben található, olcsó anyagok
felhasználásával fe lépíthető féltetős és elöl nyitott épüle-
tek is megfelelőek. éghajlati viszonyaink között a ludak
a nyári és őszi időszakban a szabadban - épület nélküli
elhelyezéssel is - eredményesen hizlalhatók. Fedélre
szükség van, hogy az esőtől és a tűző napsütéstől meg-
védjük az állatokat.
A késő őszi és téli hizlaláskor célszerűbb az állato-
kat zárt épületben elhelyezni. A zárt épületeknél elsőd­
leges szempont, hogy azok jól szellőztethetők legyenek.
Gyakorlati tapasztalatok szerint a zárt hizlalóépűletekben
a legnagyobb gondot a nagy páratartalom jelenti. A hiz-
lalóólak nagy páratartalmát a libáktól származó híg ürü-
lék, az itaióból kicsurgatott és kipancsolt v íz, a libák
által kilehelt nagy páratartalmú levegő idézi e lő.
Ha a fölösleges pára eltávolításáról nem gondos~o­
dunk, a libák tollazata átnedvesedik, kényelme tlenül ér-
zik magukat, a fölösleges hőtől nehezen tudnak megsza-
badulni, s ez a hizlalás eredményességét lényegesen
rontja.
A tömőházban a ludak bioklimatikus igényei a kö-
vetkezők:
1. hömérséklet:
a termelés optimuma: + 10 - + 15 °C
téli minimum: +4 °C
nyári maximum: +20 °C. átmeneti időre
(néhány órára) +zs °C
1. relativ páratartalom: 80-85%
3. szén-dioxid-konc.: 0,3 térf.%
4. szellözöberendezés kapacitása:
nyári légcsere: 6 m 3 /ó/kg
téli légcsere: 1 m 3 /ó/kg
160
5. megvilágitás:
természetes megvilágí-
tási igény: 1:25 Watt/m2
mesterséges megvilágítás
a tömés idejére: 2-3 Watt/m 2
Gyakorlati tapasztalatok szerint a tömöházban +4 °C
alatti hőmérséklet nem engedhető meg, mivel az egyrészt
a vízhálózat befagyását okozhatja, másrészt a dolgozók
egészségét is veszélyezteti. A hizlalóól levegőjének nagy
a páratartalma, s ez fokozza a dolgozókban a hidegérzetet
és a meghűlés veszélyét. Ismeretes, hogy a gépi töméskor
is nagy szerepe van a tömő ujjainak a munkájában, ami
alacsony hőmérsékleten nehézkessé válik.
A lúdtömés nehéz fizikai munka, amire nem könnyű
megfelelő munkaerőt találni. Fontos ezért olyan munka-
körülményeket teremteni a dolgozók számára, hogy
egészségük ne károsodjék és jól érezzék magukat.
Nagyüzemi hizlalás esetében a tömöházban ún. biz-
lalóketreceket kell léteslteni. Hazánkban ezeknek a ket-
receknek három típusát ismerik:
a) mélyalmos,
b) lécpadlós,
e) egyedi.
161
 Az utóbbi időkig a ~korai lúdhizlalással foglalkozó
nagyüzemekben a mélyalmos hizlalóketrec terjedt el. A
ketrec oldalfalai lécekből készülnek, előállításuk oksó.
A ketreceket úgy kell készíteni, hogy a lécek közötti
távolság 10-15 cm legyen. Ez nagyon fontos, mivel elő­
segíti a frisslevegő-ellátás szempontjából szükséges lég-
mozgást, másrészt a ketrecek külső oldalfalán elhelye-
zett itatóvályúkhoz így kényelmesen hozzáfé rhetnek a
ludak. A ketrec oldalfalainak magassága 80- 100 cm.
A ketrecek alapterülete 1- 3 m 3. Egy ketrecbe 5-12
db lúd helyezhető. Minél kevesebb ludat helyezünk egy
ketrecbe, az állatok mozgatása annál kevesebb töréssel
oldható meg.
A jó hízási eredmények elérése szempontjából lénye-
ges a jó alomanyag megválasztása. Az alomanyag ki-
választásakor elsödleges szempont, hogy nedvszívó ké-
pessége minél jobb legyen. Alomanyagként felhasz-
nálható:
- búzaszalma,
- rozsszalma,
- szecskázott kukoricaszár,
- gyaluforgács vagy más nedvszívó anyagok.
Ismeretes, hogy a liba a tömés második hetének vé-
gétől k e zdve sokat ül. A kényelmes pihenéshez, a jó hí-
zási eredményekhez a száraz, puha alom elengedh_e tet-
len. A lucskos, nedves, szennyes almon a · libák hasán
levÖ tollazat teljesen átnedvesedik, majd lepállik. A toll
lepállása a ludaknak fájdalmat és nyugtalanságot ?koz.
Az Hyen állatok levágás után az ipari feldolgozaskor
csökkent értékűek. Az eltőredezett tolltüszők vágás utáni
eltávolítása nehézkes és gépi feldolgozáskor lehetetlen, a
hason megsérült bőr a hús minőségét és az áru tetszetős-
ségét ro'ntja.
162
Mivel a hízó ludak ürüléke aránylag híg, ezért az
alom gyorsan szennyeződik, fontos - a fölösleges pára-
tartalom megakadályozása szempontjából is - hogy
nagy figyelmet fordítsunk az alomcserére. Bármilyen
típusú tömőházban hizlalunk is, a hizlalóketrecekét úgy
kell kialakítani, hogy azokból a trágyát k önnyen, az álla-
tok fölösleges zaklatása nélkül el tudjuk távolítani.
A trágyaeltávolítás zavartalanul megoldható a léc-
padlós hizlalóketrecekkel berendezett tömőházakban. A
lécpadlós hizlalóketrec méretei az e lőzőekben ismertetett
ketrecméretekkel azonosak lehetnek, azzal a különbség-
gel, h ogy ezek a ketrecek a hizlalóól padlójától 40- 50
cm-re föl vannak emelve. Ehhez a ketrectípushoz legjobb,
ha a tömőház beton aljzatú. A lécpadló megfelelő, ha
szélessége 30 mm, egymás közötti távolsága 15 mm, a léc
keresztmetszetében lefelé fordított trapéz alakú legyen.
A lécpadló megfelelő teherbírású drótráccsal is helyette-
síthető. A hízó ludak trágyája a Iécpadló hézagain ke-
resztül lehull, amit erős vízsugárral vagy mechanikus
trágyalehuzóval távolítanak el. Téli időszakban zárt épü-
letben való hizlaláskor az amúgy is zsúfolt tömöházban a
vízsugaras trágyaeltávolítás a levegő páratartalmát na-
gyon megnöveli. Ezért ez a trágyaeltávolítási mód csak
olyan épületben lehetséges, ahol tökéletes a ventilláció.
A fölösleges pára keletkezésének megelőzése végett jobb
a trágya eltávolítására a mechanikus kihúzóberendezés
alkalmazása. A lécpadlós hizlalóketrecekkel berendezett
tőmőbáz higiénikusabb, korszerűbb , mint a mélyalmos
elhelyezés.
Az egyedi tömöketrec jelenleg hazánkban nincs túl-
ságosan elterjedve. Ez az elhelyezési mód francia példára
készült, előnye, hogy a ludakat töméskor nem kell ki-
emelni a ketrecből, „a tőmőgép megy a libához, nem a
liba a géphez". lgy elkerülhető az állatok törése, ami a
ketrecbot való kiemeléssel jár. Nem kell külön adogató
163
személyzet. egy turnusban egy tömő 180-200 db libát
tud tömni. Az egyedi tömőketreces elhelyezési módszer-
hez készített tömőgép kerekeken mozgatható, a tömé_ícső
függőleges elhel-.yezésű. Töméskor csak az állat fejét és
nyakát húzzák ki a ketrec nyílásán, és a tömőgépcsövet
felülről behelyezve tömik a ludat.
A ketrecek 90-100 cm-re föl 'vannak emelve a föld-
től, oldalfalai műanyag rácsból készültek, a ketrecek alja
perforált műanyag lap. A trágya a lyukakon lehull és víz-
sugárral távolítható el. A konstrukció tervezésekor az
egyik fő szempont az volt, hogy a ludak mozgását a tö-
mési időszak alatt minél inkább korlátozzák, s így az el-
hízást elősegítsék.
A módszer egyik fő hibája, hogy az egyedi ketrecek
átlagos méretű ludakra készültek, s az ennél nagyobb ál-
latok nem tudnak a ketrecben kényelmesen elhelyez-
kedni, ülni. Tudvalevő, hogy a hízó liba, különösen a
második hét végétől, sokat ül s az a tény, hogy ezek a
ludak nem tudnak kényelmesen elhelyezkedni, nagyobb
stressztényező, mint amilyen előny a korlátozott mozgási
lehetőség. Az átlagosnál kisebb méretű ludak mozgása
pedig nincsen teljesen korlátozva, ezek a libák sokat
vergődnek a ketrecekben, sokszor meg is fordulnak, mi-
vel idegesítő számukra az, hogy helyhez vannak kötve.
A lúd egyébként is „társas lény", megfigyelhető, hogy
nagyüzemi körülmények között is - ahol esetteg több
ezer lúd vaa egy helyen - csoportokba verődve él. Ez a
társas· életmódra való törekvés nagyon is érezteti hatását,
főleg az első másfél-két hétben, nagy stresszhatást jelent
az állatnak. lgy az elhízás korántsem olyan mértékű, mint
ahogy ez a korlátozott mozgási lehetőség 'hatására várha-
tó lenne. Az egyedi ketrecsorok általában egyszintesek,
de 2-3 emeleten egymás fölött is elhelyezkedhetnek,
ilyenkor viszont az álsó és felső ketrecsorban levő libák
tömésekor a tömő kényelmetlen testhelyzetben kénytelen
dolgozni.
NAGYUZEMI ITATOBERENDE:zf!SEK. Mind a há-
rom ketrectípusnál általában a hizlalóketrec elülső részén
- kívül - .helyézik el az itatóvályút. Tapasztalatok sze-
rint az az optimális, ha az itatóvályú felső sz~le a ludak
fél nyakmagasságában van. Az itatóedény helyes beálli-
tásával jórészt megelőzhető az alom idő előtti elnedvese-
dése, mert a ludak nem tudják kifürödni a vizet. Nagy-
üzemi hizlalótelepeken minden hízó lúdra 10 cm itató-
vályút számítunk. Az itatóvályúnak olyan mélynek kell
lennie, hogy a bepne levő vízszint magassága a lúd cső­
rének hosszúságával megegyező legyen. Az itatóvályú
készülhet minden egyes tömőketrechez külön-külön, de
túlfolyós rendszerű is lehet. Itatóvályú ereszcsatornából
és műanyag csőből készíthető legolcsóbban. A jó víz-
lefolyás végett eQ;yhe lejtésűre kell készíteni. Az egyedi
tömőketrecnél az itatovályú elhelyezése is neliézkes,
mivel ha azt a ludak fél nyaktnagasságába helyezzük,
ahogyan optimális lenne, akadályozza a- tömő munkáját.
Ezért az itatóvályú vagy túlságosan magasra kerül, a
ketrecsor felső szélére, ahol a lúd már nehezen éri el,
vagy túlságosan alacsonyra, a ketrecsor alsó szélére, lé-
nyegében a liba talpa alá. Ehhez hozzájárul az is, hogy az
állat mozgásában korlátozott, nem tud kényelmesen inni.
KAVICSETETO-VALYúK. A híió lúdnak a nagy
tne~myiségű takarmány megemésztéséhez kellő mennyi-
ségű és minőségű kavicsra van szüksége. Erre a célra
legjobb a 3- 4 mm átmérőjű folyami kavics. A kavicsot
vagy külön vályúban vagy az ivóvizes vályúban adják az·
állatok elé. Vannak helyek, ahol agyag és kayics keveré-
kéből gyúrt núdlikkal juttatják a hízó ludak emésztésé-
hez szükséges kavicsot.
A TOMOHAz EGYl!B BERENDE:zf!SEI. A hizlalóól
berendezéseihez tartoznak még a tömőgépek, a takar-
mány előkészítéséhez és szállításához szükséges eszkö-
zök, a takarítóeszközök.
165
 A takarmányok e!ökészitése a tömésre
f:vszázados tapasztalat, hogy jó minőségű, zsíros
libamájat lábon való hizlalással nem lehet elöállítani. A
máj elzsírosodása akkor következik be, ha intenzív, egy-
oldalú kukoricatöméssel az állat testét is minél jobban
elzsírosítjuk. A ludakat tömhetjük szemes kukoricával,
darával vagy a kettőnek a keverékével.
A darával való tömésnek a következő előnyei van-
nak:
1. A kukoricadarához bármilyen más kiegészítő
anyag könnyebben hozzákeverhető, és a lúd táp-
lálkozási szükségletét a hizlalás alatt is könnyeb-
ben ki lehet elégíteni.
2. A darát tömő gépek tömőcsöve hajlékony gumi
vagy műanyag, így sokkal kevesebb a nyelőcső­
sérülés, perforáció. Ennek következtében a tömés
első hetében kisebb a kiesés.
3. A kevésbé gyakorlott és képzett dolgozók is tud-
nak ezekkel a gépekkel tömni.
A darával való tömés hátránya, hogy szemes kukori-
cából 6-7 kg kell 1 kg tömeggyarapodáshoz, a darából
viszont 8-9 kg. A dara azért hasznosul rosszabbul, mint
a szemes kukorica, mert a tömése esetén a zúzógyo.m or
működése mérséklődik, viszont a darafélék gyorsabban
áthaladnak az emésztőapparátuson, így kevesebb idő jut
a felszívódásra. A darához nagyon sok vizet kell ahhoz
adni, hogy 'tömőgéppel tömhető legyen. A lúd nyelőcsö­
vébe juttatott takarmány zöme víz, és nem jut be egy-
egy alkalommal annyi koncentrált szárazanyag és ener-
gia, hogy a szükséges mértékű és ütemű elhízást ered-
ményezze.
166
A SZEMES KUKORICA ELÖJrnSZIT~E. Lúdhizlalás-
ra csak jó minöségö, penészmentes kukorica alkalmas. A
töméshez a kukoricát minden esetben ki kell rostálni.
Ugyeljünk arra, hogy csutkavégek vagy más idegen
anyagok, pl. kavics, tégladarabok, vashulladék ne kerül-
jenek a tömőgépbe, mert ez a legtöbb esetben a spirálos
tömőgépek meghibásodásához vezet. A szemes kukoricát
háromféleképpen készíthetjük elő:
1. nedvesítéssel,
2. áztatással.
3. párolással.
1. Nedvesitéssel való el őkészítéskor a kukoricát köz-
vetlenül a tömés előtt hideg vízzel benedvesítik, ezután
keverik hozzá a különböző adalék anyagokat. Előnye,
hogy a nyelőcsőbe több szárazanyag kerül, viszont inten-
zív hizlaláskor az emésztést megnehezíti.
2. Áztatással történő előkészítéskor az ókukoricát a
tömés előtt minimum 6-8 órával be kell áztatni. Ha új
kukoricával tömünk, akkor 2-3 óra is elegendő.
3. A kukorica párolása az emésztés megkönnyítésére
a legmegfelelöbb. Ebben az esetben jobbak a hizlalási
eredmények és a máj növekedése is. A kukoricát a kö-
vetkezőképpen pároljuk.
A szükséges kukoricamennyiséget tegyük fel egy
füllesztőüstbe, öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje. Az
üst alá addig tüzelünk, amíg a víz felforr. Utána kb. 3
percig forrni hagyjuk, a tüzet kioltjuk, a kukoricát le~
vesszük, vesszökosarakba öntjük, hideg víz:z;el lemossuk.
Lehűlés után felhasználható. A párolás akko'r megfelelő,
ha a kukoricaszem körömmel könnyen benyomható. A
túlpárolt kukoricát a tömögép spirálja szétkeni, ez meg-
nehezíti a tömést. Az ilyen kukorica a lúd nyelőcsövében
összeáll, összecsomósodik, és megnehezíti a normális
emésztést.
167
 Megfigyeléseink alapj~n a tömésre felhasznált kuko-
rica elökészttésének a módját az szabja meg, hogy a tö-
mési technológia milyen intenziv.
28 napos hizlalás esetén elegendő a kukorica felhasz-
nálás előtti nedvesítélse vagy áztatása. A legjobb eredmé-
nyeket adó 20 napos, esetleg ennél rövidebb ideig tartó
hizlaláskor a kukoricát feltétlenül párolással kell előké­
szíteni. Ilyen rövid idő alatt megfelelő elhízást csak a na-
pi tömések számának emelésével lehet elérni, ezt viszont
befolyásolja a ludak emésztésének üteme. Tapasztalatok
szerint a naponta hatszori tömés sem okozott a ludakban
emésztési zavarokat, ha a kukoricát párolással készítet-
ték elő.
TAKARMANYKIEGtsZlTO ANYAGOK. A kukorica
önmagában etetve ízetlen. Eppen ezért a felhasználás előtt
1% konyhasót kell a takarmányhoz egyenletesen hozzá-
keverni. A háziállatok takarmányozásában az ásványi
anyagoknak igen nagy szerepük van. A konyhasó is fon-
tos és többféle szerepet tölt be a ludak hizlalásában. Ezek
közül csak a legfontosabbakat említve, a következőket
sorolhatjuk fel:
1. lzesiti a takarmányt, erre nagy szükség van, mivel
a töméses hizlaláskor a ludat egyoldalúan csak kukoricá-
val tápláljuk.
2. Elösegiti az emésztőnedvek elválasztását.. Ez fon-
tos, mivel a nagy adagú kukorica megemésztéséhez sok
emésztőnedvre van szükség.
3. A keményitöt bontó amiláz enzimet aktiválja. Ez
azért lényeges, mert a kukoricö.aak nagy a keményítőtar­
talma.
4. Elösegiti a táplálóanyagok gyorsabb felszivódását.
Nagyon jelentős, mivel a felszívódás gyorsasága és a na-
pi tömések száma összefügg.
168
5. A só a gyomornedv sósavának a k~pzödéséhez
nélkülözhetetlen. A konyhasó nélkül tömött ludak rosszul
e.mésztenek, nehezen híznak.
6. l!lénkiti az anyagcsere-folyillllatokat.
1. Szoros kapcsolatban van a belső elválasztású miri-
gyek működésével.
8. Szabályozza a szervezet vizforgalmát.
A ludak töméses hizlalása esetén a k:ukoricaadag
1% -ának megfelelő konyhasómennyiség mondható opti-
málisnak. Konyhasóból ennek a mennyiségnek a 2-3-
szorosa sem veszélyes az állatra, ha van előtte megfelelő
mennyiségű ivóvíz.
A túladagolt konyhasó kiválasztása azonban az állat
szervezetét megterheli.
A kukorica sikamlóssá tételére, a nyelőcsőbe juttatás
megkönnyítésére a tömésre felhasznált kukoricához 0,5-
1% növényi olajat vagy állati zsiradékot kell keverni. A
zsír, amellett, hogy sikamlóssá teszi a takarmányt, dúsítja
is azt. Egyes tömök a zsír mennyiségét 2- 3% -ra is föl-
emelik, hogy fokozzák a kukorica energiatartalmát.
Több kutató vizsgálta a tömés alatt a kukoricához
adagolt egyéb kiegészitő anyagok hatását a májterme-
lésre. Izraeli tapasztalatok alapján a kukoricához adagolt
fehérje (10% szójaliszt) megnövelte a máj tömegét, mi-
közben csökkentette a hasüregi zsírszövetek tömegét.
Hazánkban kedvezőek a tapasztalatok, ha tömési idő­
szakban kiegészítjük a kukoricát borsóyal, tejporral. A'l
ilyen próbálkozások a májnagyság és a májminőség (kon-
zisztencia) tekintetében pozitív eredménnyel jártak.
169
 A tömé&i technológia
és a májtermelés összefüggése
A felszabadulás előtti Magyarországon a kisüzemek-
ben a hízóba fogott ludakat naponta kétszer - kora reg-
gel és este - tömték. Ezzel a módszerrel is jó eredmé-
nyeket értek el, de a tömési időszak hosszú volt, gyakran
5-6 hétig is eltartott. Tömőgépek segítségével, gyakor-
lott dolgozók esetén, a napi tömések száma a hagyomá-
~yosnak kétszeresére vagy akár háromszorosára is növel-
hető, minden különösebb nehézség nélkül. A napi tömé-
sek számát a lúd emésztőberendezésének működése hatá-
rozza meg.
Korábban a lúdhizlalók úgy tartották, hogy amíg a
lúd nyelőcsövében kukorica található, addig nem szabad
a ludat újra tömni. Ezt az elvet napjainkban úgy változ-
tatták meg, hogy amikor van szabad hely a nyelőcsőben,
azt újra föl kell tölteni. Ezért a napi tömések számát meg-
sokszorozták a hagyományossal szemben és alkalmazzák
az ún. „rátömést" is. Ezen azt kell érteni, hogy pl.: a tö-
més befejezésével - a második héttől kezdődően - na-
ponta egyszer vagy kétszer, illetve a harmadik héttől há-
romszor újratömik a libákat. Gyakorlati tapasztalatok
szerint ugyanis a ludak nyelöcsövében a tömés után kb.
fél órával már elég nagy üres hely keletkezik.
Az intenzív tömési technológia alkalmazásakor a hí-
zóba fogott lúd nyelöcsövének jóformán csak éjjel szabad
kiürülnie, és akkor is csak néhány órára. Amelyik lúd
emésztőberendezése jól 'működik, az nyugodtan utána-
tömhető, ebből semmiféle baj nem származik. Ha viszont
a lúd nyelőcsövében az utolsó esti töméstöl az első reg-
geli tömésig a kukorica bekeményedve visszamarad -
annak ellenére, hogy ilyenkor telik el a leghosszabb idő a
tömések között - , egy-két tömést feltétlen ki kell hagy-
170
ni. Ha a kukorica össze van csomósodva a nyelőcsőben,
akkor masszírozással kell a csomókat eltüntetni.
A napi tömések számát úgy kell ütemezni, hogy álta-
lában a két tömési idő között 2,5-3,5 óra pihenőidő le-
gyen.
Tapasztalatok szerint ahhoz, hogy a lúd kellően el-
zsífosodjék és nagy máj alakuljon ki, az szükséges, hogy
a lúd soványkori tömegének mintegy 70% -át ráhizza. Er-
re feltétlen szükség van, mivel bebizonyosodott az a tény,
hogy a ráhizlalt tömeg és a májnagyság között szoros, po-
zitív összefüggés van. A jó tömeggyarapodási eredmény
eléréséhez az szükséges, hogy a lúd szervezetébe minél
rövidebb idő alatt, minél több kukoricát juttassunk. A cél
az, hogy a tömés időtartamát minél inkább lerövidítsük,
ezt viszont csak úgy valósíthatjuk meg, hogy a tömés in-
a
tenzitását növeljük. A tömés intenzitásának és tömések
számának a megválasztása az állomány teherbiró képes-
ségéhez kell, hogy igazodjék. A teherbíró képesség felső
határáig kell tömni a ludakat, de anélkül, hogy azokat
túleröltetnénk. A teherbíró képesség tekintetében az
egyes állományok, de még az egyedek között is igen nagy
különbségek lehetnek. Az a jó tömő, aki ezt napról napra
és egyedenként is fel tudja mérni. A gyakorlatlan tömök
között gyakoribb a túlzott óvatosság, aminek mindig apró
májak a következményei. Az állatok túleröltetése emész-
tési zavarokban mutatkozik meg, ilyenkor egy-egy tö-
mést ki kell hagyni, súlyosabb esetekben kényszervágá-
sokhoz vezet. Ezért olyan nehéz, sok hozzáértést és az ál-
latok ismeretét igénylő munka a tömés.
A tömési idő lerövidítése, a technológia intenzitásá-
nak fokozása kedvező hatással van az állatok takarmány-
értékesítésére is. Ismeretes ugyanis, hogy a hizlalási he-
tek előrehaladásával 1 kg tömeggyarapodás eléréséhez
mind több kukorica szükséges. Hosszabb ideig tartó hiz-
laláskor az életfenntartó takarmány is több.
171
 Tehát a régebben el1ogadött 4-5-6 hetes hizlalási
idő nem gazdaságos. Napjainkban a tömési időszak 21-
23'"napig tart - sőt 18 napos hizlalási idő is előfordul -
az állomány minőségétől és a technológia intenzitásától
függően.
A nagy máj elérésének legfontosabb feltétele a lúd
intenziv anyagcséréjének, folyamatos emésztésének fenn-
tartása. Mindaddig intenziven folytatható a tömés, amíg
az emésztésben nincsenek zavarok.
A tömésben felhasznált kukorica mennyisége és a tö-
mési idő szoros kölcsönhatásban van egymással. Ha a tö-
més 28 napig tart, 23-25 kg kukoricára van szükség, ha
a tömési idő 18-21 napos, 18-20 kg kukoricánál többet
nem tudunk felhasználni. Még intenzívebb tömési techno-
lógia alkalmazásával elérhető, hogy 14- 15 nap alatt
meghizlalják a ludakat, ekkor viszont a napi kukorica-
adag 1,2- 1,3 kg-ot is elér. A hízóba fogáskor 30- 35 dkg
kukoricát képesek a libák elfogyasztani. Ezt a mennyisé-
get fokozatosan kell emelni úgy, hogy a 7- 9. naptól
kezdve már naponta 1 kg kukoricát tömjünk az állatokba.
A máj intenzív növekedése ekkor kezdődik el, és arra
kell törekedni, hogy a folyamatos emésztést fenntartsuk
az egész tömési periódus alatt. Részletes tömési ~echnoló­
giát nem közlünk, hiszen úgysem lenne alkalmazható gé-
piesen minden lúdra, minden partira. A tömönek egyedi-
leg kell meggyőződnie a lúd teherbírásáról, takarmány-
befogadó képességéről, a technológiát ehhez kell igazí-
tania.
Vitaminok, hormonok, antibiotikumok hatása
a májtermelesre
A májtermelés fokozására vizsgálták a hormonok,
nyomelemek, antibiotikumok, vitaminok hatását a máj
nagyságára. A hízáseredmények jav-itása végett az olyan
172
vitaminok adagotása előnyös, amelyek az emésztésben a
táplálóanyagok lebontásában és felszívódásában, v.ala-
mint a zsíranyagcserében pozitiv szerepet töltenek be.
Más vélemények szerint a vitaminpremixek jelentő­
sége nem annyira a nagy libamáj kialakulásában van,
mint inkább a szervezet teherbíró képességének növelé-
sében és a stressztényezők csökkentésében.
A vitaminok közül különösen a B1- és a B2-vitamin-
nak van olyan szerepe az anyagcserében, hogy adagolá-
sától a máj megnagyobbodása várható. A B1-vitaminnal
kezelt ludak elhízása különösen kedvezően alakult, és en-
nek megfelelően a ludak mája is 8-9% -kal nagyobb
volt. Ezzel szemben a B12-vitamin adagolását a hízási
eredmény javítására előnyösnek, de a nagy máj kialakí-
tása szempontjából kifejezetten károsuak tartják. Kalifor-
niai kutatók a máj zsírosságának fokozására sót, alkoholt,
antimon-trikloridot, réz-szulfátot és metil-tiouracilt ada-
goltak. Vizsgálataik szerint a máj glikogénjét és zsirtar-
talmát növelték a következő kiegészítő anyagok:
- 4 mg tiamin,
- 5 mg riboflavin,
- 2 mg piridoxin,
- 0,001 mg B12-vitamin,
- 20 mg p-amino-benzolsav,
- 5 mg pantoténsav és niacin.
A szervezetben lejátszódó élettani folyamatokat rész-
ben hormonok irányítják. A mesterségesen· adagolt hor-
monok hatását nagyon nehéz a szervezetben lemérni, ez
ugyanis a hormonális rendszerben eltolódásokat okoz. A
szervezet viszont igyekszik a megbontott egyensúlyt
visszaállítani.
Gyakorlati lúdhizlalók megfigyelései szerint a tojás-
termelési időszakban nem érdemes a ludakat hizóba fog-
173
 ni, mert ilyenkor a hízási -eredmény általában r.ossz. Azt is
tapasztalták azonban, hogy a tojástermelést közvetlenül
megelőző időszakban kisebb ráhízási százalékkal is arány-
lag nagy máj érhető el. Ennek valószínűleg a fokozott
hormontevékenység az oka. Ennek alapján vizsgálták a
női nemi hormonok hatását a máj nagyságára. Megállapí-
tották, hogy a bőr alá helyezett 60 mg Syntestrin 20% -
kal növelte a máj tömegét. A Syntestrin alkalmazását
megnehezíti, hogy a bőr alá implantált hormontabletta
egy része a vágás után visszamarad, és azt veszélyes elfo-
gyasztani. Alkalmazását ezért törvény is tiltja.
Más kutatók kísérleti eredményei egybehangzóan
tükrözik, hogy oxitocin-adagolással növelhető a hízó li-
bák tömeggyarapodása, javul a takarmányértékesítés, és
nagyobb lesz az állatok mája.
Mint látható, a különböző hormonkészítmények és
kiegészítő anyagok a máj nagyságára pozitív hatást gya-
koroltak, az is nyilvánvaló azonban, hogy ezek a próbál-
kozások kezdeti lépéseknek tekinthetők. A későbbiek so-
rán szükségessé válik a jó eredményt igérő kiegészítők­
kel olyan kísérletek folytatása, amelyekből képet kapha-
tunk arról, hogy azok együttes adagolásakor milyen be-
folyást gyakorolnak a máj tömegére és minőségére.
A nagy májat adó körzetek vizsgálatakor felmerülhet
olyan kérdés, hogy a ludak a nevelés során a zöldtakar-
mányból, a talajból és az ivóvízen keresztül olyan nyom-
elemekhez, ásványi anyagokhoz_juthatnak, amelyek más-
más tájegységeken eltérő mennyiségben és arányban· ta-
lálhatók meg. Ezektől a tényezőktől is függhet a máj
nagysága, ezeket azonban eddig még kísérletileg nem bi-
zonyították.
174
A töméshez felhasznált kukorica szinének befolyása
a máj minőségére
Az utóbbi években a külföldi piacon-a _világos színű
májakat keresik és részesítik előnyben. Ezzel kapcsolat-
ban vetődött fel az .a gondolat, hogy a hazánkban te-
nyésztett és hizlalásra kerülő ludakon olyan módszert
kell kipróbálni, amelynek segítségével a tömési időszak
alatt befolyásolni tudjuk a lúdmáj színét.
A hízott lúd májának színe egyébként fajtához kötött
tulajdonság. Legsötétebb sárga a Magyar lúd mája, vilá-
gosabb a Rajnaié és legvilágosabb a Landesi lúdé.
Kísérletek során bebizonyosodott, hogy a tömésre
felhasznált kukorica szine befolyásolja a hizottlibamáj
szinét. Fehér színű kukorica felhasználásával - függetle-
nül attól, hogy milyen lúdfajtát hizlalunk - világos színű
májakat lehet kapni. A gondot az okozza, hogy a fehér
szemű kukorica termőterülete eléggé kicsi, és a termésát-
lag is kevesebb, mint a sárga szemű fajtáké.
A lúd nyelöcsövének anatómiai sajátosságai
A lúdtöméssel kapcsolatban szükséges a lúd nyelö-
csövének sajátosságaival is foglalkozni, mivel ennek fi-
gyelmen kívül hagyása károsan befolyásolhatja a hizlalá-
si eredményeket.
A töméses hizlalás során nagy mennyiségű táplálék
mesterséges bejuttatásával arra kényszerítjük a lúd szer-
vezetét, hogy a táplálékfelvételét szabályozó ingereket
figyelmen kívül hagyva, olyan nagy _tápanyagfelvételt
idézünk elő, amelynek eredményeként a lúd elhízik és a
máj zsírosan megnagyobbodik. A lúd töméssel való hizla-
lása erőszakos beavatkozás, ami nagymértékben meg-
terheli a táplálék felvételére szolgáló emésztökészülé-
175
ket. Különösen élesen jelentkezik ez a gépi töméskor,
ahol az egyedi különbségek nem vehetők figyelembe.
A gépi tömés során fellépő nyelőcsőrepedések arra fi-
gyelmeztetnek, hogy a tömőgépek kialakitásakor a
nyelőcső anatómiai sajátosságait nem szabad figyelmen
kívül hagyni.
Különösen a hizlalás kezdeti időszakában van nagy
jelentősége az óvatosságnak, amikor a nyelőcső tágulása
igen mérsékelt. Az ismételt erőszakos nyelőcsőfeltöltés
könnyen nyelöcsőrepedést idézhet elő, ami aztán gyulla-
dást okoz.
Minthogy mindegyik tömési mód erőszakos beavat-
kozást jelent, a tömést végző dolgozók előtt semmilyen
jelentősége nincs azoknak a védekező mozgásoknak,
amelyekkel a lúd fájdalmának ad kifejezést.
A tömés során a lúd nyelőcsöve mindenkor a takar-
mány mennyiségéhez igazodva kitágul. Ez a tágulás a
nyelőcső egész hosszára kiterjed, legkifejezettebb a nye-
lőcső nyaki részének középső szakaszán, legcsekélyebb a
mellkasi bejáratnál, a szív feletti rövid szakaszon.
A lúd nyel6csövének vázlatoe rajza
116
A nyelöcsőbe juttatott takarmányadag lefelé halad-
tában hosszabb-rövidebb időre megáll. A tömés által ki-
töltött nyelőcső kiürülése a takarmány minőségétől, illet-
ve a mirigyes és zúzógyomor emésztötevékenységének
ütemétől függ. Röntgenátvilágítással megállapitottuk a
nyelöcsönek a légcsőhöz viszonyított helyzetét. A nyelő­
cső a kezdeti szakaszon a légcső fölött van, majd lefelé
haladva annak jobb oldalára tér át. A röntgenvilágítással
nyert megfigyelések szerint a nyelőcső a mellkasi bejá-
ratnál, az állat nyaktartásától függően, kisebb-nagyobb
mértékben megtörik. A szögletnél a nyelőcső rövid dara-
bon összeszűkül, majd ismételten kitágul.
Az elmondottakból levonható az a következtetés,
hogy figyelemme l a nyelőcső mellkasi bejáratánál levő
szögbetörésre és szűkületre, a géppel való tömést leg-
helyesebb nyújtott nyakú ludakon végezni.
A nyelőcső mellkasi bejáratáig lenyomott tömöcső a
bejuttatott takarmány mennyiségének megfelelő sebes-
séggel mozogjon hátrafelé, miközben a nyelőcsövet foko-
zatosan feltölti. Csak az ilyen módon való tömés felel
meg a nyelőcső anatómiai sajátosságainak.
A nyelőcső falából vett szövettani minfákon megálla-
pítható, hogy akár kézi, akár gépi tömést alkalmazunk, ez
már az első héten nagymértékben kitágítja a nyelőcső
falát. Ez a kitágulás azonban még a nyelőcső falának
szerkezeti változása nélkül jön létre. A nyelőcső falának
szerkezeti felépítése lehetővé teszi a nagyfokú térfogat-
változást. Ezt a nyálkahártya redőzöttsége és az izom~
sejtek rugalmassága teszi lehetővé. Az ismételt tömések
a tágulékony falat túlnyújtott, túlfeszített áÚapotba hoz-
zák. Ez az oka annak, hogy a gyakori nyelöcsörepedések
főként az első, ritkábban a második héten következ-
nek be.
A nyelöcsöfal nagyfokú tágulásának következtében a
nyálkahártya redözöttsége eltűnik, az izomsejtek csoport-
111
jai, kötegei is távolabb kerülnek egymástól, amelyeket
csak igen gyér, laza rostos kötőszövet kapcsol össze. Az
így túlnyújtott falnak már csekély túlfeszítése is elég
ahhoz, hogy átszakadjon. A kézi és gf>pi tömés között
csupán annyi különbség van, hogy a gépi töméskor -
valószínűleg a tömöcsö szakszerűtlen bevezetése követ-
keztében - durvább sérülések jönnek létre.
A tömés második hetében a nyelöcsö fala összességé-
ben, de annak egyes részei külön-külön kismértékben
megvastagodnak.
A megvastagodás a legkifejezettebb a nyelőcső be-
járati szakaszán. Az izomsejtek száma megnő, és az izom-
sejtek maguk is megnyúlnak.
A harmadik héten a külső és a belső ingerek a nyelő­
cső falában bővérűséget hoznak létre. A bövérűség a kéz-
zel tömött állatokon kifejezettebb.
A fe lsoroltak alapján megállapítható, hogy a lúd
töméssel való hizlalásának első periódusa a nyelőcső
szöveteinek alkalmazkodásában döntő jelentőségű.
A tömést végzö személy szerepe
A libahizlalás eredményessége szempontjából döntő
jelentőségű a tömést végző személy hozzáértése. A beve-
zető részben ismertetett, országos hírűvé vált libamáj-
termelő körzetek nagy és jó minőségű Jibamájai az adott
lúdfajta jó képessége in túl, az ottani tömök szakértel-
mének, tömési módszereinek köszönhetők. A legjobb hiz-
lalási technológiák, jó minőségű lúdmájak ott alakultak
ki. ahol a töméssel férfiak is foglalkoztak (pl. Kiskun-
félegyháza és környéke ).
Jelenleg hazánkban a májtermelés fokozásának
egyik legnagyobb akadálya, hogy még a lúdhizlalással
foglalkozó nagyüzemekbe n is kevés a mesterséget is-
merő, gyakorlott libatömö.
178
A lúd gépi tömésekor a nyugodt, kimért, de kellően
ütemes munkatempó vezet eredményre, ehhez a munká-
hoz nem mindenkinek van meg az adottsága. A gépi tö-
méshez szükséges munkafogásokat bárki jól elsajátíthat-
ja, de ez önmagában még nem elegendő. A munkatempó
a tömő vérmérsékletétől, ide grendszeri állapotától is
függ. A kézi tömés esetében pl. a kapkodás a lúdnál gya-
kori félrenyelést okoz. Arra van szükség, hogy a lúd
megszokja a tömő mozdulatait, fogásait, munkatempóját
és ahhoz alkalmazkodjék.
A tömötölcsé r használata, de még inkább a tömő­
gépek, valamelyest egyszerűsítik a fogásokat. A tömő­
gép csövére - kellő begyakorlás után - bárki ráhúz-
hatja a ludat. A különböző tömőgépek kezelése - általá-
ban a gépi tömés - sokkal inkább rutinmunka, mint a
kézi tömés. A tömögépek kezelése a tömőtöl bizonyos
technikai; műszaki ismereteket igénye l. Emellett érzék
kell a gép kezeléséhez és a tömés gyakorlati lebonyo-
lításához egyaránt. A gépi töméssel szinte teljesen kizárt
a félrenyelés, a kukoricának a légcsőbe jutása. Az esetle-
ges előforduló kapkodás, idegesség, az állattal való rossz
bánásmód azonban itt is nyelöcsörepedéshez, májzúzó-
dáshoz, kényszervágáshoz vezethet.
A tömögépek kezeléséhez technikai érzék, szakis-
meret, jól begyakorlott munka kell. Feltétlen szükség
van az állatok élettani sajátosságainak, a nyelöcsö anató-
miájának ismeretére, gyakorlati tapasztalatra.
A tömönek tisztában kell lennie a tömés által az állat·
szervezetében előidézett változásokkal is.
Gyakorlati megfigyelések szerint a legjobb gépi
tömök azok közül kerülnek ki, akik a kézi tömésben is
tapasztalt, gyakorlott; az állatokat szerető és ismerő, nyu-
godt, jó idegzetű személyek. Bármilyen típusú géppel
végezzék is a tömést, fontos, hogy a tömögép kezelője és
a kisegítő jól összeszokjék a munkában. A tömök szak-
179
képzettségében, munkájuk minőségében látszatra nincs
mindig nagy különbség. A májtermelési eredményben
mégis gyakran - azonos takarmányfelhasználással is -
jelentős különbségek fordulhatnak elő . Tapasztalataink
szerint nem mindegy ugyanis, hogy hogyan tömik bele a
lúdba a takarmányt, kíméletesen vagy durva, erőszakos
módon.
A durva, rossz bánásmód, a gyakorlatlan mozdula-
tok, a kapkodás stressztényezőként fogható fel, ez viszont
Tömési módok
Kt!ZI TOMÍ!S. A felszabadulás előtti Magyarorszá-
gon és ma is a háztáji gazdaságok egy részében kézzel
tömnek. Ennek a módszernek az az előnye, hogy a kisebb
létszámú állatot tömő jól megismerheti az egyedi tulaj-
donságokat, különbségeket, és tömés közben jobban fi-
gyelembe is tudja azt venni. Egy gondozó egy tömési
időszakban 20- 30 db-ot tud megtömni. Ennél többet nem

a hizlalás eredményességét jelentősen rontja. Ezért nem érdemes egyszerre befogni, mert akkor előfordul annak a
győzzük hangsúlyozni, hogy a tömő ne csak ismerje, ha-
veszélye, hogy a gondozó a libákat nem tömi ki jól, és
nem szeresse is az állatokat, és velük az egész tömési így sem a hízási, sem a májtermelési eredmények nem
időszak alatt a lehető legkíméletesebben bánjon. Ez azért lesznek jók.
is fontos, mert a kíméletlen. bánásmód következtében - A ludak elhelyezése a már korábban ismertetett el-
főleg a hizlalás utolsó hetében - a máj megsérülhet, sőt vekkel azonos. A tömést végző személy egyszerre két
májrepedés is könnyen előfordulhat. Az így keletkezett
bevérzések rontják a máj minőségét, súlyosabb esetben
kényszervágásokat okozhatnak.
Osszefoglalásként megállapíthátó, hogy a lúdtömés
szakmunka, mestersé g, amit elméletben és a gyakorlat-
ban is meg kell tanulni, csak azután lehet eredményesen
folytatni. A nagyüzemi májtermelés fokozásához ilyen
szakképze tt dolgozókra egyre nagyobb számban lesz
szükség, hiszen a májtermelés me~nyiségében és minő­
ségében csak így érhetünk el jelentős javulást, mivel a
libamáj a lúdtermékek közül a legnehezebben előállít­
ható, de legértékesebb termékünk.

Kézi tömés

180 181

ludat vesz a lábai alá, ráül a libára és az előtte levő ku-
koricával töm. A lúd csörét szétfeszíti és a bejuttatott
kukoricát jól lehúzogatja a nyelőcsőben. Míg az egyik
ludat tömi, a másik pihen, ezt váltakozva végzi addig,
amíg a nyelőcső kellően meg nem te lik.
A kézi tömés hátránya ugyanaz, ami az előnyére is
írható, hogy egyszerre kevés ludat képes megtömni egy
tömő. Nehéz fizikai munka, tömés közben a liba a tömő
ujjait könnyen megsé rtheti. A kézi tömés alapos gyakor-
lati ismeretet igényel. Nagy hátránya még, hogy gyakor-
lott tömőknél is - főleg az apróbb szeme k - könnyen a
légcsőbe kerülnek, ami a liba fulladását okozhatja. Ez el-
len korábban úgy védekeztek, hogy a kukoricacső végé-
ről az apróbb szem eket külön morzsolták le, és azt nem
használták fel tömésre.
A légcsőbe került kukoricaszem miatti fulladások
és kényszervágások elérhetik a 10% -ot is. Gyakorlott
lúdtömő azonban a légcsöbe jutott kukorícaszemet az
esetek többségében el tudja távolítani. Az a fontos, hogy
182
A nyak lekötése tömés után
Bal oldalon gum1gydr4vel, Jobb oldalon csub~val lekötött libanyak
a légcsőbe jutást a tömő idejében felismerje addig, amíg
a kukoricaszem nem került a légcső aljára, mert akkor
már csak a kényszervágás segít.
TOLCSERREL VALO TOMffi. A tömőtölcsérrel való
hizlalás a gépesítés első fokaként fogható fel. A tömésnek
ez a módja a háztáji gazdaságokban eléggé gyakori. El-
terjedését az tette lehetővé, hogy könnyen kezelhető és
olcsó.
A tömőtölcsér 0,5 liter űrtartalmú tartályból áll,
amelynek alakja tölcsérszerű, ez egy 13 mm belméretü
csőben folytatódik. A tömőtölcsér csövének. kerületén,
közel a szélesedő részhez, gumigyűrű található, amelyet a
lúd tömés közben csőrével erősen összefog. A tartályba
helyezik a beáztatott vagy párolt, zsiradékkal sikamlóssá
tett szemes kukoricát. Attól függően, hogy milyen szer-
kezet továbbítja a tartályból a kukoricát, kétféle töniő­
tölcsért különböztetünk meg :
a) magyar tipusú tömőtölcsér,
b) izraeli típusú tömőtölcsér.
A magyar tipusban a szerkezet hosszanti tengelyé-
ben nyéllel ellátott, mozgatható fémrúd húzódik, ennek
183
 mozgatásával a kukorica a tartályból a csövön keresztül
a lúd nyelőcsövébe kerül.
Az izraell változat annyiban különbözik attól. hogy a
tömőtölcsérben levő kukoricát nem fémrúddal , hanem
egy beépített spirál forgatásával lehet továbbítani a lúd
nyelőcsövébe.
Bármelyik típussal dolgozik is a tömő, a lúd nyelő­
csövében a kukoricát a kézi töméshez hasonióan le kell
húzogatni. Mivel a tömőtölcsér a légzőnyílást takarja, de
a légzést nem akadályozza, fulladás nem következik be.
-- - ---
-:::..·
_, Nyelőcsősérülés a tölcsérrel való töméskor is elő­
fordulhat, különösen a tömési időszak kezdetén. Ezért
- -- a tömés első hetében óvatosan kell bevezetni a tömőtöl­

~i:~::~3::~_-,::5'~~~~- csért a nyelőcsőbe'. A kukoricaszem légcsőbe jutása alig

fordul elő. Egy gyakorlott dolgozó tölcsérrel való tömés-
sel 50- 60 db ludat képes meghizlalni egy alkalommal.
Tölcsérrel való tömés A GEPI TOMES ES A HASZNÁLATOS TOMÖGEP-
nPUSOK. A tömő ma már többféle típusú gép között
válogathat. Mint már említettük, a libamájtermeléshez
csak a szemes kukoricával tömő gépek jöhetnek számi-
tásba. Lágy dara tömésével ugyanazt a májeredményt
nehezebb elérni. A lágydarás gépek előnye , hogy terme-
lékenyebbek és hajlékony PVC tömőcsövük a nyelőcsö­
vet ritkán sérti meg.
Gyakorlott tömőknél azonban a m erev tömőcsövű,
szemes kukoricával tömő gépeknél is egészen csekély a
sérült ludak mennyisége. A nagyüzemi hizlalókban leg-
inkább a gödöllői tipusú tömögép terje dt el. Működteté~
séhez két személy szükséges: az „adogató" . és a tömést
végző dolgozó. Az adogató egy-egy ludat a ·tömőkocsira
helyez és azt a gumihevederrel lecsatolja, illetve a már
megtömött ludat a tömőketrecbe visszateszi. A kényesebb
munkát a másik dolgozó, a tömő végzi. A tömő szaktu-
Tölcsértlpusok dása teszi lehetővé, hogy a lúd nyelőcsöve a kellő mér-
a} magyar tömötölcsér, b} izraeli t ö mö töksé r tékig kitáguljon, de ne forduljon elő nyelőcsősérülés,

184 185

repedés. Az adogatónak is vigyáznia kell, hogy a tömő­
kocsira való fölhelyezéskor a liba mája ne sérüljön, ne
nyomódjék meg.
A tömés művelete a gödöllői típusú tömőgéppel a
következő.
A gödöllöl tipusú tömögép fö részel
t. alváz, 2. hajló· és e röb.tviteli ·be rendezés, 3. garat és adagolószerkezet,
4. töm6kocsik a stnszcrket.ettel, S. villamos berendezés, 6. kukoricafelfogó talca
186
A tömőgéppel közvetlenül a tömőketrec mellé ál-
lunk. Egy-egy libát a tömőkocsira helyezünk és a gumi-
hevederre l lecsatoljuk. A liba csörét szétnyitjuk, a jobb
kéz mutatóujjával benyúlunk a szájba, ott a nyelv tövét
lenyomjuk és kissé előrehúzzuk. A gép tömőcsövére rá-
húzzuk a nyújtott nyakú ludat, miközben a bal kéz alkar-
ját a lúd hátára óvatosan ráhelyezzük. A lábpedál lenyo-
másával a hajtó- és erőátviteli szerkezet működni kezd
és a kukoricát a lúd nyelőcsövébe juttatja. A nyelőcső
töltődésével párhuzamosan a kocsi egyenletesen hátra-
felé gördül, miközben a tömést végző dolgozó a kukori-
cát a nyelőcsőben igazgatja és lefelé húzogatja enyhe
masszírozó mozdulatokkal. A kocsi hátrafelé mozgásának
sebessége nagyon fontos, mivel ha ez gyorsabb a kelleté-
nél, akkor kevés kukoricához jut az állat, rosszak lesznek
a hízási eredmények. Ha a kocsi mozgása lassúbb a kelle-
ténél, és a kukorica eligazítása, lehúzogatása nem meg-
felelő, akkor könnyen nyelőcsőrepedés következik be,
és a liba el is pusztulhat.
A tömőgép legfontosabb része a tömőcső, amely köz-
vetlen kapcsolatban van az állattal. A nyelőcsősérülések
elkerülése végett fontos, hogy a tömőcső felülete ép és
sima legyen, a vége ne legyen é les. A tömöcsőböl kétféle
típus van forgalomban, egy v ékonyabb és egy vastagabb
átmérőjű:
- a vékonyabb cső átmérője 18 mm,
- a vastagabb cső átmérője 22 mm.
A tömés kezdetekor a vékonyabb csövet használják,
ezzel is igyekeznek elkerülni a nyelöcsörepedéseket. A
gödöllői típusú tömőgép előnye, hogy gyors (teljesítmé-
nye napi 8 órás műszakban 350-450 db liba), kiváló
eredmények érhetők el vele.
187
 Hátránya, hogy a hazánkban forgalomban levő tömő­ Francia függesztett
lúdtömll gép
gépek közül me rev tömőcsöve és nagy teljesítménye
folytán a legveszélyesebb a lúd nyelőcsövének megsér-
tése szempontjából. üzemeltetéséhez két személy szüksé-
ges, a ludak föl- és lerakása nagy töréssel jár, és nehéz
fizikai munka. Ismeretes a gödöllői típusú tömőgép kézi
meghajtású változata is, háztáji gazdaságokban alkal-
mazzák. Jó begyakorlottság esetén 50-70 db lúd töm-
hető meg vele óránként.
Az ismertete tt tömőgépen kívül többféle tömőg épet
gyártanak. A következő képen egy francia függesztett
lúdtömö gép látható.
Az egyedi ketreces elhelyezéshez is külön tömőgép­
típus készült - francia példára - , amelynek nagy elő­
nye, hogy a ludakat nem emelik ki a ketrecekből, tehát
a gépet visszük a lúdhoz, nem a ludat a géphez.
A felsorolt és ismertetett tömőgéptipusokon kívül
vannak még mások is, de ezeknek az ismertetésé t köny-
vünk terjedelme miatt nem tartjuk szükségesnek.

Glkll!ll61 llpusú lúdtl!mll gép klsllr.eml változata

188 189
 Fúrógépböl átalakitott tömögép

Orosházi
tipusú tömögép
Háztáji tömögép

A hizott liba átvétele, szállitása, bontása

Hazánkban az a gyakorlat terjedt el, hogy az ország

Zental-BukovszkJ-léle tömögép
(lágy darával töm)
190
különböző részein levö baromfifeldolgozó gyárak a kör-
zetükbe eső termelöszövetkezetekkel, állami gazdaságok-
kal és egyéni termelőkkel szerződést kötnek hízott liba
előállítására. A szerződésben meghatározzák az áru
mennyiségét, termelésének ütemezését és az átvételi
árat, ami az áru minőségének a függvénye.
A szerződésben meghatározott időponti;lan a baromfi-
feldolgozó gyár megbízott szakembere megjelenik a tele-
pen a gyár szállító járművével és miI!ősíti a hízott luda-
kat. A minősítés csak a küllem alapján törté nik, a hízott-
ság mé rtékének me gállapításával.
A hízottság mértékét a szárnyak tövén levő zsirpár-
nákon, a háton és a hason ellenőrzik. A jól kihizott lúd
191
szárnytö alatti 7.Sirpárnái,.kifejezettek, a has gömbölyű,
hátára forditva a ludat a mell sikjából kiemelkedik. A
hizott liba a lábán alig bir állni, legszivesebben ül, rövid
ritmusokban lélegzik, és ilyenkor jellegzetes hangot ad.
Az előírásoknak megfelelő ludakat a gyár átvevője
ketrecekbe rakva átveszi, kocsira rakja és beszállítja a
feldolgozó gyárba. A ketrecekbe rakáskor a májra hizlalt
ludakkal nagyon óvatosan kell bánni, vigyázni k e ll, hogy
az állatok ne törődjenek. Ilyenkor a máj könnyen meg-
sérülhet, bevérzések keletkezhetnek, ami nagymértékben
rontja a máj minőségét. Még a leggondosabb rakodás,
szállítás alatt is előfordulhatnak kiesések, elhullások,
máj bevérzések.
Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére került előtér­
be egyes libamájtermelő országokban (pl. Franciaország-
ban) a helyben vágás és kopasztás. A fe ldolgozó üzemek-
ben csak a már lekopasztott ludak bontását és tovább-
feldolgozását végzik. Ezt a módszert Franciaországban
minden különösebb nehézség né lkül meg lehet oldani,
mert ott a lúdhizlalás egy-egy telepen csak kisüzemi mé -
retekben folyik. H0t6koail
Mindenesetre nagyon figyelemreméltó az a hazai ta-
pasztalat, hogy a hosszú ideig szállitott, a levágás előtt
koplaltatott hízott libák májtermelésében a helyben vá-
A hűtés folyamán a lúd belső szervei, de már a zsír
gottakéhoz viszonyítva 8-l0% -os különbség is előfor­
is megszilárdul. Testmelegen bontva az érett, zsíros máj
dulhat a helyben vágottak javára.
megsérülne, szétkenődne. A túl erős hűtés viszont ártal-
Az e lmondottakból következik, hogy az átvétel után
mas a máj szöveteire, azonkívül megne hezíti a bontást.
a hízott ludakat a legrövidebb időn belül, a legkíméle1e-
A hűtőkamra hőmérséklete 0- +2 °C között szokott
sebben a feldolgozó üzembe kell szállitani, és ott nagyon
lenni.
rövid pihentetés után le kell vágni, feldolgozni.
A lúd felbontásának többféle módja ismeretes, ná-
A baromfifeldolgozó üzemben a megkopasztott luda-
lunk a legáltalánosabb az ún. „hasi" bontás. Ennek végre-
kat úgynevezett hűtökocsikra rakják és 12-24 órára hű­
hajtása a következő: a lúd hasfalát T alakban bevágjuk,
tőtermekbe helyezik. Ezeket a hűtökocsikat úgy alakít-
a kötőszövet és a hashártya szétnyitásával akkora nyílást
ják ki, hogy a lúd testének minél nagyobb felülete érint-
képezünk, hogy a beleket és egyéb szerveket, valamint
kezzék a levegővel és jól áthűljön.
a hasüregi zsírt ki tudjuk emelni. Ezután következik a

192 193
 ---·
máj kiemelése. A nyíláson keresztül a jobb kéz mutató-
és középioö ujjával felnyúlunk a szív mögé, és a májat a
szívvel együtt hátrafelé húzva, óvatosan kiemeljük. A
szívet és az epét, az esetlegesen rajta maradt zsírrészeket
eltávolítjuk. Az ilyen módon előkészített májakat osztá-
\- \---\-
r
\
·,

•
.
'
·-·-
\
1
1
-- --:--- - ·· -

lyozzák és csomagolják. -- •j-----i- ·-·

1

194
 Lúdbetegségek

A ludak gyomorférgessége
(Amidostomosis anseris)

A nagyüzemi lúdtenyésztés fejlődésével szaporod-

nak a lúdtelepek parazitás problémái is. A paraziták
okozta betegségek megelőzése, leküzdése igen sokrétű
feladat, amelyet az állattenyésztő az állatorvos segítsé-
gével és a lúdgondozók aktív közreműködésével oldhat
meg. A ludak tartási, takarmányozási viszonyainak szak-
szerű alakításával, lelkiismeretes gondozással a parazi-
tás betegségek megelőzését segítjük elő.
Nagyüzemi lúdtelepeink jelenlegi legsúlyosabb
problémája a ludak gyomorférgessége, amelyet az Ami-
dostorp.um anseris nevű féreg okoz.
Az 1-2,5 cm hosszú, sárgásfehér színű, farki végü-
kön vastagabb, vöröses, cérnaszálra emlékeztető férgek
a lúd zúzógyomrában való élősködésükkel tönkreteszik
a zúzógyomor elszarusodott bélését, az ún. kutikulát1
A megtámadott ludak bágyadtak, nem szívesen járnak,
lesoványodnak, és - főleg a fiatal állatok - néhány
napi betegeskedés után elpusztulnak. Az idősebb ludák
súlyosabb fertőzést is elviselnek és huzaJilosabb időre
féreghordozóvá válnak anélkül, hogy fertőzöttségüket
gyanítani lehetne.
A zúzógyomorban tartózkodó féreg nőstényei na-
. ponta több száz petét termelnek. Ezek a peték a libák
ürülékével a vízbe kerülnek, ahol, különösen nyáron,
gyors fejlődésnek indulnak. A petében kialakult lárva

197
4 nap leforgása alatt kétszer vedlik, ezáltal a fertőzésre
alkalmas, 1 mm-nél is kisebb lárva a petékből kikelve,
ha a víz nem mélyebb 20-40 cm-nél, a felszínre emel-
kedik, ahol élénk mozgásokkal úszkál. A pete és az abból
kikelt, fertőzésre alkalmas lárva nagyon érzékeny a ki-
száradásra. Közvetlen napfény nagyon rövid idő alatt el-
pusztítja. Ezzel szemben a pete, de különösen a fertőzésre
alkalmas lárva, jól tűri a hidege t.
A lárva a fagypontot megközelítő hőmérsékletű víz-
ben 2 hónapnál is tovább életben marad. Hazai időjárási
viszonyok között a hótakaró alatt a legelőn át is telelhet.
A vízivás során a lúdba jutó, fertőzésre alkalmas
lárvák a mirigyes és zúzógyomor határán levő lágy nyál-
kahártya bolyhai között folytatják fejlődésüket. Csak-
hamar azonban a zúzógyomorba vándorolnak, ahol 3 hét
alatt kifejlett férgekké lesznek, és a nőstények elkezdik
a pete termelését.
Az eddig elmondottakból világosan kitűnik, hogy a
gyomorférgek fejlődésének egyik fontos feltétele a víz.
Ebből kézenfekvően adódik a védekezésnek egyik na-
gyon fontos eleme: meg k ell szüntetni a férgek szabadon
élő fejlődési alakjának kifejlődésére igen kedvező apró
víztócsákat, és a 30 cm-nél nem mélyebb, zsúfolt, szeny-
nyes, állóvízű úsztatókat. Az ilyen sekély vizű, ennek kö-
vetkeztében szennyezett úsztatók egyébként is veszélye-
sek, mivel a libák még itatók meglétében is ebből elégítik
ki ivóvízszükségletüket, és ilyen módon könnyen más be-
tegségek forrásává válnak. A betegség megelőzésének
egyik fontos feltétele, hogy a kifutóban levő úsztatócsa-
tornák, medencék vize legalább 50-60 cm mély legyen,
azonkívül gondoskodni kell - különösen a meleg idő be-
álltával - a napi vízcseréről.
A megelőzésnek és a betegség terjedése megakadá-
lyozásának másik fontos feltétele a következő: mivel a
fertőzésre alkalmas lárvák a legelőn áttelelhetnek, nem
198
! ajánlatos kora tavasszal a napos- és növe?dék libá~a:
olyan területre engedni, amely a tél folyaman vagy keso
ősszel fertőződött, féreghordozó libák ürülékével sze ny-
nyeződött.
A napos- és növendék libák rendszerint a féreghor-
dozó kifejlett ludaktól fertőződnek. Ezér t a bántalom ki-
1
1
alakulásának, terjedése megakadályozásának legfonto-
sabb mozzanata, hogy tavaszi legelőre a naposlibákat,
növendékeket együtt ne engedjük a kifejlett féreghor-
dozó ludakkal.
A törzslúdállományt jóval a tojásrakás megkezdése
előtt okvetlenül meg kell szabadítani a férgektől.
Az egész lúdállománynak tavasszal a legelőre hajtás
előtt szakszerűen végrehajtott féregtelenítésével, nagy
gondtól mentesül a lúdtenyésztő gazdaság. Ha megszűnik
a fiatal állatok fertőzési forrása, nincs szükség a különbö-
ző korcsoportok szigorú elkülönítésére a legelőn.
A férgek elűzésének hatékony szere a szén-tetraklo-
rid, a kezelést az állatorvos utasításának szigorú meg-
tartásával kell elvégezni. Újabb tapasztalatok szerint a
ditrifonos kezelést jónak tartják. Ez a bból áll, hogy a lu-
dak 6 napig 0,01 % -os ditrifont tartalmazó ivóvizet fo-
gyasztanak.
A veszélynék kitett területen csökkenthető a fertőzés
olyan módon is, hogy rendszeres mederszabályozással
megakadályozzuk a libák által látogatott úsztató vagy
halastó szélén az apró tócsák, tocsogók keletkezését. ~a
folyóvízre járnak a libák, ennek partját rendbe kell tar-
tani, hogy a víznek szabad folyása legyen, ·~S igy a fertő­
zésre alkalmas lárvák összetömörülésére ne kerül-
hessen sor.
' Folyóvizek esetén fontos szabály, hogy a folyás fel-
sőbb szakaszát járják a napos- és növendék libák, az
1 alsóbb szakaszokat pedig a kifejlett állatok. Ilyen módon,
mivel a fertőzést okozó lárvák a víz sodrásával szemben
199
1
- legyen az bármilyen GSekély - nem képesek úszni,
nem veszélyeztetik növendék állatainkat.
A ludak gyomorférgességének a terjedése nagymér-
tékben függ - amint az elmondottakból is kitűnt - az ·
időjárástól. Nedves nyáron a legelőn keletkező apró tó-
csák alkalmas tenyészhelyei és kiváló búvóhelyei a fer-
tőzésre alkalmas lárváknak.
Ha az állományban csak néhány fertőzött egyed van,
a legelőn a fertőző anyag rövid idő alatt úgy felhalmozó-
dik, hogy az állatok nap nap után nagy mennyiségű lár-
vával fertőződnek.
A tömeges fertőzés hatására a növendék libák csak-
hamar megbetegednek. Az idősebb állatok, ha takarmá-
nyozásuk egyébként kifogástalan, már jóval ellenállób-
bak a fertőzéssel szemben. Száraz időjárásban a talajon
fejlődő lárvák a kedvezőtlen körülmények hatására el-
pusztulnak, még mielőtt fogékony gazdába kerülhettek
volna. Ilyen időjáráskor a férgesség nem terjed, csupán
a korábban fertőződött állatokban lappang.
A lappangó fertőzött állatokat fel kell kutatni (erre
alkalmas a mikroszkópos bélsárvizsgálat) és a férgektől
meg kell szabadítani.
Ha a lúdtelepen nincs is gyomorférgesség, idegenből
hozott állatokkal mindig előfordulhat a behurcolás ve-
szélye. Ezért az újonnan beszerzett állatokat szigorúan
el kell különíteni addig, amíg esetleges férgeiktől meg
nem szabadítottuk őket, és biztosan nem győzödtünk meg
arról, hogy már nem féreghordozók. A gondozók jó sze-
me, lelkiismeretessége a beteg állatok időbeni felisme-
rése és elkülönitése jelentős gazdasági károktól óvhatja
meg az üzemet.
l
1
f A fertőzöttgyanús kislibákat a keléstől számított ne-
200
l 201
Libainfluenza (Derzsi-féle betegség)
A kislibák vírusos eredetű fertőző betegsége, amely
7-28 napos kor között jelentkezik. A kórokozó a tojás
útján terjed, és a betegség átvészelése szikimmunítással
jár együtt. Eppen ezért a betegség általában kétévenként
fordul elő a lúdtelepeken. Az első éves tojók szaporula-
tai gyakrabban és súlyosabban betegednek meg influen-
zában, mint az idősebb tojók utódai.
A betegség megelözése, leküzdése
Az egyes keltetőállomásokhoz tartozó tenyésztelepe-
ket a fertőzöttség szempontjából minősíteni kell. A fer-
tözött telepekröl származó állományból törzsállományt
klalakitani nem szabad. Törzsállományt kialakítani csak
olyan tojók utódaiból ajánlatos, amelyeknek utódai leg-
alább két éven át a betegségtől mentesek voltak.
Fontos szabály, hogy az egyes törzstelepek tojásait
külön gépekben kell keltetni. Ha ez nem megoldható,
akkor legalább a bújtatást kell elkülönítve végezni. A
fertőzött gazdaságból származó tojásokból kikelt naposli-
bákat ugyanabba a gazdaságba kell visszaszállítani, és
azokat csak árutermelésre szabad felhasználni. A beteg-
ség megelőzésében nagyon fontos a lúdtelepeken az
egészségügyi előírások szigorú megtartása, a szakszerű
takarmányozás, a lelkiismeretes gondozás, a telepítési si\-
rüség megtartása.
Gyakorlati megfigyeléseink szerint a· februári és
márciusi kelésekből származó szaporulat általában nem
szokott influenzában megbetegedni. Altalában április ele-
jétől kell a betegség fellépésével számolni.
gyedik napon 2 ml/db influenza elleni szérummal kell
beoltani.
 A libainfluenza elleni• szérumot a fertőzésen átesett
libák véréből célszerű előállitani. A törzsállomány létesí-
tése, utánpótlása céljából nevelt kislibákat nem tanácsos
szérumozni, mert rejtve maradt fertőzöttségük évekre
meggátolja a mentesítést. Ha az említett célra nevelt na-
poslibák között mégis fellépne az influenza, akkor a gaz-
dasági kár csökkentése végett szérumozni kell, de a nö-
vendékeket már csak áruként lehet felhasználni.
A stresszhatások csökkentésére szérumozáskor a li-
bák takarmányát egészítsük ki három napon át 1% -os
Erra 6-tal. A betegség megelőzése szempontjából fontos
tudni, hogy a kacsák vírusgazdaként szerepelhetnek,
ezért szigorúan tilos a nevelőházban a két baromfifaj
naposállatait együtt nevelni. Ugyancsak tilos a kacsák és
libák közös tavi vagy vízi kifutón és legelőn való tartása.
Baromfikolera (Pasteurella multocida)
A növendék és felnőtt libák baktériumos eredetű
fertőző betegsége, amely általában behurcolás révén ter-
jed. A behurcolók lehetnek baktériumhordozó állatok
(bacilusgazdák), verebek, gerlék, varjak, patkányok, de
terjesztheti a betegséget az ember is ruházatával, lábbeli-
jével, valamint ragályfogó tárgyakkal.
Vízi kifutók, betoncsatornák, szennyezett vizű kaná-
lisok fertőzést közvetítő szerepe igen nagy. A kórokozó
baktérium germinatív úton (tojással) nem terjed, de elő­
fordulhat a tojáshéj fertőzöttsége.
A betegség általában valamilyen gyengítő körül-
mény hatására, robbanásszerűen, tömeges elhullással szo-
kott jelentkezni. Eppen ezért koleragyanús időben kerül-
jük az állatok törését, zsúfolását, sőt ilyen esetben taná-
csos a tolltépésről is lemondani.
202
Megelözés és a betegség leküzdése
A megelőzéshez, mint minden más betegséghez, itt is
alapvető a ludak szakszerű tartása, takarmányozása, lel-
kiismeretes gondozása, a stresszhatások elkerülése.
Ha a betegség gyanúja fennáll, a lúdtelepet zárlat
alá kell helyezni. Azt az ólat, ahol a betegséget megálla-
pították, zárva kell tartani, és ezt az állományt nem sza-
bad vizes kifutóra engedni.
A fertőzött részen dolgozók a telep többi részét nem
látogathatják, és munkahelyüket elhagyva, kötelesek ma-
gukat alaposan fertőtleníteni. A fertőzött teleprészbe ide-
gen személyek belépése szigorúan tilos.
A beteg állatokat elvéreztetés nélkül meg kell ölni
és a hullákat nagy körültekintéssel meg kell semmisíteni.
A fertőzésre gyanús, de látszólag egészséges állato-
kat célszerű baromfikolera elleni szérummal (4-6 ml)
vagy Szukvin vakcinával beoltani.
A beoltás előtt azonban az állatorvos tisztázza, hogy
a szóban forgó baromfikolera-törzs nem rezisztens-e a
vakcinával szemben. A vizsgálatot az Országos Allat-
egészségügyi Intézet végzi, nagyon fontos, hogy ez minél
rövidebb idő alatt megtörténjék.
Az említett vakcina adagja 1.5 ml testtömeg-kilo-
grammonként. A fertőzött állományokban célszerű az
oltást 2 hét múlva megismételni. Ezzel egyidejűleg a
megbetegedések elterjedésének megelőzésére egy héten
keresztül itassunk klorocidot tartalmazó ivóvizet (1-2 g
klorocid/liter) vagy etessünk Sulfamixet ~brakba ke-
verve 3-4 napon át 1% -ban, majd 0,33% -ban egy héten
át. A fertőzött libafalkát tovább tartani nem érdemes,
célszerű azt húsra értékesíteni. A fertőzött falka elszállí-
tása után a tartózkodási helyüket az előírás szigorú meg-
tartásával fertőtleníteni kell. A fertőtlenítést megelőzően
a rágcsálók irtását el kell végezni.
203
 A kolerával fertőzött telepről származó tojásokat
2% -os formalinnal fertőtleníteni kell és csak azután sza-
bad keltetésre felhasználni.
A kislibák paratifusza
A kislibák paratífuszát a Salmonella typhi murium
okozza. A legtöbb esetben szövődményként jelentkezik
az ún. libainfluenza vírus társaságában. Súlyos fertőzések
esetén azonban önálló formában is mutatkozik.
A naposlibák paratífusza germinatív úton, tojással
való fertőzésre vezethető vissza, az idősebbeké pedig
életben történt fe rtőzésre.
A betegség megelőzése és leküzdése
Ha a betegség fellépett, az egészséges állatokat el
kell különíteni a betegektől, a betegeket tanácsos meg-
semmisíteni. Fontos szabály itt is, hogy fokozott figyel-
met kell fordítani a tartási és takarmányozási viszonyok
megjavítására, az állategészségügyi előírások pontos
megtartására.
A betegséget átvészelt, egészségesnek látszó állatok
baktériumgazdává válhatnak, ezért a fertőzött falkákból
származó egyedekből nem tanácsos törzsállományt ki-
alakítani.
Kezelés: a beteg, beteggyanús állományt Streptomy-
cin és Tetran adagolásával eredményesen lehet gyógyke-
zelni.
A Tetran adagolása esetén 5% -os hatóanyag-tar-
talmú törzsoldatot készítünk, amelyből a kislibákkal 25-
50 mg/kg itatunk. A Streptomycinből ivóvízben kislibán-
ként napi 30 mg-ot számítunk. A Tetran adható abrakban
204
is, így 100 kg abrakhoz 100-150 g hatóanyagot adunk
jól elkeverve.
A betegség megelőzéséhez tartozik, hogy kerüljük a
libák és kacsák közös tartását, mivel gyakori eset, hogy
a kacsák baktériumhordozók.
Fontos szabály még az is, hogy ne létesítsünk lúd-
telepet olyan csatorna vagy folyóvíz mellett, amelybe
városi, községi vagy állattenyésztő telepi szennyvízcsa-
torna folyik. A szennyvíz ugyanis melegágya a salrno-
nella- (tífusz-) baktériumoknak.
A salmonella (tífusz) mentesítésére kijelölt törzs-
lúdtelepeken megkísérelhető a fertőzött libák kiszűrése
ún. tárgylemezes agglutinációs próbával. Ezt a munkát
ügyes, lelkiismeretes, jól begyakorolt dolgozók is el tud-
ják végezni. Az említett módszer jelenleg még csak kí-
sérleti stádiumban van.
A Salmonella typhi-murium baktérium megbetegit-
beti az embert is, ha olyan paratífuszban megbetegedett
liba húsát fogyasztja, amelyet nem kielégítő módon készí-
tettek elő sütéssel vagy főzéssel.
Az ember megbetegedése néhány nap alatt elmúló,
lázas gyomor-, bélgyulladás tüneteivel hányásban és
hasmenésben nyilvánul meg.
A betegség első tünetei az emberen a fertőzött hús
fogyasztása után kb. 1 napon belül jelentkeznek.
A lúd fertözö kloáka- és péniszgyulladása
(lúd-gonorrhoea)
A nagyüzemi törzslúdtartás gazdaságossága elsősor­
ban a tojástermelés mértékétől és az egy tojó után fel-
nevelhető naposlibák számától függ. Eppen ezért minden
olyan betegség, amely ezt befolyásolja, figyelemre méltó
és fellépését minden rendelkezésre álló eszközzel meg
kell akadályozni.
205
 A nagyüzemi lúdtelepeken előforduló betegségek kö-
zül az utóbbi 6- 7 évben a ludak fertőző kloáka- és pé-
niszgyulladása vonta mag(lra a figyelmet.
A betegség fellépése általános étvágytalansággal
kezdődik, amelyet kloákagyulladás követ. A gúnárok
hímvesszője kipirul, elhalásos péniszgyulladás, súlyosabb
esetekben előesés és a pénisz e gy részének ellökődése is
előfordul.
Az állatok általában bágyadtak és néhány hét le-
forgása alatt a fertőzött állományokban a gúnárok 10% -a
is elpusztulhat. Ezzel párhuzamosan a tojások terméket-
lensége ugrásszerűen megemelkedik.
A betegség klinikai képe
A betegség kezdeti szakaszában masszálási módszer-
rel a pénisz még előbuktatható, csupán a kloáka hasi falá-
ból történő kiindulásnál duzzadt, nyálkahártyája kipirult,
a spirálisan lefutó ondócsatorna csipkézete még jól
szembetűnik.
A betegség későbbi stádiumában a pénisz habos
nyálkával fede tt, nehezen buktatható elő, a kloáka
nyálkahártyája erősen duzzadt, haragosvörös színű.
A heveny folyamatok lezajlása után a gyulladás át-
terjed a pénisz egész terjedelmére, a nyálkahártya
haragosvörös, lilavörös színű lesz, az ondócsatorna eltű­
nik, sárgás pörkszerű felrakódás, kifekélyesedés és a
gyulladásos rész ellökődése figyelhető meg.
Ezzel egyidejűleg a kloáka környéke duzzadt, ke-
mény tapintatú, a tojókon ez az egyedüli és legfőbb klini-
kai tünet, bár a kloáka nyálkahártyáján is sok esetben
figyelhető meg kruppos felrakódás.
Vannak olyan megfigyelések is, hogy súlyosabb
gyulladásos jelensé gek nélkül a gúnárok pénisze előesik,
tövénél demarkálódik és ellökődik.
206
A spontán bekövetkező gyógyulás esetén is elveszti
eredeti formáját a pénisz, és k isebb-nagyobb részben
ellökődik. A betegség általában rendkívül gyors lefolyá-
sú, és a terméketlen tojások aránya es.etenként eléri a
90% -ot is.
Az ilyen betegségben elhullott állatokon szívburok-
és hashártyagyulladást is találtak, egyes esetekben sárgás
fibrines felrakódás kíséretében. A szív külső hártyáján, a
veséken és a hasnyálmirigyben pontszerű vérzések is
megfigyelhetők. A lép általában erősen duzzadt, rajta
pontszerű vérzésekkel. A tojókon gyakori a tojástartó-
gyulladás és a tojáshéj-deformáció. A kloáka üregét
gyakran fibrines , sajtos anyag tölti ki, amely a hasüreg-
ben is megtalálható. A gúnárok hímvesszőjének ürege és
a hímvessző vakzsákja hasonló fibrines , sajtos-gennyes
anyaggal borított.
A kórokozó - a vizsgálatok jelenlegi állása szerint
- a Neisseria fajba tartozó Gram-negatív mono-, illetve
diplococcus. Az elvégzett részletes azonosítás alapján a
kórokozó nem azonosítható az emberi trippert előidéző
Neisseria gonorrhoeaval, hanem egy új, eddig még nem
közölt, libára specifikus típusnak látszik.
A betegség megelőzése, védekezés, gyógykezelés
A lúdállományok megóvása vagy a már bekövetke-
zett betegség után a gyógykezelés különös figyelmet
igényel.
Ha a betegség fellépését megállapítottuk, akkor az
állományt egyenként szét kell választani tojókra és gú-
nárokra. A tojók közül azokat, amelyeknek kloákatájéka
duzzadt, a záróizomzat vastag gyűrű alakban kítapint-
ható, valamint azokat a gúnárokat, amelyeknek pénisze
fekélyes, illetve ellöködött, selejtezzük ki. Ezek a tünetek
a betegség eléggé előrehaladott állapotáról tanúskodnak.
207
 A gúnárok súlyos tüneteinek enyhítésére, valamint a
kísérő fertőzésként jelentkező gennyesedési folyamatok
megakadályozására helyi kezelést kell alkalmazni. Ez a
pénisz fertőtlenítő lemosásából, pl. 2% -os Tego- 51 ol-
dattal, majd ezt követően Tetran hintőporral való keze-
lésből áll. A gúnárokat 8-10 napra el kell különíteni.
A helyi kezeléssel egyidejűleg a leszedés alkalmával
célszerű valamilyen antibiotikumot adagolni a látszólag
egészséges egyedeknek is, nemre való tekintet nélkül.
A járvány kezdeti szakaszában - a gúnárok
5-10% -os fertőzöttsége esetén - eredményesen lehet
alkalmazni a takarmányban 1% -os mennyiségben adagolt és alatt szúrópróbaszerűen időnként végezzünk ellenőr­
Erra 6 készítményt egy héten át, majd egy hét kimara- zést mind a tojókon mind a gúnárokon. Fontos megje-
dásával megismételve az adagolást. gyezni, hogy a szűz tojók és gúnárok is fertőződhetnek a
A betegség kiállása immunitást nem eredményez, betegség kórokozóival.
tehát újrafertőződés lehetséges a tojók révén. Ez azt is Az őszi törzsesítés során minden ludat, nemre való
jelenti, hogy a fertőzött állományra való új gúnárok tekintet nélkül, egyedileg meg kell vizsgálni és a gyanús
helyezése veszélyekkel jár. egyedeket ki kell selejtezni.
Az eddigi vizsgálatok szerint a kórökozó a szulfon- A betegség terjedését elősegíti a zsúfolt elhelyezés,
amidokkal szemben rezisztens. az istálló kedvezőtlen mikroklímája, a nedves, trágyás
A fertőzésen átesett, de a már gyógyult falkákat cél- alom, általában a kedvezőtlen higiénés viszonyok. Eddigi
szerű az állomány mentessége végett selejtezni és húsra megfigyelés szerint a kifutóban levő közös úsztatócsator-
értékesíteni. A betegséget átvészelt állományt tömésre na a betegség terjedésében nem játszik szerepet, de a
beállítani nem tanácsos, mert a tömés kapcsán kialakuló piszkos, más egyéb baktériumokkal és kórokozókkal is
nagy megterhelés - stresszhatás - következtében nagy- szennyezett viz a kórkép súlyosságát befolyásolja.
mértékű kiesésre számíthatunk. A fertőzött állomány Mint minden más betegség megelőzésében, itt is a
tartózkodási helyét szigorított módon fertőtleníteni kell higiénia általános szabályainak a szigorú megtartása na-
(5% -os klór lúg, 1% -os losannal). gyon fontos feladat, ez viszont alapvetően a gondozók
A betegség megelőzésének egyik feltétele egyes figyelmétől, lelkiismeretes munkájától függ .
szerzők szerint a kiscsoportos (100-150 lúd) tartás. Ez
viszont egyéb okok miatt a nagyüzemekben az áruter-
melő telepeken kivihetetlen. Segíthet a megelőzésben
azonban a tojástermelési szezonban kéthavonként pre-
ventív Erra 6 adagoJása a takarmányban 1% -os mennyi-
ségben egy héten keresztül. A tojástermelési szezon előtt

208 209
 Befejezésül

:Erdekességek a lúdtenyésztés területéről

LúDVIADAL Arzamaszi fajta: nagy testű; a fajta

kialakulásának történetéhez hozzátartozik az a tény, hogy
a XVII. és XVIII. században Oroszországban lúdviada-
lokra használták, továbbtenyésztésre a legharciasabbakat
hagyták meg. 4. A toll színe átalakuláson ment keresztül (a vad-
1767 júniusában II. Katalin cárnő tiszteletére Arza- ludak mind szürkék).
maszban parádés lúdviadalt rendeztek. 5. Néhány fajtán a csőr tövén sisak keletkeze tt.
A LUDAK PATKOLASA. Szintén a cári Oroszország- 6. Az ál alatt és a hason börkettözet keletkezett.
ban alkalmazták. Az ország különböző területein fölne-
velt ludakat lábon terelték a nyugati határ felé, ahol azo-
kat a porosz kereskedők felvásárolták. A több száz kilo-
méteres úton a ludak talpáról lekopott a bőr. Ezt később
úgy e lőzték meg, hogy olvasztott szurkot terítettek el,
majd mellé apró kavicsot és ezen áthajtották a ludakat.
A szurok és a kavics ráragadt a ludak talpára, és így
„megpatkolva" hajtották őket a felvásárlóhelyre.

Milyen szembetűnő változáson mentek keresztl.il a

Juda_k a domesztikáció (háziasítás) során?

1. Megnőtt a test tömege.

2. Megváltozott a testtartása, a vadlúd lapos, illetve
vízszintes, a háziasított meredekebb tartású (ez
azonban fajtánként változik).
3. Elvesztette a költözöképességét.

210 211
 7. Sokat vesztett monogám jellegéből.
8. Rendkívüli módon megemelkedett a tojáshozam,
és a tojásrakás ideje is meghosszabbodott, sőt
ugyanabban az évben a szezont meg is lehet ismé-
telni.
9. Megváltozott az emberrel szembeni viselkedése.
10. Megváltozott a fejlődés gyorsasága.
11. Kialakult a szervezet zsírt raktározó képessége.
12. tberségét megtartotta, jelenleg is e gyes orszá-
gokban raktárak őrzésére kutya helyett ludakat
alkalmaznak.

212 213
 Tartalom Tömőalapanyag kiválogatása ............. .... . . .. .......•..
A törzslibák kora és a termelés ............ . ......•.........
86
88
Egy gúnárhoz hány tojót osszunk be? ..... .. ...... . . ... ... . . . 92
A törzsludak elhelyezése és gondozása, a törzsól ... •...... . ... 93
A törzsó l elökészitése, beólazás .. ...... . ..... .. .......... .. . 99
Napi teendök a tojóházban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101
Időzitett , irányltott (provokált) tojástermelés . . . . . . . . . . . . • . . . . 105
A libák vedlése, tolltermelés, tépés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109
Mikor és hányszor tépjük a luda kat? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112
A ludak elökészltése a lépésre és a t épés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 115
A toll tárolása, kezelése ......... . .......... • .. . ..... .. · . · · 117
A különbözö korú és hasznosítású ludak takarmányozása . . . . . . . 117
Bevezetőül .. ......... . . . .. ...... ........ . . .. . 5 Néhány táplálkozási sajátosság . . .... . ....... ......... .. · · · · 118
A törzsutánpótlásra szánt növendék ludak takarmányozása . . . . . . 130
Keltetés .. . ... .. . . ... . ..... .. .............. . . 17

A t ermészetes keltetés .................................... . 17 Llbamájtermelés ..................... . .... · · · · 137

Milyen legyen a természetes' keltetésre alkalmas kotlós? ... . 19
A kotlós gondozása .................... .. ............. . 19 A hazánkban előforduló legfontosabb fajták .... . · .. . · · · · · · · · · · 137
Nagyüzemi gépi keltetés ...............................•.... 24 A ludak májtermelését befolyásoló legfontosabb tényezök . . . . . . 144
A lúdtojás legfontosabb tulajdonságai ....................... . 26 A fajta szerepe a májterme lésben .............. · · · · · · · · · · 145
A lúdtojás összetétele és fizikai sajátságai ................ . Z1 A máj nagyságát befolyásoló tényezök néhány élettani
A lúdtojások keltetésre való alkalmasságát befolyásoló tényezök . 31 vonatkozása ............. „ . · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 147
A lúdtojások szakszerú tárolása és szállitása .......... . ...... . 32 A hízóba állitott luda k korának hatása a májtermelésre . . . . . 151
A lúdembrió fejlödése és a keltetési technológia .............. . 35 A hizóba állltott libák minősége ... . ............. · · · · · · · · 153
A kikelt naposlibák kezelése, szexálása, szállítása A ludak előkészítése a tömés re ... „ ....... · . · .. · · · · · • · · · · 155
és egyedi jelölése ............ . .................. . ........ . 49 A t o ll tépése és a hizla lás ............... . .... · · · · · · · · · · 158
A környezeti tényezök hatása a lúdhizlalásra ...... · · · · · · · · 159
A takarmányok elökészitése a tömésre .......... · · · · · · · · · 166
A ludak fölnevelése A tömési tec hnológia és a májtermelés összefüggése ..... · · 170
Vitaminok, hormonok, antibiotikumok hatása a májtermelésre l72
A lúd elönevelése .. .... .... ... .... .. .... .... .... .... ..... . S1 A töméshez felhasznált kukorica szinének befolyása
A nevelöól e lőkészítése ...................... . ............. . Q(J a máj minőségére ............... · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 175
Naposlibák fogadása, gondozás az e löneve lés alatt ............. .· 63 A lúd nyelöcsövének anatómiai sajátosságai . · · · · · · · · • · · · · 175
Pecsenyeliba-elöállitás . . .. ..... .......... .. ...... . . . . ..... . 70 A tömést végző személy szerepe ......... .. .... " : · · · · · · · · 178
Utónevelés, u tónevelési rendszerek .............. . ..... _ .... . 75 Tömési módok ............. · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 181
A h ízott liba átvétele, szállítása, bontása .... ... .... · · · · · · · 191

Törzs lúdtartás és kiválogatás ...... .. .. . ... . ... . 79

Milyen legyen a t enyésztésr e szánt gúnár? ............•..... . . 82

Milyen legyen a továbbtenyésztésre szánt tojó lúd? ... . .... . . . . 84

214 215
Lúdbetegségek . -
... ................... . . 197

A ludak gyomorférgessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197

Llbainfluenza (Derzsi-féle betegség) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2'.)1
A betegség megelőzése, leküzdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Baromfikolera . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . • . . . . . . . . . . . . . .
2'.)1
2'.)2
A Mezőgazdasági
Megelőzés és a betegség leküzdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2'.)3 Szakmunkáskönyvtár
A kislibák paratífusza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2'.)4
A betegség megelőzése és leküzdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2'.>4
megjelent kötetei
A lúd fertőző kloáka- és péniszgyulladása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2'.)5
A betegség klinikai képe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2J6 Majczakowa-J. Krzysanowski: Vigyázzunk egészsé-
A betegség megelőzése, védekezés, gyógykezelés . . . . . . . . . . 2'.)7
Vegyszerek használata a me7.őgazdaságban

Bartha István-Csákvári Csaba- Povázsai Gábor: O ntözésse l több

Befejezésül .......... . 210 • 1 termést
Gyakorlati útmutató öntözöknek
fudekességek a lúdtenyésztés területéről 210 Kováts László: Permetezés- és szórástechnika
Növényvédögép-kezelók és mútrágyaszórógép-kezelök könyve

Kósa Lajos: Bárányhústermelés iparszerűen

Az elletö juhász, a bárány- és a hlzójuhgondozó könyve

Kriszten György: Tavasztól tavaszig a szőlőben

A termő szőlő gondozása
Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat
Darabant András: Tojástól a broilercsirkéig
Felelős kiadó dr. Sárkány Pál igazgató
A baromfigondozó könyve

84 1117 Pannon Nyomda, Veszprém, 1984 Szenci Ottó: Csikó születik

Felelős vezető Danóczy Balázs igazgató A ménápoló, a kancagondozó és a csikónevcló könyve

Tóth László- Bak János: Fejési technológia

Felelős szerkesztő Gallyas Csaba A gépi fejök könyve

Műszaki vezető Asbóthné Alvinczy Katalin Budai Csaba- Csö/Ie István: A primőrök védelmében
A zöldség- és disznövényhajtatás egészségűgye

A sorozat fedélterve Hodosi Mária munkája Bőö I stván: Amíg a malacból hízott sertés lesz üzemben és háztájiban
A táblaborító színes fényképét Teknős Miklós készítette A sertéshizlaló k önyve
Nyomásra engedélyezve 1984. szeptember 14-én
Horváth László-Tamás Gizella: Ivadéknevelés
Megjelent 14 (A/5) ív terjede1emben, 83 ábrával Szaporitó és ivadéknevelö halászmesterek könyve
Készült az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabvány szerint
Tóth Imre: lgy neveljük a díszfákat, díszcserjéket
A diszfaiskolások könyve

MG 2773-h-8486 Vicze Ernő: A méhész is szakmunkás

Méhészek könyve