Kaiser B.

György
Dohány u. 94.
Budapest térképén úgyszólván láthatatlan pont az erzsébetvárosi Dohány u. 94. Egyetlen ház
a főváros sok ezer épülete közül, de a Kaiser család életének több évtizeden át meghatározó
helyszíne.
A Dohány utca régebben Tabakmacher Gasse, azaz Dohánykészítő utca volt, míg
1817-ben Tabakgasse, 1850-től egy részén végül 1874-től teljes jelenlegi hosszában Dohány
utca lett.
Amikor Kaiser Sámuel dédapám és felesége, a Gyöngyösről származó Teven Vilma
dédanyám a Vág melletti Szeredről 1890 táján nyolc gyerekkel Hatvanba települt, már épület
állott a mai Dohány utcai ház helyén.
Dédapámék költözésében szerepet játszhatott a főváros közelsége, a jobb megélhetés
és gyerekeik iskoláztatása, hiszen két fiuk, Oszkár és Hugó Budapesten, az 1889-ben alapított
VII. kerületi nyilvános polgári fiúiskolába jártak 1891-1894 között. Az iskola a mostani
Kazinczy utca 3. alatti bérházban kezdte el működését, itt tanult a két fiú is.
Oszkár kereskedelmi akadémista lett, később építőmester vizsgát tett, míg Hugó a
Magyar Királyi Felső Ipariskola építőipari tagozatán végzett, majd 1904-ben már ő is
építőmester. A századeleji konjunktúrában építési vállalkozóként dolgoztak, és a kerületben
közreműködtek a Hernád u. 22. valamint a Huszár u. 10. szám alatti bérházak építésében. A
kerületen kívül további épületek is a nevükhöz köthetők, így a két fiú feltett néhány pixelt
Pest, de elsősorban Erzsébetváros arcképére.
Mindketten tervezői és 1914-től egy ideig tulajdonosai a Dohány u. 94. szám alatti
lakóépületnek. Építtetőként Hugó van feltüntetve.
Az épület szecessziós jegyeket mutat a korabeli bérházak visszatérő elemével, a három
zárt erkéllyel, de a főbejárat oromzata az 1910-es években újraéledő klasszicizálás jele. A
korabeli szokásoknak megfelelően az utcafronton nagyobb polgári lakások, míg a ház hátsó
frontján a függő folyosókról megközelíthető szoba-konyhás bérlakások voltak. A homlokzatot
a háborús sérüléseket eltakaró jellegtelen burkolattal fedték a II. világháború után. Milyen
lehetett eredeti állapotában?
Az I. világháború kitörésekor népfelkelőként, azaz önkéntesként először Oszkár vonul
be, ám 1915 áprilisában belehal háborús sérüléseibe. Ebben a hónapban Hugó is bevonul, és a
háború végéig műszaki tisztként szolgál, ezért Koronás Arany Érdemkereszt a Vitézségi Érem
szalagján kitüntetést kap. Oszkár tulajdonrészét dédanyám örököli, akinek halála után 1916
novemberében Hugóra száll a ház tulajdonjoga, akivel testvérei, Hedvig, Blanka, Adél,
Margit, Dávid és Frida vélhetőleg osztályos egyezséget kötöttek, azonban lehetőségük maradt
a ház használatára. A Kalocsára férjhez ment Frida kivételével mindegyiküknek köze lett a
házhoz.
Itt lakott Margit és 1939-ben bekövetkezett haláláig Blanka. Adél, Imre fiával, itt élte
túl a vészkorszakot, de másik három gyermeke 1944 novemberében innen „tűnt el”, és itt élte
utolsó éveit 1946-ban bekövetkezett haláláig Dávid nagyapám is, aki a zsidó törvényekig apja
nyomdokaiban Hatvanban sörnagykereskedő és kocsmáros. Ide tér vissza a
munkaszolgálatból apám, Kaiser György, miután megszökött Borból és harcolt a jugoszláv
partizánok oldalán.
Hedvig életének 40 éve kötődik ehhez a házhoz. 1905-ben Hatvanban férjhez megy
Darvas Lipóthoz, akivel Újpesten kezdik meg közös életüket. Lipót üzletemberként nem volt
sikeres. Prudens kereskedés helyett 1909-ben eladta a nagykereskedőtől bizományba kapott
áruval megrakott üzletét, majd felesége nevére Rákospalotán üzletet nyitott. Újpesten születik
István és György fiuk. Ezután Ercsibe költöztek, ahol 1909-ben világra jön Imre, de 1911-ben
már ismét Hatvanban élnek, vélhetőleg Hedvig atyjának, azaz dédapámnak oltalma alatt, ahol
1911-ben Lajos fiuk születik. 1914-ben Lipót, Hedvig férje önkéntesként bevonul, ahonnan
sebesülése miatt leszerel. Ez a sebesülés hozzájárul korai halálához.
A budapesti ház elkészülte után Hedvig a gyerekeivel a Dohány utcai házba költözik,
és 1915-ben Hugó bevonulásakor közjegyző előtt felhatalmazást kap a ház gondnoki
teendőinek ellátására, a lakbérek beszedésére. Ekkortól tulajdonképpen házmestere annak a
háznak, melynek testvérei, Hugó és Oszkár a tulajdonosai. 1915 januárban már ide születik
Magda lánya, majd innen temeti el György fiát, aki 1922-ben 14 évesen tüdőbajban meghal.
(A zsidó hagyományok szerint nem illett élő személy után elnevezni az újszülöttet, ezért
okkal feltételezhető, hogy a korán elhalt fiúra emlékezve két évvel később született apámat
Györgynek nevezik el. Születésemkor anyám rám testálta e nevet, mintegy semmibe véve,
bizonyosan nem is ismerve a zsidó szokásokat. Pár évvel ezelőtt a családomat kutatva
döbbenten néztem az adatokat, hiszen elsőszülött fiam születésekor még mit sem tudtam
Dávid nagyapámról és a zsidó névadási hagyományokról, sőt, a származásomról sem, a fiamat
mégis Dávidnak neveztem el. Működött az isteni sugallat, a ruách hákodes?)
Darvas Lipót 1923-ban meghal szervi szívbajban, így Hedvig egyedül marad négy
gyerekkel. Felneveli őket, Magdát férjhez adja.
A háború alatt mindhárom fia munkaszolgálatosként elpusztul és Magda lányát
Dachauba deportálják.
 Bár a Dohány utca 94. csillagos ház volt, Hedvig 1944-ben megjárja a gettót, és ekkor
közel áll ahhoz, hogy véget vessen az életének.
Magda csodával határos módon életben marad és visszatér, de férje 1943 januárjában a
keleti fronton tűnik el, három sógorával és sokezer munkaszolgálatos társával együtt.
A háború után Hedvig Magda lányával és annak második férjével hármasban már nem
jogosultak a nagy, második emeleti lakásra, de az ötödik emeleti kétszobás házmesterlakásra
még igen, ahol Hedvig 80 éves koráig laknak.
Hedvig 102 évet élt. Századik születésnapján az akkori tanácselnök helyettes és a
Hazafias Népfront munkatársa köszöntötték. A riporter kérdésére, mi a hosszú élet titka, azt
válaszolta, a nyugodt élet.