Székely Édua Netta - Norman Mailer: „Egy kis erőszak jót tesz a léleknek.

” 1 - avagy
filmkritika a Szerencse Lányáról

Horror vagy thriller? Terror vagy bosszú? Kontrol vagy félelem? A film nem fél felvál-
lalni egyszerre több narratívát is, az áldozatok lehetnek később gyilkosok, és a bántalmazók-
ból lehetnek még túlélők.
A történetet alapvetően két szálon keresztül ismerjük meg, az egyik a jelent képviseli, a
másik a múltat. A kettő viszonya nem mindig tiszta, de ahogy haladunk előre a történetben
fokozatosan bontja ki a múltat, ami alapvetően megmagyarázza a jelent, a film végére pedig
a jelen fordulatainak okozójává is válik a múlt. Alapvetően ez egy “megváltó” film,
amolyan keresztet cipel a főszerepelőnk, aki később feloldoztatik a múlt terhei alól. A cse-
lekmény lassú, néhol vontatott, de a végére az érzelmek, a dráma besűrűsödik, ebből is lát-
szik, hogy alapvetően ez inkább hajlik a lelki vonalon fejlődő történetvezetésre.
TifAni FaNelli, azaz Ani, egy túlélő, avagy egy áldozat, ahogy ő nevezi magát, az egyik
leghalálosabb iskolai lövöldözés szemtanúja és állítólagos kitervelője is volt. Jelenleg
tökéletes életet élő Ani épp a tökéletes esküvőre készül, tökéletes vőlegénnyel, tökéletes
ruhákban, a tökéletes munka küszöbén állva, és látjuk valóban milyen idilli életet él, ám a
múltból felsejlő traumákat elnyomni mégse lehet az örökkévalóságig.
Ki az áldozat? Ki a merénylő? Ezek a kérdések halmozták el az elmém miközben a filmet
néztem, ám rá kellett jöjjek: mindenki. Mindenkiben van áldozat és merénylő is. Ani épp
úgy vágyik a bosszúra, mint a barátai, akiknek bosszúja iskolai lövöldözés formájában jött
létre, ám Ani, velük ellentétben, a traumáit elnyomja és vele együtt a bosszúvágyát is.
A történet Anit követi, aki New Yorkban él és legnagyobb álma a New York Magazinnak
írni, jelenleg is egy magazinnál dolgozik, ám ennél nagyobb kihívásokra vágyik, melyeket
főnöke is támogat, hisz látja benne a tehetséget. Jegyese, Luke, egy gazdag család leszárma-
zottja és alig várja, hogy szerelmével összeházasodjanak, majd kiköltözzenek Londonba,
ahonnan állásajánlatot kapott.
(Spoiler alert!) Ani tökéletesre formált életébe még az sem fér bele, hogy túl sokat egyen
jegyese előtt, így megvárja míg Luke mosdóba megy, és csak utána tömi be, szó szerint, a
pizzát magába, az eltűnt szeleteket pedig egy ügyetlen pincérre fogja, miszerint leöntötte
őket vízzel. Már ebben a jelenetben is láthatjuk, milyen szinten kontrolmániás Ani, amit a
múltbéli traumái okoztak. Középiskola elsőben ugyanis többen megerőszakolták egy ház-
ibuliban, azok akikről azt hitte a barátai. Kedvenc tanárának elmesélte a történteket, de nem
merte jogi útra vinni a történteket, retteget, félt, és nem kapott támogatást az iskolától, de
még a saját anyjától sem. Az erőszaktevői is őt hibáztatták a történtekért, „gaslight”-olták,
azaz bemagyarázták neki, hogy nem is az történt, amire ő emlékszik, nem is úgy voltak a
dolgok, ahogy ő mondja.
Barátaival osztotta meg a történteket, Arthurral és Bennel, akiket ugyanezek a fiatalok
évek óta „bullying”-oltak, magyarán bántalmaztak, mind szóban és tettben is. Arthur karak-
tere felelősségre vonta Anit, amiért nem állt ki magáért az erőszakolóival szemben, sőt a
szemére veti azt is, hogy még bocsánatot is kért, ami tipikus a gaslight-olt áldozatoknál, hisz
úgy érzik ők a hibásak a történtekért. A későbbiekben Arthur és Ben úgy döntenek, hogy az
iskolai lövöldözés a megfelelő igazságszolgáltatás Dean és barátai ellen. Az utolsó életben
maradt célpont Dean, aki mellett ott van Ani is, és mikor Arthur rájuk talál esélyt ad Ani-
nak, hogy ő maga állhasson bosszút, de Ani képtelen rá és végül önvédelemből megöli
Arthurt, aki még előtte mozgássérültté teszi egy lövéssel Deant. Ilyen rövid időn belül ilyen

1 Főszerkesztő: Hedley Donovan: People szekció, Time, 1972. November 6., 100. évfolyam 19. szám 80.
oldal, URL: https://time.com/vault/issue/1972-11-06/page/80/
sok traumát átélni, egyedül, támogatás nélkül több, mint embertelen, főleg, hogy Dean az
események után még nyíltan meg is gyanúsítja Anit a lövöldözés kitervelésében. (Spoiler
ends!)
Ez pedig tökéletes narratívja annak, hogy mit kell átélnie megannyi nőnek manapság: ál-
dozatokat tesznek meg bűnösnek, ellehetetlenítik a gyógyulásukat. Hány túlélővel, áldozat-
tal esett ez meg? Hánnyal kell még ezt tenni? Miért hibáztatják az áldozatot, még azok is,
akiknek támogatniuk kéne őt? Kiben lehet megbízni, ha már a saját családunk sem akar
nekünk hinni? Miért állunk úgy, a nemi erőszakhoz, hogy jobb a szőnyeg alá söpörni, mint
valóban beszélni róla és aktívan tenni ellenne? Miért egy nyűg foglalkozni az áldozatokkal?
A #metoo mozgalom2 többek között ezekre is felhívja a figyelmet. Én is elhallgattam, mint
Ani, de pont az ilyen mozgalmak és művészeti alkotások, mint ez a film ad erőt abban, hogy
kiálljak magamért és másokért, másrészt segítenek abban, hogy hogyan lehet ezeket a
traumákat feldolgozni. Mindenki máshogy dolgozza fel, és minden hasonló témájú film is
máshogy mutatja be az áldozatot, ám ez a film abban különleges, hogy nem a közvetlen
erőszak utáni eseményeket vetíti vászonra, hanem bemutatja, hogy ez egy életen át az ál-
dozaton ragad, nem lehet teljesen lemosni soha, de meg lehet tanulni együtt élni vele és
legfőképp túlélni.
A legmegdöbbentőbb, hogy a film közel sem lett volna annyira hatásos, ha nem halmoz
ennyi traumát egymásra, eleve, ha csak egy erőszaktevője lett volna Aninak, nem üti meg az
ingerküszöbünk, hisz annyi ilyen filmet lehet látni, annyi ilyen történetet lehet hallani,
statisztikailag3 is már szinte lehetetlen akár öt olyan nőt kiválasztani random, hogy ne
legyen köztük legalább egy áldozat. A társadalmunk annyira passzívan áll a témához, még
mindig, hogy olyan mondatok hangozhatnak el politikai térben mozgó emberektől, mint „ha
a nemi erőszak elkerülhetetlen, csak dőlj hátra és élvezd”4.
A Szerencse Lánya egy igazi női erőt bemutató film, a zárójelenetekben, miután Ani nyil-
vánosan elmesélte a vele történteket, megnevezte az erőszaktevőit is, láthatjuk az egyik leg-
meghatóbb pillanatát a filmnek: hogy mennyi nő vállalja fel, hogy ők is átélték ezt. Külön-
böző korosztályú, nemzetiségű, kinézetű nőkben pont egy ilyen kegyetlen trauma a közös: a
nemi erőszak. A legmegbotránkoztatóbb pedig, hogy ezek után is vannak, akik belerúgnak a
túlélőkbe: Dean szerkesztője összefut az utcán Anival és a szemére hányja, hogy miért kel-
lett tönkretennie egy kerekesszékes családapának az életét? Ráadásul Dean egy jó ember,
hisz aktívan küzd a fegyverhasználat ellen, hisz ő maga is a lövöldözés során sérült meg egy
életre. Miért bántja őt Ani ennyi év után? Ani pedig a legőszintébben és a legjogosabban
annyit üzen neki, hogy „menjen a picsába”.

2 #metoo, URL: https://metoomvmt.org

3 Sharon G. Smith, Xinjian Zhang, Kathleen C. Basile, Melissa T. Merrick, Jing Wang, Marice-jo Kresnow,
Jieru Chen, The National Intimate Partner and Sexual Violence Survey: 2015 Data Brief - Updated Release,
NISVS, 2018. November 1., URL: https://www.cdc.gov/violenceprevention/pdf/2015data-brief508.pdf
4 Kathleen N. Walsh, ‘If rape is inevitable, you should lie back and enjoy it’: The man whose daughter told
us not to vote for him, Independent, 2022. Március 9., URL: https://www.independent.co.uk/voices/republi-
can-rape-inevitable-daughter-stephanie-b2032425.html