A német szórend

Kijelentő mondatok

A német szórend legfontosabb szabálya, hogy kijelentő mondatban az igének a második helyen kell
lennie. Az első helyen általában az alany áll:

1. 2.

Ich bin hier.(Itt vagyok.)

1. 2.

Wir sitzen im Café. (A kávéházban ülünk.)

Az alanynak nem kell feltétlen az első helyen állnia, állhat az ige után is, ha az ige elé kerül egy másik
mondatrész. A lényeg, hogy az ige a mondatban a második helyen legyen, állhat előtte akár az alany,
akár valami más mondatrész:

1. 2.

Hier bin ich. (Itt vagyok.)

1. 2.

Im Café sitzen wir. (A kávéházban ülünk.)

Azonban az alanynak mindenképpen közvetlenül az ige mellett kell állnia: vagy előtte, vagy utána.
Ami fix, az az ige helye, a mondatban mindig a második hely.

Mint látható, az Im Café sitzen wir mondatban az ige nem a második szó, hanem a harmadik. A
szabály nem azt jelenti, hogy a második szónak kell az igének lennie, hanem hogy a második
mondatrésznek. Az első mondatrész az im Café, ez két szóból áll, de egy egységet alkot, egyetlen
mondatrésznek számít. Van, amikor egy mondatrész még több szóból áll, így pl. az im Café helyett
állhatna az is, hogy in einem schönen, großen Café neben dem Bahnhof („egy, az állomás melletti
szép, nagy kávézóban”).

Tehát az igének a második mondatrésznek kell lennie a mondatban, állhat előtte az alany, vagy az
alany helyett valamelyik másik mondatrészt is kiemelhetjük az ige elé, ilyenkor az alany közvetlen az
ige után áll:
Ich sitze nachmittags mit meinem Freund in einer Bar. (Délutánonként a barátommal ülök egy
bárban.)

Nachmittags sitze ich mit meinem Freund in einer Bar. (Délutánonként ülök a barátommal egy
bárban.)

Mit meinem Freund sitze ich nachmittags in einer Bar. (A barátommal ülök délutánonként egy
bárban.)

In einer Bar sitze ich nachmittags mit meinem Freund. (Egy bárban ülök délutánonként a
barátommal.)

A kijelentő mondat szórendje tehát:

alany + ige + többi mondatrész

vagy:

kiemelt mondatrész + ige + alany + többi mondatrész

A mellérendelő kötőszók szórendi „igényei”: az „uszoda” szabály: Az igének tehát a kijelentő

mondatban a második helyen kell lennie. Így van ez egyes kötőszók (pl. dann – aztán) után is, rögtön
az ige következik utánuk, mert a (tag)mondatban a kötőszó elfoglalja az első helyet:

Ich gehe nach Hause, dann wasche ich mich, dann gehe ich schlafen.

(Hazamegyek, aztán megmosakszom, aztán lefekszem aludni.)

A dann tehát mondatrész értékű kötőszó. Vannak azonban nem mondatrész értékű kötőszók (pl. und
– és) is, melyek után előbb az alany jön, csak azután az ige:

Ich gehe nach Hause und ich wasche mich.

(Hazamegyek és megmosakszom.)

A következő kötőszók után egyenes szórendet (alany + állítmány) használunk, mert nem számítanak
mondatrész értékű szavaknak:
UND (és), SONDERN (hanem), ODER (vagy), DENN (mert), ABER (de)

Ezeket a kötőszókat könnyen megjegyezhetjük: ha a kezdőbetűiket összeolvassuk, az „usoda”

(uszoda) szót kapjuk. Példák:

Wir gehen nicht ins Theater sondern wir essen eine Pizza.

(Nem színházba megyünk, hanem eszünk egy pizzát.)

Ich bleibe zu Hause denn es regnet.

(Itthon maradok, mert esik.)

Es regnet aber die Kinder joggen.

(Esik, de a gyerekek kocognak.)

Kérdő mondatok

Kérdő mondatokban az ige mindig megelőzi az alanyt, és az ige a mondat elejére kerül:

állító mondat: Du bist hier. (Itt vagy.)

kérdő mondat: Bist du hier? (Itt vagy?)

állító mondat: Er sitzt in einem Restaurant. (Ő egy étteremben ül.)

kérdő mondat: Sitzt er in einem Restaurant? (Ő egy étteremben ül?)

Ha a mondatban kérdőszó (pl. wer? – ki?; was? – mi?; wo? – hol?) is van, akkor a kérdőszó megelőzi
az igét is, a mondat legelejére kerül:

Wo bist du? – Hol vagy?

Wer bist du? – Ki vagy?

Wann bist du hier? – Mikor vagy itt?

Wer sitzt in einem Restaurant? – Ki ül étteremben?

Wo sitzt er? – Hol ül?

A kérdő mondat szórendje tehát:

(kérdőszó + ) ige + alany + többi mondatrész

Haladóknak: Kérdő mondatban vagy állító mondatban fordított szórendnél a sich visszaható névmás
helye kétféle lehet, attól függően, hogy az alanyt főnévvel vagy névmással fejezzük-e ki. A névmás
után, de a főnév előtt áll a sich:

Wann wäscht sich Karl? – Mikor mosakszik Karl?

Wann wäscht er sich? – Ő mikor mosakszik?

Heute wäscht sich Karl schnell – Karl ma gyorsan mosakszik.

Heute wäscht er sich schnell – Ő ma gyorsan mosakszik.

A sich helye mellékmondatban (KATI szórend) is ugyanígy alakul:

Ich weiß nicht, wie er sich heute wäscht – Nem tudom, hogyan mosakszik ma.

Ich weiß nicht, wie sich Peter heute wäscht – Nem tudom, hogyam mosakszik ma Péter.

A visszaható névmás helyéről bővebben: A visszaható névmás helye a német mondatban.

További szórendi szabályok

A mondat fajtájától függetlenül, kijelentő és kérdő mondatokra egyaránt érvényesek a következők.

A főige kötelező kiegészítője (ami tehát az igéhez szorosan kapcsolódik, nem lenne nélküle értelmes a
mondat) általában a mondat végére kerül:

Ich zeige morgen den Touristen das Museum.

Kissé lezser megfogalmazásban azt lehetne mondani, hogy minél kevésbé kötelező a kiegészítő, annál
távolabb áll a mondat végétől. A zeigen mellé feltétlen ki kell tenni a tárgyat, enélkül nem lehet
értelmes mondat. A részeshatározó már elmaradhat mellőle, de mégis szorosan az igéhez tartozik. Az
egyéb szavak, pl. időhatározók nem tartoznak szorosan az igéhez. Így, ha a mondat vége felől az ige
felé „megyünk”, egyre „kevésbé fontos” szavakat láthatunk. (Természetesen az ige kötelező
kiegészítőjét tehetjük a mondat legelejére is, így az egész problémát frappánsan elintézhetjük.)

A mondatrészek szórendje az ige után:

részeshatározó + okhatározó + időhatározó + módhatározó + helyhatározó + célhatározó

Pl. Ich schreibe meinem Vater am Abend schnell im Zimmer einen Brief.

Részeshatározó és tárgy szórendje: Ha mindkettőt határozott névelős főnévvel fejezzük ki, akkor
előbb áll a részeshatározó: Er gibt dem Lehrer das Buch. Ha nem határozott névelővel fejezzük ki
mindkettőt, hanem pl. névmással, akkor a részeshatározó és tárgy szórendje változhat, erről
bővebben: A német tárgy és részeshatározó sorrendje.

A ragozott igealak keretet alkot bizonyos szavakkal, pl. elváló igekötőkkel, főnévi igenevekkel. Erről,
és a nicht tagadószó helyéről bővebben: Német keretes szórend és tagadás.

Mellékmondatokban a szórend sajátosan alakul, bővebben: A német mellékmondati (KATI) szórend.