Crs 22-23-1 PSZB17-134 SEK-1

Bevezetés a társtudományokba
Összefoglaló
Thomas Kuhn – A tudományos forradalmak szerkezete

Szekeres Jázmin Katalin

Neptun kód: GGRU42
Oktató: Dr. Sümegi Istvan
ELTE PPK (Pedagógiai és Pszichológiai kar)
PPI-Szombathely
2022/2023. tavaszi félév

Zalaegerszeg, 2023. 01. 23.

 Összefoglaló
A Bevezetés a társtudományokba óra keretein belül egy könyv összefoglalót kell írnunk a
tárgy teljesítése érdekében. Az én választásom egy Thomas Kuhn könyvre esett, melynek
címe A tudomány fejlődése.
Kuhn felfogásában a tudomány tulajdonképpen egy gyűjtemény elméletekről és
módszerekről, amelynek sikeres létrehozásához hozzájárulnak a tudósok. Így hát, a tudomány
fejlődése egy fokozatos folyamat, amelyben az egyre növekvő teljesítménykészlethez
adódnak az elméletek és módszerek. Úgy gondolom. elsőkben még fontos tisztázni azt is,
hogy mi az a tudományos forradalom. Ezek olyan kivételes helyzetek, amelyekben a szakmai
előírások változása következik be, amelyek lerombolhatják a hagyományt a normál tudomány
korszakában. Ezek a tudományos forradalmak pedig nagy fordulópontok következményei,
amelyekhez kapcsolódnak bizonyos neves tudósok, például Kopernikusz, Newton vagy
Einstein. Összességében azt lehet mondani, hogy ezek alapján fontos szerepe volt a
történelemnek a tudomány fejlődésében.
Mint már említettem, a normál tudományhoz vezető út hosszú volt. Kuhn megfogalmazásában
a normál tudomány egy olyan kutatást jelent, amely szilárdan egy vagy több múltbeli
tudományos eredményre épül. Ezek olyan eredmények, amelyeket egy bizonyos tudományos
közösség egy ideje elismert a gyakorlati tevékenysége alapjaként. Napjainkban pedig ezeket a
vívmányokat ismertetik az alapfokú és felsőfokú tankönyvekben, az elmélet lényegét
tisztázzák, valamint bemutatják a sikeres alkalmazásait, végül pedig összehasonlítják más
elfogadott megfigyelésekkel és kísérletekkel. A normál tudomány fogalmához pedig szorosan
kapcsolódik a paradigma fogalma, amely egy elfogadott modellt vagy mintát jelent. Ahhoz
pedig, hogy egy elméletre, műre paradigmaként hivatkozhassunk, két fontos jellemzővel kell
rendelkeznie. Létrehozásuk példátlansága, hogy sokáig vonzzák a támogatók csoportját a
tudományos kutatások versengő irányaiból, valamint a kellő nyitottság, hogy az újabb
generációs tudósok találhassanak bennük bármiféle megoldatlan problémát. A paradigma
tulajdonképpen arra kényszeríti a tudósokat, hogy a természet egy-egy töredékét olyan
részletességgel tárják fel, ahogy az másfajta körülmények között elképzelhetetlen lenne.
Ilyenkor nyilvánvalóan a tudósok számos korlátba ütközhetnek, de a normál tudománynnak
megvan a maga mechanizmusa, hogy enyhítse ezeket a korlátokat. Ezek a paradigmák pedig
akkor nyerik el státuszukat, hogyha a használatuk sikerhez vezet. Abban az esetben pedig, ha
egy tudós elfogad egy paradigmát bizonyítás nélkül, akkor nem kell a munka során a teljes
területet újra az eredeti elvekből újjáépítenie, és az új gondolatok, koncepciók bevezetését
indokolnia. Ezek az új elméletek pedig már nyilvánvalóan nem fognak bekerülni olyan nagy
könyvekbe, mint Darwin – A fajok eredete, hanem csak szakmai kollégáknak szánt
tudományos folyóiratokban, cikkek formájában jelennek meg.
A kísérleteknek és megfigyeléseknek három osztálya van. Az első különösen a dolgok
lényegének feltárására utal, a második típusnak lényege, hogy a természet és az elmélet egyre
közelebb kerüljön egymáshoz, az ilyen megfeleltetések pedig még jobban paradigmafüggő. A
harmadik osztály feloldja a fennmaradó kétértelműségeket, bemutatja az empirikus munkát ás
javítja a korábbi felületesen érintett problémák megoldását. Ez a legfontosabb osztály az
összes közül Kuhn írásában. Ez a három problémaosztály pedig kimeríti a normál tudomány
területét.
Egyik érdekes gondolata Kuhnnak, amit kiemelnék igen elgondolkodtató. Úgy tartja, hogy
néhány mereven meghatározott előírások hálózatának megléte alapot ad egy olyan
metaforához, amely a normál tudományt a rejtvények megoldásához hasonlítja.
Tulajdonképpen bizonyos szabályok és szabályrendszerek mentén ismerhetjük meg
környezetünket, a természetet, ezzel közelítve azt az elmélethez. Viszont, a szabályoknak
fikozatosan alapvető jelentőséget kell kapniuk, és a velük szembeni jellegzetes
közömbösségnek el kell tűnnie, amikor elveszik a paradigmákba vetett bizalom.
Egy fontos kérdés, amit Kuhn felvet, hogy miért lehet az, hogy a normál tudomány, habár
közvetlenül nem törekszik új felfedezésekre, sőt, eleinte el is akarja fojtani azokat, mégis
folyamatosan hatékony eszköz a felfedezések létrehozásában? Ha bármelyik tudományágat
nézzük, az első elfogadott paradigma meglehetősen elfogadott az ezen a területen
tevékenykedők számára. A paradigma megváltoztatásával szembeni ellenállás pedig
biztosítja, hogy ne dobjanak el egy paradigmát túl könnyen, valamint, hogy csak azok az
anomáliák és problémák vezessenek paradigmaváltáshoz, amelyek a tudományos ismereteket
ténylegesen lényegükig hatolják át.
Amikor pedig új elméletek jelennek meg, ezeket általában hangsúlyos szakmai bizonytalanság
előzi meg, amely abból fakadhat, hogy a normál tudomány sokszor képtelen megfejteni a
rejtvényeit úgy ahogy kellene. Így tehát az új elmélet a válságra adott közvetlen reakcióként
jelenik meg. Ezek a válságok pedig elengedhetetlen előzményei és feltételei az új elméletek
megjelenésének. Viszont, az a hajtóerő, amely arra késztet egy tudóst, hogy feladjon egy
korábban elfogadott elméletet, többön alapul, mint az elméletnek összevetése a minket
körülvevő világgal. Ezeket a folyamatokat nevezzük tudományos forradalmaknak, amelyek
során a régi paradigmát részben, vagy egészen egy új, a régivel összeegyeztethetetlen
paradigma váltja fel. Viszont, a paradigmaváltás kérdéseit sosem lehet egyértelműen csak
logikával, vagy csak kísérletekkel eldönteni. Ennek a folyamatnak nagyon fontos velejárója,
hogy a tudósoknak meg kell tanulniuk ilyenkor a világot egy teljesen más megvilágításban
látni. meg kell tanulnia újra felfogni a körülötte lévő világot. Ilyenkor az egyik paradigma
felismeréséből a másikba való átmenet folyamata a lényeges, amely nem lehet kényszeres,
valamint ez nem jelenti a tudományos normák megsértését, hanem magának a tudományos
kutatásnak a természetére jellemző. De hogy ennek mi is a folyamata? Kuhn írása szerint, ha
egy új paradigmajelölt jön létre, addig nem fogadják el amíg a két legfontosabb feltétel nem
teljesül. Először is, az új jelöltnek valamilyen általánosan elismert problémára kell
vonatkoznia, másodszor pedig meg kell ígérnie a valódi problémamegoldó képesség nagy
részét.