Az aljas főgonosz önmentő rendszere

1. fejezet - Aljas főgonosz

„A büszke démoni kultivátor” egy háremregény.

Pontosabban szólva, egy olyan szörnyekkel harcolászós, eszképista tesztoszteron
fantasy, ami nemcsak elképesztően hosszú, de ráadásul fityiszt mutat minden szabálynak.
Ebben a népszerű kultivátortörténetben a hárem több száz tagot számlál, de a
karaktereket, a helyszíneket és a főszereplőt valamiért még a női olvasók is kedvelik.
Ez az év legsikeresebb háremregénye. Semmi sem érhet a nyomába.
A könyv főszereplője, Luo Binghe nem túltápolt hőstípus, de nem is egy ügyetlen balfék,
aki a semmiből küzdi fel magát, mégis sikerült megnyernie olvasók ezreinek a szívét.
Rengetegen próbálták azóta utánozni a sztori sikerét.
A főszereplő fiú a sötét utat választotta.
De már azelőtt is keserűség fűszerezte az életét, hogy a szíve végérvényesen
megfeketedett volna.

Shen Yuan, aki veterán olvasónak számított, kihagyta a megszámlálhatatlan,

fanszervízszerű mészárlás és gyilkosság leírását, és megkísérelte tömören összefoglalni
ezt a bő lére eresztett eposzt.

Luo Binghét világra jötte után elhagyták a szülei. A csecsemőt fehér gyolcsba
göngyölték, majd egy fateknőben vízre tették.
Az év legdermesztőbb napjai jártak. Ha egy halász nem talál rá idejében, a csecsemő
biztosan halálra fagyott volna. Mivel a Luo folyón leltek rá, és a víz felszínét ekkorra már
vékony jéghártya fedte, Binghének, vagyis jégfolyónak nevezték el.
Kölyökként a fiú az utcákon bolyongott, éhezett, és sosem volt annyi ruhája, ami
melegen tartsa. Borús gyerekkora volt. Végül egy nemes család mosónője megszánta őt.
Mivel neki nem volt saját gyermeke, örökbe fogadta, és úgy bánt vele, mintha ő szülte
volna. Az anya és a fia keserű nyomorúságban, számtalan megaláztatást viselve, a
vagyonos emberek kényének-kedvének kiszolgáltatva tengették a napjaikat.

Nem csoda, ha ilyen könyörtelen gyerekkorral a háta mögött, ennyi sérelem után Luo
Binghe személyisége egyre csak sötétebb és sötétebb lett, miután a démoni útra tért. A
szívében ezer ölni kész tőr gyűlt össze. Milyen jó kis alap ez egy igazán beteg karakterhez,
gondolta Shen Yuan, és apró nevetés hagyta el az ajkát.
 A fiú egy langyos tál zabkásáért cserébe hagyta, hogy a nemes család fia megverje, de
így is elkésett. A nevelőanyja azelőtt hunyta örök álomra a szemét, hogy megízlelhette
volna az ételt.
Egy véletlen lehetőségnek köszönhetően Luo Binghét kiválasztotta a négy égtáj
legjobbjának számító kultivátor klán, az Égig Érő Hegység1, így Shen Qingqiu, vagy más
néven Xiu Ya, a Szolgálatkész Kard mesterének tanoncává válhatott.
Azt gondolta, végre egyenesbe jött az élete, de sajnos azzal nem számolt, hogy bár
Shen Qingqiu a felszínen igazságos, belül velejéig romlott; az elképzelhető legrosszabb
ember. A férfi a kezdetektől féltékeny volt Luo Binghe páratlan tehetségére, és folyton
igyekezett túlszárnyalni a tanítványát, miközben gúnyolta és nevetség tárgyává tette a
többi diák előtt.
A fiú alig néhány éve kultivált még csak, de ennyi idő alatt is rengeteg megaláztatást,
könnyet és fájdalmat kellett elviselnie.
Miközben számtalan nehézséggel dacolt, Luo Binghe 17 éves ifjúvá cseperedett.
Elérkezett a kultivátor világ nagy összejövetele, a háromévenként megrendezett
Halhatatlanok Szövetségének Tanácskozása. Ezen a tanácskozáson azonban Shen
Qingqiu ármányt szőtt a fiú ellen, és Luo Binghe a Démoni és az Emberi Világ közötti
hasadékba – a Végtelenmély-szakadékba – zuhant.
Ám itt kezdődött az igazi történet!
Luo Binghe nemcsak túlélte a zuhanást, de rábukkant különleges, furcsa kardjára, a Xin
Móra, azaz a Démonszívre is. Ennek köszönhetően pedig megismerte saját múltját.
Kiderült, hogy Luo Binghe a Démoni Világ Szentséges Királyának és egy Emberi
Világból származó nőnek a szerelmes nászából született, így mind az ősi démonok, mind
az emberek vére az ereiben csörgedezik. Az apját, Tianlang nagyurat hatalmas hegyek
alatt ejtették foglyul, hogy sose szabadulhasson ki; az anyja egy neves klán tanítványa
volt, és miután tudomást szereztek a viszonyáról, kitagadták és elüldözték. Abba halt bele,
hogy életet adott Luo Binghének; a vérveszteség, az éhség és a hideg miatt nagy árat
fizetett.
Az utolsó erejére is szüksége volt, hogy az újszülöttet a vízre tegye, és így legalább egy
halvány esélyt adjon neki az életre.
Luo Binghe a Démonszív segítségével feltörte a pecsétet, amely elfojtotta démoni vérét.
A Végtelenmély-szakadékban fáradhatatlanul folytatta a kultivációt, és lenyűgöző
eredményeket ért el, míg végül visszaindult az Égig Érő Hegység klánjába.

1
Cang Qiong Shan klán
 Ettől kezdve lépésről lépésre egyre messzebb jutott a sötét úton.
A régi ellenségei mind csúfos véget értek a kezei közt. Luo Binghe egyre tökéletesebb
álcájának és éles eszének köszönhetően alakoskodással és szép szavakkal magához
ragadta a hatalmat, a csúcsra emelkedett, és véresőt zúdított a világra. Ahogy a
cselekmény tovább haladt, Luo Binghe egyre kegyetlenebb lett. Visszatért a Démoni
Világba, és átvette a Szentséges Király trónját, de még ezzel sem elégedett meg. Vérfürdőt
rendezett az Emberi Világ halhatatlan kultivátorai között. És írmagját is kiirtotta annak, aki
ellenkezni mert vele!
Végül a Démoni Kultivátor, Luo Binghe által nemzett generáció egyesítette a Három
Világot; háreme hatalmas volt, utódai megszámlálhatatlanok.

„Szar író, szar regény.” – Ezek voltak Shen Yuan utolsó keresetlen szavai, mielőtt
meghalt.
Hogyan is állhatta volna meg káromkodás nélkül, amikor szabálykövető, jólnevelt
netpolgár módjára megvette a hozzáférést az OG regényhez? Rendes fiú volt, és legálisan
olvasta. Erre a halála előtti utolsó órákat arra kellett szánnia, hogy ezt a meglepően ócska,
pénzszipkázó háremregényt befejezze. A szőre is felállt dühében, és úgy érezte, átverték.

<A büszke démoni kultivátor> Szerző: Felrántott Botkormány2.

Elég ránézni erre a felhasználónévre! Milyen közönséges és otromba! Egy gyerek is

érettebbet talál ki; minden szempontból rettenetes! Shen Yuan szégyellte egyáltalán
kultivátorregénynek nevezni a szerző rendezetlen, inkoherens, vázlatos valamijét.
Ki látott már olyat, hogy egy igazi kultivátor egész nap lovagol, meg kocsikázik? Ki látott
már olyat, hogy egy igazi kultivátornak a böjt technikájának elsajátítása utána is szüksége
van evésre és alvásra? Ki látott már olyan írót, aki folyamatosan összekeveri a zhujit, a
kultiváció második szintjét, ami még csak az alapozásról szól, a yuanyinggal, a kultiváció
ötödik szintjével, amihez 500 év kell?
Ráadásul mintha minden karakternek azonnal a padlóig zuhant volna az IQ-ja, amikor
szembe kerültek a főszereplő sugárzó „nagyszerűségével”. Főleg Luo Binghe mesterének,
Shen Qingqiunak, aki olyan fafejű, hogy falat lehetne vele dönteni. A legaljasabb
szemétláda a világon! Egyedül azért létezik, hogy a végén meghaljon, és nem is akárhogy,

2
Xiang Tian Da Feiji – Eredetileg magasba szálló repülőt jelent, de ez egy szóvicc. Az utolsó 3 hanzi szleng a
maszturbálásra, ezért magyarítottam így. Remélem, megmaradt az áthallás😊 Ha azt látjátok, hogy a kitalált
írót az angol oldalakon Airplane-ként emlegetik, akkor ez az oka😊 Nálunk Botkormány lesz😉
hanem a főszereplő keze által. Akkor mégis mi a fenéért olvasott egyáltalán Shen Yuan
egy ilyen könyvet? Pláne végig?
Félreértés ne essék, Shen Yuan éppen a számtalan hiba miatt nem tudta abbahagyni
az olvasást. És ezért okozott neki szinte fizikai fájdalmat is a könyv.
Az írás tele volt szájbarágós sejtetésekkel, semmibe futó cselekményszálakkal,
plothole-okkal, és mindent belengett a nem annyira jótékony balladai homály. A végén
persze semmi sem lett megmagyarázva!
Csoda, ha egy ilyen történettől az ember szinte vért hány, akár egy jó kultivátor?!
Mit kerestek a sztoriban lépten-nyomon ritka füvek, mindent gyógyító elixírek és
különlegesen gyönyörű nők, mintha két kézzel szórnák őket? Miért vannak a főgonosznak
és a főszereplőnek ugyanazok a sztereotip, unásig ismert szövegei?
Az a számtalan különleges lány, akikre épp csak egy pillantást vetettünk, és akik
bebocsátást nyertek a hárembe… Velük mi lett? Élnek még? Ne is foglalkozzunk vele, kit
érdekel?! Ki volt a számtalan rémtett elkövetője? Csak úgy röpködtek a fontosnak
beharangozott nevek, de minek? Hova tűntek ezek az emberek a végére?
Hé, Felrántott tesó, hé, Botkormány tesó, hé, szerző őfelsége, beszéljük ezt át! Tömd.
Be. A. Plothole-okat. Rendesen. Jó?
Shen Yuan olyan dühös volt, hogy szinte feléledt mérgében!

A végtelen sötétségben úszva géphang csendült a fülében.

[Aktivációs kód: „Szar író, szar regény”. A rendszer automatikus indítása
folyamatban.]
– Ki beszél?
A hang hasonlított a Google Fordítóéra.
Shen Yuan körbenézett, de olyan volt, mintha egy virtuális térben lebegne, a
feketeségben még saját kinyújtott kezét sem látta. A hang újra felcsendült, és
mindenhonnan egyszerre szólt:
[Üdvözöllek a rendszerben! A „csináld jobban, ha tudod, ha meg nem, akkor fogd
be” program még fejlesztés alatt áll, de bízunk benne, hogy így is nagyszerű
élményben lesz részed. Őszintén reméljük, hogy a folyamat során minden vágyad
teljesül, és ezt az ócska történetet át tudod alakítani egy szépirodalmi igényű,
atmoszférikus, jól felépített regénnyé. Legyen szép napod!]
A szédülés közepette egy férfi suttogása hatolt Shen Yuan fejébe.
– Öcsém3? Öcsém, hallasz engem?

3
Eredetileg: shidi, vagyis fiatalabb klántárs, klántestvér
 Shen Yuan hirtelen tért magához, és erőnek erejével nyitotta ki a szemét. Olyan érzés
volt, mintha virágszirmok ezrei táncolnának és kavarognának előtte, végül beletelt pár
másodpercbe, amíg a színes forgatag elcsitult, és kitisztult előtte a kép.
Egy ágyban feküdt.
Ahogy felpillantott, fehér muszlinfodrokat látott; az ágy baldachinjának négy sarkából
finoman megmunkált, illatos erszények lógtak.
Ahogy lepillantott, azt vette észre, hogy az ókori divatnak megfelelő, fehér ruhákat visel,
és egy papírlegyező markolata is szemet szúrt neki maga mellett a párnán.
Ahogy balra pillantott, egy jóképű férfit látott. A férfi a Han-dinasztia korabeli yuanduan
stílusú ruhát viselt, vagyis sötét, térdig érő, hosszúujjú felöltőt húzott, alatta vörös
szoknyával és fehér övvel. Egyenes háttal ült az ágy szélén, és aggódó tekintettel figyelte
őt.
Shen Yuan újra lehunyta a szemét, és a legyező után nyúlt, majd felcsapta, és legyezni
kezdte magát, mert kiverte a hideg izzadság.
Az ágyon ülő férfi szeme örömtől ragyogott fel, és meleg hangon szólalt meg:
– Öcsém, hát felébredtél végre! Jól érzed magad?
– Jól – felelte Shen Yuan zárkózottan.
Túl sok volt egyszerre az információ. Shen Yuan mély levegőt vett, és megpróbált felülni.
A furcsa férfi, amint meglátta, mire készül, kinyújtotta felé a karját, és lassan felsegítette,
majd a hátát a fejtámlának támasztotta.
Shen Yuan már számtalan olyan történetet olvasott, ami testcseréről vagy
újjászületésről szólt, és ezért idejekorán eldöntötte, hogy ha valaha is furcsa helyen
ébredne, biztosan nem neveti el magát és mondja azt, hogy „Ez valami tévésorozat, ugye?
Baromi élethűek a díszletek, ti aztán mindent bedobtatok!" Ilyet csak egy komplett idióta
csinál. Ő inkább úgy tett, mintha épp most kelt volna fel, és még kótyagos lenne az álomtól.
– Ho... Hol vagyok?
– Olyan sokáig nem voltál magadnál, hogy még mindig kába vagy? Itthon vagy, a Tiszta
Nyugalom Csúcson4.
Shen Yuan szíve kihagyott egy ütemet, de továbbra is azt játszotta, hogy még nem
szedte össze magát egészen:
– Hogyhogy nem voltam magamnál?
– Hát én is ezt szeretném tudni – sóhajtott fel a férfi. – Hogy kaphatott el hirtelen ilyen
súlyos láz? Tudom, hogy közeleg a Halhatatlanok Szövetségének Tanácskozása, és azért
hajtod a tanoncokat olyan szigorúan, hogy sikert érjenek el. De az Égig Érő Hegység

4
A klánhoz 12 csúcs tartozik. A Qing Jinget, vagyis a Tiszta Nyugalom Csúcsát Shen Qingqiu vezeti
klánjának történelmével és hírnevével még akkor sem merné senki megkérdőjelezni a
pozíciónkat, ha nem küldenénk tanoncot. Semmi szükség rá, hogy egy ilyen butaság miatt
emészd magad.
Minél tovább hallgatta Shen Yuan a férfit, annál inkább érezte, hogy valami nincs
rendjén. Miért olyan ismerősek vajon a szavai?
Nem is csak a szavai. Miért olyan ismerős ez az egész helyzet?
– Qingqiu öcsém – folytatta őszinte aggodalommal a férfi, és a szavai végre beindították
Shen Yuan emlékezetét. – Hallod, amit mondok? Hallgass a bátyádra5!
Mintha egy gong csendült volna Shen Yuan agyában, és újra felhangzott az a Google
Fordító-szerű hang, mint az egész elején.
[A rendszer indítása sikeres volt! Rögzítjük a karakteredet! A szereped: Luo
Binghe mestere, az Égig Érő Hegység klánjának tagja, a Qing Jing, vagyis a Tiszta
Nyugalom Csúcsának vezetője, Shen Qingqiu. Fegyverek: Xiu Ya, a Szolgálatkész
Kard. Kezdő B-pontszám: 100.]
– B+, b+, b+, most szórakozol velem?! És miért hallak a fejemben? Tudja „A büszke
démoni kultivátor” írója, Felrántott Botkormány, hogy így plagizálják a regényét? – Persze,
Shen Yuan mindezt csak gondolta, a hang mégis sietve válaszolt.
[Elindítottad a rendszert, és hozzákapcsolódtál a ’Shen Qingqiu’ nevű
felhasználói fiókhoz.]
[Ahogy a cselekmény halad előre, többféle pontot is lehetőséged lesz gyűjteni.
Kérlek, ügyelj rá, hogy egyik pont-indexed se essen 0 alá! Ebben az esetben ugyanis
a rendszer automatikusan büntetést foganatosít.]
Stop! Elég! Shen Yuan már biztos volt benne, hogy megütötte a főnyereményt.
Újjászületett.
Újjászületett egy olyan regényben, amit most olvasott ki. Egy átkozott háremsztoriban,
amit utált. Ráadásul valami nyavalyás pontrendszer is nyakába szakadt. Mint a 21. századi
könyvmolyok többsége, Shen Yuan is számtalan újjászületéstörténetet és tesztoszteron
fantasy-t végigolvasott már, és ki tudott volna békülni ezzel a helyzettel. De miért pont a
főszereplő mindig rosszban sántikáló, aljas ellenfelének, Shen Qingqiu mentornak 6 a
porhüvelyét kellett elfoglalnia? Ez… Öh, egy kicsit megbonyolította a helyzetet.
A mellette ülő, kedves arcú, gondoskodó férfi pedig nyilván Shen Qingqiu klánbátyja,
az Égig Érő Hegység klánjának jelenlegi vezére, Yue Qingyuan volt, más néven a Xuan
Su, vagyis a Sötét Tisztelet Kardjának a mestere.

5
Eredetileg: shixiong, vagyis fiatalabb klántárs, klántestvér
6
Eredetileg: shizun, vagyis tanár, mentor. A legtöbbször így szólítják, érdemes megjegyezni, ha valaki szeretne
ráguglizni a karakterre😊
 Bassza meg!
Azért váltotta ki Shen Yuanból Yue Qingyuan látványa azt a „bassza meget”, mert az
eredeti műben a férfi halálát imádott klánöccse, Shen Qingqiu okozta!
És micsoda szörnyű halál volt!
Nyílvesszők tízezrei szaggatták fel a bőrét, míg végül csont sem maradt utána.
De a leendő áldozat most még meleg törődéssel árasztotta el majdani gyilkosát. Csak
semmi stressz, de tényleg!
A történet azonban még messze nem járt ezen a pontján. Yue Qingyuan jelenleg
tökéletes egészségnek örvendett, ami arra engedett következtetni, hogy még Shen
Qingqiut sem bélyegezték álszentnek, és nem rombolták le a hírnevét.
Yue Qingyuan jó ember volt. Bár a karakter végül meglehetősen sokat szenvedett a
könyvben, Shen Yuan szívesen olvasott róla. Ezért esze ágában sem volt bántani. Már
kezdett volna megnyugodni, amikor az agyába úszott egy baljóslatú passzus.

„Egy sötét, homályos szobában fémláncok lógtak a plafonról. A fémláncokon

gyűrű függött, amely egy ember dereka köré fonódott. Már ha egyáltalán
embernek lehetett még nevezni azt a valamit. A férfi külseje olyan ápolatlan
volt, akár egy futóbolondnak, és a legijesztőbb, hogy mind a négy végtagját
levágták. A vállánál és a combjánál csak kerek húscsomók jelezték az egykori
lábak és karok helyét. Ha hozzáértek, hangosan nyöszörgött, de ennél több
nem jött ki a száján. A nyelvét kinyesték, így szavakat már nem tudott formálni.
–– részlet „A büszke démoni kultivátor” című regényből, Shen Qingqiu
haláláról

Shen Yuan, vagyis most már Shen Qingqiu a tenyerébe temette az arcát.
Nem mások rettenetes halálán kéne lamentálnia, amikor a legszörnyűbb véget éppen
ő szenvedte el!
Nem hibázhat, ha ezt meg akarja úszni!

Innentől még azelőtt elejét veszi a baklövéseknek, hogy azok megtörténhetnének. √

Kiskutyaként szegődik a főszereplő sarkába. √
Kedves, becsületes és melegszívű tanár lesz, nem csak mentora, hanem barátja is a
főszereplőnek. Elhalmozza törődéssel. √
 Alighogy előállt volna ezzel a jó kis tervvel, riasztó hangja vijjant Shen Qingqiu agyában.
Olyan volt, mintha száz rendőrségi sziréna egyszerre szólna fülsértő visítással, és ettől
fájdalmasan rándult össze az ágyon.
– Öcsém, még mindig fáj a fejed? – kérdezte azonnal riadtan Yue Qingyuan.
Shen Qingqiu összeszorította a fogát, de nem válaszolt.
A rendszer éles hangon pirított rá:
[Figyelem! A terved nagyon veszélyes. Sérti a szabályzatot! Kérlek, ne próbálkozz
vele, különben a rendszer automatikusan büntetést foganatosít.]
– Sérti a szabályzatot? Mégis mivel?
[Még csak az első szinten vagy, az OOC funkció nincs feloldva. Be kell fejezned
az első szintet, hogy a funkcióról lekerüljön a tiltás. Ha bármi olyan cselekedetet
hajtasz végre, amely szembe megy az eredeti Shen Qingqiu szerepével, mielőtt
feloldanád a funkciót, pontlevonásra kerül sor.]
Shen Qingqiu előző életében, még Shen Yuanként amolyan otaku-félének számított7.
Nem volt igazán elvakult rajongó, de elég fanfictiont látott már ahhoz, hogy ismerje a
hozzájuk kapcsolódó fogalmakat. Persze, hogy tudta, mi az az OOC: out of character,
vagyis karakteridegen történet! Avagy olyan rajongói sztori, amelyben a karakter jellemét
kiforgatták, és így az teljesen máshogy viselkedett, mint az eredeti sztoriban.
– Vagyis, amíg fel nem oldom azt az akármilyen funkciót, csak úgy viselkedhetek, ahogy
Shen Qingqiu tenné?
[Pontosan.]
Mi értelme annak, hogy újjászülethetett Shen Qingqiu testében, és átvehette a helyét,
ha egyszer meg kell őriznie az eredeti karaktert?
– Az előbb mintha valami olyasmit mondtál volna, hogy… a pont-index nem eshet 0 alá,
vagy mi. Miért, akkor mi történik? – kérdezte végül.
[Automatikusan visszakerülsz az eredeti világodba.]
Az eredeti világába? De hát az eredeti világában Shen Yuan már meghalt!
Ami azt jelenti, hogy ha azok az akármilyen pontok elfogynak, rá már csak egy dolog
vár: a halál.
Végül is, ha elkerüli a főszereplőt, akkor nem történhet baj, nem igaz?
Felemelte a fejét, és körbepillantott. A közelben több tanítványa is várakozott, de senkit
nem látott közöttük, akire ráillett volna Luo Binghe leírása. Lustán és közönyösen kérdezte:
– Hol van Luo Binghe?
Yue Qingyuan elhallgatott, és furcsa fénnyel a szemében pillantott rá.

7
Az otaku egy japán kifejezés az elvakult rajongóra. Normális esetben nem kevernék bele egy másik kultúrát,
de itt még a kanji/hanzi is ugyanaz, ezért használtam ezt.
 Shen Qingqiu arca kifejezéstelen maradt, pedig valójában rendesen összezavarodott.
Lehet, hogy rossz az időzítés? Lehet, hogy a főszereplőt még nem is vették fel az Égig
Érő Hegység klánjába?
– Öcsém, ne legyél dühös – szólt Yue Qingyuan.
Shen Qingqiut baljós érzés kerítette hatalmába.
– Tudom, hogy nem kedveled őt – sóhajtott Yue Qingyuan, ahogy folytatta. – De az a
gyermek keményen dolgozott, és nem követett el olyan nagy hibát. Semmi szükség rá,
hogy újra megbüntesd!
Shen Qingqiu figyelmesen hallgatta, majd megnedvesítette száraz ajkát.
– Mondd meg egyenesen, merre van?
Yue Qingyuan ismét elcsendesedett, végül azt felelte:
– Mindig a fáskamrába zárod, miután kikötözted és megverted, nem igaz?
Shen Qingqiu szeme előtt elsötétült a világ.
 2. fejezet – Meggyötört főszereplő

Az előző életében Shen Yuan jó körülmények között élt, amolyan újgazdag csemete
volt. A családi vállalkozás jövőjének a terhe a két bátyja vállát nyomta, a húga pedig
bezsebelte a szülők összes törődését. A családban szeretetteljes légkör uralkodott.
Már egészen fiatalon is tudta, hogy akkor sem fog éhen halni, ha soha egy napot sem
dolgozik. Lehet, hogy a gondtalan gyerekkora miatt, vagy mert hiányzott az életéből az
egészséges versengés, de mindig is úgy gondolta, hogy a tizedik hely pont jó, amíg
legalább tizenegyen vesznek részt a versenyben.
Éppen ezért nem értette a regényben annak az aljas Shen Qingqiunak az észjárását,
ami végül a vesztét is okozta.
Az eredeti Shen Qingqiunak megvolt mindene: magas szinten kultivált, tökéletes
modorral társalgott, és ügyesen játszotta meg magát. A hírnevén és a rangján nem
eshetett csorba, és a négy égtáj leghatalmasabb klánjával a háta mögött pénzben sem
szenvedett hiányt. Akkor hogy lehet, hogy semmi nem jutott neki a többi halhatatlan
kultivátor gerincéből? Miért volt folyton olyan, mint az unalmukban áskálódó
háremhölgyek? És miért járt állandóan azon az esze, hogyan keseríthetné meg – gyakran
másokat ráuszítva - a főszereplő életét?
Még ha bosszantotta is Luo Binghe páratlan tehetsége és elképesztően éles esze…
akkor sem volt semmi értelme, hogy féltékeny legyen rá, nem igaz?
De végül is ezért elsősorban a drága szerző a felelős, aki az egész regényt telepakolta
ilyen egysíkú gonoszokkal; nyüzsögtek, mint a hangyák. Csak Shen Qingqiu sokkal
aljasabb volt, mint a többi, és sokkal több szerepet kapott.
Mit lehet tenni, nem igaz? Ha egyszer a főszereplő a legerősebb BOSS8, hogyan is
vetekedhetne bárki a ragyogásával?
Természetesen Shen Qingqiu külseje és modora sem hagyott kívánnivalót maga után;
nem véletlenül volt híres a kultivátorvilágban, és nevezték a fegyvere után Szolgálatkész
Kardnak.
Most például, ahogy jobbra-balra forgatta a fejét a bronztükör homályos felszíne előtt,
kifejezetten elégedett volt a látvánnyal.
Egy jó külsejű férfi nézett vissza rá: a szeme és a szemöldöke éjfekete, az orra és az
ajka keskeny. Amolyan értelmet sugárzó tudós típusnak tűnt. Karcsú termetével és hosszú
lábával sokan egyenesen szemrevaló fiatalembernek nevezték volna. A pontos korát

8
Ne nézzetek rám, az eredetiben is így volt.
persze nem lehetett megállapítani; nem is csoda, végül is egy kultivátorregényben
szerepelt. Shen Qingqiu már megalkotta a saját aranymagját 9 , vagyis képes volt
tökéletesen megőrizni fiatalos külsejét. Az biztos, hogy sokkal vonzóbb látványt nyújtott,
mint amilyennek Shen Yuan a könyv alapján képzelte.
Persze, labdába sem rúghatott Luo Binghe mellett.
Ahogy eszébe jutott Luo Binghe, hasogatni kezdett a feje.
Szeretett volna vetni legalább egy pillantást a fiúra, aki jelenleg a fáskamrába zárva
senyvedett, de amint elindult, ismét felvijjant a fejében a dobhártya-hasogató hang:
[Figyelem! OOC veszély! Shen Qingqiu nem látogatná meg magától Luo Binghét.]
– Jól van! – morogta Shen Qingqiu. – Akkor majd megparancsolom valakinek, hogy
rángassa ide! Azzal már nem lesz bajod, ugye?
Egy pillanatra elgondolkodott, azután elkiáltotta magát:
– Ming Fan!
Az ajtó azonnal kinyílt, és mögötte megjelent egy tizenhat év körüli, magas, vékony fiú.
– A tanoncod várja az utasítást10. Mesterem, mit parancsolsz?
Shen Qingqiu kétszer is jól megnézte magának a hang gazdáját: a belépő fiú egészen
tisztességesen festett, bár egy kicsit menyétképű volt. „Szóval ő az ügyeletes ágyútöltelék”
– állapította meg gondolatban.
Ming Fan az eredeti Shen Qingqiu legidősebb tanítványa, valamint Luo Binghe
klántestvére volt.
És Ming Fan intézte az összes piszkos ügyet is.
Mondani sem kell, hogy mindenben benne volt a keze: ha kizárták Luo Binghét
éjszakára a hálókörletből, vagy véletlenül rossz kultivációs jegyzeteket kapott, biztosan
Ming Fan volt a felelős. Ő támogatta a leglelkesebben Shen Qingqiut, valahányszor annak
kedve támadt kínozni a fiút.
Shen Qingqiu jól tudta, hogy a regényben Ming Fan sorsa sem alakul sokkal jobban,
mint az övé, ezért az áldozatok együttérzésével nézett rá, amikor hozzá fordult:
– Hozd ide Binghét!
Ming Fan zavarodottan biccentett. Máskor, ha a mestere Luo Binghéért küldte, mindig
úgy hivatkozott rá, hogy „az a kis szörnyeteg”, vagy „az a hálátlan vakarcs”, vagy „az a

9
A taoista filozófia – akárcsak a középkori alkimisták – az örök élet titkát kereste, csak épp ők külső eszközök
helyett belülről igyekeztek ezt megtalálni. A három energia – az életesszencia, a csí és a szellem – egyesítésével
hozható létre az aranymag vagy arany elixír. Ez a kultiváció harmadik szintjét jelöli, és az örök fiatalság forrása.
10
Az E/3-as udvarias formát rendes körülmények között magázásnak fordítanám, vagy elhagynám, de úgy
éreztem, itt hozzáad a történethez, és rengeteget használják (nem-magázós viszonyban is), ezért meghagytam.
Szó szerinti fordításban ez a mondat úgy hangzana, hogy „ez a tanonc várja az utasítást”, azonban mivel ez a
forma szerénységet fejez ki, és a beszélővel való viszonyra utal, ezért „tanoncod”-nak fordítottam. (szvsz így
jobban is hangzik :3)
nyomorult”, esetleg „az a tökmag”; a nevét is alig mondta ki, nemhogy bizalmasan
Binghének szólítsa!
De természetesen nem merte megkérdőjelezni a mestere parancsát, így kirohant a
fáskamrába, és kétszer hangosan belerúgott az ajtóba.
– Kifelé! A Mentor hívat!
Eközben Shen Qingqiu fel-alá járkált a szobájában, és vehemensen tanulmányozta a
rendszert.
[A B-pontok olyan pontok, amelyeket a szerepjátszásért kaphatsz. Minél
magasabb a B-pontszámod, annál jobb eredményeket és annál izgalmasabb regényt
érhetsz el.]
És hogy növelhetem a pontszámomat?
[A B-pontszám növelésének módjai: 1) változtass az ostoba cselekményen, és
növeld a főgonoszok és a mellékszereplők IQ-ját; 2) irtsd ki a logikátlanságokat,
amik kirántják az olvasót a történetből; 3) tartsd magasan a főszereplő pontszámait;
4) fedezz fel és dolgozz ki rejtett cselekménypontokat!]
Shen Qingqiu minden tételt alaposan elemzett.
Vagyis nemcsak az eredeti Shen Qingqiu szarját kellett elhordania, amivel egy kupac
ellenséget szerzett magának, hanem mindenki más után is takaríthatott. Még azt sem
tudta, hogyan fogja megmenteni a saját nyomorult életét, de közben figyelhetett arra is,
hogy a főszereplő ereje, népszerűsége és a szeretőinek a száma ne csökkenjen. És ha ez
még nem lett volna elég, valahonnan kerítenie kellett egy lapátot is, hogy saját kezűleg
temethesse be az összes lyukat, amelyet a szerző volt szíves benne hagyni a
cselekményben.
Heh.
Az a magasságos Felrántott Botkormány egyszer azt nyilatkozta, hogy A büszke
démoni kultivátor egyetlen egyértelmű céllal született: hogy a szöveg minden egyes szava
menő legyen.
Főleg azután, hogy a főszereplő a sötét útra tért. Van abban valami elképesztően
kielégítő, ahogy a hős báránybőrbe bújt farkasként egyik bosszút a másik után hajtja
végre, és eget-földet megmozgat, miközben tönkreteszi az őt kínzó nyomorultak életét.
Ezért volt a regény olyan népszerű és sikeres, és ezért nyúlt olyan hosszúra, mint a
rétestészta.
Shen Qingqiu úgy érezte, már az is épp elég stresszes, hogy emlékeznie kell az egész
cselekményre. De a történet egy nagy aknamező volt, hogyan is kerülhetné el minden
hibáját!
– Milyen a nem ostoba cselekmény? – kérdezte végül.
 [Nincsenek megadva kritériumok. Az olvasó szubjektív véleményétől függ.]
– Akkor hány pontot kell összegyűjtenem ahhoz, hogy feloldhassam a kezdő szintű
küldetéseket?
[A kezdő szintű küldetések indítása helyzetfüggő. A rendszer automatikus
értesítést küld, ha elérted a követelményeket.]
Az olvasó szubjektív véleményétől függ, meg helyzetfüggő; ez aztán a bármire
ráhúzható válasz! Kész kínai balzsam: minden sebet gyógyít! Shen Qingqiu gúnyosan
horkant fel, de ahogy meghallotta nyílni az ajtót, egyből odafordult. Egy fiatal fiú lépett
bizonytalanul a szobába.
Bár bicegve járt, mégis tökéletesen kihúzta magát, ahogy megállt Shen Qingqiu előtt.
– Mentorom? – szólította meg tisztelettel.
Shen Qingqui szája sarkában apró mosoly kezdett formálódni, de azonnal le is fagyott.
Neki vége! Ez az arc, a főszereplő arca lesz az, amibe a csecsemőtől a vénasszonyig
minden nő bele fog zúgni a jövőben. És ő bucira verette. Nincs mese, ki fogják nyírni!
Hiába volt azonban a fiú arca sebes és horzsolásokkal teli, le sem tagadhatta volna,
hogy ő a főszereplő. Luo Binghe szeme úgy csillogott, akár a hajnalcsillag; még alig
serdült, de már most látszott, milyen jóképű férfivá érik egyszer. Szilárd, szerény tartása
elárulta nemes természetét. Szálegyenes háta büszkeséget sugárzott. Az a fajta ember
volt, aki inkább törik, de nem hajlik.
Shen Qingqiu agyát egy pillanat alatt öntötték el a költői hasonlatok és a bonyolult
szóképek; a nyelvén tolongó passzusok kis híján dicsérő ódává álltak össze, és kibuktak
a száján.
De szerencsére még épp idejében lenyelte őket. Közben már a gondolatra is kiverte a
víz, milyen közel járt hozzá, hogy valami szörnyen kínosat mondjon. Hiába, úgy fest, a
főszereplő sugárzó nagyszerűsége rá is hatással volt.
Shen Qingqiu szája megrándult, miközben figyelte, ahogy a fiú közelebb biceg, és nagy
üggyel-bajjal megpróbál térdre ereszkedni. Arra gondolt, komoly ára lesz még ennek a
tiszteletnek! Ha ma letérdelsz előttem, holnap lehet, hogy cserébe átvágod a
térdkalácsomat! Azonnal megállította.
– Nem szükséges.
Egy apró csuklómozdulattal odavetett egy üvegcsét a fiúnak.
– Orvosság – mondta, azután gúnyolódva tette hozzá: – Nehogy mások meglássanak
így. Még azt gondolnák, kínozzuk a tanoncokat itt, a Tiszta Nyugalom Csúcsán.
Shen Qingqiu gyorsan belejött a szerepébe: bár az, hogy gyógyszert adott a fiúnak,
önmagában elég karakteridegen húzás volt, mellé annyira undokul viselkedett vele, hogy
így már tökéletesen hozta az eredeti Shen Qingqiu álszent jellemét, aki nyilván nem akarta
volna, hogy a gonoszságairól mások is tudomást szerezzenek.
Nem érkezett OOC figyelmeztetés a rendszertől; Shen Qingqiu megkönnyebbülten
sóhajtott fel.
Luo Binghe azt hitte, hogy a mentora azért hívatta, hogy tovább leckéztesse, és
álmában sem gondolta volna, hogy gyógyszert kap tőle. Először egészen ledermedt,
azután két kézzel – ahogyan a tisztelet megkívánja – maga elé emelte az üvegcsét, és
hálásan motyogta:
– Köszönöm az orvosságot, Mentorom.
Luo Binghe arca ekkor még gyermeki romlatlanságot tükrözött, a mosolya őszinte volt,
és meleg, akár a nyugvó nap fénye. Shen Qingqiu egy pillanattal tovább nézte, azután
elfordította a fejét.
Mielőtt a sötét útra tért volna, a főszereplő tisztességes, rendes fiú volt; minden csepp
jóságot tízszeresen hálált meg, a rá eső fényt úgy verte vissza, akár a tükör. Olyan ártatlan
volt, mint a ma született bárány.
– A tanoncod innentől kétszer olyan keményen fog edzeni, és nem okoz neked
csalódást, Mentorom – folytatta Luo Binghe boldogan.
Az eredeti mentorodnak pont azzal okoznál csalódást, ha kétszer ilyen keményen
edzenél – gondolta Shen Qingqiu.
Ha Shen Qingqiu nem olvasta volna A büszke démoni kultivátort, most szívszorítónak
találta volna ezt a jelenetet, talán még egy könnycseppet is elmorzsol Luo Binghéért.
Csakhogy olvasóként végigkövette, hogyan tér át Luo Binghe a sötét útra, és
tökéletesen tisztában volt vele, hogyan változik meg a gondolkodásmódja a Démoni
Világba tett kiruccanása után. Röviden összefoglalva, akármilyen nyomorultul is festett
most a fiú, a jövőben ördögi kacagással tapos majd a haragosai fejére. Bár az arca
barátságos és szerény marad, közben arra fog gondolni, hogyan zúzza össze a csontjaidat
és nyúzza le a bőrödet.

„– Százszorosan fizetem ma vissza a megaláztatásokat, amiket a

tanoncodként elszenvedtem a múltban – mondta Luo Binghe mosolyogva.”
–– részlet „A büszke démoni kultivátor” című regényből.

Azután emberi fogpiszkálót faragott Shen Qingqiuból.

Shen Qingqiu lerogyott egy vörösszantálfa székbe, és a lehető legközönyösebb
hangján kérdezte:
– Binghe, hogy haladsz a kultiválással?
 A megszólítástól a fiú libabőrös lett. Bár láthatóan a hideg futkosott a hátán, mégis
félénken mosolyodott el:
– A tanoncod balga… nem sikerült még elsajátítania az alapokat.
Persze hogy nem, ha egyszer rossz jegyzeteket kaptál. Az is csodával határos, hogy
nem szenvedtél csí-károsodást 11 ! Persze, mint egy rendes főszereplő, Luo Binghe is
elképesztően erős és strapabíró volt. De az még így is egy kisebbfajta varázslattal ért
volna fel, ha bármit is el tud sajátítani ilyen körülmények között. Shen Qingqiu szíve
háborgott: Fiú, hadd segítsek! A mestered majd megmutatja, hogy kell ezt csinálni!
De a gonosz rendszer azonnal vijjogni kezdett a fejében, hibát jelezve.
Csak gondoltam rá! Én is tudom, hogy szembemegy a szabályzattal! – tiltakozott Shen
Qingqiu, azután könnyedén fordult vissza a fiúhoz.
– A mestered ma azért büntetett meg, mert kissé türelmetlen volt. Végül is, az idő
senkire sem vár. Ha már itt tartunk, egy ideje nálam tanulsz. Hány éves is vagy?
– A tanoncod tizennégy éves – felelte Luo Binghe engedelmesen.
Ó, tizennégy? Ajaj, akkor már késő.
Ez azt jelenti, hogy Shen Qingqiu és Luo Binghe mentor-tanonc párosa már túl volt azon
az eseten, amikor a fiúnak büntetésből a hegy lábánál kellett térdepelnie, és azon is,
amikor a többi tanonc a Tiszta Nyugalom Csúcsáról összefogott ellene és megverte, sőt
azon is, amikor meggyanúsították azzal, hogy kibeszélte a háta mögött a mentorát, ezért
kikötözték és megkorbácsolták. Megtörtént már a hangszer-rongálós incidens is, amiért
kemény munka volt a büntetés… szép kis lajstrom! [X__x12]
Shen Qingqiu kétségbeesetten temette a tenyerébe a fejét, és odaintett Luo Binghének:
– Hagyj magamra!

11
A nem megfelelő kultiválás következtében rosszul áramlik a csí, és ez a belső szervek szétrobbanásával,
valamint azzal járhat, hogy az ember összes arcnyílásából ömleni kezd a vér.
12
Az eredetiben itt integetős hangulat-hanzi van, amit kábé úgy lehet értelmezni, mintha elbúcsúzna az
életétől:P De nem akartam bemásolni egy főbelövős emojit XD
 3. fejezet – Ágyútöltelék munkában

Shen Qingqiu nem stresszelte túl a helyzetet.

Mivel a valóságban már feldobta a talpát, és az állandó lakcímét végérvényesen A
büszke démoni kultivátor világába helyezte át, akár hozzá is szokhatott ehhez az új
élethez.
Nem panaszkodhatott. Végül is egy kultivátorvilágban született újjá, grátiszba kapott
egy olyan testet, aminek az előző gazdája jártas volt a harcművészetekben és a
kardforgatásban, ráadásul egy híres klánhoz tartozott. Ha ki akart tűnni a tömegből,
kitűnhetett; ha el akart tűnni szem elől, meghúzhatta magát az Égig Érő Hegység klánjának
Tiszta Nyugalom Csúcsán.
Egyedül a csajozással akadtak gondok; közismert tény, hogy az ilyesfajta
tesztoszteronszagú háremregényekben minden csinos nő automatikusan a férfi főszereplő
tulajdona.
De Shen Qingqiunak nem voltak nagy elvárásai. Megelégedett volna azzal, hogy
ellébecol ebben a világban, amíg el nem éri a békés öregkort. Ez alig különbözött az
eredeti életétől.
Azonban amíg Luo Binghe létezett, nemcsak hogy esélye sem volt kitűnni, de amíg az
eredeti regény ócska cselekményét követte, mindegy, hova bújt, mindegy, milyen messzire
menekült, tudta, hogy amint a fiú hatalomra jut, meg fogja találni, és emberi fogpiszkálót
farag belőle.
Ha már egyszer egy háremregényben született újjá, miért nem lehetett legalább ő a
főhős?!
És ha már egyszer nem lehetett főhős, miért pont annak a seggfejnek a testét kapta,
aki egész gyerekkorában kínozta a főhőst, és miért pont azután, hogy a kínzások java már
megtörtént?!13
Én is szívesen szegődtem volna a főszereplő mellé, ha valaki nem írta volna ilyen
kicseszett sötétre és bosszúállóra a jellemét! De neki persze muszáj minden sérelmet
tízezerszeresen megtorolnia!
Miután kedvére elhordta mindennek a magasságos Botkormányt, Shen Qingqiu
gyorsan új célokat tűzött ki maga elé: mégpedig, hogy ismerkedjen a környezettel,
viselkedjen a Rendszer követelményei szerint, szerezzen újabb B-pontokat, fejlődjön

13
Ez a két bekezdés nem szerepelt a szerkesztett kínai szövegemben, viszont a BC Novelses fordításban benne
van, és mivel gördülékenyebb tőle a szöveg, átvettem. (Ilyet nem csinálok többet, de itt szebb így)
szorgalmasan, és amint lehet, oldja fel az OOC funkciót. Muszáj volt minden lehetőséget
tüzetesen megvizsgálnia, hogy megoldást találhasson a legrosszabb forgatókönyvre.
Az Égig Érő Hegység tizenkét lenyűgöző orma meredeken tört a magasba; a természet
gigászi kardjaként döfte át az ég boltozatát.
Közülük nem a Shen Qingqiu által vezetett Tiszta Nyugalom Csúcsa volt a
legmagasabb, de ez volt a legcsendesebb és legelegánsabb is, rajta bambuszerdő,
ameddig a szem ellát. Mivel minden tanoncnak el kellett sajátítania a négy alapművészetet
– a citerázást, a sakkozást, az irodalmat és a festést14 –, időről időre a qin15 húrjainak
kellemes duruzsolása, és felolvasás távoli hangjai töltötték meg a levegőt; tökéletes terep
volt a művészetek iránt fogékony fiatalok számára, és tökéletesen passzolt Shen Qingqiu
jelleméhez is. Jobb helyet nem is találhatott volna, hogy felvegye a karaktert, és gyűjtsön
néhány B-pontot.
Séta közben találkozott pár tanonccal, akik tisztelettel üdvözölték, ahogy elhaladtak
mellette; igyekezett úgy rendezni az arckifejezését, hogy az eredeti karakter hűvös
közömbösségét közvetítse, és miközben a kezét a háta mögött összekulcsolva ellépett a
diákok mellett, aprót biccentett feléjük. Senkinek nem tűnt fel a csere. Csak az okozott neki
fejfájást, hogyan kapcsolja össze a rengeteg új arcot a regénybeli nevekkel.
De pillanatnyilag még ez jelentette a kisebb gondot. Ha szerette volna megtartani az
életét, először meg kellett tanulnia használni az eredeti Shen Qingqiu képességeit.
Ha minden igaz, az Égig Érő Hegység klánjára még jó néhány nagyobb csetepaté várt,
mielőtt Luo Binghe a sötét útra tért volna, és ezek mindegyikében neki is harcolnia kellett.
Volt itt démoninvázió, aztán az az eset a Halhatatlanok Szövetségének Tanácskozásán…
Egy szóval, ha csak külsőre néz ki úgy, mint Shen Qingqiu, de nem tud kultiválni, neki
vége! Nem érdekes, követi-e a cselekményt. Bármelyik jelentéktelen, névtelen szörny
végezhet vele, meg sem kell várnia, hogy a főszereplő bosszút esküdjön.
Shen Qingqiu egyedül lépett be az erdőbe, és miután meggyőződött róla, hogy senki
sincs a közelében, kihúzta az övéből a kardját. Baljában a hüvelyt, jobbjában a markolatot
fogva lassan elővonta a pengét.
A Szolgálatkész 16 Shen Qingqiu oldalán függött fiatal kora óta, azóta, hogy először
hírnévre tett szert a kultivátorvilágban. Időközben a kard maga is közismert lett. A kivont
penge most hófehéren derengett a kezében, fényes volt, de nem bántóan vakító, igazi
elsőrangú fegyver. Ha az ember spirituális energiát küldött a kardba, a penge felragyogott.

14
Qin qi shu hua – a klasszikus kínai műveltség négy alapművészete
15
Qin – kínai héthúros citera
16
Xiu Ya – Szolgálatkész Kard, Shen Qingqiu kardja
Shen Qingqiu épp csak futólag gondolt rá, vajon hogyan is kell pontosan „spirituális
energiát küldeni”, amikor a kard magától elkezdett fehéren izzani.
Úgy tűnt, hogy nemcsak megkapta a test mellé az eredeti gazdájának képességeit,
hanem ösztönösen használni is tudta azokat anélkül, hogy különösebben igyekeznie
kellett volna. Shen Qingqiu kíváncsi lett, mire megy a fegyverrel.
Lazán lendítette meg a pengét; a hatás hajmeresztő volt. A kard ívet rajzolt, amely olyan
vakító fénnyel ragyogott fel, hogy be kellett csuknia a szemét. Amikor kinyitotta, azt látta,
hogy előtte mély árok nyílt a földben, mintha csak villám csapott volna be.
– Te szent szar!
Bár Shen Qingqiu arca kifejezéstelen maradt, a szíve majd kiugrott a helyéről.
Überbrutál! Nem csoda, hogy ez a karakter vezeti a klán egyik csúcsát. Ilyen kultivációs
képességekkel, ha a következő húsz évben kitartóan edz, lehet, hogy lesz esélye
meglépni, amikor végül szembe kerül Luo Binghével.
Igen! Ez a legfontosabb: meg kell lépnie a bosszúja elől!
Neki is állt volna, hogy tovább gyakoroljon, ám ekkor száraz ágakon reccsenő halk
léptek hangjára lett figyelmes.
Valójában a léptek még messze jártak, de nem szokta meg, hogy az érzékei ennyire
élesek. Gyorsan vetett egy pillantást a lába előtt tátongó árokra, azután visszatolta a
kardját a hüvelyébe, ő pedig mélyebbre húzódott a fák között.
Az egyre közeledő léptek nem csak egy embertől származtak. Egy pillanat sem telt
bele, és meglátta Luo Binghe ragyogó arcát. Az első szó, ami elérte a fülét, viszont egy
fiatal, törékeny lány tiszta hangján csendült.
– A-Luo17, A-Luo, nézd milyen nagy árok!
Ahogy Shen Qingqiu meghallotta a megszólítást, majdnem orra esett a saját lábában.
A Rendszer előzékenyen bemutatta az új karaktert:
[Ő itt Ning Yingying, Shen Qingqiu legfiatalabb tanonclánya.]
Hát ez nagy segítség volt, horkant fel Shen Qingqiu. Mindenki tudja, hogy egyedül ő
szólítja így a főszereplőt.
Egy bájos kislány tűnt fel Luo Binghe mögött. Valamivel fiatalabbnak látszott, mint a fiú,
fonatdíszes haját narancssárga szalag kötötte össze, és ártatlan jókedvvel szökdécselt a
főszereplő nyomában. Minden valamirevaló kultivátorregényben akadt egy ilyen
imádnivaló hugica-típus.
De ez az imádnivaló hugica elég összetett érzéseket keltett Shen Qingqiuban.

17
Az A-előtag kicsit úgy működik, mint a kicsinyítőképző. Egyfajta becézés. Gyerekeknél, cselédeknél gyakran
használják.
 Mégpedig azért, mert Shen Qingqiunak tervei voltak vele. Mármint nem neki, hanem az
eredeti karakternek.
Az eredeti karakter ugyanis egy álszent szemétláda volt. Kívülről igazságos, makulátlan
jellemű mentornak látszott, ugyanakkor valójában tisztességtelen, szégyentelen seggfej
volt. Tanár létére mocskos dolgokra készült a jóhiszemű, ártatlan tanítványával. És
számtalan alkalommal megpróbálta megvalósítani ezeket a terveket. Párszor majdnem
sikerült is neki.
Merész, hogy megpróbálta elcsaklizni a főszereplő egyik csaját! Persze, nyilván nem
lett jó vége.
Amikor Shen Yuan olvasta a regényt, nem értette, hogy Luo Binghe miért nem
kasztrálta egyszerűen valamikori mesterét? Ezt várta volna egy ilyen könyörtelen
főszereplőtől, mint Bing-bratyó 18 . Annyira felhúzta magát, hogy még kommentelt is.
Csatlakozott a háborgó tömeghez, akik a szerzőt ostorozták: „Kasztráld Shen Qingqiut! Ha
nem vágod le a tökét, abbahagyom az olvasást!”. Most, ahogy így belegondolt, már
egyáltalán nem találta olyan jónak ezt az ötletet. Ha akkor sikerrel jár a kasztráló-kampány,
most biztosan levágta volna a saját kezét, amiért valaha is ilyen hülyeségeket írt.
Luo Binghe egy gyors pillantást vetett az árokra, és megeresztett egy lagymatag
mosolyt. De Ning Yingying több figyelmet akart.
– A-Luo, szerinted melyik klántestvérünk gyakorolta itt a kardizzítást19?
Luo Binghe felkapott egy fejszét, és nekiállt fát vágni.
– Attól tartok, a Tiszta Nyugalom Csúcsán egyedül a Mentorunknak van ehhez elég
spirituális ereje – felelte, azzal többet nem is figyelt a lányra, arra koncentrált, ahogy előre-
hátra lendült a fejsze a kezében, miközben dolgozott.
Ezen a környéken kemény, vastag törzsű fák nőttek, a fejsze pedig régi volt és rozsdás.
Luo Binghe még csak a tizennegyedik évét taposta, nem csoda, ha a nehéz favágástól
lassan már az arcán is folyt az izzadság. Ning Yingying egy kidőlt, korhadt törzsön
ücsörgött, és az állát a tenyerébe támasztva figyelte a fiút. Azonban hamar elunta magát,
és nyafogni kezdett:
– A-Luo, A-Luo, játsszunk valamit!
Luo Binghének arra sem volt ideje, hogy megtörölje a homlokát, fáradhatatlanul csapott
le újra és újra a fejszével.
– Nem lehet. A többiek azt mondták, ha befejeztem a favágást, még vizet is kell
hordanom. Ha gyorsan végzek, lehet, hogy lesz még egy kis időm meditálni.

18
Eredetileg Bing-ge, az olvasók így becézik Binghét. Ez szó szerint Bing-bratyót jelent
19
Ez egy technika, ami gyakori a kultivátorregényekben. Lényegében azt takarja, amit fentebb SQQ csinált.
 – Rémesek a többiek! – motyogta Ning Yingying. – Mindig mindent veled csináltatnak,
nekem úgy tűnik, szándékosan piszkálnak. Hmpf, beárulom őket a Mentorunknak, akkor
aztán nem mernek majd még egyszer ilyet csinálni!
Shen Qingqiu egész idáig úgy hallgatózott, mintha csak egy kisegítő lenne A büszke
démoni kultivátor filmfeldolgozásának forgatásán, és kamerán keresztül nézné a két
szerelmes gyerek jelenetét. Azonban ahogy ezt meghallotta, kifutott a vér az arcából.
Ne, ne, ne! Mi lenne, ha inkább nem tennéd?! Mégis mihez kezdenék?! Nem lehetek
OOC! Kit büntessek így meg?
Hiába élt már át számtalan szörnyűséget Luo Binghe, a fiú szíve ekkor még tiszta volt,
mint a fehér lótusz szirma.
– Kérlek, ne! Semmi esetre se – rázta meg a fejét, ahogy Ning Yingyinghez fordult. –
Nem akarom ilyen apróságokkal zavarni a Mentorunkat. A többiek nem akarnak rosszat,
egyszerűen csak látják, hogy fiatal vagyok még, és több esélyt akarnak adni az edzésre.
Mintha hirtelen reflektor világította volna meg hátulról a fiút. Shen Qingqiut úgy
elvakította a főszereplő glóriája, hogy szó szerint hátrált három lépést. Rá sem bírt nézni!
Miközben Ning Yingying csacsogott, Luo Binghe befejezte a favágást. Miután letette a
fejszéjét, keresett egy többé-kevésbé tiszta foltot a fűben, és leült törökülésbe, majd
lehunyta a szemét.
Shen Qingqiu hosszan sóhajtott fel.
A főszereplő túltápoltsága már ebben a korai, szenvedésekkel teli történetrészben is
tisztán megmutatkozott. Ming Fan hibás kultivációs jegyzeteket adott neki. Minél többet
gyakorolt, annál rosszabbul kellett volna teljesítenie. De a példátlan tehetségének és a
démoni vérének hála, Luo Binghének véletlenül sikerült egy teljesen új módszert
kifejlesztenie… Ja, tök hihető.
Két sóhajtás között újabb léptek zajára lett figyelmes.
Amint meghallotta a közeledőket, azonnal tudta, hogy ennek nem lesz jó vége.
Ming Fan jelent meg egy csapat kezdő tanonccal a nyomában; amint meglátta Ning
Yingyinget, azonnal felderült az arca, és megragadta a lány kezét.
– Húgocskám20, húgocskám! Végre megtaláltalak! Miért tűntél el egy szó nélkül ilyen
messzire? A hegyoldal hatalmas, mi van, ha megtámad egy veszélyes szörnyeteg vagy
egy mérgeskígyó? Gyere, a bátyád mutat neked valami mókásat!
Persze Ming Fan látta a csendben ücsörgő Luo Binghét is, de őt egyszerűen levegőnek
nézte. Ezzel szemben a fiú udvariasan biccentett felé:
– Bátyám.

20
Eredetileg xiao-shimei, szó szerint kicsi klánhúgom
 – Nem félek a mérgeskígyóktól – kuncogott Ning Yingying –, sem a veszélyes
szörnyektől. Hiszen itt van velem A-Luo is, nem igaz?
Ming Fan pillantása Luo Binghére siklott. Felhorkant, és bosszúsan vonta össze a
szemöldökét.
 4. fejezet – Váratlan segítség

Shen Qingqiu szinte látta, mi játszódik le Ming Fan fejében. A fiú hallotta, milyen
kedvesen becézi Ning Yingying Luo Binghét, és ettől csak még jobban idegesítette őt a
kölyök.
Ning Yingying ekkor még naiv kislány volt, az egészből nem vett észre semmit.
– Milyen mókás dolgot szeretnél mutatni, bátyám? Gyerünk, elő vele! – biccentette félre
a fejét.
Ming Fan fültől fülig érő vigyort villantott a lányra, leoldott az övéről egy azúrkék jáde
függőt, és Ning Yingying felé nyújtotta.
– Amikor a családom meglátogatott, egy csomó drága csecsebecsét hoztak. Ez volt a
legszebb, ezért arra gondoltam, neked adom, húgom!
A lány elvette a függőt, és jól megnézte magának a levelek között átszűrődő szórt
napfényben. Ming Fan mohón kérdezte:
– Na? Hogy tetszik?
Ahogy Shen Qingqiu figyelte őket, hirtelen érte a felismerés: hiszen ő ismeri ezt a
jelenetet!
Ajaj, ez nagyon nem lesz jó, nem kellett volna idejönnie!
Nem csoda, hogy nem ugrott be neki elsőre ez a történetszál. Végtére is nem véletlenül
voltak azok az utolsó szavai, hogy: „szar író, szar regény.” A sztori vagy kétszáz évnyi
történést ölelt fel, és a szerző négy éven át írta. Ember nem volt, aki emlékezett rá, mi
történt a legelején! Shen Yuannak is vagy húsz napjába került kiolvasni a teljes regényt.
Nem jegyezhetett meg minden egyes apró-cseprő megaláztatást, amit Luo Binghe
elszenvedett a klánban!
Ning Yingying nem sejtette, hogy festhet a drága jáde, így miután elnézegette egy
darabig, visszadobta a függőt Ming Fannek.
– Ennek ronda a színe. A-Luóé sokkal szebb – ráncolta az orrát.
A fiúnak az arcára fagyott a mosolya a meglepetéstől. De nem csak ő döbbent meg.
Luo Binghe – aki eddig igen bölcsen úgy tett, mintha nem is létezne – most összerezzent,
és gyorsan kinyitotta a szemét.
– Nahát, az öcsénknek is van ilyen jáde medálja? – szűrte a fogai között Ming Fan.
Luo Binghe tétovázott egy darabig, de végül nem felelt.
Ning Yingying viszont meggondolatlanul csacsogott közbe:
 – Persze, hogy van! Egész nap ott hordja a nyakában. Annyira félti, hogy még azt sem
hagyja, hogy megnézzem!
Hiába igyekezett Luo Binghe higgadt maradni, erre már az ő arcából is kifutott a szín,
és öntudatlanul markolt rá a ruháin keresztül a nyakában függő jáde Guanyin21 medálra.
Ez aztán az IQ, kisasszony! Meg van veled áldva szegény főszereplő!
Ning Yingyingnek eszébe sem jutott, mit idézhetnek elő a szavai. Egyszerű kislány volt.
Látta, hogy Luo Binghe mennyire ragaszkodik a jáde medáljához, és hogy sosem veszi le;
szerette volna legalább kézbe fogni a szívszerelme legféltettebb kincsét, mert ettől
különlegesnek érezte volna magát, de amikor megkérdezte a fiút, hogy szabad-e, ő
egyszerűen nemet mondott. Ez igencsak bántotta az önérzetét, részint ezért is ragadta
meg az alkalmat, hogy újra felhozza a témát.
Még szép, hogy nemet mondott! Nem is csoda! Azt a jáde nyakláncot a néhai
nevelőanyjától kapta a fiú. A szegény mosónő minden megtakarított pénzét erre az
ajándékra költötte, hogy a szerencsehozó medál megvédje majd a fiát. Akármilyen nehéz
is volt Luo Binghe élete, ez a nyaklánc melegséget csempészett a napjaiba, és később,
mikor végleg a sötét útra lépett, segített neki megőrizni valamicskét az emberségéből.
Persze, hogy nem adja oda csak úgy akárkinek!
Ming Fant egyszerre öntötte el a harag és a féltékenység. Dühösen lépett oda a fiúhoz.
– Mire vagy ilyen nagyra magaddal, Luo öcsém, hogy még azt sem hagyod szegény
Yingying húgomnak, hogy megnézze a nyavalyás jáde nyakláncodat? Ha ennyi sem telik
tőled, hogy számíthatnánk rád egy ütközetben az ellenséggel szemben?!
Ennek a kettőnek semmi köze egymáshoz, fiatalember!
Ning Yingying nem gondolta, hogy a dolgok idáig fognak fajulni.
– Nem baj, ha nem mutatja meg! Ne piszkáld már! – dobbantott idegesen.
Luo Binghének akkor sem lett volna esélye Ming Fan ellen, ha a fiú egyedül van, de
ráadásul egy csapat tanonc követte, akik bármit megtettek, amit az idősebb társuk
parancsolt nekik. A jáde medál pillanatokon belül Ming Fan tenyerében koppant. A fiú
maga elé emelte az ékszert, úgy tanulmányozta, majd elnevette magát.
Ning Yingying zavartan pislogott felé.
– Mi… Mit nevetsz?
Ming Fan odadobta a jáde medált a lánynak, és büszkén kezdte magyarázni:
– Azt hittem, valami ritka kincs, azért óvja ennyire. De képzeld, húgom, ez a vacak csak
talmi portéka! Hahaha…
Ning Yingying értetlenül kérdezett vissza:

21
Az egyik legnépszerűbb bódhiszattva. A "kegyelem istennőjének" vagy az "irgalom istennőjének" is nevezik.
 – Talmi? Az mit jelent?
Luo Binghe keze lassan ökölbe szorult, a szemében furcsa örvény támadt, ahogy
lassan, szótagolva szólalt meg:
– Add! Vissza!
Shen Qingqiu is öntudatlanul feszítette meg az ujjait.
Ő tudta, hogy a jáde istennőmedál hamis, és azt is, hogy ezzel lehet a legkönnyebben
feldühíteni Luo Binghét.
A nevelőanyja sokat kuporgatott, hogy meg tudja venni a fiúnak a függőt, de nem értett
az ékszerekhez, így egy csaló drága pénzért hamisítványt adott el neki; az asszonynak
majd’ meghasadt a szíve, ez is hozzájárult ahhoz, hogy az egészsége rohamosan kezdett
romlani. Az emlék fájdalmas sebet hagyott, amitől Luo Binghe egész életében nem tudott
szabadulni. Ezt az egyet sosem emlegethette fel előtte senki büntetlenül.
Shen Qingqiu szíve szerint odarohant volna, és laposra veri Ming Fant, majd elveszi
tőle a jáde medált, és visszadobja Luo Binghének. Úgy talán Ming Fan sem sértette volna
vérig a főszereplőt, és a történet végén megtarthatta volna a nyomorúságos kis életét.
A Rendszer már a gondolatra is felsípolt:
[OOC!]
Köszi. És pofa be!
Ming Fan kikapta a nyakláncot Ning Yingying kezéből, majd maga elé emelte.
– Vedd csak el, ha kell! – mondta úgy, mintha valami undorítót fogna, ugyanakkor
nyoma sem látszott annak, hogy valóban vissza akarná adni a medált a tulajdonosának. –
Ki tudja, milyen ócska utcai standról szerezted. Még bemocskolná a húgunk kezét.
Luo Binghe arca megfeszült. Az ökle hirtelen csapott ki, és kemény ütésekkel sorozta
meg az őt lefogó tanoncokat.
A dühös ember nem verekszik technikásan, csak a harag vezeti a kezét; Luo Binghének
először sikerült ugyan meglepnie a tanoncokat, de azok hamar rájöttek, hogy milyen
gyenge valójában, és hogy csak az indulat miatt volt egy pillanatra olyan ijesztő. Ming Fan
is noszogatta őket:
– Mire vártok? Ez a kis mitugrász rátámadt a klántestvéreire! Tanítsátok meg rá, hogy
az idősebbeket tisztelni kell!
Erre mind azonnal visszanyerték a bátorságukat, és egyszerre estek neki Luo
Binghének.
Ning Yingying megdermedt ijedtében, csekély agykapacitásával még mindig nem
értette, hogy durvulhatott el ennyire a vita.
– Bátyám! Hogy mondhatsz ilyet! Állítsd le őket, vagy különben… Vagy különben nem
állok többé szóba veled! – kiáltotta.
 – Ne haragudj rám, húgom! – felelte ijedten a fiú. – Szólok nekik, hogy ne üssék tovább,
rendben…? – Befejezni azonban már nem tudta a mondatot, mert miközben mással volt
elfoglalva, Luo Binghe kiszabadult az őt lefogó kezek tengeréből, és bemutatta az öklét
Ming Fan orrának.
– Au! – kiáltott fel a fiú, és két apró vérpatak indult lefelé az arcán.
Ning Yingying – bár az előbb még kis híján elsírta magát – ezt látva önkéntelenül
felkuncogott.
…Kisasszony, te most meg akarod öletni ezt a szegény fiút? – gondolta Shen Qingqiu.
Ming Fan már kész volt elengedni Luo Binghét, de így, hogy az megalázta a lány előtt,
aki tetszett neki, már nem hagyhatta annyiban a dolgokat!
A két fiú egymásnak esett. Akármilyen túltápolt volt is Luo Binghe, esélye sem lehetett
egy idősebb klántársával szemben. Ráadásul eleve nem a helyes kultivációs jegyzetek
alapján gyakorolt, így a legtöbb ütést ő kapta, de összeszorította a fogát, és egy hang se
jött ki a száján. Shen Qingqiu önkéntelenül mozdult volna, hogy segítsen, ekkor azonban
a rendszer koponyarepesztő hanggal vijjant fel.
[OOC veszély! OOC veszély! OOC veszély! Minden fontos figyelmeztetés
háromszor hangzik el! Ebben a helyzetben az eredeti Shen Qingqiu csak
mosolyogna, és hátra tett kézzel, távolról figyelné a fejleményeket. Vagy ő maga
látná el a főszereplő baját.]
Embertelen dolog volt azt várni Shen Yuantól, hogy csendben álljon, és nézze, ahogy
megvernek egy gyereket… Ugyanakkor Shen Qingqiu sem rohanhatott fejvesztve segíteni
a főszereplőnek; miközben feszülten mérlegelte a lehetőségeit, hirtelen eszébe jutott egy
megoldás.
Az Égig Érő Hegység Klánjának volt egy „hulló levél, szálló szirom” nevű kis trükkje,
ami inkább látványos és szép volt, mint hasznos. Az eredeti regényben akkor került elő ez
a technika, amikor Luo Binghe arra használta, hogy meghódítsa az N. számú szíve hölgyét.
Shen Qingqiu az elmúlt napokban az összes létező jegyzetet és könyvet átnyálazta, és
ezzel a kis varázslattal is találkozott.
Leszakított egy levelet a közeli fáról, és spirituális energiával töltötte meg. Először túl
sok energiát küldött belé, és a levél azonnal ezernyi darabra foszlott. Csak másodszorra
járt sikerrel. A levelet gyengéden az ujjai közé csippentette, majd finoman ráfújt, és
elengedte: az, akárcsak egy nyílhegy, azonnal kilőtt Ming Fan irányába!
Ahogy Shen Qingqiu meghallotta Ming Fan éles kiáltását, lerázta a kezét, és letörölte a
gyöngyöző izzadságot a homlokáról.
 Nem csoda, hogy azt mondják, az igazi mester a botot is úgy forgatja, mint a kardot. Ez
a kis trükk is veszélyes fegyver volt a hozzáértő kézben. De azért remélte, hogy nem ölte
meg véletlenül egy buta kis falevéllel Ming Fant….!
Luo Binghe eddigre már számtalan ütést és rúgást kapott, alig bírt mozogni. Amikor
érezte, hogy a másik fiú elhátrál tőle, megpróbált felpillantani, hogy megnézze, mi történt,
de alig látott valamit, mert a homlokából friss vér szivárgott, és elborította a szemét.
Ming Fan eközben meglepetten bámulta a saját kezére. Az ő tenyerét is vörösre festette
a vér.
– Hogy merészeltél késsel támadni rám? – kérdezte hitetlenkedve.
Ning Yingying, aki a csetepaté közepette nem mert közelebb jönni, most közéjük vetette
magát.
– Nem, nem! A-Luo nem használt kést! Nem ő volt!
Luo Binghe nem értette, mi folyik körülötte. Összeszorította a száját, és megpróbálta
letörölni az arcát. Ming Fan hátán egy kardvágáshoz hasonló seb tátongott, és jócskán
ömlött belőle a vér. A fiú a többi tanonctól kérdezte:
– Ti láttátok, mi történt? Volt nála kés?
A többiek zavart pillantásokat váltottak. Volt, aki a fejét rázta, volt, aki bólogatott.
Ming Fan elkényeztetett úrifiúnak nevelték. Soha életében nem szenvedett még el ilyen
fizikai fájdalmat. Most, ahogy megpillantotta a saját vérét a tenyerén, elfogta a pánik. És a
legfurcsább az egészben az volt, hogy sehol nem látta a fegyvert, ami a sérülést okozta:
sem a lába előtt, sem pedig Luo Binghénél. Csak nem nyelhette el a föld!
Shen Qingqiu visszatartotta a lélegzetét. A szeme előtt hirtelen vörösen villant fel a
rendszer üzenete, mintha vér töltené ki az ő látómezejét is.
[Szabályszegés: OOC hiba. Büntetés: -10 B-pont. A jelenlegi B-pontszámod: 90.]
Shen Qingqiu megkönnyebbülten sóhajtott fel. Arra számított, hogy legalább ötven
pontot veszít majd, vagy talán az összeset. A tíz nem olyan vészes. Azt hipp-hopp
visszaszerezheti. De nem örülhetett sokáig, mert Ming Fan elkurjantotta magát:
– Verjétek meg!
Shen Qingqiu úgy érezte, menten vért hány, hogy a semmiért vesztegette el a pontjait.
A többi tanonc, amint meghallotta a parancsot, újra körbevette Luo Binghét. Shen
Qingqiu ösztönösen tépett le egy újabb marék levelet, és lőtte ki őket a fiúk felé.
Amint az apró nyílhegyek elhagyták a kezét, azonnal megbánta a döntését.
Mi a fenét csinálok én?! Luo Binghe a főszereplő! Nem most esnek neki először
csapatosan, és úgysem tudják halálra verni!
Rohadtul semmi okom aggódni miatta!
 Az előző trükköt még ki lehetett magyarázni, de ezután a mostani után már mindenki
érezte, hogy valami nem stimmel. Hát ez remek!
Most már a többi tanoncot is vér pettyezte, és nem mertek többé Luo Binghe közelébe
menni. Ming Fan köré gyűltek.
– Mi folyik itt, bátyám?
– Bátyám, engem is megvágott valami!
Ming Fan arca halálra vált. Beletelt egy hosszú pillanatba, mire meg tudott szólalni, de
akkor elkiáltotta magát:
– Tűnjünk innen! – Azzal eszeveszetten menekülőre fogta a sérült hátsójukat és
karjukat dajkáló fogdmegjei élén. Olyan hirtelen tűntek el, mint ahogy megjelentek.
Ning Yingying egy darabig csak bután nézett utánuk, aztán elkiáltotta magát.
– A-Luo, te zavartad el őket?
Luo Binghe komor arccal rázta meg a fejét. Alig tudott felegyenesedni, de azonnal újra
lehajolt, és idegesen kezdett keresgélni a földön. Minden fűszálat, levelet és gallyat
átforgatott.
Shen Qingqiu tudta, hogy a jáde medált keresi, aminek nyoma veszett a csetepatéban.
Ő tisztán látta, hogy a medál kirepült Ming Fan kezéből, amikor az össze-vissza kalimpált.
A függő most a fejük fölött lógott egy faágon a vörös zsinórjánál fogva. De persze nem
merte megkockáztatni, hogy szóljon a gyerekeknek azok után, hogy kilőtte a második kör
levéltorpedót is. Ráadásul felcsendült a rendszer szívfájdító hangja.
[Szabályszegés: OOC hiba. Büntetés: -6x10 B-pont. A jelenlegi B-pontszámod:
30.]
Ilyen pontszámmal meghúznának az egyetemen!
A levelek egyenként tíz nyavalyás pontot értek?! Mi ez az általános iskolás matek?!
Ning Yingying meg sem mert szólalni. Végül is az egész felfordulást ő okozta. Ha nem
nyitotta volna ki azt a nagy száját, Luo Binghére nem támadtak volna rá, és nem veszítette
volna el a féltve őrzött medálját. Csendben segített a fiúnak átkutatni a környéket.
De lassan a nap is lement, és ők nem jártak eredménnyel.
Luo Binghe megállt, és szomorúan végignézett a felforgatott tájon. Jó nagy területet
vizsgáltak át, mégsem lett meg a medál.
Ning Yingyinget kicsit megijesztette, hogy a fiú ennyire nem önmaga.
– A-Luo, hagyjuk a keresést! Már úgysem találjuk meg! – ragadta meg a kezét. – Ne
haragudj rám, majd veszek neked később egy másikat, jó?
Luo Binghe meg sem hallotta, mit beszél; lassan elhúzta a kezét, és lehajtott fejjel az
erdő széle felé indult. Ning Yingying utána sietett.
 Shen Qingqiu gondolatban megpaskolta a saját vállát. A két gyerek egész délután
folytatta a keresést, ő pedig szép csendben végignézte az egészet … Hogy erre mi oka
volt? Az, hogy undorítóan unatkozott.
Várt, amíg a páros eltűnt szem elől, majd előbújt a rejtekhelyéről. Felemelte a fejét,
hogy megkeresse a jáde medált, azután elrugaszkodott a földtől. Alig vett lendületet, mégis
métereket repült felfelé, mintha a teste könnyű lenne, akár egy tollpihe. Játszi
könnyedséggel kaparintotta meg az ágak közé akadt függőt.
Eredetileg azt tervezte, hogy titokban visszacsempészi Luo Binghének, de eddigre már
kiismerte a szemét Rendszert, és tudta, hogy az szabályszegésnek minősülne, neki pedig
nem volt több fölösleges B-pontja, amit kidobhat az ablakon.
Némi gondolkodás után úgy döntött, egyelőre inkább megtartja. Lehet, hogy még jól is
fog jönni a jövőben a jáde medál. Például, ha kutyaszorítóba kerülne, kiválthatja vele az
életét.
Ebben a pillanatban egy vastag, 3D-s, zöld felirat úszott a szeme elé:
[Gratulálok! Kulcsfontosságú eszköz birtokába jutottál. Megszerzett eszközök: 1x
hamis jáde Guanyin medál. Sikeresen megváltoztattad a cselekményszálat. A
jutalmad: +100 IQ pont a „Shen Qingqiu” nevű profilnak. A jelenlegi B-pontszámod:
130. További jó munkát!]
Nemcsak visszaszerezte az imént elveszített pontokat, még növelnie is sikerült a
pontszámát!
Ráadásul, az alapján, mennyire megviselte Luo Binghét a jáde medál elvesztése, az
ékszer kifejezetten fontos volt a fiúnak. Shen Qingqiu hasznos, sőt talán életmentő
eszközre tett szert!
Ezt a mákot!
Shen Qingqiu testébe hirtelen visszatért az élet; egész délután egy fa mögött
gubbasztott, de most egy szempillantás alatt telt meg új erővel. Még a Rendszer ütnivaló,
Google Fordító-szerű hangja is kellemesen dallamosnak hallatszott a fülében.
Eközben Luo Binghe már maga mögött hagyta az erdőt, és lassan a hegyoldalt is,
amikor lassan kinyitotta összeszorított öklét. A tenyerében egy zöld levél pihent; éles
szélein friss vér csillogott.
 5. fejezet – Kezdő szintű küldetés

Amióta Shen Qingqiu felébredt a hirtelen rátörő súlyos lázból, Yue Qingyuan sokszor
meglátogatta őt lábadozás közben. Hiába volt a férfi a kultivátorvilág legnevesebb
klánjának a vezetője – vagy akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy a kultivációtudomány
egyetemének rektora –, hiába nehezedett rengeteg teher a vállára, mégis szakított rá időt,
hogy gondját viselje a klánöccsének. Idegenként egy idegen világban Shen Yuan ezért
végtelenül hálás volt.
Az eredeti Shen Qingqiu tényleg istentelenül nagy szemétláda lehetett, ha elárult egy
ilyen jószándékú klántársat és vezetőt!
Yue Qingyuan ezúttal egy hófehér teáskannával a kezében lépett be Shen Qingqiu
bambuszházába. A tekintetében aggodalom játszott, ahogy megkérdezte:
– Most, hogy pihentél néhány napot, jobban szolgál az egészséged, öcsém?
Shen Qingqiu finoman ingatta a legyezőjét, és közben élvezte a testvéries légkört.
– Sajnálom, hogy ennyi fejfájást okoztam, és aggódnod kellett miattam, bátyám. Már
semmi bajom.
– Akkor, gondolom, nemsoká elhagyod a hegyeket. Szükséged lesz valamire az úton?
– kérdezte Yue Qingyuan.
Shen Qingqiu legyezőt tartó keze megdermedt.
– Miért hagynám el a hegyeket?
– Rossz hatással volt az emlékezetedre a láz? – kérdezte meglepetten a másik. – Nem
azt mondtad korábban, hogy nyugodtan bízzam csak rád Shuang Hu város ügyét, mert jó
lehetőség a tanoncaidnak a gyakorlásra?
Íme, egy újabb kellemetlenség, amit az eredeti Shen Qingqiu hagyott maga után. Shen
Yuan még mindig nem szokta meg a teste spirituális erejét, és edzés ide vagy oda, a
harctechnikákat sem használta elég ügyesen. Így vigyen magával tanoncokat gyakorolni?
Épp, amikor készült volna vastagabb bőrt növeszteni, és előadni, hogy mégsem érzi elég
jól magát, felcsendült a Rendszer érzéketlen hangja:
[Kezdő szintű küldetést kaptál. A helyszín: Shuang Hu városa. A küldetés:
Gyakorlási lehetőség a tanoncok számára. Az elfogadáshoz nézz a kívánt gombra!]
Ezzel egyidőben Shen Qingqiu szeme előtt megjelent a küldetés leírása, alatta két opció,
balra az „elfogadom”, jobbra az „elutasítom”.
 Szóval ez lenne az a bizonyos kezdő szintű küldetés? Shen Qingqiu pillantása elidőzött
az „elfogadom” felirat fölött; az opció gombja zöldre váltott, és pittyenés hallatszott, majd
érkezett a rendszer értesítése:
[A küldetést sikeresen elfogadtad. Kérlek, olvasd át tüzetesen a leírást, és készülj
fel a kalandra! Gyors sikert kívánunk!]
Shen Qingqiu mosolyogva fordult vissza Yue Qingyuanhoz.
– Igaz is. Túl sokat tespedtem mostanában, szinte ki is ment a fejemből ez az ügy! Pár
nap és útra kelek.
Yue Qingyuan bólintott.
– Ha még nem vagy teljesen jól, ne erőltesd meg magadat! A tanoncaid máskor is
gyakorolhatnak! Nem is kell feltétlenül elkísérned őket.
Shen Qingqiu mosolyogva fogadta a szavait, de azért vetett pár lapos pillantást a férfira.
Klánvezér bátyám, pont úgy viselkedsz, mint egy küldetésadó NJK22.
Shen Qingqiu a Tiszta Nyugalom Csúcsán szinte minden feladatot – mindegy milyen
jelentéktelen vagy milyen fontos legyen is az – a legmegbízhatóbb tanoncára, Ming Fanre
bízott. Azt vette észre, hogy a fiú, amíg nem került a főszereplő közelébe, meglepően
ügyesen végezte a dolgát, és kifejezetten intelligens volt; két nap múlva már útra is
kelhettek.
Mielőtt elhagyta volna a Tiszta Nyugalom Csúcsát, Shen Qingqiu röviden ellenőrizte a
külsejét: pávazöld felöltőt viselt, laza övvel átkötve, a kardja a bal oldalán függött, jobb
kezében legyezőt tartott. A hatás elegáns, kifinomult, megbízható és kecses volt. Így fest
egy igazi halhatatlan kultivátor!
Más szóval egyáltalán nem OOC. Tökéletes!
A több száz fokos, végeláthatatlan lépcsősor alján, a hegy kapujában előkészített fogat
várt Shen Qingqiura, mellette az őt kísérő tanítványok lovon.
– Te szórakozol velem? Ez egy kultivátorregény! Miért nem repülünk kardon?
A Rendszer hűvösen felelt.
[A Harry Potterben sem közlekedik minden varázsló seprűn; túl szembetűnő
lenne.]
– De jól értesült valaki! A Harry Potternek is dolgoztál, vagy mi? – motyogta Shen
Qingqiu.
A Rendszer lebegő panelen pontok egyenes sorával válaszolt.
[……………………]

22
NJK – nem játékos karakter
 Hosszú működése során Shen Qingqiu volt az első, aki ilyen fárasztó szóváltásokkal
tette próbára a türelmét.
Bár jobban belegondolva, a Rendszernek nagyon is igaza volt. Azért keltek útra, hogy
a tanoncok gyakorolhassanak. Sokan közülük fiatalok voltak és tapasztalatlanok. A saját
kardjukat sem választották még ki, nemhogy repüljenek rajta. Az Égig Érő Hegység
klánjának hagyományai szerint a tanoncok csak akkor választhattak kardot, ha elértek egy
adott kultivációs szintet. Ekkor felmentek a Tízezer Kard Csúcsára, és kereshettek egy
megfelelő fegyvert.
Bár a szó szoros értelmében a tanoncok választottak kardot, valójában a kard is
megválaszthatta a saját mesterét; ha egy kevésbé tehetséges tanonc egy ég és föld
spirituális erőit befogadni képes, elsőrangú fegyvert nézett ki magának, az olyan volt,
mintha egy ronda vénember feleségül kért volna egy mesebeli szépséget. Ezt a frigyet
biztosan nem akarná egy kard sem.
Luo Binghe is csak azután lett igazán híres, hogy megtalálta a saját kardját, a misztikus
Démonszívet.
Shen Qingqiu végül beszállt a fogatba. A kocsi kívülről dísztelen volt, belülről azonban
tágas és kényelmes; egy kis füstölőtartóból lassan gomolygott a balzsamos illat. Ahogy
elhelyezkedett, hirtelen elkapta az érzés, hogy valami nincsen rendben. A legyezőjével
félrehajtotta a függönyt, és kilesett a fogat ablakán. Úgy érezte, leolvad az agya!
A fogat mellett ismerős alak rohangált. A tanoncok pont a főszereplőt, Luo Binghét
ugráltatták az apró-cseprő feladatokkal!
Luo Binghe éppen ebben a pillanatban tette a kocsira az utolsó csomagot – egy fehér
jáde qi23 sakktáblát, amit többnyire nem használtak, de ettől még muszáj volt elvinniük
Shen Qingqiu minden újtára. Ahogy felemelte a fejét, látta, hogy a mestere éppen zavart
pillantással figyeli őt. Összerezzent, de azért tisztelettel üdvözölte:
– Mentorom.
A sérülések, amelyeket az eredeti Shen Qingqiu büntetése hagyott, nyom nélkül
begyógyultak. A zúzódások eltűntek a fiú arcáról, és végre minden vonása jól láthatóvá
vált. Bár az ábrázata még gyermekien ártatlan és lágy volt, már most is látszott, milyen
jóképű férfivá érik egyszer. A mozgása, a járása határozottságot, nemességet sugallt.
Senki nem mondta volna meg, hogy ő az Égig Égő Hegység klánjának legnyomorultabb
virágszála, akit évek óta tép a szél, és ver az eső.
Olyan pedánsan végezte a nehéz rakodást, hogy az ember szinte elérzékenyült ilyen
precizitás láttán.

23
kínai sakk
 Így volt ezzel Shen Yuan is, aki a kezdetektől meglehetősen kedvelte a főszereplőt. Már
a regényben is tetszett neki, hogy milyen határozottan döntött az emberek sorsáról.
Tisztán elkülönültek a szemében azok, akik hálát, és azok, akik halált érdemelnek.
Shen Qingqiu végül hosszas hallgatás után egy ’Mm’ kíséretében leengedte legyezőjét,
és visszaejtette a függönyt a helyére.
Azt azért hozzá kell tenni, hogy a főszereplő nem véletlenül lett főszereplő. Bár
megkínozta az élet, nem volt jó hátszele, kilátásai, se szerető szülei, mégis egy kupac nő
– néha egyszerre kettő-három is – lógott rajta, bújt az ágyába, és vetette magát a lába elé.
Hiába, jó külsővel könnyű boldogulni!
Épp ezért érthető, miért idegesített annyi szerencsétlen szemétládát, és miért szerették
volna egy csomóan felismerhetetlenre verni a képét.
Ettől a gondolattól felismerés gyúlt Shen Qingqiu fejében: Ajaj. Luo Binghével együtt tíz
tanonc utazik velem, de csak kilenc lovuk van. Egy hiányzik.
Nem kellett hozzá különösen sok ész, hogy rájöjjön, ki a ludas.
Kuncogás hallatszott a fogaton kívülről, és felcsendült Ming Fan kárörvendő hangja:
– Nahát, nincs elég lovunk. Úgy néz ki, neked gyalog kell jönnöd, öcsém! Jó lehetőség
lesz az edzésre, úgyis csapnivaló a kultivációd.
Egy nagy fenét nincs elég lovunk! Az Égig Érő Hegység klánja évek óta élen járt a
kultivációban, és így több munka jutott nekik, mint más klánoknak; ez azt is jelentette, hogy
felfoghatatlan vagyonra tettek szert. Hogyan is lehetnének híján a lovaknak?!
Ming Fan hatalmas elszántsággal ásta tovább a saját sírját.
– Mi az? – folytatta kis hallgatás után. – Ezt a fintort meg mire véljem? Talán nem tetszik
valami?
– Nem mernék ilyet mondani – felelte Luo Binghe színtelen hangon. Se pökhendi nem
volt, se megalázkodó.
Ekkor felcsendültek egy fiatal lány szavai; megérkezett Ning Yingying.
– Bátyám, mi folyik itt?
Shen Qingqiu a tenyerébe temette az arcát. Komolyan?! Éppen most kellett befutnod,
kisasszony?
Ning Yingying volt a fő felelős azért, hogy Ming Fan és Luo Binghe kapcsolata ilyen
szörnyen alakult; ha a lány megjelent valahol, Luo Binghére biztosan szenvedés várt, Ming
Fan pedig biztosan folytatta a sírásást.
Shen Qingqiu újra megemelte kicsit a függönyt. Miközben azon gondolkozott,
közbeavatkozzon-e, látta, hogy Ning Yingying odaint a főszereplőnek:
– A-Luo, nincs elég ló? Gyere, ülj föl mögém!
…Hát, sok gyűlölködőt szerzett Luo Binghének, az egyszer biztos.
 Ismert klisé, hogy a hányattatott sorsú főhőst mindig kitüntetett figyelemben részesítik
a gyönyörű nők. Olvasni jó az ilyesmit, de garantáltan az a vége, hogy a főszereplő az
irigység célpontjává válik. Ha Luo Binghe elfogadta volna Ning Yingying ajánlatát, egy perc
nyugta nem marad a kiruccanás során.
Shen Qingqiu nézni sem bírta tovább a jelenetet.
– Yingying, ne lármázz! Tartsátok meg a tisztes távolságot a fiúk és a lányok között;
akármennyire szereted is a klánöcsédet, nem illendő egy lovon utaznotok. Ming Fan, mi
tart ilyen sokáig? Miért nem indultunk még el?
Ming Fan úgy örült, amiért a Mentora mellé állt, hogy azonnal noszogatni kezdte a
társaságot az indulásra. Ning Yingying duzzogott, de nem vitatkozott.
Most, hogy a kis közjátéknak vége szakadt, Shen Qingqiu végre arra tudott koncentrálni,
ami igazán fontos, és csendben tovább olvasta az iratokat, amiket korábban kiterített maga
előtt az asztalon.
Először hagyta el a hegyeket, és ami még ennél is fontosabb, egy kezdő szintű küldetés
állt előtte. Ezen az ügyön múlt, hogy feloldhatja-e az OOC funkciót vagy sem; muszáj volt
komolyan vennie.
Az iratok tanúsága szerint egy kisvárosba tartottak, ami több tíz kilométerre feküdt az
Égig Érő Hegység klánjától. A közelmúltban gyilkosságok sora dúlta fel itt a nyugalmat;
már kilencen haltak meg.
Egy dolog volt közös az áldozatokban: bámulatos aprólékossággal nyúzták meg őket.
A gyilkos olyan precíz munkát végzett, hogy a holttestek úgy festettek, mintha bőr nélkül
születtek volna. A látványtól is felállt az ember tarkóján a szőr. Emiatt a gyilkost „Bőrszabó
Démon” néven kezdték emlegetni.
Ez a Bőrszabó Démon csupa fiatal és gyönyörű nőt választott áldozatául. Ezért Shuang
Hu városában minden lányos család, minden nős férfi és minden háremúr bezárt ajtót-
ablakot, amint leszállt az éj. Mégsem tudták megakadályozni, hogy a démon kedvére
járjon-keljen.
Kilenc szörnyű haláleset történt, de a rendőrségnek ötlete sem volt, mit lépjen; a
városban eluralkodott a pánik. Még olyan pletykák is születtek, hogy talán egy szellem a
tettes – máskülönben hogy tűnhetne el nyom nélkül?
A legbefolyásosabb családok összeültek tanácskozni, végül arra a döntésre jutottak,
hogy követet küldenek az Égig Érő Hegység klánjába, és a halhatatlan kultivátoroknál
könyörögnek segítségért.
Shen Qingqiu már számtalanszor végigolvasta mindezt, de mindegy, hányszor nyálazta
át a lapokat, még mindig nem találta egy cseppet sem hasznosnak az információkat.
 Mi a pokol az a Bőrszabó Démon? Még sosem hallottam róla! Később került bele a
történetbe? Vagy találtam egy rejtett cselekményszálat? Milyen veszélyes az ellenfél?
Milyen erős? Vajon képes leszek egyáltalán elbánni vele? Nem ebben egyeztünk meg!
Amikor korábban a Rendszernek is feltette ezeket a kérdéseket, az így felelt:
[Nem történt változás a beállításokban. Rendszeres olvasóként nyilván tudod,
hogy a kész regény egy olyan művészi termék, amelynek előállítása során számtalan
döntést kell hozni, számtalan részletet kell kihagyni. Most viszont a világ részévé
váltál, ezért mindent személyesen kell megtapasztalnod, mindegy, hogy a
főcselekmény szempontjából az fontos-e vagy sem. Azokat a cselekményszálakat is
végig kell követned, amelyek teljesen kimaradtak a publikált verzióból.]
Shen Qingqiunak nem volt semmi beleszólása; ezért inkább napokig kitartóan edzett,
és próbálta megszokni a képességeit, hogy legalább ne valami névtelen szörnyeteg
végezzen vele, mielőtt még eltaposhatná a főszereplő. (Mint az a tábornok, aki feldobja a
talpát, mielőtt először csatába vonulhatna.)
Luo Binghe még mindig odakinn gyalogolt a fogat mögött, ezért Shen Qingqiu fél füllel
arra figyelt, mi történik a tanoncai körében, közben pedig átkutatta a kocsi belsejét. Minden
volt itt, mi szem-szájnak ingere; öt vagy hat különböző teaszettet is talált. Ettől szabályosan
leesett az álla. Az előző életében is jómódban élt, de azért ennyire nem volt pazarló!
Hirtelen röhögés ütötte meg a fülét. Gyorsan kipillantott az ablakon.
Luo Binghe egyedül kullogott a csoport után. Néha kocognia kellett, ha lemaradt. A
lovak időről időre körülvették őt, szándékosan rúgták fel a port, amíg végül már vastagon
borította a fiút a mocsok.
Shen Qingqiu önkéntelenül szorított rá a legyezője markolatára, de olyan erősen, hogy
elfehéredtek a bütykei.
Ez csak egy könyv. Mindenki kitalált szereplő, a képzelet műve – ezzel Shen Qingqiu
tökéletesen tisztában volt… de mégsem tudta szenvtelenül figyelni, ahogy valakit a szeme
láttára kínoznak és gúnyolnak.
Ning Yingying többször hasztalan próbálta megállítani a fiúkat, mire végre rájött, hogy
csak ront a helyzeten. Dühösen sarkantyúzta meg a lovát, és ugratott a fogat mellé.
– Mentorom! Nézd meg, mit művelnek a többiek!
Shen Qingqiut szinte meghatotta a lány figyelmessége, de megacélozta a hangját.
– Mi a gond vele?
– Ölbe tett kézzel ülsz, miközben bántanak valakit? – kérdezte felháborodottan a lány.
– Ha így folytatják… Milyen ember lesz belőlük, Mentorom?
Ming Fanék hallották, hogy a lány éppen róluk árulkodik, de egy pillanatra sem
zavartatták magukat. Shen Qingqiu eddig mindig néma beleegyezéssel hagyta, hogy azt
tegyenek, amit akarnak; minél gonoszabbul bántak Luo Binghével, a Mentoruk annál
elégedettebb volt. Miért fogták volna vissza magukat éppen most?
Ming Fan volt a leglelkesebb. Múltkor, a hegyoldalban Luo Binghe biztos valami isten-
tudja-honnan-tanult varázslatot használt, azzal kergette el őket. Most viszont itt volt a
Mentoruk, hogy megvédje őket; nyugodtan eltiporhatták a kis nyavalyást!
Shen Qingqiu csak hümmögött, aztán így szólt:
– Luo Binghe, gyere ide!
Luo Binghe arca kifejezéstelen maradt; már hozzászokott a bánásmódhoz. Egy
„igenissel” indult meg a fogat felé.
Eleinte mindenki kárörvendően figyelt. Azt hitték, a mesterük megveri vagy leszidja Luo
Binghét. Azonban az, ami ezután történt, alapjaiban rengette meg a világukat.
Shen Qingqiu megemelte a függönyt a legyezőjével, a fejével intett Luo Binghének, és
bár csak a pillantása mutatott a fogat belseje felé, nem is lehetett volna egyértelműbb, mire
gondol.
– A-Luo, siess, szállj be! A Mentorunk megengedi, hogy vele utazz! – tolmácsolta a lány
vidáman.
Mint! Derült! Égből! A! Villám! Úgy érte a tanoncokat Shen Qingqiu viselkedése.
Ha nem ismerik hosszú évek óta a Mentorukat, Ming Fan és a többiek most azt
gondolták volna, hogy megszállta őt egy démon!
Luo Binghét is megdermesztette a döbbenet. De gyorsan összeszedte magát. Egy kis
hezitálás után így szólt:
– Nagyon köszönöm, Mentorom! – Azzal kötelességtudóan szállt be a fogatba, és
egyenes háttal ült le a sarokban. Ültében maga alá húzta a lábát, és igyekezett semmihez
sem hozzáérni, mintha attól félne, hogy a toldozott-foldozott ruháival, amiket maga öltött
össze, bemocskolja a kocsi belsejét.
Felcsendült a rendszer hangja:
[OOC…]
– Csak semmi OOC figyelmeztetés! Nem voltam OOC! – felelte gondolatban Shen
Qingqiu.
[Az eredeti ’Shen Qingqiu’ nem tenne semmi olyat, ami megkönnyíti Luo Binghe
életét! Az ítélet: 100% OOC.]
– Szerintem rosszul ítéled meg a karakter összetett érzelemvilágát. Persze, hogy
semmit sem tenne, hogy megkönnyítse Luo Binghe életét. De most épp az a célja, hogy
ne okozzon csalódást Ning Yingyingnek. Ning Yingying a legkedvesebb tanoncom, hogyan
is utasíthatnám vissza, ha ilyen esedezve fordul hozzám?
[…..]
 A Rendszer erre már nem tudott mit mondani.
– Egy szóval a döntésem tökéletesen megfelelt Shen Qingqiu logikájának. A
figyelmeztetésed érvénytelen.
Ahogy az elmúlt napokban kommunikált a rendszerrel, számos működőképes kiskaput
talált. A rugalmas szabályoknak köszönhetően kedvére alkudozhatott.
A Rendszer nem tudott felhozni egyetlen érvet sem a pontlevonás mellett. Shen Qingqiu
elégedetten nevetett fel.
A férfi egész idáig csendben ült a fogatban, kívülről úgy festett, mintha meditálna: a
szeme csukva volt, az arcán átszellemült kifejezés. De amikor Luo Binghe meghallotta a
nevetését, nem bírta ki, hogy ne lopjon egy pillantást.
Az igazat megvallva hazugság lenne azt állítani, hogy Luo Binghe nem lepődött meg.
Bár mindig is tisztelte Shen Qingqiut, nagyon is értette, hogy a Mentora rosszul bánik vele,
és ferde szemmel néz rá.
Azt gondolta, a férfi azért engedi beszállni a fogatba, mert idebent valami sokkal
szörnyűbb vár rá. Lélekben már fel is készült a büntetésre. Shen Qingqiu azonban rá sem
nézett, inkább elmélyülten meditálni kezdett.
Egy pillanatra eszébe ötlött, hogy talán még sosem volt ennyire közel a Mentorához.
Sosem volt alkalma tüzetesen megvizsgálni Shen Qingqiu arcát.
A férfi külsejében senki sem találhatott kivetnivalót. Nem számított káprázatos
szépségnek, de kifejezetten jóképű volt, az a fajta, akivel nem lehet betelni. Az arca most
félig sötétbe borult, félig fényben fürdött. Az árnyékok éles hegyeket és völgyeket rajzoltak
a profiljára. Amikor nem vonta össze hűvösen a szemöldökét, gyengéd kifejezés ült a
vonásai között.
Ahogy Shen Qingqiu kinyitotta a szemét, azt találta, hogy Luo Binghe őt figyeli. Az arcán
megpillantotta a csíráját a leendő hős sármjának. Avagy a könyv szavaival élve, „a fiú
szeme hideg fénnyel égett, mint a csillagok, a mosolya pedig gyengéd és ragyogó volt,
tele csendes derűvel.”
Luo Binghét tetten érték. Éppen azon gondolkodott, mit is mondjon, hogyan
szabadkozzon, amikor Shen Qingqiu hirtelen rámosolygott.
Teljesen önkéntelen reakció volt, Luo Binghét mégis szíven szúrta ez a mosoly. A fiú
gyorsan elkapta a tekintetét. Kényelmetlenül húzta össze a vállát, ahogy a rátörő
ismeretlen érzéssel viaskodott.
Nemsoká Shen Qingqiunak is lehervadt a mosolya.
[Szabályszegés: OOC hiba. Büntetés: -5 B-pont. A jelenlegi B-pontszámod: 165.]
– tájékoztatta a Rendszer.
– Még egy apró mosolyért is pontlevonás jár?
[Az OOC hiba az OOC hiba!]
 6. fejezet – Peches tanár

Shen Qingqiu megtanulta a leckét. Az út további részét faarccal ülte végig. Végül
minden gond nélkül megérkeztek Shuang Hu városába.
Bár maga a település nem volt nagy, nyüzsgött az élettől. A csapat a város egyik
leggazdagabb emberének, Chen uraságnak a villájában szállt meg. Ő küldetett követeket
az Égig Érő Hegység klánjába, hogy segítséget kérjen.
Chen uraság két imádott háremhölgye is szörnyű halált halt a Bőrszabó Démon keze
által, így kétségbeesetten várta Shen Qingqiu érkezését. Az uraság gyönyörű harmadik
háremhölgye jádefehér kacsóit szorongatta, miközben könnyek között sopánkodott a
kultivátorok csapatának.
– Halhatatlan mesterek, segíteniük kell! Manapság már egy pillanatra sem merem
elengedni magam mellől az én Pillangómat, mert attól félek, ha óvatlan lesz, vele is végez
az a rettenetes szörnyeteg!
A klisés NJK-szöveg hallatán és az elé táruló kép hatására Shen Qingqiunak rángatózni
kezdett az arca.
Nem kifejezetten élvezte, hogy azt kell néznie, ahogy egy tinédzser lány egy
hatvanvalahány éves vén kecske ölében ül, és turbékolnak.
Szerencsére sikerült megőriznie a hidegvérét. Miután minden lelkesedés nélkül letudta
a találkozót, távolságtartóan visszavonult a szobájába, és otthagyta Ming Fant, hogy
csevegjen ő Chen urasággal. A rang együtt járt azzal az előnnyel, hogy senki sem merte
megszólni, ha goromba volt az emberekkel. Sőt, minél hűvösebben viselkedett, annál
többen néztek rá tisztelettel.
Kisvártatva Ning Yingying kopogott be a szobába, majd azonnal be is lépett az ajtón.
– Mentorom, szeretnék kimenni a városba, és körülnézni a piacon. Van kedved velem
tartani? – kérdezte édes hangon.
Minden férfi szívesen vette volna, ha egy fiatal lány így hízeleg neki. Még szerencse,
hogy Shen Qingqiu éppen háttal állt Ning Yingyingnek, mert a szíve egyik fele azonnal
elolvadt a hangjától. A másik felét viszont megacélozta, és a zord tanár pillantásával fordult
a lány felé. Olyan hangon szólalt meg, mintha éppen dolgozatot osztana.
– Ha szeretnél sétálni menni, kérd meg valamelyik bátyádat vagy öcsédet, hogy tartson
veled, Yingying! A tanárodnak még sok elintéznivalója van, mielőtt nekiláthatna a
Bőrszabó Démon ügyének – mondta.
Shen Qingqiu persze előre tudta, kit fog elhívni magával a lány.
 Ő is szívesen kiment volna a városba szórakozni. Eddig naphosszat be volt zárva a
bambuszházába a Tiszta Nyugalom Csúcsán, és játszhatta a művelt mentor szerepét.
Bármit mondott is, azt sótlanul kellett mondania; sótlanul beszélt, sótlanul nevetett, sótlanul
gyakorolt a kardjával, sótlanul álszenteskedett – olyan sótlan volt, hogy szíve szerint a
fejére borított volna egy teli sótartót, csessze meg! És amikor végre kiszabadult, és
elhagyhatta a hegyet, nem mehetett ki a szobájából, mert a Rendszer szerint „az eredeti
Shen Qingqiu szerette a csendet, és kerülte a tömeget”. Még arra sem volt energiája, hogy
úgy tegyen, mintha meditálna, inkább eldőlt az ágyon, és halottnak tettette magát.
Napnyugta előtt valamivel Ming Fan lépett a szobába, hogy jelentést tegyen.
Végre valami társaság! Valaki, akivel beszélgethetett! Shen Qingqiu szinte elsírta
magát örömében. Minden nő a főszereplőnek jutott, a mellékkaraktereknek maradt a
magány. Ő bezzeg nem kísérgethetett fiatal lányokat színes lampionokat nézni!
– A tanoncod megvizsgálta a holttesteket – mondta Ming Fan komor arccal, majd a
mentora felé nyújtotta a bizonyítékokat.
Shen Qingqiu közelebbről is megnézte magának a két kupacnyi, sárga papíron vörös
cinóberrel írt talizmánt. A lapok feketére üszkösödtek.
– Ezekkel mérted a gonosz energia szintjét?
– Éles a szemed, Mentorom! A tanoncod két helyen is próbálkozott a talizmánnal.
Először az egyik eltemetett asszony sírhantjánál, másodszor egy még el nem temetett
áldozat holttesténél.
Ha még a sír földjét is ennyi gonosz energia szennyezte, akkor a Bőrszabó csakis valódi
démon lehetett. Végre pontosan tudták, mivel állnak szemben!
Shen Qingqiu megköszörülte a torkát, amitől csak még ridegebbnek hangzott, mikor
végül megszólalt:
– Ezek a nyomorult démonok nem okolhatnak mást, csak magukat, ha utánuk küldöm
a tanoncaimat, hogy az ég nevében igazságot szolgáltassanak! Végül is önként
dörömböltek az ajtónkon, amikor védtelen emberekre támadtak alig száz li24 távolságra az
Égig Érő Hegység klánjától.
Shen Yuan szívesen kihagyta volna a mesterkélt nagymonológot. De nem lehetett! Még
OOC-nek nyilvánítaná a Rendszer!
Ming Fan imádattal csüngött minden szaván.
– Mentorom, te olyan bölcs vagy! Te egyetlen csapással leterítenéd azt a démont, és
megszabadítanád az embereket a gonosztól!
Shen Qingqiu erre igazán nem tudott mit mondani.

24
Li – kínai hosszmérték, nagyjából fél kilométer
 A könyvben Ming Fan szinte vallásos áhítattal követte a mesterét, aki ezt egy cseppet
sem bánta, így tökéletes volt köztük a harmónia.
Az igazat megvallva Shen Yuan pontosan értette, hogy az eredeti Shen Qingqiu miért
kedvelte ennyire Ming Fant. A fiú gazdag volt, igazi elkényeztetett úrfi, de egy cseppnyi
arroganciát sem mutatott a mestere előtt, sőt, mindig engedelmesen és elképesztően
tisztelettudóan viselkedett vele. És ki ne szerette volna, ha úgy imádják, akár egy istent?
Ming Fan egymaga intézte az utazás előkészítését, az ételt és a szállást is. Ha az IQ-ja
nem kezdett volna mélyrepülésbe, és nem változott volna át egy minden hájjal megkent,
basáskodó seggfejjé valahányszor találkozott a főszereplővel, még ígéretes ifjú kultivátor
is lehetett volna belőle.
Shen Qingqiu az áldozatok együttérzésével nézett a tanítványára. Mindig szánta egy
kicsit a fiút, amiért Luo Binghe végül egy hangyaverembe vetette, ahol több tízezer rovar
marta halálra.
– Azért jöttünk ide, hogy gyakorolhassatok. A mesteretek nem kíván beavatkozni, csak
ha nincs más lehetőség. Ming Fan, te vagy a rangidős. Légy óvatos, és ne hagyd, hogy
az a démon bántsa a klántestvéreidet!
– Igenis! A tanoncod már kigondolt egy tervet, amivel a démont…
Ming Fan azonban nem tudta befejezni, mert valaki berontott a szobába. Ez a valaki
Luo Binghe volt.
– Mentorom! – kiáltotta a fiú halálsápadt arccal.
Shen Qingqiu majdnem szívrohamot kapott a meglepetéstől, de közömbös arckifejezést
erőltetett magára.
– Mit óbégatsz ilyen rémülten?
– A tanoncod elkísérte Ning Yingyinget a piacra. Amikor esteledni kezdett, kértem a
nővéremet, hogy induljunk vissza, de nem akart jönni. Aztán egyszer csak eltűnt. Az… az
egész utcát felforgattam, de sehol sem találtam. Nem volt már más ötletem, vissza kellett
jönnöm, hogy a segítségedért esedezzek, Mentorom.
Ennek fele sem volt tréfa; a lány éppen akkor tűnt el, amikor egy démon garázdálkodott
a városban. És már majdnem leszállt az éj!
Ming Fan azonnal felugrott.
– Luo Binghe, te kis…
Shen Qingqiu gyorsan meglendítette a felöltője ujját, és a teáscsészéje ripityára tört az
asztalon; így elejét vehette a veszekedésnek, és annak is, hogy Ming Fan tovább vágja
maga alatt a fát – két legyet egy csapásra.
 – Fölösleges csépelni a szót – mondta olyan arccal, mintha erőnek erejével fogná vissza
a dühét. – Luo Binghe, te velem jössz! Ming Fan, fogd pár öcsédet, kérj segítséget Chen
uraságtól, és fésüljétek át a várost a húgod után!
Ming Fan vetett egy gyűlölettel teli pillantást a fiúra, de bólintott, és sietve távozott. Luo
Binghe még mindig lehajtotta a fejét, és egyetlen szót sem szólt.
Shen Qingqiu tudta, hogy nem a fiú hibája. Ning Yingying a szerepe szerint ugyan bájos,
imádnivaló kislány volt, de folyton bajba keveredett. Az eredeti regényben is rengeteg
bonyodalmat okoztak a hirtelen eltűnései. A nagyságos Felrántott Botkormány legalább
száz fejezetet hozott ki ebből az alapból. Shen Qingqiut néha lenyűgözte, Luo Binghe
milyen merészen választotta meg a háremhölgyeit. Soha senkit nem utasított vissza, még
a legfárasztóbb nőket is maga mellé fogadta. Szinte hihetetlen, hogy egyszer sem rohant
a vesztébe a választottjai miatt. Ez is nyilván azért van, mert ő a főszereplő; olyan erős,
hogy bárkit lenyom, és olyan nagy az étvágya, hogy reptében a legyet is… Egy átlagember
biztosan belerokkant volna ezekbe a nőkbe.
Luo Binghe azt hitte, Shen Qingqiu össze akarja szidni, és ezért mondta neki, hogy
maradjon.
– Az egész a tanoncod hibája – kezdte meghunyászkodva. – Ha meg akarsz büntetni,
Mentorom, kérlek, büntess meg! Megérdemelném! Csak abban reménykedem, hogy Ning
nővérem épségben előkerül.
Shen Qingqiu szíve szerint megpaskolta volna a fiú fejét, olyan elesettnek tűnt, de a
Rendszer miatt visszafogta magát, és csak annyit mondott hűvösen:
– Gyere velem! Mutasd meg, pontosan hol tűnt el a nővéred!
Luo Binghe és Ning Yingying a piac nyüzsgő forgatagában veszítették el egymást.
Shen Qingqiu lehunyta a szemét. Démoni energia alig tapintható nyomát érzékelte. Bár
a lény által hagyott ösvény tünékeny és illékony volt, követni kezdte. Amikor újra kinyitotta
a szemét, egy púderbolt előtt találta magát.
Meglepetten pislogott az üzletre.
Lehet, hogy a gyilkos ebben a púderboltban dolgozik? Ennyire egyszerű lenne?
Azonban, ahogy belépett az üzletbe, az energianyom teljesen köddé vált.
Talán a gyilkos mégsem a púderboltban rejtőzik; talán csak járt itt nemrégiben? Ha a
púderbolt vendége volt… lehet, hogy a Bőrszabó Démon egy nő?
Shen Qingqiu egy darabig csendben találgatott; beküldte a boltba Luo Binghét, hogy
kérdezze ki az eladókat, de nem jutottak előbbre.
Ez a küldetés nem szerepelt az eredeti regényben, így nem tudott az emlékeire
hagyatkozni. Nem volt kapaszkodója, és ráadásul be kellett ismernie, hogy a nyomozósdi
sosem tartozott az erősségei közé. Nem az a fajta ember volt, aki aprólékosan
végiggondolja a dolgokat és egy pirinyó jelből is számtalan jelentést olvas ki. Régen a
szabadulószobákban és a detektívjátékokban is folyamatosan zsákutcába futott.
Miközben ő ezen szenvedett, a Rendszer figyelmesen jegyezte meg:
[Észleltük, hogy nehézségekbe ütköztél. Szeretnéd aktiválni a könnyű módot 100
B-pontért?]
– Mi a szar?! Van könnyű mód? Miért nem ezzel kezdted? Aktiváld, aktiváld, aktiváld!
Három másodpercig az „igen” opcióra függesztette a tekintetét – a gomb színe zöldre
váltott, majd eltűnt. És hirtelen az egész testét kiverte a libabőr, ahogy megváltozott a
levegő állaga.
Azt a rohadt! Na, ez aztán az erős démoni energianyom!
Hát, így nehéz elvéteni a célpontot!
Ez a könnyű mód tényleg könnyű!
Shen Qingqiu egy csepp szégyent sem érzett, amiért egyből elfogadta a könnyítést.
Nagy lelkesedéssel indult meg arrafelé, ahonnan a démoni energiát érezte. Úgy ötszáz
lépés után lassan elhagyták a városközpontot, és megérkeztek egy elhagyott, rozoga ház
elé.
Ez lesz az! Csak rá kell nézni a hátborzongató, fehér papírlámpásokra és a düledező
kapura. Igazi kísértetház!
Shen Qingqiu rendezte a vonásait, és odaszólt Luo Binghének, aki idáig csendben
követte őt.
– Menj vissza a Chen villába, és szólj Ming Fannek, hogy hozza ide az összes tanoncot
és talizmánt!
Luo Binghe nyitotta a száját, hogy válaszoljon, azonban ekkor hirtelen összeszűkült a
pupillája.
Shen Qingqiu látta, hogy a fiú a háta mögé bámul, és tudta, hogy bármit is lát, az rosszat
jelent. De már túl késő volt megfordulni. Gonosz szél hasított el mellette, és a szellemház
kapuja kivágódott.

– Mentorom, mentorom, ébredj!

Shen Qingqiu lassan kinyitotta a szemét.
Luo Binghe ijedt ábrázata fogadta. A fiú vele szemben ült, a karján és a felsőtestén
kötelek feszültek. Amikor észrevette, hogy Shen Qingqiu magához tért, mintha fellélegzett
volna, a szeme felragyogott.
– Mentorom!
Ning Yingyinget hozzákötözték a fiúhoz. Ő is sírós arccal nyafogta:
 – Mentorom.
Shen Qingqiu szédült, és nem tudta, lesznek-e hosszú távú hatásai annak a
démonszmötyinek, ami keresztülszáguldott rajta.
Mindent egybevetve elég szar kedve volt.
Ez a könnyű mód könyörtelenül egyszerűnek bizonyult; nem is kellett megtalálniuk a
lényt, az találta meg őket. És a legrosszabb az egészben, hogy a Tiszta Nyugalom
Csúcsának tiszteletet parancsoló urát térdre kényszerítette egy nyamvadt kis ZS-
kategóriás démon.
A Rendszer hangja menetrendszerűen sípolt fel:
[OOC hiba. A büntetés: -50 B-pont.]
Épp most költött száz B-pontot, hogy aktiválja a könnyű módot, erre egycsapásra
elveszített még ötvenet, amiért bénázott! Az eredeti Shen Qingqiu olyan könnyedén
végzett volna ezzel a démonnal, mint ahogy az ember elvágja egy csirke nyakát. Nem
csoda, hogy Shen Yuannak szar kedve lett!
De hamar talált valamit, ami még tovább rontotta a hangulatát.
Furcsa érzés járta át a testét. Borzongott, és enyhe fájdalom szúrt a bőrébe. Ahogy
lehajtotta a fejét, és végignézett magán, majdnem kiszaladt a száján egy „bassza meg”.
Nem! Volt! Rajta! Ruha!
 7. fejezet – Hátba szúrt főszereplő

Bár igazából csak a felsőtestét nem fedte ruha, így is elég borzalmas helyzetbe
csöppent.
Végtére is Shen Qingqiu az egyik csúcs vezetője volt! Nem engedhette meg magának,
hogy így lássák: a felső teste pőrén25, alul csak egy nadrág és egy pár fehér csizma,
szorosan megkötözve a padlón. Mégis! Hogy! Történhetett! Ez! Úgy festett, mint egy
selyemfiú, akit rajtakaptak az ágyban munka közben. Nem csoda, hogy a Rendszer
azonnal levont 50 pontot! Meg is érdemelte! Még azon sem lepődött volna meg, ha
egyenesen lenullázza a pontjait.
Shen Qingqiu arcszíne a hullafehér és az égővörös között váltakozott. Szíve szerint
ásott volna egy jó mély lyukat a kardjával, hogy eltemesse magát, csakhogy a kardjának
is lába kélt.
Hát ezért nézett rá Luo Binghe olyan szégyenlősen és riadtan az imént! A fiú
valószínűleg attól tartott, a mestere kegyetlenül ellátja a baját, amint visszaérnek a klánba,
hogy eszébe se jusson elmondani senkinek, milyen nyomorult állapotban látta őt.
– Mentorom, csakhogy magadhoz tértél! Én úgy félek – nyafogta Ning Yingying.
Félsz? Ha félsz, akkor talán ne rohangálj össze-vissza, mint a vakegér, kisasszony,
nyögött fel Shen Qingqiu gondolatban.
Ekkor a háta mögött nyugtalanító kuncogás hangzott fel. Egy magas, sötét alak vált ki
a homályból.
– Szóval csak ennyi telik az Égig Érő Hegység klánjától? Ennyi telik a Tiszta Nyugalom
Csúcsának Urától? Ha ilyen kultivátorok vannak a világ legerősebb klánjában, közeleg a
napja annak, hogy a démon faj végre leigázza az emberek birodalmát – mondta egy hang,
és a szavait őrült röhögés követte.
Az alak arcát és fejét fekete fátyol fedte, a hangja reszelős volt és kellemetlen, mintha
ópiumfüst érdesítette volna.
– Te vagy a Bőrszabó Démon? – hunyorgott rá Shen Qingqiu.
– Úgy van! Az vagyok! Én vagyok a Bőrszabó Démon! Micsoda meglepetés, hogy csak
így az ölembe hullott a híres-neves Szolgálatkész Kard. Shen Qingqiu, ó, Shen Qingqiu,
hiába töröd a fejed, akkor sem fogod kitalálni soha, ki vagyok valójában!

25
Az eredeti szövegben itt 赤果果 kifejezés szerepel, ami homonimája a 赤裸裸, vagyis meztelen szónak. Az
internetes szleng szinonimaként használja őket a cenzúra kikerülésére. Mivel a 赤果果 szó szerint piros-
gyümölcs-gyümölcs, ezért a bc-translation fordításában ebből fedetlen mellbimbó lett:D Végül is nem
helytelenXD
 – Már hogy ne találnám ki? – felelte Shen Qingqiu.
Erre már a Bőrszabó Démonban is bennrekedt a szó.
– Pillangó vagy, nem igaz?
A démon döbbenten hallgatott el, majd lerántotta a fátylát.
– Lehetetlen! Hogy jöttél rá? – kérdezte idegesen.
Shen Qingqiu nem is tudta hirtelen, mit mondjon.
Azt hiszed, vak vagyok? Hogy nem látom az alakodat? A férfiak először nem az arcot,
hanem a testet nézik; a dús kebled, a széles csípőd, és a kettőt összekötő keskeny
derekad egyből elárulja, hogy csakis nő lehetsz. Ráadásul nem rendeznek be minden
második házat ilyen újgazdag puccban. Azt hiszed, nem jöttem rá, hogy visszahoztál
minket a Chen villába? Lehet, hogy egy csomó nő van a Chen villában, de csak párral
találkoztam, és egyedül Pillangónak mutattak be; ha találgatnom kell, persze, hogy az első
tippem Pillangó lesz! Nem is tudom senki másnak a nevét! A fene se gondolta, hogy meg
sem próbálod tagadni, hanem inkább lekapod a fátyladat!
Hogy állhatna elő egy ilyen okfejtéssel? Mégis hogy? Az ilyesmit nem illik kimondani!
Kénytelen volt lenyelni a gondolatait.
Pillangó, vagyis jobban mondva a Bőrszabó Démon, gyorsan összeszedte magát, és
felöltötte Chen uraság legkedvesebb ágyasának a modorát. Az arcán megjelent egy
végtelenül gyengéd, csábos mosoly.
– Nem rossz, valóban én vagyok az! De hiába töröd a fejed, azt tényleg nem fogod soha
kitalálni, hogy követhetett el egy hozzám hasonló gyenge és törékeny nő ilyen
szörnyűségeket!
Shen Qingqiu nagy nehezen felült, és igyekezett valamivel méltóságteljesebb –
kevésbé OOC – pózba helyezkedni.
A főgonoszoknak mindig jár egy nagymonológ - ezt ő sem úszhatta meg.
Pillangó nem is várt biztatásra, magától folytatta a vallomást.
– Nem azért nem találták eddig nyomát sem a Bőrszabó Démonnak, mert tudok repülni,
vagy elnyel a föld, hanem azért, mert valahányszor megölök valakit, mindig új bőrt öltök
fel. Ezeknek a nőknek a bőrében tökéletesen el tudok rejtőzni a tömegben, senki sem jöhet
rá a turpisságra, én pedig nyugodtan vadászhatok az új áldozatomra.
– Ez nem igaz – felelte Shen Qingqiu
– Mi nem igaz? – sötétült el Pillangó arca.
– Hogy senki sem jöhet rá. Tegyük fel, hogy minden alkalommal, amikor ölsz, új bőrbe
bújsz; például, amikor megölted Pillangót és felvetted az alakját, te magad lettél Pillangó,
ugyanakkor ott maradt a megnyúzott holttest is, ő is Pillangó volt. Nem fogja senki furcsállni,
hogy két Pillangó van?
 Ahogy azonban Shen Qingqiu jobban átgondolta a kérdést, rájött, hogy tévedett.
Ebben a világban nincs DNS-alapú azonosítás; ha a démon megnyúzza az áldozatokat,
csak egy véres húskupac marad belőlük, és szinte lehetetlen megmondani, kihez tartozott
a test.
– Látom, már te is érted – folytatta Pillangó. – Nem rossz, mi? Mindig az új áldozat
testével helyettesítem az előző áldozat testét. Például, amikor Pillangót megöltem,
Balzsam bőrét viseltem, tehát akkor még mindenki azt gondolta, hogy Balzsam él. Miután
felöltöttem Pillangó bőrét, Pillangó testéről mindenki azt hitte, hogy Balzsam teste.
Shen Qingqiut szinte lenyűgözte, hogy ezek a főgonoszok milyen komolyan veszik a
munkájukat; nemcsak a legbensőbb érzéseiket árulják el, de még azt is részletesen
elmesélik, hogyan követték el a bűntettet, és milyen elgondolás állt a cselekedeteik mögött.
Példákat hoznak fel, személyes tapasztalat alapján magyaráznak… jobban adják le az
anyagot, mint egy korrepetáló tanár az érettségi követelményt.
Luo Binghe az egészet csendben hallgatta végig. A szemében düh csillogott. Gyermeki
igazságérzetét borzolta ennek a beteg lelkű démonnak a gonoszsága. Ning Yingying
fejében zsongott a sok név. Röpködtek a Pillangók meg a Balzsamok. Azt se tudta követni,
hol tartanak, de nem mert közbeszólni.
– Egy idő után mindig bőrt cserélsz. Csak megunod a külsődet, vagy valami más oka is
van? – kérdezte végül Shen Qingqiu.
– Azt hiszed, elárulom? – felelte Pillangó.
Már szinte mindent elárultál, csajszi (vagy haver, a fene se tudja). Eggyel több már
igazán nem számít!
Pillangó elindult az egymáshoz kötözött Ning Yingying és Luo Binghe felé. A fiú nyugodt
maradt, de a kislány azonnal sikítozni kezdett.
– Ne gyere közelebb, démon! Mentorom, védj meg!
– A te drága Mentorodat energiafojtó kötéllel kötöztem meg; a spirituális energiája nem
tud áramlani a testében. Még magát sem tudná megvédeni, nemhogy téged!
Így már világos. Shen Qingqiu eddig titokban próbálta kiszabadítani magát, de valami
nem stimmelt a spirituális energiájával; nem érezte, hogy úgy tobzódna, mint korábban.
Most már azt is értette, miért.
Pillangó újra monologizálni kezdett.
– Én se váltanék folyton bőrt, és szívnám el az emberek csíjét, ha nem lenne sérült a
csí-keringésem, a fenébe is! Kislány, a te bőröd olyan üde és puha! Ráadásul egy neves
klán tanonca vagy. Biztos sokáig viselhetem majd az arcodat. Ha már szárazra szívtam a
bőrödet, akkor a mestered jön. Már azért megérte élnem, hogy használhatom a
Szolgálatkész Kardot.
 Mind Luo Binghe, mind Shen Qingqiu döbbenten nézett a démonra.
Mit is mondtál az előbb? Mintha valami olyasmi lett volna, hogy „azt hiszed,
elárulom?”…
Erre most nemcsak azt árultad el, miért kell bőrt cserélned, hanem még a terveidet is
előadod! Nagyszerű! Ezek a főgonoszok valami elképesztő segítőkészek!
– Ha, izé… valami rosszul sülne el a küldetés során, és itt hagynám a fogam, akkor van
lehetőségem újra próbálkozni? – faggatta Shen Qingqiu gondolatban a Rendszert.
[Csak a főszereplő sérthetetlen] – érkezett a válasz.
Shen Qingqiu szerette volna húzni még egy kicsit az időt. Szerencsére a főgonoszok
mindig készséggel válaszoltak meg minden felmerülő kérdést, úgyhogy csak tovább kellett
faggatóznia.
– Eddig nem csak fiatal és gyönyörű nőket támadtál meg?
– Sosem mondtam, hogy csak fiatal és gyönyörű nőkre utazom. Amíg csinosak és szép,
sima a bőrük, felőlem férfiak is lehetnek. Csak hát a férfiak bőre többnyire nem olyan
tökéletes, mint a nőké, és minél idősebb valaki, annál kevésbé tartós a teste – sorolta
Pillangó, majd hirtelen a szeme irigy fénnyel csillant fel, az arcára vágyakozás kúszott, és
vörösre festett körmeit végighúzta Shen Qingqiu meztelen felsőtestén. – De ti kultivátorok
mások vagytok. A bőröd selymes és fényes. Olyan rég ölthettem már férfi testet…
Shen Qingqiut kiverte a libabőr a démon érintésétől, de igyekezett megőrizni a
távolságtartó arckifejezését. Egyrészt undorodott a lénytől, másrészt szánta őt.
A démon valóban szánnivaló is volt; valószínűleg férfinak született, a csí-problémája
miatt mégis női bőrbe kényszerült. Még az is lehet, hogy az elméjére is kihatott, hogy ennyi
időt töltött női testben.
De szánalom ide vagy oda, a démon most egy gyönyörű ágyas bőrében tetszelgett, és
így simogatta össze-vissza Shen Qingqiu felsőtestét. Nem csoda, ha a férfi zavarba jött,
és önkéntelenül húzódott el egy kicsit.
Luo Binghére elképesztő hatással volt, hogy így látta a mesterét.
Shen Qingqiu mindig ridegen és távolságtartóan viselkedett, és éles gúnnyal fordult
mindenkihez, most viszont halvány pír öntötte el az arcát, és zavartan kapkodta a
pillantását. Ráadásul a felsőteste teljesen meztelen volt, csak a vékonyka, de meglepően
erős energiafojtó kötél hagyott vörös nyomokat a bőrén. Hosszú, éjfekete haja a vállára
hullott, mintha amögé próbálna elrejtőzni. Luo Binghe nem tudta leírni azt a furcsa érzést,
ami a mellkasát feszítette.
Mintha Shen Yuan világában egy romantikus film végén rájönne a főszereplő, hogy
valójában abba az angoltanárba szerelmes, aki az iskolában állandóan kipécézte, mindig
őt feleltette, és ha nem tudta a választ, háromszáz körmös volt a büntetés. Egyszerre
zavarba ejtő, és fájdalmas.
Azonban ekkor Shen Qingqiu hirtelen elmosolyodott.
– Mit vigyorogsz? – kérdezte Pillangó óvatosan.
– Csak szórakoztat, hogy nem látod a fától az erdőt – felelte lassan és kimérten a férfi.
– Három ember van a szobában, mégis csak azt az egyet nem veszed észre, akivel a
legjobban járnál.
A szavait hallva Luo Binghe arcából kifutott a vér.
Nem gondolta volna, hogy egyik pillanatról a másikra nyakon öntik hideg vízzel.
Shen Qingqiu nem beszélt a levegőbe. Végül is ki volt Luo Binghe? Egy ősi, szentséges
démon leszármazottja. A legenda úgy tartotta, hogy a menny néhány lakója lezuhant, és
démonná változott, ezért nevezték őket szentséges démonoknak. Ők lettek a démon faj
jövendő hercegei, egy kimagasló vérvonal első képviselői. Ha egy hétköznapi démon meg
tudta volna szerezni egy ilyen szentséges démon testét, sérült csí-keringés ide vagy oda,
nem létezett volna számára lehetetlen.
Pillangó tetőtől talpig végigmérte Luo Binghét. A fiú igyekezett nyugodt maradni, de az
agyában teljes káosz és pánik uralkodott. Hiába törte a fejét, nem tudott rájönni, hogy
került hirtelen ő a figyelem középpontjába.
– Ennél jobb hazugságot kell kitalálnod, ha át akarsz verni. Lehet, hogy a kölyök
szívósnak látszik, és az is igaz, hogy a bőre üde és puha, de hogy hasonlíthatnám hozzád,
akinek már érett aranymagja26 van?
– Nem csoda, hogy sérült a csí-keringésed kultiválás közben, ha ennyi eszed sincs!
Gondold csak végig! Szerinted én, Shen Qingqiu tanítványommá fogadnék valakit csak
azért, mert szívósnak látszik? Minden évben egy tucat szívós kölyköt vehetnék fel, annyian
szeretnének befogadást nyerni az Égig Érő Hegység klánjába! A titkainkba nem nyerhet
betekintést minden jöttment!
Pillangó tartása azonnal megremegett.
Nagyszerű, ennek a démonnak röhejesen alacsony az IQ-ja, gyerekjáték átverni. Még
egy ilyen hasraütésszerű, logikátlan hülyeséget is simán bekajált.
Shen Qingqiu addig ütötte a vasat, amíg meleg:
– Ha nem hiszel nekem, könnyen utánajárhatsz. Megmondom, hogy derítheted ki,
igazat mondok-e: menj oda a kölyökhöz, és csapd fejbe! Akkor meglátod, hogy nem
hazudtam.
Luo Binghe elfehéredett, akár egy szellem.

26
Az aranymag fejlesztésének három (vagy négy, ez nem teljesen tiszta) stádiuma van – korai vagy zsenge,
érett, és kései vagy teljes.
 Mindegy, milyen éretten viselkedett, akkor is csak egy gyerek volt; a halál árnyékában
még egy felnőtt sem maradna érzéketlen, pláne egy mindössze tizennégy éves fiú.
Shen Qingqiu nagyon igyekezett nem ránézni, és gondolatban újra és újra
kétségbeesetten kért tőle bocsánatot. Bing-bratyó27, te egy erkölcsös, igazságos ember
vagy, kérlek, most az egyszer még nézd el nekem, hogy szemét voltam és hátba szúrtalak,
jó? Ígérem, többé nem csinálok ilyet, és mindent jóvá teszek!
– Me… Mentorom, ezt… Ezt nem mondhatod komolyan! – dadogta Ning Yingying
halálra rémülten.
Shen Qingqiu tűkön ülve figyelte a fejleményeket, nem ért rá megvigasztalni a lányt.
Rámosolygott Pillangóra, majd így szólt:
– Azonnal megtudod, igazat mondtam-e, ha teszel egy próbát. Mire vársz? Csak fejbe
kell csapnod egy jelentéktelen kölyköt; akár hazudok, akár nem, nincs vesztenivalód. Vagy
talán attól félsz, hogy igazat mondtam? Azért nem mered megütni?
Kívülről úgy festett az egész, mintha a férfi meg akarná öletni Luo Binghét.
A fiú hitetlenül nézett rá. Arra gondolt, ezek szerint Shen Qingqiu még annál is jobban
gyűlöli őt, mint azt valaha gondolta.
De ha így áll a helyzet, akkor miért volt vele olyan kedves az ide vezető úton?
Önkéntelenül is minden erejével a köteleknek feszült, de azok csak egyre erősebben
és erősebben tartották, és fájdalmasan vágtak Ning Yingying húsába. A lány mégsem
nyöszörgött, még a levegőt sem merte hangosabban venni. Csendben szipogott.
Shen Qingqiu szavai túl meggyőzően csengtek. Pillangó egy pillanatra elgondolkodott,
aztán arra jutott, hogy már annyi embert megölt, miért is félne ettől az egy gyerektől?
– Kíváncsi vagyok, mi olyan különleges a kölyökben – horkant fel. Tett egy lépést Luo
Binghe felé, a magasba lendítette a kezét, és lesújtott!

27
Ez az az eset, amikor „hupsz, mégse, meggondoltam magam.” Eredetileg itt Bing-ge szerepelt, amit korábban
Bing-genyónak fordítottam, de az egy csomó szövegkörnyezetben nem fogja megállni a helyét, ezért maradtam
a jelentésben sokkal inkább passzoló Bing-bratyónál. (A korábbi doksiban is átírásra kerül.)
 8. fejezet – Hízelgés a hátba szúrás után

Egy pillanat műve volt az egész! Shen Qingqiu pupillája összeszűkült.

Azonban ahogy a démon lesújtani készült, mit tesz isten, eltörött a tetőgerenda…
Ha Shen Qingqiu ezt a hülyeséget A büszke démoni kultivátorban olvassa, ezen a
ponton cifra káromkodás közepette vágja földhöz a telefonját.
A Rendszer az imént szögezte le, hogy a főszereplő nem halhat meg. Ez volt az
egyetlen megmásíthatatlan szabály. Most viszont Luo Binghére célkereszt került!
Shen Qingqiu pont azért vette rá Pillangót, hogy támadja meg a fiút, mert ki akarta
használni ezt a kiskaput. Az írói gondviselésre bízta a piszkos munkát. Bár a módszer…
meglehetősen alantas volt, de Luo Binghe úgysem kerülhetett veszélybe; ő viszont ott
hagyhatta volna a fogát, ha nem tesz semmit. Később még bőven lesz ideje kiengesztelni
a fiút, amiért most ilyen csúnyán hátba szúrta.
De azért mégis…
Ó, Magasságos 28 Felrántott Botkormány, ennyire lenézed az olvasóid IQ-ját? Mi a
frásztól szakadna le a tetőgerenda csak úgy egy vadonatúj, puccos villában?
Ennek a csavarnak még akkor sem volt semmi értelme, ha hirtelen kellett kitalálni,
hogyan ne haljon meg a főszereplő. Akár egy ZS-kategóriás TV melodráma, amiben a női
főhőst az esküvője előestéjén csapja el egy autó. Nagyon diszlájk.
A vadonatúj tetőgerenda tehát lezuhant, és merő véletlenségből telibe találta Pillangót,
aki kilapult a padlón, és a fa súlya miatt fel sem tudott tápászkodni. A gerenda ráadásul
nekicsapódott annak az oszlopnak is, amihez a gyerekeket kötözték, ami így kidőlt. Ning
Yingying eddigre rég elájult; Luo Binghének viszont csak egy kicsit kellett küszködnie, és
a kötelei szinte maguktól meglazultak.
A véletlenek egész sora után Shen Qingqiun még mindig energiafojtó kötél feszült, Luo
Binghe pedig dermedten figyelte az elterült Pillangót. Zavart csend telepedett a szobára.
Ennyi? Vége van?
Alighogy ez a gondolat megfogalmazódott Shen Qingqiu fejében, Pillangó lelökte
magáról a gerendát, és felugrott.
– Shen Qingqiu! – kiáltott dühösen. – Micsoda alattomos és visszataszító emberek
vagytok ti, ott az Égig Érő Hegység klánjában! Milyen mocskos trükkel támadtál hátba?

28
Ezt szerintem az elején nem írtam, úgyhogy bepasszintom ide. SQQ -jujunak szólítja Botkormányt:) A szó
szerinti fordítás talán hatalmas, vagy nagy. Azonban az eredeti 巨巨 helyett egy azonos hangzású szó, a
krizantém írásjegyeit használja: 菊苣
 Shen Qingqiu ezúttal teljesen ártatlan volt. Neki aztán semmi köze nem volt a
gerendához, ezért legfeljebb Luo Binghét lehetett okolni.
Pillangó azonban tovább tombolt.
– Szóval azért hazudtál nekem, hogy eltereld a figyelmemet, és orvul lecsaphass rám!
Máskülönben miért zuhanna le egy vadonatúj tetőgerenda, és csapódna pont belém!
Nézd már, még te is rájöttél, hogy ennek semmi értelme? Lehet, hogy mégsem olyan
menthetetlenül alacsony az IQ-d? – lelkesült fel Shen Qingqiu.
– Azt hitted, ezzel megállíthatsz? – sziszegte Pillangó. – Álmodozz csak! Az energiafojtó
kötelet csak egy halhatatlan kultivátor kardja vághatja el! Ne is reménykedj benne, hogy
bármi más módszerrel széttépheted!
…Épp most bókoltam neked gondolatban, erre tessék! Ne áruld el az ellenségednek,
hogyan szabadulhat ki!
Nem félsz?! Tisztán látom, hova tetted a Szolgálatkészt! Direkt elhúztad a köpenyedet,
és megpaskoltad a markolatot a derekadon!
Shen Qingqiu úgy felidegesítette magát, hogy nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg a
Rendszert:
– Muszáj tudnom: minden főgonosz ilyen ostoba?
[A könnyű mód aktiválásával a főgonosz IQ-szintjét átlagon alulira állítottuk,
annak érdekében, hogy a kezdő szintű küldetést könnyen elvégezhesd.]
Ezek szerint nem minden BOSS-szal ilyen egyszerű elbánni; Shen Qingqiu egy kicsit
sajnálta ezt, ugyanakkor örült is neki.
– Ez a könnyű mód tényleg nagyon felhasználóbarát! Lájk! Nagyon lájk!
– Nem érdekel, mi mondanivalód van még – csikorgatta a fogát Pillangó. – Vár rád a
halál, Shen Qingqiu!
– Csak egy szót! – szólt közbe Shen Qingqiu.
A könnyű módnak köszönhetően Pillangó azonnal megdermedt.
– Mik az utolsó szavaid?
A férfi elgondolkodott, majd azt kérdezte:
– Milyen érzés ágyba bújni egy hatvanas, vén kujonnal?
Düh zilálta össze Pillangó vonásait, egész testében remegni kezdett. Luo Binghe
megragadta az alkalmat, és megrohamozta hátulról. Kirántotta a Szolgálatkészt a démon
oldalára csatolt hüvelyből, és az egész szobát elöntötte a tiszta, fehér fény. A penge
ezüstösen ragyogott fel, és könnyedén vágta át a Shen Qingqiu testére feszülő
energiafojtó köteleket.
Ez is csak azért volt, mert szegény démont átlagon aluli IQ-val verte meg a könnyű
mód; különben észrevette volna, hogy egy élő, lélegző ember áll a háta mögött.
 – Ez lehetetlen! – sikított fel Pillangó.
Na, ezt ne! Ma rossz hallgatóság vagyok! Nem érdekelnek a főgonosz utolsó szavai,
rándult fintorba Shen Qingqiu szája, és gyorsan a jobb tenyerébe gyűjtötte a spirituális
erejét, majd lecsapott vele Pillangó mellkasára. A démon úgy szállt el, mint egy
papírsárkány, amelynek elszakadt a zsinórja.
Shen Qingqiu most először ölt, de egy cseppet sem fogta vissza magát. Először is, mert
ez még mindig csak egy nyomorult könyv, másodszor, mert az ellenfele egy démon, aki
számtalan emberrel végzett, harmadszor pedig, ha visszafogja magát, ő halt volna meg.
Vetett egy pillantást Pillangó szörnyű, összeroncsolódott testére: a négy végtagja
kicsavarodva, minden arcnyílásából vér szivárgott. Elfordította a fejét, és igyekezett
meggyőzni magát a fent említett három érvvel, hogy pontosan ezt kellett tennie. Miközben
próbált higgadt maradni, lassan felállt. Mély levegőt vett, hogy lecsitítsa a szívét, majd
kihúzta magát, és Luo Binghéhez fordult.
– Most láttad először, hogyan végez valaki egy démonnal az igazság nevében? Nagyon
megijedtél?
Luo Binghe ártatlan arca fehér volt, mint a fal.
– Ha meg akarod védeni az embereket, néha ölnöd is kell – summázta Shen Qingqiu.
A fiú összeszorította a fogát, és remegett a hangja, amikor megszólalt:
– Mentorom, nem haragszol meg, ha a tanoncod megkérdezi…
– Azt akarod tudni, mit tettem volna, ha a gerenda nem szakad le? – fejezte be a kérdést
a fiú helyett.
Shen Qingqiu szerette volna azt mondani, hogy „ne aggódj, ha a gerenda nem szakadt
volna le, akkor kidől a fal, vagy ha a fal nem dől ki, akkor az oszlop. Egy szóval, nem haltál
volna meg, mindenképpen a démon hagyta volna ott a fogát, ennyi…”
De nem mondhatta ezt, így inkább témát váltott.
– Talán a Mentorodat okolod azért, ami történt?
Luo Binghe megrázta a fejét.
– Nem. Megtiszteltetés lenne, ha a tanoncod az életét adhatná érted.
…Shen Qingqiut teljesen letaglózta, hogy Luo Binghe milyen naiv kedvességgel felelt;
a kölyök lelke még tiszta volt, akár a fehér lótusz. A férfi egy pillanatra elhallgatott, és
amikor legközelebb megszólalt, igyekezett homályosan fogalmazni.
– Akkor hadd áruljon el neked valamit a Mentorod! Bármi történjen is velem, téged nem
érhet semmi baj.
Ez volt az igazság. Shen Qingqiu százszor, vagy akár ezerszer is meghalhat, de a
főszereplő teste akkor is elpusztíthatatlan marad; Luo Binghe nyugodtan élhet tovább
békében!
 A férfi arca határozott és egyenes volt, nyoma sem látszott hazugságnak a vonásai
között, és a hangja is úgy csendült, mintha azt mondaná, „ebben az egyben egészen biztos
lehetsz.”
A szavai hallatán Luo Binghébe visszatért az életkedv. A napraforgó, amely idáig
kókadozott, most újra kivirult. Két kezébe fogta Shen Qingqiu kardját, magasra emelte, és
úgy nyújtotta át a mesterének.
– Mentorom, a kardod!
Shen Qingqiu elvette tőle a fegyvert. Gondolatban megkönnyebbülten törölte le a
homlokát: most még olyan könnyű bolonddá tenni ezt a gyereket! Az előbb kis híján
meghalt, és úgy megijedt, hogy majdnem elhagyta a lélek, most mégis egy szempillantás
alatt összeszedte magát, és elég volt pár szó, máris megint tele van energiával. Nemsoká
már nem lesz ilyen könnyű hatni rá. Nem bánik majd kesztyűs kézzel vele az élet.
A Rendszer hangja ágyúsortűzként dördült, és Shen Qingqiu ripsz-ropsz a mennyekben
érezte magát.
[Ning Yingying jóindulata növekedett a főszereplő iránt; jutalmad: +50
elégedettség pont a főszereplő számára.]
[Magas szintű eszköz birtokába jutottál. Megszerzett tárgy: energiafojtó kötél.
Jutalmad: +30 erőpont.]
[Sikeresen befejezted a kezdő szintű küldetést. Jutalmad: +200 B-pont. Valamint
feloldásra került az OOC funkció, innentől teljes egészében te irányítod a ’Shen
Qingqiu’ nevű karakterprofilt. Gratulálunk! Csak így tovább!]
Shen Qingqiu kezdte élvezni ezt az érzést. Olyan volt, mint nagy tétben hazardírozni.
Ráadásul végre feloldásra került az OOC funkció, vagyis innentől annyi figyelemmel
halmozhatja el a főszereplőt, amennyivel csak akarja.

Ahogy visszatértek az Égig Érő Hegység klánjába, Shen Qingqiu első útja a Kupola
Csúcsra29 vezetett, hogy jelentést tegyen a klánvezérnél, Yue Qingyuannál.
Bár Shen Qingqiu pár nappal ezelőtt még meg volt győződve róla, hogy a klánvezér
nem több egy küldetésadó NJK-nál, amint elhagyta a hegy kapuját, ez az érzés
nyomtalanul eltűnt.
Még be sem lépett az előcsarnokba, Yue Qingyuan már elé is sietett egy csapat
tanonccal a nyomában, hogy üdvözölje. Alig egy gyors mosolyra volt ideje, amikor a férfi
egyszer csak elkapta a jobb csuklóját, és ráfogott a pulzusára.

29
Eredetileg Qiong Ding csúcs, a 12 csúcs központja, a vezetője Yue Qingyuan, az Égig Érő Hegység klánvezére.
 Shen Qingqiu lemerevedett a döbbenettől. Yue Qingyuan erősen koncentrált, és egy
gyenge energialöketet küldött útjára a testében; ekkor értette meg, hogy a férfi a spirituális
energia-keringését ellenőrzi.
Egy perccel később Yue Qingyuan végre elengedte, és elégedett mosollyal indult el
Shen Qingqiu mellett az előcsarnokba.
– Hogy ment a gyakorlat a tanoncaidnak? – kérdezte.
A férfi testvéries hangnemben beszélt vele, és erről Shen Yuannak eszébe jutott a két
saját bátyja; bár a gondolattól egy pillanatra elszomorodott, a szomorúságot hamar
elnyomta a hála. Annyira, hogy még az is vidáman hangzott, ahogy azt mondta:
– Kiábrándítóan.
A tanoncai még a Bőrszabó Démon árnyékát sem látták. Egy tanár szemszögéből
nézve nem sok haszna volt a kiruccanásnak.
– Nem kell úgy rohannod – felelte Yue Qingyuan.
Shen Qingqiu bólintott, azután hirtelen témát váltott.
– Klánvezér bátyám30, szeretném meglátogatni a Lélekacélozó31 barlangot a Kupola
Csúcs oldalában, hogy ott meditáljak.
A Kupola Csúcs volt a tizenkét hegycsúcs központja, így természetesen itt gyűlt össze
a legtöbb spirituális esszencia. Ezért a Lélekacélozó barlangnál keresve sem lehetett jobb
helyet találni a kultiváláshoz. Úgy tartották, hogy itt kétszer akkora eredményt lehet elérni
feleannyi idő alatt. Csak a klán legrangosabb tagjai, vagy a legerősebb tanoncok
kérvényezhették a klánvezérnél, hogy a barlangban meditálhassanak. És egyedül az ő
beleegyezésével tehették ezt meg.
Ha Shen Qingqiu vissza akart vonulni a Lélekacélozó barlangba, természetesen Yue
Qingyuan nem tagadta meg tőle az engedélyt. Azonban a kérést hallva a mosolya az
ajkára fagyott, és az arckifejezése is megváltozott.
Shen Qingqiu érezte, hogy valami nincs rendben, de a kényelmetlen érzés hamar
tovaszállt, és Yue Qingyuan ugyanolyan melegen kérdezte:
– A Halhatatlanok Szövetségének Tanácskozása miatt?
– Úgy van – felelte Shen Qingqiu.
Persze valójában nem a Halhatatlanok Szövetségének Tanácskozása volt az egyetlen
ok. Ez az eset a Bőrszabó Démonnal ráébresztette, milyen fontos, hogy komolyan vegye
a kultiválást. Ebben a világban csak akkor tervezhetsz jövőt, ha elég erős vagy. És a
főgonoszok intelligenciáját sem lehet mindig könnyű móddal csökkenteni.

30
Eredetileg Zhangmen-shixiong.
31
Eredetileg Ling Xi.
 Mielőtt azonban Shen Qingqiu elvonult volna meditálni, magához hívatta Luo Binghét,
és odaadta neki a helyes kultivációs jegyzeteket.
– Mentorom, miért adsz nekem új jegyzeteket? – kérdezte a fiú, ahogy átvette a füzetet.
– Kicsit más a testfelépítésed, mint a többi tanoncnak, ezért a rendes kultivációs
jegyzetek neked nem lesznek jók – füllentette komoly arccal Shen Qingqiu. Nem akarta
elárulni, hogy az eredeti mentora parancsát követve Ming Fan rossz jegyzeteket adott neki.
Ahogy Shen Qingqiu magára hagyta, a fiú még hosszan nézte a mestere egyre távolodó
hátát. Két kézzel szorította magához a jegyzetet, a szíve pedig reszketett.
Ezt a füzetet a mentora egyedül neki szánta!
Shen Qingqiu vissza-visszanézett a gyerekre, és látta, hogy még mindig bambán áll
ugyanott, ahol hagyta; megmasszírozta a homlokát a két szemöldöke között, és tovább
sétált.
Bár nem tudta pontosan, mi jár Luo Binghe fejében, azt sejtette, hogy valószínűleg köze
sincs a valósághoz…
 9. fejezet – Az Ezer Tusa Csúcsának ura

A Lélekacélozó barlang kész labirintus volt, tele ezernyi kanyarral és elágazással,

mintha a bejárata egy idegen világba nyitott volna kaput. Nem fújt szél, nem látszott a hold,
mégis hűvös nyugalom uralkodott odabenn. Felhőfehér és jádezöld kövek alkottak
számtalan csodálatos, természetes kőágyat. A főcsarnok közepén, egy medencében
tükörtiszta víz csillogott, melynek a felszínén mintha egy másik birodalom képe imbolygott
volna.
A hely földöntúli szépségére egyedül az vetett árnyékot, hogy páran, akik korábban itt
meditáltak, nem tudták, hogyan kell vigyázni a nyilvános terekre: a falakat mély repedések
és vágások irdalták, mintha valaki vagdalkozott volna, vagy itt gyakorolta a kardizzítás
technikáját; körös-körül feketére száradt vérfoltok színezték a köveket.
Bár a kiválasztott üreg egy kicsit úgy festett, mint egy gyilkosság helyszíne, Shen
Qingqiu nagyon is elégedett volt vele, és eszében sem jutott másik helyet keresni. Leült
az egyik kőágyra, és gondosan követve a bemagolt kultivációs jegyzet utasításait kultiválni
kezdett.
Ekkor, mintha az ég sem akarná, hogy tisztességes módszerrel szerezzen B-pontokat,
furcsa hang ütötte meg a fülét.
Zihálás.
Valaki nehezen kapkodta a levegőt.
Ezzel egy időben szinte zabolázatlan spirituális energialöketet érzékelt.
Hát jó. Shen Qingqiu sejtette, mi történhetett.
A Lélekacélozó barlang hatalmas volt, nyilván nem csak ő vonult vissza meditálni; valaki
más is éppen itt kultivált, és… csí-deviációt szenvedett, most pedig kritikus állapotba
került.
Én! Csak! Nyugodtan! Akartam! Kultiválni! Hogy! Fejlődjenek! Kicsit! A! Képességeim!
Ennyi! Miért történik ez velem?! Miért! Pont! Velem!
Shen Qingqiu szeme felpattant, ahogy eldöntötte, hogy utánanéz az esetnek. Követte
a zihálás hangjait és a spirituális energia hullámait. Minden fordulóval és kanyarral egyre
nyugtalanabb és nyugtalanabb lett a barlang légköre.
Végül megérkezett egy másik csarnokba. Ahogy belépett, egy fehérbe öltözött alakot
pillantott meg, háttal neki. A férfi hosszúkardja egészen a markolatáig a sziklába fúródott.
 A falat minden irányban kardizzítás okozta mély repedések szabdalták rendszertelen
mintában. A fehér ruhát bemocskoló rengeteg vér miatt a férfi úgy festett, mint egy
gyilkosság áldozata, de a mozdulataitól inkább tűnt elmebeteg gyilkosnak.
Ez a csí-deviáció rohadt ijesztő!
Shen Qingqiu tanakodni kezdett: ha megpróbálná kiegyenlíteni a férfi csí-keringését a
maga silány kis tudásával, nehéz megmondani, hogy nem rontaná-e tovább a helyzetet.
Ekkor figyelt fel a kardra.
A mestere irányíthatatlan spirituális energiái hatására a kard megállás nélkül remegett,
és centiről centire szabadította ki magát a sziklából, közben pedig dobhártyarepesztő
visítást hallatott. A markolatba vésett ráolvasáson és a főnixet mintázó díszítésen ezüstös
fény futott végig, és a kardból szünet nélkül kezdett áradni a ragyogás.
Shen Qingqiunak elég volt egyetlen pillantás, máris felismerte, kihez tartozik a fegyver.
A francba!
Annyi ember közül miért pont ezzel kellett összefutnia?
Ha korábban meg is fordult a fejében, hogy segítenie kéne, most már csak le akart lépni,
hogy mentse az irháját. A fehér ruhás alak ekkor – mint aki már régen érezte a jelenlétét
– hirtelen felé fordult.
Shen Qingqiu nem volt abban a hangulatban, hogy megállapítsa, „milyen jóképű fickó!”,
mert mindegy, milyen jóképű egy fickó, biztos isten, hogy kiszáll az erő a térdedből, ha
vérben forgó szemekkel bámul rád, miközben kidudorodnak az erei!
Shen Qingqiu olyan szélsebesen eredt futásnak, hogy lebegett utána a ruhaujja. A férfi
azonban tenyérrel a kőfalba csapott; csak úgy szállt a törmelék, a hosszúkard pedig végre
kiszabadult sziklabörtönéből. A penge keresztülhasított a levegőn, és elvágva a
menekülési utat, megállt közvetlenül Shen Qingqiu előtt, aki alig tudott idejében lefékezni.
Ha egy kicsit gyorsabban fut, lefejezte volna magát a karddal.
A következő pillanatban a fehér ruhás alak ok nélkül nekirontott.
Shen Qingqiu tudta, hogy késő elmenekülni, és megacélozta magát, hogy
szembenézzen a támadójával. Spirituális energiát vezetett a jobb kezébe, és mindent egy
lapra téve fel lecsapott a másik mellkasára.
Ha igazak lettek volna a pletykák, és ez az alak valóban legalább olyan erős, mint a
főszereplő, a csapásának nem lett volna semmi haszna. Nem csak haszontalan lett volna,
de lehet, hogy még vissza is üt, és Shen Qingqiu vagy három métert repül hátra, hogy
aztán egy fél vödör vért köhögjön fel, vagy valami ilyesmi.
Azonban nem volt haszontalan, és nem ő repült hátra egy métert vért köhögve, hanem
a másik fél.
 Miközben a kiütött ellenfelét nézte, Shen Qingqiu felemelte a tenyerét, és arra gondolt,
hogy az ereje még gyakorlás nélkül is rohadt menő!
Valójában azok, akik csí-deviációt szenvedtek, meglehetősen sérülékenyek voltak,
csak kívülről tűnt ijesztőnek a vadságuk. Egy szerencsés ütés is úgy zúzhatta össze őket,
mintha egyetlen hajszálon függne az életük.
Shen Qingqiu zavart kifejezéssel nézte a férfit, aki fájdalmában féltérdre ereszkedett
előtte. Az alak megpróbált felkelni, és felé kapni, hogy azután rögtön visszazuhanjon
térdelésbe.
Shen Qingqiu felsóhajtott, és közelebb lépett. A tenyerét a férfi hátára fektette.
– Előre szólok... – mondta inkább csak magának, az nem igazán érdekelte, a másik érti-
e a szavait vagy sem. – Ha most nem teszek semmit, késő lesz segíteni. Nem nagyon
tudom, hogy működik ez az egész, szóval… öh, igyekezni fogok, de ne engem hibáztass,
ha nem jön össze.
Ki tudja, mennyi idő telt el, mire Shen Qingqiu végre érezni kezdte, hogy a másik csí-
keringése rendeződik és elcsitul. Végre elvette a tenyerét, és egy kicsit lenyugodott. Már
csak azért kellett imádkoznia, hogy az ügyetlen, kétségbeesett közbelépése ne károsítsa
a másik kultivációját.
A férfi, akit csodával határos módon sikerült megmentenie, még mindig lehajtotta a fejét,
és nem tért magához.
Ami azt illeti, Shen Qingqiu már magától is rájött, kivel áll szemben, de nemsoká a
Rendszer is megerősítette a sejtését.
[Gratulálunk! Rendszerértesítés: A „Liu Qingge halála” című jelenet
megváltozott, Shen Qingqiu gyűlöltségének szintje csökkent. Jutalmad: +200 B-
pont.]
Nem tévedett.
Az alak az egyik klántestvére volt – egy másik nyomorult, akit Shen Qingqiu eredetileg
csúnyán hátba szúrt –, mégpedig az Égig Érő Hegység tizenkét csúcsának egyik vezetője,
az Ezer Tusa32 Csúcsának ura, Liu Qingge.
Liu Qingge olyan tápos volt, hogy arra nincs is szó.
Az Égig Érő Hegység tizenkét csúcsának mind egyedi karaktere, és színes történelme
volt. Például a Kupola Csúcs koordinálta az egész klánt, és ellenőrizte a többi csoportot.
A Shen Qingqiu vezette Tiszta Nyugalom Csúcsát elsősorban a művelődni vágyó fiatalok
és a művészek kedvelték. A Tízezer Kard Csúcsa a maga tökéletes környezetével az idők

32
Eredetileg Bai Zhan – pontos fordításban száz az az ezer, de az ezer jobban hangzott:P, és itt a szám úgyis
csak arra utal, hogy sok.
kezdete óta mesteri kardforgatók légióit termelte ki. Az Önmérséklet Csúcsának33 neve
magáért beszélt, Shen Qingqiu akkor se ment volna fel ide, ha ostorral kényszerítik. A
Tündér Csúcs 34 ellenben kifejezetten nyálcsorgató hely volt. Mégpedig azért, mert ide
csakis lányokat vettek fel, és bizony sokat adtak a külsőre, ezért a csúcsot mesebeli
szépségek töltötték meg. Nem volt hát hiány merész, erotikus rajongói munkákban sem,
szabadon burjánzottak a perverz olvasók fanfictionjei. Ezek közül a Belém szeretett a
Tündér Csúcs dominája és A Tündér Csúcs összes ágyában jártam című írások voltak a
legfigyelemreméltóbban szörnyűek, tele céltalan szexjelenetekkel és általános iskolás
szintű szöveggel; mégis annyian olvasták őket, hogy majdnem akkora népszerűségre
tettek szert, mint az eredeti mű.
De minden csúcs közül a Liu Qingge által vezetett Ezer Tusa Csúcsáról beszéltek a
legtöbben, ezt szerették a legjobban a tanoncok, és ide akartak a leginkább bejutni. Ez
volt a legerőszakosabb csúcs az Égig Érő Hegység klánjában, ugyanakkor az itteni
kultivátorok voltak a legerősebbek is.
Számtalan generáció óta az Ezer Tusa Csúcsának minden ura első osztályú
kardforgató volt, aki temérdek győzelmet tudhatott maga mögött, azonban vereséget egyet
sem; milyen menő, milyen erős!
A férfi olvasók mindig imádták az ilyen tesztoszteronszagú szereplőket. Bár Liu Qingge
személyesen sosem jelent meg a történetben, ennek ellenére rengeteg rajongót szerzett
magának, és Shen Yuant is kifejezetten lenyűgözte a karakter. Mindig úgy képzelte, hogy
Liu Qingge egy éles vonásokkal megáldott, erős és tiszteletet parancsoló férfi. Akárcsak
egy hadisten!
De az arc, amire most Shen Qingqiu lenézett, csinos volt, és már-már nőiesen törékeny.
A fejében kialakult kép egy csapásra darabjaira hullott. A fantáziái mind megsemmisültek.
Hogy nézhet ki így az Ezer Tusa Csúcsának legyőzhetetlen ura? Ez az arc jobban illett
volna egy jóképű selyemfiúhoz 35 . Ezzel a fejjel romba döntöd az izomagyú rajongóid
fantáziáját!
De jobban belegondolva logikus volt a dolog. Végül is Liu Qingge az első számú női
főszereplő, a lenyűgöző szépségű Liu Mingyan bátyja volt. Nyilván első osztályúnak kellett
lennie az alapanyagnak, ha a lány végül a főszereplő felesége lett. A jó gének a felelősek!

33
Eredetileg Ku Xing, szó szerint aszkéta gyakorlat :)
34
Eredetileg Xian Shu.
35
攀花折柳 kínai idióma - szó szerint olyasmit jelent, hogy virágot és fűzfalevelet szakít, valójában a férfi
prostituáltakra használják.
 Legyőzhetetlen, arrogáns és vonzó! Persze, hogy nem volt szükség még egy ilyen
karakterre, ha már egyszer ott volt a jó öreg Bing-bratyó. Nem csoda, hogy a Magasságos
Botkormány olyan hamar kinyírta.
Ha ilyen képességekkel nem lettél főszereplő, akkor vagy jelentéktelen
mellékkarakterré alacsonyítanak, vagy véged!
Ahogy jobban belegondolt, Shen Qingqiu azonnal elkezdett aggódni, nem fogja-e
csökkenteni Luo Binghe pontszámát az, hogy megmentette Liu Qinggét?
Az eredeti történetben nem lehetett sokat tudni Liu Qinggéről, de ettől még fontos
szerepe volt: azt mutatta be, milyen mélységesen aljas Shen Qingqiu.
A Liu-Shen páros sosem jött ki egymással, hiába voltak klántestvérek.
Shen Qingqiu pont ezért próbált az imént elmenekülni. Még rendes körülmények között
sem bírtak megmaradni egymás közelében, de így, hogy az egyikük csi-deviációba
kultiválta magát, csak két kimenetel létezett: vagy levadássza és megöli Shen Qingqiut,
vagy megöleti magát, akárcsak az eredeti sztoriban.
Bár senki sem tudta, miért gyűlölik egymást ennyire, egy dolog biztos volt: a regényben
Shen Qingqiu felelt Liu Qingge haláláért. Ez volt az egyik első jelenet, amely elindította
Shen Qingqiut a lejtőn. A szöveg szerint az történt, hogy Shen Qingqiu „kihasználta a
helyzetet, és kultiváció közben zavarta meg a másikat, majd a halálba hajszolta”, és ez
valószínűleg éppen itt történt, a Lélekacélozó barlangban.
Shen Qingqiu megölte a női főszereplő egyetlen élő családtagját, így természetes, hogy
Luo Binghe bosszút állt a felesége helyett. Az eredeti Shen Qingqiu tényleg borzasztóan
gyűlöletes figura volt!
Miközben Shen Yuan a jövőjén töprengett, Liu Qingge vért köhögve tért magához.
Ahogy kinyitotta a szemét, azt látta, hogy Shen Qingqiu unott kifejezéssel ül előtte, és
gőgösen néz le rá. Nem úgy festett, mint aki segíteni akar. Döbbenetében hirtelen
mozdulattal húzódott el, és rögtön védekezni próbált. A súlyosan sérült belső szervei nem
repestek a rángatózásért, és a csí-keringése megint összekuszálódott. Újabb adag vér
talált utat a száján keresztül.
– Öcsém, figyelj a csídre, ne zaklasd fel magad! Nem méltó az Ezer Tusa Csúcsának
urához, hogy ilyen nyomorultnak mutatkozzon. – mondta Shen Qingqiu hűvösen, majd
odanyújtott neki egy zsebkendőt. – Nesze! Töröld meg az állad!
– Shen… Mi a pokolban sántikálsz? – kérdezte Liu Qingge két vérköhögés között.
Ahogy látta, mennyire szenved a másik, Shen Qingqiu finoman megpaskolta a hátát.
Liu Qingge azt hitte, meg akarja támadni, de így is képtelen volt védekezni. Azonban
ahogy a tenyér megérintette, tiszta, egyenletes spirituális energia kezdett áramlani a
testébe, és segített megzabolázni a keringését.
 Liu Qingge jobban meglepődött, mint ha Shen Qingqiu hátba szúrta volna. Végül is a
hátba szúráshoz már hozzászokott.
Shen Qingqiu tovább paskolgatta a hátát.
– Liu öcsém, az igazat megvallva, egész idáig visszavonulva meditáltam, és sok
mindenre rájöttem – mondta tettetett őszinteséggel. – Ma, ahogy a halál torkában láttalak,
mint egy hervadó virágot… Khm, fiatalon elsorvadni... Eszembe jutottak a közös
emlékeink. A bátyád szégyelli magát, és bánja, hogy eddig rosszul bánt veled.
Erre Liu Qingge még hevesebben hányta a vért.
Shen Qingqiu diplomatikusan folytatta.
– Mit szólnál hozzá, ha te és én elásnánk végre a csatabárdot, és innentől példaértékű
szeretetben folytatnánk, mint két tökéletes klántestvér? Na, mit gondolsz, öcsém?
Neki is borsódzott a háta a saját szövegétől, de úgy volt vele, hogy ha már úgysem ölte
meg Liu Qinggét, és így megszabadult a rossz karmától, miért ne próbálna meg jó
kapcsolatot kiépíteni vele? Talán Liuban szövetségesre találhatna.
Liu Qingge arca természetellenesen fehér színt öltött. Egy darabig csak meredt Shen
Qingqiura, végül úgy bukott ki belőle a szó, mintha elérte volna a tűréshatára végét.
– Tűnj a közelemből!
Shen Qingqiu vette a lapot.
Végtére is olyan régen gyűlölték már egymást! Nem lehet egyik pillanatról a másikra
megváltoztatni ezt. Nem szabad siettetni a dolgokat; csak lépésről lépésre!
Egy bólintással nyugtázta, hogy elzavarták.
– Ha bármi más balul sikerülne meditálás közben, ne szégyellj segítséget kérni tőlem,
öcsém – intett, ahogy indulni készült. – Olyan jó barátok vagyunk, az csak természetes,
hogy törődünk egymással!
Liu Qingge úgy festett, mint aki menten elkezd újra vért hányni, ha még egy szót hall
Shen Qingqiutól. A pillantása egyenesen félelmetes volt.
Shen Qingqiu igen bölcsen befogta a száját, és „eltűnt a közeléből”.
Liu Qingge végül magára maradt, és fájdalmasan köhögött fel még egy adag vért.
Sosem jöttek ki egymással. Liu Qingge fiatal kora óta ki nem állhatta Shen Qingqiut, és
az érzés kölcsönös volt. Nem úgy csipkelődtek, mint a harcias, de boldog párok, akik
mindenen vitatkoznak, hanem szó szerint ölre mentek. Egyikük sem bírt kimondani úgy
egy mondatot, hogy az ne torkollott volna erőszakba. Ezért már azt a tény sem tudta
feldolgozni, hogy Shen Qingqiu nem rúgott bele még egyet, amikor a padlón volt. Azt meg
pláne nem, hogy megmentette!
De nem tagadhatta a tényeket.
Liu Qingge arca fintorba rándult.
 Nem emlékezett rá, mi történt azután, hogy elveszítette az irányítást. Most mégis simán
keringtek a spirituális energiái. Egyedül nem lett volna képes rendbe hozni a csíjét anélkül,
hogy beleőrült volna. Valakinek asszisztálnia kellett hozzá.
Lehet, hogy Shen Qingqiu tényleg segített neki?
Már a gondolatra is elkapta Liu Qinggét a hányinger. Inkább halt volna meg.
 10. fejezet – A démonlány kihívása

Bár a férfi, akin segített, úgy kezelte, mint egy undorító férget, Shen Qingqiu mégis
elégedettnek érezte magát: egy fura véletlen folytán megmentette Liu Qinggét, akit
eredetileg meg kellett volna ölnie. Ha még barátságot is sikerülne kötnie vele, az Ezer
Tusa Csúcsának ura a bajtársiasság nevében melléállhatna és megvédhetné, ha nem
sikerülne mintatanoncot nevelnie Luo Binghéből.
Egy kicsit képmutató volt a terve, de hát mégiscsak a saját nyomorult kis élete forgott
kockán…
Meditálás közben összemosódtak az éjjelek és a nappalok. Shen Qingqiu úgy érezte,
mintha az élet is megállt volna. Aztán végre elérkezett a napja annak, hogy elhagyja a
Lélekacélozó barlangot.
Lehunyt szemmel ült a kőágyon, és megvárta, amíg a spirituális energia utolsó hullámai
is végigáramlanak a tagjaiban, csak azután nyitotta ki a szemét.
Most, hogy hónapokat meditált át, már szabadon tudta irányítani a saját spirituális
energiáit, és egy egész szinttel a korábbi kultivációs fokozata fölé emelkedett. Ez azt
jelentette, hogy végre száz százalékosan uralta a testét; az utolsó szikrányi
koordinálatlanság is eltűnt a mozgásából. A tekintete kitisztult és elmélyült, halhatatlan
szelleme pedig felfrissült.
Shen Qingqiu leugrott a kőágyról, a teste ruganyosan mozgott, mintha a tagjait könnyű
szellő és ősi erő járná át. Bár lehet, hogy csak ő érezte így, mert olyan sokáig zárkózott el
a világ elől, hogy minden porcikája örült a mozgásnak.
A napok szaporán száguldottak meditáció közben, mintha előretekert volna egy videót.
Egy regényben – mármint egy rendes történetben, ami nem olyan rétestészta hosszúságú,
mint a Magasságos Botkormányé – egy fejezet alatt lezavarták volna ezt a részt.
Shen Qingqiu úgy gondolta, illendő lenne elköszönni a szomszédjától, mielőtt továbbáll,
így átkopogott a kőfalon.
– Hogy mennek odaát a dolgok, öcsém? – kérdezte. – Én végeztem.
A hangja visszhangot vetett az üreg falán; nem kiabált, de ahhoz elég hangosan
beszélt, hogy egy olyan gyakorlott kultivátor, mint Liu Qingge meghallja.
Nem érkezett válasz, de ez egy cseppet sem lepte meg. Nem is bánta. Elég volt, hogy
ő biztosította a (kétes) jó szándékáról a másikat. A ruhaszegélye susogva követte, ahogy
egy nagy lendülettel nekiiramodott, mint a szélvész, hogy szembenézzen az odakint
tomboló viharral.
 Ha jól számolta ki a dátumot, közeledett egy fontos cselekménypont, az eredeti regény,
A büszke démoni kultivátor egyik első nagy csatája, amikor démonok támadtak a klánra,
és hatalmas felfordulást okoztak.
Itt mutatkozott be a történet két fontos női főszereplője is, és itt figyeltek fel először Luo
Binghére.
A Lélekacélozó barlang elzárt hely volt, így a belsejében tökéletes nyugalom uralkodott,
de amint kilépett, döbbenetes látvány fogadta. Mintha az egész Kupola Csúcsot lángok
dúlták volna fel; mindenfelé kétségbeesett tanoncok rohangáltak, és egyként zúgtak a
vészharangok.
Amint Shen Qingqiu felért a hegytetőre és körülnézett, azonnal megértette a helyzetet:
már meg is érkeztek a démonok!
Tökéletes időzítés; pont jókor ébredt fel!
Ahogy a névtelen tanítványok az ilyen-olyan csúcsokról meglátták őt, csapatostul
vetették rá magukat.
– Shen bácsikám 36 ! Shen bácsikám, végre végeztél a meditálással! Nagy baj van!
Belopóztak a Kupola Csúcsra ezek a szörnyetegek a Démoni Világból, és sokakat
megsebesítettek.
Shen Qingqiu megpaskolta az A-jelű tanonc vállát:
– Nyugalom. Hol van a klánvezér bátyám?
– A klánvezér bácsikánk37 elutazott – felelte könnyes szemmel az A-jelű tanonc. – Ha
itt lenne, hogy jutottak volna be ezek a szörnyetegek a Démoni Világból, hogy lerohanjanak
minket?
A B-jelű tanonc dühösen szólt közbe:
– Ezek a démoni söpredékek elképesztően aljasak! Kihasználták a gyengeségünket,
és megtámadták a klánt, ráadásul lerombolták a tizenkét csúcsot összekötő összes
Szivárványhidat is, és felhúztak valami fura védőmezőt, így teljesen el vagyunk vágva a
segítségtől.
Shen Qingqiu ezt már mind tudta, csak kötelességtudatból kérdezett rá, miközben
átvágott az emberek között. Éppen most fejezte be a kultivációs edzést, ráadásul mind
Luo Binghe, mind Liu Qingge problémáját rendezte (úgy-ahogy), nem csoda, hogy
lelkesen, és tettre készen szólalt meg.
– Nem kell aggódni. Az Égig Érő Hegység fenséges, páratlan klán, amely számtalan
hőst nevelt ki! Nem félünk a Démoni Világ mocskaitól!

36
Eredetileg Shen-shibo - a shibo idősebb nagybácsit jelent, ebben a környezetben a saját mentorodnál
idősebb klánnagybátyád.
37
Eredetileg Zhangmen-shibo - ugyanaz, mint fentebb.
 A tanoncok egyből érezték, hogy megtalálták a támaszukat, és úgy követték Shen
Qingqiut, mint a kiskacsák. Útközben azok, akik eddig fejvesztve rohangáltak, ugyancsak
hozzá csapódtak, és azok is a nyomába szegődtek, akik eddig azt sem tudták, mi történt.
A menet egyre nagyobbra és nagyobbra duzzadt, mire elértek a Kupola Csúcs
főcsarnokáig.
A Kupola Csúcs minden egyes tanonca itt tolongott, hogy körbevegyék, és
megsemmisítsék a démonokat, akik túl mélyre hatoltak a klánjuk területén. Mivel a
cselekmény úgy kívánta, a Tiszta Nyugalom Csúcsának minden tanonca is „véletlenül”
éppen a Kupola Csúcson tartózkodott, hogy üdvözölhessék a mesterüket, amikor az
befejezi a meditációt. Most ők is itt gyűltek össze. Shen Qingqiu első pillantásával
megkereste Luo Binghét. A fiú komoly képpel ácsorgott a csoport mellett.
Hónapok teltek el, hogy utoljára látta őt. Azóta jóval magasabb lett; a termete most
nyúlánk és kecses volt, mint egy szál bambusz. Csinos arcának köszönhetően sok
tekintetet vonzott magára. Shen Qingqiu szíve egyből elcsitult, ahogy látta, hogy a
főszereplő is jelen van, és a figyelmét végre az ellenségre fordíthatta.
Az elegáns és impozáns Kupola Csarnok előtt több mint száz, démoni csítől bűzlő
idegen gyűlt össze. Az egész invázió vezetője pedig egy fiatal lány volt, aki alig lehetett
több tizenöt-tizenhat évesnél.
Shen Qingqiut elkapta az izgalom: Végre itt van! Megjelent!
A démonok szerették a szokatlan ruhákat, de ennek a lánynak az öltözéke még közöttük
is kitűnt. Éjfekete haját számtalan apró fonatba fésülte, a bőre fehér volt, a szemén harsány
smink, az ajka természetellenesen vörös; már most látszott, milyen elbűvölő és veszélyes
szépség lesz egyszer. Mivel meleg nap volt, szellősen öltözött, a testét csak néhány vörös
fátyolcsík takarta; a csuklóját és a bokáját ezüst karikák díszítették, apró csengettyűk
csilingeltek fel a legapróbb mozdulatára is.
Hófehér, meztelen talpa közvetlenül simult a talajhoz. Shen Qingqiu nem bírta ki, hogy
ne vessen rá legalább két lopott pillantást.
Nem mintha bármi illetlen járt volna a fejében, inkább arra gondolt, hogy…. több ezer
lit38 utaztál a Démoni Világtól idáig, átszeltél tengert és földet, megmásztál egy hegyet.
Mindezt mezítláb. Kisasszony… nem fáj a lábad?
Na, jó. Nem ez a lényeg!
A lényeg, hogy ez a lány volt az egyik legnépszerűbb női főszereplő A büszke démoni
kultivátor sztorijában – a szentséges démonúrnő, Sha Hualing.

38
li kínai mértékegység, nagyjából fél kilométer
 Sha Hualing tisztavérű démon volt, ádáz és könyörtelen, rafinált és büszke, és őrülten
szerelmes Luo Binghébe. Az eredeti történetben, miután megismerte a fiút, nemcsak ölt a
kedvéért, de még a saját fajtáját is elárulta miatta.
Bár az ilyen szerelemittas női szereplőket sokszor leszólják, nincs mit tenni, mert
rengeteg olvasó imádja őket. Kár, hogy szexi, tüzes csajok csak a főszereplőnek járnak.
Shen Qingqiu akaratlanul is Luo Binghe felé fordult. Ugyanekkor Luo Binghe pillantása is
éppen rá rebbent. Mindketten meglepődtek, ahogy találkozott a tekintetük. A fiú úgy festett,
mint aki mondani akar valamit, de nem jött ki hang a száján. Shen Qingqiu pedig sietve
odabiccentett neki, majd elfordult.
A Szivárványhidakat elvágták, így a többi Csúcs urai semmit nem tudtak a
vészhelyzetről; akik aludtak, tovább aludtak, akik meditáltak, tovább meditáltak, akik
sétáltak, folytatták a sétájukat, és akik elutaztak, gondtalanul utazgattak tovább. Éppen
ezért elképesztően megnyugtatóan hatott egy idősebb mester jelenléte a tanoncokra.
Most, hogy Shen Qingqiu itt volt, visszanyerték a magabiztosságukat.
Ming Fan kiáltott fel először:
– Démonúrnő! Megérkezett a mesterem, lássuk, még mindig olyan arrogáns vagy-e!
Egyre több és több ember gyűlt össze. Az egyszínű egyenruhába öltözött tanítványok
dühös arccal vették körül a támadókat, akik így csapdába estek a csarnok előtt. Több
démon is ki akarta használni az alkalmat, hogy áttörjön a gyűrűn, ami kapóra jött Shen
Qingqiunak, hogy kipróbálja az erejét; könnyedén kapta el, emelte fel, majd hajította vissza
őket Sha Hualing lábához.
Sha Hualing mindig is okos és agyafúrt lány volt; korábban azért viselkedett arrogánsan,
mert az Égig Érő Hegység klánja védtelen volt. Mivel már régóta őket tartották a
legerősebb klánnak, kezdték elhanyagolni a biztonságot, és a fegyelem is lanyhult. A lány
látta, hogy Yue Qingyuan hivatalos ügyben távol van, a Kupola Csúcsot pedig őrizetlenül,
vezető nélkül hagyta, így nem félt támadni. Most, hogy változott a szélirány, azonnal
változtatott a hangnemén is.
– Nem azért látogattunk meg titeket az embereimmel, hogy harcoljunk. Csak kíváncsiak
voltunk, mert azt hallottuk, hogy az Égig Érő Hegység klánjában rengeteg a tehetséges
tanonc. Azért jöttünk fel a hegyre, hogy körülnézzünk, és tapasztalatot cseréljünk.
Shen Qingqiu megrázta a legyezőjét.
– Vagy úgy, milyen kedves! De ha tapasztalatot szerettetek volna cserélni, vajon miért
jöttetek akkor, amikor a klánvezér távol van? Miért zúztátok össze a Szivárványhidakat?
És miért sebesítettétek meg a tanoncainkat? Furcsa módja ez a tapasztalatcserének –
mondta.
 Sha Hualing az ajkába harapott, és a fiatal lányok leghatásosabb fegyveréhez nyúlt.
Kisöpört egy kósza tincset az arcából, és lassan, bájosan így szólt:
– Te csakis a Szolgálatkész Kard lehetsz, akinek már a neve is hegyeket mozgat meg.
Shen Qingqiu mester39, a pletykák meg sem közelítik a valóságot veled kapcsolatban.
Kicsi Ling 40 még fiatal, nem hallgatnak rá az alattvalói, könyörgünk neked, halhatatlan
mester, hogy légy nagylelkű, és bocsásd meg, ha megsértettünk titeket.
Mindegy, milyen lágyan beszélt, Shen Qingqiut a legkevésbé sem hatották meg a
szavai. Nála jobban senki sem tudta, mi a valódi célja az ittlétüknek.
Igazság szerint az egész felfordulást az okozta, hogy Sha Hualinget frissen nevezték ki
szentséges démonúrnővé. Mivel büszke és arrogáns volt, és túlbecsülte a saját
képességeit, ezért kitalálta, hogy betör az Égig Érő Hegység központi csúcsára,
lemészárol, akit ér, hadizsákmányként pedig megszerzi a Kupola Csarnok feliratát, és az
érdemeit bizonyítandó magával viszi. Ezzel egyszersmind az Emberi Világ előtt is
megmutathatta volna az erejét!
– És mit gondolsz most a tanoncainkról, Úrnőm? – kérdezte Shen Qingqiu.
Sha Hualing összecsücsörítette a száját, majd elmosolyodott.
– Nehéz megmondani. Olyan sokan vannak a klánotokban, hogy mindenképpen
hátrányban vagyunk, így Kicsi Ling nem tudja eldönteni.
Shen Qingqiu olyan könnyedén öltötte magára a mester szerepét, mint egy régi kabátot.
– Ó? És hogyan segíthetnék a döntésben?
Sha Hualing vörös ajkai elnyíltak, ahogy egy új, igazságosnak tűnő módszert ajánlott.
– Miért nem választunk három bajnokot, és rendezünk egy párviadalt?
A megoldás kifejezetten jónak tűnt. Végül is a démoni faj és az az Emberi Világ között
sok éve törékeny egyensúly állt fenn, a démonok sosem támadtak rájuk nyíltan; ha Shen
Qingqiu most meggondolatlanul elsöpri Sha Hualinget és a bandáját, azzal csak olajat önt
a tűzre; a démonok nem hagynák ennyiben, és a végén sokkal nagyobb konfliktus
robbanna ki. Nem érné meg. De az sem járható út, ha csak úgy futni hagyják a támadókat;
végül is nem engedhetik meg, hogy bárki kedvére jöjjön-menjen a Kupola Csúcson. Ha
szabályokat állítanak fel, és viadalt rendeznek, megleckéztethetik a másik felet, a végén
pedig mindkét oldal elsétálhat, és senkinek nem csorbul a tekintélye. Így lesz a legjobb!
Mivel az eredeti regényben a démontámadás elég jelentős esemény volt, Shen Qingqiu
jól emlékezett rá, mi történt.

39
Eredetileg xianbei - ugyanazt jelenti, mint japánul a senpai:)
40
Eredetileg Ling-er - ez egy becéző formula.
 Az első meccs résztvevői: Shen Qingqiu vs. Félkarú Testvér41.
Hogy még jobban kitűnjön, milyen aljas alak Shen Qingqiu, az első mérkőzésen
természetesen csalással nyert. Ezzel szemben Luo Binghe a harmadik mérkőzést
becsületesen és tisztességesen vívta, így adva éles kontrasztot az olvasónak.
Azonban az új Shen Qingqiunak esze ágában sem volt ilyen értelmetlenül bemocskolnia
a saját hírnevét.
A Félkarú Testvér egész teste sötétlila volt; szófukar és zárkózott alaknak tűnt. Ahogy
meghallotta Sha Hualing parancsát, előrelépett egy nyílt területre. A tanoncok mind
kiabálva biztatták Shen bácsikájukat.
Shen Qingqiu pontosan ismerte a Félkarú démon erejét, ezért mosolyogva így szólt:
– Csak egy karod van. Ha így nyerek, az nem lesz igazságos győzelem.
Sha Hualing megérintette a száját a kezével, és így mondta:
– Valóban? Kicsi Ling tud erre egy jó megoldást: mi lenne, ha…. te is levágnád a fél
karodat, halhatatlan mesterem? Így már nem lenne előnyöd.
A tömeg dühösen hördült fel. Shen Qingqiu azonban közömbös maradt, finoman
elmosolyodott, és lassan kinyitotta a legyezőjét.
– Mit szólnál hozzá, ha egy kezemet sem használnám?

41
Eredetileg Zhanglao - szó szerint idősebb, rangidős embert jelent, illetve a buddhista szerzetesek
tiszteletteljes megszólítása.