I. Az egyházszakadás A Római Birodalomban a kereszténység államvallássá válását követően az egyház felett a császárok hatalma érvényesült o az egyházi hierarchiának nem volt feje több egyházi kp. alakult ki A Római Birodalom kettéválásakor o keleten a Konstantinápolyban székelő császárok egyház feletti fennhatósága továbbra is érvényesült o Nyugaton a birodalom szétesésével megszűnt a világi hatalom egyházra gyakorolt befolyása a Nyugati egyházi hierarchia lassan a keleti császárságtól is függetlenítette magát Róma püspökeit egyre gyakrabban pápának hívták (az elnevezés korábban minden püspököt megilletett)
a. A Római pápaság megerősödése
jelentősen megerősödött a római pápaság amikor Kis Pippin megvédte Rómát a longobárdokkal szemben o az új Frank király Róma és Ravenna vidékét a pápaságnak adományozta a területet az egyházfők világi uralkodóként birtokolták létrejött a Pápai Állam (756) o nőtt a frank uralkodók befolyása az egyházra, de korántsem volt olyan széles körű, mint a bizánci császáré keleten Nyugat- Európában a világi és egyházi hatalom nem egymásnak alárendelten, hanem egymás mellett létezett a katolikus egyház és a pápaság helyzetét erősítette, hogy az arab előretörés miatt a VII. századtól a kereszténység súlypontja nyugatra tolódott továbbá növelte Róma tekintélyét a germánok, dánok, csehek, lengyelek és a magyarok csatlakozása a nyugati katolikus egyházhoz
b. A keleti és nyugati kereszténység eltávolodása
A kora középkorban fokozatosan távolodott egymástól a nyugati és a keleti kereszténység o NYELV nyugat: latin kelet: görög o SZERTARTÁSOK nyugat: áldozáskor kovásztalan kenyeret vettek magukhoz a hívek (ostya) keleten: áldozáskor kovászos kenyeret vettek magukhoz a hívek o HITTÉTEL nyugaton: hittek a tisztító tűz, a purgatórium létezésében keleten: nem hittek A pápák megerősödése tovább élezte az ellentéteket Konstantinápollyal 1054: a pápa és a konstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiközösítették egymást és híveiket az egyházból a kereszténység hivatalosan is kettészakadt Róma vezette katolikus és Konstantinápoly irányítása alatt álló ortodox (görögkeleti) egyházra.
II. A szerzetesi mozgalom kialakulása
A IV. századra az egyház intézménnyé vált o A hívek egy részének igénye támadt az őskeresztény elvek szerinti életmód gyakorlására o a világi élettől megcsömörlők, s azzal szembefordulók az egyiptomi sivatagba vonultak ki o Szent Pál (nem azonos az apostollal) és Szent Anna magányosan, teljes elvonultságban életek (III.-IV. század) remeteségük követőkre talált, kis remeteközösség alakult ki Nyugaton is létrejöttek a keletihez hasonló szerzetesi közösségek o a világtól elzártan kolostorokban laktak, szigorú belső előírások (regulák) szabályozták az életüket o a Krisztus által ajánlott szegénység, erkölcsi tisztaság, engedelmesség megtartásával akartak közelebb kerülni Istenhez o míg a keleti szerzetesek elsősorban a hit elvont kérdéseivel foglalatoskodtak Nyugaton a szerzetesség gyakorlatiasabb formája alakult ki a Szent Benedek által alapított bencés rend regulája a hitélet mellett a munka szerepét is kiemelte a barátok földet műveltek, könyveket másoltak, hozzájárultak a latin írásbeliség átmentéséhez a kora középkorban jelentős részt vállaltak a térítőmunkából nagyrészt nekik köszönhető, hogy Közép-Európa a nyugati kereszténységhez csatlakozott o A XI-XII. században újabb szerzetesrendek alakultak
III. Az egyházi reform
A X. századra az egyház tekintélye csökken o a pápák a megerősödő Német-római Birodalom császárainak befolyása alá kerültek o a császárok jogot formáltak az egyházi méltóságok kinevezésérem az invesztitúrára a birodalom főpapjai a császárnak alárendelt hűbérurak lettek o probléma volt az is, hogy a meggazdagodó egyház főpapjai, papjai, szerzetesei a világi dolgok felé fordultak Az egyháziak és a hívek jelentős része elutasította a folyamatot, változást akartak A megújulást célzó reformok az ezredfordulón a franciaországi Cluny bencés kolostorából indultak ki o az újítás hívei helyreállították a kolostorokban a fegyelmet o a szerzetesek figyelmét ismét a hitélet felé fordították o elvetették az egyházi méltóságok megvásárlásának gyakorlatát (szimóniaa) o követelték a világi papság (akik nem szerzetesrendek tagjai) nőtlenségének (cölibrátus) bevezetését
IV. Az invesztitúraharc első szakasza (XI. század)
A pápaság az egyházi megújulást politikai tartalommal is megtöltötte lazítani kívánt függőségén a császári hatalomtól o a pápák a pápaválasztást a pápaválasztó joggal rendelkező főpapok, a bíborosok kezébe kívánta adni (kizárva a császárokat) VII. Gergely pápa (1073-1085) ünnepélyes dokumentumba foglalta követeléseit (1075) o nem csak az egyházat kívánta megerősíteni, hanem az egyházon belül a pápa hatalmát is A császár az egyház megújulását támogatta, de a pápa hatalmi igényeit a birodalom egységének megőrzése érdekében elutasította a császári hatalom ugyanis részben az egyházi hűbéreseken alapult o IV Henrik császár a birodalmi gyűlésen a hozzá hű német főpapok közreműködésével megfosztotta Gergelyt a pápai méltóságtól o a pápa válaszul kiátkozással sújtotta az uralkodót kizárta a keresztények közösségéből s így a neki tett hűbéri fogadalmak is érvényüket vesztették o a kiközösített uralkodónak nem tartoztak engedelmességgel az alattvalók a császár megalázkodásra kényszerült (Canossa járás 1077) a pápa pedig a keresztény tanítások szellemében kénytelen volt feloldani az egyházi büntetést o A harcosok rövidesen ismét fellángoltak, egyik fél sem engedett a követeléseiből Gergely és Henrik évszázados küzdelmet indítottak el o a tét hatalmas volt az egyház megőrzi-e egyenrangúságát a világi hatalom mellett, vagy a Kelethez hasonlóan alárendelődik annak.