A jó palócok című novelláskötetében jelent meg a mű 1882-ben.Mint ahogy már a Szűcs Pali szerencséjében tapasztalhattuk nagyon jól tudta leírni a palóc embereket és a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Ebben a novellában is van jó pár ismertetője a népies beszédmód például. Beleéli magát a falusi embereknek beszédmódjába, saját mondatait is javítja néhol. Úgy ír mintha ő is egy szereplő lenne a történetben. Természetesen a műfaja novella, maga Mikszáth stílusában megformálva bemutatja a palócok mindennapjait, szokásaikat és a gondolkodásukat. A címből már sejthetünk egy dolgot, hogy valami fog történni ezzel a bizonyos báránnyal mi is lesz a sorsa. Ugyanakkor a bárány mint szimbólum jelentheti a történetben valakinek az ártatlanságát is. Ez a mű egy családról szól akik elveszítettek mindent egy vihar által és még egy fordulat is lesz a történetben. Ebben a történetben a szereplők( Baló Mihály, Baló Ágnes, Baló Borcsa, Sós Pál, (bárány) Babonásak, hisznek a csodában harangoznak a vihar előtt, a vihar alábbhagy, de a patak vize emelkedik Összefog a falu , hogy gátat szabjanak az áradásnak , még a gazdag Sós Pál is „ csáklyát hozott” – ( a csáklya arra is jólehet , hogy kiemeljék vele a vízbe esett tárgyakat) ez később a történetben jelentősége van.Bodokon játszódik a cselekmény,ahol a hatalmas felhőszakadás miatt mindent elöntött a víz. A falu lakói megfeszített munkával,minden erejükkel próbálták a folyóba vezetni a vizet. Ajtók és székek úsztak a viharnak köszönhetően. Egy tulipános ládika is sodródott, melyen egy kisbárány kapaszkodott. Sós Pál udvara előtt látták utoljára a bárányt is és szegény Baló Ágnes kelengyéjét is, aki szégyenszemre, ruha nélkül nem mehetett férjhez. A bárányt Cukrinak hívták, akit nagyon hiányolt Baló Mihály lánya. Hirtelen azt a hírt kapták, hogy több falun keresztül sodródott a láda. Bejártak mindent, de a bárányt sehol nem találták. Hazafelé menet megálltak a templomszentelésen, ahol Sós Pál is ott volt. Borcsa elkérte tőle Cukrit, de Sós Pál tagadta, hogy nála lenne. A nagy esküdözésben leesett róla a vadonatúj ködmöne,s kiderült,hogy a ködmönt a kis Cukri bárányból csináltatta magának mivel Boriska meglátta a bárány ismertetőjelét, a két sötét foltot a hátán. Természetesen sírva búcsúztatta báránykáját. . Nem tudjuk meg mi lett a történet vége ezt az író az olvasóra bízta, hogy magának találja ki mi is történhetett, hogy kapott e valamilyen büntetést Sós Pál a tettéért vagy hogy a kis Borcsa legalább a ködmönt megkapta e és mi történt Ágnessel a továbbiakban. Legfőbb motívum a műben a bárány és az ártatlan gyermek kapcsolata hiszen a a kislány olyan ártatlan volt mint báránya. Egyes szám első személyben írta le a novellát Mikszáth.Ez a novella egyidőben romantikus és realista vonásokat is tartalmaz. Népies mesélés, a váratlan fordulat és a negatív főszereplő, a bűnös lelepleződése tipikusan romantikus,de a népies téma, helyszín és a szereplők realista jegyek. Az olvasót könnyen magával ragadja hisz beletudja magát képzelni a palócok életébe és a történetbe. A mű tanulsága számomra, hogy előbb utóbb minden kiderül jobb őszintének lenni még akkor is ha abban a pillanatban még nem azt gondoljuk vagy úgy véljük nem derülhet ki pedig de. Minden tettnek van következménye erre világosítja rá az olvasót a költő.