A reformáció.

A protestáns vallások kialakulása

A reformáció latin szó, azt jelenti: újraalakítani. A keresztény/keresztyén egyház megalapítása után sok
mindenben eltért Krisztus és az apostolok rendelésétől. Nem úgy élt, ahogy Isten a Szentírásban megszabta,
nem végezte el azt a munkát, ami rá volt bízva. Jézus Krisztus helyett a pápa lett az egyház mindenható feje.
Nem a Szentírás, hanem a hagyomány, a pápák és gyűlések határozatai szerint igazodtak az egyházi életben.
Az első keresztények/keresztyének istentiszteleti célokat szolgáló egyszerű hajlékai helyett, díszes,
képekkel és szobrokkal ékesített templomok fogadják be a híveket. A templomokban pedig nem az Isten
igéjének tiszta hirdetése a fődolog, hanem bizonyos szertartások bemutatása. Kezdik tisztelni a szenteket.
Ezek a felsorolt példák mutatják, hogy az egyház eltért a Szentírás tanításaitól és rendelésétől.
Miután az egyház eltért eredeti céljától és így tele volt Evangéliummal ellenkező szokásokkal és
tanításokkal, az egyházban vissza kellett állítani a régi rendet, a tiszta tanításokat és szokásokat. Ezt a
megtisztító munkát végezte el Isten a reformáció korában a maga nagy embereivel.
A 16. századi reformációnak, a teológiai gondolkodás és az egyházi élet megújulásának elindítója
Luther Márton volt. Nyugtalanítja őt az egyházban látott sok romlottság, babonaság, üzleti szellem. A római
egyház megromlott gyakorlata, különösen a bűnbocsátó cédulák árusítása késztette őt nyílt kiállásra és szólásra.
Luther Márton emiatti felháborodásában fogalmazza meg és szögezi ki a wittenbergi vártemplom
kapujára a 95 pontban foglalt tanítását 1517 október 31-én.
Az első pontban ez olvasható: Jézus Krisztus, a mi Urunk és Mesterünk ezt mondja: a hívő ember egész
életének bűnbánatnak kell lennie.
Felettesei igyekeztek elhallgattatni és tételei visszavonására bírni. Erre azonban ő nem volt hajlandó. A
pápa átokkal fenyegeti meg, ha nem vonja vissza tanait.
Ő kiáll a saját tanai mellett, és így fogalmazta meg hitvallássá lett álláspontját: „Amíg engem a szentírásbeli
bizonyságokkal vagy máshonnan merített tiszta okokkal meg nem győznek, addig én az általam idézett szent
iratokról vagyok meggyőződve, és az én lelkiismeretem az Isten igéjének foglya, mert nem biztos és tiszta
dolog a lelkiismeret ellen cselekedni.”
A reformáció alapja: Az igaz ember hitből él, tehát a bűnbocsánatban, az üdvösségben, az örök életben
csak a hívő ember részesülhet, hit által Isten kegyelméből.
Luther reformátori munkálkodásával és fellépésével majdnem egy időben Svájcban is elindult az egyház
radikális megújítására irányuló mozgalom.
A svájci reformációnak az elindítója Zwingli Urlich lelkész volt. Egyértelműen vallották, hogy az
evangélium alapján kell megreformálni az egyházat, de egyetlen alapvető dologban nem tudtak megegyezni: az
úrvacsora értelmezésében. Ezért már kezdetben két irányú lett: az egyik a Luther Márton által elindított német
evangélikus irány, a másik a Zwingli svájci református iránya.
 A Zürichben kibontakozó német-svájci reformáció Zwingli halála után holtpontra jutott. Kálvin János
fellépése azonban a francia Genfben továbblendítette a reformáció ügyét. Tudományos, igehirdető és
egyházszervező munkájával nemcsak Svájcban, hanem más európai országokban is megszilárdította a
protestantizmust. A reformációnak olyan egyénisége lett, aki meghatározta a világ református egyházainak
gondolkodását és műkődését. Kálvin új istentiszteleti rendtartást vezetett be, amit a genfi városi tanács
elfogadott.
Az istentiszteletet az evangélium egyszerűségéhez igazítja. Minden díszítő elemet kizár a templomból.
Az egyházi éneklésre gondot fordít. A zsoltáréneklés az ő kezdeményezésére lett a református gyülekezetek
megkülönböztetett lelki kincsévé.
A gyülekezet tisztviselői elsősorban a lelkipásztorok, akik az igehirdetést és a sákramentumok
kiszolgáltatását végzik. A presbiterek a gyülekezeti élet szentségére és fegyelmére ügyelnek. A diakónusok
pedig a szegényekről, rászorulókról gondoskodnak.
Kálvin alaptanításának alaptétele, hogy az ember és a világ sorsa egyedül és kizárólag Isten kezében
van, az egyes ember üdve vagy ítélete Isten dicsőségét szolgálja az ő eleve elhatározott akarata szerint
(predestináció). A kálvini teológián alapuló jelszó kifejezi, hogy a keresztyén embernek minden munkájával
Isten dicsőségét kell szolgálnia. : Soli Deo Gloria -Egyedül Istené a dicsőség.
Kálvin János fő műve az Institució- A keresztyén vallás rendszere, amely 6 részből áll. 1. a törvény,
2. a hit, 3. az imádság, 4. a sákramentumok, 5. a hamis sákramentumok, 6. a keresztyén szabadág, egyház,
állam.

Felhasznált irodalom:
László Dezső: Az erdélyi református egyház törtánete
Dr. Benke György: Hittan 7. Tanári segédkönyv
Nagy János: Általános református hit és erkölcs