Sinka Júlia

Számvitel
2022.
Összefoglaló anyag
Lezárva: 2021. december 1.
 Sinka Júlia

Számvitel 2022.

(2021 folyamán elfogadott változások)

1
Számvitel 2022 ........................................................................................................................... 1
A szerződés elszámolási egységére vonatkozó elszámolás – döntési lehetőség .................... 3
A projektek elszámolása a magyar számviteli szabályozás szerint ........................................ 3
Beruházási támogatások elhatárolhatósága .......................................................................... 12
A pótbefizetésekkel kapcsolatos Ptk.-változás ..................................................................... 12
A Kft. tagjának egy kézben tartott üzletrészei ..................................................................... 12
A le nem vonható áfa és a támogatások számviteli szabályozása ........................................ 13
Könyvvizsgálói jelentés ....................................................................................................... 17
Könyvvizsgálat ..................................................................................................................... 17
Regisztrált mérlegképes könyvelőkkel kapcsolatos előírások ............................................. 18
Egyéb változások .................................................................................................................. 18
Hatálybaléptetés, alkalmazhatóság....................................................................................... 19
A 2021. üzleti év zárása a koronavírus-járvány tükrében .................................................... 20

2
Összesen 22 törvényben hozott változásokat az egyes adótörvények módosításáról szóló
2021. évi LXIX. törvény.

Jelen keretek között a számviteli törvényt – és ahol az témánkhoz kapcsolódik, a Polgári

törvénykönyvet – érintő módosításokat tekintünk át röviden.

A szerződés elszámolási egységére vonatkozó elszámolás –

döntési lehetőség

2022. január 1-jétől az olyan szerződések esetében, amelyeknek tárgya azonos

munkafolyamattal, nagy tömegben, sorozatosan gyártott termékekre vonatkozik (pl.
sorozatgyártás) nem lenne kötelező alkalmazni a szerződés elszámolási egységére
vonatkozó, 2020-tól hatályos szabályokat.
A szerződés elszámolási egységére vonatkozó 2021-ben hatályos szabályok egyes
esetekben olyan szerződésekre is kiterjed(het)nek, amelyeknél nem indokolt, illetve
nehézséget okoz azok gyakorlati alkalmazása. Ezért a törvénymódosítás az egyebekben
továbbra is hatályos előírásokat pontosítja annak érdekében, hogy sorozatgyártás esetén
ne kelljen kötelezően alkalmazni a szerződés elszámolási egységére vonatkozó
szabályokat.
Eszerint, ezen szerződések esetében, ha a szerződés(ek) tárgya terméknek azonos
munkafolyamattal, nagy tömegben, sorozatosan történő gyártására irányul, a vállalkozó
dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a szerződés elszámolási egységére vonatkozó
előírásokat.
Amennyiben a vállalkozás úgy dönt, hogy él ezzel a lehetőséggel, úgy a szerződés
elszámolási egységéhez kapcsolódó egyéb előírásokat sem alkalmazhatja.

(Jelen kiadványunk bővített kiadásában esettanulmányon keresztül vizsgáljuk az

elszámolást arra az esetre, ha sorozatgyártás kapcsán a társaság él az új szabály
alkalmazásával, és arra az esetre, ha a projektek elszámolásra vonatkozó rendelkezések
szerint jár el.)

Az elszámolás viszonylagos újdonsága miatt célszerű áttekintenünk, mit is jelent a

szerződés elszámolási egységére (projektre) vonatkozó szabályozás!

A projektek elszámolása a magyar számviteli szabályozás

szerint

A számviteli törvény 2020. január 1-jétől történő változása előtt a valódiság, óvatosság
és összemérés elveinek érvényesülése sok esetben megkérdőjeleződött az évek között
áthúzódó projektek bevételének, költségeinek, illetve eredményének egyes évekre
vonatkozó elszámolásában.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 2020. évi módosításának célja éppen
ezért az volt, hogy a projektek elszámolási szabályait a gyakorlati igényekhez, illetve a
tényleges helyzethez igazítsa.

3
Ezzel kapcsolatban ki kell térnünk a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
(Ptk.) szerződésekre vonatkozó keretjellegű előírásainak és a számviteli törvénynek a
2020. év előtti, számlázásra épülő bevételelszámolási szabályainak eltérésére. Ez ugyanis
nem kevés bizonytalanságot okozott a több üzleti évet átfogóan teljesített szerződésekkel
(projektekkel) kapcsolatos bevételek és költségek, ráfordítások számviteli
elszámolásában.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szerződési viszonyokban oly fontos körülményt,

mint a teljesítés ténye és időpontja, az Áfa tv. számos esetben a polgári jogi szabályoktól
eltérően határozza meg.

A Ptk. kötelmi jogra vonatkozó fejezete rögzíti a szerződés teljesítésére vonatkozó

előírásokat. Az általános szabályok szerint a szerződésben meghatározott szolgáltatást a
tartalmának megfelelően kell teljesíteni, a szolgáltatás minőségének meg kell felelnie a
Ptk. jogszabályi előírásainak és a felek szerződésben rögzített elvárásainak is.

A teljesítés határidejét a szerződésben kell rögzíteni. Amennyiben a felek erről mégsem

rendelkeznek, de a szolgáltatásból az egyértelműen megállapítható, akkor azt abban az
„egyértelmű” időpontban kell teljesíteni. Ha pedig az időpont az előzőek szerint nem
állapítható meg, akkor a teljesítéshez szükséges idő elteltével kell teljesíteni. Idő előtti
teljesítésre csak közös megegyezés alapján van lehetőség.

Az Áfa tv. is másként szabályozza a teljesítést és annak időpontját az adófizetési

kötelezettség keletkezése szempontjából, és egyes esetekben speciális szabályokat
állapít meg, amelyeknél a számviteli teljesítés, a Ptk. szerinti teljesítés és az áfa szerinti
teljesítés nem ugyanaz az időpont.

A projektek számviteli elszámolására a törvény 2020-tól életbe lépő módosítása előtt

külön szabály nem szerepelt a számviteli törvényben.

Az általános számviteli elvekből kellett tehát ebben a vonatkozásban is kiindulni,

amelyekből az volt levezethető, hogy projektek esetében a bevétellel még nem
ellentételezett költségeket befejezetlen termelésként készletre kell venni.

Az azonban az általános elvekből sem volt kikövetkeztethető, miként kell eljárni abban az
esetben, ha a megrendelővel kötött szerződés alapján a szállító nem előleget számláz ki,
hanem a megállapodás szerinti ütemezésnek megfelelő összeget (részteljesítést).

Mivel ilyen esetben a kiszámlázott összeg megállapítása részben becsléseken alapszik –

és mint ilyen, számos bizonytalan körülményt rejt magában -, a ténylegesen felmerült
költségek az esetek többségében nem voltak arányosak a bevétellel, illetve a tényleges
teljesítéssel.

Az összemérés elvének viszont az felel meg, ha az árbevétel elszámolásának időszakában

könyvelik az ehhez kapcsolódóan felmerült költségeket is.

A szabályozás hiányosságaiból eredően, elismert teljesítés hiányában nem lehetett

elszámolni árbevételt, a felmerült előállítási költségeket pedig befejezetlen termelésként
kellett kimutatni.

Vevői teljesítésigazolás hiányában, ha a projekt több éven keresztül tartott, akkor több
éven keresztül csak befejezetlen termelést mutathatott ki a szállító a számviteli
elszámolásaiban, értelemszerűen a folyamat előrehaladtának megfelelően egyre növekvő
összegben.

4
Annak ellenére, hogy valójában történt teljesítés, csak éppen azok a számviteli
törvénybeli feltételek nem álltak fenn, amelyek a bevétel elszámolását lehetővé tették
volna.

Viszont, ha a vevő elismerte a kiszámlázott összeget, akkor az a szállítónál teljesítettnek

minősült még akkor is, ha a tényleges teljesítés ezzel nem egyezett.
Olyan eset is előfordulhatott, hogy a szerződésben meghatározott mérföldkőnek
megfelelő számlázás ellenére a tényleges teljesítés azt meghaladó volt, de a szállító
mégsem bocsáthatott ki számlát, pedig költségei felmerültek. Igaz, a szállító
nézőpontjából ez kedvezőbb helyzet volt, mivel ebben az esetben a számlázott összeghez
nem kapcsolódó közvetlen költségeket befejezetlen termelésként mutatta ki.

A projekt-szerződésekben az egyes mérföldkövek meghatározása, a szerződő felek

megállapodásától függött, így két, hasonló projekt tervezési szakaszának lezárulta után
lehetséges volt, hogy az egyik megállapodás alapján a projekt vállalási díjának más
hányadát számlázzák ki, mint a másik alapján.

Nézzünk fentiekre egy példát!

 Az Ametiszt Kft. ipari berendezések tervezésével, kivitelezésével és üzembe

helyezésével foglalkozik. A munka teljesítése egyes esetekben akár évek között is
áthúzódhat. A szerződéskötés előtt a projekt költségeit előzetes számításokkal
mérik fel, és ennek alapján határozzák meg a vállalási díjat.
Az egyik projekt esetében a szerződés szerint a számlázási ütemezés a következő: 10%
a tervek benyújtásakor, 60% a berendezés készre jelentésekor, 30% az üzembe
helyezés után.

Hogyan kellett elszámolni a projektet a számviteli törvény 2020. évi módosítása előtt?

Ha a számlázás mérföldkövei a tényleges teljesítéshez kötődtek, akkor a számlázással

egy időben jogosan történt meg az árbevételként való elszámolás, függetlenül attól, hogy
a projekt egésze alapján kalkulált költségek arányos része esetleg még nem merült fel.
A számviteli törvényben ugyanis nem volt olyan előírás, hogy a számlázási ütemek
nyereségtartalmának azonosnak kell lennie!

Érvelhetünk emellett azzal, hogy a gyakorlatban az egyes mérföldköveknek valóságban is

eltérő nyereségtartalma lehet: más a nyereségtartalma például a tervezésnek, a
kivitelezésnek.

Viszont ez a megközelítés nem számol azzal a ténnyel, hogy az előbb említett

tevékenységeket (és, más, a projektbe tartozó tevékenységeket) együtt kell vizsgálni,
mivel ezek együtt jelenti a projekt teljesítését.

Visszatérve példánkhoz, mindezek az Ametiszt Kft szempontjából azt is jelentették, hogy

az évenként eltérő mértékű nyereséget (esetleg egyik évben nyereséget, a másik évben
veszteséget) kellett beszámolójában kimutatnia.

A társaság nem élhetett annak lehetőségével, hogy a számlázáshoz képest esetlegesen

felmerülő többletköltséget befejezetlen termelésként mutassa ki: e körben csak azokat a
ténylegesen felmerült költségeket lehetett figyelembe venni, amelyek esetében az
aktuális részszámlát a szerződés alapján még nem bocsáthatták ki.
Viszont, ha a részszámlák kibocsátását részteljesítésként kezelték és erre a vevőkkel
kötött szerződésben is utaltak, akkor megfeleltek az Szt. és az Áfa tv. számlázásra
vonatkozó előírásainak is.

Az Ametiszt Kft – és az ehhez hasonló - esetének helyes megoldását tartotta szem előtt a
jogalkotó, a projektek elszámolására vonatkozó, 2020. január 1-jétől hatályos számviteli

5
törvényi új szabályozás kidolgozásával. A szerződés elszámolási egysége fogalom és
ehhez kapcsolódó szabályok tehát azért kerültek a számviteli törvénybe, hogy olyan
esetekben, amikor a több éven át tartó projekteknél nem történt meg a teljesítés
elfogadása a vevő részéről, a szállító a tényleges teljesítés alapján mégis kimutathasson
árbevételt.
A korábbi gyakorlat tarthatatlanságára jellemző példák az építési-szerelési szerződések,
amelyek több évig is elhúzódnak.

A megváltozott elszámolási szabályokkal az Szt. tehát elvetette a bevételek korábban a

számlázáshoz köthető elszámolását, és a költségek készletre vételével történő
kimutatásának könyvelési módszerét, áttérve a több évet érintő projektek esetén a
felmerült költségek és a teljesítettség alapján történő árbevétel-elszámolásra.

A projektelszámolás miatti törvénymódosítás a vevő számviteli elszámolásaira nem tért

ki külön. Ez nem okoz gyakorlati problémát, a vevőnél lényegében csak egy eszköz vagy
az eszközre adott előleg közötti besorolási kérdés merülhet fel.

A wikipédia szerint a projekt egyszeri vállalkozás, melynek célja, hogy egyedi terméket,
szolgáltatást vagy végeredményt hozzon létre.
A projekt szó használata és a jelenlegi értelmezés szerinti jelentése az 1950-es évektől
jelent meg a köztudatban, amikor számos projektmenedzsment technika került
bevezetésre: egyre inkább összevonódott a projekt és a célok – a projekt már a tervet és
a végrehajtást is magába foglalta.

Átfutási idejét tekintve egy-egy projekt lehet hosszú (éven túli) vagy rövid (éven belüli)
futamidejű, és ezen utóbbin belül rövid futamidejű, és a tárgyévben lezáruló, illetve a
fordulónapon még le nem záruló.

Projektekkel jellemzően a már az előzőekben is hivatkozott építőiparban találkozhatunk:

itt akár egy-egy jelentős építési-szerelési munkára egy-egy projekt céget alapítanak,
melyet a projekt lezárása után megszüntetnek vagy a létrehozott ingatlan
üzemeltetésére tartanak fenn.

Ezen túlmenően, projektekkel találkozhatunk szolgáltatások esetében is (például

tanácsadás).

A számviteli törvénybe a projektek egyértelmű számviteli elszámolása érdekében építette

be a jogalkotó az elszámolási egység fogalmát. Ez jogilag egy egységet képező, a
megrendelővel kötött, a megrendelő által meghatározott jellemzőkkel rendelkező termék
vagy szolgáltatás létrehozására és értékesítésére vonatkozó szerződés egésze (a
szerződés összes részteljesítése, összes teljesítési kötelme együttesen, függetlenül attól,
hogy a szerződés egy vagy több részteljesítést, teljesítési kötelmet tartalmaz), illetve
ugyanazzal a megrendelővel kötött szerződések egy csoportja, ha:
a) a szerződések csoportjának feltételeit egyetlen csomagban tárgyalták,
b) a szerződések egymással annyira szoros kapcsolatban állnak, hogy valójában egy
közös nyereséghányaddal rendelkező egyetlen projekt részeit képezik, és
c) a szerződések egyidejűleg, vagy egymást szorosan követően valósulnak meg.

A szerződés elszámolási egysége fogalmának fontos eleme, hogy a szerződésnek a

megrendelő által meghatározott jellemzőkkel rendelkező termék vagy szolgáltatás
létrehozására és értékesítésére kell irányulnia. Vagyis egy szerződés akkor felel meg a
szerződés elszámolási egysége fogalmának, ha a vevő határozhatja meg a termék vagy
szolgáltatás jellemzőit.

Lényeges, hogy a szerződés elszámolási egységéhez kapcsolt kritériumok teljesülésének

nem feltétele az, hogy milyen gyakorisággal történik a számlázás, hanem inkább attól

6
függ, hogy a szerződés elszámolási egységére vonatkozó törvényi követelményeket a két
fél közötti szerződésben rögzítették-e, illetve miként rögzítették.

Például, ha csak a projekt befejezésekor esedékes a számla kibocsátása, akkor is

projektekre vonatkozó elszámolási szabályokat kell alkalmazni, ha a szerződés
elszámolási egységére vonatkozó előírások teljesülése megállapítható a szerződésből.

Nézzünk erre is példát!

 Az Épít-Ő Kft megbízást kapott a Termel Kft-tól egy új gyártócsarnok teljes építési
és kivitelezési munkáira, amelyet a tárgyévben meg is kezdett.
Az épület minden jellemzőjét a vevő kívánságának megfelelően tervezték meg. A
szerződés alapján a Termel Kft-vel való elszámolás az egyes fázisok végén történik az
adott munkának az átvételét és a teljesítés igazolását követően. A teljes munka
ellenértéke a szerződés szerint 110 M Ft. A fordulónapig a projekt teljesítésével
kapcsolatban a szállítónál felmerült (közvetlen) költségek összege 42 M Ft. A teljes
költséget 90 M Ft-ra becsülik.

A feltételek alapján egyértelműen azonosítható a szerződés elszámolási egysége, mert

azt a vevő kívánságának megfelelően tervezték meg, azaz alkalmazható a
projektelszámolás.

A fordulónapon 47%-os a teljesítés, ezért a szállító 42 M Ft költséget és 52 M Ft (110 MFt

47%-a) bevételt mutat ki.

Abban az esetben, ha az Épít-Ő Kft kidolgozott volna a gyártócsarnokokra vonatkozóan

egy típustervet, és a szerződés szerint a Termel Kft arra adott volna megbízást, hogy e
terv alapján épüljön fel az általa rendelt gyártócsarnok is, akkor a projektelszámolás
számviteli szabályai nem lennének alkalmazhatóak.
Ebben az esetben ugyanis a vevőnek nincs joga arra, hogy meghatározza az épület
jellemzőit, így egyszerű szolgáltatás-igénybevételről van (lenne) szó.

A projektek elszámolása kapcsán nagyon fontos különbséget tenni a teljesítési fok és a

készültségi fok között, mert bár első olvasatra egymás szinonimájának tűnnek, de
számviteli szerepük merőben eltérő.

A teljesítési fok a tényleges teljesítésnek a szerződés elszámolási egységére

meghatározott mértéke, amely a ténylegesen elvégzett munkáknak az elvégzendő összes
munkához viszonyított, a vállalkozás számviteli politikájában meghatározott módszer
szerinti arányát fejezi ki. A teljesítési fok meghatározásának lehetséges módszerei:
a) az elvégzett munka felmerült költségeinek a szerződéses munka becsült költségéhez
viszonyított aránya;
b) az elvégzett munka műszaki felmérése;
c) a szerződéses munka egy fizikai részének teljesítése.

A vállalkozónak a módszerek közül a vállalkozás tevékenységének, körülményeinek

függvényében legmegbízhatóbb becslésre alkalmas módszert kell kiválasztania.
A teljesítési fok bizonylatolását a számviteli törvény külön nem szabályozza, azt a
vállalkozónak a számviteli politikájában kell rögzítenie.

Ha a feltételek és körülmények változatlanok, és a vállalkozó helyesen választotta meg a

teljesítési fok meghatározásának módszerét, akkor egy több éven áthúzódó projekt
esetén az egyes üzleti években azonos, illetve közel azonos lesz az árbevétel-arányos
nyereség (nyereséghányad), amely a szerződés elszámolási egysége egészének
nyereségét tükrözi.

7
Ha – például - a teljesítési fokot a szerződés elszámolási egysége a ténylegesen felmerült
szerződéses költségeinek az összes szerződéses költséghez viszonyított aránya alapján
határozzák meg, akkor a szerződés elszámolási egységének tényleges költségeit kell
figyelembe venni. A teljesítési fokot meg lehet határozni műszaki felméréssel vagy
teljesítésigazolással is.

A teljesítési fok megállapítása a mérlegfordulónaphoz kapcsolódik, így nem beszélhetünk

annak éven belüli rendszeres felülvizsgálatáról.

Természetesen, az előfordulhat a gyakorlatban, hogy utóbb fény derül arra, hogy a már
lezárt üzleti évhez kapcsolódó projektelszámolás teljesítési fokát helytelenül határozták
meg. Ilyen esetben azt önellenőrzéssel kell helyesbíteni.

Lényeges, hogy ha a projekt megvalósításához szükséges vásárolt anyagot a

beszerzéskor nem veszik készletre, hanem azonnal felhasználásként számolják el, akkor
a még be nem épített, fel nem használt vásárolt anyagokat, illetve a be nem épített, fel
nem használt saját előállítású termékeket is leltározni kell, és a fordulónapon készletre
kell venni.

Nézzünk a fentiekre néhány példát is!

 Egy vállalkozói konzorcium 100 km autópálya építésére vállalkozott. A projekt

megvalósításának tervezett időtartama 2 év, a vállalási árat 34 Mrd Ft összegben
határozták meg úgy, hogy 500 ezer óra kivitelezési idővel 25 E Ft/óra
munkaerőköltséggel és 16 Mrd Ft anyagköltséggel számoltak.

Év végére az autópályából 45 km készült el úgy, hogy az már használatra kész és a teljes

vonalon is dolgoztak már. Eddig 9 Mrd Ft anyagköltség és 200 ezer munkaóra merült fel
összesen. Mennyi bevétel számolható el a tárgyévben?

A szerződéses munka egy fizikai Az elvégzett munka felmerült

részének teljesítése alapján a
teljesítési fok (TF) és elszámolható
árbevétel
TF= 45 km/100 km = 45%
Elszámolható árbevétel = 34 × 45% =
15,3 Mrd Ft
költségeinek a szerződéses munka
becsült költségéhez viszonyított
aránya alapján a teljesítési fok (TF) és
elszámolható árbevétel
Tény költség = 9 Mrd Ft + 200 ezer
munkaóra × 25 E Ft/óra = 14 Mrd Ft
TF = 14/(16+500 ezer munkaóra × 25 E
Ft/óra)= 49%
Elszámolható árbevétel = 34 × 49%=
16,67 Mrd Ft

A készültségi fok a termék-előállító vagy szolgáltatásnyújtó által meghatározott

jellemzőkkel rendelkező saját termelésű készlet közvetlen önköltségének a
meghatározása során alkalmazott fogalom.
A készültségi fok a befejezetlen termelés vagy a befejezetlen szolgáltatás készültségének
mértéke, amely a már elvégzett tevékenységeknek a félkész termék, illetve a
késztermék (kész szolgáltatás) előállításához elvégzendő összes tevékenységhez
viszonyított, számviteli politikában meghatározott módszer szerinti arányát fejezi ki.

A készültségi fok meghatározása műszaki adatok alapján történik, például olyan módon,
hogy a befejezetlen termelés/szolgáltatás egyes műszaki állapotaihoz az adott műszaki
állapot eléréséhez várhatóan felmerülő norma szerinti vagy előkalkulált önköltséget

8
viszonyítják a félkésztermék, illetve a késztermék (kész szolgáltatás) teljes norma
szerinti vagy előkalkulált önköltségéhez.

Mivel a készültségi fok megállapítása egyértelműen műszaki adatok alapján történik,

a meghatározás módszere vállalkozásonként, ezen belül termékenként más-más lehet.

 Egy termelő-berendezéseket gyártó társaság megbíz egy vállalkozót egy ipari

létesítmény kivitelezésével. A szerződés értelmében az elkészült szerkezet és a
belsőépítészeti munkák vállalási díja 15-15 Mrd Ft. A vállalkozó a kivitelezési
munkákat két alvállalkozónak adja ki, a szerkezetépítési munkákat 16 Mrd Ft
díjért, a belsőépítészeti munkákat 13 M Ft ellenében. Tárgyévben december 20-i
teljesítési dátummal elkészült az épület szerkezete, amelyre ezzel a teljesítési
dátummal a vállalkozó kiállította a megrendelő felé a 15 Mrd Ft összegű számlát,
valamint megkapta a szerkezetépítő alvállalkozó 16 Mrd Ft összegű végszámláját.
A belsőépítészeti munkákat a tárgyévet követő év január 15-én kezdték meg.
Mivel a szerződésben is külön-külön szerepelnek a szerkezetépítési és belsőépítészeti
munkák vállalási díjai, a szerződés szerinti munka 20 Mrd Ft összegű ellenértéke csak
matematikai összegzés eredménye.
A két tevékenység nem kapcsolódik szorosan össze, mindegyiket külön-külön, önállóan,
egymástól függetlenül is el lehet végezni. Ezért a tárgyévben számlázott 15 Mrd Ft nem
tekinthető a 20 Mrd Ft összegű vállalás részteljesítése ellenértékének, hanem csak a
ténylegesen elvégzett szerkezetépítés továbbszámlázott összegének.

Tehát a vállalkozónál a tárgyévben 15 Mrd Ft árbevétel mutatható ki, az alvállalkozó 16

Mrd Ft összegű számláját pedig a tárgyévben igénybe vett szolgáltatás költségeként kell
könyvelni. Azaz, a tárgyévi eredmény 1 Mrd Ft veszteség lesz.

A projektelszámolás számviteli szabályait akkor lehetne alkalmazni, azaz a munka

elvégzéséért járó 30 Mrd Ft egészét csak akkor lehetne a szerződés elszámolási
egységének tekinteni, ha a szerződés teljesítésének az lenne a feltétele, hogy a
szerződés összes részteljesítése teljesüljön és ez a szerződésből egyértelműen ki is derül.

A részteljesítések a szerkezetépítési munkák, illetve a belsőépítészeti munkák lehetnének

15–15 Mrd Ft értékben. Amennyiben a megrendelővel kötött szerződés tartalma ezt
tükrözné, úgy a mérlegfordulónapon a számlázott árbevételt az aktív időbeli
elhatárolásokkal szemben ki kellene egészíteni 1,55 Mrd Ft-tal, hiszen a teljesítési fok
ebben az esetben 16/19= 55,17% lenne, amelyhez 16,55 Mrd Ft árbevétel kapcsolódhat.
Ebben az esetben tehát a tárgyévi eredmény 0,55 Mrd Ft nyereség lenne.

 Egy környezetvédelmi szempontokat is szem előtt tartó termelő vállalat megbíz

egy kft-ét egy szélgenerátor kivitelezésével 20 M Ft vállalási díj ellenében. A
szerződés aláírásakor a megrendelőnél még nem állt rendelkezésre minden, az
építés megkezdéséhez szükséges hatósági engedély.
A kft ennek tudatában is megkezdte a munka előkészítését: a területet bekerítették,
beszerezték a szükséges anyagokat, tervezési feladatokat végeztek, amellyel
kapcsolatban a cégnek a tárgyévben 2 M Ft számlázott költsége keletkezett. A tervek
szerint a kivitelezés összes költsége 18 M Ft lesz. A szükséges engedélyeket a
megrendelő a következő év január 15-én kapta meg, a földmunkákat a vállalkozó ezt
követően kezdte el, így az első részszámlát a következő év január 31-i teljesítéssel
állították ki.

A felek közötti megállapodás figyelembevételével, a projektszerződés megfelel a

számviteli törvény szerinti elszámolási egységnek. Ezért befejezetlen termelést kimutatni
nem lehet, a ténylegesen felmerült költségnek megfelelő arányú, a szerződésben
rögzített részteljesítést kell az aktív időbeli elhatárolásokkal szemben a tárgyév
mérlegfordulónapján árbevételként elszámolni.

9
A tárgyévben ténylegesen elszámolt költségek könyvelését módosítani nem lehet. Mivel a
teljesítési fok jelen esetben 2/18 = 11,11%, a tárgyévben 2,22 M Ft árbevétel
számolható el.

A tárgyévet követő év január 31-i teljesítéssel kiállított számlát a teljesítés időpontjával

kell könyvelni, függetlenül a mérlegkészítés időpontjától.

Fontos, hogy a szerződés elszámolási egységét érintő számviteli kritériumok

teljesülésének nem feltétele az, hogy milyen gyakorisággal kerül sor a számlázásra, de
attól azonban függ, hogy a szerződés elszámolási egységére vonatkozó törvényi
követelményeket a két fél közötti szerződésben hogyan rögzítették.

A szerződés elszámolási egységéhez kapcsolódóan befejezetlen termelés, befejezetlen

szolgáltatás, félkész vagy késztermék kizárólag a kapcsolódó árbevétel elszámolásáig
mutatható ki készletként.
Ez a könyvviteli elszámolást tekintve azt jelenti, hogy vagy a járó árbevételt kell
elhatárolni, vagy pedig a még ki nem számlázott, de felmerült költségeket.

Ezzel teljesül a számviteli törvényben meghatározott összemérés elve (Szt. 15.§. (7)
bek.), amely szerint „az adott időszak eredményének meghatározásakor a
tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek
megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi
teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk,
amikor azok gazdaságilag felmerültek”.

A szerződések formai szempontjait érintően, lényeges, hogy a számviteli törvény, illetve

a Ptk. nem írja elő kötelezően, hogy a felek által megkötött szerződésnek tartalmaznia
kell a „szerződés elszámolási egység” kifejezést, a fogalmat vagy az arra történő utalást.

Azt, hogy a szerződés olyan teljesítésre irányul, amely megfelel szerződés elszámolási
egységének számviteli törvény szerinti definíciójának, az adott szerződésben
meghatározott feltételek alapján lehet eldönteni. Amennyiben a szerződésnek a
megrendelő által meghatározott jellemzőkkel rendelkező termék vagy szolgáltatás
létrehozására és értékesítésére kell irányulnia, azaz ilyen esetben a vevő határozhatja
meg a termék vagy szolgáltatás jellemzőit, úgy az Szt. szerinti szerződési elszámolási
egységről van szó.

Ha a szerződésben nincs a „szerződés elszámolási egységé”-re utaló feltétel, akkor az

ügyletre nem alkalmazhatóak a számviteli törvénynek a vonatkozó előírásai.

Ebben az esetben készletként kell kimutatni a befejezetlen termelést, a félkész

termékeket, a késztermékeket, és a szerződés szerinti teljesítéskor kell elszámolni az
árbevételt.

Sajátos helyzetben vannak a mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készítők,

mivel az erről szóló 398/2012. (XII. 20.) Korm. rendeletnek az aktív, illetve passzív
időbeli elhatárolásokat szabályozó előírásai, továbbá a saját termelésű készletekre
vonatkozó szabályai a számviteli törvény projektekre vonatkozó elszámolási szabályai
miatt nem változtak.

A Kormányrendelet 5. § (9) bekezdése alapján a „szerződés elszámolási egységé”-re és a

hozzá kapcsolódó elszámolásokra vonatkozó Szt. előírásokat a mikrogazdálkodói
beszámolót készítő cég nem alkalmazhatja. Ez amúgy abból is következik, hogy a
mikrogazdálkodói beszámolóban sem aktív, sem passzív időbeli elhatárolás nem
mutatható ki.

10
Ez az oka annak, hogy egy folyamatban lévő, befejezetlen hosszú távú projekt
bérköltségét és járulékait, egyéb közvetlen költségeit a mikrogazdálkodói egyszerűsített
beszámolót készítő vállalkozásnak saját termelésű készletként kell kimutatnia a vállalási
díj tényleges kiszámlázásáig, vagy alkalmazhatja a Kormányrendelet 7. § (5) bekezdése
szerinti elszámolást is. Ez utóbbi szerint a saját termelésű készletet a még várhatóan
felmerülő költségekkel és a kalkulált haszonnal csökkentett várható eladási áron veszi
állományba.

(Jelen kiadványunk bővített tartalmú változatában arról is szó lesz, hogyan

számolandóak a projekt közvetlen költségei, a projekthez kapcsolódó árbevételek, illetve,
hogy mi a teendő, ha egy projekt időközben veszteségessé válik.)

11
Beruházási támogatások elhatárolhatósága

2022. január 1-től aktív időbeli elhatárolásként kimutatható a rendeltetésszerűen

használatba vett immateriális javakhoz, tárgyi eszközökhöz kapcsolódó fejlesztési célra –
visszafizetési kötelezettség nélkül – jogszabályi előíráson, szerződésen, megállapodáson
alapuló támogatások várható, még el nem számolt összege az egyéb bevételekkel
szemben.

Ennek feltétele, hogy a vállalkozás bizonyítani tudja, hogy teljesíteni fogja a

támogatáshoz kapcsolódó feltételeket, és valószínű, hogy a támogatást meg is fogja
kapni.
A kapott támogatás elszámolásakor, illetve a támogatás meghiúsulásakor az aktív időbeli
elhatárolást meg kell szüntetni.

(Jelen kiadványunk bővített kiadásában fentiek hatását egy esettanulmányon keresztül

vizsgáljuk meg.)

A pótbefizetésekkel kapcsolatos Ptk.-változás

A nyáron elfogadott, a „Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
módosításáról” szóló 2021. évi XCV. törvény 2022. január 1-től átülteti a gazdasági
társaságok közös szabályai közé a korlátolt felelősségű társaságok pótbefizetésre
vonatkozó szabályrendszerét.

Ennek alapján a jövőben – a nyilvánosan működő részvénytársaság kivételével – bármely

gazdasági társaság esetében pótbefizetés elrendelésére kerülhet sor, amely elősegíti a
társaság működésének stabilitását, fizetőképességének hatékony és gyors helyreállítását.

2022. január 1-től a veszteségek fedezésére fel nem használt pótbefizetés rendezése is
rugalmasabbá válik. Szemben a 2021. december 31-ig hatályos szabállyal, melynek
értelmében a veszteség pótlásához fel nem használt pótbefizetéseket a társaságnak
vissza kell fizetnie a tagoknak, 2022. január 1-től a társaság legfőbb szerve másként is
dönthet.

A Kft. tagjának egy kézben tartott üzletrészei

2022. január 1-től egy Kft-tagnak több üzletrésze is lehet. Ugyanakkor a tag továbbra is
egy tagnak számít a társasággal szemben az üzletrészei számától függetlenül, azaz az
egyes üzletrészei után megillető szavazatok számát egybe kell számítani.
A társaságból történő kizárása, a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása -
bármelyik üzletrészéhez is kapcsolódik - a tagsági jogviszonyának megszűnéséhez
vezethet. A társasági szerződés ettől eltérő rendelkezése semmis.

12
A le nem vonható áfa és a támogatások számviteli
szabályozása

Arányosítás alapján számított áfa könyvelése

A számvitel és az áfa kapcsolata gyakran okoz fejtörést a vállalkozások könyvelőinek.

Első olvasatra a 2021 nyarán elfogadott módosítás e téren mindössze annyit hozott, hogy
a jogalkotó két szót (ellenérték arányában) kihúzott a normaszövegből.

Ahogy mondani szokás, az ördög mindig a részletekben lakik, és ez a jogban még inkább
igaz.

Az alábbiakban - a gépjárművekhez és az ingatlanokhoz kapcsolódó könyvelési tételeken

keresztül - azt vizsgáljuk meg, hogy miért fontos ez a látszólag apró változás.

A számviteli törvény főszabálya szerint a bekerülési érték részeként kell kimutatni a le

nem vonható áfa összegét.
Vagyis ha a társaság személygépkocsit vásárol, a le nem vonható áfa összegét a
gépjármű bekerülési értékében kell könyvelnie, ha pedig üzemanyagot tankol e járműbe,
a le nem vonható áfát anyagköltségként számolja el.

Lényeges, hogy egy vállalkozásnak nemcsak az Áfa törvény valamely tiltó

rendelkezésével érintett beszerzése miatt merülhet fel le nem vonható általános forgalmi
adója, hanem az általa végzet tevékenység adómentessége kapcsán is.

Az adótörvény a tárgyi eszközök beszerzéséhez, pontosabban az ezzel összefüggésben

levonható általános forgalmi adóhoz ún. figyelési időt kapcsol. Ez azt jelenti, hogy a
törvény által előírt időtartamon belül a levont adó összege nem végleges, azt
változtathatja az adóköteles és adómentes tevékenység egymáshoz mért aránya.

A tárgyi eszközökre vonatkozó különös szabályokat az Áfa tv. 134-136.§-ai rögzítik.

Ennek megfelelően az ún. figyelési idő

 ingó tárgyi eszköz esetében 60 hónap,
 ingatlan tárgyi eszköz esetében pedig 240 hónap.

A vállalkozások egy-egy eszköz figyelési idejében végezhetnek adóköteles és adómentes

tevékenységet is. A megosztás alapján számított áfa – adott esetben a figyelési időszak
alatt többször változó - összegének kimutatása a bekerülési értékben számottevő
adminisztrációs terhet jelent(ene).
Ezért a számviteli törvény ezen tételek esetében egyértelműen szabályozta, hogy a
bekerülési értéknek nem része az ellenérték arányában megosztott, előzetesen
felszámított általános forgalmi adó le nem vonható hányada.

Ez az „ellenérték arányában” kitétel az, amely a könyvelők számára „problémássá” tette

az érintett eszközök könyvviteli elszámolását.

13
E kérdésben öntött tiszta vizet a pohárba a jogalkotó azzal, hogy a törvénymódosítással
törölte a normaszövegből ezt a bizonyos két szót.

A módosított szabályozást a 2021. évi beszámoló készítésénél lehetőség, míg a 2022. évi
beszámoló készítésénél kötelező lesz már alkalmazni.

A nyílt végű pénzügyi lízing szerződés keretében vásárolt személygépkocsik esetében

eddig kérdéses volt, hogy az útnyilvántartás adatai alapján megosztott áfa le nem
vonható összegét hol kell a jogszabályi előírások alapján kimutatni.

A számviteli törvény módosítása alátámasztja – a gyakorlatban jellemzően eddig is

alkalmazott – megoldást -, hogy a kilométer arányában megosztott általános forgalmi
adó le nem vonható összegét egyéb ráfordításként számolták el. A jogszabály módosítása
egyértelművé tette, hogy ez a tétel nem a bekerülési érték része, azaz az a helyes
könyvelési eljárás, ha ezt az összeget egyéb ráfordításként számolják el az eredmény
terhére.

Nézzük ennek könyvelésére példát is!

(Természetesen minden vállalkozás a maga számlakerettükrét alkalmazza, az

alábbiakban a szaktárca által ajánlott számlakeret alapján járunk el.)

Tegyük fel, hogy a vállalkozás által fizetendő törlesztő részlet 100.000 Ft + áfa, és 70
százalékos a jármű vállalkozási tevékenység érdekében történt használata:

Tartozik főkönyvi számla Követel főkönyvi számla Összeg (Ft)

448. Lízing kötelezettség 384. Elszámolási 100.000
betétszámla
466. Előzetesen felszámított 479. Rövid lejáratú 18.900
áfa kötelezettség
8699. Egyéb ráfordítás 479. Rövid lejáratú 8.100
kötelezettség
479. Rövid lejáratú 384. Elszámolási 27.000
kötelezettség betétszámla

Ingatlanok esetében a beszerzés levont áfa összegének utólagos arányosítása és ezen

összegek könyvelése jelenti az értékesítéshez kapcsolódó többlet feladatot.

Ahogyan arról fentebb már esett szó, a vállalkozások tárgyi eszközként használt
ingatlanjaira vonatkozóan az Áfa törvény 240 hónapig terjedő időszakra ír elő figyelési
időt.

Az ingatlan adómentes értékesítése esetén az értékesítés hónapjára és a hátralévő

hónapokra együttesen arányosan jutó levont áfa összeget kell könyvelni, bevallani és
megfizetni.

Nézzünk ennek könyvelésére is egy példát!

A társaság az ingatlant 25.000.000 Ft-ért vásárolta, belföldi fordított adózás alá eső
konstrukcióban.
Az ingatlant a beszerzésétől számított 41. hónapban értékesítik, 50.000.000 Ft
összegért, áfa mentesen.
Az értékesítésig elszámolt értékcsökkenési leírás 1.200.000 Ft.

14
Az ügylet könyvelési tételei:

 A beszerzéshez és üzembe helyezéshez kapcsolódva:

Tartozik főkönyvi számla Követel főkönyvi számla Összeg (Ft)

161. befejezetlen 479. Rövid lejáratú 25.000.000
beruházások kötelezettség
466. Előzetesen felszámított 467. Fizetendő áfa 6.750.000
áfa
12. Ingatlanok 161. Befejezetlen 25.000.000
beruházások

A 2021. naptári évben induló üzleti évre vonatkozóan a tárgyi eszköz

értékesítésének csak az eredményét – nettó elszámolás elve érvényesül - kell
kimutatni az eredménykimutatásban, ezért került összevezetésre a bevétel és a
ráfordítás.

Tartozik főkönyvi számla Követel főkönyvi számla Összeg (Ft)

861. Értékesített immat.
javak és tárgyi eszközök
bekerülési értéke
129. Ingatlanok t.sz.
értékcsökkenése
311. Belföldi vevők
961. Értékesített
immat.javak és tárgyi
eszközök bevétele
12. Ingatlanok 25.000.000
861. Értékesített immat. 1.200.000
javak és tárgyi eszközök
bekerülési értéke
961. Értékesített 50.000.000
immat.javak és tárgyi
eszközök bevétele
861. Értékesített immat. 23.800.000
javak és tárgyi eszközök
bekerülési értéke

 A fizetendő áfa számítása: 6.750.000 Ft / 240 hónap × 200 hónap = 5.625.000

Ft.

Tartozik főkönyvi Követel főkönyvi Összeg (Ft)

számla számla
8699. Egyéb ráfordítás 467. Fizetendő áfa 5.625.000

A támogatásokhoz kapcsolódó módosítás

Az uniós és hazai forrású támogatási pályázatoknál is egyre inkább jellemző az előleg

alapú finanszírozás és az utólagos, akár több év elteltét követő elszámolás.

A számviteli törvény előírásai alapján abban az esetben lehet kimutatni a szerződésben

szereplő összeget egyéb bevételként, amennyiben megtörtént a végleges jóváhagyás.

A fentiek szerinti elszámolással e tételek eredményre gyakorolt hatása a támogatottnál

az lesz, hogy az egyik üzleti éve veszteséges, míg a másik nyereséges lesz.

A költségek, ráfordítások ellentételezésére kapott pályázati előleg esetében a

vállalkozásoknak lehetőségük van „előre hozni” az egyéb bevétel kimutatását.

15
Aktív időbeli elhatárolásként mutathatja ki, feltéve, hogy bizonyítani tudja, hogy
teljesíteni fogja a támogatáshoz kapcsolódó feltételeket és valószínű, hogy a támogatást
megkapja.

A vállalkozó nyilatkozata alapján könyvelt tételek:

Tartozik főkönyvi számla Követel főkönyvi számla

3. Aktív időbeli elhatárolás 9. Egyéb bevétel

E könyvelési lépéssel teljesül az összemérés számviteli törvény szerinti elve: az elszámolt

költség, ráfordítás és az egyéb bevétel adott üzleti évben semlegesíti egymást, ezzel
pedig eredménycsökkentő tételként csak az önrész összege jelenik meg az
eredménykimutatásban.

Az előleg folyósítása és az utólagos jóváhagyás azonban, nemcsak a költségek,

ráfordítások ellentételezésére kapott pályázati támogatások esetében gyakori, hanem a
fejlesztési célú források esetében is.
Amíg nem kerül sor a támogatásból megvalósított beruházás üzembe helyezésére, nem
jelenik meg az eredményhatással kapcsolatos probléma sem.
Viszont az értékcsökkenési leírás elszámolásával itt is az a gond, mint a költségek,
ráfordítások ellentételezésére járó támogatási tételeknél: az elszámolt értékcsökkenés
összegét, még részben sem ellentételezi a pályázati támogatás összege egyéb
bevételként, hiszen az még nem vált véglegessé, még nem történt meg a végleges
jóváhagyás.

A 2022-es adócsomag ezért - az összemérés elvének érvényesülése érdekében - a

fejlesztési támogatások elszámolásánál is lehetővé teszi a támogatási bevételek időbeli
elhatárolását, hasonlóan a működési célú támogatások elszámolásához.

A jogalkotó indoklása szerint:

„Az összemérés elvének érvényesülése érdekében az ilyen esetekben is indokolt a
dokumentáltan várhatóan a támogatási feltételek szerint megvalósuló fejlesztéseknél a
támogatási bevétel időbeli elhatárolásának a lehetőségét biztosítani, hasonlóan a
működési célú támogatások elszámolásához.”

Az összemérés elvének érvényesülése érdekében a törvénymódosítás tehát új előírást

ad: a támogatási feltételek szerint megvalósuló fejlesztéseknél lehetővé teszi a
dokumentáltan várható támogatási bevételek aktív időbeli elhatárolásának a lehetőségét,
hasonlóan a működési célú támogatások elszámolásához. Az aktív időbeli elhatárolásban
kimutatott várható fejlesztési támogatás összegét a támogatás befolyásakor vagy a
támogatás meghiúsulásakor kell feloldani.

16
Könyvvizsgálói jelentés

A törvénymódosítás a független könyvvizsgálói jelentés tartalmát kiegészíti az

Európai Bizottság 2019/815 felhatalmazáson alapuló rendeletében előírt
követelményeknek való megfelelésre vonatkozóan, illetve rendelkezik a beszámolóhoz
jogszerűtlenül kibocsátott és közzétett könyvvizsgálói jelentések visszavonásáról.

Az új előírás alapján a könyvvizsgálói jelentésnek tartalmaznia kell a könyvvizsgáló

véleményét arról, hogy azon vállalkozó pénzügyi kimutatásai, amelynek értékpapírjait az
Európai Gazdasági Térség bármely államának szabályozott piacán forgalmazzák,
megfelelnek az Európai Bizottság 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi
irányelvnek az egységes elektronikus beszámolási formátumot meghatározó
szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2019/815
felhatalmazáson alapuló rendeletében (ESEF rendeletben) foglalt előírásoknak.

Gyakorlati tapasztalatok alapján egyre gyakrabban merülnek fel olyan esetek, amikor a
beszámolóhoz úgy kerül kibocsátásra, illetve ezt követően közzétételre könyvvizsgálói
jelentés, hogy arra a kibocsátó személynek, illetve cégnek nem volt jogosultsága.

Tekintettel arra, hogy a beszámolóhoz jogszerűtlenül kibocsátott és közzétett

könyvvizsgálói jelentések visszavonásáról a hatályos számviteli törvényi előírások nem
rendelkeznek, a törvénymódosítás erre az esetre vonatkozóan új előírásokat tartalmaz.
Eszerint a könyvvizsgálói közfelügyeleti feladatokat ellátó hatóság az éves beszámolóra,
az egyszerűsített éves beszámolóra, az összevont (konszolidált) éves beszámolóra
vonatkozó független könyvvizsgálói jelentés visszavonására kötelezheti a
könyvvizsgálói jelentés kibocsátóját, ha az a független könyvvizsgálói jelentés
kibocsátására nem volt jogosult, illetve ha a független könyvvizsgálói jelentést nem
jogszerűen bocsátotta ki.

[Az új előírás a kihirdetést követő napon, azaz 2021. június 10-én lépett hatályba.]

Könyvvizsgálat

A digitális eljárások minél szélesebb körű alkalmazását célzó törekvésekre tekintettel a

2022-es adócsomag törvényi szinten rendelkezik a független könyvvizsgálói
jelentések elektronikus aláírásának a lehetőségéről.

A 2021-ben még hatályos rendelkezések indokolatlan megkötéssel szabályozzák

(lényegében korlátozzák) a Könyvvizsgálói Kamara által lefolytatott hatósági eljárásokra
vonatkozó elektronikus kapcsolattartás lehetőségeit.
A módosítás az elektronikus ügyintézés alkalmazásának a bővítését célozza,
azonosan a közfelügyeleti hatóság eljárásaira már korábban előírt elektronikus
ügyintézésre vonatkozó szabályokkal. Emellett rendelkezik a kamarai küldöttgyűlés és a
kamarai választások elektronikus lebonyolítási lehetőségéről is.

17
Regisztrált mérlegképes könyvelőkkel kapcsolatos
előírások

2018. január 1-jével megszűnt a nyilvántartásba történő felvétel során a mérlegképes

könyvelői szakképesítéssel való egyenértékűség vizsgálata. A számviteli törvényi
rendelkezések között ugyanakkor az egyenértékűségre való utalás megmaradt, mivel a
nyilvántartásban továbbra is szerepelnek azok a személyek, akik a korábban hatályos
rendelkezések szerint egyenértékűnek minősített diploma alapján kerültek be a
nyilvántartásba.
Az, hogy az egyenértékűség vizsgálata megszűnt, de az arra való utalás megmaradt,
számos esetben félreértésre adott okot a nyilvántartásba felvételüket kérelmezőknél.
Ezért a törvénymódosítás minden – még meglévő – helyen törli az egyenértékűségre való
utalást. Természetesen, akik korábban az egyenértékűség alapján kerültek a
nyilvántartásba, azoknak ezen joguk – szerzett jogként – változatlanul megmarad.

[Az új előírás a kihirdetést követő napon, azaz 2021. június 10-én lépett hatályba.]

Egyéb változások

2022. január 1-től életbe lép több, gyakorlati végrehajtást segítő pontosító, kiegészítő
rendelkezés. Ilyen többek között:
 a bekerülési (beszerzési) érték tartalmára,
 a know-how szellemi terméken belüli átsorolására,
a helyesbítő számviteli bizonylatokra vonatkozó előírások pontosítására (számviteli
bizonylatnak nemcsak a számla minősülhet, hanem például nyugta is), valamint
 az opciós díj aktiválási szabályának pontosítására vonatkozó javaslat.

A számviteli törvény 47. §-a (9) bekezdésének az előírása szerint a bekerülési

(beszerzési) érték részét képező tételeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény
megtörténtekor (legkésőbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni a számlázott,
a kivetett összegben.
A törvénymódosítás pontosítja, hogy amennyiben a felmerülésig, a gazdasági esemény
megtörténtéig (üzembe helyezésig, készletre vételig) a számla, a megfelelő bizonylat
nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor
az adott eszköz értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, piaci információ,
jogszabályi előírás) alapján kell meghatározni.

A számviteli törvény 47. §-a (2) bekezdés e) pontjának 2021. december 31-ig hatályos
előírása szerint a bekerülési (beszerzési) érték részét képezi az eszköz beszerzéséhez
szorosan kapcsolódó vásárolt vételi opció díja, a forgóeszközök között kimutatott
hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és tulajdonosi részesedések kivételével. A
számviteli törvény 47. §-a (12) bekezdésének az előírása alapján a származékos
leszállítási ügylet keretében beszerzett eszközöket a bekerülés (beszerzés) napján valós
értékre kell átértékelni az eszköz besorolásától függetlenül, minden esetben a pénzügyi
műveletek egyéb bevételeivel, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaival
szemben.

18
Ezzel összefüggésben a törvénymódosítás pontosítja az opciós díj aktiválási szabályait,
azzal, hogy a származékos leszállítási ügylet keretében beszerzett eszközöknél sem lehet
az opciós díjat a bekerülési értékben figyelembe venni (azaz nem lehet aktiválni).

Hatálybaléptetés, alkalmazhatóság

Az új előírások – kivéve a fentebb külön kiemelt két előírást, ami a kihirdetést követő
napon lépett hatályba – 2022. január 1-jével lépnek életbe. Ezeket a 2022-ben induló
üzleti évben kell először alkalmazni, de a törvénymódosítás átmeneti rendelkezései
alapján ezeket a rendelkezéseket már a 2021. évben induló üzleti évről készített
beszámolóra is alkalmazni lehet.

19
A 2021. üzleti év zárása a koronavírus-járvány tükrében

A közelmúlt történelme is igazolja, hogy – a legutóbb a 20. század első felében tomboló
spanyolnátha óta nem tapasztalt járvány nélkül is – gazdasági fellendülés és mélypontok
(válságok) követik egymást.
A gazdasági visszaesés majd fellendülés hatásainak természetesen a számviteli
nyilvántartásokban is meg kell jelenniük.

A 2020. év zárásakor már megtapasztaltuk, de sajnos a 2021. évben is vizsgálnunk kell a

koronavírus-járvány gazdasági hatásait a számviteli záráskor, az eszközök és források
értékelése során.

A válság hatására számviteli szempontból a könyvekben az alábbi változások

következnek be:
 Csökken a vállalkozások árbevétele és a jövedelemtermelő képessége.
 A vállalati vagyon leértékelődik.
 A likviditási helyzet romlik.

Ezek a változások jellemzően értékvesztés, terven felüli értékcsökkenés elszámolását

eredményezik.
A gazdasági fellendülés hatására pedig fentiekkel ellentétben, a vállalkozások
tevékenysége bővül, ami a mérlegfőösszegük növekedését eredményezi, az éves nettó
árbevételük és általában a foglalkoztatottaik száma is növekszik. Mindezek pedig hatással
vannak/lehetnek az általuk választott/választható beszámoló típusára is.

A fenti átértékelést eredményező gazdasági események vizsgálata, elszámolásuk lépései:

 Kiindulópontunk az, hogy a társaság milyen típusú beszámolót készít.
 A választott beszámoló típusa határozza meg, hogy kell-e a vállalkozónak
számviteli politikát összeállítania, illetve annak mit kell tartalmaznia. Ugyanis
a. ha a vállalkozó mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót
választott, akkor számviteli politikát készítenie nem kell, hanem az e
beszámolóformát szabályozó kormányrendelet tételes előírásait köteles
alkalmazni (ez esetben értékhelyesbítés elszámolására nincsen
lehetősége);
b. ha nem mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámolót készít a
társaság, akkor a számviteli politikájában kell meghatároznia, hogy mit
tekint a tartósnak és jelentősnek. Értékhelyesbítésre ez esetben is csak a
vagyoni értékű jogok, szellemi termékek, tárgyi eszköz (kivéve a
beruházásokat, a beruházásra adott előlegeket) és tulajdoni részesedést
jelentő befektetések esetén van lehetőség.
 Ezt követően, ha annak számviteli törvénybeli feltételei fenn állnak, sor kerülhet a
fel-, illetve leértékelésre.

(Jelen kiadványunk bővített tartalmú változatában fentiekhez kapcsolódó számviteli

elszámolásokat egy esettanulmányon keresztül vizsgáljuk meg.)

20