Kresznerics Ferenc, a szombathelyi szótárszerkesztő paptanár

Készítette: Kaczmarski Szilvia

magyar MA

b9myot

kaczmarski.szilvia@gmail.com
 Kresznerics Ferenc születésének 250. évfordulóját ünnepeljük idén. Az évforduló
kapcsán megkérdeztem egy-két szombathelyi születésű kollégámat, hogy hallottak-e már
róla. A megkérdezettek közül egyetlen ember emlékezett rá, mintha a Szily János utcában
olvasta volna már a nevét. Ez az eredmény elgondolkodtatott, főleg mert Kresznerics
nemcsak nyelvész volt, hanem régészettel, metematikával és numizmatikával is foglalkozott.
A Magyar Tudós Társaság tagjaként halt meg. Mindezek ellenére nevét egy Szombathelyien,
ahol a líceum tanáraként dolgozott csak emléktábla őrzi, illetve a celldömölki könyvtár 1993-
ban vette fel Kresznerics Ferenc nevét.

I. Életútja

1766-ban született Iváncon Édesapja, Kresznerics Ádám Mihály tanító és jegyző,

édesanyja a nemesi származású Lóránth Krisztina. Elemi iskoláit édesapja vezetésével
végezte, majd 1777-től a szombathelyi gimnáziumban a grammatikai osztályokban tanult.
1785-ben kisszeminaristaként került át Pozsonyba, ahol leérettségizett, és négy év alatt
elvégezte a generális szemináriumot. Ebben az időben már élénken érdeklődött az idegen
nyelvek iránt. Tudott latinul, olaszul, franciául, görögül és héberül. Legutoljára a német
nyelvet sajátította el.

1790. augusztus 24-én szentelte pappá Szily János, Szombathely első püspöke. Ezt
követően három évig volt káplán Nádasdon, Salomvárott, Gyöngyösapátiban, szülőhelyén,
Iváncon és Zalaegerszegen. Szily püspök 1793 októberében alapította a Királyi Bölcseleti
Lyceumot és ennek matematika-professzorává nevezte ki a fiatal káplánt, aki a matematika
mellett építészetet is oktatott. A következő évben püspöke bíztatására megszerezte a
filozófiai doktorátust .

Egykori tanítványa és első életrajzírója, Szilasy János szerint Kresznerics önzetlen és

nagylelkű pedagógus volt, aki gyengébb képességű tanítványait ellenszolgáltatás nélkül
korrepetálta, a kiemelkedőket pedig nyelvek és egyéb, például numizmatikai ismeretek
elsajátítására serkentette. Tanítványait szólások és közmondások gyűjtésére is ösztönözte,
melyekből maga is tekintélyes mennyiséget jegyzett le.

1804-ben több hónapot töltött Bécsben, ahol elvállalta Medgyesi Somogyi János
királyi tanácsos fiának nevelését. Bécsben tekintélyes tudódokkal és befolyásos
személyiségekkel ismerkedett meg, könyvtárát számos értékes könyvritkasággal,
ősnyomtatvánnyal gyarapította. Ez idő tájt – magántanítványai és bécsi kapcsolatai miatt is –
már komoly tekintélye volt, bár korábban is elismert tudósnak számított: Festetich György
1799 augusztusában őt kérte meg, hogy ajánljon megfelelő felkészültségű nevelőt fia mellé.
Több jel mutat arra, hogy kapcsolatban volt a kor híres nyelvészével, Verseghy Ferenccel,
akinek szinte valamennyi kötete megtalálható könyvkatalógusában. Tekintélyét jelzik azok a
levelek is, amelyekben rendre előfordul a neve. Csehy József jóvoltából Kazinczyhoz,
Ferenczy János révén Horvát Istvánhoz is eljutott a híre. Bécsből történő hazaköltözése
idején került kapcsolatba Széchenyi Ferenccel; a Nemzeti Bibliotéka alapítója ugyanis
Kresznericset is felkérte fiai, István és Pál vizsgáztatására, akik magántanulóként végeztek a
bölcseleti líceumban. Az 1808. november 8-án kiállított „cum calculo Eminentiae" minősítésű
bizonyítványon többeké mellett Franciscus Kresznerics aláírása is olvasható.

Kresznerics a numizmatikával is szenvedélyesen foglalkozott. Szilasy János szerint a

régi pénzek gyűjtését még „oskolás" korában kezdte el. Hagyatéki leltára alapján több mint
7000 darabos pénzgyűjteményéről pontos kimutatás áll rendelkezésre.

Tanárként többször összeütközésbe került a feletteseivel. Az egyik győri főigazgatóval

fojtatott évekig húzódó vita Kresznerics elbocsátásával ért véget. Ennek eredményeként
1812-től falusi plébános lett Alsóságon. Itt megismerkedett a kertészettel és méhészettel.
Barátai közül sokan felkeresték, s a környék literátoraival, papjaival is rendszeresen
találkozott. Alsóságon tovább folytatta fő műve, a Magyar Szótár rendszerezését. Az idős,
sokat betegeskedő Kresznerics még megérhette, hogy szótárának első kötete napvilágot
lásson. Ez idő tájt, 1831 februárjában – az alsópapság köréből elsőként – elnyerte a Magyar
Tudós Társaság tiszteletbeli tagja címet is, bár az induló Akadémia munkájában már nem
vehetett részt. 1832. január 18-án, hosszú betegség után hunyt el Alsóságon. Síremlékét
hálás egykori tanítványa, Szilasy János nagyváradi kanonok készíttette el. (Dobri: 1993)

II. Művei

Nyomtatásban egy-két rövid munkája mellett csak két könyve jelent meg: A Magyar
szótár gyökérrenddel és deákozattal. I-II. és a Császárok.

1, Magyar Szótár

Két évtizedes gyűjtés után 1808-ban kezdte el rendezni gyökérrendű szótárának

anyagát. A kézirat elejére ez került: „az örök ÉLŐKNEK nevében el-kezdettem Ezen munkát
9dik 9berben 1808.” (Lőcsei: 2012. 6.o.) A tekintélyes mennyiségű adathalmaz rendszerezése
nagyon lassan haladt. A harmadik kötet utolsó lapjára másfél évtized múlva írja le a hálaadó
zárszót. A kiadást nemcsak a rendszerezés hátráltatta, hanem az anyagiak hiánya is. Stettner
Györgynek elévülhetetlen érdemei voltak a kiadásban. Ő a magyar irodalom szürke
eminenciása volt, aki kapcsolatban állt Kisfaludyval, Vörösmartyval. Stettner a Tudományos
Gyűjteményben kért segítséget a pénz előteremtéséhez. Felhívásához Kisfaludy Károly és
Vörösmarty Mihály is csatlakozott. Az első rész 1831-ben a második egy évvel később
posztumusz kiadásként jelent meg. Sokan a nyelvújítás túlzásainak visszaszorítását várták a
műtől. A Tudományos Gyűjtemény előzetesének köszönhetően Kazinczyhoz is eljutott még a
kiadás előtt a szótár. Ő is lelkesen üdvözölte a kezdeményezést. ( Lőcsei: 2010.)

Lőcsei Péter foglalkozott részletesebben a Szótárban található szavakkal, azok

eredetével. Ő írja, hogy a mű címében található gyökérrendű kifejezést maga Kresznerics
magyarázza meg a bevezetőben: a kifejezéseket a gyökerek alapján csoportosította, egy
csokorba gyűjtötte a szavak képzett alakjait és összetételeit. Ezeket a latin megfelelőkkel
egészítette ki.

Munkájában nem követte a betűrendet, például az „al” gyökérből származó alsó,

alszik, stb. előbb szerepelt, mint az alma, alamisna szavak. Legfőbb feladatának a szógyökök
kinyomozását tartotta. A nyelvújítás eredményeit ritkán szerepeltette, mégsem tekinthető
ortológusnak, hiszen a nyelv szellemének megfelelő újításokat ő is elfogadta.

A szótár bevezetőjében sorolja fel a forrásait, többek között: Gyarmathi, Virág

Benedek, Erasmus, Homérosz. A személy és földrajzi nevek eredetét gyakran korai
kéziratokkal, oklevelekre. Legrégebbi adatai Anonymus művéből, illetve IV. Béla okleveleiből
származnak.

Érdekes, hogy a szótár szavainak magyarázatakor numizmatikai ismereteit is

felhasználta, például László címszónál írja, hogy egy bizonyos szó megtalálható Kun László
pénzérméjén is.

A Szótár egyik forrásanyagát adja a Szombathelyen 1794-ben kiadott Törökországi

levelek című mű. Ebből származnak: a rongyos leves, ónos eső, hurdi, boncsok szavak is. De
gyűjtött szavakat a korabeli újságokból, kalendáriumokból is, például: polyhos, borzas hideg,
stb.

Végül fontos csoportot jelentek a Szótárban a Kresznerics által feljegyzett szavak,

szólások is. Ezek közé tartozik a Pap-saláta és a Palócz-fű is, melyeket Ságon, illetve Zalában
hallott.

A Szótár nyelvészeti, nyelvtörténeti és népnyelvi szempontból is érdekes lehet a

kutatók számára. A kortársak és a Magyar Tudós Társaság is szinte osztatlan lelkesedéssel
fogadta.(Lőcsei: 2012)

2, A Császárok

1806-ban A' Császárok címmel fordításkötete jelent meg, a fordítás javát még 1788-
ban pozsonyi kispapként végezte el, nyelvgyakorlás céljából. II. Julianus római császár görög
nyelvű eredeti szövegét jócskán felduzzasztva történelmi, filológiai jegyzetekkel és
értelmezésekkel látta el. (Dobri: 1993)

3, Válogatott Közmondások

Kresznerics módszeresen gyűjtötte a közmondásokat is. Könyvtárában számos

közmondásgyűjtemény is fellelhető volt. A Válogatott közmondások című munkájában a
közmondások mellett számos szólás és falucsúfoló is megtalálható. Kresznerics ezek jórészét
maga gyűjtötte össze a környezetéből. Gyakran rögzítette az adatközlő nevét, foglalkozását,
illetve a lejegyzés idejét is. Az adatokat többnyire értelmezte is. Például: „megbökte a’ Szent
Tamást. Ez annyit tesz. Előbb még a ’tamest’ a summát tanulták, ki már igen híresen
kitanulta, avval ditsekedett, hogy ő mindenütt tudja a’ Tamást, és kész akármely kérdéssel
védelmezni.” (Lőcsei: 2010. 34.o.)

A gyűjteményben megyecsúfolók is találhatóak, például: Tarisznyás vármegye= Zala

megye, Tsutorás vármegye= Veszprém megye, Répás vármegye= Vasvármegye.

Gyakoriak nála a szójátékok, a Faluditól átvett figura etimologikák is: „Ha hó lessz eső
lesz, fejér lessz. Ha eső lessz nedves lesz.” (Lőcsei: 2010, 34.o.)

A közmondások témakörében Kresznerics egy rendszerezett gyűjteményt is készített:

Magyar Köz-mondások bötű-rendbe szedte Kresznerics Ferenc királyi oktató 1808. Az
adatokat levelezőlap nagyságú cédulákra gyűjtötte, ezekből körülbelül másfél ezer maradt
fent 5 dobozra osztva tartalomjegyzékkel és mutatóval együtt. Gyűjtései során felismerte,
hogy az állandósult szókapcsolatok fényt derítenek az egyes nyelvek sajátosságaira. Úgy
vélte, hogy a közmondások perdöntőek lehetnek a szóhasználati kérdésekben. (Lőcsei: 2010)

4, Levelezése

Kresznerics Pozsonyban és Bécsben is aktív levelezést folytatatott, sőt amikor a

munkahelyi vita kapcsán Alsóságra került plébánosnak akkor is főként a levelek útján tartotta
a kapcsolatot barátaival. A leveleinek egy része egykori tanítványa Szilasy János nagyváradi
kanonok hagyatékából került elő. Levelezése 535 darabból áll, melyet három kötetbe
rendeztek. Levelezését 1788. március 27-én egy M. nevű barátja „Minden jót!” című versével
kezdte. Ez egy név nélküli üdvözlővers. A valódi levelek sorát Kováts Józsefnek, Sághy
Ferencnek és Kresznerics Ádámnak írt levelei nyitják meg. Levelezése azért is érdekes, mert
gyakran kifejti bennük véleményét a korszakban uralkodó politikai és közéleti folyamatokról,
mint például a nyelvújításról is. A történészek számára érdekes lehet a második kötetbe
gyűjtött levelek egy része, melyekben a Martinovics Ignác vezette összeesküvésről ír.

5, Analecta Philologica

A levelei mellett a másik fontos kordokumentum a diákként elkezdett olvasónaplója:

az Analecta Philologica. Ezt t több-kevesebb rendszerességgel haláláig vezetette. Az
olvasmányairól, olvasási szokásairól és literátori kapcsolatairól számot adó, olykor életrajzi
adatokat is tartalmazó több ezer oldalas kézirat később szótárához is adattárként szolgált.
(Dobri: 1993)

III. Hagyatéka
 A XVIII. század végének és a XIX század elejének nyelvészeti irodalmát nagyrészt a
kiadatlan életművek jellemzik. Ilyen volt Verseghy Ferenc szótára, Kassai József szókönyve,
és ebbe a sorba Illik Kresznerics életműve is. Életének nagy dicsősége volt a Magyar Szótár
első kötetének megjelenése, és a vele járó Tudós Társaságbeli tisztség. Azonban számos
műve nem került kiadásra, mint például a Pozsonyban írt grammatikája, a gondosan
rendezett közmondásgyűjteménye.

Gróf Teleki Pál a Magyar Tudós Társaság számára igyekezett a hagyatékból minél
többet megvenni. A megszerzett és felajánlott munkákról a Magyar Tudós Társaság Évkönyve
is hírt adott. E szerint tulajdonukba került 1060 kötetes könyvtár, 76 kötet kézirat és kötött
és kötetlen földképek is szép számmal. (Lőcsei: 2010)

Ezek is azt mutatják, hogy valóban széleskörű műveltséggel rendelkező tudósról volt
szó, aki munkájával nemcsak a nyelvészeti, de e numizmatikai, sőt a történettudomány
ismereteinek gyarapodásához is nagyban hozzájárult.

Dolgozatom készítése közben magam is elcsodálkoztam, hogy mekkora munkát vitt véghez
és ezért is érzem méltatlannak, hogy a „legnagyobb magyar” tanítójának nevét alig ismerik
megyéjében. Ismerté tételének egyik fontos lépése lehet a Savaria Egyetemi Központ
Esztétikai, Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete és a Vas Megyei Tudományos
Ismeretterjesztő Egyesület által 2016 áprilisában szervezett konferencia is.
 Felhasznált irodalom

1. DOBRI Mária: Kresznerics Ferenc 1766-1832. In: Vasi Szemle, 1993. 4. sz.

2. Dr. MÁRKI Sándor: Kresznerics Ferenc leveleskönyve. Szent István Társulat. 1914.

4. LŐCSEI Péter: „Míg a’ nyelv él, él a nemzet is.” In: Lyukasóra, 2012. 3. sz.

5. LŐCSEI Péter: A múltnak kútja, Művelődéstörténeti írások a XIX-XX.századi

Szombathelyről. In: Acta Savariensia 22. 2010.