Szombatos népi imák Bözödújfaluból

Készítette: Kaczmarski Szilvia

magyar MA
b9myot
kaczmarski.szilvia@gmail.com
 Elsőként úgy érzem, hogy az ima fogalmának meghatározásával kell kezdenem . A
Katolikus lexikonban a következő meghatározást olvashatjuk erről: „a szó szoros értelmében
beszélgetés Istennel; tágabb értelemben a minden időben és helyzetben megélhető
személyes kapcsolat Istennel, az élet Urával és fenntartójával.” (Katolikus lexikon, 2007)

Az bizonyos, hogy imádkozni leginkább akkor szoktunk amikor a „felsőbb

hatalommal”, Istennel szeretnénk „szót váltani”. Ezt leginkább akkor tesszük, ha öröm, vagy
bánat ér bennünket, ha betegek vagyunk, vagy beteg valaki azok közül, akik fontosak
nekünk. Természetesen ezek mellett még számos okból, számos időpontban mondhatjuk el
az imánkat.

Erdélyi Zsuzsanna szerint: Az imádkozás az embert egy másik létszférába emeli, azaz
az imádkozót az ima ereje-sodrása a tudati lét egyik fokáról a másikba lendíti át. Átlendíti, és
ezzel lehetővé teszi az ember-isten közvetlen kapcsolatot.” (Erdélyi, 2013: 14)

Szintén ő megpróbálta különböző szempontok szerint csoportosítani az imákat.

I. Funkció szerint megkülönböztet:

o kis közösségben végzett általános gyakorlat
o alkalomhoz jelen funkcióban szorosan nem kötődött
o rítusban helye, rendje nincs, ad hoc jellegű
II. Hordozó réteg szerint:
 férfi, nő,
 idős, fiatal, gyerek
 katolikus, protestáns, egyéb
 ősfoglalkozásúak, kereskedők, értelmiségiek, stb.
III. Terület és nyelv szerint
 falusi, városi, magyar, Kelet-európai, európai
 nemzetiségi (környező, vagy távolabb élő népé)
IV. Hagyomány szerint:
 népköltészethez kötődő vagy irodalmi esetleg ponyvairodalmi
 magyar vagy nemzetközi
V. Terjesztés szerint
 egyéni: szent ember, előimádkozó, bárki
 közösségek: rendek, szekták (Erdélyi, 2013)
 Erdélyi az imakutatás fontosságát hangsúlyozván írja, hogy a kollektív memória, a
népi tudat elképesztő mennyiségű tudást képes megőrizni. A népi vallásosság alaposabb
vizsgálata számos eddig még nem ismert értéket hozhat a felszínre. Azt is kihangsúlyozza,
hogy ez a szellemi örökség több tudományág felől is vizsgálható. Az archaikus imák népi
örökségek, így a folklórhoz tartoznak, szövegszerű megjelenésük viszont az irodalom és
nyelvtudomány vizsgálati körébe tereli őket. Mivel imádságról van szó természetesen a
teológusok is foglalkoznak velük. De mindezek mellett a szociológusuk, a művészet és
zenetörténészek, a pszichológusok is vizsgáltak már archaikus népi imákat.

A népi imádságok tartalmuk szerint többnyire egy sémát követnek: A bevezető rész
többnyire lírai és keresztény jelképekkel elegyes természeti kép. A középső szakasz epikus,
melyben megtörténik a Krisztus halál passiószerű közlése. A z imaszövegek harmadik része a
rövid, tényközlő záróformula: záradék. (Erdélyi, 2004)

Érdekes a vallás és az emberek viszonyulása az arcahaikus imákhoz. Ezeket az ember

titkosan, mondhatjuk úgy is, hogy „házi használatra” mondta el. Gyakran az egyház
tiltakozását váltották ki a zavaros, zagyva szövegek. Erdélyi ír arról is, hogy a plébánosok
közül el sem akarták hinni, hogy léteznek ilyen imák, egészen addig, míg meg nem hallották a
magnóra rögzített anyagot. (Erdélyi, 2013)

Dolgozatom további részében három imát fogok leírni, melyeket Erdélyből

Magyarországra költözött idős kolléganőm mondott el nekem. Ő a nagyszüleitől hallotta. Az
imák sajátossága, hogy a szombatos vallásúak mondták. A szombatosok keresztény-zsidók
eredetű felekezetek, amelyeknek története a reformáció idejére nyúlik vissza. Nevüket arról
kapták, hogy sokat visszaállítottak a zsidó vallás ókeresztény korszakban eltörölt vallási
törvényeiből. Jézust embernek tekintették, ám hittek benne mint Messiásban. A zsidókhoz
hasonlóan, a Bibliából csak az Ószövetséget tekintették szent könyvnek.

Reggeli imádság

Én Istenem, amely tiszta lelket énbelém adtál, azt te teremtetted, te formáltad, te lehelted
énbelém és te viszed is el belőlem, hogy ismét jövendőben, a feltámadáskor viszont énbelém
térítsed és adjad lelkemet minden időben. Valameddig az én lelkem énbennem vagyon
vallást teszek a szent színed előtt, hogy csak vagy az én istenem és atyám istene teremtője,
szerzője minden cselekedetnek örökös ura minden lelkeknek. Áldott vagy te szent Úristen, ki
meghozod és visszatéríted ezen lelkeket üdvvel ismét a megholt részekbe.

Vízzel való mosakodáskor mondják

Áldott vagy te szent Úr mi Istenünk ez szép nagy világnak örökös Ura, királya, ki
megszenteltél minket a Te parancsolatoddal és hagytál minket a mi kezeink ártatlanságát és
vízzel való megmosdását.

Víz nélkül száraz ruhával való törölközésnél mondták:

Áldott vagy te szent Úr min Istenünk az egész világnak örökös Ura, királya ki megszenteltél
minket a te parancsolataiddal és hagytad mi nékünk kezeink ártatlanságát és tisztaságát.

Esti imádság hétköznapokon

Az Úr pedig igen irgalmas megbocsájtja a bűnöket és nem kárhoztat és igen szorgalmatos

azon, hogy haragját megtartóztatja és soha nem árasztja ki éppen minden ő búsulását. Áldott
vagy te szent Úr mis Istenünk ez széles világnak királya, ki te parancsolataidból az estvéli
homályosságot meghomályosítottad sötétségre, nagy bölcsességedből megnyitod az egek
kapuit és mely értelemmel forgatsz változtatsz minden órákat.

A kolléganőm több imát is hallott, de ezek nagy részére már nem emlékszik. A három fenti
hangzott el a nagyszüleinél legtöbbször, hiszen ezek a napi rituálé részei voltak.
 Felhasznált irodalom

1. ERDÉLYI Zsuzsanna (2004): Aki ezt az imádságot. Kalligram Kiadó, Pozsony.

2. ERDÉLYI Zsuzsanna (2012): Hegyet hágék lőtőt lépék- Archaikus népi imádságok.
Kalligram Kiadó, Pozsony.

3. Katolikus lexikon http://lexikon.katolikus.hu/I/im%C3%A1ds%C3%A1g.html (letöltés

ideje: 2016. május 1.)