A helység kalapácsa máig friss, dinamikus humora, színpadias jelenetekből álló kompozíciója, belső szín-

házi utalásai látszólag hálás alapot kínálnak a színre állításoknak és filmes feldolgozásoknak. Az, hogy
ezek közül máig Zsurzs Éva 1965-ös tévéfilmje a leginkább érvényes, jól mutatja Horváth Balázs zeneszer-
ző és Horváth Csaba rendező vállalásának kockázatait.

Lantom neked elzengendi

Horváth Balázs–Petőfi Sándor: A helység kalapácsa. Vezényel: Horváth Balázs, közreműködik a
Mendelssohn Kamarazenekar (művészeti vezető: Kováts Péter), rendezte: Horváth Csaba. A Forte
Társulat előadása, együttműködő partner a Pannon Várszínház. Bemutató: 2023. január 22.
HÍD-programok a Pannonban
A legszívesebben a vé- / A feledés: / Fölhasogatja sötét zsákját / interpretáló és parodisztikus viszony: csak
Hangvilla, 2022. január 22–23.
Kétnapos rendezvénnyel köszöntötte a Pannon Várszínház a magyar kultúra napját, amelyet 1989 óta január
22-én ünneplünk annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz
kéziratát. A minifesztivál-sorozat az évenként megrendezett kortárstánc-fesztivál eseményei közötti űrt
hivatott áthidalni, hogy közben se maradjunk fizikai színházi programok nélkül.

gével kezdeném. És haLélek, jelenlétAz első nap a Forte Társulat (koreográfus:

Horváth Csaba) Bartók és Ady című produkci-
Alice Kódországban. Ladik Katalin performansza. HÍD – Vajdasági alkotók Veszprémben.
Hangvilla, 2021. november 19.
„A nő bukdácsol, vánszol, cipel, vánszorog transzcendens terhével. (…) Íme a Hold szolgáló leánya… Hová

óját láthattuk, amely a két halhatatlan művész

a kékfenébe vigyem most túl a kárpiton? A végzetes vizualitás végzetes modalitásába. A nő, a nő, a nő…”
(Joyce: Ulysses).
A performansz műfajának definiálása nem tűnik egyértelműnek.

világa között épít hidat. Bartók ismerte Ady

Mezőösszefüggésében ott van az akcionizmus, a happening, a
body art, a fluxus. Performansznak nevezik, amikor Marina Abra-
mović négy napon át, 8-8 órában egy véres, rohadó állatcsonthal-
mon ülve a csontokat tisztította énekelve, míg a balkáni háború
és a családja vetített képei vették körül (Balkan Baroque), perfor-

munkáit: Op. 16-os dalciklusát a költő öt ver-

mansznak nevezik, amikor Marina Abramović hat órán át passzí-
van hagyta, hogy a „közönség” (az esemény végére az emberek)
számtalan felkínált eszközzel vagy azok nélkül azt tegyenek vele,
már azzal kezdeném
amit akarnak, amit meg is tettek a simogatástól a ruhaletépé-
sen át az összevagdosásig/szurkálásig (Ritmus 0). Utóbbit van,
Lakomájában, Arisztophanész elbeszélésében a csodálatos, gömb
alakú férfi-férfi, férfi-nő, nő-nő androgünökkel, akiket hübriszük
miatt Zeusz kettévágott, s akik azóta is a másik felüket keresik
önmagukként. Ladik Katalin olyan itt a kezdetnél, mint egy idős
mestert ábrázoló japán tusfestmény alakja (mondjuk egy Miya-
moto Niten-képen), vagy mint az egyik utolsó Rembrandt-önarc-
képen az öreg Rembrandt, amint visszafordulván egy mosollyal
kinéz ránk a képből. Az androgün-téma az egész élet(mű) egyik
alapvető motívuma, de nem csak az eredeti összefüggés szerint
A halhatatlanságnak fényes borotvája.” kapkodjuk a fejünket a Buster Keaton-i és
Persze nevetünk itt is a fülig érő vigyor- chaplini némafilmek kavargó jeleneteit, a
(lásd pl. Tesla és a lélektárs galamb audiovizuális oratóriumát).
Belsővé is válik, a személyiség hasadásait, personáit/árnyéka-

sére komponálta; Kocsis Zoltán Bartók-kvar-

aki inkább talán happeningnek tekintené, amelynek van egy erős
indítása, aztán az interakcióban egy spontán történése, a szer-
kesztettség pedig „csak” abban jelentkezik, hogy a művész eltökél-
ten nem reagál (csak a végén mozdul meg és indul el az előle futó
emberek felé). Hasonló, és mégis nagyon más lehetett Ladik Ka-
it is jelentheti. „A szigetre magammal viszem újvidéki, budapesti
és szigetlakói énem valós bizonyítékait, a három nőszemélyt, aki
bennem lakozik: a Szerkesztőnőt, az Üvegezőnőt és a Művésznőt.
A most következő oldalakon közreadom mindhármuk írásait, ta-
lán ezekből az áttűnésekből végül összerakom magamat” (Lakha-

tettekről szóló előadásában (Youtube) pedig

talin Change art akciója, szintén az érdeklődők bevonásával, ám
a kommunikációra, a szellemi-lelki találkozásra építve. Izgalmas
műfajpélda az általa is – regényében – megidézett Triceps-perfor-
mansz, amikor a művész 40 évesen negyven, archetípusok men-
tén tagolt napon át éhezett egy szárnyas, zárt ketrecben – amely
tok az arcodon? – Hvari napló).
A végső ponton, a befejezésben a gyermek Alice, miután
sikertelenül próbál kijutni Kódországból (a ragacsos láthatat-
lan falak megszilárdultak), egy széken állva tapogat, keres, és
kifelé beszél/kiabál – hang nélkül, a zárlat valóban süket, már a

egyenesen azt állítja, hogy az Ady-élményt a

folyamatnak megvolt a dramaturgiája és a kiszámíthatatlansága is. tengernek sincs hangja, az utolsó mondatát a szájáról olvasom:

Séd, 2021. 6. sz., 36. old.

(„Az éhezésnek, a ketrecnek saját játékszabályai vannak, amiket „Ki akarok menni!” És mintha nem maradna más, csak a hang
csak akkor ismersz meg, ha benne vagy. Kívülről hiába tervezi az nélküli sikoltás, a kikerekedett szem és száj. Az utolsó, amit va-
ember – nem az fog történni.” T.) Az előadás utáni beszélgetés so- lóban hallunk tőle, egy mindig másként – játékosan, recsegőn,
rán Ladik Katalin úgy fogalmazott: a performansznak mindig van tanácstalanul, dühösen, kislányosan stb. – hajtogatott mondat

zeneszerző más műveiben, pl. a 2. vonósné-

forgatókönyve, váza, ugyanakkor improvizatív, állandó alakulás a más performanszból, szövegekből átemelve: „Mi a kőhíd? Mi a
léte, s a változások alapvető mozzanatokat is érinthetnek. A test az kőőőőhíííííííd? Miiiiii aaaaaa kőőőőőőőhííííd?”, és ismét: „Mi a
alkotás tárgya és médiuma. kőhíd?” A jelentést kiüresítő zen mantra, ha van is, nem sikeres,
A HÍD minifesztivál első eseménye is igazolja a mondotta- ha a lélek a vázolt végállapotba jut. Az indítás és zárlat távolsága

HÍD – gyesben gondolta tovább.

kat: Alice című performansza már a ’80-as években is volt Ladik felerősíti az előadás honlapon olvasható ajánlásának egyik mon-
Katalinnak, sokkal több kellékkel, vetítés nélkül, de több fény- datát (s így a többit súlytalanabbá is teszi): „Van-e kiút önnön
nyel, más dramaturgiával – ugyanakkor a mostani multimediá- kódlabirintusunkból?” Számomra ebből a nézőpontból értelmez-
lis előadásból is ismerős tárgyakkal, motívumokkal (az androgün hető a performansz.

Vajdasági alkotók Veszprémben

parókafej, a fehér esernyő, a tüllök és nejlonok). Aztán megjelent A két végpont között látom, min megy keresztül az, aki

Az első részben (5. vonósnégyes) a tán-

A Pannon Várszínház szervezésében háromnapos
Kódország és egy új Alice, elindult a redukálás, a motívum-me- megy. Az út befelé halad – ahogy már Novalis is mondta. A kér-
tamorfózis folyamata – és a változásoknak még nincs vége. Ese- dés, hogy hova érkezik. Felszabadít és szárnyakat ad, szabaddá
tünkben mindjárt a kezdetnél megjelenik az improvizáció: a tesz? A Kódországba induló sötéten játékos, bölcs nevetésű asz-
technika spontán fricskája miatt újra kell indítani az előadást, de szony egésszé tudja találni és élni magát? „A lehetséges aktualizá-
mégsem.fesztivál
Az időskeretében láthattunk,
Alice már beküzdötte hallhattunk
magát Kódországba, olyan
az- vajdasá-
lódik mint lehetséges” (Joyce). A visszafiatalodás, pontosabban a

cot a Mendelssohn Kamarazenekar élő zenei

gi alkotóművészeket, akik több művészeti ágban tán is
a váratlanul
világhírű süket világból kiküzdi
alkotóknak magát, hogy
számítanak. újra nekiin-
A három nap kezdő visszafelé
és élés Lewis Carroll Tükörországában is ott van, s ahogy a

a legszívesebben, ak- ral előadott önirónián, ahogy végignevet- népszínművek műnépies táncmozgását,
duljon a hangok, képek, emlékek felé. Semmi nem szakadt meg, Fehér Királynő mondja: kezdetben szédül tőle az ember, de „van
végpontját két színpadi produkció jelentette: november 19-én, pénteken Ladik Katalin Alice Kódországban
csak folytatódott. egy nagy előnye is: az embernek mindkét irányban működik az
című performanszával kezdődött, és Nagy József társulata OMMAkitüntetetten
A dramaturgiában című táncszínházi
fontosnakelőadásának
érzem az in- vasárna-
pi bemutatójával zárult a minifesztivál. Pénteken
dításLadik Katalin
és a zárlat és Ladányi
képi, színészi István előadás
megformálását. Közösutáni, szombaton
a kezdet-

kíséretével élvezhettük. Az 5. vonóskvartet-

pedig Tolnai Ottó, Nagy József és Géczi Jánosbenbeszélgetése
és a végben,idézte megaazt
hogy Alice a világegyetemet,
nézők felé beszél, ám az, aminek
ahogy Ókani-
ésaminek
zsa, Újvidék, Párizs és Budapest a központja, és amiről beszél, teljesenvégpontjai
határtalan más. A nagyvalahol
táskájával, esernyőjével,
Tokió és Bogotá körül
barátságos kalapkájával a fején lassan ballagó idős asszony a sö-
sejthetők. Erre az élénk emlékek jelenné varázsolható történeteiből, apró részletekből épülő monumentális
tét előtérben tanító kézmozdulattal, szinte nevetve mondja el a
képekkel teli világra most egy rövid időre Veszprémben is rácsodálkozhattunk.
kivetített verset:

tet Bartók legtökéletesebb szerkezetű vonós-

Ladik Katalin költő, képzőművész, szí- a kés
ból előrehúzódó fóliafátylak, a fehér eser- ha kettévágjuk fontos
felidézésében a kislányt
szerepe volt a kódok
nésznővel bemutatója után Ladányi Ist- ha kettévágjuk
nyő és a szék. A gépről a körtét
szóló kísérőzene avizuális
piros hajú körte
és akusztikai megjelenítésének. Az
ván költő, kritikus, irodalomtörténész és a hangkulisszakénta pirosis, hajú
zeneikislány
kíséretként nem fog sírni
előadás többé jellegéből adódóan,
performansz
Séd • 2021. 6. szám

beszélgetett. Elsősorban a nőiség miben- nem fogJoyce-írások-

is megjelenő, a meséből, sírni többé mint egy jó mesét, ilyen formájában csak
 

négyeseként tartják számon (Farkas Zoltán,

létének, megjelenésének, megélésének ból, illetve saját költeményekből
Az első pillanatra kiemelt itt és most
– az előadásmód miattélhettük át.
is – morbidnak
hangsúlyos kifejeződéséről volt szó a da- vendégszövegektűnőnagy
szöveg része is készen
teljesen más volt
arcát mutatja, ha Tolnai
nemOttó, Nagyelmon-
élvezettel József és Géczi Já-
már. Több kelléket használt. Hosszú
dott, provokáló, szü- horroreseményként,
naturalisztikus nos beszélgetése ahanem fiatalkoria emlékek fel-
net után, amikor felújította
tapasztalat a darabot, egy-
haiku-montázs idézésével
szerkesztésű, kezdődött.
archetipikus Tolnai Ottó kiváló
bölcsessége-
szerűsödött ként
a színpadkép,
tekintünktöbb kelléket olvasatban:
rá. Egyszerű mesemondó,
annak jó,neki köszönhetően
aki/ami egy- megele-

Bartók Emlékház, Youtube). A „híd forma”

elhagyott, ésbena körülötte élő világ változá-
van, és egészben is marad, s nem venedett számunkra
az történik a Tisza-parti
vele, mint Platón kisváros,
sait leginkább abban tudta kifejezni, hogy a régi Ókanizsa (Magyarkanizsa), ottho-
a mindenütt
36 elszaporodott vonalkódok- nosan mozoghattunk vezetésével Párizs
ból és QR kódokból a színpad hátsó falá- és általában Európa művészvilágában, de

Séd, 2021. 6. sz., 39. old.

ra vetített új vizuális hátteret alakított ki. az elhagyott bácskai tanyasi házak bomló

tükörszimmetriája (a 3. tétel a szimmetria-

Az előadás mai változatában egy kalapba, falain található egykori falfestések részle-
csipkés fehér ruhába öltözött szemüveges teivel és egy hosszú becsei fehér fal szén
öreg hölgy, kezében fehér ernyővel, piros karcolta fekete jeleivel is megismerkedhet-
rabban. A nőiség megértése, felvállalása kockás nagy műanyag bevásárlószatyorral, tünk. Mindezt azért mesélte el, hogy Nagy

tengely, amelyet a 2. és a 4. tételek belső, az 1.

Ladik Katalin művészetében a kezdetek-
től, a hatvanas évektől fontos szerepet ka-
pott. Ő nem feminista értelemben, hanem
emberi szempontból tartotta igazságta-
lannak, hogy kezdetben az újvidéki, erő-
csodálatos világra bukkan, ahová csak egy
nyúlós, ragacsos közeg legyőzésével léphet
be. Vetített kódok, vízcsobogás, fóliafátylak
varázsbirodalmában átlényegül a kifeszített
kötélről vörös esőkabátban függő bábfej
József fényképészi és koreográfusi művé-
szetének jelentőségét érzékeltesse velünk.
Nagy József többnyire csendben, figyelem-
mel hallgatta a történeteket, néha helyeslő-
en vagy helyesbítésként röviden hozzászólt,

kor azzal is kezdem.
és az 5. külső burokként fognak közre) itt az
sen férfitúlsúlyú irodalmi közösségben őt rekvizitumainak átvételével. Egy pillanat-
nem alkotóként, hanem elsősorban muta- ra mintha köldökzsinór kötné össze őket,
tós nőként tartották számon. Az abban az aztán megindul az öreg hölgy megfiata-
időben radikálisnak számító versestjeivel, lodásának folyamata. A kislánynak hiába
melyek nem egyszerűen szépen deklamált nyújtott párnaszív vörös harisnyává, majd
tük az előadást. De a féktelen irónia itt, a a templomi ájtatosságot, a szentimentá-
szívesen ecsetelte, miért szükséges, hogy tíz
éven át visszajárjon a tanyasi házak omló
falain újabb és újabb rétegekből felmerülő
részletek fényképen való megörökítése cél-
jából, de igazán akkor nyílt meg, amikor a

egyes tételeken belül is érvényesül: a témavari-

versmondást jelentettek, hanem perfor-
mansz-előadásokat, melyeket rövid sá-
mánszertartáshoz hasonló, félmeztelenül
előadott jelenet zárt le, műveinek értéké-
re akarta felhívni a figyelmet. Hangköl-
karjaira húzva szárnyakká változik, a ka- Tolnai Ottó által korszakos jelentőségűnek
lap a szatyorba kerül, az öreges kontyból tartott OMMA előadásról esett szó. Elme-
két oldalsó copf lesz, magára ölti a vörös sélte, hogyan választották ki az afrikai tán-
esőkabátot. Élvezi a mesevilágban létezést. cosokat az előadáshoz, mennyiben gátolta
Így, kavargó emlékektől,
Hosszú álmoktól,
utat járt vágyak-
be a jelenleg és késleltetésével
Franciaországban dolgozómégisNagy hogyan segítette a lélek: kollektív és személyes önértelmezés, amelyből
test, nyolc

ációk fordított sorrendben, egymás tükörképe-

tészeti előadásaival nemzetközi hírnévre tól elvarázsoltan
József térne
(Josefvissza
Nadj),a amásik, való(Magyarkanizsa)
délvidéki Covid-járvány az előadás
születésű szí-érlelését,mindenki
és mi- kiveszi a részét és hozzátesz a maga egyénisége, kulturá-
tett szert, de hangsúlyozta, hogy a kortárs világba, ahonnan jött. Az eddigi előadá-
nész-rendező-koreográfus kor kezdődött
a világhírnévig. Színházielpályafutását
megfogalmazódnilisbenne és táncos háttere alapján; együtt, egymás segítségével, a közösség
művészetekre (beleértve a színházi világ sokhoz képest talán a legnagyobb
a Szkénében kezdte, majd válto- az előadás
tanult Marcel terve. Nagyon
Marceau-nál és Eugene szép volt,inspiráló
ahogy közegében (a koreográfus által irányítottan) merülnek alá
újdonságait is) sokkal nyitottabb szerb kö- zás, hogy láthatatlan
Decraux-nál fal mímet
akadályozza
és mozgást, leírta, mekkora
meg a de kapcsolatba kerülthatással volt rá, amikor
a bhuttóval, af- a tudatnak már nincs hatalma, és fedezik fel az egyéni és a
oda, ahol
zönség hamarabb befogadta, mint a jugo- visszatérést. Pantomimes mozdulatok idé- rikai utazása végén, búcsúzásképpen meg- tudattalan mélységeit a tánc nyelvén és vokálisan. A moz-

ként jelennek meg. Ligeti György a változatos

a kontakttánccal és az akrobatikával is. Már első rendezésével (Pe- kollektív
szláviai magyar, Magyarországon pedig zik meg a hiábavaló
kingi kacsa, erőfeszítést, megkísérli
1987) felkeltette szervezték
a színházi számára egyetlen
világ érdeklődését. Számos afrikaigást
táncos
ugyanis emberi hangok kísérik: a folyamat közös légzészené-
a hivatalos körök sokáig makacsul csak a a szék segítségével
elismerést a kötél
kapott,fölötti átkeléstpéldául
2001-ben is, estjét. Ezután
elnyerte biztosan
az Európai tudta, hogyvel
Színhá- a feke-
indul, majd fokozatosan szólók és kórusok épülnek: az ösztönök
„meztelen költőnőként” ismerték. az út visszafelé nem járható. AEurópa-nagydíját
zak Szövetségének varázsvilág te(Taormina),
afrikaiak táncában rejlő, máshozlegmélyéről
amit koráb- nem előhívott, egyre felszabadultabb, artikulálatlan hango-
Az Alice előadást először a nyolc- ban olyan kiválóságok kaptak meg, mint Peter Brook vagy Ariane kon keresztül eljutnak – feltételezem – saját nyelvükön, de kórus-
vanas években mutatta be, akkor még a

hangnemek tökéletes megvalósítását emeli ki

Lewis Carroll által írt mese más értelme-
zése volt fontos számára. Már akkor az ar-
chetipikus jelképek gazdagsága volt vonzó,
Mnouchkine. Ugyanebben az évben a Francia Köztársaság a Be- ban megszólaltatott szavakig/mondatokig.
csületrend lovagja érdemrenddel tüntette ki. A darab egyik fontos hatáseleme – nem meglepő – a zene
Nagy József életeleme a kísérletezés. Az általa rendezett (és és a ritmus. Ez egyrészt az eklektikusan válogatott (jazz-) zenék-
játszott) darabokban alig hangzik el beszélt szöveg, az viszont ma- ből (pl.: Tatsu Aoki, Eureka Brass Band, Jigsaw), másrészt a tán-
Séd • 2021. 6. szám

de első előadásaiban a szerep, amit játszott gyarul. Egyedi látásmódú, képzőművész képzettségéből fakadóan cosok keltette hangokból és zajokból, vagy éppen a csendekből
a mesevilágban, ahová betévedt az előadás

„a tragikus vizionálótól az erőteljes, egészsé-

során, az androgün személyt hangsúlyozta
inkább. Már ekkor jelen volt előadásában a
vörös hajú babafej, ami egy színpadot a né-
zőktől elhatároló, keresztben kifeszített kö-
is összművészeti szemléletű rendezései és performanszai a színház épül. Csendből hang, mozdulatlanságból mozgás, semmiből va-
és a tánc ősi, rituális, szakrális formáihoz nyúlnak vissza; bennük lami: alkotás és teremtés szép dialektikái. Mindemellett a zenével
a legfontosabb hatáselem az önmaga és a világ teljességét megélni olykor szinkron, máskor ráfelelő: ellenpontozó, majd késlelte-
és megosztani képes színész/táncos. Egy beszélgetésben (Youtube: tett/aszinkron mozgásritmus eredményeképpen a táncoló testek
„Varázslók pálcája”, Lábass Endre vendége Nagy József, ELTE, 2013) is hangszerekké válnak. Zene, tánc és emberi hang (kiegészítve a

ges hangvételen át a groteszkig”. Tipikusan

télről lóg le, a mesében szereplő patakokat arról beszél, hogy nem hisz a rendezői színházban, a munka indu- visszafogott, nem tolakodó fénytechnikával) összeadódik valami
egyszerűen jelző, a hátsó színpad magasá- lásakor nincs végleges koncepciója. Általában azért keres egy fix ősi, archaikus, spirituális élménnyé, amelyben a néző is osztozik:
pontot, számára ez a tér: megrajzolja, hogy milyen térben játszódik a tánc, a színház
39 archetípusa, személyes és kollektív tudattalan

Petőfi eposzparódiája Petőfi születése után kétszáz évvel szín- lis, erotikus, kaland- és egyéb filmeket, a
Séd, 2021. 6. sz., 46. old.
a darab. „Hogy mi fog benne történni, az majd kiderül.” Egy da- tartalmakat előhívó szakrális szertartás, amely épp emiatt – hiába
rab mindig másról szól, mint amit előzetesen terveztünk – mond- minden próbálkozás – szavakkal pontosan vissza nem adható.

bartóki, „barbár”, forte hangütés, hajsza, gyil-

ja –, bár iszonyúan sokat készül („napi négy-öt óra olvasás”), de ez A említett interjúban Nagy József többször használja az „őszin-
„nem a darabra készülés, hanem a felkészülés, hogy az ember min- teség” szót, amikor arról beszél, hogy mit jelent számára a hiteles
dig élesen tudjon reagálni”: önmagára, arra, ahogy rácsodálkozik a színpadi jelenlét. Ez és sok más elem Nagy színházában Grotowskit
világra. Szerinte a színház még mindig keresi a saját nyelvét, ahogy idézi, aki szerint a színházi előadás ünnep, rituális megnyilvánulás,
az alkotók is. Már eljutott odáig: egyfajta megnyugvás, hogy nem a színész totális önátadása, amit a néző befogad, mintegy részesévé

kos rohanás, szenvedély, majd idill, pentaton népdaltöredékek,

tudja, honnan, de majd megérkezik az a kis „bizsergés”, amitől érez- válik a szertartásnak; az ünnepben való maximális jelenlét képvise-
ni lehet, hogy egyszer csak valamitől elkezd működni, mint mikor li az őszinte embert. (A rituális színház nyomában, nol.hu/kritika.)
„kigyullad a fény”, de hogy mitől gyulladt ki, az rejtély. Ám először Valóban: a tánc az előadás végén eksztázisig fokozódik, a táncosok
meg kell szabadulni minden póztól, minden ötlettől, effektustól, szinte kiszakadnak az időből, a mozgásban és vokálisan is kifejeződő

felsejlő harmóniák küzdelme az erőteljes, harcos témákkal; fáj-

amivel addig hatni akart az ember: „Már nem akarok játszani a kö- öröm a jelenlét, a tánc (az élet) önkívületig fokozott boldogsága.
zönségnek, most már csak vagyok.” Az előadás címe OMMA, amely ógörög szó („όμμα”), jelen-
Ez az intenzív „levés”, a végletekig vitt, az előadás végére eksz- tése: „szem”, „fény” vagy „valami, amit látnak vagy amit néznek”.
tázisig fokozódó jelenlét működteti az OMMA című produkciót. Az előadá
Nyolc táncos az üres térben, különböző országokból: Mali, Szene-

dalom, panasz, zokogás, majd megtisztulás; konszonáns, harmo-

gál, Elefántcsontpart, Burkina Faso, a kongói Brazzaville, a Kongói
Demokratikus Köztársaság. Közös identitásuk a tánc és az, hogy
fekete férfiak Afrikából. Mezítláb táncolnak, közvetlen kapcsolat-
ban a „földdel”, sok a csúsztató-szökkenő mozdulat, de akármilyen
magasra szökellnek, szinte azt várjuk, hogy végleg sikerül legyőz-

nikus akkordok fölött disszonáns komplementer dallamok; bolgár

niük a gravitációt, a puha talajfogás (légiesen könnyednek látszik,
pedig hatalmas energiát igényel) nem kelt zajt. Mozgásokat indí-
tanak, osztanak meg, ezeket mások átveszik, továbbfejlesztik. Egy

ritmusok; egymást hajszoló szólamok; dallamsor, amelyet saját

megtorzult árnyéka követ; majd a banális, szarkasztikus népdaltö-
Séd • 2021. 6. szám

nemcsak az eposzmű- re állított mű végén átfordul komolyba: tv-híradót, a breaket, a rapet, a kiakadt
redék a záró tételben, amelyet elsöpör a visszatérő hajsza, roha-
46

nás, mintha a harmónia csak pillanatnyi illúzió lehetne. Ember a

természet rideg éjszakájában, ahol a küzdelem a lét törvénye; ám
a zárt szerkezet mégis valami rend jelenlétére utal. „Az egész mű-
vet mély és nemes emberség hatja át” (Ligeti).
Bartók műve nem programzene, és Horváth Csaba ko-

fajt, hanem az iroda- nemcsak azért, mert A helység kalapácsa animációkat és a populáris meg a hétköz-
reográfiája sem szűkíthető elmesélhető narratívába. Benedek Mari
jelmeze, a military-zöld nadrág nem konkrét egyenruha (meztelen
felsőtesttel, mezítláb táncolnak), inkább a harc – férfiasság jelen-

Séd, 2022. 1. sz., 30. old.

tésmezőt erősíti. Az öt férfi (Fehér László, Gyulai-Zékány István,
Horkay Barnabás, Krisztik Csaba, Widder Kristóf) táncában a
küzdés létállapotként fogalmazódik meg, bár felfedezhetők kato-
nai utalások: alakzatok, kötelékben való előrenyomulás, test test

lomhoz kapcsolódó megírásakor huszonegy éves költő, noha napi kultúra további számtalan elemét
elleni harc. Elementáris férfierő, könnyedség és virtuozitás; élve-
zik izmaik feszülését, az együtt létezést, a harci készségek művé-
szi szintre emelését (a mozdulatok artisztikussá válnak, férfiaktól Kétszeres adaptáció a veszprémi Toldi a Forte Társulat előadásában, az egykori Napló-székházként ismert
groteszk, csípőriszáló mozdulatok, az erő, a virtus már-már nár- belvárosi irodaház udvarában. Először is adaptáció Arany János eposzának fizikai színházi feldolgozása-
cisztikusan öntetszelgő felmutatása); aztán a férfias játék ünnepe
fárasztó, lélekölő küzdelemmé válik; mindenki mindenki és önma- ként, másodszor pedig ennek az előadásnak a nem szokványos és egyáltalán nem színházszerű veszprémi
ga ellen (szélsőséges élethelyzetek, látszólag személyiség- és alkat-
helyszínre alkalmazásaként.

összes fennkölt elvá- itt még jót nevet a sírját ásó sírásó hety- idéző-bevonó jeleneteken. Ez A helység ka-
idegen szerepek elképesztő teljesítményeket eredményezhetnek); a

Olyaténképpen
küzdésbe belefáradt-belefásult emberek, akiket már csak a lendület,
Séd • 2022. 1. szám

az életösztön és a rutin lendít tovább. Összefogás és versengés, nagy

nekibuzdulások és összeomlások, bajtársiasság és árulás, önzés és
önfeláldozás, remény és kétségbeesés – és a megmaradás mindent
felülíró törekvése. A koreográfia feszesre húzott, zárt tételekben fo-

rást parodizálja. Így ke ötletén, öt év múlva már valóban ha- lapácsa tud a vígeposz születése utáni, 20.
galmazó dramaturgiája érzékenyen, egyben kreatív-szabadon köve-
ti a zene legapróbb rezdüléseit és hangnembeli változatosságát, nem
válik puszta illusztrációvá: kiemel, értelmez, továbbgondol. Mint-

30
Udvarszínház: Toldi. A Forte Társulat előadása.
Rendező: Horváth Csaba. FORTEpiano udvar, Szabadság tér 15. 2022. július 14., 15., 21., 22.

a mű végén vastagon padra Horváth Csaba az akkori fizikai színház

Az
első változat épp tízéves, és nemrégiben ju-
HÍD-programok a Pannonban
Hangvilla, 2022. január 22–23.

bilált a 200. előadással. 2012-ben állította szín-

Kétnapos rendezvénnyel köszöntötte a Pannon Várszínház a magyar kultúra napját, amelyet 1989 óta január
22-én ünneplünk annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz
kéziratát. A minifesztivál-sorozat az évenként megrendezett kortárstánc-fesztivál eseményei közötti űrt
hivatott áthidalni, hogy közben se maradjunk fizikai színházi programok nélkül.

Lélek, jelenlétAz első nap a Forte Társulat (koreográfus:

Horváth Csaba) Bartók és Ady című produkci-
Alice Kódországban. Ladik Katalin performansza. HÍD – Vajdasági alkotók Veszprémben.
Hangvilla, 2021. november 19.
„A nő bukdácsol, vánszol, cipel, vánszorog transzcendens terhével. (…) Íme a Hold szolgáló leánya… Hová

óját láthattuk, amely a két halhatatlan művész

a kékfenébe vigyem most túl a kárpiton? A végzetes vizualitás végzetes modalitásába. A nő, a nő, a nő…”
(Joyce: Ulysses).
A performansz műfajának definiálása nem tűnik egyértelműnek.

világa között épít hidat. Bartók ismerte Ady

Mezőösszefüggésében ott van az akcionizmus, a happening, a
body art, a fluxus. Performansznak nevezik, amikor Marina Abra-
mović négy napon át, 8-8 órában egy véres, rohadó állatcsonthal-
mon ülve a csontokat tisztította énekelve, míg a balkáni háború
és a családja vetített képei vették körül (Balkan Baroque), perfor-

munkáit: Op. 16-os dalciklusát a költő öt ver-

mansznak nevezik, amikor Marina Abramović hat órán át passzí-
van hagyta, hogy a „közönség” (az esemény végére az emberek)
számtalan felkínált eszközzel vagy azok nélkül azt tegyenek vele,
amit akarnak, amit meg is tettek a simogatástól a ruhaletépé-
sen át az összevagdosásig/szurkálásig (Ritmus 0). Utóbbit van,

szakos tanítványaival a Színház- és Filmmű-

sére komponálta; Kocsis Zoltán Bartók-kvar-
aki inkább talán happeningnek tekintené, amelynek van egy erős
indítása, aztán az interakcióban egy spontán történése, a szer-
kesztettség pedig „csak” abban jelentkezik, hogy a művész eltökél-
ten nem reagál (csak a végén mozdul meg és indul el az előle futó
emberek felé). Hasonló, és mégis nagyon más lehetett Ladik Ka-

tettekről szóló előadásában (Youtube) pedig

talin Change art akciója, szintén az érdeklődők bevonásával, ám
a kommunikációra, a szellemi-lelki találkozásra építve. Izgalmas
műfajpélda az általa is – regényében – megidézett Triceps-perfor-
mansz, amikor a művész 40 évesen negyven, archetípusok men-
tén tagolt napon át éhezett egy szárnyas, zárt ketrecben – amely

egyenesen azt állítja, hogy az Ady-élményt a

folyamatnak megvolt a dramaturgiája és a kiszámíthatatlansága is.
(„Az éhezésnek, a ketrecnek saját játékszabályai vannak, amiket

Séd, 2021. 6. sz., 36. old.

csak akkor ismersz meg, ha benne vagy. Kívülről hiába tervezi az
ironizál azon a szer-
ember – nem az fog történni.” T.) Az előadás utáni beszélgetés so-
rán Ladik Katalin úgy fogalmazott: a performansznak mindig van
Lakomájában, Arisztophanész elbeszélésében a csodálatos, gömb
alakú férfi-férfi, férfi-nő, nő-nő androgünökkel, akiket hübriszük
miatt Zeusz kettévágott, s akik azóta is a másik felüket keresik
önmagukként. Ladik Katalin olyan itt a kezdetnél, mint egy idős
mestert ábrázoló japán tusfestmény alakja (mondjuk egy Miya-
moto Niten-képen), vagy mint az egyik utolsó Rembrandt-önarc-
képen az öreg Rembrandt, amint visszafordulván egy mosollyal
kinéz ránk a képből. Az androgün-téma az egész élet(mű) egyik
alapvető motívuma, de nem csak az eredeti összefüggés szerint
(lásd pl. Tesla és a lélektárs galamb audiovizuális oratóriumát).
Belsővé is válik, a személyiség hasadásait, personáit/árnyéka-
it is jelentheti. „A szigetre magammal viszem újvidéki, budapesti
és szigetlakói énem valós bizonyítékait, a három nőszemélyt, aki
bennem lakozik: a Szerkesztőnőt, az Üvegezőnőt és a Művésznőt.
A most következő oldalakon közreadom mindhármuk írásait, ta-
lán ezekből az áttűnésekből végül összerakom magamat” (Lakha-
tok az arcodon? – Hvari napló).
A végső ponton, a befejezésben a gyermek Alice, miután
sikertelenül próbál kijutni Kódországból (a ragacsos láthatat-
lan falak megszilárdultak), egy széken állva tapogat, keres, és
kifelé beszél/kiabál – hang nélkül, a zárlat valóban süket, már a
tengernek sincs hangja, az utolsó mondatát a szájáról olvasom:
„Ki akarok menni!” És mintha nem maradna más, csak a hang
nélküli sikoltás, a kikerekedett szem és száj. Az utolsó, amit va-
ki, és minimalizmusában minden a Toldira, Arany János remek-
művére mutasson, azt jelenítse meg a szó legteljesebb értelmében,
vagyis jelen időben és jelen helyen juttassa szóhoz érvényesen.
Mindennél erősebb jele ennek, hogy a jó kétórás előadásban
lott, hanem azért is, mert Petőfi híre, ha a és 21. századi populáris kultúráról, és ezek
sírhalmán nem is, de felettünk világít, s a eszközeivel próbálja elérni ugyanazt, ami-
lóban hallunk tőle, egy mindig másként – játékosan, recsegőn,
tanácstalanul, dühösen, kislányosan stb. – hajtogatott mondat

zeneszerző más műveiben, pl. a 2. vonósné-

forgatókönyve, váza, ugyanakkor improvizatív, állandó alakulás a más performanszból, szövegekből átemelve: „Mi a kőhíd? Mi a
léte, s a változások alapvető mozzanatokat is érinthetnek. A test az kőőőőhíííííííd? Miiiiii aaaaaa kőőőőőőőhííííd?”, és ismét: „Mi a
alkotás tárgya és médiuma. kőhíd?” A jelentést kiüresítő zen mantra, ha van is, nem sikeres,
A HÍD minifesztivál első eseménye is igazolja a mondotta-

HÍD – gyesben gondolta tovább.

kat: Alice című performansza már a ’80-as években is volt Ladik
Katalinnak, sokkal több kellékkel, vetítés nélkül, de több fény-
nyel, más dramaturgiával – ugyanakkor a mostani multimediá-
lis előadásból is ismerős tárgyakkal, motívumokkal (az androgün
ha a lélek a vázolt végállapotba jut. Az indítás és zárlat távolsága
felerősíti az előadás honlapon olvasható ajánlásának egyik mon-
datát (s így a többit súlytalanabbá is teszi): „Van-e kiút önnön
kódlabirintusunkból?” Számomra ebből a nézőpontból értelmez-
hető a performansz.

Vajdasági alkotók Veszprémben

parókafej, a fehér esernyő, a tüllök és nejlonok). Aztán megjelent A két végpont között látom, min megy keresztül az, aki

Az első részben (5. vonósnégyes) a tán-

A Pannon Várszínház szervezésében háromnapos
mégsem.
Kódország és egy új Alice, elindult a redukálás, a motívum-me- megy. Az út befelé halad – ahogy már Novalis is mondta. A kér-
tamorfózis folyamata – és a változásoknak még nincs vége. Ese- dés, hogy hova érkezik. Felszabadít és szárnyakat ad, szabaddá
tünkben mindjárt a kezdetnél megjelenik az improvizáció: a tesz? A Kódországba induló sötéten játékos, bölcs nevetésű asz-
technika spontán fricskája miatt újra kell indítani az előadást, de szony egésszé tudja találni és élni magát? „A lehetséges aktualizá-
fesztivál
Az időskeretében láthattunk,
Alice már beküzdötte hallhattunk
magát Kódországba, olyan
az- vajdasá-
lódik mint lehetséges” (Joyce). A visszafiatalodás, pontosabban a

cot a Mendelssohn Kamarazenekar élő zenei

gi alkotóművészeket, akik több művészeti ágban tán is
a váratlanul
világhírű süket világból kiküzdi
alkotóknak magát, hogy
számítanak. újra nekiin-
A három nap kezdő visszafelé
és élés Lewis Carroll Tükörországában is ott van, s ahogy a
duljon a hangok, képek, emlékek felé. Semmi nem szakadt meg, Fehér Királynő mondja: kezdetben szédül tőle az ember, de „van
végpontját két színpadi produkció jelentette: november 19-én, pénteken Ladik Katalin Alice Kódországban
csak folytatódott. egy nagy előnye is: az embernek mindkét irányban működik az
című performanszával kezdődött, és Nagy József társulata OMMAkitüntetetten
A dramaturgiában című táncszínházi
fontosnakelőadásának
érzem az in- vasárna-

vészeti Egyetemen. Pontosabban a „színpad” elhangzik a teljes mű, az előhang két versszakát leszámítva mind
pi bemutatójával zárult a minifesztivál. Pénteken
dításLadik Katalin
és a zárlat és Ladányi
képi, színészi István előadás
megformálását. Közösutáni, szombaton
a kezdet-

kíséretével élvezhettük. Az 5. vonóskvartet-

pedig Tolnai Ottó, Nagy József és Géczi János ben
beszélgetése
és a végben,idézte megaazt
hogy Alice a világegyetemet,
nézők felé beszél, ám az, aminek
ahogy Ókani-
ésaminek
zsa, Újvidék, Párizs és Budapest a központja, és amiről beszél, teljesenvégpontjai
határtalan más. A nagyvalahol
táskájával, esernyőjével,
Tokió és Bogotá körül
barátságos kalapkájával a fején lassan ballagó idős asszony a sö-
sejthetők. Erre az élénk emlékek jelenné varázsolható történeteiből, apró részletekből épülő monumentális
tét előtérben tanító kézmozdulattal, szinte nevetve mondja el a
képekkel teli világra most egy rövid időre Veszprémben is rácsodálkozhattunk.
kivetített verset:

tet Bartók legtökéletesebb szerkezetű vonós-

Ladik Katalin költő, képzőművész, szí- a kés
ból előrehúzódó fóliafátylak, a fehér eser- ha kettévágjuk fontos
felidézésében a kislányt
szerepe volt a kódok
nésznővel bemutatója után Ladányi Ist- ha kettévágjuk
nyő és a szék. A gépről a körtét
szóló kísérőzene avizuális
piros hajú körte
és akusztikai megjelenítésének. Az
ván költő, kritikus, irodalomtörténész és a hangkulisszakénta piros is, hajú
zeneikislány
kíséretként nem fog sírni
előadás többé jellegéből adódóan,
performansz
Séd • 2021. 6. szám

beszélgetett. Elsősorban a nőiség miben- nem fogJoyce-írások-

is megjelenő, a meséből, sírni többé mint egy jó mesét, ilyen formájában csak
 

négyeseként tartják számon (Farkas Zoltán,

létének, megjelenésének, megélésének ból, illetve saját költeményekből
Az első pillanatra kiemelt itt és most
– az előadásmód miattélhettük át.
is – morbidnak
hangsúlyos kifejeződéséről volt szó a da- vendégszövegektűnőnagy
szöveg része is készen
teljesen más volt
arcát mutatja, ha Tolnai
nemOttó, Nagyelmon-
élvezettel József és Géczi Já-
már. Több kelléket használt. Hosszú
dott, provokáló, szü- horroreseményként,
naturalisztikus nos beszélgetése ahanem fiatalkoria emlékek fel-
net után, amikor felújította
tapasztalat a darabot, egy-
haiku-montázs idézésével
szerkesztésű, kezdődött.
archetipikus Tolnai Ottó kiváló
bölcsessége-
szerűsödött ként
a színpadkép,
tekintünktöbb kelléket olvasatban:
rá. Egyszerű mesemondó,
annak jó,neki köszönhetően
aki/ami egy- megele-

Bartók Emlékház, Youtube). A „híd forma”

elhagyott, ésbena körülötte élő világ változá-
van, és egészben is marad, s nem venedett számunkra
az történik a Tisza-parti
vele, mint Platón kisváros,
sait leginkább abban tudta kifejezni, hogy a régi Ókanizsa (Magyarkanizsa), ottho-
a mindenütt
36 elszaporodott vonalkódok- nosan mozoghattunk vezetésével Párizs
ból és QR kódokból a színpad hátsó falá- és általában Európa művészvilágában, de

Séd, 2021. 6. sz., 39. old.

ra vetített új vizuális hátteret alakított ki. az elhagyott bácskai tanyasi házak bomló

tükörszimmetriája (a 3. tétel a szimmetria-

rabban. A nőiség megértése, felvállalása
Ladik Katalin művészetében a kezdetek-
Az előadás mai változatában egy kalapba,
csipkés fehér ruhába öltözött szemüveges
öreg hölgy, kezében fehér ernyővel, piros
kockás nagy műanyag bevásárlószatyorral,
csodálatos világra bukkan, ahová csak egy
falain található egykori falfestések részle-
teivel és egy hosszú becsei fehér fal szén
karcolta fekete jeleivel is megismerkedhet-
tünk. Mindezt azért mesélte el, hogy Nagy
József fényképészi és koreográfusi művé-

tengely, amelyet a 2. és a 4. tételek belső, az 1.

től, a hatvanas évektől fontos szerepet ka- nyúlós, ragacsos közeg legyőzésével léphet szetének jelentőségét érzékeltesse velünk.
pott. Ő nem feminista értelemben, hanem be. Vetített kódok, vízcsobogás, fóliafátylak Nagy József többnyire csendben, figyelem-
emberi szempontból tartotta igazságta- Zsigerekig
varázsbirodalmában átlényegülfelkavaró, mondhatni:
a kifeszített spirituális
mel hallgatta élmény
a történeteket, helyeslő- lehettek azok, akik megnézték a HÍD – Vaj-
néharészesei
lannak, hogy kezdetben az újvidéki, erő- kötélről vörösdasági
esőkabátban alkotókfüggőVeszprémben
bábfej enháromnapos
vagy helyesbítésként röviden hozzászólt,
programsorozat keretében a Hangvillában bemutatott OMMA

és az 5. külső burokként fognak közre) itt az

sen férfitúlsúlyú irodalmi közösségben őt rekvizitumainak átvételével. Egy pillanat- szívesen ecsetelte, miért szükséges, hogy tíz
című táncprodukciót.

Amit néznek, amit látnak

nem alkotóként, hanem elsősorban muta- ra mintha köldökzsinór kötné össze őket, éven át visszajárjon a tanyasi házak omló

idézőjelbe kívánkozik itt, az ősváltozat ugyan- a tizenkét ének, nincs dramaturgi húzás, hozzáírt dialógus, ne-
tós nőként tartották számon. Az abban az aztán megindul az öreg hölgy megfiata- falain újabb és újabb rétegekből felmerülő
időben radikálisnak számító versestjeivel, lodásának folyamata. A kislánynak hiába részletek fényképen való megörökítése cél-
melyek nem egyszerűen szépen deklamált nyújtott párnaszív vörös harisnyává, majd jából, de igazán akkor nyílt meg, amikor a

egyes tételeken belül is érvényesül: a témavari-

versmondást jelentettek, hanem perfor- karjaira húzva szárnyakká változik, a ka- Tolnai Ottó által korszakos jelentőségűnek
mansz-előadásokat, melyeket rövid sá- lap a szatyorba
OMMA. kerül, azRendező-koreográfus:
öreges kontyból tartott OMMA
Josef előadásról
Nadj. HÍD esett –
szó. Elme-
Vajdasági alkotók
mánszertartáshoz hasonló, félmeztelenül két oldalsó copf lesz, magára ölti a vörös sélte, hogyan választották ki az afrikai tán-
előadott jelenet zárt le, műveinek értéké- esőkabátot.Veszprémben.
Élvezi a mesevilágban Hangvilla,
létezést. 2021.
cosokatnovember
az előadáshoz,21. mennyiben gátolta
re akarta felhívni a figyelmet. Hangköl- Így, kavargó emlékektől,
Hosszú utat jártálmoktól, vágyak-
be a jelenleg és késleltetésével
Franciaországban dolgozómégisNagy hogyan segítette a lélek: kollektív és személyes önértelmezés, amelyből
test, nyolc

ációk fordított sorrendben, egymás tükörképe-

tészeti előadásaival nemzetközi hírnévre tól elvarázsoltan
József térne
(Josefvissza
Nadj),a amásik, való(Magyarkanizsa)
délvidéki Covid-járvány az előadás
születésű szí-érlelését,mindenki
és mi- kiveszi a részét és hozzátesz a maga egyénisége, kulturá-
tett szert, de hangsúlyozta, hogy a kortárs világba, ahonnan jött. Az eddigi előadá-
nész-rendező-koreográfus kor kezdődött
a világhírnévig. Színházielpályafutását
megfogalmazódnilisbenne és táncos háttere alapján; együtt, egymás segítségével, a közösség
művészetekre (beleértve a színházi világ sokhoz képest talán a legnagyobb
a Szkénében kezdte, majd válto- az előadás
tanult Marcel terve. Nagyon
Marceau-nál és Eugene szép volt,inspiráló
ahogy közegében (a koreográfus által irányítottan) merülnek alá
újdonságait is) sokkal nyitottabb szerb kö- zás, hogy láthatatlan
Decraux-nál fal mímet
akadályozza meg a de kapcsolatba
és mozgást, leírta, mekkorakerülthatással volt rá, amikor
a bhuttóval, af- a tudatnak már nincs hatalma, és fedezik fel az egyéni és a
oda, ahol
zönség hamarabb befogadta, mint a jugo- visszatérést. Pantomimes mozdulatok
a kontakttánccal idé-
és az akrobatikával rikai
is. Márutazása végén, búcsúzásképpen
első rendezésével (Pe- meg- tudattalan mélységeit a tánc nyelvén és vokálisan. A moz-
kollektív

ként jelennek meg. Ligeti György a változatos

szláviai magyar, Magyarországon pedig zik meg a hiábavaló
kingi kacsa, erőfeszítést, megkísérli
1987) felkeltette szervezték
a színházi számára egyetlen
világ érdeklődését. Számos afrikaigást
táncos
ugyanis emberi hangok kísérik: a folyamat közös légzészené-
a hivatalos körök sokáig makacsul csak a a szék segítségével
elismerést a kötél
kapott,fölötti átkeléstpéldául
2001-ben is, estjét. Ezután
elnyerte biztosan
az Európai tudta, hogyvel
Színhá- a feke-
indul, majd fokozatosan szólók és kórusok épülnek: az ösztönök
„meztelen költőnőként” ismerték. az út visszafelé nem járható. AEurópa-nagydíját
zak Szövetségének varázsvilág te(Taormina),
afrikaiak táncában rejlő, máshozlegmélyéről
amit koráb- nem előhívott, egyre felszabadultabb, artikulálatlan hango-
Az Alice előadást először a nyolc- ban olyan kiválóságok kaptak meg, mint Peter Brook vagy Ariane kon keresztül eljutnak – feltételezem – saját nyelvükön, de kórus-
vanas években mutatta be, akkor még a

hangnemek tökéletes megvalósítását emeli ki

Lewis Carroll által írt mese más értelme-
zése volt fontos számára. Már akkor az ar-
chetipikus jelképek gazdagsága volt vonzó,
de első előadásaiban a szerep, amit játszott
Mnouchkine. Ugyanebben az évben a Francia Köztársaság a Be-
csületrend lovagja érdemrenddel tüntette ki.
Nagy József életeleme a kísérletezés. Az általa rendezett (és
játszott) darabokban alig hangzik el beszélt szöveg, az viszont ma-
ban megszólaltatott szavakig/mondatokig.
A darab egyik fontos hatáseleme – nem meglepő – a zene
és a ritmus. Ez egyrészt az eklektikusan válogatott (jazz-) zenék-
ből (pl.: Tatsu Aoki, Eureka Brass Band, Jigsaw), másrészt a tán-
Séd • 2021. 6. szám

gyarul. Egyedi látásmódú, képzőművész képzettségéből fakadóan cosok keltette hangokból és zajokból, vagy éppen a csendekből
a mesevilágban, ahová betévedt az előadás

„a tragikus vizionálótól az erőteljes, egészsé-

során, az androgün személyt hangsúlyozta
inkább. Már ekkor jelen volt előadásában a
vörös hajú babafej, ami egy színpadot a né-
zőktől elhatároló, keresztben kifeszített kö-
is összművészeti szemléletű rendezései és performanszai a színház
és a tánc ősi, rituális, szakrális formáihoz nyúlnak vissza; bennük
a legfontosabb hatáselem az önmaga és a világ teljességét megélni
és megosztani képes színész/táncos. Egy beszélgetésben (Youtube:
„Varázslók pálcája”, Lábass Endre vendége Nagy József, ELTE, 2013)
épül. Csendből hang, mozdulatlanságból mozgás, semmiből va-
lami: alkotás és teremtés szép dialektikái. Mindemellett a zenével
olykor szinkron, máskor ráfelelő: ellenpontozó, majd késlelte-
tett/aszinkron mozgásritmus eredményeképpen a táncoló testek
is hangszerekké válnak. Zene, tánc és emberi hang (kiegészítve a

ges hangvételen át a groteszkig”. Tipikusan

télről lóg le, a mesében szereplő patakokat arról beszél, hogy nem hisz a rendezői színházban, a munka indu- visszafogott, nem tolakodó fénytechnikával) összeadódik valami
egyszerűen jelző, a hátsó színpad magasá- lásakor nincs végleges koncepciója. Általában azért keres egy fix ősi, archaikus, spirituális élménnyé, amelyben a néző is osztozik:
pontot, számára ez a tér: megrajzolja, hogy milyen térben játszódik a tánc, a színház
39 archetípusa, személyes és kollektív tudattalan

Séd, 2021. 6. sz., 46. old.

a darab. „Hogy mi fog benne történni, az majd kiderül.” Egy da- tartalmakat előhívó szakrális szertartás, amely épp emiatt – hiába
rab mindig másról szól, mint amit előzetesen terveztünk – mond- minden próbálkozás – szavakkal pontosan vissza nem adható.

bartóki, „barbár”, forte hangütés, hajsza, gyil-

is a Színmű játszóhelyként is szolgáló Vas utcai
ja –, bár iszonyúan sokat készül („napi négy-öt óra olvasás”), de ez
„nem a darabra készülés, hanem a felkészülés, hogy az ember min-
dig élesen tudjon reagálni”: önmagára, arra, ahogy rácsodálkozik a
világra. Szerinte a színház még mindig keresi a saját nyelvét, ahogy
tán korszerűsítés. De a fenti jellemzők a színjáték lényegét is
A említett interjúban Nagy József többször használja az „őszin-
teség” szót, amikor arról beszél, hogy mit jelent számára a hiteles
színpadi jelenlét. Ez és sok más elem Nagy színházában Grotowskit
idézi, aki szerint a színházi előadás ünnep, rituális megnyilvánulás,

kos rohanás, szenvedély, majd idill, pentaton népdaltöredékek,

az alkotók is. Már eljutott odáig: egyfajta megnyugvás, hogy nem
tudja, honnan, de majd megérkezik az a kis „bizsergés”, amitől érez-
ni lehet, hogy egyszer csak valamitől elkezd működni, mint mikor
„kigyullad a fény”, de hogy mitől gyulladt ki, az rejtély. Ám először
meg kell szabadulni minden póztól, minden ötlettől, effektustól,
a színész totális önátadása, amit a néző befogad, mintegy részesévé
válik a szertartásnak; az ünnepben való maximális jelenlét képvise-
li az őszinte embert. (A rituális színház nyomában, nol.hu/kritika.)
Valóban: a tánc az előadás végén eksztázisig fokozódik, a táncosok
szinte kiszakadnak az időből, a mozgásban és vokálisan is kifejeződő

felsejlő harmóniák küzdelme az erőteljes, harcos témákkal; fáj-

amivel addig hatni akart az ember: „Már nem akarok játszani a kö-
zönségnek, most már csak vagyok.”
Ez az intenzív „levés”, a végletekig vitt, az előadás végére eksz-
tázisig fokozódó jelenlét működteti az OMMA című produkciót.
Nyolc táncos az üres térben, különböző országokból: Mali, Szene-
öröm a jelenlét, a tánc (az élet) önkívületig fokozott boldogsága.
Az előadás címe OMMA, amely ógörög szó („όμμα”), jelen-
tése: „szem”, „fény” vagy „valami, amit látnak vagy amit néznek”.
Az előadásban magyarul elhangzó szó: „fekete”. Babits a Fekete
országban egy igék nélküli, tehát mozdulatlan, időtől függetlenül

dalom, panasz, zokogás, majd megtisztulás; konszonáns, harmo-

gál, Elefántcsontpart, Burkina Faso, a kongói Brazzaville, a Kongói
Demokratikus Köztársaság. Közös identitásuk a tánc és az, hogy
fekete férfiak Afrikából. Mezítláb táncolnak, közvetlen kapcsolat-
ban a „földdel”, sok a csúsztató-szökkenő mozdulat, de akármilyen
magasra szökellnek, szinte azt várjuk, hogy végleg sikerül legyőz-
létező világot fest, amelyet csak a nap fényében látunk színesnek.
Az „anyag lelke”, a lényeg fekete, a nap fénye csak a felszínt vilá-
gítja meg, a megismerés (legalábbis racionális úton) lehetetlen.
Ebben az előadásban talán ehhez az időtlen lényeghez, a tudat
előtti világ, az ösztönök mélységeihez jutottunk közelebb a tánc, a

nikus akkordok fölött disszonáns komplementer dallamok; bolgár

niük a gravitációt, a puha talajfogás (légiesen könnyednek látszik, mozgás, a színház segítségével, főleg, ha érzékeink megnyitásával
pedig hatalmas energiát igényel) nem kelt zajt. Mozgásokat indí- átengedtük magunkat az élménynek.
tanak, osztanak meg, ezeket mások átveszik, továbbfejlesztik. Egy Fürj Katalin

ritmusok; egymást hajszoló szólamok; dallamsor, amelyet saját

megtorzult árnyéka követ; majd a banális, szarkasztikus népdaltö-
Séd • 2021. 6. szám

próbatermében készült, abból a térből indult hozzák: hiszen a színház mindig is adottságokkal és korlátokkal

ra kidolgozzák, várakoztatva (és nevet- A díszlet minimális és univerzális:

46
redék a záró tételben, amelyet elsöpör a visszatérő hajsza, roha-
nás, mintha a harmónia csak pillanatnyi illúzió lehetne. Ember a
természet rideg éjszakájában, ahol a küzdelem a lét törvénye; ám

Séd, 2022. 1. sz., 30. old.

a zárt szerkezet mégis valami rend jelenlétére utal. „Az egész mű-
vet mély és nemes emberség hatja át” (Ligeti).
Bartók műve nem programzene, és Horváth Csaba ko-
reográfiája sem szűkíthető elmesélhető narratívába. Benedek Mari

ki, annak minimalista környezeti elemeit építi dolgozik, csak ez a megszokott színházi formáknál nem feltétle-
jelmeze, a military-zöld nadrág nem konkrét egyenruha (meztelen

zőséghez kapcsolódó babérok, noha Zöld Marcinál nagyobb ló- re Petőfi törekedett 179 évvel ezelőtt.
felsőtesttel, mezítláb táncolnak), inkább a harc – férfiasság jelen-
tésmezőt erősíti. Az öt férfi (Fehér László, Gyulai-Zékány István,
Horkay Barnabás, Krisztik Csaba, Widder Kristóf) táncában a
küzdés létállapotként fogalmazódik meg, bár felfedezhetők kato-
nai utalások: alakzatok, kötelékben való előrenyomulás, test test
elleni harc. Elementáris férfierő, könnyedség és virtuozitás; élve-

be az előadásba. A világhálón elérhető régi felvételeken például jól nül tudatosul bennünk, mert ezek a műfajok, szabályok, előadói
zik izmaik feszülését, az együtt létezést, a harci készségek művé-
szi szintre emelését (a mozdulatok artisztikussá válnak, férfiaktól
groteszk, csípőriszáló mozdulatok, az erő, a virtus már-már nár-
cisztikusan öntetszelgő felmutatása); aztán a férfias játék ünnepe
fárasztó, lélekölő küzdelemmé válik; mindenki mindenki és önma-
ga ellen (szélsőséges élethelyzetek, látszólag személyiség- és alkat-

látszik, hogyan használják a próbaterem és az előtte futó folyosó hagyományok, dramaturgia, mozgáskultúra stb. mögött már lát-
idegen szerepek elképesztő teljesítményeket eredményezhetnek); a
küzdésbe belefáradt-belefásult emberek, akiket már csak a lendület,
Séd • 2022. 1. szám

az életösztön és a rutin lendít tovább. Összefogás és versengés, nagy

nekibuzdulások és összeomlások, bajtársiasság és árulás, önzés és
önfeláldozás, remény és kétségbeesés – és a megmaradás mindent
felülíró törekvése. A koreográfia feszesre húzott, zárt tételekben fo-
galmazó dramaturgiája érzékenyen, egyben kreatív-szabadon köve-

közti belső ablakokat – az ablaknyílásokat és aztán a levett ablak- hatatlanokká váltak. Hogy mást ne mondjak: adottság a színész
ti a zene legapróbb rezdüléseit és hangnembeli változatosságát, nem
válik puszta illusztrációvá: kiemel, értelmez, továbbgondol. Mint-

30

tetve) a nézőt. Szöveg, zene és a mozgás nem számoltam meg, hogy hány darab,
szárnyakat. Az ablakok és az ablakszárnyak immár díszletként és teste, alkata, hangja is, vagy például színre lépni és a színt elhagy-

fellengzős szándékon kötők neve is lassan feledésbe merül, to- Ahogy a Forte Társulat korábbi Tol-
kellékként aztán tovább élnek a budapesti Szkénében évek óta ját- ni egyáltalán nem egyszerű és magától értetődő cselekvés, a szín-
szott előadásban is. ház érvényessége múlik rajta, jól ki kell találni, végre kell hajtani,

is, hogy a nagyszerű vábbra is elérhetetlen magasban, és Petőfi di-előadása, úgy ez is elmondja a teljes koreográfiája összeértek, egymást erősítik, de jó pár tucat narancssárga italosrekesz
Séd, 2022. 4. sz., 54. old. mű fenn fogja tartani a neve fölött a legvadabb kocsmai bicskázá- szöveget, ahhoz hasonlóan váltakoztatja értelmezik, adott esetben épp átértelme- szükség szerint egymásba illesztve vagy
költő örök hírét, amíg sokat messze elhomályosító módon villog a narrátori szerepkört is, azzal, hogy itt a zik, parodizálják, jó ritmusban, megold- különvéve, amelyekből összeáll nemcsak
világ a világ: „Te pedig, lantomnak húr- „a halhatatlanságnak fényes borotvája”. kórusként megszólaló teljes társulat szö- va a mű színpadra állításának legnagyobb a kocsma kemencéstül, hanem a templom
ja, pihenj! / Nagy volt a munka, s bevég- A veszprémi előadás közben nem vegmondása keretezi az előadást, vagyis a problémáját, azt, hogy eposz lévén, mégis- is tornyostul, de boroskancsóként, rop-
zéd / Emberül e munkát. // Én is pihenek gondolunk a megvalósítással kapcsolatos költői invokáció és peroráció külön szín- csak az elbeszélői szólam uralja a szöveget, pant méretű sziklákként, Harangláb uram
/ Babéraimon, / Miket a hírnek mezején nehézségekre, ez alapján úgy látszik, hogy padi megfogalmazást kap. Az egyes szere- a narrátorhoz képest a szereplők kevésszer koturnusaként és a jó ég lehetne a meg-
/ Borzas főmre kaszáltam. // Mostan akár A helység kalapácsa nemcsak önmagá- pek viszont világosan elkülönülnek, és a jutnak szóhoz. Így viszont a narrátori sze- mondhatója, hogy még mi mindenként
Séd • 2022. 4. szám

A veszprémi változat feltűnő jellemzője és különlegességének feltűnés nélkül, funkcionálisan belesimulva a színpad fiktív rea-

repkör körbejár, a többiek pedig lemo- nem funkcionálnak. A bemutatón néhány

forrása is az, hogy milyen erősen épít a játszóhely adottságaira (be- litásába, vagy épp feltűnően, drasztikusan rájátszva arra, hogy itt

ma megássa / Gödrömet a sírásó, / Bá- ban zseniális, hanem a vele foglalkozókat narráció így mindig olyan színészhez ke-
leértve a korlátait) – amivel radikálisan eltér a korábbi produkció- most színjáték történik, és valaki épp „átlényegül”. Ez az előadás
tól, ugyanakkor sajátos módon hű marad az eredeti elképzeléshez, úgy mutatja fel a Toldit, hogy közben végig a színjátszás alapjairól
ahhoz, hogy az előadás a helyszínből és a körülményekből nőjön is szól. Az irodaház udvarán alig van takarás, szinte mindig min-

zogják a szerepüket, mégpedig folyamatos alkalommal még fegyelmezetlenek voltak

54

nom is én! / Azért én élni fogok, / Míg a is inspirálni tudja: a zene úgy dialogizál a rül, aki épp nem aktív az adott jelenetben.
világnak / Szappanbuboréka / Szét nem szöveggel, hogy maga is parodizál: parodi- Különleges humorforrás az elbeszélő és a
pattan. / Pislogni fog a hír mécse sirom- zálja az aláfestő zenéket, főképp a színhá- megszólaló szereplők szóváltása, például
nak / Koszorús halmán, / Mint éjjel a zi és a filmzenét, tobzódik az idézetekben, amikor valamelyik szereplő csak egyetlen,
macska szeme. // Eljő az irígység / Letép- allúziókban, stílusparódiákban. És mintha adott esetben jelentéktelen szó kimondá-
ni babéraimat... de hiába! / Nem fogja el- a zene együtt született volna a Forte színé- sához „ragadja magához a szót” az aktuális
érni; / Magasan függendnek azok, / Mint szeinek játékával és annak részeként éne- narrátortól. Widder Kristóf Harangláb-
Zöld Marci. // S ha sötét zsákjába dugand kükkel, kántálásukkal, ott is ugyanez az ként többször kénytelen kifújni a megszó-
laláshoz vett levegőt, mert Petőfi narrátora
még egy-két hangzatos és a történet szem-
pontjából jelentéktelen kitérővel bővíti
szövegét. Kondákor Ajsa Panka Szemér-
metes Erzsók szerepében pedig csak egy
„izé” erejéig szólal meg, testjátékával vi-
szont végig részt vesz a dialógusokban, és
bábuszerű mozgásával nemcsak az előadás
komikumához járul hozzá, hanem min-
den karikírozással együtt ennek a kiszol-
gáltatott szerepkörnek a (Szép Helénáig
visszavezethető) távlatait is megnyitja.
Mivel kevés a dialógus, vagyis sok az el-
beszélő szöveg, ezért nem kis próbatétel
Petőfi gyakran nyakatekert, rengeteg kés-
leltetéssel, stílustöréssel, stílusparódiával,
szóvirággal építkező, kitérővel terhelt el-
beszélői nyelvét érthetően, követhetően, a
Séd • 2023. 1. szám
aktivitásban, minden pontján dinamikus
színpadképpel versenyezve a nézői figye-
lemért. A csúcs ilyen szempontból is a ví-
geposz csúcsjelenete, Fejenagy belépése a
kocsmába és szembesülése az épp szerel-
met valló lágyszívű kántor és szerelme-
tes Erzsók látványával, majd macskaléptű
közeledése a vallomásának folyondárjába
egyre inkább belegabalyodó kántor felé.
A teljes színpadon zajlik a jelenet, min-
den színész rendkívül aktívan részt vesz
benne, csak kapkodjuk a tekintetünket,
és még szerencsénk, hogy a fülünket nem
kell kapkodni egyik hangszerről a másik-
ra, mert a muzsikusok is ugyanolyan aktí-
van részt vesznek a jelenet feszültségének
alakításában (és parodizálásában), mint a
színészek.
Hálátlan és igazságtalan bárkit ki-
emelni, de ha már fentebb hoztam a
példákat Szemérmetes Erzsókkal meg
Haranglábbal, nem lehet nem megem-
líteni Krisztik Csaba zseniálisan szeren-
csétlen lágyszívű kántorját, a sokoldalúan
nagyszerű Földeáki Nóra metamorfózisa-
a rekeszek, de a színészek ügyesen besegí-
tettek nekik, hogy a helyükre találjanak.
Nagyszerű a zene, nem épp gyakori,
hogy zenei poénokon nevessen a közön-
ség, itt ez is működik, hála a Mendels-
sohn Kamarazenekar egyszerre kreatív
és fegyelmezett játékának. Jutalomjáték,
szokták mondani azokra a szerepekre,
amelyek annyira testhezállók a színésznek,
hogy csak bele kell állnia, és végigjátsza-
nia a kedve szerint. Így hat ez az előadás
is nézőként, mintha vidáman és szelleme-
sen végigbolondoznák Petőfi szövegét. És
a zene is, tele vidám dallamokkal, zenei
idézetekkel, stílusparódiákkal, hangsze-
res poénokkal… Csakhogy iszonyúan ke-
mény munkát végeznek a színészek ezért
a könnyedségért, intenzív és gépezetsze-
rűen pontos összjátékot követel meg a
koreográfia, akárcsak a szokatlan, egye-
di ritmusú, feszült figyelmet igénylő zene
a zenekar számára. A zeneszerző Hor-
váth Balázs karmesterként is különlegesen
komplex feladatot teljesít: nemcsak a kottát
és a zenekart kell szemmel tartania, hanem

Séd • 2023. 1. szám

nézőt magával ragadóan előadni. Ezeket
a szövegben lévő parodisztikus lassítá-
sokat, kitérőket (a „mopszli-kutyácskás”
vagy épp a másik kiskutyás kitérőt, amely
a cigányzenészek szörnyű játékát kívánja
megérzékíteni) a szöveg részletességéhez
hasonlóan, sőt arra még ráerősítve apró-
40
it (rappelése feledhetetlen), Pallag Márton
nyers erőtől duzzadó, recsegő hangú és
nagy szívű Fejenagy kovácsmesterét, Hor-
kay Barnabás breakelő vitéz Csepü Palkó-
ját, a Fehér Lászlónak köszönhetően erős
színpadi jelenlétet kapó Bagarja uramat, a
béke barátját. „S vala még több érdemtel-
jes egyén / A vendégek koszorújában.”
a színészi játékot és különösen az össze-
tett színészi játék közben végigvitt színé-
szi éneket. Zeneileg is releváns énekes játék
a Petőfi Sándor–Horváth Balázs–Horváth
Csaba-féle A helység kalapácsa, méltó a Pe-
tőfi-bicentenáriumhoz és az EKF nyitó-
programjában betöltött helyéhez.
Ladányi István
41