Isaac Newton(1643-1727)

Newton Woolsthorpe-ban született, idősebb Isaac Newton és Hannah Ayscough

gyermekeként, a Julián naptár szerint 1642. december 25-én, ami az európai
kontinensen 1582 októbere óta részlegesen bevezetett Gergely-naptár szerint 1643.
január 4-ének felel meg. Koraszülött volt, nem számítottak rá, hogy életben
marad.Tizenkét éves volt, amikor beiratkozott a szülőföldjétől 10 mérföldre lévő
Grantham város gimnáziumába; ott a város
gyógyszerészénél, William Clarke-nál lakott.
Az iskolában csak latint és ógörögöt tanult.
Abban az időben a matematikának nem sok
időt szenteltek. A fiatal fiú érdeklődése egyre
jobban lankadt, ez a jegyein is
meglátszott.Ennek az vetett véget, amikor az
iskola egyik tanulója a templomnál belekötött
és gyomron rúgta. „Isaac nem volt olyan
nagydarab, mint ellenfele, azonban olyan
megszállottan és eltökélten küzdött, hogy
legyőzte ellenfelét: addig ütötte, míg az fel
nem adta a küzdelmet … a fülénél húzva
ráncigálta ellenfelét a templom oldalához,
hogy arcát többször is a falba verje, és orrát a
kövén véresre dörzsölje.” (Conduitt: Newton
első életrajzolója) Tehát végre akadt számára
valaki, akin felhalmozódott dühét
kitombolhatja. A megaláztatást azonban
Newton ezzel még mindig nem zárta le.
Szellemileg is meg akarta alázni ellenfelét, így ettől kezdve az órákon is figyelt, s ő
lett a legjobb tanuló.Tanulmányai és első munkája után 1667-ben Newton a Trinity
College tanára lett. 1669-ben a végtelen sorokról írt munkája elismeréséül Isaac
Barrow, aki a tanára volt, Newton javára lemondott az egyetemi katedráról, így
helyére Newtont az egyetem professzorává léptették elő. A cambridge-i szabályok
értelmében ehhez be kellett lépnie az anglikán egyházba, követelmény volt azonban,
hogy ne vegyen aktívan részt az egyházi életben (feltehetőleg, hogy több ideje
legyen a tudományra). Newton úgy vélte, akkor fölösleges belépnie az egyházba, és
II. Károly király, akinek az engedélyére szükség volt, elfogadta érvelését. Newtonnak
így nem kellett konfliktusba kerülnie amiatt, hogy a vallásról alkotott nézetei
ellentétben voltak az egyház szigorával.A közismert történet alapján Newton a fejére
pottyanó alma hatására értette meg hogy a földi tárgyakat és égitesteket mozgató
erő ugyanaz.(„Egy alma lehullása okozta, mikor elmélkedve ott ült. Miért esik az
alma mindig a földre, tette fel a kérdést magának. Miért nem oldalra vagy felfelé esik,
hanem mindig a föld középpontja felé?”)
Matematikai kutatása
1669-ben tette közzé kutatásait De Analysi per Aequationes Numeri Terminorum
Infinitas (A végtelen sorok elemzéséről) és később De methodis serierum et
fluxionum (A sorok és fluxiók módszeréről) című műveiben. A cikk címéből ered
Newton differenciálelméletének elnevezése, melyet a „fluxiók módszerének”
nevezünk. Fluxión lényegében egy természeti folyamat valamely fizikai
paraméterének időbeli változását kell értenünk.Rendszerint Newtont tartják az
általánosított binomiális tétel felfedezőjének, mely felismerés lényeges lépés a
matematikai analízisszempontjából.
Optikai felfedezései
1670 és 1672 között Newton optikát
tanított. Ezalatt az idő alatt vizsgálta
a fénytörés jelenségét, és rájött,
hogy a prizma a fehér fényt a
színspektrum különböző színeire
tudja bontani, egy másik prizma
pedig újra össze tudja állítani fehér
fénnyé. Egy színes fénysugárral
különböző tárgyakat megvilágítva
azt is megmutatta, hogy a színes fény tulajdonságai nem változnak. Megfigyelte,
hogy ha a fény tükröződik vagy szétszóródik, akkor is ugyanolyan színű marad, a
színeket tehát nem a tárgyak hozzák létre, hanem annak függvényében látjuk őket,
ahogy a tárgyak visszatükrözik a már színes fényt.
Felfedezései a mechanikában
Newton legfontosabb felfedezései a
mechanika területén születtek. Newton
törvényei, melyeket röviden csak a Principia
néven ismert könyvében írt le, korszakalkotó
megállapítások a térről, az időről, a tömegről,
a mozgásról és az általános tömegvonzásról.
Elméletének lényeges mozzanata, hogy az
égi és a földi fizika egységének gondolata
vezérelte. A mozgás leírására a fizikai
folyamatok színpadául az abszolút teret és az
abszolút időt emeli ki és az inerciális
vonatkoztatási rendszert határozza meg. A mozgás okát az anyagok közötti
kölcsönhatásban adja meg.