7.

tétel : Egynyelvű szótárak

I.) A SZÓTÁRAKRÓL ÁLTALÁBAN
- szócikkek, nyelvészeti segédeszközök valamilyen szempont szerinti rendszerezése
- a szavak általában abc sorrendben követik egymást, de van kivétel (pl. Szóvégmutató szótár)
- szótári alak: a szavak minden toldaléktól mentesek, az igék E/3, jelen idő, alanyi ragozásban állnak
- szócikk: a szó utáni leíró rész
- szótár és lexikon között a különbség, hogy a lexikon terjedelmesebb, tulajdonnevek is szerepelnek benne,
a lexikon szócikke tanulmányszerű, bővebb
- az egynyelvű szótár a nyelv valamelyik változatát mutatja be

II.) AZ EGYNYELVŰ SZÓTÁRAK KIALAKULÁSA

- már a kódexekben találunk glosszákat (= magyarázó értelmezés, lapszéli jegyzet), ezek lehettek
interlineárisak (=sorok közötti feljegyzések), vagy marginálisak (= a lap szélén szereplő jegyzet)
- az első szótárak (kétnyelvűek is):
Gyöngyösi szótártöredék 1540 körülről
Brassói szótártöredék 16-17. század
Szenci Molnár Albert: Latin-magyar szótár (ún. Nünbergi szótár), 1604

III.) SZÓTÁRAK CSOPORTOSÍTÁSA

1.) Értelmező szótárak
- leírják a szó főbb jelentéstartalmának jegyeit, idegen szóval megadják a jelentést, szinonimákat közölnek
- 1844-ben írt ki az MTA először értelmező szótárra pályázatot, ezt Czuczor Gergely és Fogarasi
János nyerte meg, szótáruk 4 kötetes volt, 1862-74-ig jelent meg, ebben a szavak eredetmagyarázata is
megtalálható /CzF./
a) A magyar nyelv értelmező szótára I-VII. (szerk. Országh László és Bárczi Géza, 1953-62) /ÉrtSz./
- 58 ezer címszóban több mint 200 ezer szótári adatot tartalmaz
- a szavak jelentésének értelmezésén kívül megadja azok stílusminősítését is
b) Magyar értelmező kéziszótár I-II. (1972) /ÉKsz./
- 70 ezer címszó
- az előző rövidített változata, de szóanyaga elődjéhez képest frissebb, élőbb
- legújabb, 2003-as kiadása 5 ezer új címszót tartalmaz
- rajzokat, ábrákat is tartalmaz
c) A Magyar Nyelv Nagyszótára (2006-) /Nszt./
- a Czuczor-Fogarasihoz hasonlóan egyben értelmező és történeti szótár
- az MTA kezdte el a kiadást 2006-ban, legutóbb 2011-ben a IV. kötet jelent meg (’BY’ szócikkig tart)
 
2.) Tájszótárak
- a nyelvjárásgyűjtést korábban laikus emberek, papok, tanítók végezték, leginkább a szókincsre
koncentrálva
- A Magyar Nyelvőr c. újság 1930-as indulásával folyamatos tájszógyűjtés lett jellemző, majd kialakul a
nyelvtudomány külön ága: a nyelvjárástan (=dialektológia).
- Csűry Bálint karolja fel ezt az ügyet, akkor már nyelvészek gyűjtenek tájszavakat, kialakítják ez egységes
hangjelölést, kiterjesztik a nyelvjárástant más tudományokra, pl. irodalom, történelem.
 a) Általános tájszótárak
- gyűjtik az alaki (pl. kanál-kalán), a jelentésbeli (pl. bogár) és a valódi tájszavakat (pl. pityóka, tócsni)
- az összes magyar nyelvjárást feldolgozzák
- Magyar tájszótár I-II. (szerk. Szinnyei József, 1893-1901)/MTSz./ 
- Új magyar tájszótár I-V. (szerk. B. Lőrinczy Éva, 1979-2010) /ÚMTsz./
 b) Regionális tájszótárak
- egy terület nyelvjárásához köthető szókincset gyűjtenek, ezen belül:
- regionális teljes tájszótár: egy régió minden tájszavát gyűjti, pl. Szegedi szótár (szerk. Bálint
Sándor, 1957) /SzegSz/
 - regionális tájszótár: csak egyfajta tájszót vizsgál pl. Debreceni cívis szótár (szerk. Kálnási
Árpád, 2005) /DCSz/ mesterséghez köthető
 
3.) Történeti szótárak
- céljuk: egy nyelv szókincsének, szókészletének múltját bemutatni fejlődésében és változásában
a) Magyar nyelvtörténeti szótár I-III. (szerk. Szarvas Gábor és Simonyi Zsigmond, 1890-93) /NySz./
- célja a legrégebbi emlékektől a nyelvújításig gyűjteni
- 1873-78-ig gyűjtötték az anyagot, de a legrégebbi emlékeket nem ismerték, a nyelvújítási anyagból pedig
önkényesen válogattak
- megadták a címszó latin megfelelőjét, rövidítését, megadták, hol és mikor találkozhatunk először a szóval
A korai szövegek pótlására:
- Régi magyar glosszárium (Berrár Jolán-Károly Sándor, 1984) /Gl./
- Magyar oklevélszótár (szerk. Szamota István-Zolnai Gyula, 1902-1906) /OklSz./
- Erdélyi-magyar szótörténeti tár (szerk. Szabó T. Attila, 1975-) /SzT./
 c) Magyar történeti szövegtár /MTSz./
- egy számítógépes adatbázis, amely a legújabb írásos nyelvhasználat vizsgálatára alkalmas
- 19-20. századi magyar szövegeket tartalmaz, melyekből szavakat, szókapcsolatokat kereshetünk ki
szerzők, címek, a keletkezés ideje, a szöveg műfaja szerint
- a lexikai egységek kikereshetők önmagukban, vagy a szövegkörnyezet hatféle variációjában 10 és 70
karakter között

4.) Etimológiai, vagy szófejtő szótárak

- etimológia: a nyelvtudománynak az az ága, amely elválaszthatatlan egységet alkot a szótörténettel, kutatja

a szavak történetét felhasználva a földrajz, történelem, nyelvészet, művészettörténet kutatásait.
- szűkebben: szófejtés, szóeredeztetés, a szavak eredetét, keletkezését kutatja
a) Magyar szófejtő szótár (szerk. Bárczi Géza, 1941) /SzófSz./
- a rövid szócikkekben említésre kerül az előfordulás dátuma, a szó szófaja és származékai
b) A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-III. (szerk. Benkő Lóránd, 1967-76) /TESz./
- szavaink eredetéről szerezhetünk nyelvtörténeti és művelődéstörténeti ismereteket
- egyesíti a történelmi és etimológiai szótár sajátosságait, megadja a címszó definícióját, forrását,
előfordulását, német és latin megfelelői, utal kódexekre
c) Etimológiai szótár (szerk. Zaicz Gábor, 2006) /Esz./
- az előzőek leegyszerűsített, laikusok számára készített változata
 
5.) Írói szótárak
- egy-egy alkotó műveinek szókincsét, nyelvét, stílusát vizsgálják 
- a szavak előfordulásának helyét és idejét adja meg, pl.
Petőfi szótár I-IV. (szerk. J. Soltész Katalin-Szabó Dénes-Wacha Imre- Gáldi László 1973-1987)
Csokonai-szókincstár (szerk. Jakab László-Bicskei András, 1993)
 
6.) Sajátos rendeltetésű szótárak
a) Magyar helyesírási szótár
b) Szólás-, közmondástárak
- a legelső Szólás és közmondás gyűjtemény (szerk. Baranyai Decsi János, 1589)
- Magyar szólások és közmondások (szerk. O. Nagy Gábor, 1982)
c) Szinonima szótárak
- Magyar szinonima szótár (szerk. O. Nagy Gábor-Ruzsiczky Éva, 1961)
- Magyar szókincstár, (szerk. Kiss Gábor, 1998)
d) Egyéb
- Ladó János: Magyar utónévkönyv, 1971. (A magyar családokban csak „a Ladó” néven forgatják
sokat a gyermekek születése előtt, nevet keresvén az utódoknak.)