Lélektaktikai képzés

A lélektaktikai képzést, mint képzési rendszert a Belügyminisztérium Nemzetközi Oktatási

Központban (BM NOK) dolgoztuk ki rendvédelmi szakemberek és katonák felkészítése
érdekében. A képzés kialakítása 1999-ben kezdődött egy speciális békefenntartói feladatokat
ellátó egység felkészítése érdekében, ekkor indult ugyanis először fegyveres misszió
Koszovóba. Azóta eltelt 4 év alatt a képzés folyamatosan alakult, fejlődött és elnyerte mai
formáját, amely alapjait tekintve kb. 1 éve már azonos. Szeretnénk a 4 év során szerzett
sokszor meglepő, néha megdöbbentő tapasztalatainkat, azok alapján megfogalmazódott
elképzeléseinket és a képzés átszervezésével kapcsolatos javaslatainkat a rendvédelmi
szakma, a katonai kiképzés számára hozzáférhetővé tenni.

A képzésről röviden

A rendőri, illetve békefenntartó katonai rendészeti feladatok során már megtörtént, vagy
várható helyzeteket kell megoldaniuk a képzésen résztvevőknek. A szituációk jelentős
részében aktív, sokszor fegyveres ellenállással találkoznak az intézkedők, hiszen azt nem kell
különösebben gyakorolni, amikor az intézkedés alávont normakövető a viselkedésében.
A munkánk alap filozófiáját meghatározza egy korábbi élményem a kisebbik fiammal.
Odajött hozzám, amikor vasaltam, és a vasaló felé nyúlt. Mondtam neki, hogy süt, éget. Nem
értette, hiszen még nem volt tapasztalata (kognitív, fogalmi kiterjesztettsége) abban, hogy
valami is megégette volna, hiszen egy védett környezetben élt. Legközelebb ismét nyúlt a
vasaló irányába, kicsit megbillentettem azt, ami megégette a kezét. Ettől kezdve tudta, hogy
mit is jelent az a nyelvi kategória, hogy éget. Milyen kár, hogy a szavak tartalmát, értelmét
csak azt követően értjük meg, ha átéltük a jelölt eseményt, jelentés tartalmat. Ezért fontos a
tanulási folyamatban a saját élmény megszerzése, és nem lehet egy intézkedésre megtanulni
egy jó megoldást valaki másnak a kárából, hibájából, de még a jó megoldásaiból is nehezen.
Ezért hamis az a gondolat, hogy a bölcsember más kárán is tanul. Ennek alapján egyetlen
bölcsember sem létezhet, hiszen a hibákból csak az odavezető utat lehet megtanulni.
Bevásárláskor is nem arról készítünk listát, hogy mit nem akarunk megvenni. A fejlődés, a
változás mindig valaminek a hozzátételéből jön létre és nem az elvételből, vagyis nem azt kell
tudni, hogy mit nem akarunk tenni, hanem azt, hogy mit akarunk.
Célunk az, hogy védett körülmények között „égessék meg a kezüket” a tréning résztvevői, és
ne egy bevetés során haljanak meg, vagy sebesüljenek meg súlyosan.

Négy év tapasztalatai az állomány felkészültségéről, avagy a képzettség szintje

A BM NOK-ban végrehajtott lélektaktikai-képzéseken a rendőrséget, határőrséget, büntetés-

végrehajtást, vám- és pénzügyőrséget, minden korosztály (20-50 évig), minden rendfokozati
kategória (tiszthelyettestől a főtisztig) és számtalan szakterület (járőrtől a fegyverszakértőig)
képviselte. A katonai területről elsősorban a békefenntartói feladatokra való felkészítések
során, katonai rendőri, rendfenntartói, és egyéb rendészeti kiképzésen vettek részt a hallgatók.
Tartottunk már kiképzést több nemzet képviselőinek is, nagy volt a döbbenet, amikor
szembesültek a felkészültségük tényleges szintjéről.
A fegyverhasználatot, kényszerítő eszközt is igénylő szituációkban azt tapasztaltuk, hogy
szinte senki nem volt képes a tanult módon, rendőrként vagy katonaként viselkedni, sokszor
csak ösztöneik alapján működtek.
A gyakorlatok elemzése során a végrehajtásban résztvevők magas stressz élményről
számoltak be és mi is ezt tapasztaltuk. Ez a tudatos működésre alkalmatlanná tette őket,
melyet azzal indokoltak, hogy ilyen helyzetben még soha nem voltak (nem rendelkeznek
helyzetismerettel), illetve nem tudták, hogy képesek lesznek-e a saját, és a külső elvárások
– pl. jogszabályok - szerint végrehajtani a feladatot (nem rendelkeznek feladatismerettel). Itt
érdemes megjegyezni, hogy a saját szakmai kompetencia hiány megélése stresszt okoz, vagy
a nem tudatosult szakmai kompetencia hiány balesethez, halálhoz vezet a felkészületlenség
miatt. Mindez felhívja a figyelmet a szakmai önismeret színvonalára.

Néhány jellemző végrehajtási hiba, amely részben a magas stressznek, és részben a nem
megfelelő – helyzeten és feladat ismereten alapuló- kiképzésnek köszönhető:
A tréning részvevői fegyvereiket nem tudatosan használják, hanem pánikszerűen üresre lövik.
Addig tüzel, még van lőszere, illetve az esetek többségében még az üres fegyverrel is úgy
harcol, mintha lenne lőszere, mivel nem észleli a fegyver kiürülését. Tapasztaljuk, hogy
fegyverhasználatot igénylő intézkedési szituációban a fegyver működési problémáit hangos
bejelentik, például „akadály, üres”. Nem egyszer ekkor jelzőként előléptünk és határozottan
kértük, hogy a fegyvert adják át, ez még akkor is megtörtént, amikor volt még lőszer a tárban.
Ilyen csak azok tesznek, akik nincsenek a tudatuknál, nem intézkednek, vagyis ösztönösen
cselekednek. Erre azt kell mondanunk, hogy a kiképzési rendszer öli meg a katonát.
Szinte kivétel nélkül tapasztaljuk rendészeti feladathelyzetek tréningjén, hogy jogos, és nem
jogos fegyverhasználat után is elmulasztják a kötelező segítségnyújtást, az esemény jelentését,
a helyszín biztosítását, stb.
Nem merik használni a fegyvert emberre, jogszerű helyzetben sem, ennek szép példáját
mutatta egy kiváló sportlövő rendőr, aki jogszerű helyzetben, kiváló szórásképet lőtt a jelző
mellé a falra. A feldolgozás során derült ki, hogy nem tud emberre lőni. Ezen nincs mit
csodálkozni, akkor, amikor a kiképzéseken ilyen tiltások hangzanak el, emberre fegyvert ne
fogj, nem lőtt még emberre. Ha mégis megteszi, akkor ilyen lelki elfogadást segítő
magyarázatokat tesznek mellé, hogy csak megjelöltem, játszásiból történt.
A stressz miatt a találati pontosság szinte nem mérhető (2-4 m-en belül az egész élő ember
alakot nem találják el álló cél esetében sem, ezért tettük be a párbaj lövészetet.
Intézkedés során a harcosok, rendőrök nem kommunikálnak egymás között, illetve nem
jelentenek az elöljáró felé, ebből persze az is következik, hogy nincs csapatjellegű feladat
végrehajtás, hanem mindenki egyéni emberként vívja meg a maga csatáját
Nem képesek az intézkedők kialakítani a területi kontrollt, vagyis uralni azt a területet, ahol
intézkedni szándékoznak. Ezt követően az intézkedés alávont személy feletti kontrollt kell
megteremteni, de sokszor ez sem megy a kommunikáció hiánya miatt. Végül nem tudják
megteremteni az intézkedés kontextusát, vagyis a kontextus feletti kontrollt. Sokszor olyan
területen mozognak, olyan szituációt kezelnek, ami nem létező realitás, csak az intézkedő
valóságélményében él úgy a kontextus. Hihetetlen, de többször tapasztaltuk, hogy három
intézkedő, három különböző szituációt kezelt egy térben.
Gyakran tapasztaltuk, hogy az intézkedés során, ha találat éri őket, abba hagyják az
intézkedést. Magyarázatuk, hogy a lelőtték őket, meghaltak, vagy más tréningen ebben az
esetben úgy kellett tenni, mint aki meghalt. Döbbenetes, mert kialakult egy feltételes reflex,
amely a lövéshez társul, és harcképtelenséget eredményezett. A tréner öli meg a katonáját.
Nem emlékeznek hosszabb időre, vagy csak helytelen sorrendben tudják felidézni a
történteket (jellemzően az inger erőssége és a veszélyessége alapján rendeződik át a történet,
és a veszélyesebbnek értékeltek kerülte előre), ez arra utal, hogy az emlékhiányos
pillanatokban nem tudatosan, nem a szakma szabályit alkalmazva intézkedtek, harcoltak,
hiszen nem voltak a tudatuknál. Alkalmanként teljesen elveszítik az önkontrollt, nem látnak,
nem hallanak, de harcolnak.

A fenti felsorolás a rendszeresen, minden szituációban előforduló végrehajtási hibákat

tartalmazza, melyekből általában egy-egy személy akár többet is elkövet.
Előfordult azonban olyan szélsőséges végrehajtás is, amikor a rendőr a két betörőből az
egyiket túszul ejtette azért, hogy a fegyverét üresre lövő társát, akit a másik betörő ezt
követően túszul ejtett, kiszabadítsa. A konkrét jelenet úgy néz ki, hogy a szoba két végében
két-két ember áll, az egyik párosban a betörő a túszul ejtett rendőrt maga előtt tartva, fejéhez
pisztolyt szegezve a társa szabadon engedését követeli, míg a másik párosban pont fordítva, a
rendőr az intézkedés során elfogott másik betörőt maga előtt tartva, annak fejéhez szolgálati
pisztolyát szegezve követeli a betörőtől rendőrtársa szabadon engedését.
Katonák egy lakás ellenőrzése előtt felsorakoztak, hogy majd megkezdjék a feladatot. Rádión
jelentik, hogy elfoglalták a pozíciót. Ekkor kiszóltunk a lakásból: Őrmester úr jelentse,
mennyien vannak!
Az őrmester automatikusan jelentette, hogy hárman vannak.

A fenti példálózó jellegű felsorolás, illetve a leírt konkrét szituáció jól érzékelteti talán, hogy
az intézkedések, és a fegyverhasználat nem lehet jogszerű, szakszerű és biztonságos extrém
stressz helyzetben. A tréningeknek éppen az a célja, hogy az intézkedőben ne alakuljon ki
extrém stressz-élmény.
A fegyverhasználat ilyen végrehajtása indokolatlan sérülést, vagy halált okozhat, mely súlyos
jogi következményeket von maga után.

Mielőtt tovább mennénk és a fentiekkel kapcsolatban megfogalmazott elképzeléseinket

kifejtenénk, szükségesnek tartjuk néhány fogalom tisztázását:

Extrém stressz:
Olyan mértékű stressz-élmény, amely során a pulzus szám és a vérnyomás az élettani határ
közelében van. Ennek következtében az adott személy kognitív (gondolkodási) funkciói
nagymértékben sérülnek, csökken a látás, hallás, érzékelések, vagy teljesen szünetelnek. Nem
tud a tanult módon cselekedni, csak az evolúciós ösztön programok vezérlik a működését.
Extrém stressz alatt néhány másodpercre szinte meghal az agy, ekkor teljesen kiszolgáltatott
helyzetbe kerül az intézkedő.
Pillanatnyi, vagy korábban átélt extrém stresszre utal, ha irracionális viselkedés tapasztalunk
az igénybevétel alatt, esetleg utána is. Jellemző még a cselekvési bénultság a pánik reakciók,
vagy a katasztrófa szindróma tüneteinek a megjelenése. Számolnunk kell a poszttraumás
stressz szindróma tüneteivel (A traumát követően napokkal, hetekkel de akár évekkel később
jelentkező stressz-tünetek.) Az intézkedésre, a saját cselekvésre nem emlékszik, részben
emlékszik, vagy helytelen sorrendben tudja felidézni.

Feladat ismeret:
1. Azt tapasztaltuk, hogy az eligazításon elhangzott feladatot a hallgató nem tudatosan úgy
alakítja át és ír magának újat, hogy azt képes legyen végre hajtani. Vagyis a képességeihez
érti meg a feladatot, ez természetes, hiszen csak erre van értelmi, tapasztalati kiterjesztettsége.
Mindenkinek van egy mentális térképe, és ebben kényszeríti bele a területet, természetes,
hogy eltéved. Megoldás, új területeket kell felfedezni, és elkészíteni a hozzátartozó térképet,
így legközelebb már értem, hogy merre kell menni. Például: az „Ellenőrizze a járőr páros,
hogy ebből a lakásból lőttek-e ki!” utasítás szinte kivétel nélkül azt jelentette számukra, hogy
fegyverhasználattal kényszerítsék ki a bűnözők elfogását, azok fegyveres ellenállása esetén is.
Fel sem merült annak lehetősége, hogy a kialakult helyzetet jelentsék rádión, erősítést
hívjanak, vagy az arra speciálisan felkészült egységet, hazánkban a Terror Elhárító Szolgálat
állományának megérkezéséig biztosítsák a helyszint. Tárgyalás, kommunikációs kísérleteket
szinte alig tapasztaltunk.

2. Nem tudják pontosan, hogy az intézkedés során meghatározott, vagy kialakult helyzetben
mit tehetnek, illetve mit nem tehetnek (járőrvezető, biztosító stb.), nem ismerik az aktuálisan
betöltött pozícióikból következő területi és személyi felelősség fogalmát, tartalmát és
viszonyát, így az ebből adódó lehetőségeiket és kötelezettségeiket sem. Ameddig valaki nem
képes felsorolni, hogy hogyan hajtja végre a biztosítást, hogyan realizálja, tehát mely
területen, kivel kapcsolatban mit tehet, és mit nem, addig nem is tudja majd, hogy mit kell
tennie, illetve a társa a feladat megosztásból következően mit tesz ezen idő alatt. Világos
mentális térképnek, cselekvési képeknek kell rendelkezésre állnia az intézkedőnek a
gondolataiban ahhoz, hogy tudja, mit kell végrehajtania.

Feladat ismeret tehát azt jelenti egyrészről, hogy az intézkedőnek van egy világosan
megfogalmazott mentális képe arról, hogy egy adott feladat határai pontosan hol húzódnak
meg, mit kell látni, hallani, tenni, amikor azt a feladatot végrehajtja, másrészről, pedig azt,
hogy a feladat végrehajtása során elfoglalt pozíciója (beosztása) alapján mit tehet, és mit nem
tehet. Ezt életszerű szituációk során lehet csak elsajátítani, hiszen saját élményt és tudást kell
szereznie.

Helyzetismeret:
A négy év alatt ilyen képzésben részt vett személyek közül szinte mindegyikre elmondható
(több mint ezer fő), hogy életében először itt a taktikai házban kellett fegyvert fognia emberre,
illetve állt szemben csőre töltött fegyverrel. Így pusztán ez a tény előidézi az extrém stressz
élményt, amelynek egyenes következményei a korábban leírtak. A kollégák többsége itt
találkozik először aktív fegyveres ellenállással, illetve azzal, hogy az elkövető szó nélkül
megtámadja.

A helyzetismeret arról szól, hogy az intézkedő rendelkezik már olyan mentális előképekkel,
amelyeket saját élményen keresztül szerzett meg azokról a szituációkról, amelyeket
hivatásának gyakorlása során kezelnie kell. A szituációban csak össze kell vetni ezeket a
tényleges történéssel, így az könnyen beazonosíthatóvá, értelmezhetővé válik, és a
beazonosított szituációra a feladatismeret birtokában a válasz könnyen megadható. Ha a
helyzetismeret hiányzik, annak a következménye az extrém stressz lesz, és/vagy késedelmes
reakciók.
Ha van feladatismeret és helyzetismeret, akkor ez szinte automatikusan zajlik le. A
helyzetismerettel beazonosítja, hogy miről szól a szituáció, amelyet követ a feladatismeretből
a helyes kontextus teremtés, és intézkedés. Ekkor nincs alul-, vagy túlintézkedés.

Négy fontos körülményre kell rámutatnunk a rendészeti feladatokat ellátó katonák

esetében:
A katonai pályára jelentkezők szakmai attitűdjei speciálisan a harcra fókuszálódik. Azért
jelentkezett erre a hivatásra, mert úgy értékelte, hogy ő jó harcossá tud válni. Érdeklődési
köre, képzeletbeli felkészülése a harcra fókuszálódott. Kiválasztásuk, tehát a szakmai
alkalmasság megítélése szempontjából is fontos a küzdeni tudás, illetve a pályatükörnek, a
pályaalkalmassági vizsgálatoknak megfelelően az erre alkalmas személyiségű embereket
válogatták ki. Nyilván, hogy más személyiség felel meg igazából jól nyúl tenyésztőnek, mint
harcosnak.
A kiképzésük a katonai pálya elvárásaira orientálódott. Olyan képességeket, készségeket
erősítette meg, fejlesztettek ki, és személyiség jellemzőket támogattak, amelyek a harc sikerét
tudják biztosítani.
A fenti állománynak a békefenntartói feladataik során kell egy szakmájuktól, egyéniségüktől,
kiképzettségüktől idegen rendészeti feladatot ellátni. A rendészeti feladat ellátása
jogszabályokon alapuló, bizonyítást lehetővé tevő intézkedési eljárást igényel, és nem
harcászati, különösen nem frontális harcászati eljárást, feladat- és helyzet ismeretet feltételez.
Másrészt azt tapasztaltuk, hogy az utcai, és épületharcászat szabályait sem ismerik
elégségesen. A kiképzések tervezésekor és végrehajtásakor a fentieket természetesen
figyelembe vesszük.

A képzés menete

Pszichológiai szerződést kötünk, mivel a végzett munka sok esetben akár fókuszált
pszichoterápia is lehet. Ezt fejezi ki a képzési rendszer megnevezése is, lélektaktika. Tartós
változás létrehozásához a szakmához, a szakmai önismerethez, a személyiséghez is hozzá kell
nyúlni. Ez biztosította a képzésünk sikerét. Nem egyszerűen képesség, készségfejlesztésről
szól a kiképzésünk, hanem szakmai személyiségfejlesztésről, én közeli élményekkel
dolgozunk.

A képzésre érkezetteket olyan szituációba helyezzük, amely a feladataik ellátása során várhat
rájuk, amivel még nem találkoztak, és extrém stresszt okozhat. A harcosoknak sok esetben a
szakmai identitásuk ennek során különböző mértékben sérül. Látjuk, hogy a szakmai arcuk, a
saját cselekvéseik tükrében hogyan törik össze. Szintén komoly lelki sérülést képes okozni,
hogy nem volt képes megfelelni saját, vagy mások elvárásának, esetleg gyáván, ésszerűtlenül
viselkedett. Más esetekben a szembesülés azzal, hogy nem emberként, hanem ösztönös
lényként működik, nagy megdöbbenést okoz.

Részletes megbeszélése annak, hogy ki mit érzett, tudja-e, - miből tudja -, hogy stressz
élménye volt, mire emlékszik, mit, és hogyan hajtott végre. Tudni kell felismerni, hogy a saját
test hogyan jelzi a stresszt, ahhoz, hogy esélye legyen a kezelésre. Amennyiben sok esetben
intézkednek extrém helyzetben, akkor egy idő után már ismertek lesznek a helyzetek, illetve
kialakulnak olyan gondolkodási szakmai sémák, és viselkedési sémák, amelyek biztosítják a
helyes magatartást.

Közösen megnézzük a feladatról készült videó felvételt, majd összevetjük az átélt

élményekkel. Ezek az órák a nehéz szembesülés, később az örömteli önellenőrzés időszakai.
Több alkalommal a végrehajtás során rögzítettük a pulzus változását és összeraktuk a filmmel.
Jól lehet látni, hogy a stressz nagysága, hogyan változtatta meg a szív frekvenciát, és lett a
végrehajtás szakszerűtlen, illetve nem emlékezet arra, hogy mit tett.
Újra építjük a szakmai ismeretet, pontosítjuk a feladat- és helyzetismeretet, helyes feltételes
reflexeket építünk ki, ezeket gyakoroltatjuk.

Megtanítjuk, hogy hogyan kell sikeres programokat írni a tudatukban, lelkük számára. (A
Neuro Lingvisztikus Programozás módszerét használjuk elsősorban). Sokan már a tényleges
bevetés előtt leharcolják magukat a maguk által gyártott aggódási köreikkel, kudarcot hozó
önbeteljesítő jóslatokat tesznek, mint pl. nehéz lesz, itt fogjuk elrontani, stb. Az esetek
jelentős százalékában újra fel kellett építeni egy új szakmai arcot, új kompetencia-határok
bemérésével.

A szükséges szakmai ismereteket, intézkedési szabályokat szükség esetén, angol nyelven is

begyakoroltatjuk.

Stressz-, konfliktuskezelést, és más fontos szakmai, önismereti tréninget is tartunk, ha

szükségesnek látjuk. Fontos, hogy kialakítsuk a békés megoldás ismereti támpontjait, szakmai
szabályait, amelyek biztosítják a sikereket. A személyiséghez nyúlunk hozzá, néha csak az
előítéletek felismertetése is elégséges, alkalmanként szükség lehet a mélyebb személyiségbeli
tulajdonságok, motivációk feltárására is. Egy korábbi fel nem dolgozott trauma elvezethet egy
jogtalan fegyverhasználathoz.

A kiképzés végén ismételten extrém szituációkba helyezzük őket, ahol többségében már
helyesen értelmezik a feladatukat és a helyzetet is. Pontosan kezelik a szakmai
kompetenciájukat, ezért alacsony a stressz-élmény, szakszerű a végrehajtás, kicsi a veszteség.

A pszichológiai szerződés tartalma:

Fontos szempont, hogy mindenkire szükség van a képzés egész idejére. (Bizony nehéz ott
maradni, és szembesülni, volt már több olyan személy, aki el akart menni, a végén katartikus
volt a tréning.)
Közös a felelősségünk a munkában. Érezzék a részvevők, hogy velük közösen, és nem
ellenük dolgozunk. Minden tréning helyzet az intézkedők, és a jelzők interakcióin múlik,
illetve a közös feldolgozás őszinteségén, hitelességén.
Mindenki maga felel a tanulási folyamatáért. Senkit nem figyelmeztetünk a komoly
részvételre, az időhatárok betartására, mivel a résztvevők mind felnőtt érett emberek, akik
tudják, hogy mit akarnak. A mi célunk, pedig a belső fegyelem kialakítása.
Az értékelés során mindenki egyes szám első személyben beszéljen. (Én így éreztem, ezt
tettem, stb.) Az én-közeli élmény feldolgozás hozza létre a személyiség megküzdő
képességének a változását.
Csak arról beszélünk, ami itt, és most történt, nem bocsátkozunk olyan beszélgetésbe, hogy
mi lett volna, stb. Ez azért fontos, mert közös élményünk van, tehát ellenőrizhető, hogy
pontosan mi történt. „Egyébként is messziről jött ember azt mond, amit akar”.
Érzésekkel nem vitatkozunk, csak tényekkel. Mindenki érzése helyén való, jól érzi. Minden
szituáció értelmezése során van egy nem tudatos érzelmi értelmezés. Ez kora gyermekkorban
alakul ki mindenkiben, az akkori érzelmi hatások következtében.
Nyílt és őszinte véleményekre tudunk csak helyes, és építő visszajelzéseket adni.
Értékelő, támogató visszajelzést adunk egymásnak. Segítőszándék nagyon fontos az új
szakmai ismeretek kiépítése során.
Ha nem arra az eredményre jutott az intézkedő, amire vágyott, akkor az csak visszajelzés és
nem hibaüzenet. Visszajelzés, hogy legközelebb valami mást kell tennie, ha az általa elvárt
eredményre akar jutni. Szabad hibázni, hiszen ez biztosítja csak a sikerorientált viselkedést.
(Fel kell építeni a résztvevőkben a sikerorientáltságot, a kudarcorientáltsággal szemben.)
Fontos a titoktartás, abban az értelemben, hogy csak a résztvevőkre tartozik, hogy ki, mit,
hogyan tett. A tanulságok természetesen tovább vihetők.

A szerződés tartalmazza még a következők megbeszélést:

Félelmek, olyan felvetések, amelyek feszültséget jelentenek a gyakorlatokkal kapcsolatban.
Ezek megbeszélése a feszültség-mentesítés miatt szükséges.
Elvárások egymással, a képzéssel, és a kiképzőkkel kapcsolatban. Fontos, hogy tisztázzuk ki
milyen előképekkel, előre gyártott elvárásokkal érkezett a képzésre. Ez segít abban, hogy
szükség szerint módosíthassuk a gyakorlat menetét, a feldolgozást, és lássuk, hogy kire kell
jobban odafigyelnünk.
Vállalások a felkészítés idejére. Szükséges, hogy megnöveljük a hallgatók érzelmi
elkötelezettségét, bevonódását a tréning felé, hiszen ezen biztosítja a változásokat a tanulási
folyamatot, javul az eredményesség.

A szerződéskötést követően a képzés résztvevői különböző szituációkba kerülnek, melyet a

többi hallgató a taktikai házban felülről élőben végignéz. Közvetlenül a gyakorlat után a
gyakorlat helyszínén megkezdjük az átéltek, illetve tapasztaltak megbeszélését a többi
hallgató jelenlétében.

A megbeszélés, az intézkedés feldolgozásának a folyamata:

Azzal kezdjük, hogy a feladat vételekor kinek, milyen érzése volt. Ezzel ellenőrizzük, hogy
kinek mit jelentett érzelmileg a kapott feladat, mivel az induláskori stressz nagyságát ez
határozza meg, amely később általában fokozódik.
Itt mutatunk rá arra, hogy meghatározó lehet a feladat vételi kommunikáció, értelmezés, ami
személyiség és ismeretfüggő. A feladat vétele utáni másodpercekben már eldől, hogy egy
feladat sikeres lesz-e, vagy nem.
Tisztázzuk, hogy ki, mit gondolt arról, hogy mi fog majd történni, milyen eszközt kell majd
alkalmaznia. A közös munka során általában felismerik a résztvevők, hogy a jóslataik
beteljesülnek. Ezek a pszichológiából jól ismert önbeteljesítő jóslatok, amelyek öntudatlanul,
de valóra váltunk.
Ha kérik, a feladat végrehajtása előtt megrajzoljuk a helyszín alaprajzát, hogy ismert legyen a
terület előttük. Azt gondolják, hogy ezzel segítséget kaptak. A tapasztalataink szerint ez
általában gátolja a végrehajtást, mivel a saját mentális térképükben másnak rajzolják meg a
teret. Jellemzően néhány másodperctől több percig is a saját valóságélményében meglevő
térben mozogtak és intézkedtek. Pl. Az egyik résztvevő nővérének a lakására nagyon
hasonlított a felrajzolt helyszín, de a konyha nem ott volt, mint a rajzon. Természetesen ezért a
konyhát nem ellenőrizte, hiszen ott nem lehetett semmi, és senki. Támadást kapott ebből a
konyha részből, és nem tudta honnan érkeznek a lövések, miközben a hátába csapódtak be
azok, mégis maga előtt, fent kereste az elkövetőt.
Más esetekben lassabban, vagy gyorsabban mozogtak előre, annak megfelelően, hogy
nagyobb, vagy kisebb teret képzeltek el maguknak a rajz alapján.
Tisztázzuk, hogy miben egyeztek meg, milyen feladatokat, hogyan osztottak le előre.
Választottak-e vezetőt maguknak maguk közül. Csapatként dolgoztak-e. Ritkán hajtották
végre mindazt, amiben megegyeztek, ill. a pozíciók is módosultak. Általában átmenetek
egyéni harcosba, tehát egymásról nem tudva harcoltak és nem intézkedtek, ennek során sok a
baráti lövedéktől való sérülés.
Milyen gondolatok foglalkoztatták őket, amikor felálltak a feladat megkezdéséhez, mekkora
volt a feszültség, a stressz. Miből tudták, hogy volt-e stressz, megpróbálták-e kezelni, és ha
igen, hogyan. A stressz befolyásolja a megküzdési képességét, függetlenül attól, hogy az
intézkedő tudatában van-e saját stressz-élményének vagy nem. Ha azonban nincs tudatában,
nem is tudja kezelni azt.
Tudják-e, hogy ki indította és mivel az akciót. Jellemzően elmarad a fellépés rendőri, katonai
rendészeti jellegének hangsúlyozása az intézkedés elején, és később is elmaradnak a
felszólítások a kényszerítő eszközök alkalmazása előtt. Pedig jogi normák alapján kell
végrehajtani az intézkedést.
Az intézkedők alkalmanként még arra is rosszul emlékeznek, hogy ki hányadik emberként
kezdte meg a működését. Volt olyan, hogy valaki határozottan állította, hogy ő negyedikként
lépett be a lakásba, és nem zavarta, hogy csak hárman voltak. Részletesen mindenkivel
felidéztetjük, hogy pontosan mit csinált, ha volt fegyverhasználat ki kezdte, ki folytatta,
jogszerű volt-e az, ki milyen más kényszerítő eszközt használt, ki, kivel mit kommunikált,
volt-e együttműködés, stb. Ez a része a megbeszélésnek a döbbenet és a szembesülés
időszaka, a szakmai kompetencia megkérdőjeleződése, és ezt a szakaszt a nagy hallgatások
jellemzik. Körültekintően kell végrehajtani a feldolgozást, hogy építő jellegű maradjon, és ne
legyen megalázó, kifigurázó. (Sok esetben az eljárás hasonlít egy pszichoterápiás interjúhoz,
élmény felidézéshez, ezért is célszerű, ha erre felkészített pszichológus együttesen végzi ezt
egy taktikai kiképzővel.)
Tisztázzuk, hogy ki milyen találatot kapott, azt hogyan élte meg, mit tett ezután. Mivel
korábban semmilyen képzés nem foglalkozott ezzel, ezért a filmek valósága jelenik meg a
reakciókban és a visszaidézésekben, a leggyakoribb változatok:
„Azért álltam meg a szoba közepén és nem tettem semmit, mert szíven lőttek, és meghaltam.
Abba hagytam a harcot, mert találatot kaptam”. A megbeszélés során derül ki, hogy náluk
lézerrel, és mellénnyel gyakorolnak, ami találat esetén csipog, ekkor úgy kell tenniük, mintha
meghaltak volna. Itt azonnal tisztázzuk, hogy az esetek több mint 25%-35%-ában a sérültek
nem a sebesülésbe halnak meg, hanem pszichés okokba, tehát rosszul kezelik a sérülést
lelkileg.
A másik jellemző reakció, hogy nem értik a részvevők, ha eltaláltak valakit miért nem repül
több métert, és igazságtalannak tartják, hogy tovább harcolnak ellenük. Ez csak a filmek
valósága. Megbeszéljük, hogy az életbeli példákat hozva, hogy ott is tovább harcolnak a
sérültek, tehát nem lehet abbahagyni az intézkedést, azt be kell fejezni.
Találat esetén gyakran hanyatt-homlok menekülnek a szituációból. Ebben az esetben is
megbeszéljük, hogy célszerűbb a biztosítás mellett történő fedezék-, esetleg rejtekhely-
keresés. Rosszul használják például a fedezék fogalmát, és ennek megfelelően úgy
viselkednek a rejtekhely mögött, mintha fedezék lenne. Úgy szintén fogalom használati zavar
okozza azt, hogy a csukott ajtót (kilincsre zárt), úgy kezelik mintha zárt lenn (nem nyitható),
tehát nem kaphatna onnan támadást. Ez a feldolgozáskor a használt megnevezés mögötti
tartalmak tisztázásakor derül ki, jelenti a társának is, és az intézkedés során, a mozgásban, az
elhelyezkedésben ezek taktikai hibákhoz vezetnek. (Sok képzési hiányosságra és hibára
leltünk eddigi munkánk során, de erről később.)
A felidézés alatt jól lehet látni a beszámolót tartó kollégán az érzelmi reakciókat, miközben
újra átéli az eseményeket. Ez abban segít, hogy az alkalmazott visszatükrözéssel
tudatosíthatjuk azokat, a stressz-élményt és annak nagyságát.

A videó felvételek megtekintése, és összevetése a felidézett emlékekkel:

A videó felvétel megtekintését követően felkérjük a résztvevőket, hogy hasonlítsák össze

emlékképeiket a látott filmmel. Ekkor egyértelművé válik számukra, hogy a korábban
felidézettekhez képest több dolog, esemény történt meg, mint ahogy ők emlékeztek, és amire
emlékeztek, az sem pontosan úgy esett meg. Elég jól behatárolhatóvá válik, hogy milyen
eseményt követően, pl. fegyveres támadás után, és mennyi időre szűnik meg a tudat és az
emlékezet az intézkedőknél, bár ennek ellenére harcolnak tovább. Akadnak olyan események,
amivel kapcsolatban a videó megtekintése után felmerülnek bennük emlékképek,
előfordulnak azonban olyan részek is, amire a megtekintés után sem emlékeznek, mintha nem
is velük történtek volna azok.

Tapasztalatink:

Meggyőződésünkké vált, hogy az intézkedő, akkor képes szakszerűen intézkedni, ha tudatánál

van, a kognitív funkciók megmaradtak, tehát képes a tanult jogszabályoknak megfelelően
beazonosítani a helyzetet, alkalmazni a tanult intézkedési eljárást, vagyis nem harcol, hanem
jogszerűen intézkedik. Szokásos kérdés, hogy mikor harcolhat a rendőr, vagy a rendészeti
katonai feladatokat ellátó? A válaszaik általában az, ha nem engedelmeskednek, megtámadták
őket. A jó válasz: soha! Mindig alkalmazni kell a jogi normákat, ez nem harc, hanem
intézkedés, hiszen a törvényes rend helyreállítása történik meg ebben az esetben.
A felidézés pontossága alapján meghatározzuk, hogy ki, milyen szinten tudott intézkedni.
Ezek a kategóriák:
Filmszerű emlékezete a kiváló megküzdőknek van. Abban az esetben marad meg az
emlékezetben pontosan, filmszerűen az intézkedés, ha alacsony volt a stressz élmény, és
hibátlanul működtek a kognitív funkciók. Az így megírt jelentés, a megtett vallomás lehet
csak hiteles. Ez a legritkább esetben fordul elő az első tréningek alatt.
Filmrészletek maradnak meg a jó megküzdőknek. Kevés az olyan cselekmények száma,
amely nem tudatos, de akadnak holt időszakok, vakfoltok is az intézkedésből
Sok emlékkép helyes sorrendben őriződik meg az átlagos megküzdőknek. Úgy jelenik meg az
élmény, mintha egy mozaikot rakott volna össze fényképekből.
Sok emlékkép, helyenként rossz sorrendben a rossz megküzdőknél keletkezik.
Megfigyeléseink szerint az élményfelidézés sorrendiségét az inger erőssége, az okozott stressz
nagysága szabályozza, nem az idő szerinti sorrend.
Kevés emlékkép, rossz sorrendiségben az igen rossz intézkedőknél alakul ki. Az is előfordult,
hogy arra emlékszik, hogy felállt a megindulási helyre, megkapta a jelet, majd legközelebbi,
amire emlékszik az, hogy a sípszó felhangzott, mely jelzi a gyakorlat végét.

Javaslataink a képzés helyzet- és feladatismeret alapúvá tételére:

Egy jó taktikai, harcászati kiképző arra készíti fel a hallgatóit, ami várhat rájuk a
szakmájukban. Ilyen a mindennapi tapasztalaton túli testi-lelki igénybevétel, a bűnözés
területén megjelenő új elkövetési formák elleni védekezés, új taktikai, harcászati eljárások, a
jelenleg ismerteken felül, az új harcászati technikai eszközök használata.

Külön ki kell emelni azokat az igénybevételeket, amelyekre egy korszerű hadsereg

katonáit fel kell készíteni, ami nyílván sok jól felkészült pszichológust, trénert igényel:

A sikeres bevetés felvet néhány lélektani kérdést:

A bevetésnek, missziónak, intézkedésnek igazságosnak kell lennie. Akkor igazságos az
intézkedő számára, ha az ellenség veszélyt jelent a biztonságra, közvetlen fenyegetettség
alakult ki és megelőzést szolgál, korábbi igazságtalan döntések korrigálása történik általa.
A harci, intézkedési motiváltságot fenn kell tartani, akár hosszú időn keresztül is. Ehhez
fontos az igazságosság látszatának a fenntartása, a harcolók, intézkedők erkölcsi és anyagi
megbecsültsége, jogi védelme.
Az eltűntek felkutatásával a vezetés azt az érzést táplálja, hogy minden katona, rendőr
emberként fontos, nemcsak egy sorszámon nyilvántartott státus. A foglyok kimentése szintén
támogatja azt az érzést, hogy akkor emberi értéket képviselnek, ha már nem tudnak harcolni.
Sikeres harceljárások alkalmazása szinten tartja a sikerorientáltságon keresztül a
motiváltságot.
Rövid idejű bevetések, és az azokat követő rekreáció biztosítja a magas színvonalú ismételt
bevethetőséget, minimális hibázást, vagyis a sikert. Példaként hozom ide a sportolókat, akik
ha fáradnak romlik a teljesítményük, pl. kosárra dobáskor többet hibáznak, rövidek a passzok,
a görcsös akarás következtében rövidülnek az izületek, ezért szakadnak azok, stb.
Szabad hibázni, a szervezet ismerje a megbocsátást, ha ez is rendben van, akkor siker orientált
marad az állomány, és győztesek lesznek.

Belátáson alapuló magas fokú együttműködési készség: ennek fenntartása nemzetközi szinten
fontos egy misszió ideje alatt, de az intézkedések is erre építenek. A sikeres együttműködés
bizalmon alapul, a másik feltétel nélküli elfogadása szintén fontos szempont. A pillanatnyi
rövid távú előnyökről való lemondás képessége a hosszabb távú célok elérése érdekében egy
kialakítandó viszonyulás. Egyenrangú, szimmetrikus kapcsolatok még nemzetközi szinten is
elengedhetetlen feltételei a jó együttműködésnek.
A katonáknak el kell viselni a harc lelki terheit, a stresszt, fenn kell tartani harcértékét:
Néhány figyelemreméltó adat a harcolók 10-15%-a tartja csak fenn a cselekvő kapacitását az
első bevetéseken, 70-80%-nak extrém helyzetben cselekvő képessége nagyon korlátozott lesz,
10-50%-a extrém harci körülmények között megbénulhat, cselekvő képtelenné válhat.
A fent felsoroltak a tréningek támadás pontjai is egyúttal.

A leggyakoribb intézkedési, harci képességet befolyásoló okok, tehát a tréning fókuszai:

A bizonytalansággal való foglalkozás. Az emberek egy része könnyebben elviseli a biztos
rossz kimenetel biztos tudatát (pl. inkább bukjak meg csak legyek már túl a vizsgaszituáción),
mint fenntartani a készenlétet egy bizonytalan jó kimenetelre.
A várakozási készenléti feszültség nagy energiaemésztő, hiszen a bevetésig, intézkedésig egy
magasabb éberségi, energia szinten kell lenni. Ez vérnyomás, pulzus szám emelkedéssel is jár.
Az ismeretlenség nehezen kezelhető helyzet. Sokszor úgy akarnak megküzdeni ezzel a
katonák, hogy elkezdenek kitalálni maguknak szituációkat, tereket, embereket, stb. Az
intézkedés első néhány másodpercében, akár perceiben is az élményeikben lévő, maguk által
kreált élményt kezelik, mint realitást.
Felelősség önmagáért a civilekért, a társakért, a megfelelés a vélt elvárásoknak, olyan
homályos célképzeteket hoznak létre, amelyeket nem lehet teljesíteni. Például, maximálisan
végrehajtani a feladatot, maximálisan betartani a törvényeket, parancsokat. Lehet minimálisan
is? Az akkor nem egy másik intézkedés lesz, amely már jogsértő. Egy embert csak megölni
lehet, de nem kicsit, vagy nagyon. Lopni is csak lopni lehet, nem kicsit, vagy nagyon. Az
univerzális fogalmak mögé bújás tulajdonképpen a felelősség vállalás előli kibújás, hiszen
nincs mértékegysége a maximálisnak és a minimálisnak, így nem lehet pontosan megfeleltetni
az intézkedést.
A váratlan támadás lehetősége, olyan készenlétet igényel, amelyhez csak látszólag lehet
hozzászokni, de a szervezet más módon lereagálja, például, állandó magas vérnyomás, magas
trigricelid, húgysav szinttel, és ezzel csökkenti a megküzdési képességet.
Egy bevetés során a katonák ki vannak téve a stressznek és a tempó-váltakozásnak. Ez szintén
nehezen kezelhető testileg és lelkileg is. Csökken az immunszisztéma hatékonysága,
esetenként teljesen szünetelhet is.
Annak a tudata, hogy a győzelem hiánya a sebeket, vagy a halált jelentheti bénítóan hathat.

A katonát szocializálni kell a háborúra, ez újabb tréning kihívásokat jelent a

pszichológusoknak, trénereknek, hiszen ennek során kell felkészíteni a katonákat a szociálisan
elfogadott, igazságos agresszió alkalmazására, az ölésre, az ellenség képre, hogy tudja,
hogyan néz ki, mit tesz, stb. Idetartozik a harcosi én azonosságtudatának a kialakítása, a
fogság elviselésére, és túlélésére fogságba esési tréninget kell bevezetni.
A saját és társak sebesülésének a lelki kezelésére külön kell sebesülés kezelési tréninget
tartani, ahol meg kell ismertetni a résztvevőket azzal, hogy melyik sérülést hogyan lehet
túlélni, hogyan kell ellátni, és nem arról, hogy melyikbe hogyan lehet belehalni.
A bajtársiasságra a csapatépítő tréningek használhatók jól, az egyéni identitáson túli, a
valahova, valakik közé tartozás érzésének a kialakítása egy fontos feladat. Ez mérhetően
többlet lelki, fizikai erőt ad, javítja a csapat szintű feladatok végrehajtását.
A feltétel nélküli engedelmességre is ki kell képezni az állományt. Meggyőződésünk,
hogy lehet egy kevéssé jó elképzelést is nagy hittel és fegyelemmel sikeresen
végrehajtani, míg kudarcot szenvedni egy jó taktika bizalom hiányos végrehajtásával.
Tréninget kell tartani a fogságból való szökésre. Ez ad erőt a fogság, a túszság
elviselésére, amikor benne van valaki, ez a remény biztosítja a túlélést, szervezi a napi
struktúrát, az időtöltést.

Bevetést követően szocializálni kell a békére:

Hajlamosak a vezetők elhinni (akik még nem vettek részt tartós misszióban), hogy
megúszható a civil konfliktuskezelésre való kondicionálás. Újra kell tanulni a civil világ
bonyolult szabályainak ismételt elviselését, tájékozódási képességet az ügyintézések
világában. Jó példákat találunk erre nemzetközi téren, amikor a tartós küldetésből
hazatérők ember által nem lakott területekre vonultak el, mert féltek önmaguktól, hogy
kárt tesznek másokban, vagy emberölésért kerültek börtönbe. Ez nem a börtön
reszocializációs feladata.
Külön kel megszokni, hogy nem lehet mindent azonnal elrendezni, igazságot nyerni egy
sérelem után. A baráti, házas kapcsolatok már nem a régiek, személyiségük megváltozott,
és soha nem lesz ugyan olyan már, vagyis máshol kell folytatni. Nem lehet ugyan abba a
folyóba újra belelépni. Lehet, hogy a vízmolekulák kettéváltak a Margitsziget felső részén
és a víz látszólag az alsó részénél újra egyesült, de nem ugyanazok a molekulák kerültek
egymás mellé. Miközben látszólag párhuzamosan haladtak egymás mellett, csak mindkét
oldalon más házakat, embereket látott, és más hajók haladtak végig benne.
A bevetésbeli társakkal a kapcsolat lazul, megszakad, nem tudnak egymásnak lelki
erőforrásként szolgálni, miután megszűnik a misszió, vagy más alakulathoz kerültek.
Jogosan többnek érzi magát, aki hazatért, de vajon az-e, és ezt elismerik-e, hogy többre
méltó.
A missziók alatt a személyiség flexibilitása nagy mértékben veszít a rugalmasságából,
amelyet szükséges feléleszteni. Tudatosítani, hogy nem visszailleszkedésről, hanem hozzá
illeszkedésről szól a program.
Meg kell tanulni elvégezni a bánat, gyászmunkát a veszteségek feldolgozására, azért,
hogy pályán tudjanak maradni, tehát a szakmához való kötődéseik rendben legyenek és a
szeretett személyekhez is képesek legyenek kötődni. Ugyanis egy egészséges
személyiségű katona úgy kell, hogy embert öljön, hogy azt látja is, lazulnak, tönkre
mennek a kötődései. A társ halála is okozhat kötődési zavarokat, vagy az, hogy nem volt
képes megvédeni, megmenteni, stb.

A rendészeti feladatot ellátó katonák feletti civil kontroll következtében nőttek az

elvárások az intézkedésekkel kapcsolatban. Még abban az esetben is, ha az
intézkedésnek ellenállnak, vagy az intézkedőt megtámadják. Feltétlen elvárás a
jogszerűség és szakszerűség.
Az intézkedés eredményességét meghatározó tényezők:

1. Lágy tényezők, amelyek az emberi tényezőket jelentik:

Fontos az intézkedők pszichés felkészültsége, stressz kezelése, fáradtság tűrése, stb.
Ide tartozik a szakismerete, jogismerete, a kényszerítő eszközök használatának pszichés
elfogadottsága, a motiváltság az intézkedés szakszerű befejezésére.
Az intézkedő egészségügyi, pszichológiai védelme, ellátottság színvonala, az intézkedőt
megillető jogvédelem biztosítása a napi gyakorlat szintjén

2. Kemény tényezők, amelyek nem az emberi oldalt tartalmazzák:

A szolgálat ellátás technika színvonala, kommunikációs eszközök, stb. A
kényszerítő eszközökkel való ellátottság mértéke, minősége, a védő felszerelésekkel
való ellátottság, és azok minősége, szavatossága.

3. Egyéb tényezők:
A kényszerítő eszközök használatának ismerete, taktikák, a bűnözés ismerete,
terepismeret, stb.
A külső, kormányzati, civil támogatottság, vagy annak hiánya

Úgy tűnhet, hogy a kemény tényezők a meghatározók az egyéb tényezőkkel egyetemben,

pedig a sikeresség záloga a humán tényezőkben rejlik. Legyen példa Irak, Vietnam. Ezért
foglalkozunk a mi kiképzési szisztémákban annyit a személyiséggel, mert az emberek
tudatában és lelkében győznek először és csak ezt követően a harcmezőn, az
intézkedésekben.

Kiképzés ma a fegyveres erőknél és a testületeknél, összehasonítva a járművezető

képzéssel

Autóvezetés képzés Kiképzés ma Javasolt kiképzés

Közlekedési szabályok, Szabályzatok, műszaki, Újra gondolt szabályzatok,
műszaki, egészségügyi lőkiképzés, egészségügyi műszaki, lőkiképzési,
ismeretek, vizsgával a ismeretek vizsgával. egészségügyi ismeterek
végén. vizsgával.
Rutin pályán, közúton Lőgyakorlat, kényszerítő Lőgyakorlatok, harcászati
vezetés, vizsgával zárva. eszközök használata, a gyakorlatok, amelyek egymásra
katonák esetében épülnek és helyes feltételes
harcászati gyakorlat, reflexeket, programokat építenek
minősítés. ki, vizsga.

A képzés mindkét esetben itt befejeződik. A gépjárművezető

vezetheti járművét, a rendőr szolgálatot láthat el.

Csúszós úton vezetés, Életszerű kiképzés, ellenállással

ütköztetés is. szemben, extrém stressz
körülmények között, jelentés
írása.
Baleseti helyszínelés, Saját sebesülés kezelése tréning,
kihallgatás, sebesült ellátás. fogság tréning, szökési tréning.
Ha a gépjárművezető tovább akarja képezni magát, lehetősége van különböző fokozatú
pályákon, szakoktatók segítségével magát tovább képezni (pl. csúszós úton vezetés). De ilyen
képzés nélkül is, a szabályok betartásával évtizedekig balesetmentesen vezethet.
A katona, katonai rendész szolgálatellátása során és azon kívül is, meghatározott esetekben
köteles kényszerítő eszközt ezen belül akár fegyvert is használni. Ezekre a helyzetekre
azonban nem kap felkészítést, és lehetősége sincs, hogy ilyen felkészítésen részt vegyen.

Tapasztalatunk szerint nemcsak arról van szó, hogy nem kapják meg a szükséges
felkészítést a munkájukkal együtt járó stressz-helyzetre a katonák, hanem arról, hogy a
kapott képzés egyes elemei miatt képtelenek szakszerűen és biztonságosan intézkedni.

Annak érdekében, hogy a rendészeti képzés az intézkedőt stressz-helyzetben is támogassa

(helyzet- és feladatismeret alapú legyen), ill. hogy a stressz-élmény az intézkedés során ne
legyen olyan magas, két ütemben javasoljuk a képzést átalakítani:
1. A jelenlegi képzés, intézkedést nem támogató részeinek megkeresése és átalakítása.
Pl. a lézer technika alkalmazásának módszerének újra gondolása, a lő táblák
módosítása.
2. A teljes képzési rendszer újragondolása, és helyzet- és feladatismeret alapúvá tétele,
ami jelenti a lőtéri szabályok, a fegyverviselés szabályinak a módosítását is. Ne csak
mondjuk, hogy töltetlen fegyver nincs, de legyen mindig csőre töltve a fegyver, mert
ebben az esetben a katona tudatában az van bevésve, hogy a fegyverem tűzkész, ettől
kezdve más szabályok szerint kell kezelni, és nem lenne annyi vétlen lövés és sérülés
sem. Aludjon együtt a fegyverével, ez az ő munkaeszköze.
A fegyverhasználat eseteinek szószerinti felidézése egyáltalán nem jelenti azt, hogy
egy életben lejátszódó esemény ezek alapján egyértelműen beazonosítható. A
beazonosításhoz egy-egy konkrét szituációban az intézkedőnek saját élményekre,
mentális képekre van szüksége.
Ezen fenti pontok tanulásának együtt kell járnia a tematikához kapcsolódó szituációs
gyakorlatokkal, hogy a hallgatónak saját belsőképe legyen arról, hogy mit kell látnia,
hogy a fegyverét használhassa, vagy ha fegyverét használnia. Ugyanezt el lehet
mondani a fegyverhasználat előtti és utáni teendők teljes hiányáról, hiszen az esetek
többségében a sérült elkövetőt nem látják el, mentőt nem hívnak, de még csak azt sem
ellenőrzik, hogy egyáltalán megsérült-e, vagy él-e.
Minden szituációs lőgyakorlatot úgy kellene befejezni, hogy a táblán (sérült
elkövetőn) a találatokat ellenőrizni kell, és az okozott sérüléseket a tanult módon
ellátni. Valószínűleg az ilyen szituációkban nem maradnának el a jogszabályban
előírtak. (A katonai rendészeti szolgálatban a katonáknál van egészségügyi
egységcsomag?)
Ha a katonák kezébe fegyvert adunk azzal a kötelezettséggel, hogy azt bizonyos
körülmények között használnia kell, akkor fel kell készítenünk őket lelkileg-
mentálisan a sebesülés ill. halál okozására, valamint arra, hogy ha rájuk lőnek, az nem
azt jelenti, hogy lelövik őket.

Helyzet- és feladatismeret alapú katonai, rendészeti képzés

Elméleti képzés területén:

Fontosnak tarjuk a jogszabályok, belső normák egyes részeinek új típusú oktatása például
olyan módon, hogy nem csak elmondja az előadó, hogy melyek a jogos önvédelmi
helyzetek, hanem be is mutatják, hogy késsel, ásóval, stb., támadnak a hallgatókra. Így
 azonnal lesz egy belső mentális képe az egyes pontokról, hogy mit kell látnia, hallania,
éreznie és tennie ebben az esetben.
Lőelmélet, kiegészítve speciális egészségügyi ismeretekkel és pszichológiai
felkészítéssel. Mi ezt team munkában végezzük, vagyis a pszichológus a taktikai,
egészségügyi trénerrel közösen
Elméleti vizsgával zárul a ciklus.
Gyakorlati képzés
Lövészet, újragondolt lőgyakorlatokkal és új lőtéri szabályok (védett körülmények
mellett, között), a fent említett megfontolásokkal, például más és más alakokra való
tüzelés. Könnyen hihető, hogy akik anatómiai (piros, kék, zöld) alakokra tanulnak lőni,
azok egy civil környezetben lőni fognak az ezekben a színekben mozgó alakokra. Pedig a
beazonosításnak nem a színre kell fókuszálni, hanem a fegyverre, és az azt tartó ember
viselkedésére. Önmagában a fegyver a kézben az intézkedés alávontnál még nem jelenti,
hogy jogos a fegyverhasználat, ehhez kell még a kontextus is, mint azonosítási szempont.
Még a kiképzésben addig sem jutottak el, hogy fegyverrel felszerelt táblára kelljen
tüzelni a fegyvertelenre pedig nem, gondoljanak bele milyen kiválasztási szempontot
alakítanak ki akkor, amikor arra a táblára, ami célként előtte van választás nélkül lőnie
kell.
Másik ilyen példa az, hogy vajon mennyi olyan lőgyakorlatot tartottak már, ahol
kiosztanak 8 lőszert a pisztolyhoz és csak öt lövést kellett leadni folyamatosan. Mikor és
hol tanulja meg a katona, hogy figyelje a lőszer mennyiséget, hiszen nem volt
rákényszerítve.
Intézkedéstaktika, melynek célja a helyes feladatismeret kialakítása (terület- és személyi
felelősség)
Szükséges olyan tréningeteket tartani ahol a kontextus feletti kontroll létrehozását
gyakorolják egy utcában, kocsmában lakásban, stb.
Ezt a ciklust is vizsga gyakorlattal célszerű zárni.

Gyakorlat: gyakorló szolgálat mentorral, majd ismételt vizsga.

Ha valaki a témával kapcsolatban bővebb ismeretekre szeretne szert tenni, vagy saját
tapasztalatokhoz jutni, akkor saját egységénél, parancsnokánál ezt kezdeményezze, és mi
igyekezni fogunk időpontot találni arra, hogy ilyen kiképzésen részt vehessen.
A cikkünk nem tartalmazza teljes részletességgel mindazt a gyakorlati és elméleti tudást, új
taktikai eljárásokat, amelyeket nap, mint nap használunk a kiképzések során. Örömmel
várjuk bárki észrevételét, javaslatát a kidolgozott rendszerrel kapcsolatban.