Sarki fény[szerkesztés]

Az egykor létezett marsi magnetoszféra maradványait megőrizték a kéreg mágnesezett övezetei.

Ezek eltérítik a Napból érkező napszél elektromosan töltött részecskéit, amik a Mars vékony
atmoszférájában kölcsönhatásba lépnek a benne lévő oxigénnel. Ezek az ibolyántúli sugárzás
tartományában észlelhető elektromágneses sugárzást okoznak. Ez a jelenség a Mars déli
szélességi fokain jelentkezik.[12]
A jelenséget első ízben az Egyesült Arab Emírségek Remény nevű marsszondája észlelte, ami
2021 elején érkezett a Marshoz.[13]

Vulkanizmus[szerkesztés]
A Curiosity marsjáró 2012 óta vizsgálja a Gale-kráter körzetét. A szilícium-dioxid (kova)
röntgenvizsgálatainak adatait elemző amerikai kutatócsoport bizonyítékot talált tridimit
létezésére. A kvarc 870 Celsius-foknál magasabb hőmérsékleten, lassan alakul át tridimitté,
vagyis ez az ásvány hosszan tartó, heves vulkánkitörések nyomán keletkezhetett. Ez éles
ellentétben van a Mars eddig ismert történelmével.[14]
Egy Afrikában 2012-ben talált marsi meteorit (elnevezése: Northwest Africa 7635) elemzése arra
utaló bizonyítékot tárt fel, hogy a Marson legalább 2 milliárd évig zajlott a vulkáni tevékenység.
Eszerint a Naprendszer leghosszabb életű vulkánjai közül néhány a Marson található.
A Northwest Africa 7635 egy adott típusú vulkáni kőzet, úgynevezett sergotit.[15] Tizenegy
hasonló kémiai összetételű marsi meteoritot találtak. A korábban vizsgált marsi meteoritok kora
327-600 millió éves volt.[16]

Topográfiája[szerkesztés]
A Mars felszíne két jelentősen különböző részre tagolódik. Az Északi medence mely egyben az
eddig ismert legnagyobb becsapódási kráter[17] vidékein lávafolyások találhatóak, míg a déli
részen felföldek ősi becsapódások nyomaival. Földi távcsövekkel nézve a Mars szintén két
részre tagolható, amelyek albedója (fényvisszaverő képessége) különböző.
A világosabb területeken vörös vasoxidban gazdag por és homok található. Ezeket régebben
marsi földrészeknek hitték, emiatt vannak az ehhez hasonló elnevezések: Arabia Terra (Arab
föld) vagy Amazonis Planitia (Amazon-medence). A sötét részeket tengereknek gondolták, ezért
kaptak ilyen neveket: Mare Erytherium, Mare Sirenum és Aurorae Sinus (mare = tenger, sinus =
öböl). A legnagyobb sötét rész, amely a Marson látható a Syrtis Major.
A Marsnak jégsapkája van a pólusokon, amely fagyott vizet és szén-dioxid-ot tartalmaz. Az
Olympus Mons, a már nem működő pajzsvulkán, a 21 km-es magasságával a Naprendszer
legmagasabb hegye. A Földön a háromszor akkora gravitáció miatt nem lehet ekkora hegy.
Ráadásul a Marson még az Olympus Monson kívül is akad jó pár hegycsúcs, melynek méretei
jóval meghaladják a Föld legmagasabb pontjának számító Mount Everestet. Az Olympus Mons a
Tharsis-régióban található, amelyen még több nagy kialudt vulkán is van. A Marson van a
Naprendszer legnagyobb kanyonrendszere, a Valles Marineris is, mely 4000 km hosszú és 7 km
mély.
A Marsot rengeteg becsapódási kráter tarkítja. A legnagyobb ezek közül a Hellas-medence,
amelyet világos vörös homok borít.
Nullszint[szerkesztés]

Mivel a Marson nincs óceán és így „tengerszint” sem, így nullszintnek az „átlagos gravitációs
felszín”-t választották, ami 3396 km-es bolygósugárnál van.
Nullmeridián[szerkesztés]
A Mars egyenlítőjét a tengelye körüli forgás meghatározza, de a nullmeridiánt, a nullás
hosszúsági kört nem. A Marson már 1840-ben a csillagászok kijelölték a nullmeridiánt, amit az
1960-as években pontosítottak a Mariner műhold felvételei alapján, és egy jól látható kráter, az
Airy-0 kráter[18] a Sinus Meridianiban lett a nullmeridián.

Dátum és időszámítás[szerkesztés]
Bővebben: sol (marsi
nap)

A jelenlegi gyakorlat az, hogy a Marson leszálló űrhajók a saját, ún. „küldetésidő”-t használják
(Mission Time), amit a leszállás előtti éjféltől, nullával indítanak. Így a NASA által a Marsra
küldött és a felszínen tevékenykedő összes űrjármű más időt használ. A Mars tengely körüli
forgásának ideje, tehát a szoláris nap hossza 24 óra 39 perc 35,244 másodperc. 1976, a Viking
Lander leszállása óta ezt a helyi napot, a solt 24 részre osztják fel. Ennek praktikus okai vannak:
a napelemtáblák működéséhez napfényre van szükség, ennek kihasználásához ismerni kell a
helyi időt (például hogy mikor kel fel, vagy mikor delel a Nap), továbbá a fényképezőgépek és
tévékamerák működtetéséhez is fényre van szükség.[19]
Az év akkor kezdődik, amikor a Nap pontosan a marsi egyenlítőt metszve észak felé halad (a
Marsról nézve).