A Föld (görögül: Γαῖα – Gaia, latinul: Terra vagy Tellus) a Naptól számított harmadik bolygó a

Naprendszerben, ahol a legnagyobb átmérőjű, tömegű és sűrűségű Föld-típusú bolygó.[10]

Több millió faj,[11] köztük az ember élőhelye is. A Föld a világegyetem egyetlen olyan bolygója,
amelyről tudjuk, hogy életet hordoz. Jelenlegi ismereteink szerint 4,44[12]–4,54 milliárd éve
alakult ki,[13][14][15][16] és a felszínén mintegy egy milliárd év múlva az élet is megjelent. Azóta
a bioszféra jelentősen megváltoztatta az atmoszférát, és más, biotikus összetevőit. Ezzel
lehetőség nyílt az aerob organizmusok osztódásos szaporodására, és létrejött az ózonréteg,
amely megszűri a Nap felől érkező ultraibolya sugárzást. A Föld felszínét a Föld mágneses
mezője védi a nagyenergiájú kozmikus sugárzástól.[17] A Naprendszer külső körülményei a
várakozások szerint még mintegy 1,5 milliárd évig támogatják az élet jelenlétét, de ezután a mind
fényesebbé váló Nap el fogja tüntetni a bioszférát.[18]
A földkéreg több különálló részre, tektonikai lemezekre töredezett, és ezek az elmúlt évmilliók
során, és jelenleg is folyamatosan mozognak egymáshoz képest. A felszín nagyjából 71
százalékát sós vizű óceánok, a fennmaradó területet kontinensek és szigetek foglalják el. Nem
tudunk más olyan bolygóról, aminek felszínén folyékony víz található, márpedig az a földi élet
elengedhetetlen feltétele. A Marson valaha volt víz, de ma már csak legfeljebb nyomokban,
jéggé fagyva fordulhat elő.[megj 1][megj 2] A Föld belseje aktív maradt. Részei a Goldschmidt-
modell szerint:
● a viszonylag szilárd földköpeny,
● a folyékony, a mágneses térért felelős külső mag és
● a szilárd, vas- (nikkel-)szulfidosnak tekintett belső mag.

A Föld pályája a Nap körül (a méretek nem arányosak)

A Föld (elvileg) minden testtel gravitációs kapcsolatban áll a világűrben. Ezek közül gyakorlatilag
legjelentősebb a Nap és a Hold gravitációs hatása. Amíg a Föld megkerüli a Napot, addig
nagyjából 366,26-szor megfordul saját tengelye körül. Ez az időszak egy sziderikus év, ami
nagyjából 365,26 sziderikus napig tart. A Föld tengelyének ferdesége a keringési síkra bocsátott
merőlegeshez képest 23,4°.[19] Ennek következményei az évszakok. A Föld egyetlen
természetes holdja, a feltételezett 4,53 milliárd éve létrejött Hold vonzása alakította ki az
árapályt, amely egyensúlyban tartja a tengelyferdeséget és valamelyest lassítja a bolygó
forgását. Az óceánok kialakulásában egyes elméletek[20] szerint a bolygó történetének korai
szakaszában nagy szerepet játszott egy üstököseső. Később a felszínt kisrészt kisbolygók
becsapódásai alakították még, azonban ezek szerepe elhanyagolható a tektonika és a
lepusztulás mellett.
A bolygó egész felszínét belakó emberiség az ásványkincseket és az élőlényeket is hasznosítja.
A nagyjából 200 szuverén állam kapcsolatainak fő formái a diplomácia, az utazás, a
kereskedelem és a hadi tevékenységek. Az emberek sokféleképpen képzelték el a Föld jellegét
és kialakulását az isteni megszemélyesítéstől a lapos Föld elméletén át napjaink integrált,
tudományos világképéig. Ember először 1961-ben hagyta el bolygónkat, amikor Jurij Gagarin
fölrepült a világűrbe.