A Vénusz a második bolygó a Naptól, keringési ideje 224,7 földi nap.

Nevét Venusról, a szépség

római istennőjéről kapta. A Hold után a legfényesebb objektum az éjszakai égbolton, legnagyobb
látszólagos fényessége -4,6 magnitúdó. Maximális fényességénél még nappal is észrevehető.
Mivel a Vénusz kering a Nap körül és közelebb van hozzá, mint a Föld, ezért néhány hónapig a
Naptól keletre, később néhány hónapig a Naptól nyugatra látható, változó távolságra. A keringés
mindkét szélső pontjának látszólagos távolsága a Naptól, azaz a bolygó legnagyobb kitérése
47,8°, vagyis a Napot legfeljebb három órával követi, illetve előzi meg az égen.
A kalauzcsillagok közé tartozik, mivel segítette az embereket utazásaik során a tájékozódásban.
Emiatt nagyon kedvelt volt és szívesen adtak különféle hangzatos neveket neki, külön a reggel
látható és külön az esti Vénusz számára, mint például a Hajnalcsillag és Esti csillag nevet,
amelyből keletkezett a jól ismert Esthajnalcsillag elnevezés. Az ókori görögök a kettőt még két
külön égitestnek hitték, Heszperosz (napnyugati) és Foszforosz (fényhozó) néven ismerték.[7]
Magyar neveit főleg a szabad ég alatt élő pásztoroktól kaphatta. A bolygó „csillag” elnevezése
természetesen csak nem csillagászati értelemben, hanem általános, népies szóhasználatban
állja meg a helyét.

Bővebben: Népi csillagnevek

listája

A Vénusz a Naprendszer egyetlen olyan bolygója, mely női alakról kapta a nevét. Ezen kívül
csak három törpebolygó – a Ceres, az Eris és a Haumea visel női nevet.
Föld-típusú bolygónak számít, a Föld testvérbolygójának is hívják, mivel a két bolygónak hasonló
a mérete, a gravitációs ereje és a tömege. Nagy fényvisszaverő képességű kénsav tartalmú
felhőréteg takarja el a fény elől a felszínt. Ez sokáig olyan találgatásoknak adott alapot, melyekre
a planetológia csak a 20. század folyamán tudta megadni a választ. A kőzetbolygók közül a
Vénusznak van a legsűrűbb légköre, amelyet főleg szén-dioxid alkot. A légköri nyomás a földinek
92-szerese. Hiányzik a szén körforgása, amely biztosítaná, hogy a felszabadult szén
visszakerüljön a sziklákba és más felszíni képződményekbe, s a szerves élet hiánya miatt nem
jöhet létre ezt elnyelő biomassza sem. Olyan meleg van a felszínen, hogy az egyes
feltételezések szerint a felszínen valaha létezett, a földihez hasonló óceánok régen elpárologtak.
A helyén csak sivatagszerű síkságok és szikladarabok maradtak. A leginkább elfogadott elmélet
szerint az elpárolgott víz kivált, és a bolygó mágneses terének hiányában a napszél szétterítette
az űrben a hidrogénrészecskéket.[8]
A felszínt 1990-94 között térképezte fel a Magellan űrszonda. A bolygó felszíne kiterjedt
vulkanizmus nyomait mutatja és a légkörben megtalálható kén több szakértő véleménye szerint
napjainkban is aktív vulkanikus folyamatokra utal. A kevés becsapódási kráter arra utal, hogy a
felszín fiatal, legfeljebb félmilliárd éves. A legutóbbi időkig talány volt, miért nem kapcsolódik
egyik látható kalderához sem lávaömlés nyoma. 2010-ben az európai Venus Express VIRTIS
infravörös képalkotó spektrométerének segítségével több vulkán környékén is felfedeztek fiatal,
2,5 millió évesnél fiatalabb lávafolyásokat, azaz a felszín geológiai értelemben ma is aktív.[9][10]
A bolygón nincs lemeztektonikára utaló jel, ami abból fakadhat, hogy kérge túl kemény ahhoz,
hogy szubdukció menjen végbe.