Egyházi intézmények és

gazdálkodásuk a késő
középkorban
Magyarország története a vegyes házi királyok korában
Szeged, 2022. május 11. 1200-1330
 Bevezetés

• Egyházi gazdálkodás = egyházi intézmények tulajdonában

lévő földbirtokokon + rendelkezésre bocsátott
járadékokkal (tized, rév, vám, só) való gazdálkodás
Sokkal több só kockát kaptak,
mint amennyire szükségük lett
volna eladás bevétel

• Jelentősége: antik ismeretek átmentése + újítások

 A téma korabeli forrásai
• törvények és zsinati határozatok (pl. birtokadományozás
szabályozása egyház javára, adóztatási rendelkezés
egyházi birtokok szolgáira vonatkozóan stb.)
• nemzetközi analógia
• adomány- és birtokösszeíró oklevelek elemzése
• jövedelem- vagy tizedjegyzékek (pl. III. Béla
jövedelemjegyzéke, váradi püspökség tizedjegyzéke
/1291-94/, főpapok beiktatási illetékei /servitium
communae/), velencei követjelentés (1525)
• régészeti feltárások (pl. ipari műhelyek, magtárak
feltárása, gyümölcsös ültetvények vagy szántók
meghatározása)
 Historiográfia /1945-ig/
A 19-20. század fordulóján (pl. Érdújhelyi Menyhért,
Turchányi Tihamér, Erdélyi László, Kalász Elek) a
nemzetközi analógiák túlbecsülése és oklevelek alapján: a
monostorok honosították meg a művelt nyugat gazdasági
rendszerét, minden egyházi birtok gazdasági szakiskolaként
sugározta ki az ismereteket. Ezeknek köszönhetjük, hogy
Magyarország nemcsak gazdasági, vallási és művelődési,
hanem gazdasági tekintetben is a művelt népek sorába jutott.
 Historiográfia /1945–1990/
1945 után váltás: a középkori fejlődést a honfoglaláskor itt
talált szláv feudális mintaállam és a belső fejlődés
törvényszerűségeiből vezették le. Molnár Erik és Lederer
Emma sz. az egyház a pápaság világuralmi törekvéseinek
szolgálatában állt, s a tizedet behajtó, az embereket
jobbágysorba taszító főpapság a rómaiak legelőjévé tette az
országot → az egyház kizsákmányoló, élősködő szerepe.
 Historiográfia /1945–1990/

• Magyarországon csak kis példányszámban jelenhetett meg

a hivatalos történetírással szembenálló, az egyház
hitelesebb gazdasági és társadalmi szerepét bemutató
munka.
• Megnőtt a nyugaton kiadott magyar egyháztörténelmi
témájú kiadványok jelentősége.
 Historiográfia /1990-től/
• 1990 után lassú regeneráció az egyháztörténet-írásban. Az
energia legnagyobb részét leköti a legelemibb vallási
ismeretek közlése, a korábbi évtizedek torzítása okozta
hiányok pótlása és a hibák kiküszöbölése.
• Két egyháztörténeti folyóirat: Magyar Egyháztörténeti
Vázlatok; Egyháztörténeti Szemle.
https://adtplus.arcanum.hu/
en/collection/MagyarEgyha
ztortenetiVazlatok/

https://library.hungaricana
.hu/hu/collection/reformat
us_gyujtemenyek_sarosp
atak_EgyhaztortenetiSze
mle/
 Késő középkori egyháztörténet
 Balics L.: A róm. kath. egyház története Mo-ban I–II. Bp. 1890.
 Érdujhelyi E.: A kalocsai érsekség a renaissance korban. Zenta, 1899.
 Lukcsics J.: Középkori papi imatársulatok. Kath. Szemle (1912) 707.
 Sörös P.: Frangepán Ferenc kalocsai érsek. Századok (1917) 430.
 Kováts F.: Egyház és városgazdaság. Szeged, 1934.
 Barta I.: Az egyház és állam viszonya Mo-on a kkor végén. Bp. 1935.
 Pásztor L.: A magyarság vallásos élete a Jagellók alatt. Bp. 1940.
(2000)
 Fügedi E.: A XV. szd-i magyar püspökök. Történelmi Szemle 1965. 477–
498. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Bp. 1981. 89–113.
 Kubinyi A.: Mátyás király és a magyar püspökök. In: Ünnepi
tanulmányok a 60. életévét betöltött Gerics József professzor tiszteletére.
Bp. 1994. (Uő.: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a kkori
Mo-on. Bp. 1999.)
 14. századi pápai tizedjegyzékek
Egyházm Plébánia
• Avignoni fogság miatt került bevezetésre egye
• Az egyházi tisztségviselők adóztak a Eger 820
pápának
 Elejében Károly Róbert nem engedélyezte, Pécs 616
hogy a pénz kiáramoljon az országból viszont a
pápa felajánlotta az adó 20%-át Károly Erdélyi 586
Róbertnek ennek hatására engedélyezte
Veszprém 487
• Az eredeti lajstromok hiányai:
 Csak a 2 M-nál nagyobb jövedelműek Esztergo 437
fizették m
 A főjegyzék igazoló, elszámoló kimutatás
→ a hátralékosok kimaradtak Várad 232
• A fennmaradt lajstrom hiányosságai: Csanád 218
győri és zágrábi egyházmegye.
Kalocsa 110
→ Oklevelekkel igazolható korabeli
plébániákkal kiegészíthető. Nyitra 84
Vác 26
Győr és -
Zágráb
 Középkori főpapi jövedelmek
III. BÉLA KORA 14-15. SZÁZAD 1525. ÉVI JELENTÉS
No Név Összeg No Név Összeg (Ft) No Név Összeg (Ft)
(márka)

1. Esztergom 6.000 1. Esztergom 6.000 (12.000)* 1. Esztergom 35.000

2. Eger 3.000 2. Pécs 10.200 2. Várad 26.000
3. Kalocsa 2.500 3. Eger 2.400 (9.000) ** 3. Pécs 25-26.000
4. Erdély 2.000 4. Várad 6.000 4. Erdély 24-25.000
5. Csanád 2.000 5. Kalocsa 6.000 5. Eger 22.000
6. Veszprém 1.700 6. Zágráb 1.200 (6.000)# 6. Kalocsa 20-22.000
7. Pécs 1.500 7. Erdély 4.500 7. Zágráb 18-20.000
8. Zágráb 1.500 8. Veszprém 2.700 8. Győr 13-14.000
9. Győr 1.000 9. Csanád 2.400 9. Veszprém 10-12.000
10. Várad 1.000 10. Győr 2.400 10. Vác 4-5.000
11 Vác 700 11 Vác 1.500 11. Nyitra 4.000
12. Nyitra 300 12. Nyitra 825 12. Csanád 3.000
13. Bosznia 600 13. Szerém 2.500-3000
14. Szerém 300 (400) ##
* 1423-tól kezdve # 1421-től kezdve
** 1492-től kezdve ## 15. század közepétől kezdve
 Annata-kból nyerhető kép

• Egyházi középréteg beiktatási

illetéke a Szentszék felé = első évi
várható jövedelem fele
• 3 fajta deviza
 1 márka = 186,66 g ezüst
 1 Ft = 39,51 g arany
 1 dukát = 38,5521 g arany
→ összevethető az egyházi
középréteg jövedelme
 Prépostok annata-i

TITULUS IDŐ ANNATA SZÍNEZÜST Győri 1423 100 márka 1,8667 kg

Váci 1433 400 márka 74,640 kg 1431 60 márka 1,1196 kg

1431 72 márka 1,3435 kg
Pécsi 1430 300 Ft 11,853 kg
1433 60 márka 1,1196 kg
1438 150 Ft 5,9265 kg
1512 125 dukát 4,8190 kg
1438 50 Ft 1,9755 kg Csanádi 1429 80 Ft 3,1608 kg

1480 170 Ft 6,7167 kg Nyitrai 1506 75 dukát 2,8914 kg

Zágrábi 1480 70 Ft 2,7657 kg
Veszprémi 1440 250 Ft 9,8775 kg
Boszniai 1428 70 Ft 2,7657 kg
Szerémségi 1498 200 dukát 7,7104 kg
Esztergomi 1520 60 dukát 2,3131 kg
Egri 1464 29 Ft 1,1458 kg Váradi 1477 45 Ft 1,7779 kg
1466 38 márka 7,0908 kg Kalocsai 1422 30 Ft 0,7593 kg

Erdélyi 1431 32 márka 5,9712 kg Óbudai 1426 350 Ft 13,8285 kg

Sz.fehérvári 1439 100 márka 1,8667 kg

Bácsi 1446 132 Ft 5,2153 kg
Titeli 1432 90 márka 1,6799 kg
 Főesperesek annata-i
TITULUS IDŐ ANNATA SZÍNEZÜST Varasdi 1431 100 Ft 3,951 kg

Nyitrai 1474 550 Ft 21,7305 kg 1460 6 márka 1,1196 kg

Pankotai 1530 400 dukát 15,4208 kg Pápai 1422 30 Ft 1,1853 kg

Barsi 1509 300 dukát 11,5656 kg 1511 100 Ft 3,8552 kg

1513 80 dukát 3,0842 kg Kolozsi 1525 100 dukát 3,8552 kg

Goricai 1422 60 márka 11,196 kg Kalotai 1476 63 Ft 2,4891 kg

Szabolcsi 1517 250 dukát 9,6380 kg 1513 100 dukát 3,8552 kg

Váskai 1441 43 márka 8,0238 kg Csázmai 1421 80 Ft 3,1608 kg

Zágrábi 1429 40 márka 7,464 kg 1426 8 márka 1,4928 kg

Szombathelyi 1502 200 dukát 7,7104 kg Kamarcsai 1441 16 márka 2,9856 kg

Sásvári 1511 200 dukát 7,7104 kg Dubicai 1422 60 Ft 2,3706 kg

Aszuági 1517 200 dukát 7,7104 kg Mosoni 1439 60 Ft 2,3706 kg

Krassói 1438 33 márka 6,1578 kg Hevesi 1422 12 márka 2,2392 kg

Küküllői 1439 155 Ft 6,1240 kg Tordai 1439 12 márka 2,2392 kg

1439 20 márka 3,7320 kg Locsmándi 1422 50 Ft 1,9755 kg

Esztergomi 1512 155 dukát 5,9756 kg Bácsi 1427 40 Ft 1,5804 kg

Patai 1422 140 Ft 5,5314 kg Csanádi 1428 8 márka 1,4928 kg

1476 100 dukát 3,8552 kg Temesi 1423 30 Ft 1,1853 kg

Honti 1465 22 márka 4,1052 kg Pesti 1421 30 Ft 1,1853 kg

 Főpapi gazdálkodás
 Holub J.: Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén.
Pannonia 7. (1941/42) 3–4: 269–307.
 Fügedi E.: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. szd. végén.
Századok 94 (1960) 82–122., 505–554. (in: Uő.: Kolduló barátok,
polgárok, nemesek. Bp. 1981. 114–237.)
 Kredics L.–Solymosi L.: A veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma.
Bp., 1993.
 Barta J. – Barta G.: III. Béla király jövedelmei. Megjegyzések középkori
uralkodóink bevételeiről. Századok 127. (1993) 413–449.
 Jakó Zs.: Az erdélyi püspökség középkori birtokairól. In: Rácz – Szabó
(sz.): Szabó István emlékkönyv. Debrecen, 1998. 136–157. vagy Erdély
a keresztény Magyar Királyságban. Kolozsvár, 2001. 98–115.
 Fedeles T.: A püspökség és a székeskáptalan birtokai, gazdálkodása. In:
A pécsi egyházmegye története I. Pécs, 2009. 421–464.
 1488 1489 1490
Megnevezés
Ft % Ft % Ft %
Földesúri bevételek
Cenzus 2138 47,1 2195 54 2192 43

Esztergomi Taxa ─ ─ ─ ─ 1226

Munera 184 4,1 154 3,8 284 5,6
érsek Kilenced 685 15,1 427 10,5 510 10
bevételei Servitium megváltása 12 0,3 12 0,3 12 0,3
1488–1490 Vám- és révjövedelem 204 4,5 252 6,2 367 7,2
Malomvám 60 1,3 24 0,7 ─ ─
Malombérlet 600 13,2 300 7,4 300 5,8
Urbura 444 9,7 310 7,6 137 2,7
Termékeladás 217 4,7 388 9,5 74 1,5
∑ 4544 4062 5103
Egyházi bevételek
Decima maiores 5915 51,9 9648 53 5788 58,4
Decima minores 689 6,0 938 5,2 837 8,4
Pisetum 2532 22,2 2968 16,3 1477 14,9
Pozsonyi tized 1175 10,3 4322 23,7 1433 14,6
Census plebanorum 393 3,4 62 0,3 369 3,7
Egyéb 703 6,2 275 1,5 ─ ─
∑ 11406 18213 9903
Földesúri + egyházi 15950 22275 15006
 Esztergomi érsekség gazdálkodása
• A földesúri jövedelmek nagyrésze történeti
képződmény: századok óta változatlan
• A produktív erők teljes hiánya: földesúr árutermelő
tevékenysége még nem indult meg (a majorságok célja
még csak önellátás)
• Vezetői törekvés: lehetőleg minden természetbeni
jövedelmet készpénzre próbáltak átváltani
• Bevételnövelés: a járadékok racionális rendezése +
újabb járadékok bevezetése (pl. taxa extraordinaria)
• A 15. sz. végén ugyanolyan feudális nagybirtok volt,
mint egy évszd-dal korábban.
 Elvilágiasodás
• Nem hivatástudatból választották az egyházi pályát
• Hivatali teendőik ellátását igyekeztek másokra, alattuk
állókra hárítani → távollét és helyettesítés
• Egyházi méltóságokat gyakran évekig nem töltenek be
→ bevételei az államkincstárt gyarapítják
• Akik a királynak tehetségükkel és tudásukkal segítségére
vannak, egyházi javadalmakat és méltóságokat kapnak
ellenértékül. A fizetésnek ez a módja a szekularizáció
egyik válfaja volt: állami szolgálatot csak egyházi
vagyonból tudtak fizetni
 Veszprémi püspökök 1346-1528 között

Püspöki cím elnyerés módja Létszám

a pápa jelöltjei 5
királyi szolgálatban álltak 13
főúri családok tagjai 6
életrajzi adataik ismeretlenek 2

• Nyomasztó fölényben vannak a kapcsolatok vagy világi

szolgálatok révén méltóságot nyerők
• Az utolsó csoportba tartozó 2 püspökről is csak feltételezni
lehet, hogy melléktekintet nélkül, egyedül a hivatásérzet és
vallásosság vezette őket az egyházi pályára.
 Újabb források a kinevezési gyakorlathoz

• MTA – PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoportja

 http://institutumfraknoi.hu/
 Szatmári György karriere
• 1494: királyi titkár • 1495: székesfehérvári
prépost
• 1497: erdélyi és
budafelhévízi prépost
• 1498: veszprémi püspök
• 1499: titkos kancellár + budafelhévízi prépost
• 1501: váradi püspök
• 1505: pécsi püspök
• 1506: pappászentelése
• 1521: főkancellár • 1521: esztergomi érsek
 Kaplai Demeter és Dóczi Orbán karriere

• 1362: pécsi kanonok • 1476: székesfehérvári

• 1363: egri prépost prépost
• 1364: szerémi püspök • 1479: szerémi püspök
• 1368: erdélyi püspök • 1483: győri püspök
• 1376: zágrábi püspök • 1486: egri püspök
• 1378: esztergomi érsek + 1487: bécsi püspökség
adminisztrátora
Valósággal előléptek a magasabb fizetési osztályba
→ nem forr össze egyházmegyéjével, s állandóan a
királyi udvarban él vagy diplomáciai utakon jár
 Estei Hippolit /1479–1520/

• Mátyás király sógorának, Aragóniai

János esztergomi érseknek a halála
(1486) után felesége hétesztendős (!)
unokaöccsét, Estei Hippolitot nevezte
ki érsekké.
• VIII. Ince pápa egy év múlva egyezett bele ebbe a
kinevezésbe azzal a feltétellel, hogy Hippolit 25.
születésnapjáig csak az érsekség adminisztrátora lehet. A
rábízott lelkek gondozását Ibafalvi Tamás prépost látta el.
Beltrame di Costabili protonotárius viszont a
nevében rendelkezett az érsekség jövedelme fölött.
 Corvin János /1473–1504/

• Hunyadi Mátyás király házasságon

kívül született, de törvényesített fia,
Hunyadi János unokája. Édesanyja
Edelpeck Borbála boroszlói osztrák
polgárlány volt.
• Mátyás 1480 elején természetes fiának a győri püspöki
széket szánta, és Rómába fordult a kettős felmentésért
(származás és életkor miatt).
• IV. Sixtus pápa mindkettőt megadta: a törvényes életkorig
helyettes administrator címet adott, az egyházmegye
kormányzása egészen a káptalanra legyen bízva.
 Ernst/Ernuszt Zsigmond
• Apja, Ernuszt János bécsi pénzember
(1460-tól udvari beszállító, 1464-ben
harmincadispán, majd Mátyás 1467-es
adóreformjának kidolgozója)
• 1469: budafelhévízi prépost
• 1473–1505: a pécsi püspök
• 1476: megkeresztelkedik
• 1486: osztrák helytartó
• 1493–1495: főkincstartó
• 1496: sikkasztásért börtönbe vetik,
szabadulása u. továbbra is püspök
 Külföldiek magyar egyházmegyék élén

Zsigmond és Mátyás uralkodásakor látványosan növekedett

a külföldiek aránya → a király hatalma erősítése érdekében
osztogatott főpapi címeket a hazai kötelezettség nélküli
személyeknek
Székesfehérvári Szűz Mária
prépostság

14. század
15. század
Falusi templomok 14–15. századi bővítései

14–15. század 13. század

Gyugyi (Somogy m.) temploma

Falusi templomok 14–15. századi bővítései
14. század 13. század

Vizsoly temploma
 Egyházi tisztségek és liturgia expanziója
Oltárok és belső kápolnák száma
Város és templom
1320 k. 1400 k. 1450 k. 1490 k.
Bártfa 4 10
Eger Szt. János székesegyház kb. 35
Esztergom Szt. Adalbert székesegyház 6 15 16 21
Győr Miasszonyunk székesegyház 1 12 20 33
Kassa Szt. Erzsébet templom 1 3 11

Körmöcbánya Miasszonyunk templom 2 4 7

Pécs Szt. Péter székesegyház 7 9 12 24
Pozsony Szt. Márton templom 3 5 5 12
Sopron Szt. Mihály templom 2 9 20
Várad Miasszonyunk székesegyház 45 52
Körmenet („E” iniciálé, Mátyás-graduale, 1480–1490)
 Búcsújárás, zarándoklatok

• Alkalom az elmélyedésre, imádságra, bűnbánatra, ájtatos

cselekedetekre és beszélgetésekre.
• Erőpróbája a testnek és a léleknek a gyaloglás, utazás,
éjszakai virrasztás, böjtölés és más fáradalmak által.
 Magyar zarándokok Rómában /1./

• A római Szentlélek-társulat tagjai közé 1446–1523 között

1253 bejegyzésben 3833 magyarországi személy adatát is
feljegyezték.
Családok Családtagok Átlagos
száma száma létszám
Házastárssal 164 328 2
Kiscsaláddal 315 1082 3,43
Családtaggal 48 96 2
Nagycsaláddal 307 1395 4,54
Összesen 834 2901 3,48

 Csukovits E.: Családi viszonyok a középkorvégi Magyarországon. In:

„Magyaroknak eleiről”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendős Makk
Ferenc tiszteletére. Szeged, 2000. 107–125.
 Csukovits E.: Középkori magyar zarándokok. Bp. 2003.
 Magyar zarándokok Rómában /2./

• A 834 család gyerekei jelennek meg a

Összes család
Gyerekszám

Kiscsalád
forrásban
• 353 gyermektelen család, a családok
többségében csak 1–2 gyermek →
átlagos családnagyság kb. 4 fő 1 64 120
2 67 106
• Az ismert nemű gyermekek kb. 60 %-a 3 41 60
fiú → a fiúgyermekek száma nem 4 19 29
szorozható 2-vel a forrásokban gyakorta 5 10 11
6 4 5
nem megjelenő leányok kiszámításakor 7 1 2
• A több gyermekes családok faluról 8 0 1
9 1 1
származnak
? 108 143
 Csukovits Enikő számításának kritikája
- 1446–1477 között csak a helyszínen fizetett 3 Ft-ért
lehetett belépni → csak a társadalom módosabb tagjai
(nemesek, polgárok vannak többségben) → leginkább az
alacsony gyermekszámot produkáló rétegek jelennek
meg
- Csak a törvényes gyermekeket tartalmazza
- Csak a római zarándoklatig megszületett gyermekeket
tartalmazza
- 143 esetben csak többes szám → a számítás további
menetében kihagyja őket
- Nem számítja a belépők már házas és önállóan élő
gyermekeit
 Egyházi birtokok bérbeadása
• Első bérletek célja gazdasági: a nem eléggé jövedelmező
birtokok bérbeadásával járadékhoz jutott, költségek
nélkül (a bérbeadás több jövedelmet hozott, mint a saját
üzemeltetés csökkenő haszna)
• Bérbeadással kikerül a jobbágy-földesúr viszonyból +
kikerüli az egyházi birtokra áhítozó nagyurak mohóságát
→ megváltozik az egyház megítélése
1. lépés: Jó és gondos gazda az egyház
2. lépés: Hanyatlik az egyházi birtok gazdálkodása
3. lépés: A gazdálkodást a kezéből kibocsátó papság parazita
→ A világi szomszédok az egyházi birtok megkaparintására törnek!
 Székely Gy.: Az egyházi birtokok és bérbeadása az Anjouk és Luxemburgiak
országaiban. Agrártörténeti Szemle 42 (2000) 15-30.
 Kegyúri jog /ius patronatus/
• A Kijevi rusz területén ilyen nincsen
• A templomban külön helyen: karzaton (sedes in choro)
v. a szentélyben foglalhattak helyet
• Nevüket a misén megemlítették
• Maguk és családtagjaik a templomban temetkezhettek
• Bemutatás (ius praesentandi): az egyházi intézmény
élére bárkit kijelölhet, az illetékes főpapnak bemutathat
• Ha elszegényedett, igényt tarthat eltartásra → olykor az
intézmény birtokai és jövedelmei felett is önkényesen
rendelkeztek
→ főkegyúri jog (ius supremi patronatus): az uralkodó
kegyúri joga a főpapok és a királyi monostorok felett
 Betöltetlen főpapi székek /sede vacante/

• Zsigmond uralkodása alatt összesen 11 különböző érseki-

és püspöki szék került hosszabb ideig betöltetlenségbe,
amely a magyar egyházmegyék 80%-át teszi ki.
• A kalocsai érsekség és a szerémi püspökség közel két
évtizedig maradt betöltetlenül, ezeket csökkenő
sorrendben a váci, a veszprémi, az egri, a zágrábi, a
csanádi, a boszniai, a győri és a pécsi püspökségek
követték.
• Minthogy e gyakorlat, azaz a sede vacante állapot
hosszabb ideig történő tudatos fenntartásának hátterét
elsősorban a főpapi méltóságok jövedelmeinek uralkodói
lefoglalása jelentette.
 Betöltetlen főpapi székek /sede vacante /

Egyházmegye Időszak Hónapok Egyházmegye Időszak Hónapok

Szerém 1401-1410 122 Esztergom 1418-1423 60
Kalocsa-Bács 1403-1408 60 Kalocsa-Bács 1419-1421 26
Eger 1403-1411 86 Zágráb 1419-1421 19
Veszprém 1403-1406 28 Eger 1420-1422 21
Vác 1405-1408 31 Kalocsa-Bács 1423-1425 23
Bosznia 1408-1410 22 Vác 1430-1437 90
Pécs 1408-1410 15 Csanád 1432-1435 35
Veszprém 1410-1417 88 Kalocsa-Bács 1433-1437 54
Kalocsa-Bács 1410-1415 65 Zágráb 1433-1438 52
Szerém 1410-1419 106 Csanád 1434-1437 40
Győr 1415-1417 20
 Commenda rendszer
• Commendare ′ajánlani, rábízni′
• Commendator ′ajánló, pártfogó′
• Egy monostornak, püspökségnek a pápa által kijelölt személy
számára engedélyezett felügyelete, gondnoksága. Kezdetben a
szomszédos püspök v. apát kapta a megbízatást, melynek
ideiglenes jellege kizárta, hogy méltóság- v. javadalomhalmozás
vádja érje.
• A commendator v. gubernator olyan széles jogok birtokába jutott,
mint a valóságos szerzetes apátok, elvileg tehát az illető monostor
életére, fegyelmére is felügyelnie kellett volna.
• Világi személyt neveznek ki
 Azt eredményezte, hogy felbomoljanak az ilyen típusú egyházi intézmény
rendszerek
 A 16. század után még problémássá vált a rendszer
 Commendator vagy gubernator
• Többnyire azonban csak a tisztéből húzható jövedelem
érdekelte (pl. gubernator lett Pannonhalmán 1376-ban
Ulászló lengyel herceg).
• A 13. szd-ra már világi személy is lehetett , aki a
jövedelmet élvezte, de egyházkormányzati feladatokat
nem végzett. Általában csupán anyagi hasznot húztak az
intézmény jövedelmeiből → súlyos visszaélések + az
intézmények hanyatlása
• A konstanzi zsinat (1414-1418) is tiltotta, mégis tovább
terjedt (a francia forradalomig)
• Akadtak jószándékú és tisztességes commendatorok is
 Tized gazdasági szerepéhez
 Jakubovich E.: A váradi püspökség tizedjegyzéke. Magyar Nyelv 22
(1926) 220-223.; 298–301.; 357–363.
 Kniezsa I.: Az esztergomi káptalan 1156. évi dézsmajegyzékének
helységei. Századok 73 (1939) 167–187.
 Mályusz E.: Az egyházi tizedkizsákmányolás. In: Székely Gy. (sz.):
Tanulmányok a parasztság történetéhez Mo-on a 14. szd-ban. Bp. 1953.
320–333.
 Demény L.: Az 1437–1438-as bábolnai népfelkelés. Bukarest, 1960.
(Uő.: Parasztfelkelés Erdélyben 1437–1438. Bp. 1987. 57–68.)
 Szabó I.: A magyar mg. története a XIV. szd-tól az 1530-as évekig. Bp.
1975. 27–29.
 Csizmadia A.: A tized Erdélyben. In: Uő. (sz.): Jogtörténeti tanulmányok
IV. (1980) 43–58.
 Mályusz E.: Zsigmond király uralma Mo-on. Bp. 1984. 201–206.
 Mályusz E.: Az erdélyi magyar társadalom a kkorban. Bp. 1988.72–80.
 Tizedjövedelem /1./

• Szt. István II:18.§-a vezette be – egészen 1848-ig

• Csak a mezőgazdasági eredetű jövedelem tizedköteles
• A király minden jövedelméből fizet tizedet
• Decima maiores: gabona, bor, olaj, sertés, bárány,
kecske, borjú után (→ ló- és marhatartás tizedmentes)
• Decima minores: len, kender, kerti vetemények,
szárnyasok, méhészet után
• A tizedet a püspök kapta, negyede (quarta) a plébánosé
 11. szd-tól egyes apátságok tizedszedési jogot kaptak,
ciszterciek pedig mentességet
 A 13. szd-tól a városi plébániák teljes tizede helyben marad
 Tizedjövedelem /2./
• A királyi vámhelyek magánkézre kerülésével
tizedmentessé válnak
• 12. szd. végéig általános a természetben való behajtás
(jelentős költségek lépnek fel). Utána pénzbeni
megváltás (1222-es tiltás, 1231-es engedély).
• Gyakori a tizedbérlet (főleg izmaeliták! vagy nemesek)
• A 13. szd-ban a prédiumok zsugorodásával,
átalakulásával a jobbágyok fizetnek tizedet. A nemesek
csak allódiumaik u. fizetnek, kedvezményes megváltást.
→ kisbirtokos nemesek és jobbágyok fizetik.
Késő középkori tizedszedés – 1437-es parasztfelkelés
• 1430: 1 arany Ft = 400 quarting
• 1434: 1 arany Ft = 6000 quarting → 3 évig nem hajtották
be a tizedet, majd visszamenőleg az új pénzben
követelték azt
• Lépes György erdélyi püspök 1436. szept-ben panaszt tett
Zsigmondnál, hogy egyházmegyéjében a bárók, nemesek
és birtokosok évek óta tiltják jobbágyaiknak a
tizedfizetést + szigorú utasítás a megyei hatóságokhoz a
tizedbehajtásra (nem a püspök, hanem a nemesség
akadályozta 1437-ig a tizedszedést)
→ királyi utasításra 1437 elején kezdődött meg a
felhalmozódott tizedhátralék behajtása → lázadás
 Vallásosság, mentalitás

• Vallásosság virágkora, egyházi intézmények nagy

befolyása és hatása, kiemelkedő gazdagsága
• Egyházi tisztségviselők csökkenő hivatástudata
• Egyház válsága
 Szerzetesrendek
monasztikus rendek remete rendek kanonok rendek
bencések ágostonos remeték ágostonos kanonokok
ciszterciek karthauziak Szt. Sír kanonokok
premontreiek kármeliták antoniták
kamalduliak vilhelmiták szentlélek rendiek
baziliták pálosok premontreiek
kolduló rendek lovag- és ispotályos rendek
ferencesek templomosok
domonkosok német lovagrendiek
kármeliták johanniták
ágostonos remeték lazariták
stefaniták
 Bencés rendtörténet
 Haiczl K.: A garmaszentbenedeki apátság története. Bp. 1913.
 Kiss Sz.: A bakonybéli apátság. Pápa, 1925.
 Bakay K.: A volt somogyi bencés apátság és az egykori ispáni vár.
Somogyi Honismereti Híradó (1983) 1:14–17.
 Valter I.: A boldvai bencés apátság. Művészet 25 (1984) 4:43–45.
 Magyar K.: A kaposszentjakabi bencés apátság. Élet és Tudomány 40
(1985) 36:1138–1139.
 Sümegi J.: Szanai Gergely fia Pál, bátai apát. Wosinszky Mór Múzeum
Évkönyve 30 (2008) 265–279.
 Sz. N. Gy.: Monasztikus férfikolostorok társadalmi kapcsolatai a 15–16.
szd-ban a végrendeletek tükrében. Századok 143 (2009) 451–466.
 Szabó N. Gy.: Bencés apátságok társadalmi kapcsolatai a 14–16. szd-i
Mo-on. In: Micae Mediaevales. Tanulmányok a kkori Mo-ról és
Európáról. Bp. 2011. 133–147.
 Pannonhalmi kerengő boltozata

Mátyás király idején uralkodó felügyelettel teljes épületfelújítás

(pl. kerengő csillagboltozata)
 Ciszterci rendtörténet /1./
 Kovács I.: A borsodmonostori apátság története. Sopron, 1910.
 Kalász E.: Vázlatok a magyar földön 800 éves ciszterci rend múltjából. Baja,
(1943.)
 Zlinszkyné Sternegg M.: A szentgotthárdi ciszterci apátság története és
művészetének emlékei 1183-1878. In: Szentgotthárd. Szombathely, 1981. 365-
540.
 Valter I.: Das Zisterzienserkloster Pásztó. Geschchte und neue archäologische
Forschungergebnisse. Analecta Cisterciensia 38 (1982) 129–138.
 Valter I.: Die archäologische Erschliessung des ungarischen
Zisterzienserklosters Szentgotthard. Analecta Ciszterciensia 38 (1982) 139–
152.
 Valter I.: Die archäologische Erschliessung des Zisterzienserklosters von
Bélapátfalva. Analecta Ciszterciensia 38 (1982) 153–162.
 Valter I.: Die archäologische Erschliessung des Zisterzienserklosters von
Bélapátfalva. Acta Arclaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 33
(1982) 179–200.
 Ciszterci rendtörténet /2./
 Solymosi L.: Észrevételek a Ciszterci Rend mo-i történetének
repertóriumáról. Levéltári Közlemények 55 (1984) 2: 237–251.
 Gerevich L.: A pilisi ciszetrci apátság. Szentendre, 1984.
 Gerevich L.: A pilisi ciszterci apátság. Studia Comitatensia 15 (1984) 1–
32.
 Gerevich L.: Ergebnisse der Ausgrabungen in der Zisterzienserabtei Pilis.
Acta Archeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 37 (1985) 111–
152.
 Hervay F.: Részletek a pilisi apátság történetéből. Studia comitatensia 17
(1985) 595–601.
 Valter I.: Ciszterci monostorok kutatása. Studia comitatensia 17 (1985)
563–594.
 Valter I.: A szentgotthárdi ciszterci monostor és a művelődési központ.
Műemlékvédelem 29 (1985) 2:80–87.
 Zlinszky J.: Die Patronarsrechte der Zisterzienserabtei Sankt-Gotthard in
Ungarn. Publicationes Universitatis Miskolciensis. Ser. Juridica olitica 2
(1987) 217–251.
 Ciszterci gazdálkodás irodalma
 Valter I.: A pásztói monostor feltárása. Communicationes Archaeologicae
Hungariae (1982) 167–203.
 Gerevich L.: A pilisi ciszterci apátság. Studia Comitatensia 17 (1985) 541–
547.
 Valter I.: Ciszterci monostorok kutatása. In: Studia Comitatensia 17 (1985)
563–594.
 Takács M.: A bélakúti/péterváradi ciszterci monostor. Újvidék, 1989.
 Valter I.: Tárlatvezetés Pásztón a műemléki központban és ciszterciek a
középkori Magyarországon. Napjaink 5 (1991) 2:19–30.
 Valter, I.: Quelques établissements proto-industriels en Hongrie. In: L’espace
cistercien. Ed.: Pressouyre, Léon. Paris 1994. 391–400.
 Valter I.: Reform szerzetesrendek a Magyar Királyságban. Vigilia 67 (2002)
492–502.
 Hervay-Benkő-Takács: Ciszterci apátság Pilisszentkereszten. Bp. 2007.
 Ferenczi L.: A ciszterci birtokszervezés és tájátalakítás elemei a
borsmonostori apátság példáján. Soproni Szemle 64 (2010) 115–138.
 Benkő E.: A pilisi ciszterci apátság geofizikai kutatása. In: Benkő-Kovács
(sz.): A középkor és kora újkor régészete Magyarországon. Bp. 2010. 401–
420.
 Ciszterci gazdálkodás /1./
• Mo-on a ciszterciek elsősorban a gazdaságilag
fellendülő területeket keresték
 Minden technikát „el lesnek” tőlük
• Egyes alapítások nem tekinthetők klasszikus értelemben
vett ciszterci környezetnek
• a grangia rendszer és a nagy számú munkástestvérek
„alkalmazásának” közvetlen és ilyen szintű átvétele nem
támasztható alá
• számos olyan jövedelemmel rendelkeztek (vám, só, rév,
tizedjövedelem, szabad kereskedelem joga), amelyek
nem igazán egyeztethetők össze a korai ciszterci
 Ciszterci gazdálkodás /2./
• mo-i közösségek nagyságukra nézve az európai
összehasonlításban a kicsikhez, esetleg a közepesekhez
tartoztak, és meglehetősen kevés szerzetesből álltak:
csak Szentgotthárd és Egres tudott filiát létrehozni
• problémát jelentett a conversusok utánpótlása → a
kolostornégyszög nyugati oldalán a laikus testvérek
épületrésze, az úgynevezett konverzusszárny helyén
többnyire nem lakóépület, hanem raktár állt
• A szűkös jövedelmek kiegészítésében és a kevés
élőmunkaerő kiváltására szükséges a vízienergia
felhasználása
 Rendi alkony
• A 13. szd. közepétől elfordul a közízlés és a világi
társadalom támogatása a ciszterci rendtől
• Új szerzetesrendek, a koldulórendek terjedtek el, melyek
már nem jelentenek riválist a világi gazdálkodók és
iparosok számára
• A kisebb ciszterci monostorok végleg megszűntek, a
nagyobbak birtokaikat és jelentőségüket vesztették:
elterjed a birtokok bérletbe adása, felbomlanak az
uradalmak
 Monasztikus rendek a kkor végén
 Oszvald A.: Fegyverneki Ferenc sági prépost. In: Emlékkönyv Szt. Norbert
halálának 800 éves jubileumára. Gödöllő, 1934.
 Gábriel A.: A premontreiek Szt. István tisztelete a kkorban. Bp. 1939.
 Kovács I.: Adatok a mo-i premontreiek teológiai irodalmi munkásságához a
kkorban. 1981.
 Hervay F.: A mo-i kolostorok pusztulása a 16. szd. közepén és a reformáció. In:
Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984. 183–194.
 Érszegi G.: Hétköznapok a középkorvégi magyarországi bencés monostorokban.
In: Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma, 1996. I. 561–567.
 Kubinyi A.: Mátyás király és a monasztikus rendek. In: Mons Sacer.
Pannonhalma 1000 éve. Pannonhalma, 1996. I. (In: Főpapok, egyházi
intézmények és valláosság a kkori Mo-on. Bp. 1999. 239–248.)
 Rasztik T.: A péterváradi apátság leltára 1495-ből. In: Csukovits E. (sz.):
Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére. Bp. 1998.197–216.
 Horváth G.: Eltűntnek hitt egykori premontrei prépostság az erdélyi Mezőségen.
Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (2002)
 Kovács I. – Legeza L.: Premontreiek. Bp. 2002.
 Tóth S.: A Hont-Pázmány nemzetség premontrei monostorai. h. n., 2008.
Legújabb irodalom a ciszterci apátságokról
 Monasztikus reformkísérletek
• Pannonhalmán Tolnai Máté (1500–1535)
– Kommendarendszer felszámolása
– Méltatlan apátokat letette
– Kongregációt (~ orsz. szövetség) szerveztek
– Kétévente rendi káptalan
– Vizitációk az apátságokban
– Kötelező liturgiai előírások (pl. egységes breviárium)
• Sági premontrei prépostságban Fegyverneki Ferenc
(1506–1535) Bakócz Tamás érsek segítségével tett rendet
• A ciszterci rend Mátyás király támogatásával hajtott végre
reformot
 Domonkos rendtörténet
 Ipolyi A.: Adalékok a magyar domonkosrend történetéhez. Magyar Sion 5
(1887) 602.
 Horváth S.: A Szent Domonkos Rend múltjából és jelenéből. Bp. 1916.
 Pfeiffer M.: A domonkosrend zárdáinak vázlatos története. Kassa, 1917.
 Iványi B.: A Szt. Domonkos-rend római központi levéltára. Részletek a
magyar dominikánus provincia múltjából. Levéltári Közlemények 7 (1929)
 Harsányi A.: A Domonkos-rend Mo-on a reformáció előtt. Debrecen, 1938.
(1999.2)
 Fehér M.: A hétszázados vasvári Szt. Domonkosrendi kolostor története. Bp.
1942.
 Marosi E.: A koldulórendi építészet Mo-on. In: Koldulórendi építészet a
kkori Mo-on. Bp. 1994.
 Haris A.: A vasvári domonkos kolostor építéstörténete. In: Koldulórendi
építészet a kkori Mo-on. Bp. 1994.
 Sas P.: A kolozsvári domonkos templom és kolostor szerepe, jelentősége a
város építészetében. In: A domonkos rend Mo-on. Bp. 2007. 353–374.
 Domonkosok
• 1221: győri kolostor (Paulus Hungarus Bolognából)
• 1223-tól kun missziók → 1227: milkói püspökség
• 1254: Budán a rendi nagykáptalan
• 1263: Margit fogadalma miatt királyi kegyvesztés →
uralkodói támogatás helyett koldulás
Margitszigeti és vasvári kolostor
 Ferencesek története 1.
 Szilády Á.: Temesvári Pelbárt élete és munkái. Bp.
1880.
 Böröcz M.: Ferencesek a kkori magyar irodalomban.
Pécs, 1911.
 Kollányi F.: Magyar ferenczrendiek a XVI. sz. első
felében. Bp. 1898.
 Szabó Gy. P.: Ferencrendiek a magyar történelemben.
Bp. 1921.
 Karácsonyi J.: Szt. Ferenc rendjének története Mo-on.
Bp. 1923.
 Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek. Kolozsvár, 1927.
 König K.: Hatszáz éves ferences élet Szécsényben 1332-1932. Vác, 1931.
 Pásztor L.: Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát az egyházi és világi
pályáról. Regnum (1937) 143.
 Unyi B.: A mohácsi ferencesek története. Gyöngyös, 1943.
 Ferencesek története 2.
 Szűcs J.: A ferences rend a kkor végén. História 5 (1983) 5–6:13–17.
 Hervay F.: Geschichte der Franziskaner in Ungarn bis zum Beginn
der Reformation. In: In: 800 Jahre Franz von Assisi. Wien, 1982.
312–317.
 Marosi E.. Franziskanische Architektur in Ungarn. In: 800 Jahre
Franz von Assisi. Wien, 1982. 461–470.
 Nagy E.: Az ozorai ferences kolostor. In: Ozorai Pipo emlékezete.
Szekszárd, 1987. 97–106.
 Gecse G.: Ferences filozófiai iskolák a kkorban. Világosság 28 (1987)
782–786.
 Szovák K.: A győri ferences őrség /custodia/ 14. szd-i történetéhez.
Levéltári Szemle 39 (1989) 3:11–17.
Visegrádi ferences kolostor
 Koldulórendek és városfejlődés 1350-ig
összes kolostor városi kolostor
domonkosok 38 38
ferencesek 51 33
ágostonosok 15 11
karmeliták 1 1
∑ 105 83

• Ferencesek nyomasztó fölénye (48,6%)

• Ferencesek alapítottak új kolostorokat mezővárosokban
(pl. Bánmonostor, Igló, Léka, Nekcse, Segesd, Csejte,
Kapronca) és falvakban (pl. Eng, Jut, Szemenye) is →
nemzetségi monostorok hagyományainak folytatói
 Szerzetesrendek aránya
1242–1350 közötti kolostoralapítások
monasztikus rendek 13
pálosok 43
koldulórendek 90 (68)
∑ 146

• 996–1241 között 1,5 évente

• 1241–1350 között évente 1,5 kolostort
alapítottak (~ felét városokban) →
megváltoztak a gazdasági és társadalmi
viszonyok: a városi források jelentették
az alapítások fedezetét
 Pálos rendtörténet /1./
 Kürcz A.: A magyar pálosrend története. Bp. 1889.
 Zákonyi M.: A Buda melletti Szt-Lőrinc pálos kolostor története.
Századok (1911)
 Gondán F.: A kkori magyar pálosrend és nyelvemlékei. Pécs, 1916.
 Saly L.: A pálosok régi pesti szentegyháza. Bp. 1926.
 Kelényi B. O.: A Buda melletti Szt. Lőrinc pálos kolostor történetének
első irodalmi forrása. Tanulmányok Bp. múltjából 4 (1936) 87–110.
 Molnár E.: A nagyjenő-tüskevári pálos kolostor. Bp. 1936.
 Kisbán E.: A magyar pálosrend története. Bp. 1938.
 Mályusz E.: A pálosrend a kkor végén. Egyháztörténet (1945) 1–53.
 Lovász E.: A diósgyőri pálos kolostor 1973. évi feltárása. A Miskolci
Herman Ottó Múzeum Közleményei 19 (1981) 67–77.
 Kárpáti G.: A jakabhegyi pálos kolostor. Élet és Irodalom 38 (1983)
726–727.
 Pálos rendtörténet /2./
 Hervay F. L.: A Pálos Rend elterjedése a kkori Mo-on. In: Mályusz
Elemér emlékkönyv. Bp. 1984. 159–171.
 Bándi Zs.: ÉK-Mo-i pálos kolostorok oklevelei /regeszták/. In: Borsodi
Levéltári Évkönyv 5 (1985) 557–725.
 Guzsik T.: A korai pálos rendi építészet aktuális kérdései a veszprémi
egyházmegyében. In: A Dunántúl településtörténete 6. kötet Veszprém,
1986. 39–43.
 Joó T.: A Gönc melletti pálos kolostor. A Miskolci Herman Ottó
Múzeum Közleményei 24 (1986)
 Fodor L.: Rövid összefoglalás az almár-völgyi pálos kolostor
feltárásáról. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 24 (1986)
 Gyöngyösi G.: Vitae fratrum eremitarum ordinis sancti Pauli primi
eremitae. Bp. 1988.
 Bencze Z. – Szekér Gy.: A budaszentlőrinci pálos kolostor. Bp. 1993.
 Árva V.: (sz.): Pálos rendtörténeti tanulmányok. Bp. 1994.
 Magyarországi pálos kolostorok száma

90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
1250 1300 1350 1400 1450
 Budaszentlőrinc

A pálos rend központi kolostora

 Pálos gazdaságtörténet
 Kovalovszki J.: A pálos remeték Szt. Kereszt-
kolostora. CommArchHung (1992) 173–207.
 Lázár S.: A pilisszentléleki volt pálos kolostortemplom
kutatása 1985-86. Komárom-Esztergom Megyei
Múzeumok Közleményei 5 (1992) 493–518.
 Knapp É.: Pálos gazdálkodás a kkori Baranya m-ben.
In: Pálos rendtörténeti tanulmányok. Csorna, 1994.
62–103.
 Laszlovszky J.: Kkori kolostorok a tájban, kkori
kolostortájak. In: Tanulmányok Kubinyi A. hetvenedik
születésnapjára. Bp. 2004. 337–348.
 Belényessy K.: Pálos kolostorok az abaúji hegyalján.
Miskolc, 2004.
 F. Romhányi B.: Pálos gazdálkodás a kkorban. Bp.
2010.
 Pálos környezettörténet
• Számos koncepcionális változtatásra kényszerültek a
fennmaradás érdekében: remeteség → „koldulórendi”
vonások
• Térbeli elhelyezkedésük, környezetük általános vonása,
épületeik vonásai egységes szemléletre utal
• A helykiválasztás és a környezethasznosítás összhangban
áll a helyi adottságokkal: középhegységek nagyforgalmú
utakhoz torkolló oldalvölgyeit választották → gyorsan
piacra jutottak
• Regionális kolostorcsoportok
• Halastavak és vízimalmok kiemelkedő jelentősége
Pálos tájhasználat
 Göncruszka
Az egykori
nagyszabású
talajmunkák hajdani
funkcióik elvesztése
után is megmaradtak
→ a gátak, csatornák,
halastavak, szántóföldi
teraszok eltüntetése
sok munkát emésztett
volna fel →
tájrégészeti
rekonstrukciók
Lövöldi karthauzi
kolostor
 Dedek-Crescens L.: A
carthausiak Mo-on. Bp.
1889.
 Németh P.: A városlődi
karthauzi kolostor
története és régészeti
emlékanyaga. VMMK 19-
20 (1993-94) 367–382.
 Németh P.: A karthauziak
gazdálkodása a középkori
Szepességben. In: A
Felvidék történeti
földrajza. Nyíregyháza,
1998. 263–272.
 Káptalanok
• Meghatározott egyházi szabályok alapján élő
világi papok, kanonokok testülete, amelynek
vezetője a prépost. Két típusa:
 A székeskáptalanok a székesegyházakhoz
kapcsolódva jöttek létre: kanonokjaik végezték a
székesegyházban a liturgiát + segítették a főpapot
feladataik ellátásában.
 A székesegyházaktól függetlenül létrejött káptalanokat
társaskáptalannak nevezzük (pl. a székesfehérvári, az óbudai, a
pozsonyi, a vasvári, a titeli, a dömösi, az aradi, a szepesi és a
szebeni). Az utóbbiak a király magánegyházai, papjaik az udvari
papsághoz tartoztak, gyakran királyi káplánok is voltak és segítették
az uralkodót kormányzati feladatainak ellátásában.
• A kanonokok a 12. szd. végéig az aacheni kanonoki regula egy
helyi változata alapján vita communisban, kolostorszerű
közösségben (dómkolostor) éltek.
 Káptalanok története
 Békefi R.: A káptalani iskolák története Mo-on 1540-ig. Bp. 1910.
 Bedy V.: A győri székeskáptalan története. Győr, 1938.
 Bedy V.: A pápóci prépostság ás perjelség története. Győr, 1939.
 Bán A.: A pécsi kkori káptalan ház helyreállítása. Magyar
Építőművészet 1956. 159–162.
 Köblös J.: Az egyházi középréteg Mátyás és a Jagellók korában. Bp.
1994.
 Fedeles T.: A pécsi székeskáptalan személyi összetétele a késő
középkorban (1353–1526). Pécs, 2005.
 Kiss G.: Viszály a székesfehérvári társaskáptalanban. In: Ünnepi
tanulmányok Timár György tiszteletére. Bp. 2007.
 Kiss Gy.: A székesfehérvári prépostság egyházjogi helyzete a
középkorban. Századok 147 (2007)
Székeskáptalanok létszáma Város fő
Pécs 40

• A hazai székeskáptalanok Esztergom 39

Veszprém 36
Európában többnyire közepes Eger 35
méretűnek számítottak, közel Győr 34
álltak az itáliai vagy d- Zágráb 32
franciákhoz, de sokkal kisebbek Erdély 27
Csanád 24
voltak a német, angol vagy é-
Várad 24
franciországiakhoz képest. Bács 20
• Általános volt a helyettesítés: Vác 16
Nyitra 12
évente egy hétig kellett a
Szerém ?
káptalanban tartózkodni Bosznia ?
Kalocsa 10
 Káptalani gazdálkodásról
 Iványi B.: A győri székeskáptalan régi számadáskönyvei. Bp.
1918.
 Kredics L.-Madarász L.-Solymosi L.: A veszprémi káptalan
számadáskönyve 1495-1534. Veszprém, 1997.
 Solymosi L.: A veszprémi káptalan középkor végi
számadáskönyvének forrásértéke. In: Rácz-Kovács (sz.): Szabó
István emlékkönyv. Debrecen, 1998. 88-104.
 Solymosi L.: Az esztergomi székeskáptalan középkor végi
jegyzőkönyve. Századok 136 (2002) 365-389.
 Solymosi L.: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve (1500-
1502, 1507-1527). Bp. 2002.
 Karlinszky B.: A veszprémi káptalan bevételei és gazdasági ereje
a XV-XVI. század fordulóján. In:Kilián L. – Rainer P. (sz.):
Veszprém reneszánsza. Veszprém, 2008. 37-66.
 Veszprémi székeskáptalan bevételei
Malmok Tizedbérlet Gabona Bor Készpénz
Évek ∑
Ft % Ft % Ft % Ft % Ft %

1495-1516 314 8,6 477 12,9 461 12,5 1730 46,9 700 19 3682
1517-1528 778 18 665 15,6 498 11,7 1628 38,1 700 16,4 4269
1495-1528 488 12,5 548 14,1 474 12,1 1689 43,3 700 17,9 3899
 Hiteleshelyek a középkori Magyarországon
Székeskáptalanok Társaskáptalanok Bencés konvent Premontrei konvent Johannita konvent
Bácsi Aradi Almádi Csornai Bői
Boszniai Budai (Bakony) Béli Hantai Budafelhévízi
Csanádi Csázmai Bélai Hatvani Csurgói
Egri Fehérvári Csatári Háj(szentlőrinci) Esztergomi
Esztergomi Pozsegai Dömölki Jászói Fehérvári
Győri Pozsonyi Garamszentbenedeki Leleszi Soproni
Gyulafehérvári Szepesi Kapornaki Sági Tordai
Kalocsai Titeli Kolozsmonostori Turóci Újudvari
Kői/Szerémi Vasvári Pannonhalmi Váradi
Nyitrai Pécsváradi
Pécsi Somogyi
Váci Szekszárdi
Váradi Szentjobbi
Veszprémi Tihanyi
Zágrábi Zalavári
Zobori
 Hiteleshelyek

• A közjegyzői intézmény szerepét

egyházi testületek: a hiteleshelyek (loca
credibilia) látták el.
• A királytól nyert autentikus pecséttel
megerősített okleveleik közhitelű,
bizonyító erejű okiratoknak minősültek.
• Legfontosabb jogbiztosító intézmény → királyi törvények
és rendeletek gyakorta foglalkoztak a hiteleshelyi munka
szabályozásával.
• Már korán, a 13. szd. elejétől gondot fordítottak a kiadott
okleveleik nyilvántartására regesztrum formájában.
Legkorábbi fennmaradt hiteleshelyi regesztrum

• Váradi regesztrum: a váradi káptalan latin nyelvű,

1208–1235 közt készült jegyzőkönyve a
székesegyházban a Szent László sírja előtt történt
istenítéletekről és a káptalan előtt bevallott
jogügyletekről.
 Hiteleshelyek szabályozása

• A 13–14. szd-ban sokféle konvent állított ki okleveleket,

még esperesek és plébánosok is igényelték maguk
számára ezt a jogot.
• I. (Nagy) Lajos (1351:III. tc.) megtiltotta a kisebb
konventeknek az oklevelek kiállítását: „A kisebb
konventek álljanak el a birtokok örökössége tárgyában
készítendő leveleiknek kibocsátásától, és pecsétjüknek
ne legyen semminemű ereje.”.
• 1353-ben bekérette és jegyzékbe foglaltatta az elismert
hiteleshelyek pecsétjeit. Rajtuk kívül hiteles(ített)
pecsétje volt még a királynak, a nagybíráknak, az erdélyi
vajdának, a szlavón bánnak.
 Oktatás, művészetpártolás

• középkori iskoláztatás, jelentős részét

egyházi intézmények
• könyvtárak fenntartása,
vagy főpapok
• művészeti emlékek létrehozása finanszírozták
 Ispotályok irodalma
 Várady M.: A nagyszebeni és segesvári ispotályok történetéből a XV. szd-ban.
Új Magyar Múzeum VI. (1856) 540–552.
 Moravcsik Gy.: Szt. László leánya és a bizánci Pantokrator-monostor. Bp-
Konstantinápoly, 1923.
 Orient Gy.: Szerzetes és orvospapok kórházainak keletkezése Erdélyben.
Erdélyi Múzeum 38 (1933) 121–122.
 Pásztor L.: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában. Bp. 1940. (2000)
50–65.)
 Somogyi Z.: A középkori Magyarország szegényügye. Bp. 1941.
 Litkeiné B. K.: Kórházak a török hódoltság előtti Pest-Budán. Budapest 9
(1971) 40–41.
 Kubinyi A.: A pásztói Szt-lélek-ispotály a kkorban. Magyar Zene 23 (1982)
(Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon.
Bp. 1999. 249–252.)
 Kubinyi A.: Orvoslás, gyógyszerészek, fürdők és ispotályok a késő középkori
Magyarországon. In: Uő.: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a
középkori Magyarországon. Bp. 1999. 253–267.
 Középkori ispotályok kutatása

 Kubinyi András: Orvoslás,

gyógyszerészek, fürdők és ispotályok
a késő középkori Magyarországon. In:
Főpapok, egyházi intézmények és
vallásosság a középkori Ma-on. Bp.
1999. 253–269.
 Pusztai Tamás: Előzetes jelentés a
telkibányai Szent Katalin ispotály
1997-1998. évi feltárásáról. HOMÉ
39 (2000) 117–132.
 Pusztai Tamás: A telkibányai Szent
Katalin ispotály. In: Quasi liber et
pictura. Tanulmányok Kubinyi
András hetvenedik születésnapjára.
Bp. 2004. 429–436.
 Köszönöm a figyelmet!
Vajda Tamás
igazgató
SZTE Levéltára
6722 SZEGED Honvéd tér 6.
(bejárat: Vitéz u. 17. felől)
vajda.tamas@szte.hu
+36-30/6272-473