Koncz Endre 11.

CSERNOBIL
2022. április 26.

A csernobili atomerőmű az 1986. április 26-i katasztrófa előtt

CSERNOBIL

1
A csernobili atomerőműbaleset 1986. április 26-án történt Ukrajnában Pripjaty és Csernobil1
város mellett a Vlagyimir Iljics Leninről elnevezett2 atomerőműben. Ez az eset volt
az atomenergia felhasználásának történetében a szintén szovjetunióbeli majaki tragédia után a
legsúlyosabb katasztrófa. A baleset következtében 50·106 Ci radionuklid került a légtérbe. A
kihullott radioaktív cézium-137 izotóp mennyisége 37 000 Bq/m2 volt, a baleset 5200
petabecquerel radioaktivitással terhelte a környezetet.

Az erőmű helye
A csernobili Lenin atomerőmű az ukrajnai Pripjaty városa mellett áll, 18 kilométerre Csernobil
városától, 16 km-re Ukrajna és Fehéroroszország határától, Kijevtől 110 km-re északra.

Felépítése
Teljes működő kiépítettsége idején az erőmű négy, egyenként 1 GW villamos teljesítményt
leadó erőművi blokkból állt, erőművi blokkonként egy-egy 3,2 GW hőteljesítményű RMBK-
1000 típusú reaktorral rendelkezett; valamint két újabb blokk (az 5. és 6.) állt építés alatt a
4.blokk balesete idején. Az 1–4. blokk kelet-nyugati tájolású hossztengelyben épített
épületegyüttesben helyezkedik el. Az 5–6. blokk felépítése a 3–4. blokkéval egyezett volna meg
és az erőmű központi területétől dél-keleti irányban elhelyezkedő mesterséges félszigeten
épültek. Ezek közül az 5. reaktor máig félkészen áll.
Az úgynevezett forralóvizes (BWR) jellegű, grafitmoderátoros, /csatornarendszerű reaktorok
közül az 1. és 2. reaktor első generációs RBMK–1000, míg a 3. és 4. reaktor második generációs
RBMK–1000 volt. A félbemaradt 5. és 6. blokkba szintén második generációs RBMK–1000
reaktorokat szántak. A két generáció között jelentős különbségek nincsenek, tulajdonképpen az
1960-as években kifejlesztett kísérleti RBMK reaktor ipari méretűre növelt változata.

Története
A Szovjetunió minisztertanácsának 1966. június 29-i határozata alapján 1977-ig 11,9 GW
erőművi kapacitást kellett a köztársaság területén létesíteni, melyből 8 GW-ot RBMK-
rendszerű reaktorokkal épített atomerőművekkel kellett megtermelni. A döntést megelőző
előkészítő munka során tizenhat lehetséges helyszínt mértek fel. Az Ukrán Szovjet Szocialista
Köztársaság állami tervbizottsága a felmérések eredménye alapján a kijevi terület Kopacsi
falujához közeli helyszínt javasolta az új létesítmény helyéül. A megfelelő kiterjedésű építési
telek biztosítása érdekében az ott lévő falvakat lerombolták.

1
A csernobil szó ukrán alakja чорно́ биль, orosz formája чернобы́ ль. Jelentése „fekete üröm” (Artemisia
vulgaris). Sok embert megdöbbent a Jelenések könyvének versei (8,10-11) a világ végének eseményeiről,
melyben a fekete üröm nevű csillag fáklyaként égve katasztrófát okoz, és rengeteg ember meghal miatta:
„A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a
folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira; A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek
harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek.”
2
Érdekesség, hogy a katasztrófa előtt az oroszok csak Lenin Erőműként hivatkoztak a létesítményre. A katasztrófát
követően már csakis kizárólag csernobili erőműként szerepelt a hivatalos orosz nyelvű dokumentumokban,
médiában és másutt. A Szovjetunió kommunista pártja el akarta kerülni, hogy Lenin nevét összefüggésbe hozzák
bárhol is az atomerőmű katasztrófájával.
2
A reaktortípus kiválasztása
Az erőmű első létesítési fázisára három tanulmányterv készült, rendre RBMK-1000 (BWR),
RK–1000 (könnyű-víz hűtésű, grafitmoderátoros reaktor) és VVER-1000 nyomottvizes (PWR)
reaktorokkal. A szállítás és az építés költségei és lehetőségei miatt a Teploelektroprojekt által
készített tanulmánytervek közül az Energiaügyi és a Nehézipari Minisztériumok 1969-es közös
határozata az RBMK–1000 reaktorokkal megépítendő erőmű tervét választotta ki. A kurszki és
a leningrádi atomerőmű után a csernobili lett a Szovjetunió harmadik RBMK-1000
reaktorokkal működő atomerőműve.

Építése
A kivitelezés az 1970-es években kezdődött. Az 1. reaktort 1977-ben adták át, a három
következőt 1978-ban, 1981-ben és 1983-ban. A két további, azonos teljesítményű reaktor éppen
építés alatt állt a katasztrófa idején.

A katasztrófa
A baleset a csernobili atomerőmű negyedik blokkjában, egy rosszul megtervezett és rosszul
kivitelezett, a reaktor biztonságát felmérő teszt során következett be, amit a reaktor karbantartás
miatti leállítására időzítettek. A reaktor konstrukciós hibái, illetve a tesztet végrehajtó, a reaktor
hiányosságait nem ismerő operátorok tevékenységén túl a balesethez további okok is
hozzájárultak. A tesztet menet közben el kellett halasztani, ezért olyanok is részt vettek a
kísérletben, akik nem voltak felkészítve. Ezen felül még menet közben az eredeti terveken is
módosítottak, gyakorlatilag improvizáltak. A rendelkezésre álló (internetes és egyéb) források
sok részlet tekintetében nem egyeznek, ezért nem egyszerű feladat egységes képet kialakítani a
baleset körülményeiről és eseményeinek lefolyásáról. Ehhez a NAÜ első, 1986-os jelentése, az
1992-es kiegészítéssel együtt megfelelő alapot nyújthatna, de az előbbi nem érhető el
elektronikus formában. Az események legvalószínűbb sorrendje a következő:

1986. április 25.

01:00 Megkezdődik a 4-es reaktor leállítása és felkészítése a tesztre, elkezdik a
teljesítmény csökkentését.
13:05 50%-os teljesítmény, kikapcsolják az egyik generátort.
14:00 Kikapcsolják a vészhűtőrendszert, hogy az a kísérlet során ne léphessen
működésbe. Minden készen áll a teszthez.
14:05 Az ukrajnai rendszerirányító az energiaigény miatt nem engedélyezi a blokk
teljesítményének további csökkentését. A tesztet el kell halasztani.
23:10 A rendszerirányító engedélyezi a további teljesítménycsökkentést.
23:14 Folytatják a kísérletet, tovább csökkentik a teljesítményt. Kikapcsolják az
automata szabályozó rendszert, és kézi vezérlésre állnak át. A hőteljesítmény 30
MW-ra esik. A helyzet a reaktor leállásával fenyeget, ezért szabályozó rudakat
húznak ki a reaktorból. A minimálisan előírt 30 szabályozó rúdnál kevesebbet
hagynak a reaktorban.

április 26.
3
00:36 - 00:43 Újabb védelmi rendszereket bénítanak.
01:00 Sikerül 200 MW-on stabilizálni a teljesítményt. A reaktort nem lenne szabad 700
MW alatt üzemeltetni, mivel ekkor a reaktor instabillá, nehezen szabályozhatóvá
válik, de nincs erre vonatkozó előírás.
01:03 Újabb szabályozó rudakat húznak ki a reaktorból.
01:22 30” A számítógép figyelmeztet, hogy a reaktivitás szintje miatt le kell állítani a
reaktort. Ennek ellenére folytatják a kísérletet.
01:23 04” Megkezdődik a teszt érdemi része, elzárják a még üzemelő turbinához vezető
szelepet, és kikapcsolják a vészleállító automatikát. A reaktor konstrukciós
hibája miatt öngerjesztő folyamatok indulnak be, a reaktor teljesítménye először
lassan, majd gyorsuló ütemben nőni kezd.
01:23 40” Az operátor a növekedést látva megnyomja a vészleállító gombot. A rudak nem
megfelelő kialakítása miatt a teljesítmény még gyorsabb növekedésnek indul. A
rudak csatornái azonban a gyors hőmérsékletnövekedéstől eldeformálódnak, így
a rudak elakadnak. A teljesítmény másodpercek alatt a névleges százszorosára
növekszik, ami robbanásszerű gőzfejlődéshez vezet.
01:24 00” Az első robbanás: a reaktort a hirtelen fejlődő nagy mennyiségű gőz szétveti.
Belseje kinyílik, a víz forrása termikus robbanást okoz és robbanások sorozata
után bekövetkezik az úgynevezett nukleáris zónaolvadás. Az olvadás után a
legalsó szintig jut az ún. kórium láva, amely lassan lefelé folyva keveredik
grafittal, betonnal és minden ott lévő más anyaggal. 11 tonnányi 3000 celsius
fokos kórium ömlik lefelé az erőmű csövein, magába olvasztva mindent, amihez
csak hozzáér.
01:24 02” Kémiai folyamatok eredményeképp hidrogén és szénmonoxid gáz keletkezik,
amely a hőmérséklet hatására berobban. A második robbanás szétrombolja az
épületet. A reaktor fedélszerkezete a levegőbe repül, átfordul és kb. 105°-os
szögben elfordulva visszaesik a reaktortartály tetejére. Többszáz tonnányi
üzemanyag-, grafit- és reaktordarab repül a levegőbe, ennek többsége a reaktor
közelében ér földet. A reaktorban lévő 25 ezer tonna grafit kigyullad, a füst
magával ragadja a kisebb méretű, porszerű radioaktív darabkákat. A IV.
reaktorcsarnok oldalfalai ledőlnek. Az épület tartószerkezete megroppan, a belső
födémek és válaszfalak is leomlanak.
01:28 Az erőmű tűzoltói elhagyják laktanyájukat.
01:35 Megkezdik a turbinacsarnok tetején a tűzoltást. Ezzel megakadályozzák, hogy
a tűz átterjedjen a hármas blokkra és a turbina-csarnokra. A hivatalosan
elismert áldozatok többsége a tűzoltók közül kerül ki.

április 27.
10:00 Megkezdik az elpusztult reaktor helyén égő grafittűz oltását. Helikopterekről
homokkal, dolomittal, bórral és ólommal teli zsákokat dobnak le. A következő
mintegy két hét alatt 1800 helikopteres repülés során legalább ötezer tonna
anyagot dobnak a reaktorba. Elrendelik Pripjaty 50 ezres lakosságának

4
 evakuálását. Ennek körülményei nem teljesen világosak, feltehetően rendben
lezajlik, és még aznap befejezik.

Dolgoznak a tűzoltó helikopterek

április 28.
Reggel Svédországban rájönnek, hogy a Szovjetunióban atomerőművi baleset
történhetett. Svédország diplomáciai úton kér felvilágosítást Moszkvától. A
szovjet kormányszervek tagadnak.
21:00 A TASZSZ kiadja az első jelentést a balesetről, amit a Vremjában is beolvasnak.

5
 Az erőmű a balest után

A baleset hatása Európában és

a világon3
A robbanás idején az uralkodó szél
északészaknyugati irányú volt, így a
lehulló radioaktív csapadék
legnagyobb mértékben
Fehéroroszországot érte. A szélirány
későbbi változásai, valamint az
esőzések következtében Ukrajna
északi területeit, valamint
Oroszország európai területeinek déli
határát érte radioaktív csapadék.
Rendkívül magas sugárzási szintet
jegyeztek fel Észak-Skandináviában,
Walesben, Írországban, Észak-
Olaszországban, Görögországban,
Alaszka partvidékén a robbanást
követő első hetekben. Csak
Ukrajnában több mint 4,6 millió
hektárnyi terület szennyeződött,
köztük a világ legtermékenyebb
mezőgazdasági területei is.
Hogyan terjedt a radioaktív
porfelhő? A szennyezőanyagok
terjedésének vizsgálatához merőben más eszközökre van szükség, mint amelyet a légkör kutatói
általában mindennapi munkájukhoz használnak. Ehhez a folyamatosan változó légkörben kell
követni a szennyező anyag útját, ami nem egyszerű feladat, hiszen nem elegendő a kibocsátás
helyén mért szélirányt és szélsebességet figyelembe venni. A részecske ugyanis útja során más
és más körülmények közé kerül. Már a kibocsátás helyétől pár méterre is más szélsebesség és
szélirány hat rá, s ezt még a magassággal történő szélváltozás is tovább bonyolítja. A hatások
mindegyikét figyelembe vevő, a részecske által befutott út számítására használt módszert
nevezik trajektória-számításnak. Az útvonal A meteorológusok kutatásai alapján a csernobili
balesethez hasonló, tűzzel kísért szennyezés esetében a szennyezőanyagok leginkább az 1200-
1500 méteres magasságban „szeretnek utazni”, a legnagyobb koncentrációjuk tehát ebben a
magasságban valószínűsíthető. Ezért a trajektória-számítás során a meteorológiában
használatos 850 hPa-os főizobárszintet használják, amely pont ennek a magasságnak felel meg.
Ezen a szimuláción láthatjuk a szennyezés terjedését Európában:
https://www.youtube.com/watch?v=lwxNfy79gl4

3
Ennek a bekezdésnek az adatait a XXXX kiadványból kölcsönöztem. Ha a kiadvány megjelölte pontosan az
adatforrást, lábjegyzetben azt is elhelyeztem.
6
 A csernobili robbanás következtében kibocsátott teljes sugárzás mennyiségét a szovjet
hatóságok eredetileg 50 millió curie-ben adták meg. Az elmúlt évtized során végzett utólagos
európai és észak-amerikai kutatások, valamint az újabb számítások eredménye szerinti
felülvizsgált becslés elérheti a 260 millió curiet.4
Mára már az erőművet közvetlenül körülvevő területről véglegesen evakuálták a
szennyezett területek lakosait; közülük 116 000 embert röviddel a robbanás után telepítettek ki.
A robbanást követő hónapokban összesen mintegy 600 000 katonát, tűzoltót, és kárelhárító
munkást (férfit és nőt) küldtek a katasztrófa helyszínére, kitéve őket a veszélyes sugárzásnak.
Az elmúlt évtizedben körülbelül 40 000 kárelhárító munkás halt meg, főként 30-as és 40-es
éveikben járó férfiak; az USA halálozási vesztesége Vietnámban, 12 év alatt körülbelül 50 000
fő volt.5
Az erőmű körül egy állandó 30 km-es „halálzónát” jelöltek ki, ahol tilos emberi
lakóhelyet létesíteni. 1,2 millió ember továbbra is „alacsony szintű” sugárzással szennyezett
területen él, a 30 km-es zónán kívül; ez körülbelül 1800 falut érint. A sugárzás fokozatos
beszivárgása a talajvízbe, különösen a Dnyeper és mellékfolyói vidékén a következő évtizedek
során milliók vízellátását veszélyezteti.
Röviddel a robbanás után Ukrajnában és Belorussziában több ezer gyereket és felnőttet
akut sugárzási betegség támadott meg. A tünetek: hányás, hajhullás és fájdalmas kiütések. 6 Az
Egészségügyi Világszervezet (WHO) beszámolója szerint a pajzsmirigyrák a Csernobil
közelében élő gyermekek körében a normál szint 80-szorosára nőtt.7
A National Academy of Sciences sugárzásegészségügyi szakértői szerint a sugárhatás
által eredményezett legtöbb rákos megbetegedés a sugárhatást követő 10-20 évig nem fejlődik
ki. A rákos megbetegedések legnagyobb előfordulása várhatóan a következő 5-10 évben
következik majd be, ezért Csernobil teljes hatásával kapcsolatban nem adható pontos becslés
mindaddig, míg ez az időszak el nem múlt.8
A Hirosimai Egyetem szakértői újszülöttek és 30 000 halvaszületett magzat adatait
elemezték Belorussziában; a kutatók következtetése szerint a születési rendellenességek
csaknem megduplázódtak 1986 óta.9
Több mint 10 000 ukrán gyerek vett részt Kubában leukémia és egyéb betegségek elleni
gyógykezelésen.10 Összességében a gyermekek körében a daganatos megbetegedések
Ukrajnában megháromszorozódtak 1986 óta.11
Egy Londonban, a Royal Society of Medicine-ben 2001-ben nyilvánosságra hozott
közös izraeli-ukrán tanulmány megállapította, hogy a csernobili likvidátorok 1986-os
katasztrófa után született gyermekei esetében a kromoszóma-károsodás mértéke hétszerese a
nukleáris balesetet megelőzően született testvéreik esetében mért értéknek.
Az ENSZ Népesedési Hivatalának jelentése szerint 1994-ben Európában összesen két
országban volt negatív a népességnövekedés: Ukrajnában és Belorussziában. A beszámoló ezt

4
MIT tudományos kutatása, szerző: Dr. Alexander Sich, megjelenés: 1994 január
5
A „Csernobil” Nemzetközi Szövetség adata
6
Titkosítás alól feloldott szovjet Politbüro jegyzőkönyvek, Izvesztyija, 1992. május
7
Wall Street Journal, 1992. szeptember 3. és Nature, 1992. szeptember
8
United States National Academy of Sciences, BEIR-5 Report
9
UPI Wire Report, 1994. július 14.
10
New York Times, 1995. október 6.
11
Ukrajnai Egészségügyi Minisztérium beszámolója, 1994. tél
7
a csökkenést részben a megnövekedett csecsemőhalandóságnak és a csernobili katasztrófából
következő kedvezőtlen egészségügyi helyzetnek tulajdonította. Ukrajnában a
csecsemőhalandóság az európai átlag kétszerese (1000 élveszületésből 14).
Oroszországban a férfiak körében a várható élettartam meredeken esett 1986 óta;
Csernobil feltehetőleg szerepel ennek okai között.12 (Forrás:)
„Csernobil súlyos terméketlenségi válságot idézett elő Ukrajnában” – írja az 1996.
január 26-i Boston Globe. A 13 és 29 év közötti férfiak ötven százaléka termékenységi
gondokkal küzd – ez a világ legmagasabb terméketlenségi rátája.

Malac dipygus rendellenessége (normális mellső részhez két altest csatlakozik) Ukrajnában

A balesetet követő időszak eseményei

1986. május 2. Döntés születik arról, hogy az erőmű 30 km-es körzetéből mindenkit
kitelepítenek. Két nap alatt további mintegy 90 ezer embert evakuálnak.
Bányászok és metróépítő munkások alagút fúrásába kezdenek a 3.blokk
alatt, hogy hőcserélőt építhessenek a 4. reaktor alá. Az alagutat június
végén fejezik be.
május 6. Erősen lecsökken a reaktor radionuklid-kibocsátása.
május 6-7. Kiszivattyúzzák a vizet a reaktor alatti tartályból, megszüntetve a
robbanásveszélyt.

12
New York Times, 1995. szeptember 1.
8
május 10. Ledobják az utolsó zsákokat, a tüzet elfojtották. Elkezdik a tervek
kidolgozását a reaktor környékének megtisztítására és a reaktor
betemetésére.
június vége Elkészül a reaktort körülvevő védőfal. Megkezdődhet a szarkofág
építése.
október 1-től Újraindítják a három ép reaktort.
november 15. Befejeződik szarkofág építése.
1987. július 27. Elítélik a baleset okozásában felelősséggel vádolt 5 embert.
1989. Újabb százezer embert telepítenek ki súlyosabban szennyezett
területekről.
1991. október 12. Tűz üt ki a kettes blokkban, amit ezután be kell zárni.
1996. november 30. Véglegesen leállítják a csernobili egyes blokkot.
2000. december 15. Bezárják az utolsó, hármas reaktort is.
2007-2016 Új betonmű épül és elkészültekor sínen az omladozó első szarkofág fölé
tolják. A beruházés összege 505 millió dollár.

Az új szarkofág Pripjaty felől

Összegzés
Tisztán, biztonságosan, olcsón – halljuk az atomenergiáról. Csernobil mind a három jelző után
kérdőjelet tett. Merre keressük akkor a megoldást? A válasz nagyon nehéz. Én magam úgy
gondolom, át kell gondolnia az emberiségnek az okot is: az óriási energiaéhséget! Ennek
tanulságait azonban még sokára fogjuk csak levonni.

9
Források a szöveghez

30 év sugárzás, in memoriam Csernobil. Szerkesztők: Balázs Bálint, Kardos Péter, Koritár

Zsuzsanna, Perger András, Sipos Zoltán. Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület, 2016
Budapest.

Greenpeace Magyarország: Csernobil 28. Örök tanulság.

http://www.greenpeace.org/hungary/hu/sajtokozpont/Csernobil28/

Wikipédia: Csernobili atomerőmű-baleset

https://hu.wikipedia.org/wiki/Csernobili_atomer%C5%91m%C5%B1-baleset

Wikipédia: Csernobili atomerőmű

https://hu.wikipedia.org/wiki/Csernobili_atomer%C5%91m%C5%B1

Képek forrásai

Wikipédia (1., 3, 4.)

64media.trumbir.com (2.)
Femina,hu (5.)

10