TÁRSTÖRI TÉTEL 1.

1. Jellemezze az 1848 előtti magyar úrbéres viszonyokat!

Válaszában mindenképpen térjen ki arra, hogy kik voltak a földesurak, illetve
jellemezze a különböző úrbéres kategóriák (jobbágy, házas és házatlan zsellér)
társadalmi helyzetét, kötelezettségeit és jogait! Válaszában említse meg a
(jobbágy)telek, a robot, a kilenced fogalmait is! Térjen ki arra, hogy milyen
rendelet szabályozta a korban az úrbéres viszonyokat, mikor, hogyan, kinek az
uralkodása alatt? Milyen paraszti csoportok nem tartoztak az úrbéres népesség
alá ebben a korban?

A jogilag egységes jobbágyság, és a jogilag egységes nemesség 1848-ig a két legfontosabb

társadalmi csoport.

A parasztság nagy többsége jobbágy, aki a telkéért „cserébe” a földesúr szabályozott

függésében él, ellátja a földesurat javakkal és szolgáltatásokkal
Földesúr = 
 egy nemesember (pontosabban: egy nemes család), vagy 
 egy egyházi főméltóság (pl. egy püspök), vagy 
 egy egyházi intézmény (pl. egy kolostor), esetleg 
 egy város, vagy 
 a kincstár (azaz „maga a király”) 

A jobbágyok: azonos vagy hasonló életmóddal, társadalmi presztízzsel bíró csoport volt; bár
sok földesúr játszotta a „Ludas-Matyit-nyomorgató-Döbrögit”, a jobbágyok jogait és
kötelezettségeit a jogrend szavatolta – kezdetben a szokásjog, amelyet mind gyakrabban
foglalnak írásba; végül országos szinten egységesített, iskolázott jogászok által
megfogalmazott jogrend rögzíti a jobbágyok jogait és kötelezettségeit, amelyeket az
általánosan elfogadott értékrend/ideológia legitimál 🡪 egyfajta társadalmi rendnek tekinthetők
nemesek, akik – ha nem is mindig, de tipikusan – földesurak vagy családtagjaik, valamint.

Rendi tagolódás: a „parasztrend” = úrbéres népesség

Az úrbéres népesség = a földesúri függőségben élő, túlnyomórészt paraszti népesség
≠ „a parasztság”, mivel voltak szabad paraszti csoportok is (lásd később)
≠ „a jobbágyság” (noha gyakran még történészek is így fogalmaznak, az
úrbéres viszonyok 1848-as eltörlését „jobbágyfelszabadításként” emlegetik,
stb.)

A 18. század derekán az úrbéres népességnek „csak” mintegy kétharmada volt (telkes)
jobbágy (később tovább csökkent, lásd a reformkornál újra)
 Telkes jobbágy (= legalább ¼ vagy nagyobb [jobbágy]telek birtoklása) 
 Házas zsellérek (= 1/8 vagy kisebb telek, de saját házzal) [ismét vigyázzanak! a
zsellérek háza ≠ telek, ugyan zsellérek is birtokolhattak kisebb telektöredéket – s ezek
után ők is földesúri szolgáltatásokkal tartoztak]
 Házatlan zsellérek 

A jobbágytelek vagy egyszerűen csak telek:

 mérete 22 és 50 hold között (a föld minőségétől és a népsűrűségtől függően); az átlag
37 hold
 TÁRSTÖRI TÉTEL 1.

 1 „hold” = ekével egy nap alatt felszántható (nem tesznek hozzá jelzőt, akkor a hold =
az ún. katasztrális vagy régiesen kataszteri hold = valamivel több mint 5750
négyzetméter)
Az úrbéres családok zömének nem volt egész telke (az átlag 17,4 hold volt, 0,47 telek)

A jobbágyok kötelezettségei:
 az állami hadiadóval, a katonaság szállításának (forspont) és élelmezésének (porció)
költségeivel az államnak
 a háziadóval és közmunka-kötelezettséggel a nemesi vármegyének, 
 a tizeddel az egyháznak tartoztak.
 A földesúrnak (ez volt a legjelentősebb teher): 
 termény- és/vagy pénzszolgáltatás (kilenced, illetve törvényben szabályozott
„ajándékok”); 
 munkaszolgáltatás (= robot) 🡨 a 18. század első feléig változatos szerződések,
illetve a szokásjog által szabályozva
 Szabad költözési jog (1526-ig, ld. később); falvaikban bizonyos
önkormányzatiság (de fontosabb ügyekben a földesúr bíráskodása)
 E jogokat és kötelezettségeket általában a szokásjog szabályozta, de mind
általánosabb, hogy írásban is rögzítik.
 A jobbágytelek: a földesúr tulajdonában, de a jobbágy birtokában (szabadon
eldöntheti, mit termel, örökítheti fiaira, stb.); (ez a legfontosabb, ld. „telkes
jobbágy”) ennek fejében:
 Munkakötelezettség (robot) az uraság saját kezelésű birtokán (a majorságban),
illetve
 termény- (majd idővel) pénzszolgáltatás) a jobbágytelkek terményeiből.

Mária Terézia egyik legfontosabb társadalompolitikai refomja a jobbágyi szolgáltatásokat

szabályozó úrbéri rendelet (Urbárium) volt (1767).
A királynő politikáját ekkoriban már a felvilágosult abszolutizmus elvei kezdték befolyásolni (lásd
később), s úgy látta: mind a lelkiismerete, mind az állam érdeke azt diktálja, hogy ne engedje
a fő adóalanyok túlzott földesúri terhelését. Az 1750-60-as évek érezhetően fokozódó paraszti
elégedetlensége is a rendezést sürgette.
Évekig tartott az előkészítés: 7600 településen mérték fel, hogy mekkora terület számít ott egy
teleknek, és hogy mi számít átlagos, illetve „elfogadható” földesúri szolgáltatásnak. 🡪
A rendelet szerint országszerte, egységesen, kötelező jelleggel, írásban rögzített módon
 egy teljes telek után heti egy nap igás vagy két nap kézi robot járt 
 (a házas zsellérek évente 18, a házatlanok 12 napot robotoltak). Az Urbárium ezen
kívül 
 számos kisebb szolgáltatást és juttatást („ajándékot”) is rögzített és egységesített,
illetve 
 megerősített számos földesúri kiváltságot (mint például a földesúr vadászati, pálinka-
és sörfőzés, kocsma- és malomtartási monopóliumát). A malmot vagy a kocsmát
természetesen nem személyesen a földesúr üzemeltette, hanem bérbeadta azt.

Szabad (tehát nem úrbéres) parasztok

 Egyes kiváltságos csoportok (a hajdú és a jászkun kerületek, a székely és a szász
székek paraszti népességének egy része), a katonai határőrvidék lakosságának jó része
szabad paraszt állapotban volt, tehát nem számított jobbágynak vagy zsellérnek.
TÁRSTÖRI TÉTEL 1.

 De: a kiváltságos területeken sem volt mindenki szabad paraszt (pl. a székely
székeken a jobbágy- és zsellérháztartások aránya 1767-ben 39% 🡪 1847-ben már
56%)

A gyarapodó jobbágyság 1745-ben hatalmas összegért kiváltotta magát a jobbágyi

szolgáltatások alól – ez volt az ún. redemptio. Létrehozták az ún. Jászkun Kerületet, amelyet
kivették a vármegyei közigazgatás alól, lakói pedig kiváltságos, szabad parasztok lettek.
Pontosabban, 
 azok az ún. redemptusok lettek szabad parasztok, tehát akik részt tudtak vállalni a
redemptio anyagi terheiben is;
 akik nem tudtak résztvenni – irredemptusok, nem teljes jogúak, de mégis előjogokkal
rendelkeztek a később beköltöző
 „szimpla” zsellérekhez képest.