Rudolf Steiner: Mit tesz az Angyal az asztráltestünkben?

Zürich, 1918. október 9.

A szellemtudományos szellemi megértés ne csak elméleti világnézet legyen, hanem legyen

az élettartalom, életerő. És csak, ha abba a helyzetbe kerültünk, hogy szellemtudományos
világfelfogásunkat annyira megerősítettük magunkban, hogy ténylegesen, egészen élővé vált
bennünk, az akkor teljesíti tulajdonképpen feladatát. Azáltal ugyanis, hogy lelkeinket a
szellemtudományos szellemi megértéssel egyesítjük, az emberiség meghatározott, je-
lentőségteljes fejlődés folyamatainak bizonyos értelemben őrzőivé váltunk.
Olyanoknak, kik egyébként az egyik, vagy a másik világnézet irányában fejtik ki
törekvéseiket, rendszerint az a meggyőződése, hogy a gondolatok, képzetek, azon kívül, amik,
emberi lelkeikben, nem jelentenek semmi továbbit a világösszefüggésben, hanem az emberek
ilyen világnézettel úgy vélik: a gondolatok, képzetek, a világban csak olymódon épülnek be,
ahogyan azt az embernek, amennyiben csak érzéki síkú tetteket hajt végre, sikerül érvényre
juttatnia a világban. A szellemtudományos érzület előfeltételezi, hogy tisztában vagyunk azzal,
hogy gondolatainknak és képzeteinknek, hogy megvalósuljanak, még egyéb utakat is kell
találniok, mint ami az, ami érzéki tetteink, érzéki világbeli tetteink által történik. Ennek az
életszükségességnek a felismerésében már az a felhívás rejlik, hogy a szellemtudomány
hívének bizonyos módon részesedést kell vállalnia az idők jelei feletti őrködésből. A világban
nem egy dolog történik; az emberre, különösen korunk emberére hárul, hogy igazi
megértéshez jusson azt illetően, ami a világfejlődésben, amelybe őt magát is állították,
végbemegy.
Az egyes emberre vonatkozólag mindenki tudja, hogy fejlődését is figyelembe kell venni, s
nem csak a körülötte lévő külső tényeket. Gondolják csak meg, úgy mondanám, egész durván
elképzelve: A külső, érzéki világbeli tények, amik most történnek, olyan emberek
környezetében esnek meg, akik öt, tíz, húsz, harmincévesek, ötvenévesek, hetvenévesek.
Egyetlenegy értelmes ember sem igényli azonban, hogy ugyanaz a viszony álljon elő a
tényekhez az ötévesnél, a tízévesnél, a húszévesnél, az ötvenévesnél, a hetvenévesnél. Hogy
az emberek a külső környezethez hogyan viszonyuljanak, ez abban az esetben határozható
csak meg, ha az ember fejlődését magát vesszük tekintetbe. Az egyes embernél ezt mindenki
elismeri. De ahogyan az egyes ember egy meghatározott fejlődésnek van alávetve, ahogyan
gyermekként bizonyos értelemben másféle erőkkel rendelkezik, mással az élet közepe táján,
mással aggastyán korában, úgy az emberiség is, fejlődésmenete során mindig más és más
erőket mondhat magáénak, és bizonyos értelemben alvók módján állunk a világfejlődésben, ha
figyelmen kívül hagyjuk, hogy az emberiség a maga lényében valami más a XX. században,
mint ami a XV. században, vagy akár a Golgotai Misztérium idejében, vagy azelőtt volt. Éppen
a mi korunknak a legnagyobb hiányosságaihoz, tévelygéseihez és zűrzavarához tartozik
hozzá, hogy amit az imént említettem, nem akarják figyelembe venni, hogy az a vélemény van
elterjedve, hogy az emberről, vagy az emberiségről általában lehet teljesen elvontan beszélni s
nem szükséges tudni, hogy ez az emberiség fejlődésen halad keresztül.
A kérdés most: Hogyan jutunk jobban ezeknek a dolgoknak az ismeretéhez? - Fontos
dolgokat beszéltünk már meg nem is egyszer erre a fejlődésre vonatkozólag. A görög-latin
korszakban, a VIII. krisztuselőtti századtól a keresztény időszámítás XV. századáig az
úgynevezett értelmi- vagy kedélylélek kultúrkorszakával számolunk, és a XV. század óta a
tudati lélek kulturkorszakát vesszük figyelembe. Lényegeset jellemeztünk ilyenmódon az em-
beriségfejlődést tekintve, épp azzal, hogy ez a mi korunkra vonatkozik. Ennek az útján tudjuk,
hogy a legfontosabb erő, amellyel az emberiségfejlődés XV. századától egészen a IV. évez-
redbe menően, a IV. évezred elejéig számolunk, a tudati lélek. A szellemtudományban, a
valódi szellemtudományban azonban általánosságoknál és absztrakcióknál nem szabad
megállni; mindenütt arra kell törekedni, hogy a konkrét tényeket ragadjuk meg. Az absztrakciók
legfeljebb akkor vannak hasznára valakinek, ha egy nagyon közönséges értelemben vagyunk
kíváncsiak. Ha a szellemtudományt élettartalommá, életerővé akarjuk tenni, komolyabbaknak
kell akkor lennünk, a kíváncsinál, s nem szabad azoknál az absztrakcióknál, ahogyan azokat
éppen elmondtam, leállni. Hogy a tudati lélek korában élünk, hogy legfőként a tudati lélek
fejlődésére számítunk, teljesen helyénvaló, sőt, rendkívül fontos is, nem szabad azonban
ennél megmaradni.
Ha most a dolgokra vonatkozólag bizonyos áttekintéshez szeretnénk jutni, úgy magának az
embernek a lényét kell mindenekelőtt kissé pontosabban szemügyre venni. Úgy, amint
vagyunk, emberek, szellemtudományi értelemben, mondjuk felülről lefele haladva, az Én-re, az
asztráltestre, az étertestre, melyet újabban képzőerőtestnek is hívtam és a fizikai testbe
tagolódunk. Az emberi természet e tagjai közül tulajdonképp csak az Én az, amiben most
lelkileg-szellemileg élünk, mozgunk. De az Én-t a Földfejlődésünktől és az azt vezérlő
Formaszellemektől nyertük. Alapjában véve mindaz, ami tudatunkba lép, Én-ünk által lép oda
be. És ha az Én nem úgy bontakozik ki, hogy - mégha a testeken keresztül is - kapcsolatban
állhasson a külvilággal, akkor éppoly kevéssé van tudatunk, mint elalvástól ébredésig. Az Én
az, ami környezetünkkel köt össze. Az asztráltestet a Földfejlődésünket megelőző Holdfejlődés
juttatta számunkra, az étertestet a még régebbi Napfejlődés, a fizikai testet első
kezdeményeiben a Szaturnuszfejlődés.
Amikor azonban ezeknek a testeknek a leírását a „Geheimwissenschaft im Umriss" c.
könyvemben végigkövetik, meglátják majd, mennyire bonyolult módon fejlődött ki mindaz, amit
az ember jelent ma, négy felvázolt lénytagjával. Vajon nem világos-e, hogy azoknak a
tényeknek az alapján, amiket a ”Geheimwissenschaft" szolgáltatott, az emberi lénye három
burkába való tagoltságánál a lehető legkülönbözőbb Hierarchiák működtek közre? Nem látjuk,
hogy az, ami fizikai testként, étertestként, asztráltestként vesz körül, igen-igen bonyolult
természetű? De ezek a Hierarchiák nemcsak burkaink létrejöttében működtek közre, hanem
még most is dolgoznak azon. És az embert nem érti meg az, aki azt hiszi, hogy ez az ember
csontok, vér, hús és így tovább, összetétele csupán, amikről a közönséges
természettudomány, a fiziológia vagy biológia, vagy az anatómia beszélnek.
Ha ennek az emberi buroklényiségnek a valóságához közeledünk, s igazi értelmében látjuk
meg ezt az emberi buroklényiséget, feltűnő, hogy milyen módon, tervszerűségben,
bölcsességgel eltelten dolgoznak össze mindabban, ami testi burkainkban tudatunk nélkül
megy végbe, a magasabb Hierarchiák szellemi Lényiségei. A mondhatni vázlatosan kidolgozott
kontúrokban, amiket "Geheimwissenschaft"-omban adtam közre a magasabb Hierarchiák
egyes szellemeinek összeműködéséről, hogy az ember létrejöhessen, kivehetik, hogy
részleteiben mennyire bonyolultnak kell mindennek lennie. De mégis, ha az embert meg
akarjuk ismerni, ezeket a dolgokat is, részleteikben is, egyre konkrétebben kell követnünk.
Rendkívül nehéz ezen a területen egy konkrét kérdést akár csak szemügyre venni. Ezek a
kérdések rendkívülien bonyolultak. Gondoljanak csak arra, hogy valaki azt akarná
megkérdezni: Az emberiség mostani fejlődési szakában vajon - 1918-ban - mit tesz mondjuk a
Szeráfok, vagy a Dinamisz-ok Hierarchiája az emberi étertestben? - Ez a kérdés éppúgy
felvethető, ahogyan a kérdés, vajon esik-e most Lugánóban, vagy sem, szintén felvethető.
Persze sem az egyiket, sem a másikat, pusztán utángondolva, vagy egyszerű elmélet útján,
nem jutnak a válaszhoz, hanem csakis azzal, hogy a tényekhez hatolunk. Amint, tegyük fel
távirat, levél, vagy hasonló útján kell megtudakolnunk, hogy Lugánóban esik-e most éppen,
vagy sem, úgy a tényekbe való valóságos behatolás révén kell felvilágosításhoz jutni olyanról,
mint: Mi vajon a Bölcsesség Szellemeinek, vagy akár a Trónoknak a mai korban a feladatuk,
mondjuk az emberi étertesttel? - Nos egy ilyen kérdés, mint az itt felvetett, rendkívüli
bonyolultságú és tulajdonképpen csak közeledni lehet azokhoz a területekhez, ahol ilyen
kérdések megteremnek. Alapjában véve tényleges gondoskodás történt afelől ezen a
területen, hogy az ember szárnyai az egekbe ne nőjenek és önteltté meg büszkévé ne váljon,
ha valódi megismerésre törekszik.
Bizonyos értelemben a legközelebbi lényiségek, akikhez közvetlenül valami közünk van,
azok, akik felől tiszta képet alkothatunk. Azonban tisztán is kell látnunk őket, ha nem akarunk
aludni az emberi fejlődésbe állítottságunkat illetően. Ebben az értelemben akarok szólni
Önöknek egy olyan kérdésről, amely nem annyira homályos, nem annyira határozatlan -
hanem egészen konkrét -, mint, az a kérdés: Mit tesznek a Dinamiszek, vagy Trónok az
étertestünkben? - Egy más kérdést mondanék el, mely nem annyira homályos, sem
határozatlan, hanem igazából közelről kell, hogy érintse a jelenkor emberét. S ez a kérdés a
következő: Mit tesznek az emberhez legközelebbi tevékenységet folytató Angyal-lények az
emberiség mai korszakában az asztráltesten belül?
Az asztráltest, ha belső lényünkbe tekintünk, emberi-Énünkhöz legközelebb helyezkedik el.
Remélnünk kell ezért, hogy a feltett kérdés megválaszolása is közel áll majd hozzánk. Az
Angyalok az Emberhierarchia feletti legközelebbi Hierarchia. Egy szerény kérdést teszünk
tehát, s később meglátjuk majd, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása, hogy: Mit
végeznek az emberiségnek ebben korszakában, amelyben az emberiség a XX. századot
haladja éppen át, s amely a XV. században vette kezdetét és a 4. évezred elejéig tart majd, mit
végeznek, tesznek az Angyalok az emberi asztrális testben? - Ennek a kérdésnek a
megválaszolása számunkra rendkívüli fontossággal bír majd.
Mit is lehet általában arra vonatkozólag mondani, hogy egy ilyen kérdés hogyan is
válaszolható meg? Azt lehet csak mondani: A szellemi kutatás, ha azt komolyan végzik, nem a
képzetekkel való játszadozás, s nem is a szavakkal, hanem az tényleg munkálkodva dolgozza
bele olyan területekbe magát, ahol a szellemi világ szemlélhetővé válik. És ilyen közelrekerült
dolgot szemlélni is lehet. - Ezt a kérdést azonban tulajdonképp csak a tudati lélek korszakában
magában lehet gyümölcsözően megválaszolni.
Azt gondolhatnák: Ha ezt a kérdést valamely másik korszakban vethették volna fel és kellett
volna megválaszolni, valószinűleg válasz is lett volna rá. - Azonban sem az atavisztikus
szellemi látás korszakában, sem a görög-latin kultúrkorszakban sem volt megválaszolható ez a
kérdés, s abból az okból kifolyólag nem, mivel azok a képek, amik a lélekbe atavisztikus
tisztánlátásban jutottak, az Angyalok asztráltestünkben folytatott cselekvéseinek megfigyelését
elhomályosították. Nem volt itt mit nézni, éppen azáltal, hogy rendelkezésre állottak a képek,
amiket az atavisztikus tisztánlátás nyújtott. A gondolkodás pedig a görög-római korszakban
nem volt még olyan erős, mint amilyen ma. A gondolkodás megerősödésen haladt át, éppen a
természettudományos korszakban tudott megerősödni, úgyhogy a tudati lélek korszaka az,
amiben tudatosan hatolhatunk olyan kérdésbe, mint az éppen feltettbe. Szellemtu-
dományunknak éppen abban kell életrevalóságát, termékeny voltát bizonyítania, hogy nem
egyszerűen elméletekkel érjük be, hanem olyan dolgokat tudunk mondani, amiknek az életre
vonatkozólag beható jelentőségük van.
Mit tesznek az Angyalok asztrális testünkben? Akkor győződhetünk csak meg arról, amit ott
cselekszenek, ha a szellemi látásos megfigyelés bizonyos fokára emelkedünk, s így meglátjuk,
mi játszódik le asztrális testünkben. Tehát legalább az imaginatív megismerés bizonyos fokára
kell feljutni, hogy a mondott kérdésre választ adhassunk. Ekkor megmutatkozik, hogy ezek az
Angyalok Hierarchiájából való lényiségek - és bizonyos módon az Angyalok mindegyike,
amelyiknek minden ember vonatkozásában megvan a maga feladata, de nevezetesen
összedolgozásuk révén - képeket alakítanak ki az emberi asztráltestben. A képeket a
Formaszellemek útmutatása alatt alakítják. Ha az imaginatív megismeréshez nem lépünk fel,
nem tudjuk, hogy asztráltestünkben folytonosan képek alakítása folyik. Ezek a képek
születnek, majd elmúlnak. Ha nem képeznék ezeket a képeket, nem volna lehetséges az
emberiség számára a jövő irányában haladó olyan fejlődés, amely a Formaszellemek
szándékainak megfelelő. Amit a Formaszellemek velünk a Földfejlődés végéig a továbbiakban
el akarnak érni, először képekben kell kifejteniök, s ezekből a képekből lesz utóbb az
átalakított emberiség, a valóság. És ezeket a képeket asztrális testünkben formálják már ma
az Angyalok útján a Formaszellemek. Az Angyalok az emberi asztrális testben képeket
alakítanak, olyan képeket, melyet a szellemi látásig fejlesztett gondolkodással el lehet érni. És
ezek a képek, amiket az Angyalok asztrális testünkben alakítanak ki, követhetők is, s ekkor
megmutatkozik, hogy ezeknek a képeknek az alakítása egész határozott impulzusok,
meghatározott princípiumoknak megfelelően történik. Méghozzá olyan módon kerülnek
kialakításra, hogy abban a módozatban, ahogyan ezek a képek létrejönnek, bizonyos
értelemben az emberiség jövőbeni fejlődése számára szolgáló erők rejlenek. Ha az Angyalokat
- bármilyen különösen is hangzik, ezt így kell kifejezni - e munkájuk során tekintjük, ezek az
Angyalok e munkájuk során az emberi földi élet jövőbeli társadalmi alakítását illető egészen
meghatározott szándékkal járnak el; és az emberi asztráltestekben olyan képeket akarnak
létrehozni, amik a jövő emberi együttélésben egészen határozott társadalmi viszonyokat
hoznak létre.
Az emberek berzenkedhetnek amiatt, hogy elismerjék, hogy Angyalok jövő-ideálokat akarnak
bennük kiváltani, azonban mégis így van. Mégpedig egy egészen határozott alapelv hat az
Angyaloknak e képformálása során. Az az alapelv hat, hogy a jövőben egyetlen ember se
nyugodjék a boldogság élvezésekor, amíg mellette mások boldogtalanok. A legabszolútabb
testvériség, az emberi nem legabszolútabb értelmű egységgé tételének egy impulzusa
uralkodik, a fizikai életbeli társadalmi viszonyok vonatkozásában helyesen felfogott testvériség.
Ez az első, az egyik szempont, ami szerint látni, hogy az Angyalok képeket alakítanak az
emberi asztráltestben.
Van azonban egy másik impulzus is, aminek szempontját követve végzik alakító munkájukat;
s ez a következő: nem csak a külső társadalmi lét vonatkozásában fennálló, de bizonyos az
emberi lélek, az emberek lelki életére vonatkozó szándékokat is követnek. Az emberek lelki
életére vonatkozóan azoknak a képeknek a révén, amiket az asztráltestbe vésnek, azt a célt
követik, hogy a jövőben minden ember minden emberben egy rejtett Istenit lásson.
Tehát hangsúlyozzuk: E területeken sok mindennek mássá kell lennie, az Angyalok
munkájában foglalt szándék szerint. Olyanná kell lennie, hogy az embert ne csak fizikai
kvalitásai szerint, mintegy magasabbrendű állatnak nézzük, sem az elméletben, sem a
gyakorlatban, hanem minden ember elé azzal a teljesre kifejlesztett érzéssel álljunk: Az
emberben olyasvalami jelenik meg, ami az isteni világalapokból nyilatkozik meg, a húson és a
véren keresztül nyilatkozik meg. - Az embert olyan képnek fogni fel, ami a szellemi világokból
nyilatkozik meg, annyira komolyan, amint csak lehet, olyan erősen, ahogyan csak lehet, olyan
megértésteli módon, ahogyan csak lehet - ezt helyezik a képekbe az Angyalok, az Angeloi.
Ennek, amikor megvalósul majd, egy egészen határozott következménye lesz. Valamennyi
szabad vallásosság, amely a jövőben kialakul majd az emberiség körében, azon alapszik
majd, hogy minden emberben, ténylegesen, a közvetlen életpraxis keretében, Isten
hasonmását - tehát nem csak elméletileg - ismerik majd el. Nem létezik majd akkor vallási
kényszer többé, akkor nem lesz szükség vallási kényszer alkalmazására többé, mivel akkor
minden egyes embernek a másikával történő találkozása kezdettől fogva vallási cselekmény,
szakramentum lesz és senkinek sem lesz szüksége rá, hogy külön egyházak által amiknek a
fizikai síkon külső intézményeik vannak, tartsák fenn a vallási életet. Az egyháznak, ha magát
valóban ismeri, az az egyetlen szándéka lehet csak, hogy a fizikai síkon fölöslegessé tegye
önmagát, amennyiben az egész élet az érzékfeletti kifejeződésévé kerül átalakításra.
Legalábbis az Angyalok munkája impulzusának. ez képezi az alapját: a vallási élet teljes
szabadságát árasztani az emberekre. És egy harmadik is alapvető: megadni az embereknek
annak a lehetőségét, hogy a gondolkodás útján jussanak el a szellemhez, a gondolkodással, a
romlástól el, a szellemben-átéléshez jutni. Szellemtudomány a szellem számára, vallási
szabadság a lélek számára, testvériség a testek számára, az Angyalok munkája révén mint
valami kozmikus muzsika hangzik az emberi asztráltestekben. Csak egy bizonyos más rétegig
- mondanám – kellene tudatunkat felemelni, s ekkor szemlélhetnők az Angyaloknak ezt a
csodálatos műhelyét az emberi asztráltestben.
A dolog azonban úgy áll, hogy a tudati lélek korszakában élünk és a tudati léleknek ebben a
korszakában az Angeloi az emberi asztráltestben azt végzik, amit az imént elmondtam. Az
embereknek egyre jobban, tudatosan kell annak a megragadáshoz eljutniuk, amit épp
elmondtam. Beletartozik ez az emberi fejlődésbe. Egyáltalán, hogyan is jövünk ahhoz, hogy
olyasmit mondjunk, mint azt, amit éppen most mondtam ki? Hol is találni meg ezt a munkát?
Nos, ma még az alvó embernél találjuk meg. Az emberek elalvási és felébredés közti
állapotaiban találjuk meg. Az ébrenléti alvásállapotokban is megtalálni. Gyakran beszéltem
róla, hogy az emberek, annak ellenére, hogy ébren vannak, életüket a legfontosabb dolgokat
illetően átalusszák. És kevéssé örvendetes módon biztosíthatom Önöket, hogy valóban, ha
tudatosan járunk az életben, sok-sok alvó emberre találunk. Hagyják menni a dolgokat a
világban, anélkül, hogy azok érdekelnék őket, hogy törődnének velük, anélkül, hogy
kapcsolódnának vele. Az, ami nagy világesemény gyanánt halad el előttük, gyakran úgy megy
el az emberek előtt, mint az, ami az utcán játszódik le, de az alvó előtt vonul el, annak ellenére,
hogy az emberek látszólag ébren vannak. Akkor azonban, amikor az emberek ébren alusszák
át épp az ennyire fontosat, akkor mutatkozik meg, ahogyan asztráltesteikben teljesen
függetlenül attól, hogy mit akarnak és miről nem akarnak tudni - az Angeloi-k e fontos munkája,
amelyről szóltam, folyik.
Sokszor olyan módon mennek végbe ezek a dolgok, ami rejtélyes, s igen paradox
benyomást kell, hogy keltsen. Egyeseket szinte méltatlanoknak lehetne tartani arra, hogy ilyen,
vagy amolyan kapcsolatot nyissanak a szellemi világgal. Valójában azonban az illető nem
egyéb, mint mindenesetre ebben az inkarnációjában rettenetes álomszuszék, aki mindent, ami
körülötte történik, átalszik; asztráltestében azonban az Angyal dolgozik, az Angyalok
Közösségéből, az emberiség jövőjén. Ennek ellenére használják fel az asztráltestét, és
asztráltestén ilyesmit észre is lehet venni. Azonban a fontos az, hogy ez az ilyesmi éppen
benyomuljon a tudatba. Fel kell emelni a tudati lelket annak elismeréséhez, amit csak ilyen
módon lehet megtalálni.
Amennyiben ezeket az előfeltevéseket körülírtuk, megértik, ha most felhívom rá figyelmüket,
hogy épp a tudati léleknek ez a korszaka egy meghatározott esemény felé tart, és - miután a
tudati lélekkel van dolgunk - az emberektől fog függeni, hogyan zajlik majd le ez az esemény
az emberiségfejlődés során. Az esemény egy évszázaddal előbb, vagy később is jöhet, de
valójában bele kellene jutnia az emberiségfejlődés területére. És ezt az eseményt egyszerűen
úgy lehet jellemezni, hogy ezt mondjuk: Tisztán tudati lelkük segítségével, tisztán tudatos
gondolkodásuk révén kell eljutniok az embereknek, hogy meglássák, hogyan járnak el az
Angyalok, hogy előkészítsék az emberiség jövőjét. - Annak, amit a szellemtudomány e
területen tanít, az emberiség gyakorlati életbölcsességévé kell válnia, olyan gyakorlati
életbölcsességgé, hogy az emberek szilárd meggyőződésévé lehet: saját bölcsességkincsük,
ha elismerik, hogy az Angyalok ezt akarják, amit jellemeztem.
Az emberi nem azonban szabadságához történő közeledése során már annyira előrehaladt,
hogy az emberi nemtől magától függ, hogy a szóbanforgó eseményt át akarja-e aludni, avagy
teljes tudattal akar-e elébe menni. Mit is jelentene: teljes tudattal menni elébe? Teljes tudattal
menni elébe, a következőt jelenti: Ma szellemtudományt lehet tanulmányozni, itt van, tényleg
nem kell egyebet tenni, mint a szellemtudományt tanulmányozni. Ha ezen kívül még különböző
meditációkat is végzünk, ha szem előtt tartjuk azt, amit gyakorlati útmutatásként adtunk a
"Hogyan jutunk a Magasabb Világok megismeréséhez" c. műben, úgy még további támaszt
kapunk. De a szükséges már azzal megtörténik, ha a szellemtudományt tanulmányozzuk és a
helyes tudatossággal megértjük. Lehet ma, anélkül, hogy szellemi látási képességeket
sajátítanánk el, szellemtudományt tanulmányozni; minden ember, aki nem maga helyez
előítéleteket saját útjába, képes erre. És ha az emberek egyre többet és többet
tanulmányozzák a szellemtudományt, ha azokat a fogalmakat és ideákat, amiket a szellemtu-
domány szolgáltat, elsajátítják, úgy tudatukban annyira felébrednek, hogy bizonyos
eseményeket nem alusznak majd át, hanem tudatosan találkoznak azokkal.
Ezeket az eseményeket még pontosabban jellemezhetjük. Ugyanis alapjában véve az, hogy
tudjuk, mit tesz az Angyal, előkészítés csupán. A fő dolog abban áll, hogy egy meghatározott
időpontban éppen három dolog lép majd be. Ahogyan elhangzott, annak megfelelően, ahogyan
az emberek viselkednek, az időpont előbb, vagy utóbb, a legrosszabb esetben pedig
egyáltalán nem lép majd be. Az azonban, aminek be kell lépnie, éppen az, hogy az
emberiségnek Angyalvilága révén háromfélét mutatnak meg. Először azt, hogy hogyan
ragadható meg valóban a legközvetlenebb emberi érdeklődés segítségével az emberi
természet mélyebb oldala. Tényleg, el fog érkezni egy olyan időpont, a melyet jó lenne, ha az
emberek nem aludnának át, amidőn Angyalaik útján a szellemi világból egy ösztönző impulzust
kapnak majd, amely arra irányul, hogy sokkal mélyebb érdeklődésünk ébredjen minden egyes
ember irányában, mint amire ma hajlandóságunk van. Az embertársunk iránti
érdeklődésünknek ez a felfokozása ne azon a szubjektív módon fejlődjék, ahogyan azt az
emberek olyan kényelmesen alakítják ki magukban, hanem egy lendület útján, amikor a
spirituális oldalról ténylegesen egy titokkal töltik el az embert, arra vonatkozólag, hogy mi is a
másik ember. Ezzel valami egészen konkrétra, s nem valami elméleti mérlegelésre gondolok,
hanem: Az emberek megtudnak valamit, ami minden egyes embert illetően érdekelheti őket.
Ez az egyik, és ezt a társadalmi lét egészen különlegesen ki fogja küzdeni. A második pedig az
lesz, hogy az Angyal az ember számára megcáfolhatatlanul megmutatja majd, hogy a Krisztus-
Impulzus, minden egyéb mellett az ember számára tökéletes vallásszabadságot is feltételez, s
csak az a valódi kereszténység, amely az abszolút vallásszabadságot teszi lehetővé. És a
harmadik pedig éppen a világ szellemi természetébe való megcáfolhatatlan betekintés.
Ez az esemény, amint elmondtuk, úgy kell, hogy belépjen, hogy az ember tudati lelke
bizonyos viszonyba kerül vele. Fejlődése során ez vár még az emberiségre; ebben az irányban
dolgozik ugyanis az Angyal a maga emberi asztráltestbeli képeivel. Itt azonban arra hívom fel
figyelmüket, hogy ez az esemény, amely még előttünk áll, már az ember akaratára van bízva.
Nem egy dolgot mulasztanak el az emberek. És sokan mulasztanak ma még el abból, aminek
a jelzett időpont éberállapotú átéléséhez kellene elvezetnie.
Vannak azonban, amint tudják, egyéb lények is a világfejlődésben, akiknek az az érdekük áll
fenn, hogy az embert útjából kizökkentsék: ezek az arimáni és luciferi lényiségek. Az, amiről az
előbb beszéltem, az ember isteni fejlődésére vonatkozik. Az ember, ha úgy igazából átadná
magát a saját természetének, tulajdonképpen annak a szemléletéhez kellene eljutnia, amit az
Angyal fejt ki asztráltestében. A luciferi fejlődésnek azonban az a tendenciája, hogy az embert
az Angelosz-Hierarchia művébe való belátástól távol tartsa. És ezek a luciferi lények, a
következőképpen hajtják végre az ember félretolását: úgy teszik, hogy az ember szabad
akaratát akadályozzák. Megkísérlik, hogy az ember számára sötétséget támasztanak szabad
akaratának gyakorlását illetően, amennyiben jó lénnyé akarják ugyan tenni - ebből a
szempontból, amelyet érintek, Lucifer az embernél tulajdonképp a jót, a szellemit akarja -,
azonban automatikussá akarja tenni őt, szabad akarat nélkülivé; az ember a szellemi látáshoz
jó princípiumok révén jusson, azonban bizonyos értelemben automatikusan; a luciferi lények
az embertől el akarják venni szabad akaratát, a gonoszra való lehetőséget. Úgy akarjak
alakítani, hogy a szellemből ugyan, azonban mint valami szellemi másolat, azaz szabad akarat
nélkül cselekedjek. Automatikussá akarják tenni a luciferi lények.
Ez a fejlődés meghatározott titkaival függ össze. A luciferi lények, ahogy tudják, más fokokon
megállt lények, akik idegenszerűt hoznak a normális fejlődésbe. Ezeknek a luciferi lényeknek
nagy az érdekeltsége abban, az embert úgy megragadni, hogy ne jusson szabad akarathoz,
mivel ők maguk sem szerezték meg a szabad akaratot. A szabad akaratot csak a Földön lehet
megszerezni. A Földdel azonban semmi közösséget nem akarnak, csak a Szaturnusz-, Nap-,
Holdfejlődést akarják és ennél megállni, a Földhöz azonban nem akarják, hogy közük legyen.
Mondhatjuk, gyűlölik az ember szabad akaratát. Magas-szellemien cselekszenek, - ez
rendkívüli mértékben jelentős -, és magasságukra, szellemi magaslatukra akarják felemelni az
embert. Automatikussá akarják tenni; szellemivé, azonban automatikussá. Ezzel egyrészről az
a veszély lépne fel, hogy az ember, ha túl korán, még mielőtt tudati lelke funkcionálna,
szellemileg automatikusan cselekvő lénnyé lesz, átalussza a megnyilatkozást, amely
eljövendő, és amelyet az imént írtam le.
Azonban az arimáni lények is ellene dolgoznak ennek a megnyilatkozásnak. Nem arra
törekszenek, hogy az embert különösen szellemivé tegyék, hanem arra, hogy az emberben a
maga szellemiségének a tudatát kiöljék. Arra törekszenek, hogy arról a nézetről győzzék meg
az embert, hogy tulajdonképp csak egy tökéletesen kifejlődött állat. Igazság szerint Ariman a
materialista darwinizmus nagy oktatója. Ariman a nagy oktatója a földfejlődés keretében
mindazoknak a technikai és gyakorlati tevékenységeknek, amik nem engednek érvényesülni
semmi egyebet, csak a külső-érzéki emberi létet, mely csak egy kiterjedt technikát igényel,
amivel az ember ugyanazokat az étel-és italigényeit s egyéb szükségleteit elégíti ki, finomult
módon, amiket az állat is kielégít. Hogy az emberben megöljék, elsötétítsék, azt a tudatát,
hogy Isten hasonmása; ez a törekvésük a tudati lélek számára, mindenféle agyafúrt
tudományos eszközzel, korunkban az arimáni szellemeknek.
Korábbi korszakokban semmire se mentek volna azzal az arimáni szellemek, hogy elméletek
útján így elsötétítsék az igazságot. Miért? Még a görög-latin korszakban is, még inkább a még
régebbi korban, amikor atavisztikus szellemi látással rendelkezett még az ember, a képekkel,
még teljesen közömbös volt, hogy hogyan is gondolkodott az ember. Megvoltak a képei.
Képein át a szellemi világba látott. Amit Ariman tanított volna neki, az állatokhoz való
vonatkozásairól, életmódjára annak semmiféle jelentősége nem lett volna. A gondolkodás csak
ötödik atlantisz utáni korszakunkban, a XV. század óta vált hatalmassá - mondhatni
aléltságában hatalmassá. Ezóta az idő óta alkalmas csak a gondolkodás arra, hogy a tudati
lelket belevigye a szellemi területre, ezzel azonban meg is akadályozni, hogy bejusson a
szellemi világba. Most élünk csak olyan korban, amiben egy elmélet tudomány révén tudatos
módon rabolja meg az embert isteni mivoltától és az Istenire vonatkozó tapasztalatokat
illetően.
Ez egyedül a tudati lélek korszakában lehetséges. Ezért igyekeznek olyan, az emberre
vonatkozó tanításokat elterjeszteni az arimáni szellemek, amik az ember isteni eredetét
elsötétítik.
Az ember normális-isteni fejlődésének ellenszegülő áramlatok e felsorolásából látható,
hogyan kell az életben berendezkedni, azért, hogy éppen azt, amiről szó volt, aminek egy
kinyilatkoztatásként kell eljönnie az emberiségfejlődés során, el ne aludja az ember.
Egyébként, nagy veszély támad. És az embernek erre a veszélyre fel kell figyelnie, mert
másként a jelentőségteljes esemény helyett, aminek hatalmas módon kell közbelépnie a Föld-
fejlődés további alakításába, az lépne be, ami ennek a Földfejlődésnek a számára igen-igen
veszélyessé válhat.
Nézzék, bizonyos szellemi lények fejlődésüket az ember révén érik el, amennyiben az
ember fejlődik velük együtt. Az Angyalok, akik az emberi asztráltestben képeiket kibontják, e
képeket természetesen nem játékból fejtik ki, hanem, hogy valamit elérjenek. Miután azonban
az, amit el kell érni, éppen a földi emberiségen belül kell elérni, az egész história játékká lenne,
ha az emberek, miután elértek a tudati lélekhez, tudatosan figyelmen kívül hagynák az
egészet. Az egész - játékká lenne! Az Angyalok csak játékot űznének az emberi asztráltest
fejlesztésében. Csak azzal, hogy az az emberiségben megvalósul, azáltal nem játék az, de
komoly folyamat. Mindebből megérthetik, hogy az Angyalok művének minden körülmény
közepette komolynak kell megmaradnia. Gondolják csak meg, mit is jelentene a lét kulisszái
mögött, ha az emberek - egyszerűen álomszuszékságból - játékká tehetnék az Angyalok
munkáját!
Ha ez azonban mégis megesnék, ha a földi emberiség mégis megmaradna amellett, hogy a
jövő fontos szellemi kinyilatkoztatás-élményét átalussza? Ha például az emberek a középső
részt a vallásszabadságra vonatkozó dolgot - aludnák át, ha a Golgotai Misztérium étersíkon
történő ismétlését, amiről gyakran szólottam, az éteri Krisztus újramegjelenését, ha ezt
átaludnák, vagy a többi dolgot aludnák át, úgy azt, amit a képekkel az emberi asztráltestben
kell elérni, azt az Angyalok más úton törekszenek majd elérni. És azt, amit az emberek
asztráltesteikben nem engednek elérni, amikor ébren vannak, azt ebben az esetben úgy
akarnák elérni, hogy az Angyalok az alvó emberi testek útján valósítják meg szándékaikat.
Tehát azt, amit az emberek éberállapotban átaludnának, és ezáltal azt az Angyalok nem
képesek elérni, azt, az ágyban maradó emberi fizikai testek segítségével és étertestek
segítségével az alvás során érnék el. Ott keresnék meg azokat az erőket, hogy elérjék azt. Ami
az éber emberekkel, amikor az éber lelkek az étertestben és a fizikai testben vannak, nem
érhető el, azt az alvó étertestekkel és fizikai testek útján érik el, amikor az emberek, akiknek
ébereknek kellene lenniök, ekkor Én-jükkel és asztráltestükkel alváskor kívül vannak.

A tudatkorszak számára ez a nagy veszély áll fenn. Ez az az esemény, amely még

végbemehetne, ha az emberek nem akarnának a szellemi élet felé fordulni, még a III.évezred
indulását megelőzően. A III. évezred indulását megelőzően már csak rövid idő van hátra
(1918-ban). A III.évezred, mint köztudott, a 2000. évvel kezdődik. Még végbemehetne, hogy,
ahelyett, hogy az ébrenlévő emberrel, az emberek alvó testeivel, kell elérni azt, amit az
Angyaloknak munkájuk kapcsán el kell érniök; hogy az Angyaloknak minden munkájukat az
emberi asztráltestből ki kellene venniök, hogy azt az étertestbe vigyék le, hogy
megvalósulhasson. Azonban, az ember nem volna jelen benne! Így az étertestben kellene
megvalósulnia, amikor az ember nem vesz részt benne, mert, ha éber állapotban venne részt
benne, megakadályozná.
A dolog általános ideáját fejtettem most ki Önök előtt. Mi következnék azonban abból, ha az
Angyalok egy ilyen munkát, anélkül, hogy az ember jelen volna, kellene az étertestekben és a
fizikai testekben elvégezniök az embernél? Ennek következtében az emberi fejlődésben
feltétlenül háromfélének kellene beállnia. Elsőként az alvó emberi testeknél, mialatt az ember
alszik éppen, anélkül, hogy Én-jével és asztráltestével jelen volna, képződnék valami, amit
azután nem szabadságban talál meg, hanem ott találja, amikor reggel felébred. Mindig ott
találja azután. Ösztönné lesz szabadságtudat helyett, ezáltal azonban ártalmassá válik.
Mégpedig bizonyos ösztönös megismerések fenyegetnek ártalmassá válással, amiknek az
emberi természetbe kell eljutniok és amik a születés és fogamzás, a fogantatás misztériumával
függnek össze, az egész szexuális léttel, ha az a veszély állna elő, amiről szóltam, bizonyos
Angyaloknak a révén, akik aztán maguk is bizonyos változásnak lennének alávetve, amiről
nem beszélhetek, mivel ez a változás a beavatástudománynak azokhoz a magasabb titkaihoz
tartozik, melyről ma nem szabad még beszélni. Azt azonban elmondhatjuk: Az, ami az
emberiségfejlődésben történik, abban állna, hogy ahelyett, hogy világos, éber tudatban
hasznot hozva, ártalmas módon, romboló jelleggel lépnének fel bizonyos ösztönök a nemi
életben és nemiségben, ösztönök, amik nemcsak eltévelyedéseket jelentenének, hanem amik
átmennének a társadalmi életbe, amik alakulatokat hoznának létre a társadalmi életben;
mindenekelőtt az embereket - azon keresztül, ami aztán a nemi élet következtében a vérükbe
kerülne - arra inditaná, hogy a Földön semmiképp se valamiféle testvériséget alakítsanak ki,
hanem a testvériség ellen lázongjanak. Ez azonban ösztön lenne.
Tehát elérkezik a döntő pont, ahol bizonyos értelemben lehet jobb felé menni: ekkor
azonban ébernek kell lenni; avagy balra megyünk: ekkor alhatunk; ösztönök lépnek azonban
fel ekkor, olyanok, amik iszonyatosak lesznek. Mit mondanak majd a természettudósok, amikor
ilyen ösztönök merülnek fel? A természettudósok ezt mondják majd: Ez természeti
szükségesség. Ennek így kellett jönnie, ez már csak benne van az emberiségfejlődésben.
Természettudomány útján ilyen dolgokra nem lehet figyelmet felhívni, hiszen
természettudományos értelemben megmagyarázható volna, ha az emberek angyalokká
lesznek, vagy ha úgy lenne, hogy ördögökké válnak. Mindkettőről ugyanaz a termé -
szettudomány mondanivalója: Az elkövetkező az előzőből jött létre - az oksági
természetmagyarázatok nagy bölcsessége! A természettudomány mit sem vesz majd észre
arról az eseményről, amelyről Önöknek szóltam, mivel, ha az emberek fél-ördögökké válnak
szexuális ösztöneik révén, azt magától értetődően természeti szükségszerűségnek fogják
tekinteni. Természettudományosan tehát a dolgot egyáltalán nem lehet megmagyarázni, mert
akármi is adódjék: a természettudomány által minden megmagyarázható. Ilyen dolgokat pedig
csak szellemi megismerés, csak az érzékfeletti megismerésben lehet megérteni.
Ez az egyik. A második az, hogy ebből a munkából, ebből az Angyalok számára
változásokat előidéző munkából még egy második is bekövetkezik az emberiség számára:
bizonyos gyógyszerek ösztönös megismerése, azonban - bizonyos gyógyszerek ártalmas
megismerése. Mindaz, ami orvostudománnyal függ össze, hallatlan, materialista értelemben
hallatlan előmozdításra talál majd. Ösztönös úton jutnak majd betekintésekhez bizonyos
szubsztanciák és bizonyos eljárások gyógyerői vonatkozásában, és hallatlan kárt okoznak
majd azáltal, de a kárt hasznosnak fogják mondani. A beteget egészségesnek nevezik majd,
mivel azt fogják látni, hogy itt bizonyos eljáráshoz jutnak, ami azután valakinek elnyeri a
tetszését. Egyszerűen tetszeni fog az embernek, ami az embereket egy bizonyos irányban az
egészségtelenbe vezeti. Tehát éppen bizonyos folyamatok, bizonyos eljárások gyógyerejének
ismeretét bővítik majd, az azonban teljességgel ártalmas mederbe torkollik. Ugyanis
mindenekelőtt bizonyos ösztönök révén ismerik majd meg, hogy bizonyos szubsztanciák és
bizonyos eljárások milyen betegségeket okoznak, és teljesen egoisztikus indítékok szerint
állítják majd be, hogy előidézzenek, vagy ne idézzenek elő betegségeket.
A harmadik, ami majd adódik, hogy meghatározott erőket ismer majd meg az ember,
amiknek a révén, úgy mondanám, csak egészen csekély indítás által, bizonyos rezgések
összhangba hozatala segítségével a világban nagy gépi erőket lesz képes felkelteni. A gépi, a
mechanikus világ bizonyos szellemi vezetését éppen ilyen módon, ösztönösen fogja majd
elsajátítani az ember, s az egész technika ezáltal sivár mederbe kerül majd. Ez a sivár meder
az emberek egoizmusát azonban rendkívül jól fogja szolgálni és tetszést arat majd.
 A lét fejlődése konkrét megértésének egy darabja ez, egy darabnyi életfelfogás, melyet
alapjában véve az képes csak helyesen méltányolni, aki átlátja, hogy egy szellemtelen
életfelfogás miért nem képes tisztázni a dolgot. Egy szellem nélkül való életfelfogás, ha
egyszer kijönne az embernek ártalmas gyógyszer, a nemi ösztönök félelmetes eltévelyedése,
egy félelmetes gépezet a tiszta világmechanizmusban a természeti erők szellemi erők általi
felhasználása révén, egy szellemtelen világnézet mindezt nem látná át, nem látná be, hogyan
tér le a helyes útról, épp oly kevéssé, mint az alvó, amíg alszik, nem képes meglátni, amikor
rabló közeledik feléje, aki meg akarja lopni, hanem mindez érintetlenül hagyja. Legfeljebb
később, felébredéskor veszi észre, mit is tettek vele. Az ember számára azonban ez komisz
egy ébredés volna: Bizonyos eljárások s bizonyos szubsztanciák gyógyerőinek ismeretében
történő ösztönös kibővülését élvezné, egy ilyen jóleső érzést élne át szexuális ösztönök
bizonyos eltévelyedésének követésekor, s ezeket az eltévelyedéseket az emberfelettiség, az
előítélet-mentesség, az elfogulatlanság különösen magas formációiként magasztalná. A csúf
szép lenne és a szép bizonyos szempontból rút, és ebből semmit sem lehetne észrevenni,
mivel mindent természeti szükségszerűségnek tekintenének. Azonban letérést jelentene arról
az útról, ami az emberiségen belül az ember saját lényiségére vár.
Úgy vélem, hogy ha elsajátítottunk egy érzést arra vonatkozólag, hogyan is nyomul be a
szellemtudomány az érzületbe, úgy a megfelelő komolyságot is fel tudjuk hozni olyan
igazságok esetén, mint a ma bemutatottak, és belőle azt meríteni, amit tulajdonképpen minden
szellemtudományban meg kell találni: ebben a szellemtudományban egy bizonyos
elkötelezettséget, egy bizonyos életre szóló elkötelezettségre kell találni. Ahol állunk, ahol csak
dolgunk akad a világban, az a lényeges, hogy ezt a gondolatot tápláljuk: Tevékenységünket át
kell itatnia, és át kell sugározza szellemtudományi tudatunk. Ekkor járulunk hozzá valamivel,
hogy az emberiség helyes értelemben jusson előre fejlődésében.
Az ember teljes tévedésben van, ha azt hiszi, hogy az igazi szellemtudomány, ha azt
komolyan és méltó módon fogják fel, valamikor is letéríthetné az életbeli gyakorlati intenzív
munkájától. Az igazi szellemtudomány éppen felébreszteni képes, felébreszteni olyan dolgok
vonatkozásában, amiket ma hoztam fel.
Kedves Barátaim, meg lehet kérdezni: Tulajdonképpen ártalmas-e az ébrenlét az alvás
számára? - Ha azt a hasonlatot akarjuk elővenni, hogy - a szellemi világba történő betekintés a
közönséges ébrenléttel egybevetve egy további felébredést jelent, mint ahogyan a közönséges
felébredés egy alvásból ébredés, ekkor, hogy a hasonlatot értsük, vethetjük fel a kérdést:
Lehet valaha is ártalmas az ébrenlét az alvás számára? - Igen, ha nincsen rendjén! Ha valaki
rendesen tölti el ébrenlétét, egészséges lesz az alvása is, és, ha az éber életét révedezve,
vagy lustán vagy kényelmesen, munka nélkül folytatja le, álma is egészségtelen lesz. És a
dolog így áll annak az életnek a vonatkozásában is, amelyet a szellem tudomány révén éber
életként sajátítunk el. Ha a szellemtudomány által rendes viszonyt létesítünk magunkban a
szellemi világgal, akkor úgy, mint ahogyan az egészséges éberlét az alvást szabályozza, úgy a
szellemi világgal való ez a helyes viszony is helyes vágányra tereli közönséges, az érzéki síkra
irányuló életünket.
Aki az. életet, éppen a mi korunkban, vizsgálat alá veszi, annak magának is aludnia kell, ha
nem vesz észre bizonyos dolgokat. Mennyire nagyra voltak egyesek, különösen az utóbbi
évtizedek során "praktikus" voltukkal! Végül oda jutottunk, hogy az utóbbi évtizedek során
azok, akik az idea-jellegűt, a szellemit, a spirituálisat leginkább lenézik, mindenütt, méghozzá a
vezető posztokra kerültek. És addig szónokolhattak az életpraxisról, míg szakadékba nem
ráncigálták az emberiséget. Most azonban egyesek - a legtöbben, akik teszik, teljesen
ösztönösen - krákogni kezdenek: Új időnek kell eljönnie, mindenféle új ideálnak kell fellépnie! -
Ez azonban krákogás. És, ha a dolgok ösztönösen lépnének fel, a szellemtudományba történő
tudatos magát-beleélés nélkül, úgy inkább annak tönkremenetelénél működnének közre, amit
éber állapotban kellene átélnünk, mintsem valamilyen üdvös fejlődési átmenetnél. Aki az
embereknek ma ugyanazokkal a szavakkal szónokol, amiket hosszabb ideje megszoktak,
néha még helyeslésre talál. Az embereknek azonban arra kell elszánni magukat,
hogy más szavakat, más fordulatokat halljanak, hogy a Káoszból megint szociális Kozmosz
szülessen.
Ha ugyanis valamely korban az emberek, akiknek ébren kellene maradniok, elmulasztanak
éberkedni és képtelenek rájönni, hogy ténylegesen minek is kellene történnie, úgy nem is fog
semmi, valóságos sem történni, hanem az előző korszak kísértete jár körbe, úgy, ahogyan sok
vallási közösségben ma egyszerűen a múlt kísértetei járnak körbe és úgy, ahogyan például
jogéletünkben sokkszerűen jár körbe a régi Róma kísértete. A szellemtudomány feladata épp
ebben a tekintetben a tudati lélek korában az, hogy az embert szabaddá tegye, tényleg egy
szellemi tény megfigyeléséhez vezesse el: Mit tesz az Angyal asztráltestünkben? - Az
Angyalokról, és így tovább, absztraktul beszélni, ez legfeljebb a kezdet lehet; haladást azáltal
kell elérni, hogy konkrétan beszélünk, ami annyit tesz, hogy a magunk meghatározott
korszakát illetően a legközelebb eső, ránk vonatkozó feladatot megválaszoljuk. Ránk
vonatkozik, mivel egyszerűen asztráltestünkben az Angyal képeket sző; ezeknek a képeknek
kell létrehozniok jövőbeli alakulásunkat és ez az alakulás a tudati lelken keresztül jöjjön létre.
Ha nem lenne tudati lelkünk, nem kellene aggódunk, mert akkor más szellemek, más
Hierarchiák lépnének be, hogy elvégezzék azt, amit az Angyal készít elő. Mivel azonban a
tudati lelket kell fejlesztenünk, ezért nem lépnek be más szellemek, hogy megvalósítsák azt,
amit az Angyal sző.
Természetesen Angyalok képeket szőtték az egyiptomi korban is. Hamarosan azonban
egyéb szellemek léptek közbe és az ember atavisztikus-szellemi látásos tudata éppen ezáltal
sötétült el. Az emberek tehát - mivel atavisztikus szellemi látásukban látták sötét leplet szőttek
az Angyalok tettei elé. Most azonban az embernek le kell azokat lepleznie. Épp ezért ne aludja
el azt, ami belejut a tudatába, abban a korban, amely még a 3. évezred előtt zárul le. Ne csak
mindenféle tanításokat merítsünk a modern szellemtudományból, hanem szerezzünk
szándékokat is tőle! Ezek pedig erőt adnak hozzá, hogy éber emberek legyünk.
Rászoktathatjuk magunkat, hogy éber emberekké legyünk. Sokfélét figyelembe vehetünk itt.
Mindjárt elkezdhetjük az éberséggel, s rájöhetünk, hogy alapjában véve egyetlen nap sem,
múlik el, amelynek során életünkben csoda ne történnék. Ezt az imént kijelentett mondatomat
megfordíthatjuk, mondván: Ha valamely napon nem találtunk csodát az életünkben, úgy azt
csak elvesztettük szemünk elől. - Kíséreljék csak meg este áttekinteni életüket; kisebb, vagy
nagyobb, vagy közepes eseményt találnak majd abban, amelyről így számolhatnak be: Hiszen
ez igen figyelemreméltó módon ment végbe. - Önök elérhetik ezt, hacsak elég átfogó módon
gondolkodnak, hacsak eléggé átfogóan veszik szemügyre az élet összefüggéseit. A
közönséges életben azonban ezt egyáltalán nem teszik, mivel közönségesen nem is kérdezik
maguktól: Mi az, amit például valaminek sikerült megakadályoznia?
Legtöbbször nem is törődünk azokkal a dolgokkal, amiket megakadályoztak, s amik, ha
beálltak volna, életünket alaposan megváltoztatták volna. Ezek mögött a dolgok mögött, amiket
életünkből valamily módon eltávolítanak, sok-sok minden rejlik abból, ami éber emberekké
nevel. Mi minden is történhetett volna ma velem? - Ha minden este felteszem ezt a kérdést
magamnak és utána néhány olyan eseményt tekintek át, amik ezt, vagy amazt idézhették
volna elő, az ilyen kérdéshez akkor életvizsgálatok kapcsolódhatnak, amik éberséget vezetnek
be az önnevelésbe. Ez az, ami a kezdetet alkothatja és ami már önmagától egyre tovább és
tovább vezet, végül oda vezet, hogy nem csak kipuhatoljuk, hogy életünkben mit is jelent, hogy
pl. délelőtt fél tizenegykor ki akartunk menni s, hogy épp az utolsó pillanatban jött valamilyen
ember, aki feltartott; bosszankodunk azon, hogy feltartott, azonban, nem törődünk vele, mi is
történhetett volna, ha a helyes időpontban, ahogyan elterveztük, tényleg kimentünk volna. Nem
kérdezzük: Mi az, ami megváltozott?
Ezekről a dolgokról itt egyszer már kimerítőbben is szóltam. Az életünkben előadódó
negatívum megfigyelésétől, ami azonban életünk bölcsességteli vezetéséről tehet
tanúbizonyságot, egészen az asztráltestünkben szövő és hatást kifejtő Angyalig egyenes út,
igazán egyenes út, biztos út vezet, amelyre ráléphetünk. Erről azután mától nyolc nap múlva,
amikor a második csoport-előadást tartjuk, kívánunk még beszélni.

A lélek-bensőben érzékelni,
Ami az embert lénye Örök Magvaként
A Világszellemhez fűzi
És az életnek és a törekvésnek
Kölcsönöz így igaz értelmet:
Ez hatja át a Szellem Tudományát.
Köröttünk, felettünk is ez hasson,
Amidőn a lélek munkájára találkozunk.
Az élet nagy Szellemvezetői,
Ajándékozzák e munkához
Áldó kegyelmi szeretetüket.

Rudolf Steiner

a mannheimi barátok számára 1915.dec.21