Humánbiológiai ismeretek

1. Az emberi szervezet anyagai

Az élő szervezeteket szerves és szervetlen anyagok alkotják. A szerves anyagok közé

soroljuk a szénhidrátokat, a fehérjéket, a lipideket. A szervetlen anyagok ionos,
molekuláris állapotban vagy szerves vegyületekhez kötötten találhatók meg mind az
emberben, mind az állatokban, mind a növényekben.

1.1. Szerves anyagok

Az emberi szervezetet alkotó szerves anyagok: „építőkövek”, energiát biztosítanak,
tartalékot képeznek, fontos működésekért felelősek. Egyszerű molekulákat, azonos
molekulákból álló molekula láncokat, összetett – több típusú szerves anyagból vagy szerves
és szervetlen anyagból álló – molekulákat ismerünk.
.

1.1.1. Aminosavak, fehérjék

20 aminosav vesz részt az emberi szervezet felépítésében. Közülük 9 aminosavat –

esszenciális aminosavak-at – szervezetünk nem tudja előállítani, ezeket állati eredetű fehérjét
tartalmazó táplálékkal kell biztosítani. A nem esszenciális aminosavakat megfelelő szerves
vegyület ellátás esetén a szervezet bármely mennyiségben szintetizálni tud.
Aminosavakat jellemzi az amfoter jelleg: mind lúgos, mind savas kötésre alkalmas
molekulagyök — amino és karboxil — található rajtuk. Központi C-atomhoz kapcsolódik a
két gyök, továbbá egy – „R”-rel jelölt – oldallánc és egy H-atom. További tulajdonságaikat
az oldallánc —„R”—határozza meg.
H
|
H2N—C—COOH
|
R

Amino (-NH3) és karboxil (HC02) gyök biztosítja a rendkívül változatos egymáshoz

kapcsolódást - peptid kötéssel - peptidekké, miközben H20 szabadul fel.
Peptidek a bennük található aminosav lánc hosszúsága szerint kapnak nevet: két
aminosav→dipeptid, három aminosav→tripeptid. A 10 aminosavnál nem hosszabb láncok az
oligopeptidek, tíznél több aminosav alkotta lánc→polipeptid. A 60 aminosav molekulánál
hosszabb egyszerű – csak aminosavakból álló – polipeptid a fehérje=protein. A proteid
összetett fehérje, melyben az egyszerű fehérjéhez, a proteinhez egy vagy több szerves – nem
fehérje természetű – vagy szervetlen molekula kapcsolódik. Ezek a molekulák az ún.
prosztetikus csoportok, amik a proteid sajátos működést biztosítják. A proteinek és proteidek
az emberi testtömeg mintegy 20%-át teszik ki.
 Peptideket, fehérjéket kizárólag balra forgató (L), ún. α-aminosavak alkotnak.
a) Amino (—NH2) és karboxil (—HC02) gyök biztosítja peptid kötésekkel az
aminosavak rendkívül változatos egymáshoz kapcsolódását peptidekké, és megadja nekik a
poliion jelleget. Peptid kötés kialakulása közben H20 szabadul fel.
A peptidek, a fehérjék az aminosavak amfoter jellegéből eredően szintén amfoterek.
Peptid kötés:
H H
| |
H2N—C—COO—NH—C—COOH +H2O
| |
R R

Peptidekben további kötéseket találunk:

b) Hidrogén kötések, hidrogén hidak, más néven kovalens kötések a nem kötő
elektronpárral rendelkező karboxil csoport és —NH vagy —OH csoport között jön létre, ha a
köztük lévő távolság 2,8Å.:

C—C═O*……. * H—O—CH2
|
H

║ ║ ║
C—O—H *……*
H—N—C
| |

c) Elektromos vonzáson alapuló Van der Waals kötések, amik molekulán belüli töltés
asszimetria alapján alakulnak ki.

d) Aszkorbát függő diszulfid hidak ilyenek kapcsolják össze pl. az inzulin két peptid
láncát:
—H2C— S—S— CH2 —

e) Ionos kötések töltésfelesleggel rendelkező amino és karboxil gyökök között.

—H2C—COO- ……. NH3+—CH2

A fehérje fajlagosságát az aminosav szekvencia és a térbeli szerkezet adja meg. A

polipeptidek az oldalkötések következtében nem egyenes láncot alkotnak.

FEHÉRJE=ANTIGÉN: A fajlagosság, az egyedi sajátosság adja meg

a fehérjék antigén sajátosságát.

Fehérjék stabilitását befolyásolja pH függő elektrosztatikus kölcsönhatás,

ligand kötés, ilyenek a szubsztrát+enzimkötések,
diszulfid hidak – extracellulárisan több van, mint
intracellulárisan,
Van der Waals hidak.

Fehérjék beosztása molekula tömeg alapján: 10-60000 kD albumin

 >100000 kD globulin
Fehérjék funkció szerinti csoportosítása:

Genom az ember (ill. minden élőlény) genetikai sajátossága. Az emberi genom 3,5
millió betű terjedelmű (kb. 1000 nyomtatott oldal).
Sejt építő és működést biztosító anyagai: szerkezeti fehérjék (citoszkeleton),
kontraktilis fehérjék (aktin, miozin), szabályozó fehérjék, tároló fehérjék, enzimek (vegyi
folyamatok katalizátorai, lásd alább!), tartalék fehérjék
Sejtközti tér alkotói (kollagén, elasztin)
Védő fehérjék (immunglobulinok, komplementek)
Transzportáló fehérjék (pl. albumin, hemoglobin, mioglobin, transzferrin)
Hormonok egyik csoportja (a peptid hormonok)
Puffer működést végeznek amfoter jellegükből fakadóan.
Energiaforrást is képeznek (neoglikogenezis folyamán az intermedier szénhidrát
anyagcserében az alanin, arginin, aszparaginsav glukózzá alakul át),
Bizonyos toxinok (pl. kígyóméreg, diftéria toxin).
Enzimek, fermentumok biokémiai folyamatokat katalizálnak, szubsztrát specifikus
operativ molekulák, melyek vegyi kötődéseket oldanak, létrehoznak, megváltoztatnak, hatás
helyére kötődnek. A folyamat közben nem változnak meg.

Enzim hatások

a) Egyidejűleg két molekulára hatva egy harmadik keletkezik –

dekarboxilázok.
b) Molekulán belül okoznak változást a molekula tömegének változása nélkül
– izomerázok (pl. emlőmirigyekben glukózból galaktóz).
c) Két vegyületre hatva két új vegyület képződik.
1.)Hidrolázok: vizet használnak bontásra és egyesítésre.
Diasztázok: szacharóz víz jelenlétében glukózzá és fruktózzá alakul.
Lipáz: víz felhasználásával zsírsavakra és glicerinre bontja a zsírt.
Proteáz: fehérjét bont aminosavakká számos vízmolekula
felhasználásával.
2.)Transzferázok: egy gyököt átvisznek egy másik molekulába
– transzamináz, transzacetiláz
d) Oxido-reduktázok, oxidativ fermentumok: a szubsztrát O-jét vagy H-jét
aktiválják – oxidáz, reduktáz, kataláz, peroxidáz, citokróm rendszer,
légzőferment, klorofil (=”növényi hemoglobin”, Mg++-ot tartalmaz,
„lélegzik a növény”,
fotoszintéziskor: 6CO2+6H2O+2842KJ/mol=glukóz+6O2).
e) Hexokináz az ATP-ból (adenozin-trifoszfátból, melyben nagy energiájú
kötés van) foszforsavat hasít ki és a glukózból glukóz-6-foszfátot épít.

Fehérjék szerkezete

4 szerkezeti sajátosságot ismerünk: elsődleges, másodlagos, harmadlagos, negyedleges.

Elsődleges szerkezetet az aminosavak sorrendje adja.

 Másodlagos szerkezetet a fehérjékben röntgen diffrakcióval kimutatott, periódikusan
rendezett aminosav csoportok alkotják. Ilyen szerkezetek: α-helix, β-redő, β-turn
(görbület). (α-helix-ben a H-kötések a peptidláncon belül helyezkednek el, β-redő-ben a
különálló láncok között.)

Harmadlagos szerkezet a háromdimenziós, globuláris felépítés. A polipeptidben

egymáshoz közel került egységek hozzák létre. A harmadlagos szerkezetben a térbeli
állapotot fenntartják:
hidrogén kötések,
elektrosztatikus (ionos) kötések,
apoláros kölcsönhatások,
diszulfid hidak,
diszperziós kötések (a molekula térbeli szerkezetéből kiszorul a víz).

Negyedleges szerkezetet ad több globulin összekapcsolódása. Lehet dimér, trimér, stb.,

illetve szerkezetük azonossága, különbözősége alapján homomér, heteromér.

Fehérjék oldhatósága

Különböző oldószerekben (vízben, stb-ben) egyes fehérjék oldódnak, mások nem.

Fehérjék minőségi csoportosítása

Elsőrendű fehérjék állati eredetűek, amelyek elegendő mennyiségben és megfelelő

összetételben tartalmazzák az esszenciális aminosavakat – komplett fehérjék.
Másodrendű fehérjék a növényi eredetűek, melyek nem megfelelő összetételben
tartalmazzák az esszenciális aminosavakat – inkomplett fehérjék.

Csoportosítás fehérjék összetétele alapján

Egyszerű fehérjék kizárólag aminosavakból állnak (amiláz, hiszton, keratin, kollagén, stb.)

Összetett fehérjék a proteidek, melyekben az aminosav lánchoz kapcsolódott szerves és

szervetlen molekulák sajátos működést biztosítanak a fehérjének.

Glukoproteidek
Fehérje+cukorszerű molekula = gamma globulin – a szervezet védekezésében fontos
feladat hárul rá,
= FSH (follikulust stimuláló hormon).
Fehérje+poliszacharidok = mukoproteid – pl. a véralvadást gátló heparin,
a nyálban található mucin (glukóz >4%).
szem üvegtestjének anyaga,
porc és csont alapanyag.
Fehérje+szénhidrát molekulák = a vércsoport fehérjék (glukóz <4%).
Fehérje+foszforsav = foszfoproteid – pl. a tej kazeinja,
gyomor pepszin enzimje,
foszforiláz enzim.
Nukleoproteidek (Lásd: Az ember fejlődése tankönyvben!)
DNS (dezoxiribonukleinsav) kettős helix
dezoxiribóz+foszforsav+purin és pirimidin bázisok,
 genetikai funkciós szakasza a gén,
RNS (ribonukleinsav).
Lipoproteidek pl. vérplazma lipidszállító fehérjéi (bennük gliceridek, koleszterin,
foszftidák), membrán fehérjék.

Kromoproteidek színt adó csoportokkal rendelkeznek

*Haemoglobin (Hb) 66000 kD molsúlyú albumin fehérje. 4 alegységből
(haem molekulából) áll, ezek: a 141 aminosav alkotta α1 és α2,
valamint a 146 aminosavból álló β1 és β2 alegység hozza létre a
pirrolgyűrűt. Az ionizált vas: Fe++→←Fe+++ a 4 pirrolgyűrű
közepén helyezkedik el.
Az ember szervezetében funkcionális szempontból 3 változata ismert:
F-Hb magzati (fötális) Hb, amihez erősebben kötődik az oxigén
és a szénmonoxid, mint az A-Hb-hoz.(Down-kórosok
vérében megtalálható)
A-Hb felnőtt (adult) Hb
S-Hb sarlósejtes anémiás beteg vérében található, a haem
molekulában glutation helyett valin van.
** Myoglobin 17000kD molsúlyú, Hb-hoz hasonló felépítésű: haem molekula és
kisebb fehérje molekula alkotja, 152 aminosavból áll. Hb-hoz
hasonlóan oxigént köt meg, az O2 kis parciális nyomáson kötődik.
***Rodopszin = opszin+cisz retinal (szem fotoreceptor sejtjeiben).

Metalloproteidek pl. citokróm enzimek

Denaturálás

A fehérjék a rájuk kifejtett hatások után vagy reverzibilisnek, vagy irreverzibilisnek

mutatkoznak.
Reverzibilitás csak különleges körülmények között biztosítható. Reverzibilis
denaturáció során a fehérje hidrátburkát elvonja a denaturáló hatás. Ilyenkor csak
másodrendű kölcsönhatások alakulnak ki. Ezek hígítás hatására megszűnnek, a folyamat
visszafordítható.

Hő és számos más hatásra denaturálás alatt a fehérje rendezett szerkezete

irreverzibilisen rendezetlenné válik. Megváltoznak biológiai tulajdonságai, fiziko-kémiai
sajátosságai. Elsőrendű kötések alakulnak ki nehézfémsók, hőmérséklet emelése, szerves
oldószer, pH eltolódás hatására.

*********

Átlagos termetű, alkatú ember protein és proteinszerű anyag tartalma a testtömeg 18-
20%-a. Gyorsan bekövetkező veszteségeket ismerve naponta 25 g fehérjét kell felépíteni a
májsejtek fehérje pótlására, 20 g-ot a plazma fehérjék hiányát kiegyenlíteni, 8 g-ot a
hemoglobin felépítésére, valamint egyéb pótlásokra 10-15 g-ot. Összességében napi fehérje
igény 60-70 g.
Fehérjeszintézis szabályozásában a B2 vitamin fontos szerepet tölt be.

1.1.2. Szénhidrátok
 Alapvető alkotó elemeik: szén – C –, oxigén – O –, hidrogén – H –. A molekulában
lévő C-atomok száma alapján csoportosítják őket. Első sorban az ember szempontjából
elengedhetetlenül fontos 6 szénatomos – hexóz – és 5 szénatomos – pentóz – szénhidrátokat
ismerteti a fejezet. A molekulákon áthaladó polarizált fény határozza meg, hogy jobbra vagy
balra forgató az adott szénhidrát. E sajátosság az élettani felhasználhatóságot is meghatározza.

A szénhidrátokat a növények szintetizálják klorofiljukkal felhasználva a napfény

energiáját:
6xCO2+6xH2O
ǀ
ǀ←foton
↓
C6H12O6 (hexóz)

A szénhidrát molekulák egymagukban és összekapcsolódva vannak jelen az ember

szervezetében és tápanyagaiban.
Hexózok (C6nH12nO6n) az összekapcsolódott molekulák szerint lehetnek
monoszacharidok, diszacharidok, oligoszacharidok, poliszacharidok.
*Monoszacharidok (C6H12O6) azonos atom összetételű molekulák, de más molekula
szerkezet alapján lehet glukóz,
fruktóz,
galaktóz,
mannóz.
A molekulák nem csak az alább bemutatott nyílt láncú szerkezetben, hanem gyűrűs
alakban is előfordulnak. A felhasználhatóság szempontjából a glukóz nyílt láncú
változatainak (izomérjeinek) száma 16. A gyűrűs (α, β) szerkezetű izomérjeinek száma 32.
További beosztás: aldóz vagy ketóz csoportba tartozik a monoszacharid az 1. és a 2.
C-atomon lévő csoport alapján. Ketóz pl. a gyümölcscukor.
A glukóz alkoholos erjedéssel, tejsavas erjedéssel és biológiai oxidációval (→ADP,
→ATP) hasznosul.
A fruktóz szervezetünkben glukózzá alakul át, a máj feltölti vele a glikogén raktárait,
a felesleget trigliceriddé alakítja, ami a zsírsejtekben tárolódik. Édesebb a glukóznál, kevésbé
függ az inzulintól a felhasználása. (Cukorbetegeknek előnyös.)

H O
\ ∕∕
C
|
HO—C—H
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
 H
D-glukóz

H
|
H—C—OH
|
C==H
|
HO—C—H
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H
D-fruktóz

H O
\ ∕∕
C
|
H—C—OH
|
HO—C—H
|
HO—C—H
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H
D-galaktóz

H O
\ ∕∕
C
|
HO—C—H
|
HO—C—H
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
 H—C—OH
|
H
D-mannóz
**Diszacharidok (C12H24O12) két monoszaharid molekulából víz kilépéssel jönnek
létre. Az egyik monoszaharid mindig glukóz.
glukóz+glukóz=maltóz+H2O (a maltózban a két molekula a térben szöget zár
be egymáshoz viszonyítva.)
glukóz+fruktóz=szacharóz+H2O
glukóz +galaktóz=laktóz+H2O
β-glukóz+β-glukóz=cellobiz+ H2O (a cellobióz molekulái a maltóztól eltérőn
síkban helyezkednek el egymáshoz viszonyítva.)
***Oligoszacharidok 3-10 monoszacharidából állnak, igen változatos molekulák és
élettani a folyamatok zajlásában rendkívül fontosak. Néhány példa:
Az anyatej változatos szerkezetű oligoszacharidjai nem csak a csecemő
egészséges bélflórája kialakításában fontos szerepet betöltő
prebiotikumok. Antiadhezív, immunmoduulátor, sejtválaszt módosító és
agyi fejlődést támogató hatásuk az anyatejet pótló tápszerekben még
nem biztosított. Az anya előtejében igen fontosak az N-metil-
laktózaminok LacNAc) és lakto-N-bióz (LNB).
Glukóz+galaktóz+N-acetil- glukózamin és a glukóz+galaktóz+N-
acetil-neuraminsav az anyatej triszacharidjai, az újszülött
bélrendszerében fontos prebiotikumok.
Raffinóz (glukóz+fruktóz+galakttóz→riszacharida) a cukorgyártás
mellék terméke, a melaszba kerül. A melasz kb. 50%-a cukor, legtöbb
a szacharóz kevés glukóz és fruktóz kíséretében. Továbbá 7%-nyi
nitrogén mentes és 16%-nyi nitrogéntartalmú szerves anyagot
(aminosavat), invertcukrot, raffinózt és 10%-nyi szervetlen anyagot
Tartalmaz. Nagy mennyiségű értékes anyagai következtében
takarmányozásra, élesztő- és szeszipari felhasználásra kerül.

Glukózaminoglikán (véralvadást gátló heparin),

Hasonló oligoszachrid a hialuronsav, a keratán-szulfát, a heparán-szulfát, a
galaktóz-aminoglikán és glukózaminoglikán, amik
a kondoritin-4-szulfát, kondroitin-6-szulfát és dermatán-szulfát
alkotó elemei.
Foszfatidil-inozit (glikolipoid) a „unit membrán” alkotó része.
Glikoproteidek a vércsoport antigének, a „unit membrán” alkotói, szállítók a
vérplazmában, sejt-sejt felismerést biztosítanak.
Maltotrióz, maltodextrin, amilopektin a keményítő bontási anyagai.
****Poliszacharidok (hosszú szénláncú cukrok C6nH12nO6n) több száz vagy ezer
glukózból épülnek fel, lehetnek vázat alkotók [kitin (=N-acetil-glukózamin), cellulóz] és
energiahordozók (glikogén, keményítő). Vízben nem oldódnak, nem édes ízűek, hidrolízissel
bonthatók különböző molekulákra. A cellulózt más térszerkezete miatt nem bontja a
tápcsatorna diasztáz enzimje.
Amilóz -- növényi keményítő (krumpliban, gabona lisztben) növényi.
poliszacharid: energia-forrásként felhasználja és tökéletesen megemészti az
ember.
Cellulóz, hemicellulóz– más a térbeli szerkezetük, mint a keményítőé, a bél
baktériumai bontják.
 Pektin heteropoliszacharid (szénhidrátokkal rokon vegyület), magasabb rendű
szárazföldi növények (húsos gyümölcsök például alma, körte; valamint
húsos gyökerek például sárgarépa, murok) sejtfalából állítható elő.
(lekvárfőzés!)
Dextrinek kevésbé ismert poliszacharidok, a keményítő enzimekkel történt hasítása
után keletkeznek.
Hasonlóképpen növényi eredetűek a részlegesen emészthető poliszacharidok: inulin,
mannozán, sztachióz, pentozán.
Állati keményítő = glikogén (ember szervezetének energia tartaléka) glukóz-6-
foszfátból épül fel, állandóan és gyorsan mozgósítható energia-forrás.
Izomzatunkban mintegy 250g, májunkban pedig össztömegének 0,2-1%-a
glikogén.
Dextrán amilopektinhez hasonló glukóz poliszacharid (oldatát vérvesztéskor pótlásra
használják gyors keringési helyreállítás végett.

Pentózok (C5nH10nO5n)
Monoszaharidok (C5H10O5) a ribóz (C5H10O5) és a dezoxiribóz (redukált alak,
C5H10O4) a szervezet genomjában van jelen (foszfor-ribóz).

H O
\ ∕∕
C
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H
D-ribóz (aldopentóz)

H O
\ ∕∕
C
|
H—C—H
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H
Dezoxiribóz

1.1.3. Lipidek
 Nagy molekulájú, detergens tulajdonságú szerves anyagok, aminek oka, hogy a
molekula egyik végén vízben oldódó – hidrofil –, másik végén zsírban és zsíroldókban
(benzin, benzol, éter, kloroform, triklóretilén) oldódó – lipofil – pólus helyezkedik el.
Két csoportjuk ismert: zsírok, olajok és lipoidok.

*Zsírok a glicerinnek három zsírsavval alkotott észterei (trigliceridek). Jellemző

rájuk, hogy szappanpsíthatók. Lúggal (kálilúggal, nátronlúggal) összehozva szabad glicerin
válik ki és zsírsavas só = szappan (káliszappan, nátronszappan) keletkezik. A kialakult
szappanok megtartják a detergens tulajdonságot.
A zsírok állati, az olajok növényi eredetűek, származásuktól függően eltérő szerkezetű
szerves, nagy kalóriaértékű anyagok, energiaforrások. Szobahőmérsékleten folyékony trigliceridek az
olajok, szilárd halmazállapotúak a zsírok. Vegyileg az észterek csoportjába tartoznak. Jellemző fizikai
tulajdonságuk, hogy szerves oldószerekben jól, vízben nem vagy alig oldódnak. A zsírokban főleg
sztearinsav és palmitinsav kapcsolódik a glicerinhez, az olajokban főként az oleinsav.
Levegőn rövidebb, hosszabb idő alatt avasodnak. Az avasodásuk során végbement folyamatok
még kellően nincsenek tisztázva. Az avasodott zsírok, olajok savanyúak, kellemetlen szagúak lesznek
a bennük keletkezett zsírsavaktól, ketontestektől, aldehidektől.

A zsírsavak a membránok és lipidek alapvető anyagai. Hosszú hidrokarbonát

láncból állnak, amelyhez karboxil csoport kapcsolódik, ami savas jelleget biztosít. A
hidrokarbonát lánc változatos hosszúságú, leggyakoribb a 16 és 18 C-atomot tartalmazó és
nulla vagy 2-3 kettős kötést tartalmaznak. A zsírsavak szénláncának hosszúsága, a szénláncokban
a telített és telítetlen kötések helye, száma meghatározza a zsíroknak nemcsak a fizikai tulajdonságait,
hanem élettani haszonértéküket és az emberi szervezetre kifejtett hatásukat is.

A telített zsírsavak zsírsavláncában lévő kötések kivétel nélkül telítettek, azaz hidrogén
kötődik hozzájuk.
A telítetlen zsírsavak a telítetlen kötések számától függően egyszeresen és többszörösen
(polyunsaturated fetty acids PUFA) – legalább két kettős kötést tartalmazva – telítetlenek. A telítetlen
zsírsavak élettani szempontból esszenciális zsírsavak. A telítetlen kötéseket a zsírsavlánc utolsó szén-
[(Ω) C]-atomjától számított helyzettől határozzuk meg: Ω-3 – omega-3 és Ω-6 – omega-6 zsírsavak.
A telítetlen zsírsavak cisz (ez a leggyakoribb típus), vagy transz térbeli
elrendeződésűek. A telítetlen zsírsav kettős kötése a hidrocarbon alkotta végen újabb kötést
biztosít.

\ /
H2C—C==C— CH2
/ \
H H

cisz

\
H2 C—C==C— H
/ \
H CH2

transz
Az esszenciális zsírsavak számos fontos biológiai, biokémiai funkciót látnak el az emberben.
Legfontosabbak esszenciális zsírsavak: linolsav (18 C-atomot és két telítetlen kötést tartalmazó Ω-6
zsírsav), α-linolénsav (18 C-atomot és három telítetlen kötést tartalmazó Ω-3 zsírsav), mert belőlük
más esszenciális zsírsav – arachidonsav (ARA), eikozapenténsav (EPA), dokozahexénsav (DHA) –
szintetizálódik szervezetben.
Többszörösen telítetlen, hosszú szénláncú zsírsavak (long chain-polyunsaturated fetty acids,
LC-PUFA) találhatók az anyatejben. Ilyen a dokozahexénsav (DHA) és az arachidonsav (ARA).
Az agy működésében fontos szerepet játszanak az Ω-3 zsírsavak. Az idegsejtek közötti
kommunikációs folyamatokat befolyásolva javítják a gondolkodásért, értelmi képességekért felelős
agyterületek működését. Előnyösen hatnak a testi fejlődésre, az immunrendszerre, ez utóbbira kifejtett
hatásukkal csökkentik az allergiás és a gyulladásos reakciókat.
Egyszeresen telítetlen zsírsavakat bőségesen találunk a nedvdús gyümölcsökben
(bogyósokban, almában, körtében – főleg a héjukban). Az Ω-3 zsírsavak – eikozapenténsav (EPA),
dokozahexénsav (DHA) zsíros tengeri halakban, algákban állnak rendelkezésünkre. A hazánkban a
busa bőséges telítetlen zsírsav-forrás. (A hazai lakosság a telítetlen zsírsav szükségletének mindössze
0,5%-át nyeri halakból.) A dió nagy mennyiségű telítetlen zsírsavat tartalmazó növényi táplálékunk.
Ω-6 zsírsavak kukorica-, napraforgó-, pórsáfrány-, gyapotmag-, szója,- borágó-, szőlőmag-,
mogyoró-, ligetszépe- és szezámolajban fordulnak elő, míg az α-linolénsav (ALA) növényi
magvakban, olajokban (pl. repceolaj), leveles zöldségekben, diófélékben, hüvelyesekben (főleg
szójában), lenmagolajban.

**Lipoidok molekula szerkezete nem azonos a zsírokéval. Rendkívül fontosak az

élő szervezet felépítésében és működtetésében.
Foszfatidák, foszfolipoidok a sejtmembrán (unit membrane) építő kövei (pl. a
glikolipoid-féle foszfatidilinozit, ami a sejtmembrán 5%-át teszi ki..
Cerebrozidák az idegrendszer fontos alkotó elemei, főleg a myelin hüvelyben.
Karotinoidok növényi eredetű, narancssárga színű lipoidok. A „karotin” gyűjtőnév
alatt α, β, γ, δ, ε változat ismert. Karotinoidokat vegyileg terpénekhez
sorolják. Nélkülözhetetlenek a látás folyamatában, az immunszervek
működésében, stb..
Szteránvázas vegyületek a sejtműködésekben, a szervezet működésének
fenntartásában, összehangolásában elengedhetetlenek: koleszterin,
D-vitamin,
epesavak,
szteroid hormonok.

1.2. Szervetlen – ásványi – anyagok

Az ásványi anyagok egyik csoportja, a makroelemek állandó építőkövekként
nagy(obb) mennyiségben találhatók az ember szervezetében. Ide soroljuk a kalciumot, a
nátriumot, a káliumot, a foszfort, a klórt, a magnéziumot, a cinket. Belőlük jelentős a napi
szükséglet, több száz milligrammnyi.
A másik csoportjukba tartoznak a kis mennyiségben kimutatható ásványi anyagok.
Jelenlétük elengedhetetlen a tökéletes élettani működéshez, mennyiségükhöz képest igen nagy
a jelentőségük. Két csoportba sorolhatók: az ún. nyomelemekre (milligrammnyi) és az
ultranyomelemekre (mikrogrammnyi napi beviteli igénnyel).

A kalcium 99%-a kalcium-foszfát (hidroxi-apatit kristályok) alakjában a csontok

tömör állományát képezi, a maradék 1% (10g) ionos állapotú kalcium a vérsavóban
jelenlétével a szervezet homeosztázisának fenntartásában, az ingerlékenység szabályozásában,
az izom-összehúzódásban, a véralvadásban, továbbá a membránok stabilitásának
fenntartásában és enzimek működésében tölt be életfontos feladatokat. A lágy szövetekben és
a sejtek közötti folyadékban fehérjéhez kötötten vagy kompexként található.
A foszfor szerves és szervetlen foszfátokban van jelen szervezetünkben. A hidroxi-
apatit kristályokat kb. 80–85%-a alkotja. Másik szervetlen alakja a testnedveinkben
pufferrendszerünk részét képezi. A foszfor szerves kötésben fehérjék, nukleinsavak, enzimek,
B-vitaminok aktív formájának alkotó eleme, amik fontos szerepet játszanak intermedier
anyagcsere és energia folyamatokban.
A nátrium életfontos folyamatokban vesz részt. Káliummal együtt a sav-bázis
egyensúly fenntartásában, az ingerület átvitelben (Na+-K+pumpa). Elengedhetetlen az
ozmotikus nyomás és a folyadékterek egyensúlyának megtartásában, az ideg-, valamint az
izomműködésben, a glukóz és az aminosavak aktiv transzportjában.
Sejten belül helyezkedik el az ember kálium-tartalmának 97 %-a, a többi a vérplazmában. Az
ionos állapotú kálium funkcióit a nátriumionnal együtt látja el.
A klór a sejteken kívüli folyadékterekben ionos alakban van. Nagyobb mennyisége a
nátriumhoz kötött, kisebb része a káliumhoz, ami a só- és vízháztartásban, a sav-bázis egyensúly
fenntartásában szerepel. A gyomorsósav-képzés révén az emésztésben is részt vesz.
A vérplazmában a magnéziuma ionizált állapotú és a kalciummal kb. 1:2 arányban található.
A többi magnézium a csontrendszerben és a sejtekben fele-fele arányban elosztva van. A sejtekben
lévő magnézium az ideg- és izomműködésben, továbbá számos enzim részeként az intermedier
anyagcserében fontos szerepet tölt be.

Szervetlen esszenciális anyagok a nyomelemek és az ultranyomelemek, más szóval

esszenciális mikroelemek. Testünk tömegéhez viszonyított töménységük kisebb, mint
0,005%. E csoportba forrásonként több-kevesebb elemet sorolnak be. 13 elemről tudjuk,
milyen működést töltenek be a melegvérű szervezetekben.

A szükséglet nagysága szerint sorolva őket: vas (Fe), jód (I), réz (Cu), mangán (Mn),
cink (Zn), kobalt (Co), molibdén (Mb), szelén (Se), króm (Cr), fluor (F), szilicium (Si), nikkel
(Ni), arzén (As). A vanádium (V) és az ón (Sn) szerepe nem eléggé tisztázott.

A veleszületett anyagcsere-betegségek kezelésekor adott szintetikus élelmi anyagok, a

parenterális táplálás, a hemodialízis veszélyei kiemelik a nyomelemek fontosságát. A vas és
a jód hiánya – szemben a többivel – spontán fellép a legváltozatosabb étrend mellett is.

A vas a haemoglobin prosztetikus csoportját alkotja, az O2 szállítását végzi. A 4

pirrolgyűrű közepén helyezkedik el az ionizált vas, Fe++→←Fe+++.
Jód a pajzsmirigy hormonjainak elemi alkotója, a szervezet jódmennyiségének 80%-a
a pajzsmirigyben található.
A réz enzimekben prosztetikus csoportként irreverzibilisen beépítve található alapvető
nyomelem.
Számos enzimrendszerben alkotórész a mangán, valamint szükséges az ép
csontszerkezet felépítéséhez.
Az emberi test cink tartalma csontokban, fogakban, bőrben, hajban, májban,
izmokban, herében továbbá a vérplazmában (egyharmada lazán, kétharmada szorosan
globulinokhoz kötődve), vörösvértestekben, fehérvérsejtekben, vérlemezkékben van jelen. A
legkülönfélébb funkciókban vesz részt. Kiemelendő a sebgyógyulás, az immunitás serkentése,
a növekedés ütemének fenntartása, a magzati agy fejlődésének biztosítása.
A kobalt a B12-vitamin (cianocobalamin) alkotó eleme.
Molibdén hiányát igen ritkán észlelték.
A szelén a glutathion-peroxidase enzim alkotórésze, a telítetlen zsírsavak
anyagcseréjében és a gyulladásos folyamatok csökkentésében vesz részt. A gyulladást gátló és
általános erősítő nyomelem hatása cinkkel együtt, valamint antioxidáns hatású anyagokkal
kiegészítve erőteljesebben érvényesül.
Számos enzimrendszerben alkotórész és jelentős szerephez jut a króm.
A fluor a fogak állapotának fenntartásához elengedhetetlen.
A csontok és fogak állományát alkotó nyomelem a szilicium.
 2. Az ember szervezetének alapegysége a sejt

A sejt az élő szervezet egyik alapvető alkotó eleme.

Sejtek felépítésére vonatkozó tudnivalókat az elérhető anatómia és szövettani
tankönyvekben megtalálják a hallgatók. (Pl. Mihály András Anatómia Szegedi Egyetemi
Kiadó JuhászGyula Felsőoktatási Kiadó Szeged 2018)

A természetben sejtre nem jellemző felépítésű szervezeteket is találunk. Ezek a

virionok (vírusok), a baktériumok.

*Virionok a gazdasejteken kívül nem mutatnak életjelenségeket. Nem képesek

növekedni, osztódással szaporodni, nincsenek biológiai, biokémiai szintézishez szükséges
enzimjeik. Meghatározott kémiai és fizikai tulajdonságaik révén megtapadnak és bejutnak az
irántuk fogékony sejtekbe.
A virion infektiv genetikai információ: fehérjeburokban – capsid-ban – levő RNS
(ribonukleinsav) vagy DNS (dezoxiribonukleinsav). Tehát RNS vagy DNS virionok
léteznek, melyek a gazdasejtbe jutva beépülnek annak genomjába, átprogramozzák a
működését, új biológiai rendszer jön létre. A sejt anyagát a vegetativ alak reprodukciójára,
replikációjára használja.
A virion abszolút értelemben vett sejtparazita.

**Baktériumokat rendszertanilag az egysejtű növények közé sorolják. Nincsen

magjuk, a sejten belül található a maganyag. Ismerünk apatogén és patogén baktériumokat.
A patogén baktériumok kétféleképpen támadják meg szervezetünket. Egy részük
behatol sejtjeinkbe, szöveteinkbe, közvetlenül elpusztítja azokat, további következményeket
(gyulladást, stb) okoznak. Más csoportjuk toxinokat termel. Az endotoxinok a baktérium
pusztulása után kiszabadulnak és általában helyi betegséget (bélgyulladást, szív
belhártyagyulladást, stb.) okoznak. Az exotoxinokat a baktériumok kiválasztják, azok a
nyirokkal, vérárammal szétterjednek, elárasztják és megbetegítik a szervezetet.

2.1. Sejtműködések

Testünket alkotó sejtek funkcionális alkotó elemei – sejtmembrán („unit membrane”),

sejtplazma (citoplazma) a sejt-organellumokkal, a cytosceleton, a sejtmag, a sejtmagban a
genom – meghatározzák mintegy százféle emberi sejt egyedi és összehangolt működését.
Sejtműködéseket célszerű „didaktikai” egységekbe foglalni. (Tankönyvekben számos
beosztással találkozunk: pl. külön tárgyalják a genom működését, stb.).
Az alábbi (önkényes) csoportosításban rövid összefoglalás olvasható azokról a
funkciókról, melyek a gyógypedagógus hivatásához fontosak..

2.2.1. Sejtmembrán funkciói

A sejtmembrán biológiai membrán.

„Unit membrane” felépítése biztosítja, hogy szelektiv barriert alkot a citoplazma és a
sejten kívüli tér között. E rostáló működésen további funkciók alapulnak:
Aktivan és passzivan szállít a sejtplazmába és a sejtplazmából a sejtközti térbe, vérbe.

A környezetből érkező jelzéseket felfogja, továbbítja a sejtplazmába (pl. G-fehérjék

révén).. Ha a jelek jellegükből adódóan nem juthatnak át a sejtfalon, átalakítja őket, ez a
folyamat megy végbe az ingerület átadásakor, amikor az elektromos transzmisszió vegyi
folyamatot indít el a sejtben.
Szabályozó mechanizmusokat bejuttat a sejtbe (hormonokat, transzmittereket, stb.).
Stabilizálja a citoszkeletont, a sejtben lévő membránokat.
Bizonyos sejtműködésekhez a citoszkeletonnal együtt biztosítja a membrán
alakváltoztatását, motilitását: ezáltal lehetségesek a következő fontos ténykedések:
pinocitózis, fagocitózis, membrán fuzió, exkréció, endotél sejtek alakváltozása, fehérvérsejtek
amőboid mozgása, hímivarsejtek haladása megtermékenyítéskor.

Transzport át a sejtmembránon – „unit membrane”-on át –

Energia felhasználást figyelembe véve a „unit membrane”-on át aktivan – energiát

felhasználva – vagy passzivan – energiát nem igényelve – haladnak át működéshez
szükséges anyagok, sejt által szintetizált termékek, stb.
Passziv transzport függ az „átjutásra váró” molekula, atom, szerves és szervetlen
vegyület, stb.
a) töménységétől (koncentrációjától),
b) fizikai tulajdonságaitól (pl. elektromos töltésétől),
c) vegyi tulajdonságaitól,
d) méretének és a sejtfal réseinek egymáshoz való arányától.

Passzív transzport az ozmotikus grádienssel összefüggve megy végbe. Az anyagnak a

membrán két felszíne közötti koncentráció-különbsége (koncentráció grádiens) határozza
meg. Az áramlás kizárólag a kisebb töménységű oldat felé irányul. Amennyiben a sejt körül
nő az ozmotikus nyomás (pl. jelentős folyadékveszteség a szervezetből), a sejtből a víz
kiáramlik, amíg ki nem egyenlítődik a különbség, miközben a sejt állománya zsugorodik.
Ellenkező esetben, amikor az extracelluláris tér túlzottan hidrált, a víz a sejtbe áramlik, a sejt
megduzzad.
E folyamatokat a sejtek makromolekulái (fehérjéi) szabályozzák, befolyásolják, s
élettanilag ez a szűrletek létrehozásában jelentkezik: pl. a vesékben a vizelet, a szövetekben a
nyirok az eredménye.
*Diffúzió révén (ozmózis közbenjárásával): H2O, O2, CO2 és lipoidban oldható
anyagok (pl. alkohol), ionok jutnak át.
**Facilitált (megerősített, karrier mediált) diffúzió: membránfehérje
molekulákhoz kapcsolódás után gyorsítva, de korlátozott mennyiségben jutnak át a lipid
membránokon (pl glukóz, ketontestek, rövid szénláncú zsírsavak).
***Áttolódás a „lipidkapun”: Bizonyos membrán fehérjék vizes csatornákat
képeznek, amiken töltés nélküli kis (apoláros) molekulák, vegyületek jutnak át (pl. karbamid).
Aktiv transzport energia felhasználó életfolyamat. A molekula, stb. sem sejten belüli,
sem sejten kívüli töménysége, valamint mérete sem befolyásolja a sejtmembránon való
áthaladást, a koncentráció grádienssel ellenkező irányban is lejátszódik, a membrán
órusainak átmérőjénél nagyobb anyagok is átjutnak.
Aktiv transzport végbemegy membrán lefűződéssel és hordozó molekulákkal.

*Membrán lefűződés az aktiv anyagátvitel széles körű lehetősége.

Endocitózis -pinocitózis: cseppfolyós vagy finom részecske (pl. emésztésből
származó zsírsavak) bekebelezése,
-fagocitózis: szilárd (pl. por, korom, stb.), valamint testidegen
(pl. baktérium) anyag bekebelezése.
 A membránon megtapadt, megkapaszkodott anyagokat a membrán körülveszi, majd
lefűződik, a membránhólyagba csomagolt anyag a sejt plazmájába kerül, aminek a további
sorsát meghatározza, hogy a sejt enzimjei elbontják, vagy nem. Utóbbi esetben a „csomagok”
kilökődnek, a szervezetben aránylag „eldugott, közömbös” helyein tárolódnak (pl. tüdő
alapszövetében a korom-, porszemcsék, stb.).
Exocitózis az endocitózissal összefüggő folyamat. (Lásd előbb!) Az exocitózis
során emészthetetlen „becsomagolt” anyagok ún. szekréciós hólyagokban lökődnek ki.
Szekréció is energiát felhasználó működés, melyben az endokrin és nem endokrin
sejtek a szintetizált „terméket” a véráramba vagy a felszínekre (érpályába, sejtek közti térbe,
vesecsatornákba, epe kapillárisokba, test felszínére, tápcsatorna üregébe) juttatják. A
„kiürítés” jellege alapján ekkrin, apokrin, merokrin, holokrin lehet a folyamat.

**Hordozó molekulákkal haladnak át nagy szerves molekulák, ionok.

Az energiát – ami a transzmembrán G-fehérjék szerkezetének változását okozza – az
ATP biztosítja.
Specifikus membrán fehérjék alkotják a hordozó molekulákat.
E molekulák a sejten kívül/belül az adott anyaggal összekapcsolódnak, majd a sejten
belül/kívül az anyag leválik a fehérjéről:
K+―Na+ ioncsere←kálium-nátrium-ATP-áz enzim,
K+ bevándorlás a sejtbe (=akkumuláció)].
Receptor fehérjék bélelte ioncsatornák az ingerületet átvivő anyagokra érzékenyek,
azok nyitják meg őket.

2.2.2. Anyagcsere

Az alább összefoglalt anyagcsere folyamatokat a fejezetben nem részletezzük.

Egyesek ismertetésére e tantárgy bizonyos fejezeteiben és/vagy a funkcionális anatómia
keretein belül, továbbá a Fejlődéstan stúdiumban kerül sor. Az ajánlott irodalom biztosítja az
érdeklődőnek az elmélyedést az anyagcsere folyamatokban. (Fonó, Sejtbiokémia!!!

Genom „karban tartása”, mutációk kivédése, DNS helyreállítása, RNS képzése.

Nem esszenciális aminosavak szintézise, fehérjék (sejt fehérje állománya, enzimek,
vérszérum fehérjék, immunfehérjék, stb.) szintézise, bontása, intermedier aminosav
anyagcsere.
Sejt nem fehérje természetű anyagainak felépítése, megújítása, elbontása.
Szénhidrát és zsír anyagcsere folyamatok (bontás, felépítés, felhasználhatóvá
transzformálás, intermedier anyagcsere lépései).
Energia-szolgáltatás oxidativ és nem oxidativ folyamatok révén.
Szervetlen elemek, molekulák, anyagok beépítése szerves molekulákba.
Hormonok, neuropeptidek és transzmitter anyagok szintézise.
Testfelszínre, üreges szervek hámfelületére kiválasztandó anyagok (enzimek, epe,
vizelet, faggyú, verejték, stb.) előállítása.
Szervezetben keletkezett, szervezetbe került mérgező anyagok méregtelenítése,
(májsejtekben), kiürítése (epével, vesén át, verejtékkel).
Szervezetben keletkezett, szervezetbe került mérgező anyagok tárolása (hajban,
körömben, bőrben, csontban, stb.).
Gyógyszerek közömbösítése, eltávolítása.
Hormonok hatástalanítása, elbontása.
Homeosztázis fenntartása.
2.2.2.1. Mitokondriumok funkciói

Ki kell térni a mitokondriumok működésének bővebb ismertetésére, mert az utóbbi két

évtizedben újabb funkciókra derült fény.

Az energiatermelés (nagy energiájú foszfát kötések létrehozása) mellett részt vesznek

az apoptózis (lásd ott!), a cukorbetegség, a rosszindulatú daganatok, a neuro-degeneráció
patomechanizmusában.

Több ezer nukleáris eredetű fehérje szintetizálódik a mitokondriumokban.

2005-ben rövid aminosav-láncú proteint — small humanin like peptides (SHLPs)
— fedeztek fel, ami a mitokondrium nagyobb egységében (16S) szintetizálódott. Ez a
humanin, ami 24 aminosavból áll. Ma már 13 rövid aminosav-láncú peptid ismert, melyek
génje a mitokondriális DNS-ben van.
A rövid aminosav-láncú peptidek védelmet nyújtanak a reaktív gyökök (free radicals)
ellen, a cukorbaj eredetű érelmeszesedéssel szemben, sejtet és anyagcserét védő hatásúak.

A mitokondrium kisebb egységében (12S) a DNS kódol egy peptidet, a MOTS-c-t,

ami a metabolizmus alapvető szabályozója, az egyetlen mitokondriális hormon. (Lásd a
Hormonok fejezetben!)

Az izomsejtek mitokondriuma több száz myokin-t is előállít, amelyek révén a többi

szervvel „kommunikál” az izomrendszerünk. Az elsőt, a myostatin-t 1997-ben fedezték fel.

A rendszeres testgyakorlás EcSOD – extracellular superoxid dismutase – szintézisét

biztosítja az izomsejtekben, ami hozzájárul az idült betegségek megelőzéséhez. Az insin
képzését is a rendszeres testgyakorlás indítja el. Az insin hatása megnyilvánul az egészséges
testtömeg megtartásában, a kognitív folyamatok javításában, a telomérek hosszának
növelésével az öregedés lassításában.

2.2.3. Sejtosztódás

A sejtosztódás során a genomban történő változásokat Dr. Szabó Mihály „Az ember
fejlődése” tankönyvében (2007. APC- Stúdió Gyula Vár utca 4 – 5700 és Szegedi Egyetemi
Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó Szeged 2020) tanulmányozhatja.
Számtartó (mitosis) sejtosztódás testi sejtek és éretlen ivarsejtek reprodukciós
folyamata. Amikor a sejt tömege és felszíne közötti (fiziko-kémiai, biológiai) egyensúly
megváltozik, bekövetkezik az osztódás, eredménye diploid kromoszóma számú két azonos —
tökéletesen egyező — sejt.

Számfelező (meiosis) sejtosztódás ivari sejtek érésekor végbemenő, a genetikai

állomány rekombinációjával járó, haploid kromoszóma állományt eredményező folyamat,
ami megtermékenyítéskor/megtermékenyüléskor az új lény teljes – diploid – kromoszóma
készletét biztosítja.

Sajátos jelenség a több magvú sejtek kialakulása. Harántcsíkolt izom sejtjei

„összeolvadva” alkotnak szincíciumot, működő egységet – izomrostot. A méhlepény sejtjei
syncytiotrophoblast-tá folynak össze.
 2.2.4. Differenciálódás

A zygota omnipotens (totipotens) sejtjei meghatározott működésre determinált —

unipotens — sejtek kiinduló pontjai. A differenciálódás a magzati életben végbemenő,
genom által vezényelt potencia beszűküléssel járó — egyúttal funkcionális tökéletesedést
eredményező — biológiai folyamat.

2.2.5. Ingerelhetőség, ingerület-képzés, -vezetés

Testünkre kívülről érkező és szervezetünkben bekövetkező meghatározott

változásokra — ingerekre — sajátos anyagcsere változásokkal — ingerülettel — válaszoló
sejtek alkotják az idegrendszert. Az idegsejtek nem csak ingerelhetők, egyúttal
ingerületképzésre és -vezetésre alkalmasak.
Spontán ingerképző tulajdonságúak a szívizomzat speciális sejtjei a jobb pitvarfal
simus csomó-jában. Amennyiben az ingerületet továbbító pálya „felszabadul” a sinus csomó
irányítása, szabályozó („pace maker”) hatása alól, akkor a szív ingervezető rendszerének
bármely szakasza, sőt a kamrafal izom sejtjei is alkalmasak rendellenes, ún. „atópiás”
ingerület-képzésre (→extraszisztole).
Az idegrendszer végrehajtó — efferens — pályái révén ingerelhetők az izomsejtek,
kiválasztásra serkenthetők a mirigyeket alkotó külső és belső elválasztásra alkalmas sejtek.

2.2.6. Alakváltoztatás

A cytoskeleton és a sejtplazma fehérje alkotó elemei térbeli szerkezetüket számos

hatásra (ingerület, bármely homeosztázis tényező eltolódása, kemotaxis, stb.)
megváltoztatják, következésképpen módosul a sejt alakja.
A jelenség megfigyelhető endothel sejteken, amikor a granulociták kemotaxis hatására
a bekebelezendő anyag felé indulnak, és a zsugorodó entothel sejtek közti résen kilépnek a
hajszálérből, vagy érsérüléskor a vérvesztést akadályozandó az ér ürege felé befordulnak
előmozdítva a vérrög képződését.
Fagociták az endothel sejtek közti réseken alakváltoztató képességükkel, amőboid
mozgásukkal kikerülnek az érpályából, távolra eljutnak, ez a tulajdonságuk teszi alkalmassá
őket a kemotaxis révén észlelt és megcélzott idegen anyag, kórokozó bekebelezésére. Elérve
a „célt” úgy változtatják az alakjukat, hogy körülfolyják a bekebelezendő idegen anyagot
(Lásd endocitózis!).
Izmok működése a kontrakciókor és elernyedéskor jár tetemes alakváltozással.
Sejtosztódáskor a sejt állományának növekedése, a szétválás mutatja az alakváltozást.
Spermiumk alakváltozása (csapkodó farok) egyúttal funkcionális változást (aktiv
mozgást) biztosít megfelelő vegyi környezetben.
Neuronokon az alak változása az axon növekedése, a dendritizáció, a szinaptizáció,
az axon regeneráció alatt követhető.
Bizonyos mirigyekből történő exkréciókor, továbbá csillók, ostorok tevékenységében
is jól fellehető a sejtek alakváltozása.

2.2.7. Mozgás

Egyetlen emberi sejttípus képes. aktiv mozgásra. A hímivarsejtek a farok

felépítéséből fakadó aktiv mozgással közösülés után tovahaladnak a belső női nemi
szervekben meghatározott pH és más feltételek között a megtermékenyítendő pete felé.
 Kemotaxis által irányítva a fagociták folyamatos alakváltozás révén amőboid
mozgással érik el megsemmisítendő célpontjaikat. (Lásd előbb!)

2.2.8. Kiválasztás

Endokrin – belső kiválasztás – a véráramba, exokrin – külső kiválasztás – valamilyen

felületre (kültakaró felszínére, lélegzés és táplálkozás szervrendszerének hámborítására,
epeutakba, nephron üregrendszerébe) történő kiválasztás aktiv transzport folyamat. A
kiválasztás a sejt méretének/tömegének csökkenésével is jár(hat).
A kiválasztott mennyiség alapján megkülönböztetünk apokrin, merokerin, holokrin
és ekkrin külső elválasztású mirigyet.
Apokrin úton váladékot termelő mirigysejt csúcsában felgyülemlett váladékszemcsék
ürülnek ki magukkal sodorva kicsiny sejtmembrán darabot azt a látszatot keltve, hogy a
sejtcsúcs a termék. E mirigyek működése szakaszos – pl. tejtermelő emlő – mirigyei.
Merokrin jelző kifejezi, hogy a mirigy sejtjei nagyjából azonos ütemben, szinkron
termelnek váladékot, ami hólyagokba „csomagolva” távozik a sejtből.
Amikor a sejt egész állománya váladékká alakul át, holokrin működésről szólunk (pl.
faggyú mirigyek).
Az ekkrin kiválasztás a verejték-mirigyekre jellemző, a termelt váladék diffúzióval jut
ki a sejtből.

2.2.9. Sejthalál

A sejthalál fontos életjelenség, sajátos sejtműködés, kórtani szempontból célszerű

alaposabban tárgyalni.
A sejtek kromoszómájába épített telomer-ek hossza, kopásuk, pusztulásuk üteme
meghatározza az ember élettartamát.
Sejtpusztulás lehetőségei:
programozott sejthalál (programmed cell death, PCD),
1-es tipusú PCD - apoptózis (ógörög: απόπτωσις),
2-es tipusú PCD – autofágia,
nem programozott sejthalál (non-PCD = nekrózis).

*Programozott sejthalál (programmed cell death, PCD)

Többsejtű élőlényekben végbemenő PCD az egyedfejlődés nélkülözhetetlen
mechanizmusa, fölöslegessé vált sejtek ”öngyilkossága’’. (Pl. az idegrendszerben
elpusztulnak azok a neuronok, amelyek nem kapnak elég „túlélő faktort” a többi idegsejttől.)

Apoptózis
Egy sejtet érintő, genetikailag meghatározott, külső molekuláris jelet igénylő aktív
folyamat. E jelek lehetnek – „halál-receptorokon”, „extrinzik ösvényen” érkező specifikus,
öngyilkos jelek. Másik lehetőség stressz indukálta mitokondriális, „intrinzik” úton valósul
meg: hiányzanak a túlélést biztosító jelek.
Az apoptózis folyamata élettani, normális – egyúttal bonyolult, jelmolekulákban
gazdag – válaszreakció. Egyrészt biztosítja a felnőtt szervezetben az állandó sejtszámot,
másrészt a magasabb rendű szervezet fejlődése során szervek, szervrendszerek testrészek
kialakulását, valamint feleslegessé vált struktúrák eltüntetését.
A folyamat lényege:
 Kondenzálódik a kromatin, utána az endonuklázok elbontják a DNS-t. Közben a sejt
vizet veszít, ennek következtében zsugorodik, majd a sejtorganellumok, továbbá a sejtplazma
feldarabolódik. A sejtmembrán azonban épen marad, kijut rajta a foszfatidilszerin (falósejtek
ligandja), amit a fagociták „észlelnek”, a kemotaxis vezérli őket, az apoptózis állapotában
lévő sejt mellé vándorolnak, s bekebelezik. Az elbontott sejtalkotókat a szervezet újra
felhasználja.
Neurodegenerativ betegségekben, autoimmun folyamatokban, AIDS-ben,
daganatokban jelentős szerep jut az apoptózisnak.

Például a HPV rosszindulatú genotípusai megtapadnak a méhnyak hámsejtjein,

kódolnak egy fehérjét (E6). E fehérje megköti és inaktiválja az apoptózist indukáló p53
fehérjét, így az nem tudja feladatát véghezvinni, nem hal el a megfertőzött sejt, megindul a
rosszindulatú, végtelen sejtosztódás, sejtszaporodás.

Autofágia
A sejtplazmában kettős membránnal határolt egységek jelennek meg, összeolvadnak
a lizoszómákkal. Lizoszómák emésztő enzimjei elbontják a sejtorganellumokat, végül az
egész sejtet.
Az autofágia jelentősége tápanyaghiányos állapotokban, intracelluláris kórokozókkal
szembeni védekezésben testesül meg. Újabb kutatások szerint a homeosztázis biztosításában,
az embryo fejlődésében és egyes betegségekben (pl. Crohn betegség, I-es tipusú diabetes) is
fontos kórtani szereppel bír.

**Nem programozott sejthalál (non-PCD, nekrózis)

A nekrózis folyamatát általában mechanikai hatások okozzák. A sejt vizet vesz fel,
megduzzad, vizenyős lesz. Következésképpen sérülnek a mitokondriumok, elmarad az ATP
szintézise, emiatt energia hiányában a sejtmembrán ionpumpái nem működnek. A sejt
acidotikussá válik. Az izohidria és az izovolémia felborulása magával vonja a kromatin
kicsapódását, sejtplazmában a lizoszómák szétdurranását, kiszabadult enzimjeik megemésztik
a sejtorganellumokat. A szétrobbant sejt a környezetében gyulladást okoz.
 2.3. Sejtműködések szabályozása

A sejt működéseket alapvetően a genomban tárolt információk szabályozzák. (Erről

részletesen Dr. Szabó Mihály „Az ember fejlődése” c. tankönyvben.) E „vezérlés” mellett
nem hagyhatók figyelmen kívül az emberi test belső és külső környezetéből származó
hatások. A sejt funkcióit a test belső környezetéből hormonok, idegingerületek, továbbá a
sejtben szintetizált/elbontott anyagok mennyiségének, minőségének serkentő és/vagy gátló
hatásai („+ és -- feedback”) irányítják, valamint a szomszédos sejtek, szövetek közvetve vagy
közvetlenül is befolyásolják („kommunikálnak”).

Sejtjeink receptorai testünk belső környezetéből származó ”jelző (szignál)

molekulákat” ismernek fel és reagálnak rájuk. Jelző molekulák a hormonok, az
idegingerületeket célba juttató transzmitterek, szomszédos sejt felszíni fehérjéje, funkciókat
szabályozó faktorok [pl. FGF (fibroblast growth faktor)], citokinek, hisztamin, korai és késői
gyulladásos faktorok, prosztaciklinek, stb.

A jelző molekulák egyedül vagy együtt (kombinációban) hatásosak: „viselkedést”,

válaszokat, reakciókat, működést szabályoznak. Minden egyes „jelző”-nek megvan a sajátos
receptora a sejt felszínén vagy a sejtplazmában vagy a genomban.

Jelző molekulák hatása két úton valósul meg:

- bejutnak a sejtbe s közvetlenül kötődnek a „cél molekulához, enzimhez”,
- sejtfelszíni receptor révén és közvetítő molekulák (primér valamint
secunder messenger system) útján szabályoznak.

Idegrendszerünk, érzékszerveink receptorai felfogják a közeli és távoli környezetből

származó ingereket, eljuttatják központi idegrendszerünkbe. Agyunk „kiértékeli, feldolgozza,
összehangolja a folyamatosan beérkező tájékoztató „adatokat”, majd ezekre megfelelő
serkentő vagy gátló válaszokat gerjeszt sejtekben, szövetekben, szervekben,
szervrendszerekben. E folyamat a neurohumorális (neuroendokrin) és humorális (endokrin)
szabályozás a sejtek kommunikációs rendszerének része. A neurohumoralis és humorlális
szétválasztása fontos, mert számos hormon szintézise kívül esik a hypothalamo-hypophysealis
(hypothalamus-agyalapi mirigy) rendszeren. (Részleteit lásd az endokrin fejezetben!)

Hormonhatások mechanizmusa

*Szteroid hormonok
Szteroid (hidrofób) hormonok lipoid-oldékonyak, tehát átjutnak a „unit membran”-on
a citoplazmába, az ott lévő receptorokhoz kötődnek, majd a maghártyán áthaladva a DNS
megfelelő génjéhez kapcsolódnak, ezáltal fokozzák a sejt enzimjeinek előállításáért felelős
mRNS-ek átírását. A mRNS-ek kijutva a sejtplazmába elindítják az megfelelő enzimek
szintézisét, ezek megváltoztatják az anyagcserét a sejtben.

**Pajzsmirigy hormonok [trijódtironin (T3), tiroxin (T4)]

Átjutnak a sejtmembránon a citoplazmába, onnan a sejtmagba, ahol kötődnek az ottani
receptoraikhoz. Hatásaik a szteroid hormonok hatásmechanizmusában említettek szerint
folytatódnak serkentve a mRNS átírását, annak kijutását a sejtplazmába és a fehérje szintézis
elindítását.
***Peptid hormonok
Peptid és fehérje hormonok (hidrofil hormonok) a célsejt felszínén lévő speciális
receptorokhoz kötődnek, aktiválják azokat, erre a receptorokban végbemenő változások a
sejtmembrán belső felszínén elsődleges hírvivőket mobilizálnak. amik élettani hatású
anyagok – másodlagos hírvivők (messzendzserek) – cAMP, cGMP képződéséhez, vagy
Ca++, kalmodulin koncentrációjának növekedéséhez vezetnek. Ezek funkciója kettős. Egyik:
feladatuk továbbítani az ”utasítást” a sejten belüli végrehajtó egységhez, a másodlagos
effektorhoz. Ily módon érvényesül pl. az inzulin hatása. (Általában a gyógyszerek
hasonlóképpen, transzmembrán receptorok útján hatnak.) Másik funkció: a sejtplazma
specifikus fehérjéi a sejtmagba jutva a DNS-re hatnak, megtörténik a mRNS képződés a
transzkripció. A mRNS kilép a sejtplazmába, elindítja a fehérje (pl. enzim) felépítését. Az
enzimek megváltoztatják az anyagcserét a sejtben. A folyamat energiáját a GTP (guanozin
trifoszfát), az ATP (adenozin trifoszfát), a kreatin foszfát biztosítja.

Sejt túléléséhez számos jel szükséges. Osztódásához és differenciálódásához

kiegészítő jelek kellenek. Ha a túléléshez elengedhetetlen jelek hiányoznak, a sejt öngyilkos
folyamatba jut. (Lásd: programozott sejthalál (programmed cell death, PCD!)

Fontos hírvivő rendszerek

cAMP, cGMP, arachidonsav rendszer (származékai a prosztaglandin, az eikozaidok),

foszfoinozitol, tirozin kináz rendszer, Ca++ rendszer.
Mindegyik másodlagos hírvivő rendszernek van saját ligandja (ami az elsődleges –
primary – messenger), elsődleges effektora és másodlagos effektora.

Ligandok között meg kell említeni:

neurotranszmittereket (adrenalint, noradrenalint, acetilkolint, hisztamint),
hormonokat [pl. ACTH, FSH, hCG (humán koriogonin), TSH, oxitocin, GnRh
(növekedési hormon releasing hormon) PTH (mellékpajzsmirigy hormon), stb.]
Gyakori elsődleges effektor:
adenil cikláz, foszfolipáz A, foszfolipáz C, guanilát cikláz, receptor tirozin kináz.
Fontos másodlagos effektor:
proteinkináz A, proteinkináz C, proteinkináz G, Ca++-kötő protein (kalmodulin
rendszer),
cicloxigenáz, 5-lipoxigenáz, 12-lipoxigenáz.

Másodlagos hírvivők rendszere („secondary messenger system”)

Másodlagos hírvivők a jelátvitel „kaszkád” folyamatának molekulái.

Funkciójuk: a célsejt felszínén lévő (pl. adrenalin, növekedési faktor, stb.)
receptorokról a jelzéseket továbbítják a citoplazmába vagy a sejtmagba, ezáltal a sejtben
megfelelő aktivitás indul el. (Felfedezésükért 1971-ben egy, 1994-ben két kutató kapott
élettani és orvosi Nobel-díjat.)

A rendszert enzimek szintetizálják és aktiválják. Ilyen enzim a cikláz, amely a ciklikus

nukleotidokat szintetizálja, vagy megnyitja az ion csatornákat biztosítva az „ion szignálok”
– pl. Ca++ – beáramlását a sejtplazmába részben az extracelluláris térből, részben a sejten
belüli helyekről, ahol kötött állapotban található (pl. kalmodulin).
Másodlagos hírvivő molekulák

Hidrofób molekulák – nem oldódnak vízben. Ilyen a diacilglicerol, a

foszfatidilinozitol, amelyek diffundálnak a sejtplazma membránjáról a membránközti („unit
membrane” és plazmamembrán) térbe, ahol elérik és szabályozzák a membránhoz kötött
végrehajtó (effektor) fehérjét.

Vízben oldódó hidrofil molekulák csoportjába sorolják a cAMP-t (ciklikus adenozil

monofoszfátot), cGMP-t (ciklikus guanozil monofoszfátot), IP3-at (inozitol trifoszfátot), az
arachidonsavat, a Ca++-t, a protein foszfatázt, melyek a citoszolban („sejtplazma mátrixban”)
találhatók.

Gázok: NO (nitrogénoxid), CO (szénmonoxid), SH2 (kénhidrogén) – diffundálnak a

citoszolon, a membránokon keresztül.

Ca++: 1986-ban bizonyították be, hogy a kémiai ingerület hatására a citoplazmában

ciklikusan megváltozhat a szabad kalciumionok mennyisége. Koncentrációja két okból nő a
sejtplazmában. Egyik: Elsődleges hírvivőkhöz kapcsolódott peptid hormon megváltoztatja a
sejtmembrán áteresztő képességét, ennek következtében a sejtközti térből kevés Ca++ áramlik
a citoplazmába. Másik: A sejtben – endoplazmás retikulumban – tárolt Ca++ felszabadul.
Ennek útja: Foszfatidil-lipáz-C (PLC) enzim hasítja a sejtmembrán belső oldalát alkotó, nagy
mennyiségben található foszfatidil-inozitol-difoszfátot (PIP2) (jelző folyamatok fontos
elemét) két másodlagos hírvivővé: diacilglicerollá (DAG) és inozitol-trifoszfáttá (IP3). Az
endoplazmás reticulum IP3-érzékeny receptoraihoz kötődő IP3 Ca++-ot mobilizál a reticulum
ciszternáiból. A megnövekedett Ca++ szint Ca++-ot kötő fehérjékkel – kalmodulin – s egyéb
másodlagos hírvivőkkel aktiválja a proteinkináz-C-t (PKC), amire a sejtben módosulnak az
enzimaktivitások, kontraktilis elemek aktiválódnak.
Szabad Ca++ koncentrációját növeli az acetilkolin, oxitocin, vazopresszin, szerotonin.

Foszfatidil-inozitol-difoszfát (PIP2) változatos zsírsavakat foglal magában, köztük az

arachidonilt, a sztearint.

Proteinkináz-C (PKC) a proteinkinázok egyike. Ez az enzimcsoport jelátviteli

folyamatokban aktiválódó enzimek, melyek a fehérjék reverzibilis foszforilációját
katalizálják. Ezen túlmenően szinte minden sejtbeli folyamatot (differenciálódás, proliferáció,
szintézis, anyagcsere, védekező mechanizmusok, csatornák aktivizálása, központi
idegrendszer integritásának megtartása, programozott sejthalál) szabályoznak.

Ciklikus adenozin monofoszfát (cAMP): Adenilcikláz enzim hatására adenozin

trifoszfátból (ATP-ből) keletkezik. Bonyolult rendszerben – más vegyületekkel
együttműködve – befolyásolja a fehérje foszforilációt, ezáltal számos sejtműködésre hat.
Célsejtben fokozza a ciklikus adenozin monofoszfát (cAMP) koncentrációját a TSH, STH,
ACTH, LH, FSH.

Ciklikus guanozin monofoszfát (cGMP): Neuron végződéseken szabaddá váló NO

hatására a guanilát-cikláz enzim a GMP-t gyűrű alakú ciklikus GMP-vé (cGMP) alakítja. A
cGMP serkenti a proteinkinázt, amely olyan fehérjéket fehérjéket aktivál, amelyek a
simaizomsejteket elernyesztik.
 2.3.1 Sejtek jelző rendszere
„Cell signalig”, „cell communication”

Komplex kommunikáció, mely irányítja az alapvető tevékenységeket és összehangolja

a működéseket a sejtben.
Képesség a mikrokörnyezetnek adandó tökéletes válaszokra, a fejlődés, a helyreállítás,
a védekezés, a homeosztázis alapja.
A sejt információs folyamatainak zavara számos betegségért – rosszindulatú
elfajulásért, autoimmunitásért, cukorbajért – felelős.
A jelátvitel kémiai és elektromos úton valósul meg. Az elektromos átvitel a gyorsabb
lehetőség.
Sejtek kommunikálnak
gap junction-okon át,
juxtakrin kapcsolattal,
rövid távolságon át parakrin úton,
nagy távolságra endokrin módon (lásd fentebb!).
Szomszédos sejtek közvetlenül is befolyásolják, irányítják funkcióikat gap junction-
okon át, vagy az egyik sejt felszíni fehérjéje révén.

Gap junction: Sejt és sejt közötti közvetlen kapcsolat, amin keresztül a szomszédos
sejtek plazmája érintkezik. Gap junction-ok biztosítják pl. a szívizomzatban, a húgyvezető
sima izomzatában az akciós potenciálok terjedését.

A juxtakrin vagy kontaktusfüggő szignalizáció is közvetlen kapcsolat. Két sejt

fizikailag érintkezik. Egyik sejt felszíni fehérjéje aktiválja a szomszédos sejt membrán
receptorát. Az aktiválódás feedback mechanizmust indít el a jeladó sejt felé — csökkentendő
a beérkező jelzést, megakadályozandó a túlzott működést. E jelző működés igen pontos
ellenőrzést biztosít az embrió fejlődésekor a sejtek differenciálódásához.

Parakrin jelzés közvetítésre példa: FGF (fibroblast growth faktor) széleskörű hatásai
ismertek. Közöttük legerőteljesebb a differenciálódásban és regenerációban megnyilvánuló
aktivitás.

Neurotranszmitterek (transzmitterek, acetilkolin, stb.) működésének lényege:

elektromos ingerületet vegyi úton továbbítanak egyik neuronról a másikra a szinapszisokban,
vagy végrehajtó idegvégződésekről izomra, mirigyre.
Így történik az ingerület átvitele elsődleges receptorról (szagláskor). Továbbá
másodlagos (ízlelés, egyensúlyérzés, hallás) és harmadlagos érzéksejtek (látás) receptorok
jel továbbítása is transzmitterekkel megy végbe.

Citokinek (interleukinek, interferonok) az immunrendszerben elsősorban

diffúzióval jutnak át rövid távolságra. Véráramba kerülve távolabb is hatnak. Főleg „helyi
funkciókat” szabályozó faktorok: a hisztamin, a korai és késői gyulladásos faktorok, a
prosztaciklinek, stb.
 3. Szervezetünk homeosztázisa

Az élettan legfontosabb alapfogalma a homeostasis [ógörög: ό μ ο ς ι σ τ η μ ι,

(ejtsd: hómosz istemi) = hasonló állapot].
Szervezetünk dinamikus egyensúlya, biológiai állandósága, másképpen fogalmazva
önszabályozó belső környezete, bonyolult biológiai rendszer, alkalmazkodó képesség a
homeosztázis, mely képes válaszolni a belső és külső környezet változásaira.
A homeosztázis szabályozásában a hypothalamus – a központi idegrendszerrel való
széleskörű kapcsolatai, vegetatív magjai, endokrin szabályozó működései, a „reward”
(jutalmazó) rendszerben való részvétele révén – komoly összehangoló, szervező, irányító
szerepet tölt be.
Izohidria, izovolémia, izoozmia, izotónia, izoionia, izotermia – a homeosztázis
hagyományos alkotó elemei – egymással összefüggő rendszert alkotnak, nem választhatók
szét. Egyik (pl. az izovolémia) változása dinamikusan magával hozza másokét (izoozmia,
izotónia, izoionia). Az egyes összetevőket „értéktartó”, „értékkövető”, „+„ és „—„ „feed
back” mechanizmusok szabályozzák.
Homo sapiens sapiens esetében nem hagyhatók figyelmen kívül a homeosztásis
sajátos, emberre vonatkozó formái: pszichés/mentális, társadalmi és anyagi/gazdasági
homeosztásis, amelyek kiegészítik a biológiai elemeket.
Életmentünket szabályozó cirkadián ritmus napjainkban a homeosztázis rendkívül
fontos eleme. Felborulása pszichés, szomatikus, érzelmi és kognitív működéseink kuszaságát,
zavarát idézi elő. (Bővebben lásd az „Alvászavarok” fejezetet az Általános kórtanban!)

3.1. Izohidria

Szervezetünk vegyi – sav-bázis – állapotának, „háztartásának” egyensúlya, az

életműködések alapfeltétele az izohidria. Laboratóriumi meghatározása pH értékkel történik.
(pH = hidrogénion koncentráció negatív logaritmusa: —lgH+).
Állandó szinten tartása fontos a fehérje molekulák stabilitásának és
funkcióképességének megőrzése, az enzimműködések optimális hatékonysága végett.
Élettani értéke vérplazmában mérve: pH≈7,35-7,40 (tágabb határai:7,3- 7,45)
Az eltolódás lehet alkalózis (pH>7,41-7,45), vagy acidózis (pH<7,30-7,35). (Lásd
alább!) Az egyensúlyt puffer rendszerek állítják helyre.
Az érpálya glomus caroticumban lévő kemoreceptorai által észlelt pH-eltolódás a
légzőközpont működését megváltoztatja, a központ a légzést szabályozva elindítja a puffer
rendszer működését az izohidria helyreállításáért.
Szélsőségesen kóros pH eltérés esetén e rendszerek működése elégtelenné válik, az
illető észrevétlenül súlyos, életveszélyes állapotba kerül.
A szervezetben vannak savtermelő és bázistermelő folyamatok, de a savtermelés van
túlsúlyban! A H+terhelés forrásai: - táplálékokkal felvett savas anyagok,
- anyagcsere folyamatok,
- gáztranszport során képződött H+.

3.1.1. Puffer rendszerek

A puffer rendszerek szervezetünk olyan anyagai, anyagcsoportjai, enzimjei, amelyek

képesek H+-t felvenni, vagy felszabadítani a sav-bázis egyensúly helyreállítására.
 A pufferek a szervezetben több helyütt működnek, a végleges anyagkibocsátás a
tüdőn (CO2) és a vesén (H+, Na2HPO4) át valósul meg.
A) Bikarbonát-szénsav puffer: H2CO3 ←→ NaHCO3. Savmegkötő nyílt rendszer.
Gyorsan reagál, a puffer tevékenység 75%-a ezzel valósul meg. A bikarbonát-szénsav puffer
és a fehérje puffer (lásd alább!) alkotja a vér összetett puffer rendszerét.
B) Nem bikarbonát pufferek: Zárt rendszerben működnek, főként sejten belül fejtik ki
puffer tevékenységüket.
B/1) Haemoglobin (Hb) puffer: Kiegészíti, támogatja a bikarbonát-szénsav puffert
(karboanhidráz enzim működése!).
B/2) Foszfát puffer: H2PO4− ←→ HPO42−. Kis kapacitású rendszer. Sejten belül
erőteljesebben működik, mint sejten kívül a vérplazmában. Jelentősége főleg a vesében van.
B/3) Fehérje puffer: aminosavak amfoter tulajdonságán alapul a puffer hatás. Részt
vesz benne az aminosav mindkét csoportja:
a) Karboxi csoport: −COOH → −COO−+H+
b) Amino csoport: −NH3OH → NH3’+OH−
B/4) Vese puffer rendszere több tényezőből áll:
a) Karboanhidráz enzim menti a hidrokarbonátot.
b) Foszfát puffer és az ‌
c) Ammónia ←→ ammónium-ion rendszer egyaránt H+-t szabadít fel és
bocsát a vizeletbe.
d) Szabad ionnal rendelkező NH4+ a vese tubulusokban található Cl−-nal
kötésbe lépve sót képez.

3.2. Izovolémia

Az emberi test tömegének döntő részét víz alkotja. Magzatban, újszülöttben,

csecsemőben ez a mennyiség 70-75% körüli. Az életkorral fokozatosan csökken. Felnőtt,
egészséges emberben ≈60-65%. (60 kg testtömeget esetében ≈36 l víz.) A víztartalom az ún.
folyadék terekben más-más arányban elosztva található (lásd alább!).
A veszteségek kiegyenlítése, pótlása, az anyagcsere során biztosított vízpótlás, a
folyadék bevitel, stb. A pótlás függvényében a folyadékterek között folyamatos a „vízcsere”.
Bármely okból (hányás, hasmenés, égés betegség, stb.) rövid idő alatt bekövetkező nagy
mennyiségű folyadék vesztéskor, vagy a vízpótlás tartós elmaradása következtében fellépő
kiszáradáskor (ekszikkációkor) utoljára a neuronokból áramlik ki a víz.

Az egészséges és normális életet élő ember folyadék háztartásának egyensúlyában a

bevitel és a veszteség nagyjából kiegyenlíti egymást.
Bevitel: folyadék ivás ≈1500ml/nap,
táplálék víztartalma ≈500-1000ml/nap,
anyagcsere során felszabadult víz ≈400ml/nap)
Veszteség vizelet ≈1500ml/nap,
kilégzéssel elpárologtatott víz ≈400-500ml/nap,
izzadás nélkül bőrön át elpárologtatott víz ≈300-400ml/nap,
széklet víztartalma ≈200ml/nap)

A szervezet víztereinek szabályozása, tónus- és ozmo-regulációja szorosan „együtt

mozog” első sorban a vese élettani működése révén (ADH, AÍNP, renin, aldoszteron).
A folyadék háztartás szabályozása a
verőerekben található baro-(presso-)receptorok jelzései,
a hypothalamus oldalsó magja (szomjúság érzés) és a supraopticus mag (óriás
 neuronok) hormonális (ADH→vese ultrafiltrátumából víz visszaszívás)
és vegetativ idegrendszeri (verejtékezés) úton valósul meg.
A víz a sejtek, a vérplazma és sejtek közti szövetek fehérjéinek szerkezetébe
ágyazódva vagy azokkal kolloid oldatot képezve, valamint só- (NaCl-) oldatban található a
szervezetben. A sóoldatban „tárolt” víz az állapotváltozások támasztotta követelményeket
gyorsabban és könnyebben kielégíti, azaz hamarabb mobilizálódik és cserélődik ki a vízterek
között, mint a fehérjék által „tárolt” víz.
A vízreguláció és az ozmoreguláció szorosan „együtt mozog”.

3.2.1. Folyadékterek

*Sejten belüli (intracelluláris) tér: az összes folyadék mintegy 2/3-át tartalmazza.

(átlagos alkatú, 60 kilós emberben ≈24 liter). Sejt típusától függően más-más a víztartalom.
Az idegsejtek a legnagyobb víztartalmúak, a sejt tömegének kb. 80%-a víz.
**Sejten kívüli (extracelluláris) teret a szövetközti tér és a vérplazma alkotja, a
maradék vizet (≈12 litert) tartalmazza. A szövetközti térben és a vérplazmában nagyjából
≈3:1 arányban oszlik el a folyadék. Ennek és a vérplazma összetételének ismeretében vérünk
víztartalma kiszámítható. A szövetközti folyadék 9 l, a vérplazmában 3 l a víz.
***Az ún. III. folyadéktér a szervezet üregeiben található folyadék, amit a liquor, a
csarnokvíz és az üvegtestet alkotó nedv a szemben, a nyál, az emésztőszervek által szekretált
folyadék alkot. A tápcsatornában lévő folyadék tartalékként szerepel a folyadék háztartásban.

3.3. Izoozmia

A testnedvek – az extracellularis folyadékok – ozmótikus nyomásának,

koncentrációjának állandóságát jelenti. Értéke a 0,9 %-os NaCl (konyhasó) oldat
ozmózisának felel meg. E nyomásérték azonos a sejt belsejében uralkodó, a sejtmembránra
ható nyomással. (Pl.: ebben az oldatban a vvt-k nem károsodnak, nem áramlik beléjük és nem
távozik belőlük víz.) A vérplazma ozmózisa 295 mozmol/l.
Izoozmia megléte, fennállása nem választható el az izotóniától, és az izovolémiától, e
három tényező folyamatosan összehangolódik. A szövetközti térben és a vérplazmában az
ozmotikus egyensúlyt és a vízmegoszlást a plazma fehérjéi biztosítják, ezek felelősek a
vérplazma 25-28 Hgmm-t kitevő kolloid-ozmotikus (onkotikus) nyomásáért.

3.4. Izotónia

Egyező ozmotikus nyomású állapotot fejez ki sejteket és sejtközti állományt illetően.

Az oldott anyagok élettani koncentrációja esetében az ozmotikus nyomás a sejtek és a
sejtközti állomány viszonyában folyamatosan kiegyenlítődik, ez az ún. Donnan egyensúly.
Az izotónia egy adott anyagra vonatkoztatva optimális sűrűséget jelent. (Edzés, testnevelés,
sport területén – az izomzat működésére vonatkozóan – mást jelent az izotónia.)

3.5. Izoiónia

Az egymástól elválasztott folyadékterekben a kationok és anionok egyensúlya áll

fenn. Az ion kifejezés nem csupán az elemek ionjaira, hanem minden egyéb, a szervezetben
jelen lévő anyag ionos változataira vonatkozik.
Ionok, elektrolitek pótlása természetes úton a táplálékkal és a sejtanyagcserében (pl.
aminosav szintézis) történik.
 Vesztés természetes váladékokkal (vizelettel, verejtékkel, nyállal, légúti nyákkal,
normális széklettel) vagy betegség kísérő jelenségeivel (hányással, hasmenéssel).

Vérplazmában a jellemző anionok és kationok összetétele, aránya más, mint a sejten

belül és a sejtek közti térben. A plazmaértékeket laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizzük.
kationok:
Na+ 136—146 mmol/l,
K+ 3,8—5,2 mmol/l,
Ca++ összes: 2,5 mmol/l, ionizált 1,15—1,25 mmol/l,
Mg++ 0,8—1,2 mmol/l,
anionok:
Cl— 96—106 mmol/l,
HCO3— 24—28 mmol/l,
H2PO4—HPO42— 1—1,4 mmol/l,
proteinek „quantum satis”.

3.6. Izotermia

Egészséges ember maghőmérséklete kisebb emelkedő vagy csökkenő változásokkal

(0,5-1C0) állandó, 36,5-37 C0 körüli érték.
Az ingadozást befolyásolja az alvás és ébrenlét, a munkavégzés, a hormonok
cirkadián és más ritmusa, a táplálkozás, az emésztés, a környezet hőmérséklete,
mikroorganizmusok okozta fertőzések, stb.
Szervezetünk maghőmérsékletének állandóságát – az izotermiát – a hypothalamus
hőközpontja szabályozza a beérkező hideg és meleg ingerületek összehangolása alapján hőt
tároló, hőt termelő és hőt leadó mechanizmusokkal. Az egyenletes, kis ingadozású
maghőmérséklet fenntartásában komoly jelentőséggel bír a vérplazma 90 %-os víztartalma,
ami nagy mennyiségű hőt megkötő képességéből adódik.

3.7. A pszichés/mentális, a társadalmi/szociális, az anyagi/gazdasági, a

bioritmikus, az anyagcsere folyamatok és a mikrogenom homeosztázisa a
Homo sapiens sapiens homeosztázisának sajátos megjelenési formái, amikre
egyre jobban oda kell figyelni és foglalkozni az egyensúlyban tartásukkal,
kivédeni a káros hat.ásokat.

Az ember mindennapi életében fennálló, e csoportba sorolható állapot, körülmény

számos egyszerű és bonyolult összefüggésben hozzájárul a biológiai homeosztázis
megőrzéséhez illetve felborulásához.
Manapság a váltott műszakban vagy rendszertelen munkaidő beosztásban végzett
munka felborítja a cirkadián ritmust, ami a hormonális egyensúlyban rossz irányú változást
okoz. Következménye lehet pl. a pajzsmirigyműködés zavara, a testtömeg normális
állapotának megőrzéséhez szükséges hormonműködés felborulása.
A II. Világháború alatt táborokba hurcolt nők hormonális rendszerének működése úgy
változott meg, hogy a menstruációs ciklus „eltűnt”, a létfenntartást biztosító hormonok
képzése került előtérbe.

3.7.1. Pszichés/mentális homeosztázis

 Korunkban meghatározó új szakkifejezés, amely az ember családi életéből, általános,
egészségügyi és szakmai (speciális) iskolázottságából, emberi kapcsolataiból, önmagával és
embertársaival szembeni elvárásaiból fakadó szellemi, lelki egyensúlyából meríti adatait. Az
egyéniség pszichés/mentális homeosztázisa közvetlenül és közvetve befolyásolja a
homeosztázis többi alkotó elemének egyensúlyát.
E téren a neurológus, a pszichiáter, a pszichológus szakorvosok rendelkeznek
tapasztalatokkal. Ők látják a következményeket, a szervi működések, a klasszikus
homeosztázis elemek rosszirányú változásait.

3.7.2. Társadalmi/szociális és anyagi/gazdasági homeosztázis

Az utóbbi évtizedek szakmai kifejezése, amely az ember általános, speciális és

szakmai iskolázottságából, társadalomban elfoglalt helyzetéből, munkájából, elismeréséből,
az élő és az anorganikus környezetével szembeni elvárásaiból, anyagi, gazdasági helyzetéből,
szociális biztonságából vonatkoztat adatokat az adott személy „well being”-jére.
Manapság társadalom-kutatók vizsgálják:
a) Az ember hogyan alkalmazkodik a társadalomban bekövetkezett változásokhoz?
b) Miként igazodik el napi dolgainak, hivatalos ügyeinek intézésében?
c) Szociálisan mennyire analfabéta?
Hazánkban e három szempont alapján végeztek kutatást.

A friss szociológiai felmérések szerint

ma hazánk lakosságának 30-40%-a szociálisan analfabéta.
3.7.3. Anyagcsere folyamatok homeosztázisa
Az anyagcsere a homeosztázis bármelyik alkotó elemének kórossá válása
következtében eltér az élettani folyamatoktól mind a sejtek, mind a szervek, mind az egész
szervezet esetében. Számos példával szemléltethető a kóros irányú változás. Pl.
legfeltűnőbbek a pajzsmirigy kóros működésének következményei. Túlműködéskor a fokozott
energia felhasználás miatt a fogyás, csökkent működéskor a testsúly gyarapodása hívja fel a
figyelmet a bajra.

3.8. Bioritmus (cirkadián ritmus) homeosztázisa

Cirkadián ritmus

Emlősökben – az emberben is – a tobozmirigy fényérzékelő receptorai visszafejlődtek.

A cirkadián ritmust szabályozó oszcillátor a hypothalamus nucleus suprachiasmaticus-ába
(NSC) helyeződött. A folyamat a szimpatikus rendszeren át szerveződik.

A NSC hatása alatt tobozmirigyben termelődött melatoni (MT) visszahat a

suprachiasmaticus magra. Ezáltal válik komplexszé a rendszer.
A melatonin (MT, 5-HO-N-acetiltriptamin) szerotoninnak N-acetil-szerotoninon át két
lépésben történő átalakításának eredménye.
 Három receptora ismert. MT1 és MT2 G-proteinhez kapcsolt, az idegrendszer számos
területén megtalálható, valamint a zsigerekben,az erekben test szerte és az immunsejtekben. A
MT3 nem G-prot-hez kapcsolt.

Hatások:
Napi aktivitás biztosítása
LHRH gátlása révén szexuális folyamatok befolyása
Antioxidáns immunrendszer szabályozása

Abnormálisan szintetizált MT valószínűleg hozzájárul az autizmus kialakulásához.

Lásd még: Funkcionális anatómia cirkadián ritmusra vonatkozó előadását!

3.9. Mikrogenom (mikrobion, bio- és ökoszisztéma) homeosztázisa

Lásd: A mikrogenomra vonatkozó anyagrészt!

 4. Az ember mikrogenomja
(bioszisztéma, ökoszisztéma)

A bioszisztéma és az ökoszisztéma a .köztudatban elfogadott értelmezés szerint a

körülöttünk létező organikus és anorganikus világ és társadalmunk, amiben élünk viszonya
egyéniségünkkel. A „hivatalos megfogalmazást” részben megtartva orvosi pályámon szerzett
elméleti és gyakorlati tudásom, ismereteim, tapasztalataim, alapján fejtem ki az ember
mikrogenomját (bioszisztémáját, ökoszisztémáját) születésünk pillanatától kialakult
együttélésünket, előnyös, előnytelen kapcsolatainkat a rajtunk, bennünk élő több száz fajta
mikroorganizmussal, más élőlénnyel.

4.1. Mikrogenom kialakulása

A magzat világra jöttének módja életre szóló hatással van saját mikrogenomjára,
továbbá a megtelepedett flórának az ő szervezetének védelmi rendszerére. (Lásd alább!)

Természetes úton történő születés

Egészséges újszülött emésztőrendszere steril. Természetes úton történő születés

közben a szülőcsatornán áthaladó magzat bőrére, ajkára – onnan nyelvére, tápcsatornájába –
tapadnak édesanyja hüvelyének, szeméremrésének, bőrének, végbéltájékának (ún. recto-
vaginalis) mikroorganizmusai, első légvételekor be is szippantja őket orr-garat-üregébe. A
szervezetbe jutott erőteljes oxigén felhasználást igénylő Enterobacteriaceae,
Staphylococcusok, Streptococcusok megteremtik az anaerob környezetet – első sorban a
Lactobacillusok-nak és Bifidobacteriumok-nak.
Világra jötte után anyja testére fektetve, mellére téve folytatódik a flóra meg- és
betelepedése, amit az anyatej oligoszacharidjai – a prebiotikumok – komoly mértékben
támogatnak.
Az újszülött steril bélrendszerének eme „kolonizációja” létfontosságú a szájon át
bekerülő allergénekkel szembeni tűrőképesség, ellenálló képesség kialakításában.

A probiotikumok a bélhám felszínén kölcsönhatásba lépnek az antigént prezentáló

DC sejtek Toll-like receptoraival, aktiválják azt a sejtek közötti jelzést (intercelluláris
szignált), amely az immuntolerancia irányában ható Treg sejtek és a természetes védekező
immunválaszt támogató Th1 sejtek citokin termelését serkenti.
DC = dendritikus sejtek a hivatásos antigén-prezentáló sejtek (APC). Toll-like
receptorok = a veleszületett immunrendszer egyik fehérje típusa a dendritikus és a makrofág
sejtek felszínén, amely rögzít mikrobákból eredő molekulákat. Treg sejtek = a T-sejtek
alcsoportja, a szupresszor sejtek új elnevezése, úgy alakítják az immunrendszert, hogy
fenntartsák a saját antigénekkel szembeni toleranciát és megelőzzék az autiommun
betegséget. Th1 sejtek a T-sejtek egyik típusa, immunválaszban előmozdítják az ún. effektor
sejtek képződését.
Mikroorganizmusok tekintetében a következő napokban a csecsemő ápolása,
szoptatása, etetése során gazdagabbá válik a flórának a fajtaösszetétele, valamint tovább
bővül a helyiség, a lakás levegőjéből, az ott élők, a csecsemő körül megfordulók jelenlétéből
fakadón.
 Császármetszéssel világra hozott újszülött kimarad az egész életére kedvezőn ható
első környezettel való találkozásból — a hüvelyen áthaladás előnyeiből —, ami
immunrendszerének fejlődésében hátránnyal a jár(hat).
A továbbiakban a szoptatás, az anyatej befolyásolja a flóra alakulását.

Testfelületünkön, valamint több üreges szervünket borító hám felszínén születésünk

pillanatától kezdve velünk együtt élnek – bizonyos ideig halálunk után túlélnek minket –
ekto- és endoflóránk változatos fajtái: mikroorganizmusok (baktériumok, gombák, virionok),
és más élőlények. Az élethosszt tekintve a fenti állítás helytálló.
Adott fajtáiktól eltekintve a mikroorganizmusok döntő arányban fertőzők, kórokozók
(patogének). Patogén sajátosságuk ellenére jelenlétük testünkön, szervezetünkben nem
minden esetben, helyzetben okoz fertőzést, bajt, betegséget. (Lásd alább!)

Az emberi szervezet és a mikroorganizmusok előnyös együtt élése (ökoszisztémája) a

szimbiózisban és a mutualizmusban testesül meg.

4.2. Ektoflóra

Kültakarót benépesítő flórát – ektoflórát – aerob baktériumok, gombák, virionok

alkotják. Mintegy másfélszáz fajta állandósult mikroorganizmus – az ún. rezidens bőrflóra –
található egy-egy emberen változatos összetételben.

Életünk folyamán a körülményektől (tisztálkodási lehetőségek és szokások, életvitel

szokásai/lehetőségei, munkavégzés körülményei, lakás, utazás, család, stb.) függően
állandósulhat, csekély mértékben vagy jelentősen változhat, cserélődhet a mikrogenom, a
rezidens bőrflóra összetétele az átmenetileg megtelepedő – transziens flóra tagjaival.

A bőr pH 4-6 értéke sajátos biológiai és vegyi mikrokörnyezetet biztosít a flórának,

melyben kellő számban, összetételben ott élő – rezidens – mikroorganizmusok védő funkciót
látnak el a vendég – transziens, „betolakodó” – mikrobákkal szemben. Kültakarónkon e
„biológiai küzdelem” az ún. „mikrobiológiai interferencia”.

Rezidensek – (Staphylococcus, Micrococcus, Diphteroid törzsek, a fejbőr gombái),

vendégek (Candida gombák, patogén baktériumok, virionok) – egyaránt bőséges „ellátmányt”
kapnak a bőrön található fehérjékből, N-tartalmú anyagokból, ásványi sókból.

4.3. Endoflóra

A külvilággal közvetlen és közvetett kapcsolatban álló üreges szerveinket,

szervrendszerinket benépesítő mikroorganizmusok alakítják ki endoflóránkat.

4.3.1. Légző szervrendszerben

A flóra folyamatosan változik, részben vagy teljesen cserélődik mind összetételét,

mind egy-egy mikroorganizmus ott töltött idejét figyelembe véve. (Lásd a védekező
szervrendszerben!)
A „mucociliaris védő funkció” hatásos védekezést biztosít az orrlyuktól a tüdő légző
hólyagocskáiig.
4.3.2. Táplálkozás szervrendszerében

A flóra kialakulásának alapvető feltételei fentebb olvashatók. Születés után „tegyék az

anya mellére” az újszülöttet. Fontos, hogy minél hamarabb szopjon, így biztosított a
Lactobacillus, Bifidobacterium, Enterobacter, Sacharomyces, stb. törzsek bejutása a
tápcsatornába a patogén mikroorganizmusok mellett.
A flóra e törzsekből, továbbá gombákból, aerob, anaerob baktériumokból áll össze a
tápcsatorna más-más szakaszában, amiken végighaladva komoly különbségeket találunk
mikrobiomban.
Az alsóbb szakaszokban a részletezésre kerülő funkciókon kívül a bélflóra beborítva a
hámfelszínt mechanikus védelmet nyújt a bélfal hámsejtjeinek, előnyösen befolyásolja azok
regenerációját, valamint a gyomorban és a bélcsatornában komoly mértékben jelen lévő
immunrendszerre trophicus hatást gyakorol.

A száj és a garat folyamatosan változó flórájában minden ember megtartja egyedi

mikrogenomját, ami bizonyos fokú védelmet nyújt amellett, hogy e területeken gyorsan
változnak a táplálkozással, beszéddel, légzéssel összefüggésben a virionok, gombák, aerob
baktériumok, stb.
Száj higiénétől (fogmosás, szájfertőtlenítés), (szénhidrátokban, fehérjében dús!)
táplálkozástól, szexuális szokásoktól (cunnilinguatio, oralis cohabitatio, fellatio) függnek a
„megtelepedés és a megélhetés” feltételei, amik lehetnek kedvezők és kedvezőtlenek.
Nyálnak a fertőtlenítő hatását változó – enyhén lúgos, időnként enyhén savas – vegyi
hatása, továbbá fehérvérsejt (főként fagocita) és immunglobulin tartalma, valamint a nyák
idegen anyagot, mikroorganizmust megkötő tulajdonságával hatásos barriert biztosít a flóra
rezidens és transziens (átmeneti, időleges) patogén mikroorganizmusai ellen.

A gyomorban újszülöttek és csecsemők sósav elválasztása elégtelen, a gyomornedv

pH-szintje nem biztosítja a „sav sorompót”. A mikroorganizmusok akadálytalanul, „válogatás
nélkül” tovább jutnak a bélhuzamba. A bélflóra kialakulása szempontjából előnyös, de lehet
hátrányos is ez az élettani állapot. Előnye: szervezetünk belső mikrogenomjának fontos
elemei bejutnak és megtelepednek a tápcsatornában. Hátránya: a „válogatás nélkül” történő
invázió.
A későbbiekben a gyomor élettani pH-ja (1-3,5 között) – amennyiben nem hígul fel
táplálkozási, folyadékivási „kihágások” és más okok miatt – néhány savas környezetet tűrő
mikrobán kívül csak „átmeneti szállást” engedélyez mikroorganizmusoknak. A gyomorban
kevés Lactobacillus, Helicobacter pylori, Streptococcus, Staphylococcus mutatható ki
folyamatosan.

A patkóbélben és az éhbél felső szakaszában a gyomoréhoz hasonló a mikrogenom.

Tovább haladva az éhbélben, a csípőbélben uralkodóvá válnak a Lactobacillus és

Bifidobacterium törzsek (lásd alább!) a változatos mikroorganizmus összetételben. Ezek a
probiotikumok – megfelelő arányú jelenlétükkel a mikrogenomban – gátolják gombák,
opportunista patogén anaerob baktériumok túlsúlyba kerülését és kórokozó hatásuk érvényre
juttatását. További előnyös hatásuk itt és a következő bélszakaszban az immunrendszer
működésének erőteljes ösztönzése és a laktóz enzimtermelésük. A tápcsatorna
immunrendszerében fejlődik ki az immunsejtek 70-80%-a a változatos mikrobiom hatása
alatt.
 Lactobacillus, Bifidobacterium fajok tartják féken a patogén gombák (Candida félék)
és patogén anaerob baktériumok (Enterococcus, Enterobacteriacea, Bacteroides,
Peptococcus, Peptostreptococcus) vastagbélben található törzseit.

A vastagbél flóra saját enzimjeivel a fenti ökoszisztéma hatások mellett komoly

előnyöket biztosít a gazda szervezetnek. A tejcukrot bontó laktáz enzimet a csecsemőkorból
kilépve a Lactobacillusok mellett a Candida gomba-félék is kiválasztják. A flóra állítja elő a
természetes K2 vitamint (80%-ot!), a B2 vitamint, a folsavat. Vastagbél baktériumok enzimjei
bontják a cellulózt, a pektint, az így felszabadított szénhidrátokat hasznosítja szervezetünk.
Bacteroides–félék akadályozzák egyes patogén baktériumok betelepedését a bélcsatornába.
A vastagbél mikrobiom jelenléte támogatja a nyomelemek felszívódását.

4.3.2.1. Rövid tájékoztatás a probiotikumokról

A probiotikumok megtalálhatók a bélben és a hüvelyben, ahol háttérbe szorítva a

kórokozó mikroorganizmusokat, védelmet biztosítanak. Anyagcsere termékei hozzájárulnak
a normális bélflóra kialakításához. Tejsavat termelnek és a vastagbélben enyhén savas
állapotot fenntartva megelőzik az ártalmas mikroorganizmusok túlszaporodását. A
laktobacilusok jó néhány olyan antibiotikus hatóanyagot állítanak elő, amelyek meggátolják
a kórokozók elszaporodását. Csökkentik a vastagbélben keletkező daganatkeltő anyagok
mennyiségét, továbbá a vér koleszterin szintjét, előnyösen befolyásolják az immunrendszer
működését.
Az alábbi felsorolás nem teljes.
A laktobacilusok (acidophilus, plantarum, rhamnosus) tejsavat termelnek, amely
savas közeget biztosít, gátolja az ártalmas baktériumok elszaporodását. Melléktermékeik a
baktericinek, mikrobaellenes tulajdonságokkal rendelkeznek, ezek is gátolják a kórokozók
elszaporodását. A laktobacilusok a bifidobaktériumok-hoz hasonlóan minimálisra csökkentik
a tejtermékek okozta intolerancia tüneteit.
A Lactobacillus acidophilus tejsav- és antibiotikus hatóanyagai révén gátolja a
kórokozó mikroorganizmusok elszaporodását.
A L. acidophilus és a L. rhamnosus által termelt faktorok blokkolják a kórokozók
receptorait, ezáltal barriert képeznek a fertőző organizmusokkal szemben.
A Lactobacillus acidophilus és a Bifidobacterium longum csökkenti néhány olyan
vastagbél enzim (pl. béta-glukoronidáz) szintjét, amelyek szerepet játszanak a rákkeltő
anyagok konverziójában.
A L. rhamnosus felgyorsítja a salakanyagok kiürülését.
A Lactobacillus plantarum erősen savanyít, tejsavtermelése és antibiotikus hatású
anyagcsere terméke meggátolja az ártalmas mikroorganizmusok elszaporodását.
A Lactobacillus salivarius alfa-galaktozidázt termel, amely csökkenti a széklet
szorulás kialakulását, valamint rezisztens a tetraciklinre és a kloramfenikol tartalmú
antibiotikumokra.
A L. sporogenes a koleszterin szint csökkentésében hatékony. Rövid távú lipideket
csökkentő hatását számos kutatás bebizonyította. A kutatások eredményei kimutatták, hogy
nem csak a koleszterin vérszintjét csökkenti, de előnyösen befolyásolja a HDL/LDL
koleszterin arányt is.
A Bifidobacterium bifidum ecet- és tejsavat termel, ezáltal fokozza a bél savasságát,
megakadályozva a patogén baktériumok elszaporodását.
A Bifidobacterium bifidum és longum a nitritet előállító kórokozók elszaporodását
gátolja erőteljesen.
 A tejsavbaktériumoknak fontos szerepe van a daganatos betegségek megelőzésében
is, mert egyrészt csökkentik a bélben a tumorok kialakulását elősegítő toxikus anyagcsere
termékek képződését, másrészt fokozzák az immunrendszer aktivitását.

4.3.2.2. Rövid tájékoztatás a prebiotikumokról

Növényi fruktóz poliszacharidok, inulinok (amiket húsztól több ezernyi fruktózlánc

alkot) – általában terminális glukóz nélküli molekulák. Élelmi rostok fruktán csoportjába
tartoznak. A szénhidrát emésztő enzimek nem, csak a vastagbél baktérium flórája bontja az
inulinokat, természetes energiaforrást biztosítva a probiotikumoknak. (Közben CO2, hidrogén,
metán szabadul fel puffadást okozva.). A csicsókától a vörös- és a fokhagymán, agavén,
articsókán át a cikóriáig számos mindennap fogyasztott növényi étel tartalmazza.

Az anyatejben 130-nál több laktózból származott oligoszacharid található, amiknek

jelentős része prebiotikumként hat a csecsemő bélrendszerében.

4.3.3. Hüvely endoflórája

Nemi érésük időszakában népesíti be a lányok hüvelyét a 121(!) leggyakoribb

Lactobacillus törzs egyike, a fakultativ anaerob, más néven mikro-aerophil tipusú (oxigén
szegény környezetben élő) Lactobacillus casei rhamnosus törzs, az ún. Döderlein bacillus.
Felfedezőjéről, J. L. Ch. Wilhelm von Döderlein-ről nevezték el.
A Döderlein bacillus a menarche-től a menopausa-ig marad „uralkodó”
mikroorganizmus a hüvelyben. A születés után folyamatosan betelepülő és a klimax után
tovább ott élő 5-30(!) különböző aerob és anaerob mikrobával egyetemben képezi a
termékeny korszakában lévő nő vegyes hüvely mikrogenomját, melynek mintegy 95%át
alkotja. A normális flóra megakadályozza patogén (opportunista patogén) mikroorganizmusok
megtelepedését, elszaporodását.
A Lactobacillus casei rhamnosus biztosítja a savas (≈pH 3,5-4,5) közeget a hüvelyben.
A hüvely hámsejtjeiből ösztrogén hatására kiválasztott glukózt felhasználva a Lactobacillus
tejsavat produkál és bocsát ki, továbbá H202-ot, bioszulfuraktánsokat, baktericideket
szekretál, valamint vékony fedőréteget képez a hüvelyhámon.

4.4. Flórával kapcsolatos tudnivalók

4.4.1. Opportunista patogén mikroorganizmusok

Egy-egy emberben, emberen mikroorganizmusok milliárdjai (egyes kutatók szerint

számuk tízszeresen meghaladja az emberi test sejtjeinek számát) kisebb csoportjuktól
eltekintve patogének a „házigazdára” nézve. Az adott mikrobiológiai környezetben, a flóra
sajátos összetételében rejlik, hogy „nyugalomban” vannak, vagy „támadnak”. A mikrogenom
kiegyensúlyozott állapotában ”békésen együtt élő” patogéneket opportunista patogén
mikroorganizmusoknak nevezzük.

4.4.2. Szimbiózis

Eredendőn az állat- és növényvilágban használt kifejezés: tartós morfológiai és

funkcionális békés együttélés. Élet- és érdekközösség, melyben a felek egymásra vannak
utalva. Az egymásra utaltságban az ember valamint ekto- és endoflórájának komoly része
kölcsönös előnyöket biztosít egymásnak. (Lásd előbb!)
 Az együttéléssel kapcsolatosan találkozunk „társ” kifejezésekkel. A kölcsönös előny
jelensége a mutualizmus. A kommenzális elnevezés arra utal, hogy rajtunk, bennünk és
belőlünk élnek. (Terített asztal – mensa, menza – vagyunk.).

4.4.3. Paraziták, parazitizmus

Fajok közti kölcsönhatások egyik változata a parazitizmus: a gazdaszervezet

testfelszínén és szerveiben élő mikroorganizmusok (baktériumok, gombák bőrön és
tápcsatornában), ízeltlábúak (kültakarón, hajon, szőrzeten), férgek (bélcsatornában), egyéb
élőlények (májmétely, entamoeba histolytica, stb,) lakmároznak. Élősködőknek, élősdiknek,
ekto- és endoparazitának tartjuk őket.

A virionok (vírusok) jellegzetes sejtparaziták. Reprodukciójukhoz (replikációjukhoz)

a (megtámadott, befogadó) gazdasejt genetikai kódjait megváltoztatva, a gazdasejt anyagait
felhasználva építik fel az újabb vírusokat.
 5. Idegrendszer működése

5.1. Idegrendszer működését biztosító elemek

Idegsejtek és gliasejtek alkotják az idegrendszert. A neuronok a glia ép
működésére vannak utalva. A glia károsodása az idegsejtek működési zavarát okozza.

*Idegsejtek jellemző alkotó elemei:

dendritek
synapsisok (jelfogókkal)
axon ←axoplasma
←axolemma
←velőshüvely=myelinhüvely←Schwann-sejtek perifériás
idegrendszerben
←olygodendroglia központi
idegrendszerben
Az idegek axon kötegekből állnak össze, amit körülvesz a neurilemma, ez biztosít
sérülés után az axon regenerációjához ösvényt.

**Glia sejtek típusai

Makroglia funkció: vér-agy gát (védelem)

liquor-agy gát (védelem)
idegsejtek táplálása nyúlványaival ←érfalakat
körülvevő gliatalpakon át
gliarost képzése fibrinből sérülés után (térkitöltés)
idegsejtek, rostok helyét elfoglalja (térkitöltés)

Mikroglia funkció: RES részét képezi az idegrendszerben

mozgékony phagocytak

Olygodendroglia funkció: központi idegrendszer axonjainak myelinisatioja

(egy éves korig)
ritmikus mozgásával biztosítja az idegsejtek
táplálását
elpusztult idegsejtek körülzárása,
bekebelezése, phagocytosis,
Ependyma több változata ismert,
A) felületükön ciliák találhatók, tight junction-ok
szorosan kapcsolják őket össze,
az alap felszínükön lévő nyújtványokkal az
asztrocitákhoz kötődnek,
B) a III. agykamra alján levők a tanacyták, amiknek
nincs ciliája, ellenben hosszú nyújtványaik
összekapcsolják a hajszálereket és az idegsejteket,
funkció: fedi az agyi üregrendszereket,
a plexus chorioidesok felszínét borítja,
közreműködik a liquor termelésében,
visszaszívja a liquort,
a ciliák a liquor áramoltatását végzik.
 Jonas Frisén és mtsai: nyilvánvaló, hogy az előagyban az
ependyma sejtek tartalék sejtekként hatnak, amik
sztrók után aktiválódhatnak, mint az őssejtek, de
nem merítik ki az őssejt feltételeit. Tanulmány
igazolta, hogy az oldalkamra falából a
halló szervbe ültetett ependyma sejtek isszaadták
a hallás képességét.
Astrocytákat regenerál.

Astrocyta (astroglia) csillag alakú glia sejtek,

arányuk a központi idegrendszer gliái között 20-40%,
funkció: támogatja az endothelt a vér-agy gát működésében,
előmozdítja a tápanyagok bejutását az idegrendszerbe,
egyensúlyban tartja az extracelluláris ionokat,
az agy és a grincvelő sérülés utáni helyreállításában
fontos a szerepe,
hozzájárul az agyi funkciókhoz,
Ca2+-kat bocsát ki.

********

Az idegrendszer tökéletes működéséhez elengedhetetlen a vér-liquor gát és a vér-agy gát.

Vér-liquor gát

A plexus chorioideus és az agyi erek liquort termelnek mintegy fele-fele arányban. A

véráramból számos gyógyszer nem jut át a liquorba, amit figyelembe kell venni az agyhártya-
gyulladás kezelésekor.

Vér-agy gát

A hajszálerek endothelje körül lévő glia szabályozza a neuronok működéséhez

szükséges anyagok, gyógyszerek, stb kilépését az idegsejtek felé.

E tényt figyelembe kell venni az agykamrák, az agyburkok, az agy állománya

betegségeinek gyógyításakor. Arra is gondolni kell, hogy agyhártyagyulladások esetében a
gát működése megváltozik, tudni kell, melyik gyógyszer jut át a vér-liquor gáton.

********

5.2. Inger, ingerfelvevők, végrehajtók

5.2.1. Inger: a sejt környezetében minden változás (vegyi, mechanikai, hő,

elektromos, homeosztázis), amely megváltoztatja a membrán potenciált. A membrán
potenciál változására jellegzetes válasz, ingerület alakul ki anyagcsere változások
kíséretében.
Axonok végkészülékei vagy ingerfelvevők (receptorok, érzőkészülékek) vagy
kivitelezők (effektorok).
Ingerfelvevők lehetnek exteroreceptorok és interoreceptorok

Az ingerfelvevők (receptorok, érzőkészülékek) energiaváltozást érzékelnek.

Morfológiájuk, testen és testben való elhelyezkedésük, továbbá ingerküszöb értékeik
biztosítják speciális működésüket. (Lásd alább is!)

*Kontakt receptorok
A kiváltó ingerforrással közvetlen kapcsolatba jutva érzékelnek.
Alkalmatlanok az inger felerősítésére.

**Telereceptorok
Nem kerülnek az ingerforrással közvetlen kapcsolatba, nagy távolságból is
észlelik az ingert (fényt, hangot, szagot).
Képesek az inger felerősítésére.
A telereceptorok hiánya, működésük kiesése az ingerkörnyezet beszűkülését
vonja maga után, ami személyiség sérüléshez vezet.

Az érzet attól függ, hol, milyen központban végződik az afferentáció.

A megismerés csak adekvát ingeren alapul.

***Inger felvételének alapvető szempontjai:

a) Ingerküszöb, küszöbinger:
Az a legkisebb ingererősség, amely éppen kiváltja az akciós potenciált, az
ingerületet. A küszöbinger minden neuron esetében más lehet. A küszöb feletti
ingerlésre létrejövő akciós potenciál amplitúdója, időtartama állandó, nem függ a
küszöb feletti inger nagyságától. „Minden vagy semmi” válasz.
A receptorban keletkezett potenciál a küszöbérték elérése után indítja az
ingerimpulzusokat.
Különbségküszöb (Weber 1831.): Két inger megkülönböztetéséhez szükséges
eltérés, különbség. A különbségküszöb közepes erősségű ingerekre érvényes.
Súlybecsléskor ez 1/30, fényerő becslésekor 1/120.
A küszöb alatti ingerek enyhe anyagcsere változást hoznak létre a sejtben,
előkészítik a sejtet egy újabb inger fogadására.

b) adekvát az inger, amelyre nézve a receptor a legérzékenyebb.

vegyi szag, íz
vér CO2 szintje, vér pH változása (acidózis, alkalózis)
mechanikai tapintás, nyomás, simogatás (→fájdalom!),
rezgés (hanghullám→hallás),
testhelyzet (fej helyzete→egyensúly érzés),
hő (→fájdalom is!)
fény (foton)

c) nem adekvát inger (szaglószerv érzékeli a hideget)

(nyelv érzi a forró ételt→fájdalom is!)
(forró víz |
(csípés |
(szúrás }→fájdalom)
(vágás |
 nem adekvát (aspecifikus) túl erős inger → kiváltja a speciális érzület észlelését
(ütés a szemre→fény felvillanása)
(ütés a fülre →hangjelenség, „cseng a füle”)

d) Ingerforrás lehet a szervezetben és

a szervezeten kívül
(kontakt receptorok, telereceptorok veszik fel).

e) Ingerület terjedése

Az ingerületek az axonon az emberi testben csak egy irányban (afferens→, ←efferens)

terjednek. A terjedési sebesség függ az axon keresztmetszetétől és a myelinhüvely meglététől:
0,5-120 m/sec lehet.

Az inger, az akciós potenciál a myelinhüvellyel borított axonok Ranvier-befűződésein

„átugorva”, szakaszosan halad tova. Az ugrás felgyorsítja az ingerületet.

f) az ingerület haladása a sejtfelszínen

A küszöbinger szintjét elérve megnyílnak a Na+-csatornák az ingert ért terület

szomszédságában, majd a depolarizáció (ionvándorlás) tova terjed.

5.2.2. Ingerfelvevők

1.) A külvilág felől érkező ingereket exteroreceptorok veszik fel.

A bőrben, a szem kötőhártyájában és szaruhártyájában nem egyenletes az érző
receptorok eloszlása. Legsűrűbb a mutatóujj begyén, ahol 1 cm2-re 250-300 Meissner-test,
150-200 szabad végkészülék, 13 Ruffini-test, 2-5 Krause-végbunkó jut.

szabad idegvégződés felhámban a sejtek közti

myelinhüvely nélküli receptorok
fájdalom érzés felvétele, továbbítása
Merkel sejt (Merkel-Ranvier sejt) érző idegvégződéssel kapcsolatban
álló 10 µm nagyságú epidermis sejt
(Merkel sejt+neuron komplex) a bőr
stratum basale-jában a verejtékmirigy
tövében. Finom tapintás mellett endokrin
működésűk is van (ún. APUD sejtek
Meissner-test tojásdad kötőszövetes tokban spirálisan feltekeredett
axon finom tapintás (taktilitás)
Vater-Paccini-test kollagén lemezes hagymaszerkezet,
lemezei között apró ágakra rostozódó
axon, az ágak bunkószerűen végződnek,
(bőr ksz., parench. szervek stromaja)
(izomfascia, ín, csonthártya)
(mesenterium, retroperitonealis szervek)
nyomásérzet
Golgi-Mazzoni-test vékony kollagén lemezes falban
 szabálytalan recés elágazódások
(bőr ksz., parench. szervek stromaja)
(inak tapadása, izületi tok)
nyomásérzet
Krause-test Meissner-hez hasonlító kisebb, bunkó
alakú végtest,
(bőr – erogén zónák! -, zsigerek)
hideg, erogén érzet,
újabban feszülést jelzőnek is tartják.
Ruffini-test Krausehoz hasonló lapos, hosszúkás, az
axon felrostozódva lép bele
meleg érzése,
feszülést jelzőnek is tartják
érzékszervek Lásd a külön fejezetben!

nociceptorok (fájdalomérzés)
nagy ingerküszöbű
csupasz idegvégződések találhatók a
bőrben

2.) A szervezeten belüli változásokat érzékelik az interoreceptorok.

Fájdalomérző idegvégződések, nociceptorok megtalálhatók
izmokban,
csontban, csonthártyában,
ízületi tokban,
fogbélben,
savós hártyákban,
agyburokban,
tápcsatornában,
kiválasztó, nemző szervekben.
A szervezetünkön belül fájdalmas inger lehet
mechanikai
hő (hideg és meleg)
vegyi
szövetekből felszabaduló algogén anyagok:
K+ (sérült sejtekből),
szerotonin (thrombocytákból),
hisztamin (hízósejtekből),
bradikinin (szöveti kallikreinből),
Vesztibuláris végkészülékek macula és crista szekunder érzéksejtjei
sztereociliákkal és
a maculán statolithekkel (félkörös ívjáratokban)
fej, test helyzetváltozása

Proprioreceptorok 5-6 mm hosszú orsó alakú végkészülékek

kötőszövetes tokkal, bennük
myelinhüvely nélküli axon ágazódik el
(az inak rostjai közé, illetve az ágak
rárétegeződnek az izomrostokra,
ínorsóban, izomorsóban is)
 nyomás, feszülés

Visceroreceptorok érfalban: glomus caroticum, sinus caroticus,

glomus aorticum)
integráló működés
vegyhatás, (vér)nyomás
zsigerek falában zsigerek falában,

5.2.3. Kivitelezők, végrehajtók

Az izomzatban és a mirigyekben fejtik ki hatásukat.

1.) Mozgató neuron végkészüléke a neuromuscularis junctio

myelinhüvely nélküli axon fut az izomrostba,
a praesynapticus végrészben termelődik az
acetilcholin és az
acetilcholoineszteráz enzym.

2.) Elválasztó végkészülék a mirigy végkamrákban szabad idegvégződéseken

acetilcholin termelődés indul az ingerre.

5.3. Ingerület átvitele, synapsis

(„réskapcsolat”)

A receptor „transzmitter jelfogó”. Ami azt jelenti, hogy a transzmitter (mediátor

molekula) kizárólag a saját jelfogóján keresztül tud hatást kiváltani.

A synapsis-ban, „réskapcsolat”-ban: kémiai ingerület átvitel megy végbe.

Receptor |
+ }—→megnyíló Na+- és K+-csatornák
Mediátor molekula | |
| ↓
↓ depolarizáció→megváltozik a
Módosítja a célsejt válaszát membrán potenciál
a beérkező üzenetekre.

A kémiai ingerület átvitel:

Lassúbb az elektromos ingerület átvitelnél,
de sokoldalúbb,
és hihetetlenül széles működéssel ruházza fel az agyat,
akkor is hatásos, ha nem visz üzenetet,
módosítja a célsejtet.

A kémiai ingerület átvitel következménye

a neuromoduláció
↓
A bevitt jel vagy erősödik,
 vagy gyengül.
Az agy az ingerület átvitel minden szakaszában
rendkívüli hajlékonysággal
és sokoldalúsággal működhet
a kémiai hírközlő anyagok különféle kombinációit használva.

Mindezt „molekuláris szimfónia”-ként értelmezhetjük, ami nem azonos a

beprogramozott számítógéppel.

Magyarán mondva az agy nem feltétlenül algoritmusok szerint,

nem külső intelligencia által beprogramozva,
hanem öntevékenyen, magától működik.

Amikor „nem csinál semmit” az agy, akkor is „átélheti a megvilágosodás élményét”.

Az agynem csupán idegsejtek halmaza,

hanem bonyolult kémiai rendszer,
melyben az idegsejtek összetétele állandóan változik
és új válaszok adására képes.
…………………………………………………………………………………………………...

Visszatérve Cajal fentebb idézett „faltörő kos” mondásához tisztázandó, mi vezérli a

neuronok kapcsolat rendszerének kialakítását.
a) Elsődleges a genetikai irányítás.
b) Amihez a helyi tényezők kapcsolódnak.
c) A célterületekből kibocsátott ”nyomravezető anyagok”.
d) Az idegnövekedési faktor (nerve groutth factor), ami ismereteink szerint
visszaszállítódik az idegsejtbe, amint létrejött a kapcsolat, azután bejut
a sejtmagba és interferál a gének kifejeződésével.
e) Számos egyéb anyag.
f) A távoli neuron kapcsolatok létrejöttében feltételezik, hogy a fejlődés korai
szakaszában a még egymáshoz közeli idegsejtek közötti az axonok kialakulnak,
majd a növekedés során megnyúlnak és később ezek mentén haladnak az újabb
idegpályák.

Az egypetéjű ikrek „egymás klónjai”. Agyuk MRI képe meglepőn, rendkívülien

hasonló. Ízlésük, gondolataik azonban nem annyira egybeesők, mint az azonos környezetben
felnevelkedett testvéreké. Egyéni érzékelésük és gondolkodásuk jelei a személyes tudatot
teszik világossá genetikai azonosságuk mellett.

Az agyban szorosan összefügg az anyagcsere,

az elektromos aktivitás,
a növekedés.
↓
Érvényesül a „használd fel, amennyire tudod” elv.

16 éves korig „ádáz küzdelem” folyik a neuronok között az összeköttetések

létrehozásáért. (5-16 éves kor között az agy tömege 5%-kal nő!)
Annak ellenére, hogy 70 éves korra az agy tömegének a vesztesége 5%, (90 éves korig
20%!), neuronok között felnőtt korban is új kapcsolatok jönnek létre,
 változnak a kapcsolatok,
pl. bővül a szókészlet főként a tanulás kapcsán, és nem feltétlenül következik
be a hanyatlás. A hanyatlás háttere még tisztázódó folyamat (genetikai, keringési, toxikus
stb).

Az egyén számára szükséges környezeti igényeket tükrözi a neuronkörök kiépülése.

A neuronkörök az aktivan működő sejteknek megfelelően épülnek ki.
|
↓
„Használd fel, vagy szabadulj meg tőle” elv érvényesül.
Példa erre: a szem-agykérgi neuronkörök kiépülésének idején a tartósan
letakart szem neuronjai nem működtek, az agy „félreértelmezte” az állapotot,
úgy „kezelte”ezeket a retinális idegsejteket, mintha nem lennének, eközben a
működő neuronok nyúlványai elfoglalták az inaktivak célterületeit. Az érintett
szemére vak lett az illető, holott tökéletesen ép a szeme.

Az agy mikroköreinek alakításában alapvetően fontos a tapasztalat. A soha nem

tapasztalt élmények nem játszanak szerepet személyiségünk formálásában.
Élményeinknek csak akkor lesz tartós jelentősége, ha emlékezünk rájuk.

Az emlékezésről, memóriáról: lásd a megfelelő címszó alatt!

 ROSTÁLANDÓ

Idegsejtek kapcsolódásai a synapsis-ok (interneuronalis junctio, neuroneuronalis synapsis)

a) Axoneuronalis, axoszomatikus (axon idegsejten végződik).
b) Axodendrikus (axon dendritekhez kapcsolódik).
c) Axoaxonális (tengelyfonal tengelyfonallal alkot synapsist).

Synapsis szerkezete

Preszinaptikus membrán, szinaptikus rés, posztszinaptikus membrán, mindkét

membrán mögött a sejtplazmában bőséges mitochondrium jelenlét. A preszinaptikus
végrészben hólyagok láthatók, ezekben raktározódik és ezekből szabadul ki a transzmitter
anyag (és lép ki a Ca++-csatornákon át a szinaptikus résbe).
A synapsisokban az ingerület divergálhat, vagy konvergálhat. Előbbi esetben az
axon végződései több idegsejt dendritjével kötődnek, az utóbbiban pedig több neuron axonja
egy idegsejtre viszi azingerületet.

Alakilag a synapsis lehet: párhuzamos érintkezés (a kisagy kérgében),

végtalpas (gerincvelőben),
kehely alakú (állatvilágra jellemző),
kereszteződési (agykéregben, kisagy kérgében,
hypothalamusban, corpus striatumban), nem
axonvég találkozik dendrittel, sejttesttel, hanem
az axon számtalan dendrit tüskéjével érintkezik
lefutása mentén,
glomerulus-szerű (kisagy kérgében, érző pályákban,
thalamusban).

A synapsis a dinamikus polarizáció elvén működik: a dendrit a sejt felé vezeti az

ingerületet, a tengelyfonal pedig a sejttől („szelepműködés”)
A synapsisoknak nagy az oxigén fogyasztása és környezetükben bőségesen találunk
mitokondriumokat

Az ingerület haladása

Elektromos inger→vegyi inger→elektromos inger→ izomban mozgás,

mirigyben váladék kiválasztás,
idegsejtben újabb ingerület.

A myelinhüvely nem folyamatos, megszakítások -- Ranvier befűződések -- láthatók

rajta. A mozgató neuron „szigetelt” axonján másodpercenként 2000 elektromos ingerület is
végigfut. Az ingerület elektromos impulzus vagy akciós potenciál, ami a végkészülékben
vegyi potenciállá változik.
 A vegyi potenciál transzmitter anyag képében a Ca++ csatornán jut ki a szinaptikus
résbe, onnan a posztszinaptikus membránra, ahol újabb potenciál változás lép fel – a jelenség
a depolarizáció = esik a nyugalmi potenciál mértéke a membrán két felszine között. (A
Na+-pumpa működése csökken —→ Na+-be- és K+-kiáramlás. A „unit membran” fehérjéi
képezik a Na+-csatornákat.)
A depolarizáció hatására a célsejtben bekövetkezik a speciális funkció (izom
összehúzódás, váladéktermelés, újabb idegsejt aktivizálódása).
Nyugalmi állapotban a membrán két oldalán ellenkező töltésű ionréteg helyezkedik
el, azaz polarizált a membrán.
A nyugalmi vagy membrán potenciál az idegsejtekben: „–70mV”.
A sejtekben több a fehérje és a K+, a sejteken kivül pedig a Na+, a Cl¯, Ca++.
Repolarizációkor a sejtből a fehérjék „nyomják ki” a Na+-ot energia felhasználásával
(Na -K -ATPáz enzim jelenlétében), hogy fennmaradjon a nyugalmi potenciál (miközben a
+ +

K+ visszajut a sejtbe).

A két nyugalmi potenciál állapot közötti változás az akciós potenciál.

B) Gliasejtek
Makroglia funkció: vér-agy gát (védelem)
liquor-agy gát (védelem)
idegsejtek táplálása nyúlványaival ←érfalakat
körülvevő gliatalpakon át
gliarost képzése fibrinből sérülés után (térkitöltés)
idegsejtek, rostok helyét elfoglalja (térkitöltés)

Mikroglia funkció: RES részét képezi az idegrendszerben

mozgékony phagocytak

Olygodendroglia funkció: központi idegrendszer axonjainak myelinisatioja

(egy éves korig)
ritmikus mozgásával elősegíti az idegsejtek
táplálását
elpusztult idegsejtek körülzárása,
bekebelezése (phagocytosis),

Ependyma több változata ismert,

C) felületükön ciliák találhatók, tight junction-ok
szorosan kapcsolják őket össze,
az alap felszínükön lévő nyújtványokkal az
asztrocitákhoz kötődnek,
D) a III. agykamra alján levők a tanacyták, amiknek
nincs ciliája, ellenben hosszú nyújtványaik
összekapcsolják a hajszálereket és az idegsejteket,
funkció: fedi az agyi üregrendszereket,
a plexus chorioidesok felszíné borítja,
közreműködik a liquor termelésében,
visszaszívja a liquort,
a ciliák a luiquor áramoltatását végzik.
Jonas Frisén és mtsai: nyilvánvaló, hogy az előagyban az
ependyma sejtek tartalék sejtekként hatnak, amik
 sztrók után aktiválódhatnak, mint az őssejtek, de
nem merítik ki az őssejt feltételeit. Tanulmány
igazolta, hogy az oldalkamra falából a
hallószervbe ültetett ependyma sejtek visszaadták
a hallás képességét.
Astrocytákat regenerál.

Astrocyta (astroglia) csillag alakú glia sejtek,

arányuk a központi idegrendszer gliái között 20-40%,
funkció: támogatja az endothelt a vér-agy gát működésében,
előmozdítja a tápanyagok bejutását az idegrendszerbe,
egyensúlyban tartja az extracelluláris ionokat,
az agy és a grincvelő sérülés utáni helyreállításában
fontos a szerepe,
hozzájárul az agyi funkciókhoz,
Ca2+-kat bocsát ki.

Vér-liquor gát

A plexus chorioideus és az agyi erek liquort termelnek mintegy fele-fele arányban. A

véráramból számos gyógyszer nem jut át a liquorba, amit figyelembe kell venni az agyhártya-
gyulladás kezelésekor.

Vér-agy gát

A hajszálerek endothelje körül lévő glia szabályozza a neuronok működéséhez

szükséges anyagok, gyógyszerek, stb kilépését az idegsejtek felé.

E tényt figyelembe kell venni az agykamrák, az agyburkok, az agy állománya

betegségeinek gyógyításakor. Arra is gondolni kell, hogy agyhártyagyulladások esetében a
gát működése megváltozik, egy-egy gyógyszer átjut a vér-liquor gáton.

Regeneráció

A regeneráció lehet strukturális és funkcionális.

Minél speciálisabban fejlett a sejt, a szövet, annál kevésbé képes strukturálisan

regnerálódni.
Az idegszövet képtelen strukturális regenerációra. Ha elpusztult egy idegsejt, újabb
nem képződik helyette.
Nem strukturális alapú funkcionális regenerációra van esély a központi
idegrendszerben.
Egyik változata, amikor az elpusztult idegelemek körül épen maradtak
bekapcsolódnak a működésbe.
Másik lehetőség, hogy az idegrendszer más egységet kapcsol be az elveszett működés
kiépítésére.
Harmadik változat esetében az épen maradt idegrendszer a maga egészében képes
kialakítani az elveszett működést.
 A megmaradt neuronhálózatok átrendeződnek és nem a kiesett részek helyett
dolgoznak. Működéseik is megváltoznak. Kissé úgy tűnik, mintha a kiesett területek funkciója
tökéletesen(???) megmaradt volna – holott „szimulálják a működést”, így valójában a
„visszaállt”, a „megmaradt” működés nem lesz tökéletesen azonos az eredetivel.

A környéki idegrendszerben az axonok sérülése után létrejön mind a strukturális,

mind a funkcionális helyreállítódás.

A strukturális és a funkcionális helyreállítódás alapja:

az axonvégekből kiinduló rostok és a perifériás csonk megmaradt Schwann
sejtjei a neurilemma belsejében. A Schwann sejtjek csőszerűen
kötegelődnek és e csövekbe kúsznak be az axonvégek.
Az axon regenerációjának üteme 1mm naponta.

A regenerációt célirányos (műtéti) beavatkozással kell előmozdítani a funkcionális

habilitáció mellett.

Reflexek

A reflex az idegrendszer közvetítésével a szervezetet ért különböző ingerek

hatására törvényszerűen létrejövő, megfelelő válasz.
A reflex rögzült válasz egy meghatározott ingerre.
A környezettel való kapcsolattartásban elemi idegi funkció a reflex.

A feltétlen reflex veleszületett, tudattól független idegrendszeri működés, amit nem

tanulunk.
A feltétlen reflexek a folyamatosan változó körülmények között sem a filogenezisben,
sem az ontogenezis során nem biztosítják az alkalmazkodást, tehát a faj és az egyed
fennmaradását. A létért való küzdelemben sajátos magatartási reakciók alakultak ki, amelyek
rugalmasan hajtják végre az alkalmazkodást, ezek a feltételes reflexek.

A feltételes reflex a feltétlen reflexre felépített és begyakorolt időleges kapcsolat,

amely tanulás és megerősítés folytán alakul ki az egyedi létben ingerek társítása útján. A
reflexválasznak megfelelő ingerrel együtt egyidejűleg semleges ingert is adunk, Ez az inger a
tanulás, a megerősítés után önmaga is kiváltja a választ. (Pavlov munkássága)
A feltételes reflexek sorozata dinamikus sztereotipiákat hoz létre.
Ismeretesek ún. zsigeri feltételes reflexek is, amelyeket még endokrin mirigy
működésének befolyásolására is felhasználnak.
A feltételes reflex generalizációja az a jelenség, amikor a semleges ingerhez hasonló
érzékszervi inger éri az egyedet.
 A feltételes reflexekkel kapcsolatban a következő körülményekről nem szabad
elfelejtkezni: szimultáneitás a különböző ingerületi folyamatok közel egy időben
érjék az idegrendszert,
begyakorlás (kondicionálás) során funkcionális pályarendszerek
alakulnak ki (facilitáció révén), gyakori ismétléssel
„beépülnek” az idegrendszerbe a feltételes reflex
mechanizmusok,
időlegesség gyakoroltatás híján idővel kialszik a feltételes reflex,
univerzalitás bármely inger kiválthatja, amit felfog a szervezet, kivéve
fájdalom ingert.

A feltételes reflexek kiépítésekor nem csak az agykéregből vezethetők el akciós potenciálok,

hanem a centrencephalonból és a limbikus rendszerből is, azaz aktiválódnak az agy komplex
struktúrái.
A feltételes reflex ép agykéreg nélkül nem építhető ki.

A reflex felépítése
A reflex anatómiai alapja a reflexív.
Inger felvétel (recepció) → inger központba futása (afferentáció) → központi ingerület
feldolgozás (CES, CIS – lásd alább!) → válasz a végrehajtó szervhez (efferentáció) →
végrehajtás (reakció → szekréció, mozgás, akció, cselekvés).

A reflexek reflex láncot alkotnak.

A reflex láncoknak nagy a biológiai jelentősége. A reflex láncokban a reflexek
integrálódnak, dinamikus kölcsönhatásban vannak egymással.

A reflex jellemzői

Kiváltó terület (Ahol a receptor található) a reflexogén zóna

Irradiáció Az inger fokozásával a reflexválasz erőteljesebbé válik.
Reflex késés Az inger hatásától a válasz megjelenéséig eltelt idő
Reflexkésés összetevői: receptor latencia ideje.
afferenctációs vezetési idő,
synapsis idő,
efferentációs vezetési idő,
effektor latencia ideje.
Kifáradás Gyors egymás utáni gyakorlás, kiváltás következtében kifárad a reflex
működése anélkül, hogy az effektor szerv működése romlana.
Utókisülés Miután megszünt az afferentáció, az efferens szárban továbbra is
észlelhető ingerületi folyamat, mert a központban még sok
visszakapcsolódás vagy központi visszaverődés mutatható ki –
a reverberációs körök működése ad rájuk magyarázatot.
Térbeli facilitáció Több neuron ingerületi állapota – konvergencia elve! – egy neuronra
tevődik át. Jelentősége abban áll, hogy több irányból érkező
küszöb alatti impulzusok összegződve ingerületi potenciált
hoznak létre a sejtben.
Időbeli facilitáció Egymást követő küszöb alatti ingerületek végül ingerületi állapotot
gerjesztenek.
Okklúzió Két irányból egy időpontban egy központra érkező afferentáció
gyengébb reakciót vált ki, mint az egyenként érkező afferentációk
hatásának összege.
Küszöb alatti széli izgalom Az egyik neuronról tovahaladó ingerületek csak küszöb alatti
afferentációt hoznak létre és az érintett idegsejtekben
nem képződik ingerületi állapot.

Reflexközpontok működése

Meghatározott számú afferentációs impulzus izgalmi állapotot hoz létre a

reflexközpontban. Ez a központi izgalmi állapot (central excitatory state, CES) határozza
meg az efferens választ: a CES állapotba jutott központ „kisül” az efferens rost felé.
A CES-t kialakító impulzus(ok) a központ környezetében lévő más efferens irányú
sejtcsoportokat gátlási állapotba (central inhibitory state-be CIS) hozza(ák).
A CES és a CIS párhuzamos, együttes fennállását az antagonista gátlás, más
néven a reciprok innerváció képviseli. E jelenséget a reflexvizsgálatokkal (Achilles-ín,
patella stb) szemléltethetjük.

Az ember összerendezett, összehangolt, harmonikus mozgása

a reciprok innerváció tökéletes működésében rejlik.

A gátlás
A gátlás aktiv neuronális tevékenység, mely lehet külső gátlás és belső gátlás.

Külső gátlásról akkor beszélünk, ha két központ egyidejűleg jön izgalomba. Pl. a
begyakorolt feltételes reflex ingerével egy időben más inger is érkezik, az újabb agyi központ
és az eredeti központ ingerülete közül az erősebb kioltja a másikat – így a feltételes reflex
nem lép fel. E hatások átmenetiek, ritkán következik be a feltételes reflex kialvása.

A belső gátlás lényege, hogy kellő behatásra a kiépült feltételes inger átalakul gátló
ingerré a reflex központban.
Lehet kialvásos,
késleltetett (30”-3’),
feltételes (gátlás gátlása) (fény; fény+cseng; fény+csengő+mechanikus inger),
differenciális gátlás (hang rezgésszáma).

Gerincvelői reflexek

A gerincvelő a legősibb reflexközpont.

Reflexei saját reflexek
idegen reflexek

A saját reflexek afferentációs és efferentációs területe azonos. Az izomorsóban

keletkezett ingerületre a válasz az izom összehúzódása. E reflexek – a nyújtási reflexek, elemi
reflexek, monosynapticus reflexek, myotacticus reflexek - vizsgálatával lehet tisztázni az
egyes gerincvelő szelvények működését, kiesését.
Biceps reflex szelvényei C5-6
Triceps „ „ C6-7
Medio-pubialis „ „ D6-12, L2-4
Patella (térdkalács) „ „ L4
Achilles-ín „ „ S1

Az idegen reflexekre jellemző: nem azonos az afferens. és az efferens területük,

a reakció mértéke azonos az inger mennyiségével.
Talpreflex
inger erőssége kiváltás válasz
gv-i szelvénye
gyenge S1-2 L4-5 láb dorzális flexiója
erősebb S1-2 L4-S2 térdhajlítás
igen erős S1-2 D12-L3 csípőben hajlítás
(triflexiós reflex)
Hasbőr reflex hasbőr karcolása → köldök azonos oldalra mozdul.
Cremaster (hererázó izom) reflex comb belső-felső bőrének ingerlése →
→ azonos oldali here felhúzódik.
Analis reflex végbél körüli bőr ingerlése → végbél külső záróizma
összehúzódik.

Gerincvelő működése
A) Sajátreflexek
B) Idegen reflexek
C) Motoros összehangolás (koordináció):
az alaptónus fenntartása elemi reflexív segítségével
és a reciprok innerváció révén.

A tónus szabályozásában részt vesz az agytörzs —a felszálló testérző és

—a leszálló extrapyramidalis pályák révén,
de a végleges motoros (mozgató) effektor működés a gerincvelőhöz kötött.

Elemi reflexív (monosynapticus reflex): a gerincvelői érző idegsejtről az ingerület

közvetlenül az elülső szarvi mozgató sejtre tevődik (nyújtási reflexek).

Polysynapticus reflexekre jellemző, hogy az afferens és az efferens neuron közé egy

vagy több interneuron ékelődik (hajlító reflexek).

Keresztezett extenzor reflex kiváltódik, amikor az ingerelt végtag receptoraiból az

ingerület áttevődik az ellenoldali feszítő izmok mozgató sejtjeire is. Legtöbb mozgásunkra
(járás, evés, jármű vezetése stb) a keresztezett extenzor reflex a jellemző.

A motoros összehangolásban állandó a

versengés a gerincvelő elülső szarvi motoros idegsejtjéért,
a fölötte való dominanciáért
 a hátsó gyökér érző idegsejtje,
a pyramis pálya és
az extrapyramidalis rendszer között.

D) Dermatomak, myotomak és Head-zónák

A hátsó gyöki érző neuronok által ellátott területet nevezzük dermatoma-nak, A

dermatomak széli területei átfedik egymást az egyes gerincvelői szelvények között fennálló
interneuronalis kapcsolatok következtében.

Az elülső szarvi mozgató idegsejtek által ellátott terület a myotom.

A dermatoma és a myotoma alkotja a dermato-myotomat.

A zsigerekben keletkezett fájdalmak (feszülés, oxigén hiány) a gerincvelői vegetatív

központokból kisugározva áttevődnek a megfelelő gerincvelői szelvény hátsó szarvi érző
intercalaris neuronjaira, ezáltal a fájdalom érzése megjelenik a megfelelő dermatomaban.
A fájdalom megjelenési területe a Head-zóna.

E) A gerincvelő vegetatív működése

a) Trophicus hatás mind az érző, mind a motoros végtesten kiváltódik és az innervált

szövet normális anyagcseréjét biztosítja. A kiesés következménye az izomban elfajulás,
sorvadás, a bőrben, kötőszövetben sorvadás lesz. Ez a jelenség az atrophia.

b) Vasomotoricus működést az oldalsó szarv vegetatív központjai szolgáltatják:

érszűkítő impulzusokat juttatnak az elülső szarvon kilépő rostjaikon az erek falához.

c) Verejték elválasztást a gerincvelő cholinerg rostjai szabályozzák a

verejtékmirigyekben.

d) A pilomotoros beidegzést adrenerg természetű rostok adják.

e) A zsigeri beidegzés a szem szivárványhártyájának kontraktilis elemitől a légutak, a

tápcsatorna, az urogenitalis szervek falának motoros ellátásáig terjed. Ezeken belül olyan
jelentős összerendezett funkciók központja a gerincvelő, mint a székelés, vizelés, erectio,
ejaculatio, orgasmus.

f) Viscero-cutan összeköttetések: Lásd a Head-zóna címszó alatt!

Vegetativ reflexek

A vegetativ idegrendszer reflexeken alapuló működése agykérgi akaratlagos befolyás

nélküli megy végbe, amelyet szomatikus idegi hatások befolyásolnak (ijedtség stb). A
vegetativ szabályozás antagonista jellegű.

Afferens pályái sympathicus és parasympathicus rostok, melyek a hátsó gyöki

ganglionokban adják tovább a felszálló pályákhoz (→tractus spinothalamicus→agykérgi
érzőközpontok) és az oldalsó vegetativ szarvi központokhoz az ingerületet.
 A sympaticus efferens pályák egyik része az oldalsó szarvból kilépve a
paravertebralis ganglionokhoz fut, azokon áthalad és a gerinc előtti ganglionkban synapsist
alkot, ahonnan az ún. postganglionaris rostok a zsigerekhez jutnak. Másik része a
paravertebralis ganglionokban synapsist képez, ahonnan az elülső szarvi gerincvelői ideghez
visszacsatlakozva beidegzi a bőrben az ereket, a mirigyeket, a szőrállító izmokat.

Az agytörzsből a parasympathicus efferens pályák praeganglionaris rostjai a III., a

VII., a IX. és a X. agyideghez csatlakozva érik el a célszerveket, a ganglionok jobbadán a
szervek falában találhatók, az azokból kiinduló postsynapticus rostok igen rövidek. A
keresztcsonti parasympathicus központból hasonlóképpen történik az ellátás.

Somato-visceralis vegetativ reflexek

A) szopás |→ tejelválasztás
és }→ tejürítés.
sírás |

B) nemi élettel kapcsolatos működések.

Viscero-visceralis reflexek székelés,

vizelés. (Lásd a megfelelő fejezetben!)
 Az agy működése

Everything one knows began as a selection of a small group of our cognitive

impulses from teh body, teh environment, memories, and conscious and
subconscious elements. All neuroscience is based ont he pradigm of a
modular brain, each component independently responsible for, or
participating in each brain function. (Eugene B. Shea)

Az agy 1300-1500 g-os - testünk tömegének 2,33%-át kitevő - tömegű, lágy tojás
konzisztenciájú szervünk.
Agyunkban 100 milliárd idegsejt található (≈ennyi fa él az Amazonas őserdejében),
egy-egy sejten 100 ezer synapsis lehet. Gyufafejnyi agyállományban milliárdnyi synapsis
biztosítja a működést. (Másodpercenként egy synapsist számolva 32 millió év telne el, amíg
az agy összes synapsisára sor kerülne. Összehasonlításként: az ember fejlődése 8 millió évre
tehető mai ismereteink alapján. Ennyi idő a DNS-ünk csupán 1%-kal lett más, mint a
csimpánzé.)

E kicsiny tömeg nyugalomban a szervezet energia fogyasztásából 15-20%-ban

részesül. Az energia igényt meghatározza a mitochondriumok és a synapsisok mennyisége.
Az agy oxigén szükségletét a szellemi munka, a láz fokozza. „Nyugalomban” az agy
100 g tömege 3,3 ml oxigént fogyaszt. A szürke állomány közel húszszor annyi oxigént
igényel, mint a fehér. Az agy napi oxigén igénye 71 l. A vérből az agy jobban kihasználja az
oxigént, mint a szervezet többi része.
Az agy glukóz felhasználása 5,6 mg/100g/perc, ami óránkénti 4,7 g-nak felel meg az
egész agyat tekintve, ez a mennyiség a máj glukóz termelésének 60%-a. Az agy glukóz
tartaléka jelentéktelen.
A szíven átáramló vér 16%-a kerül az agyba. Percenként 700 ml, 100 g agytömegre
számítva 50 ml.

A cortex, az agy külső rétege, a kéreg 2-3 mm vastag, tekervények és árkok

szabdalják. Ha kisimítva szétterítjük, több mint négy A4-es lap felületét borítja be. Hat
sejtréteg különböztethető meg a neocortexben, a paleocortexben mindössze 3. E rétegek az
agy felszínére merőlegesen rendeződnek és más-más mikroszkóppal elkülöníthető sejtes
szerkezetet mutatnak. Brodmann e szöveti felépítés alapján határozta meg a 47 (később róla
elnevezett) areat.

Az agy mibenléte és működése az ókortól kezdve izgatta az embereket. Az elméletek

és elképzelések az ismeretlen rendeltetésű valamitől az egységes működésű szerven át, a
merev rekeszes szerven keresztül a haszontalan frenológiai felfogásig terjednek.

1848-ban egy sajnálatos balesetet követően derült fény a praefrontalis kéreg valós
funkciójára. Vermontban (USA egyik szövetségi államában) vasútépítés során robbanás
megsértette Phineas Cage homloklebenyét. Sérüléséből kigyógyult, a jelleme azonban
megváltozott. Az együttműködő, barátságos ember – bár mozgása, érzékelése változatlan
maradt – határozatlanul viselkedő, kötekedő, csökönyös, másokra nem figyelő, hatalmaskodó
emberré vált és cirkuszi mutatványosként folytatta vasdarabbal az agyában az életét.
 1861. év fordulópont: Paul Pierre Broca egyik betegének, Leborgne-nak halála után
– aki csak annyit tudott mondani, hogy „tan” – az agyát megvizsgálta, a sérült agyterületet
baloldalon a homloklebeny közelében találta meg. (E beteg volt a „tan ember”. A terület
Broca-mező néven ismert.

Néhány évvel később Carl Wernicke osztrák orvos más típusú beszédzavar – amit
tökéletesen tagolt beszéd, de össze nem illő zagyva sorrend, értelmetlen újonnan kitalált
szavak jellemeztek – kapcsán újabb kérgi terület működését tisztázta—→Wernicke-mező.

A fő érzékelési kérgi bementek (afferens pályák) és a fő mozgató kimenetek

(efferens pályák) alkotta központok az agy felszinének csupán egyharmadát fedik. Ezek a
funkcionális mezők a specifikus kérgi területek.

magasabb
A többi terület nem csupán egyszerű utak, keresztutak helye, hanem a
rendű működés szolgálatában állnak, ún. asszociációs területek, melyek a
legkifinomultabb, legnehezebben megfogható agyi működésekért, a kognitiv,
megismerési folyamatokért felelősek.
Agyunkban a frontális kéreg a legnagyobb ilyen terület. Az evolúcióban az ember
agyának e része 29%-ot növekedett. (A macskákban 3, a csimpánzokban 17%-ot gyarapodott
– ugyanakkor az ember genomja csak 1%-ban különbözik a csimpánzétól.)

1935-ben Egas Moniz portugál ideggyógyász majomkísérletek eredményire

támaszkodva kifejlesztette a „frontalis leukotomia” módszerét intenzív és érzelmi
változások (depresszió, szorongás, beteges félelem, agresszió) kezelésére. (Az USA-ban
1936-1978 között 35000 ilyen műtétet végeztek!)
A következményes kognitív hiányosságok, súlyos mellékhatások és csekély
„gyógyító haszna” miatt megállították e beavatkozások folytatását.
A fentebb írt jellemváltozások mellett
a teljesítmény-orientáltságra és
az új stratégiák felállítására, továbbá
feladatok megoldási tervének kidolgozására való képtelenség, valamint
az érzelmi felelőtlenség vált uralkodóvá a leukotomián átesettekben
az előrelátás hiányával karöltve.
E betegek nem tudták felhasználni a környezetükből származó információkat
magatartásuk szabályozására,
-„- megváltoztatására,
makacsul ismételgettek (perszeveráltak).
Az emlékezeti gondok mellett e praefrontalis kéreg sérültjeiben fennáll a hajlam,
hogy önkéntesen kevesebb információt adjanak közre és
elromlik társas magatartásuk.

A szelektiv agyi károsodások jó példája a Parkinson-kór (1817-ben James Parkinson

számolt be róla). Idővel kiderült, nem csupán egy agyi terület, a substantia nigra – a
normális mozgás szabályozásáért felelős egyik kéreg alatti mag – áll a betegség hátterében,
hanem egy transzmitter anyag, a dopamin is.
Mind kiterjedtebb kutatásokat végeztek, végeznek az agyban található és az agy
működését befolyásoló, szabályozó, irányító transzmitterekkel.
 Az agy anatómiája nem illeszthető össze közvetlenül az agy kémiájával. Nincsen
olyan vegyi anyag, amely bármelyik agyi régióra kizárólagosan jellemző lenne. Ugyanaz az
anyag számos agyi mezőben megtalálható, egyúttal egy-egy agyi régió több, különböző
hírvivő anyagot termel és használ föl.

Összefoglalva: nehéz megmondani, egy agyi károsodásban a vizsgált terület

anatómiája vagy a benne lévő vegyi egyensúly megbomlása a legfontosabb ok.

Az agy működésében nem hagyható figyelmen kívül az idegsejtek plaszticitása. Az

agyi területek sérülése után részlegesen – esetleg teljesen – visszatérő funkciók adják erre a
példát.

Az agy funkció vizsgálata

EEG (elektroencephalographai) (Lásd alább!)

A mágneses rezonancia vizsgálat – MRI – a legaktívabban dolgozó agyi területek
energia kibocsátását rögzíti: az oxigén koncentráció változásait méri az agyi területeket ellátó
vérben (a haemoglobin vasának mágneses sajátosságait megváltoztatja a szállított oxigén).
Anatomo-funkcionális működés vizsgálat PET – pozitron emissziós tomográfia.
Lényege: radioaktív oxigénatomokat építenek glukózba, vízbe, ezeket intravénásan a
szervezetbe juttatják. A nagy energiával kiszabaduló és megfelelően felfogott pozitronok
jelölik a működő agyterületeket. Ennek előzménye a SPECT – single pozitron emissing
computer tomographia – vizsgálat.

Az agy talánya

Miért érezzük a látókéregbe érkező elektromos jeleket látásként, a hallószervből jött

ugyanolyan elektromos jeleket hallásnak stb?
Magyarázatul az elképzelések egyike, hogy tapasztalat alapján különböztetjük meg
a látást a hallástól. A másik gondolat szerint mindegyik érzékelő rendszer preferáló
kapcsolatban áll a mozgások bizonyos típusával, ami hangsúlyozza a megkülönböztetést.

A synaesthesia a fentiek ellentéte: gyengül, elhalványul a különbségtevés, pl. zenei

hangokat színekben lát az illető. Az öt fő érzékelés közül kettőnek bármilyen kombinációja
felléphet. E jelenség gyermekkorban gyakori, valamint szkizofréniásokban és hallucinációt
keltő anyagok szedése kapcsán.

Az arousal

Részletes és megszakítás nélkül képes agyunk információ áramlást befogadni

környezetünkből ezáltal minden egyes egyedi helyzetre gyorsan és megfelelően reagálni
tudunk, állandó párbeszédet folytatunk a külvilággal. E párbeszéd hatékonyságát,
hevességét meghatározza egy fontos tényező, a belső izgatottság, éberség, az arousal. A
feladatok megoldásában akkor vagyunk leghatékonyabbak, ha közepes szintű bennünk az
arousal. (Az éberségi-izgatottsági szint az elmeállapot meghatározásában elengedhetetlen.)

Az EEG felismerése 1875-re vezethető vissza, ekkor vezetett el gyenge áramot nyulak
és majmok agyáról Richard Canton. Az EEG hullámok változnak az arousal állapotoknak
megfelelően, az életkorral, a betegségekre jellemzően. Az arousal állapottal összefüggésben
lehet az elalvást, alvást EEG-vel vizsgálni.
Az alvás

Az élettani, fiziológiás alvás az agykéregre kiterjedő részleges gátlás. Az alvás a

szervezet fiziológiai szükséglete, hiánya vagy tökéletlensége idegrendszeri és másodlagosan
szomatikus elváltozásokat, tüneteket, betegségeket okozhat.
Az altatás – gyógyszer hatására bekövetkező alvás – diffúz kérgi gátlásos állapot.

Az elalvás folyamán végig kísérhető az agyi elektromos hullámok változása:

β→α→θ→γ
(béta→alfa→téta→gamma)

Elalvás közben nem minden részletében ismert gátlás terjed ki a nagyagyra.

Kiindulási területe a formatio reticularis, ahol – főként bizonyos külső ingerek
megfogyatkozása miatt – az aktivitás lanyhul, majd az aktivitás csökkenése kijut az agy
felszinére és ott szétterül. Más, alvás kiváltásáért felelős idegrendszeri terület még a hídban és
középagyban két magcsoport – locus coeruleus és a raphe magok.

Ingerszegény környezet nem vezet feltétlenül elalváshoz. A belső emlékképek,

gondolatok, az agy belső kezdeményezésű működtetése fenntartja sokáig az éber állapotot.
(Lásd: arousal!)

A fiziológiás alvás 4 szakasza:

Előkészítő fázis: csökken az agy ingerlékenysége, mérséklet a figyelem és a

koncentráló képesség. EEG: β→α válik uralkodóvá.
Szendergés fázisában ki-kihagy a figyelem, csökken az ingerek felvétele. EEG:
α→θ←α váltakozás.
Közepesen mély alvásban tovább csökken az ingerelhetőség, egye ritkulnak az α
hullámok, megjelennek a θ és a γ hullámok.
Mély alvás: az ingerelhetőség a mélypontjára süllyedt. Lassult, mély légzés, ritkább
szívverés és az EEG-n uralkodó γ hullámok jellemzik. Az izomzat ellazult, nincs álomlátás,
ideálisak a körülmények a szervezet regenerációjához.
Mély alvás időtartama az alvási időnek egyharmada, de legalább másfél-két óra
legyen. Az alvás igénye életkoronként változó. Újszülötté 16-18, csecsemőé 14-16,
kisgyermeké 10-12, fiatal felnőtté 8-10, felnőtté 8, időseké 6-8 óra.

A felületessé váló alvást az EEG-n a β hullámok megjelenése vezeti be. Az ortodox

(mély) alvással szemben ez a paradox alvás, más néven a REM (rapid eye
movement=gyors szemmozgás). E szakaszt álomlátások erős érzelmi megnyilvánulások,
mozgások, beszéd, sírás, kiabálás jellemzik. Kis ingerekkel ébreszthető az illető. Álomkép
csak működő analizátorok által érzékelt vagy valószínűsített jelenetekből tevődhet össze. (Pl.
születetten vakok álomképében nincsen vizuális elem.)
Ha a REM-et nem előzte meg mély – ortodox – alvás, nyugtalanul ébred az illető és
nem érzi magát kipihentnek.
 A gyors szemmozgások nélküli alvás, NREM (non rapid eye movement) is a
felületesebb alvás változata. Ez az időszak nyugodt alvással jár, mélyebb és csak erős
ingerekkel ébreszthető az illető.
Az ébredés nem feltétlenül erős ingerekre következik be. Lásd: kisgyermekes anya!

A hipnózis mesterségesen előidézett hiponoia-állapot, melyben arra törekednek, hogy

„szóingerekkel éber pontot tartsanak fenn az agyban”.

A tudat és a gondolkodás
A gondolkodás agyi műveletek révén valósul meg. Analízis és szintézis
egyensúlyának meg kell lenni a helyes gondolkodáshoz. E két folyamat közben
összehasonlítást végzünk. Általánosítunk bizonyos, megfigyelt sajátságok, tulajdonságok
alapján, az így kialakított csoportból konkretizálva kiemelünk egy embert, tárgyat, állatot.
Az óvodás a megoldandó gyakorlati helyzetek, dolgok, kérdések közben
gondolkodására támaszkodva találja, valósítja meg a kivitelezést. Ez a cselekvő-szemléletes
gondolkodás, ami fokozatosan felcserélődik a szemléletes-képszerű gondolkodással. „Fejben
oldja meg” a feladatot átnézve, kiválogatva az eszközöket, mielőtt hozzá kezd.
A beszéd fejlődésével tovább erősödik, eredményesebbé válik a gondolkodás. Ami oda
vezet, hogy a korábbi gondolkodási módok után eljut a nyelvi, elvont gondolkodáshoz,
amikor már nem kell az eszközök, stb. látványa a megoldáshoz.

Platon és tanítványai felfogása szerint az anyagi világban az arányos, az egyenletes, a

„simmetros” a szép.

Ma fizikai világunkban alapvetően a szimmetrika uralkodik. A kismértékű

asszimetria növeli a szépséget, de a szimmetria elvei akkor is fennállnak. A rovarok
idegrendszere szimmetrikus. A magasabb rendű gerincesek is bioszimmetrikusak.
Az anyag bonyolultsága amint növekedett, fokozta a szimmetria elveinek
megsértésének esélyét. Ugyanakkor az élő szervezet a fehérjék felépítéshez csak balra
forgató aminosavakat használ fel és energia forrásként balra forgató cukrokat hasznosít.

Az egyedülálló emberi tudat, a gondolkodás az „állati ősök agya” szimmetriájának

megsértésével alakult ki.

Az emberi magatartás, személyiség, lelki tevékenységek nem az egész agy

tulajdonságai:
A bal félteke 95%-ban „beszél”,
öntudattal rendelkezik,
algebrában erősebb.
A jobb félteke néma,
nem tudja kifejezni a tudatot,
erősebb a geometriában,
a térbeli tájékozódásban,
tartózkodásban,
a muzikalitásban.
A két félteke különböző funkciói nem munkamegosztást jelentenek.
 Bár sokan az emberi agy öntudatra emelkedését az agykéreg túlburjánzására,
mennyiségi fejlődésére vezetik vissza. Az adatok amellett szólnak, hogy a mennyiségi
szaporulatnál is fontosabb az asszimetrikussághoz vezető féltekék közti versengés és
funkció megoszlás.

Mac Kay: a kooperációnak, az egymásra hatásnak legalább olyan a fontossága az

egységes tudat kialakításában, mint a versengésnek.

Levy szerint ez az asszimetrikusság és funkció eloszlás megduplázza, sőt bizonyos

értelemben megsokszorozza az emberi agy tudati kapacitását.

Julien Jaynes feltételezése: „… néhány ezer éve, hogy az ember a mai értelemben
vett öntudatra szert tett, addig inkább a jobb félteke emóciói, isteneknek tulajdonított
hallucinációi döntötték el, hogy mit és hogyan tegyen.”
A teória szerint az írásbeliség és egyéb bonyolultabb emberi tevékenységek csak 3-
5 ezer éve alakították át az ember gondolkodását, gyengítették a hallucinációk hatását, s
némították el a jobb féltekés „isteneket”. (E párharc jól szemléltethető az óegyiptomi
építkezések és az akkori vallási felfogás között.)

Ornstein elmélete szerint az ázsiai (keleti) kultúrákat ma is inkább a jobb féltekés

gondolkodás intuitiv, meditativ, misztikus és gyakran irracionálisnak tűnő tulajdonságai
jellemzik, míg a nyugati kultúra túlságosan bal félteke-centrikus – nagy súlyt helyez a
nyelvre, az elemzésre, a részek és nem az egész vizsgálatára.

Teilhard de Chardin: „Az az Ember, akit végre pályája kozmikus egészén látunk
meg, zoológiai és pszichológiai szempontból még csak embrionális fokon tart. S máris kezd
kirajzolódni, hogy e fázison túl még tág lehetőség nyílik az új, Magasrendű Ember számára.”

„Split brain” (kettészelt agyú) betegek vizsgálata rávilágított, hogy kétféle tudat
kétféle akaratot is jelenthet, de utóbb az egyik – az uralkodó – érvényesíti akaratát.

A tudat meghatározása, definiciója a fiziológia és a filozófia határterületén

helyezkedik el. Az objektiv valóság tükröződésének legmagasabb formája az emberi
agyban. Teológiailag a tudat a „lélek” sajátosan megnyilvánuló funkciója a testben.
A tudat és az idegrendszer működése elválaszthatatlan egymástól.
A tudat fennállásának nélkülözhetetlen eleme és feltétele az ébrenlét. Csak éber
állapotban váltanak ki a környezet hatásai megfelelő választ a szervezetben. Az alvás –
élettani jelenség - és az ébrenlétben mutatkozó öntudatlanság két különböző állapot.

A tudat idegműködés, melynek tényezője

az éberség és
a tartalom.
Az éberség a centrencephalon működése, a tartalom ellenben az agykéreg funkciója.
Az éberség morfológiai alapja a centrencephalon. Impulzusai tartják működésben a
kéreg reverberációs köreit, sérülése tudatvesztést okoz. Ez az agyi terület válogat az
impulzusokból, osztályozza a külvilágból érkező afferentációkat.

A tudat aktivitás eredménye és a környezettel való kapcsolattartás folyamán alakul ki.

A környezettel való kapcsolatokból szintetizálódnak az idegrendszer legmagasabb fokú
tevékenységei:
 a tanulás,
az emlékezés,
a gondolkodás,
a félelem,
azaz a személyiség.

Egyedül az emberi tudat képessége, hogy

megkülönböztesse magát környezetétől,
meghatározza térbeli és időbeli helyzetét,
alkalmazkodik környezetéhez,
befolyásolja, megváltoztatja környezetét.

A gondolkodás belső mechanizmus, viselkedésforma, amely valamilyen kérdés

megoldására irányul, vagy új, eddig meg nem valósított kérdést alkot. A központi
idegrendszerben tárolt emlékanyag információkét feldolgozható, szinztetizálható,
analizálható. A folyamatok éber állapotban, külső megnyilatkozás, mozgás nélkül
végbemennek. A gondolkodás „belső beszéd”.
A gondolkodást részben a szókincs határozza meg, részben a „hasznosítás”, azaz a
rendelkezésre álló ismeretanyagot milyen kombinációban alkalmazzuk (homloklebeny
működése!).

A személyiség ösztönző rendszere

A következőkben sorra vett elméleti anyagok fontosak az emberi cselekvés, a szellemi
tevékenység, a tanulás, az ismeretszerzés területének megismerése végett.
A személyiség ösztönző rendszere az emberi tevékenység forrásait, mozgató erőit
jelenti. A környezettel való kölcsönhatásunk tevékenységeinkben valósul meg, miközben
egyéniségünk alakul, változik, fejlődik.

Szükségletek

A szükségletek személyiségünk kielégítésre szoruló hiányállapotai, ezért ösztönzik a

tevékenységet. Emberi szükségletet jellemzi sajátosságai: ereje, tartós volta, feszültsége,
dinamikája. A kielégített szükséglet új szükségletet alakít ki. Kielégítésük időben eltolódhat.
A sokféle szükséglet két bonyolult hierarchiában csoportosul: biológiaiak és kulturálisak. A
szükségletek, a hiányállapotok, hiányérzetek jelentős szerepet játszanak a magatartás
motiválásában.
Az ember szocializálódása igen korán kiválthatja a személyben a cselekvés
szükségletét, ami megnyilvánul a játéktól a tanuláson és az alkotó munkán át a társadalomért
végzett tevékenységig.

Motívumok, késztetés (motiváció)

Aktivitásunkat cselekvésre ösztökélő, indító, késztető pszichés folyamatok vagy

állapotok, tettek mozgató rugói, irányt szabó szándékai, melynek hátterében korábbi
tapasztalatok, élmények, szervezetben keletkező szükségletek (éhség, szomjúság, nemi vágy
stb.) állnak. Kiváltja azt a cselekvést, aminek a motívum az egyik alapeleme, így fejezi ki a
cselekmény egységét, amihez további cselekmények sorozata csatlakozik.
 Kialakításukban részt vesz az egész idegrendszer. Az aktiváló, elindító rendszer az
agytörzsben, a limbikus rendszerben és a hypothalamusban található. A tudatossá válás az
agykéregben alakul ki akarat, szándék, elhatározás formájában.

Veleszületett, öröklődéssel továbbadott késztetés az ösztön. Az ösztönös cselekvések

az élet fenntartásával kapcsolatosak.
Önfenntartás ösztöne éhség, szomjúság, fájdalom elkerülése stb.,
Fajfenntartás ösztöne hormonrendszer által szabályozott nemi aktivitás, ivadék (utód,
gyermek) gondozásával kapcsolatos magatartás, motiváció.
Tanult motivációk csoportját alkotja
a kíváncsiság,
a megismerésre való törekvés
és egyéb korábbi tapasztalatokon alapuló késztetések.
A motivációk kialakításában részt vesz az egész idegrendszer. A cselekvés sorozatot
elindítja az agytörzs,
a limbikus rendszer
és a hypothalamus.
A tudatossá válás az agykéregben jön létre. ez az akarat, a szándék, az elhatározás.

Érdeklődés

Szorosan kapcsolódik a szükségletekhez a személyiség általános irányultságát és

viselkedésének egyik leghatékonyabb alakítóját kifejező érdeklődés. A személyiség
fejlődésében szinte a legfontosabb szerephez jut – főleg a tanulásban és a munkában, mert az
illető könnyebben ér el eredményeket.
Az érdeklődés fejlesztése kiemelt jelentőségű, felkeltése minden tevékenységben nagy
jelentőségű. Lehet aktív az érdeklődés, vagy passzív, azaz kötődik-e adott cselekvéshez, van-e
tartalma, irányultsága.

Beállítódás (attitűd)

Vagyis az irányulás, amit a környezet, a szükségletek befolyásolnak. Adott helyzetben

meghatározza a személyiség részvételét a cselekvés (tanulás, munkavégzés, kulturális
elfoglaltság,, politikai tevékenység) folyamatában magába foglalva az érdeklődést, a vágyat, a
motivációt, az akaratot, a szükségletet.

Akarat

Cselekvést beindító, mozgósító döntés, elhatározás. A mérlegelés egy döntési

helyzetben a motívumok harca, amit akaratunk zár le. Akaratunk
szabályozza/szabályozhatja viselkedésünket, meggyőződésünket. Akarat nélkül nem indul be
egy meghatározott cselekvés megvalósítására ható szándék, a törekvés. Nem hagyható el az
akarat mellől az ösztönzés. Az alapvető célkitűzések is az akarat részét alkotják.

Vágy

Benne realizálódnak a szükségletek. Kapcsolatban áll a képzettel. Kellő erejű

motiváció és kifejezett szükséglethiány valósítja meg. Személyiségünk alakulását előre viszi,
vagy hátráltatja attól függően, melyik irányban hat. Pályára irányultságunkban elsődleges
motiváló tényező lehet.

Érzelmek, érzelmi, emocionális folyamatok

Az ingerekre adott adekvát válaszokkal szemben az érzelmi folyamatok az

idegrendszernek a külső vagy belső ingerekre megnyilvánuló általános válaszai.

A magas fokú idegrendszeri tevékenység eredményezi, hogy a mindennapi

ingerválaszokból a szervezetben kialakul egy általánosított válaszreakció. Ez a válaszreakció
mindig tapasztalatokon alapuló szintézis.
A szintézis minőségi változást hoz a válaszreakcióban, ami az ún. általánosítás. A
válaszjellege attól függ, milyen érzelmi tapasztalattal rendelkezik az illető az őt ért ingerekkel
kapcsolatban: öröm, kellemes hangulat, vidámság, szeretet, vágyódás, vonzódás, bosszúság,
bánat, szomorúság, félelem, undor uralkodik el rajta, benne.

Az érzelmi reakció összetevői:

motoros rész, ami cselekvésből áll, kialakítja a mozgásreakció minőségi
jellemzőit,
szomatikus-vegetativ rész a vérnyomás, a szívműködés, a légzés változásával,
jár, székelést, vizelést, hányást, öklendezést vált ki,
kognitiv rész a szavakban kifejezett válasz.

Minden megismerő folyamatot kísérnek. Tevékenységünkben erős motiváló erő az

érzelem, az emóció. Megnyilvánulásai egyéniek, cselekvéseinknek energiát, motiváltságot,
akaratot adnak, a vágyak és a törekvések velejárói. Érzelmeink függnek idegrendszeri
állapotunktól. Pozitívan és negatívan alakít(hat)ják kapcsolatunkat önmagunkkal, másokkal,
tevékenységünkkel. Sikerrel vagy kudarccal záródó tevékenység meghatározott érzelmi
állapotban realizálódik.

Intellektuális érzelmeink alakítják a megismerést, a gondolkodást. Külvilággal való

kapcsolatainkat az erkölcsi és esztétikai érzelmek támogatják. Érzelmi állapotok, hangulatok,
indulatok, szenvedélyek cselekvésre késztetnek pozitív és negatív irányban, lehetnek a siker
és a kudarc előidézői, kísérői.

Az emberi megismerés alapjelenségei

Általános lélektan foglalkozik az emberi megismerés alapjelenségeivel. E helyt csupán
emlékeztetőül utalunk rájuk. Kialakulásuk, fejlődésük fokozatos, folyamatos és jellemző az
egyes életkorokra – fejlődés pszichológia tanulmányaik a folyamatokra rávilágítanak.

Kogníció

Kogníció szorosabb értelemben a gondolkodás folyamatait jelenti. Tágabban

értelmezve tartalmazza mindazt a mentális aktivitást, amik szerepet kapnak az információ
megszerzésében, feldolgozásában, a megszerzett tudás megszervezésében és alkalmazásában.
Az input, az output oldalát és a centrális folyamatokat magában foglalja az emberi elme.
 Érzékelés, észlelés

Érzékelés, észlelés megismerő folyamatok, velük külső ingereket, információkat

szerzünk a világról, felfogjuk az ingerek összességét. A folyamatok szorosan összetartoznak.
Az észlelésben számos jelenség kódolt. A kódolásban fontosak veleszületett képességeink,
saját tapasztalataink. Bárki és bármi – személy, tárgy – azonosításában korábbi tapasztalatok,
beállítódások, elvárások szerepet játszanak. Kiemelendő a környezet fontossága.
Érzékelés: Válasz az érzékelőkre ható energiákra, látás, hallás, szaglás, ízlelés, a kül-
és beltakaró, valamint belső szervek receptorain keresztül történik. (Lásd: Funkcionális
anatómia – érzékszervek rendszere!)
Érzékelés fejlődése nyomon kísérhető a születés percétől. Az újszülött szaglása,
ízlelése, látása az első életnapokban működik. Újszülött vizuális észlelése kimutatott tény, 1
hónaposan felismeri az anyja arcát. A csecsemő figyelmét két hónapos korban leginkább a
mozgó szem köti le, elérve a 3 hónapos életkort a forma és a nagyság megfigyelésének
kezdetei észlelhetők, előnyben részesíti a vertikális irányokat, 6 hónapos elmúlik, amikor a
látás élessége megközelíti a felnőttét. A csecsemő látása és hallása és mozgató rendszere két
hónapos korban összekapcsolódik. Ennek egyenes következménye, hogy a tárgyak után nyúl,
manipulál velük, közben fejlődik tapintás érzékelése. Bizonyos ideig még ”nem tud
különbséget tenni” saját teste és a külvilág küzött. Kisded korú legnagyobb változásait az
egyensúlyozás, a mozgás, a térbeli tájékozódás fejlődésében látni. Óvodás differenciáló
képessége kialakul és megerősödik a látás, a hallás, a tapintás, az íz- és a szagérzés
képességében. Látás élességének fejlődése mellett megkülönbözteti az alapszíneket, térbeli
látása finomodik. Fejlődik belső hallása, megkülönbözteti az óvoddában hallott hangszereket,
társai beszéd- és énekhangját. Tapintással meghatározza a tárgyak alakját, méretét. Csukott
szemmel eldönti milyen ízeket, illatokat érez, anélkül, hogy azok forrását más érzékszervével
azonosítaná. Mozgás és egyensúlyozás egyre összehangoltabb, szabályozottabbak és
célszerűbbek a mozgások, képes rézsútos felületen biztonságosan járni. Iskolás korban
erőteljesen fejlődik a látás élessége az akkomodáció képességének változásával.
Színárnyalatok felismerése is jelentősen szélesedik. Serdülők érzékszervei kifinomultan
működnek.
Érzékszervek működését követő neuronális folyamatok főbb lépesei:
1.) érzékelés→érzés→gnosztikus tevékenység→emlékkép,
2.) agykérgi integráció→gnosztikus tevékenység,
3.) limbikus rendszer→agykérgi integráció→érzelmi kép→emlékkép,
4.) agykérgi integráció→emlékkép.
Érzékelés zavarai között megkülönböztetünk mennyiségit, minőségit és tartalmit.
Mennyiségi zavarok egyike, ha csökken az érzékenység. Bekövetkezik, amikor emelkedik az
ingerküszöb, pl. fáradtság miatt (vagy pszichiátriai okokból). Ingerküszöb csökkenésekor nő,
fokozódik az érzékelés, általában a központi idegrendszert élénkítő és pszichotróp szerek
hatására. Minőségi zavarnak tartjuk, ha a hibás feldolgozás miatt téves értelmezést nyer az
információ, ide sorolhtók a szomatizációs betegségek, szorongás okozta pánik. Kábítószerek
okozzák a derealizációt, deperszonalizációt. Tartalmi zavarok az érzékcsalódások, ezek a
valósággal való nem megfelelő (inadekvát) kapcsolatra utalnak. Illúzió: jó az érzékelés, de
hamis az észlelet, hallucináció: érzékelés nélküli hamis észlelet.
Észlelés, percepció feltételekhez kötött magasabb rendű agyi tevékenység. Érzékszervi
benyomások jelentéssé, tárggyá szerveződése, felismerése. Az „észlelet” jelentéssel való
felruházása pszichológiai folyamatokkal. Lehet biológiai, vegyi, fizikai és szociális.
Folyamatában lényeges a lokalizáció, a felismerés. Különböző ingerek nyomán keletkezett
ingerületek egységes képpé formálódása, így tükröződik a valóság. Az agy értelmezi az
érzékleteket, renszerezi azokat és jelentést ad nekik. Óvodás gyermek észlelésére esetenként a
túlzott globalitás, máskor a túlzott részletezés jellemző. Főképpen az érzelmi szinkretizmus
uralja. Azt a sajátosságot emeli ki, ami érzelmileg megragadja, nem a lényeges elemet. Idő
észlelésében a viszonylagosság még nem érthető számára, mindig cselekvéshez kötött a
rövidebb időegységek, a napszakok megértése. Idővel azonban elkülöníti a ”mát, a tegnapot”.
Mennyiségek észlelése, meghatározása szemléletbe ágyazott, pl. a hosszabb sort a térrbeli
kiterjedés miatt „többnek” ítéli meg. „Kisiskolások” észlelésében idő kell ahhoz, hogy az
analízis-szintézis megfelelően összerendezett legyen. Tér észlelée konkrét, jól tájékozódik a
körnezetében, de még hiányzik a téri képzeletéből az általánosítás. Idő észlelésében az óra (a
rendszeresség) az észlelés fejlődésének alapja. Serdülő korra idő, tér, mennyiség, arányok
észlelése tökélesedett.

Figyelem

Mentális tevékenység, az egyén ennek során a számára fontos tárgyra, gondolatra, stb-
re összpontosít. E pszichikus folyamatban információ felvétel és feldolgozás, továbbá külső
és belső környezeti ingerhatások rostálása megy végbe. Az információkat a figyelem
segítségével struktúrálja az agy. A lényeges és a lényegtelen elkülönítése bizonyos
hibaszázalékkal megy végbe. Figyelmet jellemzi az aktív ingerkeresés, a rostálás (észlelések
kiemelése és élesebbé tétele), a tartás, a legkedvezőbb beállítás (összpontosítás), továbbá az
éberség (vigilancia), valamint a rögzíthetőség (feszültség, tenacitás). Vigilancia valószínűsíti,
hogy az inger eljut a tudatig. Tenacitás utal arra, hogy milyen erősen és tartósan ragadja meg
a témát, „mennyire tapad a témára”.
Figyelem a megismerés kísérő jelensége. Lényege az összpontosítás (koncentrálás),
egyúttal jellemzi a másról/mástól elvonó jelleg is. Spontán, szándékos, valamint megosztott
és koncentrált figyelem a valóságban szorosan összekapcsolódik.
Figyelem sajátosságai: Vándorol egyik tárgykörről a másikra, hullámzik az
összpontosítása, átvitele akadályozott lehet a témához való erős érzlmi kötődés miatt, vagy
perszeverál (tartósan tapad). Terjedelme, megosztása életkortól függ, rövid idő alatt a kisded
egy-két, óvodás 2-3 dolgot képes befogadni. Tartóssága erősen változó, összfügg az
összpontosítással, 3-4 éves korban 5-10, 5-6 évesen pedig 15-20 percig tud figyelni a
gyermek. kapkodó, dekoncentrált, „befelé figyelő”
Zavarai lehetnek érzelmi konfliktusok, kábító szerek, gyógyszerek, fáradtság, stb.
miatt is. „Túléber” vigilitásra jellemző, hogy az illető jelentéktelen ingerekre is figyel, „szórt
a figyelme”. Hipovigil személy figyelme nehezen kelthető fel, úgy tűnik „nehézkes a
felfogása”. Hipertenacitás a „megszállottság”, ami lehet normális variáció is, nem csak kóros
jelenség. Hipotenacitás a „felszínesség”-et jelent(het)i, ami egyhangú cselekvések,
munkavégzés közben nyilvánul meg (nem szólva a szenvedélybetegség következményeként
kialakultról).
Fenntartásához hozzájárul az érzelmi beállítódás (motiváció), a figyelem tárgyának
az érdekessége. Rontja a zaj, a stressz. A zene rontja a kitartó figyelmet igénylő
tevékenységet, a begyakoroltat azonban nem. Figyelem fáradékonyságát az egyhangúság,
unalmasság gyorsítja. Legkedvezőbb figyelem beállítódást váratlan, erős ingerek reflexesen
megszüntetik.
Feladatok, színek megosztják a figyelmet. Tanulásban két dolog közti megosztott
figyelem akkor nem rontja a teljesítményt, ha az egyik begyakorolt (automatikus).
Figyelem fejlődése visszatükrözi az önkéntelen, spontán, reflexes (Pavlov:
„tájékozódási reflex”) és az akaratlagos szakaszt (tudatosan irányított, erőfeszítéssel kísért).
Az akusztikus és vizuális figyelem minden egészséges újszülöt jellemző tulajdonsága, ami
figyelembe véve táplálkozását, vegetatív jellegű. Csecsemőkorban egyre jobban kiszélesedik
a figyelem. A bébi nem csak a szűk környezetére figyel, s kiegészül a tapintással, mozgással,
egyensúlyozással szerzett élményekkel. Óvodás korban akaratlagossá lehet és kell tenni a
gyermek önkéntelen figyelmét nem feledkezve meg arról, hogy mi kell a korra jellemző
fáradékonyság miatt a fenntartásához. Szándékos figyelem elfárasztja az e korúakat,
fenntartásához „eszközöket” kell alkalmazni. Pl. életszerűvé tenni, vagy újítani a tárgykört,
amire figyelnie kell a gyermeknek, be kell vonni a cselekvésekbe, (aktivitás lehetőségét
biztosítani), érzelmileg motiválni, stb. Iskolások eredményes tanulása akaratlagos figyelem
nélkül nem megy. Figyelmüket irányítottá, tudatossá kell fejleszteni.
Figyelem kísérő jelenségei: lélegzés (pl. visszafogott), szívverés változása,
mozdulatok/mozdulatlanság, szemlélő, figyelő tekintet, tekintet iránya (egy pontra).

Emlékezés (emlékezet, memória)

Rendkívül bonyolult, konstruktív pszichológiai – kognitív – folyamat, melyben az

ingerek keltette ingerületek bevésődnek, raktározódnak, majd előhívjuk őket, vagy
elfelejtődnek. Régi információkat felidéző képesség. Sajátos, emberben végbemenő,
valósághoz kapcsolódó idegrendszer működés, általa régi emlékképek nyomán új képeket
hozunk létre, vagy átalakítjuk az emlékeket.
Egyénenként is, továbbá minden életkorban nagy eltérést mutat. Az idő haladtával
megőrzi a tudást. Biztosítja, hogy ismereteinket és az új tapasztalatokat megfelelő időben
hasznosítani tudjuk. Meglévő emlékanyaghoz kapcsolódó produktív és reproduktív képzelet
hozzájárul új ötletek megteremtéséhez. Az emlékezés lehetőség tapasztalatok, múltbeli
élmények feldolgozására, így újabb benyomások színesítését, gazdagítását eredményezi.
Mindez lehetővé teszi az alkalmazkodás megfelelő szintjét. Emlékezés fontos alkotó elemei
az érzelmek és a vágyak.
Az emlékezést befolyásolja számos mentális folyamat (pl. adott tárgykörben mutatott
érdeklődés), valamint a korábban megszerzett ismeretek mennyiségei javítják, könnyebbé
teszik az emlékezetet.
Képzelet a korábban összegyűjtött, emlékezetben őrzött tapasztalatok, élmények
sajátos módon történt újra rendezése az agyban, a valóság egyedi feldolgozása analizálással és
szintetizálással. Lehetővé teszi, hogy rendeződjenek tapasztalataink, eligazodjunk köztük.
Jellemzi, hogy nem független a valóságtól, minél több a tapasztalat, annál színesebbé válik a
képzelet. Általában vizuális megjelenésű.
Pozitív képzelet a kreativitás fejlesztését biztosítja, reproduktív képzelettel elbeszélés
révén újra elképzeljük az élményt. Ábrándozás olyan képzelet, agyi tevékenység, amit nem
követ cselekvés, csak vágyakat jelenít meg.
Változik a képzelet is. Kisgyermek szinte másolja a felnőtt mozdulatait, ami általában
eszözös tevékenységre utal. Cselekvéseinek rendjét a játékszerek nem határozzák meg
szigorúan, nagyob szabadságot biztosítanak neki, a nagyobb szabadság fejleszti képzeletét
(fedő=kormány, cintányér). Óvodások képzeletét az érzelem irányítja, nem az értelem. Fő
funkciója a vágy teljesítése és a hiányzó ismeretek pótlása (mi?, miért?, hoyan?, stb.).
Képzelete nem csak a mesében (saját „költés”), szerep játékokban, hanem ábrázolásokban
(„ez egy kutya” rajza), építő játékokban (megtervezett építmény kockákból, új lego szerkezet
összeállítása) működik kiválóan (korával haladva egyre kifejezettebben). Változik a
„mesetudat”, szétválasztja a mesét és a valóságot. Jellemzi a „fantázia hazugság”, nem akar
félrevezetni, saját maga hiszi, hogy úgy van, ahogy mondja. Alsó tagozatos reproduktív
képzelete fejlődik, ami a tanulás fontos feltétele. Még itt-ott megjelenik a „fantázia
hazugság”. 9-10 éves korú esetében látszik a szervezett oktatás, az emlékképek
felhalmozódása és a megismerés fejlődésének eredménye. Reproduktív képzelet
megerősödése fogalmazásban, rajzban tükröződik. Mesék helyébe igaz történetek lépnek.
Serdülő biológiai és pszichés érésével mélyül a tárgyi érdeklődés, egyúttal specializálódik is
(gyűjtő szenvedély, stb.), kifejezetten a külvilágra irányul, a felfedezés, a megismerés vágya
mozgósítja.
A képzet tudatos jelenség. Képzetek a valóság tárgyainak, jelenségeinek
érzékszervileg, gondolatilag általánosított, szemléletes képeinek emlékképként való felidézése
akkor is, ha a felidézéskor nem hatnak érzékszerveinkre. A képzetnek csak olyan képeket tud
a személyiség előhívni, amelyek saját gyakorlata, érzékelése során már rögzítődtek. Szoros a
kapcsolata a fogalmakkal és a nyelv által közvetített jelentésekkel, azaz a képzet közvetít a
dolgok képe és a fogalmak jelentése között. Időleges idegkapcsolatok révén a képzetek
kapcsolatba lépnek egymással.

Emlékezés szakaszai:
kódolás,
tárolás,
előhívás (vagy felidézés).

Kódolás átalakítást jelent, az információ a memória által elfogadható reprezentációba,

kódba kerül. Tárolás a kódolt információ megtartása, elhelyezése rövid és hosszú távú
memóriába. Az érzékszervbe jutott inger, az információ a rövid távú emlékezetben tárolódik,
s ha ott kellő ideig megmarad, átjut a hosszú távú memóriába. Előhívás a tárolt információ
visszanyerése az emlékezetből.
Számos tényezőtől függ a bevésés, a megőrzés, a felidézés, a felismerés minősége.
Rövid távú memória fejlődésének szakaszai: 5 éves kortól működik a „szenzoros
tárolás”. Fokozatosan éri el a felnőtt kori képességet. Hét évesekben figyelhető meg a
fordulópont, a gyerek tudatosan bánik a rövid távú memóriájával. A rövid távú memória
tudatos használata 12 éves korban válik olyan hatékonnyá, mint a felnőtteké. Óvodáskor
kezdetén az emlékezés önkéntelen jellegű, később lesz képes a gyermek a szándékos
emlékezeti tevékenységre. E korban szükség van az emlékezést támogató tényezőkre. Játékos
helyzetekben a bevésés igen hatékony, hiszen mind a bevésés, mind az emlékezés
tevékenységhez kapcsolódik a játék. A szereppel való azonosulás fokozza a bevésést.
Óvodáskor végén, iskolai évek elején a gyermek még nem tudja biztosan kiemelni a lényegest
a lényegtelen közül, szóról-szóra tanul, mert még nem érti az anyagot, kevésbé fejlett a
beszédkészsége, hiányos az önálló bevésés, felidézés képessége. A rögzítés emlékezeti
stratégiákkal történik, ilyen az ismételgetés, a kategóriákba sorolás, rendszerezés, lassan
kezd tudatossá válni, hogy emlékezzenek. 9-10 éves korúak kategorizálnak, azaz fogalom-
köröknek megfelelően csoportosítanak. Komplex anyag elsajátítása 11-12 évesekben alakul ki
(logika!). Rendszeres tanulás eredményezi, hogy gyakorlatra tesz szert a rögzítési
módszerekben, továbbá nő az ismereti szint, ami minden életkorban erősíti további ismeretek
memorizálását.
Felidézés annál erősebben kapaszkodik külső támpontra, minél fiatalabb a gyermek.
Támpontokat alkalmazva idézi fel a tanultakat, még nem elég fejlettek a felidézés stratégiái.
Óvodások emlékezését támogató tényezők: játékos helyzetek, azonosulás egy szereppel,
rímek, ritmusok, fordulatos szóhasználatok, hangzásbeli hasonlóság.
Az emlékezet rendszerekben működik.
Szenzoros emlékezet egy információ nagyon rövid ideig történő tárolása – rápillantunk
valamire, meghallunk valamit – egyszerre működik az észlelés és az emlékezet.
Ikonikus a látott (vizuális) információt, echoikus a hallottat rögzíti rövid ideig.
Rövid távú emlékezet kevés információt néhány másodpercig tárol. Lehetséges
verbális, vizuális-téri, szaglási, tapintási, ízlelési infók tárolása. Belőle gyors az előhívás.
 Munkamemória ún. „mentális munkaállomás” lehetővé teszi bizonyos infók „fejben
tartását” egy munkafolyamat elvégzéséhez.
Hosszú távú emlékezet kapacitása határtalan, benne foglaltatik a deklaratív (explicit)
és a nem deklaratív (implicit) memória. Helye a halántéklebeny középső része. Benne nem a
jelet, az infót, hanem a jelentést tároljuk. Az adatokat okokhoz, következményekhez
kapcsoljuk.
Explicit emlékezet tartalmazza a deklaratív tudást, tényeket tárol, amikhez
hozzáférünk és elmondhatunk. Benne vannak a személyes, speciális, eseményekhez kapcsolt
tények, azok idő- és térbelisége – epizódikus memória – továbbá mindaz, amit az anyagi és
szellemi világról tanultunk – szemantikus emlékezet.
Implicit emlékezet a kézségek tárháza, szavakkal nem tudjuk elmondani, de
cselekszünk vele, a készségek tárháa, a teljesítményben mutatkozik meg.
Emlékezet elvesztése a saját lény, az addigi élet, a többi ember elvesztése.

Gondolkodás

Lásd a Tudat és gondolkodás címszó alatt!

Intelligencia

Általános mentális képesség az intelligencia, ami biztosítja az ésszerűséget, a feladat

megoldást, a tanulást, integrálódik a kognitív működésekhez (felfogáshoz, figyelemhez,
emlékezethez, beszédhez, tervezéshez). Egész életünkben változik, fejlődik, vagy romlik.
Intelligencia az egész agyban székel a fMRI vizsgálatok alapján kialakított legújabb
megállapítások szerint. Holland kutatók vizsgálták az IQ és a synapsisok közti összefüggést.
Rájöttek, hogy a legintelligensebb embereknek nem több az összeköttetés az agyukban,
hanem jobban szervezett, hatékonyabb a synapsisok hálózata. Kanadai kutatásokban (Sherif
Karama) azt találták, hogy a magas fokú intelligenciával rendelkezők agyának az
integrációban szerepet játszó multimodális asszociációs agyterületei vastagabbak.
A „tehetség” szellemi képesség, magasabb rendű idegrendszeri működés,
minőségileg más, mint az intelligencia magas foka. A tehetség magában foglalja: az
általános értelmességet, a specifikus (elsődleges) mentális képességeket, a sajátos szellemi
képességeket, a ”szférákat”.
Veleszületett adottságot szellemi képességgé alakítják:
*Személyiség összetevők – akarat, kitartás, becsvágy, késztetés, törekvés, stb.
*Nevelés – szülői, pedagógiai, kortársi.
*Megfelelő társadalmi feltételek.
*Megfelelő társadalmi alkalmak, lehetőségek.
Kivételes a tehetség, ha különösen jók a sajátos szellemi képességei. Egy adott
agyterület fejlettsége nem mindig igazolható kivételes tehetség esetében.
Lorber (angol egyetemen dolgozó magyar gyermeksebész professzor) mondta, amikor
1979-ben a Szegeden rendezett nemzetközi gyermeksebész kongresszuson előadott „Jó
képességű lehet valaki igen kis agyállománnyal”. (Gyermeksebész pályám tapasztalata,
élménye: Veleszületett hydrocephalus miatt műtött betegemmel – akinek az agyállománya kb.
1 cm vastag volt – büszkélkedett édesanyja, hogy a fia kitűnően érettségizett, egyetemen
tanul.)
Hegel szerint a tehetség nem más, mint tanulás, szorgalom, gyakorlat.
Haman, Herder és Kant a tehetséget rendszerező erőnek tartotta.
 Tanulás, megismerés
Az idegrendszer legmagasabb fokú tevékenysége, melynek révén a szervezetet ért
ingerek és a rájuk adott közvetlen válaszokon – reflexeken – túlmenően minőségi átalakulás
folytán új válaszformák jönnek létre.
A tanulás lehetővé teszi
az alkalmazkodási képesség fokozását,
annak módjait kiterjeszti, kiszélesíti.
A tanulás fontos eleme, hogy
az ingerhatások tapasztalat formájában megmaradnak,
előhívhatók anélkül, hogy az inger hatása érvényesülne.

A tanulás képessége – minden emberben másként - genetikailag biztosított – de

kihasználásban jelentősek az egyéni különbségek.

A tanulás alapvető eleme a reflex. Ha több különböző minőségű inger egyszerre

érkezik, az egybeesés következtében az egyik feltételessé válik, de feltétlen választ vált ki az
idegrendszerben, mert két idegrendszeri központ, agyterület funkcionális kapcsolatba került.
Ez a kapcsolat erősödik az ingerek gyors ismétlődésével. A folyamat sok
ingervariációban jelentkezik és feltételes reflexek tömegét építi ki. Ezek mennyiségi
gyarapodása a válasz minőségi változáshoz vezet. A feltételes reflexet az eredeti ingerhez
hasonló ingerek is kiváltják, ez a jelenség a generalizáció. Ennek ellenkezője a
diszkrimináció, két egymáshoz hasonló ingert alkalmazva csak az egyikhez társítunk
feltétlen ingert. Egy idő után csak ez utóbbira következik be a feltételes válasz.

A tanulás mechanizmusában az instrumentális kondicionálás különösen jelentős: a

kellemetlen eszközzel való találkozást elkerüli, kiküszöböli az ember. Az inger kellemes
következménye annak keresését idézi elő, a kellemetlen pedig az abba az irányba ható
cselekvés gátlását okozza.
A tanulás élettani folyamatai az egész agy működéséhez kötött. Az egyes agyterületek
eltérő fontosságúak a tanulásban. A perifériás idegrendszer és az érzékszervek sem
hagyhatók ki a tanulás feltételei közül: a tanulás alapvető feltétele az érzékelés.

A gyakorlás az inger→cselekvés ismétlése.

A gyakorlás megerősíti a tanultakat,
generalizációra vezet, azaz
szimbolizálja a megerősítő folyamatot,
ami magasabb szintre emeli az ismereteket.

Az elemi válaszreakciók bonyolult magatartás-formákká szerveződnek a fentiekben

részletezett változásokkal.
A magatartás-formák nem igénylik a tudatos válaszformákat. Ezek a sztereotip
válaszreakciók (dinamikus sztereotipiák).

Tanulás biológiai alapjai

 Legújabb felfedezések szerint a tanulás folyamatát bizonyos egyszerű, agyi idegsejtek
közötti synapsis-ok erősségét szabályozó mechanizmusok irányítják. Synapsis-okban folyó
változások alakítják az egyéniséget is.
A tanulás ismeretek gyűjtése, feltételes reflex folyamat, melyben a figyelem, az
érzékelés, az észlelés, az emléknyomok elraktározása, előhívása, összehasonlítása, válogatása,
törlése és megtartása, beszéddel, cselekedetekkel való összekapcsolása közreműködik.
Tanulás és emlékezés egyéniségünkben központi helyet foglal el.

A tanulás alapmechanizmusai
Verbális tanulás a második jelzőrendszer szintjén végbemenő tanulási típus. A
középpontban szövegek vagy más jelrendszerek feldolgozása áll. A folyamat a megértésen, az
elemzésen és a megjegyzésen alapul.
Az első jelzőrendszer áll a szenzoros (perceptuális) tanulás központjában, s fejlődik
az érzékelés, észlelés.
Pszichomotoros műveleteket, működéseket tanulunk meg a motoros, mozgásos
tanulás során. Számos ténykedésben van e tanulásnak kiemelkedő szerepe: írásban,
rajzolásban, technikai képességek fejlesztésében, szokásos cselekvések kialakításában,
testnevelésben, sportban.
A szociális tanulás emberi szerepek, emberek közötti viszonyulások, kapcsolatok,
attitűdök, stb. elsajátítását jelenti.
Explicit tanulás: Gyors folyamat, egyetlen próbálkozás sikert hoz. Általában
párhuzamos ingerek társításával jár. Lehetővé teszi az információk tárolását, ismerőssé teszi a
korábbi eseményeket.
Implicit tanulás: Lassú folyamat, melyben a hosszas ismétlés és gyakorlás hoz
eredményt. Az adott feladatban szerepet játszó érző, mozgató rendszerek aktiválásával és az
egymást követő ingerek társításával jár. A rögzítés, az emléknyomok megtartása – implicit
emlékezet – idegi rendszerek képlékenységén (neuronális plaszticitáson) alapul. Implicit
emlékezet lehetővé teszi az események közötti előrejelzésekkel kapcsolatos információk
tárolását. Ami megmutatkozik abban, hogy bizonyos feladatokat tökéletesebben kivitelez
anélkül, hogy képes lenne leírni, elmondani, mit tanult meg. Olyan emlékező rendszerek
működnek közre a folyamatban, amelyek nem támaszkodnak az illető általános ismereteire.

Voxel (volum-pixel) alapú morfometriával igazolható, hogy tanulás közben nő az agy

tömege a hátsó fali lebeny területén a synaptogenesis hatására, a változás megmarad 3
hónapig. Tanulást követő 3 hónapban a hippocampus gyarapszik – a jobb oldalon
erőteljesebben. E gyarapodás mögött a subependimalis területen aktiválódott és új neuronkat
létrehozó őssejtek állnak.
A tanulás – annak rövidebb-hosszabb – időtartama alatt igényli az egész emberi
szervezet, ezen belül első sorban az agy megfelelő aktív, készenléti állapotát. Továbbá nem
hagyható figyelmen kívül miként támogatja vagy akadályozza a tanulást a Yerkes-Dodson
törvény-ben megfogalmazott viszony az arousal és a teljesítés között, a Selye törvény-ben
[GAS, General Adaptation Syndrome (általános alkalmazkodási szindróma)] meghatározott,
testünkben érvényesülő neurohormonális serkentő és gátló folyamatok és az erőfeszítés
pillanatnyi állapota.

Yerkes-Dodson törvény (Y-DL)

Tapasztalati viszony áll fenn az arousal és a szellemi teljesítmény, megvalósítás

között. A törvény szerint a szellemi teljesítmény, a feladat megvalósítása a pszichológiai,
mentális arousal egy bizonyos szintjéig fokozódik. Túlságosan emelkedett arousal szint
elérésekor esik, csökken a teljesítő képesség. Kutatások igazolták, hogy a mérsékelten
emelkedett szérum glukokortikoid szint előnyösen befolyásolja a hosszan tartó memória
folyamatokat.
Képzelet, fantázia

Az események gondolkodás során történő belső felidézése a képzelet. (Lásd az Emlékezés

alfejezetben!)

A fantázia nem megtörtént esemény belső felidézése, újraéledése,

hanem érzelmi motiváció alapján,
gondolatban keletkezett,
(esetleg megtörténést óhajtó) esemény olyan felidézése,

mintha megtörtént volna.

Az emlékezet, emlékezés, memória

Átfogó kifejezés, amely sok változatos, egymástól akár el is különülő folyamatot jelöl.

Az agykéregben történik az információk tárolása. A frissen tanultak az orbitofrontalis

kéregben raktározódnak - főként ha megerősítésre kerülnek – áttevődnek a temporalis
lebenybe és ott tartósan megmaradnak.

Kétféle memorizálási típust különítünk el:

A rövid ideig tartó emlékezés, melynek a központja a homloklebeny cortexe.
A hosszú távú emlékezés főleg a temporalis kérgi mezőben (Brodmann 21
areaban), a hippocampus-ban található.

A rövid idejű és a hosszú távú memória nem független egymástól, nem

párhuzamosan, hanem egymást követő sorban működik.

Ismerünk továbbá megjegyző emlékezést és

megőrző emlékezést.

A rövid idejű memória lép először működésbe,

amely átmeneti, instabil, sérülékeny folyamat,
figyelem és
vissza-visszaidézés kell ahhoz, hogy→tartósabb,
→lappangó
emléknyom képződjék.
|
↓
Ez emlékezetünkben marad a nélkül,
hogy állandóan összpontosítanánk rá.

Ami 30 percnél tovább megmarad, valószínűleg néhány napig nem felejtődik el.
A rövid idejű memória a tartós memória kiszolgálójaként működik.
A hosszú távú memória két jelenségre különíthető el:
az explicit memóriára és
az implicit memóriára.

Az explicit memóriát jellemzi, hogy az esemény, a történés felidézése tudatos

erőfeszítést igényel.
Az implicit memória automatikusan működik. (Lásd a gépkocsi vezetést!)

Létezik-e olyan különálló agyterület, ahol az emléknyomok raktározódnak? Lehet,

hogy egyetlen agyi régió sem kizárólagosan felelős az emlékezetért?

Karl Lashley az 1940 után labirintusokban folytatott egérkísérleteit követően

különféle agykéreg területeket távolított el. Megfigyelései nem adtak világos képet egy
speciális agyterület és egy sajátos memória közötti pontos megfelelésről.
Kísérletei kiderítették, hogy az emlékezetet nem lehet egy-egy meghatározott kérgi
területhez kötni. Az emlékezet kialakításában az egész agykéreg részt vesz.

Stephen Rose szerint: egy tárgy látványa és az ebből kialakult emléknyomok nem
egy helyen rögzülnek. Előhíváskor különböző helyekről összegződnek.

Penfield (kanadai idegsebész a XX. sz. közepén) 500 beteg altatás nélküli agyműtéte
során (az agynak nincsenek fájdalomérző receptorai!) vizsgálta az emlékképek előtörését az
agykéreg különböző területeinek ingerlésével.
A műtét alatt a betegek nagy része nem számolt be új élményről.
Gyakran mondták, hogy az emlékek olyanok, mint az álom: nem rögzültek különleges
tér- és időbeli vonatkozásokhoz. Az emléknyomok az álmok ködös sorozatában jelentkeznek.
Némelyek rendkívül élénk jelenetekre emlékeztek.

Amikor a beteg agyának különböző területeit ingerelte Penfield: azonos emlékképek

jelentek meg az illetőnek. Ugyanazt az agykéreg területet eltérő időben ingerelve különböző
emlékképek tolultak elő.

Megfigyeléseinek magyarázata lehet, hogy az emléknyom egymást átfedő

neuron körökkel van összefüggésben. Egyetlen idegsejt pedig számos neuron kör tagja lehet
sajátos, egyedi kombinációban. Minden esetben a specifikus kombináció különböztetné meg
az egyik neuronkört a többitől. Mindegyik idegsejtkör valamiképpen közreműködne egy
emlék megjelenítésében, ennek megfelelően egyetlen idegsejt vagy kizárólagosan elkötelezett
neuroncsoport sem lenne teljesen felelős az adott emléknyomért: az emléknyom
valamiképpen szétosztott.
Penfield az emlékképek tudatba tolulásakor az engrammák centrencephalonba
áramlását figyelte meg, ott tudatosultak. Gondolkodáskor e két terület közti kapcsolatok
épsége döntően fontos.
Az emléknyom nem azonos a videóra felvett regisztrátummal. Az emléknyomot nem
lehet összevetni a számítógép memóriájával.

Stephen Rose csirkékkel folytatott kísérletei szerint egy tárgy látványának

emléknyoma párhuzamosan rakódik le több helyre.

…………………………………………
 Rövid idejű emléktár legfeljebb fél óráig működik.
Senki sem tudja, hogyan működik az emléknyomok megszilárdításában
a hyppocampus,
a középső thalamus és
az agykéreggel együtt dolgozva meghatározhatatlan időn át azoknak az
emléknyomoknak az elraktározásában, amelyek ténylegesen
nem függnek többé a kéreg alatti struktúrák integritásától.

Annyit tudunk, hogy mind az események, mind az adatok emlékezete a

hyppocampus és a thalamus neuronköreinek integritásán, épségén múlik, az egyedi
események emlékezetét pedig a praefrontalis agykéreg épsége-károsodása látszik
meghatározni. Feltételezik, hogy a praefrontalis agykéreg neuronkörei még azt is
befolyásolják, hogyan állnak kapcsolatban az események a feltehetőleg azonos időben és
térben zajlott összefüggő történésekkel (milyen a kontextusuk).

A hyppocampus károsodása az új memórianyomok tárolását akadályozza.

A beérkező információk agykéregbe kapcsolásához elengedhetetlen a thalamus

középső része.
↓
Az egész agykéreg fontos az emléknyomok raktározásában.

Egy-egy emléknyom egymással érintkező neuron körök működésén múlik.

Egy idegsejt több neuron körben alkotó elem.

TANBULÁS ÉS MEMÓRIA (ELMÉLETEK, KÍSÉRLETEK)

A hosszú távú emléknyomok tárolása – tartósságuk miatt – valószínű, hogy kémiai,

anyagcsere folyamatokkal, fehérjeszintézisben bekövetkező változásokkal összefüggésben
neuronhálózatok alakulnak ki, módosulnak, új tulajdonságokkal bővülnek. A kémiai
változások a DNS-ben is nyomot hagynak, az aktivált RNS visszahat valamelyik DNS-re. Ha
ez a visszacsatolás egyszer működött, bármikor reaktiválható A fehérjeszintézis serkentése
révén a hormonok, főleg a szteroid hormonok pozitív hatást gyakorolnak az emléknyom
képzésére. Egy adott neuronhálózatban található egytől tízmillió szinapszisig terjedve
korlátlanok a lehetőségek az aktivitás mintázatok kialakulására. Az agykéreg különböző
területeinek izgatásával megállapították, hogy meg lehet határozni az emléknyomokat. Az
elsődleges kérgek ingerlése csak összefüggéstelen elemi nyomokat hoz felszínre, az
asszociatív kéregé már összefüggő történéseket, emlékláncokat. Feltételezik az eredmények
alapján, hogy bal halántéklebeny a közelmúlt, a jobb a távoli múlt emlékeinek raktára.
Az emberi emlékezet jellemző tulajdonsága asszociatív jellege. Közelítő
gondolatokból asszociálunk pontos emlékre, gondolkodásunk besétál a hajdani tanulás
kialakította csapdák egyikébe, e csapdák az éppen tüzelő és nem tüzelő neuronokból,
kielégített és kielégítetlen szinapszisokból kialakult instabil állapotú hálózatok.
Más felfogás szerint az információk az agyban nagyszámú neuron egyidejű vagy
egymás utáni működését idézik elő, így háromdimenziós, térbeli hálózatot, működési
mintázatot hoznak létre. E hálózatokban az impulzusok egyszer-többször átfutnak –
reverberációs – folyamat. Ha az ismétlődés, a reverberáció elmarad, nincs megerősítés, a
nyom eltűnik.
 Az emlékezet asszociatív jellege annak tulajdonítható, hogy az emléknyomokat őrző
neuronhálózatok bonyolult kapcsolatban állnak egymással. Elég egy kis rész aktiválása ahhoz,
hogy különböző reverberációs körök működésbe lépjenek.

Az első jelzőrendszer
Az első jelzőrendszert az egyedfejlődés által meghatározott feltételes reflexek
alkotják. E reflexkapcsolatok az egyénnek a környezeti tárgyakról és eseményekről való
tapasztalat szerzés során jönnek létre.
Az első jelzőrendszer konkrét tárgyak és jelenségek hatására keletkezett kapcsolatok
rendszere.

A második jelzőrendszer
A második jelzőrendszer az elsőből alakult ki, hogy a közvetlen érzékleti és észleleti
benyomások jeleit nyelvi szimbólumokkal helyettesítsük. Ezáltal az ember a valóságot
viszonyok segítségével is manipulálni, osztályozni tudja.
A második jelzőrendszer szóbeli ingerek hatására keletkezik, így a környező világ
elvont alakban tükröződik benne, ami csak az ember esetében lehetséges.

Az emberre jellemző a harmadik jelzőrendszer, a „szavakra”

bekövetkező reflexek. (Citromlét a nyelvre, a citrom meglátása, citrom szó kiejtése.)

Az emberek közti kapcsolat két úton valósul meg:

Gesztusokkal (mozdulatok, mimika) – ez a nonverbalis kommunikáció.
Szavakkal, beszéddel – verbális kommunikációnak hívjuk.
A beszéd bonyolult és differenciált idegrendszeri összműködés eredménye, amelyben
a nyúltvelői vagus központ,
a bolygóideg motoros ága,
a kisagy tónus szabályozó ténykedése,
a kéreg alatti dúcok emócionális színező hatása,
az agykéreg sokrétű funkciója a motorikus összehangolásban
→szóképek motoriumának aktiválása: Br. 44., 45.,
→beszéd motoros befolyása Br. 4., 6.,
pyramis sejtek mezője –→mássalhangzók kiejtését biztosítja – vesz részt.
A második jelzőrendszer kialakulása:
Kezdetleges, jelző hangadás - tagolatlan, érzelmi töltésű és kötődésű hangok.
Megjelenik a tagoltság és az érzelem kifejezése –→ gagyogás, kacagás.
Tudatos és differenciáltan tagolt beszéd ←—hallás útján szerzett hang információk
| ←utánzás
↓
„anyanyelvi beszéd”
Szavak helyettesítik az ingerhatásokat, megtestesítik azokat,
ez a folyamat az általánosítás,
az elvonatkoztatás.
A szavak által megtestesített ingerhatások fogalommá válnak==analízis, szintézis.
 A fogalmak összekapcsolása a gondolkodás.
A gondolkodás második fokozata az ítéletalkotás,
a harmadik pedig a következtetés==szillogizmus.

A beszéd, a gondolkodás és az őket kiegészítő írás (rajz, festmény) a második

jelzőrendszer, amely elvontan, konkrét ingerek nélkül képes az idegrendszerben bizonyos
helyzetek tükrözésére.

A beszéd a mindennapi gyakorlatban kiegészül a kommunikáció ősi formáival, a

mimikával és a gesztussal.

A beszédet – az emberi hangot – hallás útján érzékeljük és „belső hallás” alapján

hangadással válaszolunk. A beszédtanulás alapja az ép hallás, a beszéd felfogása (halántéki
lebeny!).

A beszéd a hangképzési folyamat emberre jellemző változata. A tagolt beszéd

egymással összefüggő, reflexkapcsolatban lévő szervek összehangolt (szinkron)
együttműködése. (Lásd fentebb!) A beszéd készsége az idegrendszer fejlődésével és az
életkor haladtával alakul ki.

Más idegrendszeri funkciók

Szorongás

A fájdalomingerhez gyakorlatilag nincsen adaptáció, ezáltal következik be a szervezet

védése, óvása, aktiválódik vészhelyzetben a szervezet az elhárítás érdekében —→
természetes távoltartási törekvés.
Ha a távoltartás indokolatlan, nincs ártalmas veszély, félelemről van szó.
Amennyiben ártalmatlan – vélt vagy valós – helyzetek okoznak az emberben félelmet,
már szorongással állunk szemben.

A szorongás összetevőelemei pszichések és szomatikusak.

Pszichés komponens a szorongásban a magatartás megváltozása. Egyes területeken

fokozódik az aktivitás, másrészt beszűkül. Készül a „vélt” ingerhatásra, pl. töpreng, aggódik
a valós vagy vélt következményeken, folytonosan azokról beszél, azok a gondolatok
foglalkoztatják.

A szomatikus tünetek a járkálásban, mimikában, gesztikulációban, fokozott

dohányzásban, stb-ben ismerhetők fel. A vegetatív tünetek kiegészítik a szemmel látható
aktivitás fokozódást: verejtékezés, szívverés gyorsulása, gyomorgörcs, hasmenés, sűrűbb
vizelés,szapora légzés, vérnyomás emelkedés.

Agresszió

Egyes akadályok, nehézségek leküzdése fokozott cselekvésekkel, ténykedésekkel

lehetséges. Ekkor beszélünk akadályelhárító agresszivitásról.
Az elhárító agresszivitás lehet támadó és védekező jellegű. Ezek határait a társadalmi
és erkölcsi normák határozzák meg.
 Az indulati agresszivitás

Fő motivációja nem feltétlenül reális feltételezésen alapuló,

nem megtörtént, }cselekvés ellen

nem várható } irányul.

E csoportba soroljuk a harag, a bosszú fogalomkörébe tartozó motivációkat,

cselekvéseket.
Ezektől függetlenül az indulati motiváció irányulhat tényleges akadály elhárítás
céljából is.
Környezetre, társadalomra való hatásuk révén az agresszivitások dicséretet vagy
büntetést vonnak maguk után.

Gátlásos állapot

A szomatikus gátlás az ingerület áttevődésében nyilvánul meg. (Lásd ott!)

A pszichés gátlás nem vonatkoztatható el a szomatikus gátlástól, mert az
idegrendszerben a mediátorok jól kimutathatók és összetételük jellemző az állapotra.
A gátlásos állapot általában a félelemhez kötött. A késztetést csökkenti egy (átélt,
hallott, elképzelt) vészhelyzet. Az elhárító cselekvés nehezen indul meg a motiváció híjával
vagy gyengesége miatt.

A gátlás a limbikus rendszer is és az agykéreg is elindíthatja, majd irradiálódik a

központi idegrendszerre. Amint eléri a motoros kérgi központokat, bekövetkezik a cselekvési
inaktivitás. Enyhébb esetben csak nehezebben indul a cselekvés, súlyosabb helyzetekben a
normális tevékenységet is akadályozza (—→ nem mer szólni, nem mer enni, nem tud átmenni
az úttesten stb.)

A mozgás idegi szervezése, szabályozása

A mozgás szerveződését kísérleti körülmények között decerebrált állatokon lehet

tanulmányozni. A decerebrációt az agy különböző szintjein végezhetjük, így lehetnek:
 tisztán gerincvelői működésűek (spinális állatok),
gerincvelővel és agytörzzsel bírók,
magasan decerebráltak,
alacsonyan -„-,
agykéreg nélküliek (dekortikáltak),
teljes idegrendszerrel rendelkezők.

Spinális állaton tanulmányozva a gerincvelő szelvényeiben szerveződött mozgások

automatikusak, ez az ún. „mozgási automatizmus”, amely vagy egyszinapszisú reflexíven,
vagy interkaláris neuron közbeiktatásával létrejött reflexíven, azaz ún. szegmentális
reflexpályákon valósul meg.

A decerebrált állatokon az agytörzs (ide tartozik a nyúltvelő, a híd és a középagy)

mozgásokat szabályozó működése derül ki. Eme agyi terület a saját automatizmusait a
spino-bulbo-cerebello-dentato-reticulo-spinalis és a vestibulospinalis reflexíven valósítja
meg.

Magasan decerebrált (decerebráció a nucleus ruber felett történt) állatokon az állási,

beállítódási reflexek vizsgálhatók.

Alacsonyan decerebráltakon (decerebráció a nucleus ruber alatt történt) a tartási,

poszturális reflexek tanulmányozhatók.

Az agykéreg nélküli (dekortikált) állatban a spino-thalamo-strio-pallido-rubro-

spinalis ív biztosítja a mozgások szabályozását.
E pályák az extrapiramidális rendszer részei.

Az agykérgi szabályozás a következő pályarendszerre épül fel: spino-thalamo-

cortico-cortico-spino-muscularis, melynek efferens szára a mozgató kérgi mezőtől a
gerincvelő elülső szarvi mozgató sejtjeihez vezető piramis pálya. A kérgi mozgató központ
közvetlen kapcsolatban áll a tekervények közti asszociációs pályák révén a kérgi érző
központtal.

A mozgás szervezésének funkcionális alapjai:

A finoman összerendezett mozgáshoz az izomzat előkészítése az izomtónus elosztását

jelenti. A tónus lehet fokozó, vagy gátló idegi hatások eredménye.
A tónus létrehozása és fajtái:

1.) afferens ingerületek

proprioceptiv receptorok impulzusai,
labirintus eredetű impulzusok (labirintus beállítódási reflex),
optikai impulzusok (optikai beállítódási reflex),
optokinetikus reakció (nystagmus),
forgatási vesztibuláris rakció
2.) tónus, melynek két összetevője ismert:
az alaptónus – gerincvelői szinten valósul meg a reciprok innerváció révén,
a tónus, amit az extrapiramidális rendszer állít be,
a kisagynak rendkívül nagy a szerepe
mind a gerincvelő,
 mind az agykéreg felé
a statikus és dinamikus izomtónus elosztásban és
az afferentált információk felhasználásában, hogy
megszervezze a mozgás kivitelezését.

Zsigerek működésének szabályozása (vegetativ szabályozás)

A gerincvelőben szelvényenként vagy több szelvényben valósul meg a szabályozás

(lásd a gerincvelőt!)

A nyúlt-velőben és a hypothalamusban történik a magasabb rendű szabályozás.

A nyúlt-velőben (és a hídban) a formatio reticularis területén

a szívműködés,
a vérnyomás,
a légzés szabályozása történik.

A szívműködést befolyásolja, de nem irányítja. Az irányításhoz a szív saját

ingerképző és
ingervezető rendszere adott.

A vérnyomás szabályozásához a sinus caroticus és az aortaív receptorai szolgáltatnak

afferens ingerületeket, amelyek az itteni központban tevődnek át a végrehajtó
pályákra.

A légzés szabályozása három összehangolt funkcióban nyilvánul meg:

a) ritmus - saját ingerképző sejtcsoport, amiben szabályos időközönként

ingerek képződnek, az ingerek az elülső szarvi motoros
neuronokhoz jutnak és a belégzőizmokat szabályozzák,
- a másik ilyen sejtcsoport a kilégző izmokat irányítja.

b) légzés serkentése - a központ az előbbi fölött található és serkentőleg hat a

belégző központ működésére.

c) légzés gátlása - ez a központ helyezkedik el legfölül, gátolja a ritmust

szabályozó központ belégzésért felelős sejtjeit.

A hypothalamusban

Az ösztönös magatartást kialakító mechanizmusok valósulnak meg ebben az ősi

magterületben. Kapcsolatban áll a hypophysis-sel (portalis érrendszer!), a limbikus
rendszerrel, a középaggyal, a híddal, a thalamus-szal.
Legfotosabb funkciók:
a) Táplálkozási magatartás szabályozása
érdeklődés a táplálék iránt=étvágy,
érdektelenség=jóllakottság, étvágytalanság,
kiegyenlített hatásaik eredménye a normális táplálkozási magatartás.
Az étvágy szabályozásában a limbikus rendszer is részt vesz (étel felismerése, ízre
emlékezés stb).
Lásd még a hormonokat!
b) Folyadék felvétel szabályozása
a vérplazma ozmolalitásának érzékelése }ozmo-
a vízterek feltöltöttségének -„- } baroreceptorok révén
helyi tényezők }szájszárazság,
}testhő emelkedése.
A folyadékfelvétel szabályozásában a hypothalamus hormontermelése
elengedhetetlen.
c) Testhőmérséklet szabályozása
hűtés,
hőtermelés, melegítés,
láz.
d) Nemi ténykedés, magatartás kialakítása (lásd a motivációt!)

Belső elválasztás rendszere, endokrinológia

(Életjelenségek neuroendokrin, endokrin szabályozása)
Ένδο κρινής (ógörög: (ένδο=belső κρινής=kiegészítés, elválasztás)

Alapfogalmak
Az endokrin szervek rendszere kémiai anyagokon, hormonokon keresztül fejti ki
hatását (kémiai szabályozás).

Hormon
Olyan hatóanyag, amely a sejtanyagcsere terméke, és a szöveti nedvkeringés vagy a
vérkeringés útján eljut a célsejtekhez, ahol az enzimműködés megváltoztatása útján serkentő
vagy gátló hatást okoz. Hírvivő molekula, önmaga nem vesz részt az általa előidézett
reakcióban, energiát nem szolgáltat, nem alakul át az előidézett folyamat alatt.

Feedback
Visszacsatoló mechanizmus, ami önszabályozó, szükségletnek megfelelő működés
fenntartását serkentéssel (pozitív feedback) és gátlással (negatív feedback) oldja meg.
Szabályozó szervünk tájékoztatást kap a szabályozott működés jellemzőjéről, amit összevet a
pillanatnyi szükséglet értékével, ennek alapján korrigál.
Visszacsatolás megvalósul:
a szintetizált és kiválasztott hormon által,
a szabályozott sejt, szerv működése révén,
a működésben érintett anyag vérszérumban lévő szintje (cukor, Ca++, stb.) alapján.

*Releasing hormon (releasing factor)

A hypothalamusban szintetizált anyagok. (Lásd alább!)

*Neurokrinia
Az idegrendszer – első sorban a hypothalamus – neuronjainak szintetizáló és
kiválasztó működése,

*Stimuláló/trop hormon
Az agyalapi mirigyben szintetizált és a véráramba bocsátott hormonok, amik a
véráramban a célsejtekhez (target cell), célszervekhez (target organ) jutva annak működését
szabályozzák.

*Célsejt (target cell), vélszerv (target organ)

Adott hormonra érzékeny sejt, szerv, amiben a hormon hatására biokémiai folyamat
(anyagcsere, hormon előállítása) indul el.

*Neurohormonális (= neuroendokrin, neurohumorális) rendszer

A belső elválasztás rendszerének az a része, amely a központi idegrendszer befolyása,
„ellenőrzése” alatt működik, ez a hypothalamo-hypophysealis rendszer.

*Nem endokrin mirigyek termelte hormonok – szabályozás változatos tényezők révén

Testünkben számos szerv, szövet, sejt állít elő olyan anyagokat, melyek parakrin úton
közeli, vagy a véráramba jutva távoli szervek, sejtek működését – hormonokhoz hasonló úton
– befolyásolják, ezúton biztosítva az emberi szervezet összehangolt működését.
***************
Az endokrin működésű (belső elválasztású) mirigyek, sejtek, sejtcsoportok (nucleus-
ok), szervek, szövetek az érpályába ürítik hatóanyagaikat, a hormonokat. A hormonokat, a
hormonhatású anyagokat a vér szállítja a célsejtekhez, vagy parakrin úton fejtenek ki
humorális szabályozást a testben.
Vegyi összetételüket tekintve a hormonok fehérjék (glikoproteinek), polipeptidek,
aminosav/fenol származékok és szteránvázas vegyületek.
A szervezet alkalmazkodását a központi idegrendszer és az endokrin (hormonális,
humorális) rendszer irányítja, befolyásolja, e két rendszer szoros kölcsönhatásban
összehangolja, biztosítja az emberi szervezet működését, homeosztázisát.
Hormonális rendszerünk egyik része hierarchikus felépítésű, ez a hypothalamo-
hypophysealis rendszer, másik része az előbbitől független hormont termelő egységekből áll
össze.
A hormonok specifikusak, az irántuk érzékeny célsejtben, célszervben fejtik ki
hatásukat. Hormonhatások érvényesülése a célsejt „fogadó készségén”, speciális receptorain
múlik.
 Hormonhatások mechanizmusa

Szteroid hormonok

Szteroid hormonok lipoid-oldékonyak, átjutnak a „unit membran”-on a citoplazmába,

az ott lévő receptorokhoz kötődnek, majd a maghártyán áthaladva a DNS-hez kapcsolódnak.
A DNS-en fokozzák a sejt enzimjeinek előállításáért felelős mRNS-ek átírását. A mRNS-ek
kijutva a sejtplazmába elindítják az enzimek szintézisét, ezek megváltoztatják az anyagcserét
a sejtben.

Pajzsmirigy hormonok [trijódtironin (T3), tiroxin (T4)]

Átjutnak a sejtmembránon a citoplazmába, onnan a sejtmagba, ahol kötődnek az

ottani receptoraikhoz. Hatásaik a szteroid hormonok hatásmechanizmusában említettek szerint
folytatódnak serkentve a mRNS átírását.

Peptid hormonok

Peptid és fehérje hormonok a célsejt felszínén lévő speciális receptorokhoz –

elsődleges hírvivőkhöz – kötődnek. Hatásukra a receptorokban végbemenő változások a
sejtmembrán belső felszínén élettani hatású anyagok – másodlagos hírvivők (cAMP, cGMP,
Ca++, kalmodulin) – koncentrációjának növekedéséhez vagy képződéséhez vezetnek.
Továbbiakban a sejtplazma specifikus fehérjéi a sejtmagba jutva a DNS-re hatnak,
megtörténik a mRNS képződés a transzkripció. A mRNS kilép a sejtplazmába, elindítja a
fehérje (pl. enzim) felépítését. Az enzimek megváltoztatják az anyagcserét a sejtben.

Másodlagos hírvivők
*
Ca++: Koncentrációja két okból nő a sejtplazmában.
Egyik ok: Elsődleges hírvivőkhöz kapcsolódott peptid hormon megváltoztatja a
sejtmembrán áteresztő képességét, ennek következtében a sejtközti térből kevés Ca++ áramlik
a citoplazmába.
Másik ok: A sejtben – endoplazmás retikulumban – tárolt Ca++ felszabadul. Ennek
útja: Foszfatidil-lipáz-C enzim hasítja a sejtmembrán belső oldalát alkotó, nagy
mennyiségben található foszfatidil-inozitol-difoszfátot (PIP2) (jelző folyamatok fontos
elemét) diacilglicerollá (DAG) és inozitol-trifoszfáttá (IP 3). Az endoplazmás reticulum IP3-
érzékeny receptoraihoz kötődő IP3 Ca++-ot mobilizál a reticulum ciszternáiból. A
megnövekedett Ca++ szint Ca++-ot kötő fehérjékkel – kalmodulin – s egyéb másodlagos
hírvivőkkel aktiválja a proteinkináz-C-t (PKC), amire a sejtben módosulnak az
enzimaktivitások, kontraktilis elemek aktiválódnak.
Szabad Ca++ koncentrációját növeli az acetilkolin, oxitocin, vazopresszin, szerotonin.

Foszfatidil-inozitol-difoszfát (PIP2) változatos zsírsavakat foglal magában, köztük az

**

arachidonilt, a sztearint.
***
Proteinkináz-C (PKC) a proteinkinázok egyike. Ez az enzimcsoport jelátviteli
folyamatokban aktiválódó enzimekből áll, melyek a fehérjék reverzibilis foszforilációját
katalizálják. Ezen túlmenően szinte minden sejtbeli folyamatot (differenciálódás, proliferáció,
szintézis, anyagcsere, védekező mechanizmusok, csatornák aktivizálása, központi
idegrendszer integritásának megtartása, programozott sejthalál) szabályoznak.
 ****
Ciklikus adenozin monofoszfát (cAMP): Adnilcikláz enzim hatására adenozin
trifoszfátból (ATP-ből) keletkezik. Bonyolult rendszerben – más vegyületekkel
együttműködve – befolyásolja a fehérje foszforilációt, ezáltal számos sejtműködésre hat.
Célsejtben a TSH, STH, ACTH, LH, FSH fokozza a ciklikus adenozin monofoszfát (cAMP)
koncentrációját.
 Releasing hormonok (faktorok)

A hypothalamus kissejtes magjaiban (mikrocelluláiban) (tuber cinereum)

szintetizálódnak, majd a portális keringésen át az agyalapi mirigy elülső lebenyébe (HEL,
AHP) jutnak.

Stimulálják: hormonok szintézisét,

felszabadítását,
AHP-ben (HEL-ben) a megfelelő sejtek differenciálást,
proliferációját.
Biztosítják: azonos funkciójú sejtek szinkron működését.
Változtatják: a szintetizálandó hormon molekulák számát,
a szekréció ütemét.
Fenntartják: a hormontermelés cirkadián ritmusát.

Ismertek, de véglegesen még nem tisztázottak az idegrendszeri hatások és a feedback

mellett a releasing hormonok szintézisét, szekrécióját szabályozó releasing inhibitor
faktorok.
Mai tudásunk alapján releasing inhibitor faktor funkciók bizonyos feltételeinek
megfelel pl.: a dopamin,
a PNP (ANP) (pitvari/atriális nátriuretikus peptid←jobb pitvar falából),
a prepro-TRH (TRH releasing prohormon két „kötő peptid”- je).

Kisspeptin
(metastin) GnRH elválasztást befolyásolja
TRH tireotróp hormon releasing hormon
CRH kortikotróp hormon releasing hormon (mellékvesekéreg tróp hormon)
GnRH gonadotropin hormon releasing hormon (→FSH, LH)
GHRH+ghrelin növekedési (STH, szomatotropin) hormon releasing hormon
Dopamin neurotranszmitter -- prolaktin szintézist gátló hatású
melanoliberin intermedin releasing hormon
 „Neuroendokrin/neurohormonális rendszer”

Az összes belső elválasztású szervre, szövetre, mirigyre

nem vonatkozik a neuroendokrin jelző.
Funkcionálisan „neuroendokrin rendszerbe” soroljuk azokat az összefüggő,
egymásra ható-visszaható („feedback”) elven működő mirigyeket, amelyek funkcióit az
idegrendszer befolyásolja, a hypothalamus szabályozza, vezéreli. Idegi eredetű ingerületre
(transzmitterek), valamint neuropeptid (peptidhormon) hatására biológiailag aktív anyagot –
hormont – szintetizálnak, és kiválasztanak a vérbe.
Fejlődéstanilag magába foglalja:
Az ektodermából és a neuroektodermából (velőcsőből) származó mirigyeket
agyalapi mirigyet (hypophysist),
mellékvese velőállományát (MVV),
tobozmirigyet (corpus pinealet),
a garatfal hám proliferációjából létrejött pajzsmirigyet,
a hasüregi coelomahám két oldalt mesenchymába vándorolt sejtjei alkotta
foetalis mellékvesekéregből a pubertásban végleges szervvé alakult
mellékvese kéregállományt (MVK),
a nemi szervekben hormont termelő szöveteket, sejteket.

Hypothalamus pulzáló működése a magzati kor 80. napjára kialakul. A 150. napig a
hypothalamo-hypophysealis rendszer nem érzékeny a szteroidokra (nincsen feedback
hatásuk). Ezt követő időszakban a méhlepény szteroid hormonjai gátolják a GnRH
kiválasztását. Születés után nincs placentáris hatás, a 12. nap megindul a FSH, LH termelés.
Idegrendszeri elnyomó hatás a serdülő korig tart, majd a pulzáló GnRH aktivitás elindul,
egyúttal megnő a gondádok tróp hormonok iránti érzékenysége.
A hypothalamo-hypophysealis rendszerben az agyalapi mirigy elülső lebenye (HEL,
adenohypophysis, AHP) és középső lebenye a hypothalamus közvetlen befolyása alatt áll. A
hypothalamus releasing hormonjai (releasing faktorai) az adenohypophysisben és a középső
lebenyben serkentő (trop) hormonok szintézisét, kiválasztását indukálják. A trop (stimuláló)
hormonok szabályozzák az. effektor endokrin mirigyek tevékenységét. A bennük kiválasztott
hormon mennyisége visszahat a hypothalamusra, az pedig releasing faktorai által az
agyalapi mirigyben a serkentő hormonok termelésére. Ez a visszacsatoló mechanizmus, a
„feed back” hatás, ami önszabályozó, és a szükségletnek megfelelő működés fenntartását
serkentéssel és gátlással oldja meg. Szabályozó szervünk tájékoztatást kap a szabályozott
működés jellemzőjéről, amit összevet a pillanatnyi szükséglet értékével, ennek alapján
korrigál.
E rendszerben „hierarchia” érvényesül – kivéve a MVV-t, mert nincs tróp hormonja.

A „feed back” szabályozás mellett a hypothalamus agykérgi és extrapyramidalis

központoktól kap vezérlő, irányító, módosító ingereket, impulzusokat.

A fentebb ismertetett hypothalamo-hypophysealis rendszeren kívüli hormonális

tevékenység a szervezet számos működésében összefügg a fenti rendszer működésével.
 A neuroendokrin/neurohormonális rendszeren kívül eső
hormontermelő mirigyek, szövetek, szervek

Hormonokat számos szövet, szerv szintetizál, az ezekben szintetizált hormonok,

hormon hatású neuropeptidek és a neuroendokrin rendszer hormonjai sejtek szintjén számos
funkcióban „együttműködnek”:
a szintézis és kibocsátás támogatásával vagy akadályozásával,
a hormonhatás kifejtésének erősítésében vagy gátlásában,
a komplex hormonhatások, rendszerek végrehajtásában,
az anyagcsere folyamatok szabályozásábab. (Lásd alább!)

Ismereteink alapján hormont termel:

A mellékpajzsmirigy,
a Langerhans szigetek a hasnyálmirigyben,
a csecsemőmirigy,
a mellékvese velő (MVV),
tobozmirigy
a vese,
a jobb szívpitvar izomfala,
a gyomor, a patkóbél, az éhbél, a csípőbél hámborítása,
a méhlepény,
a zsírszövet,
a magzat tüdeje, endokrin szervei,
a máj.
a harántcsíkolt izomszövet.
Működésüket lásd utóbb!
 „Neuroendokrin/neurohormonális rendszer”

IDEGRENDSZER
↓ ↓ ↓ ↓ ↓ ↓
HYPOTHALAMUS (HT)

NEUROKRINIA = neuroszekréció a HT sejtjeiben

Óriás sejtekben → oxitocin

→ vazopressszin (ADH, antidiuretikus hormon)
HT magvaiban: lásd alább!

HYPOTHALAMO-HYPOPHYSEALIS RENDSZER (HHP)=

=HYPOTHALAMUS (HT)+AGYALAPI MIRIGY (HP)

HT nanocelluláiban (kis sejtjeiben) (a tuber cinereumban) történik a

releasing hormonok, továbbá a szomatosztatin, neurokinin-B, neuropeptid-Y,
dopamin és a nanocell. körüli sejtekben a kisspeptin (metastin), a nucleus
arcuatusban pedig a melanoliberin szintézise.

Releasing hormonok (faktorok) a portális érrendszeren át a

hypophysis elülső lebenyébe (HEL, adenohypophysis, AHP) jutnak.
A HT és a HEL alkotja a hypothalamo-adenohypophysealis (HAP)
rendszert.

kisspeptin (metastin)― ――――→GnRH elválasztást befolyásolja

TRH | =tireotróp hormon releasing hormon
| CRH ↓ =kortikotróp –„– –„– –„–
| | GnRH =gonadotropin –„– –„– –„–
| | | GHRH(+ghrelin!) =növekedési –„– –„– –„–
| | | |
| | | | Dopamin =neurotranszmitter
| | | | (gátlás)
↓ ↓ ↓ ↓ ↓
TSH ACTH FSH STH PRL lipotropinok}← Elülső lebeny (HEL)
| | LH | | }← (adenohypophysis, AHP)
| | | | | hormonjai
↓ ↓ ↓ ↓ ↓
AGYLAPI MIRIGY (HYPOPHYSIS)
TRÓP HORMONT TERMELŐ SEJTJEI
 HYPOPHYSIS TRÓP (STIMULÁLÓ, SERKENTŐ)
HORMONJAI ÉS HATÁSAIK

TSH ACTH FSH STH PRL

(TTP) | LH | | |
| | | | | ↓ |
↓ | | | | emlő |
Pajzs- | | | | (időszakosan) |
mirigy | | | ↓ ↓
↓ | | | gész Leydig sejt
T3, T4 ↓ | | test (serkentés)
MVK | |
(mellékvese- | ⸌――――――|
kéreg) | ↓
↓ | |
glukokortikoidok, | |
mineralokortikoid, | |
androgén | |
kevés ösztrogén ↓ ↓
|―――――petefészektüsző here ―――→Leydig sejtek
| ↓ | ↓
| granulóza sejtek→ösztrogén | tesztoszteron
| →aktivin \―→Sertoli sejtek
| →inhibin ⁄ ――― | |
| | ↓
| | anti-Müller hormon
| ↓
| ős hímivarsejtek
| differenciált állapotának fenntartása
↓
téka sejtekben: koleszterol→C21 → C19 → tesztoszteron→átjut a
granulóza sejtekbe, ahol a CYP enzim hatására androgénből ösztrogén lesz.
A petefészektüsző téka és granulóza sejtjei átprogramozódnak→

→luteinizálódnak→sárgatest==LH függő időszakos endokrin szerv,

amiben progeszteron→17OH-progeszteron→
↓

a leghatásosabb ösztrogén –17β-ösztradiol (E2) – szintetizálódik.

17β-ösztradiol (E2) termelődik a magzatban,

a menopauzában kis mennyiség a női zsírszövetben,
férfiak zsírszövetében és a Leydig sejtekben is.
 HYPOTHALAMUS
|
|
↓
HYPOPHYSIS KÖZÉPSŐ LEBENY
ÉS HÁTSÓ LEBENY HORMONOK

Hypothalamus (HT)
makrocellulái=óriássejtjei
↓ ↓
oxitocin ADH
HT nucleus arcuatus | (vazopresszin,
( POMC) | antidiuretikus hormon)
melanoliberin (MRH) ↓ ↓
(αMSH) óriássejtek axonjai
| ↓
↓ Hátsó lebeny
Középső lebeny (neurohypophysis, NHP)
↓ ↓
intermedin vérkeringés
| ∕ \
| oxitocin ADH
| | ↓
| | vesetubulus
↓ ↓
a) epitélsejtek a) méhizomzat
b) magzatban fontos! b) emlőmirigy
 Agyalapi mirigy vérkeringése

Verőeres ellátás:
Arteria carotis interna→arteria hypophysealis superoir
→arteria hypophysealis media
→arteria hypophysealis inferoir

Portális rendszer:
hypothalamus hajszálerei
↓
gyűjtő visszerek
↓
adenohypophysis (AHP) hajszálér rendszere
↓
sinus cavernosus
↓
vena jugularis

Visszeres elvezetés:
hypophysis lebenyei
↓
sinus cavernosus
↓
vena jugularis
↓
vena cava superior
↓
szív jobb pitvara
 HYPOTHALAMO-HYPOPHYSEALIS RENDSZER (HHP)

Közvetíti a külső és belső környezet jelzéseit

a növekedés,
az anyagcsere,
a szaporodás folyamatait szabályozó rendszerekhez.

Agyalapi mirigy (hypophysis)

Elülső lebenye (HEL) az adenohypophysis (AHP) szövettani festés során három

jellegzetes sejtcsoportot mutat, világos festődésű (kromofób) sejtet, acidofil (-) sejtet és
bazofil (-) sejtet. A festődés nem különíti el, hogy melyik stimuláló hormont melyik sejt
termeli. A hormont szintetizáló sejtek aránya: szomatotrop hormont 50%, laktotrop hormont
10%, tireotrop hormont 5%, gonadotropint 20%, kortikotropint 10%. Hormont nem termel
5%.
A mellső lebenyt a hypothalamus „tuber cinereum magjai” (a „portalis keringésen”
át) neurocrin (releasing faktor) anyagaikkal vezérlik.
Középső lebenye (pars intermedia) köbhámmal bélelt, acidofil festődésű, kolloid
jellegű anyagot tartalmazó üregekből áll. Ezekben található a 18 amionosavból felépült
hormon, az intermedin (melanotropin, MSH, melanofor) hormon. Szabályozza a
festékanyagcserét, fokozza a melanocitákban a melanin termelését, a bőr pigmentáltságát.
Hátulsó lebenye a neurohypophysis, sejtjei között nagy mennyiségű idegrost
található, amelyek a hypothalamus elülső óriás sejtes magcsoportjaiból származnak. A
hormonok ezekben a magvakban termelődnek és az axonok révén jutnak a hátsó lebenybe.
(Lásd alább!)
 Adenohypophysis hormonjai

*Adrenokortokotrop hormon (ACTH) 39 aminosavból álló peptid, ami a pre-

proopiomelanokortinból hasad több lépésben a hypothalamus (HT) kortikotrop releasing
hormonjának hatására. Mellékvesekéregben a glukokortikoidok, az androgén és a
mineralokortikoid termelést fokozza. Biztosítja a MVK állományának a fenntartását.
Tartalmazza a MSH szekvenciáját is. Hatására perceken belül nő a kortizol szintje a
plazmában, koleszterol eszteráz szaporodik, koleszterol észter szintetáz csökken, gyorsul a
koleszterol bevitele a mitokondriumba és kötődése a P-450 scc-hez, megindul a pregnenolon
szintézise. Késői hatása bizonyos gének transzkripciója. Hosszú távú hatása megnyilvánul a
szervek méretének, komplexitásának növekedésében, a sejtek számának és méretének
gyarapodásában.

**Tireotrop hormon (TTH), tireostimiláló hormon (TSH) két egységből álló –

α (92 aminosav) és β (110 aminosav) – glikoprotein. Szabályozza a pajzsmirigy
hormontermelő sejtjei – tireocitái – működését: fokozza a jód felvételét, beépítését, a
tireoglobulin endocitózisát, a szabad T4 (tiroxin) és T3 (trijódtironin) képződését. Biztosítja a
pajzsmirigy állomány fenntartását.

***Gonadotrop hormonok

+
FSH (follikulus stimuláló hormon) dimér szerkezetű glikoprotein, α, β egységből
áll. Mind a női, mind a férfi nemi szervek kialakulására, fejlődésére és működésére hat:
biztosítja a csírasejtek érését, ezekben a nemi hormonok termelését. Ezen túl még a szervezet
növekedésében és fejlődésében is kiveszi a részét.

A petefészek granulóza sejtjeiben ösztrogén, aktivin, inhibin szintézisét biztosítja.

A tüszőrepedést követő folyamatban kialakult sárgatestben a progeszteron termelés
elindításáért felelős.

A here állományában lévő Leydig sejtek működésében két fontos folyamatért felelős.
A magzatban az anti-Müller hormon előállítását, ezáltal a férfi nemi szervek kialakulását,
majd a tesztoszteron termelését szabályozza. A Sertoli sejtekben a spermiumképzés
alapfeltételeit biztosítja.

++
LH (luterinizáló hormon) dimér szerkezetű α, β egységből épül fel. Az α 92, a β
pedig 120 aminosavból álló glikoproteid. Férfiban az FSH-val együtt a Leydig sejtek
tesztoszteron termelését aktiválja. Reproduktív nőkben a menstruáció közepén, amikor
kellően érett a pete, megemelkedik a hormon szintje az érett tüsző által termelt 17-
hidroprogeszterol és ösztradiol hypothalamusban kifejtett „feedbeck” hatására. Beindítja a
tüszőrepedést, utána a véres testből a követőn sárgatest kialakulását szabályozza és
elengedhetetlen a sárga test működéséhez. Nemi izgalomra megemelkedik a szintje a vérben.
A téka sejtekben koleszterolból több lépésben androszténdion, végül tesztoszteron alakul ki.
A granulóza sejtekben a folyamat a tesztoszteronig azonos az előbb írtakkal, majd a FSH
vezérelt folyamat hatására ösztrogénné ‒ 17-β-ösztradiollá ‒ alakul a tesztoszteron.

****Prolaktin (PRL) 198 aminosavból álló, másodlagos szerkezetű fehérje hormon.

Termelését a dopamin gátolja, a TSH serkenti (kísérletekben a VIP is serkentette). Az alvás
REM szakában a legmagasabb a vérszintje. A szervezetben a receptorai szinte mindenütt
megtalálhatók, ráadásul kiderült, a méh falában, a mellben, a dülmirigyben, a fvs-ekben is
képződik.
A gesztáció alatt biztosítja a progeszteron szintézisét az endometriumban, felkészíti az
emlőmirigyeket a tejelválasztásra, a magzat agyában az oligodendroglia fejlődését elősegíti és
a myelinizációt támogatja. A magzat tüdejének éréséhez, a surfactant szintéziséhez
elengedhetetlen, biztosítja, hogy az anya immunrendszere elviselje a magzatát. Szülés után
fenntartja a tejtermelést, befolyásolja az anyai viselkedést. Férfiban hatással van a Leydig
sejtekre: szaporítja a LH receptorok számát és növeli a tesztoszteron szintézist. Fiú magzatban
biztosítja a Sertoli sejtekben az Anti-Müller hormon szintézisét, nemi érés után az ős
hímivarsejtek fenntartásában van szerepe.re is hat.

*****Növekedési hormon (STH – somatotrop hormon, Human Growth Hormon

– HGH) 191 aminosavból álló egyszerű peptid), a szervezet ún. szomatolaktogenikus
hormonjai közé tartozik. Önálló hatású hormon. Elsősorban a csontvégek növekedési
szakaszaira hat, serkenti a prékondrocita kondrocitává alakulását, elindítja a kötőszövetes
csontosodást, átrendeződnek a trabekulák. Helyileg IGF-1 szintézist indít el. Az egész testben
kifejti hatását a fehérjeszintézis és a csont beépítésének folyamatában. Serkenti a növekedést,
hozzájárul a sejtek reprodukciójához és regenerációjához, emeli a vércukorszintet, támogatja
a szénhidrátok felhalmozását. Fokozza az izmok, zsigerek növekedését. Hatásai a nemi érés
idején és erőteljes fizikai megterhelés során kifejezettebbek. „Stressz hormonként is
viselkedik”, stresszben növeli a vércukor szintet. Génje a 17q22-24 lókuszon található.

******β-lipotrop hormon (Lipotropin) polipeptid (89-93 aminosavból áll),

POMC fragmentuma.
Lipid mobilizáló funkciója a lipolízis és a szteroidgenezis.
Az ACTH-nal azonos mennyiségben található a HEL-ben.

Az endokrin rendszerben, az endogén fájdalom csillapításban fontos neuropeptidre

(endorfinra) hasad a β-lipotrop hormon:
β-MSH prekurzor (→melanocta stimulálás)
γ-lipotrop hormon,
α-MSH, β-MSH, γ-MSH,
Endorfin prekurzor α-endorphin, β-endorphin, γ-endorphin,
met-enkephalin.
Mivel endorfinokká hasad, nagymértékben befolyásolja az érzelmi képességet, a
fájdalomtűrést, a jutalmazási folyamatokat és a viselkedést.

A rendszer hormonjainak cirkadián ritmusa

STH és PRL maximum este elalvás után.

CRH, ACTH „ kora hajnalban (2-4 ó, ébredés után), minimum este.
Megszakad a ritmus: fizikai munka, pszichés megterhelés
(emóciók, tartós szorongás), sztessz, trauma, sebészi
beavatkozás, láz (citokineken keresztül), vércukorszint
csökkenése fokozza a szekréciót.
TSH „ este (20-24 ó).
FSH, LH „ serdülő korban éjjel a legtöbb a vérben.
Nemi érettség alatt nőkben kéthetes ritmus (gesztációt kivéve).
DHEA-S „ reggel

Hypothalamus→középső lebeny

Hypothalamus nucleus arcuatus

( POMC)
melanoliberin (MRH)
↓
Középső lebeny
melanocita stimuláló hormon fehérje hormon (α, β alakban)
(α-, β-MSH, intermedin, melanofor)
↓
vérkeringés

Melanocita stimuláló hormon

A középső lebeny Csökevényes rész az agyalapi mirigyben. A POMC másképpen

hasad, mint a fentebb említett kortikotrop sejtekben
Melanin egyenletes eloszlását biztosítja a melanocitákban. Fokozza a faggyúmirigyek
működését, zsíranyagcserében lipolitikus hatású.
Még nem igazolódott be, de feltételezik, hogy magzati korban és várandós anyákban
fontos a működése. Támogatja a magzat fejlődését, növekedését, stimulálja a magzati MVK
kortizol szintézisét.

Hátsó lebeny (neurohypophysis, NH) funkciója

Itt történik a neurokrinia utolsó lépése: Hypothalamus óriás sejtjeiben

szintetizálódik a 9 aminosavból álló (csupán egy – az aminosav-lánc 8. helyén lévő
aminosavban eltérő) oxitocin (esetében „leucin”) és ADH [(vazopresszin, antidiuretikus
hormon, ADH) (felépítésében „arginin”)] keringésbe jutása. A neuronok axonjai az agyalapi
mirigy infundibulumán át érik el a hátsó lebenyt. Itt sűrű érhálózat öleli körül őket, A bennük
ide jutott hormonok kikerülnek az őket körülölelő sűrű érhálózat és a köztük található
résekbe, onnan pedig a vérkeringésbe.
*
Oxitocin a simaizom kontrakcióját fokozza. Az emlőmirigyek kivezető csatornáinak
izomzatát és a méh izomzatát a várandóság vége felé előkészíti a szoptatáshoz és a szüléshez.
Szülés közben növeli a méhizomzat erejét. Gátolja az ópiát-tolerancia létrejöttét, részt vesz az
emberek közötti kötődés és bizalom kialakításában (szoptatás→anya és gyermeke kötődése,
fontos az ismerősök arcának felismerésében. Orgazmus során felszabadulva – „szeretet
hormon”-ként – csökkenti a szorongást. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó, hogy a
szorongás, a depresszió, a poszttraumás stressz (PTSD) kezelésében egyre nagyobb sikerrel
használt MDMA (3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin) részben az oxytocin szintjének
növelésével hat, másrészt növeli a ventromedialis prefrontalis kéreg aktivitását és csökkenti
az amygdala működését. (Itt csökken a félelemérzet, a kéreg pedig fel tudja dolgozni az
érzelmeket és tágabb perspektívába helyezi az eseményeket.)
**
Antidiuretikus hozmon (ADH, vazopresszin) szintetizálásának és keringésbe
juttatásának ingere a hypothalamus ozmoreceptorai által érzékerlt Na+, K+és Cl- koncentráció
emelkedése a vérben. A vesesejtek receptoraihoz kötődő ADH hatására Ca ++szabadul fel és a
sejtmembránban elindítja az ún. „vízcsatornák” kialakítását. Ezek révén a sejtek a víz számára
átjárhatóvá válnak, a víz a sejtekből a vérplazmába áramlik visszaállítandó a koncentráció
egyensúlyát, valamint a vérnyomás megfelelő szintjét.
 Hypothalamus neuropeptidjei

A HT-ban végbemenő bonyolult működések egy részének bemutatására kiválóan

alkalmas neuropepdtidjeinek és azok származékainak ismertetése.

*Kisspeptin (metastin) nanocellulak (kis sejtek) alkotta mag körül található

számos sejtben szintetizálódó, 2011. óta ismert fehérjemolekula család. Az emlő és a
melanóma daganatos betegségeiben az áttétképződést gátolta kísérleti körülmények között,
innen kapta a metastin elnevezést. Mostanában vált nyilvánvalóvá, hogy fontos a szerepe a
nemi érés elindításában a GnRH elválasztást befolyásolva, továbbá a menopauza és az
öregedés folyamatában. A vérplazma szexuálszteroid szintje szabályozza a termelődésüket.

Központi jelzések Perifériás jelzések

(GABA, NP-Y, Glutamát) (leptin, ghrelin)
\ ⁄
\ ⁄
↓ ↓
inzulin←kisspeptin kisspeptin→MVK→aldoszteron szintézis
szintézis ↓ ↓
GnRH GnRH
↓ ↓
LH, FSH LH, FSH
⁄ \ ⁄ \
↓ ↓ ↓ ↓
Leydig-s. Sertoli-s. téka-s. granuloza-s.
↓ ↓ ↓ ↓ ↓
testoszteron inhibin östradiol östradiol inhibin, aktivin
(Az ábra mutatja az elhízás és a nemi tevékenység közti összefüggést.)

A fenti élettani folyamat szemlélteti a neurohormonális rendszeren kívül szintetizált

hormon hatását a hypothalamo-hypophysealis rendszer működésére: Elhízás a HT-ban leptin
rezisztenciához vezet, romlik a kisspeptin termelés, aminek a következménye: szűkül a
petefészek és a here hormontermelése. A kisspeptin a MVK-ben kihat az aldoszteron
szintézisére is, továbbá a hypothalamo-hypophysealis rendszeren kívül befolyásolja az
inzulin felszabadítását.

**Neuropeptid-Y (36 aminosav alkotta neuropeptid) a HT arcuatus magjának

mediális sejtcsoportjában szintetizálódik az agoutirelated proteinnel (AgRP) együtt. A
mag e két leghatékonyabb táplálkozást serkentő peptidet hozza létre a HT-ban. Ezek
termelődését a leptin gátolja, a ghrelin és az éhezés serkenti. Neuropeptid-Y serkenti az
inzulin kiválasztást, ezáltal a táplálék felvételt, javítja a stressz tűrést, gyorsítja a felépülést a
poszttraumás stressz betegségből (PTSD-ből), növeli a glukokortikoid termelést.
Állatkísérletekben a hypothalamus arcuatus magjának kiirtása leptin rezisztenciához vezet,
ami csökkenti a növekedési hormon releasing hormon termelését.

***POMC-t (proopiomelanokortin-t) és a CART-ot (cocain- and

amphetamin regulated transcript-et) szintetizáló sejtek találhatók az arcuatus mag
laterális magcsoportjában.
 285 aminosavból álló pre-POMC-ból származik a - 241 aminosav alkotta - POMC
prekurzor polipeptid. Több biológiailag aktív peptidre (peptid hormonra) hasad, amelyek
ötféle G-protein receptoron kötődve hatnak. (A központi idegrendszerben háromféle e
csoportba tartozó receptort azonosítottak.)
A POMC hasadása az arcuatus magban, az epitéliumban, a méhlepényben megy
végbe.
A hasadás „termékei”: α-, β-,γ-MSH (α-, β-,γ-melanocita stimuláló hormon→a
melanokortin receptorokon hatnak), a β-lipotropin, ami további átalakuláson megy át,
derivátumai közé sorolják a γ-lipotropint és (opioid receptorokon ható) β-endorfint, met-
enkefalint. POMC eredetű az ACTH is, amiből a CLIP (corticotropin like intermediate
peptid) hasad ki.

****A ghrelin 28 aminosavból álló neuropeptid. Korábbi ismereteinkkel szemben

nem csak a gyomorban, hanem a HT-ban is szintetizálódik, éhezéskor itt megnő a
termelődése. Hatékonyabban serkenti a STH termelését, mint a GHRH (Growth Hormon
Releasing Hormon), továbbá emeli a prolaktin és az ACTH szintjét a vérben (így
befolyásolja a növekedést és a tejelválasztást).

*****A Neurokinin-B (NKB -- 10 aminosavból áll, tachykininek közé

tartozik) szintén az arcuatus magban szintetizálódik, bár a kódoló génjét (TAC3) az egész
agyban megtalálták. A pubertás inicializálásában és a nemi érésben -- a kisspeptinnel együtt --
döntő a funkciója. Kritikus szerepet játszik a felnőtt kori reproduktív működésben azzal, hogy
a Kiss1 neuronok autoregulációját fenntartja az arcuatus magban szabályozva a GnRH
szekrécióját és fenntartva a várandós állapotot. Előnytelen hatása megnyilvánul a
gesztációban, a NKB emelkedett szintje pre-eklampsziát, eklampsziát okoz.

******Agoutirelated protein/peptid/ (AgRP) 132 aminosavból álló

orexigén (étvágyat, evést fokozó) neuropeptid az arcuatus mag ventromedialis területének
AgRP-t (és NP-Y-t) termelő neuronjaiban szintetizálódik (génlókusza:16q22). [Melanokortin
receptorok (MC3R és MC4R) antagonistája.] Szintézisét a leptin gátolja. Hatására az
anyagcsere lassul és fokozódik az étvágy, az evés, továbbá stimulálja a HPA tengelyt (lásd
ott!) növelve az ACTH kidobását, a kortizol termelését. Emeli a prolaktin szintjét, valamint
beleszól az immunrendszer működésébe is az IL-1β-ra (Interleukin-1β-ra) adott ACTH
választ erősítve.

*******Szomatosztatin (somatotropin release-inhibiting

faktor/hormon, SRIF/H) két aktív – hasítás révén előállítódott – formában: 14 vagy 28
aminosavból álló ciklikus peptid. Nem kizárólagosan a HT-ban és a hasnyálmirigy
Langerhans szigeteinek δ-sejtjeiben szintetizálódik, hanem szinte az egész szervezetben,
ennek megfelelően hatásai követhetők a szervekben. Gátoja a GHRH, a glukagon, az inzulin,
a gasztrin, a szekretin, a CCK, a motilin, a TSH, a LTR szintézisét, a daganat sejtek
proliferációját, T leukocitákban az IL2, IL4, IL10, az interferon- γ képzését, a fagociták
kemotaxisát, a fagocitózist, a natural killer sejtek működését, a mozgás szervezését, a kognitív
funkciókat. Legismertebb hatása a GHRH szintézis gátlásával akadályozza az agyalapi
mirigy elülső lebenyében a növekedési hormon (STH) szintézisét.
********Orexin-A (OA) és Orexin-B (OB) a hypothalamus oldalsó-hátsó
kicsiny sejtcsoportjában termelődő két neuropeptid. Hasonlítanak a bélben szintetizált
szekretinhez (ezért nevezik hiposzekretin-nek is). Az OA 38 aminosavból áll, amelyben 2
diszulfidkötés található. Az OB lineáris szerkezetű 28 aminosavból alkotott neuropeptid.
Mindkettő receptora G-protein típusú. Emelkedett szintje derűs állapottal, csökkent szintje
szomorú kedéllyel jár. Az orexint termelő sejteket a leptin gátolja, a ghrelin serkenti. Az OA
fokozza a glukóz felvételét egyes zsírsejtekbe, ahol triacilglicerinként raktározódik el,
csökkenti a lipolízist, lipogenezist. Fontos szerepe a kapcsolat az anyagcsere és az alvás
között.
 Hypothalamo-hypophysealis rendszer
hormontermelő mirigyei, hormonjai

Pajzsmirigy

Két hormonfajta előállítása folyik a pajzsmirigyben. Egyik a parafollikuláris

sejtekben (C-sejtekben) szintetizált kalcitonin (32 aminosavból álló peptid hormon) ami a
kalcium anyagcserében vesz részt. (Lásd: a mellékpajzsmirigy szakaszt!)

Másik folyamat a tiroxin és trijódtironin előállítása, amit a tireostimuiláló (TSH,

TTH=tireotrop glikoprotein) hormon vezényel. A pajzsmirigy működésére a TSH a
következőképpen hat: biztosítja a jód oxidációját, a sejtekbe való bejutását és a kötődését. (A
hatásai közé tartozik még a tirozin és a szomatosztatin gátlása.)
A pajzsmirigy hormontermelő sejtjeinek nagy a „jódaffinitása”. A szervezetünkbe
(vízzel, tápanyaggal) jutott jódot H2O2 oxidálja, majd mintegy 90%-a eme sejtekben
szintetizált fehérjébe, a tireoglobulinba beépül a tireoperoxidáz enzim hatására. A peptidben
található tirozin fenil-csoportjához egy vagy két jód kötődik (monojód és dijód tirozin), majd
ezekből 3 illetve 4 jódot tartalmazó molekulák (trijód, tetrajód tirozin) alakulnak ki. Az egy
rétegben elhelyezkedő pajzsmirigy sejtek közötti follikulusokban, kolloidban tárolódik a
jódozott tireoglobulin, ami TSH hatására endocitózissal visszajut a mirigysejtekbe. A
sejtekben lehasad róla a négy jódos molekula – tiroxin, T4, (==inaktív T3 prohormon, az
összes tireoglobulin kb. 90%-a) – és a három jódos molekula – trijódtironinT3 (==naktív
hormon). A véráramba jutva fehérjékhez kötődve keringenek, apránként szabaddá válnak,
végül T4-ként és aktív T3 hormonként a sejtek membránján keresztül a citoplazmába jutnak.
(Lásd a Hormonhatások mechanizmusa alfejezetet!) A T3 háromszor-négyszer aktívabb a T4-
nél. A sejtekben egy szelénes enzim révén a T4 perifériás konverzión esik át, aktívabb T3 lesz
belőle.
Hatás: Az emberi test minden sejtjére hat. A szervezet minden szövetében
megnyilvánul a hatás: kell a genetikailag meghatározott testnagyság eléréséhez
(csontfejlődéshez), az idegrendszer normális kialakulásához, az axonok myelinisatiojához,

Fokozza az oxigén felvételt, javul az alap metabolizmus - a szénhidrát, a zsír és a

fehérje anyagcsere – (s bontó erősebben, mint az építő anyagcsere), így biztosított az energia.
Erősíti a fehérje szintézist. A katekolamin (adrenalin, noradrenalin) érzékenységet növeli.
Magzatban a sejtek fejlődését, differenciálódását biztosítja. Izomsejtekben módosítja a
myoglobint, fokozza az ATP hatását, így jobb a kontraktilitás és nő a munkabíró képesség. A
DNS transzkripcióját és a mRNS szintézisét serkenti.

Mellékvesekéreg (MVK)
A MVK szövettanilag 3 rétegből áll, melyek által termelt szteroid hormonok
különböző hatásúak. A külső réteg aldoszteront (mineralokortikoidot), a középső kortizolt
(glükokortikoidot), a belső pedig nemi hormonokat, kevés gesztagént (ösztrogént és
androgénné átalakuló szteroidoka)t. Ez utóbbiak termelődését szabályozza az ACTH, de a
nemi mirigyekben sz9ntetizálódókat nem, ott gonadotrópok hatnak.
A magzat MVK dehidroandroszteron-szulfátot (DHEAS) szintetizál.
 Szteroid hormonok
A szteránvázas hormonok alapvegyülete a C27-koleszterol, ami
enzimek hatására az endokrin mirigyek sejtjeiben átalakulásokon megy át és
különböző aktív származékokká válik. Az enzimeket itt nem soroljuk fel.
C21-szteroidok: glukokortikoidok,
mineralokortikoid,
gesztagének
C19-szteroidok: androgének
C18-szteroidok: ösztrogének

Szteroid hormonok bioszintézise

Koleszterol
oldallánca lehasad
↓
Δ5-pregnenolon———→17-OH-pregnenolon—→DHEA—→DHEA-S
ǀ (dehidroepiandroszténdion)
↓ (dehidroepiandroszténdion-szulfát)
progeszteron——→17-OH-progeszteron—→androszténdion
ǀ ǀ ǀ
↓ ↓ ↓
11-deoxicorticoszteron 11-deoxikortizol tesztoszteron
ǀ ǀ androgén
ǀ ǀ célsejtekben
ǀ ǀ 5α-dihidrotesztoszteron-ná
↓ ↓ ǀ aktiválódik
kortikoszteron kortizol ǀ
ǀ ↓
ǀ 17β-ösztradiol
↓
18-OH-kortikoszteron
ǀ
↓
aldoszteron
 Glukokortikoid (kortizol) élettani hatásai
#Permisszív hatás elengedhetetlen a katekolaminok
kalorigén,
lipolitikus,
és bronchust tágító működéséhez.
#Intermedier anyagcserére gyakorolt hatások
*Befolyásolja a leptin szintézisét.
*Glukoneogenezis kulcshormonja
enzimek serkentésével a tejsav,
a propionsav,
a glicerin
az aminosavak glükózzá majd glikogénné alakulását
szabályozza,
amit erősít a proteolízis fokozása és a glikolízis gátlása.
*Emeli a vércukorszintet a vérplazmában.
*Zsíranyagcserében kataolikus hatású:
mobilizálja a zsírt,
emeli a plaszma szabad zsírsav szintjét (FFA).
E a hatásokkal
éhezéskor, stresszben az energia szükségletet a zsírsavak adják,
továbbá a ketogén anyagok szintjét növeli a szervezetben.

#Vérkeringésre kifejtett hatások permisszív jellegűek:

adrenerg receptorok érzékenységére hatnak (β3-receptor gátlása),
vértérfogat biztosítása.
#Folyadék háztartás befolyása
*az ADH-t kódoló gén transzkripcióját modulálva valósul meg,
*a vesére kifejtett közvetlen befolyása
a víz kiválasztásának
és a Na+ürítésének fokozása.
#Immunrendszerben megnyilvánuló hatások:
A fehérje szintézis gátlásával lassítja a sejtosztódást és a sejtdifferenciálódást.
Aminek a következménye lesz immunszupresszió lesz,
a limfociták és az eozinofil granulociták számának csökkenése,
a limfokin és a monokin mennyiségének esése.
E jelenség tartós meglétének veszélye az ellenálló képesség romlása.
#Gyulladás csökkentése a gyulladásos reakciók gátlásával valósul meg.
#Antiallergiás hatások
A sejtes és a humorális válaszok gátlásában jelentkeznek, amit a transzplantációk
esetében fel lehet használni a kilökődés elkerülése végett.
Csökkenti a hisztamin felszadulását.
#Sebgyógyulásra előnytelenül hat a fibroblasztok szaporodását akadályozva.
#Csontokra, izmokra gyakorolt hatások:
csökkenti a D-vit. szintézisét,
csökkenti a Ca++ felszívódását a bélből,
gátolja az oszteoblasztok működését,
csökkenti a kollagén mátrix lerakódását,
a vesében fokozza a Ca++ürítését.
#Idegrendszerben megnyilvánuló befolyások:
 hiányában erősebb a szenzoros működés,
többlet estén eufória, majd hirtelen depresszió lép fel.
#Egyedfejlődésben megnyilvánuló hatások permisszív jellegűek:
*Magzatban a tüdőérés folyamatának biztosítása, a surfaktant termelés javítása.
*Kisgyermek hossznövekedésének gátlása. (Lásd a csontokra izmokra kifejtett hatást!)
#A mellékvesevelőben (MVV) a noradrenalin metilációját (adrenalinná alakítását)
biztosító gén aktiválása.

Mineralokortikoidok élettani hatásai

A mineralokortikoidok -- az aldoszteron (valamint a kevésbé fontos
dezoxikortikoszteron) a Na+ anyagcserében játszanak szerepet. A szintetizált aldoszteron
30-40%-a vérfehérjéhez kötve kering a szervezetben.
Az aldoszteron termelés szabályozása független a HT-HEL-MVK tengelytől, RAAS
(renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer) irányítja. Az ACTH-nak minimális a befolyása az
aldoszteron szintézisére.

Fő hatása a szervezetben:
a Na+ koncentrációjának fenntartása, amivel befolyásolja a vízháztartást és a
K+ szintjét is.
A hatás több folyamatban érvényesül:
növeli a vesében a Na+ reabszorpcióját és a K+ ürítését,
fokozza a verejték mirigyekben és a nyálmirigyekben a Na+ reabszorpcióját,
támogatja a bélben a Na+ felszívódását.
E hatások következtében változik a szervezet ozmótikus állapota. A vérplazma enyhe
fokú hiperozmózisa megindítja az ADH szekrécióját, ami a vesében a víz visszatartásához
vezet.
 NEMI SZERVEKBEN SZINTETIZÁLT HORMONOK

A szteroid hormonok átalakulása a fentebb látható ábrán követhető.

*
17β-ösztradiol a leghatásosabb női hormon, melynek számos szerv
(hypothalamus, hypophysis, hüvely, méh, húgycső, emlő, máj, csont) sejtjében jelen vannak
az ösztrogént kötő intracelluláris receptorok.
A szintézis utolsó lépése a petefészek érő tüszőjében, sárga testjében, a méhlepényben
(és igen kis mértékben) a herében megy végbe.
Az intracelluláris receptorok test szerte tapasztalt jelenléte funkcióit meghatározza:
A női nemi szervek fejlődése,
a női ciklus fenntartása, az ezzel kapcsolatos szervi, szöveti változások
biztosítása,
a nő nemi és húgyúti szerveinek „karbantartása”,
a csontállomány megőrzése az oszteoblasztok aktiválásával és az
oszteoklasztok gátlásával,
a zsíranyagcsere szabályozása az LDL szint csökkentésével és a HDL
mennyiségének növelésével,
bőr, kötőszövetek rugalmasságának fenntartása.
A menarchet követő időszakban a 17β-ösztradiol női szervezetre gyakorolt jótékony,
előnyös hatásai csökkennek, aminek az egészség szempontjából igen komoly káros hatásai
észlelhetők.
**
Tesztoszteron hím nemi hormont a here Leydig sejtjei állítják elő. A célsejtekben
fő metabolitja – dihidrotesztoszteron (DHT) – a hatékony. Nőben kis mennyiség
megtalálható a MVK szteroidjainak átalakulása során.
Széles hatású, miként az ösztrogén. A magzatban a férfi nemi szervek kialakításáért,
majd a hím nemi jelleg (alkat, szőrzet, izomzat, libidó, mutáló hang) biztosításáért, a
spermatogenezisért felelős. Hozzájárul a jó közérzet fenntartásához, a csontvelő, a máj, az
izomzat, a vese működéséhez, az idegrendszer épségéhez.
***********
Az említetteken kívül az aktivin, az inhibin és a relaxin (peptid hormon) is
termelődik a petefészekben. A petefészek ezeknek nem egyedüli forrása, a szervezetben még
számos helyen szintetizálódnak.
***
Inhibin dimér szerkezetű. Két változata ismert: az inhibin A és az inhibin B. Az
előbbi α+βA, az utóbbi α+βB egységből épül fel, amiket egyetlen diszulfidhíd közt össze.
Hatásuk a FSH hormon gátlása az ismert feedback hatás útján.
 A Sertoli sejtekben képződött inhibin a spermium képzésre hat.
****
Aktivint két azonos vagy közel azonos β (az inhibinben is meglévő β) alegység
alkotja. Szintetizálódik több helyütt, még a méhlepényben is. Fokozza FSH és a LH hatását.
Az aktivin a magzatban fontos a dülmirigy és a tüdő kialakulása, fejlődése
szempontjából.
Hiánya esetében idegrendszeri fejlődési zavarokat találtak.

Hét, szerkezetileg rokon *****relaxin hormon alkotja a relaxin csoportot, melynek

négy tagja ún. inzulinszerű. A dülmirigy és a petefészek sárga testje, valamint az emlő és a
várandóság alatt a méhlepény chorionja és deciduája által szintetizált relaxin működése
tisztázott. Prohormonból kihasított hormon heterodimér, 24 és 29 aminosavlácból áll, amiket
diszulfidhidak kötnek össze. Fontos hatást gyakorol a várandós anya vérkeringésére, növeli a
lökettérfogatot és a vese vérátáramlását, javítja a verőerek komplájenszét. A szülés
szempontjából jelentős a symphysis lazítása.
A dülmirigyben termelt relaxin az ondóba keveredve javítja a hímivarsejtek mozgás
képességét.
 A neuroendokrin rendszeren kívül végbemenő
hormontermelés és hormonok
Hormontermelés mirigyekben
Mellékpajzsmirigy

A szervezet kalcium háztartásában szerepet játszó egyik tényezőt, a parathormont

termeli. A parathormon szintetizálásnak és keringésbe juttatásának ingere a vérplazma
csökkenő kalcium szintje. Ez a hormon polipeptid, hatására aktiválódnak az osteoclastok és
kalcium jut belőlük a vérkeringésbe. E folyamatban felszabadult foszfát-ion a parathormon
hatására a vesén át kiürül a vizelettel.
Nem szabad megfeledkezni a kalcium anyagcserében nélkülözhetetlen másik két
hormonról sem. Bőséges kalcium bevitelkor a pajzsmirigy parafollikuiláris – C – sejtjei által
termelt (peptid hormon), a kalcitonin a csontokban fokozza a kalcium és a foszfor beépülését,
de nem hat a kalcium kiválasztására és a bélből való felszívódására.
A kalcitriol, az aktív D3-vitamin (lásd alább is!) a bélhám sejtekben a Ca+
+
felszívódását fokozza, egyúttal a csontokból kalciumot és foszfort mobilizál.

Hasnyálmirigy

Emésztő enzimeket és lúgos hatású nedvet termelő állományába beépült Langerhans

szigetekben négy endokrin működésű sejttípust különítettek el. Ezeket B(β), A(α), D(δ), F
(PP) jellel látták el. A szigetek sejtállományának 75%-át a B(β) típus teszi ki.
B(β) típusú sejtek állítják elő az inzulint. 1921-ben Banting, Best és a vegyész Collip
azonosította az 51 aminosavból álló inzulint, ami A (21) és B (30) aminosav láncból álló
polipeptid hormon. Hatásai: K+, a glukóz, a zsírsavak, az aminosavak sejtbe jutását,
raktározását serkenti, egyúttal gátolja az endogén tápanyagraktárak mobilizálását. Fokozza
glikogén raktározását és a glukóz oxidációját, csökkenti a vércukor szintjét..
Glukagont az A(α) sejtek (mintegy 20%) állít elő. Ez az enzim az inzulinnal részben
ellentétes hatást fejt ki, mobilizálja a glukózt, a zsírsavakat, az aminosavakat, véd a
hipoglikémia ellen, továbbá fokozza a glikoneogenezist, emeli a vércukor szintjét,
ketogenikus hatású.
Szomatosztatin termelődik a D(δ) sejtekben. Parakrin hatásával fékezi az előbbi két
sejttípus működését és az exokrin kiválasztást.
F (PP) sejtekben 36 aminosavból álló pankreász polipeptid szintetizálódik, ami
önszabályozó jelleggel befolyásolja mind az exo-, mind az endokrin ténykedést a
hasnyálmirigyben, valamint hat a máj glikogén szintjére és a gasztro-intesztinális szekrécióra.

Csecsemőmirigy

A thymus az immunitás szolgálatában álló nyirokszerv. Hormonjai a timozin, –

timostimulin, timopoietin, thymus humoralis faktor (THF), lymphocyta stimuláló
hormon (LTH). Szerepük van a lymphocyták differenciálódásában, az immunválasz
fokozásában. Fiatal korban fejlett, gátolja ez idő alatt a nemi működést.

Mellékvesevelő (MVV)
Fejlődéstanilag vegetatív idegrendszer eredetű, annak szimpatikus része, egyúttal
belső elválasztású mirigy, A vegetatív idegrendszer szabályozza a működését, a vegetatív
idegvégződéseken felszabaduló acetilkolin a MVV sejtjeiből a tirozinból bioszintetizált
adrenalint, noradrenalint a vérpályába juttatja. A szintetizált adrenalint, noradrenalint
(katecholaminokat) a vérpályába bocsátja. A kettős működésből kifolyólag szimpato-
adrenalis rendszernek nevezik. E hormonok szintézisét serkentik a testet ért megerőltetések,
megterhelések, hideghetás, vérveszteség.
A noradrenalin adrenalinná metilezését kizárólag a MVV-ben található N-metil-
transzferáz enzim végzi.
A katecholaminok a szervezetben α1, α2 és β1, β2, β3 adreno-receptorokon kötődnek,
hatásukat G-fehérjéken keresztül fejtik ki.
A β1 receptorokhoz kapcsolódó adrenalin fő hatásai a koszorú erek tágítása, a
vázizomzat érhálózatának tágítása, a szívműködés fokozása az összehúzódások
szaporításával, az ingerület vezetésének gyorsításával és a szívizomzat erejének növelésével.
Az α1 receptorokon kötődő adrenalin a kis arteriolákon érszűkületet okoz a lépben, bőrben,
bélhuzamban, vesében, de tágítja a kis erek β2 receptoraira hatva a máj, a működő
vázizmok, a szív, az agy érhálózatát ezzel csökkentve a perifériás ellenállást, a vérnyomást
azonban nem, mert a vér eloszlását befolyásolta a szervezetben. A lép simaizmaira hatva
kiüríti a vértartalékot növelve a keringő vér mennyiségét. A hörgők simaizomzatának β2
receptorain erős görcsoldó hatást vált ki az adrenalin. A katechoilaminoknak az α2
receptorokhoz kötődése a bélfal simaizomzatát elernyesztésével, a bélmozgás gátlásával, a
záróizmok összehúzódásának fokozódásával jár, továbbá a szöveti lipáz enzim aktiválásával,
ami zsírmobilizálást eredményez. A lassítja az emésztést, a tápcsatorna mirigyeinek váladék
teremélését csökkenti és emeli a vércukor szintjét az α2 receptorokon támadva.
Az α1 receptorokon kötődő noradrenalin érszűkületet és ezzel vérnyomás
emelkedést okoz, tágítja a pupillát, a hasnyálmirigyben gátolja az inzulin és a glukogon
szekrécióját, fokozza a húgyhólyag záróizmának kontrakcióját.
Anyagcserére a katecholaminok a glikogén vérbe juttatásának fokozásával, a glikogén
bontásának serkentésével, a vércukor szint emelésével és a sejtekben a glukóz bontásának
fokozásával hatnak.

Tobozmirigy (corpus pineale)

A köztiagy része. A III. agykamra fölött található, két nyéllel kapcsolódik a

thalamushoz. Állományát alkotja: glia, kötőszöveti rostok, pinealocytak, a n. opticus —
hypothalamus mintegy 20 ezer neuronból álló suprachiasmaticus magjában — átkapcsolt
idegvégződései, kevés idegsejt és (a felső nyaki dúcból származó) szimpatikus
idegvégződések.

Működése a fotoperiódussal váltakozik: világosban csökken, sötétben növekszik a

hormonszintézise, a hormon vérkeringésbe juttatása. A fényhatás a 464nm fény esetében a
legerősebb a melanopszin fotopigment révén. A retina egyes idegsejtjei –– függetlenül attól,
hogy pálcikából vagy csapból kapják az ingerületet –– a hypothalamus suprachiasmaticus
magjába vezetnek -- ez a terület a szervezet biológiai óraközpontja -- innen továbbítódik a
gátló hatás a tobozmirigybe.

Hormonja a melatonin.

A pynealocytákban triptofánból alakul ki a következő úton:

Triptofán
↓
5-hidroxi-triptofán
↓
szerotonin
↓
N-metil-szerotonin
↓
melatonin (=N-acetil-5-metoxi-triptamin).
↓
Átszivárog az erek körül lévő térbe→vérkeringés→gonád működést befolyásolja
↓ ↓
↓ nemi érés.
↓
III. agykamrába diffundál→hypothalamust. befolyásolja,
→REM alvást biztosítja.

A melatoninnak három receptora ismert, amik az idegrendszer számos területén

helyezkednek el, továbbá megtalálhatók a zsigerekben, test szerte az érhálózatban és az
immunsejtekben. Két receptor – MT1 és MT2 – G-proteinhez kapcsolt, az MT3 nem.

Hormontermelés a szövetekben
Vese
A vese hormontermelése jelentős mértékben függ a vér- és oxigénellátástól. A
csökkenő vérnyomás, az oxigénhiány kompenzáló mechanizmust indít el. A vese
glomerulusaihoz tapadt ún. juxtaglomeruláris apparátust alkotó sejtek – módosult
simaizomsejtek – renint termelnek, a renin az angiotenzinogénből 10 aminosavból álló
angiotenzin I-et kihasít, ez a tüdőbe jutva oktapeptiddé (8 aminosav) angiotenzin II-vé
alakul. Eme biológiailag aktív anyag hatására emelkedik a vérnyomás.
A vörös csontvelő őssejtjeire hat a vesében előállított glukoproteid, az erytropoetin
(EPO). A hormonhatású glikoproteint a vesetubulusok közti erek és a proximális tubulusok
körül lévő fibroblasztok szintetizálják. Oxigén hiányos állapotban megsokszorozódik az
előállítása. Magzatban a májsejtek és a szinuszok közti tér sejtjei is termelik. A vörös
csontvelő ősivarsejtjei differenciálódás közben EPO receptorokat képeznek, a kötődött EPO
hatására a Janus-kináz 2 (JAK2) közreműködésével bekövetkezik a vvt képzéséhez
szükséges gének aktiválódása. A vvt képzésre hat még az Interleukin-3, az Interleukin-6 és az
őssejt faktorok (SCF).
Kalcitriol a 7-dehidrokoleszterin több lépcsőben végbement aktiválódásának az
eredménye. A 7-dehidrokoleszterin ibolyántúli fény hatására kolekalciferollá (D2-vitaminná)
alakuil, amit a máj 25-hidrokalciferoolá, majd a vese 1,25-dihidrokalciferollá, azaz
kalcitriollá alakít az 1-α-hidroxiláz enzimmel. Felszabadul még a vesében a vérkeringést
befolyásoló prosztaglandin- E2 és kallikrein is.

Szívpitvar
A jobb pitvar izomfalában a pitvaron belül bekövetkezett vérnyomás emelkedés
serkenti a pitvari natriuretikus hormon/peptid (ANP) szintézisét és a keringésbe
bocsátását. Ez a 28 aminosavból álló hormon egyrészt bő folyadék bevitel után gátolja az
aldoszteron szintézisét, másrészt a Malpighi testekbe vezető afferens arteriola falát tágítja, így
nő a filtrációs nyomás. Eredmény: több a kiválasztott víz és Na + mennyisége, csökken a
keringés terhelése. A vizelettel távozó Na+ mennyisége és az ANP szintje párhuzamosan
változik a nap folyamán.
 Gyomor, patkóbél, éhbél, csípőbél
Gasztrint szintetizálnak a gyomorfal, a pylorus tájék G-sejtjei, a patkóbél és a
hasnyálmirigy hámsejtjei. Egyetlen táplálkozást serkentő hormon, ami a tápcsatornában
termelődik. A gasztrin génje a 17q szárán van. A szervezetben 34, 17 és 14 aminosavból álló
változatban fordul elő. Termelését kiváltja a pylorus falának feszülése, a X. agyideg (bolygó
ideg) stimulálása, az aminosavak és a részlegesen emésztett fehérjék jelenléte a gyomorban, a
vér Ca++szintjének emelkedése. Hatásai: serkenti a parietális gyomorfal-sejtek érését, elindítja
a pepszinogén kiválasztását, erősíti a gyomorfal izomzatának összehúzódását, ellazítja az
ileocoecalis határ izomzatát (gasztro-kólikus reflex!). Fokozza a hasnyálmirigy exokrin
működését. Az Oddi-sphincter ellazításával az epehólyag ürülését biztosítja. Gátolja a
következő hormonok szintézisét: szomatosztatin, szekretin, GIP, VIP, glukagon, kalcitonin és
a gyomorban a sav termelését.

Kolecisztokinin (cholecystokinin, CCK) szintetizálódik a gyomor „G” sejtjeiben,

a nyombél és az éhbél „I” sejtjeiben (ezek az ún. enteroendokrin sejtek az enterális
idegrendszer neuronjai). A CCK génje a 3 kromoszómán található. Prekurzora aktiválódik és
58, 33, 22, 8 aminosavból álló alakban van jelen a szervezetben. Jellegzetessége, hogy a
polipeptid C-terminális 5 aminosavja azonos a gasztrinéval. Termelését, kiválasztását a
táplálék zsírsavjai, aminosavjai, a bélhámsejtek CCK-t felszabadító enzimjei, a hasnyálmirigy
monitor peptidjei, a bolygóideg transzmittere (az acetilkolin) indítja el. A szintézist gátló
hatást a szomatosztatin fejti ki. A CCK-t a tripszin bontja el. Működésében fontos tényező,
hogy agyi receptorai révén a jóllakottság érzésének kifejeződését, az éhségérzet csökkenését
idézi elő, valamint az orexin-termelő sejtekkel kapcsolatba léphet és így befolyásolja az
alvás-ébrenlét ciklusát. Újabb kutatások kimutatták a szerepét az ópiátokhoz szokás
kialakulásában, a morfinfélék toleranciájában. Az epeürülést az Oddi-spincter lazításával és
az epehólyag izomzatának kontrakciójával éri el. Fokozza a hasnyálmirigy enzimjeinek és a
kivezető cső falában az elektrolit kiválasztását, az inzulin szekrécióját. A bolygóideg érző
végződéseire hatva jóllakottság érzését támogatja és gátolja az újabb táplálék felvételt.
Pleiotróp hatása: összehangolja a tápláléknak megfelelő mennyiségű enzimet, optimalizálja a
felszívódást a bélben (pl. ne ingadozzon a vércukor szinje aplazmában). Az agyban az éberség
csökkenésével járó jóllakottság szindrómát váltja ki, közreműködik a fájdalom-érzékenység
szabályozásában, előmozdítja az ópiát-tolerancia kialakulását.

Szomatosztatin is szintetizálódik a pylorus területén a többi termelő hely

(hypothalamus ventromediális magja, patkóbél, hasnyálmirigy D sejtjei) mellett. Gátolja a
savtermelést, a gasztrin, a szekretin, a motilin, a VIP, a GIP, a glukagon, az inzulin, az
enteroglukagon szintézisét. Lassítja a gyomor ürülését, a bélmozgásokat, csökkenti a bél
vérellátását, ezek révén a szénhidrátok, aminosavak, zsírok felszívódását gátolja.

A ghrelin első sorban az üres gyomorban szintetizálódik (1999. óta ismert hormon, a
growth hormon releasing peptide rövidítése). További termelő helyei: hypothalamus 2
sejtcsoportja, éhbél, hasnyálmirigy, tüdő, agy, nemi szervek, vese méhlepény, MVK. Az
alváshiány, alvás megvonása megnöveli a ghrelin szintjét. Génje a 3 kromoszómán van.
Képzése több lépcsőn át történik a 117 aminosavból álló preproghrelinből. Hatásos a 28
aminosavból álló C-ghrelin, (a harmadik aminosavhoz, a szerinhez egy kaprilsav molekula
kapcsolódott). További átalakulása során 4 aminosav hasad le róla, ez lesz a vele ellentétes
hatású obesztatin. A ghrelin a központi idegrendszerben neuropeptidként működő
„éhséghormon”. Fő hatása az éhségérzet kiváltása az agyban, elindítja a gyomornedv
kiválasztást és a gyomor-bélhuzam motilitását, azaz előkészíti a táplálkozást. A gyomorfal
mechanikus bolygóideg érző végződéseit tompítja, így ellazul a gyomor. Fontos feladata az
energia homeosztázis fenntartása azáltal, hogy fokozza az energia bevitelét a szervezetbe és
az energia többletet a glikogén és a zsír raktárakban helyezi el. Jelentős hatása továbbá a
bélhámsejtek osztódásának serkentése egyúttal az apoptózis csökkentése. Receptorai azokon a
neuronokon találhatók, melyeken a leptin receptorok, ezáltal ellenhatást vált ki. A központi
idegrendszerben szabályozza a ventralis tegmentalis area-t (VTA) és a nucleus accumbens-t
összekötő neuron pályákat támogatva a nemi vágyat, a reward-ot és az addikciót. Aktiválja az
agy dopamin rendszerét. A szomatosztatin szintézist csökkenti a hasnyálmirigyben.
Állatkísérletekben a tanulási képességet fokozta, ghrelin mentes állatokban a szorongást
erősítette. Anorexia nervosaban szenvedők vérében a ghrelin szintjét magasnak találták.
Magzat tüdejében is szintetizálódik és támogatja a tüdő érését. A köldökzsinór vér ghrelin
szintjével arányosnak találták az újszülött súlyát. Az életkorral emelkedik a szintje, ami
hozzájárul az idősek elhízásához. Számos idegrendszeri működésben kimutatták részvételét.

A motilin 22 aminosavból álló peptid hormon, a patkóbél és az éhbél „M” endokrin

sejtjei állítják elő. Egyik típusa carboxyl csoporttal bővült, de változatlan 22 aminosavból áll.
Kísérletekben a bélbe adott lúgos anyagok kiváltották szekrécióját. Bár az aktiválás útja nem
tisztázott, de a patkóbél lúgos vegyi hatása hat a kiválasztására. Funkciója az étkezések közti
időszakban a bélműködés ellenőrzése, „a vándorló myoelektronikus komplex” biztosítása,
hogy a chymus tovahaladjon a tápcsatornában. Hozzájárul a pepszinogén szekréciójához, a
hasnyálmirigyben a pankreás polipeptid és a szomatosztatin kiválasztásához.

Vazoaktív intesztinális peptid (VIP) 28 aminosavból épült fel és szintetizálódik még

a hasnyálmirigyben és a hypothalamuszban is. Több élettani és kóros folyamatban
közremúködik. A tápcsatornában a simaizomzatot ellazítja, tágítja a tápcsatorna ereit,
előmozdítja a bikarbonát, az elektrolitek az epe és a víz szekrécióját a bélbe, a pepszinogén
szintézisét, az értágulatot. Akadályozza a sósav termelését és a gasztrin elbontását.

Gasztrointesztinális peptid (GIP) a vékonybél „K” sejtjeinek a terméke.

Glukózfüggő inzulinotróf faktor. Fő hatása az inzulin szekréció serkentésében nyilvánul meg,
a gátló pedig a gyomor motilitásában és sósav elválasztásában.

Szekretin a patkóbél „S” sejtjeiben szintetizálódik. Serkenti a bikarbonát

kiválasztását a hasnyálmirigy vezetékben, az epeutak sejtjeiből. A gyomorban gátolja a sósav
szekréciót, egyúttal fokozza a pepszinogénét. Potenciálja a CCK hatását és lassítja a gyomor
ürülését.
A tápcsatorna összehangolt, élettani működését még számos „hormon jelölt”, parakrin
és neurokrin anyag szabályozza.

Endothel sejtek
Az endothelinek (ET) három izoformja ismert: ET1, ET2, ET3, amik peptidek, 21
aminosavból állnak. Mindegyiknek más kromoszómán van a génlókusza. Kulcsfontosságúak
az érrendszer homeosztázisában. A leghatásosabb vazokonstriktorok. Az érfal izomzatának
szabályozásán túl befolyásolják az anyagcserét, az idegműködéseket és számos betegség
kialakulásában megfigyelhetők. A vérlemezkék kicsapódása az endothelre megindítja az
endothelinek kilépését és az endothel diszfunkcióját okozza.
 Méhlepény

Hormontermelése diagnosztikus jelentőségű, első sorban a magzat kihordását,

fejlődését biztosítja.
A human choriogonadotropin (hCG) a beágyazódás után termelődik a boholy
sejtjeiben, az ébrény jelenlétét igazolja. (A hCG — a várandós állapot igazolásán túl —
bizonyos betegségekben diagnosztikus jelentőségű, pl. „mola terhesség”.)
A human placentáris laktogén (hPL, chorionalis somatotropin) az emlő
tejelválasztásra felkészítésében és az anyai vérben a magzat ellátáshoz szükséges tápanyagok
megfelelő szintjének biztosításában játszik szerepet. Gátolja az anyai inzulin hatását, az
emelkedett anyai vércukorszint a magzat Langerhans szigeteinek proliferációját, fokozott
inzulin termelését, a cukor szövetekbe zsírként beépítését és a magzat túlzott növekedését
okozza.
Ösztrogének részen az emlő felkészítéséhez, részben a méh megfelelő növekedéséhez
elengedhetetlenek.
A progeszteron a méh nyálkahártyájának fennmaradásáért és az izomzat
kontrakciójának megakadályozásáért felelős.
A méhlepény 121 aminosavból álló peptidet is termel, ami a NKB-vel felelős
(lehet?) a pre-eklampsziáért, eklampsziáért.

Aktivint két azonos vagy közel azonos β (az inhibinben is meglévő β) alegység
alkotja. Szintetizálódik a méhlepényben is.

Az aktivin a magzatban fontos a dülmirigy és a tüdő kialakulása,

fejlődése szempontjából.
Hiánya esetében idegrendszeri fejlődési zavarokat találtak.
A syncitiotrophoblast ACTH-szerű peptidet, a human chorionic corticotropint
(HCC) szintetizája, ami nagy mennyiségben kerül az anyába és a magzatba. Jelentőséget
tulajdonítanak neki a várandós állapot az élettani kihordásának biztosításában a
hypothalamus-hypophysis-adrenal endokrin tengely működtetésével.
Relaxin részletezve a petefészek hormonok között.
A fentieken túl még számos hormont állít elő, amikre utalás történik az illető hormon
címszava alatt.

Zsírszövet
A 167 aminosavból álló leptin 1994. óta ismert hormon, amit első sorban a fehér és a
barna zsírszövet sejtjei állítanak elő. Adipokin típusú hormon. E meghatározó szintetizáló
helyek mellett észlelték még, hogy a méhlepény, a petefészek, a gyomor fundusának sejtjei és
fősejtjei, az emlő epitél sejtjei és a csontvelő is termeli. Génje a 7-es kromoszómán van. Ma
már 8 mutációja Receptorai a hypothalamus arcuatus magvában találhatók, ott ahol a
ghrelin-é. Első funkciója a zsírraktárak szabályozása, ehhez csatlakozik az energia leadás
szabályozása. Az agy felé jelzi az éhezést, a teli gyomrot. Az éhezésre adaptív választ vált ki a
szervezetben. A test nagy zsírtömege sok leptin szintézisével jár, ami idővel leptin
rezisztenciát okoz. Emócionális stressz, emelkedett tesztoszteron és ösztrogén szint, inzulin
kibocsátás, kövérség fokozza, tartós erőteljes edzés, obtsruktív alvási diszpnoe csökkenti a
kibocsátását. Az adiponektin hormonnal szinergizál.

1995. óta ismert az adiponektin, ami 244 aminosavból áll és e fehérjeláncban több,
különböző hatású szakaszt derítettek ki. A zsírszöveten kívül előállítja a méhlepény, a
csontvelő zsírsejtjei. (Ez utóbbi lehetőséget anorexia nervosa betegekben tapasztalták.)
Szinergizál a leptinnel. Hatásai: glukóz szint szabályozása két úton — a glukóz felvételét a
sejtekben serkenti, a glukoneogenezist gátolja — zsíranyagcserében fokozza a β-oxidációt,
rendszabályozza a triglicerid szintet, védi az endothel működését, biztosítja az inzulin
szenzitivitást, ellenőrzi az energiatermelő anyagcserét és a proteinek bontását, hozzájárul az
adipociták differenciálódásához, redukálja a TNFα-t, mindezekkel a hatásokkal fontos
szerepe van a metabolikus szindroma kivédésében. Obezitásban csökkent adiponektin
szintet tapasztalnak.

Magzat tüdeje

A kellően érett magzati tüdő két proteint termel, ezek a

szteroidreceptor koaktiváror-1 (SRC-1),

szteroidreceptor koaktiváror-2 (SRC-2), melyek felületaktív anyagok
— surfactant protein — szabályozott szintézisét és szekrécióját biztosítják. A
magzatvízbe jutott felületaktív anyagok a méhizomzat (myometrium) progeszteron receptor
funkcióit gátolják, ami a méhizomzat összehúzódásáért felelős gének expresszióját fokozza,
így előkészítve a szülést.
 Máj
Szomatomedin [IGF-1 és az IGF-2 (inzulin-like growth faktor-1 és
2,)] a májban szintetizálódik, termelésüket a növekedési hormon stimulálja. Az IGF-1 70
aminosavból áll, benne 3 diszulfid kötés. A váz elemeinek fejlődését stimulálja, erősíti a
sejtosztódás folyamatát.

Harántcsíkolt izomszövet
Az izomsejt mitokondriumok kisebb egységében – 12S – a mitokondriális DNS
kódolja a 16 aminosavból álló egyetlen mitokondriális hormont, a MOTS-c-t —
mitochondrial open-reading-frame of the twelve S rRNA type-c --, ami az anyagcsere
alapvető szabályozója.
*Egérkísérletekben aktiválta az AMPK termelését.
**Megakadályozza a bőséges zsírtartalmú táplálékok hatására kialakuló
inzulin rezisztenciát,
az elhízást,
az idős korral együtt járó inzulin rezisztenciát.

Az izomszövet által szintetizált rövid aminosav-láncú peptidek kommunikálnak az

ember többi szervezetével befolyásolva, alakítva azok működését. (Lásd a Mitokondriumok
funkciói fejezetet!)

Mitokondrium hormontermelése
 Légzés szervrendszerének anatómiája, működése

A tankönyvben olvasható anyag kiegészítése

A tápcsatorna és a légző szervrendszer fejlődése nem választható el. Az

előbél elülső falán kialakuló sejtcsoport a légző szervrendszer kezdeménye. A
fejlődés nem csupán az anatómiai szétválás, szöveti differenciálódás. A két
rendszer aktív, akaratlagos és spontán működésének összehangolása a magzati
életben elindul, és születés után folytatódik. A magzat nyeli a magzatvizet,
légzőmozgásokat végez, amikkel felkészül a születés utáni életének alapvető,
létfenntartó működéseire.

A tüdőre jellemző a kettős vérellátás. Az egyik a tüdő szövetének

fenntartását szolgálja, ez a fő verőérből eredő ún. hörgő (bronchiális)
artériákon át valósul meg. A másik rendszer a tüdő funkcióját, a külső
gázcserét biztosítja a tüdő verőér (arteria pulmonalis) rendszerével, a „kis
vérkörrel”. Mindkét rendszer vére a tüdő visszereken (vena pulmonalis-okon)
jut vissza a bal pitvarba.

Az orrnyílás, az orrüreg, a garat mellett adott körülmények között, ha

ezekben akadályozott a légzés (idegentest, gyulladás, váladék felhalmozódás az
orrban), a tápcsatorna felső szakasza, a szájüreg részt vesz a légzésben.

A légzés szabályozása

A légzés aktív ingere a széndioxid jelenléte a vérben, azaz a vér savas pH

értéke, amit a glomus aorticum és a glomus caroticum kemoreceptorai
érzékelnek. Az itt tapasztalt értékek által kiváltott ingerületek az agytörzs légző
központjaiba jutnak, onnan magasabb agyi területekre is eljutnak a jelzések
(köztiagyba, agykéregbe), amik befolyásolhatják az alaplégzést. Az acidózis
felgyorsítja, mélyebbé, az alkalózis ritkítja és felületesebbé teszi a légző
mozgásokat.
A vér oxygén telítettségének csökkenése is befolyásolja a légzést
A bolygóidegnek a tüdő szövetében, a tüdőt beborító mellhártya alatt
nyomást érző idegvégződései (presszoreceptorok) találhatók, ezek révén a felfújt
tüdőből a kilégzést indító, a kilégzést követőn pedig a belégzést serkentő
válaszok váltódnak ki a légzőközpontokban.
A váltakozó légzőmozgást a nyúltvelő felső harmadában elhelyezkedő
belégző és kilégző központ biztosítja. A hídban található két központ egyike
serkenti, míg a másik gátolja a nyúltvelői központkat.
 A lélegzés akaratlagos változtatása mellett a pszichés állaptok, a vegetatív
idegrendszer hatásai befolyásolják és változatják a légzés ütemét,

A légzést biztosító anatómiai feltételek:

A bordák 3 irányú görbülete, a rugalmas bordaporcok, amik

biztosítják a mellkasfal tágulását.
A légző izmok

A légzés aktív szakasza a belégzés.

A külső bordaközti izmok emelik és egymáshoz közelítik a bordákat,

tágul a mellkas.
A rekeszizom összehúzódásakor a hasüregbe süllyed, a mellüreg
megnagyobbodik függőleges irányban. Az így megnövekedett
haüregi nyomás az alsó testfél felől fokozza a visszerekben a vér
áramlását a szív felé.

A kilégzés passzív folyamat.

Az ellazuló rekeszizom visszahúzódik a
mellkasba, a belső ferde bordaközti izmok pedig helyreállítják a
bordák nyugalmi helyzetét.

Légzési segédizmok akkor jutnak feladathoz, amikor

a mellkasfal merevvé válik (öregkori ízület és porc
rendellenesség),
vagy a tüdő veszíti el rugalmasságát (COPD).

A kis és a nagy mellizom, a fűrészizmok, a fejbiccentő izom, a

scalenus izmok a mellkas emelésével, tágításával biztosítanak térfogat
növelést.

A légutak hámborítása szakaszonként változik.

Az orrjáratok, az ide nyíló arcüregek csillós hámmal borítottak. A

garatban csillós hám csak a felső garatban található, a középső és az alsó
garatban nincs csillós hám.

A gégében a legfontosabb területet, a hangszalagokat el nem szarusodó

többrétegű laphám fedi, aminek betegségek (gyulladások, rosszindulatú
elfajulás) esetében kiemelkedő a jelentősége.
 A légcső, a hörgők, a legkisebb átmérőjű hörgők (respiratoricus
bronchus-ok) felületén csillós hám található.

A csillós hám szervezetük védekező rendszerében fontos helyet foglal el,

ezt nevezzük mucociliáris védelemnek. A csillók összehangolt, kifelé irányuló,
„söprögető” mozgása a váladékot, a bejutott idegen anyagokat, kórokozókat
kisodorja. Ez a mechanikus tisztitó működés. A hajszálerekből fagociták és az
immunrendszerből származó más sejtek jutnak ki, ezek az aktív védekezés fő
tényezői, amit kiegészítenek a kapillárisokból származó immunglobulinok.

A tüdőhólyagok (alveolus-ok) sajátos egyrétegű hámborítása, amit vékony

alaphártya választ el a hajszálerektől, kettős funkciójú, ennek megfelelőn két
sejttípusból áll.

A „pneumocyta I” biztosítja a külső gázcserét.

A „pneumocyta II” termeli a „pulmonary surfactant”-ot. Ennek szintézise
a tüdőszövet fejlődése során a 28. magzati héttől indul el, a koraszülöttek
esetében ennek ismerete rendkívül fontos a légzés biztosítása, a gyógykezelés,
az életben tartás szempontjából. Neergaard az 1920-as években felismerte a
surfacant-ot, de a „tudományos körök meg nem értése” miatt csak az 1990-es
években kezdtek foglalkozni az élet szempontjából alapvető jelentőségével,
majd gyógyszerként előállítani. A tüdőben található surfactant komponensei
közül a leghatékonyabb a diapalmitoylphosphatidylcholin (DPPC). A
surfactant állomány 5-10 óránként változik. A surfactantok 10%-át a
makrofágok „emésztik el”, a DPPC 90%-a readszorbeálódik a pneumocyta II
sejtekbe,

*A pulmonary surfactant felületaktív foszfolipoprotrin komplex, a

molekulákon hidrofil és hidrofób résszel. Az alveolus nedves felületére tapad a
hidrofil összetevő, az alveolusba „belógó” hidrofób lipid komponens csökkenti
az alveolusok felszínének felületi feszültségét, ezzel megakadályozza a tüdőn
belüli nyomás csökkenésekor, kilégzéskor azok összeesését (atelektázia
kialakulását), összetapadását.

**A „pulmonary surfactant” a felületi feszültség csökkentésével

fokozza a tüdő totális kapacitását (TPC),
növeli a tüdő komplájenszét, azaz a tüdő és a mellkas tágulási
képességét,
biztosítja az „összeesett” tüdőállomány helyreállítását,
csökkenti a légzőmunkát és az erre fordított energiát,
megakadályozza a hajszálerekből a víz beáramlását az
alveolusokba,
 az (újszülöttkori) infantilis respiratory distress syndrome-ban
(IRDS) biztosítja
az élettani légzési funkciókat,
*** Streptococcus-A, -B, -C és -D fertőzéskor a baktériumok felületére
tapadva opszonizálja azokat és a falósejtek számára felismerhetővé teszi őket.

Légzés szervrendszerének funkciói

Orrüreg, orrjáratok, melléküregek

A légvételkor beáramló levegőt a szőrszálak, a csillók már tisztítják, a bő

vérellátású hám felmelegíti, számos mirigy váladékot termel, az így kialakult
pára párásítja, ezek által az alsó légutakban kevesebb károsítást okoz az
előtisztított, előmelegített és párás levegő.

A csillós hám részéről érvényesül a mucociliaris védekezés.

Amennyiben a lágyszájpad nem záródik beszéd közben, akkor az orrüreg a

hangképzés toldalék csöve-ként is működik (→orrhangzású, nazális beszéd).

Garat

A hangképzés toldalék csöve.

A garat nyálkahártyája folytatódik a gégébe egészen a hangszalagokig.

A felső garat (orrgarat) csillós hámja a már ismert feladatokat végzi.

Jellegzetessége az „orrmandula” (adenoid). E mellett nyílik a két fülkürt
(Eustach kürt), amiken át szellőzik a dobüreg, biztosítva a halláshoz
elengedhetetlen azonos nyomást a dobhártya két oldalán. Minden nyeléskor a
kürtök kinyílnak, így beáramlik a levegő a középfülbe. A kürtök átjárhatósága
hátránnyal is jár. A garatfal gyulladásai (adenoiditis, tonsillitis, pharyngitis)
ráterjedve a kürt nyílására az elzáródik a duzzanat miatt, a dobhártyát a külső
légnyomás befelé feszíti, elveszik a dobhártya rezgéseket felfogó képessége,
„bedugul a fül”. A fertőzés beterjedhet a középfülbe, annak súlyos,
alkalmanként maradandó kóros állapotát okozza a hallócsontok károsításával
(→hallásvesztés).

A középső és az alsó garat bőségesen beszűrve nyirokszövettel

(garatmandulák, nyirokerek, környéki nyirokcsomók) biztosítja az orrüreg és
szájüreg felől támadó patogének elleni védelmet lehetőleg megtartva az itteni
mikrobiomot.
Szájüreg

A hangképzés toldalék csöve. A szájon át való lélegzés végszükségletben

történik az orrjáratok eldugulásakor, illetve folyamatos beszéd közben fordul
elő. Ekkor az előmelegítés és a párásítás nem tökéletes, a tisztítás (mucociliáris
védelem) hiányzik.

Gége

A hangképzés szerve, ami porcos vázát meghazudtolón az izmai, a

beidegzése (X. agyideg) és a hangszalagok révén változatos működésre képes.

Porcok: A gégefedő akadályozza nyeléskor a falat légutakba jutását.

Azt képtelen meggátolni, hogy szájban, garatban lévő folyadék,
szilárd anyag hirtelen légvételkor ne jusson az alsó légutakba.

A pajzsporc és a gyűrűporc a gége szilárd vázát alkotja.

A két kannaporc a hangrés állításáért felelős.

Izmok: A két kannaporcot a pajzsporc belső felszínével összekötő két

musculus thyreoarytenoideus, a hangszalag feszességét változtatja azonos
hosszúsága mellett („musculus vocalis”)
A gyűrűporc ívén ered, a pajzsporc külső felszínére tapad a páros
musculus cricothyreoideus, megfeszülésekor a kannaporcok a gyűrűporctól
távolodnak, a hangszalagok megfeszülnek.
A gyűrűporc oldalsó, hátsó felszíneiről hátrafelé a kannaporcok
izom-nyújtványára fut a két musculus cricoarytenoidus lateralis.
A gyűrűporc hátsó felszínén eredő két musculus cricoarytenoidus
posterior szintén a kannaporc izom-nyújtványára tapad, de az előzőével
ellentétes a működése. E két izom a kannaporcokat függőleges tengely mentén
rotálja, így tágul és szűkül a hangrés.
A musculus interarytenoidus a kannaporcok hátsó feszínét köti
össze részben ferdén, részben harántul futó rostokkal, így a hangrés hátsó része
záródik.
A musculus apyepiglotticus páros izom a kannaporc széléről a
gégefőhöz húzódik, a hangrés hátsó részét tágítja.

Beidegzés: mind az érző, mind a mozgató ellátást a gége területén a X.

(bolygó) agyideg ágai végzik.

Az álhangszalagok a hangszalagok felett szűkítik a gégét.

 A hangszalagok hámborítása többrétegű, el nem szarusodó laphám,
ami minden ártó behatástól — baktérium virion, füst, por, stb — károsodik
(→gégegyulladás, gégerák).

Légycső, hörgők, respiratórikus hörgők

Az alsó légutakban folytatódik a csillós hám fentebb részletezett funkciója,

a mucociliaris védelem. Komoly gondot okoznak az alsó légutakba jutott idegen
anyagok. Méretűktől határozza meg, hol akadnak el. Az elakadás helyén
jellegüktől (fém, cukorka, mogyoró, dió, fűszeres étel, stb.) függ, hogy
mechanikus vagy vegyi károsodást váltanak ki.
Mindkét esetben a hám sérül, gyulladás következik be.

A légutak nem porc alkotta falának (paries membranaceus) sima izomzata a

mechanikus és vegyi inger, továbbá a gyulladás hatására összehúzódik,
„beágyazza” az idegen anyagot a hámrétegbe, akadályozza a köhögés idegen
test kiürítést célzó hatását.

Tüdőhólyagok (alveolusok)

A külső gázcsere az alveolusok és az őket körülvevő hajszálerek között

megy végbe a fizika egyik törvénye, a parciális nyomáskülönbség alapján a
mellhártyák közt uralkodó negatív nyomás — szívó hatás — támogatásával. A
negatív nyomást a mellkas izomzatának tónusa tartja fenn. Az aktív légző felület
kb. 1000 m2.

Nyugalmi állapotban a negatív nyomás értéke kb. —4-5 vízcm, ami

belégzéskor mintegy
—10-11 vízcm értékre módosul a mellüreg tágulása és a tüdő szövetének
rugalmassága következtében. A mellkasfal merevsége, a tüdő betegségei
(asthma, COPD) miatt ez a negatív mellűri nyomás csökken, funkciója
elégtelenné válik.
té
rfogat%
A belélegezett levegőben
a N2 parciális nyomása 600 Hgmm, (79,8 kPa), 79%
az O2 -„- -„- 159 -„- , (21,14 kPa), 20,9%
a CO2 -„- -„- 0,3 -„- , (0,04 kPa), 0,04%

Az alveolusokban a maradék és a belélegzett levegő keveredése következtében

a N2 parciális nyomása 573 Hgmm, (65,2 kPa), 65,2%
az O2 -„- -„- 100 -„- , (13,3 kPa), 15%
a CO2 -„- -„- 40 -„- , (5,3 kPa), 5,9%
A tüdőverőérben, az alveolusok körül található hajszálerekben lévő vérben
a N2 parciális nyomása 573 Hgmm, (65,2 kPa),
az O2 -„- -„- 40 -„- , (5,3 kPa),
a CO2 -„- -„- 46 -„- , (6,1 kPa).

Térfogatok
A spirométerrel vizsgált értékek egészséges felnőtt emberekben a következők:

Légző (respirációs) térfogat: ~500ml

Erőltetett kilégzéskor még távozik a tüdőből (ERV): férfiból 1200ml

nőből 800ml

Erőltetett kilégzés után a tüdőben marad a rezerv térfogat (RV):

férfiban 1200 ml
nőben 1000 ml

Erőltetett belégzéskor még beáramlik a tüdőbe (IRV): férfiban 3100 ml

nőben 1900 ml

Nyugodt kilégzés után a tüdőben marad a funkcionális rezerv térfogat (FRC),

amit a RV és az ERV összege ad meg.

Vitál kapacitás (VC) az erőteljes be- és kilégzési térfogathoz hozzáadódik a

belégzési és a kilégzési maradék térfogat férfiban 4800 ml
nőben 3200 ml

Totál kapacitás ((TC) vagy Totális tüdő térfogat (TLC) maximális belégzéskor:
férfiban 6000 ml
nőben 5000 ml
 KERINGÉS SZERVRENDSZERE
Mihály András: Anatómia könyv 79-93. oldal
Keringés szervrendszerének elemei szív,
érpálya,
vér.
SZÍV
Keringető szerv, amelynek kezdeménye, a szívcső (a mindössze 3 mm nagy) embryo
életének 21-22 napos korában már egy irányban lüktető mozgást végez. Születés után a
keringési szervrendszer magzati korra jellemző alkotó elemei megszűnnek, így biztosítódik a
kis- és a nagyvérkör keringésének szétválása, a vér keringetésének egyirányúsítása.
Egészséges ember szívizomzata percenként 65-85 alkalommal húzódik össze és
ernyed el, minden összehúzódáskor mintegy 70-80 ml vért -- löket térfogat -- lök ki. A két
érpályába bocsátott vérmennyiség azonos. A szív működésének köszönhető, hogy az ember
teljes vérmennyisége egy perc alatt – perctérfogat -- megfordul a szervezetében. A
nagyvérkör vére egyenetlenül oszlik el a nyugalomban lévő emberi szervezetben. Vérünk
mintegy 15-20%-a a vért tároló szervekben (máj, vese, vörös csontvelő) található
vésztartalékként. Legnagyobb vérigényű az agy, a vese (ezek a perctérfogat kb. 15%-át) a
máj. Az izomzatban a munkától függ az átáramló vér mennyisége.
A szív működését biztosítja
saját ingerképző és ingervezető rendszere,
a szívizomzatban az ingerület akadálytalan haladását az izomsejtek közötti „gap
junctin”-ok.
A szív működését befolyásolja
1.) az érpályában uralkodó vérnyomás,
2.) a vér PH értéke.
Ezek az főverőér (aorta) ívében lévő glomus aorticum vérnyomást érzékelő
(baro-, presso-) receptoraitól
és a fejverőér (carotis arteria) oszlási területén elhelyezkedő glomus caroticum
vérnyomást és a vér-PH-ját érzékelő (kemo-) receptoraitól az
ingerületeket az agytörzsben található keringési központba juttatják.
3.) A vegetatív idegrendszer a központi idegrendszerben bekövetkezett változásokat
(nyugtalanság, érzelmi labilitás, ijedtség, stb.) valamint a fizikai megterhelés miatt
megnövekedett oxigén/vér igényt a szimpatikus rostokon és a paraszimpatikus
X. agyideg (nervus vagus) rostjain át juttatja el a szívbe, ahol az ingerképzést, az
ingervezetést és a szívizomzat ingerelhetőségét változtatja meg.
A vegetatív idegrendszer az érpálya medrét is megváltoztatja, hasonlóképpen
közvetlenül hat az érrendszer tágasságára, szűkületére a mellékvesevelő által kibocsátott
adrenalin és noradrenalin. E katecholaminok α1, α2, β1, β2, adrenerg receptorokon
kötődnek meg. A receptor típusától függ a szívre, az erekre kifejtett hatás milyensége.
4.) A keringő vérmennyiség egyrészt a csökkenő vérnyomás (baroreceptorok!) révén,
másrészt más részt a vészreakció útján szaporítja a szívritmust, szűkíti az érpályát.

ÉRPÁLYA
 A vér továbbítása a verőerekben a „szélkazán” elv alapján történik. A kamrákból
kiáramló löket térfogat (kb. 70-80 ml) az aortát és a tüdő verőeret kitágítja, a vér a záródó
félhold alakú billentyűk miatt nem áramolhat vissza, hanem tovább halad az erekben. A vér-
„bólus” mögött az ér összehúzódik, a bólus maga előtt tágítja az eret, ez a hullám végigvonul
a hajszálerekig.
Az aorta kezdetén a vér áramlási sebessége 120 cm/sec, ami az érpályában haladva
fokozatosan csökken, a kis artériákban 10-1 cm/sec-ra. A vér áramlása a verőerek elágazódási
helyein lassul az örvényképződés (turbulencia) miatt.
A hajszálerekben mindössze 0,02-0,05 cm/sec-mal halad tova a vér. A hajszálerekben
a tovahaladást a szövetekben uralkodó nyomás, a szövetek tónusa, a mozgás (izmok
mozgása, belek mozgása, légző mozgás, stb.) teszi lehetővé.
A visszerekben az áramlás sebessége 1-5 cm/sec, a szívhez közeledve gyorsul 10
cm/sec-ra. A visszerekben – az érfal felépítéséből fakadón – nincs az érfalnak vért tovahajtó
aktív hatása. A környezetben uralkodó szöveti nyomás, tónus, az izmok tónusa, mozgása
hajtja tovább a vért. A medencéből, a hasüregből a tovahaladást részben az állandó negatív
mellüregi nyomás (kb. –10 víz-cm), részben a belégzéskor fokozódó negatív mellüregi
nyomás biztosítja. A végtagok visszereiben billentyűk akadályozzák a vér visszaáramlását.
Az érrendszer egyidejűleg zárt és nyitott. Zártságát az erek fala adja meg, ugyanakkor
az érfal endotél rétege biztosítja a nyitottságot. A nyitottságnak az egyik alkotó eleme – mint
minden sejt – az endotél sejtek is képesek az aktív és passzív transzportra. A másik elem a
sejtek alakváltoztatása, ami biztosítja a hajszálerek falában rések létrejöttét és azon át
falósejtek, immun globulinok, komplementek, egyéb szöveti aktiváló anyagok kilépését.
Az ember érrendszerének sajátos elemei:
Portális keringés, kettős keringésű szervek, ívek, körívek, söntök, recék.
Portális keringés
A hasüregi szervekből májkapuba futó visszér (vena portae) gyűjtő és elosztó pályáit
jellemzi a kettős hajszálér rendszer. A bélhuzam, a lép hajszálereiből a vér a visszerekbe jut,
majd a májba vezető nagy befogadó képességű kapu visszérbe. A májban újból
hajszálérhálózat alakul ki, ún. „máj szinuszok”, ezek vérében „fürödnek” a májsejtek. A
sinusok vére a máj visszereiben gyűlik össze és jut alsó gyűjtő visszéren (vena cava inferior)
a szív jobb pitvarába. A szinuszok és a májsejtek akadálytalan érintkezése a máj
működésének alapfeltétele.
Portális rendszer működik a hypothalamus – mint az endokrin rendszer releasing
faktorainak szintetizálója – és az agyalapi mirigy – szervezetünk tróp hormonjainak előállítója
– között.
Kettős keringésű szervek
E szerveinket jellemzi, hogy a működésük és a fenntartásuk (vér- és tápanyag-
ellátásuk) más érpályákon át valósul meg.
A máj a fentebb ismertetett portális rendszer mellett a főverőér hasi elosztó ágából
(tripus Halleri) eredő máj artéria révén kapja a friss vért, ami a rendkívül nagy anyagcsere
működését teszi lehetővé. Ez a vér a máj visszereken kerül a jobb szívfélbe. A két rendszer
percenként közel 1,4 l vért biztosít a májnak a perctérfogatból.
A tüdő szövetének fenntartásához a vérellátást a bronchiális artériák viszik a
főverőérből. A folyamatos külső gézcseréhez a tüdő verőéren (arteria pulmonalis) jut el a vér
a tüdőhólyagokat (alveolusokat) körülvevő hajszálerekhez. Mindkét kapilláris rendszerből a
tüdő visszerek szállítják a vért a bal pitvarba.
Ívek, körívek
Agyunkban, végtagjainkban a jobb vérellátást szolgálják.
 Az agyalapon a két agyat ellátó páros verőér között kialakult artériás gyűrű – Willis-
kör – jelentősége akkor áll fenn, amikor a négy verőérből valamelyik nem biztosít megfelelő
vérmennyiséget.
Felső végtagunkon a tenyérben a két alkari verőér (arteria radialis és arteria ulnaris)
között felületes és mély tenyéri ív található. Az ujjakhoz ezekből az ívekből futnak a tenyéri
felszín és a kézháti felszín alatt kis verőerek.
Az alsó végtagunkon másként alakultak ki az ívek a tibialis és fibularis verőerek
között. Egyik a lábháti ív, másik a talpi ív, ezekből erednek az ujjakat ellátó végartériák.
Az ívekből kiinduló végartériák kezdetén az izomzat gyűrűszerűen megvastagodott, ha
a gyűrű záródik, a véráram nem jut el az ujjakhoz. E jelenség megfigyelhető hidegben:
megdermed az ujjunk. A vér elterelését a vegetatív idegrendszer szabályozza.
Söntök
A kisebb kaliberű verőerek – arteriolák – és kísérő visszerek közötti közvetlen
kapcsolatok. A hajszálerekbe nem jut vér. A vér elterelését a vegetatív idegrendszer
szabályozza. A sönt után közvetlenül az arteriola falában simaizom gyűrű zárja el a vér
tovahaladását.
Recék
Térd, könyök, kézhát bőrében található finom érhálózatok (rete genu, rete cubiti,
rete carpalis dorsalis) biztosítják a feszülő testrész vérellátását, mert oda komoly verőér nem
jut el.

VÉR
„Folyékony kötőszövet”, melynek sajátos biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságai
meghatározzák szétjutását a szervezetben és a funkcióit. A funkciók egyes alkotó elemeihez
kötöttek, pl. oxigénszállítás, védekezés, véralvadás, tápanyagok továbbítása, homeosztázis
fenntartása, stb.
Vért alakos elemek és vérplazma alkotja. Ezek arányát az alvadás gátlóval vett vér
centrifugálása után az ún. hematokrit érték mutatja. Egészséges emberben az alakos
elem/plazma arány kb. 45-55%. Több tényező közrejátszik az arány alakulásában:
hidráltság,
csontvelő vérképző működése (vvt-ek száma), egészségi állapot (pl. leukémia,
gyulladásos betegségek egy része a fehérvérsejtek arányát növeli),
vérfehérjék minősége, mennyisége (pl. albumin vízmegkötő képessége),

Vér alakos elemei

Vörös vértestek (vvt), fehér vérsejtek (fvs), vérlemezkék (trombociták)
A Mihály András által írt Anatómia tankönyv 81-93. oldalán írtakhoz a következőket
kérem még megtanulni.
Vörös vértestek (vvt) élettartama mintegy 120 nap. A lépben esnek szét, a hemoglobin
kiszabadul és a májban bontódik el. A globin újra felhasználható aminosavakra bomlik, A
hem protoporfirin vázából bilirubin lesz. (Lásd: májműködések!) A Fe ++ transzferrinhez
kötődve a keringésbe jut, majd újra felhasználódik.
Fehérvérsejtek eredetüket, kifejlődésüket tekintve nem egységesek. 1-2 hétig, a
memóriasejtek több évig élnek. A csontvelőben az ún. granulociták (neutrofil, bazofil,
eozinofil granulocita) és szöveti makrofágok (monociták, máj Kupfer sejtjei, tüdő alveoláris
macrofágjai) képződnek. A nyirokszervekből származnak a limfociták. A neutrofil
granulociták falósejtek, az eozinofilek allergiás reakciók során szaporodnak meg, a bazofilok
működése az immunfolyamatokban és allergiás reakciókban jelentős (hisztamin
felszabadítás). A makrofágok a fagocitózis mellett fontos anyagokat szintetizálnak,
szekretálnak (komplementeket, interferonokat, prosztaglandinokat, stb.). Limfociták két
csoportja T- és B-limfociták ismert. A keringő lymfociták 70%-a a celluláris
immunrekaciókban részt vevő T-limfocita. Thymusban (fiatalokban a vörös csontvelőben is)
képződnek, antigén specifikussá válnak. Fajtái: ölő (killer), segítő (helper), gátló
(szupresszor) és memória — tartós immunvédettséget biztosító — sejtek. A B-limfociták az
emlősökben a csontvelőben fejlődnek ki. Fajlagos antigén felismerő receptorokkal
rendelkeznek. Egy sejtklónból csak egyféle antigén felismerésére alkalmas B-limfocita lesz.
Belőlük antigén serkentésre plazmasejtek keletkeznek és a humorális immunvédekezésben
vesznek részt. Egy részük memória sejtté alakul.
Trombociták élettartama 10-14 nap körüli, a véralvadásban két anyaguk vesz részt. Az
erek sérülésekor a vérlemezkék kitapadnak az érfal rostjaihoz (adhézió). A kitapadt
trombociták felszíne aktiválódik (←trombin, fiszfolipidek hatására), majd összecsapódnak
(aggregáció), utána 2-6 perc alatt végbemenő kaszkád folyamat (véralvadás) eredménye lesz
az alvadék (vérlepény).

Vérplazma
Víz, fehérjék, szerves és szervetlen anyagok, szállított, megkötött anyagok alkotják,
ozmotikus nyomása egyezik a szövetközti folyadék értékével.
A víz a plazma mintegy 90-92 %-át adja, részben albuminhoz kötötten, részben
szabadon, számos anyag hordozója, tárolója (elektrolitek, vérgázok, stb.). Kationok: Na, K,
Ca, Mg, Fe, Cu. Kationok: Cl-, HCO3- (hidrogénkarbonát), PO42- (foszfát). Gázok: N, O, CO 2.
Az ionok töltés szerint egyensúlyban vannak.
Fehérjék mennyisége mintegy 60-80 g/l. Elkülöníthetők az albuminok, globulinok
(polipeptidek, lipoproteidek, glukoproteidek), immunglobulinok. A májban szintetizálódott
albuminok kis molekula tömegűek (65-69KD). Felszínükön több mint 200 + és – pólus
található, ebből ered nagy kémiai affinitásuk, megkötnek, szállítanak, átadnak elemeket (Cu,
Fe, Zn stb.), vegyületeket (zsírsavakat, bilirubint, stb.), vitaminokat, szteroid hormonokat,
tiroxint, gyógyszereket. Globulinok, mint fentebb a zárójelben látható, nem egységes
fehérjék. A lipoproteidek koleszterint, zsírsavakat, kötnek meg és „becsomagolva” szállítanak
a sejtekhez. Változatosak glukoproteidek, ide sorolják a véralvadási faktorok egy részét. Ezek
mellett kis molekulájú anyagok megkötésére, szállítására alkalmas globulinok – karrier
molekulák – akadályozzák meg fontos anyagok vese általi kiválasztását. α2-globulin a
coerulamin, ami a Fe2+→ Fe3+ oxidációt katalizálja. Immunglobulinokat tömegük,
immunválaszban betöltött szerepük alapján 5 csoportba osztjuk: IgA, IgG, IgD, IgM, IgE.
 Dr. Szabó Mihály

HUMÁNBIOLÓGIAI ISMERETEK

Gyógypedagógus hallgatók tankönyve

Szegedi Egyetemi Kiadó

Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó

Nyomdai munkák
TARTALOMJEGYZÉK
Előszó
Köszönetnyilvánítás
1. Az emberi szervezet anyagai
1.1. Szerves anyagok
1.1.1. Aminosavak, fehérjék
1.1.1.1.Denaturálás
1.1.2. Szénhidrátok
1.1.3. Lipidek
1.1.3.1. Zsírok
1.1.3.1. Lipoidok
1.2. Szervetlen – ásványi – anyagok
2. Az ember szervezetének alapegysége a sejt
2.1. Sejtműködések
2.2.1. Sejtmembrán funkciói
2.2.2. Anyagcsere
2.2.2.1. Mitokondriumok funkciói
2.2.3. Sejtosztódás
2.2.4. Differenciálódás
2.2.5. Ingerelhetőség, ingerület-képzés, -vezetés
2.2.6. Alakváltoztatás
2.2.7. Mozgás
2.2.8. Kiválasztás
2.2.9. Sejthalál
2.2.9.1. Programozott sejthalál (programmed cell death, PCD)
2.2.9.2. Nem programozott sejthalál (non-PCD, nekrózis)
2.3.1 Sejtek jelző rendszere
3. Szervezetünk homeosztázisa
3.1. Izohidria
3.1.1. Puffer rendszerek
3.2. Izovolémia
3.2.1. Folyadékterek
3.3. Izoozmia
3.4. Izotónia
3.5. Izoiónia
3.6. Izotermia
3.7. Pszichés/mentális, társadalmi/szociális, anyagi/gazdasági, anyagcsere homeosztázis
3.7.1. Pszichés/mentális homeosztázis
3.7.2. Társadalmi/szociális és anyagi/gazdasági homeosztázis
3.7.3. Anyagcsere folyamatok homeosztázisa
3.8. Bioritmus (cirkadián ritmus) homeosztázisa
3.9. Mikrogenom (mikrobion, bio- és ökoszisztéma) homeosztázisa
4. Az ember mikrogenomja
4.1. Mikrogenom kialakulása
4.2. Ektoflora
4.3. Endoflora
4.3.1. Légző szervrendszerben
4.3.2. Táplálkozás szervrendszerében
4.3.2.1. Rövid tájékoztatás a probiotikumokról
4.3.2.2. Rövid tájékoztatás a prebiotikumokról
4.3.3. Hüvely endoflorája
4.4. Florával kapcsolatos tudnivalók
5. Idegrendszer működése
5.1. Idegrendszer működését biztosító elemek
5.2. Inger, ingerület, ingerfelvevők, végrehajtók
5.2.1. Inger, ingerület
5.2.2. Ingerfelvevők
5.2.3. Kivitelezők, végrehajtók
5.3. Ingerület átvitele (gap junction, synapsis)
5.3.1. Gap junction
5.3.2. Synapsis szerkezete, működése
5.3.3. Synapsisban zajló folyamat
5.3.3.1. Ingerületet átvivő anyagok (transzmitterek) és receptoraik
5.4. Reflexek
5.5. Regeneráció az idegrendszerben
6. A központi és perifériás idegrendszer működése
6.1. Agy működése
6.1.1. A „talányos” agy
6.1.1.1. Agy funkcio vizsgálata
6.1.2. Arousal
6.1.3. Alvás
6.1.4. Tudat és gondolkodás
6.2.1. Gerincvelő működése
6.2.1.1.Gerincvelői reflexek
6.2.1.2. Motoros összehangolás (koordináció)
6.2.1.3. Dermatomak, myotomak és Head-zónák
6.3. Gerincvelő működése
6.3.1.Gerincvelői reflexek
6.3.2. Mozgás idegi szervezése, szabályozása
6.3.2.1. Motoros összehangolás (koordináció)
6.3.2.2. Agykérgi szabályozás
6.3.2.3. A mozgás szervezésének funkcionális alapjai:
6.3.3. Dermatomak, myotomak és Head-zónák
6.4. Vegetativ (autonóm) idegrendszer működése
6.4.1. Gerincvelő vegetativ működése
7.A személyiség ösztönző rendszere
8. Más idegrendszeri funkciok
8.1. Szorongás
8.2. Agresszio
8.3. Gátlásos állapot
9. Zsigerek működésének szabályozása (vegetativ szabályozás)
10. Belső elválasztás rendszere, endokrinológia (Életjelenségek neuroendokrin, endokrin
szabályozása)
10.1. Alapfogalmak
10.2. Hormonhatások mechanizmusa
10.3. Releasing hormonok (faktorok)
10.4. „Neuroendokrin/neurohormonális rendszer”
10.4.1. „Neuroendokrin/neurohormonális rendszer”
10.4.2. Hypothalamo-hypophysealis rendszer (HHP)
10.4.2.1. Agyalapi mirigy (hypophysis)
10.4.2.2. Adenohypophysis hormonjai
10.4.2.3. A rendszer hormonjainak cirkadián ritmusa
10.4.2.4. Hypothalamus→középső lebeny
10.4.2.5. Hypothalamus→hátsó lebeny
10.4.3. Agyalapi mirigy vérkeringése
10.5. Hypothalamus neuropeptidjei
10.6. Hypothalamo-hypophysealis rendszer hormontermelő mirigyei, hormonjai
10.6.1. Pajzsmirigy
10.6.2. Mellékvesekéreg (MVK)
10.6.3. Szteroid hormonok
10.6.3.1. Glukokortikoid (kortizol) élettani hatásai
10.6.3.2. Mineralokortikoidok élettani hatásai
10.6.4. Nemi szervekben szintetizált hormonok
10.7. A neuroendokrin/neurohormonális rendszeren kívül eső hormontermelő mirigyek,
szövetek, szervek
10.7.1. Hormontermelés mirigyekben
10.7.1.1. Mellékpajzsmirigy
10.7.1.2. Hasnyálmirigy
10.7.1.3. Csecsemőmirigy
10.7.1.4. Mellékvesevelő (MVV)
10.7.1.5. Tobozmirigy (corpus pineale)
10.7.2. Hormontermelés szervekben, szövetekben
10.7.2.1. Vese
10.7.2.2. Szívpitvar izomzata
10.7.2.3. Gyomor, patkóbél, éhbél, csípőbél
10.7.2.4. Endothel sejtek
10.7.2.5. Méhlepény
10.7.2.6. Zsírszövet
10.7.2.7. Magzat tüdeje
10.7.2.8. Magzat mája
10.7.2.9. Máj
10.7.2.10. Harántcsíkolt izomszövet
11. Légzés szervrendszerének működése
11.1. Légzés szabályozása
11.2. Légzést biztosító feltételek
11.3. Légzés szervrendszerének funkcioi
11.4. Fontos légzési adatok
12. Keringés szervrendszere
12.1. Szív
12.2. Érpálya
12.2.1. Az ember érrendszerének sajátos elemei
12.2.1.1. Portális keringés
12.2.1.2. Kettős keringésű szervek
12.2.1.3. Verőeres ívek, körívek
12.2.1.4. Söntök
12.2.1.5. Recék
12.2. Vér
12.2.1. Vér alakos elemei
12.2.2. Vérplazma
13. Érzékelés, érzékszervek
13.1. Érzékelés
13.1.1. Látás élettana
13.1.1.1. Látószervünk, szemünk
13.1.1.1.1. Törőközegek
13.1.1.1.2. Retina
13.1.1.1.2. Színlátás
13.1.1.2. A látás szervrendszerének további elemei
13.1.1.2.1. Látópályák
13.1.1.2.2. Agykérgi központok és vizuális asszociációs kérgek
13.1.1.3. A látás fontos elemei
13.1.1.3.1. Látótér
13.1.1.3.2. Térlátás
13.1.1.3.3. Feloldó képesség
13.1.1.4. Látáshoz csqatlakozó motoros funkciok, reflexek
13.1.1.5. Látószerv védelme
13.1.1.6. Gondolatok a látásról:
13.1.1.6. Fontos tudni a látásról
13.1.1.7. Egészséges újszülött és csecsemő látásának fejlődése
13.1.2. Ízlelés (ízérzés) élettana
13.1.3. Szaglás élettana
13.1.4. Hallás élettana
13.1.4.1. Röviden a hallószerv felépítése
13.1.4.2. Hallás elmélete
13.1.4.3. Alapfogalmak
13.1.4.4. Hangvezetés folyamata
13.1.4.5. Két füllel hallás
13.1.4.6. Halláskárosodás gyanújelei
13.1.4.7. Halláscsökkenés okai
13.1.4.8. Surdomutitas==süketnémaság
14. Bőr = szervrendszer
14.1. Bőr rétegei
14.2. A bőr járulékos képletei
14.2. Bőr funkcioi
14.2.1. Új felfedezés a kiválasztással kapcsolatban
15. Tápcsatorna
15.1. Tápcsatorna és idegrendszer
15.2. Kiválasztás a tápcsatornában
15.3. Táplálkozás „mozzanatai”
16. Nemző szervek
16.1. Gamtogenesis
16.1.1. Meiosis
16.1.2. Tüszőérés
16.1.3. Pete (ovium) peteérés (oogenesis)
16.1.4. Ovulatio
16.1.5. Spermatogenesis és spermiogenesis
16.1.5.1. Spermatogenesis
16.1.5.2. Spermiogenesis
16.1.5.3. Az ondó, a hímivarsejtek mozgása
16.2. Havi vérzés (menstruatio, menses) ciklusa

17. Vizeletképző és –kiürítő szervrendszer

17.1. Nephron (vesetestecske)
17.2. Vese működései
17.3. A vese működését befolyásolja, szabályozza
17.4. Hormontermelés a vesében
17.5. Vizelés
 ELŐ SZÓ

Gyógypedagógus hallgatónak a humánbiológiai ismeretekben való elmélyülés

bizonyos fokig távol esik a hivatását, szakmáját megalapozó elméleti és gyakorlati
ismeretektől. Ennek ellenére azzal a jó szándékkal adom hallgatóim kezébe e könyvet, hogy
nem csak szakmai tudásukat bővíthetik, hanem egyetemet végzett emberként hivatásukból
„kitekintve a saját magukban zajló életbe” alaposabb betekintést nyernek.
A tananyag az emberi szervezet molekuláris, sejtes felépítését, szemmel nem látható,
érzékszervekkel elvétve észlelhető biológiai, biokémiai, élettani működéseit foglalja
magában. A humánbiológiai ismeretek kiegészítik a funkcionális anatómia tantárgyat a sejtek
„építő” anyagainak, a működéseknek, a funkciók szabályozásának, a szervezet egészét
összehangoló folyamatoknak a feltárásával. Bizonyos mértékben az anatómia is tárgyalásra
kerül, mert a működések kötődnek az anatómiai egységekhez.
Mindezek tudása rendkívül fontos ahhoz, hogy eligazodjon a gyógypedagógus a
szellemi és/vagy testi működések zavarában szenvedők szervezetében fogantatásuk óta
végbement vagy életük során szerzett és létüket folyamatosan nehézzé tevő, végigkísérő
zavarokban.
Ez a rövid összefoglaló könyv számos élettannal, kórélettannal, anatómiával,
sejttannal, biokémiával részletesen foglalkozó műben megjelent tudományos alapokra épül.
Az általános anyagrészhez csatlakoznak a fontos szervi, szervezeti működések ismertetései.

Szeged, Orosháza-Gyopárosfürdő 2019-2020.

A szerző
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Először feleségemnek, Dr. Nagy Irma Ernának kell köszönetet mondanom, hogy
elviselte az oktatás megkövetelte távolléteimet, könyvírással való foglalatoskodásom, otthoni
feladataim halasztását, elmulasztását.

Köszönöm a Gyógypedagógus-képző Intézet vezetőinek, Dr. Pukánszki Béla

Professzor Úrnak, Nagyné Dr. Hegedüs Anita Adjunktus Asszonynak, hogy oktathatok és
részt vehetek az Intézet rendkívül fontos oktatási feladatianak ellátásában, hogy a szellemi
gondokkal küszködő gyermekek nevelését, tanítását életcélul vállaló hallgatóknak hivatásuk
maradéktalan ellátásához átadhatom a tudást.

Köszönettel tartozom a Juhász Gyula Pdagógusképző Kar Vezetőségének a könyv

megjelentetéséhez adott lehetőségért. Hálás vagyok a Szegedi Egyetemi Kiadó Juhász Gyula
Felsőoktatási Kiadó vezetőjének, Dr. Forró Lajosnak és munkatársainak tanácsaikért és
lelkismeretes serkesztői munkájukért.

Szeged, Orosháza-Gyopárosfürdő 2019-2020.

 1. Az emberi szervezet anyagai

Az élő szervezeteket szerves és szervetlen anyagok alkotják. A szerves anyagok közé

soroljuk a szénhidrátokat, a fehérjéket, a lipideket. A szervetlen anyagok ionos,
molekuláris állapotban vagy szerves vegyületekhez kötötten találhatók meg mind az
emberben, mind az állatokban, mind a növényekben.

1.1. Szerves anyagok

Az emberi szervezetet alkotó szerves anyagok: „építőkövek”, energiát biztosítanak,
tartalékot képeznek, fontos működésekért felelősek. Egyszerű molekulákat, azonos
molekulákból álló molekula láncokat, összetett – több típusú szerves anyagból vagy szerves
és szervetlen anyagból álló – molekulákat ismerünk.
.

1.1.1. Aminosavak, fehérjék

20 aminosav vesz részt az emberi szervezet felépítésében. Közülük 9 aminosavat –

esszenciális aminosavak-at – szervezetünk nem tudja előállítani, ezeket állati eredetű fehérjét
tartalmazó táplálékkal kell biztosítani. A nem esszenciális aminosavakat megfelelő szerves
vegyület ellátás esetén a szervezet bármely mennyiségben szintetizálni tud.

Aminosavakat jellemzi az amfoter jelleg: mind lúgos, mind savas kötésre alkalmas
molekulagyök — amino és karboxil — található rajtuk. Központi C-atomhoz kapcsolódik a
két gyök, továbbá egy – „R”-rel jelölt – oldallánc és egy H-atom. További tulajdonságaikat
az oldallánc —„R”—határozza meg.
H
|
H2N—C—COOH
|
R

Peptidek a bennük található aminosav lánc hosszúsága szerint kapnak nevet.

Két aminosav→dipeptid, három aminosav→tripeptid. A 10 aminosavnál nem
hosszabb láncok az oligopeptidek, tíznél több aminosav alkotta lánc→polipeptid. A 60
aminosav molekulánál hosszabb egyszerű — csak aminosavakból álló — polipeptid a
fehérje=protein.
A proteid összetett fehérje, melyben az egyszerű fehérjéhez, a proteinhez egy vagy
több szerves — nem fehérje természetű — vagy szervetlen molekula kapcsolódik. Ezek a
molekulák az ún. prosztetikus csoportok, amik a proteid sajátos működést biztosítják. A
proteinek és proteidek az emberi testtömeg mintegy 20%-át teszik ki.

Peptideket, fehérjéket kizárólag balra forgató (L), ún. α-aminosavak alkotnak.

 a) Peptid kötésekkel az amino (—NH2) és a karboxil (—HC02) gyök biztosítja az
aminosavak rendkívül változatos egymáshoz kapcsolódását peptidekké, és megadja nekik a
poliion jelleget. Peptid kötés kialakulása közben H20 szabadul fel.
A peptidek, a fehérjék az aminosavak amfoter jellegéből eredően szintén amfoterek.
Peptid kötés:
H H
| |
H2N—C—COO—NH—C—COOH +H2O
| |
R R

Peptidekben további kötéseket találunk:

b) Hidrogén kötések, hidrogén hidak, más néven kovalens kötések a nem kötő
elektronpárral rendelkező karboxil csoport és —NH vagy —OH csoport között jön létre, ha a
köztük lévő távolság 2,8Å.:

C—C═O*……. * H—O—CH2
|
H

║ ║ ║
C—O—H*……*H—N—C
| |

c) Elektromos vonzáson alapuló Van der Waals kötések, amik molekulán belüli töltés
asszimetria alapján alakulnak ki.

d) Aszkorbát függő diszulfid hidak ilyenek kapcsolják össze pl. az inzulin két peptid
láncát:
—H2C— S—S— CH2 —

e) Ionos kötések töltésfelesleggel rendelkező amino és karboxil gyökök között.

—H2C—COO- ……. NH3+—CH2

A fehérje fajlagosságát az aminosav szekvencia és a térbeli szerkezet adja meg. A

polipeptidek az oldalkötések következtében nem egyenes láncot alkotnak.

FEHÉRJE=ANTIGÉN: A fajlagosság, az egyedi sajátosság adja meg

a fehérjék antigén sajátosságát.

*Fehérjék stabilitását befolyásolja pH függő elektrosztatikus kölcsönhatás,

ligand kötés, ilyenek a szubsztrát+enzimkötések,
diszulfid hidak – extracellulárisan több van, mint
intracellulárisan,
Van der Waals hidak.
**Fehérjék beosztása molekula tömeg alapján: 10-60000 kD albumin
>100000 kD globulin
***Fehérjék funkció szerinti csoportosítása:
 Genom az ember (ill. minden élőlény) genetikai sajátossága. Az emberi genom 3,5
millió betű terjedelmű (kb. 1000 nyomtatott oldal).
Sejt építő és működést biztosító anyagai: szerkezeti fehérjék (citoszkeleton),
kontraktilis fehérjék (aktin, miozin), szabályozó fehérjék, tároló fehérjék, enzimek (vegyi
folyamatok katalizátorai, lásd alább!), tartalék fehérjék
Sejtközti tér alkotói (kollagén, elasztin)
Védő fehérjék (immunglobulinok, komplementek)
Transzportáló fehérjék (pl. albumin, hemoglobin, mioglobin, transzferrin)
Hormonok egyik csoportja (a peptid hormonok)
Puffer működést végeznek amfoter jellegükből fakadóan.
Energiaforrást is képeznek (neoglikogenezis folyamán az intermedier szénhidrát
anyagcserében az alanin, arginin, aszparaginsav glukózzá alakul át),
Bizonyos toxinok (pl. kígyóméreg, diftéria toxin).
Enzimek, fermentumok biokémiai folyamatokat katalizálnak, szubsztrát specifikus
operativ molekulák, melyek vegyi kötődéseket oldanak, létrehoznak, megváltoztatnak, hatás
helyére kötődnek. A folyamat közben nem változnak meg.
Enzim hatások
f) Egyidejűleg két molekulára hatva egy harmadik keletkezik –
dekarboxilázok.
g) Molekulán belül okoznak változást a molekula tömegének változása nélkül
– izomerázok (pl. emlőmirigyekben glukózból galaktóz).
h) Két vegyületre hatva két új vegyület képződik.
1.)Hidrolázok: vizet használnak bontásra és egyesítésre.
Diasztázok: szacharóz víz jelenlétében glukózzá és fruktózzá alakul.
Lipáz: víz felhasználásával zsírsavakra és glicerinre bontja a zsírt.
Proteáz: fehérjét bont aminosavakká számos vízmolekula
felhasználásával.
2.)Transzferázok: egy gyököt átvisznek egy másik molekulába
– transzamináz, transzacetiláz
i) Oxido-reduktázok, oxidativ fermentumok: a szubsztrát O-jét vagy H-jét
aktiválják – oxidáz, reduktáz, kataláz, peroxidáz, citokróm rendszer,
légzőferment, klorofil (=”növényi hemoglobin”, Mg++-ot tartalmaz,
„lélegzik a növény”,
fotoszintéziskor: 6CO2+6H2O+2842KJ/mol=glukóz+6O2).
j) Hexokináz az ATP-ból (adenozin-trifoszfátból, melyben nagy energiájú
kötés van) foszforsavat hasít ki és a glukózból glukóz-6-foszfátot épít.
****Fehérjék szerkezete
4 szerkezeti sajátosságot ismerünk: elsődleges, másodlagos, harmadlagos,
negyedleges.
Elsődleges szerkezetet az aminosavak sorrendje adja.
Másodlagos szerkezetet a fehérjékben röntgen diffrakcióval kimutatott, periódikusan
rendezett aminosav csoportok alkotják. Ilyen szerkezetek: α-helix, β-redő, β-turn
(görbület). (α-helix-ben a H-kötések a peptidláncon belül helyezkednek el, β-redő-ben a
különálló láncok között.)
Harmadlagos szerkezet a háromdimenziós, globuláris felépítés. A polipeptidben
egymáshoz közel került egységek hozzák létre. A harmadlagos szerkezetben a térbeli
állapotot fenntartják:
hidrogén kötések,
elektrosztatikus (ionos) kötések,
apoláros kölcsönhatások,
 diszulfid hidak,
diszperziós kötések (a molekula térbeli szerkezetéből kiszorul a víz).
Negyedleges szerkezetet ad több globulin összekapcsolódása. Lehet dimér, trimér, stb.,
illetve szerkezetük azonossága, különbözősége alapján homomér, heteromér.
*****Fehérjék oldhatósága
Különböző oldószerekben (vízben, stb-ben) egyes fehérjék oldódnak, mások nem.
******Fehérjék minőségi csoportosítása
Elsőrendű fehérjék állati eredetűek, amelyek elegendő mennyiségben és megfelelő
összetételben tartalmazzák az esszenciális aminosavakat – komplett fehérjék.
Másodrendű fehérjék a növényi eredetűek, melyek nem megfelelő összetételben
tartalmazzák az esszenciális aminosavakat – inkomplett fehérjék.
*******Csoportosítás fehérjék összetétele alapján
A) Egyszerű fehérjék kizárólag aminosavakból állnak (amiláz, hiszton, keratin,
kollagén, stb.)
B) Összetett fehérjék a proteidek, melyekben az aminosav lánchoz kapcsolódott
szerves és szervetlen molekulák sajátos működést biztosítanak a fehérjének.
*Glukoproteidek
Fehérje+cukorszerű molekula = gamma globulin – a szervezet védekezésében fontos
feladat hárul rá,
= FSH (follikulust stimuláló hormon).
Fehérje+poliszacharidok = mukoproteid – pl. a véralvadást gátló heparin,
a nyálban található mucin (glukóz >4%).
szem üvegtestjének anyaga,
porc és csont alapanyag.
Fehérje+szénhidrát molekulák = a vércsoport fehérjék (glukóz <4%).
Fehérje+foszforsav = foszfoproteid – pl. a tej kazeinja,
gyomor pepszin enzimje,
foszforiláz enzim.
**Nukleoproteidek (Lásd: Az ember fejlődése tankönyvben!)
DNS (dezoxiribonukleinsav) kettős helix
dezoxiribóz+foszforsav+purin és pirimidin bázisok,
genetikai funkciós szakasza a gén,
RNS (ribonukleinsav).
***Lipoproteidek pl. vérplazma lipidszállító fehérjéi (bennük gliceridek, koleszterin,
foszftidák), membrán fehérjék.
****Kromoproteidek színt adó csoportokkal rendelkeznek
1.)Haemoglobin (Hb) 66000 kD molsúlyú albumin fehérje. 4 alegységből
(haem molekulából) áll, ezek: a 141 aminosav alkotta α1 és α2,
valamint a 146 aminosavból álló β1 és β2 alegység hozza létre a
pirrolgyűrűt. Az ionizált vas: Fe++→←Fe+++ a 4 pirrolgyűrű
közepén helyezkedik el.
Az ember szervezetében funkcionális szempontból 3 változata ismert:
F-Hb magzati (fötális) Hb, amihez erősebben kötődik az oxigén
és a szénmonoxid, mint az A-Hb-hoz.(Down-kórosok
vérében megtalálható)
A-Hb felnőtt (adult) Hb
S-Hb sarlósejtes anémiás beteg vérében található, a haem
molekulában glutation helyett valin van.
2.) Myoglobin 17000kD molsúlyú, Hb-hoz hasonló felépítésű: haem molekula és
kisebb fehérje molekula alkotja, 152 aminosavból áll. Hb-hoz
 hasonlóan oxigént köt meg, az O2 kis parciális nyomáson kötődik.
3.) Rodopszin = opszin+cisz retinal (szem fotoreceptor sejtjeiben).

*****Metalloproteidek pl. citokróm enzimek

1.1.1.1.Denaturálás

A fehérjék a rájuk kifejtett hatások után vagy reverzibilisnek, vagy irreverzibilisnek

mutatkoznak.
Reverzibilitás csak különleges körülmények között biztosítható. Reverzibilis
denaturáció során a fehérje hidrátburkát elvonja a denaturáló hatás. Ilyenkor csak
másodrendű kölcsönhatások alakulnak ki. Ezek hígítás hatására megszűnnek, a folyamat
visszafordítható.

Hő és számos más hatásra denaturálás alatt a fehérje rendezett szerkezete

irreverzibilisen rendezetlenné válik. Megváltoznak biológiai tulajdonságai, fiziko-kémiai
sajátosságai. Elsőrendű kötések alakulnak ki nehézfémsók, hőmérséklet emelése, szerves
oldószer, pH eltolódás hatására.

*********

Átlagos termetű, alkatú ember protein és proteinszerű anyag tartalma a testtömeg 18-
20%-a. Gyorsan bekövetkező veszteségeket ismerve naponta 25 g fehérjét kell felépíteni a
májsejtek fehérje pótlására, 20 g-ot a plazma fehérjék hiányát kiegyenlíteni, 8 g-ot a
hemoglobin felépítésére, valamint egyéb pótlásokra 10-15 g-ot. Összességében napi fehérje
igény 60-70 g.
Fehérjeszintézis szabályozásában a B2 vitamin fontos szerepet tölt be.

1.1.2. Szénhidrátok

Alapvető alkotó elemeik: szén – C –, oxigén – O –, hidrogén – H –. A molekulában

lévő C-atomok száma alapján csoportosítják őket. Első sorban az ember szempontjából
elengedhetetlenül fontos 6 szénatomos – hexóz – és 5 szénatomos – pentóz – szénhidrátokat
ismerteti a fejezet. A molekulákon áthaladó polarizált fény határozza meg, hogy jobbra vagy
balra forgató az adott szénhidrát. E sajátosság az élettani felhasználhatóságot is meghatározza.
A szénhidrátokat a növények szintetizálják klorofiljukkal felhasználva a napfény
energiáját:
6xCO2+6xH2O
ǀ
ǀ←foton
↓
C6H12O6 (hexóz)

A szénhidrát molekulák egymagukban és összekapcsolódva vannak jelen az ember

szervezetében és tápanyagaiban.

Hexózok (C6nH12nO6n) az összekapcsolódott molekulák szerint lehetnek

monoszacharidok, diszacharidok, oligoszacharidok, poliszacharidok.
 *Monoszacharidok (C6H12O6) azonos atom összetételű molekulák, de más molekula
szerkezet alapján lehet: glukóz, fruktóz, galaktóz, mannóz.
A molekulák nem csak az alább bemutatott nyílt láncú szerkezetben, hanem gyűrűs
alakban is előfordulnak. A felhasználhatóság szempontjából a glukóz nyílt láncú
változatainak (izomérjeinek) száma 16. A gyűrűs (α, β) szerkezetű izomérjeinek száma 32.
További beosztás: aldóz vagy ketóz csoportba tartozik a monoszacharid az 1. és a 2.
C-atomon lévő csoport alapján. Ketóz pl. a gyümölcscukor.
A glukóz alkoholos erjedéssel, tejsavas erjedéssel és biológiai oxidációval (→ADP,
→ATP) hasznosul.
A fruktóz szervezetünkben glukózzá alakul át, a máj feltölti vele a glikogén raktárait,
a felesleget trigliceriddé alakítja, ami a zsírsejtekben tárolódik. Édesebb a glukóznál, kevésbé
függ az inzulintól a felhasználása. (Cukorbetegeknek előnyös.)

H O
\ ∕∕
C
|
HO—C—H
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H
D-glukóz

H
|
H—C—OH
|
C==H
|
HO—C—H
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H
D-fruktóz
 H O
\ ∕∕
C
|
H—C—OH
|
HO—C—H
|
HO—C—H
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H
D-galaktóz

H O
\ ∕∕
C
|
HO—C—H
|
HO—C—H
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H
D-mannóz

**Diszacharidok (C12H24O12) két monoszaharid molekulából víz kilépéssel jönnek

létre. Az egyik monoszaharid mindig glukóz.
glukóz+glukóz=maltóz+H2O (a maltózban a két molekula a térben szöget zár
be egymáshoz viszonyítva.)
glukóz+fruktóz=szacharóz+H2O
glukóz +galaktóz=laktóz+H2O
β-glukóz+β-glukóz=cellobiz+ H2O (a cellobióz molekulái a maltóztól eltérőn
síkban helyezkednek el egymáshoz viszonyítva.)

***Oligoszacharidok 3-10 monoszacharidából állnak, igen változatos molekulák és

élettani a folyamatok zajlásában rendkívül fontosak. Néhány példa:
Az anyatej változatos szerkezetű oligoszacharidjai nem csak a csecemő
egészséges bélflórája kialakításában fontos szerepet betöltő
 prebiotikumok. Antiadhezív, immunmoduulátor, sejtválaszt módosító és
agyi fejlődést támogató hatásuk az anyatejet pótló tápszerekben még
nem biztosított.
Az anya előtejében igen fontosak az N-metil-laktózaminok LacNAc) és
lakto-N-bióz (LNB).
Glukóz+galaktóz+N-acetil-glukózamin és a glukóz+galaktóz+N-
acetil-neuraminsav az anyatej triszacharidjai, az újszülött
bélrendszerében fontos prebiotikumok.
Raffinóz (glukóz+fruktóz+galakttóz→riszacharida) a cukorgyártás
mellék terméke, a melaszba kerül. A melasz kb. 50%-a cukor, legtöbb
a szacharóz kevés glukóz és fruktóz kíséretében. Továbbá 7%-nyi
nitrogén mentes és 16%-nyi nitrogéntartalmú szerves anyagot
(aminosavat), invertcukrot, raffinózt és 10%-nyi szervetlen anyagot
Tartalmaz. Nagy mennyiségű értékes anyagai következtében
takarmányozásra, élesztő- és szeszipari felhasználásra kerül.
Glukózaminoglikán (véralvadást gátló heparin),
Hasonló oligoszachrid a hialuronsav, a keratán-szulfát, a heparán-szulfát, a
galaktóz-aminoglikán és glukózaminoglikán, amik
a kondoritin-4-szulfát, kondroitin-6-szulfát és dermatán-szulfát alkotó
elemei.
Foszfatidil-inozit (glikolipoid) a „unit membrán” alkotó része.
Glikoproteidek a vércsoport antigének, a „unit membrán” alkotói, szállítók a
vérplazmában, sejt-sejt felismerést biztosítanak.
Maltotrióz, maltodextrin, amilopektin a keményítő bontási anyagai.

****Poliszacharidok (hosszú szénláncú cukrok C6nH12nO6n) több száz vagy ezer

glukózból épülnek fel, lehetnek vázat alkotók [kitin (=N-acetil-glukózamin), cellulóz] és
energiahordozók (glikogén, keményítő). Vízben nem oldódnak, nem édes ízűek, hidrolízissel
bonthatók különböző molekulákra. A cellulózt más térszerkezete miatt nem bontja a
tápcsatorna diasztáz enzimje.
Amilóz -- növényi keményítő (krumpliban, gabona lisztben) növényi.
poliszacharid: energia-forrásként felhasználja és tökéletesen megemészti az
ember.
Cellulóz, hemicellulóz– más a térbeli szerkezetük, mint a keményítőé, a bél
baktériumai bontják.
Pektin heteropoliszacharid (szénhidrátokkal rokon vegyület), magasabb rendű
szárazföldi növények (húsos gyümölcsök például alma, körte; valamint
húsos gyökerek például sárgarépa, murok) sejtfalából állítható elő.
(lekvárfőzés!)
Dextrinek kevésbé ismert poliszacharidok, a keményítő enzimekkel történt hasítása
után keletkeznek.
Hasonlóképpen növényi eredetűek a részlegesen emészthető poliszacharidok: inulin,
mannozán, sztachióz, pentozán.
Állati keményítő = glikogén (ember szervezetének energia tartaléka) glukóz-6-
foszfátból épül fel, állandóan és gyorsan mozgósítható energia-forrás.
Izomzatunkban mintegy 250g, májunkban pedig össztömegének 0,2-1%-a
glikogén.
Dextrán amilopektinhez hasonló glukóz poliszacharid (oldatát vérvesztéskor pótlásra
használják gyors keringési helyreállítás végett.

Pentózok (C5nH10nO5n)
 Monoszaharidok (C5H10O5) a ribóz (C5H10O5) és a dezoxiribóz (redukált alak,
C5H10O4) a szervezet genomjában van jelen (foszfor-ribóz).
H O
\ ∕∕
C
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H
D-ribóz (aldopentóz)

H O
\ ∕∕
C
|
H—C—H
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H—C—OH
|
H
Dezoxiribóz

1.1.3. Lipidek

Nagy molekulájú, detergens tulajdonságú szerves anyagok, aminek oka, hogy a

molekula egyik végén vízben oldódó – hidrofil –, másik végén zsírban és zsíroldókban
(benzin, benzol, éter, kloroform, triklóretilén) oldódó – lipofil – pólus helyezkedik el.
Két csoportjuk ismert: zsírok, olajok és lipoidok.

1.1.3.1. Zsírok

Zsírok a glicerinnek három zsírsavval alkotott észterei (trigliceridek). Jellemző rájuk,

hogy szappanpsíthatók. Lúggal (kálilúggal, nátronlúggal) összehozva szabad glicerin válik
ki és zsírsavas só = szappan (káliszappan, nátronszappan) keletkezik. A kialakult szappanok
megtartják a detergens tulajdonságot.
A zsírok állati, az olajok növényi eredetűek, származásuktól függően eltérő szerkezetű
szerves, nagy kalóriaértékű anyagok, energiaforrások. Szobahőmérsékleten folyékony trigliceridek az
olajok, szilárd halmazállapotúak a zsírok. Vegyileg az észterek csoportjába tartoznak. Jellemző fizikai
tulajdonságuk, hogy szerves oldószerekben jól, vízben nem vagy alig oldódnak. A zsírokban főleg
sztearinsav és palmitinsav kapcsolódik a glicerinhez, az olajokban főként az oleinsav.
Levegőn rövidebb, hosszabb idő alatt avasodnak. Az avasodásuk során végbement folyamatok
még kellően nincsenek tisztázva. Az avasodott zsírok, olajok savanyúak, kellemetlen szagúak lesznek
a bennük keletkezett zsírsavaktól, ketontestektől, aldehidektől.
A zsírsavak a membránok és lipidek alapvető anyagai. Hosszú hidrokarbonát láncból
állnak, amelyhez karboxil csoport kapcsolódik, ami savas jelleget biztosít. A hidrokarbonát
lánc változatos hosszúságú, leggyakoribb a 16 és 18 C-atomot tartalmazó és nulla vagy 2-3
kettős kötést tartalmaznak. A zsírsavak szénláncának hosszúsága, a szénláncokban a telített és
telítetlen kötések helye, száma meghatározza a zsíroknak nemcsak a fizikai tulajdonságait, hanem
élettani haszonértéküket és az emberi szervezetre kifejtett hatásukat is.

*Telített zsírsavak zsírsavláncában lévő kötések kivétel nélkül telítettek, azaz hidrogén
kötődik hozzájuk.
**Telítetlen zsírsavak a telítetlen kötések számától függően egyszeresen és
többszörösen (polyunsaturated fetty acids PUFA) – legalább két kettős kötést tartalmazva –
telítetlenek. A telítetlen zsírsavak élettani szempontból esszenciális zsírsavak. A telítetlen
kötéseket a zsírsavlánc utolsó szén- [(Ω) C]-atomjától számított helyzettől határozzuk meg:
Ω-3 – omega-3 és Ω-6 – omega-6 zsírsavak.
A telítetlen zsírsavak cisz (ez a leggyakoribb típus), vagy transz térbeli
elrendeződésűek. A telítetlen zsírsav kettős kötése a hidrocarbon alkotta végen újabb kötést
biztosít.

\ /
H2C—C==C— CH2
/ \
H H

cisz

\
H2 C—C==C— H
/ \
H CH2

transz
Az esszenciális zsírsavak számos fontos biológiai, biokémiai funkciót látnak el az emberben.
Legfontosabbak esszenciális zsírsavak: linolsav (18 C-atomot és két telítetlen kötést tartalmazó Ω-6
zsírsav), α-linolénsav (18 C-atomot és három telítetlen kötést tartalmazó Ω-3 zsírsav), mert belőlük
más esszenciális zsírsav – arachidonsav (ARA), eikozapenténsav (EPA), dokozahexénsav (DHA) –
szintetizálódik szervezetben.
Többszörösen telítetlen, hosszú szénláncú zsírsavak (long chain-polyunsaturated fetty acids,
LC-PUFA) találhatók az anyatejben. Ilyen a dokozahexénsav (DHA) és az arachidonsav (ARA).
Az agy működésében fontos szerepet játszanak az Ω-3 zsírsavak. Az idegsejtek közötti
kommunikációs folyamatokat befolyásolva javítják a gondolkodásért, értelmi képességekért felelős
agyterületek működését. Előnyösen hatnak a testi fejlődésre, az immunrendszerre, ez utóbbira kifejtett
hatásukkal csökkentik az allergiás és a gyulladásos reakciókat.
Egyszeresen telítetlen zsírsavakat bőségesen találunk a nedvdús gyümölcsökben
(bogyósokban, almában, körtében – főleg a héjukban). Az Ω-3 zsírsavak – eikozapenténsav (EPA),
dokozahexénsav (DHA) zsíros tengeri halakban, algákban állnak rendelkezésünkre. A hazánkban a
busa bőséges telítetlen zsírsav-forrás. (A hazai lakosság a telítetlen zsírsav szükségletének mindössze
0,5%-át nyeri halakból.) A dió nagy mennyiségű telítetlen zsírsavat tartalmazó növényi táplálékunk.
Ω-6 zsírsavak kukorica-, napraforgó-, pórsáfrány-, gyapotmag-, szója,- borágó-, szőlőmag-,
mogyoró-, ligetszépe- és szezámolajban fordulnak elő, míg az α-linolénsav (ALA) növényi
magvakban, olajokban (pl. repceolaj), leveles zöldségekben, diófélékben, hüvelyesekben (főleg
szójában), lenmagolajban.

1.1.3.1. Lipoidok

Lipoidok molekula szerkezete nem azonos a zsírokéval. Rendkívül fontosak az élő

szervezet felépítésében és működtetésében.
Foszfatidák, foszfolipoidok a sejtmembrán (unit membrane) építő kövei (pl. a
glikolipoid-féle foszfatidilinozit, ami a sejtmembrán 5%-át teszi ki..
Cerebrozidák az idegrendszer fontos alkotó elemei, főleg a myelin hüvelyben.
Karotinoidok növényi eredetű, narancssárga színű lipoidok. A „karotin” gyűjtőnév
alatt α, β, γ, δ, ε változat ismert. Karotinoidokat vegyileg terpénekhez
sorolják. Nélkülözhetetlenek a látás folyamatában, az immunszervek
működésében, stb..
Szteránvázas vegyületek a sejtműködésekben, a szervezet működésének
fenntartásában, összehangolásában elengedhetetlenek: koleszterin,
D-vitamin,
epesavak,
szteroid hormonok.

1.2. Szervetlen – ásványi – anyagok

Az ásványi anyagok egyik csoportja, a makroelemek állandó építőkövekként
nagy(obb) mennyiségben találhatók az ember szervezetében. Ide soroljuk a kalciumot, a
nátriumot, a káliumot, a foszfort, a klórt, a magnéziumot, a cinket. Belőlük jelentős a napi
szükséglet, több száz milligrammnyi.
A másik csoportjukba tartoznak a kis mennyiségben kimutatható ásványi anyagok.
Jelenlétük elengedhetetlen a tökéletes élettani működéshez, mennyiségükhöz képest igen nagy
a jelentőségük. Két csoportba sorolhatók: az ún. nyomelemekre (milligrammnyi) és az
ultranyomelemekre (mikrogrammnyi napi beviteli igénnyel).

A kalcium 99%-a kalcium-foszfát (hidroxi-apatit kristályok) alakjában a csontok

tömör állományát képezi, a maradék 1% (10g) ionos állapotú kalcium a vérsavóban
jelenlétével a szervezet homeosztázisának fenntartásában, az ingerlékenység szabályozásában,
az izom-összehúzódásban, a véralvadásban, továbbá a membránok stabilitásának
fenntartásában és enzimek működésében tölt be életfontos feladatokat. A lágy szövetekben és
a sejtek közötti folyadékban fehérjéhez kötötten vagy komplexként található.
A foszfor szerves és szervetlen foszfátokban van jelen szervezetünkben. A hidroxi-
apatit kristályokat kb. 80–85%-a alkotja. Másik szervetlen alakja a testnedveinkben
pufferrendszerünk részét képezi. A foszfor szerves kötésben fehérjék, nukleinsavak, enzimek,
B-vitaminok aktív formájának alkotó eleme, amik fontos szerepet játszanak intermedier
anyagcsere és energia folyamatokban.
A nátrium életfontos folyamatokban vesz részt. Káliummal együtt a sav-bázis
egyensúly fenntartásában, az ingerület átvitelben (Na+-K+pumpa). Elengedhetetlen az
ozmotikus nyomás és a folyadékterek egyensúlyának megtartásában, az ideg-, valamint az
izomműködésben, a glukóz és az aminosavak aktiv transzportjában.
Sejten belül helyezkedik el az ember kálium-tartalmának 97 %-a, a többi a vérplazmában. Az
ionos állapotú kálium funkcióit a nátriumionnal együtt látja el.
A klór a sejteken kívüli folyadékterekben ionos alakban van. Nagyobb mennyisége a
nátriumhoz kötött, kisebb része a káliumhoz, ami a só- és vízháztartásban, a sav-bázis egyensúly
fenntartásában szerepel. A gyomorsósav-képzés révén az emésztésben is részt vesz.
A vérplazmában a magnéziuma ionizált állapotú és a kalciummal kb. 1:2 arányban található.
A többi magnézium a csontrendszerben és a sejtekben fele-fele arányban elosztva van. A sejtekben
lévő magnézium az ideg- és izomműködésben, továbbá számos enzim részeként az intermedier
anyagcserében fontos szerepet tölt be.

Szervetlen esszenciális anyagok a nyomelemek és az ultranyomelemek, más szóval

esszenciális mikroelemek. Testünk tömegéhez viszonyított töménységük kisebb, mint
0,005%. E csoportba forrásonként több-kevesebb elemet sorolnak be. 13 elemről tudjuk,
milyen működést töltenek be a melegvérű szervezetekben.

A szükséglet nagysága szerint sorolva őket: vas (Fe), jód (I), réz (Cu), mangán (Mn),
cink (Zn), kobalt (Co), molibdén (Mb), szelén (Se), króm (Cr), fluor (F), szilicium (Si), nikkel
(Ni), arzén (As). A vanádium (V) és az ón (Sn) szerepe nem eléggé tisztázott.

A veleszületett anyagcsere-betegségek kezelésekor adott szintetikus élelmi anyagok, a

parenterális táplálás, a hemodialízis veszélyei kiemelik a nyomelemek fontosságát. A vas és
a jód hiánya – szemben a többivel – spontán fellép a legváltozatosabb étrend mellett is.

A vas a haemoglobin prosztetikus csoportját alkotja, az O2 szállítását végzi. A 4

pirrolgyűrű közepén helyezkedik el az ionizált vas, Fe++→←Fe+++.
Jód a pajzsmirigy hormonjainak elemi alkotója, a szervezet jódmennyiségének 80%-a
a pajzsmirigyben található.
A réz enzimekben prosztetikus csoportként irreverzibilisen beépítve található alapvető
nyomelem.
Számos enzimrendszerben alkotórész a mangán, valamint szükséges az ép
csontszerkezet felépítéséhez.
Az emberi test cink tartalma csontokban, fogakban, bőrben, hajban, májban,
izmokban, herében továbbá a vérplazmában (egyharmada lazán, kétharmada szorosan
globulinokhoz kötődve), vörösvértestekben, fehérvérsejtekben, vérlemezkékben van jelen. A
legkülönfélébb funkciókban vesz részt. Kiemelendő a sebgyógyulás, az immunitás serkentése,
a növekedés ütemének fenntartása, a magzati agy fejlődésének biztosítása.
A kobalt a B12-vitamin (cianocobalamin) alkotó eleme.
Molibdén hiányát igen ritkán észlelték.
A szelén a glutathion-peroxidase enzim alkotórésze, a telítetlen zsírsavak
anyagcseréjében és a gyulladásos folyamatok csökkentésében vesz részt. A gyulladást gátló és
általános erősítő nyomelem hatása cinkkel együtt, valamint antioxidáns hatású anyagokkal
kiegészítve erőteljesebben érvényesül.
Számos enzimrendszerben alkotórész és jelentős szerephez jut a króm.
A fluor a fogak állapotának fenntartásához elengedhetetlen.
A csontok és fogak állományát alkotó nyomelem a szilicium.
 2. Az ember szervezetének alapegysége a sejt
A sejt az élő szervezet egyik alapvető alkotó eleme.
Sejtek felépítésére vonatkozó tudnivalókat az elérhető anatómia és szövettani
tankönyvekben megtalálják a hallgatók. (Pl. Mihály András Anatómia Szegedi Egyetemi
Kiadó JuhászGyula Felsőoktatási Kiadó Szeged 2018)

A természetben sejtre nem jellemző felépítésű szervezeteket is találunk. Ezek a

virionok (vírusok), a baktériumok.

*Virionok a gazdasejteken kívül nem mutatnak életjelenségeket. Nem képesek

növekedni, osztódással szaporodni, nincsenek biológiai, biokémiai szintézishez szükséges
enzimjeik. Meghatározott kémiai és fizikai tulajdonságaik révén megtapadnak és bejutnak az
irántuk fogékony sejtekbe.
A virion infektiv genetikai információ: fehérjeburokban – capsid-ban – levő RNS
(ribonukleinsav) vagy DNS (dezoxiribonukleinsav). Tehát RNS vagy DNS virionok
léteznek, melyek a gazdasejtbe jutva beépülnek annak genomjába, átprogramozzák a
működését, új biológiai rendszer jön létre. A sejt anyagát a vegetativ alak reprodukciójára,
replikációjára használja.
A virion abszolut értelemben vett sejtparazita.

**Baktériumokat rendszertanilag az egysejtű növények közé sorolják. Nincsen

magjuk, a sejten belül található a maganyag. Ismerünk apatogén és patogén baktériumokat.
A patogén baktériumok kétféleképpen támadják meg szervezetünket. Egy részük
behatol sejtjeinkbe, szöveteinkbe, közvetlenül elpusztítja azokat, további következményeket
(gyulladást, stb) okoznak. Más csoportjuk toxinokat termel. Az endotoxinok a baktérium
pusztulása után kiszabadulnak és általában helyi betegséget (bélgyulladást, szív
belhártyagyulladást, stb.) okoznak. Az exotoxinokat a baktériumok kiválasztják, azok a
nyirokkal, vérárammal szétterjednek, elárasztják és megbetegítik a szervezetet.

2.1. Sejtműködések
Testünket alkotó sejtek funkcionális alkotó elemei – sejtmembrán („unit membrane”),
sejtplazma (citoplazma) a sejt-organellumokkal, a cytosceleton, a sejtmag, a sejtmagban a
genom – meghatározzák mintegy százféle emberi sejt egyedi és összehangolt működését.
Sejtműködéseket célszerű „didaktikai” egységekbe foglalni. (Tankönyvekben számos
beosztással találkozunk: pl. külön tárgyalják a genom működését, stb.).
Az alábbi (önkényes) csoportosításban rövid összefoglalás olvasható azokról a
funkciókról, melyek a gyógypedagógus hivatásához fontosak..

2.2.1. Sejtmembrán funkciói

A sejtmembrán biológiai membrán.

„Unit membrane” felépítése biztosítja, hogy szelektiv barriert alkot a citoplazma és a
sejten kívüli tér között. E rostáló működésen további funkciók alapulnak:
Aktivan és passzivan szállít a sejtplazmába és a sejtplazmából a sejtközti térbe, vérbe.
 A környezetből érkező jelzéseket felfogja, továbbítja a sejtplazmába (pl. G-fehérjék
révén).. Ha a jelek jellegükből adódóan nem juthatnak át a sejtfalon, átalakítja őket, ez a
folyamat megy végbe az ingerület átadásakor, amikor az elektromos transzmisszió vegyi
folyamatot indít el a sejtben.
Szabályozó mechanizmusokat bejuttat a sejtbe (hormonokat, transzmittereket, stb.).
Stabilizálja a citoszkeletont, a sejtben lévő membránokat.
Bizonyos sejtműködésekhez a citoszkeletonnal együtt biztosítja a membrán
alakváltoztatását, motilitását: ezáltal lehetségesek a következő fontos ténykedések:
pinocitózis, fagocitózis, membrán fuzió, exkréció, endotél sejtek alakváltozása, fehérvérsejtek
amőboid mozgása, hímivarsejtek haladása megtermékenyítéskor.

Transzport át a sejtmembránon – „unit membrane”-on át –

Energia felhasználást figyelembe véve a „unit membrane”-on át aktivan – energiát

felhasználva – vagy passzivan – energiát nem igényelve – haladnak át működéshez
szükséges anyagok, sejt által szintetizált termékek, stb.
Passziv transzport függ az „átjutásra váró” molekula, atom, szerves és szervetlen
vegyület, stb.
e) töménységétől (koncentrációjától),
f) fizikai tulajdonságaitól (pl. elektromos töltésétől),
g) vegyi tulajdonságaitól,
h) méretének és a sejtfal réseinek egymáshoz való arányától.

Passziv transzport az ozmotikus grádienssel összefüggve megy végbe. Az anyagnak a

membrán két felszíne közötti koncentrácio-különbsége (koncentrácio grádiens) határozza
meg. Az áramlás kizárólag a kisebb töménységű oldat felé irányul. Amennyiben a sejt körül
nő az ozmotikus nyomás (pl. jelentős folyadékveszteség a szervezetből), a sejtből a víz
kiáramlik, amíg ki nem egyenlítődik a különbség, miközben a sejt állománya zsugorodik.
Ellenkező esetben, amikor az extracelluláris tér túlzottan hidrált, a víz a sejtbe áramlik, a sejt
megduzzad.
E folyamatokat a sejtek makromolekulái (fehérjéi) szabályozzák, befolyásolják, s
élettanilag ez a szűrletek létrehozásában jelentkezik: pl. a vesékben a vizelet, a szövetekben a
nyirok az eredménye.
*Diffúzió révén (ozmozis közbenjárásával): H2O, O2, CO2 és lipoidban oldható
anyagok (pl. alkohol), ionok jutnak át.
**Facilitált (megerősített, karrier mediált) diffúzió: membránfehérje molekulákhoz
kapcsolódás után gyorsítva, de korlátozott mennyiségben jutnak át a lipid membránokon (pl
glukóz, ketontestek, rövid szénláncú zsírsavak).
***Áttolódás a „lipidkapun”: Bizonyos membrán fehérjék vizes csatornákat
képeznek, amiken töltés nélküli kis (apoláros) molekulák, vegyületek jutnak át (pl. karbamid).
Aktiv transzport energia felhasználó életfolyamat. A molekula, stb. sem sejten
belüli, sem sejten kívüli töménysége, valamint mérete sem befolyásolja a sejtmembránon való
áthaladást, a koncentráció grádienssel ellenkező irányban is lejátszódik, a membrán
órusainak átmérőjénél nagyobb anyagok is átjutnak.
Aktiv transzport végbemegy membrán lefűződéssel és hordozó molekulákkal.

*Membrán lefűződés az aktiv anyagátvitel széles körű lehetősége.

Endocitózis -pinocitózis: cseppfolyós vagy finom részecske (pl. emésztésből
származó zsírsavak) bekebelezése,
 -fagocitózis: szilárd (pl. por, korom, stb.), valamint testidegen
(pl. baktérium) anyag bekebelezése.
A membránon megtapadt, megkapaszkodott anyagokat a membrán körülveszi, majd
lefűződik, a membránhólyagba csomagolt anyag a sejt plazmájába kerül, aminek a további
sorsát meghatározza, hogy a sejt enzimjei elbontják, vagy nem. Utóbbi esetben a „csomagok”
kilökődnek, a szervezetben aránylag „eldugott, közömbös” helyein tárolódnak (pl. tüdő
alapszövetében a korom-, porszemcsék, stb.).
Exocitózis az endocitózissal összefüggő folyamat. (Lásd előbb!) Az exocitózis
során emészthetetlen „becsomagolt” anyagok ún. szekréciós hólyagokban lökődnek ki.
Szekréció is energiát felhasználó működés, melyben az endokrin és nem endokrin
sejtek a szintetizált „terméket” a véráramba vagy a felszínekre (érpályába, sejtek közti térbe,
vesecsatornákba, epe kapillárisokba, test felszínére, tápcsatorna üregébe) juttatják. A
„kiürítés” jellege alapján ekkrin, apokrin, merokrin, holokrin lehet a folyamat.

**Hordozó molekulákkal haladnak át nagy szerves molekulák, ionok.

Az energiát – ami a transzmembrán G-fehérjék szerkezetének változását okozza – az
ATP biztosítja.
Specifikus membrán fehérjék alkotják a hordozó molekulákat.
E molekulák a sejten kívül/belül az adott anyaggal összekapcsolódnak, majd a sejten
belül/kívül az anyag leválik a fehérjéről:
K+―Na+ ioncsere←kálium-nátrium-ATP-áz enzim,
K+ bevándorlás a sejtbe (=akkumuláció)].
Receptor fehérjék bélelte ioncsatornák az ingerületet átvivő anyagokra érzékenyek,
azok nyitják meg őket.

2.2.2. Anyagcsere

Az alább összefoglalt anyagcsere folyamatokat a fejezetben nem részletezzük.

Egyesek ismertetésére e tantárgy bizonyos fejezeteiben és/vagy a funkcionális anatómia
keretein belül, továbbá a Fejlődéstan stúdiumban kerül sor. Az ajánlott irodalom biztosítja az
érdeklődőnek az elmélyedést az anyagcsere folyamatokban. (Fonó, Sejtbiokémia!!!

Genom „karban tartása”, mutáciük kivédése, DNS helyreállítása, RNS képzése.

Nem esszenciális aminosavak szintézise, fehérjék (sejt fehérje állománya, enzimek,
vérszérum fehérjék, immunfehérjék, stb.) szintézise, bontása, intermedier aminosav
anyagcsere.
Sejt nem fehérje természetű anyagainak felépítése, megújítása, elbontása.
Szénhidrát és zsír anyagcsere folyamatok (bontás, felépítés, felhasználhatóvá
transzformálás, intermedier anyagcsere lépései).
Energia-szolgáltatás oxidativ és nem oxidativ folyamatok révén.
Szervetlen elemek, molekulák, anyagok beépítése szerves molekulákba.
Hormonok, neuropeptidek és transzmitter anyagok szintézise.
Testfelszínre, üreges szervek hámfelületére kiválasztandó anyagok (enzimek, epe,
vizelet, faggyú, verejték, stb.) előállítása.
Szervezetben keletkezett, szervezetbe került mérgező anyagok méregtelenítése,
(májsejtekben), kiürítése (epével, vesén át, verejtékkel).
Szervezetben keletkezett, szervezetbe került mérgező anyagok tárolása (hajban,
körömben, bőrben, csontban, stb.).
Gyógyszerek közömbösítése, eltávolítása.
Hormonok hatástalanítása, elbontása.
 Homeosztázis fenntartása.

2.2.2.1. Mitokondriumok funkciói

Ki kell térni a mitokondriumok működésének bővebb ismertetésére, mert az utóbbi két

évtizedben újabb funkciókra derült fény.

Az energiatermelés (nagy energiájú foszfát kötések létrehozása) mellett részt vesznek

az apoptózis (lásd ott!), a cukorbetegség, a rosszindulatú daganatok, a neuro-degeneráció
patomechanizmusában.

Több ezer nukleáris eredetű fehérje szintetizálódik a mitokondriumokban.

2005-ben rövid aminosav-láncú proteint — small humanin like peptides (SHLPs) —
fedeztek fel, ami a mitokondrium nagyobb egységében (16S) szintetizálódott. Ez a humanin,
ami 24 aminosavból áll. Ma már 13 rövid aminosav-láncú peptid ismert, melyek génje a
mitokondriális DNS-ben van.
A rövid aminosav-láncú peptidek védelmet nyújtanak a reaktív gyökök (free radicals)
ellen, a cukorbaj eredetű érelmeszesedéssel szemben, sejtet és anyagcserét védő hatásúak.

A mitokondrium kisebb egységében (12S) a DNS kódol egy peptidet, a MOTS-c-t,

ami a metabolizmus alapvető szabályozója, az egyetlen mitokondriális hormon. A MVK
zona glomerulosa sejtjeinek mitokondriumaiban történik az aldoszteron hormon szintézise.

Az izomsejtek mitokondriuma több száz myokin-t is előállít, amelyek révén a többi

szervvel „kommunikál” az izomrendszerünk. Az elsőt, a myostatin-t 1997-ben fedezték fel.

A rendszeres testgyakorlás EcSOD — extracellular superoxid dismutase —

szintézisét biztosítja az izomsejtekben, ami hozzájárul az idült betegségek megelőzéséhez. Az
insin képzését is a rendszeres testgyakorlás indítja el. Az insin hatása megnyilvánul az
egészséges testtömeg megtartásában, a kognitív folyamatok javításában, a telomérek
hosszának növelésével az öregedés lassításában.

2.2.3. Sejtosztódás

A sejtosztódás során a genomban történő változásokat Dr. Szabó Mihály „Az ember
fejlődése” tankönyvében (2007. APC- Stúdió Gyula Vár utca 4 – 5700 és Szegedi Egyetemi
Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó Szeged 2020) tanulmányozhatja.
Számtartó (mitosis) sejtosztódás testi sejtek és éretlen ivarsejtek reprodukciós
folyamata. Amikor a sejt tömege és felszíne közötti (fiziko-kémiai, biológiai) egyensúly
megváltozik, bekövetkezik az osztódás, eredménye diploid kromoszóma számú két azonos —
tökéletesen egyező — sejt.

Számfelező (meiosis) sejtosztódás ivari sejtek érésekor végbemenő, a genetikai

állomány rekombinációjával járó, haploid kromoszóma állományt eredményező folyamat,
ami megtermékenyítéskor/megtermékenyüléskor az új lény teljes – diploid – kromoszóma
készletét biztosítja.
 Sajátos jelenség a több magvú sejtek kialakulása. Harántcsíkolt izom sejtjei
„összeolvadva” alkotnak szincíciumot, működő egységet – izomrostot. A méhlepény sejtjei
syncytiotrophoblast-tá folynak össze.

2.2.4. Differenciálódás

A zygota omnipotens (totipotens) sejtjei meghatározott működésre determinált —

unipotens — sejtek kiinduló pontjai. A differenciálódás a magzati életben végbemenő,
genom által vezényelt potencia beszűküléssel járó — egyúttal funkcionális tökéletesedést
eredményező — biológiai folyamat.

2.2.5. Ingerelhetőség, ingerület-képzés, -vezetés

Testünkre kívülről érkező és szervezetünkben bekövetkező meghatározott

változásokra — ingerekre — sajátos anyagcsere változásokkal — ingerülettel — válaszoló
sejtek alkotják az idegrendszert. Az idegsejtek nem csak ingerelhetők, egyúttal
ingerületképzésre és -vezetésre alkalmasak.
Spontán ingerképző tulajdonságúak a szívizomzat speciális sejtjei a jobb pitvarfal
simus csomó-jában. Amennyiben az ingerületet továbbító pálya „felszabadul” a sinus csomó
irányítása, szabályozó („pace maker”) hatása alól, akkor a szív ingervezető rendszerének
bármely szakasza, sőt a kamrafal izom sejtjei is alkalmasak rendellenes, ún. „atópiás”
ingerület-képzésre (→extraszisztole).
Az idegrendszer végrehajtó — efferens — pályái révén ingerelhetők az izomsejtek,
kiválasztásra serkenthetők a mirigyeket alkotó külső és belső elválasztásra alkalmas sejtek.

2.2.6. Alakváltoztatás

A cytoskeleton és a sejtplazma fehérje alkotó elemei térbeli szerkezetüket számos

hatásra (ingerület, bármely homeosztázis tényező eltolódása, kemotaxis, stb.)
megváltoztatják, következésképpen módosul a sejt alakja.
A jelenség megfigyelhető endothel sejteken, amikor a granulociták kemotaxis hatására
a bekebelezendő anyag felé indulnak, és a zsugorodó entothel sejtek közti résen kilépnek a
hajszálérből, vagy érsérüléskor a vérvesztést akadályozandó az ér ürege felé befordulnak
előmozdítva a vérrög képződését.
Fagociták az endothel sejtek közti réseken alakváltoztató képességükkel, amőboid
mozgásukkal kikerülnek az érpályából, távolra eljutnak, ez a tulajdonságuk teszi alkalmassá
őket a kemotaxis révén észlelt és megcélzott idegen anyag, kórokozó bekebelezésére. Elérve
a „célt” úgy változtatják az alakjukat, hogy körülfolyják a bekebelezendő idegen anyagot
(Lásd endocitózis!).
Izmok működése a kontrakciókor és elernyedéskor jár tetemes alakváltozással.
Sejtosztódáskor a sejt állományának növekedése, a szétválás mutatja az alakváltozást.
Spermiumk alakváltozása (csapkodó farok) egyúttal funkcionális változást (aktiv
mozgást) biztosít megfelelő vegyi környezetben.
Neuronokon az alak változása az axon növekedése, a dendritizáció, a szinaptizáció,
az axon regeneráció alatt követhető.
Bizonyos mirigyekből történő exkréciókor, továbbá csillók, ostorok tevékenységében
is jól fellehető a sejtek alakváltozása.
 2.2.7. Mozgás

Egyetlen emberi sejttípus képes. aktiv mozgásra. A hímivarsejtek a farok

felépítéséből fakadó aktiv mozgással közösülés után tovahaladnak a belső női nemi
szervekben meghatározott pH és más feltételek között a megtermékenyítendő pete felé.
Kemotaxis által irányítva a fagociták folyamatos alakváltozás révén amőboid
mozgással érik el megsemmisítendő célpontjaikat. (Lásd előbb!)

2.2.8. Kiválasztás

Endokrin – belső kiválasztás – a véráramba, exokrin – külső kiválasztás – valamilyen

felületre (kültakaró felszínére, lélegzés és táplálkozás szervrendszerének hámborítására,
epeutakba, nephron üregrendszerébe) történő kiválasztás aktiv transzport folyamat. A
kiválasztás a sejt méretének/tömegének csökkenésével is jár(hat).
A kiválasztott mennyiség alapján megkülönböztetünk apokrin, merokerin, holokrin
és ekkrin külső elválasztású mirigyet.
Apokrin úton váladékot termelő mirigysejt csúcsában felgyülemlett váladékszemcsék
ürülnek ki magukkal sodorva kicsiny sejtmembrán darabot azt a látszatot keltve, hogy a
sejtcsúcs a termék. E mirigyek működése szakaszos – pl. tejtermelő emlő – mirigyei.
Merokrin jelző kifejezi, hogy a mirigy sejtjei nagyjából azonos ütemben, szinkron
termelnek váladékot, ami hólyagokba „csomagolva” távozik a sejtből.
Amikor a sejt egész állománya váladékká alakul át, holokrin működésről szólunk (pl.
faggyú mirigyek).
Az ekkrin kiválasztás a verejték-mirigyekre jellemző, a termelt váladék diffúzióval jut
ki a sejtből.

2.2.9. Sejthalál

A sejthalál fontos életjelenség, sajátos sejtműködés, kórtani szempontból célszerű

alaposabban tárgyalni.
A sejtek kromoszómájába épített telomer-ek hossza, kopásuk, pusztulásuk üteme
meghatározza az ember élettartamát.
Sejtpusztulás lehetőségei:
programozott sejthalál (programmed cell death, PCD),
1-es tipusú PCD - apoptózis (ógörög: απόπτωσις),
2-es tipusú PCD – autofágia,
nem programozott sejthalál (non-PCD = nekrózis).

2.2.9.1. Programozott sejthalál (programmed cell death, PCD)

Többsejtű élőlényekben végbemenő PCD az egyedfejlődés nélkülözhetetlen

mechanizmusa, fölöslegessé vált sejtek ”öngyilkossága’’. (Pl. az idegrendszerben
elpusztulnak azok a neuronok, amelyek nem kapnak elég „túlélő faktort” a többi idegsejttől.)

Apoptózis
Egy sejtet érintő, genetikailag meghatározott, külső molekuláris jelet igénylő aktív
folyamat. E jelek lehetnek – „halál-receptorokon”, „extrinzik ösvényen” érkező specifikus,
öngyilkos jelek. Másik lehetőség stressz indukálta mitokondriális, „intrinzik” úton valósul
meg: hiányzanak a túlélést biztosító jelek.
Az apoptózis folyamata élettani, normális – egyúttal bonyolult, jelmolekulákban
gazdag – válaszreakció. Egyrészt biztosítja a felnőtt szervezetben az állandó sejtszámot,
másrészt a magasabb rendű szervezet fejlődése során szervek, szervrendszerek testrészek
kialakulását, valamint feleslegessé vált struktúrák eltüntetését.

A folyamat lényege:
Kondenzálódik a kromatin, utána az endonuklázok elbontják a DNS-t. Közben a sejt
vizet veszít, ennek következtében zsugorodik, majd a sejtorganellumok, továbbá a sejtplazma
feldarabolódik. A sejtmembrán azonban épen marad, kijut rajta a foszfatidilszerin (falósejtek
ligandja), amit a fagociták „észlelnek”, a kemotaxis vezérli őket, az apoptózis állapotában
lévő sejt mellé vándorolnak, s bekebelezik. Az elbontott sejtalkotókat a szervezet újra
felhasználja.
Neurodegenerativ betegségekben, autoimmun folyamatokban, AIDS-ben,
daganatokban jelentős szerep jut az apoptózisnak.

Például a HPV rosszindulatú genotípusai megtapadnak a méhnyak hámsejtjein,

kódolnak egy fehérjét (E6). E fehérje megköti és inaktiválja az apoptózist indukáló p53
fehérjét, így az nem tudja feladatát véghezvinni, nem hal el a megfertőzött sejt, megindul a
rosszindulatú, végtelen sejtosztódás, sejtszaporodás.

Autofágia
A sejtplazmában kettős membránnal határolt egységek jelennek meg, összeolvadnak
a lizoszómákkal. Lizoszómák emésztő enzimjei elbontják a sejtorganellumokat, végül az
egész sejtet.
Az autofágia jelentősége tápanyaghiányos állapotokban, intracelluláris kórokozókkal
szembeni védekezésben testesül meg. Újabb kutatások szerint a homeosztázis biztosításában,
az embryo fejlődésében és egyes betegségekben (pl. Crohn betegség, I-es tipusú diabetes) is
fontos kórtani szereppel bír.

2.2.9.2. Nem programozott sejthalál (non-PCD, nekrózis)

A nekrózis folyamatát általában mechanikai hatások okozzák. A sejt vizet vesz fel,
megduzzad, vizenyős lesz. Következésképpen sérülnek a mitokondriumok, elmarad az ATP
szintézise, emiatt energia hiányában a sejtmembrán ionpumpái nem működnek. A sejt
acidotikussá válik. Az izohidria és az izovolémia felborulása magával vonja a kromatin
kicsapódását, sejtplazmában a lizoszómák szétdurranását, kiszabadult enzimjeik megemésztik
a sejtorganellumokat. A szétrobbant sejt a környezetében gyulladást okoz.
 2.3. Sejtműködések szabályozása

A sejt működéseket alapvetően a genomban tárolt információk szabályozzák. (Erről

részletesen Dr. Szabó Mihály „Az ember fejlődése” c. tankönyvben.) E „vezérlés” mellett
nem hagyhatók figyelmen kívül az emberi test belső és külső környezetéből származó
hatások. A sejt funkcióit a test belső környezetéből hormonok, idegingerületek, továbbá a
sejtben szintetizált/elbontott anyagok mennyiségének, minőségének serkentő és/vagy gátló
hatásai („+ és -- feedback”) irányítják, valamint a szomszédos sejtek, szövetek közvetve vagy
közvetlenül is befolyásolják („kommunikálnak”).

Sejtjeink receptorai testünk belső környezetéből származó ”jelző (szignál)

molekulákat” ismernek fel és reagálnak rájuk. Jelző molekulák a hormonok, az
idegingerületeket célba juttató transzmitterek, szomszédos sejt felszíni fehérjéje, funkciókat
szabályozó faktorok [pl. FGF (fibroblast growth faktor)], citokinek, hisztamin, korai és késői
gyulladásos faktorok, prosztaciklinek, stb.

A jelző molekulák egyedül vagy együtt (kombinációban) hatásosak: „viselkedést”,

válaszokat, reakciókat, működést szabályoznak. Minden egyes „jelző”-nek megvan a sajátos
receptora a sejt felszínén vagy a sejtplazmában vagy a genomban.

Jelző molekulák hatása két úton valósul meg:

- bejutnak a sejtbe s közvetlenül kötődnek a „cél molekulához, enzimhez”,
- sejtfelszíni receptor révén és közvetítő molekulák (primér valamint
secunder messenger system) útján szabályoznak.

Idegrendszerünk, érzékszerveink receptorai felfogják a közeli és távoli környezetből

származó ingereket, eljuttatják központi idegrendszerünkbe. Agyunk „kiértékeli, feldolgozza,
összehangolja a folyamatosan beérkező tájékoztató „adatokat”, majd ezekre megfelelő
serkentő vagy gátló válaszokat gerjeszt sejtekben, szövetekben, szervekben,
szervrendszerekben. E folyamat a neurohumorális (neuroendokrin) és humorális (endokrin)
szabályozás a sejtek kommunikációs rendszerének része. A neurohumoralis és humorlális
szétválasztása fontos, mert számos hormon szintézise kívül esik a hypothalamo-hypophysealis
(hypothalamus-agyalapi mirigy) rendszeren. (Részleteit lásd az endokrin fejezetben!)

A) Hormonhatások mechanizmusa

*Szteroid hormonok
Szteroid (hidrofób) hormonok lipoid-oldékonyak, tehát átjutnak a „unit membran”-on
a citoplazmába, az ott lévő receptorokhoz kötődnek, majd a maghártyán áthaladva a DNS
megfelelő génjéhez kapcsolódnak, ezáltal fokozzák a sejt enzimjeinek előállításáért felelős
mRNS-ek átírását. A mRNS-ek kijutva a sejtplazmába elindítják az megfelelő enzimek
szintézisét, ezek megváltoztatják az anyagcserét a sejtben.

**Pajzsmirigy hormonok [trijódtironin (T3), tiroxin (T4)]

Átjutnak a sejtmembránon a citoplazmába, onnan a sejtmagba, ahol kötődnek az ottani
receptoraikhoz. Hatásaik a szteroid hormonok hatásmechanizmusában említettek szerint
folytatódnak serkentve a mRNS átírását, annak kijutását a sejtplazmába és a fehérje szintézis
elindítását.
***Peptid hormonok
Peptid és fehérje hormonok (hidrofil hormonok) a célsejt felszínén lévő speciális
receptorokhoz kötődnek, aktiválják azokat, erre a receptorokban végbemenő változások a
sejtmembrán belső felszínén elsődleges hírvivőket mobilizálnak. amik élettani hatású
anyagok – másodlagos hírvivők (messzendzserek) – cAMP, cGMP képződéséhez, vagy
Ca++, kalmodulin koncentrációjának növekedéséhez vezetnek. Ezek funkciója kettős. Egyik:
feladatuk továbbítani az ”utasítást” a sejten belüli végrehajtó egységhez, a másodlagos
effektorhoz. Ily módon érvényesül pl. az inzulin hatása. (Általában a gyógyszerek
hasonlóképpen, transzmembrán receptorok útján hatnak.) Másik funkció: a sejtplazma
specifikus fehérjéi a sejtmagba jutva a DNS-re hatnak, megtörténik a mRNS képződés a
transzkripció. A mRNS kilép a sejtplazmába, elindítja a fehérje (pl. enzim) felépítését. Az
enzimek megváltoztatják az anyagcserét a sejtben. A folyamat energiáját a GTP (guanozin
trifoszfát), az ATP (adenozin trifoszfát), a kreatin foszfát biztosítja.

Sejt túléléséhez számos jel szükséges. Osztódásához és differenciálódásához

kiegészítő jelek kellenek. Ha a túléléshez elengedhetetlen jelek hiányoznak, a sejt öngyilkos
folyamatba jut. (Lásd: programozott sejthalál (programmed cell death, PCD!)

B) Fontos hírvivő rendszerek

cAMP, cGMP, arachidonsav rendszer (származékai a prosztaglandin, az eikozaidok),

foszfoinozitol, tirozin kináz rendszer, Ca++ rendszer.
Mindegyik másodlagos hírvivő rendszernek van saját ligandja (ami az elsődleges –
primary – messenger), elsődleges effektora és másodlagos effektora.

B/1.) Ligandok között meg kell említeni:

neurotranszmittereket (adrenalint, noradrenalint, acetilkolint, hisztamint),
hormonokat [pl. ACTH, FSH, hCG (humán koriogonin), TSH, oxitocin, GnRh
(növekedési hormon releasing hormon) PTH (mellékpajzsmirigy hormon), stb.]
Gyakori elsődleges effektor:
adenil cikláz, foszfolipáz A, foszfolipáz C, guanilát cikláz, receptor tirozin kináz.
Fontos másodlagos effektor:
proteinkináz A, proteinkináz C, proteinkináz G, Ca++-kötő protein (kalmodulin
rendszer),
cicloxigenáz, 5-lipoxigenáz, 12-lipoxigenáz.

B/2.) Másodlagos hírvivők rendszere („secondary messenger system”)

Másodlagos hírvivők a jelátvitel „kaszkád” folyamatának molekulái.

Funkciójuk: a célsejt felszínén lévő (pl. adrenalin, növekedési faktor, stb.)
receptorokról a jelzéseket továbbítják a citoplazmába vagy a sejtmagba, ezáltal a sejtben
megfelelő aktivitás indul el. (Felfedezésükért 1971-ben egy, 1994-ben két kutató kapott
élettani és orvosi Nobel-díjat.)

A rendszert enzimek szintetizálják és aktiválják. Ilyen enzim a cikláz, amely a ciklikus

nukleotidokat szintetizálja, vagy megnyitja az ion csatornákat biztosítva az „ion szignálok”
– pl. Ca++ – beáramlását a sejtplazmába részben az extracelluláris térből, részben a sejten
belüli helyekről, ahol kötött állapotban található (pl. kalmodulin).
Másodlagos hírvivő molekulák

*Hidrofób molekulák – nem oldódnak vízben. Ilyen a diacilglicerol, a

foszfatidilinozitol, amelyek diffundálnak a sejtplazma membránjáról a membránközti („unit
membrane” és plazmamembrán) térbe, ahol elérik és szabályozzák a membránhoz kötött
végrehajtó (effektor) fehérjét.

*Vízben oldódó hidrofil molekulák csoportjába sorolják a cAMP-t (ciklikus adenozil

monofoszfátot), cGMP-t (ciklikus guanozil monofoszfátot), IP3-at (inozitol trifoszfátot), az
arachidonsavat, a Ca++-t, a protein foszfatázt, melyek a citoszolban („sejtplazma mátrixban”)
találhatók.

*Gázok: NO (nitrogénoxid), CO (szénmonoxid), SH2 (kénhidrogén) – diffundálnak a

citoszolon, a membránokon keresztül.

*Ca++: 1986-ban bizonyították be, hogy a kémiai ingerület hatására a citoplazmában

ciklikusan megváltozhat a szabad kalciumionok mennyisége. Koncentrációja két okból nő a
sejtplazmában. Egyik: Elsődleges hírvivőkhöz kapcsolódott peptid hormon megváltoztatja a
sejtmembrán áteresztő képességét, ennek következtében a sejtközti térből kevés Ca++ áramlik
a citoplazmába. Másik: A sejtben – endoplazmás retikulumban – tárolt Ca++ felszabadul.
Ennek útja: Foszfatidil-lipáz-C (PLC) enzim hasítja a sejtmembrán belső oldalát alkotó, nagy
mennyiségben található foszfatidil-inozitol-difoszfátot (PIP2) (jelző folyamatok fontos
elemét) két másodlagos hírvivővé: diacilglicerollá (DAG) és inozitol-trifoszfáttá (IP3). Az
endoplazmás reticulum IP3-érzékeny receptoraihoz kötődő IP3 Ca++-ot mobilizál a reticulum
ciszternáiból. A megnövekedett Ca++ szint Ca++-ot kötő fehérjékkel – kalmodulin – s egyéb
másodlagos hírvivőkkel aktiválja a proteinkináz-C-t (PKC), amire a sejtben módosulnak az
enzimaktivitások, kontraktilis elemek aktiválódnak.
Szabad Ca++ koncentrációját növeli az acetilkolin, oxitocin, vazopresszin, szerotonin.

*Foszfatidil-inozitol-difoszfát (PIP2) változatos zsírsavakat foglal magában, köztük az

arachidonilt, a sztearint.

*Proteinkináz-C (PKC) a proteinkinázok egyike. Ez az enzimcsoport jelátviteli

folyamatokban aktiválódó enzimek, melyek a fehérjék reverzibilis foszforilációját
katalizálják. Ezen túlmenően szinte minden sejtbeli folyamatot (differenciálódás, proliferáció,
szintézis, anyagcsere, védekező mechanizmusok, csatornák aktivizálása, központi
idegrendszer integritásának megtartása, programozott sejthalál) szabályoznak.

*Ciklikus adenozin monofoszfát (cAMP): Adenilcikláz enzim hatására adenozin

trifoszfátból (ATP-ből) keletkezik. Bonyolult rendszerben – más vegyületekkel
együttműködve – befolyásolja a fehérje foszforilációt, ezáltal számos sejtműködésre hat.
Célsejtben fokozza a ciklikus adenozin monofoszfát (cAMP) koncentrációját a TSH, STH,
ACTH, LH, FSH.

*Ciklikus guanozin monofoszfát (cGMP): Neuron végződéseken szabaddá váló NO

hatására a guanilát-cikláz enzim a GMP-t gyűrű alakú ciklikus GMP-vé (cGMP) alakítja. A
cGMP serkenti a proteinkinázt, amely olyan fehérjéket fehérjéket aktivál, amelyek a
simaizomsejteket elernyesztik.
 2.3.1 Sejtek jelző rendszere
(Cell signalig”, „cell communication”)

Komplex kommunikáció, mely irányítja az alapvető tevékenységeket és összehangolja

a működéseket a sejtben.
Képesség a mikrokörnyezetnek adandó tökéletes válaszokra, a fejlődés, a helyreállítás,
a védekezés, a homeosztázis alapja.
A sejt információs folyamatainak zavara számos betegségért – rosszindulatú
elfajulásért, autoimmunitásért, cukorbajért – felelős.
A jelátvitel kémiai és elektromos úton valósul meg. Az elektromos átvitel a gyorsabb
lehetőség.
Sejtek kommunikálnak
gap junction-okon át,
juxtakrin kapcsolattal,
rövid távolságon át parakrin úton,
nagy távolságra endokrin módon (lásd fentebb!).
Szomszédos sejtek közvetlenül is befolyásolják, irányítják funkcióikat gap junction-
okon át, vagy az egyik sejt felszíni fehérjéje révén.

Gap junction: Sejt és sejt közötti közvetlen kapcsolat, amin keresztül a szomszédos
sejtek plazmája érintkezik. Gap junction-ok biztosítják pl. a szívizomzatban, a húgyvezető
sima izomzatában az akciós potenciálok terjedését.

A juxtakrin vagy kontaktusfüggő szignalizáció is közvetlen kapcsolat. Két sejt

fizikailag érintkezik. Egyik sejt felszíni fehérjéje aktiválja a szomszédos sejt membrán
receptorát. Az aktiválódás feedback mechanizmust indít el a jeladó sejt felé — csökkentendő
a beérkező jelzést, megakadályozandó a túlzott működést. E jelző működés igen pontos
ellenőrzést biztosít az embrió fejlődésekor a sejtek differenciálódásához.

Parakrin jelzés közvetítésre példa: FGF (fibroblast growth faktor) széleskörű

hatásai ismertek. Közöttük legerőteljesebb a differenciálódásban és regenerációban
megnyilvánuló aktivitás.

Neurotranszmitterek (transzmitterek, acetilkolin, stb.) működésének lényege:

elektromos ingerületet vegyi úton továbbítanak egyik neuronról a másikra a szinapszisokban,
vagy végrehajtó idegvégződésekről izomra, mirigyre.
Így történik az ingerület átvitele elsődleges receptorról (szagláskor). Továbbá
másodlagos (ízlelés, egyensúlyérzés, hallás) és harmadlagos érzéksejtek (látás) receptorok
jel továbbítása is transzmitterekkel megy végbe.

Citokinek (interleukinek, interferonok) az immunrendszerben elsősorban

diffúzióval jutnak át rövid távolságra. Véráramba kerülve távolabb is hatnak. Főleg „helyi
funkciókat” szabályozó faktorok: a hisztamin, a korai és késői gyulladásos faktorok, a
prosztaciklinek, stb.
 3. Szervezetünk homeosztázisa

Az élettan legfontosabb alapfogalma a homeostasis [ógörög: ό μ ο ς ι σ τ η μ ι,

(ejtsd: hómosz istemi) = hasonló állapot].
Szervezetünk dinamikus egyensúlya, biológiai állandósága, másképpen fogalmazva
önszabályozó belső környezete, bonyolult biológiai rendszer, alkalmazkodó képesség a
homeosztázis, mely képes válaszolni a belső és külső környezet változásaira.
A homeosztázis szabályozásában a hypothalamus – a központi idegrendszerrel való
széleskörű kapcsolatai, vegetatív magjai, endokrin szabályozó működései, a „reward”
(jutalmazó) rendszerben való részvétele révén – komoly összehangoló, szervező, irányító
szerepet tölt be.
Izohidria, izovolémia, izoozmia, izotónia, izoionia, izotermia – a homeosztázis
hagyományos alkotó elemei – egymással összefüggő rendszert alkotnak, nem választhatók
szét. Egyik (pl. az izovolémia) változása dinamikusan magával hozza másokét (izoozmia,
izotónia, izoionia). Az egyes összetevőket „értéktartó”, „értékkövető”, „+„ és „—„ „feed
back” mechanizmusok szabályozzák.
Homo sapiens sapiens esetében nem hagyhatók figyelmen kívül a homeosztásis
sajátos, emberre vonatkozó formái: pszichés/mentális, társadalmi és anyagi/gazdasági
homeosztásis, amelyek kiegészítik a biológiai elemeket.
Életmentünket szabályozó cirkadián ritmus napjainkban a homeosztázis rendkívül
fontos eleme. Felborulása pszichés, szomatikus, érzelmi és kognitív működéseink kuszaságát,
zavarát idézi elő. (Bővebben lásd az „Alvászavarok” fejezetet az Általános kórtanban!)

3.1. Izohidria
Szervezetünk vegyi – sav-bázis – állapotának, „háztartásának” egyensúlya, az
életműködések alapfeltétele az izohidria. Laboratóriumi meghatározása pH értékkel történik.
(pH = hidrogénion koncentráció negatív logaritmusa: —lgH+).
Állandó szinten tartása fontos a fehérje molekulák stabilitásának és
funkcióképességének megőrzése, az enzimműködések optimális hatékonysága végett.
Élettani értéke vérplazmában mérve: pH≈7,35-7,40 (tágabb határai:7,3- 7,45)
Az eltolódás lehet alkalózis (pH>7,41-7,45), vagy acidózis (pH<7,30-7,35). (Lásd
alább!) Az egyensúlyt puffer rendszerek állítják helyre.
Az érpálya glomus caroticumban lévő kemoreceptorai által észlelt pH-eltolódás a
légzőközpont működését megváltoztatja, a központ a légzést szabályozva elindítja a puffer
rendszer működését az izohidria helyreállításáért.
Szélsőségesen kóros pH eltérés esetén e rendszerek működése elégtelenné válik, az
illető észrevétlenül súlyos, életveszélyes állapotba kerül.
A szervezetben vannak savtermelő és bázistermelő folyamatok, de a savtermelés van
túlsúlyban! A H+terhelés forrásai: - táplálékokkal felvett savas anyagok,
- anyagcsere folyamatok,
- gáztranszport során képződött H+.

3.1.1. Puffer rendszerek

A puffer rendszerek szervezetünk olyan anyagai, anyagcsoportjai, enzimjei, amelyek

képesek H+-t felvenni, vagy felszabadítani a sav-bázis egyensúly helyreállítására.
A pufferek a szervezetben több helyütt működnek, a végleges anyagkibocsátás a
tüdőn (CO2) és a vesén (H+, Na2HPO4) át valósul meg.
A) Bikarbonát-szénsav puffer: H2CO3 ←→ NaHCO3. Savmegkötő nyílt rendszer.
Gyorsan reagál, a puffer tevékenység 75%-a ezzel valósul meg. A bikarbonát-szénsav puffer
és a fehérje puffer (lásd alább!) alkotja a vér összetett puffer rendszerét.
B) Nem bikarbonát pufferek: Zárt rendszerben működnek, főként sejten belül fejtik ki
puffer tevékenységüket.
B/1) Haemoglobin (Hb) puffer: Kiegészíti, támogatja a bikarbonát-szénsav puffert
(karboanhidráz enzim működése!).
B/2) Foszfát puffer: H2PO4− ←→ HPO42−. Kis kapacitású rendszer. Sejten belül
erőteljesebben működik, mint sejten kívül a vérplazmában. Jelentősége főleg a vesében van.
B/3) Fehérje puffer: aminosavak amfoter tulajdonságán alapul a puffer hatás. Részt
vesz benne az aminosav mindkét csoportja:
a) Karboxi csoport: −COOH → −COO−+H+
b) Amino csoport: −NH3OH → NH3’+OH−
B/4) Vese puffer rendszere több tényezőből áll:
a) Karboanhidráz enzim menti a hidrokarbonátot.
b) Foszfát puffer és az ‌
c) Ammónia ←→ ammónium-ion rendszer egyaránt H+-t szabadít fel és
bocsát a vizeletbe.
d) Szabad ionnal rendelkező NH4+ a vese tubulusokban található Cl−-nal
kötésbe lépve sót képez.

3.2. Izovolémia
Az emberi test tömegének döntő részét víz alkotja. Magzatban, újszülöttben,
csecsemőben ez a mennyiség 70-75% körüli. Az életkorral fokozatosan csökken. Felnőtt,
egészséges emberben ≈60-65%. (60 kg testtömeget esetében ≈36 l víz.) A víztartalom az ún.
folyadék terekben más-más arányban elosztva található (lásd alább!).
A veszteségek kiegyenlítése, pótlása, az anyagcsere során biztosított vízpótlás, a
folyadék bevitel, stb. A pótlás függvényében a folyadékterek között folyamatos a „vízcsere”.
Bármely okból (hányás, hasmenés, égés betegség, stb.) rövid idő alatt bekövetkező nagy
mennyiségű folyadék vesztéskor, vagy a vízpótlás tartós elmaradása következtében fellépő
kiszáradáskor (ekszikkációkor) utoljára a neuronokból áramlik ki a víz.
Az egészséges és normális életet élő ember folyadék háztartásának egyensúlyában a
bevitel és a veszteség nagyjából kiegyenlíti egymást.
Bevitel: folyadék ivás ≈1500ml/nap,
táplálék víztartalma ≈500-1000ml/nap,
anyagcsere során felszabadult víz ≈400ml/nap)
Veszteség vizelet ≈1500ml/nap,
kilégzéssel elpárologtatott víz ≈400-500ml/nap,
izzadás nélkül bőrön át elpárologtatott víz ≈300-400ml/nap,
széklet víztartalma ≈200ml/nap)
A szervezet víztereinek szabályozása, tónus- és ozmo-regulációja szorosan „együtt
mozog” első sorban a vese élettani működése révén (ADH, AÍNP, renin, aldoszteron).
A folyadék háztartás szabályozása
a verőerekben található baro-(presso-)receptorok jelzései,
a hypothalamus oldalsó magja (szomjúság érzés) és a supraopticus mag (óriás
 neuronok) hormonális (ADH→vese ultrafiltrátumából víz visszaszívás)
és vegetativ idegrendszeri (→verejtékezés) úton valósul meg.
A víz a sejtek, a vérplazma és sejtek közti szövetek fehérjéinek szerkezetébe
ágyazódva vagy azokkal kolloid oldatot képezve, valamint só- (NaCl-) oldatban található a
szervezetben. A sóoldatban „tárolt” víz az állapotváltozások támasztotta követelményeket
gyorsabban és könnyebben kielégíti, azaz hamarabb mobilizálódik és cserélődik ki a vízterek
között, mint a fehérjék által „tárolt” víz.
A vízreguláció és az ozmoreguláció szorosan „együtt mozog”.

3.2.1. Folyadékterek

*Sejten belüli (intracelluláris) tér: az összes folyadék mintegy 2/3-át tartalmazza.

(átlagos alkatú, 60 kilós emberben ≈24 liter). Sejt típusától függően más-más a víztartalom.
Az idegsejtek a legnagyobb víztartalmúak, a sejt tömegének kb. 80%-a víz.
**Sejten kívüli (extracelluláris) teret a szövetközti tér és a vérplazma alkotja, a
maradék vizet (≈12 litert) tartalmazza. A szövetközti térben és a vérplazmában nagyjából
≈3:1 arányban oszlik el a folyadék. Ennek és a vérplazma összetételének ismeretében vérünk
víztartalma kiszámítható. A szövetközti folyadék 9 l, a vérplazmában 3 l a víz.
***Az ún. III. folyadéktér a szervezet üregeiben található folyadék, amit a liquor, a
csarnokvíz és az üvegtestet alkotó nedv a szemben, a nyál, az emésztőszervek által szekretált
folyadék alkot. A tápcsatornában lévő folyadék tartalékként szerepel a folyadék háztartásban.

3.3. Izoozmia
A testnedvek – az extracellularis folyadékok – ozmótikus nyomásának,
koncentrációjának állandóságát jelenti. Értéke a 0,9 %-os NaCl (konyhasó) oldat
ozmózisának felel meg. E nyomásérték azonos a sejt belsejében uralkodó, a sejtmembránra
ható nyomással. (Pl.: ebben az oldatban a vvt-k nem károsodnak, nem áramlik beléjük és nem
távozik belőlük víz.) A vérplazma ozmózisa 295 mozmol/l.
Izoozmia megléte, fennállása nem választható el az izotóniától, és az izovolémiától, e
három tényező folyamatosan összehangolódik. A szövetközti térben és a vérplazmában az
ozmotikus egyensúlyt és a vízmegoszlást a plazma fehérjéi biztosítják, ezek felelősek a
vérplazma 25-28 Hgmm-t kitevő kolloid-ozmotikus (onkotikus) nyomásáért.

3.4. Izotónia
Egyező ozmotikus nyomású állapotot fejez ki sejteket és sejtközti állományt illetően.
Az oldott anyagok élettani koncentrációja esetében az ozmotikus nyomás a sejtek és a
sejtközti állomány viszonyában folyamatosan kiegyenlítődik, ez az ún. Donnan egyensúly.
Az izotónia egy adott anyagra vonatkoztatva optimális sűrűséget jelent. (Edzés, testnevelés,
sport területén – az izomzat működésére vonatkozóan – mást jelent az izotónia.)

3.5. Izoiónia
Az egymástól elválasztott folyadékterekben a kationok és anionok egyensúlya áll
fenn. Az ion kifejezés nem csupán az elemek ionjaira, hanem minden egyéb, a szervezetben
jelen lévő anyag ionos változataira vonatkozik.
 Ionok, elektrolitek pótlása természetes úton a táplálékkal és a sejtanyagcserében (pl.
aminosav szintézis) történik.
Vesztés természetes váladékokkal (vizelettel, verejtékkel, nyállal, légúti nyákkal,
normális széklettel) vagy betegség kísérő jelenségeivel (hányással, hasmenéssel).

Vérplazmában a jellemző anionok és kationok összetétele, aránya más, mint a sejten

belül és a sejtek közti térben. A plazmaértékeket laboratóriumi vizsgálattal ellenőrizzük.
kationok:
Na+ 136—146 mmol/l,
K+ 3,8—5,2 mmol/l,
Ca++ összes: 2,5 mmol/l, ionizált 1,15—1,25 mmol/l,
Mg++ 0,8—1,2 mmol/l,
anionok:
Cl— 96—106 mmol/l,
HCO3— 24—28 mmol/l,
H2PO4—HPO42— 1—1,4 mmol/l,
proteinek „quantum satis”.

3.6. Izotermia
Egészséges ember maghőmérséklete kisebb emelkedő vagy csökkenő változásokkal
(0,5-1C0) állandó, 36,5-37 C0 körüli érték.
Az ingadozást befolyásolja az alvás és ébrenlét, a munkavégzés, a hormonok
cirkadián és más ritmusa, a táplálkozás, az emésztés, a környezet hőmérséklete,
mikroorganizmusok okozta fertőzések, stb.
Szervezetünk maghőmérsékletének állandóságát – az izotermiát – a hypothalamus
hőközpontja szabályozza a beérkező hideg és meleg ingerületek összehangolása alapján hőt
tároló, hőt termelő és hőt leadó mechanizmusokkal. Az egyenletes, kis ingadozású
maghőmérséklet fenntartásában komoly jelentőséggel bír a vérplazma 90 %-os víztartalma,
ami nagy mennyiségű hőt megkötő képességéből adódik.

3.7. Pszichés/mentális, társadalmi/szociális,

anyagi/gazdasági, anyagcsere homeosztázis
Ezek a Homo sapiens sapiens homeosztázisának sajátos megjelenési
formái, amikre egyre jobban oda kell figyelni és foglalkozni az egyensúlyban
tartásukkal, kivédeni a káros hat.ásokat.

Az ember mindennapi életében fennálló, e csoportba sorolható állapot, körülmény

számos egyszerű és bonyolult összefüggésben hozzájárul a biológiai homeosztázis
megőrzéséhez illetve felborulásához.
Manapság a váltott műszakban vagy rendszertelen munkaidő beosztásban végzett
munka felborítja a cirkadián ritmust, ami a hormonális egyensúlyban rossz irányú változást
okoz. Következménye lehet pl. a pajzsmirigyműködés zavara, a testtömeg normális
állapotának megőrzéséhez szükséges hormonműködés felborulása.
 A II. Világháború alatt táborokba hurcolt nők hormonális rendszerének működése úgy
változott meg, hogy a menstruációs ciklus „eltűnt”, a létfenntartást biztosító hormonok
képzése került előtérbe.
3.7.1. Pszichés/mentális homeosztázis

Korunkban meghatározó új szakkifejezés, amely az ember családi életéből, általános,

egészségügyi és szakmai (speciális) iskolázottságából, emberi kapcsolataiból, önmagával és
embertársaival szembeni elvárásaiból fakadó szellemi, lelki egyensúlyából meríti adatait. Az
egyéniség pszichés/mentális homeosztázisa közvetlenül és közvetve befolyásolja a
homeosztázis többi alkotó elemének egyensúlyát.
E téren a neurológus, a pszichiáter, a pszichológus szakorvosok rendelkeznek
tapasztalatokkal. Ők látják a következményeket, a szervi működések, a klasszikus
homeosztázis elemek rosszirányú változásait.

3.7.2. Társadalmi/szociális és anyagi/gazdasági homeosztázis

Az utóbbi évtizedek szakmai kifejezése, amely az ember általános, speciális és

szakmai iskolázottságából, társadalomban elfoglalt helyzetéből, munkájából, elismeréséből,
az élő és az anorganikus környezetével szembeni elvárásaiból, anyagi, gazdasági helyzetéből,
szociális biztonságából vonatkoztat adatokat az adott személy „well being”-jére.
Manapság társadalom-kutatók vizsgálják:
d) Az ember hogyan alkalmazkodik a társadalomban bekövetkezett változásokhoz?
e) Miként igazodik el napi dolgainak, hivatalos ügyeinek intézésében?
f) Szociálisan mennyire analfabéta?
Hazánkban e három szempont alapján végeztek kutatást.

A friss szociológiai felmérések szerint

ma hazánk lakosságának 30-40%-a szociálisan analfabéta.
3.7.3. Anyagcsere folyamatok homeosztázisa
Az anyagcsere a homeosztázis bármelyik alkotó elemének kórossá válása
következtében eltér az élettani folyamatoktól mind a sejtek, mind a szervek, mind az egész
szervezet esetében. Számos példával szemléltethető a kóros irányú változás. Pl.
legfeltűnőbbek a pajzsmirigy kóros működésének következményei. Túlműködéskor a fokozott
energia felhasználás miatt a fogyás, csökkent működéskor a testsúly gyarapodása hívja fel a
figyelmet a bajra.

3.8. Bioritmus (cirkadián ritmus) homeosztázisa

Cirkadián ritmus

Emlősökben – az emberben is – a tobozmirigy fényérzékelő receptorai visszafejlődtek.

A cirkadián ritmust szabályozó oszcillátor a hypothalamus nucleus suprachiasmaticus-ába
(NSC) helyeződött. A folyamat a szimpatikus rendszeren át szerveződik.
 A NSC hatása alatt tobozmirigyben termelődött melatonin (MT) visszahat a
suprachiasmaticus magra. Ezáltal válik komplexszé a rendszer.
A melatonin (MT, 5-HO-N-acetiltriptamin) szerotoninnak N-acetil-szerotoninon át két
lépésben történő átalakításának eredménye.
Három receptora ismert. MT1 és MT2 G-proteinhez kapcsolt, az idegrendszer számos
területén megtalálható, valamint a zsigerekben, az erekben test szerte és az immunsejtekben.
A MT3 nem G-prot-hez kapcsolt.
Hatások:
Napi aktivitás biztosítása
LHRH gátlása révén szexuális folyamatok befolyása
Antioxidáns immunrendszer szabályozása
Abnormálisan szintetizált MT valószínűleg hozzájárul az autizmus kialakulásához.
Lásd még: Funkcionális anatómia cirkadián ritmusra vonatkozó előadását!

3.9. Mikrogenom (mikrobiom, bio- és ökoszisztéma)

homeosztázisa
Lásd a következő anyagrészt! 4. Az ember mikrogenomja

4. Az ember mikrogenomja
(bioszisztéma, ökoszisztéma)

A bioszisztéma és az ökoszisztéma a .köztudatban elfogadott értelmezés szerint a

körülöttünk létező organikus és anorganikus világ és társadalmunk, amiben élünk viszonya
egyéniségünkkel. A „hivatalos megfogalmazást” részben megtartva orvosi pályámon szerzett
elméleti és gyakorlati tudásom, ismereteim, tapasztalataim, alapján fejtem ki az ember
mikrogenomját (bioszisztémáját, ökoszisztémáját) születésünk pillanatától kialakult
együttélésünket, előnyös, előnytelen kapcsolatainkat a rajtunk, bennünk élő több száz fajta
mikroorganizmussal, más élőlénnyel.

4.1. Mikrogenom kialakulása

A magzat világra jöttének módja életre szóló hatással van saját mikrogenomjára,
továbbá a megtelepedett florának az ő szervezetének védelmi rendszerére. (Lásd alább!)

*Természetes úton történő születés

Egészséges újszülött emésztőrendszere steril. Természetes úton történő születés

közben a szülőcsatornán áthaladó magzat bőrére, ajkára – onnan nyelvére, tápcsatornájába –
tapadnak édesanyja hüvelyének, szeméremrésének, bőrének, végbéltájékának (ún. recto-
vaginalis) mikroorganizmusai, első légvételekor be is szippantja őket orr-garat-üregébe. A
szervezetbe jutott erőteljes oxigén felhasználást igénylő Enterobacteriaceae,
Staphylococcusok, Streptococcusok megteremtik az anaerob környezetet – első sorban a
Lactobacillusok-nak és Bifidobacteriumok-nak.
 Világra jötte után anyja testére fektetve, mellére téve folytatódik a flóra meg- és
betelepedése, amit az anyatej oligoszacharidjai – a prebiotikumok – komoly mértékben
támogatnak.
Az újszülött steril bélrendszerének eme „kolonizációja” létfontosságú a szájon át
bekerülő allergénekkel szembeni tűrőképesség, ellenálló képesség kialakításában.

A probiotikumok a bélhám felszínén kölcsönhatásba lépnek az antigént prezentáló

DC sejtek Toll-like receptoraival, aktiválják azt a sejtek közötti jelzést (intercelluláris
szignált), amely az immuntolerancia irányában ható Treg sejtek és a természetes védekező
immunválaszt támogató Th1 sejtek citokin termelését serkenti.
DC = dendritikus sejtek a hivatásos antigén-prezentáló sejtek (APC). Toll-like
receptorok = a veleszületett immunrendszer egyik fehérje típusa a dendritikus és a makrofág
sejtek felszínén, amely rögzít mikrobákból eredő molekulákat. Treg sejtek = a T-sejtek
alcsoportja, a szupresszor sejtek új elnevezése, úgy alakítják az immunrendszert, hogy
fenntartsák a saját antigénekkel szembeni toleranciát és megelőzzék az autiommun
betegséget. Th1 sejtek a T-sejtek egyik típusa, immunválaszban előmozdítják az ún. effektor
sejtek képződését.
Mikroorganizmusok tekintetében a következő napokban a csecsemő ápolása,
szoptatása, etetése során gazdagabbá válik a flórának a fajtaösszetétele, valamint tovább
bővül a helyiség, a lakás levegőjéből, az ott élők, a csecsemő körül megfordulók jelenlétéből
fakadón.

**Császármetszéssel világra hozott újszülött kimarad az egész életére kedvezőn ható

első környezettel való találkozásból, a hüvelyen áthaladás előnyeiből, ami
immunrendszerének fejlődésében hátránnyal jár(hat).
A továbbiakban a szoptatás, az anyatej befolyásolja a flora alakulását.

Testfelületünkön, valamint több üreges szervünket borító hám felszínén születésünk

pillanatától kezdve velünk együtt élnek – bizonyos ideig halálunk után túlélnek minket –
ekto- és endofloránk változatos fajtái: mikroorganizmusok (baktériumok, gombák, virionok),
és más élőlények. Az élethosszt tekintve a fenti állítás helytálló.
Adott fajtáiktól eltekintve a mikroorganizmusok döntő arányban fertőzők, kórokozók
(patogének). Patogén sajátosságuk ellenére jelenlétük testünkön, szervezetünkben nem
minden esetben, helyzetben okoz fertőzést, bajt, betegséget. (Lásd alább!)

Az emberi szervezet és a mikroorganizmusok előnyös együtt élése (ökoszisztémája) a

szimbiózisban és a mutualizmusban testesül meg.

4.2. Ektoflora
Kültakarót benépesítő florát – ektoflorát – aerob baktériumok, gombák, virionok
alkotják. Mintegy másfélszáz fajta állandósult mikroorganizmus – az ún. rezidens bőrflóra –
található egy-egy emberen változatos összetételben.

Életünk folyamán a körülményektől (tisztálkodási lehetőségek és szokások, életvitel

szokásai/lehetőségei, munkavégzés körülményei, lakás, utazás, család, stb.) függően
állandósulhat, csekély mértékben vagy jelentősen változhat, cserélődhet a mikrogenom, a
rezidens bőrflora összetétele az átmenetileg megtelepedő – transziens flora tagjaival.
Rezidensek – (Staphylococcus, Micrococcus, Diphteroid törzsek, a fejbőr gombái), vendégek
(Candida gombák, patogén baktériumok, virionok) – egyaránt bőséges „ellátmányt” kapnak a
bőrön található fehérjékből, N-tartalmú anyagokból, ásványi sókból

A bőr pH 4-6 értéke sajátos biológiai és vegyi mikrokörnyezetet biztosít a florának,

melyben kellő számban, összetételben ott élő – rezidens – mikroorganizmusok védő funkciot
látnak el a vendég – transziens, „betolakodó” – mikrobákkal szemben. Kültakarónkon e
„biológiai küzdelem” az ún. „mikrobiológiai interferencia”.
.
4.3. Endoflora
A külvilággal közvetlen és közvetett kapcsolatban álló üreges szerveinket,
szervrendszerinket benépesítő mikroorganizmusok alakítják ki endofloránkat.

4.3.1. Légző szervrendszerben

A flóra folyamatosan változik, részben vagy teljesen cserélődik mind összetételét,

mind egy-egy mikroorganizmus ott töltött idejét figyelembe véve. (Lásd a védekező
szervrendszerben!)
A „mucociliaris védő funkcio” hatásos védekezést biztosít az orrlyuktól a tüdő légző
hólyagocskáiig.

4.3.2. Táplálkozás szervrendszerében

A flóra kialakulásának alapvető feltételei fentebb olvashatók. Születés után „tegyék az

anya mellére” az újszülöttet. Fontos, hogy minél hamarabb szopjon, így biztosított a
Lactobacillus, Bifidobacterium, Enterobacter, Sacharomyces, stb. törzsek bejutása a
tápcsatornába a patogén mikroorganizmusok mellett.
A flóra e törzsekből, továbbá gombákból, aerob, anaerob baktériumokból áll össze a
tápcsatorna más-más szakaszában, amiken végighaladva komoly különbségeket találunk
mikrobiomban.
Az alsóbb szakaszokban a részletezésre kerülő funkciókon kívül a bélflora beborítva a
hámfelszínt mechanikus védelmet nyújt a bélfal hámsejtjeinek, előnyösen befolyásolja azok
regenerációját, valamint a gyomorban és a bélcsatornában komoly mértékben jelen lévő
immunrendszerre trofikus hatást gyakorol.

*A száj és a garat folyamatosan változó florájában minden ember megtartja egyedi

mikrogenomját, ami bizonyos fokú védelmet nyújt amellett, hogy e területeken gyorsan
változnak a táplálkozással, beszéddel, légzéssel összefüggésben a virionok, gombák, aerob
baktériumok, stb.
Száj higiénétől (fogmosás, szájfertőtlenítés), (szénhidrátokban, fehérjében dús!)
táplálkozástól, szexuális szokásoktól (cunnilinguatio, oralis cohabitatio, fellatio) függnek a
„megtelepedés és a megélhetés” feltételei, amik lehetnek kedvezők és kedvezőtlenek.
Nyálnak a fertőtlenítő hatását változó – enyhén lúgos, időnként enyhén savas – vegyi
hatása, továbbá fehérvérsejt (főként fagocita) és immunglobulin tartalma, valamint a nyák
idegen anyagot, mikroorganizmust megkötő tulajdonságával hatásos barriert biztosít a flora
rezidens és transziens (átmeneti, időleges) patogén mikroorganizmusai ellen.
 **A gyomorban újszülöttek és csecsemők sósav elválasztása elégtelen, a gyomornedv
pH-szintje nem biztosítja a „sav sorompót”. A mikroorganizmusok akadálytalanul, „válogatás
nélkül” tovább jutnak a bélhuzamba. A bélflora kialakulása szempontjából előnyös, de lehet
hátrányos is ez az élettani állapot. Előnye: szervezetünk belső mikrogenomjának fontos
elemei bejutnak és megtelepednek a tápcsatornában. Hátránya: a „válogatás nélkül” történő
invázio.
A későbbiekben a gyomor élettani pH-ja (1-3,5 között) – amennyiben nem hígul fel
táplálkozási, folyadékivási „kihágások” és más okok miatt – néhány savas környezetet tűrő
mikrobán kívül csak „átmeneti szállást” engedélyez mikroorganizmusoknak. A gyomorban
kevés Lactobacillus, Helicobacter pylori, Streptococcus, Staphylococcus mutatható ki
folyamatosan.

***A patkóbélben és az éhbél felső szakaszában a gyomoréhoz hasonló a

mikrogenom.

****Az éhbélben, a csípőbélben uralkodóvá válnak a Lactobacillus és

Bifidobacterium törzsek (lásd alább!) a változatos mikroorganizmus összetételben. Ezek a
probiotikumok – megfelelő arányú jelenlétükkel a mikrogenomban – gátolják gombák,
opportunista patogén anaerob baktériumok túlsúlyba kerülését és kórokozó hatásuk érvényre
juttatását. További előnyös hatásuk itt és a következő bélszakaszban az immunrendszer
működésének erőteljes ösztönzése és a laktóz enzimtermelésük. A tápcsatorna
immunrendszerében fejlődik ki az immunsejtek 70-80%-a a változatos mikrobiom hatása
alatt.
Lactobacillus, Bifidobacterium fajok tartják féken a patogén gombák (Candida félék)
és patogén anaerob baktériumok (Enterococcus, Enterobacteriacea, Bacteroides,
Peptococcus, Peptostreptococcus) vastagbélben található törzseit.

*****A vastagbél flora saját enzimjeivel a fenti ökoszisztéma hatások mellett komoly
előnyöket biztosít a gazda szervezetnek. A tejcukrot bontó laktáz enzimet a csecsemőkorból
kilépve a Lactobacillusok mellett a Candida gomba-félék is kiválasztják. A flora állítja elő a
természetes K2 vitamint (80%-ot!), a B2 vitamint, a folsavat. Vastagbél baktériumok enzimjei
bontják a cellulózt, a pektint, az így felszabadított szénhidrátokat hasznosítja szervezetünk.
Bacteroides–félék akadályozzák egyes patogén baktériumok betelepedését a bélcsatornába.
A vastagbél mikrobiom jelenléte támogatja a nyomelemek felszívódását.

4.3.2.1. Rövid tájékoztatás a probiotikumokról

A probiotikumok megtalálhatók a bélben és a hüvelyben, ahol háttérbe szorítva a

kórokozó mikroorganizmusokat, védelmet biztosítanak. Anyagcsere termékei hozzájárulnak
a normális bélflóra kialakításához. Tejsavat termelnek és a vastagbélben enyhén savas
állapotot fenntartva megelőzik az ártalmas mikroorganizmusok túlszaporodását. A
laktobacilusok jó néhány olyan antibiotikus hatóanyagot állítanak elő, amelyek meggátolják
a kórokozók elszaporodását. Csökkentik a vastagbélben keletkező daganatkeltő anyagok
mennyiségét, továbbá a vér koleszterin szintjét, előnyösen befolyásolják az immunrendszer
működését.
Az alábbi felsorolás nem teljes.
A laktobacilusok (acidophilus, plantarum, rhamnosus) tejsavat termelnek, amely
savas közeget biztosít, gátolja az ártalmas baktériumok elszaporodását. Melléktermékeik a
baktericinek, mikrobaellenes tulajdonságokkal rendelkeznek, ezek is gátolják a kórokozók
elszaporodását. A laktobacilusok a bifidobaktériumok-hoz hasonlóan minimálisra csökkentik
a tejtermékek okozta intolerancia tüneteit.
A Lactobacillus acidophilus tejsav- és antibiotikus hatóanyagai révén gátolja a
kórokozó mikroorganizmusok elszaporodását.
A L. acidophilus és a L. rhamnosus által termelt faktorok blokkolják a kórokozók
receptorait, ezáltal barriert képeznek a fertőző organizmusokkal szemben.
A Lactobacillus acidophilus és a Bifidobacterium longum csökkenti néhány olyan
vastagbél enzim (pl. béta-glukoronidáz) szintjét, amelyek szerepet játszanak a rákkeltő
anyagok konverziójában.
A Lactobacillus rhamnosus felgyorsítja a salakanyagok kiürülését.
A Lactobacillus plantarum erősen savanyít, tejsavtermelése és antibiotikus hatású
anyagcsere terméke meggátolja az ártalmas mikroorganizmusok elszaporodását.
A Lactobacillus salivarius alfa-galaktozidázt termel, amely csökkenti a széklet
szorulás kialakulását, valamint rezisztens a tetraciklinre és a kloramfenikol tartalmú
antibiotikumokra.
A Lactobacillus. sporogenes a koleszterin szint csökkentésében hatékony. Rövid távú
lipideket csökkentő hatását számos kutatás bebizonyította. A kutatások eredményei
kimutatták, hogy nem csak a koleszterin vérszintjét csökkenti, de előnyösen befolyásolja a
HDL/LDL koleszterin arányt is.
A Bifidobacterium bifidum ecet- és tejsavat termel, ezáltal fokozza a bél savasságát,
megakadályozva a patogén baktériumok elszaporodását.
A Bifidobacterium bifidum és longum a nitritet előállító kórokozók elszaporodását
gátolja erőteljesen.
A tejsavbaktériumoknak fontos szerepe van a daganatos betegségek megelőzésében
is, mert egyrészt csökkentik a bélben a tumorok kialakulását elősegítő toxikus anyagcsere
termékek képződését, másrészt fokozzák az immunrendszer aktivitását.

4.3.2.2. Rövid tájékoztatás a prebiotikumokról

Növényi fruktóz poliszacharidok, inulinok (amiket húsztól több ezernyi fruktózlánc

alkot) – általában terminális glukóz nélküli molekulák. Élelmi rostok fruktán csoportjába
tartoznak. A szénhidrát emésztő enzimek nem, csak a vastagbél baktérium florája bontja az
inulinokat, természetes energiaforrást biztosítva a probiotikumoknak. (Közben CO2, hidrogén,
metán szabadul fel puffadást okozva.). A csicsókától a vörös- és a fokhagymán, agavén,
articsókán át a cikóriáig számos mindennap fogyasztott növényi étel tartalmazza.

Az anyatejben 130-nál több laktózból származott oligoszacharid található, amiknek

jelentős része prebiotikumként hat a csecsemő bélrendszerében.

4.3.3. Hüvely endoflorája

Nemi érésük időszakában népesíti be a lányok hüvelyét a 121(!) leggyakoribb

Lactobacillus törzs egyike, a fakultativ anaerob, más néven mikro-aerophil típusú (oxigén
szegény környezetben élő) Lactobacillus casei rhamnosus törzs, az ún. Döderlein bacillus.
Felfedezőjéről, J. L. Ch. Wilhelm von Döderlein-ről nevezték el.

A Döderlein bacillus a menarche-től a menopausa-ig marad „uralkodó”

mikroorganizmus a hüvelyben. A születés után folyamatosan betelepülő és a klimax után
tovább ott élő 5-30(!) különböző aerob és anaerob mikrobával egyetemben képezi a
termékeny korszakában lévő nő vegyes hüvely mikrogenomját, melynek mintegy 95%át
alkotja. A normális flora megakadályozza patogén (opportunista patogén) mikroorganizmusok
megtelepedését, elszaporodását.

A Lactobacillus casei rhamnosus biztosítja a savas (≈pH 3,5-4,5) közeget a hüvelyben.

A hüvely hámsejtjeiből ösztrogén hatására kiválasztott glukózt felhasználva a Lactobacillus
tejsavat termel és bocsát ki, továbbá H202-ot, bioszulfuraktánsokat, baktericideket szekretál,
valamint vékony fedőréteget képez a hüvelyhámon.

4.4. Florával kapcsolatos tudnivalók

*Opportunista patogén mikroorganizmusok

Egy-egy emberben, emberen mikroorganizmusok milliárdjai (egyes kutatók szerint

számuk tízszeresen meghaladja az emberi test sejtjeinek számát) kisebb csoportjuktól
eltekintve patogének a „házigazdára” nézve. Az adott mikrobiológiai környezetben, a flora
sajátos összetételében rejlik, hogy „nyugalomban” vannak, vagy „támadnak”. A mikrogenom
kiegyensúlyozott állapotában ”békésen együtt élő” patogéneket opportunista patogén
mikroorganizmusoknak nevezzük.

**Szimbiózis

Eredendőn az állat- és növényvilágban használt kifejezés: tartós morfológiai és

funkcionális békés együttélés. Élet- és érdekközösség, melyben a felek egymásra vannak
utalva. Az egymásra utaltságban az ember valamint ekto- és endoflórájának komoly része
kölcsönös előnyöket biztosít egymásnak. (Lásd előbb!)
Az együttéléssel kapcsolatosan találkozunk „társ” kifejezésekkel. A kölcsönös előny
jelensége a mutualizmus. A kommenzális elnevezés arra utal, hogy rajtunk, bennünk és
belőlünk élnek. (Terített asztal – mensa, menza – vagyunk.).

*** Paraziták, parazitizmus

Fajok közti kölcsönhatások egyik változata a parazitizmus: a gazdaszervezet

testfelszínén és szerveiben élő mikroorganizmusok (baktériumok, gombák bőrön és
tápcsatornában), ízeltlábúak (kültakarón, hajon, szőrzeten), férgek (bélcsatornában), egyéb
élőlények (májmétely, entamoeba histolytica, stb,) lakmároznak. Élősködőknek, élősdiknek,
ekto- és endoparazitának tartjuk őket.

A virionok (vírusok) jellegzetes sejtparaziták. Reprodukciójukhoz (replikációjukhoz)

a (megtámadott, befogadó) gazdasejt genetikai kódjait megváltoztatva, a gazdasejt anyagait
felhasználva építik fel az újabb vírusokat.

5. Idegrendszer működése
(Megtanulandó: Mihály András Anatómia tankönyvéből a 139-170. oldal)

5.1. Idegrendszer működését biztosító elemek

 Idegsejtek és gliasejtek alkotják az idegrendszert. A neuronok a glia ép működésére
vannak utalva. A glia károsodása az idegsejtek működési zavarát okozza.
*Idegsejtek felépítése: dendritek
synapsisok (jelfogókkal)
axon ←axoplasma, ←axolemma
←velőshüvely=myelinhüvely
↑ ↑←—Schwann-sejtek a
↑ perifériás idegrendszerben
↑←olygodendroglia a központi
idegrendszerben ben
A myelinhüvely nem folyamatos. Megszakítások — Ranvier befűződések — láthatók
rajta. A mozgató neuron „szigetelt” axonján másodpercenként 2000 elektromos ingerület is
végigfut. Az ingerület elektromos impulzus vagy akcios potenciál, ami a végkészülékben
vegyi potenciállá változik.

Az idegek axon kötegekből állnak össze, amit körülvesz a neurilemma, ez biztosít

sérülés után az axon regenerációjához ösvényt.

**Glia sejtek típusai

Makroglia funkcio vér-agy gát (védelem),

liquor-agy gát (védelem),
idegsejtek táplálása nyúlványaival ←érfalakat
körülvevő gliatalpakon át,
gliarost képzése fibrinből sérülés után
(térkitöltés),
idegsejtek, rostok helyét elfoglalja
(térkitöltés),
Mikroglia funkcio RES részét képezi az idegrendszerben
mozgékony phagocytak,

Olygodendroglia funkcio központi idegrendszer axonjainak

myelinisatioja (egy éves korig)
ritmikus mozgásával biztosítja az idegsejtek
táplálását
elpusztult idegsejtek körülzárása,
bekebelezése, phagocytosis,
Ependyma több változata ismert,
E) felületükön ciliák találhatók, tight junction-ok
szorosan kapcsolják őket össze,
az alap felszínükön lévő nyújtványokkal az
asztrocitákhoz kötődnek,
F) a III. agykamra alján levők a tanacyták, amiknek
nincs ciliája, ellenben hosszú nyújtványaik
összekapcsolják a hajszálereket és az idegsejteket,
funkcio fedi az agyi üregrendszereket,
a plexus chorioidesok felszínét borítja,
közreműködik a liquor termelésében,
 visszaszívja a liquort,
a ciliák a liquor áramoltatását végzik,
astrocytákat regenerál.
Jonas Frisén és mtsai kutatási eredménye:
nyilvánvaló, hogy az előagyban az ependyma
sejtek tartalék sejtekként hatnak, amik sztrók után
aktiválódhatnak, mint az őssejtek, de nem
merítik ki az őssejt feltételeit.
Más tanulmány igazolta, hogy az oldalkamra falából a
halló szervbe ültetett ependyma sejtek visszaadták a
hallás képességét.

Astrocyta (astroglia) csillag alakú glia sejtek,

arányuk a központi idegrendszer gliái között 20-40%,
funkcio támogatja az endothelt a vér-agy gát működésében,
előmozdítja a tápanyagok bejutását az idegrendszerbe,
egyensúlyban tartja az extracelluláris ionokat,
az agy és a grincvelő sérülés utáni helyreállításában
fontos a szerepe,
hozzájárul az agyi funkciokhoz,
Ca2+-kat bocsát ki.

********
Az idegrendszer tökéletes működéséhez elengedhetetlen a vér-liquor gát és a vér-agy gát.

Vér-liquor gát

A plexus chorioideus és az agyi erek a Virchow résekben liquort termelnek mintegy

fele-fele arányban. A véráramból számos gyógyszer nem jut át a liquorba, amit figyelembe
kell venni az agyhártya- gyulladás kezelésekor.

Vér-agy gát

A hajszálerek endothelje körül lévő glia szabályozza a neuronok működéséhez

szükséges anyagok, gyógyszerek, stb. kilépését az érből az idegsejtek felé.

E tényt figyelembe kell venni az agykamrák, az agyburkok, az agy állománya

betegségeinek gyógyításakor. Arra is gondolni kell, hogy agyhártyagyulladások esetében a
gát működése megváltozik, tudni kell, melyik gyógyszer jut át a vér-liquor gáton.

5.2. Inger, ingerület, ingerfelvevők, végrehajtók

5.2.1. Inger, ingerület

Inger a sejt környezetében minden változás (vegyi, mechanikai, hő, elektromos,

homeosztázis), amely megváltoztatja a membrán potenciált. A membrán potenciál
változására jellegzetes válasz, ingerület alakul ki anyagcsere változások kíséretében.
*Ingerület terjedése
Az ingerületek az axonon az emberi testben csak egy irányban (afferens→, ←efferens)
terjednek. A terjedési sebesség függ az axon keresztmetszetétől és a myelinhüvely meglététől:
0,5-120 m/sec lehet.
Az ingerület, az akcios potenciál a myelinhüvellyel borított axonok Ranvier-
befűződésein „átugorva”, szakaszosan halad tova. Az ugrás felgyorsítja az ingerületet.

*Ingerület haladása a sejtfelszínen

A küszöbinger szintjét elérve megnyílnak a Na+-csatornák az ingert ért terület
szomszédságában, majd a depolarizáció (ionvándorlás) tova terjed a neuron felszínén.
*Az ingerület létrejöttében a következők játszanak fontos szerepet.
a) Ingerküszöb, küszöbinger:
Ingerküszöb az a legkisebb ingererősség, amely éppen kiváltja az akcios potenciált, az
ingerületet. A küszöbinger minden neuron esetében más lehet. A küszöb feletti ingerlésre
létrejövő akciós potenciál amplitúdója, időtartama állandó, nem függ a küszöb feletti inger
nagyságától. „Minden vagy semmi” válasz.
A receptorban keletkezett potenciál a küszöbérték elérése után indítja az
ingerimpulzusokat.

b) Különbségküszöb (Weber 1831.): Két inger megkülönböztetéséhez szükséges eltérés,

különbség. A különbségküszöb közepes erősségű ingerekre érvényes. Súlybecsléskor ez 1/30,
fényerő becslésekor 1/120.

A küszöb alatti ingerek enyhe anyagcsere változást hoznak létre a sejtben, előkészítik
a sejtet egy újabb inger fogadására.

c) Adekvát inger: amelyre nézve a receptor a legérzékenyebb.

vegyi szag, íz
vér CO2 szintje, vér pH változása (acidózis, alkalózis)
mechanikai tapintás, nyomás, simogatás (→fájdalom!),
rezgés (hanghullám→hallás),
testhelyzet (fej helyzete→egyensúlyérzés),
hő (→fájdalom is!)
fény (foton)

d) Nem adekvát inger (szaglószerv érzékeli a hideget)

(nyelv érzi a forró ételt→fájdalom is!)
(forró víz }→ fájdalom
(csípés }→ „
(szúrás }→ „
(vágás }→ „

nem adekvát (aspecifikus) túl erős inger → kiváltja a speciális érzület észlelését
pl. ütés a szemre→fény felvillanása,
ütés a fülre →hangjelenség, „cseng a füle”.
e) Ingerforrás lehet a szervezetben és
a szervezeten kívül
(kontakt receptorok és telereceptorok veszik fel).

5.2.2. Ingerfelvevők
Lehetnek exteroreceptorok és interoreceptorok

Axonok végkészülékei ingerfelvevők (receptorok, érzőkészülékek) vagy

kivitelezők (effektorok).

Az ingerfelvevők (receptorok, érzőkészülékek) energiaváltozást érzékelnek.

Morfologiájuk, testen és testben való elhelyezkedésük, továbbá ingerküszöb értékeik
biztosítják speciális működésüket. (Lásd alább is!)

*Kontakt receptorok
A kiváltó ingerforrással közvetlen kapcsolatba jutva érzékelnek.
Alkalmatlanok az inger felerősítésére.
*Telereceptorok
Nem kerülnek az ingerforrással közvetlen kapcsolatba, nagy távolságból is
észlelik az ingert (fényt, hangot, szagot).
Képesek az inger felerősítésére.
A telereceptorok hiánya, működésük kiesése az ingerkörnyezet beszűkülését
vonja maga után, ami a személyiség sérüléséhez vezet.
Az érzet attól függ, hogy az agyban hol, milyen központban végződik az afferentáció.
A megismerés csak adekvát ingeren alapul.

Inger felvételének alapvető szempontjai a fentebb részletezett:

—Ingerküszöb, küszöbinger,
—Adekvát-e az inger?
—Nem adekvát (aspecifikus) túl erős inger → kiváltja a
speciális érzület észlelését
pl. ütés a szemre→fény felvillanása
ütés a fülre→hangjelenség, „cseng a füle”.
—Ingerforrás lehet a szervezetben és
a szervezeten kívül (kontakt receptorok és
telereceptorok veszik fel az ingert).

Az inger, az akciós potenciál a myelinhüvellyel borított axonok Ranvier-befűződésein

„átugorva”, szakaszosan halad tova. Az ugrás felgyorsítja az ingerületet.

Ingerület haladása a sejtfelszínen

A küszöbinger szintjét elérve megnyílnak a Na+-csatornák az ingert ért terület

szomszédságában, majd a depolarizácio („ionvándorlás”) tova terjed.

2.) A külvilág felől érkező ingereket exteroreceptorok veszik fel.

A bőrben, a szem kötőhártyájában és szaruhártyájában nem egyenletes az érző

receptorok eloszlása. Legsűrűbb a mutatóujj begyén, ahol 1 cm2-re 250-300 Meissner-
test, 150-200 szabad végkészülék, 13 Ruffini-test, 2-5 Krause-végbunkó jut.

Szabad idegvégződés felhámban a sejtek közti myelinhüvely nélküli receptorok

→fájdalom érzés felvétele, továbbítása.
Merkel sejt (Merkel-Ranvier sejt) érző idegvégződéssel kapcsolatban álló 10 µm
nagyságú epidermis sejt (Merkel sejt+neuron
komplex) a bőr stratum basale-jában, a verejtékmirigy
tövében. →finom tapintás
A tapintás mellett endokrin működésűk is van (ún.
APUD sejtek, lásd Endokrin fejezetben!)

Meissner-test tojásdad kötőszövetes tokban spirálisan feltekeredett

axon → finom tapintás (taktilitás)
Vater-Paccini-test kollagén lemezes hagymaszerkezet, lemezei között apró
ágakra rostozódó axon, az ágak bunkószerűen
végződnek,(bőr ksz., parench. szervek stromaja)
(izomfascia, ín, csonthártya)(mesenterium,
retroperitonealis szervek) →nyomásérzet
Golgi-Mazzoni-test vékony kollagén lemezes falban szabálytalan recés
Elágazódások (bőr ksz., parench. szervek stromaja)
(inak tapadása, izületi tok) →nyomásérzet
Krause-test Meissner-hez hasonlító kisebb, bunkó alakú végtest,
(bőr – erogén zónák! -, zsigerek)
→hideg érzése, erogén érzet,
újabban feszülést jelzőnek is tartják.
Ruffini-test Krausehoz hasonló lapos, hosszúkás, az axon
felrostozódva lép bele
→meleg érzése,
→feszülést jelzőnek is tartják
Érzékszervek Lásd a külön fejezetben!
Nociceptorok (fájdalomérzés receptorai)
nagy ingerküszöbű csupasz idegvégződések találhatók a
bőrben

2.) A szervezeten belüli változásokat érzékelik az interoreceptorok.

Fájdalomérző idegvégződések, nociceptorok megtalálhatók

izmokban,
csontban, csonthártyában,
ízületi tokban,
fogbélben,
savós hártyákban,
agyburokban,
tápcsatornában,
kiválasztó, nemző szervekben.

A szervezetünkön belül fájdalmas inger lehet

mechanikai,
hő (hideg és meleg),
 vegyi,
szövetekből felszabaduló algogén anyagok:
K+ (sérült sejtekből),
szerotonin (thrombocytákból),
hisztamin (hízósejtekből),
bradikinin (szöveti kallikreinből).

Vesztibuláris végkészülékek macula és crista szekunder érzéksejtjei

sztereociliákkal, valamint
a félkörös ívjáratokban a maculán statolithekkel
→fej, test helyzetváltozása

Proprioreceptorok 5-6 mm hosszú orsó alakú végkészülékek kötőszövetes tokkal,

bennük myelinhüvely nélküli axon ágazódik el az inak rostjai
közé, illetve az ágak rárétegeződnek az izomrostokra,
ínorsóban, izomorsóban ismegtalálhatók,
→nyomás, feszülés

Visceroreceptorok érfalban: glomus caroticum, sinus caroticus,

glomus aorticum
→integráló működés
→vegyhatás, (vér)nyomás
zsigerek falában →nyomás, feszülés

5.2.3. Kivitelezők, végrehajtók

Az izomzatban és a mirigyekben fejtik ki hatásukat.

Neuromuscularis junctio és
elválasztó végkészülék közvetítésével.

* Neuromuscularis junctio a mozgató neuron végkészüléke

myelinhüvely nélküli axon fut az izomrostba,
a praesynapticus végrészben termelődik az
acetilcholin és az
acetilcholoineszteráz enzym.

**Elválasztó végkészülék a mirigy végkamrákban szabad idegvégződéseken

acetilcholin termelődés indul.

5.3. Ingerület átvitele („gap junction”, synapsis)

Ingerület elektromos és vegyi úton jut át egyik sejtből a másikba. Az elektromos a
gyorsabb, a vegyi lassúbb, de változatosabb.

5.3.1. Gap junction

Elektromos ingerület átvitel a „gap junction”-okon történik. 1958-ban fedezték fel a
„gap junction”-t rákok központi idegrendszerében. Elektronmikroszkóppal azonosították,
hogy két sejt membránja közel, 2-4 nm távolságrra van egymáshoz, és a köztük lévő
távolságot csatornát (connexont) alakító fehérjék (connexinek) hidalják át.
A csatorna kis molekulasúlyú (<1 kD) anyagok és víz számára átjárható, így a gap
junction elektromosan és metabolikusan összeköti a két sejtet.
A gap junction az ember szívizomzatában és a zsigerek sima izomzatában biztosítja a
gyors, összehangolt izom összehúzódást.

5.3.2. Synapsis szerkezete, működése

Idegsejtek kapcsolódásai a synapsis-ok (interneuronalis junctio, neuroneuronalis synapsis)

Synapsist alkotja a preszinaptikus membrán, szinaptikus rés, posztszinaptikus
membrán. Mindkét membrán mögött a sejtplazmában bőséges a mitochondrium jelenlét. A
preszinaptikus végrészben hólyagok láthatók, ezekben raktározódik és ezekből szabadul ki a
transzmitter anyag (és lép ki a Ca ++-csatornákon át a szinaptikus résbe). A synapsisoknak
nagy az oxigén fogyasztása és környezetükben bőségesen találunk mitokondriumokat
A synapsis a dinamikus polarizáció elvén működik: a dendrit a sejt felé vezeti az
ingerületet, a tengelyfonal pedig elvezeti a sejttől („szelepműködés”)
A synapsisokban az ingerület divergálhat, vagy konvergálhat. Előbbi esetben az axon
végződései több idegsejt dendritjével kötődnek, az utóbbiban pedig több neuron axonja egy
idegsejtre viszi azingerületet.
A kapcsolatba kerülés szerint ismerünk:
a) axoneuronalis, axoszomatikus (axon idegsejten végződik).
b) axodendrikus (axon dendritekhez kapcsolódik).
c) axoaxonális (tengelyfonal tengelyfonallal alkot synapsist).

. Alakilag a synapsis lehet:

párhuzamos érintkezés (a kisagy kérgében),
végtalpas (gerincvelőben),
kehely alakú (állatvilágra jellemző),
kereszteződési, ebben nem axonvég találkozik dendrittel, sejttesttel, hanem az
axon számtalan dendrit tüskéjével érintkezik lefutása mentén,
(agykéregben, kisagy kérgében, hypothalamusban, corpus striatumban),
glomerulus-szerű (kisagy kérgében, érző pályákban, thalamusban).

5.3.3. Synapsisban zajló folyamat

Elektromos inger→vegyi inger→elektromos inger→izomban mozgás,
→mirigyben váladék kiválasztás,
→idegsejtben újabb ingerület.

A receptor „transzmitter jelfogó”. Ami azt jelenti, hogy a transzmitter (mediátor

molekula) kizárólag a saját jelfogóján keresztül tud hatást kiváltani.

************************

A synapsis-ban: kémiai ingerület átvitel megy végbe.

Receptor |
 + }—→megnyíló Na+- és K+-csatornák
Mediátor molekula | |
| ↓
↓ depolarizáció→megváltozik a
Módosítja a célsejt válaszát membrán potenciál
a beérkező üzenetekre.

Ingerület-átvitel folyamata
1. Táblázat

**********************

A kémiai ingerület átvitel:

Lassúbb az elektromos ingerület átvitelnél,
de sokoldalúbb,
és hihetetlenül széles működéssel ruházza fel az agyat,
akkor is hatásos, ha nem visz üzenetet,
módosítja a célsejtet.

A vegyi potenciál a transzmitter anyag képében a Ca++ csatornán jut ki a szinaptikus

résbe, onnan a posztszinaptikus membránra, ott újabb potenciálváltozás lép fel —→ a
jelenség a depolarizáció = esik a nyugalmi potenciál mértéke a membrán két felszine között.
(A Na+-pumpa működése csökken —→ Na+-be- és K+-kiáramlás. A „unit membran” fehérjéi
képezik a Na+-csatornákat.)

A depolarizáció hatására a célsejtben bekövetkezik a speciális funkció (izom

összehúzódás, váladéktermelés, újabb idegsejt aktivizálódása).

Nyugalmi állapotban a membrán két oldalán ellenkező töltésű ionréteg helyezkedik el,
azaz polarizált a membrán.
A nyugalmi vagy membrán potenciál az idegsejtekben: „–70mV”.
A sejtekben több a fehérje és a K+, a sejteken kivül pedig több a Na+, a Cl¯, Ca++.

Repolarizációkor a sejtből a fehérjék „nyomják ki” a Na+-ot energia felhasználásával

(Na -K -ATPáz enzim jelenlétében), hogy fennmaradjon a nyugalmi potenciál (miközben a
+ +

K+ visszajut a sejtbe).

Akciós potenciál a két nyugalmi potenciál állapot közötti változás.

Kémiai ingerület átvitel következménye—→neuromoduláció
↓
A bevitt jel erősödik,
vagy gyengül.

Az agy az ingerület átvitel minden szakaszában

rendkívüli hajlékonysággal
és sokoldalúsággal működhet
a kémiai hírközlő anyagok különféle kombinációit használva.
 Mindezt „molekuláris szimfónia”-ként értelmezhetjük, ami nem azonos a
beprogramozott számítógéppel.

Magyarán mondva az agy nem feltétlenül algoritmusok szerint,

nem külső intelligencia által beprogramozva,
hanem öntevékenyen, magától működik.

Amikor „nem csinál semmit” az agy, akkor is „átélheti a megvilágosodás

élményét”.

5.3.3.1. Ingerületet átvivő anyagok (transzmitterek) és receptoraik

Olyan sajátos vegyi anyagok, amkik a szinapszison át „üzenetet visznek” egyik

idegsejtről a másikra, idegről izomra vagy mirigyre. Lehetnek serkentők és gátlók.
*Acetilkolin→nikotinos recptor, muszkarinos receptor
*Glutaminsav→NMDA receptor, AMPA receptor, kainát receptor, metabotrop
receptorok
*GABA (gamma aminovajsac)→”A” és „B” típusú receptor
*Glicin→glicin receptor
*Katekolaminok
→adrenalin→α1, α2, β1, β2 receptor
→noradrenalin→α1, α2, β1, β2 receptor
→dopamin→dopamin1 típusú, dopamin 2 típusú receptor
→szerotonin→szerotonon 1, 2, 3, 4 típusú receptor
*Neuropeptidek
Endorfinok==természetes opiátok
Morfinszerű anyagok, endogén opioidok, opioid peptidek, „pain
killer”-ek, amik az ópiát receptorokkal interakcioba lépnek.
→endorfinok — β-endorfin, α-endorfin,
→endomorfinok,
→enkefalinok— metionin enkefalin (met-enkefalin=Opioid Growth
Factor, OGF),
— leucin-enkefalin,
→proenkefalin,
→dynorfin A, dynorfin B,
→nociceptin
Opioid receptorok: δ(delta), κ(kappa), μ(mű), σ(szigma), ε(epszilon),
μ(mű), ζ(dzeta, zeta), ORL-1 (Opioid receptor-like-1,
vagy κ-tip3 vagy nociceptin) a G-proteinhez kapcsolt
receptorok.
Galanin GALR1, GALR2, GALR3
P-anyag
*Természetes cannabinoidok==eikosaidok (endocannabinoidok)
→anandamid
Cannabis receptorok: CB1, CB2
 5.4. Reflexek
A reflex az idegrendszer közvetítésével a szervezetet ért különböző ingerek hatására
törvényszerűen létrejövő, megfelelő válasz.
A reflex rögzült válasz egy meghatározott ingerre.
A környezettel való kapcsolattartásban elemi idegi funkcio a reflex.

*A feltétlen reflex veleszületett, tudattól független idegrendszeri működés, amit

nem tanulunk.
A feltétlen reflexek a folyamatosan változó körülmények között sem a filogenezisben,
sem az ontogenezis során nem biztosítják az alkalmazkodást, tehát a faj és az egyed
fennmaradását.
A létért való küzdelemben sajátos magatartási reakciók alakultak ki, amelyek
rugalmasan hajtják végre az alkalmazkodást, ezek a feltételes reflexek.

**Feltételes reflex a feltétlen reflexre felépített és begyakorolt időleges kapcsolat,

amely tanulás és megerősítés folytán alakul ki az egyedi létben ingerek társítása útján. A
reflexválasznak megfelelő ingerrel együtt egyidejűleg semleges ingert is adunk, Ez az inger a
tanulás, a megerősítés után önmaga is kiváltja a választ. (Pavlov kutatásai)

A feltételes reflexek sorozata dinamikus sztereotipiákat hoz létre.

Ismeretesek ún. zsigeri feltételes reflexek is, amelyeket még endokrin mirigy
működésének befolyásolására is felhasználnak.
A feltételes reflex generalizációja az a jelenség, amikor a semleges ingerhez hasonló
érzékszervi inger éri az egyedet.

A feltételes reflexekkel kapcsolatban a következő körülményekről nem szabad

elfelejtkezni:
Szimultáneitás a különböző ingerületi folyamatok közel egy időben
érjék az idegrendszert.
Begyakorlás (kondicionálás) során funkcionális pályarendszerek
alakulnak ki (facilitáció révén), gyakori ismétléssel
„beépülnek” az idegrendszerbe a feltételes reflex
mechanizmusok.
Időlegesség gyakoroltatás híján idővel kialszik a feltételes reflex.
Univerzalitás bármely inger kiválthatja, amit felfog a szervezet, kivéve
fájdalom ingert.

A feltételes reflexek kiépítésekor nem csak az agykéregből vezethetők el akciós

potenciálok, hanem a centrencephalonból és a limbikus rendszerből is, azaz aktiválódnak az
agy komplex struktúrái.

Feltételes reflex ép agykéreg nélkül nem építhető ki.

*Reflex felépítése

A reflex anatómiai alapja a reflexív.

 Inger felvétel (recepció) → inger központba futása (afferentáció) → központi ingerület
feldolgozás (CES, CIS – lásd alább!) → válasz a végrehajtó szervhez (efferentáció) →
végrehajtás (reakció → szekréció, mozgás, akció, cselekvés).

A reflexek reflex láncot alkotnak.

A reflex láncoknak nagy a biológiai jelentősége. A reflex láncokban a reflexek

integrálódnak, dinamikus kölcsönhatásban vannak egymással.

*Reflex jellemzői

Kiváltó terület (Ahol a receptor található) a reflexogén zóna.

Irradiáció Az inger fokozásával a reflexválasz erőteljesebbé válik.
Reflex késés Az inger hatásától a válasz megjelenéséig eltelt idő
Reflexkésés összetevői: receptor latencia ideje.
afferenctációs vezetési idő,
synapsis idő,
efferentációs vezetési idő,
effektor latencia ideje.
Kifáradás Gyors egymás utáni gyakorlás, kiváltás következtében kifárad a reflex
működése anélkül, hogy az effektor szerv működése romlana.
Utókisülés Miután megszünt az afferentáció, az efferens szárban továbbra is
észlelhető ingerületi folyamat, mert a központban még sok
visszakapcsolódás vagy központi visszaverődés mutatható ki –
a reverberációs körök működése ad rájuk magyarázatot.
Térbeli facilitáció Több neuron ingerületi állapota – konvergencia elve! – egy neuronra
tevődik át. Jelentősége abban áll, hogy több irányból érkező
küszöb alatti impulzusok összegződve ingerületi potenciált
hoznak létre a sejtben.
Időbeli facilitáció Egymást követő küszöb alatti ingerületek végül ingerületi állapotot
gerjesztenek.
Okklúzió Két irányból egy időpontban egy központra érkező afferentáció
gyengébb reakciót vált ki, mint az egyenként érkező afferentációk
hatásának összege.

Küszöb alatti széli izgalom Az egyik neuronról tovahaladó ingerületek csak küszöb alatti
afferentációt hoznak létre és az érintett idegsejtekben
nem képződik ingerületi állapot.

*Reflexközpontok működése

Meghatározott számú afferentációs impulzus izgalmi állapotot hoz létre a

reflexközpontban. Ez a központi izgalmi állapot (central excitatory state, CES) határozza
meg az efferens választ: a CES állapotba jutott központ „kisül” az efferens rost felé.

A CES-t kialakító impulzus(ok) a központ környezetében lévő más efferens irányú

sejtcsoportokat gátlási állapotba (central inhibitory state-be CIS) hozza(ák).
 A CES és a CIS párhuzamos, együttes fennállását az antagonista gátlás, más néven a
reciprok innerváció képviseli. E jelenséget a reflexvizsgálatokkal (Achilles-ín, patella stb)
szemléltethetjük.

Az ember összerendezett, összehangolt, harmonikus mozgása

a reciprok innerváció tökéletes működésében rejlik.

*Reflexgátlás

A gátlás aktiv neuronális tevékenység, mely lehet külső gátlás és belső gátlás.
Külső gátlásról akkor beszélünk, ha két központ egyidejűleg jön izgalomba. Pl. a
begyakorolt feltételes reflex ingerével egy időben más inger is érkezik, az újabb agyi központ
és az eredeti központ ingerülete közül az erősebb kioltja a másikat – így a feltételes reflex
nem lép fel. E hatások átmenetiek, ritkán következik be a feltételes reflex kialvása.

A belső gátlás lényege, hogy kellő behatásra a kiépült feltételes inger átalakul gátló
ingerré a reflex központban.
Lehet kialvásos,
késleltetett (30”-3’),
feltételes (gátlás gátlása) (fény; fény+cseng; fény+csengő+mechanikus inger),
differenciális gátlás (hang rezgésszáma).
Részletesen a reflexekről a továbbiakat a központi idegrendszer fejezetben tanulhat.

5.5. Regeneráció az idegrendszerben

A regeneráció lehet strukturális és funkcionális. Minél speciálisabban fejlett a sejt, a
szövet, annál kevésbé képes strukturálisan regnerálódni.

Az idegszövet képtelen strukturális regenerációra. Ha elpusztult egy idegsejt, újabb

nem képződik helyette.

Nem strukturális alapú funkcionális regenerációra van esély a központi

idegrendszerben.

*Egyik változata, amikor az elpusztult idegelemek körül épen maradtak

bekapcsolódnak a működésbe.
**Másik lehetőség, hogy az idegrendszer más egységet kapcsol be az elveszett
működés kiépítésére.
***Harmadik változat esetében az épen maradt idegrendszer a maga egészében képes
kialakítani az elveszett működést.

A megmaradt neuronhálózatok átrendeződnek és nem a kiesett részek helyett

dolgoznak. Működéseik is megváltoznak. Kissé úgy tűnik, mintha a kiesett területek funkciója
tökéletesen(???) megmaradt volna – holott „szimulálják a működést”, így valójában a
„visszaállt”, a „megmaradt” működés nem lesz tökéletesen azonos az eredetivel.

A környéki idegrendszerben az axonok sérülése után létrejön mind a strukturális,

mind a funkcionális helyreállítódás.
 A strukturális és a funkcionális helyreállítódás alapja:
az axonvégekből kiinduló rostok és a perifériás csonk megmaradt Schwann
sejtjei a neurilemma belsejében. A Schwann sejtjek csőszerűen
kötegelődnek és e csövekbe kúsznak be az axonvégek.

Az axon regenerációjának üteme 1mm naponta.

A regenerációt célirányos (műtéti) beavatkozással kell előmozdítani a funkcionális
habilitáció mellett.

6. Központi és perifériás idegrendszer működése

A központi idegrendszer két fő alkotójával, az agy és a gerincvelő működésével
foglalkozik a fejezet olyan részletesen, amilyennel az egészségügyi tanulmányokat végzők is
megismerkednek. A gyógypedagógus hallgatók esetében ez a részletesség nem túlzás, hanem
szükséges tudást biztosít.

A fejezetben a környéki idegrendszer működései is tárgyalásra kerülnek, mert az

erőltetett szétálasztás közben bizonyos részleteket meg kellene ismételni a könyvben.

6.1. Agy működése

Everything one knows began as a selection of a small group of our cognitive

impulses from the body, the environment, memories, and conscious and
subconscious elements. All neuroscience is based on the pradigm of a
modular brain, each component independently responsible for, or
participating in each brain function. (Eugene B. Shea)
Az agy 1300-1500 g tömegű szervünk – testünknek mintegy 2,33%-át teszi ki - lágy
tojásra emlékeztet a konzisztenciája.
Agyunkban 100 milliárd idegsejt található (≈ennyi fa él az Amazonas őserdejében),
egy-egy sejten 100 ezer synapsis lehet. Gyufafejnyi agyállományban milliárdnyi synapsis
biztosítja a működést. Másodpercenként egy synapsist számolva 32 millió év telne el, amíg az
agy összes synapsisára sor kerülne. Összehasonlításként: az ember fejlődése 8 millió évre
tehető mai ismereteink alapján. Ennyi idő alatt a DNS-ünk csupán 1%-kal lett más, mint a
csimpánzé.

E kicsiny agytömeg nyugalomban a szervezet energia fogyasztásából 15-20%-ban

részesül. Az energia igényt meghatározza a mitochondriumok és a synapsisok mennyisége.

Az agy oxigén szükségletét a szellemi munka, a láz fokozza. „Nyugalomban” az agy

100 g tömege 3,3 ml oxigént fogyaszt. A szürke állomány közel húszszor annyi oxigént
igényel, mint a fehér. Az agy napi oxigén igénye 71. A vérből az agy jobban kihasználja az
oxigént, mint a szervezet többi része.
 Az agy glukóz felhasználása 5,6 mg/100g/perc, ami óránkénti 4,7 g-nak felel meg az
egész agyat tekintve, ez a mennyiség a máj glukóz termelésének 60%-a. Az agy glukóz
tartaléka jelentéktelen.

A szíven átáramló vér 16%-a kerül az agyba. Percenként 700 ml, 100 g agytömegre
számítva 50 ml.

A cortex, az agy külső rétege, a kéreg 2-3 mm vastag, tekervények és árkok

szabdalják. Ha kisimítva szétterítjük, több mint négy A4-es lap felületét borítja be. Hat
sejtréteg különböztethető meg a neocortexben, a paleocortexben mindössze 3. E rétegek az
agy felszínére merőlegesen rendeződnek és más-más mikroszkóppal elkülöníthető sejtes
szerkezetet mutatnak. Brodmann e szöveti felépítés alapján határozta meg a 47 (később róla
elnevezett) areat.

Az agy mibenléte és működése az ókortól kezdve izgatta az embereket. Az elméletek

és elképzelések az ismeretlen rendeltetésű valamitől az egységes működésű szerven át, a
merev rekeszes szerven keresztül a haszontalan frenológiai felfogásig terjednek. Ezekről a
megközelítésekről, továbbá az agykéreg egyes területeinek működéséről, az agyidegekről
előadásokon lesz szó, valamint Dr. Mihály András Anatómia könyvéből tájékozódhat.

6.1.1. A „talányos” agy

Miért érezzük a látókéregbe érkező elektromos jeleket látásként, a hallószervből jött
ugyanolyan elektromos jeleket hallásnak stb?
Magyarázatul az elképzelések egyike, hogy tapasztalat alapján különböztetjük meg a
látást a hallástól. A másik gondolat szerint preferáló kapcsolatban áll mindegyik érzékelő
rendszer a mozgások bizonyos típusával, ami hangsúlyozza a megkülönböztetést.

A synaesthesia a fentiek ellentéte: gyengül, elhalványul a különbségtevés, pl. zenei

hangokat színekben lát az illető. Az öt fő érzékelés közül kettőnek bármilyen kombinációja
felléphet. E jelenség gyermekkorban gyakori, valamint szkizofréniásokban és hallucináciot
keltő anyagok szedése kapcsán.
Agyunk nem csupán idegsejtek, gliasejtek halmaza,
hanem bonyolult biokémiai rendszer,
melyben az idegsejtek összetétele állandóan változik,
közben új válaszok adására képes.
Az agyban szorosan összefügg az anyagcsere,
az elektromos aktivitás,
a növekedés.
↓
Érvényesül a „használd fel, amennyire tudod” elv.

16 éves korig „ádáz küzdelem” folyik a neuronok között az összeköttetések

létrehozásáért. (5-16 éves kor között az agy tömege 5%-kal nő!)
Annak ellenére, hogy 70 éves korra az agy tömegének a vesztesége 5%, (90 éves korig
20%!), neuronok között felnőtt korban is új kapcsolatok jönnek létre,
változnak a kapcsolatok,
pl. bővül a szókészlet főként a tanulás kapcsán, és nem feltétlenül következik
be a hanyatlás. A hanyatlás háttere még tisztázódó folyamat (genetikai, keringési, toxikus
stb).
 Az egyén számára szükséges környezeti igényeket tükrözi a neuronkörök kiépülése. A
neuronkörök az aktivan működő sejteknek megfelelően épülnek ki.
↓
„Használd fel, vagy szabadulj meg tőle” elv érvényesül.
Példa erre: a szem-agykérgi neuronkörök kiépülésének idején a
tartósan letakart szem neuronjai nem működtek, az agy
„félreértelmezte” az állapotot, úgy „kezelte”ezeket a retinális
idegsejteket, mintha nem lennének, eközben a működő neuronok
nyúlványai elfoglalták az inaktivak célterületeit. Az érintett
szemére vak lett az illető, holott anatómiailag tökéletesen ép a szeme.

Az agy mikroköreinek alakításában alapvetően fontos a tapasztalat. A soha nem

tapasztalt élmények nem játszanak szerepet személyiségünk formálásában.

Élményeinknek csak akkor lesz tartós jelentősége, ha emlékezünk rájuk.

Az emlékezésről, memóriáról lásd a megfelelő címszó alatt!

***************
Az agy mibenléte és működése az ókortól kezdve izgatta az embereket. Az elméletek
és elképzelések az ismeretlen rendeltetésű valamitől az egységes működésű szerven át, a
merev rekeszes szerven keresztül a haszontalan frenológiai felfogásig terjednek.

1848-ban egy sajnálatos balesetet követően derült fény a praefrontalis kéreg valós
funkciojára. Vermontban (USA egyik szövetségi államában) vasútépítés során robbanás
megsértette Phineas Cage agyának homloklebenyét. Sérüléséből kigyógyult, a jelleme
azonban megváltozott. Az együttműködő, barátságos ember — bár mozgása, érzékelése
változatlan maradt — határozatlanul viselkedő, kötekedő, csökönyös, másokra nem figyelő,
hatalmaskodó emberré vált és cirkuszi mutatványosként folytatta vasdarabbal az agyában az
életét.

1861. év fordulópont. Paul Pierre Broca egyik betegének, Leborgne-nak halála után
— aki csak annyit tudott mondani, hogy „tan” — az agyát megvizsgálta, a sérült agyterületet
baloldalon a homloklebeny közelében találta meg. (E beteg volt a „tan ember”. A terület
Broca-mező néven ismert.

Néhány évvel később Carl Wernicke osztrák orvos más típusú beszédzavar — amit
tökéletesen tagolt beszéd, de össze nem illő zagyva sorrend, értelmetlen újonnan kitalált
szavak jellemeztek — kapcsán újabb kérgi terület működését tisztázta—→manapság
Wernicke-mező-ként ismerjük

Cajal szerint az idegrendszer „faltörő kos”-ként működik. E mondásával kapcsolatban

tisztázandó, mi vezérli a neuronok kapcsolat rendszerének kialakítását.
a) Elsődleges a genetikai irányítás.
b) Amihez a helyi tényezők kapcsolódnak.
c) A célterületekből kibocsátott ”nyomravezető anyagok”.
d) Az idegnövekedési faktor (nerve groutth factor), ami ismereteink szerint
vissza kerül az idegsejtbe, amint létrejött a kapcsolat, azután bejut
a sejtmagba és interferál a gének kifejeződésével.
e) Számos egyéb anyag.
f) A távoli neuron kapcsolatok létrejöttében feltételezik, hogy a fejlődés korai
 szakában a még egymáshoz közeli idegsejtek közötti az axonok kialakulnak,
majd a növekedés során megnyúlnak és később ezek mentén haladnak az újabb
idegpályák.

Az egypetéjű ikrek „egymás klónjai”. Agyuk MRI képe meglepő módon rendkívül
hasonló. Ízlésük, gondolataik azonban nem annyira egybeesők, mint az azonos környezetben
felnevelkedett testvéreké. Egyéni érzékelésük és gondolkodásuk jelei a személyes tudatot
teszik világossá genetikai azonosságuk mellett.

***************

A fő érzékelési kérgi bementek (afferens pályák) és a fő mozgató kimenetek (efferens

pályák) alkotta központok az agy felszinének csupán egyharmadát fedik. Ezek a funkcionális
mezők a specifikus kérgi területek.
A többi terület nem csupán egyszerű utak, keresztutak helye, hanem a magasabb
rendű működés szolgálatában állnak, ún. asszociációs területek, melyek a legkifinomultabb,
legnehezebben megfogható agyi működésekért, a kognitiv, megismerési folyamatokért
felelősek.
Agyunkban a frontális kéreg a legnagyobb ilyen terület. Az evolucioban az ember
agyának e része 29%-ot növekedett. (A macskákban 3%-ot, a csimpánzokban 17%-ot
gyarapodott — ugyanakkor az ember genomja csak 1%-ban különbözik a csimpánzétól.)

1935-ben Egas Moniz portugál ideggyógyász majomkísérletek eredményire

támaszkodva kifejlesztette a „frontalis leukotomia” módszerét intenziv és érzelmi változások
(depresszio, szorongás, beteges félelem, agresszio) kezelésére. (Az USA-ban 1936-1978
között 35000 ilyen műtétet végeztek!)
A következményes kognitiv hiányosságok, súlyos mellékhatások és csekély „gyógyító
haszna” miatt megállították e beavatkozások folytatását.
A fentebb írt jellemváltozások mellett
a teljesítmény-orientáltságra és
az új stratégiák felállítására, továbbá
feladatok megoldási tervének kidolgozására való képtelenség, valamint
az érzelmi felelőtlenség vált uralkodóvá a leukotomián átesettekben
az előrelátás hiányával karöltve.
E betegek nem tudták felhasználni a környezetükből származó informáciokat
magatartásuk szabályozására,
-„- megváltoztatására,
makacsul ismételgettek (perszeveráltak).
Az emlékezeti gondok mellett e praefrontalis kéreg sérültjeiben
fennáll a hajlam, hogy
önkéntesen kevesebb informáciöt adjanak közre és
elromlik társas magatartásuk.

A szelektiv agyi károsodások jó példája a Parkinson-kór (1817-ben James Parkinson

számolt be róla). Idővel kiderült, nem csupán egy agyi terület, a substantia nigra — a
normális mozgás szabályozásáért felelős egyik kéreg alatti mag — áll a betegség hátterében,
hanem egy transzmitter anyag, a dopamin is.
Mind kiterjedtebb kutatásokat végeztek, végeznek az agyban található és az agy
működését befolyásoló, szabályozó, irányító transzmitterekkel.
 Az agy anatómiája nem illeszthető össze közvetlenül az agy kémiájával. Nincsen
olyan vegyi anyag, amely bármelyik agyi régióra kizárólagosan jellemző lenne. Ugyanaz az
anyag számos agyi mezőben megtalálható, egyúttal egy-egy agyi régió több, különböző
hírvivő anyagot termel és használ föl.
Összefoglalva: nehéz megmondani, egy agyi károsodásban a vizsgált terület
anatómiája vagy a benne lévő vegyi egyensúly megbomlása a legfontosabb ok.
Az agy működésében nem hagyható figyelmen kívül az idegsejtek plaszticitása sem.
Az agyi területek sérülése után részlegesen — esetleg teljesen — visszatérő funkciok adják
erre a példát.

6.1.1.1. Agy funkcio vizsgálata

*Mágneses rezonancia vizsgálat — MRI — a legaktivabban dolgozó agyi területek

energia kibocsátását rögzíti. Az oxigén koncentrácio változásait méri az agyi területeket ellátó
vérben (a haemoglobin vasának mágneses sajátosságait megváltoztatja a szállított oxigén).
**PET — pozitron emisszios tomográfia anatomo-funkcionális vizsgálat. Lényege:
radioaktiv oxigénatomokat építenek glukózba, vízbe, ezeket intravénásan a szervezetbe
juttatják. A nagy energiával kiszabaduló és megfelelően felfogott pozitronok jelölik a működő
agyterületeket. Ennek előzménye a ***SPECT — single pozitron emissing computer
tomographia — vizsgálat.

****EEG (elektroencephalographia) felismerése 1875-re vezethető vissza, ekkor

vezetett el gyenge áramot nyulak és majmok agyáról Richard Canton. Az EEG hullámok
változnak az arousal állapotoknak megfelelően, az életkorral, a betegségekre jellemzően. Az
arousal állapottal összefüggésben lehet az elalvást, alvást EEG-vel vizsgálni.

6.1.2. Arousal

Részletes és megszakítás nélkül képes agyunk informáciok áramlását befogadni

környezetünkből, ezáltal minden egyes egyedi helyzetre gyorsan és megfelelően reagálni
tudunk, állandó párbeszédet folytatunk a külvilággal. E párbeszéd hatékonyságát, hevességét
meghatározza egy fontos tényező, a belső izgatottság, éberség, az arousal. A feladatok
megoldásában akkor vagyunk leghatékonyabbak, ha közepes szintű bennünk az arousal. (Az
éberségi-izgatottsági szint az elmeállapot meghatározásában elengedhetetlen.)

6.1.3. Alvás

Az élettani, fiziológiás alvás az agykéregre kiterjedő részleges gátlás. Az alvás a

szervezet fiziológiai szükséglete, hiánya vagy tökéletlensége idegrendszeri és másodlagosan
szomatikus elváltozásokat, tüneteket, betegségeket okozhat.
Az altatás – gyógyszer hatására bekövetkező alvás – diffuz kérgi gátlásos állapot.

Az elalvás folyamán végig kísérhető az agyi elektromos hullámok változása:

β→α→θ→γ
(béta→alfa→téta→gamma)

Elalvás közben nem minden részletében ismert gátlás terjed ki a nagyagyra.

Kiindulási területe a formatio reticularis, ahol – főként bizonyos külső ingerek
megfogyatkozása miatt – az aktivitás lanyhul, majd az aktivitás csökkenése kijut az agy
felszínére és ott szétterül. Alvás kiváltásáért felelős idegrendszeri terület még a hídban és
középagyban két magcsoport – a locus coeruleus és a raphe magok.

Ingerszegény környezet nem vezet feltétlenül elalváshoz. A belső emlékképek,

gondolatok, az agy belső kezdeményezésű működtetése fenntartja sokáig az éber állapotot.
(Lásd: arousal!)

A fiziológiás alvás 4 szakasza:

Előkészítő fázis: csökken az agy ingerlékenysége, mérséklet a figyelem és a

koncentráló képesség. EEG: β→α válik uralkodóvá.
Szendergés fázisában ki-kihagy a figyelem, csökken az ingerek felvétele. EEG:
α→θ←α váltakozás.
Közepesen mély alvásban tovább csökken az ingerelhetőség, egye ritkulnak az α
hullámok, megjelennek a θ és a γ hullámok.
Mély alvás: az ingerelhetőség a mélypontjára süllyedt. Lassult, mély légzés, ritkább
szívverés és az EEG-n uralkodó γ hullámok jellemzik. Az izomzat ellazult, nincs álomlátás,
ideálisak a körülmények a szervezet regenerációjához.
Mély alvás időtartama az alvási időnek egyharmada, de legalább másfél-két óra
legyen. Az alvás igénye életkoronként változó. Újszülötté 16-18, csecsemőé 14-16,
kisgyermeké 10-12, fiatal felnőtté 8-10, felnőtté 8, időseké 6-8 óra.

A felületessé váló alvást az EEG-n a β hullámok megjelenése vezeti be. Az ortodox

(mély) alvással szemben ez a paradox alvás, más néven a REM (rapid eye movement=gyors
szemmozgás). E szakaszt álomlátások erős érzelmi megnyilvánulások, mozgások, beszéd,
sírás, kiabálás jellemzik. Kis ingerekkel ébreszthető az illető. Álomkép csak működő
analizátorok által érzékelt vagy valószínűsített jelenetekből tevődhet össze. (Pl. születetten
vakok álomképében nincsen vizuális elem.)
Ha a REM-et nem előzte meg mély – ortodox – alvás, nyugtalanul ébred az illető és
nem érzi magát kipihentnek.
A gyors szemmozgások nélküli alvás, NREM (non rapid eye movement) is a
felületesebb alvás változata. Ez az időszak nyugodt alvással jár, mélyebb és csak erős
ingerekkel ébreszthető az illető.
Az ébredés nem feltétlenül erős ingerekre következik be. (Lásd: kisgyermekes anya!)
A hipnozis mesterségesen előidézett hiponoia-állapot, melyben arra törekednek, hogy
„szóingerekkel éber pontot tartsanak fenn az agyban”.

6.1.4. Tudat és gondolkodás

A gondolkodás agyi műveletek révén valósul meg. Analizis és szintézis

egyensúlyának meg kell lenni a helyes gondolkodáshoz. E két folyamat közben
összehasonlítást végzünk. Általánosítunk bizonyos, megfigyelt sajátságok, tulajdonságok
alapján, az így kialakított csoportból konkretizálva kiemelünk egy embert, tárgyat, állatot.
Az óvodás a megoldandó gyakorlati helyzetek, dolgok, kérdések közben
gondolkodására támaszkodva találja, valósítja meg a kivitelezést. Ez a cselekvő-szemléletes
gondolkodás, ami fokozatosan felcserélődik a szemléletes-képszerű gondolkodással. „Fejben
oldja meg” a feladatot átnézve, kiválogatva az eszközöket, mielőtt hozzá kezd.
A beszéd fejlődésével tovább erősödik, eredményesebbé válik a gondolkodás. Ami oda
vezet, hogy a korábbi gondolkodási módok után eljut a nyelvi, elvont gondolkodáshoz,
amikor már nem kell az eszközök, stb. látványa a megoldáshoz.

Platon és tanítványai felfogása szerint az anyagi világban az arányos, az egyenletes, a

„simmetros” a szép.
Ma fizikai világunkban alapvetőn a szimmetrika uralkodik. A kismértékű asszimetria
növeli a szépséget, de a szimmetria elvei akkor is fennállnak. A rovarok idegrendszere
szimmetrikus. A magasabb rendű gerincesek is bioszimmetrikusak.
Az anyag bonyolultsága amint növekedett, fokozta a szimmetria elveinek
megsértésének esélyét. Ugyanakkor az élő szervezet a fehérjék felépítéshez csak balra
forgató aminosavakat használ fel és energia forrásként balra forgató cukrokat hasznosít.

Az egyedülálló emberi tudat, a gondolkodás az „állati ősök agya” szimmetriájának

megsértésével alakult ki.

Az emberi magatartás, személyiség, lelki tevékenységek nem az egész agy

tulajdonságai:
A bal félteke 95%-ban „beszél”,
öntudattal rendelkezik,
algebrában erősebb.
A jobb félteke néma,
nem tudja kifejezni a tudatot,
erősebb a geometriában,
a térbeli tájékozódásban,
tartózkodásban,
a muzikalitásban.
A két félteke különböző funkciói nem munkamegosztást jelentenek.

Bár sokan az emberi agy öntudatra emelkedését az agykéreg túlburjánzására,

mennyiségi fejlődésére vezetik vissza. Az adatok amellett szólnak, hogy a mennyiségi
szaporulatnál is fontosabb az asszimetrikussághoz vezető féltekék közti versengés és funkcio
megoszlás.

Mac Kay: A kooperácionak, az egymásra hatásnak legalább olyan a fontossága az

egységes tudat kialakításában, mint a versengésnek.

Levy szerint ez az asszimetrikusság és funkcio eloszlás megduplázza, sőt bizonyos

értelemben megsokszorozza az emberi agy tudati kapacitását.

Julien Jaynes feltételezése: „… néhány ezer éve, hogy az ember a mai értelemben
vett öntudatra szert tett, addig inkább a jobb félteke emocioi, isteneknek tulajdonított
hallucinácioi döntötték el, hogy mit és hogyan tegyen.”
A teoria szerint az írásbeliség és egyéb bonyolultabb emberi tevékenységek csak 3-5
ezer éve alakították át az ember gondolkodását, gyengítették a hallucináciok hatását, s
némították el a jobb féltekés „isteneket”. (E párharc jól szemléltethető az óegyiptomi
építkezések és az akkori vallási felfogás között.)

Ornstein elmélete szerint az ázsiai (keleti) kultúrákat ma is inkább a jobb féltekés

gondolkodás intuitiv, meditativ, misztikus és gyakran irracionálisnak tűnő tulajdonságai
jellemzik, míg a nyugati kultúra túlságosan bal félteke-centrikus – nagy súlyt helyez a
nyelvre, az elemzésre, a részek és nem az egész vizsgálatára.

Teilhard de Chardin: „Az az Ember, akit végre pályája kozmikus egészén látunk
meg, zoologiai és pszichologiai szempontból még csak embrionális fokon tart. S máris kezd
kirajzolódni, hogy e fázison túl még tág lehetőség nyílik az új, Magasrendű Ember számára.”

„Split brain” (kettészelt agyú) betegek vizsgálata rávilágított, hogy kétféle tudat
kétféle akaratot is jelenthet, de utóbb az egyik – az uralkodó – érvényesíti akaratát.

*Tudat meghatározása, definiciója a fiziológia és a filozófia határterületén

helyezkedik el. Az objektiv valóság tükröződésének legmagasabb formája az emberi agyban.
Teológiailag a tudat a „lélek” sajátosan megnyilvánuló funkcioja a testben.
A tudat és az idegrendszer működése elválaszthatatlan egymástól.
A tudat fennállásának nélkülözhetetlen eleme és feltétele az ébrenlét. Csak éber
állapotban váltanak ki a környezet hatásai megfelelő választ a szervezetben. Az alvás –
élettani jelenség - és az ébrenlétben mutatkozó öntudatlanság két különböző állapot.

A tudat idegműködés, melynek tényezője

az éberség és
a tartalom.
Az éberség a centrencephalon működése, a tartalom ellenben az agykéreg funkcioja.
Az éberség morfologiai alapja a centrencephalon. Impulzusai tartják működésben a
kéreg reverberációs köreit, sérülése tudatvesztést okoz. Ez az agyi terület válogat az
impulzusokból, osztályozza a külvilágból érkező afferentációkat.
A tudat aktiv működés eredménye, és a környezettel való kapcsolattartás folyamán
alakul ki. A környezettel való kapcsolatokból szintetizálódnak az idegrendszer legmagasabb
fokú tevékenységei:
a tanulás,
az emlékezés,
a gondolkodás,
a félelem, azaz a személyiség.
Egyedül az emberi tudat képessége, hogy
megkülönböztesse magát környezetétől,
meghatározza térbeli és időbeli helyzetét,
alkalmazkodik környezetéhez,
befolyásolja, megváltoztatja környezetét.

**Gondolkodás belső mechanizmus, viselkedésforma, amely valamilyen kérdés

megoldására irányul, vagy új, eddig meg nem valósított kérdést alkot. A központi
idegrendszerben tárolt emlékanyag informácioként feldolgozható, szinztetizálható,
analizálható. A folyamatok éber állapotban, külső megnyilatkozás, mozgás nélkül
végbemennek. A gondolkodás „belső beszéd”.
A gondolkodást részben a szókincs határozza meg, részben a „hasznosítás”, azaz a
rendelkezésre álló ismeretanyagot milyen kombinációban alkalmazzuk. (Lásd a homloklebeny
működését!)

Az agy egyes részeinek működéséről előadáson hallhat és Dr. Mihály András

Anatóómia könyvébből tanulhat.
 6.2. Az emberi megismerés alapjelenségei
Általános lélektan foglalkozik az emberi megismerés alapjelenségeivel. E helyt csupán
emlékeztetőül utalunk rájuk. Kialakulásuk, fejlődésük fokozatos, folyamatos és jellemző az
egyes életkorokra. Ezekre a folyamatokra fejlődés pszichológia tanulmányaik rávilágítanak.

6.2.1. Kognicio

Kognicio szorosabb értelemben a gondolkodás folyamatait jelenti. Tágabban

értelmezve tartalmazza mindazt a mentális aktivitást, amik szerepet kapnak az információ
megszerzésében, feldolgozásában, a megszerzett tudás megszervezésében és alkalmazásában.
Az input, az output oldalát és a centrális folyamatokat magában foglalja az emberi elme.

6.2.2. Érzékelés, észlelés

Érzékelés, észlelés megismerő folyamatok, velük külső ingereket, informáciokat

szerzünk a világról, felfogjuk az ingerek összességét. A folyamatok szorosan összetartoznak.
Az észlelésben számos jelenség kódolt. A kódolásban fontosak veleszületett képességeink,
saját tapasztalataink. Bárki és bármi – személy, tárgy – azonosításában korábbi tapasztalatok,
beállítódások, elvárások szerepet játszanak. Kiemelendő a környezet fontossága.

*Érzékelés: Válasz az érzékelőkre ható energiákra, látás, hallás, szaglás, ízlelés, a

kül- és beltakaró, valamint belső szervek receptorain keresztül történik. (Lásd: érzékszervek
rendszere!)

Érzékelés fejlődése nyomon kísérhető a születés percétől. Az újszülött szaglása,

ízlelése, látása az első életnapokban működik. Újszülött vizuális észlelése kimutatott tény, egy
hónaposan felismeri az anyja arcát. A csecsemő figyelmét két hónapos korban leginkább a
mozgó szem köti le, elérve a 3 hónapos életkort a forma és a nagyság megfigyelésének
kezdetei észlelhetők, előnyben részesíti a vertikális irányokat, 6 hónapos elmúlik, amikor a
látás élessége megközelíti a felnőttét. A csecsemő látása és hallása és mozgató rendszere két
hónapos korban összekapcsolódik. Ennek egyenes következménye, hogy a tárgyak után nyúl,
manipulál velük, közben fejlődik a tapintás érzékelése. Bizonyos ideig még ”nem tud
különbséget tenni” saját teste és a külvilág küzött. Kisded korú legnagyobb változásait az
egyensúlyozás, a mozgás, a térbeli tájékozódás fejlődésében látni. Óvodás differenciáló
képessége kialakul és megerősödik a látás, a hallás, a tapintás, az íz- és a szagérzés
képességében. Látás élességének fejlődése mellett megkülönbözteti az alapszíneket, térbeli
látása finomodik. Fejlődik belső hallása, megkülönbözteti az óvoddában hallott hangszereket,
társai beszéd- és énekhangját. Tapintással meghatározza a tárgyak alakját, méretét. Csukott
szemmel eldönti milyen ízeket, illatokat érez, anélkül, hogy azok forrását más érzékszervével
azonosítaná. Mozgás és egyensúlyozás egyre összehangoltabb, szabályozottabbak és
célszerűbbek a mozgások, képes rézsútos felületen biztonságosan járni. Iskolás korban
erőteljesen fejlődik a látás élessége az akkomodácio képességének változásával.
Színárnyalatok felismerése is jelentősen szélesedik. Serdülők érzékszervei kifinomultan
működnek.

Érzékszervek működését követő neuronális folyamatok főbb lépesei:

1.) érzékelés→érzés→gnosztikus tevékenység→emlékkép,
 2.) agykérgi integráció→gnosztikus tevékenység,
3.) limbikus rendszer→agykérgi integráció→érzelmi kép→emlékkép,
4.) agykérgi integráció→emlékkép.

Érzékelés zavarai között megkülönböztetünk mennyiségit, minőségit és tartalmit.

Mennyiségi zavarok egyike, ha csökken az érzékenység. Bekövetkezik, amikor emelkedik az
ingerküszöb, pl. fáradtság miatt (vagy pszichiátriai okokból). Ingerküszöb csökkenésekor nő,
fokozódik az érzékelés, általában a központi idegrendszert élénkítő és pszichotróp szerek
hatására. Minőségi zavarnak tartjuk, ha a hibás feldolgozás miatt téves értelmezést nyer az
informácio, ide sorolhtók a szomatizációs betegségek, szorongás okozta pánik. Kábítószerek
okozzák a derealizáciot, deperszonalizáciot. Tartalmi zavarok az érzékcsalódások, ezek a
valósággal való nem megfelelő (inadekvát) kapcsolatra utalnak. Illúzio: jó az érzékelés, de
hamis az észlelet, hallucinácio: érzékelés nélküli hamis észlelet.

**Észlelés, percepció feltételekhez kötött magasabb rendű agyi tevékenység.

Érzékszervi benyomások jelentéssé, tárggyá szerveződése, felismerése. Az „észlelet”
jelentéssel való felruházása pszichológiai folyamatokkal. Lehet biológiai, vegyi, fizikai és
szociális. Folyamatában lényeges a lokalizácio, a felismerés. Különböző ingerek nyomán
keletkezett ingerületek egységes képpé formálódása, így tükröződik a valóság. Az agy
értelmezi az érzékleteket, renszerezi azokat és jelentést ad nekik. Óvodás gyermek észlelésére
esetenként a túlzott globalitás, máskor a túlzott részletezés jellemző. Főképpen az érzelmi
szinkretizmus uralja. Azt a sajátosságot emeli ki, ami érzelmileg megragadja, nem a lényeges
elemet. Idő észlelésében a viszonylagosság még nem érthető számára, mindig cselekvéshez
kötött a rövidebb időegységek, a napszakok megértése. Idővel azonban elkülöníti a ”mát, a
tegnapot”. Mennyiségek észlelése, meghatározása szemléletbe ágyazott, pl. a hosszabb sort a
térrbeli kiterjedés miatt „többnek” ítéli meg. „Kisiskolások” észlelésében idő kell ahhoz, hogy
az analizis-szintézis megfelelően összerendezett legyen. Tér észlelése konkrét, jól tájékozódik
a környezetében, de még hiányzik a téri képzeletéből az általánosítás. Idő észlelésében az óra
(a rendszeresség) az észlelés fejlődésének alapja. Serdülő korra idő, tér, mennyiség, arányok
észlelése tökélesedett.

6.2.3. Figyelem

Mentális tevékenység, az egyén ennek során a számára fontos tárgyra, gondolatra, stb-
re összpontosít. E pszichikus folyamatban informácio felvétel és feldolgozás, továbbá külső
és belső környezeti ingerhatások rostálása megy végbe. Az informáciokat a figyelem
segítségével struktúrálja az agy. A lényeges és a lényegtelen elkülönítése bizonyos
hibaszázalékkal megy végbe. Figyelmet jellemzi az aktiv ingerkeresés, a rostálás (észlelések
kiemelése és élesebbé tétele), a tartás, a legkedvezőbb beállítás (összpontosítás), továbbá az
éberség (vigilancia), valamint a rögzíthetőség (feszültség, tenacitás). Vigilancia valószínűsíti,
hogy az inger eljut a tudatig. Tenacitás utal arra, hogy milyen erősen és tartósan ragadja meg
a témát, „mennyire tapad a témára”.

*Figyelem a megismerés kísérő jelensége. Lényege az összpontosítás

(koncentrálás), egyúttal jellemzi a másról/mástól elvonó jelleg is. Spontán, szándékos,
valamint megosztott és koncentrált figyelem a valóságban szorosan összekapcsolódik.

*Figyelem sajátosságai: Vándorol egyik tárgykörről a másikra, hullámzik az

összpontosítása, átvitele akadályozott lehet a témához való erős érzlmi kötődés miatt, vagy
perszeverál (tartósan tapad). Terjedelme, megosztása életkortól függ, rövid idő alatt a kisded
egy-két, óvodás 2-3 dolgot képes befogadni. Tartóssága erősen változó, összfügg az
összpontosítással, 3-4 éves korban 5-10, 5-6 évesen pedig 15-20 percig tud figyelni a
gyermek. kapkodó, dekoncentrált, „befelé figyelő”

*Figyelem zavarai lehetnek érzelmi konfliktusok, kábító szerek, gyógyszerek,

fáradtság, stb. miatt is. „Túléber” vigilitásra jellemző, hogy az illető jelentéktelen ingerekre
is figyel, „szórt a figyelme”. Hipovigil személy figyelme nehezen kelthető fel, úgy tűnik
„nehézkes a felfogása”. Hipertenacitás a „megszállottság”, ami lehet normális variáció is,
nem csak kóros jelenség. Hipotenacitás a „felszínesség”-et jelent(het)i, ami egyhangú
cselekvések, munkavégzés közben nyilvánul meg (nem szólva a szenvedélybetegség
következményeként kialakultról).

*Figyelem fenntartásához hozzájárul az érzelmi beállítódás (motivácio), a

figyelem tárgyának az érdekessége. Rontja a zaj, a stressz. A zene rontja a kitartó figyelmet
igénylő tevékenységet, a begyakoroltat azonban nem. Figyelem fáradékonyságát az
egyhangúság, unalmasság gyorsítja. Legkedvezőbb figyelem beállítódást váratlan, erős
ingerek reflexesen megszüntetik.
Feladatok, színek megosztják a figyelmet. Tanulásban két dolog közti megosztott
figyelem akkor nem rontja a teljesítményt, ha az egyik begyakorolt (automatikus).

*Figyelem fejlődése visszatükrözi az önkéntelen, spontán, reflexes (Pavlov:

„tájékozódási reflex”) és az akaratlagos szakaszt (tudatosan irányított, erőfeszítéssel kísért).
Az akusztikus és vizuális figyelem minden egészséges újszülöt jellemző tulajdonsága, ami
figyelembe véve táplálkozását, vegetativ jellegű. Csecsemőkorban egyre jobban kiszélesedik
a figyelem. A bébi nem csak a szűk környezetére figyel, kiegészül a tapintással, mozgással,
egyensúlyozással szerzett élményekkel. Óvodás korban akaratlagossá lehet és kell tenni a
gyermek önkéntelen figyelmét nem feledkezve meg arról, hogy mi kell a korra jellemző
fáradékonyság miatt a fenntartásához. Szándékos figyelem elfárasztja az e korúakat,
fenntartásához „eszközöket” kell alkalmazni. Pl. életszerűvé tenni, vagy újítani a tárgykört,
amire figyelnie kell a gyermeknek, be kell vonni a cselekvésekbe, (aktivitás lehetőségét
biztosítani), érzelmileg motiválni, stb. Iskolások eredményes tanulása akaratlagos figyelem
nélkül nem megy. Figyelmüket irányítottá, tudatossá kell fejleszteni.

*Figyelem kísérő jelenségei: lélegzés (pl. visszafogott), szívverés változása,

mozdulatok/mozdulatlanság, szemlélő, figyelő tekintet, tekintet iránya (egy pontra).

6.2.4. Emlékezés (emlékezet, memória)

Átfogó kifejezés, amely sok változatos, egymástól akár el is különülő folyamatot jelöl.
Rendkívül bonyolult, konstruktiv pszichológiai – kognitv – folyamat, melyben az
ingerek keltette ingerületek bevésődnek, raktározódnak, majd előhívjuk őket, vagy
elfelejtődnek. Régi informáciokat felidéző képesség.
Sajátos, emberben végbemenő, valósághoz kapcsolódó idegrendszer működés, általa
régi emlékképek nyomán új képeket hozunk létre, vagy átalakítjuk az emlékeket.

Egyénenként és minden életkorban nagy eltérést mutat. Az idő haladtával megőrzi a

tudást. Biztosítja, hogy ismereteinket és az új tapasztalatokat megfelelő időben hasznosítani
tudjuk. Meglévő emlékanyaghoz kapcsolódó produktiv és reproduktiv képzelet hozzájárul új
ötletek megteremtéséhez. Az emlékezés lehetőség tapasztalatok, múltbeli élmények
feldolgozására, így újabb benyomások színesítését, gazdagítását eredményezi. Mindez
lehetővé teszi az alkalmazkodás megfelelő szintjét. Emlékezés fontos alkotó elemei az
érzelmek és a vágyak.

Az emlékezést befolyásolja számos mentális folyamat (pl. adott tárgykörben mutatott

érdeklődés), valamint a korábban megszerzett ismeretek mennyiségei javítják, könnyebbé
teszik az emlékezetet.

*Képzelet a korábban összegyűjtött, emlékezetben őrzött tapasztalatok, élmények

sajátos módon történt újra rendezése az agyban, a valóság egyedi feldolgozása analizissel és
szintetizálással. Lehetővé teszi, hogy rendeződjenek tapasztalataink, eligazodjunk köztük.
Jellemzi, hogy nem független a valóságtól, minél több a tapasztalat, annál színesebbé válik a
képzelet. Általában vizuális megjelenésű.
Pozitiv képzelet a kreativitás fejlesztését biztosítja. Reproduktiv képzelettel elbeszélés
révén újra elképzeljük az élményt. Ábrándozás olyan képzelet, agyi tevékenység, amit nem
követ cselekvés, csak vágyakat jelenít meg.

Változik a képzelet is. Kisgyermek szinte másolja a felnőtt mozdulatait, ami általában
eszözös tevékenységre utal. Cselekvéseinek rendjét a játékszerek nem határozzák meg
szigorúan, nagyob szabadságot biztosítanak neki, a nagyobb szabadság fejleszti képzeletét
(fedő=kormány, cintányér). Óvodások képzeletét az érzelem irányítja, nem az értelem. Fő
funkcioja a vágy teljesítése és a hiányzó ismeretek pótlása (mi?, miért?, hogyan?, stb.).
Képzelete nem csak a mesében (saját „költés”), szerep játékokban, hanem ábrázolásokban
(„ez egy kutya” rajza), építő játékokban (megtervezett építmény kockákból, új lego szerkezet
összeállítása) működik kiválóan (korával haladva egyre kifejezettebben). Változik a
„mesetudat”, szétválasztja a mesét és a valóságot. Jellemzi a „fantázia hazugság”, nem akar
félrevezetni, saját maga hiszi, hogy úgy van, ahogy mondja. Alsó tagozatos reproduktiv
képzelete fejlődik, ami a tanulás fontos feltétele. Még itt-ott megjelenik a „fantázia
hazugság”. 9-10 éves korú esetében látszik a szervezett oktatás, az emlékképek
felhalmozódása és a megismerés fejlődésének eredménye. Reproduktiv képzelet
megerősödése fogalmazásban, rajzban tükröződik. Mesék helyébe igaz történetek lépnek.
Serdülő biológiai és pszichés érésével mélyül a tárgyi érdeklődés, egyúttal specializálódik is
(gyűjtő szenvedély, stb.), kifejezetten a külvilágra irányul, a felfedezés, a megismerés vágya
mozgósítja.

**A képzet tudatos jelenség. Képzetek a valóság tárgyainak, jelenségeinek

érzékszervileg, gondolatilag általánosított, szemléletes képeinek emlékképként való felidézése
akkor is, ha a felidézéskor nem hatnak érzékszerveinkre. A képzetnek csak olyan képeket tud
a személyiség előhívni, amelyek saját gyakorlata, érzékelése során már rögzítődtek. Szoros a
kapcsolata a fogalmakkal és a nyelv által közvetített jelentésekkel, azaz a képzet közvetít a
dolgok képe és a fogalmak jelentése között. Időleges idegkapcsolatok révén a képzetek
kapcsolatba lépnek egymással.

6.2.4.1. Emlékezés szakaszai:

Kódolás, tárolás, előhívás (vagy felidézés).

Kódolás átalakítást jelent, az informácio a memória által elfogadható reprezentácioba,

kódba kerül. Tárolás a kódolt informácio megtartása, elhelyezése rövid és hosszú távú
memóriába. Az érzékszervbe jutott inger, az informácio a rövid távú emlékezetben tárolódik,
s ha ott kellő ideig megmarad, átjut a hosszú távú memóriába. Előhívás a tárolt információ
visszanyerése az emlékezetből.

Számos tényezőtől függ a bevésés, a megőrzés, a felidézés, a felismerés minősége.

Az agykéregben történik az informáciok tárolása. A frissen tanultak az

orbitofrontalis kéregben raktározódnak, majd — főként ha megerősítésre kerülnek —
áttevődnek a temporalis lebenybe és ott tartósan megmaradnak.

Kétféle memorizálási típust különítünk el:

Rövid ideig tartó emlékezés, melynek a központja a homloklebeny cortexe.
Hosszú távú emlékezés főleg a temporalis kérgi mezőben (Brodmann 21
areaban), a hippocampus-ban található.
A rövid idejű és a hosszú távú memória nem független egymástól, nem
párhuzamosan, hanem egymást követő sorban működik.
Ismerünk továbbá megjegyző emlékezést és
megőrző emlékezést.
A) Rövid idejű memória lép először működésbe,
amely átmeneti, instabil, sérülékeny folyamat,
figyelem és
vissza-visszaidézés kell ahhoz, hogy→tartósabb,
→lappangó
emléknyom képződjék.
↓
Ez emlékezetünkben marad a nélkül,
hogy állandóan összpontosítanánk rá.

Ami 30 percnél tovább megmarad, valószínűleg néhány napig nem felejtődik el.
A rövid idejű memória a tartós memória kiszolgálójaként működik.

Senki sem tudja, hogyan működik az emléknyomok megszilárdításában

a hyppocampus,
a középső thalamus és
az agykéreg.
Ezek együtt dolgoznak meghatározhatatlan időn át azoknak az
emlék nyomoknak az elraktározásában, amelyek ténylegesen nem függnek
többé a kéreg alatti strukturák integritásától.

Annyit tudunk, hogy mind az események, mind az adatok emlékezete a

hyppocampus és a thalamus neuronköreinek integritásán, épségén múlik, az egyedi
események emlékezetét pedig a praefrontalis agykéreg épsége-károsodása látszik
meghatározni. Feltételezik, hogy a praefrontalis agykéreg neuronkörei még azt is
befolyásolják, hogyan állnak kapcsolatban az események a feltehetőleg azonos időben és
térben zajlott összefüggő történésekkel (milyen a kontextusuk).

A hyppocampus károsodása az új memórianyomok tárolását akadályozza.

A beérkező informáciok agykéregbe kapcsolásához elengedhetetlen a thalamus
középső része.
↓
Az egész agykéreg fontos az emléknyomok raktározásában. Egy-egy emléknyom egymással
érintkező neuron körök működésén múlik. Egy idegsejt több neuron körben alkotó elem.

B) Hosszú távú memória két jelenségre különíthető el:

az explicit memóriára és az implicit memóriára.
*Explicit memóriát jellemzi, hogy az esemény, a történés felidézése tudatos
erőfeszítést igényel.
*Implicit memória automatikusan működik. (Lásd a gépkocsivezetést!)

Létezik-e olyan különálló agyterület, ahol az emléknyomok raktározódnak? Lehet,

hogy egyetlen agyi régió sem kizárólagosan felelős az emlékezetért?

Karl Lashley az 1940 után labirintusokban folytatott egérkísérleteit követőn

különféle agykéreg területeket távolított el. Megfigyelései nem adtak világos képet egy
speciális agyterület és egy sajátos memória közötti pontos megfelelésről.
Kísérletei kiderítették, hogy az emlékezetet nem lehet egy-egy meghatározott kérgi
területhez kötni. Az emlékezet kialakításában az egész agykéreg részt vesz.

Stephen Rose szerint: egy tárgy látványa és az ebből kialakult emléknyomok nem
egy helyen rögzülnek. Előhíváskor különböző helyekről összegződnek.

Penfield (kanadai idegsebész a XX. sz. közepén) 500 beteg altatás nélküli agyműtéte
során (az agynak nincsenek fájdalomérző receptorai!) vizsgálta az emlékképek előtörését az
agykéreg különböző területeinek ingerlésével.
A műtét alatt a betegek nagy része nem számolt be új élményről.
Gyakran mondták, hogy az emlékek olyanok, mint az álom: nem rögzültek különleges
tér- és időbeli vonatkozásokhoz. Az emléknyomok az álmok ködös sorozatában jelentkeznek.
Némelyek rendkívül élénk jelenetekre emlékeztek.

Amikor a beteg agyának különböző területeit ingerelte Penfield, akkor azonos

emlékképek jelentek meg az illetőnek. Ugyanazt az agykéreg területet eltérő időben ingerelve
különböző emlékképek tolultak elő.

Megfigyeléseinek magyarázata lehet, hogy az emléknyom egymást átfedő neuron

körökkel van összefüggésben. Egyetlen idegsejt pedig számos neuron kör tagja lehet sajátos,
egyedi kombinációban. Minden esetben a specifikus kombinácio különböztetné meg az egyik
neuronkört a többitől. Mindegyik idegsejtkör valamiképpen közreműködne egy emlék
megjelenítésében, ennek megfelelően egyetlen idegsejt vagy kizárólagosan elkötelezett
neuroncsoport sem lenne teljesen felelős az adott emléknyomért: az emléknyom
valamiképpen szétosztott.
Penfield az emlékképek tudatba tolulásakor az engrammák centrencephalonba
áramlását figyelte meg, ott tudatosultak. Gondolkodáskor e két terület közti kapcsolatok
épsége döntően fontos.
Az emléknyom nem azonos a videóra felvett regisztrátummal. Az emléknyomot nem
lehet összevetni a számítógép memóriájával.
Stephen Rose csirkékkel folytatott kísérletei szerint egy tárgy látványának
emléknyoma párhuzamosan rakódik le több helyre.

6.2.4.2. Rövid távú memória fejlődése

 Rövid távú memória fejlődésének szakaszai:
5 éves kortól működik a „szenzoros tárolás”. Fokozatosan éri el a felnőtt kori
képességet. Hét évesekben figyelhető meg a fordulópont, a gyerek tudatosan bánik a rövid
távú memóriájával. A rövid távú memória tudatos használata 12 éves korban válik olyan
hatékonnyá, mint a felnőtteké.
Óvodáskor kezdetén az emlékezés önkéntelen jellegű, később lesz képes a gyermek a
szándékos emlékezeti tevékenységre. E korban szükség van az emlékezést támogató
tényezőkre. Játékos helyzetekben a bevésés igen hatékony, hiszen mind a bevésés, mind az
emlékezés tevékenységhez kapcsolódik a játék. A szereppel való azonosulás fokozza a
bevésést.
Óvodáskor végén, iskolai évek elején a gyermek még nem tudja biztosan kiemelni a
lényegest a lényegtelen közül, szóról-szóra tanul, mert még nem érti az anyagot, kevésbé
fejlett a beszédkészsége, hiányos az önálló bevésés, felidézés képessége.
A rögzítés emlékezeti stratégiákkal történik, ilyen az ismételgetés, a kategoriákba
sorolás, rendszerezés, lassan kezd tudatossá válni, hogy emlékezzenek.
9-10 éves korúak kategorizálnak, azaz fogalom-köröknek megfelelően
csoportosítanak. Komplett anyag elsajátítása 11-12 évesekben alakul ki (logika!). Rendszeres
tanulás eredményezi, hogy gyakorlatra tesz szert a rögzítési módszerekben, továbbá nő az
ismereti szint, ami minden életkorban erősíti további ismeretek memorizálását.

Felidézés annál erősebben kapaszkodik külső támpontra, minél fiatalabb a gyermek.

Támpontokat alkalmazva idézi fel a tanultakat, még nem elég fejlettek a felidézés stratégiái.
Óvodások emlékezését támogató tényezők: játékos helyzetek, azonosulás egy szereppel,
rímek, ritmusok, fordulatos szóhasználatok, hangzásbeli hasonlóság.

6.2.4.3. Az emlékezet rendszerekben működik.

*Szenzoros emlékezet egy informácio nagyon rövid ideig történő tárolása –

rápillantunk valamire, meghallunk valamit – egyszerre működik az észlelés és az emlékezet.
*Ikonikus a látott (vizuális) informáciot, echoikus a hallottat rögzíti rövid ideig.
*Rövid távú emlékezet kevés informáciot néhány másodpercig tárol. Lehetséges
verbális, vizuális-téri, szaglási, tapintási, ízlelési infok tárolása. Belőle gyors az előhívás.
*Munkamemória ún. „mentális munkaállomás” lehetővé teszi bizonyos infok „fejben
tartását” egy munkafolyamat elvégzéséhez.
*Hosszú távú emlékezet kapacitása határtalan, benne foglaltatik a deklarativ (explicit)
és a nem deklarativ (implicit) memória. Helye a halántéklebeny középső része. Benne nem a
jelet, az infot, hanem a jelentést tároljuk. Az adatokat okokhoz, következményekhez
kapcsoljuk.
*Explicit emlékezet tartalmazza a deklarativ tudást, tényeket tárol, amikhez
hozzáférünk és elmondhatunk. Benne vannak a személyes, speciális, eseményekhez kapcsolt
tények, azok idő- és térbelisége – epizódikus memória – továbbá mindaz, amit az anyagi és
szellemi világról tanultunk – szemantikus emlékezet.
*Implicit emlékezet a kézségek tárháza, szavakkal nem tudjuk elmondani, de
cselekszünk vele, a készségek tárháza, a teljesítményben mutatkozik meg.

Emlékezet elvesztése a saját lény, az addigi élet, a többi ember elvesztése.

6.2.5. Gondolkodás
 Lásd a Tudat és gondolkodás címszó alatt!

6.2.6. Intelligencia

Általános mentális képesség az intelligencia, ami biztosítja az ésszerűséget, a feladat

megoldást, a tanulást, integrálódik a kognitiv működésekhez (felfogáshoz, figyelemhez,
emlékezethez, beszédhez, tervezéshez). Egész életünkben változik, fejlődik, vagy romlik.
Intelligencia az egész agyban székel a fMRI vizsgálatok alapján kialakított legújabb
megállapítások szerint. Holland kutatók vizsgálták az IQ és a synapsisok közti összefüggést.
Rájöttek, hogy a legintelligensebb embereknek nem több az összeköttetés az agyukban,
hanem jobban szervezett, hatékonyabb a synapsisok hálózata. Kanadai kutatásokban (Sherif
Karama) azt találták, hogy a magas fokú intelligenciával rendelkezők agyának az
integrácioban szerepet játszó multimodális asszociácios agyterületei vastagabbak.
A „tehetség” szellemi képesség, magasabb rendű idegrendszeri működés,
minőségileg más, mint az intelligencia magas foka. A tehetség magában foglalja: az
általános értelmességet, a specifikus (elsődleges) mentális képességeket, a sajátos szellemi
képességeket, a ”szférákat”.
Veleszületett adottságot szellemi képességgé alakítják:
*Személyiség összetevők – akarat, kitartás, becsvágy, késztetés, törekvés, stb.
*Nevelés – szülői, pedagógiai, kortársi.
*Megfelelő társadalmi feltételek.
*Megfelelő társadalmi alkalmak, lehetőségek.
Kivételes a tehetség, ha különösen jók a sajátos szellemi képességei. Egy adott
agyterület fejlettsége nem mindig igazolható kivételes tehetség esetében.

Lorber (angol egyetemen dolgozó magyar gyermeksebész professzor) mondta, amikor

1979-ben a Szegeden rendezett nemzetközi gyermeksebész kongresszuson előadott.
Mérföldkőnek tartom a következő mondatát: „Jó képességű lehet valaki igen kis
agyállománnyal”. (Gyermeksebész pályámon utóbb hasonlót tapasztalatam. Veleszületett
hydrocephalus miatt műtött betegemmel – akinek az agyállománya kb. 1 cm vastag volt –
büszkélkedett édesanyja, hogy a fia kitűnően érettségizett, egyetemen tanul.)
Hegel szerint a tehetség nem más, mint tanulás, szorgalom, gyakorlat.
Haman, Herder és Kant a tehetséget rendszerező erőnek tartotta.

6.2.7. Tanulás, megismerés

Az idegrendszer legmagasabb fokú tevékenysége, melynek révén a szervezetet ért

ingerek és a rájuk adott közvetlen válaszokon – reflexeken – túlmenve minőségi átalakulás
folytán új válaszformák jönnek létre.
A tanulás lehetővé teszi
az alkalmazkodási képesség fokozását,
annak módjait kiterjeszti, kiszélesíti.
A tanulás fontos eleme, hogy
az ingerhatások tapasztalat formájában megmaradnak,
előhívhatók anélkül, hogy az inger hatása érvényesülne.

A tanulás képessége — minden emberben másként, genetikailag biztosított — de

kihasználásban jelentősek az egyéni különbségek.
 A tanulás alapvető eleme a reflex. Ha több különböző minőségű inger egyszerre
érkezik, az egybeesés következtében az egyik feltételessé válik, de feltétlen választ vált ki az
idegrendszerben, mert két idegrendszeri központ, agyterület funkcionális kapcsolatba került.
Ez a kapcsolat erősödik az ingerek gyors ismétlődésével. A folyamat sok
ingervariácioban jelentkezik és feltételes reflexek tömegét építi ki. Ezek mennyiségi
gyarapodása a válasz minőségi változáshoz vezet. A feltételes reflexet az eredeti ingerhez
hasonló ingerek is kiváltják, ez a jelenség a generalizácio. Ennek ellenkezője a
diszkriminácio, két egymáshoz hasonló ingert alkalmazva csak az egyikhez társítunk feltétlen
ingert. Egy idő után csak ez utóbbira következik be a feltételes válasz.

A tanulás mechanizmusában az instrumentális kondicionálás különösen jelentős: a

kellemetlen eszközzel való találkozást elkerüli, kiküszöböli az ember. Az inger kellemes
következménye annak keresését idézi elő, a kellemetlen pedig az abba az irányba ható
cselekvés gátlását okozza.

A tanulás élettani folyamatai az egész agy működéséhez kötött. Az egyes agyterületek

eltérő fontosságúak a tanulásban. A perifériás idegrendszer és az érzékszervek sem
hagyhatók ki a tanulás feltételei közül: a tanulás alapvető feltétele az érzékelés.
A gyakorlás az inger→cselekvés ismétlése.
A gyakorlás megerősíti a tanultakat,
generalizáciora vezet, azaz
szimbolizálja a megerősítő folyamatot,
ami magasabb szintre emeli az ismereteket.

Az elemi válaszreakciók bonyolult magatartás-formákká szerveződnek a fentiekben

részletezett változásokkal.
A magatartás-formák nem igénylik a tudatos válaszformákat. Ezek a sztereotip
válaszreakciók (dinamikus sztereotipiák).

6.2.7.1. Tanulás biológiai alapjai

Legújabb felfedezések szerint a tanulás folyamatát bizonyos egyszerű, agyi idegsejtek

közötti synapsis-ok erősségét szabályozó mechanizmusok irányítják. Synapsis-okban folyó
változások alakítják az egyéniséget is.
A tanulás ismeretek gyűjtése, feltételes reflexfolyamat, melyben a figyelem, az
érzékelés, az észlelés, az emléknyomok elraktározása, előhívása, összehasonlítása, válogatása,
törlése és megtartása, beszéddel, cselekedetekkel való összekapcsolása közreműködik.
Tanulás és emlékezés egyéniségünkben központi helyet foglal el.

6.2.7.2. A tanulás alapmechanizmusai

*Verbális tanulás a második jelzőrendszer szintjén végbemenő tanulási típus. A

középpontban szövegek vagy más jelrendszerek feldolgozása áll. A folyamat a megértésen, az
elemzésen és a megjegyzésen alapul.

*Szenzoros (perceptuális) tanulás központjában az első jelzőrendszer áll, általa

fejlődik az érzékelés, észlelés.
 *Motoros, mozgásos tanulás során pszichomotoros műveleteket, működéseket
tanulunk meg. Számos ténykedésben van e tanulásnak kiemelkedő szerepe: írásban,
rajzolásban, technikai képességek fejlesztésében, szokásos cselekvések kialakításában,
testnevelésben, sportban.

*Szociális tanulás emberi szerepek, emberek közötti viszonyulások, kapcsolatok,

attitűdök, stb. elsajátítását jelenti.

*Explicit tanulás gyors folyamat, egyetlen próbálkozás sikert hoz. Általában

párhuzamos ingerek társításával jár. Lehetővé teszi az információk tárolását, ismerőssé teszi a
korábbi eseményeket.

*Implicit tanulás lassú folyamat, melyben a hosszas ismétlés és gyakorlás hoz

eredményt. Az adott feladatban szerepet játszó érző, mozgató rendszerek aktiválásával és az
egymást követő ingerek társításával jár. A rögzítés, az emléknyomok megtartása – implicit
emlékezet – idegi rendszerek képlékenységén (neuronális plaszticitáson) alapul. Implicit
emlékezet lehetővé teszi az események közötti előrejelzésekkel kapcsolatos informáciok
tárolását. Ami megmutatkozik abban, hogy bizonyos feladatokat tökéletesebben kivitelez
anélkül, hogy képes lenne leírni, elmondani, mit tanult meg. Olyan emlékező rendszerek
működnek közre a folyamatban, amelyek nem támaszkodnak az illető általános ismereteire.

**********
Voxel (volum-pixel) alapú morfometriával igazolható, hogy tanulás közben nő az agy
tömege a hátsó fali lebeny területén a synaptogenesis hatására, a változás megmarad 3
hónapig. Tanulást követő 3 hónapban a hippocampus gyarapszik – a jobb oldalon
erőteljesebben. E gyarapodás mögött a subependimalis területen aktiválódott és új neuronkat
létrehozó őssejtek állnak.

A tanulás – annak rövidebb-hosszabb – időtartama alatt igényli az egész emberi

szervezet, ezen belül első sorban az agy megfelelő aktiv, készenléti állapotát. Továbbá nem
hagyható figyelmen kívül miként támogatja vagy akadályozza a tanulást a Yerkes-Dodson
törvény-ben megfogalmazott viszony az arousal és a teljesítés között, a Selye törvény-ben
[GAS, General Adaptation Syndrome (általános alkalmazkodási szindroma)] meghatározott,
testünkben érvényesülő neurohormonális serkentő és gátló folyamatok és az erőfeszítés
pillanatnyi állapota.

6.2.7.3. Yerkes-Dodson törvény (Y-DL)

Tapasztalati viszony áll fenn az arousal és a szellemi teljesítmény, megvalósítás

között. A törvény szerint a szellemi teljesítmény, a feladat megvalósítása a pszichológiai, a
mentális arousal egy bizonyos szintjéig fokozódik. Túlságosan emelkedett arousal szint
elérésekor esik, csökken a teljesítő képesség. Kutatások igazolták, hogy a mérsékelten
emelkedett szérum glukokortikoid szint előnyösen befolyásolja a hosszan tartó memória
folyamatokat.

6.2.7.4. Tanulás és memória (elméletek, kísérletek)

A hosszú távú emléknyomok tárolása – tartósságuk miatt – valószínű, hogy kémiai,

anyagcsere folyamatokkal, fehérjeszintézisben bekövetkező változásokkal összefüggésben
neuronhálózatok alakulnak ki, módosulnak, új tulajdonságokkal bővülnek. A kémiai
változások a DNS-ben is nyomot hagynak, az aktivált RNS visszahat valamelyik DNS-re. Ha
ez a visszacsatolás egyszer működött, bármikor reaktiválható. Fehérjeszintézis serkentése
révén a hormonok, főleg a szteroid hormonok pozitiv hatást gyakorolnak az emléknyom
képzésére. Egy adott neuronhálózatban található egytől tízmillió szinapszisig terjedve
korlátlanok a lehetőségek az aktivitás mintázatok kialakulására. Az agykéreg különböző
területeinek izgatásával megállapították, hogy meg lehet határozni az emléknyomokat. Az
elsődleges kérgek ingerlése csak összefüggéstelen elemi nyomokat hoz felszínre, az
asszociativ kéregé már összefüggő történéseket, emlékláncokat. Feltételezik az eredmények
alapján, hogy bal halántéklebeny a közelmúlt, a jobb a távoli múlt emlékeinek raktára.

Az emberi emlékezet jellemző tulajdonsága asszociatv jellege. Közelítő

gondolatokból asszociálunk pontos emlékre, gondolkodásunk besétál a hajdani tanulás
kialakította csapdák egyikébe, e csapdák az éppen tüzelő és nem tüzelő neuronokból,
kielégített és kielégítetlen szinapszisokból kialakult instabil állapotú hálózatok.
Más felfogás szerint az informáciok az agyban nagyszámú neuron egyidejű vagy
egymás utáni működését idézik elő, így háromdimenziós, térbeli hálózatot, működési
mintázatot hoznak létre. E hálózatokban az impulzusok egyszer-többször átfutnak –
reverberációs – folyamat. Ha az ismétlődés, a reverberáció elmarad, nincs megerősítés, a
nyom eltűnik.

Az emlékezet asszociaitiv jellege annak tulajdonítható, hogy az emléknyomokat őrző

neuronhálózatok bonyolult kapcsolatban állnak egymással. Elég egy kis rész aktiválása
ahhoz, hogy különböző reverberációs körök működésbe lépjenek.

6.2.8. Képzelet, fantázia

Az események gondolkodás során történő belső felidézése a képzelet. (Lásd az Emlékezés
alfejezetben!)
A fantázia nem megtörtént esemény belső felidézése, újraéledése,
hanem érzelmi motivácio alapján,
gondolatban keletkezett,
(esetleg megtörténést óhajtó) esemény olyan felidézése,
mintha megtörtént volna.

6.2.9. Jelzőrendszerek

*Első jelzőrendszer

Az első jelzőrendszert az egyedfejlődés által meghatározott feltételes reflexek

alkotják. E reflexkapcsolatok az egyénnek a környezeti tárgyakról és eseményekről való
tapasztalat szerzés során jönnek létre.

Az első jelzőrendszer konkrét tárgyak és jelenségek hatására keletkezett kapcsolatok

rendszere.

**Második jelzőrendszer
 A második jelzőrendszer az elsőből alakult ki, hogy a közvetlen érzékleti és észleleti
benyomások jeleit nyelvi szimbólumokkal helyettesítsük. Ezáltal az ember a valóságot
viszonyok segítségével is manipulálni, osztályozni tudja.
A második jelzőrendszer szóbeli ingerek hatására keletkezik, így a környező világ
elvont alakban tükröződik benne, ami csak az ember esetében lehetséges.

***Harmadik jelzőrendszer
Harmadik jelzőrendszer az emberre jellemző, ezt a fajtát a „szavakra” bekövetkező
reflexek alkotják. (Citromlét a nyelvre, a citrom meglátása, citrom szó kiejtése.)

Az emberek közti kapcsolat két úton valósul meg:

Gesztusokkal (mozdulatok, mimika) – ez a nonverbalis kommunikáció.
Szavakkal, beszéddel – verbális kommunikációnak hívjuk.

A beszéd bonyolult és differenciált idegrendszeri összműködés eredménye, amelyben

a nyúltvelői vagus központ,
a bolygóideg motoros ága,
a kisagy tónust szabályozó ténykedése,
a kéreg alatti dúcok emocionális színező hatása,
az agykéreg sokrétű funkcioja a motorikus összehangolásban
→szóképek motoriumának aktiválása: Br. 44., 45.,
→beszéd motoros befolyása Br. 4., 6.,
pyramis sejtek mezője vesz részt –→mássalhangzók kiejtését biztosítja.

A második jelzőrendszer kialakulása:

Kezdetleges, jelző hangadás — tagolatlan, érzelmi töltésű és kötődésű hangok.
Megjelenik a tagoltság és az érzelem kifejezése –→ gagyogás, kacagás.
Tudatos és differenciáltan tagolt beszéd ←—hallás útján szerzett hang informáciok
| ←—utánzás
↓
„anyanyelvi beszéd”

Szavak helyettesítik az ingerhatásokat, megtestesítik azokat,

ez a folyamat az általánosítás,
az elvonatkoztatás.
A szavak által megtestesített ingerhatások fogalommá válnak analizis, szintézis révén.
A fogalmak összekapcsolása a gondolkodás.
A gondolkodás második fokozata az ítéletalkotás,
a harmadik pedig a következtetés=szillogizmus.

A beszéd, a gondolkodás és az őket kiegészítő írás (rajz, festmény) a második

jelzőrendszer.
A második jelzőrendszer elvontan, konkrét ingerek nélkül képes az idegrendszerben
bizonyos helyzetek tükrözésére.

A beszéd a mindennapi gyakorlatban kiegészül a kommunikáció ősi formáival,

a mimikával
és a gesztussal.
 A beszédet – az emberi hangot – hallás útján érzékeljük és „belső hallás” alapján
hangadással válaszolunk. A beszédtanulás alapja az ép hallás, a beszéd felfogása (halántéki
lebeny!).

A beszéd a hangképzési folyamat emberre jellemző változata. A tagolt beszéd

egymással összefüggő, reflexkapcsolatban lévő szervek összehangolt (szinkron)
együttműködése. (Lásd fentebb!)

A beszéd készsége az idegrendszer fejlődésével és az életkor haladtával alakul ki.

6.3. Gerincvelő működése

(A gerincvelő anatómiáját lásd Dr. Mihály András „Anatómia” könyvében!)

A gerincvelő anatómiai, szövettani felépítése, a benne haladó fel- és leszálló pályák, a

kilépő és befutó gerincvelői idegek, a vegetativ magok, központok, a mozgató és érző „szürke
állomány” révén biztosítja az állandó kapcsolatot az agy minden fontos, tudatos illetve
tudatunktól független működést irányító területeivel.

Müködésében a következők játszanak fontos szerepet:

Sajátreflexek
Idegen reflexek
Motoros összehangolás (koordináció):
az alaptónus fenntartása elemi reflexív segítségével
és a reciprok innerváció révén.
Vegetativ szabályozás

6.3.1.Gerincvelői reflexek

A gerincvelő a legősibb reflexközpont.

Reflexei saját reflexek
idegen reflexek

*Saját reflexek afferentációs és efferentációs területe azonos. Az izomorsóban

keletkezett ingerületre a válasz az izom összehúzódása. E reflexek — a nyújtási reflexek,
elemi reflexek, monosynapticus reflexek, myotacticus reflexek — vizsgálatával lehet
tisztázni az egyes gerincvelő szelvények működését, kiesését.
Biceps reflex szelvényei C5-6
Triceps „ „ C6-7
Medio-pubialis „ „ D6-12, L2-4
Patella (térdkalács) „ „ L4
Achilles-ín „ „ S1

*Idegen reflexekre jellemző: nem azonos az afferens. és az efferens területük,

a reakció mértéke azonos az inger
mennyiségével.

Talpreflex
 inger erőssége kiváltás válasz
gv-i szelvénye
gyenge S1-2 L4-5 láb dorzális flexiója
erősebb S1-2 L4-S2 térdhajlítás
igen erős S1-2 D12-L3 csípőben hajlítás

A talpreflex ün. triflexiós reflex.

Hasbőr reflex hasbőr karcolása → köldök azonos oldalra mozdul.

Cremaster (hererázó izom) reflex

comb belső-felső bőrének ingerlése →
→ azonos oldali here felhúzódik.
Analis reflex végbél körüli bőr ingerlése → végbél külső záróizma
összehúzódik.

6.3.2. Mozgás idegi szervezése, szabályozása

A mozgás szerveződését kísérleti körülmények között decerebrált állatokon lehet

tanulmányozni. A decerebrációt az agy különböző szintjein végezhetjük, így lehetnek:
tisztán gerincvelői működésűek (spinális állatok),
gerincvelővel és agytörzzsel bírók,
magasan decerebráltak,
alacsonyan -„-,
agykéreg nélküliek (dekortikáltak),
teljes idegrendszerrel rendelkezők.

*Spinális állaton tanulmányozva a gerincvelő szelvényeiben szerveződött mozgások

automatikusak, ez az ún. „mozgási automatizmus”, amely vagy egyszinapszisú reflexíven,
vagy interkaláris neuron közbeiktatásával létrejött reflexíven, azaz ún. szegmentális
reflexpályákon valósul meg.
**Decerebrált állatokon az agytörzs (ide tartozik a nyúltvelő, a híd és a középagy)
mozgásokat szabályozó működése derül ki. Eme agyi terület a saját automatizmusait a spino-
bulbo-cerebello-dentato-reticulo-spinalis és a vestibulospinalis reflexíven valósítja meg.

***Magasan decerebrált (decerebráció a nucleus ruber felett történt) állatokon az

állási, beállítódási reflexek vizsgálhatók.

****Alacsonyan decerebráltakon (decerebráció a nucleus ruber alatt történt) a tartási,

poszturális reflexek tanulmányozhatók.

*****Agykéreg nélküli (dekortikált) állatban a spino-thalamo-strio-pallido-rubro-

spinalis ív biztosítja a mozgások szabályozását.
E pályák az extrapiramidális rendszer részei.

6.3.2.1. Motoros összehangolás (koordináció)

Az alaptónus szabályozásában részt vesz az agytörzs

—a felszálló testérző és
 —a leszálló extrapyramidalis pályák révén,
de a végleges motoros (mozgató) effektor működés a gerincvelő elülső szarvi
motoros sejtjeihez kötött.

*Elemi reflexív (monosynapticus reflex): a gerincvelői érző idegsejtről az ingerület

közvetlenül az elülső szarvi mozgató sejtre tevődik (nyújtási reflexek).

**Polysynapticus reflexekre jellemző, hogy az afferens és az efferens neuron közé

egy vagy több interneuron ékelődik (hajlító reflexek).

***Keresztezett extenzor reflex kiváltódik, amikor az ingerelt végtag receptoraiból az

ingerület áttevődik az ellenoldali feszítő izmok mozgató sejtjeire is. Legtöbb mozgásunkra
(járás, evés, jármű vezetése stb) a keresztezett extenzor reflex a jellemző.

Motoros összehangolásban állandó a

versengés a gerincvelő elülső szarvi motoros idegsejtjéért,
a fölötte való dominanciáért
a hátsó gyöki érző idegsejt,
a pyramis pálya és
az extrapyramidalis rendszer között.

6.3.2.2. Agykérgi szabályozás

A következő pályarendszerre épül fel: spino-thalamo-cortico-cortico-spino-

muscularis, melynek efferens szára a mozgató kérgi mezőtől a gerincvelő elülső szarvi
mozgató sejtjeihez vezető piramis pálya. A kérgi mozgató központ közvetlen kapcsolatban áll
a tekervények közti asszociációs pályák révén a kérgi érző központtal.

6.3.2.3. A mozgás szervezésének funkcionális alapjai:

A finoman összerendezett mozgáshoz az izomzat előkészítése az izomtónus elosztását

jelenti. A tónus lehet fokozó, vagy gátló idegi hatások eredménye.
A tónus létrehozása és fajtái:
1.) afferens ingerületek
proprioceptiv receptorok impulzusai,
labirintus eredetű impulzusok (labirintus beállítódási reflex),
optikai impulzusok (optikai beállítódási reflex),
optokinetikus reakció (nystagmus),
forgatási vesztibuláris rakció
2.) tónus, melynek két összetevője ismert:
az alaptónus – gerincvelői szinten valósul meg a reciprok innerváció révén,
a tónus, amit az extrapiramidális rendszer állít be,
a kisagynak rendkívül nagy a szerepe
mind a gerincvelő,
mind az agykéreg felé
a statikus és dinamikus izomtónus elosztásban és
az afferentált informáciok felhasználásában, hogy
megszervezze a mozgás kivitelezését.
 6.3.3. Dermatomak, myotomak és Head-zónák

A hátsó gyöki érző neuronok által ellátott területet nevezzük dermatoma-nak, A

dermatomak széli területei átfedik egymást az egyes gerincvelői szelvények között fennálló
interneuronalis kapcsolatok következtében.
Az elülső szarvi mozgató idegsejtek által ellátott terület a myotom.
A dermatoma és a myotoma alkotja a dermato-myotomat.

A zsigerekben keletkezett fájdalmak (feszülés, oxigén hiány) a gerincvelői vegetativ

központokból kisugározva áttevődnek a megfelelő gerincvelői szelvény hátsó szarvi érző
intercalaris neuronjaira, ezáltal a fájdalom érzése megjelenik a megfelelő dermatomaban.
A fájdalom megjelenési területe a Head-zóna.

6.4. Vegetativ (autonóm) idegrendszer működése

A rendszer anatómiájáról szó lesz az előadáson és olvasható Dr. Mihály András
Anatómia könyvében.

A vegetativ idegrendszer reflexeken alapuló működése agykérgi akaratlagos befolyás

nélküli megy végbe, amelyet szomatikus idegi hatások befolyásolnak (ijedtség stb). A
vegetativ szabályozás antagonista jellegű. A homeosztázis fenntartásában az autonóm
idegrendszer az endokrin rendszerrel együtt vesz rész.

*A vegetativ idegrendszert az agyban a hypothalamus, a III. agyideg parasympaticus

Edinger-Westphal magja, a VII-iknek a nucleus salivatorius superiorja, a IX-iknek a nucleus
salivatorius inferiorja, a X-iknek a nucleus dorsalis nervi vagi magva képviseli, a
gerincvelőben pedig az oldalsó szarv vegetativ magvai.

**Az agytörzsből a parasympathicus efferens pályák praeganglionaris rostjai a III., a

VII., a IX. és a X. agyideghez csatlakozva érik el a célszerveket, a ganglionok jobbadán a
szervek falában találhatók, az azokból kiinduló postsynapticus rostok igen rövidek.

***Grincvelő afferens pályái sympathicus és parasympathicus rostok. A gerincveelő

oldalsó vegetativ szarvi központjaiból felszálló pályákon (→tractus
spinothalamicus→agykérgi érzőközpontok) adjódnak át az ingerületek.

****Gerincvelői sympaticus efferens ápályák egyik része az oldalsó szarvból kilépve

a paravertebralis ganglionokhoz fut, azokon áthalad és a gerinc előtti ganglionkban synapsist
alkot, ahonnan az ún. postganglionaris rostok a zsigerekhez jutnak. Másik része a
paravertebralis ganglionokban synapsist képez, ahonnan az elülső szarvi gerincvelői ideghez
visszacsatlakozva beidegzi a bőrben az ereket, a mirigyeket, a szőrállító izmokat.

*****A keresztcsonti parasympathicus központból hasonlóképpen történik az ellátás.

6.4.1. Gerincvelő vegetativ működése

 *Trophicus hatás mind az érző, mind a motoros végtesten kiváltódik és az innervált
szövet normális anyagcseréjét biztosítja. A kiesés következménye az izomban elfajulás,
sorvadás, a bőrben, kötőszövetben sorvadás lesz. Ez a jelenség az atrophia.

*Vasomotoricus működést az oldalsó szarv vegetatív központjai szolgáltatják:

érszűkítő impulzusokat juttatnak az elülső szarvon kilépő rostjaikon az erek falához.

*Verejték elválasztást a gerincvelő cholinerg rostjai szabályozzák a

verejtékmirigyekben.

*Pilomotoros beidegzést adrenerg természetű rostok adják.

*Zsigeri beidegzés a szem szivárványhártyájának kontraktilis elemitől a légutak, a

tápcsatorna, az urogenitalis szervek falának motoros ellátásáig terjed. Ezeken belül olyan
jelentős összerendezett funkciók központja a gerincvelő, mint a székelés, vizelés, erectio,
ejaculatio, orgasmus.

*Viscero-cutan összeköttetések: Lásd a Head-zóna címszó alatt!

*Somato-visceralis vegetativ reflexek

A) szopás }→ tejelválasztás
sírás }→ tejürítés.

B) nemi élettel kapcsolatos működések.

*Viscero-visceralis reflexek
székelés,
vizelés. (Lásd a megfelelő fejezetben!)

7. A személyiség ösztönző rendszere

A következőkben sorra vett elméleti anyagok fontosak az emberi cselekvés, a szellemi
tevékenység, a tanulás, az ismeretszerzés területének megismerése végett.
A személyiség ösztönző rendszere az emberi tevékenység forrásait, mozgató erőit
jelenti. A környezettel való kölcsönhatásunk tevékenységeinkben valósul meg, miközben
egyéniségünk alakul, változik, fejlődik.

*Szükségletek

A szükségletek személyiségünk kielégítésre szoruló hiányállapotai, ezért ösztönzik a

tevékenységet. Emberi szükségletet jellemzi sajátosságai: ereje, tartós volta, feszültsége,
dinamikája. A kielégített szükséglet új szükségletet alakít ki. Kielégítésük időben eltolódhat.
A sokféle szükséglet két bonyolult hierarchiában csoportosul: biológiaiak és kulturálisak. A
szükségletek, a hiányállapotok, hiányérzetek jelentős szerepet játszanak a magatartás
motiválásában.
Az ember szocializálódása igen korán kiválthatja a személyben a cselekvés
szükségletét, ami megnyilvánul a játéktól a tanuláson és az alkotó munkán át a társadalomért
végzett tevékenységig.
*Motivumok, késztetés (motivácio)

Aktivitásunkat cselekvésre ösztökélő, indító, késztető pszichés folyamatok vagy

állapotok, tettek mozgató rugói, irányt szabó szándékai, melynek hátterében korábbi
tapasztalatok, élmények, szervezetben keletkező szükségletek (éhség, szomjúság, nemi vágy
stb.) állnak. Kiváltja azt a cselekvést, aminek a motívum az egyik alapeleme, így fejezi ki a
cselekmény egységét, amihez további cselekmények sorozata csatlakozik.
Kialakításukban részt vesz az egész idegrendszer. Az aktiváló, elindító rendszer az
agytörzsben, a limbikus rendszerben és a hypothalamusban található. A tudatossá válás az
agykéregben alakul ki akarat, szándék, elhatározás formájában.

Veleszületett, öröklődéssel továbbadott késztetés az ösztön. Az ösztönös cselekvések

az élet fenntartásával kapcsolatosak.
Önfenntartás ösztöne éhség, szomjúság, fájdalom elkerülése stb.,
Fajfenntartás ösztöne hormonrendszer által szabályozott nemi aktivitás, ivadék (utód,
gyermek) gondozásával kapcsolatos magatartás, motiváció.

Tanult motiváciok csoportját alkotja

a kíváncsiság,
a megismerésre való törekvés
és egyéb korábbi tapasztalatokon alapuló késztetések.
A motivációk kialakításában részt vesz az egész idegrendszer. A cselekvés sorozatot
elindítja az agytörzs,
a limbikus rendszer
és a hypothalamus.

A tudatossá válás az agykéregben jön létre. ez az akarat, a szándék, az elhatározás.

*Érdeklődés

Szorosan kapcsolódik a szükségletekhez a személyiség általános irányultságát és

viselkedésének egyik leghatékonyabb alakítóját kifejező érdeklődés. A személyiség
fejlődésében szinte a legfontosabb szerephez jut – főleg a tanulásban és a munkában, mert az
illető könnyebben ér el eredményeket.
Az érdeklődés fejlesztése kiemelt jelentőségű, felkeltése minden tevékenységben nagy
jelentőségű. Lehet aktiv az érdeklődés, vagy passziv, azaz kötődik-e adott cselekvéshez, van-e
tartalma, irányultsága.

*Beállítódás (attitűd)

Vagyis az irányulás, amit a környezet, a szükségletek befolyásolnak. Adott helyzetben

meghatározza a személyiség részvételét a cselekvés (tanulás, munkavégzés, kulturális
elfoglaltság, politikai tevékenység) folyamatában magába foglalva az érdeklődést, a vágyat, a
motiváciot, az akaratot, a szükségletet.

*Akarat

Cselekvést beindító, mozgósító döntés, elhatározás. A mérlegelés egy döntési

helyzetben a motivumok harca, amit akaratunk zár le. Akaratunk
szabályozza/szabályozhatja viselkedésünket, meggyőződésünket. Akarat nélkül nem indul be
egy meghatározott cselekvés megvalósítására ható szándék, a törekvés. Nem hagyható el az
akarat mellől az ösztönzés. Az alapvető célkitűzések is az akarat részét alkotják.

*Vágy

Benne realizálódnak a szükségletek. Kapcsolatban áll a képzettel. Kellő erejű

motiváció és kifejezett szükséglethiány valósítja meg. Személyiségünk alakulását előre viszi,
vagy hátráltatja attól függően, melyik irányban hat. Pályára irányultságunkban elsődleges
motiváló tényező lehet.

*Érzelmek, érzelmi (emocionális) folyamatok

Az ingerekre adott adekvát válaszokkal szemben az érzelmi folyamatok az

idegrendszernek a külső vagy belső ingerekre megnyilvánuló általános válaszai.

A magas fokú idegrendszeri tevékenység eredményezi, hogy a mindennapi

ingerválaszokból a szervezetben kialakul egy általánosított válaszreakció. Ez a válaszreakció
mindig tapasztalatokon alapuló szintézis.

A szintézis minőségi változást hoz a válaszreakcióban, ami az ún. általánosítás. A

válaszjellege attól függ, milyen érzelmi tapasztalattal rendelkezik az illető az őt ért ingerekkel
kapcsolatban: öröm, kellemes hangulat, vidámság, szeretet, vágyódás, vonzódás, bosszúság,
bánat, szomorúság, félelem, undor uralkodik el rajta, benne.

Az érzelmi reakció összetevői:

motoros rész, ami cselekvésből áll, kialakítja a mozgásreakció minőségi
jellemzőit,
szomatikus-vegetativ rész a vérnyomás, a szívműködés, a légzés változásával,
jár, székelést, vizelést, hányást, öklendezést vált ki,
kognitiv rész a szavakban kifejezett válasz.

Minden megismerő folyamatot kísérnek. Tevékenységünkben erős motiváló erő az

érzelem, az emóció. Megnyilvánulásai egyéniek, cselekvéseinknek energiát, motiváltságot,
akaratot adnak, a vágyak és a törekvések velejárói.

Érzelmeink függnek idegrendszeri állapotunktól. Pozitivan és negativan alakít(hat)ják

kapcsolatunkat önmagunkkal, másokkal, tevékenységünkkel. Sikerrel vagy kudarccal záródó
tevékenység meghatározott érzelmi állapotban realizálódik.

Intellektuális érzelmeink alakítják a megismerést, a gondolkodást. Külvilággal való

kapcsolatainkat az erkölcsi és esztétikai érzelmek támogatják. Érzelmi állapotok, hangulatok,
indulatok, szenvedélyek cselekvésre késztetnek pozitív és negatív irányban, lehetnek a siker
és a kudarc előidézői, kísérői.

8. Más idegrendszeri funkciok

8.1. Szorongás
 A fájdalomingerhez gyakorlatilag nincsen adaptáció, ezáltal következik be a szervezet
védése, óvása, aktiválódik vészhelyzetben a szervezet az elhárítás érdekében —→
természetes távoltartási törekvés.
Ha a távoltartás indokolatlan, nincs ártalmas veszély, félelemről van szó.
Amennyiben ártalmatlan – vélt vagy valós – helyzetek okoznak az emberben félelmet,
már szorongással állunk szemben.
A szorongás összetevőelemei pszichések és szomatikusak.

Pszichés komponens a szorongásban a magatartás megváltozása. Egyes területeken

fokozódik az aktivitás, másrészt beszűkül. Készül a „vélt” ingerhatásra, pl. töpreng, aggódik
a valós vagy vélt következményeken, folytonosan azokról beszél, azok a gondolatok
foglalkoztatják.

A szomatikus tünetek a járkálásban, mimikában, gesztikulációban, fokozott

dohányzásban, stb-ben ismerhetők fel. A vegetatív tünetek kiegészítik a szemmel látható
aktivitás fokozódást: verejtékezés, szívverés gyorsulása, gyomorgörcs, hasmenés, sűrűbb
vizelés,szapora légzés, vérnyomás emelkedés.

8.2. Agresszio

Egyes akadályok, nehézségek leküzdése fokozott cselekvésekkel, ténykedésekkel

lehetséges. Ekkor beszélünk akadályelhárító agresszivitásról.
Az elhárító agresszivitás lehet támadó és védekező jellegű. Ezek határait a társadalmi
és erkölcsi normák határozzák meg.

Indulati agresszivitás
Fő motivációja nem feltétlenül reális feltételezésen alapuló,
nem megtörtént, }cselekvés ellen
nem várható } irányul.
E csoportba soroljuk a harag, a bosszú fogalomkörébe tartozó motivációkat,
cselekvéseket.
Ezektől függetlenül az indulati motiváció irányulhat tényleges akadály elhárítás
céljából is.
Környezetre, társadalomra való hatásuk révén az agresszivitások dicséretet vagy
büntetést vonnak maguk után.

8.3. Gátlásos állapot

A szomatikus gátlás az ingerület áttevődésében nyilvánul meg. (Lásd ott!)

A pszichés gátlás nem vonatkoztatható el a szomatikus gátlástól, mert az
idegrendszerben a mediátorok jól kimutathatók és összetételük jellemző az állapotra.
A gátlásos állapot általában a félelemhez kötött. A késztetést csökkenti egy (átélt,
hallott, elképzelt) vészhelyzet. Az elhárító cselekvés nehezen indul meg a motivácio híjával
vagy gyengesége miatt.
A gátlás a limbikus rendszer is és az agykéreg is elindíthatja, majd irradiálódik a
központi idegrendszerre. Amint eléri a motoros kérgi központokat, bekövetkezik a cselekvési
inaktivitás. Enyhébb esetben csak nehezebben indul a cselekvés, súlyosabb helyzetekben a
normális tevékenységet is akadályozza (—→ nem mer szólni, nem mer enni, nem tud átmenni
az úttesten stb.)

9. Zsigerek működésének szabályozása

(vegetativ szabályozás)

A gerincvelőben szelvényenként vagy több szelvényben valósul meg a szabályozás

(lásd a gerincvelőt!)
A nyúltvelőben és a hypothalamusban történik a magasabb rendű szabályozás.

*Nyúltvelőben és a hídban a formatio reticularis területén

a szívműködés,
a vérnyomás,
a légzés szabályozása történik.
A szívműködést befolyásolja, de nem irányítja. Az irányításhoz a szív saját
ingerképző és
ingervezető rendszere adott.

Vérnyomás szabályozásához a sinus caroticus és az aortaív receptorai szolgáltatnak

afferens ingerületeket, amelyek az itteni központban tevődnek át a végrehajtó
pályákra.

Légzés szabályozása három összehangolt funkciöban nyilvánul meg:

a) ritmus — saját ingerképző sejtcsoport, amiben szabályos időközönként
ingerek képződnek, az ingerek az elülső szarvi motoros
neuronokhoz jutnak, és a belégzőizmokat szabályozzák,
— a másik ilyen sejtcsoport a kilégző izmokat irányítja.
b) légzés serkentése — a központ az előbbi fölött található és serkentőleg hat
a belégző központ működésére.
c) légzés gátlása — ez a központ helyezkedik el legfölül, gátolja a ritmust
szabályozó központ belégzésért felelős sejtjeit.

**Hypothalamusban

Az ösztönös magatartást kialakító mechanizmusok valósulnak meg ebben az ősi

magterületben. Kapcsolatban áll a hypophysis-szel (portalis érrendszer!), a limbikus
rendszerrel, a középaggyal, a híddal, a thalamus-szal.
Legfotosabb funkciok:
a) Táplálkozási magatartás szabályozása
érdeklődés a táplálék iránt=étvágy,
érdektelenség=jóllakottság, étvágytalanság, kiegyenlített hatásaik
eredménye a normális táplálkozási magatartás.
Az étvágy szabályozásában a limbikus rendszer is részt vesz (étel felismerése, ízre
emlékezés, stb).
(Lásd még a hormonokat!)

b) Folyadék felvétel szabályozása

a vérplazma ozmolalitásának érzékelése }ozmo-
a vízterek feltöltöttségének -„- } baroreceptorok révén
 helyi tényezők }szájszárazság,
}testhő emelkedése.
A folyadékfelvétel szabályozásában a hypothalamus hormontermelése
elengedhetetlen.

c) Testhőmérséklet szabályozása
hűtés,
hőtermelés, melegítés,
láz.

d) Nemi ténykedés, magatartás kialakítása (lásd a motiváciot!)

10. Belső elválasztás rendszere, endokrinológia

(Életjelenségek neuroendokrin, endokrin szabályozása)
(lásd még Mihály András Anatómia könyv 171-178. oldalát!)

Ένδο κρινής (ógörög: (ένδο=belső κρινής=kiegészítés, elválasztás)

10.1. Alapfogalmak
Az endokrin szervek rendszere kémiai anyagokon, hormonokon keresztül fejti ki
hatását (kémiai szabályozás).
Az endokrin működésű (belső elválasztású) mirigyek, sejtek, sejtcsoportok (nucleus-
ok), szervek, szövetek az érpályába ürítik hatóanyagaikat, a hormonokat. A hormonokat, a
hormonhatású anyagokat a vér szállítja a célsejtekhez, vagy parakrin úton fejtenek ki
humorális szabályozást a testben.
*Hormon
Olyan hatóanyag, amely a sejtanyagcsere terméke, és a szöveti nedvkeringés vagy a
vérkeringés útján eljut a célsejtekhez, ahol az enzimműködés megváltoztatása útján serkentő
vagy gátló hatást okoz. Hírvivő molekula, önmaga nem vesz részt az általa előidézett
reakcióban, energiát nem szolgáltat, nem alakul át az előidézett folyamat alatt.

*Feedback
Visszacsatoló mechanizmus, ami önszabályozó, szükségletnek megfelelő működés
fenntartását serkentéssel (pozitiv feedback) és gátlással (negativ feedback) oldja meg.
Szabályozó szervünk tájékoztatást kap a szabályozott működés jellemzőjéről, amit összevet a
pillanatnyi szükséglet értékével, ennek alapján helyesbít.
Visszacsatolás megvalósul:
a szintetizált és kiválasztott hormon által,
a szabályozott sejt, szerv működése révén,
a működésben érintett anyag vérszérumban lévő szintje (cukor, Ca++, stb.) alapján.

*Releasing hormon (releasing factor)

A hypothalamusban szintetizált anyagok. (Lásd alább!)

*Neurokrinia
 Az idegrendszer – első sorban a hypothalamus – neuronjainak szintetizáló és
kiválasztó működése,

*Stimuláló/trop/serkentő hormon
Az agyalapi mirigyben szintetizált és a véráramba bocsátott hormonok, amik a
véráramban a célsejtekhez (target cell), célszervekhez (target organ) jutva annak működését
szabályozzák.

*Célsejt (target cell), célszerv (target organ)

Adott hormonra érzékeny sejt, szerv, amiben a hormon hatására biokémiai folyamat
(anyagcsere, hormon előállítása) indul el.

*Neurohormonális (= neuroendokrin, neurohumorális) rendszer

A belső elválasztás rendszerének az a része, amely a központi idegrendszer befolyása,
„ellenőrzése” alatt működik, ez a hypothalamo-hypophysealis rendszer.

*Nem endokrin mirigyek termelte hormonok – szabályozás változatos tényezők révén

Testünkben számos szerv, szövet, sejt állít elő olyan anyagokat, melyek parakrin úton
közeli, vagy a véráramba jutva távoli szervek, sejtek működését — hormonokhoz hasonló
úton — befolyásolják, ezúton biztosítva az emberi szervezet összehangolt működését.

***************

Vegyi összetételüket tekintve a hormonok fehérjék (glikoproteinek), polipeptidek,

aminosav/fenol származékok és szteránvázas vegyületek.
A hormonok specifikusak, az irántuk érzékeny célsejtben, célszervben fejtik ki
hatásukat. Hormonhatások érvényesülése a célsejt „fogadó készségén”, speciális receptorain
múlik.

A szervezet alkalmazkodását a központi idegrendszer és az endokrin (hormonális,

humorális) rendszer irányítja, befolyásolja, e két rendszer szoros kölcsönhatásban
összehangolja, biztosítja az emberi szervezet működését, homeosztázisát.
Hormonális rendszerünk egyik része hierarchikus felépítésű, ez a hypothalamo-
hypophysealis rendszer, másik része az előbbitől független hormont termelő egységekből áll
össze.

10.2. Hormonhatások mechanizmusa

*Szteroid hormonok
Szteroid hormonok lipoid-oldékonyak, átjutnak a „unit membran”-on a citoplazmába,
az ott lévő receptorokhoz kötődnek, majd a maghártyán áthaladva a DNS-hez kapcsolódnak.
A DNS-en fokozzák a sejt enzimjeinek előállításáért felelős mRNS-ek átírását. A mRNS-ek
kijutva a sejtplazmába elindítják az enzimek szintézisét, ezek megváltoztatják az anyagcserét
a sejtben.

**Pajzsmirigy hormonok [trijódtironin (T3), tiroxin (T4)]

Átjutnak a sejtmembránon a citoplazmába, onnan a sejtmagba, ahol kötődnek az
ottani receptoraikhoz. Hatásaik a szteroid hormonok hatásmechanizmusában említettek szerint
folytatódnak serkentve a mRNS átírását.
***Peptid hormonok
Peptid és fehérje hormonok a célsejt felszínén lévő speciális receptorokhoz —
elsődleges hírvivőkhöz — kötődnek. Hatásukra a receptorokban végbemenő változások a
sejtmembrán belső felszínén élettani hatású anyagok — másodlagos hírvivők (cAMP, cGMP,
Ca++, kalmodulin) — koncentráciojának növekedéséhez vagy képződéséhez vezetnek.
Továbbiakban a sejtplazma specifikus fehérjéi a sejtmagba jutva a DNS-re hatnak,
megtörténik a mRNS képződés, a tranzsszkripció. A mRNS kilép a sejtplazmába, elindítja a
fehérje, pl. enzim felépítését, az enzim megváltoztatja az anyagcserét a sejtben.

10.3. Releasing hormonok (faktorok)

A hypothalamus kissejtes magjaiban (mikrocelluláiban, nanocelluláiban a tuber
cinereum területén) szintetizálódnak a releasing hormonok, majd a portális keringésen át az
agyalapi mirigy elülső lebenyébe (HEL), más nevén az adenohypophysisba (AHP) jutnak. Itt
történik továbbá a szomatosztatin, neurokinin-B, neuropeptid-Y, dopamin és a nanocell.
körüli sejtekben a kisspeptin (metastin), a nucleus arcuatusban pedig a melanoliberin
szintézise.

*Stimulálják: hormonok szintézisét,

felszabadítását,
AHP-ben (HEL-ben) a megfelelő sejtek differenciálását,
proliferációját.
**Biztosítják: azonos funkciojú sejtek szinkron működését.
***Változtatják: a szintetizálandó hormon molekulák számát,
a szekréció ütemét.
****Fenntartják: a hormontermelés cirkadián ritmusát.

Ismertek, de véglegesen még nem tisztázottak az idegrendszeri hatások és a feedback

mellett a releasing hormonok szintézisét, szekrécióját szabályozó releasing inhibitor
faktorok.

Mai tudásunk alapján releasing inhibitor faktor funkciok bizonyos feltételeinek

megfelel pl.: a dopamin,
a PNP (ANP) (pitvari/atriális nátriuretikus peptid←jobb pitvar falából),
a prepro-TRH (TRH releasing prohormon két „kötő peptid”- je).

Releasing hormonok (faktorok) közé tartozik:

Kisspeptin
(metastin) GnRH elválasztást befolyásolja
TRH tireotróp hormon releasing hormon
CRH kortikotróp hormon releasing hormon (mellékvesekéreg tróp hormon)
GnRH gonadotropin hormon releasing hormon (→FSH, LH)
GHRH+ghrelin növekedési (STH, szomatotropin) hormon releasing hormon
Dopamin neurotranszmitter -- prolaktin szintézist gátló hatású
Melanoliberin intermedin releasing hormon
 10.4. „Neuroendokrin/neurohormonális rendszer”
Az összes belső elválasztású szervre, szövetre, mirigyre nem vonatkozik a
„neuroendokrin” jelző.

*Funkcionálisan „neuroendokrin rendszerbe” soroljuk azokat az összefüggő,

egymásra ható-visszaható („feedback”) elven működő mirigyeket, amelyek funkcióit az
idegrendszer befolyásolja, a hypothalamus szabályozza, vezéreli. Idegi eredetű ingerületre
(transzmitterek), valamint neuropeptid (peptidhormon) hatására biológiailag aktiv anyagot –
hormont – szintetizálnak, és kiválasztanak a vérbe.

**Fejlődéstanilag magába foglalja:

Az ektodermából és a neuroektodermából (velőcsőből) származó mirigyeket
agyalapi mirigyet (hypophysist),
mellékvese velőállományát (MVV),
tobozmirigyet (corpus pinealet),
a garatfal hám proliferációjából létrejött pajzsmirigyet,
a hasüregi coelomahám két oldalt mesenchymába vándorolt sejtjei alkotta
foetalis mellékvesekéregből a pubertásban végleges szervvé alakult
mellékvese kéregállományt (MVK),
a nemi szervekben hormont termelő szöveteket, sejteket.

******
Hypothalamus pulzáló működése a magzati kor 80. napjára kialakul. A 150. napig a
hypothalamo-hypophysealis rendszer nem érzékeny a szteroidokra (nincsen feedback
hatásuk). Ezt követő időszakban a méhlepény szteroid hormonjai gátolják a GnRH
kiválasztását. Születés után nincs placentáris hatás, a 12. nap megindul a FSH, LH termelés.
Idegrendszeri elnyomó hatás a serdülő korig tart, majd a pulzáló GnRH aktivitás elindul,
egyúttal megnő a gondádok tróp hormonok iránti érzékenysége.
A hypothalamo-hypophysealis rendszerben az agyalapi mirigy elülső lebenye (HEL,
adenohypophysis, AHP) és középső lebenye a hypothalamus közvetlen befolyása alatt áll. A
hypothalamus releasing hormonjai (releasing faktorai) az adenohypophysisben és a középső
lebenyben serkentő (trop, stimuláló) hormonok szintézisét, kiválasztását indukálják. A trop
hormonok szabályozzák az. effektor endokrin mirigyek tevékenységét. A bennük kiválasztott
hormon mennyisége visszahat a hypothalamusra, az pedig releasing faktorai által az
agyalapi mirigyben a serkentő hormonok termelésére. Ez a visszacsatoló mechanizmus, a
„feed back” hatás, ami önszabályozó, és a szükségletnek megfelelő működés fenntartását
serkentéssel és gátlással oldja meg. Szabályozó szervünk tájékoztatást kap a szabályozott
működés jellemzőjéről, amit összevet a pillanatnyi szükséglet értékével, ennek alapján
helyreállít.
E rendszerben „hierarchia” érvényesül – kivéve a MVV-t, mert nincs tróp hormonja.
A „feed back” szabályozás mellett a hypothalamus agykérgi és extrapyramidalis
központoktól kap vezérlő, irányító, módosító ingereket, impulzusokat.
A fentebb ismertetett hypothalamo-hypophysealis rendszeren kívüli hormonális
tevékenység a szervezet számos működésében összefügg a fenti rendszer működésével.
 ***********************
Idegrendszer
↓
Hypothalamus (HT)
↓
NEUROKRINIA = neuroszekréció a HT sejtjeiben

*HT óriás sejtjeiben → oxitocin

→ vazopressszin (ADH, antidiuretikus hormon)
*HT magvaiban → releasing faktorok (hormonk) (lásd 10.3. alpont!)

kisspeptin (metastin)― ――――→GnRH elválasztást befolyásolja

TRH | =tireotróp hormon releasing hormon
| CRH ↓ =kortikotróp –„– –„– –„–
| | GnRH =gonadotropin –„– –„– –„–
| | | GHRH(+ghrelin!) =növekedési –„– –„– –„–
| | \ | Dopamin =neurotranszmitter
| | | | | (gátlás)
↓ ↓ ↓ ↓ ↓
TSH ACTH FSH STH PRL
| + | | |
| lipotropinok / | |
| | | | |
↓ ↓ ↓ ↓ ↓
AGYLAPI MIRIGY (HYPOPHYSIS)
Elülső lebeny=HEL=adenohypophysis, AHP
TRÓP HORMONOKAT TERMELŐ SEJTJEI

A HT és a HEL alkotja a hypothalamo-adenohypophysealis

(HAP) rendszert.

2. Táblázat
 HYPOPHYSIS TRÓP (STIMULÁLÓ, SERKENTŐ) HORMONJAI,
HORMONOK HATÁSAI

TSH ACTH FSH STH PRL

(TTP) | LH | ↓ |
↓ | | | | emlő |
Pajzs- | | | | (időszakosan) |
mirigy | | | ↓ ↓
↓ | | | gész Leydig sejt
T3, T4 ↓ | | test (serkentés)
MVK | |
(mellékvese- | ⸌―――――⸌
kéreg) | ↓
↓ | |
glukokortikoidok, | |
mineralokortikoid, | |
androgén | |
kevés ösztrogén ↓ ↓
|―――――petefészektüsző here ―――→Leydig sejtek
| ↓ | | ↓
| granulóza sejtek→ösztrogén | ↓ tesztoszteron
| →aktivin | ⸌―→Sertoli sejtek
| →inhibin | ⸌――― | |
| | ↓
| | anti-Müller hormon
| ↓
| ős hímivarsejtek
| differenciált állapotának fenntartása
↓
téka sejtekben: koleszterol→C21 → C19 → tesztoszteron→átjut a
granulóza sejtekbe, ahol a CYP enzim hatására androgénből ösztrogén lesz.
A petefészektüsző téka és granulóza sejtjei átprogramozódnak→

→luteinizálódnak→sárgatest==LH függő időszakos endokrin szerv,

amiben progeszteron→17OH-progeszteron→

→a leghatásosabb ösztrogén –17β-ösztradiol (E2) – szintetizálódik.

17β-ösztradiol (E2) termelődik —a magzatban,

—a menopauzában kis mennyiség a női zsírszövetben,
—férfiak zsírszövetében és a Leydig sejtekben is.
3. Táblázat
 HYPOTHALAMUS
| |
| |
↓ |
HYPOPHYSIS KÖZÉPSŐ LEBENY ↓
HÁTSÓ LEBENY HORMONOK

Hypothalamus (HT)
makrocellulái=óriássejtjei
↓ ↓
oxitocin ADH
HT nucleus arcuatus | (vazopresszin,
( POMC) | antidiuretikus hormon)
melanoliberin (MRH) ↓ ↓
(αMSH) óriássejtek axonjai
| ↓
↓ Hátsó lebeny
Középső lebeny (neurohypophysis, NHP)
↓ ↓
intermedin vérkeringés
| ∕ \
| oxitocin ADH
| | ↓
| | vesetubulus
↓ ↓
a) epitélsejtek a) méhizomzat
b) magzatban fontos! b) emlőmirigy

4. Táblázat
Hypothalamus indukálta folyamatok

****************

10.4.2. Hypothalamo-hypophysealis rendszer (HHP)

Közvetíti a külső és belső környezet jelzéseit

a növekedés,
az anyagcsere,
a szaporodás folyamatait szabályozó rendszerekhez.
10.4.2.1. Agyalapi mirigy (hypophysis)

*Elülső lebenye (HEL) az adenohypophysis (AHP) szövettani festés során három

jellegzetes sejtcsoportot mutat, világos festődésű (kromofób) sejtet, acidofil (-) sejtet és
bazofil (-) sejtet. A festődés nem különíti el, hogy melyik stimuláló hormont melyik sejt
termeli. A hormont szintetizáló sejtek aránya: szomatotrop hormont 50%, laktotrop hormont
10%, tireotrop hormont 5%, gonadotropint 20%, kortikotropint 10%. Hormont nem termel
5%.
A mellső lebenyt a hypothalamus „tuber cinereum magjai” (a „portalis keringésen”
át) neurocrin (releasing faktor) anyagaikkal vezérlik.

**Középső lebenye (pars intermedia) köbhámmal bélelt, acidofil festődésű, kolloid

jellegű anyagot tartalmazó üregekből áll. Ezekben található a 18 amionosavból felépült
hormon, az intermedin (melanotropin, MSH, melanofor) hormon. Szabályozza a
festékanyagcserét, fokozza a melanocitákban a melanin termelését, a bőr pigmentáltságát.

***Hátulsó lebenye a neurohypophysis, sejtjei között nagy mennyiségű idegrost

található, amelyek a hypothalamus elülső óriás sejtes magcsoportjaiból származnak. A
hormonok ezekben a magvakban termelődnek és az axonok révén jutnak a hátsó lebenybe.
(Lásd alább!)

10.4.2.2. Adenohypophysis hormonjai

*Adrenokortokotrop hormon (ACTH) 39 aminosavból álló peptid, ami a pre-

proopiomelanokortinból hasad több lépésben a hypothalamus (HT) kortikotrop releasing
hormonjának hatására. Mellékvesekéregben a glukokortikoidok, az androgén és a
mineralokortikoid termelést fokozza. Biztosítja a MVK állományának a fenntartását.
Tartalmazza a MSH szekvenciáját is. Hatására perceken belül nő a kortizol szintje a
plazmában, koleszterol eszteráz szaporodik, koleszterol észter szintetáz csökken, gyorsul a
koleszterol bevitele a mitokondriumba és kötődése a P-450 scc-hez, megindul a pregnenolon
szintézise. Késői hatása bizonyos gének transzkripciója. Hosszú távú hatása megnyilvánul a
szervek méretének, komplexitásának növekedésében, a sejtek számának és méretének
gyarapodásában.

**Tireotrop hormon (TTH), tireostimiláló hormon (TSH) két egységből álló –

α (92 aminosav) és β (110 aminosav) – glikoprotein. Szabályozza a pajzsmirigy
hormontermelő sejtjei – tireocitái – működését: fokozza a jód felvételét, beépítését, a
tireoglobulin endocitózisát, a szabad T4 (tiroxin) és T3 (trijódtironin) képződését. Biztosítja a
pajzsmirigy állomány fenntartását.

***Gonadotrop hormonok
1.) FSH (follikulus stimuláló hormon) dimér szerkezetű glikoprotein, α, β
egységből áll. Mind a női, mind a férfi nemi szervek kialakulására, fejlődésére és működésére
hat: biztosítja a csírasejtek érését, ezekben a nemi hormonok termelését. Ezen túl még a
szervezet növekedésében és fejlődésében is kiveszi a részét.

A petefészek granulóza sejtjeiben ösztrogén, aktivin, inhibin szintézisét biztosítja.

 A tüszőrepedést követő folyamatban kialakult sárgatestben a progeszteron termelés
elindításáért felelős.
A here állományában lévő Leydig sejtek működésében két fontos folyamatért felelős.
A magzatban az anti-Müller hormon előállítását, ezáltal a férfi nemi szervek kialakulását,
majd a tesztoszteron termelését szabályozza. A Sertoli sejtekben a spermiumképzés
alapfeltételeit biztosítja.
2.) LH (luterinizáló hormon) dimér szerkezetű α, β egységből épül fel. Az α 92, a β
pedig 120 aminosavból álló glikoproteid. Férfiban az FSH-val együtt a Leydig sejtek
tesztoszteron termelését aktiválja. Reproduktív nőkben a menstruáció közepén, amikor
kellően érett a pete, megemelkedik a hormon szintje az érett tüsző által termelt 17-
hidroprogeszterol és ösztradiol hypothalamusban kifejtett „feedbeck” hatására. Beindítja a
tüszőrepedést, utána a véres testből a követőn sárgatest kialakulását szabályozza és
elengedhetetlen a sárga test működéséhez. Nemi izgalomra megemelkedik a szintje a vérben.
A téka sejtekben koleszterolból több lépésben androszténdion, végül tesztoszteron alakul
ki. A granulóza sejtekben a folyamat a tesztoszteronig azonos az előbb írtakkal, majd a FSH
vezérelt folyamat hatására ösztrogénné — 17-β-ösztradiollá — alakul a tesztoszteron.

****Prolaktin (PRL) 198 aminosavból álló, másodlagos szerkezetű fehérje hormon.

Termelését a dopamin gátolja, a TSH serkenti (kísérletekben a VIP is serkentette). Az alvás
REM szakában a legmagasabb a vérszintje. A szervezetben a receptorai szinte mindenütt
megtalálhatók, ráadásul kiderült, a méh falában, a mellben, a dülmirigyben, a fvs-ekben is
képződik.
A gesztáció alatt biztosítja a progeszteron szintézisét az endometriumban, felkészíti az
emlő mirigyeket a tejelválasztásra, a magzat agyában az oligodendroglia fejlődését elősegíti
és a myelinizációt támogatja. A magzat tüdejének éréséhez, a surfactant szintéziséhez
elengedhetetlen, biztosítja, hogy az anya immunrendszere elviselje a magzatát. Szülés után
fenntartja a tejtermelést, befolyásolja az anyai viselkedést. Férfiban hatással van a Leydig
sejtekre: szaporítja a LH receptorok számát és növeli a tesztoszteron szintézist. Fiú
magzatban biztosítja a Sertoli sejtekben az Anti-Müller hormon szintézisét, nemi érés után
az ős hímivarsejtek fenntartásában van szerepe.re is hat.

*****Növekedési hormon (STH – somatotrop hormon, Human Growth Hormon

– HGH) 191 aminosavból álló egyszerű peptid), a szervezet ún. szomatolaktogenikus
hormonjai közé tartozik. Önálló hatású hormon. Elsősorban a csontvégek növekedési
szakaszaira hat, serkenti a prékondrocita kondrocitává alakulását, elindítja a kötőszövetes
csontosodást, átrendeződnek a trabekulák. Helyileg IGF-1 szintézist indít el. Az egész testben
kifejti hatását a fehérjeszintézis és a csont beépítésének folyamatában. Serkenti a növekedést,
hozzájárul a sejtek reprodukciójához és regenerációjához, emeli a vércukorszintet, támogatja
a szénhidrátok felhalmozását. Fokozza az izmok, zsigerek növekedését. Hatásai a nemi érés
idején és erőteljes fizikai megterhelés során kifejezettebbek. „Stressz hormonként is
viselkedik”, stresszben növeli a vércukor szintet. Génje a 17q22-24 lókuszon található.

******β-lipotrop hormon (Lipotropin) polipeptid (89-93 aminosavból áll),

POMC fragmentuma. Lipid mobilizáló funkciója a lipolízis és a szteroidgenezis. Az ACTH-
nal azonos mennyiségben található a HEL-ben.

Az endokrin rendszerben, az endogén fájdalom csillapításban fontos neuropeptidre

(endorfinra) hasad a β-lipotrop hormon:
β-MSH prekurzor (→melanocta stimulálás)
 γ-lipotrop hormon,
α-MSH, β-MSH, γ-MSH,
Endorfin prekurzor α-endorphin, β-endorphin, γ-endorphin,
met-enkephalin.

Mivel endorfinokká hasad, nagymértékben befolyásolja az érzelmi képességet, a

fájdalomtűrést, a jutalmazási folyamatokat és a viselkedést.

10.4.2.3. A rendszer hormonjainak cirkadián ritmusa

STH és PRL maximum este elalvás után.

CRH, ACTH „ kora hajnalban (2-4 ó, ébredés után), minimum este.
Megszakad a ritmus: fizikai munka, pszichés megterhelés
(emóciók, tartós szorongás), sztessz, trauma, sebészi
beavatkozás, láz (citokineken keresztül), vércukorszint
csökkenése fokozza a szekréciót.
TSH „ este (20-24 ó).
FSH, LH „ serdülő korban éjjel a legtöbb a vérben.
Nemi érettség alatt nőkben kéthetes ritmus (gesztációt kivéve).
DHEA-S „ reggel

10.4.2.4. Hypothalamus→középső lebeny

Hypothalamus nucleus arcuatus

( POMC)
melanoliberin (MRH)
↓
Középső lebeny
melanocita stimuláló hormon fehérje hormon (α, β alakban)
(α-, β-MSH, intermedin, melanofor)
↓
vérkeringés

Melanocita stimuláló hormon

A középső lebeny csökevényes rész az agyalapi mirigyben. A POMC másképpen
hasad, mint a fentebb említett kortikotrop sejtekben
Melanin egyenletes eloszlását biztosítja a melanocitákban. Fokozza a
faggyúmirigyek működését, zsíranyagcserében lipolitikus hatású.
Még nem igazolódott be, de feltételezik, hogy magzati korban és várandós anyákban
fontos a működése. Támogatja a magzat fejlődését, növekedését, stimulálja a magzati MVK
kortizol szintézisét.

10.4.2.5. Hypothalamus→hátsó lebeny

Itt történik a neurokrinia utolsó lépése: Hypothalamus óriás sejtjeiben szintetizálódik

a 9 aminosavból álló (csupán egy – az aminosav-lánc 8. helyén lévő aminosavban eltérő)
oxitocin (esetében „leucin”) és ADH (vazopresszin, antidiuretikus hormon, ADH)
(felépítésében „arginin”) keringésbe jutása. A neuronok axonjai az agyalapi mirigy
infundibulumán át érik el a hátsó lebenyt. Itt sűrű érhálózat öleli körül őket, a bennük ide
jutott hormonok átjutnak a sűrű érhálózatba és a köztük található résekbe, a vérkeringés
széthorja a szervezetbe.
*
Oxitocin a simaizom kontrakcióját fokozza. Az emlőmirigyek kivezető csatornáinak
izomzatát és a méh izomzatát a várandóság vége felé előkészíti a szoptatáshoz és a szüléshez.
Szülés közben növeli a méhizomzat erejét. Gátolja az ópiát-tolerancia létrejöttét, részt vesz az
emberek közötti kötődés és bizalom kialakításában (szoptatás→anya és gyermeke kötődése,
fontos az ismerősök arcának felismerésében. Orgazmus során felszabadulva – „szeretet
hormon”-ként – csökkenti a szorongást. Ebben az összefüggésben figyelemre méltó, hogy a
szorongás, a depresszió, a poszttraumás stressz (PTSD) kezelésében egyre nagyobb sikerrel
használt MDMA (3,4-metiléndioxi-N-metil-amfetamin) részben az oxytocin szintjének
növelésével hat, másrészt növeli a ventromedialis prefrontalis kéreg aktivitását és csökkenti
az amygdala működését. (Itt csökken a félelemérzet, a kéreg pedig fel tudja dolgozni az
érzelmeket és tágabb perspektívába helyezi az eseményeket.)
**
Antidiuretikus hozmon (ADH, vazopresszin) szintetizálásának és keringésbe
juttatásának ingere a hypothalamus ozmoreceptorai által érzékerlt Na+, K+és Cl- koncentráció
emelkedése a vérben. A vesesejtek receptoraihoz kötődő ADH hatására Ca ++szabadul fel és a
sejtmembránban elindítja az ún. „vízcsatornák” kialakítását. Ezek révén a sejtek a víz számára
átjárhatóvá válnak, a víz a sejtekből a vérplazmába áramlik visszaállítandó a koncentráció
egyensúlyát, valamint a vérnyomás megfelelő szintjét.

10.4.3. Agyalapi mirigy vérkeringése

*Verőeres ellátás:
Arteria carotis interna→arteria hypophysealis superoir
→arteria hypophysealis media
→arteria hypophysealis inferoir
**Portális rendszer:
hypothalamus hajszálerei
↓
gyűjtő visszerek
↓
adenohypophysis (AHP) hajszálér rendszere
↓
sinus cavernosus
↓
vena jugularis
***Visszeres elvezetés:
hypophysis lebenyei
↓
sinus cavernosus
↓
vena jugularis
↓
vena cava superior
↓
szív jobb pitvara
 10.5. Hypothalamus neuropeptidjei
A HT-ban végbemenő bonyolult működések egy részének bemutatására kiválóan
alkalmas neuropepdtidjeinek és azok származékainak ismertetése.

*Kisspeptin (metastin) nanocellulak (kis sejtek) alkotta mag körül található

számos sejtben szintetizálódó, 2011. óta ismert fehérjemolekula család. Az emlő és a
melanóma daganatos betegségeiben az áttétképződést gátolta kísérleti körülmények között,
innen kapta a metastin elnevezést. Mostanában vált nyilvánvalóvá, hogy fontos a szerepe a
nemi érés elindításában a GnRH elválasztást befolyásolva, továbbá a menopauza és az
öregedés folyamatában. A vérplazma szexuálszteroid szintje szabályozza a termelődésüket.

Központi jelzések Perifériás jelzések

(GABA, NP-Y, Glutamát) (leptin, ghrelin)
\ ⁄
\ ⁄
↓ ↓
inzulin←kisspeptin kisspeptin→MVK→aldoszteron szintézis
szintézis ↓ ↓
GnRH GnRH
↓ ↓
LH, FSH LH, FSH
⁄ \ ⁄ \
↓ ↓ ↓ ↓
Leydig-s. Sertoli-s. téka-s. granuloza-s.
↓ ↓ ↓ ↓ ↓
testoszteron inhibin östradiol östradiol inhibin, aktivin

A táblázat mutatja az elhízás és a nemi tevékenység közti összefüggést

5. Táblázat

A fenti élettani folyamat szemlélteti a neurohormonális rendszeren kívül szintetizált

hormon hatását a hypothalamo-hypophysealis rendszer működésére: Elhízás a HT-ban leptin
rezisztenciához vezet, romlik a kisspeptin termelés, aminek a következménye: szűkül a
petefészek és a here hormontermelése. A kisspeptin a MVK-ben kihat az aldoszteron
szintézisére is, továbbá a hypothalamo-hypophysealis rendszeren kívül befolyásolja az
inzulin felszabadítását.

**Neuropeptid-Y (36 aminosav alkotta neuropeptid) a HT arcuatus magjának

mediális sejtcsoportjában szintetizálódik az agoutirelated proteinnel (AgRP) együtt. A
mag e két leghatékonyabb táplálkozást serkentő peptidet hozza létre a HT-ban. Ezek
termelődését a leptin gátolja, a ghrelin és az éhezés serkenti. Neuropeptid-Y serkenti az
inzulin kiválasztást, ezáltal a táplálék felvételt, javítja a stressz tűrést, gyorsítja a felépülést a
poszttraumás stressz betegségből (PTSD-ből), növeli a glukokortikoid termelést.
Állatkísérletekben a hypothalamus arcuatus magjának kiirtása leptin rezisztenciához vezet,
ami csökkenti a növekedési hormon releasing hormon termelését.
 ***POMC-t (proopiomelanokortin-t) és a CART-ot (cocain- and
amphetamin regulated transcript-et) szintetizáló sejtek találhatók az arcuatus mag
laterális magcsoportjában.
285 aminosavból álló pre-POMC-ból származik a - 241 aminosav alkotta - POMC
prekurzor polipeptid. Több biológiailag aktív peptidre (peptid hormonra) hasad, amelyek
ötféle G-protein receptoron kötődve hatnak. (A központi idegrendszerben háromféle e
csoportba tartozó receptort azonosítottak.)
A POMC hasadása az arcuatus magban, az epitéliumban, a méhlepényben megy
végbe.
A hasadás „termékei”: α-, β-,γ-MSH (α-, β-,γ-melanocita stimuláló hormon→a
melanokortin receptorokon hatnak), a β-lipotropin, ami további átalakuláson megy át,
derivátumai közé sorolják a γ-lipotropint és (opioid receptorokon ható) β-endorfint, met-
enkefalint. POMC eredetű az ACTH is, amiből a CLIP (corticotropin like intermediate
peptid) hasad ki.

****A ghrelin 28 aminosavból álló neuropeptid. Korábbi ismereteinkkel szemben

nem csak a gyomorban, hanem a HT-ban is szintetizálódik, éhezéskor itt megnő a
termelődése. Hatékonyabban serkenti a STH termelését, mint a GHRH (Growth Hormon
Releasing Hormon), továbbá emeli a prolaktin és az ACTH szintjét a vérben (így
befolyásolja a növekedést és a tejelválasztást).

*****A Neurokinin-B (NKB -- 10 aminosavból áll, tachykininek közé

tartozik) szintén az arcuatus magban szintetizálódik, bár a kódoló génjét (TAC3) az egész
agyban megtalálták. A pubertás inicializálásában és a nemi érésben -- a kisspeptinnel együtt --
döntő a funkciója. Kritikus szerepet játszik a felnőtt kori reproduktív működésben azzal, hogy
a Kiss1 neuronok autoregulációját fenntartja az arcuatus magban szabályozva a GnRH
szekrécióját és fenntartva a várandós állapotot. Előnytelen hatása megnyilvánul a
gesztációban, a NKB emelkedett szintje pre-eklampsziát, eklampsziát okoz.

******Agoutirelated protein/peptid/ (AgRP) 132 aminosavból álló

orexigén (étvágyat, evést fokozó) neuropeptid az arcuatus mag ventromedialis területének
AgRP-t (és NP-Y-t) termelő neuronjaiban szintetizálódik (génlókusza:16q22). [Melanokortin
receptorok (MC3R és MC4R) antagonistája.] Szintézisét a leptin gátolja. Hatására az
anyagcsere lassul és fokozódik az étvágy, az evés, továbbá stimulálja a HPA tengelyt (lásd
ott!) növelve az ACTH kidobását, a kortizol termelését. Emeli a prolaktin szintjét, valamint
beleszól az immunrendszer működésébe is az IL-1β-ra (Interleukin-1β-ra) adott ACTH
választ erősítve.

*******Szomatosztatin (somatotropin release-inhibiting

faktor/hormon, SRIF/H) két aktív – hasítás révén előállítódott – formában: 14 vagy 28
aminosavból álló ciklikus peptid. Nem kizárólagosan a HT-ban és a hasnyálmirigy
Langerhans szigeteinek δ-sejtjeiben szintetizálódik, hanem szinte az egész szervezetben,
ennek megfelelően hatásai követhetők a szervekben. Gátoja a GHRH, a glukagon, az inzulin,
a gasztrin, a szekretin, a CCK, a motilin, a TSH, a LTR szintézisét, a daganat sejtek
proliferációját, T leukocitákban az IL2, IL4, IL10, az interferon- γ képzését, a fagociták
kemotaxisát, a fagocitózist, a natural killer sejtek működését, a mozgás szervezését, a kognitív
funkciókat. Legismertebb hatása a GHRH szintézis gátlásával akadályozza az agyalapi
mirigy elülső lebenyében a növekedési hormon (STH) szintézisét.
 ********Orexin-A (OA) és Orexin-B (OB) a hypothalamus oldalsó-hátsó
kicsiny sejtcsoportjában termelődő két neuropeptid. Hasonlítanak a bélben szintetizált
szekretinhez (ezért nevezik hiposzekretin-nek is). Az OA 38 aminosavból áll, amelyben 2
diszulfidkötés található. Az OB lineáris szerkezetű 28 aminosavból alkotott neuropeptid.
Mindkettő receptora G-protein típusú. Emelkedett szintje derűs állapottal, csökkent szintje
szomorú kedéllyel jár. Az orexint termelő sejteket a leptin gátolja, a ghrelin serkenti. Az OA
fokozza a glukóz felvételét egyes zsírsejtekbe, ahol triacilglicerinként raktározódik el,
csökkenti a lipolízist, lipogenezist. Fontos szerepe a kapcsolat az anyagcsere és az alvás
között.

10.6. Hypothalamo-hypophysealis rendszer

hormontermelő mirigyei, hormonjai

10.6.1. Pajzsmirigy

Két hormonfajta előállítása folyik a pajzsmirigyben. Egyik a parafollikuláris

sejtekben (C-sejtekben) szintetizált kalcitonin (32 aminosavból álló peptid hormon) ami a
kalcium anyagcserében vesz részt. (Lásd: a mellékpajzsmirigy szakaszt!)

Másik folyamat a tiroxin és trijódtironin előállítása, amit a tireostimuiláló (=TSH,

vagy TTH=tireotrop glikoprotein) hormon vezényel. A pajzsmirigy működésére a TSH a
következőképpen hat: biztosítja a jód oxidációját, a sejtekbe való bejutását és a kötődését. (A
hatásai közé tartozik még a tirozin és a szomatosztatin gátlása.)
A pajzsmirigy hormontermelő sejtjeinek nagy a „jódaffinitása”. A szervezetünkbe
(vízzel, tápanyaggal) jutott jódot H2O2 oxidálja, majd mintegy 90%-a eme sejtekben
szintetizált fehérjébe, a tireoglobulinba beépül a tireoperoxidáz enzim hatására. A peptidben
található tirozin fenil-csoportjához egy vagy két jód kötődik (monojód és dijód tirozin), majd
ezekből 3 illetve 4 jódot tartalmazó molekulák (trijód, tetrajód tirozin) alakulnak ki. Az egy
rétegben elhelyezkedő pajzsmirigy sejtek közötti follikulusokban, kolloidban tárolódik a
jódozott tireoglobulin, ami TSH hatására endocitózissal visszajut a mirigysejtekbe. A
sejtekben lehasad róla a négy jódos molekula – a tiroxin, T4, (==inaktiv T3 prohormon, az
összes tireoglobulin kb. 90%-a) – és a három jódos molekula – trijódtironinT3 (==aktiv
hormon). A véráramba jutva fehérjékhez kötődve keringenek, apránként szabaddá válnak,
végül T4-ként és aktiv T3 hormonként a sejtek membránján keresztül a citoplazmába jutnak.
(Lásd a Hormonhatások mechanizmusa alfejezetet!) A T3 háromszor-négyszer aktivabb a T4-
nél. A sejtekben egy szelénes enzim révén a T4 perifériás konverzion esik át, aktivabb T3 lesz
belőle.
Hatás: Az emberi test minden sejtjére hat. A szervezet minden szövetében
megnyilvánul a hatás: kell a genetikailag meghatározott testnagyság eléréséhez
(csontfejlődéshez), az idegrendszer normális kialakulásához, az axonok myelinisatiojához,

Fokozza az oxigén felvételt, javul az alap metabolizmus - a szénhidrát, a zsír és a

fehérje anyagcsere – (s bontó erősebben, mint az építő anyagcsere), így biztosított az energia.
Erősíti a fehérje szintézist. A katekolamin (adrenalin, noradrenalin) érzékenységet növeli.
Magzatban a sejtek fejlődését, differenciálódását biztosítja. Izomsejtekben módosítja a
myoglobint, fokozza az ATP hatását, így jobb a kontraktilitás és nő a munkabíró képesség. A
DNS transzkripcioját és a mRNS szintézisét serkenti.
 10.6.2. Mellékvesekéreg (MVK)
A MVK szövettanilag 3 rétegből áll, melyek által termelt szteroid hormonok
különböző hatásúak. A külső réteg aldoszteront (mineralokortikoidot), a középső kortizolt
(glükokortikoidot), a belső pedig nemi hormonokat, kevés gesztagént (ösztrogént és
androgénné átalakuló szteroidoka)t.
Ez utóbbiak termelődését szabályozza az ACTH, de a nemi mirigyekben
szintetizálódókat nem, ott gonadotrópok hatnak.
A magzat MVK-e dehidroandroszteron-szulfátot (DHEAS) szintetizál.

10.6.3. Szteroid hormonok

A szteránvázas hormonok alapvegyülete a C27-koleszterol, ami enzimek hatására az

endokrin mirigyek sejtjeiben átalakulásokon megy át és különböző aktiv származékokká
válik. Az enzimeket itt nem soroljuk fel.
C21-szteroidok: glukokortikoidok,
mineralokortikoid,
gesztagének
C19-szteroidok: androgének
C18-szteroidok: ösztrogének

******************
Koleszterol
oldallánca lehasad
↓
Δ5-pregnenolon———→17-OH-pregnenolon—→DHEA—→DHEA-S
ǀ (dehidroepiandroszténdion) —→
↓ (dehidroepiandroszténdion-szulfát)
progeszteron——→17-OH-progeszteron—→androszténdion
↓ ↓ ↓
11-deoxicorticoszteron 11-deoxikortizol tesztoszteron
ǀ ǀ ǀ androgén célsejtekben
ǀ ǀ ↓ aktiválódik
ǀ ǀ 5α-dihidrotesztoszteron-ná
↓ ↓ ǀ
kortikoszteron kortizol ǀ
ǀ ↓
ǀ 17β-ösztradiol
↓
18-OH-kortikoszteron
↓
aldoszteron
Szteroid hormonok bioszintézise
6. Táblázat

10.6.3.1. Glukokortikoid (kortizol) élettani hatásai

#Permissziv hatás elengedhetetlen a katekolaminok

kalorigén,
lipolitikus,
és bronchust tágító működéséhez.

#Intermedier anyagcserére gyakorolt hatások

*Befolyásolja a leptin szintézisét.
*Glukoneogenezis kulcshormonja
enzimek serkentésével a tejsav,
a propionsav,
a glicerin
az aminosavak glükózzá majd glikogénné alakulását
szabályozza,
amit erősít a proteolízis fokozása és a glikolízis gátlása.
 *Emeli a vércukorszintet a vérplazmában.
*Zsíranyagcserében katalitikus hatású:
mobilizálja a zsírt,
emeli a plaszma szabad zsírsav szintjét (FFA).
E hatásokkal éhezéskor, stresszben az energia szükségletet a zsírsavak adják,
továbbá a ketogén anyagok szintjét növeli a szervezetben.

#Vérkeringésre kifejtett hatások permissziv jellegűek:

adrenerg receptorok érzékenységére hatnak (β3-receptor gátlása),
vértérfogat biztosítása.

#Folyadék háztartás befolyása

*az ADH-t kódoló gén transzkripcioját modulálva valósul meg,
*a vesére kifejtett közvetlen befolyása
a víz kiválasztásának és
a Na+ürítésének fokozása.

#Immunrendszerben megnyilvánuló hatások

A fehérje szintézis gátlásával lassítja a sejtosztódást és a sejtdifferenciálódást.
Aminek a következménye immunszupresszió lesz,
a limfociták és az eozinofil granulociták számának csökkenése,
a limfokin és a monokin mennyiségének esése.
E jelenség tartós meglétének veszélye az ellenálló képesség romlása.

#Gyulladás csökkentése a gyulladásos reakciók gátlásával valósul meg.

#Antiallergiás hatások
A sejtes és a humorális válaszok gátlásában jelentkeznek, amit a transzplantáciok
esetében fel lehet használni a kilökődés elkerülése végett.
Csökkenti a hisztamin felszadulását.

#Sebgyógyulásra előnytelenül hat a fibroblasztok szaporodását akadályozva.

#Csontokra, izmokra gyakorolt hatások

csökkenti a D-vit. szintézisét,
csökkenti a Ca++ felszívódását a bélből,
gátolja az oszteoblasztok működését,
csökkenti a kollagén mátrix lerakódását,
a vesében fokozza a Ca++ürítését.

#Idegrendszerben megnyilvánuló befolyások

hiányában erősebb a szenzoros működés,
többlet estén eufória, majd hirtelen depresszio lép fel.

#Egyedfejlődésben megnyilvánuló hatások permissziv jellegűek

*Magzatban a tüdőérés folyamatának biztosítása, a surfaktant termelés javítása.
*Kisgyermek hossznövekedésének gátlása. (Lásd a csontokra, izmokra kifejtett
hatást!)

#A mellékvesevelőben (MVV) a noradrenalin metilácioját (adrenalinná alakítását)

 biztosító gén aktiválása.
10.6.3.2. Mineralokortikoidok élettani hatásai
A mineralokortikoidok — az aldoszteron (valamint a kevésbé fontos
dezoxikortikoszteron) a Na+ anyagcserében játszanak szerepet. A szintetizált aldoszteron 30-
40%-a vérfehérjéhez kötve kering a szervezetben.
Az aldoszteron termelés szabályozása független a HT-HEL-MVK tengelytől, RAAS
(renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer) irányítja. Az ACTH-nak minimális a befolyása az
aldoszteron szintézisére.

Fő hatása a szervezetben:
a Na+ koncentrációjának fenntartása, amivel befolyásolja a vízháztartást és a
K+ szintjét is.
A hatás több folyamatban érvényesül:
növeli a vesében a Na+ reabszorpcióját és a K+ ürítését,
fokozza a verejték mirigyekben és a nyálmirigyekben a Na+ reabszorpcióját,
támogatja a bélben a Na+ felszívódását.
E hatások következtében változik a szervezet ozmótikus állapota. A vérplazma enyhe
fokú hiperozmózisa megindítja az ADH szekrécióját, ami a vesében a víz visszatartásához
vezet.

10.6.4. Nemi szervekben szintetizált hormonok

A szteroid hormonok átalakulása a fentebb látható 6. ábrán követhető.

A) 17β-ösztradiol a leghatásosabb női hormon, melynek számos szerv

(hypothalamus, hypophysis, hüvely, méh, húgycső, emlő, máj, csont) sejtjében jelen vannak
az ösztrogént kötő intracelluláris receptorok.
A szintézis utolsó lépése a petefészek érő tüszőjében, sárga testjében, a
méhlepényben (és igen kis mértékben) a herében megy végbe.
Az intracelluláris receptorok test szerte tapasztalt jelenléte funkcióit meghatározza:
*A női nemi szervek fejlődése,
**a női ciklus fenntartása, az ezzel kapcsolatos szervi, szöveti változások
biztosítása,
***a nő nemi és húgyúti szerveinek „karbantartása”,
****a csontállomány megőrzése az oszteoblasztok aktiválásával és az
oszteoklasztok gátlásával,
*****a zsíranyagcsere szabályozása az LDL szint csökkentésével és a HDL
mennyiségének növelésével,
******bőr, kötőszövetek rugalmasságának fenntartása.
 A menarchet követő időszakban a 17β-ösztradiol női szervezetre gyakorolt jótékony,
előnyös hatásai csökkennek, aminek az egészség szempontjából igen komoly káros hatásai
észlelhetők.

B) Tesztoszteron hím nemi hormont a here Leydig sejtjei állítják elő. A

célsejtekben fő metabolitja – dihidrotesztoszteron (DHT) – a hatékony. Nőben kis
mennyiség megtalálható a MVK szteroidjainak átalakulása során.
Széles hatású, miként az ösztrogén. A magzatban a férfi nemi szervek kialakításáért,
majd a hím nemi jelleg (alkat, szőrzet, izomzat, libidó, mutáló hang) biztosításáért, a
spermatogenezisért felelős. Hozzájárul a jó közérzet fenntartásához, a csontvelő, a máj, az
izomzat, a vese működéséhez, az idegrendszer épségéhez.
***********
Az említetteken kívül az aktivin, az inhibin és a relaxin (peptid hormon) is termelődik
a petefészekben. A petefészek ezeknek nem egyedüli forrása, a szervezetben még számos
helyen szintetizálódnak.

C) Inhibin dimér szerkezetű. Két változata ismert: az inhibin A és az inhibin B. Az

előbbi α+βA, az utóbbi α+βB egységből épül fel, amiket egyetlen diszulfidhíd közt össze.
Hatásuk a FSH hormon gátlása az ismert feedback hatás útján.
A Sertoli sejtekben képződött inhibin a spermiumképzésre hat.

D) Aktivint két azonos vagy közel azonos β (az inhibinben is meglévő β) alegység
alkotja. Szintetizálódik több helyütt, még a méhlepényben is. Fokozza FSH és a LH hatását.
Az aktivin a magzatban fontos a dülmirigy és a tüdő kialakulása, fejlődése
szempontjából.
Aktivin hiánya esetében idegrendszeri fejlődési zavarokat találtak.

E) Relaxin Hét, szerkezetileg rokon hormon alkotja a relaxin csoportot, melynek

négy tagja ún. inzulinszerű. A dülmirigy és a petefészek sárga testje, valamint az emlő és a
várandóság alatt a méhlepény chorionja és deciduája által szintetizált relaxin működése
tisztázott. Prohormonból kihasított hormon heterodimér, 24 és 29 aminosavlácból áll, amiket
diszulfidhidak kötnek össze. Fontos hatást gyakorol a várandós anya vérkeringésére, növeli a
lökettérfogatot és a vese vérátáramlását, javítja a verőerek komplájenszét. A szülés
szempontjából jelentős a symphysis lazítása.
A dülmirigyben termelt relaxin az ondóba keveredve javítja a hímivarsejtek mozgás
képességét.

10.7. A neuroendokrin/neurohormonális rendszeren kívül

eső hormontermelő mirigyek, szövetek, szervek
Hormonokat számos szövet, szerv szintetizál, az ezekben szintetizált hormonok,
hormon hatású neuropeptidek és a neuroendokrin rendszer hormonjai sejtek szintjén számos
funkcioban „együttműködnek”:
a szintézis és kibocsátás támogatásával vagy akadályozásával,
 a hormonhatás kifejtésének erősítésében vagy gátlásában,
a komplex hormonhatások, rendszerek végrehajtásában,
az anyagcsere folyamatok szabályozásában. (Lásd alább!)
Ismereteink alapján hormont termel:
Mellékpajzsmirigy,
Langerhans szigetek a hasnyálmirigyben,
Csecsemőmirigy,
Mellékvese velő (MVV),
Tobozmirigy,
Vese,
Jobb szívpitvar izomfala,
Endothel sejtek,
Gyomor, patkóbél, éhbél, csípőbél hámborítása,
Méhlepény,
Zsírszövet,
Magzat tüdeje, endokrin szervei,
Máj,
Magzat mája
Harántcsíkolt izomszövet.

10.7.1. Hormontermelés mirigyekben

10.7.1.1. Mellékpajzsmirigy

A szervezet kalcium háztartásában szerepet játszó egyik tényezőt, a parathormont

termeli. A parathormon szintetizálásnak és keringésbe juttatásának ingere a vérplazma
csökkenő kalcium szintje. Ez a hormon polipeptid, hatására aktiválódnak az osteoclastok és
kalcium jut belőlük a vérkeringésbe. E folyamatban felszabadult foszfát-ion a parathormon
hatására a vesén át kiürül a vizelettel.
Nem szabad megfeledkezni a kalcium anyagcserében nélkülözhetetlen másik két
hormonról sem. Bőséges kalcium bevitelkor a pajzsmirigy parafollikuiláris – C – sejtjei által
termelt (peptid hormon), a kalcitonin a csontokban fokozza a kalcium és a foszfor beépülését,
de nem hat a kalcium kiválasztására és a bélből való felszívódására.
A kalcitriol, az aktiv D3-vitamin (lásd alább is!) a bélhám sejtekben a Ca+
+
felszívódását fokozza, egyúttal a csontokból kalciumot és foszfort mobilizál.

10.7.1.2. Hasnyálmirigy

Emésztő enzimeket és lúgos hatású nedvet termelő állományába beépült Langerhans

szigetekben négy endokrin működésű sejttípust különítettek el. Ezeket B(β), A(α), D(δ), F
(PP) jellel látták el. A szigetek sejtállományának 75%-át a B(β) típus teszi ki.
B(β) típusú sejtek állítják elő az inzulint. 1921-ben Banting, Best és a vegyész Collip
azonosította az 51 aminosavból álló inzulint, ami A (21) és B (30) aminosav láncból álló
polipeptid hormon. Hatásai: K+, a glukóz, a zsírsavak, az aminosavak sejtbe jutását,
raktározását serkenti, egyúttal gátolja az endogén tápanyagraktárak mobilizálását. Fokozza
glikogén raktározását és a glukóz oxidációját, csökkenti a vércukor szintjét..
Glukagont az A(α) sejtek (mintegy 20%) állít elő. Ez az enzim az inzulinnal részben
ellentétes hatást fejt ki, mobilizálja a glukózt, a zsírsavakat, az aminosavakat, véd a
hipoglikémia ellen, továbbá fokozza a glikoneogenezist, emeli a vércukor szintjét,
ketogenikus hatású.
Szomatosztatin termelődik a D(δ) sejtekben. Parakrin hatásával fékezi az előbbi két
sejttípus működését és az exokrin kiválasztást.
F (PP) sejtekben 36 aminosavból álló pankreász polipeptid szintetizálódik, ami
önszabályozó jelleggel befolyásolja mind az exo-, mind az endokrin ténykedést a
hasnyálmirigyben, valamint hat a máj glikogén szintjére és a gasztro-intesztinális szekrécióra.

10.7.1.3. Csecsemőmirigy

A thymus az immunitás szolgálatában álló nyirokszerv. Hormonjai a timozin, –

timostimulin, timopoietin, thymus humoralis faktor (THF), lymphocyta stimuláló
hormon (LTH). Szerepük van a lymphocyták differenciálódásában, az immunválasz
fokozásában. Fiatal korban fejlett, gátolja ez idő alatt a nemi működést.

10.7.1.4. Mellékvesevelő (MVV)

Fejlődéstanilag vegetatív idegrendszer eredetű, annak szimpatikus része, egyúttal

belső elválasztású mirigy, A vegetatív idegrendszer szabályozza a működését, a vegetatív
idegvégződéseken felszabaduló acetilkolin a MVV sejtjeiből a tirozinból bioszintetizált
adrenalint, noradrenalint a vérpályába juttatja. A szintetizált adrenalint, noradrenalint
(katecholaminokat) a vérpályába bocsátja. A kettős működésből kifolyólag szimpato-
adrenalis rendszernek nevezik. E hormonok szintézisét serkentik a testet ért megerőltetések,
megterhelések, hideghetás, vérveszteség.
A noradrenalin adrenalinná metilezését kizárólag a MVV-ben található N-metil-
transzferáz enzim végzi.

A katecholaminok a szervezetben α1, α2 és β1, β2, β3 adreno-receptorokon kötődnek,

hatásukat G-fehérjéken keresztül fejtik ki.
A β1 receptorokhoz kapcsolódó adrenalin fő hatásai a koszorú erek tágítása, a
vázizomzat érhálózatának tágítása, a szívműködés fokozása az összehúzódások
szaporításával, az ingerület vezetésének gyorsításával és a szívizomzat erejének növelésével.
Az α1 receptorokon kötődő adrenalin a kis arteriolákon érszűkületet okoz a lépben, bőrben,
bélhuzamban, vesében, de tágítja a kis erek β2 receptoraira hatva a máj, a működő
vázizmok, a szív, az agy érhálózatát ezzel csökkentve a perifériás ellenállást, a vérnyomást
azonban nem, mert a vér eloszlását befolyásolta a szervezetben. A lép simaizmaira hatva
kiüríti a vértartalékot növelve a keringő vér mennyiségét. A hörgők simaizomzatának β2
receptorain erős görcsoldó hatást vált ki az adrenalin. A katechoilaminoknak az α2
receptorokhoz kötődése a bélfal simaizomzatát elernyesztésével, a bélmozgás gátlásával, a
záróizmok összehúzódásának fokozódásával jár, továbbá a szöveti lipáz enzim aktiválásával,
ami zsírmobilizálást eredményez. A lassítja az emésztést, a tápcsatorna mirigyeinek váladék
teremélését csökkenti és emeli a vércukor szintjét az α2 receptorokon támadva.
Az α1 receptorokon kötődő noradrenalin érszűkületet és ezzel vérnyomás
emelkedést okoz, tágítja a pupillát, a hasnyálmirigyben gátolja az inzulin és a glukogon
szekrécióját, fokozza a húgyhólyag záróizmának kontrakcióját.
Anyagcserére a katecholaminok a glikogén vérbe juttatásának fokozásával, a glikogén
bontásának serkentésével, a vércukor szint emelésével és a sejtekben a glukóz bontásának
fokozásával hatnak.
 β3 adreno-receptor a barna zsírszövetben, izomszövetben található. Fokozza a
lipolysist és a thermogenesist a zsírszövetben, a thermogenesis fő modulátora az
izomszövetben.. Ennek közreműködésével hat az adrenalin és a noradrenalin a
zsíranyagcserére.

10.7.1.5. Tobozmirigy (corpus pineale)

A köztiagy része. A III. agykamra fölött található, két nyéllel kapcsolódik a

thalamushoz. Állományát alkotja: glia, kötőszöveti rostok, pinealocytak, a nervus opticus —
hypothalamus mintegy 20 ezer neuronból álló suprachiasmaticus magjában — átkapcsolt
idegvégződései, kevés idegsejt és (a felső nyaki dúcból származó) szimpatikus
idegvégződések.
Működése a fotoperiódussal váltakozik: világosban csökken, sötétben növekszik a
hormonszintézise, a hormon vérkeringésbe juttatása. A fényhatás a 464nm fény esetében a
legerősebb a melanopszin fotopigment révén. A retina egyes idegsejtjei –– függetlenül attól,
hogy pálcikából vagy csapból kapják az ingerületet –– a hypothalamus suprachiasmaticus
magjába vezetnek -- ez a terület a szervezet biológiai óraközpontja -- innen továbbítódik a
gátló hatás a tobozmirigybe.
A melatoninnak három receptora ismert, amik az idegrendszer számos területén
helyezkednek el, továbbá megtalálhatók a zsigerekben, test szerte az érhálózatban és az
immunsejtekben. Két receptor – MT1 és MT2 – G-proteinhez kapcsolt, az MT3 nem.

********************

Tobozmirigy hormonja a melatonin.

A pynealocytákban triptofánból alakul ki a következő úton:
Triptofán
↓
5-hidroxi-triptofán
↓
szerotonin
↓
N-metil-szerotonin→ melatonin (=N-acetil-5-metoxi-triptamin).

*************
melatonin
↓
Átszivárog az erek körül lévő térbe→vérkeringés→gonád működést befolyásolja
↓ ↓
↓ nemi érés.
↓
III. agykamrába diffundál→hypothalamust. befolyásolja,
→REM alvást biztosítja.

Melatonin szintézis és hatás

7. Táblázat
 10.7.2. Hormontermelés szervekben, szövetekben

10.7.2.1. Vese

A vese hormontermelése jelentős mértékben függ a vér- és oxigénellátástól. A

csökkenő vérnyomás, az oxigénhiány kompenzáló mechanizmust indít el. A vese
glomerulusaihoz tapadt ún. juxtaglomeruláris apparátust alkotó sejtek — módosult
simaizomsejtek — renint termelnek, a renin az angiotenzinogénből 10 aminosavból álló
angiotenzin I-et kihasít, ez a tüdőbe jutva oktapeptiddé (8 aminosav) angiotenzin II-vé
alakul. Eme biológiailag aktív anyag hatására emelkedik a vérnyomás.

A vörös csontvelő őssejtjeire hat a vesében előállított glukoproteid, az erytropoetin

(EPO). A hormonhatású glikoproteint a vesetubulusok közti erek és a proximális tubulusok
körül lévő fibroblasztok szintetizálják. Oxigén hiányos állapotban megsokszorozódik az
előállítása. Magzatban a májsejtek és a szinuszok közti tér sejtjei is termelik. A vörös
csontvelő ősivarsejtjei differenciálódás közben EPO receptorokat képeznek, a kötődött EPO
hatására a Janus-kináz 2 (JAK2) közreműködésével bekövetkezik a vvt képzéséhez
szükséges gének aktiválódása. A vvt képzésre hat még az Interleukin-3, az Interleukin-6 és
az őssejt faktorok (SCF).

Kalcitriol a 7-dehidrokoleszterin több lépcsőben végbement aktiválódásának

az eredménye. A 7-dehidrokoleszterin ibolyántúli fény hatására kolekalciferollá (D2-
vitaminná) alakuil, amit a máj 25-hidrokalciferollá, majd a vese 1,25-dihidrokalciferollá,
azaz kalcitriollá alakít az 1-α-hidroxiláz enzimmel. Felszabadul még a vesében a
vérkeringést befolyásoló prosztaglandin-E2 és kallikrein is.

10.7.2.2. Szívpitvar izomzata

A jobb pitvar izomfalában a pitvaron belül bekövetkezett vérnyomás emelkedés

serkenti a pitvari natriuretikus hormon/peptid (ANP) szintézisét és a keringésbe
bocsátását. Ez a 28 aminosavból álló hormon egyrészt bő folyadék bevitel után gátolja az
aldoszteron szintézisét, másrészt a Malpighi testekbe vezető afferens arteriola falát tágítja, így
nő a filtrációs nyomás. Eredmény: több a kiválasztott víz és Na + mennyisége, csökken a
keringés terhelése. A vizelettel távozó Na+ mennyisége és az ANP szintje párhuzamosan
változik a nap folyamán.

10.7.2.3. Gyomor, patkóbél, éhbél, csípőbél

Gasztrint szintetizálnak a gyomorfal, a pylorus tájék G-sejtjei, a patkóbél és a

hasnyálmirigy hámsejtjei. Egyetlen táplálkozást serkentő hormon, ami a tápcsatornában
termelődik. A gasztrin génje a 17q szárán van. A szervezetben 34, 17 és 14 aminosavból álló
változatban fordul elő. Termelését kiváltja a pylorus falának feszülése, a X. agyideg (bolygó
ideg) stimulálása, az aminosavak és a részlegesen emésztett fehérjék jelenléte a gyomorban, a
vér Ca++szintjének emelkedése. A gasztrin serkenti a parietális gyomorfal-sejtek érését,
elindítja a pepszinogén kiválasztását, erősíti a gyomorfal izomzatának összehúzódását,
ellazítja az ileocoecalis határ izomzatát (gasztro-kólikus reflex!). Fokozza a hasnyálmirigy
exokrin működését. Az Oddi-sphincter ellazításával az epehólyag ürülését biztosítja. Egyúttal
gátolja a szomatosztatin, szekretin, GIP, VIP, glukagon, kalcitonin (hormonok) szintézisét, a
gyomorban a sav termelését.

Kolecisztokinin (cholecystokinin, CCK) szintetizálódik a gyomor „G”

sejtjeiben, a nyombél és az éhbél „I” sejtjeiben. Ezek az ún. enteroendokrin sejtek az
enterális idegrendszer neuronjai. A CCK génje a 3 kromoszómán található. Prekurzora
aktiválódik és 58, 33, 22, 8 aminosavból álló alakban van jelen a szervezetben.
Jellegzetessége, hogy a polipeptid C-terminális 5 aminosavja azonos a gasztrinéval.
Termelését, kiválasztását a táplálék zsírsavjai, aminosavjai, a bélhámsejtek CCK-t
felszabadító enzimjei, a hasnyálmirigy monitor peptidjei, a bolygóideg transzmittere (az
acetilkolin) indítja el. A szintézist gátló hatást a szomatosztatin fejti ki. A CCK-t a tripszin
bontja el. Működésében fontos tényező, hogy agyi receptorai révén a jóllakottság érzésének
kifejeződését, az éhségérzet csökkenését idézi elő, valamint az orexin-termelő sejtekkel
kapcsolatba léphet és így befolyásolja az alvás-ébrenlét ciklusát. Újabb kutatások kimutatták a
szerepét az ópiátokhoz szokás kialakulásában, a morfinfélék toleranciájában. Az epeürülést az
Oddi-spincter lazításával és az epehólyag izomzatának kontrakciójával éri el. Fokozza a
hasnyálmirigy enzimjeinek és a kivezető cső falában az elektrolit kiválasztását, az inzulin
szekrécióját. A bolygóideg érző végződéseire hatva jóllakottság érzését támogatja és gátolja
az újabb táplálék felvételt. Pleiotróp hatása: összehangolja a tápláléknak megfelelő
mennyiségű enzimet, optimalizálja a felszívódást a bélben (pl. ne ingadozzon a vércukor
szinje a plazmában). Az agyban az éberség csökkenésével járó jóllakottság szindrómát váltja
ki, közreműködik a fájdalom-érzékenység szabályozásában, előmozdítja az ópiát-tolerancia
kialakulását.

Szomatosztatin is szintetizálódik a pylorus területén a többi termelő hely a

hypothalamus ventromediális magja, a patkóbél, a hasnyálmirigy D sejtjei mellett. Gátolja a
savtermelést, a gasztrin, a szekretin, a motilin, a VIP, a GIP, a glukagon, az inzulin, az
enteroglukagon szintézisét. Lassítja a gyomor ürülését, a bélmozgásokat, csökkenti a bél
vérellátását, ezek révén a szénhidrátok, aminosavak, zsírok felszívódását gátolja.

A ghrelin első sorban az üres gyomorban szintetizálódik (1999. óta ismert hormon, a
growth hormon releasing peptide rövidítése). További termelő helyei: hypothalamus 2
sejtcsoportja, éhbél, hasnyálmirigy, tüdő, agy, nemi szervek, vese méhlepény, MVK. Az
alváshiány, alvás megvonása megnöveli a ghrelin szintjét. Génje a 3 kromoszómán van.
Képzése több lépcsőn át történik a 117 aminosavból álló preproghrelinből. Hatásos a 28
aminosavból álló C-ghrelin, (a harmadik aminosavhoz, a szerinhez egy kaprilsav molekula
kapcsolódott). További átalakulása során 4 aminosav hasad le róla, ez lesz a vele ellentétes
hatású obesztatin. A ghrelin a központi idegrendszerben neuropeptidként működő
„éhséghormon”. Fő hatása az éhségérzet kiváltása az agyban, elindítja a gyomornedv
kiválasztást és a gyomor-bélhuzam motilitását, azaz előkészíti a táplálkozást. A gyomorfal
mechanikus bolygóideg érző végződéseit tompítja, így ellazul a gyomor. Fontos feladata az
energia homeosztázis fenntartása azáltal, hogy fokozza az energia bevitelét a szervezetbe és
az energia többletet a glikogén és a zsír raktárakban helyezi el. Jelentős hatása továbbá a
bélhámsejtek osztódásának serkentése egyúttal az apoptózis csökkentése. Receptorai azokon a
neuronokon találhatók, melyeken a leptin receptorok, ezáltal ellenhatást vált ki. A központi
idegrendszerben szabályozza a ventralis tegmentalis area-t (VTA) és a nucleus accumbens-t
összekötő neuron pályákat támogatva a nemi vágyat, a reward-ot és az addikciót. Aktiválja az
agy dopamin rendszerét. A szomatosztatin szintézist csökkenti a hasnyálmirigyben.
Állatkísérletekben a tanulási képességet fokozta, ghrelin mentes állatokban a szorongást
erősítette. Anorexia nervosaban szenvedők vérében a ghrelin szintjét magasnak találták.
Magzat tüdejében is szintetizálódik és támogatja a tüdő érését. A köldökzsinór vér ghrelin
szintjével arányosnak találták az újszülött súlyát. Az életkorral emelkedik a szintje, ami
hozzájárul az idősek elhízásához. Számos idegrendszeri működésben kimutatták részvételét.

A motilin 22 aminosavból álló peptid hormon, a patkóbél és az éhbél „M”típusú

endokrin sejtjei állítják elő. Egyik változata carboxyl csoporttal bővült, de változatlan 22
aminosavból áll. Kísérletekben a bélbe adott lúgos anyagok kiváltották szekrécióját. Bár az
aktiválás útja nem tisztázott, de a patkóbél lúgos vegyi hatása hat a kiválasztására. Funkcioja
az étkezések közti időszakban a bélműködés ellenőrzése, „a vándorló myoelektronikus
komplex” biztosítása, hogy a chymus tovahaladjon a tápcsatornában. Hozzájárul a
pepszinogén szekréciójához, a hasnyálmirigyben a pankreás polipeptid és a szomatosztatin
kiválasztásához.

Vazoaktiv intesztinális peptid (VIP) 28 aminosavból épült fel és

szintetizálódik még a hasnyálmirigyben és a hypothalamuszban is. Több élettani és kóros
folyamatban közremúködik. A tápcsatornában a simaizomzatot ellazítja, tágítja a tápcsatorna
ereit, előmozdítja a bikarbonát, az elektrolitek az epe és a víz szekrécióját a bélbe, a
pepszinogén szintézisét, az értágulatot. Akadályozza a sósav termelését és a gasztrin
elbontását.

Gasztrointesztinális peptid (GIP, másik neve: glukózdependens

inzilinotrop peptid) a vékonybél „K” sejtjeinek a terméke. Glukózfüggő inzulinotróf
faktor. Fő hatása az inzulin szekréció serkentésében nyilvánul meg, a gátló pedig a gyomor
motilitásában és sósav elválasztásában.

Szekretin a patkóbél „S” sejtjeiben szintetizálódik. Serkenti a bikarbonát

kiválasztását a hasnyálmirigy vezetékben, az epeutak sejtjeiből. A gyomorban gátolja a sósav
szekréciót, egyúttal fokozza a pepszinogénét. Potenciálja a CCK hatását és lassítja a gyomor
ürülését.

A tápcsatorna összehangolt, élettani működését még számos „hormon jelölt”,

parakrin és neurokrin anyag szabályozza.

10.7.2.4. Endothel sejtek

Az endothelinek (ET) három izoformja ismert: ET1, ET2, ET3, amik

peptidek, 21 aminosavból állnak. Mindegyiknek más kromoszómán van a génlókusza.
Kulcsfontosságúak az érrendszer homeosztázisában. A leghatásosabb vazokonstriktorok. Az
érfal izomzatának szabályozásán túl befolyásolják az anyagcserét, az idegműködéseket és
számos betegség kialakulásában megfigyelhetők. A vérlemezkék kicsapódása az endothelre
megindítja az endothelinek kilépését és az endothel diszfunkcióját okozza.

10.7.2.5. Méhlepény
 Hormontermelése diagnosztikus jelentőségű, első sorban a magzat kihordását,
fejlődését biztosítja.

*Human choriogonadotropin (hCG) a beágyazódás után termelődik a boholy

sejtjeiben, az ébrény jelenlétét igazolja. (A hCG — a várandós állapot igazolásán túl —
bizonyos betegségekben diagnosztikus jelentőségű, pl. „mola terhesség”.)

**Human placentáris laktogén (hPL, chorionalis somatotropin) az

emlő tejelválasztásra felkészítésében és az anyai vérben a magzat ellátáshoz szükséges
tápanyagok megfelelő szintjének biztosításában játszik szerepet. Gátolja az anyai inzulin
hatását, az emelkedett anyai vércukorszint a magzat Langerhans szigeteinek proliferációját,
fokozott inzulin termelését, a cukor szövetekbe zsírként beépítését és a magzat túlzott
növekedését okozza.

***Ösztrogének részen az emlő felkészítéséhez, részben a méh megfelelő

növekedéséhez elengedhetetlenek.

****Progeszteron a méh nyálkahártyájának fennmaradásáért és az izomzat

kontrakciójának megakadályozásáért felelős.

*****121 aminosavból álló peptidet is termel a méhlepény, ami NKB-vel

együtt felelős (lehet?) a pre-eklampsziáért, eklampsziáért.
******Aktivint két azonos vagy közel azonos β (az inhibinben is meglévő β)
alegység alkotja. Szintetizálódik a méhlepényben is.
Az aktivin a magzatban fontos a dülmirigy és a tüdő kialakulása, fejlődése
szempontjából.
Hiánya esetében idegrendszeri fejlődési zavarokat találtak.

*******ACTH-szerű peptidet, a human chorionic corticotropint

(HCC) szintetizája a syncitiotrophoblast, ami nagy mennyiségben kerül az anyába és a
magzatba. Jelentőséget tulajdonítanak neki a várandós állapot az élettani kihordásának
biztosításában a hypothalamus-hypophysis-adrenal endokrin tengely működtetésével.

********Relaxin részletezve a petefészek hormonok között.

A fentieken túl még számos hormont állít elő, amikre utalás történik az illető hormon
címszó alatt.

10.7.2.6. Zsírszövet
A 167 aminosavból álló leptin 1994. óta ismert hormon, amit első sorban a fehér és
a barna zsírszövet sejtjei állítanak elő. Adipokin típusú hormon.
E meghatározó szintetizáló helyek mellett észlelték még, hogy a méhlepény, a
petefészek, a gyomor fundusának sejtjei és fősejtjei, az emlő epitél sejtjei és a csontvelő is
termeli. Génje a 7-es kromoszómán van.
Ma már 8 mutációja ismert. Receptorai a hypothalamus arcuatus magvában
találhatók, ott ahol a ghrelin-é. Első funkcioja a zsírraktárak szabályozása, ehhez csatlakozik
az energia leadás szabályozása. Az agy felé jelzi az éhezést, a teli gyomrot. Az éhezésre
adaptív választ vált ki a szervezetben. A test nagy zsírtömege sok leptin szintézisével jár, ami
idővel leptin rezisztenciát okoz. Emócionális stressz, emelkedett tesztoszteron és ösztrogén
szint, inzulin kibocsátás, kövérség fokozza, tartós erőteljes edzés, obtsruktív alvási diszpnoe
csökkenti a kibocsátását. Az adiponektin hormonnal szinergizál.

1995. óta ismert az adiponektin, ami 244 aminosavból áll és e fehérjeláncban több,
különböző hatású szakaszt derítettek ki.
A zsírszöveten kívül előállítja a méhlepény, a csontvelő zsírsejtjei. (Ez utóbbi
lehetőséget anorexia nervosa betegekben tapasztalták.) Szinergizál a leptinnel. Hatásai:
glukóz szintjének szabályozása két úton — a glukóz felvételét a sejtekben serkenti, a
glukoneogenezist gátolja — zsíranyagcserében fokozza a β-oxidációt, rendszabályozza a
triglicerid szintet, védi az endothel működését, biztosítja az inzulin szenzitivitást, ellenőrzi az
energiatermelő anyagcserét és a proteinek bontását, hozzájárul az adipociták
differenciálódásához, redukálja a TNFα-t, mindezekkel a hatásokkal fontos szerepe van a
metabolikus szindroma kivédésében. Obezitásban csökkent adiponektin szintet tapasztalnak.

10.7.2.7. Magzat tüdeje

A kellően érett magzati tüdő termeli a

szteroidreceptor koaktiváror-1-et (SRC-1),

szteroidreceptor koaktiváror-2 (SRC-2) proteint, melyek
felületaktív anyagok — surfactant proteinek — szabályozott szintézisét és szekrécióját
biztosítják. A magzatvízbe jutott felületaktív anyagok a méhizomzat (myometrium)
progeszteron receptor funkcioit gátolják, ami a méhizomzat összehúzódásáért felelős gének
expresszióját fokozza, így előkészítve a szülést.

A magzat tödeje szintetizál ghrelint is. (Lásd ott!)

10.7.2.8. Magzat mája

Erythropoetin (EPO) szintetizálódik a magzat májában. EPO hatását lásd a vese

hormontermelése alfejezeten!

10.7.2.9. Máj

Szomatomedin [IGF-1 és az IGF-2 (inzulin-like growth faktor-1 és

-2,)] a májban szintetizálódik, termelésüket a növekedési hormon stimulálja. Az IGF-1 70
aminosavból áll, benne 3 diszulfidkötés. A csontváz elemeinek fejlődését stimulálja, erősíti a
sejtosztódás folyamatát.

10.7.2.10. Harántcsíkolt izomszövet

1.) Az izomsejt mitokondriumok kisebb egységében — 12S — a mitokondriális DNS
kódolja a 16 aminosavból álló egyetlen mitokondriális hormont, a MOTS-c-t —
mitochondrial open-reading-frame of the twelve S rRNA type-c —, ami az
anyagcsere alapvető szabályozója.
 *Egérkísérletekben aktiválta az AMPK termelését.
**Megakadályozza a bőséges zsírtartalmú táplálékok hatására kialakuló
inzulin rezisztenciát,
az elhízást,
az idős korral együtt járó inzulin rezisztenciát.

2.) Az izomszövet által szintetizált rövid aminosav-láncú peptidek

kommunikálnak az ember többi szervezetével befolyásolva, alakítva azok működését.
2003-ban nevezték el myokin-eknek ezeket a peptideket. Már 305-öt (!)
azonosítottak. Szintézisüket és kibocsátásásukat az izom kontrakciója váltja ki.

Hatásukat autokrin, parakrin úton vagy hormonálisan váltják ki.

Részt vesznek a szövetek regenerációjában,

az egészséges testi működsekben,
a sejtek kommunikációjában (lásd: cellsignalisatio!).

Receptoraik megtalálhatók az izmokban,

a zsírszövetben,
a májban,
a hasnyálmirigyben,
a csontokban,
a szív izomzatában,
az immunrendszerben,
az agyban
—→e receptorok révén bevonják a szervezetet a fizikai ténykedéssel (edzéssel, sporttal,
munkával) összefüggő anyagcsere folyamatokba.

11.0. Légzés szervrendszerének funkcioi

(Mihály András Aanatómia tankönyvében olvasható anyag kiegészítése)

A tápcsatorna és a légző szervrendszer fejlődése nem választható el.

Az előbél elülső falán kialakuló sejtcsoport a légző szervrendszer kezdeménye. A

fejlődés nem csupán az anatómiai szétválás, szöveti differenciálódás. A két rendszer aktív,
akaratlagos és spontán működésének összehangolása a magzati életben elindul, és születés
után folytatódik. A magzat nyeli a magzatvizet, légzőmozgásokat végez, amikkel felkészül a
születés utáni életének alapvető, létfenntartó működéseire.

A tüdőt jellemzi a kettős vérellátás. Az egyik a tüdő szövetének fenntartását szolgálja, ez a fő

verőérből eredő ún. hörgő (bronchiális) artériákon át valósul meg. A másik rendszer a tüdő
funkcioját, a külső gázcserét biztosítja a tüdő verőér (arteria pulmonalis) rendszerével, a „kis
vérkörrel”. Mindkét rendszer vére a tüdő visszereken (vena pulmonalis-okon) jut vissza a bal
pitvarba.

Ha akadályozott a légzés az orrnyíláson, az orrüregen, a garaton át idegentest, gyulladás, váladék

felhalmozódás miatt, a tápcsatorna felső szakasza, a szájüreg részt vesz a légzésben.
 11.1. Légzés szabályozása
A légzés aktiv ingere a széndioxid jelenléte a vérben, azaz a vér savas p H értéke. A pH
értéket a glomus aorticum és a glomus caroticum kemoreceptorai érzékelik. Az itt tapasztalt
értékek által kiváltott ingerületek az agytörzs légző központjaiba jutnak, onnan magasabb
agyi területekre is eljutnak a jelzések (köztiagyba, agykéregbe), amik befolyásolhatják az
alaplégzést.
Az acidózis felgyorsítja, mélyebbé, az alkalózis ritkítja és felületesebbé teszi a légző
mozgásokat.
A vér oxygén telítettségének csökkenése is befolyásolja másodlagosan a légzést
A bolygóidegnek a tüdő szövetében, a tüdőt beborító mellhártya alatt nyomást érző
idegvégződései (presszoreceptorok) találhatók, ezek révén a felfújt tüdőből a kilégzést indító,
a kilégzést követőn pedig a belégzést serkentő válaszok váltódnak ki a légzőközpontokban.
A váltakozó légzőmozgást a nyúltvelő felső harmadában elhelyezkedő belégző és kilégző
központ biztosítja. A hídban található két központ egyike serkenti, míg a másik gátolja a
nyúltvelői központkat.
A lélegzés akaratlagos változtatása mellett a pszichés állaptok, a vegetatív idegrendszer
hatásai befolyásolják és változatják a légzés ütemét, mélységét.

11.2. Légzést biztosító feltételek

A légzés szervrendszere, annak ellenére, hogy a külső gázcserét és a párologtatás
révén a folyadék egyensúlyt biztosítja,, bonyolult felépítésű. Ehhez több szövettípus
összehangolt működésére van szükség.
A mellkas csontos váza, az izmok, a légutak és azok szöveti állapota, valamint a tüdőt
ellátó érrendszer és a benne keringő vér funkciojának épsége határozza meg a szervezet
számára elengedhetetlen mennyiségű és minőségű külső gázcserét.

*Mellkas felépítése

Bordák a csigolyatesthez és a csigolya harántnyúlványához ízesülnek. Ez utóbbi

ízülettől már a bordanyakhoz viszonyítva szögben a rekesz felé megtörve, ívelten előre,
testközép felé irányulva, továbbá lapján megcsavarodva porccal kapcsolódnak a
szegycsonthoz. A két ízület egytengelyű, a bordanyak eme tengely mentén fel és lefelé
rotálódik, egyúttal az ívelt borda emelkedése és süllyedése 3 irányú görbülete, rugalmas
bordaporcok révén a mellüreget tágítja, szűkíti.

*A légző izmok

A légzés aktiv szakasza a belégzés.

*Külső bordaközti izmok emelik és egymáshoz közelítik a bordákat, tágul a mellkas.
**Rekeszizom összehúzódásakor a hasüregbe süllyed, a mellüreg megnagyobbodik
hosszirányban. Nem csak a légzés tökéletesedik, hanem az így megőtt haüregi nyomás az alsó
testfél felől fokozza a visszerekben a vér áramlását a szív felé, egyúttal a nyirok ürülését a
belekből.
A kilégzés passzív folyamat.
Rekeszizom ellazul, visszahúzódik a mellkasba.
 Belső ferde bordaközti izmok helyreállítják a bordák nyugalmi helyzetét.
A mellüreg össeesése kinyomja a tüdőből a levegőt.
*Légzési segédizmok

A kis és a nagy mellizom, a fűrészizmok, a fejbiccentő izom, a scalenus izmok a

mellkas emelésével, tágításával biztosítanak térfogat növelést.
Akkor jutnak feladathoz, amikor a mellkasfal merevvé válik (öregkori ízület és porc
rendellenesség), vagy a tüdő veszíti el rugalmasságát (COPD).

*Légutak hámborítása

A légző szervrendszerben a hámborítás szakszonként változik.

Az orrjáratok, az ide nyíló arcüregek csillós hámmal borítottak. A garatban csillós
hám csak a felső garatban található, a középső és az alsó garatban nincs csillós hám.
A gégében a legfontosabb területet, a hangszalagokat el nem szarusodó többrétegű
laphám fedi, aminek betegségek (gyulladások, rosszindulatú elfajulás) esetében kiemelkedő a
jelentősége. Másutt csillós hám fedi a gégét.
A légcső, a hörgők, a legkisebb átmérőjű hörgők (respiratoricus bronchus-ok) felületén
csillós hám található.
A csillós hám szervezetük védekező rendszerében fontos helyet foglal el, ezt nevezzük
mucociliáris védelemnek. A csillók összehangolt, kifelé irányuló, „söprögető” mozgása
a váladékot, a bejutott idegen anyagokat, kórokozókat kisodorja. Ez a mechanikus tisztitó
működés. A hajszálerekből fagociták és az immunrendszerből származó más sejtek jutnak ki,
ezek az aktiv védekezés fő tényezői, amit kiegészítenek a kapillárisokból származó
immunglobulinok.
A tüdőhólyagok (alveolus-ok) sajátos egyrétegű hámborítása, amit vékony alaphártya
választ el a hajszálerektől, kettős funkciojú, ennek megfelelve két sejttípusból áll.
A „pneumocyta I” biztosítja a külső gázcserét.
A „pneumocyta II” termeli a „pulmonary surfactant”-ot.
A surfactant szintézise a tüdőszövet fejlődése során a 28. magzati héttől indul el, a
koraszülöttek esetében ennek ismerete rendkívül fontos a légzés biztosítása, a gyógykezelés,
az életben tartás szempontjából. Neergaard az 1920-as években felismerte a surfacant-ot, de
a „tudományos körök meg nem értése” miatt csak az 1990-es években kezdtek foglalkozni az
élet szempontjából alapvető jelentőségével, majd gyógyszerként előállítani. A tüdőben
található surfactant összetevői közül a leghatékonyabb a diapalmitoylphosphatidylcholin
(DPPC). A surfactant állomány 5-10 óránként változik. A surfactantok 10%-át a makrofágok
„emésztik el”, a DPPC 90%-a readszorbeálódik a pneumocyta II sejtekbe,
A pulmonary surfactant felületaktiv foszfolipoprotein komplex, a molekulákon hidrofil
és hidrofób résszel. Az alveolus nedves felületére tapad a hidrofil összetevő, az alveolusba
„belógó” hidrofób lipid komponens csökkenti az alveolusok felszínének felületi feszültségét,
ezzel megakadályozza a tüdőn belüli nyomás csökkenésekor, kilégzéskor azok összeesését
(atelektázia kialakulását), összetapadását.
A „pulmonary surfactant” a felületi feszültség csökkentésével
→fokozza a tüdő totális kapacitását (TPC),
→növeli a tüdő komplájenszét, azaz a tüdő és a mellkas tágulási képességét,
→biztosítja az „összeesett” tüdőállomány helyreállítását,
→csökkenti a légzőmunkát és az erre fordított energiát,
→megakadályozza a hajszálerekből a víz beáramlását az alveolusokba,
→az (újszülöttkori) infantilis respiratory distress syndrome-ban (IRDS)
 biztosítja az élettani légzési funkciokat,
*Streptococcus-A, -B, -C és -D fertőzéskor a baktériumok felületére tapadva
opszonizálja azokat és a falósejtek számára felismerhetővé teszi őket.
11.3. Légző szervrendszer elemeinek funkcioi

*Orrüreg, orrjáratok, melléküregek

A légvételkor beáramló levegőt a szőrszálak, a csillók már tisztítják, a bő vérellátású hám

felmelegíti, számos mirigy váladékot termel, az így kialakult pára párásítja. Az alsó
légutakban kevesebb károsítást okoz az előtisztított, előmelegített és párás levegő.
A csillós hám részéről érvényesül a mucociliaris védekezés.
Amennyiben a lágyszájpad nem záródik beszéd közben, akkor az orrüreg a hangképzés
toldalék csöve-ként is működik (→orrhangzású, nazális beszéd).

*Garat

A hangképzés toldalék csöve.

A garat nyálkahártyája folytatódik a gégébe egészen a hangszalagokig.

A felső garat (orrgarat) csillós hámja a már ismert feladatokat végzi. Jellegzetessége az
„orrmandula” (adenoid). E mellett nyílik a két fülkürt (Eustach kürt), amiken át szellőzik a
dobüreg, biztosítva a halláshoz elengedhetetlen azonos nyomást a dobhártya két oldalán.
Minden nyeléskor a kürtök kinyílnak, így beáramlik a levegő a középfülbe. A kürtök
átjárhatósága hátránnyal is jár. A garatfal gyulladásai (adenoiditis, tonsillitis, pharyngitis)
beterjedhetnek a középfülbe, annak súlyos, alkalmanként maradandó kóros állapotát okozza a
hallócsontok károsításával (→hallásvesztés). A gyulladás ráterjedve a kürt nyílására elzárja
a duzzanat, emiatt nem „szellőzik a dobüreg, a dobhártyát a külső légnyomás befelé feszíti,
elveszik a dobhártyának rezgéseket felfogó képessége, „bedugul a fül”.
A középső és az alsó garat bőségesen beszűrve nyirokszövettel (garatmandulák,
nyirokerek, környéki nyirokcsomók) biztosítja az orrüreg és szájüreg felől támadó patogének
elleni védelmet lehetőleg megtartva az itteni mikrobiomot.

*Szájüreg

A hangképzés toldalék csöve. A szájon át való lélegzés végszükségletben történik az

orrjáratok eldugulásakor, illetve folyamatos beszéd közben fordul elő. Ekkor az előmelegítés
és a párásítás nem tökéletes, a tisztítás (mucociliáris védelem) hiányzik.

*Gége

A hangképzés szerve, ami porcos vázát meghazudtolva az izmai, a beidegzése (X.

agyideg) és a hangszalagok révén változatos működésre képes.
Porcok
A gégefedő akadályozza nyeléskor a falat légutakba jutását.
De képtelen meggátolni, hogy szájban, garatban lévő folyadék, szilárd anyag hirtelen
légvételkor ne jusson az alsó légutakba.
A pajzsporc és a gyűrűporc a gége szilárd vázát alkotja.
A két kannaporc a hangrés állításáért felelős.
Izmok
A két kannaporcot a pajzsporc belső felszínével összekötő két musculus
thyreoarytenoideus, a hangszalag feszességét változtatja azonos hosszúsága mellett
(„musculus vocalis”)
A musculus interarytenoidus a kannaporcok hátsó feszínét köti össze részben ferdén,
részben harántul futó rostokkal, így a hangrés hátsó része záródik.
A musculus aryepiglotticus páros izom a kannaporc széléről a gégefőhöz húzódik, a
hangrés hátsó részét tágítja.
Beidegzés
Mind az érző, mind a mozgató ellátást a gége területén a X. (bolygó) agyideg ágai
végzik.

Álhangszalagok a hangszalagok felett szűkítik a gégét.

Hangszalagok hámborítása többrétegű, el nem szarusodó laphám, ami minden ártó
behatástól (baktérium virion, füst, por, stb) károsodik —→gégegyulladás, gégerák.

*Légycső, hörgők, respiratórikus hörgők

Az alsó légutakban folytatódik a csillós hám fentebb részletezett funkcioja, a

mucociliaris védelem. Komoly gondot okoznak az alsó légutakba jutott idegen anyagok.
Méretűk határozza meg, hol akadnak el. Az elakadás helyén jellegüktől (fém, cukorka,
mogyoró, dió, fűszeres étel, stb.) függ, hogy mechanikus vagy vegyi károsodást váltanak ki.
Mindkét esetben a hám sérül, gyulladás következik be. (Lásd az Általános kórtant!)
A légutak nem porc alkotta falának (paries membranaceus) sima izomzata a mechanikus
és vegyi inger, továbbá a gyulladás hatására összehúzódik, „beágyazza” az idegen anyagot a
hámrétegbe, akadályozza a köhögés idegen test kiürítést célzó hatását.

*Tüdőhólyagok (alveolusok)

A külső gázcsere az alveolusok és az őket körülvevő hajszálerek között megy végbe a

fizika egyik törvénye, a parciális nyomáskülönbség alapján a mellhártyák közt uralkodó
negatív nyomás — szívó hatás — támogatásával. A negatív nyomást a mellkas izomzatának
tónusa tartja fenn. Az aktiv légző felület kb. 1000 m2.
Nyugalmi állapotban a negativ nyomás értéke kb. —4-5 vízcm, ami belégzéskor mintegy
—10-11 vízcm értékre módosul a mellüreg tágulása és a tüdő szövetének rugalmassága
következtében. A mellkasfal merevsége, a tüdő betegségei (asthma, COPD) miatt ez a negativ
mellűri nyomás csökken, funkcioja elégtelenné válik.

11.4. Fontos légzési adatok

*Térfogat %-os aránya

Belélegezett levegőben
a N2 parciális nyomása 600 Hgmm, (79,8 kPa), 79%
az O2 -„- -„- 159 -„- , (21,14 kPa), 20,9%
a CO2 -„- -„- 0,3 -„- , (0,04 kPa), 0,04%
Alveolusokban a maradék és a belélegzett levegő keveredése következtében
a N2 parciális nyomása 573 Hgmm, (65,2 kPa), 65,2%
az O2 -„- -„- 100 -„- , (13,3 kPa), 15%
a CO2 -„- -„- 40 -„- , (5,3 kPa), 5,9%
Tüdőverőérben, az alveolusok körül található hajszálerekben lévő vérben
a N2 parciális nyomása 573 Hgmm, (65,2 kPa),
az O2 -„- -„- 40 -„- , (5,3 kPa),
a CO2 -„- -„- 46 -„- , (6,1 kPa).
**Térfogatok (mérés alapján)
A spirométerrel vizsgált értékek egészséges felnőtt emberekben a következők:
Légző (respirációs) térfogat: ~~500ml
Erőltetett kilégzéskor még távozik a tüdőből (ERV): férfiból 1200ml
nőből 800ml
Erőltetett kilégzés után a tüdőben marad a rezerv térfogat (RV): férfiban 1200 ml
nőben 1000 ml
Erőltetett belégzéskor még beáramlik a tüdőbe (IRV): férfiban 3100 ml
nőben 1900 ml
Nyugodt kilégzés után a tüdőben marad a funkcionális rezerv térfogat (FRC),
amit a RV és az ERV összege ad meg.
Vitál kapacitás (VC) az erőteljes be- és kilégzési térfogathoz hozzáadódik a belégzési és a
kilégzési maradék térfogat férfiban 4800 ml
nőben 3200 ml
Totál kapacitás ((TC) vagy Totális tüdő térfogat (TLC) maximális belégzéskor:
férfiban 6000 ml
nőben 5000 ml

12. Keringés szervrendszere

(Mihály András: Anatómia könyv 79-93. oldal)

Keringés szervrendszerének alkotó eleme a szív, az érpálya, a vér.

12.1. Szív
Keringető szerv, amelynek kezdeménye, a szívcső — a mindössze 3 mm nagy —
embryo életének 21-22 napos korában már egy irányban lüktető mozgást végez. Születés után
a keringési szervrendszer magzati korra jellemző alkotó elemei megszűnnek, így biztosítódik
a kis- és a nagyvérkör keringésének szétválása, a vér keringetésének egyirányúsítása.

Egészséges ember szívizomzata percenként 65-85 alkalommal húzódik össze és

ernyed el, minden összehúzódáskor mintegy 70-80 ml vért — „löket térfogat” — továbbít
külön-külön a két érpályába. A két érpályába bocsátott vérmennyiség azonos. A szív
működésének köszönhető, hogy az ember teljes vérmennyisége egy perc alatt —
„perctérfogat” — megfordul a szervezetében. A nagyvérkör vére egyenetlenül oszlik el a
nyugalomban lévő emberi szervezetben. Vérünk mintegy 15-20%-a a vért tároló szervekben
(máj, vese, vörös csontvelő) található vésztartalékként. Legnagyobb vérigényű az agy, a vese
(ezek a perctérfogat kb. 15%-át igényelik), a máj. Az izomzatban a munkától függ az átáramló
vér mennyisége.

*A szív működését biztosítja

Saját ingerképző és ingervezető rendszere.
A szívizomzatban az ingerület akadálytalan haladásáért és az egyszerre történő
izomkontrakcióért az izomsejtek közötti „gap junctin”-ok a felelősek.
**A szív működését befolyásolja
1.) Az érpályában uralkodó vérnyomás,
2.) A vér PH értéke.
Ezek az főverőér (aorta) ívében lévő glomus aorticum vérnyomást érzékelő
baro-, presso-) receptoraitól
és a fejverőér (carotis arteria) oszlási területén elhelyezkedő glomus caroticum
vérnyomást és a vér-PH-ját érzékelő (kemo-) receptoraitól az
ingerületeket az agytörzsben található keringési központba juttatják.
3.) A vegetativ idegrendszer a központi idegrendszerben bekövetkezett változásokat
(nyugtalanság, érzelmi labilitás, ijedtség, stb.) valamint a fizikai megterhelés miatt
megnövekedett oxigén/vér igényt a szimpatikus rostokon és a paraszimpatikus X. agyideg
(nervus vagus) rostjain át juttatja el a szívbe, ahol az ingerképzést, az ingervezetést és a
szívizomzat ingerelhetőségét változtatja meg.
A vegetativ idegrendszer az érpálya medrét is megváltoztatja. Hasonlóképpen
közvetlenül hat az érrendszer tágasságára, szűkületére a mellékvesevelő által kibocsátott
adrenalin és noradrenalin. E katecholaminok α1, α2, β1, β2, adrenerg receptorokon
kötődnek meg. A receptor típusától függ a szívre, az erekre kifejtett hatás milyensége.

4.) A keringő vérmennyiség egyrészt a csökkenő vérnyomás (baroreceptorok!) révén,

másrészt a vészreakció útján szaporítja a szívritmust, szűkíti az érpályát.

12.2. Érpálya
A vér továbbítása a verőerekben a „szélkazán” elv alapján történik. A kamrákból
kiáramló löket térfogat (kb. 70-80 ml) az aortát és a tüdő verőeret kitágítja, a vér a záródó
félhold alakú billentyűk miatt nem áramolhat vissza, hanem tovább halad az erekben. A vér-
„bólus” mögött az ér összehúzódik, a bólus maga előtt tágítja az eret, ez a hullám végigvonul
a hajszálerekig.

Az aorta kezdetén a véráramlás sebessége 120 cm/sec, ami az érpályában haladva

fokozatosan csökken, a kis artériákban 10-1 cm/sec-ra. A vér áramlása a verőerek elágazódási
helyein lassul az örvényképződés (turbulencia) miatt.

A hajszálerekben mindössze 0,02-0,05 cm/sec-mal halad tova a vér. A hajszálerekben

a tovahaladást a szövetekben uralkodó nyomás, a szövetek tónusa, a mozgás (izmok
mozgása, belek mozgása, légző mozgás, stb.) teszi lehetővé.

A visszerekben az áramlás sebessége 1-5 cm/sec, a szívhez közeledve gyorsul 10

cm/sec-ra. A visszerekben – az érfal felépítéséből fakadón – nincs az érfalnak vért tovahajtó
aktiv hatása. A környezetben uralkodó szöveti nyomás, tónus, az izmok tónusa, mozgása
hajtja tovább a vért. A medencéből, a hasüregből a tovahaladást részben az állandó negativ
mellüregi nyomás (kb. -5–10 víz-cm), részben a belégzéskor fokozódó negatív mellüregi
nyomás biztosítja. A végtagok visszereiben billentyűk akadályozzák a vér visszaáramlását.
 Az érrendszer egyidejűleg zárt és nyitott. Zártságát az erek fala adja meg, ugyanakkor
az érfal endotél rétege biztosítja a nyitottságot. A nyitottságnak az egyik alkotó eleme – mint
minden sejt – az endotél sejtek is képesek az aktiv és passziv transzportra. A másik elem a
sejtek alakváltoztatása, ami biztosítja a hajszálerek falában rések létrejöttét és azon át
falósejtek, immun-globulinok, komplementek, egyéb szöveti aktiváló anyagok kilépését.

12.2.1. Az ember érrendszerének sajátos elemei

12.2.1.1. Portális keringés

A hasüregi szervekből májkapuba futó visszér (vena portae) gyűjtő és elosztó pályáit
jellemzi a kettős hajszálér rendszer. A bélhuzam, a lép hajszálereiből a vér a visszerekbe jut,
majd a májba vezető nagy befogadó képességű kapu visszérbe. A májban újból
hajszálérhálózat alakul ki, ún. „máj szinuszok”, ezek vérében „fürödnek” a májsejtgerendák.
A sinusok vére a máj visszereiben gyűlik össze és jut az alsó gyűjtő visszéren (vena cava
inferior) a szív jobb pitvarába. A szinuszok és a májsejtek akadálytalan érintkezése a máj
működésének alapfeltétele.
Portális rendszer működik a hypothalamus — mint az endokrin rendszer releasing
faktorainak szintetizálója — és az agyalapi mirigy — szervezetünk tróp hormonjainak
előállítója — között.

12.2.1.2. Kettős keringésű szervek

E szerveinket jellemzi, hogy a működésük és a fenntartásuk (vér- és tápanyag-

ellátásuk) más érpályákon át valósul meg.
A máj a fentebb ismertetett portális rendszer mellett a főverőér hasi elosztó ágából
(tripus Halleri) eredő máj artéria révén kapja a friss vért, ami a rendkívül nagy anyagcsere
működését teszi lehetővé. Ez a vér a máj visszereken kerül a jobb szívfélbe. A két rendszer
percenként közel 1,4 l vért biztosít a májnak a perctérfogatból.
A tüdő szövetének fenntartásához a vérellátást a bronchiális artériák viszik a
főverőérből. A folyamatos külső gézcseréhez a tüdő verőéren (arteria pulmonalis) jut el a vér
a tüdőhólyagokat (alveolusokat) körülvevő hajszálerekhez. Mindkét kapilláris rendszerből a
tüdő visszerek szállítják a vért a bal pitvarba.

12.2.1.3. Verőeres ívek, körívek

Agyunkban, végtagjainkban a v erőeres ívek a jobb vérellátást szolgálják.

Az agyalapon a két agyat ellátó páros verőér között kialakult artériás gyűrű — Willis-
kör — jelentősége akkor áll fenn, amikor a négy verőérből valamelyik nem biztosít megfelelő
vérmennyiséget.
Felső végtagunkon a tenyérben a két alkari verőér (arteria radialis és arteria ulnaris)
között felületes és mély tenyéri ív található. Az ujjakhoz ezekből az ívekből futnak a tenyéri
felszín és a kézháti felszín alatt kis verőerek.
Az alsó végtagunkon másként alakultak ki az ívek a tibialis és fibularis verőerek
között. Egyik a lábháti ív, másik a talpi ív, ezekből erednek az ujjakat ellátó végartériák.
Az ívekből kiinduló végartériák kezdetén az izomzat gyűrűszerűen megvastagodott,
ha a gyűrű záródik, a véráram nem jut el az ujjakhoz. E jelenség megfigyelhető hidegben,
amikor megdermed az ujjunk. A vér elterelését a vegetativ idegrendszer hypothalamusban
lévő hőközpontja hszabályozza.
12.2.1.4. Söntök

A kisebb kaliberű verőerek — arteriolák — és kísérő visszerek közötti közvetlen

kapcsolatok. A hajszálerekbe nem jut vér. A vér elterelését a egetativ idegrendszer
szabályozza. A sönt után közvetlenül az arteriola falában simaizom gyűrű zárja el a vér
tovahaladását.

12.2.1.5. Recék

Térd, könyök, kézhát bőrében található finom érhálózatok (rete genu, rete cubiti, rete
carpalis dorsalis) biztosítják a feszülő testrész vérellátását, mert oda komoly verőér nem jut el.

12.2. Vér
„Folyékony kötőszövet”, melynek sajátos biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságai
meghatározzák szétjutását, funkcioit szervezetünkben. A funkciok a vér egyes alkotó
elemeihez kötöttek, pl. oxigénszállítás, védekezés, véralvadás, tápanyagok a szervezetben és a
továbbítása, homeosztázis fenntartása, stb.
Vérünk alakos elemekből — vörös vértestekből (vvt), fehér vérsejtekből (fvs),
vérlemezkékből (trombociták) — vérplazmából és a benne (oldott, ionos, molekuláris
állapotban) lévő életfontos anyagokból áll.
A Mihály András által írt Anatómia tankönyv 81-93. oldalán írtakhoz a következőket
kell még megtanulni.

12.2.1. Vér alakos elemei

A vér alakos elemeinek és a vérplazmának arányát az alvadás gátlóval vett vér

centrifugálása után az ún. hematokrit érték mutatja. Egészséges emberben az alakos
elem/plazma arány kb. 45-55%. Több tényező közrejátszik az arány alakulásában:
*hidráltság,
**csontvelő vérképző működése (vvt-ek száma),
***egészségi állapot (pl. leukémia, gyulladásos betegségek egy része a fehérvérsejtek
arányát növeli),
****vérfehérjék minősége, mennyisége (pl. albumin vízmegkötő képessége).
*Vörös vértestek (vvt) élettartama mintegy 120 nap. A lépben esnek szét, a
hemoglobin kiszabadul, és a májban bontódik el. A globin újra felhasználható aminosavakra
bomlik. A hem protoporfirin vázából bilirubin lesz. (Lásd: májműködések!) A Fe++
transzferrinhez kötődve a keringésbe jut, majd újra felhasználódik.
**Fehérvérsejtek eredetüket, kifejlődésüket tekintve nem egységesek. Élettartamuk 1-
2 hét, a memóriasejtek több évig élnek. A csontvelőben az ún. granulociták (neutrofil,
bazofil, eozinofil granulocita) és szöveti makrofágok (monociták, máj Kupfer sejtjei, tüdő
alveoláris macrofágjai) képződnek. A nyirokszervekből származnak a limfociták. A neutrofil
granulociták falósejtek, az eozinofilek allergiás reakciók során szaporodnak meg, a bazofilok
működése az immunfolyamatokban és allergiás reakciókban jelentős (hisztamin
felszabadítás). A makrofágok a fagocitózis mellett fontos anyagokat szintetizálnak,
szekretálnak (komplementeket, interferonokat, prosztaglandinokat, stb.). Limfociták két
csoportja T- és B-limfociták ismert. A keringő lymfociták 70%-a a celluláris
immunrekaciókban részt vevő T-limfocita. Thymusban (fiatalokban a vörös csontvelőben is)
képződnek, antigén specifikussá válnak. Fajtái: ölő (killer), segítő (helper), gátló
(szupresszor) és memória — tartós immunvédettséget biztosító — sejtek. A B-limfociták az
emlősökben a csontvelőben fejlődnek ki. Fajlagos antigén felismerő receptorokkal
rendelkeznek. Egy sejtklónból csak egyféle antigén felismerésére alkalmas B-limfocita lesz.
Belőlük antigén serkentésre plazmasejtek keletkeznek és a humorális immunvédekezésben
vesznek részt. Egy részük memória sejtté alakul.
***Trombociták élettartama 10-14 nap körüli, a véralvadásban két anyaguk vesz részt.
Az erek sérülésekor a vérlemezkék kitapadnak az érfal rostjaihoz (adhézió). A kitapadt
trombociták felszíne aktiválódik (←trombin, fiszfolipidek hatására), majd összecsapódnak
(aggregáció), utána 2-6 perc alatt végbemenő kaszkád folyamat (véralvadás) eredménye lesz
az alvadék (vérlepény).

12.2.2. Vérplazma

Víz, fehérjék, szerves és szervetlen anyagok, szállított, megkötött anyagok alkotják,

ozmotikus nyomása egyezik a szövetközti folyadék értékével.
A víz a plazma mintegy 90-92 %-át adja, részben albuminhoz kötötten, részben
szabadon, számos anyag hordozója, tárolója (elektrolitek, vérgázok, stb.). Kationok: Na, K,
Ca, Mg, Fe, Cu. Kationok: Cl-, HCO3- (hidrogénkarbonát), PO42- (foszfát). Gázok: N, O, CO 2.
Az ionok töltés szerint egyensúlyban vannak.
Fehérjék mennyisége mintegy 60-80 g/l. Elkülöníthetők az albuminok, globulinok
(polipeptidek, lipoproteidek, glukoproteidek), immunglobulinok. A májban szintetizálódott
albuminok kis molekula tömegűek (65-69KD). Felszínükön több mint 200 + és – pólus
található, ebből ered nagy kémiai affinitásuk, megkötnek, szállítanak, átadnak elemeket (Cu,
Fe, Zn stb.), vegyületeket (zsírsavakat, bilirubint, stb.), vitaminokat, szteroid hormonokat,
tiroxint, gyógyszereket. Globulinok, mint fentebb a zárójelben látható, nem egységes
fehérjék. A lipoproteidek koleszterint, zsírsavakat, kötnek meg és „becsomagolva” szállítanak
a sejtekhez. Változatosak glukoproteidek, ide sorolják a véralvadási faktorok egy részét. Ezek
mellett kis molekulájú anyagok megkötésére, szállítására alkalmas globulinok — karrier
molekulák — akadályozzák meg fontos anyagok vese általi kiválasztását. α2-globulin a
coerulamin, ami a Fe2+→ Fe3+ oxidációt katalizálja. Immunglobulinokat tömegük,
immunválaszban betöltött szerepük alapján 5 csoportba osztjuk: IgA, IgG, IgD, IgM, IgE.

13. Érzékelés, érzékszervek

13.1. Érzékelés
Érzékelő (szenzoros) rendszerek 4 alapvető információt továbbítanak:

Modalitás – meghatározza az inger által átadott energia és

a felvevő (receptor).
Hely (kiterjedés) – megadja az aktív receptorok halmaza.
Intenzitás – mutatja a receptor válaszának amplitúdója.
Időtartam – ingerlés kezdete és meddig tart.

Receptorok speciális struktúrák, az inger energiáját elektromos jellé alakítják és továbbítják.

Specifikusságuk abban rejlik, hogy általában egyfajta energiára érzékenyek, szelektiv
reakció.

Adekvát ingerre legérzékenyebb a receptor.

A felvett energia szerint:

―mechanikus tapintás, nyomás,
propriocepció (test, testhelyzet, végtagmozgás érzékelés),
hallás,
egyensúlyérzés,
(fájdalom?).
―vegyi ízlelés,
szaglás,
viszketés,
―hő test hőmérséklete,
külső (környezeti) hőmérséklet,
megérintett tárgy hőmérséklete.
―elektromágneses (foton) fényérzékelés.

Szomatikus érzékelés változatai:

―megkülönböztető méret, alak, textúra,
ezek mozgása a bőrön.
―propriocepcio test, testhelyzet,
végtagmozgás érzékelés.
―nocicepcio fájdalom érzése ←szövetkárosodáskor/gyulladáskor
felszabadult vegyi anyagok,
←vegyi anyagok,
←nem specifikus ingerek - nyomás,
←idegek sérülése, károsodása,
←extrém hőmérséklet,
←vegyi anyagok,
←szövetkárosodás vegyi anyagai,
←hisztamin, -szerű anyagok.
―viszketés (paresztézia) ←vegyi anyagok,
←szövetkárosodás vegyi anyagai,
←hisztamin, -szerű anyagok.
―hő érzékelése

13.1.1. Látás élettana

A fény=energia, amely foton -- hυ (egy kvantum energia) formájában jut

látószervünkbe. A fény olyan elektromágneses rezgés, melynek tartománya 400-800 nm, e
határok közé eső rezgéseket érzékeli szemünk, azaz felhasználja az energiát.
Szervezetünkben, nevezetesen bőrünkben más fényenergia felhasználás is folyik:
—D vitamin képzése,
—bőr festékanyagának, melaninnak a termelése.

A látószerv alapvető jellemzője

—párhuzamosság,
 —ingerületek funkció szerinti szétválasztása,
—primér látókéreg előtt nem primér agyrészek dolgoznak fel impulzusokat és
paralell csatornákon át továbbítanak.
A szem összetett érzékszerv – fotoreceptor – mely az idegrendszer pályáival,
központjaival együtt alkotja a látás szervrendszerét.

13.1.1.1. Látószervünk, szemünk

Szemünk összetett érzékszervként működik.

a) irányítja, gyűjti (fókuszálja) a fénysugarakat a törőközegeken át
szaruhártyán (corneán),
csarnokvízen,
lencsén,
üvegtesten,
a törőközegek fénytörési mutatója 1,3-1,4 körüli,
b) felfogja a fényingereket (foton hυ),
c) a fényenergiát átalakítja a fotoreceptorokban:
pálcikákban,
csapokban kémiai (vegyi) energiává.
A vegyi energia pontenciál változást okoz→ingerület,
az ingerület=elektromos energia (→agyban képalkotás).

A látóideg elvezeti az ingerületet az agyba.

13.1.1.1.1. Törőközegek

*Szaruhártya (cornea) a szem burkát képező ínhártya fényt áteresztő része a szem
elülső felszínén. Erek nincsenek benne, a fenntartását, táplálását a könny és a csarnokvíz adja.
Fényt áteresztő képességét összetétele és anyagcseréje biztosítja. 78%-a víz, a kollagénjéhez 6
féle glukóz-aminoglikán kötődik egyenes vonalban. A kollagének 55 nm távolságban
helyezkednek el egymástól. Domború felszíne fénytörő hatású. Amennyiben nem egyenletes a
domborulata, asztigmia jelenség rontja a látás élességét.

**Csarnokvíz a corpus ciliare által (diffúzióval, ultrafiltrációval és aktiv

transzporttal) kiválasztott folyadék, kitölti az elülső és a hátsó szemcsarnokot. Folyamatos
kiválasztása és a Schlemm csatornákon át történő elszívódása biztosítja a szem állandó belső
nyomásának fenntartását. Akadályozott elvezetése a szem belső nyomásának
megemelkedésével és következményes retinakárosodással jár. Ez a kórkép a glaucoma.
A csarnokvíz biztosítja az erek nélküli cornea és szemlencse táplálását, fenntartását.
Tartalmaz: Na+, K+, Mg++, Cl⌐-iont, hidrokarbonátot, C-vitamint, tejsavat, glukózt,
aminosavakat, O2- és, elszállítandó anyagcsere végtermékeket.

***Lencse: lencserostok alkotják, amik a hámsejtek megnyúlásával jöttek létre, tok,

ún. „lencsehám” borítja. A sejtekben nincsen sejtmag. Anyaga speciális fehérjéket –
membrán- és kontraktilis fehérjéket - (krisztallinokat) tartalmaz, amik biztosítják az
átlátszóságát és a rugalmasságát. Víztartalma csekély. Lipoidok a fehérjékhez kötve
találhatók a lencserostok membránjában. Anyagcseréje döntőn anaerob, a maradék 15%
aerob anyagcseréhez az oxigént a csarnokvíz biztosítja. A lencse elülső felszíne kevésbé
domború, mint a hátsó. Szélein egymással kereszteződő lencserostok rögzítik a sugártesthez.
A sugártest sima izmai a lencse fénytörő képességét alakítják azáltal, hogy a hátsó,
domborúbb felszín ívelését megváltoztatják (lencse reflexes szabályozása). Ha a sugártest
izomzata laza, a szem belső nyomása „állítja be” a lencse domborulatát, fénytörését.

****Az üvegtest gyakorlatilag kitölti és feszesen tartja a szemgolyót. Kocsonyás,

optikailag tiszta anyag tölti ki, amit kollagén rostos váz és hyaluronsav alkot a 98%-nyi
vízben, ezeken kívül még oldott fehérjék is vannak benne. 0,1%-ban makromolekulák
alkotják, amik a vizet megkötik. A makromolekulák közti kötések biztosítják az üvegtest
szerkezetét.

13.1.1.1.2. Retina

A 10 rétegű retinát alkotja:

Pigment epitél
egy sejtsorból áll, amely
—hét különféle aktiv anyagcsere folyamattal vesz részt a látásban és
—fogazott felszínével rögzíti a pálcikák, csapok rétegét.
Pálcikák, csapok rétege beágyazódva az „interfotoreceptor matrix”-ba.
Horizontális sejtek 3 típus ismert e sejtek között.
Bipoláris sejtek közöttük 11 típust különböztetnek meg.
Amakrin sejtek több mint 20 féle található a retinában.
Müller (glia) sejtek funkcioikat lásd alább!
Ganglion sejtek (neuronok) 11 féle ismert. Kb. 3%-uk csak fényérzékeny, fényt és
sötétséget észlelnek, (alakot, mozgást, színt nem fognak fel), ezek axonjai a
nucleus suprachyasmaticusba jutnak, onnan
A) egy részük a tobozmirigybe hatol—→napi ritmus
(cirkadián itmus),
B) a többi a Westphal-Edinger magba halad biztosítva a
pupilla fényreflexét.
A többi idegsejt rostjai a látóideget alkotják.
Pálcikák, csapok rétege | e rétegekben intracellulárisan 3 féle és a
Bipoláris sejtek -„- } szinaptikus résben 9 féle
Ganglion sejtek -„- | transzmitter anyag vesz részt a működéseikben.

A horizintális, a bipoláris és az amakrin sejtek „ki- és bekapcsolják”, erősítik,

gyengítik, összehangolják a retinában végbemenő folyamatokat.
A közel 130 millió fotoreceptor mindössze 1 milliónyi ganglion sejthez kapcsolódik,
ami komoly konvergenciát okoz. A bipoláris sejtek összegyűjtik és egy-egy ganglion sejthez
továbbítják az ingerületeket.
A konvergencia következménye a térbeli szummáció.

Transzmitter anyagok mennyisége függ a receptorokat ért fény mennyiségétől és

hullámhosszától.

*Müller (glia) sejtek funkcioi
„talpaik” alkotják az üvegtest felé a membrana limitans-t,
retina sejtekbe vissza nem vett neurotranszmitterek
felvétele és átalakítása,
homeosztázis fenntartása a retinában,
növekedési faktor termelése,
glikogén tárolása,
 alakjuk révén a fény „vezetése” a fotoreceptorokhoz,
vér-retina gát alkotása,
a szem fejlődésekor vezeti az idegsejteket
(fejlődéstanilag a retina az agy kihelyezett része),
támasztó sejt.

A retinában pálcikák és csapok tartalmazzák a fényérzékeny anyagot. A pálcikák (kb.

120 millió) a szürkületi látás elemei, a csapok [kb. 8 millió (a fovea centralis körül)] a nappali
látásé. Ez utóbbiak nem csupán a fényt, hanem a színeket is érzékelik.

**A pálcikákban leképeződik az alakok nagysága,

formája,
és a fényesség.

A mintegy 120 millió fényintenzitást érzékelő sejt a retina széli részein található.
Nagyon érzékenyek a fényre, már egy foton (hυ ) kiváltja bennük a biokémiai folyamatot.

Fény hatására gyors hiperpolarizáco megy végbe bennük, amit lassú (20-30
másodperc-ig tartó) repolarizácio követ.

Magyarán mondva: lassan hozzászokik a szemünk a sötéthez, ez a jelenség a sötét

adaptácio (szkotoptikus látás==szürkületi látás).

Sötét helyről éles fénybe kilépve kellemetlen, fájdalmas érzés keletkezik, 4-5 perc
múlva csökken a retina érzékenysége és látunk, lejátszódott a fény adaptácio.
A foton energiájából a látóbíbor, a rodopszin átalakulása közben lesz kémiai energia.
(egy foton egy rodopszint aktivál —140C0-on.)

Rodopszin alkotó elemei: opszin (fehérje) + retinén („A” vitamin aldehiddé oxidált
származéka).

**************************
Cisz-rodopszin 11 (proteid) (= 11-cisz-retinaldehid más néven kromofor)
ǀ
fény hυ ▬→ ↓ ▬→ energia felszabadulás ▬→ hiperpolarizácio
rodopszin transzizomér▬→további átalakulások▬→különböző termékek:
| szkotpopszin,
↓ retinál,
hiperpolarizácio metarodopszin II
↓
feltételezik, hogy a Na+ csatornák
megnyitásáért felelős,
↓
gyors hiperpolarizácio
↓
lassú repolarizácio,
↓
e közben a rodopszin visszaalakul A-vitaminná.
 Rodopszin átalakulása
8. táblázat

***Csapok
A 8 milliónyi fovea centralis körül elhelyezkedő csap alakilag
hosszú, L (az összesnek átlagosan 2/3-a),
közepes, M (kb. 1/3 rész) és
rövid, S (néhány százaléknyi).
Fotonra kevésbé érzékenyek,
de gyorsan reagálnak, eredmény a fotoptikus,
trikromatikus látás.

13.1.1.1.2. Színlátás

A csapokban három különböző fényérzékenységű - a fény hullámhosszától függő -

anyag, pigment=látófesték=jodopszin található. Ezek fehérje részei, a konopszinok
biztosítják a zöld, a kék és a vörös színlátást.

Ha a megfelelő fehérjerész szintézise hiányzik, előáll a színvakság, a dikromázia.

Csak férfiakban a (recesszív öröklődésen alapuló) vörös=protanop, zöld=deuteranop, nőkben
és férfiakban a ritkább kék, pontosabban tritanop—kék-zöld-sárga színtévesztés fordul elő.

A pigmentekben végbemenő vegyi átalakulás segítségével 380-780 nm hullámhossz

tartományba eső színeket különböztethetünk meg.

Az adszorpcio maximuma 570, 543 és 442 nm.

440, 470 nm (kék),
530, 535 nm (zöld)
és 565, 570, 630 nm (vörös)???, aminek végeredménye agykérgünkben a
színek felismerése, megkülönböztetése, vagyis a színlátás lesz.

A színek látása a hullámhossz függvénye és az agy kalibrációs működése. Az agy

kalibrációs hálózata hozza egyensúlyba a bejövő informáciokat, normalizálja a színészlelést
az érzékelő rendszer felépítésétől függőn.
Amikor egyenletes erősségű fény éri a retinát, színtelen – „fehér” – az észlelt kép
színe. A csapokban gyorsan megy végbe a hiperpolarizácio is és a repolarizácio is.

Színlátásra a fényhez adaptált szem képes. Kb. 160 féle (hullámfrekvencia alapján
elkülöníthető) színárnyalatot különböztetnek meg a csapok a világosság, a telítettség révén.
Egy szín akkor telített, ha nem keveredik fehérrel vagy feketével.

Genetikailag a rodopszin képzése a 3-as, a kék szín észlelése a 7-es, a zöld és a vörös
felismerése az X kromoszómához kötött. Ebből következik: a férfiak vörös-zöld
színtévesztése recessziv öröklődésen alapul.

A kontraszt lehet színkontraszt,

világossági kontraszt.

13.1.1.2. A látás szervrendszerének további elemei

A látópályák a retinától összeköttetést teremtenek az agykéreg alatti és
az agykérgi központokhoz.
a) látóideg,
b) látóideg kereszteződés (chyasma opticum), (semidecussatio)
↓
c) innentől látóköteg (tractus opticus) halad tovább
↓
a thalamus oldalsó térdes testjébe.

d) thalamus oldalsó térdes testjében (corpus geniculatum laterale-ban)

1) a látóideg hemidecussatioja révén mindkét szem fél látótere leképeződik,
2) ugyanide futnak rostok az agykéregből és a formatio reticularisból
↓ ↓
visszacsatolás történik a retina felé és ott fontos szabályozást váltódik ki .
Corpus geniculatum laterale rétegei:
. 2 réteg M-sejtes (magnocellularis), az M-sejtek valószínűleg a kis kontrasztú
tárgyak esetében fontosak, ezek receptiv mezője nagyobb a retinában.
Eme receptiv mezők reagálnak a gyorsan feltűnő és eltűnő
fényingerekre is.
4 réteg P-sejtes (parvocelluleris) a nagy kontrasztú tárgyak esetében fontos, de
ezek gyenge választ adnak az időben változó ingerre, ám a megfelelő
hullámhosszúságú fény aktiválja őket.
A színlátásért felelősek.

A két M (nagy) és négy 4 P (kis) sejtes rétegből rendszerezetten jutnak tovább az

ingerületek a V1 nyakszirti kérgi mezőbe a radiatio optican át.
↓
e) radiatio optica (a térdes testből a látókéreghez kiinduló idegpályák)
M pályák (nagysejtes, magnocellularis pályák)
P pályák (kissejtes, parvocelluleris pályák).
f) colliculus superior (felső domb) a köztiagyban, ahol a szembe vezető mozgató
idegek központjai felé van kapcsolat (reflexek!)
g) nucleus suprachyasmaticus-on keresztül kapcsolat a tobozmirigy felé
↓
circadián ritmus,
h) Westphal-Edinger magba, amelyből kifutó pályákhoz a ganglion ciliare-ból
csatlakozó vegetativ rostok révén válaszokat küld az iris-be
↓
pupilla reflex.

13.1.1.2.2. Agykérgi központok és vizuális asszociációs kérgek

Feldolgozzák az ingerületet, ennek révén

tudatosul a látott kép—→agykéregben képalkotás,
elraktározódik a kép—→emlékezet lesz belőle,
asszociálódik—→(jó, rossz) élménnyel telítődik,
választ vált ki—→reakciót eredményez.
Az agykéreg 18-31 %-át teszik ki a látással kapcsolatos mezők.
 V1 (Brodmann 17 area) a primér látóközpont, melynek oda-vissza kapcsolatai vannak
a többi látómezővel, ezek sokszoros aktivitási körök, amik a részletesebb feldolgozást
biztosítják. Innen haladva hierarchikus felépítés látható, ami az egyre komplexebb
feldolgozást jelenti. A látó rendszerhez tartozó mezők speciálisak, a rájuk vonatkozó látványt
dolgozzák fel – a modularitás elvén működnek.

További kapcsolatot képez a MI pálya és a HOL pálya.

A MI pálya az alak észleléssel, a tárgyak színével „foglalkozó rendszer”, mely a
legkisebb változásokra érzékeny és a halánték lebenybe fut. Innen visszacsatoló pályák
haladnak a V1-hez.
A HOL pálya a lokalizációval, a mozgással „foglalkozó rendszer”, biztosítja a térbeli
és a mozgás közbeni tájékozódást, és a fali lebennyel köti össze az elsődleges látókérget.

A V1 felépítése mutatja, hogy az irány és a színek feldolgozása más rendszerhez

kötődik. (Ebben az areában egyszerű, komplex és hiperkomplex sejteket különböztettek meg
állatokon végzett megfigyelések kapcsán.)
Jellemzi a kvantitativ citoarchitektura, magyarul a topográfiás reprezentácio. A
neuronok funkcionális modulokba rendeződnek ún. orientális kolumnákba==kolumnáris
(oszlopos) szerveződés.

V2 a V1-nek abból a sejtcsoportjából kap inputot, amelybe a magnocelluláris pálya

futott be. Sejtjei megkülönböztetik, hogy a tárgy mozog-e a szem előtt, vagy a szem mozdul
az álló tárgy előtt. További képesség a szubjektiv konturok érzékelése.

V3, V5 szintén a nagysejtes pályák felől érkező jelzéseket kapja a V1-től, így a
mozgást és az elhelyezést dolgozza fel. Feltételezik, hogy a V3 kérgi terület nem csak a látás,
de egyéb érzékelési területek integrációjában is részt vesz.

V4-gyel az előbbi területek kapcsolatban állnak, további összeköttetése van a

halántéklebeny felé az alakfeldolgozásban közreműködve. E terület kifejezetten érzékeny a
figyelmi hatásokra, a nagyobb koncentráciot igénylő feladatok végzésekor megélénkül az
aktivitása.

13.1.1.3. A látás fontos elemei

13.1.1.3.1. Látótér

A két szem azonos teret „lát be”, de a vízszintes síkban ellenkező irányban. Ez a
látótér, ami a halánték felé 1000, az orrgyök irányában 600, felfelé 50-600, lefelé 650.
Összegezve: a két szem látótere vízszintesen 1800-os, függőlegesen 1200-os, a két
szem mozgatásával mintegy 45-500-kal kiterjeszthető a látóterünk minden irányban.

13.1.1.3.2. Térlátás

A retinán kétdimenziós kép keletkezik,

a két szemben nem azonos kép alakul ki.

Ezek átértékelése—→agyi elemzés—→után alakul ki a háromdimenziós kép.

 Az agykérgi látóközpontban végbemenő fuzio és tapasztalás alkotja meg a testies,
térbeli képet.

A két szemmel látás agykérgi funkcio következtében térlátást, sztereoszkópos látást

biztosít. Ha két pont között 1 (egy) szögperc eltolódás áll fenn, akkor a két pont a térben
megkülönböztethető, elkülöníthető.

A térlátás a tájékozódást teszi lehetővé.

A térlátásban a távolságészlelés és
a mélységészlelés alábbi elemei vesznek részt:
—a konvergencia,
—a retinális eltérés,
—az akkomodácio,
—a mozgási parallaxis,
—a perspektivikus hatás.

Konvergencia A két szem által bezárt szög, ami a tárgy szemtől való 6 m-es
távolsága esetén 0o.

Retinális eltérés Amikor két tárgy nem azonos távolságra van, a tárgyak képe nem
ugyanott jelenik meg a retinán. Ezt a látórendszer úgy értékeli,
mint a két tárgy egymástól való távolságát.
(Figyelembe kell venni a szemfenéki sérüléseket! Gyógypedagógiai szempontból
fontos tudni, a látászavarral küzdő gyermeket csecsemő vagy kisded korában
szeretetből vagy fegyelmezésből megrázták-e erőteljesen? Következménye–→
retina leválás („shaken baby syndrome”, megrázott gyermek szindroma).

Akkomodácio a szemlencse alkalmazkodása a tárgy távolságához

Akkomodácios triász: musculus ciliáris kontrakcioja–→lencsegörbület kisebb,

pupilla szűkülése,
szemgolyók konvergenciája.

Mozgási parallaxis A testek egymáshoz viszonyított helyzetének változása eltérő

irányokból nézve más látószögeket képez a látórendszerben.

Perspektivikus hatás Azok a mélységi informáciok, amelyek a szemmel való térérzékelést

előmozdítják még fél szemmel való térérzékelésben is.

13.1.1.3.3. Feloldó képesség

A legkisebb látható legvékonyabb vonal.

A legkisebb megkülönböztethető két pont közötti távolság.
Mértékegysége a látószög.

Ha 5 m távolságból 1 fokperc látószög alatt éles a kép, akkor

a visus 5/5=1
(Snellen szerint 5/5, Blaskovics szerint 1).

13.1.1.4. Látáshoz csatlakozó motoros funkciok, reflexek

E reflexek eredete: retina,
vestibuláris rendszer,
cochleáris és
szomatikus jelzések a colliculus superiorba.

1.) A tárgy képe a fovea centrálisra esik—→tekintet fixálása.

2.) Mozgó tárgy követése —→követő szemmozgások, tekintet áthelyezése, ami lehet
gyors (rángás),
lassú (pásztázó) vagy
szakkád, az előbbi kettő váltakozása (nystagmus)
—→kiegészül a fej, a nyak mozgásával
—→csatlakoznak a védekező mozgások:
szemhéj zárása,
kar felemelése.

3. )Vestibulo-ocularis reflex két helyről indul:

vestibuláris magok—→fasciculus longitudinalis medialis
↓
III., IV., VI. agyideg
archicerebellum („kisagyi tanulás”) —→lassú mozgások

4.) Optokinetikus válasz lassúbb visszacsatolás a „hibajelek” javítására,

retina—→V1, V2—→prémotoros agykéreg
↓
Brodmann 8—→ híd (colliculus superior)
↓
vestibuláris magvak
↓
III., IV., VI. agyideg—→szemmozgató izmok

5.) Cornea reflex cornea, conjunctiva érintésére a szemhéj záródik (V. és VII. agyideg
magvak és pályák).

6.) Pupilla reflex erős fény hatására szűkül, gyenge fényben tágul a pupilla
(látóideg és vegetativ pályák a ganglion ciliare-ból,
amik a közös szemmozgató ideghez csatlakoznak).

7.) Szem-kéz koordináció Alapvető képesség, ami reflexek útján biztosítja a látás és a
kézmozgás összehangoltságát. Bonyolult reflexek
megtanulása után válik tökéletessé. Fejleszthető,
tökéletesíthető reflexek beépítésével, tudatos cselekvések
gyakorlásával.

8.) Szem-láb koordináció A szem-kéz koordinációra vonatkozók erre is érvényesek.

13.1.1.5. Látószerv védelme

α) Szemüreg A csontos szemüreg gyakorlatilag körbe zárja a szemgolyót megvédve az erős

 mechanikai behatásoktól..

β) Szemöldök, szempillák Hulló por, egyéb darabos anyagok, lecsorgó izzadtság ellen
védenek.

γ) Szemhéjak Kornea reflex, kötőhártya reflex és pupilla-szemhéj reflex révén biztosítják a

szembe jutó idegen anyagok és az erős fény elleni védelmet.
δ) Könny „Könnyfilm”-ként borítja be a corneát és a kötőhártya zsák felszínét.
Részben a könnymirigyekben kiválasztott anyagok,
részben a felső szemhéj Meibom mirigyeiben kiválasztott lipoid
anyagok
és a kötőhártya mirigyeiben kiválasztott anyagok keveréke.
A könnytermelés reflexes folyamat. A könny vegyhatása 7,2-7,4 PH között változik,
szélső határai 7-8,5 PH.
A könnyfilm 3 „fázisban”, rétegben borítja a szaruhártyát.
Az első réteg a 0,02-0,5 µ vastag mucin, ami „kisimítja” a szaruhártya
felszínét. A mucin glikoproteidet, glikolipidet, proteoglikánt, lizozimot
tartalmaz.
Következő a vizes réteg 6-7 µ vastag, ennek 98-99%-a víz, benne a Na+, a K+,
A Mg++, a Cl⌐, a Fe++ kb. 1%-ot tesz ki. 0,2-0,6%-nyi fehérje tartalmát
IgA, IgB, IgE, albumin, lysosim adja. Jelentős a glukóz tartalma. Kb
40 féle anyagot tartalmaz.
A harmadik, a mintegy 0,15-0,2 µ vastag lipid réteg biztosítja, hogy ne
párologjon el a könny és ne cseppenjen le pislogás közben. Legkívül
poláros zsírsav észterekből áll, alatta pedig apoláros viasz észterekből.

Összefoglalva a könny funkcioit: sima szaruhártyát biztosít, véd a kiszáradástól,

immunglobilinjai védenek a ferőzéstől, anyagcserében, metabolitok szállításában vesz részt,
tisztít, ozmózist szabályoz. (Ha ozmózisa nagyobb lesz, a csarnokvizet „kiszívja”, károsítja a
lencse és a cornea táplálást, csökkenti a szem belső nyomását.) Betegség esetén a könny
diagnosztikus célra használható.
A folyamatos könnyfilm megszakad, ha a szaruhártya felszíne sérült és akkor, ha 30-
35 sec-nál hosszabb ideig nem pislogunk.
Pislogáskor a vizes réteg emelkedik a szemhéjjal, majd az olajos réteg lecsúszik a
kötőhártya zsákba.

13.1.1.6. Gondolatok a látásról:

A szín élménye már pszichikai jelenség.

Az alak, a szín, a mozgás látása egymástól függetlenül történik, de az agy más-más
régiói együttműködnek – miként a mozgás szabályozásában is – különböző rendszerek végzik
a feldolgozásukat, ezáltal egyetlen funkcióként éljük meg.

Egyelőre még elképzelésünk sincs arról, hogy az agyon belül a recehártyával rögzített tárgy
informácioinak feldolgozását mi teszi lehetővé és egyúttal tudatos látássá.

Semir Zeki: a látás és a megismerés nem két különálló folyamat, hanem

kibogozhatatlanul összefüggnek.
 Szín, forma, mozgás látását külön rendszerek végzik, az agy más-más területei együtt
dolgoznak, közreműködnek abban, amit egyetlen funkciónak vélünk.

Semir Zeki és Eric Heath (fizikus) a fejsérülések után észlelt „vaklátás” rejtélyét
abban látja megoldani, hogy a kiegyensúlyozott neuronkörök, a visszacsatoló idegpályák, az
agyi területek közötti párbeszédet fenntartó pályák nem működnek (jól).
A vaklátást az I. Világháború után észlelték fejsérülteken: Ők vakok voltak látóterük
egy részét tekintve, de felszólításra rámutattak a látótérbe helyezett tárgyra, holott állították,
„nem látták azt”. A jelek eljutnak az agyba, de nincs meg a látás tudata.

A prozopagnosia az előbbi fordítottja. E sérültek arcnak látják az arcot, de senkit, még

saját tükörképüket sem ismerik fel.

13.1.1.6. Fontos tudni a látásról

Q szem fejlődési rendellenességei miatt az agykérgi látásfunkciók maradandón

károsodnak, mert az agy alkalmazkodik a szem hibás működéséhez, s hiába javítjuk ki a
szem optikai hibáját, a látókéreg működése sohasem tér vissza a normális állapotába.

Egereken végzett kísérletekkel bizonyították, hogy az agykéreg akkor is érzékeli a

mozgások irányát, ha az arra érzékeny sejtcsoportok a retinában érzéketlenek.

Ezek alapján feltételezik, hogy az agykéreg igyekszik alkalmazkodni a megváltozott

állapothoz, és a retina épségben maradt – de az irányérzékelést nem végző – sejttípusainak
jeleit felhasználva képes érzékelni a mozgásirányokat.

A szemmozgások összehangolásához is szükséges az irányszelektiv sejtek működése.

Az emberiség 4%-át olyan gyermekkorban kialakuló szembetegségek érintik, amelyek a két
szem összehangolását zavarják. A látókéregben így okozott elváltozások kihatnak az
olvasási képességre, ami komolyan befolyásolja a társadalmi érvényesülést.
(Hillier Dániel Svájcban dolgozó magyar kutató)

13.1.1.7. Egészséges újszülött és csecsemő látásának fejlődése

Újszülött: erős napfényre, lámpafényre elfordítja a fejét, hunyorog, sír, élénk elhárító
mozdulatokat tesz, követi szemével a mozgatott tárgyat, fényforrást, igyekszik
megkaparintani, érdeklik a fekete-fehér csíkok.
2 hónapos csecsemő az ember arca felé fordul és felveszi szemével a kapcsolatot
(szemkontaktust).
3-4 hónaposan nézegeti a kezét, a mozgó tárgyak után nyúl.
6-7 hónapos korban egy méteren belül tárgyakért egyre pontosabban nyúl, figyeli a
mozgó, guruló tárgyakat.
8-10 hónaposnak felkelti az érdeklődését a kép a könyvekben, észreveszi, és két
ujjával felcsippenti a morzsát.

13.1.2. Ízlelés (ízérzés) élettana

A fő ízlelő szervünk a nyelv, de a lágy szájpad, a garat, a gégefedő, a mandulák

felszíne is tartalmaz ízlelő egységeket. Csak a nyelven találunk a négy íznek megfelelő
érzékelési területet. A csúcson az édes, a nyelvgyök előtt a keserű, a széli területeken a
savanyú, a nyelvhát elülső felületén a sós ízt érezzük. A többi – felsorolt – érzékelő felszínen
nincsen ilyen differenciálódás.

A közelmúltban felfedezett ötödik íz, az umami, amit az egész nyelven érzünk. Jelen
van a paradicsomban, sajtokban, halakban, spenótban, a japán konyhában használt ízfokozó
„kombu”-ban (barnamoszatban). Az 1908-ban felfedezett nátrium-glutamát is kiváltja ezt az
ízérzést.

A nyelvhát jellegzetes képződményei, ízlelő bimbói (fonál, gomba, levél alakú és

körülárkolt szemölcs) másodlagos érzékhámsejteket tartalmaznak, melyek a bimbó körüli
árokba sztereociliákat bocsátanak. Az ízek egy-egy típusú bimbónak az érzékelő sejtjeiben
keltenek ingerületet.

A (nyálban, vízben stb-ben) oldott anyagok ízei nem egyformán ingerlik az egyes
érzékelő hámsejteket és nem ismert, milyen úton-módon jönnek létre az impulzusok. A
savanyú érzést tekintve, a H+ egységes inger, de az édes és a keserű érzést kiváltó anyagok
vegyileg igen változatosak. Továbbá a csípős érzés kiváltása sem ismert (hisztamin
felszabadulás?).

Az ingerületeket
a nyelvhátról a VII. és a IX. agyideg,
a többi területről az V., a IX. és a X. érző receptorainak pályái
agytörzsön, nyúltvelőn, majd
kereszteződés után a lemniscus pályán, tovább
a thalamuson keresztül juttatják el
az ízérző központba, a postcentralis tekervénybe.

13.1.3. Szaglás élettana

A táplálkozásban játszó fontos szerepén kívül a szaglás (bűzök, gázok, undorító

szagok felismerése) riasztó hatása révén veszélyek elhárítását is szolgálja. Az orrnyálkahártya
kb. 5 cm2 nagyságú területén támasztósejtek közé ékelődött idegsejtek a receptorok. E
neuronnok szabad felszíne valamint rövid nyulványaik a külvilág felé tekintenek,
tengelyfonalaik pedig a bulbus olfactoriusban szinaptizálnak. A további pálya a thalamus
kihagyásával a limbikus rendszeren át a postcentralis tekervénybe vezet.
A receptorok kizárólag a nyálkahártya váladékában oldott (gáz-, gőznemű, aeroszol,
kolloid halmazállapotú) anyagok hatására — azok töménységétől függőn — hoznak létre
impulzusokat. Tartósan érvényesülő szagingerre az ingerküszöb idővel megnő és csökken a
szagérzet, majd megszűnik: Adaptálódunk a szaghoz.
Az ember microsmaticus lény, tájékozódásához nem döntően fontos a szaglás,
ugyanakkor csukott szemmel eligazítja, hol tartózkodik. Az érzékenység egyes szagokra
öröklődött tulajdonság.
A szagos anyagok recepciót és ingerképzést kiváltó hatása nem tisztázott. Annyi
bizonyos, hogy mintegy ¾ részük szerves anyag. Bizonyos anyagok csökkentik a szaglószerv
érzékenységét. További sajátos tulajdonság a megszokás, az adaptálódás.

Szaglás mai értelmezése, magyarázata:

Kvantum mechanika alapján magyarázható a szaglásérzés létrejötte
 13.1.4. Hallás élettana
(Anatómia Mihály András Anatómia tankönyvében)

Fejlettebb állatfajokban a fennmaradás feltételei közé tartozik a hallás. A lehetséges

áldozatot a veszélyre figyelmezteti. A zsákmányt kereső ragadozó figyelmét felhívja prédára.
A hallószerv olyan érzékszervük, amely folyamatosan, alvás közben is tájékoztat arról,
mi történik az állat körül, biztosítja a fajon belüli kommunikációt és a távollévő társ
jeladásának felismerését.

Az ember mai civilizációs szintjén nem a megmaradás fontos feltétele, hanem a

társadalmi beilleszkedésben, az ismeretek megszerzésében elengedhetetlen érzékelésünk. A
hallás a kapcsolattartás különleges formája a nyelvi kapcsolattartásban. A zene a hallás
útján jut el tudatunkba és hat érzelmeinkre.

A halló képesség csökken a kor előrehaladtával (presbyacusis).

A halló képességet rontja:
—„Akusztikus környezetszennyezés”,
—jelentős zajháttér,
—szórakoztató elektronika nagy hangerejű eszközei,
—zene hallgatására szolgáló tartósan használt fülhallgatók.

13.1.4.1. Röviden a hallószerv felépítése

Külső fül
Fülkagyló: hanghullámok (rezgések) összegyűjtése,
Külső hallójárat: hanghullámok vezetése,
rezonátor, saját rezgésszáma 2500-4500 Hz,
ebből következik a hangerősítés, a dobhártyán már néhány dB-lel
nagyobb a hangnyomás, mint a külső hallójárat bementében,
lokalizálja a hangot – az útkülönbség, a latencia idő révén.
Dobhártya kúpalakú, feszes, erősen csillapított, lineárisan rezgő lemez,
elválasztja a külső fület és a középfület (dobüreget),
a külső hallójárt tengelyével 550-os szöget zár be,
kívül bőr, belül nyálkahártya. borítja, kettő közt kollagén rostos váz van,
85 mm2 felületéből 55 mm2 hasznosítódik,
a kalapács nyele rögzül hozzá,
saját rezgésszáma 1200-1800 Hz, (az ember hallószerve e rezgésszámú
hangokra a legérzékenyebb),
felülete nem egyenletesen vesz részt a rezgő mozgásokban.
Középfül hat fallal határolt hasáb alakú ún. dobüreg a sziklacsontban,
elülső-belső falszögletből indul a garathoz a fülkürt, ami biztosítja
—a dobüreg szellőzését és
—a nyomás kiegyenlítődését a dobhártya két felszíne között,
a belső fül felé eső falán hártyás ablakok láthatók:
ovális ablak — hártyájához csatlakozik a kengyel talpa, felszíne
17x kisebb mint a dobhártyáé
kerek ablak — a csontos labirintot záró lemez fekszik benne,
a hallócsontok a dobhártya rezgéseit közvetítik az ovális ablakra,
 a kalapács,
az üllő és
a kengyel egymással ízesül==mechanikai transzformátor,
a kengyeltalp felszíne csak 3,2 mm2, ezért a nyomás 17x nagyobb mint
ami a dobhártyát éri, ezáltal összességében
26,7 dB hangnyomás jut az ovális ablakra.

dobüreg izmai: kengyel feszítő izma (←—VII. agyideg, arcideg),

dobhártya feszítő izma (←—V. agyideg),
dobüreg izmainak a szerepe
a) hangolás: elernyedve a mély,
a magas hangokhoz állítják a dobhártyát,
b) csökkentik a hangátvitelt a belső fülre=védő szerep.

Belső fül ---- labirintus, ebben találjuk

a tornácot, az ovális ablakkal kapcsolódik a belső fülhöz,
az egyensúlyszervet,
a csigát.
Contos és hártyás labirintusból áll,

A csigában három járat található: ovális ablaktól indul a scala vestibuli,

a kerek ablakban végződik a scala tympani,
közöttük fut a ductus cochlearis.

Perilympha tölti ki a két scalat, a csiga csúcsában (helicotrema) a két scala

egyesül, a perilympha átfolyik a scala vestibuliból a scala tympaniba.
Endolympha tölti ki a ductus cochlearist,

Csiga —2 és 3/4x csavarodott csontos csiga (35 mm),

—a perilympha két járata a scala tympani és
a scala vestibuli veszi körül a
csigavezetéket=hallórészt (ductus cochlearis)

A hallórész —∆ átmetszetű,
—alapja vékony spirálisan futó kötőszövetes membrán,
ez választja el a scala tympanitól,
—oldalfala érdús hámréteg, mely az endolymphat termeli,
—felső szára a Reissner féle membrán, ez választja el a scala
vestibulitól,
—Corti-szerv=halló végkészülék.

Corti-szerv felépítése:
—fedőlemez ráborul a szőrsejtekre és támasztósejtekre.
—érzéksejtek=szőrsejtek,
felszínükről merev csillószőrök állnak ki,
tövüket idegrostok hálózzák körül,
—támasztó sejtek,
a 3500 belső szőrsejt egy sorban helyezkedik el,
mindegyikhez egy ideg fut,
a 11000 külső szőrsejt 3-4 sorban található,
 több sejt lát el egy idegsejtet.
A szőrsejtek módosult hámsejtek. A szőrök csúcsa körül találhatók a
mechanoszenzitiv kation csatornák.
A belső szőrsejtek (kb. 3-4000) egy sorban helyezkednek el, míg a külsők (kb. 11000)
3-4 sorban.
A külső szőrsejtek alig rendelkeznek afferens rostokkal, ezzel szemben bőven el
vannak látva efferens pályákkal, s ennek jelentősége a belső szőrsejtek érzékenységének,
azaz transzmitter leadásának szabályozása. A belső szőrsejteknek is vannak a felső olivából
eredő efferens rostjai. Az olivából eredő efferens rostok átjutnak az ellenoldali cochleába is.
Az efferens pályák jelentősége a jelentéktelen zajok kíszűrésében, az „értékes jelek” és az
általános zajszint közöttti kontraszt fokozása.

13.1.4.2. Hallás elmélete

A hallás elméletével több kutató foglalkozott. Békésy György elmélete az elfogadott.

Ő bebizonyította, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok
alakulnak ki, hanem egy — ma úgy mondanánk: nem lineáris — hullám fut végig, aminek az
amplitúdója a frekvenciától függve a járat más-más pontján éri el a maximumát. Ez a hullám a
gyújtó a hangérzetet közvetítő idegsejtek működésében, mindehhez energiát a csiga
elektrokémiai forrásai adják.
A hallócsontok rezgése áttevődik az ovális ablakon a perilymphara, a folyadék
összenyomhatatlanságánál fogva rezgésbe hozza a spirális==cochlearis membránt, a hang
frekvenciájának megfelelő helyen a rezgések nyomán keletkezett endolympha áramlás a
szőrsejteket a fedőlemezhez nyomja, ami nyíró erőként hat, ez a nyíró erő ingerületet vált ki a
szőrsejtekben, az ingerület a szőrsejteket körülvevő axonokra áttevődik, majd az axonokon
tovaterjed.

A hallás szervében másodlagos érzékelés történik.

13.1.4.3. Alapfogalmak

*Tonotópia a csiga frekvenciát elemző tevékenységének az alapelve. A hangok

passziv frekvencia analízisének alapja a bazális lemez kitérése.

Az alaplemez a belső fülbe jutó hang frekvenciájának függvényében tér ki, s az

egymást sorban követő szőrsejtekre nyomás gyakorolva azok a fedőlemezhez szorulnak,
ingerületbe jutnak, így a különböző hangrezgések eljutnak a központi idegrendszer kérgének
halló mezőjébe. Ott a tonotópia elve változatlanul érvényesül.

Az alaplemez geometriája és szerkezete szabja meg, hol van egy adott frekvenciájú
rezgés esetében a vándorló hullám okozta kitérés.
A kis frekvenciájú rezgések eljutnak a helicotremáig, a nagy frekvenciájúak az ovális
ablak közelében okoznak maximális kitérést.
**Az emberi hallás frekvencia tartománya 20 Hz és 20000 Hz
közötti, a 20 Hz érzékeléséhez közel 80 dBel hangnyomás kell.
***Hallásküszöb az a hangnyomás érték, amelyet 2000Hz frekvencia esetében az ép
hallású ember éppen meghall.
****Hangerő=hangosság←▬rezgés amplitúdója=hanghullám keltette nyomás-
fokozódás.
 *****Hangmagasság←▬rezgésszám, frekvencia.

Bel= log adott hang intenzitása/standard hang intenzitása==normális emberi fül

| hallásküszöbe
|
=0,000204 dyn/cm2

13.1.4.4. Hangvezetés folyamata

*Légveztetés ▬→ a dobhártyáig

Dobhártyáról közvetlen áttevődés a kalapácsra

↓
Hallócsontok
↓
**Csontvezetés ▬→ az ovális ablakig

Ovális ablaktól

***folyadékvezetés perilympha ▬→ szőrsejtek ▬→ ingerület

↑ endolympha |
| |
csontos vezetés |
↑ ↓
Koponyacsontok által hallópálya
közvetített rezgés nervus statoacusticus
magvak, ganglionok,
↓ ↓
hallókéreg
hallásközpont

13.1.4.5. Két füllel hallás: ← ▬kétféle vezetés

| légvezetés,
| csontos vezetés,
| ← ▬nem szimmetrikusan helyezkedik el a két fül.
↓
Tájékozódás
 ******************************

Belső fülben ganglion spirale bipolaris neuronjai▬→szőrsejtekhez

↓
nucleus cochlearis dorsalis és n. c. ventralis
↓ ↓
nucleus olivalis superior
↓
lemniscus lateralis▬→colliculus
superior
↓
radiatio acustica←—belső térdestest
↓
primér hallókéreg Br41
a halántéklebenyben
mellette található a beszédértés központja,
a másodlagos hallókéreg (asszociációs mezők)

Hallópálya
9. táblázat

A hallókéregből és a hallópálya egyes pontjaiból a Corti szervbe – ahogyan a látás

szervrendszerében is létezik – leszálló pályák (efferensek) futnak vissza, melyek részben az
elfojtást, részben a minőség javítását szolgálják.

13.1.4.6. Halláskárosodás gyanújelei

A csecsemő nem hallja a saját hangját▬→ halkan, gyengén, remegősen sír,

fejhangon sír,
ritkán sír.
Az alvó csecsemő nem ébred fel a zajra.
Nem ad ki hangot.
Zörejekre, hangokra → elmaradnak a reakciók,
→ elmarad a természetes, kiváltott „megriadás reflex”,
→arcával, szemével nem fordul a hangforrás felé.
3-4 hónaposan nem ismeri fel az anyja hangját.
„Elsivárosodik” a gagyogása.
Késik vagy megáll a beszédfejlődése.
Iskolás koráig fennáll a pöszesége.
Iskolás korig megmarad a „hallási figyelmetlenség”.
13.1.4.7. Halláscsökkenés okai

Otogén
Neurogén (percepciós, a magas hangokkal kezdődik).
Otosclerosis (presbiacusia)
Ototoxikus

A túl érzékeny hallás magával vonja a neurosist,

a központi idegrendszer izgalmi állapotait.

HALLÁSKÁROSODÁS ÉS ZAJÁRTALOM KÉT KÜLÖNBÖZŐ EGÉSZSÉGROMLÁS.

13.1.4.8. Surdomutitas==süketnémaság (aphonia surdorum)

A süketség következménye gyanánt a beszélőképesség hiánya, azaz a némaság is

bekövetkezik. A Surdomutitas. nem betegség, hanem több betegségi tényezőnek együttes
eredménye.

Van némaság (beszélőképesség hiánya) süketség nélkül (l. Afázia) és viszont van
süketség némaság nélkül, mint azt oly fülbetegeknél láthatjuk, akik lassan megsüketülnek.
Surdomutitasnak csak azt a következményes állaptot jelölhetjük, amelyben a beszélőképesség
elveszítése a megsüketülés következménye; ez az állapot csak oly korban következhetik be,
amelyikben a beszélőképesség vagy sehogy, vagy csak még gyengén fejlődött ki, tehát csak a
fiatal gyermekkorban, 0-5 életévig. Minél fiatalabb korban következik be a surdomutitas,
annál kevésbé tünik fel eleinte és inkább fejlődési hátramaradottságnak veszik a szülők, holott
ha későbbi években, midőn már a gyermek beszélni tud (többnyire valamely súlyosabb
megbetegedéssel kapcsoaltban), következik az be, annál feltünőbb, úgy hogy az egyszerű
ember is hamar észreveszi a súlyos bajt. A gyermekkorban való megsüketülésnek és a
következő némaságnak csak a legritkább esetben fejlődési hiba az oka, hanem többnyire
betegségek következménye. Az u. n. gyermek betegségek, mint a roncsoló toroklob, vörheny,
kanyaró, bárányhimlő, fültőmirigylob okozhat a hallószervben genyedést és roncsolást és így
süketséget.

13.1.5. Egyensúlyszerv
Félkörös ívjáratok, sacculus, utriculus alkotja.

A sacculus és az utriculus belsejében a macula,

a félkörös ívjáratok ampullájában a crista a másodlagos érzékelő szerv.
Ezek jellegzetes felépítése:
támasztósejtek és
érző sejtek,
a sejteken merev stereociliak,
érző sejtek tövét idegrostok hálózzák körül,
maculakhoz, cristakhoz futó 5 idegköteg képezi a fej helyzetének észlelésére
szolgáló szervet.
A stereociliák kocsonyás anyagba ágyazottak, a maculak kocsonyás anyaga statolith-
eket tartalmaz.
 A zárt rendszert endolympha tölti ki, ami
a fej mozgásakor relative áramlik,
az áramlás a cristat elhajlítja,
az elhajlás a beágyazott idegvégződések adekvát ingere.
A test egyenes irányú mozgásakor
a maculakban következik be endolympha áramlás:
vízszintes irányú mozgást felvevő receptorok és
gravitációs receptorok kerülnek ingerületbe.
14. Szervrendszerünk a bőr
(Lád még: Mihály András Anatómia tankönyv 185-189. oldal)

A bőr az ember legnagyobb méretű szerve, felülete 1,5-1,8 m2, tömege eléri a 10 kg-
ot. Sajátossága, hogy testtájanként változik a vastagsága, a felszíne, a járulékos alkotó
elemei.

14.1. Bőr rétegei

*Felhám—epidermis (peridermis), melynek legfelső rétegeit mag nélküli szarusejtek,
keratinocyták alkotják (—→zsírtartalom!), szorosan összefekszenek, de köztük nyirokrések
húzódnak.

Jellemzi — a folyamatos hámlás (napi „bőrveszteség” ~15 g),

— a savas vegyhatás←—a verejték tejsav tartalma és
←—a faggyú szabad zsírsav tartalma biztosítja.
Fontos elemei: melanocytak → a szintetizált melanin a sejtekből kijut és a környező sejtekbe
ivódik —→ pigmentálódás,
szabad idegvégződések —→ fájdalomérzés,
Merkel sejtek (Merkel testek) —→finom tapintás érzése (a stratum
germinativumban találhatók, a mai álláspont szerint epitéliális
eredetűek, neuron nyúlvány kapcsolódik hozzájuk.
Langerhans-sejtek (dendrociták) ←— immunrendszer sejtjei.

A felhám sejtrétegei tükrözik a bőr megújulását és a szarusodás folyamatát.

*Str. (stratum) germinativum-ban (str. basale),a Malpighi rétegben megy végbe a
sejtoszlás, melanocitákban melanin szintézis és szekréció.
*Str. spinosum (tüskés sejtekben) → keratohyalin lerakódás→elfolyósodás→oxyphil
eleidint tartalmú sejtek.
*Str. granulosum: keratohyalin szemcsék találhatók a sejtekben,
*Str lucidum: a sejtmag elvesztése→szarusodás→keratinhártya alakul ki,
→ zsír rakódik a hálózatos sejtszerkezetbe,
*Str. corneum: elszarusodott sejtek → folyamatos hámlás,
→ nyomásnak tartósan kitett területeken a bőr megvastagodik
→ kérges tenyér → „repedt sarok”.
A felhám és az irha közti felszín hullámos, ez nagyobb felületet biztosít ahhoz, hogy
az erek nélküli felhám kellő táplálkozást, oxigént kapjon a két réteg határán található
arterio-venosus érhálózatból (söntökből).
**Irha — bő víztartalmú alapállomány,
—fibroblastok, fibrocytak rostokat képeznek,
—hízósejtek, hisztiociták, falósejtek nagy számban találhatók, biztosítják a
kórokozók elleni védelmet,
—kollagén (90%) és rugalmas (10%) rostok elrendeződése
→ rombusz alakú rácsszerkezetben,
→ ez adja a ránc és a ”hasadás” irányát,
—érző idegvégtestek: Vater-Paccini
Meissner
Golgi-Mazzoni
—szőrtüszők←▬egyúttal a faggyúmirigyek kivezető csövei,
(külső hallójáratban szőr nélküli faggyúmirigyek)
(orrban faggyúmirigy nélküli szőrtüszők)
—sima izmok az emlőbimbó bőrében,
a borék (herezacskó) bőrében,
szőrtállító izmok a szőr-és hajszálak tövében,
—arcon a harántcsíkolt izomrostok beszövődnek az irhába→mimika!,
—verejtékmirigyek és kivezető kivezető csöveik.

***Bőralja —rekeszes zsír, zsírpárnák,

—Ruffini-féle érző ideg végtestek az irha alatt közvetlenül
—laza rostos kötőszövet,
(Mirigyek, szőrtüszők előfordulnak benne.)

14.2. A bőr járulékos képletei

*Verejtékmirigyek ←dús Acetilcholin-erg szimp. végződések}biztosítják a

←keringő Adr, Noradr }működést
3-4 millió található az ember bőrében szabálytalan elrendeződésben.
Verejték←víz,
←Na+, Cl- (1%-os sótartalom), K+, tejsav, urea, szabad zsírsavak,
←tejsav biztosítja a bőrfelszín savanyú vegyhatását,
←lizozimok a Gram+ baktériumok lízisét végzik,
←urea kiválasztása a vese súlyos károsodása esetén némileg enyhít a
beteg állapotán (vizelet szagú az illető teste).

Napi kb. 800 ml verejték távozik

részben izzadtság,
részben perspiráció inszenzibilis (nem érzékelt párolgás) útján.
*Illatmirigyek
Váladékukban nagy a szerves anyag tartalom ←— fehérjék, CH-ok, lipidek
↑ ↑
női hormonok szabályozzák a működésüket ↑
↑
Mindhárom szerves anyagot bontja a bőr baktérium florája}→kellemetlen
 A Ch-k elbomlanak }→testszag

Megtalálhatók a hónaljban,
a fityma bőre alatt,
a kisajak bőrében,
az emlőbimbó körül,
a herezacskó bőrében,
a végbélnyílás körül.

*Faggyú-mirigyek faggyú←zsírsavak, koleszterin, viasz alkotja

↑ ↓
↑ védi a bőrt,
↑ rugalmassá teszi a felhámot.
↑
hím nemi hormonok szabályozzák a működésüket.
„Szabad faggyú-mirigyeket” (nem szőrtüsző mellett lévőket) találunk
a szemhéj szélén (Meibom mirigyek), váladékuk hozzáadódik a könnyhöz,
a kisajkak bőrében,
a fityma bőre alatt,
a végbél körül,
a külső halljáraban.
*Emlő ←— zsír(párna),
←— emlőmirigyek alkotják.
A menarchatól a klimaxig jellemzi az emlőt a hormonok által szabályozott
*ciklusos változás:
oestrogen→mirigycsatornák fejlődnek,
progesteron→mirigyhámsejtek osztódnak,
→a menstruáció előtt az emlő nagyobb, tömött, érzékeny,
**a tejtermelés← prolaktin
←oxytocin.
*Szőr ←androgének szabályozzák a szőrösödést, kivéve szemöldököt, amit a
genetika határoz meg,
szőrhagyma→sejtek osztódása →elszarusodás →szőrszál,
melanocyta → eumelanin, feomelanin →szőrszín.
Három rétegből épül fel, hasonlóképpen a hajszál is.
*Haj ←genetika határozza meg, az androgen hormon nem hatásos,
hajhagyma→sejtek osztódása→szarusodás→hajszál,
melanocyta→eumelanin, feomelanin→hajszín.
Jellemző a folyamatos hajvesztés (50 szál naponta) és hajnövés.
*Köröm élettelen szarulemez,
a módosult irharéteghez rögzült körömágy sejtek osztódnak,
közben végbemegy a szarusodás→kemény keratin
a körömlemez alatt a bőr str. germinativuma alkotja a második lemezt.

14.3. Bőr funkcioi

 A kültakaró testünk „zárt” egyúttal „nyitott” burka. e kettősséget világosan
megmagyarázzák funkcioi.
*Védelem „átázás” ellen←—zárt epithelium sejtrétegek,
←—faggyúréteg,
mechanikai hatásokkal szemben←—a bőr 3 fő rétege együttesen
kiemelve a zsírpárnákat
a mélyebb rétegek rekeszes felépítését
a „kérges tenyeret”
fényvédelem (ibolyántúli sugárzás) pigment réteg (melanin)
hőtárolás←—zsírpárna,
←—érhálózat,
kórokozók elleni védekezés←—zárt sejtrétegek,
←—festékanyag,
←—faggyúréteg,
←—hámlás,
←—verejték,
←—vegyhatás,
←—érhálózat —→fagociták kilépése,
—→immunanyagok kijuttatása,
←—laza kötőszöveti védősejtek (hízósejtek,
fagociták),
←—Langerhans-sejtek (dendrociták).

*Kiválasztás (lásd: verejtékmirigy, faggyúmirigy, illatmirigy, emlő!)

*Folyadék- és só háztartás (lásd: verejtékmirigy!)

*Hőháztartás elemei izzadás—→a párolgás hőt von el,

zsírréteg—→jő hőtároló képességű,
erek—→vérraktárak jó hőtároló képességgel,
—→shuntök révén a véráram elkerüli a végtagok testtől
távoli részeit, véd a hővesztéstől,
szőr, haj: szőrfeszítő izmok működése—→következtében
megvastagodik a felállt szőrszálak, hajszálak között a
hőszigetelő légréteg,
konvekció—→közvetlen hőelvezetés, ha
—a bőr hideg tárgyhoz ér,
—a test hideg vízbe merül,
Nagymértékben befolyásolja a jhőháztartást a testfelület
kiterjedése és aránya a test tömegéhez.

*Szintézis D vit. alapanyag képzése

pigment - melanin – termelés

*Felszívódás alkohol, mérgek, nikotin (zsíroldékony anyagok)

*Azonosítás←—bőrlécek, bőrszín, bőrredők, szőrzet, haj

*Érzelmek, hangulat, erőfeszítés kifejezése: pirulás, sápadás, izzadás révén

*Életkorra utalás←—ráncosodás, őszülés

*Kórfolyamatokra utalás ←—arcszín, izzadás, bőrelváltozások, gennyedések

*Raktározás—→zsír, vér, víz, bilirubin, arzén, D2 vit., stb.

*Vérkeringés hajszálérhálózat vérraktárként működik.

*Gázcsere a felhám oxigén igénye nagyobb, mint az irháéé, közvetlen felvétel van.

*Ízületek mozgását biztosítja←▬rugalmasság

*Immunrendszert képviseli ←▬érhálózata

←▬nyirokér hálózata
←▬kötőszöveti immunsejtek
←▬Langerhans-sejtek
←▬lizozimok a verejtékben

*Érzékelés (érzékszerv) ←▬perifériás idegrendszer jelenléte

(finom) tapintás
nyomás, rezgés
fájdalom specifikus,.
aspecifikus,
a fájdalom érzés fő okai: hypoxia,
hisztamin felszabadulás,
szerotonin -„-
paraesthesia csiklandozás,
viszketés,
zsibbadás
kéj – erogén ingerfelvétel – erogén zónák területén
hő hideg ←▬ Krause végbunkók (egyenletes?)
meleg ←▬ Ruffini testek (egyenetlen?)
adaptáció a hőingerekhez
ujjbegy 1 cm2 felületén 13 melegpont
12-5 hidegpont

14.4. Új felfedezés a kiválasztással kapcsolatban

Feromonok

Bettina Pause a Düsseldorfi Egyetem kutatója ugyanazoknak a személyeknek a

verejtékét elemezte, akik államvizsgáztak illetve sportoltak.

A szagmintákat tesztelő önkéntes alanyok agyát fMRI-vel vizsgálta. A kísérleti

alanyok tudatosan nem tettek különbségek a kétféle izzadság minta szaga között, de a vizsga
közben keletkezet verejtéket szagolva agyuk olyan régiói is aktiválódtak, amelyek érzelmi
jelek feldolgozását végzik, és az empátiát alakítják ki.
 Idézet a NewScientist-ből: „A szorongás és a félelem olyan vegyületek kibocsátását
váltja ki, amelyek elkerülik a tudatos figyelmet és automatikusan kiváltják a másik
emberben, aki beszívja, ugyanazokat az érzelmeket. Az érzelmek gyors terjedését biztosító
mechanizmus hasznos az evolucio során, mert lehetővé teszi, hogy a csoport tagjai
elmeneküljenek a veszély elől.”
 15. Táplálkozás szervrendszere
Mihály András Anatómia tankönyve 113-122. oldalán írt anatómiai anyag funkcionális
kiegészítése.(Második kiadás Szegedi Egyetemi Kiadó Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó
Szeged 2018)

Létfenntartásunk fontos, általunk befolyásolható, szabályozható eleme a táplálkozás,

melynek szervrendszere fejlődéstanilag szorosan összefügg a légző, a kiválasztó és a nemi
szervekkel. Méretei nem csak a hosszúságát tekintve feltűnők, hanem a csatorna belső
felszíne is hatalmas, valamint szövettanilag és funkcioit nézve igen változatos. A belső felület
méreteiről bárki meggyőződhet a kör kerületének, a tápcsatorna hosszának ismeretében és
figyelembe véve, hogy a gyomortól kezdve nem sima belső felszínről van szó. A mirigyes
gyomorfelszínt, a bolyhos bélfelszínt kiterítve több száz négyzetméternyi felületet kapunk,
amin kiválasztás, emésztés, felszívódás történik és jellegzetes mikrogenom él együtt az ember
szervezetével. A táplálkozással összefüggő funkciokon túl még jelentős a szerepe a
védekekező rendszerünk területén, a vérképzésben, vérünk elosztásában, tárolásában,
bizonyos vitaminok mikrogenom általi biztosításában.

A táplálkozásban fontos hormonok előállítását és azok működését az

endokrinológia fejezetben olvashatják.

A táplálkozás idegrendszeri kapcsolatai biztosítják a táplálkozás lépéseit. Az

akaratlagos cselekedetek, a vegetativ működések, a reflexek egyenként és összességükben
teszik lehetővé a táplálkozás egyszerűnek tűnő, mégis bonyolult folyamatát.

15.1.Táplálkozás „mozzanatai”, kiválasztás

*A táplálkozás folyamatának „indítása” hátterében ott találjuk
az éhségérzetet,
a vérben a vércukor szint csökkenését,
a „gondolat”-ot, a „kívánság”-ot („Jó lenne egy szelet lekváros kenyér”.),
az evéssel összefüggő jó emlékeket,
az ételek vonzó illatait,
az étkezéssel összefüggő cselekedetek felelevenítését
– előkészületet, főzést, sütést, stb.

*A táplálék testünkbe juttatása, a táplálék „megragadása” az első,

egyúttal akaratlagos mozzanat. Az ajak, a mimikai izmok, a rágó izmok, a fogak, továbbá
folyadék esetében a nyelv működésének és a fej tartásának tökéletes összhangjával történik.
Nem felejthető el a felső végtag erre irányuló mozgása figyelembe véve a szem-kéz kontrollt..

*Az étel előkészítése szánkban vegetativ és akaratunktól függő folyamat. A rágás,

az aprítás, az táplálék összekeverése, a falat kialakítása a fogak, a rágó izmok, a mimikai
izmok, a nyelv akaratunktól függő munkája és a vegetativ reflexek által kiválasztott nyál
révén valósul meg.
 *A nyelv funkciói mind a táplálkozásban, mind a beszédben fontosak.
„Mechanikus” működése — folyadék szájba „terelése”, keverés, falat kialakítása, falat
garatba juttatása nyeléskor — mellett az ízlelés a táplálkozás élvezeti részét is biztosítja
részben pillanatnyi, részben a limbikus rendszerben és a memóriában rögzített hatások által.

*Szájüregben a három páros nagy nyálmirigy és a számtalan mirigysejt által

kiválasztott nyálban mucin, fehérvérsejtek, lizozimok, α-glubulinok, α-amiláz és
glikoprotein jut az emésztő rendszerbe.
A nyálelválasztás idegi szabályozásáért a szimpatikus (β2 receeptorok révén) és a
paraszimpatikus rendszer (acetilkolin receptorokkal) a felelős. Az előbbi a fehérjetartalom
gyarapítására hat, az utóbbi a folyadék mennyiségének növelésében jelentkezik. A táplálkozás
mozzanataival összefüggve az ízérző, a szagérző és a mechanoreceptorok (←—rágás, nyelv
mozgása) indítják el a feltétlen reflexeket. Az efferens pályák a nyúltagyból a VII. és a IX.
agyidegben futnak. A feltételes reflexeket a „gondolat” kapcsolja be (←—finom étel jui az
eszébe). A hányinger is nyálelválasztással jár. Ugyanazokon az efferens pályákon mennek az
ingerek, mint a feltétlen reflex esetében.
A nyál hipozmotukus váladék, több „feladatot lát el”. A feltételes reflex által
kiválasztott nyál naponta kb. 800-1000 ml. Fő funkcioja száj nedvesen tartása. A benne
található mucin(==glikoproteid aggregátum 1→10 millió Da molsúly) révén megvalósul az
étel puhítása, a falat kialakítása és lehetővé teszi a zavartalan nyelést, továbbá védő
fedőréteget és baktérium, gomba csapdát képez a szájüregben. (Az emberben 20 mucin gén
ismert.) Kálciumot megkötő fehérjéi a fogakon védőréteget alakítanak ki. Ugyancsak a
védekezést szolgálják a nyálban található fehérvérsejtek, α-globulinok és lizozimok. A
lizozimok hasonló szerkezetű enzimek csoportja, amik 14,5 kD molekulasúlyú, 129
aminosavból álló polipeptidek. Megtalálhatók nem csak a nyálban, hanem a könnyben, a
verejtékben, az orrváladékban, az anyatejben, a gyomornedvben. A nyálban lévő α-amiláz
(vagy diasztáz) a keményítőt maltózzá bontja (→„édes lesz a falat kenyér, ha sokáig tartjuk a
szánkban”). Jelentéktelen mennyiségű „lingvális lipáz”-t a nyelv mirigyei adják a nyálhoz.

*A nyelés két szakaszból áll. Az első akaratunktól függő, a második független,

passziv. A kialakított falatot a nyelv hátra tolja, közben a lágy szájpad zárja a garatot az
orrüreg felé. A garathoz ért falat reflexesen megindítja a garatfűző izmok összehúzódását,
ezáltal a falat átjut a nyelőcsőbe. A nyelőcsőben a tovahaladást a perisztaltika biztosítja. A
rekesz nem akadályozza a falat tovahaladását a nyelőcső legalsó szakaszába, ahonnan az étel
a gyomorba jut.

*Gyomor hámborítása sejttípustól függő váladékot bocsát ki folyamatosan,

naponta kb. egy litert. Emellett belső elválasztású szervként is működik. (Lásd az endokrin
fejezetet!).
Felületi sejtek mucint, Na és Cl ionokat, kevés bikarbonátot szekretálnak étkezések
közti idószakokban is. A mucin védőréteget képez a gyomor belső falán.
Fősejtek pepszinogént választanak ki, ami sósav hatására aktiválódik fehérjebontó
pepszin-né.
Fedősejtek (falisejtek) felelősek a gyomorsósav (HCl) termeléséért. Működésük az
acetilkolin, a hisztamin és a CCK2 receptorokon alapul. A gyomorban a PH értéke 1-3,5
közötti. A savas környezetben a fehérjék denaturálódnak, továbbá a kiválasztott pepszinogén
pepszinné aktiválódik.
 A kimozin a tejfehérjét emészti. Hatásához nem kell sósavnak jelen lenni, ezért a
csecsemők, akiknek a gyomor hámsejtjei nem termelnek sósavat, met tudják emészteni az
anyatejet.
Enterokromaffinsejtek (ECL sejtek) parakrin úton hisztamint bocsátanak ki.
Fali sejtek állítják elő az intrinzik faktort (apoeriteint), ami glikoprotein, ehhez
kötődik a B12 vitamin. A szabadon lévő vitamint elbontja a gyomorsav. A vitamin az intrinzik
faktorhoz kötve átjut a vékonybélbe, ahol felszívódik biztosítva a vérképzésben fontos
szerepét.
A gyomor hámsejtjei is termelnek lizozimeket. Amik Gram+ baktériumok sejtfalát
oldják. 1929-ben fedezte fel Fleming. Fentebb említésre került, hogy a nyál is tartalmazza.
Megtalálhatók még a könnyben, a verejtékben, az orrváladékban, az anyatejben.
Táplálékainkban is előfordul, pl. a tyúktojás fehérjéjében, a tormában.

A gyomor fertőtlenít, tárolja és keveri a táplálékot, emésztő nedvet (pepszinogént,

kimozint) termel. A gyomor továbbítja a tartalmát, amit chymus-nak neveznek. Amíg a
gyomor nem ürül ki ‒– kb. 1-6 órán át tárolja a lenyelt táplálékot ‒– „keverő mozgással”
hozza létre az étel, a gyomornedv ‒– benne az enzim, a sósav ‒– keverékét, a chymust. A
szénhidrátok szájban kezdődött emésztése a savas közegben megáll. A gyomor telődése után
mintegy fél órával később nyílik ki először a pylorus, ami szabálytalan időközökben
megismétlődik, amíg üres lesz a gyomor. A pylorus nyitása bonyolult folyamat, a
tápcsatornában történő számos vegetativ idegrendszeri jelenség, részben vagy teljesen
emésztett anyag, hormonális hatás áll a hátterében.

A patkóbélben történő folyamatokra a máj és a hasnyálmirigy működése után térünk

vissza.

*Máj szervezetünk boszorkánykonyhája. Kettős keringése (lásd a keringésről szóló

anyagot!) biztosítja bonyolult működését. A négy oldalról más-más környezettel ‒
szomszédos májsejt, szinuszoidok és verőerek endotélje, epekapillárisok ‒ határolt májsejtek
jó regenerálódó képességűek, mert differenciálatlan sejtek.
Májsejtekben mintegy 800 mitokondrium van, bennük zajlik a Szentgyörgyi-Krebs
ciklus, az oxidativ foszforilálás. A durva felszínű endoplazmás retikulum választja ki a
szintetizált fehérjéket. A sima felszínű endoplazmás retikulum szintetizálja a koleszterint,
glukózból a glikogént, itt folyik a detoxikáció konjugációs része. Lizoszómák lipid
cseppeket, glikogén szemcséket tárolnak. Golgi apparátus továbbítja a lipoproteineket,
glikogén szemcséket, epesavakat.

Az emésztett tápanyagok feldolgozása a májban az életfeltételeket biztosítja.

A gyulladások után, az alkoholfogyasztás miatt és a daganatképződés következtében

az alábbi májműködések károsodnak, aminek az egész szervezet kárát szenvedi.
+
Fehérjeanyagcsere
aminsavak bontása (dezaminálása),
amónia (NH+4) az arginin→ornitin→citrullin körben→karbamiddá alakul,
aminosavak újra szintézise,
albuminok, alvadási faktorok, α-1 antitripszin, előállítása, α,β globulin szintézise,
kóros fehérjék (paraproteinek) képzése.
+
Zsíranyagcsere
A máj tömegének mintegy 5%-át trigliceridek, foszfolipoidok, zsírsavak,
 koleszterin, koleszterin észter adja.
Itt történik a deszaturáció és a zsírsavak oxidációja.
+
Szénhidrátok
Galaktóz kizárólag a májban alakul át glukózzá.
A glikogén képzése, bontása, raktározása, ezáltal az állandó vérszint biztosított.
Ásványi anyagok közül a nátrium, kálium forgalmában fontos a szerepet.
+
Hormonok
A szteroid hormonok inaktiválása a májban folyik.
+
Vitaminok
A-vitamin 25%-át raktározza.
D2-vitamin aktiválásának első lépése, az –OH gyök beépítése, aktív D3-raktározása.
B12- és egyéb B-vitaminok, K-vitamin raktározása.
+
Hemoglobin bontása
A lépben szétesett vörös vértestekből a nyitott tetrapirrolból biliverdin lesz, amit a
biliverdin reduktáz bilirubinná alakít. A bilirubin két glukuronsavval konjugálódik, ezáltal
vízoldékony lesz, és az epébe kerül. A bélben a baktériumok lehasítják a glukuronsavat, így
lesz a széklet színét adó sterkobilin. Ez visszakerül a vérbe és két úton halad tovább. A vérből
a vesén át kiválasztódik urobilin-ként. A vérből a májba visszakerül ‒– enterohepatikus
körforgás ‒– és a folyamat újra indul. Ha a konjugáció nem következik be, a bilirubin
lerakódik az idegsejtekben, a bőrben és másutt a szervezetben.
+
Méregtelenítés
Alapvető folyamat a májban. Első sorban a méreghatással járó, a szervezet
anyagcseréje során felszabadult, lebontott, endogén eredetű, másodsorban a testünkbe jutott
exogén anyagok felhalmozódását akadályozza.
Az endogén eredetű anyagok közömbösítődnek vagy oldható állapotba kerülnek,
miután az aktív molekularészek glukuronsavhoz, glicerinhez, ciszteinhez, glutaminsavhoz,
kénsavhoz kötődnek és hatástalanná válnak, egyúttal vízoldékonyak lesznek, és a vese kiüríti
szervezetünkből.
A sima endoplazmás retikulumban történik a hormonok lebontása, neutralizálása.
Ugyanitt folyik az acetilálás, metilálás, az ammónia ureummá konvertálása, epefesték
kiválasztása. Aminosavból ammónia, ebből karbamid (urea) lesz, ami a vesén át távozik. A
nukleotidok húgysavvá alakulnak, és a vese választja ki.
A kevert funkciójú mikroszomális oxidációs rendszer végez közömbösítéseket,
oldhatóvá tételeket. Testünkbe jutott exogén mérgező anyagok méregtelenítése
hasonlóképpen történik, ha semlegesíthetők. A nitrovegyületek redukálódnak (NO2‒→NH2),
így kevésbé mérgezők és vízoldéknyságuk javul. Aromás vegyületek oxidálódnak, ‒OH
csoport épül be, vízoldékonyak lesznek. Az alkohol bontása az Általános kórtan anyagában
olvasható.
+
Magzatban vérképző szervként működik a máj. Kettős keringése és vért raktározó működése
nem meríti ki a vérkeringésben játszott szerepét.
+
Részt vesz a védekező szervrendszer munkájában azáltal, hogy a szinuszoidok mentén
fagocitáló Kupfer sejtek találhatók. A szinuszoidok körül lévő lipociták (nyugvó
fibroblastok) a májszövet hegesedésében játszanak szerepet.
+
Epe termelése, epefunkciok
Naponta 600-800 ml epe termelődik a májban. Az epehólyagba kerülve mintegy
tizedannyira besűrűsödik, miközben víz, nátrium, klór, bikarbonát szívódik vissza az
érpályába. A pH–ja 5,6-7, jellege alapján kolloid oldat, amiben epesav, epefesték, koleszterin,
foszfolipid, víz, neutrális zsír, lecitin, epesavas sók vannak.
A máj két primér epesavat szintetizál, ezek konjugálódnak és epesavas sókká
alakulnak. Az epesavas sók jobban oldódnak, erőteljesebben csökkentik a zsírcseppek felületi
feszültségét és diszpergálják azokat, így a lipáz emészteni tudja a zsírokat. Oldatban tartják a
kolezterint, lassítják a szív ritmusát, bőrviszketést és epekőképződést okoznak, aktiválják a
hasnyálmirigyből származó lipázt, tripszinogént (→tipszin), kimotripszinogént
(→kimotripszin). Hozzájárulnak a karotin, a D, E, K vitamin felszívódásához. A
vékonybélben a baktériumok szekunder epesavakká dehidrolizálják, végül a bélben
visszaszívódnak, és a portarendszeren át a májba jutnak. Az epesavaknak eme
enterohepatikus keringése naponta 12-szer megy végbe. Epesavak adják a chymus színét.

*Hasnyálmirigy
Szervezetünk külső és belső elválasztású szerve. A belső elválasztásra vonatkozó
tudnivalók az endokrin működésről szóló anyagban találhatók.
A mirigy végkamráiban szintetizálódik a lipáz, az amiláz, a tripszinogén, a
kimotripszinogén, a prokarboxipeptidáz, az elasztáz, az erepszin és a nukleáz (DNS és RNS
nukleáz). Mirigyekből távozik még hidrokarbonát és víz. A hasnyálmirigy eme összetett
váladéka ‒ naponta 800-1000 ml ‒ a kivezető csövön át a közös epevezetékbe jut, majd az
epéhez keveredve a patkóbélbe.
A közös epevezetékben az epesavak hatására aktiválódik a tripszinogén (→tipszin)
és a kimotripszinogén (→kimotripszin). Az aminosavak hidrolízisét katalizáló
karboxipeptidázok inaktiv elő anyagait a prokarboxipeptidázokat a tripszin aktiválja.
Elasztáz a rugalmas rostokat emészti. Az erepszin (==oligopeptidáz) a tripszin emésztő
hatásának eredményeit, az oligopeptideket aminosavakra bontja.
Amilázok
Az α-amiláz Ca++ jelenlétében működik. A nyálban 3, a hasnyál váladékában 2 típusa
ismert. A β-amiláz az emberben a keményítőt és a glikogént hasítja. A növényekben a
gyümölcsök érésekor a keményítőt maltózzá bontja, így lesz édes a gyümölcs. A γ-amiláz
PH3 vegyi környezetben a legaktivabb. Izomsejtek amiláz enzimjei a glikogént és az
amilopektint bontják.

*Vékonybél három szakaszának funkcioi: emésztés, felszívódás, chymus

továbbítása. A monomér tápanyagok itt szívódnak fel. A zsírsavak, a glicerin a bélhám
sejtekben trigliceriddé kapcsolódnak és a nyirokba távoznak.
x
Patkóbélben változik a tápcsatorna vegyi környezete. A három helyről származó ‒ a
bélhám termelte, az epével ideszállított és a hasnyálmirigy váladékával ide jutott ‒ bikarbonát
lúgossá változtatja a chymust, újabb emésztő folyamatok lépnek működésbe. A patkóbélnek
igen nagy a lugosító kapacitása, mert a PH-ja 8.
Az epesavak a zsírcseppek felületi feszültségét csökkentve emulgeálják, diszpergálják
azokat, így a kis zsírcseppek a lipáznak az emésztéshez hozzáférhetővé válnak. A lipáz
hatásának eredménye a glicerin és a zsírsavak. Amiláz (diasztáz) folytatja a szénhidrátok
szájban elkezdődött emésztését di- és monoszacharidokká. Tripszin, kimotripszin a
gyomorban pepszin által elindított fehérje emésztést fejezi be.
xx
Éhbél, csípőbél ‒ a vékonybél további szakaszai ‒ az emésztés és a felszívódás
színterei. A felszívódás a bélhám sejtjeinek unit membránján át részben passziv, részben aktiv
úton valósul meg. A bélhám bolyhos, ami megnöveli a bél felszínét, a bolyhokban erek és
nyirokerek futnak. A bolyhoknak köszönhető, hogy az 5-7 m hosszú vékonybél felszíne kb.
200 m2. A boholysejtek felszínén mikrobolyhok vannak, ezek kopnak, de 4-7 naponta
megújulnak.
A bélnyálkahártya „kefeszegély sejtjei” nukleázokat, maltázt, szacharázt, laktázt,
peptidázokat, nukleozidázokat, foszfatázokat szintetizálnak és juttatnak a bélcsatornába.
 RNS-t és DNS-t bontanak nukleotidokká a nukleázok. Két glukóz molekulává bontja a
maltáz a maltózt.
A szacharózból glukóz és fruktóz lesz a szacharáz hatására.
A laktáz glukózzá és galaktózzá bontja a laktózt.
A peptidekből aminosavak lesznek a peptidázok működése eredményeképpen.
A nukleotidokat tovább bontják a nukleozidázok purinná, pirimidinné, pentózzá.
A foszforsavészterek a foszfatázok hatására foszforsavvá, zsírsavvá, monogliceriddé
esnek szét.

*Vastagbél, végbél mintegy másfél méteres majdnem végig tág, öblös bélszakasz,
ahol a széklet kialakítása megy végbe. E területen a bélbaktériumok „emésztenek”, a
cellulózt bontják. A cellulóznak nincsen enzimje az ember tápcsatornájában. A
baktériumflóra erjeszti a béltartalmat. Innem szívódnak fel a cellulóz bontásból származó
szénhidrogének, valamint a Na és K sók naponta kb. 1 liter vízzel, ezáltal besűrűsödik a
chymus és széklet lesz belőle. A sók felszívódását az aldoszteron szabályozza. A B12 vitamin
gyomorban összeállt komplexe a vastagbélből szívódik fel, majd a transzkobalaminhz kötve
szállítódik a vérrel a vörös csontvelőbe. K2 vitamin a vastagbélben szintetizálódik.

A chymus vastagbélbe jutása részben a perisztaltika következménye, részben két

reflexé, amiknek a székelési inger kiváltásában is szerep jut. A gasztrokolikus reflex akkor
váltódik ki, amikor a gyomorból a patkóbélbe távozik a chymus. A gastroanális reflex
hasonló időben, ezáltal telítődik a végbél. Magyarán mondva, a gyomor ürülése hozzájárul a
széklet tárolásához a végbélben, előkészíti a székelést.

15.2 Székelés

Székelés reflexe vegetativ reflex, mindaddig, amíg 2-3 éves korban kialakul az
akaratlagos székelés és széklet visszatartás, a „szobatisztaság”. Központja a gerincvelő
keresztcsonti (paraszimpatikus) és ágyéki (szimpatikus) vegetativ szakaszában van. A végbél
nyálkahártyájában presszo-receptorok felfogják a nyomás változását, az afferens pályák a
gerincvelő vegetativ központjába juttatják a nyomás fokozódását jelző ingerületeket. Innen
négy irányba tevődnek át az impulzusok:
*
a végbél sima záróizmához vezető efferens pályák idegsejtjeire,
**
a végbél hosszanti sima izomrétegéhez irányuló efferens pályák neuronjaira,
***
a harántcsíkolt záróizmot beidegző elülső szarvi mozgató idegekre és
****
a hasfali izomzatot beidegző elülső szarvi mozgató neuronokra.
A záróizmok ellazulnak, a végbél hosszanti simaizmai megrövidülnek, a hasizmok
megfeszülnek, és a széklet távozik. Szülői nevelés, önnevelés során kialakulnak az
agykéregbe menő pályák, és onnan a gerincvelői székelési központba visszavezetők, ezzel
biztosított az akaratlagos visszatartás és ürítés.
A sikeres akaratlagos székletürítést előmozdítja a mellkasi nyomás fokozásával ‒‒
mély lélegzetvétellel, visszatartott levegővel ‒‒ előidézett fokozott hasprés.

15.3. Tápcsatorna és idegrendszer

Idegrendszernek a táplálkozás szervrendszerével meglévő közvetlen és közvetett
kapcsolatai biztosítják a táplálkozás lépéseit. Az akaratlagos cselekedetek, a vegetativ
működések, a reflexek — köztük a nyelési, a vago-vagalis, a gastrocolicus, a gastroanalis, a
székelési reflex — egyenként és összességükben teszik lehetővé a táplálkozás egyszerűnek
tűnő, mégis bonyolult menetét. E szervrendszer összehangolt és sikeres működése nem
független a vérkeringéstől, a nyirokkeringéstől, a hormonrendszertől és a mikrogenomtól.

A táplálkozási folyamatok nem szakíthatók el az érzékszerveken át nyert

benyomásoktól. Érzékszerveinkkel felfogott ízek, illatok, szagok, a konyhai zörejek, ételfőzés
és sütés hangjai, a látott — kívánatos vagy undorító — jelenségek (terítés milyensége, ételek
külleme, étkezési körülmények) kiváltják a táplálék elfogyasztásának akaratlagos és vegetativ
indítását, vagy éppen gátolják az undor érzésével.

A limbikus rendszer, az insula, a hyppocampus, az amygdala, a hypothalamus, a

praefrontalis agykéreg és a „jutalmazó rendszer” befolyásolja a táplálkozást. Az
emlékezetben tárolt jó vagy rossz élmények a pszichés állapot, továbbá a hormonrendszer, a
homeosztázis tényezőinek adott állapota számos úton „állítja át” az ember táplálkozását, a
táplálkozás folyamatainak tökéletes vagy kóros menetét.

A gyomor-bélrendszer önmagában dúsan ellátott idegelemekkel, szervezetünk

második legnagyobb idegsejt hálózatát rejti. Az enterális idegrendszer, a „tápcsatorna agya”
(„brain of the gut”) a nyelőcső alsö harmadától indul és a végbél záróizmokig tart.

Szakaszonként a helyi mechanikai változások, hormonhatások, keringési állapotok a

szenzoros neuronokra kifejtett hatásokkal működtetik a rendszert autonóm módon, a központi
idegrendszertől függetlenül. Ez a helyi szabályozás összehangolja a működést. A hám alatt és
a körkörös-hosszanti simaizomréteg között egy-egy neuronrendszer található. A hám alatti
szubmukozus, ún. Meissner plexus szoros kapcsolatban áll az izomrétegek közti idegsejt
hálózattal. A neuronok 14%-a érző idegsejt. Az izomrétegek közti mienterikus, vagy
Auerbach plexus kóros működése a nyelés akaratlan szakaszának, a chymus továbbításának
és a székletürítésnek a komoly zavarával jár.

A központi idegrendszer kizárólagos, akaratlagos hatására működik a táplálék

felvétele, a rágás, a nyelés kezdeti szakasza, valamint bizonyos életkor után a széklet ürítése.
A X. agyideg a nyelőcső alsó harmadától a harántvastagbél elejéig hálózza be a tápcsatornát
paraszimpatikus beidegzéssel. Ettől kezdve a gerincvelő keresztcsonti szakaszában
elhelyezkedő paraszimpatikus központ idegzi be. A szimpatikus ellátás a gerincvelő oldalsó
szarvában levő vegetativ központokból indul ki.
 16. Nemző szervek
(Mihály András Anatómia tankönyvének 127-138. oldalán olvasható anyag kiegészítése)

16.1. Gametogenesis
Nő és férfi nemi szerveinek anatómiájának tudása nem nélkülözheti az e szervekben
végbemenő gametogenesis ismeretét.
Gametogenesis folyamán a csírasejtek ivarsejtekké alakulnak, miközben két jellemző
változás megy végbe mindkét nem ivarsejtjeinek érésében: a meisosis és a cytodifferentiatio.

16.1.1. Meiosis
Meiosis biztosítja a kromoszóma állomány feleződését, azaz fele mennyiségű DNS jut
mind a megtermékenyítendő petébe, mind a megtermékenyítő hímivarsejtbe, valamint
lehetővé válik az átkereszteződés, a crossing over az ivarsejtekben, ezáltal genetikai
változatossággal jöhet létre az utód. Közvetlenül a meiosis előtt a primér oocytában és
primér spermatocytában replikálódik a DNS, így mindegyik kromoszóma két azonos
kromatidából áll.
Az első meiosis idején megy végbe a két kromatidájú kromoszómapárokban a
kromatida szegmensek cseréje, a crossing over. A homlóg kromaszóma párok tagjai
hosszában szétválnak, a kromatida egy vagy több helyen megtörik és kicserélődnek a
szegmensek. Az első meiosis befejeződésekor a két leánysejt 23 kromatidájú kromoszómát
tartalmaz.
A második meiosisban szétválnak a kettős kromatidák és 23 egykromatidájú
kromoszmával rendelkező – haploid – utódsejtek lesznek.
A cytodifferentiatio a megtermékenyítésre, megtermékenyülésre készíti fel az
ivarsejteket.

16.1.2. Tüszőérés
A két petefészekben születéskor 700000-2 millió primér oocyta található. Mintegy
400000 marad meg a pubertásig, a többi elsorvad. A nő termékeny időszakában nagyjából
400-500, holdhónaponként gyakorlatilag egy-egy, jut el az érett pete állapotba. Kellő
mennyiségű ösztrogén termelés hatására általában 5-15 tüsző érik egy időben, de csak egyből
szabadul ki pete, a többi érőben lévő elsorvad, hegszövet lesz (corpus fibrosum). Ikerszülés
esetében természetesen nem egy pete szabadult ki.
Az agyalapi mirigy elülső lebenye a pubertásban folliculus stimláló hormont (FSH)
termel, aminek hatására a primordiális tüszők elsődleges tüszőkké (folliculus primarius-szá)
alakulnak. Átalakulás alatt a primér ooocyta növekszik, sejtplazmájába lipidek és glikogén,
ún. szíkanyag (vitellum) rakódik. A tüsző laphámsejtjei szaporodnak, köbalakúak lesznek,
sugárirányba rendeződnek és több rétegben, mint granulosa sejtek fedik az oocytat, ez az ún.
corona radiata. A granulosa sejtek az oocyta felületére glikoprotein réteget, zona pellucida-t
szekretálnak és az oocyta bolyhos felszínével kesztyűujjként „interdigitálnak”.
A tüszőérés alatt a sejtek között azok összeolvadása miatti rések üreggé (cavum
folliculi-vá) folynak össze, amit kitölt a liquor folliculi. Ez az állapot a secunder folliculus.
Az érett tüsző ‒ tertier tüsző==Graaf tüsző ‒ kb. 10-15 mm átmérőjű és kidomborítja
a petefészek felszínét. Kettő tok veszi körül. Belül a granulosa sejtek alkotta érdús theca
interna, ennek sejtjei szteroid hormont termelnek, kívül a theca externa.
 A Graaf tüsző tehát nem csak a pete érését biztosítja, hanem hormont → folliculint
(oestront, oestradiolt, oestrogent) termelő endokrin szerv is, így biztosítva a másodlagos női
nemi jellegek kialakulását és a lelökődött méh nyálkahártya regenerációját.
A nemi érés bekövetkezte a menarche, a termékeny időszak vége a climacterium, a
kettő közti termékeny korban folyamatos a tüszőérés, kivéve a várandóság és a szoptatás
időszakát.

16.1.3. Pete (ovium) peteérés (oogenesis)

A nő ivarsejtjei a primordiális csírasejtek leszármazottai. A primordiális csírasejtek az
embryoban a 3. hét végén a szikzacskó falában jelennek meg, majd a fejlődő gonadokba
vándorolnak 1-2 hét alatt.
A genetikailag determinált női gonadban a csírasejtek oogonium-má
differnciálódnak és számos mitoticus (számtartó) osztódással szaporodva a 3. magzati hónap
végén egyrétegű laphámmal borított csomókba rendeződnek. E laphámsejtek a petefészek
felszínéről származnak, folliculus sejteknek nevezzük őket.
A praenatalis érési szakaszban az oogoniumok szaporodnak, közben közülük számos
replikálja a DNS-ét és az első meioticus (számfelező) osztódás előfázisába kerül, azaz a 7.
magzati hónap végéig primér oocyta-vá alakul. A rohamos oogonium szaporodás
sejtpusztulással jár együtt, és a 7. hónapban csak a petefészek felszíne alatt található
oogonium.
A primordialis folliculus-t a primér oocytak és a körülöttük lévő laphámsejtek
alkotják. Az oocytak előfázisban, nyugalomban vannak, azaz diploten (diploid) stádiumban
maradnak a tüsző hűmsejtjei által termelt érési inhibitor, az oocyte maturation inhibitor
(OMI) hatására egészen a pubertásig. A szunnyadó diplotén állapot a 40 éves korig
fennmaradhat. Ez két következménnyel jár, vagy védekezést jelent a károsító hatásokkal
szemben, vagy ellenkezőleg, sebezhetővé válik. Ez utóbbira utal, hogy idősebb anyák
gyermekei körében gyakoribb a krmoszóma rendellenesség.
Amint a tüsző érett állapotba jut, a primér oocyta folytatja és befejezi első meioticus
osztódását. Ennek eredménye két, nem egyforma nagyságú, de azonos genetikai anyagú
leánysejt, amik 23 kétkromatidú kromoszómával rendelkeznek. A plazmával nem rendelkező
első sarki test, a polocyta meghúzódik a zona pellucida és a sejtmembrán között. A secunder
oocyta „magával viszi” a sejtplazmát.
A secunder oocyta a DNS szintézise nélkül megkezdi második meioticus érési
osztódását, a kromoszómák metafázisba rendeződnek. Ebben a szakaszban, állapotban
következik be a tüszőrepedés, az ovulatio.
A második érési osztódás kizárólag az oocyta megtermékenyülésekor fejeződik be.
Megtermékenyülés nélkül 24 óra múlva degenerálódik az oocyta.
Az érett pete kromoszóma állománya 22X. Már nincs benne centriolum. A
centriolumot a hímivarsejt hozza magával és ezzel biztosítja a megtermékenyülés után a
sejtosztódást.
A polocyták jelentősége abban áll, hogy elviszik a felesleges kromoszóma állományt.

16.1.4. Ovulatio
Ovuláció a pete kiszabadulása a Graaf tüszőből. A petefészek kéregállományában
különböző érési fokban lévő tüszők találhatók a klimaxig. Érés folyamán a tüsző egyre
közelebb kerül a petefészek felszínéhez, miközben a petevezető fimbriái (fimbria ovarica)
ráborulnak a legérettebb tüszőre biztosítva a pete tovahaladását a megtermékenyítő sperma
felé. Általában felváltva érik pete a petefészkekben, ritkán fordul elő, hogy egyszerre több
ovuláció történjen (→ikermagzatok).
A Graaf tüszőben szaporodó folyadék nyomása nő, ami feszíti a tüsző falát. Amikor
megreped a fal, a kiáramló folyadék nagy erővel sodorja a petét a petevezetőbe, majd annak
csillói a nedves felszínen tovább hajtják a méh felé.
A tüszőrepedés utáni nyomáscsökkenés a Graaf tüszőben vérzést okoz, a vérömlenybe
(véres testbe, corpus haemorrhagicum-ba) a tüszőt bélelő granulosa sejtek gyorsan
beburjánoznak, lipoid jellegű festékanyag (lutein) rakódik le a vérömlenyben, ez lesz a
sárgatest (corpus luteum). Kialakulását az agyalapi mirigy luteinizáló hormonja (LH)
szabályozza.
Az endokrin szervként működő sárgatest progesteron-t szintetizál, ami előkészíti a
méh nyálkahártyáját a megtermékenyített pete beágyazódására és további életben tartására.
Ha nem termékenyült meg a pete, a sárgatest elsorvad, nem termel progeszteront,
hegszövet (corpus albicans) marad vissza a petefészek felszínén.

16.1.5. Spermatogenesis és spermiogenesis

Elentétben a nőkkel, az ősivarsejtek differenciálódása férfiban a pubertáskor

kezdődik. Születéskor az ősivarsejtek a here ivarkötegeiben elhelyezkedő nagy halvány
sejtek, amiket a támasztó (dajka, Sertoli) sejtek vesznek körül. A hímivarsejtek fejlődését két
hormon irányítja: a FSH és az ICSH (interstitial cell stimulating hormon (nőben LH!). Az
előbbi a spermiogenesit, az utóbbi a Leydig sejteket befolyásolja.

16.1.5.1. Spermatogenesis

A nemi érés előtt a here ivarkötegei csatornákká alakulnak, és az ősivarsejtek „A” és

„B”típusú spermatogoniumokká differenciálódnak. Az „A” sejtek mitosissal osztódnak és
biztosítják a törzssejtek utánpótlását. Több osztódáson esnek át, az utolsót követően lesznek
belőlük „B” sejtek, amik mitoticusan osztódva primér spermatocytákká válnak. Közben
zajlik a „crossing over”. Ezután a primér spermatocyták 22 napos profázisba kerülnek, majd
gyorsan befejeződik az első meiosis, és secunder spermatocytákká válnak kettős kromatid
állománnyal úgy, ahogyan a folyamat a peteéréskor is végbemegy. A secunder
spermatocyták a második meiosison átesve spermatidákká alakulnak haploid kromoszóma
garniturával. A primér spermatocyta két meiosisos osztódásának eredménye négy
spermatida lesz. Az „A” sejtek inkomplettül hagyják el a törzssejt populációt:.Az egymást
követő sejtnemzedékeket cytoplasma hidak kapcsolják össze. A hidak a Sertoli sejtek öbleibe
süllyedt sejtek között mindaddig megmaradnak, amíg a spermiumok ki nem szabadulnak. A
spermatogenesis e mozzanattal zárult. A vázolt folyamat a Sertoli sejtekbe ágyazottan, a
sejtmembrán bemélyedéseibe süllyedve megy végbe. A Sertoli sejtek védik, táplálják,
„dajkálják” a hímivarsejtek érését.

16.1.5.2. Spermiogenesis

A spermiogenesis a spermatida spermiummá történő átalakulása, melynek során a

gömbölyű vagy tojásdad alakú spermatida mozgó, megtermékenyítésre képes spermiummá
fejlődik.

Az átalakulás a spermida minden részét érinti. A folyamat változatlanul a Sertoli

dajkasejtekbe ágyazottan megy végbe. A Sertoli sejtek öbleiből kilógó spermium farkok
sajátos képet mutatnak. A herecsatornában látható eme jelenséget ondókalásznak
(spermatodesmos) hívják. A dajkasejtekben a spermiogenesis folyamán folytatódik a
spermiumok táplálása, „energiával” való feltöltése. Legfeltűnőbb változás a cytoplasma
elvesztése. A cytoplazmából vékony réteg marad vissza, ami fedi a spermiumfejet (galea
capitis), a nyakat, az összekötő részt és a farok organellumait. A sejtmag tömörítődik, lándzsa
alakú fej lesz belőle. A centriolumok a farok tengelyfonalát alakítják ki, a mitokondriumok
pedig a farok spirális hüvelyét. A Golgi szervből lesz a fej végén az acrosoma. Az acrosoma
bőséges hyaluronidase enzym tartalmánál fogva a megtermékenyítéskor a petesejt falának és
az azt körülvevő rétegeknek az „átfúrásához” elengedhetetlenül fontos. A spermiumra
jellemző a motilitási készség, amit a farok és a farok köré szerveződött energiatároló
mitokondriumok biztosítanak a centriolum (a mozgásközpont) „irányításával”. A fej
(hemikaryon) áll az acrosomaból, a sejtmagból és a galea capitisből kevés cytoplasmával
körülvéve. A spermium nyakában találjuk a centriolumot (kinocentrum), amely a mozgás
vezénylésén kívül a megtermékenyítés után az oszlási orsót hozza létre a maganyagok
egyesüléséhez (conjugatio, amphymixis). Az összekötő részt a mitokondriumok uralják,
biztosítva a spermium mozgásához az energiát. A farok két részre tagolódik: főrészre (pars
principalis) és végrészre (pars terminalis). A két szakasz abban különbözik, hogy a főrészt
cytoplasma borítja. A hímivarsejt a farok segítségével másodpercenként kb. a farok
hosszának megfelelő távolságra jut el a nő ivarszerveiben vándorlása során. A vándorlás a
petéig kb. 3 órát tart.

A hímivarsejtek emberben általában 64 nap alatt érnek meg. A végeredmény az emberi

szervezet legkisebb sejtje, a spermium lesz, melynek a feje 3 μm hosszú, teljes mérete a
farokkal együtt 40-60 μm. A kanyarulatos csatornákból a fal összehúzódásra képes elemei az
egyenes csatornákba terelik a még mozgásképtelen spermiumokat, mozgásképességüket a
mellékherében tartózkodva nyerik el, de ott nem mozognak, a savanyú vegyhatású környezet
mozgást gátló hatása miatt. A nő szervezetében a hímivarsejtek kb. 24 órán át maradnak
életképesek.

16.1.5.3. Az ondó, a hímivarsejtek mozgása

A herében, mellékherében a hímivarsejtek nem mozognak a csatornák által szekretált

savanyú vegyhatású (pH 6,5) váladékban. Továbbjutásukat orgazmuskor az ondózsinór izmos
falán végigfutó izomösszehúzódás (peristaltica) teszi lehetővé. Magömléskor az ondómirigy
és a dülmirigy lúgos vegyhatású szekretuma hozzákeveredik a mellékheréből érkező,
többszáz millió spermiumot tartalmazó váladékhoz, amit felhígít, lugosít (pH 7,14-re).
Mindebből lesz a kifolyásra alkalmas 3–5 ml mennyiségű keverék, az ondó (sperma). Az
ondó fehéres-sárgás színű, jellegzetes szagú, enyhén zavaros, közepesen sűrű, mérsékelten
tapadó folyadék. Az egészséges férfi ondójában milliliterenként 50–150 millió hímivarsejt
van. Az ondómirigy váladéka fruktózban bővelkedik, a dülmirigyé pedig foszfatázéban. A
lúgos vegyhatású ondóban mindkettő szükséges a hímivarsejtek mozgásának aktiválásához. A
spermiumok mozgását a farok ultraszerkezete, a centriolum irányító működése, az
összekötő rész mitokondriumainak energia szolgáltatása együttesen teszi lehetővé.

16.2. Havi vérzés (menstruatio, menses) ciklusa

Egészséges nő termékeny éveiben — a várandós állapotot kivéve — a peteérés és a
havi vérzés egymástól elválaszthatatlan, összefüggő élettani folyamat. A két 28 napos történés
14 napos késéssel váltja egymást.
 Szabályozás az agyalapi mirigy FSH és LH termelésén múlik, valamint a Graaf tüsző
folliculin-ján és a sárgatest progesteron-ján.
(Lásd: A humánbiológia alapjai endokrinológia fejezetét!)
A menstruatio ciklusát a vérzés első napjától számítjuk. A méh nyálkahártyájának
helyreállítódása megkezdődik a vérzés napjaiban. A vérzés 1-2 naptól 6-8 napig eltarthat.
 17. Vizeletképző és –kiürítő szervrendszer
Mihály András Anatómia tankönyv 123-126. oldalán írt anatómiai anyag kiegészítése)

17.1. Nephron (vesetestecske)

Működő egység a vesében a nephron, amiből kb. 1 millió van egy vesében. A nephron
áll a Malpighi testből (ez a kettős falú Bowman-tok és benne a speciális hajszálerek), a
kanyarulatos csatornákból (tubulusokból), amik a gyűjtő csatornákba torkollanak. A
perctérfogat 25%-a áramlik át a veséken, miközben a szervezet oxigénfogyasztásának 8%-a
esik rájuk. A vese vérkeringésének szabályozása autoreguláció útján történik.

17.2. Vese működései

*Anyagcsere végtermékeket, gyógyszerek bomlástermékeit, mérgeket távolít el a

szervezetből.
*Vérnyomást szabályoz. (Lásd alább!)
*Hormonokat termel. (Lásd alább!)
*Homeosztázis fenntartásában közreműködik. (Lásd a Humánbiológia idevonatkozó
fejezetét!)
*A szervezet számára fontos anyagok visszaszívása -- amiben fontos tényező a
„veseküszöb”.

A Malpighi testbe verőér viszi és verőéren halad tovább a vér a tubulusok köré. A
Malpigi test hajszálereiben uralkodó effektiv, filtrációs nyomás ‒‒ 10 Hgmm ‒‒ biztosítja az
ultrafiltrációt. Az érfal sajátos ‒‒ „ablakos” ‒‒ felépítése (70-90 nanométeres rések az
endothel sejtek között) teszi lehetővé, hogy a vérből a víz, a molekulák (mintegy 60 kDa
molekulasúlyig) átszűrődnek, kivéve a fehérjéket és a vér alakos elemeit. Nem szűrődnek át a
fehérjékhez kötött anyagok (pl. hormonok, vitaminok) sem. A kiszűrt folyadék, az
ultrafiltrátum (kb. 180 liter naponta) ionokat, glukózt, aminosavakat, ureát, kreatinit,
húgysavat tartalmaz, a Bowman tokba jut, onnan a tubulusokba.
Az elvezető artéria a tubulusok mellett dús hajszálér hálózatot alkotva halad, itt
alakulnak ki a visszerek. A tubulusok bőséges „érkísérete” az egyik biztosíték, hogy az
ultrafiltrátim vizeletté lesz. A tubulusok három szakaszra oszlanak.
Az elsőrendű kanyarulatos csatornákat köbhám borítja, a sejtek kefeszegéllyel
borítottak. E szakaszon feltétlen visszaszívással ‒‒ a nyomás és az ellenáram-elv alapján ‒‒
aktiv, energiaigényes transzporttal glukóz, aminosavak, ionok jutnak vissza a vérbe. Ugyanitt
passziv transzportal a víz 85%-a visszaáramlik. E szakaszon még szekréció is történik, urea
(karbamid), kreatinin, húgysav penicillin távozik.
Az elsőrendű és a másodrendű kanyarulatos csatornákat köti össze a Henle-kacs.
Leszálló szára átjárható a víznek, felszálló szára az ionoknak.
A hengerhám borítású másodrendű kanyarulatos csatornákban az ADH biztosítja a
maradék víz nagy részének visszaszívását. A napi vizelet mennyiség normális
folyadékfelvétel mellett és elkerülve a túlzott verejtékezést 0,8-1,5 liter.
A tubulusokon át távoznak a szervezetből az anyagcsere termékek, az idegen anyagok.

A működésben fontos tényező a veseküszöb, aminek a lényege, hogy az

ultrafiltrátumból az anyagok olyan mennyiségben szívódnak vissza a vérbe, amellyel nem
haladják meg a vérplazma élettani szintjét. (Pl. glukóz esetében 3,9-5,6 mmol/l)
 17.3. A vese működését befolyásolja, szabályozza
Antidiuretikus hormon (ADH, vazopresszin) a hypothalamus óriás sejtes magjának
neuronjaiban szintetizált 9 aminosavból álló hormon. Az idegsejtek axonjain át az agyalapi
mirigy hátsó lebenyébe jut, onnan kerül a keringésbe. A víz visszaszívást szabályozza a
szervezet folyadék tartalmának függvényében.
Aldoszteron a mellékvesekéregben szintetizálódott szteroid hormon. „Rendben tartja”
a Na , K+, Cl-, (só)háztartást.
+

Angiotenzin II a vérnyomás, a vértorfogat változtatásával befolyásolja az

ultrafiltrációt. (Lásd alább a renin-ről írtakat!)
Parathormon a disztális kanyarulatos csatornákban a Ca++ visszaszívását serkenti.
Endothelin a glomerulusba vezető és onnan elvezető verőereket szűkíti.

17.4. Hormontermelés a vesében

A legelső vese által szintetizált hormon felfedezése Goldblatt nevéhez fűződik, aki
magas vérnyomás miatt meghalt betegek boncolásakor vese verőér szűkületét találta. Ez
késztette, hogy állatokon kísérleteket végezzen. Szűkítette a vese verőereket ‒→”Goldblatt
vese”. Az ilyen állatok vérnyomása emelkedett. Feltételezte, hogy valami anyag termelődött
az állatok szervezetében. A kísérleti állatoknak a vérplazmáját egészségesekbe oltotta, azok
vérnyomása is emelkedett. 1959-ben nyilvánosságra hozta, hogy a vese bármely okból fellépő
rossz vérkeringése, hipoxiás állapota egy vérnyomást emelő anyag szintetizálását indítja el.
Ez a renin. A további évtizedek kutatási eredményeit röviden összefoglalva: A renin a
szervezetben elindít egy folyamatot, amelynek a végén angitoenzin II szabadul fel, ami a
mellékvesekéregben fokozza az aldoszteron kibocsátását (röviden RAAS folyamat),
következmény a vérnyomás emelkedése. Renin az afferens arteriolák juxtaglomerális
sejtjeiben szintetizálódik.

Az Eeritropoetin (glikoprotein összetételű) a vörös csontvelőben a vörösvértestek

képződéséhez elengedhetetlen. Vörösvértest „útvonalra irányítja” az elődsejtek
differenciálódását. Hatására nő a vvt-ek élettartama, továbbá közreműködik a
sebgyógyulásban és egyes neuronkárosodások esetében a válaszreakciókban. Ez a hormon az
oxigénhiányos vesében nem szintetizálódik, erre vezethető vissza az idült veseműködés
károsodásban szenvedők befolyásolhatatlan vérszegénysége.

D3 vitamin==hormon a vesében válik hatásos vegyületté. A bőrben ibolyántúli

sugarak hatására a 7—dehidrokoleszterin természetes D vitaminná, kolekalciferollá alakul.
A következő lépés a májban zajlik, 25—OH—hidroxikolekalciferollá lesz, végül a vesében
tovább hidroxidálódik 1,25-dihidroxikolekalciferollá. Röviden mondva, kalcitriol–lá, ez az
aktiv, a szervezetben számos élettani folyamatot támogató hormon. Nem csak a
csontrendszerben fontos a jelenléte. Nélküle nem megfelelő az immunrendszer működése,
nem érik tökéletesen a magzat tüdeje (←anya megfelelő D3 ellátottsága!), stb.

17.5. Vizelés
 Vizelés reflexe vegetativ reflex mindaddig, amíg 2-3 éves korban kialakul az
akaratlagos vizelés és vizelet visszatartás, a „szobatisztaság”. Központja a gerincvelő
keresztcsonti (paraszimpatikus) és ágyéki (szimpatikus) szakaszában van. A hólyag
kimenetének nyálkahártyájában presszo-receptorok felfogják a nyomás változását, az afferens
pályák a gerincvelő vegetativ központjába juttatják a nyomás fokozódását jelző ingerületeket.
Innen az impulzusok áttevődnek a húgyhólyag sima záróizmához vezető efferens pályák
idegsejtjeire, a hólyagfal sima izomrétegéhez irányuló efferens pályák neuronjaira, a
harántcsíkolt záróizmot beidegző elülső szarvi mozgató idegekre. A záróizmok ellazulnak, a
hólyagfal sima izmai megrövidülnek, a vizelet távozik.
Szülői nevelés, önnevelés során kialakulnak az agykéregbe menő pályák és az onnan a
vizelési központba visszavezetők, ezzel létrejön az akaratlagos visszatartás és ürítés.
A vizelésben a hasizomzat nem vesz részt aktivan.
A medencefenék izomzatának megfeszítésével ki lehet üríteni a hólygban maradt
néhány csepp vizeletet.

Húgyhólyag telődésekor és vizeléskor a hólyagban megnövekedett nyomás ellenére a

vizelet nem áramlik vissza a vesemedencébe, mert a húgyvezető utolsó szakasza ferdén fut a
hólyagfal izomzatában, s amint a hólyagban nő a nyomás a húgyvezető összenyomódik, a
húgyveető aktiv perisztaltikája ezen a szűk szakaszon átjuttatja a hólyagba a vizeletet.
Természetesen e területen is van olyan fejlődési zavar, hogy a vizelet visszaáramlása a
vesemedencébe akadálytaln.