NYÁRI TEREPGYAKORLAT II.

/ VÍZITÁBOR

Készítette: Várnai Vivien

VRAZ5O
2021.05.16.
Tartalom
I. TÁBOR, TÁBOROZÁS...............................................................................................................3
I.1 Táborozás fajtái..........................................................................................................................3
I.2 Táborozás célja, feladata............................................................................................................4
I.3 Táborszervezés ismérvei.............................................................................................................5
I.3.1 Táborozási helyszín kiválasztásának szempontjai.............................................................6
I.3.2 A tábor kiírása:....................................................................................................................6
II. VÍZI TÁBOR SZERVEZÉSÉNEK ALAPVETŐ FELADATAI..........................................8
II.1 A tábor tervezési feladata.........................................................................................................8
II.2 A táborozáshoz szükséges személyes felszerelés......................................................................9
II.3 A tábor helyszínén elvégzendő feladatok...............................................................................10
II.3.1 A tábor építése..................................................................................................................10
II.3.2 Tábori építmények............................................................................................................10
II.4 A tábori viselkedés szabályi....................................................................................................11
II.5 A tábor bontása.......................................................................................................................11
II.6 A táborozás utáni teendők......................................................................................................11
III. A VÍZITÚRÁZÁS TERMÉSZETI KÖRNYEZETE...........................................................12
III.1 A vízi turizmus fogalma, jelentősége....................................................................................12
III.2 A vízitúrázás...........................................................................................................................12
III.3 A vízrajzi alapfogalmak a vízitúrázáshoz............................................................................12
III.4 Alapvető szabályok................................................................................................................13
IV. KAJAK-KENU.......................................................................................................................17
IV.1 A sportág bemutatása............................................................................................................17
IV.2 Kenu-mozgás..........................................................................................................................18
IV.3 Kajak-mozgás.........................................................................................................................19
1. SZÁMÚ MELLÉKLET - TÁBLÁK....................................................................................................21
2. számú melléklet - Kajak-Kenu Szakkifejezések.......................................................................24

I. TÁBOR, TÁBOROZÁS1
1

http://www.jgypk.hu/tamop13e/tananyag_html/tananyag_reki_1/viii11_vzi_tbor_szervezsnek_alapvet_feladatai.

2
A táborozás egy sajátos szocializációs környezet, melyet a közösség által szabályozott
rendszer alakít, formáz, épít, és nevelési módszerekkel fejleszt, amelynek elsődleges célja az
élményszerzés, személyiségfejlesztés. Feladata, hogy tábori programokon, értékteremtő
ismereteken, képzéseken keresztül valósítsa meg a kitűzött célokat, elvárásokat.
Megvalósításának biztosítását teljes vagy részbeni ellátás mellett, több napos, vagy hetes,
többnyire részvételi díj befizetéséhez kötötten szerveződik.
A természetben történő táborozásnál már nem alkalmi vendégek vagyunk, hanem együtt
élünk a természettel több napon keresztül kiszakadva a megszokott hétköznapokból. Csak a
szükséges komfortot teremtjük meg a tábor területén, így szükséges az életformaváltás.
Túra
Hosszabb fizikai (km, óra, nap) aktivitást igénylő cselekedet, melyet általában motorizált
közlekedési eszközök nélkül tudatosan, tervszerűen, a természeti- vagy mesterséges épített
környezetben (lehet ezek együttes használatával is) helyváltoztatással teljesítünk.

I.1 Táborozás fajtái

Mozgó tábor (vándortábor):

 alkalmi jellegű a tábor, naponta vagy kétnaponta más-más helyszínen újra és újra
felépített tábor (sátortábor). Természetesen a szálláshely lehet épített (faházak, tégla,
kőépületek), fejlettebb infrastruktúrával rendelkező is;
 ha magunk építjük a szállást adó sátrakat, akkor a berendezése és felszereltsége
szegényes, csak a szállást adó sátrak eszközeiből és az egyéni, személyes
felszerelésekből álljon a csomagunk;
 a sátrak elhelyezése szórványos, függ a terep adottságaitól;
 nélkülözi a kényelmi szolgáltatásokat,
 biztonságról, étkezésről, ivóvízről magunknak kell gondoskodnunk;
 megközelíthetősége néhol kérdéses, vagy nem lehetséges, például vízi táborban egyes
folyó szakaszokon történő megállás az evezős hajóval lehetséges, de egyéb szárazföldi
úton nem;
 egészségügyi szolgáltatások elérése erősen korlátozott lehet, vagy hosszú időt vesz
igénybe.

Álló tábor:
 több napig, esetleg hetekig tarthat az adott szálláshelyen történő tartózkodás;
 helyhez kötött programok, feladatok, ismeretszerzések jellemzik;

html

3
  a szállás berendezése, felszereltsége lehet gazdagabb, extrább, kényelmes, egyéb
szolgáltatásokban gazdag, például wellness szolgáltatások, sportpályák, vízparti
stégek, mólók a horgászathoz, stb.;
 tábori szolgáltatások és szolgálatok is működnek, melyek a vendégek nyugalmát,
kényelmét hivatottak biztosítani, például rendészet, gondnokság, étkezők, éttermek,
stb.;
 programlehetőségek gazdagabbak;
 járművel is könnyen megközelíthető a helyszín;
 a résztvevők könnyen elérhetik az infrastrukturális szolgáltatásokat - pl. egészségügyi
szolgáltatások- könnyen elérhetőek.
I.2 Táborozás célja, feladata

A szabadidős tevékenységek bővítése, az életmód-, életminőség-, egészségnevelés érdekében.

A táborozás járuljon hozzá a gyermekek személyiségének a fejlődéséhez, segítse elő a
közösségi szellem megteremtését, valamint az önállóság és öntevékenység fejlődését.
A tábor ideje alatt a különböző programok, előadások nyújtsanak olyan ismereteket, amelyek
a kultúra, a rekreáció, a természeti környezet és annak védelmével kapcsolatosak. Ezen
ismereteket a gyakorlati foglalkozások alkalmával begyakorolhatják, így fejlesztve
kreativitásukat, sokoldalúságukat.
A táborban a gyermekek megismerhetik a tábori élet alapjait, magatartási normákat, a társas
élet szokásait, szempontjait.
 Élmény és ismeretszerző táborozás, üdülés. Alapvető célja és feladata a pihenés,
kikapcsolódás és új ismeretek szerzése az egyén érdeklődésének megfelelően. E
táborok jellemzői: látnivalók sokasága, örömteli játékok, rekreációs programok,
sportrekreációs céllal létrehozott versenyek, wellness szolgáltatások igénybe vétele,
egyéb programok.
 Oktató, képző táborozás. Alapvető célja és feladata, hogy előírt, tanfolyam jelleggel,
kötelező tematika szerint vegyenek részt az egyének. Lehet egyesületek, szervezetek,
szövetségek, oktatási intézmények által rendezett kötelezően teljesítendő tábor. E
táborok jellemzői: napirendje, programja, időbeosztása kötött, előírt. Előadásokon,
szemináriumokon, egyénekre, csoportokra kiosztott feladatokon keresztül sajátítsák el
az ismereteket, a tananyagokat. Lehetnek a nappali feladatokon túl esti és éjszakai
gyakorlatok is.
 Kutató, felderítő táborozás. Alapvető célja és feladata, hogy valamely tudományág
(geológia, ökológia, néprajz, történeti, stb.) kutatásaihoz, megismeréséhez gyűjtsön
leleteket, adatokat. E táborok jellemzői, hogy engedélyekhez kötötten működhetnek,
nagy anyagi ráfordítást igényelnek, tudományos ismeretek alapján szerveződnek.
 Munkavégző, építő, helyreállító táborozás. Alapvető célja és feladata a fizikai
munkavégzés egy bizonyos szolgáltatás igénybevétele érdekében. E táborok jellemzői,
4
 hogy olyan feladatok ellátására létrehozott táborok, amelyek nélkül programok,
ismeretközlések, biztonságos túrázások, szállások, stb. nem valósulhatnának meg.
Ilyen munkavégzés lehet a természetjáró létesítmények építése, felújítása,
karbantartása, például menedékházak. Turista utak kijelölése a turista jelzések
felfestése. Nyári táborhelyek időszaki karbantartása, felkészítése a táboroztatásra.
Valamely gyümölcs, zöldség betermeléséhez szükséges táborok kialakítása.
 Sportági edző táborok. Alapvető célja és feladata, hogy egy adott sportág
eredményes műveléséhez, minél jobb teljesítmény eléréséhez biztosítson nagyobb
terhelési összetevőket változó körülmények között. E táborok jellemzői, hogy a jó
eredmény érdekében szerveződnek rendszeresen, korosztálytól függően. A válogatott
szintű edzőtáborokban kimagasló sportágbeli teljesítményt nyújtó személyek vehetnek
részt. Egyes sportágakban évszaktól függetlenül (terem sportágak, mint a kick-box)
más sportágakban évszakhoz kötötten (evezés, kajak-kenu) szerveződnek szárazföldi
vagy vízi jellegű táborok.
 Rekreációs táborok. Alapvető célja és feladata, hogy a táborban résztvevő baráti
társaságok, munkahelyi csoportok, személyek örömteli, kötetlen, szabadon választható
programokon csapatépítő tréningen keresztül töltsék szabad idejüket, rekreáció
szervező szakemberek szervezésével, vezetésével. E táborok jellemzői, hogy
évszakokhoz, kötötten szerveződnek (havas táborok, sziklamászó táborok, rafting
túrák, természetjáró táborok, stb.)
I.3 Táborszervezés ismérvei

 a tábor előkészítés: személyes tervek, tevékenységek, elképzelések, a tábor részletes

programjának a kidolgozása;
 az előszervezések, eszközszükségletek, stb. és végül a tábor teljes költségvetésének az
elkészítése;
 a szükséges engedélyek beszerzése, szerződések megkötése;
 a tábor kiírásának az elkészítése, annak népszerűsítése sajtóban, honlapon, közösségi
oldalakon, stb.;
 a tábori részfeladatok ismertetése, egyeztetése, megbeszélése és a személyi
kompetenciának testhez állóan, azok kiosztása a nevelőtestületen belül;
 a tábori helyszín elfoglalása, táborépítés (sátortábor esetén), a tábor területének
megismerése,
Sokat segíthet, ha a tábori helyszínt ismerjük vagy előzetesen „bejárjuk", vagyis
megismerjük az adottságait.
Az ellenőrzések, ügyeleti tevékenységek, csapat összetarthatósága megkönnyítése
érdekében a kialakított táborhely (sátrak elhelyezése) akkor jó, ha belátható,
áttekinthető, „elérhető". Legyen illetéktelenektől zárt, mások átjárását, átjárhatóságát
megakadályozhatóan felépített.

5
 Hozzunk létre közösségi helyet a megbeszélések, tájékoztatások, programok,
étkezések kivitelezéséhez. Itt történhet a tábor résztvevőinek összehívása programok,
házirend ismertetése.
Táborvezetői szállás központi helyen legyen. Törekedjünk arra, hogy az egész
táborhelyet építménytől függően szakszerűen alakítsuk ki;
 a tábor programjának tényleges, következetes megvalósítása
 a programok befejezése, táborzárás, értékelés.
 a tábor takarítása, átadása, az épített tábor esetén a helyszín környezetének
visszaállítása eredeti állapotába, a tábor nevelőtestületi munkájának az értékelése.
I.3.1 Táborozási helyszín kiválasztásának szempontjai

 környezet adottsága, esztétikuma, látnivalók;

 a táborhely létesítményeinek állapota, felszereltségeinek gazdagsága;
 a táborhely létszámbefogadó képessége;
 a táborozás feltételei, például egészségügyi, fizikai állapot, korosztály, előképzettség,
stb.
 az étkezés megvalósításának lehetőségei, várható költségei. A pihenés
megvalósításának esélyei, például, ha a tábor területén szórakozó hely működik, akkor
csorbul a pihenésre fordítható idő mennyisége és minősége. A tervezett programok
megvalósításának lehetőségei vagy az adott területen milyen programok valósíthatóak
meg.
 az infrastruktúra megléte, színvonala, orvosi rendelő, rendőrség, önkormányzat
elérése, igénybevételének lehetőségei.
 a tábort működtető tulajdonos házirendje, szabályai egyéb előírásai.
 szabadtéren, strand területén, erdő bejárásnál a szükséges hatósági engedélyek,
bejelentések végrehajtása. Tömegközlekedési jármű igénybevételekor a
létszámbejelentés elintézése.

I.3.2 A tábor kiírása

 a tábor célja és feladata. Például a gyermekek nyári tevékenységének bővítése,

programokon keresztül vezessen rá a pozitív életmód elemeire, az életminőség
igényének a kialakítására, az egészségnevelési eljárások, módszerek keretein belül,
annak érdekében. A táborozás járuljon hozzá a gyermekek személyiségének a
fejlődéséhez, segítse elő a közösségi szellem megteremtését, valamint az önállóság és
öntevékenység fejlődését. A táborban a gyermekek megismerhetik a tábori élet
alapjait, magatartási normákat, a társas élet szokásait, szempontjait,

6
 a tábor időpontja, vagy ha turnusok vannak, akkor azokat is,
 a tábor pontos helye,  a könnyebb beazonosíthatóság, megközelítés érdekében
segítségeként GPS koordináták megadása javasolt. Internetes kiírásnál javasolt egy
útvonaltervező beszúrásával segíteni a helyszínhez vezető út megismerését.
 a tábor megközelíthetősége; itt célszerű olyan lehetőségeket megadni mely kiterjed
minden közlekedési eszközre. Ha a tábor egy nagyon rossz úton közelíthető meg,
akkor adjunk alternatívákat, segítsünk a táborba jutás megkönnyítésében.
Összefoglalhatjuk, hogy melyiknek milyen előnye van, és ha tudunk körülbelüli
összeget, akkor azt is írjuk ki.
 a résztvevők száma, általában minden táborban van létszám határ és nem csak
maximális szinten, hanem minimális szinten is. Ha egy bizonyos létszám alatt nem
kivitelezhető a tábor, akkor kell, hogy tudják a már jelentkezettek is, meddig tudhatják
meg a megrendezés esetleges elvetését vagy megtartását. A maximalizált táborokban
célszerű napra, órára percre pontosan feltüntetni a regisztrációt, hogy később ebből ne
legyen probléma, a sorba rendezésénél és az esetleges elutasításoknál.
 a táborozók felkészültsége, a tábor jellege, célja határozhat meg valamilyen szintű
felkészülést. Például egy sziklamászó táborban, ahol naponta több száz métert kell
teljesíteni, akkor méltán írhatjuk ki, hogy nem kezdőknek való nem
felkészületleneknek szerveződik, nincs lehetőség az oktatásra. Ezért csak vizsgázott
vagy ismert, gyakorlatiasságát igazolni tudó mászók jelentkezhetnek.
 a táborozók neme, kora, érdeklődése, a programterv összeállításánál vegyük
figyelembe az érkező személyek, ezen tulajdonságát. Tábort szervezhetünk az adott
ismeretek kielégítésére vagy létrehozunk egy tábort és annak célja, feladata, jellege
határozza meg, kik körében hirdetjük a tábort.
 a tábor pedagógusainak, személyzetének neveinek a feltüntetése, a több éve működő
táborokban sokszor a szerint választanak tábort, turnusokat a szülők, hogy kikből áll
össze a tábori nevelő testület. A szülők megítélése, tapasztalatuk az illető személyek
felől, ismeretük a nevelői sajátosságukról, a tábori programok gyakorlati
megvalósítása sorsdöntő lehet a tábor kiválasztásában.
 a táborhoz, programokhoz szükséges felszerelések, elsősorban meg információt kell
kérni a tábor helyszínén található sport és játék eszközökről, program lehetőségekről.
Amennyiben a rendelkezésre bocsátott eszközökkel a tábori programjainkat meg
tudjuk valósítani, akkor nem kell a saját eszközeinket a helyszínre utaztatni vagy
megvásárolni. Viszont, ha a tábori eszközök megléte erőteljesen hiányos, akkor
vegyük figyelembe, abból induljunk ki, hogy milyen eszközöket tudunk egyszerűen,
könnyen a táborba szállítani, és ezek tudatában készítsük el a programtervet. A
felszerelésről vezessünk leltárt, ellenőrizzük mindig az állapotát, és amit selejtezésre
ítélünk, külön vezessünk egy listát, hogy a pótlása egyszerűbb és átláthatóbb legyen. A
beszerzéséről időben intézkedjünk.

7
  a tábor házirendje, tartalmazza mind azon kötelességeket, jogokat, lehetőségeket,
amely a táborozót érinti magaviseletében, eszközök, felszerelések minőségének
megtartásában, épületek, azok felszereléseinek, tartozékainak, sátrak, derékaljak, stb.
megóvásában.

II. VÍZI TÁBOR SZERVEZÉSÉNEK ALAPVETŐ

FELADATAI
A vízitáborozás, vízitúrázás tervezési és szervezés ismeretanyagát számtalan útikönyv,
dokumentációban megtalálható. Mi a biztonságos táborozás alapszabályait és alapszervezési
feladatait gyűjtöttük össze.
Vízi tábor szervezésében érvényesíteni kell az általános táborszervezési feladatokat. A vízi
tábor célja és feladata alapján sajátos, speciális tervezési, szervezési feladatokat igényel.
Az állótábor
Állóvizek, tavak környékén szervezhető, a helyszínen állandóan táborhelyet kell építeni.
Sajátossága egy konkrét helyhez kötött, a napi programhoz igazodottan, meghatározott
távolsági szakasz megtételét követően, ugyanarra a táborhelyre térünk vissza. A tábor
időtartama alatt egy helyen tartózkodunk. A megfelelő táborhely megválasztásával jó
feltételek biztosíthatók a tábor, különböző programjainak. A vízieszközök napi szállításáról
nem kell gondoskodni! (Pl.: Balaton, Velencei tó, Tisza tó stb.)
A mozgótábor
Folyóvizek mentén szervezhető. a következő helyszínre indulás előtt tábort kell bontani. A
táborbontást követően újabb, napi tervezett túraszakasz és megtételét egy új táborhelyszínre
való érkezés követi.
Sajátossága, hogy változatosságot biztosít és hosszabb túraszakaszok és változatos
terepviszonyok között az élményszerűség fokozható. Ha nem campingbe vagy nyilvános
helyszínre szervezzük a táborhelyszínt a kiszámíthatatlan terepviszonyok kényelmetlenséget
okozhatnak. Az eszközök szállítását vagy a saját hajóban szállítva, vagy a tábori
felszereléseket külön járművel kell a következő táborhelyszínre szállítani.
II.1 A tábor tervezési feladata

A tábor tervezési feladatát a tábor típushoz igazodva kell igazítani. Alapvető a célcsoporthoz,
életkorához a vízi tábor, vízi túrázás célját és feladatát a meghatározni. A tábor program és a
tábori jelentkezések feltételének elkészítése, melynek tartalmaznia kell a tábor várható
időpontját, a tábor helyszínét, a táborban tervezett vízi túrázás és szabadidős programokat, és
a táborba való részvétel feltételét.
A tervezési szakaszban

8
Körültekintően kell kiválasztani a víztábor szervezésében és lebonyolításában résztvevő
személyeket és felelősöket.(pénzügyi gazdasági ügyek intézése, vízen való túrázás szakmai
program lebonyolítója, kulturális egyéb szabadidős programszervező, egyéb)
A táborvezető megfelelő tapasztalt gyakorlattal rendelkező személy legyen, igen nagy
felelőssége jár. 
Táborszervezés előzetes feladatai
 pénzügyi költségvetés elkészítése,
 részvételi díjak meghatározása,
 technikai felszerelések összeállítása,
 szállítás utazás szervezése,
 szakmai és szabadidős programok összeállítása.
 táborhelyek kijelölése, szállás, étkezés módjának tervezése.
A szervezési szakaszban
Az előzetes helyszíni szemle, a környék és a táborhely feltérképezése
Külső és belső (iskolai) partnerek, azok megkeresése, és a velük való együttműködés
Tervezési feladatot követően az általános tájékoztató elkészítése.
II.2 A táborozáshoz szükséges személyes felszerelés

Lehetőség szerint mindenki csak a szükséges felszerelést csomagolja a vízhatlan táskába vagy
hátizsákba. Legfontosabb egyéni felszerelések:
 fekvőhelynek polifon,
 saját hálózsák,
 rossz idő esetére meleg ruha,
 esőruha, nylon tasak a vízen történő utazás esetén élelem csomagolására,
 napszemüveg, napolaj, sapka,
 kés, kanál, villa, pohár, konzervnyitó,
 szúnyogriasztó!
 esetleges személyes gyógyszer, egyéb kellékek stb..
Az előzetes jelentkezést követően, szülői értekezlet és táborra vonatkozó konkrét tájékoztató
megtartása. A szülők és a gyerekek előzetes felkészítése. A jelentkezett létszám függvényében
az előzetes helyszíni szemlék és táborhely bejárás. Táborhely bejárása közben alapvető

9
feladat a szükséges engedélyek beszerzése, kempinghely, táborhely üzemeltetés vezetőjével
való megállapodás, feltételek rögzítése, konkrét étkezési rend megrendelése.
Technikai eszközök (kajak, kenu, tábori felszerelések) szállításának megszervezése.

II.3 A tábor helyszínén elvégzendő feladatok

 II.3.1 A tábor építése

A tábor helyszínének ismeretében készítjük az elhelyezési tervet az alábbiak

figyelembevételével:
 a tábor "szerkezete" áttekinthető, praktikus legyen;
 jó, ha a tábor területe lezárt, körülhatárolt;
 a táborvezetői sátorból legyen áttekinthető a tábor egésze;
 a tábor építményeit csak szakszerűen szabad felállítani.
II.3.2 Tábori építmények

Ezek lehetnek: lakó sátrak, raktársátor, konyhasátor stb.

A táborépítés gyakorlatilag folyamatos munka. A munkák célszerű sorrendje lehet az alábbi:
 a sátrak felállítása,
A lakó sátrakat utcásan vagy kör alakban helyezhetjük el. A sátrak telepítésénél alapvető
szempontok az alábbiak:
 A domborzati viszonyok (sík, egyenetlen, köves, lejtős, buckás, stb.).
 A növényzeti viszonyok (erdős, cserjés, bozótos, homokos, csupasz talaj, füves, stb.).
 Talajnedvesség viszonyai,
A sátrakat nem szabad mélyedésbe tenni, mert ott gyűlik össze a víz.
 Az uralkodó szélirány megállapítása.
 Szélvédettség megállapítása. (Nyílt terület, szélvédő növényzet, fák, bokrok sűrűsége,
minősége, nagysága.) A sátor mindig a legkisebb felületével nézzen a szélirányba!
 A sátor ne legyen villámveszélynek kitett helyen.
 A sátrak harmat elleni védelme, ennek lehetősége. A napsütéses és árnyékos helyek
aránya.
 Kellő terület álljon rendelkezésre a sátor és a kifeszítő kötelek részére. Köztük
biztonságosan el lehessen járni.

10
  A tűzrakó hely ne okozzon tűzveszélyt, a füst ne a sátrak felé szálljon.
A táborba érkezést követően elsődleges feladat a tábori, balesetvédelmi és biztonsági
szabályok meghatározása, különös tekintettel a vízközelségben rejlő veszélyekre.
II.4 A tábori viselkedés szabályi

 Lezárt sátrat tilos a tulajdonos engedélye nélkül felnyitni, abba bemenni!

 Tilos egymás felszerelési tárgyait engedély nélkül használni!
 Kerüljük a hangoskodást, zajongást, mert előfordulhat, hogy néhány túratársunk
napközben is lepihen!
 Dohányozni a tábor területén tilos! Tiszteljük a nemdohányzó embertársainkat!
 Mindenki tartsa be a kulturált emberi viselkedés szabályait, ez vonatkozik a beszédre
is!
 Tartsuk magunkat tisztán, ápoltan!
 A tábor időtartama alatt folyamatosan (napirend, étkezések, tisztaság, higiénia,
baleset-megelőzés, speciális programok speciális veszélyei, a speciális egészségügyi
helyzetben lévő gyerekek figyelemmel követése, beteg a gyerek ellátása)
II.5 A tábor bontása

A táborbontás során a tábor területét az eredeti állapotnak megfelelően kell visszaállítani.

 a sátrak bontása, megtisztítása, tábori felszerelések összepakolása.
 a szemét összeszedése,
 egyéni felszerelést összecsomagolása,
 tereprendezés, a vízelvezető árkok betemetése
 a tábor területének átvizsgálása,
II.6 A táborozás utáni teendők

A saját és kölcsönkért felszerelések karbantartása és visszaadása.

Értékelő jelentés elkészítése, tapasztalatok összegzése
(a táborban résztvevő felelősök értékelése, tábori események, programok megvalósulása, a
tábori hangulat, rendkívüli események, tényleges költségek).
Gazdasági, pénzügyi elszámolás elkészítése. Tájékoztatni a táborban résztvevőket a részletes
költségekről, túlfizetések visszafizetése.

III. A VÍZITÚRÁZÁS TERMÉSZETI KÖRNYEZETE

III.1 A vízi turizmus fogalma, jelentősége

11
A vízi turizmus olyan rekreációs sport és szabadidős tevékenység, melynek célterülete egy
természetes, vagy természetes környezetben kialakított mesterséges vízfelület, vízpart és
annak környéke. Fejlődése visszavezethető a vízi közlekedési eszközök fejlődésére, valamint
az ember vízen, vízparton történő szabadidő eltöltésének módjaira (Bánhidi 2013). Az
igénybe vett közeg szerint megkülönböztetünk folyami, tavi, vagy tengeri vízi turizmust. A
tevékenység indítóoka szerint beszélhetünk fürdőturizmusról, vízitúrázásról (kajak-, kenu-,
evezős-, vitorlástúra), horgászturizmusról, vízi kalandturizmusról, illetve extrém vízisport-
turizmusról. A vízi turizmus egyes típusai természetesen összefonódhatnak egymással és
egyéb turisztikai irányzatokkal is (pl. ökoturizmus, falusi turizmus, ifjúsági turizmus).2
A vízparti üdülésre alkalmas területeket a túrázásra, sportolásra alkalmas folyókat, tavakat a
turisztikai kínálat igen értékes tényezőiként tarthatjuk számon hazánkban. Különösen kedvező
idegenforgalmi lehetőségeket biztosítanak gyorsan felmelegedő vizű tavaink, holtágaink és
azok a középszakasz jellegű folyószakaszok, ahol a folyó sodrása nem túl erős, van
sekélyvízű strand és homokos part, a hőmérséklet pedig hosszabb fürdési szezont is lehetővé
tesz (Kollarik 1991).
III.2 A vízitúrázás

A vízitúrázás a vízi turizmus része, melynek aktív résztvevői saját fizikai erejüket
felhasználva hajtják vízi járműveiket táborhelyről táborhelyre, vagy egy állótáborból indulva
tesznek meg különböző hosszúságú túraszakaszokat csillagtúraszerűen.  A leggyakrabban
használt közlekedési és egyben sporteszköz a kenu és a kajak. A vízitúrázás a legösszetettebb
vízi turisztikai forma, mivel vízben, vízen és vízparton egyaránt zajlik. Nem véletlen, hogy ez
vált a sportturizmus egyik leggyorsabban fejlődő ágává, hiszen összekapcsolódik benne a
sporttevékenység nyújtotta kihívás és élmény, valamint az ember azon természetes igénye,
hogy szabadságát, szabad idejét a vízen, vagy a víz közelében töltse. Amellett tehát, hogy a
vizek a vízitúrázás elemi feltételeiként jelennek meg, természeti környezetük közvetlen
vonzerőként hat a turisták rekreációs és sportolási motivációira is.
III.3 A vízrajzi alapfogalmak a vízitúrázáshoz

Magyarország teljes területe a Duna vízrendszeréhez tartozik, mely mellékfolyóival,

összegyűjti a hegységkeret felől a Kárpát-medence belseje felé igyekvő vizeket. A medence
jellegű fekvésének köszönhetően sok jó lehetőség kínálkozik a vízitúrázásra. Vizeink
többnyire elfogadható tisztasága, csendes folyása is erre csábít. Természetesen más-más
élményt nyújt egy kis patak, folyó, folyam, vadvíz, tó, vagy elöntött ártér bejárása kajakkal,
kenuval, evezős csónakkal (Németh, Némethné 1997). A klasszikus vízitúrák leglátogatottabb
területei a Tisza felső szakasza, a Bodrog és a Körös.3
A vízi táborozásnak, vízi túrázás szervezésének alapvető feltétele, hogy a tábor
lebonyolításában résztvevő tanárok, oktatók, felnőttek rendelkezzenek a túraszervezési, a vízi
közlekedés és vízen tartózkodást rögzítő jogszabályok alapos ismeretével.
2
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0051_Turizmus_es_kozlekedes/ch07s02.html
3
http://www.moderngeografia.hu/tanulmanyok/magyar_turizmus/ujvari_krisztina_2009_4.pdf

12
III.4 Alapvető szabályok

 57/2011. (XI. 22.) NFM rendelet a víziközlekedés rendjéről (Hajózási Szabályzat

 46/2001. (XII. 27.) BM rendelet a szabad vízen való tartózkodás alapvető szabályairól
Vízitúrákat folytató személyek hajózási szabályai
A kajak, kenu, evezős csónak, vízi sporteszköz stb. a vízi jármű kategóriába tartozik.
A közlekedési szabályok alapján a kajak, kenu kategória - ha nem versenyzés és edzési célt
szolgál-, csónak kategóriába tartozik közlekedési szabályok szerint.
Csónakvezetés személyi feltétele!
Nagyon fontos az, hogy egy vízi túra során a nagykorúság határának átlépésével felelősség is
jár. Ezért a csónakvezetők lesznek azok a személyek, akik a vízi közlekedés rendjét be kell,
hogy tartsák.
A túravezető (társadalmi szervezet vezetője, edző stb.) csak a kiskorú és gyermekkorú
személyek közlekedésben elkövetett magatartásáért felel a szabályzat szerint.
Mindenki a saját vízi járműjének a vezetője, ha azt irányítja.
Csónakot és nyilvántartásba vételre nem kötelezett vízi sporteszközt, ha jogszabály
eltérően nem rendelkezik
a) a 14. életévét - gépi hajtású vízijármű esetében 17. életévét - betöltötte,
b) úszni tud,
c) a vezetésben kellő gyakorlattal rendelkezik, és
d) ismeri az e Szabályzat rendelkezéseit, valamint az igénybe vett vízterület sajátosságait.
Vízitúra vezetőkre vonatkozó hajózási előírások!
Szervezett, csoportosan haladó evezős vízijárművek részvételével zajló vízitúra - tíznél több
evezős vízi jármű részvétele esetén - vízi túravezető vezetésével bonyolítható le.
Említett vízi túra elindulását, túravezetőjének személyét és a tervezett útvonalat a túravezető
az indulást megelőzően köteles bejelenteni a területileg illetékes vízirendészeti szervnek.
A vízi túravezetőre a túrában részt vevő vízi járművek és személyek vonatkozásában
az edzőre meghatározott szabályokat kell alkalmazni.
 irányítás és felügyelet,
 mentőeszköz használata,
 mentőmotoros vagy kísérő kisgéphajó, (szükséges képesítés szolgálati célú kisgéphajó
vezetői képesítés, hajós szolgálati könyv)
A vízi túra vezető- felügyelete akkor tekinthető teljesítettnek, ha

13
a) minden sportolóra folyamatos rálátása van, és
b) a segítségnyújtáshoz vagy beavatkozáshoz 2 percnél több idő nem szükséges.
A kísérő kisgéphajó is elégséges a túrák kísérése során, de a fentiekben leírtak szerint az
edzőre vonatkozó szabályokat be kell tartani.
A vízi túra vezetőjének vízi járművét a „U" kódlobogójával kell megjelölni. A lobogó
(oldalélének) mérete legkevesebb 0,3 m és az helyettesíthető azonos megjelenésű táblával.

A vízitúra vezetője jogosult a túra résztvevőinek közlekedési magatartására vonatkozó

utasítást adni, amelyet a résztvevők kötelesek végrehajtani.
Általános szabályok!
Vízi túra korlátozott látási viszonyok között nem folytatható!
Korlátozott látási viszony: 1000 m-nél kisebb látótávolság, (köd, homály, hóesés, zápor vagy
egyéb ok által korlátozott láthatóság;)
Egyéb ok a sötétség, ha a látótávolság 1000 méternél kisebb!
Vízijármű vezetésére való alkalmasság:
olyan személy vezethet és a vezetés olyan személynek engedhető át, aki
a) nem áll a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt, szervezetében nincs
szeszes ital fogyasztásából származó alkohol vagy más hasonlóan ható szer (például
kábítószer, gyógyszer, ezek kombinációja),
b) nem mutatja látható jeleit a fáradtságának,
Vízijárművet az időjárási, a forgalmi és a hajóútviszonyoknak, valamint a hajózás biztonságát
befolyásoló egyéb körülményeknek megfelelően kell vezetni.
Csónak, vízi sporteszköz és kishajó közlekedés szabályai:
A túra közlekedése során a kajak, kenuval történő közlekedés, evezős (kézi) csónakkal történő
közlekedési szabályokat kell figyelembe venni.
Csónakkal, vízi sporteszközzel és kishajóval a parttól vagy kikötőhelyről elindulni és
menetirányt változtatni akkor szabad, ha az a víziközlekedés más résztvevőit nem zavarja és
vízben tartózkodó személyt nem veszélyeztet.
Ha azonos hajtású csónakok vagy vízi sporteszközök (a vitorlával haladók kivételével)
egymás útvonalát keresztezik, a jobbról érkezőnek van elsőbbsége.
Találkozás esetén (szembeni haladás) jobbra kell mindkét evezős vízi járműnek tartani és bal
oldalukkal kell találkoznia.

14
A nem gépi erővel és nem vitorlával hajtott csónak (kézi) és vízi sporteszköz (kézi)
találkozáskor és keresztezéskor köteles a vitorlával haladó csónak és vízi sporteszköz útjából
kitérni.
Csónakkal (kivéve a hajó csónakját), kishajóval (kivéve a hajó kisgéphajóját), továbbá vízi
sporteszközzel
a) a menetben lévő nagyhajó útvonalát a nagyhajó haladási irányában 1000 méternél kisebb
távolságon belül keresztezni,
b) a menetben lévő, két gyors, percenként 100-120-szor felvillanó sárga villogó fényt viselő
gyorsjáratú hajó útvonalát a gyorsjáratú hajó haladási irányában 1500 méternél kisebb
távolságon belül keresztezni,
c) az a) és b) pontban meghatározott, menetben lévő hajókat hátulról 60 m-nél, továbbá
oldalról - feltéve, hogy a víziút méretei ezt lehetővé teszik - 30 m-nél kisebb távolságra
megközelíteni tilos.
Kikötött úszólétesítmény és a part közötti vízterületen, a kötelek, támdorongok, kikötői
eszközök, az alacsonyvezetésű köteles komp kifeszített kötele alatt közlekedni, és a kötelet
mindkét irányból az attól mért 50 méternél kisebb távolságra megközelíteni tilos.
Csónak és kishajó biztonsági követelményei!
A csónak legkisebb biztonsági távolsága:
a) a Balatonon 0,3 m,
b) más vízterületen 0,25 m.
Biztonsági távolság: a kishajó vagy a csónak vízmentes oldala, illetve fartükre felső szélének
legmélyebb pontja és a tényleges merülési sík közötti legkisebb távolság.
A csónak (kajak, kenu) a víziközlekedésben ezek megtartásával vehet részt.
Ha a csónak használatakor a megengedett legkisebb biztonsági távolság - ideiglenesen - nem
tartható meg, a csónakban és kishajóban tartózkodó személyek mentőmellényt viselni
kötelesek
A csónak és a vízi sporteszköz használata!
A menetben levő csónakban tartózkodóknak - a csóváló evezést (védlizés) vagy csáklyázást
vagy más munkát végző személy kivételével - tilos állni!
A csónak vezetője a beszállás előtt köteles tisztázni, hogy a csónakban helyet foglaló
személyek tudnak-e úszni és azok nyilatkozata, továbbá az e Szabályzat rendelkezései alapján
a mentőfelszerelés elhelyezéséről, továbbá alkalmazásra való készenlétéről köteles
gondoskodni.
Vízen levő (közlekedő vagy veszteglő) csónakban tartózkodó úszni nem tudó, valamint 14
évnél fiatalabb személy, továbbá vízi sporteszközön közlekedő minden személy köteles
mentőmellényt viselni.

15
A sportegyesület edzője, illetve az ifjúsági társadalmi szervezet csapatvezetője felel a
felügyelete alatt csónakot vagy vízi sporteszközt vezető és képesítéssel nem
rendelkező kiskorú sportoló közlekedésben tanúsított magatartásáért, továbbá az e
Szabályzatban előírtak megtartásáért.
Csónak vagy vízi sporteszköz vezetését az e Szabályzat egyéb rendelkezéseinek
megtartásával csak partközelben, hajóúton kívül, kikötőben az üzemeltető által kijelölt részen,
motoros vízi sporteszköz vezetését a hajózási hatóság által engedélyezett zárt vízi sportpályán
szabad oktatni és gyakorolni.
A csónakból indulás előtt - és szükség esetén menetben is - el kell távolítani a stabilitását és
úszóképességét befolyásoló mennyiségű vizet.
Kötelező tartozékok elhelyezésének követelménye:
Kajak, kenu, kilbót, szkiff, dubló, triplett, továbbá a 2,5 m-nél kisebb testhosszúságú csónak
esetében a vízijárműbe a következő kötelező felszereléseket kell alkalmazni:
 mentőmellény - a csónakban tartózkodó személyek számának megfelelően,
 evező  - a csónak hajtásának megfelelően, de legalább 1 db,
 legalább 1 liter űrméretű vízmerő eszköz vagy szivacs -
 1 db kikötésre alkalmas, megfelelő állapotú kötél vagy lánc - 5 fm.
A vízitúrát kísérő kisgéphajó kötelező felszerelését a kishajó levélbe bejegyzett felszerelési
jegyzék szerint kell biztosítani!

Egyéb betartandó szabályok vízi túrázás során:

A Tisza folyó hullámtere Natura 2000 természeti terület, valamint több folyóparti rész
fokozott védelem alatt álló természetvédelmi terület. Ezért fontos, hogy ha ilyen helyen
kötünk ki, akkor nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a túrázókra.
Ilyen pl. a tűzgyújtási tilalom, fagyűjtési, fakivágási tilalom, környezetszennyezési tilalom (pl.
szemetelés) és csendháborítási tilalom stb. Fokozott védelem alatt álló területen nem is
köthetünk ki. Ezek megszegése vagy szabálysértés, de súlyosabb esetben (pl fakivágás)
bűncselekményi kategória is lehet.
Az útiterv készítése során fel kell keresni az illetékes Nemzeti Park természetvédelmi őreit és
információt kell kérni arról a helyről (folyópartról) ahová a pihenésünket a kikötésünket
tervezzük.
A túrázás során előfordulhat, hogy horgászati tevékenységet is végezünk, ezért fontos, hogy
megfelelő engedéllyel rendelkezzenek azok a személyek, akik a horgászbotot kezelik,
valamint a horgászati jogi normákban leírtakat is be kell tartania a horgászó személynek.
A vízi KRESZ az interneten megtalálható, mivel betartása vízitúrán kötelező! A törvény nem
tudása nem mentesít a büntetés alól! A biztonságos víziközlekedés betartása érdekében az
alábbi szabályokat be kell tartani!

16
A leglényegesebb öt szabály:
1. A vízen úszó, vagy a parton elhelyezett négyzet alakú, piros-fehér-piros csíkozású
tábla jelentése: BEHAJTANI TILOS!
2. A vízen úszó, vagy a parton elhelyezett piros, illetve zöld/fekete bója a hajózóút bal,
illetve jobb szélét jelöli. Vízitúrázóknak folyásirányban haladva sem szabad tartósan a
hajózóútban menni, azt csak keresztezni szabad a 4. pont előírásainak betartása
mellett.
3. A hajó hangjelei közül egy rövid azt jelenti, hogy jobbra fordul; két rövid, hogy balra
fordul; három rövid, hogy hátra megy; egy hosszú figyelem; sok rövid pedig azt
jelenti, hogy TÉRJ KI ELŐLEM!
4. A hajókat oldalról 30 m-re, hátulról 60 m-re szabad megközelíteni; a hagyományos
hajó útvonalát 1.000 m-en belül, a szárnyas hajó útvonalát 1.500 m-en belül tilos
keresztezni;
5. A hajóban kell lenni 1db legalább 5m hosszú kikötő kötélnek; minden benne utazó
számára mentőmellénynek (a mentőmellényt a 16 éven aluliaknak, és az úszni nem
tudóknak viselniük is kell); 1 db 1 literes vízmerő edénynek vagy szivacsnak; 1 db
fehér fényű lámpának.4

IV. KAJAK-KENU

IV.1 A sportág bemutatása 

A kajakozás és a kenuzás a szabadban végezhető sportok közé tartozik és a vízisportok

családjában foglal helyet. A sporteszközben (a kajakban vagy a kenuban) menetirányban
ülnek (kajak) illetve térdelnek (kenu) a sportolók, és lapátjukkal folyamatosan és egyenlő
időközökben, azonos körmozgásokat (ciklikus mozgást) végezve hajtják előre a hajóikat.
A kajakosok ülve, kéttollú lapáttal mind két oldalon, a kenusok egy térden térdelve, egytollú
lapáttal egy oldalon evezve végzik a mozgást. A hajók irányítását maguk a sportolók végzik.
A kajakosok a hajóba épített kormánnyal, a kenusok pedig a kenulapáttal. Mind két hajó
típusban egyéni és csapat (páros, négyes stb.) hajókban rendeznek versenyt. Az úgynevezett
síkvízi versenyek 200, 500, 1000 valamint 2000 és 4000 és 5000 méteren zajlanak, míg a
maraton versenyeket 28km-en rendezik.

Egyes helyeken és országokban ettől eltérő versenyek is folynak, például Ázsiában, ahol a
sárkánykenu versenyek nagy népszerűségnek örvendenek.

A kajakozásban és a kenuzásban a fizikai képességek közül az erőnek és az állóképességnek

van nagy szerepe, de szükség van a mozgássor pontos és gyors végrehatására is. A kajakozás
elsősorban a felsőtest izmait fejleszti és veszi igénybe, míg a kenuzásban a lábnak is szerep

4
http://termeszetbarat.hu/alapveto_ismeretek_kezdo_viziturazoknak

17
jut. A helyes evezési technika elsajátítása és annak alkalmazása a versenyeken, a hajó
egyensúlyozása, a hosszú távú versenyeken szükséges taktikai iramváltások, rajtok és hajrák
nagyfokú ügyességet és gyorsaságot kívánnak.

A kajakos és kenus versenyzőknek sokoldalú lelki tulajdonsággal is kell rendelkezniük. A sok

fáradsággal és munkával járó sporthoz igen nagy szorgalomra és akaraterőre van szükség. Jól
kell alkalmazkodniuk a változó időjárási körülményekhez. Szélben, esőben, napsütésben, álló
vagy folyó vízen, hullámos és sima vízen egyaránt el kell végezni az edzéseket. Valamennyi
kajakosnak és kenusnak jó úszónak kell lennie. Alaposan ismernie kell a vízi közlekedés
szabályait, a folyó és állóvizek tulajdonságait, a vízi akadályok leküzdésének módját.5

IV.2 Kenu-mozgás

 Elhelyezkedés a hajóban

A versenyző a hajó hossztengelyében, középen térdel. A törzs a menetirányra merőleges, a

térdelőláb combja függőleges, az allábszár kissé keresztbe van a hajón, a lábfej a
fenékdeszkára (trepnire) illetve a lábtámaszra támaszkodik. A támaszláb hajlítva, a talp a hajó
hossztengelyével nagyából párhuzamosan fekszik.

 Lapátfogás

A húzókéz kb. 8-10 cm-re (2,5 tenyérnyire) a lapáttoltól, lazán fogja át a lapátnyelet. Ha
szorítja, alkarja elmerevedik. A támaszkéz a lapát mankóját felsőfogással fogja át , a
hüvelykujj pedig alulról lazán kulcsolja át a mankót. A két kéz közti fogástávolság a
versenyző (térdelő)magasságától, erejétől és a lapát hosszától függ.

 Vízfogás (jobb oldali evezés)

A jobb kar (húzókar) nyújtva a bal kar (támaszkéz) enyhén hajlítva a fej fölött van. Mind két
kéz lazán fogja a lapátot. A törzs jobb oldala (váll, csípő) a húzás irányába, bal oldala pedig
ellenkezőleg elfordul. A törzs "hátat fordít " a húzás oldalának és kissé előredől. A lapát a
vízhez viszonyítva hegyesszöget zár be.

 Áthúzás

Amikor a lapát teljesen elmerül a víz alá, és mind két kar nyújtva van, a törzs és a vállcsavaró
és felegyenesedő mozdulata következtében a lapát (a hajó hossztengelyével párhuzamos, a
koszorúlécen végig futva) megindul hátrafelé. A jobb és a bal váll, a karokon keresztül a
lapátot leterhelve kifejti a húzóerőt. A jobb kar (húzókar) a térdelőláb (csíp ő) vonaláig vezeti
a lapátot, míg a bal váll előre fordításával egy időben el őre és lefelé feszíti a lapátot.

 Szabadítás + kormányzás

5
http://www.kajakozz.hu/index.php/sportag-bemutatasa

18
A húzás a csípővonalában fejeződik be, a lapát tolla ekkor már tehermentes. A jobb kar
(húzókar) könyökben kissé behajlik, a bal kar (támasz kar) lefelé mozdul és így a lapát a test
elé kerülve kiemelkedik a vízből. A szabadítás indításakor a lapát még a vízben van. A
húzókéz kéz csuklója által - illetve az ezt kísér ő támaszkéz csuklója által - a lapátra kifejtett
(a csukló hajlító, a törzs felé irányuló) elfordító mozdulat mértéke a kormányzó mozdulat.

 Légmunka

A légmunka legyen nyugodt és laza. Amikor a lapát elhagyta a vizet, a balkéz (támasz kéz) a
lapát mankóját a hajó középvonala felé forgatja, így a lapát tolla - a hajó haladási irányát
tekintve - élével indul el őre. A csíp ő és a váll fordításával, a törzs előre hajlásával egy
időben a jobbkar (húzókar) kinyúlik, el őre lendíti a lapátot, míg a balkéz (támaszkéz) kissé
hajlítva a fej fölé kerül. Közben megtörténik a támaszkéz csuklójának fokozatos
visszaforgatása, így a lapát tolla derékszögbe kerül a hajó hossztengelyével és a lapát a vízhez
viszonyítva hegyesszöget zár be.( Granek István: "Kajakozás - Kenuzás" című könyve
alapján)6

IV.3 Kajak-mozgás

 Elhelyezkedés a hajóban

Az ülés magasabban van, mint a versenyző sarka. A kettő közötti szintkülönbség a

hajónemtől függően 2-8cm lehet. Jobb, ha a labilis versenyző alacsony ülésen ül, mert így
nem pazarol sok erőt a hajó egyensúlyban tartására. Ez a labilitás különösen akkor nyilvánul
meg, amikor a versenyző fáradni kezd. Ilyenkor húzás közben sokat támaszkodik a lapáttal a
vízre, s ezért a hajó sebessége észrevehetően csökken.

 A helyes ülés

A térdeket kissé fel kell húzni és össze kell zárni. Ilyenkor fokozódik a versenyző labilitása,
viszont lehetővé válik a lábak alapos mozgása, s ezzel együtt a derék és a váll elfordítása. Ha
a versenyző szétterpeszti lábát, külső combbal és alsó lábszárral "foghatja" a hajóját. Ez
fokozza a stabilitását, viszont ugyanakkor bizonyos fokig rögzíti, mintegy megmerevíti a
derekát. Mind két helyzetnek vannak előnyei és hátrányai. A törzs kissé előre dől. Ezt
azonban semmi esetre se vigyük túlzásba, mert ezzel akadályozhatjuk a derék és a váll szabad
elfordulását. A lábfej a kormány pedálján párhuzamosan vagy kissé terpesztve, természetes
tartásban legyen.

 Lapátfogás

A versenyző vállmagasságba, oldalsó középtartásba emeli karját, derékszögben behajlítja

alkarját, és felsőfogással, lazán megfogja a lapátot. Ha szorítja, alkarja hamar elmerevedik.

 Vízfogás
6
http://kajakozz.hu/pdf/kenu_mozgas_leiras.pdf

19
A jobb kéz lazán előre nyújtva, a lapát a hüvelykujj és a mutatóujj között, a bal kéz a váll
fölött, a könyök kissé kifelé fordítva, könnyed tartásban, a jobb térd hajlítva, a bal láb
majdnem teljesen nyújtva, a derék és váll erősen jobbra fordul. Ha szorítja, alkarja hamar
elmerevedik.

 Áthúzás

Az áthúzás a hajó hossztengelyével párhuzamos, mert az egyidejűleg egy oldalon való

meghajtás következtében így fordul el legkevésbé a hajó az egyenes iránytól. Áthúzáskor a
jobb kéz a hajó mellett, a víz felszínével párhuzamosan, a csípő és a váll elfordításával
egyidejűleg húzza a lapátot a csípő vonaláig. A bal kéz, vagyis ebben a helyzetben a tolókéz,
a derék és a váll elfordításával egyszerre előre tolja a lapátot a homlok magasságáig, illetve
egyenes irányban a hajó középvonaláig. A jobb kéz húzómozdulata közben a jobb láb
fokozatosan kinyúlik, a bal láb enyhén behajlik.

 Szabadítás

A szabadítás gyors legyen. A lapát szinte kiugrik a vízből. A csukló kifelé tartó mozdulata
segít. A lapát az alsó kar és a csukló kifelé és felfelé irányuló mozdulata következtében felfelé
lendül. A kéz a váll fölé kerül. Amikor a lapát kilendül a vízből, a csukló felfelé irányuló
mozdulatával történik a lapát forgatása.

 Légmunka

A légmunka legyen gyors. A szabadítás ideje alatt a tolókéz alig mozdul lefelé. A szabadítás
következtében a húzókar a váll, illetve a fül közelébe kerül, megtörténik az oldalváltás: a
húzókéz tolókézzé válik. Így szinte felülről lefelé történik a vízfogás.( Granek István:
"Kajakozás - Kenuzás" című könyve alapján)7

7
http://kajakozz.hu/pdf/kajak_mozgas_leiras.pdf

20
 1. SZÁMÚ MELLÉKLET - TÁBLÁK

FORDÍTÓHELY

Fokozott figyelmesség nagy hajók részére kijelölt forduló hely. Túrázók akadályozhatják a fordulást.

MEGFORDULNI TILOS

KORLÁTOZOTT ÁTJÁRÓ- VAGY HAJÓÚTSZÉLESSÉG (MÉTERBEN):

KÖTELEZŐ HALADÁSI IRÁNY

Kötelező a haladási irányt túrázóknak is be kell tartani!

FOKOZOTT ELŐVIGYÁZATOSSÁG

Veszélyhelyzetet jelez!

21
MEGÁLLÁS 1000 m- re

DUZZASZTÓMŰ

Megközelítése a táblán jelzett távolságig (pl.:300 m)

ÁTHALADNI TILOS

Fokozottan tiltó tábla! Pontonhidak esetén az átkötőhelyek pontonjai fölött vannak elhelyezve (pl: csongrádi pontonhíd).

A JELZETT TERÜLETEN ÁTHALADNI TILOS

Hidak jelzése a hajózási útszakaszon való áthaladást kell követni, mert a tiltott helyen veszélyhelyzetek lehetnek.

KEDVTELÉSI CÉLÚ HAJÓK KÖZLEKEDÉSE ENGEDÉLYEZETT

22
Pontonhidak áthaladási helyét jelzi, fokozott figyelemmel a folyó sodrási sebességének figyelembevételével, csak egyes

oszlopban, a tábla irányában, kellő távolságban (10-15 m a hajók között) kell áthaladni a túrázóknak (pl.: csongrádi

pontonhíd)

KEDVTELÉSI CÉLÚ HAJÓK KÖZLEKEDÉSE TILOS

TILALOM VAGY EGYIRÁNYÚ KÖZLEKEDÉS VÉGE FELOLDÁSA, ILLETVE FELOLDÁSA

SZABADON KÖZLEKEDŐ KOMP 1.500 m-re

NEM SZABADON KÖZLEKEDŐ KOMP

Kompátkötés parton veszteglő komp esetén a kikötéssel ellentétes oldalon lehet áthaladni. Menet közbeni komp előtt

áthaladni szigorúan tilos! Az evezést 200-300 méterre a komp áthaladási vonalától abba kell hagyni és a hajóban történő

hátraevezéssel, míg a komp a túlsó oldalon ki nem köt. (pl.: mindszenti komp, tápéi komp)

23
 2. számú melléklet - Kajak-Kenu Szakkifejezések8
Áthúzás: A kajakos vagy kenus evezési technika második része, a lapát áthúzása a víz alatt.
Balos forgatás: A kajaklapát bal kézzel való forgatására kialakított változat.
Balos szél: A hajó haladási irányát tekintve a baloldalról fújó szél.
Betartás: A lapát tollának a húzás vonalában elfordított mozdulat, amely során a lapát
segítségével kormányozni és/vagy fékezni lehet.
Beülő: A gyorsasági, a szlalom, a vadvízi és a maratoni kajaknál a beülést szolgáló nyitott
fedélzetrész. A kajak többi része zárt, amelyen keresztül nem szivárog be a víz. A beülőt
szokás az un. hullámköténnyel lefedni, hogy lapátolás közben a hajótérben a kajakos lábára ne
kerüljön víz.
Bowden: A kajak kormányrúdját a T-fán és a tárcsán keresztül a kormánylapáttal összekötő
sodrott acélhuzal. Kenuban nincs bowden, hiszen a kenus a lapátjával tudja kormányozni a
hajót.
Büntető pont: A szlalom kapun történt áthaladáskor a kapu érintéséért vagy kihagyásáért
kirótt büntetés.
Csapásszám: Egy perc alatt teljesített húzások együttes összege, kenuban csak az egyik
oldalra számítva.
Dekk: A hajó felső vízszintes része.
Egyes kenu kedvező széliránya: A hajó farára a lapátról merőlegesen vagy enyhe szögben
ható szél.
Egyes kenu kedvezőtlen széliránya: A hajó farára a húzással ellentétes oldalról merőlegesen
vagy enyhe szögben ható szél.
Eszkimó forgás: Szlalom vagy vadvízi versenyeken alkalmazott mozdulatsor, melynek során
a kajak vagy szlalom kenu hossztengelyében végzett 360°-os forgás.
Eszkimó kajak: 9–11 éves gyerekek részére készített kisebbített méretű, kormány nélküli
egyszemélyes kajak.
Far: A hajó hátsó része.
Farvíz: A haladó vízi jármű farhulláma; a hajó tömegének vízkiszorítása által keltett hullám.
Felnevezés: Alacsonyabb korosztályba való versenyző, magasabb korosztályba történő
nevezése.
Forduló: A hosszú távú versenypálya két végén, bójákkal kitűzött, legalább 40 méteres
átmérőjű félkör.
Forgatás: A lapát csuklóval való elfordítása.
Hajóegység: A sportágban használatos versenyhajók és az azokban helyet foglaló személyek
száma szerinti csoportosítás.
Hajófék: A hajóra erősített tárgy, mely a hajó futását nehezíti.
Hajótípus: Az építési forma szerint alkalmazott megkülönböztetés.
Hullámkötény (spricdekk): A kajak beülőjére és a benne ülő derekára erősített, vízhatlan
anyagból készült zárókötény.
Hullámvédő: A kajak beülőjének és a kenu orrfedélzetének 5–10 cm magas palánkja.
Húzásciklus: A lapát vízfogástól vízfogásig terjedő szakasza; részei: vízfogás, áthúzás,
szabadítás és légmunka.

8
https://sportszertar.wordpress.com/kajak_kenu_szakkifejezesek/

24
Indián kenu: 9–13 éves gyerekeknek rendszeresített, klasszikus formájú kenu.
Iramevezés: Tartós, egyenletes iramú evezés.
Iramtanulás: 500 vagy 1000 méteres versenytáv egyenletes iramának gyakorlása.
Iramváltás: Átállás váltakozó, gyorsuló vagy lassuló iramú evezésre.
Jobbos forgatás: A kajaklapát jobb kézzel való forgatására kialakított változat.
Jobbos szél: A hajó haladási irányát tekintve jobbról fújó szél.
Kajak kormánylapát: A kajak irányváltoztatására használatos, lábbal kezelhető
segédeszköz.
Kajak lábtámasz: Nem mozgatható lábtartó.
Kajak: A beülő nyílás kivételével teljesen fedett, kéttollú evezővel (lapáttal) hajtott, mindkét
végén hegyes szögben végződő könnyű vízi jármű.
Kajaklapát: Kéttollú, fából, fémből vagy műanyagból készült evező (lapát).
Kajakos, kenus erőgép: Az evezési technikát utánzó mozgásforma gyakorlására alkalmas
mechanikus szerkezet.
Kajakülés: Fából, fémből vagy műanyagból préselt ülésforma.
Kenu: Fél térdre ereszkedve vagy ülve egytollú evezővel (lapáttal) hajtott, teljesen vagy
nagyobb részt nyitott, mindkét végén hegyes szögben végződő vízi jármű.
Kenulapát: Egytollú, mankóval ellátott, fából, fémből, műanyagból vagy ezek változatából
készült evező (lapát).
Keresztnevezés: Ha egy versenyszámhoz tartozó futamban két vagy több egységet a nevezés
után úgy kombinálnak össze, hogy a kedvezőbb pályára vagy futamba kerüljenek.
Kormánylapát: A kajak irányváltoztatására szolgáló, lábbal kezelhető, a hajó végén alul
elhelyezkedő, az iránytartást és változtatást segítő eszköz.
Kormányzás: A hajó irányítására szolgáló művelet.
Koszorúléc: A kenu oldalán, a lapát vezetésére szolgáló, rendszerint műanyag léc.
Lábtámasz: A láb megtámasztására, a stabilitás növelésére szolgáló “léc”.
Légmunka: A kajakos vagy kenus evezési technika negyedik része, amelyet a levegőben
végeznek.
Leszakadás: Lemaradás a vezető hajó oldal- vagy farvizéről.
Leszakítás: A vezető hajótól keletkezett oldal- vagy farvízen haladók gyors hátrahagyása.
Liminát lapát: A kajaklapát tollának aszimmetrikus változata.
Mankó: A kenu lapátnak a felső megtámasztására szolgáló része.
Mentőmellény: A szlalom és a vadvízi versenyző védelmét szolgáló kötelező életmentő
felszerelés, általában műanyag felhasználásával készül.
Nyél, szár: A lapátnak az a része melyen a toll/tollak elhelyezkednek.
Oldalvíz: A haladó vízi jármű oldalirányú hulláma.A hajó tömegének vízkiszorítása által
keltett hullám, melynek vízrészecskéi a hajó mellett az eredeti helyükre “törekszenek” vissza.
Perecelés: Váratlan felborulás, vízbeesés kajakkal vagy kenuval.
Peremléc: A kajak és kenu oldalperemét védő szegélyléc.
Portyahajó: Versenyzésre és túrázásra egyaránt alkalmas, szélesebb, nehezebb, stabilabb
kajakok vagy kenuk.Rövidítése:PC
Pótnevezés: A nevezési határidő és a versenyműsor elkészülte után beadott nevezés
(versenyre jelentkezés).
Racehajó: Keskeny, labilis építésű, kötetlen formájó versenyhajó. (régies kifejezés)

25
(ejtsd: resz hajó)
Ragadós pálya: Azon a pályán, ahol kicsi a vízmélység, a hajó “hajtása” nehezebb. Az ilyen
pályát nevezik ennek.
Rajtgép: Az állórajtot biztosító, pneumatikusan működtetett, kilenc versenypályára
kitelepített, lehorganyzott szerkezet. A különböző hosszúságú egyes, kettes és négyes
kajakokat, illetve kenukat az orrtőkénél fixáló, lappal ütköztetve. A rajt pillanatában az
ütközőlap, pneumatikus működéssel a víz alá kerül, és szabaddá válik a hajó indítása. Világ-
és kontinentális versenyeket, az ICF előírása szerint kizárólag rajtgép használatával lehet
rendezni.
Rajt után a versenyzők egy nagyon erős iramban haladnak 400m-ig, ahol egy nagyot
beleerősítenek (szakzsargonban: robbantanak), majd ezt a tempót próbálják tartani, ami persze
a fáradás miatt fokozatosan lassul, ezért kb. 250m-el a cél előtt még egyszer megindítják a
hajót és innentől kezdve már nem vesznek vissza az erőből, hanem a célig fokozzák a tempót.
Szabadítás: A kajakos-kenus evezési technika harmadik része, a lapát kiemelése a vízből.
Szlalom kajak: Közepén beülő nyílással ellátott, egyébként fedett, mindkét végén hegyesen
végződő, lapos építésű, kéttollú evezővel (lapáttal) hajtott könnyű, kormány nélküli
egyszemélyes csónak.
Szlalom kapu: Egymástól meghatározott távolságra a víz felszíne felett felfüggesztett egy
zöld-fehér és egy piros-fehér színben vízszintesen csíkozott rúd, a versenyzőnek ezek között
kell áthaladnia.
Szlalom kenu: Egy vagy két beülő nyílással ellátott, egyébként fedett, lapos építésű, egytollú
evezővel (lapáttal) hajtott könnyű egy- vagy kétszemélyes csónak, amelyben a versenyző
térdelve, sarkára ülve evez.
T-fa: A kajakban a kormányszerkezet része, mely a hajóban elől helyezkedik el.
Támasz láb: A kenus elől lévő, támaszkodó lába.
Tanmedence: Idényjellegű, az evezés gyakorlására alkalmas, különleges kialakítású
medence, ahol a versenyző egyhelyben ül és lapátjával mozgatja a vizet.
Térdelő láb: A kenusnak az a lába, amelyen térdel.
Térdeplő: Kenusok parafával töltött párnája, műanyaghabból kialakított vagy fémvázas
hevederes megoldással készült térdtámasza.
Trepni: A hajó alján, a sportoló elhelyezkedését és a befröccsenő víz elvezetését szolgáló
padlószerű “lap”. Azért használják, nehogy „kilépjék” a hajót (amikor rálépve a hajótest
anyagára, az a súly alatt bereped).
Túrahajó: Kirándulásra alkalmas, jó egyensúlyú, erős építésű, kiránduló-felszerelés
befogadására alkalmas, kényelmes kajak vagy kenu.
Ülés: A kajakban található, fából vagy műanyagból készült ülésforma.
Versenyegyesülés: A különböző egyesületek sportolóiból kialakított csapathajós egységek
kialakítása.
Véghajrá: A célba érkezés előtti fokozott iramú és erősségű evezés.
Versenytípusok: Bajnokságok, felmérők és minősítő versenyek változatai.
Vezérevezős (stroke): Csapathajóban az első helyet elfoglaló versenyző.
Vízfogás: A kajak vagy kenu evezési technika első része, a lapát vízbe merítése.

26
27