Főoldal | Honlaptérkép

Regisztráció
Bejelentkezés

HÍREK ZENÉS AJÁNLÓ OPRE

TÁMOGASD A SULIT!
KÖSZÖNJÜK!
LEGUTÓBBI MÓDOSÍTÁSOK BEMUTATKOZÁS OLDALAK ÁTTÖRÉS A TECHNIKÁBAN

ADMINISZTRÁCIÓ
ELMÉLETI ALAPOZÁS Kottaolvasási gyakorlatok II.
TECHNIKAI ALAPOZÁS Alapgyakorlatok
"PSZICHOALAPOZÁS"
SKÁLATAN
AKKORDOK Az ötvonalas kotta zongorán való értelmezése jóval
AZ OPRE könnyebb feladat, mint mondjuk a gitárnál. Ugyanis 1 hang
EGYÉB GYAKORLÁSI
LEHETŐSÉGEK a gitáron igen sok helyen előfordulhat, azaz rengeteg,
EGYÉB KLASSZIKUS különböző szerkezetű alapskálából válogathatunk, amely a
HANGSZEREK
MODERNIZÁLT skálaszerkezetek kezdetben átláthatatlan bonyolultságát,
ZENEELMÉLET komplexitását okozza. Mindez azonban nem merül fel a
zongora esetében, hiszen ott csupán egyetlen, lineáris
hangsor van.

I love zon…
271 követő

Oldal követése
Mivel a zongora nagyjából 88 billentyűvel rendelkezik (ez
nyilvánvalóan 88 különálló hangot jelent), és a
terctávolságú kottavonalazás pótvonalak használata nélkül
csak kb. másfél oktávot képes megjeleníteni (az alábbi
példában D - G')...

...ezért a klasszikus zeneelmélet a kulcsok bevezetésére

kényszerült. A zongorán használatos 2 kulcs, a violinkulcs
(a kanyargós) és a basszuskulcs (a görbe)...

...amely mindig a kotta elején van feltüntetve. Ez a 2 kulcs

a zongorát gyakorlatilag 2 részre osztja:
JK - violinkulcs - a zongora jobb fele,
BK - basszuskulcs - a zongora bal fele.
A 2 kulcs között pótvonalak segítségével természetesen
vannak ésszerű határokon belül mozgó technikai és
kottaátjárások, de jelképes határként talán ezt a hangot
jelölhetjük ki:

Ez az a bizonyos C hang, amelyről már az általános

iskolában is azt tanultuk, hogy „ő a dó az első pótvonalon”.

A 2 hang ugyanazt a C hangot jelöli!

Klasszikus zeneelméleti meghatározás szerint ez az

egyvonalas C, modernebb megközelítésben a MIDI-
szabványból kiindulva C4, temperált frekvenciája 261,62
Hz. A róla induló C-dúr skála pedig a következő:

C-D-E-F-G-A-H-C

A standard skálaujjrend:

1-2-3-1-2-3-4-5

Mielőtt feldolgoznánk első dalunkat, jeleznem kell, hogy a

kottaolvasási gyakorlatok dalpéldáiban nincsenek ujjrendek
feltüntetve, azt nekünk magunknak kell kitalálnunk. Ez
azonban már középszintű zongoratechnikai tapasztalatokat
igényel, amelyet a kottaolvasási bevezetőben már
kihangsúlyoztam és amelyet semmiféleképpen se
hanyagoljunk el.
Ha a gyakorlás során ujjrendi problémába futunk, nem kell
tőle megijedni. A legbölcsebb hozzáállás ilyen esetekben,
hogy az összes lehetséges ujjrendi változatot megtanuljuk
és a választást későbbre hagyjuk. (Igen, nagyon nagy
munka ez, de senki sem ígérte az ellenkezőjét, mert a
hangszertanulás hosszabb távon csupán vér, izzadtság és
dögunalom.)

Ezután lássunk egy konkrét feladatot!

Tekintsünk az alábbi egyszerű dallamra...

...és próbáljuk meg lejátszani! Ritmikailag a dal nagyon

egyszerű, csak tá-kból (negyedekből) és titi-kből
(nyolcadok) áll. Ebből következően szóban akár le is
ritmizálhatjuk:

titi-titi-tá-tá
titi-titi-tá-tá
titi-titi-tá-tá
titi-titi-tá-tá

A megoldás videóban megfogalmazva (talán már kiderült,

hogy a Boci, boci című világslágerről van szó):

Zongora - Kottaolvasási gyakorlatok - Boci, boci tarka

Share

Watch on

Mivel a kotta elején nincs előjegyzés (lásd a fogalom

magyarázatát lentebb), a dal hangneme vagy C-dúr vagy A-
moll, egyébként az előbbi, azaz C-dúr. De mi történik abban
az esetben, ha betanulásra szánt zeneművünknek más az
alaphangneme? A problémát a zongora felől is
megközelíthetjük: mi történik, ha a dal már fekete
billentyűket is tartalmaz? Ez 2 dolgot jelenthet:
1. C-dúr / A-moll hangnemünk módosított (alterált)
hangokat tartalmaz,
2. más a dal hangneme.
Ebben az esetben a skálákat transzponálnunk kell, amely
egyet jelent egy másik hangnem használatával. A
hangnemek jelzése a kottában a klasszikus zeneelmélet
szerint a kotta elején lévő egy vagy több kettőskereszt,
illetve bé.

Ezt nevezzük előjegyzésnek. A 2 módosító jelzés, ha a

kotta elején, mint előjegyzés található, akkor a kottára
mindenhol érvényes globális jelzés, amelyek nemcsak az
alaphangnemeket határozzák meg, hanem bármely olyan
hangot is módosítanak (még pedig 1 félhanggal le vagy fel),
amelynek sorában állnak. Például az alábbi kotta
előjegyzése 1b a kotta alulról a 3. sorában, a violinkulcs
mellett:

Ez nemcsak azt jelenti, a dal nagy valószínűséggel F-dúrban

vagy D-mollban van, hanem azt is, hogy ha a H hang a
kottában bárhol előfordul (amelynek pozíciója a
violinkulcsos kottában éppen alulról a 3. sor), akkor azt
automatikusan ez a jelzés mindig és folyamatosan 1
félhanggal leszállítja B hanggá. Ezért globális ez a jelzés.

Másfelől a bé és kettőskereszt, mint hangmódosító

jelzések lokálisan is felhasználhatók. Ilyen esetekben a
hangot módosító hatásuk csakis 1 ütemen belül érvényes,
ezért lokálisak.

Arra is van lehetőség, hogy az előzetesen módosított hang

módosítása megszűnjön, ezt az alábbi jelzéssel tehetjük
meg:

Ez a feloldójel, amelynek hatása szintén lokális, tehát

csakis 1 ütemen belül érvényes.

Sajnos az ügy itt kezd veszettül eldurvulni, aminek az oka

nem én vagyok, hanem az értelmetlenül rendszerező
klasszikus zeneelmélet. Először azonosítsuk be ezeket a
módosított hangokat és elnevezéseiket, tehát voltaképpen a
kottán a hiányzó 5 fekete billentyűt próbáljuk behatárolni:

Violinkulcs
kettőskereszt

1. és 2. ütem:
Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-
Aisz-Hisz-Cisz-Disz

3. és 4. ütem:
Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-
Cisz-Disz-Eisz-Fisz

bé

1. és 2. ütem:
Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-
Asz-B-Cesz-Desz

3. és 4. ütem:
Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-
Desz-Esz-Fesz

Basszuskulcs
kettőskereszt

1. és 2. ütem:
Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-
Eisz-Fisz-Gisz-Aisz

3. és 4. ütem:
Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-Fisz-Gisz-Aisz-Hisz-Cisz-Disz-Eisz-
Fisz-Gisz-Aisz-Hisz

bé

1. és 2. ütem:
Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-
Fesz-Gesz-Asz

3. és 4. ütem:
B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-Asz-B-Cesz-Desz-Esz-Fesz-Gesz-
Asz-Cesz-Desz

Láthatjuk, hogy a fehér billentyűs C-dúr skála (C-D-E-F-G-

A-H) mind a 7 hangját módosítottuk. Ez azonban 2-vel
több az 5-nél, hiszen 5 fekete billentyűt keresünk! A
megoldás az, hogy a C-dúr skála nem tökéletesen
szekvenciális, pontosabban E és F, valamint H és C hangok
között nincs fekete billentyű...

C-D-E-F-G-A-H-C

...ezért:
Eisz = F
Hisz = C
Fesz = E
Cesz = H
Ezt a jelenséget nevezzük enharmóniának, ami
egyébiránt teljesen felesleges bonyolítás a klasszikus
zeneelméletben.

Az európai gyökerű zenében a hosszú és folyamatos zenei

fejlődés végeredményeként 2 hangnem vált uralkodóvá, a
dúr és a moll. A klasszikus zeneelmélet a temperált kvint-
kvartkörben rendezte el ezen 2 hangnemet, valamint
előjegyzéseiket, hiszen a hangnemek mellett lévő
kettőskereszt és bé utalások ezt jelentik. A kvint-
kvartkörből az is kiderül, hogy zenei rendszerünkben
összesen 24 hangnemünk lehet, 12 dúr és 12 moll:

Ez a megközelítés kissé egyszerűsített, hiszen nemcsak 2

hangnemünk van, mivel csupán ezekből közvetlenül
származtatható még további 5 skála, amelyek néha szintén
fel vannak használva alaphangnemként. Épp ezért lényeges
a Pénzes-féle alapskála-táblázat, amely a fenti kvint-
kvartkört kibővíti a maradék 5 skálával:

Ám ez csupán a húros hangszerek esetében fontos

megállapítás, meg persze annak, aki mondjuk fríg skálát
szeretne játszani zongorán.

All rights reserved from 2004 - Minden jog fenntartva 2004-től Pénzes
László