1.

Az ország két részre szakadása: 1526-1538

•A mohácsi csata súlyos katonai vereség volt, amelyet tovább tetéztek a fellángoló
belpolitikai harcok. II. Lajosnak nem volt fiú utódja, így a megüresedett trónra két
dinasztia is igényt formált.
•A király halálát mind a főnemesi, mind köznemesi párt a saját javára akarta
kihasználni.
•A Székesfehérváron összesereglett országgyűlésen 22 vármegye és a köznemesség
egyetértésével novemberben magyar királlyá választották Szapolyai János erdélyi
vajdát az 1490-es koronázási feltételek alapján (Székesfehérvár, esztergomi érsek,
Szent korona) (1526-1540), akinek a rákosi végzés teremtett jogalapot(csak magyar
születésű király kerülhetett a trónra). Ő volt az ország legnagyobb földbirtokosa,
Erdély vajdája és jelentős haderővel is rendelkezett.
•A II. Lajos özvegye által Pozsonyban megszervezett országgyűlésen főurak kis
csoportja decemberben (Habsburg) Ferdinándot (Jagelló Anna férjét) választotta
magyar királlyá (1526-1564), aki a Habsburg-Jagelló családi örökösödési szerződésre
hivatkozott. Megválasztásában szerepet játszott, hogy hívei a Habsburg-dinasztiától
vártak védelmet a török ellen.
• Ezzel kettős királyválasztás történt, és megindult kettejük küzdelme az
egyeduralomért.
•Miután megegyezés nem született, a két király fegyverrel kívánta eldönteni az
utódlást, s ezzel kezdetét vette a két király hatalmi harca. Ebben a hatalmi harcban
Habsburg Ferdinándot bátyja, V. Károly spanyol és német zsoldosokkal támogatta, s
ezzel az erővel Szapolyait kiszorította az országból (Lengyelországba menekült).
Szapolyai kiszorulása után Ferdinándot Székesfehérváron a Szent Koronával is királlyá
koronázták.
•Reménytelen helyzetében Szapolyai – és hűséges támogatója, Fráter György Váradi
püspök javaslatára - felvette a kapcsolatot a Portával (a Oszmán Birodalom központi
irányitószerve, ahol a szultán, a nagyvezér és az ország többi politikai és vallási
vezetői tanácskoztak). Szulejmánnak nem volt érdeke, hogy a Habsburgok helyzete
megszilárduljon Magyarországon, ezért támogatásáról biztosította János királyt
(1528, isztambuli szerződés), és így bármikor beavatkozhatott az ország belügyeibe.
Szapolyai a török Hadak segítségével hozzákezdett országa visszaszerzéséhez.
•Szapolyai a mohácsi csata harmadik évfordulóján (1529. aug. 29-én) a mohácsi síkon
látványosan meghódolt a szultánnak.
•1529-ben Szulejmán személyesen vezetett hadat Magyarországra, elfoglalta Buda
várát, amit aztán Szapolyainak engedett át. A törökök tovább vonultak Becs
elfoglalására, de a várost a nagy áldozatok ellenére sem tudták birtokukba venni
(esőzések, őszi visszavonulás, nyomában a birodalmi had). (Az 1532-es hadjárata
alkalmával is sikertelenül próbálkozott, csak a Jurisics Miklós által védett Kőszeg várát
tudta meghódítani).
•A hadjárat következtében az ország középső- és keleti fele Buda várával János király
fennhatósága alá került, a dunántúli területek és a Felvidék viszont Ferdinánd uralma
alatt maradtak.
•Az 1532-es hadjárat után egy évtizedig nem kellett tartani török támadástól, igy a
két király között kiújultak a harcok. A török kudarca megnehezítette Szapolyai
helyzetét, sőt hívei jelentős része is elhagyta; s az elkövetkező zavaros időkben a
bárók hol az egyik, hol a másik király oldalára álltak.
•Végül Ferdinánd és János belátta, hogy egyiküknek sincs elég ereje ahhoz, hogy
kiszorítsák a másikat az országból.
•1538-ban Váradon békét kötöttek, elismerve egymás királyi méltóságát.
Megtartották a pillanatnyilag kezükön lévő területeket, de János király vállalta, hogy
halála után az országrésze is Ferdinándra száll. A megállapodás ideiglenesen lezárta a
harcokat, és állandósította a megosztottságot, az ország két részre szakadását. A
Dunától nyugatra lévő területet Ferdinánd, onnan keletre fekvő területet pedig
Szapolyai uralta.
•A béke titkos volt, a törökök tudta nélkül kötötték, hisz azok számára fontos volt
Magyarország megosztottságának fenntartása.