20 éve: háborús veszély harckészültség a magyar-jugoszláv határon

Jugoszláv MIG-21harcigép, mellette kazettás bomba

Már javában folyt Jugoszláviában a polgárháború, a nemzeti és etnikai tisztogatások időszaka, amikor 1991.
október 27-én 20 óra 51 perckor a jugoszláv légierő MÍG-21 bisz vadászrepülőgépe bombatámadást hajtott
végre a magyarországi Barcs város ellen. Az angliai Hunting Enqineering BL 755 típusú, MK3-s változatú
kazettás bombák szét nem robbanó részeinek vizsgálata és a körülmények szakszerű vizsgálata bizonyította,
hogy szándékos támadás történt a város ellen. A 144 db, 2,5 kg súlyú, fékezett zuhanási sebességű kisbomba
Barcs szélén landolt, szerencsésen megmenekült így a város több száz lakója és sok értékes ingatlana.

Nagy Szerbia képzelt térképe

Ez az eset már világosan jelezte Magyarország részére, hogy a magyar munkásőr AMD és AMP
gépkarabélyok horvátországi felkelő gárdáknak történő titkos átadása egyre inkább idegesíti a hivatalos
jugoszláv politikát és a Nagy Szerb állam eszméjét újra előhúzó nacionalista, félkatonai szervezetek hadurait
egyaránt.

1991. november elején több alkalommal jugoszláv harci gépek Magyarország légterét használták fel
támadási felvonulási területnek, sőt Magyarország légteréből indítottak rakétatámadásokat horvátországi
földi célpontok ellen. A határ magyar oldalán éjszakánként szerb diverziós mozgásokat figyeltek meg,
illetve álcázott szárazföldi tűzvezetési mobil jugoszláv pontokat észleltek.

Az akkori magyar kormány november elején a Magyar Honvédség légierejét és szárazföldi felderítő
csapatait, továbbá a kiskunhalasi Gábor Áron Páncéltörő Tüzérdandárt háborús veszély harckészültségi
fokozatba helyezte, míg a Honvédség teljes állománya részére fokozott készültséget rendelt el. A Magyar
Határőrség, mint akkori fegyveres erők része, szintén minősített szolgálati feladatrendszerre át állt, s
megkezdte a határvadász századok gyors felállításának előkészületeit. Mindazonáltal a Határőrség az
államhatáron járőröző erőit, a Duna-Tisza között, 500 méterre visszavonta a mélységbe, hogy a határra
felvonuló honvédségi felderítő állomány zavartalanul elláthassa feladatát.

A Magyar Honvédség egri, debreceni és hódmezővásárhelyi csapatfelderítő, szolnoki mélységi felderítő,

orosházi műszaki felderítő, a kiskunhalasi mozgó-páncélos felderítő és a kiskőrösi bemérő és vegyi,-sugár
felderítő alegységek 1991. november 07. nap hajnalán foglalták el harci állásaikat közvetlenül a magyar-
jugoszláv államhatár vonalán, illetve a beásott védelmi elhelyezési körleteik felderítő árkai és folyosói egyes
esetekben az államhatár vonala alatt húzódtak (pld. Ásotthalmon a Rívo-erdei kiszögelésben,
Hajdújárással /Hajdukovo/ szemben).

A kiskunhalasi páncéltörő tüzérdandár lett az összevont alegységek hadtáp bázisa és a szárazföldi

harcbiztosítás mélységi bázisa. Ugyanakkor a tüzérdandár a technikai és személyi állomány felvonultatása
nélkül, a védelmi terepszakaszait „M” törzsenként elfoglalta a magyar határ mélységében, első védelmi
vonalon 10-15 km-re az államhatártól. A Magyar Honvédség a tényleges Jugoszláv Néphadsereg gépesített
lövész támadásával számolva (jugoszláv reguláris hadsereg közel 250.000 fős ereje és további 50.000 fős
félkatonai erő) Nagy Szerbia északi határa (Szentendre) és a Trianoni határ közötti félúton, Cegléd
vonalánál alakította ki a második magyar védelmi állásokat (Budapest védelme érdekében).

A "győztes" levágott ellensége fejével, dél-szláv háború

Közben számos népirtási kategóriába tartozó pogrom folyt nagy erővel Jugoszláviában. Így a Vojislav
Šešelj csetnik vajda magyarellenessége egyre inkább katona-politikai aktualitást kapott, de szerencsére (a
krajnai horvátok és bosnyákok szerencsétlenségére) a szabadcsapatai, jugoszláv katonai támogatással, a
Nagy Szerbia nyugati határának visszaállítását tűzték ki elsődleges céjuknak.
A győztes mindent visz: 2 ellenséges fej! (délszláv háború)

Ezek után ott lövették halomra a gyerekeket, nőket, öregeket, és vágták le az elfogott katonák fejét, s nem
Magyarországon.

Pedig Magyarország is a legvédtelenebb korszakát élte meg. Németország és az USA határozottan kiállt
Jugoszlávia területi integritása és egysége mellett, a szovjet csapatok pedig már kivonultak
Magyarországról. Vitték a magyar hadseregnek háború idejére tartalékolt, második, harmadik és sokadik
lőszer javadalmazását is. Így a magyar haderő a béke, a kiképzési és első háborús lőszer javadalmazásán
kívül többel nem is rendelkezett. Jól jelzi az állapotokat, hogy a kiskőrösi bemérő és felderítő század
BRDM-II. könnyűpáncélos felderítő járművei közül – háborús javadalmazással –  kettő darab elvitte az évi
összes lőszer (14,5 mm-es) és gránát javadalmazási-keretet a határra…

Kegyetlenkedés a magyar határ túloldalán (dél-szláv háború)

Mégis a szerb nacionalista politika nem merte megkockáztatni az északi támadást, inkább nyugaton
pusztított. Pedig a horvát gárda és az alakuló horvát rendőrség csak tucatnyi vadászpuskával és magyar
munkásőr gépkarabéllyal rendelkezett akkor. A blokáddal bevett jugoszláv határőrőrsök és laktanyák
fegyverarzenálját 1992. évre sikerült nagy részben megszerezniük. Így is, az elszánt területvédelmi
harcokban súlyos károkat okoztak a szerb erőknek a horvátok.

A magyar hadsereg és a határőrség erői, a mélységi rendőri erőkkel és polgárvédelmi állománnyal

megerősítve nagy falatnak bizonyult a Nagy Szerbia hirdetőinek, nem mertek nekimenni Magyarországnak.
Döntően politikai okokból, de a magyar katonai védelmi készségek is visszahőkölésre késztették őket.

Arkan a csetnik

A magyar belügyi és honvédelmi vezetők személyesen tekintették meg a magyar-jugoszláv oldalon

felsorakozott katonákat, határőröket és polgárvédelmi szakembereket. Nem egy határőr őrsön és védelmi
körletben fogtak kezet a rosszul felöltöztetett és felszerelt katonákkal. Bíztatták őket, bíztattak bennünket
kitartásra, a haza védelmére. Egyben leszögezték, hogy a hivatásos állományra vonatkozó törvény (amely a
HSZT lett) biztosítani fogja a parlamenti képviselők és a HAZA háláját, amiért mi a hazát védjük életünk
árán, s arra készülve, hogy a határra telepített felderítő alegységek lesznek az első menthetetlen prédái az
estleges ellenséges támadásnak.

A hiányos felszerelés, a kulacsban megfagyó víz, a konzerv-konzerv hátán élelmezés, a hónapokig tartó 24-
24 órás váltások, a hideg és a szél, a felfázások és leázások… mind, mind a 25-30 évnyi szolgálat utáni
szolgálati nyugdíjhoz tartozik… Mégis, mikor lehet aranyeret kipihenni, mikor lehet fagysérüléses fülcimpát
pótolni, mikor lehet mai napig titkokat képező határ-túloldali akciók lelki terheit kipihenni? Soha!

A szabadkai Zorka Vegyiművek elleni horvát AN-2 és mezőgazdasági repülőgépekkel végrehajtott légi
támadás (ipari robbanóanyaggal körbekötözött PB gázpalackokat dobtak le) 1991. november 06-án, a
kedvező déli széláramlat segítségével meghozta a „gáz-szagát” a magyar-jugoszláv határon élő falusi
embereknek. A polgárvédelem és az önkormányzatok megkezdték a gázálarcok lakossági kiosztását, csak
azt nem tudták döntően a polgármesterek, hogy mi ellen osztatják ki a 25-30 éves, elavult gázálarcokat.

A megtámadott műtrágyagyár valósan gyártott (mint minden ilyen gyár, át tud állni egy hét alatt
haditermelésre) első világháborús technológiára épülő mérgező harcanyagokat (hólyaghúzók és fojtógázok),
azonban a horvát támadás folyékony ammóniát tartalmazó vasúti tartályokat ért csupán. A sósav, a keserűsó,
a vasszulfát és a műtrágya előállítás vegyi alapanyagaiból “kis mennyiségben” legyártott és a hadseregnek
szállításra kész vagonokban tárolt tömegpusztító harci anyagokat úgy kellett megsemmisíteni, hogy az
közömbössé váljon a robbanás előtt és egyszerre égjen is el. Ehhez kellett tudás, bátorság, életkockáztatás,
de nem PB gázpalackok kellettek… Ezt is elvégezték valakik, emberek ezreinek életét mentették meg
vele…80 év múlva (már csak 60 év) dédunokáink kutathatják…  

Valósan veszélyben volt a magyar haza 20 éve is. Akkor a fegyveres és rendvédelmi szféra állománya tette a
dolgát. A börtönökben kellett a jugoszláv félkatonai gyilkosokat őrizni a hazai és más külföldi bűnelkövetők
mellett, a határt őrizni és védeni kellett a határőröknek, a menekültek ezreinek ellátásán kívül, a rendőröknek
a belső közbiztonságot kellett fenntartaniuk, a vám és pénzügyőröknek a csempészeket megfogni, az
embargót betartatni, a katonáknak a határon is szolgálni, a tűzoltóknak oltani a tüzet. Ahogyan ma is teszik a
dolgukat, a nem háborús veszély közepette.

Hol van most a 20 évvel ezelőtti hála és biztatás, amely után még két nagyon kemény délszláv háborús
szakasz következett 1994/95-ben és 1998/99-ben? Hol az a belügyminiszter (később miniszterelnök), aki
személyesen látta, mondta, tudta mi a helyzet?

S ki van most, mi van most?

Azok vannak, akik egyetemi diplomájuk után beültek a parlamentbe… Vagy azok, akik akkor (már)
törvényesen megtagadhatták a fegyveres sorkatonai szolgálatot és egy iskolában „portáskodtak”, vagy
kórházban „tökös-nővérek” lettek, már csak 12 hónapig. Mert nem hiányzott nekik a magyar-jugoszláv
határ, nem tetszett nekik a szerb katonák és csetnikek orvlövész puskáinak lézeres-célkereső fénypontjai a
homlokukon, mert az anyuci és a barátnő már várta a polgári szolgálati helyén, délután négykor, puszival…
Most, 2011-ben, nyomkodják a parlamenti gombokat, vagy gyalázkodnak, vagy felülnek a lejárató
szövegeknek… Persze lehetnek rendes emberek is…

Az egyik ilyen nagyhatalmú képviselő (fegyveres sorkatonai szolgálatot nem vállaló), mai megyei vezető,
még az egyik szélhámoskodó, magát vitézi rendnek mondó társulás tagja is. 2006-ban vitézzé üttette
magát…egy órás szakmájú „rendi-főkapitánnyal”! A Magyarországon nem is működtethető, így nem is
működő valós vitézi rend és eszmények nyílt meggyalázása és a fegyveres katonai szolgálat lekicsinylése
céljából… Most nyomkodja a gombot a parlamentben… Ilyen szájból szép a katona és a rendőr gyalázása!

Hol a hála, hol a megbecsülés? Szolgálat volt, Becsület elfogyott!

“Uraim, ha egy nemzet úgy gondolja, hogy vannak védelemre méltó értékei és érdekei, akkor kötelessége
gondoskodni azok védelméről.” (Egy francia tábornok mondta a jugoszláv polgárháborús időszakban)

A veterán katona is védelemre méltó érték, a világ minden táján! A haza védelme és a közrend,-
közbiztonság fenntartása pedig érdeke minden magyarnak! Vagy máshol van az érték, máshol van az érdek?

Szolgálat és Becsület