Szeptember végén

Még cserjék feslenek hegyek mélyén, kertekben, de érzed-e: szemedben megjelent teled? Egyszerre
megdermedt e hegyek teteje. Még heves érzelmek rezegnek zsenge kebelemben, de ezt lesd! Fekete
fejem részben fehérrel elegyedett.

Lepereg e nefelejcs, messze elered életem… Kedvesem, lebbenj térdemre! Te e percben kebelemre tevéd
fejedet, de egy reggel nem fekszel-e temetett testemre? Felteszem, elenyészek: ez esetben tetemem
fedelére pereg-e szemed nedve? Szerzel-e zsenge szerelmet, nevem eleresztve?

Esetleg elveted lepledet, melyben keseregtél? Tedd emlékhelyemre, ezzel jelezd ezt. Én felkerekedem,
ezer meg ezer tetemek helyét eleresztem, e jel velem elmegy e helyre. Szemem nedvét ezzel
elkergetem, mert szeretlek, de te elfeledsz egyszerre, és kebelem sebét befedem, mely téged
egyvégtében szeret