1.

A történelemtudomány, a segédtudományok
és az őskor jellemzése
A történelem egy olyan társadalomtudomány, amely a múlt
feltárásával, kutatásával foglalkozik. Mivel a múlt tőlünk
függetlenül lezajlott, nehéz teljességében rekonstruálni, „hiányos puzzle”
mert nincs elég információnk róla. A meglévő információk
források
a történelem forrásai, amelyek lehetnek tárgyiak, írottak és
íratlanok. Az első, történelmi céllal készült mű az ókorban
készült, Hérodotosz írta, ezért nevezzük őt a történetírás
atyjának.

A történelem alapkérdései a múlttal kapcsolatban: Mikor,

hol, miért történt az esemény? Mi a tanulság belőle – mert a
„historia est magistra
történelem célja, hogy ezek alapján következtetéseket
vitae”
vonjunk le – mert igenis, a történelem ismétli önmagát!

A múlt feltárása egyre pontosabb munkát követelt és egyre

több tudomány eredményét használta fel. Így alakultak ki segédtudományok
azok a tudományok, amelyek a kutatás egy-egy speciális
oldalát vállalták magukra.

A kronológia egy speciális segédtudomány, hiszen az idő

nélkül nehéz volna az eseményeket helyükre rakni. De nem
csupán dátumokkal foglalkozik, hanem vizsgálja a régi
naptári rendszereket, az időszámításokat és korszakolja a
történelmet is.

Mivel a történelem kifejezetten az ember múltjával

kreacionista elméletek
foglalkozik, az első kérdés, hogyan is jelent meg az ember a
Földön? Már a korai korszakokban megjelentek az ember evolúciós elmélet
teremtésével kapcsolatos elméletek, majd a 19. században
Charles Darwin fejlődéselmélete is megszületett, végül a
múlt században felvetődött az elképzelés, hogy egy külső
„intelligent design”
civilizáció „indította be” az evolúciót. Ezzel kezdődött az
emberiség történelmének első korszaka, az őskor.

Az őskor hosszú időszakát a tudósok aszerint osztották fel,

hogyan készítette az ősember az eszközöket. Így lett
„pattintott kőkorszak” és „csiszolt kőkorszak”, amik közt paleolitikum
volt egy „átmeneti kőkorszak” is. A jelenleg elfogadott
neolitikum
elképzelések alapján az ember fejlődése a pattintott kőkor
idején zajlott le, az első ismert „homo” kb. 3 millió évvel mezolitikum
ezelőtt élt, vele kezdődik az emberiség történelme. Ő volt az
ügyes ember, vagyis a homo habilis.
Nevét onnan kapta, hogy már használt tárgyakat, illetve, szakóca
pattintással készített is. Gyűjtögető életmódot folytatott,
hordákban élt, lakhelye a vándorlásához kötötten változott, horda
de csak Afrikában találták meg a nyomait. természetes munkameg-
A homo erectus már felegyenesedett, elődjéhez képest már osztás
ismerte a tűz használatát, megjelent a vadászat is. Európát
és Ázsiát is meghódította, kb. 2 millió évvel ezelőtt élt.

A homo sapiensnél találták az első bizonyítékot arra, hogy

ősünknél megjelent az elvont gondolkodás – a temetkezés a mágia és vallás
szellemvilágról való gondolkodásra utal. Kb. 300 000 évvel
ezelőtt jelent meg. Eszközei egyre kifinomultabbak,
változatosak, legismertebb képviselője a Neander-völgyben
talált ősember.

A mai típusú ember, a homo sapiens sapiens kb. 100 000

éve jelent meg, lassan kiszorítva a homo sapienst. Már totem, fétis
jellemzi a tagolt beszéd megjelenése, és Amerika
benépesítése is. Az időközönként megjelenő jégkorszak sem
tudta ez utóbbiban megakadályozni. A mai típusú ember a
Föld különböző tájain eltérő életkörülmények között élt,
emiatt kialakultak testalkati, külső, fizikai tulajdonságbeli
különbségek, ezeket rasszoknak nevezzük. A rasszok között
semmiféle fejlődésbeli különbség, pl. lemaradás a másikhoz
képest, nincs, szellemi és képességbeli különbség sem!

Kb. 10 000 évvel ezelőtt az utolsó jégkorszak is véget ért,

ami bizonyos területeken jelentős környezeti változásokhoz
vezetett. A felmelegedés, egyes állatok elvándorlása és a
relatív túlnépesedés válaszút elé állította a gyűjtögető
hordákat. Többségük továbbállt, de a „termékeny félhold”
vidékén egyesek lassan alkalmazkodtak a hely előnyeihez.
A vadon növő gabonát eleinte learatták, később már
termeszteni is kezdték, ezzel felhagytak a vándorlással és
letelepedtek. A vadászat mellett egyre nagyobb hangsúlyt domesztikáció
kapott az állatok háziasítása is. Új életmód alakult ki, a
termelő gazdálkodás, amelyben az idő mérése, a természet társadalmi munkameg-
változásának megfigyelése is fontos szerepet kapott. osztás
Fejlődött a kézművesség, a csiszolt kőeszközök mellett
megjelent a fazekasság és a takácsmesterség is.

A termelő életmód lassan elterjedt a világ különböző

pontjaira is, a Közel-Keletről egészen Európa északi részéig
is.
A változás, vagyis az emberiség történelmének első termelő gazdálkodás
gazdasági forradalma a termelő életmódra való áttérés volt.
Mivel ez a csiszolt kőkorszakban zajlott le, neolitikus nomád életmód
forradalomnak is nevezzük.

A megszokott kő-, fa- és csonteszközök mellett viszont

feltűntek újabb nyersanyagok is. Különleges tulajdonságuk
az volt, hogy ütés hatására nem törtek, hanem
deformálódtak, hő hatására pedig megolvadtak. Az ember
tisztán is találkozott velük, a fémekkel a természetben, de
nagyobb mennyiségben ércek formájában. A fémek
megjelenése komoly változást hozott az emberiség életében.
A réz, az arany, majd az ón és a vas felhevítése és formálása
új foglalkozások kialakulásához vezetett. A bányászat, a
második társadalmi mun-
kohászat és a kovácsmesterség újabb munkamegosztást
kamegosztás
hozott magával. És ékszereket, de leginkább fegyvereket.
Az őskor végén és az ókor elején fémkorszakok jelentek
meg: rézkor – bronzkor – vaskor.

Voltak, akik az érclelőhelyeket és a fémek előállítását

birtokba tudták venni, ezek az emberek a többiekhez képest
lépéselőnybe kerültek, fegyvereik, hatalmuk lett. Mások az cserekereskedelem
áruk cseréjével gazdagodtak meg, az őskori közösségben
vagyoni különbségek alakultak ki.

A termelő életmódra való áttérés a közösségen belül jobb

életfeltételeket biztosított, a halálozási arány csökkent, az
élettartam nőtt. A letelepedés és a stabil kapcsolatok a
család megjelenésével jártak. A több generációs család és a
rokoni kapcsolatok vezettek el a nemzetség kialakulásához.
Ennek tagjai egy közös őshöz tudták visszavezetni magukat nemzetség
és a hozzá kapcsolódó tisztelet és rituálék fennmaradtak
generációról generációra. A nemzetségi kapcsolatok egyik
fennmaradt példája a skóciai klánrendszer is.

A nemzetségek közötti nagyobb kapcsolat a törzsek

megjelenéséhez vezetett, esetenként a törzsek között
szövetségek is születtek. Az ilyen, közös tudattal rendelkező
népcsoportok már magukban hordozták a szervezett
közösség alapjait, amit majd államnak nevezünk. Kr.e. a 4.
században a világ különböző vidékein meg is jelennek, az állam megjelenése
valamilyen törzsi vezető irányításával, aki rendelkezett
annyi fegyveressel, hogy ezt a lehetőséget megragadja.
Ezzel fejeződik be az őskor.