WINKLER Baromfitenyesztes 1921 OCR PDF

W inkler
Barom fi
tenyésztés
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

OMgKDK

rezhegyi G éza
k ö tései**

t, v , v -
BAROMFITENYÉSZTÉS
ÍR T A :
W IN KLER JÁNOS
A B A R O M F IT E N Y É S Z T Ő K O RSZ. EG YESÜLETÉN EK TITK Á R A
A B A R O M F IT E N Y É S Z T Ő K LA PJÁNAK F E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő JE
KIADJA:
A M. KIR. FÖ LDM ÍVELÉSÜG YI MINISZTÉ RIU M
TÁMOGATÁSÁVAL AZ ORSZÁGOS M AGYAR
GAZDASÁGI E G Y ES Ü LE T K Ö N Y V K I A D Ó
VÁLLALATA
B U D A PEST
" P Á T R IA " IR O D A LM I V Á LLA LA T É S N YOM DA I RÉSZ V ÉN Y TÁ RSA SÁ G
19 2 1

“ Pátria” irodalmi vállalat és nyomdai r.-t., Budapest, IX., Ü llői-út 25. (Köztelek)

ELŐ SZÓ .
Hazai szakirodalmunk összefoglaló baromfitenyésztési művekben

m eglehetősen szegény, ezért öröm m el fogadtam a reám nézve rendkívül
megtisztelő felhívást ilyen műnek a megírására. A baromfitenyésztés
körül rendkívül sok téves nézet van elterjedve, amelyeket csak gondosam
megírt és tudományos alapokra fektetett szakkönyvekkel lehet a nagy
közönség gondolkodásából kiirtani. Igyekeztem a tudományos szak
irodalmat lehetőleg kimeríteni s a legjobbat adni, tekintve azonban,
hogy jelen mű főleg a nagyközönségnek készült, igyekeztem az előadást
népszerűén tartani, úgy, hogy elsősorban a művelt olvasó közönség
megtalálja mindazokat a gyakorlati és elméleti ismereteket, amelyek
egy baromfitenyészet berendezésére és vezetésére okvetlenül szüksé
gesek, de igyekezetem oda is irányult, hogy a kevésbbé tanult olvasó
is haszonnal forgathassa a könyvet. A könyv kizárólag a gyakorlat
szolgálatában áll s azt hiszem, hogy megközelítettem ama célomat,
hogy a könyv áttanulmányozása után tiszta kép áll az olvasó előtt a
baromfitenyésztés körül előforduló összes munkálatokról. Az anyag
összeválogatásánál a lehető legnagyobb gonddal jártam el. Felhasználtam
a szakirodalomban feltalálható eszméket és gondolatokat, kiegészítve
ism ételt kül- és belföldi, tanulmányutaimon szerzett tapasztalataimmal,
nem különben a saját kutatásaim és kísérleteim eredményeivel. Itt m eg
kell emlékeznem arról a szíves támogatásról, amelyben a tudomány
képviselői részéről részesültem, így Dr. Rajtsits Emil, állatorvosi főiskolai
tanár úr az állatgyógyászati, Rerrich Béla, műépítész úr az építészeti,
Dr. Wellmann Oszkár, állatorvosi főiskolai tanár úr a tenyésztéstani,
Dr. Zaitschek Arthur, kir. fővegyész úr a takarmányozástani fejezetek
megírásánál hasznos útmutatásokkal és tanácsokkal látott el, amelyekért
őszinte köszönetemet kifejezni el nem mulaszthatom.

IV
A baromfitenyésztés fejlődésében haladó irányzatot mutat. Úgy a

kül-, mint a belföldön egyre újabb és újabb eszmék merülnek fel, úgy,
hogy ma már egészen más alapokra lehet a tenyésztést fektetni, mint
évtizedekkel ezelőtt. Főleg a mesterséges keltetés és nevelés, nem külön
ben a nagyobb arányú tenyésztés irányelvei bírnak nagy fontossággal
a baromfitenyésztés jövő kialakulásában. Magyarország baromfitenyész
tésének a külföldi piacokon jó hírneve volt a világháború előtt, amelyet
újból helyre kell állítanunk. Minél több értékes baromfi- és tojásárúval
tudunk a külföldön m egjelenni, annál inkább fejlődhetik a tenyésztés
is idebenn az országban; már pedig hazánknak a mai körülmények
között nagy szüksége van széles m ederben folyó termelésre és kivi
telre. Ha szerény munkámnak sikerül a hazai baromfitenyésztés fellen
dítéséhez csak ném ileg is hozzájárulni, akkor fáradozásaim nem voltak
hiábavalók. Végezetül köszönetemnek és elismerésemnek kell kifejezést
adnom a földmívelésügyi minisztériumnak és az Országos M agyar Gazda
sági Egyesületnek, hogy e mű kiadásál a mostani nehéz viszonyok
között lehetővé tették.
Budapest, 1921. június hó 1-én. Winkler János.

T A R T A L O M JE G Y Z É K
O ld al O ld a l
Előszó ... . . . . .. . .. . . . Ili Csibék elhelyezése . .. _ .__ 139
I. Fejezet. A baromfitenyésztés j e A nevelőgép kezelése _. . . 141
lentősége ... ............. . .. . .. 1 A nevelőgép tisztántartása . .. ... 141
(Gazdasági és társadalmi jelentő Meddig maradjanak a csibék a
sége. A baromfitenyésztés múltja, nevelőgépben ___ . .. ... 142
jelene és jövője. Kormányzati és A csibék etetése . _. ... ... 143
egyesületi tevékenység.) A növendékállatok . . ........... 150
II. Fejezet. Fajtatan ............... . .. 7 A baromfiak elhelyezése ... ... 153
Gazdasági tyúkok ................ 7 Vnyag és építési mód . ... ... 158
Dísztyúkok . .. ... 25 Baromfiházak___________ 173
Ludak _____ . . .. ... . .. 2ő A kifutó . .. . .. ............ 175
Kacsák ... . .. .... . .. . .. . .. . .. 29 Berendezések... . .. . .. ... 178
Pulykák ... ... . . . . .. ..."_, _____ 32 Alom ... ... ______ _ 186
Gyöngytyúkok . _. .. . . ______ 33 Az ól fertőtlenítése . .. . .. . .. ... 187
III. Fejezet. Tenyésztéstan ... . .. 37 VI. Fejezet. H a s z n o s í t á s .............. 191
IV. Fejezet. Takarmányozástan . . . 60 A téli csibenevelés ... 194
V. Fejezet. Ápolás, go n d o zá s. .. . .. 74
Hizlalás ______ . . . . . . .. 195
Etetés . .. ... ... ... ... 81 A tömés _______________ 200
Tenyésztés . .. 85 A kappan... ........... 205
A keltőtojások . .. ... ... ... . . . 94 A lúdhízlalás és töm és ... 210
Természetes keltetés... . .. ... : .. 100 A lúdtömés ____ 212
A keltetőgépek ........................ 107 A k acsahízlalás___ . . . . .... 216
A keltetőhelyiség — 113 A. pulykahízlalás... ... ... . .. . . 217
A keltetés napi munkái . . . . . . 116 A baromfi ölése, koppasztásaés
Friss levegő és nedvesség a kel idomítása _____ ... . .. ... 218
tetőgépben . .. . .. ... — — 119 A ludak ölése éscsom agolása... 225
Különleges munkák a keltetés alatt 121 A kacsák leölése.................... 225
A kelés és felügyelet ... . . . — 122 A pulykák ölése és koppasztása 226
Kacsatojások kikeltése . .. _ . — 122 A to ll... ... ............... 226
Lúdtojások kikeltése ... . .. ... 123 Napos csibék eladása ______ 229
Összefoglalás... . . ... — ... 124 A melléktermények ............... 230
Sikertelenségek a keltetésben 124 VII. Fejezet. Pulykatenyésztés ... _. 231
Természetes nevelés. .. ... ... ... 125 VIII. Fejezet. A lúdtenyésztés ... 236
Mesterséges nevelés ... — — 128 IX. Fejezet. A kacsatenyésztés 242
A műanya ..................... . . . . - 130 X . Fejezet. A díszbaromfiak tenyész
A nevelőgép használata. Mire le tése . .. — — ______ . .. ... . .. 247
gyünk tekintettel a gép vásár A gyöngytyúk ................. 247
lásánál ..................... . ... . .. 134 A foglyok és fürjek ........... 249
A nevelőgép befűtése ... . .. 138 A pávák ............ . .. 250

VI
O ld al O ld al
A fácánok -.................... — — 250 Kendermagos orpington................. 295
A díszkacsák....................................- 252 Plim ut.. ..................... ... —297
A díszludak _.................... 254 Kendermagos plimut standard... 298
A hattyúk -............. - — — 255 Fekete, sárga, fehér plim ut... ... 299
XI. Fejezet. Üzemtan __............... 257 A langsán ............. 299
A baromfitenyésztés a mezőgazda Langsán standard ... 300
ságban — — --------- — — 257 Wyandotte .................. 302
Az árak befolyása a baromfi Fehér, fekete, sárga és ezüst
tartás alakulására .......... 260 w yan d otte . .. 303
A tyúktartás üzemágai — 263 Az aranyszínű wyandotte . .. 304
A tyúkfajtak termelési irányai — 263 A fogolyszínű wyandotte. . . 304
A kacsatenyésztés 263 Az ezüstszínű, rajzolt tollú wyan
A lúdtenyésztés l — — — 264 dotte ............................. 305
Üzemrendszer — — — — — 266 Columbia wyandotte ............. 305-
Baromfitenyésztés a városokban 267 A kékszegélyes tollú wyandotte 305
Baromfitenyésztés a gyümölcsös A fehérszegélyes sárga tollazatú
ben és a kertészetben.. 269 wyandotte ... ....................... 306’
Az erdészet és a baromfitenyésztés 270 XIII. Fejezet. Barom fibetegségek 309
A halászat és a baromfitenyésztés 272 Bonctan ................ .... .... 309
Baromfitenyésztés nagyban ... . .. 272 A fertőzés és védekezés 311
Csibenevelőházak .......... 275 Élősdiek ............. 318
Keltetőállomások... . . ............. 284 Rovarférgek ................................... 320
A hízlalótelepek......................... ... 285 Járványos betegségek ........... 323
Útmutatás a könyvvezetéshez ... 288 A diftéria............................. . .. 327
I. Tojástermelés nyilvántartása 288 A gümőkór ...................... ... 3291
II. Keltetés! jegyzékek _ 289 A ragadós nátha... . . . _______ ... 329
III. Tojásfelhasználási jegyzék . .. 289 A száj penész..................... 330
IV. Állomány és hullások nyil A lábtörés ......................... . .. ... 332
vántartása ______ 289 A fertőző fehérhasmenés ... 332
V. Pénzkezelés ... 290 Egyéb betegségek ............... 332
VI. Takarmányozási jegyzékek... 290 XIV. Fejezet. A baromfitermékek érté
XII. Fejezet. A sport- és pepiner- kesítése .............. 337
tenyésztés ..................... 291 A szövetkezeti tojásértékesítés üzleti
Az o r p in g to n ... ............ 293 szabályzata ........................ 339>
Orpington standard ... . . . _____ 294 Baromfitenyésztési egyesületek
A fekete, sárga és fehér orpington 295 alapszabályai . . . .. . .. ... 341

TÁRG YM UTATÓ .
O ld al Oldal
Almozás — .......................... — 184 Emésztés . .. ... ... — 71

Andalusiai tyúk__.......... ............. 14 Erdélyi kopasznyakú ............... 15
Ankona tyúk ...............—............. 14 Ezüst brakel... ... . .. ... . .. — 16
Anyagcsere ______ 61 Ezüst sebright bantam __________— 26
Arsamasz lúd ....................... .. 27 Ezüst sirálytyúk ...................... 16
Átöröklés .......... - ............... - .............. 39 Értékesítés . .. ... ................. ... _ . 337
Augsburgi tyúk ......... ... .. 14 Fajok ________ —...........................- ... 48
Aylesbury kacsa........ ....................... . . . 29 Fajtaleírások... . .. . . . ............. 294
Bánkivá tyúk ...................... 11 Fajtaszilárdság . . . ______ ... 41
Bantam . .. . .. . . . ............ . . . ... 26 Fajták — . . — ........ 49
Baromfiak elhelyezése............. 153 Faroknélküli tyúk ...................... —__ 25
Baromfiak hizlalása . .. ................... 195 Faverolle... ... ....................— ......... 18
Baromfiak jelzése ............... 92 Fácán ok ............ 250
Baromfibolha ............................................. 320 Fertőtlenítés . .. . . . .............. 187
Baromfidiftéria . .. . . .. 32'/ Fertőző fehér hasmenés. .. . .. .. ... 332
Baromfietetők________ ... ... .. ... ... 183 Foglyok és fürjek ... . .. 249
Baromfihimlő............... ... ... ... __ 327 Földkunyhók ________ 167
Baromfiitatók ... ... . .. ........... 184 Futókacsa ................................ 30
Baromfikifutók ... . . . . .. . . . 175 Galandféreg... . .. . _ . . ------------------- 318
Baromfikivitel . . . _____ ... . . .. 1 Qéppel való keltetés ............................ 107
Baromfikolera ... ............. 323 Gummicsövet nyelt tyúk _ . . .. . 332
Baromfinátha ... . .. ... . 329 G üm őkór ... . .. ... 329
Barom fiólak... .......................................... 153 Gyöngytyúk . .. ............................... 33
Baromfipestis ... . .. ... . .. ..................... 327 Gyöngytyúkok ivarmegállapítása ... ... 89
Baromfipoloska . .. . . . ... . .. 320 Hamburgi tyúk.................... 15
Baromfitenyésztés jövedelm ezősége 2 Hasznosítás ............................... i91
Begy ... ... . . . . . . .. . .. . . . . . . . 309 Hattyúk ... ............................... 255
Beltenyésztés........................L........................... 52 Houdán ... . .. ... . .. . .. ... ............. 34
Bélgiliszta _ . .. 319 Húsfajták . .. — ......................- — 16
Brahma . . ............. 17 Japán kacsa ... ............................ ... 32
Bronzpulyka. . . .. ............ 32 Kacsatenyésztés........................ . .. ............ 2<*2
Cayuga kacsa .......................... ... . .. 31 Kacsatojások kikeltése....................... ... 122
Chalmogorszki lúd ................................... 27 Kacsák hizlalása . .. . .. .. -------- 216
Chinai hattyúlúd .......... 29 Kalória .................. — 70
Csapófészkek alkalmazása ... ._ 94 Kappanozás... ... . . . — 205
Cserépkályha a kis csibék felnevelésére 194 Kedvteléses tenyésztés ..._________ ... 77
Csibenevelés télen ............... . . . ___ 194 Kelés ... 105
Csibék takarmányozása... ... 143 Kelés és felügyelet... . _ — ... 122
Degeneráfódás . 50 Keltetés természetes ú to n ........................ 100
Díszbaromfiak tenyésztése . .. ... 247 Keltetőhelyiség... ... . . . ... 113
Díszkacsák . .. . . . __ ... 252 Keltetőtojások k ezelése...--------------- . .. 96
Díszludak . .. __ 254 Keltetőtojások szállítása . .. . .. — 98
Dominikánus tyúk . .. _. ............... 34 Keresztezés — ............................— — 58
D orkin g...................... 18 Kizárólagos baromfitakarmány ........... 259
Duclair k a c s a ............ 31 Kochin tyúk— . .. .................... — — 17
Elgörbült mellcsont...................................... 333 Kormányzati tevékenység...................... 4
Emdeni lú d .................................................... 27 Kotlóborító .......... - ................................... 125

VIII
O ld al O ld al!
Könyvvezetés ... __ — ... . .. 288 Pomerániai lúd. . .. ... _____ 29
Külem .............. ..........— . . — — . .. 7 Pulykák hizlalása . .. ________ . . . .. 217
Különleges munkák a keltetés alatt _ 121 Pulykák tenyésztése. ... ____ _ . . 231
Laackenfeldi tyúk ......... . . . ... ... 15 Ramelslohi t y ú k ... ...................... 16
La fléche tyúk _ 24 Rákos megbetegedések. . _ 334
Langsan tyúk . .. . .. ... . .. 19 Rézpulyka _____ 33
Lábdaganat _. 333 Rhode island tyúk ............ 22
Lábtörés. . . . . . . .... 332 Rokontenyésztés.. .................. 52
Lágyeleség . . .. . .. ... — 85 Roueni kacsa ................................ . . .. 31
Légcsőféreg . .. . .. ... .... . .. 319 Rühatka . . . _____ 322,
Lúdhízlalás éstömés ... ____________ 210 Sikertelenségek a keltetésben ... ... ... 124
Lúdólak __ _. 170 Spanyol tyúk . .. . ... ... . 34.
Lúd tenyésztés . _ ....................... 236,264 Sulmthali tyúk . ........................... 23
Ludtojások kikeltése . .. ........... 123 Szultántyúk . .. __ ... .................... 25
Mageleség ... ... . .. ... ... __ 84 Sussex ty ú k ...................... 23
Magyar parlagi tyúk ... ... ... . .. 12 Svéd kacsa ................................................. 31
Malaji tyúk . .. ... ................. 25 Szürke skót tyúk ______ 16
Mandarinkacsa ... . .. _ . 32 Takarmányozás______ ______ ... 61
Mechelni tyúk ... . 18 Takarmányösszeállítás ... . 60
Meddig hagyjuk a csibéket a nevelő Tarajalakulatok ........................................ 7
gépben ? ... ... . .. . .. . . . ... . . 142 Tarajpenész.................................. 330
Melléktermények ................................. 230 Táparány ............ 66
Mendel-féle elmélet. . . 42 Tápcsatorna . .. . . . .. . . ... 309
Meszes láb .................. . .. ... 321 Társadalmi és egyesületitevékenység ... 5
Mexikói fehér p u ly k a . 33 Tenyészállatok szállítása ... . .. . . . 78-
Minorkatyúk__ . —............... 16 Tenyésztés ___ . .. .___ 37
Műanya . . .. . .. — ... ... ... ... 128 Tenyésztörzsek összeállítása . .. 88-
Napi munkálatok a keltetésnél . 116 Termékenység . 90
Nedvesség és friss levegő a keltető Testalkat .. ... ... _______ ... 10
gépben ... ... _ . 119 Téli etetés . .. _ ... ... ... 82
Nemesítés ... ... ................ . . 11 Tojáskonzerválás ............. . . . _______ 193
Nevelés mesterséges úton . . . . . . .. 128 Tojás szerk ezete... ________ . .. 95
Nevelés természetes úton ... ... . .. 125 Tojásvizsgálószekrény ... . .. __ . 192
Növendékbaromfiak nevelése.. 150 Tojó- és kotlófészek . .. . ... 180
Olasz lúd . .. ... — ............. 28 Tojócsatorna, a tojás képződése ... 310
Olasz tyúk . .. ............. ... .............. . 15 Tojócsőszűkület ... 330
Ólak építése.._ ._ ... ... . . . . 158 Tojófajták ... ... . .. . ... . .. .. 7
Ólak nagysága _ ................ 157 Tojóképesség, kotlás _____ 74
01ak szellőztetése _. .. _ Tollak élősködői
181 ... __ 323
.
Őlberendezések ........... ............... ....... ... 178 Tollbetegségek ... ... .............. ... 335
Orpington kacsa .................... 30 Törpe viador ... . .. .. ... 26
Orpington tyúk... — ... — ... . .. 19 Tuluzi lúd .. ... .............. ... 29
Ó van tag ... ... .... — — ... 320 T ü d ő ... ... ... 309
Ölés, koppasztás és idom ítás .. 218 Tüdőféreg _ ... — . . .. 323
Öröklött és szerzett tulajdonságok . 40 Tyúkházak _ ..................... . ... 173
Parlagi lúd . . . ______ ... — ... 20 Ülőrudak ................................... _ 178
Pávák . .. .. ... ---- . —— 250 Vándor tyúkólak . .. . ... .. . 184
Pekingi kacsa _ .— . .. — ... ... . . 30 Vérfrissítés ............................... 54
Pergőruca . .. ............. 32 Visszaütések .. . .. ................... ... 47
Pips ... _ _ . . .. ... — . .. 333 Víziszárnyasok kifutója... ... . . ... 176
Plimut tyúk ... . .. . .. . 20 Wyandotte tyúk... __.......... .... ... ... 23

A baromfitenyésztés jelentősége.
/Gazdasági és társadalmi jelentősége. — A baromfitenyésztés múltja, jelene és jövője. —
Kormányzati és egyesületi tevékenység.)
A középkorban a baromfitenyésztést kizárólag háziszükségletre űzték.

Később, amidőn a közlekedési viszonyok javultak és az emberek sokfelé
utaztak, megismerkedtek más vidékek baromfifajtáival, s ekkor az a
gondolat ébredt fel bennük, hogy ezeket az idegen fajtákat jő volna Euró
pában meghonosítani. így került hozzánk a cochin és a brahma, amely
fajták azonban nem feleltek m eg a hozzájuk fűzött várakozásoknak. Ezek az
új fajták korántsem termeltek annyit, mint az Európában honos parlagi
fajták, úgy hogy lassankint ezeket az idegen fajtákat az itteniek nem e
sítésére, javítására használták. Rengeteg új fajta keletkezett ennek követ
keztében és a baromfiak term előképessége jelentékenyen fokozódott.
Csatlakozott ehhez a munkához Északamerika, amelynek számos, igen
értékes gazdasági barom fifajtát köszönhetünk. A közlekedési viszonyok
javulása növelte a forgalmat a barom fitermékekben és a feljegyzett
statisztikai adatok nyomán kidom borodott a baromfitenyésztés közgaz
dasági jelentősége. A Nyugat gyárvárosait a Kelet mezőgazdasága kezdte
ellátni. Emellett a nyugati országok barom fitermelése is fokozódott.
A hizlalás, valamint a termékek m inőségének javítása tekintetében
Belgium, Franciaország, Anglia és Németország jártak elől jó példával.
Nálunk Magyarországon is már a 70-es években indult meg a munka
a baromfitenyésztés fejlesztése és a termelés fokozása érdekében. A fej
lődés ettől az időtől fogva szinte roham os volt, amint ez az alábbi
statisztikai adatokból világosan látható. így baromfikivitelünk értéke volt:
1881-ben _____________________ 14,857.476 korona

1894-ben 39,098.950 H
1904-ben 62,645.056
1907-ben 76.490.154
1913-ban 76,717.159 M
1

Tojáskivitelünk v olt:
1881-ben . . . ... ............................... 1,860.000 korona
1894-ben 22,906.000 „
1907-ben 33,729.000 »
1912-ben 32,000.000 „
Leölt barom fiban volt kivitelünk:
1881-ben — korona
1894-ben 10,000.000 „
1907-ben 19,841.517 „
1912-ben __________________ 23,166.000 „
Nem számítva tehát az élő baromfit, mintegy 25 év alatt úgyszólván
a semmiből fejlődött ilyen naggyá kivitelünk leölt baromfiban. Ezekből
az adatokból látható, hogy jelentékeny közgazdasági faktornak kell lenni,
annak a termelési ágnak, amely csak a kivitelből ekkora jövedelm et hozhat
az országnak. Ha feltesszük, hogy a belfogyasztás ugyanennyi volt és
hogy a törzsállomány szintén ennyi, akkor láthatjuk, hogy milyen óriási
nemzetvagyon fekszik a baromfiállományban.
Á baromfitenyésztés közgazdasági jelentősége azonban nemcsak a
kivitel nagyságában gyökeredzik, hanem jövedelm ezőségében, mert a
tenyésztés oly anyagokat értékesít, amelyek egyébként veszendőbe menné
nek. Ezen a módon nem csak hulladékok, söpredékek, tarlólegelők stb.
értékesíthetők, hanem olyan területeket is ki lehet használni, amelyek
egyéb üzemmódra való alkalmatlanságuk miatt parlagon hevernek.
Az üzemtani részben részletesen fogunk ezekről szólani. Itt most csak
arra mutatunk rá, hogy az ország mai közgazdasági helyzetében szük
ségünk van minden érték felhasználására, amely terheink csökkentéséhez
hozzájárulhat. A barom fi élelmiszert termel a kivitel számára és ennek
következtében jövőbeli gazdasági fellendülésünk jelentékeny faktora lehet.
Term észetes dolog, hogy olyan termelési ág, amelynek ily nagy
közgazdasági jelentősége van, kell hogy fontos társadalmi jelentőséggel
is bírjon. A baromfitenyésztéssel mindenki foglalkozhatik, akinek alkalmas
területe van, de miután kevés befektetést igényel és az üzemtőkét gyorsan
forgatja, a legszegényebb emberek is részesedhetnek jövedelm ezősé
gében. S a gyakorlatban tényleg így is van. Alábbi statisztika (1907-ből)
mutatja, hogy Poroszországban a nagyüzemű földbirtokon legkevesebb,
a legkisebb, úgyszólván törpebirtokokon pedig a legtöbb barom fi él.
Kis- Közép- Nagy- ..
parasztüzemek kiterjedésűek ‘ a2yuzeme ■
2 h. aíól 2 - 5 h. 5 - 2 0 h. 2 0 - 1 0 0 h. 100 h. felül
a megmívelt föld minden 100 hektárjára esik
Tyúk = 2613 811 397 223 119 35
Liba = 320 153 55 38 15 3
Kacsa = 147 47 20 17 15 11

3
Ezekből az adatokból látható, hogy a kisbirtok több baromfiterméket

szállít a piacra, mint a közép- vagy nagybirtok, amiből azonban nem
következik, hogy a nagyobb üzemek is ne karolhatnák fel a barom fi
tenyésztést az eddiginél nagyobb arányokban. Ezt a jövőben annál
inkább fogják tehetni,, mert hiszen a baromfitermékeknek talán sohasem
lesz már olyan alacsony ára, mint volt a világháború előtt.
A baromfitenyésztés tehát elsősorban a kisüzemek termelési eszköze
és hivatva van elsősorban a szegényebb sorsú emberek helyzetén javí
tani és nekik a jo b b megélhetéshez az eszközöket megadni. A szociális
dinamikának egy eszköze a baromfitenyésztés, mert segélyével szor
galma, ügyessége és élelm essége révén mindenki, akinek módjában van
azt felkarolni, könnyebb megélhetést, esetleg vagyont is szerezhet. Egyes
nagy uradalmak és gyárvállalatok a baromfitenyésztésnek ezt a társa
dalmi jelentőségét méltányolva alkalmat adtak tisztviselőiknek és egyéb
alkalmazottaiknak a baromfitenyésztés űzésére, s így helyzetükön jelen
tékenyen javítottak. És tényleg mindazok a vállalatok, amelyek munká
saiknak elfogadható lakóházat, kertet és célszerű baromfiudvart tudnak
biztosítani és emellett baromfitenyésztésüket megfelelőképpen szervezik,
szinte magukhoz fogják láncolni munkásaikat, mert ezáltal élel
mezésüket nemcsak m egkönnyítik, hanem biztosítják és kellem esebbé
teszik, azáltal pedig, hogy a baromfiak esetleges eladása révén jövedelm et
is szerezhetnek az alkalmazottak, általános boldogulásukat segítik elő.
A magyar államvasutak pl. a földmívelésügyi kormány támogatásával
a pályaőrök baromfitenyésztését szervezte a budapest-hatvani vonalon és
bámulatosan szép eredményeket ért el.
Az államférfiak és közgazdászok hamar átérezték a baromfitenyésztés
nagy jelentőségét és igyekeztek ezt állami és társadalmi intézkedésekkel
fejleszteni, az állományt javítani és új termelési módokat népszerűvé
tenni. Valamennyi állam tett különféle intézkedéseket, így a magyar
állam is hathatós eszközökkel fogott a baromfitenyésztés fellendítéséhez.
Áttanulmányoztuk sok államnak erre vonatkozó rendelkezéseit, de egyik se
bizonyult annyira életrevalónak és célirányosnak, mint a magyar kormányé.
Az elv a községi fedező apaállatok alkalmazásából indult ki. Minden
községben van fedező mén, bika, kos, kan, amelyhez a községi lakosok
odavezetik állataikat fedeztetés végett. Ha ezek az apaállatok értékes,
nemesvérű állatok, rövid idő alatt egészen átalakítják a község állat
állományát. A baromfiaknál azonban nem lehetett ezt a módot alkal
mazni, mert nem lehet községi kakasokat tartani. Ezért a magyar föld
mívelésügyi kormány kicserélte a kisgazdák közönséges parlagi kakasait,
gúnarait, gácsérjait nemesvérű hímállatokkal. A gazdának be kellett
szolgáltatnia parlagi hímállatait és helyettük nemesvérűeket kapott, úgy
hogy az udvarán ezek tevékenykedtek. Ennek az eljárásnak igen jó
1*

4
hatása volt a baromfiállomány javítása szempontjából, elannyira hogy

ma az ötéves világháború után is, amely idő alatt a tenyészbaromfi
kiosztási akciónak szünetelnie kellett, minden faluban észlelhető a
•kiosztott nemesvérű baromfiaknak a hatása. Különösen szép sikerrel járt
a vízi szárnyasok nemesítése. Hazai baromfiköztenyésztésünk ezzel az
akcióval igen sokat nyert.
Jó volna azonban, ha a kormány a jövőben egy lépéssel tovább
menne és lehetőleg minden községben, ahol tenyészbaromfit oszt ki,
vagy legalább is bizonyos körzetben egy községben tisztavérű tenyé
szetet létesítene, ú. n. tenyészállomást, ahol a falusi gazda könnyű szerrel
és olcsón szerezhet vagy cserélhet hímállatokat, esetleg tenyésztojásokat.
A tapasztalat azt mutatta, hogy a kisgazda sikerrel alkalmazta baromfiai
fedezésére a kapott hímállatokat, am íg ezek tenyészképesek voltak, de
mikor ezek tenyészképtelenekké lettek vagy pedig elhullottak, újakat
nem szerzett be, egyrészt mert a közelben többnyire nem kapott, más
részt mert nem barátja az irka-firkának, s a hosszadalmas rendeléseknek.
A termelés fokozása érdekében megindította a földmívelésügyi
kormány m ég 1905-ben a keltetőgép-akciót azzal a céllal, hogy a
mesterséges keltetést és csibenevelést gyorsabban általánosítsa. Evégből
több ezer keltetőgépet adott ki ingyenes használatra azzal, hogy ezeket
a gépeket a közönség kedvezményes áron meg is válthatta. Ez az akció
is a legszebb sikerrel járt, mert ma már megszámlálhatatlan keltetőgép
működik teljes sikerrel az országban, s minden gazda tájékozva van
arról, hogy géppel is lehet csirkét keltetni, habár általában véve a
gazdaközönség még bizalmatlansággal viseltetik a géppel való keltetés
iránt. A jövő bizonyára meg fogja hozni ezeknek a kételyeKnek az
eloszlatását is. M eg vagyunk győződve, hogy a földmívelésügyi kormány
folytatni fogja a mesterséges keltetés általánosítására indított akciót, de
most már két irányban. Egyfelől m eg fogja könnyíteni az érdeklődő
gazdaközönségnek a keltetőgépek vásárlását, másfelől lehetővé fogja
tenni keltetőállom ások létesítését, vagy maga az állam fog ilyeneket
létesíteni, ahová a környékbeli tenyésztőközönség kikeltés céljából
beadhatja a tenyésztojásokat.
Igen hasznos munkát végzett a gödöllői baromfitenyésztési szak
iskola, ahol eleinte munkásokat, később munkásnőket képeztek ki, és
többrendbeli tanfolyamot tartottak a közönség kioktatására. E szakiskolának
a további kiépítése és fejlesztése folyamatban van. Ezenkívül számos
más eszme megvalósítását kezdette meg a földmívelésügyi kormány,
aminő pl. a tenyésztőközönség kioktatása vándorelőadások útján, ojtó-
anyagok termelése és forgalombahozatala, a baromfijárványok leküzdésére
specialista állatorvosok kiképzése, nagy tenyésztőtelepek létesítése, vagy
ezek létesítésének a támogatása stb.

Az állami tevékenységgel szoros kapcsolatban van a társadalmi
tevékenység. Amidőn a baromfitenyésztés közgazdasági jelentősége és
szociális súlya megfelelőképpen kidomborodott, a földmívelésügyi kor
mány szükségesnek látta olyan társadalmi intézmény létesítését, amely
az ország összes tenyésztőit egyesíti m agában és az állammal párhuza
mosan a tenyésztőközönséggel közvetlenül érintkezve, dolgozik a fej
lesztés nagy munkáján. így jött létre 1902-ben gróf Teleki Józsefné
elnöklete alatt a Baromfitenyésztők Országos Egyesülete, amely a föld
mívelésügyi kormány erkölcsi és anyagi támogatása mellett- sikeresen
dolgozik a hazai baromfitenyésztés fellendítésén. A társadalmi tevékeny
ség főbb mozzanatai közül kiem eljük elsősorban az ismeretek terjesztését,
amely célból az egyesület „Baromfitenyésztők Lapja" címmel szakközlönyt
ad ki, amely a baromfitenyésztés összes vonatkozásait tárgyalja. Kívá
natos volna, ha az ország összes baromfitenyésztői belépnének ebbe az
egyesületbe és olvasnák a lapot. Az egyesület úgy a fővárosban, mint
a vidéken többrendbeli kiállítást rendezett abból a célból, hogy az
országban kitenyésztett, eladásra, illetőleg tenyésztörzsekbe való beosztásra
kerülő tenyészanyag ellenőrzés alá vétessék. Evégből ezek a kiállítások
díjazással is voltak egybekötve, s a legszebb állatok tulajdonosai juta
lomban és buzdításban részesültek. E kiállításoknak igen üdvös hatásuk
volt a baromfiállomány javítása szempontjából és a jövőben szintén
minél gyakrabban és az ország több helyén kellene ilyen kiállításokat
rendezni. De itt is egy lépéssel tovább kell menni, mint a cserekiosz
tásnál. Életbe kell léptetni a baromfiudvar-díjazást. Minden községben,
ahol állatdíjazást tartanak, bizottságnak végig kell járni a baromfiudva
rokat, s a helyszínén elbírálni az állományt, az ólakat, termelési módokat
és megfelelő jutalmakat osztani ki.
A termelés szervezése szem pontjából a társadalmi és állami tevé
kenységnek oda kellene irányulnia, hogy minél több helyi egyesület
és termelő vagy értékesítő szövetkezet létesüljön az országban, mert
csak egyöntetű eljárások alkalmazása által lehet termelésünket a leg
sikeresebben fokozni. A termelés m ennyiségbeli fokozása mellett nem
csekély szerepe van a m inőségbeli javításnak, s ez csakis közös egyet
értő munkával érhető el. E tekintetben is sok sikeres alapítás történt a
múltban, amennyiben az ország több vidékén létesültek helyi barom fi
tenyésztési egyesületek és szövetkezetek, nemkülönben egyes tejszövet
kezetek is felkarolták a baromfitermékek értékesítését. A társadalmi
tevékenykedésbe szorosan belekapcsolódik az értékesítés szervezése.
E téren teljes szervezetlenség uralkodott m ég a közelmúltban is, s csak
nem régiben sikerült a Baromfitenyésztők Országos Egyesületének az
eszme újból való felvetésével és hathatós tevékenységgel a tojás- és
baromfikereskedelem intézkedő faktorait rábírni, hogy megalakítsák a

j
ó
budapesti tojástőzsdét, amelynek hivatása egyéb baromfitermékek keres

kedelmét is felölelni és természetesen m egfelelő formában szervezni.
A baromfitenyésztésnek szinte beláthatatlan fejlődési lehetőségei
vannak. A kiéhezett Európának élelmiszerekre és főleg húsra van szük
sége, itt tehát úgyszólván kielégíthetetlen keresletre számíthatunk. De a
világháború elvesztése következtében oly nagy terhek szakadtak az
országra, hogy ezek elviseléséhez m ég a legcsekélyebb értékeket is
számításba kell vennünk. A baromfiak éppen a legcsekélyebb értékeket
tudják hasznosítani, s így a jövő gazdasági fellendülésben a barom fi
tenyésztésnek nagy szerepe lehet, ha a társadalom nemcsak átérti e ter
melési ág közgazdasági és szociális jelentőségét, hanem áldozatok hoza
talára és cselekedetekre is kész.

II.
Fajíatan.
A baromfiak világában igen sokféle fajtát különböztetünk meg és

ezek beosztása sokféle szempontból történik. Túllépné e munka keretét,
ha a tisztán elméleti alapon felépített különféle rendszereket ismertet-
nők, ezért csak egyféle beosztásról fogunk itt megemlékezni, t. i. hogy
a leírandó fajták gazdaságilag értékesek-e vagy nem. Talán ha e munka
újabb kiadást ér el, akkor módunkban lesz az összes fajtákat meg
felelő gyakorlati beosztással ismertetni.
A fajták m egítélése szempontjából szükség van némi külemtani
ism eretekre. Az 1. szám alatti ábra bemutat egy fogolyszínű wyan-
dotte kakast, amelynek egyes testrészei m eg vannak számozva s a kép
alatt olvashatók a testrészek elnevezései. Minden fajtának megvan a
m aga jellege s a jellegleírásban pontosan m eg van állapítva, hogy
minden testrésznek milyen alakulattal és milyen nagysággal kell
bírnia.*)
A fajtákra nézve jellegzetes a taraj. A 2. számú ábra bemutatja a taraj
alakulatokat, a tisztavérű állatoknál. Keresztezéseknél igen különböző
tarajalakulátok találhatók. A tarajalakulat az edzettség szempontjából
igen fontos, mert az elfagyásra hajló nagy taraj nem való olyan kiimába,
ahol szélsőséges, zord időjárás van. A taraj az egészség fokmérője, ha
ez nem élénk ragyogóan piros, úgy vagy nem egészséges az állat,
vagy esetleg degenerált.
A testalkat megítélése szem pontjából bem utatjuk a 3. és 4. számú
ábrát. A gazdasági szempontból értékes tyúkféléket tojó- és húsfajtákra
oszthatjuk fel. A tojófajták általában véve bő tojástermeléssel tüntetik ki
magukat, ezzel szemben azonban nem kotlának, hanem kotlás helyett
is tojnak, úgy hogy az évi tojásm ennyiségüket tavasszal és nyáron
tojják le, míg ellenben a húsfajták kotlás alatt nem tojnak ugyan, de
évi tojásm ennyiségük nem jelentéktelen részét éppen télen tojják le,
amikor a friss tojás a legértékesebb. Külem ileg a tojó- és húsfajták
igen jó l megkülönböztethetők. Ha a tojófajták lábujjaira meredek
vonalat rajzolunk, akkor ezeknél a hátsó testrészlet nagyobb, mint a
*) A legismertebb baromfifajták ellegleírása. K iadja: Baromfitenyésztők Országos

Egyesülete, Budapest, IX., Üllői-út 25.

8
m ellső, előbbi jól kifejlett, hatalmas tojóhast mutat fel (3. számú ábra).
A húsfajtáknál, ha a lábujjakra merőlegest állítunk, csaknem egyforma
két részre oszlik a test s ilyként könnyen észrevehető, hogy valóságos
négyszöget alkot, több-kevesebb szabályossággal (4. számú ábra).
A kakasoknál a fajta tojóképessége a fark állásából ítélhető m eg több-keve-
1. sz. ábra. A baromfi külseje.
0. C ső r. 11. M ásodrendű sa rló to lla k . 1 7. E lső re n d ű rö p - vagy szárn y

1. T a r a j . 12. F a rk fe d ő io lla k . to lla k .
2. A rc. 1 3 ., 13, T u la jd o n k é p p e n i (belső) 18. F ió k sz á rn y .
3. Á ll- vagy szakáll-lebeny. fa rk to lla k . 19. A m e llcso n t h e g y e .
4. F ül-leb eny, 14. A felső sz á rn y to llazata. 1 9., 2 0 ., 2 0 . T ö r z s , com b
fi. N yaktollazat, hátsórész.
6. M ell. 15. S zárn yfed ő to lla k (a „ sz á rn y - 2 1 ., 21. L á b s z á r.
7. Hát. sáv“ -o t kép ezik). 22., 22. B o k a vagy té rd iz ü let.
3. N y ereg . 16. M ásodren dű rö p - vagy szárn y 2 3 ., 23. C sü d , láb kö zép vagy láb
9. N y ereg to llazat. to lla k . (E z e k fo rm á ljá k a 24. Sarkantyú.
10. S a r l ó t o l l a k . »csillagot"). 2 5 ., 25. U jja k .
sebb pontossággal. Olyan kakas után, amelyiknek meredek farkállása

van, mint az 5. számú ábrán látható, többnyire gyengén tojó ivadékok
várhatók s az olyan fajta tojói, amelynek kakasai meredek farkállással bír
nak, gyengébb tojóképességűek, mint az a fajta, amely, mint a 6. számú
ábrán látható, ívelt hátú kakasokat tud felmutatni, vagyis amelynél a

9
farokállás a hát vonalához képest nem hegyesszögű, hanem tompa

szögű. A kiváló tojófajtáknál a farok állása valóságos lyra-alakú.
Tojófajtáknak elismertek az olasz és a minorka tyúkok, amelyek
nek a mi parlagi tyúkjainkhoz hasonló fejalakulatuk van. A 7. számú

ábra mutatja pl. egy minorka kakasnak a fejét, amelyen láthatóTa
hatalmas taraj, fényes fehér füllebeny és szép áll-lebeny. A tojó ,feje
(8. számú ábra) csaknem olyan, mint parlagi tyúkjainknak a feje,

10
azzal a különbséggel, hogy az utóbbi füllebenye többnyire piros, de

a taraj éppúgy lehajlik a szemre, mint amazoknál. További különbség,
hogy parlagi tyúkjainknál a taraj kisebb, mint ezeknél a fajtáknál.
Érdekes fej- és nyakalakulata van az erdélyi kopasznyakú tyúknak,
amely a 9. számú ábrán látható. A nyak teljesen kopasz, csak a közepe
táján látható egy kis örv, amely azonban némely féleségnél hiányzik,
úgy hogy ezeknél teljesen csupasz a nyak.
A barom fi testalkatának a m egítélése éppen olyan fontos, mint
bárm iféle más tenyészállaté. A barom fiak bírálatáról később m ég lesz
szó. Kiállításokon nagy fontosságot tulajdonítanak ennek, mert minden
fajtának megvan a saját jellege s a kiállítási bírálat szempontjából
3. sz. ábra.
A tojófajtához tartozó tyúk küleme.
csak az az állat elsőrendű, amely fajtájának a jellegét a lehető leg

tökéletesebben viseli magán. A sporttenyésztő milliméterekkel méri
a tollrajz sávjait és szabályos fűrészeltséget követel meg a tarajtól stb.
A gazda ezirányban nem olyan kényes, de nem jó ha egyáltalán nincs
tekintettel a testalkatra, színre, egyáltalán a külemre. Az egyöntetűség,
a konformítás megkívánja, hogy törődjünk tenyészállataink külemével
éppen úgy, mint azok belső gazdasági tulajdonságaival, minthogy
pedig a belső jó tulajdonságokat éppen külső jelek árulják el, annyival
is inkább indokolt a tenyészállatokat szigorúan elbírálni, mielőtt
használatba vennők őket. M ielőtt a tenyésztörzseket összeállítjuk,
m eg kell vizsgálni minden testrészt s a hibás állatokat ki kell küszö
bölni a tenyészetből. Pl. az olyan kakas, amilyen a 10. számú ábrán
látható, nem való tenyészetbe, mert beesett mellű, nyurga, hosszú láb
szárú és általában gyenge benyomást tesz. A 11. számú ábrán bem u

11
tatott kakas pedig szintén formátlan, hosszú,

nyurga, hibás tarajú, hibás farkállású, úgy
hogy az ilyen tenyésztésre nem használható.
Külemfani szempontból figyelem be jön m ég a
lábszár, amely vagy fehér-, vagy sárga-, vagy
palaszínű, különböző árnyalatokkal. A fehér-
és palaszínű lábszárak fehér bőrrel és fehér
zsírral járnak együtt, míg a sárga lábszárak
sárga bőrrel és sárga zsírral.
U tóbbiak hízékonysága és húsm inősége
nem olyan kedvező, mint előbbiekké.
A háziszárnyasok különböző fajokhoz tar 4. sz. ábra. A húsfajták
toznak. A tyúkok, ludak, kacsák, pulykák, küleme.
gyöngytyúkok, galambok, pávák stb. fajához.
A faj keretén belül történik azután a baromfiaknak fajtákra, tájfaj
tákra, törzsekre, családokra stb.-re való felosztása. Valamennyi egy vagy
több közös őstől származik, amelyek valószínűleg mind hasonlítottak egy
máshoz és csak később,
a szelidítés óriási kor
szakain keresztül alakultak
át az őstyúkok a mai faj
tákká. A 12. számú ábrán
bem utatjuk a bankivá
tyúkot, amelytől a mai
tyúkok származnak. Ked
vező viszonyok között
különlegesen szép és nagy
tyúkok keletkeztek, a
melyek később a min
denhol feltalálható par
lagi tyúkok nemesítésére
fel lettek használva. Ná
lunk M agyarországon is
van egy különleges par
lagi tyúkfajta, amelynek
őseit valószínűleg a ma
gyarok hozták be Ázsiából
és ez az ősmagyar tyúk
az idők során a külön
böző hódoltságok idején
behozott idegen fajtákkal
5. sz. ábra. Meredek farkállás. lett összekeverve, míg ki

12
nem alakult a parlagi tyúk a mai form ájában, amely mint a hazai
rögnek a szülötte, legjobban bírja szélsőséges kiimánkat és kül
terjes, kezdetleges termelési módszerünket. Az őstyúkra, amely
Á zsiából származik és amely valószínűleg a magyarokkal együtt látta
m eg először a Duna-Tisza -vidékét, talán a legjobban emlékeztet
az erdélyi kopasznyakú tyúk, amely, mint a 13. számú ábra mutatja,
rendkívül erős és harcias benyom ást tesz. A magyar parlagi tyúk
edzett ugyan és gyors fejlődése mellett talán a legkiválóbb élelem
kereső, testalkata azonban kicsiny, aránylag keveset tojik és a letojt
tojások száma nem olyan nagy, hogy tojásterm elő képességén javítani
kívánatos nem volna. A városi és főleg a külföldi piacokon nagytestű
hízott barom fit keresnek a fogyasztók, tojásárú tekintetében pedig a
nagy, barnahéjú tojásnak
adnak előnyt. Az általá
nos kereslettől indíttatva
nálunk is olyan törek
vések kezdtek megnyilat
kozni, amelyek a parlagi
magyar tyúkfajtának a
nemesítésére irányultak.
Két irány igyekezett ér
vényesülni. Az egyik tiszta
vérben óhajtotta a magyar
tyúkot kinemesíteni cél
irányos tenyészkiválasztás
segélyével, a másik véle
mény úgy tartotta, hogy
nagyon sokáig kellene
dolgozni, m íg evvel az eljárással nagytestű tenyészanyagot el tud
nánk érni és inkább a keresztezés által való nemesítést választotta.
E két irány párhuzamosan munkálkodik ma is. Azok a tenyész
tők, akik tenyészkiválasztás által igyekeztek a magyar parlagi tyúk
m inőségén javítani, szép sikert értek el. így Szalay János a ken
dermagos és a sárga magyar nemesített tyúkot tenyésztette ki.
Hauer Béla a fehér magyarok kinemesítése terén ért el szép ered
ményeket. A szentimrei földmívesiskola volt igazgatója, Bolgár
Dezső nagy lelkesedéssel foglalkozott a sárga magyar tyúkokkal
és nagy tökélyre vitte ezek javítását. A kopasznyakú tyúkok kitenyész
tésével főleg az erdélyi tenyésztők foglalkoztak és sikerült is nekik a kopasz
nyakú fajta edzettségét és élelm ességét összhangzásba hozni nagyobb
testtel és bő tojóképességgel. A 1 3 — 14. számú ábrán látható kopasznyakúak
nyakörv nélküli kinemesített állatok, amelyek határozottan tojó jelleget

13
mutatnak, amellett hogy

szép, erős testalkatúak.
Ledniczky Péter egye
sítette a nagy testet bő
tojóképességgel az általa
kitenyésztett kendermagos
változatban. Amint kiállítá
sokon gyakran m eggyő
ződhettünk, az ő kender
magos magyarjai szép
nagytestű, tetszetős állatok
Valamennyi kinemesített
magyar parlagi tájfajtának
közös vonása az edzett
ség, élelmesség, a beteg
ségekkel szemben való el
lenállóképesség, nagyobb
testalkat, mint a közön
séges parlagié, bő tojó
képesség, bár a tojás
színe nem mindig barna.
A lábszárak színe és a
bőr színe legnagyobb
részt fehér, de remélhető, 7. sz. Minorka kakas feje.
hogy az -dők során sike
rülni fog a sárga színt egészen kiküszöbölni. Azok a tenyésztők, akik a magyar
parlagi kinemesítésével foglalkoztak, hasznos és jó munkát végeztéit.
mert országos átlagban 70 tojásnál
töobet nem lehet számítani évente
egy tyúk után, míg a nemesített
magyar tyúkoknál igen gyakori az
olyan egyed, amely 140 tojást is
tojik. Ez a munka folytatandó. Az
eddigi sikerek 'megmutatják az irányt
a jövőre nézve. Előfordulnak kender
magos (15. és 16. számú ábra), sárga (17.
és 18. számú ábra), fehér ésfogolyszín-
ben, mely utóbbit Pákozdy László hód
mezővásárhelyi állatorvos tenyész
tette ki. Hallottunk kék magyarok
ról és világos brahma színű magyar
tyúkokról is, ezek azonban nyilván

14
csak törzstenyészetre szorítkoznak. A külföldi fajtákat, mint már emlí

tettük, most csak két csoportra osztjuk, tojó- és húsfajtákra. H abár a
tojó- és a hízóképesség tulajdonképpen nem fajtatulajdonság, ha
nem egyéni képesség, amely célszerű tenyészkiválasztással fejleszthető,
mégis vannak egyes fajták, amelyek főleg tojástermelésre lettek ki
tenyésztve, mások viszont főleg a hústermelést szolgálják. Vannak fajták,
amelyek a két irány között állanak és úgy tojás-, mint hústermelésre
mindkét irányban nem
csak kitenyészthetők,
hanem gazdaságilag
használhatók is és ezek
azok a fajták, amelyek
általánosságban véve a
gazda udvarára valók,
mert a gazdának olyan
tyúkra van szüksége,
amely minden irány
ban hasznosítható és
amely kotlik is, mert
a különlegesen ű. n.
tojófajtákhoz tartozó
tyúkok nem kotlának.
A tojófajták közül a
következőket említjük
m e g : az andalusiai
tyúk. Ez a tyúk Spa
nyolországból szárma
zik és Angliában ki
lett nemesítve. Színe
kék. Nem túlságosan
zord éghajlat alatt jó
gazdasági tyúknak bi-
9. sz. ábra. A kopasznyakú tyúk nyaka. zonyul. Szorgalmasan
tojik, főleg nyáron és
tavasszal, nem kotlik, tág kifutót kíván meg, tojásai mintegy 70 gr. súlyúak.
Az ankona tyúk keresztezési termék. Olasz eredetű, de sok spanyol vér
csergedez ereiben. Kakukszínű. Nem zord éghajlat alá való. Kitűnő
tojótyúk, rosszul kotlik, tág kifutót kíván meg. Csak kedvező éghajlat
alatt tojik télen. Az augsburgi tyúk. Keresztezési termék, á la fléche
és az olasz tyúk között. Színe fekete és fehér. Kitűnő tojófajta. Egyedei
télen is tojnak. M egél minden éghajlat alatt. Ritkábban kotlik, de hús
termelése is figyelemre méltó. Korlátlan kifutót igényel. A német gazdák

15
rendkívül kedvelik és mint gazdasági tyúkot nagyon ajánlják. A ham

burgi tyúkok. Rendkívül szép állatok, előfordulnak fekete, ezüst, arany,
továbbá arany és ezüst pettyes színekben. Jó tojók. A tojások nem
nagyok, mintegy 60 gr. súlyúak. Zordabb éghajlat alá nem valók.
Igen szép, büszke tartású állatok, amelyek nem kotlának és főleg nyáron
tojnak. T ág kifutót igényelnek, a csibék érzékenyek. Az olasz tyúk
(19. számú ábra). Külföldön igen kedvelt gazdasági tyúkfajta. Hazája
Olaszország, de beválik minden éghajlat alatt. A legkedveltebb színek:
10. sz. ábra. Hibás plimut kakas.
a fogolyszín, a fekete, fehér, sárga és kendermagos. Egyedei főleg

nyáron tojnak 6 0 — 70 gr. súlyú tojásokat, tág kifutót kívánnak; kitűnő
élelemkeresők, edzettek és korán fejlődők, azonban ritkán és m egbíz
hatatlanul kotlának. A laackenfeldi tyúk. Igen szép, büszke tartású
állat. Színe fehér, fekete nyaktollazattal és fekete farokkal. Hazája
Westfália, tehát német eredetű, mindamellett nem bírja el a zord klímát.
Kitűnő tojótyúk, amely bár kevés, de igen finom húst szolgáltat. Főleg
nyári tojó és csak igen kedvező viszonyok között tojik télen is. Csibéi
kényesek. A tojófajták közé lehet számítani az erdélyi kopasznyakú
tyúkot, amelynek hazája Erdély, bár sokak állítása szerint található a

Balkán-félszigeten és Egyiptom
ban is. Elsőrangú tojótyúk. Kor
látlan kifutót igényel, de tartható
korlátolt helyen is. Eredetileg
fekete, fehér és kendermagos
színben fordul elő. Minden ég
hajlat alatt tenyészthető, gyengén
kotlik. Az ezüst sirály tyúk né-.,
met eredetű állat. Eredeti hazája
az Északi-tenger partvidéke. Megél
minden éghajlat alatt. T ág kifutót
igényel. Kitűnően tojik. A tojá
sok azonban csak középnagyok.
Kedvező tartás mellett tojik télen
is. Ritkán kotlik. A ramelslohi
tyúk. A német parlagi tyúk ki
nemesített formája. Elbír minden
éghajlatot. Előfordul fehér és sárga
11. sz. ábra. Hibás orpington kakas. színben. Jó téli tojó és ezzel kap
csolatban mint hústermelő is
számba jön. Megbízhatóan és jól kotlik. A szürke skót tyúk színe
szürke, hazája Skócia. Szor
galmas tojó állat, de ízletes
húst is szolgáltat. Elbír min
den éghajlatot. Szabad ki
futót kíván, ritkán kotlik, de
tojik télen is. Az ezüst
brakel. Csak ezüst színben
fordul elő. Hazája Belgium.
A legjobb tojótyúkokhoz
tartozik. Nem kotlik, tág
kifutót kíván, jó téli tojó
és tenyészthető minden ég
hajlat alatt. A minorka tyúk
(20. számú ábra). Kiválóan
jó tojó állat. A zord klímát
nem bírja el. T ág kifutót
igényel. F őleg nyári tojó.
Rosszul kotlik. Nagy fehér
színű tojásokat tojik.
A hústyúkokhoz tartoz
nak a következő fajták : a 12. sz. ábra. A bankivá tyúk.

17
brahma (21. számú ábra). Származik Ázsiából. Hazája Kelet-India. Vannak

világos és sötét brahmák. Minden éghajlat alatt megél. Korlátolt kifutó
mellett is tartható. Csibéi könnyen felnevelhetők. Igen hizékony. Ezen
előnyökkel szemben azonban vannak hátrányai. Sokat kotlik és keveset
'<L>
•E
w
tojik. Nagy test mellett nagy a csontozata. Tollaslábú, úgy hogy a kifutót
nem tudja kihasználni. A kochin tyúk (22. és 23. sz.ábra). Hasonlóan bírá
landó el, mint a brahma. Európa baromfitenyésztésének fellendítésében
e két fajtának nagy szerepe volt. Azt lehet mondani, hogy általánosan
tenyésztették mindkét fajtát. Ma azonban tenyésztésük visszafejlődött és
W inkler : Baromfitenyésztcs. / cfi ' 2
f iV y 53
inkább csak passzionátus
célokat szolgál. A dorking.
Angliából származik. Színe
ezüstszürke, sötét vagy vilá
gos. Nem zord éghajlat alatt
kitűnő hústermelő. Rend
kívül hízékony. Tápdús ki
futót igényel. Jó l kotlik. Öt
lábujjai bír. A legjob b
minőségű húst szolgáltatja.
A faverolle (24. számú
ábra). Hazája Franciaország.
Lazac vagy fehér színben
fordul elő. Gyorsan fejlődik,
kitűnő hústermelő, emellett
jó tojó is. Főleg pedig téli
^ ^ *> 7 tojó. Nagyon hízékony, csi
béi gyorsan és könnyen
nevelhetők. Minden égh aj
lat alatt tenyészthető. Hát
ránya, hogy tollaslábú, bár
a szárak nincsenek annyira
benőve, mint a brahmánál
14. sz. ábra. Nyakörvnélküli kopasz nyak. és a cochinnál. A mechelni
tyúk (25. számú ábra). Igen
jó gazdasági tyúk, bár, mint az ábrán látható, szintén tollaslábú, de
ez a tollazat meglehetősen gyér és idővel letenyészthető. Szép nagy
tojásokat termel, amelyek 7 0 — 80 gr. súlyúak. Hazája Belgium és elbír
minden éghajlatot. Legjobban
tenyészik korlátlan kifutó m el
lett, de megél zárt udvarban is.
Tojásterm elő képessége közép
szerű, de jó téli tojó. Kiváló
hústermelő.
Ezek a fajták képviselik a
szélsőséget. Közöttük állanak
az ú. n. középnehéz fajták,
am elyek ugyancsak jó tojók,
kitűnő hústermelők, de emellett
jó kotlók is és kellő tenyész
kiválasztás útján bármely ter
melési irányban hasznosíthatók. 15. sz. ábra. Kendermagos magyar kakas.

19
Idetartoznak a következő fajták: a langsan. Hazája Ázsia. Előfordul

fekete, fehér és k ék színben. Kitűnő tojótyúk, de egyszersmind kiváló
húsállat, amely jól kotlik. Lábszárai
palaszínűek, a bőr és zsír színe
hófehér. Nagy kifutót igényel s
rendkívül edzett. Előfordul tollas
(26. számú ábra) és tollatlan lábú
(27. számú ábra) változatban. Az
angolok a tollaslábú fajtát tenyész
tik, m íg a németek a símalábú
varietást tenyésztették ki. A tojá
sok színe barna. Az orpington
tyuk. Hazája Anglia. Előfordul
sárga, fekete, fehér és porcellán
színekben. Jó tojótyúk, főleg jó
téli tojó. Korán kotlik. Szabad
kifutóban kitűnően tenyészik, de 16. sz. ábra. Kendermagos magyar tojó.
m egél korlátolt kifutó mellett is.
A lábszár és a bőr színe fehér s így rendkívül kedvelt húsállat. Nálunk
Magyarországon igen elterjedt s a parlagi baromfi nemesítésére álta
17. sz. ábra. Sárga magyar kakas.
lánosan használt fajta. E fajta eredeti kitenyésztésben rövidlábú, m in fa

28— 291 számú ábrán látható. Ebben a formában rendkívül tetszetős
2*

20
ugyan, de a gazdasági értéke csekélyebb, mert ilyen rövidlábú tyúkok

rossz legelő állatok, nem tudnak kaparni és nem is tudják a tarlókat
bekalandozni, az elhullajtott magvak után keresgélve. A képen bemuta
tott sárga orpingtonoknál m ég sokkal rövidebb lábúak a fekete orpingto-
nok, úgy hogy ezek gazdasági szempontból számba sem jönnek.
A 30. és 31. számú ábrán bemutatott fehér orpingtonok középhelyet
foglalnak el a magas- és rövidlábú állatok között és igen értékes gazda
sági állatok. Az orpington tyúkfajta iger. sok becses tulajdonságot egyesít
magában, úgy hogy valósággal meghódította a világot és sok ked
velőre talált valamennyi világrészben, de főleg Közép-Európában, csak
hogy az enyhe angol klím á
ban bevált testalkat helyett
ném ileg átalakult e fajta
küleme. A 32. számú ábra
szerint a test formáját telje
sen megtartja ugyan, de a
lábak mar hosszabbak és
erőteljesebbek. A 33. számú
ábra hosszúlábú sárga or
pington kakast mutat be,
amelynek orpington testalkat
mellett csaknem langsan láb
állása van. A 32. számú ábra
megközelíti azt az alakot,
amit Magyarországon ked
velnek. Zöm ök négyszög
18. sz. ábra. Sárga magyar tojó. letes testalkat, középhosszú,
erős lábszárakkal. A 11. sz.
ábra már hibás kakast mutat be, amennyiben ennek már a test
form ája sem teljesen orpington jellegű és a lábak is túlhosszúak.
Az orpington tyúk egyszerű, kicsiny taréjú, úgy hogy nem igen fagy
el, míg ellenben a kifejezetten tojófajtákhoz tartozó tyúkoknak
igen nagy és elfagyásra hajló taréjuk van. A láb, bőr és a zsír
színe fehér.
A plimut tyúk. Hazája Eszak-Amerika. Kitenyésztésénél éppen úgy,
mint az orpingtonoknál is acochinoknak és a brahmáknak nagy szere
pük van. Előfordul kendermagos, fehér, sárga és fekete színekben. Nagy
kifutót kíván, de korlátolt kifutó mellett is tenyészthető. Kitűnően tojik,
főleg télen, jó l kotlik, a tojások színe barna, súlyuk 65 gr. Minden
éghajlat alatt tenyészik, kitűnő húsállat, a láb és a bőr színe sárga.
A kendermagos plimut általános kedveltségnek örvend, s mint a
34— 35. számú ábrákon látható, valóban gyönyörű szép állat. A ken-

21
derm agos szín azonban szintén nem egyforma. Az angol kitenyésztésű

kendermagos plimutoknál a fehér és fekete- sávozás csak a tollakon
szabályos, ellenben a tollak elrendeződése szabálytalan és így a régi
kitenyésztésű plimutoknál tulajdonképpen kakukszínrajz látható, csakhogy
19. sz. ábra. Fehéwüasz tyúk.
a fekete és fehér foltok sokkal kisebbek és megközelítiK azt a színt,

amit a magyar háziasszonyok kendermagos szín elnevezés alatt ismernek.
Az újabb amerikai irány azonban a tollak szabályszerű elrendeződését
is kitenyésztette és így jöttek létre sávozott plimutok, amelyeknél, mint
a 36. számú ábrán látható, fehér sáv fehér sáv, fekete sáv fekete sáv mellé

22
helyeződik el, s így valóságos gyűrű öleli körül az állatokat. A plimut

tyúknak nagy szerepe volt a magyar barom fi köztenyésztés irányításában
és főleg a kendermagos tyúkok javításánál tett kiváló szolgálatokat.
Ennek a fajtának nagy jövője van, s a tenyésztőközönségnek ezt a
rendkívül edzett és gyorsan tollasodó fajtát a jövőben is fel kell karolnia.
M egjegyzendő, hogy e fajtánál a kakasok világosabb színűek, mint
a tojók, s ennek következtében pepiner-tenyészetekben, amikor tenyész-
20. sz. ábra. Minorka kakas.
állatok neveléséről van szó, két tenyésztörzset kell tartani, hogy a kakasok
túlságosan el ne világosodjanak.
A rhode island tyúk (37. számú ábra). Egyike a legjobb tojótyúkok
nak, emellett mégis nagytestű. Hazája Észak-Amerika. Színe vörös, s
minden éghajlat alatt tenyészik. Egyszerű és rózsás taréjú változatban
fordul elő. U tóbbi különösen zord éghajlat alatt ajánlatos. A tojások
6 5 — 70 gr. súlyúak. Szabad kifutót igényel, azonban korlátolt kifutón

23
is jó l megél. Jó téli tojó, mindamellett tavasszal és nyáron is tojik. Jól

kotlik, s mint hústyúk is értékesíthető.
A tvyandotte tyúk. (38. számú ábra). Általában mint kitűnő gazda
sági tyúk ismeretes. Jó tojótyúk, télen és nyáron egyaránt. Minden
éghajlat alatt megél. Szabad kifutó mellett különösen gazdaságos haszon
állat. Azonban megél korlátolt kifutó mellett is. Hazája Észak-Amerika
21. sz. ábra. Világos brahma tyúk.
és fehér, fekete, sárga, vörös, arany, ezüst fogolyszín és szürke színben

fordul elő. Jól kotlik. A csibék könnyen nevelődnek fel, gyorsan tolla
sodnak. Kitűnő húsállat. A láb és bőr színe sárga.
A sulmthali tyúk. Hazája Stájerország. Elsőrangú hústermelő,
emellett jó tojó. Igen edzett, zord éghajlat alatt is megél. Gyorsan fej
lődik és csibéi könnyen nevelhetők fel.
A sussex tyúk (39— 40. sz. ábrák). Hazája Dél-Anglia, ahol a parlagi

24
tyúkból lett kitenyésztve. Színe vörös^vagy vörösbarna,' esetleg sárga.

Megél minden éghajlat alatt. Jó hústyúk, közepes tojótyúk, jó l kótíík:
és igen hizékony.
22. sz. ábra. Régebbi cochin-típusok.
A la fléche tyúk (41. számú ábra). Mint a faverolle tyúk, ez is francia

eredetű gyönyörű szép állat. M int az ábrán látható, a tyúk kifejezetten
tojó jelleggel bír. Emellett azonban kiváló hústyúk, csak f enyhébb
klíma alá való.

25
Dísztyúkok.
A 'jfelsorolt fajták mind gazdasági fajták. A kedvteléses tenyésztés
u gyanezekből is dísztyúkokat csinál, amidőn a tollrajzot jóformán milli
méterekre kiméri, a színt pontosan meghatározza stb. Lényegükben
azonban ezek az állatok nem tartoznak az ú. n. dísztyúkok közé. Igazán
dísztyúk a 42. számú ábrán bemutatott szultán tyúk, amelyről az első
23. sz. ábra. Újabb típusú sárga cochin tyúk.
pillantásra megállapítható, hogy nem való gazdasági udvarba. Tollas

lábai akadályozzák az élelem keresésben, a díszes bóbita pedig a [látás
ban, amellett, hogy ez a bóbita m ég különböző szembajoknak is lehet
az okozója. Érdekes fajta a 43. számú áBrán bemutatott maláji tyúk,
mely rendkívül erős, edzett és harcias. Hazája Ázsia és nálunk Nyugat-
Európában nagy kedveltségnek örvend. Érdekes dísztyúk a faroknélküli
tyúk, amelyet a 44. és 45. számú ábrán mutatunk be. Az ilyen állatok a

26
baromfiudvaron vagy parkban rendkívül groteszk látványt nyújtanak.

Igen nagy elterjedtségnek örvendenek az ú. n. törpe tyúkok, a bantamok,
amelyek igen szép állatok és m inthogy szorgalmas tojók, gazdasági
értékkel is bírnak. Legelterjedtebbek a fekete bantamok, amely fajtának egy
kakasát a 46. számú ábrán mutatjuk be. Ezek igen kicsi tyúkok, de
rendkívül harciasak és mozgékonyak. A 47. számú ábrán bemutatjuk
az ezüst sebright bantamokat, amelyek rendkívül szépek. Igen érdeke
sek m ég a viador tyúkok közül a törpe viadorok, amelyek a 48. számú
képen láthatók. Ezek az állatok annyiban képviselnek gazdasági értéket,
mert sok kedvelőjük van és így nagy keresletnek örvendenek.
24. sz. ábra. A faverolle tyúk.

Ludak.
A ludak faja nem olyan gazdag fajtákban, mint a tyúkoké. Nálunk
Magyarországon honos parlagi lúd igen értékes és edzett állat csak az
a hátránya, hogy kistestű, s általában véve még tarka, úgy hogy nem e
sítésre szorul. A parlagi lúd alacsony lábú, zömök testű, rövid nyakú,
a mell és a hát széles, a csontozat vékony és finom, testnagyságához
arányítva sok húst termel, amely puha és ízletes, hizlalás által 6 kg.-ot
is elér. Tartás és gondozás szempontjából igénytelen, betegségekkel
szemben ellenálló, sok tollat ad, gyorsan fejlődik és gyorsan tollasodik.
Tojásterm elése általában 2 4 — 30 drb évente. Előfordul fehér és szürke
színben. Egyik változata a dunai fodros lúd, amelynek háttollazata szalag-
szerűen lóg le a testről. A kereskedelem eredet szerint makói,

27
szentesi, dunaszerdahelyi stb. hidakról beszél, mint igen értékes

állatokról. Figyelemrem éltók a balatoni ludak, amelyek különlegesen
erősek, edzettek és valamivel nagyobbak, mint a közönséges parlagi
lúd. A magyar lúdtenyésztésnek a békeidőben meg volt a hírneve a
külföldön, s főleg az orosz ludakkal kellett a német piacokon verse
nyeznünk. Nem lesz tehát érdektelen, ha bemutatjuk az Oroszországban
honos parlagi ludakat, hogy bebizonyítva lássuk, mennyire helyénvaló
hazai lúdállományunk javítása, illetőleg nemesítése. A 49. számú ábrán
látható az arsamasz lúd, amely rövid lábú, zömök testű, vastag nyakú
és értékes gazdasági állat. A 50. számú ábrán látható chalmogorszki
25. sz. ábra. A mechelni tyúk.
lúd szintén nagyobb testű, hosszabb lábú és különösen tarlólegelők,

kihasználására alkalmas. Nálunk M agyarországon a parlagi ludak nem e
sítésére főleg az 51. számú ábrán látható emdeni ludat használják
amelynek hazája Németország. Az emdeni parlagi lúd magában véve is
nagyobb testű és bő tojó, de az angolok toulousi vérrel megjavították
és különösen nagytestűvé fejlesztették. A toulousi vérre vezethető vissza
a kettős haslebernyeg, az áll-Iebeny, továbbá a néha elnehezedésre hajló
nagy törzs. Passzionátus tenyésztők kezében gyakran láthatók oly nagy
emdeni ludak, hogy szinte óriásoknak látszanak, s haslebenyük csaknem
a földet súrolja Az ilyen állatok nem alkalmasak gazdasági termelésre,
mert nehézkességüknél fogva nem tudják kihasználni a legelőket. Gaz

28
dasági célokra alkalmas emdeni ludak küleme általában karcsú b b ! és

főjellemvonása pedig a nagy testen, haslebenyen és áll-lebenyen kívül,
a hosszú láb és hosszú nyak, amely az élelemkeresést megkönnyíti.
A nagyon nehéz emdeni lúd azért is hátrányos gazdasági szempontból,
mert szeret monogámiában élni és így sok tojás marad terméketlen.
Tojóképessége 2 0 — 30 tojás évente. A libák gyorsan nőnek és könnyen
26. sz. ábra. Tollas lábú langsan.
tollasodnak, edzettek és erősek. E fajta''p arlagi ludak javítására igen

alkalmas, csak arra kell tekintettel lenni, hogy nagyság tekintetében túl-
nagy különbségek ne legyenek a keresztezendő állatok között.
Az olasz lúd. Hazája Olaszország, de szintén emdenivel m egjaví
tották és kisebb testre, de bő tojóképességre tenyésztették ki. Mint az
52. számú ábrán látható, szép nagy lúd, hosszú lábakkal, hosszú nyakkal,

erős testtel, de haslebernyeg nélkül. Ezek a ludak amellett, hogy jó
hízékonyak, állítólag 3 0 — 40 tojást is m egtojnak. Az olasz lúd elbír
minden éghajlatot. Rosszul és későn kotlik.
A pomerániai lúd. Hazája Pom eránia Németországban. Előfordul
fehér és szürke színekben. Mint az 53. számú ábráról látható, kitűnő
gazdasági lúd, amely ügyes élelem kereső és rendkívül hízékony.
A tuluzi lúd. Hazája Dél-Franciaország. Színe sötétszürke, amint
az 54. számú ábrán lát
ható. De előfordul fehér
színben is. Nagy has- és
áll-lebernyege van. Ez a
legnagyobb lúd és igen
sok húst és zsírt tud fel
venni. Emellett jó l is
tojik, de csak enyhe klíma
alá való.
A díszludak közül
megemlítjük a chinai
hattyúludat (55. számú
ábra) vagy búbos ludat.
Hazája Szibéria, aholjj a
Bajkál-tó mellékén nagy
számban fordul elő. A
japánok kitenyésztették,
azért sokszor japán lúd
néven is szerepel. Talál
ható fehér és szürke vál
tozatban. Állítólag 4 0 —50
tojást tojik egy esztendő
ben, s már decemberben
megkezdi a tojásterm e
lést, de csak március- 27. sz. ábra. Síma lábú langsan.
áprilisban kezd kotlani,
Húsa ízletes, a tolla is rendkívül értékes, szép alakjánál fogva, mint
díszlúd parkokban igen kedvelt.
Kacsák.
A parlagi kacsákról nincs sok mondanivaló. Ezek egyszerű, igény
telen állatok, amelyek különféle színekben fordulnak elő, főelőnyük az,
hogy rendkívül edzettek, hátrányuk, hogy kicsiny testűek és kevéssé
hízékonyak. A kacsafajtákat is to jó - és húsfajtákra lehet felosztani. T o jó
fajták: az aylesbury kacsa. Hazája D él-A nglia. Színe hófehér. Csőre

30
világos színű. Jól tojik. A tojások súlya 80 gr. Kitűnő húsállat, kereszte
zésre alkalmas, korán kezdi a tojásterm elést, de enyhébb klímát és kiválóan
jó gondozást igényel.
A pekingi kacsa (56. számú ábra). Hazája Chir.a. Rendkívül edzett,
minden éghajlat alatt beváló állat. Tartása meredek, színe fehér, tejfel
sárgás árnyalattal. Korlátlan kifutót szeret, sokat tojik és emellett kiváló
húsállat. Az Amerikában honos és pekingi kacsa elnevezés alatt szereplő
madár szintén fehérszínű, de nem meredek, hanem vízszintes tartású.
28. sz. ábra. Sárga orpington tyúk.
A fu tó kacsa (57. számú ábra). A legjobb tojókacsa, túlszárnyalja

tojásterm elésben a tyúkokat is. Évi tojástermelése néha megüti a 120
darabot. T o jik télen is. A tojások súlya 70 gr. Szabad kifutót kíván.
Előfordul fehér, őz- és fekete színben. Minden éghajlat alatt tenyészik.
Az orpington kacsa (58. számú ábra). Hazája Anglia. Jó tojókacsa.
Színe sárga, de előfordul kék színben is. Már decem berben kezd tojni.
A tojások súlya 75— 80 gr. Korlátolt kifutó mellett is szép sikerrel
tartható.

31
A svéd kacsa. Német

eredetű. Kékesszürke, fe
hér mellfolttal. Igen jó
tojóállat, amely nagy
tojásokat szolgáltat, s kor
látolt kifutó mellett is jól
termel. Gyorsan fejlődik.
Habár a felsorolt faj
ták mind alkalmasak hús
termelésre is, speciálisan
hústermelő fajták mégis
inkább a következők: a
roueni kacsa (59. számú
ábra). Hazája Francia
ország. Színe olyan, mint
a vadkacsáé. A legsúlyo
sabb húsfajta. A hús m i
nősége rendkívül ízletes.
Nagyon hízékony. C sen
des és igénytelen állat.
Korlátolt kifutó mellett is 29. sz. ábra. Sárga orpington tojó.
tartható.Közepes tojóállat.
A cayuga kacsa (60.

számú ábra). Hazája Ame
rika. Színe fekete. Kitűnő
hústermelő és igen hí
zékony.
A duclair kacsa (61.
számú ábra). Hazája Fran
ciaország. Színe fekete,
fehér jelzéssel. Gyorsan
fejlődik, igénytelen, hízé
kony. Húsa k'tűnő mi
nőségű. Korlátolt kifutó
mellett is tartható.
Parkokban vagy kü
lönféle célokat szolgáló
tavakon néha tetszetős
és gazdaságos lesz külön
féle díszkacsákat is tar
30. sz. ábra. Fehér orpington kakas. tani. Ezért megemlítjük

32
a japán kacsát, amely

rendkívül szép állat, mint
a 62. számú ábrán lát
ható. Tollazata emlékez
tet a vadkacsáéra, de a
tartása olyan, mint a pe
kingi kacsáé.
A pergő ruca (63.
számú ábra). Igen kecses
kis állat, amely tavainkon
igen jó l érzi magát.
Állandóan diskurál, ez
ért elnevezték pergő
rucának.
A mandarin kacsa
(64. és 65. számú ábra). Ha
zája China. Rendkívül szép
állat. A tojója egyszerű
szürke, a gácsér azonban
igen díszes. Igen kedvelt
31. sz. ábra. Fehér orpington tojó. díszállat.
Pulykák.
A pulyka Am erikából származik és röviddel Amerika felfedezése
után került el Európába,ahol mamár minden országoan tenyésztik és
jóform án minden ország
nak megvan a maga
különleges pulyka fajtája.
Nálunk Magyarországon
is sokféle pulyka talál
ható, de ezek a külön
féle változatok mind ki
csiny testűek és külön
féle színűek. Hazai viszo
nyaink között jól bevál
tak a bronz pulykák. A
bronz pulyka (66. számú
ábra) hatalmas nagy áihat.
A kakas szárnyhossza
másfél méter. Színe igen
szép bronzfényű. Ezek az
állatok rendkívül edzet
tek, hazai viszonyaink

33
között jó l beváltak és sok húst termelnek. Az évi tojásmennyiség

50— 80 drb. Rendszerint ősszel újból lekotlanak és a piacon sarjú pulykák
cím en farsangkor friss pecsenyét szolgáltatnak. Igen kedvelt pulykafajta
nálunk a mexikói fehér, amely virginiai fehér (67. számú ábra) elneve
zéssel is előfordul. Testnagysága kisebb, mint a bronz pulykáé, színe
hófehér, úgy hogy tollazata rendkívül értékes. Magyarországon igen
kedvelik a fehér pulykát, s kiállításokon gyakian találkozunk fehér magyar
pulykákkal, am elyek tulajdonképen a mexikói fehér pulykáktól szár-
33. sz. ábra. Hosszúlábú sárga orpington kakas.
maznak. Tojóképességük hasonló a bronz pulykákéhoz. Itt-ott találhatók

nálunk fekete és fehér francia pulykák is, amelyek igen ízletes húst szol
gáltatnak, de kényesebbek, mint az előbb felsorolt fajták. Sokszor látható
a boszniai rézpulyka, amely rendkívül edzett és erős állat. Finom húst
szolgáltat, de kisebb testű.
A gyöngytyúkok.
A gyöngytyúkoknak sok változatuk van, de nálunk általában csak
a közönséges szürke és a fehér gyöngytyúk fordul elő. A szürke gyöngy
tyúk (68. számú ábra) alapszíne kékes, s ezen hófehér pettyek láthatók.
W in k le r J . : B aro m fite n y é sz té s. 3

35
T á b - lázat
a legáltalánosabban tenyésztett
tyúkfajták gazdasági értékéről.
Letojás kezdete
Kiló súly
Tojás Tojás
Hús
hozam Téli
hónap
F a j t a súly Gazdasági érték
Sorszám
tn minőség Kotlásban Főbb tulajdonságok

cd évi gr- tojásban Alkalmasság
rd '3
. H
■
1 Ramelslohi' _____ — — 3-5 2-5 igen jó 5 -6 120— 180 55— 65

elég jó elég jó edzett,, könnyen nevelhető gazdasági tyúkok
2 Langsan . . .................. ... ... 4-5 3-5 II H 7— 8 140— 160 5 5 - 7 0
a u m a II II II II II
3 Orpington ---------------- 4-5 3-5 » II 6 -7 150— 170 60— 70
a u ii a II II II II II
4 W yan d ottes........................ 4 3 u' u 6 1 4 0 -1 7 0 5 5 - 6 5
a u ti ti II II II „ „
5 Olasz________ —................. 3 1-75 gyenge 5 -6 1 5 0 - 2 0 0 60— 70
jó gyenge II II II jó tojók
6 Minorka ..................... .. — 4 2-50 elég jó e— 7 150— 190 6 0 - 8 0
a a eléggé edzett a a
7 Faverolles ........................ 5-5 3-5 kitűnő 7 -8 100— 120 5 5 - 6 5
igen jó igen jó edzett, könnyen nevelhető jó hústyúkok
8 M e c h e ln i........................... 5-5 3-5 n 7 -8 kb. 100 55— 65
V H a II II II II II
9 Plimut .............. ................ 4-5 3-5 igen jó 6— 8 1 2 0 -1 5 0 6 0 - 7 5
» V u II II II gazdasági tyúkok
10 Dominikánus --------— 3-5 2-5 tt » 6—7 140— 150 5 5 - 6 5
jó jó II II II II 1!
11 Spanyol . . . . . . .......... — 3-5 2-5 gyenge 7 120— 140 60— 80
elégtelen gyenge érzékeny, nehezen név. nem ajánlhatók általánosításra
12 Andalúziái ................. — 3-5 2-5 . elég jó 6 -7 120— 160 60— 75
elég jó II nehezen nevelhető » 1) is
13 La Fléche ------------- ■— 4 3 kitűnő 8 1 2 0 -1 4 0 6 0 - 8 0
elégtelen II II II II II 1)
14 H o u d a n ............................ - 3-3 2-5 igen jó 6— 7 120— 150 60— 70
elég jó U túlnagy bóbita II II II
15 Brahma ..................... .......... 5 3-5 jó 7 -8 100— 140 55— 65 túls. toll a lábon, emiatt
JU igen jó II II II
kotl. is alkalmatlan
16 Cochin . -------- -------- 5 3 elég jó 8 9 0 - 1 0 0 50— 60 túls. toll a lábon, emiatt
» II II II
kotl, is alkalmatlan
17 Nemesített m agyar----- 3-5 2-5 kiváló 5 -6 1 2 0 - 1 4 0 50— 60 korán tollasodik,
elég jó . jó gazdasági tyúk
edzett, könnyen név.
18 Erdélyi kopasznyakú . .. 3-5 2-5 )} 5— 6 120— 160 50— 60 korán tollasodik,
in
JU V II 11
edzett, könnyén név.
19 A n k o n a ............................... 3 1-75 gyenge 5 -6 150— 200 60— 70
V gyenge edzett, könnyen név. jó tojók
20 Augsburgi ------------------ 1 3-5 2-5 kiváló 6— 7 120— 140 6 0 - 7 0
elég jó mérsékelt II II II gazdasági tyúk
21 Hamburgi ........................ 2 1-7 gyenge 6— 7 1 5 0 -1 8 0 5 0 -6 0
gyenge gyenge nehezen nevelhető jó tojó
22 Laakenfeldi . .. .......... ... 2-5 2 elég jó 6 —7 140— 160 55— 65
V a edzett, könnyen név. gazdasági tyúk
23 Ezüst sirály ................. — 2 1-5 II II 6 —7 140— 160 5 5 - 6 5
U a « » a II 1/
24 Szürke s k ó t ..................... - 3-5 2-5 kitűnő 7 -8 120— 150 60—70
elég jó közepes II II II II V
25 Ezüst brakel............... . — 3-0 2-5 elég jó 6 -7 140— 160 55— 65
gyenge II a n u II II
26 D orkiq g........................ — 4-5 3-5 legkiválóbb 7— 8 100— 120 60—70
kiváló igen jó enyhe kiima alá való keresztezésekre használható
27 Sussex ________ ______ 3-5 3 kitűnő 6— 7 1 2 0 - 1 4 0 60— 70
igen jó jó edzett, könnyen név. gazdasági tyúk
28 Sulmtáli -------- ------------ 4-5 3-5 n 6 -7 120— 140 60— 70
kiváló kitűnő II II II II II
3*
36
A fehér gyöngytyúkok színe fehér, a pettyek megmaradnak és ezek

gyönyörű szép bársonyos fényben díszlenek. A gyöngytyúk igen érté
kes baromfi, mert sok és ízletes húst termel. Nagyon edzett, s emellett
jó tojó. A tojások is különlegesen ízletesei?, úgy hogy az Ínyencek jól
34. sz. ábra. Plimut kakas.

E. B. Thompson ideális plimut kakasa.
fizetik. Tág kifutót igényel, de ezen azután meg is él, úgy hogy kevés
eleséget fogyaszt zsákból. Hátránya vad természetében rejlik. Az állatok
szeretnek verekedni, elbújni, félretojni. M egfelelő viszonyok között azpn-
ban igen értékes háziállat a gyöngytyúk.

III.
A tenyészíéstan.
Állattartás és állattenyésztés között nagy különbség van. A tenyész

tés fogalma magában foglalja azt a legcélszerűbb párosítási eljárást,
amely a gazdának az adott viszonyok között az illető állatfaj hasznosí
tásából a legtöbb és a legbiztosabb állandó jövedelm et hozhatja, míg
a tartás nem törődik a jövővel, nem kutatja milyenek lesznek az iva
dékok s főleg milyen lesz azok jövedelm ezősége, hanem engedi az
állatokat úgy szaporodni, ahogy nekik tetszik. A tenyésztés tehát célt
tűz maga elé s aszerint választja m eg tenyészállatait, ahogy ezek cél
jának m egfelelnek s ennek m egfelelő pároztatási módokat fog alkal
mazni és kerülni fog minden olyan eljárást, amely célja elérésében
hátráltatná. Szóval, az igazi tenyésztő öntudatosan választja a maga elé
tűzendő célt s ezt a célt rendszeres és okszerű munkával igyekszik
elérni vagy legalább megközelíteni. Ez az alap, amelyből ki kell indulni.
Aki nincs tisztában azzal sem, hogy mit akar baromfiállományával elérni,
aki nem ismeri azokat a tenyésztési elveket, amelyek mellett az állo
mány termelőképességét fokozhatja, avagy, aki ismeri ugyan ezeket, de
valami oknál fogva nem tudja a gyakorlatban megvalósítani, az ideig-
óráig fenntarthatja ugyan baromfiállományát, sőt esetleg sikereket is
érhet el, de a hanyatlás, a pusztulás csakhamar be fog következni,
ahogy ezt falvainkon évről-évre tapasztalhatjuk is, ha a gazdák baromfi
tenyészeteit figyelemmel kísérjük. A számosállatok tenyésztésénél
könnyebb a helyzet. A község állami támogatással s bizonyos közte
nyésztési irány betartásával, községi méneket, bikákat, kanokat, kosokat
tart. A gazdának más dolga nincs, mint állatait az apaállatokhoz vinni.
A baromfitenyésztésben azonban ezt nem lehet megtenni, itt a tenyész
tőnek — legyen az gazda vagy nem — magának kell hímállatokról
gondoskodnia s m agának kell úgy pároztatnia, hogy állománya fejlődjön,
magának kell gondoskodnia, hogy pl. a vérfertőző rokontenyésztés
veszedelmeit elkerülje. Látható ezekből, hogy a baromfitenyésztőnek jól
kell ismernie a tenyésztési elveket, eljárásokat, módokat s ezeket alkal
mazni is kell tudnia, különben eredmény nélkül fog dolgozni.

38
A tenyésztő tehát bizonyos célt tűz maga elé s ehhez képest álla
pítja m eg a fajtát s az ezzel követendő tenyésztési eljárást. A baromfit
tartjuk elsősorban tojás-, másodsorban hústermelés és harmadsorban
értékes tenyészállatok nyerése céljából. Ha tojástermelés a cél, akkor
olyan fajtát választunk, amely ennek megfelel s a fajta keretében min-
35. sz. ábra. Plimut tojó.

E. B. Thompson ideális plimut tojója.
dig a legjobban megfelelő egyedeket fogjuk kiválogatni tovább-

tenyésztésre, a hústermelésnél a szaporaság mellett a test nagyságára,
hűsosságára, a hús m inőségére stb., szóval mindazokra a tulajdonságokra,
amelyek ezze1 összefüggnek, fogunk tekintettel lenni. A tenyészállat
termelésnél újból két irány között választhatunk, vagy csak az állatok
fajtajellegére, szépségére, formai, illetőleg külemi tökéletességére nézünk,
vagy pedig érvényre juttatjuk a hasznosítási szempontot s tekintettel

39
vagyunk a tenyészpárok összeállításánál ezek használati értékére is.

Itt tér el egymástól a kedvteléses, az ú. n. sporttenyésztés, a gazdasági
tenyésztéstől.
Ha a tenyésztő a számításba veendő összes körülmények figyelembe
vételével megállapodott a tény észcélban s a tenyészirányban, ha tudja
már, hogy neki egy fajtát tiszta vérben kell tenyésztenie, vagy ha
arra az elhatározásra jutott, hogy két vagy több fajtát kell kereszteznie
36. sz. ábra. A zebra plimut sávozottsága.
egymással, akkor m eg kell állapítani a párosítási, szaporítási, szóval a

tenyésztési eljárást. A követett eljárásnak van próbaköve. Ha a szapo
rulat évről-évre bizonyos haladást mutat, ha az állatok szervezetében
gyengülés nem észlelhető, akkor az eljárás jó, m íg ha látjuk feltüne
dezni a degenerálás és elfajtázás jeleit, a haladás jelei helyett, biztosak
lehetünk benne, hogy a tenyésztési eljárás körül lehet a hiba, ha ter
mészetesen egyébként helyesen tartjuk állományunkat.
Az a törvény, am elyből a tenyésztésnél ki kell indulnunk, az át
öröklés. Ez az állati testnek, mint szerves élő lénynek az a képessége,

40
hogy átviszi faji és fajtabéli, nemkülönben egyéni tulajdonságait iva

dékaira. Szóval a szülők átörökítik tulajdonságaikat gyermekeikre, kö
zelebbi és távolabbi utódaikra. Az állatok testi és egyéb tulajdonságai,
amelyek egy fajtát, változatot, vagy törzset, vagy egyedet jellemeznek,
lehetnek öröklöttek vagy szerzettek. Ö röklöttek azok, amelyeket elő
deiktől hoztak magukkal, szerzettek pedig azok, amelyeket külső viszo
nyok behatása idéz elő a szervezetükön, úgymint a klimatikus, a talaj
viszonyok, az etetés, az ápolás stb. Ide tartoznak még azok a tulaj
í j é É k
CT •'>» '
j g ]
!
■ a - *
v ’ * v v ^
______ ___ . ____- - i .,________ " ‘ rJí. :................. ............
37. sz. ábra. Rhode Island tyúk.
donságok is, amelyeket az állati szervezet helyes és céltudatos tenyésztési

eljárás következtében tesz magáévá s ezen alapszik a fajták, a törzsek,
a tenyészetek fejlődése. De nemcsak a külső tulajdonságok jöhetnek
itt számításba, mint pl. a testalkat, a tollazat, a tollrajz, hanem a belső
tulajdonságok is, az ú. n. képességek, amilyen a nagy szaporaság,
a korai érettség, a gyors tollasodás, a hús- és zsírtermelés (ludaknál),
a hús minősége, a bő tojóképesség, a téli tojástermelés, a gyakori
kotlás, vagy a kotlási láztól való mentesség stb. Mindezek a tulajdon
ságok és képességek em beri kitenyésztés eredményei, miután a gazdá

nak elsősorban ilyen vagy hasonló minőségű baromfira van szüksége
s ezek a tulajdonságok éppen úgy átörökíthetők, mint az ős faji vagy
fajtabéli tulajdonságok.
Minthogy tehát az átöröklésnek az állattenyésztésben ily nagy jelen
tősége van, állandó kutatás tárgya, de m ég nem sikerült olyan átörök-
lési törvényt megállapítani, amely szerint az átöröklési lehetőségeket
minden esetben előre lehetne látni, avagy ki lehetne számítani. Ilyen a
38. sz. ábra. Fehér wyandotte tyúk.
fajtaszilárdság elmélete. Valamely fajtát ebből a szempontból akkor

nevezünk szilárdnak, ha összes külemi tulajdonságait és belső képes
ségeit átörökítik az állatok ivadékaikra. Ez a fajtaszilárdság annál
nagyobb és biztosabb, vagyis a szülők annál bizonyosabban örökítik át
tulajdonságaikat ivadékaikra, minél hosszabb sorozata az ősöknek, minél
több nemzedék, generáció áll a szülők előtt, amelyek azokat a tulaj
donságokat bírták. Röviden szólva, minél régibb egy fajta, annál bizo
nyosabban lehet fajtaszilárdságára számítani, habár a visszaütés (ataviz-
mus) m ég a legrégibb és legszilárdaob fajtáknál is előfordul. Ez az

42
elmélet sok tekintetben helyesnek és gyakorlatiasnak bizonyult, lénye

gében azonban mégis egyoldalú, mert túlságosan nagy súlyt vet a
szülők leszármazására, a fajta korára és tisztaságára. Éppen olyan egy
oldalú s vele szemben álló az az elmélet, amely az egyéni átörökítő
képességen, az egyedi képességen (individuális potencia) alapszik
és az egyed szerzett tulajdonságait veszi számításba. A valóságban
mind a két elmélet érvényesül, mert a legszilárdabb fajta is visszafejlődik,
degenerál, ha a tenyésztő a törzsek összeállításánál, vagyis a tenyészállatok
kiválasztásánál nincs tekintettei az egyéni hatóképességre. Ezen elméletek
39. sz. ábra. Sussex tyúk.
behatóbb magyarázatára hely szűke miatt nem terjeszkedhetünk ki, valamint

nem beszélhetjük m eg a többi elméleteket sem, hanem utalunk az állat
tenyésztési szakirodalomra. Csak a Mendel-féle basztard hasítási törvé
nyére*) mutatunk még reá, mert erre újabban a szaksajtóban gyakran
történik hivatkozás. A Mendel-féle elm élet abból áll, hogy ha olyan
keresztezésről van szó, amikor a szülők csak egy jellem vonásban
különböznek egym ástól (az ilyen párosítást monohybrid keresztezésnek
nevezik), az a szabály, hogy az eltérő tulajdonságú szülőktől származott
*) Lásd bővebben dr. Wellmann Oszkár Általános Állattenyésztéstan című művében.

Pátria irodalmi vállalat és nyomdai r.-t. 1921.

43
utódok mind egyformák és csak az egyik szülő jellem vonását mutatják.

A második nemzetségben azonban a másik szülő rejtett tulajdonsága
is jelentkezik meghatározott számarányban ( 3 :1 ) . A szülők tulajdon
ságai közül az első nemzedékben nyilvánulót uralkodónak (domináns)
hívjuk, a rejtve maradt visszaeső (recessziv) tulajdonsággal szemben.
Az uralkodó tulajdonság a visszaesőt eltakarja, de a második nemze
dékben a visszaeső tulajdonság is előtűnik. Ha két olyan fajt vagy
fajtát keresztezünk egy
mással, amelyek két vagy
több tulajdonságban tér
nek el egymástól (di- és
polyhybrid keresztezés),
akkor itt is az előbb is-
mertettekhez hasonló sza
bályszerűséget észlelhe
tünk. Ilyen esetekben fel
tűnő dolog, hogy az el
térő, de nem ellentétes
tulajdonságok minden el
képzelhető módon kom
binálódnak egymással a
második nemzedékben.
A tapasztalat azt mu
tatja, hogy apa- és anya
állat egyformán örökít
heti tulajdonságait és ké
pességeit az ivadékokra.
A kakas jérceivadé-
kaira átviszi saját faj
tája tyúkjainak tulaj
donságait, de kizáró
lagos biztonsággal nem
számíthatunk erre minden
esetben. Ezért ha pl. tojástermelésre dolgozunk, nemcsak a jól tojó
tyúkokat fogjuk tenyésztésre* használni, hanem olyan kakast választunk
ki, amely jól to jó jy ú k o k tó l származik. Rendes viszonyok között szabá
lyul vehetjük, hogy apa-f és'a n y a á lla t (egyformán befolyásolja az iva
dékokat, lehetnek azonban” esetek, amidőn az átöröklésnek ezt a rendjét
megzavarják kedvezőtlen” körülmények, pl. gyökeresen változott élet
viszonyok, amelyekhez a tenyészállatok nem tudtak alkalmazkodni.
A baromfitenyésztésben ez”""eléggé ' gyakran fordul elő, mert a
tenyésztők szeretnek külföldről tenyészállatokat hozatni s ilyenkor nem

44
m érlegelik az eredeti kiima és a mi szélsőséges kiimánk közötti különb

séget. Ilyen esetben az állatok eleinte átörökítik ugyan jó tulajdonságai
kat ivadékaikra, de ezek a kedvezőtlen viszonyok között nem tudnak
kifejlődni, hasonlóképpen zavarja az ácöröklés fentebb kifejezett rendjét,
ha túlnagy különbségek vannak az apa- és anyaállat között. Szem be
szökő jeleit észlelhetjük az ilyen zavarásnak, ha nagy eltérést felmutató
41. sz. ábra. La Fléche tyúk.
fajtákat, vagy pláne fajokat keresztezünk, mint pl. tyúkot és fácánt. Az

átöröklés törvényét statisztikailag is igyekeztek megállapítani s erre
nézve Darwin rokona dr. F. Oalton .smerteti ősi átöröklési törvényét
„A természetes átöröklés" című művében (Natural inheritance), amely
szerint az ivadékok az őket jellem ző tulajdonságok felét a szülőktől
(apától, anyától egyenlő részben), 1A részét a nagyszülőktől, Vs részét
a dédnagyszülőktől, Víg részét ezeknek a szüleitől öröklik stb.

45
Az átöröklés törvényét az ivar számaránya szempontjából is vizsgálták,

de erre nézve semmi pozitív eredményre nem jutottak. A baromfi
tenyésztésben is csekély eltéréssel ugyanannyi kakas, mint jérce jön a
világra, habár a tenyésztő érdekében volna az átöröklést úgy irányítani,

hogy több legyen a jérce, mint a kakas.
Az átörökítőképesség, amint már az előzőkből is látható, főleg
egyéni, mert az egyén, vagy egyed hordozója a faji és fajtabéli tulaj
donságoknak, amelyeket saját különleges tulajdonságán túl annál biz

46
tosabban és tökéletesebben tud átörökíteni, minél erőteljesebb mérték

ben vannak benne kifejlődve. E bből a tenyésztőre az a fontos tanulság
vonható le, hogy a fajta, te
nyészet, törzs keretén belül
minden egyes állat, minden
egyed külön-külön pontosan
elbírálandó, mert minden
egyed egyéni átörökítőképes
ségénél fogva nemcsak a jó ,
hanem rossz tulajdonságait
is átörökíti. A tenyésztörzsek
összeállításánál tehát elsősor
ban ez a körülmény veendő
figyelembe s ez használható
43. sz. ábra. Maláj i tyúk. fel hibák kiküszöbölésére. Ha
valamely tenyészállat hibában
szenved,amelyet ki akar a tenyésztő küszöbölni, akkor nem szabad
olyan állattalpárosítani, amelynek hasonló hibája van, vagy am ely
talán ellentétes hibával
van megterhelve, hanem
olyannal, amely a fenn
forgó hiba tekintetében
teljesen ép, mert ha esik
is talán 1— 2 hibás állat,
az ivadékok túlnyomó
száma a hibát nem fogja
viselni. Az ivadékok so
hasem egybevágók a szü-
őkkel, hanem sokszor
a legnagyobb mértékben
hasonlítanak hozzájuk. A
jól kitenyésztett fajták a
nemzedékek egész soro
zatát mutatják fel, amely
ben a tenyészirány haladá
sában, fejlődésében pon
tosan követhető. Előfor
dul azonban az az eset
is, hogy legszorgosabb
tenyészkiválasztás mellett
is olyan tulajdonságok lép
nek fel, amelyek a szülők 44. sz. ábra. Faroknélküli kakas

47
ben, vagy a közeli, eset

leg távolabbi ősökben
nem voltak észlelhetők.
Ezek a jelenségek vagy
korábbi ősökről öröklött
formák vagyis visszaüté-
sek, vagy pedig új ala
kulatok. Az előbbi eset
ben azt mondjuk, hogy
az átöröklési rend m eg
szakadt, vagy hogy az
ősök eme visszatért tu
lajdonságokra való h aj
lama a szülőkben csak
szunnyadt s az ivadékok
ban újból alakot öltött,
így pl. a langsan tyúk
tollas lábú, de kitenyész
tették sima lábúra s néha
még most is esik egy-
egy csibe, amely tollas
lábú, amely tehát visszaüt
az ősökre. Amint a faj
taszilárdságról mondottuk, hogy t. i. annál biztosabban öröklődik át a
fajtának nevezett állatcsoportot jellemző tulajdonság, mennél több ős
viselte azt, úgy lehet mondani,
hogy az ivadék annál jobban
fog a szülőkhöz hasonlítani,
illetőleg annál tökéletesebb lesz
a kitűzött tenyészirány szem
pontjából, minél közelebb álla
nak a szülők ehhez az irányhoz,
és minél kedvezőbbek az életfel
tételek, szóval hasonló hasonló
val párosítva, hasonlót nemz.
Ámde a tenyésztőnek nem álla
nak m indig rendelkezésre töké
letes, vagy legalább viszony
lagosan tökéletes tenyészállatok
és éppen abban áll az igazi
tudás, vagy mondhatjuk bátran:
46. sz. ábra. Fekete bantam kakas. művészet, hogy az Összes körül-

48
mények figyelembevételével felismerjük, meglátjuk a rendelkezésre álló

legjobbat s ezt használjuk fel céljaink eléréséhez.
Az átöröklés tárgya a tenyészanyag, vagyis a baromfiállomány.
H ogy a tenyésztési eljárásban bizonyos rendszert tarthassunk be, az
állatok sokféleségét csoportokba kellett osztani. így keletkezett a faj,
fajta, tájfajta, alfajta, válfajta, változat, tenyészet, törzs, család elnevezés.
A természetrajz az állatok beosztását a fajnál végzi, így beszélünk a
lovak, a tyúkok, a 'udak stb. fajáról. De amily nagy különbség van az
47. sz. ábra. Sebright bantam.
angol sörös ló és a hegyvidéki mokány ló között, olyan nagy a különb

ség tyúk és tyúk, lúd és lúd között. A természetrajz faj alatt az álla
toknak azon csoportját érti, amelyek lényeges tulajdonságaikban m eg
egyeznek, egymás között párosodnak s ivadékaik egymás közt párosodva
nemzőképesek maradnak. A fajok néha egymás között is párosodnak,
így vannak basztardok a lovak és szamarak között, a tyúkok és fácánok
között, de ezek ivadékai csak a legritkábban nemzőképesek.
A gazdát mint állattenyésztőt, a faj kevésbbé érdekli, ő az állatok
beosztását a faj keretén belül kezdi s azt kutatja, a fajok keretébe hány
féle állatcsoport tartozik, amely gazdasági szempontból hasznosítható.
A gazda az egy fajba tartozó állatokat fajtákra osztja.

49
A természetrajz az állatok 'beosztását a fajnál végzi, a tenyésztő

ellenben csak itt kezdi. Az elsőjb eosztás ajófajta, amely alatt a tenyésztő
mindazon egy fajhoz tartozó állatokat érti,*’ amelyek^ testalkat és hasz
nosítási szempontból egyformaságot mutatnak és az
ezekre vonatkozó jeleket, tulajdonságokat állandóan
átörökítik utódaikra. Wilckens szerint tehát fajta
alatt egyforma külemmel bíró háziállatoknak oly
csoportját értjük, amelynek egyes tagjai közös
életviszonyokhoz való alkalmazkodás útján fejlődtek
ki. Általánosságban véve, kétféle fajtát különböz
tetünk m eg : 1. természetes vagy primitív fajtát,
amelyet a természet az em ber hozzájárulása nélkül
létesített és amelynek keletkezéséhez sokszor év
ezredek voltak szükségesek és 2. a kulturfajtát,
amelynek előállításánál az em ber működik közre
és az előtte lebegő ideálhoz hasonló állatokat akar létesíteni, ami
természetesen nem mindig vagy tökéletesen talán sohasem sikerül.
Hasznosítási szempontból a természetes fajtákat m indig bizonyos egy
oldalúság, a termelésben pe
dig korlátozottság jellemzi,
pl. az olasz tyúk jó tojó, de
rossz kotló és gyenge hús
termelő, a mechelni, vagy
egyik másik francia tájfajta
jó hústermelő, de gyenge
tojó. Ellenben a kulturfajták
az em ber hozzájárulásával
keletkeztek s céltudatos te-
nyészkiválasztás által olyan
tulajdonságokat tenyésztet
tek ki bennük, amelyeket
az illető tenyésztő ideálként
tűzött maga elé. A közön
séges fajtákat kulturfajtákkal
szokás nemesíteni s ilyen
módon keletkeznek a neme
sített fajták. A fajta keretén
belül fajtacsoportokat szokás
49. sz. ábra. Arsamasz lúd. megkülönböztetni, így a
primitív fajták keretében
tájfajtákat különböztetünk meg. A tájfajta olyan állatcsoport, amely az
eredeti primitív fajtától csak lényegtelenül különbözik.
W inkler J . : Baromfitenyésztés. 4

50
A fajták nem állandók. Számuk és a beléjük tartozó állatok alakja,

m inősége, hasznosítási értéke állandóan hullámzik, amint a 2 2 . és
23. számú ábrákon a cochinoknál látható. Ahogy új fajták kelet
keznek, úgy m eglevők m eg is szűnhetnek, elfajtázás, degenerálás,
főleg hibás tenyésztés folytán. A fajták élete helyes tenyésztési eljárások
mellett haladó irányt mutat. Ha valakinek gondos tenyésztés mellett
sikerült a fajtatulajdonságokat tenyésztörzseiben úgy megrögzíteni, hogy
az állatok ezeket feltűnő
mértékben magukon vise
lik s utódaikra át is örö-
kítik, akkor magasvérű,
nemesvérű, vagy telivér-
tenyészetről beszél ünk.De
ebben a stádiumban nagy
gondot kell a tenyész-
törzsekre fordítani, mert
könnyen a túltenyésztett-
ség állapotába jutnak,
amely hibákat hoz fel
színre s az állatok teljes
elfajtázását degenerálódá-
sát vonhatja maga után.
A tenyésztő előtt lebegő
ideált lehet megközelí
teni, de teljesen elérni
nem, mert a szervezetek
termelő avagy munka
teljesítő képességének a
természet határokat szab.
Ezért sokszor lehet tapasz-
50. sz. ábra. Chalmogorszki lúd. talni, hogy egyes fajták
hanyatlásnak indulnak s
utóbb ki is vesznek. Az ügyes tenyésztők, ha értékes fajtáról van
szó, tenyészirányváltoztatással leküzdik az elfajtázás, vagyis a túltenyész-
tettség veszedelmét és ezzel m egm entik a fajtát.
M eg kell jegyeznünk, hogy a fajta igazi lényege a testalkatban,
nem pedig a színben és rajzban nyilatkozik meg, azért a bírálatnál
sokkal nagyobb hibának kell minősíteni, ha valamely állat a fajtajelleg
szempontjából mutat fel hiányosságot, mintha csak mellékes d olgok
ban hibás.
Vannak a fajta keretében azonban olyan kisebb-nagyobb elválto
zások, amelyek a jelleget nem érintik lényegesen, az e tulajdonságokkal

51
bíró állatok külön csoportba sorozhatok, amelyet azután aljajtának

vagy válfajtának szoktunk nevezni (változat, varietás). Tenyészet,
több törzsnek a csoportja, amelyekkel hasonló viszonyok között ugyan
azon határozott irányban történik a tenyésztés. Tenyésztörzs alatt a
baromfitenyésztésben azoknak az állatoknak a csoportját értjük, amelyek
51. sz. ábra. Emdeni gunár.
egy vagy több tenyészidényre előre meghatározott céllal egymás mellé

vannak beosztva, az ivadékokkal együtt pedig képezik a családot. Ha a
tenyésztés nem folyik szoros szabályok szerint, mint pl. a gazdaudvaron,
akkor a törzs vagy család fogalma sokkal tágabb. Törzs lehet 1 kakas és 1
tyúk is, de lehet több kakas és m egfelelő tyúkokkal bíró tenyészállo-
mány, amelyek bizonyos tenyésztési cél érdekében össze lettek válo
4*

gatva. Viszont a közéletben egy törzsből álló állományt, egy hímet és
néhány tojót is neveznek tenyészetnek pl. N N orpington tenyészete.
A szaporítás a tenyésztés tárgyát képező állományon kétféleképpen
alkalmazható, beltenyésztés (tiszta vérbeni) és keresztezés útján.
A tisztavérbeni tenyésztés abból áll, hogy a tenyészállatokat m indig
ugyanabból a fajtából vagy válfajtából válogatjuk ki, másfajtájú állatnak
nem szabad a tenyészállatok közé keverednie. A tenyészállatok idegen
tenyészetekből vagy törzsektől származhatnak ugyan, de ugyanahhoz a
fajtához kell tartozniok. Ez egyébként kívánatos is, mert így elkerüljük
a rokontenyésztés ve
szedelmeit.
A beltenyésztés tá-
gabb értelemben véve
szintén tisztavérbeni te
nyésztés, mert célja a
vér tisztaságának m eg
őrzése, a fajtát vagy a
válfajtát jellem ző tulaj
donságok megrögzí
tése és fejlesztése te
nyésztés által, még pe
dig egy törzs vagy egy
család keretén belül,
vérfrissítés nélkül. Itt
tehát közelebbi vagy
távolabbi rokonok pá
rosításáról van szó. A
beltenyésztés tulajdon
képpen rokontenyész
tés (breeding in), amely
íágabb, vagy szűkebb lehet7a tenyészállatok rokonsági foka szerint. Ha
a legközelebbi rokonokat párosítjuk, akkor vérfertőző rokontenyésztést
űzünk (breeding in and in). A beltenyésztésnek három formáját szok
tuk m egkülönböztetni: 1 . vérfertőző rokontenyésztés 1 — 3 ízig ter
jedő rokonok között; 2. szűkebb rokontenyésztés 4 — 6 ízig terjedő
rokonok között és 3. tágabb rokontenyésztés a 6 . ízen túl menő rokonok
között. A rokontenyésztés általában, de különösen a vérfertőző rokon
tenyésztés igen veszedelmes, ezért csak olyan tenyésztőnek szabad hasz
nálnia, aki kiváló szakértő. Ú j fajták kitenyésztésénél, avagy régi parlagi
fajták nemesítésénél elkerülhetetlen a rokontenyésztés, de ebben az eset
ben igen gondosan kell alkalmazni s csak olyan állatokat szabad erre
a célra felhasználni, amelyek kifogástalanul egészségesek, hibáktól

j
mentesek s a célunknak m egfelelő tulajdonságokat nagy mértékben
bírják. A céltalanul és rendszertelenül alkalmazott rokontenyésztésnek
hátrányai hamar szoktak jelentkezni: csökken a testnagyság, az életerő,
a termékenység — néha egészen meddők lesznek az állatok, hanyatlik

a gazdasági érték, a növendékek lassan tollasodnak, torza’.akulatok lépnek
fel, gyakoriak a visszaütések az ősök hibáira, átörökíthető betegségek
lépnek fel (tuberkulózis). Mindezeknek az összehatása folytán egész tényé-

54
szetek, családok, törzsek tönkremehetnek, azonban nem minden dege-

nerálás, vezethető vissza éppen rókontenyésztésre. Oka lehet ennek
sok más is, mint pl. változott klíma, helytelen etetés, gondozás, beteg
ségek fellépte stb.
Ha a rokontenyésztés veszedelmeit el' akarjuk kerülni, vérfrissítést
kell alkalmaznunk, amely akkor válik elkerülhetlenül szükségessé, ha
azt látjuk hogy állományunk egészségi állapota hanyatlik, ha a term é
kenység és term előképes
ség csökken. Ebben az
esetben bekövetkezett már
a túltenyésztettség álla
pota. Vérfrissítés szük
séges akkor is, ha vala
mely idegen fajtából szár
mazó törzs, kedvezőtlen
klimatikus behatások kö
vetkeztében kezd vissza
fejlődni. Ilyenkor legjobb
ha a fajta eredeti hazájá
ból hozatunk tenyész-
anyagot. Elkerülhetlenül
szükséges továbbá a gya
kori vérfrissítés a gazda
sági baromfinál, amely
nél tojás- és hústermelés
szempontjából elsősor
ban az egészségre, edzett
ségre és termékenységre
vagyunk tekintettel. Itt
54. sz. ábra. Tuluzi lúd. tehát, aszerint ahogy a
kiselejtezett öreg tyúko
kat saját tenyésztésünkből pótoljuk, évente, vagy minden két-három
évben fogunk vérfrissítésről gondoskodni. Erről különben később még
lesz szó. A vérfrissítést általában hímek beállításával szokták eszközölni,
de igen jól m egfelelnek erre alkalmas körülmények között tojók is.
A vérfrissítés szüksége minden barom fifajnál fennáll.
A vérfrissítés folyamatának kellő megvilágítása céljából ide iktatunk
egy gyakorlati példát: Tegyük fel pl. hogy A, B, C tenyésztő ugyanazt
a fajtát magas vérre kitenyésztette 1919-ben, mondjuk, mindeniknek egy
kakasa és egy tyúkja volt. A kakas jele J ' , a tojóé Q, 1920-ban ha a
tenyésztők nem ügyelnének s ugyanazokat a kakasokat alkalmaznák
továbbtenyésztésre, vérfertőző rokontenyésztést űznének, mert az apát a

55
saját lányaihoz osztanák be hímállatnak. A három tenyésztő tehát elhatá

rozza, hogy kakasokat cserélnek s a saját kitenyésztésű kakasaikat mind
kiselejtezik. Abban állapodnak meg, hogy A m indig fí-től, B mindig
C -től és C mindig A-tól fog kakast cserélni. Tehát az 1920-ban cserélt
55. sz. ábra. A chinai hattyúlúd.
kakasokkal folytatódik a tenyésztés és 1920-ban így alakul a három üzem

tyúkállom ánya:
A B C
1919-ben kikelt állatoknál: $ A 5 B $> C
Párosítás 1920-banjl919-ben
kelt állatokkal: rfB Q .A C 9 B c
Utódok 1920 tavaszán : cf i/a fl $ Va B c f Va C $ 1/2C lh A $ 1/1 zi

Va A V2 A 1/2 B 1/2 fi 1/2 C »/a C
Ez az összeállítás tehát az 1919-ben kelt állatok párosítását mutatja

s fel van tüntetve a vérkeverődés is. Az 1920. évi szaporulat /4 tenyész
tőnél felében B kakasától = V 2 B s felében saját zí tyúkjaitól = 1h A
származik; 5 tenyésztőnél felében C kakasától = Va C s felében saját
tyúkjaitól Z? = 1k B-, C tenyésztőnél pedig felében A kakasától = Va
és saját tyúkjaitól C = Va C, származik.

56
Az 1920-ban használt kakasokat újból kiselejtezik s hasonlóképpen,

mint 1919-ben, végrehajtják a cserét, hogy kikerüljék a rokontenyésztést
1921-ben a következő képet mutatja a 3 tenyészet:
A B C
1918-ban ősszel 9 A 2 B $ C
1919-ben kikelt állatok ' 9 fi- " o 'c '
Párosítás 1921-ben 1920-ban
kikelt állatokkal: cf Va-C 2 Va fi ; ■1/2 /I 2 1/2 C cT 1/2 fi 9 1/2 /4
1/2 fi 1/2 A 1/3 C 1/2 fi 1/2/1 1/2 C
d* 1/4 C 9 V* c C? 1/4 z4 2 V 4 /4 cT 1/4 fi 9 1/4 fi

1/4 fi 1/4 fi 1/4 C 1/4 C 1/4/4 1/4/4
Utódok 1921. tavaszán:
1/4 fi 1/4 fi 1/4 C 1/4 C 1/4/4 1/4/4
1/4/4 1/4/4 1'4Ö V jfi 1/4 C 1/4 C
56. sz. ábra. Pekingi kacsa.
A szaporulatot jelző betűk melletti törtszámok a vérkeverést mutat

ják ebben az összeállításban is. Az 1920-ban világra jött szaporulat
párosítása — mindig a legifjabb generációról van szó — úgy alakul, hogy A
tenyészetében a kakas V 2 C Va B vérkeverésű, a tyúk pedig V 2 A l/a B
Va C 1/afi Va B XL A
vérkeverésű, tehát A tenyészetében a képlet lesz —— — - —~ ~ — !— -— =
= V 4 C , 1U B, 1/iB , 1!iA = 1/i C, 1h B , 1U A. Hasonlóképpen meg lehet
állapítani B és C 1921. évi tenyészeredményének képleteit.

Az 1921-ben használt kakasokat újból kiselejtezzük, úgy, hogy 1922,
a tenyészet a legfiatalabb állatokkal a következő képet m utatja:
A B c
1919-ben kikelt állatoknál: <? B _
1920-ban kikelt állatok: 2V a ~B 2 v7 b 9 1/2 c
1/2 A 1/2 4 1 /2 X
Cf 1/4 /4 2 1/4 C d11/* B 2 V íA ' 1/4 C 9 1/4 3

1/4 C 1/4 3 1/4 A 1/4 C 1/4 3 1/4 /I
Párosítás 1922-ben 1921-ben
1/4 C 1/4 3 1/4 A 1/4 C 1/4 3 1/4/1
kikelt állatokkal:
1/4 3 1/4 A 1/4 C 1/4 3 1/4/4 1/4 C
21/ 4/4 1 1/4 3 2 1/4 3 1/4 C 9 1/4 C

1/8 C 3/s 3 3/8 A 3/s ,4 3/8 3 3/8 3
1/8 C 3/8 C 3/s^C 3/s C 3/8/4 3/8/4
1/8 3 4/4/1
Utódok 1922 tavaszán: = 3/«B
l/s C 3/8 C
1/8 3
1/8 3
l/s/l
Ezen az alapon a további évek eredményének a képe is m egrajzol

ható azon elv szemmel tartása mellett, hogy az ivadék felében az apa,
felében az anya vérét örökli 1923-ban :
A tenyészetében : B/ie A, 5/ie B, 6/i6 C lesz a képlet

B 5/l6 B, 5/l6 C, ’/io A
C 5/l6 C, &/l6 A, 6/l6 B és 1 9 2 4 -b e n :
A XVs2 /4, 10^32 5 , U/32 C
B n/s2B, 10/32 C, n /32/4 7
C i:L/32 C, 10/32/4, n/s2B
E képletekből látjuk, hogy miként keveredik a vér az ivadékok

ban. Ilyen módon elkerüljük a szűk rokontenyésztést, ha a tenyésztők
évről-évre gondosan kicserélik a kakasokat. A teljes vérfrissítést azon
ban ők sem kerülhetik el, mert már a hatodik évben mind a három
tenyészet rokonságban lesz egym ással, úgy hogy a vérfrissítés igen
célszerűnek fog mutatkozni. E bben az esetben mind a három tenyésztő
új kakast fog magának beszerezni s ha a vásárlásnál a kellő szakérte
lemmel és körültekintéssel járnak el, tenyészetük további fejlődését
várhatják a vérfrissítéstől. A vásárlásnál tekintettel kell lenni az állatok
eredetére is s nem szabad sajnálni a pénzt, mert gondosan kitenyész
tett jó tenyészállatot nem fog senki sem potom áron eladni.
A vérfrissítés igen fontos, de igen nehéz művelet, mert amilyen
jótékony hatású lehet az idegen származású kakas tenyészetünkben,

58
ugyanannyit ronthat is, ha hibái vannak. A kakas vételénél tehát nem

szabad csak a szépségre nézni, hanem ismerni kell az eredetét is, hogy
m egközelítőleg legalább ism erjük szüleinek az átörökítő képességét.
2. A keresztezés. Ha különböző fajtájú vagy válfajtájú állatokat
párosítunk, akkor keresztezést űzünk. Ez a tulajdonképpeni ellentéte
a tiszta vérbeni tenyésztésnek. A keresztezésnek általános tapasztalat
szerint jótékony hatása van az ivadékokra, főleg az első nemzedékben,
de ha a tenyésztés nem
folyik céltudatosan to
vább, a jó hatás elvész.
Keresztezés által szoktak
új fajtákat is előállítani,
sőt lehet, hogy a kultur-
fajták legtöbbje keresz
tezés útján tenyésztődött
ki. D e amint óvakodni
kell az összevissza való
keresztezéstől, ugyanúgy
óvakodni kell a keresz
tezés útján előállott bár
milyen szép állatoktól,
mert sohasem lehet tudni,
mit fognak átörökíteni,
minthogy az ilyen álla
toknak nincs fajtaszilárd
ságuk. Főként a gazdasági
érték szempontjából van jó
hatása a keresztezésnek. A
keresztezés első ivadéka
-■ a félvér, a továbbiakban
57. sz. ábra. Indiai futókacsa. az lesz túlsúlyban amely
ismételten alkalmaztatik
pl. félvér orpington és parlagi, ha újból orpingtonnal keresztező
dik:!3/* rész orpington és V* rész magyar ivadékot eredményez.
Mindezek az elvek és tételek csak úgy fogják célunkat szolgálni,
ha tenyészkiválasztást űzünk. M indig ki kell válogatni azokat az állatokat,
amelyek a mi célunkat képező tulajdonságokat a legjellegzetesebben
m agukon viselik s azokat használjuk tenyésztésre, míg azokat az álla
tokat, amelyek hibákat mutatnak fel, ki kell selejtezni. De nem szabad
a külsőségekre nagy súlyt helyezni. Néha a véletlen olyan produk
tumokat állít elő, amelyek bámulatba ejtik a tenyésztőt, de az ilyenek
ritkán örökítik át jótulajdonságaikat, azért ismerni kell az állatok

59
eredetét, leszármazását. A kiváló fajták tenyésztőinek, akiknek sikerül a

tenyészetet magas vérben fenntartani, törzskönyvet kellene vezetniük,
amelyből az ősök gazdasági értéke és külemi jellegzetessége meg
állapítható. A tenyészkiválasztás (szelekció) az eszköze a fajták nemesí
tésének, az új fajták előállításának, akár tiszta vérbeni tenyésztés, akár
keresztezés által történik a nemesítés. A tenyészállatoknak tehát, amelyeket
célunk elérése szempontjából kiválasztunk: jó átörökítőképességgel,
58. sz. ábra. Orpington kacsa.
magas tenyész- és gazdasági értékkel, kifogástalan testalkattal és külemmel

kell bírniok, ezenkívül teljesen kifejlődőiteknek, erőseknek és egészsége
seknek kell lenniök. Ezt lényegében tudja mindenki, de a gyakorlatban
még sem alkalmazza a tenyésztő a tenyészkiválasztást, de különösen nem
alkalmazza a gazda, aki pedig a barom fiak gazdasági értékének fej
lesztése érdekében legjobban rá volna utalva.
Végül a tenyészállatok megjelölésénél előforduló rövidítéseket iktatjuk ide. A him-
állat jele o", a tojóé $ , de jelölik tizedes törttel is, úgy hogy a tizedes pont előtti
szám á hím állatot, a pont mögötti szám a tojóállatot jelenti, pl. l -2 orpington, egy
orpington kakast és két orpington tyúkot jelent, 1-0 plimut, ilyen kakast jelent.
A keresztezés jele X , tehát plimut X parlagi, plimut és parlagi keresztezést jelent.

IV.
T akarmányozásían.
A barom fiak etetése tekintetében sok olyan nézet van elterjedve

a gyakorlatban, amelyek többnyire téves alapból indulnak ki és gyak
ran hátráltatják az állomány fejlődését s kárt okoznak a tenyésztőnek.
Ezért legcélszerűbb a baromfiak takarmányozását ama kipróbált szabá
lyok szerint végrehajtani, amelyeket a tudományos kutatás állapított
m eg és számtalan kísérlet alapján igazolt. Nem elég a baromfit csak
úgy etetni, hogy éppen életben maradjon, hanem az életfenntartó
táplálékon túl, annyi és olyan eleséget kell az állatoknak adni, hogy
tudjanak tojást, húst, tollat termelni, szükséges tehát az állati test vegyi
alkatrészeit, valamint az eíeség vegyi összetételét, úgyszintén az emésztés
m ódját legalább főbb vonásokban ismerni.
Az állati test szerves és szervetlen alkatrészekből áll. Ha az állati
vagy növényi testet állandó párolgásnak tesszük ki, végül hátra marad
a vízmentes anyag, amelyet a test száraz anyagának nevezünk.
Ennek az eléghető részei a szerves anyagok, az eléghetlen részei (a
hamú) az ásványi anyagok. Szerves an yagok: 1. a fehérjefélék, vagy
légenytartalmu (nitrogén) vegyületek, amelyek a húsnak, a vérnek, a
csontokat összefűző inaknak (enyvképző anyagok) és a tollak szaru
hártyájának, a tojásnak (tojásfehérje) stb. főtöm egét alko tják; 2. Iégeny-
mentes vegyületek, mint pl. a zsír, amely a test minden részében,
úgy a vérben is található, főleg azonban a kötőszövetek hézagait tölti
ki (zsírszövet).
A szervetlen vegyületek szintén találhatók a test minden részében?
mint sók, alkaliak, aljak stb., főleg azonban a csontokban. Az állati testben
előforduló főbb elemek ill. vegyületek a következők: a kálium, nátrium,
magnézium, chlor, kénsav, szénsav, kovasav, foszforsavas mész, kénsavas
mész, konyhasó stb. A csontok úgy keletkeznek, hogy eleinte felgyülemlik
bizonyos mennyiségű foszforsavas mész s ehhez társul azután a szén
savas mész. Innen érthető meg, miért kell az állatoknak ezeket az
anyagokat adni, a szárnyasoknak a csontképzésen kívül a tojáshéj kép

zése céljából van szükségük mészvegyületekre. Kisebb mennyiségben,
de mint igen fontos alkatrész szerepel a vas is, amely főleg a vér vörös
sejtjeiben található, ugyan
csak található a tojásban is.
Az állati test mindezeket
a vegyületeket a tápanya
gokból vonja ki. Az állat
magához veszi az eleséget,
am ely az emésztő csatornán
végig megy, innen a test
felépítésére alkalmas anya
gok a vérbe jutnak, ahol
átalakulnak, széthordatnak a
test minden részébe. A vérbe 59. sz. ábra. Roueni kacsa,
beleln em kerülő anyagokat
az állat a bélsárral üríti ki, m íg a felszívódott, de már elhasznált
anyagokat a vér viszi azokhoz a szervekhez, amelyek ezeket, mint a
testre nézve felesleges, sőt ártalmas anyagokat eltávolítják. A test
táplálása tehát anyag-
csereútján megy végbe,
vagyis a táplálék alkal
mas módon és formá
ban felvevődik, azután
felbom lik, átalakul vagy
kiválik a testből, ami
dőn feladatát teljesí
tette.
Láthatjuk ezekből,
hogy a takarmányo
zási eljárásnak a hatása
miként nyilvánul az
állatok tápláltságában,
vagyis a táplálék szol
gáltatja a húst és zsírt,
a táplálékból meríti az
állat az életerőt, a me
leget, a felvett anya
gokból építi fel toll-
ruháját és innen mint
egy készletből meríti
a szükséges vegyülete-
60. sz. ábra. Cayuga kacsa. két a tojásképzéshez,

62
vagyis a tojástermeléshez. Ebből következik, hogy a legszebb sikert

nem csupán azáltal fogjuk elérni, ha elegendő mennyiségű táplálé
kot adunk, hanem ha ebben fehérje, zsír és szénhidrát (keményítő-
és cukortartalmú tápszerek) anyagokat, vizet és ásványi sókat adunk
olyan m ennyiségben és arányban, ahogy azt az állatok tápláltság!
állapota és a velük elérni kívánt cél előírja. Hiányos táplálás kedvezőt
lenül befolyásolja a hús-, zsír-, tojás- és tolltermelést, csökkeni az életerő,
61. sz. ábra. Duclair kacsa.
amely viszont az edzettség hanyatlását s a betegségek iránt való fogé

konyságot vonja maga után. Ezzel szemben, ha többet adunk, mint
amennyire a szervezetnek szüksége van, egyrészt pazarlást követünk
el, ami a jövedelmezőséget hátrányosan befolyásolja, másrészt az állatok
túltápláltak, túlkövérek lesznek, ami szintén csökkenti az edzettséget és a
termelőképességet. A tenyésztő feladata tehát a rendelkezésre álló takar
mányanyagokat megvizsgálni, a céljának megfelelőket kiválasztani s
ezeket olyan formában adni, hogy az állatok a legjobban kihasználhassák.
M inthogy ilyenformán tudjuk mit kell az állatoknak adni, tudjuk
azt is, hogyan kell az eleséget kiválasztani, hogy megadjuk a szerve-

zetnek azokat az anyagokat, am elyekre szüksége van. A baromfiak, a
kacsák kivételével, növényevők, vagyis főleg növényi term ékekből szedik
fel a tápláló anyagokat. A kacsa mindenevő, lenyeli a békát, halat
stb. éppen úgy, mint bogarat vagy növényi eleséget. A többi baromfiak
megeszik ugyan a húsféléket, de természetszerűleg csak gilisztákat,
bogarakat s egyéb férgeket vesznek fel. A pulyka lenyeli az egereket,
ha a friss szántásokat bejáratjuk vele. A növények szintén vízből és
szárazanyagból állanak, amely utóbbi ismét szerves és szervetlen
alkatrészekre bom lik. A szerves alkotórészek a következők: fehérje vagy
protein (légenytartalmú alkotórészek) továbbá nyersrost, zsír és egyéb
nitrogénm entes szerves al
kotórészek, vagyis szénhidrá
tok, ú. m. keményítő, cukor,
dextrin, különböző növényi
savak stb. Ezek elégetése
után visszamarad a hamu,
amely a szervetlen alkatrésze
ket tartalmazza. A növényi fe
hérje hatékonysága az állati
testben abban áll, hogy
szintén fehérjét képez, vagyis
az szükséges a hús, a vér,
a tojás stb. képzéséhez. A
légenymentes alkatrészei a
takarmánynak állanak 1 .
' nyersrostból, 2 . zsírból és
3. a szénhidrátokból. A 62. sz. ábra. Japán kacsa.
nyersrost alkotja a nö
vényi sejtek falát; fiatal növényeknél finom, lágy, később elfásodik
és kemény lesz, eszerint azután az emészthetősége is változik. Fás
nyers rostban sok a szénvegyület s így azt csak különleges, ű. n. feltárási
eljárásokkal tehetjük emészthetővé, pl. a szalmáfeltárás. A zsír alatt itt
elsősorban növényi zsírokat, olajokat (tengeriolaj) értünk, de a baromfi
takarmányozás szem pontjából számba jön az állati zsír is, mert lágy
eleségbe faggyú- s szalonnahulladékok könnyen belekeverhetők és
kitűnően értékesülnek. A zsír több meleget szolgáltat, mint a többi
légenymentes tápanyag, így 1 kg. zsír 2 -2 -szer annyi m eleget fejleszt,
mint 1 kg. keményítő vagy cukor, éppen azért a takarmány értékének
megállapításánál fontos szerepet visz. A zsírra egyébként a szervezet
nek hús-, zsír- és tojásképzésnél, továbbá erőkifejtés szempontjából
nagy szüksége van. A szénhidrátok közül főleg a keményítő és a cukor
játszik nagy szerepet az állatok takarmányozásában és pedig mint

64
m elegítő és hizlaló anyag, a fehérjét azonban egyik sem pótolhatja.

A keményítő leginkább a magvakban és nagyobb mennyiségben a
burgonyában fordul elő, a cukor ellenben — különböző formákban —
a répában, a növények szárában, leveleiben s egyéb részeiben.
A takarmány melegfejlesztőképességét a kalóriával fejezzük ki, mint
később látni fogjuk.
A szervetlen anyagok, amelyek az állati test fejlesztésére szük
ségesek, többnyire megvannak a takarmányfélékben, de sokkal csekélyebb
63. sz. ábra. A pergő ruca.
mennyiségben sem hogy a barom finak elegendő volna, azért különféle

alakban az eleséghez keverve külön kell az állatoknak megadnunk.
Ilyen a foszforsavas mész, amely főleg csontképzéshez szükséges ;
szénsavas mész, amely csontképzéshez és a tojáshéj felépítéséhez
szükséges (a tojáshéj 9 3 — 9 7 % -b a n szénsavas mész). Ezeket csont
liszt, csontdara, vakolat, őrölt kagyló és tojáshéjak stb., valamint
vegyi készítmények alakjában m egadhatjuk a lágy eleségben az álla
toknak. Csekélyebb m ennyiségben kell a baromfinak a kovasav a
tollak képzéséhez, de ebből találnak eleget a m ageleségben és a
szabadban, legfeljebb homok, grit (apróbb kőtörmelék) alakjában meg-

05
adhatjuk nekik, mert a barom finak az emésztés megkönnyítése szem

pontjából is kell ezeket felvennie. Kevés konyhasóra is van szüksége
a baromfinak, főleg az anyagcsere élénkítésére, de ebből csak keveset
szabad adni, állatonként
s naponta 1 gr.-m ot,
mert különben nincs
m eg a kellő hatása.
Aszerint, hogy mi
lyen viszonyban vannak
a légenytartalmú fehérje
és légenym entes (zsír-
és szénhidrátok) anya
gok egymáshoz, a követ
kező csoportokat állít
hatjuk fel a barom fiete
tés szem pontjából: 1 .
magvak és gyüm ölcsök;
2 . gyökök és g u m ók;
3. zöldeleség s széna; 64. sz. ábra. Mandarin tojókacsa.
4. hulladékok és gyárt
m ányok; 5. állati eleség, ú. n. hús, húsrostok, csontdara, rovarok,
giliszták stb. A barom fieleség megválogatásánál nemcsak az árra, •
hanem annak tápértékére, természetszerűségére is kell tekintettel len
nünk, nemkülönben szá
mításba kell venni a
faj vagy fajta igényeit
és az elénk tűzött célt.
A háziszárnyasok mag-,
illetőleg növényevők; a
kacsa mindenevő és leg
jobban a sertéssel ha
sonlítható össze, a lúd
elsősorban fűevő, ezért
sok legelő kell neki, de
igényel mageleséget is,
a pulyka hasonló a tyúk
hoz, a galam bok főleg
65. sz. ábra. Mandarin gácsér, magvakat esznek s elő
szeretettel szedegetik fel
az apró gyommagvakat, valamennyi baromfi felveszi a rovarokat, a
gilisztákat stb. A lúd kizárólag növényi táplálékon él, a kacsának, a
tyúknak m agvakból és ezek gyártmányaiból, gyök- és gum ókból, zöld-
W inkler J . : Barom fitenyésztés. 5

66
eleségből, húshulladékokból (lóhús, húsliszt, halliszt, cserebogarak) kell

a napi adagokat összeállítani.
M inthogy ilyenformán tudjuk milyen tápanyagokra van az állati
testnek szüksége s tudjuk azt is, hogy a takarmányban milyenek talál
hatók, m eg kell állapítanunk, hogy ezeket milyen arányban és milyen
m ennyiségben adjuk. E végből a 73. oldalon levő táblázaton bemutatjuk
a leggyakrabban előforduló és legfontosabb baromfieleségek tápanyag-
66. sz. ábra. Bronz pulykák.
tartalmát. A tabella számai átlagosan fejezik ki a takarmányok tápanyag

tartalmát és alkalmasak arra, hogy a rendelkezésre álló anyagok
tápértékét meghatározhassuk velük. A szervezetnek legalább annyi
fehérjét kell adni, amennyit naponta felhasznál s m inthogy ezt sem a
zsír, sem a szénhidrát pótolni nem tudja, okvetlenül kell az utóbbiak
m ellett bizonyos mennyiségű fehérjét etetni. A tápanyagok tehát bizo
nyos arányban kell, hogy álljanak egymáshoz a takarmányban, amely
arány a táblázat segítségével könnyen kiszámítható. Az árpa pl..,8 %
fehérjét, 1 7 % zsírt és 5 8 -9 % szénhidrátokat tartalmaz emészthető álla-

p ó tb an ; az arányt úgy kapjuk meg, ha zsírt 2 5 -e l szorozzuk s
hozzá adjuk a szénhidrátokhoz s az így nyert összeget a fehérje száza
lékával elosztjuk
1-7 X 2-5 + 58-9 = 4-3 + 59-9 = 63‘2 :8 = 7 ’9,
vagyis az árpában levő tápanyagok aránya 1 :7-9. A zsírt azért kell

2‘5-ször nagyobb értékkel beállítani, mert a zsír ennyivel hatékonyabb a
szénhidrátoknál. Az arány lehet k étféle: szűk és tág s így célunkhoz
képest más és más arányt fogunk használni; szűk az arány, amely
több fehérjét és kevesebb zsírt és szénhidrátot tartalmaz, pl. 1 :4 -ig
terjedő arány; tág az, amely kevesebb fehérje mellett több zsírt és
szénhidrátot tartalmaz, pl. 1 : 5 — 1 : 8 -ig stb. Azoknak az állatoknak,
67. sz. ábra. A mexikói fehér pulyka.
amelyeknek feladata húst, tojást termelni, amelyek tehát több fehérjét

igényelnek, szűk táparányban kell az eleséget kimérni, pl. a csibéknek,
a növendékállatoknak, a tojó tyúkoknak, m íg a hizlalásra szánt álla
tokat tág táparányban fogjuk etetni, mert itt a főcél a zsírlerakódás.
A barom fiak általában szűkebb táparányt igényelnek, mint a többi házi
állatok. A tojó tyúkoknak 1 : 4 táparány a legalkalmasabb. Egy kg. élő
súlyra etetünk 5 gr. em. fehérjét, 2 gr. em. zsírt és 27 gr. em. szén-
fS 1 27 32
hidrátot, tehát = -7 t = 4. Ilyen összeállítás könnyen érhető el,
o o
a takarmányok különféle keverése által. A magvak táparánya általában
tág, ha azután szabad kifutó mellett a baromfiak sok állati eleséget
találnak, akkor ebben sok fehérjét vesznek fel, amely kiegyenlíti az
arányt. De télen, amikor a természet nem szolgáltat állati eleséget

68
annál a tenyésztőnél, aki kézből etet, gondoskodni kell a fehérje pót

lásáról. Itt azután jelentékeny szerepet játszik az eleség ára. A legolcsóbb
eleségfélék pl. a burgonya, táparánya igen tág s csak kevés fehérjét és
zsírt tartalmaz, itt tehát olcsó fehérje tartalmú agyagokkal kell a ki
egyenlítést végezni, ilyenek pl. a korpa, a húshulladékok, húsliszt, hal
liszt, vérliszt, húsrostos barom fieleségek stb. A barom fieleséget m ag
vakban és lágy eleségben adjuk s itt a keveréssel adjuk meg a táp
arányt. Az amerikai tenyésztők nem etetnek lágy eleséget, hanem darák
és liszt alakjában szárazon adják m eg a szükséges tápanyagokat, az
európai tenyésztők azonban inkább lágy takarmányban adják az ele
ség jelentékeny részét,
mert így a különféle
hulladékok könnyeb
ben értékesíthetők. T e
gyük fel, hogy a te
nyésztőnek rendelke
zésére áll burgonya,
búzakorpa és árpa. Van
neki 10 tyúkja köny-
nyebb fajtából 2 kg.
élősúlyban, tehát 2 0 kg.
élősúlyra kell az ele
séget kiszámítani, szük
ség van tehát fenti for
mula szerint minimum
100 gr. fehérjére, 40 gr.
zsírra, 540 gr. szén
68. sz. ábra. Gyöngytyúkok. hidrátra. A tapasztalat
szerint említett nagy
ságú tyúkok 60 gr. m ageleséget igényelnek naponta, kell tehát naponta
600 gr. árpa, abban van 48 gr. fehérje, 6 X 1 ' 7 = 1 0 gr. zsír, 6 X 5 8 ' 9 =
= 348 gr. szénhidrát, összesen tehát 350 gr. szénhidrát, kell tehát a lágy-
eleségben pótolni 52 gr. fehérjét, 30 gr. zsírt és 190 gr. szénhidrátot
fehérje zsír szénhidrát
500 gr. b u rg o n y a_______ 10-5 l ’O 109
2 00 gr. k o r p a ......... ... 25-2 5-2 85
12 0 gr. húsliszt ________ 81-0 15-3 1
116-7 21-5 195
így tehát kiegyenlítettük a szükségletet a zsír kivételével, am elyből a
hiányt, marha-, birka-, vagy lófaggyú stb. alakjában megadhatjuk a lágy
eleségben. Ezen az alapon bármiféle állomány számára kiszámíthatjuk
a takarmányszükségletet, a fehérjét illetőleg, ép úgy mint példánkban,

69
a számított mennyiségnél lehetőleg többet etetünk, különösen akkor,

ha fiatal vagy tojó állatok tápanyagszükségletéről gondoskodunk.
A modern takarmányozástan Kellner kutatásai nyomán egyszerűsí
tette az adagolások kiszámítását az által, hogy a különféle takarmányok
hatékonyságát, zsírtermelőképességét megállapította. Minthogy 100 gr.
keményítő Kellner kísérletei szerint éppen 25 gr. zsírt termel, a zsír
termelőképesség négyszerese adja m eg a takarmány keményítőértékét.
Pontosan kísérletileg m ég nem állapították m eg ezt a keményítőértéket
valamennyi takarmányra nézve, de megbízható kísérletekkel szerzett
tapasztalatok alapján m égis m egközelítő biztonsággal kiszámítható.
A fehérje keményítőértékét 0 -94-eI, a szénhidrátokét 1-el és a zsírt 2 ’2 -el
szám ítjuk; pl. a tengeri tartalmaz 7 '5 % em. fehérjét, 4 -0°/o em. zsírt,
6 8 ‘l 0/o em. szénhidrátot
7'5 X 0'94 = 7-05 keményítőérték

4 X 2 '2 = 8-8 „ ,
68-1 X 1-0 . = 6 8 - 1 .
83-95,
tehát a tengeri keményítőértéke 8 3 -95, vagyis 100 kg. tengeri tápláló
értéke oly nagy, mint 83'95 kg. keményítőé.
A napi adag nagyságát a keményítőértékkel egyszerűbben számít
hatjuk. A tapasztalat és a tudományos kísérletezés megállapította, hogy
egy darab két kilogramm élő súlylyal bíró tyúk igényel naponta csupán
életbentartásra 8 — 10 gr. em. fehérjét, 0-5 gr. em. zsírt és 4 0 — oO gr.
em. szénhidrátot, ami 8 gr. fehérje és 50 gr. keményítőérték, illetőleg
10 gr. fehérjének és 70 gr. keményítőértéknek, felel meg. Emellett
azonban a tyúkok nem tojnak, vagy ha tojnak, csakhamar abbahagyják,
mert a tojásképzéshez szükséges tápanyagokat a saját testükből kell
elvonni. Ha azonban azt akarjuk, hogy a tyúkok tojjanak is, akkor
többet kell adnunk és pedig 12— 15 gr. fehérjét, 2 — 5 gr. zsírt, 40— 60 gr.
szénhidrátot, ami 12 gr. fehérjének és 5 5 — 68 gr. keményítőértéknek,
illetőleg 15 gr. fehérjének és 85 gr. keményítőértéknek felel meg.
Ha a napi adagot a fenti példa nyomán számítjuk ki, akkor a
következő eredményre ju tu n k : a 10 tyúknak az adott viszonyok
között szüksége van 160 gr. fehérjére és 778-46 gr. keményítőértékre,
erre adunk
az árpában — 48-— gr. fehérjét 4 1 5'56 gr. keményítőértéket

a burgonyában 10-5 „ „ 121-07 » »
a korpában . . . 25-2 ,, „ 120’12 u »
a húslisztben...__81-94 „ „ 118-80 „ „
165-64 gr. fehérjét 775-55 gr. keményítőértéket.

70
Láthatjuk tehát, hogy keményítőértékszámolással is elértük ugyanazt

a célt, a fehérjeszükségletet teljesen fedeztük, csak a szénhidrátokban
mutatkozik némi hiány, amit legkönnyebben állati zsírral lehet pótolni,
mivel a különbség igen csekély a szükséglet és a megadott mennyiség
között.
M eg kell jegyezni, hogy a keményítőérték a fehérje tápláló
értékét is magában foglalja s annak oka, hogy két számot tartunk
nyilván a számításnál az, hogy a szervezet a keményítőértéknek egy
részét okvetlenül fehérje alakjában kívánja felvenni. Ha tehát azt
m ondjuk pl., hogy valamely barom fiállomány igényel 1h kg. fehérjét
és 4 kg. keményítőértéket, akkor ez azt jelenti, hogy a 4 kg. keményítő
értékből V 2 kg.-nak fehérjének kell lennie.
A takarmányfélék értékét a melegfejlesztés szempontjából a kalóriá
val is mérik, mert a takarmány nem csak fenntart és hizlal, hanem
meleget is fejleszt. M elegegységekkel azt a hőmennyiséget mérjük,
amely bizonyos anyagok tökéletes elégésénél keletkezik, vagy azt a
meleget, amelyet valamely élő állat fejleszt. Az egység a m elegm ennyi
ség m érésére a kis és a nagy kalória, előbbi azt a hőmennyiséget
jelenti, amely 1 gr. víznek 1 C°-kal feljebb való melegítésére szük
séges; nagy kalória az, amely 1 kg. víznek 1 C°-kal feljebb való
m elegítésére szükséges. Egy gram m fehérjének vagy szénhidrátnak
hevítő ereje, mintegy 4 kis kalóriát tesz ki, míg 1 gr. zsíré mintegy
9 kis kalória, am iből a takarmányfélék kalóriatartalma könnyen ki
számítható.
A kalóriával lehet az állatok takarmányértékesítési képességét
szembeszökően kifejezni. Az apró állatok több m elcgegységet igé
nyelnek testük fenntartásához, am iből következik, hogy a figyelem azok
felé fog fordulni, amelyek minél kevesebb kalóriát igényelnek egy
kilogramm húsnak az előállításához. Beható kísérletezés alapján m eg
állapítást nyert, hogy 1 kg. élősúly előállításához igényel a sertés
13.612, a kecskék és bárányok 14.839, a lúd 17.391, a kacsa 20.130,
a tyúk 24.382 s a házinyúl 55.560 kalóriát. Ebből azonban nem követ
kezik, hogy az aprójószágtenyésztés nem lehet éppen olyan jövedel
mező, vagy m ég jövedelm ezőbb, mint a nagy állatok tenyésztése. Az
aprójószág nagy előnye, hogy olyan hulladékokat értékesít, amelyek
másként felhasználhatók nem volnának s hogy a takarmányszükséglet
jó részét maguk keresik meg. A sertés, juh és kecske oda való, ahol
sok vizenyős hulladékanyag van, illetőleg, ahol másként alig kihasznál
ható legelők vannak (apró füvek) s ebben társulnak hozzájuk a kacsák
és a libák, előbbiek minden moslékot értékesítenek, utóbbiak kitűnő
legelőkihasználók. A tyúkféle a száraz természetű hulladékanyagok értéke
sítője s mint tojásterm elő haszonmadár nagy figyelmet érdemel. A lég-

rosszabb takarmányértékesítő a házinyúl, de ezzel szemben olyan
igénytelen, hogy a legkisebb háztartás is a legnagyobb haszonnal
tarthatja és tenyésztheti.
Amint az elm ondottakból kitetszik, tudjuk, hogy mire van a
baromfinak, mint állati szervezetnek szüksége, tudjuk, hogy mit kell a
takarmányban adni, módunkban van ki is számítani a szükséges mennyi
séget, így tehát szakíthatunk az elavult népies nézetekkel s modern
tudományos alapokra fektethetjük a baromfietetést és hogy ez gazda
sági szempontból mit jelent, láthatjuk a tejgazdaság fellendülésén,
amely elsősorban a célszerű takarmányozásnak köszönhető. Ebben a
fejezetben az általános irányelveket fektettük le, a részletek minden
egyes faj különleges megbeszélésénél találhatók.
A baromfi emésztő szervei általánosan ismeretesek. A táplálékot a
csőr veszi fel s innen kerül a begybe. Miután a madaraknak általában
foguk nincs, az eleség puhítására más eszköz szolgál s ez a begy.
A begy falában levő mirigyek válladéka puhítja a belekerült keményebb
eleséget s az izmok szorítják, nyom ják a tartalmát, innen a gyom orba
kerül a begytartalom, ahol már megkezdődik az emésztés. A gyo
morral összeköttetésben van a zuzógyomor, amely az eleséget teljesen
felaprítja, felőrli, m ég a lenyelt kavics- és üvegdarabokat is. E végből
vastag izom réteggel s szarúszerű kemény hártyával van felszerelve.
Arra nézve, hogy miként működik a zúzógyomor, többféle elmélet
van: egyik azt mondja, hogy kavicsot, gritet stb. azért vesznek fel a
baromfiak, mert a zúzó gyom or ezek segélyével aprítja fel teljesen a
táplálékot, egy másik elég erőt tulajdonít a zuzógyomornak ehhez a
művelethez s azt mondja, hogy szükség van arra az emészthetetlen
porszerű anyagra, amely a kavicsok megőrlése után fennmarad, mert
ez csökkenti a táplálék összeállását, megakadályozza az összecsomóso-
dást s hozzáférhetőbbé teszi az emésztőnedvek számára. Bármint álljon
is a dolog, bizonyos, hogy a barom fiak kavicsot, homokot, üvegdarabot
stb. felvesznek s azt fel is dolgozzák, így tehát bizonyára szükségük
is van rá. A zúzógyom orból nyílnak a vékonybelek, amelyek a vastag
belekbe s ezek viszont a végbélbe mennek át. A belekben történik a
tulajdonképpeni felszívása a test felépítéséhez szükséges vegyületeknek,
amely célt főleg a máj váladéka, az epe és hasnyálmirigy váladéka
segít elő. A fehérje, a zsír és az ásványi anyagok a legkülönböző-
képpen csoportosulnak, bom lanak és vegyülnek, társulnak, miáltal m eg
adják a testnek a szükséges m eleget s felépítik az egyes testrésze
ket, pótolják az elhasznált anyagokat, amelyek élennyel vegyülve el
hagyják a testet. A felvett anyagokból a leggyorsabban a keményítő-
és cukortartalmú vegyületek, az u. n. szénhidrátok, használtatnak fe .
Ezek átalakulnak u. n. szőlőcukorrá s belekerülnek a szervezetbe;

72
felbomlásuk által (lassú égés) m egadják a testnek a szükséges meleget,

amely a tyúknál és galambnál 42-2 °C-t, a lúdnál 41-5 °C-t tesz ki,
A fehérje a tulajdonképpeni húsképző, mert a hús főleg fehérjéből áll.
A táplálék által felvett fehérje zsírra is bomlik, amely az eleségben
felvett zsírral együtt részt vesz az izomzat (a hús) képzésében, lerakódik
.zsír alakjában (tartalék) a kötőszövetekbe s átalakulván cukorrá, részt
vesz a test melegítésében.
73
is.)
ÁUB.IE CJ010']tb'0'NfG)l>(D010'^COCOt^ ootpr r cpcpa>i>^
hamurészek -dí?X
öíbcbcbcbÁ töcbibÁ tooÁ tcbóÁ H Á H ctóóóöórortói
-OJJÁÚ
-á'luVfl
© o t p t p p c o 't r t 'a i g jM c o
m uBH
't>ibóicbco^t'óo-őocbóii>i> ^^^■(bóibóöó
wm 9 c> 9 O) i n n i> ö ró © o ro --i oo o 9 ip (ű 00 H te

emészthető tápanyagokat jelzik. Jelezve vannak a csibenevelés szempontjából fontos
-U3ZS óo^öá)á)ó)t:^ój^t, t^cb'^ót>őícb

•^cooo in ö ég I |^ i h ö
p p p p p '^ c o p p c g 'N p p c p c p H H i ooooip©^^'^^^
JJSZ ÖÓÖ^^ÓI^ÓIÓIÖICOCOÓIÖ’Î
TÁBLÁZAT a legfontosabb takarmányfélék összetételéről Wofff szerint.
oj oo 9 t-< ^ Tp co 93 t ó ej) m co co t - cd f'lOrH'rtOO'^CpOO

^ ^ c b c ^ á jt ^ r -ó iö ^ N m c o t - '^ ó Átt>ÁtÁtá>óocbcbÁH
^ ^ (Meg cg co m t t-. co t-<
£-
V N
-'"-O
a
J co
'Z
03? .N « ’O
C3 í
CO co
cö •CS 5, *3 £ ti, CV"u .—-5 v5?s
>^
*S CÖ « 03 o 3 ^ £ O OS-
co P3 O - o3
& S « g & a. G .
o 'G 3 4 v«J 34 öo £
• O -OS
co bű•
-ui;MÁ
< s*3 ■«+->3* a> G 34 2 <u NN
• ^ N co bű ‘Cű. cs w S ’a
cbfl.cffn ü -- ~^ G2 ‘3-?=* SS i 2
s £ co
v2
, - r tu VJ - - J
Oh N szs
W 53 'o s - *p , QJ
^ co ”öo
£ * «o £ üi go*
ar i.SH .<osiK ha.<K Jls; H > XJ .u [h c/] pH
Áire.re CD 00 -7< 00 05 Cp Cl pi p o oc o^ cp p ^ í»pO)O5'00pTt,,'l> 00 00p>p
-d?x i> ro eb tb >b co eb óóthibt>ihcbóö íbr^têbebcbib-óógógibt'-
>—i ' ^ t o < 0 ,ciH'Nrl ' ^ c o 'cfM O C O M O C O ^ t'O lC O O
-OíjAu w oipÔ'Hooa o cn -h (p o T^-P ® 9 ^ t1
^ G o 6 í > ó á ) ócgi i— 6< t^6oö^9föcbcn9ri ié) ih-^
-31U3)J w -H rt I > I > ^ C O O O © I O I > M > h h C)
nuiBH HipONípOl-H CthOioO^^cOO pMOlptppOOipNINI'ip

(M ÁH cg P h LO Ó G0 CDÁh Ó Ö Ö — ÖÁH Á Á ó i r o Á ó o Á ó ó l c o eb Át
I O H -5j< t-
*ww. Á H c b ó o ih ó o ö Á -.6 )
c o ^ odi> <o o o ! > o o c d c j
-U3 ZS
Tf to co cm cg o »o cg cg cg cg ^ ^h r-H cg p p t - p p p p p ’v f p p p
Jjsz ö. ö ó -ó Áh Áh cg... ö ó ó ó ö ó ó ö Áh ÁhÁhÁf Áf 00 Áh Ó P ÁHtb Ö
CO CO
O C0 c g r-H O T-H r-4 i co to cg cg co co cg i> p p o o p oo p t-h co ^ cg

afjaipj cg cg eb áh ó Áh ÁHÓáóorácotbtbócoócg
>» >s
bű
G cd
g
-(U ;>>
N bű
-:Ó 03
Áá C <3
-+-j. NI “ j
2a>-S1 0C-3^
az
n i
£ b ű
.0 -03
03
G «■ >> §
“•Sco > -^- -0) co
"03
N 03
(A számok
N D ^
H W) >H ^ . >> 03 « 5 .1 .
Gí-rr*
G Á*í -CL> " 9
C
G
■
O O
bű co
“G :o —1 U
N
J
Uh> J •J CO
V.
A
Apolás? gondozás.
A .berendezkedésnél egyik legfontosabb feladat a fa jta megválasz
tása, mert univerzális tyúk nincs, amely minden célnak megfelelne.
Tudni kell, mi a c é l: tojás-, hús- vagy tenyészbaromfi előállítása képezi-e
a tenyészet végcélját. A fajta ta n fejezetében kifejtettük, mely fa jtá k mily
célra valók s így most csak utalunk az ott mondottakra. A tojásterm e
lésnél két irányzat gondolható el. Vagy csak általában tojástermelésre
dolgozunk, tekintet nélkül az időszakra, vagy pedig úgy rendezkedünk
be, hogy télen is tudjunk friss tojásokat piacra adni. Előbbi esetben az
általánosan ismert to jó fajták kielégítő szolgálatot fognak tenni, utóbbi
esetben télen is jó tojó tyúkokra lesz szükségünk, amelyek főleg a közép
nehéz fajtákból kerülnek ki.
A hústermelésnek hasonlóan több irányzata van : általában csak
hústermelés, tekintet nélkül az időszakra és a minőségre, továbbá finom
pecsenye előállítása, hizlalással vagy hizlalás nélkül, végül a téli csibe
nevelés, amely mesterséges keltetéssel lehet kapcsolatban.
A tenyészállatok termelése igen sokféle le h e t: történhetik gazdasági
alapon, történhetik kedvteléses célzattal és történhetik díszállatok értéke
sítése céljából. Mind e célokra alkalmas fa jtá k le vannak írva egyik
előző fejezetben, ezért itt még csak az egyes különleges fajták at em lítjük
meg. így a téli csibenevelésre igen alkalmas a stuhri, winzeni és
ramelslohi tyúk, mert e fa jtá k vidékén már hosszú idő óta rendszeresen
űzik a téli csibenevelést s így ezek a fa jtá k különlegesen ki vannak
tenyésztve erre a célra.
A tyúkféléknek a tojóképesség m ellett van egy másik igen fontos
tulajdonsága, t. i. hogy kotlási lázba esnek s ezen időszak alatt kikeltik
az alájuk rakott tojásokat. Egyes fa jtá k nem kotlának, mint pl. a könnyű
fajtá k , mások meg folyton kotlának, mint pl. az egész nehéz fajták , a
cochin, a brahma. E két képesség kiegészíti egymást, de bizonyos mér
tékig szemben áll egymással. A gazda udvarára nem valók olyan
tyúkok, amelyek nem kotlának, m ert a sok tojás m ellett nem lesz
szaporulat. Viszont a túlságos kotlás akadálya a termelésnek, mert ez
75
alatt az idő alatt a tyúkok nem tojnak. Legjobb, ha mérsékelt arányban

megvan az utóbbi képesség a tyúkokban. A középnehéz fajtáknál jó
tojóképesség mellett elegendőképpen ki van fejlődve a kotlóképesség
is s ennek az az eredménye, hogy ezen fajták tól származó korai kelésű
jércék korán kezdenek tojni és télen is tojnak, mert azt a tojásm ennyi
séget, amit kotlásuk alatt nem tojnak meg, megfelelő tartás m ellett a
téli időszakban szolgáltatják. Mindenesetre fontosabb a tojóképesség,
mert ezen alapszik a tenyészet jövedelmezősége és mert a költés gépekkel,
idegen kotlókkal, pulykákkal is lehetséges. A gazda célja tehát minden
egyéb jó tulajdonság m ellett a tojóképességet fejleszteni és ez lehet
séges is, mert lényegében nem fa jta , hanem egyedi tulajdonság, amely
összefüggésben van a klimatikus és talajviszonyokkal, az etetéssel, a
tartással és kifejleszthető tenyészkiválasztás által. Az Ausztráliában és
főleg Angliában rendezett tojóversenyek beigazolták ezt a tételt. Hol az
egyik, hol a másik fa jta volt a versenyben a győztes és nem ritkán
éppen a középnehéz fa jtá k lettek az elsők, holott az olaszok, a leghor-
nok, a minorkák, úgyszólván századokon át tojásterm elésre lettek kite
nyésztve és egész szervezetük is ezt a célt látszik szolgálni. A mezőgazda
udvarára tehát olyan tyúk való, amely tojik is és kotlik is, amellett
hogy egyéb hasznos belső tulajdonságokkal is rendelkezik, amilyen pl. a
gyors fejlődés, a gyors tollasodás, a betegségekkel szemben való ellen
állóképesség, az élelmesség, hizékonyság stb.
Ezeknek a céloknak többnyire az a tyúk felel meg eléggé jól, amely
az illető vidéken honos, amely az ottani rögnek a szülötte, mint nálunk
is a parlagi magyar baromfi. Azonban ezek a parlagi tyúkok többnyire
egyoldalúak és egy vagy más szempontból nem használhatók minden
célra, ellenben kinemesíthetők, kitenyészthetők bármely cél irányában,
csak azt kell szem előtt tartani, hogy ne kíséreljük meg ellentétes jelleget
venni alapul. Pl. olasz tyúkból jól hízó hústyúkot ne igyekezzünk kitenyész- '
teni és a parlagi tyúkot olasszal való keresztezés által hústermelés irá
nyában nem fogjuk soha kinemesíteríi. A könnyű fa jtá k sem téli tojók,
sem nem kotlának. Ellenben gyorsan fejlődnek, korán tollasodnak,
korán kezdenek tojni és igen mozgékonyak. A könnyű fajták , valamint
a könnyű parlagiak is 5, sőt 4— 4% hónapos korban, a középnehéz fa jtá k
6 és 6%hónapos korban, a nehéz fa jtá k pedig 8:— 9 hónapos korban
tojnak először. A tojásterm elésre való berendezkedésnél a minőség is
számításba jön. Ha pl. egy tyúk 200 tojást tojik és ezek súlya darabon-
kint csak 55 gramm, akkor 11 kg. to já st kapunk, ha ellenben egy tyúk
160 drb. tojást tojik, darabonkint 70 gr. súllyal, akkor 1P 2 kg. tojást
kapunk. Számításba jön még az időszak: á té li tojás drágább, mint a nyári.
Szám ításba jön azután az eleség. A könnyű tyúk kevesebbet eszik, mint
a nehezebb s a termelési költség jelentékenyen befolyásolja a jövedel-
76
delmet. Mindezekhez jön m ég a tojások minősége, amely fajta szerint

változó és amely az etetéssel befolyásolható. Vannak barnahéjú és fehér
héjú tojások, továbbá sárga és fehér tojások, aszerint hogy a tojás sár
gája milyen színű, nemkülönben számításba jön a zamat, amely főleg
a frissességgel, kezeléssel stb. van összefüggésben.
A hústermelésnek is, mint az üzemtani részben látni fogjuk, több
irányzata van. A legjobb angol és francia húsfajták a mi kiimánk alatt
nem használhatók, ezért nekünk más fajtákat kell felkarolnunk. A közép
nehéz fajták csaknem valamennyien alkalmasak erre a célra úgy tiszta
vérben, mint keresztezésekben. A hizékonyságon kívül számításba jön
itt a hús m inősége, amely a bőr, a zsír és a lábszárak színéből is m eg
ítélhető. A fehérbőrű, fehérzsírú és fehérlábú baromfinak sokan előnyt
adnak, s azt állítják, hogy ennek a húsa finomabb, ízletesebb. Mások
viszont ugyanazt állítják a sárgabőrű, sárgahúsú, sárgazsírú, sárgalábú
állatokról. Bizonyos az, hogy egyes vidékek a fehérbőrű, mások
a sárgabőrű pecsenyét kedvelik jobban. így nálunk, Ausztriában és D él
németországban a sárgabőrű a kedveltebb, habár némely osztrák városnak
az ízlése eltér ettől s előszeretettel veszi a fehér baromfit. Északnémet-
ország és Anglia a fehérbőrű barom fit kedveli. A bőrnek és a zsírnak
ezt a színét bizonyos m értékig befolyásolni lehet az etetéssel.
A tengeri sárgít, m íg ellenben a pohánka, árpa, búza etetése nemcsak
nem sárgít, hanem m ég a sárgaszínnek az intenzivitását is gyengíti
A palaszínű lábszárak kékesfehér bőrrel és fehér zsírral járnak s így
m inőség szempontjából az ilyen barom fi kifogás alá nem esik, a fekete
tollazatú barom fi azonban nem kedvence a háziasszonyoknak, mert a
bőrben maradó fekete tolltokok nem tetszetős kinézést adnak a pecse
nyének.
Az állomány beszerzésénél m érlegelendő az is, hogy színes vagy
fehér barom fit szerezzünk-e be, amely körülmény főleg a raga
dozók pusztításai szempontjából bír fontossággal. A fehérszínű állatok
szembetűnőbbek, mint a színesek. Edzettség szempontjából a fehérek,
hacsak nem albínók, vagyis túltenyésztett fehérek, amelyeknek még a
szeme is fehér, kifogás alá nem esnek, de a tisztaság iránt érzékenyebbek
mert piszkos ólban, sáros udvaron, szomorú látványt nyújtanak. A tollas
lábú tyúkok gazdasági udvarba nem valók, mert rossz élelemkeresők és
a sár, víz, trágya stb. hozzátapad a tollas lábhoz s könnyen meghűlést
okozhat. Hasonlóképpen a bóbitás sem való gazdaságba, mert ha a
tollak a szembe lógnak, akadályozzák az állatot az élelemkeresésben, nem
különben az esővíz összegyülemlik a bóbitában, s amellett hogy könnyen
m eghűlést okoz, lefolyik a szembe, az orrba és különféle betegséget, m eg
hűlést stb. okoz. A fajta megválasztásánál számításba jön még korlátlan
vagy szűk kifutó áll-e rendelkezésünkre, mert egyes fajták szűk kifutón

11
egyáltalában nem tarthatók. A 73. számú oldalon látható tabellán tel

van tüntetve, mely fajták milyen kifutót kívánnak. Akár tojás, akár húsra
dolgozunk, főfeltétele az állatok term előképességének a mozgékonyság,
s ezt csak megfelelő kifutó mellett biztosíthatjuk állatainknak. Sok tenyésztő
állítása szerint tág kifutó mellett, am ikor az állatok korlátlan szabad
ságot élveznek és erdőkbe, ligetekbe is kijárhatnak, célszerű lesz fekete
fajtát tartani, mert a ragadozók a fekete tyúkokat kevésbbé támadják meg,
mint a világos színűeket.
A kedvteléses tenyésztés, vagyis a sportbaromfi termelése egész
különleges célok szerint hajtandó végre. Legtöbbnyire az egyes fajták
ideális alakját igyekszenek a tenyésztők megközelíteni, s e célból m eg
állapították minden fajtának a jellegét, amelyhez szigorúan kell ragasz
kodni. Mások viszont speciális szépségre dolgoznak, így pl. törpe fajták
tenyésztésénél, nem különben az ú. n. phönix és yokohama tyúkoknál,
amelyek főleg száraz talajra valók és gyönyörű tollazattal bírnak.
A tenyésztésnek ez az iránya egész külön tanulmányt igényel, mert
minden díszfajtának megvan a maga külön követelménye. A bóbitások pl.
nem tarthatók együtt a malájokkal vagy viadorokkal, hanem külön-
külön tartandók, mert utóbbiak rendkívül harciasak és fürgék, előbbiek
szelídek és ügyetlenek. Figyelem rem éltó, hogy a sárgalábú tyúkok, ha
fajtajelleg szempontjából tartatnak, pázsitos kifutót igényelnek, különben a
lábak sárga színe elfakul, megfeketedik jóform án, s az állatok nem
fogják azt a tetszetős képet mutatni, amit a fajtajelleg leírás róluk ír.
Sok fajtánál kettős törzsekben való tenyésztésre van szükség, mert a
kakasok színezése eltér a tojókétól.
Ha a cél tekintetében megállapodtunk, következik a tenyészállatok
beszerzése. Legjobb, ha saját tenyésztésű állatokat állíthatunk be, vagyis
legjobb, ha saját magunk tenyészthetjük ki tenyészállatainkat. A legjobb
gazdasági tyúkok 2 — 3 éves, már kipróbált tyúkok után nyerhetők. Az
újonnan berendezkedő tenyésztő azonban vásárlásra szorul. A tenyész
állatok beszerzése; lehetséges tojások, napos csibék és fejlett tenyész
állatok vásárlása által. Ha tenyésztojásokat vásárolunk, akkor ezt csak
m egbízható tenyésztőktől tegyük és csak akkor, ha magát a tenyészetet
meg is tekinthetjük és m eggyőződést szerezhetünk a tenyészállatok
m inőségéről. Arról azonban okvetlenül kell gondoskodnunk, hogy a
vett tojásokból kikelt jércékhez idegen kakast szerezzünk be, különben
megeshetik, hogy vérfertőző rokontenyésztést űzünk. A tojásokból fele
részben jércék, felerészben kakasok kelnek ki. Ha a kikelt kakasokból
osztunk be egyet a jércékhez, könnyen megeshetik, sőt valószínű is,
hogy testvérek kerülnek össze a tenyésztörzsben, s az ebből eredő vér
fertőző rokontenyésztés sok nem es törekvésnek volt már a m egölője.
A tenyésztojásüzlettel egyébként a keltetés alkalmával fogunk rész

78
letesen szólni, hasonlóan a napos csibe üzletről is. A tenyészállatok

vásárlása ősszel történik. Korai kelésű, vedlésen túl levő jércéket
szerezzünk be akár új berendezkedésről, akár állomány-kiegészítésről van
szó. Csak ősszel lehet a kort biztosan megállapítani, mert novem ber
októberben érik el az állatok a fejlettségnek azt a stádiumát, amikor
tenyésztörzsekbe beoszthatok. Ezenkívül meg tudjuk állapítani: tojnak-e
már a jércék végül télen át beszoknak az új helyre, úgy hogy tavasszal
minden rázkódtatás nélkül megkezdik a termelést. Tavasszal februárban-
márciusban szintén lehetne tenyészállatokat venni, de. ilyenkor jó
anyagot csak kivételesen adnak el a tenyésztők és az állatok nincsenek
az új helyre m ég beszoktatva, úgy hogy hosszabb időt igényel, míg a
rendes termelést megkezdik. Ezenkívül tavasszal a tenyészállatok drágábbak
69. sz. ábra. Szállítókosár tenyészbaromfiak számára.
is, mert az eladók felszámítják a- téli tartás költségét. A tenyészállatok

vásárlását igen óvatosan kell eszközölni és lehetőleg személyesen kell
elhozni. Ha ez nem lehetséges, akkor megtekintésre küldessük el lakó
helyünkre, s a véteiárt biztosítékként vagy egy baromfitenyésztési
egyesületnél, vagy gazdasági egyesületnél helyezzük el.
M eg kell állapodni a visszaküldés idejére, a szállítási költségekre
és az útközben előforduló elhullásokra vonatkozólag, különben kelle
metlen pereskedések állanak elő. A napi- és szaklapokban jelennek meg
hirdetések, amelyek különféle dicshimnuszokkal illetik eladó állataikat.
Ezekre a dicséretekre nem lehet m indig adni és sokkal célszerűbb
egyesületi közvetítést venni igénybe.
A tenyészállatok szállításánál használhatunk ládákat és kosarakat,
amint a 69., 70., 71. számú ábrákon látható. A csomagolásnál arra kell figye
lemmel lenni, hogy az állatoknak legyen m ódjukban felállni és némi
mozgást is végezni. Vagyis a kosár ne legyen túlalacsony és az

79
állatok ne legyenek összezsúfolva. Szoktak lécekből összerótt ketrecek

ben is baromfit szállítani, de ezkevésbbé'célszerű, mert pl. télen az
állomásokon és vasútikocsikban az állatok nem tudván mozogni,
túlságosan ki vannak
téve a huzatnak, esőnek,
hónak s így könnyen
m eghűlnek. Ugyancsak
hasonlóan hátrányos a
kosarakat zsákvászonnal
minden oldalról bevonni,
mert ebben az esetben
túlmeleg lesz a szállító
eszközben a levegő s az
állatok akkor fognak
meghűlni, ha ki lesznek
csomagolva. Ha a kosa-
70. sz. ábra. Baromfiszállítókosár. rat bevonjuk zsákvászon
nal, akkor a kosár fedelé
nek legalább a felét hagyjuk bevonatlanul, hogy a kosár résein
keresztül a friss levegő szabadon közlekedhessen. Ha a tenyészbaromfit
ládában szállítjuk, akkor hasonlóan szellőztető résekről kell gondos
kodni. Á szállító ládákba legcéU
szerűbb takarmányrépát bekötni,
mert ez táplál is és a szomjat
is oltja.
Ha az állatok megérkeznek,
azonnal gondozás alá kell venni
őket. Elsősorban jó lesz elkülö
nítő helyről gondoskodni, ahol
főleg a kereskedőtől vagy a kül
földről érkezettek 3— 4 hétig
vesztegelnek, mielőtt a többi
közé beeresztjük, hogy az eset
leg bennük lappangó betegségek
előbb kifejlődhessenek s ne fer
tőzzék m eg a többi állatökat. Első 7L sz- ábra- Baromfiszállítókosár,
eleség legyen a megérkezés után
lágyeleség, vagy áztatott kenyér, mert ezt emésztik meg ilyenkor legjobban.
Ha a vesztegzár ideje elmúlt, akkor az állatokat éjjel csapjuk hozzá a
törzsállományhoz, mert akkor ham arabb és könnyebben szoknak össze.
A beszerzésnél különös gondot igényelnek a hímállatok. Ha csak
tojástermelésről van szó, akkor kakasra tulajdonképpen 'nincs szükség,

80
mert a kakasnak a tojásterm elés mérvére nincs befolyása. A nehéz

ség az ilyen tenyészetnél csak az, hogy az évről-évre kiselejte
zendő állatokat idegen helyről kell beszerezni. — Az állatok m egítéléséről
már szólottunk a fajtatan fejezetében, ezért most csak egyes gyakorlati
dolgokra mutatunk rá. Gyakran előfordul, hogy egyes tyúkok nem
akarnak párosodni az újonnan beszerzett kakasokkal, ilyenkor össze
kell őket csukni és ha ez nem segít, akkor valószínűleg valami beteg
sége van a tyúknak és ezt azután ki kell selejtezni. Ha szűk területen
több kakas működik, akkor igen gyakori a verekedés. T ág területen
kevésbbé, mert jobban tudják egymást kikerülni. Kicsi kortól együtt
felnőtt kakasok nem igen szoktak verekedni egymással. A verekedő kakasok
lábait 10 cm .-es fonállal összekötjük. Ettől, ha egymásnak ugranak,
elbuknak és többszöri sikertelen ugrás után abbahagyják a verekedést.
A tojó korát számítjuk az első év őszétől. Ettől az időtől a második
életév őszéig a legtöbb tojást íojja s ez az első tojó periódus. A harma
dik periódus után selejtezzük ki az állatokat, mert ettől az időtől fogva
a term elés a legritkább esetben hozza be a takarmány költségét. A ki
selejtezés m indig nyáron a vedlés előtt történjék, hogy a tyúkok fel
legyenek javíthatók, mert így húsuk sokkal ízletesebb és az értékesítés
is könnyebb.
Ha az újonnan beszerzett’ j ércék beszoktak az ólba, akkor meg
kell fig y eln i: nem -e tojnak félre. Evégből reggelente megtojózzuk a
jércéket, vagyis a mutatóujjat bevezetjük a végbélnyílásba s ha hozzá
érünk a tojáshoz, biztosak lehetünk benne, hogy rövid idő múlva
letojásra kerül. Ezeket az állatokat ne engedjük ki egész addig, m íg
a tojást le nem tojtak. Ezt a műveletet később is szokták rendszeresen
gyakorolni, de a tyúkok, ha tiszta óljuk van és ha a tojófészkek tiszták,
féregmentesek, annyira m egszokják a rendes fészkükön való letojást, hogy
önmaguktól rendszeresen felkeresik fészkeiket és könnyen hozzászoknak
a csapófészkek használatához. A tojófészkekbe porcellántojást helyezünk,
mert a tyúkok szívesebben tojnak olyan fészekbe, am elyben már van
tojás. 3 — 4 tojót számíthatunk egy fészekre. A csapófészek annak ellen
őrzésére szolgál, hány tojást tojik egy tyúk. Ezek oly szerkezetű fészkek,
mint később látni fogjuk, hogy a tyúkok önmaguktól be tudnak ugyan
menni, de kijönni nem. A tenyésztő, aki kiemeli őket, feljegyzi a láb-
gyűrűszámot, ugyancsak rájegyzi a tojásra a tyúk lábgyűrűszámát,
esetleg a letojás dátumát s ezzel ellenőrizzük minden tyúk évi tojás
termelését. A gazda azonban nem ér rá ilyen csapófészkekkel vesződni,
mert ez mégis utánjárást, feljegyzést, szóval gondosságot igényel. Azon
ban legalább a tenyésztörzs állatainál, legalább télen és tavasszal,
am ikor munkával úgy sincs túlterhelve, egészen jól alkalmazásba vehetné,
annyival is inkább, mert éppen a gazda szempontjából fontos, ha

81
tyúkjai télen is tojnak, de fontos azért is, mert a tyúktenyésztésben a

tenyészkiválasztás éppen az egyes tyúkok tojóképességének az ellen
őrzésén alapul.
Etetés.
A takarmányozástanban lefektetett elveket a napi etetéssel kell
keresztülvinni. Fődolog, hogy ez az etetés természetszerű legyen, vagyis
a barom fiak természetének m egfeleljen. Az egyes tenyésztők itt külön
féleképpen járnak el, de leg job b itt is a tudományos kutatásokat venni
figyelem be s ezek alapján végezni az etetést. Az amerikai tenyésztők
nagyrésze egész másként etet, mint az európai. Amerikában időnyerés
szem pontjából csak száraz eleséget etetnek: magvakat, darákat, külön
féle szárított hulladékokat. Nálunk Európában azonban csak a mag-
eleséget szokták szárazon adni s emellett bőven adnak lágyeleséget,
amelyben különféle hulladékok össze vannak keverve. Az amerikai
nagytelepesek azt mondják, hogy ők a száraz etetéssel időt és munkát
takarítanak meg, mert naponta csak egyszer etetnek, illetőleg az ott
alkalmazott önműködő etetőket csak egyszer töltik m eg s az állatok
azután annyit esznek, amennyi jólesik nekik. Az európai tenyésztő azt
mondja, hogy pénzt takarít m eg azáltal, hogy olyan anyagokat érté
kesít a Iágyeleségben, amelyek különben használatlanul elveszné
nek. Mindkét álláspontban van bizonyos ráció, mi azonban itt rész
letesebben csak a nálunk szokásos etetési m ódokról fogunk szólani,
mert amerikai rendszerű nagy telepekről nálunk m ég nem igen lehet
beszélni.
A baromfiak főtáplálékát magvak, fűmagvak, zöldeleség és állati
eleség képezik. A hüvelyesek, leguminózák főleg a galam boknak képezik
a természetszerű eleségét, tyúkoknak kevésbbé. A köles egyenlő értékű
a zabbal s a nevelésnél m egbecsülhetetlen szolgálatot tesz. A len- és
kendermag, valamint az egyéb olajosnövények magvai csak kisegítésül
alkalmazandók és a vedlésnél tesznek jó szolgálatot, mert jó befolyással
vannak a tollak növésére. A rizs a nevelésnél és hasmenésnél tesz jó
szolgálót. Ezeket szemesen szokták adagolni a baromfinak, m ég pedig
egyenként vagy keverten. Hasonlóan kevert eleség a lágyeleség is, amely
áll ipari termékekből,.úgymint dara, korpa, liszt, különféle csirák, pogácsák,
amelyek közé könnyen bekeverhető mindenféle hulladék, ételmaradvány
stb. A tyúkok eleségébe szükséges fehérjetartalmat malátával vagy
malátacsirával, búza-, árpa- és pohánkakorpával lehet megadni. A búza-
és a zabliszt a nevelésnél igen figyelemreméltó. A malátacsira egyébként
is igen könnyen emészthető és sok foszforsavtartalmánál fogva aján
latos baromfieleség. A napraforgóm agpogácsa és az olajgyártás egyéb
mellékterményei, mint a len, kender, mák, repcem ag, tökmag, gyapot-
m agpogácsa, fehérje- és zsírtartalmánál fogva kitűnő eleséget képeznek.

82
Tyúkoknak és főleg tojó tyúkoknak a szükséges fehérjét legolcsóbban

állati eleségek, húshulladékok alakjában szokták megadni, mert ez a
legolcsóbb. Ilyen állati eleség a hús, húsliszt, tüdő, máj, vér, csontdara,
halliszt, cserebogár és a szabad kifutón található férgek és giliszták.
A cserebogarat szárazon, felőrölve a lágyeleségbe keverve kell etetni.
Hasonló elbírálás alá esnek a tejgazdaság termékei, mint pl. a soványtej,
író, túró stb. A földi gilisztát igen kedvelik a tyúkok s ezért külön
vermeket szokás nekik ásni. Körülbelül 50— 60 cm. mély verm et füg
gélyesen álló szalmacsomókkal töltünk meg. A közöket földdel töltjük
ki s néha megöntözzük. Azután befedjük rőzsével és szalmával. Később,
hogy a töltés állandóan nedves maradjon, 10— 15 cm . magas
trágyaréteggel töltjük be. Rövid idő alatt idehúzódnak a földi giliszták
és nagy számban fognak felgyülemleni. Szükség szerint egy-egy lapátot
odadobunk a tyúkok elé.
Hasonlóan természetszerű elesége a baromfiaknak a zöldség, am ely
nek tehát nem szabad hiányoznia. A zöldeleségnek úgylátszik nagy
befolyása van a vérképzésre, m ert vastartalmú. Legjobban szeretik a
füvet, ha ez nem deres vagy havas, de egyébként megesznek minden
zöldséget, ú. m. spenótot, salátát, kelkáposztát stb. Minél fiatalabb a
zöldség, annál job b , mert virágzás, illetőleg magkötés után a rostok
eldurvulnak és a fehérjetartalom csökken. A zöldeleség etethető nyersen
és leforrázva lágyeleségben. E lőbbi esetben felaprítjuk és vagy a
földön, vagy m egfelelő etető edényben a tyúkok elé adjuk, vagy pedig
felakasztjuk, hogy a tyúkok fel-felugrálva csipkedjenek belőle, ú. m.
télen a répából.
Szénát és zöldtakarmányt szecskázva és leforrázva a lágyeleségben
is adhatunk. Ezenkívül gondoskodni kell ú. n. gritről, amely nem
egyéb, mint apró kavicsszemek, amelyeknek célja a zúzában az eleség
szétmorzsolása, szétdörzsölése, de miután a kavics maga is, úgyszólván,
felőrlődik, az is a célja a kavics etetésnek, hogy a gyomortartalom
összeállását csökkentse. A barom fiaknak sok mészre lévén szükségük a
tojáshéj képzése szempontjából, vakolatot, zúzott kagylókat és zúzott
tojáshéjat szokás adni. Ez utóbbit azonban nagyon fel kell aprí
tani, különben megszokják a tyúkok a tojásevést. Jó a lágyeleséget egy
kicsit sózni, de ebből csak nagyon keveset szabad adni, mert a túlságos
sóadagolásnak mérgező hatása van a baromfira. Az ivóvíz tisztaságáról
és frisseségéről gyakran kell gondoskodni s pár szem vasgálicot is
beletenni. Hóié-, esőié-, különösen trágyaléivásától gondosan óvni kell
a baromfit.
A helyes etetés, különösen télen, fontos, mert ebben az időszakban
az állatok a szabadban nem találnak semmit. A legtöbb gazdaudvaron
télen igen kedvezőtlen viszonyok között vannak a tyúkok s ezért rend

szerint nem is tojnak. Gondoskodni kell, hogy sokat mozoghassa
nak, m ég télen iá, jóform án minden szemet maguknak kell m eg
keresniük. Ezt a célt szolgálja a kaparóhelyiség berendezése, ahol
az időjárás viszontagságaitól védve, mozoghassanak és kapargálhassanak
a tyúkok. A túlkényelmes elhelyezés szintén kedvezőtlen, egyrészt azért,
mert ilyen helyen túletetik az állatokat s ennek következtében elhíznak.
A mozgás hiánya következtében főleg a belső szervekben rakódik le
felesleges zsírmennyiség s ennek az a következménye, hogy nem tojnak
a tyúkok, a tojások kicsinyek s ezek csíra képessége is gyenge. Főleg
kacsáknál a tojáshéj képzése marad el ilyen viszonyok között s a
kacsák valósággal folyékony tojásokat fognak tojni. Korán reggel meleg
lágyeleséget nem jó adni, mert ebből sokat esznek és azután elülnek
az ólnak vagy a kaparóhelynek egy sarkában és nem mozognak. Este
szintén nem jó lágyeleséget adni, mert gyorsan felemésztik a tyúkok
s a hosszú éjjeleken ez az eleség nem szolgáltatja nekik a szükséges
meleget. Általában sok lágyeleség adagolása nem jó, mert a tyúkok
elkényelmesednek és keveset mozognak. Cremat szerint a következő téli
etetés a legajánlatosabb: Ha a tyúkok este elültek, akkor a kaparóhelyen
lévő alom ba szemeseleséget szórunk el. Vehetünk egyenlő részben tengerit,
búzát, zabot és pedig három tyúk részére egy maroknyit számítva. Ez
a reggeli, ehhez langyos ivóvizet adjunk, amely célból füthető itatókat
rendezhetünk be. A barom fi t. i. éjjel szomjas lesz s reggel mohón
kíván inni. Ha ilyenkor jeges, hideg víz helyett langym eleget kapnak, ez
egyrészt m egóvja őket a meghűléstől, másrészt fel fogja őket m elegí
teni és m eg fogja könnyíteni az emésztést. A lágyeleséget azután dél
ben adjuk lóhere-szecskával vagy más növényi eleséggel, ami éppen
rendelkezésre áll. E bbe belevegyítjük a csontdarát vagy a húshulladékot.
Ettől azonban m ég éhesen maradnak és szorgalmasan fognak kapargálni
a kaparóhelyen. Este kapják a m ageleséget, amely megtölti a begyüket
és miután az emésztőszervek egész éjjelen át dolgozni fognak,
hideg éjjeleken megkapják a szükéges meleget. Ezen a rendszeren
szükség szerint változtatni lehet. Nyáron, mivel hosszabbak a napok,
reggel is etethetünk valamelyes lágyeleséget. Vedléskor és a tavaszi
tojászezon idején több fehérjefélét kell etetni. Más tenyésztők azt ajánlják,
hogy ne etessünk soha 9 óra előtt lágyeleséget, a m ageleséget pedig
délután 5 órakor adjuk. Télen a lágyeleség m eleg legyen, mert
így jobban emésztődik, s a tyúkok jobban fogják magukat érezni,
aminek az lesz a következménye, hogy szívesebben fognak mozogni,
már pedig a mozgás, mint már említettük, főfeltétele a tyúkok egész
ségének és termelőképességének. Ez a természetszerű etetési mód.
Változatosság az eleségben szintén igen előnyös, sőt szükséges. Ha új
eleségre térünk át, akkor ezt fokozatosan kell megtenni, különösen

84
akkor, ha ipari hulladékok feletetéséről van szó. Pl. ha dara helyett

malátacsirát akarunk etetni. Ha a mageleségben este többféle magot
etetünk, akkor, ha lehetséges, adagoljuk ezeket külön-külön, mert így
minden tyúk hozzájut minden maghoz, de ha keverve adjuk, akkor a
nagy tolakodásban az erősebbek el fogják kapkodni a gyengébbek elől
az értékesebb szemeket. Sohase adjunk több eleséget, főleg a lágy
gyurm ából, mint amennyit egyszerre m eg tudnak enni, mert ez hamar
savanyodik, s az ilyen eleség nem kedvező a szervezetre nézve. A lágy-
eleséget lapos edényekben adjuk s nem a földre szórva, mert a tyúkok
beletaposnak, bepiszkítják, szétkaparják.
A mageleséget lehet a földre szórni, de lehetőleg hosszú sávban,
hogy a tyúkok ne egy csom óban tülekedjenek és verekedjenek. A beteg
ségek elleni védekezés szempontjából azonban célszerű volna a mag-
73. sz. ábra. Ugyanannak

72. sz. ábra. Önműködő amerikai baromfietető. keresztmetszete.
eleséget is etetőkben adni és ebből a szempontból igen ajánlatosak

volnának az amerikaiak által használt etetővályuk és etetőedények,
amelyek a 72., 73. sz. ábrákon láthatók. A rajz önm agát magyarázza.
A feletetendő takarmánymennyiség kiszámítása szempontjából álta
lánosságban a következőket lehet m ondani: A takarmánymennyiséget
m indig egy középnehéz tyúkra számítjuk, amelynek súlya 2 kg. Egy
2 kg.-os tyúk nagy általánosságban 100 — 130 gr. eleséget kíván
naponta, a zöldeleséget nem számítva bele, vagyis legalább 80 gr.
száraz anyagot. Ennyi kell az életre okvetlenül, s tartalmaznia kell
7 — 10 gr. fehérjét,*) 1 gr. zsírt*) és 5 0 — 60 gr. szénhydrátokat,*) ha azonban
termelnie kell a tyúknak, pl. tojni, akkor többet kell adni neki. 12— 15 gr-
fehérjét, 4 — 6 gr. zsírt és 5 0 — 60 gr. szénhydrátot. Nehezebb tyúkoknak,
természetesen, többet, könnyebbeknek kevesebbet. Más számítás szerint
tojótyúknak szüksége van 12 gr. fehérjére és 70 gr. keményítőértéket
tartalmazó eleségre, ahogy a takarmányozástan fejezetében kifejtettük. Ha
*) Emészthető táplálóanyagok értendők a következőkben.

85
keverékeleséget állítunk elő, akkor például a következő összeállítást

lehet irányadóul venni. 1
Takarmányanyag Száraz anyag Fehérje Kéményítőét-tek

50 gr. burgonya_____ _______ 12-50 gr. 0-30 gr. 10-85 gr.
30 » búzakorpa _________ 26-37 „ 2-88 „ 13-35 „
10 « húsliszt ....................... 9-10 „ 6-85 „ 14-35 „
10 0 ii zöldeleség vagy répa 15-00 ,i 1-30 „ 10-00 „
Mageleség
40 gr. árpa ................................ 34-28 gr. 2 -80 gr. 29-36 gr.
230 gr. összes eleség.________ 97-25 gr. 14-13 gr. 74-53 gr.
Szabad kifutó mellett a m elegebb évszakokban a lágyeleségmennyi-

ség egyharmadát meg lehet takarítani. Ezen az összeállításon a rendel
kezésre álló takarmányfélékhez képest változtatni lehet, de mindig meg
kell nézni a 73. sz. oldalon leközölt tabellákat, hogy tartalmazzák-e a
szükséges tápanyagot. A túloldalon levő tabellán W ieninger össze
állításában mutatunk be néhány eleség keveréket. Ez az összeállítás a
tyúkok számára szól, de átszámítható a többi baromfiakra is, kivéve
a ludakat, amelyek állati eleséget, húst, húslisztet, csontdarát stb. nem
igényelnek. Általában ludra, kacsára, pulykára ezen adagok kétszeresét
szokták számítani. A háború alatt azt tapasztalták a tenyésztők, hogy a
m ageleség adagja csökkenthető a felére vagy ezen alul is, de ebben az
arányban csökken a tojásterm elés is.
A lágyeleség készítéséhez használható a korpa, takarmányliszt, dara,
malátacsira stb., szóval minden, ami keverhető. Nagy szorultságban
sikerrel használtak makk- és vadgesztenyeőrletet, amelyet azonban
előbb le kellett forrázni, s a túlságos csersavtartalomtól megfosztani.
Ez utóbbi anyagok nagy keményítőtartalmuknál fogva igen jól hasz
nálhatók. E bbe a lágyeleségbe bekeverhetők a gyök- és gumóstakar
mányok gőzölt vagy főtt és zúzott állapotban. Az egészet vagy forró
vízzel, hizlalás esetén, ha olcsón kapható, lefölözött tejjel feleresztjük,
jó l összekeverjük, addig gyúrjuk, m íg morzsolós, átnedvesedett, de mégis
összeálló masszát kapunk, amely nem kenődik el. A feleresztéshez
egyébként langyos vagy hideg víz is használható, mert a lágyeleség
etethető langyosan vagy hidegen. Ilyen etetés mellett a tyúkok emész
tése zavartalan lesz, ha azonban előfordul, hogy vagy az egész állományt
vagy annak egy részét zárva kell tartanunk, hogy dugulást ne kapjanak
az állatok este kevés lenmagkását etetünk.
Tenyésztés.
A baromfitenyésztés tulajdonképpen üzlet, amelynek sikere vagy
jövedelm ezősége a tenyésztési, illetőleg párosítási eljárástól függ, s ha
itt követünk el hibákat, nem tudjuk ezeket a legjob b tartással sem ki-

86
X >■* -+-I ip lp Ű 'O N N ^ |v CŰ » OD O' O' O' OV O' O' O

hr n êj chcomcomÖMMchnnmt onrncoroö
f- £ S
(0]lAu3OI3>l) O t ' - t ' - t — CNCOOl OÍ ' - OOOOO

O O C M ' - f v O O O O ' O L n OO t*- oj o
jpjpAqugzs Mî hűóí áí bi hÓTt ' i hóí ói hi ' wrá' b
O p q jZ S 9 I U 3
0
6
1— c o < ^ F - c ^ r — •— - oo
c N o o o o c N ' ^ - ' T F c p o ^ o o a ' N F v o c n o o c n o
feb n c h c h n c n M c n c n n i h i r i c ^ c N n c n ' í í ' c o M
3—4.)
a£
AL, u ^HOOOOOOOOí f f l NNf l p ' OŰQOOr t ©^
"5 N O "u?
40 -S ^ ‘P ^ ^ T rf ^ l 1' ' P ? y ú ^ ? T1 ^
H
233 —j^
tyúkok^részére. (Táparány
eznq o
i i i ''f I M I I
•ECljE o © m
s •41 ' t cs
qez M I I I I I I I I I I 8 I- I I
ac
o E3U03(n>l II I 2 II I I I I I I I 8 I I
Cl,
EdjojjEznq o
CM S Í M
Ecla* O
ö -íirem iFqBj. I M I I rí* I I I I I I I I I I I I
Takarmányösszeállítás tojó
•eÁuoS-inq o
ma o o o
VO
J3 3ÁU3J
O -ZSaSp'BA II II II II II II II II
rt EU 3Z S
I M I I M M I M I I
bb -ajaqsQJOA
*o
3J3PA9J
c -írepsso I M I I 1 I I I I I oCM m• c03
CAJU^ZS
ÍIQTO I I I I I I I I I 8 I 2 I I
0JZS3I? I I ! 2 I I I I I I
in in o |
E JE p jU O S D 2 I II II I
in in m o in o | o o o
;zsijsnq II 2 I 2 I II S-II I
T— C M C O v f i n i O t ^ - O O O ' O — i C M C O ^ f i n O M C O
U IB Z g

küszöbölni. A barom fiak külsején észrevehetők bizonyos jelek, amelyek
hibás tenyésztésre, helytelen eljárásokra engednek következtetni. Pl. ha
a fekete színű tyúkok zöldes ércfénye eltűnik és helyette violás fény
árnyalat mutatkozik, ha továbbá a nyak- és a nyeregtollazatban vörös
tollak mutatkoznak, akkor hiba van a tenyésztésben. Legtöbbnyire túl-
tenyésztés esete forog fenn és ilyenkor a kakascsere elkerülhetetlen,
ha nem akarjuk, hogy az egész állomány tönkrem enjen. Ilyen állatokat
természetesen továbbtenyésztésre használni nem szabad. Az orpingtonok-
nál és általában a sárga tyúkoknál, ha a szárnyban és a farkban fehér
tollak jelennek meg, akkor az már rossz jel. Az ilyen állatok tisztaság
szempontjából már kifogás alá esnek. Ö regebb tyúkoknál, még a feke
téknél is a fehér tollak nem kárhoztathatok, mert itt a fehér szín csak
a kort jelzi. Viszont a fehér tyúkoknál, ha a naptól és az időjárástól
bizonyos sárgás árnyalat lép fel, szintén nem kárhoztatható. A sárga színű
tyúkoknál sötétbarna, vagy éppen fekete tollak a farokban nem hibáztathatok,
sőt ezekre bizonyos mértékig szükség van, a színárnyalat biztosítása
céljából. Általában mindig sötétebb színű kakasokat és világosabb színű
tyúkokat párosítsunk, hogy a helyes színarányokat megkapjuk. A kender
m agos tyúkoknál a kakasok világos színűek és a tyúkok sötétek szoktak
lenni. Ezeknél tehát különös fontossággal bír, hogy nagy súlyt helyezünk
sötétszínű kakasok és világosszínű tyúkok kiválasztására, különben az
egész állomány vagy túlságosan elvilágosodik, vagy elfeketedik. Ha a
tenyésztő tenyészállatok termelésére fektet súlyt, akkor elkerülhetetlen
lesz a párhuzamos tenyésztés, vagyis két tenyésztörzset kell tartania és
az egyikből a kakasokat, a másikból a tojókat kiválasztania. A gazda
udvarán azonban erre nem lesz szükség, csak az ú. n. pepinertenyé-
szetekben, amelyeknek célja a tenyészállattermelés.
Általában azt lehet mondani, hogy a közönséges tenyésztésnél
egészen eltérő külsejű állatok párosítása élénkitőleg hat az ivadé
kokra, amennyiben az a tapasztalat, hogy a fajták keresztezéséből
származó ivadékok erősebbek, edzettebbek, mint a szülők, ellen
ben a tisztavérbeni tenyésztésnél, különösen ha értékes, kiállítási
állatokat óhajtunk elérni, egyező, egymás hibáit kiegyenlítő tenyész
állatokat kell párosítanunk. A tenyészállatok a stándardnak, vagyis
a hivatalosan elfogadott fajtajeilegleírásnak megfelelők legyenek. Jó
erőben, de kövérek ne legyenek. A tenyészállatok gazdasági és kiállí
tási értéke között azonban bizonyos ellentét van, mert a tetszetős külső
alatt nem rejlik m indig magas gazdasági érték. A jó tenyészállat ren
desen nem jó kiállítási állat és fordítva. Sok tenyésztő m egjárta már,
ha a kiállításon különleges szépségű állatot vett és különlegesen szép
szaporulatra számított utána, e helyett a kiállítási állat utódaiban
szinte felbomlott a benne egyesült fajtajellegekre. Ebből következik,

88
hogy a magasan díjazott kiállítási állatok szaporulata sokszor igeit

gyenge és a takarmányozási költségeket sem hozza be, A gazda tehát
a kedvteléses tenyésztőtől tenyészállatot csak abban az esetben vásárol
jon , ha m ódjában van a tenyészetet m egtekinteni és meggyőződni, hogy
tényleg tiszta vérben dolgozik a fajtájával. A gazda és a kedvteléses
tenyésztő más-más szempont szerint ítéli m eg a tenyészállatokat és
tenyésztörzseket és kívánatos volna, ha az ú. n. kedvteléses tenyésztők
állataikat a gazdasági érték szempontjából is szigorú bírálatnak vetnék
alá. Ám a gazdasági érték nehezebben állapítható m eg mint a fajta
jelleg és egy tenyészetben konformitásra dolgozni könnyebb, mint az
állatok termelőképességét fokozni. Itt csak rendszeres tenyésztés segít,
pontos törzskönyvelés, hogy az állatok származását és a szülők teljesítő
képességét m indenkor m eg tudjuk állapítani. De m ég a legpontosabb
feljegyzések sem nyújtanak biztosítékot minden esetben és csak a való
színűségi számítás alapján lehet arra következtetni, hogy kiváló szár
mazású és kiváló teljesítŐKépességű szülőknek valószínűleg hasonló
szaporulata lesz. A gazda jól jegyezze meg magának, hogy a piacon
kereskedőtől soha baromfit ne vásároljon, bármilyen szép külsejű legyen
is, mert sohasem lehet tudni, hogy minő veszedelmes belső tulajdon
ságokat rejt m agában a m eglevő állom ányra nézve. Ha azonban mégis
vásárol, legalább vesztegzárban tartsa az *ilyen idegenből hozott állatot,
hogy legalább betegséget be ne hurcoljon vele.
A tenyésztörzsek összeállításánál lényeges kellék a hímek és a tojók
közötti helyes arány. I tf is a könnyebb fajtáknál kedvezőbb a helyzet.
Az olasz tyúkoknál egy kakasra 20, esetleg 25 tyúkot is lehet számítani,
a wyandotteoknál 15, az orpington, plimut, langshanoknál 10-et.
A többi fajtánál, amennyiben valamelyik felsorolt fajtához hasonlít^
hasonló arányt lehet alkalmazni a tenyésztörzsek összeállításánál. Nagy
állományoknál ettől el lehet térni. Pl. 200 parlagi tyúkhoz csak 8
kakast lehet beosztani. Ahol nagy a kifutó ott könnyebb a helyzet, mert
a kakasok ki tudják egymást kerülni. Szűk helyen váltani kell a kaka
sokat. Minden 3 — 4 napon egy másik hasonló fajtájú vagy minőségű
kakas kerül a tyúkok közé, s az előbbi 3 — 4 napig külön kifutóban
elzárva pihen. Ennek kedvező befolyása lesz a tojások termékenyített-
ségére, mert a pihent kakas fokozott erővel fog működni. Legjobb a
termékenyítés, ha a kifutó teljesen szabad, s a m ondott arányokban
vannak a kakashoz a tyúkok beosztva. A termékenység egyébként
temperamentum dolga is. Némely kakas 40 tyúkot termékenyít meg,
A kakas term ékenyítőképessége egy hágás után több napra szól.
Általában azt tartják, hogy egyszeri hágás egy tyúkalját termékenyít
meg, vagyis 12— 15 tojást, pulykáknál 20— 22 tojást.
A kacsáknál kora tavaszszal egy gácsérra 4, később 5 — 6 tojót,

ludaknál egy gúnárra 4 — 6 tojót, pulykáknál egy bakra 6 — 10 tojót
lehet számítani. A galam bok párosával élnek. A tenyészállatok kora,
mint már említettük, szintén fontos szerepet játszik. A kor megállapít
ható különböző jelekből, természetesen nem évekre, vagy hónapokra,
hanem csak megközelítőleg, hogy fiatal vagy öreg állatokkal van-e
dolgunk. A jércéknek síma lábaik vannak, s a haladó korral a pikke
lyek durvábbak lesznek és jobban kiemelkednek. A kakasnál főleg a
sarkantyú nagysága lehet irányadó a kor megállapításánál. Minél nagyobb
ez arányítva a testnagysághoz, annál idősebb a kakas. A fiatal kacsák szeme
jobban kiáll, míg idősebb korban a szemek fekvése mélyebb a szem
gödrökben. Ö reg ludaknak lekopott újjkörm eik vannak és a szárny
Ízületen apró, kemény csontkinövések találhatók. A gége és a csőr
kem énysége is magasabb korra enged következtetni. A pulykáknál és
galam boknál a lábak vörösödése és erősebb pikkelyek képződése a
szárakon és lábujjakon biztos jele az előrehaladott kornak.
A tyúktenyésztésben 2 — 3 éves tojókat párosítunk hasonló korú,
erős, egészséges kakassal, vagy korai kelésből származó fiatal, de erős
és jó l fejlődő kakassal. Sikerrel használhatók tenyésztésre a jól fejlett
korai kelésű jércék is. Idősebb hímállatok alkalmazása, főleg tyúkoknál
és kacsáknál kora tavasszal, hiányos termékenyítést szokott előidézni.
Bár később, midőn megenyhül az idő a tojások termékenyítettsége nem
mutatkozik hiányosnak, a korai keléseknél azonban mégis veszteség
éri a tenyésztőt. Kacsáknál legjob b éves, erős, jó l fejlett, tüzes gácsé
rokat alkalmazni. A pulykáknál ellenben legjobb hároméves, de leg
alább is kétéves bakokat alkalmazni. M egjegyzendő, hogy a gácsér
sohase legyen kövér. A gyöngytyúkokra nagyjából ugyanaz áll, mint a
közönséges tyúkokra, csakhogy ezek kisebb törzsekben egyesülnek, sőt
ha félvad állapotban tenyésznek, m onogám iában is élnek.
A ludaknál a tenyésztörzsek összeállítása alkalmával fontos az ivar
pontos megállapítása, hogy a tenyésztésben időt ne veszítsünk, esetleg
kárt ne szenvedjünk. A gunár feje általában vastagabb, nyaka hosszabb,
ha elfogják éles trombitaszerű hangokat ad ki, a tojó inkább elnyújtott,
m élyebb hangokat ad. D ecem ber elején külön művelettel m eg kell álla
pítani a lúdállományban az ivarokat. Az állatot a hátára fektetjük vala
milyen asztalra és alulról felfelé az alfelnyílásra szorosan a végbél
mentén nem túlságosan erős nyomást gyakorlunk, s ennek követ
keztében a hímnemű állatoknál egy húsból álló kúp jelenik meg
a végbélnyílásban. Amely állatoknál ez a kúp nem jelenik meg, azok
tojók. Néha ismételni kell a műveletet, mert a fiatal gúnárok ellenállnak
és nehezen bocsátják ki fentjelzett kúpot.
A gyöngytyúkoknál az ivar megállapítása meglehetősen nehéz,
mert a hím ek annyira hasonlítanak a tojókhoz, hogy alig különbőz-

90
tethetők meg egymástól. A 74. és 75. sz. ábrák bizonyos újjmutafásókat

közölnek erre vonatkozólag, amelyek az állatok egyébkénti megfigyelése
mellett is lehetővé fogják tenni az ivarok pontos megállapítását. A kan
pulykáknál a nem meghatározása m ár elég korán lehetséges. T. i. a
baknál négy hónapos korban a tollruha alatt ki lehet tapogatni a
szőrpamacs nyomát s ennek a helyén kb. borsónagyságú bibircset
fogunk találni. Némi gyakorlottsággal már három hónapos korban is ki
lehet ezt a bibircset tapogatni.
A korai kelésű tyúkok helyes tartás mellett az első két esztendőben
a legtermékenyebbek. Az első év tulajdonképpen a születési év őszétől
74. sz. ábra. Gyöngytyúk kakasa. Állebeny, 75. sz. ábra. A gyöngytyúktojó.
tarajsisak nagyobb mint a tojóé, az áll Kisebb kerekded állebeny, kisebb
alatt kis kékes színű bőrzacskó. tarajsisak.
számítódik. Általában három évig tartják a tyúkokat a tenyésztésben.

Így tehát helyes beosztással évente az állomány egyharmadát kell ki
selejtezni és új állatokkal pótolni. Általában azt tartják, hogy a tyúkok
nak 800 petéjük van, amelyek a petefészkeken tojássárgává fejlődnek
ki és ezeknek a petéknek egy bizonyos mennyisége kerül évente
letojásra. Az újabb kutatások mint a 91. oldalon levő kimutatás igazolja,
bebizonyították, hogy a tyúkoknak sokkal több petéjük van s hogy a
tyúkok tojóképességének a fokozása csak abból áll, hogy helyes tartás
és etetés m ellett lehetővé tesszük, hogy minél több pete válhasson el
a fészektől és kerüljön tojás alakjában napvilágra. A peték legnagyobb
része az első évben kerül letojásra, a többi eloszlik kb. 9 évre, mert

91
kb. 12 évre számítjuk a tyúkok élettartamát. T. i. kb. ennyi ideig él

a tyúk átlagban, ha nem kerül kés alá.
A peték letojása a következőképpen megy végbe. Az első év
őszén 2 0 — 30 tojás, a második évben 130— 150, a harmadik évben
160— 180, a negyedik évben 120— 160, az ötödik évben 70— 90, a
hatodik évben 5 0 — 70, a hetedik évben 3 0 — 50 és a nyolcadik évben
10— 30 tojás. Ezek az adatok természetesen jól tojó egyedekre vonat
koznak.
Táblázat a petefészekben található tojássárgákról.
P e te fé s z e k rő l le v á lt
1 m m .— 1 cm. p e te
nagyobb
X)
Ö s s z e s e n : lá t h a t ó
ja
<u
Gyűrűszám
t o já s o k
t o já s s á r g á ja
Levágás IS
Kibúvás
t o já s o k
F a j t a I qj
a
1 c m .-n é l
napja napja
p e té k
| Szám
p e te
á"
L e to jí
a 8,
T é li
1 8021 Sávozott plimut __ 1910. jún. 1. 1911. márc. 28. 10 3 17 9 53 1149 1228
2 8017 n 1910. jún. 2. 1911. márc. 30. 10 0 12 7 51 1596 1666
3 8030 ti 1910. jún. 1. 1911. márc. 10. 7 0 8 5 62 839 914
4 8005 » 1910. jún. 2. 1911. márc. 14. 17 5 12 8 68 1096 1174
5 1367 u 1910. ápr. 28. 1911. ápr. 4. 34 3 49 7 29 2121 2306
6 8018 n 1910. jún. 2. 1911. márc. 24. 16 0 23 6 42 1123 1194
7 8009 » 1910. jún. 2. 1911. márc. 24. 15 0 17 6 49 2029 2101
8 8010 a 1910. máj. 19. 1911. márc. 17. 19 5 24 5 92 1455 1576
9 425 » 1909. márc. 30. 1910. júl. 10. 23 0 21 12 142 1346 1521
10 3546 Fehér leghorn 1909. máj. 18. 1910.dec. 20. 198 54 75 — 231 2146 2452
11 2067 » 1909. máj. 28. 1910. dec. 15 197 32 217 1 108 3279 3605
12 3453 » 1909.m áj.21. 1910. dec. 13. 10 0 11 c 75 1626 1701
13 3833 V 1909. jún. 14. 1910. dec. 22. 2 0 43 c 80 2022 2145
14 52 Indiai viador... 1909. ápr. 21. 1910. júl. 12. 52 13 54 6 167 1323 1550
15 71 Keresztezés __ 1910. márc. 31. 1911. márc. 20. 124 106 50 5 70 1875 2000
16 — Gyöngytyúk ._ ? 1911. január ?
— 9 3 36 717 765
17 — ff ? 1911. január ?
— — 3 38 545 586
Amint a kimutatásból is látjuk, a születéstől számítva a negyedik

év után a tojókat ki kell selejtezni, hacsak egyébként, mint kiváló anyák,
vagy kiváló tenyészállatok, magas értékkel nem bírnak. A selejtezést
m indig vedlés előtt kell végrehajtani, hogy a tyúkok íeljavíthatók
legyenek, mert vedlés alatt lerom lanak és akkor külön kell őket ismét
jó húsba hozni. A kacsákat 3 — 4 évig lehet a tenyésztésben megtartani.
Legjobb a 2— 3 éves beosztás. A ludak 12 évig, vagy még tovább is
tenyészképesek. A gazdának általánosságban olyan ludállományra van

92
szüksége, amely az első kotlőalj tojást 13— 15 darabot, április végére,

május elejére tojja le, a második kotlóaljat 7— 9 darabot, június elejére.
Emellett némelyik tojó még őszszel is kezd néha tojni és letojik néhány
tojást. EZ vonatkozik az öreg ludakra, mert az éves ludak még nem
igen alkalmasak a tenyésztésre. Általában azt lehet mondani, hogy a
pulykák, tyúkok, gyöngytyúkok, galam bok 8 évig tenyészképesek. M ind
ezeknél látható, hogy a kor megállapítása a baromfitenyésztésben igen
fontos körülmény, nemcsak azért, mert a túl öreg és tojástermelésre,
vagy általában tenyésztésre, képtelen állatok hiába fogyasztják az ele
séget, hanem azért is, mert a tenyésztörzsek összeállításánál pontosan
tájékozva kell lennünk a tenyésztörzsekbe beosztandó állatok koráról.
Evégből szükséges az állatoknak bizonyos jelzése. Tyúkoknál, pulykák
nál, galam boknál az évi szaporulat bizonyos lábujjának első percét
levágják mindjárt a kelés után éles késsel, a második esztendőben
76. sz. ábra.

77. sz. ábra. Celluloid lábgyűrű.
Sárgaréz lábgyűrű.
az az évi szaporulat egy másik ujjáról vágják le ugyancsak az első

percet, a harmadik évben megint egy másik ujjról. A percet az ízületnél
pontosan le kell vágni, különben újból kinő. A hátrafelé álló ujj percét
azonban nem szabad levágni, mert nem tudnak az ülőrúdba kapaszkodni.
Egyes tenyésztők a tyúkoknál az áll-lebenyekbe szoktak bevágásokat
eszközölni az egyik évi szaporulatnak a jo b b oldalon, második évinek
a baloldalon, harmadik évinek egyáltalában nem vágják be, úgy hogy
az áll-lebenyekről már messziről m eg lehet ítélni az állatok korát.
Ezek a jelzések azonban nem tökéletesek, mert csak egy-egy évben
világrajött csoportot jeleznek és nem egyedeket. Víziszárnyasoknál
átlyukgatják az uszóhártyát, s minden évben más és más ujjközökben
kisebb-nagyobbszám ú lyukat vágnak ki e célra alkalmas szerkezettel.
Ezek a lyukasztások nem praktikusak, mert bedugulnak sárral és mindig
egész küzdelembe kerül azok számának megállapítása.
A kor jelzésére legjobb a lábgyűrűk alkalmazása. Vannak nyilt és
zárt, fém ből (alluminium, sárgaréz, cink) és celluloidból készült láb
gyűrűk. A gazda mindeniket használhatja, de legcélszerűbb a zárt láb
gyűrű. A nyilt lábgyűrűk mint a 76. sz. ábra mutatja bármikor

r
93
levehetők. Ezekre rávésheti a tenyésztő nevének a kezdőbetűit, a kelés

évszámát és készíttethet rá egyéb jelzéseket is. A celluloid lábgyűrűk
(77. ábra) alkalmazása bizonyos szempontból praktikusabb, mert különböző
színekben gyártják. Egyik évben alkalmazzuk a piros szint, másik évben
a fehéret, kéket vagy zöldet, s így az állom ányban már messziről meg
állapítható, melyik állat milyen évjárathoz tartozik. Em ellett a gyűrűkre
rávésethetjük a tulajdonos nevének a kezdőbetűit és egyéb jelzéseket.
A könnyű tyúkok részére 16— 18, középnehezek és kacsák részére 18— 20,
nehéz tyúkok, pulykák és ludak részére 2 0 — 2 2 milliméteres gyűrűket hasz
nálunk. A kisebb számú tojó részére, a nagyobb a hím részére szól. A láb
gyűrűkkel egyébként úgyis lehet az állatokat jelezni, hogy egyik évben
a job b lábra, másik évben a bal lábra, harmadik évben mind a két
lábra, a negyedik évben egyikre
sem. Az egyes évjáratok így is
m egkülönböztethetők már mesz-
sziről, anélkül hogy az állatokat
össze kellene fogni. A fémgyűrűk
igen alkalmasak, mert különféle
jelzések véshetők rájuk, mint
sorszám, évjáratszám, tulajdonos
nevének kezdőbetűi, titkos jelzés
stb. L egjobb a zárt lábgyűrű,
amelyet egész fiatal korban
huzunk rá az állatok lábára, s a láb
azután lassan belenő a gyűrűbe.
A felhúzás az összeszorított újjak mentén könnyen eszközölhető. A gyűrűk
ilyenformán csak reszelővei vagy fogó segélyével vehetők le. Vannak
a Baromfitenyésztők Országos Egyesületének saját jelzésű, levehetetlen
lábgyűrűi, amelyek a tenyésztőknek az egyesületbe való beletartozandósá-
gukat jelezik. Ezek a levehetetlen lábgyűrűk azért a legpraktikusabbak,
mert általuk a tenyésztő bárm ikor bizonyíthatja idegenbe kalandozott
állatai fölött a tulajdonjogot. A kor megállapításánál pedig tévedések
ki vannak zárva, mert ha évről-évre rendel m egfelelő évjáratú gyűrűket,
akkor miután csak egészen fiatal állatokra lehet ezeket felhúzni, a kor
jelzése a lehető legpontosabb.
A tenyésztő célja m egfelelő tenyészeljárás alkalmazása által állo
mányának termelőképességét nem csak megtartani, hanem fokozni is,
de itt számításba kell venni, hogy a termelés fokozásának maga a ter
mészet szab határokat. A termelés fokozására csak addig szabad
törekedni, amíg ez az egészség .és az edzettség rovására nem megy. Jo b b
kisebb termelésű, d e i egészséges állatokat tartani, amelyek 1 0 0 — 120
tojást tojnak évente, mint nagy termelésűeket, amelyek talán 2 0 0 -at is

I -
94
m egtojnak, de a törzs már az ötödik évben elcsenevészedik, vér

szegénnyé és tuberkulotikussá lesz. A szarvasmarha- és lótenyésztésben
eléggé jó l lehet megfigyelni a túltenyésztés hátrányait. A term elő
képesség fokozása tenyészkiválasztás útján történik. Evégből meg kell
állapítani, melyik tyúk mennyit tojik évente. Ez történik a tojók kitapo-
gatása, ú. n. tojózása által. Ez abból áll, hogy a tyúkokat korán reggel,
mielőtt kieresztik őket, kitapogatják, van-e a tojócsőben tojás. Ha van,
akkor addig nem eresztjük ki ezt a tyúkot, míg le nem tojta. A ki-
tapogatás akként történik, hogy a mutatóujjat bevezetjük a végbél
nyílásba és m egérintjük a tojást. A tyúkok visszatartása sötét helyen
nem ajánlatos. L egjo bb világos ólban elkerített helyet készíteni és ott
tartani, etetni őket. A tojózás azonban nem pontos eljárás. A tyúkokra
igen kellemetlen az örökös fogdosás, hajszolás, a kezelőre nézve pedig
igen kellemetlen és fáradságos munka. Miután tojófészkeket úgyis kell
alkalmazni az ólban, legcélszerűbb legalább a továbbtenyésztésre szánt
tyúkok óljában csapófészkeket (78.sz.ábra) alkalmazni. Ezek alkalmazásánál
az eljárás a következő: Minden tyúknak megvan a m aga számozott láb
gyűrűje és minden 3 — 5 tyúkra számítunk egy csapófészket, amelybe a
tyúk bebú jik és letojja a tojást, de magától kijönni nem tud. A tenyésztő
vagy alkalmazottja kiemeli a tyúkot a fészekből, egy e célra felfektetett
tabellára rájegyzi a tyúk számát és odajegyzi a letojt tojást, a tojásra
felírja a letojás dátumát, s ezzel az év végén pontosan m eg lehet
állapítani az állomány tojástermelését. Ehhez az eljáráshoz jó tágas ól
és megbízhatóan jó munkaerő kell. A legjobb tojókat tenyésztörzsbe
egyesítjük és idegen, de jó tenyészetből származó kakast adunk hozzá,
amely lehetőleg szintén jó tojótyúktól származik. Legjobbak azok a
tojók, amelyek egymásután 3 — 5 tojást tojnak, azután egy napot szüne
telnek és újból megkezdik a termelést. A csapófészek általános hasz
nálatba vétele nem várható a gazdaságban, de október 1 -től március 1 -ig
lehetne mindenhol alkalmazni, mert a télen van idő utánanézni, tavasz-
szal azután a záróajtót egyszerűen levesszük a csapófészekről és közön
séges fészkekként használhatjuk.
A keltőtojások.
• A barom fiak szaporítása tojások kiköltése által történik. A barom fi
tenyésztésben tehát a siker elsősorban a tojások csiraképességétől függ.
A keltetéshez mindenekelőtt csak erős, egészséges tenyészállatoktól
származó tojásokat szabad használni. Ha a tojások jók, teljesen mindegy,
akár természetes, akár mesterséges úton keltjük-e ki őket és teljesen téves
az a nézet, hogy a gépből kelt csibék gyengébbek, mint a kotló alól
keltek. De bárm ennyire erősek és egészségesek is a tenyészállatok, nem
minden tojásuk alkalmas a keltetésre. Egyike a legfontosabb műve-

95
leteknek a tojások helyes kiválogatása és kezelése. A 79. számú ábrán

látható a tojás keletkezése. A sárgája, amint leválik a petefészekről, bele
esik a tojócsőbe és megkezdi útját a külvilág
felé. A tojócsőben levő fehérjem irígyek ki
választják a tojás fehérjét, amely körülveszi a
sárgát és m integy bepólyázza. A fehérje azon
ban nem mint egyenletes töm eg öleli körül
a sárgát, hanem különböző rétegeket alkot és
csavarmenetes képződmények vannak benne,
az ű. n. jégzsinórok, amelyek a 80. sz. ábrán
e —e-vel vannak jelezve. Ezeknek a jégzsinó
roknak az a hivatásuk, hogy a sárgát a tojás
közepén függő helyzetben tartsák és mint
ütközők szerepeljenek, ha a tojást valami
lökés ári. A tojás szerkezete a következő:
a) a tojás héja, amelyhez hozzátapad a héj
alatti hártya, e m ögött van b) a fehérje higabb
rétege, e) a sűrűbb réteg, d)-n él m ég jobban
összesűrűsödik a fehérje és e rétegen belül
vannak a jégzsinórok e. b. vonal a légür.
A tojás sárgája szintén több rétegből áll.
v) a külső réteg, av) a belső, ű. n. csiraudvar,
79. sz. ábra. A tojócső és a ao) a csirkorong. (Lásd 80. és 81. sz. ábrákat.)
tojás kialakulása. A tojás képződése körülbelül 23 órát vesz
igénybe, így tehát a tyűk egy napon több
mint egy tojást, nem tojhat, hacsak nem folyékony tojást, mely esetben
amészmirígyek valamely betegség folytán nem működnek, a tojás
sárgája körülvevődik ugyan a fehérjével, de miután héj nem képződik,
egyszerűen kifolyik a végbélnyíláson. A sza
bályszerűen kialakult tojás a tompa végével
jön ki a végbélnyíláson. A letojt tojás sár
gája a tojás súlyának 2 8 ‘8 9 % -á t teszi. A fe
hérje 6 0 '4 2 % , a héj 1 0 6 9 % . 100 kg. tojás
ban van tehát 29 kg. sárgája, 6 V 2 kg. fehérje,
10 és egy fél kg. héj. A tojás sárgájának
az összetétele a következő: 51°/0 víz, 16°/0
fehérje, 3 1 % olaj vagy zsír, 1 % ásvány
anyag. A fehérje (albumin) 8 5 % vizet, 1 2 %
80. sz. ábra. A tojás szerkezete.
fehérjét, 2 '7 0 % kivonatanyagokat és 0 '3 0 % Betűk magyarázata a szövegben, j
ásványi anyagot tartalmaz. A tojáshéj áll 97°/°
szénsavas mészből, 1 % foszforsavas mészből és 2 % szerves anyagokból
A megtermékenyítés a tojócső legfelső részében történik, vagy esetleg

96
már a petefészken, úgy, hogy egy ondószálcsa (spermatozoon) áthatol

a tojás sárgájának a hártyáján és behatol ennek a belsejébe, m egtermé
kenyítve a csirát. Ez a spermatozoon hordozója a kakastól származó
átörökítőképességnek. Egyszeri kakashágás Coste kutatásai szerint 5 — 6,
Harvey szerint akár 20 tojást is megtermékenyít.
Föltéve tehát, hogy a tenyészállatok kiválóak s hogy a tojások csira
képesek, mindenekelőtt ki fogjuk selejtezni a kis tojásokat, mert ezek
ha m eg is vannak termékenyítve, kevesebb tápanyagtartalmuknál fogva,
valószínűleg nem tudják megfelelőképpen táplálni az ébrényt s így gyen
gébb, kisebb csibéket hoznak a világra. Ugyancsak kiselejtezik a túlnagy
tojásokat, mert ezek többnyire kétszikűek, vagyis két, sőt néha több
sárgát is tartalmaznak s rendszerint nyomorék csibék kelnek ki belőlük.
Nem rendes alakú tojások szintén kiselejtezendők, úgymint a vastag- és
vékonyhéjúak is. Előbbiekből a csibék nem tudnak kibújni, utóbbiakból
hamar kipárolog a tojások víztartalma, úgy, hogy a csibék a tojásba
fúlnak. Mindezekből következik, hogy csakis rendes nagyságú és formájú
tojásokat szabad keltésre használni. Egyes amerikai tenyésztők annyira
mennek a tojások kiválogatásában, hogy 60 grammnál könnyebb tojásokat
nem használnak kikeltésre.
A keltetőtojásoknak használat előtt feltétlenül tisztáknak kell lenniök.
A tojás héja likacsos, sok rajta az ú. n. pórus, amelyen át a levegő
beáramlik. Az ébrény, amint kifejlődik, azonnal táplálkozik a tojás sárgá
jából, ami vegyi bomlással jár. Ez által benn a tojásban szénsav és
egyéb gázok keletkeznek, amelyek, ha nem tudnának a tojáshéj likacsain
át kijutva kicserélődni friss levegővel, m egölnék az ébrényt. A tojáshéjra
rátapadó piszok betömi ezeket a pórusokat, úgy, hogy a friss levegő
nem tud bejutni s így könnyen m egérthetjük miért kell a tojások tiszta
ságára nagy gondot fordítani. Ha a tojást bekenjük zsírral, akkor abból
csirke nem fog kikelni. E bből következik, hogy a keltőtojásokhoz ne
nyúljunk sohasem piszkos kézzel.
Bárm ilyen tisztán tartja is valaki a tyúkok tojófészkeit, mégis tapad
valamelyes piszok a tojásokhoz, am ely rajtuk megkeményedik s egy
szerű dörzsöléssel nem tisztítható le. Az ilyen, de egyáltalában vala
mennyi keltőtojást célszerű lesz langyos vízben megm osni és azután
száraz kendővel újra m egszárítani; nem ledörzsölni, hanem száradni
hagyjuk őket. Dr. Blancke, a németek kiváló haszonbaromfitenyésztője
oly nagy jelentőséget tulajdonít ennek a tisztogatásnak, hogy a kotló
alá, vagy a gépbe való berakás előtt néhány órára langyos vízbe tétetik
hogy teljesen leázzon róluk minden piszok. Friss tojásoknál ez az
áztatás felesleges és csak akkor indokolt, ha ném ileg régi tojásokat
kell felhasználnunk, amelyekről feltehetjük, hogy a héj alatti hártya
már kiszáradt. Minthogy ez a hártya néha egész pergamentszerű kemény

97
ségűre szárad össze, úgy, hogy m ég a legjobban kifejlődött csibék sem

tudják átszakítani, célszerű langyos vízben áztatni az ilyen tojásokat,
mert a pórusokon beszivárgó víz puhítja,
lágyítja a hártyát s a későbbi párák, amelyek
a keltetés alatt keletkeznek, könnyebben tud
ják átjárni, úgy, hogy ezzel az eljárással sok
csibét segíthetünk a világra, amelyek enélkül
a tojásokba fultak volna. A tojásokat hígí
tott sósavban nem szabad megmosni, mert
ez túlságosan vékonyítja a héjat, aminek
következtében elpárolog a tojás víztartalma.
A legtöbb sikertelenség a keltetésnél a st . sz. ábra. A tojás sárgája..
a a burok, b a fehér sima csirkorong,.
régi tojások használatának tulajdonítható, c tápanyagrétegek, d a tojássárga
közepén hígabb anyag, amelyet ha
általánosságban azt lehet mondani, hogy a sonló csatorna köt Össze a csir-
koronggal.
tojások három hétig tartják m eg csiraképes
ségüket, előfordul azonban, hogy néha öregebb tojások is csiraképesek.
De viszont az is igen gyakori eset, hogy három hetesnél fiatálabb tojások
már nem alkalmasak kelté
tésre. Ennek oka a csira élet
erejének csökkenésén kívül
főleg a keltőtojás helytelen
kezelésében rejlik. Ebből
azonban nem következik,
hogy ezt tudva, bármikor
használjunk keltésre három
hetes tojásokat, hanem állít
suk fel szabályul, hogy
csak legfeljebb két hetes
tojásokat fogunk keltetésre
használni és csak a leg
nagyobb szükség esetén
térünk el ettől a szabály
tól. A keltőtojásokat szel-
Fős, hűvös helyen kell el
tartani, deszkalapon hossz
tengelyre fektetve, ahogy
82., 83. sz. ábrán látható
s naponta egyszer meg
82. sz. ábra. Tojástartószekrény. kell Őket forgatni, mert
különben megereszkedik a
tojás sárgája, hozzátapad a héjalatti hártyához és a kifejlődött csibe
ennek következtében szintén úgy odaragad, hogy nem bír leválni, bele-
W i n k le r J . : B a r o m f ite n y é s z t é s . 7

98
fullad a tojásba. Ilyen kezelés mellett tovább tartják meg a tojások

csiraképességüket, de figyelembe kell venni, hogy bármilyen jól ke
zeljük is a keltőtojásokat, az öregebbek 1 2 , sőt néha 2 2 órával is később
kelnek ki, mint a frissek, ami nagy hátrány, mert nem csak hogy
zavarja a keltetési munkálatokat, hanem ezeket meg is sokszorosítja.
Minél öregebbek lesznek a tojások, annál több nedvesség párolog el
belőlük és annál nagyobb a légűr, mint a 84. sz. ábrán látható. A) a
friss tojás, B ) — C) idősebb tojás, D) apadt tojás. Ennek a légűrnek a
nagyságából következtethetünk a tojás korára. Ha pl. a tenyésztő szellős,
hűvös helyen berendez magának tojástartószekrényt, mint a 82. sz.
ábrán láthatóba keltőtojásokat állandóan itt helyezi el és lelkiismere
tesen kezeli, pontos táblázatot állíthat magának össze, ha a légűrt
naponta figyeli s megállapíthatja, hogy milyen nagyságú légűr hány
napos eltartásnak felel meg. A légűr azért nagyobbodik meg, mert a
tojásokból elpárolog a víz
tartalom. Ha a tojásvizs
gálólámpán át azt látjuk,
hogy nagyobb a légűr,
mint amekkora rendes
körülmények között 10 —
12 napos tojásoknál lenni
83. sz. ábra. A tojástartószekrény lécezete. Szokott, az ilyen tojást
ne használjuk keltetésre.
A régi tojásokat a keltetés előestéjén 40 fok Celsius meleg vízbe
tesszük és bent tartjuk másnapig. Ekkor ezután megszárítjuk őket
s a kotló alá, vagy a gépbe tesszük. A víz melege kitágítja a tojás
belsejét, miáltal sok levegő szorul ki belőle. Ezt m eg is állapíthat
juk, mert a berakott tojásokról sok apró buborék emelkedik a
víz felszínére. Később, amint a víz lehűl, összehúzódik megint a tojás
belső tartalma s a kiszorult levegő helyét a külső légnyomás követ
keztében elfoglalja a pórusokon át beszivárgó víz. Ez az eljárás külö
nösen ajánlatos, ha kényszerítve vagyunk régi vagy különböző korú
tojásokat alkalmazni. A télen to jt tojásokat 1 2 ° C meleg helyiségben
helyezzük el. Nyáron 8 — 12° C helyiség lesz alkalmas. Fontos szabály,
hogy különböző barom fifajok tojásait nem szabad egyszerre egy kotló
alá vagy gépbe rakni, mert a kelési idő különböző s a később kelő
csibék okvetlenül szenvednek a csökkenő hő és páratartalom követ
keztében.
A tenyésztő sokszor rászorul arra, hogy vásárolt tojásokkal kell
dolgoznia. A tenyésztojások vásárlása sok rizikóval jár. Tojásokat m indig
csak m egbízható tenyésztőktől vásároljunk, akiknek állományát ism er
jük, akikről biztosan tudjuk, hogy nem űznek vérfertőző rokontenyész-

99
lést, s szigorúan betartják azt az elkerülhetetlen feltételt, hogy csak

friss vagy legfeljebb 8 — 10 napos tojásokat szállítanak. Ha teljesen el is
tekintünk a kártól, amelyet régi tojások szállításával okozhat egy lelki
ism eretlen tenyésztő, nagyon m eg kell gondolnunk a 3 — 4 hetes gondos
munkát, fáradságot és költséget, ami mind hiábavaló, ha a csibék leg
nagyobb részben befulladnak a tojásba. Ha vásárolt tojásokat akarunk
kikeltetni, akkor kifogástalan csom agolást kell kikötnünk. A 85. számú
ábrán látható egy tojásszállítódoboz, amelynek belseje hullámpapirossai
rekeszekre van osztva. Ezek a rekeszek akkorák legyenek, hogy a tojás
benne szilárdan álljon. A lemezpapírdobozok a gyakorlatban jól bevál
tak, mert a papír hullámos lévén, felfogja a lökéseket és ütéseket, s
nem adja tovább a tojásokra. A dobozokhoz hasonló ládákat is készí
tenek, de a fa nem jó csom agolóanyag, mert
nagyon merev és minden lökést tovább ad a
tojásokra, s ezek ennek következtében szállítás
közben túlságosan ki vannak téve a rázásnak.
Enyhíteni lehet a faládáknak ezt a hátrányát, ha
hullámpapírral, vagy fagyapottal jó l kibéleljük.
Legjobb a kosárcsomagolás, amely a következő
képpen történik. A tojásokat begöngyöljük vékony
fagyapotrétegbe, becsavarjuk papirosba és átköt
jü k valamilyen fonállal. Az így átkötött tojásokat
azután a kosárban szintén fagyapotba, szénába
vagy szalmába ágyazzuk be, úgy, hogy a kosár 84. sz. ábra. A tojás
teljesen ki legyen töltve és rázás esetén ne korának megállapítás i
. , „. A inss tojás, & C tdo-
m ozogjon benne semmi. A kosár fuzvesszoi, a sebb tojás, D apadt tojás.
fagyapot, a papír felfog minden rázást és lökést,
úgy, hogy a tojások nyugodtan pihennek ilyen csomagolásban.
A posta rendelkezése szerint az ilyen kosarat még külön ládába
kell tenni, ami természetesen nincs hátrányára a szállítmánynak.
A posta t. i. attól tart, hogy a tojások esetleg eltörnek és a kifolyó lé
elront más árúkat. Tenyésztojások szállításánál nagy gondot kell for
dítani a csom agolásra, s ha ez jó volt, biztosan számíthatunk jó ered
ményre. De azonnal a megérkezés után ne rakjuk a tojásokat a kotló
alá vagy a gépbe, mert szállításközben a tojás cseppfolyós tartalma
állandó mozgásban van, s mielőtt ez m eg nem nyugodott, nem szabad
megkotlasztani. Evégből az idegenből hozott tojásokat 24— 48 óráig
hagyjuk állni hossztengelyre fektetve, hogy a tojások tartalma m eg
nyugodhasson. Néha a leg job b csom agolás mellett is előfordul, hogy
egyik-m ásik tojás elromlik, leülepedik a tojás sárgája vagy elszakad a
sárgának a hártyája, amely esetben nem kelhet ki a kis csibe. A szállítót
ezért felelősségre vonni nem lehet, m ert ilyen esetek előfordulhatnak.
7*

100
M ielőtt a tojásokat a gépbe rakjuk, tojásvizsgálólámpával jó l

kutassuk át, ezekről a lámpákról részletesen majd később lesz szó.
Ha a tojásban a lámpázás alkalmával valami fekete foltot látunk,
akkor benne vagy valamilyen idegen test van, vagy pedig már meg
van kotolva. A tojás sárgájának igazán sárgának kell látszania; ha
vöröses színt mutat, akkor már rothadásnak kezd indulni, s az ilyent
ki kell selejtezni. Ha fekete foltot látunk benne, vagy egészen homá
lyosnak látszik, akkor már zápulásnak ment át, s keltésí célokra alkal
matlan. A tojás tompa végén van a légűr. Ha ez nagyobb, mint a tojás
tizedrésze, akkor ez már öreg, apadt és kikeltésre nem alkalmas. Ha a
légűr mellett apró léghólyagocskákat veszünk észre, akkor a tojás bel
seje már bomlásnak indult, s az ilyen kikeltésre nem jó. Ugyancsak
nem alkalmas erre a célra olyan tojás sem, amelynek oldalán vagy a
hegyes végén van a légűr. M inthogy a keltetésre nézve az a legfonto
sabb kérdés, milyen keltetőtojásokat használunk, röviden összefoglaljuk
m ilyeneknek kell lenniök: erős, egészséges, jó l etetett és jó l ápolt
tenyészállatoktól kell származniok. Rendes nagyságúak legyenek és sem
túl lágy, sem túl kemény héjjal nem szabad bírniok. A héj vastagságára
az átlátszóság mérvéből és héjon mutatkozó apró mészcsomókból lehet
következtetni. Ha sok ilyen csomó van rajta, akkor annak az a jele,
hogy a tojó mészmirígye igen mészdús, aminek következménye, hogy
igen vastaghéjú tojásokat tojik. Frissek, külsőleg tiszták, bel
sőleg lámpánál áttekintve, tiszták és épek legyenek. Ha ilyként össze
válogatjuk a tojásokat és meggyőződtünk minden kétséget kizárólag,
hogy a tőlünk telhető legjobbakat választottuk, akkor az egyik oldalon
m egjelöljük őket és pedig legjobb grafit ceruzával (nem tinta) rájuk
írni a kikelés dátumát, hogy a kikelés ideje állandóan szemünk előtt
legyen, s ekkor kotló alá vagy gépbe tesszük a tojásokat.
Term észetes keltetés.

A tojásokban levő csirának kikeltetése azáltal történik, hogy a
kotlóstyúk ül a tojásokon és bem elegíti azokat. A kotlós által a to já
sokra sugárzott m eleg 39— 40 fok Celsius s a tojások ezt a meleget
felülről kapják. Keltetőgépek konstruálásánál nagyon megfigyelendő ez
a körülmény, m ert a csirkorong a tojás felszínén úszik s ha nem kapja
felülről a szükséges meleget, nem fog a csira fejlődésnek indulni. Jó i
m eg kell tehát figyelnünk ezt a két körülményt, hogy a kotló állandóan
egyenletes m elegben részesíti a tojásokat s hogy ezt a meleget felülről
árasztja a kikeltendő tojásokra. A kelési idő a következő: tyúkok 21
naPi gyöngytyúkok 2 6 — 27 nap, pulykák 2 8 — 30 nap, pávák 29— 3 2
nap, fácánok 2 4 — 27 nap, ludak 2 8 — 33 nap, kacsák 2 8 — 29 nap, fog
lyok 2 6 — 27 nap.

101
A természetes keltés sikere szem pontjából fontos a keltetés ideje

■és a kotlós természete. A tyúkok általában a vedlési időszak kivételével
bárm ikor az esztendőben lekotlanak, de főként tavasszal fogja el őket
a kotlási láz, február végétől júniusig. Nem ritka eset, hogy vedlés után
ősszel is újból koflásnak indul egyik-másik tojó. A természetes keltetés
szempontjából tehát a tavasz használható ki a legnagyobb mértékben,
főleg akkor, ha nem tartunk könnyű tyúkokat, amelyek, mint az elő
zőkből már láttuk, nem bírnak kotlási hajlammal. A kotlósok m egbíz
hatósága igen sokszor kívánnivalót hagy hátra. Nem akkor kotlának
le, amikor tojások volnának és gyakori eset, hogy a kotlós elhagyja a
fészkét. A többéves tyúkok nem bizonyultak mindig jó kotlóknak.
Tyúkot kotlásra kényszeríteni állatkínzás. M indenféle eljárást szoktak a
tenyésztők követni, de ez mind nem
használ semmit. Kotlásra kényszerí
teni csak a pulykát lehet, mint ké
sőbb látni fogjuk, a kappanokat csak
vezetésre lehet használni. Amilyen
baj az, ha a tyúkok nem akarnak
lekotlani, éppen annyira baj, ha
nem akarják abbahagyni, ebbe
azonban már sikeresebben lehet b e
avatkozni. Szűk helyen összecsukjuk
az ilyen kotlót a kakassal, s jó etetés
mellett a kakas addig fogja zavarni
míg el nem fogadja, s ettől az
időtől fogva elmúlik a láz. Vízbe 85. sz. ábra. Tojásszállító doboz.
mártani nem jó a kotlót, mert köny-
nyen gutaütést kaphat. Lehet a kotlás helyén vizes tálat elhelyezni és
ezt szalmával befedni. Ha a tyúk rá akar ülni belelép a vízbe és
ismételt kísérletek után elhagyja a helyet és nem keres magának új
fészket. Szokták használni a 8 6 . sz. ábrán látható ketrecet is, am ely
nek feneke durva lécekből van összeróva, úgy, hogy a kotlósnak igen
kényelmetlen ülőhelyet ad. Ezt a ketrecet ki szokták tenni a barom fi
udvar közepére, amelynek lakói időnkint odajönnek, körülveszik a
kotlót, ami neki igen kellemetlen szokott lenni, úgy hogy közben el
felejti kotlási lázát.
Ha keltetni akarunk és rendelkezünk egy vagy több kotlóval,
akkor kiszemelünk alkalmas helyiséget, ahol a kotlósok semmiféle m eg
zavarásnak nincsenek kitéve nehéz munkájukban. A keltetőhelyiség hő
mérséklete lehet 15° C s homályosnak kell lennie, egyrészt, hogy
a kotlósok ne lássák egymást, másrészt, hogy a világosság figyel
müket semmire fel ne keltse és így csendesen üljenek. Ezután elkészítjük

102
a fészkeket. Ha kevés kotlónk van, akkor téglákkal körülkerítünk meg

felelő helyet, amelyben a kotlós kényelmesen ülhet. Fenékül alkalmazunk
kivágott gyeptéglát vagy friss, m ég nedves földet, erre alkalmazunk
azután rövidre vágott szalmát, vagy szénát, úgy, hogy a fészek a középen
sík legyen és egészben véve teknőszerű bemélyedést mutasson. Nagyon
célszerű a fészekalmot pedikulinnal vagy másféle rovarporral behinteni,
amit különben magával a kotlóssal is célszerű tenni, m ég pedig a kotlási
idő alatt többször behintjük a tollazatot rovarporral, mert a tetveka kelle
mes m elegben nagyon szeretnek elszapprodni. Rovarpor helyett lehet kén
virágot is használni. Ha egy helyiségben több kotlóst akarunk elültetni
akkor a fészkeket nem szabad teljesen szabadon hagyni, hanem ládákat
használunk fel erre a célra és pedig 40 cm. széles és 40 cm. m agas
86. sz. ábra. A kotlási láz elleni 87. sz. ábra. Rotlófészek készítésre
védekezésre szolgáló ketrec. alkalmas láda.
ládák elegendő területet fognak adni. A ládák külső részét nyitva

hagyjuk és kb. 1 0 — 12 cm.-nyi széles deszkalapot szegelünk az aljára,,
ezenkívül az egész elülső részt zsákvászonnal vagy vitorlavászonnal úgy
befedjük, hogy a kotló ki ne jöhessen. Emellett, természetesen, szelelő
lyukakat alkalmazunk a ládán. Pulykáknál 60 cm. magas és 60 cm.
széles ládákat alkalmazunk. A 87., 8 8 . sz. ábrán bemutatunk alkalmas
ládákat, amelyeknek elülső frontja szükség esetén deszkaajtóval el is zárható.
A 89. sz. ábrán pedig bemutatunk egy állványt, amelyen egyszerre több
kotlós ülhet s amellyel egyszersmind helyet is takarítunk meg, bár sokkal
kényelm esebb a kezelés, ha a kotlósok közelebb ülnek a földhöz. Hasonló
berendezkedést lehet csinálni két emeletre, de akkor természetesen az
állvány nem annyira magas, mint inkább hosszú lesz. Ezekbe a ládákba a
fészket egyébként úgy készítjük el, mint fent leírtuk. Előbb porcellán-
tojásokra ültetjük a tyúkot s ha azt látjuk, hogy közeledtünkre felbor-

103
zolja tollait, akkor valószínű, hogy már biztosan fog ülni s ekkor alájs
tesszük a keltőtojásokat. Ha egyszerre több kotlót ültetünk el, akkor
erről jegyzéket kell vezetni s a tojásokra a kikelés dátumát ráírni, am iből
bárm ikor könnyen m eg lehet állapítani a m ég hátralevő keltési időt, de
megtudjuk állapítani azt is, hogy melyik tojást tojta hozzá a kotló a
fészekbe rakott kotlóaljhoz. Célszerű, ha több kotlóst ültetünk el, ezekre
valamilyen jelt alkalmazni s ugyanazt a jelet az illető kotlós fészkére
is rátenni, hogy bármikor tudjuk, melyik kotlósnak melyik a fészke,
mert ha egyik kotlós a másiknak a fészkére megy, abból rendesen
verekedés szokott keletkezni. A kotló alatti tojásokat a 7-ik napon vizs
gálatnak vetjük alá s ilyenkor a kivált tojások pótlására újakat rakhatunk
egy vagy akár több kotló alá, akként, hogy a jó tojásokat összerakjuk
úgy, hogy egy vagy több kotló fel
szabadul. Ezek alá lehet azután friss
tojásokat tenni. A kotlósnak naponta
legalább negyedórára el kell hagyni
a fészket, evés, ivás és tisztálkodás cél
jából. A tojásoknak erre a lehűlésére
szükség van, mert amint az ébrény fej
lődik, a tojásban bom lási folyamat
megy végbe, amely szénsavat termel,
vagyis az ébrény lélegzik épp úgy,
mint más élő lény. A hűtés alkalmával
a friss levegő behatol a tojáshéj póru
sain, kiszorítja az elhasznált levegőt
' , , ,» , . . . . 88. sz. ábra. Kotlófészek készítésre alkal-
es m egadja a lehetoseget az ebreny mas felemelhető tetődeszkával.
továbbfejlődésére. A tojás tartalma a
lehűlés következtében összehúzódik, kiszorítja a rossz levegőt. Ha a
tyúk nem hagyja el a tojásokat, vagy nem teszi ezt elég hosszú időre,
romlásnak, sőt rothadásnak indulnak a tojások. Ha nem hideg az idő
járás, akkor akár órákig is lemaradhat a tyúk, anélkül, hogy az ébrények
ennek kárát vallanák. Mindazonáltal nem jó a tojásokat hosszú ideig
fedetlenül hagyni, mert a lehűlés arányában később történik a kikelés. Amíg
a tyúk összes szükségleteit elvégzi, az alatt kellően lehűlnek a tojások.
Hideg időben 10— 15 percnél tovább ne tartson ez a lehűlés. Kedvező
kezelési eredményeket értek el akkor is, amikor a kotlós tyúknak mód
jában volt rövid időre kijárni a szabadba, különösen nedves fűre, mert
a tollazata szintén nedves lett s ennek kedvező befolyása van a kelési
eredményre. Ha azonban ez nem lehetséges, ami általában így szokott
lenni, akkor, főleg száraz időben, meg kell a tojásokat permetezni. Ha a
kotló ül a fészkén, akkor naponta leemeljük, megetetjük, megitatjuk,
hagyjuk, hogy ürítsen, a hőmérséklet szerint 1 0 — 20 percig lenn hagyjuk,

104
de ezt tegyük naponta ugyanabban az időben. A kotlós leemelésénél

vigyázni kell, hogy m indig hátrafelé való irányítással és nem egyenesen
felfelé tegyük ezt, mert a kotlós a lábával kapálódzik és m egbolygatja
a tojásokat. Célszerű az eleséget nem a földre szórni, mert ezzel oda
csalogatjuk a patkányokat és egereket. Ehelyett apró vályúkban adjuk
nekik az eleséget és ha az etetés befejeződött, távolítsuk el ezeket a
vályúkat. A kotlóstyúknak legjob b elesége a mageleség, nevezetesen
árpa, búza. Hűvösebb időben tengeri, mert ez jól melegít. Zöld- és
lágyeleséget azonban ne adjunk, mert ez könnyen hasmenést idéz elő,
aminek a kotlók úgyis gyakran ki vannak téve, mert a folytonos ülés
következtében elgyen
gülnek. Hatásos szer
az ilyen hasmenés ellen
a rizs vagy vörösborban
áztatott kenyér etetése.
H ogy mennyi to
jást tegyünk egy kotlós
alá, az függ a kotlós
és a tojások nagyságá
tól, valamint az évszak
tól. Korai keltetések
nél kevesebbet teszünk
a kotlós alá, m elegebb
évszakban többet.Nagy
gondot kell arra for
dítani, hogy csak any-
nyit tegyünk alája, a
mennyit be tud takarni, mert különben a szélről levőket nem képes
betakarni, ezek azután lehűlnek és a csira elhal bennük, m inthogy pedig
a tyúk állandóan forgatja a tojásokat, m indig más és más tojások kerül
nek a fészek szélére, úgy, hogy ezáltal az egész fészekalj elpusztulhat. Álta
lában 1 4 — 15 drb tojást lehet egy középnagyságú tyúkra számítani, pulyka
alá 2 5 — 30 darabot, Cremat szerint a kotlók a fészekben 40° C meleget
és körülbelül 4 5 % nedvességet tartanak fenn. Az elültetés utáni 6 — 8 -ik
napon tojásvizsgálólámpával m egvizsgáljuk a tojásokat. Lásd a 90. sz.
ábrát. A tojásvizsgálatról később részletesen lesz szó a mesterséges
keltetésnél. Az egészen tiszta, átlátszó tojásokat eltávolítjuk, mert ezek
terméketlenek, konyhai célokra azonban még felhasználhatók. A csirák
kal bíró tojásoknál látjuk az ébrényt bab nagyságban a tojás tartal
mában lebegni. A gom bolyagban van a fejlődőképes csira, amelyből
mint a 90. sz. ábrán látható, a vérerek sugárszerűen kiágaznak. A lámpa
fénynél ez igen jó l látható. Amely tojások ezektől eltérő képet mutatnak,

105
azok romlottak és eltávolítandók a fészekből, mert a többi tojást is

megronthatják. Ezt a tojásvizsgálatot a 12— 14-ik napon megismételjük.
Az elhalt tojás hamar lehűl, ellenben az ily élő ébrényt tartalmazó
tojás m eleg tapintású s ezt érzékeny testrészen, pl. a szem melletti
gödörben vagy a füllebenyen ki is lehet tapasztalni. A kelés előtt végre
hajthatjuk az úsztatópróbát, amelynél a tojásokat 3 5 — 39° C. meleg
vízbe tesszük s megállapítjuk, mely tojások mozognak. Tudniillik, amelyek
mozdulatlanok, elhalt csirát tartalmaznak.
Gyakran előfordul, hogy a kotlóstyúk otthagyja a tojásokat, ami
nagyon kellemetlen. Ha rendelkezésünkre áll egy másik kotló, akkor a
baj nem olyan nagy, de ha nem volna kotló, akkor igyekezzünk a

tojásoknak mesterségesen megadni a szükséges meleget, am íg új kotlót
nem tudunk szerezni. Ezt a tojásoknak meleg kendőkkel való betakarása
által érhetjük el. Ha kezelésközben egy tojás eltörik, de a tartalma
nem folyik ki, akkor a repedések beragasztása által néha m egment
hetjük a csibét. Ha a tojások úgy törnek el, hogy a többieket bepisz
kítják, vagy ha a kotlós piszkítja be azokat, akkor langyos vízben meg
kell őket mosni, hogy a héj likacsai ne maradjanak betömve.
A kelés 3 — 6 óráig tart, de néha 24 óráig is elhúzódik. Az úsztató
próbánál sokszor azt tapasztalhatjuk, hogy az ébrényeknek nincs elég
erejük a tojást megmozgatni. Nem szabad tehát a selejtezéssel sietni.
A kis csibe, ha világrajött, a hasa alatt viseli a köldökzacskót s ezt
lassan behúzza. Ha látjuk, hogy a kelés nehezen megy végbe, esetleg

106
szükségessé válhatik a segítség, habár kedvező viszonyok között erre

ritkán kerül a sor. Különben is elvünk legyen csak elkerülhetetlen,
esetekben segíteni. Az eljárás ebben az esetben a következő. Ha a
csibe a 91. sz. ábrán látható kép szerint átüti a héjat, akkor a tojásr
m eleg kályha fölé tartjuk s zsebkés segélyével megtörjük a héjat egészen
a tojás közepéig, a csőrtől átütött kis nyílástól
számítva, de arra nagyon kell vigyázni, hogy a
hártyát m eg ne sértsük. A hártyát azután langyos
vízzel benedvesítjük és igen óvatosan lehúzzuk
a zsebkés segélyével egészen a m ég m eglevő’
héj széléig, azután a csibét a fél tojáshéjjal
együtt visszatoljuk a kotló alá, vagy a gépbe.
A hártya lehúzását a csőrnél kezdjük. Ha
csipogást hallunk s a kelési idő már elmült,,
akkor a tojás tompavégétől számítva, oldali
kis lyukat fúrunk a zsebkéssel, ahol a csőrt'
91 sz ábra Az ébrény a gondoljuk s a késsel néhány héjszilánkot le-
kibúvás előtt. választunk.
Szétnyomni vagy szétzúzni nem szabad a
héjat. Amint látjuk, hogy az ébrény vérezni kezd, rögtön tegyük vissza
a tojást a kotló alá. Az ilyen vérző csibék azonban a legritkább esetben
maradnak életben. Az eljárás hasonló minden baromfifajnál, a különb;
ség csak az, hogy a legjobb kotlók a tyúkok és a pulykák, bár kotlának
a többi fajok is. Amennyiben tyúkkotlónk nem volna, a pulykát
92. sz. ábra. A pulykának kotlásra való kényszerítése.
kényszeríthetjük megkotlásra, akkor ha m ég nem kezdte el a tojáster

melést. Ez esetben 92. sz. ábra szerint porcellán tojásokra ültetjük,
leborítjuk a fészket kosárral és ezt jól megnehezítjük, úgy hogy a pulyka
ne tudja m egmozgatni. A kosár magasságának természetesen olyannak
kell lenni, hogy a pulykatojó fel ne állhasson. A kosár oldalán nyílást
készítünk és ez elé eleséget teszünk, hogy a pulyka éhen ne vesszen.

107
A keltetőgépek.
Túllépné a munka kereteit, ha a m esterséges keltetés történetét és
az összes géprendszereket ismertetnék. Mesterségesen előállított hővel
vagy a fűtéssel már az ókorban is keltettek ki tojásokat ú. n. keltető
házakban. Egyptom volt a hazája ezeknek a keltetőházaknak. A fűtés
tevetrágyával történt. Az újabb kor változtatott ezen rendszeren, mert
könnyebb egy pár centiméter magas területet egyenletes hőfokon tartani,,
mint nagy szobákat. Az újabb korszakban jelentékeny haladást mutat a
géptechnika e téren is és azt lehet mondani, hogy jóformán minden
országnak van saját találmányú és gyártású keltetőgépe több is. A vezető
szerep e téren az Északamerikai Egyesült-Államoknak jutott, bár vannak
igen jó európai gyártmányok is.
A bból a célból, hogy az olvasó gépvásárlás alkalmával meg tudja
ítélni a különféle géprendszereket, röviden ismertetjük az elveket,
amelyeken az összes rendszereknek tulajdonképpen alapulniok kell. Aki
keltetőgépet vesz, az úgyis kap használati utasítást, amelyet alaposan
át kell tanulmányoznia, hogy a gép kezelésével tökéletesen tisztában
legyen, ezenkívül nagyon tanácsos a vett gépet szétszedni és ú jból
összeállítani, hogy ennek szerkezetével alaposan megismerkedjen.
A géppel való kelte lés főelve, hogy a tojások a meleget felülről'
kapják. A kotlós tyúk is felülről melegíti be a tojásokat, amit a ter
mészet azért rendezett be így, mert a csírkorong mindig a tojás fel
színén úszik és innen indul ki az ébrény fejlődése. Kivételt ez alól
talán csak olyan szerkezet képez, amely oldalról jövő hőkisugárzást tud
folyamatban tartani és egyenletes m elegáramot tud biztosítani, am ely
oldalról ugyan, de felülről is éri a tojásokat. A második főköve
telmény, hogy a keltetőűr oly nagy és oly alakú legyen, hogy a levegő
áramlás biztosítsa az állandó hőfokot lehető csekély eltéréssel a keltető ür
minden részében. A keltetőűr legyen olyan, hogy bárhol helyezzük is el
a hőmérőket, mindenhol ugyanazt a fokot mutassák ugyanazon a síkon.
A harmadik főkövetelmény, hogy olyan szabályozószerkezettel legyen
a gép ellátva, amely rendkívüli érzékenységgel bír, úgy hogy a leg
kisebb hőváltozásokra is reagáljon és önm űködőleg a legpontosabban
ellensúlyozza ezeket. Ha a szabályozószerkezet pontosan működik, akkor
ez lényegesen megkönnyíti a munkát. A keltőgépnek ezenkívül szellőz
tetőnyílásokra van szüksége, nem különben olyan szerkezettel kell bírnia,
hogy vízelpárologtatás révén biztosítani lehessen' a keltetőűr levegőjének a
szükséges páratartalmat. Ezeket a főelveket a különböző rendszerek külön
bözőképpen valósítják meg. Tájékoztatásul ismertetünk nehány rendszert
A fűtést illetőleg vannak légfűtésű és vízfűtésű gépek, tekintet nélkül
a hőforrásra. A hőforrás lehet petróleum, gáz, kőszén, faszén, acetilén,
elektrom osság stb. A vízfűtésű gépek álló vagy mozgó m eleg víz

108
hőkisugárzásán alapulhatnak. A légfűtésűek azon alapulnak, hogy a

hőforrás m egmelegíti a levegőt, amely a tojások felett áramlik és a
meleget ki-, illetőleg lesugározza a tojásokra.
A szabályozószerkezetet tekintve, igen sokféle találmány van for
galom ban. Vannak fémszabályozók, amelyek azon alapulnak, hogy a
keltőűrben fémlemezekből készült hőfelfogókészülék, ú. n. thermostat
van elhelyezve, amely hőemelkedés esetén kitágul, hősülyedés esetén
összehúzódik. Ezt a csekély mozgást tű segé'yével átvisszük emeltyűkarra,
am ely alkalmas szerkezettel a hőnek a gépbe való beáramlását elősegíti
vagy akadályozza. Ennek révén azután a szükség szerint emelkedik
vagy csökken a keltetőűr hőmérséklete. Ilyen fémszabályozója van a
Cyphers, a Prairie State, a Cremat stb. gépeknek. Némileg hasonló
ehhez az éterszabályozó. Kerek, lapos rovátkás felületű tartályban éter
vagy éter és alkoholkeverák van, am ely rendkívül érzékeny a hőválto
zások iránt. Az étertartály hasonlóan, mint a thermostat fémtűvel
összeköttetésben van az emeltyűvel, amely hasonlóképpen nyitja vagy
zárja a hőbeáramlást szabályozó nyílást. Ezeken kívül még sok más
hőszabályozókészülék van forgalom ban, de ezek a leggyakoriabbak.
A vízfűtésű gépek szabályozása történhetik szintén szabályozóval,
de történhetik úgy is, hogy a víztartály nagysága akként van m eg
szabva, hogy bizonyos mennyiségű hideg víznek, bizonyos mennyiségű
forró víznek az összekeverése által olyan áramlás vagy hőkiegyenlítés
következik be, hogy a gép 12.óráig pontosan tartja a hőfokot. Ez utób
biak az álló vízzel költő gépek. A folyó vízzel költő gépek szintén több
rendszerűek lehetnek. A Condee-gépeken csövekben áramlik a víz
végig a keltetőűr felett, a keltetőűrben pedig szabályozókészülék van
elhelyezve, amely emeltyűkar segélyével vagy elzárja, vagy megnyitja a
csöveket, amelyekben a meleg víz áramlik. A mozgó vízrendszerű gépek
szerkezete olyan is lehet, hogy két tartály vize érintkezik egymással és
hőkiegyenlítés révén hosszabb-rővidebb ideig tartja a hőfokot, amely
a hőt kisugározza a tojásokra. Vannak vízfűtésű gépek, amelyeknél a
víztartályban a vizet petróleumlámpa, faszénkályha vagy más hőforrás
melegíti.
A gépek vásárlásánál az anyag minőségére is kell nézni. A legtöbb
gép fából készül. Ha ez a fa m egreped és hézagok keletkeznek a gépen,
akkor a gép nem tartja a hőfokot. Az anyagtól függ az is, nem be
folyásolja-e a külső hőmérséklet a keltetőűr hőmérsékletét. Ha a gépeknek
vékony a faluk, akkor ha éjjelente nagyarányú a hőcsökkenés,
a hőforrás nem tudja a pontos szabályozás dacára sem kiegyenlíteni,
ezért a legtöbb gépnél elszigetelésre van szükség. Ilyen elszigeteléssel
ellátott gépek duplafalúak és a falköz valami jóm inőségű elszigetelő
anyaggal van kitöltve, amely nem higroszkópikus és nem tömődik össze.

109
A keltetőgép kiegészítő részei, a hőm érő a nedvességmérő, a per

metező és a tojásvizsgáló lámpa, amelyeket a keltetési munkálatok során
93. sz. ábra. Amerikai gyártmányú Cyphers keltetőgép.
ismertetünk, itt most csak a most forgalom ban levő keltetőgépek közül
ismertetünk néhányat tájékozás céljából nagy általánosságban.
94. sz. abra. A Cyphers keltetőgép thermostatja. A) felső tárcsa, B ) alsó csavar, C) rézcső
D) súly, E ) bádogtárcsa, F) hőfelfogó lemezek, G) a lemezek felső lapja, Ft) emeltyű
kar, /) réztű.
A modern keltetőgépek hazája Amerika, ahonnan a világháború előtt

sok gépet exportáltak. Legelterjedtebb a Cyphers és a Prairie
State keltetőgép volt nálunk. Mind a kettő fémszabályozó szer
kezettel bír. A 93. sz. ábrán látható egy Cyphers-gép, amelynek

310
belsejében a 94. sz. ábrán látható thermostat van elhelyezve. A lemezek

fogják fel a hőt 3 a tű adja tovább a fentebb leírt mozgást az em el
tyűnek. A Prairie S ta te g é p szabályozószerkezete egy lemezből áll,
amelynek egyik vége le van rög
zítve, a másik szabadon álló vé
gébe csavarmenettel bele van erő
sítve a szabályozó tű. A hőváltozás
által előidézett mozgás a szabadpn
álló vég felé terjed és folytatódik
a szabályozótű mozgásában, amely
viszont az emeltyűthozzamozgásba.
L. a 95. sz. ábrán az éterszabályozót.
A 96. sz. ábrán látható a
■95. sz. ábra. Éterszabályozó, a) szabályozó
Nickerl és Tsa-féle osztrák gyárt
csavar ; b) szabályozó t ű ; c) étertartály;
d) emeltyűtámaszték; e) emeltyűsúly.; /) a mányú gép,amely éterszabályo
kályhanyílást fedő tárcsa. zással bír.Hasonló a magyar
gyártmányú Ováry-féle gép, amely
a 97. számú ábrán látható és szintén éterszabályozóval van ellátva.
A gép teteje üvegből van, úgy hogy bármikor be lehet látni az
egész keltetőfelületet, a lámpa pedig agép alatt,a középen van
elhelyezve.
Áttérve a víz
keltetőgépek ismerte
tésére m egem lítjük a
P red m erszky - és a
Rocskay-\é\t gépet,
am elyekközülazutóbbi
már ritkábban található
a forgalom ban. Ez a
gép víztartállyal van
ellátva, amelyben a
vizet petróleumlámpa
tartja m elegen. A víz
csöveken körüláramlik
a keltetőűr felett. A
franciáknak is vannak 96. sz. ábra. Osztrák gyártmányú Nickerl-gép.
hasonló gépeik.
A 98. sz. ábrán bemutatjuk a Győrffy-W olf-féle Propatria keltető
gépet, amelynek víztartályát faszénfűtésű kályha melegíti.
■A gép szabályozószerkezettel van ellátva, amely a höáramlást
szabályozza. A gép szintén duplafalú, belső fala vaslemez, a külső
iábó van.

111
A 99. sz. ábrán látható a gróf Teleki Arvéd-féle vízkeltetőgép,

am ely tulajdonképpen állóvízrendszeiű. A keltetőűrt körülveszi a víztartály,
am elybe reggel és este bizonyos mennyiségű forróvizet öntenek fel és ez

a vízmennyiség azután biztosítja a keltetőűr hőmérsékletét 12 órára.

112
Általában petróleummal fűtik a kisebb keltetőgépeket. V annak

ugyanis 50-es, 100-as, 200-as, 300-as, 400-as, 500-as gépek, de vannak
azután nagy, több ezer tojás befogadására berendezett gépek is, amelyeket
faszénnel, vagy kőszénnel
fűtenek. 3ékében még lehe
tett kitűnő minőségű petró
leumot kapni, de most a
háború alatt és után a petró
leum igen drága lett és mi
nősége is m egromlott, úgy
hogy a tenyésztők szeretnék
helyettesíteni más fűtőanyag
gal. így lehet a gázfűtést
alkalmazni. A G yőrffy-W olf-
gyár faszénfűtésű kályhákat
készít, amelyek talán más
keltetőgépekre is applikál-
hatók lesznek. A kőszenet^
mint a 100. SZ. ábrán látható
99. sz. ábra. A gróf Teleki Arvéd-féle vízkeltetőgép.
nagy gépek fűtésére használ
ják, de ez nagy intelligenciát igényel, mert a kőszén nem ad egyenletes
meleget és a túlfűtés károkat okozhat. A gyakorlatban sokféle gép van
használatban s azt lehet mondani, hogy minden gépnek megvan a m aga
100. sz. ábra. Óriás keltetőgép.
egyénisége, amelyet ki kell ismerni. Ez 1— 2 keltetés után elérhető s akkor

a legnagyobb sikerrel fogunk tudni keltetni. A békeidőben készítettünk
egy összeállítást a keltetés átlagos költségeiről, figyelem bevéve, részben
hazai, részben külföldi tapasztalatokat, amelyeket alábbiakban közlünk.
Ez az összeállítás a mai viszonyok között nem helytálló ugyan, de arra
mégis alkalmas, hogy különböző számításoknál alapul szolgálhasson.

113.
A keltetés költségei.
Kotlással került egy tojás kikeltése _____ 8-— fillérbe,
petróleummal » „ „ „ _____ 3-25 „
gazzal 1/ n íi n __ __ 2 ‘2 »
villannyal » » „ „ ....... 19 »
koksszal » „ ,, „ ... 1-8 „
antracittal 3000 tojásos gépben ugyanaz ... ... 1T „
. 7000 „ „ „ _____ 0-79 „
Végül bemutatjuk az elektrom os keltetőgépet, amely szerkezetében

a legegyszerűbb és így a legkönnyebben kezelhető is. Az egész gép,
mint a 101. sz. ábrán látható, nem egyéb, mint egy szekrény, amelynek
fedele üvegből van, hogy a gépben a tojások kelését meg lehessen *
101. sz. ábra. Villanyfűtésű 102. sz. ábra. Petróleumiűtéssel kombinált

keltetőgép. villanyfűtésű keltetőgép.
figyelni. A fűtőtest szabályozóval van kapcsolatban, amely azonnal

megszünteti az áramot, mihelyt túlfűtés áll be. Amint a gép a rendes
hőfokot elérte, megint bekapcsolódik az áram. Ahol megbízható az
áramszolgáltatás, ott a villany a legjobb és legolcsóbb hőforrás lég
fűtésű gépek fűtésére. A petróleum lám pa alkalmas szerkezettel helyette
síthető elektromos lámpával, csak jó fűtőtestre van szükség.
Vannak kombinált keltetőgépek, amelyeken villanyfűtés mellett
petróleumfűtés is van, mint a 102. sz. ábrán látható. Ha a villany fel
m ondja a szolgálatot, m eggyujtjuk a petróleumlámpát.
A keltetőhelyiség.
A keltetőgépet nem szabad bárhol elhelyezni, hanem csak állandóan
szellőztethető, friss levegőjű helyiségben, amely nincs rázkódtatásoknak
kitéve. Napsütés a gépeket ne érhesse, am iből következik, hogy a kel
tetőhelyiségeket fűteni sem kell, legfeljebb temperálni. Legalkalmasabb
W inklcr J . : Baromfitenyésztés. 8

103, sz. ábra. A keltetőhelyiség alaprajza. 1. A gépterem; 2 — 3. mellékhelyiségek; 4. folyosó.
114
■a keltetőgépek elhelyezésére a
pincehelyiség, mert ennek a hő
mérséklete az egész éven át töb bé-
kevésbbé egyenletes, s ha van
nak is ingadozások,, ezek nem
olyan nagyok.
Legalkalmasabb, ha a keltető
helyiségben a hőmérséklet mint
egy 15— 18° C. 10°-nál hűvö
sebb helyiség nem igen alkalmas,
először mert a fűtés sokkal többe
kerül, másodszor, mert a gép
szellőződése tú lerőssaz ébrények
könnyen meghűlhetnek. A hűtést
ilyen helyiségben nem szabad vé
gezni, hanem a tojásokat meleg
szobába kell vinni. A keltetőhelyi
ségnek jól kell szellőződnie. Az
amerikaiak tapasztalata szerint egy
keltetőgépnek a saját térfogatán
kívül legalább 6 — 8 m3 levegő
területre van szüksége. Óriás gé
peknél természetesen rekeszenkint
számítják ezt a térszükségletet.
N agyobb keltetőházaknál szellőz-
tetőket kell alkalmazni. A friss
levegőn kívül nedves levegőre is
van szüksége a keltetőhelyiségnek.
A tapasztalat azt mutatja, hogy
száraz levegőben a keltetés siker
telen, mert a tojások víztartalma
hamar elpárolog s az ébrények
ennek következtében elhalnak. A
keltetőűrben elhelyezett vízzel le
het ugyan a tojások körül pára
dús levegőt előállítani és erről
valamennyi gyártm ánynálgondos-
kodtak is a gyárosok, de jobb,
ha a levegő már a gépbe való
beáram láskor is nedves, vagyis
ha a keltetőhelyiség levegője is
már páradús. Ebből a szempontból

116
is igen jók a pincehelyiségek. Ha külön építünk keltetőhelyiséget, akkor

ezt a kerti melegházak mintájára fél- vagy egy méternyire a földbe
sülyesztjük, ahogy a 103. és 105. sz. ábráinkon látható. Természetesen
óvakodnunk kell, hogy az altalajvíz felszivárgása esetleg kellemetlenséget
ne okozhasson. Ha ilyen helyiségnél döngölt padlót vagy kőből, téglából
G-D metszet.'
készült padlót alkalmazunk, akkor a nedves földből elég pára fog kép
ződni, amely a gépben elhelyezett vízből keletkező párákkal együtt
kedvezően fogja befolyásolni a keltés eredményét. Száraz idő esetén,
ha a keltetőgép helyisége szokatlanul száraz volna, a padlónak vízzel
való fellocsolásával is segíthetünk a bajon. Az ábrákon bemutatott
keltetőhelyiség nagyobb gép befogadására alkalmas, s mint látható,
folyosóval és két m ellékhelyiséggel van ellátva.
A keltetés napi munkái.
Amint a gép megérkezik, tanulmányozzuk át alaposan a használati
utasítást, állítsuk össze és szedjük ismét szét, úgy, hogy teljesen m eg
ismerkedjünk minden egyes alkatrészével. Természetesen a szekrényt
magát, vagy a burkolatot nem kell szétszedni, mert ennek összeállítása
nagyobb munkát igényel, de felesleges is. A fődolog, hogy a szabályozó
készülékekkel, a keltető űr berendezésével, továbbá a hőforrás berende
zésével és kezelésével legyünk tisztában. A tojástartótálcáknak könnyen
kell mozogniok a sineken, különben rázkódtatások érhetik a tojásokat.
A gépet azután befűtjük és két-három napig üresen hagyjuk fülni,
hogy lássuk, pontosan működik-e. Ha erről meggyőződtünk, akkor
berakjuk a tojásokat, amire a keltetőgép levegője le fog hülni. Ez a
lehűlés nem tart soká, mert 6— 8 óra múlva újból visszanyeri a gép
eredeti hőfokát. Ha ez nem történne meg, gyorsítjuk a hőképzést, vagy

117
a szelelőnyílásokat zárjuk el egészen, am íg a gép a kellő hőfokot vissza

nem nyerte. A sikeres keltetés szempontjából számításba kell venni, a
hő eloszlását a keltető űrben. A hideg levegő, tudvalevőleg, a keltető
űr fenekén van, a legm elegebb pedig fenn a tojások fölött. A hőmérő
pontosan m egm ondja a különbséget, amely akkor nagy, ha a keltető
ür magas. A keltetésre nézve a legjobb a hőmérséklet, ha a hőmérő a
tojások felszínének magasságában mutatja a hőfokot. Ú jabb gépeknél
a tojástartótálcákat m egfelelő szerkezettel szükség szerint lehet sülyeszteni,
vagy emelni.
A hőmérséklet a keltetésnél talán a legfontosabb dolog. Az eddigi
tapasztalatok szerint IO2 V 20 /7, 3972° C és 32V2° ^ átlagban a legalkal
masabb. Gyakran előfordul, hogy átszámításra van szükség egyik
hőm érőről a másikra, e célból használhatjuk a következő formulákat:
toC = 4/s t°R = (9/s í° + 32) °F, fiR = hU t ° C = { * k t + 32) °/% * ° F =
79 ( í — 32) ° C = 4A>(£— 32) °R. Amíg csak a tojások nem kezdenek neszelni,
addig mindig 39 V 20 C legyen a hőfok, azután fokozatosan lehet emelni
4 0 — 4 OV20 C-ra, mert a magasabb hőfok elősegíti a csibék kibúvását.
Sok kezelő kezdetben alacsonyabb hőmérséklettel dolgozik 39° C-sal
és a keltetés végén 40V 2°-ra fűti a gépet, ennél magasabbra azonban
nem szabad a gépnek felm elegednie. Tartósan nem szabad a hőfoknak
40°-ra emelkednie, avagy 38°-ra lesülyednie. Rövid ideig átmenetileg
m ég valamivel magasabb hőfok sem árt, ha azonban hosszabb ideig
vannak a tojások magasabb hőfoknak kitéve, akkor az ébrények elhalnak.
A szükséges hőfok biztosítására gondoskodni kell jó hőmérőről és
ennek működését legalább minden keltetési időszak kezdetén ellen
kell őriztetni, vagyis össze kell hasonlítani valamilyen pontos műszerrel,
A vidéken ezt legham arább lehet megtenni a gyógyszertárakban vagy
orvosoknál. H ogy a hőmérsékletnek minő befolyása van a csibék
kikeltetésénél, mutatják a következő tapasztalatok: Ha pl. az egész
/keltetés alatt 40° C-nál keltetünk, akkor a tojásokból már a huszadik
napon, vagy m ég előbb, kelnek ki a csibék. Ha pedig állandóan
38V2°-kal keltünk, akkor a csibék egy nappal később fognak kelni,
mindkét esetben sok csenevész lesz, sok pedig bele fog fulladni a tojásokba.
Ebből a jelenségből lehet következtetni, hogy milyen hibák fordultak
elő a keltetés körül. Ha m ég alacsonyabb hőfokkal, pl. 38°-al keltetünk,
akkor a kelés m ég későbben történik és a kikelt csibék száma még
kisebb lesz. Gondoskodni kell tehát, hogy a gép az elért hőfokot
pontosan betartsa és ezért naponta figyelemmel kell kisérni a szabályozót
nem történik-e valami eltolódás, de különös figyelemmel kell kísérnünk
a hőszabályozást a 11-ik naptól kezdve, mert ekkor kezd megnyilatkozni
az ébrények fejlődéseközben keletkező m eleg hatása. Minél egyen
letesebben tudjuk e hőfokot megtartani, annál sikeresebb lesz a keltetés,

118
de a tapasztalat beigazolta, hogy nem elegendő az egyszeri hűtés és

forgatás, hanem ezeket a műveleteket naponta kétszer kell végezni.
A tojások hűtése és forgatása a következőképpen történik:
A tojástartótálcát kivesszük a gépből, ráállítjuk egy asztalra, a
gép ajtaját pedig megint becsukjuk, hogy a keltető űr ki ne hüljön.
A tojásokat a berakásnál a forgatás céljából m egjelöljük és a forgatást
úgy hajtjuk végre, hogy a jel egyszer fenn, egyszer pedig lenn legyen.
Legcélszerűbb jelként a kikelés dátumát ráírni. L egjobb a kézzel való
forgatás, de csak tiszta kézzel szabad a tojásokhoz nyúlni és a tojá
sokat csak hossztengelyük irányában szabad megforgatni. A petróleum
lámpa megtöltését és tisztítását m indig csak a forgatás után szabad
végezni, nehogy olajos kézzel fogjuk m eg a tojásokat, mert a petró
leum betöm i a héj pórusait s ennek következtében a tojások szellőző
dése hiányos.
Ezek a munkálatok a harmadik napon kezdődnek, a negyedik
napon pedig kezdetét veszi a hűtés. Az egyes kezelők ebben a tekin
tetben más-más módszert követnek. Ezt a szabályt azonban irányadóul
lehet elfogadni. Ezeknek a munkálatoknak a végrehajtására legjobb egy
bizonyos határozott időt megállapítani, amikor okvetlenül elvégezzük,
mert hátrányos, ha egyszer korábban, másszor későbben hajtjuk végre.
A forgatás célja a tojás sárgája m egereszkedésének elejét venni, a:
hűtés célja pedig az, hogy az ébrénynek a lélegzetvételhez friss levegőt
juttassunak. Sok tenyésztő azt tanácsolja, sőt néha szakközleményekben-:
is lehet olvasni, hogy naponta csak egyszer kell hűteni és forgatni,,
de a tapasztalat azt mutatja, hogy jo b b eredményt lehet elérni a két
szeri hűtéssel és forgatással. A tojások forgatásánál azok elhelyezésén
is változtatunk, úgy, hogy a tojások a tálcának mindig más és más
helyére kerüljenek. A forgatás m egkönnyítésére vannak forgatórámák,
de ezek nem végeznek pontos munkát, ezért mindig utána kell segí
teni kézzel.
A hűtésre nézve nem lehet határozott utasítást adni, mert ennek:
időtartama függ elsősorban a keltetőhelyiség hőmérsékletétől. Általában
azt tapasztalták, hogy annyi percig célszerű hűteni, ahány fok meleg
van a keltető helyiségben, beleszámítva a forgatás idejét is. Ha tehát
15 fok meleg van a keltetőhelyiségben, akkor 15 percig, a keltetés
vége felé hosszabb ideig is lehet hűteni. A kezelők erre nézve is
különböző eljárásokat követnek. Vannak, akik azt tartják, hogy a for
gatás időtartama elég a hűtésre, mások viszont bizonyos időpontot
állapítanak meg, hogy mennyi ideig szabad a tojásokat hűtésnek ki
tenni. 10° C aluli hőmérséklettel bíró helyiségben nem szabad a tojá
sokat sem hűteni, sem forgatni, hanem ebben az esetben m elegebb
helyiségbe kell a tojásokat átvinni. Fenti szabályt irányadóul el lehet

119*
fogadni. Egy másik irányelv, amelyet a hűtésnél okvetlenül szem előtt

kell tartanunk, az, hogy a tojásoknak nem szabad kihülniök, hőmérsék
letüknek legfeljebb 25 fokra szabad lesülyedniök. A keltés első nap
jaiban rövidebb, az utolsó napokban hosszabb ideig hűtünk. M eleg
helyiségben, vagy m eleg időjárás mellett hosszabb ideig hűtünk. Egy
harmadik irányelv a hűtésnél: mennyi idő alatt nyerik vissza hűtés;
után a gépbe visszatett tojások a szükséges hőfokot. Általános szabály
az, hogy 2— 3 óra alatt a rendes hőfoknak helyre kell állnia. Ha ez
nem történne meg, a legközelebbi alkalommal rövidebb ideig hűtünk.
Este nem hűtünk annyi ideig, mint reggel, mert éjjel úgyis hűvösebb
a levegő és élénkebbek a légáramlások. Ha valamely fontos oknál
fogva akadályozva vagyunk a hűtés és forgatás keresztülvitelében, akkor
ne igyekezzünk pótolni, hanem inkább hagyjuk el. De természetesen
ennek nem szabad gyakran előfordulnia. E műveletek keresztülvitelénél
a legnagyobb óvatosságra van szükség, ezért csak ügyes em berre
szabad bízni. A hűtést folytatjuk egészen addig, am íg csak neszelni
nem kezdenek a tojások, vagyis 19— 20 napig, a forgatást már a 17,
kacsáknál már a 23-ik napon abbahagyjuk.
A hűtés és a forgatás elvégzése után elvégezzük a gépkörüli egyéb
teendőnket, nevezetesen a lámpatisztogatást, petróleumfeltöltést stb.
F riss levegő és nedvesség a keltető gépben.

A tojásokban fejlődő ébrényeknek friss levegőre és páradús lég
körre van szükségük. A tojás tartalma állandóan párolog, amint az
106— 107. számú ábráinkon látható. Ha túl száraz a keltetőgép levegője,
akkor a tojás tartalmának elpárolgása gyorsabb és így hamarább
beszárad mint kellene. Ezért állandóan figyelemmel kell kisérni a tojások
ban a légűrt. Ha ez a légűr túlságosan nagyobbodik, akkor a szellőzés
túlerős, vagy pedig túlszáraz a levegő a keltető űrben és ebben az
esetben több nedvességet kell a gépbe bevezetni. Ha pedig túlságosan
lassú a légűr növekedése, akkor jobban kell szellőztetni és a nedvesség
bevezetését csökkenteni. Kevés szellőztetés mellett a csibék belefulladnak
a tojásokba, ha pedig nagyon erős a szellőztetés, akkor a fehérje
túlságosan beszárad és a csibe vagy odaragad a tojás héjjához, vagy
pedig csenevész testtel jön a világra. A szellőztetés és a páratartalom
a keltető űrben szorosan összefügg egym ással: ha nagyon erősen
szellőztetünk, kevés pára marad a levegőben, ha nem szellőztetünk
eléggé, akkor könnyebben tudjuk ugyan megtartani a nedvességi fokot,
de a friss levegő hiánya miatt kockáztatjuk a keltetés sikerét. Nagy
általánosságban szólva, leg job b a keltetés kezdetén 40° nedvesség, a
harmadik héten 45°, a kikelésnél 50° vagy néha több is. A kacsáknál

120
és ludaknál eleinte 5— 10° fokkal, az utolsó hetekben 10— 20Q-al több.

A szellőztetőt ehhez képest állítjuk be. Igen célszerű nedvességmérők
használata.
Nedves időjárás mellett már a szellőztetőn át beáramló levegő is
tartalmaz annyi nedvességet, amennyire szükség van, úgy, hogy víz
elpárologtatása a keltető űrben felesleges, sőt káros is lehet. Ha a
keltetés első hetében száraz és m eleg időjárás van, akkor gondoskod
nunk kell nedvességről, amit legjobban bevizesített jutának vagy posztó
nak, esetleg vízzel telt lapos bádogedényeknek a keltető űrben való
elhelyezésével érünk el. Ebben a tekintetben általánosan érvényes
beszáradása. beszáradása.
szabályokat nem lehet felállítani, hanem a kezelőnek állandóan figyelem

m el kell kisérni az időjárást, a tojás légüregének a nagyobbodását és
a nedvességmérő (hygrometer) hullámzását. Végül megemlítjük a perm e
tezést, amely abból áll, hogy a tojásokra igen finom cseppekben vizet
fűjük rá. E célra jók a virágpermetezők. A permetezés célja nedvesség
bevezetése a gépbe és a tojáshéj puhítása, lágyítása. A párolgó víz
rövid időre hőt von el a tojástól, ami élénkítőleg hat az ébrényre.
Ez előnyök mellett van egy nagy hátránya, hogy t. i. amennyiben nem
használunk destillált vizet, a víz elpárolgása után finom porszemek
alakjában vízkő rakódik le a tojások héjára, amely betöm i a pórusokat.
Éppen ezért csak mérsékelten szabad permetezni és csak akkor, ha a
szükséges nedvességi fokot másképp nem bírjuk elérni s ha igen
vastaghéjú tojásokkal kell dolgoznunk.

121
Különleges munkák a keltetés alatt.

Azokon a munkálatokon kívül, amelyeket naponta kell elvégezni,
vannak munkálatok, amelyeket az egész keltetési idő alatt csak egyszer-
kétszer kell elvégezni, de azért igen fontosak, elmulasztásuk nagy
károkat is okozhat. A kezelés 7-ik napján tartjuk az első tojásvizsgálatot,
mert ebben az időszakban már m eg lehet különböztetni a fias tojáso
kat a fiatlanoktól, mely utóbbiakat a gépből ki kell venni, különben
rothadásnak indulnak és elrontják a jó tojásokat is. A vizsgálatot
m egfelelő szerkezetű lámpával végezzük, amelynek burkolata akkora
nyílással bír, hogy egy tojás belefér, ha eléje tartjuk. A lámpavilág
áthat a tojáson és ebből megítélhető, hogy a csira fejlődésnek indult-e
vagy sem. A m eg nem termékenyített tojások tisztán átlátszók és
romlatlanok, úgy, hogy konyhai célokra m ég felhasználhatók. A záptojások
teljesen átlátszatlanok. Azok pedig, amelyeknek a csirája elhalt, fekete,
ide-oda mozgó foltot mutatnak. A fejlődésnek indult csirák szépen
láthatók s az ébrény erezete sugárszerűen kiágazik a tojás közepe táján
látható foltból, amint a 90. számú ábra mutatja. H ogy ha több keltető
géppel dolgozunk, amelyek egyszerre lesznek megrakva, akkor a meg
nem termékenyített tojások eltávolításával és a csiraképesek összeraká
sával egy, vagy esetleg több gépet szabaddá tehetünk, minek következté
ben újból megrakhatjuk a felszabadult gépeket. Azt azonban nem szabad
megtenni, hogy a meg nem termékenyített tojások helyett frisseket
tegyünk a gépbe. Rossz szokása némely tenyésztőnek kacsatojások
keltetésénél, az első tojásvizsgálatnál kivált tojásokat tyúktojásokkal pótolni.
Ez nagy tévedés, mert a kacsatojásnak egészen más szellőztetési és
nedvességi igénye van és így az együttes keltetés vagy az egyiknek
vagy a másiknak árt. Egyáltalába m indig csak egyféle tojásokkal szabad
a gépet megrakni s nem szabad a tyúktojást kacsatojásokkal s a
kacsatojást pedig lúd- és pulykatojásokkal összekeverni.
A második tojásvizsgálást legjobb ha a 14. napon hajtjuk végre,
mert rendszerint ebben az időben pusztul el a legtöbb ébrény a
tojásokban. Világoshéjú tojásoknál, a 14. napon egészen jól lehet látni
az ébrény mozgását. A tojás tartalma most már teljesen sötét, egészen
a légűrig. A fekvő tojásnak csak az alsó oldalán lehet még világos
sávot látni, amelyben m ég észrevehetők az erek.
Ha ezeket nem észleljük és a tojástartalom sötét része könnyen
ide-oda mozog, akkor az ébrény elhalt, míg az esetben, ha a sötét
rész szilárdan áll és a tojáshéjhoz látszik tapadva lenni, akkor a csira él.
A harmadik tojásvizsgálat az usztatási próbából áll, melyet a 19., illetőleg
25. nap körül hajtunk végre. Ennek a m egejtése céljából egy edényt
megtöltünk kb. 40° C vízzel és óvatosan tegyük bele a tojásokat, m eg
várva, míg a víz megnyugszik. Azok, amelyekben életerős csibe van,

122
csakhamar élénken fognak mozogni, azok a tojások pedig, am elyek

nem mozognak, vagy elhalt csibét tartalmaznak, vagy oly gyenge az
ébrény, hogy vagy egyáltalán nem, vagy csak későbben fog kikelni.
A tojásokat az úsztatás befejeztével nem szárítjuk meg, hanem azon
nedvesen visszarakjuk a gépbe, mert a kikelés időszakában a tojásoknak
úgyis több nedvességre van szükségük. Szokták az usztatási próbát
megismételni, különösen ha lassan pattognak a tojások. A nedvességet
akkép is fokozhatjuk ebben az időszakban, ha vizes posztót teszünk
a gépbe.
A kelés és felügyelet.
Ha a keltetési munkálatokat sikeresen végeztük, már a 19-ik napon
kezdenek a csibék dolgozni a héj feltörésén és rendes körülmények
között a 20-ik napon kezdődik a kikelés. Tanácsos lesz ekkor 40° C,
vagy 104° F -ra felemelni a hőfokot és semmiesetre se engedjük 39°-náí
alább szállni. Éppen ezért a gépet sem nyitjuk ki hosszabb időre.
A kikelt csibéket addig hagyjuk a gépben, am íg meg nem száradnak.
A kivétel alkalmával megvizsgáljuk a tojásokat, nem ragadnak-e oda
a tojástartó tálcához. Ha ez az eset előfordulna, akkor megfordítjuk
az ilyen tojásokat, mert a kifolyó fehérje könnyen betapasztja a kelet
kező repedéseket a tojásokon és a csibék megfulladnak. Ha már
nagyobbszámú csibe kelt ki, akkor a hőm érséklet alászáll, amiért is
ebben az esetben a lámpát feljebb kell srófolni. Ez a hősülyedés onnan
van, hogy a csibék kelése közben hő fejlődik s ennek a hőnek a
hiánya érezhetővé válik, ha már csak kevés tojás van a gépben. Ha
minden munkálatot pontosan végzünk el, akkor a 20-ik napon már
sok csibe kel ki s a 2 1 -ik napon rendesen már be is fejeződik a kelés.
Amely csibék a 21-ik napon túl sem kelnek ki, azok rendszerint vagy
elhalnak, vagy csenevészek lesznek. A nehezen kelő csibék segítéséről
részletesen szólottunk a természetes keltetésnél.
K acsatojások kikeltése.
Fentiek szerint kell a tyúk- és pulykatojásokat kezelni. A kacsa
tojások ném ileg más kezelést igényelnek, mert ezek kikeltése általában
28 napot vesz igénybe, bár vannak fajták, amelyek tojásait még
hosszabb ideig kell a gépben hagyni. A kezelési különbség elsősorban
a hűtésben nyilatkozik meg. Bár az egyes kezelők nézetei ebben az
irányban eltérők. Általános irányelvül el lehet fogadni, h o g jh a naponta
csak egyszer hűtünk, akkor a keltetés elején 15— 30 percig kell hűteni.
Ha kétszer hűtünk, akkor 15— 20 percet kell betartanunk, később
naponta kétszer 15— 30 percet, vagy ha csak egyszer szoktunk hűteni,,
akkor az esteli forgatás alkalmával 3 0 — 60 percig is hagyjuk hűlni a.
tojásokat, a kelíetőhelyiség hőm érséklete szerint. A szellőztetőt nyitva.

123
hagyjuk nyitva kezdettől fogva egészen addig, m íg a tojások neszelni nem

kezdenek, ekkor zárjuk le s akkor nyissuk csak megint ki, ha a tojások
% -a d része kikelt. A kacsatojásokat többször kell vizsgálni, mint a
tyúktojásokat. Először a 4 — 5. napon, amikor jó tojásvizsgáló-lámpa
használata mellett már látható az ébrény erezete. Azután naponta, vagy
legalább minden második nap kell néhány tojást megvizsgálni, hogy
miként halad a csira fejlődése és ha a gép kinyitásánál rossz szagot
érzünk, akkor kutassuk ki a rom lott tojásokat és távolítsuk el. A kezdő
használjon tojásvizsgáló lámpát, vagy szagolja jó l át a tojásokat, hogy
rájöjjön, melyek a rosszszagúak. A tapasztalt gépkezelő már a tojás
külsejéről fogja tudni, melyik a romlott tojás, mert ezek rendesen
sajátságos kékes árnyalatot mutatnak, avagy színtelen, márványszerű
foltokkal bír a héj egyik-másik helyen. A kacsatojások nagyon hamar
rom lanak meg, ha elhal bennük a csira, ami természetesen veszélyez
teti a többi, m ég fejlődésben levő ébrény életét.
Lúdtojások kikeltése.
A lúdtojásokat is lehet éppen olyan jól kikeltetni a gépben, mint
a tyúktojásokat és sok tapasztalt gépkezelőnek szép sikerei is voltak
ezen a téren. Nagyon kell vigyázni azonban, mert a hosszú keltetési
időnél és a héj vastagságánál fogva a lúdtojások különös gondot
igényelnek. M indenekelőtt nyitva kell tartani a szellőztetőket egész
addig, míg a kis libák neszelni nem kezdenek. M inthogy a lúdtojások
nagyok s ennek következtében könnyen hozzáérhetnek a függő hőmérőhöz,
célszerűbb fekvő hőmérőt alkalmazni. Nagyon kell ügyelni, hogy a
hőm érőt pontosan az előírt fokon tartsuk, mert a lúdtojások, amint
felmelegednek, igen sok hőt sugároznak ki. Kezdjük a hevítést 102V^°
F-rléi, de ne engedjük a hőmérsékletet felszökni 103° F -re sem. A lúd
tojásokat sokkal tovább kell hűteni, mint más tojásokat. Ebben a
tekintetben a légűrt kell állandóan figyelemmel kísérni, amelynek
egyenletes nagyobbodása biztos jelül szolgál arranézve, hogy a keltés
jól halad. A lúdtojások sok nedvességet igényelnek, ezért az első hét
után permetezni kell a tojásokat. Ezt a műveletet felforralt, de lan
gyosra lehűlt vízzel eleinte minden második nap, később mindennap
kell elvégezni. A permetezésre használt víz hőmérséklete lehet 90—
100° F. Ez a permetezés egyre fontosabb lesz, minél jobban halad
előre a keltetés s ha a libák neszelni kezdenek, abbahagyjuk. A kis
libák a tojások feltörése után rövid ideig még bennmaradnak a héjban
s ha némelyik tovább marad benn, mint a kelés alatt levő tojások
nagyobb része, akkor ezeket kisegítjük a héjból. Minthogy a kis libák
több friss levegőt igényelnek, mint a csibék vagy a kis kacsák, előre
elkészített nevelőbe tesszük kikelés után, amely nevelőnek a hőm ér
séklete 100° F legyen s itt hagyjuk őket megszáradni.

124
Ö sszefoglalás.
A keltetés míveleteiről a következő összefoglalást adhatjuk, amely
irányadóul szolgálhat a kezelésnél:
1. és 2. nap. Hőmérsék 3 9 7 2° C. Naponta többszőr m egfigyeljük a
hőmérsékletet. Naponta kétszer megtisztítjuk és m egtöljük a lámpát.
3. nap. 3972° C. Ugyanazok a munkálatok. 2-szeri forgatás, esetleg
10 percnyi hűtés a keltetőhelyiségek hőmérséklete szerint.
4 — 6. nap. Hőmérséklet 3972° C. Ugyanazok a munkálatok. Naponta
kétszer forgatni, hűteni és a tojások helyét változtatni.
7. nap. Hőmérséklet 3972° C. Ugyanazok a munkálatok. Tojásvizsgálat.
8 — 13. nap. Hőmérséklet 3972° C. Ugyanazok a munkálatok.
14. nap. Hőrmérséklet 3972° C. Ugyanazok a munkálatok. A m áso
dik tojásvizsgálat.
15— 16. nap. Hőmérséklet 3 9 7 2 0 C. Ugyanazok a munkálatok.
Különös gondot fordítani a levegő páratartalmára.
17. nap. Hőmérséklet 40° C. U tolsó forgatás, de a hűtést foly
tatni kell.
18. nap. Hőmérséklet 40° C. Hűteni, de nem forgatni.
19. nap. Hőmérséklet 40° C. Utolsó hűtés, esetleg úsztatási próba.
20. nap. Hőmérséklet 40— 4072° C. A gépet nem szabad kinyitni,
hacsak nincsenek már kikelt csibék. Az első kelések.
21. nap. H őm érsélet'40— 4072° C. Felsrófolni a lámpát, ha a csibék
kikeltek, különben nagyon lesülyed a hőmérséklet, míg az utolsók is
kikelnek.
Sikertelen ségek a keltetésben.
Ha a keltetésben nem érjük el azt a sikert, amit várunk, nem lehet
m indig a gépet okolni. A csibék befulladásának okai egyébként helyes
kezelés mellett, tényleg a géppel, vagy a gép kezelésével függhetnek
össze, de lehetnek a géptől függetlenek is. Ha azonban sem a gép,
sem a kezelés körül nem tudunk hibát felfedezni, akkor vagy a tojások
ban, vagy a tenyészállatokban van a hiba. A sikertelenség fő okait a
következő pontokban lehet kifejezn i:
1. gyenge életerő a tenyészállatokban;
2. helytelenül alkalmazott rokontenyésztés;
3. fejletlen tenyészállatok;
4. túlbőséges vagy helytelen takarmányozás;
5. egészségtelen állapotok (nedves ólak, férg ek ):
6. kevés m ozgás;
7. friss levegő hiánya (szellőzetlen ó la k );
8. a tojások helytelen kezelése a keltetés előtt.
Mindezek az okok befolyásolják a csira életképességét és hogyha
az ébrény életereje gyenge, elpusztul m ég a kotló alatt is.

-
125
Á géppel való keltetés eredményét °/o-okban szokás kifejezni, de

a % -o t nem szabad a gépbeadott tojások után számítani, hanem a
csiraképeseknek bizonyítottak után.
Term észetes nevelés.
Ha a csibék kikeltek, akkor a nálunk dívó szokás szerint kisebb-
nagyobb szakajtóba vagy kosárban kerülnek, ahol kendőkkel vagy ván
kosokkal letakarva, a kályha közelében száradnak. Eközben 36— 48 óráig
nem kapnak enni, habár némelyik gazdasszony nem bírja m egállani
hogy enni ne adjon nekik. A csibéknek azonban többnyire job b ösztönük
van és nem esznek. A csibéknek nem szabad enni adni, míg a,
köldökzsinórban visszamaradt tojássárgát fel nem emésztették. Ez re n
desen két nap alatt szokott megtörténni. Ha megszáradtak a csibék
kotlós tyúk alá kerülnek, még
pedig hideg időben a kotlós nagy
sága szerint 10— 15, m eleg idő
ben 20— 25 vagy m ég több is.
Sokan többet adnak a kotlós alá,
de ez nem célszerű, mert arra kell
gondolni, hogy a hideg éjszaká
kon nem tudja majd a kotlós a
csirkét betakarni és ez azután
nagyobb veszteséget okozhat, mert
hol az egyik csirke nincs be- 108. sz. ábra. Lécből készült kotlóborító.
takarva, hol a másik, s így több
is meghűlhet. Annyi csibét kell a kotlós alá tenni, amennyit könnyen
meg tud melegíteni. Arra is kell gondolni, hogy a csibék folyton nő
nek a kotlós pedig nem.
A kotlóstyúk a saját csibéit többnyire könnyen és szívesen fogadja
el, csak az fordul elő néha, hogy némelyik nem tetszik neki. A feke
téket nem szereti egyik-másik kotlós, de azután rövidesen megszokja.
Há idegen csirkéket kap, akkor egy kissé hosszabb ideig tart a m eg
szokás. Ha a kotlós tyúk már megszokta a csibéit, akkor kieresztjük az
udvarba vagy a kifutóba, de ha a csatangolást nem akarjuk neki
megengedni, akkor fűzfavesszőből készült különböző nagyságú és
alakú kotlóborítók alá szoktuk tenni, amelyek alól a csibék ki tudnak
ugyan menni, de a kotlós nem, ellenben ha valami veszedelem fenye
geti a csibéket, rögtön odaszaladhatnak anyjukhoz. A 108. sz. ábrán léc
ből készített kotlóborítót mutatunk be, amely könnyen hordozható s
amelynek feneke is van. Ez azért jó, mert ha hirtelen megered az
eső, a kotlós nem kénytelen a csibéivel vízben, sárban taposni.
A kotlóborító használatának m ég az a célja, hogy a kotlósok ne
egyék el a kis csibék elől az eleséget. Ámde ezek a kotlóborítók nem

126
a legcélszerűbbek. A nap tűzése, az eső és a szél ellen nem nyújtanak

védelmet, ha csak külön le nem takarjuk őket. Sokkal jobbak ezeknél
a 109— 110. sz. ábrákon bemutatott kotlóborító házikók. Ezek desz
kákból és lécekből készülnek, a hossz, szélesség és magasság 70
'<— K M
4i1;ITF!T
•* i í 7 8 * í
• T- , aRflEp
á | j# : Ili
■
■V B Jü
109. sz. ábra. Kotlóborító házikó nyitva.
centiméter, a hátulsó fal magassága 50 centiméter. A kis házikó

frontja lécekből készül és vagy az egész elülső oldal leszedhető,
vagy pedig, ha nem, akkor ajtó van rajta, hogy a kotló is kijöhessen,
110. sz. ábra. Kotlóborító házikó csukva.
ha kell, máskülönben a kotlóstyúk a házikóban marad s a lécek

között csak a csibék bújhatnak ki. A házikók elé kifutót készíthetünk,
drótfonattetővel vagy anélkül, hogy a kis csibék védett helyen sza
ladgálhassanak, úgy ahogy 111. sz. ábrán látható. A házikókat cél
szerű jó fenékkel ellátni, mert hirtelen záporesők néha túlvizessé

127
teszik a talajt s ez nem jó a kis csibéknek. Ha egy kicsit megáznak

az nem árt nekik abban az esetben, ha száraz, meleg helyen össze
bújhatnak. Ezeket a házikókat télen is lehet nagyon jó l használni.
N agyobb szobában felállíthatunk többet is, úgy, hogy a csibék az
egész szobában körülszaladgálhatnak. De tavaszszal is, amikor kizöldel
a fű és meleg napok vannak, kitűnően használhatjuk ezeket a házi
kókat. Sorban felállítjuk őket a füves területen, a kotló bennmarad a
házikóban, a kis csibék pedig kinn kapargálnak a kifutóban. Napról-napra
azután odébb toljuk a házikókat, hogy mindig más és más területre
kerüljenek a csibék, aminek következtében nem kaparják ki olyan hamar
a füvet, s a talaj sem inficiálódik, mert az ürüléknek ideje van elkor
hadni. Ennek az eljárásnak m ég az az előnye is van, hogy a kotlósok
nem tudnak összejárni és egymással verekedni, de az is, hogy az
egyes koílók nem üldözhetik az idegen csibéket. Ezenkívül a kotlósok
nem csatangolhatnak szerteszét s a kis csibék folyton hallván anyjuk
hangját, rögtön odaszaladhatnak hozzá, ha fáznak, vagy ha elfáradtak.
Ha ezeket a házikókat jó erősen építjük, akkor éjjelre is künn hagy
hatjuk őket a szabadban. Sőt ha ősszel is keltetünk, ősszel is jól hasz
nálhatók. Egészen jól bírják bennük az állatkák a 0° alatti temperatúrát
is és csak ha sok a csapadék, akkor kell a házikókat a lakókkal együtt
világos félszer alá tenni. A házikót, természetesen, tisztán kell tartani.
Jó l kell almozni, amely célra, hosszúra vágott szalmaszecska vagy
gyaluforgács igen jó. Olyan anyag, amely porzik, nem jó, mert a kis
csibék folyton kaparnak és a portól szemgyulladást kapnak. Eleinte,
m íg kicsinyek, kevesebb a csibék ürüléke, ezért elegendő hetenkint
kétszer takarítani, később, amint nőnek, több az ürülék, minthogy éjjel is
ürítenek, így tehát gyakrabban kell tisztogatni. A 111. ábrán bemuta
tunk egy másik csibenevelő házikót, amelynek a háló alatt van a
kaparója és kifutóudvarral van ellátva. Ez is célszerű berendezés.
A mesterséges keltetésnek egyik előnye a természetes felett az,
hogy a kis csibék nincsenek kitéve az eltelvesedés veszélyének, a kotlók
s különösen az idegen kotlók révén, mert utóbbiak sokszor tetvesek
és tőlük eltetvesednek a csibék is, amelyek a vérveszteségbe bele is
pusztulhatnak. Ez okból rovarporral kell a tyúkokat állandóan behin
teni s a fészket tisztántartani s a kis csibéket is hetenkint behinteni
rovarporral, egészen 3 — 4 hetes korukig, amikor is abba lehet hagyni
a beporozást, feltéve, hogy nem jelentkeztek tényleg tetvek. Ha a kis
csibék eltetvesedtek, nem szabad a fáradságot sajnálni és mindeniket
kézi e venni s a fejen, a hason és a szárnyak alatt szalonnával vagy
zsírral gyengén bekenni. Ez igen hatásos módszer, csak hasszadalma-
sabb, mint a rovarporral való behintés. A mesterséges nevelésnél, ha
a műanyákat tisztán tartjuk, nincs a tetvektől mit félnünk.

128
Gyakori eset, hogy a kotlós elhagyja a csibéit, vagy hogy a kotló

elhull. Ez esetben, ha nem tudjuk a hátramaradt árvákat más kotló
alá tenni, mesterségesen kell felnevelni. Evégből a következő fejezetben
leírt műanyák és nevelőgépek m intájára ládát készíthetünk, amelyben
hőforrásul egy vagy több üvegbe öntött melegvíz szolgál. Ezeket az.
..fitt
111. sz. ábra. Csibenevelő házikó udvarral.
üvegeket úgy helyezzük el, hogy a m eleg lehetőleg felülről jö jjö n s

hogy a kis csibék ne jöjjen ek érintkezésbe a forró üvegekkel. Egyéb
ként betarthatjuk ugyanazokat az elveket, amelyeket a műanyákról
mondottunk. A kis csibék etetéséről és itatásáról részletesen a mesterséges
csibenevelésről szóló fejezetben lesz szó.
M esterséges nevelés.
A mesterséges nevelésnél mesterségesen kell azokat a kedvező
körülményeket előidéznünk, amelyek között a kis csibék kedvezően
fejlődhetnek, a kotlóst tehát műanyával, műkotlóssal kell pótolnunk.
Az eljárás tulajdonképpen ugyanaz, mint a természetes nevelésnél.
Ahogy leírtuk a kotlóborító házikót, olyan a műanya, csakhogy előbbinél
az élő tyúk adja a meleget, az ő tollai alatt bújnak meg a csibék,
ennél pedig egy mesterséges szerkezet szolgáltatja a meleget, a csibék
pedig különféle posztószalagok, függönyök stb. alatt bújnak meg.
Az 112. sz. ábra szabadon mutat ilyen fűtőszerkezetet, vagy fűtőtestet.
Ez a fűtőtest szabadon is használható, szabadban állítható fel, építhetünk
köréje melegágyat. Az elv tehát az, hogy a kotlós melegét valami
fűtőtesttel pótoljuk, amely a különféle szerkezeteknél különféle szokott
lenni. A gyárak, különösen Amerikában, sokféle gyártmányt hoznak

129
forgalomba, de előállíthatja ki-ki maga is a csibenevelőjét azonban

jó l át kell gondolnia, és szigorúan be kell tartania azokat a köve
telményeket, amelyeket a jó műanya irányában támasztunk. Vannak
önálló műanyák, vannak csibenevelőgépek és vannak csibenevelőházak,
amely utóbbiak több önálló műanyából vagy nevelőgépből vannak össze
állítva. Csibenevelő vagy nevelőgépek alatt olyan műanyát értünk, amely
nek kaparóhelyisége is van a m elegedőheiyiség mellett. Kifutója is
van. Az önálló műanyák ismét kétfélék: szobában vagy szabadban
alkalmazhatók. Szerkezetileg megegyeznek, a különbség csak az, hogy
az előbbiek könnyebbek, nem
olyan szilárdak, miután nin
csenek az idő viszontagságai
nak kitéve. Általában az utób
biak vannak használatban,
mert kora tavasszal a szobá
ban, kedvező idő esetén
pedig a szabadban is lehet
őket elhelyezni. A nevelő
gép, vagy műanya, éppen
olyan fontos, mint a keltető
gép és utóbbival az a közös
tulajdonsága van, hogy szin
tén pontosan és egyenletesen
kell a hőfokot tartania. Ha
ez a tulajdonsága nincs meg,
kétes az értéke. A kikelt csi
béknek például 35° C melegre 112. sz. ábra. A műanya fűtőszerkezete.
van szükségük, ha azonban
éjszakának idején a gép hőmérséklete lehűl, a csibék megfáznak, hasmenést
Icapnak és elhullanak. A műanya szerkezete tehát olyan legyen, hogy a
megkívánt hőfokot pontosan tartsa, a hőforrás legyen kellően szabályozható
s a műanya falai oly elszigeteléssel kell, hogy bírjanak, amelyen keresztül
a külső légváltozások nem érvényesíthetik hatásukat. Használat előtt a
műanya mindig kipróbálandó e célból s a nevelés folyamata alatt
is állandóan hőmérőt kell benne tartani s a működést ellenőrizni.
A második főkövetelmény, hogy a gép könnyen és jól szellőztethető
legyen, vagyis a friss levegő bevezetésének nem szabad az egyenletes fűtést
befolyásolni és fordítva. A fülledt, rossz levegő hátráltatja a csibék fejlő
dését, sőt az is gyakori eset, hogy rossz műanyába belefulladnak a csibék.
A harmadik főkövetelmény, hogy könnyen és jó l tisztán legyen tartható.
Sokféle műanyát gyártanak, de leggazdaságosabb, ha házilag lehet
előállítani, mert ez a legolcsóbb.
W í n k l e r J . : Barom fiteny és ztés . 9

130
A műanya.
Alábbi szerkezet egyike a legegyszerűbb csibenevelőgépeknek.
Alakját tekintve, egy hosszúkás négyszöghöz hasonlít, amely két részre oszlik.
A hátulsó rész, ahol a íűtőszerkezet nyer elhelyezést, magasabban van ki
építve és felülről egy nyitható ferde deszkalappal ven elzárva, az elülső rész
alacsonyabb és hasonlóan ferdeesésíí üvegtetővel záródik. A két tető min-
denike kifelé lejt. A műanya alakját egyébként a 113. sz. ábra világosan
tárja elénk. Elkészítését a következőkben magyarázhatjuk. M indenekelőtt
leszabjuk 3A colos deszkából a fenékdeszkát s az egyes deszkadarabokat két
hevederrel (erősebb léccel) fogjuk össze. Ezután sorravesszük az egyes
oldalakat, a tetőt, a hát- és előlapot, mindenütt hevederekkel tartva össze
a levagdalt deszkadarabokat; az összes hevederek kívülről alkalma
zandók. A tető és két hosszú oldal készítéséhez V2 colos, a hátlap és
előlaphoz 3/i colos deszka használandó. A deszkát gyalulni fölösleges,
jó ellenben völgyelni (hor
nyolni) az egyes deszka
darabok élét, hogy tökéle
tesebben kapcsolódjanak egy
máshoz. Deszkából száraz és
minél keskenyebb, de legfel
jeb b 12— 15 cm. széles hasz
nálandó. Ha az egyes dara
bok megvannak, az egészet
összeszögeljük; a tető (zsanir-
ral) csuklós pánttal erősítendő
113. sz. ábra. Egyszerű nevelőgép. fel. Az összeállított szekrény
belsejét zsákdarabokkal tel
jesen kikárpitozzuk (enyvvel a deszkához ragasztjuk a zsákdaratíokat),
majd kátránnyal beitatjuk a szövetkárpitct és ha a kátrányfesték m eg
szikkadt, akkor egyrész mész, két rész gipsz és egyrész enyvből készült
habarcscsal az egész nevelőszekrény belsejét bemázoljuk. Ez megszá
radva, kőkemény réteget és könnyen tisztítható felületet ad. A nevelő
szekrény hátsó, magasabb részén (élőiről) egy billenő ablakocska nyer
alkalmazást, amelylyel a készülék szellőztethető.
A méretek a következők lehetnek: a hálóhely hossza és szélessége
50 cm., magassága 50 cm., a kaparó magassága közel a hálóhoz 35,
ettől távolabb 25, szélessége 50 cm., de hossza lehet több is.
A fűtés egy egyszerű bádogcsővel történik, amely keresztülhalad az
egész szekrényen. A fűtőcső két végéhez egy-egy könyökcső társul,
am elyekből az egyik kettős falú; ez alá helyeztetik el az égő lámpás,
a másik fölfelé néz és egy forgatható és apró lyukkal ellátott sapkával
nyitható és zárható. Ennek célja a fűtés szabályozása. Ha ugyanis

131
a szabályozó sapka úgy fordíttatik, hogy a rajta levő nyílások össze

esnek a könyökcsövön levő nyílással, akkor a meleg a képződő
erősebb légáram folytán a szabadba hatol s így kevesebb meleg
jut a nevelőszekrénykébe, a fűtőcső 6 5 cm. átmérőjű. A nevelő
szekrény a szellőztető ablak m ögött alkalmazott nemezfüggönykével
két részre van osztva, egy
m elegebb hátsó- és hide
gebb előrészre. Ennek
célja nyilvánvaló; amikor
a csibék a szoba hűvösebb
levegőjébe mennek a ne
velőszekrényből, előbb a
nevelőszekrény hűvösebb,
mondhatnék : átmeneti
hőfokú részébe kerüive,
kevésbbé vannak a m eg
hűlés veszélyének kitéve.
A nevelőszekrény előlap
ján egy kis nyílás, a j
tócska, is hagyandó. Ezen
futkosnak ki S b e 'a esi- 114. sz-
114- sz. ábra-
ábra. Cyphers
Cyphers műanya.
műanya.
bek. Ilyen egyszerű ne

velőgépeket a Különlegességi Faipari r.-t. hoz forgalomba. A 114. sz.
ábrán bemutatunk egy amerikai gyártmányú Cyphers-műanyát. A kép
fentebbiek alapján önmagát magyarázza. Ezek igen jó gépek s nagyobb
tenyészetekben igen jól kifizetik
magukat. A 115. sz. ábrán látható
a Nickerl-féle nevelő, amelynek
kifuiója is van. A 116. sz. ábrán
bemutatott amerikai nevelőgép
igen jó hőeloszlatóval bír, amely
nél a belső kamrában köröskörül
minden oldalról sugárzik a me
leg s a kis csibék könnyen ei
115. sz. ábra. Csibenevelőgép kifutóval. tudnak helyezkedni anélkül, hogy
zavarnák egymást. Az ilyen kerek
fűtőtestnek a használhatósága kitűnik 117. sz. ábrából, amely egy
pompás nevelőgépet mutat be. A szerkezet szétszedhető s bárhol össze
állítható. A tulajdonképpeni műanya, vagyis a melegítőhely magasabban
van s benne a középen van a fűtőtest, amely pontos hőszabályozással
van összekötve, éppen úgy, mint a Cyphers-nevelő. A fűtőtest szerkezete
olyan, hogy az égés termékeit alant elvezeti, a melegítő kamrába csak
9*

132
a meleg jut. Valamivel lejebb van a kaparó, amelyen kijutnatnak a

szabadba a kis csibék.
Hasonlóan szintén igen érdekes és praktikus alkalmazása az
116. sz. ábra. Kerek fűtőtesttel bíró műanya.
önálló fűtőtestnek az, amelyet a 118. sz. ábra bemutat. Ezt a fűtőtestet
szintén a Cyphers-társaság gyártja s tetszés szerint alkalmazható a
4 .
117. sz. ábra. A melegedő helyiség közepén elhelyezett fűtőtest.
szabad ég alatt felállított kis félszerekben, avagy egyéb nevelőhelyi

ségekben.
A mesterséges csibenevelésnél kitűnő hasznát vehetjük a m eleg
ágynak, mert a napsugár nélkülözhetetlen munkatársa az em bernek

133
ebben a tekintetben. Már a természetes keltetésnél igénybevehető a

melegágy, mint a 119. sz. ábra mutatja. A kotlós is kap elhelyezést
az üveg alatt s ha szép az idő, felemeljük az üvegfedőket, hogy kijár
hassanak a szabadba. Ellenben, ha zordabb az idő, akkor a fedő alatt
kapargál az egész társaság. A 120. sz. ábra csibenevelőházzal kapcsolatos
m elegágy keresztmetszetét mutatja be. A melegágy helyén kiássuk a
földet félméternyire és 30 cm. magasságban lótrágyát helyezünk el az
üregben, a trágyára rá porhanyós földet teszünk, amelyet rozszsal,
árpával bevetünk, hogy legelni valójuk is legyen a kis csibéknek.
A területet a csibék számához mérjük. Számíthatunk 3— 4 m2-re 50
csibét, esetleg többet is, ha' kedvezőek a viszonyok. Ilyen önálló meleg-
118. sz. ábra. Az önálló fűtőtest alkalmazása a szobában.
ágyakat télen védő burokkal, szalmafonattal kell körülvenni, vagy

pedig trágyát töltögetünk fel oldalt a falakra. Igen ügyesen lehet
melegágyakat a nevelőházzal is kapcsolatba hozni. Mint a 121. sz. ábra
mutatja. Itt a melegágyak állandó jellegűek, ezért a lótrágyát többször
ki kell emelni, friss földet behordani, hogy a talaj ne legyen inficiálva.
Ilyen melegágyak létesítésénél gondunk legyen rá, hogy délnek nézzenek,
hogy a napsugarakat minél jobban kihasználhassuk. Állandó jellegű
melegágyaknál nem kell a hellyel spórolni, mert a berendezkedés
csekély többletkiadása bőven megtérül később. A 122. sz. ábrán látható
egy hidegnevele. A m elegedőhely nincs fűtőtesttel ellátva, hanem a
csibék testmelege melegíti be a helyiséget; mellette van a kaparóhely,
amely üvegtetővel van ellátva. Ilyenek készíthetők fenékdeszkával, vagy
anélkül. Ha nagyobb csirkéket helyezünk el bennük ülőrudakat is
alkalmazhatunk.

134
A nevelőgép használata.
M ire legyünk tekintettel a gép vásárlásánál.
A kereskedelemben, mint már említettük, sok nevelőgép van
forgalom ban, de találnak is fel egyre újabb és újabb rendszereket s
különösen ez utóbbiak veszedelmesek, mert rendszerint agyondicsérik
őket, rájuk fognak mindenféle előnyt, holott a gyakorlat követelményei

nek sokszor egyáltalán nem felelnek meg. A nevelőgép vásárlásánál a
következőkre kell tekintettel lennünk:
1. A gép anyaga és elkészítési m ódja legyen kifogástalan. Ha pl.
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár i

135
nyers fából készül, amelyen idővel repedések támadnak, nem leszünk

képesek a kellő hőfokot benne megtartani és ha az egyes részek össze
illesztése hiányos, akkor is hézagok támadnak, amelyeken a meleg ki-
és a hideg beáramlik.
2. A hőforrás legyen olyan szerkezetű, hogy a meleg ne egy oldalról
vagy egy sarokból jöjjön, mint már említettük és legyen olyan erős,,
hogy zord időjárás esetén is pontosan megtartsa a nevelő a szükséges
hőfokot.
3. A szellőztetőkészülék kifogástalan legyen, hogy állandóan friss
levegőhöz jussanak a csibék.
4. A fűtőtest, illetőleg a lámpa vagy kályha olyan elhelyezéssel
bírjon, hogy a szél el ne fujhassa és hogy tűz ne támadhasson-. Ez külö
nösen a szabadban elhelye
zendő nevelőgépekné! bír
különösebb fontossággal.
5. A gép belső beren
dezése legyen olyan, hogy
ne maradhassanak benne át
nem fülő részek, amelyek
ben a kis csibék elbújhat
nak.
6. A fűtőtest olyan el
helyezést nyerjen a műanyá 120. sz. ábra. A melegágy keresztmetszete.
ban, hogy a kis csibék
könnyen kijuthassanak a m eleg helyiségből a hűvösebbe, ha erre
kedvük kerekedik.
7. A fűtőszerkezetnek és a belső kamarának, amely a kotlóst tulaj
donképpen helyettesíti, könnyen szétszedhetőnek éstisztántarthatónak kell
lennie. Igen jó, ha a belső felület a napsugarak hatásának is kitehető.
8. A nagyságra vonatkozólag legyünk figyelem mel arra, hogy
főleg a kezdőnek sohasem jó 50-nél több kis csibét összezsúfolni a
nevelőben. Egyes gyárosok 100— 200 csibe befogadására alkalmas
nevelőket hirdetnek és hoznak is forgalomba, de ezek a gyakorlatban
ritkán válnak be, mert ha igen nagy a csapat, nem lehet az egyes állato
kat jól figyelemmel kísérni. Az önálló nevelőgépek tehát kevesebb számú
csibének a felnevelésére igen alkalmasak, de ha több százat vagy pláne
ezret akarunk felnevelni, akkor már nevelőházakra van szükségünk, ahogy
fentebb már említettük, azonban itt sem teszünk egy-egy műanyába
vagy udvarba többet 50— 80 csibénél, kivéve, ha a legújabb kályha
rendszert alkalmazzuk, de ezekről később lesz szó.
9. Igen jó az olyan rnűanya, amelynek tetején ablak van, hogy
bárm ikor be lehessen látni a belsejébe és a csibéket megfigyelni.

136
Miután a mesterséges csibenevelésnél lehetőleg utánozzuk a ter

mészetes viszonyokat, arra kell gondolnunk a nevelők elhelyezésénél,
hogy a csibék minél több természetes meleget és napsugarat kapjanak.
121. sz. ábra. Melegágyakkal összekötött nevelőház.
Ezért m indig déli elhelyezést kell keresni akár helyiségben, akár a

szabadban történik a gépek felállítása. Kora tavaszszal február, március,
áprilisban, há a nevelőgép még zárt helyiségbe lesz felállítva, jó ha az
122. sz. Fűtésnélküli nevelő.
ablakok délnek nyílnak, hogy a nap besüthessen. Ha a nevelőgépet a

szabadban állítjuk fel, akkor szintén oda kell törekedni, hogy minél
több napsugarat kaphassanak.

137
E bből azonban nem következik, hogy északi fekvés mellett is ne

lehetne nevelőgépet használni szabadban is, csak megfelelő nyilt és
széles félszert építsünk e célra. Ezek a félszerek legyenek 4 m. szé
lesek és legalább 2 — 2 -40 cm. magasak, hogy a kezelőszemély könnyen
beférjen és szabadon dolgozhasson. Napközben, vagy amíg szép az idő,
nyitva van a front, de mihelyt változás áll be, zordra, szelesre vagy
hidegre fordul, rámákra szegezett zsákvászonnal elzárjuk. Ily módon
igen kedvező elhelyezést kapnak a csibék hidegebb időben is. A zsák
vászon átenged friss levegőt, sőt napsugarat is. Március, április hóna
pokban, februárról nem is szólva, mindig ilyen félszerekben fogjuk a
csibéket felnevelni — hűvösebb éghajlat vagy északi fekvés mellett —
s emellett az állatkák kitűnő kifutót találnak a nevelőgép körül a félszer
alatt. Ilyen félszerekre egyébként ott is lesz szükség, ahol a tavaszi idő
járás nagyon változékony, mert a nevelőgépet a lakóival együtt pom
pásan megvédik minden időviszontagság ellen s a lámpát is könnyebb
egyenletes égésben tartani. Ezeket a félszereket néha a puszta földre
építik, de job b nekik fenékdeszkát adni, mert ez a talajnedvesség és a
ragadozók ellen megvédi az állatkákat. Ha deszkapadlót alkalmazunk,
akkor 4— 5 cm.-nyire homokkal kell behinteni. Ha azután május— június
ban az idő szebb, m elegebb, állandóbb lett, akkor a nevelőgépet felállítjuk
valahol árnyékban, egy fa alatt a gyüm ölcsösben, vagy künn a mezőn.
Ha van déli lejtésű domboldalunk, vagy nyilt terünk a baromfiól
vagy gazdasági épület déli frontján s ha jó szilárd építésű nevelő
gépeink vannak, ezeket védő félszer nélkül a szabadban is felállíthatjuk
s a csibék igen jól fognak fejlődni, dacára annak, hogy néha egészen
fagyos földön szaladgálnak, de 10— 14 napnál fiatalabb csibéket ne
tegyünk ilyen körülmények közé.
Ha a nevelőgépet szabadban helyezzük el, akkor a nap sütése ellen
m eg kell védeni, mert ha rásüt a nap, akkor túlságosan felmelegszik
benne a levegő s ez a túlságos m eleg nem jó a csibéknek. Ezért jó a gépet
árnyékos helyre állítani vagy pedig deszkából védőtetőt készíteni föléje.
A nevelőgépnek m indig vízszintesen kell állani, különben nem tud
juk a kellő hőfokot egyenletesen megtartani. A földbe sohase süiyesz-
szük bele a gépet, hanem egyszerűen állítsuk a föld felületére, ha nem
simul teljesen a felülethez, akkor jó oldalt a földet egy kissé feltöltö
getni, hogy a szél alá ne fújhasson. Ha a csibék k i-é s bejárását feljáróval
kell elősegíteni, akkor ezt sohasem készítsük deszkából, mert mögöttük
elbújnak a kis csibék és megfáznak, hanem gyeptéglákból. Ezen hamar
megszokják a ki- és bejárást, úgy, hogy nincs semmi gondunk velük,
kívül azután készítünk egy-egy földhányást, amelyen a csibék fel- és
leszaladgálhatnak és kapargálhatnak. Em ellett sok mozgást végeznek és
jó l fejlődnek.

138
A neveíőgép befűíése.
Ha a nevelőgépet ott felállítottuk, ahol használni akarjuk és víz
szintes helyzetbe hoztuk, akkor előkészítjük a befütést. Ha a gép
petróleumlámpával fülik, akkor m egtöltjük a tartályt a kapható legfino
mabb kőolajjal, levágjuk a belet s m eggyujtjuk a lámpást, úgy, hogy
eleinte csak mérsékelten égjen, mert a láng önmagától is nagyobbodik.
A felfűtés lassan történik s közben az összes szelelőket nyitva tartjuk,
hogy a gépet egészen átjárja a m eleg s tökéletesen kiszáradjon minden
része. Eközben figyelmünket a padló felé fordítjuk, amelyet a használat
ideje alatt almozni kell. H ogy a nevelőgép faanyagát kíméljük, közvet
lenül a deszkára zsákvásznat vagy papírt teregetünk és erre szórjuk a
homokot, szecskát, polyvát vagy szénamürvát, vagy más anyagot, amelyet
éppen használni szoktunk almozásra. A nevelőgép befűtésénél is ugyanaz:
a szabály irányadó, mint a keltetőgépnél, t. i. csak akkor szabad a
tojásokat a gépbe tenni, ha biztosan tudjuk már, hogy a gép a hőfokot
tartja, a nevelőbe is csak akkor tegyük bele a csibéket, amikor látjuk,
hogy a kellő hőfok megvan, a gép azt pontosan tartja s különben is
minden rendesen elő van készítve. Azt ne gondolja senki, hogy a gépet
csak be kell fűteni és a csibéket mindjárt bele is lehet tenni. Ha a
nevelő teljesen át van melegedve, akkor a lángot és a szelelőket úgy
állítjuk be, hogy a melegedőhelyen, vagyis a fűtőtest körül 35° C. legyen.
Ezt a hőfokot azonban legalább 24 órával a csibék behelyezése
előtt el kell érnünir. Ha bármi okból nem tudjuk a gépet felfűteni,
vagy ha nem vagyunk a gép kezelésével tisztában, akkor inkább üresen
fűtsük napokig, amíg a hibákra vagy a kezelés módjára rá nem jövünk.
Később, sőt akár az első napon is, ha a gép pontos funkcionálá
sáról biztosak vagyunk, elég, ha a padlótól 7 crn. magasságban körül
belül 32° C. m eleg van, mert a csibék is fejlesztenek hőt s az állati
m eleg a lámpa m elegével összevegyülve adja majd a szükséges és az
állatkáknak kellemes 35° C. meleget. A nevelőgépet azután még ellátjuk
a szükséges anyagokkal, nevezetesen az egyik sarokba állítunk egy jól
m űködő itatót, a többibe száraz eleséget helyezünk el, hogy az állatkák
tetszés szerint csipegethessenek.
Az elhelyezésnél, amint már említettük, igen fontos a csibék száma.
Általában azt lehet mondani, hogy 1 m2 területű fűtött helyiségre,
tehát a kaparó nélküli műanyát értve, vagyis a fűtőtest körüli helyiséget,
100 drb kis csibét lehet számítani. De ez a hely csak kezdetben elég,
mert később, amint a csibék nőnek, szűk lesz s a csibéknek nem lesz:
m egfelelő.
A tapasztalat azt mutatta, hogy a műanyák túlzsúfolása hátrányos,,
sok csibe elhull, ennek következtében legcélszerűbb egy-egy mű
anyába csak 50-et tenni. Ha a műanya jól működik és megfelelően:

139
be van népesítve s a csibék az elhelyezésnél épek, egészségesek és

virgoncak voltak, akkor nem szabad 5— 10% -n ál több veszteségnek
előállania, de nem ritkaság, hogy csak 1— 2 % hull el és ezek is több
nyire erőművi behatások következtében.
C sibék elhelyezése.
Ha a nevelőgépet ilyként előkészítettük, befűtöttük, alommal elláttuk,
akkor elhelyezzük benne a csibéket. Az almozásra nézve legyen szabad
m ég részletesen ezeket m ondani: porzóanyagot ne használjunk erre a
célra, mert a csibék m indig kaparnak s rövid idő alatt olyan porfelhőt
támasztanak, amely egészségükre veszedelmes. A gép fenekére vagy
vastag papirost vagy zsákvásznat, vagy több réteg ujságpapirost terítünk,
erre 5— 7 cm. magasságban homokot, vagy ilyen nem létében könnyű
hom okos földet s erre alkalmazunk azután egy réteg szecskát, polyváf,
szénamurvát, lóhereszénát vagy lóhere- és lucernaleveleket 3— 4 cm.
magasságban.
A kis csibéket 48 óráig minden étel nélkül 35° C. m eleg mellett
a gépben vagy a szárítóban hagyjuk s estefelé helyezzük el őket a
nevelőgép m elegítőhelyiségében. Néha előfordul, hogy zordabb időben
messze kell őket vinni, ilyenkor jó őket flanellel kibélelt kosárban jól
letakarni, hogy útközben m eg ne hüljenek. A szelelőket ne csukjuk be,
hanem úgy állítsuk be, hogy friss levegőt is kaphassanak a csibék, mert erre
éppen annyira van szükségük nekik, mint a melegre. Eleinte irányadóul kell
venni, hogy a műkotlós nem tudja kis csirkéit hívni, ezért ezeknek meg
kell tanulniok a műanyát használni, vagyis be kell szokniok a kis álla
toknak. EvégbőS nem szabad a műanya melletti kis kaparóhelyet nagyra:
szabni, hanem deszkával eleinte inkább m ég szűkebbre kell szorítani.
Ha ez nem történik meg, akkor a kis csibék kimennek a kaparóhelyi
ségbe s leülnek vagy kapargálnak a napon, ha a nap elmegy, elkezde
nek fázni, összebújnak, egymás hátára másznak és teljesen megfeledkez
nek arról, hogy közvetlenül a szomszédságukban van a melegítőhelyiség,
amelyet csak fel kellene keresniük, hogy jól érezzék magukat. A leg
alsókat ilyenkor rendesen agyonnyom ják s különösen ha egy sarok
ban torlódnak össze, biztosan számíthatunk nehány hullára. Az első
napokon tehát vigyáznunk kell a kis jószágokra. Hogyha azt látjuk, hogy
kiszaladtak a kaparóhelyiségbe, vagy mondjuk a hálószobából a játék
szobába s itt egymás hátára másznak, összebújnak, akkor biztosak lehetünk
benne, hogy fáznak, ilyenkor be kell őket terelni a m elegedőhelyiségbe.
Ha ezt párszor megtesszük, csakhamar maguktól fognak rájönni, hogy
mit kell tenniök, amikor fáznak. Két nap alatt ezt rendesen meg is
tanulják s ilyenkor már az egész nevelőt lehet rendelkezésükre bocsátani.
Mint említettük, a kis csibéknek 35° C melegre van szükségük
a tulajdonképpeni műanyában, vagyis a melegítőhelyen. Ezt úgy érjük

140
el, ha a termométer 5— 7 cm. magasságban 32° C -t mutat, amikor

üres a gép, ha a csibék bekerülnek, a saját testmelegükkel is hozzá
járulnak a fűtéshez s a gép rövidesen eléri a 35, sőt 40°-ot is, sőt
néha akár 43°-ot is fog a hőm érő mutatni, különösen az esetben, ha
a kis csibék egy tömegben körülötte tolonganak. Éppen ezért inkább
a csibéket kell figyelni, mint a hőmérőt. A fődolog, hogy ezek jól
érezzék magukat. Hideg, zimankós, esős napokon m elegebben kell a
műanyát tartani, mert ilyen időjárás mellett a kis csibék éppen úgy,
mint az emberek, fáznak. Ha azt látjuk, hogy a csibék jól érzik magukat,
dacára annak, hogy a hőm érő a kelleténél többet mutat, még abból
nem következik, hogy a lámpát le kell srófolni vagy a szelelőt jobban
kinyitni, mert ha ezt megtennők, könnyen megeshetik, hogy megfáznak
a kis állatkák, már pedig az emésztési zavarok mellett a meghűlések
és az összetorlódások szoktak a csibehalandóság fő okai lenni. Csak ha
azt látjuk, hogy a kis csibék tátogatnak s eltávolodnak a fűtőtesttől s a
hőmérő 40 fokon felül 43°-ot vagy m ég többet mutat, akkor lépjünk
közbe, hogy a m eleget kieresszük s a lámpát lesrófoljuk.
A csibék nem maradnak m indig egyformák, hanem gyorsan nőnek,
ehhez képest a hőfokot is leszállítjuk a műanyában. Az első héten 32°,
illetőleg 35°-ot tegyen ki a meleg. A 32°-ot a padló fölött hét centi
méternyire kell érteni, a többi három fokot többnyire maguk a csibék
szolgáltatják. A második hét végéig fokonként csökkentjük a meleget, úgy,
hogy a végén már csak 21°-ot tesz ki. Ezt a meleget m indiga melegedő
helyre kell érteni, de ezeket a fokokat nem szabad fix adatoknak venni,
hanem, mint már fentebb említettük, a csibékhez, ezek jóérzéséhez
kell igazodnunk, kellemes-e nekik a hőfok vagy nem.
Ha a nevelőgép pontosan betartja a hőfokot s a csibék m eg
tanulták már használni, illetőleg önmaguktól felkeresik a m elegedő
helyet, akkor arról kell gondoskodnunk, hogy ezt a helyet csak akkor
keressék fel, amikor rá okvetlenül szükségük van vagyis gondos
kodnunk kell szórakozásról, mozgásról. Ha a kis csibék folyton a meleg
helyen ülnek és gubbasztanak, az rossz jel.
A m elegedőhely melletti kis kaparó helyet nem szabad fűteni, itt csak
olyan m elegnek szabad lenni, hogy a csibék jól érezzék magukat ide-
oda szaladgálás vagy kapargálás közben. A csibék mozgási alkalmát
következőkben adhatjuk m eg: a műanya adja azt a meleget, amelyet
rendesen a tyúk ad, ez elől elszaladhatnak a szomszédos kaparóhelyre,
ahol az alomban találnak kapargálni valót, innen egy kis kifutóba kell
kijárással bírniok, amely tágasabb, több teret nyújt a szaladgálásra,
világosabb, az ablakokon át bejuthat a napsugár s benne a levegő is
frisseb b; szép idő esetén pedig kell, hogy kimehessenek a szabadba a
fűre, az udvarra, ahol a legtermészetszerűbb viszonyok között örülhetnek

141
kis életüknek. A csibenevelésnél tehát a meleg, a mozgás, a friss levegő

s a napsugár, úgyszólván, egyenrangú tényező, mert mind szükségesek
ahhoz, hogy csibéink edzettek, erősek és élénkek legyenek.
A nevelőgép kezelése.
A neve 'ígépet a rája bízott csibékkel állandóan figyelemmé kell
kísérni, m i den három órában oda kell menni és m eg nézni,
nincs-e valami újság. Felem eljük a fedőlapot s szorgosan átkutatjuk a
gép minden zegét-zugát, adunk nekik ennivalót, egypár jó falatot, húst,
zöldséget, amely után a kis állatkák kapkodnak s ide-oda szaladgálnak.
A gépet szétnyitjuk, sőt ha lehet, a fűtőtestet is szétszedjük időnként,
hogy a nap mindenhová besüthessen s a betegségcsirákat elölje, a
nedvességeket felszárftsa. Az általános kiszellőzést naponta egyszer
végezzük, amikor is kinyitjuk a fedőket s engedjük a napot is jól
belesütni a gépbe.
A fűtőszerkezetet is szétszedjük hetenként kátszer-háromszor s jó l
lemossuk, letöröljük a gépet, azokat a részeket, pedig amelyek a csibékkel
érintkezésbe jutnak, dezinficiáljuk. A lámpára, illetőleg a hőforrásra
nagy gondot kell fordítani, mert nagy baj volna, ha kialudna. Külö
nösen éjjel volna ez nagy baj, mert akkor még sem lehet annyit a
csibék után nézni. Tudnunk kell tehát pontosan, m eddig tart, m íg a
lámpánk kiég, de ezt nem szabad bevárni, hanem reggel és este frissen
kell feltölteni a lám pát; leg job b, ha minden nevelőhöz két lámpa van,
amelyeket felváltva lehet azután használni. Eleinte vagy egészen bezárva
tartjuk a csibéket a m elegedőhelyen, vagy elkerítjük nekik a kaparó-
egy részét, hogy tetszésük szerint mégis ki tudjanak szaladgálni, 5— 6
nap alatt már megtanulnak m agukról gondoskodni; ekkor már esznek,
isznak és ki-beszaladgálnak. Hogyha 10— 14 naposak, ekkor már a
szabadba lehet őket ereszteni, m ég akkor is, ha a föld meg van fagyva
vagy ha hó borítaná, ilyen esetben legfeljebb egy kis szénamurvát
szórunk fel nekik a hóra, hogy könnyebben rálépjenek. A szabadban
való tartózkodás idejét naponta meghosszabbítjuk, m íg végre egészen
kinnmarad nak.
A nevelőgép tisztántartása.
A nevelőgép tisztántartására nagy gondot kell fordítani, mert rövid
idő alatt is sok ürülék halmozódik fel benne s ez a betegségcsirák
melegágya szokott lenni. Eleinte kevesebb dolog van ezzel, mert a
csibék kevesebbet ürítenek, de később több az ürülék. M ár a második
héten több munkát kell erre fordítani s az almot is gyakrabban kell
megújítáni. Minderre azonban határozott szabályt nem lehet m egálla
pítani, mert ez függ a nevelőgép nagyságától, az időjárástól, valamint
attól, mennyi időt töltenek az állatkák a kifutóban vagy a szabad ég

142
alatt, esetleg a m elegágy üvegteteje alatt. Ne legyen szaga a nevelő

gépnek, ez a fődolog, evégből ne hagyjuk felgyülemleni az ürüléket.
Áz etetőket és itatókat is gondosan tartsuk tisztán.
Ha egy csapat elhagyja a nevelőgépet, akkor ez utóbbit alaposan ki
kell tisztítani. Elegendő, ha forró lúggal s egy kefével jól végigsuroljuk
az egyes alkatrészeket. A forró lúg helyett alkalmazhatunk egyéb fertőt
lenítőszereket is, feltéve, ha azok nem szagosak. A lemosás után tegyük
ki a nap szárító és fertőtlenítő hatásának az egyes alkatrészeket s ha
minden egészen megszáradt, állítsuk újból össze az egész alkotmányt,
fütsük be és próbáljuk ki úgy, ahogy azt előzőleg leírtuk, ha pedig
posztódarabok is vannak benne alkalmazva, amelyeket esetleg kimosni
már nem lehet, azokat pótoljuk újakkal.
A nevelőgép ismételt felállításánál jó, ha a talaj fertőzésével számo-
unk. Igen célszerű a nevelőgépet m indig más és más helyen állítani
fel, ha pedig ez nem volna lehetséges, akkor a talaj felső rétegét el
kell távolítani, például a komposzttrágyatelepre szórni s az egész
területet felásni. Ha azután ezt a területet valamilyen gyorsan fejlődő
növénnyel, pl. rozszsal bevetjük, akkor biztosak lehetünk benne, hogy
a talajfertőzés lehetőségét tőlünk telhetőleg elkerültük. E szabályok
betartásával nemcsak az első, hanem valamennyi későbbi kelésű csibéin
ket sikeresen fogjuk tudni felnevelni.
Meddig m arad janak a csibék a nevelőgépben.
A csibék tulajdonképpen nem maradnak sokáig a nevelőgépben.
Jó időjárás mellett hat hét alatt annyira fejlődnek, hogy már a növendék-
állatok óljába kerülhetnek.
Ebben a tekintetben az idő
■ járás sokat határoz. A korai
kelések tovább kívánják a
meleg nevelőhelyiséget,[míg
a későbbiek 4 — 5 hetes
korukban már hideg neve
lőbe is helyezhetők. Ez a
hideg nevelő, 122. sz. ábra,
éppen olyan szerkezetű,
mint a rendes nevelőgép,
csak fűtőteste nincs. Van
egy szűkebb, m elegebb
helyisége, van üvegfedeles
kaparója, kifutója pedig a
szabad terület. Ezt azonban
csak májustól Kezdve lehet
123. sz. ábra. Csibeetetődeszka. alkalmazni, kedvező idő-

143
járá s esetén, küiönben minden a csibéktől függ, ha látjuk, hogy erősek,

egészségesek, edzettek, minden nehézség nélkül befoghatjuk őket a
hideg nevelőbe, ahonnan azután 3 —4 hét múlva szintén a növendék
állatok óljába kerülnek.
Ha a tenyésztő az elmondottakat figyelem be veszi s a kis csibéket
gondozza, helyesen eteti, akkor kell, hogy sikert érjen el és 5 — 10% -nál
több veszteséget nem fog elszenvedni.
A csibék etetése.
Egyike a legfontosabb kérdéseknek, mivel és hogyan etessük a kis
csibéket, mert a helytelen etetés következtében talán éppen annyi csibe
pusztul el, mint a rossz ápolás következtében. Azzal eleve tisztában
kell lenni, hogy a felnevelendő csibék milyen célt fognak szolgálni. Ha
tenyészállatoknak szántuk őket, vagy az lesz a feladatuk, hogy mint
tojótyúkok népesítsék be a baromfiudvart, akár nálunk, akár más
tenyésztőnél, akkor edzettekké, erősekké, mozgékonyakká kell őket
nevelni. Ha pedig korai fogyasztásra vagy hizlalásra vannak szánva,
akkor az emésztőcsatornát ki kell tágítani, hogy minél több tápanyagot
tudjanak felvenni és minél jobban tudjanak hízni. A csibenevelésnél az a
cél, hogy pazarlás nélkül az adott viszonyok között a lehető legolcsóbb
anyagokkal a leg job b eredményt érjük el, vagyis egyfelől fejlett, erős
egészséges, edzett, termelőképes növendékállatokat, másfelől a legma
gasabb hízlalási teljesítőképességre alkalmas piaci árút neveljünk fel.
Ebből a szempontból nem mindegy, hogy mit, hogyan etetünk fel. Itt
utalunk a takarmányozástanban mondottakra. Hogy a helyes etetés mel
lett, milyen arányban nőnek a csibék, mutatja az alábbi megbízható
adatok alapján középnehéz tyűkfajtákra vonrtkozólag összeállított táblázat:
a csibék súlya 2 napos korban körülbelül 60 gramm
„ " 6 fi n 11 75 ii
a a 12 a n a 125 a
• n a 13 n u a 195 a
" a 24 n n a 300 n
n a 30 a a n 450 n
A csibének, am ikor a világra jön, a legszűkebb táparányra van szüksége,
ami onnan látható, hogy ha a tojásból magával hozott tojássárga marad
ványát megvizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy annak a táparánya 1 :2 .
innen van, hogy a tenyésztők szeretik a csibéket tojásokkal etetni.
De keményre főtt tojás kevésbbé jó ebből a szempontból, mert nehezeb
ben emészthető. Mindazonáltal általános szokás keményre főtt tojást adni
a csibéknek, de teszik ezt akként, hogy egész apróra szétdörzsölik, szét
morzsolják és kenyérmorzsákkal vagy egyéb lágyeleséggel összekeverik.
A kis állatok így is jól emésztik meg, azonban jo b b volna a tojásokat
nyersen összekeverni kenyérmorzsákkal, vagy valamilyen más lágyeleség
gel, mert így mégis jobban felelnek m eg a célnak.

144
O co -.] O1Ul 4^ CO Szám iO ^ O 'O C O O O U l^W tO '- Szám
I
II 1 i o, 1 1 húsliszt !! . 1 i m o m o c o húsliszt
u< en 1 1 1 üi ui halliszt mm 1 1 w w üi 1 út 1 1 1 halliszt
tak. hús élesztő

1 1 S S 1 1 liszt 1 II II 1 1 1 1 1 11 száraz
A k e v e ré k
húsrostos
A keverék
csere
1 1 1 1 I I ül csibe- II 1 51 1 1 II 1 1 1 bogár
eleség
1 II 1 1 1 1 csontdara 51 1 1 1 M 1 II 1 1 granella
tartalmaz
ta rta lm a z
. Eieségósszeállítás
5 1 5 1 1o 1 hereliszt 5 I 1 1 1m 1 M 1 1 1 1 csontdara
01
tth ' ' .......... ......
fejenként grammokban
ctcl
81 II II i makk £: 1 1 1 1 1 1 1 5 15 1 1 hereliszt
C/í
N
fe je n k é n t
0
U 1 IO to I tO tO búza
o 1 o o 1o o 1 1 1 1 1 1 1 II 1 1 1o tehéntej
korpa
K
csibék
2 Í04^-t0t0t003t0i—1tOtO tO '—1 búza
25
25
köles o o m o o o o o o o o o
o* korpa
-
g ram m o k b an
FT
etetésére. Táparány
pohánka
ml 1 O 1 ü>3 3, 1 1 II 1 8 II I II 1 köles
dara
8
fii
pohánka
1 1 1 1 11 1 búzadara ® ml o o o o o o i o o dara
H
*3
I co to to t>3 to to árpadara P to I I 1 to I to to to to to to árpadara
1o o o o o o o 1 1 l o l o o o o o o
p.
3
*<
[ Ebben van gr.-ban
2 -5 —:
-o -O M 00 -O 00 f 1 15 51 I 1 1 1 zabdara
Ó üj l ő •
—1■© — fehérje
<3 -<i ■<! m to to bo
tengeri
* 1 5 5 5 I I I I I I 11 dara
>tOM to to ^ ~
tő 'ű c n tó ó ó o ó zsír emészt
Ebben
^ .O W Ü to cn OOOQGOOOvOOOOO — — — — — hető
O 'IO Ü U IO 'JU 'IO H O O O ) fehérje
IOto tü 4 to to to t 1 to to to to
van gr.-ban
to to to to to to to Szénhydrát zsír
<1 O Ul Ct O -4 co Ó t ó CÓ -4 C -* ü t t ó O i t ó
-ó eh 03 03 GÓt ő (Ó oo*.Ln—a to o o o 'to ^ c o ü t* .
03 O C O4 ^ CT> © 0 3 (keményítő)
to to to to to to to to to to to to szén h yd rát
ül 4.D U 1U 1^ LH —
0 0 - 4 - 4 * .
(k e m é
ó -o jÓ o b -jó 'Ó A -ő o Ö -j'Ö nyítő)
A keverék ÍOCjOUÍOOOvOO'tOOOtOOOvO
00 1-^ tó tő l ő ^ t ő ára naponta
-J vOO 4^ © *—"3 A keverék ára
^ Ó tÓ Ő Ő Ö tó tö tö tó d Ó A naponta
vO —tOOUIW—4 — ooüioototo
4^ 4ó. 4^» 4^ ;Táparány 1: w w w w w w w to to t o t o to
Ó> © 03 tó tő Ó Táparány 1 :
ó ó ó á o i d ' ú t - j ó ö ' ó ' t i i

143
Takarmányösszeállítás hizlalásra szánt csibék részére.

(Táparány 5—5 8.)
Tartalmaz
A keverékhez veendő állatonként grammokban
grammokban
fehérje
takarmányhúsliszt
húsrostos csibe-
mint
(keményítő)
pohánkadara
kukoricadara
gyorshízlaló-
takarmány
szénhydrát
búzakorpa
emészthető
Táparány
hereliszt
eleség
granella
zabdara
Szám
köles
C/3
N
1 _ 5 _ _ _ 25 _ 10 10 10 6-49 2-20 27-31 5-0

2 5 — — — — 30 25 — — — 5-99 1-86 27-04 5-2
3 — — — — 10 30 20 — — ’ — 5-47 1-85 25-84 5-5
4 — — 10 — — 20 30 — — — 5-84 1-98 28-13 5-6
5 10 — — — — 10 — 40 — — 5-70 1-42 29-51 5-7
6 5 — — — — 40 — — — 15 6-04 1-92 30-18 5-7
7 — — — 5 — 40 — — — 15 6-00 1-93 29-72 5-7
8 — — — — 10 40 — — — 10 5-57 1-87 27-85 5-8
Takarm ányösszeállítás hízó csibék részére. (Táparány 6 —7.
1
Tartalmaz
A keverékhez veendő állatonként grammokban
grammokban
fehérje
mint la
húsrostos csibe-
(keményítő)
kukoricadara
gyorshízlaló-
takarmány
pohánkadara
szénhydrát
búzakorpa
emészthető
búzadara
árpadara
hereliszt
Táparány
eleség
zabdara
Szám
köles
5-h
'c/3
N
1 10 — — 20 . . 10 ____ — 20 ___ 5-85 1-63 31-49 6-0

2 — 10 — 30 — — — — 20 — 5-84 1-68 31-13 6-0
3 — 5 5 — — — 30 — 20 — 5-50 1-64 30-11 6-0
4 — 10 — — — 10 20 10 10 — 5-65 1-78 30-20 6-1
5 — — — 40 — — — — — 20 5-70 1-84 30-74 6-1
6 — — — — — 30 — — — — 4-95 1-41 28-26 6-3
7 — — 10 10 — 40 — — — — 4-87 1-29 27-72 6-3 1
8 — 10 — .25 — — — — 25 — 5-68 1-65 32-07 6-3
9 — — — 30 — — — — 30 — 4-98 2-19 27-54 6-5
10 — — 20 — — 40 — — — — 4-44 1-46 27-36 6-9
11 — 10 — — — - — 20 10 20 — 5-64 1-57 35-85 7-0
W inkler J. Barom fitenyésztés. 1 0

146
Ha kevés csibénk van, akkor csak a tojás sárgáját adjuk. E célra jók
a kotló alól, vagy a gépből került terméketlen tojások. A tenyésztők nézete
abban az irányban eltér, hogy első eleségnek jó -e lágyeleséget adni vagy
magvakat. Az igazság itt is valószínűleg a középen lesz, etetni kell
magvakat is, lágyeleséget is és csak az utóbbi helyett adjuk már az
első napokban a fentebb említett tojásos gyurmát. Általában azt tartják,
hogy egyszerre csak keveset szabad adni a csibéknek, s módot kell
nekik nyújtani, hogy sokat mozoghassanak és kapargálhassanak. A kis
csibéknek 48 óráig semmit sem szabad adni, mert a tojássárgának a
maradványait csak a kikelés után szívják fel és ezek megemésztése
4 0 — 48 óráig tart. Ha ezen idő alatt enni adunk a csibéknek, árthatunk
nekik. A gyakorlatban sok recept van forgalomban és kiki maga is
állíthat magának össze ilyet, vagyis olyan keveréket, amely az ő viszonyai
között a legcélszerűbb, csak nem szabad elfelejteni az egyes táp
anyagok közötti arányt, vagy ezek keményítő értékét is számításba venni.
W ieninger György állított össze néhány tabellát a leggyakrabban elő
forduló és rendelkezésre ál'ó csibeeleségek összekeverésére és felhasz
nálására vonatkozólag. Irányadóul leközlünk itt néhányat.
A táblázatokhoz nem kell sok 'magyarázat. A felsorolt tápanya
gokb ól a tabellákban található m ennyiséggel — aszerint, hogy melyik
számú összeállítást használjuk fel — megszorozzuk állataink számát és
m egkapjuk a feletetendő összmennyiséget. A munkát még azzal is
m egkönnyíthetjük magunknak, h og y az edényben m egjelöljük, meddig
é r az anyag és a többi napokon csak odáig öntjük tele az edényt.
A számítás abból indul ki, hogy egy csibének átlag 60 gramm eleségre
van szüksége naponta, de ezt egészen pontosan sohasem lehet m eg
állapítani, mert függ a fajtától, az évszaktól, a növekedés gyorsasá
gától, nemkülönben attól is, hogy mekkora a kis csibék étvágya az
egyik etetési időszaktól a másikig.
Egyszerre nem szabad sokat adni a kis csibéknek, hogy el ne
rontsák a gyomrukat. Ellenben igen fontos az etetési idő pontos és
rendes betartása. Eleinte sokkal kevesebbet esznek, mint amennyi a
táblázatokban fel van tüntetve, később esetleg többet. Az első héten
naponta hatszor, a második és harmadik héten ötször, a negyedik héten
négyszer, az ötödik és hatodik héten háromszor etetünk. Közben, ha az
állatok szabad kifutóval bírnak és jó az időjárás, maguk is sokat tudnak
összeszedni, ami szintén befolyásolja az eleség adagolását. Ilyen körül
m ények között azután az ötödik-hatodik héten fokozatosan áttérhetünk
arra az eleségre, amelyet az öreg tyúkok kapnak, amennyiben tudni
illik nincsenek esetleg fogyasztásra szánva, mert ebben az esetbén már
a negyedik héttől kezdve hizlaló eleséggel kell őket tartani.
A mageleséget eleinte zúzott, később egész állapotban szórjuk el a

147
kaparóhelyen, szép idő esetén széles területen, ha fertőzés veszedelme

nem forog fenn, hogy a csibéknek az összeszedegetéssel dolguk legyen •
esős időben a kaparóhely alom ja közé, hogy onnan kikaparják és
szintén mozgási végezzenek. A lágyeleséget gyengén nedves állapotban,
alacsony vályúkban adjuk, de vigyáznunk kell, hogy maradék ne legyen
benne az előbbi etetésről, mert a lágyeleség könnyen megsavanyodik,
m egrom lik és így ártalmas a csibékre nézve. Emellett zöldeleségnek,
télen vagy tavasszal finomra vágott répának, kavicsnak homoknak
nem szabad hiányoznia. Ivóvízül tiszta kútvizet adunk és két-három-
naponta tegyünk bele néhány szem vasgálicot. Édes vagy lefölözött
tejet csak akkor adunk, ha teljesen friss és akkor is mindig etetés után,
mert különben a csibék teleisszák magukat tejjel és nem esznek. A csibék
különben nem sokat isznak, mert megelégszenek a lágyeleségben vagy a
zöldeleségben található vízzel.
A franciák a fertőzés veszedelmétől tartva etetődeszkákra szórják a
mageleséget, sőt a lágyeleséget is ilyen deszkákon adják, amilyen a
123. sz. ábrán látható. A deszka apró mélyedésekkel van ellátva és
abba teszik bele a tésztaszerűre gyúrt lágyeleséget. A deszka közepén
van a nyél, amelynél m egfogják és teszés szerint helyre teszik.
A franciák egyébként nagy m esterei a csibeetetésnek, sok helyütt
tésztát is etetnek a csibékkel s azt úgy adják, hogy kerek fadarab
közepébe kis nyelet alkalmaznak és ezt a fadarab széléig tésztával beta
pasztják. A fadarab oly magas, hogy a csibék rá ne tudjanak lépni,
de kényelmesen leehessék róla a tésztát.
A napi eleség kiegyenlítésére nagy gondot kell fordítani. így
például tegyük fel, hogy csibeállom ányunknak naponta 600 gramm
takarmányt kell adni. Ez a m ennyiség m indig víz nélkül értendő.
Segítségül vesszük a takarmányozástanban leközölt tabellát, hogy a
tápanyagok arányát helyesen tudjuk megállapítani. Egy kilogramm
tojásban van 2 5 % szárazanyag, ebből 1 3 % a fehérje, 1 2 % a zsír.
E g y kilogramm száraz morzsában van 8 8 % szárazanyag, ebből 11%
fehérje, 2 % zsír és 7 5 % szénhidrát. Ha ezt a két anyagot összekeverjük,
kapunk 2 4 % fehérjét és összesen 110 szénhidrátot, tehát kb. ötször annyit,
mint fehérjét, ami ebben az esetben nem jó táparány, mivel az egészen
kis csibéknek 1 : 2 táparányra van szükségük. H ogy megszűkítsük, elve
hetnénk valamit a kenyérből és helyettesíthetnők más valamivel, de
akkor a keverék talán túlvizes volna és a mennyiség kevesebb lenne.
Ezért hagyjuk a keveréket úgy, ahogy van és adunk beléje több fehérjét,
tojás, hús, vagy húsrostoseleség, húsliszt stb. alakjában, aszerint, hogy milyen
anyagra tudunk a legkönnyebben és a legolcsóbban szert tenni. Mint
hogy ezekben az anyagokban a fehérje és a szénhidrát csaknem egyforma
százalékban van meg, csak keveset kell adnunk az egész eleséghez,
10*

148
hogy a kívánt táparányt elérjük. így járunk el más takarmánykeverék

tápanyagtartalmának a kiszámításánál is. E mellett nem szabad elfelejteni,
hogy a csibéknek annyi zöldeleséget kell adnunk, amennyit meg akarnak
enni. Ilyen a fű, a lóhere, a lucerna, a csalán, a saláta, - a kelkáposzta,
a zabcsira stb. A negyedik héttől kezdve mindenféle gabonát lehet a
csibékkel feletetni, mint pl. búza-, tengeri-, zabdarát, kölest stb. Minél
változatosabb az étrend, annál jobb. Ha azután tág kifutó áll rendel
kezésre, akkor ezen a szükséges állati eleséget is m egfogják találni. A fő
táplálék ebben az időszakban a búza lehet, azt hálálják meg legjobban
a kis csibék.
Vannak különféle szabályok, aW ly ek et a tenyésztőnek be
kell tartania, ha sikert akar elérni a neveléssel. Mint legelső eleséget
búzadarát vagy kölest adjunk, mert a csibéknek előbb meg kell tanulniok,
hogyan kell enni s ha ilyenkor lágyeleséget adunk, akkor taposnak
rajta, bepiszkítják, ami betegségek terjesztésére alkalmas. Ha megtanultak
enni, akkor is a lágyeleséget apró vályúkban adjuk eléjük. Sok tenyésztő
az első öt-hat napon szárazon etet kölessel, búzadarával, zabdarával,
rizstörmelékkel, pohánkadarával stb., hogy az emésztőszerveket a mun
kához hozzászoktassa és csak azután ad lágyeleséget, amikor már m eg
erősödtek. Ezek egyéni megfigyelések, amelyek azonban bizonyos körül
mények között igen jó szolgálatot tehetnek. Abban az esetben, ha
mindjárt a kezdetben adunk lágyeleséget, pl. tojást, kenyeret vagy rizst,
vagy más valamilyen keveréket, akkor is adjunk szemeseleséget, mert
ez a csibék természetszerű eledele. A főtt és finomra vágott hús kedves
csem egéje a kis csibéknek és nagy fehérjetartalmánál fogva igen
alkalmas az eleségadagok kiegyenlítésére, sokat azonban nem jó adni
b elő le: háromhetes korig öt grammot, ezentúl 10 gram m ot fejenként
és naponta. A húsliszt, vérliszt, halliszt, csontdara, amelyet friss főtt hús
helyett szoktak adni, amennyiben természetesen kapható, gyakran has
menést okoz, ilyenkor ezen anyagok etetését be kell szüntetni. Tágas,
nagy kifutó mellett a csibék a szabadban találnak sok eleséget, úgy,
hogy húsadagolás nem is szükséges, ellenben, ha nagyban nevelünk
csirkét, ha egyszerre több ezer népesíti be nevelőházainkat, akkor a
húsrostos csibeeleségnek nagy hasznát fogjuk venni, mert ez meg
könnyíti a kezelést és mindenféle etetési rendszer mellett könnyen alkal
mazható, száraz- és lágyeleségben egyaránt.
A csibeeleség legyen változatos, az ötödik naptól adjunk zöld
eleséget, részben a lágyeleségbe keverve, részben szabadon, hogy a
csipegetéssel állandóan el legyenek foglalva. Ugyancsak belekeverünk
a lágyeleségbe törött tojáshéjat és kevés faszenet. E mellett gondoskodni
kell homokról, apró kavicsról, grittről (törött kavicsdarabok), törött
kagylódarabkákról, amelyek az emésztés elősegítésére s a béltartalom

149
összeállásának gyengítésére okvetlenül szükségesek. A negyedik-ötödik

napon hasmenés szokott jelentkezni, amely azonban nem veszedelmes
jellegű és gyorsan elmúlik. So k tenyésztő a lágyeleségbe durva búza
korpát kever, amelynek állítólag igen jó hatása volna az emésztésre.
Állott lágyeleséget nem szabad etetni, hanem ezt etetés előtt
m indig frissen kell elkészíteni, az etetést mindig ellen kell őrizni abból
a szempontból, hogy a csibék túlsókat ne egyenek, mert ettől lusták
lesznek és elvesztik egészségüket. Amint a csibék növekednek, lassan
ként úgy lehet őket etetni, mint az öreg tyúkokat, de az átmenetnek
fokozatosnak kell lennie. Továbbá ritkábban etetünk, ahogy már jeleztük,
este csak szemeset adunk és pedig már durvább minőséget, pl. egész
búzaszemeket, durvára darált tengerit, árpát stb. T ejet csak friss álla
potban szabad adni és csak etetés után, mert a tej kellemes íze miatt
sokat isznak belőle és ezzel a sok folyékony anyag részben az emésztő
szervek elernyedését vonja maga után, részben miatta kevesebbet
esznek.
A hizlalásra vagy fogyasztásra szánt csibéket egészen másként kell
etetni, ezeknél nincs szükség mozgásra, nincs szükség változatosságra,
hanem mindig egy és ugyanazt a hizlaló takarmányt kaphatják.
A harmadik, negyedik naptól kezdve már hizlaló takarmányon
tarthatjuk őket, amelyet felereszthetünk édes tejjel, később ivóvizet sem
kell adni, hanem hígabbra készítjük a lágyeleséget, hogy szomjúság
ellen is inkább egyenek. H ogy a szükséges foszforsavas meszet is
biztosítsuk, lehet a német tenyésztők példáját követve apró, édesvízi
halakat főtt és szétmorzsolt állapotban a lágyeleségbe keverni és pedig
1— 3 hetes korig Va kg.-ot száz csibére, hat hetes korig 1 kg.-ot.
M ár említettük, hogy Amerikában csak szárazon etetik a csibéket,
azért, mert ez az etetési mód sokkal kevesebb munkát okoz. Az etetés
önm űködő etetőkből történik, amelyek az ól falához vannak erősítve
s ezeket naponta m eg tö ltik .. A csibék annyit esznek, amennyi
jó l esik nekik, mert a kis vályúk m indig telve vannak eleséggel. Ezek
a vályúk egyébként 1— 2 cm. lyukbőségű hálóval vannak leborítva,
hogy a kis csibék bele ne mászhassanak az eleségbe. Dr. Brigham
azt mondja, hogy nála a csibék nedveseleséget sohasem kapnak s
ennek következtében az ő csibéi jobban emésztenek és rendesebben
nőnek, mert a szárazeleséget erős munkával kell a csibéknek m eg
emészteniük, minthogy pedig gondoskodnak róla, hogy a tápanyagok
akellő arányban legyenek jelen,az emésztőszervek nem lesznekmegerőltetve
és zavarva a szervezet táplálásában. Az amerikai csibe elesége á ll:
szemes- és zöldeleségből, húsból vagy egyéb fehérjefélékből és ásványi
anyagokból. A szemeseleség búza, árpa, tengeri, zab, köles, rizs, kenyér,
kétszersült, szárított tej stb. A zöldeleség le h e t: fű, here, lucerna, gabona

150
csirák stb. Jók a saláta-, kelkáposzta-, hagymalevelek, apróra vágott

hagyma, csalán stb. Télen száraz here- és lucernalevelek pótolják a
zöldeleséget.
A fehérjét, vagyis azt a tápanyagot, amely főleg az izmokat és a
tollakat alkotja, tojás, hús, húsliszt, halliszt, szárított vagy teljes tej,
csontdara alakjában adják, természetesen azon a mennyiségen felül, ami
a szemeseleségben benníoglaltatik.
Az ásványi anyagok főleg az egész fest alapját képező csontváz
felépítésére szolgálnak. Ezek is megvannak a szemeseleségben, de a
növekedő csibének többre van szüksége, mint amennyi ezekben talál
ható, főleg pedig foszforsavas meszet igényel a fiatal szervezet, amelye4
tisztán csontdara, csontliszt vagy frissen darált csontok alakjában adha
tunk a csibéknek. Szoktak különféle vegyszereket tápporok alakjában
ajánlani, de ezek ritkán válnak be a gyakorlatban, mert emészthetőségük
kétséges.
Minthogy a csontdara, húsliszt és egyéb húspreparátumok sokszor
hasmenést okoznak, úgy hogy etetésükkel fel kell hagyni, pótolni kell
ezeket más takarmányfélékkel s e célra legjob b a zöldeleség vagy a
széna, főleg pedig a vöröshere, amely a legnagyobb mennyiségben
tartalmazza a csibék szervezetének szükséges ásványi anyagokat.
A kérdés már most az, melyik job b a két etetési módszer közül,
az európai-e vagy az am erikai? A nálunk szerzett tapasztalatok szerint
az európai, meri a lágyeleségben egészen természetszerű módon olyan
anyagokat is etethetünk fel, amelyek máskülönben veszendőbe menné
nek, ezzel szemben azonban az amerikai módszer célszerűségét is el kell
ismerni, különösen nagy telepeken, ahol ennek segélyével tényleg nagy
munkamegtakarítást tudnak elérni.
A növendékállatok.
Amint a csibék kikerülnek a nevelőből, növendékállatok számba
mennek és külön elhelyezést igényelnek. A különféle célra tenyésztett
állatkák itt együtt tarthatók, csak arra kell gondolnunk, hogy a nemeket
szétválasszuk, mihelyt csak lehet.
A könnyű fajtáknál (olasz, minorka, spanyol tyúkok) már nyolc
hetes korban is könnyű a kakasokat megkülönböztetni a jércéktől,
előbbieknél a nagy taraj gyorsabban tör elő és élénkebb piros, mint
a jércéknél, m íg ellenben utóbbiaknál a szárny- és farktollak szebben,
jobban fejlődnek. Hasonlóan könnyen lehet a parlagi fajtáknál a nemeket
m egkülönböztetni, ellenben nehéz ez a pamutoknál, orpingtonoknál,
wyandottoknál, rhode islandiaknál stb., mert ezek valamivel lassabban
fejlődnek s a taraj sem olyan nagy, hogy fe,tűnne. Legham arabb lehet
megismerni a kakasokat az élénkebb piros színű tarajokról, a vaskosabb
testalkatról, továbbá arról, hogy a kakasok farktollazata nyílt, míg a

151
jércéké zárt. A szétválasztás után alapos szemlének vetjük alá a kakasokat:

osztályozzuk őket aszerint, hogy továbbtenyésztésre, hizlalásra, vagy
rögtöni fogyasztásra valók-e. A tenyésztésre szánt kakasokat jó húsban
kell tartani, sok mozgást kell végezniük, hogy el ne hízzanak, el n e
lustuljanak. Néha kettőt-hármat beengedünk a jércék közé, ami
a tapasztalat szerint jó hatással van izomzatúk fejlődésére. A kakasok
verekedése sok bajt okoz, ezért állandóan kell vigyázni ráju k; a hizlalásra
szánt kakasokat jól tartjuk és esetleg kappanozásnak vetjük őket alá
hogy jobban értékesüljenek, mert a kappanok jobban híznak. A leg
kisebbeket, amelyek semmi irányban sem ígérnek különös eredményt,
vagy amelyek nem nyerhetnek m egfelelő elhelyezést, eladjuk. Ezzel a
kiválasztással sok előny já r együtt. Ha együtt tartjuk az összes növendékeket,
akkor a tüzes kis kakasok a jércéket is és társaikat is agyon fogják
hajszolni, úgy hogy valamennyien megsínylik ezt az örökös zaklatást
A növendékállatok elhelyezésére legalkalmasabb a rét, a gyümölcsös,
a tarló, a pagony, a letarolt kert stb. A nem ek szerint elkülönített
állatokat apró faólakban telepszerűen elhelyezzük, a rendelkezésre álló
területen ötvenes vagy százas csoportokban aszerint, hogy mekkora
ólakat építünk. A friss levegő, a napsütés, a tágas kifutó, a fű, bogár,
giliszta rendkívül jó az állatoknak, úgy hogy rendkívül edzettekké fognak
fejlődni. Amerikában, ahol m ég olcsó a föld, rendesen alkalmazzák ezt
a módszert az iparszerű barom finagytelepek is, sőt váltógazdaságot
űznek, évről-évre más és más területre kerül a növendékállat-kolónia
s az előző évben használt területet rendszeres mezőgazdasági művelés
alá veszik. Nálunk a nagy- és középbirtokok karolhatnák fel sikeresen
ezt a rendszert. Ahol a növendékek rétekre, kertekre, gyümölcsösökre,
pagonyokra kerülnek, ott a váltógazdaság fölösleges, mert a talajon
növekedő vegetáció feldolgozza a trágyát, elpusztítja a betegségcsirákat,
úgy hogy a talaj nem lesz fertőzve. Ha nem áll rendelkezésre elegendő
terület, akkor másként áll a helyzet. A növendékeket körülkerített
területen kell tartani és ez esetben nem lehet elegendő nagy kifutókat
számítani egy-egy csoportra. Amerikában 100 növendékre számítanak
egy holdat. Dániában sokkal kevesebb területtel is értek el szép sikereket,
de kérdés, hogy a mi klimatikus viszonyaink között a szűk területen
való tartás beválna-e, mint ott. Talán, ha 100 állatot egy fél holdra
számítunk, úgy hogy a terület fele üres, a másik felén legyen a baromfi
(t. i. két részre volna a kifutó osztandó, amely felváltva állaria a baromfiak
rendelkezésére), volna a legszélsőbb határ ily értelmű kolónia-rendszer
fenntartására. Ha ez sem volna lehetséges és m ég kisebb területre
szorulnának, akkor nem marad más hátra, mint a talajt állandóan fel
ásni, forgatni, hogy az ürülék m indig más és más rétegbe kerüljön és
elkorhadjon.

152
Nálunk a gazda udvarán, m ég ott is, ahol ilyen elkülönítés könnyű

szerrel volna keresztülvihető, együtt van az egész baromfiállomány, öreg
kakas, tyúk, fiatal jérce és kakas, kacsa, liba, pulyka, hát természetes,
hogy ha a betegség belem egy az állományba, elsodorja az egészet.
A tyúkféle és általában a baromfi nagyon érzékeny a napsütés
iránt, azért árnyékról eleve gondoskodni kell, ha növendékállat-kolóniát
akarunk létesíteni. Legideálisabb hely a gyümölcsös. Amerikában a mezei
gazdálkodással karöltve jár a baromfitenyésztés és a gyümölcstermelés.
Minden gyüm ölcsösnek megvan a m aga baromfitenyészete, sőt úgy is
telepítik be a területet, hogy a barom fi mindig más és más helyre
kerülhessen.'
Ha fáink nincsenek és nem is ültethetünk sem fát, sem bokrot,
akkor egyéb nagy, árnyékot adó növényeket vetünk el, például egy-egy
sor tengerit vagy napraforgót, ha pedig ez sem lehetséges, akkor pony
vákat kell karókra kifeszíteni, hogy ezek alá menekülhessen a baromfi.
Ha a nevelőház mellett elegendő nagy kifutóval rendelkezünk, akkor
ide építhetünk a növendékállatok részére egy állandó ólat. Ha azonban a
kolónia-, vagyis a teleprendszert alkalmazzuk, fentiek értelmében, akkor
fából apró ólakat fogunk építeni, amelyek szétszedhetők és hordozhatók.
Szoktak szalmából és nádból ideiglenesen ilyeneket építeni, de ez nem
célszerű, mert a ragadozók, m eg a férgek könnyen be tudnak jutni.
Amint az előzőkből is kitetszik, a jó kifutó sokat jelent a növendékek
etetése szem pontjából is. Herében, lucernában, fűben gazdag kifutó
annyi bogarat, férget, gilisztát szolgáltat, hogy az állatok eleségben
bővelkedni fognak. Ebben az időszakban az izom- és csontképződés
a fő dolog, ezért a zabnak előny adandó az etetésnél, ha természetesen
rendelkezésre áll elegendő mennyiségben. Emellett húsfélék, mint
vagdalt húshulladékok, húsliszt, vérliszt, csontdara, csontliszt is szintén
adagolható, mert nemcsak a csontozatnak kell kifejlődnie, hanem a tolla
zatnak is.
A takarmánykeveréket a következőkben állítjuk össze:
egy rész zab, .
egy rész búza,
0 -5 rész tengeri,
0'5 rész hús, húsliszt, vérliszt stb.
Ez a keverék kb. 1 :4 -0 0 táparányú s ha ehhez hozzávesszük a
zöldeleséget és a szabadban talált állati eleséget, még szűkebb táp
arány szerint fognak az állatok élni. Nagy általánoságban számítva
adhatunk naponta 4 0 — 50 gramm m agot és 6 0 — 70 gramm lágyeleséget.
Ha valaki kézi darálóval rendelkezik, az könnyen fogja magának
előállítani a lágyeleséget. A gabonaféléket jó változtatni, persze a zab
kivételével, amelyet különösen a tenyészállatoknak szánt növendékek

153
fognak nagyon meghálálni. A lágyeleségbe korpái is keverhetünk

néha, mert az is alkalmas a táparány szűkítéséhez. A teljesen száraz
etetést a növendékeknél is lehet alkalmazni.
Egyébként mindenben irányadók a takarmányozástanban mondottak.
A tenyésztőt elsősorban az érdekli, hogy mikor láthat az ú. n.
szaporulatból hasznot. Az egyes fajták term előképessége ebben az irány
ban különböző. Általában azt lehet mondani, hogy a könnyű fajták
5 — ő hónapos korban tojnak először, a középnehezek ú. m. az orping-
tonok, wyandottok, plimutok, rhode islandok 6 — 7 hónapos korban;
a nehéz fajfák, mint a kochinok és a brahmák 10 hónapos korban.
A túlkorai tojóképesség nem jó, ezért izgató szereket nem szabad
használni, mert ekkor a jércák ugyan megkezdik korán a tojástermelést,
de azután korán abba is hagyják és csak tavasszal kezdik újra. Ha a
jércék már megkezdették a tojástermelést, akkor beosztjuk őket a
tenyésztörzsbe s lassankint kiürítjük a nyári ólakat, hogy a jövő évi
nemzedék számára kitisztítsuk, eltegyük.
A barom fiak elhelyezése.
A baromfiak elhelyezése házakban vagy ólakban történik, amelyek épí
tési módjától, berendezésétől igen nagym értékben függ a siker. Amerikában
és Angliában azért nagyobb arányú a baromfitenyésztés és azért pusztít
kevésbbé a vész, mert az em berek rájöttek a célszerű ólazás nagy fontos
ságára. A baromfinak mindenekelőtt hálóhelyre van szüksége, emellett
legyen fedett kaparószín, ahol zord idő esetén tartózkodhatik, különben
pedig lehetőleg korlátlan legyen a kifutója, ahol állandóan mozoghat,
keresgélhet, legelhet stb. A víziszárnyasok nem kaparnak ugyan, de
azért nekik is jó szolgálatot tesz a kaparószín, mert eső és szél ellen
védelmet találnak itti A víziszárnyasoknak vízi kifutóra van szükségük,
tehát az ólakat oda kell építeni, ahol könnyen juthatnak le a vízre,
ha pedig ilyen kifutó nincs, akkor m edencét kell építeni. Az egyes
barom fifajok különböző igényeket támasztanak ugyan az elhelyezéssel
szemben, egyben azonban megegyeznek, hogy az ólak, illetőleg a házak
lakhatók legyenek, vagyis, hogy nyáron hűvösek, téten melegek, tiszták,
szellősek legyenek akként, hogy a levegő és napsugár átjárhassa. Az ól
elhelyezése legyen védett, meleg, gondozása olyan, hogy állandóan féreg
mentes legyen. A baromfinak, hogy term előképes legyen, elsősorban véde
lemre van szüksége az időviszontagságok és a ragadozók ellen. Kell tehát a
tágas kifutón kívül olyan hálóhely, ahol az éjszakát nyugodtan, kényel
mesen tölthetik és ú. n. kaparóhely, ahol napközben meghúzhatják
magukat az állatok, ha zord az időjárás. Az ól vagy baromfiház mellé
tehát kaparóhelyet fogunk építeni. M íg előbbinek teljesen zártnak és
viszonylagosan olyan szűknek kell lennie, hogy télen saját testük
melegével is bemelegíthessék, addig utóbbinak csak az eső és szél

154
ellen kell védelmet nyújtania. Barom fiólnak vagy baromfiháznak nem

alkalmas a legmagasabb pontja valamely tájéknak, mert ez szélnek
nagyon ki van téve, hanem válasszuk inkább a déli vagy a keleti lejtőt,
hogy az állatok ne legyenek az északi és nyugati szeleknek kitéve. Sík
területen úgy építsük az ólakat, hogy az uralkodó szélirány ne a front
ját érje az épületnek. E tekintetben élő sövények, bokrok, gyümölcsfák
ültetése is jó szolgálatot tesz. M ocsaras területek csak abban az esetben
alkalmasak víziszárnyasok tenyésztésére, ha vannak rajtuk kiemelkedő
száraz részek is az ólak építésére, mert a kacsák és ludak napközben
igénylik a jó vízi kifutót, éjjelre azonban megkövetelik a száraz háló
helyet, különben betegek lesznek. Nem kedvező a völgykatlan sem,
amely délnek el van zárva, ellenben az olyan, amely délnek nyílt és a
többi égtáj felé van elzárva, igen jó. Nehéz, kötött talaj nem felel meg
a baromfinak, ellenben a laza, vízáteresztő homokon jó l tenyészik.
A kifutón vegetációra van szükség, de legyenek rajta kopár területek,
illetőleg foltok is, mert a túlárnyékos, füves helyeken nehezen szikkad
fel az eső, a harmat és ez esetben nehezebb a csibék felnevelése. A víz»
kifutó vize legyen meleg, vagyis az évszakok hatása könnyen érvénye
süljön, a napsütés melegítse fel rövid idő alatt. A hideg vízben nem
tenyésznek a vízi szárnyasok, úgyszintén a hideg talajon sem. Jo b b az
olyan kifutó, amelynek víztükre állandóan változik, mert ez az ürüléket
elmossa, elkorhasztja és a betegségcsirákat elpusztítja. Pocsétás terüle
tek baromfitenyésztésre nem alkalmasak, ezért gondoskodni kell, hogy eső
után víz sehol ne állhasson meg. Mezőgazdasági üzem keretében sok
szor számolni kell kedvezőtlen körülményekkel s ezeket legtöbbnyire
lehet is ellensúlyozni, ha azonban valaki önálló telepet akar beren
dezni, vagy a mezőgazdasági üzem keretein belül egyik vagy másik
baromfitenyésztési ágat ki akarja terjeszteni, annak figyelemmel kell
lennie a terület megválasztásánál és az építkezésnél ezekre az irányelvekre.
A baromfitermékek legnagyobb részét a gazda szolgáltatja, ezért
a gazda helyzetét is meg kell beszélnünk. A gazdaudvaron nem kell
külön kifutó, mert az udvar és a szomszédos kertek, tarlók, rétek,
legelők elég alkalmat nyújtanak a baromfinak a mozgásra és élelem
keresésre, korlátozni csak akkor kell őket, ha a szomszéd területére
mehetnek át, vagy ha saját vetem ényeinkben tehetnek kárt, vagy ha
fertőzés veszedelme forog fenn. E célból vagy a veteményes kertet,
vagy az udvart fogjuk bekeríteni. Ha a gazda nagyobb arányú baromfi
tenyészetet akar berendezni, akkor célszerű lesz az egyes fajokat a
lehetőséghez képest elkülöníteni. Gazdaságokban sokszor a számosálla
tok istállóiban kap elhelyezést a baromfi s zord idő esetén ezekben
vagy a pajtában a takarmánykamrában stb. húzódik meg. Ez az állapot
nem jó sem a baromfinak, sem a számosállatoknak. A baromfi ürülé

155
kével bepiszkítja az állatok takarmányát, tollai is szerteszét repülnek és

összevegyülnek a különböző takarmányfélékkel és ez nem jó az állatoknak.
A nagy állatok eltapossák nem csak a csibéket, hanem a felnőtt baromfit
is. A baromfi megszokja tojásait mindenféle rejtekhelyekre: szénába-
szalmába lerakni, ahol azután, nem lehet megtalálni. Sok helyütt egy
általán nincs a baromfinak háló helye, hanem elhál ahol éppen leh et;
a tyúkok a fákon, a viziszárnyasok valahol az eresz alatt. Ez a leg
rosszabb elhelyezés, az állatok így elvadulnak és nem termelnek úgy,
ahogy azt megkövetelhetnők tőlük.
Sokszor a számosállatok istállóiban kerítenek el nekik helyet. Ez
sem jó, mert a már mondott hátrányokon kívül télen nagyon
m egsínylik a baromfiak. Az istálló levegője mindig párás s ha a tyúk
elhagyja hálóhelyét s kimegy a - hideg reggeli levegőre, elfagy a
taraja. Emiatt azután sokáig nem tojik. Ezenkívül az istállószag
sem előnyös, mert néha a tojások felveszik ezt a szagot. Néhol
az istálló mellé építik a barom fiólat és a falon át ablakot vágnak,
hogy az istálló melege átmenjen a barom fiólba. Ez hasonló okokból
nem célszerű. Ennél jobb az istállók padlásain rendezni be tyúknak,
pulykának, gyöngytyúknak, galam bnak háló helyeket, de ezt úgy kell
keresztülvinni, hogy az istálló párája ne hatolhasson fel, hogy az álla
tok ne közvetlenül a tető alatt legyenek, hanem rendes ólszerű helyük
legyen, mert a padlás nyáron annyira meleg, hogy a tyúkok bele sem
mennek, hanem inkább kün hálnak a fán. Ezenkívül a tetőn becsurog
sokszor a víz, befúj a szél s a férgek is jól tanyáznak benne, különö
sen a szalma- és nádfedél alatt, amelyet kellőképpen fertőtleníteni sem
lehet. Hasonló a helyzet a sertésólak fölé épített tyúkóllal, ahol a sertésszag,
a forróság és a sok féreg szintén lehetetlenné teszik a rendszeres tenyész
tést. A nehezebb fajták nem szeretnek létrán magasra mászni, ezért ha
állatainknak ilyen elhelyezést adunk, akkor tartsunk parlagi vagy könnyű
fajtákat. Ahol a számosállatok istállója nem alkalmas erre a célra, ott
pajtákban, félszerekben szoktak helyet elkeríteni a baromfinak. Ebben
az esetben arra kell vigyázni, hogy a hely szellős, világos és télen is
m eleg legyen, eső, hóié be ne folyhasson és a szél be ne fújhasson,
a hely tisztántartása pedig könnyen legyen eszközölhető.
Igen gazdaságos már meglevő épületeknek e célra való felhaszná
lása, de okvetlenül jó karba s olyan állapotba kell őket hozni, hogy
a baromfi jó l érezze magát bennük. Pl. régi istállók, kamrák igen alkal
masak lehetnek kellő átalakítással. Nagy, nedves, dohos helyiségben
sohasem fogja magát jól érezni, hanem ezeket a hideg helyiségeket
oszszuk be akkora rekeszekre, hogy az ide szoktatott baromfi saját
testével be tudja melegíteni. A nedvesség ellen pedig elszigeteléssel véd
jük meg a falakat. Ha a gazda m eglevő épületeket használ fel barom fi

156
ólnak, akkor legyen gondja rá, hogy kaparóhelyet külön építsen vala
hol védett helyen, mert elsősorban ennek tulajdonítható, ha a tyúk télen
is jó l tojik.
Ha önálló épületeket emelünk a baromfiak elhelyezésére, akkor
figyelem be kell venni az állomány nagyságát elsősorban, mert nemcsak
a fajok m egfelelő elkülönítése mutatkozik célszerűnek, hanem ha egy
fajból, vagy fajtából sok állatot tartunk, akkor is ajánlatos lesz az egész
állományt törzsekre osztani és az egves törzseket elkülöníteni egymástól.
A tapasztalat szerint, kisebb törzsekben élő tyúkok jobban tenyésznek és
jobban tojnak, mint a tulnagy falkában élő tyúkok, pl. több száz tyúk
ha együtt jár egy kifutón, sohasem fog olyan jól tenyészni, mint ha 50— 100
darabból álló törzsekre osztjuk s mindeniknek elkerítünk megfelelő
helyet a kifutón. Az ilyen kisebb törzseknél a tenyésztési eljárás sokkal
jobban állapítható meg és követhető, mintha több száz vagy ezer tyúkot,
kacsát stb. kell megfigyelni. Ezenkívül ,a betegségek ellen is jobban
lehet védekezni, ha a nagy állomány több ólban van elhelyezve, mint ha
valamennyi egy helyiségben van összezsúfolva, ahol azután egymástól
rohamosan megkapják a betegséget. A gazda udvarán az összes baromfiak
együtt vannak, de itt nem is lehet a dolog másképp, mert mindenik
fajból oly kevés állományt tart, hogy ezért nem érdemes külön ólat
építeni, külön kifutót elkeríteni. Ilyen körülmények között elegendő lesz
a közös barom fiólban minden fajnak külön helyet elkeríteni, hogy a
saját természete szerint nyugodtan tölthesse az éjszakát. Ha azonban
nagyobb arányú tenyésztésről van szó és ha van elegendő hely meg
olcsó épületanyag, akkor nagyon ajánlatos a fajok elkülönítése, mint
később a baromfiházak tárgyalásánál látni fogjuk. Az együtt tartásnak
különféle hátrányai vannak; az egyes fajok élelem szempontjából is
nagyon eltérnek, nevezetesen a tyúkok nagyon szeretnek kaparni, már
pedig az ilyen közös baromfiudvar rendszerint olyan síma mint a
deszka s a talaj igen hamar fertőződik. A kacsák falánkok és elesznek
mindent a többi barom fi elől, a pulykák, gyöngytyúkok veszekedők,
verekedők, a kakasok is legjobb erejüket haszontalan viaskodásokban
pazarolják el. Este azután valóságos háborúság folyik köztük a leg
magasabb ülőrudakért. A feljebb ülők bepiszkítják az alantabb ülőket
s a padlón elhelyezkedő víziszárnyasok sokszor veszedelmes szem
bajokat kapnak a fejükre csepegő tyúkürüléktől. Igaz ugyan, hogy ez
ellen írágyafogó deszkákat lehet az ülőrudak alá elhelyezni, de ezek a
deszkák nem védik m eg a tyúkokat a víziszárnyasok ürülékének átható
szagától. A fajokat tehát legalább az ólban külön kell elhelyezni. E vég
ből német mintára emeletes barom fiólakat építenek, alul vannak a vízi
szárnyasok. Az emeleten a tyúkok, ezek felett a pulykák és a tető alatt
a galam bok. Az ilyen építmények nem valami célszerűek, de mégis

157
job b megoldás, mint ha valamennyi baromfi együtt van. Az egyes eme

leteknek 1"5— 2 m. magasaknak kell lenniök, hogy az állatok a szük
séges levegőm ennyiséget m egkapják. Úgy a víziszárnyasok, mint a
tyúkok részére tehát építsünk földszintes ólakat, m íg ezek padlásaira a
galam bokat helyezhetjük el. Az ólak méreteire nézve különbözők a
vélemények. Sokan azt tartják, hogy nem kell kaparóhelyet építeni,
hanem az ólat oly nagyra kell tervezni, hogy a tyúk zord idő esetén
is benn az ólban tartózkodhasson. E célból természetesen megfelelő
nagy ablakokkal kell ellátni, hogy világos legyen. Ennek az okoskodás
nak azonban sok hátránya van. Az ól e célra csak akkor alkalmas, ha
elég nagy és szellős, világos, ha az ülőrudak alatt trágyafogódeszkák
vannak, különben a baromfi egész nap a saját ürülékében kapargál,
ami egészségügyi szempontból nem kívánatos. Télen az ilyen nagy ólat
a tyúkok nem tudják bem elegíteni, úgy, hogy vagy össze kell kötni
valamely istállóval vagy pedig be kell fűteni. Ez azonban nagy hátrány,
mert a tyúkok elpuhulnak, könnyen meghűlnek és elfagy a tarajuk.
Az egyedüli helyes eljárás olyan nem füthető, de jó l elzárható ólat
építeni, amelyben szorosan egymás mellett ülve, saját melegükkel teszik
kellemessé tartózkodási helyüket. A kaparóhely ellenben szellősen legyen
építve, déli oldala legyen nyílt.
Lényeges dolog az ól magassága, amelynek mindenféle barom fi
fajnál 2 m. kell kitennie. A fontos ebből a szempontból az, hogy az
állatoknak elegendő levegő álljon rendelkezésre, hogy a helyiség túl ne
m elegedjék, ami akkor áll elő, ha a helyiség nagyon alacsony, viszont
meg túl magas se legyen, mert akkor nem találnak ősszel és télen
elegendő meleget és hogy az ól könnyen legyen tisztán tartható
t. i. legkényelm esebb a tisztogatás, ha a munkás egyenesen állhat benne.
Legcélszerűbb ha elől a frontnál 2 m., hátul L 5 0 — L 6 0 m. magas.
Az ólterület igen fontos tényező a baromfi életében, mert túlzsúfolt
ólban sohasem számíthatunk olyan term előképességre, hogy em ellett
megtalálhassuk számításainkat, viszont a hely kellő kihasználása és a
hálóhely könnyű felmelegedése télen, rhegkívánják, hogy a hellyel ne
pazaroljunk. Az ólterület nagysága a faj és fajta szerint változik. Az emdeni
lúdnak nagyobb ól kell, mint a parlagi lúdnak. A baromfiak a terület
szem pontjából a következő igényeket támasztják.
1 lúd 0-25 m2
1 kacsa 0T5 „
1 tyúk 0 1 2 — 0 -30 „ fajta szerint
1 kotlós tyúk 025 „
1 pulyka 030 „
1 galam b 0 T 2 — 0'20 „ fajta szerint

158 i
Az összeállítást úgy is lehet felállítani: 1 m2-re számíthatunk 5 — 10

tyúkot, fajta szerint, 6 — 8 kacsát, 3 — 6 ludat vagy pulykát. Ez a terület
éjjeli nyugvóhelyül elég, a kaparóhelylyel együtt azonban legalább
2 — 3-szor akkorának kell lennie, úgy, hogy egy tyúkra 0 ‘30— 0 -50 m2,
egy kacsára 0 ’4 — 0 -6, lúdra vagy pulykára 0 '6 — 0 8 m2 terület essen.
Természetesen ha nagyobb állományra építünk, nem kell ezeket a
méreteket szorosan betartani, mert a nagyobb terjedelmű ól lényegesen
m egkönnyíti feladatunkat azzal, hogy tágabb belső világossággal bír s
így nagyobb állomány is m egkaphatja a szükséges levegőmennyiséget.
K örülbelül a következő arány lehet irányadó: 2 5 — 30 drb tyúkra
3 m2 ól és 6 — 10 m2 kaparó, 5 0 — 100 tyúkra 5 m2 ól és 10— 15 m2
kaparó.
Az ólak legyenek általában világosak, azaz a keltő-, to jó - és hizlaló
helyiségekben legyen félhomály.
Az ajtóknak jó l kell zárniok, a széleket és sarkokat jó pléhvel
bevonni, hogy a ragadozók ne rágják szét. A kettős ajtó igen célszerű,
de a belsőnél elegendő ha keretből áll, amelyre drótháló van rászegelve.
Az ajtóra alkalmazzuk a buvólyukat, amely kisebb ólaknál 2 0 X 3 0 cm.
nagyságban elegendő lesz, egyébként 50 cm. magasra szokás a buvó-
lyukakat készíteni. Magasabban fekvő helyen háló tyúkok létrán jutnak
a hálóba, a létra fokai 15— 20 cm. távolságban lehetnek, a fokokat
deszkára is lehet rászegelni, de jó kiemelkedők legyenek, hogy az állatok
meg tudjanak bennük kapaszkodni.
Anyag és építési mód.
Az ól feladata, hogy a baromfiakat úgy a hideg, mint a forróság
ellen megvédje, a huzattól, valamint a nedvességtől óvja és menedéket
nyújtson nekik a ragadozók ellen. Ehhez képest kell az épületanyagot
megválasztani. Általában fát, téglát vagy terméskövet használnak a
baromfiólépítésre, de alkalmazható más anyag is, pl. vályog, gyep,
tőzeg, föld stb. Hogy melyiket válasszuk, erre nézve irányadó lesz a
célszerűségen kívül az olcsóság is. Töm ör kő- vagy téglaépületek tar-
tósabbak ugyan, de drágábbak, mint a faólak. Féltéglaszélességú fal,
de m ég egésztéglaszélességú is télen nagyon hideg és nyáron nagyon
m eleg, mindazonáltal építhetünk ilyen falakat, csakhogy ez esetben
belül m ég egy deszkafalat is kell alkalmaznunk s a kettő között légürt
kell hagynunk, mert a fa és levegő rossz hővezető s így védelmet
nyújtanak a hőváltozások ellen. Szokták az ilyen V 2— 1 téglavastagságú
falakat m ég azzal védeni, hogy télen trágyával vagy földdel körülrakják,
vagy pedig az egész ólat V 2 — 3A m éter mélyre sülyesztik a föld alá.
Ez utóbbit azonban csak akkor lehet megtenni, ha az altalajvíz nem
magas állású. Egyébként csak lV a téglaszélességú falak nyújtanak tel
jesen védelmet, csakhogy ez meglehetősen drága építkezés s csak ott

159
ajánlható, ahol erre nem fektetnek súlyt. Használnak m ég kőtörmelékeket

is ólépítési célokra, de ennek az a hátránya, hogy sok nedvességet szív
magába az ilyen fal s ezt azután a belső felületen kiizzadja, ami ellen
egyébként úgy védekezhetünk, hogy féltéglaszélességű téglafalat építünk
belülről ólfalnak. Elég jó építkezési anyag a vályogtégla,-különösen
ha nem kell messziről fuvarozni. M egjegyzendő, hogy a kőfalakat
belülről jól ki kell vakolni s jól lesimítani, mert ha üregek és
repedések maradnak fenn, lakóhelyet adunk a férgeknek s ezzel
elveszítjük a kőépületeknek azt az előnyét, hogy féregmentesek.
Ahol különös tekintettel kell lenni az olcsóságra, fából fogjuk
a baromfiólakat felépíteni. Egyszerű fal azonban semmiesetre sem ele
gendő, hanem okvetlenül dupla falat kell alkalmaznunk. Általában
2 V 2 cm.-es gyalult deszkákat használnak erre a célra, amelyeket a külső
falon célszerű lesz kátránypapírral bevonni. A tartósság növelése céljából
legalább két évenként újból be kell kenni a papírt kátránnyal. A belső
falat karbolineummal kenjük be, hogy a nedvesség okozta korhadás
ellen megvédjük. A két fal közötti űrt valami rossz hővezetőanyaggal
kitöltjük. Legjobb e célra hamu, avagy apró szénsalak, esetleg tőzegpor,
ellenben fűrészpor, fagyapot, szecska nem ajánlatos, mert ezekben
kitűnően tenyésznek a férgek.
Gyakori dolog, hogy magában az ólban is kellenek válaszfalak.
Ezeket legcélszerűbb a földtől egy méternyire deszkából készíteni, azontúl
pedig drótfonatból. Alant alkalmazni drótfonatot nem jó, mert a kakasok
a lyukakon át csipkedik és nyugtalanítják egymást. Másfél centiméteres
gyalult deszkák egészen jól m egfelelnek e célra. Már itt említjük, hogy
ezeket a közfalakat mésztejjel jó l be kell meszelni s ezt a meszelést
évente 2 — 3-szor ismételni.
Igen jó baromfiólat szolgáltatnak a földgunyhók, amelyekről a
következőkben részletesen szólunk.
A tetőnek is ugyanaz a feladata, mint a falnak, védeni a hideg, a
forróság ellen s azontúl nem szabad csapadékot beeresztenie a háló
helyiségbe. A cseréptéglatető nem egészen alkalmas baromfiólnak fedé
sére, csak akkor, ha padlást készítünk, ahol különböző anyagokat el
akarunk raktározni, mert rendes cseréptetőnek m eglehetősen meredeknek
kell lennie, ez pedig túlmagasra tágítaná az ólat, úgy, hogy a baromfiak
télen fáznának benne. L egjobb a barom fiólak részére a deszkatető, amely
kátránypapírral van bevonva. Használhatók e célra is 21h cm.-es deszkák
és pedig ugyanúgy, mint a deszkafalnál említettük, külső és belső
burkolattal, a kettő közti üreget pedig kitöltjük valami rossz hővezetővel.
A külső burkolatot azután beszegezzük kátránypapírral, amelyet eleinte
minden évben, később pedig minden két évben újból bekátrányozunk.
Szebb, tartósabb, de drágább tető a pala- vagy pléhtető, vagy éppen

160
cementtető, amelynek az az előnye, hogy szinte örökké tart és majdnem

vízszintesre alkalmazható, természetesen kis lejtéssel kell bírnia, különben
nem tud lefolyni az eső- és hóvíz. A nád- és szalmatető télen nagyon
jól tartja a meleget, nyáron pedig hűsít. Óriási hátránya azonban, hogy
tűzveszélyes és a férgeknek, m eg egyéb kisebb nagyobb ragadozóknak
kitűnő búvhelyül szolgál. Bármilyen tetőt alkalmazzunk is, ügyelnünk
kell, hogy m eglehetős széles ereszt hagyjunk, nehogy az eső- és hóvíz
a falakon folyjon le.
Nagyon fontos az ólnak a padlója. Mindenekelőtt száraznak kell
lennie. Ha az altalajvíz fel-fel szivárog, sohasem fogunk a ragadós
barom fibetegségektől megszabadulni. Ennek minden körülmények között
való elkerülésére jó a padlót feltöltögetni legalább néhány centi
méternyire. Alkalmazhatjuk padlóul a rendes talajt, vagy készíthetünk
alkalmas más padlót pl. fából, téglából, cementből stb. Maga a rendes
talaj ritkán lesz olyan laza, hogy e célra éppen alkalmas volna, azért
legjobb 30 cm. mélyre kiemelni, friss homokot hordani a helyébe és
pedig annyit hogy a felszíntől néhány cm .-nyire magasabb legyen az
ól padlója. Ha a baromfi ürüléke azután kezdi ellepni, egyszerűen ki
em eljük ezt a homokréteget s felhasználjuk vagy a konyhakertben, vagy
a komposzttrágyatelepen s újat hordunk be. Itt említjük meg, hogy az
ól építésénél a ragadozók: róka, görény, menyét, patkány sündisznó,
egér távoltartására is kell gondolni. Ha kiemeljük az ól talaját 30 cm.-nyire,
akkor itt az egész felületen erős dróthálót helyezünk el, amelyet az ól
alapzatához, vagy favázához úgy erősítünk oda, hogy oldalt se tudjanak
behatolni. E célból, ha nem akarunk dróthálót venni, a következő
eljárásokat is követhetjük. A kiemelt réteg fenekére 7 — 8 cm. vastagságban
üvegcserepeket rakunk le, ezekre vastag agyagréteget alkalmazunk és
csak erre szórjuk a legfelső homokréteget. Egy másik eljárás, hogy
apró darabokra tört oltatlan meszet keverünk kavicsokkal vagy tégla
darabokkal s mintegy 5 cm. magasságnyira beszórjuk vele a kiemelt
réteg fenekét. Erre azután kátrányt vagy aszfaltot öntünk. A mész vizet
von magához és idővel a kavicsokkal szinte áttörhetetlen réteget képez,
amelynek a likacsait a kátrány, vagy aszfalt tölti ki. Ez utóbbiaknak
csupán a szaga is elegendő, hogy a különböző négylábú és csúszó
mászó férgeket távoltartsa. Jó padló még az is, ha kitéglázzuk az
ólat, vagy ha cem entburkolatot alkalmazunk. Néhol döngölt agyag
padlót készítenek, amelynek előnye utóbbi kettő felett az, hogy m elegebb
ugyan, de a tyúkok hamar felkaparják s az üregekbe tetvek és egyéb
élősdiek veszik bele magukat. A deszkapadlc is nyer itt-ott alkalmazást
s lényegében jónak is lehet mondani, mert meleget tart, azonban fel
tétlenül szükséges, hogy alatta a talaj száraz legyen, különben hamar
elkorhadnak a deszkák. Felső felszínét azzal kell megvédeni ugyan

161
ettől a veszedelemtől, hogy kátránnyal vagy karbolineum mal időn

ként bekenjük.
A következőkben ismertetjük a különféle önálló ólrendszereket.
M int látható, ezek mind egyszerű kis házak, kisebb-nagyobb barom fi
állom ány befogadására. Ezeket lehet kombinálni. N agyobb állománynál
lehet többet egymás mellé építeni, azonban úgy, hogy minden ólhoz
124. A kröllwitzi baromfiól hosszmetszet, háló, tojó, kaparóhely.
tartozó állománynak más és más kifutója legyen, mert a tapasztalat azí

mutatja, hogy a termelés szem pontjából nem kedvező, ha sok baromfi
van együtt m ég ha elegendő nagy kifutó is áll rendelkezésre, de nem
jó sok állatot egészségügyi szempontból sem összezsúfolni. A kröllwitzi
ól a 124. sz. ábrán látható, amelyet Beeck igazgató tervezett és am ely 60 drb
középnehéz tyúk befogadására alkalmas. Méretei az alapozásnál szám ítva:
3 m. széles, 8 m. hosszú, 2'50
m éter elülső magasság, 1'90
méter hátulsó magasság. Ezek
mind külső méretek. Az ól b el
seje három részre van osztva:
háló-, tojó- és kaparóhelyiségre.
A hálóhelyiség 2 -5 m. széles,
3 méter mély, hasonló nagy a
tojóhelyiség is. Magasság elől
125. sz. ábra. Téglából épült baromfiól, oldalt
2*25 m., hátul l -65 m., a falak a kaparóhelyiséggel.
dupla deszkázásból állanak (2Vz
cm .-es deszkák). A deszkaközök a külső és belső fal között tőzegporral
vannak kitöltve. A mennyezet hasonlóan van elkészítve. Az ablakok
és szellőző nyílások az épületnek délkelet felé néző frontján vannak,
egy-egy mindenikből az említett két ólrészben, am int képünkből meg
ítélhető. A padló a háló- és tojóhelyiségben cem entbeton s az előbbiben
tiszta tőzegporral, utóbbiban pedig tőzegporral vegyes szecskával van
behintve. A kaparóhelyiségben, amely csak egyszerű deszkafalból és
fedéllem ezből áll, a földön nyáron szecska, télen pedig sok szecska és
W in k le r J . : B a r o m f ite n y é s z t é s . 11

162
szalma van felhintve, hogy a tyúkoknak alkalmuk legyen minél többet

kaparni. A földet itt évente kétszer megfordítjuk.
A hálóhelyiségben van öt ülőrúd, körülbelül 60 cm. m agasságban.
U gyanazt a távolságot kell az egyes ülőrudak között is betartani. Az ól
szellőzése igen egyszerű, am ennyiben a szellőzőnyílások, valamint a
h áló- és tojóhelyiséget összekötő ajtó nyitva marad, míg a hideg idő
be nem áll. Tulajdonképpen
ekkor alkalmazzuk csak az
ajtót rá a nyílásra, amelyet
különben soha be nem te
szünk. A szellőző- és ablak
nyílások a rovarok és egyéb
férgek elleni védelem ből
szűk dróthálóval vannak be
126. sz. ábra. Fából épült baromfiól.
A a hálóhely, B a kaparóhely. vonva. Az ablakok kifelé
nyílnak. Ha az időjárás hü-
vösödik, becsukjuk az ablakot a hálóhelyiségben, később a tojóhelyi
ségben is, nagy hidegben a hálóhelyiségben a szellőző nyílást is, ellen
b en a tojóhelyiség szellőzőnyílása a leghidegebb időben is nyitva
m arad. Ilyen módon elérjük azt, hogy a hálóhelyiségben mindig egész
séges temperatura lesz.
A szellőzés itt tehát a következőképp megy v é g b e : a hideg külső
levegő a tojóhelyiség szellőzőnyílásán át beáramlik s a nyitva-
hagyott ajtó közén bejut a háló
helyiségbe, ahonnan kiszorítja
az elhasznált levegőt, amely
ugyanazt az utat teszi meg,
csakhogy felül az ajtónyíláson
m egy a tojóhelyiségbe s a
szellőzőn át kiáramlik. Ezen lég
áram lás dacára is ritkán sülyed 127. sz, ábra. Baromfiól a frontban a kaparó
a hő lejebb két fok melegnél. helye. í. trágyafogó deszka, 2. ülőrudak, 3.
tojófészkek, 4. köz a fal és a tojófészkek között.
A tyúkok emellett huzatmentes b) A front fala, amelyen az ajtó és amely előtt
helyen hálnak és mindig kellő a kaparóhely van.
m eleg felett rendelkeznek.
Ezek az ólak csak igen keveset használódnak el, minélfogva nagyon
tartósak, különösen akkor, ha az oldalfalakat nem építjük az alapzatba,
hanem mintegy 5 cm .-rel feljebb kezdjük a földtől, mert ez esetben
a víz le tud folyni s nem éri a fát állandóan, aminek következtében
nem rothad el. A kröllwitzi baromfitenyésztési iskolában már 30 év
óta használnak ilyen ólakat, anélkül, hogy számottevő tatarozásokat kellett
volna rajtuk végrehajtani.
Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár -

163
A tyúkólakat különféle anyagból készítik, ú. m. fából, téglából és

földből. A fából valók majdnem kizárólag s a téglából meg a földből
valók legnagyobbrészt szintén négyszögalakban készülnek. A fö
valókat gyakran kerekre, míg a kő- és téglaépítményeket hat- és nyolc
szögletűre is tervezik. N agyobb term elésre berendezett telepeknél leg
célszerűbb a hosszú négyszögalak. Igen egyszerű, egy törzs részére
fából készült kaparóhelyiséggel ellátott ólat mutat be 125. számú ábránk,
amelynek méretei a rendelkezésre álló tértől függnek. M ellső magasság
2 vagy 2 1/a méter, a tető hajlása hátrafelé 2 0 — 25 cm. Védett helyen,
pl. egy háznak a déli oldalán, elegendő egy faól is (126. ábra). A desz
kákat ablakredőnyszerűleg egymásra szegezzük és úgy alkotjuk meg a
fából való falakat. Egyéb viszonyok között vagy dupla deszkasorokból
alkotjuk meg a falakat, vagy
pedig az egyszerű deszkasort
kátránypapírral bevonjuk. A
tető minden oldalról ném i
leg előre nyúlik és kátrány
papírral van fedve. A padló
a természetes földfelület és a
szélén köröskörül földbemélyí-
tett drótháló van elhelyezve
a ragadozók elhárítása céljá
ból, A) alatt van az éjjeli
hálóhely, ablakkal a frontban
és ajtóval az oldalfalon. A 128. sz. ábra. FábóI épült baromfióI, a hálóhely
belső oldalon van egy buvó- alatti kaparóval.
lyuk, a melyen át a tyúkok
a kaparóhelyiségbe juthatnak. Benn az ólban elhelyezzük a beren
dezést, m ég pedig a leszedhető ülőrudakat, trágyafelfogótáblát, tojó
fészkeket. A kaparóhelyiség elülső nyilt részét felül egy negyed
vagy egy hatodnyira az időjárás elleni védelemül bedeszkázzuk, vagy
függönyt is alkalmazhatunk. A kaparóhely elhelyezése másként is lehet
séges. Lehet a front előtt, amidőn a tető és oldalfalak előre m eg van
nak hosszabbítva és az ajtóbejárat előtt van a fedett terület, ahogy az
127. sz. ábrán látható. Elhelyezhető az ól alatt is; mint a 128. sz.ábra
m utatja. Ez különösen szűk területen alkalmas építkezési mód.
Egészen más rendszerű az alábbi építkezési mód, mely külö
nösen most igen ajánlatos, am ikor az épületanyag igen drága s az
em berek a lövészárkok építése által nagy tapasztalatot szereztek a föld
munkákban.
A Iesülyesztett ól, amit a 129., 130. és 131. sz. ábrák feltüntetnek,
11 méter hosszú, 4 méter széles, 2 0 —25 cm. vastag vályog vagy vert
ll*

164
falazattal s lapos, hátrafelé kissé lejtős, kátránypapírfedémmel van

ellátva. Öt helyiségre van osztva:
a) 3 X 4 m. fenék, mélysége 2 00 cm. szint alatt, 80— 100 baromfi
számára megfelelő ülőrudakkal,
levegőkészlet 36 köbm éter, két
4 0 — 40 cm. ablaka van ;
b) lejárat, lépcsőkkel két
oldalt és kifelé ajtóval, szint
alatt 166 cm .;
c) helyiség, tojáslerakásra
fészkekkel, szint alatt 33 cm .;
d) keltető- és hízlalóhelyi-
ség 3 0 — 40 baromfi állandó
hizlalására, körülbelül 6 □ m.
földpadkával.
Ide van építve a b) helyi
ségből füthető búbos kemence,
végül az e) 150— 200 darab
korai csirke felnevelésére, 8
□ méter földpadkával, több
ablakkal (a legvilágosabb).
A méretek és a beosztás
a körülmények szerint, tetszés
r ♦ szerint változtatható.
Az építéshez m esterem ber
<> aligha kell.
A méreteket nyomjelezzük
^ a föld színén. A föld kihányá
sát a falak helyein kezdjük
meg, melynek egy részét mind
járt vályogverésre használjuk,
^ vagy a vert fal anyagául szol
gál. A falaknál az alapzatot
a középvonalon félig bevert
cövekek helyettesíthetik.
A fennmaradó föld az
emelendő falak külső oldalának
feltöltésére leend felhasználva,
kihagyva az ablaknyilásokat
egészen azereszig. Azelőrészen a feltöltést elhagyjuk. A legm élyebb
színvonalra, kétméternyire ajáróutak kerülnek, ennek kiásása befedés
utánra marad.

165
A földpadkák egy m éternyire jutnak szint alá.

A hátsó (északi) fal a föld színe felett 80 cm .-re emelendő. A mellső
fal magassága szint felett 120 cm. Az ajtófákat helyesen felállítjuk s az
ablaktokokat behelyezzük a falba.
Ha a falakat felemeltük, a belső és szélső falakra az épület hosszá
ban körülbelül a felező középvonalon erősen „mestergerendát" (állhat
több darabból is) építünk be a falak szintjére. A fal és gerendára
keresztbe fektetünk minden méter távolságra szarufa vastagságú fenyőket
(lehet két-két rövidebb is), úgy, hogy az épület elején levő 8 0 — 130
cm .-es eresz ki legyen képezve. Ezen póznák az épület keresztirányá
ban feküsznek és hátrafelé 40 cm .-es esésük van. A falakat a ráfektetett
fenyők színvonaláig kitoldjuk, a szélső falakra ráfektetünk egy-egy fenyőt.
A szarufákra most már 3 — 6 cm . átmérőjű, 1— 5 méter hosszú

izmos erdei hajtásokat szegezünk sűrűn, rácsszerűleg. Ha kissé egye
netlen, az nem baj, csak a szarufák felett legyen rendezettebb, mert
a szarufák fölé és irányában a rácsozat tetejére pontosan, minden méter
nyire fenyőlécet kell erősítenünk, amihez később a borító kátránypapírt
szegezzük.
Miután a léceket egyenletesen felerősítettük, a rácsozat közé szőlő
venyigét, fűz- vagy más szívós vesszőt fonunk és tűzdelünk be elég
durván, mert mennél több a felső és alsó oldalon a kiálló vég, annál
előnyösebb.
Most következik az egész födél lényege, a sok-sok hosszú szalmá
val átdolgozott agyag. Ezt a masszát ne sajnáljuk, a kiásott földből
telik bőven. Telisteli tömjük vele a »rácso t"; pontosan a lécek magas

166
ságáig. A közökön egy részét átnyom kodjuk, alól viszont sarat csap
kodunk fel s megtapasztjuk jó vastag íétegben.
Mikor csaknem megszáradt, felül polyvás sárral elsimítjuk és alul
is lehetőleg kidolgozzuk a „stukkaturt". A
födém vastagsága a fenyők hordképességé-
hez mérten 15— 20 cm. is lehet. Később
szekeret is elbír.
A száraz agyag egyenes lesz, mint a
deszka, csak a lécek felülete látszik ki m in
den méternyire, erre szögezzük a kátrány
papírt, a széleken az ereszt gondosan b e
szegve. Jó vastagon forró kátránnyal b e
kenjük am ibe kevés aszfaltot tettünk, durva,
homokkal beszórjuk és száradás után az
épülettel együtt bemeszeljük.
A helyiségekben a földpadkák a kényel
m esebb kezelés, világosság, szárazság és
m eleg érvényesülése miatt, valamint azért
vannak meghagyva, hogy így alacsonyabb
a fal s építése nem okoz nehézséget. Hogy
le ne omolhassanak ismét csak a farács-
képzéshez vagy venyigéhez folyamodunk,
amit ferdén felállítgatunk és három helyen
vízszintes rúddal a falhoz szorítunk; a ruda
kat fakampókkal rögzítjük. A rácsot szalmás
agyaggal tapasztjuk be.
A padka felületét szintén jól kidol
gozott vastag szalmás sárral tapasztjuk m eg.
A padkákon a baromfiak elkülönítésére
farámákra erősített drótfonatokat alkalmazunk,
melyeket vaskampók és kapcsok segélyével
rögzítünk.
i ! A búbos kemencét minden ügyesebb
falusi em ber összeállítja. Hogy a szikrák
kiszabj dulását megakadályozzuk könyök
csöveket iktassunk be, vagy kanyargó füst-
*■ % vezetéket építsünk.
| A kemence megemészt minden szemetet,
száraz falevelet, burgonyaszárat, kórót, gazt,
rozsét, szalmát, hulladékot, egy-egy tuskó két nap is meleget tart
szegény állatainknak.
A helyiségek között a levegő cirkulációja magas és alacsony csator-

167
nákkal tartandó fenn. — A sülyesztett baromfiólak gondosan szellőz-

tetendők. Ezeknél az ólaknál néhol olcsóbbak, télen melegebbek, nyáron.
132. sz. ábra. Egyszerű földkunyhó.
m eg hűvösebbek a földkunyhók. Ilyen ólat a 132. és 133. számú ábrán is

láthatunk; ezen ól a leásoít földtől 1'80 m. vagy 2 m. magas és kb. éppen
olyan széles. A vázat — amely
göm bölyű fenyőgerendákból is
állhat — keresztberakott desz
kákkal kell befedni, a deszkákat
aztán kátránylemezpapírral kell
bevonni vagy pedig karbo-
lineummal vastagon bekenni,
hogy azok a reákerulő föld alatt
egyhamar el ne korhadjanak.
Ha evvel készen vagyunk, úgy 133. sz. ábra. Begyepesített földkunyhó,
akkor ezen fedél kb. 20 cm.
vastag földréteggel befedhető, mint ahogy a 134. sz. ábrán látható, a
földrétegre meg gyeptéglák rakhatók, hogy a föld onnan le ne csúsz-
134. sz. ábra. A földkunyhó faváza.

168
hasson és minél előbb szilárd töm eget képezzen. A felrakáskor a föld

alulról lesz felfelé szórva és időközönkint jó l ledöngölve.
A gyepesítés mindenkor tavasszal hajtandó végre, hogy a fű azon
m inél előbb kihajthasson és az egész töm eg megszilárdulhasson.
Ahol a talajvízi viszonyok azt m egengedik, ezen kunyhószerű

ólat 1 m. mélyre is kiáshatjuk A kiásott ól feneke szénsalakkal vagy
kavicscsal felszórandó, m egelőzőleg azonban 20— 30 cm. vastag agyag
szórandó oda, amely alaposan ledöngölendő.

Az ól belsejének világossá tétele céljából tökéletesen elégséges,
ha az ajtón nagyobb ablakot hagyunk; ha ez esetleg kevés lenne, akkor
136. sz. ábra. Kacsaól.
hosszoldalain is alkalmazhatunk a szükséghez képest ablakokat. Szellő

zés végett igen jó szolgálatot fog tenni egy vagy két — az ól hosszá
hoz képest — kémény alkalmazása. Végül, hogy állományunk rosszabb

170
időben is kint a szabadban tartózkodhassék, célszerű a kunyhó vala

mely oldalán tetővel bíró kaparóhelyről is gondoskodni.
A földkunyhókat sokan ajánlják, mint igen jó baromfiólakat s
ténydolog, hogy igen célszerűek, csak jó l kell megcsinálni. Belgiumban
és Dániában szeretik a tenyésztők építeni s innen terjedtek el erre
mifelénk is. A jó földkunyhó előállítása nem olyan egyszerű és nem
is olyan olcsó, mint az em ber hinné. Ha a fenyőgerendákat egyszerűen
egymás mellé támasztjuk, egyik végükkel a földbe, másikkal hozzá
szegezzük a tetőgerendához s a kivágott gyeptéglákat csak egyszerűen
ezekre ráfektetjük, nem számíthatunk tartós építményre, mert a főgeren
dák alul elkorhadnak, a gyeptéglák is megülepednek, úgy, hogy a szél
és eső csakhamar átüt. Ilyenek leg feljebb 2 — 3 évig tartanak. Már tar-
tósabbak azok, amelyek föld helyett téglával vannak fedve, s ezekre kerül
nek a gyeprészek, belül
pedig agyaggal vannak
kitapasztva. Ha azonban
valóban tartós és jó épít
kezést akarunk, akkor a
földet Va méter m élység
ben 9 X 5 m. területen
(50 drb állatra számítva),
kiássuk s az oldalakat
25 cm .-re betonirozzuk
s erre a fundamentumra
137. sz. ábra. Állandó jellegű nagyobbszabású lúdól. építünk tovább. A fenyő
gerendákat 2 — 3 cm. erős
deszkákkal fedjük be s ruberoiddal bevonjuk és erre rá jön azután a
föld, amelybe a gyeptéglák be lesznek ágyazva. Az ablakokat természe
tesen előbb ráalkalmazzuk az építményre és pedig belülnyíló padlás
ablakok módjára, lehetőleg nagy üvegfelülettel, 9 m. hosszúságra négy
ablakot szoktak számítani. Az ól feneke puszta föld marad, vagy ha
talajnedvességtől tartunk, köveket hordatunk be, amelyekre homokot
szórunk. Ilyen földkunyhó igen célszerű, nyáron hűvös, télen meleg,
de nem igen olcsó.
A víziszárnyasok az óllal szemben nem támasztanak oly nagy ig é
nyeket, mint a tyúkfélék. A kacsaól lehet igen egyszerű, világosnak és
tisztának kell azonban lennie, különben csak betegségek csirájának m eleg
ágya. Képeinken a 135. és 136. sz. ábrákon bemutatunk egy 20 drb kacsára
való ólat. A rajz önmagát magyarázza. A kacsatenyésztésnél szükség
van 1. hálóhelyre, 2. nevelőre, 3. keltetőre, 4. felszerelésre, amely
utóbbi lényegében nem sokból áll. Az épület fából készül, a falvastag
ság 10 cm. A padlózat tisztasági szempontból minden helyiségben

171
cement legyen, amelyre a legfiatalabb kacsák helyén deszkabetét kerül.

Fűteni csak azt a helyiséget kell, ahol a nevelést mesterségesen végezzük,
ami a kacsáknál m ég sokkal könnyebben lehetséges, mint a tyúkféléknél.
Szükség lesz egyébként fűtésre akkor is, ha télen, vagy igen korán
tavasszal keltetjük a kacsákat kotlósokkal. Az épület belső berendezése
lehető legegyszerűbb.
Tojófészkek nem kel
lenek, mert ha jól és
bőven almozunk,akkor
a kacsák ebben vesze
delem nélkül Ietojhat-
ják tojásaikat. Ha nem
dolgozunk keltetőgé
pekkel, akkor kotló- 138. sz. ábra. Kisebb szabású lúdól.
fészkekről kell gondos
kodni. N agyobb kacsaállománynál az ólterületet el szokták rekesz-
teni kisebb rekeszekre, amelyekben 10— 25 kacsa elfér. A kacsák t. i. rend
kívül ijedősek és ha valamitől megriadnak, összeszaladnak egy sarokba
s agyontapossák egymást. Ha pedig rekeszekkel több csoportra van
nak felosztva, az agyontaposás veszedelme kisebb.
A kisgazda udvarán a
libák a többi barom fival
vegyesen eléldegélnek és
rendesen csak egy ólja van
az egész baromfiállomány
nak. O lcsóság szempontjá
ból nem lehet ez ellen
kifogást tenni, de annál
inkább az állatok egészsége
szempontjából. Kisebb állo
mánynál célszerűen be lehet •
139. sz. ábra. Ideiglenes hídól. rendezni az ólakat úgy,
hogy a tyúkoknak adjuk az
ól felső részét, az alsót pedig a víziszárnyasoknak. A két részt azonban
deszkafallal kell elkülöníteni, hogy a tyúkok be ne piszkíthassák az
ülőrudakról az alant levő víziszárnyasokat. Lúdólak építésénél irányadó
elvülvehetjük, hogy egy lúdnak kb. fél □ -méternyi ólterület kell.
Fentebb leírt ólazási eljárás aludaknáligen olcsó, de csak igen kis
állománynál előnyös, mert nagyobb állománynál az ólnak túlnagynak
kellene lenni, ami nem célszerű és a kezelést is igen m egdrágítja.
Ha tehát nagyobb lúdállományt tartunk, akkor ennek külön helyet kell
elkeríteni, vagy külön ólat kell építeni m egfelelő terjedelem ben. Ha

172
önálló lúdólat építünk, akkor a hely kiválasztására nagy gondot kell

fordítani. Habár a lúd víziszárnyas és szívesen tartózkodik akár egész nap
a vízben vagy mocsaras legelőn, éjjelre m égis száraz hálóhelyet igényel.
Ha tehát a vízi kifutó mellé önálló lúdólat építünk, akkor ezt emelke-
dettebb helyre kell tennünk, ahová a víz sohasem ér el. Különbséget
kell tennünk állandó és ideiglenes lúdól között. A 137. sz. ábrán bemuta
tunk egy nagyobbszabású ólat, amely építhető fából, de ha nagyobb
tartósságra számítunk, téglából vagy vályogból. Az ól ablakokkal van
ellátva, amelyek vagy üvegből, vagy drótfonatból készülnek. Előbbiek
ősszel és télen, utóbbiak tavasszal és nyáron alkalmazhatók. Az ól
140. sz. ábra. Amerikai tyúkház éjjel.
szellőztetővel is el van látva, amennyiben az ablakok fölött hosszú, nyit

ható és zárható nyílás van, amelyet szükség szerint kinyitunk vagy
becsukunk. A 138. sz. ábrán egy kisebb lúdól látható, amilyen a gazda
udvaron különösen könnyen alkalmazható. A 139. sz. ábránkon szintén
kisebb ólat mutatunk be, amely legelőkön és vízikifutók mellett
fog jó szolgálatokat tenni, mint ideiglenes ól. Használható állandó ólnak
is baromfiudvarokon.
Bárm ilyen ólat építünk is, a méretekre nagy súlyt kell vetni, mert
amilyen ártalmas a nagyon szűk ól nyáron, éppen olyan káros lehet a
túlságosan tág ól télen. Nagyobb állományt feltételezve azt lehet m on
dani, hogy egy D -m éterre lehet 5— 8 kacsát, vagy 3 — 6 ludat számítani,
vagyis 10 n -m é te r területű ólban 3 0 — 35 kacsa és 2 0 — 22 lúd fér el
tojófészkekkel együtt.

173
Barom fiházak.
Eddig szólottunk a különálló barom fiólakról, de gazdaságokban,
vagy nagyobb tenyészetekben szükségessé válik ezen ólak egyesítése,
ami baromfiházak alakjában szokott m egtörténni. Itt említjük meg az
amerikai tyúkházakat, amelyek többnyire fából épülnek, 5 m. szélesek
és tetszésszerinti hosszúak, válaszfalakkal osztályokra vannak osztva?
amelyek 50 tyúk befogadására alkalmasak, egy-egy ilyen osztály hossza
3 V 2 m. A 140. és 141. sz. ábrákon bemutatunk ilyen tyúkházat, amely
nincs rekeszekre osztva. A fal frontrészén ablakok vannak, úgy
hogy az épület világos és szellős, a hátsó fal mentén vannak az ülő-
141. sz. ábra. Amerikai tyúkház.
rudak, a front mentén a tojófészkek. Ha csúnya idő van, kaparó

hely helyett itt az ólterület szolgál a tyúkoknak tartózkodási helyül.
Az amerikaiak előszeretettel alkalmazzák ezeket a házakat, mert sok
munkát takarít meg a kezelőszemélyzet, ha az állatok egymás mellett
vannak. Erről különben a barom fitelepekről szóló fejezetben lesz szó.
Gyakran 1500 tyúkra építenek ilyen házakat és 60 kakast számítanak
ehhez az állományhoz. Ilyen tyúkházak alkalmazásánál a tenyészet akként
rendezhető be, hogy valamennyi tyúk egy kifutóra jár ki, de akként is,
hogy minden osztálynak megvan a maga külön kifutója. Ezek a házak
Amerikában jól beváltak, nálunk azonban nem igen ajánlhatók, mert a
barom fibetegségek ilyen ólazás mellett igen hamar terjednek. Ellenben
Amerikában, ahol a farmok távol vannak a községektől és nagy földterületek

174
kel rendelkeznek, kisebb a fertőzési veszedelem. A 142. és 143. sz. ábrákon

két csinos baromfiházat mutatunk be, amelyekben az összes baromfi-
142. sz. ábra. Baromfiház frontja.
‘ fajok nyernek elhelyezést. A 142— 143. sz. ábra szerint a tyúkok is a

földszinten nyernek elhelyezést és a galam bok a tető alatt vannak.
143. sz. ábra. Baromfiház alaprajza.

1. homokos, 2. gyepes kifutó, 3. medence.
A 144— 145. sz. ábra szerint a földszinten van az ú. n. nehéz baromfi,

vagyis a víziszárn yasok, az első emeleten a tyúkok, pulykák és gyöngy
tyúkok, a toronyszerű felépítményen pedig; a galam bok. Az épület,

175
mint látható, csínnal bír, amelynél különféle stílus alkalmazható. Az

alaprajz bemutatja az épülethez tartozó kifutó tervezetét. Van gyepes
144. sz. ábra. Nagyszabású baromfiház frontja.
terület, van hom okos terület és van úsztatómedence. A kifutóterület

2 '5 méter magas drótkerítéssel van körülvéve. A drótkerítés termé
szetesen más kerítés
sel is helyettesíthető.
A kifutó.
B a r o m fiu d v a r r a ,
vagy baromfikifutóra
okvetlenül szükség van.
A b a r o m f iu d v a r n a k
vagy kifutónak lehető * -
leg déli fekvést kell 3 -
4
biztosítani és árnyé '
kos, gyepes, homokos

5
vagy felásható terü
leteknek váltakozniok
kell rajta. A tyúkfélék
1r * " * !
r r
IS
nek leg jo b b részben
gyepes, részben hom o
kos terület. A tyúkok
kifutóit el kell keríteni,
egyrészt azért, hogy az
145. sz. ábra. Nagyobbszabású baromfiház alaprajza.
állatok szét ne kalan
1—9. a belső berendezés 10. a medence, 11. pulykák.
dozzanak, el ne vessze 12. a vizi szárnyasok kifutója, 13— 15. gyepes, 14. homo
nek, másrészt, hogy a kos kifutó.

176
tenyésztés tisztaságát biztosítsuk. Szükség esetén minden fajtának kell

külön elkerített kifutót adni. A kerítés 2 — 2'5 méter magas legyen. Az
átrepülés meggátlása végett a 146. sz. ábra szerint dróthuzalokat alkal
mazunk. A tyúkok ezeket a dróthuzalokat nem látják, s amint felrepül
nek, beléjük ütköznek. Ha
többször visszaesnek, ab
bahagyják az átrepülési
kísérletet.
A víziszárnyasok ki
futója jó, ha egyszersmind
legelőterület is. A lúd
elsősorban fűevő legelő
- állat, s a füves legelőt
inkább igényli, mint a vízi
kifutót, habár erre is szük-
146. sz. ábra. Az átrepülés meggátlása. sége van a lúdnak páro
zás idején. A kacsa, m i
vel a szárazföldön kevésbbé fürgén tud mozogni, jobban kihasználja
a vízi kifutót és a mocsaras, füves legelőt, amelyen sok állati eleség
található. A Iudakat ki szokták hajtani a legelőre, mint a számosállatokat,
s a községek lakói sokszor közös libapásztort tartanak. Ha vízi kifutó
között válogathatunk, akkor inkább folyóvizet válasszunk, mert az az
ürüléket elsodorja, elmossa, és a fertőző csirák nem szaporodhatnak el.
A tóvíz is igen jó vízi kifutó, am ennyiben állandóan hullámzásnak van
kitéve, amely a tópart széleit
tisztítja. Kedvezőtlen a pangó
állóvíz. Vízi kifutónak felhasz
nálhatók a legkeskenyebb pa
takok is, megfelelő duzzasz
tással. Figyelni kell a víz hő
m érsékletére, mert ha a kifutó
vize nagyon hideg, az állatok
nem m ennek bele. A patakok 147. Sz. ábra. A medence part töltése.
vizei szoktak ilyen hidegek
lenni, ezért duzzasztással szélesebb területre eresztjük ki a vizet, ahol
csakham ar felmelegszik és állandóan m elegen marad.
Ahol természetes vízi kifutó nincsen, ott medencét kell építeni
mesterséges lefolyással. Az ilyen m edence legyen legalább 60 cm. mély
és lejtéssel kell bírnia, hogy a víz lefolyhasson. Igen kedvezőtlenek az
olyan medencék, amelyekből a vizet ki kell meregetni, mert ezek nehezen
tarthatók tisztán és a betegségcsirák hamar elszaporodnak bennük. R en d
szerint cem entből készítik a medencéket. Készíthetők ilyen vízi kifutók más

177
anyagból is, mint a 147— 151. sz. ábrák mutatják. A mesterséges tó fene
kére először használt zsákvásznat terítünk, amelyet először forró bitum en
nel itatunk át s ezekkel a vászoncsíkokkal, amikor még jó forrók,
148. sz. ábra. Mesterséges medence. 1— 2. cement- vagy bitumen

réteg, 3. szilárd medencealap.
kipárnázzuk a m esterséges tó alját. Ezután 2 — 3 cm. vastag bitumen-

hom okréteget készítünk. A réteg lerakását a tó fenekén kezdjük és
haladunk a töltés széle fele. Ha a bitumen kihűlt és összeszáradt,
149. sz. ábra. Mesterséges medence. 1. A táplálócső, 2. levezetőcső, 3. cement- vagy

bitumenréteg, 4. zsákvászon- vagy ponyvaalap, 5. tófenékréteg, 6. vízlevezetőcső,
7. altalaj felső rétege.
megkeményedett, akkor az egész tóterületre agyagot vagy agyagos föl

det hordunk be. M ielőtt ezt a munkát befejezzük, el kell készíteni a
tó tápláló- és levezetőcsöveit. Hogyha az altalaj laza, homok vagy
150. sz. ábra. Mesterséges medence levezetőcsővel. 1. Táplálócső, 2. levezetőcső,

3. bitumen- vagy cementréteg, 4. levezetőcső, 5. szilárd tófenék, 6. medencealap,
7. állítható levezetőcső, amelynél kivezető közök vannak.
kavics, akkor előbb szilárd tóalapról kell gondoskodni, amit asphalttal

lehet elérni, amelyet azután jó l le kell hengerelni, vagy döngölni. Ha a
költségektől nem riadunk vissza, akkor a bitum enréteg alá drótfonatot,
W in k le r T .: B aro m fite n y é sz té s.

378
alkalmazunk, ezáltal különös tartósságot adunk a bitumenrétegnek.

A táplálócsövet összeköttetésbe hozhatjuk a kúttal, vagy pedig egy,
esetleg több háznak az esővízlevezető csövével, amelyekből a mester
séges tó állandóan nyerheti a vizét. A víz levezetésére csapok sz o lg á k
nak, amelyek, mint a 149. sz. ábrán látható, a víznek bizonyos szintjét
tartják^ meg. Előbbi ábra ott használható, ahol bő a víztáplálás, amikor
tehát állandó magasságon lehet a tó szintjét tartani. A 151. sz. ábrán
látható levezetőcső beállítható aszerint, hogy több vagy kevesebb közt
veszünk ki a 150. sz. ábra bal alsó sarkában látható könyökből.
A bitum enréteg cementtel is helyettesíthető és a víztáplálás és levezetés
■cement alkalmazásnál is a mondottakhoz hasonlóan vezethető keresztül.
A vízi kifutó kapcsolatba hozható a mezőgazdálkodás egyéb állat
tenyésztési ágaival, nevezetesen a haltenyésztéssel, a fűzfavesszőterme
léssel, nemkülönben
ahol m ég birkaúszta-
tók vannak: a ju h
tenyésztéssel. Némely
helyen összakapcsolják
a lóúsztatót a vízi szár
nyasok kifutójával, a
mennyiben a lóúszta-
tóba engedik a szár-
151. sz. ábra. Az állítható levezetőcső szája. nyasokat. Természete
sen ebben az esetben
a m edence mélysége a lovak szükségletéhez igazodik. — A pulykák
-és a gyöngytyúkok kifutója szintén akkor a legjobb, ha egyszersmint
Jegelő. Ezek a szárnyasok is meghálálják a gazdag, füves területeket,
d e m ég jobban szeretik az olyan kifutókat, amelyeken fák, bokrok, füves
tisztások sűrűn váltakoznak. A gazdaságokban vannak kizárólagos
íbaromfilegelők, amelyekről azonban az üzemtani részben lesz szó.*)
Berendezések.
A barom finak bizonyos berendezésre is van szüksége, hogy az ólak
ban jó l érezze magát s életszükségleteit kielégíthesse. A tyúkoknak,
pulykáknak, gyöngytyukoknak ülőrudakat kell adnunk, mert a síma
földön nem szívesen hálnak. A víziszárnyasoknak ezekre nincs szükségük,
legfeljebb csak tojó- és kotlófészkeket igényelnek. Az ülőrudakat rendesen,
hibásan, göm bölyűre faragott lécekből készítik, holott a fajta nagysága
szerint 4 — 7 cm. széles lécrúdon legkényelmesebben ül a baromfi, ha
a léc élét egy kissé legöm bölyítjük. A vastag göm bölyű rúdon nem
*) Egyébként az építkezés helyes keresztülvitelére nézve ajánljuk O M GE. könyv

kiadóvállalatban m egjelent: Groffits Gábor, Gazdasági építészet 2. bővített kiadását
áttanulmányozni.

179
tudja a tyúk magát jól tartani és a vékonyon görcsösen kell lábujjait össze
húzni, ha biztosan akar ülni. A 152. sz. ábrán bemutatjuk a különböző
ülőrúdformákat, keresztmetszetben s a képből megítélhetjük, hogy csak
a középső forma lehet célszerű. Legnagyobb tyúkfajtáknak és a pulykák
nak 7 cm. széles ülőrudak, a kisebb fajtáknak 4 — 5 cm. széleset fogunk
készíteni. Az ülőrudaknak amellett, hogy elég erősek egy sor tyúknak
a tartására, m ég mélyedésektől és repedésektől menteknek kell lenniök,
mert ezek a különböző férgek búvóhelyei. Az ülőrúd vastagsága lehet
4— 6 cm., természetesen m egfelelő alátámasztással. Az ülőrudak hosszára
vonatkozólag azt lehetne mondani, hogy egy tyúk 15— 20 cm.-nyi terü
leten bőven elfér, A pulykának
pedig 30 cm.-nyi rést kell hagyni.
Megjegyzendő, hogy télen szoro
san ültethetjük a tyúkokat. Ha pl.
25 tyúk nyáron 3 rúdon nyug
szik, télire elvehetünk tőlük egyet
s ennek következtében szorosab
ban ülnek egymás mellett és
jobban melegednek. Nagy hiba,
ha az ülőrudak nem egyforma
magasak, mert a tyúkok, pulykák
mindig a legmagasabb helyen
akarnak hálni. Ezért az ülőrudakat
mindig egyforma magasra kell
tenni, (153. számú ábra) de ez a
m agasság ne lépje túl az 5 0 — 100
cm .-t, mert nem jó, ha az állatok
nak erőlködniük kell a rúdra való
fölrepülésben. Ettől az erőlkö
déstől származnak a görbe mell
csontok. A könnyű fajták a m agasabb ülőrudakat szeretik, a nehezebb
fajtáknak alacsonyabbakat kell adni. Növendékállatoknak egészen
alacsonyai, ahogy a 154. számú ábrán látható. Az ülőrudak közötti
távolság szintén a fajta nagyságához képest 2 5 — 50 cm. lehet. Az ülő
rudak megerősítése igen különböző lehet, csak azt kell számításba venni,
hogy levehetők legyenek tisztogatás céljából. Elég megfelelő pl. ha két
szemközt levő falon bevágással ellátott deszkadarabot szegezünk fel és
ezekbe a bevágásokba illesztjük bele az ülőrudakat. Az is jó eljárás, ha
a menyezetről lelógó vasrudakhoz vannak hozzáerősítve. Lehet az ülőrúd
egyik vége sarnirral összekapcsolva a fallal, úgy hogy napközben fel
lehet támasztani és nekifektetni a falnak, úgy hogy az ólterület tel
jesen szabad, lásd 153. sz. ábrát. Lehet továbbá az ülőrudakat bakokra
• 12*

180
alkalmazni, amelyek a hálóhelyről ki is vihetők. A hálóhelyen a leg

nagyobb bajt okozzák a tetvek és egyéb férgek, amelyek rendszerint
az ülőrudakról másznak rá a baromfira. Ennek megakadályozása
végett külön ülőrúdmeg-
erősítésitési módot szok
tak alkalmazni, amely a
155. sz. ábrán látható.
A készülék lényege egy
öntött vastartány, amelyet
olajjal töltünk meg, erre
jön rá azután egy vas-
fedő, amelyen az ülőrúd
nyugszik. A fedő és tar
tály között köz marad,
úgy, hogy a férgeknek a
tartányban levő olajon ke
resztül kellene hatolniok,
hogy az ülőrudakra ju t
hassanak. Minthogy az olaj
a férgekre a legnagyobb
méreg, a tartályban el
pusztulnak.
Az ülőrudak alá trá
gyafogódeszkákat szoktak
alkalmazni, hogy az ól
padlózata állandóan tiszta
153. sz. ábra. Egyforma magasságban levő ülőrudak. maradjon. Ezekről a desz
kákról az ürüléket naponta
lesöprik és vagy külön gyűjtik vagy a trágyatelepre szórják. Célszerű
a trágyafogó deszkákra homokot szórni, hogy az ürülék a deszkák
hoz hozzá ne ragadjon.
Ilyen trágyafogódeszkákra
különösen olyan ólakban
van szükség, amelyek szűkek
s amelyek mellett nincs ka
paróhelyiség. Ennek követ
keztében rossz idő esetén
nappali tartózkodó helynek 154. sz. ábra. Növendékállatok ülőrúdja.
is szolgálnak.
A második fontos kelléke az ólnak a tojó- és kotlófészek, amely
egyforma méretű is lehet, természetesen viszonyítva mindig a fajtához.
A tojófészkeket a legkülönbözőbb anyagokból készítik. A legegyszerűbb

181
néhány élére állított tégla, fedélül m elléje támasztott deszkadarabbal.

Készítenek azután fészkeket drótfonatból, de ezek nem célszerűek, mert
a tyúk nem szeret a hideg dróttal érintkezni s inkább a föleire rakja
le a tojásokat. Előnyük a drótfészkeknek, hogy nem m ennek beléjük
a férgek. Ennél jobbak a fűzfavesszőből készült kosarak, csakhogy
ezekben a férgek is szívesebben tartózkodnak, azonban könnyen fertőt
leníthetek, mert csak be kell mártani a kosarat forró lúgba s elpusz
tulnak a férgek a petékkel együtt. Legáltalánosabban használatosak a
fából való tojófészkek, mint a 156— 158. sz. ábrán láthatók. Elkészítésük
igen egyszerű, magasságuk 40 cm., szélességük 35 cm. Hátsófalul
használható az ól fala. Elől, a padlótól felfelé, csekély magasságra,
lécet szegezünk, hogy a tojások ki ne gurulhassanak.
Az ólberendezéshez tartoznak a kotlófészkek is, amelyekről azon
ban már szólottunk. Ugyancsak az ólberendezésekhez kell számítani,
a szellőztetőket, vagyis a szellőz
tetést célzó készülékeket. A friss
levegő tudvalevőleg éltető eleme
minden élő lénynek, másrészt a
friss levegőtől átjárt helyen nem
szaporodnak el a férgek.
Szellőztetést legcélszerűbb
ablakokkal hajtani végre, amelyek
nyitása és csukása által elérhetjük
a kívánt légáramlatokat. Szoktak 155. sz. ábra. Olajtartállyal ellátott ülőrudak.
azonban zárt ablakokat is alkal
mazni az ólakra s ezek fölé ny tható és zárható szelelőnyílásokat.
Készítenek azután szelelőkürtőket, amelyek fából vagy pléhbő
készülnek s az ól fenekéről a tetőn keresztül kinyúlnak a szabadba.
Az ól belső és külső levegője ilyen kürtőn keresztül cserélődik
ki. Építenek azután az ól tetejére szellőztető kéményeket, amelyek
nyithatók és zárhatók, aszerint, ahogy szükség van rá. Ez utób
biaknál a meleg levegő felm egy a mennyezetig és ha a kémény
nyitva van, elhagyja az ólat, helyét pedig friss levegő foglalja el.
A kémény nyitható és zárható ajtaját zsinór vagy pózna segélyével
alulról mozgathatjuk. Legcélszerűbb az ablakokkal való szellőztetés,
mert ezeken keresztül egyszersmind világosság is hatol be az ól belse
jéb e, amely szintén nagy ellensége a betegségcsiráknak és a férgeknek.
Az üvegablakok mellett célszerű rácsozatot is alkalmazni az ablak
nyílásokra, hogy a törött ablakokon keresztül ragadozók is ne juthas
sanak be egyrészt, másrészt, hogy az ablakokat egész nyugodtan nyitva
hagyhassuk és biztosítva legyünk a ragadozó állatok behatolása ellen.
Itt kell felemlíteni a búvólyukakat, amelyekre a barom fiólakban okvet-

182
lenül szükség van. Tyúkok részére 20i— 25 cm. széles és 30— 50 cm.,
magas búvólyukakat készítünk, amelyek tolózárral nyílnak. Pulykáknak
í és ludaknak, kacsáknak 50—
100 cm. magas búvólyuka
-r tv w .w ■-
kat is készíthetünk. A toló
zár készülhet fából vagy
pléhből, de ha fából készít
jük is, kívül pléhvel kel!
beszegezni, mert különben
a ragadozók a deszkát szét
_____ ■-V '
rágják és az így támadt
nyíláson át behatolnak az
ól belsejébe. Ezeket a búvó-
nyílásokat mindig az ól déli
frontján kell alkalmazni..
Gyakran ezek helyébe alkal
mazzák az önműködő ól
nyitókat, amelyek különböző
szerkezetben vannak forga
lomban. Legegyszerűbb pL
az, amely a 159. sz. ábrán
látható. A tolózárt egyen
súlyban tartja a csigán mozgó
súly, abban az esetben, ha
a tolózár alján alkalmazott
etetővályu tele van szemes
eleséggel. Amint a tyúkok
hajnalban felébrednek, rög
tön enni kívánnak és kieszik
a vályúból a szemeket, a
súly ekkor nehezebb lévén,
kinyitja a tolózárt s a tyúkok
kibújhatnak a szabadba.Ilyen
$W\\s
s önműködő ólnyitók alkal
mazása biztos helyeken igen
célszerű, mert a tyúkok kora
W reggel elfogják az éjszaka
elkésett vándorait, külön
böző gilisztákat, hernyókat,
■ . ■- ■
bogarakat, amelyek termé-
szetszerű eleséget képeznek számukra^ Ettől elesnek, ha a kezelő el-
alszik és későn nyitja ki nekik az ólat.

183
A berendezkedéshez szükséges eszközök közül bemutatunk még:

néhány fontosabbat, amelyek részben házilag készíthetők el, részben
157. sz. ábra. A tojófészkek előnézete.
mint iparcikkek vásárolhatók. A 160. sz. ábrán látunk házilag elkészít

hető szecskavágót. Az állványt elkészítjük deszkákból, lécekből és
158. sz. ábra. A tojófészkek leereszthető ajtódeszkája.
egy használt kaszára fogót alkalmazunk az egyik végén, a másik

végét pedig megrögzítjük, úgy hogy tengely körül foroghasson.
, A 161. sz. ábrán
c s o n t ő r l ő t muta
tunk be, amelynek
minden barom fite
nyészetben m eg kel
lene lennie. M in
den háztartásból ke
rülnek csontok, a
melyek darája ki
tűnő eleség a ba
romfinak. A 162. sz.
ábrán etető vályút
mutatunk be, amely
bádogból készült,
de elkészíthető házi-
159. sz. ábra. Önműködő 160. sz. ábra. Házilag előállított

olnyito. számú ábrán kulon- szecskavágó.

184
féle nagyságú itatok láthatók, amelyek önműködők és a vizet nyáron

is hűvösen tartják. A 164. sz. ábrán olyan itató van bemutatva, amely
télen langyosan tartja az ivóvizet. A tál alatt mécses ég és melegíti
a vizet. Célszerűen kell elhelyezni valami védett helyen, hogy a szél
el ne fújja a mécsest. Végül néhány
vándortyúkólat mutatunk be, a
melyekkel a baromfiakat kivihetjük
a tarlóra, a friss szántásokra, rétekre
stb. A 165. sz. ábrán kézzel tolható
kétkerekű ól látható, míg a 166. sz.
ábrán négykerekű vándortyúkólat
, §161. sz.Jábra. Csontőrlő. 162. sz. ábra. Baromfietető.
látunk. A Jjl6 7 . sz. ábrán négy apró kerékkel bíró vándor tyúkól van
ábrázolva, amely alól a kerekeket kivehetjük, ha az ólat hosszabb id eig
egy helyen Jállva Jh ag yju k. Szabad kifutón is szükség van védett
163. sz. ábra. Baromfiitató k.
kaparóhelyre. Ilyeneket a 168. sz. ábra szerint nádból vagy szalm ából
könnyen készíthetünk.
Az ól fűtése sokat vitatott kérdés, lehetnek azonban esetek, amikor
tényleg kénytelenek vagyunk az ólat ném ileg fűteni. így igen zord
klímában elkerülhetetlen az ól temparálása, ha pedig téli csibeneveléssel
foglalkozunk, okvetlenül fűtenünk kell a helyiséget. Hasonlóan a m ester
séges csibenevelésnél is, nemcsak a műanyákat, hanem azt a helyiséget

185
is kell fűteni, amelyben a

műanyák állnak. Az ól fű
tését azonban igen óva
tosan kell végrehajtani.
5 — 7° C meleg alatt igen jól
elvannak, 12° C-nél azon
ban ne legyen több az
ólban. Vaskályhát semmi
esetre sem lesz célszerű az
ólba állítani, hanem cserép
kályhák, ű. n. banyakemen
cék e célra igen jó szolgá
latokat fognak tenni. A fa
ólakat fűtés nélkül is lehet
a zord időjárás ellen védeni
azáltal, hogy a falakat télen
földdel, trágyával körös
körül fel hányjuk. A trágya
ugyan m elegebb és kapa
rásra is szolgáltat alkalmat,
de éppen ebben is van a
hátránya, mert a tyúkok '64. sz. ábra. Ivóvízmelegftó.
napközben egy-kettőre szét
kaparják, ami a tisztaság szem pontjából sem kívánatos. Ehelyett sok
helyen a falaknak szalma- vagy tengerifonattal való beszegezését
165. sz. ábra. Kézzel tolható kétkerekű vándortyúkól.

186
szokták alkalmazni, ami igen könnyen vihető keresztül és nagyon cél

szerű. A hálóhelyet akként is lehet melegíteni, hogy deszkákból vagy
167. sz. ábra. Kiszedhető kerekekkel

166. sz. ábra. Négykerekű vándortyúkól. ellátott vándortyúkól.
zsákvászonból közfalakat építünk, úgy, hogy nagyobb hálóhelyben

a tyúkok télen elkülönített kisebb rekeszekben hálnak.
Alom.
Nem jó, ha a baromfiak közvetlenül a padlóval jönnek érintkezésbe
az ólban. Különösen kedvezőtlen volna ez cem ent padlózaton, vagy ha
téglával van kikövezve az ól. Egyrészt mert ezek hidegek, másrészt
mert a baromfi folyton ürít és ha nincs ami felszívja az ürülék híg
168. sz. ábra. Védett kaparó hely szabad kifutón.

187
részeit, elpiszKolódik, elbűzösödik az ól. Ez utóbbiak elkerülése, továbbá

a baromfiürülék trágyaértékének m egőrzése végett almot szoktunk fel
szórni, de figyelembe veendő, hogy más alom kell a hálóhelyiségben
és más a kaparóhelyen. A hálóban pl. a tőzegpor igen jó szolgálatot
fog tenni, mert ez magába szívja a híg ürüléket s egyszersmind szag
talanítja is. Kaparóhelyen ennek az alkalmazása nem volna célszerű, m ert
a tőzeg csakhamar porzik s ez szembetegségeket idézhet elő.
Hátránya a tőzegnek, hogy a férgek igen jó l tenyésznek benne.
Hasonló a fűrészpor, amelynek szintén jó a felszívóképessége, de ugyan
csak jó tanyája a férgeknek is. Sok helyen egyszerűen földet szórnak
fel pár centiméternyi rétegben, amely laza állapotban szintén nem rossz
alom, csak az a hátránya, hogy porzik, amint megszárad. A leggyakrabban
használt és a legjobb alom a barom fiólban a homok, amely szintén jó
trágyafelszívóképességgel bír, nem porzik és a fé-gek nem tudnak
benne tenyészni. Sokan a hom okot használat előtt átizzítják és minden
két napban újjal pótolják. A kaparóhelyen könnyű alomanyagot kell
használni, amelyben a tyúkok szívesen kapargálnak. Ilyen a szecska.
A polyva nem jó, mert a tyúkok szárnycsapkodása felkavarja és sok
szor az egész alom egy sarokba gyülem lik össze. Legjobb tehát hosz-
szabbra vágott szalmaszecskát alkalmazni s e közé egy-két marék
szemeseleséget szórni. Hasonlóképpen jó alomanyag a kaparóban a
falevél, a fenyőfák tűi, a cséplés után megmaradó rövid szalma, nem
különben a gyaluforgács. A kaparóhelyen alkalmazzuk a porfürdőt,
amely nem egyéb, mint a földbe sülyesztett kisebb-nagyobb láda
50— 80 □ cm.-nyi területben. E bbe finom poros földet, fahamut, úti
port, kénvirágot keverünk össze s időnkint egy kissé megpermetezzük,
de nem túlságosan. Homok erre a célra csak akkor jó, ha igen finom.
A tyúkok a friss, vagy a kissé megpermetezett földben szeretnek fürödni
s ebbe néha be is ássák magukat. Meszet ebbe nem szabad elkeverni.
A porfürdőt gyakran m eg kell újítani, különben éppen ez válik a férgek
búvóhelyévé.
Az ól fertőtlen ítése.
A téglából készített ólak könnyen fertőtleníthetők és könnyen
hozhatók olyan állapotba, hogy sem a betegségcsirák, sem a férgek
nem tudják lábukat megvetni, ellenben a faólak nehezebben hozhatók
ilyen állapotba. Általában azt ajánlják, hogy gyakran kell m észtejjel
bepermetezni vagy bemeszelni az ólfalakat. Ennek a műveletnek min
denesetre van kedvező hatása és m indenekelőtt jó benyomást kelt, mert
ha az ól szép fehér, akkor azt lehet hinni, hogy az tiszta is, holott a
mésztej nem öli a férgeket, vagy a bacillusokat, legalább is nem olyan
mértékben, mint ahogy kívánatos volna. Sok tenyésztő ezért azt ajánlja,
hogy a deszkafalakat karbolineum m al jól be kell kenni. Igaz ugyan,

188
hogy a karbolineumnak erős szaga van és a tyúkok nem szeretnek

ilyen ólba bemenni, de azt tartják, hogy pár napi szellőztetés után
elveszti az ól ezt az intenzív karbolineumszagot s az állatok szívesen
m ennek bele. A karbolineum betölti a faréseket és miután a férgek
nem szeretnek ezzel bekent falakon tanyázni, elpusztulnak. Hasonló
képpen be lehet kenni a tojó- és kotlófészkeket, valamint a trágya
felfogó deszkákat is. Tapasztalatlanságokból eredő károk elkerülése
végett ajánljuk a braunschweigi Schacht gyárban készített és vízben
oldható gyümölcsfakarbolineumot, amely jól öli a rovarokat és 1 : 4 vagy
1 : 5 oldatban használható. A hígítás által elveszti maró szagát. Általá
ban a legjobb védekezés úgy a betegségek fellépése, terjedése, valamint
a férgek elszaporodása ellen a jó építkezés. A nedves, dohos ólakban
könnyebben lép fel mindenféle betegség és könnyen is szaporodnak a
férgek. Ha az ól fertőtlenítéséről van szó, akkor a falakat és az összes
faalkotmányokat jól le kell kaparni és forró dohány- vagy lúgoldattal,
vagy kreolinoldattal lemosni. A farészeket 5 — 10% -o s karból-, vagy
5 % -o s Lysol-oldattal kell bekenni. Hogyha a falak és a padló is fából
vannak, akkor ezeket is így kezeljük. A farészeket egyébként petróle
ummal, esetleg kátránnyal vagy kreolinnal bekenhetjük (1 félliter egy
vederbe), Lysol-oldat (2 evőkanál egy liter vízre) szintén használható.
A. Esparnet a füstölést ajánlja különböző erős szagú füvek elégetésével.
A levegő ezáltal tisztul és állítása szerint a férgek is pusztulnak. Szok
ták az égő füvekkel a falakat végigsim ítani. Ennél az eljárásnál azonban
hatékonyabb a kénnel való füstölés. Ha a férgek elleni védekezésről van szó,
akkor nemcsak az ólfalakat és eszközöket, hanem magukat az állato
kat is kezelés alá kell venni. Legcélszerűbb a bedörzsölés a következő
keverékkel: egy rész éterikus ánizsolaj, egy rész petróleum, egy rész
olaj. Nyáron megteszi a m eleg víz is néha, amelybe ánizsolajat teszünk
{ egy evőkanál egy félliter vízre). Használható ehelyett Lysol-oldat, egy
két gram m egy negyedliter vízben. Szoktak Pedikulin rovarport is a tol
lak közé szórni (Dr. W . Höveler-féle, W oltmershauseni gyárából). A féreg
irtás szempontjából fődolog az ürülék eltávolítása, mert ebben készí
tenek maguknak meneteket. Igen gyakori alkalmazást nyer a mész is,
különféle formában. Angliában az ú. n. gázmeszet szeretik alkalmazni,
amely a gáztisztítás után visszamarad. Használják két rész ilyen por-
mészből és egy rész kénporból készült keverékben, ugyancsak a férgek
ellen. Nálunk ellenben nem alkalmazzák sem ezt, sem a szénkéneget,
kellemetlen szaga miatt. Ellenben igen jó a mészpor alkalmazása.
A mészpornak az a tulajdonsága, hogy a vizet elvonja minden tárgy
ból, amellyel érintkezésbe kerül, így azután ölő hatása van. Alkalmazása
akként történik, hogy az ól ablakát, ajtaját és összes réseit jól elzárjuk
és egy munkásember, akinek feje, nyaka és kezei jól be vannak kötve,

189
úgy hogy a mészpor ne kerülhessen a bőr felszínére, seprővel fel

kavarja az ól belsejében a mészport. Az em ber a felkavarás után rögtön
elhagyja az ólat, az ajtót ismét bezárja, s azután a mészpor lassan
leülepszik, ellepi az összes falréseket, betelepszik a legfinom abb hasa-
dékokba is és megöli az ott meghúzódó férgeket. Féregölő hatása
sokkal erősebb, mint a mésztejé.
Leghatásosabb dezinficiens és féregölő a tűz, amely még az óvantagot
is kipusztítja, holott ezt semmiféle más szerrel nem lehet kiirtani az
ólakból, ha egyszer belevette magát. A tűz alkalmazása által kiégetjük
az ó l-b elsejét és így egész természetes, hogy ezt nagyon óvatosan kell
végrehajtani. Csak tégla- vagy kőépítménynél használható, az ajtónyí
lásokat, az ablakokat szintén kirakjuk téglákkal, úgy, hogy a láng ki
ne csaphasson, bent az ól belsejében pedig elégetünk néhány zsúp
szalmát. Az ennek folytán keletkező nagy hőség és füst megöli az élő
férgeket, a petéket szintén elégeti, vagy részben kikeleszti, s egyben
megöli a lárvákat. Hasonló ehhez a kénfüstölés, amelyre szénkéneget
vagy kénport, termésként szoktak használni. A szénkéneg ritkábban nyer
alkalmazást, mivel robban, s így veszedelmes. K énporból vagy term és
kénből egy köbm éter ólterületre 20 gram m ot szokás számítani. A füstölés
előtt az összes réseket be kell töm ni, az ablakszéleket gittel bekenni vagy
papirossal leragasztani, ugyanezt kell tenni az ajtórésekkel kívülről.
Előzőleg el kell helyezni a ként m egfelelő tálban vagy lábasban, össze
kell keverni fászénnel, vagy le kell önteni petróleummal, esetleg spiritusszal
és meggyujtani. M inthogy a kén égés közben olvad, kell hogy olyan
nagy perem éje legyen a tálnak vagy lábasnak, hogy ki ne folyhasson.
A kénfüst (kéndioxyd) szétterjed az ólban, elöli az élő férgeket és
kikeleszti a petéket. Az ólat 12, esetleg 24 óra múlva kinyitjuk, kiszellőz
tetjük és mihelyt be lehet menni, lekaparjuk a falakat, farészeket és
vagy bemeszeljük, vagy bekenjük karbolineummal.
Dezinficiálásra egyébként igen jó szer a kreolin, amelyet 2— 5 % -o s
oldatban használunk, vagy a Lysol, 5 % -o s oldatban. Forgalom ban van
ezenkívül bacillol, kreolin, sanatol lysoform is. Használhatjuk a karbol
savat is és pedig 50 gramm nyers karbolsavat egy liter vízre. Ez azonban
nagy méreg az állatokra és növényekre. Dezinficiálás szempontjából a
szublimát első helyen áll, mert 1 :1 0 0 0 oldatban már öl. Mivel azonban
igen nagy méreg, csak járványok után ajánlatos használni. Járvány esetén
erős kefével és erős lúggal vagy szódaoldattal (100 liter vízre 2 V2 kg.
szóda és 5 kg. szappan) az értékes tárgyakat jól lemossuk. A tojófészkeket,
ülőrudakat és egyéb tárgyakat forró lúgba bem ártjuk, s azután száradni
hagyjuk. Az értéktelen tárgyakat, valamint a tojó- és kotlófészkek szalmáját
az ürülékkel együtt elégetjük. Az ól padlóját, am ennyiben nem szilárd,
kiem eljük és friss agyaggal vagy homokkal pótoljuk. Azután mindent

190
lemosunk valamilyen erős fertőtlenítő szerrel. Ha esetleg szubiimátot

használnánk akkor, minthogy ez nagy m éreg az állatokra is, az összes
tárgyakat 12 óra múlva kénhydrogénes vízzel újból lemossuk. Mielőtt az
állatokat az így kitisztított, fertőtlenített ólba újból beengedjük, célszerű
lesz őket egy-két hétig megfigyelés alatt tartani, nehogy az egész fer-
íőtlenítési eljárást élőiről legyünk kénytelenek kezdeni.
A kaparóhely fertőtlenítése hasonlóképpen történik, az almot eléget
jük, a falakat lekaparjuk, lemossuk és friss földet, agyagot vagy izzított
homokot teszünk bele. A baromfiudvar /agy kifutó fertőtlenítése kevésbé
lehetséges. Szokták ugyan mészvizzel öntözni az udvart és kifutót,
de ennek nem sok hatása van. Az egyedüli dolog, amit végre lehet
hajtani, a fűnövés elősegítése, vagy ha a terület kopár, a talaj meg-
lorgatása, hogy nyers föld kerüljön a felszínre.

VI.
Hasznosítás.
A baromfitermékek hasznosítása tekintetében első helyen áll a
tojás. A tojások értékesítése a legprim itívebb haszonvétel a barom fi
tenyésztésből, mert nincs egyéb dolog vele, mint a tojásokat össze
szedni és eladni, vagy egyébként értékesíteni. Legtöbb a tojás tavasszal
és nyáron, amikor rendes körülm ények között a tojások a legolcsóbbak,
mert a tyúkok bőven tojnak. Ellenben télen, amikor a tyúkok keveset
tojnak, akkor drágább a tojás. A gazdának tehát oda kellene irányítani
a tojástermelését, hogy télen legyen sok eladni való friss tojás. A legjobb
árakat m indig friss tojásokkal lehet elérni, ezért célszerű olyan össze
köttetéseket keresni, ahová a friss tojást azonnal le lehet adni, mert
igen hamar romlanak. A tojások kezelése a következő: Amint
a tojófészekből kiszedtük, töröljük jó l m eg száraz ronggyal és tegyük
szellős, hűvös helyre, hossztengelyre fektetve, lehetőleg mindeniket
külön-külön. Nem célszerű a tojásokat kosarakba, szakajtókba rakni és
úgy eltenni. Lehet erre a célra deszkákból m egfelelő állványt vagy
tojástartó szekrényt készíteni, mint már előzőleg láttuk. Ez azért jó,
mert a szénán, szalmán, polyván, sokszor m ég a deszkán is különféle
gom bák nőnek, amelyek a tojásokat ellephetik. Megpenészednek a
tojások s ebben az esetben a tojás fehérje és sárgája is megromlik.
A tojások belső tartalma csakhamar bom lásnak indul. A tojásrothadást
0-001— 0 -002 milliméter nagyságú mikroorganizmusok idézik elő, külö
nösen a Bacilus ulnae és a Spirulina vulgáris, am elyek erősen szagos,
mérges gázokat fejlesztenek. Amint a tojás belseje rom lani kezd, veszít
áttetszőségéből. A tojásvizsgálatnál átszűrődő fény előbb vöröses színt
mutat, ezt vörösrothadásnak mondják, majd egészen elsötétül, a tojás
átlátszatlanná válik, vagyis megzápul. Ilyen romlásnak induló tojások
fogyasztásra nem alkalmasak, mert igen szagosak. Ipari célokra azonban
még felhasználhatók. A kereskedelm i forgalomban a jóm inőségű árút
előbb átlámpázzák, azután szortírozzák szín és nagyság szerint. A lám-
pázás történik elsősorban azért, hogy a bomlásnak indult tojásokat
kiválogassuk, másodsorban azért, hogy az apadt tojásokat a frissektől
elkülönítsük. A tojás tompa végén van az ismeretes légür, amely egyre

192
nagyobbodik, s ha a tojások helyesen kezeltetnek, vagyis ha sem gom

bák, sem bacillusok nem tudnak a héjon keresztül behatolni, akkor a
tojás nem romlik meg, csak apad, beszárad. Az ilyen tojás étkezési
célokra m ég jó, csak híg tojásnak nem alkalmas, mert nem olyan
zamatos jóízű.
Az ilyen tojásokat csak főzési célra szokás használni. A lámpázást
lehet végezni tojásvizsgálólámpánál kézzel. A gyakorlott munkások
igen gyorsan dolgoznak. Mindkét kezükbe vesznek öt tojást és
egyenként tartják a tojásvizsgálólámpa elé. Tömegeladásoknál azonban
m ég ez is lassú. Készítenek e célból külön tojásvizsgálókészülékeket,
169. sz. ábra. Kisebb tojásvizsgálószekrény.
amilyenek a 169— 170. sz. ábrákon láthatók. Ezeknél állandóan mozgó

dróthálón vannak a tojások elhelyezve és a drótháló alatt vannak erős
fényű lámpák. Többnyire villanylámpák. A dróthálók, amint a tojásokat
a lámpák fölött el-elmozdítják, lehetővé teszik egyszerre több tojásnak
az áttekintését. Nagy üzemekben és vásárcsarnokokban szokták ezeket
a nagy tojásvizsgálókat használni. Természetes, hogy a munka gyorsa
sága ennek rovására megy, mert sok tojást nem lehet egyszerre ala
posan megfigyelni. A tojások szortírozása történik továbbá szín szerint.
Némely vidéken előszeretettel veszik a barnahéjú tojásokat, s ezeket el
is nevezték teatojásoknak. Némely fogyasztó azért veszi szívesen, mert
a fehér tojásról azt hiszi, mészvízben feküdt hosszabb ideig. A keres
kedelmi forgalom ban kívánatra külön csom agolják a barnahéjú és
külön a fehérhéjú tojásokat.

19
Ú gy a gazda, mint a fogyasztó érdeke, hogy télen több tojás

kerüljön forgalom ba, mint rendesen. A gazdának azért jó, mert nagyobb
árat kap érte, a fogyasztónak m eg azért, mert nem kell megvonni
magától a tojás élvezetét. A kereskedelemben ezt a tojások konzerválá
sával igyekeznek elérni. A mindennemű kezelés nélkül eltartott tojások
elállnak néhány hétig bom lás nélkül, de ha a tojásokat negyedszáza
lékos aldehydoldatba mártjuk, akkor a pórusokon át behatoló bacil-
lusok elpusztulnak. Lehet ezenkívül formaiint használni és pedig
100 köbcentim étert egy tizedliter vízre (mintegy fél köbcentiméter,
10 csepp). A bemártás után a tojásokat papirossal ledörzsöljük. így
kezelve a tojásokat, szintén elállnak hosszabb ideig.
Kisebb üzemekre, vagy éppen házi használatra sok más eltartási
mód van gyakorlatban. Valamennyi azon alapul, hogy a tojáshéj póru
sait betömik, s ezzel egyrészt a levegő, másrészt a káros anyagok behato
lását megakadályozzák és a tojás víztartalmának elpárolgását hátrál
tatják. Ama régi eljárás, hogy a tojásokat kőedényekben elhelyezve
mészvízzel leöntjük, igen célszerű, ha a konzervált tojások főzési célra
lesznek csak felhasználva. Mert főve vagy nyersen ezek a tojások nem
élvezhetők a rájuk tapadó mészíz miatt. A nagy kereskedelmi válla
latoknál pincékben óriási cementm edencék vannak, amelyekben óriási
mennyiségű tojást konzerválnak meszezéssel. Az eljárás a következő:
minden hektoliter vízre 10 liter frissen oltott mésztejet öntenek, jól
összekavarják és ezzel borítják be a korsókba, hordókba, vagy meden
cékbe rakott tojásokat. 100 darab tojásra számítanak körülbelül 3 7 2 kg.
frissen oltott meszet, ehhez azonban m ég 125 gr. konyhasót is adnak.
E bben a mészkeverékben jó l elállnak a tojások, csak arról kell gondos
kodni, hogy a mészvíz állandóan befedje a tojásokat. Két-három nap
múlva a vizen vékony mészkéreg képződik, amelyet épen kell hagyni,
csak egyik sarkán ütünk rajta rést, hogy az elpárolgott vizet friss
mészvízzel pótoljuk. Természetesen csak friss és teljesen ép tojásokat
érdemes eltenni. Ilyen mészvízben 4 — 6 hónapig, sőt még tovább is elállnak.
Egy másik eljárás a tojásokat vazelinnal bekenni és azután száraz,
hűvös helyiségben eltenni. Ezeket a tojásokat felhasználás előtt langyos
vízben le kell mosni. Hasonló ehhez a gyógyszertárakban kapható
antisabrolin használata is. Ez utóbbi nem egyéb mint kenőcs, s ha a
tojásokat vele bekenjük, állítólag éveken át megtartják a frisseségüket.
Ez természetesen lehetetlen, mert a tojás víztartalma elpárolog és a
tojások beszáradnak. Sok helyen m ég a tojásokat olajjal vagy zsírral
is bekenik, amely ugyan szintén eltörni a pórusokat, de nagyon hamar
megavasodik, s akkor a tojások felveszik az avas ízt. Magánháztartások
ban legajánlatosabb a vízüveggel való konzerválás. Egy liter vízüveget
összekeverünk 20 liter forralt vízzel és ezzel az oldattal a kőedényben

1
194
elhelyezett tojásokat leöntjük akként, hogy teljesen be legyenek fedve.

Ebben az oldatban a tojások hat hónapig is eltarthatok és éppen úgy
használhatók fel,, mint a frissek, mert ízük csak kevéssé változik. Ha a
vízüveggel vagy mészvízzel konzervált tojást meg akarjuk főzni, akkor
töb b helyen tűvel át kell szúrni, mert a vízüveg és mész betöm i a
pórusokat, s a tojás főzés közben megreped.
Bárm ilyen eltartási mód m ellett is a konzerválásnak alávetett tojá
sokat hűvös helyiségben kell elhelyezni. Konzerválási célokra legalkal
m asabbak a m eg nem termékenyített tojások, tehát olyanok, amelyek
kakas nélkül tartott tyúkoktól származnak, mert a megtermékenyített
csira a legham arabb indul feloszlásnak. Amint job b an -jo bb an közeledik
a nyár, a tojások is kevésbbé lesznek megtermékenyítve, úgy hogy
ennek következtében a június, július, augusztus havi tojások e célra
legalkalmasabbak. Megrepedt tojásokat konzerválni nem lehet. A pisz
kosakat előzőleg meg kell mosni.
A téli csibenevelés.
A hasznosításnak fejlettebb m ódja, ha a tojásokat kikeltjük és a
csirkéket adjuk el vagy soványan, vagy felhizlalva. A téli csibenevelés
akként történik, hogy gépekkel vagy kotlókkal ősszel újból elkezdjük
a keltést és a csirkéket nevelőszobában neveljük fel. Erre a célra
alkalmas minden szoba, amely jól fűthető, világos és jó l szellőztethető.
E szobában helyeztetnek el a nevelőketrecek, mint a 171 — 172. sz. ábrán
látható. Ennél a fenékdeszkák bele vannak illesztve a kályhába, ami azért
van, hegy az apró csibék, ha fáznak, a kályha mellé húzódhassanak.
E gy ketrecben rendszerint 2 0 — 30 csibét helyezünk el. Szoktak be
mélyedést is hagyni a kályha oldalán, ami az ábrán A-val van jelölve.
Ezekben a csibék nagyobb m eleget találnak. Sok helyütt vaskályhát
alkalmaznak, s emellett több emeletű vasketreceket Helyeznek el. A tégla
kem encénél a legfelső ketrecben vannak a legfiatalabb csibék és a
legalsóban az öregebbek. A vasketrecrendszernél a középen vannak a
legkisebbek. Esténként az állatkákat a kályha felőli oldalon összetereljük
é s meleg kendővel letakarjuk. Ez főleg a pár napos csibéknél szükséges.
A csibenevelésnél a tisztaságra nagy gondot kell fordítani. A reke
szek fenekét száraz homokkal behintjük és naponta egyszer, sőt néha
kétszer is kitisztítjuk, amely célra vasból készült kaparó szolgál. Egyen
letes melegről kell gondoskodni. L egjobb, ha a nevelőhelyiségben
1 0 — 20° C. van.
E csibenevelők segélyével H am burg táján nagymennyiségű csirkét
nevelnek fel minden télen, amelyek azután hamburgi csirke néven
kerülnek forgalom ba. Ebből a nevelőrendszerből kiindulva minden
hasonlóan felnevelt csibét ham burgi csibének szokás nevezni. A ném e
tek a következőképpen etetik ezeket a csibéket. Első napon nem kap

195
nak semmit, a második napon édes tejet és száraz darát, részben pedig
édes tejbe mártott kenyeret. Már a harmadik naptól kezdve lassankint
hízlalótakarmány etetésére m ennek át, s az édes tejet kihagyják. Darát
és rizstörmeléket csak csekély m ennyiségben nyújtanak. A hízlalóeleség
főleg rostálatlan árpalisztből áll, amelyet lefölözött tejjel tésztává gyúr
nak. A második héttől kezdve a hízlalóeleséghez naponta egyszer főtt
és apróra vágott folyami halakat kevernek pikkelyezetlenül és zsiger-
ielenül. Minden csirkére számítanak egyenkint a második héten 20
gram m halat, amely mennyiség a hatodik hétig fokozatosan 50 grammra
170. sz. ábra. Nagyobb 'tojásvizsgálószekrény.
is felmehet. Néha friss hal helyett jóm inőségű hallisztet használnak.

A csibék rosszul tollasodnak, mindazonáltal 1h —\ kg. súlyt elérnek,
s ebben a súlyban már piacérettek.
Hizlalás.
A hizlalásnak tulajdonképpen a felnevelésnél kell kezdődnie, mert
másként kell a tenyészbaromfit és másként a piaci barom fit felnevelni.
M íg a tenyészbaromfinál az élelm ességet, szépséget, edzettséget akarjuk
kifejleszteni, addig a hizlalásra szánt barom finál nagy testet, széles, de
finom csontozatot szeretnénk elérni, amelyre sok hús rakódhatik le.
Evégből ki kell tágítanunk az emésztőcsatornát, hogy a hízóállatok
mennél több eleséget tudjanak felvenni és megemészteni. E célból sok
lágyeleséget fogunk etetni és am ennyiben lehetséges, csontdarát fogunk
a nevelésnél felhasználni, mert előbbi az emésztőcsatornát kitágítja,
u tóbbi pedig a csontozat növekedésére lesz jó hatással. M ikor állíthatók
be hizlalásra a baromfiak, az az egyes barom fifajtáknál különböző. De
különböző az elérni kívánt árú szerint is. így pl. a rántani való csirke
már 6 — 8 hetes korban piacképes és akkor a legjobb, ha már csibe
korától fogva hízlalótakarmányon él. Megkülönböztetünk feljavítást és
13*

196
teljes kihízlalást. A feljavítás abból áll, hogy a tenyésztésből kifogott

állatokat nem öljük le azonnal, hanem néhány napig, vagy néhány
hétig zárva tartjuk és hízlalótakarmánnyal etetjük. Ez az eljárás igen
előnyös, mert javítja a hús m inőségét és főleg a nagytestű fajtáknál
szinte elkerülhetetlen, mert csak ilyen feljavítással, vagy teljes hizlalással
használhatók ki a legsikeresebben. A feljavítás és hizlalás alatt a hús
mennyiség gyarapszik és a húsm inőség is javul.
Hizlalás szempontjából többféle árút különböztetünk m eg:
1. rántanivaló csirkét,
2. ham burgi csirkét,
3. sütnivaló csirkét,
4. sütnivaló kappant, tyúkot, kakast,
5. levestyúkot.
1. A rántanivaló csirke a legkorábbi baromfitermék. Amint a
csirke 7 — 8 hetes, már piacra kerül, sokszor olyan soványan, hogy csak
csont és b őr van rajta. Ezeknél a fogyasztás előtti feljavítás igen előnyös.
2. A ham burgi csirke szintén ilyen, csak az a különbség, hogy
kizárólag ketrecben növekedett, s a téli csibenevelés eredménye. Néha
már hathetes korban §f el 7a kg. súlyt és már fogyasztható.
3. A sütnivaló csirke 12— 14 hetes hizlalt állat. Ezeket a franciák
pouletoknak is nevezik.
4. A sütnivaló kappanok és poulardok 6— 8 hónapos állatok és
habár nálunk is keresik, különösen a külföldre irányuló export útján
igen jól értékesíthetők. Poulardok alatt a petefészektől megfosztott
jércéket értették, mert Franciaországban nemcsak a kakasokat, hanem
a jércéket is kasztrirozták. Manapság ettől eltekintenek, nemcsak
azért, mert az állatok 2 0 % :a elvész, hanem azért is, mert állatkínzás és
felesleges. Teljesen elegendő a nem ek elkülönítése, hogy egymás léte
zéséről ne is tudjanak, s ugyanazt az eredményt fogjuk elérni. Kakasoknál
ez az elkülönítés nehezebb, mert sokat verekednek, ellenben a jércéknél
könnyen vihető keresztül. Sokszor hallani a brüsszeli poulard elnevezést,
amely alatt szintén nem kasztrirozott, hanem nemileg elkülönített 6 — 8,
esetleg 3 — 3 7 a hónapos jércéket értenek, amelyek metélttel vagy töl
csérekkel adagolt lágyeleséggel lesznek tömve.
5. A levestyúkok a tenyésztésből vedlés előtt kiselejtezett tyúkok.
Hízlalási eljárás többféle van. Önhízlalás alatt azt értjük, ha az
állatok maguktól esznek annyit, amennyi nekik jól esik és ettől felhíznak.
Rendszerint több, legjobb 10— 12 állatot, kis területre vagy ketrecbe
bezárnak, az állatokat a fénytől, huzattól, hidegtől óvják és jó hizlaló
takarmánnyal etetik. Eleségül adunk tengeri-, árpa-, zab-, pohánka-, vagy
rizsdarát, esetleg ugyanilyen lisztet feleresztve vízzel, teljes, lefölözött
vagy hígított tejjel, lehet azután ugyanezeket a magvakat adni szárazon,

197
vagy felduzzasztva. Az eleségbe konyhahulladékok is keverhetők.

A keveréket naponta többször készítjük, aszerint, hogy hányszor etetünk,
de a maradékot az etetővályúból gondosan kitisztítjuk, hogy ott meg
ne savanyodjék, mert ez az emésztésre káros. Tovább hizlalni három
hétnél nem érdemes, mert az állatok súlygyarapodása ezen túl már
nem fizeti meg a költséget. E. Brown 9 kakast és 15 tyúkot hizlalt,
am elyek a beállítás előtt 119 fontot nyomtak. A súlygyarapodás volt
az első héten 11 font, a ' második héten 32 font, a harmadik héten
8 font, a negyedik héten 2 font. Látható tehát, hogy a negyedik hét
súlygyarapodása igen csekély. Az önnízlalás után következik a hizlalás
második módja, a kényszerhízás vagy tömés.
A hízlalási eljárások igen különbözők és a helyi igények, avagy a
rendelkezésre álló ta
karm ányanyagok sze
rint váltakoznak. A fő
dolog, hogy a takar
mány összeállításánál
a helyes táparányt ér
jük el és eszerint etes
sünk. A hizlalásnál
mindig tág táparányt
kell alkalmazni. így
szükséges, hogy a híz
lalási eleségben kb. 171. sz. ábra. Cserépkályha téli csibék felnevelésére.
'1 0 % fehérje, 7— 8%
zsír, 70— 8 0 % szénhydrát legyen és 2 % ásványi anyag. A 2 0 0 — 201.
oldalon látható tabellákban W ieninger G yörgy összeállítása alapján
találunk néhány hizlaló eleség keveréket.
A hizlalás főidénye az ősz és a tél, amiből nem következik, hogy
máskor is nem lehetne hizlalni, de tavasszal és nyáron a nemi ösztön
jelentékenyen csökkenti a hízást. Ezenkívül a legfinomabb hús fiatal
állatokkal érhető csak el és az évi szaporulat mindig ősszel éri el azt
a nagyságot, amelyben hizlalni már érdemes. A legfinomabb árút tehát
csak vedlés után, ősszel és télen fogjuk tudni elérni. A hízóállatok
beállításánál a legelső és legfontosabb kellék, hogy csak egészséges
állatokat válasszunk erre a célra, amelyek erős testalkattal, széles és
mély mellcsonttal bírnak. Külsőleg a legszebb kinézéssel kell bírniok,
úgymint egészséges tollazat, tiszta, nem meszes lábak, élénkpiros tar^j
és állebenyek. Ezenkívül előnyben kell részesíteni azokat, amelyek zömök
és nehéz testalkatúak, mert ezek sok húst tudnak felvenni. Az állatokat
egyenként vagy csoportonként ketrecekbe zárjuk, amelyek igen egy
szerűek lehetnek, csak két kihúzható fenékkel kell bírniok. M íg az

198
egyiket tisztítjuk, addig a másik van a ketrecben. Alomul használhatunk

hom okot vagy durva íűrészport. A ketrecet mindig tisztán kell tartani.
A 173— 174. sz. ábrákon láthatók fahízlalóketrecek több rekesszel. Az
állatok a fejüket a léceken át kidugják és egy a ketrecre erősített vályúból
esznek. A 176. sz. ábrán látható egy drótketrec, amely négyemeletes és
172. sz. ábra. Vaskályha téli csibék felnevelésére.
könnyen tisztán tartható. A hízlalóhelyiség ne legyen túlmeleg, sem

túlhideg. A helyiséget besötétíteni nem szükséges, csak a közvetlen
beeső fénytől kell megóvni. Nagykereskedő cégek hízlalópajtákat épí
tenek, amelyekben hosszú sorokban vannak a ketrecek elhelyezve, amint
a 175. sz. ábrán látható. Angliában szabad ég alatt hizlalnak s a ketrecek,
m inta 177. sz. ábrán látható,
fedél nélkül, a szabadban
vannak elhelyezve.
A baromfit eleinte na
ponta kétszer etetjük, kisebb
porciókkal kezdve, amelye
ket azután fokozatosan em el
hetünk. Ha a begy eleinte
félig telt, az éppen elegendő
lesz és ehhez a hizlalás vége
felé éppen háromszor akkora
173. sz. ábra. Hízlalókeírec fából. mennyiség fog kelleni. Arra
nézve, hogy egy állatnak
mennyit adjunk, nem lehet határozott választ adni, mert ez az állatok
kora, fajtája és emésztőképessége szerint különböző. A hizlalás
egyik főkérdése, hogy naponta kétszer vagy háromszor etessünk-e?
A háromszori etetés mindenesetre gyorsabb hízást von maga után, de
csak akkor, ha az egyes etetések között kellő idő van az emésztéshez.
Mert addig, míg az állat mindent m eg nem emésztett, nem célszerű

199
ú jból etetni. Jo b b megfelelő időközzel kétszer etetni, mint m eg nem

felelővel háromszor. Az időközök helyes megállapítására nincs m ás
mód, mint a begyek kitapogatása. Ha valaki naponta háromszor etet,
akkor reggel igen korán kell az etetést megkezdeni, a másik lesz
délben és a harmadik este.
A hízlalótakarmány értékéről a takarmányozástani fejezetben talá
lunk útbaigazítást. Nálunk általában tengerivel hizlalnak, mivel ez bőven
rendelkezésre áll és olaj-, valamint nagy keményítőtartalmánál fogva
erre a célra a legalkal
masabb is. Igaz ugyan, hogy
a tengeritől az állatok in
kább zsírra híznak. Német
országban, valamint A ng
liában, Franciaországban
kevésbé tengerivel, mint
inkább árpával, babbal,
pohánkával és egyéb ga
bonafélékkel hizlalnak, szin
tén lágyeleség formájában,
amelyhez a szükséges zsírt
állati zsír alakjában adják.
Igen jó hizlalótakarmány a
tej, mert az különösen ja
vítja a hús finomságát.
Fölösleges azonban teljes
tejet használni, mert a hízást
elősegíti a zsíron kívül a
sajtanyag és a tejcukor is,
amely a lefölözött tejben 174. sz. ábra. Többemeletes fából való hízlalóketrec.
bőven van jelen. Sovány
tejet a lehető legfrissebben kell használni és előbb egy kissé felm ele
gíteni, mert így könnyebb a kellően lágy eleséget előállítani.
H ogy meddig tartson a hizlalás, arra nem lehet szabályt felállítani,
mert az állatok különbözőképpen híznak s egyik-másik egyáltalában
nem hízik. A gyakorlott kéz és tapasztalt szem csakhamar magától
tudja megállapítani, mikor van a hízás befejezve. Általában azt lehet
mondani, hogy az önhízlalás akkor van befejezve, amikor az állatok
már nem akarnak enni. Ha ez bekövetkezett, akkor vagy tömésnek
vetjük alá az állatokat, vagy 24 órai koplaltatás után leöljük. A csirkék
önhízlalása általában 14 napig tart. Ha további hízást akarunk elérni,
akkor tömni kell.
A csoportos hizlalásnál arra kell figyelni, hogy lehetőleg egyforma

200
erős és egészséges állatokat zárjunk össze, mert különben az erősebbek

elzavarják a gyöngébbeket az eleségtől.
A töm és.
Nálunk általában csak a ludaknál és a kacsáknál szokták a tömést
alkalmazni. Franciaországban és Belgium ban azonban a tyúkféléket is
töm ik és oly finom árút állítanak elő, amelyért szinte mesés árakat fizet
nek. M. Esparnet azt mondja, hogy a tömés útján való hizlalás tulajdon
képpen három időszakra oszlik. Az elsőben a már mondottak szerint
húst rak le az állat a csontozatra, másodikban sötét helyiségbe kerül,
ahol körülbelül m ég egy hétig szabadon jár és ugyanazt az eleséget
kapja, mint a szabadban. A harmadik időszakban történik a végleges
kihízlalás. Az állatok a bő etetés folytán már annyira vannak, hogy
nemsokára abbahagynák az evést, ha nem kényszerítjük őket a táplálék
további felvételére. E célból ketrecekbe zárjuk őket külön-külön s
naponta kétszer tömjük. Ez a művelet hosszabb időt vesz igénybe,
különösen ha kézzel történik. Kézzel egy ügyes és betanított asszony
naponta 100 darabot tömhet meg. Géppel óránként 100— 120-at,
sőt újabb szerkezetű gépekkel m ég többet is lehet tömni. A ketreceket
megszámozzuk és sorjában tömünk, nehogy a művelet rendetlen időben
Takarm ányösszeállítás hízótyúkok részére. (Táparány 5 —5'5.)

■»
Tartalmaz
A keverékhez veendő grammokban állatonkint
grammokban
la
fehérje
halliszttakarmány
mint
vöröshereszéna
(keményítő)
szénhydrátok
vadgesztenye
csalánlevelek
húshulladék
búzakorpa
emészthető
burgonya
csontdara
kukorica
Táparány
lukullus
húsliszt
kenyér
élesztő
Szára
árpa
zsír
.a
aj
N
1 _ _ 20 _ _ 10 __ __ _ 20 30 25 _ _ 25 12'94 5-49 53-17 5-1
2 — — 20 10 — — — — 40 — — — 15 15 30 10-92 3-22 49-28 5-1
3 — — — — 10 — — — 60 20 — — — 40 — 10-59 2-23 50-10 5-2
4 5 — — — — — — — 50 30 — — — — 45 10-82 2-37 50-95 5-2
5 — — 20 — — — 10 — 40 — — — 15 15 30 10-59 3-41 47-46 5-2
6 — 10 — — — 10 — — 40 20 — — — — 50 11-34 5-04 48-25 5-3
7 — — — 10 — 10 — 30 — 30 — — — — 50 12-45 4-87 56-60 5-4
8 — — — 20 — 10 — — — 20 30 — — — 50 13-45 4-71 62-59 5-4
9 — — 20 — — — — — 40 10 — 15 15 30 10-07 3-11 48-24 5-5
/SÁ Z ú

Takarmányösszeállítás hízótyúkok részére. (Táparány 6 —8.)
Tartalmaz
A keverékhez veendő grammokban állatonkint
szárított sörtörköly grammokban
gyors hizlalótakarmány
mint 1a
fehérje
vörös hereszéna
(keményítő)
szénhydrátok
kukoricadara
csalánlevelek
vadgesztenye
tatárkadara
búzakorpa
tej
emészthető
csontdara
burgonya
kukorica
Táparány
lukullus
granella
sovány
Szám
l-t
árpa
.0
Cd (Ti
N N
10 — 10 — — — — _ — 50 _ 20 _ _ _ 50 __ 9-18 2-05 51-86 6-1

11 — — — — 10 — 30 — — — 30 — 5 — 55 — 11-29 4-80 5 7 7 6 6-1
12 — 10 — 20 — — — — 50 — 10 — — — 40 — 9-40 2-74 50-87 6-1
13 — 10 — — 10 — — — 40 — 20 — — — 50 — 10-19 4-23 53-01 6-1
14 — 10 — — — — — 20 50 — — — — — 50 — 9-34 2-54 53-52 6-3
15 — 10 — 20 — — — — 60 40 — 8-46 2-49 48-66 6-4
16 — 10 — — — 10 — — 30 — 20 10 — — 50 — 9-26 2-09 56-29 6-6
17 — 15 — — — — — — 45 — 20 — — — 50 — 9-19 2-11 56-70 6-7
18 — — — — 5 — — - 50 — 25 — — 15 25 10 8-00 3-36 50-24 7-2
19 — — 10 — — — — — 50 — 20 — — — 50 — 7-76 2-16 54-54 7-6
20 — 10 — — — — — — 60 — 20 — — — 30 10 7-66 2-55 53-54 7-7
21 10 50 — 20 — — — 50 — 7-59 2-07 55-71 7-9
22 — 10 50 25 20 — — — 25 — 7-59 2-46 56-30 8-0
történjék és egyes állatok kimaradjanak. Maga a tömési eljárás három

féle lehet. Kézzel, tölcsérrel vagy géppel. A kézzel való tömés a libá nál,
kacsánál szemeseleséggel, a tyúkféléknél mindig metéltekkel történik.
A metélteket ujjnyi vastagságban árpa-, pohánka-, tengeri-, zablisztből
és tejből állítják elő 5 cm. hosszúságban. A munkás két tállal fog a
munkához, egyikben vannak a metéltek, a másikban langyos víz, amelybe
a metélteket tömés előtt bem ártogatja, hogy jó l csússzanak. Az állatot
kiveszi a ketrecből és bal hóna alatt tartja. Bal kezével kinyitja a csőrt,
a metéltet befekteti a csőrbe s óvatosan letolja a bárzsingon keresztül
a begybe. Ha az állat már nem tudja magától kilökni a metéltet, a
mutató- és hüvelykujjal lassan lesimítja, míg a begybe nem ér. Kezdet
ben minden 24 órában kétszer adunk 2— 3 metéltet, később naponta
minden egyes tömés alkalmával eggyel többet, úgy hogy néha felm egy
a szám 12— 15 darabig is, m íg a begy megtelik. Nem szabad az álla
tokat sem korán tömni, sem pedig éheztetni. A begyet m eg lehet tölteni,

202
de csak akkor, ha az emésztés teljes volt. Ha a begyben még érezzük

az előző tömés maradványait, akkor nem szabad a begyet újból m eg
tölteni, hanem átugrunk egy tömést s a legközelebbi alkalommal vala
mivel kevesebbet adunk. Ha mindjárt kezdetben sok metéltet gyöm ö
szöltünk a begybe, az állat beteg lesz s ebben az esetben szabadon
kell ereszteni, m íg összeszedi magát. Eleinte köhögni szoktak az állatok
tömés közben, ami a nyakütőér összenyomásának a következménye.
Ha azonban a kellő gyakorlat megvan, el fog maradni ez a köhögés-
és csak arra kell ügyelni, hogy tésztamorzsák ne kerüljenek a gégébe.
A tömés művelete után az állatot megint megfogjuk kétoldalt a mellétől
fogva a hátulja felé, a szárnyakat leszorítva és visszahelyezzük a ket
recbe. A szemeseleséggel való tömést a lúdhízlalásnál fogjuk tárgyalni..
175. sz. ábra. Hízlalópajta.
Egy másik eljárást Ch. Jacque ír le részletesen, amely szerint töl

csér segélyével (178. sz. ábra) szinte beleöntik a begybe a félig csepp
folyós pépszerű eleséget. Az eleség természetesen különbözőképpen
készíthető, de a legegyszerűbb keverék tengeriliszt vagy árpaliszt,
esetleg valamilyen finom abb dara gabonam agvakból készítve és fel
eresztve részben vízzel, részben tejjel. A töméshez szükséges tölcsér
vasbádogból készül oly nagyságban, hogy mindenféle állatnak beadható
porciót magába fogadhasson.
Nagysága fent 0'10 m. széles, cső hossza 0 0 6 m., a nyaka fent
0‘025 m., lent 0'015 m. bőséggel bír. A tölcsér csöve alatt ferdén van
elvágva, s a pléh széle fel van hajtva, hogy az állat torkát m eg ne
sértse. A tölcsér felső peremén van egy gyűrű, am elybe a job b kéz
mutatóujja kerül, a tölcsér megfelelő tartása szempontjából. H ogy a garat

203
megsértésének még jobban elejét vegyük, célszerű a cső elejét vékony

gummival bevonni. Az elkészített eleséget edénybe öntjük, ahonnan
hosszú nyelű kanállal kim eregethetjük a tölcsérbe. A baromfit kiem el
jük a ketrecből és csőrrel előre irányított helyzetben térdünk közé
vesszük, de úgy, hogy m eg ne nyomjuk. Ha az állat teljesen megnyu
godott, a job b kéz mutatóujját a tölcsér gyűrűjébe tesszük, bal kézzel
m egfogjuk az állat fejét, kinyújtjuk a nyakát és a job b kéz segélyével,
amely már tartja a tölcsért, kinyitjuk a csőrt, bal kézzel azután nyitva
tartjuk és a jobb kézzel óva
tosan bevezetjük a tölcsér
csövét szükség szerint egész
hosszában. A tölcsért a bal kéz
mutató- és hüvelykujjával,
állat fejét pedig ugyancsak a
bal kéz többi ujjával és a
belső felületével tartjuk. A töl
csért azután a jo b b kézzel
megtöltjük,kinyújtjuk a baromfi
nyakát és szépen lesimítjuk a
begybe ömlő eleséget, miköz
ben kitapogatjuk a begyet,
hogy a kellő mennyiséget el
találjuk.
Manapság minden munkát
géppel igyekeznek az em be
rek megkönnyíteni, s így a
tömés hosszadalmasságát is gép
segélyével sikerült legyőzni. ,, „ ,,,,, , . . . . ....
, 176. sz. abra. Drótból es bádoglemezekből való
A gyakorlatban különféle g é- hízlalóketrec.
pék vannak alkalmazva, francia,
angol, német, osztrák gyártmányok, de vannak magyar gyártmányú
gépek is. Részletes leírásuktól talán el lehet tekinteni, mert ha valaki
gépet vesz, kap részletes használati utasítást hozzá. A 179. sz. ábrán
bemutatjuk az angol tömőgépet, amelynél fenn a négyszögletű tartányba
beöntik az eleséget és lábbal való nyomás által beszorítják a csőbe,
ahonnan az állatok begyébe jut. A francia gépek sokszor olyan szer
kezetűek, hogy a kiszolgáláshoz két em ber kell. Az egyik töm, a másik
pedig hajtja a gépet és szorítja az eleséget a tartányból a tömőcsőbe-
Vannak légnyomásra berendezett töm őgépek, amilyenek a 180. sz. ábrán
láthatók. Az V. jelzésű edénybe öntjük a lágyeleséget, a VIII. jelzésű
légszivattyúval levegőt nyomunk be a 3. sz. nyíláson át a tartály
belsejébe, ami által ebben erős légnyomást idézünk elő, amely azután

204
a VI. sz. csövön át a 2. sz. nyíláson keresztül belenyom ja az eleséget az

állat bárzsingjába. Ilyen tartályra több cső erősíthető rá, úgy hogy
egyszerre több munkás tömhet.
A légnyomás szelíd, de m inthogy vékony gum m icső szolgál a
hizlaló tápleves vezeté
sére, ez m ég össze
nyomható lévén, a
nyomás m ég jobban
szelidíthető.T ömés köz
ben folyton kitapogat
juk a begyet, s amint
megtelik, azonnal el
zárjuk a gummicsövet.
Hátránya ennek a tö
mőgépnek az, hogy
amint a tölcsér ürülni
kezd, sokszor levegő
vel felfúvódik a begy
P-
CT
2 és ez hátrányos, sőt
cn néha begyrepedést is
cr idézhet elő. Ezért ezt
a tömési rendszert át
CfQ alakították csavarnyo
másos rendszerre, a
mely a 181. sz. ábrán lát
ható. Az ábra önmagát
E.
fa magyarázza. A magyar
gyártmányú tömőgép
feltalálója Búzás Gyula,
amely hasonlít 182. sz.
ábra szerint a varró
géphez, s a gyakorlat
ban igen jól bevált.
Szintén lábbal hajt
ható, s az állat a töm ő
cső előtt le van kötve,
úgy hogy a gép keze
lése igen könnyű. Eze
ken kívül sok mindenféle szerkezet van m ég forgalom ban, de a külön
féle hizlaldák véleménye szerint ezek használata a legpraktikusabb.
Ha töméssel való hizlalásra rendezkedünk be, ne feiedjük, hogy
élő állatokkal van dolgunk, amelyeknek szervezete különböző. Az egyik

205
több, a másik kevesebb metéltet vagy pépet, vagy szemes tengerit bír
el, mint a m ásik; az egyik inni kíván a tömés után, a másik nem.
A tapasztalat fog mindenkit a helyes eljárásra,
s a helyes mérték betartására megtanítani. Min
den hizlalónak más eljárása van, amelyet titok
ként féltve őriz. Búzás Gyula töméssel 1— 2 V 2
kg. súlygyarapodást ért el három hét alatt csir
kéknél. A töm és hátránya az, hogy pl. 1 kg.
darált tengerire F /2 liter víz esik, mire annyira
felhígul, hogy a csirkébe lehessen beletömni.
Tehát a géppel való tömésnél sok vizet nyo
munk a begybe. Ezzel szemben azonban a
géptöm és lényegesen gyorsítja a munkát és
nem kínozza annyira az állatokat. A csirkék
önhízlalása rendesen 14 napig tart, s ezentúl
töm ésre fogjuk őket, s itt jobban érvényesül 178. sz. ábra. Tömőtölcsér.
a gép, mint a kézzel való tömés. Teljesen ele
gendő naponta kétszer tömni. Az eleség mennyisége' 300— 400 gram m ra
tehető. Kezdettől fogva fokozatosan kell adagolni, úgy hogy némely
esetben 450 grammot
is lehet beleszorítani a
begybe. Áttekintés cél
jából közöljük a túloldali
hízlalási statisztikát, a
melynek az adatai hozzá
vetőlegesek ugyan, de
mégis alkalmat adnak
arra, hogy kiindulási ala
pul szolgáljanak.*)
A kappan.
Kappan alatt a heréi
től megfosztott kakast ért
jük. A kappan természete
nyugodtabb, így jobban
hízik és ízletesebb a húsa,
mint a kakasé. Francia
országban azelőtt a jér
céket is kasztrirozták,
vagyis megfosztották a
*) Baromfitenyésztők Lapja,
« 179. sz. ábra. Angol gyártmányú tömőgép. X . évfolyam 14. és 16. szám.

206
1
1. sz. tyúk. 4. sz. tyúk.
Takarmány Takarmány
5T T e s t
C T e s t c
súly d a r á lt f ö lö z ö t t ■JU cd
s ú ly d a r á lt fölözött M egjegyzés
cd D á iu m Megjegyzés <U E D á tu m te n g e ri tej
£. te n g e ri te j
■<D
' £ cf-
X £ ra m m g ram m
1 9 )2 1912
1 11/16 1318 100 100 í II/., 0 1714 100 120
o
>>‘r*
X1« bű
2 11/17 1364 100 100 2 11/21 1742 100 150
104 156
£ 5aa
3 11/18 1404 100 100 3 IT22 1757
4 11/19 1440 50 50 4 11/23 1837 110 165 T a JSa
5 11/20 1398 100 100 5 11/24 1865 79 119 = '” —. CS
6 11/21 1434 100 100 S o 6 II 25 1847 138 206 sŰ6CÍC.
ssé
— ''J a
7 11/22 1446 100 150 7 11/26 .1945 80 119 V
í2 «e -□
'/iX
*3
1387 50 70 8 11/27 1941 69 104 b *1*
8 11/23 _ >o «o
9 11/24 1374 75 113 .3 13 9 11/28 1985 138 206 ■ «S
10 11/25 1382 •100 100 Ü :=5 10 III 1 1949 131 197
Z.
11 11/26 1432 100 100 ii m / 2. 1929 121 182
12 11/27 — 100 100
13 11/28 — 100 100 •O <4-,
14 III/l 1484 100 100 Cü yúk.

Bg 5. sz . t.
15 III/2 1470 100 100
16 1II/3 — 100 100 ni 1912
17 III/4 — 100 100 3 < 1 11/16 1332 100 100
18 III/5 1449 100 100 2 11/17 1342 100 100
19 II1/6 1458 100 100 3 11/18 1374 100 100
4 11/19 1385 50 50
5 11/20 1351 75 75
6 11/21 1389 100 100
2. sz. tyuk. 7 11/22 1432 100 150
8 11/23 1437 75 110
1912
1 11/19 1640 100 100 9 If/24 1442 75 113
2 11/20 1711 100 100 10 11/25 1455 100 100
3 11/21 1709 120 120 1j)*o
SO ■ *<0 11 11/26 1477 100 100
i>>“H
N
4 11/22 1782 100 150 12 11/27 — 100 100
-ti 100 ü*° k
<UN o
5 11/23 1841 100 150 13 11/28 — 100
6 11/24 1857 100 150 flJ - 14 III/l 1444 100 100 g fit
*“ u ! 15 11172 1427 100 100 I &
7 II/2Í3 1889 100 150 Sr
°-o
-i= c
c
8 11/26 1922 100 150
(U
C'rt C-1 ■+-
16 III/3 — . 100 100
bű« c 17 II1/4 — 100 100 a
9 11/27 1969 100 150 cd2 bű
10 11/28' 1974 120 170 ‘Cd, dl 18 III 5 1479 100 100 ■3
11 III/l 1901 95 133 19 III/6 1448 100 100
6. sz. t; -úk.
3. sz. tyúk. 1912
1 11/16 1199 100 100
1912
2 11/17 1197 100 100
1 11/20 1447 100 120 100
3 11/18 1232 100
2 11/21 1532 100 150 50 50
4 11/19 1242
11/22 1525 108 162
3
4 11/23 1611 109 163 síi 5 11/20 1194 75 75
100 £ —<-:
S 2 íf 6 11/21 1212 100 !Q'2 i
5 11/24 1648 101 152 . . 5 4B a 150
7 11/22 1267 100
6 11/25 1678 136 205 Io I. I Í3E2=4 Ü= 150 £ ^-r o■
<u cd S
8 11/23 1292 100
7 11/26 1768 92 139 Ü -O C J-4
100 150 S Cm
9 11/24 1338
8 11/27 1849 74 111 100 150
8 B só =
-trí:Q£ 10 11/25 1364
"3 5 * ttJ
&
9 11/28 1775 141 212 100 100
11 ll/2ö 1394
10 III/l 1806 50 74 100
12 11/27 1394 100 <
11 III/2 1877 108 162 <d'«/: Ja.' 13 11/28 1422 100 100 *< >
14 III/l 1452 75 113

207
Darált tengeri -f- lefölözött tejjel etetett 8 darab tyűk.

1. táblázat. Csoportos kísérlet.
oá
B T a k a rtn á n y
Testsúly Ivóvíz
•58 Dátum M e g je g y z é s
-S
en ó.
CC gr- darált fölözött gr.
2 c tengeri gr. tej gr.
1 III 6 6919 400 600 _ A kísérlet alatt elfogyasz

2 II1/7 — 600 900 — tottak :
3 III/8 7296 550 825 350
4 III/9 _ 550 mészből ... 9 -0 gr.-ot
825 100
5 111/10 _ kavicsból 80 „
600 900 300
6 III/ll 7891 sóból _ __ l -5 „
600 900 300
7 111/12 — 550 825 300
A kísérlet végén összes
8 m /1 3 — 500 750 300
maradék 42'5 gramm=
9 in /14 8117 400 600 200
= 3 4 8 gr. tengeri száraz
10 111/15 — 450 675 200
anyag + 62 cm3 tej.
11 111/16 8084 450 675 200
12 111/17 — 500 750 200
13 111/18 — 500 750 200
14 111/19 8274 400 600 300
Darált tengeri -f- lefölözött tejjel etetett 8 darab tyúk.

T e s t s ú 1 y g r a m m
Az állat Összes
m ér és i d e j e súlyszapo-
száma rödás
III/6 II1/8 III/ll II1/14 111/16 111/19 111/20
12 831 905 1089 1157 1157 1159 1192 + 361

14 712 789 832 839 815 797 792 + 80
15- 973 1042 1052 1112 1172 1249 1124 + 151
6 985 1024 1084 1109 1145 1167' 1187 + 202
13 847 924 922 989 947 929 978 + 131
1 1002 1024 1106 990 996 975 937 — 65
9 822 834 979 1037 1087 1150 1200 + 378
3 747 754 827 879 792 849 847 + 100
Összesen 6919 7296 7891 8112 8084 8274 8257 + 1338

208
Darált tengeri -j- lefölözött tejjel etetett 8 darab tyúk.

s T a k a rm á n y Ivóvíz
Testsúly
ti' t/>
~ Dátum M e g je g y z é s
l-1 n
c/j ed gr- darált víz gr.
5 c tengeri gr. gr-
1 111/6 7043 400 600 _ A kísérlet alatt elfogyasz

2 III/7 — 600 900 — tottak :
3 III/8 7110 500 750 —
m észb ől__ 16'5 gr.-ot
4 II1/9 ---- 600 900 —
_ — kavicsból 81 „
5 111/10 650 975
6 II I/ll 7536 600 900 —
sób ól__ — 3*0 ,1
7 111/12 — 600 900 — A kísérlet végén mara
8 111/13 — 450 675 200
dék nem volt.
9 111/14 7636 500 750 —
10 m/is — 550 825 —
11 111/16 7740 500 750 —
12 111/17 — 600 900 200
13 111/18 — 600 900 200
14 111/19 7993 450 675 300
Darált tengeri + lefölözött tejjel etetett 8 darab tyúk.

ÉN
crq
T e s t s r a m m
Összes
Az álla
m é r .é s i d e j e súlyszapo
szama rodás
III/6 III/8 III/ll 111/14 111/16 111/19 111/20
3 895 942 1022 1034 1032 1079 1102 + 207
4 982 1004 1052 1074 1109 1187 1265 + 283
9 907 932 954 874 917 965 1032 + 125
13 852 907 922 954 995 1022 1056 + 204
6 883 1000 902 894 842 832 820 63
10 822 877 901 937 959 982 1010 + 188
12 925 939 943 982 1004 1059 1087 + 162
14 777 809 840 887 882 867 807 + 30
Összesen 7043 7410 7536 7636 7740 7993 8179 + 1136

209
petefészkeiktől. Ú jabban elítélik a kappanozást és rohamosan kezd

tért veszíteni. A kakasok kappanozását azonban sok helyütt m eg
tartják, mert nagyobb termelés esetén a kis kakasok elkülönítése csak
nehezen vihető keresztül, a rendes állományban pedig túlságosan
180. sz. ábra. Légnyomású tömőgép.
zavarják a jércéket. Szoktak kisebb gazdaságok is kappanozni azért is,

mert a kappanok szelidebbek és csibenevelésre is felhasználhatók. Ma
már általában az a vélemény kezd elterjedni, hogy leölési célokra nem
kell a kakasokat okvetetlenül megkappanozni, mert ha idejében elkülö
nítjük őket a jércéktől, akkor t. i., amikor a nemi ösztön még nem
ébredt fel, a hizlalás éppen olyan pompásan fog sikerülni, mintha a

210
veszedelmes műtétet végrehajtottuk volna. A nemi ösztön felébredése

előtt azért kell az állatokat elkülöníteni, mert ebben az esetben az izmok
m ég lágyak és a hizlalás következtében keletkező zsír a húsrostok közé
rakódik le, ami a húsnak m egadja a zamatját, m íg a nemi ösztön
kifejlődése után az izmok már íöbbé-kevésbé megkeményednek s a
zsír csak az izmok felszínére rakódik le. A belgák mindazonáltal azt
állítják, hogy a kappan a leghízékonyabb baromfi. Legalkalmasabb a
műtétre a középnagy faj
tájú kakas, mint pl. az
orpington, a plimut, lang-
san stb., vagy a jobban
fejlett parlagiak. A könnyű
fajták kevésbé alkalmasak,
mint amilyenek az olasz,
a minorka stb. Általában
4 — 5 hónapos korban szok
tak kappanozni, lehet ugyan
korábban is, későbben is.
Az operáció keresztül
vitelénél gondunk legyen
rá, hogy az állatnak feles
leges fájdalmakat ne okoz
zunk. Ezért előbb leölt
állaton tanuljuk meg, hol
fekszenek a herék s míg
leölt állaton nem tudjuk a
műtétet pontosan elvégezni,
addig •ne kíséreljük meg
élő állaton. Az ondóvezeté
181. sz. ábra. Csavarnyomású tömőgép. kek a végbéltől az utolsó
két borda alá vezetnek,
ahol a herék a hashártyába pólyázva el vannak helyezve. A kappano-
zási eljárást nem írjuk le részletesen, mert ez túl menne a munka
terjedelm én, 183— 185. számú ábrákon azonoan bemutatjuk a műtét
hez való asztalt, nemkülönben a herék elhelyezését és a kappanozás
keresztülvitelét.
A lúdhízlalás és töm és.
Értékesítési szempontból a lúd szeptember végétől kezdve érdekli
a gazdát. Ekkor ér véget a legeltetés és ilyenkor kerülnek a libák
töm egesen piacra. A gazda rendesen soványan adja el a ludat, de ha
felhizlalná nagyobb jövedelm et érhetne el. A hizlalás itt is kétféle.
Önhízlalás vagy tömés. Az önhízlalás kevesebb vesződséggel jár és

211
in kább nagytenyésztőknek való, akik annyi ludat tartanak, hogy lehe

tetlenség nekik töméssel vesződni. Sokan ugyan úgy vélekednek, hogy
a ludakat felesleges tömni, mert önhízlalással sokkal jo b b húsminőséget
lehet elérni. Ez azonban nem bizonyos. Nálunk alig hizlalnak mással,
m int tengerivel. A tömést pedig áztatott tengeriszemekkel hajtják
182. sz. ábra. A Buzás-féle tömőgép.
"végre. A ludak a tengerietetés mellett főleg zsírra híznak, lehet azon

ban húsra is hizlalni. Ebben az esetben az első napokban zúzott
gyök- vagy gum ós növényi eleséget adnak, továbbá tengerit, babot,
lóbabot, esetleg borsót. Ez az etetés 8 — 14 napig tart és ha helyesen
visszük keresztül, tapasztalni fogjuk, hogy az állatok sok finom húst
szedtek magukra. M eg kell jegyezni, hogy a legelőn tartott ludak
amelyek fűnél és mageleségnél egyebet nem ismernek, csak bizonyos
14*

212
idő múlva szokják m eg a burgonyát és a répát, egyáltalában a lágy

eleséget, sőt eleinte nem is akarják megenni. A 14-ik nap után követ
kezik a hizlalás zsírra és pedig tengerivel, zabbal vagy borsóval;.
A legtöbb zsírt a tengeri fejleszti, a zab zsírtermelése is elég nagy, de
a zsír folyékonyabb. A borsó kevesebb, de szilárd állományú zsírt ered
ményez. Lehet ezeket a magvakat össze is vegyíteni,, pl. három rész
zab vagy tengeri és egy rész borsó. Az eleségbe kis mennyiségű sót
keverünk, ami ízletesebbé fogja tenni s így az étvágy is nagyobb lesz.
Az emésztés fokozására állandóan friss és tiszta vizet adunk az álla
toknak s ezenkívül finom szemcséjű tiszta homokot adunk eléjük,,
aminek célja a gyom or és a belek tisztántartása. Négyheti hizlalás után
az állatok piacérettek és 7 — 10 kg. súlyt is érnek el.
A lúdtömés.
A lúdtömésnek sok híve van a kistenyésztők körében, m ert ezáltal
az eleség is, m eg a ráfordított munka is jobban értékesül. A ludakná!
is megkülönböztetünk, mint a többi szárnyasoknál, feljavítást vagy elő-
hízlalást, továbbá önhízlalást, am ikor az állatok annyit esznek, amennyit
csak bírnak s ha már nem tudnak annyit enni, hogy súlyuk gyara
podjék, akkor következik a kényszerhízlalás vagy tömés. A hízás töké
letesítése céljából a mozgás lehetőségét csaknem teljesen el kell venni
az állatoktól, úgyszintén lármától, zavarástól is óvni kell őket, evégbőll
azután ketrecbe zárjuk, amelyben csak ülni, vagy legfeljebb állni
tudnak. Természetesen egyszerűbb, durvább kivitelű rekeszeket csinálunk
am elyek olcsóbbak. A ketrecen elől-hátul nyílás van. Hátul távolodik
el az ürülék, elől pedig bárm ikor kidughatja az állat a fejét és ehetik
az előtte álló vályúból tetszés szerint. A rekesz fenekén 2 — 3 cm. vas
tagságban szalmát teregetünk el, hogy az állat szárazon legyen. A tömés
különféleképpen történhetik: főtt szemes tengerivel, tésztametéltekkel
(csíkokkal), vagy lágyeleséggel. Történhetik kézzel vagy géppel. A főtt,
szemestengerivel való tömés szinte általános nálunk és habár igen jó l
hizlal, mégsem felel m eg teljesen a célnak, mert hosszadalmas, nehéz
munka, amelyet az em berek nem szerétnek elvégezni, ezenkívül nagy
állatkínzás is, mert a légcsőbe kerülő kukoricaszemek néha m eg is ö lik
az állatokat.
A metélttel való tömés főleg Franciaországban, 'Belgium ban és
Németországban van elterjedve és ném ileg könnyebb. Árpa- és tengeri
darából forró vízzel tésztát gyúrnak és körülbelül ujjnyi vastagságú
metéltet készítenek, ahogy különben már említettük. Néha a keve
rékbe borsólisztet, vagy borsódarát kevernek, utóbbihoz m ég búza
darát is szoktak hozzáadni. Előnyösebb a tésztát víz helyett tejjel, vagy
lefölözött tejjel gyúrni, de csak ott, ahol venni nem kell, egyébb iránt minden
vidéken más és más takarmányanyagokat alkalmazunk ezek ára szerint:

213
'különben igen megdrágul a hizlalás. Ez általános tömési recept, de ahol

más anyagok olcsóbban szerezhetők be, ott ezeket is sikerrel lehet hasz
nálni, feltéve természetesen, hogy kellően tág táparánnyal bírnak.
A hizlalás végefelé szoktak olajat vagy zsírt az eleségbe keverni. Ú gy
szintén az ízletesség fokozására kevés borsot és sót kevernek bele a
tésztába.
Naponta annyi tésztát gyúrunk, amennyit fel tudunk használni.
A töm ésnél azután különbözőképpen járhatunk el, aszerint, hogy hány
szor .tömünk naponta. Pom erá-
niában pl., ahol a lúdtenyésztés
magas fokon áll, minden három
órában, tehát reggel hatkor, ki
lenckor, tizenkettőkor stb. egész
este kilencig tömnek. Az első
napon minden egyes alkalommal
2 — 4 metéltet kap egy lúd és
ezeket betömés előtt előbb vízbe 183. sz. ábra. A kappanozó asztal.
mártják. A következőkben azután

fokozzák a metéltek számát, egész 1 0 — 12 darabig és az egész mennyi
séget emelik tehát naponta 60 darabra. Ez az adag marad 14 napig,
azután lassanként lemennek 48-ra, úgy hogy kb. négy hét alatt a hiz
lalás be van fejezve és az állatok 8 — 12
kg., sőt ennél is nagyobb súlyt érnek el.
A kézzel való tömés általánosan
ismeretes, s mint 186. számú ábránkon
látható, eléggé körülményes. A lúdhíz-
( lalók sokat törték a fejüket azon, hogy
miként lehetne a szemes tengerivel való
tömést gép segélyével elvégezni. Talál
tak is fel erre nézve egy ilyen gépet,
184. sz. ábra.A herékhelye, ahol amely a kísérIetek Szerint igen jól be
a vágáseszközlendő. vált, csakhogy közbejött a világháború
és a gyártás abbamaradt. A 187. sz.
á b ra szerint ez a gép áll egy tartányból, am elyből sárgarézcső vezeti
a tengeriszemeket a ludak bárzsingjába, amelyek a gép előtt le van
nak kötve. A kukoricaszemek mozgatása a tartány oldalán levő hajtóval
történik. Utóbb Turcsányi talált fel egy libatóm ő tölcsért és kalodát,
am ely a szemes tengerivel való tömést lényegesen egyszerűsíti és gyor
sítja. A lúdtömő kalodát a 188. számú ábra mutatja. A tömés tölcsér
segélyével történik, amely többféle nagyságban készül, mert a nagy
ludak tölcsére nem alkalmazható a kis ludak csőrébe. A tölcsér nyitva
tartja a lúd csőrét, a hozzáerősített lapos részlet pedig eltakarja a

214
gégefőt, úgy hogy kukoricaszemek nem tévedhetnek a légcsőbe. A töl

csért szíj tartja az állat fején.
A libatöm ő kaloda pedig, mint az az ábrán látható, tulajdonképpen
asztal, amelyre egy, vagy több ludat le lehet kötni, azután a tölcsért a
csőrbe illeszteni, s így egyszerre több ludat is megtömni.
A ludaknak lágyeleséggel való tömése kissé körülményes. A lég
nyomásos töm őgép csak úgy használható a ludaknál, ha sűrűbb lágy
eleséget lehet alkalmazni, mert a pépszerű eledel sok vizet tartalmaz és
így nem használódik ki teljesen, másodszor, mert a ludakra nézve m eg
lehetősen i kényelmetlen a teletömött begy és ennek következtében
szeretik fejüket rázni, a túlhíg eleség azután kivetődik a begyből a
rázás közben. A Buzás-féle töm őgéppel már sűrűbb eleséget nyomunk
az állatok begyébe, ennél
tehát az utóbbi hátrány
nem forog fenn, a na
gyobb víztartalom azon
ban itt is megmarad.
A csavarnyomásos Ler-
che-féle töm őgép szintén
használható Iúdtömésre-
A géppel való tö
mésnél általában 38 kg.
darát számítanak egy
lúdra. Az új porciót csak
akkor szabad az álla
tokba tömni, ha a koráb
185. sz. ábra. A kappanozás keresztülvitele. bit már megemésztették.
Nem szabad túltömni,
mert megfulladnak az állatok. Nem szabad addig tömni, míg a lúd
m egtagadja a táplálék felvételét, egyébként a tömést m indig a begy
kitapogatása által kell ellenőrizni. A piacérettség jele, ha a lúd vékony
nyakat kap, nehézkes lesz és nehezen küzd a levegőért. Ha ezt észre
vesszük, m ég aznap öljük le, mert könnyen meglehet, hogy m ás
nap reggel megfúlva találjuk a ketrecben.
A lúdhízlalásnál m ég a m ájra kell különös tekintettel lenni. A cél
minél nagyobb máj elérése, amit csak m egfelelő etetéssel lehet elérni.
Tapasztalati tény, hogy azok a ludak, amelyek erősen sózott eledelt
kapnak, nagyobb májat tudnak felmutatni, mint amelyeket csak közön
ségesen etetnek. Strassburg vidékén, ahol nagy pástétomgyárak vannak,
májra hizlalják a ludakat, akként, hogy sós eledelt adnak nekik enni
és sós vizet inni. A hízlalóhelyiséget ezenkívül fűtik. Az erős sózás
következtében a ludak sokat isznak, a nagy meleg pedig fokozza a

215
szomjúságot és ezért is isznak, a sok ivás pedig növeszti a májat

elannyira, hogy 7 0 0 — 900, 1000 grammos, sőt ennél is súlyosabb májat
érnek el, miközben a lúd teste sovány marad. Sokhelyütt faszenet is
adnak a lúdnak, amitől szintén sok vizet vesznek fel az állatok. Nálunk
bizonyos vidékeken találnak ú. n. kék agyagot és ezt keverik a ludak
eleségébe, amitől állítólag szintén nagy májat kapnak. Bizonyára
itt is az agyagnak a sótartalma okozza, hogy a ludak sok vizet
vesznek fel és ennek következtében megdagad a májuk. A franciák
különösen sok lúdmájat fogyasztottak és fogyasztanak elannyira, hogy
M agyarországon külön bevásárlókat tartottak, akik a lúdmájakat gyűj
tötték és Franciaországba szállították.
A Felvidékről nagyarányú lúdm áj- és Iúdzsírkivitel volt. A májakat
kisebb-nagyobb hordókban helyezték el, körülöntötték lúdzsírral és így
szállították külföldre.
Strassburg vidékén főtt vagy gőzölt szemes tengerivel hizlalják a
ludakat m ájra és naponta háromszori adagolás m ellett sót és egy kés-
hegyni antimónt is adnak az eleségbe (Antimonim crudum). A lúd-
hízlalással kapcsolatban egyéb különleges lúdértékesítések is fordulnak
elő, mint pl. Pom erániában, M ecklenburgban, Holsteinben és Észak-
németország sok más helyén. Itt füstölik a libamelleket és combokat.
Az eljárás röviden a következő:
A mellhúst éles kés segélyével leválasztják a mellcsontról, miközben
vigyáznak, hogy a bőr m eg ne sérüljön, azután pácba teszik. Sokféle
pácolási eljárás van, de m indegyiknek alapja az, hogy 1 kg. sóhoz 30
gram m salétromot tesznek és ehhez kevés cukrot kevernek. Ezzel a
keverékkel bedörzsölik a húst, a mell két szélét összehajtják és össze
varrják, azután hordókba rakják, ahol 6 — 8 napig a pácban áll.
Amint a hús innen kikerül, szárazra letörlik és két deszkalap közé
sulykolják, hogy az egyes daraboknak szebb formájuk legyen. Azután
egyenként organtinba (gáz, tüli) varrják, tiszta papirossal körülcsavarják
és 7 — 8 napra erős füstbe akasztják. Ha az egves darabok a füstből
kikerülnek, újból két deszkalap közé préselik. U gyanígy pácolják és
füstölik a libacom bokat is, amelyek azonban nem olyan ízletesek, mint
a mellek.
A többi része a testnek mint libahús kerül eladásra és különösen
nagy városokban keresett cikk. M inthogy a ludak tetemes mennyiségű
hájat és szalonnát termelnek, sokhelyütt kiolvasztjlk a zsírt és mint
külön árucikket hozzák forgalom ba. Jól kihízott állatoknál l -5— 2 kg.,
sőt ennél több zsírt is lehet kapni. H ogy súly tekintetében milyen
arányban vannak a ludak egyes testrészei, mutatják a következő össze
állítások. Beivinkler Vilm os m egm ért egy 8100 grammos élősúllyal
bíró ludat és a következőket állapította m eg :

216
v é r -------------- . . . ________ 600 gramm,

p e h ely . . . . . . ____________ 140
fosztásra alkalmas toll ____________________ 280
szárnyak . . . . . . . . . ________ . . . 100
fej és lábak . . . ________ 500
belek . . . _____ . . . . . . __ . . . . . . 430
máj _____ 100
gyom or és szív _____________________ 250
zsír _____________________________________ 500
tiszta hús . . . ... ...... ... ... 4600
csont ______________ . ____ 600
ö ssz ese n 8100 gramm,
ebből/ látható, hogy a lúd testének 7 5 % -a használható, de hizlalás
által ez az arány sokkal jo b b lesz.
Egy másik öszeállítás szerint egy 6610 gram mos lúd adott:
libazsír ... . . . _______ 500 gramm
h á jz sír__________________________________ . . . 350 »
m áj ________________________ 375 „
törzs ____________________________' 3875 „
Ez a lúd hizlalásnak volt alávetve és mint látható, már több zsírt
és nagyobb májat adott..
Magyarországnak is megvan a lúdkülönlegessége, amely tulaj
donképpen szintén lúdhízlaláson alapul és ez a korai libanevelés.
O któber végén, novem ber elején egyes korai kelésű ludak újból kez
denek tojni és a tojásokat kiköltik. A kikelt kis libákat megveszik a
szabadszállási és fülöpszállási lúdhízlalók és télen át kamrákban felne
velik. Külön e célra vetnek rozsot vagy őszi árpát, amelyet télen a
hó ajól is kikaparnak, hogy a libákat etethessék vele. Általában kuko
ricán tartják, 8 — 12 hét alatt annyira meghíznak, hogy piacra adhatók.
A kacsahízlalás.
A kacsa hizlalása egyike a legkönnyebb dolgoknak. Itt is alkal
mazható az önhízlalás és a tömés. Ha szűk helyen tartjuk a kacsákat,
hogy keveset mozoghatnak és jó l etetjük őket, falánkságuknál fogva
tömérdek eledelt fognak felvenni és ettől meg is híznak. A kacsa
mindenevő és így mindenféle hulladékot fel lehet vele etetni. A hízóba
adott kacsáknak adhatunk főtt, zúzott burgonyát, tengeri és árpadarából,
valamint korpából készült lágyeleséget, csemegének adhatunk főtt tengeri
szemeket. A lágyeleséghez hozzákeverhetünk, ha van, főtt vért vagy
vérlisztet, húslisztet,- esetleg a korpát átáztathatjuk vérrel, sokhelyütt
tisztán állati hulladékkal hizlalják a kacsákat, amelyek szintén jó l híznak

217
ettől, de a hús valami sajátságos vadízt kap az ilyen etetéstől, amit

nem mindenki szeret. Az eleség mellett tiszta ivóvizet bőven kell nekik
adni, mert a kacsa minden falat után egy korty ivóvizet szokott magához
venni, ezenfelül durva szemcséjű homokot is kell adni az emésztés
elősegítésére.
A hízást egyébként úgy is vihetjük keresztül, hogy a kacsáknak a
vízben való lubickolásra adunk alkalmat, sőt némelyek állítása szerint
így m ég jo b b az önhízlalás. Természetesen a vízikifutónak is szűknek
kell lennie, az etetésnek pedig igen bőnek. Schneider állítása szerint a
következő eredményt érte el vizen való önhízlalással:
Önhízlalás víz nélkül.
15 darab hathetes kacsa elzárva szűk kifutóval:
Július 4-én július 11-én július 18-án július 25-én augusztus 2-án
23 kg. 24V2 kg. 26 kg. 29 kg. 34 kg.
Önhízlalás vízen.
15 darab hathetes kacsa szűk vízi kifutóval:
Július 4-én július 11-én július 18-án július 25-én augusztus 2-án
23 kg. 18Va kg. 23 kg. 28 kg. 35 kg.
E bből látható, hogy amint a kacsák a vízikifutóra kerültek, némileg
csökkent a súly, de azután emelkedett és elérte a víznélküli hízó kacsákét.
A vízi kifutó szintén tápdús volt, mert az utóbbi önhízlalás mellett
csak 25Va kg. eleség kellett, m íg előbbi esetben 52 kg. Ilyen hizlalás
azonban természetesen csak igen gazdag vízikifutó mellett lehetséges.
H a azután finom pecsenyét akarunk előállítani, akkor árpadarát adunk
zsírral vagy faggyúval és főtt rizstörmelékkel javítva. Angliában sokat
adnak a kacsáknak főtt csalánnal való etetésére. Ilyen vagy hasonló
etetés mellett 8— 10 hét alatt 2 — 3 kg.-nyi súlyt is elérnek. A kacsák
tömése szintén őszkor történik és kézzel, valamint géppel végezhető
A kacsák töméséről kb. ugyanazt lehet mondani, mint a ludaknál.
A pulykahízlalás.
A pulykák feljavítás vagy hizlalás tekintetében nem igényelnek
lü lö n ö seb b munkát. A korai kelésű pulykák karácsony táján, a sarjú
pulykák pedig február táján kerülnek a piacra. Őszszel a legelőn jól
tartjuk az állatokat, hogy a későbbi hízáshoz az alapot megszerezzék.
Napközben a legelőkön éldegélnek, este adjunk nekik lágyeleséget
darából, burgonyából vagy répából, később reggelenként is adhatunk
kevés szemes eleséget, pl. árpát, zabot, esetleg tengerit. Ha a legeltetés
lehetősége megszűnt, hízóba fogjuk a pulykákat, szükség szerint 3 — 4
hétre. Általában önhízlalás szokásos, mert a töm és meglehetősen körül
ményes, és csak a kisebb háziszükségletek fedezésére fizeti ki magát.

218
Á pulykákat elsőtíthető ólakba zárjuk, ahol rekeszekbe osztva úgy

helyezzük el őket, hogy lehetőleg kevesen kerüljenek egy rekeszbe é s
lehetőleg keveset is mozoghassanak.
Az etetési időt tulajdonképpen három szakaszra lehet osztani, a
szerint, hogy mit ad u n k :
így az első héten szemes eleséget, (árpa, zab, tengeri) adunk, répával
és burgonyával;
a második héten a szemes eleséget darával cseréljük fel, forró
vízzel leöntjük és egy-két óra hosszáig letakarva állni hagyjuk. Ha ezt
az eleséget lefölözött tejjel ereszthetjük fel, akkor job b húsminőséget
érünk e l;
a harmadik héten egészen a hizlalás befejeztéig tengeridarát
etetünk.
Az adagolás lehet naponta háromszor. Friss ivóvízről állandóan
gondoskodjunk és a tisztaságra nagyon kell ügyelni. A tömést ritkábban
alkalmazzuk. Házi használatra azonban ide iktatunk egy egyszerű eljárást:
a pulykák egy hétig tartó előhízlalásnak lesznek alávetve, amely
alatt árpát, zabot, tengerit és sok zöldséget kapnak. Ezidőben jó, ha
keveset mozoghatnak. A tömés metéltekkel történik, hasonlóképpen,
mint a lúdtömésnél. A metéltek rendszerint árpa-, zab-, tengeri- és köles
lisztből készülnek s a keverékhez rendszerint olajos magvakból készült
őrletet is kevernek. A töm és naponta háromszor történik oly módon,
ahogy a Iudaknál leírtuk. Az adagolás eleinte kisebb, később em el
kedik, m íg az időszak végén ismét csökken. A tömés három hétig tart,,
tehát az egész eljárás négy hét alatt befejeződik.
A barom fi ölése, koppasztása és idom ítása.

Ha saját konyhánkra öljük a baromfit, akkor Ízlésünktől függ,
fordítsunk-e a pecsenye kikészítésére gondot vagy sem. De ha a piacnak
dolgozunk, figyelem be kell vennünk annak igényeit. Az ölést általában
humánusan kell végrehajtani, de a tetszetősségre is súlyt kell fektetni.
A fejlevágásnak vagy nyakátvágásnak el kell maradnia, mert nagy,,
tátongó sebek látása nem tetszetős.
Ha a baromfiakat le akarjuk ölni, előzőleg 24 órával nem adunk nekik
enni, úgy, hogy öléskor a begy teljesen üres legyen. Az ölés helyéül
válasszunk valamilyen hűvös m ellékhelyiséget vagy fából épített pajtát.
A kicsinyben való ölés a legkönnyebben úgy vihető keresztül, ha a
falon szegeket verünk be, amelyekre hosszabb zsinórokat akasztunk a
végükön hurokkal a lábak befogadására. További berendezés erre nem
is igen kell, legfeljebb egy asztal, egy hordó, egy láda és egynéhány-
1 k g.-os kampós súly. H ogy az ölésnél mentői kevesebb fájdalm at

219
okozzunk az állatoknak, egy a fejre mért csapással elkábítjuk őket,

amely célra jó egy fakalapács vagy valamely vaskos fabot. A kábult
állatot a lábánál fogva oly magasan akasztjuk fel, hogy az ölést és a
koppasztást könnyen hajthassuk végre. Ha az előkészületekkel m eg
vagyunk, balkezünkkel kinyitjuk az állat csőrét és keskeny, kétélű
késsel az agy alsó részén levő ereket elvágjuk, úgy, hogy a kést a
csőrön át vezetjük be a koponya alsó részletéig s a kést azután a száj
padláson át előre irányítva az agyba szúrjuk. A keletkezett nyílásba
pedig egyet az előbb említett súlyokból beakasztunk. Az agy elvágása
hirtelen halált idéz elő, ezenkívül miután külső seb nincs, a kop-
pasztás rendkívülien m eg van könnyítve. A kampós súly beakasztása
a csőr nyitvatartását célozza, hogy az elvérzés lehetőleg tökéletes legyen.
Ha nem alkalmazzuk, akkor a vágás felületei hamarosan bedugulnak
és ez megakasztja a vérzést, úgy, hogy újjal kell nyílást készíteni. Ezután
azonnal hozzáfogunk a koppasztáshoz és nem kell attól tartanunk,
hogy az állatnak fájdalmat okozunk.
Ha a test kihűlt, sokkal nehezebb a koppasztás s igen szaporátlán
munkát okoz. Éppen azért csak annyi állatot szabad leölni, amennyit
azonnal le tudunk koppasztani. Nagyon kell vigyázni, hogy a bőrt be
ne szakítsuk, mert ez az árú értékét jelentékenyen csökkenti. Ezért
sohase fogjunk egész tollcsom ókat egyszerre a kezünkbe. A m ellen
a bőrt két ujjunkkal tartjuk, mielőtt a tollat kitépjük.
Házi használatra a leölt barom fit forró vízbe szokták mártani,
hogy a koppasztás könnyebben m enjen. Ezt el is lehet érni ezzel az
eljárással, de a tollak jóform án hasznavehetetlenek és az így kezelt árú
vasúton való szállításra is nehezebb, mert rom lékonyabb.
A nagybani ölésnél, ahol elegendő munkaerő áll rendelkezésre,
másként járnak el. Az ölőmester félköralakú asztal előtt ül és személy
zet adja kezébe a leölendő állatokat, amelyeket a fejre mért ütéssel
elkábít, azután a fentebb leírt módon a szájpadláson át megöl és
rögtön tovább ad a koppasztóknak, akibe többen vannak, úgy, hogy
mindenik más és más testrészt koppaszt. A baromfi tehát egypár
pillanat alatt kézről-kézre járva, gyorsan m ég azon m elegen veszti el
a tollruháját. A lekoppasztott állatok jeges vízbe kerülnek és vagy
kizsigereltetnek, vagy pedig zsigereletlenül kerülnek elcsomagolásra.
A piacra szánt árú koppasztása különböző. A tyúkokat egészen
lekoppasztják, csak a nyakon hagynak egy kis tollcsomót. A kappanon,
m in ta 189. számú ábrán láthatjuk, a fejen, a nyak elülső felén, a lábakon
a com b feléig, a szárnyakon a második ízületig és a farkon az összes
faroktollak állva maradnak.
A pulárokat és pulétokat teljesen lekoppasztják vagy csak a nyakon
hagynak m ég kevés tollat, mint a 190. sz. ábrán látható. Ez azért van,

220
hogy a vevő azonnal tudja megkülönböztetni az árú minőségét. T er

mészetesen a megmaradt tollaknak tisztáknak kell lenniök.
Az angoloknál más ölési mód van gyakorlatban, nevezetesen a
baromfi fojtása, mert az ország ízlése olyan, hogy szeretik azjem berek,
ha a vér benne marad a testben. Az angolok az ölésnél a nyakcsigo

lyákat fordítják el és elszakítják a hátgerincvelőt. A koppasztás akként
történik itt is, ahogy már elmondottuk.
A finom pecsenyeárúnak sohsem vágják le a fejét, a csőrét pedig

221
jó l ki kell mosni, hogy semmi vér ne maradjon benne, mertêz m eg

alszik és sötétre festi az állat torkát, ami nem tetszetős. A leölés 'után
187. sz. ábra. Tömőgép szemes tengerivel való tömésre.
következik a zsigerelés. A helyiségnek a lehetőséghez képest összefüg

gésben kell lennie a koppasztó- és hűtőhelyiséggel. Berendezése a követ
kező: asztal, puha flanelldarabokkal fedve, a zsigerek felvételérejfszol-

222
gáló edény, egy sajtár jéghideg vízzel, amelyben egy marék sót
oldunk fel, ezekenkívül benne lehet a dresszirozókeret, amint a 191. számú
ábrán látható. Ezt különben rendszerint más helyiségben szokták fel
állítani. Szükség van ezekenkívül alkalmas deszkákra a mell benyom á

sához. amint a 192. számú ábrán látható, továbbá tűre és finom fehér
kötőszálakra.
A közönséges házi használatra szánt baromfinál egyszerűen felvág
ják annak a hasát és a zsigereket kiszedik a hasüregből. A piacra szánt

223
finom árúnál azonban ezt nem lehet m egtenni, mert a tátongó sebek
látása nem tetszetős és a nyilt sebeken gyorsan rom lik a hús. A zsige-
relés a következőképen történ ik: a leölt állatot az asztalra fektetjük, a
mellel felfelé, úgy, hogy a tojóhas az asztal szélétől kiálljon. A munkás
ujjával behatol a végbélbe és a beleket óvatosan kihúzza. Lehetőleg az
összes beleket kell eltávolítani. Ezek után benyom ják a mellcsontot
azáltal, hogy az állatra flaneldarabot terítenek és a tenyérrel nyomást
gyakorolnak a mellre, hogy a m ellcsont
belapuljon, ami a mellnek teltebb és tet
szetősebb formát ad. Fiatal állatoknál ez
könnyen megy, m íg öregeknél sokszor ütö-
getéssel lehet csak elérni. Vigyáznunk kell,
hogy a bőrt közben m eg ne sértsük és a
m ellcsontot el ne törjük, mert így a tran-
sirozás és tálalás kevésbé ízlésesen vihető
keresztül. Ezek után következik a tulajdon-
képeni idomítás vagy dresszirozás, amely a
193. számú ábrán látható, a) M utatja a lyu
kasztást a testen és a végtagokon, b) a
mellső részt az odafűzött szárnyakkal és
átlyukasztott lábakkal, c) a féloldali hátat
az átlyukasztott szárnyakkal és a 'lábak
dresszirozása előtti helyzetével, d) a teljes
hátoldalt odatűzött lábakkal és szárnyakkal,
é) a kész árút a m ég kiálló mellcsonttal.
Az eljárás sokkal körülm ényesebbnek látszik,
mint amilyen a valóságban Amint a lábakat
vízszintesen a testhez szorítottuk, a tűt szoro
san az ízület fölött a lábon, testen és a másik
oldalon levő lábon átszúrjuk és a fonalat
áthúzzuk, evvel megfordítjuk az állatot, az 189. szâhraÂ^kapjmn
ízületnél behajtjuk a lábat és az ízületen
felül újból átszúrjuk a tűt a testen és a másik oldalon levő lábbal
hasonlóan járunk el. A kötőszál két végét erősen bekötjük. A szár
nyakkal éppen így járunk el. Ezután a hasüreget avégbélen át
finom selyempapírossal kitöltjük és pedig annyira, hogy az állat újból
teltnek lássék, mert a kizsigerelt hasüreg összelapul és ez nem tetszetős.
A selyempapír helyett fehér papír is vehető, csak nyomtatott vagy tele-
irott papírost nem szabad használni.
A barom fi azután hidegvízbe kerül, ahol teljesen lehűl és innen
jut az idomítókeretbe, ahol nehéz deszkával lesulykolják,hogy az előbb
tenyérrel benyom ott mellcsont a kellő helyzetben m eg is maradjon.

224
A tojóhast neki szorítják a keret hátsó deszkájának, hogy felnyomódjék:

és az állatnak tetszetősebb formát adjon. Ez a dresszirozás vidékenkint
a szokások és a fogyasztók igénye szerint különböző. A leírt eljárás-
Németország legnagyobb részén használatos és ott szeretik az ilyként
idomított pecsenyét. Némileg hasonlóan dresszirozzák a stájer baromfit,,
habár az itteni eljárás sokban eltér. Másutt egész formákba préselik a
hústömeget. Az angolok pl. szeretik ha a csirke kockaformába van
préselve. A baromfiakat
[flanellba csavarják, egy
sorba helyezik el és
kövekkel vagy súlyok
kal nehezített deszka se
gélyével lenyomják. Ha
az árút még tejjel keveri
vízbe mártott kendőkbe
csavarjuk, sokkal fehé
rebb lesz a bőr. A szét
küldésig jó, ha a hűtő
helyiségben vannak az:
állatok.
A szétküldés legalkal
masabban alacsony Iá
dákban vagy kosarakban
történik. Minden darabot
külön papírba csom a
golnak és nagy gondot
fordítanak arra, hogy a
csomagolás lehetőleg íz
léses legyen. A ládát
vagy a kosarat papírral
190. sz. ábra. Poulardok ős pouletok koppasztása. kiteregetik és a barom fit
darabról-darabra szépen
elhelyezik benne, gondosan vigyázva arra, hogy hús hússal ne
érintkezzen. Mielőtt a fedelet ráborítják m ég papírral jól befedik.
Némely szállító nyáron, forróság idején, a barom fi között jé g
darabokkal megtöltött sertéshólyagokat helyez el, de a hólyagokat gon
dosan be kell kötözni, nehogy víz folyhasson ki belőlük. Ezenkívül szok
ták kosárba tenni az ölést igazoló állatorvosi igazolványt, nemkülönben
az esetleg szükséges rituális ölést igazoló irományokat.
Végül m egem lítjük még, hogy igen fontos mindig egyformán ízlé
sesen és tetszetősen csom agolni. A szállítás ma már könnyebb, mert a
vasutaknál vannak hűtőkocsik.

225
A ludak ülése és csom agolása.

A ludak is élve vagy leölve kerülnek forgalom ba. Igaz ugyan,
hogy az ölés, koppasztás, zsigerelés stb. sok munkát okoz, mégis azon
ban sok előnnyel is jár, egyrészt azért, mert nagyobb árt lehet elérni,
másrészt, mert a vér a libaaprólék és a toll megmarad. Leölés előtt a
libákat megmossuk, hogy a tollak tiszták legyenek. Ahol folyóvíz nincs,
ott tiszta vízbe állítjuk az állatokat a nagyon piszkos helyeket be is
szappanozhatjuk és a ludak csakhamar maguk fogják a tisztogatást
elvégezni. Száradás céljából tiszta és száraz szalmába hajtjuk őket vala
mely ólban vagy istállóban. Ezután 24 óráig már nem kapnak enni,
csak sok vizet inni, hogy a belek lehetőleg jól kitisztuljanak. A baromfi
öléséről már szólottunk, itt csak azt em lítjük m ég meg, hogy a ludakat
úgy is ölik, hogy a nyakszirttőmélyedésben a tollakat kikoppasztják és
éles, hegyes késsel, elvágják az ütőeret. A vért felfogják egy edényben,
amelybe kevés ecetet öntenek, hogy m eg ne alvadjon. A testeket jól hagy
juk kivérzeni, különben — mint mondják —■ veszít a mellhús az ízle
tességből. Ha a halál beállt elkezdjük a koppasztást, amelyet igen óva
tosan kell végrehajtani, hogy a bőr be ne szakadjon. A nagy tollakat
a mellen és a háton egyenkint tépegetjük ki, a pelyheket később kés
segélyével távolítjuk el és a m ég fennmaradó szőröket spirituszlángon
leperzseljük. A testeket azután forró vízzel lemossuk és hideggel le ö b
lítjük, és azután hideg helyiségbe raktározzuk el az értékesítésig. Ha a
ludakat távolabbi piacra kell szállítani, akkor a már leírt módon kizsige
reljük, a lábakat behajtjuk, a testnek tetszetős formát adunk és elcsoma
goljuk. A rituális vágást igazoló írás rendszerint a ludaknál válik
szükségessé.
A kacsák leö lése.
A kacsákat leölés előtt szintén 2 4 óráig koplaltatjuk, adunk nekik
tiszta vizet, hogy a belek kiürüljenek és kitisztuljanak. A leölt kacsák
így jobban eltarthatok és nem vesznek fel kellemetlen szagot. Ahol a
kacsák gyorsan kerülnek fogyasztás alá, felesleges a kizsigerelés, mert
a jól kitisztított belek, m egóvják a húst a m egrom lástól egy ideig,
külföldre irányuló exportnál azonban a zsigerelést okvetlenül végre kell
hajtani. Az ölésnél a már ismertetett módon járunk el. A különbség
legfeljebb az, hogy a kacsák fejére két ütést kell mérni, mert nehe
zebben múlnak ki, mint a tyúkok. A koppasztásnál a kacsát a munkás
két térde közé veszi és a tyúkokénál jóval értékesebb tollat azonnal
szortírozza. A koppasztást ugyancsak még a m eleg testen kell végezni,
és nem jó az állatokat forró vízbe mártani, mert egyrészt lassabban
m egy a munka, másrészt a toll veszít az értékéből. Ü gyes munkás pár
perc alatt lekoppaszthat egy testet, ha a további tisztogatás céljából más
munkásnak adhatja át, mert a koppasztás után is fennmaradnak még
W in k lc r J . : B aro m fite n y é sz té s. 15

226
tokok és szőrszálak, amelyeket szintén el kell távolítani, vagy leperzselni

Vigyázni kell, hogy a bőr be ne szakadjon, mert ez csökkenti az árú
értékét. A nyakon és a faron, valamint a szárnyakon az evezőtollak állva
maradnak, ezért gondoskodni kell, hogy a tollazat leölés előtt ne legyen
piszkos. A kacsákdresszirozása (lásd 194. számú ábra), különböző a fogyasztó
ízlése szerint. Képünkön az egyszerű dresszirozást mutatjuk be, ameiy
a végtagoknak szorosan a testhez való szorításából áll.
A finomabb árúnál a zsigereket a tyúkoknál alkalmazott hasonló
•eljárással kiveszik és a hasüreget tiszta papirossal a végbélen át ki
töm ik. A mellcsontot különböző eljárással bezúzzák. Angliában egész
kockaalakúra préselik a
testet. Németországban
a kacsát félméter hosszú
olcsó vászonba csavar
ják, amelynek szélessége
megfelel a kacsa hosszá
nak. A vásznat azután
szorosan összevonják,
úgy? hogy a szárnyak
hátranyomódnak a mell
pedig erősen kiáll. Elől
kilóg az állat nyaka, hátul
pedig a tojóhast erősen
a hát felé nyomják, úgy,
191. sz. ábra. A desszirozó keret. h o g y a z f d f e ] é a h á tfe lé
hajlik, miáltal a test kö

vérebbnek látszik. így kerülnek a kacsák a hütőházba, ahol az éjjelt töltik,
h o g y másnap forgalom ba kerüljenek.
A pulykák ölése és koppasztása.
A pulykák leölésénél, koppasztásánál és alakításánál ugyanazok az
irányadók, amiket már előbb ismertettünk. A leölés szintén kétélű
késsel a csőrön át az agy kettévágásával történik. A koppasztást is
ugyanúgy végzik, mint a tyúkoknál, csak több szárny- és farktollat hagy
mák meg, hogy a meztelen nagy test esetlennek ne lássék. Lásd 195.
számú ábra. Az alakítás a pulykáknál nem olyan körülményes, a szár
nyakat vagy a mellen vagy a háton hajtják össze, a lábakat pedig úgy
hajlítják be, hogy párhuzamosan és vízszintesen feküsznek a testen.
Egyébként minden művelet a már ismertetett módon történik.
A toll.
Legértékesebbek a lúdtollak, mert ezek a legruganyosabbak és a
iegtartósabbak. A hattyútollak hasonló minőségűek, de olyan ritka helyen
vannak hattyúk, hogy azok alig jönnek számításba. Habár ruganyosság

227
és tartósság szempontjából nincs különbség a szürke és a fehér lúdtoll

között, mégis előnyösebb fehér ludakat tartani, mert a közönség ezeket
job b an szereti. Szokás a ludakat koppasztani és némelyek ezt évente
többször is megteszik. Ez azonban csak ősszel tanácsos, a vedlés kez
detén, amikor a tollak könnyen hagyják el a tüszőket s a koppasztás
művelete nem okoz a ludaknak fájdalmat. A koppasztásnál csak a mell-,
has- és háttollakat szabad kitépni, mert a fark- és a szárnytollak hiánya
nagyon kényelmetlen az állatokra nézve, sőt szárnyaikat nem is tudják
rendes helyzetben tartani,
hanem lelógatják. A tol-
3 ak között különbség van,
így különbséget tesznek a
sovány és kövér liba tolla
között. A sovány liba
tollát jobbnak tartják,
mint a hízlaltét, ezenkívül
azt tartja a néphit, hogy
az élőlibáról leszedett toll
jo b b és tartósabb, mint
a leölt állat tolla. A szá
razon koppasztott toll ér
tékesebb, mint a nedvesen
koppasztott. Végül a vízi
kifutóval bíró állatoknak
szebb, jobb, tisztább és
ruganyosabb tollúk van,
mint a szárazföldön fel
nevelteknek.
A kacsatollak nem
sokban maradnak érték 192. sz. ábra. A mell benyomására szolgáló deszkák,
tekintetében a lúdtollak
mögött és sokszor ezekkel össze is kevertetnek. Néhol szokás a kacsákat
is koppasztani, de ebben az esetben figyelem be veendő, fentieken kívül,
hogy a tenyészállatokat vagy hizlalásra szánt állatokat nem szabad kop
pasztani, mert ezen m eglehetősen fájdalmas műtét következtében nagyon
lerom lanak és csak nehezen javulnak fel. A koppasztásnál ügyeljünk
arca, hogy a tollakat azonnal osztályozzuk. Külön tegyük a fehéreket,
külön a szürkéket, ezenkívül a pehelytollakat, a háttollakat, úgyszintén
külön tegyük a szárny- és farktollakat, amelyeket külön m ég fosztani
kell. A kereskedelemben megkülönböztetnek fosztatlan, fosztott és
pehelytollakat.
Kevésbé értékesek a tyúk- és a galam btollak, mert ezek néhány
15*

228
év alatt elvesztik a ruganyosságukat. Mindazonáltal igen jól értékesít

hetők, mert olcsóbb ágynemű készítésére és különböző diványpárnák
készítésére használják.
A kedvező értékesítés
szempontjából igen fon
tos, hogy a tyúktollak
ne keveredjenek össze
a lúd- és kacsatollak-
kal, mert ezáltal ezeknek
az értéke is csökken,
fehér pulykatollak szin
tén keresett cikket ké
peznek és csaknem egy-
értékűek a lúdtollakkal,
^ főleg a fehérpulykák pe
hely tollazata. |Az egyéb
pulykatollak dísztollakul
szolgálnak és különösen
193. sz. ábra. A baromfi dresszirozása. utánzatok készítésére
használják fel. A tollak
eltevése igen fontos és gondot igényel. Először is vigyázni kell, hogy
a m olyok ne jussanak
beléjük. Mert ebben az
esetben m egélénkül az
egész tolikészlet. Fontos
továbbá, hogy véres toll-
+okkal bíró tollak ne
kerüljenek a zsákokba,
mert ezek ottan bom lás
nak fognak indulni. A
tollakat zsákokban, száraz,
szellős helyeken, pl. pad
láson felakasztjuk, ahol a
levegő jól átjárhatja, kü
lönben megdohosodnak
a tollak és ezt a dohos
szagot semmiféle eljárás
sal nem lehet többet be
lőlük kivenni. Igen jó a
tollakat a napsugarak ha
tásának kitenni, hogy jól
k isz á ra d ja n a k . E célra k ü - 194. sz. ábra. A kacsák dresszirozása.

229
lönben a sütőkemencéket is szokták felhasználni, ha nem lehet a tol

lakat alkalmas zsákokban napos helyre kiakasztani. A toll tisztítására
szitát használunk 40 cm. m?gas kerettel,
amelyekben a tollat alaposan dörzsöljük,
kavarjuk, hogy a portól és piszoktól
megtisztuljanak. A tolikereskedelemnek
külön e célra berendezett kemencéik,
tolltisztító- és tollfosztógépeik vannak.
A baromfitenyésztő azonban ilyeneket
nem szerezhet be, mert nincs annyi
tolla, hogy az ilyen befektetés kifizetné
magát. Teljesen elegendő, ha tiszta, jól
osztályozott, moly- és dohosszagmentes
tollakat tud forgalom ba hozni.
Naposcsibék eladása.
Ú jabban a keltetőgépipar fejlő
dése következtében új hasznosítási el
járás honosodott m eg a baromfitenyész
tésben, amely hivatva van a tenyésztojás-
üzletet háttérbe szorítani és a tenyész
állatbeszerzést megkönnyíteni. Azok a
tenyésztők, akik különleges érzékkel b ír 195. sz. ábra. A pulykák dresszirozása.
nak a mesterséges keltetés iránt,atenyész-
tojásokat maguk keltik ki és naposcsibéket adnak el helyettük.
Ezzel az eljárással sok kellemetlenkedés és pereskedés szűnik meg, a
vásárló bizonytalan ér
tékű tojások helyett, élő
állatot kap, az eladó pe
dig nincs kényszerítve a
vásárló által elkövetett
hibák miatt kárt szen
vedni. A csibék a kelés
után 48 óráig nem kap
nak enni s ezt az időt
fel lehet használni a
szállításra, amely a 196.
sz. ábra szerinti dobo-
196. sz. ábra. Naposcsibék csomagolása. zokban vagy ládikák-
ban történik. A napos
csibék csaknem mindig kifogástalan állapotban érkeznek m eg rendel
tetési helyükre. A megérkezéskor, ha a kötelező 48 óra már elmúlt,

230
megetetjük és megitatjuk őket és elhelyezzük valamely jó m eleg helyen,

hogy m egfigyeljük nem betegek vagy tetvesek-e. Azután elhelyezzük a
nevelőben vagy a kotló alatt. Ez igen szépen fejlődő üzletág, amelynek
nagy jöv ője van.
A m ellékterm ények.
A baromfitenyésztésben a fő jövedelem kétségtelenül a hús, tojás
és a toll értékesítéséből ered. De lehet a baromfitrágyát, a vért és
gyéb hulladékokat is értékesíteni. Az ólakban rendszeresen 'össze-
söprik a trágyát, összekeverik tőzeggel, falevelekkel vagy szalmaszecská
val és komposztirozzák. Ilyen állapotban egyrészt a gazda maga hasz
nálhatja, úgy a szántóföldön, mint a kertben, de el is adhatja, mert
a kertészek igen szívesen veszik. A barom fitrágya növényi tápanyagok
ban igen gazdag, mint alábbi kimutatásból látható.
Az ölés alkalmából kiömlő vér, esetleg a megtisztított belek, m eg
csontok újból feletethetők a baromfiakkal. A vért felfogjuk és korpával
gyurmává alakítjuk, amely ilyként rendkívüli tápláló eledel. A belek
húsrostok helyett etethetők, a csontok pedig darálva, mint csontdara.
Ezeknek a hulladékoknak a feletetésével azonban nagyon óvatosan kell
elbánni, mert éppen így terjeszthetjük a ragályt legjobban. A feletetés
tehát csak akkor célszerű, ha teljesen biztosak vagyunk, hogy járvány
esete nem forog fenn, vagy ha a hulladékokat előbb felfőzzük.
A barom fitrágya növényi tápanyagtartalm a összehasonlítva

a szarvasm arhatrágyával és guanóval.
O
és flu o r
öí
>> S
a g y ag fö ld
Vasoxyd és
Kovasav és
F o sz fo rsa v
c
w
N itro g én
hom ok
Friss trág ya: <D <u

N átriu m
K é n sa v
> C
fW
M ész
Chlor
N NV fl
> Cfi s
Galamb - ................................... 519 308 17-6 17-8 10 0-7 16 5 3-3 20-2

Tyúk . ............. ..................... .... 560 255 16-3 15-4 8-5 1 24 7-4 4‘5 — 35-2 —
K a c s a .......................................... . 566 262 10 14 6-2 0-5 17 3-5 3-5 — 28. —

Lúd .............. .............................. 771 134 5'5 5-4 9-5 1-3 8-4 2 1-4 — 14 —
Szarvasmarha (alom m m al)__ 775 200 4-2 2-5 5- 1-4 4-5 1 0-8 í 8-5 0-5
Peru guanó ................. .... ... 150 420 70 140 33 28 126 9 20 — 39 3
Backer guanó ......................... 110 70 20 348 1 15 400 15 12 — 6 1

V II.
A pulykatenyészíés.
A fajtatan fejezetében rámutattunk azokra a fajtákra, amelyek

Magyarországon leggyakrabban előfordulnak és amelyek a mi klímánk
szempontjából jelentőséggel bírnak. A választék nem nagy és így sokkal
fontosabb tulajdonképpen a tenyészállatok célszerű kiválasztása eg y fajta
keretén belül. Az összes külföldi fajták közül m ég legjobban tartotta
magát hazánkban a bronzpulyka és a mexikói fehér pulyka. Tenyész
állatoknak legjobban alkalmazhatók a 2— 4 éves állatok. A pulyka
bakok legyenek lehetőleg erősek, magas állásúak, a tojóknak széles
mellük és gömbölyded faruk legyen. A pulyka lassabban fejlődik, mint
a tyúk, ezért a bak csak kétéves korában lesz ivarérett, teljesen csak
hároméves korában fejlődik ki. Igen tév.es dolog tehát éves pulyka
bakokat használni tenyésztésre. A pulykacsibék nagy halandósága sok
esetben erre a tenyésztési hibára vezethető vissza. Egy bakhoz adunk
szűk területen 4— 8 tojót, jó legelőn 10— 18-at is. Az ivarok m egkülön
böztetéséről már szólottunk, itt csak azt említjük meg, hogy 2 V 2—-3
hónapos korban m egjelennek a vörös bibircsek, amelyekből az ivarra
már lehet következtetni, hét-nyolc hónapos korban már m egjelenik a
szőrpamacs, de ennek a nyoma apró lencseszerű csom ó alakjában már
fiatalabb korban is megállapítható.
A pulykákat általában úgy tartjuk mint a tyúkféléket. A pulyka
ólakról már szólottunk. Ebben az ülőrudakat szintén egyforma magas
ságban kell tartani. A legjobbak a két méter magasak ha körülbelül
50 cm.-nyire vannak egymástól. Sok helyen hasznavehetetlen kereket
erősítenek fel egy póznára és ezen a keréken ülnek el a pulykák
éjszakára.
Minthogy a pulykák veszekednek a tyúkokkal, célszerű lesz őket
külön-külön ólba beosztani. U gyancsak jó, ha szűk területen nem
járnak együtt a tyúkokkal. Nagy gazdasági udvarokon természetesen
más a helyzet, mert itt el tudnak különülni és az üldözött tyúkok el
tudnak menekülni. Az igen vad bakokat legcélszerűbb leölni. Az ólnak

232
nem kell melegnek, csak széljárás ellen védettnek lennie, egye

bekben jó, ha tágas, hogy a pulykák zord idő vagy nagy hőség
idején ide menekülhessenek, ha nem áll rendelkezésükre megfelelő
kaparóhely. A legszívesebben nyáron és télen egyaránt a szabadban,
félig nyitott félszerekben hálnak m eg a felnőtt pulykák. A pulykák
etetése nem okoz nagy gondot, ha jó legelőre van kijárásuk. Ezek a
madarak kitűnő legelőértékesítők a réteken, tarlókon és egyéb
legelőkön, az ugarföldön, a szérüskertben, főleg pedig a bokros és
erdős területeken sok állati és növényi eleséget szednek össze és ez a
táplálkozás m ég a legtermészetszerűbb. Megeszik a legkülönfélébb
bogyókat, a bükk- és tölgymakkot, hangyatojást, sáskát, a bogarakat,
hernyókat, gilisztákat, csigákat, gyíkokat, egereket stb. Az említett élő
állatokat a legszívesebben veszik magukhoz. Olyan földbirtokokon, amelyek
nek kiterjedt legelőjük van, olyan területeken is, amelyek esetleg más álla
tok számára kevésbbé hozzáférhetők, igen jövedelmező lesz a pulyka
tenyésztés abból a szempontból is, hogy a férgek irtására lehet a pulyka-
falkákat felhasználni. Például a répatáblákat szokták velük bejáratni,
am ikor ormányos bogarak lepik el a répatáblákat, de ez csak akkor
jár sikerrel, ha a pulykákat gyorsan tudjuk végig terelni a táblákon,
mert különben a bogarak mellett a répát is megeszik. Sok helyütt tár
sulnak a pulykatenyészíők és közös falkában hajtják ki a pulykákat a
legelőre, amelynek őrzését közösen fizetett pásztorra bízzák, aki rend
szerint egy felnőttebb, értelm esebb gyerek. A pulyka nemcsak a nagy
birtok haszonbaromfija, hanem a kisbirtoké is. Franciaországban a
pulykatenyésztés a nép minden rétegében el van terjedve, sőt vannak
tenyésztők, akiknek nincs bakjuk, hanem csak két három tojójuk s
ezeket a szomszédba viszik befedeztetni. Nyári napokon a legforróbb
időt, vagyis 1— 3, esetleg 4 óráig árnyékos helyen, ólban vagy kaparó
helyen szeretik tölteni. E célra legkedvezőbb ha bokrokban és fákban
gazdag területen legelhetnek. A legelőre járó pulykák kevesebb ele-
séggel érik be, sokszor csak reggel és este kell nekik mageleséget adni.
Oszszel és télen, amikor a legelőrejárás egyre jobban korlátozódik vagy
meg is szűnik, éppen úgy kell etetni a pulykákat, mint a tyúkokat.
Az eleségadagokat hasonlóan ki lehet nekik számítani az élő súlyra
vonatkoztatva, ugyanúgy kell kapniok mag-, lágy- és zöldeleséget, mint
a tyúkoknak. A lágyeleség lehet főtt répa, burgonya, kelkáposzta, le
forrázott korpával, darával, konyhahulladékokkal; a zöld eleség lehet fű,
nyers vagy főtt kelkáposztalevelek, télen répa, különféle széna stb.
A lágyeleséghez keverünk ugyancsak mint a tyúkoknál, húshulladékot,
húslisztet, csontdarát stb. M ageleség lehet árpa, tengeri, bükk- és tölgy
makk stb. A takarmányanyagok megállapításánál figyelembe kell venni,
hogy a pulykák igen falánk állatok.

233
A tojók, az időjárás szerint, február végével vagy március elejével,

többnyire azonban csak április elejével megkezdik a tojástermelést.
A pulyka nem tojik sokat, 2 0 — 50 tojást a tavasz folyamán. Néha
ősz felé újból megkezdi a tojásterm elést és ekkor szokták az ú. n. sarjú-
pulykát kiköltetni, amely rendszerint farsangkor kerül a piacra.
M inthogy szeretnek félretojni, célszerű már az ólban búvóhelyeket
létesíteni szalmakötegekkel, hogy ezek m ögött nyugodtan és zavar
talanul letojhasson a pulyka. Ezekre a helyekre szalmával bőven ellátott
fűzfából készült tojókosarakat állítunk s a tojások összeszedésénél
vigyázunk hogy a fészket fel ne bolygassuk, különben nem mennek
rá többé a pulykatojók. U gyanebből az okból nem jó a fészekbe porcellán-
tojást tenni, hanem inkább a legutóbb letojt tojást hagyjuk ott és ezt
jelöljük m eg egy ceruzavonással. A tojóperiódus végefelé a pulykák
lekotlanak és akkor el lehet ültetni őket, ami rendszerint 10— 20 tojásra
szokott megtörténni, ahogy a természetes keltetésről szóló passzusban
elmondottuk. Ha több pulykakotló van egy szobában, akkor gondos
kodni kell róla, hogy ezek ne láthassák egymást s hogy mindenik a
maga fészkére visszamehessen. Némely tojó olyan rendületlenül kotlik,
hogy erőszakkal kell leemelni a fészekről. Ezt a műveletet ügyesen kell
végrehajtani, a pulyka szárnyát lefogva felfelé kell emelni, hogy a
lábával ne sokat kapálódzhasson a tojások között. A pulykatenyésztés
ben legnehezebb a nevelés, mert a pipék igen ügyetlen és kényes
állatkák. Kelés után 2 4 — 36 óráig a kotló alatt hagyjuk a fészekben.
Azután védett, meleg, de nem túlfűtött helyre visszük. Például igen jó
egy olyan ól, amelynek padlóját jó vastag lótrágyaréteg képezi, amelyen
ugyancsak jó vastag réteg homok fekszik. Itt a pulykapipék meleg,
száraz és puha talajra találnak, ami részükre a legm egfelelőbb. Sok
helyütt melegágyakat készítenek a pulykapipéknek ablaktetőzettel.
A melegágy fenekén szintén lótrágya és ezen hom ok van. Ezen a
helyen, amelyet időnként szellőztetnek, a pulykapipék 1— 3 hétig marad
nak az időjárás szerint. Kedvező időjárás esetén ki lehet ereszteni őket
a szabadba a kotlósokkal, am ikor az egy idős pipéket egy pulykatojó
alá lehet csapni és az így felszabaduló tojót esetleg további keltetésre
lehet használni. A pulykapipéket a kotlósokkal együtt nagy nevelő
szekrényekbe helyezik el, vagy pedig mint a 197. számú ábrán látható
dróthálóból készült fedett kotlóborító alá tesszük, szabad, gyepes terü
leten. Meleg, csendes napokon ki is engedhetjük őket a kertbe vagy
más védett és szemelőtt levő területekre. Nagy forróság idején a m eleg
ágy üvegtetejét be kell fedni szalmával vagy falombbal, mert bár
mennyire szeretik is a meleget, a naptűzés árt nekik. A pipéket tehát
ha ki is eresztjük a szabadba, csak olyan helyeken tegyük, ahol bokrok
vannak és ahol bárm ikor találhatnak védelmet úgy a naptűzés, mint

234
az esetleg hirtelen keletkező viharok ellen, ha pedig ilyenek nincsenek,

akkor szállítható félszereket építsünk és ezeket mindig állítsuk ott fel,
ahol a pulykapipéket kiereszthejük. A ngliában a pulykalegelőkön töb b
helyütt építenek szalmából vagy nádból védőfélszereket. A pulyka
pipéket ezenkívül óvni kell az esőtől és a harmatos fűtől, nemkülönben a
göröngyös, kavicsos úttól. Ha a kicsinyek 8— 10 hetesek lettek, akkor
kihányják a "v ö rö s"-t és ettől az időtől fogva olyan edzettek, mint az
öregek. Ebben az időben a fejen vörös bibircsek jelennek m eg és ez
azt jelenti, hogy a pipék a veszedelmes koron túl vannak. Amig ezt az:
időt elérik a pipék, m elegen és szárazon tartandók. Etetésük '.körül
belül olyan, mint a csibéké, csakhogy több állati eleség kell. A külí-
197. sz. ábra. Kotlóborító pulykacsibék; számára.
földön hangyatojást szeretnek adni, nálunk túrót adnak előszeretetteL

Az első 24 órában nem kapnak enni és a m ásodik naptól kezdve
adnak hangyatojást, apróra vágott földi gilisztát a Iágyeleségben szét
morzsolt fekete kenyeret, finomra vágott csalánt, hagymát, spenótot,
snitlinget, ürmöt és egyéb finom füveket.
Sok helyütt adnak húsrostos csibeeleséget, zöldséget, kölest, a
második héttől kezdve tejgazdasági hulladékokat keverve korpával,
zöldséggel, adnak árpa-, pohánka-, vagy búzadarát is keverve zöldséggel
és finom ra vágott főtt marha- vagy lóhússal. Sok helyütt előszeretettel
adnak marha- vagy lószivet. A harmadik héttől kezdve a darát, durvább
m inőségű árpa-, zab- vagy tengeridarával váltják f e l; a zöld eleséget és
a húst pedig kedvező időjárás esetén a legelővel lehet pótolni. Italul
adnak vizet vagy édes tejet. Az első időben gyakran etetünk, naponta

235-
8 — 10-szer, később egyre ritkábban. A lágy eleséget minden etetésnél

frissen kell elkészíteni. Fődolog, hogy állati eleség ne hiányozzon a táplálék
ból. Hüvelyeseket nem szabad nekik adni, nyolchetes korukban már az
öregek eleségét veszik magukhoz. A pipék a kikelés után néha nem
akarnak enni, ezért tömni kell őket. Ellenben ha néhány csibét eresz
tünk közéjük, akkor ezektől csakham ar m egtanulják az evést. 10— 12
hónapos korukban már tojnak, de teljes kifejlődésük csak két éves
korukban következik be. Ötéves korukban a termelési képesség már
visszafejlődik. A pulykák hasznosítása csaknem kizárólag a hús értékesítése
révén történik. Húsuk azonban kétféle m inőségű. A mellhús rendkívüli
finom, zamatos, ízletes, fehér színű, m íg a com bok húsa durva rostozatú
fekete, majdnem olyan, mint a marhahús. A hizlalás kezdődik késő
ősszel akként, hogy többet összezárunk egy ólban és tejjel főtt bur
gonyával, esetleg répával és ebbe belekevert árpadarával, tengeridará
val, búzakorpával bőven etetünk. Használhatunk ehelyett áztatott tengerit
is. Ilyen etetés mellett 3— 4 hét alatt kövérek lesznek. Nehezebbek
lesznek, ha 14 napig így etetjük őket és azután 10— 14 napig, mint a
tyúkokat metéltei tömjük, vagy legalább minden etetés után néhány
metéltet beléjük erőszakolunk.
A pulykák nagy falánksága megkönnyíti a hizlalást. Sok helyütt
ajánlják a dióval való tömést, ahogy Franciaországban Dauphiné
departement-ben teszik, de ez nem egészen célszerű, mert ha kevés
diót adunk, akkor ennek nincs hatása, ha pedig annyit adunk, hogy
tényleg feíhíznak tőle, akkor a húsnak olajos mellékíze lesz. Kényszer
hizlalást csak a legszükségesebb esetben alkalmazzunk, mert a pulyka
nehezen viseli el a ketrecbe való bezárást és mert kedvező etetés mellett
is szolgáltat finom pecsenyét. N égy-hat hónapos korban már 5— 6 kg.,
húst ad. A pulykákat rendszerint leölve és koppasztva hozzák forga
lomba, úgy, hogy a fej-, a szárny- és a faroktollak az állaton rajta ma
radnak. Hosszabb túrákra célszerű a pulykát nem koppasztott állapotban
tiszta és szagtalan szalma közé csom agolva szállítani.
Nálunk M agyarországon a kiima igen kedvez a pulykatenyésztés
nek és így az eddiginél sokkal nagyobb elterjedtséget érhetne el. E ter
melési ágban is érvényesülhet a munkamegosztás, amennyiben egyes
tenyésztők, akiknek a pulykaneveléshez alkalmas helyük, kedvük és
érzékük van, foglalkozhatnak a kis pulykapipék kiköltésével és felneve
lésével, a nagybirtokosok pedig, akik legelőjüket célszerűen használhat
nák ki nagy pulykafalkákkal, ezektől a kistenyésztőktől vásárolhatják
össze az állományt, amelyet azután télen felhizlalva értékesíthetnek
A bronzpulyka tolla éppúgy használható, mint a tyúktoll, ellenben
a fehér pulyka tolla szépség és ruganyosság tekintetében vetekszik
a lúd tollával.

V III.
A lúdtenyésztés.
A lúd- és kacsatenyésztés között az a különbség, hogy m íg utóbbi
olyan vidékekre való, ahol kiterjedt vízikifutók vannak, addig a lúd
tenyésztés csak ott jövedelm ező, ahol kiterjedt legelők, rétek, ugarföldek,
tarlóföldek,folyókm enti lapályok, mocsarak, tőzeges területek, tavak, folyó-,
patakvízek mentén, füves partok, továbbá különféle belvizek, erek
vannak. Az ilyen területek biztosítják a ludaknak a szabad mozgást
szárazon és vízen. Minthogy pedig a lúd legelőértékesítő állat, amely
növényi táplálékból él, ilyen területeken legolcsóbb a tartása. Ha a
lúdtenyésztést nagyobb arányban akarjuk űzni, akkor vízikifutóra okvet
lenül szükség van, mert bár a lúd nem tartózkodik annyit a vízen,
mint a kacsa, de párzáskor vízre okvetlenül szüksége van. A lúdtenyésztés
nagybani üzem berendezésére kevésbé alkalmas és csak ritka helyen
lesz keresztülvihető, ahol t. i. olyan legelők állnak rendelkezésre, amelyek
másként alig volnának értékesíthetők. Ellenben igen alkalmas haszon
állat a lúd a kisgazdaságok számára. Igen előnyös, hogy ha valamely
község közös lúdlegelőt tart és a ludakat közösen tartott pásztorral
legeltetik. így történik ez a Diepholz vidékén, ahol a ludak éjjel-nappal
kin vannak a legelőn. Takarmánytermelési célokat szolgáló rétektől a
ludakat távol kell tartani, mert a lúdürülék, úgyszólván, kiégeti a füvet
és ezáltal hátráltatja a fűnövést. A többi háziállatok nem szívesen legel
nek olyan helyeken, ahol a ludak már voltak. Épp úgy nem szabad
a ludakat a gabonaföldekre vagy a kertbe ereszteni, mert nagy károkat
okozhatnak. Mindazonáltal tévedés, ha egyes községekben oly szigorúan
kezelik a legelőket, hogy a ludakat egyáltalában nem engedik rá ezekre
és rendeletileg eltiltják a ludak legeltetését a községi legelőkön. Ezzel
korlátozzák a lúdtenyésztést, ami közgazdaságilag nagy kárt jelent. Lehet
a ludaknak alkalmas módon külön helyet elkeríteni a legelőkön s ezt
a helyet időnkint változtatni, úgy, hogy a számosállatok nem kerülnek
csak hosszabb idő múlva azokra a helyekre, ahol a ludak legelnek.
A legelőrendszer megfelelő szervezésével a lúdtenyésztést jelentékenyen
elő lehetne mozdítani a falvakon.

237
A lúdfajták megválasztásánál utalunk a fajtatanban mondottakra.

A magyar parlagi lúd kitűnő haszonállat, csak kicsinytestű és így cél
szerű volna keresztezés által testsúlyát m egnagyobbítani. E célra szol
gálhat az emdeni lúd, amely viszonyaink között kitűnően bevált és
már hosszú idők óta szolgál igen szép eredménnyel, mint nemesítő
fajta. Az olasz és a pom erániai lúd tiszta vérben volna tenyészthető,
minthogy ezek nem túl nagy testűek és jobban tojnak, mint a par
lagiak. A nehéz ludak tenyésztésétől óvakodni kell, mert ezek rossz
legelőértékesítők. A toulousi lúd nem való a mi viszonyaink közé, mert
túlnehéz és nem szokja m eg a mi kiimánkat.
A ludak a gondozás és ápolással szemben nem nagyon igényesek.
A lúdól olyan berendezésű, mint a k acsaó l: tágas, nem túlságosan
világos, szellős, a padló a vizenyős ürülék miatt vastag tőzeg- vagy
szalmaréteggel van bealmozva, amelyet gyakran kell megújítani, a to jó
fészkeket félhomályban alkalmazzuk és ugyanúgy készítjük el, mint
a kacsákéit.
A baromfiudvaron a ludak jó l férnek m eg a többi szárnyasokkal,
de jobb, hogy ha külön ólat építünk a számukra és az öreg gúnarakat,
amelyek sokszor rosszakaratúak és a kis gyermekeket megtámadják,
körülkerített helyeken tartjuk. Ha nincs a közelben vízikifutó, akkor
medencét kell nekik csinálni, hogy állandóan friss vizet találjanak ivás
és fürdés céljára. Fagy idején a vízi kifutót nyitva tartjuk, illetőleg
léket vágunk a jégburkolaton. A hideg nem igen árt a ludaknak, sok
tenyésztőnél az egész éven át éjjel-nappal a szabadban vannak és télen,
mikor hó takarja a földet, az udvarnak egy fedett helyén húzódnak
meg, ahol az eleségüket is kapják. Takarmányuknak a legnagyobb
részét a ludak maguk keresik m eg, ha a legelőre járhatnak. A ludak
főtápláléka a fű, a herefélék, a legkülönfélébb fiatal gyom növények, a
káposzta, kelkáposzta és répalevelek, gyök- és gum ósnövények, magvak
stb. És hogyha a legelőn ezekből a takarmányokból eleget találnak,
akkor igen kevés póttakarmányra van szükségük, amely állhat főtt
burgonyából vagy répából, leforrázott korpából, vagy pedig magvak
ból, magdarákból. Télen is ilyen lágyeleség kiegészítve kelkáposzta- és
káposzta levelekkel, különféle répákkal és fejenként, a nagyság szerint,
100— 150 gramm zabbal vagy árpával, esetleg tengerivel vagy pohánká
val, képezi a ludak téli takarmányát. A hízó ludak egész másként
lesznek tartva. Az etetés ugyanúgy történik, mint a kacsáknál és a
tyúkoknál. A legelőkkel nem rendelkező ludakat m egfelelőképpen bőven
kell tartani s e tekintetben irányadók lehetnek a takarmányozástanban
mondottak.
H ogy jól megtermékenyített tojásokat kaphassunk, nem szabad 4 — 5,
legfeljebb 6 tojónál többet beosztani egy gúnárhoz. A tisztavérű emdeniek

238
sokszor m onogám iában élnek. L eg jo bb , ha a gúnarak 2— 4 évesek.

A tojók lehetnek 8 — 10, sőt 12 évesek is, de ilyen öreg állatokat nem
jó tenyésztésre használni, legjobb ha a tojók is 2— 5 évesek. A tenyész
állatok legyenek nagyok, erősek, de ne kövérek. A párzás a vízen
történik, különben rendszerint nem eredményes. A ludak, az időjárás
szerint, már január-februárban, sőt néha már decemberben, korai kelésű
állatok néha már októberben kezdik a tojástermelést, amit azzal jelez
nek, hogy elkerülik a m ageleséget és csaknem kizárólag zöldeleség
után kutatnak, továbbá azzal, hogy szalmát hordanak össze. Ha február
ban ludat látunk íde-oda szaladgálni, csőrében egy szalmaszállal, akkor
biztosak lehetünk benne, hogy megkezdi a tojástermelést. Ha a tojáso
kat a fészekben hagyjuk, akkor a lúd, miután 12— 20 tojást tojt,
(fiatalabbak 6 — 10-et) Iekotlik. Ha a tojásokat összegyűjtjük, akkor
minden második-harmadik nap tojik és így több tojást is lehet össze
szedni, 3 0 — 40-et, sőt egye? tenyésztők állítása szerint 70-et is. Ez
azonban igen rendkívüli eset. A tojások m egfelelő kezelés mellett
3 — 4 hétig csiraképesek. Némely lúd kétszer kotlik, kora tavasszal és
júniusban, sőt néha ősszel is lehet ú jból kezdeni a keltetést. Ha a lúd
sokáig marad ülve a fészekben és tépi a tollát, akkor le akar kotlani
és ilyenkor 14— 15 tojást teszünk alája. Eleséget állítsunk m elléje
(zabot, árpát) és ivóvizet adjunk a közelébe, de ezt oly távolságban
kell elhelyezni, hogy evés és ivás céljából kénytelen legyen a fészket
elhagyni, egyébként zavartalanul hagyjuk ülni. Ha azt látjuk, hogy
m agától nem száll le a fészekről, akkor leemeljük. Ha több lúd ül
egy helyiségben, akkor gondosan el kell őket választani, hogy ne
lássák egymást. A lúdnak legalább 60 cm.2 helyre van szüksége kotló-
fészekül. A többéves tojók igen jól kotlának és főleg a kotlási idő
szak végén sziszegéssel, harapással és szárnycsapással védik a tojásokat
és később a kislibákat.
A kotlás 2 8 — 30 napig tart.
Ha nincsenek kotló lúdjaink és télen is akarunk libákat fel
nevelni, vagy ha igen korán akarjuk a keltetést megkezdeni, akkor a
lúdtojásokat pulykák, vagy nagy tyúkok alá tehetjük. Gyakorlati
tapasztalatok szerint lehet tenni könnyebb fajtájú tyúk alá 5 — 6, nehe
zebb alá 7— 8, pulyka alá 1 2 — 15 lúdtojást. A tenyésztörzset tovább
lehet kihasználni, mint a többi baromfinál, mivel előfordul néha, hogy
vannak 15— 2 0 éves tenyészképes ludak is. A tenyésztörzset ősszel kell
összeállítani és már ettől az időtől kezdve szakszerűen etetni, vagyis
nem szabad hizlalni, mert túlságosan elnehezednek és vagy héjnélküli,
vagy nem csiraképes tojásokat fognak tojni és a tojásterm elést is későn
kezdik meg. A kikelt kislibákat 24 óráig a kotló alatt hagyjuk, míg
m eg nem száradtak. Ha igen egyenlőtlenül bújnak ki, akkor a lég-

239
•elsőket elvehetjük és jól kipárnázott kosárba vagy ládába tesszük közel

■egy kályhához. Ha a többi is kikelt, akkor ezeket is idehozzuk. A kis
libákat egyenletesen meleg, száraz helyiségbe kell tenni, ahol a
ragadozók ellen védve vannak. Ilyen helyiség lehet a konyha vagy
kamra, sok helyütt, főleg a téli libanevelésnél, a lakószoba. Enyhe
napos időjárás mellett már öt-hat napos korban kiengedjük a szabadba,
eleinte rövidebb, később hosszába ideig s ha már egypárszor kint
voltak a szabadban és a kéthetes kort elérték, akkor, ha nem
hideg a víz, vízre is ereszthetjük őket. A harmattól és az esőtől nagyon
kell óvni a kislibákat, addig am íg a pehelytollazatukat m ég viselik,
azért célszerű lesz a kislibák legelűterületét deszkaKerítéssel körülvenni.
A z erős naptűzés árt nekik, amiért is ez ellen is kell őket védeni.
A kislibák etetése igen különféle lehet. Sok helyütt eleinte kenyér
morzsát adnak, keverve csalánnal, salátalevéllel, vagy finom fűvel és
némi finomra vagdalt tojással. Néhány nappal később leforrázott korpát,
vagy árpadarát adhatunk, esetleg főtt rizst, ha olcsón lehet beszerezni.
Kéthetes korban adhatunk főtt és zúzott burgonyát, esetleg répát is
.adhatunk a lágyeleséghez.
Négyhetes korban eleinte áztatott zabot, árpát vagy pohánkát adunk.
A zab különösen jó eleség a fiatal libáknak, mert elősegíti a gyors
tollasodást. A zöld eleséget ilyenkor már maguk keresik meg, csak
arra kell figyelni, hogy ne egyenek harmatos vagy éppen deres füvet,
mert ettől hasmenést kapnak. Ha ez az eset előállana, akkor mindenek
előtt m egvonjuk tőlük a zöld eleséget és több kenyérmorzsát adunk,
amelyet esetleg vörösborba áztathatunk; ezenkívül adhatunk főtt rizst
és vastartalmú ivóvizet. Egy liter vízre 2 gramm vasgálicot számítunk.
Mialatt a tollazat nő, ami két hónapot szokott igénybevenni, erősebb
Takarmányt adunk, egyáltalában a fiatal libákat naponta ötször-hatszor
etetjük, amint a tollazat kinőtt, egészen úgy élnek a libák, mint az
öregek, velük mennek a legelőre és csak este kapnak valamelyes pót-
eleséget. Ha gazdag fű- és tarlólegelő áll rendelkezésre, akkor a fel
nevelés igen olcsó. Igen jövedelm ező üzlet téli és korai libákat nevelni
fel, amelyek 9 — 12 hetes korban kerülnek a piacra és januártól fogva,
amennyiben a piacon feltalálhatok, igen keresett cikket képeznek. Az e
célra szánt libákat épp úgy nem szabad a vízre ereszteni, mint a hizla
lásra szánt kacsákat.
A ludak hizlalása rendszerint a következőképpen történik. A fogyasz
tásra szánt libák, miután bejárták a rendelkezésre álló legelőket és
tarlóKat, szeptember októberben három -négy heti önhízlalásnak lesznek
alávetve, ami rendszerint tengerivel, ritkábban zabbal vagy árpával
történik. A libákat rendszerint 2 5 — 100-as csoportokban csukják össze
.ás az eleségüket szárazon adják. Néha ugyan szokásos a magvakat egy

/
240
napig áztatni. Ivóvízül tiszta vizet kapnak, néha finom árpadarát szórnak
rá, az edénybe pedig finom homokot tesznek. A libákat vagy koppasz-
tatlanul, kell a hízóba befogni, vagy legalább is hat héttel előbb kell
a koppasztást végrehajtani.
Önhízlalás mellett nagyság szerint 5 — 7 kg., vagy ennél is nagyobb
súlyt érnek el. Az igazi kövér ludakat töméssel állítják elő, amelyről a
hasznosítás fejezetében szólottunk. Pomerániában a tömés igen finom
árpadarából készült ujjnyi vastagságú metélttel történik, amelyekből
körülbelül 12 darab Vs kilót nyom. Ezeket előre elkészítik és m eleg
helyen vagy éppen a meleg kályhán tartják. O któber elején a nem
koppasztott libák egyesével ketrecbe lesznek zárva és naponta hatszor,,
minden három órában, megtömve. Az első napon a lúd minden tömés
kor négy metéltet kap, amely szám a következő hat nap alatt em el
kedik, úgy, hogy tízet is töm nek az állat begyébe. Egy lúd kap tehát
hatvan darabot. Ha azután az október meleg, akkor 14 napig megtartják
ezt az adagot. Ha hideg az időjárás, akkor minden töm ésnél 11— 12.
metéltet adnak. Ezt a tömést a libák három hétnél tovább nem bírják
ki, ezért a következő két héten át a napi metélt adagot 54— 58 darabra
szállítják le. Olyan ludakat, amelyek rosszullétet mutatnak és nyálat folyat
nak ki a csőrön, kizárják a töm ésből és csak a következő alkalommal
veszik fel újból az üzembe. A negyedik hétben a ketrecek közfalait:
kiveszik, úgy, hogy három lúd kerül egymás mellé. Ö t hét alatt ren
desen be van fejezve a hizlalás. Ennél a hízlalási eljárásnál 4 0 — 50 kg.
árpadarát számítanak egy lúdra. Olyan ludak, amelyek a töm ésbe való
beállítás alkalmával 7 kg. súlyúak voltak, a tömés végén néha 11 kg.-t is
nyomnak, ebből 3 — 372 kg. a zsír, 1— I 7 a kg. a máj, körülbelül 172 kg.
a mell, amelyet a com bokkal együtt felfüstölnek. A hasznosítás szem
pontjából azt lehet mondani, hogy a lúdnak minden testrésze értéke
síthető. A húsa, amint láttuk, értékes pecsenyét szolgáltat, a toll, mint
ágytoll nyer felhasználást, a tollszárak iparcikkek készítésére alkalmasak,
a m ájból pástétomot készítenek, a vér, sőt a belek is étkezési célokra
szolgálnak. A németek a libabeleket jó l kitisztogatják és a libaaprólékot
körülcsavarják velük és így készítenek ú. n. „Oánsesaueres" nevű eledelt.
A csontokat is felhasználják különféle szopókák készítésére.
A hizlalásról már több helyütt szólottunk, itt csak arra mutatunk
m ég rá, hogy miként értékesül az eleség. A lúdhízlalásra használunk
vagy tisztán tengerit, vagy kétharmadrészben tengerit és egyharmad-
részben árpát, zabot, aszerint, hogy zsírra vagy húsra akarunk-e hiz
lalni. A ludak nagysága szerint 1 5 — 25 kg. eleség vagyis a hízott lúdhús
kilogram m ja után 3 kg. m ageleségre van szükség. A tolltermelésnél
külön is figyelem m el kell lenni a koppasztásra. A hizlalásra szánt libákat
nem szabad csak évente egyszer megkoppasztani és pedig a vedlés

24!
kezdetén, mert különben keveset hízik a liba. Általában 15 gramm

tollat egyenértékűnek tartanak 1 kg. hús és zsír elvesztésével. 60— 80“
gramm kitépett toll pótlására tehát ugyanannyi eleségre van szükség
mint amennyi kell 4 — 5 kg. hús képzésére. Egy jó l táplált lúd után
számíthatunk évente körülbelül 250 gramm tollat és 125— 150 gramm
pehelyt. Egy közönséges lúd után 130— 140 gramm tollat és 35— 50
gramm pehelyt.
A gazdaság tehát a lúdtenyésztést különféleképpen karolhatja fel,
így foglalkozhatik csak keltés és neveléssel, termelhet 10— 12 hetes,
ú. n. téli libákat, tarthat ludakat a kizárólagos lúdlegelők, tarló- és ugar
földek kihasználására és űzhet lúdhízlalást.
W in k le r J . : B arom fiten y észtés. 16

IX.
A kacsatenyésztés.
A fajtatan fejezetében már említettük, mindazokat a kacsafajtákat,
am elyek a hazai termelés szempontjából figyelembe jöhetnek. így újólag
rámutatunk a pekingi kacsára, amely a mi viszonyaink között kitűnően
bevált és tisztavérben is kitűnő tojásterm előnek és elsőrangú húsállat
nak bizonyult. Igen előnyös lesz tehát e fajtánál a keresztezéstől elte
kinteni és a kis testű parlagi kacsa mellőzésével tisztavérű pekingi
tenyészetet tartani. Hasonlóan jó minőségű az indiai futókacsa, csakhogy
ez inkább tojás-, mint hústermelő. Kicsiny testű, gyors fejíődésű és jól
to jó vízi szárnyas, úgy, hogy ennek következtében az egész évre lehet
kiterjeszteni a fiatal kacsák term elését és értékesítését. A tenyészállatokat
legcélszerűbben ősszel szerezzük be, de két évnél idősebb állatokat ne
vásároljunk. A vérfrissítésre nagy gondot kell fordítani és lehetőleg
évente vagy kétévente, aszerint, ahogy az öreg kacsákat kiselejtezzük,
fiatal életerős gácsérokat szerzünk be. A kacsák kora, mint már em lí
tettük, megállapítható a szemek állásából, ezenkívül azt lehet mondani,
hogy a nagy terjedelm ű, széles test, a telt mell, az erősen kifejlett m ell
csont, a durvább és kem ényebb csőr, nemkülönben a keményebb, e rő
sebb és sötétebb színű lábak idősebb korra mutatnak. A félévesektől
ezek révén biztosan m eg tudjuk különböztetni az öregeket. A tenyész
állatoknak nem szabad kövéreknek, túl húsosaknak lenni. A kiállításra
szánt állatok nem lehetnek eléggé nagyok és súlyosak. Akinek csak
kevés számú kacsára van szüksége, amelyek mind fogyasztási célokra
szolgálnak, annak nem kell tenyésztörzset tartania, hanem vásárol tenyész-
tojásokat kikölti ezeket tyúkokkal és a kis kacsákat felneveli. A kacsák
ólazásáról már szólottunk. A hízó kacsáknak vízikifutóra nincs szük
ségük, mert húsuk és zsírjuk enélkül jo b b lesz, ellenben a tenyész-
kacsáknak vízikifutóra és legelőre okvetlen szükségük van. Nagyobb
víz nem okvetetlenül szükséges, mert a kacsa nem túl igényes ezzel
szemben, ha egyébként jó táplálásban részesült, sokszor megelégszik a
gazdaságban található pocsolyákkal, vagy pedig a földbe ásott hordó

243
•vizével is, ha ellenben tó- vagy folyóvíz áll rendelkezésükre és ha ez nem

túl hideg, akkor a tenyészkacsák kitünően fognak nőni, és jövedelmezni.
Em ellett az etetési költségekben is jelentékeny megtakarítást érhet el a
tenyésztő. Ebből az okból a gazdaközönségnek ki kellene használnia
az összes rendelkezésre álló vízikifutókat, kacsa- vagy lúdtenyésztéssel.
A kacsaól, mint láttuk, áll tulajdonképpen a hálóhelyiségből, a tojó-,
keltő- és nevelőkamrából. E lő bb i kettő rendszerint együtt van és a
keltetőhelyiséggel együtt sötétebb lehet, míg az utóbbinak világosnak
ás korai keléseknél m elegnek kell lennie. A keltőhelyiséget később
hizlalónak használják. A kacsa is szeret félretojni, ezért a tojásterm e
lését különösen kell ellenőrizni, mert ha künn a kifutón a sás és a nád
között tojja le a tojását, akkor az elveszett. A kacsa is szeret elbújva
198. sz. ábra. Kis kacsák etetésére szolgáló drót ketrec.
tojni, ezért számára is készíthetünk olyan búvóhelyeket az ólban,

mint a pulykának, de készíthetünk tojófészkeket a fal mentén, olyan
nagyságban, hogy a kacsa könnyen bebújhasson. H abár a kacsák korán
reggel sok ennivalót találnak a szabad kifutón, mégis célszerű lesz őket
kieresztés előtt m egtojózni és azokat a kacsákat visszatartani az ólban,
amelyek tojásukat m ég nem tojták le. Ha a kacsáknak szabad kifutó
áll rendelkezésre a rétekre, vizekre stb., akkor, dacára nagy falánk
ságuknak, kevés eleségre van szükségük. A vízben rendkívül sok gilisz
tát, békaporontyot, békát, ikrát, rovart, csigát, apró rákot, sok zöldséget,
stb-t találnak, a szabad legelőn pedig sok füvet; frissen szántott fö l
deken gilisztákat, csimaszokat, bogarakat, a kertekben és réteken földi
gilisztákat, csigákat, különféle lárvákat szednek össze. A kicsi kacsáknak
az egész tág vízikifutó nem egészen ajánlatos, hanem célszerű számukra
kisebb árkokat készíteni, mert ezekben a víz egyrészt jobban melegszik
16*

244
fel, másrészt az etetés is könnyebb. Az öreg kacsák eleszik a kis kacsák

elől az eleséget, ezért jo b b ha el vannak különítve, ha azonban ez nem
lehetséges, akkor a 198. számú ábrán feltüntetett dróthálóból készült
szekrénykét alkalmazzuk, amelybe a kis kacsák be tudnak menni, az
öreg kacsák azonban nem. E lőbbiek eleségét tehát ide tesszük. A kifutón
talált eleség pótlására használhatunk elsősorban lágy eleséget, pl. leforrá
zott korpát vagy darát, malátacsirát, főtt burgonyát, répát vagy áztatott
magvakat, tengerit, árpát, esetleg borsót, továbbá húshulladékot, össze
vagdalt halat, sörtörkölyt, amely nem savanyú stb. Egyébként úgy lehet
őket etetni mint a tyúkokat, azzal a különbséggel, hogy több állati
eleséget igényelnek. A kacsák az időjárás szerint február végén, március
elején elkezdenek tojni, sőt néha előfordul, hogy már késő ősszel m eg
kezdi egyik-m ásik működését és tojik decem berben, januárban is.
Sok helyütt pl. Szabadszálláson és Fülöpszálláson ezt kihasználják és
télen is nevelnek fel kacsákat. H ogy biztosan kapjunk termékenyített
tojásokat, egy gácsérnak legfeljebb öt vagy hat kacsát szabad adni, csak
ha kedvező tág kifutó van, lehet nyolcat is. Angliában csak két-három
kacsát számítanák egy gácsérra. A párzás rendszerint a vízen tör
ténik. Mint tenyészállatok, a legbecsesebbek az 1— 3 éves állatok.
Az éves gácsérhoz rendszerint kétéves kacsákat szoktak beosz
tani és fordítva. A tenyésztörzset a tavaszi tojó- és tenyészszezón
alatt nem szabad zavarni, vagyis nem szabad más ólba, vagy más
kifutóra telepíteni, úgyszintén nem szabad kiállításra vinni. Az
etetéssel is kell vigyázni, a tenyészállatokat nem szabad túletetni, m ert
ebben az esetben a gácsér nem hág és a tojások terméketlenek lesz
nek, az elhízott kacsák pedig folyékony tojásokat tojnak. Ha a tenyé
szetben ilyen esetek előfordulnak, többnyire hibás etetésre lehet követ
keztetni. Fogyasztásra szánt kacsákat, már igen korán nevelhetünk, sőt
ősszel és télen is, a tenyészállatokat azonban március vagy áprilisban
kelt kacsák után neveljük fel. Jó tojókacsák nyolcadik életévükig is
tojnak szorgalmasan. A tojások összeszedésénél az egyes fészkekben az
utoljára tojt tojást m egjelöljük és ott hagyjuk, a kacsáknál ugyan már
lehet porcellántojást is alkalmazni. Ilyen kezelés mellett a kacsák rend
szerint három -négy hónapig is tojnak egymásután egy-két napi m eg
szakítással, egész addig, míg hatvan-hetven, sőt néha kilencven tojást
is letojtak, a futókacsák állítólag 190 tojást is tojnak. Ha a tojásokat
a fészekben hagyjuk, akkor a tojókacsák lekotlanak, sziszegő hangot
hallatnak és felborzolják a tollazatukat, ez rendesen akkor követ
kezik be, ha 15— 3 0 tojást letojtak. Ha van idősebb, nyugodtan ülő
kacsánk, akkor ezzel keltethetjük ki a tojásokat, de a fiatalabbakat nem
érdemes megültetni, mert ezek nyugtalanok. Egy kacsa alá 13— 18
tojást teszünk. A kikelt kis kacsákat szintén összecsaphatjuk egy kotló

245
kacsa alá és pedig 50, sőt néha 60-at is. Egy pulykatojó alá tehetünk
24 kacsatojást, tyúkkotlós alá 12— 15 tojást. A kotló kacsák nem bír
nak el sok nyugtalanítást, ezért az eleséget és az ivóvizet melléjük
állítjuk és nem zavarjuk őket tovább. A kotlási idő 2 6 — 28 nap. Hideg
időjárás mellett 30, sőt 31 nap. A kis kacsák felnevelése nem nehéz.
A kelés alatt ott hagyjuk a fészekben, m íg valamennyi ki nem kelt,
egyrészt azért, hogy a kotlóst ne zavarjuk, másrészt pedig hogy a
kis kacsák tollazatát jól bezsfpozza. Figyelem be veendő, hogy a kacsák
már a felnevelés alatt több vizet igényelnek, mint a csibék, sőt valami
lapos edényben három hét múlva a tenyésztésre szánt állatkákat meg
is füröszthetjük, ha az időjárás olyan zord, hogy nem ereszthetjük
őket vízre. A szabad vízi kifutón a kicsinyek is sok természetszerű
eleséget találnak, egyébként adjunk nekik tejbe áztatott kenyeret,
adhatunk ezenkívül tengeri-, árpa-, vagy pohánkadarából készült lágy
eleséget, a harmadik héten ezeken kívül búzakorpát és némi csont
darát is. Húshulladék helyett a kereskedelemben kapható hús
rostos barom fieleséget is használhatjuk, ha olcsón jutunk hozzá.
Első eleségül összevagdalt tojást szoktak adni, de ennek etetésével
már pár nap múlva felhagyhatunk, a helyét elfoglalhatja egész
séges nyers, finomra vágott lóhús, vagy egyéb más ilyen hús, esetleg
húsliszt, lágyeleségbe keverve zöldség, csalán, friss finom fű, vízinövé
nyek, belekeverve a lágyeleségbe. M inél kevesebb a vízikifutó, annál
több állati eleséget kell adni. A kacsakotlósok nem sokáig vezetik a
fiatalokat, de ezek kotlós nélkül is könnyen felnevelhetők. A tyúkok
és pulykák által vezetett kacsákat ne engedjük oly hamar a vízre, mint
a kacsakotlósok által vezetetteket, mert előbbieknek a pehelytollazata
nem olyan zsíros, mint az utóbbiaké. Aylesbury-ban a hét-tízhetes
piacra szánt kacsákat sem engedik le a vízre, hanem kis vízmedencéket
készítenek a számukra, amelyeknek fenekén finom hom ok és kavics
van. A kis kacsák tartózkodási helye okvetlenül kell, hogy száraz
legyen, alomul tőzeget vagy szalmát használhatunk. Korai keléseknél
m eleg nevelőhelyiségre van szükség, a téli kacsanevelés a legjövedel
mezőbb és a kiskacsákat hasonlóan nevelik fel, mint ahogyan ezt a
téli csibenevelésnél láttuk. A felnevelés összeesik a hizlalással. A kacsák
hizlalása kezdődik, ha 5— 6 hónaposak és jó húsban vannak, tehát
ősszel. Jó húsra való hízást érünk el, ha árpa- vagy zablisztet, vagy
ugyanilyen darát keverünk főtt burgonyával. És emellett még felvágott
répát, zöldséget adunk. A hizlalásra fokozatosan kell átmenni, külön
ben nem érünk el eredményt. T ö b b et összecsukunk egy ólban, azután
egyre kevesebbet és kevesebbet teszünk egy-egy elkerített helyre, végre
minden állat külön-külön egy ketrecbe kerül. Az önhízlalás legfeljebb
három hétig tart. A fentebb említett anyagokból készített lágy eleséget

246
némi faggyú, vagy zsír hozzáadásával pléhvályúkban az állatok elé

tesszük és engedjük őket enni, amennyi jól esik nekik. Az önhíz-
lalás után lehet őket tömni, vagy metéltekkel, vagy pedig duzzasz
tott langyos kukoricaszemekkel. Ha a kacsa a faroktollakat nem tudja
már összecsukni, a szárnyhegyeket nem tudja keresztezni és alig tud
már egyenesen állni, akkor a kacsát le kell ölni. Nagy kacsafajták, mint
pl. a pekingiek 5 —6 kg. súlyt is elérnek. A kacsákat leölés előtt min
dig hizlalásnak kell alávetni, az állatokat a szabad kifutóról befogni és
leölni nem tanácsos. Már kétheti cnhízlalás is kifizeti magát. Ellenben
nem gazdaságos 5 — 6 éves kacsákat hizlalni.
A kacsák a finom pecsenyén kívül igen ízletes tojásokat szolgál
tatnak, amelyeket a cukrászok is szivesen használnak. Az ölés és a
dresszírozás hasonlít a tyúkokéhoz, csakhogy a mellcsontjukat nem
nyom ják be. A pástétomgyárak többre becsülik a kövér kacsamájat,
mint a libamájat.
A közönséges kacsák tolla annyit ér, mint a tyúkoké. Ellenben a
pekingi és az aylesbury kacsa tolla értékben versenyez a lúdtollal.
Ezért szokták ezeket a kacsafajtákat a vedlés kezdetén koppasztani is.
A kacsatenyésztés, mivel sokféle termékeket szolgáltat, a közgazdaság
nak egy igen jelentékeny faktora és mivel nagyban is űzhető, m eg
érdemli a gazdaközönség fokozottabb figyelmét.

X.
A díszbaromíiak tenyésztése.
A világháborút megelőző évtizedekben egyre jobban terjedt a
díszbaromfitenyésztés, mert az em berek szeretik a hasznosat egybe
kötni a széppel. Tulajdonképpen a díszbaromfitenyésztés is lehet a
haszonbaromfitenyésztésnek egyik ága, mert mihelyt megnövekszik a
tenyésztők száma, azonnal megindul a forgalom tenyésztojásokban,
tenyészállatokban és a tenyésztéshez szükséges eszközökben. Kiállításokon
különösen szívesen látják a díszbaromfit, mert látogatóközönsége
vonz és nem egy tenyésztő, aki díszbaromfival kezdte, pár év múlva
haszonbaromfitenyésztéssel folytatta tevékenységét. Ez utóbbi tétel külö
nösen városi tenyésztőkre áll, akik udvaraikban, villakertjeikben szeretnek
szép barom fit tartani és csak később jönnek rá, hogy az ú. n. haszon
barom fi is éppen olyan jól elél azon a helyen. D e előszeretettel fog
lalkozik a gazda is díszbaromfitenyésztéssel, főleg kastély-udvarokbam
parkokban, szép patakok vagy természetes és mesterséges tavak mentén.
A dísztyúkok,' mint a phönix- és a yokohama-tyúk továbbá a
bantam - és a japán chabó-tyúkok úgy tartandók és tenyésztendők, mint
a többi tyúkok. Ettől eltérőleg tartandók a következő díszbaromfiak.
A gyöngytyűk.
Elsőnek említjük a gyöngytyúkot, amelynek hazája Afrika. Itt m ég
most is vadon tenyészik a kiterjedt pusztákon, ahol gazdagon talál eleséget.
Színezése annyira hasonlít a talajhoz, hogy a leggyakorlottabb szem is
alig tudja észrevenni a szerteszét legelésző gyöngytyúkcsapatokat.
Dacára évszázadok óta tartó szelidítésének, még m indig megtartotta vad
természetét és éppen ezért barom fiudvarokon nem is igen kedveli^
mert verekedő természete miatt állandóan zavarja a többi barom fit,
lármája pedig kellem etlen benyom ást kelt az ott lakókban. Enyhébb
klímájú vidékeken félvad állapotban tenyésztik erdős, bokros vidékeken,
ahol úgy él, mint a fácán.
A tenyésztés itt vadászati célokra szolgál, mert ősszel jó l dresszi-
rozott vadászkutyával bejárják a területeket és mint mondják a gyöngy
tyúk élvezetesebb vadászatot nyújt, mint a fácán, mert értelm esebb állat

248
és nem repül a fákra, hanem inkább a földön keres menedéket. Ilyen

félvad tenyésztésnél alkalmas fészkelő helyekről kell gondoskodni a
pagonyban és számításba kell venni, hogy a gyöngytyúk ilyen körül
mények között m onogám iában él. Tenyésztése a rendes baromfiudvaron
azonban szintén hasznothajtó, mert term elése bár csekélyebb mérvű, mint a
tyúkoké, húsának és tojásának azonban oly kiváló m inősége van, hogy
ezek a legelsőrangú árucikkek sorába tartoznak. A gyöngytyúk húsa
rendkívül ízletes, vetekszik a fácánéval és különösen vadászat után
január-februárban igen keresett cikk.
A gyöngytyúk ezenkívül igen szép állat és valóságos dísze a
baromfiudvarnak. A gyöngytyúkok tág kifutót igényelnek, mely
annál jobban felel m eg a célnak, ha bokrok is vannak rajta. Télen
és általában a hűvösebb idő beállta alkalmával meleg ólról kelL gon
doskodni. Tartása m eglehetősen olcsó, mert az eleségnek egy jelen
tékeny részét maga keresi meg. Szintén előszeretettel eszi a külön
féle hernyókat, gilisztákat, bogarakat, csigákat, legyeket stb. Ha tág
területen szabad kifutója van, akkor naponta egyszeri etetés teljesen
elegendő. Télen az állati eleséget helyettesítik valamelyes húshulladékkal,
a zöldeleséget pedig különféle répák és burgonyák adagolásával.
A párzási időszak kezdődik április közepe táján és tart néha augusztusig
is. Egy tyűk tojik 5 0 — 80 tojást, ha ezeket állandóan elvesszük a tojók
alól. A gyöngytyűkok szeretnek nagyon félretojni és tojófészkekre nem
igen szoknak rá, azért jó m egfigyelni, hol tojnak és az állatokat onnan
el nem zavarni. A tojások kemény héjúak, 4 0 — 50 gramm súlyúak és
különlegesen jó ízűek. A keltést rendszerint tyűk-kotlósokkal végzik,
28 nap múlva kibújnak a csibék, amelyek pehelytollazata sárga színű,
sötétbarna hosszsávokkal a háton. A csibéket óvni kell a nedvességtől
és széltől, egyébként azonban nem nehezen nevelhetők fel. Már piciny
korukban sok zöld eleséget igényelnek és ha vannak száraz legelő
helyek gazdag fűnövéssel, akkor igen korán lehet őket idehozni. A nevelés
alatt adhatunk húshulladékot, húslisztet, árpadarát, kenyérmorzsát és
mindenféle egyéb csibeeleséget. A gyöngytyúkcsibék gyorsan növe
kednek és gyorsan tollasodnak. Igen nehéz a kakast megkülönböztetni
a tojótól. Miután állandóan lármáznak ezek az állatok, igen nehéz a
hang után való megkülönböztetés. Általában azt tartják, hogy a kakasnak
erősebb testalkata, nagyobb feje van. A 7 4 — 75. számú ábrán bemutatjuk a
különbséget a kakas és a tojó között. Ha ehhez hozzávesszük még,
hogy a kakasnak őrző szerepe van a hozzá beosztott 4 — 6 tojó fölött?
akkor megfigyelhetjük, hogy ezt a szerepét teljes mértékben be is tölti,
mert állandóan figyel, kétszer-háromszor csipeget valami mag után és
akkor rögtön felem eli a fejét és néz jobra-balra, miközben a tojók
nyugodtan tovább esznek. Ilyen m ódon meg lehet állapítani legalább

249
azt, hogy egy nagyobb gyöngytyúkfalkában arányban vannak-e a kakasok

a tojókkal, ha egyébként kifogni a kakasokat nehéz is volna. Nálunk
csak egyféle gyöngytyúk van elterjedve és pedig a közönséges szürke
gyöngytyúk (Numida meleagris). Tollazatának alapszíne szürkés-kék és
rajta fehér pettyek vannak. A fején bőr vagy szaruszerű kinövése van,
mely után sisakgyöngytyúknak is nevezik. Valamivel nagyobb, mint a
házityúk, széles, erősen ívelt, a farok felé csapott háta van, lábai vöröses
sárgák, a nyaka kékes és csupasz, arca kékes-fehér, szeme sötét-barna,
csőre vöröses-sárga. Ennek a fajtának van egy fehér változata, amelynek
alapszíne fehér és a pettyek selymes bársonyos színárnyalattal válnak
ki az alapszínből.
A foglyok és íü rjek.
A szánfóföldön élő tyúkfélék közül fogságban csak a fogoly és a
kaliforniai fürj tarthatók. Mindkettőnek kevéssé pompás tollruhája van,
de ez m egfelelő az ő életfeltételeiknek, mert ennek segélyével m enekül
hetnek a ragadozók támadásai elől, am ennyiben színük igen hasonlít
a föld színéhez. Fogságban igen kezesek lesznek és így sokan kedvelik
a tenyésztésüket. Természetesen volierben vagy minden oldalról körül
zárt területen lehet csak tenyészteni ezeket a szárnyasokat. A volier áll
tulajdonképpen egy hálóhelyiségből, amely olyan, mint a többi tyúk
féléké, a kifutó pedig tetővel és minden oldalról zárt dróthálóval van
körülvéve. 2 0 — 30 négyzetméter terület elegendő egy pár tartására.
A hálóhely lehet deszkából összerótt házikó, amelyen télen-nyáron jól
el vannak az állatkák. Táplálékul főleg hangyatojást, húslisztet vagy a
mesterséges fácáneleséget adjuk, a tyúkfélék által felvenni szokott
mageleség mellett. Zöld eleségre természetesen szintén szükség van.
Fogság alatt is szaporodnak. Március, április, sőt néha még májusban
is fészket készít a tojó a földön és 1 0 — 15 tojást tojik bele. A költés
ideje 21 nap. A csibék igen szép, helyes kis állatkák, amelyek rövidesen
oly szelídek lesznek, hogy az ápoló kezére repülnek és onnan esznek.
Gyorsan nőnek, gyorsan tollasodnak és rövid idő alatt tudják már
szárnyaikat használni. Sok m elegre és gondos ápolásra van szükségük,
különösen, hogy ha könnyebb tyúk alatt kelnek ki, mert ezek nem
jó kotlók lévén, nem veszik a kicsinyeket annyiszor védőszárnyaik
alá, mint az ő természetes anyjuk.
A fogoly (Perdix-cinerea) általánosan ismeretes. Színe világos
barna, sötétbarna rajzzal. A hímnek a hasoldalon levő, patkóalakú
rajza sötétebb, míg a tojónál világosabb színezetű. Fogságban 10— 18
tojást tojik, amelyekből 23 nap alatt kelnek ki a kicsinyek. A csibék
pehelytollazata világossárga, barna hosszsávokkal a háton át. Sok száraz
melegre és állati eleségre van szükségük.

250
A kaliforniai bubós fiirj (Lophortyx) jóval kisebb, karcsúbb és;

szebb rajzú, mint a fogoly, fogságban való tartásra is alkalmasabb.
A tollazat színe sötétbarna, igen szép szürke, fehér és fekete jelzésekkel.
Különös dísze a fejen levő néhány szál toll, amelyek hegye előre áll
és ha az állatok izgatottak, ide-oda mozognak. A tojó április-májusban
rak fészket és mintegy 10— 18 tojást tojik, amelyekből 21 nap alatt
kelnek ki a csibék. A csibék világossárga pehelytollazattal bírnak,
barna hátsávozással, mint a fogolycsibék. Szintén sok száraz melegre:
és állati eleségre van szükségük. 10— 12 hét alatt felnőnek.
A pávák.
A páva Indiából származik, de évezredek óta lett megszelídítve s
így klímánkhoz annyira hozzászokott, hogy tartása nem okoz külö
nösebb nehézségeket. A páva a szabadságot mindenekfölölt kedveli és
így tartózkodási helyül valami magasan fekvő póznát vagy gerendát a
pajtában, félszerben szokott magának kiválasztani. Ha ragadozóktól
nincs mit tartani, akkor legjobb rábízni, hol akar meghálni. Sűrű tolla
zata megvédi őt a legnagyobb hideg ellen is. A páva zárva nem tart
ható, hanem ellenkezőleg korlátlan kifutót kell neki adni. Hozzászokik
az udvarhoz és élelm ének jelentékeny részét maga keresi meg, úgy,
hogy csak egy kis pótadagolásra van szüksége m agvakból. Párzáskor
és vedléskor erőteljesebb takarmányt kell adni, némi húshulladékot,
takarmánymeszet, kölest §tb., hogy gazdag tollazata minél hamarább
helyreálljon és minél kevesebb tápanyagot vonjon el testéből. A tenyész-
idő márciusban kezdődik, am ikor a hímek teljes pom pájukban mutat
koznak. A tojó a földbe kaparja fészkét és 4 — 6 tojást tojik bele. Ha az
első kotlóalj valami oknál fogva elpusztul, akkor újabb kotlóaljat tojik
négy tojásból. A kotlási idő 28 nap. L egjobb , hogy ha az első kotló
aljat pulykával költetik ki és a m ásodikat bízzuk a pávatojóra, ha nem
kell a ragadozók támadásától tartani. A fiatal pávák a hideg és a ned
vességgel szemben érzékenyek. Sok melegre és szabad kifutóra van
szükségük. A kotlós 5— 6 hónapig vezeti a fiatalokat. A felnevelés úgy
történik, mint a fácánoké. A hím pávák csak a harmadik évben lesznek
tenyészképesek. A tojók sokszor már két éves korukban tojnak. Nálunk
leginkább a közönséges páva van elterjedve (Pavo cristatus), színpom
pája ismeretes. Van benne zöld, kék, fekete és barna árnyalat, pompás
ércfénnyel. Jellegzetesek a farktoliakon lévő szemfoltok. Igen kedvelt:
változata a fehér páva, amelynek tollazata teljesen fehér. A többi páva
fajták, miután ritkábban fordulnak elő, az ismertetésből talán kihagyhatok..
A fácánok.
A fácán hazája Ázsia, ahonnan m ég az ősrégi időben származott
át Európába, amelynek kiimáját kitünően bírja. Különösen bokros terü
letek, am e'yeken erdő és tisztás szántóföldekkel, füvesekkel váltakozik és

251
ahol vízben sincs hiány, alkalmasak a fácánoknak a szabadban való

tenyésztésére. A fácánok általában igen elegáns madarak, karcsú alakkal.
A kakas jellegzetes tulajdonsága a hosszú farok, amely néha a félmétert
is túlhaladja. A tojó színezete tetszetős, de egyszerű és olyannyira
hasonlít a föld színéhez, hogy a ragadozók csak nehezen tudják észre
venni a fészken ülő kotlóst. A mi időjárási szélsőségeinkkel szemben
igen edzettek, jóform án az összes fácánfajták, kitünően állják telein
ket, csak a nedves kiimát és a nedves talajt nem bírják. Fogságban is
elég jól tenyésznek, csak azt lehet itt megfigyelni, hogy aránylag sok
tojás nem csiraképes, m íg a szabadon tartott fácánoknál alig lehet nem
csiraképes tojást találni a fészkekben. A fácánok igen ijedősek és a
legkisebb zajra már búvóhelyet keresnek. Ezért jó, ha a beszoktatásnál a
gondozást és az etetést m indig ugyanaz az egyén végzi, aki lehetőleg
m indig ugyanazt a ruhát veszi fel. A fácánok részére hasonló voliert
építünk, mint már említettük. Minél tágasabb ez, annál job b . Magasan
fekvő, a napsugaraknak kitett területen pl. egy falnak a déli oldalán
16— 18 mm. lyukbőséggel bíró drótfonatból, amely félméternyire a
földbe lesz sülyesztve, kb. 1'80 méter magas kerítéssel egy bizonyos
területet kerítünk el. A kerítés váza lehet fa, vagy vas, cement talap
zattal. A zord északi és nyugati szelek ellen deszkafallal védjük a v oliert
A terület északi részén rendezzük be az ólat, amelyet legcélszerűbben
téglából építünk, ablakkal látunk el és belülről kimeszelünk. Az ól
délfelé néző frontján, az ólnak mintegy folytatásaként, kaparó helyiséget
építünk, amelyben porfürdőt helyezünk el. Ezt a kaparóhelyiséget úgy
kell építeni, hogy zárható is legyen, hogy a fiatalabbak a föld fölmele
gedése előtt és nedves hideg időben ki ne jöhessenek. Nem jó több
párt egy volierben tartani, mert a kakasok élet-halál harcot vívnának.
Ha több volier van egymás mellett, akkor ezek 75 cm. magasságra
átlátszatlan fallal legyenek elválasztva. A volier füves területét beültet
jük alacsony bogyós bokrokkal, hogy az állatok búvóhelyet találjanak.
A fácánok mindenféle magvakat esznek meg, nevezetesen: búzát, árpát,
kölest, pohánkát, zabot, fűmagvakat, bükkönyt stb. Változatosság s a
takarmány gazdag összetétele előmozdítja az állatok fejlődését és szapo-
raságát. Gyüm ölcsérés idején adjunk nekik bogyókat, szilvát, szőlőt,
alm a- és körtedarabkákat. A fekete kenyeret és ném ileg sózott szalonnát
is szívesen megeszik. A nagy háború előtt különleges fácáneleség volt
forgalom ban, amelyet az állatok szivesen ettek. Télen répát és nyers
burgonyát adhatunk, az állatok ezeket szivesen fogyasztják. Durva
hom ok- és mészhabarcsdarabok az emésztés és tojáshéjképzés szem
pontjából szintén szükségesek. A fácán kb. egyéves korában már tenyész-
képes, a legtöbb fajta azonban csak kétéves korban. Február végén és
március elején kezdődik a párzási idő. A kakasok kiegyenesednek, hívd

252
hangokat hallatnak és a szárnyukkal ide-oda csapkodnak és ugrálnak,

miközben nagy szenvedéllyel üldözik a tojókat. Minden volierben legyen
tehát egy eldugott hely bokrokkal, ahol a tojók menedéket kereshetnek
a kakasok elől. A fácántyúk a fészkét eldugott helyen építi meg a föl
dön és 9 — 18 tojást tojik bele. A kelési idő 28 nap. Hogy még egy
kotlóaljtojást kapjunk, az első tojásokat könnyű tyúkkotló alá tehetjük.
A fácáncsibék első elesége hangyatojás. Nemsokára főtt tojást, főtt
kölest, darát, árpát, szétmorzsolt fehér kenyeret stb. is esznek.
A már említett fácáneleség adagolása, nemkülönben jó minőségű halliszt
feletetése elősegíti a csibék növekedését. Az eleséget mindig frissen
kell készíteni és nem szabad megsavanyodnia, mert a megsavanyodott
Neség hasmenést okoz. A m eghűléstől és harmatos fű felvételétől is
gondosan óvni kell a kicsinyeket, m eleg időjárás mellett a harmadik
negyedik naptól kezdve m eg lehet nekik engedni a kijárást a gyepes
területre. H at-nyolc hét alatt felnőnek a csibék, a kakasok azonban csak
a második évben kapják m eg rendes színezésüket. A kakasok csak a
második évben lesznek tenyészképesek, a tojók ugyan már az első
évben is tojnak egy kotlóaljat, de ezeknek a teljes tenyészképessége is csak
a második életévben következik be. 10— 12 éves fácánok nem ritkák,
sőt ezek m ég tenyészképesek is. Azok a tojók, amelyek évente két-három
kotlóaljtojást tojnak, gyorsabban használódnak el és már 7 — 8 éves
korban kiselejtezendők a tenyészállatok sorából. Igen fontos a fácán
tenyésztésben a rokontenyésztés elkerülése, mert a rokonok párosítása
nagyon megbosszulja magát, a tojások nem csiraképesek, különféle beteg
ségek, főleg a tuberkulózis is, lép fel. Sok fácánfajta van, amely alkalmas
a volierben való tenyésztésre, ezek közül itt csak a vadászati területeken
előforduló közönséges fácánt em lítjük meg. Ezek igen alkalmasak a zárt
helyen való tenyésztésre, nagyon szelidek, szaporák és edzettségüket nem
vesztik el. A kakasok végleges tollszinezetiiket csak a második évben
kapják meg.
A díszkacsák.
A díszkacsák rendkívül szép és érdekes állatok. Azért nagyon
kívánatos volna, ha azok a földbirtokosok, vagy ház- és villatulajdo
nosok, akiknek lakóhelye, kisebb, rendszeres víztáplálással bíró tó
mellett fekszik, néhány pár díszkacsát tartanának. A haltenyésztés is
m egfér díszkacsák tartásával. Hasonlóképpen voliert készítünk, mint a
foglyoknál és fácánoknál, csakhogy ennél a voliernél a tónak és a
mellette való legelőnek egy részét is bekerítjük. A tó partjára fűz
bokrokat ültetünk. Sok esetben célszerű lesz a tórészlet közepén egy kis
szigetet létesíteni, ahol a kacsák zavartalanul költhetnek. A kis kacsák
felnevelésére külön körülkerített tórészletet használunk, mert az
állatkák igen ijedősek. H ogy a kacsák el ne röpüljenek, a szárny

253
utolsó ízületét levágjuk, vagy pedig ami ugyanazzal a hatással bír,

minden évben a vedlés után levágjuk az egyik szárny evezőtollait.
A felnőtt állatok éjjel-nappal szabadban lehetnek. Mindazonáltal jó, ha
van egy ól, ahol igen zord idő esetén védelm et lelhetnek. Ha a tó
befagy, akkor üssünk léket rajta, hogy a kacsák m eg is fürödhes-
senek. Abban az időben, am ikor csak életfenntartási eleségre van szük
ségük, elegendő lesz nekik búzát, árpát, vagy pohánkát adni. Tenyész-
idő vagy vedlés alatt bővebben kell őket táplálni és e célból jó szol
gálatot tesz az előbb említett fácáneleség, húshulladékok, húsliszt, hal
liszt, egy kevés takarmánymész, kenderm ag stb. A hámozatlan köles
elősegíti a tollazat növekedését. A kacsának az emésztéshez dúrva
homokra és zöldeleségre van szüksége. A kerti hulladékok igen jól
használhatók erre a célra. Reggel adunk lágyeleséget, este mageleséget
és kevés feketekenyeret. Túl bőven nem szabad etetni, különösen télen,
mert a kövér kacsák nem tojnak. Tengeridarát tehát nem tanácsos
adni, különösen akkor, ha a díszkacsákat nem csak tartani, hanem
tenyészteni is akarjuk. A tenyésztörzs egy gácsérból és egy tojóból
áll, amelyeknek nem szabad rokonságban lenniök. A díszkacsák rend
szerint csak kétéves korukban tenyészképesek. Ha a tenyésztörzsek
már párosodnak, akkor bátran több fajtát is tarthatunk ugyanazon tavon,
anélkül, hogy keresztezésektől kellene tartamúmért a díszkacsák mono-
gámiában élnek. Tavasszal, amint az enyhe idő beáll, tehát februárban,
márciusban teljesen elkülönülnek a párok és megkeresik a fészek
helyét. Ilyen fészekhelyeket készíthetünk apró kunyhók alakjában,
amelyeknek nincs padlójuk és 60 négyzetcentiméternyi nagyságúak.
A búvólyuk 10— 14 cm.-nyi átmérővel bír. A fészek készítéséhez
száraz szénát teszünk a kunyhóba. Sok importált kacsa eleinte
nem veszi igénybe ezt a fészekhelyet, hanem a puszta földön építi
meg a fészkét. A gácsér a kotlási időszak alatt védi és gondozza a
tojót. A kotlóalja 7— 17 tojásból áll. Amikor az utolsó tojását letojta,
akkor pelyhekkel beborítja a kotlóaljat. Ezt a műveletet különben
előbb kezdi már meg, s három -négy órával tovább marad benn a
fészekben. Ekkor elvehetjük alóla a tojásokat és kotlóstyúk vagy kacsa
alá tehetjük, ezután a kacsa újabb kotlóalj tojást fog tojni. A fészek
helyét egészen ki keli tisztítani és új szénát behordani, különben nem
folytatják a kacsák a párzást és a kotlási abban az odúban, amelyben
a tojásokat elvették előlük. Pótkotlósokul használhatók törpe kacsák.
Tyúkkotlós nem alkalmas erre a célra. A kelési idő 28— 3 4 nap, az
időjárás és a fajta szerint. Nem baj, ha a kacsa elhagyja a fészkét,
mert m ielőtt eltávozik, beborítja a tojásokat pelyhekkel.
Ha enyhe az időjárás, akkor a kis kacsák azonnal a vízre mehetnek
az anyjukkal. Éjszakára azonban ólba kell őket zárni. Első eleségük

254
hangyatojások, amelyeket a tó felszínére szórunk. Nemsokára tejben főtt

tojást és rizst is esznek. E közé néhány nap múlva kevés húshulladékot
és hús- vagy hallisztet keverünk. Ezenkívül hozzákeverhetünk fehér
kenyérmorzsát és apróra vágott zöldséget. 8 — 10 hét alatt teljesen
felnőnek és éjszakára is a szabadban maradhatnak. Az őszi vedléskor
m egkapják a rendes tollazatukat és nem különböztethetők m eg az öreg
állatoktól. Ha a tenyészidő elmúlt, akkor a gácsér elveszti ruhapom
páját és majdnem hasonló tollruhát kap, mint a tojó. Csak igen gya
korlott szemmel lehet azután a nem eket megkülönböztetni. A tojó
csak egyszer vedlik, míg a gácsér ősszel újból megkapja színpompás
tollazatát. A leggyakoribb díszkacsafajta, amely nálunk előfordul, a
mandarin ruca. amelyet a 6 4 — 65. számú ábrán bemutattunk.
A gácsér csőre és lábai világosvörösek, arca vöröses fehér, a feje
é’-cfényű, kékeszöldes, hátrafelé hajló tolisisakkal van diszítve, a nyak
vörösesbarna, a mell Iilapiros, a test oldalai sárgásbarnák, határolva
é t keskeny fehér szegéllyel, am elyek fekete szélűek, a has fehér, a hát
barna, zöldes fénnyel. A hát alsó részén a gácsér, ha teljes díszében
van, két széles, legyezőalakú tollat tud felállítani, amelyek sajátságos
díszt adnak neki. A vedlésnél ez a két dísztoll elsőnek esik ki s akkor
világospiros csőr is elhalványodik s a tollazat egész dísze eltűnik,
hogy helyet adjon a jelentéktelen barna színű, nyári tollazatnak.
A kacsa világosbarna, sötétbarna rajzzal. Kétszer költ, amennyiben
k ét kotlóalja tojást rak, amelyek egyenként 11— 17 darab sárgásfehér
tojásból állanak. A kis kacsák testük felső részén sötétbarnák, alsó részén
pedig világossárga pelyhes tollazattal bírnak. A gácsérok hat hét után
felism erhetők a vörösbe átmenő csőrről, a lábak sötétsárga színűek,
nem különben a vállakon fellépő, a gácsért jellem ző tollazatról.
Ezeken kívül m ég sok díszkacsafajta van, de túlhaladná e munkánk
terjedelm ét, ha valamennyit ismertetni akarnók.
A díszludak.
A díszludak tartása annyiban tér el a díszkacsákétól, hogy előbbiek
nek inkább tág legelőterületre van szükségük és beérik kisebb vízi
kifutóval. Tollazatuk oly sűrű, hogy megvédi a ludakat a hideg és a
nedvesség ellen, hogy nem igényelnek meleg ólat, de arról g on d os
kodni kell, hogy hálchelyük feltétlenül száraz legyen. Száraz alomról,
a téli zord idő ellen pedig hótól és széltől védett helyről kell gondos
kodnunk.
A díszludaknak adunk m ageleséget, ú. m .: árpát, búzát, zabot, kölest,
tengerit, pohánkát stb., zöld eleséget bőven kell nekik adni. E célra
fel lehet használni a kert és a konyha összes hulladékait. Különösen
szeretik a sárgarépát, a salátát, a friss füvet stb. Ezenkívül hozzá-
érhfetővé kell tennünk számukra felaprózott mészhabarcsot és durva

255
szem cséjű homokot. A tenyésztés csaknem teljesen hasonlít a dísz

kacsákéhoz. A kislibák a hideg és a nedvesség iránt szintén nagyon
érzékenyek, ezért védeni kell őket ezek ellen. A kislibák gyorsan
nőnek fel, ha tág, gyepes terület áll rendelkezésükre legelőül. Ha
ilyen legelő nincs, akkor jóval több zöld eleséget kell nekik adni.
A leggyakrabban előfordulnak nálunk a kínai hattyúlúd, a búbos-lúd, a
nílusi lúd.
A hattyúk.
Nagyobb tavakat érdemes egyeb díszbaromfin kívül hattyúkkal is
benépesíteni. Ha elegendő friss Hz áll rendelkezésre, akkor kisebb
vízi kifutó mellett is tartható egy pár hattyú. M íg a lúd inkább a
szárazföldön tartózkodik, addig a hattyú a vízen érzi jól magát, itt
roppant gyorsan mozog, gyönyörűen úszik és élelm ének a legnagyobb
részét a vízben keresi meg. Nem is szereti a tavat elhagyni és csak
nehézkesen mozog a szárazföldön.
A vízikifutó tehát, amelyen a hattyúkat elhelyezzük, ezen szükség
letekhez legyen alkalmazva. Lehetőleg tó vagy folyóvíz álljon rendelke
zésre, sok természetes eleséggel. A tó vagy a medence közepén készítünk
egy szigetet, ahol a hattyú a keltés munkáját zavartalanul végezheti,
ezenkívül fából készítünk egy egyszerű ólat, amelyet száraz alommal
látunk el és ezzel eleget tettünk a hattyúpár igényeinek.
A természetes eleség mellett, amelyet a víz nyújt a hattyúknak
(víziállatok, giliszták, vízinövények), megesznek m indenféle magvakat,
úgymint búzát, árpát, zabot, kölest, pohánkát, tengerit. Ezekenkívül
szívesen megeszik a kenyeret, húshulladékot, len- és kendermagot
stb. Szivesen megeszik a zöld eleséget is, ú. m .: saláta-, káposzta
levelet, sárgarépát stb. Február közepén a Keltéshez fognak a párok.
Ilyenkor megépítik fészküket rőzséből, nádból, sásból, apró ágakból és
kibélelik toliakkal m eg pelyhekkel. L egjobb, ha a hattyúknak egy kis
szigeten költőházat építünk egy négyszögm éternyi területen, amely
szintén egy méter magas lehet.
A költőház oldalai kelet és délfelé nyílnak, hogy a tojónak ebben
az irányban szabad kilátása legyen. A kotlóalj 5 — 6 tojásból áll és
ha a tojó ezeken ül, akkor a hím állandóan az oldala mellett van,
körüluszkálja a kis szigetet és erőteljes védelemben részesíti a tojót.
Ezért, ha több baromfival együtt tartjuk a hattyúkat, igen célszerű a
költés ideje alatt ezeket teljesen elkülöníteni, különben könnyen veszte
ségek állnak elő.
Egy második kotlóalj tojást ügy lehet elérni, ha az első kotlóaljat
elszedjük a tojó alól és ezek kiköltését minden aggály nélkül pulykára
lehet bízni. A költési idő 3 5 — 40 nap. A fiatalokat mindkét szülő
■vezeti, gyorsan nőnek, de a hideg és a nedvesség iránt érzékenyek.

256
Ha kedvező m eleg az időjárás és a kicsinyek a vízen tartózkod

hatnak, akkor igen kevés eleséget kell nekik adni. Egyébként azonban
épp úgy kell őket tartani, mint a díszkacsákat. A pehelytollazat töb b
nyire hamuszürke, a legelső tollazat is mutat idegen árnyalatokat, csak
a második-harmadik esztendőben kapják meg rendes tollazatukat
és érik el a tenyészképességet, amelyet azután nem ritkán húsz
esztendeig is megtartanak. Leggyakrabban látható a fehér hattyú,
ritkább a fekete vagy gyászhattyú és m ég ritkábban látható a fekete
nyakú hattyú.

X I.
Üzemtan.
A baromfitermékek forgalm a a mezőgazdaságból táplálkozik. Habár
az utóbbi években egyre inkább mutatkoztak törekvések a mezőgazda
ságtól független kisebb-nagyobb telepek alakítására, ezek nem tudtak
nagyobb jelentőséget elérni sem nálunk, sem máshol Európában, de
még Amerikában sem, mert, mint E. Brown „Poultry-Industry in
Am erica" című művében mondja, a baromfitermékek forgalmának csak
öt százaléka ered a nagy telepekből. A töm eget itt is a farmok, nálunk
a gazdaságok szolgáltatják. A gazdák közül is azonban a kisgazdák foglal
koznak a baromfitenyésztéssel nagyobb arányban és a kisüzemek látják
e la k e reskedelmet mindenféle piaci árúval, m íg a nagygazdaságok arány
lag igen kevés baromfit tartanak. H ogy ez így van, az egészen természetes.
Annak a telepnek, amely nem áll kapcsolatban mezőgazdasági üzemmel,
mindenféle eleséget, m ég a zöldeleséget is venme kell. Míg ellenben
a gazdaságban a kifutón kívül annyi hulladéktakarmány áll rendel
kezésre, amennyit a baromfiak csak el bírnak fogyasztani. Ezenkívül az
épületek és a személyzet kihasználása is fontos szerepet játszik a jöve
delmezőség tekintetében. Éppen ezért a piacoknak baromfitermékekkel
való ellátása még igen sokáig a mezőgazdaságra fog támaszkodni
Kívánatos csak az volna, hogy a nagybirtokok karolják fel éppen úgy
a baromfitenyésztést, mint ahogy ezt a kisbirtokok teszik, annyival is
inkább, mert a nagybirtok üzemének keretében sokkal nagyobb tér
engedhető át a baromfinak, sokkal több a kizárólagos és választékos
baromfitakarmány és sokkal jobban szervezhető meg úgy a term elés,
mint az értékesítés, mint a kisbirtokon. H ogy a baromfi minő össze
függésben van a mezőgazdasági üzemmel, igen találóan fejtette ki
Aereboe „Betriebslehre" című művében és ennek nyomán alábbiakban
részletesen kifejtjük a barom fi szerepét a mezőgazdasági üzemben.
Ezek a fejtegetések főleg a nagybirtokokat fogják érdekelni, mert
ezek vannak abban a helyzetben, hogy nagyobb, másként alig, vagy
esetleg ki sem használható területeket engedhetnek át a baromfitenyész
tésnek és emellett biztosítják a rendszeres mezőgazdasági művelés alatt
álló területek job b kihasználását. Ennek a révén gyorsabban állhatna elő
W in k le r J . : B a r o m f ite n y é s z t é s . 17

258
többterm elés a baromfitermékekben valamint a piacoknak fokozottabb

ellátása, mert a kisgazda termelését nehezebb kibővíteni. Igaz ugyan,
hogy e tekintetben a szervezkedés sokat tehetne, főleg a lúdtenyésztés
kibővítése tekintetében. A legtöbb helyen szabályrendeletek eltiltják a
Judak legeltetését a községi legelőkön, ahol a ludak tényleg kárt tehetnek,
de ezt a kárt alkalmas elkerítésekkel és községi vagy szövetkezeti liba
pásztorok alkalmazásával könnyen ellen lehet súlyozni.
A baromfi életfeltételei a haszonállattartás egyéb ágaitól lényegesen
eltérnek. Az eleségfelvétel tekintetében a baromfi a sertéshez áll leg
közelebb. Szálastakarmányt nyers állapotban és szárazán egyik sem
vesz fel, legfeljebb zölden, habár némi különbséggel. A lúd ebben a
tekintetben legközelebb áll a többi háziállathoz, mivel tápanyagdús friss
füvet nagym ennyiségben eszik, sőt ebből esetleg meg is élhet. E gye
bekben a giliszták, rovarok, férgek, különféle magvak, gyök- és gum ós-
takarmányfélék képezik a barom fi tulajdonképpeni eleségét.
Egy különleges képesség tünteti ki a baromfit a többi háziállat
felett s ez az, hogy az elszórt magvakat nagy ügyességgel össze tudja
szedni. A Iádnál ez a képesség nem annyira a test mozgékonyságában,
hanem inkább a nyak hosszúságában s a csőr alakulásában áll. Anélkül,
hogy sokat mozogna, hosszú nyakával nagy területet tud felkutatni
<eleség után. .A kacsánál ez a képesség hasonlóképen van kifejlődve,
csakhogy inkább vízilegelők kihasználására irányul, mint száraz terü
letek kihasználására. A kacsa csőrének recézete által képesítve van egészen
apró eleséget nagym ennyiségben felvenni, így képes egy csőrnyitással
egyszerre több száz apró rákot lenyelni. M eg van ugyan a Iúdnak is ez
a képessége, de csekélyebb mérvben. Mindkét madárfaj a csépeletlen
gabonából a magvakat is könnyen ki tudja szedni. A vadkacsa és a
vadlúd is gyakran alkalmazásba veszi ezt a képességet, amennyiben
őszszel nagy csapatokban ellátogat a tarlókra és összeszedegeti a még
■ott maradt kalászokból a magvakat. A vadlúd a tápdús fiatal füvek
iránti előszeretetét gyakran úgy elégíti ki, hogy a gazdának kárt okozva,
ellátogat az őszi vetésekre, a szelídített lúdnál ellenben a gazda igyek
szik ezt a hajlamot a maga javára fordítani. A tarlóföldeknek az elhul
latott kalászok összeszedése szem pontjából való bejárására alkalmasabbak
a ludak, mint a kacsák, mert előbbiek a magvak mellett a felnőtt friss
gyom ot is megeszik. Csak ahol különféle férgek és csigák a földeken
nagyobb m ennyiségben előfordulnak, ott fog a kacsa előnyösebb legelő
állatnak bizonyulni, mint a lúd.
A tyúkféléknek az az előnyük van a ludak és a kacsák felett, hogy
testük sokkal mozgékonyabb, mozdulataik ügyesebbek s az a képes
ségük, hogy kaparás által meg tudják eleségüket keresni. Ahol tehát
az eleség nagy területen van szétszórva, ott a tyúk jobban ki fogja azt

259
használni, mint a lúd és a kacsa, valamint ott is, ahol a falatok nem
a felszínen feküsznek, hanem a porban, a komposztban, a polyvában
vagy a szemétdombon vannak elrejtve. A galam bok a tyúkokkal abban
a képességben egyeznek, hogy apró magvakat nagy területen össze
tudnak szedni, de nem tudják kikaparni, ezzel szemben azonban ügyes
repülők lévén, az az előnyük van, hogy nagyobb területet tudnak fel
kutatni, ami némelyek szerint nem m indig előnyös a gazdára.
A barom fi tehát egyes fajaiban kiegészíti magát az élelemkeresés
és felvétel tekintetében és a baromfitartást, mint egységet — valamennyi
fajnak összességét — véve számításba, ez igen előnyösen egészíti ki a
többi háziállattartást. A barom fi révén kerül a gazda abba a helyzetbe,
hogy olyan takarm ányanyagokat használhat ki, amelyek egyébként el
vesznének, avagy a juh és a sertés révén nem értékesülnének m eg
felelőképpen. A tarlókon az elhullatott kalászokat megtalálja ugyan a
jun és a sertés is, ellenben a szétszóródott magvakat csak a baromfi
tudja összeszedni. Hasonló elbírálás alá esik az udvaron elhullatott
magvak értékesítése. Ezenkívül sok mindenféle egyéb eleségfélét szed
össze a baromfi, amit a gazda nem vetett, főleg pedig füveket, apróbb
férgeket stb. Emellett különféle kártevők elpusztításával mellékes hasznot
is hajt, amit vándorólak vagy a tenyészet változó elhelyezésével az egész
gazdaságra ki lehet terjeszteni.
Nem kevéssé hasznos a barom fi a gyommagvak elpusztítása révén,
a baromfiak zúzógyomra a felvett kavicsok által m egőrli a magvakat
és így tönkreteszi a csiraképességüket, m íg a többi háziállatok bél
csatornáját rendesen teljes csiraképességgel hagyják el a gyommagvak.
A baromfinak tehát az a hivatása is van, hogy a gabonapadlások
és granárium ok söpredékét értékesíti, m ég a Iegrosszabbakat is, amelyek
ben láthatólag csak pár szem van, éppen úgy, mint az ocsút. A lud-
tartás szempontjából m ég tekintetbe jöhet, hogy a lúd nedves, rossz
időjárás folytán kepékben kicsirázott gabonát sokkal jobban elbírja és
értékesíti, mint bárm ely más háziállat.
Ahogy a mezőgazdasági üzemben kizárólagos és választékos juh
ás sertéstakarmányról lehet beszélni, ugyanúgy lehet kizárólagos és
választékos barom fieleségről is beszélni. Előbbiekhez azok az anyagok
tartoznak, amelyek felett a gazda barom fiállom ány nélkül egyáltalán
nem tud rendelkezni, mert sem a magtárban, sem a szérüskertben
nincsenek készletben s ott nem is gyűjthetők össze. A választékos
barom fieleséghez azokat a takarmánymagokat számíthatjuk, amelyek
felett rendelkezhetik ugyan a gazda, de ezek értékesítése legkedvezőb
ben a baromfi által történik. Ideszámítandók a fentebb említett mag
társöpredékek, ocsúk, úgyszintén némely erőtakarmány, törött és ép
magvak, burgonya és répa.
17*

260
A gazda nincs abban a helyzetben, hogy a kizárólagos barom fi-

eleséget póttakarmány nélkül kihasználhassa, mert vannak évszakok,
amikor igen kevés vagy éppen semmi sem áll abból rendelkezésre.
Ha télen fagy és havazik, akkor a baromfiak nem járhatnak ki élelmet
keresni. A csekélyebb értékű termékek is olyan szűkén lehetnek, hogy
nem elegendők annyi baromfi áttelelésére, amennyi nyáron a kizáró
lagos eleséget kihasználhatná. Ezenkívül nem lehet elvárni, hogy kotló
állatok általános élelem keresésnek vessék magukat alá, Iegkevésbbé
pedig akkor, ha a kotlás és nevelés olyan időbe van állítva, amikor a
künn található eleség szűkén van.
A csibék, lúd-, kacsa- és pulykapipék is követelnek eleinte inten
zívebb, tápdúsabb eleséget. Mindez tápanyagokban gazdag póteleséget
igényel. Ennek a m ennyisége azonban csekély lehet, ha a barom fi
állomány a rendelkezésre álló kizárólagos baromfieleséghez arányítva
nem túlnagy. A felhasználandó póteleség mennyisége egy és ugyan
azon üzemben a baromfiállomány növekedésével emelkedik, de nem
egyenletesen a gyarapodás szerint, hanem sokkal gyorsabban. Az alap,
amelyen a baromfitartás épül, vagyis a rendelkezésre álló kizárólagos
és választékos barom fieleség mennyisége, nem bővül. Minél több tyúkot
tartok, annál többnek kell az ocsún és a hulladékokon osztozkodnia,
annál több gabonát kell a padlásról lehoznom, hogy a tyúkjaim jó l
lakhassanak. A baromfitartás helyzete tehát egy gazdaságban annál,
kedvezőtlenebb, minél több barom fit tartunk, egy bizonyos határon túl,
kell tehát léteznie egy másik határnak, amelyen túl a baromfitartás
egyáltalán nem fizeti ki magát s így a tartás kibővítése nem rentábilis.
Ez áll a baromfitartás összességére éppen ügy, mint egyes ágaira. De
hogy hol van ez a határ, az elsősorban a baromfitermékek árától,
valamint a gazdaság egyéb termékeinek, főleg pedig a gabonafélék
és a barom fiterm ékek közötti árviszonylatoktól függ. Ezeket legközelebb
fogjuk beható vizsgálat tárgyává tenni.
Az árak befolyása a barom fitartás alakulására.

A baromfi kétféle terméket szolgáltat, amelyek a mezőgazdaság
fejlődési foka szerint, különféle árviszonylatban állanak egymáshoz,
ezek a term ékek: a tojás és a hús. Kedvezőtlen gazdasági viszonyok
között a tojások eltarthatóságuk és szállíthatóságuk következtében
viszonylag mágas értékűek, a hús ellenben csekély értékű. Ez már a
rendes házi gazdálkodásra is áll. A háziasszony a barom fitojások segé
lyével bármikor tetszés szerinti nagy vagy kicsi ételi készíthet. A barom fi
tartásnak is az kölcsönöz nagy értéket és jelentőséget, hogy bárm ikor
szolgáltat értékes pecsenyét. Juhot, vagy sertést nem lehet bárm ikor
levágni, mert akkor a húsnak egy része veszendőbe menne, vagy pedig

261
■valamilyen eljárás segélyével eltartásra alkalmassá kellene tenni. A tojá

sok azonban abból a szempontból is jobban alkalmazkodnak a ház
tartás igényeihez, mint a baromfihús, hogy fehérjeszegény ételekhez a
tápérték növelése céljából hozzátehetők. Ha azonban a piac számára
termelünk, akkor csakis a tojások eltarthatósága és szállíthatósága nyer
fontosságot. A viszony a tojások ára és a tyúkok ára között igen
változó; néhol csekélyszámú tojás elegendő egy tyúk vásárlásához.
Am íg pl. Berlinben béke idején 50 darab tojásért lehetett egy leves
tyúkot becserélni, addig vidéken 40 darabért, Dániában 30 darabért
lehetett egy tyúkot kapni. A múlt század hatvanas éveiben keleti
Poroszországban 15— 20 tojásért annyi pénzt lehetett kapni, mint egy
tyúkért. Ebből következik, hogy olyan körülmények között, amikor a
tojás értékesebb, mint a hús, a baromfitenyésztést a tojás- és nem a
hústermesztésre kell alapítani. Kotlani a tyúkokat csak abból a célból
engedjük, hogy újabb tojótyúkokat nyerjünk. A kakasokat minél előbb
eladjuk, hogy minél kevesebb eleséget fogyaszszanak el a jércék elől;
a tyúkokat több évig (3— 4) hasznosítjuk. Ismeretes, hogy minden jér-
cének a petefészke bizonyos meghatározott számú tojássárgával vagy
csirával, bimbóval van ellátva, amely számot az em ber nem tudja
nagyobbítani. Az em ber csak siettetheti azok kifejlődését azáltal, hogy
természetszerűen és jól táplálja a tyúkokat és télen meleg ólat biztosít
nekik. A mezőgazdaság alacsony fejlődési foka mellett póteleség
nem adagolható, mert a gabona a tojáshoz és főleg a baromfihúshoz
képest túldrága. Kiterjedt burgonyaterm elés például éppen azért nem
jövedelm ező mindenütt, mert a burgonya ára és a munkaerő ára
között nem nagy a különbség. Ennek folytán úgy kell berendezni a
baromfitartást, hogy minél kevesebb póteleséget legyünk kénytelenek
adni. Csak annyi állatot szabad tartani, hogy a meglevő kizárólagos
barom fieleséget fogyaszszák, amelyet a tyúkok maguk keresnek meg,
abban az esetben azután az ocsút adjuk, mint póteleséget, úgy, hogy a
gabonához csak csekély mérvben, vagy egyáltalában nem kell nyúl
nunk. Igaz, hogy így nem fogunk nagy töm egekben tojásokat termelni,
de mindenesetre olcsó lesz a termelés. N agyobb mennyiségű tojást
csak a tojási időszak alatt fogunk kapni. Ha kényszeríteni akarnék a
tyúkokat télen is tojni, akkor télen jobban kellene etetnünk s akkor
már több gabonát kellene, mint póteleséget, adagolnunk. Valamennyi
tojás letojása tehát csak évek sora alatt lehetséges s a termelést csak
az első év letelte után, vagy kevéssel előtte kezdik meg.
Minél jobban emelkedik azonban a tojások és a baromfihús ára,
annál inkább változik a helyzet. Ebben az esetben tágul az a határ is,
amelyen belül több póteleséget adhatunk és ezzel lehetővé válik a jobb
téli etetés. Ez gyorsítja az állatok fejlődését és a petefészekben levő

2 62
tojások letojását, úgy, hogy rövidebb idő alatt kimerül a termelőképes

sége a tyúkoknak s ham arabb kell selejtezés alá kerülniök. A kakasokat
is nagyobbakra növeszthetjük, mielőtt eladjuk őket, hogy jobban érté'
kesüljenek. Ilyen körülmények között szabad csak a baromfitartás mérvét
ugyanazon a területen m egnagyobbítani. A hosszabb tojásterm elési idő
szak megengedi a piacok egyenletesebb ellátását. A kitermelt tojások
nak legalább egy részével ki lehet elégíteni egy fogyasztó igényét, aki
egyöntetű árúra számot tart és ezt m eg is fizeti. Ilyen körülmények
között rendszertelen tömegértékesítés helyébe lép rendszeres értékesítése
az állandó fogyasztás kielégítésére szolgáló friss árúnak, az ú. n. tea
tojásnak.
A legközelebbi fejlődési fokozaton az árviszony a tojás és a barom fi
hús között, valamint ezek és a takarmányárak között annyira megvál
tozott, hogy a hústermelésre lehet a fősúlyt fektetni. Hogy több húst
nyerjünk, a kakasokat fel hagyjuk nőni és ki is hizlaljuk őket, hogy
mint értékesebb pecsenyeárút forgalom ba hozhassuk. U gyanígy felhiz
laljuk a kiselejtezett tyúkokat is az eladás előtt. Ez annyival is előnyö
sebb most, mert fokozott termelés esetén a tyúkokat még olyan korban
selejtezzük ki, am ikor hízóképességük nem csökkent. Kedvezőbb k ö rü l
mények között a csibenevelés is jövedelm ező lesz, ebben az esetben
sovány állapotban fogjuk ezeket hizlaldáknak eladni.
A következő fejlődési fokozaton a tojástermelés csak eszköz arra
nézve, hogy húsállatokat állítsunk elő. A tojásértékesítés tehát csak oly
irányú és oly terjedelm ű mérveket fog ölteni, ahogy a hústermelés
megengedi, vagyis csak azokat a tojásokat fogjuk eladni, amelyek kikel
tetésre nem használhatók vagy nem ‘ alkalmasak. Ebben az esetben
minden eszközt m eg fogunk ragadni, hogy a tyúkok Iekotlásától füg
getlenítsük magunkat. E célból sokan pulykákat nevelnek fel, mivel
ezek alá több tojást lehet tenni, mint a kotlóstyúk alá és mert a pulykák
többször egymásután is lekotlanak.
A kotlóstyukoktól való függetlenítés céljából keltetőgépeket is
szoktak alkalmazni. Ezek segélyével az évnek bármely szakában keltet-
hetök ki csibék, feltéve, persze, hogy állnak rendelkezésre friss keltő
tojások. Ilyen üzem mellett bőven etetünk póteleséget, t. i. a kizáró
lagos barom fieleségen felül egyéb takarmányféleségeket is és alkalmazunk:
m eleg ólakat, úgy, hogy a tojásterm elés főidőszaka mindinkább a télre
esik. Ezzel megteremtjük azokat az előfeltételeket, amelyeken a tyúk
tartás utolsó üzemága, a hizlalás fölépülhet.
Ismeretes, hogy valamely romlandó árúnak az ára akkor a leg-
nyomottabb, am ikor ennek a term elési főidőszaka van, a többi évsza
kokban ellenben annál m agasabb az ár, minél kedvezőtlenebbek a ter
m elési viszonyok. A földi eper ára pl. normális időben karácsony táján

253
7 korona kilogrammonként, tavaszszal a termés idején 40 fillér, az időközi

ár megfelelően hullámzik. Nyáron a hizlalt csirkék a legolcsóbbak, télen
a kedvezőtlen termelési viszonyok között a legdrágábbak. M indenesetre
számításba kell azt is venni, hogy a két időszak határárai nemcsak a
termelési viszonyoktól, hanem a kereslettől is függnek. Ha nincsenek
gazdag emberek, akik télen is nagy lakomákat rendeznek, amelyeken
nem szezonszerű dolgokkal akarnak tetszelegni, akkor téli csibeneve
lésről és hizlalásról beszélni sem lehet. Minél szegényebb a lakosság,
vagy a lakosságnak egy bizonyos rétege, annál inkább kell az élelm i
szereket a termelési főidőszakban elfogyasztani. Minél gazdagabb a
lakosság, annál inkább engedhet m eg magának eltéréseket ettől az idő
ponttól, annál egyenletesebb lehet egy bizonyos piacnak egyforma
minőségű árúval való ellátása. A téli csibék elnevezése Németországban
nem változott, ma is hamburgi csirkéknek nevezik a karácsony és újév
táján forgalom ba kerülő hizlalt kakasokat és jércéket, mert a gazdag
hamburgi kereskedők legham arabb engedhetik meg maguknak azt a
tréfát, hogy ebben az időszakban csirkét szolgáljanak fel asztalaikon.
, .. , . . .. , A tyúktartás üzemágai.
1. Tojasterm eles töm eges kivitelre.
2. Friss tojások eladása.
3. Hizlalt és sovány csirke eladása.
4. Nyári csirke- és kappanhízlalás.
5. T éli csibenevelés és hizlalás.
H ogy ezek az üzemágak különféle követelményeket támasztanak a
fajták megválasztása szempontjából is, az kézenfekvő dolog, ezért a
fajták megválasztásának kérdésére is vetünk egy pillantást.
a
A tyú kfajták term elési irányai.
1. Edzett parlagi tyúk.
2. Olaszok és egyéb igényesebb tojástermelők.
3. Tojás- és hústermelő fajták, mint pl. az orpington, a wyandotte stb.
4. Hústermelő fajták, mint pl. a m echelni stb.
A kacsatenyésztés.
Sokkal egyszerűbbek a viszonyok a kacsatenyésztésnél vagy tar
tásnál, mert ennél nem a tojás, hanem a hústermelés a fő. Tojáster
melés szempontjából a kacsa csak kivételesen jön tekintetbe, még pedig
csak abban az esetben, ha külterjes gazdálkodási viszonyok között nagy
víziterületek állanak rendelkezésre sok, kizárólagos kacsaeleséggel. Maga
sabb fejlődési fokon ezek a vízi területek is a hústermelést szolgálják,
amint Anglia nagy kacsafarmjai beigazolják. Természetes dolog, hogy
annál inkább lehet a kacsatenyésztéssel foglalkozni, minél magasabbak
a kacsaárak s minél alacsonyabbak ezekhez viszonyítva a takarmány

264
árak. Angliában bizonyos munkamegosztás fejlődött ki a tenyésztéssel

és a hizlalással foglalkozó gazdaságok között, sőt néha a kacsák kikel
tése, felnevelése és hizlalása három különböző gazdaságban történik,
ugyanígy áll a helyzet Észak-Amerikában a tyúktenyésztés és hizlalás
körül. A tojások kikeltését nagy, gépkeltésre berendezett farmok vál
lalják el, amelyek azután napos csibéket hoznak forgalomba. Német
országban v. Burgsdorffné, Garathban Beurath mellett Düsseldorf közelé
ben, rendezett be napos csibék szállítására baromfifarmot s főleg fehér
amerikai leghornokkal foglalkozik. Ismeretes, hogy a kis csibéket csak
a harmadik napon, amikor a bélszurkot már elvesztették, szabad etetni.
Ezt a körülményt az em ber hasznára igyekszik fordítani s ezalatt az
idő alatt szállítja a kis csibéket. Egy másik farm felneveli őket nagyra,
hogy azután egy harmadik kihízlalja és értékesítse. A baromfihízlalás
éppen úgy, mint a sertéshízlalás, független a gazdaság összes saját ter
melésű takarmányféléitől, tehát éppen úgy igazodhatik a rendelkezésre
állő hízlalótakarmányhoz, mint ahogy nem kell ahhoz igazodnia. M in
denütt, ahol romlandó takarmányanyagokról van szó, mint pl. húshul
ladékokról, háztartási konyhahulladékokról a városokban, ott a hizlalást
helyben kell végrehajtani, vagyis ott, ahol az ilyen takarmány könnyen
összegyűjthető.
A lúdtenyésztés.
A lúdtenyésztés, illetőleg tartás, több termelési lehetőséget tud
felmutatni, mint a kacsatartás, mert a lúd függetlenebb a víztől és mert
füvet vagy más valamilyen zöldtakarmányt nagyobb mennyiségben fel
is tud használni testének fenntartására.
A nagybani lúdtenyésztés hazája ott van, ahol sok kisebb-nagyobb
tó sűrűén lepi el a területet, amely ezenkívül még dombos is. Ilyen
legelőket a juhokkal nem lehet kihasználni, mert a *májmétely túlsók
veszteséget okozna. M arhalegelőnek sem való az ilyen terület, mert a
mételyezés veszedelme mellett m ég egyenlőtlen is a fűnövés, úgy, hogy
a szarvasmarha nem találna rajta jó elhelyezést, de nehéz volna az
őrzése is.
Szántóföldnek legkevésbbé alkalmas az ilyen terület, különösen
pedig kezdetlegesebb mezőgazdasági viszonyok között. Ellenben a ludak
nemcsak a száraz földet, hanem a vizet is ki fogják használni. M eg
könnyíti a dolgot, hogy a ludak őrzését gyermekekre és rokkantakra lehet
bízni. Oroszország nyugati részén, Magyarországon és más országokban
sok olyan terület van, amely csaknem kizárólag, de legalább is külö
nösen lúdtenyésztésre alkalmas. M agyarországon vannak szikes terü
letek, amelyek gabonatermesztésre alkalmatlanok, ha ezek azután méte-
lyes vizekkel is vannak borítva vagy tarkítva, akkor ezeknek a legjöve
delmezőbb kihasználása csak a lúdtenyésztés által lesz lehetséges.

265
Az ilyen külterjes viszonyok között felnevelt libákat azután cél

szerűbb soványan eladni, mint felhizlalni. A hizlaló takarmány ára,
viszonyítva a hízott ludakéhoz, túlmagas, semhogy a hizlalás jövedelmező
lehessen, ezenkívül a ludak a piacra való szállítás közben sokat veszí
tenek súlyukból. A Iúdhízlalás legcélszerűbben piacokhoz közel vihető
keresztül. M inthogy szemeseleséggel vagy ezek darájából, lisztjéből
készült gyurmákkal történik, nem okvetlenül szükséges követelmény a
gazdasággal való kapcsolat. Békeidőben például az Oroszországból
importált ludakat nagyrészben W erbingben, Golzowban, Oderbruchban
speciális lúdhízlaldákban hizlalták fel a berlini piac számára. Fuss úr
Golzowban maga hizlalt fel évente 70.000 darab ludat. Ezeknek a hiz
laldáknak a trágyáját rendesen a környéken használják fel a zöldséges
kertészetekben, főleg pedig a selowi spárgatelepeken.
A ludak leölése és feldarabolása is hizlaldákban történik, ami biz
tosítja a hizlalda részére a toll, a zsír s egyéb melléktermények érté
kesítéséből eredő jövedelmet.
A tarlók kihasználására is szoktak sokszor külterjes vidékeken fel
nevelt ludakat összevásárolni. A kisebb gazdaságok, amelyek juhokat
nem tarthatnak, szoktak ludakat beszerezni erre a célra. Ezek a madarak
a tarlókat oly jól használják ki, mint semmiféle más állat és emellett
csak igen csekély őrzési költséget okoznak.
M int állandó üzemág, a Iúdtenyésztésnek főleg a kisgazdaságokban
van jelentősége. A nevelési feltételek itt a legkedvezőbbek, ami vala
mennyi baromfitenyésztési üzemágra is áll. így tehát a lúdtenyesztésnél
is van eset rá, hogy a tenyésztés, nevelés és hizlalás három helyen
megy végbe. A tenyésztés kisgazdaságban, a felnevelés kizárólagos Iüd-
legelővel bíró gazdaságokban s a hizlalás speciális hizlaldákban történik.
A lúdtömés szemes- vagy lágyeleséggel a Iúdhízlalás legszélső
üzeme, de csak ott fiziti ki magát, ahol zsírnak vagy egyéb szinte
beteges tünetek kapcsán megnövesztett testrészeknek, mint pl. a májnak,
a mellnek, különleges ára van.
Ha a lűdtenyésztés és tartás különféle üzemágairól szintén áttekintést
készítünk, a következő képet nyerjük:
1. Nevelés kiterjedt lúdlegelőkön sovány ludaknak hizlaldák részére
való eladása céljából.
2. Nevelés és hizlalás értékes, eltartásra kikészített árú előállítása
céljából kiterjedt legelőkön.
3. Nevelés és hizlalás élő állapotban való eladásra korlátolt kiter
jedésű legelő mellett.
4. Lúdvásárlás sovány állapotban hízlalási célokra, szabadban vagy
ólakban.

266
Üzem rendszer
Önként érthető, hogy a gazdaság csak akkor értékesítheti a baromfiak
előnyeit, ha az üzem helyesen van berendezve. Minden üzemben rend
szernek kell lenni. H ogy miként kell egy kis üzemrendszert m egálla
pítani, bemutatjuk alábbi vázlatos üzemtervben. Egy kisebb gazdaság
100 tyúknál többet alig fog tartani s így azt irányadónak lehet venni.
Ha egyéb szárnyast is akar a gazdaság tartani, akkor az üzemtervben
lefektetett elvek alapján megállapítjuk ezekre is az üzemtervet és össz
hangba hozzuk a íyúktenyésztéssel. A főelv mindig az legyen, kicsiny
ben kezdeni és a lehetőségek szerint lassan terjeszkedni.
Az üzemterv vázlata a következő: 100 tyúkból álló állományt leg
célszerűbb két törzsre osztva tartani 5 0 — 50 darabbal, 5 — 5 kakassal,
amelyek közül 1— 1 tartalékkakas. Az állomány kisebb törzsekre is
osztható fel, ami a tojásterm elésre nézve kedvezőbb ugyan, de ebben
az esetben több ólat kell építem, am elyek tisztogatása, rendben tar
tása sokkal több munkát okoz és általában a baromfiak etetése, ápolása:
és gondozása több munkát igényel, ha sok ólba van szétosztva. Ideális
az volna, ha ilyen 50-es ólhoz egy fél hold kifutó tartozna, amelyet:
be lehetne vetni fűmaggal, lucernával és lóherével, úgy, hogy az állatok:
állandóan találnának ezen zöldeleséget, friss legelőt. Minél kisebb ki
futóra szorul az állomány, annál több alkalmat kell neki adni a moz
gásra és mesterségesen kell adni zöldeleséget, húshulladékot, csont
darát stb. Az ólak építésére nézve irányadó, hogy egy négyzetméterre-
számítani lehet 8— 10 tyúkot. Legideálisabb az, ha a hálóhely a nappali
tojóhelyiségtől el van különítve. Ebben az esetben a hálóhely kisebb
lehet az előbb feltüntetett méreteknél. Kaparóhely okvetetlenül alkal
mazandó.
Amennyiben a 100 tyúk egy fajtához tartozik, nem kell elkeríteni
a két kifutót, mert ebben az esetben kereszteződéstől, elfajtázástól'nincs
mit tartani. De ha 50 tyúk pl. orpington és 50 plimut, akkor a
két ólat úgy kell egymástól elkeríteni, hogy az állatok semmikép se
érintkezhessenek egymással. Az üzemre vonatkozólag megjegyezzük,
hogy az ólakon kívül szükség van egy keltető-, egy nevelőhelyiségre,
azonkívül egy takarmánykamrára, amely épületek azonban más helyen*
is lehetnek elhelyezve, csak az a kívánatos, hogy messze ne legyenek
a teleptől. A keltetőhelyiséget, amennyiben nem dolgozunk gépekkel,,
hanem kotlósokkal, m egfelelő kotlófészkekkel kell ellátni, hogy minden
kotlóstyúknak m eg legyen a m aga pontosan megállapított fészke.
Hasonlóképpen a nevelőházat is akként kell berendezni, hogy minden
kotlóstyúknak elkerített helye legyen, ahol csibéivel tartózkodhatik..
A m ennyiben a keltetés oly nagy arányokban folyik, hogy a növendék
állatok nem oszthatók szét a nagy állatok óljaiba, gondoskodni kell

267
egy külön építendő ólról a növendékállatok számára, amelyet a nagy

ólakhoz hasonló elvek alapján építhetünk, azzal a különbséggel, hogy
alacsony ülőrudakat teszünk be s hogy bőven elláttuk tojófészkekkel.
Az tenyésztés a következőképen folyik: ha csak tojásra dolgozunk,
akkor a számítás alapjául kell venni, hogy a tyúkok tojástermelésre csak
három évig használhatók, tehát az állomány felfrissítését akként kell
berendezni, hogy évente egy harmadát selejtezzük ki a tyúkoknak és
pótoljuk frissekkel. Vagyis ebben az esetben évente kb. 40 fiatal jércét
kell beállítani a törzsállományba, a kiselejtezett 40 öreg tyúk helyébe.
Célszerű a selejtezést így rendezni be, mint egyszerre valamennyit ki
selejtezni és egészen új állománnyal pótolni, mert ez a művelet külön
féle nehézségeket és veszedelmeket rejt magában. Figyelem be veendő,
hogy ennél a selejtezési módnál nagy gondot kell fordítani a kakas
cserére, mert különben vérfertőző rokontenyésztést fogunk űzni. Az
eredmény tehát a következő lesz: 100 darab jó tojótyúk után számít
hatunk darabonkint és évenkint 120 tojást átlagban, 12.000 darab tojást.
Ezek közül legalább 120-at ki kel] keltetni, hogy a fentiekben leírt
pótlást végrehajthassuk. 120 tojásból fel tudunk nevelni mondjuk 100
csirkét, ezek közül 50 kakas, 50 jérce. A kakasokat értékesítjük pecse
nyére, az 50 jércéből pedig kiválogatjuk a legszebbeket és megtartjuk
tenyészanyagnak. Amennyiben pedig húsra dolgozunk, akkor keltető
gépekkel fogunk keltetni az egész esztendőn át s a kellő gyakorlat
mellett a 12.000 tojásnak a felét is kikeltethetjük és a kikelt csirkéket
forgalom ba hozhatjuk az egész éven át, szezon szerint más és más
minőségben. Ez az üzemmód igen nagy körültekintést és szakértelmet
igényel, úgy, hogy csak fokozatosan valósítandó meg. Legcélszerűbb ezt
az üzemet egy, legfeljebb két darab 200-as keltetőgéppel kezdeni és a.
gépek számát az egész sikerhez mérten szaporítani. A nagyobbarányú
mesterséges csibeneveléshez külön csibenevelőházra van szükség, amelyek
ről később fogunk szólni.
Barom fitenyésztés a városokban.
Baromfit tarthat mindenki, akinek udvara van, vagy akinek egyéb
ként szabad kifutóra alkalmas területe van a lakóháza körül. Ennek
következtében a háztartás ellátására és kedvteléseik kielégítésére a városi
lakók, villatulajdonosok, tisztviselők, iparosok és munkások is tartanak
baromfit. Ezek a tenyészetek azonban ném ileg más berendezésűek, mint
a mezőgazdasági baromfitenyésztés, mert az etetés tekintetében kizárólag
a konyhahulladékokra támaszkodhatnak, ha csak e g y ' kis konyhákért
nincsen a háztartásba bekapcsolva. Egyébként pedig vásárolni kell
mindenféle eleséget. M íg a barom fi a gazdaudvaron szabadon járhat,
a szérűskerten, a kertek alatt rendkívül sok eleséget talál és többnyire
itt is elégíti ki állati eleség iránti szükségletét, addig a városi udvaron

268
úgy a zöldséget, mint azállatieleséget kézből kell adni. Minthogy

tehát korlátolt hely adható csak a baromfinak, itt más fajtákat kell
tartani és ezeket másképpen is kell etetni. Nevezetesen városokban
jobban felelnek meg a nehezebb
fajták és kevésbé válnak be a
. könnyű fajták, amelyeknek, úgy
szólván, életszükségletük a mesz-
szire való elkalandozás. Ilyen
helyeken a mozgásra való alkal
mat szintén mesterségesen kell
megadni a kifutó területének fel
ásásával, kaparóhely létesítésével,
zöldeleségek kiszórásával, hogy a
baromfinak alkalma legyen állan
dóan dolgozni és az eleséget némi
fáradsággal megszerezni, különben
elhíznak és nem tojnak a tyúkok.
Az ólberendezés is más lehet a
terület kihasználása céljából.
Itt legalkalmasabb lesz a 128. sz.
ábrán bemutatott ól, amelynél a
hálóhely alatt van a kaparó. Sőt
némely helyen teljesen át kell
térni a voliére rendszerre, mert
nem előnyös, hogy ha az állatok
az udvaron szerteszét kalandoz
nak. Ilyen volíerszerű baromfiólat
bemutatunk a 199. számú ábrán,
amely, mint ' látható, dróthálóval
van körülvéve és azonkívül fedett
is. Természetes, hogy ilyen helyen
nagy állományt tartani nem lehet.
Legcélszerűbbnek mutatkozik, ha
csak valamirevaló udvar áll ren
delkezésre, 12 darab tyúkot és 2
kakast állítani be és csak abban
az esetben fokozni az állományt,
ha valami módon könnyen lehet
barom fieleséghez jutni, ellenkező
esetben igen drága lesz a tartás. A nagy iparvállalatok alkalmazottai
megélhetésének megkönnyítése céljából, bizonyos szervezéssel igénybe-
vehetik a barom fitenyésztés előnyeit. A munkásházakat már úgy

269
kellene építeni, hogy a lakók barom fi- és házinyúltenyésztéssel foglalkoz

hassanak. Igaz ugyan, hogy a városi tenyésztő állománya kevésbbé van a
fertőzés veszedelmének kitéve, ezzel szemben azonban a baromfinak term é
szetellenes tartása sok veszedelmet rejt m agában, am ennyiben elpuhítja a
szervezetet és csökkenti a term előképességet. A városi tenyésztőnek tehát
sokkal jobban kell betartania a tenyésztés és etetésre vonatkozó szabályokat,
mint a gazdának, akinek sok tekintetben a természet jön segítségére.
Városokban főleg tyúktenyésztést találunk, mert a lúd- és kacsatenyész
tés víz hiányában nehezebben vihető keresztül, ez azonban nem zárja
ki, hogy a városiak is ne láthassák el könnyebben háztartásaikat vízi
szárnyasokkal, mert ezeknek az állatoknak csak a tenyésztéshez kell
víz, a tartáshoz ellenben nem. M egfelelően nagy udvaron lehet libákat,
kacsákat felnevelni akként, hogy ezeket az állatokat kicsiny pipe koruk
ban vesszük és az udvaron neveljük fel tisztán Ievágási célokra.
A kedvteléses baromfitenyésztésről más helyen szólottunk.
B arom fitenyésztés a gyüm ölcsösben és a kertészetben.

A kertészet és a gyüm ölcsterm elés igen előnyösen köthető össze
a baromfitermeléssel. A virág- és konyhakertészetben a barom fi ugyan
nem ereszthető ki, de azért ezek az üzemek is tarthatnak baromfit, ha
van jól elkeríthető helyük, ahol a baromfi addig elzárható, am ig egyes
kertrészletek fel nem szabadulnak. M egfelelő elkerítésekkel a barom fi
állomány a kertnek m indig más más részletébe ereszthető be, aszerint,
ahogy az egyes term ények lekerülnek a földről. A barom fiak ezeken a
helyeken igen jó l fogják magukat érezni, mert a kerti művelés alatt
álló laza földben jól tudnak kapargálni és sok bogarat, füvet és egyéb
zöldséget találnak. A kertészek jól tennék, ha napraforgót bőven vet
nének él, mert a napraforgóm ag kitűnő eleség a baromfi számára,
am elytől jó l tojnak és gyorsan tollasodnak.
A vastag gyepkéreggel bíró gyüm ölcsösök ideális tartózkodási
helyet képviselnek a barom fi számára, mert ezeken napos helyek válta
koznak árnyékos helyekkel és amellett, hogy gazdag fűlegelőjük van,
roppant sok férget találnak, amelyek elpusztításával hasznos szolgá
latot tesznek. Sok helyütt a komlóültetvényekre is beengedik a baromfit,
szintén féregirtás céljából. M eg kell azonban jegyezni, hogy emberi
lakásoktól távol eső gyüm ölcsösök azért nem alkalmasak baromfiak
tenyésztésére, mert tojás- és állatlopásokra adnak alkalmat. Általában
azt lehetne mondani, hogy a gyüm ölcsösöket m indig be kellene népe
síteni baromfival is, csak céltudatosan kell az üzemet berendezni.
A magas és félmagas törzseknek a baromfi nem árt, minthogy pedig
ezek elég későn jövedelmeznek, a földről m égis volna tetemes haszon
vétel, ha baromfitenyésztéssel hasznosítjuk. A bokros gyüm ölcsösökben,

270
természetesen kárt okozhatnak, am ennyiben a férgeken kívül a bogyókat

is megeszik, viszont azonban ha a termés le van szedve, akkor a bok
rok kitűnő tartózkodási helyül szolgálnak a baromfi számára. A bokros
gyüm ölcsösök egypár évig nem terem nek az ültetés után s ezen idő
alatt a barom fi se ereszthető be, mert kárt tehet a fiatal növényben,
ezen idő alatt azonban sorközi termeléssel lehet a földet hasznosítani,
ezt a sorközi termelést csak akkor hagyjuk e!, ha a bokrok már m eg
nőttek és helyettesítjük a baromfival, a fentebb jelzett beosztással. Ameriká
ban általános a gyüm ölcsössel való kapcsolása a baromfitenyésztésnek,
különösen Kaliforniában. Vannak azonban másutt is igen nagy gyü
m ölcsösök, >'gy Harwardban, New-Hampshire-ben van egy gyümölcsös
7000 almafával és ezen a területen m integy 7000 tyúkot tenyésztenek,
íiatszáz kisebb-nagyobb barom fiólban elosztva.
A lúdtartás a gyüm ölcsösben is kifizeti magát, tenyésztés ritka
helyen lehetséges a vízhiány miatt. M inthogy a fák alatt rendszerint
vastag gyepkéreg van, a ludak kitűnő legelőhelyre találnak, amelyet
igen jól értékesítenek. Tavasszal pelyhes libákat vásárol a gyüm ölcsös
gazda és kiereszti a gyepre. Term észetesen a legeltetés mellett még
m egfelelőképpen kell etetni őket. M eg kell azonban jegyezni, hogy ha
a gyüm ölcsfák vértetűkkel vannak erősen ellepve, vagy erősen liszt
harmatosak, akkor a ludakat a gyüm ölcsöstől távol kell tartani, mert
ezekről a férgek lehullanak a földre és a libák megeszik, amitől a
kolerához hasonló betegséget kapnak. Hasonlóan a lisztharmat is árt
nekik. Az így m egbetegedett állatok elmaradoznak a többitől, has
menés mutatkozik náluk és a csőrből rosszszagú nyálka folyik ki.
Ettől a betegségtől el is hullhatnak. Minden gyógykezelés hiábavaló,
ha nem adunk friss legelőt. A baromfi a gyüm ölcsösben lehulló gyü
m ölcsöt is értékesíti, de ha ezt nem akarjuk, akkor az illető fákat
körülkerítjük, úgy, hogy az állatok ne tudjanak hozzáférni, vagy pedig
értékesebb gyüm ölcshuliás idején az állatokat egyidőre elkerítjük a
terület egy részén.
Az erdészet és a barom fitenyésztés.
Nemcsak a tyúk, hanem a pulyka és, ha van vízikifutó és tarló
legelő, a lűd és a kacsa is jól tartható az erdőben. A tartás itt olcsó,
mert az állatok sok eledelt találnak a szabadban és az itt való kalan
dozás rendkívül edzetté teszi őket. A ragadozók elleni védekezés cél
jából az ólakat közel az erdészeti épületekhez kell elhelyezni és kutyá
kat tartani. A csibék vezetését pulykákra kell bízni, mert ezek jól
védekeznek a legnagyobb ragadozók ellen is. Az erdőben kitűnően jól
alkalmazhatók a vándorólak és ha nagyobb állományról van szó,
állandó felügyeletet kell tartani az állatok mellett. Az új faültetvények
ierülete kitűnően értékesíthető baromfiakkal. W iggo Ulrik dán erdész

271
:lgen ajánlja az ültetvényeknek ezt a kihasználását és pedig egy fél

hektárra számít 75 tyúkot. A tyúkok az erdei férgeket irtják és a m eg
állapítás szerint különösen a következő férgeket találták nagyobb
mennyiségben a tyúkok b eg y éb en : Lyda pratensis, Fidonia piniária
é s a Hylobius abietis. Az erdő kitűnő tartózkodási hely a baromfinak,
mert kora tavasztól késő őszig találnak eleséget, különösen a lom b
levelű fák erdeiben. Azonban nem minden fajta alkalmas erre a célra.
Erdőben a legextenzívebb term elésre való fajtákat kell tartani, mert itt
a fő szempont, nem a term elés nagy mérete, hanem inkább ennek
az olcsósága. A nehezebb, ólhoz kötött fajták egyáltalában nem valók
ide, mert nem használják ki a területet és a ragadozóktól sok veszte
séget szenvednek. Az erdei tyúknak kalandozó, erős, edzett állatnak
kell lennie. A nem kotló fajták nem használhatók, mert ebben az eset
ben idegen kotlókat kell alkalmazni. Minden erdei vidéknek megvan
a maga speciális (tyúkja, amelyet ki kell nemesíteni és a nemesítésre
az Ardennekben (délkeleti Belgium ) a viador tyúkot használják, amely
jó l költ és jól vezet. Ez a fajta szeret messzire elkalandozni, emellett
azonban ragaszkodik az otthonához és mindig visszatér az általa meg
szokott helyhez.
Nálunk ezzel a kérdéssel eddig nem igen foglalkoztak, pedig
érdemes volna. Az Ardennekben, ahol igen zord a klíma és sok a
ragadozó, van egy bevált helyi fajta, az ú. n. wallon parlagi tyúk, ahogy
a mi erdeinknek is megvan a maga parlagi tyúkja. A belgák ezt a
wallon tyúkot keresztezték a könnyebb lüttichi viadorral, amely egyszerű
tarajú, karcsú testalkatú és szorosan a testhez álló tollazattal bír. Láb
színe kék. Némelyek a brüggi viadort alkalmazták, amely nehezebb.
Ezekből lett az ardenni tyúk. Általában vadtyúkszínű, barna mellű, igen
edzett, korán fejlődő, korán tollasodó állat, amely jól tojik, jól kotlik
és jó l vezet. Egyébként félvad, elhál a fákon is és az embertől szereti
magát távol tartani. A kakas súlya 2 kg., a tyúké 1 7 2. Németország
ban ezt az ardenni tyúkot keresztezték törpe kakasokkal, amelyben sok
volt a törpe viadorok véréből (német törpe tyúk). Ez a bekeresztezés
előnyösnek bizonyult, mert az állatok élénkebbek és óvatosabbak lettek
és így a ragadozóknak kevesebb esett áldozatul. A nevelés akként tör
ténik, hogy a kotlókat a szabadban helyezzük el a csibékkel nevelő
szekrényben. Itt 8 napig marad a kis társaság, aztán kieresztjük őket
s a kot'ó m egkeresi a csibéknek az eleséget. Kézből csak reggel és
este kapnak enni. Természetesen, rossz idő esetén otthon kell tartani
az állatokat. Öthetes korban csak este kapnak enni, hogy az ólhoz
szokjanak. Általában keveset tojnak félre, de mivel a tyúkok jórészt
maguk kotlának le, rendesen nagy sereg csibével jelennek m eg az
■ólban. Ebben az irányban tovább kellene kísérletezni és a magyar

272
parlagi tyúkot erdős vidékeken speciális erdei tyúkká kitenyészteni

hasonló eljárással.
E célra alkalmas volna a fekete sumatra tyúk, amely kiváló gazda
sági értékkel bír és ezzel egyesíti a viador fajok előnyét. Fekete színe
megvédi a ragadozók ellen, amelyek állítólag a fekete tyúkokat nem
bántják, de ez nincs m ég bebizonyítva.
A gyöngytyúk szintén haszonnal tartható az erdőben, mert fél
vad természete van. A kihelyezésnél óvatosnak kell lenni. A gyöngy
tyúkokat este az elüléskor meg kell figyelni, hogy csak párokat helyez
zünk ki az erdőbe. A gyöngytyúk ugyanis vad állapotban m onogám iá-
ban él. A párt tisztáson erős lom bú fa alatt helyezzük el, a tojót ket
recben, a kakast szabadon. A ketrec körül és benn eleséget helyezzünk
el. A kakas nem fog eltávozni, hanem a fára ül. Négy nap múlva a
tyúkot is kieresztjük és akkor, együtt hálnak a fán, vagy felhasználják
hálóhelyül a ketrecet és ideszoknak. Veszteség gyöngytyúkokban ilyen
körülmények között kevés van, mert igen jó l védekeznek a ragadozók
ellen, sokkal ügyesebbek és okosabbak, mint a fácánok, s a csibék is
már 10— 14 nap múlva fára szállnak. Ősszel a hálóhelyekhez közel
eleséget szórunk nekik fel. Itt aztán össze is lehet fogni őket, vagy
lelőni, bár a Ielövés nehezebb, egyébként azonban igen érdekes vadászat.
A halászat és a barom fitenyésztés.

A halászat, amennyiben több tó képezi az üzem alapját, igen jó l
kapcsolható össze a víziszárnyasok tenyésztésével, főleg pedig lúd-
tenyésztéssel. A ludak kevesebbet vannak a vizen, mint a kacsák és
kevesebb vízi eleséget is vesznek fel, így tehát a halak takarmányát
nem fogyasztják. Ellenben a lúdürülék igen kedvező a halakra nézve,
mivel rendkívüli sok infusoria kerül ennek a révén a vízbe, amelyek
a halaknak képeznek alkalmas táplálékot. Hasonló ugyan a kacsa
szerepe is, csakhogy a kacsa inkább a vizen tartózkodik, sőt le is
bukik a víz alá. Mindazonáltal az ívótavak kivételével, úgy a kacsa,
mint a lúd, sikerrel tartható minden tavon.
B arom fitenyésztés nagyban.
M indig merülnek fel olyan törekvések, amelyek az am erikai nagy
barom fifarm ok mintájára nálunk is nagy telepeket akarnak létesíteni^
Ilyenek alapításánál azonban nagy óvatosságot ajánlunk, mert sok
vállalat megbukott már, amely ezeket kezdeményezte, s ezzel óriási
veszteségeket okozott az érdekeltségeknek. Nálunk a viszonyok egészen
mások, mint Am erikában. A barom finak, mint az eddigiekből láttuk,
nagy területre van szüksége, hogy jól tenyészhessen, már pedig Európá
ban drága a föld. Mi nem adhatunk akkora kifutókat az állatoknak,
mint azt A m erikában teszik és ennek következtében a zárt helyen való

273
tartás rövid idő alatt megbosszulja magát. Olyan baromfitelepek, amelyek

nincsenek mezőgazdasággal kapcsolatban, csak ritka helyen és speciális
viszonyok közt válnak be a gyakorlatban, már csak azért is, mert
nálunk sokkal jobban kell a baromfivésztől tartani, mint az amerikaiak
nak. Minthogy sűrűbb a lakosság itt m ég a vidéken is, közelebb van
nak egymáshoz a baromfitenyészetek is, s ennek következtében a foly
tonos érintkezés folytán a járványok rendkívül gyorsan terjednek. További
nehézsége ezeknek a telepeknek az élelem beszerzése, nemkülönben
szakképzett munkások hiánya. Nálunk a nagybani baromfitenyésztés
csak gazdasággal kapcsolatosan vihető keresztül, ahol a takarmányozás
olcsó, s a különböző tarlókon alkalmas berendezésekkel megadható a
tág kifutó. A nagy telepek célja lehet a tojástermelés, de lehet a hús
termelés is. E lőbbi azonban csak ott fog sikerülni, ahol tényleg tág
kifutót adhatunk az állatoknak és pedig 2 5 — 80 D -m étert fejenkint,
mert a tyúkok csak akkor tojnak jól, ha sokat mozoghatnak. A hús
termelés nagy telepeken m ég nehezebb, mert a tenyésztés és a hiz
lalás csak kicsinyben kapcsolható össze sikeresen. A baromfitenyésztés
ben egyelőre nem a centralizáció, vagyis az összes termelési ágak
összpontosítása, hanem inkább a decentralizáció, vagyis a munkameg
osztás fog eredményre vezetni a töm egterm elés szempontjából. Létesül
hetnek nagy keltetőtelepek, amelyek a keltetési munkálatokat elvégzik,
s csibéket adnak a tenyésztőknek. Azután létesíthetők nagy hizlaló
telepek, amelyek a fogyasztásra kerülő barom fit összeszedik, felhizlal
ják és értékesítik. Ilyirányú vállalatok jövedelmezők lehetnek és köny-
nyebben vezethetők, nagy tenyésztelepek alapítása azonban sokkal
nagyobb rizikóval jár.
A nagy tenyésztőtelepeknek a következő épületekre van szükségük:
1. ólak a tenyészállatok szám ára;
2. keltetési helyiségek;
3. nevelőházak;
4. szabad kifutók ;
5. hízlalóhelyiségek, a) kis kifutókkal, b) kifutók nélkül;
6. vágó- és csom agolóhelyiségek;
7. gazdasági épületek, gépházak, takarmánykamrák, pajták, félszerek
A baromfiólak tekintetében utalunk az építkezésről szóló fejezet
ben mondottakra. A fontos itt a terület beosztása és az ólak elhelye
zése. Ha megállapítottuk a kifutóterület nagyságát, s ismerjük az
egyes kifutóparcellák alakját, akkor az ólak elhelyezéséről kell gondos
kodnunk. Ha az ólakat a kifutó közepén helyezzük el, akkor egész
baromfivárost kapunk rendszeres utcákkal, de ennek az a hátránya,
hogy a személyzetnek nagy utat kell megtenni, míg az egyes ólakhoz
jut és rendkívül sok ajtót kell kinyitni, becsukni, úgy hogy nagy idő-

274
veszteség áll elő, ahogy a 200. sz. ábrán látható. Ha az ólakat a kifutók
végében egy sorban helyezzük el egyenkint, akkor a személyzetnek,
mint a 201. sz. ábrán látható,
----------- rf -f--------I rövidebb utat kell ugyan m eg
tennie, de m ég m indig sok ajtót
3 0'
a
t -.
f- <
a. E> kell nyitogatnia, ami még min
dig nagy időveszteséget okoz,
1:1 |"
azért legcélszerűbb lesz két, eset
□ 1 □ .1
;. ?
i
'
1
leg három ólat úgy egymás
mellé építeni, hogy minden törzs
külön kifutóban legyen ugyan,
□ P □
E JL_
de az egyes ólaknak legyenek
közös falaik, amelyek az épít
I£ i : } ....... . V kezési költségeket csökkentik és
í h ÓÉ □ miután több ól van együtt, ezek

gondozása, s az állatok ápolása
kevesebb időveszteséggel jár. A
200. sz. ábra. A baromfiól elhelyezése a 202. sz. ábrán kettős ólak, kes
kifutó közepén a) az ól, b) a kifutó. A keny kifutón vannak elhelyezve,
recézett vonal jelöli az utat, amelyet a ■
kezelőnek meg kell tenni. ahol a kezelőnek rövidebb utat
kell megtennie. Teljesen téves
felfogás baromfiházat építeniegy terület közepén és a baromfiakat
nagy csoportokban kiengedni aterületre, úgy hogy ezek valamennyien
egy közös ólban hál
nak. A tapasztalat azt
mutatja, hogy sok tyúk
együttes tartása nem
gazdaságos, mert az
ilyen tyúkok rosszab
bul tojnak és vész ese
tén könnyen fertőzik
egymást. Egy ólban
5 0 — 150 tyúkot szabad
csak tartani, s minden
ilyen törzsnek külön
kifutóval kell bírni.
Igen célszerű a 203. 201. sz. ábra. A ólak elhelyezése a kifutó szélén. A ki
futók széles parcellákból állanak, a) A z ól, b) a kopár
számú ábrán látható ól kifutó, c) a füves terület.
és ólelhelyezés.
A keltetőhelyiségre vonatkozólag azt lehet mondani, hogy leg
job b ak a pincék vagy félpincék, amelyekben állandóan egyenletes h ő
fok van. H ogyha a keltetőház egy m éterrel a tőidbe van sülyesztve,

275
akkor a legcélszerűbb. Ezek, természetesen alkalmas módon, össze

kapcsolhatók a nevelőházzal. Nagyságukra vonatkozólag irányadó lehet,
hogy : az;!amerikaiak minden gépre a saját térfogatán kívül 20 köbláb űr
tartalmat számítanak. Nagy pincék épí
tésénél, amelyekben óriás gépek kerül Ol CL
nek felállításra, ezt az űrtartalmat sza-

kaszonkint keli számítani, m ert az óriás
szakaszokra vannak felosztva,
amelyek különböző nagyságúak és - b b b b -
Némelyik gyártmánynál 300, ném elyik
nél 500 tojás befogadására alkalmasak.
Az ablakokat magasan kell alkalmazni,
hogy a nap be ne süthessen. A g én e
ket a faltól félméternyire kell elhelyezni.
cementvakolat nem m indenhol alkal
mas, mert izzad, s a falak, valamint a
1 ó állandóan nedves.
Csi b enevelőházak. i
l
A csibenevelőház tulajdonképpen i
i_ . JL-
a legfontosabb épület az egész telepen.
Berendezései a következők: A ház 202. sz. ábra. Az ólak elhelyezése
keskeny kifutó szélén, a) Az ól, b) a
területe apró kifutókra van felosztva, kopár kifutó, c) füves terület, c') pót
amelyekben egy-egy műanya áll. Az kifutó.
egészet körülveszi célszerű fa- vagy

téglaépület, amely nagy, esetleg tetőablakokkal van ellátva, hogy
minél több világosság, napsugár és friss levegő hatolhasson be a
ház belsejébe. A berendezéstjkiegészíti égy vagy több kályha, búbos
203. sz. ábra. Külön kifutóval bíró ólak és ezek elhelyezése.
kem ence vagy központi fűtés. A kifutók nagysága a következő: rend

szerint 3— 4 méter hosszúak és 1'50 méter szélesek, s 50— 80
csibét fogadnak be. A kifutókba bármilyen rendszerű műanya állítható
18*

276
be. A 2 0 4 — 206. ábrákon bemutatunk ilyen nevelőházat önálló műanyákkal,

t. i. a műanyákat külön-külön kell fűteni. A rajzok önmagukat magyarázzák.
Az épület hossza lehet tetszés szerinti, de a könnyebb kezelhetőség
kedvéért 50 m.-nél hosszabbra ne építsük. Főfrontja természetesen délnek
nézzen. Ha az épület fából készül, dupla fallal látandó el, kívülről
kátránypapírral szegelendő-
be, a belső falakat jo b b
kivakoltatni, mert így jobban
tarthatók tisztán. H űvösebb
időben fűteni kell, am ely
célra lehet egy búbos ke
mencét építeni, de megteszi
egy 'jó kályha is. Mint a
d d 1— d 1 jelzésű csövek
mutatják, vízfűtést is lehet
f alkalmazni. Az önálló mű-
3 aíctfi rajz anyák kezelése sok mun
- 204. sz. ábra. A csibenevelőházalaprajza, a) Az kát igényel, ezért a nagyobb
Önálló műanya, ly) a búvólyukak. nevelőházaknál központi fű
tést alkalmaznak, amely egy
szerre valamennyit fűti. Ebben az esetben az egyes műanyák önállóan nem
vehetők használatba. Az ilyen nevelőház öt részből áll: szénkam rából,
fűtőházból, takarmányelőkészítő kamrából, folyosóból és a tulajdon-
205. sz. ábra. A csibenevelőház keresztmetszete, a) Az önálló műanya,

b) a kifutó faldeszkája, felette c) drótfonat, d, d, — d) fűtő csövek.
képpeni nevelőhelyiségből. A fűtőházban áll a gőzfejlesztő kazán, ahonnan

csövekben a műanyához folyik a m eleg víz, más csövekben azután m egint
visszaáramlik a kazánba. A csövek természtesen el vannak látva az áramlás
megkönnyítése céljából m egfelelő eséssel, amerre a m eleg víz a csöveken
át befolyik a műanya testébe és ott kisugározva a meleget, fűti a belső kamrát.

277
Némely esetben felül vezetik a csöveket, s a műanyában ezek a csövek

nemezrétegekkel lesznek befedve, de úgy, hogy egyes függönyszerű
szalagok lelógjanak csaknem a padlóig. Ezzel kész a fűtőtest, amely
minden műanyánál olyan széles, mint a kifutó. A nevelőházak építésé-
2 . h on U ok’uxJx
206. sz. ábra. A csibenevelőház frontja ly) a búvólyukak.
b en az amerikaiak járnak elől, ezért a 2 07— 208. sz. ábrákon bemutatunk

egy amerikai nevelőházat. Az alaprajz szerint két-két műanya közvetlenül
egymás mellett nyer elhelyezést, azután következik egy ajtó, amelyen
b e lehet jutni két udvarba, ezzel ajtókat takarítunk meg. A keresztmet-
207. sz. ábra. Amerikai csibenevelőház alaprajza, kettős műanya,

közöttük a bejáró ajtó. Jobbról a központi fűtés kazánja.
szeten látható a fűtőkazán és az egyes kifutók kerítései. A méretek

ezeknél a nevelőházaknál ugyanazok, mint az önálló műanyákkal fel
szerelt nevelőházaknál.
Ezeknek a rendszereknek az az előnyük, hogy a csibék kisebb-
nagyobb csoportokban nyernek elhelyezést és miután a csoportok nem
túlnagyok, az állatok jóform án egyenkint is megfigyelhetők. Hátrányuk

278
az, hogy a sok műanyának ellenőrzése és tisztántartása, valamint a

kifutóudvarok seprése és almozása sok munkát okoz, mert a tisztáta-
lanság éppen a csibeneveiésnél bosszulja meg magát legjobban. Az:
élelmes amerikaiak ebből kiindulva egészen más rendszert is találtak
ki, amely ebből a szempontból sok könnyebbséget okoz, de viszont
azzal a hátránnyal jár, hogy az ellenőrzés nehezebb. A 209. sz. ábrán
bemutatjuk az ú. n. N ew-Giant kályhát, amellyel egyszerre 1000— 1500
csibét lehet felnevelni. Hasonló ehhez a Sim plex Brooder Stove, vagyis
az egyszerű csibenevelőkályha. Ennek a rendszernek a m egjelenése
valóságos forradalmat jelent a esibenevelés terén. Különleges épület
nem szükséges hozzá. Ha van pl. egy hét méter hosszú és 4 méter
széles kamra, akkor ezt kettéválasztjuk deszkafallal és építünk ilyként
egy nagy műanyát. Az egyik részben, amely kb. a fele az egész kam
rának, nyer elhelyezést a kályha, a másik rész pedig kaparóhelyüli
208. sz. ábra. Az amerikai csibenevelőház keresztmetszete.
szolgál. A kályhát kívülről táplálják tüzelőanyaggal, vagy pedig a:

folytonégő kályhák módjára, időnkint megtöltik szénnel. A feltalálók
sokat adnak a kályha által nyújtott előnyökre. Azt mondják, hogy a
tenyésztő 90°/o munkát és 7 5 % befektetési és üzemköltséget takarít
m eg és azonfelül 2 0 — 30 % -k a l több csibét tud felnevelni, mint a régi
rendszer mellett. Nagy hátránya, hogy az egyes csibék nehezen őriz-
hetők ellen. Legújabban apró ilyen kályhákat készítenek s mindeniknek
külön-külön rekesze van, hozzátartozó kifutóval, mert rájöttek, hogy
könnyebb a csibék fölnevelése, ha kisebb csapatokban tartjuk.
A szabad kifutókról már szólottunk. A mondottakhoz nem sok
hozzáfűznivaló van, legfeljebb az, hogy árnyékos és napos helyek vál
takozzanak rajta, mert a túlnagy vegetáció épp olyan káros, mintha a
terület egészen kopár. A fákkal, bokrokkal túlsűrűn beültetett terület
hűvös, az eső és a harmat nehezen szikkad íel és ez az állatokra nem
kedvező. A vágó- és hízlalóhelyiségekről ugyanebben a fejezetben
később lesz szó.

279
A nagybani tenyésztésre igen alkalmas szárnyas a kacsa. Sőt,,

azt lehetne mondani, hogy a kacsa nagybani tenyésztése könnyeb
ben sikerül, m int a nagybani tyúktenyésztés. Itt is azonban, mint
a tyúktenyésztésnél, jobb a kicsinyben való kezdés. Az amerikaiak
209. sz. ábra. Csibenevelőkályha,
sem kezdenek mindjárt óriási arányokban. így pl. a W eber Testvérek,

mintegy 25 évvel ezelőtt, 10 kacsával kezdték meg gazdaságukban a
kacsatenyésztést. A gazdaságban előzőleg tejgazdaságot űztek. A máso
dik évben tartottak 50, a harmadikban 100 tenyészkacsát. A nagy

280
háború előtt 600 tenyészkacsájuk volt, mintegy 150 gácsérral és évente

kereken 4 5 — 50.000 kacsát adtak el. A kacsatelepek nagyban és egész
ben véve ugyanolyan berendezésűek, mint a tyúktelepek, ugyanazokra
a helyiségekre van szükségük, azzal a különbséggel, hogy a tenyész-
210. sz. ábra. Kettős tyúkház, középen nyitott kaparóval, alaprajz.
kacsáknak vízikifutóra okvetlen szükségük van. Amennyiben tehát ilyen

nem volna, okvetlenül létesíteni kell. A kacsatörzseket is célszerű
elkülöníteni, mint a tyúktörzseket, egy-egy ólra és kifutóra nem számítva
211. sz. ábra. Kettős tyúkház, középen nyitott kaparóhelyiséggel. Előlnézet.
többet 5 0 — 150 tojó kacsánál, s ha a kifutók úgy rendezhetők be,

hogy a víz keresztülfolyjon rajtuk, vagy hogy egyik részük beérjen a
tóba, akkor a kacsatenyésztés igen szép sikerrel fog járni. A fogyasz
tásra szánt állatoknak vízre nincs szükségük és a hizlalásra beállított

281
állatoknak kifutó sem kell. Mindazonáltal szoktak olyan hízlalópajtákat

is építeni, amelyek csekély területű kifutóval bírnak, ahol a kacsákkal
az előhízlalást végrehajtják.
A lúdtenyésztés nagyobb telepeken alig fizeti ki magát. A lúd
mint speciális legelőállat csak bizonyos területeket értékesít haszonnal,
főleg olyan vizenyős legelőket, amelyek juh- vagy szarvasmarhalegel
tetésre alkalmatlanok és szántóföldi termelésre sem használhatók. Lehet
ugyan a lúdtojásokat is keltetőgépekkel kikeltetni, minthogy azonban
a lúd keveset tojik, a keltetőgépekben fekvő tőke kihasználatlan marad.
Ha tehát nagyobbarányú Iúdtenyésztést űzünk, akkor olyan keltető- és

nevelőházakat építünk, amelyekben minden kotló vagy vezető anya-
lúdnak külön, esetleg boxszerű elkerített helye van, hogy az állatok
egymást ne zavarják. Az elkerítésnek nem kell magasnak lennie, mert
a ludak nem igen repülnek, fődolog, hogy a kis libák össze ne
keveredhessenek.
Pulykatenyésztés nagyban szintén csak igen kivételes viszonyok
között lehetséges, bár a pulykatojásokat géppel lehet jól keltetni, a
berendezkedés mégis a lúdtelepek mintájára történhetik, annyival is
inkább, mert a pulyka jó kotló.

282
A baromfiak nagybani tenyésztése m ég sokáig csak a mező

gazdasággal kapcsolatban oldható meg sikeresen A gazdaságok e
célból baromfiházakat építenek, amelyekben többnyire az összes
barom fiak elhelyezésre találnak. Az ilyen baromfiház építőanyagá
nak megválasztása a helyszínén könnyebben vagy olcsóbban kap
ható anyag szerint történik. A következő ábrákon bemutatunk egy
erdélyi uradalom számára készített baromfiházterveket, amelyeket
Rerrich Béla műépítész úrral együtt a szerző dolgozott ki. A 210. és
211. számú ábrákon bemutatott tyúkház blokkház m odorban kétoldali
213. sz. ábra. A csibenevelőház metszete, hátsó és oldalnézete.
deszkázattal borított favázzal épült, belső nádazattal és vakolással.

A tyűkháznak, vagy baromfiháznak a m eleg szem pontjából csak oly
magasnak kell lennie, hogy benne a felnőtt em ber járhasson, amihez
1'90— 2 m. belső magasság elégséges. Itt a célszerűségi szempontok
mellett fontos volt az, hogy az egyes házak művészi szempontból is
jó l hassanak a környezetben. Ezekre a házakra az erdélyi faépítkezések
motívumait használta fel Rerrich Béla műépítész úr, mert a telep az
erdélyi hegyek között fekszik. A blokkházszerkezet nem lett volna
elég meleg, azért a kétoldali deszkázást, belső vakolást és a deszkák
közeinek salakkal való kitöltését találtuk célszerűnek. A 212. sz. ábrán

285
Bemutatott csibenevelőház alaprajza feltünteti egyszersmind a keltető

helyiséget és a melegágyakat is. A 213. sz. ábrán látható a csibenevelő
ház metszete, hátsó és oldalnézete, a 214. sz. ábrákon pedig az össz
benyomást mutatjuk be. Végül a 215. sz. ábrán a kettős kacsaház:
előlnézete és alaprajza látható. A baromfiházak építésénél nagy
gondot kell fordítani a ház padlójának teljes szárazságára. A fő-
214. sz. ábra. Csibenevelőház egy erdélyi uradalomban, alul a keltetőgép helyiséggel,
felül a műanyák helyiségeivel és a födött kifutókkal.
dolog az, hogy a házat teljesen száraz, mocsártól mentes és lehe

tőleg dom bos helyen építsük és hogy a padló nívója a környe
zethez képest emelt legyen. Padlóburkolatul általában véve még
mindig a betonpadlót ajánlják. A szerzett tapasztalatok szerint azon
ban a beton, ha a tyúkház alatt nincs pince, a legjobb szigetelés
mellett is a legrosszabb padlóburkolat. A beton — a legforróbb nyári
időszakot kivéve-— m indig izzad, nedveskés, kellemetlen és hideg. Ajánlják
mint burkolatot homoktöltés fölött a 10 cm.-nyi vastag agyagtapasztást

284
s is , ami azonban fertőtlenítés nehézsége miatt nem ajánlható. A legjobb

ebből a szempontból az a baromfiház, amelynek padlója a talajjal nem
érintkezik, vagy amely alul szabad, amilyent régebben a drágább ló
istállókban szokásos volt hídpadozat m ódjára készíteni. Ez azonban
igen drága.
. K eltetőállom ások.
A mesterséges keltetés az utóbbi években egész Európában széles
körű elterjedésnek indult és rendkívüli sok kisebb-nagyobb gép nyert
elhelyezést a tenyésztők körében, am inek révén a gazdaközönség is
meggyőződhetett, hogy a mesterséges keltetést sikeresen lehet a

baromfitenyésztés üzemébe beállítani. Franciaországban külön munka
megosztás áll elő ebben az irányban. A községekben bizonyos em berek
csak keltetnek, mások csak nevelnek és ismét mások hizlalnak. A gép
technika fejlődése feleslegessé tette, hogy egy bizonyos vidéken, vagy
egy községben sok gép külön-külön fogyassza a fűtőanyagot és ki
kristályosodott az a gondolat, hogy a keltetést a keltetőállom ásokon,
központosítani lehetne, ahol egy nagy gép végzi a keltetési munkála
tokat, s a tenyésztők behozzák a tojásaikat, a csibéket pedig felnevelés
céljából hazaviszik. Nálunk Magyarországon a földmívelésügyi minisz-

285-
térium létesített ilyen keltetőállomásokat Nagyszalontán, Nagyváradon

és Derecskén, am elyek a gyakorlatban igen jó l beváltak.
Létesítettek ilyeneket egyes privát egyének is, akik bérkeltetést végez
tek, amennyiben a behozott tojásokat bizonyos változó nagyságú bér
ellenében keltették ki. Ilyen keltetőállom ások létesítése nem nehéz.
A berendezés lehet olyan, ahogy a nagy telepek keltetőpincéinél el
mondottuk. Jo b b egyszerre egy nagy, több ezer tojás kikeltetésére
alkalmas gépet felállítani, mint több kicsit, mert ez kevesebb fűtő
anyagot igényel és kevesebb munkát okoz a kiszolgálás tekintetében.
Ilyen keltetőállomás Németországban igen sok van és irányadás céljá
ból ideiktatjuk a schönebergi bérkeltetőtelep szabályzatát, amelyhez a
brandenburgi mezőgazdasági kamara is hozzájárult. A bérkeltetés fel
tételei a következők: 1. A bérkeltetésre beküldött tojások bérmentve
adandók fel. Óhajtandó, hogy a beküldött tojások száma 15, vagy ennek
többszöröse legyen. 2. Az összetörve érkezett, vagy terméketlennek
bizonyult tojások fejében a bérkeltetőtelep semmi kárpótlásra sem
kötelezett. A beküldőnek jogában és m ódjában áll a terméketlennek
talált tojásokat a telepnek erre vonatkozó értesítésének vétele után
személyesen megvizsgálni és azok term éketlenségéről m eggyőződést
szerezni. 3. A kikelt csirkék a tulajdonosnak m egfelelő szerkezetű
csom agolásban haladéktalanul megküldetnek. 4. A bérkeltetési díjak a
következők szerint számíttatnak: a) minden egyes tyúk- és kacsatojás
után 15 pfennig. Ez az összeg a tojásokkal egyidejűleg küldendő;
b) minden egyes megküldött csibe után 20 pfennig, ha az összes b e
küldött tojások száma 100-nál kisebb volt; 100-tól 200-ig darabonként
18 pfennig és 200 darabon felül darabonkint 15 pfennig fizetendő.
Ez az összeg a csibék megküldése alkalmával a csom agolási és szállí
tási költségekkel együtt számláztatik és utánvételeztetik. 5. A bérkeltető
telep kezeskedik, hogy minden beküldő az általa beküldött tojásokból
kelt csirkét kapja meg. 6. A bérkeltetőtelep a brandenburgi m ező
gazdasági kamara felügyelete alatt áll. A telep alapelve a tenyésztők
legnagyobb bizalmának a kiérdemlése. 7. Vitás kérdések felmerülése
esetén a törvény előtt való elintézéstől mindkét fél eltekint, s a
Brandenburg tartományi mezőgazdasági kamara végérvényes döntésében
mindkét fél megnyugszik.
Természetesen a keltetés bére ma már sokkal magasabb és ez
időnkint változtatható.
A hízlalótelepek.
A hízlalótelepek önállóan, függetlenül a mezőgazdaságtól is, jöve
delmezők. A sikeres üzemnek két előfeltétele van, legyen bő bevásár
lási piac, ahol bárm ikor lehet nagym ennyiségű soványárút kapni és
legyen jó értékesítési piac, ahol a felhizlalt árút jól lehet elhelyezni.

2S6
A bevásárlási piac szempontjából fontos, hogy a hízlalóüzem ne legyen

kénytelen nagy távolságból hozatni sovány baromfit, mert szállítás köz
ben az állatok nagyon leromlanak, sokszor m egbetegszenek és sok el
is hull közülük. A hízlalótelepeket oly vidéken kell létesíteni, ahol a
szükséges nyersanyagot a közeli környéken bevásárlók által, vagy
pedig piacon közvetlen vétel által lehet megszerezni. Az irlandi hizlaló
szövetkezetek kocsival járatják be a falvakat, tanyákat, m ajorokat és így
szedik össze a sovány baromfit. A könnyű és biztos értékesítés egyik
főfeltétele, hogy a piacot állandóan egyenletes árúval tudja a telep
ellátni. A fogyasztó bizonyos húsm inőséget megkedvel és ezt keresi
máskor is. Amint nem kapja m eg az általa kedvelt árút, mást vesz s a
jövőben esetleg ennél marad, mert reméli, hogy ezt állandóan kaphatja.
Fontos dolog minden piacnak a szokványait ismerni és ezekhez iga
zodni. Ezenkívül élelmes megbízottnak kell lenni az illető piacokon,
aki az árút átveszi és elhelyezi, mert ellenkező esetben az idegen köz
vetítők különféle kifogásokat emelnek s ezek miatt levonásokat eszkö
zölnek. Egy magában álló kisebb szövetkezetnek, vagy pláne tenyész
tőnek, sohasem lesz tanácsos külföldre szállítani, éppen mert nem tud
állandóan egyenletes árúval ott m egjelenni. Az is egyik oka annak,
hogy a hizlalást nagyban nem lehet nagybani tenyésztéssel egybekap^
csolni, mert a hizlalásnak és a hizlalt baromfi értékesítésének biztosnak
és pontosnak kell lennie, m íg a tenyésztés különféle esélyeknek van
kitéve. E lég az pl., hogy márciusban valamely oknál fogva az óriás
keltetőgép rosszul működik, vagy a személyzet valamely hibájából
kifolyólag elpusztulnak a csirkék s akkor már hiányzik egy havi mennyiség
a szállításból. Ha pedig ez a telep a saját tenyésztés hiányait vásárlással
igyekszik pótolni, akkor annak a veszedelemnek teszi ki magát, hogy
a sok idegen baromfival befertőzi tenyész- és tojóállatait. A tenyésztést
és hizlalást tehát csak kicsinyben lehet összekapcsolni és ekkor is csak
abban az esetben, ha igen finom pecsenyeárúról van szó, amelynek
értékesítésénél m egtérülnek az összes költségek és esetleges munka
bérek. Egyébként a szövetkezeti hizlalás fog jó szolgálatokat tenni.
Ebben az esetben a baromfiértékesítő szövetkezet létesít egy hizlaló
telepet, ahová a tagok beszállítják a sovány baromfit, feljavítás, illetőleg
kihízlalás végett, s ennek befejeztével az értékesítés szintén közös.
Ha több ilyen szövetkezet létesül, akkor szövetkezeti központba töm ö
rülhetnek, amelynek érdemes lesz kivitelre is dolgozni, amennyiben
t. i. elegendő árú áll rendelkezésére, hogy állandóan szállíthasson.
Angliában, ahol enyhe a klíma, szabad ég alatt helyezik el a híz-
lalóketreceket, ami a 177. számú ábránkon látható. Nálunk azonban,
ahol szélsőséges klíma uralkodik, okvetlenül félszerekben vagy pajták
ban kell a ketreceket elhelyezni. Ilyet bemutatunk a 175. számú ábrán.

287
A z ilyen hízlalóhelyiségnek csendes, nyugodt helyen kell lennie, ahová

•semmiféle zaj nem hathat el és ahol patkányok vagy egyéb ragadozók
nem nyugtalaníthatják a hízó állatokat. A hízlalóhelyiség legyen
félhomályos, hőmérséklete pedig 12— 15° C. Ebben a hizlaló
pajtában elhelyezik a ketreceket. Mint már említettük, elhelyezhetjük
az állatokat egyenként a ketrecben, vagy pedig többes számban, hat,
tíz, esetleg több darabot. Az egyes állatokra szóló ketrecek nagysága
a következő: 3 0 — 40 cm. magasak és mélyek, szélességük pedig 25 cm.
Általában oly keskenyeknek kell lenniök, hogy az állat ne tudjon ben
nük megfordulni. Anyagmegtakarítás szempontjából több ketrecet épí
tenek együvé egy állványon. Az egyes ketrecek közfalai kiállanak úgy,
hogy ha az állatok a front lécezetén keresztüldugják a fejüket, ne lát
hassák egymást. A padló lécezett legyen, hogy a közökön az ürülék kihull
hasson. A ketrecek feneke legfeljebb 30 cm.-nyire van a föld fölött.
Ha sok ilyen ketrecet helyezünk el egymás fölé, akkor a padlólécek
alatt trágyafogó deszkákat alkalmazunk, amelyeket időnkint kihúzunk
és letisztogatunk.
Az ú. n. társasketrecek nagysága rendszerint a következő. Egy és
egy fél méter hosszúak, fél méter szélesek és fél méter magasak. Ezekben is
léces fenék van, úgyszintén léces a front. Ha többet helyezünk el egy
más fölött, akkor szintén trágyafogódeszkákat alkalmazunk. A ketrecsorok
előtt rendszerint 9 cm. mély, alant csúcsban végződő, fent pedig szin
tén 9 cm. széles vályúk vonulnak végig, amelyekből az állatok esznek.
Ezekben a ketrecekben 6 — 10, esetleg több baromfit helyeznek el.
Sussexben, ahol a legtöbo angol hizlalda van, rendszerint 6 állatot
lesznek egy ketrecbe. Ezekből az adatokból könnyen lehet kiszámítani,
hogy a hízlalópajtának mekkorának kell lennie. Számításba csak azt
kell venni, hogy hány sor ketrecet emelünk egymás fölé és milyen széles
utakat hagyunk az egyes ketrecsorok között. Ha esetleg töm őgéppel
dolgozunk, akkor szélesebb utakat kell készíteni, hogy a géppel
végig lehessen menni rajtuk. Egyebekben utalunk a hasznosítás fejeze
tében mondottakra.
Az év végén, a zárszámadások elkészítése alkalmával meg kell tud
nunk, jövedelmezett-e az egész vállalkozás. Ekkor az egyes tételeket
külön számlákba csoportosítjuk, hogy megtudjuk az egyes ágak jö v e
delmezőségét is. így külön kijegyezzük, mibe került a tyúk-, a kacsa-,
a lúd-, a pulykatenyésztés s ugyancsak külön-külön összegezzük a
bevételeket is. A kiadások és bevételek összehasonlításával megtudjuk,
hogy az adott viszonyok között melyik ága a baromfitenyésztésnek a
legjövedelm ezőbb. Ez azért fontos, mert ezt lehet azután kiterjeszteni.
A könyvvezetés azután az üzemmódra vonatkozólag is ad felvilágo
sítást. Ha például látjuk, hogy a termelési költségekhez és a gabona

288
és egyéb eleségfélék árához képest emelkednek a baromfihúsárak,

akkor a tenyésztést ki lehet terjeszteni a hústermelés irányában. Ebben
az esetben lehet már keltetőgépet beszerezni s az év más időszakában
is keltetni, nem csak tavasszal, viszont ha a hús ára csökken, akkor a
keltetést redukáljuk és főleg tojásterm elésre fogunk dolgozni. Szóval a
jól vezetett könyv képviseli a baromfitenyésztésben az iránytűt, amely
a fejlődés irányát megmutatja. A baromfitenyésztéssel is úgy vagyunk,
mint a mezei gazdálkodás többi ágazataival: befektetést csak akkor
szabad eszközölni, ha az előreláthatólag kifizeti magát, erre nézve
pedig csak a helyesen vezetett könyvvitel adhatja meg az útmutatást.
Útmutatás a könyvvezetéshez.
Amint minden vállalkozásnál a pénzbeli haszon nagysága ad
annak értéket, úgy a baromfitenyésztésnél is akár kicsiben, akár nagy
ban foglalkozik is azzal valaki, az a fontos, hogy minő hasznot tud
munkálkodásunk, fáradozásunk nekünk biztosítani. Mert hiszen a
baromfitenyésztés sem tekinthető egyébnek egy vállalkozásnál, amikor
is vállalkozásunk célja hasznothajtó élelmiszer előállítása. És amiként
az ipari vállalkozás sem nélkülözheti a számvető könyvet, mely m eg
mutatja mit és mire, miért és mikor kellett fizetni, amely a vállalkozás
ügym enetében minden eseményt m egörökít s amely könyv tehát vég
eredm ényében hű tükrét képezi a vállalat hasznos, avagy haszontalan
voltának, ügy a baromfitenyésztő sem nélkülözheti a különben kis
fáradtsággal járó könyvvezetést, annál is inkább, mert könyvünk erre
a fáradtsággal egyáltalában nem járó módot megadja.
Az egyes adatok beírásához naponta csupán percek szükségesek,
haszna ezen napi kis munkának szembeötlő, mert általa nem csupán a
bevétel és kiadás pénzösszegei mutathatók ki, hanem a baromfitenyészeí
összes eseményei így tudomást szerezhetünk a tojástermés nagyságáról
s általa arról is, vájjon elegendőt tojnak-e tyúkjaink. Magunk előtt
láthatjuk a szaporulat és elhullás számadatait s ezekből azon intéz
kedéseket állapíthatjuk meg, melyek akár a szaporulat, akár pedig az
elhullás bajain segíthetnek. Egyszóval nincs dolog, melyre egy helyesen
vezetett számadás feleletet ne adna s a tenyésztő nem csupán a helyes
üzletvitelt tanulja m eg általa, hanem ismereteit is gyarapítja.
A legszükségesebb jegyzékek a következők:
I. Tojástermelés nyilvántartása.
A tojásterm elés kimutatására, nyilvántartására két tabella szolgálhat.
Az egyik a napi nyilvántartás, a másik az évi termés kimutatására szolgál.
A termelés naponként bevezetendő. A bevezetés akkor lesz helyes,
ha nem csupán a tojás vezettetik be, hanem megfelelő helyen az is
nyilván lesz tartva, hogy hány tojótól származott a tojás. Az egyes.

2S9
hónapok végén összegezést kell végezni, amely összeget azután az évj

kimutatás megfelelő helyén kell beírni. Az évi kimutatás célja nyilván
való. Általa történik az átlagos hozam megállapítása, amelyből viszont
megtudhatjuk, jövedelm eztek-e baromfiaink. Az átlag megállapítás
módja. Pl. öt tyúk letojik 6 00 darab tojást egy év alatt, egy tyúk évi
termelése 6 0 0 :5 = 120 darab.
Ha csapófészkekkel dolgozunk, akkor minden tyúknak megvan a
maga külön rubrikája, ahová a letojt tojásokat bejegyezzük. Ez a leg
célszerűbb nyilvántartási mód, habár több munkát okoz.
II. Keltetést jegyzékek.

A keltetési jegyzékek célja a szaporulat számadatainak nyilván
tartása; kimutatható bennők, hogy hány darab tojás mikor lett elültetve,
mikor lett csiraképességére m egvizsgálva; a vizsgálat alkalmával hány
darab tojás vált ki, végül, hány csibe, pulyka, liba vagy kacsa kelt ki.
Ha a keltetés géppel történt, úgy a m esterséges keltetési jegyzék
ben kell a beírást teljesíteni, megnevezvén mindenkor azt a gépet,
amelyben a keltetés végeztetik. Ez alapon végeredményében m egálla
píthatjuk egy-egy gép használhatóságát. A természetes keltetésnél ellen
ben pontosan m eg lesz jelölve, milyen fajtájú és lábgyűrűs kotló
végezte a keltetést. Ezen bejegyzés alapján az egyes fajták és egyedek
kotlási hajlamát is megállapíthatjuk, aminek fontossága nem csupán
fajtatani, hanem tojásterm elési szempontból is elsőrendű.
III. Tojásfelhasználási jegyzék.

Ezen jegyzék célja a tojáskiadások ellenőrzése. Megtudhatjuk és
nyilvántarthatjuk, hány darab tojást használtunk fel:
1. keltetésre,
2. eladásra:
a) tenyész (keltető) tojásként,
b) piaci (használati) tojásként,
3. házi fogyasztásra,
4. baromfitakarmányozásra.
Minden esetben odajegyezve az eladási vagy piaci értéket a fel
használt vagy kiadott tojás mellé.
IV. Állomány és hullások nyilvántartása.

A rendszeresen kezelt baromfitenyésztésben időről-időre meg kell
számolni az állományt, azaz ki kell mutatni, hogy mekkora az öreg
állomány és a növendékállomány. Ez az állománykimutatásban történik.
Ebben tehát az állomány papíron való kezelése történik, mert
egyrészt az eladások lesznek benne keresztülvezetve, másrészt időnként
az elhullások belőle levonva.
W in k le r J . : B aro m fiten y ész tés. 19

290
A hullás! jegyzékbe az elhullások az elhullás napján keltezve

vezetendők be és feltüntetendő az elhullás oka is.
V Pénzkezelés.
A bevétel és kiadási összegek szintén keresztül vezetendők e célra
alkalm as kimutatásformákon. Használatuk magyarázatot nem igényel.
A fő az, hogy úgy a kiadási összeg, mint a bevételi összeg eredete
szabatosan m egjelöltessék és m indenkor tájékoztasson mindenkit, mily
célra lett a pénzösszeg felhasználva.
VI. Takarmányozási jegyzékek.
Van a bevételi jegyzék, miután a vásárolt vagy más úton szerzett
takarm ányt kell nyilvántartani és van kiadási jegyzék, miután az el
fogyasztott takarmányt hetenként szükséges bevezetni.
Ezeket a jegyzékeket a tenyésztő maga felfekteti, m egrajzolja
a rubrikákat és m egadja a szükséges címeket. A hely szűke miatt
nem mellékelünk könyvelési tabellákat, mivel fentebb felsoroltak alapján
minden tenyésztő könnyen elkészítheti magának.

X II.
A sport- és pepinertenyésztés.
A sportból való tenyésztést élesen különböztetik m eg a tenyésztők
a gazdasági, vagy haszonbaromfitenyésztéstől, holott a sportbaromfi sok
szor többet hoz, mint a haszonbaromfi. A sportból való tenyésztést egyéb
ként elnevezik még passzionátus vagy kedvteléses tenyésztésnek is,
amelynek célja valamely fajtát egészen különleges irányban kitenyész
teni. A pepinerbaromfitenyésztés ebből a szempontból sok esetben össze
v ág vele, mert az a célja, hogy a baromfifajtákat szigorúan a fajtajelleg
szerint tenyéssze és kevésbbé fektet súlyt az állatok gazdasági értékére, mint
azok külemére. A sporttenyésztő nem törődik állatai gazdasági értékével,
de míg ennél érthető, mivel csak a szépségre, vagy groteszk alakra dol
gozik, addig a pepinerbaromfitenyésztőnél nem érthető, mert őneki
a belső gazdasági értékre is tekintettel kell lennie. Ú jabban történtek is
ebben az irányban kísérletek, melyek keresztülvitele azonban azért
nehéz, mert pontos törzskönyvelés válik szükségessé. Ez pedig a barom fi
tenyésztésben igen gondos és pontos munkát igényel. A sporttenyésztés
nálunk ma m ég össze-vissza való tenyésztés tulajdonképpen. Az emberek
ma megkedvelnek egy fajtát, holnap m egunják és beszereznek egy
másikat, holnapután egy harmadikat és mind valamennyit együtt tart
ják ugyanazon az udvaron, ahol ezek össze-vissza kereszteződnek. Ilyen
helyről természetesen nem szabad tenyészállatokat vásárolni. L egjobb,
ha a tenyésztő csak egy fajtát tart, mert ezt alaposan kiismerheti és
tökéletes szépségre, vagy általában a form atökélyre tenyésztheti ki.
Igen kiváló szakértelem szükséges hozzá, ha valaki több fajtát akar
egyszerre magas vérben tartani, sőt tulajdonságait ki is fejleszteni.
A pepinertenyésztés többnyire csak akkor sikerül, ha a különféle
barom fifajokból legfeljebb egy fajtát tart a tenyésztő. Amennyiben pl.
tyúkféléből több fajtát tart, a törzseket oly pontosan el kell különíteni
egymástól, hogy a kereszteződés minden lehetősége ki legyen zárva. De ez
nehéz dolog, mivel úgy a pepiner-, mint a sporttenyésztésben a leg
szebb eredményeket csak egész kicsiny törzsekkel érhetjük el. Minden
tenyésztörzsnek külön ólat és külön kifutót kell adni, akként, hogy az
egyes törzsek se tudjanak kereszteződni. Ez nem csak azért fontos, hogy pon-
19*

292
tosan m eg tudjuk állapítani, hogy az ivadék mely szülőktől, melyik kakastól

és melyik jércétől származik, hanem azért is, hogy a rokontenyésztést
minél hosszabb ideig elkerülhessük és m inél később legyünk kény
telenek friss vért behozni a tenyészetbe, amely a sport- és a pepiner-
tenyésztés szempontjából mindig veszedelmet rejt magában. Ha pl.
négy törzs orpingtont tartok, teljesen elkülönítve, négy külön kakassal,
akkor négy évig, sőt m ég tovább is tudom a kakasokat cserélni anélkül,
hogy máshonnan kellene tenyészállatokat beszerezni. Ezekben a kis
törzsekben mindent pontósan fel kell jegyezni, a tojások összeszedésé-
nél rá kell írni a tojásra, a tojó számát és az egy tojótól származó
tojásokat egy kotló alá kell tenni, vagy ha gépben keltjük ki a tojáso
kat, finom hálóval kell őket beborítani, hogy sem a tojások, sem a
csibék össze ne keveredhessenek a többiekkel. A kis csibéket pedig a
kikelés után azonnal m eg kell jelölni, hogy bárm ikor meg tudjuk álla
pítani, melyik kakastól és melyik tyúktól származnak.
De a legszebb eredményeket a legtöbb fajtánál csak úgy fogjuk
elérni, ha külön tenyésztörzseket tartunk a tojók, és külön törzseket a
kakasok kitenyésztésére. Ezeknél a törzseknél a tenyészkiválasztás más
és más szempontból történik. A tenyészcél igazodhatik a szín, a rajz,
az alak és a gazdasági érték után. M indig a cél szempontjából történik
a tenyészkiválasztás. A gazdasági érték szempontjából lehet a pepineriákat
egészen pontosan a fent lefektetett elvek szerint berendezni, általában azon
ban csak tojó- és tenyésztörzseket szoktak tartani, többnyire elkülönítve.
A tojótörzsbe beosztanak fiatal 18 hónapos jércéket, a tenyésztörzsben
pedig m eghagyják az idősebb tojókat is, amelyeknek teljesítőképessége,
átörökítőképessége már ismeretes. Ily módon szintén lehet értékes
tenyészanyagot kitermelni, bár törzskönyvelés ilyen körülmények között
nem lehetséges.
A szín szerint megkülönböztet a baromfitenyésztő két alapszínt
a vöröset és a feketét. Ezeket nem lehet sohasem a színek páro
sítása által elérni, mert ezek önálló színek, ellenben a két mellék
szín, a sárga és a kék, két vagy több színnek az összekeveréséből ered.
A fehér szín úgy tekintetik, mint a festőanyag eltűnése a toliakból,
tehát tulajdonképpen nem szín. A két keverékszín, továbbá az egyik
alapszín, t. i. a fekete, nem különben a fehér kiterjedhet az állat egész
testére, ellenben a vörös alapszín, dacára annak, hogy a legm akacsabb
toliszín, sohasem terjed ki az egész testre, hanem ennek csak egyes
részeire (nyak, nyereg, váll, hát stb.) s más testrészekre semmiféle
tenyésztési eljárással át nem vihető. A rajzban a legkülönfélébb eltéré
seket találjuk az egyes baromfifajták között. így vannak arany-, ezüst-,
porcellántyúkok, amelyeknél a tollak különféle szegélyekkel és szalagok
kal vannak ellátva. Vannak kendermagos tyúkok, amelyek hasonlítanak

293
■sokszor a kakukhoz, sokszor pedig a sávozás oly pontos, hogy a tolla

kon az egyes szalagok szinte geom etriai pontossággal helyeződnek el.
Ilyen pl. a modern kendermagos plimut.
A sporttenyésztőnek pontosan kell ismernie állatainak színét, rajzát
és tisztában kell lennie a fajtajelleggel, vagyis azzal az ideállal, amelyet
az illető fajta kedvelőinek összesége kitűzött és amely id e á lt»standard“-nak
szokás nevezni. Ezek a standardok jóform án minden országban némi
eltérést mutatnak, általában azonban az angol tenyésztés standardja vezet,
mert itt van a legtöbb sport- és pepinerbaromfitenyésztés. A Barom fi
tenyésztők Országos Egyesülete M agyarországra nézve is megállapította
a 'legism ertebb baromfifajták standardját és egy füzetben ki is adta.
(A legism ertebb baromfifajtáknak jellegleírása, összeállította Rácz Ödönné,
kiadta a fenti egyesület, Budapest, IX., Üllői-út 25.) Nem célunk az összes
fajtákra nézve a tenyésztési elveket lefektetni, mert ez messze vezetne
célunktól. Itt csak a hazánkban leginkább elterjedt nemesvérű fajták
tenyésztésére adunk néhány útmutatást és egyúttal leközöljük ezen
fajták standardját is.
Az orpington.
Az orpingtonoknál m eg kell jegyezni, hogy ezek inkább forma-,
mint színállatok. Lehet egy orpington tökéletesen sárga, hogyha lábai
nyurgák, akkor nem tökéletes orpington. A tenyésztőnek tehát elsősorban
az orpingtonok alakját kell jól emlékezetébe vésnie és csak másodsorban
kell a szín kitenyésztésére gondot fordítani. Az orpingtonok hazájában,
Angliában ezek a madarak igen rövidlábúak, nálunk azonban ezt a
tulajdonságukat elvesztik. A mi klímánk, a mi élelmezési viszonyaink
m egkövetelik a hosszabb lábat, mert oly rövid lábakkal, amelyek a tolla
zatból alig látszanak ki, nem tudnak a tyúkok a tarlón kapargálni.
A tapasztalat azt mutatta, hogy a késői kelések rövidebb lábúak
■és ezt a tulajdonságukat átörökítik az ivadékaikra is, amiért is sok
tenyésztő hasznára igyekezett fordítani ezt a körülményt, de ez mindig
hátránnyal jár, mert a késői kelések lassan fejlődnek, lassan tollasod
nak és kisebbek maradnak. Az ilyen kicsiny testű, de rövidlábú álla
tokat m indig csak nagy óvatossággal szabad a tenyésztésben felhasz
nálni. A sárga orpingtonok színe tekintetében két árnyalatot lehet
legtöbbnyire látni. A sötét bőrbarna színt és a világos zsemlyeszínűt.
Ö reg tyúkoknál ez a szín néha összevegyül, de ez nem fontos, mert a
nap kiszívja a sötét színt a toliakból. A tökéletes sárga szín elérése
szempontjából figyelem m el kell lenni a farok- és a szárnytollakra. Ezek
mindig sötétebbek, mint a test egyéb tollai, sőt nem hiba, ha feketébe
hajlanak, ellenben nagy hiba ha fehérek, mert ez már elfajzást jelent. Ilyen
fehértollú állatokat ne használjunk tenyésztésre. Alábbiakban közöljük
az orpingtonok fajtajellegét.

Orpington.
A kakas általános fa jta jelleg e.
F e j : Kicsiny, csinos, a szemek fölött domború, tartása büszke.
T a ra j: Egyszerű vagy rózsás. Az egyszerű taraj — kivéve a sárga orpingtonét,
mely kicsiny — középnagyságú, egyenes, fejhez álló, egyenletesen fűrészelt, oldalkinö
vésektől mentes. A rózsataraj alacsony, tetszetős, szorosan a fejhez tapad, sűrűn be van
nőve hegyes szemcsékkel, hátul pedig — a fej irányát követve — finom, hegyes csúcs
ban végződik.
F ü lleb en y: Középnagyságú, hosszúkás.
A r c : Síma. Áll-lebeny: Középnagyságú, hosszúkás és kerekded.
C s ő r: Erős, mérsékelten hajlott.
S z e m : Telt, fényes, kifejezése értelmes.
N y a k : Kecsesen ívelt, rojtszerű toliakkal dúsan födött.
T ö rz s: Mély, rövid, széles és zömök.
M e l l: Domború, mély, telt és kidüllesztett. A mellcsont egyenes és hosszú.
F lá t: Rövid. A hátvonal homorú vonalban ívelt, mely ívelés a fejtől számíttatik..
A vállak szélesek.
N y e re g : Lassan emelkedő, széles, a nyaktollakhoz hasonló rojtszerű tollazattal
dúsan födött.
S z á rn y : Formás, testhez álló, magasan tartott.
F a r k : Meglehetős rövid, zömök (tömött) és hátrafelé hajló, hullámzott.
L á b : Comb rövid. Láb rövid, egyenes, erős és teljesen tollatlan (síma). Az egye
nes és szétálló lábujjak száma négy.
B ő r : Fehér, vékony és finom szövetű.
H á s : Fehér, tö m ö r; vágott állapotban porhanyós.
A la k : Zömök és izmos. Majdnem négyszögű (square).
A test tartása : Egyenes és délceg.
N a g y s á g : Terjedelmes.
S ú ly : Kifejlődött állapotban 3]/4— 5 kg. között váltakozik. Idősebb állatok gyakran
még ennél is súlyosabbak.
Vérmérséklet: Elénk.
A to jó általán os jelleg e.
A kakas általános jellegétől a tojóé következő eltérést m u tat:
N y a k : Tőben a kakasénál vaskosabb.
H á t : A hátvonal a nyaktól számíttatik.
P á rn á k : Bár kicsinyek, a hátnak rövid és kecses ívelést adnak.
F a r k : A kakasénál meredekebb.
A la k : A kakasénál mélyebb és zömökebb.
S ú l y : Teljesen kifejlődött állapotban 3 —4 kg. között váltakozik.

295
A fekete, sárga és feh ér orpington.

Tollazat: A fekete orpington tollazata színtiszta fekete, csillogó zöld fémzománc
cal, minden más színű toll nélkül. A fe h é r orpington tollazata hófehér, minden más
színű toll nélkül. Lényeges hiba, különösen növendékállatoknál, a sárgás árnyalat.
A sárga orpington tollazata telített, élénk, egyenletesen sárga. A nyak- és nyereg
tollazat ragyogóan fényes. A pihetollazat és a tollak csévéje is kell hogy sárga legyen.
A tollazat sá’-ga színe váltakozhatik a világossárga és a bőrbarna (buff) között. Fehér
szín a tollazatban szorgosan kerülendő, kevés fekete a szárny- és farktollakban meg
engedhető, de a bírálatnál ily állat a színre vonatkozó 30 pontot teljesen nem nyerheti el.
Fakult sárga vagy vörös szín a tollazatban, kiállításra küldött állatnál szintén a
kívánt pontok rovására esik. Vörös szín a szárnyak fedőtollában kitűnő szolgálatot tesz
a tenyésztésben átható sárga színű utódok elérése céljából. A tollazat szorosan fedő.
Taraj, arc, fü l- és áll-lebeny: Az orpington jekete, fe h é r és sárga színváltozatánál
élénkvörös.
C ső r: A fekete orpingtoné fekete, a fe h é ré fehér, a s á rgá é fehér vagy szaruszínű.
Szem : A feketénél megkívántatik a fekete szem, sötétbarna Írisszel. Hibás a világos
színű szem. A fehéreké vörös, a sárgáké vörös vagy barna, előbbi előnyben részesül.
L áb : A fekete orpingtonok lába és ujja fekete, a fe h é r és sárgá ké fehér. A talp
és köröm színe mind a három változatnál fehér.
B ő r és h ú s : Úgy a fekete, mint a fe h é r és sárga orpington bőre és húsa fehér.
Bírálati pontok.
Fekete Fehér Sárga Fekete Fehér Sárga
Tollazat és kondició_____ 10 20 30 Fark.. _ .......... 5 31
8
Fej _ . . . . ........................ 5 5 5 . Nyereg v . párna és hát 5 5Í
Taraj .............. ................. 7 5 5 L áb. ............... . 5 5 5
Arc ___________________ 5 3 3 Bőr és h ú s.............. ......... 5 5 5
Csőr . ..................... . . 3 3 3 Alak 15 10 15
Szem ................ __ . __ 5 5 5 Testtartás .............. ... .... 10 11 3
Mell ...................................... 10 10 10 Nagyság és súly __ ... 10 ■10 3
100 100 100

Lényeges hibák.
Bármilyen alaktalanság (deformáció). Tollas vagy csak pihés láb is. Hosszú vagy
sárga láb. Sárga talp vagy ujj. Sárga bőr. Fehér foltos fül.
Okok, melyek miatt az állat a bírálatból kizárandó: Az állat kikészítése.*) Rossz
hiszeműség.**)
Kenderm agos orpington.

C s ő r: Fehér. S z e m : Vörös. Taraj, arc, áll- és füllebeny : Piros.
L á b : Fehér vagy feketén foltozott; a tiszta fehér láb előnyben részesül; a kör
mök szintén fehérek.
A test bőrének sz ín e: Fehér.
Tollazat: Az alapszín világos árnyalatú kékes-szürke; az egyes tollak keresztsávai
sötét kékes-feketék; a sávok szélessége az egyes tollak nagyságával arányban van.
*) A toll megfestése vagy kitépése, a sarkantyú lefűreszelése, a taraj oldalkinö

véseinek eltüntetése.
**) Az állat kicserélése, a lábgyűrű meghamisítása, valótlan évjárat bemondása.

296
Bírálati éttékszámok (pontok).

Szín és rajz _____ _____ 25
Alak ____ .2______________ 20
Nagyság . ................................. 20
Fej ________________ ... 10
Láb __ 10
K o n d ició ____________ . .. .... _ 10
B ő r . . . ___ :______ 5
100
A gyém ánt (jubileumi) orpington.
Csőr, szem, taraj, arc, áll- és füllebeny, láb, valamint a bőr színe a sárga
orpingtonéval egyezik.
A kakas tollazata: Élénk mahagóni az alapszín, melynek sem sötét árnyalatúnak,
sem gesztenyeszínűnek nem szabad lenni. Nyak- és nyeregtollazat, h á t: Mahagóni
színű ; a tollak csévéje szintén mahagoniszínű; az egyes tollak közepét fekete csík,
szélét pedig fehér szegély díszíti. Mell, comb és hátsórész: A közepén félköralakú
feketefolttal bíró mahagóni alapszínű tollak hegyének széle fehér. E három szín egyenlő
arányban van elosztva, miáltal a rajz hatása tiszta, élénk. S z á rn y : A felsőszárny tollai
a nyaktollazathoz hasonlók; a szárnyfedőtollak feketék; a másodrendű szárnytollak
mahagóni-, fekete és fehér színűek; áz elsőrendű szárny- vagy evezőtollak a másod-
rendűekhez hasonló színűek ugyan, de több a fehér bennük, mi elnézést nyer.
F a ro k : A sarlótollak fehérek, vagy fekete és fehérek, vagy fekete; fehér és mahagoni-
színűek. A farkfedőtoliak feketék, szegélyük mahagoniszínű, a toll vége fehér.
A tojó tollazata.
Nyaktollazat: A kakaséhoz hasonló. Törzs, comb és hátsórész. Az alapszín maha
góni, a tollak közepén fekete folt, végükön pedig fehér petty van, hasonlóan a kakas mell
tollazatához. S z á rn y : Az elsőrendű szárnytollak a kakaséhoz hasonlók, a szárny többi
tollazata a tojó törzsének tollazatával egyezik. F a ro k : Olyan színű, mint a kakasé.
A pettyes vagy babos orpington.

C s ő r : Fekete, fehér vagy’kissé foltos. S z e m : Vörös vagy barna. Előbbi kívánatosabb.
Taraj, arc, áll- és fiillebeny: Piros. L á b : Lehetőleg egyenletesen, tarkázva fekete
fehérrel. Köröm fehér. A bőr s z ín e : Fehér.
A kakas tollazata: Fekete, a tollak hegye fehér. H á t : Fekete, kevés fehérrel tar
kázva. Mell, comb és hátsó ré s z : Fekete, fehér pettyekkel. A két egyenlő arányban el
osztott szín élénk színhatást gyakorol. Szárny : A felső szárny tollazata a hátéhoz hasonló ;
a felsőszárnytollak feketék; az első- és másodrendű szárnytollak fekete és fehérek, előb
biekben több a fehérség, mi elnéző elbírálást nyer. F a r o k : Fekete és fehér ; a sarlótollak
és a farkfedőtollak feketék, a tollak vége fehér.
A tojó tollazata.
N yak, röptollak és f a r o k : A kakaséhoz hasonlók. A tollazat többi része hasonló
a kakas mellének tollazatához. A rajz és színhatás a tollazat minden részében egyforma.
(Megjegyzés. Mindkét nem tollazatában a fekete szín kőrisbogárszínű, zöldes fénnyel bír,
a fehér szín pedig tiszta és ragyogó; e két szín élénken határolt és nem mosódik össze.)
Bírálati (pontok) értékszámok.

Érvényesek úgy a gyémánt, mint a pettyes (babos) orpingtonra.
Szín és rajz . . . . .. .................. 35
Nagyság és alak . .. . .. . . . . . . _____ 30
K o n d ició . .. _____ 15
Fej ______ ... . .. . . . . ------------ 10
Láb_____________ 10
100

297
Lényeges h ib á k :
A fekete, sárga és fehér orpingtonnál fölemlített lényeges hibákhoz csatlakoznak
m ég a következők: sárgás árnyalatú láb a kendermagos ; más színű, mint fekete és fehér
toll a pettyes (babos) orpingtonnál.
A plimut.
Egyik legkedveltebb fajta hazánkban a kendermagos plimut. Régeb
ben az angol plimut volt elterjedve, amelynél a tollak szalagjai nem
rendeződtek el pontosan s így csak a fehér és a szürke szín válta
kozott. Ú jabban azonban az amerikai plimut terjedt el, amely rendes
sávozást mutat fel. A plimut az a fajta, amelynél a legszebb teljesít
ményt külön törzsekkel érjük el, olyanokkal, amelyekből a kakasokat
és olyanokkal, am elyekből a tojókat választjuk ki. A kakas mindig vilá
gosabb színű, mint a tojó, a tojók ellenben hajlanak a sötét színre,
így tehát célszerűbb sötétebb kakasokat és világosabb tojókat vagy
fordítva összepárosítani. Lehet azonban egészen szép eredményeket
elérni egy tenyésztőrzszsel is, amely esetben világosabb kakast fogunk
alkalmazni. Igaz ugyan, hogy ez az eljárás sok túlvilágos kakast
fog eredményezni, mindazonáltal lehetséges lesz értékes egyedeket is
kiválasztani. Sárga és fehér plim utok nálunk alig fordulnak elő, ezek
tenyésztésére is egyébként az áll, amit a sárga és a fehér színre mon
dottunk. Következőkben ismertetjük a plimutok fajtajellegét.
Plimut.
A kakas általános jellege.
F e j : A test nagyságához képest középnágy, széles, a tetején mérsékelt dom-
borodással.
T a ra j: Egyszerű, középnágy, csaknem egész hosszban a fejhez nőtt, egyenes,
felálló és egyenletesen csipkézett. A taraj ívelődése szorosan követi a fejbolt irányát.
A finoman hegyezett csipkék száma 5, melyek közül az első és utolsó valamivel kisebb
a három középsőnél. Szövete finom és rajta sem ráncok, sem kidudorodások nincsenek.
Színe élénkpiros (vérpiros).
A r c : Az arc síma, színe élénkpiros.
Füllebenyek: A füllebenyek középhosszúak, finom szövetűek és élénkpirosak.
Áll-lebenyek: Szintén középhosszúak, kerekdedek, szövetük finom (valamivel dur
vább, mint a füllebenyeké) és színük élénkpiros.
C s ő r: Erős, mérsékelten hajlott, inkább rövid, mint középhosszú, színe tiszta
aranysárga.
Szem ek: A szemek teltek, tüzesek, kifejezésteljesek. Színük élénkvörös vagy barna.
N y a k : Erőteljes, meglehetős hosszú, mérsékelten ívelt, büszke tartású, a háton
és vállakon lecsüngő igen szép élesrajzú tollazattal födött.
T r r z s : Hosszúkás, széles, mély, telt.
M e ll: Széles, mérsékelten mély, telt és kidüllesztett (egyenes mellcsonttal).
F iá t : A hát meglehetős hosszú, széles, a farok felé csekélyen emelkedő, a hát
vonalon és a faroktőben kétoldalt dús nyeregpárnázattal ellátva, amelyről a szépen
rajzolt nyeregtollak, a szárnyak végein jóval alul lecsüngenek.

298
S zá rn y a k : A szárnyak középnagyok, szorosan testhez állók, a vállaknál a nyak-

és mell-, a begyüknél pedig a nyeregtollak által vannak takarva.
F a r o k : A farok középhosszú, tömött, hátrafelé hajló, a faroktőben felállítva,
képzelt függélyes vonallal, mintegy 50° fok szöget képezve; a kormánytollak közép-
hosszúak és a másodrendű sarlótollak, valamint a farok fedőtollai által majdnem el
vannak takarva. A sarlótollak a kormánytollakon túl érnek és a farok általános jellegé
nek megfelelőleg erősen íveltek.
Láb: A combok középhosszúak és terjedelmesek, a hastollazatából erősen
kiemelkedő puha toliazattal sűrűn fedettek; a térdízületnél szétállók. A lábak közep-
hosszúak, erősek, sírnák, sárgaszínűek. A lábujjak középhosszúak, szétállók, számuk 4 .,
színük olyan, mint a lábszáraké. A láb és lábujjak toll- és pihenélküliek.
B ő r : Színe megegyező a csőr és láb színével.
S ú ly : 4 kg.-tól feljebb.
A to jó általán os je lle g e .
A tojó a test minden részében majdnem hasonló a kakashoz; az eltérés abban
mutatkozik, "hogy a taraj a fej nagyságához képest kicsiny; a fül- és áll-lebenyek.
kevésbé kifejlettek; a hátvonal a nyaktól számíttatik, tehát valamivel hosszabb és-
majdnem egyenes, csak a nyeregparnak felé mutat némi emelkedést.
A combok és a hátsó rész pihével dúsabban fedettek és erősebben kifejlettek ar
kakasénál.
'S ú ly : 3— 4 kg.
Bírálati pontok.
1. Nagyság, alak, testtartás (kondició) éssúly 25

2. Tollazat . ............-...........■........ -.....................- 15
3. Fej, arc, csőr és szem, áll-és füllebbeny 12
4. T a ra j ... —.................................. — — — 7
5. N y ak ------------- - — 5
6. Törzs . .. - . .. — 5
7. Mell __________ 5
8. Hát és nyereg vagy párna . . . ____________ 8
9. Szárnyak ................. — . .. —............ 4
10. Farok . .. . .. . .. ............. 5
11. Lábszár és lábujjak ............ 5
12. Bőr . .. _____ 4
100
K enderm agos.
T ollazat: A kendermagos plimut toliszíne az egymással egyenletesen váltakozz
szürkésfehér alapszínből és a tiszta fekete sávokból áll.
E sávok képezvén a tollazat rajzát, kell hogy éles határvonalakkal bírjanak, hogy
annál jobban kiemelkedjenek az alapszínből.
Minél élesebbek a határvonalak a sávok és az alapszín között, annál tisztább a
tollazat rajza; ellenesetben a rajz elmosódott.
Az alapszín és rajz sávjai lehetőleg egyenlő szélesek legyenek. Ha ezek a sávok
szélesek, akkor a rajz durva, ha pedig keskenyek, akkor a rajz finom.
A finom rajz az ideális és mentői sűrűbb a sávozás, annál tetszetősebb a rajz.
Ha az alapszínnek szürkésfehér sávjai a rajzot képező fekete csíkoknál szélesebbek
ezesetben az állat színe világos, ha pedig a rajzsávok szélesebbek az alapszínsávoknál
az állat sötétebb színű. A tollazat színe akkor a legjobb, ha kettő között van (középszín).

299
Az egymásra boruló tollak akként vannak elhelyezve, hogy azoknak a tollszár két
oldalán látható 'sávozása az állat testén köröskörül futó karikákat, gyűrűket képez,
hasonlóan a zebránál látható csíkokhoz, tehát elüt a kakuk tollazatától, melyet köz
nyelven kendermagosnak nevezünk.
Éppen ezért az amerikai tenyésztők az ilyen tollrajzú plimutokat gyűrűs (ringlet)-
plimutoknak nevezik.
A tollaknak tövig sávozottnak és a rajznak a tollazat minden részében egyenletes
nek kell lenni. A faroktollak hegyének fekete rajzsávokban kell végződni.
Fekete.
Tollazat: Fekete, sötétzöld zománcos fényű. Másszínű tollak a tollazat bármely
részében lényeges hibát képez. (Szintúgy a jellegnek megfelelően súlyos elbírálás alá
esik, ha a láb nem tiszta sárga, hanem foltos.)
M egjegyzés: Tiszta fekete tollazatú állatok lábának tiszta sárga színben való ki
tenyésztése mindig nagy nehézségekbe ütközik.
Sárga.
T ollazat: Színtiszta, élénksárga, mely váltakozhatik a világos citrom- és sötét
narancsszín között. Fő, hogy az árnyalat a tollazat minden részében egyenletes legyen.
Fekete vagy fehér tollak kifogásolandók.
Feh ér.
T ollazat: Tiszta fehér. Szalmaszínű árnyalat vagy másszínű tollak lényeges hibá
nak minősíttetnek.
Lényeges hibák.
A hátvonalnak a nyereg felé irányuló hajlása (meredek h át); mókusfarok, feher
szín a füllebenyben. A tollazat bármely részének sárgás vagy barnás színezete. Fekete
vagy fehér toll a szárnyak és farok evező-, illetve kormánytollai között.
Más színű, mint citromsárga csőr és láb. A tojó csőrén előforduló szaruszínű,
csíkok, különösen sötétebb állatoknál, nem diszkvalifikálnak.
Idősebb állatoknál — tekintettel ezek lábszínének megfakulására — a iáb sötét,
foltjai nem képeznek diszkvalifikálási okot.
A konyult taraj, oldalkinövés (dudor) a tarajon és a megkívánt csipkék számánál
több vagy kevesebb.
Csavarodott szárny- vagy faroktollak,
A szemek hibás (a vörös vagy barnától eltérő) színe.
A tollas vagy pihés láb.
Okok, melyek az állatot a bírálatból kizárják.
Az állat kikészítése.*) Rosszhiszeműség.**)
A langsan.
A harmadik, hazánkban leginkább elterjedt tyúkfajta a fekete
„langsan", amely tollas- és símalábú változatban fordul elő. Leginkább
kedvelik nálunk a símalábú változatot, mert ez job b élelemkereső.
A feketeszín kitenyésztése és megtartása nem nehéz, csak a vörösszín
szereti felütni a fejét. Ezért m indig gondos tenyészkiválasztást kell
űzni a szín szempontjából is. A tollazatnak általában zöldes ércfénye
*) A toll megfestése vagy kitépése, a sarkantyú lefürészelése, a taraj oldalkinövé

seinek eltüntetése.
**) Az állat kicserélése, a lábgyűrű meghamisítása, valótlan évjárat bemondása.

300
van, s ha ez lilaszínre megy át, akkor az elfajtázás jelei kezdenek mutat

kozni és ebben az esetben vérfrissítésről okvetlenül kell gondoskodni.
Van fehér langsan is, amelynek szín szerinti kitenyésztése szintén
nem nehéz. A következőkben adjuk a langsan-nak a fajtajelleg-leírását.
Langsan.
A modern langsan-típus.
Általános jelleg.
Kakas.
F ej. K o po nya : Finom alkatú ; a fej tartása büszke. C ső r: Középhosszú, mérsékelten
ívelt. S z e m : Nagy. T a ra j: Egyszerű, középnágy .(sőt az állat nagyságához arányítva
kicsinynek is mondhatjuk), egyenes, felálló (fejhez álló), húsos, finom szövetű, egyenle
tesen csipkézett; a csipkék száma öt vagy hat. A r c : Síma és finom szövetű. Füllebeny :
Középnágy, lecsüngő és összetapadó. Áll-lebeny: Középhosszú, kerekded és finom
szövetű.
N y a k : Hosszú, tőben széles; a nyaktollazat dús.
Töizs. H á t : Széles és hosszú; a hátvonal rendes testtartásban vízszintes. N y ereg :
Alig észrevehetően emelkedik, nem túlhosszú; a nyeregtollazat dús. V á ll: Széles. M e ll:
Domború és m ély; a mellcsont egyenes és hosszú. S z á rn y : Nagy, szorosan a törzshöz
■simul.
F a ro k : Tömött, tőben kiterjesztett; tartása magas. A dús farktollazatból kiválik,
■a két igen hosszú (gyakran 4 0 —45 cm.) sarlótoll.
L ábszár és láb. Comb : középhosszú, izmos. A két comb egymástól szétálló.
A tollazat különösen térdhajlásban síma és szorosan fedő.
L á b : van tollas és símalábú langsan.
a) Símalábú langsan lá b a : Hosszú, erős; de nem durva csontozató.
L á b u jj: Hosszú, egyenes, szétálló. A lábujjak száma négy.
b) Tollaslábá langsan lá b a : Hosszú, erős, de nem durva csontozató; a láb
külső oldala végig kissé tollas. (A tollak rövidek és a lábon végig egy sorban helyez
kednek el.)
L á b u jj: Hosszú, egyenes, szétálló. A lábujjak száma négy. A külső lábujj külső
oldala végig tollas.
Alak és testtartás: Kecses, egyenes és délceg (az erős állású láb elárulja, hogy
az állat szorgalmas élelemkereső).
S ú ly : Kifejlődött 2 éves kakas súlya 4 kg.-tól feljebb, növendék-kakasé 3 kg.-tól
feljebb.
Tollazat: Szorosan fedő és síma, a törzs alsórészének tollazata és a pihetollazat
csak az első vedlés után fejlődik ki teljesen.
Tojó.
Alak és testtartás: Kecses, egyenes és élénk, ment minden lomposság és szögle

tességtől. (A lábak erősek és elárulják, hogy az állat jó élelemkereső.) A jérce a tojónál
magasabbnak látszik.
Fej, szem, csőr, taraj, arc, áll- és füllebeny, továbbá a nyak — bár kisebb — jel
legben egyezik a kakaséval.

301
T ö rz s : A kakaséhoz hasonló, a nyereg és a párnák alig észrevehető emelkedést

mutatnak.
F a ro k : Tőben tömött. A farktollak végükön kerekdedek és egymásra borulnak.
A farok tartása a kakasénál alacsonyabb.
L ábszár és lá b : Rövidebb, de általános jellegben a kakaséval egyezik.
Tollazat: Szorosan fedő és síma. A pihetollazat az első vedlésig gyér.
Szín.
Fekete langsan.
C s ő r : Sötét szaruszínű.
S z e m : Sötétbarna vagy fekete. Minél sötétebb, annál jobb.
Taraj, arc, áll- és fü lleb en y : (élénk vörös) vérpiros.
L á b : Sötétszürke. A láb és az ujjak pikkelyének színe az első vedlésig fekete,
mely után kifakulnak. A pikkelyek és a lábujjak között a bőr színe rózsás.
K ö rm ö k : Fehérek.
T a lp : Rózsás-fehér. Minél rózsásabb, annál jobb.
B ő r : Átlátszó, fehér és vékony.
T ollazat: Minden, részében fekete, ragyogó zöld (kőrisbogárszínű) zománccal.
Kék langsan.
C s ő r: Világosabb vagy sötét szaruszínű.
S z e m : Sötét mogyorószínű vagy fekete. Minél sötétebb, annál jobb.
Taraj, arc, áll- és füllebeny, láb, köröm, talp és bőr színe a fekete langsané-
val azonos.
A kakas tollazata: Nyak- és nyeregtollazat, a hát és farok tollazata, a sarló
tollak és a szárny fedőiollai sötét palaszínűek (minél sötétebbek, annál jobb) ragyogó
bíborszínű zománccal. A tollazat többi része világosabb palaszínű, minden egyes toll
a hát színével egyező sötétebb csíkkal van szegélyezve.
A rajz éles.
A tojó tollazata: Kékes alapon világos palaszínű. A fej és a nyak felső részének
tollazatát kivéve, minden egyes toll élesen van sötét palaszínű csíkkal szegélyezve.
A rajz éles (élénk) a két szín jól megkülönböztethető. A fej és nyak felsőrészének
tollazata sötét palaszínű.
F eh ér langsan.
C s ő r: Fehér, alsó végén (tőben) rózsás árnyalattal.
Szem, taraj, arc, áll- és füllebeny, körmök, talp és a bőr színe ugyanaz, mint a
fekete langshané.
L á b : Világosszürke vagy palaszínű. A pikkelyek és a lábujjak között a bőr
színe rózsás.
Tollazat: Hófehér, minden sárga árnyalat nélkül
B írálati pontok.
1. Fej ____ ___ ... 15 6. Pihetollazat ............... 5

2. Részarányosság, alak és testtartás 25 7. Fark . . . ................. 4
3. Nagyság ..... 10 8. Lábszár és láb ............................... 10
4. Kondició ____ 5 9. (Mellcsont)c so n to z a t... ............ 10
5. Tollazat......................................... .. 10 10. Bőr ........................ 6
IÖÖ

302
Lényeges hibák.
Sárga b ő r ; sárga folt a csőr tövében; sárga vagy narancsszínű szem ; sárga
gyűrű a szem körül; sárga láb vagy talp.; a standardtól eltérő színű lá b ; síma láb :
négynél több lábujj; fehér foltos arc, vagy füllebeny; más, mint egyszerű taraj (konyult
taraj és oldalkinövés hiba), ferde farok, „mókusfarok" ; idegenszínfi tollak.
Kisebb hibák.
Az ujjak közti bőr rózsás színének hiánya; a tollas lábaknál tollas középső
láb u jj; síma külső lábujj; gyéren vagy igen sűrűn tollazott láb vagy lábujj; korcsos
'Ujj; rövid lá b ; görbe mellcsont; vaskosság az alakban ; túlsűrű pihetollazat; a fekete
langsan tollazatának kékes vagy vörös és a fehérek tollazatának sárga színe vagy
árnyalata.
A wyandotte.
A wyandotte tyúkfajta is kedvelt szárnyasa a magyar közönségnek
és sok színváltozatban fordul elő. Az eddig mondottakban azon
ban m egtalálja az olvasó az irányelvet a színek kitenyésztésénél. M eg
jegyzendő, hogy a wyandotteok is formaállatok, s a bírálat a szín m el
lett a forma tökélyét is követeli meg. Az alábbi fajtajellegleírás rész
letesebben mutatja be az alak és a szín tekintetében támasztott köve
telményeket.
Wyandotte.
A kakas általán os jelle g e .
F e j : A koponya rövid, széles és gömbölyű.
C s ő r : Rövid, erősen görbült.
S z e m : Középnagy.
T a ra j: Rózsás. Egész szélességében és hosszában szorosan fejhezálló, alacsony, elől
négyszögletes, hátrafelé fokozatosan keskenyedik, míg végre rövid, finom csúcsban vég
ződik, mely csúcs a nyak irányát követi. Hibás a fölfelé irányúló csúcs. A taraj felső
részének lapos felülete tojásdad és pici gömbölyded szemcsékkel födött; oldalának kör
vonala domború. A taraj'hajlása á koponya formájához simul.
A r c : Síma, finom szövetű.
Fü llebeny: Hosszúkás, síma és jól kifejlődött.
A llebeny: Középhosszú, kerekded, síma.
N yak : Középhosszú ; nyaktollazat dús.
T ö rz s: Rövid, mély, gömbölyded; a hátsórész terjedelmes és dúsan tollazott.
M e ll: Széles, domború ; az egyenes mellcsont felső része függőleges, mely fekvésű.
H á t : Rövid, széles, vállbán lapos.
N y e re g : Telt és széles, a farok felé homorú vonalban emelkedő.
S z á rn y : Középnagy, kerekded, csukott.
F a r o k : Rövid (széles), dús tollazatú, tőben kiterjesztett, a tulajdonképpeni (belső)
farktollak meglehetős meredek állásúak, amennyiben ötven fokos szöget képeznek; a
sarlótollak középhosszúak és kecses ívelésben farkon túl leérnek ; a dús fedőtollak a belső,
kemény farktollakat majdnem teljesen eltakarják.
L ábszá r és lá b : A comb középhosszú, izmos, pihetollazattal sűrűn födött; a láb
középhosszú, erős, gömbölyű, finom csontozatú, síma, a térdízületnél szétálló, teljesen
toll- és pihenélküli. Az egyenes, szétálló lábujjak száma négy.

303
Testtartás: Kecses, a brahmaéhoz hasonló.

S ú ly : A kakas súlya — kivéve a fehéren szegélyezett sárgatollú wyandotte-ot,
mely alig 3V2 kg. súlyú — megközelíti a 4 kg.-ot.
A to jó általános jelleg e.
A kakas általános jellegétől a tojóé — a testrészek kisebb arányaitól eltekintve —
.különösen abban tér el, hogy csak kissé gömbölyded párnái mérsékelt ívelésben egészen
a farktollakig emelkednek, továbbá, hogy a tojó súlya 3Va kg. Kivételt képez a fehéren
szegélyezett sárgatollú wyandotte, mely valamennyi színváltozat közül a legkisebb, súlya
nem több, mint 23A kg.
Szín.
C s ő r : Elénksárga. F eh ér w yandotte.
S z e m : Elénk vöröses-barna.
T a ra j: Élénkpiros.
Arc, áll- és füllebeny: Élénkpiros.
L áb és lá b u jj: Élénksárga.
Tollazat: Tiszta fehér, minden sárgás vagy szalmaszínű árnyalat nélkül. A tollak
•csévéje fehér.
C s ő r : Élénksárga. Fekete wyandotte.

S z e m : Világos, élénk vöröses-barna.
T a ra j: Élénkpiros.
Arc, áll- és füllebeny : Élénkpiros.
L áb és lábujj: Élénksárga. A t^lp színe sárga.
T ollazat: A fej, nyak, hát, nyereg és a fa ro k fedőtollai fényes feketék, ragyogó
kőrisbogárszínű zománccal; a mell, első- és másodrendű szárny, a tulajdonképpeni
faroktollak és a hátsórész tollazatának színe tiszta fekete.
Sötét, lehetőleg fekete legyen a pihetollazat.
„ . , . A sárga wyandotte.
C s ó r: Elenksarga. J
A szem, taraj, arc, áll- és füllebeny, láb és lábujj színe egyezik a fekete wyandotteéval.
Tollazat: A sárga szín váltakozhatik a citromsárga és a bőrbarna (buff) között.
Kerülendő egyrészt a fakult sárga, másrészt a vörös szín. Fehér vagy fekete tollak
hibát képeznek. Kívánatos a tollazat egyenletesen sárga színe. A nyak-, váll- és nyereg
tollak ragyogóbb fénye csak a kakas tollazatában engedhető meg. Különben egyforma
minőségű állatok elbírálásakor azé az elsőbbség, melynek pihetollazata a íegsárgább.
Az ezüst w yandotte. (A feketeszegélyes

ezüstös tollú wyandotte.)
*C s ő r : Szaruszínű ; hol az egész csőr sárgás árnyalatú, hol csak a csőr hegye sárga.
S z e m : Élénk vörösesbarna.
Arc, taraj, áll- és füllebeny : Élénkpiros.
L áb és lá b u jj: Élénksárga.
A kakas tollazata.
F e j : Ezüstös fehér.
N y a k : Az ezüstös fehér (színű) tollak hosszában futó és csúcsban végződő fekete
sáv nem ér le egészen a tollak végéig. Hiba, ha ez a fekete sáv csúcs helyett pettyben
végződik, vagy ha a tollak ezüstös szegélye fekete szélű vagy fekete foltos. A tollak
■csévéje fekete.

H á t : Ezüstös fehér minden fekete vagy barnás (sötét gesztenye) árnyalat nélkül.
N y e re g : Az ezüstös fehér tollakon végigfutó sáv fekete.
M ell és has : Az ezüstfehér tollak egyszerű szegélye zöldzománcos feketeszínű; a.
mellen le a combig a szegélyek rajza feltűnően szabályos. A dupla szegély vagy a
szegély szélének vöröses színe kifogás alá esik.
Comb és hátsórész: Fekete vagy sötét palaszínű, halvány ezüstös árnyalattal.
A tollak szegélye a térdízületnél és a combok külső részében is élénken (tisztán) rajzolt.
V á ll: (Felsőszárny.) A váll legfelsőbb tollai feketén szegélyezett ezüstfehér színűek.
Maga a váll ezüstös fehér.
S z á rn y : A szárnyjedötollak szabályos szegélyei legkevesebb két élénken határolt
fekete sávot képeznek; az elsőrendű szárnytollak belső része fekete, külső részének
széles szegélye ezüstös; másodrendű szárnytollak belső része szintén fekete, külső része
pedig széles ezüstös sávot alkot; a sáv széle fekete.
F a ro k : Zöldes zománcú feketeszínű.
M egjegyzés: A szín árnyalatánál lényegesebb annak élénksége és egyenletessége..
A to jó tollazata..
A tojó nyak, comb és a hátsórész tollazatának színe a kakaséval ugyanegy. A mell
hát- és a szárnytollak hasonló szinűek, mint a kakas mellének tollazata. Az első- és
másodrendű szárnytollak színre nézve szintén egyeznek a kakaséval.
F a ro k : Zöldzománcos feketeszínű, a fekete farokfedőtoliak közepe ragyogó ezüstfehér..
Az alapszín élénksége és egyenletessége, a szegélyek szabályos rajza a tollazat
minden részében lényeges kellék.
Az aranyszínű wyandotte. (A feketeszegélyes

aranysárga tollű wyandotte.)
Az aranyszínű wyandotte tollazatának színe és rajza — az aranyos vörösbarna
alapszínt kivéve — az ezüstszínűével teljesen egyforma. A helyes alapszín kitenyésztése
nagyon nehéz; legtöbbször világos és foltos vagy tűlsötét (mogyorószínű) és tompa
fényű, amikor is a szegélyek rajza nem eléggé szembetűnő. A fekete szegélyek szélének,
fehéres vagy vöröses árnyalata gyakran fordul elő a wyandotteok e színváltozatánál.
A fogolyszínű wyandotte.
C s ő r: Szaruszínű, a csőr hegye sárgás árnyalatú.
S z e m : Élénk vöröses barna.
Taraj, arc, áll- és fiilleben y: Elénkpiros.
Láb és lá b u jj: Élénksárga.
A kakas tollazata.
F e j : Vörös.
N y a k : Narancs- vagy aranyosvörös, az egyes tollak közepén ragyogó (fényes)
fekete csík fut csakiíem a tollak végéig. A hát és váll felé a tollak alapszíne halványul.
H á t és v á ll: Élénkvörös. Hibás a bibor- vagy a gesztenyeszínű árnyalat.
N y e re g : Narancs- vagy aranyosvörös. Az egyes tollakon végigfutó csík fekete.
M e ll: Fényesfekete, vöröses pettyek nélkül. A mell pihetollazata, sötét palaszínű..
(Egy évnél idősebb állatoknál a mell tollazatában előforduló vöröses pettyek a vedlés-
alkalmával rendszerint eltűnnek. A fordító megjegyzése.)
Törzs, has, comb és hátsórész: Fekete, olykor kevéssé vörösen pettyezett. A pihe
tollazat sötét palaszínű.
S z á rn y : A szárnyfedőtollak a szárnyon keresztbefutó és élénken határolt fekete
zöldes fényű sávot képeznek. Az elsőrendű feketeszínű szárnytollak külső széle vöröses

305
barna. A másodrendű szárnytollak külső része vöröses-barna, belső része és alsó széle
fekete. A szárny csukott állapotában csak az élénk, vöröses-barna szín látható.
A tulajdonképpeni farok-, a fa ro k fed ő és a sarlótollak színe ragyogó fémzománcos
fekete.
F e j : Barna. A to jó tollazata.
N y a k : Aranyossárga, tollak rajza tiszta és élénk, a sáv fekete.
A hát, váll, mell és a törzs tollazatának alapszíne világos (élénk) b arn a; a több
szörös szegélyű tollak élénk rajza az egyes tollak alakját követi; a szegélyek sötétbarna
színűek. Az alapszín sárgás vagy téglaszínű árnyalata lényeges hiba.
H átsórész és h a s : Sárga vagy vöröses árnyalattól mentes barnaszínű. A tollak
rajza bár halványabb a tollazat többi részében, mégis kívánatos, hogy minél élénkebb
legyen.-
C o m b : A tollak alapszíne barna, a szegélyeké sötétbarna. Az élénk rajz nagyon
kívánatos.
S z á rn y : A szárnyfedőtollak szín és rajzban a mell tollazatával egyezőek. Az első
rendű szárnytollak alapszíne fekete, a tollak külső széle barna. A m ásodrendű szárny
tollak belső része fekete, külső része barna. Ha a szárny csukva van, csak a barna szín
látszik. Megkívámatik, hogy a szárnytollak rajza lehetőleg tiszta és élénk legyen.
F a ro k : A belső farktollak feketék . vagy feketés-barnák. A farkfedőtoliak közül
különösen a legfelsők — szamra kettő — élénken rajzoltak. Az alapszín ugyanaz, mint
a mell és törzsé.
Az ezüstszínű, rajzo lt tollú w yandotte.

F ej és láb az ezüst vagy arany wyandotteéval egyező.
T ollazat: A kakas tollazatának alapszíne ezüst-, a tojóé acélszürke. Az alapszínt
és a tollak szegélyeinek sötétszürke színét kivéve, a tollazat többi részének színe és az
egész tollazat rajza teljesen egyforma a fogolyszínű wyandotteéval.
C olum bia w yandotte.

F e j : Kivéve a csőr színét, mely vagy sárga vagy szaruszínű, a fej és a láb a
fekete wyandotteéval egyező.
_ . _ , , A kakas tollazata.
F e j : Feher,
N y a k : A fehér tollakon végigfutó csík fekete. Hiba, ha e csík pettyben végződik,
vagy ha a tollak széle feketés árnyalatú,
S z á rn y : Elsőrendű szárnytollak vagy tiszta feketék vagy feketék és csak a toll
széle fehér, a másodrendű szárnytollak belső része fekete, külső része fehér.
F a ro k : Ragyogó zöldes-fekete. A farkfedőtoliak néha fehéren szegélyezettek, néha
nem. A tollazat többi része gyöngyfehér, pettyek nélkül.
A pihetollazat vagy palaszínű vagy kékesfehér vagy fehér.
A kékszegélyes tollú w yandotte.

F ej és láb a fekete wyandoiteéval egyező.
A kakas tollazata.
A la p szín : vöröses-barna, a szegélyek színe kék.
Nyak- és nyeregtollazat: A tollak hosszában futó csík határozottan kékszínű. Petty
vagy a tollak fekete széle lényeges hiba.
H á l és v á ll: Tiszta vöröses-barna, fekete vagy homályoskéktől mentes.

306
S z á rn y : A szárnyfedőtollak tisztán rajzolt szegélye kék.

M e ll: A tollak rajza szabályos, tiszta, élénk. Hiba a dupla, homályos vagy fekete
szegély, a tollak szélének fekete árnyalata.
A combok hátsó részének rajza is szabályos.
H átsórész: Kék, aranyos árnyalattal.
F a r o k : Tiszta kék, fekete és fehér szín nélkül.
A to jó tollazata.
Nyaktollazat és f a r o k : A kakaséval egyforma.
A tollazat többi része: A kakas mellének szín és rajzával egyező. A tollak élénk
rajza a combok és a hátsórész tollazatában is megkívántatik.
A fehérszegélyes sárga tollazatú w yandotte.

C s ő r: Sárga vagy szaruszínű ; utóbbi esetben a csőr hegye sárga.
S z e m : Vöröses-barna.
Taraj, áll- és fü lle b e n y : Elénkpiros.
L á b : Sárga.
A kakas tollazata.
Ragyogó, élénksárga; a szegélyek színe fehér. A nyak- és a nycregtollak hosszában
futó sáv fehér. A mell és a combokat fedő tollak szegélye szabályos és tisztarajzú.
A szárnyfedőtollak szegélye tiszta fehér, a rajz élénken határolt; a másodrendű szárny
tollak belső része fehér, külső részének szegélye pedig ragyogó sárgaszínű.
A farok , hátsórész és á pihetollazat tiszta fehér. (A legújabb törekvések arra
irányulnak, hogy a farktollak sárga szegélylyel bírjanak. A fordító megjegyzése.)
A to jó tollazata.
A nyak, fa ro k és a hátsórész tollazata a kakaséval egyforma. A ragyogó sárga
színű mell-, hát- és szárnytollak fehér szegélye szabályos. '
A párnák tollazatának szegélyrajza a farkfedőtoliakon folytatódik.
A fekete wyandotte. B ír á ,a t i P o n to k '

S zín: fedőtollazat 20; pihetollazat 15 32 Nagyság ___________ 15
Típus ............. — 20 Lábszár és láb— . . . _ ... 10
F e j : taraj 1 0 ; a többi rész 5 15 Kondició . .. ............................ ... 8
Í00
A kékszegélyes tollazatú wyandotte.
Kakas.
M ell... ........................ —.............................. 20 Nagyság és kondíció . .. . .. 12
F e j : taraj 8 ; áll- és füllebeny 8 ; többi Hátsórész . .. ... .............. . .. 10
rész 3 - ............: 19 Nyak ... ............. 8
H át és szárny . . . ... 13 Lábszár és láb ..................... 5
Farok _. _______ . . . 13 ÍÖÖ
Tojó.
Mell 25 Hátsórész ........... 10
H á t _____________________________ . . . 12 Farok ... _______ . . . ... 8
Nagyság és kondició 12 Nyak ._ -------- ... ... . . . ........ 8
Fej: áll- és füllebeny 5 ; többi rész 5 10 Lábszár és l á b ... .......................... 5
Szárny ............... 10 100

307
A sárga wyandotte.
S z ín ....................................... 30 Mell ......................................... 5
F e j : taraj 8 ; áll- és füllebeny 8 ; többi S z á rn y __ ________-................ ...... . .. __ 5
rész 5 ... 21 Farok __............ —........... .......... 5
Nagyság és kondició ... ................... 14 Nyak.... ....................................................... . 4
H át ____________ 6 Hátsórész ............................... ................. . 4
Lábak ............ . .. . .. 6 100
A fehérszegélyes sárgatollú wyandotte.

Kakas.
Mell és comb . ... . . . 20 Hát és szárny.................................... .......... 12
Farok . .. ... ... 15 Nagyság és kondició ............................ 11
' F e j: áll- és füllebeny 6 ; többi rész 8 14 Hátsórész és pihetollazat. .. .............. 10
Nyak és nyereg ... ... _____ .. 13 Lábszár és láb.......................................... ... 5
100
Tojó.
Mell ... 20 Nagyság és kondició ....................... 11
H át __ _____ ________ _____ 15 Szárny . . . _____ ____________________ 10
Farok . .. .............. .............. _. 15 Hátsórész . .. ... . .. ........................ ... 10
F e j: á l l-és füllebeny 6 ; többi rész 8 14 Lábszár és lá b ... ............................... 5
100
Columbia wyandotte.
Törzs tollazatának színe .............. ....... 25 Típus .................. ............... .............. 10
Nyak- és nyeregtollazat ........................ 24 Lábszár sé láb ... . . . ............................... 5
Nagyság és kondició________ ______ 15 F aro k ........................ ... ................. 5
F e j : taraj 5 ; áll- és füllebeny 5 ; többi Szárnyak tartása _____ ________ ___ 4
rész 3......— — ............................... — 12 100
.
Az arany- és ezüstszínű wyandotte.

F e j: taraj 8 ; áll- és füllebeny 6 ; többi S z á rn y ............ ........................... ................. 12
rész 5 ... —.................... . .. ............ 19 Nyak . .. . . . — . .. . .. . . . ... 8
M e l l .. ._____ ________________ . .. 14 Farok ................................................... 7
_
H át _ ... ..................... . 14 Hátsórész ............. . .............. ................ 6

Nagyság és kondició..................... .......... 14 Lábszár és láb— ... — — . .. — 6
100
A fogolyszínű wyandotte.
Kakas.
F ej: taraj 8 ; áll-és füllebeny 6 ; többi M ell... . . . . . . ._ — 10
rész 5 . .. — ... _ 19Szárny ............. ... 10
Nagyság és kondició ......... . . 14 Hátsórész ...................... ... . .. ... ... 8
Nyak ____ __________ ____ ... . .. 12 Lábszár és lá b .. ......................... ... 8
H á t... . ... — . 12 Farok ............ . . . ______ . .. 7
100
Tojó.
F e j : taraj 6 ; áll- és füllebeny 6 ; többi . Szárny . .. _ 13
rész 5_. ... .............. .... . 17 Nyak . .. . .. . 8
Nagyság és kondició . .. 14 Lábszár és láb. 8
M ell... 13 Farok ... . .. . 7
H át 13 Hátsórész . 7
100
20*

Az ezüstszínű rajzolt tollú wyandotte.
Kakas.
F e j : taraj 8 ; áll- és füllebeny 6 ; többi H á t .......................................... ....................... li
rész 4 .. — — - — 18 Szárny ............. ...................... 11
Nagyság és kondició .................. 13 Hátsórész ___ . ... . .. ... ... 10
Nyak 11 Lábszár és láb . ........... 8
Mell 11 Farok ....................................... — 7
IÖÖ
Tojó.
Mell. . ................. . .. 16 Lábszár és láb.-............ 10
Nagyság és kondició ... ........... . . . 14 Típus ... — . . . ........ .......................... — 10
Hát és sz á rn y ................. 13 F e j: áll- és füllebeny 5 ; többi rész 4 8
Nyaktollazat ... . .. . .. . . . ------------- 10 Farok ____ — ............ - 5
Párna . . . _____ _. ■... __ - 10 Hátsórész . .... .. 4
IÖÖ
Fehér wyandotte.
F e j: taraj 8 ; áll- és fiíllebeny 8 ; többi Hát _.. -------- 10
rész 6 ... ... — .. .. ... ... '20 Szárny ... ... .. 10'
Nagyság és kondició . .. 22 Farok — .. 8
Törzs ........................... — — . 12 Lábszár és láb.. 8
Nyak .. ... ______ — ... - — 10 100
Lényeges hibák.
Legcsekélyebb nyoma a toll vagy pihének a lábon ; állandó fehér- vagy sárga-
fol+os fül, különösen ha ezen sárga vagy fehér folt a fül felületének harmadrészénél
nagyobb területet foglal e l ; más, mint rózsás taraj; konyuló vagy a látó képességet
akadályozó túlszéles taraj; ferde farok; hibás alkatú c s ő r: görbe h á t; másszínű, mint
sárga láb. (Kivételt képeznek az idősebb állatok, melyeknek lábszíne kifakul és gyakran
szalmasárgává válik.) Lényeges hiba továbbá a feher wyandotteok tollazatában az idegen
színű to ll; az ezüst és arany wyandotteok alapszínében a fehér folt vagy petty; a fehér
szegélyes sárgáknak fekete farktolla, kék- vagy sziirkeszínü toliszegélye; végül a kék
szegélyes tollú és fogolyszínű wyandotteoknak fehér farktollai.

XIII.
Baromfibetegségek.
Bonctan.
A barom fibetegségek óriási károkat okoznak évente, ezért érdemes
a gazdának ezekkel, valamint a védekezési és gyógykezelési eljárásokkal
megismerkedni, hogy az állatorvosi rendelkezéseket okszerűen keresztül
tudja vinni és ha szükséges, maga is tudja
beteg baromfiait kezelni. Óvakodjunk azon
ban a kuruzslásoktól és hacsak lehet, vegyük
igénybe az állatorvos tanácsát. H ogy a b e
tegségek természetével és a védekezési, vala
mint a gyógykezelési eljárásokkal tisztába
jöjjün k, szükség van arra is, hogy az állati
testet legalább főbb részeiben ismerjük. Ezért
bemutatjuk a fontosabb
szerveket. A 216. számú
képünk bemutatja a tüdőt.
A a hangrés, B a légcső,
C a tüdőlebeny, D a
borda nyomásától eredő
bemélyedés. A légzési
szervek mellett a legfon
tosabbak az emésztőszer
vek vagyis a tápcsatorna,
amelyet a 217. számú
képünkön mutatunk be.
a a bárzsing, b a begy,
c a gyom or, d a zúza,
e a vékonybelek, / a
vastagbelek. Ebben az
emésztő csatornában tör
ténik a felveft eleség m eg
216. sz. ábra.
A tüdő. A hangrés.
emésztése. A 218. számú
B légcső. C tüdő képünk bemutatja magát 217. sz. ábra. Bélcsatorna.
lebenyek. D a borda a bárzsing, b begy, c gyomor,
nyomásától eredő
a begyet, amely tulajdon
d zúza, e vékonybelek,/vastag
bemélyedések. képpen a barom fiak fo belek.

gazatát képviseli. Itt történik t. i. a
keményebb természetű eleség puhí-
tása. A képen az ű-val jelölt rész
a begy fölötti bárzsingrész, b pedig
a begy alatti bélrész. A 219. számú
kép bemutatja a baromfi testének a
belső szerveit, természetes elhelyezke
désében. 1. a szív, 2. a máj, 3. a
lép, 4. az epehólyag, 5. a belek,
6. a hasnyálmirigy, 7. a zúza, 8. a
máj, 9. a gyom or. Az 220. számú kép
bemutatja a ka kas nem ző-és húgy szer
veit. 1. a mellékherék, 2. herék,
3. vesék, 4. ondóvezeték, 5. húgy
vezeték, 6. végbél, 7. húgycsőnyílás, 218. sz. ábra. A begy.
8. ondóvezetéknyílás, 9. kloaka, 10. a a begy fölötti bárzsingrész.
b a begy alatti bárzsingrész.
a kloaka széle. A 221. számú képen
láthatók az ondószálcsák, amelyekkel a tojások m egterm ékenyítése
történik. Ezek felhaladnak a tojócsövön, áthatolnak a pete burkán és így
megtermékenyítik a tojáso
kat. A 222. számú kép b e
mutatja a tojócsatornát a
peteíészekkel egyetemben.
a a petefészek, b a tüszők,,
c a tojócső tölcsére, d a
tojás sárgája, amint a fehér
jével lesz körülvéve, / a
készre kialakult tojás, g a
mészmirígyekkel bíró to jó
csőrész, a teljesen kialakult
tojással és A a tojócső nyí
lása a végbélbe. A 223.
számú kép bemutatja a csont
és az izomrendszer össze
függését, hogy hogyan kap
csolódik a hús a csonthoz.
A kép mutatja az izmot, az
int és a csontot. A az eredő
pont, B a hozzákötés innal,
C, ű , £ csontok, amelyek-
zm . SZ. aura A ÍO Deiso szerveK nek érintkezési vonalai az
1 a szív; 2 a m á j; 3 lep ; 4 epehólyag;5belek; .
6 hasnyálmirigy; 7 zúza; 8 m á j; 9 gyomor. ízületek.

311
A fertőzés és védekezés.
Amióta csak az em ber barom fit tart, m indig voltak barom fibeteg
ségek is, amelyek gyakran sok gondot okoztak. A járványos baromfi,,
és általában az állatbetegségekből eredő kárt, a legcsekélyebb fokra
szoríthatná a közönség, ha a védekezési eljárásokat jó l megtanulná és-
szigorúan keresztülvinné. Ha a faluban
a felvégen m egdöglik járványos betegség;
miatt egy tyúk, akkor ugyanebben a b aj
ban nem egy alvégi házból való tyúk
fog elhullani, hanem a szomszédok tyúk
jai, mert ezek elkapják a bajt, s így
szinte házról-házra, udvarról-udvarra terjed
a vész, míg az alvég legutolsó házához,
nem ér. Ahol a falu mellett folyó, vagy
patak folyik el, biztos, hogy a döglött
csirkéket ide beledobják, hogy ússzanak
el. A víz a holttestet valahol kidobja a
partra, a szomszéd vagy egy távolabbi
faluban. Persze a kacsák menten neki
esnek, csipkedik, ráncigálják, esznek is
belőle, de haza is viszik a betegséget.
Hozzájárul ehhez még, hogy a baromfi
betegség egyszersmind madár betegség
is. így elkaphatják a különféle vadmada
rak, amelyek azután széthurcolják a b ajt
a tanyákra, sőt még továbbra is. Igaz,
hogy a madarakra nem olyan veszedel
mesek a barom fibetegségek, de be van
bizonyítva, hogy terjesztik a bajt. Ha már
most az a bizonyos felvégi háztulajdonos,
akinek a baromfiai 'egelsőbben m egbete
220. sz. ábra. gedtek, rögtön bezárta volna és nem
A kakas nemző- és húgyszervei.
engedte volna ki őket, sem az utcára, de
i mellékherék; 2 herék; 3 vesék;
4 ondóvezeték; 5 húgyvezeték; még az udvarra sem, akkor a vész nem
6 végbél; 7 h ú g y c s ő n y í l á s ; terjedhetett volna el, mert a beteg kakas
8 ondóvezetéknyílás ; 9 kloaka ;
10 a végbélnyílás széle. nem udvarolhatott volna a szomszéd
egészséges tyúkjának, hogy ezzel bajt-
hozzon a nyakára. De a madarak és főleg a verebek sem hurcol
hatták volna szét, elpotyogtatva itt is, ott is néhány betegségcsirát.
Tessék csak elgondolni, mennyi vagyont lehet ennek megakadályozá
sával megmenteni. Azt mondják, hogy régente nem voltak barom fi
betegségek. De mi azt mondjuk, hogy igenis voltak, a különb

312
ség csak az, hogy ma sokkal több baromfit tartanak az emberek. Azelőtt
csak akkora volt az állomány, amennyi barom fiterm ék a háztartásban
kellett, ma már azonban a kereskedelemnek dolgozunk. A baromfi
forgalom ma már óriási nagy. Nemcsak az udvarra kerülő idegen
barom fi, hanem a piacról eladatlanul hazahozott csirke, sőt a csizmá
hoz tapadt barom fitrágya is okozója lehet a baj felléptének. A gyors
vasúti közlekedés hozza és viszi a barom fibetegségcsirákat, de a főoka
a sok barom fibetegségnek, hogy a m egnövekedett állomány és a m eg
növekedett veszedelemmel szemben a gazdák semmit sem tesznek a
betegségek leküzdé
sére és így nem csoda,
ha évről-évre jobban
terjed a vész és egyes
községekben többször
is fellép.
A barom fiállo
mányban a legnagyobb
kárt a járványos b e
tegségek okozzák, a
melyeket az egyes
állatok fertőzés útján
kaphatnak m eg eg y
mástól. Fertőzés alatt
értjük azt az állapo
tot, am ikor a betegség
csirái az állati testre
vagy annak belsejébe
kerülnek. Az a tyúk,
221. sz. ábra. Ondószálcsák.
amely most a szemét
dom bon kapargál, most m ég egészséges, de ha m egfogom és kolera-
bacillust oltok a vérébe, akkor már be van fertőzve, a betegség csirái
már benne vannak, ott fejlődnek is már, hogy ezután az egész szerve
zetet tönkretegyék. A fertőzés lehet természetes és mesterséges. Előbbi
alatt azt értjük, ha az állat önmaga, valami úton-módon magába szedi
a csirákat. U tóbbi alatt pedig azt, hogy az em ber szándékosan közre
működik abban, hogy valamely betegségcsira az állat testébe bele
kerüljön. Betegségcsiráról csakis a járványos betegségeknél szoktak
beszélni, mert ezeket vagy legalább ezeknek a legtöbbjét, valamilyen
rendkívül kicsiny növényi élő lény okozza és ezeket szoktuk csiráknak
nevezni. Sok betegségnek a természetével nem voltak tisztában az em be
rek, am íg a nagyítóüveget, vagyis a górcsövet fel nem találták. Amikor
az állatok vérét ezzel a górcsővel megvizsgálták, látták, hogy millió meg

313
millió apró lény (gomba), úszkál benne, amelyek az egészséges állatok

véréből hiányzanak. Rájöttek, hogy ezek az apró gom bák nem egyformák,
hanem minden betegségnek megvan a maga külön gom bája, amelyet
ha átoltanak egy másik állatra, m egkapja ugyanazt a betegséget. Ezeket
az apró gom bákat elnevezték baktériumoknak, bacillusoknak vagy mik
robáknak. A fertőzésnél tehát ezek az apró gom bák jutnak az állat testébe.
Ebben a tekintetben fon
tos szerepet játszik a haj
lam. Némely állatnak
hajlama van ilyen beteg
séghez, a másiknak más
hoz. Ha a baromfit jó l tart
juk, ha az korai kelésű,
egészséges szülőktől szár
mazik és nem 'rokon
tenyésztésből ered, sokkal
ellenállóbb lesz, mint az
olyan, amelyet például a
tetvek elcsigáztak. Ré-
gente az em berek azt
hitték, hogy a betegségek
főleg a meghűléstől szár
maznak. Ma már tudjuk,
hogy ez nem igy van,
de tudjuk azt is, hogy a
meghűlés alkalmassá teszi
a szervezetet, hogy benne
a bacillusok m egéljenek.
A meghűlt és gyulladásos
helyek valóságos m eleg
"222. sz. ábra. A tojás kép ágyát képezik a bakté
ződése. a petefészek; b tojás
riumoknak, ezért okosan
sárgák, mint peték; c a
tojócső tölcsére; d, f a berendezett ólakkal, huzat 223. sz. ábra. Izom, ín
fehérje körülveszi asárgáját;
tól ment kaparóhelyekkel és csont. A eredő pont.
g a tojáshéj képződése ; B hozzákötés ínnal. C,
h végbélnyílás. kell a baromfit meghűlés D , E csontok.
ellen védeni. — Ha már
most ilyen bacillusok belekerültek a baromfi vérébe, akkor az állat
meg van fertőzve. Azonban ne gondoljuk, hogy a betegség azon
nal kiüt rajta. Eltelik néha hosszabb idő is, míg a betegség erőt
tud venni a baromfin és azt az időszakot, amely a fertőzés idejétől
-a betegség kitöréséig elterjed, lappangási időszaknak nevezzük, mert
eb b en az időben a betegség csak lappang az állat szervezetében.

314
Ennek a tartama sok mindenfélétől függ. Meghűlt, rosszul tartott

és nevelt baromfinál hamarább jár le, mint ép, erős állatoknál.
A lappangási állapot nagyon veszedelmes, mert a leggyakorlottabb
szem, a legügyesebb állatorvos sem tudja észrevenni, van-e valami
baja a baromfinak vagy sem s ilyen látszólag egészséges baromfiakkal
történik legkönnyebben a betegség széthurcolása. Ebből lehet azután
megérteni, miért rendeli a törvény, hogy olyan udvarból, amelyben
járványos elhullás történt, még a látszólag egészséges állatokat sem
szabad kiereszteni vagy pláne eladni, mert a betegség bennük lappang;
224. sz. ábra. Szász-féle vaccinával beojtott baromfiak az ojtás után.
és nem lehet tudni, mikor fog kitörni. Nagyon sok háziasszony járta:,
már m eg azzal, hogy vett a piacon egy szép búbos tyúkocskát, amelyet:
a gazdája csak azért adott el, hogy a többivel el ne pusztoljon. Amint
a búbos tyúkocska hazakerült új otthonába, kitört rajta a baj és nem
csak maga hullott el, hanem befertőzte az egész község állományát is.
Nemcsak a baromfinál, de más háziállatnál is tapasztalhatta már
a tenyésztő, hogy egyes állatok m egkapják ugyan a bajt, de kilábalnak
belőle s ezek azután olyan edzettek lesznek, hogy vagy soha vagy csak
egy jó darab idő múlva fog rajtuk újból a betegség és még akkor
sem betegszenek meg, ha ugyanaz a járvány újból fellép. Ezeket idegen

315
szóval jelölik és immunis állatoknak nevezik, ami annyit jelent, hogy

rajtuk nem fog egy bizonyos betegség. H ogy ezek az állatok miért nem
kapják m eg többé a betegséget, annak sok oka van, amelyet mind vala
mennyit nem mondhatunk el, csak annyit jegyzünk meg, hogy egyrészt
a szervezet ellenállóképessége növekedik a betegséggel szemben, más
részt a bacillusok, amelyek a vérben vannak, olv sok bom lási anyagot
termeltek, hogy az további elszaporodásukat gátolja, úgy, hogy ha friss
bacillusok kerülnének is újból a vérbe, ezek itt nem tudnak megélni,
hanem elpusztulnak. Ez nagyon fontos felfedezés volt, mert ebből
fejlődött ki az ojtás vagy védőojtás, ahogyan mondani szokták. Az ojtással
a vért alkalmatlanná tesszük, hogy benne a bacillusok m egéljenek és
betegséget előidézzenek. Másrészt az ojtással a bacillusokat meg is
ölhetjük. Egyik-m ásik ojtás hosszú időre, néha az egész életre hat.
A barom finál csak néhány hónapra védi m eg az állatot a betegség
ellen, de ez teljesen elegendő arra, hogy a kellő fertőtlenítéssel és
tisztogatással a baj további elterjedésének elejét vegyük.
Ú jabban ojtással mesterségesen m egbetegítik az állatokat, miáltal
a vérbe került bacillusok annyi mérges anyagot termelnek, hogy nem
fertőződhetnek hosszabb ideig. Az állatok a beoltás után megbetegsze
nek ahogy 224. sz. ábránkon látható. Ezek az ojtószerek ú. n. vaccinák.
Szász Alfréd és M anninger tanárok fedeztek fel a gyakorlatban jól bevált
ilyen vaccinákat.
Azt lehet mondani, majdnem kizárólag az emésztőszervek útján
történik a fertőzés. Tudjuk, hogy a baromfi folyton a földön kapargál,
keresgél és az ételben sem válogatós, sőt a legszivesebben kapargál a
szemétdombon. A kacsa különösen minden piszokba beledugja a csőrét
és m eg is eszik mindent, ami csak belefér a torkába. Emellett oda
ürít, ahol épen rájön és ha kisvártatva ott talál egy szemet, bizony
nem sokat töri a fejét, hanem felszedi ürülékestől együtt. Ilyen körül
mények között könnyen elgondolható, hogy az udvaron a beteg
barom fi egy-kettőre befertőzi a többit mind. De nemcsak az ürülékkel,
hanem a testnek mindenféle egyéb váladékával is terjesztik a betegséget,
így különösen az orrváladékkal, a takonynyal. A legtöbb baromfi
betegségnél erős orrfolyás áll elő, amelyet a többi baromfiak szinte
élvezettel csipkednek fel, hogy azután szintén elkapják a bajt. Nagy
hiba az asszonyoktól, hogy ha betegségre gyanús, gubbasztó baromfit
vágnak le, odadobják annak beleit a többi baromfinak. Ha már most
történetesen valami járványos baja volt ennek az állatnak, akkor biztos,
hogy a belek elfogyasztása által a többi is elkapja.
Nagyon rossz szokás az eldöglött baromfit átdobni a kerítésen a
szomszédba, vagy a lábánál fogva felakasztani egy fára. Ez a kettő a
legalkalmasabb mód a baromfivész terjesztésére, mert a döghús csak

316
hamar el kezd rothadni s a többi barom fi cafatokban szétszedi, megeszi,

a betegségcsirákat széthordja az eső és a szél s így terjed azután a
vész az egész környéken. A barom fidögöt a legjobb elégetni, mert a
baktériumok életereje annyira szívós, hogy a földben a legerősebb téli
hideget is kibírják és tavasszal felszínre kerülve, újból befertőzik a
megmaradt vagy újonnan beszerzett állatokat s élőiről kezdődik a baj.
Innen van, hogy egyes községekből, amelyekben a lakosok nem taka
rítják el szakszerűen a hullákat, úgyszólván, sohasem pusztul ki a
baromfivész, hanem m indig csak a baromfi.
Hogy a vész sokszor oly nagyarányú pusztításokat vihet véghez a
gazda udvarán, annak főleg ő maga az oka, mert nálunk közönségesen
nem folyik tenyésztés a gazda udvarán, hanem csak baromfitartás.
Évente kimustrálják pl. az öreg tyukokai és a szaporulatból meghagy
ják, mondjuk, a legszebb jércéket és hozzácsapják a törzsállományhoz.
De nem gondolják meg, hogy ezek a jércék leányai, testvérei, vagy
egyéb rokonai a kakasnak, s így rendszertelen rokontenyésztést űznek.
A rokontenyésztés következtében elcsenevészednek az állatok s a gyenge
szervezet hajlam os lesz mindenféle betegség iránt. A- gazdának tehát
gondoskodnia kell vérfrissítésről, ha egészséges állatállományra akar
szert tenni. Mert nem csak a rokonok párosodását kell elkerülni, hanem
gondos tenyészkiválasztást kell űzni. Csak a legszebb, a legjobb é s ,a
legerősebb állatokat szabad továbbtenyésztésre felhasználni, m indig szem
előtt tartva, mit akar az em ber elérni, húst, tojást, vagy szép tenyész
állatot. Nagyon nagy hiba, hogy a gazdasszonyok a korai kelésű csir
kéket mind eladogatják, mert ezekért többet adnak a piacon, a tenyész
tésre csak késői kelésből hagynak m eg néhányat. Ezek a késői kelések
nem tudnak teljesen kifejlődni az ősz beálltáig, s ennek folytán csene-
vészek maradnak és fogékonyak lesznek a betegségek iránt, sőt biztosra
lehet venni, hogy az utódaik sem lesznek erősebbek. A március-áprilisi
kelésű csirkék ősszel már teljesen fejlettek, némelyik már tojik is, ezek
nek nem árt a hideg, így tehát ezeket kell továbbtenyésztésre fel
használni.
A betegségek fellépésének oka lehet a rossz ól, a helytelen gondo
zás, ezért igyekezzünk baromfiainknak jó ólakat építeni és gondoskod
junk kaparóhelyiségről is, ahol zord időben meghúzhassák magukat.
Az udvaron ne hagyjuk heteken át heverni az ürüléket, hanem minél
gyakrabban söpörjük össze, az ólakat is minél gyakrabban tisztítsuk ki,
különben a betegség állandóan fertőzve tartja a talajt és sohasem fogunk
a baromfivésztől szabadulni. A keltetés és a nevelés hibái is gyak
ran betegségekben bosszulják m eg magukat, mert gyenge állatokat
eredményeznek. Például a régi keltetőtojásokban levő csira nem olyan
erős, mint a frissekében és az ezekből kikelt csibék rendszerint nyomoré-

317
kok, vagy legalább is gyenge életképességűek. A nevelésnél, hogyha

a kis csibéket el hagyjuk férgesedni, ha nem etetjük őket rendesen, ez
szintén arra fog vezetni, hogy fogékonyakká lesznek a legkülönfélébb
betegségek iránt. A baromfiakat szintén jól kell etetni és itatni, mint a
többi haszonállatokat, mert különben elgyengülnek és m egbetegednek.
Általában azt lehet mondani, hogy a barom fibetegségek ellen könnyű
védekezni és ez nem is olyan költséges. Csak törődni kell a baromfival és
legalább akkora gondot kell rá fordítani, mint a nagy állatokra. De ha
lenézzük a baromfit, s a tenyésztést csak mellékfoglalkozásnak tekintjük,
akkor ne csodálkozzunk, ha gondatlanságunk a baromfivész pusztítását
vonja maga után, amely végeredményben mégis csak érzékeny kárt
okoz. A tenyésztőnek tehát védekeznie kell a vész fellépése ellen, ami
ben segítségére vannak a kormány által életbeléptetett állategészségügyi
intézkedések, amelyek nem azért vannak, hogy kellemetlenségeket
okozzanak, hanem, hogy a gazda javát szolgálják. Láttuk, milyen
könnyen lehet a betegséget behurcolni idegen baromfival. Ezért gyana
kodva kell minden újonnan vett állatot fogadni. Ha tudjuk, hogy az
idegen baromfi veszedelmet hozhat a házba, nem fogjuk rögtön a
többi közé ereszteni, hanem előbb 8 —14 napra külön zárjuk, úgy,
hogy ne érintkezhessen a többiekkel, s csak akkor fogjuk kiereszteni, ha
meggyőződtünk, hogy tényleg nincs semmi baja. Ezt megteheti min
denki. Ö reg deszkákkal és lécekkel bárhol el lehet keríteni egy kis
kifutót. Az elkülönített barom fi etetésénél és gondozásánál is óvatosan
kel! eljárni, nehogy az ürülékkel és szeméttel kihurcoljuk a vész csiráit
az udvarra.
Nehezebb dolog az egészségesekét m egóvni a bajtól, ha már a saját
állományunkban is felütötte a fejét a járvány. Rendesen azt csinálják,
hogy a betegeket elkülönítik és az egészségeseket ott hagyják a fertőzött
ólban, ahol azután egymásután elhull valamennyi. Ha a faluban fellép
a vész, legjobb elzárni a baromfit, hogy ki ne mehessen az udvarra,
ne szaladgálhasson tág területen, az utcára m eg különösen nem szabad
kiereszteni, hogy ne találkozzon idegen baromfival és ide azután az
elzárt baromfihoz idegen embert ne ereszszünk be, mert ez a csizmája
sarával is behurcolhatja a vészt. Ha azután gondos figyelés mellett lát
juk, hogy egyik-másik kezd gubbasztani, biztosak lehetünk benne, hogy
ezekben a lappangó baj már kitörőiéiben van és ezért az egészségeseket
elvisszük innen a baromfiudvarnak más helyére, vagy kivisszük, ha'
lehet, a tanyára, szóval az egészségeseket különítjük el a betegektől, s
meg fogjuk látni, hogy ilymódon meg tudjuk menteni, ha nem is az
egész állományt, de legalább is a legnagyobb részét. Egyéb védekezési
eljárások közé tartozik az állomány állandó figyelemmel kisérése, az ól
tisztántartása, a helyes etetés, itatás és tenyésztés, végül pedig a kuruzs-

318
lásoktól való tartózkodás. Általában azt tartják, hogy a baromfit nem

érdemes gyógykezelni, hanem rögtön le kell vágni, mihelyt észrevesszük,
hogy valami baja van. Ezt azonban nem lesz célszerű minden esetben
megtenni. Vannak a baromfinak kisebb-nagyobb bajai, amelyektől egy
kis jóakarattal, könnyen m eg lehet szaba
dítani, csak nem szabad a fáradságot saj
nálni. Ha orvosságot adunk be a baiom fi-
nak, akkor ezt háromféleképpen tehetjük:
1. Az eleségben, vagy az ivóvízben. Ez a
legegyszerűbb adagolási mód, de m eglehe
tősen bizonytalan, egyrészt azért, mert hatá
rozott adagot nem lehet így beadni a
barom finak, másrészt, mert legtöbbnyire
otthagyják az orvosságos eleséget és ivóvizet,
amiért is csekély hatékonyságú és csak jóízű
gyógyszert lehet így a baromfinak beadni.
2. Cseppekben nagyobb m egbetegedéseknél
és erősebb hatású gyógyszereknél előnyösen
alkalmazható, csak arra kell ügyelni, hogy
túlsókat ne csepegtessünk az állatok tor
kába, mert ezzel könnyen egyéb bajokat
idézhetünk elő. 3. Pilulákban is adhatjuk 225. sz. ábra. Galandférgek.
be a gyógyszert és ez kétségtelenül a leg
helyesebb eljárás, mert ezzel az adagot pontosan m eg lehet határozni.
A pilulákat könnyű készíteni, a gyógyszert összekeverjük tésztával és
ebből apró golyócskákat formálunk. — A gyógyszerek alkalmazásánál
egyébként legjobb lesz mindig az állat
orvos tanácsát kikérni.
Egyébként a különlegesebb keze
lési eljárásokat, amennyiben szükség
lesz rájuk, az egyes betegségeknél fog
juk ismertetni.
Élősdiek.
Egyike a leggyakoribb és leg
veszedelmesebb bajoknak, hogy ha a
baromfiállományban élősdiek ütik fel
226. sz. ábra. Bélgiliszták. a fejüket, mert ezek igen veszedelmes
betegségeket okozhatnak. Ilyen élősdiek
a 225. számú képen bemutatott galandférgek, amelyek a belek falaihoz
tapadnak. Ezek a galandférgek, vagy pántlikagiliszták szívják az állatok
tápnedveit és belőlük mindig egy-egy íz az ürülékkel elhagyja a
barom fi testét. A galandférgek peték útján szaporodnak, de az a saját-

319
-ságos, hogy ezek a peték, ha barom fiba jutnak, nem kelnek ki, nem
fejlődik belőlük galandféreg, hanem változatlanul keresztülmennek a
bélcsatornán. Ezek a peték előbb valamilyen más állatnak a gyomrába,
beleibe kerülnek és itt, ű. n. hólyagféreggé alakulnak át, keresztül
fúrják a gyomor, vagy a belek falait s a szervezetnek valamely részé
ben elhelyezkednek. Ebben a hólyagban van benne a galandféreg
feje. Különböző apró csigákban és viziállatokban szokott ez a folyamat
végbem enni, s ha a baromfi megeszi ezeket az apró állatokat, a belek
ben kibúvik a hólyagból a fej, beleszívja magát a belek falaiba és
fejlődésnek indul. A védekezésnél elsősorban arra legyen gondunk, hogy
a baromfit a fertőzött vízállásoktól eltávolítsuk, vagy ha ez nem volna
lehetséges, elöljük bennük mésszel a galandférgeket,
úgyszólván közvetítő apró állatokat. Az ürüléket
égessük el. Általában óvatossággal etessük fel a leölt
állatok beleit, m ert ezekkel is terjeszthetjük a bajt.
Gyógyszerül leghatékonyabbnak mondják az aréka-
diót porrá törve, egy állatra (kacsa, lúd) két-három
gram m ot számítunk, sőt ludaknak minden baj nélkül
4 gramm is adható. Az adagolásnál figyelembe kell
venni az állatok korát és erőbeli állapotát. Az areka-
diót üvegben, száraz helyen sokáig el lehet tartani.
Gyógyszertárakban lehet mindenféle egyéb féreghajtó
szereket kapni, amelyek természetesen szintén alkal
mazhatók. Háziszerekül ajánlják a tökmagot, ezen
kívül a felvágott fokhagymát belekeverve a lágy
eleségbe. Hasonló megbetegedést idéznek elő a bél-
227. sz. ábra. giliszták, amelyeket a 226. számú képen mutatunk be.
Légcsőféreg. A bélgiliszták a baromfiak vékony és vastag beleiben
tartózkodnak, főleg tyúkokban, galam bokban talál
hatók. Ha nagyobb m ennyiségben fordulnak elő, étvágycsökkentést,
sápkórt, lesoványodást, hasmenést, levertséget és gyengeséget idéznek
elő. Az eddigi tapasztalatok szerint májustól augusztusig lehet a leg
tö b b bélgilisztát a baromfiban találni. Védekezésül csak a leggondo
sabb tisztaságot lehet ajánlani. A giliszták elhajtására szintén arekadiót
alkalmazhatunk, m elyből 2 gram m nyi port számítunk egy-egy állatra,
s ezt zsemlyével vagy vajjal, pilulába gyúrva adagoljuk. Egyéb
elhajtószereken kívül terpentint (4 — 6 csepp) ajánlatos pilulában
adagolni. A csibéknél szokott előfordulni a légcsőféreg, amely ügy
helyezkedik el a csibék légcsövében, ahogy a 227. számú ábra
mutatja. A gyógykezelésnek m indenekelőtt abból kell állnia, hogy
az egészségeseket elkülönítjük a betegektől, nehogy váladékaikkal b e
fertőzzék ezeket is. Az ólat jó l kell kitisztítani és fertőtleníteni. Lég

320
célszerűbb a férgeket finom szerszámmal, pl. zászlójától megfosztott

galam btollal, amelyet terpentinbe mártunk, eltávolítani. A tollat a
gégefőn át a hangszálak között bevezetjük a gégecsőbe és párszor
m egforgatjuk benne. Használnak erre a célra vékony fűszálat, össze
hajtott lószőröket vagy finom orvosi műszereket, szoktak kátrány- és
kreolingőzölést is alkalmazni, miközben a i állatok kiköhögik a férgeket.
A különböző giliszták elleni védekezésül a következő szabályokat lehet
felállítani: 1. az újonnan vásárolt baromfit tegyük 8— 14 napra
m egfigyelőbe, 2. az élősdieket el kell pusztítani, a leölt állatok beleit,
vagy pláne a hullákat nem szabad feletetni, 3. az egészséges állatokat
el kell különíteni a betegektől, 4. tisztán tartani és fertőtleníteni kell
az ólakat, 5. az eleséget ne a földre szórjuk, hanem deszkákon vagy
edényekben adjuk a baromfiaknak, 6. pocsétákat ne tűrjünk meg a
kifutókban, hanem gondoskodjunk a víz levezetéséről, hogy a talaj
m indig száraz legyen, 7. légcsőféreg fellépte esetén óvjuk a baromfit a
földi gilisztáktól, mert taoasztalat szerint ezek terjesztik.
Rovarférgek.
Valóságos pusztítást okoznak a rovarférgek. A tudomány körül
belül hetvenféle rovarférget ismer, amelyek mind a madarakon és a
barom fiakon élősködnek. Ezek közül körülbelül 34 tetüféleség csak a
baromfin és pedig 8 a tyúkon, 6 a gyöngytyúkon, 4 a páván, 4 a
galam bon, 3 a pulykán, 3 a kacsán és 6 a ludakon élősködik. M inthogy
a rovarférgek kimondhatatlan sok kárt okoznak és jóformán a fő
okozói, hogy falvainkon a barom fijárványok oly könnyen terjednek,
érdemes lesz a küzdelmet ellenük a legnagyobb erélyiyel felvenni.
Minden valószínűség szerint az egész éven át szaporodnak, de külö
nösen teszik ezt nyáron, amikor a nagy meleg kedvez nekik. Legjobban
szeretnek nedves, piszkos, sötét, rosszul szellőzött ólakban tartózkodni
és az egyébként egészség dolgában hiányos baromfiállom ány a legked
vesebb nekik. Teljesen téves az a nézet, hogy az élősködők a piszokból
kelnek életre. Ahol pete nincs, ott nem kelhet ki tetű. A piszok csak
az a kellemes állapot, amelyben jól érzik magukat és szívesen szapo
rodnak. Valam int téves az a nézet is, hogy csak beteg baromfira megy
rá a tetű. Ö röm est megy az rá a makkegészségesre is és m egbetegíti
ezt is. A barom íibolha főleg tyúkokon, galam bokon és sok más
madáron élősködik. A 228. számú ábrán látható a baromfipoloska,
amely rendkívül nagyszámban szokta ellepni az ólakat és különös
előszeretettel támadja m eg a tyúkokat és galambokat. A 229. sz. ábrán
látható az óvantag vagy a kullancs, paklincs, amely a legveszedelme
sebb ellensége a baromfiféléknek. Ezeken kívül vannak egyéb tetvek,
atkák, amelyek a baromfi testén koszhoz hasonló betegséget hoznak létre.
Ezek mind szívják az állatok vérét, de legveszedelmesebb köztük az óvantag,

321
mert ha ez egyszer bevette magát egy ólba, nem lehet belőle kipusztítani.
Kártétele abban áll, hogy amint a 230. sz. ábrán látható, beleszívja magát a
barom fi bőrébe és ott marad, míg csak jól nem lakik. Napközben elbújik
229. sz. ábra. Az óvantag.

228. sz. ábra. Baromfipoloska. Argas reflexus.
az ólak hasadékaiban és csak éjjel mászik elő. A baromfipoloskaâ leg

gyakoribb és a legártalmasabb valamennyi között, igen kicsiny, hosszúkás
vagy gömbölyű, színe feketesárga vagy vörös, aszerint, hogy mennyire
szívta magát tele vérrel. Szin
tén éjjel mászik elő. V édeke
zésül az állatokat olyan ólba
kell elhelyezni, ahol barom
fiak m ég nem voltak. Az
egyes állatokat rovarporral
kell behinteni és állandóan
porfürdőt kell számukra
fenntartani. A porfürdő nem
egyéb, mint egy a földbe
sülyesztett láda, amelybe úti
port, finom homokot, hamut
és rovarport teszünk. Az
ólakat gondosan tisztán kell
230. sz. ábra. Óvantagtól tartani, időnként kimeszelni
megtámadott bőr. s benne mészport széthin 231.sz. ábra. Meszes láb.
teni. Ha az ól nem fából
készült, akkor ként égetünk el benne. Egy köbméter ólterületre
60 gramm ként lehet számítani.
Veszedelmes betegséget okoz egy rühatka s ezt meszes láb
nak nevezik. 231. sz. ábrán látható egy ilyen megbetegedett láb.
A felhámpikkelyek meglazulnak, felemelkednek, azért mert alattuk
kéreg rakódik le. A rühnek ez a form ája az ujjközökben kezdődik s
W in k le r J .; B aro m fite n y é sz té s. 21

322
innen terjed el az egész lábra. Ha a betegséget nem kezeljük, akkor

feltartóztathatlanul terjed tovább, a pikkelyek lassan leválnak, m eg
betegednek az ízületek is, úgy, hogy az állatok csak nehezen tudnak
járni, sőt idővel egyes Ízületek avagy egyes ujjak leválnak. A 232. sz.
ábra mutatja a rühat-
kát. A az egészséges
láb, B a beteg láb, a
két láb közötti rajzok
er
3 pedig az atkát mutat
ják be lábaival és csáp
jaival. A gyógykezelés
nél irányadó elv, hogy
a lábakat fedő kérget
el kell előbb távolí
tani, hogy az atkához
hozzáférhessünk. Evég-
ből tehát a lábakat
o szappanos vízben áztat
o
?r
juk és a lazuló pik
kelyeket leválasztjuk,
de úgy, hogy vérzést
» ne okozzunk. A lábakat
sx* lehet zöldszappannal
c'C
ra bekenni s ezt 12— 24
n
óráig rajta hagyjuk,
hogy a pikkelyek töké
letesen leváljanak. En
nek megtörténte után
a lábakat megszárítjuk
s alkalmas kenőccsel,
orq például 5 % -o s kreoli-
nos kaliszappannal b e
kenjük, amely külö
Co nösen fiatal baromfiak
nál nagyon jó, mert az
atkákat erősen pusztítja
és a bőrt nem bántja.
Szoktak naftalint fel
oldani petróleum ban és ezzel bekenni a lábakat. Ezzel óvatosan kell
elbánni, mert az érzékeny bőrnek hamar árt. Az állat lábát bemártjuk a
folyadékba és olyan helyre visszük, ahol azonnal mozoghat, például
friss szalmával behintett ólba vagy szabad kifutóba. Legjobb ezt a

323
műveletet reggel hajtani végre hogy a gyógyszer az állatok mozgása

következtében túlságosan ne tapadjon a lábakra.
Vannak olyan férgek is, am elyek a baromfiak belső szerveiben élős-
ködnek. Ilyen a 233. számú ábrán lát
ható élősködő. Ez a tüdő hörghólyag-
jaiba veszi bele magát s az ilyen
barom fi már messziről hallhatólag
hörög. Gyógykezelés lehetetlen, a beteg
állatokat le kell vágni. A 234. sz. ábra
a tollak élősködőit mutatja, amelyek
szintén nagy veszedelmet okoznak, mert
a megrontott és megbom lott tollazat
nem nyújt a testnek elegendő védel
met az idő viszontagságai ellen. Nagy
baj, ha ezek a férgek megtámadják a
tenyészállatokat, de még nagyobb, ha
a kis csibéket lepik el. Ha észrevesszük,
hogy ezek feje és nyaka eltetvesedett,
azonnal gondoskodni kell a tetvek el
233. sz. ábra. A baromfiak tüdejében
élősködő féreg. távolításáról, ami legcelszerűbben úgy
érhető el, hogy a csibék fejét és
nyakát rovarporral hintjük be vagy ánizsolajos vízzel bepermetezzük.
Járványos betegségek.
A legnagyobb kárt a járványos betegségek okozzák. Ezek között
is elsősorban a baromfikolera. Ennek okozója egy pálcikaalakú bakté
rium, amelyet 235. sz. ábránkon muta
tunk be. Ez megtalálható minden beteg
állat vérében. A betegséget okozó bak
tériumok rendesen a szájon keresztül a
bélcsatornába jutva létesítik a m eg
betegedést, de ritka esetekben külső
sebekhez társulva idézik elő. A lap-
pangási idő 1— 4 nap. A betegség
lefolyása szerint kétféle alakot külön
böztetünk meg és pedig heveny és idült
alakot. Hevenynek azt nevezzük, ami
kor az állatok minden előzetes beteg 234. sz. ábra. Tetvektől megtámadott
pehelytollak.
ségre gyanús tünet nélkül, hirtelen,
gutaütés módjára elhullanak, vagy pedig, ha a betegség egy-két nap alatt
végez az állattal. Idült alaknak pedig azt nevezzük, amidőn a heveny
tünetek elmúlnak, a betegség elhúzódik s a halál csak 10— 12 napra vagy
21 *
324
m ég későoben áll be. A m egbetegedett állatok elmaradnak a társaiktól,

homályos, csendes zugot keresnek fel, tollaik borzoltak, összekuporodva
gubbasztanak s rajtuk gyakran az egész testre kiterjedő reszketés lát
ható. Szárnyaikat és fejüket legtöbbnyire Ielógatják. Az étvágy csökkent,
a járás támolygó, a szomjúság fokozott, amit tulajdonképen a láz okoz.
A tünetek mindinkább súlyosbodnak, az orrnyílásból híg, nyúlós vála
dék szivárog elő, néha hányást is láthatunk. A lélekzés erősen nehezí
tett és fájdalmas. A taraj és az áll alatti lebenyek elhalványodnak,
később szederjes színűek lesznek. Gyakran fájdalmas görcsök tünetei
láthatók. A betegség vége felé hasmenés lép fel. Az ürülék kezdetben
zöldes színű, bűzös és gyak
ran vércsíkokat fedezhetünk
fel benne. A halál rendesen
görcsök között szokott be
következni, vannak azonban
esetek, amidőn a görcsök ki
maradnak s a betegek m in
denféle tünetek nélkül, csen
desen múlnak ki. A beteg
ség idült alakjánál azt látjuk,
hogy a betegek kevesebbet
és kelletlenül mozognak. Az
eléjük tett ételt nem szíve
sen fogyasztják, elmaradoz
nak társaiktól és sokat alsza
nak. A bélhurut állandó, a
váladék zöldes színű és igen 235. sz. ábra. Baromfikolerabacillusok tyúkvérből,
bűzös. A taraj és az állalatti
lebenyek feltűnően halványak, ami súlyos vérszegénységnek a jele.
Sok esetben egyes ízületekben forró, fájdalm as duzzanat fejlődik ki,
amely gyakran feltörik és belőle törmelékes anyag ürül ki. Az állatok
rohamosan, lesoványodnak és az elhullás a végkimerülés jelei között
következik be.
A baromfikolerának idült alakja rendszerint tyúkféléknél szokott
előfordulni. Kacsa, liba és pulykáknál ritkábban. Boncolás alkalmával
heveny esetekben a hashártyán, valamint a belek savós hártyáján
kisebb-nagyobb feketevörös véröm léseket találhatunk. A belekben m ajd
nem minden esetben heveny hurutot láthatunk. A tüdők vérbőek,
helyenként sötét barnavörös színűek és Iégtelenek. Kis fokban a máj
is m eg van nagyobbodva. Gyakran a mell izmaiban kisebb-nagyobb
vérzések láthatók. Idült esetekben igen gyakran találhatunk a tüdőben,
májban és a belek nyálkahártyáján, valamint a szívburokban és egyes

325
ízületekben egy vagy több sárgásszürke, sajtszerű gócot, amelyek külö

nösen a tüdőben lelhetők fel nagy számban. A baromfikolera gyógykeze
lése alig lehetséges, különösen a hevenyen előforduló esetekben.
236. sz. ábra. A baromfiojtás művelete.
Ugyanis ilyenkor a betegség gyors lefolyása mellett alig marad idő

gyógykezelésre. Idült esetekben m eg lehet a gyógykezelést kísérelni
úgy, hogy igyek
szünk a bélcsator
nát fertőtleníteni
s a bélben levő
gyulladást csökken
teni. E célra hasz
nálható az ivóvíz
ben csersav, szali
cilsav vagy vas-
gálicból egyszáza
lékos oldat. Ú jab
ban különböző szé
rumokkal és vakci
nákkal tudják gyó
gyítani a baromfi
237. sz. ábra. Pólyázással rögzített tyúk ojtása.
kolerát, helyeseb
Dr. Szász A. felvétele.
ben az ezekkel való
ojtás az eddigi tapasztalatok szerint a baromfikolera elleni leghatásosabb
védekező eljárás. A kolera elleni ojtás ma már általános.
A baromfiak ojtása Pravaz-fecskendővel történik, amely mint a
236. sz. ábrán látható, köbcentim éterekre van felosztva, hogy a meny-
nyiséget, amelyet az állatba beojtunk, szabályozni lehessen. Az ojtás

326
történhetik a szárnyak alá, a mellbe, de legcélszerűbb hogyha a

nyakbőr alá történik, ahogy a 237., 238. és 239. sz. ábrákon látható.
Az ojtási eljárást leölt vagy elhullott állatokon próbáljuk ki, hogy
az állatoknak felesleges fájdalmat ne okozzunk. A fecskendő tűjét azon-
238. sz. ábra. Pólyázott kacsa ojtása. Dr. Szász A. felvétele.
bán ilyen esetek után ki kell főzni, különben éppen az ojtási eljárással
betegítjük m eg az állatokat.
A védekezés szempontjából utalunk arra, amit az előbbiekben m on
dottunk, csak arra hívjuk fel különösen a figyelmet, hogyha elássuk a
hullákat, jó mélyen ássuk el, mert
a földigiliszták felhozhatják a bak
tériumokat újból. Az ólban levő
összes faalkatrészeket égessük el,
az etető- és itatóedényeket forró
lúggal mossuk meg. Ha az ól
alja földes, akkor egy ásónyom-
nyira emeljük ezt ki és pótoljuk
239. sz. ábra. Galamb Oltásának (és beállí
új földdel. Az ól falait, bármilyen
tásának) vázlatos rajza. Dr. Szász A. rajza.
fertőtlenítő folyadékot használjunk
is a lemosásra, oltott mésszel meszeljük be. Célszerű a kifutók és a
baromfiudvarok földjét frissen oltott mésztejjel lelocsolni, az így fertőt
lenített helyiséget pedig néhány napig a levegő hatásának tegyük ki,
hogy a levegő és a napfény jól átjárja. A baromfikolera az 1913. évi
30.200. számú m. kir. földmívelésügyi miniszteri rendelet értelmében
a bejelentendő fertőző betegségek közé van felvéve. Hasonló betegség

327
ehhez a baromfipestis. Iránta azonban csak a tyúkfélék fogékonyak, á

víziszárnyasok csak igen ritkán. Ha tehát előfordul, hogy csak a tyúk
félék pusztulnak és a víziszárnyasok nem, akkor valószínű, hogy nem
kolerával, hanem pestissel van dolgunk. A betegség tartama 2 — 3 nap,
ritkán 7— 8 nap. A lappangási idő 3 — 5 nap, néha 7 nap. A betegség
csaknem úgy kezdődik, mint a kolera. Az állatok szemhéjai rendesen
zártak és mögöttük sok könny gyülemlik fel. A légzés gyors és
nehezített. A végtagok felől a fej felé haladó bénulások lépnek fel.
A 240. számú ábrán bemutatunk egy pestisben m egbetegedett tyúkot,
ahogy a baj fellépett rajta. A védekezés ennél a betegségnél ugyanaz,
a védőojtások kivételével, gyógykezelés eddig nem sikerült. A baromfi-
240. sz. ábra. Baromfipestissel fertőzött tyúk.
pestis az 1914. évi 29.750. sz. m. kir. földmívelésügyi miniszteri rendelet

értelm ében a bejelentendő betegségek közé tartozik.
A difteria.
• Kevésbé veszedelmes, de igen gyakori a baromfidiftéria. A tünetek
aszerint módosulnak, hogy a betegség hol lép fel. Eleinte azt hitték,
hogy a baromfidiftéria és a barom fihim lő más és más. Ma azonban
tudjuk, hogy ez tulajdonképpen egy betegség. A himlő főleg a külső
tollatlan részeken szokott jelentkezni, a tarajon, az áll alatti lebenyeken
fülkagylón, azonban súlyos esetekben m egtámadhatja a kloakanyílás
körüli és a szárnyak alatti részt is. A diftéria pedig a nyálkahártyákat
szokta, megtámadni. Előfordulhat, hogy mindkét alak együttesen lép fel
egy állaton. Ennek a betegségnek is van egy heveny és egy idült

■
328
alakja. H im lő esetén az elváltozásokat a fejen, a tarajon, a fül és az

állalatti lebenyeken fogjuk megtalálni, ahogy 241. sz. ábrán látható.
A m egbetegedett testrészeken finom, korpaszerű felrakodást találunk,
m ajd később apró göböcskék jelentkeznek, amelyek eleinte szürkevörös
színűek, később gyöngyházfényűek, majd szürkebarna színűek lesznek,
m íg borsónagyságot el nem érnek. Néha sűrűn egymás mellett fordul
nak elő, majd szétesnek és összefolynak. Felszakítva véreznek. A beteg
testrészek megvastagod
nak, ugyanilyen m eg-
vastagodást láthatunk az
orr környékén is. Az
elváltozások átterjedhet
nek a szem kötőhártyá
jára is, amikor a szem
héjak között sok sá’"gás-
szürke sajt- vagy genny
szerű anyag szokott fel
halmozódni. Diftéria ese
tén a száj nyálkahártyája
élénkvörös színű és külö
nösen a szájpadláson és
a nyelv gyöke körül
kerek, szürkefehér foltok
láthatók, amelyek később
sárgásszürke színbe m en
nek á l; kiterjedve gyak
ran összefolynak és a fe
lületről kiemelkednek.
242. sz. ábrán bemuta-
unk ilyen diftériás ga-
ambot. A felrakodások
könnyen leválnak. A le
vegővétel, különösen ha
a légi utak vannak megtámadva, erőltetett. Sokszor megtámadja az
orrot a betegség, ilyenkor az orrnyílásból sok híg, savószerű folyadék
ürül ki. Innen azután a szemre és a könnycsatornára terjed ki a beteg
ség. Ilyen esetekben a szem kötőhártyája élénkvörös, duzzadt, a szem
héjak alól sok savós folyadék szivárog ki, amely később beszárad
és a szemhéjakat összeragasztja. A betegség lefolyása, ha csak bőrbeli
elváltozások vannak jelen, elég kedvező, amennyiben ezek leszáradnak,
ellökődnek és az állat 3 — 5 hét alatt meggyógyul. A nyálkahártya meg
betegedése már nem olyan kedvező, mert gyógykezelés nélkül egyre

329
tovább terjed a betegség és elhullásra is vezethet. Ezt a betegséget

össze lehet téveszteni a náthával, csak az a különbség, hogy utóbbinál
nincs kiütés. A gyógykezelés a következő: Ha a betegség a felbőrre
terjed ki, vagyis ha him lőről van szó, akkor a jelenlevő hólyagokat
olajos anyaggal, vagy pedig m eleg vízzel felpuhítjuk, eltávolítjuk és az
alattuk levő helyet vagy 1% -o s pokolkőoldattal, vagy 1 % -o s szubli
m á l, esetleg 2 % -o s kreolin- vagy lysololdattal naponta kétszer m oso
gassuk. A száj-, orr- és szemben levő elváltozásokat úgy kezeljük, hogy
a látható megvastagodásokat vékony pálcikára csavart gyapottal eltávo
lítjuk s az így szabaddá tett helyeket naponta egyszer 1 pro milles
szublimát-, vagy 2 % -o s kreolinoldattal,
esetleg glycerinnel ecseteljük. A fel
lépő bélhurut ellen csersavat, vasgálicot
és vörösbort lehet használni. E beteg
ség ellen éppen úgy kell védekezni,
mint a többi betegségek ellen.
A güm őkór.
Elég gyakori eset, hogy gümőkór
vagy tuberkulózis lepi el az állományt,
ami rendesen ott szokott előfordulni,
ahol túlzsúfolt a baromfiudvar. A ba
rom fiak lesoványodnak, elgyengülnek
és sokszor nem lehet tudni, hogy mi
a bajuk. A 243. sz. ábra szerint a májon
lépnek fel elváltozások, később a fel-
242. sz. ábra. Baromfihimlős galamb. ..... ■ £ , , 1 ,
A nyelv két oldalán a szájban súlyos
boron is lepnek fel tünetek, ahogy
diphteriás felrakodásokkal. 244. sz. ábrán láthatjuk, amely gümő-
kóros tyúklábat mutat be. G yógy
kezelni a betegséget nem tudjuk, csak védekezni lehet ellene. A beteg
állom ányon legjobb túladni, az ólat és a baromfiudvart alajDos fertőt
lenítésnek alávetni és új állományt beszerezni. Ennek a betegségnek a
lappangási állapota hosszabb s így a megfigyelési időnek is hosszabbnak
kell lennie. 30— 40 nap alatt kiderül, hogy tényleg güm őkórról van-e
szó vagy sem.
A ragadós nátha.
A baromfiak őszszel és tavaszszal m eg szoktak náthásodni. Ez a baj
járványosán is lép fel. Az elhullott állatoknál lesoványodást találunk.
A betegség bágyadtsággal kezdődik, az étvágy csökken, az orrnyílásokból
eleinte savós váladék ürül és a betegek gyakran tüsszögnek. A kiszi
várgó váladék a szemhéjak és az orr körül beszárad. Az orrnyílásokat
elgyöm öszöli és így az állat nyitott csőrrel lélekzik. A száj nyálka

330
hártyája élénk vörös. Az eleség lenyelése nehezített s így roham os

lesoványodás áll be. A gyógykezelésnél az orr és a szem nyálkahár
tyáját megszabadítjuk
a nyálkától, azután az
orrnyílás és a szem
kötőhártyáját jódtink-
turával vagy 2 % -o s
rézgálicoldattal b e
ecseteljük. Az álla
tokat mesterségesen
etetjük és mérsékelt
meleg helyen tartjuk.
Ezeken a nagy ba
jokon kívül szoktak a
baromfiaknak apróbb
bajaik is lenni, ami
lyen például a tojó
csőszűkület, amikor is
a tyúkok nem tudják
a tojásokat megtojni,
úgy hogy néha tojó-
csőelőesés is követ
kezik be. 245. számú
ábrán bemutatunk egy
Röntgen-felvételt, mi
243. sz. ábra. Heveny giimökóros máj és lép. A májon
ként szorul be a tojás számos kis gümő látható.
agalam b tojócsövébe.
Ez az állapot a tyúkoknak1* igen kellemetlen s különös tartást mutat
nak, ahogy a 246. számú ábrán látható. A viszamaradt tojás eltávolítá
sához bizonyos
gyakorlott kéz
ügyesség szük
séges.
A tarajp en ész.
A 247. számú
ábrán bem utat
juk a tarajpené
szedést, amely a
tyúkféléknek
rendes m egbe-
244. sz. ábra. Qümőkóros tyúkláb. tegedése. Élőidé-

331
zője egy gom baféleség, amely ellepi a tollatlan részeket. A gyógy

kezelés abban áll, hogy a beteg testrészek felrakódását zsírral vagy
245. sz. ábra. Röntgen-felvétel egy megtojni nem tudó galambról.
olajjal felpuhítjuk, utána pedig karból-, kreolin-, kátrány- stb. kenőcs

csel napjában kétszer bekenjük.
246. sz. ábra. A tyúkok testtartása ha nem tudnak tojni.

332
A lábtörés.
Néha előfordul, hogy egy-egy értékes állatunk lábtörést szenved.
A lábtörés lehet, ahogy a 248. sz. ábrán látható, zárt, vagy ahogy
249. sz. ábra mutatja, nyílt láb
törés. Ilyen lábtöréseken könnyen
lehet segíteni, amennyiben a törés
helyeket gondosan összeillesztjük
és azután sínbe tesszük. A 250. sz.
ábra jól bekötözött lábat mutat,
amikor az állat tökéletesen fel
gyógyul. Természetesen legjobb,
ha ilyen műtétet állatorvosra
bízunk.
A fertőző feh ér hasm enés.
Veszedelmes betegség a csi
béknél az ú. n. fertőző fehér has
menés. A kis csibéknek mindjárt
kezdetben hasmenésük van és
ettől ritkán szabadulnak. Azért, ha
gyakori a bajnak a fellépése a
tenyészetben, jó volna megfigyelni,
mely tyúknak a tojásaiból szár 247. sz. ábra. Tarajpenész.
maznak ezek a csibék és ezeket
azután a tenyészetből ki kell mustrálni. Hasmenést szokott az is elő
idézni, ha a csibéknek 48 óránál előbb adunk enni, mert ekkor
m ég nem emésztették m eg a gyom orban maradt sárgát s ennek követ
keztében megbetegszik a bél
csatorna. A gyógykezelés igen
nehéz. G ondos etetés átsegítheti
a csirkéket a bajon.
Egyéb betegségek.
A gazdaudvaron sok tyúk
elhull azért, mert mindenfélét le
nyel. A 251. sz. ábrán bem uta
tunk egy tyúkot, amely darab régi
gummicsövet nyelt le. Ez azután
megakadt a bárzsingban és nem
tudván sem előre, sem hátra
mozogni, kilyukasztotta a bárzsing
falát egyik végével, m íg a másik
248. sz. ábra. Zárt lábtörés. vége benn maradt. Ilyen esetek

333
ben ki kell tapogatni hol vannak a tárgyak, ha szemmel nem láthatók

és ügyes műtéttel eltávolítandók. 252. számú ábrán bemutatjuk a láb
daganatokat, amelyek főleg tyúkoknál igen gyakran fordulnak elő.
Sokszor a vékony és túlsíma vagy
túlélés ülőrudak okozzák. Máskoi
m eg a kifutó kedvezőtlen talaj
viszonyai. A baj rendesen íntok-
gyulladásból áll, aminek külső
következménye a beteg láb el
vörösödése és megdagadása, hő
emelkedéssel. A daganat lehet
lágytapintású, amikor a tartalma
ide-oda mozog, lehet kevésbé
lágy és kemény, amely utóbbi
esetben már el van meszesedve.
Ha a gyulladás a talpon van és
idejében észrevesszük, akkor gya
kori ólomvizes borogatásokkal,
valamint a rossz ülőrudak eltá
249. sz. ábra. Nyílt lábtörés. volításával segíthetünk a bajon.
Ha azonban a gyulladás már
előrehaladott állapotban van, akkor a daganatot m eg kell nyitni s tar
talmát gondosan és óvatosan kiüríteni. Az operáció után jódtinktúrá-
val kiecseteljük a sebet, vattát helyezünk bele és
bekötözzük.
Fiatal baromfinál elég sokszor láthatjuk, hogy
a mellcsont elgörbül, ami habár nem különös
baj, de mégis kellemetlen lehet, mert gyengíti
az állatokat és esetleg csontlágyulásra enged
következtetni. Ha tényleg csontlágyulás okozza,
akkor több állati eleséget (húst,
rovart, csontdarát stb.) kel!
adni a baromfinak, ha pedig,
ami, szintén igen gyakori, a
túlmagas ülőrudak, akkor eze
ket alacsonyabbra kell venni,
különösen növendékállatoknál, 250. sz. ábra. Helyes kötés.
hogy azok könnyen tudjanak
rájuk felugrani. — A fiatal csibéknél szájgyulladás szokott előfordulni,
amelyet pipsnek szokás nevezni. Ez abban nyilvánul meg, hogy a fiatal
csibék nyelvén szürke-barná, majdnem üvegszerű bevonat képződik,
amely azután az eleség felvételét akadályozza, úgy hogy a fiatal csibék

334
éhen pusztulnak. Kinézésük szomorú s csőrüket, mint 253. sz. ábrán

látható, állandóan nyitva tartják. A betegség előidézője a rendellenes
táplálkozás. Pl. túl-
érdes takarmány.
A g y ó g y k e z e lé s
elsősorban a takar
mány megváltoz
tatásából áll. Sze
mes eleség helyett
adjunk könnyen
emészthető lágyele
séget. A nyelv há
tán látható bevo
natot olajos anyag
gal megpuhítjuk s
óvatosan eltávolít
juk. Óvakodni kell
azonban az erő
szakos eltávolítás
tól,mert ezzel újabb
sebet ejtünk és a
baj csak súlyosbo- ____________ _____________________________________
dik. Ha az eltávo
lítás sikerül, akkor 25L sz- ábra- Ide8'en test a begyben,
a sebet 0 ‘0 5 % -o s
kálihioermangánoldattal fertőtlenítjük. A betegség tartama alatt iparkod
junk az állatokat mesterségesen táplálni. ■ — Néha csúnya eltorzulások
252. sz. ábra. Lábdaganatok. 253. sz. ábra. Pips.
szoktak előfordulni a baromfiakon, amelyek többnyire különféle rák

betegségeknek az eredményei. A 254. sz. ábrán bemutatunk ilyen rákos

335
tünetet galambon s ha ilyen eseteket tapasztalunk tenyészetünkben,

igyekezzünk az állatok szülőit is kiselejtezni, nehogy a hajlamot ilyen
betegségekre megrögzítsük állományunkban.
Végezetül szóljunk a tollbetegségekről, amelyek sokszor igen kelle
metlen helyzetbe hozzák a tenyésztőt, mivel a tollruha hiánya meg-
255. sz. ábra. A tollzászló és tolihorgok

lefoszlása. a A gyapjas tyúk tolla. b A
selyemtyúk tolla, amelyikből hiányzanak
a horgocskák, c A borzas tyúk szárny-
tolla, amelynél az egész zászló hiányzik
254. sz. ábra. Rákbetegség galambon. s csak a tollszár van meg.
hűléseknek és mindenféle egyéb betegségeknek lehet oka. A tollmeg-

betegedés oka rendesen rokontenyésztés következtében előálló szervezeti
gyengeség és így csakis vérfrissítéssel, tenyészanyag változtatásával
lehet rajta segíteni. A tollak m egbetegedése abból állhat, hogy a toll-
zászlók egyes ágain levő horgocskák leszáradnak, letörnek és a toll,
mint a 255. sz. ábra mutatja, nem függ össze, hanem szerteszét áll.
így keletkeztek állítólag a borzas tyúkok, amelyek a szervezeti gyenge-

336
ség által szerzett tolialakulást megtartották és átörökítették. Egy másik

tollbetegség, hogy a toll zászlója lefoszlik a szárról, ahogy az 256. sz.
ábra mutatja és az egész tollazat úgy néz ki, mintha cafatokban lógna
le az állatokról. Könnyen elgondolható, hogy a tollbeteg állat, igen
a b
256. sz. ábra. A toll fodrosodása. a Fodros lúd tolla. b Fodros tyúk tolla.
kényelmetlenül érzi magát és nem lehet olyan termelőképes, mint

amilyennek lennie kellene.
Ezekben mondottuk el röviden a szükséges tudnivalókat a barom fi
betegségekről s ajánljuk a Köztelek O lcsó Könyvtárában m egjelent
Barom fibetegségek című könyvet áttanulmányozni, amelyben mindezek
a betegségek részletesen vannak leírva. Egyike a legfontosabb dolgok
nak, hogy az állomány egészséges legyen, de ezt a gazda csak úgy
érheti el, ha ismeri a védekezési módokat és ismeri legalább főbb
vonásokban a betegségek természetét.

/
X IV .
A baromfitermékek értékesítése.
A tojás, hús és toll tulajdonképpen olyan árúcikk, amelyet közvet
lenül a fogyasztónak lehet eladni és így is lehet a legjobb árakat elérni.
A baromfitermékek a legritkább esetben igényelnek a fogyasztás előtt
kikészítést, feldolgozást és ha igényeinek is, ez nem olyan, hogy a
tenyésztő maga ne tudná megtenni. Ezek az árucikkek tehát a termelő
udvaráról egyenesen a fogyasztó asztalára tehetők. Kivételt talán csak
a tollak képeznek, mert nem képviselnek élelmicikket és mert tömeges
gyűjtés kell, hogy tetemesebb bevételeket lehessen elérni. Sok helyütt
azonban lehetetlen a fogyasztónak való közvetlen eladás és akkor a
közvetítő kereskedelem lép közbe, amety a termelőtől a termelvényeket
átvesz*' és a fogyasztóhoz továbbítja. A baromfi- és tojáskereskedők a
múltban nagy szerepet játszottak a kül- és belföldi forgalomban és
m eg is alakították a budapesti tojástőzsdét, amely megállapította a buda
pesti szokványszabályzatot a tojáskereskedelemre vonatkozólag és ugyan
azt akarta tenni a baromfikereskedelemre vonatkozóan is. Közbejött
azonban a világháború, amely a tojástőzsdének ezt a kiterjedését m eg
akadályozta. A baromfitermékek és főleg a tojás, különösen alkalmas
a szövetkezeti úton való termelésre, gyűjtésre és értékesítésre, mert ezek
ben az árúkban fődolog az egyenletes, friss, jóm inőségű árú, amely
állandóan és rendszeresen jelenik m eg a piacon vagy piacokon.
Egy község vagy egy körzet, amely több községből áll, könnyen
juthat megállapodásra abban a tekintetben, hogy egyforma baromfit
tartanak, egyforma árút állítanak elő és ezt szövetkezeti úton közösen
értékesítik. így gondolkoztak a dánok, amikor az első tojásértékesítő
szövetkezetei megalakították abból a célból, hogy a tojásfölösleget a
londoni piacon értékesítsék. Ezek a dán szövetkezetek oly nagy sikerrel
dolgoztak, s oly pontosan szállítottak friss, megbízható tojást a londoni
piacra, hogy a dán tojás m indig első helyen jegyzett árú volt. A dánok
példáját követte nemsokára Németország, ahol a hannoveri mezőgazda
sági kamara dán mintára számos tojásériékesítő szövetkezetét alakított,
amelyek mind szép sikerrel dolgoznak. A szövetkezetek egy központba
tömörülnek, amely a tojásokat tulajdonképpen értékesíti, s a kiviteli
kereskedelmet irányítja. Egyes szövetkezetnek sohasem lehet külföldi
338
piacra törekednie, mert nincs m eg az az árúmennyisége, hogy ott a

piacon számottevő tényező lehessen. Azonban egy szövetkezeti központ
már oly nagy m ennyiséggel jelenhet meg a piacon, hogy ott akár
irányító befolyást is gyakorolhat, ha a rendelkezésre álló árút céltuda
tosan tudja osztályozni és a szállítást irányítani. A szövetkezetek veze
tőségei azonban hagy szigorúsággal dolgoznak. Úgy a dán, mint a német
szövetkezeteknek megvan a maguk védjegye, amelynek előbb becsü
letet kell szerezni. A főkövetelményeken kívül, hogy t. i. friss, tiszta,
jól osztályozott árút szállítsanak be a központba a szövetkezetek, egyéb
apró rendelkezések is vannak, amelyek a csomagolásra, szállításra, a szál
lítás idejének pontos betartására vonatkoznak, s ha a szövetkezetek ezeket
nem tartják be, büntetést ró ki a központ. Minthogy a szövetkezetek
ezeket a rendelkezéseket betartiák, igen becsülik a külföldi piacokon a
dán és a német tojásokat, amelyek szövetkezeti úton kerülnek forga
lom ba. A szövetkezeti szervezkedés fellendítőleg hatna baromfitenyész
tésünkre, s a külföldi kereskedelemnek szövetkezeti úton való orga-
nizálása jelentékenyen hozzájárulna elszegényedett országunk nemzet-
vagyonának gyarapításához. Tojásértékesítő szövetkezetei azonban nem
lehet mindenhol alakítani, mert ennek alapfeltétele, hogy az illető
községben vagy annak vidékén jó baromfiállomány legyen, úgy
hogy m eglegyen a biztosíték arra nézve, hogy a szövetkezet tény
leg képes lesz nagy mennyiségű tojást forgalomba hozni. A szövet
kezeti értékesítésnek előnye az egyes termelőre nézve abban van,
hogy job b árt tud elérni. Faluhelyen többnyire össze kell gyűjteni
a tojásokat, am íg ezeket alkalmas módon értékesíteni nem lehet, azonban a
tojások frisseségükkel együtt értékben is veszítenek. Ha ellenben a szövet
kezet naponta összegyűjti a friss tojásokat és naponta elszállítja,akkor tényleg
állandóan megbízható friss árúval jelenhetik meg a piacon, amelyet
jobban fizetnek. Ezen a réven kiküszöbölődik a csereüzlet, amelyet a
tojásbeszedő kereskedők itt-ott m ég mindig űznek és amelynél a rövi-
debbet rendszerint a termelő húzza. A szövetkezetek a nekik beszállított
árút havonta egyszer vagy kétszer fizetik ki, úgyhogy a termelő gazda
egyszerre nagyobb összeget kap kézhez, amelyet inkább tud hasznos
célra fordítani, mintha a tojásokat apránként a piacon eladogatja. A tojás
értékesítő szövetkezetek azonkívül; mintegy ellenőrzői a piacoknak és
megakadályozzák az árspekulációkat, főleg az árfelhajtásokat és hirtelen
csökkenéseket. Az egyes szövetkezetnek azonban nem érdemes spekulál
nia, vagy konzerválnia, ezt inkább a központra kell bízni, amely az üzlet
nagyobb arányainál fogva inkább m eg tudja teremteni a legkedvezőbb
konzerválási eszközt, a hűtőházakban való hűtést. A kormányoknak és
társadalmi intézményeknek minden eszközzel tám ogatniok kellene a
szövetkezetek alakítására való törekvést, mert a szövetkezetek nyomán

339
mindenhol fellendül a baromfitenyésztés és főleg a tojástermelés. A tojás

értékesítéssel egyébként már m eglevő szövetkezetek is foglalkozhatnak,
nevezetesen tejszövetkezetek, fogyasztási és értékesítő, valamint hitel
szövetkezetek is.
Ahol szövetkezet alakítására m ég nincs meg az alkalom, ott a ter
melő jól teszi, ha közvetlen összeköttetést keres a fogyasztóval, ameny-
nyiben nem ad előnyt a helyi, vagy a közelben fekvő nagyobb városok
piacán való értékesítésnek. Amennyiben közvetlen a fogyasztónak szál
lítja a tojásokat, legyen gondja rá, hogy m indig friss és tiszta tojásokat
szállítson. Nem tanácsos a tojásokra a dátumot ráírni, mert kényesebb
természetű háziasszonyok nem szeretnek három napnál idősebb tojásokat
vásárolni és a termelőnek ennek következtében alacsonyabb áron kell a
tojásait eladnia. Az azonban nagyon jó, ha a bélyegzővel minden tojásra
rányom ja nevét és címét, mert ezzel megkülönbözteti saját árúját
az idegen árútól és azáltal, hogy nevének jó hírnevet szerez, mindenkor
job b áron fog értékesíteni.
A szövetkezeti to jásérték esítés üzleti szabályzata.

A tojásértékesítő szövetkezetek könnyebb megalakítása céljából ide
iktatjuk egy hannoveri tojásértékesítő szövetkezet üzleti szabályzatát,
amelyet a megalakulásnál mintául lenet venni.
1. §. Az alakuló közgyűlés jegyzőkönyve értelmében ______________
címm el .......... ............ . községben megalakult szövetkezet célja a tagok
gazdaságaiban termelt tojásokat közös számlára és közös veszéllyel
értékesíteni.
2. §. Aki késznek nyilatkozott a közös értékesítésben résztvenni,
a nyilatkozat megtételének napjától számítva, legalább hat hónapig részt
kell vennie az értékesítésben, különben 50'— korona bánatpénzt kell
fizetnie.
Ú's 3. §. Minden tag köteles a gazdaságában termelt és a háztartásban
nem szükségelt tyúktojásokat átadni értékesítés végett. A háztartási szük
ségletekbe számítandók bele a keltetési célokat szolgáló tojások is.
4. §. A szövetkezeti tagoknak tilos közvetítő kereskedelem útján
eladni a tojásokat, ha ezt mégis megteszik, 30-— korona bánatpénzt
fizetnek, ismételt esetben 5 0 '— koronát, szükség esetén a tag a szövet
kezetből ki is zárható.
5. §. A tojásokat a m eleg időszakokban naponta kétszer, különben
naponta egyszer kell a tojófészkekből összeszedni. A tojásokat szellős,
hűvös helyen kell az elszállítás időpontjáig eltartani. Nem a tojófész
kekben talált tojásokat nem szabad a szövetkezetbe beszállítani, hane.n
a saját háztartásban kell értékesíteni.
22*
340
6. §. Csak egészen friss, teljesen tiszta, sértetlen tojások fogadtatnak el,

a téli hónapokban 50 gramm, a nyári hónapokban 55 grammnál könnyebb
tojásokat nem szabad a szövetkezetbe beszállítani. A tojófészkeket állandóan
tisztán kell tartani. A fészek alom ja lehet szalma, vagy fagyapot és ezt
nyáron kétszer, télen egyszer kell havonta megújítani.
7. §. A beszedőállomáson megvizsgált és fogyasztásra alkalmasnak
nem talált tojásért bizonyos esetről-esetre megállapítandó összeg vonatik
le a termelőtől. Ha ilyen esetek többször előfordulnak, az illető a tagok
sorából töröltetik. Minden tag szerezzen be egy tojásvizsgáló lámpát,
hogy a tojásokat a beszolgáltatás előtt átvizsgálhassa és ezek használ
hatóságát megállapíthassa.
8. §, A tojásokat nyáron vagy naponta, vagy hetenkint kétszer,
télen hetenkint legalább egyszer be kell szolgáltatni a szövetkezetbe.
A tojások eltartása későbbi beszállításra nincsen megengedve, amennyi
ben valamely tag ez ellen bebizonyíthatóan vét, pénzbírsággal fenyít-
tetik meg.
9. §. Az összes tojások a szövetkezet által díjtalanul szállított bélyeg
zővel m egjelölendők, a bélyegző és a festékpárna a szövetkezet tulaj
donát képezi és csak addig maradnak a tag birtokában, am íg ez a
szövetkezet kötelékéből ki nem lép,
10. §. Aki olyan egyénektől vásárol tojásokat, akik. nem tartoznak
a szövetkezet kebelébe és ezeket az ő tagság' bélyegzőjével látja el és
így szállítja be a szövetkezetbe, a szövetkezeti tartalék javára 100‘—
korona bírságot fizet. Ismételt esetben a tag a szövetkezetből kizárható.
11. §. Minden tag kap a szövetkezettől könyvet, amelybe a beszál
lított tojások súlya bejegyeztetik.
12. §. A tojások átvétele súly szerint történik. Egytized kilo
grammnál kisebb súly nem vétetik számításba.
13. §. A szövetkezeti közgyűlés állapítja meg, hol szedetnek be a
tojások. A beszedőállomás vezetője van az összes ügyvitellel megbízva.
Az általa fizetendő biztosíték nagysága, valamint javadalmazásának
nagysága hivatalának átvételekor írásban állapíttatik m eg a szövetkezet
vezetőségével.
14. §. A tojás 1 kg.-jának ára minden hó végén állapíttatik meg
és a tagonkint ilyként megállapított összeg minden következő hó 10-ig
fizettetik ki. A havi elszámolás akként történik, hogy a bevételekből
levonásba kerülnek az illető hónapban felmerült kiadások. A leltári
tárgyak új beszerzése, valamint a leltár törlesztési hányada nem kerül
leszámításba. Az ilyként megállapított összegből 2°/o kerül levonásba
és ez szolgálja az üzletben fekvő tőkék törlesztését és az ezután fenn
maradó felesleg a tartalékalaphoz csatoltatik.
15. §. Évzárlatkor a leltárt újból fel kell venni és belőle 10% -ot

341
leírni, ezenkívül az összes könyveket le kell zárni és el kell készíteni

a m érleget, amelyet minden taggal meg kell ismertetni.
Ezekből a paragrafusokból látható, hogy úgy a dánok, mint a
németek igen szigorú szabályokat állapítottak meg, de a szövetkezeti
tojásértékesítésnél nem is lehetséges másképpen, csak ha ezeket a szabá
lyokat tényleg be is tartják. A gazdaközönség eleinte nem akar ilyen
szigorú rendelkezésekbe belem enni, de később, midőn látja ennek
előnyeit, pontosan betartja ezeket, úgy hogy elég ritkán fordulnak
elő büntetések.
A tojásokon kívül a hízott barom fi és a tenyészállatok is értéke
síthetők szövetkezeti úton. Baromfihízlalásra és hízott-baromfiértékesí-
tésre főleg a tejszövetkezetek rendezkedhetnek be, amelyek a lefölözött
tejet ilyként igen jól értékesíthetik.
A hizlalás kétféle módon vihető keresztül: egyfelől a tagok maguk
hizlalnak és az árút élve vagy leölve, megfelelő kikészítésben beszol
gáltatják a szövetkezetbe, amely a közös értékesítést ellátja, másfelől
vannak olyan szövetkezetek is, amelyek közösen hizlaldát tartanak
fenn; a tagok sovány baromfit szállítanak be, a szövetkezet azután ki híz -
lalja és megfelelő kikészítéssel a helyi viszonyok és szokásoK szerint
értékesíti az árút. A tenvészállatok értékesítése rendszerint társulati vagy
egyesületi úton történik. Külföldön, Angliában. Dániában, Németország
ban, Franciaországban nemcsak baromfiértékesítő szövetkezetek vannak,
hanem oly egyesületek és társulások is léteznek, amelyek célja az
illető vidéken a baromfitenyésztés fellendítése, irányítása, egységes
alapokra való fektetése, a termelés egyöntetűvé való tétele stb. Ilyen
vidéki baromfitenyésztési egyesületek igen áldásos tevékenységet fejt
hetnek ki. A nagy háború előtt nálunk is több ilyen vidéki baromfi
tenyésztési egyesülés működött, nevezetesen a Perbenyikvidéki Barom fi
tenyésztési Társulat, a Szarvasi Baromfitenyésztési Egyesület, az Első
Székely Baromfitenyésztési Egyesület, a Szegedvidéki Baromfitenyész
tési Egyesület stb. Kívánatos volna, hogy minél több ilyen vidéki
baromfitenyésztési egyesület létesüljön. Vannak speciális célokat szolgáló
baromfitenyésztési egyesülések is, amelyek egy baromfifajta kinemesítését
célozzák, ezek az egyesülések azonban kizárólag gazdasági irányúak és
a baromfitenyésztést valamennyi ágában kívánják fellendíteni. Alábbiak
ban bemutatunk egy alapszabálytervezetet, hogy az ilyen egyesülések
megalakulását elősegítsük.
Barom fitenyésztési egyesületek
alapszabályai.
1. §. Az egyesület célja a gazdasági baromfitenyészetek összes érd e
keinek előmozdítása, jó értékesítési lehetőségek megteremtése, az összes
baromfitermékek számára.

342
2. §. A célt a következő eszközökkel szolgálja:

aj oly fajták lehetőleg kevés számban való bevezetése és elter
jesztése, amelyek az egyesület elé tűzött célt a legjobban szolgálják,
b) a tojások, hizlalt és tenyészbaromfiak közös értékesítése,
c) összejövetelek, előadások, véleménykicserélések megtartása, amikor
is a tagok észleleteiket és tapasztalataikat egymással közölhetik.
3. §. A tagok kötelezik magukat csak az egyesület által elfogadott
fajtákat tartani és ezeket olyan irányban tenyészteni, ahogy ezt az
egyesület megállapítja.
4. §. Minden tag köteles pontos könyvvezetést tartaifí fenn az
összes bevételekről és kiadásokról.
5. §. A tagok kötelezik magukat baromfitenyészetük összes ter
mékeit közösen értékesíteni. Más úton való értékesítés csak az elnökség
beleegyezésével történhetik, különben minden adott esetben bírságot
kell fizetni. Ez a rendelkezés nem érinti a háztartásban felhasznált
termékeket, valamint a cselédeknek, munkásoknak, bérlőknek átengedett
termékeket, nemkülönben a tag tenyészetének kiegészítésére szolgáló
tenyésztojásokat és tenyészállatokat.
6. §. Hogy a tagoknak a tenyészállatbeszerzést megkönnyítse, az
egyesület tenyészállomásokat szervez, vagy tenyésztőkkel szerződéseket
köt, hogy tojásokat, csibéket, tenyészállatokat, az egyesület által m eg
állapított árakon engedjenek át a tagoknak. Ez a rendelkezés nem érinti
a tenyészállomás tulajdonosának, vagy az egyesülettel szerződéses
viszonyban álló tenyésztőnek ama jogát, hogy a tagok által igénybe
nem vett tojásokat és tenyészállatokat a saját belátása szerint értékelheti.
A tenyészállomások vezetői és az egyesülettel -szerződéses viszony
ban álló tenyésztők kötelesek az egyesület vezetőségének a rendelkezéseit
a tenyészirányra és az üzem vezetésére vonatkozólag figyelem be venni.
Ezenkívül kötelesek adagoknak is betekintést engedni az üzem menetébe.
7. §. A vérfrissítést célzó tenyészanyagot, valamint a tenyésztojásokat
és egyéb tenyészállatokat lehetőleg az egyesület tenyészállomásaiból,
vagy az egyesülettel szerződéses viszonyban levő tenyésztőktől kell besze
rezni. Kivételt csak az egyesület vezetőségével egyetértőleg lehet tenni.
8. §. H ogy a tagoknak lehetővé tétessék alapos ismeretek szerzése
a baromfitenyésztésben, ülések tartatnak, előadásokkal, tenyészállatok
bemutatásával, megfigyelések és tapasztalatok megbeszélésével.
9. §. Minden tag köteles a hivatalos lapnak megválasztott szak
közlönyt járatni.
10. §. Az összes szükségelt eszközök és anyagok közösen szerez
tetnek be és beszerzési áron adatnak tovább az egyesület tagjainak.
Amennyiben lehetséges, eszközök az egyesület szegény tagjainak
kedvezményes használati díj mellett kölcsön adatnak.

313
11. §. Az egyesület tagja lehet minden 18. életévét meghaladott

egyén, aki 10 km .-nél nagyobb távolságban nem lakik............................
................ községtől. A felvétel a vezetőségnél való bejelentéssel történik,
ha legalább három tag a felvételt pártolja. Belépési díj korona.
Tagsági díj korona, amely minden év március 31-ig az egyesület
pénztáránál lefizetendő.
12. §. Kilépni csak az év végével lehet. A bejelentést az év első
hetében kell megtenni és pedig írásban kell az elnökkel közölni,
amennyiben ez nem történik meg, a tagok a következő év végéig tar
toznak az egyesület tagjai sorában maradni.
13. §. Az egyesület fennállását és célját veszélyeztető tag a köz
gyűlés által kizárható, ha a jelenlevők több mint 3A része a kizárás
mellett szavaz.
14. §. Az egyesület vezetésére és kifelé való kápviseltetésére elnök
ség választatik, amely öt személyből á ll: két elnök, t. i. egy elnök, egy
alelnök, egy titkár, egy jegyző és egy pénztárnokból. A vezetőséget a
közgyűlés választja m indig egy évi időtartamra és pedig vagy egy
hangú felkiáltással, vagy szavazó-cédulákkal dönti el az abszolút többség.
15. §. Rendkívüli közgyűlést a fizető tagok egyharmadának írásbeli
beterjesztésére, két hét alatt össze kell az elnökségnek hívnia. Az indít
vány célját fel kell említeni és m eg kell indokolni.
16. §. Minden év decem ber havában közgyűlést kell tartani, melyen
az elnök előterjeszti az évi jelentést, a pénztárnok a zárszámadásokat
Ezen a közgyűlésen tartatnak a választások.
17. §. A tagok minden ülésre alkalmas módon meghivatnak. M in
den meghívón ismertetni kell a tárgysorozatot. A rendes vagy rend
kívüli közgyűlésre szóló m eghívót a tárgysorozattal együtt a közgyűlést
m egelőzőleg egy héttel kell a tagoknak tudomására juttatni. A gyűlések
összehívása és a tárgysorozat összeállítása az elnök vagy alelnök feladata.
18. §. 'Az elnök, vagy alelnök vezeti az üléseket parlamentáris
szokás szerint. Á tárgysorozatba nem vágó viták és javaslatok nincsenek
megengedve. Olyan tagoktól, akik kétszeri figyelmeztetés dacára sem
állnak el ily irányú szándékaiktól, többségi határozattal az ülés további
tartamára a szó megvonható.
19. §. Az üléseken az egyszeri többség határozata érvényes. Szavazat
egyenlőség esetén az elnök szavazata a döntő.
20. §. Alapszabályváltoztatás, vagy az egyesület feloszlatása csak
a tagok háromnegyed részének hozzájárulásával mondható ki.
Természetesen ezek -az alapszabályok csak vázlatot képeznek s a
helyi viszonyokhoz képest egyéb rendelkezések is felvehetők.

IR O D A L O M .
A erebo e: Betriebslehre. Berlin, 1919".
von A l b e r t Verbesserung dér deutschen Landhühner.
Anderm ann Joachim : Das Hühnerei. Berlin.
Apáti Károly dr.: Télen meleg baromfiház, külön fűtés nélkül. Ócsa.
Arbeiter A.: Steirische Hühnerzucht. Graz, 1908.
— Handbuch dér Nutzgeflügelzucht für Österreich und die Donaulánder.
Wien u. Leipzig, 1914.
Balassa György :,A z okszery galambtenyésztés. 1901.
— Az okszerű galambtenyésztés. Miskolc, 1901.
Balázs Károly és Winkler Ján o s: Baromfibetegségek. Budapest, 1913.
Baldam us A. C. E.: 111. Handb. dér Federviehzucht. Bearbeitet von A. Beeck u. E.
Schachtzabel. Berlin, 1908.
Baromfifajták ismertetése. Színes és fekete képekkel. Kiadja a földmívelésügyi miniszter.
Emdeni lúd,
Fajpulykák,
Pekingi kacsa,
Orpingtonok.
Bericht über die Tátigkeit des I. Steiermárkischgn Geflügelzuchtsvereines in Graz.
1910. és 1911.
Beiwinkler Vilm os: Fajbaromfitenyésztés. Baromfiólak részletes tervrajzaival. 1S99.
Beeck A.: Allgemeine Geflügelzuchtsiehre. Berlin.
— Geflügelzucht als selbststándiger Betrieb. Berlin.
— Landwirtschaftliche Federviehzucht. Leipzig, 1913.
Betegh L ajo s: A baromfiak fertőző betegségei. 1913.
Beyersdorff I.: Die Nutzgeflügelzucht in dér Provinz Pommern.
Blancke B. dr.: Geflügel- und Vogelausstellung. Berlin, 1898.
— Landw. Geflügelzucht. Berlin.
— Künstliche Brut und Aufzucht. Berlin.
— Lehrbuch dér gesammten Nutzgeflügelzucht.
— Rechtsverháltnisse und Iiandelsgebráuche in dér Geflügelzucht.
Bloch : Enten, Gánse u. Tauben als Nutzgeflügel. Aarau, 1909.
— Hühnerzucht für den Landwirt. Aarau, 1901.
Brown E.: Pleasurable Poultry Keeping. London.
— Industrial Poultry Keeping.
The Poultry Industry in Denmark and Sweden. London, 1908.

345
Brown E.: Report 011 the Poultry Industry in Germany. London.

— Report on the Poultry Industry in America. London, 1907.
Chernél István: Magyarország madarai. Budapest, 1899.
Cremat W .: Lehrbuch dér Nutzgeflügelzucht. Gr.-Lichterfelde, 1907.
C ro ce: Die Vorteile dér Zucht auf Fleisch beim Geflügel und die )Verwertung des
Rohgeflügels.
Cselkó István: Takarmányozástan. Budapest, 1919.
Czettler Jenő dr.: Magyar mezőgazdasági szociálpolitika. Budapest, 1914.
Dackweiler W.: Rationelle Geílügelzucht. Berlin.
D onini G.: Die rationelle Gefiügelzucht. Aarau.
D uerst I. Ulrich dr.: Selektion und Pathologie^H.mnover, 1911.
D iirigen B ru n o: Gánse, Gánsefleisch, Gánsezucht. Berlin, 1916.
— Die Gefiügelzucht. Berlin.
D iirler Rusconi: Praktische Gefiügelzucht. Aarau.
E delm air I. dr.: Die Künstliche Brut. Wien.
Ehrhardt I.: Die Krankheiten des Hausgeflücjels. Aarau.
Fellner F.: Ausztria és Magyarország nemzeti jövedelme. Budapest, 1916.
Fiebiger I. dr.: Die Tierischen Rarasiten dér Haus- und Nutztiere. Wien.
Fretm d L. dr.: Die Vogelwelt dér Küche. Berlin.
Fríedrich E. G.: Gefliigelbuch. Stuttgart.
G áspár József: Baromfitenyésztés. 7. kiadás. 1909.
Gottschalk W .: Das Truthuhn.
Grubiczy G éza: A baromfitenyésztés. 2 kötet.
H aecker V.: Allgemeine Vererbungslehre. Braunschweig, 1911.
Flell L ajos: Az élelmiszerértékesítés kézikönyve. Budapest, 1908.
Heyde K.: Landwirtschaftliche Gefiügelzucht. Leipzig.
— Lorhauptener Nutzgeflügelzucht. Leipzig.
Hollós László dr.: A tojás és eltartása. Természettudományi Közlöny, 679— 680. füzet.
Horváth E. János : Aprójószág. Baromfitenyésztési útmutató. 1907.
Hreblay E m il: Baromfitenyésztés. I. füzet: A gazdasági baromfitenyésztésre vonatkozó
általános tudnivalók és a gazdasági baromfifajták ismertetése. 1912.
— Baromfitenyésztés. II. füzet: A gazd. baromfifajták tenyésztésének és felnevelésének
részletes ismertetése. 1912.
— 'A baromfi hizlalása és a hízott baromfi értékesítése. 2-ik jav. és bővített kiadás.
1906.
— Lúd- és kacsatenyésztés. 2-ik bővített kiadás. 1909.
— Pulykatenyésztés. 2-ik teljesen átdolgozott kiadás. 1907.
— Tyúktenyészjés. 2-ik kiadás. 1900.
H atyra Ferenc dr.: A háziállatok fertőző betegségei. Budapest, 1920;
Kiss Viktor: Az okszerű és jövedelmező tyúktenyésztés alapelvei az amerikai farmokon
gyűjtött tapasztalatok alapján. Természettudományi Közlöny. 1916. évf. 657—658. sz.
Klee Róbert dr.: Geflügelkrankheiten.
Konkoly-Thege Sándor dr.: Állattenyésztésünk fejlődésének főfeltételei.
Kovács Ö dön: A ;kendermagos plimut eredete, fajtajellege és tenyésztése 16 szöveg
ábrával. 1913.
— Baromfi tenyésztési tanácsadó. 1921.
Kovácsy B é la : Többtermelés a m^őgazdaságban. Budapest, 1916
Kóvy József: Az okszerű baromfitenyésztés. 1908.
— Mesterséges csibenevelés, különös tekintettel a téli nevelésre. 1909.
— Mesterséges keltetés. Budapest.

346
Krenedits Ödön : A kisgazda baromfitenyésztése. 1910.

Krolopp Alfréd : Az aprójószág tartása és nevelése. 1907.
K ru g M.: Die Wintermastkíickenzucht. Leipzig.
— Die Künstliche Aufzucht und ihre Vorteile. Leipzig.
K üster F. W . dr.: Kriegsheizung dér Briiter. Berlin.
— Künstliche Brut und Brüter. Berlin.
— Massnahm'm zűr Hebung dér Qeflügelzucht in Deutschland. Berlin.
Lavalle A. dr.: Die Orpington. Berlin.
M eyer Qeorg : Die Wintermastkückenzucht
N e u te r: Krankheiten und Seuchen des Geflügels, deren Bekámpfung und Heilung.
Orfert F.: Etwas über Wert, Einrichtung und Bau von Geflügelstállen.
— Die Pommersche Gánsezucht.
Országos Állattenyésztési Értekezlet Naplója. Budapest, 1916.
Pauly M a x : Illustriertes Handbuch d ér, Qeflügelzucht. Graz, 1910.
Pfenningstorff F.: Die Aufenthaltsráume des Geflügels. Berlin.
Polónyi M anó: A baromfitenyésztés nagyban és kicsinyben, mint biztos kereseti forrás.
Telepberendezés és költségvetés tervrajzokkal. 1905.
Pusch.-Ha.nsen: Lehrbuch dér Allgem. Tierzucht. III. k. Stuttgart, 1915.“
Rácz Ö dönné: A nő szerepe a baromfitenyésztésben. Budapest, 1904.
— A legismertebb baromfifajtáknak jellegleírása. Budapest, 1913.
Rátz István dr.: A madarak fertőző betegségei.
— Protozoás eredetű májgyulladás galambokban.
Rerrich B éla: Modern gazdasági épületek, baromfiházak.
Rodiczky Jenő dr.: Körültekintés a baromfitenyésztés összes ágaiban. 1902.
Roth Kurt dr.: Geflügelkrankheiten.
Schneider H.: Brut, Aufzucht und Mást vöm feinsten Tafelgeflügel.
Scheider I.: Die Nutzgeflügelzucht.
S ch m id t: Intensive Hühnerzucht. Berlin.
Schreiner E.: Eintrágliche Puten- und Gánsezucht. Berlin.
— Entenzucht. Berlin.
Sp iegel: Rationelle Geflügelzucht. Naudamm.
Szalay Ján os: A magyar tyúk tenyésztése és nemesítése. 1912.
Szathmáry Miklós: Egy kis tanulmány Amerika és Európa néhány nyugati államának
baromfitenyésztéséről és kereskedelméről. 1906.
— Egy kis tanulmány. Budapest, 1908.
Sweers B.: Erwerbs-Geflügelzucht. Berlin.
Szász Alfréd dr.: Aktív immunizálás a baromfikolera ellen.
Tátray Já n o s: A ragadós és fertőző állati betegségek ismertetése, valamint az ellenük
való okszerű és sikeres védekezés. Budapest, 1915.
The United Wyandotte Club Year book. 1909.
Tormay B éla: Általános állattenyésztéstan. III. kiadás. Budapest.
Triibenbach P. dr.: Das ABC dér prakt. Gánsezucht.
— Plymouths in W ort und Bild. Chemnitz.
Tschermak A.: „Über Verfarbung von Hühnereiern." Bioi. Zentralbl. 35. kötet.
Turcsányi István : Újrendszerű lúdtömés.
Ulrich R. dr.: Die Wirtschaftsgeflügelzuchr in Oberbayern und ihre Förderung.
Vitkay Im re : A baromfitenyésztés népies ismertetése.
— Néhány szó a baromfiról és az ezzel való kereskedelem fejlesztéséről.
Völsch W .: Geflügelzucht in Vereins- und Genossenschaftsrahmen. Berlin.
Völschau I.: Die Hühnerzucht. Berlin.

347
Walther R.: Über den Einfluss dér Rassenkreuzung auf die Farbe dér Hühnereiern.
Landw. Jahrb. 1914. 46. kötet.
Wellmann Oszkár dr.: Általános állattenyésztéstan. Budapest, 1921.
— Az öröklésről. Fermészettud. Közlöny, 1910. évi 98., 99. sz.
W ieninger: Oeflügelkunde. Neutits^hein.
W inkler Ján o s: Baromfihízlalás és értékesítés. Budapest, 1910.
— Baromfiólak és baromfitenyésztési eszközök. 1912.
— Mesterséges keltetés. Budapest, 1915.
— Mesterséges nevelés. 1918.
W right Le-wis: The new book of Poultry. London.
Wölfer dr.: Landwirtschaftl. Betriebslehre. Berlin, 1911.
W ulf A. dr.: Dér Praktiker in dér Geflügélzucht. Leipzig.
Z iegler Nándor: Közelelmezésünk gyökeres és gyors megjavításának kérdése. Budapest, 1919.
Zimmermann A.: Fejlődéstan. Budapest, 1917.
Z ollikofer: Eierverwertungsgenossenschaflen. Hannover.

348
Dr. SZÁSZ A L F R É D
Kir. iő b a K te r io ló g u s
bamafiKolera-
eredeti
elknes vakcináját
(tartósan immunizáló oltóanyagát) kizárólagosan
Budapest,VIL,Stefánia-út l/a.
alatti intézetében egyed&l maga t e r m e l i .
Sürgönyeim: S Z Á S Z A L B u d ap est.
Ha baromfiállományát meg akarja óvni a kolera veszélyétó'l, hasz

nálja a P h y la x ia S z é r u m t e r m e lő R . -T . b a r o m f i-
k o le ra e lle n e s ojtóanyagait:
a ) dl O
N -ez
2 E
-ra
b) i. NanninüMéle H to lin lto ntaUL

A b a r o m fik o le r a e lle n i v é d e k e z é s n e k az a d o tt k ö r ü lm é n y e k h e z k e ll a lk a lm a z k o d n ia
é s m in d ig a z a d o tt e s e t s z e r in t k e ll m e g á lla p íta n i, h o g y az á lla to k a r ö g tö n h a tó , d e
c s a k 8 — 1 4 n a p r a im m u n i z á l ó s z é r u m m a l , v a g y a k e v é s D b é g y ó g y í t ó , d e l e g a l á b b 6 — 8
h é t r e im m u n i z á l ó M a n n i n g e r - f é l e v a k c i n á v a l o jt a n d ó k - e .
H a m é g e g é s z s é g e s á l l a t o k n a k e l ő z e t e s m e g v é d é s e s z ü k s é g e s , ú g y az e g é s z b a r o m f i
á l l o m á n y n a k M a n n i n g e r - f é l e b a r o m f i k o l e r a e l l e n e s v a k c i n á v a l v a l ó b e o jt á s a a já n l a t o s ,
a m e ly o jt á s az á lla t o k a t le g a lá b b 6 — 8 h é t r e m e g v é d i a b e t e g s é g e lle n . H a a v e s z é ly
m é g k é s ő b b is f e n n á ll, ú g y az o jt á s m e g is m é t le n d ő
H a a z á llo m á n y b a n n é h á n y — l e g f e l je b b 3 % — e lh n l lá s t ö r t é n t , ú g y a b a r o m fi
s z i n t é n a M a n n i n g e r - f é l o v a k c i n á v a l o jt a n d ó , h e l y e s e n c s e l e k s z ü n k a z o n b a n i l y e n k o r ,
h a a m á r b e t e g e k e t a v a k c in a h e ly e tt a b a r o m fik o le r a e lle n i sz é r u m k é t-h á r o m s z o r o s
a d a g já v a l o j t j u k b e é s a z o j t á s t e s e t l e g m á s n a p m e g i s i s m é t e l j ü k , m e r t a s z é r u m
E
g y ó g y ít ó h a t á s a k if e je z e t t e b b , m in t a v a k c in á é .
H a a z o j t á s i d ő p o n t j á b a n a z á l l o m á n y n a k n a g y o b b °/o-a m á r e l h u l l o t t , ú g y az
á l l a t o k a t b a r o m f i k o l e r a e l l e n i s z é r u m m a l , a z a z t k ö v e t ő 6 — 8 - i k n a p o n p e d ig M a n n i n g e r -
f é le v a k c i n á v a l k e ll o jt a n i.
H a s z n á la ti u t a s ít á s s a l ós r é s z le te s f e lv ilá g o s ít á s s a l k é s z s é g g e l s z o lg á l a
Phylaxia Szérumtermelő Hészvénytársaság

B u d a p e s t, X ., S z á llá s -u t c a 3.
T e le fo n : J ó z s e f 9 2 — 12. T á v ir a tc ím : P h y la x ia , B udapest.

Á lla to rv o s i v e z e t é s a la tt álló
LABOHATÓRIUM
V E i i í O L l G l l Y l G O K TE R M E L É S É K E R .-T .
BUDAPEST, IX. KÉR., LÓNYAY-U. 18/b.
Sürgönyeim : Vaccin Budapest Telefon: dózseí 2 0 — 14 .
I :sne elleni k u itu rás o ltó an y agu n k abszolút

constans. Bakteriológiai karakterében telje=
sen állandó. A z oltási eredmények kiválóak.
A d a g ja : szarvasmarhánál és lónál 0 ’3 kcm., juhnál 0 ‘15 kcm.
Dr. S o b e r n h e i m m ó d s z e r e s z e r i n t t e r m e l t
LépâneszÉLum
15—2200 kcm. Gyógyítóoltásnál: beteg
A d ag ja: Praeêntiv oltásnál:
fertőzött állományokban a ki*
törő járv án y coupirozására
betej^ állatok kezelésére5 0 -6 0 kcm.
Szérumos vegyes egy=
Simultán m te n r szeri oltásnál: szarvasa

marháknak és lovak=
nak 5 kcm. szérum, Va
kcm. kultúra, juhoknak 3— 4 kcm. szérum, V* kcm. kultúra.
SERTÉSPESTIS
B a ro m ílk o le r a ©Leni v a c c in .
é s B a ro m ílk o leira sz éra m .
Aj i n l u n k továbbá:
se rté so rh á n c, sercegőiiszök , sertésaseptikaem ia,
m irigykor, fertőző tiidőlob , v érh as ellen
védíillöanyapkat és szérumokat
valam int reag en ciák at, patkánya és egérirtó kultú rát.

350
Különleges Építési és Faipari Rsszv.-Társ.
ír l l ü is
• ■■
Budapest, VI., Röppentyű-utca 62. sz.

S ü rg ö n y e im : K ülépit B u d a p e s t. T e le fo n : 4 — 2 3 , 141- 91, 131— 5 6 a
r U jJ a e G s i f e a !..
Többtermeléshez aján lju k : v i l l a n y - ,
l é g s z e s z - és
petróleumfűtésü êifefőgépeinket. Legújabb
kombinált - el te tő gép ek et villany- é s petró-
leumfütésre, m i n d e n n a g y s á g b a n , valamint
forrévszke ltete gé^ eke t.
Ifiís heltetiipÉel 3060 - 1 0 .0 0 0 tojásro.

[/aro m f i t e n y é s z t é s i e s z k ö z ö k . B a ro m fi-
üenyásztelepek ter uez és e, építése é s be re n
dez ése . S z é t s z e d h e t ő ólak minden kivitelben. F a j
b ar om fia k b e s z e r z é s e . M a g y a r o r s z á g o n
egyedüli s i^ c iá lis g y é r e szakm ában .
A drága keltetötojásokat ma csakis az évtize
dek óta bevált készülékekre lehet bizni.
K érje tanulságos árjegyzékünket 10 kor. beküldése ellenében.
t Óvakodjunk a silány o s z t r á k gyártmányoktól!

351
| | !! A „ F A L U “ Szövetség hatvani kiállításán aranyéremmel kitü n te tve !!
m
m
s
B á r k i á lta l ié le n ^ n y á r o n a le g jo b b s ik e r r e l k e z e lh e tő I
Üzeme minden más rendszerű keltetőgéppel szemben
a le g g a z d a sá g o sa b b !
Üzemköltsége csak Vesrésze a petróleummal fűtött gépek üzem* 1
költségéhez képest! Kezelése sokkal kevesebb gondot és munkát
igényel, mint a petróleummal fűtött gépek! Tűz vagy robbanás
veszélye teljesen ki van zárva!
Az eddig .az ország különböző részeiben, intézetekben vagy magá
nosoknál folytatott keltetések eredménye felülmúl minden más
rendszerrel elért eredményi, amennyiben a termékeny tojásoknak
86 — 94°/osát sikerül kikeltetni!
Pudrtimlr tnuáhhn ' í>aromfíólak berendezéséhez : féregmentesítő
Ujful lIllik LUVÚÜUa > ülőrúdtartókat, szab. csapófészekkereteket,
sárgaréz lábjelzőgyűrűket.. Lúd- és kaesa,hizlaláshoz: Turcsánvi-
féle szab. kézitőmökészüléket. & & Beszerezhetők gyárunkban:
8Y53RFFY-W OLF : Erzséb'jífalva vagy a

f é m á rú g y á r
részv.stárs
8
m
í „H A N G Y A " szövetkezet bármely fiijánál és
GEITTNER i s R A U SÎÜ műszaki cégnél,

/ B u d a p e s t : , V I . 'i c e r . , A n d r á s s y e ú t 18. sz.
■

352
C s a ti a s z a k s z e r ű
baromfitjnyésztés
mint fö-vagy mellékfoglalkozás legjobban bevált
keitetííg beinkkel
láthat el m in d e n h á z t a r t á s t „Heureka“ csontörlogép
hússal és tojássá
Fogy asztásra kész barom fi 7 —8 hét alatt
Csontőrlőgépeket, tömőgépeke^
mindenféle baromfis és apróállattenyészs
tési berendezést és felszerelést legolcsóbb
bán szállít
M é s T á r s a R é s z v .-T á r s .
Budapest* V. k ér., V ilm osecsászám tt 5 2 . sz.
„ Id e ál“ ó riá s k eü etőgép em k valós

sá g o s töm egélelm ező gépek
,Id eál“ ó riá s keltetőgép 5 0 0 0 to já s b efo g ad ására
Keltetőgépek petróleum*, gáza, villanya és melegvízfűtéssel 50 tojástól 500 tojás

befogadásáig. Kérje azonnal árjegyzékünket 5 K értékű levélbélyeg beküldése ellenében.
"Pátria” irodalmi vállalat és nyomdai r.-fej Budapest, IX., Üllői-út 2 5 .- (Köztelek)
Magyar Mezőgazdasági
y Múzeum és Könyvtár
M m Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

WINKLER Baromfitenyesztes 1921 OCR PDF

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

WINKLER Baromfitenyesztes 1921 OCR PDF

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

W inkler

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Hazai szakirodalmunk összefoglaló baromfitenyésztési művekben

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

A baromfitenyésztés fejlődésében haladó irányzatot mutat. Úgy a

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Almozás — .......................... — 184 Emésztés . .. ... ... — 71

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

A középkorban a baromfitenyésztést kizárólag háziszükségletre űzték.

1881-ben _____________________ 14,857.476 korona

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Ezekből az adatokból látható, hogy a kisbirtok több baromfiterméket

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

hatása volt a baromfiállomány javítása szempontjából, elannyira hogy

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

budapesti tojástőzsdét, amelynek hivatása egyéb baromfitermékek keres­

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

A baromfiak világában igen sokféle fajtát különböztetünk meg és

*) A legismertebb baromfifajták ellegleírása. K iadja: Baromfitenyésztők Országos

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

1. sz. ábra. A baromfi külseje.

0. C ső r. 11. M ásodrendű sa rló to lla k . 1 7. E lső re n d ű rö p - vagy szárn y­

sebb pontossággal. Olyan kakas után, amelyiknek meredek farkállása

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

farokállás a hát vonalához képest nem hegyesszögű, hanem tompa­

nek a mi parlagi tyúkjainkhoz hasonló fejalakulatuk van. A 7. számú

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

azzal a különbséggel, hogy az utóbbi füllebenye többnyire piros, de

csak az az állat elsőrendű, amely fajtájának a jellegét a lehető leg­

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

tatott kakas pedig szintén formátlan, hosszú,

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

mutatnak, amellett hogy

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

csak törzstenyészetre szorítkoznak. A külföldi fajtákat, mint már emlí­

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

rendkívül kedvelik és mint gazdasági tyúkot nagyon ajánlják. A ham­

10. sz. ábra. Hibás plimut kakas.

a fogolyszín, a fekete, fehér, sárga és kendermagos. Egyedei főleg

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

brahma (21. számú ábra). Származik Ázsiából. Hazája Kelet-India. Vannak

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

Idetartoznak a következő fajták: a langsan. Hazája Ázsia. Előfordul

17. sz. ábra. Sárga magyar kakas.

lánosan használt fajta. E fajta eredeti kitenyésztésben rövidlábú, m in fa

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

ugyan, de a gazdasági értéke csekélyebb, mert ilyen rövidlábú tyúkok

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

derm agos szín azonban szintén nem egyforma. Az angol kitenyésztésű

19. sz. ábra. Fehéwüasz tyúk.

a fekete és fehér foltok sokkal kisebbek és megközelítiK azt a színt,

Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár

budapesti tojástőzsdét, amelynek hivatása egyéb baromfitermékek keres

0. C ső r. 11. M ásodrendű sa rló to lla k . 1 7. E lső re n d ű rö p - vagy szárn y

farokállás a hát vonalához képest nem hegyesszögű, hanem tompa

csak az az állat elsőrendű, amely fajtájának a jellegét a lehető leg

csak törzstenyészetre szorítkoznak. A külföldi fajtákat, mint már emlí

rendkívül kedvelik és mint gazdasági tyúkot nagyon ajánlják. A ham

Állattartás és állattenyésztés között nagy különbség van. A tenyész

hogy átviszi faji és fajtabéli, nemkülönben egyéni tulajdonságait iva

____ _ . - - i .,____ " ‘ rJí. :................. ............

elmélet sok tekintetben helyesnek és gyakorlatiasnak bizonyult, lénye

m érlegelik az eredeti kiima és a mi szélsőséges kiimánk közötti különb