Bodza Klára – Paksa Katalin

Magyar népi énekiskola

I.
 Hagyományok Háza

Énekes hagyományaink
 Bodza Klára – Paksa Katalin

Magyar népi énekiskola

I.
Negyedik, javított kiadás

Budapest, 2010
 Hangmérnök:
Németh István

Kottagrafika:
Pálóczy Krisztina

Lektorálta:
Mocskonyiné Tallér Edit és Olsvai Imre

Hagyományok Háza, 2010

www.hagyomanyokhaza.hu

© Bodza Klára, Paksa Katalin

ISBN 978-963-7363-51-1

Felelős kiadó a Hagyományok Háza főigazgatója

Nyomdai előkészítés: Eredeti Bt.
Borító: Avalanche Kft.
Nyomta és kötötte a Demax Művek Kft.
Felelős vezető Tábori Szabolcs ügyvezető igazgató
 TARTALOM

Előszó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

A népi énektanítás módszertana. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9

Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9
Hangadó szerveink és működésük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
A légzés és hangképzés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
Hangképző gyakorlatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15
Élményszerzés, népdalgyűjtés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Általános tanácsok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21

A magyar népdalkincs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23
Az éneklés hagyományos alkalmai. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
A dalok zenei rendszerezése, stílusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33
A népzenei dialektusok és hatásuk az előadásmódra . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
Térkép . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
A kották és zenei jelek használata. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50

Dalgyűjtemény (a hangzó melléklet írott anyaga) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53

A kották jegyzéke. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217

Földrajzi mutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 223

Dalszövegmutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224

Irodalom. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227

Hangzó melléklet sorrendje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 229

5
 ELŐSZÓ

A mai embert szilárdan épített, kényelmes, meleg házak és jól záródó

ablakok védik meg az időjárás viszontagságaitól, de nincsen, vagy alig
van eszköze az érzelmek viharai ellen; a bánat, a gyász, a kétségbe-
esés, a nyomasztó szorongás ellen. A legtöbben akkor is tanácstalanul
állnak, ha valami más, kellemes, boldogító érzés lepi meg őket; öröm,
szerelem, sikerélmény. Keresik, és nem találják, hogyan élhetnék azt a
legjobban át, hogyan fejezhetnék ki, hogyan adhatnák tudtára széles e
világnak.
Volt idő, amikor még nem volt az embereknek olyan kényelmes és
biztonságos otthonuk, mint most. Amikor éhség, járvány, háború és
szegénység is sűrűbben látogatta meg őket, mint ma, és természetesen
ugyanúgy megvoltak az emberi élet elkerülhetetlen fordulóinak kese-
rű és édes próbái és terhei; gyász, csalódás, bánat, öröm, boldogság,
az ifjúság érzésének diadalmas mámora. Volt azonban valami, ami
megvédte az embert az érzelmek viharaiban, és ez a valami minden-
ki számára hozzáférhető volt. Ez volt a művészet, a költészet, a dal, a
muzsika. Azért született meg, hogy feloldja a szorongást, kimondja a
bánatot, megfogalmazza a gyászt, és azért is, hogy kikiáltsa az örömöt,
a boldogságot, a szerelmet, a büszke dacot, a „csak azért is”. Mert a
dal szükségletből született; az emberi lélek egészségének a biztosítéka.
Nem műsor, szórakozás vagy szórakoztatás, hanem elemi igény, ke-
nyér a lélek éhségére. „A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki
erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni...
Muzsika, zene nélkül a lélek sorvad, összezsugorodik, s az ember egész
lénye sajátos bélyeget kap. Ez a betegség felnőtt korban gyógyíthatat-
lan...”— írta Kodály Zoltán 1934-ben.
Ez a könyv népdalok tanításához-tanulásához ad segítséget. Ezekkel
a dalokkal vigasztalódott, mondta el bánatát, vallott szerelmet, tudat-
ta a világgal boldogságát és örömét, ezekkel ünnepelt az itt élő nép.
Különleges eszköztára volt tehát érzelmei megéléséhez. Miközben ezek-

7
kel élte meg emberségét, megmaradt minden sorsüldözés, idegen el-
nyomás, szegénység és megaláztatás között magyarnak.
A néma jeleket támasszuk föl! És közben gondoljunk azokra is, akik
megőrizték ezeket számunkra, a legszegényebbek voltak ők, pásztorok,
cselédek, napszámosok, parasztok, ez volt legféltettebb, legnagyobb
kincsük.

Andrásfalvy Bertalan
1992.

8
 A NÉPI ÉNEKTANÍTÁS
MÓDSZERTANA

Bevezetés
A paraszti társadalomban természetes volt, hogy a gyermekektől kezdve
a legidősebb korosztályokig egyaránt szinte mindenki tudott énekelni, a
zene, a népdal születésüktől kezdve végigkísérte életüket. Sajnos ez már
a múlté. A modern ember alig énekel, s ha énekel is, dalai általában a
múló divathoz kapcsolódó, kevésbé értékes „alkotások”. Könyvünkben
azt szeretnénk megmutatni, hogy a népdal nem csupán a régi idők emlé-
ke, hanem a mai ember is magáénak érezheti. Lajtha László írja: „A nép-
zene nemcsak egy lepréselt virág, hanem élet is.” Ezt a zenét azonban
ma már csak tudatos tanítással-tanulással lehet életre kelteni.
A régi falusi közösségekben a dal szájról szájra szállt, vagyis hallás
útján terjedt. Ezt a tanulási módot kíséreljük meg alkalmazni a mai élet
szabta keretek között úgy, hogy a mellékelt CD-k hallgatásával sajátít-
juk el a dalokat. A CD-k anyagát népzenei hanglemezekről, a Magyar
Tudományos Akadémia gyűjteményeiből, valamint saját és egyéb gyűj-
teményekből válogattuk. A tanulás alapja tehát az eredeti hangzó for-
rás, melyet a csatolt kották csupán kiegészítenek, magyaráznak. Bartók
Béla szerint ugyanis „Bizonyos – hangadásban, hangszínben, tempóban
és sok más apróságban megnyilvánuló – előadásmódok nagyon jellem-
ző hozzátartozói a népi zenének: tehát nem csupán a dallam leírható
hangjai a fontosak, hanem a dallam előadásával járó sok egyéb tulaj-
donság is, mint a dallam megjelenítő eszköze.”
A népdal tanítása alapos szakmai felkészültséget igényel. Legfonto-
sabb feltétele a hangképzés ismerete, mely bármilyen műfajú éneklés-
hez elengedhetetlen. Bár a hangképzés alapszabályai bizonyos mérték-
ben az összes énekes műfajra egyaránt vonatkoznak, számolnunk kell
módszertani különbségekkel is, melyeket a népi dallamvilág stiláris
eltérései szabnak meg.
A CD-k, valamint könyvünk módszertani és népzenei fejezeteinek
segítségével bárki eljuthat a stílusismeret azon fokára, hogy a népdalt
a sajátjaként énekelheti, díszítheti, adhatja elő. Műkedvelő érdeklődők

9
és énektanárok, művészi pályára készülők egyaránt meríthetnek belőle.
Ajánljuk tehát a tankönyvet minden általános iskolai, középiskolai és
felsőoktatási intézménynek, ahol az énektanítás szerepel a tantervben,
továbbá népdalköröknek, táncházba járó fiataloknak, zeneiskolai szol-
fézstanároknak és tanulóknak. Nem utolsó sorban ajánljuk az óvónők
számára, hiszen a zenei nevelés, ízlésformálás már az óvodában elkez-
dődik, és a könyv első felében sok gyermekjáték, népszokás található
már az óvodáskorúaknak is. Így megvalósulhat könyvünk célja, hogy a
népdaléneklés közkinccsé váljék, és tovább éljen a következő nemze-
dékekben.

Hangadó szerveink és működésük

Minden jó hallású, jó ritmusérzékű és legalább közepes hangadottságú
egyén alkalmas énektanulásra. Induljunk ki abból, hogy hangja minden-
kinek van, de nem biztos, hogy az a természetes hangja, amit használ.
Legtöbb esetben a magával hozott hang olyan hibákat, modorosságo-
kat tartalmaz (pl. a mássalhangzók rossz használata, orrhang, helytelen
légzés, helytelen szókötések stb.), melyeket csak céltudatos tanulással,
gyakorlással tud kijavítani. Foglalkoznunk kell tehát az énektanulás
technikai kérdéseivel azért, hogy az egyszerű, természetes intonáci-
ót és az érthető szövegmondást elérjük. A népdalénekléshez először
az énekhangot kell elkezdeni kiművelni, s csak azután kapcsolhatjuk
hozzá a stílusismeret elsajátítását, a táji jellegzetességek, dialektussa-
játosságok, végül pedig a népi díszítésmódozatok gazdag variációinak
megtanulását.

Ismerkedjünk meg először magával az énekhanggal!

Az éneklés olyan tudatos emberi tevékenység, mely bizonyos gon-

dolatok, érzelmek kifejezését szolgálja.
Az énekes hangszere a hang, melyet alkalmassá kell tenni a minél
tökéletesebb működésre. Ezt segíti elő a hangképzés. A hangképzés a
helyes hangadásra való nevelés pedagógiája. A hangképzéshez – illet-
ve az énekhang megszólaltatásához – szükségünk van a bennünk rejlő
hangszer, vagyis összességében hangadó szerveink tökéletes működte-
tésére.

10
 A hangadást a következő szerveink biztosítják
– a két hangszalag, mely a gégében foglal helyet,
– a tüdő, melyben a hangadáshoz szükséges levegő halmozódik fel,
– a légcső, mely biztosítja a levegő útját a hangszalagokhoz,
– a rezonáns üregek (mellüreg, orrüreg, arcüreg, homloküreg, ga-
ratüreg, szájüreg), ezek szerepe, hogy a hangrezgéseket átvéve,
azokat felnagyítsák, és ezáltal a keletkezett hangot számunkra hall-
hatóvá tegyék.

A továbbiakban ismerkedjünk meg hangszerveink működésén ke-

resztül a hang keletkezésével!
A fizikai hang keletkezéséhez szükség van egy hangforrásra és egy
rezgést közvetítő közegre. Az énekhang esetében a hangforrás a gé-
gében elhelyezkedő hangszalagok, a közvetítő közeg pedig a tüdőből
kiáramló levegő.

Hangszalagok légzéskor, Hangszalagok hangadáskor,

nyitott hangrés zárt hangrés

A hangadáshoz levegőre van szükségünk, ezért először levegőt

veszünk (a helyes légzéstechnikára majd később részletesen vissza-
térünk). Amikor kiengedjük a levegőt, az a légcsőn keresztül eljut a
gégébe. Itt megfelelő idegi működés (hangadási szándék) hatására mű-
ködésbe jön a két hangszalag a következőképpen: a tüdőből kiáramló
levegő beleütközik a hangszalagokba, és azokat rezgésbe hozza. Ez a
rezgés hangot eredményez. A keletkezett hang kifelé haladva rezgésbe
hozza a rezonáns üregekben lévő levegőt, mely felerősíti azt. Így ke-
letkezik a hang.

11
 A légzés és hangképzés
Most szóljunk a légzés fontosságáról! A biztos hangadás alapja a helyes
légzés. Ahhoz, hogy szép, egyenletes hangot szólaltassunk meg, és min-
dig legyen elég levegőnk bármilyen hosszú mondat eléneklésére, meg
kell tanulnunk a helyes légzéstechnikát. Valamikor gyermekkorunkban
még tudtuk is, mert minden ember helyes légzésmóddal születik, de a
rossz szokások (iskolapad, ülőmunka, szoros öv, hanyag testtartás stb.)
légzésünket rossz irányban befolyásolták. A helyes légzést ezért fel-
nőttkorban, a legtöbb esetben újból meg kell tanulni.
Az énekpedagógia helyes légzés alatt általában a mélylégzést érti,
melynek lényege a következő:
Levegővételkor „az övrész körös-körül kitágul (a rekeszizmok mű-
ködése következtében),
– a hasfal előre domborodik,
– a vállak nem emelkednek,
– a mellkas normális felső tartásban van, nem végez külön mozgást.”
(Kerényi – Kéri: Énekiskola I.)

Mélylégzés esetén az énekes hangja nyugodt, egyenletes, biztonsá-

gos és tömör hangzású. Éneklés alatt a tüdő, lengőbordák, hasfal, re-
keszizmok kitágulnak, majd visszatérnek eredeti helyzetükbe, a levegő
felhasználásának arányában.
Hibás a légzés, ha a vállak és a mellkas felső része felemelkedik,
a mellkas kidomborodik, a gége felfelé megfeszül. Ilyenkor többnyire
erőltetett, préselt, görcsös hang keletkezik. Óvakodjunk ezen hibák el-
követésétől!
A helyes mélylégzés elsajátításához a következő gyakorlatokat ajánljuk:

Első gyakorlat. Üljünk egy közepes magas-

ságú székre, hajoljunk előre, lazán engedjük
le mindkét kezünket, s bokáinkat belülről
fogjuk meg! Orron át vegyünk egy mély lé-
legzetet, majd sz hangzóval, laza testtartással
lassan engedjük ki a levegőt!

12
Ha jól végezzük a gyakorlatot, levegővételkor az övrész kitágul, amit
tanár vagy bárki ellenőrizni tud. Gyakorlási idő 3–4 perc.

Második gyakorlat. Maradjunk ülve, testünk

dőljön kicsit előre, kezünket tegyük csípőre,
s végezzük el az előbbi légzésgyakorlatot!
Ennél a gyakorlatnál már saját magunk is
ellenőrizhetjük kezünkkel az övtáj körkörös
tágulását és kilégzéskor az eredeti állapotba
való visszatérését. Gyakorlási idő 3–4 perc.

Harmadik gyakorlat. Álljunk fel kis terpesz-

állásba, felsőtestünket döntsük kissé előre,
fejünket emeljük fel, s csípőre tett kéz-
zel végezzük el ismét a légzésgyakorlatot.
Kezünkkel ismét ellenőrizzük az övtáj tá-
gulását majd visszatérését! Gyakorlási idő
3–4 perc.

Negyedik gyakorlat. Ezt a gyakorlatot csak

akkor kezdjük el, ha már az előző hármat
olyan biztonsággal elvégeztük, hogy velünk
született helyes légzésünket újra visszanyer-
tük. A gyakorlatot egyenes testtartással állva
végezzük. Kezünket lazán leengedjük, tekin-
tetünk előre néz, lábunk kis terpeszben van.
Így végezzük el a légzésgyakorlatot! Ennél
a gyakorlatnál már belülről kell éreznünk a
hasfal övtáji körkörös tágulását és visszaté-
rését. Gyakorlási idő 3–4 perc.

Fontos, hogy a légzésgyakorlatokat mindig frissen szellőztetett he-

lyiségben, jó idő esetén nyitott ablak mellett, kertben, parkban, szabad
levegőn végezzük!

13
 A helyes testtartás ugyanúgy alapfeltétele a magabiztos éneklésnek,
mint a légzés. Helyes testtartás esetén a test laza, könnyed, a lábak
rugalmasan állnak, a fej- és deréktartás egyenes, a testsúly a derékon
nyugszik, a karok a test mellett szabadon függenek, a tekintet előre néz.
Ez a feltétele a felszabadult éneklésnek.
Ahhoz, hogy a keletkező hang érthető beszéddé vagy szöveges ének-
ké formálódjék, működésbe kell lépni az úgynevezett artikulációs,
vagyis beszédszerveinknek (ajak, nyelv, áll, lágyszájpad).
Az érthető szövegmondás elsajátítása hangzóképzéssel történik.
A hangzók két csoportra oszthatók: magánhangzókra és mássalhang-
zókra. Ezek képzése, helyes kiejtése elengedhetetlenül fontos a kifejező
előadásmódhoz.
Színezetük szerint vannak világos és sötét magánhangzók, melyek a
világostól a sötét felé haladva a következők:
i, í, é, ë, e, ü, ű, ö, ő, á, a o, ó, u, ú
A magánhangzók adják a beszéd-, illetve énekhang színeit, s önma-
gukban is hangoztathatók. Képzésük a szájüreg, a nyelv és az ajkak
összehangolt mozgatásával történik.
A mássalhangzók szerepe mind a beszédben, mind az énekben az,
hogy a magánhangzók elkülönítésével a beszédet, éneket tagolttá, ér-
telmessé tegyék. A magyar nyelvben legtöbbjük csak magánhangzóval
együtt szólaltatható meg.

Beszédszerveink működése a következő:

1. Ajakműködés: az ajak formálásánál kétféle szempont érvényesül. Az
ajakkerekítéses magánhangzók (ü, ö, u, o, a) esetében a fogaknak
nem szabad látszani, míg az ajakkerekítés nélküliek (i, é, e, á) eset-
ében a fogak alkattól függően látszanak vagy nem látszanak műkö-
dés közben. Az ajakmozgás mindig tükörképszerű legyen (az alsó és
felső egymás tükörképe).
2. Nyelvműködés: a nyelv a táplálkozás folytán hátra irányuló mozgást
végez, ezért a hangképzéshez szükséges előre irányuló mozgást ala-
posan be kell gyakorolni.
3. Az áll működése: az áll lágy, könnyed ejtésével nyitjuk a szájat:
Nagyon fontos a laza állmozgás. Ennek elérésére szavakkal és hang-
zó-játékokkal egybekötött gyakorlatokat lehet végezni. Pl.: Ádám
bátyám pávát látván száját tátván lábát rántván pávává vált.

14
4. A lágyszájpad működése: a lágyszájpad munkája a szájüreg és or-
rüreg közti összeköttetés biztosítása. Így például az énekgyakorla-
toknál minél magasabbra és erősebbre változik a hang, annál jobban
felemelkedik, illetve minél mélyebben és halkabban szól a hang, an-
nál inkább leereszkedik a lágy szájpad.

Végezetül az énektanulásban nem elhanyagolható szerepe van halló-

szervünknek. A helyes hangadáshoz jó hallásra van szükség, és a tiszta
intonáláshoz fontos a belső hallás kifejlesztése is. Ugyanis amíg az éne-
kes belső hallással nem tudja előre képzeletébe idézni a hangot (hang-
színt, csengést, magasságot), addig nem is tudja biztosan megszólaltatni.
Összefoglalva tehát bármely énekes műfajban szükség van jó hallás-
ra, jól működő hangszervekre, helyes légzéstechnikára, az artikulációs
szervek tökéletes és összehangolt működésére és biztos belső hallásra.
Csak így juthatunk el a népdaléneklés, a stílusismeret és a díszítéstech-
nika virtuózabb fokára.

Hangképző gyakorlatok
Megfelelő elméleti felkészültséggel hozzákezdhetünk akár önállóan,
akár pedagógus irányításával az énekgyakorlatokhoz.
Minden munka elkezdéséhez (természetesen olyan munkáról van szó,
amely testünk izomzatát igénybe veszi) először fellazítjuk izmainkat.
Például tornagyakorlatok, tánctanulás, hangszeres tanulás esetén fokoza-
tos lazító láb-, kéz-, illetve ujjgyakorlatokat kell végeznünk, ha nem akar-
juk, hogy izomlázunk legyen. Az énekgyakorlatokhoz hang- és beszéd-
szerveinket (ajak, áll, nyelv, hangszalagok, légző szervek, rekeszizmok)
először fel kell lazítani. Ezért nem tanácsos mindjárt nagy hangterjedelmű
dallal kezdeni az éneklést, hanem először egyszerű légző- és skálagya-
korlatokat kell végeznünk. Ezek a gyakorlatok lépésről lépésre fellazítják
hangszerveinket, s a rendszeres hangképző gyakorlatok egyenletes, szép,
természetes énekhangot eredményeznek. A hangképző, illetve bemelegítő
gyakorlatot ajánlatos minden énekóra, illetve előadás vagy közösségben
való éneklés előtt elvégezni. Erre még akkor is szükségünk van, ha úgy
érezzük, hogy már elértük hangzásban a kívánt eredményt, mert beéneklés
nélkül még a legtökéletesebb énekhang sem szólalhat meg biztonsággal.
Beéneklés hiányában fennáll annak a veszélye, hogy a bizonytalanságot

15
erőteljes (erőltetett) rányomással próbáljuk korrigálni, mely a hang meg-
csuklását, esetleg berekedését eredményezheti. A folyamatosan erőltetett
éneklés káros lehet a hangszalagokra, egy idő után esetleg hangszalag-
csomót is előidézhet, melyet már csak orvosi beavatkozással lehet meg-
szüntetni. Ettől óv meg bennünket a rendszeres hangképzés, amelyhez a
fokozatosság elve alapján a következő gyakorlatokat ajánljuk:

1. Gyakorlat: A légzés ellenőrzése minden énektanulás alapja, ezért

első gyakorlatunk nagyrészt ennek elsajátítását szolgálja.
A hangot csukott szájjal, zümmögve, halkan indítjuk, majd fokoza-
tosan felerősítjük, és ugyanilyen módon halkítjuk az alaperősségre
(piano – forte – piano).
A gyakorlatot eleinte kisebb, később – tetszés szerint – nagyobb
hangterjedelemben is alkalmazhatjuk a kiinduló c hangtól (egyvona-
las c) félhangonként (kromatikusan) felfelé majd vissza.
1.

2. Gyakorlat: A második gyakorlat célja a magas és mély magánhang-

zók helyes megformálásának elsajátítása. A gyakorlat során m elő-
hanggal, nyitott szájjal, közepes hangerősséggel a következő sor-
rendben kötjük össze (legato) a magánhangzókat:
a–á–e–é–i–ó–ő–ű–ú
A gyakorlat hangterjedelmét illetően az első gyakorlatban leírtak ér-
vényesek.
2.

3–4. Gyakorlat: A harmadik és negyedik gyakorlat célja a helyes arti-

kuláció (a laza, ruganyos mozgás, illetve kötött énekmód), valamint
a kis hangközök intonálásának elsajátítása.

16
 A 3/a gyakorlatot úgy végezzük, hogy félhangonként fel-, illetve le-
felé haladva énekeljük a megadott hangzókat.
A 3/b és 4. gyakorlatot a következő hangzókkal ajánlatos énekelni:
ma, me, mi, mo, mö
oly módon, hogy félhangonként fel-, illetve lefelé haladva egysé-
genként (azaz két ütemenként) tetszőlegesen váltogatjuk az imént
felsorolt hangzókat.
Javasoljuk (a harmadik gyakorlattól kezdődően) a hangterjedelmet
(ambitust) a tanuló képességeitől függően fokozatosan felfelé és
részben lefelé is bővíteni.
3.

4.

5. Gyakorlat. A következő gyakorlat egy hanggal bővíti az ambitust

(tetrachord). A népdalok díszítésében a három hang összekötése
sokféle módon fordul elő, gyakorlatunk ehhez ad segítséget.

5.

17
6–7–8. Gyakorlat: A gyakorlatok öt hangon belül mozognak (pen-
tachord). A 6. gyakorlat diatonikus skálamenet, a 7. gyakorlat hár-
mashangzat-felbontás felülről lefelé, a 8. gyakorlat szintén hármas-
hangzat-felbontás, de alulról indítva és egységenként a kötött és a
szaggatott éneklésmódot egyesítve. A kétütemes egységen belül csak
az első ütem hangzóit váltogassuk, a második ütem a kromatikus
skálán belül állandó (ma – ja-ja-ja-ja-jajj, mi – ja-ja-ja-ja-jajj, mo –
ja-ja-ja ja-jajj, stb.).
6.

7.

8.

9–10–11. Gyakorlat: A gyakorlatok hat hangon belül mozognak (hexa-

chord). A 9. gyakorlat célja a hangok egymáshoz való kötésének
(legato) fejlesztése. A 10. gyakorlat a dúsabban díszített dallamok
kötés-módozatainak elsajátításához nyújt technikai segítséget. A 11.
gyakorlat (szillabikus voltánál fogva) az előző két melizmatikus gya-
korlat feszültségét oldja, lazítja.
9.

18
 10.

11.

12. Gyakorlat: Az utolsó gyakorlat a lá-pentaton hangsor hangjait kö-

veti. Nagy hangterjedelme miatt inkább a haladóknak javasoljuk.

12.

Skálagyakorlataink mind a hangképzésben, mind az éneklési tech-

nikában való fokozatos fejlődés elvét követik, ezért azok sorrendjén
nem tanácsos változtatni. Alkalmanként azonban nem feltétlenül szük-
séges mind a tizenkét gyakorlatot végigénekelni, csak annyit, amennyi
a hangszalagok fellazulásához elegendő.
Természetesen lazítani nemcsak ezekkel a skálagyakorlatokkal lehet,
hanem egyszerű gyermekdalokkal is (van, aki ezt a gyakorlatot követi),
pl. „Gólya, gólya, gilice”, „Süss fel nap”, „Bújj, bújj, zöld ág”, „Lánc,
lánc, eszterlánc” stb. Ezeket a dalokat középfekvésben elkezdve kro-
matikusan felfelé, majd lefelé kell énekelni. Ezeknél a gyakorlatoknál a
veszély csupán az, hogy túl sok bennük a mássalhangzó, ezért lényege-
sen nehezebb a lazítás (beéneklés) megfelelő fokára eljutni.
A hangképző gyakorlatokat nem tanácsos teljesen egyedül végezni.
Általában pedagógus segítségével történjék, mert egyetlen ember sem
hallhatja tökéletesen a saját hangját, így nem tudja ellenőrizni, hogy he-
lyesen szólal meg vagy sem. Ennek az a magyarázata, hogy minden em-
ber a saját koponyájának és csontrendszerének rezonanciáján keresztül,

19
belülről hallja a saját hangját, míg a kívülálló személy, például a tanár,
már a valóban megszólaló hangot hallja, ezért ellenőrizni is tudja azt.
Ajánljuk, hogy aki egyénileg próbálja elsajátítani az énektechnika gya-
korlatait, az időnként forduljon szakemberhez és kérjen tőle véleményt
teljesítményéről, így munkája nem terelődhet rossz irányba.
„A hangszín különbözteti meg legjobban a régi, hagyományos ének-
lést a maitól és a nem népi előadástól. De mindenféle népi éneklés is
különbözik a tanult énekesekétől: a hangképzés természetességében”
(Vargyas). Erre törekedjünk!

Élményszerzés, népdalgyűjtés
Könyvünk útmutatásai alapján a tanulók a hangzó dallamok és kottáik
segítségével, valamint a hangképzés, skálagyakorlatok szabályainak fi-
gyelembevételével egyre közelebb kerülnek a népdalok megismeréséhez.
Aki még ennél is többre vágyik, annak ajánljuk, hogy induljon el saját
gyűjtőútra olyan falvakba, ahol a hagyományos népzene még megtalál-
ható. A gyűjtés ugyanis semmihez sem hasonlítható élményt nyújt. Sokan
azt vallják, hogy ma már nem érdemes gyűjteni, hiszen minden népze-
nei anyagot összeszedtek és a mai gyűjtők csak megismételnék elődeik
munkáját. Nekünk nem ez a véleményünk, sőt azt valljuk, hogy gyűjteni
nemcsak érdemes, hanem szükséges is. Egy adatközlő ugyanis kétszer
ugyanúgy sohasem tud elénekelni egy dalt, mert közben ő is és a dal is
állandóan változik. Tulajdonképpen ez a változás biztosítja a népdalok
folytonos megújulását, ezáltal továbbélését. Éppen ezért, ha egy híres
„nótafától” például egy év múlva csak ugyanazokat a dalokat gyűjtjük
fel, melyeket egy évvel ezelőtt, már akkor is némileg másképpen halljuk
vissza őket, tehát volt értelme a gyűjtésnek. A gyűjtés nemcsak új isme-
retek szerzését jelenti, hanem a helyszín varázsát, csodálatos élményt
is. Közelebb kerülhetünk a paraszti életforma egyes mozzanataihoz.
Bepillantást nyerhetünk a ma még élő kézi szövés, fonás, faragás, festés
és még sok más népművészeti tevékenység rejtelmeibe. Megismerhetjük
a paraszti viselkedésformákat, szokásokat, gondolkodásmódot.
Az élményszerzésnek természetesen más módja is van. Tanácsos fi-
gyelemmel kísérni a különböző népművészeti ágakhoz kapcsolódó ren-
dezvényeket is: kiállításokat, hagyományőrző műsorokat, népzenei-,
néptáncfesztiválokat, táncházi mulatságokat; sőt nemcsak figyelemmel
kísérni azokat, hanem aktívan részt venni bennük. Biztosak vagyunk

20
abban is, hogy akinek érdeklődési köre ilyen magas szintre jutott, az
maga is belépett a hagyományőrzők sorába, s hozzájárul a magyar népi
kultúra életben tartásához.

Általános tanácsok
1. A tájegységek nyelvjárását nem ajánlatos hangzás alapján pontosan
lemásolni, leutánozni, hiszen az adatközlő tájnyelve születésénél fogva
adott, így természetes is. Ugyanakkor a tanuló többnyire nem ottani
születésű, tehát az úgynevezett másolás, vagyis görcsös másolni akarás
természetellenes hangzást eredményez. Legjobb, ha egy-egy dialektus-
nak csak a jellemzőbb tájszavait tanulja meg. Később, több száz dallam
meghallgatása után az eredeti hangzás már olyan természetessé válik
számára, hogy meg is tudja szólaltatni azt úgy, hogy a hagyományos
stílusjegyeket megtartva és saját egyéniségét hozzáadva teszi újra élővé
a népdalt, melyet már csak hangfelvételről ismer.
2. Nem ajánlatos az adatközlő hangmagasságát, hangszínét, elő-
adásmódját szolgaian átvenni. Minden embernek más a hangadottsága,
ezért minden tanuló válassza ki a saját egyéniségének megfelelő hang-
fekvést, hangszínt, így válik majd sajátjává a dal. (Például ismertem
Moldvában egy idős asszonyt, aki pöszeségét a már hiányzó fogainak,
lassúságát pedig előrehaladott korának köszönhette. Ezen adottságok
az elénekelt dalokat is befolyásolták, mégis nagyon szépen énekelt. Egy
fiatal tanítványom megtanult tőle néhány dalt, de ő már fiatalosabb tem-
pót, saját hangszínét, hangfekvését, személyiségét hozzátéve szólaltatta
meg a dalt, mely hangzásában így volt teljes értékű.) Általában úgy
próbáljuk meg elképzelni és megszólaltatni a dalt, ahogyan a népi elő-
adó fiatal, egészséges korában önmagától, önmagának, esetleg leány-,
illetőleg legénypajtásaival együtt énekelhette valamikor.
Természetesen mindenki megtalálja azt az „előadói ideált”, aki leg-
jobban megnyerte tetszését, s akit ezért követni szeretne. Ilyenkor igye-
kezzék a kiválasztott adatközlőtől minél több felvételt meghallgatni.
3. Énekléskor nem szabad figyelembe venni a kották hangnemét.
A dalok ugyanis – a tudományos kiadványok gyakorlatának megfele-
lően – mind g1 záróhangra vannak lejegyezve azért, hogy a zenei egye-
zések és eltérések jobban szembetűnjenek. A választott záróhang tehát
a dalok könnyebb összehasonlítását szolgálja, és nem az eredeti vagy a
tanulás során kívánatos hangzást rögzíti.

21
 4. A díszítés fontos szabálya, hogy ne igyekezzünk ornamensekkel
agyonzsúfolni a dallamokat. Elégedjünk meg annyival, amennyi a fel-
vételen hallható! A túlzott díszítés stílustalan.
A népi előadásban a díszítőhangok néha összemosódnak, ezt a kottá-
ban hullámvonal jelzi (portamento = csúszás). Ez azonban nem azt jelen-
ti, hogy korlátlanul csúszkálhatunk egyik hangról a másikra, hanem azt,
hogy hangsúlytalan ejtéssel fogjuk össze az egymást követő hangokat.
5. Bizonyára feltűnik majd, hogy minden egyes dal mellett szere-
pel egy római szám (I. II. III.). Ezek a dalok nehézségi fokát mutat-
ják pedagógiai szempontból, vagyis I-től III-ig egyre nehezebb, egy-
re dúsabban díszített, egyre bonyolultabb dalokkal találkozhatunk
majd. Természetesen nem merev kategóriákról van szó, nem is ez a
célunk, hanem az, hogy a tanulásnál mindig l-től haladjunk tovább.
Részletesebben kifejtve: az I-gyel jelzett dalok többségükben kisebb
hangterjedelműek, nincsenek, vagy alig fordulnak elő bennük dallam-
díszítések, ezért a legkönnyebben tanulhatók.
A II-vel jelzett dalok már nagyobb hangterjedelműek, több dallam-
díszítést tartalmaznak, esetleg nagyobb hangközök is előfordulhatnak
bennük (szext, szeptim, oktáv).
A III-mal jelzett dalok a legmagasabb, egyben legnehezebb fokoza-
tot képviselik. Ezekben a dalokban már összetett díszítőelemek (akár
5–6 hang) is előfordulhatnak, esetleg különleges hangvételt igényelnek,
így mindenképpen csak az I. és II. jelzésű dallamoknál szerzett tapasz-
talatok felhasználásával szólaltathatók meg. Amennyiben betartjuk a
fokozatosságot a tanulásban, később a legbonyolultabb dallamok meg-
tanulása sem okoz majd nehézséget.
6. Végezetül a dalok csokorba fűzéséhez is adnánk néhány tanácsot.
Lehetőség szerint azonos tájegység dalait fűzzük össze, így az egyes táj
jellegzetes, sajátos hangzásvilága jobban érvényesül, és nem fenyeget
stílustörés. A következő lépés a tájegységen belüli csokrosítás. Itt több-
féle szempontot követhetünk. Például lakodalmasok, summásdalok,
katonadalok, szerelmi dalok, dudanóták stb. A dalok szövege néha még
arra is módot ad, hogy kerek történetet állítsunk össze belőlük.
A balladák, hosszú szokásénekek önmagukban is megállnak, nem
kívánnak feltétlenül csokorba fűzést.
A népdalcsokrok összeállításáról Bárdos Lajos, Vass Lajos és Olsvai Imre
írásaiban olvashatunk bővebben, ugyanitt és Békefi Antal bakonyi és vasi
kiadványaiban kész csokor-összeállítások is találhatók a későbbi tanuláshoz.

22
 A MAGYAR NÉPDALKINCS

Ahhoz, hogy jól és szépen énekeljük a népdalokat, képet kell alkotnunk

népzenénk egészéről. Valamikor a népzene használata ugyanolyan magától
értetődő, hétköznapi gyakorlat volt, mint a nyelv használata. Amint a nyelv,
úgy a zene is közösséget feltételez, az hozza létre és alakítja tovább. A nyelv
és a zene eredetének kérdése voltaképpen ma is titok előttünk. Változásuk,
formálódásuk, gazdagodásuk körülményeiről azonban a tudományos ku-
tatás sok mindent megállapított. Zenei tulajdonságuk vizsgálata alapján
azonnal föltűnik, hogy a magyar népdalok rendkívül sokfélék. Ennek oka
(amint a rokon- és szomszédnépek zenéjének összehasonlítása segítségével
kiderült), hogy dallamtípusaink kialakulásának folyamata több ezer évet
fog át. Egy részük még jóval a honfoglalás előtti időben jött létre, mások
az államalapítást követő időkben, illetőleg folyamatosan fellendülő és stag-
náló szakaszokban egészen a 19. század végéig. Népünk tehát, miközben
őrizte az ősöktől örökölt dallamfajtákat, befogadta a másnépi környezetből
és a magas kultúrából érkező újabb és újabb hatásokat is, és beépítette ze-
néjébe: illetve a sajátjából újabb és újabb típusokat hozott létre. Innét adó-
dik népzenénk kivételes gazdagsága. (A nálunk fejlettebb európai népeknél
általában az új stílus a régiket már kiszorította, az elmaradottabb népeknél
pedig, bár a népzene elevenebb, a dallamfajták száma kisebb.)
A népdalok szerteágazó szövevényében a rendszerezés segít eliga-
zodni. Ha egy népdalt valóban meg akarunk ismerni, három kérdésre
keresünk választ:
I. Mikor, milyen alkalommal szokták énekelni?
II. Melyek a dal zenei jegyei (hangneme, ritmusa, formája, stílusa)?
III. Melyik faluból, milyen tájról származik?

A népdalok rendszerezésének is ezek a fő szempontjai. Így megkü-

lönböztetünk:
I. Néprajzi szerepük, funkciójuk szerint alkalomhoz kötött és alka-
lomhoz nem kapcsolódó dalokat.

23
 II. Zenei jellemzők szerint kötetlen és kötött szerkezetű (régi és új
stílusú, ill. vegyes osztálybeli) dalokat.
III. Földrajzi jellemzők szerint öt zenedialektust (zenei nyelvjárást).

Vegyük sorra valamennyit!

Az éneklés hagyományos alkalmai

A) Alkalomhoz kötött dalok (1–120)
A régi falusi élet hagyományos rendjében bizonyos dalokat bizonyos
időpontok, cselekmények, események kapcsán mindenképpen vagy
nagy valószínűséggel énekeltek. Ilyen alkalmak voltak:
a) Az emberi élet szakaszai és fordulói a születéstől a halálig (1–84).
b) Az esztendő ünnepei, jeles napjai januártól decemberig (85–120).

a) Az emberi élet szakaszai és fordulói a születéstől a halálig

1. Gyermekjátékok (1–28)
A falusi kisgyermek szoros kapcsolatban él a természettel. Mondókáiban
jó időt (1–5) vagy esőt kér (6–7), megszólítja az állatokat (8–14), és így
öntudatlanul őrzi ősei mágikus hitét, miszerint emberi szóval, énekkel
befolyásolni tudja a környező világot. A mondóka lehet ritmikus, emel-
tebb lejtésű beszéd (8, 11) vagy néhány hangból álló ütempáros dallam.
Az iskoláskorú gyermekek szívesen játszanak csoportosan (15–28).
Játékaikban gyakran a felnőtt élet szokásait utánozzák (leánykérő já-
ték: 19), és régi hiedelmek, események emlékét tartják fenn, melyek je-
lentése már elhomályosult (jóslás-varázslás dobbal: 25, hídvámszedés:
23–24, tűzviteli tilalom: 15, kuruc-kori bujdosás: 27, verbuválás: 21/2).
Még a nagyleányok is kedvelik a körjátékokat, az ő énekeik általában
összetettebbek, hosszabbak (26–28). A játékdalok rövid zenei elemek,
ütempárok ismételgetéséből, szabad egymás mellé sorolásból állnak.
Néha előfordul, hogy zárt szerkezetű, ún. strófikus dalok is az ütempá-
rok közé keverednek (28).

2. Karikázók (29–41)
A nagyleányok főként böjtidőben, amikor a hangszeres zenélés, bálozás
tilos, saját énekszóra régies körtáncokat járnak. Lassúbb dalokkal kezde-

24
nek, majd a tempó fokozódik. A sárközi karikázóban lépő, csárdás és futó
követi egymást. A szlavóniai karikázást rezálásnak is szokták nevezni.
A karikázók dallamilag különbözőek, bizonyos ritmikai sajátosságok ked-
velése viszont jellemző, így az aszimmetrikus ritmus (29), a tripodikus (3
ütemes) felépítés (29, 33, 34, 36), negyedes mozgás (31, 32, 34, 37, 38).

3. Párosítók, guzsalyasok (42–48)

A fiatalság kedvelt szórakozása a fonóban, a fosztóban és egyéb tár-
sas együttlét során, hogy a feltételezett szerelmeseket összeéneklik.
A nevek említése, „nyilvánosságra hozatala” aszerint érinti a meg-
nevezetteket, hogy érzelmeiket eltalálták-e, vagy ellenkezőleg, tréfás
célzattal össze nem illő párokat kapcsoltak egymáshoz. Valószínűleg
ősi varázslat emléke is lappang e dalok mélyén: a nevek kihirdetése
segíthet, hogy a dalban együtt szereplők a valóságban is összekerülje-
nek. „A dallamok közös jellegzetessége valami könnyed egyszerűség
nagyobb érzelmi telítettség nélkül” (Kodály). Többségük zeneileg a ve-
gyes osztályba tartozik.

4. Szőlőőrzők (49–50)
A szőlőőrzés a fiatalság szórakozási, párválasztási alkalma. Napközben
dalolással, kiáltozással, kerepléssel tartják távol az érőben lévő szőlőtől
a madarakat. Sárközben az éjszakát is kint töltik a hálótanyán közös da-
lolással, tánccal (49). Szlavóniában este hazatérnek, és a falu szélén a
leányok „kalaláznak”, vagyis körtáncot táncolnak a „szőlősi nótára” (50).

5. Summásdalok (51–53)
A summások a szegényparasztok közül, főként a fiatalokból kerülnek
ki, akik mezőgazdasági idénymunkára (kapálás, aratás, betakarítás)
szegődnek el a nagybirtokokra. Sokszor fél évet is távol töltenek szülő-
falujuktól, de hagyományos életrendjüket az idegen környezetben is le-
hetőség szerint fenntartják. Sokat dalolnak csoportosan főként új stílusú
dalokat, melyek szövegei gyakran a summásélet viszontagságairól és
visszásságairól (52) szólnak az elindulástól (51) a hazatérésig (53).

6. Katonadalok (54–60)
A legények regruta korukban, a sorozás és bevonulás közti időben
énekelnek a legtöbbet. Sok dal szól a bevonulásról, a válás fájdalmá-
ról (54). A bevonuló legényeket muzsikaszó mellett, énekelve kísérik

25
ki a faluból (57). Fontos daltanulási alkalom maga a kaszárnyai élet,
és a szolgálat leteltével a leszerelő fiatalok új dalokat visznek haza.
A katonadalok szélesebb körben is elterjednek és a katonáskodástól
függetlenül is megszólalnak, tehát nem kapcsolódnak minden esetben
meghatározott alkalomhoz. Dallamukat tekintve többségük új stílusú
(54–56, 60), de vannak közöttük parlando-rubato előadású régi dalla-
mok is (57–59).

7. Lakodalmasok (61–77)
„Minden nép életében megkülönböztetett helye van az élet legnagyobb
fordulata, a házasságkötés megünneplésének. A lakodalom emléke-
zetessé tételének ezer módja közül kiemelkedik az ének és a zene”
(Kodály), mely az érzelmek teljes skáláját átfogja a sírástól a kirobba-
nó jókedvig. Rengeteg dal elhangzik a lakodalomban, ezek közül a tu-
lajdonképpeni lakodalmasok azok, amelyeknek a lakodalmi szertartás
meghatározott mozzanatai során feltétlenül meg kell szólalniuk. Ilyen
alkalmak a koszorúkötés (61), télizöldszedés (64), ágyvitel (68), meny-
asszony-öltöztetés (69), menyasszonybúcsúzás, indulás (76, 77), meny-
asszonyvivés (63, 70), pártabúcsúztatás-kontyolás (74, 75), lakodalmi
mulatság (62, 72, 73). A lakodalmi dalok zenei anyaga igen heterogén,
vannak közöttük régi stílusú dalok (61–63, 74, 76, 77), kis hangterje-
delmű, középkori eredetű dalok (64–66, 68, 70–73, 75), egyéb vegyes
osztálybeli dalok (a „Rákóczi nóta” dallamcsaládjába tartozó: 69) és
újabb műdalok is szép számmal. Könyvünkben természetesen csak a
zeneileg értékest adjuk közre.

8. Altatók (78–80)
A fiatalasszonyok legfontosabb feladata gyermekeik felnevelése. A síró
kisbabát énekszóval nyugtatgatják, ringatják el. Ilyenkor mindenféle dal
használható, amit szívesen dalolnak, de vannak köztük olyanok is, ame-
lyek kizárólag az altatáshoz kapcsolódnak. Jellegzetes szövegfordulataik:
„csicsíjj el, aludj el”, „beli buba”. Egyes altatódallamok egészen archai-
kus képződmények trichord, tetraton hangnemükkel és kötetlen szerke-
zetükkel (79, 80); mások zeneileg a régi stílushoz tartoznak (78).

9. Halottas énekek, siratók (81–84)

Idős korban már nem szokás nyilvánosan dalolni. Az öregasszonyokhoz
a „szent énekek” (egyházi népénekek) illenek, melyeket munkavégzés

26
közben és esti imádságként dúdolgatnak. Az esti ének bűnbánatra s az
élet mulandóságára figyelmeztet (81). Az emberélet vége, a halál azon-
ban a falusi ember számára nem a megsemmisülést, csak a földi ván-
dorút végét jelenti. A virrasztóban a holttest mellett vallásos szövegű
halottas énekekkel (82, 83) és ősi, a pogány időkből eredő, személyes
hangú, rögtönzött szövegű siratóval vesznek búcsút hozzátartozójuktól.
De halálesettől függetlenül néha saját sorsukat is elsiratják (84). A si-
rató-dallam, mint népzenénk legősibb rétege, az obi-ugor medveének
dallamával egyezik, illetőleg annak továbbfejlesztése. A halottas éne-
kek dallamai gregorián és népi előzmények után a 16–18. században
alakultak ki, részben műzenei hatásra.

b) Az esztendő ünnepei, jeles napjai januártól decemberig

A földművelő nép szoros kapcsolatban él a természettel. Figyeli az év-
szakok, az időjárás változását, hiszen létfontosságú számára, hogy a
gabonát időben vesse el, hogy arra eső essen, nap süssön, hogy az ara-
tás jól sikerüljön; a jószágot a megfelelő időben hajtsa ki a legelőre, és
hogy állatai, sőt saját családja egészséges legyen, és bőségesen szapo-
rodjék. Mindezek kedvező alakulását természetfölötti erők bevonásával
igyekezett biztosítani, ez a tény a jelesnapi szokások gyökere. A másik,
ugyancsak lényeges összetevő a kereszténység hatása. A keresztény
egyház ünnepeiben évenként végigkíséri, mintegy megjeleníti Jézus
életének fő mozzanatait, a megváltás történetét. A magyar nép jelesnapi
szokásainak többsége a kereszténység felvétele után alakult ki, de hon-
foglalás előtti, pogány maradványokat is tartalmaz. A tartalom és forma
évszázadokon keresztül változott, gyakran az eredeti jelentés elhomá-
lyosodott, utólag másfajta értelmezés került a régebbi helyére.
Az ünnepi szokások általános lefolyása a következő: bizonyos cso-
portok, iskolás fiúk, leányok, felnőtt fiatalok, házas emberek házról
házra járnak; eléneklik az ünnep dalait, melyekhez játékok, táncok,
szimbolikus cselekmények is tartozhatnak, majd jókívánságukért ado-
mányban részesülnek. Néhány ünnepi szokás színhelye a falu utcája és
a szabad természet. A köszöntők és jókívánságok ma csak alamizsna-
gyűjtésnek látszanak, régen azonban az évszakok fordulóira figyelmez-
tető, rituális társadalmi események voltak. „A jókívánság a civilizált
embernek többnyire üres szó, a régi embernek szinte varázserejű érték
lehetett, amit szívesen viszonzott tőle telhetően” (Kodály).

27
 A népszokások dallamai történeti kialakulásuknak megfelelően
rendkívül sokfélék. A pogány vagy részben pogány szövegek ütempá-
ros, vagy más archaikus lazább szerkezetű dallamokhoz kapcsolódnak
(talalaj-vasárnapi köszöntő, sárdózás, szentiváni énekek, regösének), a
keresztény tartalmúak pedig gyakran műzenei alkotások átvételei.

10. Újévi köszöntők (január 1-jén)

Az újévi köszöntők, kántálók (85–87) a Messiás eljövetele fölötti öröm-
ről szólnak, de ugyanilyen fontos elemük a bőség-kívánás is. Egyénileg
vagy csoportosan éneklik. Dallamaik középkori eredetűek.

11. Háromkirályok-járás (január 6-án, vízkeresztkor)

Három fiú járja, ők a három szent király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
Fejükön papírból készült püspöksüveget viselnek kereszttel. Csillagot
visznek magukkal, mely kitolható-visszahúzható szerkezetre van erő-
sítve. A jellegzetes refrénes dallam valószínűleg német földről került
hozzánk a 17. században (88).

12. Balázsolás (február 3-án, Szent Balázs napján)

Iskolás fiúk járják, fejükön katona csákóval, oldalukon karddal, mint
„Szent Balázs katonái”. Énekükért adományt várnak az iskola, a mester
(tanító) és saját maguk számára, amit nyársra tűzve és kosárban visz-
nek. Dallama középkori (89).

13. Talalaj-vasárnapi köszöntő (farsangvasárnap előtt egy héttel)

Leánykák szokták énekelni a zoborvidéki falvakban. Jókívánságaikért
tojást kapnak, de ha az ajándék elmarad, a jókívánságokat is visszájukra
fordítják. Dallama ütempáros, ősi mi-re-dó dallammag körül forgó, a
farsangot búcsúztató refrénnel (90).

14. Sárdózás (farsangvasárnap)

Fiúgyermekek vagy legények feladata a zoborvidéki falvakban. Kisebb
csoportokban mennek házról házra, bunkósbotot visznek magukkal,
ezzel verik ki a földön a ritmust. A „sárdó” szó jelentését nem ismer-
jük, annyi azonban nyilvánvaló, hogy a sárdózás tavaszkezdő, bő-
ségvarázsló, pogánytartalmú szokás. Dallama a „talalaj-dallamhoz” ha-
sonlít, de még annál is egyszerűbb és archaikusabb. Beszédszerű kezdő
és záró jókívánság fogja közre az ütempáros mi-re-dó dallamot (91).

28
15. Farsangvasárnapi köszöntő, csúfoló (farsang három utolsó napján)
Farsang végén a legvidámabb a mulatság, ilyenkor a leghangosabbak a
bálok, hiszen hamvazószerdától kezdve mindez tiltva van egészen hús-
vétig. A farsangi köszöntőkkel is a jó mulatást és a család gyarapodását
kívánják, másrészt kicsúfolják a leányokat, akiknek nem sikerült férj-
hez menniük. A köszöntők dallama lehet ütempáros (92), a regösének-
hez hasonló, jellegzetes felugró kvint-fordulattal (dó-szó), vagy pedig
strófikus régi stílusú dal (93).

16. Gergely-járás (márc. 12-én, Szent Gergely napján)

Amikor még nem volt kötelező az iskolába járás, toborzással igyekez-
tek megkedveltetni a tanulást, és énekes adománykéréssel szereztek tá-
mogatást az iskolának, a tanítónak. (A középkorban erre az időre esett
az iskolai évváltás.) A szokás szereplői iskolás fiúk, „Szent Gergely
lovagjai”, „vitézei”. Csoportosan járnak, kalapjukon körben sok-sok
szalaggal, melyek vége hosszan lelóg a vállukra úgy, hogy arcukat is el-
takarja. Közülük egy nyársat, egy pedig kosarat visz az adományoknak.
Szalonnát, tojást, pénzt kapnak. A dallam középkori motívumkészletből
szerkesztett, a szöveg pedig már a 17. században megjelent nyomtatás-
ban (94).

17. Kiszehajtás, villőzés (virágvasárnap)

Pogány tartalmú téltemető, tavaszkezdő szokások a Zoborvidéken és szór-
ványosan a Palócföldön. Leánykák éneklő csoportjai felöltöztetett szal-
mabábut – „kicevicét”, „haj ki kiszét” – hordoznak házról házra. A bábu
a tél, a sötétség, betegség jelképe. A faluból kiérve azután a patakba dob-
ják, vagy elégetik, hogy így szabaduljanak meg a bajoktól (95).
A villőző leánykák szalagokkal díszített fűzfaágakkal mennek, és az
ablakok előtt megállva énekelnek (96). Tojást szoktak kapni. Dallamaik
ütempárosak.

18. Nagyböjti kántálás, nagyheti ének (nagyböjttől húsvétig)

A nagyböjt a bűnbánat időszaka. A kántáló kislányok éneke a földi élet
nyomorúságáról szól, és az ítélet napjára figyelmeztet, mikor minden-
kinek számot kell adni vétkeiről (97). A nagyheti egyházi szertartások
Krisztus szenvedésének történetét jelenítik meg. Ezeken a hívek sze-
mélyes átéléssel vesznek részt. Jézus vérét különösen tisztelik (ez az
Európa-szerte elterjedt középkori Grál-legenda alapja), melyet az em-

29
beriség bűneinek váltságául ontott ki (98). Az egyházi népénekeket a
templomon kívül, egyéni és csoportos magánáhítat alkalmával is szok-
ták énekelni. Dallamaik a 17. század táján keletkeztek, a nagyböjti ének
siratóval rokon régi népdalok hatását is magán hordozza.

19. Húsvéti ének és zöldágjárás (húsvéttól pünkösdig)

Húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe. Az egész magyar nyelvterüle-
ten éneklik ilyenkor a „Feltámadt Krisztus e napon” kezdetű éneket a
templomban és a körmenetben (99), mely gregorián dallamból keletke-
zett a 16. században (és a nagyheti énekre is emlékeztet).
A húsvéti zöldágjárás nagyleányok és legények szokása a Dunántúlon.
Felsorakoznak a falu végén kezükben zöld ágakkal. Ketten kezüket ösz-
szefogva kaput tartanak, a többiek átbújnak alatta, közben felelgetve
énekelnek (100). A dallam egyetlen sor ismételgetéséből áll (sztichi-
kus), melyet ütempárok követnek refrénszerűen.

20. Pünkösdölő
Pünkösdkor a Szentlélek eljövetelét ünneplik, a pünkösdölő kezdő éne-
ke is erre a bibliai eseményre utal. A folytatás viszont tavaszi bőségva-
rázslás, mely pogány képzeteket idéz. Nagyobb leányok járják fejükön
virágkoszorúval. Egy kisebb is van közöttük, ő a „pünkösdi királyné”,
„kiskirályné”. Virágszirmokkal teli kosarat visz, feje fátyollal van le-
takarva. Megállnak az udvarokban az ajtó előtt és ott énekelnek, tán-
colnak, majd a végén magasra emelik a pünkösdi királynét. A pünkös-
dölő kezdő, vallásos szövegű dallama középkori, nyugati eredetű, a
folytatás gyermekdalszerű, ütempáros alakulat refrénnel (101).

21. Szentiváni énekek (június 24-én, Virágos Szent János napján)

A nyári napfordulóra esik Keresztelő Szent János ünnepe. A keresztény
tanítás szerint Szent János a Megváltó előhírnöke, aki az igaz világos-
ságot hozza az embereknek. Az ilyenkor szalmából, illatos füvekből
gyújtott örömtüzek így kapnak keresztény értelmezést. A szokást hosz-
szú éneksorozat kíséri, mely az ünnep patrónusára (102), a tűzgyújtásra
(105–106) utal. Majd párosítókat énekelnek a jelenlévők neveivel (103–
104) és sorban átugorják a tüzet. Az ugrás sikeréből a férjhezmenésre
jósolnak. A dallamok középkori eredetűek. Vannak közöttük még nem
egészen szabályozott strófaszerkezetű, szabad előadású, refrénes dara-
bok (103–104), illetőleg kötött ritmusú, ütempáros dalok (105–107).

30
22. Aratódalok (június végétől augusztusig)
A legnehezebb mezőgazdasági munka a gabona betakarítása. Munka
közben ezért nem is szoktak dalolni, előtte és utána, meg a pihenők
alkalmával annál inkább (108). Aratás végén néhol aratóünnepet tar-
tanak. Ünneplő ruhában, búzából font aratókoszorúval vonulnak fel a
munkások a gazda házához, aki megköszöni a fáradtságukat és áldo-
mást isznak (109–110). Az aratódalok zeneileg nagyon különbözőek,
itt is az értékesekből adunk közre egy régi, keleti eredetű tetraton dalt
(108) és gregoriánból származókat (109–110).

23. Adventi énekek (karácsony előtti négy héten)

Adventben az Úr érkezését várják, ez az egyházi év kezdetének ideje.
Aki teheti, a kora reggeli sötétségben elindul a hajnali misére (112).
Esténként pedig a gyermekek házról házra járva adventi énekeket éne-
kelnek az ablakok alatt (111). Utolsó alkalommal azután ajándékot kap-
nak. Az énekek Jézus közelgő születését adják hírül és az örömhírt vivő
angyallal együtt köszöntik Máriát. Az adventi énekek egy része grego-
rián előzményekből alakult ki a 17. században (112), mások valamivel
újabbak és nyugatról kerültek hozzánk (111).

24. Kotyolás (december 13-án, Luca napján)

Az esztendő legsötétebb napja különféle babonás szokásokkal, jóslá-
sokkal, munkatilalmakkal kapcsolódik össze. A gazdasszonynak pl. so-
kat kell ülnie ilyenkor, hogy a kotlósa „jó ülő” legyen és sok kiscsirkét
költsön ki. A kotyolás (lucázás) célja is az, hogy a tyúkok bőségesen
tojjanak, illetőleg a család szerencsés és gazdag legyen. A kotyolók
(iskolás fiúk) hajnalban indulnak útnak hárman-négyen, mindegyikük
egy darab tűzifát visz magával. Erre a tuskóra ülve mondják el jókíván-
ságaikat prózában, énekelt refrénnel váltogatva. Az ütempáros dallam
félig-meddig beszédszerű; archaikus, nem egészen szabályozott hang-
lépésekkel (113).

25. Karácsonyi köszöntők, bölcsőcske (karácsonykor)

A téli napforduló idején ünnepli a kereszténység Jézus születését, aki a
világ világossága. Ettől kezdve a nappalok egyre hosszabbodnak, egy-
re növekszik a fény. Karácsony böjtjén, vagyis december 24-én dél-
után iskolás gyermekek csoportjai járnak köszönteni, kántálni, mendi-
kálni. Az ablakok alatt megállnak és megkérdezik: „Meghallgatják-e

31
az angyali vígasságot?” „Kell-e maguknak a kis Jézus bölcsője?” Az
engedély után egy-két karácsonyi dalt elénekelnek (114–116), majd
továbbmennek. A köszöntő dallamok különféle egyházi népénekek, il-
letőleg betlehemes játékok dalai. Többségük a középkor végén, a korai
barokkban alakult ki.
A bölcsőcske részben a betlehemeshez hasonló játék. Szereplői:
Szűz Mária, aki a kis Jézus bölcsőjét viszi, Szent József és az angya-
lok. A bölcső körül állva és térdepelve karácsonyi énekeket énekelnek
meghatározott sorrendben. A dallamok idegen, német és szláv erede-
tűek (117).

26. István- és János-köszöntők (december 26–27-én)

A karácsonyi ünnepkörhöz tartozik Szent István első vértanú és Szent
János apostol ünnepe. Mindketten az egyház népszerű szentjei, ezért
sok gyermeket keresztelnek István és János névre nem divatból, hanem
azért, hogy a leghatásosabb, legerősebb mennyei pártfogót biztosítsák a
név viselőjének. A névnapi köszöntők elsősorban nem is a névnapjukat
tartóknak szólnak, hanem a védőszentnek: a patrónus tiszteletét hang-
súlyozzák. Dallamaik középkori előzmények után a 16–17. században
fejlődtek ki. Egyesek közülük régi stílusú népdalainkra emlékeztetnek
(118), mások nyugatias jellegüket máig megtartották (119).

27. Regösének (karácsony másnapjától újévig)

A regölés bőségvarázsló és párokat összebűvölő művelet, a téli napfor-
duló pogánykori ünnepének emléke. A „haj, regö rejtem” szöveg vala-
mikor a sámán révületének előidézését szolgálta, az énekkel való bű-
völést biztosította. Nagyobb fiúk, legények szoktak regölni kifordított
bundában, kucsmában, kenderszakállal, bajusszal. Zajkeltő eszközöket,
láncos-csörgős botot, köcsögdudát (esetleg furulyát) visznek magukkal.
Azokhoz a házakhoz mennek, ahol eladó korú leány, házasulandó le-
gény lakik. A regösének (120) többféle részből tevődik össze, melyeket
a „varázserejű” refrén tart egységben. Fő részei: a beköszönés, a cso-
daszarvas ének, jókívánságok, a párok összeregölése, adományra való
célzás. A regösének ütempáros dallama a honfoglalás előtt alakult ki és
valószínűleg az Árpád-korban, nyugat-európai telepesek szokásdalai-
nak hatására nyerte el végső formáját. Jellegzetes fordulata a felugró
kvint (dó-szó).

32
 B) Alkalomhoz nem kötött dalok (121–170)

A néprajzi funkció szerinti osztályozás második nagy csoportját azok

a dalok alkotják, amelyek nem tartoznak meghatározott alkalmakhoz.
Ilyen a magyar népdalok többsége. Hiszen általában ünnepeken sem
csak a kötelező szokásdalokat éneklik, hanem rajtuk kívül bármit, ami
eszükbe jut. (Gondoljunk pl. a lakodalmi mulatságra!) De hétköznapo-
kon is akad lehetőség a dalolásra, dúdolásra, fütyörészésre, mely meg-
könnyíti az egyénileg vagy közösen végzett munkát. A parasztokétól
sokban különböző pásztorélet pedig különösen kedvez az éneklésnek,
zenélésnek. Nehéz dologidőben már kevesebbet dalolnak. De pihenés
aligha képzelhető el énekszó nélkül. Vasár- és ünnepnapokon délután
és este, télen pedig a hosszú estéken minden nap felhangzik az ének,
sokszor a hangszeres zene is.
Az alkalomhoz nem kötött dalokban a dallam és szöveg kapcso-
lata lazább: egy dallamot különböző szövegekkel lehet énekelni, és
egy szöveget különböző dallamokra ráhúzni, csak az a fontos, hogy a
szótagszámuk azonos legyen. Különösen a lírai szövegek cserélődnek
könnyen, a balladáké (127, 128, 133, 141, 148, 162, 164–166, 168)
valamivel kevésbé. Az alkalomhoz nem kötött dalokat zenei stílusuk
szerint szoktuk áttekinteni.

A dallamok zenei rendszerezése, stílusai

Eddig azt vizsgáltuk, hogy a dalok milyen helyet foglalnak el a hagyo-
mányos paraszti életben. Másfajta szempont vezet minket, mikor arra
vagyunk kíváncsiak, hogy a dalok, mint zenei alkotások, milyenek.
A zenei jellemzők szerinti osztályozás a dallamszerkezetből indul ki.

1. Kötetlen szerkezetű dalok

Kisebb-nagyobb zenei elemek ismételgetéséből, variálásából, sorolá-

sából épülnek fel. Nem alkotnak zárt formát, nincs is valódi kezdetük
és végük. Hangkészletük rendszerint nem túl nagy (bichord, trichord,
pentachord, hexachord), hangterjedelmük ritkán éri el az oktávot.

33
a) Egyszerű ütempáros dalok
Többségük gyermekjáték (1–7, 9, 10, 12–20, 22, 25–27, részben 28),
ide tartoznak a ritmikus hanglejtésű, beszédszerű mondókák is (8, 11).
Más részük jelesnapi szokásdal (91, 92, 95, 96, 105–107, 114).

b) Refrénes ütempáros dalok

Főként jelesnapi szokásdalok (90, 100, 104, 113, 120), valamint pá-
rosítók (44, 45) és gyermekjátékok (24).

c) Recitáló dallamok
Sirató (84), szentiváni párosító (103).

d) Egyéb
Altatók (79, 80), hangszerutánzók (135 részben).

2. Kötött szerkezetű dalok

A zárt formájú, ún. strófikus dalok meghatározott hosszúságú sorokból

állnak, melyek egymáshoz kapcsolódása formai egységet alkot, és a kü-
lönböző versszakok éneklése során ismétlődik. A strófikus dalok teszik
ki a magyar népzene túlnyomó többségét. Mint már utaltunk rá, kiala-
kulásukat a népzenetudomány a honfoglalás előtti időktől a 20. század
elejéig követi nyomon. Csoportosításukhoz az áttekinthetőség kedvéért
a bartóki rendszerezés fő kategóriáit vettük alapul (A, B és C osztály).
Ugyanakkor a stíluskutatás azóta elért eredményeire is építettünk.

A-osztály: régi stílus

Bizonyos dallamnak megtalálták a variánsait a rokon népek körében,
ezekről tehát tudhatjuk, hogy honfoglaló őseink keletről hozták őket
magukkal. Részben a finnugor együttélés, részben az ótörök népekkel
való kapcsolatunk korából származnak.
A népdalok azonban állandóan variálódnak, és így az idők folya-
mán a változtatások más és más dallamtípusok kialakulásához vezet-
nek, miközben főbb stílusvonásaik megmaradnak. Ez azt jelenti, hogy a
Kárpát-medencében is keletkeztek olyan dalok, melyek a régi stílushoz
tartoznak, hiszen a keletről hozott zenei gondolkodás termékei.

34
1. A siratóból származó dalok a finnugor (vogul, osztják) örökség
későbbi, különféle továbbfejlődései. Vannak közöttük parlando-rubato
dalok (74, 98, 142, 151), históriás énekek (167), feszes ritmusú duda-
nóták (48, 136, 137).

2. Archaikus tetraton és alap-pentaton dalok a pentaton hangrendszer

előzményeit képviselik. Mind a finnugor, mind az ótörök népeknél
megtalálhatók. Nálunk lá-dó-ré-mi főhangokkal (108), szó-lá-dó-ré fő-
hangokkal (168) és szó-lá-dó-ré-mi főhangokkal (134) fordulnak elő.

3. A dó-ré-mi kezdetű (pszalmodizáló) dalok szintén keleti eredetűek,

széles körben, több népnél ismertek. A magyarságnál kis hangterjedel-
mű (152, 164) és oktávot túllépő (165) fajtái egyaránt megtalálhatók.

4. A nagyívű ereszkedő pentaton dalok (gyakran pien-hangokkal is ki-

egészítve) az ótörök zenei nyelv termékei. Ezek alkotják a legjelleg-
zetesebb régi magyar dallamstílust, és ezek különböznek leginkább a
szomszédos népek dalaitól. Az ereszkedés történhet kvintváltás nélkül
(39, 49, 50, 56–58, 61, 62, 76–78, 93, 124, 125, 127–129, 132, 141,
146–150, 156, 158–160); illetőleg részleges vagy teljes kvintváltással
(36, 40, 63, 121–123, 130, 143, 145, 153, 155, 166), köztük a kvint-
váltást a legszervesebben megvalósító „páva-dallamcsalád” példáival
(121, 122, 130, 131, 153, 155).

B-osztály: új stílus
A jobbágyság kötelékéből szabaduló, feltörekvő parasztság a 19. szá-
zad második felében Bartók szavaival „zenei forradalmat” hajtott vég-
re. Műzenei hatásokat asszimilálva sajátosan magyar, de a régi dal-
lamstílusoknál modernebb, európaibb dallamvilágot hozott létre. Az új
stílusú dalok jellemzője a tempo giusto (mely néha kissé fellazulhat,
lelassulhat). Szívesen éneklik őket a fiatalok csoportosan. A strófa leg-
feljebb két különböző zenei sorból építkezik úgy, hogy az első és utolsó
azonos, a dal közepe pedig azoknál magasabb (kupolás dallam).
Szerkezetük ennek megfelelően ABBA (29, 33, 51, 52, 54, 55, 60,
138, 139), AA5A5A (53, 126), AA5BA (140), AABA (30, 144).
Kedveltek a summás-, katona- és szerelmi szövegek, ezzel szemben
szokásdal és ballada csak kivételesen akad közöttük.

35
 C-osztály: vegyes csoport

Különféle dalok tartoznak ide, melyek különféle korok műzenéjéből

vagy a környező népek zenéjéből kerültek a magyar hagyományba.
Nem alkotnak nagy, összefüggő stílusokat, de egyik-másik fajtájuk
szélesebb variánskörökben, dallamcsaládokban bontakozott ki, mások
meg magukban állnak. A hagyományba való begyökerezettségük attól
függ, hogy az átvétel mikor történt, és hogy mennyire formálódott át a
használat során a hazai ízlésnek megfelelően.
A Kárpát-medencébe letelepült magyarság fokozatosan kapcsolatba
került, megismerkedett Európa egyházi és világi zenéjével. A megho-
nosodott dallamokat a következőképpen tekintjük át:

1. Középkori, gregorián eredetű, kis ambitusú dalok

a) Dúr pentachord-hexachord (néha ingadozó és moll terccel váltakoz-
va is), és líd hangneműek (45, 46, 64, 68, 70–73, 75, 101/1, 110).
b) Fríg és moll tetrachord-hexachord hangneműek (néha emelt és in-
gadozó hangközökkel) (65, 66, 85, 162).
Fennmaradásukat segítette, hogy valamennyi kötött alkalomhoz,
népszokáshoz kapcsolódik (illetőleg egy közülük középkori bal-
lada: 162).

2. Középkori, európai világi dalok

a) Francia telepesektől átvettek (133, talán 161, balladák).
b) Nemzetközi társastánc divatból (32, 41, karikázók).

3. A 16–17. században (többnyire középkori zenei anyagból) kiformá-

lódott dalok
a) Egyházi népénekek (81, 82, 87–89, 112).
b) Szokás- és világi dalok (94, 111, 118, 119, 154, 163).
c) A „Rákóczi-dallamcsalád” dalai (42, 69, 83).

4. Újabb, germán és szláv zenéből átvett dalok (35, 116, 117).

36
 A népzenei dialektusok és hatásuk
az előadásmódra
A viselet, a szokások, a tánc és a nyelvjárás vidékenként más és más. Így
van ez a zenével is. A magyar nyelvjárások közti különbségek azonban
nem akadályozzák egymás megértését, mivel az eltérések nem lényeg-
bevágóak. Népzenénk is hasonlóképpen, fő vonásaiban egységes, ami
azt jelenti, hogy nagyjából azonos dallamstílusok élnek mindenütt.
„Mennél részletesebben sikerült megismerni az egyre mélyebbre hato-
ló és egyenletesebbé váló gyűjtőmunka következtében a hagyomány álla-
potát és a dalok elterjedtségét a nyelvterület egészén, annál világosabban
rajzolódott ki egyes vidékek sajátos arculata” (Vargyas). A helyi eltérések
két okra vezethetők vissza. Az egyik ok az, hogy különböző mértékben
őrzik hagyományaikat. Egyes elmaradottabb, zártabb tájakon a régiségek
fennmaradtak, máshol a gazdasági-társadalmi fejlődés az újabb hatások
befogadásának kedvezett, miközben a régi dallamokból sokat elfelejtet-
tek. A másik ok az egyes dialektusterületek belső különfejlődése, mely
helyi dallamtípusokat, előadási szokásokat eredményezett.
„Minden stílus sava-borsa az előadásmód. Minden stílus meg is te-
remti a maga sajátos előadási szokásait” (Vargyas). Ugyanakkor van-
nak általános jellemzők, melyek kisebb nagyobb módosulásokkal min-
denütt érvényesek. Ilyen az egyenletes hangerősség, vagyis az, hogy
nincs dinamikai árnyalás (halkítás-erősítés), és sohasem fordul elő a
szöveg értelmének zenei eszközökkel való „megjátszása”, kiemelése,
még a balladákban és más párbeszédes szövegű dalokban sem. Ami a
zenei ornamentikát illeti, mindenütt énekelnek díszítetlen és díszített
dalokat. A díszítés nem túlzsúfolt, a hatást éppen a díszített és díszítet-
len dallamrészek aránya adja. Az ornamens legtöbbször egy hangból
álló, a főhangnál rövidebb és halkabb utóka.
A magyar nyelvterület öt nagy zenedialektusra oszlik, melyeken
belül aldialektusokat, kistájakat is meg szoktak különböztetni. A to-
vábbiakban megismerkedünk jellegzetességeikkel, leírásuk azonban a
teljességet nélkülözi, hiszen csak azokra a sajátságokra térhetünk ki,
amelyekre a mellékelt hangzó- és kottaanyagban példát találunk.

1. Dunántúl
A polgárosodott, fejlődésben előbbre tartó Észak-Dunántúl (kivált kele-
ti fele) kevésbé hagyományőrző. Ezzel szemben Dél-Dunántúl, Sárköz,

37
a szlavónai magyar népsziget és bizonyos műfajokban a Rábaköz gaz-
dag dallamvilágot tartott fenn. A dunántúli jelesnapi szokások fogják át
leginkább az esztendő egészét (újesztendő köszöntés, háromkirályok-
járás, balázsolás, Gergely-járás, zöldágjárás, pünkösdölés, kotyolás,
bölcsőcske, István-köszöntés, regölés). A Rábaköz is szokásdallamairól
nevezetes, valamint dudanótáiról (különleges, hangszerutánzó fajtája:
135) és sajátos férfitáncáról, a körverbunkról. A sárközi leányok őriz-
ték meg a középkori körtánc, a karikázó legteljesebb, legváltozatosabb
formáját (29–31). A szlavóniai karikázók helyi fajtája a rezálás (34, 35)
és kalalázás (50).
A Dél-Dunántúlon él legnagyobb számban az ún. „páva-dallam”,
mely az ereszkedő pentaton régi stílus egyik legszebben formált, sokfé-
le alakban megjelenő fajtája. Innét való a névadó „Repülj, páva” kezde-
tű, hatszótagos dal (131, közeli variánsa 130), de ugyanez a zenei gon-
dolat kilencszótagos és tizenhárom-szótagos sorokból álló strófákban
is megfogalmazódik (121, 122). Különböző dallamtípusokban azonos,
jellegzetes ritmikai és intonációs sajátságok tűnnek fel. Ilyen az ún.
„dunántúli záróritmus”, mely egy hosszú és két rövid értékből áll (49,
62, 126–129, 133, 134). Archaikus maradvány a terc hangköz még nem
egészen szabályozott intonációja, vagyis az, hogy a lá-pentaton dalok
tercét gyakran magasabban, a kis- és nagy-, valamint a semleges terc
között ingadozva éneklik (33, 49, 50, 61, 62, 121, 123–126, 128–130,
133, 134). Ugyanez vonatkozik a felső szeptimhangra is, a záróhang
alatti szekund viszont mindig egészhanggal mélyebb az alaphangnál.
A Dunántúlon sok dalt énekelnek díszítés nélkül, így a szokásdalok,
a feszes ritmusú régi stílusú dalok és az új stílusúak zömét. Ezek már
az énektanulás kezdeti szakaszában könnyen elsajátíthatók. A díszí-
tett dalokra jellemző a kevés – általában egy – hangból álló ornamens,
mely általában a főhangnál halkabb, mélyebb utóka, többnyire átme-
nőhang vagy a következő főhang előlegezése. Csekély dallami szerepe
miatt, ha éppen elmarad, akkor sem érezzük kopottnak, csupasznak az
előadást, ha annak hangvétele egyébként hagyományos. A régi dalok
egyik szép ékesítési módja a sorvégi lehajló díszítmény (63, 123, 124,
131), mely a sorokat lekerekíti és egyben a folytatás összekapcsolását
biztosítja. A kiváló dunántúli előadók azután többféle díszítőfigurát és
gazdag ornamenscsoportokat is használnak. Ezek halk, elmosódottan
intonált, rövid hangokat tartalmaznak. Elsajátításukhoz sokszori meg-
hallgatás (esetleg lassítás), hosszas gyakorlás szükséges. A főhang kö-

38
zelében maradó díszítés általános. Ennek egyik, ritkább, szép fajtája
a körülírás, amikor a főhangot alsó és felső váltóhangjaival rajzolják
körül (131: 2. sor 4. szótagján; 134: 1–2. sor 4. szótagján). De a legjobb
előadók énekelnek a főhangtól jelentősen (kvint, kvart, nagytercnyire)
eltávolodó, merészen kilendülő, az alaphangot érintő ornamenseket is,
amit dunántúli jellegzetességként kell számon tartanunk (128: 2. versz-
szak 4. sor 1., 2., 5. szótagján; 131: 2. sor 3. szótagján; 132: 1–2. sor 6.
szótagján, 2. versszak 4. sor 4. szótagján; 134: 2. versszak 2–3. sor 3.
szótagján).
Végül vannak dunántúli énekesek, akiknek előadásában a személyes
érzelmek közvetlen kifejezése is érvényre jut. A kirobbanó jókedv ma-
gasra dobott hangokban nyilvánul meg (122). Máskor az egyéni hang-
vétel többféle tényező – a sajátos hangszín, ritmika, díszítmények, sőt
hangerősség-különbségek, hangsúlyok, kis szünetek – összességének
eredménye (55, 125, 128). Ennek tanulását a haladóknak ajánljuk, és
óvjuk őket a túlzásoktól, a modorosság veszélyétől!

2. Felföld
A magyar nyelvterület északi sávja a Dunántúl és az Alföld felső foly-
tatása. Fokozatos az átmenet a Galgavidék, Palócföld és környéke
(Gömör, Borsod, Abaúj) felé (ezek ma részben Szlovákiához tartoz-
nak). Az Árpád-kortól magyarok lakta Zoborvidék viszont elzárt, me-
lyet napjainkban szlovák népesség gyűrűje vesz körül (és teljes egészé-
ben Szlovákiához tartozik).
Zoborvidék a Zobor hegy aljában, Nyitra város szomszédságában
terül el. E táj falvai pótolhatatlan kulturális kincset, olyan középkori
dallamvilágot tartottak fenn napjainkig, melyet az egymással eleven
kapcsolatban álló magyar tájakon már régen elfelejtettek. Néhány zo-
bori dallam párját – jellemző módon – a nagyon távoli, ma harmadik or-
szághoz tartozó Moldvában éneklik, ami csak úgy magyarázható, hogy
egykor a magyarság mindenütt ismerte, de mára már csak a nyelvszi-
getek népe tudja (44, 45). Az archaikus dallamok fennmaradását se-
gítette, hogy szokásokhoz kapcsolódnak. A közösség íratlan törvénye
szerint bizonyos dalokat az esztendő bizonyos napjain el kellett énekel-
ni. A dunántúli szokásokkal ellentétben ezek nem keresztény ünnepek:
talalaj-vasárnapi köszöntés, sárdózás, villőzés, szentiváni tűzugrás (90,
91, 96, 102–107). A másutt rendkívül heterogén, különböző műdalokat
is magában foglaló lakodalmas anyag gerincét pedig itt középkori szer-

39
tartásos dalok sorozata alkotja (64–73). Nagy régiségre vall, hogy ezek
strófikus formája és hanglépései még nem teljesen szabályozottak.
A pogány tartalmú szokásdalok díszítetlenek (kivéve a szentiváni
énekfüzér első darabját, melyben a magas hangok rövid előkével indul-
nak: 102). A lakodalmas- és aratódalokban viszont fontos szerepe van a
díszítésnek, bár az jóval egyszerűbb, mint a kiváló dunántúli énekesek
sokhangos díszítménybokrai. Itt az egyhangos, főhangú erősségű, föl-
és lelépő sima hajlításokat kedvelik, melyek valószínűleg a melizmás
dallamvilág emlékei. Ezek a hangok a dallam lényegéhez tartoznak, el-
hagyásuk a dalt megcsonkítaná (64, 66, 69, 70, 73, 108–110). Mellettük
azért előfordulnak apró, halk díszítések is: fordított mordentok (65),
előlegezések, átmenőhangok. A legszebb dalokban a nagyhangos hajlí-
tás és a kishangos díszítés együtt szerepel (69, 70).
A Palócföld és környéke a Mátra és a Bükk vidékét foglalja magá-
ban. A táj pontos kiterjedése máig vitatott, határai elmosódottak. Az
Alföldről jövő újabb hatások felé nyitott, befogadja azokat és sajátjá-
vá alakítja, mintegy „régiesíti”: pentatonizálja, kidíszíti. Az Alföldhöz
hasonlóan itt is jellemző a pásztordalok (143), betyárballadák (141)
kedvelése és az új stílusú dalok rendkívüli elterjedtsége. Köztük több
summás szövegű (51–53).
A szokásdalok jelentősége valamivel kisebb, mint a Dunántúlon
vagy Zoborvidéken (92, 95, 112, 116), de nagyobb, mint az Alföldön.
Különösen népszerűek viszont a dudanóták (136, 137).
Ami a dalok előadásmódját illeti, nem vagy alig díszítik a karikázókat
(40, 41). A dudanóták is általában díszítetlenek, de a jó énekesek kivéte-
lesen ezekben is használnak rövid, halk előlegezéseket, átmenőhangokat
és főként mordentokat (136, 137). Palóc sajátság, hogy a régi stílusú
parlando-rubato dalokat (142, 143), sőt olykor az új stílusú dalokat is
(140) lassabban éneklik, mint máshol, lassú tempóban pedig több idő
marad a díszítésre. Ezekben tehát gyakrabban és több hangból álló cso-
portokkal díszítenek. Itt is szokásos a régi dalok sorvégi díszítése, mely
sorpárokat kapcsol össze (példánkban azonban nem lehajló, hanem a
főhang magasságához visszaérkező megoldással: 143). A palóc díszítés
azonban ma a más vidékeken többnyire díszítetlenül hagyott új stílusú
dalokban a legjellegzetesebb. A díszítőfigurák egyszerűek, de aránylag
sokfélék. Szívesen használják a hanglépések áthidalására a csúszást (51,
139), az egy hangból álló, halkabban vagy főhang erősséggel megszóla-
ló előlegezéseket, átmenőhangokat. A dallamot különösen hajlékonnyá

40
teszi a váltóhangok alkalmazása, pl. a főhangok lelépő szekundjai között
megszólalhatnak a tercek: a szó-fá és ré-dó lépés díszítéssel szó-mi-fá és
ré-ti,-dó lesz (53: 1. és 4. sor 2. ütemétől), a ré-dó-ti,-lá főhangi dallam
pedig ré-lá,-dó-ti,-ré-lá, (140: 1. ütem 2. szótagjától).
Az egyszerű, díszítetlen dalok elsajátítása után a tanulók elsősorban
a zoborvidéki és palóc dalok között találhatnak alkalmas anyagot a dí-
szített éneklés fokozatos megismerésére.

3. Alföld
A legnagyobb tájegység, mely a Kárpát-medence közepét, a Duna és
Tisza mentén elterülő síkságot foglalja magában. Egy kisebb déli ré-
szét leszámítva mindenütt magyar dialektusterületek veszik körül: a
dunántúli, a felföldi és az erdélyi. Földrajzi adottságai miatt ez a vidék
volt a történelem során a legkiszolgáltatottabb, középső és déli területei
a hosszú török uralom alatt teljesen elnéptelenedtek. A 18. században
azután a lakatlan földekre visszaözönlött a régi lakosság maradéka, il-
letve más távoli vidékekről is nagyszámú telepes érkezett. Ez a népha-
gyományt jelentősen megbolygatta, újraformálta és egységesítette. A
régi zenei tradíció szerves folytonosságát ezért itt találjuk meg a legke-
vésbé, ugyanakkor itt a legerősebb a készség az új hatások befogadásá-
ra és továbbítására.
A Dél-Alföld nyugati fele a bácskai Duna mente, melynek zenéje sok
tekintetben rokon a Dunántúléval, a Duna itt inkább összeköt, mint szét-
választ. A karikázók népszerűsége, dallamtípusai Sárközre emlékeztet-
nek (36–39), a magas és ingadozó „dunántúli terc” is megjelenik bennük.
A párosító-dallam szövege és szaffikus formája (három hosszú sor, majd
egy rövid negyedik) a zalaihoz áll közel (43 és 42). Az Alsó-Tisza vidék
Szeged környéke és annak déli folytatása. Több-kevesebb régi dallam
is található itt, a Szeged melletti Tápé „szent énekeiről” híres (115), de
az új stílusú dalok vannak döntő többségben (54). A Körösök vidéke
részben Romániához tartozik (pl. Nagyszalonta). Az előbbi tájaknál vi-
szonylagos elzártsága, védettsége folytán némileg hagyományőrzőbb,
melynek példája a középkori eredetű újévi köszöntő (85).
A dél-alföldi dalok előadására a díszítés általában nem jellemző.
A hangvétel, a lendületes vagy éppen a kissé visszatartott tempó teszi
ízessé, elevenné az éneklést, valamint – ritkábban – a rövid csúszások
(36, 39, 54) és átmenőhangok alkalmazása.
Ez a dallamvilág már kezdő fokon elsajátítható.

41
 A Felső-Tisza vidék (Bodrogköz, Szatmár, Nyírség, Hajdúság) terü-
letét a török hódoltság közvetlenül nem érintette, ami folyamatosabb
kulturális fejlődést eredményezett, mint az Alföld más részein. A régies
vonások fennmaradását az is segítette, hogy itt virágzott a legtovább a
szilaj és félszilaj nagyállattartás, és természetesen ezzel párhuzamosan
a pásztorkultúra. Ugyanakkor a hajdú- és mezővárosok révén bizonyos
polgári hatások is elérték a lakosságot. Dallamaiban, táncaiban az itteni
nép erősen hagyományőrző, ugyanakkor az újdonságokat is befogadja.
E vonásnak köszönhetően itt alakult ki és innét terjedt tovább az új
magyar tánctípus, a csárdás, és a központi területekről szétsugárzó népi
kultúra elsősorban e tájon át jut el Erdélybe.
A vidék jellegzetes dalai a régi stílusú, parlando-rubato pásztor- és
rabénekek, melyek sok változatban és gazdagon variálódva jól körvo-
nalazott típusokat alkotnak (149–151). A táncélet elevenségéből, fejlett-
ségéből következik a régi (145–147) és újabb táncdallamok sokasága.
A szokásdalok jelentősége kisebb, de azért ismernek itt többek között
altatót, halottas éneket, újévi kántát (79, 83, 87), a ritkaságnak számító
vígballada egyik változata pedig innét, a Nyírségből került elő (148).
A Felső-Tisza vidéki dalok előadását változatos eszközök teszik színes-
sé. A pásztordalok-rabénekek visszafogott rubatója (151) vagy szabadon
áradó kötetlensége (149, 150) más-más hangulatot fejez ki. Mindegyiket
díszítik, különböző mértékben. Szép megoldás, mikor a halk, rövid előle-
gezések és váltóhangok után a 3. sor elején mintegy fokozásként főhang-
erősségű díszítménybokor szólal meg (151). A rabének díszítményeinek
erőssége viszont végig a főhangokéval egyezik (150). Más vidékekkel
ellentétben a feszes vagy lassúbb és lazább ritmusú táncdallamok díszí-
tése sem marad alatta a parlando-rubato dalok díszítésének (145–147).
Ezeknek az ornamenseknek ritmusaprózó, a ritmust élénkítő szerepe is
van, pl. a negyedes lüktetés két egyenletes nyolcadra oszlik (147: 1. sor,
146: 4. sor 2. ütem), a félhang értéke negyedre és nyolcadokra (147: 4. sor
eleje), triolás nyújtott ritmusra (145: 3. sor vége), két egyenletes nyolcadra
(145: 3. versszak 1. sor vége). Ami az ornamens hangjait illeti, jellegzetes
a kéthangos díszítmény, amely a főhangról az alsó vagy felső váltóhangra
lép, majd visszakanyarodik. E díszítmények erőssége, intenzitása legtöbb-
ször azonos a dallamhangokéval (83: 1–2. sor 8. szótag, 148: 3. sor 5.
szótag, 151: 3. sor 2. szótag, 147: 4. sor 1–2. szótag, 150: 1. sor 2. szótag).
A Felső-Tisza vidék dalait részben a kezdők, részben a középhaladók
figyelmébe ajánljuk.

42
4. Erdély
A magyar néphagyományt Erdély lakossága őrizte meg a legjobban. A
török hódoltság alóli mentesség zavartalan, szerves fejlődést biztosított,
szemben a többi országrésszel. Történeti kívülállása és viszonylagos
elszigeteltsége – Magyarország három részre szakadásától, illetőleg az
erdélyi fejedelemség korától kezdve – szintén kedvezett a régiségek
fennmaradásának. A népi kultúra sokszínűségének további okai az erős
földrajzi tagoltság (dombvidékek, folyóvölgyek, magas hegyek), az et-
nikumok sokfélesége és a magyarság belső társadalmi megosztottsága.
A nemesi- és jobbágyfalvak lakói Kalotaszegen és Mezőségen máig
megkülönböztetik egymást, a székelység pedig különösképpen, hajdani
kiváltságaikra, szabadságjogaikra hivatkozva.
Szilágyság földrajzilag és dallamanyagát tekintve is az erdélyi dia-
lektushoz tartozik, díszítésmódjában azonban a Felső-Tisza vidéki, ille-
tőleg a palóc dialektushoz áll közelebb a díszítmények mennyiségében
és a díszítőfigura-készletben egyaránt (74, 84, 98, 119).
Általános díszítőfigura a főhang előlegezése halkabb vagy erősebb
utóka formájában. Így a dallammozgás irányától függően az ornamens
a főhangnál magasabb és mélyebb egyaránt lehet (74, 98). Szép, kiérlelt
díszítmény egy sorvégi ornamenscsoport melynek emelkedő, félköríves
vonala a c2–f2 (szó–dó) kvartlépés kitöltéséből és a következő sor e2 kez-
dőhangjának előlegezéséből áll (74: 3. sor vége). Ilyen ékesítést az ed-
dig ismertetett dialektusokban nem találunk, megvan viszont Erdélyben.
A palóc díszítésben különösen kedvelt váltóhang alkalmazása szintén
ismert (98: 2. versszak 1. sor 3. szótag, 119: 2–3. sor 2. szótag).
Kalotaszeg és Mezőség népzenéjét, előadásmódját erőteljessége, ele-
vensége és a hangszeres zene fejlettsége különbözteti meg és emeli ki
a többi dialektusból. Kalotaszeg a régi Kolozs megye nyugati felén te-
rül el, Mezőség ettől keletre, és a Székelyföldig húzódik. Kalotaszegen
a magyarság aránylag nagyobb falvakban, többségben él, Mezőségen
viszont inkább kisebb településeken románokkal, cigányokkal együtt,
szórványként. Ennek megfelelően zenei hagyománya régiesebb, de fő
vonásaiban megegyezik Kalotaszegével. Ezért együtt tárgyaljuk őket.
Az itteni éneklést erős helyi karaktere miatt első hallásra fel lehet is-
merni. Különféle zenei tényezők játszanak ebben szerepet. llyen többek
között a különleges hangszín (a feszített gégeállással való éneklés eredmé-
nyeként), ritmikában a szélsőséges értékek kedvelése, az aszimmetriára
való hajlam, és ilyen a bőségesen áradó zenei ornamentika. Ez a jellegze-

43
tes, kiérlelt előadásmód a különböző stílusú dalokban egyaránt érvénye-
sül: a „páva-dallam”-ban (58, 153, 155, 156), egyéb ereszkedő pentaton
dalokban (57, 76, 77. 78, 152), a rendkívül népszerű „sánta ritmusú” lassú
táncdalokban (76, 153, 156) és műzenei eredetű darabokban (75, 154).
Sok helyen és sok hanggal szeretnek díszíteni, és az ornamensek a
további versszakokban könnyen variálódnak. A díszítés mégsem zsú-
folt, és nem is véletlenszerű, hanem a dallam arányos zenei tagolását,
a strófának, mint szerkezeti egységnek a kiemelését szolgálja. Ennek
megfelelően itt sem szoktak minden hangot díszíteni, sőt szívesen
hagynak aránylag hosszabb dallamrészeket teljesen díszítés nélkül: pl.
az első sornak csak az utolsó szótagját díszítik, de azt gazdagon, hét
hanggal (57), vagy a díszítetlen dallamrész után az ornamenseket egy-
más mellé csoportosítják, pl. a 11-szótagos első sornak csak a 9–11.
szótagját díszítik és a legutolsó szótagot a leginkább (58), a 4. sor első
három szótagja mind díszített, a továbbiak viszont már semmi ékesítést
nem kapnak (58). A díszítés gyakran követi a dallamszerkezetet.
Az A5A5vAvAv felépítésű „páva-dallam” (155) sokhangos díszít-
ménybokrai minden sorban azonos helyen – a 4. és 7. szótagon – van-
nak, hasonló hangokból állnak és a kvintváltó szerkezetnek megfelelő-
en ezek is öt hanggal mélyebben ismétlődnek.
A magyar népdalok díszítésének többsége a főhangnál rövidebb,
halkabb. Itt is találunk természetesen ilyeneket, de mellettük e tájra
jellemzően olyanokat is, melyek a főhang teljes értékét egyenletesen
kitöltve világosan intonált ornamenscsoportokat alkotnak (57: 3. sor
1., 3. szótag, 4. sor 7. szótag, 155: 1–4. sor 7. szótag, 156: 4. sor 1.
szótag). További jellegzetes, több hangból álló díszítőfigura az, amikor
a főhang alsó szekundjával váltakozik, ez az ún. „hosszú mordent”, kü-
lönböző hangerősséggel (58: 1. sor vége, 155: 2–4. sor 4. szótag, 57: 1.,
4. sor 8. szótag – halk hangokkal, majd megnyomott, erős végződéssel).
Gyakoriak a körülírásszerű díszítmények (57: 3. sor 1. szótag, 155: 1.
sor 4. szótag, 1–4. sor 7. szótag). Ismerik a négyhangos, „trillaszerű”
díszítést (156: 4. sor 1. szótag), a fodrozottan leszálló ornamenscsopor-
tot (58: 2. versszak 3. sor 7. szótag, 156: 3. sor 4. szótag), a félköríves
vonalút (156: 3. sor 5. szótag), stb. Ezeknél szerényebb, de a dallamot
ugyancsak hajlékonnyá teszi a főhanglépésekkel ellentétes irányú vál-
tóhangok alkalmazása: a mi-szó díszítése mi-ré-szó, a lá-dó díszítése
lá-szó-dó, a ré-dó díszítése ré-mi-dó (79: 2. sor 4. szótag, 3. sor 6. szó-
tag, 4. sor 5. szótag).

44
 A kalotaszegi és mezőségi díszítés páratlan gazdagsága, kifinomult
eszközkészlete kapcsolatban van a vidék fejlett hangszeres kultúrájával.
Hegedű és ének hagyományosan együtt szólal meg a különböző csalá-
di és közösségi ünnepeken, katonakísérésnél, táncházakban. Ilyenkor
a dalokat a hegedűsök hangszeres-jellegű, virtuóz figurákkal, cifráza-
tokkal látják el, az énekelt díszítéseket átfogalmazzák, feldúsítják, ami
azután visszahat, és gyakran megszilárdul az énekelt változatokban is.
Bármennyire vonzóak és szépek ezek a dalok, a tanulás kezdeti fo-
kán ne próbálkozzunk velük. Ajánlatos először más vidékek zenéjében
jártasságot szerezni. Az egyszerűbb előadási eszközök, díszítési módok
ismerete után fogjunk neki a magyar zenei hagyományban legnagyobb
énektudást igénylő kalotaszegi, mezőségi (ezen belül is a széki) dalok
tanulásának.
Székelyföld és Bukovina zenei hagyománya összetartozik, bár föld-
rajzilag különállnak. Székelyföld a Mezőségtől délkeletre a Kárpátokig
terjed, Bukovina viszont a Kárpátokon kívül fekszik. A bukovinai öt
székely falu lakossága a 18. században menekült ki a madéfalvi vesze-
delem után és telepedett le itt. A nagy tömegben együtt élő székelyek
rokonaiktól elszakadva, az új hatásokból kimaradva, régiesebb énekmó-
dot és zenét tartottak fenn, mint az otthonmaradottak. (Ma Bukovinában
már nincsenek székelyek, kis részük Erdélybe, többségük az Al-Duna
mellé, illetőleg Magyarországra telepedett át.) Székelyföldet a régi
Maros-, Udvarhely-, Csík- és Háromszék alkotja. Lakói a középkorban
a határőrség feladatát látták el, és cserében a jobbágyi kötöttségektől
mentességet élveztek. Szabadságjogaik, katonáskodásuk emléke a mai
napig különleges öntudatot és tartást ad a székelységnek.
Zenéjük kevésbé régies, mint a Mezőségé. „Az egy tömbben élő
magyarság itt közvetlenebbül, érzékenyebben reagál a magyar nyelv-
terület központi részén végbemenő divatváltozásokra, mint a közép-
erdélyi szórványok. A székely városok, az egymás közötti rendszeres
érintkezés, a sanyarú természeti, anyagi körülmények miatti állandó
vándormunka egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a székelység régi ha-
gyományos kultúrája már jobban felőrlődött, mint más erdélyi népcso-
portoké” (Martin). A mezőségi tánczenére jellemző aszimmetria pl. már
szinte teljesen kiveszett, bár Bartók a tízes években még hallott ilyet
Marosszéken (157). Bartók és Kodály a 20. század elején még virágzó
zenei hagyományt talált itt, és az első magyar tudományos népdalgyűj-
teményben főként székely dalokat tettek közzé (Erdélyi magyarság.

45
Népdalok címmel, 1923-ban). Bartók nagyszámú régi dallam gyűjtése
után itt ébredt rá a pentaton hangsor jelentőségére a magyar népzené-
ben. Kodály Kászonban készített fonográf felvételei pedig magasrendű,
kifinomult előadásmódot és dallamékesítési szokásokat rögzítettek. A
régi felvétel (158) technikai hiányosságai ellenére pótolhatatlan kincset
őriz, hiszen pl. a sorvégi ornamensbokor sajátos dinamikai megoldása –
halkabb apróhangok csoportja után a hosszan kitartott záróhang erősíté-
se majd halkítása – a dal később gyűjtött változataiban már nincs meg.
A bukovinai rabének díszítése egyszerűbb, főhangerősségű két-
hangos ornamensek jellemzik, ereszkedő és emelkedő iránnyal (159).
Főhangot és díszítményt nem is lehet mindig biztonsággal megkülön-
böztetni pl. a harmadik sorban, ahol nem egyes hangok kidíszítését ta-
pasztaljuk, hanem inkább azt, hogy több egyforma jelentőségű hangot
énekelnek egy szótagra.
A székely népzenében kezdők és tapasztaltabbak egyaránt találnak
alkalmas anyagot az éneklésre.
Gyimes, a történeti Magyarország szélső határvidéke, az egyik leg-
szebb táj, ahol azonban az emberi megélhetés a természeti viszonyok
miatt a legnehezebb. Mégis a gyimesi szoros lapályán, a patakvölgyek-
ben és a környező havasokban szétszórva népes csoportokban él a gyi-
mesi csángóság, akik peremhelyzetük folytán Erdély legarchaikusabb
népzenéjét őrzik. Zenei világuk a csíki székelyekéhez kapcsolódik, tán-
caiban azonban román hatások is megfigyelhetők.
A gyimesi zenére jellemző a régi stílusú dalok nagy aránya.
Különösen kedvelt műfaj a keserves, melynek költői szépségű, hosszú
szövegkészletéből az előadó szabadon válogat úgy, hogy saját bánatát,
sorsát énekli meg vele. Előadása gazdagon díszített parlando-rubato,
hangvétele olykor a személyes érzelmek közvetlenebb kifejezését is
megengedi (160). Gazdag ornamenskészletében az egy- és sokhangos,
valamint a halk és erős díszítőhangok váltakozása tipikus. Helyi jel-
legzetesség a főhangtól messzire, nagy távolságra kilendülő ornamens
(160: 2. sor 4. szótag, 4. sor 3. szótag), valamint a főhangtól kvart távol-
ságra lefutó díszítménybokor (2. sor 7. szótag, 4. sor 4. és 6. szótag). Ez
a figurakészlet valószínűleg összefüggésben van a gyimesi hegedűstí-
lussal is, hiszen a keserveseket gyakran játsszák hegedűn. Ilyenkor a
díszített hegedűjáték mellett a prímás vagy pedig felesége, a gardonos
énekelni is szokott.
A dal megtanulását haladóknak ajánljuk.

46
5. Moldva
A történeti Magyarország határaitól keletre a Prut és Szeret folyó vidé-
kén (az egykori Etelközben) élnek a moldvai csángók. Őseik az erdélyi
magyarságnak középkori, keleti kirajzásai, és a lakosság későbbi után-
pótlása is ebből az irányból történt. E népcsoport a korai elszakadás
miatt az általános magyar fejlődésből szinte teljesen kirekedve olyan
régiségeket őrzött meg, amelyek másutt már kivesztek, vagy csak elvét-
ve, ritkaságként fordulnak elő. (Hangszeres zenéjük és táncaik viszont
– mivel a divat változásainak jobban ki vannak téve, mint az énekelt
dallamok – szinte teljesen a környező románság hatása alá kerültek.)
A moldvai népzene a régi stílusú dalok valóságos tárháza. Különösen
kedvelik itt a kis ambitusú dalokat, köztük a keleti eredetű tetratont (168),
pszalmodizálót (164), középkori európai eredetűeket (45, 46, 161), 17.
századi virágéneket (163). Ismerik azonban – Erdélyhez hasonlóan a
pszalmodizáló dalok nagy hangterjedelmű fajtáját is (165), a sirató stílus-
hoz tartozó parlando dalokat (167) és dudanótákat (48), valamint az egész
magyar nyelvterületet átfogó „páva-dallam” motivikája is megjelenik
(166, 170: 3–4. sor). Az általánosan elterjedt egyházi népénekek közül
elsősorban a régibb, 16–17. századi réteget őrzik (81, 97, 99). Balladáik
többsége középkori eredetű (162, 164–166, 168), ezeket különösen sok
szöveggel, a történetet erősen részletezve szokták énekelni. Az új stílusú
népdal csak a legújabb időkben terjedt el közöttük (60).
A dallamanyag mellett az előadásmód is itt a legarchaikusabb: közép-
koriasan személytelen, melyben az érzelmek csak közvetett módon érvé-
nyesülhetnek. Kerülik a szélsőséges rubatót, és a parlando-rubato dalok
ritmikája is bizonyos mértékig kötött, nemritkán nyolcad alapú lüktetést
érzünk bennük. Ez egyfajta ritmikai frissességet, határozottságot eredmé-
nyez, és általa a sokversszakos dalok sem unalmasak vagy vontatottak.
Intonációs sajátság a hangközingadozás, főként a kvart magasabb éneklé-
se (59, 164, 167, 168), valamint a szekund- és tercingadozás (162, 59).
Moldvában általában minden dalt díszítve énekelnek. A tradíció ele-
venségét és régiességét mutatja, hogy – más dialektusokkal összehason-
lítva – Moldvában a legnagyobb az állandóság az ornamentikában. Ez
azt jelenti, hogy az énekesek sokszor strófáról strófára azonos módon,
azonos vagy nagyon hasonló figurákkal ékesítenek (48, 161, 165). Mint
az egész magyar nyelvterületen, általános az egyhangos utóka (pl. 60).
A főhangot csupán egy pillanatra mozgatja meg a „mordent” és „fordított
mordent”, melyet itt használnak a leggyakrabban (48, 81, 99, 169 és 99,

47
162, 164, 166, 167, 169). Mellettük a többhangos díszítmény is tipikus,
elsősorban az a figura, mely a főhangot két ereszkedő szekunddal folytat-
ja. A díszítőhangok lehetnek a főhangnál rövidebbek (45: 1. sor 5. szótag,
47: 1. és 3. sor 5. szótag, 81: 2. sor 2. és 4. szótag, 4. sor 6. szótag, 164: 3.
sor 1. szótag, 165: 2. sor 2. és 4. szótag), vagy a főhanggal azonos értékű-
ek és többnyire azonos erősségűek (48: 2–4. sor 6. szótag, 59: 3. versszak
2. sor 6–7. szótag, 162: 2. sor 6. szótag, 163: 1. és 3. sor 6. szótag, 164:
2., 18. és 19. versszak 4. sor 4. szótag, 166: 2. sor 2. szótag). Nem kevés
a főhang fölé lépő, majd onnét lehajló háromhangos ornamenscsoport
(59: 2. sor 5. szótag, 162: 4. sor 5. szótag, 166: 1. sor 7. szótag, 169: 1–2.
sor 6. szótag). Ennek négyhangos változata már ritkább (164: 3. sor 2.
szótag, 168: 3. sor 4. szótag, 169: 3–4. sor 4. szótag).
A díszítménynek fontos, némiképp önálló dallami jelentősége is lehet.
Ilyen pl. az a sorvégi ornamensbokor, amely a teljes sorzáró ütemet kitölti
(61: 1. és 3. sor 6. szótag), vagy a kvint-távolságot bejáró, szépen formált,
emelkedő hangcsoport, mely a sorindítást emeli ki (167: 4. sor, 2. versszak
3–4. sor), vagy a völgyes rajzú figura a díszítetlen sorzáró hangok előtt
(168: 1. sor 10. szótag). Máskor meg nem is lehet eldönteni, hogy melyik
a főhang és melyik a díszítmény, hiszen esetleg nem is díszítésről van szó,
hanem arról, hogy több főhangot énekelnek egy szótagra (99: 2. sor).
Az összes dialektusterülethez képest itt a leggyakoribb a díszítmé-
nyek, díszítmény-bokrok főhangerősségű intonációja, de a főhangnál
halkabb, rövidebb ornamensek sem elmosódottak, hanem tiszta rajzú
csipkeként veszik körül a dallamot.
A moldvai dalokat középhaladóknak és haladóknak ajánljuk.
***
Könyvünk anyagát pedagógiai és népzenei szempontok alapján állítottuk
össze. Kezdők, középhaladók, haladók egyaránt tanulhatnak belőle, és a
közzétett dalok átfogják az emberi élet fordulóit, az esztendő ünnepeit,
áttekintést adnak a magyar népzene fő stílusrétegeiről és bemutatják a
jellegzetes népzenei dialektusokat. Ám ezzel a magyar népzene gazdag-
sága még nem merült ki, hiszen hangfelvételek ezrei várnak arra, hogy
az énektanulás számára felfedezzék őket. Aki pedig az ilyen felvételek
alapján kellő ismeretekre tett szert, arra további feladat vár: a régi – csupán
kottalejegyzésekből és fonográffelvételekről ismert – gyűjtéseknek hiteles
megszólaltatása, ahol az autentikus hangzást az énekesnek magának kell
biztos stílusismeret alapján rekonstruálnia, megalkotnia. Ugyanez vonat-
kozik a kottás népzenei gyűjtemények dalainak megszólaltatására is.

48
49
 A kották és zenei jelek használata
A tanulás alapja a felcsendülő dallam. A dalok a hagyományos falusi
közösségben szájról szájra járnak. Minket a mellékelt CD-k segítenek
a hallás utáni tanulásban. Nekünk azonban kottára is szükségünk van,
hogy a hangokat, ritmusokat, díszítéseket tudatosan is magunkévá te-
gyük. Ezért a kotta a tanuláshoz másodlagos, de fontos eszköz. Eleinte
talán nem is vesszük észre a hallgatás során a kottában jelzett apró dí-
szítőhangokat, a további versszakokban a kisebb zenei eltéréseket. Erre
a kotta hívja fel a figyelmet. Később, többszöri meghallgatás után vi-
szont még apróbb részleteket, eltéréseket is meghallunk, amikre már a
kotta sem utal. Ezért hangsúlyozzuk, hogy mindig a hangzó dallamból
kell kiindulni, hiszen a lejegyzés „közepesen részletes” foka nem fejezi
ki az előadás minden sajátosságát. (Erre itt nem is érdemes törekedni,
mert túl bonyolult kottakép alakulna ki.)
A dalok nem a megszólalás hangnemében, hanem a népzenetudo-
mányban szokásos módon, egységesen g-végződéssel vannak lejegyez-
ve. Énekléskor ezt nem kell figyelembe venni, hanem ki-ki válassza a
saját adottságának, hangfajtájának leginkább megfelelő magasságot.
A dallamok a néphagyományban mindig változnak, sohasem hangza-
nak el teljesen azonos módon. Minden eléneklés újraalkotás. A változás
lehet egészen kis mértékű, de lehet jelentős is. Ezért többféle kottázási
módot használunk. Kis eltérés esetén a dalok egy versszaka van lekot-
tázva, és csak a további versszakok eltérő hangjait tüntettük föl (sorban
megszámozva). Az ún. alkalmazkodó ritmusú daloknál a szöveg fölé írt
ritmusjelek mutatják az eltérést. Legtöbbször azonban két teljes versz-
szakot kottázunk le, a továbbiaknak pedig már csak a szövege van leír-
va (ezeknek lejegyzésével a tanuló később maga is megpróbálkozhat).
A szövegeket köznyelvi alakban, általában a helyesírási szabályoknak
megfelelően közöljük. A valóságban hangzó tájnyelvi sajátságokból pe-
dig ki-ki annyit tartson meg, amennyit természetes módon a magáénak
érez és amennyi a táji jelleg visszaadásához szükséges!
Terjedelmi korlátok miatt néha a CD-n nem szerepel a dal összes versz-
szaka. Ilyenkor a megelőzőek adnak támpontot az énekléshez, illetőleg a
teljes dal (ballada) is megkereshető a Publikált népzenei hangfelvételek
internetes adatbázisában (www.zti.hu). Az is előfordul, hogy az énekes
csak egy-két versszakot tudott a dalból, ilyenkor néha más változatokból
vett szövegekkel egészítettük ki a meglévőket (hangzó anyag nélkül).

50
 Jelmagyarázat

ö – csekély értékbeli nyújtás

ö – csekély értékbeli rövidülés
– csúszás (portamento)

  – fordított mordent (főhang, felső váltóhang, főhang)

  – mordent (főhang, alsó váltóhang, főhang)

↑ – magasabb hangvétel

↓ – mélyebb hangvétel

b/ – semleges terc

 – vibratószerű hangvétel

( ) – néha így

I., II., III. módszertani fokozatok

51
 DALGYŰJTEMÉNY
1.
Naphívogató Kerta, Veszprém megye, DUNÁNTÚL – I.

2.
Naphívogató Ajak, Nyírség, ALFÖLD – I.

3.
Naphívogató Rimóc, Palócföld, FELFÖLD – I.

53
 4.
Naphívogató Galgamácsa, Galga-vidék, FELFÖLD – I.

5.
Naphívogató Tar, Palócföld, FELFÖLD – I.

54
 6.
Esőhívogató Szűcsi, Palócföld, FELFÖLD – I.

7.
Esőhívogató Fedémes, Palócföld, FELFÖLD – I.

55
 8.
Csigahívogató Csíkmadaras, Székelyföld, ERDÉLY – I.

Csiga-biga, jere ki,

Ég a házad ide ki!
Ha nem jössz ki, megbánod,
Nem leszek jó barátod.

9.
Libabiztató Szűcsi, Palócföld, FELFÖLD – I.

10.
Bikacsúfoló Sály, Borsod, FELFÖLD – I.

Böm, böm, böm.

56
 11.
Katicabogár-röptető Csíkmadaras, Székelyföld, ERDÉLY – I.

12.
Katicabogár-röptető Hejce, Abaúj-Torna, FELFÖLD – I.

13.
Katicabogár-röptető Fedémes, Palócföld, FELFÖLD – I.

57
 14.
Katicabogár-röptető Hévízgyörk, Galga-vidék, FELFÖLD – I.

15.
Kendős játék Ajak, Nyírség, ALFÖLD – I.

58
 16.
Tekeredős-kifordulós játék Tar, Palócföld, FELFÖLD – I.

17.
Kifordulós körjáték Hévízgyörk, Galgavidék, FELFÖLD – I.

59
 18.
Párválasztó-kifordulós körjáték Hévízgyörk, Galgavidék, FELFÖLD – I.

19.
Leánykérő játék Hévizgyörk, Galgavidék, FELFÖLD – I.

– Mit jár erre, Hédervári kisasszony?

– Eljöttem én a kend lányát kéretni.
– Melyiket?
– Szebbiket, jobbikat, karcsú magasabbikat.
– Az én lányom nem eladó, se kiskertbe bejárandó. Se kijár, se bejár az én hírem nélkül.
– Maga lánya olyan kényes, olyan bényes, kezem alá ne kerüljön! Mert ha kezem alá kerül,
azonnal én elzáratom.
– Fuss ki, édes lányom!

60
 20.
Guggolós körjáték Ghymes, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

61
 21.
Szerepjátszó körjáték Szűcsi, Palócföld, FELFÖLD – I.

2. Fésülködjél meg te,

Mosakodjál meg te,
Sej, törülközzél meg te!

62
    
2. Ez az utca de szép utca, 4. Most akartam egyre nézni,
     
Rozmaringgal van kirakva. Tele van a falu véle.
        
Azt is tudom, ki rakta ki, Én az uram nem szeretem,
    A vén
Pesti Paja pingálta ki. Én a }csókját nem kedvelem

 
3. Gyöngyöt, gyöngyöt a lányának, 5. Ifjúcska illet engem,
       
Gyöngykoszorút az anyjának. Barna legény szeret engem.
              
Soha világéletemben Bár szeretne, bár elvenne,
    
Soha nem néztem legényre. Bár csikorgós csizmát venne!

 
6. Hármat csattan tizenkettő,
 
Három aranyos fékető.

63
 22.
Párválasztó körjáték Hévízgyörk, Galgavidék, FELFÖLD – I.

23.
Hidas játék Nagykapornak, Zala, DUNÁNTÚL – I.

– Kié ez a szép híd?

– Szent Erzsébeté,
– Általmennék rajta.
– Vámot vennék rajta. A napokban itt jártatok, a híd lábát eltörtétek, meg sem csináltátok!
– Ácsok vagyunk, fát faragunk. A híd lábát megcsináljuk, be is aranyozzuk.
– Hát még mit kívántok?
– Egy arany almát, egy akó jó bort, meg egy barna szép lányt.
– Az almafa most virágzik, a szőlő meg most bimbózik. Ezt hiába kívánjátok,
de a szép lányt megkapjátok.

24.
Hidas játék Vizslás, Palócföld, FELFÖLD – I.

64
 25.
Hidas játék Vizslás, Palócföld, FELFÖLD – I.

– Kihez mégy, aranyalmához vagy a körtéhez?

– Aranyalmához.
– Akkor menj Angyél mögé!

65
 26.
Körjáték Szentistván, Matyóföld, FELFÖLD – I.

66
 27.
Körjáték Ipolyvisk, Palócföld, FELFÖLD – I.

67
 28.
Körjáték: hajlikázás Érpatak, Felső-Tisza vidék, ALFÖLD – I.

68
69
70
 29.
Karikázó: lépő Őcsény, Sárköz, DUNÁNTÚL – I.

2. Kis Őcsényben híres kislány vagyok én. 3. Három alma egy tányérban, mind piros.
Kinek csók kell, jöjjön ide, adok én. A legénynek lányhoz járni nem tilos.
Adtam csókot, adok is a legénynek, Tilos volna, még akkor is eljárna,
Barna legényt választok szeretőnek. Míg egy igaz szeretőre találna.

71
 30.
Karikázó: csárdás Őcsény, Sárköz, DUNÁNTÚL – I.

2. Udvaromban van egy rezgő nyárfa, földre hajlik az ága.

   
Rászállott egy sárgalábú madár, mindig csak úgy sírdogál.
    
Mindig csak azt sírja-ríja, hogy árva vagyok,
 
Bejártam a széles e világot, szeretőt nem találok.

72
 31.
Karikázó: futó
    
2. Én ültettem a rózsafát,
       
Más szedi le a rózsáját.
   
Én szerettem szőkét, barnát,
     
Más éli vele világát.
Szómagyarázat: bajor = korán érő szőlőfajta
Őcsény, Sárköz, DUNÁNTÚL – I.
       
3. Te voltál szeretőm, nem más.
     
Essen beléd a nyilamlás.
   
Nyolc garasnak négy a fele,
   
Evett volna meg a fene!
73
 32.
Karikázó Törökkoppány, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

3. De szeretnék páva lenni, Mester úrnak lánya lenni,

Mester úrnak lánya lenni, Tanítónak párja lenni!

74
 33.
Karikázó Nagyberki, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

75
 34.
Karikázó: rezálás Szentlászló, Szlavónia, DUNÁNTÚL – I.

4. Az én keszkenőmnek 6. Verje meg az Isten

Széle a közepe, A szeretőm anyját,
Elhagyott szeretőm Mért vette el tőlem
Farsang közepében. Az ő kedves fiát.

5. Verje meg az Isten, 7. Ha neki fia volt,

Veretlen se hagyja, Nekem szeretőm volt,
Ki a szeretőjét Ha néki kedves volt,
Farsangban elhagyja. Nekem kedvesebb volt.

76
 35.
Karikázó: rezálás Kórógy, Szlavónia, DUNÁNTÚL – I.

2. Ha azt tudnád, amit én,

Milyen igaz vagyok én.
Igaz vagyok, mint a nap,
Aki jár az ég alatt.

3. Ha azt tudnád, amit én,

Milyen beteg vagyok én,
Ha a rózsám látom én,
Mindjárt meggyógyulok én.

4. Vékony deszkakerítés,
Átlátszik az ölelés.
Ölelj, rózsám, kedvedre,
Nem hányják a szemedre.

77
 36.
Karikázó Nagybaracska, bácskai Duna mente, ALFÖLD – I.

2. Érik, érik a cseresznye,

Bodorodik a levele.
Mennél jobban bodorodik,
Árva szívem szomorodik.

37.
Karikázó Dávod, bácskai Duna mente, ALFÖLD – I.

78
 2. Aki legény akar lenni,
Nem kell annak megnősülni.
Én is az akarok lenni,
Nem is fogok megnősülni.

38.
Karikázó Dávod, bácskai Duna mente, ALFÖLD – I.

2. Ha barna is, de nem cigány,

Szeret az engem igazán.
Csikorog az ajtó-ablak sarka,
Jön a szeretőm, a csinos barna.

79
 39.
Karikázó Dávod, bácskai Duna mente, ALFÖLD – I.

2. Hej, Éva, Éva, 3. Erre gyere, erre,

Megérett a szilva. Tudja fene, merre.
Kettő-három van rajta, Ördög bújjék beléje,
Terítve az alja. Egye meg a fene!

40.
Karikázó Domaháza, Borsod, FELFÖLD – I.

80
 2. Hej, gyöngyvirág, gyöngyvirág,
Lányoké a mennyország.
Magas a csipkebokor,
Legényeké a pokol.

41.
Párosító Tardona, Borsod, FELFÖLD – I.

2. Azzal szerencsés vagyok,

Hogy az úton nem vagyok.
A szomszédba ballagok,
Rózsám mellett mulatok.

3. Az én ludam elveszett,
Én azt keresni megyek.
Nincsen annak más jegye,
Szárnya hegyi fekete.

4. Az én kötőm madzagja
Csupa piros pántlika,
Lika-lika-pántlika,
Csupa piros pántlika.

81
 42.
Karikázó Nagylengyel, Zala, FELFÖLD – I.

2. Leteszi szűrét a lova mellé,

Lehajtja fejét a Mari mellé.
Mari jár utána, kendőt visz utána,
Bécsi pirosat, aranyrojtosat, százforintosat.

43.
Párosító Bácskertes, bácskai Duna mente, ALFÖLD – I.

82
 2. Leteszi szűrét a lova mellé,
Lehajtja fejét babája mellé.
Panni jár utána, kendőt hord utána,
Az ám a legény!

44.
Párosító Aha, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

2. Ezt a Bözsit öltöztetik,

Fügefára függesztetik.
Szól a kakas, szól.
Ki kapuján szól?
Bogyóékén szól.

3. Ezt a Marist öltöztetik,

Fügefára függesztetik.
Szól a kakas, szól.
Ki kapuján szól?

83
 45.
Párosító Lészped, MOLDVA – II.

3. János öccsével, 4. Szól a kukukk, szól,

János öccsével. Ki kapuján szól?
Szép ő maga, szép gúnyája, János öcsém zöld erdőben,
Gyöngyös dolomántja. Fénylik a kard az övében,
Szól a kukukk, szól.

Szómagyarázat: bárisz = bariz (román) = hárászkendő = gyapjúkendő

84
 46.
Párosító Pusztina, MOLDVA – II.

3. Hajt ott kérjük meg,

Ha ideadják,
Mert azt nem adják,
Mert odaadták.

4. Ha vajon kinek,
Ha vajon kinek?
Benke Jánosnak,
Benke Jánosnak.

Szómagyarázat: Gyoszén = Dioszén = falunév

hajt = gyerünk

85
 47.
Guzsalyas Klézse, MOLDVA – II.

3. Mintsább kacagnátok,
Jobb, ennem adnátok.
Réz pohár e kezetekben,
Innom is adnátok!

4. Hosszú e szoknyátok,
Nagy port indítatok.
Hosszú e hajatok,
Rövid ez eszetek.

5. Ni, hol menen hét legény,

Mind a hét sarkantyús,
Után menen hét leány,
Mind e hét koszorús.

Szómagyarázat: mintsább = mintsem inkább

86
 48.
Guzsalyas Trunk, MOLDVA – II.

2. Leseskednek, mint e kutya,

Leseskednek, mint e kutya.
S onnat fordul ez ajtóra,
S onnat fordul ez ajtóra.

3. Úgy körmöcsöl, mint e macska,

S úgy körmöcsöl, mint e macska.
S onnat fordul ez ablakra,
S úgy kukucsál, mint e róka.

4. Odafagyott ez ajaka,
S odafagyott ez ajaka.
Hozd ki, kislány, azt a gyortyát,
Engesszük le az ajakát!

Szómagyarázat: hajtok = gyertek

87
 49.
Szőlőőrző Decs, Sárköz, DUNÁNTÚL – I.

3. Ha tudtad, hogy nem szerettél, Mért nem hagytál békét nékem,

Hej, hálódba mért kerítettél? Hej, más is elvett volna engem.

Szómagyarázat: borozda = barázda

88
 50.
Szőlősi nóta: kalala Szentlászló, Szlavónia, DUNÁNTÚL – I.

 
2. Ágas-bogas, sűrű tölgyfa,
 
Nem láttam a rózsám még ma.
   
Nem is volt még ma víg napom,
 
Homályba borult csillagom.

   
3. Most érünk be a faluba,
 
Állj ki, rózsám, kis kapudba.
Nyújtsd ki a gyertyavilágot,
Még az éjjel veled hálok.

89
 51.
Summásdal Fedémes, Palócföld, FELFÖLD – I.

90
 52.
Summásdal Kartal, Galga-vidék, FELFÖLD – I.

3. Intéző úr, a mindenét magának, Vagy egye meg, vagy adja a kutyának,
Egye meg a sűrejét a babjának! Ne adja a kéthónapos summásnak!

91
 53.
Summásdal Fedémes, Palócföld, FELFÖLD – I.

3. Bálint bátya, előre, előre, 4. Váltok jegyet a harmadik vágányra,

Menjen ki a vasútra előre! Mégpedig a harmadik osztályba.
Menjen ki a vasútállomásra, Mondja meg a vezetőnek, hajtson,
Váltson jegyet a harmadik osztályra! Hadd sírjon a csárdás kisangyalom.

92
 54.
Katonadal Apátfalva, Alsó-Tisza-vidék, ALFÖLD – I.

2. Azt gondoltam, nem kellek katonának,

Gondját viselem az édesanyámnak.
De már látom, nem viselem szegénynek,
Oltalmára hagyom a jó Istennek.

93
 55.
Katonadal Kisbárapáti, Somogy, DUNÁNTÚL – II.

94
 56.
Katonadal Buza, Mezőség, ERDÉLY – I.

95
 57.
Katonakísérő Magyarszovát, Mezőség, ERDÉLY – III.

96
3. Azon viszik szegényeket,
Szegény magyar legényeket,
Azon viszik szegényeket,
Szegény magyar legényeket,
Szegény magyar legényeket.

4. Sirat engem a madár is,

Sirat engem a madár is,
Lehajlik értem az ág is,
Lehajlik értem az ág is,
Lehajlik értem az ág is.

97
 58.
Katonadal Magyarszovát, Mezőség, ERDÉLY – III.

3. A gazdagnak öt-hat fiát nem bántják, 4. Megy utána apja, anyja, siratják,
A szegénynek, ha egy is van, elfogják. Kérik vissza száz forintért, nem adják.

98
 59.
Katonadal Gajcsána, MOLDVA – III.

5. Szolgálok én, míg a világ világ lesz, 6. S míg az égen két ragyogó csillag lesz,
Míg az égen két ragyogó csillag lesz. S míg a holdnak egyik fele sarló lesz,

99
 60.
Katonadal Lészped, MOLDVA – I.

100
3. Ej, de le az úton, de le végre, lefelé
Minden kis ablakban rózsa termik.
Minden kis ablakban kettő-három,
Ej, de csak az enyém hírvad el a nyáron.
4. Ej, de anyám, anyám, öreg édesanyám,
Gyűjtsön össze minden civilgúnyám!
Tegye be a tiszta ládájába,
megy
{
Ej, jön a fiad hosszú szabadságra.

61.
Lakodalmas Nemespátró, Somogy, DUNÁNTÚL – II.

2. Ága-boga hajolt a vállamra,

Kebelemre zöldleveles lombja.
Bús szívemre szállott víg illatja,
Sok víg napom fordult siralomra,

101
 62.
Lakodalmas: ételköszöntő Nemespátró, Somogy, DUNÁNTÚL – II.

102
 63.
Lakodalmas: menyasszonyvivés Nemespátró, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

2. Zörög a kocsi,
Pattogat a Jancsi,
Talán értem jönnek.
Sej, édesanyám,
Kedves szülő dajkám,
De hamar elvisznek!

103
 64.
Lakodalmas: télizöld-szedés Menyhe, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

3. A menyasszony háza fölött Abból esik lassú eső,

Egy nagy felhő kerekedett. Mossa össze mind a kettőt!

104
 65.
Lakodalmas Menyhe, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

3. Ez a legény megkérette, A foglalót is rátette,

Kostyál János nem engedte. Mégis magáénak tette. Ijjj!

105
 66.
Lakodalmas Menyhe, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

3. Akit adtam, a jegygyűrűt, add vissza!

Homály fogta gyémántkövét, nem tiszta.

67.
Lakodalmas: hívogató Menyhe, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

Réce-ruca, vadliba,
Jöjjenek a lagziba!
Kést, kanalat hozzanak,
Nehogy éhen haljanak.
Ha jönnek, lesznek,
Ha hoznak, esznek.

106
 68.
Lakodalmas: ágyvitelkor Menyhe, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

2. Még olyan is találkozna,

Szent György napig elaludna,
Szent György napig elaludna.

107
 69.
Lakodalmas: menyasszony-öltöztetés Nyitrageszte, Zoborvidék, FELFÖLD – II.

108
 70.
Lakodalmas: menyasszonyvivés Nyitrageszte, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

4. Ha most be nem fonod, 5. Sirass, anyám, sirass,

Többé be sem fonod Még előtted járok,
Ötösbe, hatosba, Azután ne sirass,
Két szál selyemszálba. Ha útnak indulok.

6. Kísérj, anyám, kísérj

Csak a kapuig is,
Azután elmegyek
Egyedül magam is.

109
 71.
Lakodalmas Menyhe, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

2. Mert akit én úgy szeretek, 3. Édesanyám sok szép szava,

Azzal együtt nem élhetek. Kit fogadtam, kit nem soha.

4. Most, ha élne, megfogadnám,

Kezét-lábát megcsókolnám.

72.
Lakodalmas Menyhe, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

110
(1. versszak dallamára) 4. Igyatok, egyetek,
Nagy begyet rakjatok!
Hogyha hazamentek,
Ne panaszkodjatok!

111
 73.
Lakodalmas: a vendégség végén Menyhe, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

3. Feje, foga, hasa, gyomra soha ne fájjon!

Tyúkjaiból, lúdjaiból soha ne fogyjon!
Az Úr Isten éltesse, ne haragudjon!

112
 74.
Lakodalmas: menyasszonybúcsúzó Kárásztelek, Szilágyság, ERDÉLY – II.

3. Örömmel virrad fel 5. Amíg leány voltam,

Reám e szép reggel, Szabad madár voltam.
Örömmel üdvözlöm Ha reggel elmentem,
Ártatlan szívemmel. Este hazamentem.

4. Mert ma változott meg 6. Nem kérdték: hol voltál?

Életemnek sorsa, Hol jártál, mit láttál?
Vagy holtig örömre, Időt mulasztottál,
Vagy örökös búra. Napot halasztottál.

7. Jaj, pártám, jaj, pártám,

Győri gyöngyös pártám,
Aranyból, ezüstből
Tündöklő koronám!

113
 75.
Lakodalmas: pártabúcsúztató Szék, Mezőség, ERDÉLY – III.

114
 76.
Lakodalmas: menyasszonybúcsúzó Szék, Mezőség, ERDÉLY – II.

3. Szép a leány, ha lánykort ér, szép hajával játszik a szél.

Nem is tudja, mi a bánat, míg lánybarátival járhat.
De a leány férjhez megy már, s kalickába bézárt madár.
Megtudta, hogy mi a bánat, mert az örömtől megválott.

115
 77.
Lakodalmas Szék, Mezőség, ERDÉLY – I.

78.
Altató Válaszút, Mezőség, ERDÉLY – II.

116
 79.
Altató Nyíradony, Nyírség, ALFÖLD – II.

117
 80.
Altató Lészped, MOLDVA – III.

81.
Esti ének Lészped, MOLDVA – II.

118
 3. Midőn ágynak adom a testemet,
Deszka közé zárhatom éltemet.
Hosszas álom érheti szememet,
A kakasszó hozhatja végemet.

4. Vessünk számot hát, édes Istenem,

Hogy lelkemet ne kelljen féltenem,
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Midőn meg kell előtted állanom.

5. Színed előtt minden nap elesem,

De Te lettél Atyádnál kezesem.
De megbocsáss, mert szívemből szánom,
Könyvek miatt szememben nincs álom.

6. Az ágyamba zokogva költözöm,

Vánkosomat könyvemmel öntözöm.
Ha megtartasz holnapi napodra,
Nem fordítom azt megbántásodra.

Szómagyarázat: könyvek = könnyek

119
 82.
Virrasztóének Galgahévíz, Galga-vidék, FELFÖLD – II.

3. Mert gyászos eset ez,

Melyet itt szemléltek,
Egy jó édesanya
Fekszik előttetek.

120
 83.
Halottasének Bököny, Nyírség, ALFÖLD – II.

121
 84.
Sirató Kárásztelek, Szilágyság, ERDÉLY – II.

Úgy elhagytak, mindenki. Nincsen nekem, akihez folyamodjak. Jaj, Istenem,

Istenem, miért tudtál így elhagyni engemet?

122
 85.
Újévi köszöntő Zsáka, Körösök vidéke, ALFÖLD – I.

2. Hirdeti már: a Messiás

Eljött meglenni.
Legyetek a nagy Istennek
Választottjai!

3. Alsó szék is, felső szék is,

Dicsérd Uradat,
Urad áldja nap, hold, csillag,
Te megtartódat!

4. Új napoddal, bor-búzáddal
Látogass minket,
Mi is aztán úgy szentelünk
Több újéveket.

123
 86.
Újévi köszöntő Náprádfa, Göcsej, DUNÁNTÚL – I.

2. Házunk körül búzaasztag

Olyan sok legyen,
Hogy az egyik a másikat
Bőven elérje!

3. Bor is legyen a pincében

Bőven, sok akó,
Egy sorjában, két sorjában
Háromszáz akó!

4. Tikja, lúdja, disznaja is

Olyan sok legyen,
Hogy egy héten száz forintot
Bőven bevegyen!

Szómagyarázat: asztag = halomba rakott csépeletlen gabona

tik = tyúk

124
 87.
Újévi kánta Karcsa, Bodrogköz, ALFÖLD – I.

– Szabad az Istent dicsérni?

– Szabad.

2. Hagyjuk hátra bűneinket,

Jobbítsuk meg életünket!
Engeszteljük Istenünket,
Így várhassuk boldog esztendőnket

3. A fényes csillag feltetszik,

Jákobtól világosodik.
Ábrahámnak neveztetik,
Majd az újesztendő elkezdetik.

Boldog újévet kívánunk!

125
 88.
Háromkirályok-járás Bozzai, Rábaköz, DUNÁNTÚL – I.

2. Királyok ajándékát, 3. Hol vagy, zsidók királya?

Aranyat, tömjént, mirhát Mert megjelent csillaga.
Vigyünk mi is Urunknak, Betlehemben találják,
Ártatlan Jézusunknak! Kis Jézust körülállják.
Refr. Refr.

4. Kérjük a Szűz Máriát,

Kérje értünk szent fiát,
Hogy bennünket megtartson,
Az ellenség ne ártson.
Refr.

– Adja Isten, hogy több vízkereszt napját is megérhessük, erővel, egészséggel eltölthessük!
Dicsértessék a Jézus Krisztus.
– Mindörökké ámen.

126
 89.
Balázsolás Bozzai, Rábaköz, DUNÁNTÚL – I.

– Szabad-e Balázst köszönteni?

– Szabad!
– Jó estét kívánok!
– Jó estét!
– Én vagyok az első kiküldött vitéz.
Kegyelmük szobája csakhamar legyen kész!
Orsót, rokkát a sarokba el ne dobják,
Bizonyára mondom: károkat tapasztalják!
(Kimegy, jön a másik.)

– Jó estét kívánok!
Mi szántunk, vetünk, nagy melegben aratunk,
Éhült katonáknak izzadva takarunk.
Ha mink nem takarnánk, ők éhen halnának,
Lovaik soványak volnának, s nem fickándoznának.

Szómagyarázat: éhült = éhes

takar = szénát gyűjt

127
 2. Gazda, gyorsan, kelj föl mostan, hozz minekünk jó bort,
Amid vagyon a házadnál, mindenedet csak hozd.
Nézd, a nyársunk üres, a hasunk is éhes,
Ne sajnáljad szalonnádat, nekünk jól megfüzess!

3. Hozzatok hát tojást, kolbászt, rakjátok kosárba, (II. sor kimarad)

Hogy továbbmehessünk, mást is köszönthessünk,
Ily örömmel, vidám kedvvel mindenütt hirdessük.

– Adja Isten, hogy több Balázs napját is megérhessük, erővel-egészséggel eltölthessük!

Dicsértessék a Jézus Krisztus.
– Mindörökké ámen.
– Ha nem adnak szalonnát, lebökjük a gerendát!

90.
Talalaj-vasárnapi köszöntő Menyhe, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

128
Szómagyarázat: agyigó = addio (olasz), adieu (francia)
agyigó fassang = Isten veled, farsang

129
 91.
Sárdózás Kolon, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

130
 92.
Farsangi köszöntő Váraszó, Palócföld, FELFÖLD – I.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Ide a nyársamra, ehol ide, ne!

131
 93.
Farsang végi csúfoló Galgamácsa, Galga-vidék, FELFÖLD – I.

     

2. Elmúlt farsang, itt hagyott, 3. Elmúlt a tél, jön a nyár,
       
A lányoknak bút hagyott. A kisasszony mivel jár?
         
De énnékem nem hagyott, Laput szakajt, avval jár,
       
Mert én mindig víg vagyok, Jaj de kékben, zöldben jár.

     

4. Elmúlt a nyár, jön a tél,
  
A kisasszony mivel él?
       
Tormát reszel, azzal él.
     
Jaj de keservesen él.

132
 94.
Gergely-járás Göntérháza, Zala, DUNÁNTÚL – I.

2. Lám, a madarak is 4. Ily helyben királyok,

Hadd szaporodjanak, Úrfiak, császárok
Majd eljönnek, Taníttatnak.
A szép kikeletkor A szegény árvák is,
Sok szép énekszóval Elhagyott fiak is
Zengedeznek. Taníttatnak.

3. Mind ilyendő helyben, 5. Ti is ezenképpen

Mint gyümölcsöskertben Jertek el hát szépen
Fiatal fák, Iskolába,
Nevelkednek ifjak, Ahol szép tudományt,
Gyermekek, jó fiak Vegyetek adományt
Isten által. Magatoknak.

6. Az Isten áldása
És szent adománya
Házatokon
Maradjon mindvégig,
A világ végeztéig
Jószágtokon!

Szómagyarázat: ilyendő helyben = ilyen helyen

133
 95.
Kiszehajtás Szanda, Palócföld, FELFÖLD – I.

A végén elégetik a „haj ki, kiszit”-t.

Szómagyarázat: kiszi = kisze = felöltöztetett szalmabáb; a tél,

a betegség, a gonosz jelképe, melyet énekelve
visznek végig a falun.

96.
Villőzés Ghymes, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

134
Szómagyarázat: Kirelajszom = Kyrie eleison (görög) = Uram, irgalmazz!
Krisztelajszom = Christe eleison (görög) = Krisztus, kegyelmezz!

135
 97.
Nagyböjti kántálás Lujzikalagor, MOLDVA – I.
– Szabad énekelni?
– Szabad.

2. Hogyha meggondoljuk 4. Kérjétek az Istent,

Napját életünknek, Hogy adja áldását,
Hogyha meggondoljuk Ne vonja meg tőlünk
Napját életünknek. Nagy irgalmasságát.

3. Ifijak, s öregek, 5. Jaj, te bűnös ember,

Térjetek a jóra, Hogy vársz üdvességet.
Menjetek gyakrabban Ha el vagy merülve
Az Isten házába! Nagy, szörnyű vétekvel?

6. Mikor s a Szent Mihály

Megfújja s a trombitát,
Elé kell állani,
Vaj jóra, vaj rosszra.

Isten tartsa meg a házigazdát!

136
 98.
Nagyheti ének Kárásztelek, Szilágyság, ERDÉLY – II.

3. Ez a világ drága ára, 4. Menj Kálvária hegyére,

Sebeim kinyílt rózsája. Jézus szenvedő helyére!
Kit nagy fájdalomban szültem, Nézzed a Jézusnak kínját,
Véres könnyekkel öntöztem. Szűz Máriának fájdalmát.

137
 99.
Húsvéti ének Gajcsána, MOLDVA – III.

100.
Zöldágjárás Szólád, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

138
 2. Az uram katona, magam katonáné.
Az uram táborba, magam a sátorba.
Csak azt írja vissza, menjek el utána.
Refr.

101.
Pünkösdölő Vitnyéd, Rábaköz, DUNÁNTÚL – I.

– Dicsértessék a Jézus Krisztus!

– Mindörökké, ámen!
– Nénémasszony, nénémasszony, szabad-e pünkösdölni?
– Szabad, szabad, csak szépen pünkösdöljetek!

2. Melyet Krisztus ígért vala 3. Dicsértessél, Atyaisten.

Egykor a tanítványinak, Mindörökké, Fiúisten,
Midőn menvén mennyországba Szentlélekkel egyetemben
Mindenek láttára. A nagy Úristennel!

139
 2. A mi királynénkat 4. Öregembereknek
Nem is anya szülte, Csutora borocska,
A pünkösdi harmat Öregasszonyoknak
Rózsafán termette. Porhanyós pogácsa.
Refr. Refr.

3. A szép leányoknak 5. A szép menyecskéknek

Háromágú haja, Utcán az ülésük,
A szép legényeknek A kisgyerekeknek
Vőlegény bokréta. Porba heverésük.
Refr. Refr.

– Hadd nézzem a királynétok, édes-e vagy savanyú. Látom, nagyon édes. Tessék, az ajándék!
– Köszönjük szépen. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
– Mindörökké, ámen!

140
 102.
Szentiváni ének Ghymes, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

103.
Szentiváni ének Zsére, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

2. Eridj, Mariska, térítsd meg az én lovaimat!

Én is megtérítem a te lúdjaidat.
Refr.

141
 104.
Szentiváni ének Ghymes, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

3. Másik ága hajlott

Balla Ilus udvarába.
Refr.

105.
Szentiváni ének Menyhe, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

142
 106.
Szentiváni ének Ghymes, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

2. Ég a tűz, szentiványi tűz!

Hadd égjen csak, hadd lobogjon,
Az épkézláb megmaradjon.

3. Ég a tűz, szentiványi tűz!

Hadd égjen csak, hadd lobogjon,
A világ ne vakoskodjon.

107.
Szentiváni ének Ghymes, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

143
 108.
Aratódal Ghymes, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

2. Arattam, arattam,
Kévét is kötöttem.
A babám tarlóján
Meg is betegedtem.

109.
Aratódal Nyitrageszte, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

144
 2. Egész falu, egész falu
Mind aluszik, mind aluszik,
A mi gazdánk, a mi gazdánk
Nem aluszik, nem aluszik.
Most is rólunk, most is rólunk
Gondolkozik, gondolkozik.

110.
Aratódal Nyitrageszte, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

3. Megarattunk már mink,

Mit arassunk már mink?
Van még galambomnak,
Megaratjuk azt is.

145
 111.
Adventi ének Barslédec, Zoborvidék, FELFÖLD – I.

3. Légy gyors szolgálatban 4. Az emberi nemzet

Köszöntve Máriát, Hogy megszabaduljon,
És vidd meg őneki A régi fogságból
A megváltás titkát! Új életre jusson.

112.
Adventi ének Szécsény, Palócföld, FELFÖLD – I.

146
 2. Dicsőséges Szűz Mária,
Atya Istennek leánya
És Szentléleknek mátkája.

113.
Kotyolás Komárváros, Zala, DUNÁNTÚL – I.

Jó estét kivánok!

Kendteknek annyi csirkéje legyen, mint égen a csillag, földön a fűszál! Refr.
Kendtek disznójának annyi zsírja legyen, mint a kútban víz! Refr.
Tizenhárom,
A pálinkát ide várom.
Jó estét kívánok! Köszönjük az ajándékot!

147
 114.
Karácsonyi köszöntő Tornagörgő, Abaúj-Torna, FELFÖLD – I.

115.
Karácsonyi pásztortánc Tápé, Alsó-Tisza-vidék, ALFÖLD – I.

148
 2. Odamenni nagy a bátorságom,
Remélem, a kis Jézust meglátom.
Gyere pajtás, induljunk el, te is lehetsz társam,
Velem van a jó furulyás, régi jó bajtársam.

3. Látod pajtás, máris többen vagyunk,

A Miklóssal majd odaballagunk.
Míg a bárányt elkészítik, addig is mulassunk,
Jézuskának a kedvéért egy szép lejtőt járjunk.

4. Állhatatlan, ne csintalankodjál,
           
Elég legyen, amit már mulattál.
Köszönd meg a Jézuskának, hogy vele vigadtál,
Add neki az ajándékot, mit magaddal hoztál!

116.
Karácsonyi köszöntő Szanda, Palócföld, FELFÖLD – I.

2. Nincs Jézusnak subácskája, 3. András pajtás, menj előre,

Sem sarkantyús csizmácskája. János pajtás, fordítsd össze!
Hogy is volna subácskája, Mivel Márton nagyon öreg,
Ha elveszett báránykája? Nyája után lassan siet.

Dicsértessék a Jézus!
Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok az egész családnak!

149
 117.
Bölcsőcske Vitnyéd, Rábaköz, DUNÁNTÚL – I.

2. Őt nevezték Jézuskának, 3. Az angyalok fenn az égben

Édesanyját Máriának, Mennyei nagy fényességben
Ki pólyába takarta, Zengették az éneket:
Befektette jászolba. Dicsőség az Istennek!

2. Öreg bojtár mondja, hogy bárány és gida készen légyen.

Ő harmadmagával, sípos- és dudással ő elmégyen.
Mindeneknél lészen ajándéka készen,
Mivel a kisdedet, mint Üdvözítőnket, megtiszteljék.

150
2. Ne sírj, gyönyörűségem, ki vagyon ékességem!
Szép bölcsődalt zengenek a mennyei seregek,
A, a, a, lelkem sugara.

3. Jaj, de kemény a jászol, kisfiam, jaj, de fázol!

Tél ellen itt nincs bástya, csak Szent József palástja,
Áj, áj, áj, Jézus, aludjál.

151
 2. A pásztorok is ott vannak, 3. Egyik tejet, másik sajtot,
Térden állva imádkoznak. A harmadik vajat hozott.
Ma született kisdednek Emez egy kosár almát,
Ajándékokat visznek. Ez koszorús báránykát.

Kelésesek ne legyenek az új esztendőbe!

118.
István-köszöntő Zebecke, Göcsej, DUNÁNTÚL – I.

152
2. Hogy megérted napodat, napodat,
Hű szent virradásodat,
Hű szent virradásodat,
Áldjad a Krisztusodat.

3. Fa hozza a bimbaját, bimbaját,

Bimbó meg a virágját,
Virág meg az almáját,
Alma meg a Szent Annát.

4. Szent Anna meg Máriát,

Mária meg szent fiát,
Mária meg szent fiát,
A világ megváltóját.
Nyisd meg, Isten, az egeknek ajtaját!

153
 119.
János-köszöntő Kárásztelek, Szilágyság, ERDÉLY – II.

3. Az Isten áldása 5. Az Isten Szent Jánost

Szálljon erre házra, Annyira szerette,
Kisebbről nagyobbra, Hogy a végvacsorán
Leginkább Jánosra. Melléje ültette.

4. Valamennyi búza 6. Kezét a mellére,

Van a nagy mezőben, Áldott szent testére
Annyi áldás szálljon (a III. sor kimarad)
Jánosnak fejére! Tenni megengedte.

Ugrik a vak a fagyon,

Nekem János bort adjon.
Ha nem adtok, elillantok,
Dűljön ki a fazekatok!

154
 120.
Regösének Orosztony, Zala, DUNÁNTÚL – I.

155
156
 Boldog ünnepeket kívánunk!

121.
Decs, Sárköz, DUNÁNTÚL – I.

2. Megfújom a furulyám lent a Széketszélen,

– Hallod-e te, angyalkám, hálótanya végen?
– Hallom, kedves angyalkám, nem tehetek róla,
Gyönyörű szép szavadra nem mehetek oda.

3. Győri kanász, mit főztél? – Tüdőt káposztával.

– Mivel rántottál reá? – Hasaszalonnával.
Nem kell nékem a kanász, csak a felesége,
Annak se más egyebe, csak a két szép szeme.

Szómagyarázat: Széket = határrész neve

157
 122.
Nemespátró, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

158
123.
Nemespátró, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

159
 124.
Mesztegnyő, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

3. Ha még egyszer ott érem, 5. Leányt illet a rózsa, 7. Menyecskét illet a kontya,
Bíró házához – Refr. Legényt meg a – Refr. Vénembert a – Refr.
Kísérem. Bokréta. Csutora.

4. De a bíró azt mondja, 6. Legényt illet a bokréta, 8. Vénembert illet a csutora,

Leányt illet a – Refr. Menyecskét a – Refr. Vénasszonyt meg a – Refr.
A rózsa. A kontya. Sodrófa.

160
 125.
Kisbárapáti, Somogy, DUNÁNTÚL – II.

3. h∂ Nincsen annak semmi baja,

Kinek szeretője barna.
∂ Lám, az enyém csak egy szőke,
Mégis majd meghalok érte.

161
 126.
Somogyacsa, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

2. Jaj, Istenem, minek élek, Kata,

Ha a semmitől is félek, Kata.
Száraz levél megzörrenik,
Bennem a vér meghidegszik, Kata.

127.
Ballada: Halálraítélt húga Igal, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

162
3. – Fogd be, kocsis, a lovakat,
Rakj mellém sok aranyakat!
4. – Adjon Isten, hadnagy uram!
– Fogadd Isten, Fehér Anna.
8. – Édes bátyám, kiváltalak,
5. – A bátyámat kiváltanám,
Ha aranyért, ha ezüstért.
6. – Én a bátyád én kiadnám,
Ha egy éjjel vélem hálnál.
7. Nem szólt erre Fehér Anna,
Elsétált a folyosóra.
Folyosóról a rostélyra,
Onnan beszólt a bátyjának.
A hadnaggyal véle hálok.
Édes bátyám, kiváltalak,
A hadnaggyal véle hálok.
163
 9. – Ne hálj vele, a huncuttal, 11. – Csak aludjál, csak nyugodjál,
Az akasztanivalóval! Bátyádról ne gondoskodjál!
Szűzességedet elveszi, A bátyád lóg jobbkéz felől,
Bátyád fejét levéteti. Pajtása meg balkéz felől.

10. – Aluszol-e, Fehér Anna, 12. – Átkozott légy, hadnagy uram!

Nyughatol-e, Fehér Anna? Víz előtted feláradjon,
– Nem aluszom, nem nyughatom, Mosdóvized vérré váljon, (II. sorra)
Mert sok lánc zörgését hallom. Törölköződ lobbot vessen,
A jó Isten meg ne mentsen.

128.
Betyárballada: Subri Jóska Kisbárapáti, Somogy, DUNÁNTÚL – II.

164
3. – Pandúr káplár, addig várjon,
Míg a lajbim kigombolom.
A lajbimat kigomboltam,
Pisztolyomat előkaptam.
(ismétlésre:)
Egyet mindjárt fejbelőttem:
Itt az utazó levelem!
Másik mondja: Ez a Subri,
Föl kell eztet akasztani!
4. A pandúrok el is fogtak,
A börtönbe toloncoltak.
Onnan is kiszabadultam,
Subri Jóskának maradtam.
5. Pandúr káplár parancsot ada:
Élve-halva megfogjátok!
Subri Jóskát agyonlőtték,
Egy mély sírba beletették.
(ismétlésre:)
Édesanyja siratgatja,
Nincs már többé Subri Jóska.
165
 129.
Nagyberki, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

166
 3. Irigyeim sokan vannak,
Mint a kutyák, úgy ugatnak.
El akarnak veszeszteni,
Jó az Isten, nem engedi,
Jó az Isten, nem engedi.

130.
Nemespátró, Somogy, DUNÁNTÚL – I.

2. Sokat gondolkoztam 3. Sokat gondolkoztam

Még annak előtte. A régi atyákról,
Felségednél sorsunk E világon való
El vagyon rendelve. Sok bujdosásinkról.

167
 131.
Surd, Somogy, DUNÁNTÚL – II.

168
132.
Surd, Somogy, DUNÁNTÚL – II.

169
 133.
Ballada: Halálra hurcolt menyasszony Törökkoppány, Somogy, DUNÁNTÚL – II.

170
 5. – Anyám, édesanyám, 10. Akkor ott fölkapja,
Kedves szülő dajkám, Ló farkához köti,
Mért adtál gyilkosnak, Tüskékről tüskékre,
Rákóczi kis úrnak, Bokrokra hurcolja.
Ki nappal aluszik,
Éjjel gyilkolódik? 11. – Lassan járj, lassan járj,
Rákóczi kis úrfi,
6. – Anyám, édesanyám, Már piros cipellőm
Kedves szülő dajkám, Sarkig vérben úszik!
Micsoda sereg az
A fekete sereg, 12. Akkor ott fölkapja,
Napkeletről jönnek, Kengyelt megszorítja,
Napnyugatra mennek? Tüskékről tüskékre,
Bokrokra hurcolja.
7. – Lányom, édes lányom,
Bodor Katalina, 13. – Lassan járj, lassan járj,
Az teérted jön, az Én gyöngybéli mátkám,
A fekete sereg. Már arany koszorúm
Félig vérben úszik!
8. (5. versszak dallamára)
– Jó napot, jó napot, 14. Akkor ott fölkapja,
Kedves napamasszony! Keblére szorítja.
Hol vagyon, hol vagyon – Mit ennél, mit innál,
Én gyöngybéli mátkám? Én gyöngybéli mátkám?
– Az első szobában
Ékesíti magát. 15. – Sem enném, sem innám,
Csak ágyban feküdném,
9. – Jó napot, jó napot, Sem enném, sem innám,
Én gyöngybéli mátkám! Csak ágyban feküdném.
– Fogadja el Isten
Rákóczi kis úrfit! 16. Nyisd ki, anyám, nyisd ki
Zöldellő kapudat,
Vesd meg, anyám, vesd meg
Víg halott ágyamat!

Szómagyarázat: napamasszony = anyós

171
 134.
Berzence, Somogy, DUNÁNTÚL – III.

3. ej De nem az a rózsa,
Ki kiskertben nyílik,
Hanem az a rózsa,
Ki egymást szereti.

172
 135.
Dudautánzás Szany, Rábaköz, DUNÁNTÚL – III.

173
174
 136.
Dudanóta Borsosberény, Palócföld, FELFÖLD – I.

3. Máris, gazda, egy icce bort,

Frissen, akit most fölmarkolt!
Torkomon akadt a bánat,
Hadd öntsem le, mert föltámad.

175
 137.
Borsosberény, Palócföld, FELFÖLD – II.

176
 138.
Hollókő, Palócföld, FELFÖLD – I.

2. Barna legény, ha mi összekerülünk,

Még az út is rózsát terem előttünk.
Még az út is rózsával lesz lehintve,
Ha mi ketten megyünk az esküvőre.

177
 139.
Hollókő, Palócföld, FELFÖLD – II.

178
 140.
Fedémes, Palócföld, FELFÖLD – II

141.
Betyárballada: Bogár Imre Gesztete, Gömör, FELFÖLD – I.

179
 3. Pénzt akar csinálni, 6. Hóhér mondja néki,
Subát akar venni, Álljon fel a székre.
Mert nincs néki a babáját Híres Bogár, híres Bogár,
Mivel betakarni. Most vagy a kezünkben!

4. Sárga csikó, sárga, 7. Fel is állt a székre,

Réz a zabolája. Felnézett az égre.
Az a híres Bogár Imre Gyilkolási, sok rablási
Annak a gazdája. Most jutnak eszébe.

5. Harangoznak délre, 8. Kiapadt a Tisza,

De nem az ebédre. Csak a sara maradt.
Azt a híres Bogár Imrét Meghalt híres Bogár Imre,
Viszik a vesztőhelyre. Csak a híre maradt.

180
142.
Fedémes, Palócföld, FELFÖLD – II.

181
 143.
Fedémes, Palócföld, FELFÖLD – II.

144.
Tiszafüred, Északi peremvidék, ALFÖLD – I.

182
 145.
Hajnalének Tyukod, Szatmár, ALFÖLD – I.

183
 146.
Nagyecsed, Szatmár, ALFÖLD – I.

184
147.
Bököny, Nyírség, ALFÖLD – II.

185
 3. A csikósok, a gulyások 4. Hát én szegény szolgalegény
Kis lajbiban járnak, Csak magam egyedül
Azok élik világukat, Hogy élek meg, ha nem lopok,
Sej, haj, kik párosan hálnak. Sej, haj, rongyos bankó nélkül.

148.
Ballada: Kétféle menyasszony Nyíradony, Nyírség, ALFÖLD – II.

2. Felültetik a nénémet aranyos hintóra,

Engemet is felültetnek szamár-talicskára.
Refr.

3. Fektetgetik a nénémet szép, paplanos ágyba,

Engemet is fektetgetnek a disznó vackára.
Refr.

186
149.
Püspökladány, Hajdúság, ALFÖLD – I.

187
 3. Hortobágynak vize szőke,
Kis pejlovam, ne félj tőle!
Vasárnapra, nyolc órára
Vigyél által a csárdába!

150.
Rabének Nyíradony, Nyírség, ALFÖLD – II.

188
3. Repülj, madár, repülj, 5. Cellának fedele
Szegeden keresztül, Takarózó subám,
Szegeden keresztül! Takarózó subám,
Nézd meg a babámat, Kígyó-béka szeme
Maga van egyedül. Világító gyertyám.

4. Talpig vasba verve, 6. Testvérek, rokonok,

Bokáig a vérben. De hűtlenek vagytok,
Bokáig a vérben, De hűtlenek vagytok!
Szeme be van esve Nehéz rabságimban
A nagy sötétségben. Meg sem látogattok.

7. Majd ki fogok menni,

Nem fogok rab lenni,
Nem fogok rab lenni.
Testvéri hűséget
Vissza fogom adni.

151.
Nagyecsed, Szatmár, ALFÖLD – II.

189
 3. Több az én irigyem százharminckettőnél,
De pártfogóm nincsen egyéb az Istennél.
Látom, a törvényben huszonnégyen ülnek,
Mind a huszonnégyen rólam törvénykeznek.

4. Istenem, országom, hol lesz meghalásom,

Erdőn-e vagy mezőn, vagy a pusztaságon?
Ha erdőn meghalok, megesznek a vadak,
Majd elénekelnek az égi madarak.

5. A Bakonyban lakom, keress fel, galambom,

Csendes folyóvíznek csak zúgását hallom.
A csendes folyóvíz télbe’ megaluszik,
De az én bús szívem soha meg nem nyugszik.

190
152.
Sárvásár, Kalotaszeg, ERDÉLY – III.

191
 153.
Magyar tánc Magyarszovát, Mezőség, ERDÉLY – II.

3. s Én is voltam, mikor voltam, virágok közt virág voltam.

De rossz kertészre jutottam, keze alatt elhervadtam.
s Én is voltam valaha szép asszonynak kocsisa,
De megrúgott a lova, hogy egye meg a kutya.

192
154.
Szék, Mezőség, ERDÉLY – II.

193
 155.
Szék, Mezőség, ERDÉLY – III.

194
 3. Megepesztett engemet a szenvedés,
Megepesztett engemet a szenvedés.
Mennyi búm volt, örömem meg de kevés,
Mennyi búm volt, örömem meg de kevés!

156.
Szék, Mezőség, ERDÉLY – III.

2. El is mennék én hozzátok egy este, 3. Én az éjjel nem aludtam egy órát,

Ha az anyád a kapuban nem lesne. Hallgattam a régi babám panaszát.
De az anyád olyan huncut menyecske, Éjfél után mondta meg, hogy mi baja,
Meghallgatta, mit beszéltünk az este. Ő szeretne, de az anyja nem hagyja.

195
 157.
Jobbágytelke, Székelyföld, ERDÉLY – I.

2. A te súlyos nyavalyádból
Adjál nékem is,
Hogy érezzük mind a ketten,
Érezzem én is.

158.
Keserves Kászonimpér, Székelyföld, ERDÉLY – III.

196
3. Átokul meghagyom
Minden ifjúnak,
Szeretőt ne tartson
Senki ő magának.

4. Mert én elhervadtam,
Mint ősszel a tarló,
Kinek a tetejét
Levágta a sarló.

5. Engem is levágott
Egy semmirevaló,
Verje meg, verje meg,
Azért Mindenható.

197
 159.
Rabének Hadikfalva, Bukovina, ERDÉLY – II.

2. A tömlöc feneke 3. A tömlöc fenekén

Lefeküvő ágyam, Egy asztal letéve,
A tömlöc oldala Azon az asztalon
Beszélgető társam. Egy pohár megtöltve.

4. Akárkié lenne
Az a teljes pohár,
Csak éngem elvágna
Az a gyászos halál!

160.
Keserves Gyimesbükk, Gyimes, ERDÉLY – III.

198
3. Idegenek, jók, nem rosszak,
Idegenek, jók, nem rosszak,
∂ Mert szemembe szépet mondnak,
n Hátam mögött esznek s rágnak.

4. ∂ Napom, napom, fényes napom,

Süss fel egyszer világoson,
∂ Süss fel egyszer világoson,
∂ Ne csak mindig homályoson!

199
 161.
Klézse, MOLDVA – III.

4. Hadd szakasztott lenne

Minden szegény legény,
Minden szegény legény,
Minden szegény leány.

5. Mert én szakasztottam,
S el is szalasztottam,
Kit immár szakasztok,
Magamnak marasztom.

200
 162.
Ballada: Az elcsalt menyecske Gajcsána, MOLDVA – II.

3. s Mert nekem kicsikém vagyon, 4. Sem nem eszik, se nem iszik,

s Mert nekem kicsikém vagyon, Sem egy cseppet nem aluszik,
S a kicsikém bé bölcsőben, Sem nem eszik, se nem iszik,
S jámbor uram s az erdőben. Sem egy cseppet nem aluszik.

201
 5. – s Jere velem, Molnár Anna, 12. Menen, menen visszafelé,
s Jere velem, Molnár Anna! Eszébe jut kicsi fia.
Vagyon nekem hat kőváram, Kicsi fia bé bölcsőben,
Hetediket neked adom. Jámbor ura az erdőben.

6. Addig csalá, csalogatá, 13. – Jó estét, te házigazda!

Ameddig útnak indítá. Béfogad-e északára?
Mennek, mennek, mendegélnek, – Jaj, nem lehet, jó katona,
Csak elérnek s egy burkosfát. Mert nekem kicsikém vagyon.

7. – s Ülj le ide, Molnár Anna, 14. – Szokott vagyok kicsikékvel,

Nézz egy kicsit s a fejembe! Szokott vagyok kicsikékvel.
Csak leüle Molnár Anna, Van-e jó bor a faluban?
Nézni foga s a fejébe. Menjen, s kicsit hozjon nekem!

8. Odamene hat madárka, 15. s Kigombolá gombos mejjét,

Sírnak, sírnak, csiripolnak. S megszoptatá kicsi fiát.
Egy csepp könnyű lecsöppene – Mi dolog a kicsikének,
Sajgó Márton orcájára. Úgy elaludt, úgy elnyugodt.

9. – Sírtál, ugye, Molnár Anna? 16. – s Volt-e kendnek felesége?

– Én nem sírtam, Sajgó Márton! – Volt hát bizony, jó katona,
– Csak fel ide, Molnár Anna! De úgy elment, elbolyongott,
– s Hágj fel magad, mutogasd meg! Hogy soha vissza nem került.

10. s Kigombolá gombos mejjét, 17. – Haza jönne, megverné-e,

Földbe üté fényes kardját, Vagy éltében felvetné-e?
Kigombolá gombos mejjét, – Meg sem verném, meg se szidnám,
S csak elindula felhágni. Sem éltében fel nem vetném.

11. Molnár Anna kapá kardját, 18. Kigombolá gombos mejjét:

Lecsapá a gyenge nyakát. – s Mert én vagyok felesége.
s Bégombolá gombos mejjét, Kigombolá gombos mejjét:
Elindula visszafelé. – s Mert én vagyok felesége.

Szómagyarázat: gombos mejjét = gombos mellényét, kabátját

menen = megyen = megy

202
163.
Lészped, MOLDVA – II.

203
 3. { Tavaszi szél vizet áraszt, 4. { Minden madár társat választ,
Virágom, virágom. } Virágom, virágom. }

5. Hát én immár kit válasszak,

Virágom, virágom?
Én tégedet, s te engemet,
Virágom, virágom.

164.
Ballada: Falba épített feleség Klézse, MOLDVA – III.

204
 4. Annak vegyék fejét, 11. – Istenem, Istenem,
Rakják a kócába, Mivel térítsem meg?
Annak vegyék fejét, Adj egy nagy kőesőt,
Rakják a kócába! Térjenek meg vissza!

5. Olyan álmot látott 12. Azt es ad az Isten,

Legnagyobb kőmjesné: Mégsem térének meg,
Kerek udvarában, Azt es ad az Isten,
Kerek közepében, Mégsem térének meg.

6. Kerek udvarában, 13. – Hajtsad, szolgám, hajtsad

Kerek közepében Ez én hat lovamat,
Vérkút folyott vala, Hajtsad, szolgám, hajtsad
Vérkút folyott vala. Ez én hat lovamat!

7. – Szolgám, édes szolgám, 14. – Istenem, Istenem,

Ébredjél meg, szolgám! Szerelmes Istenem,
Hámold a lovakat, Adj egy fene farkast,
Hogy induljunk útnak! Térjenek meg vissza!

8. Hámolá lovakat, 15. Azt es ad az Isten,

Elindultak útnak, Mégsem térének meg,
Hámolá lovakat, Azt es ad az Isten,
Elindultak útnak. Mégsem térének meg.

9. A legnagyobb kőmjes 16. – Térjünk meg, asszonyunk,

Ő es eléálla, Mert nem jóra megyünk!
Ő es eléállott – Hajtsad, szolgám, hajtsad
Vigyázkodó hegyre. Ez én hat lovamat!

10. Messzünnett meglátá, 17. Csak odaérének

Hogy menen, hogy menen, Magas Gyivó várhoz,
Hogy menen, hogy menen Csak odaérének
Asszonyfelesége. Magas Gyivó várhoz.

205
 20. Felrakák ők térdig, 23. – s Az én gyermekeim
Felrakák ők térdig. Ki ebélteti meg?
– Tréfa-e vagy való, – Ne búsuld, asszonyunk,
Tizenegyik kőmjes? Vannak jó madárkák.

21. Való ez, asszonyunk, 24. Vannak jó madárkák,

’z Urad tette törvényt. S azok ennik hordnak,
Való ez, asszonyunk, Vannak jó madárkák,
’z Urad tette törvényt. S azok ennik hordnak.

22. – Az én gyermekeim 25. – s Az én gyermekeim

Ki feresztgeti meg? Ki ringatgatja el?
– Ne búsuld, asszonyunk, – Vannak gyenge szellők,
Vannak gyenge esők. Azok elringatják.

Szómagyarázat: Gyivó vára = Dió vára = Déva vára

kőmjes = kőmíves = kőműves
kócába = sarkába
hámold a lovakat = tedd rájuk a hámot, lószerszámot
messzünnett = messziről
menen = megyen = megy
zid = fal

206
 165.
Ballada: Szeretet próbája Lészped, MOLDVA – II.

3. – s Mintsábbot ellegyek 6. – s Mintsábbot ellegyek

s A fél karom nélkül, s A fél karom nélkül,
Inkább ott elleszek Inkább ott elleszek
s A legényem nélkül. s A legényem nélkül.

4. – Apám, édesapám, 7. Menj elé, te fiam,

Csobánlegény voltam, Menj el te bátyádhoz,
Lefeküdtem vala Menj el te bátyádhoz,
s A patak partjára. Talán ő kiveszi.

5. Sárig es kit kígyó 8. – s Mintsábbot ellegyek

Bébújt kebelembe.
s Aki azt kiveszi,
Félkarját megeszi.
Talán édesapám,
Talán kend kiveszi.
s A fél karom nélkül,
Inkábbott elleszek
s Az én öcsém nélkül.

207
 9. Menj elé, te öcsém, 13. Hát mikor belényúl
Menj el te mátkádhoz! Keresve keresni,
Menj el te mátkádhoz, Hát ott nincsen kígyó,
Talán ő kiveszi. Nem kapja a kígyót!

10. – s Mintsábbot ellegyek 14. Mikor azt kiveszi,

s Az én babám nélkül, Mind szép sárig arany.
Inkábbott elleszek Sírni fog a fiú,
s A fél karom nélkül. Megöleli lányát.

11. Szemeimmel nézem! 15. Megöleli a lányt,

Hát én nem sajnálom, S a vállára borul:
Nem a fél karomat: Mátkám, édes mátkám,
Téged hogy eszen meg? Engem csak te sajnálsz.

12. Mert én ha sajnálom 16. Nincsen édesapám,

Az én fél karomat, Sem egy igaz anyám,
Akkor téged megesz, Sem egy igaz bátyám,
S nekem senkim nem lesz. Ki engem sajnáljon!

Szómagyarázat: csobán = pásztor

sárig es kit = egy kis sárga
mintsábbot = mintsem inkább
nem kapja = nem találja

208
 166.
Ballada: Három árva Lészped, MOLDVA – III.

209
 3. – Vágok nektek aranyvesszőt, 7. – Vagyon apánk, de ostoba,
Csapjátok meg a temetőt! Anyánk es van, de mostoha.
Keljen, keljen, édesanyánk, Mikor fejünket fésüli,
Mert elszakadt a gyászruhánk! Gyenge hajunk mind kitépi.

4. – Nem kelhetek, édes fiam, 8. Mikor fehért ad reátok,

Mert béfogott a föld moha. Vérvel habzik a hátatok,
Vegye elő záros kulcsát, Mikor fehért ad reátok,
Kulcsolja ki koporsóját! Vérvel habzik a hátatok.

5. Csókoljuk meg kezét-lábát, 9. Panaszkodjunk idegennek,

S amellett a két orcáját, Az megmondja mindenkinek.
Csókoljuk meg kezét-lábát, Panaszkodjunk fűnek-fának,
S amellett a két orcáját. Tudtával adja világnak.

6. – Fiam, fiam, édes fiam, 10. Panaszkodjunk a seprűnek,

Menjetek el tik már haza! Az nem mondja meg senkinek,
Vagyon néktek mostohátok, Az nem mondja meg senkinek,
Ki gondot viseljen rátok. Csak az egy szemétvetőnek.

11. Szemétvető mindenkinek,

Rossz a mi árva fejünknek,
Szemétvető mindenkinek,
Rossz a mi árva fejünknek.

Szómagyarázat: szemétvető = szemétlapát

210
 167.
Klézse, MOLDVA – II.

3. s A tengernek fénye s az én takarózóm,

Csúszó-mászó férgek s az én hálótársam,
S az apró halacskák s az én siratóim,
S az égi madárkák s az én éneklőim.

211
 168.
Ballada: Megölt havasi pásztor Klézse, MOLDVA – III.

3. – ha Nem adod el nékünk, te fejedet vesszük!

– ∂ Ha fejem veszitek, temessetek éngem,
∂ Temessetek éngem tellám kapujába,
∂ Nagyobb furulyámat fejemhez tegyétek.

212
 4. ∂ Kisebb furulyámat lábamhoz tegyétek,
Ha felül fú szellő, fújja, fújdogálja,
Alulról fúj szellő, fújja, fújdogálja.
∂s Aki azt meghallja, mindegyik azt mondja,

5. ∂s Aki azt meghallja, mindegyik azt mondja,

Szép fehér pekulár magát havajgatja.
∂s Ehol ti elmentek egy útval mellékest,
Ott nekem es vagyon egy kicsi házecskám,

6. ∂s Abban nekem is van egy öreg mámikám,

∂s Ott nekem is vagyon egy hajadon húgom.
∂ Virágot gyomlálnak, mind engem gyászolnak.
∂ Jól tudom, megkérdik, hogy vagyok, mint vagyok.

7. ∂ Jól tudom, megkérdik, hogy vagyok, mint vagyok,

∂ De ti ne mondjátok, hogy fejem vettétek,
Hanem azt mondjátok, hogy megházasodtam
∂ Napnak a húgával, földnek a zsírjával.

Szómagyarázat: pekulár = pásztor

néztelen = beláthatatlan
purkár = disznópásztor
tella = juhakol
havajgat = siratgat
útval mellékest = út mellett

169.
Klézse, MOLDVA – III

213
 3. e Kötik nékem s az én koszorúmat,
Ágból, bogból, fehér csemetéből.
∂ Tisztán-tisztán fehér liliomból,
∂ Mindenféle szép virágecskából.

4. s Azt felkötik s az én kis fejemre,

s Ága-boga hajlik a vállamra,
m S a levele hull az én ölembe,
S a virágja hull a kebelembe.

5. Szép illatja száll a víg szívemre.

Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon,
Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon,
A jó Isten engem el ne hagyjon!

Szómagyarázat: csincsecske = tincs, csokor, csokrocska

hajtok = gyertek

214
 170.
Gajcsána, MOLDVA – II.

3. s A te vasas kapudat
Más zörgeti, de nem én, jaj.
s Az zörgesse, ha nem én,
Még eszedbe jutok én, jaj.

215
 4. s A te tarka kutyádat
Más hergeli, de nem én, jaj.
s Az hergesse, ha nem én,
Még eszedbe jutok én, jaj.

5. s A te karcsú derekad
Más szorítja, de nem én, jaj.
s Az szorítja, de nem én,
Még eszedbe jutok én, jaj.

6. s A te piros orcádat
Más csókolja, de nem én, jaj.
s Az csókolja, ha nem én,
Még eszedbe jutok én, jaj.

216
 KOTTÁK JEGYZÉKE
a dalok sorszáma alapján
A kezdősorok utáni lapszámok „A magyar népdalkincs” c. fejezetre vonatkoznak.

ALKALOMHOZ KÖTÖTT DALOK

a) Az emberélet szakaszai és fordulói (1–84)

Gyerekjátékok
1. Nyisd ki, Isten, kis kapudat 24, 34
2. Süss fel, nap 24, 34
3. Süss fel, nap 24, 34
4. Süss ki, süss ki, napocska 24, 34
5. Süss fel, süss fel, napocska 24, 34
6. Esik eső, essen 24, 34
7. Ess, eső, ess 24, 34
8. Csiga-biga, jere ki 24, 34
9. Legelj, legelj, libuskám 24, 34
10. Böm-böm, bika, sikáló 24, 34
11. Katicabogárka 24, 34
12. Katicabogárka 24, 34
13. Szállj el, szállj el 24, 34
14. Katalinka, szállj el 24, 34
15. Megy a róka, nem néz hátra 24, 34
16. Kő-kő tánc 24, 34
17. Kis kacsa fürdik 24, 34
18. Hajlik a meggyfa 24, 34
19. Már mi ezzel elmehetünk 24, 34
20. Mély kútba tekinték 24, 34
21/1. Fehér liliomszál 24, 34
21/2. Ég a gyertya, ha meggyújtják 24, 34
22. Elvesztettem zsebkendőmet 24, 34
23. Kié ez a szép híd 24, 34
24. Gyerünk, hidat csinálni 24, 34
25. Bújj, bújj, zöld ág 24, 34
26. Haj, vára, vára 24, 34
27. Körtéfa, körtéfa 24, 34
28. Csillag Boris 24, 34

Karikázók
29. Báta vize ziheg-zuhog 25, 35, 38
30. Kiskertemben szedik a virágot 25, 35, 38
31. Ez a bajor ennivaló 25, 38

217
32. Erdőjáróznak a lányok 25, 38
33. Haja, haja, kukorica haja 25, 35, 38
34. Széna van az ólban 25, 38
35. Jól megrezáld a farod 25, 38
36. Üssön meg, babám, a mennykő 25, 35, 41
37. Aki leány akar lenni 25, 41
38. Ne félj, lányom 25, 41
39. Gyere ki, Kata 24, 35, 41
40. Hej, dombérom, dombérom 24, 35, 40
41. Le az utcán, le, le, le 24, 36, 40

Párosítók, guzsalyasok
42. Széles a Cserta 25, 38
43. Széles a Duna 25, 41
44. Szól a kakas, szól 25, 34, 39
45. Szól a kukukk, szól 25, 34, 36, 39, 47, 48
46. Gyere ki, szívem 25, 36, 47
47. Új guzsalyam mellett 25, 48
48. Hajtok, lányok, guzsalyasba 25, 35, 47

Szőlőőrző (szüreti) dalok

49. Porzik a hegyi borozda 25, 35, 38
50. Itt a szüret 25, 35, 38

Summásdalok
51. Máma van a… 25, 35, 40
52. Intéző úr, ha kimegy a táblára 25, 35, 40
53. Elkezdem a napjaim számlálni 25, 35, 40

Katonadalok
54. Befütyült a gőzös az állomásra 25, 35, 41
55. Jeruzsálem felé 26, 35, 39
56. Kaszárnya, kaszárnya 26, 35
57. Szántják az erdei utat 26, 35, 44
58. A pávának három tolla 26, 35, 44
59. Gyere velem katonának 26, 47
60. Sej, de csillag, csillag 26, 35, 47

Lakodalmasok
61. Megkötötték nékem a koszorút 26, 35, 38
62. Este későn falu végén jártam 26, 35, 38
63. Kocsira ládát, hegyibe a dunyhát 26, 35
64. Segélj el, Uram Isten 26, 36, 40
65. Hajnal hasad, csillag ragyog 26, 36, 40
66. Ne aludj el 26, 36, 40

218
67. Réce, ruca, vadliba 26
68. Dunna, dunna, tarka dunna 26, 36, 40
69. Párta, párta, búra való párta 26, 36, 40
70. Zörög a kocsi 26, 36, 40
71. Fehér ruha a fejemen 26, 36, 40
72. Igyunk bort, pálinkát 26, 36, 40
73. Szent János áldása szálljon mireánk 26, 36, 40
74. Jaj, pártám, jaj, pártám 26, 35, 43
75. Ne sirasd gyöngykoszorúdat 26, 36, 44
76. A menyasszony gyöngyvirág 26, 35, 44
77. A kapuban a szekér 26, 35, 44

Altatók
78. Beli buba, beli, beli 26, 35, 44
79. Aludj, baba 26, 34, 42
80. Hej, de lilibe, hejde, hejde 26, 34

Halottas énekek, sirató

81. A fényes nap immár elnyugodott 27, 36, 47, 48
82. Zúgjatok, harangok 27, 36
83. Megváltó Jézusom 27, 36, 42
84. Jaj, Istenem, Istenem, Istenem 27, 34, 43

b) Az esztendő ünnepei, jeles napjai (85–120)

Újévi köszöntő, kánta
85. Újesztendő, vígság szerző 28, 36, 41
86. Újesztendő, vígság szerző 28
87. Mennyei király születik 28, 36, 42

Háromkirályok-járás
88. Háromkirályok napján 28, 38

Balázsolás
89. Emlékezzünk Szent Balázsról 28, 38

Talalaj vasárnap
90. Talalaj, talalaj, Tót Lőrinc 28, 34, 40

Sárdózás
91. Sárdó gyüjjön 28, 34, 39

Farsang végi csúfolódó, köszöntő

92. Fassang, fassang, háromnapi fassang 29, 34, 40
93. Farsang három napjában 29, 35

219
Gergely-járás
94. Szent Gergely doktornak 29, 36

Kiszehajtás, villőzés
95. Haj ki, kiszi, haj ki 29, 34, 40
96. Villő, villő, selyemsátor 29, 34, 39

Nagyböjti kántálás, nagyheti ének

97. Siralmas ez világ 29, 47
98. Lehullott a Jézus vére 30, 35, 43

Húsvéti ének és zöldágjárás

99. Feltámadt Krisztus ez napra 30, 47
100. Jöjj el által, jöjj el 30, 34

Pünkösdölő
101. A pünkösdnek jeles napját 30, 38

Szentiváni ének
102. Tüzit megrakatja virágos Szent János 30, 39, 40
103. Ki lovai vannak a nagy hegyek alatt 30, 34, 39
104. Mely magas volt a fa 30, 34, 39
105. Megraktuk, megraktuk 30, 34, 39
106. Ég a tűz, szentiványi tűz 30, 34, 39
107. No, ti apró diákok 30, 34, 39

Aratási dalok
108. Arass, rózsám, arass 31, 35, 40
109. Elvégeztük, elvégeztük az aratást 31, 40
110. Víg légy, gazda, víg légy 31, 36, 40

Adventi énekek
111. Menj el, sietséggel 31, 36
112. Ó fényességes szép hajnal 31, 36, 40

Kotyolás - Luca napi köszöntő

113. Kitty-kotty, kitty-kotty 31, 34

Karácsonyi köszöntők
114. Glória, glória, József és Mária 32, 34
115. Bárcsak régen felébredtem volna 32, 41
116. Nagykarácsony éjszakája 32, 36, 40
117/1. Betlehem kis falucskában 32, 36
117/2. Betlehem városban 32, 36
117/3. Betlehem, Betlehem 32, 36

220
117/4. Sír az Isten Báránya 32, 36
117/5. Menjünk mi is Betlehembe 32, 36

István- és János-köszöntő
118. Megjött már a jó reggel, jó reggel 32, 36
119. Zendülj fel, Szent János 32, 36, 43

Regösének
120. Kelj fel, gazda, kelj fel 32, 34

ALKALOMHOZ NEM KÖTÖTT DALOK

Dunántúl
121. Győri kanász a dombon 35, 38
122. Erre gyere, rózsám 35, 39
123. Haj, Dunáról fúj a szél 35, 38
124. Kis kertet kerítettem 35, 38
125. Picin tinó, nagy a járom 35, 38, 39
126. Nem ettem én ma egyebet, Kata 35, 38
127. Fehér László lovat lopott 33, 35, 38
128. Ejnye, ejnye, Subri pajtás 33, 35, 38, 39
129. Álom esett a szememre 35, 38
130. Fújnak a fellegek 35, 38
131. Röpülj, páva, röpülj 35, 38
132. Mikor gulyásbojtár voltam 35, 39
133. Rákóczi kocsmában 33, 36, 38
134. Szerelem, szerelem 35, 38
135. Dudautánzás 34, 38

Felföld
134. Kerek azén szűröm alja 35, 40
137. Aki dudás akar lenni 35, 40
138. Barna legény, azt gondolod 35
139. Jaj, de kár a tiszta búzát 35, 40
140. Madárka, madárka 35, 40
141. Zavaros a Tisza 33, 35, 40
139. Jaj, de soká, jaj, de régen 35, 40
143. Ködellik a Mátra 35, 40

Alföld
144. Csuhaj, nem bánnám 35
145. Szól a fügemadár 35, 42
146. Fekete gyűrűfa sátor 35, 42

221
147. Barna kislány hat párnája 35, 42
148. Férjhez adták a nénémet 33, 35, 42
149. Debrecennek van egy vize 35, 42
150. Amoda van egy ház 35, 42
151. Kiszáradt a tóból 35, 42

Erdély
152. Virág, virág, sárga virág 35, 44
153. Kicsi tulok, nagy a járom 35, 44
154. Csak azt mondd meg, rózsám 36, 44
155. Hegyen ülök, búsan nézek le róla 35, 44
156. Le is szállnak, fel is szállnak 35, 44
157. Beteg az én rózsám, szegény 45
158. Egy kicsi madárka 35, 46
159. Csernavic piacán 35, 46
160. Mikor a szoroson lemész 35, 46

Moldva
161. Menyecske, menyecske 36, 47
162. Molnár Anna szép menyecske 33, 47, 48
163. Jaj, de szépen szól egy harang 36, 47
164. Ú’ rakják, ú’ rakják magas Gyivó várát 33, 35, 47
165. Anyám, édesanyám 33, 35, 47
166. Kaszálómban van egy nyárfa 33, 35, 47, 48
167. S ahol én elmenek 35, 47, 48
168. Szép fehér pekulár 33, 35, 47, 48
169. Hegyen s földön járogatok vala 48
170. Gyere ki, te gyöngyvirág 47

Balladák
127. Halálra ítélt húga (Fehér László) 33, 35, 38
128. Betyárballada (Sobri Jóska) 33, 35, 38, 39
133. Halálra hurcolt menyasszony (Bodor Katalina) 33, 36, 38
141. Betyárballada (Bogár Imre) 33, 35, 40
148. Kétféle menyasszony (Férjhez adták a nénémet) 33, 35, 42
162. Az elcsalt menyecske (Molnár Anna) 33, 47, 48
164. Falba épített feleség (Kőműves Kelemen) 33, 35, 47
165. Szeretet próbája (Anyám, édesanyám) 33, 35, 47
166. Három árva (Kaszálómban van egy nyárfa) 33, 35, 47, 48
168. Megölt havasi pásztor (Szép fehér pekulár) 33, 35, 47, 48

222
 FÖLDRAJZI MUTATÓ
népzenei dialektusok szerint

1. DUNÁNTÚL 3. ALFÖLD

a) Észak-Dunántúl a) Dél-Alföld, Bácskai Duna mente:

Rábaköz: 88, 89, 101, 117, 135 36–39, 43
Veszprém megye: 1 Alsó-Tisza vidék: 54, 115
Körösök vidéke: 85
b) Dél-Dunántúl
Zala megye: 23, 39, 86, 94, 113, b) Felső-Tisza vidék
118, 120 Bodrogköz: 87
Somogy megye: 32, 33, 55, 61-63, Szatmár: 145, 146, 151
100, 121–134 Nyírség: 2, 15, 28, 79, 83, 147,
Sárköz: 29–31, 49 148, 150
Hajdúság és északi peremvidék:
c) Szlavónia: 34, 35, 50 144, 149

2. FELFÖLD 4. ERDÉLY

a) Zoborvidék: 20, 44, 64–73, 90, 91,
96, 102–111
b) Galgavidék: 4, 14, 17–19, 22, 52,
82, 93
a) Szilágyság: 74, 84, 98, 119
b) Kalotaszeg: 152
c) Mezőség: 56–58, 75–78, 153–156

c) Palócföld: 3, 5–7, 9, 13, 16, 21, d) Székelyföld és Bukovina: 8, 11,

24, 25, 25, 51, 53, 92, 95, 112, 116, 157–159
136–140, 142, 143
Palócföld környéke (Gömör, 5. MOLDVA
Borsod, Abaúj megye): 10, 12, 26, 45, 48, 59, 60, 80–82, 97, 99.
40, 114, 141 161–170

223
 DALSZÖVEGMUTATÓ

A fényes nap immár elnyugodott 81 Egy kicsi madárka 158

Ahol én elmenek 167 Ejnye, ejnye, Subri pajtás 128
A kapuban a szekér 77 Elkezdem a napjaim számlálni 53
Aki dudás akar lenni 137 Elvesztettem zsebkendőmet 22
Aki leány akar lenni 37 Elvégeztük, elvégeztük az aratást 109
Aludj, baba 79 Emlékezzünk Szent Balázsról 89
A menyasszony szép virág 76 Erdőjáróznak a lányok 32
Amoda van egy ház 150 Erre gyere, rózsám, nincsen sár 122
Anyám, édesanyám 165 Esik eső, essen 6
A pávának három tolla 58 Ess, eső, ess 7
A pünkösdnek jeles napját 101 Este későn falu végen jártam 62
Arass, rózsám, arass 108 Ez a bajor ennivaló 31
Álom esett a szememre 129 Ég a tűz, szentiváni tűz 106

Barna kislány hat párnája 147 Farsang, farsang, háromnapi

Barna legény, azt gondolod, farsang 92
hogy szép vagy 138 Farsang három napjában 93
Bárcsak régen felébredtem volna 115 Fehér László lovat lopott 125
Báta vize ziheg-zuhog a gáton 29 Fehér liliomszál 21
Befütyült a gőzös az állomásra 54 Fehér ruha a fejemen 71
Beli buba, beli, beli 78 Fekete gyűrűfa sátor 146
Beteg az én rózsám, szegény 157 Feltámadt Krisztus ez napra 99
Betlehem kis falucskában 117 Férjhez adták a nénémet 148
Böm, böm, bika, sikáló 10 Fújnak a fellegek 130
Bújj, bújj, zöld ág 25
Glória, glória, József és Mária 114
Csak azt mondd meg, rózsám 154 Gyere ki, Kata 39
Csernavic piacán 159 Gyere ki, szívem a szőlőhegyre 46
Csiga-biga, jere ki 8 Gyere ki, te gyöngyvirág 170
Csillag Boris, tudom a nevedet 28 Gyere velem katonának, hallod-e 59
Csuhaj, nem bánnám ha holnap Gyerünk hidat csinálni 24
lenne vasárnap 144 Győri kanász a dombon 121

Debrecennek van egy vize 149 Haja, haja, kukorica haja 33

Dudautánzás 135 Haj, Dunáról fúj a szél 123
Dunna, dunna, tarka dunna 68 Haj, ki, kiszi, haj ki 95

224
Hajlik a meggyfa 18 Lehullott a Jézus vére 98
Hajnal hasad, csillag ragyog 65 Le is szállnak, fel is szállnak 156
Hajtok, lányok, guzsalyasba 48 Madárka, madárka 140
Haj, vára, vára 26 Máma van a, máma van az utolsó
Háromkirályok napján 88 vasárnap 51
Hegyen s földön járogatok vala 169 Megjött már a jó reggel 118
Hegyen ülök, búsan nézek 155 Megkötötték nékem a koszorút 61
Hej de lilibe, hej de, hej de 80 Megraktuk, megraktuk, négyszögűre
Hej, dombérom, dombérom 40 raktuk 105
Megváltó Jézusom, megyek tehozzád 83
Igyunk bort, pálinkát 72 Megy a róka, nem néz hátra 15
Intéző úr, ha kimegy a táblára 52 Mely magas volt a fa 104
Itt a szüret, egy-két hónap 50 Menj el, sietséggel, Arkangyal Gábriel 111
Menyecske, menyecske, megmondám
Jaj, de kár a tiszta búzát 139 az este 161
Jaj, de szépen szól egy harang 163 Mennyei király születik 87
Jaj, de soká, jaj de régen 142 Mély kútba tekinték 20
Jaj, Istenem, Istenem, Istenem 84 Mikor a szoroson lemész 160
Jaj, pártám, jaj, pártáin 74 Mikor gulyásbojtár voltam 132
Jeruzsálem felé 55 Mit jár erre, Hédervári kisasszony 19
Jól megrezáld a farod 35 Molnár Anna szép menyecske 162
Jöjj el által, jöjj el 100
Nagykarácsony éjszakája 116
Kaszálómban van egy nyárfa 166 Ne aludj el, két szememnek világa 66
Kaszárnya, kaszárnya 56 Ne félj lányom, még én élek 38
Katalinka, szállj el 14 Nem ettem én ma egyebet, Kata 126
Katicabogárka 11 Ne sirasd gyöngykoszorúdat 75
Katicabogárka 12 No, ti apró diákok, lassan
Kelj fel, gazda, kelj fel 120 csengessetek 107
Kerek az én szűröm alja 136 Nyisd ki, Isten, kis kapudat 1
Kicsi tulok, nagy a járom 153
Kié ez a szép híd 23 Ó, fényességes szép hajnal 112
Ki lovai vannak a nagy hegyek alatt 103
Kis kacsa fürdik fekete tóban 17 Párta, párta, búra való párta 69
Kis kertemben szedik a virágot 30 Picin tinó, nagy a járom 125
Kis kertet kerítettem 124 Porzik a hegyi borozda 49
Kiszáradt a tóból mind a sár,
mind a víz 151 Rákóczi kocsmában 133
Kocsira ládát 63 Réce, ruca, vadliba 67
Ködellik a Mátra, eső akar lenni 143 Röpülj, páva, röpülj 131
Kő, kő tánc 16
Körtéfa, körtéfa 27 S ahol én elmenek, még
a fák is sírnak 167
Le az utcán, le, le, le 41 Sárdó gyüjjön, meleget hozzon 91
Legelj, legelj, libuskám 9 Segélj el, Uram Isten 64

225
Sej, de csillag, csillag 60 Talalaj, talalaj, Tót Lőrinc 90
Siralmas ez világ 97 Tüzét megrakatja virágos Szent János 102
Süss fel, nap, fényes nap 3
Süss fel, süss fel, napocska 5 Újesztendő. vígság szerző 86
Süss fel, nap, Szent György nap 2 Újesztendő, vígság szerző 85
Süss ki, süss ki, napocska 4 Új guzsalyam mellett fegyver
roppanása 47
Szállj el, szállj el, katicabogárka 13 Ú’ rakják, ú’ rakják magas Gyivó várát 164
Szántják az erdei utat 57
Szent Gergely doktornak 94 Üssön meg, babáin, a mennykő 36
Szent János áldása szálljon mireánk 73
Szerelem, szerelem 134 Víg légy, gazda, víg légy 110
Széles a Cserta, magas a partja 42 Villő, villő, selyem sátor 96
Széles a Duna, magas a partja 43 Virág, virág, sárga virág 152
Széna van az ólban 34
Szép fehér pekulár őrözgeti vala 168 Zavaros a Tisza 141
Szól a fügemadár 145 Zendülj fel, Szent János 119
Szól a kakas, szól 44 Zörög a kocsi, csattog az ostor 70
Szól a kukukk, szól 45 Zúgjatok, harangok 82

226
 IRODALOM

Bárdos Lajos: Népdalcsokrok. In Népdalköröknek... 30–38. Szombathely, 1979.

Bartók Béla: A magyar népdal. Budapest, 1924.
Bartók Béla: Kodály Zoltán: Erdélyi magyarság. Népdalok. Budapest, 1923.
Békefi Antal: Vasi népdalok. Szombathely, 1976.
Békefi Antal: Bakonyi népdalok. Veszprém, 1977.
Bújj, bújj, zöld ág... Válogatta és feldolgozta Haider Edit, zenei munkatárs Borsai Ilona, szer-
kesztette Kovács Ágnes. Budapest, 1976.
Dobszay László: A magyar dal könyve. Budapest, 1984.
Domokos Pál Péter – Rajeczky Benjámin: Csángó népzene II. Budapest, 1961.
Dömötör Tekla: Naptári ünnepek. Budapest, 1964.
Gyermekjátékok. Hévizgyörk. Gyűjtötte és összeállította: Hintalan László és Lázár Katalin.
Szentendre, 1980.
Jagamas János – Faragó József: Romániai magyar népdalok. Bukarest, 1974.
Kallós Zoltán: Balladák könyve. Budapest, 1973.
Kerényi György: Magyar énekes népszokások. Budapest, 1982.
Kerényi Miklós György – Kerényiné Kéri Margit: Énekiskola 1. Budapest, 1976.
Kivirágzott a diófa... Válogatta és feldolgozta Haider Edit, zenei munkatárs Borsai Ilona,
Szerkesztette: Kovács Ágnes, Budapest, 1977.
Kodály Zoltán: A magyar népzene. A példatárt szerkesztette Vargyas Lajos. Budapest,
1971.
Kósa László: Szemerkényi Ágnes: Apáról fiúra. Néprajzi kalauz. Budapest, 1973. 5. bővített
kiadás: 2006.
Lajtha László: Széki gyűjtés. Budapest, 1954.
Magyar népdaltípusok. Szerkesztette Járdányi Pál. Budapest, 1961. 2. kiadás: 1977.
Magyar népi gyermekjátékok. Ének-zene szakköri füzetek 2. Írták Borsai Ilona, Hajdú
Gyula, Igaz Mária. Szerkesztette: Keszler Mária. Budapest, 1983.
Magyar néprajz VI. Népzene. Néptánc. Népi játék. Főszerkesztő Dömötör Tekla, szerkesztő
Hoppál Mihály, Budapest, 1990.
A Magyar Népzene Tára. Szerkesztette Bartók Béla és Kodály Zoltán
I. Gyermekjátékok. Sajtó alá rendezte Kerényi György. Budapest, 1951.
II. Jeles napok. Sajtó alá rendezte Kerényi György. Budapest, 1953.
III./AB Lakodalom. Sajtó alá rendezte Kiss Lajos. Budapest, 1955–56.
IV. Párosítók. Sajtó alá rendezte Kerényi György. Budapest, 1959.
V. Siratók. Sajtó alá rendezte Kiss Lajos és Rajeczky Benjámin. Budapest, 1966.
VI. Népdaltípusok 1. Sajtó alá rendezte Járdányi Pál és Olsvai Imre. Budapest, 1973.
VII. Népdaltípusok 2. Járdányi Pál rendszerében szerkesztette Olsvai Imre. Budapest, 1987.

227
 VIII. Népdaltípusok 3. Sajtó alá rendezte Vargyas Lajos. Budapest, 1992.
IX. Népdaltípusok 4. Sajtó alá rendezte Domokos Mária. Budapest, 1995.
X. Népdaltípusok 5. Sajtó alá rendezte Paksa Katalin. Budapest, 1997.
Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok. Néptáncpedagógusok kiskönyvtára.
Budapest, 1970. 2. átdolgozott kiadás: 1995.
Olsvai Imre: (Nép)zene. In A magyar folklór 443–476. (Egyetemi tankönyv, összefoglaló bibli-
ográfiával.) Szerkesztette Ortutay Gyula. Budapest, 1979. 3. átdolgozott kiadás: 1998.
Olsvai Imre, Vass Lajos: Száll a páva. Népművelési Propaganda iroda. Budapest, 1979.
Paksa Katalin: Magyar népzenetörténet. Budapest, 2008. 3. kiadás: 2008.
Publikált népzenei hangfelvételek internetes adatbázisa. www.zti.hu
Sárosi Bálint: Zenei anyanyelvünk. Budapest, 1973. 2. átdolgozott, bővített kiadás: 2003.
Vargyas Lajos: Balladáskönyv. Budapest, 1979.
Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje. Budapest, 1981. 2. javított kiadás: 2002.

228
 HANGZÓ MELLÉKLET SORRENDJE
Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor
szám év idő
101. 001 Kerta Veszprém DUNÁNTÚL Veszprém lányok Borsai Ilona 1971. Nyisd ki, Isten,
kis kapudat
102. 002 Ajak Szabolcs ALFÖLD Szabolcs Kovács Istvánné 1923 Papp János, 1971. Süss fel, nap
Hasulyó Erzsébet Sztanó Pál
103. 003 Rimóc Palócföld FELFÖLD Nógrád gyerekek Borsai Ilona 1965. Süss fel, nap
104. 004 Galgamácsa Galga-vidék FELFÖLD Pest-Pilis-Solt- Nagy Ferencné 1896 Bartók János 1959. Süss ki, süss ki,
Kiskun Rácz Veronika napocska
105. 005 Tar Palócföld FELFÖLD Heves Gyenes Sándorné 1921 Nagy Zoltán 1984. Süss fel, süss fel,
Sándor Mária napocska
106. 006 Szücsi Palócföld FELFÖLD Heves asszonyok Kapronyi Teréz, 1987. Esik eső, essen
Németh István
107. 007 Fedémes Palócföld FELFÖLD Heves Molnár Káli Tivadarné 1926 Borsai Ilona 1975. Ess, eső, ess
Tóth Margit
108. 008 Csíkmadaras Székelyföld ERDÉLY Csík Sándor Ferenc 1961 Sárosi Bálint, 1974. Csiga-biga, jere ki
Tari Lujza
109. 009 Szücsi Palócföld FELFÖLD Heves Hegyi Ferencné 1921 Kapronyi Teréz, 1987. Legelj, legelj, libuskám
Németh István
110. 010 Sály Palócföld FELFÖLD Borsod Mező Györgyné 1901 Barsi Ernő, 1972. Böm, böm, bika, sikáló
Kerekes Zsuzsanna Borsai Ilona
111. 011 Csíkmadaras Székelyföld ERDÉLY Csík Balázs Károly 1961 Sárosi Bálint, 1974. Katicabogárka,
Tari Lujza menj fel az égbe
112. 012 Hejce Abaúj-Torna FELFÖLD Abaúj-Torna Papp Menyhértné 1901 Bereczky János 1969. Katicabogárka,
Magyar Borbála szállj fel az égbe

229
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor

230
szám év idő
113. 013 Fedémes Palócföld FELFÖLD Heves Molnár Káli Tivadarné 1926 Borsai Ilona 1975. Szállj el, szállj el,
Tóth Margit katicabogárka
114. 014 Hévizgyörk Galga-vidék FELFÖLD Pest-Pilis-Solt- Fercsik Mihályné 1919 Hintalan László, 1977. Katilinka, szállj el
Kiskun Kövesdi Erzsébet Lázár Katalin,
Martin György
115. 015 Ajak Szabolcs ALFÖLD Szabolcs gyerekek Borbély Jolán, 1973. Megy a róka,
Halmos István, nem néz hátra
Igaz Mária,
Martin György
116. 016 Tar Palócföld FELFÖLD Heves asszony Nagy Zoltán 1984. Kő, kő tánc
117. 017 Hévizgyörk Galga-vidék FELFÖLD Pest-Pilis-Solt- asszonyok Borsai Ilona, 1977. Kis kacsa fürdik
Kiskun Hintalan László, fekete tóban
Martin György
118. 018 Hévizgyörk Galga-vidék FELFÖLD Pest-Pilis-Solt- kislányok Hintalan László, 1977. Hajlik a meggyfa
Kiskun Lázár Katalin,
Martin György
119. 019 Hévizgyörk Galga-vidék FELFÖLD Pest-Pilis-Solt- gyerekek Borsai Ilona, 1977. Mit jár erre Hédervári
Kiskun Hintalan László, kisasszony?
Martin György
120. 020 Ghymes Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Balla Mihályné 1922 Jókai Mária 1974. Mély kútba tekinték
121. 021 Szücsi Palócföld FELFÖLD Heves asszonyok Kapronyi Teréz, 1987. Fehér liliomszál
Németh István
122. 022 Hévizgyörk Galga-vidék FELFÖLD Pest-Pilis-Solt- gyerekek Hintalan László, 1977. Elvesztettem
Kiskun Lázár Katalin, zsebkendőmet
Martin György
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor
szám év idő
123. 023 Nagykapornak Zala DUNÁNTÚL Zala Kaszás Istvánné 1928 Sárosi Bálint, 1960. Kié ez a szép híd?
Takács Erzsébet Kertész Gyula
124. 024 Vizslás Palócföld FELFÖLD Nógrád asszonyok Nagy Zoltán 1979. Gyerünk hidat csinálni
125. 025 Vizslás Palócföld FELFÖLD Nógrád asszonyok Nagy Zoltán 1979. Bújj, bújj zöld ág
126. 026 Szentistván Palócföld FELFÖLD Borsod lányok Kiss Lajos, Sztanó Pál 1966. Haj, vára, vára
127. 027 Ipolyvisk Ipolyság FELFÖLD Hont Juhász Józsefné 1901 Kiss Lajos 1965. Körtéfa, körtéfa
Kádasi Borbála
128. 028 Érpatak Szabolcs ALFÖLD Szabolcs Harmati Illésné 1909 Kiss Zsuzsanna 1967. „Hajlikázás”
129. 029 Őcsény Sárköz DUNÁNTÚL Tolna Őcsényi Népi Együttes Bogár István, 1974. Báta vize ziheg, zuhog
Gulyás László, a gáton
Olsvai Imre,
Szabadi Mihály
130. 030 Őcsény Sárköz DUNÁNTÚL Tolna Őcsényi Népi Együttes Bogár István, 1974. Kiskertemben szedik
Gulyás László, a virágot
Olsvai Imre,
Szabadi Mihály
131. 031 Őcsény Sárköz DUNÁNTÚL Tolna Őcsényi Népi Együttes Bogár István, 1974. Ez a bajor ennivaló
Gulyás László,
Olsvai Imre,
Szabadi Mihály
132. 032 Törökkoppány Somogy DUNÁNTÚL Somogy Sümegi Jánosné 1876 Balla Péter 1938. Erdőjáróznak a lányok
Német Anna
133. 033 Nagyberki Somogy DUNÁNTÚL Somogy Dobos Sándor 1900 Olsvai Imre 1960. Haja, haja, kukorica
haja
134. 034 Szentlászló Szlavónia DUNÁNTÚL Verőce Gyöke Illésné 1881 Kiss Lajos 1957. Széna van az ólban
Kántor Mária

231
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor

232
szám év idő
135. 035 Szentlászló Szlavónia DUNÁNTÚL Verőce Tóth Sándorné Fabó Júlia 1886 Kiss Lajos 1958. Jól megrezáld a farod
136. 036 Nagybaracska bácskai ALFÖLD Bács-Bodrog asszonyok Martin György, 1979. Üssön meg, babám,
Duna mente Pálfi Csaba, a ménkő
Olsvai Imre
137. 037 Dávod bácskai ALFÖLD Bács-Bodrog asszonyok Martin György, 1979. Aki leány akar lenni
Duna mente Pálfi Csaba,
Olsvai Imre
138. 038 Dávod bácskai ALFÖLD Bács-Bodrog asszonyok Martin György, 1979. Ne félj, lányom, még
Duna mente Pálfi Csaba, én élek
Olsvai Imre
139. 039 Dávod bácskai ALFÖLD Bács-Bodrog asszonyok Martin György, 1979. Gyere ki, Kata
Duna mente Pálfi Csaba,
Olsvai Imre
140. 040 Domaháza Palócföld FELFÖLD Borsod Domaházi Népi Együttes Borbély Jolán, 1978. Hej, dombérom,
Martin György dombérom
141. 041 Tardona Palócföld FELFÖLD Borsod asszonyok Timár Sándor 1974. Le az utcán, le, le, le
142. 042 Nagylengyel Zala DUNÁNTÚL Zala asszony Horváth Károly 1975. Széles a Cserta
143. 043 Bácskertes bácskai ALFÖLD Bács-Bodrog Janovics Jánosné 1893 Kiss Lajos 1960. Széles a Duna, magos
Duna mente Nagy Erzsébet a partja
144. 044 Aha Zoborvidék FELFÖLD Bars Kojtyik Józsefné 1914 Ág Tibor 1971. Szól a kakas, szól
Gatyás Mária
145. 045 Lészped MOLDVA Bákó Jakab Istvánné 1905 Domokos Pál Péter 1961. Szól a kukuk, szól
Fazakas Anna
146. 046 Dioszén MOLDVA Bákó Benke Jánosné 1906 Domokos Pál Péter, 1950. Jere ki, szivem
Benedek Rózsi Rajeczky Benjamin
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor
szám év idő
147. 047 Klézse MOLDVA Bákó Miklós Györgyné 1893 Kallós Zoltán 1965. Új guzsalyam mellett
Szályka Rózsa
148. 048 Trunk MOLDVA Bákó Szabó Ferencné 1893 Domokos Pál Péter 1938. Hajtok, lányok,
Páncér Róza guzsalyasba
149. 049 Decs Sárköz DUNÁNTÚL Tolna Dani Andrásné Ifjú Éva 1883 Olsvai Imre, 1964. Porzik a hegyi borozda
Sztanó Pál
150. 050 Szentlászló Szlavónia DUNÁNTÚL Verőce Gyöke Illésné 1881 Kiss Lajos 1966. Itt a szüret, egy-két
Kántor Mária hónap
151. 051 Fedémes Palócföld FELFÖLD Heves Bajzáth Ferencné 1927 Csapó Károly 1982. Máma van a, máma van
Szabó Malvin az utolsó vasárnap
152. 052 Kartal Galga-vidék FELFÖLD Pest-Pilis-Solt- asszonyok Lázár Katalin 1978. Intéző úr, ha kimegy
Kiskun a táblára
153. 053 Fedémes Palócföld FELFÖLD Heves Bajzáth Ferencné 1927 Borsai Ilona 1979. Elkezdem a napjaim
Szabó Malvin számlálni
154. 054 Apátfalva Dél-Alföld ALFÖLD Csanád Kardos István 1899 Paulovics Géza 1964. Befütyült a gőzös az
állomásra
155. 055 Kisbárapáti Somogy DUNÁNTÚL Somogy Tóth Imre 1902 Csapó Károly 1980. Jeruzsálem felé de
dörögnek az ágyuk
156. 056 Buza Mezőség ERDÉLY Szolnok- Eke Péterné Simon Mari 1934, Kallós Zoltán 1977. Kaszárnya, kaszárnya
Doboka „Csutkó”, Szász István 1953,
„Bődi”, Takács Ferenc 1942
157. 057 Magyarszovát Mezőség ERDÉLY Kolozs Maneszes Márton 1938 Kallós Zoltán 1972. Szántják az erdei utat
„Kántor” zenekara
158. 058 Magyarszovát Mezőség ERDÉLY Kolozs Dezső József 1942 Kallós Zoltán 1970. A pávának három tolla
aranyos

233
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor

234
szám év idő
159. 059 Gajcsána MOLDVA Bákó Gyurka Mihályné 1920 Sebő Ferenc 1983. Gyere velem katonának,
Jankó Mária hallod-e
160. 060 Lészped MOLDVA Bákó Demeter Antalné 1927 Kallós Zoltán, 1963. Sej, de csillag, csillag,
Jánó Anna Olsvai Imre, de szép hajnali csillag
Sztanó Pál
161. 061 Nemespátró Somogy DUNÁNTÚL Somogy Horváth Pálné 1876 Seemayer Vilmos 1936. Megkötötték nékem
Dömötörfi Örzse a koszorút
162. 062 Nemespátró Somogy DUNÁNTÚL Somogy Dömötörfy János „Nagy” 1875 Seemayer Vilmos 1936. Este későn falu végen
jártam
163. 063 Nemespátró Somogy DUNÁNTÚL Somogy Dömötörfy János „Nagy” 1875 Seemayer Vilmos 1936. Kocsira ládát
164. 064 Menyhe Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Potuska Jánosné 1878 Manga János 1938. Segélj el, Uram Isten
Fülöp Ilona
165. 065 Menyhe Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Fülöp Máténé Gál Ilona 1875 Manga János 1938. Hajnal hasad, csillag
ragyog
166. 066 Menyhe Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Fülöp Máténé Gál Ilona 1875 Manga János 1938. Ne aludj el, két
szememnek világa
167. 067 Menyhe Zoborvidék FELFÖLD Nyitra férfi Bodza Klára 1985. Réce, ruca, vadliba
168. 068 Menyhe Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Fülöp Máténé Gál Ilona 1875 Manga János 1938. Dunna, dunna, tarka
dunna
169. 069 Nyitrageszte Zoborvidék FELFÖLD Nyitra asszony Bodza Klára 1985. Párta, párta, búra való
párta
170. 070 Nyitrageszte Zoborvidék FELFÖLD Nyitra asszony Bodza Klára 1985. Zörög a kocsi
171. 071 Menyhe Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Kostyál Sándorné 1891 Vikár László 1958. Fehér ruha a fejemen
Koritár Rozália
172. 072 Menyhe Zoborvidék FELFÖLD Nyitra asszony Bodza Klára 1985. Igyunk bort, pálinkát
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor
szám év idő
173. 073 Menyhe Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Fülöp Máténé Gál Ilona 1875 Manga János 1938. Szent János áldása
szálljon mireánk
174. 074 Kárásztelek Szilágyság ERDÉLY Szilágy Bányai Józsefné 1883 Sztanó Pál, 1963. Jaj, pártám, jaj, pártám
Szabó Julianna Víg Rudolf
175. 075 Szék Mezőség ERDÉLY Szolnok- Szabó Varga 1876, Lajtha László 1941. Ne sirasd
Doboka György, Ferenci Márton 1880 gyöngykoszorúdat
„Zsuki” zenekara
176. 076 Szék Mezőség ERDÉLY Szolnok- Ferenci Márton 1880 Lajtha László 1941. A menyasszony szép
Doboka „Zsuki” zenekara, csoport virág
177. 077 Szék Mezőség ERDÉLY Szolnok- Ferenci Márton 1880 Lajtha László 1941. A kapuba a szekér
Doboka „Zsuki” zenekara, csoport
178. 078 Válaszút Mezőség ERDÉLY Kolozs Tóbiás Jánosné 1895 Kallós Zoltán 1962. Beli buba, beli, beli
Varró Máriskó
179. 079 Nyíradony Szabolcs ALFÖLD Szabolcs Kurtyán Györgyné 1906 Alföldi Boruss István 1982. Aludj, baba
Keczán Amália
180. 080 Lészped MOLDVA Bákó Puskás Antalné 1937 Andrásfalvy Bertalan, 1965. Hejde lilibe, hejde
Bálint Anna Kallós Zoltán Janikám
181. 081 Lészped MOLDVA Bákó Simon Ferenc Józsefné 1897 Domokos Pál Péter, 1954. A fényes nap immár
Fazakas Ilona Rajeczky Benjamin elnyugodott
182. 082 Galgahévíz Galga-vidék FELFÖLD Pest-Pilis-Solt- Zsíros Ferencné 1893 Borsai Ilona 1971. Zúgjatok, harangok
Kiskun Bankó Viktória
183. 083 Bököny Szabolcs ALFÖLD Szabolcs Barnucz Mihályné 1918 Halmos István, 1979. Megváltó Jézusom,
Keczán Irén Rudas Péterné, megyek tehozzád
Szalay Olga
184. 084 Kárásztelek Szilágyság ERDÉLY Szilágy Lukács Andrásné 1904 Sztanó Pál, 1963. Jaj, Istenem, Istenem,
Nagy Anna Víg Rudolf Istenem

235
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor

236
szám év idő
185. 085 Zsáka Körösök vidéke ALFÖLD Bihar Takács János 1885 Kiss Lajos, Sztanó Pál 1959. Újesztendő,
vígságszerző
186. 086 Náprádfa Zala DUNÁNTÚL Zala csoport Horváth Károly 1975. Újesztendő, vígság
szerző
187. 087 Karcsa Zemplén FELFÖLD Zemplén csoport Dobszay László, 1972. Mennyei király születik
Domokos Mária,
Szendrei Janka
188. 088 Bozzai Vas DUNÁNTÚL Vas fiúk Békefi Antal, 1968. Háromkirályok napján
Martin György
189. 089 Bozzai Vas DUNÁNTÚL Vas fiúk Békefi Antal, 1968. „Balázsolás”
Martin György
190. 090 Menyhe Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Potuska Jánosné 1878 Manga János 1938. Talalaj, talalaj,
Fülöp Ilona Tót Lőrinc
191. 091 Kolon Zoborvidék FELFÖLD Nyitra asszony Bodza Klára 1985 Sárdó gyüjjön
192. 092 Váraszó Palócföld FELFÖLD Heves férfiak Dobszay László 1972. Farsang, farsang,
háromnapi farsang
193. 093 Galgamácsa Galga-vidék FELFÖLD Pest-Pilis-Solt- lányok Halkovics János, 1964. Farsang három napjába
Kiskun Olsvai Imre
194. 094 Göntérháza Zala DUNÁNTÚL Zala fiúk Kiss Lajos 1969. Szent Gergely
doktornak
195. 095 Szanda Palócföld FELFÖLD Nógrád Halmágyi Dánielné 1922, Nagy Zoltán 1983. Haj ki, kiszi, haj ki
Rostás Mária; 1922
Koplányi Istvánné Géczi
Rozália
196. 096 Ghymes Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Borbély Teréz; Tímár Sándor 1976. Villő, villő, selyemsátor
Péter Istvánné Gál Mária
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor
szám év idő
201. 097 Lujzikalagor MOLDVA Bákó Salamon Teréz, 1956, Andrásfalvy Bertalan, 1964. Siralmas ez világ
Salamon Teréz 1956 Kallós Zoltán
202. 098 Kárásztelek Szilágyság ERDÉLY Szilágy Bányai Józsefné 1883 Sztanó Pál, 1963. Lehullott a Jézus vére
Szabó Julianna Víg Rudolf
203. 099 Gajcsána MOLDVA Bákó Bandi Györgyné 1910 Domokos Pál Péter, 1950. Feltámadt Krisztus
Gyurka Mária Rajeczky Benjamin ez napra
204. 100 Szólád Somogy DUNÁNTÚL Somogy Csató Ádám 1900 Gábor Judit, 1956. Jöjj el, által, jöjj el
Kerényi György,
Nyék Sándor
205. 101 Vitnyéd Rábaköz DUNÁNTÚL Sopron lányok Volly István 1938. „Pünkösdölő”
206. 102 Ghymes Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Balla Lukácsné 1871 Vikár László 1956. Tüzit megrakatja
Molnár Anna virágos Szent János
207. 103 Zsére Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Földesi Ferencné 1907 Kertész Gyula 1960. Ki lovai vannak a nagy
Elgyütt Ilona hegyek alatt
208. 104 Ghymes Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Balla Józsefné 1890 Dancsi Lajos, 1958. Mely magas volt a fa
Molnár Mária Vikár László
209. 105 Menyhe Zoborvidék FELFÖLD Nyitra asszony Bodza Klára 1985. Megraktuk, megraktuk
210. 106 Ghymes Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Borbély Teréz; Tímár Sándor 1976. Ég a tűz, szentivá-
Péter Istvánné Gál Mária nyi tűz
211. 107 Ghymes Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Balla Józsefné 1890 Dancsi Lajos, 1958. No, ti apró diákok
Molnár Mária Vikár László
212. 108 Ghymes Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Balla Józsefné 1890 Dancsi Lajos, 1958. Arass, rózsám, arass
Molnár Mária Vikár László
213. 109 Nyitrageszte Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Brath Lászlóné 1933 Bodza Klára 1984. Elvégeztük, elvégeztük
Brath Margit az aratást

237
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor

238
szám év idő
214. 110 Nyitrageszte Zoborvidék FELFÖLD Nyitra Brath Lászlóné Bodza Klára 1984. Víg légy, gazda, víg
Brath Margit légy
215. 111 Barslédec Zoborvidék FELFÖLD Bars Székel Ferencné 1892 Dobszay László, 1970. Menj el sietséggel
Dubaj Mária Rajeczky Benjamin,
Szendrei Janka
216. 112 Szécsény Palócföld FELFÖLD Nógrád Domán Andrásné 1885 Mathia Károly 1955. Ó fényességes szép
Oláh Borbála hajnal
217. 113 Komárváros Zala DUNÁNTÚL Zala fiú Horváth Károly 1975. Kity-koty, kity-koty
218. 114 Tornagörgő Abaúj-Torna FELFÖLD Abaúj-Torna Zemán Pál 1909 Ág Tibor, 1970. Glória, glória, József
Csályi Bertalan és Mária
219. 115 Tápé Dél-Alföld ERDÉLY Csongrád Nagy Mihályné 1883 Kertész Gyula, 1955. Bárcsak régen
Nagy Anna Péczely Attila felébredtem volna
220. 116 Szanda Palócföld FELFÖLD Nógrád Podholiczky Ferencné 1924 Nagy Zoltán 1983. Nagykarácsony
Varga Mária éjszakáján
221. 117 Vitnyéd Rábaköz DUNÁNTÚL Sopron lányok Borsai Ilona, 1963. „Bölcsőcske”
Sztanó Pál
222. 118 Zebecke Zala DUNÁNTÚL Zala Kósa Etel 1898 Paksa Katalin 1967. Megjött már a jó reggel,
jó reggel
223. 119 Kárásztelek Szilágyság ERDÉLY Szilágy Bányai Józsefné 1883 Sztanó Pál, 1963. Zendülj fel, Szent János
Szabó Julianna Víg Rudolf
224. 120 Orosztony Zala DUNÁNTÚL Zala férfiak Olsvai Imre, 1963. Kelj fel, gazda, kelj fel
Sztanó Pál
225. 121 Decs Sárköz DUNÁNTÚL Tolna Oláh Istvánné 1892 Olsvai Imre, 1964. Győri kanász a dombon
Berekai Éva Sztanó Pál játszik a botjával
226. 122 Nemespátró Somogy DUNÁNTÚL Somogy Szakáll Józsefné 1876 Seemayer Vilmos 1936. Erre gyere, rózsám,
„Sándor” Győrffy Katalin nincsen sár
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor
szám év idő
227. 123 Nemespátró Somogy DUNÁNTÚL Somogy Dömötörfy János „Nagy” 1875 Seemayer Vilmos 1936. Haj, Dunáról fúj a szél
228. 124 Mesztegnyő Somogy DUNÁNTÚL Somogy Bors Györgyné 1890 Kövesdi Tiborné, 1969. Kiskertet kerítettem
Kokas Anna Sztanó Pál
229. 125 Kisbárapáti Somogy DUNÁNTÚL Somogy Tóth Imre 1902 Csapó Károly 1980. Piciny tinó, nagy
a járom
230. 126 Somogyacsa Somogy DUNÁNTÚL Somogy Horváth Ferencné 1884 Olsvai Imre, 1963. Nem ettem én ma
Német Erzsébet Sztanó Pál egyebet, Kata
231. 127 Igal Somogy DUNÁNTÚL Somogy Máté Józsefné 1905 Olsvai Imre, 1963. Fehér László lovat
Kovács Teréz Sztanó Pál lopott
232. 128 Kisbárapáti Somogy DUNÁNTÚL Somogy Tóth Imre 1902 Együd Árpád, 1977. Ejnye, ejnye, Subri
Olsvai Imre pajtás
233. 129 Nagyberki Somogy DUNÁNTÚL Somogy Varga Péterné 1886 Olsvai Imre, 1963. Álom esett a szememre
Parrag Anna Sztanó Pál
234. 130 Nemespátró Somogy DUNÁNTÚL Somogy Szakáll Józsefné 1900 Olsvai Imre, 1969. Fújnak a fellegek
„Miklós” Bebők Judit Sztanó Pál
„Dávid”
235. 131 Surd Somogy DUNÁNTÚL Somogy Varga Pál „Sípos” 1868 Seemayer Vilmos 1936. Röpülj, páva, röpülj
236. 132 Surd Somogy DUNÁNTÚL Somogy Varga Pál „Sípos” 1868 Seemayer Vilmos 1936. Mikor gulyásbojtár
voltam
237. 133 Törökkoppány Somogy DUNÁNTÚL Somogy Sümegi Jánosné 1876 Balla Péter 1938. Rákóczi kocsmában
Német Anna
238. 134 Berzence Somogy DUNÁNTÚL Somogy Káplár János 1883 Seemayer Vilmos 1936. Szerelem, szerelem
239. 135 Szany Rábaköz DUNÁNTÚL Sopron Nagy Istvánné 1894 Sárosi Bálint 1967. „Dudautánzás”
Kovács Julianna
240. 136 Borsosberény Palócföld FELFÖLD Nógrád Koós József 1888 Dincsér Oszkár 1937. Kerek az én szűröm alja

239
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor

240
szám év idő
241. 137 Borsosberény Palócföld FELFÖLD Nógrád Koós József 1888 Dincsér Oszkár 1937. Aki dudás akar lenni
242. 138 Hollókő Palócföld FELFÖLD Nógrád asszonyok Bodza Klára 1986. Barna legény, azt
gondolod, hogy szép
vagy
243. 139 Hollókő Palócföld FELFÖLD Nógrád asszony Bodza Klára 1984. Jaj de kár a tiszta búzát
zölden learatni
244. 140 Fedémes Palócföld FELFÖLD Heves Bajzáth Ferencné 1927 Kapronyi Teréz 1975. Madárka, madárka
Szabó Malvin
245. 141 Gesztete Gömör FELFÖLD Gömör Csank Dezsőné 1913 Ág Tibor 1975. Zavaros a Tisza
és Kis-Hont Imrecze Ilona
246. 142 Fedémes Palócföld FELFÖLD Heves Bajzáth Ferencné 1927 Manga János 1976. Jaj, de soká, jaj,
Szabó Malvin de régen
247. 143 Fedémes Palócföld FELFÖLD Heves Bajzáth Ferencné 1927 Borsai Ilona 1975. Ködellik a Mátra
Szabó Malvin
248. 144 Tiszafüred Palócföld FELFÖLD Heves Varga Andrásné 1913 Borsai Ilona, 1960. Csuhaj, nem bánnám,
Bodó Ilona Sztanó Pál ha holnap lenne
vasárnap
249. 145 Tyukod Szatmár ALFÖLD Szatmár Kajus László 1891 Dancs Lajos, 1963. Szól a fügemadár
Halmos István,
Sztanó Pál
250. 146 Nagyecsed Szatmár ALFÖLD Szatmár Murguly Lajos 1882 Dancs Lajos, 1963. Fekete gyűrűfa sátor
Halmos István,
Sztanó Pál
251. 147 Bököny Szabolcs ALFÖLD Szabolcs Barnucz Mihályné 1918 Rudas Péterné, 1978. Barna kislány hat
Keczán Irén Szalay Olga párnája
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor
szám év idő
252. 148 Nyíradony Szabolcs ALFÖLD Szabolcs Lázár Mihályné 1916 Bencze Lászlóné 1971. Férjhez adták a nénémet
Keczán Johanna a báró fiához
253. 149 Püspökladány Hajdúság ALFÖLD Hajdú Törő Gábor 1915 Bencze Lászlóné 1970. Debrecennek van
egy vize
254. 150 Nyíradony Szabolcs ALFÖLD Szabolcs Lázár Mihályné 1916 Dévai János, Rőmer 1981. Amoda van egy ház
Keczán Johanna Ottó
255. 151 Nagyecsed Szatmár ALFÖLD Szatmár Murguly Lajos 1882 Dancs Lajos, 1963. Kiszáradt a tóból mind
Halmos István, a sár, mind a víz
Sztanó Pál
256. 152 Sárvásár Kalotaszeg ERDÉLY Kolozs Ambrus Sándorné 1901 Paulovics Géza, 1965. Virág, virág, sárga virág
Márton Kata Sztanó Pál
257. 153 Magyarszovát Mezőség ERDÉLY Kolozs Bara Imréné 1928 Andrásfalvy Bertalan, 1961. Kicsi tulok, nagy
Székely Rubinka Kallós Zoltán, a járom
Martin György,
Pesovár Ferenc
258. 154 Szék Mezőség ERDÉLY Szolnok- Kis Sándor „Kicsi” 1905 Lajtha László 1941. Csak azt mond meg,
Doboka rózsám, melyik úton
mész el
259. 155 Szék Mezőség ERDÉLY Szolnok- Kis Sándor „Kicsi” 1905 Lajtha László 1941. Hegyen ülök, búsan
Doboka nézek le róla
260. 156 Szék Mezőség ERDÉLY Szolnok- Ádám István 1909, Kallós Zoltán, 1969. Le is szállnak, fel is
Doboka „Icsán” zenekara, 1927 Martin György, szállnak a fecskék
Márk József Sztanó Pál
261. 157 Jobbágytelke Székelyföld ERDÉLY Maros-Torda Berecki Antal 1934 Sárosi Bálint 1962. Beteg az én rózsám,
szegény
262. 158 Kászonimpér Székelyföld ERDÉLY Csík Veres Istvánné 1883 Domokos Pál Péter 1938. Egy kicsi madárka
Balázs Mária

241
 Sor- Szül. Gyűjt.
Track Helység Táj Dialektus Megye Előadó(k) Gyűjtő(k) (Felvevő) Kezdősor

242
szám év idő
263. 159 Hadikfalva Bukovina ERDÉLY Bukovina Kovács Ferencné 1905 Kiss Lajos, Sztanó Pál 1968. Csernavic piacán
Bíró Borbála
264. 160 Gyimesbükk Gyimes ERDÉLY Csík asszony, prímás Kallós Zoltán 1980. Mikor a szoroson
lemész
265. 161 Klézse MOLDVA Bákó Demse Dávidné 1897 Domokos Pál Péter, 1954. Menyecske, menyecske
Antal Lucia Rajeczky Benjamin
266. 162 Gajcsána MOLDVA Bákó Bandi Györgyné 1910 Domokos Pál Péter, 1950. Molnár Anna szép
Gyurka Mária Rajeczky Benjamin menyecske
267. 163 Lészped MOLDVA Bákó Jakab Istvánné 1899 Domokos Pál Péter, 1950. Jaj, be szépen szól egy
Fazakas Anna Rajeczky Benjamin harang
268. 164 Klézse MOLDVA Bákó Szabó Mártonné 1910 Andrásfalvy Bertalan, 1965. Úgy rakják, úgy rakják
Kotyorka Erzsébet Kallós Zoltán
269. 165 Lészped MOLDVA Bákó Demeter Antalné 1927 Kallós Zoltán, 1963. Anyám, édesanyám
Jánó Anna Sztanó Pál
270. 166 Lészped MOLDVA Bákó Simon Ferenc Józsefné 1897 Domokos Pál Péter, 1954. Kaszálómba’ van egy
Fazakas Ilona Rajeczky Benjamin nyárfa
271. 167 Klézse MOLDVA Bákó Bálint Mihályné 1917 Andrásfalvy Bertalan, 1965. Ahol én elmegyek
Hodorog Erzsébet Kallós Zoltán
272. 168 Klézse MOLDVA Bákó Demse Dávidné 1897 Domokos Pál Péter 1957. Szép fehér pekulár
Antal Lucia
273. 169 Klézse MOLDVA Bákó Demse Dávidné 1897 Domokos Pál Péter 1958. Hegyen s földön
Antal Lucia járogatok vala
274. 170 Gajcsána MOLDVA Bákó Bandi Györgyné 1910 Domokos Pál Péter, 1950. Gyere ki,
Gyurka Mária Rajeczky Benjamin te gyöngyvirág
A Magyar népi énekiskola kötetei és hangzó mellékletei megrendelhetők
az alábbi címen:

Hagyományok Háza
1011 Budapest, Corvin tér 8.
Tel./fax: 225-6053
kiadvany@hagyomanyokhaza.hu
www.hagyomanyokhaza.hu