Vajda Ármin 10.

A romantikus zene

• A romantikus zene a klasszicizmust felváltó irányzat, amely 1820-tól a 19. század

végéig tartott.
• Általános jellemzői: regényes, meseszerű, érzelemdús, szélsőséges, álmodozó.
• A stílusirányzat központja Franciaország volt.
• Több szakasz: korai, virágzó, és kései romantika.
• Korai: kb. 1810-1840;
• Virágzó: kb. 1840-1880;
• Kései: kb. 1880-1900.
• Időben és térben eltávolodott a jelentől.

Ismertebb zeneszerzők:
• Ludwig van Beethoven
• Pjotr Iljics Csajkovszkij
• Erkel Ferenc
• Liszt Ferenc
• Franz Schubert
• Giuseppe Verdi

• A zenei romantika az egész 19. századot átfogja, ezért a zene századának is nevezzük.
• A leghíresebb művészek Párizsban gyűltek össze: a kor zenei vezéregyéniségei
(Chopin, Berlioz, Liszt) mellett Heine, Victor Hugó, Delacroix volt a szalonok állandó
vendége.
• Hangszeres karakterdarab: jellegzetesen romantikus, hangszeres zene. Elsősorban
zongorára írt, rövidebb darabok összefoglaló neve. Általában egy-egy hangulatot
rögzít. Legnagyobb mestere Frederyk Chopin, de mások is kedvelték ezt a műfajt
kortársai közül.
• Szimfonikus költemény: tartalmilag programzene, formailag pedig általában
egybekomponált mű.
• A zenekarkezelés és hangszerelés 19. századi megújítói: Berlioz, Wagner és Richard
Strauss.
• A többféle stílust, irányzatot képviselő 19. századi operát 3 nagy területre osztjuk:
olasz és német vonalra, valamint a század második felében kibontakozó nemzeti
operák csoportjára.
• Olasz romantikus nagyopera: megteremtője Verdi.
• Neves szerzők még: Rossini, Bellini és Donizetti.
• Romantikus német opera: Mozart (varázsfuvola). Kezdeményezéseinek folytatója
Carl Maria von Weber, akinek legismertebb operája "A bűvös vadász".
• Nemzeti romantika: Magyarországon Petőfi, Arany, Vörösmarty, Jókai, Székely
Bertalan, Madarász, Munkácsy, Liszt, Erkel segítette kibontakozását.
• Nemzeti opera: Erkel Ferenc