I.

Felvezetés
Tisztelt honfitársak!
Ezen a napon az 1848/49-es magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük.
Március 15. jelképpé vált: nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság
utáni vágyát fejezi ki.
1848 tavaszán Európa több országában forradalom tört ki. Március 14-
én este eljutott Pestre a bécsi forradalom híre. Ez arra buzdította a
magyar fiatalokat, hogy nyilvánosságra hozzák a 12 pontban
megfogalmazott követeléseiket, és harcoljanak azok valóra váltásáért.
Az akkor még csupán százezer lakosú Pesten, a Pilvax kávéházban
gyülekezett az a forradalmi hangulatú csoport, akiket már akkor is
márciusi ifjaknak neveztek. Március 15-én a Pilvax Kör tagjai, élükön
Petőfi Sándorral, Jókai Mórral és Vasvári Pállal elhatározták, hogy
maguk vívják ki a sajtószabadságot, és cenzúra nélkül kinyomtatták az
Irinyi József által megfogalmazott 12 pontot, valamint Petőfi lelkesítő
költeményét a Nemzeti Dal-t.
Délután nagygyűlést hirdettek a Nemzeti Múzeum elé, ahol felolvasták,
mit kíván a magyar nemzet és Petőfi is elszavalta költeményét. Ezután a
Várba vonultak, hogy a Helytartótanáccsal is elfogadtassák
követeléseiket. Ez teljes mértékben sikerült, így vér nélkül győzött a
forradalom.
Ma, a magyar szabadságharc 175. évfordulóján azt kívánjuk, legyen
béke, szabadság és egyetértés!
Fogadják szeretettel műsorunkat!
II. Fő rész: színdarab a forradalmi eseményekről.
Helyszín: piactér
Szereplők: versmondók (Liliána, Viola, Flóra), két városi hölgy
(Évike, Barbi), 1. járókelő (Szebi), 2. járókelő (Milán), Petőfi
(Szabika), a pontokat sorolók (Evelin, Laura), kérdező (Krisztián)
Szöveg: (Zenei aláfestés: a költő visszatér zenei alap)
Juhász Gyula: Március idusára
Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak.
Mint csillagok ragyognak boldogan
S fényt szórnak minden születő tavasznak.

Valamikor szép tüzes napok voltak,

Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.

Ó, akkor, egykor, ifjú Jókai

És lángoló Petőfi szava zengett,
Kokárda lengett és zászló lobogott:
A költő kérdett és felelt a nemzet.
-Zene leáll-
-Két hölgy beszélget-
1. Hölgy: Nehéz idők járnak: „Föltámadott a tenger, a népek
tengere. Szilaj hullámokat vet rémítő ereje.”
2. Hölgy: Nehéz, de „bizony mondom, hogy győz most a magyar,
habár ég és föld ellenkezőt akar!”
- Bekapcsolódik egy járókelő a beszélgetésbe, újság a kezében-
1.Járókelő: Adjon Isten, jó napot! Miről társalognak a Hölgyek?
Nem tán a forradalomról?
1. Hölgy: De, bizony arról.
1. Járókelő: „Beszélünk hangos, büszke szóval, de hazánk még
csak névben szabad.”
2. Hölgy: Nem úgy van az, jó Uram! Nem olvasta tán a Pesti
Hírlapot? „Míg az országgyűlés ott fenn, szokása régóta, csak
beszélt nagy sikertelen: Itt megkondult az óra!”
- Bekapcsolódik egy újabb járókelő esernyővel a kezében-
2. Járókelő: „Mi valánk a legelsők, kik tenni mertünk a honért!”
1. Hölgy: Ott jön Petőfi! „Föl a zászlóval magasra, egész világ
hadd láthassa! Előre!”
2. Járókelő: „Föl a tett mezejére, polgártársnőm!”
1. Járókelő: „Hadd lássák és hadd olvassák! Rajta szent szó van: a
szabadság!” (Meglengeti az újságot)
Petőfi: „Talpra magyar, hí a haza! Itt az idő most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés válasszatok!”
Mindenki: „A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy
rabok tovább nem leszünk!”
Petőfi: Itt az alkalom kivívni a magyar szabadságot! Meg kell
tenni! Ki kell vívni!
Kérdező: Mit kíván hát a magyar nemzet?
: – Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését.
: – Felelős minisztériumot Buda-Pesten.
: – Évenkénti országgyűlést Pesten.
: – Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.
: – Nemzeti őrsereget.
: – Közös teherviselést, képviseletet egyenlőség alapján.
: – Az úrbéri viszonyok megszüntetését.
: – Esküdtszéket.
: – Nemzeti Bankot.
: – Katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat
ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk.
: – A politikai státuszfoglyok bocsáttassanak szabadon.
: – Unio, vagyis Erdélynek Magyarországgal való egyesítése.
Mindenki: – Legyen béke, szabadság és egyetértés!