A 

település az emberek lakó- és munkahelye, és ott szerveződik a közösség is.

Hazánkban jellegzetes szórványtelepülés a tanya.
A tanyáknak három jellegzetes típusa alakult ki: - szórt tanyák
- sortanyák 
- tanyabokrok
-  hegyi tanya
jellegzetes szórványtelepülése a farm. A farmok eredetileg önellátó parasztgazdaságok
voltak, de többségüket modernizálták, jól gépesített, a legfontosabb közművekkel
ellátott árutermelő gazdaságok lettek, amelyekben többnyire egy család él és dolgozik.
A méret és a termelési folyamat között szoros kapcsolat van. Minél intenzívebb a
gazdálkodás, annál kisebb a birtok mérete. A farmokon ma már nemcsak a mezőgazdasági
termékek előállításával, hanem többnyire a feldolgozásával, értékesítésével is foglalkoznak.
A falvakat alaprajzuk, népességszámuk és jellemző tevékenységük alapján egyaránt
csoportosíthatjuk. Alaprajzuk szerint lehetnek szabálytalanok vagy szabályosak
 A szabálytalan alaprajz tipikus példája a halmazfalu.

A szabályos szerkezetűek közé tartozik az útifalu, sakktábla-elrendezésű

A korai városfejlődést segítő természeti adottságok

A legkorábbi ókori városok mintegy 7000 évvel ezelőtt jöttek létre. A legkorábbi ókori városok
mintegy 7000 évvel ezelőtt jöttek létre.
Kedvező helyzetbe kerültek azok a települések, amelyek eltérő jellegű tájak (pl. alföld és
hegyvidék) találkozásánál helyezkedtek el, hiszen így könnyebbé vált a különféle jellegű
termékek cseréje. Vásárvárosok egész sora fűződött fel erre a városvonalra.
Két folyamat kapcsolódott össze: a városok és az ott élő emberek számának növekedése
(városodás), illetve a városi életkörülmények és egy új, városi életmód terjedése
(városiasodás). A városodást és a városiasodást együttesen városfejlődésnek
vagy urbanizációnak nevezzük. 

A városfejlődés következő szakaszában azonban egyre jobban előtérbe kerülnek a városi

élet kellemetlen velejárói (pl. zaj, szennyezettség, zsúfoltság), ezért sokan kiköltöznek a
városok peremére, illetve a városokat körülvevő falvakba. Ez a szuburbanizáció, az
elővárosodás folyamata. A városkörnyéki falvak népességszáma és területe is egyre nő. A
felduzzadt, a városokat körülvevő és azokhoz szorosan kapcsolódó települések
együttesét agglomerációnak nevezzük.
Némelyik agglomerációs település rendelkezik bizonyos központi szerepkörökkel (pl.
egyetemet működtet), és ezzel valamelyest tehermentesíti a központi várost. Ezeket a
településeket bolygóvárosoknak nevezzük (pl. Gödöllő).
A városfejlődés harmadik szakaszában a közlekedés és a tömegkommunikáció további
fejlődésének köszönhetően sokan telepednek le a városoktól távolabbi vidéki területekre. Ez
a folyamat az dezurbanizáció (ellenurbanizáció). Kiváltója a vidéki környezet
nyugalmának és a kisebb falvak infrastrukturális fejlődésének vonzó ereje.
A városfejlődés negyedik szakaszában a népesség egy része újra a nagyvárosokba költözik
(reurbanizáció). Ezt elsősorban a városok élhetőségének javulása váltja ki. Sok helyen
építenek rendezett környezetben modern lakóparkokat, amelyekben a városi élet zavaró
velejárói szinte érzékelhetetlenek.
A városok típusai:

 Bányaváros
 Iparváros: Birgminham
 Vásárváros: Hannover
 Iskolaváros: Oxford, Sárospatak
 Idegenforgalmi központ:
 Fesztiválváros: Salzburg, Cannes, Szeged
 Fürdővárosok: Hévíz, Karlovy Vary
 Vallási központok: Mekka, Jeruzsálem

Technopolisz: Modern, előre megtervezett települések a kutatás és fejlesztés központjai,

ahol egyetemi tömböket, kutatóintézeteket, a csúcstechnológiát alkalmazni tudó üzemeket
egyaránt találunk. A településtípust Japánban álmodták meg.
A folyamatosan növekvő vonzáskörzetek – különösen a sűrűbb városhálózattal rendelkező
területeken – végül egymásba érnek és összeolvadnak, ezzel pedig összefüggő városi
zónák, mamutvárosok (megalopoliszok) alakulnak ki. Ilyen hatalmas városhalmaz alakult ki
az USA atlanti partvidékén Bostontól Washingtonig mintegy 700 km hosszúságban, amelyet
a két végen elhelyezkedő városok nevéből Boswashnak neveznek.

Budapest Városszerkezete