A kîvăhsăgdal

Forditotta
SÓVĂGÓ KATALN
A boritó
ODEGNĂL RÓBERT
festmćnyćnek felhasznźlźsźval kćsziilt
TERRY BROOKS
SHANNARA
A Kivânsâgdal
EURÓPA KóNYVKIADÓ
BUDAPEST, 2001
Terry Brooks:
The Wishsong of Shannara
A Del Rey@ Book,
Published by Ballantine Publishing Group
Copyright 0 1985 by Terry Brooks
This translation published by arrangement
with The Ballantine Publishing Group,
a division of Random House, Inc.
Tćrkćp 0 1996 by Laura Hartman Maestro
Hungarian translation O Sóvâgó Katalin, 2001
A szerzótól az EURÓPA KÓNYVKIADÓNAL megjelent:
SHANNARA
Az elsó kirâly
SHANNARA
A Kard
SHANNARA
A Tăndćrkôvek
A KjVÂNSAGDAL
1
ORDULT az ćvszakok kereke Nćgyfôldôn; lassan 6sszć
halvânyodott a nyârutÓ. Elmńltak a nyâr hosszó,
csendes napjai, amikor a tikkasztó hósćg lelassitja az ćlet
itemćt, ćs ógy ćrezzók, bóven jut idó mindenre. A meleg
ugyan meg kitart, âm a napok rôvidiilnek, a levegó szikkad-
tabb Iesz, 's ójra eszănkbe jut, hogy az ćlet mulandó. Min-
denen a vâltozźs jelei mutatkoztak, Arnyasvólgy erdeiben
sârgultak a levelek.
Brin Ohmsford megâllt a virâgâgyak mellett, amelyek a
hźzuk ajtajâhoz vezetó gyalogutat szegćlyeztćk, es elgyô-
nyórkôdótt az udvart beârnyćkoló Oreg juhar lângvôrôs
lombjâban. Terebćlyes fa volt, a tórzse vaskos ćs bătykôs.
Brin mosolygott. Sok gyerekkori emlćke făzódôtt a juhar-
hoz. Hirtelen ÓtIetteI Ietćrt az ôsvćnyról, ćs elindult az ôreg
fâhoz.
Magas lâny volt — magasabb a sziileinćl ćs Jair óccsćnël,
majdnem olyan jegenyetermetćî, mint Rone Leah ćs noha
tôrćkenynek tănt, egyiktktól sem maradt el szivóssźgban.
Amit Jair persze vitama, de kizźrólag azćrt, mert Jairnak ne-
hćz elfogadnia, hogy ó a fiatalabb. Egy Iźny, az csak egy
lâny.
Gyengćden megsimogatta a juhar ćrdes kćrgćt. Amikor
fôltekintett a kusza âgakra, ćs hâtrahulló fekete sórćnye sza-
badon hagyta az arcât, meg feltónóbb Iett a hasonlósâg.
Eretria volt ilyen hńsz ćve: ugyanaz a barna bór ćs fekete
szem, ugyanaz a finom szćpsćgó arc. Brinból csak az anyja
tiizes lobogźsa hiânyzott, mert az Jairnak jutott. O az apja
hóvôs, fegyelmezett magabiztossźgźt ôrókólte. Egyszer,
amikor Jair egyik emlćkezetesebb galźdsźgât kôvette el, Wil
Ohmsford ôsszehasonlitotta gyermekeit, ćs nćmileg keser-
5
SHANNARA
nyćsen megjegyezte, hogy a fia mindenre kćpes, a lănya pe-
dig ugyancsak mindenre kćpes, de elóbb meggondolja. Brin
mâig nem tudta, melyiktknek szólt a korholâs.
Keze lesiklott a kćregról. Arra gondolt, amikor kipróbâlta
a ven fân a Kivźnsźgdalt. Mćg gyerek volt, csak kisćrletezett
az elf mâgiźval. Nyâr derekźn jârtak, ćs Brin a dallal vâltoz-
tatta ât a juhar fide zóld lombjât 6szi biborrź. Gyerekfejjel
nem lâtott benne semmi rosszat, hiszen a piros annyival
szebb szin a zôldnćl, az apja viszont dăhóngôtt. Csaknem
hńrom ćvig tartott, hogy a fa lăheverje a megrâzkódtatźst, ćs
magâhoz tćrjen. Az volt az utolsó alkalom, amikor a test-
vćrek varâzslatot ńztek a szăleik tudtâval.
— Brin! Gyere csak, segits befejezni a csomagolâst!
Az anyja hivta. A lâny mćg egyszer megpaskolta a juhar
tôrzsĆt, ćs a hâz felĆ indult.
Az apja mindig tartott az elf mâgiâtól. Alig hÓsz Ćve ó is
hasznźlta a druida Allanontól kapott Tăndćrkôveket a Vćr-
tăzet keresó Amberle Elessedil, az elf Vâlasztott vćdelmëre.
Wil Ohmsford mâr akkor tisztâban volt vele, hogy a mâgia
megvźltoztattas csak mćg nem sejtette, milyen ćrtelemben.
Csupân Brin, majd Jair sziiletćse utźn deriilt ki, mi tôrtĆnt.
Nem Wil Ohmsfordban nyilvźnultak meg a kôvetkezmć-
nyek, hanem a gyerekeiben. Benniik Ôltôtt testet a mźgia —
meg talân majd az Ohmsfordok eljóvendó nemzedćkeiben
fog megnyilvźnulni, bâr azt senki sem tudhatta elóre, hogy
az utódok ôrôkôlik-e a Kivânsâgdal igćzetćt.
Brin nevezte el Kivânsźgdalnak. Kivźnd meg, dalold el, ćs
a tied. Neki legalźbbis ennyinek tÓnt, amikor felfedezte a
hatalmźt. Korân râjôtt, hogy dalâval kćpes befolyâsolni az
€161ćnyek viselkedćsćt. Meg tudta vâltoztami az ôreg juhar
lombjźt. Meg tudott bćkiteni egy hamis kutyât. Râ tudott
birni egy vadmadarat, hogy ăljón a csuklójźra. Bele tudott
olvadni bźrmilyen ćlólćnybe, vagy azt tudta magźba olvasz-
tani. Nem ćrtette, hogyan; csak ńgy jôtt. Ha ćnekelt, ÔsztÓ-
nôsen ômlôtt a szâjâból a szó ćs a dallam, anćlkiil hogy el-
próbâlta, kigondolta volna — mintha ez Ienne a vilźg legter-
mćszetesebb dolga. Mindig tudta, mit ćnekel, bâr sohasem
6
A KÎVÂNSĂGDAL
figyelt oda, mert lelkćt szinte szćtfeszitettćk a leirhatatlan
ćrzćsek; źthômpôlyógtek rajta, beszippantottâk, valamilyen
ćrtelernben megójitottâk, ćs a kivânsźg mâris valóra vźlt.
Ez volt az elf mâgia ajźndćka — vagy âtka. Wil Ohmsford
mindenesetre âtoknak tekintette, mikor felismerte a lânya
kćpessćgćt. Brin azt is tudta, hogy az apja a Ielke mćlyćn fćl
a Tiindćrkôvek hatalmâtól, attól, amit annak idejĆn a Kó-
vek hasznźlata kôzben ćrzett. Amikor Brin râvette a csalâd
kutyźjźt, hogy ósszeesćsig kergesse a farkât, majd elfony-
nyasztotta az egësz konyhakertet, apjuk ńjra megfogadta,
hogy a Tăndćrkôveket soha tôbbć nem hasznźlhatja senki.
Eldugta Óket, sem źrulta el, hovâ, Ćs a Kôvek az-
óta sem keriiltek eló. Legalźbbis Wil Ohmsford igy gondol-
ta. Brin mâr nem volt ennyire biztos benne. Pâr hónapja,
mikor szÓba jôttek az eldugott Ti.indćrkóvek, rajtakapta
Jairt, hogy felettćbb ôntelten mosolyog. Persze nem vallotta
volna be, âm Brin tudta, hogy az ôccse elól semmi sem ma-
rad rejtve, ćs gyanitotta, hogy Jair megtalâlta a Kóveket.
Az ajtónâl a nyakiglâb, langalćta Rone I-mh vârta, aki szć-
Ies homlokpânttal szoritotta Ie vâllâra omló, rozsdabarna
hajât. Incselkedve kacsintott a lânyra szórke szemćvel.
— Nem akarnźl segiteni? Rârn marad minden munka, hol-
ott nem is vagyok csalźdtag, a macska rógja megl
— Amennyi idót nâlunk tôltesz, akźr csalźdtag is lehetsz —
Vâgott vissza Brin. — Mi van mĆg hâtra?
— Mâr csak ezeket kell kivinni, ćs kćszen vagyunk. — Bór
óti lâdâk ćs kisebb tâskâk sorakoztak az ajtónâl. Rone fôl-
kapta a Iegnagyobbat. — Anyâd kĆr, hogy meni be a hâló-
szobâba.
Rone elsietett az ôsvćnyen, Brin a hâtsó hâlószobźk felć
indult. Szălei arra az ćvenkćnti Ószi vândorótra kćszăltek,
amelynek sorźn jó kćt hëtig jârtźk az Ărnyasvôlgytól dćlre
elterăló, tźvoli falvakat. Kevćs gyógyitó rendelkezett a Wil
Ohmsfordćhoz fogható kćpesitćssel, ćs bizonyos, hogy ót-
szâz mćrfôldes kôrben egy sem akadt. fgy tehât Ćvente kĆt-
szer, tavasszal es 6sszeI elutazott a fćlreesó falvakba, hogy
szolgâljon, ahol sziksćg mutatkozik. Ezekre az utakra min-
7
SHANNARA
dig elkisćrte Eretria, aki fćrjćnek gyakorlott segit6jćvć fej-
lódôtt; mâr majdnem annyira ćrtett a betegsćgek ćs a sebek
gyógyftźsźhoz, rnintWii. Nem Iett volna kótelezó utazniuk —
nem is tettĆk volna, ha kevćsbć lelkiismeretesek. Mâsok
nem fârasztottźk volna magukat. Am Brin szăleit erós kóte-
lessćgtudat vezćrelte. A gyógyitâsnak szenteltćk az ćletăket,
ćs komolyan vettćk, amit megfogadtak.
Ha a szălóket elszólitotta hazulról a felelóssćg, Brin dolga
volt, hogy vigyâzzon Jairra. Az idćn Rone Leah is lejôtt a fel-
fôldról, hogy vigyăzzon kettejăkre.
Eretria fôlnćzett az utolsó csomagról, hâtradobta hosszó
fekete fiirtjeit, ćs rźmosolygott a belćpó Brinre. Alig lâtszott
idósebbnek a lânyânâl.
— Nem talâlkoztâl az ócsćddel? Mindjârt indulunk!
Brin megrâzta a fejćt. —Azt hittem, apźval van. Segithetek
valamit?
Eretria bólintott. Megfogta a lânya vâllât, 's maga mellć
filtette az âgyra.
— Brin, szeretnćm, ha megigćrnćl valamit. Nem akarom,
hogy hasznźljătok a Kivânsâgdalt, amig nem vagyunk itthon
apâtokkal. Se te, se az ôcsćd.
— Mostanâban mâr nem is szoktam — mosolygott Brin.
Kutatóan nćzett sôtćt szemćvel barna arcă anyjźra.
— Tudom, de Jair hasznźlja, bâr azt hiszi, nem veszem ësz-
re. Nos tehât, azt szeretnćnk, ha a tâvollćtănkben egyszer se
próbâlkozna vele egyikótók se. Megćrtetted?
Brin habozott. Apja tudomâsul vette, hogy a gyerekei elf
varźzseróvel szălettek, âm ezt a tulajdonsâgot nem tartotta
sem jónak, sem sziiksćgszerónek. Anćikiil is ćrtelmesek es
tehetsćgesek vagytok, mondogatta. Nincs sziiksćgetek fortć-
lyokra ćs trtikkôkre, hogy boldoguljatok. Azok legyetek,
amik a dal nĆIkăI Iehettek. Ezt az intelmet Eretria is vissz-
hangozta, bâr inkâbb belâtta, hogy csemetći hajlamosak
elengedni a fiiltik mellett a figyelmeztetćst, ha a tapintat sć-
relme nćlkăl tehetik.
Jairnâl, sajnos, nemigen jâtszott szerepet a tapintat. Meg-
gondolatlan volt, ćs hihetetlenăl konok; ha a Kivânsâgdalról
8
A KfVÂNSÂGDAL
volt szó, azt tette, amire kedve szottyant — legalâbbis amig
bintetleniil megńszhatta.
Bâr benne mâskćpp măkódik az elf varâzseró...
— Brin!
A lâny fôlrezzent rćvedezćsćból. — De anya, mićrt ne szó-
rakozhatna Jair a Kivânsźgdallal? Hiszen csak jźtćk!
Eretria megrâzta a fejćt. — MĆg a jâtćk is lehet veszedel-
mes, ha botorul hasznâljâk. Kólônben megtanulhattâl volna
mâr annyit az elf mâgiâról, hogy az sohasem źrtalmatlan!
Most pedig figyelj! Kinóttetek az ôcsćddel abból a korból,
hogy ôrôkós szólói gyâmkodźsra legyen sziiksćgetek, de
azĆrt hćbe-hóba elkĆI egy kis jó tanâcs. Nem akarom, hogy
varâzsoljatok, amig nem vagyunk itthon! A magia szńksćg-
telen feltónćst kelt. igćrd meg, hogy nem hasznâlod, ćs Jairt
is visszatartod t61e!
Brin lassan bólogatott. — Ugye azćrt, amit a fekete jăr-
kźlókról pletykźlnak? — Ó is hallotta a mesćket; mostanźban
mźsról sem volt szó a fogadóban. Fekete jârkâlók, sôtćt mâ-
giâból termett, semmiból elópattant, hangtalan, arctalan
valamik. Egyesek szerint mâr megint a Boszorkźnymester ćs
a lakâjai ťrtek vissza. — Emiatt?
— Igen. — Eretria râmosolygott az 6 fi.irge eszó lźnyźra. —
Most pedig igćrd meg.
— Megigćrem — mosolygott vissza Brin.
Ennek dacâra ńgy vate, hogy badarsâg az egćsz.
Fćlóra. alatt befejeztćk a csomagolâst 's a rakodâst; az
Ohmsford sziilók indulni kćszăltek. Megćrkezett Jair a foga-
dóból, ahovâ valami kălônleges nyalânksâgćrt szaladt źt,
ajândćkul az anyjânak, aki szerette az ilyesmit. Aztźn elbó-
csńztak.
— Brin, ne felejtsd el, mit igćrtćl! — sógta Eretria, mikôz-
ben âtôlelte 's megcsókolta a lânyât.
Azutân Ohmsfordćk fólszâlltak a szekćrre, Ćs nekivźgtak a
poros ńtnak.
Brin addig nćzett utânuk, amig el nem tóntek a szeme
elól.
SHANNARA
DËLUTĂN Brin, Jair ës Rone Leah kirândulni mentek az
ârnyasvôlgyi erdóbe. Kćsóre jârt, mire hazafelć indultak. A
nap mâr âtbillent a vólgy peremĆn, az erdÓ ârnyćkait hosz-
szńra nyójtotta az este. Orânyira volt a falu, de a testvćrek
ćs a felfóldi annyiszor megtettćk mâr ezt az utat, hogy a leg-
sôtĆtebb ćjszaka sem tĆvedtek volna el. RŹĆrÓsen bandukol-
tak, ôriltek a szćp ószi napnak.
— Holnap horgźszni menjănk! — javasolta Rone, ćs răvi-
gyorgott Brinre. — Ilyen idóben az se baj, ha nem fogunk
semmit!
Ó ment elôl, mint legidósebb. Leah kardja, amelyet a hă-
târa szijazott, nyńtt ćs viharvert hăvelyben viselt, âtsejlett a
vadźszkópenyen. Egykor a leahi trónôrôkôs felsćgjele volt,
de mâr kikopott a szerepból, ćs mźssal vźltottâk fel. Am
Rone mindig rajongott az Ódon pengćërt, amelyet dćdapja,
Menion Leah forgatott, amikor Shannara Kardjânak kere-
sćsćre indult. Ës ha mâr ennyire rajongott ćrte, az apja neki
ajândćkozta, e csekĆIysĆggeI jelezve, hogy Rone is Leah her-
cege, legyen bâr a legfiatalabb.
— 13gy veszem ćszre — vonta ôssze a szemôldôkët a lâny —,
hogy elfelejtettćl valamit. Holnapra terveztăk azokat a javi-
tâsokat, amelyeket megigćrtiink apânak. Azokkal mi lesz?
Rone hanyagul vâllat vont. — Kibirnak mćg egy nap ha-
lasztâst.
— Szerintem meg egy kis felderitćst kellene vćgezntnk a
vôlgy peremćn! — vźgott kôzbe Jair Ohmsford. Szijasan so-
vâny fió volt, apjâtól órôkôlte az elfek keskeny vźgâsń sze-
mćt, fólkanyarodó szemôldôkćt, fiile is hegyesen kandikâlt
bozontos szóke ăstôke alól. — Szerintem utâna kellene nćz-
nunk, hâtha megtalâljuk a Mordrćmek nyomât!
Rone kacagott. — Ugyan mit tudsz te a jârkźlókról, tigris?
— fgy titulâlta Jairt.
— Tudok annyit, amennyit te! Mi is ugyanazt halljuk itt a
Vôlgyben, mint te a felfôldôn — vâgott vissza Jair. — Fekete
jârkźlók, Mordrćmek, sôtćtben ólâlkodó micsodâk! Mâsról
se lefetyelnek a fogadóban!
10
A KfVÂNSÂGDAL
Brin helytelenitó pillantźst vetert az ôccsćre. — Ennyi is az
egćsz. Szófia beszćd.
— Neked mi a vćlemćnyed? — pillantott Jair a felfôldire.
A lâny meglepetćsćre a herceg csak vźllat vont. — Talźn
igen. Talân nem.
— Rone! — csattant fól Brin vâratlan indulattal. — Ilyen me-
sćket azóta hallani, amióta a Boszorkźnymestert elpusztitot-
tźk, ćs egyikben sem volt egy szemernyi igazsźg! Ezek most
mićrt lennćnek mâsok?
— Nem tudom, de hiszem, hogy nem ârt óvatosnak lenni.
Emlćkezz rź, hogy Shea Ohmsford idejćben sem hittćk el a
Koponyahordozókról szóló mesćket, csak mikor mâr kćsó
volt!
— Epp ezćrt gondolom, hogy kórăl kellene nćznănk — is-
mćtelte Jair.
— Pontosan milyen cćlból? — kćrdezte Brin ćlesen. — Hâtha
belebotlunk valami veszedelmesbe, amilyennek ezeket a
dolgokat tartjâk? Ës akkor mit csinâlsz? Elćnekled a Kivân-
sâgdalt?
Jair elvôrósódôtt. — Ha muszâj, akkor igen. Tudom alkal-
mazni a mźgiât. ..
— Jair, a mźgia nem jźtćkszer! — vâgott kôzbe a nóvćre. —
Hânyszor kózôljem mĆg veled?
— Ën csak annyit mondtam...
— Tudom, mit mondtâl. Azt hiszed, hogy a Kivânsźgdal
minden vâgyadat teljesiti, mârpedig tćvedsz. Inkâbb azt
tartsd ćszben, amit apa mondott, hogy ne folyamodj a mâ-
giâhoz, mert egyszer mćg nagy bajod lehet belóle!
— Te meg mićrt haragszol ennyire? — bâmult râ Jair.
Brin Ćszbe kapott. A mĆrge16dësnek semmi ertelme. — EI-
nćzćst — mentegetózótt. — Megigćrtem anyânak, hogy egyi-
kiink sem hasznźlja a Kivźnsâgdalt, amig tźvol vannak apă-
val. Vćlhet61eg ezĆrt bÓszitett fôl, hogy te Mordrćmekre
akarsz vadâszni.
Most Jair kćk szemćben csillant meg a harag szikrźja. —
Arra meg ki jogositott fel, hogy az en nevemben igćrgess
ilyeneket?
11
SHANNARA
— Senki, de anya..
— Anya nem Ćrti...
— Elćg legyen mâr, a macska rńgja meg! — emelte fôl Rone
Leah a kezćt rirnânkodva. — Az ilyen veszekedćseknćl órtilôk
csak igazân, hogy a fogadóban szźlltam meg, ćs nem a hâza-
tokban. Most pedig felejtsik el az egćszet, ćs tćrjiink vissza
az eredeti tĆmâhoz. Megyiink holnap horgâszni vagy nem?
— Megyiink horgźszni — kózôlte Jair.
— Megyiink horgâszni — csatlakozott Brin. — Miutân leg-
alâbb nćhâny javitâst megcsinâltunk.
Egy darabig szótlanul baktattak. Brin gondterhelten tónó-
dôtt az ôccsćn, aki egyre jobban râkapott a Kivânsâgdalra.
Jól lâtja az anyjuk; a fit varâzslatot óz, amikor csak alkalma
nyilik râ. Nem tartotta Olyan veszedelmesnek a mźgiźt, mint
a nóvćre, mert năla mâskćpp mókôdótt. Brin Kivânsâgdala
valÓban megvâltoztatta a dolgok kilsejćt ćs viselkedćsćt,
Jairć illóziót teremtett. Ha Jair varâzsolt, az csak olyan volt,
mintha varźzsolna. Ettól vćrszemet kapva, a fit egyre szćle-
sebb kôrben ćs merćszebben kisćrletezett, bâr ezt titkolta.
Mćg Brin sem tudta, mennyire jutott az óccse a tanulźsban.
A dćlutźn elszirkiilt, leszâllt az este. A keleti szemhatâron
telihold fehćr jelzótiize vilâgitott, a csillagok is elóhunyorog-
tak. Az ćjszaka kôzeledćsćvel gyorsan hólt a levegó, az erdó-
szag erósôdótt, az avar âthatóan illatozott. Kóriilôttiik ro-
varok zămmôgtek, ćjszakai madarak kiâltoztak.
— Szerintem a Rappahalladranban kellene horgâsznunk! —
kôzôlte vźratlanul Jair.
Egy darabig senki sem vâlaszolt.
— Hât, nem tudom — mondta vćgtil Rone. — A vólgybeli ta-
vakban ugyanógy horgâszhatunk.
Brin kćrdóen nćzett a felfôldire. Rone mintha aggódott
volna.
— De nem pisztrângra! — makacskodott Jair. — Kiilônben is
akarok egy-kćt ćjszakât tâborozni a Dulnban!
— Azt a Vôlgyben is megtehetjăk.
Annyi eróvel a hâtsó udvarba is mehettnk! — vitatkozott
12
A KivĂNSÂGDAL
Jair nćmileg ingerălten. — A Dulnban legalâbb van nćhâny
hely, amelyet mćg nem fedeztiink fel! Mitól rćmăldôzól?
— bn nem rćmăldózôm semmitól — vćdekezett a felfóldi —,
csak arra gondolok... Nćzd, nem beszĆIhetnĆnk meg kć-
sóbb? Inkźbb hadd mesćljem el, mi tôrtćnt velem idejôvet.
Majdnem sikertlt eltćvednem. Volt ez a farkaskutya..
Brin lemaradt egy lćpëssel, ćs elóreengedte Óket. Nagyon
meglepte, hogy Rone ennyire hńzódozik egy dulni róvid tâ-
borozâstól, holott tôbb tucatszor csinâltak mâr ilyet. Netân
van valarni a Vôlgyôn kiviil, amitól fćlnitk kell? Râncokba
szaladt a homloka, amikor eszćbe jutott anyja aggódâsa.
Most meg Rone. Vele ellentćtben a felfôldi egyźltalźn nem
sietett pletykânak elkônyvelni a Mordrćmekról szóló mesć-
ket. Sót, nagyon tartÓzkodÓn viselkedet[. Mâskor nevetve
ellegyintette volna óket. Badarsźg, mondca volna, akźrcsak
Brin. Most mićrt nem? Talân mert van valami oka azt hinni,
hogy ez nem nevemi való.
Eltelt egy fćlóra, a fâk kôzôtt felcsillantak a falu fćnyei.
Mâr besôtćtedett, a holdvilâg mutatta a barâtoknak, merre
menjenek. Az ôsvĆny alâvetette magât a vëdett teknÓbe,
ahol a falu ćpiilt, ćs szekćróttâ szćlesedett. Megjelentek a
hâzak, kihallatszott a falusiak beszćlgetćse. Brin kezdett el-
fâradni. De finom is Iesz bebńjni a kćnyelmes âgyba, Ćs
aludni egy jó nagyot!
Leballagtak Ârnyasvôlgy szivćbe, el a rćgi fogadó elótt,
amelyet emberôltók Óta az Ohmsford csalâd vezetett. MĆg
mindig az ôvćk volt, de nem lakt4k Shea ćs Flick halâla óta.
Mostanźban a csalâd barâtai igazgattâk, a kôltsćgeken ćs a
bevćtelen megosztoztak Brin szóleivel. Az apja sohasem
ćrezte otthonânak a fogadót, nem kedvelte az iizletet, szive-
sebben volt gyógyitó. Egyediil Jairt ćrdekelte, mi tôrtćnik a
csârdâban, ó măszkźlt oda, fălelni a mesćkre, amelyeket az
utazók hoztak Ârnyasvôlgybe — a mesćkre, amelyek elćg iz-
galmasak voltak, hogy jóllakassâk a nyughatatlan fit kaland-
vźgyźt.
Nagy forgalom volt a fogadóban: kitârtâk a szĆIes ajtÓ kĆt
szârnyât, be Iehetett lâtni a fĆnyben ńszÓ asztalokra, a hosz-
13
SHANNARA
szń pultra, amelyeknćl utasemberek ćs falusiak szorongtak,
nevetgćlve, mókźzva, egy-kćt kupa sôrrel mólatva az ószi
estćt. Rone hâtravigyorgott Brinre, ćs megcsóvźlta a fejćt.
Ma senkinek sem sărgós a lefekvćs.
Nćhźny perc mńlva megërkeztek Ohmsfordćk fâk môgć
bijó hâzâhoz, az alacsony buckân ćptlt, kóból rakott, va-
kolt fală tanyâhoz. Fćlńton tartottak a hźzhoz vezetó macs-
kakôves ôsvćnyen, a sóvćnyek ćs a szilvafńk kÓzÔtt, amikor
Brin megtorpant.
Az elsó szoba ablaka vilâgos volt.
— Ëgve hagyta valamelyikótók a lâmpât, mikor dćlelótt el-
jôttiink? — kćrdezte halkan, holott tudta a vâlaszt. Rone ćs
Jair a fejćt râzta.
— Talân beugrott lâtogatóba valaki — vćlte Rone.
Brin rânćzett. — Bezźrtuk a hźzat.
Egy darabig szótlanul ftrkćsztćk egymâst. Bizonytalan
szorongźs ćbredezett benniik. Csak Jair nem Ćrzett semmit.
— Hât akkor menjănk be, Ćs nćzziik meg, ki az! — javasol-
ta, Ćs elindult.
Rone megfogta a fit vâlIŹt, ćs visszahńzta.
— Egy pillanat, tigris. Ne olyan kapkodva.
Jair lerâzta a vźllâról a kezet, a fćnyre sanditott, majd visz-
szanćzett Rone-ra. — Mićrt, szerinted ki vâr odabent? Talźn
valamelyik jźrkźló?
— Hagyd ezt az ostobasâgot! — szólt râ Brin ćlesen.
— Erre gondolsz, mi? — kćrdezte Jair gńnyos vigyorgźssal.
Idejôtt egy jźrkâló, hogy ellopjon benniinket!
— Jó ôtlet, hogy legalźbb vilźgot gyźjtott nekiink jegyezte
meg Rone fanyarul.
Megint az elsó ablakban ćgó fćnyt bâmultâk, ćs nem tud-
tak hatârozni.
— Nohźt, nem âcsoroghatunk itt egësz ćjszaka szôgezte le
Rone vćgtl. Leah kardjâćrt nyńlt, kivonta. — Nćzzăk meg. Ti
ketten maradjatok môgôttem. Ha bârmi tôrtćnne, menjetek
a fogadóba, ćs hozzatok segitsćget. Nem mintha bârmi is
tôrtćnhetne — fejezte be elbizonytalanodva.
A KiVÂNSAGDAL
A bejźratig mentek, ott megâlltak, fiileltek. Nćma csend
volt a hźzban. Brin a felfôldi kezćbe nyomta a kulcsot. Szu-
roksôtćt volt a kis e16szob4ban, egyetlen sźrga fćnyszilânkot
Ieszźmitva. A hârom fiatal, percnyi tĆtovŹzâs utźn, belćpett
az elsó szobâba.
Ures volt.
— Hât itt nincs Mordrćm! — hirdette ki Jair azon nyomban.
— Nincs itt senki, csak...
Torkân akadt a szó. Irdatlan źrnyćk lćpett ki a fćnyre a
szomszćdos nappali szoba źrnyćkai kôztl. Kćt mćternćl is
magasabbra nÓtt ember volt, talpig feketćben. Hâtradobta
laza csuklyâjźt, megrnutatva ćles vonâsó, sovźny, cserzett
arcât. Fekete szakźlla„ durva szâló, hosszó haja csikokban
6szălt. Arn a fiatalokat a szeme fogta meg a legerósebben, a
bozontos szemóldôk ârnyćkâban megbójó, mćlyen tiló szem
âtható, mindent lâtó pillantâsa.
Rone Leah fôlkapta a pallost. Az idegen keze elóvillant a
kôntôs alól.
— Arra nem lesz sziiksćg.
A felfóldi tćtovâzott. Belenćzett a jôvevćny fekete szemć-
be, majd Ieengedte a kĆtkezes kardot. Brinnek 's Jairnak
fôldbe gyôkerezett a lźba; csak âlltak, nem birtak sem szól-
ni, sem elszaladni.
— Nincs mitÓI fĆInetek — morajlott az idegen hangja.
Ez ugyan nem nyugtatta meg teljesen a hârom fiatalt, de
azćrt kissć fôlengedtek, lźtva, hogy a fekete alak nem kô-
zeledik. Brin az óccsĆre sanditott. Jair mohÓn bźmulta a jô-
vevćnyt, ćs mintha tôprengett volna valamin. A fekete em-
ber a fitt nćzte, aztân Rone-t, vćgtl a lânyt.
— Egyikótôk sem ismer fôl? — morajlotta halkan.
Pillanamyi csend tźmadt, aztźn Jair hirtelen bólintott.
— Allanon! — rikoltotta lelkesen. — Te Allanon vagy!
SHANNARA
11
RIN, JAIR Ës RONE LEAH az ebćdlóasztalhoz ăltek a
jôvevćnnyel, akiról immâr tudtâk, hogy Allanon.
Legjobb tudomâsuk szerint Allanont senki sem lâtta hńsz
ćve. Utoljâra Wil Ohmsford talâlkozott vele. Ezzel egyătt va-
lamennyien ismertćk a mesćket a titokzatos fekete vźndor-
rÓI, aki bejârta Nćgyfôld Iegrejtettebb zugait, a filozófusról,
a tanitóról, a fajok krónikâsźról, az utolsóról a druidźk, ama
tanult emberek sorâban, akik âtvezettćk az óvilźg ósszeom-
lâsât kôvet6 kâoszból a fajokat a mai civilizâcióba. Tôbb
mint hetven ćve Allanon ótmutatźsâval kutatta fil Shea
Ohmsford, Flick Ohmsford ćs Menion Leah Shannara Ie-
gendŹs Kardjât, hogy elpusztithassźk a Boszorkânymestert.
Allanon jôtt el Storlockba a gyógyitźst tanuló Wil Ohms-
fordćrt, beszćlte râ, hogy kisćrje 's oltalmazza Amberle
Elessedilt, amig az elf Ieâny megtalźlja az erÓt, amellyel fól-
tâmaszthatjâk a haldokló csodafât, az Ellcryst, ćs visszazźr-
hatjâk bôrtôniikbe a Nyugatfôldre râszabadult dćmonokat.
Ismertćk Allanon tôrtćneteit, ćs tudtâk, hogy ha a druida
megjelenik, akkor baj van.
— Hosszó utat tetter•n meg hozzźd, Brin Ohmsford —
mondta a szźlas ember tompa, fâradt hangon. — Nem gon-
doltam, hogy erre az ótra kćnyszeriilôk.
— Mićrt kerestćl meg? — kćrdezte Brin.
— Mert sztksćgem lesz a Kivânsâgdalra. — Nagyon hosszó
csend tâmadt. A druida es az ârnyasvôlgyi Ieâny farkassze-
met nćzett az asztalnâl dive. — Kiilônôs — sóhajtott Allanon.
— Nem szâmitottam râ, hogy az elf varâzseró ekkora jelen-
tósćgre tegyen szert Wil Ohmsford gyermekeiben. Alig te-
kintettem tóbbnek puszta mellćkhatâsnâl, amely elkeriilhe-
tetlen kôvetkezmćnye a Tindćrkôvek hasznâlatânak.
16
A KiVANSÂGDAL
— Mit akarsz Brintól? — vâgott kôzbe az elkomorodó Rone.
Mâr most nem tetszett neki, amit hallott.
— Hât a Kivânsâgdaltól? — csatlakozott Jair.
Allanon csak a lânyt nćzte. — Apźd ćs anyâd nincsenek
itthon?
— Nincsenek. Legalźbb kët hćtre elutaztak, hogy vćgiglâ-
togassâk a dćli falvak betegeit.
— Nekem nincs kćt hetem, rnćg kćt napom se! — suttogta a
nagy ember. — Most kell beszćlniink, rnost kell eldôntened,
mit akarsz! Ës ha ńgy dóntesz, ahogyan szerintem kóteles
vagy, azt hiszem, apźd ezÓttal nem fog megbocsźtani ne-
kem.
Brin tistĆnt tudta, miról van szó.
— Veled kell mennem? — kćrdezte vontatottan.
Allanon megvâlaszolatlanul hagyta a k'rdćst. — Hadd me-
sćlem el, minó vćsz fenyegeti Nćgyfôldet ugyanoly go-
noszsâg, mint amilyennel dćdapźd ćs apâd nĆztek szembel
— Ósszekulcsolta ujjait az asztal lapjân, es a lâny felć hajolt.
—Az emberfaj hainala elótti óvilâgban ćltek a tăndćrek, akik
jó ćs gonosz mâgiât óztek, de hât apâd ezt bizonyosan me-
sćlte. Az a vilźg elmńlt az ember jôvetelćvel. A gonoszokat
bebôrtônôztćk a Tilalom fala môgć, a jók beolvadtak a fajok
fejlódćsćnek folyamâba, kivćve az elfeket. Arn fennmaradt
ebból a korból egy kônyv, a SÔtĆt Mâgia Kônyve, Oly iszo-
nyń hatalmń varâzslatokć, amelyektól mćg az óvilâgi elf va-
râzslók is rettegtek. Ildatch volt a neve. Eredetćt mâig sem
ismerjăk, de mâr akkor megvolt, mikor szinte mćg meg sem
szăletett az ćlet. Egy darabig a gonosz hasznźlta, amig az el-
fek meg nem szereztćk. Oly nagy volt a csâbitźsa, hogy nć-
hâny elf varźzsló fiirkćszni kezdte az Ildatch titkait, holott
tiszłâban voltak hatalmâval, ćs el is pusztultak tóle. Az elfek
nyomban ńgy dôntôttek, hogy meg kell semmisiteni a kôny-
vet, {m mielótt megtehettćk volna, az Ildatchnak nyoma ve-
szect. Hol itt, hol ott hireszteltćk az eltónćsćt kóvetó ćvezre-
dekben, hogy ismët hasznźlta valaki, {m sohasem tudhat-
tunk bizonyosat.
17
SHANNARA
Osszevonta a szemôldôkćt. — A Nagy Hâborók eltôrôltëk
az óvilâgot. Az ember kćt ćvezreden ât vegetâlni kćnyszertlt.
Csupźn a Paranorba ôsszehivott elsó Druidatanâcs kezdte
gyńjtôgetni az óvilâg tanitâsait, amelyek segitsćgćre lehemek
az tjnak. Minden megórzótt tudâst, irottat 's iratlant, a Ta-
nâcs elć terjesztettek, hogy az fejtse meg titkaikat. Sajnos,
nem minden volt jó, ami megmaradt. A kutató druidźk a
kônyvek kÔzÔtt râleltek az Ildatchra. Egy ragyogó eszń,
nagyravâgyó fiatal druida talâlta meg, akit Bronânak hivtak.
— A Boszorkânymester — mondta Brin halkan.
— Ó lett a Boszorkźnymester — bÓIintott Allanon —, amikor
az Ildatch megrontotta. A sôtćt mâgia fôlfalta Ót Ćs kôvetóit.
Majdnem ezer ćven ât veszćlyeztettëk a fajokat. Bronât Ćs
csatlósait csupân akkor sikeriilt megsemmisiteni, amikor
Shea Ohmsford Iegyózte Shannara Kardjânak hatalmâval.
Egy pillanatra elhallgatott. — Am az Ildatch ójból eltńnt.
Kerestem a Koponya-hegy omladćkâban, a Boszorkâny-
mester bukźsa utân, de nem talâltam. Azt hittem, ôrôkre
odaveszett, de tćvedtem. Valahogyan âtvćszelte az eltemet-
tetëst, ćs kiâsta egy szekta, a Boszorkânymester halandó kó-
vetói, a kilônbôzó emberi faiokból szakadt, ônjelôlt mâgu-
sok, akikre nem hatott Shannara Kardjźnak ereje, ennćl
fogva nem pusztultak el a Mesterrel. Mźig sem tudom, mi
módon fedeztćk fól az Ildatch rejtekćt, de visszahoztâk az
emberek vilźgăba. Keletfóldi odójuk mćlyćre menekitettźk,
ćs a fajok elól elbójva vâjkâlni kezdtek a mâgia titkaiban. Ez
tôbb mint hatvan eve tôrtćnt. Këpzelhetitek, mi lett belóle.
Brin sâpadtan elórehajolt. — Csak nem azt akarod monda-
ni, hogy kezdódik elôlról az egćsz? Hogy ójabb Boszor-
kźnymester ćs ój Koponyahordozók tâmadtak?
Allanon megrâzta a fejćt. — Ezek az emberek nem druidâk
voltak, mint Brona ćs kôvetói, nem is tell el annyi idó a
megrontâsuk Óta. De a mâgia tônkretesz mindenkit, aki be-
Iekontârkodik. Csak a vâltozâs jellege kălônbózteti meg
óket, amely minden esetben mâs.
— Nem ćrtem — mondta Brin.
— Mâs — ismćtelte Allanon. — A mâgia, Iegyen jó vagy
18
A KiVÂNSÂGDAL
rossz, hasonul a felhasznâlójâhoz, de ugyanakkor hasonitja
is magâhoz. A kreatńrźk, amelyek azelótt sziilettek &rintć-
sćtól, szâlltak. ..
Nem fejezte be a mondatot. Hailgatói gyorsan ósszenćz-
tek.
— Ës ezńttal? — kćrdezte Rone.
A fekete szem ósszeszókălt. — Ezóttal a gonosz jâr.
— A Mordrćmek! — hebegte Jair.
— Ami gnóm nyelven annyit jelent: „fekete jârkâlók” — bó-
lintott Allanon. — Ugyanaz a gonosz, mâs alakban. Az
Ildatch formâlta óket, akârcsak Bronât ćs kôvetóit, a mâgia
âldozatait, a hatalom rabszolgźit. Kirekesztettćk magukat az
emberek vilâgâból a ktlsó sôtćtsćgre.
— Hăt mćgis igaz a pletyka! — mormolta Rone Leah. Szăr-
ke szeme a lânyt kereste. — Nem mondtam, mert nem akar-
talak fôlôslegesen nyugtalanftani benneteket, âm tgy hallot-
tam a Leahban utazóktól, hogy a jârkâlók az Ezăst-folyó or-
szźgâból jôttek nyugatra. Amikor Jair javasolta, hogy men-
jiink ki tâborozni a Vôlgyból, ezĆrt...
— Idâig jônnek a jârkźlók? — vâgott a szavâba Allanon hirte-
len aggodalommal. — Mikor hallottad, Leah hercege?
Rone bizonytalanul csóvâlta a fejĆt. — Tôbb napia mâr.
Kózvetleniil mielótt a Vôlgybe jôttem.
— Akkor mćg annâl is kevesebb az idÓ, mint gondoltam. —
A druida homlokân elmćlyiltek a rźncok.
— De mit keresnek itt? — firtatta Jair.
— Gyanóm szerint engem — emelte fôl sôtćt arcât Allanon.
Akkora csônd lett a sôtĆtbe borult hâzban, hogy valósâg-
gal kongott. Senki sem szólt; a druida pillantâsa mozdulat-
Iannâ nyźigôzte óket.
— Jól figyeljetek. A Mordrćmek eródje Keletfôld mćlyćn
rejtózik, a Ravenshorn-hegysëg ormźn. Hatalmas, 6sóreg
fellegvâr, a trollok emeltćk a Fajok Elsó Hâborójâban, a ne-
ve Sziirkevćg. A hegylânc, amelynek csńcsaira ĆpiiIt, egy
mćly vôlgyet zâr magâba. Ebben a vôlgyben rejtózik az
Ildatch.
19
SHANNARA
Mćly lćiegzetet vett. — TIZ napja a vôlgy peremćn źlltam,
azzal az elszânźssal, hogy lemegyek, kiragadom rejtekćból a
kônyvet, ćs elpusztitom. A kônyv a forrâsa a Mordrćmek ha-
talmânak. Ha elpusztul, a hatalom szertefoszlik, a fenyege-
tćs elmólik. Ës ez a fenyegetćs — hadd mondjak valamit róla!
A Mordrćmek nem tćtlenkedtek Mesteriik bukâsa óta! Hat
hónapja ismët fellângolt a hatârhâboró gnómok Ćs tôrpĆk
kôzôtt. A kćt faj evek óta hadban 411 az anari erdók miatt, igy
kezdetben senki sem csodźlkozott azon, hogy kiójultak a vil-
longâsok. Csakhogy ezóttal mâs jelleget óItÔtt a kăzdelem,
bâr err61 a Iegtôbb embernek nincsen tudomâsa. A gnÓmok-
nak a Mordrćmek parancsolnak. A gnóm tôrzseket, amelyek
megverten szóródtak szćt a Boszorkânymester bukâsâval,
ezÓttaI a Mordrćmek igâjâba hajtotta a sôtćt mâgia, soha-
sem tapasztalt eróvel tóltve el óket, igy a hatârhâborók ki-
ójulâsa óta feltartóztathatatlanul szoritjâk a tôrpćket dćl fe-
IĆ. Nagy baj van. NemrĆg az Ezăst-folyót mocskolta be a
mâgia merge. Kezd haldokolni a vidćk, amelyet a folyó tâp-
141. Ha pedig a fóld meghal, a tôrpćk is meghalnak, 's Ke-
letfôldnek vćge. A nyugatfôldi elfek ćs a callahorni hatârvi-
dćkiek a tôrpćk segitsćgćre siettek, de az ó tâmogatâsuk
nem elćg, hogy legyózze a Mordrćmek mâgiâjât. Egyediil az
Ildatch elpusztitâsa âllithatja meg azt, ami most tôrtćnik.
Vâraflanul Brinhez fordult. — Emlćkszel apâd mesćire,
amelyeket az apjâtól hallott, ćs amelyeket a nagyapâd Shea
Ohmsfordtól hallott, a Boszorkânymester eljôvetelćról a
Dćlfóldre? Ahogy kózeledett a gonosz, mindent elboritott a
sÔtĆtsĆg. Arnyćk hullott a fôldre, ćs amit betakart, az el-
fonnyadt ćs meghalt. Abban az ârnyćkban semmi sem ćlt
meg a gonoszon kiviil. Kezdódik elólról, vóigy Ieânya — ezót-
tal az Anarban.
Pillantâsa lesiklott a lânyról. —TIZ napja Szărkevćg falainâl
âlltam, hogy megkeressem, ćs megsemmisitsem az Ildatch
kônyvćt. Ekkor fedeztem fól, mit móveltek a Mordrćmek. A
sôtćt mâgia segitsćgćvel mocsâri erdót — a tindćrek nyelvćn
— sarjasztottak a vôlgyben, Oly irdatlanul go-
Maelmordot
nosz gâtat, amely szĆtzÓz Ćs fôlfal minden betolakodót. Jól
20
A KiVÂNSÂGDAL
ćrtsetek meg: ez a sôtćt erdó ćl, lćlegzik, gondolkozik. Sem-
mi sem juthat {t rajta. bn megpróbâltam, de mĆg az ćn ha-
talmas eróm sem volt elćg. A Maelmord visszavert, ćs a
Mordrćmek fôlfigyeltek râm. ozóbe vettek, de sikerălt el-
menekiilnóm. Most pedig nyomoznak utźnam, tudvân. ..
Elnćmult. Brin gyors pillantźst vetett Rone-ra, aki egyre
keserńbb kćpet vŹgott.
— Ha tćged keresnek, akkor elóbb-utóbb idejônnek, ugye?
— hasznźlta ki a felfôldi, hogy a druida sziinetet tartott az
elbeszćlćsben.
— Maholnap igen. De ez mindenkćppen megtôrtćnik, ha
ăldôznek engem, ha nem. Jól ćrtsćtek meg: a Mordrćmek ki
akarnak kăszôbôlni minden fenyegetćsr, amely veszćlyezte-
ti uralmukat a fajok fôlótt. Azt nyilvân lâtjźtok, hogy az
Ohmsford csalźd is ilyen fenyegetćst jelent.
— Shea Ohmsford ćs Shannara Kardja miatt? — kćrdezte
Brin.
— Kôwetve igen. A Mordrćmek nem az illózió fajzatai,
mint a Boszorkânymester, ezćrt nem ârthat nekik a Kard. A
Tăndćrkôvek talân igen. Az ó varâzserejăkkel szâmolni kell,
ćs a Rćmek bizonyosan hallottâk hirćt Wil Ohmsford ótjâ-
nak a VĆrtózhÓz. Ârnde — folytatta pillanamyi hallgatâs urân
— nekik az igazi fenyegetćs a Kivânsâgdal.
— A Kivânsźgdal? — csodźlkozott Brin. — De hât a Kivân-
sźgdal csak egy jźtćk! Nincs olyan ereje, mint a Tăndćrkô-
veknek! Hogy jelentheme fenyegetćst azoknak a szôrnyete-
geknek? Mićrt fćlnćnek ily ârtalmatlan dologtÓI?
— Ârtalmatlan? — Allanon szeme fôlvillant, majd ógy csu-
kód0Lt be, mintha el akarna rejteni valamit. SôtĆt arcâról
semmit sem lehetett leolvasni. Brin most mâr komolyan
megszeppent.
— Mićrt jóttćl, Allanon? — kćrdezte, azon igyekezve, hogy
ne remegjenek az ujjai.
A druida ismćt fôlnćzett. Elótte az asztalon sercegett az
olajlźmpa gyônge lângja.
— Azt akarom, hogy gyere velem Keletfôlre, a Mordrćmek
vârâba. Azt akarom, hogy a Kivânsâgdallal nyiss utat a
21
SHANNARA
Maelmordban, keresd meg Ildatch kônyvćt, 's hozd el ne-
kem, hogy megsemmisithessem.
Hallgatói szólni sem tudtak.
— He? — nyógte ki vĆgdI Jair.
— A Kivźnsźgdal mćg a sôtćt mâgiźn is erót vehet —, vâla-
szolta Allanon. — Bârmilyen ćlólćny viselkedćsćt megvźltoz-
tathatja. Mćg a Maelmordot is kćnyszeritheti, hogy bocsâs-
sa be a nóvćredet. A Kivânsâgdallal ugy nyithat utat magâ-
nak, mintha 6 is a Maelmordhoz tartozna.
— Ennyit tud a Kivânsźgdal? — kerekedett el Jair szeme.
Ârn Brin csak a fejĆt râzta. — A Kivânsâgdal csupân jă-
tćk —, ismćtelte.
— Valóban? Vagy csak te hasmźltad jâtćkszerkćnt? — A
druida lassan megcsóvâlta a fejĆt. — Nem, Brin Ohmsford,
a Kivźnsźgdal az elf mâgia rćsze, tehźt elf varźzsereje van.
Te rnost mćg nem lătod, de ćn mondom, hogy igy van.
— Hât engem nem ćrdekel, hogy igy van-e vagy sem! Brin
nem megy! — csattant fôl Rone Leah. — Nem kildheted ilyen
veszedelembe!
— Nincs vâlasztâsom, Leah hercege — vâlaszolta Allanon
egykedvóen. — Ugyanógy nincs, mint mikor Shea Ohrns-
fordot kiildtem Shannara Kardja, illetve Wil Ohmsfordot a
Vćrtóz utân. Az elf mâgia Jerle Shannarân ât az Ohms-
fordokra szâllt. Hozzâtok hasonIÓan Ćn se bânnâm, ha mâs-
kćnt lenne. Ennyi eróvel azt is kivźnhamźnk, hogy a nappal
ćjszaka legyen. A Kivźnsâgdal Brinć, 's most hasznâlnia
kell.
— Figyelj râm, Brin! — fordult Rone a lźnyhoz. — Mćg nem
mondtam el mindent, amit hiresztelnek! Mert szól a fâma
arrÓI is, amit a Mordrćmek măvelnek az emberekkel: meg-
bćnult nyelvekról, megvakult szemekról, kićgetett agyakról,
csontig perzseló tózról! Eddig hallgattam róla, mert ógy vćl-
tem, rëszegek ćjszakai fecsegćse csupân a kandaIIÓ mellett.
De most, miutân hallottam a druidât, kćnytelen vagyok
mâst gondolni. Nem mehetsz vele, nem mehetsz! .
— A mendemondźk, amelyekról szóltźl, igazak — ismerte el
Allanon halkan. — Ez veszedelmes. Akâr bele is halhatsz. De
22
A KiVÂNSÂGDAL
folytatta pillanatnyi szńnet utân — mitćv6k Iegyănk, ha
nem jôssz? Elbńjsz ćs remćnykedsz, hogy a Mordrćmek el-
felejtenek? A tôrpćket kćred, hogy vćdjenek meg? Ës ha mâr
nem Iesznek tórpćk? A gonosz erre a fôldre is eljôn, mint a
Boszorkźnymester idejćn. Addig terjeszkedik, amig semmi
sem âllhat meg elótte.
Jair a nóvćre karja utân nyólt. — Brin, ha menniink kell,
legalâbb ketten Iesziink...
— Szó sem lehet semmifćle kettóról! — fórrnedt râ a lâny. —
Akârmi tôrtćnjćk, te itt maradsz!
— Mind maradunkt — Rone dacosan pillantott a druidźra.
— Nem megytnk sehovâ. Egyikiink se. Măs utat kell talâl-
nod.
— Nem tehetem, Leah hercege — csóvâlta a fejćt Allanon. —
Nincs măs lit.
Ismćt elhailgattak. Brin roskadtan hźtradólt a szćkćben.
Ôssze volt zavarodva, 's nagyon fćlt. Csapóvaskćnt szoritot-
ta az elkertlhetetlensćg ćrzćse, amelyet a druida ćbresztett
benne, a kôtelessćgek szôvevćnye, amelyet Allanon tett a
vâllźra. Órvćny kavargott a fejćben, Ćs ez az ôrvĆny mind-
egyre ugyanazt a gondolatot vetette fôl: a Kivânsâgdal csak
egy jźtćk! Lehet elf varźzslâs, de akkor is csak jâtćk! Artal-
matlan! Nem fegyver Olyan gonosz ellenćben, amelyen mĆg
Allanon sem gyózhet! De mćgis, az apja mindig fćlt a mâ-
giźtól. Intette óket, hogy ne szórakozzanak vele, mert a mâ-
gia nem jâtćk. Hiszen ó is elhatźrozta, hogy lebeszćli Jairt a
Kivănsâgdalról..
— Allanon — szólt halkan. A sovźny arc felćje fordult. — En
csupân aprósâgokra hasznźltam a Kivźnsâgdalt, pćldâul,
hogy megsârguljanak a levelek, vagy szirmot bontsanak a
virâgok. Jelentćktelen dolgokra. De mćg ezzei is felhagytam
hónapok óta. Hogyan vâltoztathatna a Kivźnsâgdal akkora
gonoszsâgon, mint az erd6, amely a mâgia kônyvćt 6rzi?
— Majd ćn megtanśtalak râ — igćrte a druida percnyi ha-
bozâs utân.
Brin lassan bólintott. — Apźm sohasem szivelte a varâzs-
lâst. Óva intett attól, hogy a mâgiźra hagyatkozzunk, mert ó
23
SHANNARA
megtette egyszer, ćs az órókre megvźltoztatta az ĆIetĆt. Ha
6 itt Ienne, Allanon, ugyanazt tennć, mint Rone, es arra
próbâlna râbeszćlni, hogy mondjak nernet. Pontosabban
szólva râm parancsolna, hogy ezt tegyem!
A fâradtsâg ńjabb hullâma sôpôrt vćgig a szógletes arcon.
—Tudom, vólgy leânya.
— Axnikor apâm hazatćrt NyugatfôIdr61, a VĆrtńz felkuta-
tâsâból, ôrókre elrejtette a Tăndćrkôveket — folytatta Brin,
mikózben kapkodva keresett valamilyen kiutat a benne tom-
bolÓ zărzavarból. — Mint egyszer mesëlte, mâr akkor tudta,
hogy az elf mâgia megvâltoztatta, bâr azt mćg nem sejtette,
milyen ćrtelemben. Megfogadta, hogy soha tóbbć nem
hasznâlja a Tiindćrkôveket.
— Ezt is tudom.
— Ës tovâbbra is azt akarod, hogy veled menjek?
—igy, hogy nincs módom tanâcsot kćrni apźtól? Hogy
nem vârhatom meg, amig hazatćr? Mćg csak meg sem ma-
gyarâzhatom neki?
A druida hirtelen megharagudott. — Hadd kônnyitsem
meg a dolgodat, Brin Ohmsford! Nem kćrek semmit, ami
tisztessćges, ami ćsszeră, amit apâd helyeselne! Azt kćrem,
hogy tegyćl kockźra mindent, egyediil azćrt, mert ën mon-
dom! Bizalmat kërek ott, aho} aligha van ok a bizalomra. Ezt
kćrem, ćs semmit sem adok cserćbe. Semmit.
Nig fôlemelkedett a szëkb61 ćs elórehajolt. SôtĆt, fenye-
getó volt az arca.
— De mondok en neked valamit! Ha alaposan âtgondolod,
ńgyis belâtod, hogy minden ćrv ellenćre, amelyet felhoz-
hatsz, mćgis velem kell jônnôd}
Ezóttal Rone se Inert vitatkozni. A druida mćg egy percig
tâmaszkodott az asztalra, szĆtteróIÓ fekete palâstjânak fel-
hójćben, majd lassan visszaereszkedett a szćkćbe. Nagyon
fâradtnak dint, ćs valami szótlan kćtsćgbeesćs i.ilt az arcan.
Ez nem volt jellemzó arra az Allanonra, akiról VII Ohms-
ford Oly gyakran mesćlt. Brin megriadt tÓIe.
24
A KfVĂNSÂGDAL
— Alaposan {t fogom gondolni, ahogyan kćred — igćrte
szinte suttogźssâ tompult hangon. — De legalźbb erre az ćj-
szakâra sztiksćgem van. Rendet kell tennem... az Ćrzćseim
kôzótt.
Allanon mintha tćtovâzott volna, aztân bólintott. — Reggel
ismĆt beszćlănk. JÓI fontold meg, Brin Ohrnsford.
Fel akart âllni, de Jair megelózte. Arca lângolt. — Na ćs ćn?
Hât az ćn ćrzćseim? Ha Brin megy, ćn is megyek! Nem
hagytok itt!
— Jair, ezt nyugodtan elfelejtheted...! — kezdett tiltakozni a
lâny, de a druida egy pillantźssal belćfojtotta a szÓt. Fôlźllt,
megkerólte az asztalt, ćs megźllt Brin óccse elótt.
— Bâtor vagy — mondta halkan, Ćs râtette a kezĆt a vôlgy-
lakó keskeny vâllźra. — De ezen az utazâson nem a te mâgi-
âdra van sziiksćgem. A te varâzslatod illózió, ćs illózióval
nem jutunk ât a Maelmordon.
— Ës te nem tćvedhetsz? — makacskodott Jair. — Kiilônben
is, segiteni akarok!
— Segiteni fogsz — bÓlintott Allanon. — Meg is kell tenned
valamit, amig tâvol lesztink Brinnel. Te felelsz a sziileid biz-
tonsâgâćrt, vigyâzol, hogy a Mordrćmek ne talâljanak rźjuk
addig, amig el nem pusztitom a kônyvet. A Kivânsâgdallal
kell vćdelmezned 6ket, ha jónnćnek a fekete fiirkćszók.
Megteszed?
Brinnek nem nagyon tetszett, hogy a druida eldôntôtt
tćnynek tekinti az 6 keletfôldi utazâsât, de meg kevćsbć tet-
szett, hogy Allanon az elf mâgiât kinâlgatja fegyver gyanânt
Jairnak.
— Megteszem, ha muszâj — duzzogott Jair —, bâr sziveseb-
ben mennćk veletek.
— Majd mâskor, Jair — szólt Allanon, ćs levette a kezćt a fit
vâllâról.
— Talân nekem is Ićtezheme egy mâsik alkalom — jegyezte
meg a lźny csipósen. — Mćg semmi sem dÓlt el, Allanon.
A druida lassan felĆje forditotta sôtĆt arcât. — Neked nincs
ilyen, Brin — mondta halkan. — Neked most jôtt el az idó.
Velem kell jónnôd. Reggelre belâtod.
25
SHANNARA
Ósszehózta magźn sôtćt kóntôsćt, mĆg egyszer bólintott,
Ćs a bejârathoz indult.
— Hovâ mćsz, Allanon? — kiâltott utâna a lâny.
—A kôzelben Ieszek — vâlaszoita a druida, de nem lassitott,
ćs a kôvetkezó pillanatban nem volt sehol. A hârom fiatal
meredt szemmel nćzett utśna.
Els6nek Rone talâlta meg a nyelvćt. — Na, most mi lesz?
Brin rânćzett. — Most źgyba bójunk. — Felâllt.
— Âgyba?! — hńpogta a felčldi. — Hogy tudsz âgyról beszćl-
ni ezek utân? — Nagyjâból arrafelć intett, amerre a druida
tâvozott.
Brin hâtrasimitotta hosszÓ, fekete hajât, es fakón mosoly-
gott.
— Mi mźst tehetnćk, Rone? Fâradt vagyok, fćlek, ósszeza-
varodtam, pihennem kell.
A fiatalemberhez lćpett, ćs csókot lehelt Rone homlokâra.
— Aludj itt ma ćjszaka. — Jairt is megcsókolta ćs magźhoz
ôlelte. —Ti is fekiidjetek Ie.
Elsietett a folyosón a hâlószobâjâba, ćs gondosan becsuk-
ta az ajtót.
ALUDTEGY DARABIG, de nyugtalanul, ćs ôsszevissza źlmo-
dott mindenfćlćt. 'Iudatalatti fćlelmei rćmek alakjât ôltôttćk,
Ćs ăldôzóbe vettĆk. Nyirkosra izzadta a pârnâiźt, mire fôlri-
adt. Kikâszâlódott az ăgyból, kôntôst vett, hogy ne fâzzon,
ćs csendesen elindult otthona sôtćtbe borult szobâin ke-
resztăl. Az ebćdlóben olajlâmpźt gyńjtott, alacsonyra csa-
varta a lângot, az asztalhoz ălt, ćs nĆmân meredt az źrnyć-
kokba.
Fojtogatta a tanâcstalansźg. Most mit tegyen? Jól emlć-
kezett a tôrtćnetekre, amelyeket apja, sÓt pici IŹny korâban
a dćdapja, Shea Ohmsford mesćlt — hogy milyen volt, ami-
kor kitórt ćszakról a Boszorkânymester, hadait rźuszitotta
Callahornra, ćs mindent elărasztott sôtćtsćgćvel. Ahol a Bo-
szorkânymester elhaladt, meghalt a fćny. Most ugyanez tôr-
tćnik: hatârhâborók tôrpćk ćs gnómok kôzótt; a megmćrge-
zett Ezăst-folyó megmćrgezi a fôldet; Kelet sôtćtbe borul.
26
A KivANSAGDAL
Akârcsak hetvenôt ćve. Ezóttal is van ótja-módja, hogy
megâllitsâk ćs visszaszoritsâk a terjeszkedó sôtĆtsĆget. Most
is egy Ohmsfordtól kćrik, hogy lćpjen râ erre az — illetve
râparancsolnak, mert ógy Iźtszik, nincs mâs remćny.
Gôrnyedten htzódott meg kóntôse melegćben. Litszik.
Allanonnźl ez a kulcsszó Mennyi ebból a lâtszat? Mennyi az
igazsâg ćs mennyi a fćligazsâg abban, amit Brinnek mon-
dott? Allanon minden mesćben ugyanógy jelent meg: ret-
tentó hatalom es tudâs birtokosakćnt, amelynek tôredćkeit
hajlandó csak megosztani mâsokkal. Annyit mondott,
amennyit szăksćgesnek vćlt, egyetlen szóval sem tôbbet.
Cćljźnak megfelelóen manipulźlta az embereket, a cćlt vi-
szont gondosan titkolta. Aki râlćpett Allanon ńtjâra, abban
a tudatban tette, hogy ez az ńt sôtćtben vezet.
Arn rnćg ennćl is sôtćtebb lehet a Mordrćmek ńtja, ha va-
lóban annak a gonoszsâgnak a mâsik formâjât jelentik, ame-
lyet Shannara Kardja pusztitott el. Ôssze kell vemie az egyik
sôtĆtsĆget a mâsikkal. Lehet, hogy Allanon szźmitóan ćs
csalârdul viselkedik az Ohmsford csalâddal, de Nćgyfôldnek
barâtja. Amic tett, nem azćrt tette, hogy ârtson a fajoknak,
hanem hogy megvćdje óket. Valamint sohasem figyelmezte-
tett alaptalanul. Tehźt most sincs ok fôltćtelezni, hogy nem
mond igazat.
Am elćg er6s-e a Kivânsâgdal, hogy âttôrje ezt a gonosz-
sâgbÓI emelt torlaszt? Brin nem tudta elhinni. Mi măs a Ki-
vânsâgdal, mint az elf mâgia mellćkhatâsa? MĆg csak nem
is olyan erós, mint a Kôvek. Nem fegyver. Allanon mćgis ezt
tekinti az egyetlen eszkóznek, amellyel le lehet gyózni a sôtćt
mâgiât, azt, amelyen mĆg az ó hatalma is megtôrt!
Csupasz talpak halk lćptei kôzeledtek az ebćdló ajtajźból.
Brin ôsszerâzkódott. Rone Leah siklott eló az ârnyćkból, az
asztalhoz jôtt, Ietlt.
— bn se birok aludni — motyogta, belehunyorogva az olaj-
lâmpa lângjźba. — Mit hatźroztźl?
— Semmit — rźzta meg a fejćt Brin. — Nem tudom, mit ha-
târozzak. Egyfolytźban azon faggatom magamat, mit tenne
most apźm.
27
SHANNARA
— Ezt kônnyen megtudhatod — morgott Rone. — Azt mon-
dană, hogy felejtsd el. Tólsâgosan veszćlyes. Azt is mondanâ
— mint ezt tóbbszôr kôzôlte mindkettónkkel —, hogy Alla-
nonban nem szabad megbizni.
Brin hâtradobta fekete sôrćnyćt, ćs halvănyan mosolygott.
— Nem figyeltćl râm, Rone. Azt mondtam: egyfolytâban
azon faggatom magamat, mit tenne most apâm — nem azon,
hogy mit mondana. A kettÓ nem ugyanaz. Ha apâmat kĆr-
nćk, hogy menjen, mit tenne? Nem indulna-e, mint hósz
ćve, mikor Allanon meglâtogatta Storlockban, bâr tudta,
hogy Allanon nem megbizható, hogy sokkal tôbbról van
szó, mint amennyit a druida elârul, de azzal is tisztâban
volt, hogy neki van bóvereje, amelynek talân hasznźt vehe-
tik, viszont rajta kivuł senki sem rendelkezik ilyesmivel?
— De Brin... — fćszkelódôtT a felfôldi — a Kivânsâgdal...
izć... nem ugyanaz, mint a Tiindćrkóvek. Magad mondtad.
Csak jâtćk.
— Tudom, ćs ćpp ez neheziti meg a helyzetemet. Valamint
apźm elszôrnyedne mćg a gondolattól is, hogy a varâzslatot
próbâlom fegyverkćnt hasznźlni! — Egy pillanatra elhallga-
tott. — Csak hât kilônôs dolog az elf mâgia. A hatalma nem
mindig lâtható tisztźn. Nćha elhomâlyosodik. igy volt ez
Shannara Kardjźval is. Shea Ohmsford egyszer sem lâtta,
hogyan gyózhet le ily aprósâg Olyan rettenetes ellensćget,
mint a Boszorkźnymester — egćszen addig, amig sor nem ke-
riilt a prÓbŹra. De Shea ment, mert hitt...
Rone hirtelen elórehajolt. — MĆg egyszer felhivom râ a
figyelmedet: ez az ót nagyon veszćlyes! A Mordrërnek ttlsâ-
gosan veszćlyesek. Mćg Allanon sem gyózheti le óket; maga
mondta! Măs lenne, hogyha kezedben volnânak a Tiindćr-
kôvek. Azokban legalźbb van annyi eró, hogy ily fajzatokat
is elpusztitsanak. Mit kezdenćl a Kivânsâgdallal, ha Mord-
rćmekkel keriilnćl szembe? Dalolnźl nekik, mint az óreg ju-
harnak?
—Ne gónyolj, Rone! — keskenyedett el a lâny szeme.
— Nem gńnyollak — râzta meg a fejćt az if)ó. — Ahhoz tńl-
sâgosan fontos vagy nekem. Mindôssze nem ćrzem, hogy a
28
A KiVÂNSÂGDAL
Kivźnsźgdal vćdelmet nyńjtana ilyen fajzatok ellen, mint a
Rćmek!
Brin elforditotta a fejćt, ës kibâmult az ablakfăggônyën ât
az ćjszakźba. Figyelte a fâk ârnyćkait, hogy milyen ătemesen
ćs kecsesen hajlongnak a szĆlben.
— Ën sem ćrzem igy — vallotta be halkan.
Egy darabig hallgattak, ki-ki elmeriilt sajŹt tôprengćsei-
ben. Brin nem tudta kiverni a fejćból Allanon sótćt, fâradt
arăt, amely mint egy vâdaskodó hazajâró Ićlek tărt ki min-
den mâs gondolatot. Jônnôd kell. Reggelre belâtod. Folyton
ezeket a feltćden bizonyossâggal mondott szavakat hallotta.
De Brin Ohmsfordot vajon mi fogja meggyózni, hogy ez igy
is van? A logikus okoskodâstól csak mintha mćg jobban
ôsszezavarodott volna. Ott sorakoztak szćp rendben az er-
vek, az ót ellen ćs mellett, de a mćrleg egyik irânyba se bil-
lent.
— Te mennćl? — kĆrdezte hirtelen Rone-tÓl. — Ha neked
lenne Kivânsâgdalod?
— Kizźrt! — vâgta râ a fiatalember, kissć talân tńl gyorsan,
tólsâgosan hirtelen.
Hazudsz, Rone, gondolta a lâny. Miattam hazudsz, mert
nem akarod, hogy menjek. Ha âtgondolnâd, ugyanolyan kć-
telyeid tămadnânak, mint nekem.
— Mi van itt? — kćrdezte egy nyńgós hang a sótćtsćgból.
Megfordultak. Jair âllt a folyosón, âlmosan hunyorogva a
fćnybe. Bejótt a szobâba, tekintete ide-oda jârt a kćt arc kó-
zôtt.
— Csak beszćlgetănk, Jair — mondta Brin.
— Arról, hogy kell-e menni a băvôs kônyvćrt?
— Igen. Mićrt nem fekszel vissza?
— No ćs elmćsz? Mârmint a kónyvćrt?
— Nem tudom.
— Nem megy, ha van egy szemernyi jÓzan esze — morgott
Rone. — Borzasztó veszćlyes utazâs. Beszćlj mâr vele, tigris!
az egyetlen szâl nóvćred, nem akarhatod, hogy elvigyćk a
fekete jărkălók!
29
SHANNARA
Brin diihôsen vćgigrnćrte. — Jairnak semmi mondanivalója
ebben a kćrdćsben, ógyhogy ne is próbźld ijesztgemi!
— Ót? Ki próbâlja ijesztgemi ót? — Rone keskeny arca el-
vôrôsódôtt. —Tćged próbâllak, a macska răgjon meg!
— Kilônben is, ćn nem ijedek meg a fekete jźrkâlóktól —
kôzôlte Jair sziklaszilźrdan.
— Pedig jobb lenne! — fôrmedt rź Brin.
Occse vźllat vont, nagyot âsitott. — Esetleg vźrnod kellene,
amig megbeszćlheted apâval. Mondjuk, ăzenhetnćnk neki.
— Ez mâr okosan hangzik! — helyeselt Rone. — Lxgalâbb azt
vârd ki, hogy Wil ćs Eretria is elmondhassa a vćlemćnyćt!
— Hallottad Allanont — sóhajtott Brin. — Arra nincs idó.
A felfóldi keresztbe fonta a karjât. — Tudna szakitani idót,
ha akarna. Brin, az apźd egćszen mźskćpp lźthatja a dolgot.
Vćgiil is, neki van tapasztalata — ćs hasznâlta az elf mâgiźt.
— Brin, apa hasznźlhatnâ a Tăndćrkôveket! — pattantak făl
Jair pillâi. — Elmehetne veled, ćs ugyanńgy megvćdelmez-
heme a kôvekkel, mint ahogy megvćdte Amberlćt, az elf
leânyt!
Ez elćg volt Brinnek: ettól a nćhźny szÓtÓI megtalâlta, amit
keresett. Allanon igazat mondott: vele kell mennie, de nem
abból a megfontolâsból, amelyen mostanâig râgódott. Az
apja ragaszkodna hozzź, hogy elkisćrje. Elókeresnć rejtekhe-
lyiikról a Tiindćrkôveket, hogy megvćdhesse a lânyât. Mâr-
pedig Brin ćpp ezt akarta elkerălni. Apjânak meg kellene
szegnie a fogadalmât, hogy soha tôbbć nem hasznâlja a Kó-
veket. Sót, valószinăleg abba sem egyezne bele, hogy Brin
elkisćrje Allanont. Maga menne, hogy megvĆdje a felesëgët
ćs a gyerekeit.
— Menj vissza az âgyba, Jair — mondta hirtelen.
— De ćn csak. ..
— Indulj! Kćrlek. Ezt majd reggel megbeszćljiik.
Jair habozott. — Hât te?
— Pâr perc mńlva megyek ćn is. Megigćrem. Csak mćg sze-
remćk egyediil eliildôgćlni egy kicsit.
30
A KiVĂNSÂGDAL
Jair gyanakodva sanditott a nóvćrćre, aztân bólintott. — Na
jó. Nyugodalmas jójcakât. — Megfordult, visszabaktatott a
sôtćtsćgbe. — De aztân lefekădj te is!
Brin ćs Rone pillantâsa ôsszekapcsolódott. Apró koruk óta
ismertćk egymâst, voltak percek, amikor szavak nćlkil is
tudtźk, mire gondol a mâsik. Ez is egy ilyen perc volt.
Rone Leah fôltâpâszkodott. — Jól van, Brin —, mondta el-
szźntan. — En is belâtom. De en is jóvôk, megćrtetted? Ës
addig melletted maradok, amig vćget nem 'r.
Brin bólogatott. A felfôldi nem szólt tôbbet, kiment a fo-
lyosóra, es egyedăl hagyta.
Szźlltak a percek. Brin tjra źtgondolta a kćrdćst, ide-oda
tologatva az ćrveket, de mindig ugyanarra a kôvetkeztetćsre
jutott. Nem engedheti, hogy az apja miatta szegje meg a fo-
gadalmât, ismćt vźllalja a kerălni esktdôtt elf mâgia koc-
kâzatât. Nem engedheti!
Fólźllt, elfójta az olajlâmpât, de nem a hâlószobâjâba in-
dult, hanem a bejârathoz. Elhńzta a reteszt, nesztelentl aj-
tót nyitott, 's kisurrant az ćjszakâba. Oszi illatokat sodró,
hóvós szćl csapta meg az arcât. Egy pillanatig mereven fi-
gyelte az ârnyćkokat, majd a hâzat megkerălve hâtrament a
kertbe. Ëjszakai hangoktól zsongott a kert, iitemesen lăk-
tetett a lâthatatlan ćlet. A lâny megâllt a kert szëlćn egy ti-
tźni tólgy alatt, 'S vârakozva kóriilnćzett.
Egy perc mńlva megjelent Allanon. Brin valamilyen okból
meg sem lepódótt. Arnyćkfeketćn, hangtalanul suhant a fźk
kôziil a lâny felć.
— Dôntôttem — sógta Brin. Nem remegett a hangja. —Veled
megyek.
SHANNARA
111
AMAR kireggeledett az erdóben; sâpadt eztstfćny
szivźrgott be a hajnal elótti pârâba, ózte nyugat felć
az ârnyakat. Az Ohmsford hâzban fólćbredtek nyugtalan âl-
mukból az alvók, es alig egy óra mólva mâr kćsziilódtek
Brin keletfóldi utazâsâra. Rone-t a fogadóba szalajtottâk 10-
vakćrt, lószerszźmćrt, fegyverekćrt, ćlelemćrt. A testvćrek
ruhâkat ćs tâborozâshoz való fólszerelëst csomagoltak. Cćl-
ratôró târgyilagossâggal tettĆk a dolgukat, ćs keveset beszćl-
tek. Egyikiiknek sem volt tăl sok mondanivalója, sem kedve
a beszćdhez.
Fóleg Jair Ohmsford leledzett szófukar hangulatban, mi-
kózben konok hallgatâssal trappolt fel-alâ a hâzban. Nagyon
mćrges volt, amićrt Brin ćs Rone keletnek mennek Alla-
nonnal, ót meg itt hagyjâk. Jair jóformân ki se băit mćg az
źgyból, mikor ók mâr elhatâroztâk. Osszejôttek az ebćdló-
ben, mint tegnap este, Brin kurtân kôzôlte, hogy ógy dôn-
tôtt, elmegy az Anarba — ćs ez a dóntćs, gondolta Jair, egy•e-
dăl neki volt ójdonsâg. Majd meg azt hatâroztâk el, hogy
Brin ćs Rone utazik, de Jair nem fog. Igaz, a druidźnak nem
volt inyćre Rone eróskôdćse, hogy ha Brin megy, neki is
mennie kell, mert a lânynak sziiksëge Iesz valakire, akire
szâmithat, akiben bizhat. Nem, egyźltalźn nem volt inyćre.
Akkor egyezett csak bele, amikor Brin bevallotta, hogy job-
ban Ćreznć magât, ha Rone is jôheme. De mikor Jair meg-
penditette, hogy hăt mćg akkor milyen jól ćreznë magât, ha
az ôccse is elkisćrnć — elvćgre neki is van Kivânsâgdala, hoz-
zâjârulhatna Brin vćdelmezćsćhez — egyszerre ćs egyërtel-
móen mondtak nemet. Tól veszćlyes, kôzólte Brin. Tńlsâgo-
san kockâzatos ćs hosszas utazâs, tette hozzâ Rone. Kilôn-
ben is, râd itt van szăksćg, emlćkeztette Allanon. Feielós-
32
A KiVÂNSÂGDAL
sĆggel tartozol a szăleidćrt. Óket ke}l vëdelmezned a mâ-
giâddal.
Ezzel Allanon eltónt, igy tehźt vele nem Iehetett tovźbb
vitatkozni. Rone odźig van Brinćrt, termćszetesen ebben
sem fog ellenunondani neki, Brin pedig mâr dóntôtt. fgy
âlltak a dolgok. Tóbbek kôzótt az a baja az nóvćrćnek,
hogy egyâltalân nem ćrti meg ót. Bâr Jairnak volt egy olyan
sanda gyanója, hogy van, mikor Brin magźt sem ćrti. Kó-
sză16dćs kózben — Allanon mćg mindig elvolt valahol, Rone
meg meg nem tert vissza a faluból — szÓba hozta a Tăn-
dćrkôvek dolgât.
— Brin! — Ëppen takarókat csomagoltak az elsó szobźban,
viaszosvâszonba gôngyôltćk Óket. — Brin, en tudom âm, hol
rejtegeti apa a Tăndćrkôveket!
A lâny fôlkapta a fejćt. — Sejtettem!
— Jó, de ha egyszer apa akkora titkot csinâl belóle...
— Te pedig nem szereted a titkokat, ugye? Kćzbe vetted
óket?
— Csak mig megnćztem! — Jair e16rehajoIt. — Brin, szerin-
tem magaddal kellene vinned a Tiindćrkôveket.
— Minek? — kćrdezte a lâny egy cseppet indulatosan.
— Vćdelmiil! A bóverejiik miatt!
— Băveró? Nagyon jól tudod, hogy a Kôvek băverejćt senki
sem hasznâlhatja apźn kiviil.
— De talân...
— Egyćbkćnt ismered a vćIemĆnyĆt a Tiindćrkóvekról. Ëpp
elćg baj, hogy el kell mennem erre az ătra, de hogy mćg a
Tiindćrkôveket is vigyem? Nem gondolkozol valami logiku-
san, Jair.
A fit mćregbe gurult. — Te nem gondolkozol logikusan!
Mindketten tudjuk, mekkora veszedelembe indulsz! Szik-
sćged lesz minden segitsćgre! A Tăndćrkôvek óriâsi nagy se-
gitsĆg Iennćnek, neked csak azt kellene megfejtened, ho-
gyan hozd Óket măkódćsbe! Te kćpes lennćl rź!
— Egyedól a jogos tulajdonos. ..
..hozhatja măkôdćsbe a Kôveket? — Akkor mâr majd-
nem egymâs kćpćre mâsztak. — De râm 's râd ez talân
33
SHANNARA
mćgsem ërvćnyes, Brin! Elvćgre bennănk megvan az elf
varźzseró, mićnk a Kivźnsźgdal! Talân munkâra birhat-
nânk a Kôveket!
Hosszó, nyomasztó csend tâmadt. — Nem — mondta vćgi.il
Brin. — Nem! Megigćrtăk apźnak, hogy sohasem próbâljuk
meg hasznălni a Tăndćrkôveket...
— Azt is megigćrtette, hogy nem iizănk elf varăzslźst, vagy
mâr elfelejtetted? Mćgis megtesszăk! Idónkćnt mćg te is!
Allanon talân nem azt kivânja, hogy hasznâld, amikor
megćrkeztek a Rćmek vźrźba? Nem azt? Akkor hăt mi a lăi-
Iônbsćg a Kivânsâgdal es a Tindćrkôvek hasznâlata kôzôtt?
Ez is elf mâgia, az is!
A lâny nćmân bâmulta egy darabig. Valami hideg remćny-
telensćg ălt sôtćt szemćben. Aztân visszatćrt a pokrócokhoz.
— Nem ćrdekel. Nem viszem a Tăndćrkóveket. Segits csak
ôsszekômi ezt.
Rćszćról lezârta a tćmât, ugyanógy, mint amikor ôccse
anari utazâsa keriilt szóba. Nem adott igazi magyarâzatot;
eldôntótte, hogy nem viszi a Kôveket, akâr tudja hasznźlni
6ket, akâr nem. Jair nem ćrtette. Nem ćrtette a testvĆrĆt. O
bezzeg răgtôn vmnć a Tindćrkôveket. Vłnnć óket, ćs ki-
ókumlźlnź a hasznźlatukat, mert hatalmas fegyvert jelente-
nek a sôtćt mâgia ellen. Hanem hât Brin... Mëg azt se Iźtja
be, hogy magźval keveredik ellentmondźsba, amikor a Ki-
vânsâgdal varźzslatât hajlandó hasznâlni, de a Kôvekćból
nem kćr.
EgĆsz dćlelótt azon tôrte a fejĆt, hogy mi a logika a nóvćre
okoskodźsâban. Az idó repiilt. Rone meghozta a Iovakat ćs
a tartalćkot, felmźlhźztâk az źllatokat, majd bekaptak egy
sietÓs ebćdet a hźtsó udvaron, a tôlgyek hăvós ârnyćkâban.
Egyszer csak betoppant Allanon, Olyan feketćn fćnyes dćl-
ben, akâr a legsôtćtebb ćjszaka, âllt ćs vârakozott Halăl tr-
nó rendithetetlen tiirelmćvel, ćs hirtelen nem volt tôbb id6.
Rone kezet râzott Jairral, hâtba vźgta, szigoróan megigćr-
tette vele, hogy vigyâzni fog a szăleire, amig ók tâvol Iesz-
nek. Rone utân Brin jótt; âtôlelte, magâhoz szoritotta az
ÔccsĆt.
34
A KfvÂNSÂGDAL
— Isten âldjon, Jair! — sńgta. — Ne feledd el, hogy nagyon
szeretlek!
— bn is szeretlek — sikeriilt kinyôgnie a fiónak, mikózben
viszonozta az ôlelćst.
Aztźn a hârmak Ióra kaptak, es elindultak a fôldes szekćr-
ńton. Karok emelkedtek bńcsńzó intćsre, ćs Jair visszainte-
getett. Megvârta, hogy eltńnjenek, akkor tôrôlte csak Ie az
egyetlen kônnycseppet, amelynek semmi keresnivalója nem
volt a szemćben.
DËLUTÂN LEKÓLTÓZÔTr a fogadóba. Azćrt tette, mert
Allanon szerint lehetsćges, hogy a Rćmek vagy gnóm szô-
vetsćgeseik mâr kajtamak utâna az Eziist-folyótól nyugatra
esó terii}eten. Ha ellensćgeik elćrik Ârnyasvólgyet, Ohrns-
fordćk hâza lesz az elsó, amelyet kôrălszaglâsznak. Egyćb-
kćnt is annyival ćrdekesebb a fogadóban, amelynek termei-
ben nćgy fôld vândorai szoronganak, mindegyiknek van egy
mesćje, mindenkitól mâs hir hallható. Jairt sokkal jobban
vonzottâk a fogadói pohâr sór mellett elmondott izgalmas
mesćk az tres hâz unalmânâl.
Mikôzben baktatott motyójâval a fogadó felć, az arcât ci-
rógató dćlutâni meleg napsugâr nĆmiIeg enyhitette a csaIÓ-
dâsât, hogy itthon hagytâk. Persze, indokolt, hogy marad-
jon. Valakinek meg kell magyarźznia a hazatćró szălóknek,
hovâ Iert Brin. Nem lesz kónnyń. Elkćpzelte, milyen arcot
Vâg az apja, ha megtudja, mi tórtćnt. Csiiggedten megrâzta
a fejćt. Apa nem fog órtlni. Valószinńleg rógtôn menni akar
majd Brin utŹn — talân rnĆg a Tăndćrkóveket is viszi.
Arca megkemćnyedett a hirtelen elszźntsâgtól. Ha igy lesz,
ó is megy! Ot ugyan nem hagyjâk itthon mâsodszor!
Az avart rugdalta, tarka zăport kavart az ôsvćnyen. Apânak
persze mâs Iesz a vĆIemĆnye. Anyânak nemkilônben. Vi-
szont van kćt hete, az alatt kitalźlhatja, mivel teritse óket
jobb belźtźsra.
Kicsit lassitott, kićlvezte a csâbitó gondolatot, aztźn elhes-
segette. Neki az a dolga, hogy kózólje szăleivel, mi tôrtćnt
Brinnel ćs Rone-nal, aztân elkisćrje óket Leahba, ahol Rone
35
SHANTNARA
apja megvĆdi Óket, mig a kaland veget 'r. Ezt kell tennie,
tehât ezt teszi. Persze Iehet, hogy Wil Ohmsford nem fog
egyetćrteni a tervvel. Mivel pedig az alma nem esett messze
a fâjâtól, Jair is megteheti, hogy a sajât elkćpzelćseivel hoza-
kodik eló.
Vigyorogva szaporźzta a Ićpćst. Majd ezzel is foglalkoznia
kell.
Lement a nap. Jair Ohmsford a fogadóban vacsorźzott a
csalâddal, akik a sztlei helyett vezettĆk az izletet, fólajân-
Iotta a segitsĆgĆt mâsnap dćlelóttre, aztân elcsâmborgott az
ivóba, hogy meghallgassa, mit mesćlnek a Vólgyón âtutazÓ
vigćcek 's vândorok. Tóbben emlegettćk a fekete jârkâlókat,
a sôtćt palâstban jâró Mordrćmeket, akiket senki sem lâtott,
de tudtâk róluk, hogy lćteznek, a gonoszokat, akiknek mćg
a pillantăsa is halźlra perzsel. A fôld sótćtsćgćból lettek, sut-
togtâk rekedten, es egyetćrtóen bólogattak hozzâ. Nagy iv-
ben el kell kerilni óket! M'g Jair is megszeppent egy ilyen
talâlkozâs Iehetósćgćtól.
Annyira eliildôgćlte az idót a mesćlók mellett, hogy ĆjfĆl
is elmólt, mire fôlment a szobâjźba. Mćlyen aludt, hajnal-
hasadâskor Ćbredt, dćlelótt a fogadó kôrăl dolgozgatott.
Mâr nem sćrelmezte annyira, hogy itthon hagytâk. Elvćgre
neki is fontos szerep jutott. Ha a Mordrćmek valóban tud-
nak a bóvós Tăndćrkóvekról, ćs megkeresik a birtokosukat,
akkor Wil Ohmsford ugyanolyan — sÓt talân nagyobb — ve-
szćlyben forog, mint a lânya. Akkor pedig Jair dolga lesz,
hogy nyitva tartsa a szemćt, nehogy baja essćk az apjânak,
meg mielótt figyelmeztethetnć.
Dćlre vćgzett a munkâjâval. A fogadós megkôszônte a se-
gitsćget, ćs azt mondta, pihenjen egy kicsit. Jair âtsćtâlt a
hâz môgôtt az erd6be, ahol senki sem jârt raita kivăl, Ćs
órźk hosszat kisćrletezett a Kivânsâgdallal, vćgigpróbâlva
ktlônbôzó vâltozatokat, ćlvewe, hogy tud parancsolni a
bńiverónek. Eszćbe jutott apja ôrôkôs figyelmeztetćse, hogy
tartózkodjćk az elf mâgiâtól. Apa ezt nem ćrti. Jair a mâ-
giâval sziiletett, ugyanolyan magźtól ćrtetódóen hasznâlja,
mint a vegtagjait. Megjâtszani, hogy nincs bóvôs ereje,
36
A KÎVÂNSAGDAL
ugyanolyan lenne, mint nyomorćknak tettetni magât. Sztlei
azt hajtogattâk, hogy a mâgia veszedelmes. Hćbe-hóba Brin
is mondta, bâr jóval lanyhâbb meggyózódćssel, mivel 6 is
varâzsolgatott. Jair meg volt gyózódve róla, hogy ót csak
azćrt pirongatjâk, mert fiatalabb Brinnćl, 's jobban fćltik.
Mârpedig amig nem kap meggyÓzó bizonyitćkot arról, hogy
varâzsolni csakugyan veszedelmes, addig ó hasznâlni fogja a
mâgiźt.
A kora est elsó ârnyćkai fâtyoloztâk el a kćsei dćlutźn ra-
gyogâsźt, amikor visszafelć indult a fogadóba. Ekkor jutott
eszćbe, hogy be kellene neznie a hâzba. Csak hogy lâssa,
ńgy van-e minden, ahogy hagytâk. Elvćgre a hâz is az
gondja.
Menet kôzben meghânyta-vetette magâban a kćrdĆst, ćs
ńgy dÔntÔtt, hogy vacsora utânra halasztja az ellenórzćst.
Pillanamyilag fontosabb az evćs, mint hogy felbattyogjon a
hâzhoz. A mâgiâtól mindig megëhezett.
Kanyarodott egyik csapâsról a mźsikra a fogadó môgôtt,
mëlyen beszivta az ósz illatât, 's a nyomkeresókról âbrân-
dozott. Rajongott a nyomkeresÓkĆrt. Kălôn emberfajtźt al-
kottak, ameły a puszta megfigyelćsre hagyatkozva kóvetni
tudta minden ćlólćny nyomât. A legtôbb nyomkeresó biz-
tosabban mozgott a vadonban, mint az emberek kôzÔtt, 's
elsósorban egymâs târsasâgâban ćreztćk jól magukat. Evek-
kel ezelótt Jair is talźlkozott egy nyomkeresóvel, egy lăba
tôrótt vĆn csonttal, akit utazÓk hoztak be a fogadóba, mi-
utân vćletlenăl râbukkantak. Az óreg majdnem egy hćtig
lakott a fogadóban, vârva, mig annyira ôsszeforr a lâba,
hogy elmehessen. Bójt az emberek elól, Jair mohó ćrdek-
Iódćsët is mereven elutasitotta, addig, amig a fió nem rnuta-
tott a mâgiâból egyet-mźst, csak egy icipicit. A vćnember-
ben fôltâmadt a kivâncsisâg. Szóba âllt a gyerekkel, elószôr
csak rôvid idóre, aztân hosszabbra. Hogy miket mesëlt!
Bekanyarodott a fogadÓ mellćkajtajâhoz vezetÓ ńtra, mi-
kôzben szćlesen vigyorgott az emlćkektól. Ekkor lâtta meg a
gnómot.
37
SHANNARA
Egy pillanatig azt hitte, a szeme kâprâzik. Fóldbe gyôkere-
zett a lâba. A kilincset markolva bâmulta az istâlló keritć-
senël źlló, kurta, sârga alakot az ńt mâsik oldalân. A râncos
arc megmozdult, a szńrós szem a flńćt kereste. Jair lâtta,
hogy nem tĆvedett.
Berontott a fogadóba, a csukott ajtónak tâmaszkodott, ćs
megpróbâlt lehiggadni a folyosó magânyâban. Egy gnóm!
Mit keres egy gnÓm Ârnyasvôlgyben? Talân utazÓ? De gnÓ-
mok nemigen szoktak erre utazgatni — kevesen merćszked-
tek ki Keletfóld ismerós erdeinek oltalmâból. Jair nem is
emlćkezett, mikor jârt utoljâra gnóm Ărnyasvôlgyben. Min-
denesetre most itt van egy. Talźn nem is egy.
Sierve otthagyta az ajtót, hogy keressen egy ablakot, amely
az ńtra nyilik. Óvatosan kikukucskâlt a pârkâny fôlôtt. Elf
arcân fesziilt izgalommal fărkćszte az udvart ćs a keritćst. A
gnóm ugyanott âllt, ahol Jair elószôr lâtta, ćs mćg mindig a
fogadót nćzte. A vôlgylakó kôrbesanditott. CJgy lâtszik,
nincs tôbb gnóm.
A falnak dólt. Most mitćv6 legyen? Vćletienil vetÓdÔtt a
gnóm Ârnyasvôlgybe ćppen akkor, mikor Allanon arra
figyelmeztetett, hogy a Mordrćmek keresni fogjźk óket?
Vagy egyăltalân nem vćletlenil? Kćnyszeritenie kellett ma-
gât, hogy ne zihâljon. Mivel derithetnć ki? Hogyan bizonyo-
sodhatna meg róla?
Mćly lćlegzetet vett. Elószôr is nem szabad elveszitenie a
hidegvćrćt. Egy gnóm nem jelent komoly fenyegetćst. Ro-
tyogó gulyâshós illata csapta meg az orrât, ćs neki eszćbe ju-
tott, milyen rettentóen ćhes. Mćg egy percig âcsorgott, az-
tân a konyha felć indult. Az Iesz a legokosabb, ha vacsora
mellett gondolja ât a dolgot. Jól bevacsorâzik, ćs kózben ki-
terveli, mit csinźljon. Helyeslóen bólogatott magânak, Majd
igyekszik Rone heiyćbe kćpzelni magât. Rone, ha itt Ienne,
tudnâ, mit tegyen. Jairnak is ugyanazzal kell próbâlkoznia.
A gulyâs felsćges volt, Jair farkasćhes, ennek ellenćre ne-
hćz jó etvâggyal enni abban a tudatban, hogy kint 411 a
gnóm, es figyel. Mćg fćlig volt a tânyćr, amikor belćhasitott,
38
A KiVÂNSÂGDAL
hogy órizetlenăl tâtong az iires hâz, es ott vannak elrejtve a
Tăndćrkóvek! Ha a fekete jârkźlók kiildtćk a gnómot, akkor
nemcsak Ohmsfordćkćrt vagy Allanonćrt, de a Tiindćrkó-
vekćrt is jôhetett! Ës lehetnek mâsok is, akik talân mâr ku-
tamak.
Eltolta a tânyćrjât, felhajtotta maradćk sórćt, kisietett a
konyhâból a folyosóra, meg sem âllt az ablakig. Óvatosan
kikukucskźlt. A gnóm elment.
Jair sziwerćse meglódult. Most mit tegyen? Sarkon for-
dult, vćgignyargalt a folyosón. Vissza kell jutnia a hâzhoz!
Meg kell nćznie, biztonsźgban vannak-e a Tăndćrkôvek,
aztân... Lelassult. Nem tudja, mi lesz aztźn! Majd elvâlik.
Most az a fontos, hogy lźssa, nem akartak-e betôrni hoz-
zâjuk.
Elsietett a mellćkajtó mellett, amelyen bejôtt, ment tovâbb
a hźtsó traktusba. Mâs óton fog hazatćrni, arva az esetre,
hâtha ót keresi a gnóm, vagy ha nem, akkor is fôlkeltette a
gyanójât a vôlgylakó futó ćrdeklódëse. Nem kellett volna le-
âllnom ćs megbâmulnom, dăhôngôtt nćmân. Siemem kel-
lett volna tovâbb, hogy kćsóbb tërjek vissza. De rnost mâr
kĆsÓ.
A folyosó egr ajtóban ćrt vćget, amely a fogadó hâtsó falân
nyilt. A fit megtorpant, fălelt, mikôzben egyfolytâban ma-
gât szidta a szamârsâgâćrt, aztân óvatosan megnyitotta az
ajtót, ćs kiosont. Az erdei fźk hóvôs, esti ârnyćkokat vetet-
tek a fôldre, a fogadó falaira es tetejćre. Az ćg sótëtedett. Jair
fărgćn kórălvizslatott, majd a fâk felć indult. Az erdón źt
megy haza, tâvol marad az ńttól, amig. ..
— Sćtâlgatunk, fit?
Jair megkôviilt. A gnóm hangtalanul kilćpett a sótćt fâk
kôziil, ćs kajźn vigyort ăltetett darabos, durva këpćre. Ót
vârta.
— Ó, lâttalak ćn, fit, de milyen hamar meglâttalak! Râd is-
rnertern ăstôllćst. Mismâs âbrâzat, elf ćs ember — nem sok
ilyen szaladgâl. — CJgy ót Ićpćsre megâllt, csipóre tette gô-
csôrtôs kezćt, ćs egyfolytâban vigyorgott. Erdei bórgónya
fedte kôpcós alakjât, amelyhez szógecselt csizmźt ćs csukló-
39
SHANNARA
vćdót viselt, a derekâról rôvid kard lÓgott, az óvćbe kćseket
tńzótt. —Te vagy a kisebbik Ohmsford, ugye? Jair, a fit.
Jair megsćrtódótt, hogy csak ógy lefiózzâk. — Ne gyere a
kôzelembe !
figyelmeztette a gnÓmot, kćtsćgbeesetten
igyekezve, hogy ne lehessen hallani a hangjân a fćlelmet.
— Ne menjek a kôzeledbe? — A gnóm ćrdesen hahotâzott.
— No ćs ha nem fogadok szót, mismâs? Akkor mit csinâlsz?
Talân fôldhôz teremtesz? Elveszed a fegyvereimet? Ilyen
bâtor vagy, he?
IsmĆt fôlkacagott, mćly torokhangon. Jairban csak most
tudatosodott, hogy a gnóm nem a sajât darabos anyanyel-
vćn, hanem a Dćlen hasznâiatos idiómâban szól hozzź. A
gnÓmok ritkân beszćltek măs nyelvet a magukĆn kiviil, el-
szigetelt faj voltak, nem óhajtottak kôzôskôdni mâsokkal. Ez
jó sokat foroghatott Keletfôldôn kiviil, ha ilyen folyćkonyan
megćrteti magât.
— Nohât, fit! — rezzentette fôl rćvedezćsćból a gnóm. — Be-
szćljiink ćrtelmes emberek módjâra. A druidźt keresem.
Mondd meg, hol van, itt-e vagy mâsutt, s mâr itt se vagyok.
Jair habozott. — Druidât? Nem ismerek ćn semmifćle drui-
dât. Egyâltalźn mit..
A gnóm felsóhajtott, a fejćt csóvâlta. — Szórakozunk? Elćg
baj az neked, fió. Lâtom mâr, a csńnyâbbik módon kell csi-
nâlnom.
Jair felë lódult, kinyńjtotta a kezćt. A fiń ôsztónósen fćlre-
hajolt, maid a Kivânsâgdalt hasznźlta. Egy mâsodpercig tć-
tovâzott, bizonytalankodott — rnćg sohasem próbâlta ki a va-
râzslatot mâs halandón —, de aztân hasznâlta. Fojtott szi-
szegćsćre kigyók hemzsegó sokasâga tekeredett a kinyójtott
karokra. A gnóm feliivôltôtt az iszonyattól, kćtsćgbeesetten
csapkodott, hogy lerâzza a kigyókat. Jair kôrălnćzett, meglź-
tott egy hullott {gat, akkorât, mint egy kiadós sĆtabot, kët
marokra kapta, răzuhintotta a gnÓm koponyâjâra. Tâmadója
rôffenve ósszeesett, 's nem mozdult tôbbć.
A fió kiejtette remegó kezćb61 a husângot. Mególte vajon?
Óvatosan letćrdelt az elterălt gnóm mellć, ćs a csuklója utźn
nyńlt. Vert az ere, tehât nem halt meg, csak elâjult. Jair fôl-
40
A KiVÂNSAGDAL
âllt. Most mit tegyen? A gnóm Allanont keresi, tudja, hogy
Ărnyasvôlgybe jôtt Ohmsfordćkhoz, tudja... ki tudja, mi
mindent tud mćg! Ahhoz tăl sokat, hogy Jair a Vólgyben
maradhasson, fóleg miutân varâzsolt. Dăhôsen megrâzta a
fejćt. Nem lett volna szabad hasznâlnia a mâgiât, titokban
kellett volna tartania! KćsÓ bănat, ebgondolat. Biztos, hogy
a gnóm nem egyediil jótt. A târsai valószinóleg a hâznźl lesz-
nek. Neki pedig oda kell mennie, mert ott rejtóznek a Tăn-
ďrkôvek.
Kórălnćzett, mikôzben lâzas gyorsasâggal rendezte gon-
dolatait. Pâr tucat lćpćsre volt egy szemćttartó deszkalźda.
Megragadta a gnóm lâbât, a lâdâhoz vonszolta, felrântotta a
fôdelet, begyômószôlte foglyât a szemćtbe, visszacsapta a
fódelet, âtfózte a kallantyón a vascôveket, 's akaratlanul el-
vigyorodott. Ezt a lâdât jÓI megâcsoltâk. A gnóm nem sza-
badul egy darabig.
Visszarohant a fogadóba. Akârmennyire sietett, figyelmez-
temie kellett a fogadóst, hovâ megy, nehogy tÓvĆ tegyĆk
utâna a kôrnyćket. Mert egy dolog, hogy Brin ćs Rone el-
pârolog; azt meg lehetett magyarâzni azzal, hogy lâtogató-
ba mentek Leahba, mig viszont ńgy dóntôtt, itthon marad
a Vôlgyben. Viszont ha 6 kereket old, nem hagy maga utân
senkit, aki megmagyarâzza a tâvollćtćt. igy hât mimelt
kónnyedsćggel es lefegyverzó mosollyal bejelentette, hogy
meggondolta magźt, holnap korân reggel mćgis elutazik a
felfôldre, most pedig hazamegy csomagolni. Amikor a fo-
gadós megkćrdezte, mi birta râ ily vâratlanul dôntćse meg-
vâltoztatâsâra, Jair gyorsan kôzôlte, hogy iizenetet kapott
Brintól, majd a tovâbbi kćrdezóskódćst megelózve kislisz-
szolt az ajtón.
Egykettóre eltÓnt a sôtćt erdóben, ćs rohant hazafelć. Sza-
kadt róla az izzadtsâg, kimelegedett az izgatott vârakozâstól.
Nem fćlt — legalâbbis most meg nem —, nyilvân azĆrt, mert
nem âllt meg annyi idóre, hogy belegondolhasson, tulaj-
donkćppen mire kćszil. Egyćbkćnt is, mondogatta magź-
ban, a gnómot elintćzte, ugye?
41
SHANNARA
Âgak paskoltâk az arcât, mćgse hajtotta le a fejćt, csak 10-
holt tovâbb, pillantâsât belefórta a sótćtsćgbe. Jól ismerte
ezt a rćszćt az erdónek, eligazodott mćg a siirósôdó sótĆt-
sćgben is. Nem ttôtt zajt, ó viszont figyelt minden neszre.
A hźztól ôtven mćterre hangtalanul behózódott egy apró
fenyóligetbe, ćs addig osont, mig meg nem lźtta a tńlevelń
âgak kôzôtt az ćpălet sôtćt foltjât. Nćgykćzlâbra ereszkedett,
kórtilkćmlelt az estćben. Semmi hang, semmi mozgźs, sem-
mi ćletjel. Minden olyannak lâtszott, amilyennek Iennie kell.
Jair hâtralókte a hornlokâba hulló fărtôt. Nem Iesz nehćz
dolga. Annyit kell tennie, hogy beoson a hâzba, magâhoz
veszi a Tiindćrkôveket, kioson. Ha tćnyleg nem figyelik,
nem Iesz nehćz. ..
Ekkor mozdult valami a hâz môgôtt, a tôlgyfâk alatt — csak
egy pillanatnyi ârnyćk, aztźn semmi. Jair mćlyen beszivta a
leveg6t, ćs vârt. Szźlltak a percek, ćhes rovarok dongtâk kô-
riil, de 6 nem vett tudomâst róluk. Mźsodszor is lâtta a
mozgâst, ezóttal tisztźn. Ember volt. Nem ember, javitotta
ki magât gyorsan, hanem gnóm!
Visszatlt. Mindenkćppen le kell mennie, gnóm ide vagy
oda. Mârpedig ahol egy gnóm van, vćlhetóleg tôbb is van,
vârnak, lesnek — csakhogy nem tudjâk, mikor tćr haza Jair
Ohmsford, mâr ha egyâltalân. Hâtân verejtćk csordogâlt, a
torka kiszikkadt. Pergett ki az ujjai kÔzÔtt az idó. Ki kell jut-
nia a Vôlgyból! Viszont nem hagyhatja itt a Tăndćrkóveket.
Nincs mâs hâtra, hasznâlnia kell a Kivânsâgdalt.
Perc alatt felhangolt a kivânt magassâgra, zămmôgni kez-
dett, mint kórólótte a szónyogok, a meleg kora ósz szńnyog-
jai, amelyek rnćg nem huilottak Ie a tćl zózmarâs erintćsćtól,
majd kisiklott a fenyvesból az erdó ritkâsabb rćszćbe. Alkal-
mazta mâr egyszer-kćtszer a trăkkôt, de ilyen kockâzatos
helyzetben mćg soha. Csendesen osont, engedte, hogy
hangja ôsszeolvassza az erdei ćjszakâval, tudva, hogy ha
megfelelóen csinâlja, lâLhatatIan Iesz a vizsla szemeknek. A
hâz kôzeledett. Ismćt meglâtta a gnómot a fźk alatt, aki a
sôtćt ćpălet mógôtt străzsźlt. Majd hirtelen ćszrevett egy
mźsodikat, a hâz elótti magas bokrok kÔzÔtt — ćs egy har-
42
A KivÂNSÂGDAL
madikat, az lât mâsik oldalźn, a biirôkben! Egyik sem nćzett
Jair felć. A fit szaladni szeretett volna, rohanni, akâr az ćj-
szakai szćl, hogy minćl elóbb bemenekilhessen sôtćt ottho-
nźba, ennek ellenćre kimĆrt IĆpĆseket parancsolt a lâbânak,
ćs halkan, egyenletesen zôngicsćlt. Ne engedd, hogy meg-
lăssanak!, esdekelt. Ne engedd, hogy râm nćzzenek!
Keresztălment a pâzsiton, osont fătÓI cserjćig, pillantźsa
ide-oda cikźzott, ćs Iźtta, hogy kôrăivettćk a gnÓmok. A
hźtsÓ ajtó, gondolta, az lesz a legkônnyebb, sôtćt ârnyëkot
vetnek râ a magas, virâgzó bokrok, a lombjuk mćg mindig
sură...
Valahol a hâz elótt kiźltottak; a rćmiilt Jairnak a levegóben
merevedett meg a lâba. A hâtsó udvaron strâzsâló gnóm
kilćpett a tôlgyfźk alól, hosszń k'se Villogott a holdfćnyben.
Ismćt kiâltott valaki, majd kacagtak. A kćs leereszkedett.
Szomszćdok indultak vacsora utâni sćtâra a meleg ószi es-
tćben, nevetgćlve, diskurâlva. Jair ujjasa âtlucskosodott a ve-
rejtćktól. Most ijedt meg elószôr amńgy istenigazźból. Tz-
egynćhźny Ićpćsre a gnóm megfordult, visszahńzódott a
tôlgyfâk kôzć. Jair hangia megremegett, majd visszanyerte
erejćt, tovźbbra is elrejtve a fiut. Sietve indult tovźbb.
Az ajtónâl megtorpant. A Kivźnsźgdal elhalt egy pillanat-
ra, a vôlgylakó kćtsćgbeesetten próbâlta ôsszeszedni magât.
Vćgigkutatta a zsebeit, nagy nehezen râlelt a hâz kulcsâra, a
zźrba illesztette, óvatosan elforditotta. Az ajtó neszteleni.il
kinyilt, a fiń besurrant.
A sótćtsëgben ismćt megźllt. Valami baj van! Inkźbb ćrzćs
volt, mint szavakba foglalható gondolat, de olyan ćrzćs,
hogy a csontjâban is megfagyasztotta a velÓt. Valami baj van!
A hâz... a hźzzal van baj, a hâz mźs... Pisszenćs nćlkńl vâr-
ta, hogy ćrzćkei megmutassźk, ami elrejtózôtt. Lassan ră-
eszmćlt, hogy mâs is van a hâzban raita kiviil, valami rette-
netes, Olyan gonosz, hogy megtólti a levegót rettegćssel.
Bźrmi volt is, ńgy rćmlett, egyszerre van jelen mindenttt,
mint egy ocsmâny, fekete kôdlepel, amely szemfôdćlkćnt te-
keredik Ohmsfordćk tanyâjâra. Ez a dolog, susogta Jair
agya, ez a dolog...
43
SHANNARA
Egy Mordrćm!
Iilegzere elakadt. Egy jârkźló, itt, az otthonźban! Most
aztân igazân fćlt; a gyanń az utolsó cseppig elszivta a bâtor-
sŹgât. A szomszćdban vârakozik, a sôtćtsëgben. Ërezte! A
Rćm tudni fogia, hogy ó itt van, ćrte jôn, Jair pedig nem
harcolhat ellene!
Egy pillanatig egćszen bizonyosra vette, hogy inaszakad-
tâból el fog rohanni, olyan eszelós eróvel râzta a rćmiilet.
ekkor a szăleire gondolt, akik mit sem sejtve jónnek ha-
za, ha a fiuknak nem sikeról figyelmeztetni 6ket, ćs a Tăn-
dćrkôvekre, az egyetlen fegyverre, amelyet a Feketëk fćlnek.
Itt lapulnak, alig tiz lćpćsre.
Mâr nem gondolkozott, csak cselekedett. Nćma ârnykćnt
suhant a konyhai k6kandaIIóhoz, ujjai vćgigsiklottak a vo-
nalon, ahol a durvân faragott kó talâlkozott a fallal, ott, ahol
polckënt szolgźló mćlyedćseket alakitottak kiș A harmadik
polcnâl a kó fćlrecsńszott, mikor megćrintette. Ujjai meg-
markoltâk az apró bórszăty6t.
A mâsik szobâban moccant valami.
A hâtsó ajtó felpattant, testes alak rontott be rajta. Jair a
kandalló kôvćhez lapult, ahol elrejtette az ârnyćk, izmai ug-
rźsra kćszen fesztltek. Am az alak elcsôrtetett mellette, nem
is lassitott, a fôldet figyelte, mintha azt nćznë, hova Ićp. Az
els6 szobźba ment, ćs m'ly torokhangon motyogott a vala-
minek, amely bent vârakozott.
A kôvetkezó pillanatban Jair âtszôkkent a nyitva maradt aj-
tó kăszôbćn, vissza a virźgzó bokrok ârnyëkâba. Annyi idóre
torpant meg, amig ellen6rizte, hogy a tôlgyeknćl órkôdó
gnóm jótt be a hâzba, majd inalt a fâk menedĆkĆbe. Gyor-
sabban, gyorsabban!, nógatta magât nćmân sikoltozva.
Hâtra se nĆzett, ógy rohant, bele az 'jszakăba.
A KtVÂNSÂGDAL
YÓnłELMES menektlćs volt...
Egyszer mâr menekăltek Ohmsfordok a Vôlgyból igy, az ćj-
szaka Ieple alatt, fekete valamik elól, amelyek vćgigkergettćk
óket Nćgyfôld szćltćben-hosszâban. Tôbb mint hetven ćve
osont ki Shea ćs Rick otthonukból, az ârnyasvôlgyi foga-
dóból, hajszâl hijân keriilve el a szôrnyeteg, szârnyas Ko-
ponyahordozót, amelyet a Boszorkânymester kiildôtt el-
pusztitâsukra. Jair ismerte a mesćt: Shea ćs Flick alig va-
lamivel voltak idósebbek, amikor keletre futottak a culha-
veni tórpëkhez. Hât Jair Ohmsford sem Iesz gyôngćbb. Ó is
a Vôlgyben nevelkedett, konyit hozzâ egy kicsit, hogyan kell
ćletben maradni ellensćges vidćken.
Menekiilt az erdÓn źt, egy szâl gńnyâban, ôvĆn a vadźsz-
kćssel, amely nćlkńl nem lćtezik vôlgylakó, az ujjasa ală rej-
tett Tăndćrkôvek bórtasakja volt minden poggyâsza, de egy
pillanatig sem kćtelkedett benne, hogy Ćp b6rreI fog cćlba
ćrni. Nem ćrzett rćmi.iletet, csupân fesziilt vârakozźst. Ab-
ban az egyetlen pillanatban, mikor konyhźjukban lapitott az
óriźsi kandalló źrnyćkâban, fălelt a csôndre, tudva, hogy
egyetlen ajtó vâlasztja el a Mordrćmtól, amelynek gonoszsâ-
ga mćg a levegót is megmćrgezi, akkor igazân f'lt. Am ezen
mâr tăl volt, ez a fćlelem elveszett a mńlt sótćtsćgćben, ćs a
menekńló tisztân, hatârozottan tudott gondolkozni.
Leahba tartott. Ez hâromnapi jârâs, de egyszer mâr meg-
tette, ćs kĆpes lesz megismćtelni, nem kell fćlnie, hogy el-
tĆved. Azonkivăl Leahban megkaphatja a segitsëget, amely-
re a Vôlgyben nem szâmithat. Ârnyasvôlgy apró falu, lako-
sai nincsenek fôlfegyverkezve, hogy megvćdhessćk magukat
a fekete jârkâlóktól vagy gnóm szôvetsćgeseiktól. Âm Leah
45
SHANNARA
văros, a Felfôld kirźlysâg, âllandó hadsereg vëdi. Rone Leah
apja, a kirâly, jó barâtja az Ohmsford csalâdnak. Jair majd
elmondja neki, mi tórtćnt, rźbeszćli, hogy kăldjôn órjźra-
tokat dćlre, a szălei felkutatâsâra, hogy tudomâst szerezhes-
senek a Vôlgyben lapitó veszedelemr61, aztân valamennyien
Leahban keresnek menedćket addig, amig Allanon vissza-
hozza Brint ćs Rone-t. Kitónó terv volt, Jair el sem tudta
kćpzelni, hogy ne sikerăljôn.
Arn semmit sem akart a vćletlenre bizni. Ezćrt vette ma-
gâhoz a Tiindćrkôveket, mielótt megtalâlhattâk volna óket,
bâr ezzei el fogja ârulni az apjânak, hogy egĆsz idÓ alatt
tudott a Kôvek rejtekhelyćról.
Mikôzben kitartóan tôrtetett az erdón {t a vôlgy pereme
felĆ, megpróbâlt felidćzni magâban mindent, amit az ôreg
nyomkeresó mesćlt arról, hogyan kell elrejteni a csapât eset-
leges ăldózók elól. Kôzôs jâtćkukban szakadatlanul cifrâztâk
Ćs módositottâk a kćpzelt ăldôzćst, ôrômăket lelve egymâs
fâradhatatlan talźlćkonysźgâban. A nyomkeresó a tapaszta-
lataiból meritett, Jair a fćktelen këpzelótehetsćgćból. Most
azonban valÓra vâlt az eljâtszott kaland, ćs itt nem elegendó
a kćpzelet. Kell egy csipetnyi a vćnember tapasztalataiból is,
ćs Jair ugyancsak eróltette az agyât, hogy minćl tôbb jusson
az eszĆbe.
Az idó volt a legnagyobb gondja. Minćl elóbb ćr a Fel-
fôldre, annâl hamarabb indulhamak azok az órjâratok a szt-
Iei keresćsćre. Akârmi tórtćnjëk, nem szabad gyanótlanul
visszatćrniiik a Vólgybe. Ennćl fogva nem szabad arra paza-
rolnia az idót, hogy elrejtse a kelet feľ mutató csapât. EI-
hatârozâsât kćt tćny is alâtâmasztotta; egyrćszt tgysem tud-
nâ tôkćletesen âlcâzni a nyomot, mâsrćszt nem biztos, hogy
a gnómok ćs sôtćt vezćrtk az ăldózćsćre indulnak. Jair min-
denesetre feltëtelezte, hogy az ăldôzćs nem marad el, fóleg,
ha râlelnek a szemćtlâdâba zărt gnómra. De akkor is fôl kell
venniăk a nyomźt, ami kissĆ lelassitja 6ket, mĆg akkor is, ha
kitalâljâk, merre ment. Jair fejhosszal vezet, ćs a tovźbbiak-
ban ezt kell kihasznâlnia. Ftirgćn ćs cćltudatosan fog mene-
kălni; ćrjćk utol, ha tudjźk!
46
A KivÂNSĂGDAL
De ha utol is Ćrik, mćg mindig vćdekezhet a Kśvźnsâg-
dallal.
Ëjfćlre elćrte a vonulatot, amely keletról v'delmezte a fa-
lut, megmâszta a sziklâs lejtót, śs eltńnt a Duln-erdóben. A
hold ćs a csillagok mutattâk neki az utat a sótćt fâk kÔzôtt.
Jair kissć lassitott, hogy takarćkoskodjon az erejćvel. Kez-
deti fâradni, de mindenkćppen {t akart kelni a Rappahal-
ladranon, mielótt megâll pihenni. Ez azt jelenti, hogy hai-
nalig kell kutyagolnia, ćs nem Iesz kônnyźi ătja. A Duln
vadona meg a Iegjobb kórólmćnyek kôzÔtt is nehezen jăr-
ható, ćjszaka pedig ugyancsak veszćlyes labirintus Iehet. Jair
azonban mâr jârt ćjszaka a Dulnban, ćs bizott benne, hogy
most sem tćved el. Tôrtetett tovźbb, smintelenăl figyelve a
bozÓtot.
Az id6 ólomlâbakon vźnszorgott, de vćgre vilâgosodni
kezdett az ćjszakai ćgbolt. Jair kimeriilt, vćkony tagjai meg-
macskâsodtak a fâradtsâgtól, kezćt 's arcât ósszekarcolta,
felhorzsolta az erdó. Mćg mindig nem ćrre el a folyót.
Elószôr kezdett nyugtalankodni, hogy talân megcsalta az
irânyćrzćke, ćs lólsźgosan ćszakra vagy tălsâgosan dćlre tć-
vedt. Egyćbkënt tartotta a keleti irânyt, mert pontosan vele
szemben kćlt fól a nap. De hol a Rappahalladran? Fâradt-
sâgâra, egyre kinzóbb szorongâsâra râ sem hederitve csôr-
tetett tovâbb.
Napkelte utăn egy órźval ćrkezett a folyópartra. A mćly
Rappahalladran ôrvćnyeket tâncoltatva rohant dćl felć a sô-
tćt, csendes erdón ât. Jair măris lemondott arrÓl, hogy rnost
keljen źt a tălsó partra. Az âramlatok nilsâgosan veszćlye-
sek, hogy ilyen fâradtan nekivâghatna. Talâlt a folyó kóze-
lćben egy fenyóligetet, elnyńlt a hóvôs ârnyćkban, ćs ha-
marosan {lomba merălt.
ALKONYAXOR ËBREDT, kćnyelmeden szorongâssal, annyi-
ra ósszezavarodottan, hogy egy darabig azt se tudta, hol
van, ćs mićrt kerălt ide. Aztźn lâtta, hogy vćgćre jăr a nap,
ćs megrćmtlt, amićrt ilyen sokâig aludt. Ó csak dćlig akart
pihenni, hogy aztân tovâbb menekăljôn keletnek. Egy egćsz
47
SHANNARA
nap til nagy idó; maga tette lehetóvć, hogy iildôz6i utolër-
jćk!
Lement a folyóhoz, hideg vizet frôcskólt az arcâba, hogy
teljesen felćbredjen, majd ćlelem utźn nćzett. Hirtelen rź-
dôbbent, hogy teljes huszonnćgy órâja nem evett. Hogy
miërt nem szânt rź legalâbb egy percet, amig becsomagol
egy cipót ćs nćmi sajtot! Mikôzben a fźk kÔzÔtt kurkâszott,
tudornźsul vćve, hogy bogyókkal ćs gyôkerekkel kell bećr-
nie, ismćt eszćbe jutottak feltćtelezett ăldôzói. Hâtha ok
nćlkńl izgul. Hâtha senki sem kergeti. Vćgdl is mićrt kellene
nekik? Azok Allanont akarjâk. A gnóm is megmondta. Nyil-
vân az tôrtćnhetett, miutźn ó elillant a Vôlgyból, hogy az ăl-
dôzók mentek az orruk utźn, mźsutt keresve a druidât. Ha
ez igaz, akkor feleslegesen strapâlja magât.
Persze, ha nem igaz...
Osszel megfogyatkozik a bogyó, igy fóleg ehetó gyôkereket
ćs vad rebarbaraszźrat kellett vacsorâlnia. Bâr cseppet sem
volt inyĆre a menâzsi, źltalâban rendkiviil elćgedett volt a
dolgok źllźsźval. Rone Leah se csinźlhatta volna kiilónbil!
Legyózte a gnómot, biztonsâgba helyezte a Tiindćrkôveket
a Rćm Ćs a gnÓm ÓrjŹrat orra elÓtt, megugrott a VôIgybÓI,
ćs ătban van Leah felć! Egy percig ćlvezettel szinezgette,
milyen meghôkkent arcot Vâg majd Brin, ha elmesćli, mi
minden tôrtënt vele!
Ekkor hasitott belć, hogy tulajdonkćppen nem is tudja,
lźtja-e mćg Brint valaha. Nóvćrët Allanon egyenesen bele-
viszi abba a gonoszsâgba, amely megrohanta otthonukat, ćs
eliizte Jairt a Vôlgyból. Megint eszĆbe jutott az az iszonyń,
fojtogató vakrćmiilet, amely elfogta a gonosz kôzelćben.
Brin a gonosz barlangjźba tart, oda, ahol nemcsak egy feke-
te jârkâl, de szâmtalan! Ës nem Iesz mâs fegyvere ellenăk,
mint Allanon mâgiźja ćs a Kivânsźgdal. Honnan veszi, hogy
szembeszâllhat ennyi gonosszal? Es ha râbukkannak, mi-
elótt megszerezhetnć a kônyvet. .. ?
Nem birta vćgiggondolni. A testvćrek, bârmennyire Idi-
lônbôztek is, nagyon ragaszkodtak egymźshoz. Jair szerette
a nóvćrćt, ćs borzadt a gondolattól, hogy Brinnek baja
48
A KiVÂNSÂGDAL
eshet. Most mćg keserńbben fâjlalta, amićrt nem engedtĆk
meg neki, hogy elkisćrje Brint az Anarba.
Nyugat felć pillantott, ahol a nap gômbje megkôzelitette a
fâk koronźjât. Gyorsan fogyott a fćny. Ideje âtkelni a folyón,
hogy folytathassa lâtjźt kelet felć. Ăgakat vâgott hosszń kć-
sćvel, fenyókźregból hasogatott csikokkal apró tutajiź kó-
tózte 6ket, hogy arra tegye a ruhâjât. Nem óhajt bórig âzva
kózlekedni a csip6s 6szi ćjszakâban, igy tehât p6rën óssza ât
a folyót, ćs a mâsik parton felôltôzik.
Amikor a tutajt levitte a vizhez, hirtelen eszćbe jutott a vćn
nyomkeresó egyik leckćje. Arról beszćlgettek, hogyan lehet
Ierźzni az óldôzóket. Az egyik legjobb âlca a viz, kôzôlte siri
hangjân a vćnember. Vfzben nincsen csapa, feltćve, ha nem
vagy olyan bârgyó, hogy Oly sekślyes helyen akarj szôkni,
ahol lâbnyomaid megórzi a sâr. Annâl jobb a mćly viz! Az
âramlat mindig lejjebb sodor, ćs mćg ha kôvet is iildôzód a
folyóig, ćs tudja, hogy âtkeltćl — persze nem kell źtkelned,
de ez mâr egy mâsik trăkk —, akkor is meg kell mćg talâlnia
a csapâdat a tălparton. Tehât — ćs itt lćp be a jâtëkba a zse-
nialitźs — az igazân okos ółdózôtt addig lâbal folyâs elle-
nćben, hogy ha lejjebb sodorja a mćly viz, mćg akkor is fól-
jebb gâzoljon ki annâl a pontnâl, mint ahol az innensó par-
ton a csapa vĆget Ćr. Mert a vadósz is tudja, hogy az {ram-
lat sodor, tehât hÓl fog keresni? Bizonyosan nem a folyâssal
ellentćtes irânyban.
Jairnak mindig tetszett ez a trikk, ćs ńgy dóntôtt, hogy
most megvalósitja. Lehet, hogy nem kóvetik, viszont ezt
nem tudhatja biztosra. Mćg mindig kćtnapi jârâsra van
Leahtól. Ha valaki kóveti, a vćn nyomkeresó trtikkjćvel mćg
tetemesebbre nóvelheti elónyćt.
Igy tehât lehózta a csizmâjât, a hóna ală csapta a tutajjal
egyutt, majd tôbb szâz mćterc gâzolt fôlfelć, oda, ahol ósz-
szeszóktlt a meder. Itt elćg lesz. Levetkózôtt, râtette ruhźit
a tutajra, maid a hideg vizre taszitotta az alkalmatossâgot.
Szinte azonnal elkapta az źramlat, Ćs gyorsan sodorni
kezdte. Jair kemćny kćzzel kapaszkodott a tutajba, vitette
magźt, de kôzben Ószott is, âtlós vonalban kôzelitve a tńlsó
49
SHANNARA
parthoz. A Rappahalladran tórôtt âgakat, kitĆpett bokrokat
pórgetett, amelyek hidegen karmolâsztâk a fiót; az erdó
hangjait elnyelte a viz harsogâsa. A nap eltńnt a fźk môgôtt,
az esti ćg folyamatosan sÔtĆtedett. Jair kitartóan tempózott
a lâbâval, a tălpart kôzeledett.
Vćgre le tudta tenni a lźbât a lâgy iszapba. Vacogva fôl-
egyenesedett, mert borzongatta az este. Fôlkapta ruhâit,
visszalôkte a tutajt a sodorba, ćs figyelte, ahogy tovapórôg,
majd kiugrott a partra, lerâzta magâról a vizet, es felôl-
tÔZÔtt. Rovarok zimmôgtek mellette, porszemnyi hangok a
sôtëtsćgben. A mâsik parton, ahonnan Jair jôtt, a fatôrzsek
fekete csikjai egyre jobban feloldódtak az ćji homâlyban.
A sôtćt sâvok kÔzÔtt hirtelen megmozdult valami.
Jair kóvć dermedt, pillantâsa hozzâtapadt a ponthoz, ahol
a mozgźst ćrzćkelte, de akârmi jźrt is ott, az mâr elment. A
fiń mćlyen beszivta a levegót. Az a valami — csak egy' Villa-
nâsra — olyannak rćmlett, mint egy ember.
Óvatosan, lassan hâtrâlt a fâk menedćkćbe, egyfolytâban a
tÓIpartot bâmulva, hogy mozog-e megint az a valami. Nem
mozgott. Jair kapkodva befejezte az ôltózkôdćst, ellenórizte,
hogy megvannak-e mćg az ujasa ală rejtett Tiindćrkóvek,
maid megfordult, ćs hangtalanul beiigetett az erdóbe. Való-
szinńleg tćvedett.
Gyalogolt egćsz ćjszaka, ismćt a hold ćs a csillagok utân
igazodva, amelyek benćztek az erd6 mennyezetćnek apró
hasadćkain. Ha megritkultak a fâk, âtvŹItott lassó futâsra,
mert mâr nem vett volna mćrget râ, hogy nem kôvetik. Ko-
râbban biztonsźgban ćrezte magźt, mikor maga môgôtt tud-
hatta a fekete Rćmmel egy hăzban tôltótt nĆhâny percet, de
a gondolat, hogy môgôtte jôn valami vagy valaki, feltâmasz-
totta benne a vala•ćmńletet. Izzadt mćg a hăvôs ószi Ćjsza-
kâban is, ćrzćkszervei pattanâsig fesziiltek a fëlelemtól.
Idónkćnt Brin felć csapongtak a gondolatai, elkćpzelte test-
vćrćt, hogy is ilyen magânyos. Egyediil van, ćs vadâsznak
râ. Ó, bâr itt lenne Brin!
Pirkadatkor is gyalogolt. A Duln ćs a gyótrelmes szorongźs
nem akart veget ćrni. A fit elfâradt, de nem is ez volt a
50
A KfvÂNSÂGDAL
Iegrosszabb, hanem az âlmossâg. Elótte aranypârâban kelt
fôl a nap, keskeny fćnyszalagokat hullatva az erdó szirke-
sćgćbe, szivârvânyos sziporkźkat gyńjtva az avaron ćs a sma-
ragdzôld mohân. Jair mindegyre hâtranćzegetett, ćs figyelt.
Órźkig tartott, mire az erdó źtadta helyćt a dimbes-dom-
bos pusztźnak. A tâvolban a Felfôld kćklett. Meleg, barâtsâ-
gos vidćk volt, nem olyan nyomasztó, mint az erdó; Jair
tistĆnt jobban erezte magât. Ahogy haladt a pusztâban,
egyre ismerósebb lett a tâj. Tavaly jărt erre, amikor Rone
meghivta a fennsik tôvćben âlló vadâszkunyhójâba, egy hor-
gâszatra a pârâs tavakban. A kunyhó mćg kët mćrfôld, vi-
szont puha âgyat ćs fedelet kinâl, hogy Jair este kipihenten
mehessen tovâbb. Az âgy dóntótt.
Fâradtsâgźra ăgyet sem vetve tôrtetett tovâbb kelet felć a
magas fóben. A Felfôld magaslata egyre nótt. Egyszer-kćt-
szer hźtranćzett, {m semmit sem lâtott.
Dćl volt, mire megćrkezett a gerendźból Ćs kóból ćpitett
vadăszlakhoz, amely hatalmas fenyók kÔzÔtt bójt meg a fel-
fóldi erdó peremćn. A kunyhó a pusztâra nëzó lejtó tetejćn
4111, de csak az lâthatta, aki hallótâvolsâgra megkôzelitette.
Jair fólvânszorgott a lćpcsón a bejârathoz, kereste a kulcsot
a kćt kó rćsëben, ahovâ Rone szokta rejteni, ćs akkor lźtta,
hogy feltôrtćk a zźrat. Ovatosan megnyitotta az ajtót, ćs be-
kukkantott, A hâz tresen âllt.
Hât persze hogy iires, motyogta a fió. Majď Ieragadt a
szeme az źlmossâgtól. Mićrt ne Ienne ires?
Becsukta az ajtót, kórbehordozta tekintetćt a takaros he-
lyisćgben, a bórból ćs fâból kćsziilt bńtorokon, a kćszletek
Ćs fózóedćnyek polcain, a sôrôs pulton, a termŹskÓ kandal-
lón, ćs hâlâsan vonszolta magât a hâtsó faltól induló fo-
lyosóhoz, amely a hźlószobźkhoz vezetett. Az elsónćl meg-
âllt, elhńzta a reteszt, betâmolygott, & Ieroskadt a szćles
âgyba, a pehely derćkaljra.
Mźsodpercek alatt elaludt.
51
SHANNARA
MAJDNEM BESOTËIEDETÎ, mire fôlćbredt. A haldokló nap-
fćny eziistszâlaival âtszÓtt ószi ćgbolt sôtćtkćken nćzett be a
fiiggônyôs ablakon. Valamilyen hang ćbresztette fôl, karis-
toló, halk hang — mintha csizmâs lâbak sńrlódnânak a desz-
kân.
A flÓ, mćg mindig fćlâlomban, gćpiesen fôlpattant, az aj-
tóhoz osont, kilesett. A vadâszlak iires nagyszobâja sôtćten
merălt el az ârnyćkban. Jair hunyorgott, belefórta tekintetŕt
a sztirkăleti homâlyba. Akkor meglźtoct valamit.
A bejârat nyitva âllt.
Hitetlenkedve, źlomittasan pislogva Ićpett ki a folyosóra.
— Mâr megint sćtźlgatunk, fit? — kĆrdezte mógótte egy is-
merós hang.
Jair rćmiilten megpórdălt, de nem volt elćg fiirge. Tagló-
kćnt zódult a halântćkźra valami, csillagok pattogtak a sze-
me elótt. A padlóra rogyott, ćs elnyelte a feketesćg.
A KtVÂNSĂGDAL
'IT, AHOL A Callahornból ćrkez6 Mermidon beleóm-
lik az óriâsi Szivârvâny-tóba, mëg mindig nyârias
ide zóldben olvadt óssze puszta ćs erdó, dombsâg es hegy-
sćg. A Mermidon ćs tucatnyi mellćkfolyójânak vize tâplâlta
's nedvesen tartotta a talajt. A tóból fôlszźlló reggeli pâra
ćszak feľ sodródva Iecsapódott, ës mćg akkor is ćletet sar-
jasztott a fôldból, ha vćget ćrt a nyâr. Ëdesen, nyirkosan illa-
tozott a levegó, 's hire se volt mćg az ósznek.
Brin Ohmsford zavartalan bćkessćgben tildôgćlt a folyam
's a tÓ talâlkozâsâra nĆzÓ buckźn. Alkonyodott, a nap vórôs-
aranyban lângolt a nyugati szemhatâron, bevćrezve az ezăst
vizeket. Szćl sem rezdiilt a kôzelgó estćben, a viz mozdulat-
lan volt, akâr a tăkór. A magasban a tó nćvadója, a kët par-
tot boltivkćnt ôsszekótó mesćs szivârvâny tiindôkôlt. Szinei
teltebben ragyogtak keleten, a kózeledó ćjszaka sôtćtszărke
alapjân. Gëmek 's ludak siklottak kecsesen a sźpadó fćny-
ben, hâtborzongatóan kiâltozva a mćly csendben.
A lâny gondolatai csapongtak. Nćgy napja hagyta el ottho-
năt Ćs utazik kelet feľ, az Anar mćIyĆre, Olyan messze, mint
mćg soha, amióta ĆI. Kălônôs, hogy mćg most is milyen ke-
veset tud az ńtrÓl. Nćgy nap utân is alig tôbb kisgyereknćl,
aki vak bizalommal kapaszkodik anyja kezćbe. Ârnyasvólgy-
b61 indulva 'szaki irănyban keltek ât a Duln-erd6n, utâna
keletnek tartottak a Rappahalladran mentćn, ismćt ćszak-
nak fordultak, majd megint kelemek, ćs addig vândoroltak
a Szivârvâny-tó partjân, mig megćrkeztek a Mermidon tor-
kolatâhoz. Mindekôzben egyetlen magyarâzó szót sem hal-
Iott Allanontól.
Persze faggattâk Rone-nal, de a druida ellegyintette a kćr-
dćseiket. Majd kćsóbb, mondta. Kćsóbb vâlaszt kaptok a
53
SHANNARA
kćrdćseitekre. Egyelóre kóvessetek. Ók pedig kôvettćk, szó-
fogadón, gyanakodva, nôvekvó bizalmatlansâggal, fogad-
kozva, hogy ógyis kicsikarjâk a vâlaszokat, mielótt betennćk
a lâbukat Keletfóldre.
Pedig Allanon nem sok alapot adott râ, hogy hihessenek
fogadalmuk teljesithet6sćgćben. Zźrkózottan, elutasilóan vi-
selkedett. Nappal, ha utaztak, elórelovagolt, ćs lâtszott raj-
ta, hogy nem óhajt târsasźgot. Este, ha letźboroztak, ott-
hagyta a fiatalokat, es elhńzódott az ârnyćkba. Nem evett es
nem aludt, ami mćg inkźbb hangsńlyozta mźssâgât, ćs to-
vźbb szćlesitette a szakadćkot, amely kôzôtte ćs ńtitârsai kô-
zôtt tâtongott. Orizte óket, mint sólyom a prćdâjât, soha-
sem engedve, hogy tńlsźgosan elkódorogjanak.
Mostanâig, igazitotta ki magât Brin. A negyedik nap estć-
jćn Allanon vâratlanul magukra hagyta óket. Miutźn letâ-
boroztak a Mermidon torkolatânâl, a druida hosszó lćptek-
kel besietett a folyóparti erdóbe, es egyetlen magyarźzó szó
nćlktil eltńnt. A lăny es a felfôldi a hitetlenkedćstól tăgra
nyilt szemmgl bâmultak utâna. Arnikor kćnytelenek voltak
tudomâsul venni, hogy csakugyan fakćpnćl hagytâk 6ket —
csak talâlgathattâk, mennyi idóre —, ńgy dôntôttek, nem pa-
zarolnak tôbb idót arra, hogy a druida miatt idegeskedje-
nek, ćs nekilźttak vacsorźt kćsziteni. Miutân hźrom napja
elóbb a Rappahalladranból, majd a Szivârvâny-tóból hor-
gâsztźk ćlelmiket, ez a tćny âtmenetileg lehiitôtte lelkesedć-
săket a halhós irânt. Rone magâhoz vetre Menion Leah ked-
venc fegyverćt, a kórisfa ijat ćs a nyilakat, majd elindult,
hogy mźsfajta ćlelmet keritsen. Brin nćhâny perc alatt ôssze-
gyfijtótte a tózifât, aztân kitlt a buckâra, 's mosatta magât
a magânnyal.
Allanon! Olyan rejtćly, amely dacol a meghatârozźssal, A
fôld feleskiidôtt megtartója, Brin nćpćnek barâtja, a fajok
jótevóje, vćdelmezó a gonosz ellen, amelyen az ember egy-
maga nem gyózhet. De mifćle barăt bânik ńgy az embe-
rekkel, mint Allanon? Mićrt titkolja ilyen gôrcsôsen indo-
kait? Idónkćnt sokkal inkâbb tiinik hasonlónak a pusztitó,
gonosz ellensćghez, amellyel âllitâsa szerint harcol.
54
A KiVÂNSÂGDAL
Maga a druida mesćlte Brin apjânak a tórtćnetet a tundćr
ósvilâgról, amelytól a varâzst ćs a varâzserejó lćnyeket órô-
kôltńk. A mâgia, nevezztk jÓnak, rossznak, fehćrnek, feke-
tćnek, mindig ugyanaz, abban az ćrtelemben, hogy hatalma
a felhasznâló erejćból, bôlcsessćgćból, cćltudatossźgâból fa-
kad. ElvĆgre miben mâs Allanon, mint a Boszorkźnymester,
akivel Shannara Kardjźnak birtoklźsâćrt harcolt? Egyfor-
mân druidâk voltak, óvilźgi kônyvekból tanultâk a varâzsla-
tot. A jellemiik kii}ônbôztette meg 6ket: az egyiket megron-
totta a hatalom, a mâsik tiszta maradt.
Talân. Vagy talân nem. Brin apja bizonyosan vitamź ezt a
kijelentćst, er6skôdne, hogy a druidât ugyanńgy tônkretette
a hatalom, mint a Sôtćt Urat, csak măs ćrtelemben. Mert
Allanon ćletćnek is a hatalom ćs a hatalomgyakorlźs titkai
parancsolnak. SzintĆn âldozat, meg ha magasabb rendÓ fe-
Ielóssćgtudat tôlti is el, ha ônzetlenebb cćlokra is tôr. Igen,
mâr-mâr fenyegetó zordsâga ellenćre is volt Allanonban va-
lami kălônôs bănat. Brin sokat tôprengett ezen a szomorń-
sâgon, amit az apja bizonnyal nem vett ćszre. Hogyhogy ó
ilyen erósen ćrzi?
— Megjôttem!
Riadtan fordult meg, de csak Rone kiabâlt fôl a fenyves-
ból, ahol a tźborhelyđik volt. Brin fólźllt, leereszkedett a
buckâról.
— Lâtom, a druida sehol jegyezte meg a felfóldi. A fôld-
re dobta a kćt vadtyńkot, amelyeket a vâllón hozott. —Talân
Iesz olyan szerencsćnk, hogy egyâltalźn nem is tćr vissza.
Brin râbâmult. —TalŹn nem is Olyan nagy szerencse az.
Az ifiń vâllat vont. — Attól fi.igg, honnan nćzed.
— Te honnan, Rone?
— No jó — komorodott el a felfôldi. — bn nem bizom benne.
— Mićrt?
— Azćrt, aminek kikiâltja magât: oltalmazónak a Boszor-
kânymester ćs a Koponyahordozók ellen; oltalmazónak a
tindćr óskorból elszabadult dćmonok ellen; rnost pedig ol-
talmazónak a Mordrćmek ellen. De jól figyeld meg, mindig
Ohmsfordćk 's barâtaik segitsćgćvel oltalmaz! Ën is isme-
55
SHANNARA
rem a mesët, Brin. Sose vâltozik. Allanon betoppan, hozza
a hirt, hogy baj fenyegeti a fajokat, amelyet kizârólag az
Ohmsford csalâd valamelyik tagja hârithat el. Mert Ohms-
fordćk az elf Shannara-hńz ćs a dinasztikus mâgia ôrókôsei.
Elsónek Shannara Kardja, aztân a Tăndćrkóvek, most a Ki-
vânsâgdal. Csakhogy a dolgok valamićrt sohasem egëszen
azok, aminek lźtszanak, ugye?
Brin lassan megcsóvźlta a fejćt. — Mit akarsz mondani,
Rone?
— Azt, hogy a druida ideâllit a semmiból a mesćjćvel,
amellyel megszerzi a dćdapâd vagy az apâd segitsĆgĆt most
meg a tićdet —,
ćs minden alkalommal ugyanaz tôrtćnik:
annyit mond csak el, amennyit kćnytelen. Annyit źrul el,
amennyit kćnytelen. A tôbbit megtartja magânak, az igazsâg
egy rĆszĆt eltitkolja. Nem bizom benne! Jâtćkszernek hasz-
nâlja a mźsok ćletćt!
— Azt hiszed, veltink is ezt teszi?
Rone vett egy nagy Iźlegzetet. — Te nem?
Brin hallgatott egy pillanatig. — Magam se tudom.
— Tehât te sem bizol benne?
— Nem ezt mondtam.
A felfôldi szótlanul bźmulta egy darabig, aztân Ietelepe-
dett a lânnyal szemkózt, keresztbe vetve hossmâ lźbait. — No,
Brin, hât szĆna vagy szalma? Bizol benne, vagy nem?
A lâny is leălt. — Azt hiszem, ezt mćg nem dôntôttem el
igazân.
— Hâr akkor mit keresel itt, a macska rÓgjon meg?
Brin elmosolyodott a fiatalember indulatoskodâsân.
— Azćrt vagyok itt, Rone, Inert szăksćge van râm — leg-
alâbb ennyit elhiszek abbÓI, amit mondott. Ami a tôbbit
illeti, nem vagyok biztos Magamnak kell fólfedez-
nern, mit rejteget.
— Ha kĆpes vagy râ.
— Módot talâlok râ.
— Tólsâgosan veszćlyes —
tan.
figyelmeztette Rone hatârozot-
56
A KiVANSÂGDAL
Brin elmosolyodott, felâllt, âtC11t a fatalember mellć, ćs
puhân megcsókolta Rone homlokât.
— Ezćrt akartam, hogy elkisćrj, Rone Leah. Hogy Iegyćl az
ćn oltalmazóm. Nem ezćrt jóttćl? — Az if)ó lângvôrôsen ma-
kogott valamit. A lâny akaratlanul elnevette magźt. — Ha-
lasszuk mâr kćsóbbre a vitatkozâst, lâssunk inkâbb a tyń-
kokhoz. Farkasćhes vagyok!
rakott, mikôzben Rone megkopasztotta a tyókokat.
Sajtot ettek a sălthôz, sórrel ôblitettćk Ie. A buckźn kóltôt-
tćk el szótlan vacsorâjukat, nćztćk, mikćnt sôtćtiil el az esti
ćg, vonja haivânyeztstbe a tó vizćt a kerek hold es a csil-
lagok.
Mire vćgeztek az estebćddel, leszâllt az ćjszaka, ćs Allanon
mćg mindig nem jôtt.
— Brin, emlćkszel mćg, amit arról mondtâl, hogy ćn a te
vćdelmedben jôttem idźig? — kćrdezte Rone, miutźn vissza-
tćrtek a tózhôz. A lâny bólintott. — Hăt igy is van. Azćrt va-
gyok itt, hogy megvćdjelek. Nem engedem, hogy bajod es-
sĆk, de ezt te is tudod.
Elakadt a szava. Brin belemosolygort a sôtćtsćgbe.
— Tudom.
— No szóval. — Rone kćnyelmetlenăl izgett-mozgott, aztźn
fôlemelte a kopott hiivelyt, amely Leah kardjât rejtette. — De
mâs okból is jôttem. Remćlem, megërted. Azćrt vagyok itt,
hogy bebizonyitsak magamnak valamit. — Ismćt habozott, ćs
mintha a szavakat kereste volna a magyarźzathoz. — Leah
hercege vagyok, de ez csak cim. Belesztlettem, akâr a test-
vćreim, akik mind óregebbek nâlam. Meg itt ez a kard. —
Fôltartotta a htvelyt ćs a pengćt. — Nem is igazân az enyćm;
a dćdapźmć. Menion Leah kardja. Mindig is az volt, azóta,
hogy felkôtôtte, mikor Shannara Kardjânak keresćsćre in-
dult. Most ćn hordozom, a kórisfa ijjal egyătt, mert Menion
is hordozta, ćs mert szeremćk olyan Ienni, mint ó. De nem
vagyok.
— Azt nem tudhatod! — vâgta râ a lâny.
— Ëpp err61 van szó — helyeselt Rone. — Sohasem cseleked-
tem semmit, amiból râjôhettem volna, mire vagyok kćpes.
57
SHANNARA
Rćszben ezćrt is vagyok itt. akarom. Menion ugyan-
igy tudta meg, kalandozâs kôzben, Shea Ohmsford vćdel-
mćben. Erre talân ćn is kćpes vagyok.
— Meglehet — mosolygott Brin. — Mindenesetre ôriilôk,
hogy elmondtad. Most pedig — folytatta pillanatnyi tĆtovâ-
zâs utân —, 'n ârulok el egy titkot. En is ugyanezćrt jôttem.
Valamit be kell bizonyitanom magamnak. Nem tudom, k'-
pes Ieszek-e arra, amit Allanon elvâr tólem; nem tudom,
elćg erós vagyok-e. A Kivźnsźgdallal szólettem, de sohasem
tudtam, milyen cćlra kaptam. Hiszem, hogy oka van a va-
rźzserómnek, ćs talân Allanontól tudom meg az okât. —
Megfogta a fiatalember karjźt. —No lźtod, Rone, nem is kii-
Iónbózănk annyira.
Beszćlgettek mćg egy keveset, egyre făradtabban, mert ki-
meritó ńt âllt môgôttăk. Vćgi.il elfogytak a szavak, ćs ók szćt-
hajtogattâk a derćkaljukat. Magźnnyal ćs bćkćvel borult râ-
juk a tiszta, hńvôs, ószi ćjszaka, mikôzben elnyóltak a sôtć-
ten izzó zsarâmok mellett, ćs magukra csavartâk a takarót.
Percek alatt elaludtak.
Egyikăk sem vette ćszre a magas, fekete alakot, amely a
tăz fćnykôrćnek peremćn źllt a feny6fâk kÔzÔTt.
MIKOR FELËBREDTEK, Allanon mâr ott volt. Tólăk alig ôl-
nyire gubbasztott egy ăreges fatôrzsôn, magas, sovâny alak-
jâval kisćrtemek lâtszott a pitymallati sziirke fćnyben. NĆ-
mân figyelte a kćt fiatalt, ahogy fôlkelnek, mosakodnak, be-
kapjâk a kónnyó reggelit, nem magyarźzta, merre jârt, ćs
iigyet sem vetett ćtitârsai cćlzatos pillantâsaira. Akkor lćpett
csak hozzâjuk, amikor Brin 's Rone a derćkaljak ćs a fózó-
edćnyek elcsomagolâsa utân mâr a nyergelćshez lâtott.
—Vâltozott a terv — kôzôlte. A fiatalok szótlanul bâmultak
rź. — Nem kelet felć megyiink, hanem ćszakra, a Sârkźnyfo-
gakba.
A Sârkânyfogakba? —Rone szâja elkeskenyedett. — Mićrt?
— Mert sziiksćges.
— Kinek? — csattant fôl a fiatalember.
— Csupźn egy-kćt nap. — Allanon a lânyhoz intćzte szavait,
58
A KfVÂNSÂGDAL
rź sem hederitett a dăhôs felfôldire. — Mindenkćppen meg
kell lâtogamom valakit. Ha ezzel vćgeztiink, ismćt kelet felë
fordulunk, Ćs vegigmegyănk az ăton.
— Allanon — szólt Brin lâgyan —, âruld el, mićrt kell ćszak-
nak menniink.
A druida tĆtovŹzott, arca elsótćtălt. Aztźn bólintott. — Le-
gyen tehât. Ëjszaka apźm szólitott. Azt parancsolja, hogy
menjek hozzź, nekem pedig engedelmeskednem kell. ËItë-
ben 6 volt Bremen, a druida. Most ârnya merul fôl az al-
vilńgból Shale vôlgyćben, a Hadeshorn vizein ât. Hârom
nap mălva, hajnal elótt ott fog szólani hozzźm.
Bremen, a druida, aki tÓIĆIte a paranori Tanâcs kiirtâsźt,
mikor a Boszorkźnymester Iezńdult ËszakróI a Fajok Măso-
dik Hâborńjâban. Shannara Kardjźnak kovâcsa. RettentÓ
rćgen volt, gondolta Brin, mikózben emlćkezetben Ieper-
gette magânak a mitikus mesćt. Hetven-egynćhâny ćve Shea
Ohmsford jărt Allanonnal Shale vôlgyćben, ćs lźtta Bremen
ârnyât, amint kikel a Hadeshornból, hogy szóljon fiźhoz,
figyelmeztessen, prófćtóljon...
— litia a jóvót, ugye? — kćrdezte hirtelen, rnert eszćbe ju-
tott, mit jósolt a kisćrtet Shea sorsâról. — SzÓI majd róla?
— Talân — felelte Allanon, kćtkedó fejcsóvâlźssal. — De ak-
kor is csupân tôredćkeket {rul el abból, ami lćszen, Inert a
jôvó mćg nem alakult ki teljessćggel, tehźt talânyosnak kell
maradnia. Csak bizonyos dolgok ismerhetók meg, de mćg
azok se mindig vilâgosak szâmunkra. — Vâllat vont. — Min-
denesetre szólni fog. Nem tennć, ha nem lenne fontos.
— Nekem ez nem tetszik — kózôlte Rone. — Elfecsćrelănk
ójabb hârom napot, vagy annâl is tôbbet, holott ennyi idó
alatt oda-vissza megjârhatnânk az Anart. A Rćmek măris
kutamak utânad. Magad mondtad. Ezzel csak meg tóbb
idót adunk nekik, hogy megtalâljanak tćged — ćs Brint.
A druida hidegen ćs kemćnyen nćzett rź. — Leah hercege,
ën nem kockźztatom fólôslegesen a Iźny biztonsâgât. A
tiedet sem.
Rone elvôrôsôdôtt mćrgćben. Brin hozzâlćpett, megfogta
a karjât.
59
SHANNARA
— Vârj csak, Rone. Talźn nem is olyan rossz ôtlet elmenni
a Hadeshornhoz. Talân megtudunk valamit a jôvóról, ami
segitsćgănkre Iesz.
A felfôldi nem vette le a szemćt a druidâról. — Rajtunk az
segitene — fortyant fôl —, ha kicsivel tôbbet tudhatnźnk az
igazsâgról!
— Nos tehât — sógta Allanon, ćs hatalmas alakja mintha
mćg magasabbra nyólt volna —, az igazsâg melyik rćszćt târ-
jam fôl, Leah hercege?
Rone nem ijedt meg. — Mindôssze ennyit, druida. Azt
mondod Brinnek, hogy veled kell mennie Keletfôldre, mert
neked nincs elegend6 eród, hogy Ierombold a sótćt mâgia
kônyvćnek vćdógâtjât — neked, a druidatitkok Ietćtemćnye-
sĆnek, akinek hatalmadban ŹIIt elpusztitani Koponyahordo-
zókat ćs dćmonokat! Mćgis sztiksćged van Brinre. Mije van
neki, amivel te nem rendelkezel? A Kivânsźgdal, semmi
tôbb. Annyi ereje sincs, mint a Tiindćrkôveknek, băvós jź-
tćk, amely megvźltoztatja a levelek szinćt, ćs virźgzâsra birja
a bimbót. Mifćle vćdelem ez?
Allanon szótlanul nćzte egy darabig, majd fakón, szomo-
róan mosolygott. — Csakugyan, mi is az ereje? — mormolta.
Hirtelen a lânyhoz fordult. — Benned is ugyanezek a kćtelyek
rźgnak, mint amelyeket a felfôldi szavakba foglalt? Jobban
szeremćd ćrteni, mit jelent a Kivânsâgdal? Mutassak vala-
mit abból, hogyan kell hasznâlni?
Fagyosan kćrdezte, de a lâny bólintott. — Igen.
A druida elcsôrtetett mellette, kantâron kapta a Iovât, Ćs
nyeregbe pattant.
— Hât gyere, vôlgy leźnya, megmutatom!
Szótlanul Iovagoltak a Mermidon mentën, kertlgettćk az
erdó kitiiremló sziklâit. Balról a hajnalfćny szóródôtt źt a
fatôrzsek râcsân, jobbról a Runne-hegysćg fala vetett sôtćt
ârnyćkot. Tôbb mint egy órźja lćptettek komor hallgatâssal,
amikor a druida megâllitotta a lovât. Leszâlltak.
— Hagyjâtok itt az âllatokat — parancsolta.
60
A KiVĂNSAGDAL
Nyugat felć gyalogoltak az erdóben. A druida âtvezette az
źrnyasvôlgyi lânył ćs a felfôldit egy hegygerincen, majd
leereszkedett egy teknóbe, amelyben vadul burjânzott a nă-
vćnyzet. Miutân percekig kizdôttćk elóre magukat a bozót-
ban, Allanon megâllt ćs visszafordult.
— Nos tehât, Brin! — mutatta a sóriit. — Kćpzeld el, hogy ez
a vôlgyteknó a sótćt mâgia sorompója, amelyen ât kell tór-
nôd. Hogyan nyitsz utat a Kivânsâgdallal?
A lâny tćtovân pislogott. — Nem tudom.
— Nem? — A druida megcsóvălta a fejĆt. — Arra gondolj,
ahogyan eddig alkalmaztad. Hasznâltad arra, mint Leah
hercege cĆlzott râ, hogy megpirositsd a leveleket a fân?
Hasznâltad arra, hogy szirmot bontson a virâg, lev'l fakad-
jon a riigyból, nôvekedjćk a palânta? — Brin bólintott. — Te-
hăt vâltoztattźl a szinen, a formân, a viselkedćsen. Ezt tedd
most is. Parancsold meg a bozómak, hogy hńzódjon fćlre az
utadból.
Brin egy darabig nćzte a druidât, aztân bólintott. Ez tóbb
volt mindennćl, amit eddig kivânt; nem nagyon tudta, meg-
van-e hozzâ az ereje. Kólônben is, rćg nem hasznâlta a mâ-
giât. Ettól fiiggetlenńl megpróbâlja. Halkan ćnekelni kez-
dett, mćly, egyenletes hangon, dala beleolvadt az erdózson-
gâsba. Lassan fôljebb hźgott a hanglćtrân, mig olyan magas-
sâgba ćrt, amellyel mindent elnćmitott. Nem gondolkozott,
maguktól tódultak ki a szźjâból a szavak, amelyekkel az ńtjât
eltorlaszoló erdóaljhoz szólt. A bozót lassan visszahńzódott,
gallyak ës levelek zôlden fënyló szalagokkâ pôndôrôdtek.
Egy percceł kćsóbb nyitva â!lt az ót a vôlgyteknó kôzepćig.
— Ugye, milyen egyszerń? — Nem egćszen kćrdćs volt. — Na
nćzzfik, hovâ jutunk az utadon.
Ismćt elindult, ósszehńzva magźn fekete kôntôsćt. Brin
gyors pillantâst vetett Rone-ra, aki ćrtetlenńl vonogatta a
vâllât. Kôvettćk a druidźt. Nćhâny măsodperc mńlva Alla-
non megâllt. Ezóttal egy szilfât mutatott, amely meggôrbăl-
ten senyvedezett egy magasabb, vaskosabb tôlgy ârnyćkź-
ban. Ăgai belenóttek a tôlgyćibe, mikózben hasztalanul eról-
kôdve nyńitózott a napfćny felć.
61
SHANNARA
— Ez kissć fogósabb feladvâny, Brin — szólalt meg hirtelen
Allanon. —Az a szil sokkal jobban ćreznć magât, ha ćrnć a
nap. Egyenesitsd ki, emeld fôl, bogozd ki a tôlgyból!
Brin kćtkedve sanditott a kĆt fâra. TÓI szorosan ôsszefo-
nódtak. — Nem hinnćm, hogy meg tudom csinźlni — mond-
ta halkan.
— Próbâlkozz.
— Nem elĆg erÓs a mâgia...
— Akkor is próbâld meg! — vâgott a szavźba Allanon.
tgy hât Brin râzenditett, a Kivźnsâgdal sorra olvasztotta
magâba az erdó hangjait, fćnyesen szźrnyalt a reggeli lćg-
ben. A szil megrâzkódott, âgai csikorogtak. A lâny, ćrezve a
fa ellenâllâsât, megemelte a hangtnagassâgot, a szavak 'le-
sebbek lettek. A szil elsamyult tórzse levźlt a tôlgyról, âgai
leszakadó leveleket hullarva karistoltak, tôrtek.
Majd a fa megdôbbentó hirtelensćggel felpăffedt ćs szćt-
robbant, az egësz teknól teleszórva szilânkkal, gallyakkal,
levelekkel. Brin hâtratântorodott, az arca elć kapta a kezćt,
a Kivânsâgdal a torkân akadt. Hanyatt is esett volna, ha
Allanon nem kapja el es tartja meg, amig abba nem maradt
a zăpor. Akkor maga felć forditotta a lânyt.
— Mi tórtćnt... ? — kezdte Brin, âm a druida sietve az ajkâra
tette az ujjât.
— A hatalom, vôlgy Ieânya! — sógta. — Kivânsâgdalod sok-
kal hatalmasabb, mint kćpzelted! Az a Szil nem tudta Ie-
fejteni magât a tólgyfâról. Agai tńlsâgosan merevek voltak,
tńl szorosan râfonódtak a tôlgyre. Am dalodnak engedel-
meskednie kellett. Nem volt mâs vâlasztâsa, mint az elsza-
kadâs, akkor is, ha ehhez ônmagât kellett elpusztitania!
— Allanon! — Hitetlenkedve csóvâlta a fejćt.
— ËI benned a hatalom, Brin Ohmsford, es mint minden
mâgikus dolognak, ennek is van egy sôtćt ćs egy' fćnyes ol-
dala. — Kôzelebb hajolt a lźnyhoz. — Jâtćkból megvźltoztat-
tad a levelek szinćt a fân. Gondold el, mi tÔrtĆnt volna, ha
logikus befejezćsćig folytatod a vâltoztatâst! A fa tovâbb
ment volna az 6szbóI a tćlbe, a tćlból a tavaszba, vćgiil be-
jârta volna egćsz ćletkôrćt, ćs meghalt volna.
62
A KiVÂNSÂGDAL
— Druida !
... — Iëpett elÓre figyelmeztetóen Rone, âm Alla-
non olyan sôtćt pillantâst lôvellt felćje, hogy megtorpant.
— Ne tovâbb, Leah hercege. Hadd hallja Brin az igazsźgot.
A fekete szempâr visszafordult a lânyhoz. — CJgy jńtsza-
doztâl a Kivânsâgdallal, mint egy ćrdekes jâtćkszerrel, mert
nem lâttad mâs hasznât. Holott tudtad, hogy tôbbrÓI van
szó, vôlgy leźnya, a lelked mćlyćn mindig tudtad. Az elf va-
râzs sohasem volt jâtćk. Te apâd vćrćvel ôrôkólted a Tiin-
dćrkôvek mâgiâjât, amely uj alakot ÔItÔtt benned. Olyan
eród van, amely feliilmólja minden e16dôdćt —
talźn lap-
pang, de a hatalma fćlrećrthetetlen. Gondolkozz el egy pil-
lanatra ennek a mâgiânak a termĆszetĆn! A Kivźnsâgdal
megvźltoztathatja bârmely ćlólćny viselkedćsćt! Felfogod,
mit jelent ez? Megparancsolhatod a bozómak, hogy vâljon
szĆt, engedjen ât ott, aho] sohasem volt Ót! Szćtvâlaszthatod
az ósszefonódott fâkat, akâr ńgy, hogy ôsszetórnek az eró-
feszitćstól. Ha be tudod szinezni a leveleket, ki is tudod faki-
tani Óket. Ha szirmot bonthatsz a bimbóból, el is hervaszt-
hatod a virâgot. Brin, ha ĆIetet tudsz adni, el is veheted!
A lăny iszonyodva meredt râ. — Miket beszćlsz? — sńgta
rekedten. — Hogy a Kivźnsâgdal ólhet? Hogy ôlćsre hasznźl-
nâm? Azt kćpzeled... ?
—Te kćrted, hogy mutassak valamit a Kivânsźgdal alkal-
mazâsâból —
szakitotta fćlbe Allanon a tiltakozźst. — En
mindôssze teljesitettem a kivânsâgodat. CJgy vćlem, most
mâr nem fogsz kćtelkedni benne, hogy a mâgia sokkal tôbb
annâl, aminek gondoltad.
Brin barna arca kigyńlt a haragtÓI. — Mâr nem kćtelkedem,
Alianon. De te se kćtelkedj abban, hogy soha, de soha nem
hasznâlom ôlćsre a Kivânsâgdalt! Soha!
A druida nem forditotta el a pillantâsźt, de a kemĆny arc
mintha megenyhfilt volna egy kicsit. — Akkor sem, ha az ćle-
tedet menthemćd meg vele? Vagy mondjuk a felfôldi ĆletĆt?
Akkor sem?
Brin nem sătÔtte Ie a szemĆt. — Soha!
63
SHANNARA
A druida rnćg egy percig nćzte, mintha azt mćrnć fôl,
mennyire komoly ez a fogadalom, majd hirtelen sarkon for-
dult, ćs a vôlgyteknó pereme felć indult.
— Eleget lâttâl, Brin. Folytamunk kell utunkat. Gondol-
kozz el azon, amit tanultâl.
A fekete alak eltfint a bozótban. Brin moccanni se birt.
Csak most vetre ćszre, hogy reszket a keze. Az a fa! Ahogy
ôsszetôrt, szćtszakadt...
— Brin! — A felfóldi megragadta a lâny vâllźt, aki felszisz-
szent az ćrintćsre. — Nem mehetănk vele tovâbb! Ugyanógy
jâtszik veliink, mint a tôbbiekkel! Hagyd itt az ostoba kălde-
tćsćvel egyiitt, es gyere vissza velem a Vôlgybe!
Brin mereven bârnult râ egy percig, aztân megrâzta a fejćt.
— Nem. Sziiksćg volt râ, hogy lâssam ezt.
— Sziiksćgtelen volt, a macska rńgja megl — A kćt nagy kćz
elengedte Brin vźllât, ćs megragadta Leah kardjźnak mar-
kolatgombjât. — Ha mćg egyszer ilyet mńvel, nem gondol-
kozom kćtszer...
—Ne, Rone! — Brin megfogta a fiatalember kezćt. Mâr le-
higgadt. — Nem azćrt tette, amit tett, hogy ijesztgessen, ha-
nem hogy tanitson, ćs azćrt igy tette, mert kćnytelen volt
siemi. Kiolvastam a szemćból. Te nem lâttad?
— Nem lâttam ćn semmit — râzta meg a fejćt Rone. — Es
mićrt kćnytelen sietni?
— Mert valami baj van — pillantott a lâny az eltónt Allanon
utźn. — Nagy baj.
Ismćt eszćbe jutott a fa pusztulâsa, Allanon figyelmezte-
tćse ćs a fogadalma. Soha! Hâtranćzett Rone-ra.
— Szerinted kćpes lennćk arra hasznâlni a Kivânsźgdalt,
hogy ôljek? — kćrdezte halkan.
A felfôldi egyetlen mâsodpercig habozott. — Nem.
Mćg akkor se, gondolta Brin, ha az 'Ietedet mentenćm
meg vele? Ës ha nem egy fa fenyegeme, hanem egy ember?
Azt is elpusztitanâm, hogy megmentselek? Ó, Rone, mi Ien-
ne, ha ember lenne?
— Mćg mindig velem akarsz jônni? — kćrdezte.
64
A KtVÂNSÂGDAL
Rone a leghetykćbb mosolyât villantotta rź. — Addig, amig
kćzre nem keritjiik azt a nyavalyźs kônyvet, ćs miszlikbe
nem tćpjtik!
E16rehajoIt, csókot Iehelt a Iźny szâjźra. Brin źtôlelte a
nyakât, ćs hozzźsimult.
— Nem lesz semmi baj — mondta Rone.
— Tudom — felelte Brin.
De mâr nem volt biztos benne.
SHANNARA
AIR OHMSFORD arra ćbredt, hogy keze-lâba óssze van
kôtówe, ćs mćg ki is pânyvźztâk egy fatôrzshôz. Nem a
vadâszlakban volt, hanem egy tisztźson, sńró fenyók źrnyć-
kâban, amelyek fenyeget6en magasodtak fóIÔtte, mintha a
flń órzćsćre nóttek volna ide. Kćtôlnyire apró tăz pislźkolt a
nema fâk sôtćt harangja alatt. Ëjszaka borult a fôldre.
— Felćbredtănk, fiń? — kćrdezte a sÔtĆtbÓI az ismer6s, Iec-
kćztetó hang.
A vôlgylakó kelletleniil elforditotta a fejćt ćs kórtlnćzett.
Mozduladan, zômók alak guggolt a fćnykôr szćlćn. Jair felel-
ni akart, es akkor jôtt rź, hogy nemcsak megkótôztćk, de a
szâjât is betómtćk.
— Ia, igen, bocs — mondta a hang. — Sajnos, fôl kellett pec-
kelnem a szâdat. Azt mćgse engedhettem meg, ugyebâr,
hogy mâsodszor is kipróbâld rajtam a mâgiâdat. Van fogal-
mad rÓla, mennyi id6mbe telt kikecmeregni abból a lâdâ-
ból ?
Jair megroskadt. A gnóm a fogadóból! Hât ez kóvette ót,
ez ćrte utol Rone vadâszkunyhójźban, ez ătÔtte Ie hâtul-
ról.
Osszerândult az emlćktól. A halântćka mćg mindig liik-
tetett.
— Ugyes trăkk az a kigyós — gócôgôtt a gnóm. Felâllt, be-
jôtt a fćnybe, aztân leiilt, pâr lćpćsre a foglyâtól, ćs maga alâ
szedte a lâbait. Fărkćszón mćregette Jairt keskeny zóld sze-
mćvel. — Artalmatlannak vćltelek, flń, nem gondoltam, hogy
affćle druida-bocs volnźl. tgy kell nekem, hm? Azt hittem,
ógy megijedsz, hogy ott helyben kitâlalsz mindent, amit
tudni akarok, mindent, csak hogy szabadulj tÓIem. Mire te?
66
A KÎVANSĂGDAL
Kigyót a karomra, r6fryi fustćlyt a kobakomra, ezt kaptam
tóled. Tiszta szerencse, hogy ćlek!
Fćlrehajtotta szógletes, sârga arcât. — Ami persze a te hi-
bâd. — Intóen fôlemelte vastag mutatóujjât. — Vćgezned kel-
Iert volna velem. De nem ezt csinâltad, igy tehât adtźl mćg
egy esćlyt. Gondolom, nem is tehettćl mźst, lćvćn hogy
vólgylakó vagy. Mindegy, amint kiszabadultam abból a lâ-
dâból, jóttem tstÔIIĆst utânad, mint róka a nyńl utân. Ami
elćg baj neked, mert azok utân, amiket miiveltćl velem, nem
engedhettem, hogy elillanj, Olyan nincs a sifonćrban! Azok
a szamarak hagytźk magukat fakćpnćl hagyni, de 'n aztân
nem! Hârom napig kôvettem a nyomodat! A folyónâl majd-
nem elcsiptelek, de addigra âtmentćl, ćs ćjszaka nem tud-
tam fólvenni a csapâdat. Vârnom kellett. No de mćgiscsak
elkaptalak, amikor a kunyhóban hńztad a lóbórt!
Vidâman kacarźszott, mig Jair elvôrôsôdôtt mćrgćben. —
Ej no, ne haragudj râm, ćn csak a dolgomat vćgeztem. Mel-
Iesleg a reputâcióm forgott kockăn. Hăsz Ćve senki se jâr tńl
az eszemen, erre jôn egy ilyen incifinci fit. Nem ĆItem volna
tńl. Hât igen, ógy fóbe kellett kólintsalak, hogy elâjulj. Mint
măr mondtam, nem kockâztathattam a mâgiât.
Felâllt, kózelebb jôtt nćhâny Ićpćssel. Durva arca râncok-
ba szaladt a kivźncsisźgtól. — Mâgia volt, igaz? Honnan ta-
nultad? A hang teszi, igaz? A hanggal hivod a kigyókat. Jó
triikk! Rendesen râm hoztad a szivbajt, pedig azt hittem,
nem sok minden maradt, ami engem meg tud ijeszteni. —
Egy pillanatra elhallgatott. — Kivćve calân a jârkâlókat.
Fćlelem villant Jair szemćben a Mordrćmek emiitĆsĆre. A
gnóm is Iźtta, 's bó}intott. — Azok aztźn tćnyleg fćle]mete-
sek. Talpig bakacsinban! Feketćk, mint az ćjfćl! Nagyon
nem akarnâm, hogy râm vadâsszanak! Nem is ćrtem, hogy
sikerălt kicselezned azt ott a hâzban...
Elharapta a szót, ćs elórehajolt. — Ëhes vagy, fió? — Jair
bólintott. A gnóm tôprengve nćzte egy pillanatig, aztân fel-
źllt. — Tudod mit? Kiveszem a szâdból a pecket, es meg-
etetlek, ha megigćred, hogy nem [izól rajtam varâzst. Nem
mintha nagy hasznźt vennćd igy kipânyvâzva, hacsak a
67
SHANNARA
kigyóid nem kćpesek âtrâgni a kôtelet. Megetetlek, ćs be-
szćlgethetănk egy kicsit. A tóbbiek csak reggelre ćrnek ide.
Mit szólsz hozzź?
Jair gondolkozott egy kicsit, aztân bólintott. Farkasćhes
volt.
—Akkor megegyezttnk. — A gnóm odajôtt, kihózta a fit
szâjâból a pecket, Ćs kemĆnyen megmarkolta Jair âllât. —
Most pedig add szavad. Halljam. Semmi mâgia.
— Semmi mâgia — ismćtelte Jair, ćs felszisszent.
— Helyes. Helyes. — A gnÓm elengedte. — CJgy nëzem, te
az a fajta vagy, aki âllja a szavât. — Leakasztott az ôvćról egy
kemćny bórtômlót, kidugaszolta, a vólgylakó szâjâhoz
emelte. — Igyâl. Na, kortyolj csak bele!
Jair kortyolt az ismeretlen folyadćkból. Sôr volt, erós ćs
keseró, perzselte kitikkadt szźjźt. Kôhôgve hózódott vissza.
A gnóm bedugaszolta a tômlót, az ôvćre akasztotła, aztân
leiilt a sarkźra ćs vigyorgott.
— Settengónek hivnak.
— Engem meg Jair Ohmsfordnak. — A fiÓ rnĆg mindig nyel-
dekelni próbâlt. — De gondolom, ezt ógyis tudtad.
Settengó bólintott. — Tudtam. CJgy lźtom, sok mindent
mâst kellett volna mćg tudnom. Jócskân megfuttattâl.
Jair elkomorodott. — Hogy sikeriilt utolćrned? Nem hit-
tem, hogy bârki is kćpes lesz rź.
— Hô! — horkantott a gnóm. — Bârki nem is Ćrhetett volna
utol. Csakhogy ćn nem vagyok bârki.
— Hogyhogy?
— tgy, hogy 'n nyomkeresó vagyok, fió! — nevetett a
gnóm. — Azzal foglalkozom. Az a helyzet, hogy kóriilbeliil ćn
vagyok a Iegjobb minden ćló lćlek kôzôtt. Azćrt is vettek be
a tóbbiek. Azćrt vagyok itt. Nyomoztam.
— Utânam? — hăledezett Jair.
— Nem, nem utânad, a druida utźn! Akit Allanonnak hiv-
nak. Utâna nyomoztam. Te eppen csak rosszkor keresztezted
az utamat.
68
A KiVÂNSĂGDAL
A vólgylakó arcźra kiiilt az âlmćlkodźs. Ez a gnóm nyom-
keres6? Nem csoda, ha nem tudta Ierźzni, holott mindenki
mâst sikertlt volna. De hogy Allanon utân kutasson. ..?
Setteng6 megcsóvâlta a fejćt, 's feltâpźszkodott. — Nćz-
zed, ezt elmagyarźzom kćsóbb, de most harapjunk valamit.
Kćt mćrfóldet kellett cipeljelek abból a vadźszkunyhóból, es
Iehet, hogy kicsinek lâtszol, de megvan a sńlyod. Alaposan
megjôtt az ćtvźgyam, mikôzben pihentćl. Na, most ălj meg
szćpen, hadd teszek fôl valamit fóni.
Elhozott egy hâtizsâkot a tisztâs tólsó oldalźról, fózóedć-
nyeket vett ki be161e, ćs nćhâny perc mólva mâr rotyogott is
a tńzôn a gulyâs. Az ćtel illata addig utazott az ćjszakai le-
vegóben, amig megćrintette Jair orrât. A fiÓ szâjźban ôssze-
futott a nyâl. tgy dÔntÓtt, hogy ez tôbb mint farkasćhsćg.
Nem evett egy tisztessćgeset, amióta eljôtt a fogadóból. Kó-
Iónben is meg kell óriznie az erejćt, ha meg akar szôkni ettÓl
a fickótól, mźrpedig az elsó adandó alkalomrnal ezt akarja
tenni.
Amikor elkćszilt a gulyâs, Settengó odahozta a megkó-
tôzôtt fińhoz, ćs megetette. Pompâs ize volt, az utolsó falatig
elpusztitottâk. Sajtot ettek hozzâ 's egy kenyćr gyiirkëjćt.
Settengó sôrt ivott râ, de Jairnak vizet adott.
— Nem rossz dolog a bogrźcshós, ha a vćlemënyemet kĆr-
ded — jegyezte meg a gnóm, mikôzben a tiiz mellett gór-
nyedve tisztńra strolta az edćnyt. — Tanultam pâr hasznos
dolgot az ćvek sorân.
— Rćgóta vagy nyomkeresó? — kćrdezte Jair kivâncsian.
— Majdnem egćsz ćletemben azt csinâltam. Veledkoró vol-
ram, mikor tanulni kezdtem. —Vćgzett az edćnyekkel, felâllt,
odajótt a fińhoz. —Te mit tudsz a szakmźról?
Jair rôviden beszźmolt a fogadóban lâbadozó vćnsćgról,
beszëIgetćseikr61, ćs a nyomkeresó jâtćkokról, amelyekkei
szórakoztak. Settengó nćmân hallgatta, durva sârga arcźn
lâtszott az ćrdek16dćs. Amikor Jair befejezte, a gnóm hât-
radólt, ćs rćvetegen bźmult maga elë ćles szemćvel.
— bn voltam ilyen valamikor rćg. Mâsra se tudtam gondol-
ni, mint hogy nyomkeresó Iegyek. Vćgiil el is szôktem hazul-
69
SHANNARA
ról eggyel, egy ôreg hatârvidćkivel. Fiatalabb voltam, mint
te. Eljôttem hazulról, źtrnentem Keletfôldról Callahornba,
Ëszakfôldig meg se źlltam. Tôbb mint tizenôt ćvig. Bejârtam
az ôsszes fôldet. Keletfôldi gnóm Ićtemre. Fura, de ćpp
ezćrt vagyok olyan hazźtlan-fćle. A gnómok nem igazân biz-
nak bennem, mert tăl sokźig elvoltam, tăl sok mindent lăt-
tam ahhoz, hogy pont Olyan Iehessek, mint Ók. Egy gnÓm,
aki nem gnóm. Tôbbet tanultam, mint ók valaha is fognak,
mert ki se dugjâk az orrukat a keletfôldi erdókból. Ók is tud-
jâk. Ëpp csak megtórnek. Bâr tisztelnek, mert ebben a mes-
tersćgben ćn vagyok a Iegjobb.
Szńrósan nćzett Jairra. Azćrt is vagyok itt, mert ćn va-
gyok a legjobb. Allanon druida — a fickó, akit te, mint em-
lćkszel, nem ismersz — eljôtt a ravenshorni Sziirkevćgbe,
megpróbźlt lejutni a Maelmordba. Csakhogy abba a gô-
dôrbe nem mehet Ie semmi, Iegyen az devla vagy druida. A
Rćmek megtudtâk, hogy ott van, ćs a nyomâba eredtek. Egy
jârkâló, egy szakasz gnóm vadâsz, ćs jómagam. Kôvettiik a
faludig, aztân vârtunk, hogy mutatkozzćk valaki. Mert vala-
kinek muszźj mutatkoznia, mćg akkor is, ha a druida mâr
nyilvânvalóan elszelelt. Erre ki mâs jôn, mint te?
Jair agya lâzas gyorsasźggal jârt. Mennyit tud Setteng6?
Tudja-e, mićrt jótt Allanon Ârnyasvólgybe? Tud-e a... ? Hir-
telen eszćbe jutottak a Tiindćrkôvek, amelyeket az ujjasa ală
gyômószôlt, mikor elmenekiilt a VôIgybÓI. Nâla vannak
mćg?Vagy Settengó megtalâlta óket? Ó, a nyavalyâba!
Egyfolytâban a gnóm szemćbe nćzve óvatosan mocorgott
egy kicsit, hâtha ćrzi a Kôvek nyomâsźt. Remćnytelen volt.
A kôtelek Olyan feszesre hńztâk a ruhâjât, hogy nem ălla-
pithatta meg bizonyosan, nâla van-e rnëg a sziityó. Oda-
nćzni nem mert, egy pillanatra sem.
— Vâg a kôtĆI? — kërdezte hirtelen SettengÓ.
A fit megrâzta a fejćt. — Csak megpróbâltam kćnyelme-
sebben elhelyezkedni. — Kćnyszeritette magźt, hogy hâtra-
dÓIjôn Ćs Iazitson, majd visszatćrt az elÓzÓ tĆmâhoz. — Mi-
nek vetted a fâradsâgot, hogy utânam gyere, mikor Allanont
kellett volna megkeresned?
70
A KtVANSAGDAL
Settengó fćlrehajtotta a fejćt. — A druidât azćrt nyomoz-
tam, hogy kiderśtsem, hovâ tart. Ezt elvćgeztem. A faludba
ment, a csalâdodhoz. Utâna visszatćrt Kelerfôldre, nem
igaz? Ă, nem kell vâlaszolnod. Lzgalâbbis nem nekem, ha-
nem majd azoknak, akik velem jóttek — ha majd idećrnek
reggelre. Kissć lassabban jônnek, de bizonyosan. Ott kellett
hagynom Óket, hogy Ieftlelhesselek. Allanon IŹtogatâsârÓI
akarnânak tudni valamit. Tudni akarjâk, miĆrt jótt. Es bal-
szerencsćdre mćg ezen fôliil is tudni akarnak valamit.
Sokatmondóan szńrós pillantăst vetett a fióra. A vôlgylakó
mćlyet lćlegzett. — A mâgiâról? — sógta.
— Okos gyerek — mosolygott Settengó hidegen.
— Ës ha nem akarom elmondani?
— Az nagy szamźrsâg lenne felelte a gnóm halkan.
Szótlanul meredtek egymźsra. —A Rćm elmondatja velem,
ugye? — kćrdezte vćgăl a fiń.
—Te ne a Rćmmel tôródj — horkantott Settengó. — A Rćm
elment ćszaknak, a druida utân.Te a sedttel tôródj.
A vôlgylakó megrźzta a fejćt. — Sedttel? Mi az, hogy sedt?
— A sedt, az a gnóm tôrzsf6nôk — ebben az esetben Spilk.
Elćg ocsmonda frźter. Nem olyan, mint 'n. Tósgyókeres ke-
Ietfôldi gnóm. Semmi neki źtvâgni a torkodat. Vele tôródj,
es bôlcsen teszed, ha vâlaszolsz a kćrdćseire. —Vâllat vont. —
Mellesleg, ha elmondtad Spilknek, amit hallani akar, rĆ-
szemról, amennyire tudok, raita leszek, hogy eleresszen. Vć-
găl is, nem a vólgybeli nćppel harcolunk, hanem a tôrpćk-
kel. Nem akarlak kiâbrźnditani, de nem vagy te olyan fon-
tos. A mâgiâd, az az ćrdekes. Ën azt hiszem, ha vâlaszolsz
engedelmesen a kćrdćsekre, egyhamar szćlnek eresztenek.
Jair gyanakodva sanditott rź. — Nem hiszek neked!
Settengó hâtrahńzódott. — Nem-e? Nohât akkor parolâmat
adom râ. Van az 'n szavam olyan jó, mint a tied. — Felvonta
bozontos szemôldôkćt. — Nekem ugyanannyit jelent, mint
neked a magadć. Szóval fogadd csak el.
Jair egy darabig hallgatott. Furcsa módon ógy vćlte, hogy
Sectengó nem hazudik. Ha azt igćrte, hogy megpróbźlja ki-
eszkózôlni az ó szabadon bocsźtâsât, akkor azt is fogja tenni.
71
SHANNARA
Ha a gnóm azt gondolja, hogy elengedik, ha felel a kćrdć-
sekre, akkor az valószin(ileg ńgy is lesz. Elfintorodott. Măs-
rćszt viszont mićrt bizna meg egy gnómban?
— Nem tudom — motyogta.
— Nem tudod? — Settengó remćnytelenăl csóvźlta a fejćt. —
Azt hiszed, van vźlasztźsod, fit? Nem vâlaszolsz, Spilk
munkźba vesz. Tovźbbra sem vâlaszolsz, âtad a jârkâlóknak.
Mit gondolsz, mi tôrtćnik veled akkor?
Jairnak mćg a csontja veleje is megfagyott. Nem akart arra
gondolni, mi tôrtćnik.
— Okosnak gondoltalak — folytatta a gnóm, fintor-formźba
rendezve sârga arcânak redóit. — Az okos volt, ahogy elpâ-
rologtźl a tôbbiek elól — meg a jârkźló elól is. Szóval maradj
is ilyen okos. Mit szâmśt most mâr, mit mondsz, ćs kinek?
Mit szămit, ha elmondod a sedmek, mićrt lătogatott meg a
druida? Az mâr ógyis elment, es nemigen ćrik utol Kelet-
fôldnek ebben a zugźban. Kălónben is, mi fontosat mon-
dana neked egy druida? A mâgia, no jÓ, azt tudni akarjâk
majd, hogy kitól tanultad. Netân a druidâtól? mâstól?
—Vârt egy percig, de Jair meg se mukkant. — No szóval, any-
nyit mondj csak, hogy tanultad, es hogyan hasznâlod. Elćg
egyszerii, ćs kălônben is, mi az neked. Semmi móka, csak
mondjad az igazat. Megteszed, ćs nincs is tôbb dolguk ve-
Ied.
Ismćt vźrt, hogy Jair vźlaszoljon, ćs a vólgylakó ismćt hall-
gatott. SettengÓ vâllat vont.
—Na szóval, gondolkozz róla. — Felźllt, nyójtózkodott,
odament Jairhoz, ćs nyâjas mosollyal betômte a fit szâjźt. —
Bocs, hogy igy kell hâlnod, de veled nem lehet reszkirozni.
Bósćgesen bebizonyitottad.
Tovâbbra is mosolyogva elhozott egy pokrócot a tisztâs
tólsó szćlćról, râteritette Jairra, bebugyolâlta a fiilt, gondo-
san betômkôdve a csiicskôket a kôtćl ală. Aztźn a tăzhôz
ment ćs szćtrugdosta a parazsat. Jair kóvette pillantâsâval a
kôpcôs alakot a zsarât gyônge izzâsâban, amig Settengót el
nem nyelte a sÔtĆtsĆg.
72
A KtVANSÂGDAL
Ó, jaj, igy Iefokozni engem, hogy vólgylakókra vadâsz-
szak —, motyogta a gnóm. — Ezt a tćkozlăst! MĆg csak nem
is tôrpe! Legalâbb egy tôrpćt adnânak! Vagy a druidźt is-
mćt. Pah! A druida visszament segiteni a tórpćknek, ćn meg
itt strâzsźlom ezt a fińt. .
Motyogott meg egy darabig, de azt alig Iehetett ćrteni,
majd vćgkćpp elhallgatott.
Jair Ohmsford egyedăl gunnyasztott a sôtćtsćgben, 4s
azon tôprengett, mit fog tenni, ha eljón a reggel.
ROSSZULALUDT, mert a kôtelek vâgtâk elgćmberedett tes-
tćt, ćs nem hagyta nyugodni a lidćrces gondolat, hogy mi
vâr râ? A jôvó, akârhonnan nćzte, nagyon feketćnek dint. A
barâtaitól nem szâmithat segitsćgre; nem is tudjźk, hogy itt
van. Sziilei, Brin, Rone, Allanon, mind azt gondoljâk, hogy
otthon cstcsăl az ârnyasvôlgyi fogadó biztonsźgâban. A rab-
tartóitól sem remćlhet tńlzott nyâjaskodâst. Settengó bi-
zonykodâsa ellenĆre sem vârta, hogy elengedjćk, akârhâny
kćrdćsre fog is vâlaszolni. De hogyan is felelheme arra, amit
a mâgiâról kćrdeznek? Settengó lâmi valóan azt gondolja,
hogy tanulta a varăzslâst. Mihelyt a gnómok megtudjâk,
hogy nem tanulta, hanem igy sziiletett, azonnal tôbbet akar-
nak tudni. Akkor pedig Keletfóldre viszik, a Mordrćmek-
hez. ..
fgy telt az ćjszaka. Nćha elbólintott — sohasem hosszabb
idóre —s amikor a fâradtsâg felălkerekedett a kćnyelmetlen-
sëgen 's a szorongâson. Vćgi.il hajnal felć mćgis gyózôtt a ki-
merăltsćg, ćs Jair elaludt.
Mćg nem is pirkadt, amikor Setteng6 gorombân felrâzta.
— Ëbresztó — parancsolta. — Megiôttek a tôbbiek.
Jair pillâi felpattantak. Belehunyorgott a pitymallatba,
amely sztrkćbe burkolta a felfóldi erdót. Mćg a pokrócon {t
is ćrezte a nyirkos hideget. Apró szemó 6szi pâra tapadt a
fenyók tôrzsćre. Halâlos csend volt, az erdó mćg aludt. Set-
tengó fólćje hajolt, eloldozta a fźtól. Rajta kivăl nem lehetett
mâs gnómot lâtni.
73
SHANNARA
— Hol vannak? — kćrdezte Jair, miutźn kikeriilt a szâjâból a
pecek.
— Kôzel. Ótvenôlnyire a lejtón. Settengó megmarkolta a
vôlgylakó ujjasât, 's fôlrântotta. — Most aztźn semmi móka!
Tartsd meg magadnak a mâgiźdat. Eloldoztalak a fâtól,
hogy legalźbb rćszben ógy nćzhess ki, mint egy ember, de
visszakôtlek, ha truccolsz velem! Vllâgos?
Jair gyorsan bólintott. Keze-lâba mćg mindig ôssze volt
kôtôzve, 's annyira elgćmberedett, hogy alig birt âllni. A fe-
nyónek tźmaszkodott, megmacskâsodott izmai fźjtak. Ha si-
keriilne is kiszabadulnia, igy nem juthat messzire. Fâradt-
sâgtól es rćmiilettól kôdós aggyal vârta, hogy visszatćrjen az
ereje. Vźlaszolj a kćrdćsekre, tanâcsolta Settengó. Ne lćgy
szamâr. De miket felelhet? Milyen vâlaszokat fogadnak el?
A homźlyból vâratlanul źrnyalakok rajzolódtak ki, ame-
lyek nehćzkesen trappoltak a fâk kózôtt. Kettó, hârom, hat,
nyolc, szâmolta Jair a kôdból kilćpó, posztókôpenyes, tagba-
szakadt gnómokat. Durva, sârga arcok sejlettek a mćlyen
behózott csuklyźk alól, vaskos kezek markoltâk a lândzsźkat
ćs fustćlyokat. Nćmân sorjźztak be a tisztâsra, âm szńrós
szemtk rógtón megtalâlta a fogoly vólgylakót, ćs a tekinte-
tăk nem volt barâtsâgos.
— Ó az?
Az elen źlló beszśló dagadó izmń, hordómelli.i, markos
alak volt. Fustćlya boldogabbik vćgćt az erdei fóldnek tâ-
masztotta, lassan forgatta sebhelyes, biitykôs ujjaival.
- Na,
Futó pillantźst vetett Settengóre, aki bólintott. A gnóm te-
kintete visszatćrt Jairhoz. Lassan leengedte a fejĆr61 a csuk-
lyźt. Szćles, durva, gôcsórtós arca volt. Kónyôrtelen egy-
kedvńsćggel figyelte a vólgylakót.
— Mi a neved? — kĆrdezte halkan.
— Jair Ohmsford — sietett felelni a fit.
— Mit csinâlt a druida a hâzadban?
Jair tĆtovŹzott, nem tudta, mit mondjon. A gnÓm szeme
gonoszul megvillant. Hirtelen meglenditette a bunkójât, es
kittótte a vólgylakó alól a lźbât. Jair nagyot esett, levegó
74
A KtVÂNSÂGDAL
utân kapkodott. A gnóm nćmźn {Ilt fôlôtte, aztân megra-
gadta az ujjasât, ćs fôlrźntotta.
— Mit csinźlt a druida a hâzadban?
Jair nyeldesve erólkôdôtt, hogy ne mutassa a fćlelmćt. —
Apźmat kereste — hazudta.
— Mićrt?
— Apâm a Tindćrkôvek gazdâja. Allanon a kôveket akarja
fegyverkćnt hasznâlni a Mordrëmek ellen.
Vćgećrhetetlen csônd tâmadt. Jair Iëlegezni se mert. Ha
Settengó megtalźlta a Kóveket az ujjasa alatt, mâris Ieleple-
z6dôtt a hazugsâga, ćs neki akkor vćge. Vźrt, mereven nćzte
a tôrzsfót.
— Hol van most a druida ćs az apâd? — kćrdezte az vćgtl.
Jair kiengedte magâból a szuszt. — Keletre mentek. — Tć-
tovâzott, majd hozzźtette: — Anyâm ćs a nóvćrem a Vólgytól
dćlre es6 falvakat lâtogatjźk. Nekem a fogadóban kellett vâr-
nom a visszatćrćsiikre.
A gnóm rôffentett, amit akârhogy lehetett ćrteni. Meg kell
vćdenem óket!, gondolta Jair. Spilk vizslató szemmel nćzte,
a flă âllta a pillantźsât. Nem mondhatod, hogy hazudok!
Nem mondhatod!
A biitykôs mutatóujj fólemelkedett. —Te varâzsolsz?
— bn... — A vôlgylakó a sôtćt arcokra sanditott.
A fustćly fôlemelkedett, a gyors, kemćny ătćs a tćrdćn ta-
lâlta Jairt, aki tira elterălt. A Ulóm hidegen mosolygott, ćs
talpra rântotta a fiót.
— Vâlaszolj ! Varâzsolsz?
Jair szótlanul bólintott, megnćmitotta a fâjdalom. Alig birt
ăllni a lăbân.
— Mutasd meg — parancsolta a gnóm.
— Spilk — szólalt meg Setteng6 halkan a hirtelen csôndben.
— Nem akarnâd meggondolni?
A tôrzsfónôk vćgigmćrte, aztân visszafordult a fióhoz.
— Mutasd meg!
Jair tĆtOVŹZOtt. A fustćly fôlemelkedett. A vôlgylakó, noha
most szâmitott rź, mćgsem volt elćg gyors, hogy elkeriilje az
ttćst, amely arcon talâlta. Koponyâjâban fâjdalom robbant,
75
SHANNARA
szeme teleszaladt kônnyekkel. Tćrdre esett, âm Spilk vaskos
keze megmarkolta az ujjasât, ćs megint talpra rântotta.
— Mutasd meg! — parancsolta.
Ekkor a harag hullâma zădult le Jairra — olyan iszonyó ha-
rag, hogy valósâggal perzselt. Meg sem gondolta, mit mă-
vel. Fojtott kiźltźs szakadt fel a torkźn, majd vâratlanul ât-
csapott fćlelmetes sziszegćsbe. Óriâsi, szărke pÓkok leptćk
el Spilket. A gnóm tórzsfónôk rćmfilt rikâcsolâssal hâtrâlt,
kćtsćgbeesetten csapkodta magâról a szórós pókokat.
Gnómjai elhânytak lândzsźt-fustćlyt a nagy igyekezetben,
hogy szabaduljanak sajźt pókjaiktól. A sedt a fôldôn fetreng-
ve próbâlta Iedôrgôlni magârÓI a konokul kapaszkodó rĆm-
sĆgeket, mikózben teleorditotta a hajnali erdÓt.
Jair mćg egy percig ćnekelt, aztźn abbahagyta. Ha nincs
ôsszekôtve keze-lźba, vagy ha nem Olyan kâba mćg mindig
a sedt iitćseitól, kihasznâlja a Kivânsźgdal keltette zńrza-
vart, es megpróbźl elszôkni. Am Settengó gondoskodott
rÓIa, hogy ne futhasson. Ahogy kihÓIt a dăhe, 6 is elhallga-
tott.
Spilk fetrengett, ćs csapkodta magât meg nćhâny mâsod-
percig, mire ćszbe kapott, hogy eltóntek róla a pókok. Akkor
lassan fôltërdelt, hôrôgve zihâlt. Horpadt źbrâzata kôrbefor-
dult, tekintete râtalźlt a fióra. Vonitva fôlpattant, elórelókte
bătykós kezćt, ćs a vólgylakónak rontott. A megkôtôzôtt Jair
hâtratântorodott, elesett. A gnÓm râvetette magât, ôkle jŹrt,
akźr a csćphadaró. Tucatjźval zódultak az utćsek Jairra, aki
egyszerre Ćrezte mindet. Beszippantotta a fźjdalom ôrvĆnye.
Aztân minden elfeketedett.
CSAK PERCEK MOINA tert magâhoz. Settengó tćrdelt mel-
Iette, Ćs hideg vizbe mârtott ronggyal mosogatta az arcât.
Jair ôsszerźndult, n•łert csipte a viz.
—Tôbb a kurâzsid, rnint az eszed, fit — morrnolta a gnóm.
— Megvagy?
Jair bólintott, ćs nyólt volna, hogy megtapogassa az arcât.
Settengó fćlreătótte a kezćt.
76
A KiVÂNSÂGDAL
— Hagyd csak. — Pacsmagolt mćg egy darabig, aztân hal-
vâny vigyorra hózódott kemćny szźja. — Fćlholtra ijeszterted
az ôreg Spilket, de fćlholtra âm!
Jair elnćzett a gnóm mellett a tisztźs mâsik v'gćbe, ahol az
6rjârat gubbasztott, ćberen Iesve óket. Spilk arrćbb hńzó-
dott embereitól, ćs az arca fekete volt a haragtól.
— I.jgy kellett leszedjem rólad — folytatta Settengó. — Mâs-
kćpp megól. Szćtveri a fejedet.
— Ó mondta, hogy mutassam meg neki a mâgiźt — mo-
tyogta Jair, szârazakat nyelve. — Ugyhogy megmutattam.
Ez az okoskodâs tetszhetett a gnómnak, mert megenge-
dett magânak egy ńjabb fćlszźjń vigyort, gondosan elfordul-
va, hogy a sedt ne lâssa. Aztân âtfogta Jair vźllât, 's felóltette
a fiót. Tóltôtt egy kevćs sórt a derekân viselt tómlóból, 's a
vôlgylakónak nyńjtotta. Jair Ienyelte a tăzes italt, amely
megkóhógtette.
- Jobb?
— Jobb — hagyta râ Jair.
— Akkor figyelj. — Settengó arcâról eltónt a mosoly. Ismćt
be kell tômnóm a szźdat. Nekem kell gondjaimba vennem
tĆged, mert a tôbbiek râd se akarnak nĆzni. Tehât pźnyva Ćs
szâjpecek, kivćve, mikor esziink. tgyhogy jól viselkedj.
Hosszt ttra megyi.ink.
— Hovâ? — kćrdezte leplezetlen rćmtlettel a flń.
— Keletre. Az Anarba. A Mordrćmekhez visznek. Spilk
dÔntÔtt igy. Azt akarja, hogy lźssâk a mźgiâdat. — Komoran
csÓvŹIta a fejĆt. — Sajnźlom, de semmit sem tehetănk, azok
utân, amit măveltćl.
Mielótt Jair szólhatott volna, Settengó betómte a szźjźt.
Majd meglazitotta a vólgylakó bokâjân a gńzst, ćs fôlâllitot-
ta a fiót. Elóvett egy hosszń kôtelet, az egyik vćgćt Jair ôvćre
hurkolta, a mźsikat a sajâtjâra.
— Spilk! — kiźltott a tórzsfónek.
A sedt nćmźn megfordult, ćs elindult az erdóben. Az ór-
jărat kôvette.
— Sajnâlom, fiť — ismćtelte Settengó.
Egyiitt Ićptek ki a tisztâsról a reggeli kôdbe.
77
SHANNARA
VII
GNÓMOK egćsz nap gyalogoltak ćszak felć a Leah
nyugati hatârźt szegćlyezó, erdós dombvidćken. Be-
hózódtak a fźk vćdelmćbe, keriiltćk a Felfôld kônnyebben
jârhatÓ, tekervćnyes ńtjait, Ćs cćltudatosan tórtettek elÓre.
Hosszó, kimeritó menet volt ez Jairnak, amelyet meg jobban
megnehezitett, hogy kôtelćkei minden Ićpćsnćl a hńsâba
vâgtak. Lehet, hogy a gnómok ćszrevettćk a kinjait, de nem
enyhitettek rajtuk, mint ahogy az sem ćrdekelte óket, meny-
nyire megviseli a foglyot a tempó, amelyet diktźlnak. A ke-
Ietfôldi hatârhźborók cserzett veterânjai voltak, megszoktźk
az eróltetett menetet a Iegcudarabb terepeken ćs a Ieghâtrâ-
nyosabb kórtlmćnyek kÔzÔtt, akâr napokon źt. A szivós Jair
puhâny volt ezekhez az emberekhez kćpest.
Estćre, amikor megćrkeztek a Szivźrvâny-tó partjźra Ćs le-
ereszkedtek, hogy tźbort ăssenek egy rejtett horhosban, Jair
mâr alig birt jârni. Ismćt fźhoz kôtôzótten bekapta gyors va-
csorâjât, lenyelt nĆhŹny korty sôrt, ćs mâr aludt is.
A kóvetkezó nap sem hozott vźltozâst. A gnómok pitymal-
Iatkor keltek, 's kelet feľ indultak a tó partjźn, az ćszaki fel-
fôldeket kikerólve igyekeztek a Feketetôlgy-erdó menedćkć-
be. Aznap hźromszor âlltak meg pihenni, egyszer dćlelótt,
egyszer dćlben, utoljâra dćlutân. Egyćbkćnt szakadatlanul
gyalogoltak, ćs Jair gyalogolt veliik, fâjó testtel, felhólyago-
sodott, vćresre tôrt lźbbal. Minden kemćnysćgćt ôssze kel-
letr szednie, de nem akarta megszerezni azt az ôrômet a
gnómoknak, hogy bâr egy pillanatra is elgyengălni lăssâk.
Az elszźntsâg megiljitotta az erejćt, ćs 6 tartotta a IĆpĆst.
Mikózben a gnómok vćgighurcoltâk a Felfóldôn, a vólgy-
lakó egyfolytźban a szôkćsen tôprenget. Az meg se fordult a
fejćben, hogy ne szôkjôn meg; csak az volt a kćrdćs, mikor.
78
A KŻVÂNSÂGDAL
Mâr azt is tudta, hogyan csinâlja. Ez a rćsze volt a kônnyó.
Lăthatatlannâ teszi magât. Erre nem szâmitanak, nem,
amig azt hiszik, hogy varâzsereje kigyók ćs pókok teremtć-
sćre korlâtozódik. Nem tudjâk, hogy mâsra is kćpes. Elóbb-
utóbb lesz râ alkalom. Csak annyi idóre szabadulhasson ki,
hogy mćg egyszer alkalmazhassa a mâgiât! Bizonyos volt
benne, hogy csupân egyetlen percre lenne szăksćge, hogy
kâmforrâ vâljon!
Mâs oka is volt a szôkćsre. SettengÓt61 megtudta, hogy a
jârkâló, amely a gnóm órjârattal ćrkezett a vôlgybe, tovâbb-
indult keletre, Allanon utźn. De Allanon nem tudhatja,
hogy a MordrĆm vadźszik râ. Kizârólag Jair figyelmeztet-
heti. Meg kell talźlnia a módjźt!
Mćg akkor is a szôkćst tervezgette, amikor kćsó dćlutźn
megćrkeztek a Feketetôlgy-erd6be. FalkĆnt magasodtak
mellettiik a hatalmas, sótćt fatôrzsek. Mćlyen behatoltak az
erdóbe a tóparttal pârhuzamos ósvćnyen, kitartóan kutya-
golva kelet felĆ a homâlyban. Itr hńvôsebb volt, sńrń csônd
uralkodott a fâk alatt. Az erdó elnyelte óket, mint a barlang
szźja.
Mire lement a nap, messze jârtak a FelfôIdt61. Letâboroz-
tak egy apró tisztâson, a tóra meróleges, ćszaki irânyba ha-
ladó szirtvonulat ćs a tôlgyek oltalmâban. A vôigylakó, mćg
mindig megkôtôzve, betómôtt szâjjal egy mohos tôlgynek
tâmaszkodott, amely legalźbb tizenkćtszer vastagabb volt
nâla, ćs Settengót figyelte, amint gulyâst merit a tiizôn ro-
tyogó bogrźcsból. Minden fâradtsâga, ôsszetôrtsćge ellenćre
is ćbren tartotta ćrdeklódćsćt a gnóm nyomkeresó ellent-
mondźsos jelleme. Kćt nap alatt volt alkalma megfigyelni
Setteng6t, es ugyanolyan ćrthetetlennek talâlta, mint mikor
rabsâga elsó estćjćn beszćlgettek. Mifćle ember ez? Gnóm,
az igaz, de mëgse lâtszik annak. Bizonyosan nem keleffóldi,
Ćs nem Olyan, mint ezek, akikkel vândorol. MĆg mintha a
tôbbiek is ćreztćk volna. Lâtszott a viselkedćsiikôn. Meg-
tărtćk, de kertllćk. Settengó is beismerte. A maga módjân
ugyanolyan kiviilâlló, mint a vôlgylakó. De nem csak ennyi.
Volt valami a termćszetćben, amely elvâlasztotta mâsoktól —
79
SHANNARA
talân a felfogźs, az intelligencia. Okosabb a tôbbieknćl, va-
lószinóleg azćrt, rnert Olyan tapasztalatokat szerzett, ame-
lyekrłek azok hijân vannak. Szakavatott nyomkeresó, Nćgy-
fôld vândora, aki nćpe hagyomânyaival szakitva elhagyta a
szălófôldjćt. Olyan dolgokat lâtott, amelyeket honfitârsai
nem. Megćrt dolgokat, amelyeket azok nem ćrthetnek. Ta-
nult ember.
Mindennek dacâra mćgis itt van. Mićrt?
Settengó, kezćben egy tânyćr bogrâcshńssal odakacsâzott
a fińhoz, ćs mellćguggolt. Kivette Jair szâjâból a pecket, ćs
etemi kezdte.
— Nem rossz, mi?
Finom.
— Mćg kaphatsz, ha kćrsz. — Settengó szórakozottan kever-
gette a gulyâst. — Hogy ćrzed magad?
Jair kemćnyen a szeme kôzć nćzett. — Mindenem fâj.
— Lźbad?
— Fóleg az.
A gnóm fćlretette a tânyćrt. — Hadd lźtom.
Lehózta a vôlgylakó csizmâjât, aztźn a harisnyźjźt, szem-
ăgyre vette a felhólyagosodott lâbakat, mikôzben lassan csó-
vâlta a fejćt. Apró dobozt vett eló a zsâkjâból. Lecsavarta a
tetejćt, belemârtotła ujjât a vôrhenyes kenócsbe, ćs óvato-
san bedôrgôlte a nyilt sebeket. A kenócs hósitett, ćs enyhi-
tette a fźjdalmat.
—Tompitja a sajgźst es kemćnyiti a bórt jźrźs kózben — je-
gyezte meg a gnóm. Kent mćg egy kevĆs irt a fló lźbźra, egy
pillanatra fôlnćzett, szomorń mosolyra hózta sârga, darabos
âbrźzatât, majd lesătôtte a szemźt. — Ugyancsak jó fźból fa-
ragtak, hallod.
A fit nem szólt. A gnómot figyelte, aki befejezte az irelćst,
majd folytatta az etetĆsĆt. Ëhes volt, kćt tânyćrral is be-
habzsolt a gulyâsból.
— Hńzd meg ezt — kinźlta oda Settengó a sôrôstômlót,
amikor elfogyott a bogrźcshós. Jair kortyolt, ćs pofźt vâgott.
— Az ember sose tudhatja, mi hasznźl neki — bôlcselkedett a
gnÓm.
80
A KivANSÂGDAL
— Hât nem ez a lótty — fintorgott Jair.
Settengó letlt, maga ală hńzva a lâbźt. — Nemrćg hallot-
tam valamit, ćs tgy gondolom, neked is tudnod kell. Nem
jó hir. — Elhallgatott, hanyagul hźcranćzett. — A Tólgyerdó
mâsik oldalân egy jźrkźlóval lesz talâlkozăsunk. Ott vâr
rźnk. Spilk mondta.
Jair megdermedt. — Spilk honnan tudja?
Settengó vâllat vont. — Nyilvân megbeszćltćk. Na szóval,
ńgy gondoltam, tudnod kell. Holnap kićrfink a Tólgyerdó-
ból.
Holnap? Jair remenyei szârnyaszegetten hullottak ală. Mi-
kćnt szôkhetne meg holnapig? Az nem elćg! Azt hitte,
legalâbb egy hćt, sót, annźl is tôbb idó, mire elćrnek az
Anar mĆIyĆbe, a Mordrćmek fellegvźrâhoz! De holnap!
Most mit tegyen?
SettengÓ Ógy nćzte, mintha olvasna a gondolataiban.
— Sajnâlom, flń. bn sem ôrtlôk neki.
— Akkor mićrt nem engedsz el? — kćrdezte Jair, egyked-
vănek szśnt hangon.
— Hogy e}engedjelek? — Setteng6 tompŹn fólkacagott. — El-
felejted, kivel beszćlsz?
Meghózta a sôrôstômlójćt, ćs nagyot sóhajtott. Jair elóre-
hajolt.
— Mit keresel te ezeknćl, Settengó? Nem olyan vagy, mint
6k! Nem tartozol hozzźjuk! Te...
— Fiii! — vâgott a szavâba Settengó. —Te semmit sem tudsz
rólam! Semmit! tgyhogy ne te mondd meg nekem, milyen
vagyok, ćs kihez tartozom! Te csak magaddal foglalkozzl
Hosszń csend tâmadt. A tisztâs kôzepćn, a tăz mellett az
órjârat tagjai egy nehćz bórkantâból ittźk a sórt, idónkćnt
râsanditva a fińra. Jair lâtta szemiik ćles villogâsźban a fćlel-
met es a gyanakvâst.
— Te nem olyan vagy, mint ók — ismćtelte halkan.
— Meglehet — mondta Settengó vârat)an egyetćrtćssel, a
sôtćtsćgben nćzve valamit. — Viszont tudok annyit, hogy ne
akarjak szćl ellen peselni. Most pedig fordul a szćl, egyene-
sen keIetr61 fi', ćs elsópôr mindent, amit az ótjâban talâl.
81
SHANNARA
Mindent! Te mćg felćt se lâtod.. A Mordrëmeknek olyan
hatalma van, hogy kćpzelni se tudok hasonlót, ćs kezăkben
egësz Keletfôld. Es ez csak a ma! Holnap... — Lassan csóvâl-
ta a fejćt. — Ez nem az az idÓ, hogy egy gnóm mâs is Ie-
hessen, mint gnóm. — Ismćt hńzott a sôrćból, majd odaki-
nâlta Jairnak. A vólgylakó megrâzta a fejćt. Esze lâzas gyor-
sasâggal jŹrt.
— Settengó, megtennćl nekem egy szivessćget?
— AttÓI făgg.
— Kioldoznâd a kezemet ćs a karomat nćhâny percre? — A
gnóm szeme ôsszeszókălt. — Csak meg szeretnćm dôrgólni,
mert nagyon elzsibbadt. Kśt napja jârok gńzsban! Alig ćr-
zem az ujjaimat. Kćrlek! Szavamat adom, hogy nem akarok
majd megszókni. Nem hasznâlom a mâgiât.
Settengó fiirkćszóen nćzett râ. — Mostanźig tćnyleg em-
bere voltâl a szavadnak.
— Az is maradok. A lăbamon rajta hagyhatod a kôtelet, ha
akarod. Csak egy percet kćrek.
Settengó bâmulta mćg egy darabig, aztźn bólintott. A
vôlgylakó mellć tćrdelt, meglazitotta a csomókat Jair karjân
es csuklójźn. A fió óvatosan dórgólni kezdte a kezćt, aztân a
csuklójât, majd a karjźt, vćgil a tÔrzsćt. Litta, hogy Setten-
gó kezćben penge villan. Lesttôtte a szemćt, ćs elrejtette a
gondolatait. Rńćrósen dôrgólte tagjait, ćs kôzben egyfolytâ-
ban azt gondolta, ne engedd, hogy kitalâlja, ne engedd,
hogy ćszrevegye...
— Ennyi elćg! — mondta Settengó gorombân. Ismćt meg-
szoritotta a kôteleket. Jair mozdulatlanul iilt, nem ellenke-
zett. A gnóm, miutźn feszesebbre hńzta a csomókat, âttlt a
fiil elĆ.
— Most jobb?
— Jobb — felelte halkan a vôlgylakó. A gnóm biccentett.
— Ideje aludni. — Hôrpintett egy utolsÓt a tômlóból, elóre-
hajolt, ellenórizte a gózst. — Sajnâlom, fiam, hogy igy ala-
kult. bn se ôrtlôk jobban neki, mint te.
— Akkor segits elszôkni! — kćrlelte suttogva Jair.
82
A KiVANSAGDAL
Setteng6 szótlanul bârnulta. Semrnit sem lehetett leolvas-
ni durva arcâról. Betômte Jair szźjźt 's felźllt.
— Bâr sose talâlkoztunk volna — dănnyógte. Megfordult, el-
ment.
Jair elernyedve tźmaszkodott a tólgyfânak. Holnap. Mćg
egy nap, es a Mordrćmek kezćbe jut. Ósszeborzongott. Meg
kell szôknie! Módot kell talâlnia rź!
Mćlyen beszivta a hiivôs ćjszakai levegót. De legalâbb tud
egy dolgot, amelyet nem tUdott korźbban — egy nagyon fon-
tos dolgot! Settengó nem fogott gyanót. Ajândćkozott nć-
hźny perc szabadsâgot, hogy Jair ćlecre masszirozhassa el-
gćmberedett tagjait ćs testĆt, legalâbb egy kicsit enyhithesse
a sajgźst ćs a kćnyelmetlensćget.
Ës meggyózódhessen róla, hogy mĆg mindig nâla vannak
a Tăndćrkôvek.
TUL HAĂ,IAR JóTr EL a hajnal; szńrkćn 's ridegen hasitotta
fôl a Feketetôlgy-erdó sótćt homâlyât. A gnómok harmadik
napja hurcoltâk Jairt kelet felć. Az ćszakról alâhômpôlygó
viharfelhók elnyeltćk a meleg napsugarakat. Csipós, gorom-
ba szćl siivitett a fźk kôzÔtt, fagyos ćrintćse telet igćrt. A
gnómok ósszehńztâk rôvid kôpenyiiket, belehajoltak az
avart 's port rôpitÔ szćlbe, tórtettek tovźbb.
Hogyan szôkhetnćk meg?
Hogyan ?
Agya egyfolytâban ezt a kćrdćst órólte, mikôzben eról-
kôdve próbâlt Ićpćst tartani a gnómokkal. Minden Ićpćssel
fogytak a mâsodpercek, a percek, az órźk. Minden lćpćs kô-
zelebb vitte a Mordrćmekhez. Ez a nap minden, amije mćg
maradt. Ebben a napban kell kimódolnia, hogyan szabadul-
hasson kôtelćkeiból annyi idóre, amig hasznźlhatja a Kivźn-
sźgdalt. Egyetlenegy percre Ienne szóksćge!
Az pedig talân sose jón el. Mostanńig bizonyosra vette az
ellenkezójćt. De ógy szaladt az idó! Mâr dćlre jărt, ćs ók
órâk óta gyalogoltak. Nćmźn źtkozta magźt, mert nem ra-
gadta meg az alkalmat tegnap este, amellyel Settengó ajźn-
dćkozta meg, mikor hajlandó volt Iazitani a gózson. Akkor
83
SHANNARA
bóven volt idó a szôkćsre. Nćhâny mâsodperc, amig elborit-
ja rabtartóit valami Olyan undoksźggal, hogy ne tudjanak
mźssal tôródni, mikôzben 6 kioldozza a bokźjźt, mćg n'-
hâny, amig olyanra âllitja a hangmagassâgât, hogy lâthatat-
Ian Iegyen, 's măr ott sincs! Persze kockâzatos, de meg
tudta volna csinźlni — ha nem adja szavât. Bâr mit szâmit a
gnómnak adott becsăletszó?
Keserveset sóhajtott. CJgy lâtszik, mćgis szźmit. A szó, az
szó marad, mćg ha egy gnómnak adjâk is. Becsălet dolga.
Nem olyasmi, amit, ha tetszik, fólveszem, ha nem tetszik,
leveszem. Nem vâltogatható, mint az alsónemó. Ha most
visszatâncol, ajtót nyit magźnak a kifogâsok târhâzâba, hogy
a jôvóben is akkor tâncoljon vissza, amikor kedve tartja.
Kilónben is kćtelkedett benne, hogy gnóm ide vagy oda,
meg tudta volna-e tenni Settengóvel. Akźrmilyen kălônôs,
kezdett ragaszkodni a fickóhoz. Nem neveznë Ćppen rokon-
szenvnek, inkâbb tisztelemek. Vagy csak azćrt lât valami ha-
sonlósźgot a gnómban, mert mindketten mâsok? Akârho-
gyan is, kćtelkedett benne, hogy Setteng6t is bolonddź tud-
nâ tenni, mćg akkor se, ha ezen az âron menekńlhetne el
attól, ami reâ vâr.
Rugdosta az avart, mikôzben vonszolta magât az 6szi bo-
rulatban. Rone Leahnak, ha 6 lenne itt, bezzeg mâr Ienne
szókćsi terve. Mćghozzâ jó. Bâr Jairnak fogalma sem volt,
mit tervelne ki Rone.
Elrepiilt a dćlelótt. A szćl eliilt, de a hideg megmaradt.
Nehezebb lett a jźrźs, sziklâk tăremlettek ki a hepehupźs
fôldból, vizmosâsok szabdaltâk a dćlnek lejtÓ vonulatot. vć-
gelâthatadan sorban kóvettćk egymâst a tôlgyek, az óriâsok,
amelyeket hidegen hagyott a korok elmńlźsa. Meg egy ilyen
kicsi ĆIet is, mint az enyĆm, gondolta Jair, fôlsanditva a to-
ronymagas, fekete szórnyekre. Jól kórfilfognak, hogy sehovâ
se szaladhassak.
Az ósvćny egy meredćlyen kanyargott lefelć, az órjârat kô-
vette a sótĆt kâtyńt. A tôlgyek âtadtâk helyăket egy elszi-
getelt fenyvesnek; a tólevelóek ôsszebójva szorongtak, mint
rćmfilettól merev foglyok a vaskos fekete râcskeritćsen belól.
84
A KiVÂNSÂGDAL
A gnómok betrappoltak a fenyvesbe, mćrgesen morogva,
mikor az âgak megszurkźltźk óket. Jair behńzta a nyakźt 's
kôvette óket. A hosszó tiik ostorkćnt csipkedtćk az arcât ćs
a kezćt.
Aztân kijutott a bozótból egy szćles tisztâsra. A sziklźk
kôzôtt er fakadt, vize tavacskâba gyólt a meredćly aljân.
Egy ember âllt a tavacska mellett.
A gnómok hâtrahókôltek, megtorpantak. Az ember vizet
ivott egy ónpohârból. Talpig feketćbe ÔItÓzÔtt, fekete volt a
bó zekćje, a nadrâgja, az erdójâró kópenye, a csłzmâja. Fe-
kete bór hâtizsâk hevert mellette a fôldón. Arnellett egy
hosszó, fćnyes bot, de mćg az is fekete diófâból. Egy pil-
Ianatra fôlnćzett. Kôzônsćges dćlfóldi utazónak lâtszott, ar-
cât barnâra cserzette, vilźgos hajât majdnem ezăstszinre
szivta a nap Ćs a szćł. Rńjuk villantotta jćgszărke szemćt,
aztźn elforditotta a tekintetët. Lehetett volna egy az utazók
szâzai kÔZÔtt, akik naponta megjârjźk ezt a vidëket, Jair
mćgis elsó pillantâsra tudta, hogy nem az.
Spilk is megćrezhetett valami szokatlant. Gyorsan fôl-
merte gnómjait, mintha magât akarnâ megnyugtami, hogy
kilencen vannak egy ellen, aztân Jairra pillantott. Idegesftet-
te, hogy az idegen ćszrevette foglyukat. Egy percig habozott,
aztân elindult. Jair 's a tôbbiek kôvettćk.
Egyetlen szó nćlkfil vonult Ie az órjârat a tó tólsó vćgćhez,
szemăket egy pillanatra sem vćve le az idegenról. Az râjuk
sem hederitett. Spilk elórelćpett, megtôltôtte tômlójćt a
sziklâk kÔzôtt csergedezó vizzel, majd mohón ivott.
Gnómjai kóvettćk pćldâjźt, kivćve Settengót, aki mozdulat-
lanul âllt Jair mellett. A vôlgylakó râsandftott, es lâna, hogy
a gnóm mereven bâmulja az idegent. Volt valami kólônôs a
darabos arcban, valami...
Felismerës?
Az idegen hirtelen fólnćzett, ćs a tekintete talâlkozott
Jairćval. Hideg, dres nćzćse volt. A kćt szempâr ôsszekap-
csolódott egy pillanatra, aztźn az idegen Spilkhez fordult.
— Messze lesz az fit? — ćrdek16dôtt.
Spilk kikópte a vizet. — Magad dolgâval tôródj !
85
SHANNARA
Az idegen vâllat vont. Kiitta a vizćt, majd lehajolt, visz-
szarejtette a poharźt a hâtizsźkjâba. Amikor ismćt fôlegye-
nesedett, mâr a kezćben volt a fekete bot.
— Csakugyan ilyen veszedelmes a vólgylakó?
A gnómok ellensćgesen bârnultâk. Spilk fćlrelôkte a vizes
tÔmIÓt, kemćnyen megmarkolta a fustćlyt, Ćs a tavacskźt
megkeriilve visszaźllt emberei elć.
— Ki vagy te? — fôrmedt rź.
Az idegen ójra vâllat vont. — Nem az, akivel szeremël
megismerkedni.
— Akkor tâgulj innen, ameddig teheted — figyelmeztette
Spilk fagyosan mosolyogva. — Ez nem tartozik râd.
Az idegen nem mozdult, mintha az ajânlaton tănódne.
Spilk egyet IĆpett felćje.
— Azt mondtam, nem tartozik râd!
— Hogy kilenc Vlóm vadźsz utazik Dćlfôldôn egy fólpec-
kelt szâjó vôlgylakóval, akit ógy ôsszekótôztek, mint a făs-
tôlni való sonkât? —Lanyha mosolyra hńzta a szâjât. —Talân
igazad is van. Tćnyleg nem tartozik râm.
LRhajoIt a zsźkjźćrt, fćlvźllra vetette, otthagyta a tavat ćs
elindult, keresztăl a gnómok elótt. Jair fôllobbanó remënyei
kihunytak. Egyetlen percig azt hitte, hogy az idegen segiteni
akar raita. Szomjasan fordult a tavacska felć, inni szeretett
volna, źm Settengó elâllta az ótjźt. A gnóm, mćg mindig az
idegent figyelve, megmarkolta a fii' vâllźt, 's hâtratolta, lć-
pćsekkel tźvolabb az 6rjŹrattóI.
Az idegen ójra megtorpant.
— Mźsrćszt viszont talźn tćvedsz. — Alig egy mćter vźlasz-
totta el Spilktól. —Talân mćgis râm tartozik.
Fôldre csósztatta hâtizsâkjât, ćs Spilkre szôgezte jćgsziirke
szemćt. A sedt durva arca eltorzult a dńhôdt hitetienkedćs-
t61. Gnómjai feszengve pillogtak egymâsra.
— Môgćm! — sziszegte Settengó, ćs a fiii elć ugrott.
Az idegen kôzelebb lćpett a sedthez. — Mićrt nem engeded
el a vólgylakót? — kĆrdezte puhân.
86
A KtVÂNSAGDAL
Spilk fejbe akarta vâgni a fuscćllyal. Gyors volt, de az ide-
gen mćg gyorsabb; fćlreótótte a fustćlyt a botjźval, aztân
elórelćpett, sima, kônnyń mozdulattal, fôlkapta a botjźt ćs
sójtott, egyszer, kćtszer. Elsóre gyomorszźjon talźlta Spil-
ker, aki kćtrćt gômyedt. Mósodjźra fejbe csapta. A sedt ôsz-
szeesett, mint egy zsâk.
Egy pillanatig senki se mozdult, aztźn a gnómok dóbbent
tvôltćssel kardot rźntottak, lândzsźra-fejszćre kaptak, ćs tâ-
madâsba lendtltek. Heten rontottak a magânyos fekete
alakra. Jair a szâjâba dugott pecket harapdâlta, mikor lźtta,
mi tórtćnik. Az idegen macskâs fărgesćggel hâritotta a tâ-
madăst, fekete botja pôrgôtt. Kćt gnóm betôrt fejjel esert
ôssze, a tôbbiek vaktâban dófôltek ćs kaszaboltak. Az idegen
eltźncolt e161iik, fćm villant, rôvid kard keriilt e16 a fekete
kópeny alól. Nćhźny pillanat alatt hârom tâmadó terilt el
vćrben âwa.
Măr csak ketten âlltak a hćtból. Az idegen tćrdhajlitâsba
ereszkedett, ógy cselezett a rôvid karddal. A gnómok gyor-
san ôsszenćztek, ćs meghźtrâltak. Akkor az egyik ćszrevette
Jairt, akit fćlig eitakart Settengó alakja. Otthagyta târsât, ćs
a vôlgylakóćrt ugrott, âm Jair meghôkkenćsćre Settengó ki-
rântott kćssel âllta ttjźt. A tâmadó feltvôltôtt az ârulźs lât-
tân, ćs magasba emelte a kardjât. Tóltk hat mćterre a kigyó
hirtelensćgćvel emelkedett fól az idegen, ćs meglenditette a
karjât. A tâmadó gnóm lćpćs kôzben merevedett meg a tor-
kźba kapott, hosszó kćstól, ćs hangtalanul ósszeesett.
Ez elćg volt az utoIsÓ gnómnak. Se lâtott, se hallott, ógy
nyargalt ki a tisztâsról, ćs eltńnt az erdóben.
Csak Jair maradt, Settengó ćs az idegen. A gnóm es az ide-
gen, fegyverăket dôfćsre emelve, farkasszemet nćztek egy
darabig. Az erdó elcsendesedett.
— Te is? — kćrdezte az idegen halkan.
Settengó megrâzta a fejćt. — Ën nem. — Leengedte a hosszó
kćst. — bn tudom, ki vagy.
Az idegen nem csodźlkozott, csak bólintott. Kardjâval a
kôzôttăk heveró gnómokra bôkôtt. — Hât a barâtaid?
87
SHANNARA
Settengó megnćzte óket. — Barźtaim? Ezek ugyan nem. A
hâborós balsors hozott ôssze, ćs tól sokâig mentănk egy
óton. Buta egy bagâzs voltak. —Az idegenre emelte sôtćt sze-
mćt. — Rćszemról vege az utazâsnak. Ideje mâsfelć menni.
Elvâgta Jair kótelćkeit hosszń kćsćvel, majd tokjâba dugta
a pengćt. Aztân kiszedte a vôlgylakó szźjâból a pecket.
— CJgy Iźtom, szerencsćs napod van, fiam! — dôrmógte. —
Aki megmentett, az nem mâs, mint Garet Jax!
A KiVÂNSÂGDAL
VIII
ËG EGY Arnyasvólgyhôz hasonló apró dćli faluban
is hallottźk Garet Jax hirćt. Ó volt az az ember,
akit fegyvermesternek hivtak; az az ember, aki tgy Ćrtett a
kôzelharchoz, mint rajta kivńl senki. Akâr fegyverrel, akźr
fegyver nćlktil — kćzzel, lźbbal vagy tórzzsel — kellett kăz-
deni, 6 volt korânak Iegkălónb harcosa. Sót voltak, akik azt
mondtâk, hogy sohasem sztiletett hozzâ fogható.
Legendźkat mesĆItek róla az ivókban, amikor munka vĆ-
geztćvel kórbejźrt a pohźr; hirćt hoztâk falusi fogadókba a
messzir61 jótt utazók; róla regćltek tâbortăzek ćs kandallók
mellett, amikor beszćlgetćsek erósitik az ósszetartozźst a Ie-
szâlló sótćt ćjszakźban. Senki sem tudta, honnan jôtt; ćle-
tćnek ez a szakasza talâlgatâsokba ćs hiresztelćsekbe bur-
kolózott. De mindenki tudott legalâbb egy helyról, ahol
megfordult, 's minden helyhez târsult egy tórtćnet, java-
rćszt igaz tôrtćnetek, amelyeknek igazsâgźt tóbb szemtanó
sietett alźtâmasztani. Legendâi szâjról szâjra jârtak Dćlfóld
szćltćben-hosszâban, ćs mźs fôldeken is.
Jair Ohmsford fejból filjta óket.
Az egyik mesćben — talân ez volt a legkorâbbi — gnóm mar-
talócok dăltâk a callahorni falvakat a keleti hatâron. Miutźn
a Hatârór Lćgió szćtverte óket, tiz-egynćhâny fós csopor-
tokra hullva tovâbb zaklattâk a vćdtelenebb tanyâkat ćs fal-
vakat. A Lćgió rendszeresen jâr6rózôtt a vidćken, ârn a ha-
ramiâk ilyenkor meglapultak, ćs kivârtźk a callahorniak tâ-
vozâsât. Aztân egy napon, a Rabb 's a Mermidon ôsszefo-
lyźsâtól dćlre egy tizfós banda Iecsapott egy tanyźra. Senki
sem tartózkodott a tanyân, csak a gazda felesćge, apró gyer-
mekei Ćs egy idegen, jóformân meg suhanc, aki ćjszakai
szźllâsćrt ćs ćtelćrt cserćbe vćgzett el kiilónbôzó munkźkat
89
SHANNARA
a gazdasźgban. Eltorlaszolta a csalźdot a viharpincćben,
majd szembeszźllt a zsivânyokkal, akik be akartâk tôrni az
ajtót. Nyolcat megôlt, kettó elmenekiilt. Ezutźn a mende-
mondźk szerint a portyâzâsok nemileg alźbbhagytak, ćs a
hir a szârnyźra kapta Garet Jax nevćt.
Szóltak róla mâs mesćk is, amelyet ugyanilyen jól ismer-
tek. Arborlonban a Honi Gârda ktlônleges egysćgćt kćpezte
ki Ander Elessedil elf kirŹIy vćdelmćre. Tyrsisben, Kernben
ćs Varfleetben a Hatârór Lćgió kiilônleges egysćgeit edzette.
Egy ideig harcolt a tôrpëk 's a gnÓmok hatârhâborńjâban,
fegyverforgatâsra oktatva a tôrpćket. Egy ideig utazgatott a
legmćlyebb Dćlen, 's rćszt vett a Fôderźció egymâst mar-
cangoIÓ tagâllamainak polgârhâborójâban. Oct âIIitÓIag sok
embert ólt meg ćs sok ellensćget szerzett, ezćrt nem tćrhet
vissza a Dćl szivćbe...
Jair felriadt rĆvedezĆsĆbÓI, mert hirtelen ćszbe kapott,
hogy a fćrfi ót bâmulja, mintha olvasna a gondolataiban. El-
vôrôsôdôtt.
— Kôszónóm — makogta.
Garet Jax nem szÓIt. Nćzte mćg egy darabig jćgsziirke sze-
mćvel a fiót, aztźn elfordult. Eltiintette rôvid kardjât ćjszin
kópenye alatt, majd elkezdte âtvizsgźlni a gnóm holtteste-
ket. Jair figyelte egy kis ideig, aztźn Settengóre sanditott.
— Ez tćnyleg Garet Jax? — sógta.
SettengÓ sôtĆten nćzett râ. — Ha mondom! Ót nem Iehet
olyan kônnyen elfelejteni. Ót ćve ismertem meg, amikor a
Lćgió katonâit kćpezte ki Varfleetben. A Lćgiónźl voltam
nyomkeresó, nem IĆvĆn mâs dolgom. Olyan voltam, mint az
acćl, de hozzâ kćpest... —Vâllat vont. — Emlćkszem, egyszer
valami forrófejóek igen zokon vettćk, hogy leszerepeltek a
kikćpzćsen, vagy mit tudom Ćn. Kopjâval estek Jaxnak, ami-
kor nem nĆzett oda. MĆg fegyvere sem volt. NĆgyen, mind-
ahânyan termetesebbek nźla. — Megcsóvźlta a fejćt. — KettÓt
megôlt, mâs kettónek csontjźt tôrte. Olyan sebesen, hogy
szemmel sem Iehetett lâtni! Ott voltam.
90
A KÎVÂNSÂGDAL
Jair visszanćzett a fekete alakra, az ćló legendźra, ahogy
neveztćk. De hivtâk mâsnak is: orgyilkosnak, zsoldosnak,
aki ahhoz hii, aki fizeti. Nem voltak târsai; Garet Jax mindig
egyedăl jźrt. Barâtai sem voltak. Tăl kemćny, tăl veszedel-
mes volt hozzź.
Akkor mićrt segitett?
— Ez meg ćl.
A fegyvermester ćppen Spilk fôlć hajolt. Settengó ćs Jair
ôsszenćzett, majd kôzelebb mentek.
— Vastag a koponyźja —, mormolta GaretJax. Fôlnćzett a
kćt alakra. — Segitsetek arrćbb hózni.
Kózósen kivonszoltźk az źjult Spilket a tisztŹs kôzepćról a
szćlëre, es egy fenyófânak tâmasztottźk. A fegyvermester
ôsszeszedte Jair kôteleit, ćs kezën-lźbźn megkôtôzte a gnóm
tórzsfónókót, majd elćgedetten hâtralćpett.
— Hogy hivnak, vôlgylakó? — kćrdezte.
— Jair Ohmsfordnak — felelte a fit, kćnyelmetleniżl feszeng-
ve a furcsa szărke szem pillantâsźtól.
— Hât tćged? — fordult a fegyvermester a gnómhoz.
— Settengónek — vâlaszolta a nyomkeres6.
Az ćles arc elsôtćtiilt egy pillanatra. — Nem vilźgositanźl
El, mit akart kilenc gnóm vadźsz ettól a vôlgylakótól?
Settengó pofât vŹgott, âm aztźn elmesćlte, mi tÔrtćnt az-
óta, hogy talâlkozott Jairral Ărnyasvôlgyben. A fit meglepe-
tćsćre mćg azt sem hagyta ki, hogyan szôkôtt meg Jair.
Garet Jax nem szólt kôzbe. Amikor az utolsó szó is elhang-
zott, a fióhoz fordult.
— Igaz ez, amit mondott?
Jair habozott, majd bólintott. Persze, nem volt igaz, leg-
alâbbis nem egćszen. Semmi esetre sem volt igaz a Ićgból
kapott tôrtćnet, amelyet tâlalt fôl Spilknek. De most mâr
nincs ćrtelme, hogy vźltoztasson rajta. Jobb, ha ezek azt hi-
szik, hogy az apja Allanon târsasźgźban van a Tăndćrkôvek-
kel — legalźbbis addig, amig râjôn, kiben bizhat.
Hosszń sztnet kôvetkezett; a fegyvermester tón6dôtt.
— Nos, Jair Ohmsford, ńgy vćlem, nem Ienne jó, ha egye-
dăl hagynâlak ezen a vidćken. Valamint az sem lenne jó, ha
91
SHANNARA
erre a gnómra hagynźlak. — Setteng6 elvórôsôdótt, de tar-
totta a szźjât. — Ugy vćlem, az lenne a jó, ha velem tartanźl.
Akkor legalźbb biztonsâgban lennćl.
Jair bizonytalanul sanditott rź. — Hovź?
— Culhavenbe. Oda kell mennem, ćs te is velem jóhemćl.
Ha ez a druida ćs az apâd keletre mentek, akkor lehet, hogy
Culhavenbe talźljuk óket — vagy ha nem, legalâbb talâlunk
valakit, aki elvihet hozzâjuk.
— De ćn nem... — kezdte volna Jair, majd ćszbe kapott.
Brinról nem szÓIhat! Semmikćppen! Viszont nem is mehet
keletre. — Anyâm 's a nóvćrem elutaztak a Vólgytól dćlre es6
falvakba. Semmiról sem tudnak. Vissza kell mennem, hogy
figyelmeztessem óket.
Garet Jax megrźzta a fejćt. — Kćsó. Nincs id6m. Keletnek
megyink, majd iizentnk, ha lesz alkalmunk. Mellesleg, ha
az, amit mondtźl, igaz, veszćlyesebb visszatćrni, mint e16re-
menni. A gnómok ćs a Rćmek most mâr tudnak rólad;
tudjâk, hol laksz. Amint kideriil, hogy megszôktćl, ismćt ke-
resni fognak. Nem azćrt szabaditottalak ki, hogy Iecsapja-
nak râd abban a pillanatban, mihelyt tâvozom.
- De...
A fakószirke szem hidegen meredt râ. — Dôntôttem. Ke-
letre mesz. — Rôpke pillantźst vetett Settengóre. — Te pedig
oda, ahova akarsz.
Hosszó lćptekkel visszasietett a tisztâsra a hâtizsâkjâćrt ćs
a botjâćrt. Jair tanźcstalanul meresztette a szemćt. Bevallja
az igazat, vagy menjen kelemek? De mit szâmitana, ha be is
vallanâ? A fegyvermester ńgyse vinnć haza.
— Hăt, sok szerencsćt, fit — mondta Settengó roppant sa-
vanyłâ kćppel. — Remćlem, nem haragszol.
— Hovź mćsz? — bâmult râ Jair.
— Fontos? — A gnóm mćregtól csôpógó pillantâst Iôvellt
Garer Jax irźnyâba, majd vâllat vont. — Nćzd, jobb Iesz ne-
ked vele, mint velem. Rćg mennem kellett volna az orrom
utăn.
— Setteng6, ćn mćg nem felejtettem el, hogyan segitettćl
92
A KiVÂNSÂGDAL
rajtam egćsz idó alatt! — hadarta Jair. — Ës ńgy gondolom,
segitenćl ezutân is, ha szăksćgem lenne râ.
— Akkor tćvedsz — torkolta le a gnóm. — Csak mert meg-
sajnźltalak, az mćg nem. .. Ide hallgass, 'n is źtadtalak volna
teged a jârkâlóknak, mćg sebesebben, mint Spilk, mert az
lett volna az okos dolog. Neked & ennek a fegyvermesternek
fogalmatok sincs, mivel âlltok szemben!
— Lăttam, hogy kćssel vĆdeImeztĆI, mikor az a mâsik Ulóm
nekem esett! — makacskodott Jair. — Arra mit mondasz?
Settengó horkantott, ćs mćrgesen elfordult. — Hagynom
kellett volna, hogy elkapjon, ha Iett volna egy csepp sămi-
valóm! Tudod, mit kavartam itt magamnak? Most mćg csak
Keletfôldre sem tćrhetek vissza! Az az elszôkôtt gnóm min-
denkinek elmondja, mit miiveltem! Vagy Spilk teszi meg,
mihelyt kiszabadul! — Fólemelte a kćt kezćt. — Eh, kit ćrde-
kel? Mâr ńgyse a hazâm. Ëvek óta nem tartozom oda. A Rć-
mek nem ereszkednek Ie odâig, hogy egy szegćny gnÓmra
vadâsszanak. Majd ćszakra megyek egy idóre, vagy dćlre, ćs
hagyom, hogy ez a dolog kiforogja magźt.
— Setteng6...
A gnóm megpôrdălt a sarkân. — De hogy ez! — sziszegte. —
Ez talân kilônb nźlam? — Diihôsen bôkótt Garet Jaxra, aki
megint a tavacskâból ivott. — Ogy bânik velem, mintha ćn
tettern volna! Mintha kizârólag ćn felelnćk ćrte! Azt se tud-
tam, fit, hogy lćtezel! bn a druidźćrt jóttem ide! Egyâltalân
nem volt inyemre, hogy râd vadâsszak, aztân elvigyelek a
Rćmekhez!
— Settengó, vârj mâr egy pillanatra! — A Mordrćmek em-
litćsćtól Jairnak eszćbe jutott valami, amir61 a szabadulâs
megkónnyebbiilćsćben csaknem elfelejtkezett. — Mi van a
jârkźlóval, akivel a Tôlgyerdó tńlsó szćlćn kellett volna talźl-
koznunk?
Hogyhogy mi van vele? — kĆrdezte Setteng6 mćrgesen,
amićrt fćlbeszakitjźk a szónoklatât.
— Mćg most is ott van, ugye? — kćrdezte Jair halkan.
93
III
SHANNARA
A Ulóm habozott, aztân bólintott. — Ërtem, mire akarsz
kilyukadni. Igen, ott van. — ÔsszerźncoIta a szemôldôkćt. —
Menjetek mâsfelć. Keriljćtek ki.
A fit kôzelebb lćpett. — Ës ha 6 — Óvatosan Garet Jaxra
mutatott — nem akar kerólni?
— Akkor — vont vâllat Settengó — eggyel megfogyatkoznak
a fegyvermesterek.
— Ës a vólgylakók.
Szótlanul nćztćk egymâst. - Mit akarsz tólem, fit? — kćr-
dezte vĆgăI a gnÓm.
— Gyere velănk.
— Te nyomolvasó vagy, Setteng6. EI tudsz vezemi a jźrkâló
mellett. Kćrlek, gyere velănk!
Settengó indulatosan râzta a fejćt. — Nem! Az Keletfôld!
Oda Ćn nem tĆrhetek vissza! Most nem! Râadâsul Culha-
venbe vinnćtek. Engem! Oriilnćnek a tôrpćk!
— Csak a hatârig, Settengól — unszolta Jair. — Aztân me-
hetsz, amerre lâtsz. EnnĆI tôbbet nem akarok.
— Roppant hâlâs vagyok ćrte! — fôrmedt râ a gnóm. Garet
Jax felćjăk indult. — Nćzd, mi ćrtelme? Ez ógyse akarnâ,
hogy jóijek.
— Azt nem tudhatod! — makacskodott Jair. A fegyvermes-
terhez fordult. — Azt mondtad, Settengó mehet, amerre Iźt.
Akkor mondd meg neki, hogy jôhet veltnk.
Garet Jax a gnómot nćzte, aztźn Jairt.
— Nyomkeresó! — kôzôlte Jair sietve. — Segithet, hogy kike-
riiljiik a jârkâlókat! Talńlhat biztos utat keletre!
— Dôntse el — vonta meg a vâllźt a fegyvermester.
Hosszń, fćlszeg csend tźmadt.
— Settengó — szólalt meg vćgiil Jair —, ha megteszed, ćn is
mutatok egy kicsit abból, hogy mókôdik a mâgia.
A gnóm sôtćt szemćben felcsillant a kivâncsisâg. — Nohât,
ez mâr megĆr egy próbźlkozâst, vagy... — Fćlbeszakitotta
magât. — Nem! Mire akarsz râvenni? Azt kćpzeled, Iekenye-
rezhetsz? Erre gondolsz?
— Nem! — sietett râvâgni a fiń. — bn csak. ..
94
A KiVÂNSÂGDAL
— Hăt nem! — vâgott a szavźba Settengó. — Nekem nem kell
a sźp! bn nem vagyok holmi... — Hang nëlkăl hâpogott,
mert nem talâlta a megfeleló szót. Aztân ôsszeszedte magźt.
— Ha neked ez olyan sokat jelent, ennyire fontos, akkor jól
van, jóvôk. Ha azt akarod, hogy jôjjek, jóvôk — de nem să-
pćrt! Azćrt jôvôk, mert jônni akarok! Mert igy tartja ked-
vem, vilâgos? Ës csak a hatârig, egy IĆpĆst se tovâbb! Semmi
dolgom a tôrpćkkel !
Jair hăledezve bâmulta egy pillanatig, majd gyorsan kezet
nyójtott. Settengó komoran megrźzta.
OGY HATÂROZTAK, hogy Spilket ott hagyjâk, ahol van. Jó
darab idejćbe kerul, mire kiszabaditja magât, de elóbb-
utóbb megteszi. Legrosszabb esetben, mondta Settengó só-
tćten, mćg mindig źtrźghatja a kótelćkeit. Ha segitsćgćrt
ordit, meghallhatjźk. Ennćlfogva óvatosan kell viselkednie.
Az a kiilónôsen rosszindulató farkasfajta, amely a Fekete-
tóigy-erd6ben ël, valószinfileg felfigyelne a kiabâlâsra. Ha
nem, akkor is megeshet, hogy a csikaszok lejônnek inni...
Az utolsó szavakat a sedt is hallotta, mert akkor tćrt ma-
gâhoz, amikor Jair 's târsai tâvozni kćsztltek. A testes gnóm
dăhósen megfenyegette óket, hogy igen csónya vćgre jut-
nak, csak kapja el óket mćg egyszer, mârpedig el fogja! Ók
elengedtćk a fólăk mellett az ijesztgetćst — noha Settengó
mintha feszengett volna —5 ćs otthagytâk a sedtet.
Kiilónôs târsasâgba cseppent Jair: egy gnÓmĆba, aki leva-
dâszta, elfogta, hârom napig rabsâgban tartotta, es egy le-
gendâs kalandorćba, akinek tucatszor annyi ember vćre szâ-
radt a kezćn, mint ahźny tavaszt a fiil lâtott. Mćgis itt źllnak,
hajmeresztó szôvetsćgben. Mit akarnak ezek tóle? Garet Jax
mehetett volna a maga ótjźn, iigyet sem vetve Jairra, meg-
sem tette. Ëletćt kockźztatva kiszabaditotta a vôlgylakót,
majd felcsapott ideiglenes 6rizÓjćnek. Mićrt tesz ilyet egy
Garet lax? Settengó is gorombân elutasithatta volna, amikor
Jair arra kćrte, kalauzolja źt óket az Anar veszedelmein, hi-
szen tudja, hogy kockâzatos dologra vâllalkozik, azonkivil
tisztźban van vele, hogy Garet Jax nem bizik benne, 's lesni
95
SHANNARA
fogja minden mozdulatât. Erre vâratlanul, mondhami fonâk
módon tgy dônt, hogy mćgis jón. De mićrt?
I-zginkâbb ónmagân csodâlkozott. Ha azon hiiledezik,
amit ez a kettó mńvelt, mit szóljon magâhoz? Settengó alig
pâr perce mĆg a rabtartója volt! Garet Jaxtól, a megnentÓ-
jćtól pedig kimondottan fćlt. Folyton arra kellett gondolnia,
hogyan szâllt szembe azokkal a gnómokkal, gyorsan, gyilko-
san, rćmitón, feketćn, akâr a halâl, amelyet osztogat.
A kćp egy pillanatig lebegett a vôlgylakó Ielki szeme elótt,
mielÓtt sietve fćlresópôrte volna.
Nohźt, idegen óton jârók óssze szoktak âllni a nagyobb
biztonsâg kedvćërt; igy kell nćzni, ami tórtĆnt. Meg kell
6riznie a hidegvĆrĆt. ElvĆgre kiszabadult, nem fenyegeti iga-
zi veszedelem. Egy pillanat alatt eltónhet. Belesógja a Ki-
vânsâgdal egyetlen hangjât a szćlbe, Ćs mâr itt sincs. Ettól a
gondolattól nćmileg megnyugodott. Csak ne lenne a Feke-
tetôlgy-erdó gyomrźban, csak ne keresnćk a Mordrćmek,
csak ne Ienne Olyan rettent6 szăksćge segitsćgre. ..
Ósszeszoritotta a szâjât, nehogy megszólaljon. Nem ćrde-
mes azon spekulâlni, mi lehetett volna, ha. Van neki 'pp
elćg baja. Mindeneke16tt nem szabad elfelejtenie, hogy egy
szÓt sem szabad szÓInia Brinr61 vagy a Tăndćrkôvekról!
Nem egćszen egyórai vźndorlźs utân egy tisztźsra ćrtek,
amelyen fël tucat ósvĆny talâlkozott. SettengÓ, aki vezette
6ket a sôtćt erdón {t, megtorpant, es egy dćl felć haladó
csapâsra mutatott.
— Erre — kôzôlte.
Garet Jax furcsźn sanditott râ. — Dćlnek?
— Igen, dćlnek! — A gnóm ôsszevonta vastag szemóldókët.
— A jźrkâló a Kôdlâpon jôn {t az Ezăst-folyó orszâgâba. Az
a Ieggyorsabb ćs a Iegkónnyebb fit, legalâbbis azoknak az
ôrdôgôknek. Nem fćlnek semmitól, ami a lâpon ćl. Ha a le-
hetÓ Iegkevesebbet akarjuk kockâztatni, dćli irânyban kô-
zelitjăk meg a Tôlgyerdón {t a Iźpot, megkertljăk, majd
ćszak felć fordfflunk az alfôldôn.
— Az nagy ót, gnóm — dtinnyôgte a fegyvermester.
96
A KfvĂNSAGDAL
— De ezen legalźbb oda jutsz, ahovâ akarsz! — fortyant fól
a mźsik.
— Talân elosonhatnânk a Rćm mellett.
Settengó csipóre tette a kezćt, ćs kihńzta kópcôs alakjźt. —
Netân repiilhetnćnk is! Hô! Neked fogalmad sincs, miról
beszćlsz!
Garet Jax nem szólt, csak nćzte. Settengó mintha meg-
ćrezte volna, hogy tăl messzire ment. Sietós pillantâst vetett
Jairra, megkószóriilte a torkât, vâllat vont.
— No szóval nem ismered a Mordrćmeket annyira, mint
ën. Nem ćltćl kózôtttk. Nem lâttad, mire kćpesek. — Mćly
Ićlegzetet vett. — Olyaąok, mintha a sótćtból loptźk volna
6ket. Mintha az ćjszakźból tôrdelt volna valaki darabokat.
Sose lźtod, mikor jônnek. Nem hallod óket, csak ćrzed — ćr-
zed a kôzeledćsăket. — Jair ôsszeborzongott, mert eszćbe ju-
tott az ârnyasvôlgyi talâlkozâs, ćs a lâthatatlan valami a fal
tńlsó oldalân. — Nem hagynak nyomot — folytatta Settengó.
— Csak fellńnnek ćs eltńnnek, ahogy a neviikben is benne
van. Mordrćmek. Fekete jărkźlók.
Elhallgatott, a fejćt csóvźlta. Garet Jax a fibra pillantott. A
vôlgylakó kizźrólag arra tudott gondolni, mit ćrzett a hâ-
zźban azon az ćjszakân, amikor râjótt, hogy az egyik Rćm
vârja.
— bn nem akarom vâllalni a kockźzatot, hogy belebotol-
junk valamelyikbe — mondta halkan.
A fegyvermester megigazitotta a hâtizsâkjât. — Akkor dćl-
nek megyănk.
Egćsz dćlutân talpaltak a Feketetôlgy-erdón ât a dćl felć
kigyózó ôsvćnyen. Kôzeledett az alkonyat, a nappali sziirke
fćny sebesen sôtćtedett. Kôd szivźrgott ât a tôlgyek kózótt,
nyirkosan, ragacsosan, most mćg vćkonyan, de egyre sóró-
sÔdÔtt. Nehezebb lett kôvemi az ôsvćnyt, mert helyenkćnt
eltónt a kódben. Ejszakai hangok hallatszottak a sôtĆtsĆg-
ból, ćs ezek a hangok nem voltak kellemesek.
Settengó megâllt. Tudni akarta, Ietźboroznak-e ćjszakźra.
Mindkćt felnótt Jairt nćzte. Az elgćmberedett, fâradt vólgy-
lakó kôrălpillantott. Feketćn csillogó, hatalmas fatôrzsek
97
SHANNARA
eródjćben źlltak. Kód ćs ârnyćk borult a fôidre, ćs valahol
egy jźrkâló vadâszott.
Jair Ohmsford ósszeszoritotta a fogźt, ćs megrâzta a fejćt.
A kis csapat folytatta ótjât.
AZON A nsZTÂSON IS leszâllt az ćjszaka, ahol Spilket ki-
kôtóztćk a nagy fenyóhóz. Egćsz dćlutźn a kôtelćkeit bonto-
gatta, egyre jobban ellazitva a csomókat. Ezen kivăl nem is
tôrtĆnt mźs; nem oltottâk szomjukat utazók; farkasok sem
jôttek az itatóra. Jârórôzó katonâinak tetemćt forrnźtlan
zsâkkâ vâltoztatta a sztrktilet.
A sedt kónyórtelen arca megkemćnyedett, mikózben ne-
kifesziilt a kôtćlnek. Talân mćg egy óra ćs kiszabadul, hogy
vadâszhasson azokra, akik ezt măveltćk vele. Es addig va-
dâszik râjuk, amig utol nem ćri 6ket!
Ărnyćk hullott râ. A sedt fólkapta a fejćt. Palâstos-csuk-
lyâs, magas, fekete alak âllt fôlótte, egy ćjszakâból źtszôkôtt,
szelemyi halăl. Spilknek a csontja veleje is megfagyott.
— Nagytr! — suttogta rekedten.
A fekete alak nem vźlaszolt, csak âllt, ćs nćzte a głómot.
A sedt lźzasan hadarni kezdett, szavai egymâsba botlottak a
nagy sietsćgben. Mindent elmondott, ami tôrtĆnt, a fekete
ruhâs idegent, Settengó ârulâsât, a mâgikus hangu vôlgy-
lakó szôkćsćt. Vâllas teste vonaglott a kôtelek kózôtt. Egyet-
len szó sem volt elćg, hogy enyhitse a torkât ôsszeszoritó fć-
lelmet. — Ën megpróbâltam, Nagyńr! Mindent megpróbâl-
tam! Szabadits ki! Kćrlek, szabadits ki!
Hangja elfólt, a szóâradat elapadt. Feje a mellćre csuklott,
testet megrâzta a zokogâs. Az alak egy darabig nem moz-
dult, aztźn kinyńjtotta sovźny, fekete kezćt, 's megfogta a
gnóm fejćt. Vórôs tăz Ióvellt az ujjaiból. Spilk egyedenegyet
sikoltott, rettenetes hangon.
A fekete kôntôsń alak visszahńzta a kezćt, megfordult 's
eltńnt az ćjszakâban. Egyetlen hang se mutatta, merre jâr.
Az ires tisztâson Spilk ćlettelen alakja ernyedten Iógott a
gózsban, ćs meredten bârnulE maga elć.
A KiVANSÂGDAL
SÂRKÂNYFOG titâni fórćsze fôlôtt mćlykćkból sziir-
kćre VŹItozott az ćjszakai egbolt; megsópadt a hold
ćs a csillagok ragyogâsa, a keleti ćgen fakó derengćs mutat-
ta a hajnai kôzeledćsćt.
Allanon sôtćt pillantâsa vćgigsuhant a hegysćg âthatolha-
tatlan falân, az ormok ćs szakadćkok szćl ćs idó koptatta,
iszonytatóan vćnsćges, meddó kôvćn, aztân mâr-mâr riadt
sietsćggel tćrt vissza az elótte tâtongó nyiladćkhoz. A mćly-
ben Shale vôlgye hńzódott, ahonnan a fćlelmetes Kirâlyok
Csarnokâba, minden korok kisćrteteinek honźba vezetett az
ót. A druida megźllt a kiiszôbôn, szorosan ôsszehńzva fekete
palâstjât magas, ôsztôvćr alakjân. Hirtelen fâjdalmas vâ-
gyakozâs ălt ki az arcâra. Rôgôs csapâs vezetett a Shale-
vôlgybe, a zózalćk ógy csillźmlott, mint a maratott fekete
uveg. A sziklâk kôzôtt zóldesfekete, zavaros, fćnytelen tó te-
riilt el. Lomhân gyńn'izôtt az tres szćlcsendben, mintha ăst
Ienne, amelyet lźthatatlan kćz kavargat lassan, gepiesen.
Apăm, sÓgta hangtalanul Allanon.
Csizmâs talpak csikorogtak a kavicson. Fôlkapta a fejćt.
Egćszen megfeledkezett kćt ótitârsâról. A kćt alak kibonta-
kozott az ârnyćkból, es megâllt a druida mellett. Nćmźn
nĆztĆk a kopâr vôlgyet.
— Ez az? — kćrdezte Rone Leah tômóren.
Allanon bólintott. Gyanó Iappangott a felfóldi szavaiban
ćs tekintetćben. Nem is akarta titkolni.
— Shale vôlgye — felelte a druida halkan. Elindult a kavicsos
lejtón. — Sietniink kell.
Gyanakvóan ćs bizalmatlanul tekintett râ az ârnyasvôlgyi
lâny is, bâr ó megpróbâlta Ieplezni. Sohasem biztak benne
az ótitârsai, sem Shea ćs Flick Ohmsford, akikkel Shannara
99
SHANNARA
Kardjăt, sem Wil Ohmsford ćs Amberle Elessedil elf Ieâny,
akikkel a Vćrtózet kerestette. Talân meg is ćrdemli. A bizal-
mat nem osztogatjâk vakon, azt ki kell ćrdemelni, ćs aki azt
akarja, hogy bizzanak benne, annak nyiltan 's becsiiletesen
kell viselkednie. Allanon sohasem volt i}yen. Nem lehetett.
Megoszthatatlan titkok órizóje volt, ćs mindig fâtylat kellett
boritania az igazsâgra, mert az igazsâgot nem lehet elmon-
dani, hanem meg kell tudni. Nehezćre esett eltitkolni a tu-
dâsât, âm ha mâskćnt tesz, visszaćl a bizalommal, amelynek
elnyerćsććrt annyit fâradozott.
Gyorsan hâtranćzett, hogy kôveti-e a felfôldi ćs a Iźny,
aztân ismćt a lăba alatti laza kavicsnak szentelte a figyelmćt,
ćs konokul hallgatott. Kónnyó lett volna lerâzni a kótelme-
ket, feltźrni mźsoknak a sorsot, kiteregetni a titkokat, hagy-
ni, hogy mźskćpp alakuljanak az esemćnyek, mint ahogy
tervezte.
Nem teheti. Ó magasabb szempontból nĆzte ĆIetĆnek ve-
zćrelveit 's a kótelessćget. Ha ehhez el kellett viselnie târsai
gyanakvźsźt, akkor elviselte. Keserii gondolat volt, de min-
dennek {ra van,
Pedig Olyan fâradt vagyok, apźm! Olyan fâradt vagyok!
Megâllt a vôlgyteknó aijân. Megtorpant a felfóldi ćs az {r-
nyasvólgyi lâny is. A druida szembefordult a fiatalokkal. Fôl-
emelte fekete palâstos karjât, ćs a tó vizćre mutatott.
— A Hadeshorn! — sńgta. — Apâm itt vâr, mennem kell hoz-
zâ. Itt vâriatok, amig hivlak! EI ne mozduljatok! Akârmi
tôrtćnjćk, egy lćpćst se! Ez itt a holtak hâza, ahol mi va-
gyunk az egyediili ćlók!
A fiatalok szÓtIanuI bólintottak, mikózben riadtan nćztĆk
a Hadeshorn nćmân gy<irńzó vizćt. Allanon meg egy percig
figyelte az arcukat, aztân megfordult ćs elment.
Kălônôs vârakozâs gomolygott benne, ahogy kôzeledett a
tóhoz; majdnem olyan volt, mintha egy hosszń ót vćgćn ăll-
na. Tułajdonkćppen mindig tgy ćrezte, hogy hazajôn. Egy-
kor Paranor volt a druidâk otthona, de a druidâk elmńltak,
ćs neki inkźbb otthona a vólgy, mint az Óregtorony. Minden
itt kezdódótt es itt ćrt vćget. Ha befejezte nćgyfôldi vândor-
100
A KiVANSÂGDAL
lâsait, ide tćrr vissza az Ćletćt megńjitó źlomra, mikôzben
porhiivelye a halandók ćs a holtak vilâga kÓzôtt lebegett. Itt,
ahol ôsszećrt a kćt vilâg, a szók ablakon betekinthetett abba,
ami volt, ćs ami Iesz. Ës ami a legfontosabb, itt megtalâl-
hatta az apjât.
A tórbe esettet, a szâmózôttet, a szabadulâsra vârót.
Kiverce a fejćból a gondolatot. Sôtćt pillantâsa fôlemelke-
detc a fakuló keleti ćgre, maid visszahullott a tóra. Egykor
Shea Ohmsford jârt itt sok-sok ćve, fćltestvćrćvel, Flickkel,
ćs a kis csapattal, akik Shannara Kardjânak keresćsćre in-
dultak. Akkor megjósoltatott, hogy szâmuk eggyel megfo-
gyatkozik, ćs ógy is lett. Sheźt elsodorta a zuhatag a Sâr-
kânyszakadćk alatt. A druida mćg nem felejtette el a tôbbiek
rosszhiszemń gyanakvźsât. Pedig szerette Sheźt, Flicket ćs
Wil Ohmsfordot, Sheât majdnem ńgy, mint a fiât szerette
volna, ha lehetett volna gyermeke. Wil Ohmsford inkâbb
fegyvertârsa volt, aki megosztotta vele az Ellcrys feltâmasz-
tâsźnak ćs az elfek megmentćsćnek felelóssćgćt.
Rźncok gyńródtek a sôtćt arcra. Most itt van Brin, a Ieâny,
aki hatalmasabb minden ósćnćl. Brin mije Iesz?
A tó szćlćhez ćrt, megâllt. Egy percig nćzte a fenekeden
mćlysćget, ćs azt kivźnta. .. Ëgnek emelte karjait, kisugâroz-
va magâból az erót. A Hadeshorn nyugtalanul borzolódott.
A viz gyorsabban ôrvćnylett, bugyborćkolni, sziszegni kez-
dett, permetet frôcskólt az ćgnek. A kietlen vôlgy remegett
ćs morajlott, mintha âlomtalan, mćly âlmâból ćbredezne.
Fojtott, szôrnyii jajgatâs csapott fel a tó mćIyćb61.
Jôjj hozzâm, parancsolta szótlanul a druida. Lćgy szabad!
Magasabb, fălsćrtóbb Iett a kiźltozâs, mâr nem volt benne
sernmi emberi. Rab lelkek tćptćk lâncaikat. Jajveszćkelćsiik
betÔItôtte a fekete vôlgyet, a Hadeshorn ćlesen sziszegve ló-
vellte az ëgnek sôtćt vizoszlopait.
Jôjj !
Lepelbe burkolt vâz emelkedett ki a felkavart sôtćt vizból;
a vćnsëgtól megroskadt Bremen âttetszÓ kisćrtete sziirkćn
rajzolódott az ćjszaka hâtterćre. A rëmalak megâllt Allanon-
nal szemkózt a tavon. A druida lassan leengedte a karjźt,
101
SHANNARA
fźzósan ósszehózta sótćt kóntósćt; felemelte sôtćt arcât, ćs
belenćzett apjźnak vak, tres szemćbe.
Itt vagyok!
Ekkor a kisćrtet târta ki karjait, es bâr nem ćrintette meg
Allanont, a druida ćrezte siri, fagyos óIeIćsĆt. Fiilćben las-
san formâlódott szavakkâ az elcsigâzott hang:
A kor veget ćr... A kôr bezârul. ..
Allanon jćggć dermedt. Bâr kilón-kiilón, fâjó rćszletes-
sćggel hallotta a szavakat, azok ńgy nyóltak ât egymâsba,
mint megszoruló bogok a kifeszitett kôtćlen. Nćma kćtsćg-
beesćssel hallgatta óket, ógy fćlt, mint mćg soha ćletćben,
vćgre megćrtve, mi Iesz, minek kell Iennie, mi kôvetkezik.
Kônnyek szôktek szńrÓs, fekete szemćbe.
BRIN OHMSFORD Ës RONE LEAH szótlan rćmtilettel figyel-
tćk, mikćnt emelkedik fól a Hadeshorn mćlyćból Bremen
ârnya. Borzongató hideg hasitott belćjiik, amelyet nem kó-
sza szćllôkćs okozott, hiszen szćlcsend volt, hanem a szel-
lem kôzeledćse. Egyiitt nćztćk, mikćnt âll Allanon elć a ron-
gyolt văz, mikćnt târja karjait ólelćsre, es vonja le magźhoz
a druida fekete alakjźt. Szavait nem hallhactâk, Inert min-
dent elnyelt a tóból fôlszakadó, velótrźzó jajgatźs. A szikla
remegett es nyôgôtt a talpuk alatt. Ha tehettćk volna, ńgy
elszaladnak, hogy hâtra se nćznek. Ebben a pillanatban bi-
zonyosan tudtâk, hogy a halăl jâr kôzôttăk.
Aztân egyszerre vćge lett. Bremen ârnya megfordult, las-
san visszastllyedt a zavaros vizbe. A jajszó a kin kćtsćgbe-
esett vijjogźsâvâ er6sódôtt, ćs fćlbeszakadt. A viz fortyogott
es zubogott mćg egy róvid percig, aztźn elsimult, csak a
gyór{ik terjengtek rajta lomhźn.
Keleten feltónt a nap koronâja a Sźrkźnyfogak kôzôtt.
Ezăstszărke fćny szóródôtt źt a fakuló ârnyćkokon.
Brin hallotta, amint Rone kiengedi a tiidejćból a leveg6t.
Megragadta az i5ń kezćt. A Hadeshorn partjźn Allanon
tćrdre roskadt, feje Iehorgadt.
— Rone! — sógta Brin rekedten. Elindult. A felfôldi megra-
gadta a karjźt, mert eszćbe jutott Allanon figyelmeztetćse,
102
A KtVĂNSÂGDAL
de a lâny kitćpte magât, Ćs leszaladt a tóhoz. A fiatalember
utźna iramodott.
Egyitt futottak a druidâhoz, megâlltak a csńszkâló kavi-
cson, lehajoltak Allanonhoz. A druida szeme csukva volt,
sótćt arca vćrtelen. Brin megfogta az egyik nagy kezet; hideg
volt, akâr a jćg. Allanon mintha ónkiviletbe esett volna. A
lâny tĆtova pillantźst vetett Rone-ra. A felfôidi vâllat vont.
Brin nem tÓrÓdôtt vele. Megfogta a szâlas fćrfi vâllât, es
gyengćden megrâzta.
— Allanon! — szÓIitotta halkan.
A pillăk megremegtek, a sôtćt szem kinyilE. A lâny egy pil-
lanatra belelâtott. Fejvesztett, iszonyó kćtsćgbeesćst lŹtott,
fćlelmet ćs hitetlensćget. Annyira megrendiilt, hogy sietve
hâtralćpett. Majd minden eltńnt Allanon szemćból, csak a
dăh maradt.
— Megrnondtam, hogy ne mozduljatok! — Indulatosan fól-
źllt.
Brin i-igyet sem vetett a haragjâra. — Mi tôrtćnt, Allanon?
Mit lźttźl ?
A druida egy darabig hallgatott. Tekintete a sôtćtzóld ta-
von tćvedezett. Lassan megrźzta a fejćt. — Apăm — sógta.
A lâny a felfôldire nćzett. Rone elkomorodott. Brin ójra
próbâlkozott, kônnyedćn megćrintette a druida kôpenyćnek
ujjśt.
— Mit mondott?
Allanon râemelte tengermćly fekete szemćt. — Hogy fogy
az idónk, vôlgy leânya. Hogy minden oldalról ózetiink, ćs
ózetni fogunk mindvćgig. Hogy a vćg elrendeltetett, de nem
ârulja el, mi az. Ennyit hajlandó mondani: hogy eljón a vćg,
hogy te lâtni fogod, 's iigytnkben egyszerre vagy megmen-
tó 'S pusztitó.
— Mit jelent ez, Allanon? — meredt rź a lâny.
— Nem tudom — râzta meg a fejćt a druida.
— Ezt a segitókćszsćget! — Rone fólegyenesedett, ćs elfordi-
totta tekintetćt a hegyekre.
Brin nem vette le a szemćt a druidâról. Volt itt mćg vala-
mi.
103
SHANNARA
— Mi mâst mondott rnćg, Allanon?
De a druida ismćt csak a fejćt râzta. — Semmit. Ez volt
minden.
Brin tăstćnt tudta, hogy hazudik. Tôrtćnt mćg valami apa
ćs fia kÔzÔtt, valami sótćt rettenet, amit Allanon nem bir
elârulni. Megborzongott. Baljós elójelnek tekintette, hogy
apjâhoz ćs dćdapjźhoz hasonlóan ót is olyan cćlra fogjźk fel-
hasznâlni, amelyet nem ćrt.
Gondolatai visszatćrtek Allanon szavaihoz. Megmentó ćs
pusztitó, imigyen szÓIott a szellem. Hogy lehet ez?
Mćg egy dolgot mondott — szólalt meg Allanon hirtelen,
de Brin azonnal erezte, hogy nem ezt titkolta. — Paranor a
Mordrćmek kezćn van. Szćtzńztâk zârjait ćs megtôrtćk a va-
rźzst, amely kapuit órizte. Kćt napja esett el. Most kutatjâk
{t csarnokaiL, keręșve a Druidakrónikâkat 's az 6sôk titkait.
Amit megtalâlnak, arra hasznâljźk, hogy gyarapitsźk hatal-
mukat. — Rânćzett a fiatalokra. — Mârpedig eióbb-utóbb
megtalâljâk, ha nem âllitjźk meg Óket. Nem szabad enged-
ni, hogy ez megtôrtćnjćk!
— De ugye nem tóližnk vârod, hogy megâllitsuk óket? — kćr-
dezte Rone gyorsan.
Allanon ósszehózta fekete szemćt. — Nincs mźs.
A felfóldi elvôrósódótt. — Egyâltalân hźnyan vannak ott?
— Tucatnyi rĆm ćs egy szâzad gnÓm.
— Ës mi fogjuk megâllitani óket? — hiiledezett Rone. —Te,
ćn ćs Brin? Mi hźrman? Egćsz pontosan hogyan kellene
csinâlnunk?
Iszonyń harag lobbant a druida szemćben. Rone Leah
ćrezte, hogy egy lćpćssel messzebb ment a kelletćnćl, de
mâr nem tâncolhatot[ vissza. Kemćnyen megvetette a lâbź[,
ćs nem rettent meg a szźlas embertól.
—Te az elsó perctól kćtelkedtćl bennem, Leah hercege! —
mondta Allanon. — Eddig elviseltem, mert fĆIted a lânyt, Ćs
azćrt jôttćl veli.ink, hogy ót vćdelmezd, de tovźbb nem!
Nekem ne vitasd tovźbb a cćlt ćs a kćnyszerńsćget, amelyet
lâtok! Kólônben is ćrtelmetlen, ha eleve szemben âllsz ve-
lem!
104
A KiVÂNSÂGDAL
A felfôldi nem hâtrâlt. — bn nem veled szemben âllok,
Allanon, hanem Brin mellett. Ahol ez a kettó iitkôzik, ott
Brin mellett vagyok.
— Akkor maradj is mellette! — mennydôrôgte Allanon, ćs
kitćpte a felfóldi hâtâra szijazott hóvelyból Leah kardjât.
Rone falfehćr lett, bizonyosra vette, hogy a szâlas druida
meg akarja ôlni. Brin fôlsikoltott ćs ugrott volna kôzćjtk, de
Allanon tiltóan fôlemelte a kezćt. — Ne kôzelits, vôlgy leź-
nya! Ez a kettónk dolga Leah hercegćvel!
Szńrósan, ridegen meredt Rone-ra. — Megvćdenćd ót, fel-
fôldi, ńgy, ahogy ćn? Ha módodban âllna, megtennćd ćrte,
amit ćn?
A Rone arcâra kôvălt rćrnăleten âtătÔtt a kemćny el-
szântsźg.
— Meg!
Allanon bÓIintott. — Akkor neked adom a hatalmat, hogy
igy tehess!
Nagy keze megmarkolta Rone karjât, Ćs lependeritette a
fiatalembert a Hadeshorn partjâra. Visszaadta neki Leah
kardjât, ćs a sôtćtzôld vizre mutatott.
— Mârtsd meg a pengĆt a vizben, Leah hercege! — paran-
csolta. — De a kezed 4s a markolat bele ne ćrjen! Halandó
testnek a Hadeshorn egyetlen csôppje is halăl!
Rone Leah tanźcstalanul meredt râ.
— Tedd, amit mondtam! — csattant fôl a druida.
Rone ôsszeszoritotta a fogót. Fokozatosan markolatig me-
ritette Leah pengćjët a gyńrózó vizbe. A kard nem ătkôzôtt
ellenâllâsba, mintha a tónak nem lenne feneke, a part egy
meróleges szakadćk szĆIĆt jelentenć. Amikor megćrintette a
vizet, a Hadeshorn gyóngyôzni kezdett, halkan sziszegett ćs
bugyborćkolt, mint mikor savval maratjâk a f'met. Rone
megriadt, {m kemćnyen tartotta a vizben a kardot.
— Elćg — szólt a druida. Hńzd ki.
Rone óvatosan kiemelte a tóból a kardjât. A csiszolt acćl-
penge megfeketedett; a Hadeshorn vize megtapadt rajta, ćs
ńgy kigyózott, mintha ćlne.
— Rone! — suttogta a lâny iszonyodva.
105
SHANNARA
A felfóldi mereven kinyójtott karral tartotta a kardot, ćs
nem birta levenni tekintetćt a vizról, amely a vason ôrvćny-
Iett 's hullâmzot-t.
— Er6sen tartsd! —parancsolta Allanon, ćs fôlemelte fekete
palâstos karjât. — Ne moccanj, Leah hercege!
Kćk tăz lóvellt ujjaiból, kâprâztató, vćkony vonalban. Vć-
gigszaladt a penă, perzselt, ćgetett, felgyńjtotta a vizet ćs
vasat, ôsszeolvasztotta óket. A kćk tăz vakitóan lobogott, a
markolat mćgsem forrósodott ât. Rone Leah elforditotta a
tekintetćt, âm fogâsa nem Iazult.
A kóvetkezó pillanatban vćge Iett; a tóz kialudt, a druida
karja lehanyatlott. Rone Leah a kardjâra pillantott. A penge
ćlesen, megtisztultan, feketćn ragyogott.
— Nćzd meg kózelebbról, Leah hercege! parancsolta
Allanon.
Az i5i1 engedelmeskedett. Brin ugyancsak a fegyver fólć
hajolt. Egyfitt tekintettek a fekete ttkôrbe. A vas mćlyćn sô-
tĆtzôId fćnytócsâk órvćnylettek Iustźn. Allanon kôzelebb IĆ-
pett.
— Elet ćs halăl mâgiâja olvadt egybe. Ez a hatalom most
mâr a tied, felfôldi; te felelsz ćrte. Ugyanolyan oltalmazója
vagy Brin Ohmsfordnak, mint Ćn. Ugyanolyan er6dnek kell
lennie, mint nekem. Ez a kard megadja neked.
— Hogyan? — kćrdezte Rone halkan.
— Mint a vilâg minden kardja, ez is vĆd 's vâg, de nem
hóst, vćrt, vasat vagy kôvet, hanem varźzslatot, a Mordrć-
mek gonosz varźzslatźt, amely megtôrik ezen a pengćn. Ezt
vâllaltad. Mostantól pajzsnak kell lenned Brin elÓtt, amig
utatok vćget nem ćr. Te leszel ennek a lânynak az oltal-
mazója. Ën tettelek azzź.
— Mićrt... miĆrt adnâl nekem...? — hâpogta Rone.
De a druida megfordult ćs otthagyta óket. Rone bambźn
bâmult utâna.
— Ez nem tisztessćges, Allanon! — rikoltott Brin vźradan
indulattal a tâvolodó alak utân. — Mifćle jogon...
106
A KivÂNSAGDAL
Nem fejezhette be. Ijesztó robbanâs hallatszott, fôlkapta
Brint, majd a vôlgy kôvćhez csapta. Allanont nyomtalanul
elnyelte a vôrôs tăz ôrvćnye.
MËRFÓIDEKKEL DËLEBBRE a fâradtsźgtól sajgó testă Jair
Ohmsford źtbukdâcsolt a sôtćt ćjszakźból a•hajnal kisćrte-
desen kôdôs fćlhomâlyâba. Az erdó ćs a feketesćg eltónt,
fćlrehńztâk, mint egy titâni fiiggônyt, ćs bekôszôntôtt az
nap. Ures volt ćs irdatlan, akźr egy szôrnyósćges sirbolt, st-
kôde elboritotta a vilâgot. Jairtól ôtven mćterre kezdó-
dôtt, ćs azon tól nem volt semmi. A filâ az âlmossâgtól bam-
bân bâmulta a kôdfalban eltńnó, zóldes vizzel ćs foltosra
korhadt fâval szegćlyezett csapâst, ćs semmit sem Ćrtett.
— Hol vagyunk? — motyogta.
— A Kôdlâpnól — diinnyôgte mellette Settengó. Jair butân
meredt a gnómra, aki ugyanolyan tompân nćzett vissza. —
Tólsźgosan levâgtuk a kanyart, betćvedtănk egy teknóbe.
Vissza kell mennănk, hogy keriilhessiink.
Jair bólogatott, mikôzben megpróbâlta gondolatait ôssze-
szedni. Hirtelen mellette termett Garet Jax, feketćn, nćmźn.
Hideg, ćrzćketlen pillantźsa megâllapodott a fión, majd a
posvânyra siklott. Nćmźn bólintott Settengónek. A gnóm
sarkon fordult. Garet Jax szemćn nem lŹtszott fźradtsźg.
Egćsz ćjszaka gyalogoltak a Feketetôlgy-erdó vćgelâthatat-
lan ttvesztójćben, amelyre a vôlgylakó mâr csak homźlyo-
san emlćkezett, mint a kimerăltsćgbe fulladó idó elmosódó
tôredćkëre. Csak a nyakassăga tartotta talpon. Egy idó utân
mâr nem is fćlt. Eltompult benne az ildôzćs fenyegetćse.
tgy rćmlik, jârâs kôzben alhatott, rnert semmire sem em-
lćkezett. Illetve dehogy is aludt, csak kutyagolt...
Egy kćz visszarźntotta, rnert tălsźgosan kôzel csźmboro-
dott az ingovźnyhoz.
— Nćzz a lâbad ală, vôlgylakó! — figyelmeztette Garet Jax.
Jair makogott valami vâlaszfćlćt ćs bukdźcsolt tovâbb.
Hâlni jźr bele a lćlek! — hallotta Settengó dôrmôgćsćt. Senki
sern vâlaszolt. A fit megdôrgôlte a szemćt. Settengónek iga-
za van. Alig maradt ereje. Mâr nem birja sokźig.
107
SHANNARA
De birta. CJgy rćmlett, órâk óta gâzol a kôdôn ćs a sziirke
fćlhomâlyon źt, vakon baktatva a tómzsi Settengó utân, a
neszteleniil suhanó Garet Jax mellett. Elveszitette az idóćr-
zćkćt, csak azt tudta, hogy mćg mindig megy. Egyik lćpćs a
mâsik utân, egyik lâbat a mâsik elć. Kiilôn erófeszitćs volt
minden alkalommal. Ës az ôsvĆny meg mindig nem vĆ-
get.
Arnig...
— Ătkozott latyak! — motyogta Settengó, ćs akkor felrob-
bant a mocsźr. Viz 's nyâlka lôvellt a magasba, âtâztatta a
riadt vôlgylakót. Ërdes, velÓtrâzÓ UvÓItĆs tôrte meg a hajnali
csôndet, ćs irdatlan valami bukkant fôl, ógyszólvân Jair orra
elótt.
—Tuskólakó! — rikoltotta Settengó.
A fit riadtan hókôlt vissza a mocsârlćt zâporozó, hatal-
mas, pikkelyes Ićny elól, amelynek a pofâja mintha egyetlen,
agyarakat meresztó tŹtott szâjból âllt volna, ćs karmos
manccsal kapott felćje. Rćmălten akart menekălni, de fâ-
radtsâgtól zsibbadt lâba nem engedelmeskedett. A monst-
rum a vôlgylakó fôlë tornyosult, ârnyćkâtól elsôtćtălt a fćl-
homźlyos vilźg, ćs orrfacsaróan btdôs pârât fójt a flóra.
Akkor valami elrântotta a szôrny karmaitól, olyan eróvel,
hogy Jair elesett. Mintegy bódulatban lâtta Settengót, ott
źllt, ahol az imćnt 6, ćs rôvid kardjâval eszeveszetten oda-
csapott a nyólkâló behemótnak. Am a kard szânalmasan
gyônge fegyvernek bizonyult. A monstrum kiverte a gnóm
markâból, a penge pórógve elszâllt. A kôvetkezó pillanatban
a karrnos mancs megragadta a gnómot.
— Settengó! — rikoltott Jair, ćs megpróbâlt feltâpâszkodni.
Szemmel alig lâtható gyorsasâggal szókkent elóre Garet
Jax, feldófte fekete botjât a fajzat tâtogó pofźjâba, ćs mćlyen
belenyomta a garat lâgy hńsâba. A tuskólakó felăvóltôtt kin-
jâban, ôsszekattantotta âllkapcsât, darabokra tôrve a botot.
Elhajitotta Settengót, Ćs a torkŹn akadt szilânkok utân kap-
kodott.
Garet lax kirźntotta rôvid kardjât, szćlsebesen felpattant a
szôrny vâllźra, elkerălve a markolźszó mancsot. Tóvig bele-
108
A KfVÂNSÂGDAL
dôfte kardjźt a tuskólakó torkâba, amelyból sôtćt vćr bugy-
gyant, majd leugrott. Ez mâr komoly seb volt. A tuskólakó
fâjdalmas bÓgćsseI, lomhân megfordult, Ćs Visszatoccsant a
sôtĆt pźrâba.
Settengó szćdelegve, nehćzkesen tâpâszkodott. Garet Jax a
fińnâl termett, Ćs gyorsan fôlsegitette. Jair az âmuIattÓI tâgra
nyilt szemmel bâmulta.
— Mćg sose. sose lâttam...ilyen gyorsasźgot! — makogta.
Garet Jax mintha nem is hallotta volna. Gallćron ragadta
a vôlgylakót, ćs bevonszolta a fâk kózć. Settengó utânuk fu-
tott.
Szempillantâs alatt kitriilt a tisztâs.
VÓRÓS ŔÎz lobogta kóriil a druidât, elboritotta karmazsin
lźngnyelveivel, gonoszul izzott a szărke hajnalban. Brin, aki
elszćdiilt ćs fćlig megvakult a robbanâstól, iiggyel-bajjal fel-
tćrdelt, ćs elernyózte a szemćt. A druida gôrnyedten gub-
basztott a vôlgy csillâmló fekete sziklâjân, halvânykćk fćny-
haranggal tartva vissza a lângokat. Ez a pajzsa, gondolta
Brin; ez vćdi a pusztulâstól.
Fejvesztetten kereste, kit61 jôn ez az iszonyat, Ćs meg is
talâlta, alig hÓszmĆternyire. Magas alak rajzolódott feketĆn
a fólkeló nap sâpadt arany hâtterćre, kinyójtott kezćból ont-
va a vôrôs lângokat. A lâny azonnal tudta, mi az. Mordrćm!
Nesztelenól kóvette, &szrevćtlenăl utoIĆrte 6ket, Ćs Iesńjtott
a druidâra. Allanon nem kćszălt fôl, csak az ôsztônei vćdtćk
meg az ĆIetĆt.
Brin fólpattant, vijjogva sikoltozott a fekete tâmadÓra, de
az meg se moccant, a tńzoszlop sem Iohadt. A lângok egyen-
letes sugârban ômlóttek a gubbasztó druidâra, kôrăltân-
coltâk, siivitve ostromoltâk a halvânykëk vćdópajzsot, amely
rnćg kitartott. A ti.ikôrfćnyes kóvek karmazsin fćnyt vetitet-
tek az ćgre, Shale vôlgye vćrrć vâlt.
Ekkor elórerontott Rone Leah, a lâny elĆ szôkkent, Ćs ósz-
szehózta magât, mint az ugrâsra kćsziiló vadâllat.
— Órdóg! — suvôltótte haraggal.
109
SHANNARA
Meglenditette Leah fekete acćljźt, e pillanatban nem gon-
dolva râ, kinek segit, kićrt kockźztatja ćletët ily kćszsćgesen.
E pillanatban Menion Leah dćdunokźja volt, Olyan gyors ćs
vakrneró, mint az ósapa. Az ósztôn maga môgć utasitotta az
okoskodâst. Szâzadok óta elporladt ósôk csatakiâltźsâval
tâmadott.
— Leah! Leah!
Beugrott a tńzbe, Iesójtó kardja źtszelte az Allanont fogva
tartó gyńrót. Az ivegkćnt tôrt szćt, szilźnkokban pattogot-c
vissza a gôrnyedó druidźról. A Mordrćm keze mćg mindig
ontotta a lângot, {m a r6t hajó felfôldi kardja ógy rântotta
magâhoz, mint mâgnes a vasat. Ropogva futott vćgig a tăz a
fekete acëlon, de meg sem ćrintette Rone kezćt, mintha a
kard magâba szivta volna. A herceg, a Rćm ćs a druida kó-
zôtt, magasra emelte Leah kardjât, amelynek pengćjćn bi-
bor tóz tâncolt.
Allanon fôlâllt, Oly feketćn ćs fćlelmetesen, mint a lćny,
amely becserkćszte, immâr szabadon a lângok bćklyójźtól.
Vćkony karja fólemelkedett, ujjaiból kirobbant a kćk tńz,
telibe talźlta a Mordrćmet. A jârkźló a levegóbe emelkedett,
ćs ógy esett hanyatt, mintha faltôr6 kossal taszitottźk volna
meg. Fekete kôntôse lobogott, nćma vijjogźsa vćrfagyasztó-
an visszhangzott Brin elmćjćben. Ismćt kilôvellt a druida-
tiiz, ćs a fekete lćny szempillantźs alatt porrâ omlott.
A diz kialudt, fiistbodrokat 's hamut hagyva maga utân.
Csend Iett Shale vôlgyćben. Leah kardja lehanyatlott, a fe-
kete vas 'Ies csendiilćssel hullott a kóre. Rone I-zah feje Ie-
horgadt, hădôtt pillantâsa a lânyt kereste. Brin hozzâsietett,
âtôlelte, magâhoz szoritotta.
— Brin — suttogta az if)ó. — Ez a kard...a hatalom...
Nem tudta befejezni. Allanon sžikźr keze gyôngćden meg-
fogta a vâllźt.
— Ne fćlj, Leah hercege! — csititotta fźradtan. — A hatalom
valóban a tied. Megrnutattad. Valóban oltalmazója vagy a
vôlgy leźnyźnak — ćs legalâbb ebben az egy esetben nekem
is.
110
A KfVÂNSÂGDAL
Keze vonakodva levâlt az i5ó vâllźról, ćs a szźlas ember
elindult az ôsvćnyen, amely a Shale-vôlgybe hozta óket.
— Egyedăl volt — szólt vissza a fiataloknak. — Ha tôbb is jôtt
volna, mâr itt Iennćnek. Gyertek, itt vćgeztiink!
— Allanon! — kiâltott utâna Brin.
— Gyere, vôlgy Ieânya! FOU az id6nk! Paranornak szăk-
sćge van a segitsśgre, amelyet adhatunk. Azonnal oda kell
menniink!
Kapaszkodni kezdett a lejtÓn, hâtra se nćzett. Brin ćs
Rone Leah csendes beletóródćssel kóvettćk.
SHANNARA
x
RF JART AZ IDÓ, mire Jair Ćs târsai kikeveredtek a
Feketetólgy-erdóból a hullźmzó rónasâgra. Ëszakon
dombok voltak, dćlen siksźg, de ók nem źlltak meg gyô-
nyôrkôdni. Az âjuIŹs kerălgette 6ket a kimeriiItsĆgtÓI. Addig
mentek, amig talźltak egy oltalmazó iharfa-pagonyt, amely-
nek dós lombjźt lângvórôsre szinezte az ósz ujja, ćs nćhâny
perc mólva mâr aludtak is.
Jair nem tudta, hogy gondolt-e valamelyik târsa órkô-
dćsre, mialatt ó aludt, mindenesetre Garet Jax rźzta fól kćsó
dĆIutân. A fegyvermesternek nem volt fnyćre, hogy ily kôzel
legyenek a Kódlâphoz ćs a Tôlgyerdóhôz, biztonsâgosabb
helyet akart keresni ćjszakâra. Miutân a Csatadomb-alfóld
bóvelkedik a sajźt rćmsćgeiben, a kis csapat âtkerălt az Sza-
ki dombsâgra. A fćlnapos alvâstól felfrisstlten majdnem ćj-
fćlig gyalogoltak, mire nyugovóra tćrtek egy elvadult gyfi-
môlcsósben. Ezóttal Jair ragaszkodott hozzâ, hogy felvźltva
órkôdjenek.
Mźsnap tovâbbmentek ćszak felć. Kćsó dćlutânra megćr-
keztek az Ezăst-folyóhoz, amely nyugat felć hômpôlygôtt
erdós partok ćs sziklazâtonyok kÔzÔtt. A halvźnyuló napfćny
szikrâkat gyójtott a tiszta vizen. Az utazók órâkig kôvettćk a
folyót kelet felć, az Anar irânyźba. Mire beesteledett, mesz-
szire elmaradt a TôIgyerd6 's a Kódlâp. Nem talâlkoztak
vândorokkal, gnómoknak vagy fekete jârkâlóknak se lăttâk
nyomźt. (.jgy tănt, hogy legalźbbis źtmenetileg biztonsâg-
ban vannak az iildôz6kt61.
Most is ćjfćlre jârt, mire talâltak a magas parton egy me-
lyedćst, ihar- ës diófâk ârnyćkâban, ahol letâboroztak. Meg-
kockâztattak egy kis tăzet, olyanra raktâk, hogy ne ftstôl-
jón, meleg vacsorât ettek, aztân leheveredtek, ćs nćztćk,
112
A KivANSÂGDAL
mikćnt omlik hamuvâ a parâzs. Tiszta, meleg este volt, sorra
bójtak eló a csillagok, ćs hunyorgó, gyćmźntos mintâkba âll-
tak ôssze az ćg sôtćt fiiggónyćn. Kôrălôtttk ćjszakai mada-
rak daloltak, rovarok ziimmôgtek, a tâvolban halkan mor-
molt a sebes futźsó folyó. Az avar ćs a szâradó aljnôvćnyzet
'desen illatozott a sôtćtben.
— Hozok egy kis făt — kôzôlte vâratlanul Settengó hosszas
hallgatâs utân, ćs nehćzkesen fôltńpâszkodott.
— Segitek! — ajânlotta Jair.
A gnÓm m'rgesen sanditott râ. — Kćrtem? Magam is el-
birom a făt, fit.
Dohogva elcsôrtetett a sôtćtsćgbe.
Jair visszadólt, keresztbe fonta karjait. Ez jellemzó hârmó-
juk kapcsolatâra, amióta elkezdódótt az utazâs — mindenki
hallgat, ćs amit mondanak, abból se csorog a nyâjaskodâs.
Garet Jaxnâl nem is fontos. Eleve hallgatagnak szăletett,
tóle senki se vârja, hogy egyćni izekkel ffiszerezze a târsal-
gźst. Viszont Settengó szószźtyźr fickó; nâla nyugtalanitó ez
a szófukarsźg. Jairnak sokkal jobban tetszett a korâbbi Set-
tengó, a nagyszâjó vagśny, aki majdnem olyan volt, mint
egy ćrdes modoró nagybâcsi. Ugyancsak megvâltozott; ma-
gâba zârkózott, ćs olyan elutasitóan viselkedett, mintha egy-
âltalân nem Ienne inyćre, hogy a vôlgylakóval kell utazgat-
nia.
Bizonyos ćrtelemben igy is van, tńnódôtt Jair. Vćgăl is Set-
tengó nem akart velăk jônni. Kizârólag azćrt vâllalkozott râ,
mert 6 felpiszkâlta az ônćrzetćt. Es most tessćk, gnóm lćtćre
kisćrgetnie kell egy kôlykôt, aki a foglya volt, ćs egy mâsikat,
aki egy szemernyit sem bizik benne, egyediil azćrt, hogy ep-
s'gben eljuttassa 6ket egy nćphez, amely hźborńban 411 a
gnómokćval. Talźn sose ugrik bele a kalandba, ha Jairt se-
gitve el nem ârulja a sajât fajât, aminek kôvetkeztëben most
alig tôbb kitagadottnźl.
Aztân ott a tuskólakó dolga. Settengó Oly vitćziil sietett
Jair segitsćgćre, amit a vôlgylakó azóta sem Ćrtett. Onzó
konformistźk nem szoktak igy viselkedni. Ës lâm, mi tôr-
tćnt? A gnóm nem birta elkergemi a tuskólakót, kis hijân
113
SHANNARA
maga is âldozatul esett, Garet Jax segitsćgćre szorult. Ez
fâjhat neki. Settengó nyomolvasó, mźrpedig azok ônćrzetes
emberek. A nyomolvasók szoktak megvćdeni mâsokat, nem
forditva.
A tńzecske szikrazâport frôccsentett. Jair fôlrezzent. Garet
Jax, aki nćgymćternyire târnaszkodott egy kidólt vĆn fa tôr-
zsćhez, ugyancsak odapillantott. Furcsa szeme ôsszeakadt
Jairćval, ćs a fiónak ismćt arra kellett gondolnia, mifćle em-
ber Iehet ez a fegyvermester?
— Szeretnćm mćg egyszer megkôszônni, hogy megmentet-
tćl attól a valamitól a Kôdlâpon mondta, mikôzben fel-
hńzta a tĆrdĆt.
Garet Jax tekintete visszatćrt a tńzhôz. Jair figyelte egy da-
rabig, ćs azt próbâlta eldônteni, nem kellene-e mćg valamit
mondania.
— Kërdezhetek valamit? — nyôgte ki vćgiil.
A fegyvermester egykedvńen vźllat vont.
— Mićrt mentettćl meg egyÓItaIÓn ? Nemcsak attÓI a dolog-
tól a Epon, de a Tôlgyerdóben is, amikor a gnómok foglya
voltam? — A szńrós szem olyan hirtelensćggel fóródott belć-
je, hogy Jair hadarni kezdett, azt se tudva, mit mond. —
Mârmint nem egćszen ćrtem, mićrt kellett ezt csinźlnod.
Elvćgre nem ismersz. Mehettćl volna a magad ótjân.
— Mentem is — vont vâllat Garet Jax.
— Hogy ćrted?
—Az 'n utam tôrtćnetesen a te utad volt. igy ćrtettem.
Jair ôsszevonta a szemôldôkćt. — Azt se tudtad, hovź visz-
nek!
— Keletre. Hova mâshova tartana fogollyal egy gnÓm Ór-
jârat?
A fit homlokân elmćlyăltek a râncok. Ezzel nem vitat-
kozhatott. Arn mćg ez sem elĆg indok arra, hogy miĆrt fâ-
radozott a fegyvermester az ĆIetmentĆssel.
— Mćg mindig nem ćrtem, mićrt mentettćl meg — mondta
makacsul.
A fegyvermester halvâny mosolyra hńzta a szźjât. — Nem
lâtszom kilônôsebben emberszeretónek, igaz?
114
A KjVÂNSÂGDAL
— Nem azt mondtam.
— Nem is kellett. Kă]ônben igazad van, mert nem is va-
gyok az.
Jair bizonytalanul bâmulta.
— Azt mondtam, nem vagyok az — ismćtelte Garet lax. Aj-
kâról eltńnt a mosoly. — Ha az lennćk, nem sokâig marad-
tam volna ćletben. Mârpedig az ćletben maradâshoz ćrtek
legjobban.
Hosszó csend tźmadt. A vôlgylakónak semmi sem jutott
eszćbe. A fegyvermester fôltâmaszkodott, e16rehajolt, hogy
kôzelebb Iegyen a tóz melegćhez.
— Csakhogy te ćrdekelsz... —Tekintete visszatćrt a fińhoz.
— Ugy vćlem, ezćrt mentettelek meg. Ërdekelsz, pedig mâr
nem sok olyan dolog van, amire kivźncsi lennćk. ..
Elhallgatott, hideg elutasitâs filt a szemćben, de egy pil-
lanat alatt eltónt. — Jóttćl, megkótôwe, fôlpeckelt szźjjal,
egy âllig fôlfegyverzett gnóm 6rjârat kisćretćben. Nagyon
ktlônôs volt. A gnómok fćltek tóled. Ez fôlkeltette a kivźn-
csisźgomat. Tudni akartam, mi az benned, amit61 ennyire
megijedtek. — Vâllat vont. — fgy hât ńgy dôntôttem, veszem
a fâradsâgot a kiszabaditâsodhoz.
Jair nagy szemekkel nćzte. Kivâncsisźg? Ezćrt sietett a se-
gitsćgćre Garet Jax — kivâncsisâgból? Nem, gondolta azon-
nal, nem csak erról van itt szó!
—A mâgiâtól ijedtek meg — mondta hirtelen. — Akarod
lâtni, hogy măkôdik?
Garet Jax tekintete visszatćrt a lângokhoz. — Talźn majd
kćsóbb. Az ót mćg nem ćrt vćget — mondta lâtszólag a legtel-
jesebb ćrdektelensćggel.
— Ezćrt viszel Culhavenbe? — unszolta Jair.
— Rćszben.
Sokatmondóan elnćmult. A fiÓ kćnyelmetleniil sanditott
râ.
— Mi a mźsik rćsze?
A fegyvermester nem vâlaszolt. Mćg csak nem is nćzett a
vôlgylakóra. Hâtradólt, a fatôrzsnek tâmaszkodott, ôssze-
115
SHANNARA
hózta magźn fekete kôpenyćt, Ćs a tăzet bârnulta. Jair mâs
megkôzelitćssel próbâlkozott.
— Ës Settengó? Neki mićrt segitettćl? Hagyhattad volna,
hogy a tuskólakó elvigye.
— Hagyhattam volna — sóhajtott Garet Jax. — Akkor boldo-
gabb lennćl?
— Dehogy lennćk. Hogy Ćrted ezt?
— CJgy veszem ćszre, te eleve beskatulyâztâl olyan ember-
nek, aki egyediil akkor tesz valamit, amikor haszna van be-
IÓIe. Nem kellene elhinned mindent, amit hallasz. Fiatal
vagy, nem ostoba.
Jair elvórôsôdôtt. — Csak mert nem nagyon kedveled Set-
tengót.
— Nem ismerem elćggć ahhoz, hogy kedveljem vagy utâl-
jam — felelt Garet Jax. — Az tćny, hogy nemigen vagyok odâig
a gnÓmokĆrt, viszont ez kĆtszer is vâllalta a veszĆIyt miattad.
Ez pedig ĆrdemessĆ teszi a megmentćsre. — Szeme a fiăra
villant. — Egyćbkćnt te hńzol hozzâ, ćs nem szeremćd, ha
baja esnćk. Igazam van?
— Igazad.
— Hât, mâr egymagâban ez elćg ćrdekes, nem gondolod?
Mint mondtam, kivźncsi vagyok râd.
Jair tănódve bólogatott. — Ën is râd.
Garet Jax elfordult. — Helyes. Akkor legalâbb mindket-
lesz mivel elfoglalnia a gondolatait, amig Culha-
venbe Ćriink.
Rćszćr61 ezzel befejezte a dolgot. Jair sem szólt tôbbet.
Egyâltalân nem talźlta kielćgitónek a magyarźzatot, de vilă-
gosan lâtta, hogy ma este mâr ńgysem szedheti ki Garet
Jaxból, mićrt rnentette meg a gnómot vagy ót. A fegyver-
mester Olyan rejtćly volt, amelyet nem lehetett kônnyen
megfejteni.
A tăz mâr csaknem lećgett, amiról Jairnak eszćbe jutott,
hogy Settengó fâćrt indult, de mćg mindig nem tćrt vissza.
Egy darabig tóprengett, nem kellene-e tenni valarnit a târgy-
ban, majd ismćt megszólitotta Garet Jaxot.
116
A KiVÂNSAGDAL
— Szerinted nem esett baja Settengónek? Mâr elćg rćg el-
rnent.
A fegyvermester megrâzta a fejćt. — Tud az vigyśzni ma-
gâra. — Felâllt, szćtrógta a parazsat, eloltva a lângokat. —
Egyćbkćnt sincs mâr sziiksëgănk a tózre.
Visszatćrt a kidólt fa mellć, magźra csavarta kôpenyćt, ćs
pillanatok alatt elaludt. Jair nćmân hevert egy darabig, hall-
gatta a fegyvermester szuszogâsât, ćs bâmulta a sôtĆtsĆget.
vegi.il ó is beburkolózott a kôpenyćbe, ćs elhelyezkedett. Ki-
csit mćg mindig nyugtalankodott Settengó miatt, de ógy
vćlte, Garet Jaxnak van igaza: a gnóm tud vigyâzni magâra.
Kólónben is, hirtelen elźlmosodott. Mćlyen beszivta az ćj-
szakai levegót, ćs behunyta a szemćt. Gondolatai ide-oda
csapongtak egy darabig, majd megâllapodtak Brinen, Rone-
on ćs Allanonon. Merre jârhamak?
Majd ez a gondolat is elhalvânyodott, ćs Jair źlomba
mertlt.
SETIENGÓ is gondolkozott, mikózben az Eziist-folyóra nć-
z6 buckân iilt, egy ven f(izfa źrnyćkâban. Azon gondolko-
zott, hogy ideje a maga ńtjât jârnia. Idâig is azćrt jôtt, mert
az a paniperda flń beleugratta. Mćg hogy ót akarja Ieke-
nyerezni! Mintha 6 odâig alacsonyodna, hogy kôlykóktól
fogadjon el sâpot! Bâr igaz, jó szźndćkkal tette. Ószintćn
kedvelni lătszik a târsasâgât. Mint ahogy is kedveli a kóly-
kôt. Jó kemćny fâból faragtźk.
Felhózta a tćrdćt, ćs âtkulcsolta a karjaival. Ez akkor is
bolond vâllalkozâs. Egyenesen besëtźl az ellensćg tźborâba.
Nem mintha ót szemćlyesen bântottâk volna a tórpćk. Fă-
Țil 6 râjuk. Csakhogy pillanamyilag hâboróznak a gnóm
tôrzsekkel, ćs nem valószinń, hogy ebben a helyzetben az ó
ćrzelmei sokat nyomnźnak a latban. litjźk raita, hogy
gnóm, ćs ez elćg nekik.
Megrźzta a fejćt. Tólsâgosan nagy a kockâzat. Rńadâsul
egy ilyen mitugrâszćrt, aki maga se tudja, mit akar! Melles-
leg azt igćrte, hogy az Anar hatźrźig kisćri a fińt, ćs most
117
SHANNARA
valószin61eg ott iârnak. Holnap estĆre alighanem elĆrik az
erdót. Rćszćr61 elvćgezte a dolgźt.
Nohźt akkor. Nagy Ićlegzetet vett ćs fóltźpâszkodott. Ideje
tźvozni. fgy ĆIte az ĆIetĆt — a nyomkeresók igy szoktâk. A fit
kezdetben talân lógatja az orrât, de majd tńlesik rajta. Kó-
lônben sem tôrtćnhet baja, amig Garet Jax vigyâz rź. Az a
helyzet, hogy talân jobb is igy.
Bosszósan csÓvźIta a fejćt. Mićrt hivja Jairt filânak? Idó-
sebb, mint 6 volt, amikor elhagyta az otthonźt. Tudna vi-
gyăzni magâra, ha râkćnyszerălne. Tulajdonkćppen nincs
sziiksćge râ, hogy Settengó vagy a fegyvermester vagy akâr-
ki oltalmazza, amig ott van neki a mźgiźja.
Ekkor elbizonytalanodott, ćs mćg egyszer vćgiggondolta a
dolgot. Persze, igy a mźgiźról sem tud meg semmit. Elćg
baj. ËrdekeIte a varâzslat, hogy a fit hangja mikćnt. Nem,
mâr dÔntÔtt! Keletfôldi gnómnak semmi keresni valója a
tôrpćknćl. Maradjon ki-ki a pereputtyânâl. Bâr most mâr
azt sem teheti. Legokosabb, ha visszaoson a tźborba, fogja
a motyójât, źtkel a foiyón, es elindul ćszak felć, a hatârvi-
dćkre.
Osszerźncolta a homlokźt. Talân csak az van, hogy a
vôlgylakó annyira olyannak lźtszik, mint egy kisfiń. ..
Ess mâr tăl raita, Setteng6!
Sarkon fordult ćs eltónt az ćjszakźban.
ĂLMOK SZÓKÓÂRJA ztdult az alvÓ Jair Ohmsfordra. Lovon
nyargalt hegyen-vôlgyôn, pusztâkon, sôtćt, mćly erdókôn
ât, fălćben siivÔltÔtt a szćl. Brin mellette vźgtatott, ćjhaja
hihetetlenăl hosszan ńszott utâna. Nem beszćltek, mćgis
tudtâk, mire gondol, mit ćrez a mâsik. Vâgtâztak sohasem
lâtott, vad, vćgtelen tâjakon. Kôrălôtti.ik veszedelmek ólźl-
kodtak: egy mocsârbńzôs, hatalrnas tuskólakó; kajânul vi-
gyorgó, sźrga kćpźi, gonosz gnómok; Mordrćmek, amelyek
arctalanul, testetlenăl, hâtborzongatón nyóltak felćjiik a só-
tćtsćgból. De voltak mâsok is, formâtlan szôrnyetegek, ame-
lyeket nem lehetett Iźmi, csak ćrezni, âm igy mćg ijesz-
t6bbek voltak minden lâtható arcnźl. E gonosz fajzatok
118
A KiVÂNSAGDAL
fogcsattogtatva kapkodtak utânuk karrnos mancsaikkal, ćs a
szemăk izzott, mint szënparâzs a legfeketćbb ćjszakâban. Le
akartâk rântani Jairt ćs Brint a nyeregból, hogy izekre szag-
gassźk 6ket. Arn tólsźgosan lomhâk voltak, mindig kćstek
egy percet, ćs a gyors Iovak addigra tovarepitettćk a testvĆ-
reket.
Am ettól nem lett vćge a hajszźnak, holotr minden vadă-
szatot befejeznek egyszer. Ez idóden idók óta folyt a vćgte-
lenbe nyóló vidëken. Noha iizóiknek sohasem sikerălt utol-
ćrniăk 6ket, mindig jôttek mâsok, amelyek lapitva lestek
râjuk. A testvćrek elószôr ujjongtak: szilajok vagyunk, szaba-
dok, âllunk elćbe minden fenyegetćsnek! Csakhogy egy idó
utân megvâltozott valami. A vâltozźs alattomos fokozatos-
sźggal osont felćjtk, mig vćgiił egćsz Ićnyfikbe bevette ma-
gźt. Nem volt neve. Azt sugdosta, hogy ebben a versenyben
ógysem gyózhetnek, mert maguk elól fumak, ćs a vilâg leg-
gyorsabb Iovân sem menekiilhemek el. Nćzzenek magukba,
sógta a hang, ćs meglźtjźk az igazsâgot.
Repălj!, siivôltôtte Jair, ćs gyorsabb futâsra ôsztôkćlte hâ-
tasźt. De a hang egyre suttogott, az eg egyre sÓtĆtedett, a tâj
megfakult, minden szărke Iett ćs halott. Repălj!, sikoltotta a
fiń. Megfordult, hogy megkeresse Brint, mert erezte, hogy
valami baj tórtćnt. Szeme lâttâra kelt ćletre az iszonyat, ćs
Brin nem volt sehol, mert legyóztćk es felfaltâk, behabzsol-
ta a sótĆtsĆg szôrnyetege... szôrnyetege...
Pillâi fôlpattantak. Arca verejtćkben âzott, âtizzadta a ru-
hâjât. Fôlótte szelid csillagok hunyorogtak, csend ćs bćke
volt az ćjszakźban, {m az źlom mćg mindig kisćrtette, be-
Iećgett az agyźba.
Ëszrevette, hogy ismćt ćg a tóz, a lângok ropogva faljâk a
făt. Valaki megrakta.
SettengÓ... ?
Ledobta kôpenyćt, feliilt, kôrălnćzett. Settengó sehol.
Garet Jax mćlyen aludt. Semmi sem vâltozott, kivćve a
tizet.
Ekkor egy alak lćpett eló az ejszakâból, egy kortól meg-
hajlitott, vćnsćges-vćn, tôrćkeny, fehćr ruhâs aggastyźn.
119
SHANNARA
Eziistfehćr haj ćs szakźll folyta kóriil râncos, kedves arăt.
Botra tźmaszkodott. Amikor a fćnybe ćrt, szeliden elmoso-
Iyodott Ćs megâllt.
— tdvôzôllek, Jair — mondta.
— tdvôzôllek — bâmult râ a vólgylakó.
— Tudod-e, hogy az âlom Iehet lâtomźs is, amely megmu-
tatja a jôvót? Valamint figyelmeztethet, hogy mitól óvakod-
junk.
Jair mukkanni se tudott. Az ôregember óvatosan tipegve
megkerălte a tăzet, odajôtt a fióhoz, ćs vigyâzva leereszke-
dett a fôldre. Olyan gyenge volt, hogy egy er6s szćl elfójhat-
ta volna.
— Ismersz, Jair? — kćrdezte. Hangja lâgyan zsongott a
csôndben. — Engedd szóhoz az emlćkezetedet.
— bn nem... — kezdte a flń, de elakadt a szava. Mintha va-
Iahol mćlyen lănyźlt volna egy ablak az agyâban, măris tud-
ta, ki iil mellette.
— Mondd ki a nevemet — mosolygott az ôregember.
Jair nagyot nyelt. —Te vagy az Eziist-folyó kirźlya.
— Az vagyok, akinek nevezel — bólintott az aggastyźn. —
Valamint a barâtod is vagyok, mint ahogy barâtja voltam
apźdnak ćs a dćdapâdnak, akik azt tekintettćk ćletiik ćrtel-
mćnek, hogy a fóldet szolgâljźk.
Jair nĆmân meredt râ. Hirtelen eszćbe jutott az alvÓ Garet
Jax. Nem fog felćbredni a fegyvermester. ..?
— Alszik, amig mi beszśliink — felelt a kimondatlan kćr-
dĆsre az Eziist-folyó kirâlya. — Ma ćjszaka senki sem hâborit
benniinket, ćlet gyermeke.
Gyermek?, sĆrtÓdótt meg Jair, {m indulatât tistĆnt le-
hătôtte a kirâly arcâról sugârzÓ szelidsćg, jÓsŹg, szeretet.
Erre az óregemberre nem szabad haragudni, duzzogni; ót
csak tisztelni szabad.
— Figyelj most râm! — sÓgta az ósôreg hang. — Sztksćgem
van râd, Jair! Legyen gondolataidnak szeme ćs făle, hogy
megćrthess!
120
A KiVANSÂGDAL
A kiilvilźg elolvadt, a vôlgylakó Ielkćben kćpek kezdtek
formźlódni. Hallotta, hogy az ôregember beszćl, ćs fojtott,
szomoró hangja ad ćletet annak, ami Jairnak megjelent.
Anar erdeit lźtta, ćs az óriâsi Ravenshorn-hegysćget,
amely feketćn, ridegen hasitott a bibor alkonyatba. A sôtćt
sziklaormok kÔzôtt kanyargott az Eziist-folyó vćkony, fćnyes
pântlikźja. Jair kôvette a folyót a hegyekbe, amig meg nem
talźlta a forrźsźt egy ćgig ćró, magźnyos csócson. A csócson
{Ilt egy kót, amelyet a szikla mćlyćból felszôkó forrâs vize
tâplâlt, ćs a. kătfóból buzgott fôl a nyugat felć tartó, nagy
folyó.
De volt itt meg mâs is, nem csak a kńt 's a torony. A hegy-
csńcs alatt sôtćtsćgbe pârâba burkolózó sziklaszurdok âsi-
tott. A szurdokból hosszń, keskeny csigalćpcsó vezetett a
csócsra. A lćpcsón Mordrćmek vonultak sôtćt, sunyi cćllal.
A csńcsra ćrve felsorakoztak, ćs letekintettek a forrźsra.
Majd egyszerre elórelćptek, ćs megćrintettëk a vizet, amely
legott mëtelyes Iett bózôs, a legtisztâbb kristâlyból rót fe-
ketćre Vâltozott. igy folyt alź a hegyekból, hatolt źt Anar
óserdein, hol a tôrpćk laknak, amig meg nem Ćrkezett az
Eziist-folyó kirźlyâhoz 's Jairhoz...
Megmćrgeztćk!, sikoltotta egy hang a vôlgylakó lelkćben.
Az Eziist-folyót megmćrgeztćk, ćs a fóld meg fog halni...
A kćpek hussanva eltóntek. Ismćt a râncos arct, szeliden
mosolygó ôregembert lătta.
— A grâdicson, amelyet ók Croagh-nak neveznek, kósztak
fôl a Mordrćmek a Maelmord bugyraiból az Ëgi Forrâshoz,
honnan az Ezăst-folyó ćlete fakad — suttogta a kirâly. — Egy-
re tômćnyebb lett a mćreg, ćs ma mâr a vizek vegromlźsa fe-
nyeget. Jair Ohmsford, ha ez megtôrtćnik, az Anar mćlyćtól
a Szivârvâny-tóig meghal minden 'let, amelyet a vizek tăp-
lźlnak 's szolgźlnak!
— De mićrt nem akadźlyozod meg? — kćrdezte dăhôsen a
vôlgylakó, ôsszerâzkódva a szomorń emlćktól. — Mićrt nem
mćsz oda, ës fćkezed meg óket, mielótt kćsÓ Ienne? Te csak
hatalmasabb vagy nâluk!
121
SHANNARA
Az Eziist-folyó kirźlya felsóhajtott. — A magam fôldjćn ćn
vagyok az ńt ćs az ćlet. De csak itt. Ezen tćl nincs eróm.
Megteszem, ami tólem telik, hogy tisztźn tartsam a vizeket
az Ezist-folyó orszźgâban, de a fôldekćrt, amelyek ezen tăl
terălnek el, nem tehetek sernmit. Ahhoz sincs elćg eróm,
hogy a vćgtelensćgig kôzômbósitsem a kitartóan szivârgó
mćrget. Elóbb-utóbb kudarcot vallok.
Elhallgatort. Meróen nćztek egymâsra a lângok lobogó fć-
nyćben. Jair lâzasan tôrte a fejćt.
— Hăt Brin? — rikkantotta. — Odamennek Allanonnal,
ahonnan a Mordrćmek hatalrna ered, ćpp azćrt, hogy meg-
tórjćk! Ha ez sikertil, nem szónik meg egyben a mćrgezćs is?
Az ôregember a fit szemćbe nćzett. — Gyermek, ćn lâttarn
âlmaimban a nóvćredet ćs a druidât. EI fognak bukni. I-X-
velek ók a szćlben. i%ndkettó odavćsz.
Jairban megfagyott a vćr. Bambźn meredt az ôreg kirâlyra.
Brin odavćsz, nem jón vissza soha tôbbć...
— Nem! — mormolta rekedten. — Nincs igazad!
— Meg lehet menteni — szólt a szelid hang. —Te megment-
heted.
— Hogyan? — sógta Jair.
— El kell menned a testvćredhez.
— De nem tudom, hol van!
— Oda kell menned, ahova 6 tart. Tćged vźlasztottalak,
hogy menj oda helyettem, lćgy a fôld ćs a fôldi ćlet meg-
mentóje. Szâlak fńznek óssze valamennyiónket, {m ezek a
szâlak ôsszegubancolódtak. Az a szźl, amelyet te tartasz ke-
zedben, fogja megoldani a csomÓt.
Jair nem ćrtette, mire cćloz az aggastyân, de nem is ćr-
dekelte. Ó csak Brinnek akart segiteni.
— Mondd el, mit kell tennem!
Az ôregember bólintott. — Elószôr is ide kell adnod a Tăn-
dćrkôveket.
A Tăndćrkôvek! Nem elfelejtkezett róluk megint! Holott
ćppen a Kóvek mâgiâjâra van sziiksćge, hogy megtôrje a
Mordrćmek varźzserejćt, 's elózzôn minden gonoszt, ame-
lyet a jârkźlók ktldhemek ellene.
122
A KfvĂNSAGDAL
— Mókôdćsre tudod birni óket? — kćrdezte, mikôzben siet-
ve e16haIźszta a szttyót az ujjasa alól. — Meg tudod mutat-
ni, hogy kell felszabaditani a hatalmukat?
Am a kirźly megcsóvźlta a fejćt. — Nem tudom. A Tiindćr-
kôvek hatalma nem a tied, csakis azć, akinek ônkćnt adtâk
a mźgiât, mârpedig te nem ajźndćkba kaptad.
Jair cstggedten hźtradólt. — Akkor mitćv6 legyek? Mi hasz-
nuk a Kóveknek, ha...?
— Nagyon nagy a hasznuk — szakitotta fćlbe a kirâly gyen-
gćden. — Elóbb azonban ide kell adnod 6ket. Ónkćnt.
A fió rźbâmult. Amióta az ôregember megjelent, ez volt az
elsó perc, amikor habozott hinni a szavźnak. ËIete kockâz-
tatâsâval csempćszte ki otthonról a Tăndërkôveket, vigyâ-
zott râjuk, egyedi.il azćrt, hogy segitsen megvćdeni csalâdjât
a Mordrćmektól. Most pedig arra kćrik, hogy adja ki a ke-
zćból egyetlen komoly fegyverćt! Hogy teheme ilyet?
— Add ide óket nekem — ismćtelte a halk hang.
Jair meg egy' percig tusakodott ónmagâval, majd lassan {t-
nyójtotta az Ezăst-folyó kirâlyânak a kôveket.
— JÓI van! — dicsćrte az aggastyân. — Erós jeliemed ćs józan
itćleted mćltó eleidhez! Ezekćrt a tulajdonsâgokćrt vźlasz-
tottalak. Ezek a tulajdonsâgok fognak megtartani.
Elrejtette a Tăndćrkôveket a kôntôse ală, ćs egy mźsik tar-
solyt vont e16.
— Ebben a tasakban van az Eziistpor, amely tij ćletre kelti
az Ezăst-folyó vizćt. El kell vinned az Ëgi Forrźshoz, ćs bele
kell szórnod a mćrgezett vizbe. Amint megtetted, a folyó
tiszta lesz tjra. Utâna meg kell talâlnod a módjât, hogy n6-
vćredet visszaadd ônmagânak.
Visszaadni Brint ônmagânak? Jair megrźzta a fejćt. Mit
akar ezzel az ôregember?
Az Eziist-folyó kirâlya mintha ismćt olvasott volna a gon-
dolataiban.
— El fog szakadni ónmagźtól. A tied legyen a hang, amely
segit neki, hogy râtalâljon a visszaótra.
Jair mćg mindig nem ćrtette, ćs mâr kezdett volna kćrde-
z6skôdni, âm az ôregember megcsóvâlta a fejćt.
123
SHANNARA
— Figyelj arra, amit mondok! — Kinyójtotta vćkony karjźt,
ćs a fit tenyerćbe helyezte az Ezăstpor tasakjât. — Most
ôssze vagyunk kÔtve. Feladatot cserćltiink, igy' tehźt a mâ-
giźnkat is kicserćlhetjtk. Te nem tudod hasznâlni a sajât mâ-
giźdat, ćn se az enyćmet. Ennćl fogva megtartom a tićdet,
es neked adom az enyćmet. — Keze ójra eltónt kôntôse red6i
kÔzÔtt. — Hârom a Tindćrkôvek szźma, egy a szellemnek,
egy a testnek, egy a szivnek; ôlelkezó varźzs adja a Kôvek
hatalmât. Tehât hâromszoros varâzslat jâr ćrtăk. Elsónek ez.
Eziistlâncra fÓzôtt kristźly tăndôkólt a kezćben. A flónak
adta. — A szellemnek a lźtókristâly. Dalolj neki, ćs megmu-
tatja nóvćred arcât, akârhol is Iegyen. Hasznâld, amikor
tudnod kell, mit tesz. Źs sziiksćged Iesz a tudźsra, mert
elóbb kell odaćrned az Ëgi Forrâshoz, mintsem ó Ieszâllna a
Maelmordba.
Jair vâllźra tette a kezćt. — A testnek az eró, hogy vćgig
tudd jârni az utat, amely Keletre vezet, ćs szembeszâllhass a
râd fenekedó veszedelmekkel. Eró, amelyet megtalźlsz târ-
saidban, mert nem leszel egyediil az óton. Tehât egy csipet
mâgia mindegyiknek. Itt kezdódik, ćs itt vćgzódik. — Az alvó
Garet Jaxra mutatott. — Arnikor Iegnagyobb a szfiksćg, 6
mindig segit. Oltalmaz mindvćgig, amig oda nem ćrsz az
Ëgi Forrâshoz.
Ismët visszafordult a fióhoz. — A szivnek pedig, gyermek,
az utolsó varâzslat — egy kivźnsâg, amelynek a legnagyobb
hasznât veszed. Egyetlenegyszer folyamodhatsz a Kivźnsźg-
dalhoz ógy, hogy valósźgot ad, es nem kźprźzatot. Ez a va-
râzslat fogja megmenteni a n6vćredet. Akkor hasznâld, ha az
Ëgi Forrźsnźl âllsz.
Jair megcsóvâlta a fejćt. — De hogyan hasznźljam? Mit kell
tennem?
— Nem mondhatom meg neked azt, amit magadnak kell
eldôntened — vźlaszolta az Eziist-folyó kirźlya. — Miutân be-
IeszÓrtad az Ezăstport az Ëgi Forrâs medencćjćbe, es meg-
tisztul a viz, vesd utâna a Iźtókristźlyt. Ott megkapod a vâ-
laszt.
124
A KiVÂNSAGDAL
Elórehajolt, felemelte tôrćkeny kezćt. — De vigyźzz! Mćg
azelótt kell odaërned, hogy testvćred leereszkedne a Mael-
mordba! Meg van irva, hogy ezt kell tennie; a druida jól
m'rte fôl a varâzserejćt. Ott kell lenned, amikor ez tôrtënik!
Ott leszek — sógta Jair, es a markâba szoritotta a lâtó-
kristâlyt.
Az ôregember bólintott. — Nehćz munkât róttam râd.
Most tóled făggnek a fóldek ćs a fajok; ne hagyd cserben
6ket! De te bźtor vagy, ćs igaz Ieszel. Mondd ki a szavakat,
Jair.
— Igaz leszek — ismćtelte a vôlgylakó.
Az Eziist-folyó kirźlya kôrălmćnyesen feltâpâszkodott.
Szellemkćnt derengett az ćjszakźban. Hirtelen nagy fârad-
Sâg rohanta meg Jairt, meleg zsibbadâskćnt âradt el az erei-
ben.
— Benned van belólem a legtôbb — hallotta valahonnan
messziról az aggastyân halk hangjât. —A mâgia tesz ilyennć,
ćlet gyermeke. Minden vźltozik, csak az nem, hogy a mólt
malrna órli ki a jôvót. Dćdapâddal is igy volt, apźddal is;
veled is igy Iesz.
Alakja halvânyodott, ógy foszlott sit, mint fiist a lângok
fćnyćben. Jair utźna bźmult, de annyira alhamćkja volt,
hogy ôsszemosódott a szeme e16tt a vilźg.
— Ha fôlćbredsz, minden ógy lesz, mint Most aludj
bćkessćggel, gyermekem.
Jair szófogadóan behunyta a szemćt, ćș elaludt.
SHANNARA
XI
IRRADT, mire fôlćbredt. Ómlôtt a fćny a felhótlen kćk
ĆgbÓl, melegitette a hajnali harmattól nyirkos fôldet.
Jair lustân nyńjtózott. Stiló hÓs Ćs kenyćr illata csapta meg
az orrót. Hâttal a vôlgylakónak Garet Jax tćrdelt a tăz mel-
lett, ćs reggelit kćszitett.
Jair kôriilnćzett. Setteng6 sehol.
Minden ńgy lesz, mint aze16tt...
Hirtelen eszćbe jutott, ami ćjszaka tÔrtĆnt. Vigyźzztlćsbe
vâgra magât. Az Ezist-folyó kirâlya! Vagy csak źlmodta? A
kezćre pillantott. Nem volt benne semmifćle lâtókristâly.
Mikor elaludt, a markźban szorongatta, mâr ha lćtezett egy-
źltalân. Vćgigtapogatta maga kôrăl a fôldet, majd a kôpe-
nyćt. Kristâly sehol. Akkor csakugyan âlom volt. Sietve v'-
gighńzta kezćt ujjasânak zsebein. Az egyikben egy dudor a
Tindćrkóvekre utalt — vagy a tasak lenne az Eziistporral?
— Keresel valamit?
Hirtelen fôlnćzett. Garet Jax kivźncsian figyelte. A fit he-
vesen csÓvâIta a fejĆt. — Nem, csak. — habogta.
Ekkor fćmes csillanâs ttôtte meg a szemćt az ujjasa nyak-
kivâgźsâból. A mellćre szoritotta az âllźt, hogy jobban Iźssa.
Ezi.istlânc volt.
— Kćrsz enni valamit? — ćrdek16dótt a fegyvermester.
Jair meg se hallotta. Hăt mćgse âlmâban tôrtćnt, hanem
igaziból! Pontosan az tÔrtĆnt, amire emlćkszik! Kôvette ke-
zćvel az ujjasa alatt az ezăstlâncot, ćs râtalâlt a vćgćn a kris-
tâlygolyóra.
— Kćrsz enni, vagy sem? — ismćtelte Garet Jax enyhe turel-
metlensćggel.
— Igen...igen, kćrek... — makogta Jair. A tózhóz ment, le-
tćrdelt. A fegyvermester meritett a kondćrból egy tânyćrba,
126
A KÎVÂNSÂGDAL
a fińnak nyójtotta az ćtelt. A vôlgylakó nekilâtott az evćs-
nek, lehetóleg igyekezve Ieplezni izgatottsâgât.
— Hol van Settengó? — kĆrdezte nćhâny perc mÓlva.
— Nem jôtt vissza — vonta meg a vâllât Garet Jax. — Reggeli
elótt vĆgeztem egy kis felderitćst. A nyomai a folyóhoz ve-
zetnek, majd nyugat felć fordulnak.
— Nyugat felć? — Jairnak torkźn akadt a falat. — De hât az
Anar nem arra van!
A fegyvermester bólintott. — Attól tartok, barâtod lâgy
dôntótt, hogy elĆg sokâig kisćrt bennănket. Ez a baj a gnó-
mokkal: nem tăl megbizhatóak.
Jairba belesajdult a csalódźs. Settengó csakugyan dónthe-
tett ógy, hogy mostantól a maga ńtjât jârja. De mićrt keilett
igy elsompolyognia? Mićrt nem mondhatott legalźbb vala-
mit? Nćmi tôprengćs utźn tovâbb eróltette az evćst, ćs azćrt
se tÔrÓdÔtt Settengóvel. Ma reggel siirgósebb dolgai voltak.
Vćgiggondolt mindent, amit 'jszaka hallott az Eztist-folyó
kirâlyźtól. Kiildetćse van, amelyet teljesiteni kóteles. El kell
mennie az Anar mćlyćbe, a Ravenshorn-hegysćgbe, a
MÔrdrćmek barlangjâba, meg kell mâsznia az Ëgi Forrâsnak
nevezett csńcsot, ami hosszń, veszćlyes ót, mćg egy kćpzett
vadâsznak is. Jair mereven nćzte a fôldet. Elmegy, ez nem
kćrdćs. Csak hât minden vagânysâga Ćs eltókĆItsĆge elIenĆre
is tudomâsul kell vennie, hogy ó nem kćpzett vadźsz, egyâl-
talân, semmiben sem kćpzett. Tehźt segitsźgre lesz sziiksćge.
De honnan vegye?
Kivâncsian sanditott Garet Jaxra. Ez az ember lesz az ol-
talmazód, mondta az Eziist-folyó kirâlya. Erót adok neki,
hogy szembeszâllhasson a veszedelmekkel, amelyek utato-
kon fenekednek râtok. Ott Iesz mindig, ha sziiksćged van rź.
Elkomorodott. Ës Garet Jax tudja ezt? Mert nem o}yannak
lâtszik. Az ćjszakai ôregember bizonyosan nem lâtogatta
meg ógy, mint ót, mâskiilônben a fegyvermester mâr szÓIt
volna. Ez azt jelenti, hogy Jair lesz kćnytelen magyarźzni. De
mikćnt beszćlje râ a fegyvermestert, hogy tartson vele a leg-
sôtćtebb Anarba? Egyźltalân mikćnt gyózze meg arról, hogy
nem źlmodott?
127
SHANNARA
Mćg mindig ezen râgódott, amikor legnagyobb megdób-
benćsëre Settengó csórtetett ki az erdób61.
— Maradt valami a kondćrban? — kćrdezte harapósan.
Garet Jax szótlanul adott neki egy tńnyćrt. A gnóm a fôld-
re dobta a zsâkjât, a tăz mellć telepedett, ćs nem sajnâlta
magźtól se a kenyeret, se a hóst. Nyózottnak ćs ingeriilmek
tănt, mint aki nem aludt ćjszaka.
Eszrevette, hogy a flă bârnulja.
— Mi Olyan ćrdekes? — mordult râ.
— Semmi. — Jair elforditotta a tekintetćt, aztźn visszafordi-
totta. — Csak azon tănódtem, merre jârtâl.
Settengó a tânyćrja fôlć hajolt. — I.jgy dôntôttem, hogy
lemegyek a folyóhoz aludni. Ott hăvósebb. A tńznćl tól me-
leg van. — Jair pillantâsa az eldobott zsâkra tćvedt. A gnóm
fôlkapta a fejćt. —Vittem a zsźkot is, rnert egy kis felderitćst
akartam vćgezni folyâs ellenćben. Csak sztiksćg esetćre. Az
ember sohase tudhatja... — Fćlbeszakitotta a mondatot. —
Fió, ćn nem tartozom neked elszâmolâssal! Mićrt fontos,
mit csinńltam! Most itt vagyok, nem? Hagyj engem ćlni!
Dăhósen folytatta a reggelizćst. Jair a fegyvermesterre san-
ditott, de azt mintha semmit sem vett volna ćszre. A vólgy-
lakó visszafordult a gnómhoz. Settengó termćszetesen ha-
zudik, hiszen folyźs irânyâban ment. Garet Jax megtnondta.
Mićrt dÔntôtt ógy, hogy visszatćr?
Hacsak..
Nyugalomra intette magźt. Az ôdet olyan eszeveszett,
hogy nem is ćrdemes foglalkoznia vele. Ës ha csakugyan az
Eziist-folyó kirźlyźnak btivereje birta râ a gnómot a vissza-
tćrćsre? Mert megteheti, tgy, hogy Settengónek fogalma
sincs róla, mi tôrtĆnik vele. Az ôregember felmćrhette, hogy
Jairnak sziiksćge Iesz egy nyomkeres6re — egy gnómra, aki
mint a tenyerćt, ugy ismeri Keleffóldet.
Talźn Garet Jaxot is az Eztst-folyó kirźlya kăldte hozzź! A
fegyvermester azćrt sietett a segitsćgćre a Feketetólgy-er-
dóben, mert az aggastyân akarta igy. Lehetsćges ez? Ezërt
szabaditotta volna ki Garet Jax, nem is tudva, mi ôsztôkćli a
tettre?
128
A KiVÂNsAGDAL
Hallgatott ćs htledezett, egĆszen elfelejtve a reggelijćt. Ez
azt is megmagyarâznâ, mićrt olyan kelletlen a nyomkeres6
ćs a zsoldos katona, ha az indokaikról faggatjâk óket. Maguk
sem ćrtik egćszen. De ha ez igaz, akkor ugyanilyen mes-
terkedćs folytân keriilt ide Jair is! Abból, ami vele tórtćnt,
vajon mennyi irható az aggastyân szźmlźjâra?
Garet Jax befejezte a reggelizćst, Ćs eltaposta a tiizet. Fôi-
âllt Settengó is, nćmân vetette a hâtźra a zsâkot. A fit ide-
oda jârtarta tekintetćt a felnótteken, azon tôprengve, mit
csinźljon. Mert nem hallgathat igy, mint egy kuka.
— Indulâs! — intett neki Garet Jax. Settengó mâr a tisztŹs
peremćn jârt.
— Vârj...csak egy percet vârjatok! — A kĆt ember megfor-
dult, râbâmult. — E16bb mondanom kell valamit!
Elmondott mindent. Nem igy tervezte, de magyarâzkodźs
kózben egyik dolog adÓdott a mźsikból; mielÓtt ćszbe kapott
volna, mâr ki is tâlalta az egćsz mesćt. Beszâmolt Allanon lâ-
togatâsźról a Vólgyben, az Ildatchról, Brinról ćs Rone Leah-
ról, akik Keletre mentek a druidâval, hogy megkeressćk a
Maelmord bejâratât, vćgńl az Ezust-folyó kirâlyânak megje-
lenćsćról, ćs a kiildetćsról, amelyet Jairra bizott.
Arnikor befejezte, hosszó csend tâmadt. Garet Jax vissza-
tćrt a fatôrzshôz, leiilt. Szórósan nćzett a fińra sziirke sze-
mćvel.
— Nekem ken a vĆdeImezÓdnek Iennem? — kĆrdezte hal-
kan.
— Ó mondta, hogy te Ieszel az — bólintott Jair.
— Ës mi Iesz, ha mâskćpp dôntôk?
Nem tudom — rźzta meg a fejćt a vôlgylakó.
— Hallottam mâr bolond mesćket, de ez a Iegbolondabb,
amelyet volt balszerencsćm elszenvedhetni! — rikkantotta
vâratlanul Settengó. — Mit akarsz ezzel a badarsâggal? Mi a
cćlja? Mert azt nem kćpzeled, ugyebâr, hogy a jelenlevók
kôztl bârki elhiszi egyetlen szavât?
— Higgy, amit akarsz, de akkor is ez az igazsâg! — kótôtte
meg magźt Jair.
—Az igazsâg! Mit tudsz te az igazsâgról? Mćg hogy az
129
SHANNARA
Eziist-folyó kirślyźval beszćltćl! Mćg hogy mâgiâval ruhâ-
zott fel! Mi meg mâr csak kutyagoljunk Ie a legsôtćtebb
Anarba, egyenesen a fekete jźrkâlók agyarai kózć! A Mael-
mordba! Te megzavarodtźl, fit! Ez itt az egyetlen igazsâg!
Jair az ujjasa alâ nyńlt, ćs elóvette az Eziistpor tasakjât. —
Ezt a port ó adta, Settengó! Meg ezt! — Kiakasztotta a nya-
kâból az ezăstlźncra făzÔtt lâtókristâlyt. — Lâtod? Itt van,
amit tóle kaptam, ńgy, ahogy mondtam! Nćzd meg magad!
Settengó az 'gnek Iôkte a kezćt. — Lâni se akarom! Semmi
dolgom vele! Egyâltalân mit keresek 'n itt? — Hirtelen sar-
kon fordult. — De egyet megmondok neked: el nem megyek
az Anarba, ha mindjźrt ezer kristâllyal vagy egy hegyre való
Eziistporral csalogatsz! Talâlj valaki mŹst, aki megunta az
ćletćt, engem pedig hagyj bćkćn!
Garet Jax fôlâllt. A fióhoz Ićpett, elvette tóle a sziityót,
megoldotta a zsinórt, belenćzett, aztźn Jairra nćzett.
— Ez olyan, mint a homok — kôzôlte.
Jair is megnćzte. Igen, ami a zacskóban volt, az pontosan
ógy festett, mint a homok! Az âllitólagos Eziistporban nyo-
ma sem volt eztstôs sziporkâknak.
— Bâr a szin persze Iehet źlcâzźs, vĆdeImăI a tolvajok ellen
— tńnódôtt a fegyvermester szórakozottan.
— De csak nem hiszed.. — hăledezett Setteng6.
— Gnóm, ćn nemigen hiszek semmiben — vâgott a szavâba
Garet Jax, majd ismćt Jairra vetette szńrós pillantâsât. — Te-
gyiik próbźra a varâzslatot. Vedd eló a lâtókristźlyt, ćs ćne-
kelj neki.
Jair tĆtovŹzott. — Nem tudom, hogy kell.
— Nem tudod? — vigyorgott Settengó. — Azt a hćtszâzźt!
Garet Jax meg se rezzent. — Akkor itt az alkalom, hogy
megtanuld.
Jair elpirult, ćs Iesiitôtte a szemćt a kristźlyra. Egy szavât
sem hiszik. Bâr nem nagyon hibâztathatja óket. Maga se
hinnć, ha nem vele esik meg a dolog. De megesett, ćs tólsź-
gosan meggyózó volt, hogy ne legyen igaz. Mćly Ićlegzetet
vett.
Megpróbâlom.
130
A KfvANSAGDAL
Az ezăstlâncot az ujjai kÔzôtt lógatva tenyere ôblćbe fogta
a kristâlyt, mintha tôrćstól fćltenć, ćs halkan ćnekelni kez-
dett. Nem tudta, mit kell ćnekelnie, vagy mivel tudja ćletre
kelteni a kristâlyt. Szeliden, gyôngćden szÓIitOtta, ës kćr-
Ielte, hogy mutassa meg Brint.
A kristâly csaknem azonnal vźlaszolt. Jair kis hijân elejtette
a golyÓt, Olyan vâratlanul Ióvellt ki belóle az eleven fćny. Fe-
hćr villogâssal duzzadt egyre nagyobbra, mig akkorâra nótt,
mint a gyerekek labdâja. Garet lax kôzelebb hajolt, fesziilt
ćrdeklódćssel vćkony arcźn. Settengó is visszafelć araszolt a
tisztâs peremĆrÓI.
Hirtelen Brin Ohmsford gyônyôró, barna arca jelent meg
a fćnyben, kopźr hegyóriâsok elótt, az óvćkćnël jóval barât-
sźgtalanabb hajnalban.
— Brin! — suttogta Jair.
Egy pillanatig azt kćpzelte, testvćre vâlaszolni fog, olyan
ćló volt az arca a fćnyben. Âm Brin szeme tâvolra nćzett,
făle zârva maradt ôccse hangjâra. A lźtomâs megfakult; Jair
a nagy izgalomban abbahagyta a dalolâst, ćs a kristźlyból ki-
fogyott a varâzslat. A fćny is kialudt. A fit oltalmazón bori-
totta tenyerćt a golyóbisra.
— Hol volt ez? — kćrdezte.
— Nem tudom biztosan —, csóvźlta a fejćt Garet Jax. —Ta-
lźn... — De nem fejezte be.
Jair a gnómhoz fordult, {m Settengó is csak a fejćt râzta.
— Nem tudom. Tól gyorsan tôrtćnt. Hogy csinźltad ezt,
fit? A dallal, ugye? A mâgiâddal.
— Ës az Eztist-folyó kirźlyźnak mâgiăjźval — tette hozzâ a
vôlgylakó sietve. — Most mâr hiszel nekem?
Settengó mogorvźn râzta a fejćt. — Nem megyek az Anarba
— dănnyôgte.
— Szăksćgem van râd, Settengó!
— Nincs szăksćged. Ilyen mźgiâval senkire sincsen szăksć-
ged. — A gnóm elfordult. — Dalold be magad a Maelmordba,
mint a testvćred.
Jair fojtott dăhvel visszarejtette a kristźlyt ćs a szătyót az
ujjasa ală. — Akkor magam megyek! — kôzôlte indulatosan.
131
SHANNARA
— Arra egye16re nincs sziiksćg. — Garet Jax a vâllźra kanya-
ritotta a zsâkjât, ćs nekivâgott a tisztâsnak. — Elószôr gon-
doskodunk róla a gnómmal, hogy 'p bórrel eljuss Culha-
venbe. Ott elmondhatod a tórtćnetedet a tôrpëknek. Mos-
tanra a nóvćred ćs a druida vćlhetóleg âthaladtak Culha-
venen, vagy ha nem, a tórpćk bizonyosan hirt kaptak róluk.
Mindenesetre nezztnk utâna, van-e Culhavenben valaki,
aki ćrti is, amit most mesćltćl.
Jair a fegyvermester utân rógtatott. — Ezzel most azt aka-
rod mondani, hogy kitalźltam az egëszet? De figyelj mâr
râm egy kicsit! Mićrt tennćk ilyet? Mi okom lenne? Tessćk,
mondjad!
Garet Jax mentćben kapta fôl a vôlgylakó kôpenyćt-pok-
rÓcât, Ćs odadobta a fitnak.
— Ne pazarold az idódet arra, hogy felvilźgositasz, miket
gondolok — felelte nyugodtan. — Majd ha kigondoltam, veled
is kózôlni fogom.
Bementek a fâk kôzć, kôvettćk az Ezist-folyó partjân a
kelet feľ vezetó csapźst. Settengó addig bârnulta óket, mig
el nem tiintek. Darabos sârga kćpe utâlkozó fintorba torzult.
Aztân fólkapta a csomagjât, ćs az orra alatt morogva igye-
kezett târsai utân.
A KfvÂNSAGDAL
XII
OHMSFORD, Rone Leah ćs Allanon majdnem hâ-
rom napja Iovagoltak a paranori Óregtorony irânyâ-
ba. Lassan, fâradsźgosan haladtak a meredek suvadâsok,
keskeny szorosok, fojtogató 6serdók zord vidćkćn, a hosszó,
tekervćnyes óton, amelyet a druida vâlasztott. Viszont ezen
az ilton nem ólźlkodtak gnómok, Mordrćmek ćs egyćb go-
noszok, amelyek a gyanótlan vândorra fenik fogukat; ćpp
ezćrt esett ră Allanon vâlasztâsa. Erósen elszânta magźt,
hogy akârmit kelljen eltórnitk az ćszakra vezetó óton, nem
kockâztatja tôbbć a lâny ĆIetët.
igy hât nem vitte be óket a Kirźlyok Csarnokźba, mint
egykor Shea Ohmsfordot, mert ehhez hâtra kellett volna
hagyniuk Iovaikat, ćs gyalog kellett volna keresztiilmerćsz-
kedniiik a kazamatókon, az ósi kirâlyok nyugvóhelyćn, ahol
tórbe vezethet minden IĆpĆs, Ćs szôrnyek Iesik a betolako-
dót. Nem is a Rabb-siksâgon {t akart eijutni a Jannisson-hź-
góhoz, rnert azon a nyill terepen kônnyen felfedeztćk volna
6ket, Ćs tńlsźgosan is kôzel kerăltek volna Keletfôld erdei-
hez es az ellensćghez, amely elól ki akartak tćrni. Inkâbb
nyugamak vezette óket a Mermidon mentćn azon a sóró er-
dón źt, amely Shale vôlgyćtól TYrsis vârosâig boritja el a
Sźrkânyfogak tôvćt. Addig Iovagoltak nyugamak, amig elĆr-
tćk a magas Kennon-hźgót, amely mërfôldeken ât ftrta bele
magźt ćszaki irźnyban a Sârkźnyfogakba, ćs a paranori va-
donban Ćrt vĆget.
A harmadik nap hajnalźn iovagoltak ki a Kennonból a
vôlgybe, egy tćliesen hideg, borăs, vassziirke ćs vaskemćny
hajnalon. Libasorban lćptettek a keskeny hâgóban, sivźr,
termćketlen sziklafalak kÔzÓtt, ahol mintha megszÓnt volna
az ćlet. MĆIyen Ie kellett hajtaniuk a fejtket, Olyan dăhôs
133
SHANNARA
szćl szaggatta a csupasz kôvet. A mćlyben fenyegetóen sós
tĆtIett az erdó, amely kôrńlzźrta a druidźk eródjćt. Ritkźs,
kavargó kód takarta az Óregtorony csÓcsŹt.
Lovaglâs kôzben Brin Ohmsford pillanatra sem szabadult
attól az elóćrzettól, hogy nagy baj kôzelit. Ez a balsejtelem,
mert helyesebb volt igy nevezni, Shale vôlgye óta kisćrte.
Sunyi cćltudatossźggal osont a nyomźban, akâr egy źrnyćk,
csófondâros rosszindulattal figyelte, megfoghatatlanul lapi-
tott a sziklâk hasadćkaiban, vagy szôldent egyik bóvóhelyról
a mâsikra. Oly sôtćt ćs hideg volt, akâr a vidćk, amelyen
vândoroltak. A lâny górnyedten filt a nyeregben, megpróbâlt
magźba gy(ijteni minden meleget a Iovaglókôpeny vastag
redóiból, hagyta, hogy hâtasa a maga feje utân menjen a
keskeny ôsvćnyen, ćs mint ólomnehezćket vonszolta maga
utźn szorongâsât.
C.Jgy gondolta, hogy fóleg a Rćm okozza a balsejtelmet,
sokkal inkâbb, mint a zord nap, mint vezetójćnek, a druidă-
nak sôtĆt szândćka vagy az Ój keIetÓ fĆIeIem a Kivânsâgdal
hatalmâtól. A druida megnyugtatta, hogy nincs tóbb RĆm.
De akkor is, hogy ez a fekete, gonosz fajzat, amely neszte-
Ienăl kôzelit, gyorsan Ćs rettenetesen tâmad, ily hirtelensćg-
gel omoljon hamuvâ ćs semmivć! Mintha a halâlból szÔkÓtt
volna {t az ëletbe, hogy ugyanoda tćrjen vissza, arctalanul,
alaktalanul, jellegteleni.il, ćs fóleg rćmitóen!
I-zsznek mëg. Hogy hânyan, azt nem tudta, nem is akarta
tudni. Nyilvân sokan vannak, ćs mind ót keresi. Erezte.
Minden Mordrćm — akźrhol legyenek, akârmely sôtćt dol-
gokban mesterkedjenek — ót fogja keresni! Csak egy, mond-
ta a druida. Âm az az egy megtalźlta óket; ćs ha egy meg-
taEâIhatta, megtalâljâk a tóbbiek is! Mikćnt Iehet, hogy ćpp
az az egy bukkant a nyomukra? Allanon ellegyintette a kćr-
dćseit, amikor faggami kezdte. Vćletlen, mondta. Valamilyen
módon râbukkant a nyomukra, kóvette, ćs azt a pillanatot
vâlasztotta a tâmadâsra, amikor Ógy vĆIte, hogy a druida
meggyengălt. Ăm Brin ugyanennyire valószinńnek tartotta,
hogy a fajzat azóta kôvette a druidât, amióta az elmenekiilt
134
A KivÂNSÂGDAL
Keletfôldról. De ha igy van, akkor elóbb Ărnyasvôlgybe kel-
iett mennie!
Jairhoz!
Kilônôs, de nemrćg, mikôzben a szćl, a hideg, a tôpren-
gćs magânyâba burkolózva ereszkedett lefelć a kanyargós ôs-
vćnyen, egy rôvid, futó pillanatra ôccse ćrintćsćt ćrezte a
hajnali sziirkesćgben. Olyan volt, mintha Jair ót keresnć,
szeme valamikćnt źthatolna a kózôttăk terpeszkedó tâvolsâ-
gon, 's akkor talâlnâ meg ót, amikor kibukkan a Sârkźny-
fogak ćgig ćró ormai kôziil. De aztźn eltompult az ćrintćs
ćlmćnye, ćs Jair olyan tâvol keriilt, mint a hźz, amelynek 6r-
zćsćre Brin otthon hagyta.
Aggódott a fióćrt. Akârmit mondjon Allanon, lehetsćges,
hogy a Mordrćm elószôr Ărnyasvólgybe ment, ćs megtalâl-
ta Jairt. A druida csak Iegyint, âm benne nem lehet feltćt-
lentil megbizni. Annyit ârul el a titkaiból, amennyit tudatni
óhajt belóliik, szemernyivel se tôbbet. Mindig is igy viselke-
dett az Ohmsford csalźddal, azóta, hogy elószôr âllitott be
Sheźhoz.
tjból a Shale vôlgyćben lezajlott esemënyekre gondolt,
amikor Allanon talâlkozott Bremen ârnyâval. Valami tôrtćnt
kózôttăk, valami rettenetes, amit a druida titkol. Bârmeny-
nyire bizonygatja az ellenkezójćt, megtudott valamit, ami
feldólta, sót megrćmitette. Lehet ennek a tudźsnak kôze
Jairhoz?
Nem hagyta nyugodni a gondolat. Ugy ćrezte, a druida
akkor sem szólna neki, ha arról szerzett volna tudomâst,
hogy Jairral tôrtćnt valami. Brin Ohmsfordoi semmi sem
tćritheti le a ktldetćs ótjâról, amelyen Allanon elinditotta!
Eltókćltsćgćben ugyanolyan sôtćt ćs fćlelmetes volt, mint az
ellensćg, amelyet Ie akarnak gyÓzni — ćs Brin pontosan ógy
fëlt tóle, akâr a Mordrćmektól. Mćg mindig magânkivól
volt, ha arra gondolt, amit Rone-nal mńvelt a druida.
Rone Leah szereti ót; Iehet, hogy nem beszćlnek róla, de
szavak nćlkăl is tudjâk. Ezćrt vâllalkozott az ótra, hogy min-
dig Iegyen Brin mellett valaki, akiben bizhat. Allanont nem
tartja alkalmasnak erre a szerepre. De a druida kiforgatta
135
SHANNARA
Rone szândćkźt, ćs ugyanakkor a birźlatot.
Kesztyćit dobott Rone-nak, kćtsćgbe vonva a maga vâlasz-
totta oltalmazói szerepet, ćs amikor kihivâsât elfogadtâk,
ônmaga alacsonyabb fokozató vâltozatâvâ varâzsolta a fel-
fôldit, bóver6vel ruhźzva fôl Leah kardjźt.
Viharvert vćn ereklye volt az a kard, alig tôbb jelkćpnćl,
amelyeket Rone azćrt viselt, hogy emlćkeztesse a bźtorsźgra
ćs lelkieróre, amelyet hagyomânyosan tulajdonitottak csa-
Iźdjźnak. Ăm a druida olyan fegyverrć bóvôlte, amellyel a
felfôldi talân elkćpzelt h6stetteket akar majd valÓra vâltani.
Allanon âtstilizâlta a vćdelmezó szerepćt valamivć, aminek
fćlelmetessćge feliilmólja Brin ćs Rone ôsszes elkćpzelćsćt.
Ez, amit az ifjńval mńvelt, el is pusztithatja Rone Leaht.
— Mćg sohasem ćltem źt ilyet! — vallotta be a lânynak, ami-
kor nćgyszemkôzt maradhattak az elsó estćn az utân, hogy
elhagytâk Shale vôlgyćt. Szaggatottan beszćlt, de felajzot-
tan. Egy napra volt sziksćge, hogy meg tudjon nyilni Brin
elótt. — Valósâggal robbant bennem az eró! Nem is tudom,
mi birt râ a cselekvćsre, Ćn csak cselekedtem! Lâttam Alla-
nont a lângok csapdâjâban, ćs cselekedtem! Ëreztem a kard
hatalmźt, amikor belehasitott a tózbe! Rćsze voltam a hata-
lomnak! Abban a pillanatban ógy ćreztem, hogy nincs sem-
mi, amit ne tehemćk meg! Semmi! — Arca kipirult az izga-
lomtól. — Brin, ćn most mâr a druidźtól se fćlek!
A lâny szeme vegigpâsztâzta a sôtĆt erdÓt, amely mĆg min-
dig beburkolózott a barâtsâgtalan ószi hajnal borongós kôd-
fâtyolâba. Balsejtelme egy szôkdćcseló macska fărgesćgćvel
Ćs tgyessĆgĆveI kôvette a kanyargÓs hâgÓ sziklăi kÓzÔtt.
Addig ógyse mutatja meg az arcât, amig utol nem Ćr, gon-
dolta Brin. Akkor pedig elpusztulunk. rłudom, hogy igy lesz.
A hang Jairról, Rone-ról, Allanonról, ćs mindenekelótt a
MordrĆmekrÓI sutyorog a gondolataim kôzôtt. Rćbuszokról
pusmog, amelyeket nem kômek az orromra, titkokról, ame-
Iyek a nappal nyomasztó sziirkesćgćben 's a jôvó setćt kó-
dćben vârakoznak.
El fogunk pusztulni. Ahâr;yan csak vagyunk.
136
A KÎVĂNSĂGDAL
DËLIG LOVAGOLTAK a rengetegben, ćs Iovagoltak egćsz
dćlutân, kanyarogtak a borulatban ćs a kôdben, tólevelek
szónyegćn lćptettek hatalmas fâk alatc es fojtogató bozót-
ban. Sivâr erdó volt, ćlettelen ćs szintelen, rideg, akâr a vas,
a sótćtbarna levelek ôsszepôndôrôdtek a hidegtól, mintha
nagyon megijedtek volna valamitól. Valaha farkasok por-
Țâztak az erdóben, Óriâsi sziirke toportyânok, vćdtćk Para-
nort mindenkitól, aki ât merte lćpni a druidźk orszâgânak
hatârât. Arn a farkasok rćges-rćg eltńntek, mâra csupân a si-
vâr csend maradt, es a haldoklâs mindent elboritó ćrzćse.
Mâr esteledett, amikor Allanon intett a kćt fiaralnak, hogy
âlljanak meg. Elfźrasztotta óket az egćsz napos Iovaglâs,
minden izmuk fâjt. Kikôtôttćk a Iovakat egy tôlgyesben, a
hatalmas fâkhoz, de csak kevćs vizet ćs abrakot adtak nekik,
nehogy kólikât kapjanak, azutân gyalog indultak tovâbb. A
homâly egyre sărăsôdôtt, ahogy kôzeledett az ćjszaka, a
csendet fólvâltotta valami tâvoli, fojtott moraj. A druida ma-
gabiztosan vezette 6ket, lźtszott, hogy ismeri a kôrnyćket,
egy pillanatig sem habozott, hogy hova Ićpjen. Suhant a fâk
's bokrok kózÔtt a hźrom alak, olyan nemân, mint az âr-
nyak, beleolvadva az estćbe.
Mit fogunk tenni?, tôprengett Brin. Allanon melyik sôtćt
tervët fogjuk szolgâlni ezen az ćjszakân?
A fâk szćtvâltak. Paranor szirtje meredeken szôkkent fôl a
szărke homâlyból. A szikla tetejćn {Ilt a kóból ćs vasból
emelt ósi eród, a Druida Óregtorony. A gigâszi 'ptilet csó-
csa a sôtćt eget verte, gyôkerei a fôld mćhćig nyńltak. Az
Óregtoronyból ćs a sziklahegyból hallatszott a moraj, amely-
re fólfigyeltek. Ahogy kôzeledtek, ógy erósôdôtt a gćpek sza-
kadatlan, mćly dăbôrgćse. Kisćrtetiesen veresló fâklyâk iz-
zottak a keskeny, vasrâcsos ablakokban, mint megannyi sâ-
tâni szempźr, făstjăk kôdlepellć olvadt ôssze. Valaha, egy fć-
nyes, igćretes korban, druidźk jârtak az Oregtorony csar-
nokaiban. Az az idó elmólt, ma mâr csupźn gnómok ćs
Mordrćmek jârjâk Paranort.
— Hallgassatok ide! — stgta vâratlanul Allanon. A fiatalok
kôzelebb hajoltak. — Hallgassâtok meg, amit mondok, ćs ne
137
SHANNARA
kćrdezzetek! Bremen ârnya figyelmeztetett. Paranor a
Mordrćmek kezćbe esett, akik az elrejtett Druidakrónikăkat
keresik, hogy mĆg erÓsebbek lehessenek! Mâskor is meg-
tôrtćnt, hogy ellensćg fogla)ta el Paranort, de mindannyi-
szor visszahóditottâk. Ezńttal nem Iehetsćges, mert ež most
minden dolgok vćgćt jelenti. Lezârul egy kor, Paranornak el
kell tănnie a fôldról.
Brin ćs a felfôldi csak bâmult. — Miket beszćlsz, Allanon?
— kćrdezte a lâny felindultan.
A druida szeme megvillant a sôtćtsćgben. — Azt, hogy ez
utân az ćjszaka utân az ćn ćletemben ćs a ti ćletetekben — ćs
a gyermekeitek, sót talân az unokâitok ćletćben — nem sză-
letik ember, aki betehetnć a lâbźt a druidâk Óregtornyâba.
Mi Ieszănk az utolsók. Bemegyănk az Óregtoronyba az alsó
jăratokon ât, amelyekról mćg nincs tudomâsuk a kutató
gnómoknak es Mordrćmeknek. Odamegyănk, ahol ćvezre-
dek óta lakozik a druidźk hatalma, ćs azzal a hatalommal el-
zârjuk az eródôt az emberisćg elól. Sietniink kell, mert ma
ćjszaka meg kell halnia mindennek, aki az Óregtoronyban
vagyon, meg nektnk is, ha lomhâknak bizonyulunk. Az eró
megidćzćse utân kevćs idó marad, hogy elmenekfilhessănk
szôkóźrja elól!
— Nem ćrtem — csóvâlta meg a fejćt Brin. — Mićrt kell ezt
tenni? Mićrt Iesz tilos belĆpni Paranorba ez utźn az ćjszaka
utân? Ës a munkâd?
Allanon gyôngćden megćrintette a lâny arcźt. — Azt elve-
geztem, Brin Ohmsford.
— De a Maelmord... az Ildatch..
— Amit itt teszńnk, nem segiti kildetćsiinket. — Brin alig
hallotta a druida hangjât. — Amit itt tesziink, az mâs cëlt
szolgâl.
— Ës ha fólfedeznek? — szólt kôzbe Rone.
— Kivâgjuk magunkat — felelte Allanon. — Ezt kell tenniink.
Ne feledd, a te dolgod, hogy Brint vćdd. Ne ólljatok meg,
akârmi tôrtćnjćk! Amint megidćztem a varâzst, hâtra ne
nćzzetek, ćs ne lassitsatok! — Elórehajolt, hogy beesett arca
kózelebb legyen a felfóldihez. —Azt se feledd, hogy kardodat
138
A KtVÂNSÂGDAL
immźr eltólti a druida mâgia. Semmi sem âllithat meg,
Leah hercege. Semmi!
Rone Leah tinnepćlyesen bólintott. Ezńttal nem kćrdóje-
lezte meg, amit hallott. Brin lassan csóvźlta a fejćt. Bal-
sejtelme gńnyolódva szôkdćcselt e16tte.
— Vôlgy leânya! — szólitotta a druida. Brin fólpillantott. —
Ne tâvolodj el hercegćtól ćs tólem! Hadd takarjunk el
minden veszćlytól. Semmit se tćgy, amivel kockâztatod az
&letedec. A te biztonsźgod a legfontosabb, mert tóled fiigg
az Ildatch pusztulâsa. Ez a kiildetćs reâd vâr, ćs vćgre kell
hajtanod. — Kćt keze Ieereszkedett Brin vóllăra. — Ërts meg
vaiamit: itt hagynom tćged nem biztonsâgos, holott szive-
sebben tennćm. Kisebb a veszćly, ha veliink jôssz az Oreg-
toronyba. Ma ćjszaka a halăl rôpkôd ebben az erdóben.
Nem szabad a kôzeledbe fćrkóznie.
Elhallgatott, hogy a lâny vâlaszolhasson. Brin lassan bólin-
tott. — En nem fćlek — hazudta.
Allanon hâtralćpett. — Akkor kezdjăk. Most pedig csónd
Iegyenl Addig egy szót se, mig nem vćgeztiink!
Ărnykćnt tăntek tova az ćjszakâban.
SHANNARA
XIII
SONT ALLANON, Brin ćs Rone Leah a vadon ótvesz-
tójćben. Kitartóan, fiirgćn keriilgettćk a fâkat, ame-
Iyek veremcsapda fekete vastiiskćikćnt meredtek az ćgnek,
Nćma csend volt az erdóben. Az ćjszakai ćg, amelyen ala-
csonyan szâlltak a felhók, fenyegetóen tekintett le râjuk az
6sz kezćtól fćlkopaszra csupâlt âgak kôzôtt. Az eród tor-
nyaiban haragosvôrósen lobogtak a fâklyâk.
Brin Ohmsford fćlt. Egyfolytźban a balsejtelem sutyorgott
a fiilćbe, ó pedig hangtalan kćtsćgbeesćssel sikoltozott vâla-
szul. Fźk ćs bokrok źgai cikâztak kôriilôtte. Menekălj, gon-
dolta, menektlj ettól a dologtól, amely fenyeget! De nem,
addig nem, amig nem vćgeztănk, addig nem. .. Zihźlva kap-
kodta a levegót, ćs fâzott, hiâba melegedett ki az erófeszi-
tĆstÓI. Oresnek ćrezte magât, ćs iszonyóan egyediil volt.
Megćrkeztek a szirt lâbâhoz, amelyen az Oregtorony
ćpiilt. Allanon szâlas alakja meggôrnyedt az ôsszpontositâs-
tól, keze vćgigsuhant a kôvôn. Fćl tucat lćpćst tett jobbra, ćs
ismćt megćrintette a sziklźt. Brin ćs Rone kôvette. A kôvet-
kezó percben a druida fólegyenesedett ćs Ieengedte a kezćt.
Egy szikladarab elmozdult, sôtćt tireg âsitott môgôtte. Alla-
non intett a fiataloknak. Amint belćptek, a kóajtó bezźrult.
Egy darabig vakon âcsorogtak a sôtćtsćgben, hallgattźk a
kôzelben a druida neszezćsćt. bles fćny lobbant, lângok
kaptak egy szôvćmek szurkos vćgćbe. Allanon Brinnek nyój-
totta a fâklyźt, gyńjtott egy mâsikat Rone-nak, egy harma-
dikat magânak. Apró, zârt kamrâban âlltak, amelyból Ićpcsó
vezetett fôlfelć. Allanon gyors pillantźst vetett târsaira, ćs
kapaszkodni kezdett.
Grâdicsonkćnt hatoltak egyre mćlyebbre a szikla gyomrź-
ba, szâz fokból ezer lett, de a lćpcsó meg mindig nem ćrt
140
A KtVÂNSÂGDAL
vćget. Alagutak kereszteztćk az aknât, âm ók nem tćrtek le
a hosszÓ csigalćpcsóról, csak haladtak kitartóan fôlfelć a fe-
ketesćgben. Meleg ćs szńraz volt a levegó, valahol elôl egy
kohó gćpezete liiktetett kitartóan. Brin a remiletćvel vias-
kodott. A hegy Olyan volt, mintha ćlne.
Eltelt mćg nćhâny hosszń perc, 's ók megćrkeztek a Ićp-
csó tetejćre, egy vasveretes, nagy ajtóhoz, amelynek csukló-
pântjait a hegy kóvćbe mćlyesztettćk. Megńlltak, lćlegzettk
ćrdesen ffirćszelt a csôndben. Allanon az ajtóhoz hajolt,
megćrintette a vaspântok szôgecseit. Az ajtó fôlpattant, ćs
óket mellbe vâgta a hang: a dugattyńk, emeltyók, tolattyók,
szivattyók harsogâsa, amely hullâmkënt csapott ki a szók jź-
ratba. Mintha egy elszabaduló gigźsz bómbôlne. Szźraz h6-
sćg perzselte arcukat, elszippantva elóldk a hiivôs leveg6t. A
druida kôrălkćmlelt, majd besurrant az ajtón. A fiatalok el-
takartźk aŕcukat ćs kôvettćk.
A fótóhźzban âlltak, amelynek hatalmas, fekete gôdre a
fôld târnâiba vezetett. A gôdôrben folyamatosan mennydôr-
gótt a kohó masinćriźja, szitotta a fôld termćszetes tăzeit,
pumpźlta a forró levegót az Óregtorony kamrźiba. A kazânt,
amely a Boszorkănymester ideje Óta szunnyadt, az elIensĆg
ćbresztette fôl. Az ellensćg, amely fônt vârakozik. Idegtćpó
eróvel ćreztćk, hogy ók itt betolakodók. Allanon sietve el-
vezette óket az aknât kórbepźntoló, vasból kćsztlt, keskeny
futóhidon a kamrâbÓI nyiIÓ szâmos ajtÓ egyikëhez. Meg-
ćrintette a vereteket, az ajtó kitźrult a sôtćtsćgre. Fźklyźikat
maguk elÓtt tartva, bukdâcsolva menekdltek a pokoli hÓsĆg-
tól, ćs belôktćk az apró ajtót.
Ojabb jâratba jutottak, amelyben hamarosan megćrkeztek
egy lćpcsóhôz, ćs Allanon vezetćsćvel kapaszkodni kezdtek,
most mâr lassabban, e16vigyźzatosabban, mert câfolhatatla-
nul ćreztćk az idegenek kózelsćgćt. Igy kanyarogtak fôlfelć,
fiilăket hegyezve, a sótćtsćgben. ..
Lent valahol ajtÓ csapódott nagy robajjal. A hârmak meg-
dermedtek a lćpcs6n. A robaj visszhangja vćgiggyurózôtt a
nćmasâgban. Aztźn semmi. Lopakodtak tovźbb.
141
SHANNARA
A Ićpcs6 ńjabb ajtóban ćrt vćget. Megźlltak, hallgatóztak.
Allanon megćrintette a rejtett zârat, az ajtó feltârult. Atjâró
nyilt belóle, az źtjâró vćgćben ajtó, az ajtó môgôtt ójabb jă-
rat, Ićpcs6, ajtó, jârat. A titkos folyosók keresztăl-kasul fur-
kźltźk az ósi eródót, feketćn, tiresen kigyóztak a falak kô-
zótt. Âporodott dohszag volt a pókhâlós jâratokban. Patkâ-
nyok cikźztak elóttăk, parânyi órtźllók módjâra figyelmez-
tetve kôzeledćsăkre, źm az Óregtoronyban senki sem hal-
lotta meg.
Hangok hallatszottak valamelyik csarnokból, a meglapuló
behatolók kôzelćben. Mćly, tompa hangok voltak, fojtott
mormolâsuk hamarosan elnćmult, de nagyon kózel volt!
Brin szâja kiszâradt, torka elszorult. Szemćt csipte a fâklya-
făst, 's vârta, mikor morzsolja szćt a kószikla csapdâja. A
fĆIsÓtĆt ârnyĆkai kÔZÔtt az ómen vigyorgott.
Majd az utoIsÓ alagńt is vćget ćrt. Kófal âllta ńtjukat, a ho-
mâly visszahńzódott fâklyâik elól. Nem volt tôbb ajtó, nem
vezettek folyosók sehovâ. Allanon tĆtovŹzâs nćlki.il a falhoz
lćpett, kôzel hajolt a k6hôz, mintha filelne, majd a fiatalok-
hoz fordult. Ujjźt ajkźhoz emelte, 's kissć fćlrehajtotta a
fejćt. Brin mćly lćlegzetet vett, hogy megnyugodjon.
mire figyelmezteti óket a druida: mindjârt belćpnek az
Óregtoronyba.
Allanon visszafordult a sima falhoz. Amikor megćrintette
a kôvet, feltârult egy kis rejtekajtó. Egyesćvel źtbójtak raita.
Apró, ablaktalan kônyvtârszobâban âlltak, amelyben a por
ćs a kor szaga lengett a szôrnyó felfordulâs fôlôtt. A mennye-
zetig ćr6 polcokról kirângattźk, majd szćtdobźltźk a kôny-
veket. Megszaggatva, tćpett lapokkal hevertek a padlón. A
karosszćkek kârpitozźsât fôlhasogattâk, a nâdfonatń asztalt
ćs a hozzâ tartozó, magas tńmlâjń szćkeket felboritottâk.
Mćg nćhâny padlódeszkât is fôlfeszitettek.
Allanon a haragtól elsôtćtălt arccal nćzte a făstós fźklya-
fćnyben feltâruló rombolâst. Szótlanul ment a tólsó falhoz,
benyólt az bres polc môgć, & megćrintett valamit. A kôny-
vespolc hangtalanul elfordult; boltives, sôtćt fălke âsitott
môgôtte. Intett a fiataloknak, hogy kint vârjanak, belćpett a
142
A KiVÂNSÂGDAL
sôtëtsćgbe, egy tâmpillćrre erósitett vas fâklyatartóba tózte
a szôvćmeket, ćs a jobb oldali falhoz lćpett. Ezt a falat si-
mâra csiszolt grânitkockâból ćpitettćk, olyan szorosan ôsz-
szeillesztve óket, hogy se por, se levegó ne hatolhasson źt
kôzôttăk. A druida kônnyedćn vćgigfuttatta ujjait a grâni-
ton.
Brin ćs Rone egy darabig figyeltćk a kônyvtârból a druida
munkâlkodâsât, majd elkaptźk a tekintettiket. A sôtćtben
vëkony fćnycćrna rajzolt kôriil egy ajtót, amely a kônyvtâr-
szobâból az Óregtorony csarnokaiba vezetett. Az ajtó môgiil
hangok hallatszottak.
A boltives fiilkćben Allanon rânyomta ujjai hegyćt a grâ-
nitkockâkra ćs fejćt Iehorgasztva ôsszpontositott. Hirtelen
sôtćtkćk izzńs lobbant ott, ahol ujjai megćrintettëk a kôvet.
Az izzâsbói tóz gyólt, amely hangtalan robbanâssal elnyelte
a grânitot, fellobogott, majd kialudt. A fal helyćn bórkôtćsó,
hatalmas fóliânsok sorakoztak polcokon: a Druida Króni-
kźk.
A kônyvtârszoba elótti folyosón a hangok kôzeledtek.
Allanon sietve kiemelte az egyik vaskos kôtetet, Ietette a
fiižke kôzepćn âlló fa asztalra, ćs gyorsan vćgigpergette a Ia-
pokat. Szinte azon nyomban râtalâlt arra, amit keresett. A
kódex fólć hajolt ćs olvasni kezdett.
A fojtott, reszelós hangok mellett most mâr csizmâs lâbak
dobogźsa is hallatszott. Legalźbb fćl tucat gnóm trappolha-
tott az ajtó elótt.
Brin hangtalanul Iehelte Rone nevćt. Szeme rćmiilten tâg-
ra nyilt a fënyben. A felfóldi pillanatnyi habozâs utźn âtadta
fźklyâjât a lânynak, ćs kivonta Leah kardjât. Kćt Ićpćssel az
ajtónźl termett ćs elreteszelte.
A hangok ćs a dobogó lâbak elhaladtak az ajtó elótt ćs
mentek tovâbb. Egyet kivćve. Ez az egy megźllt, ćs nyom-
kodni kezdte a kilincset. Brin hâtrćbb hńzódott az ârnyćk-
ban, ćs imâdkozott, hogy az, aki odakint van, ne lâthassa
meg a fźklyâja fćnyćt, ne erezhesse meg a szagźt, imźdko-
zott, hogy az ajtó ne nyiljon ki. A zâr zôrgôtt mćg egy dara-
big, aztân az a valaki feszegemi kezdte az ajtót.
143
SHANNARA
Rone Leah hirtelen elhózta a reteszt, feltćpte az ajtót, 's
egy meghôkkent gnómot rântott be a kônyvtârszobâba. A
gnómnak egyetlenegyet sikerălt rikkantania, mielótt elźjult
volna, mert a felfóldi fejbe csapta Leah karjânak markolat-
gombjźval.
Rone kapkodva becsukta 's elreteszelte a kônyvtârszoba
ajtajât, majd hâtralćpett. Brin hozzâsietett. A boltives fiilkć-
ben Allanon visszahelyezte a polcra a kódexet, amelyet olva-
sort. Keze gyors kôrt irt le a Druida Krónikźk e16tt,
visszavarâzsolta a grźnitkó falat. Kikapta szôvćtnekćt a tar-
tóból, sietve elhagyta a fiilkćt, helyćre tolta a bejźratot rejtó
polcot, intett a fiataloknak, hogy kôvessćk, majd visszaosont
a jâratba, amelyen ćrkeztek. Egy pillanattal kćsóbb vala-
mennyien eltńntek a kônyvtârból.
Ismćt az alagutak ótvesztójćben bujdokoltak, a kćt fiatal-
ról szakadt a fćlelem ćs a kimeriiltsćg verejtëke. Mindegyre
hangokat hallottak, amelyek fôlcsaptak ćs elenyćsztek; vala-
hol a mćlyben a fiitóhâz morgott fojtottan, akźr a tâvoli ćg-
zengćs.
Allanon ismët megâllitotta Óket. Ojabb ajtóhoz Ćrtek,
amelyet vastagon belepett a por 's a pókhâló. A druida n'-
mân intett, hogy oltsâk el fźklyźjukat a jărat porszónyegć-
ben. tjra be fognak Ićpni az Óregtoronyba.
Fźklyâkkal megvilâgitott folyosóba kerdltek a fekete vâgat-
ból. Rćzen ćs lakkozott fân jŹtszott a szôvćmekek lăngja. Bâr
az Ósi eródben mindent elboritott a por, m'g ez sem tom-
pithatta el mindenestUI az Óregtorony ćkessćgeit, amelyek
fćnysziporkźkat lobbantottak az ârnyćkok kôzôtt. A sÔtĆt-
sćgbe veszó, tôlgyfa burkolató folyosón faliszónyegek vâlta-
koztak festmćnyekkel, a fiilkćkben egy mâsik kor kincsei
pompźztak. Az ârnyasvôlgyi lâny ćs a felfôldi a sajât ajtócs-
kâjuk fćlfâjźhoz tapadva gyorsan kôriilnćztek. Sehol senki.
Siettek Allanon nyomźban a fćlhomâlyos folyosón, surran-
tak egyik ârnyćkból a mâsikba, fiistôs fâklyalźng fćnytócsâin
{t, csócsivesen ćgnek iramodó, magas, ólomdveg ablakok
elótt, amelyeken sôtćtsziirke derengćssel nćzett be az ćjsza-
ka. Kiilônôs csend volt az ósi vâr csarnokaiban, mintha raj-
144
A KÎVANSÂGDAL
tuk kivńl nem Ienne ć16 az Óregtoronyban, csupân a gćpek
brummogâsât Iehetett hallani. Brin tekintete a fâklyafćnyes
ajtóra villant. Hol vannak a Mordrćmek 's gnóm szolgźik?
ÓsszerźzkÓdott, mert egy kćz nehezedett a vâllâra. Allanon
visszarântotta egy sôtćt fiilke ârnyćkźba, amelyben kćtszâr-
nyń vasajtó rejtózótt.
Majd mintha csak a lâny kimondatlan kćrdćsćre adna vă-
laszt, ffIsĆrt6en ćles kiźltźs hasitott az Óregtorony csend-
jćbe. Brin megpórdălt a sarkân. A môgôttăk levó kônyvtâr-
szobâban rikoltoztak. A gnóm, akit Rone leutÔtt, magźhoz
tert.
Mindenfelól lźbak dobogtak a kópadlón. Orditźs harsant.
Rone 1.2ah kardja sôtćten villant a fćlhomźlyban, a felfôldi
maga mógć perditette Brint. Allanonnak addigra sikertlt ki-
nyitnia a zźrat; ătrântotta a kiiszóbón a kćt fiatalt, ćs be-
csapta az ajtÓt.
Keskeny pihenón âlltak, făstôs fćlhomźlyban; pislâkoló
fâklyâk szegćlyeztek egy csigalćpcsót, amely kigyókćnt te-
kergózôtt egy sziklatômbókból emelt óriźsi torony belsejć-
ben. A torony fôlfelć feketćn, irdatlanul fórta magât az ćgbe,
lefelć feneketlentl zuhant a fôld gyomrâba. A pihenón es a
Ićpcs6n kiviil semmi sem tórte meg a fal simasźgât, amely
az ârnyćkból emelkedett ki 's az ârnyćkban tónt el.
Brin a vasajtónak vetette a hźtât. Ez a torony rejtette a
druidźk szentćlyćt. Shea Ohmsford culhaveni ótitźrsai azt
hittćk, hogy itt kell keresniăk Shannara Kardjât. Olyan volt,
akâr egy titâni ktt, amely keresztălfórta az egćsz fôldet.
Rone Leah egyet lćpett a pihen6 pereme felć\ âm Allanon
tăstĆnt visszarântotta. — Kôzel ne menj, felfôldi! — sógta sô-
tćten.
Kint er6sôdótt az orditâs. Futó lâbak dăbôrôgtek. Allanon
a falhoz simulva elindult a lćpcsón.
— Maradjatok itt! — sńgta.
Tiz-egynćhâny fokkal fôljebb a lćpcsó szćlćig araszolt. V'-
kony keze begôrbălt ujjakkal bńjt eló a sôtćt kôntôs alól.
Szavakat mondott, dăht61 elfóló szavakat, amelyeket a fia-
talok nem ćrtettek.
145
SHANNARA
A torony kńtjźból ćles szisszenćs vźlaszolt.
Allanon lassan lejjebb engedte kezĆt, karomkćnt gôrbăló
ujjait. Góz szivârgott keseró szâjânak szógleteiból, szemć-
ból, ftilćból, mćg a kób61 is, amelyen źllt. Brin 's Rone iszo-
nyodva bâmultâk. A kót ismćt sziszegett.
Kćk tăz csapott ki Allanon kezćból, hatalmas lângcsóva,
amely szikrauszâlyt hózva szâguldott ală a feketesćgbe. Lent
vakitót lobbant, hirtelen gonoszul elzôldiilt, aztân kihunyt.
Vźratlan csônd lett a toronyban. A vasajtó môgôtt tovâbb
orditottźk a riadót, ćs diibôrôgtek a lâbak, de a toronyban
megszđntek a hangok. A Iehorgasztott fejó Allanon a falnak
tântorodott, ćs olyan gôrcsôsen fonta keresztbe karjait,
mintha szenvedne. A góz mâr elpârologott belóle, de a kó,
amelyen âllt, Ćs amelynek tâmaszkodott, mintha tszkôsre
ćgett volna.
Ujra sziszegett a kilt, ćs ez alkalommal a torony is bele-
râzkódott a hangjâba.
— Nćzzetek bele a torkźba! — szólt Allanon rekedten.
A felfôldi ćs az ârnyasvólgyi lâny lekukkantott a pihenó
szćlćról. A mćlyben folyćkony tózkćnt kavargó, zavaros zôld
pâra nyaldosta a torony falât, ćs hâtborzongató rosszindu-
lattal sziszegett. Lassan râtapadt a kóre, ńgy folyt be eresz-
tćkeibe, akźr a viz. Lassan kószni kezdett fôlfelć.
— Kijôn! — suttogta Rone.
Akźr egy ćlólćny, kapaszkodott a pâra a kótômbôkôn.
Araszonkćnt IÓditotta magât kôzelebb az emberekhez.
A druida lesietett a Ićpcsón, visszarźntotta óket a perem-
ról, ćs egćszen kôzel hajolt hozzźjuk. SôtĆt szeme tózkćnt
lângolt.
— Futźs! —parancsolta. — Ne nćzzetek hâtra ! Ne tćrjetek le!
Fussatok az Óregtoronyból 's a hegyból!
Hatalmasat taszitott az ajtón, s kilĆpett a csarnokba. {Min-
denfelć gnóm vadâszok nyńzsôgtek; a durva sźrga arcokra
rźfagyott a dôbbenet a druida lźttân. Kćk villźm lobbant
Allanon kinyójtott kezćból, lesójtott a gnómokra, fćlresô-
pôrte óket, mint szćlroham az avart. A megperzselt gnómok
rćmiilt rikoltozńssal menekiiltek a sôtćt bosszóâlló elól. Eló-
146
A KiVÂNSÂGDAL
feketćllett egy arctalan Mordrćm is, de a kćk tăz iszonyń
erejii csapśsa hamuvń ćgette.
— Futâs! — orditott Allanon a kćt fiatalnak, akik sóbâlvâny-
kćnt źlltak az ajtóban.
Rone ćs Brin utźna iramodtak, âtcikâztak az ôsszeesett
gnómok kÓzÔtt, Ioholtak a kormos fśklyafćnyben a jâratok
felć, amelyekból ćrkeztek. Egy percig csak hârman voltak a
csarnokban, aztân ismćt megjelentek ćs ellentźmadźsba len-
diltek a dthósen bômbôló gnómok; a sârga alakokból
ôsszeźllt vaskos 'k a dârdâk ćs rôvid kardok tiiskćit mere-
gette. Allanon a druida tóz egyeden villâmźvai szćtszórta
óket, ćs utat vâgott kôzôttăk. Mikôzben menekălni próbâl-
tak, egy keresztfolyosóból ńjabb gnóm szakasz rontott râjuk.
Rone megfordult, fôlemelte Leah kardjât, Ćs hazâja csataki-
âltâsât harsogva lecsapott.
A gnómok môgôtt feltńnt egy Mordrćm. Ës mćg egy. Fe-
kete ujjaik vôrôs tizet lóvelltek Allanonra, {m druidatóz-
zel hâritott. Lângok frôccsentek, a faburkolat ćs a kârpitok
tizet fogtak. Brin a falhoz hâtrźlt, Rone ćs Allanon kćtfelól
vćdte a meglapuló lânyt. Mindenfelól gnómok tâmadtâk
6ket, es Mordrćmek is jôttek, nĆma fekete szórnyek mertil-
tek fil a sôtćtsćgból, ćs villâmokat szórtak râjuk. Rone Leah
fakćpnćl hagyta a gnómokat, 's a legkôzelebbi Mordrćmnek
ugrott. Lesójtott Leah kardjânak ćben pengćje, ćs hamuvă
omlasztotta a jârkźlót. Tâmadók tăze órvćnylett Leah her-
cege kórtll, de a fekete kard magâba szivta a lângokat. A
diihćben tvôlt6 Rone utat vâgott magânak a megroskadtan
gubbasztó Brinhez. A felfôldi arca lângolt, kardja fekete
acćljâban zóld pâra ôrvćnylett. Megragadta a lâny karjźt,
talpra âllitotta, maga elć penderitette. Allanon feketćn ma-
gasodott ki a făstból, maga volt a testet 61tótt halăl, mikóz-
ben azćrt harcolt, hogy utat nyisson a katakombâkba.
—Az ajtóhoz, felfôldi! — mennydôrógte, fćlresôpôrve tźma-
dóit, akik Ie akartâk teriteni.
Vórôs tózgômb robbant, elbóditva óket erejćvel. Allanon
megpôrdčlt, ćs pillanamyi tômôr kćk lângfalat emelt a vć-
delmiikre. Valahogyan âttórtek a Mordrćmek tózćn, lerâzcâk
147
SHANNARA
azt a nćhâny gnómot, akik hasztalanul próbâltźk megâllitani
óket. Orditźstól, sikoltozâstól visszhangzott az Ôregtorony,
de Ók elćrtćk az ajtÓt.
Szemfôdćlkćnt borult râjuk a hirtelen sôtĆtsĆg. Uldôzóik
iivôltćse eltompult a zârt ajtó mógôtt. Allanon fôlkapta az
eldobott fâklyźkat, gyorsan ńjragyńjtotta óket, ćs a hârom
bajtârs belevetette magźt a katakombâk ótvesztójćbe. Fu-
tottak folyosókon, lćpcs6kón. Môgóttăk ismćt ëlesen csa-
pott fel az iildôzók orditâsa, de e16ttiik tiszta volt az ót. Ujra
berontottak a fătóhźzba, elszźguldottak a tózgôdór ćs a ro-
bajló masinźk mellett, visszatćrtek a hegy gyomrźba. Mćg
mindig nem âllta ătjukat senki.
Hirtelen ój hang hasogatta a dobhźrtyźjukat. Egyelóre tâ-
vol volt, de tisztân hallatszott benne a rettegćs. Vćgećrhe-
tetlen vonitâsa maga volt az iszonyat.
— Kezdódik! — kiâltotta Allanon. — Fussatok, ahogy birtok!
Loholtak eszeveszetten. A jajgatźs eszelóssć fokOZÓdOtt.
Valami kimondhatatlan tôrtćnik azokkal, akik az Óregto-
ronyban vannak!
A pâra!, sikoltotta Brin hangtalanul.
Mikôzben a hegy lâbâhoz vezetó Ićpcsón kanyarogtak,
egyfolytźban ăldôzte 6ket az eródben rekedtek jajveszćke-
lćse. Grâdicsok megszńmlźlhatatlan sokasâgât hagytâk mâr
maguk môgôtt, de a Ićpcsó m'g mindig nem ćrt vćget.
Vćgtil csak elfogytak a fokok, ćs feltónt a sziklźba vĆsett
rejtekajtó. Allanon kapkodva feltźrta, ćs kivezette a kćt fia-
talt a hegybÓI az erd6 sÔtĆt hóvôsćbe.
A sikolyok mćg ide is kóvettćk óket.
ELMOLT AZ ËJSZAKA. Hajnal felć jârt, amikor kilovagoltak
a paranori vôlgyból. Nyózottan, tôródôtten megâllitottźk
hâtasaikat az ÓregtoronytóI keletre magasodó sziklaszirten,
ćs visszatekintettek az ósi eródre, de nem lâthattâk, mert
gonoszul ôrvćnyló, zôld pâra takarta. Vilâgosodott az ćg, a
pâra halotti Ieple fólszakadozott. Nćmân figyeltćk, hogyan
oszlik szćt.
Fôlkelt a nap, a pâra eltÓnt.
148
A KfvANSĂGDAL
—Vćge! — sógta Allanon.
Brin es Rone Leah meredten bźmultźk a hajnalfćnyben az
ormot, amełyen a druidźk vâra emelkedett egykoron. Ures
volt, Ieszźmitva nćhâny rogyadozó mellćkćptletet. A Druida
Óregtorony eltănt.
— igy volt megirva a jóslat a Krónikźkban — folytatta halkan
Allanon. — Bremen źrnya tudta az igazsâgot. Az Óregto-
ronynâl is ósibb volt a varźzs, amely arra rendeltetett, hogy
elnyelje Paranort. Most tehât el,tónt, visszamertlt a hegy kô-
vćbe, ćs vitte magźval azokat, akik foglyul estek falai kôzÔtt.
— Mćrhetetlen szomorósâg iilt a sôtćt arcon. — Hât vćge. Pa-
ranor elveszett.
De ók ćltek! Vad ôrôm ôntôtte el Brint, elfojtva a druida
komor hangjât. Hazudott az ómen! Ëlnek! Mind!
— Hât vćge — ismćtelte Allanon halkan.
Ósszenćzett az źrnyasvôlgyi lânnyal, mintha kózós titkuk
Ienne, amelyet egyiktk sem ćrt igazźn, majd lassan megfor-
ditotta hâtasât. Nyomźban Rone-nal ćs Brinnel ellovagolt
kelemek, az anari erd6k felć.
SHANNARA
XIV
AIR OHMSFORD ćs târsai kćsó dćlutân ćrkeztek meg
Culhaven tôrpe vâroskâba, ćs a vólgylakó a maga r'-
szćról nagyon ôrfilt, hogy letudtâk az utat. Olomsziirke 'g
alatt fagyos szćl ăldôzte óket kelet felć az Ezăst-folyó orszâ-
gâban, ćs mćg a keletfóldi vadon piruló lombjźba is vegyólt
valami sziirke, jeges ârnyalat. Ludak hńztak dćlnek a mo-
gorva 6szi ćgbolton, a folyó rideg volt ćs barâtsâgtalan.
Mâr lâtszott raita a mćrgezćs, amelyrÓI kirâlya beszĆlt. Fe-
ketćs tajtćkot hómpôlygetett, eziist vize megzavarosodott.
Dôglôtt halak, apró rźgcsâlók, madarak tetemei utaztak
hullâmain. A folyó fuldokolt a szâraz âgaktól ćs cserjćktól.
Mćg tiszta, iide illata is megromlott; orrfacsaróan âporodott
biizt sodort minden szćllôkćs. Jair arra gondolt, amit az apja
mesćlt az Ezăst-folyóról, amit Shea óta mesćlgettek az
Ohmsford csalâdban, ćs megfâjdult a szive.
Garet Jax ćs Settengó nem sokat tettek azćrt, hogy felvidit-
sźk. Ilyen (Ititârsak mellett Jairnak mćg akkor is nehezćre
esett volna a mosoly 's a derńs hang, ha nem ilyen Ónos az
id6, ćs nem emlćkezteti minden a folyó betegsćgćre. Hallga-
tagon, zârkózottan baktattak a fit mellett, kórtlbeliil annyi
lelkesedćst mutawa, mint a halottvirrasztók. TIZ szót ha
szóltak egymâshoz, amióta reggel ótra keltek, ćs egyszer se
mosolyogtak. Tekintetăket az ôsvćnyre szôgeztćk, ćs Olyan
eltôkćlt konoksâggal tôrtettek elóre, amely a fanatizmussal
volt hatâros. Jair egyszer-kćtszer megpróbźlkozott a beszćd-
de}, de Iegfôljebb fojtott róffenćst kapott vâlaszul. Fesziilt
hangulatban ebćdeltek, mert enni muszâj, âm ennćl mĆg a
nćma menetelćs is jobb volt.
fgy tehźt ugyancsak óri.ilt, mikor Culhavenhez kôzeledtek,
ha mâsćrt nem, hât azćrt, mert a vâltozatossźg kedvććrt
150
A KfVĂNSÂGDAL
vćgre egy nyâjasabb szemćllyel is szót vâlthat — noha mâr eb-
ben sem lehetett biztos, Mâr az Anar hatârân fôlfedeztćk
6ket a hallgatag tôrpe figyelók, akik nem tôrtćk magukat a
sziveslâóssal. Az óton mindegyre ôsszeakadtak a tôrpe va-
dźszok órjźrataival, bórzekćt ćs erdójâró kôpenyt viseló, fôl-
fegyverzett, edzett, cćltudatos lćpësÓ fćrfiakkal. Senki sem
kôszôntôtte óket, senki sem {Ilt meg legalâbb egy rôvid fe-
csegćsre. Jóttek ćs mentek egyetlen kćrdćs nćlkăl. Csupân a
szemăket jârtattâk vćgig a jôvevćnyeken, ćs a nćzćsăk nem
volt barâtsâgos.
A vâroska peremćn mâr nyiltan ćs gyanakodva megbâmul-
ta óket minden arra jâró tôrpe. Az ćlen haladó Garet Jax
nem vett tudomâst ezekról a pillantâsokról, źm Settengó
egyre idegesebb Iett, ćs Jair majdnem olyan kinosan ćrezte
magât, mint a gnóm. Garet Jax magabiztosan lćpkedett a
kanyargós szekćrtton, lźmi valóan ismerte a helysćget. Ut-
jukat takaros rendben tartott hâzak ćs boltok, makulâtlanul
nyirott sôvćnyek, pâzsitok szegćlyeztćk; itt-ott szines virâg-
âgyak, gondosan źpolt kertek vidâmitottâk a szemet. A csa-
lâdok ćs a boltosok fôlnćztek az arra jărókra, a kezek meg-
szorultak a szerszâmokon ćs a portćkâkon, mikôzben a jôve-
vćnyek lźttân egy percre abbahagytâk foglalatoskodźsukat.
meg innen sem hiźnyoztak a katonâk, a szćrós tekinte-
tó, fegyveróves tôrpe vadâszok. Lehet, hogy itt csalâdok lak-
nak csalâdi hâzakban, gondolta Jair, de pillanatnyilag job-
ban emlćkeztet egy katonai tâborra.
Amikor a kôzpontba ćrtek, csak megâllitotta óket egy 6r-
jărat. Garet Jax nćhźny kurta szót vâltott az egyik tórpćvel,
mire az futva tâvozott. A fegyvermester visszalćpett Jairhoz
ćs Settengóhôz. Fesziilt csendben nćztek farkasszemet az ór-
jârat tôbbi tagjâval, ćs vârtak. Tôrpe gyerekek jóttek oda ki-
vâncsiskodni, hogy' megbâmuljâk Settengót. A gnóm egy
darabig nem vett tudomâst róluk, aztân elfogyott a tărelme,
es râjuk mordult, mire a gyerekcsapat elinalt. A gnóm vasvil-
Iaszemmel bâmult utźnuk, mćrgesen sanditott Jairra, majd
visszasiillyedt konok hallgatâsâba.
151
SHANNARA
Nćhâny perc mńlva visszatćrt az ór, akit Garet Jax elsza-
lasztott. Tar fejó, mokâny tôrpe kisćrte, aki hosszćra nôvesz-
tette bajuszźt ćs gôndôr fekete szakźllât. Egyenesen a fegy-
vermesterhez lćpett, iidvôzlćsre nyńjtva kezćt.
— Ugyancsak nem volt sietós idećrned hozzânk! — dór-
mógte. Garet Jax megrâzta a kćrges kezet. A tagbaszakadt
tôrpćnek bozontos szemóldôke, szńrós barna szeme volt,
laza erd6jâró ruhât, bórcsizmât, bórôvet, az ôvón szâmos
hosszń kćst, az egyik ftlćben pedig jókora aranykarikât vi-
selt.
— Ó Elb Foraker — mutatta be a fegyvermester Jairnak ćs
Settengónek.
Foraker szótlanul tanulmźnyozta óket egy pillanatig, majd
visszafordult a fegyvermesterhez. — Furcsa târsakkal jărsz,
Garet.
— Furcsa idóket ćliink — vont vâllat Garet lax. —Volna egy
hely, ahol Iedlhetnćnk Ćs haraphamânk valamit?
Foraker bólintott. — Erre.
Otthagytâk az órjâratot, a szekćrót jobb oldali elźgazźsânâl
betćrtek egy ćpăletbe, amelyben volt egy szćkekkel ćs aszta-
lokkal berendezett, tâgas ebćdló. Nćhâny asztalnâl tôrpe va-
dźszok vacsorâztak. Păran fôlnćztek ćs bólintottak Foraker-
nek, âm ezńttal senki sem tanćsitott ktlónôsebb ćrdekló-
dćst a târsai irźnt. Biztosan azćrt, mert most vele vagyunk,
gondolta Jair. Foraker egy hâtsó asztalhoz iiltette óket, 's in-
tea, hogy hozzanak ćtelt.
— Ezzel a kettóvel meg mitćvó Iegyek? — kćrdezte, miutźn
Ietelepedtek.
— Nem kerălgeti a forró kâsźt, mi? — kćrdezte ńtitârsaitól
a fegyvermester. -- Velem volt tiz ćve, amikor tôrpe vadâszo-
kat kćpeztem ki egy hatârhâboróra a Wolfsktaagban. Ismćt
velem volt pâr ćve Callahornban. Azćrt vagyok itt most. Ó
kćrte, hogy jôjjek, 's neki nem szokźs nemet mondani. —
Visszafordult Forakerhez. — A vôlgylakó neve Jair Ohmsford.
Keresi a nóvćrćt ćs egy druidźt.
Foraker elkomorodva hajolt e16re. — Druidźt? Mifćle drui-
dât? Mâr nincsenek is druidâk. Nincsenek azóta, hogy..
152
A KtVÂNSÂGDAL
— Tudom, Allanon óta! — vâgott kôzbe Jair, nem birva to-
vńbb a hallgatźst. — Azt a druidźt keresem.
— Pont azt? — meredt râ Foraker. — Miból gondolod, hogy
itt talźlod?
— Ó mondta, hogy Keletfôldre megy, es magâval vitte a
nóvćremet.
—A nóvćredet? — A tórpe fenyeget6en ôsszerâncolta a
szemôldôkćt. — Allanon Ćs a nóvćred? Ës itt kell Ienniiik
valahol?
Jair lassan bólogatott. Kôvet ćrzett a gyomrźban. Foraker
egy darabig ógy nëzte, mintha a fit megbolondult volna,
majd Garet Jaxra pillantott.
Hol talâltad ezt a vôlgylakót?
— Otkôzben — felelte a mâsik nagy âltalânossâgban. — Mit
tudsz a druidâról?
Foraker vâllat vont. — Annyit, hogy Allanont tôbb mint
hósz ćve senki se lâtta Keletfôldôn, se valakinek a nóvćrćvel,
se nćlktle.
— Akkor nem sokat tudsz — szólalt meg Settengó, alig ćsz-
revehetó, gńnyos megvetćssel. —A druida itt jôtt-ment az or-
rod elÓttl
Foraker bószen fordult felćje. — Gnóm, en a helyedben vi-
gyńznćk a szźmra!
— Allitólag Keletfôld óta kóvette a druidât — vâgott kôzbe
Garet Jax, hanyagul pâsztâwa szărke szemćvel az tres
ebćdlót. — A Maelmordtól egyenesen a vólgylakó ktszôbćig.
Foraker râmeredt. — Ismćt fôlteszem a kćrdćst: miťv6
legyek ezzel a kettóvel?
- Ezen ćn is gondolkoztam — pillantott râ Garet Jax.
Ulćsezik ma este a Tanźcs?
— Mostanâban minden este.
— Akkor engedd, hogy a vôlgylakó szóljon hozzâjuk.
— Mićrt tennćk ilyet? — komorodott el Foraker.
— Mert Olyan mondanivalója van, amit vćlemćnyem sze-
rint hallani akarnak. Ës nem csak a druidâról.
A tôrpe ćs a fegyvermester szótlanul nćztek farkasszemet.
153
SHANNARA
— Kćrelmeznem kell — mondta vćgăl Foraker lâtható fanyal-
gâssal.
— tgy vćlem, ez ćpp a megfeleló idó. — Garet Jax fôlźllt.
Foraker sóhajtott, es ugyancsak fôlâllt. — Ti — nćzett Ie
Jairra ćs Settengóre — egyćtek meg a vacsorâtokat, ćs el ne
mozduljatok innen! Ne próbźljatok elcsâmborogni! bn
ugyan — folytatta tćtovâbb hangon — semmit sem tudok
utazó druidâról, de majd utânanćzek a kedvedćrt, Ohms-
ford. — Megcsóvâlta a fejćt. — Na gyere, Garet.
A tôrpe ćs a fegyvermester elhagyta az ebćdlót. Jair es Set-
tengÓ mćlyen elgondolkozva tcsôrgótt az asztalnâl. Hol jăr-
hat Allanon, tćpelódôtt Jair nćma kćtsćgbeesćssel, az asz-
talon ôsszekulcsolt ujjait bâmulva. A druida azt mondta,
hogy Kelecfôldre tart! Nem Culhavenen {t jótt? Ha nem,
akkor merre ment, hovâ vitte Brint?
Egy fehćr melles kótćnyt viseló tôrpe forrón pârolgó ćtelt
es sôrôskupâkat hozott. A filâ es a gnÓm falatozni kezdett.
Egy szót sem szóltak egymâshoz. Mńltak a percek, fogyott a
vacsora, 's fogytak Jair remćnyei is minden falattal — vala-
mićrt Ógy erezte, hogy a vâlaszokat eszi meg, amelyeket a
kćrdćseire kellene kapnia. Eltolta a tźnyćrjźt, idegesen cso-
szogott a padlón, es azt próbâlta kitalźlni, mitćvó legyen, ha
Elb Forakernek volt igaza, ćs Allanon meg Brin valóban
nem erre jótt.
— Hagyd ezt abba! — mordult rź SettengÓ.
— Mit? — nezett fól Jair.
— Ne koszorâld a csizmâd a padlóhoz! Idegesitó.
— Bocs.
— Ës ne nćzz ógy, mint aki a Iegjobb barźtjât veszitette el.
Majd elókertil a nóvćred.
Jair megcsóvźlta a fejćt, lassan, keservesen. —Talźn.
— Hô! — motyogta a gnÓm. — Itt nekem van izgulnivalóm,
nem neked. Nem is ćrtem, mikćnt hagyhattam, hogy răbe-
szćlj erre a hibbant vźllalkozźsra!
Jair az asztalra kónyôkôlt, ćs a tenyerćbe hajtotta az źllât.
— SettengÓ, meg ha Brin nem jôtt is ât Culhavenen, mĆg ha
mŹsfeiĆ ment is Allanon, nekiink akkor is el kell menniink
154
A KiVÂNSÂGDAL
az Anarba! — mondta elszźntan. — Ës râ kell beszćlniink a
tôrpćket, hogy segitsenek.
— Nekănk? — meredt râ Settengó. — No csak szźnj râ egy
percet, 's gondold meg alaposabban ezt a „nekănk”-badar-
sâgot. bn ugyan nem megyek sehovź, csak oda, ahonnan
jôttem, mielótt mćg jobban belemźsznćk ebbe a lekvârba.
Nyomkeresó vagy, Settengó — szólt Jair csôndesen. —
Sziksćgem van râd.
— Te bajod — mordult râ a YlÓm. —Tovâbbâ gnÓm is len-
nćk, ha nem vetted volna ćszre! Lâttad, hogy nćztek azok
râm ott kint? Lâttad, hogy bârnultak azok a gyerekek, mint-
ha erdóben fogott vadźllat lennćk? Hasznâld mâr a fejedet!
Hźborń folyik a gnómok ćs a tôrpćk kÔzÔtt, nem valószinń,
hogy a tôrpćk egy szavadat is meghallgassźk, amig ragasz-
kodsz hozzź, hogy ćn legyek a szôvetsćgesed! Ami termć-
szetesen nem vagyok!
— Settengó — hajolt e16re Jair —, elóbb kell odaćrnem az Egi
Forrâshoz, mint Brinnek a Maelmordba. Hogy tegyem
meg, ha nem Iesz, aki vezessen?
— Majd talâlsz râ módot, amennyire ćn ismerlek tćged —
sôpôrte fćlre a kćrdćst a gnóm. — Egyćbkćnt se mehetek
vissza oda. Spilk măr kitâlalta, miket mńveltem, vagy ha
nem ó, akkor az a măsik gnÓm, aki elmenekălt. Keresni fog-
nak. Ha visszatćrek, felismer valaki. Ës ha lefiilelnek, a jăr-
kâlók... — Elnćmult. — Nem megyek es kćsz!
Folytatta a vacsorâzâst, majď beledugta az orrât a tânyćr-
jâba. Jair nćmźn figyelte, mikôzben azon tôprengett, hâtha
tćved, mikor mindenâron azt akarja, hogy Settengó segitsen
neki; hâtha az Eztst-folyó kirâlya nem is szânta szôvetsć-
gesćnek a gnÓmot? Ha jÓl meggondoljuk, nem is lenne
olyan jaj de hires szôvetsćges. Tńlsźgosan csavaros eszó, tăl-
sźgosan ćlelmes, mindig arra forog, amerról a szël fój. Nem
az a fajta, akiben meg lehet bizni. Ennek dacźra volt benne
valami, ami tetszett Jairnak. Talźn a kemćnysćge. Garet Jax-
hoz hasonlóan Settengó is tńIĆ16, mârpedig Jairnak ilyen
tźrsra van sziiksćge, ha el akar ćrni az legsôtćtebb
mćlyćre.
155
SHANNARA
Megvźrta, hogy a gnóm felhôrpôlje az utolsó korty sórćt,
majd annyit mondott halkan: — Azt gondoltam, szeretnćl
tanulni valamit a mâgiźról.
— Mâr nem — râzta meg a fejćt Settengó. — B6ven elćg,
amit eddig tanultam t61ed.
Jair bosszńsan ôsszehózta a szemôldôkët. — Szerintem egy-
szeróen beijedtćl!
— Gondolj, amit akarsz. Nem megyek.
— Ës a nćped? Az se ćrdekel, mit móvelnek vele a Mord-
rćmek?
Settengó fôlkapta a fejćt. — Nekem, hźla neked, nincs tôb-
bć nćpem! — Vâllat vont. — Bâr nem is ćrdekes. Tilajdon-
kćppen azóta nincs nëpem, hogy elhagytam Keletfôldet.
Egyszemćlyes nćp vagyok.
— Ez nem igaz. A gnómokhoz tartozol. Azćrt tćrtćl vissza,
hogy segits nekik, igaz?
— Vâltoznak az idók. Azćrt tćrtem vissza, mert akkor az
volt az okos viselkedćs. Most pedig azćrt nem tćrek vissza,
mert most ez az okos viselkedćs! — Kezdett megmćrgedni. —
Tôródj mâr bele, fiÓ! Eleget tettem Ćrted. Nem Ćrzem Ógy,
hogy tôbbre lennćk kôteles. Elvćgre nekem nem adott
Ezăstport a kirâly, hogy segitsek tisztâra pucovâlni a fo-
Iyójźt!
— Mćg szerencse, ugye? — kćrdezte Jair elvôrôsôdve. Most
mâr 6 is haragudott. — Szćp alak vagy te, hogy ôtpercenkćnt
forditasz kôpenyeden, ha kicsit kemćnyebben fój a szël! Azt
gondoltam, azćrt segitettćl rajtam a Tôlgyerdóben, mert
megszźntźl! Azt gondoltam, tôródsz vele, mily sorsa jutok!
Hât Iehet, hogy tćvedtem! Tóródsz te egyâltalźn valamivel,
Settengó?
A g-łóm csak hăpogni tudott. — Azzal tôródók, hogy ćlet-
ben maradjak! Neked is azzal kellene tôródnôd, ha nem
hâlni jźrna belćd az ćsz!
Jairnak fejćbe szÔkÔtt a vćre. Fćlig fólemelkedett a padról,
ćs az asztalra tâmaszkodott. — Hogy ćletben maradj! No 's,
hogy fogod csinâlni, ha a Mordrćmek megrnćrgezik Kelet-
fôldet, 's aztân mennek tovźbb nyugatra? Mert ez fog tôr-
156
A KtVANSÂGDAL
tćnni, nem? Magad mondtad! Akkor hovâ futsz? Vagy azt
tervezed, hogy szint vâltasz meg egyszer, ćs leszel ismćt
gnóm annyi idóre, amig bolonddź teheted a jârkźlókat?
Settengó visszanyomta a fitt a padra. — De nagy szźd van
ahhoz kćpest, mily keveset tudsz az ćletról! Ha magad ke-
nyerćn kellett volna Ienned, ahelyett, hogy a mâsćt eszed,
akkor talân nem lenne ilyen strgós mâsokra mutogamod!
Most pedig fogd be a pofâd!
Jair tăStĆnt elhallgatott. Semmi ćrtelme sem lett volna to-
vâbb feszegemi a tćmât. Settengó elhatźrozta, hogy nem se-
git, ćs kćsz. Valószinóleg jobb is lesz neki a gnóm nćlktil.
Mćg akkor is óklelón meredtek egymźsra, amikor nćhâny
perccel kćsóbb visszatćrt Garet Jax. Egyedtl volt. Nem lât-
szott tudomâst venni az asztalnźl uralkodó feszăItsćgr61. Le-
ălt Jair melIĆ.
— Meg kell jelenned az Elôljźrók Tanźcsa elÓtt — mondta
csendesen.
Jair megrâzta a fejćt. — Azt se tudom, mi az. Azt se tudom,
szabad-e ilyet tennem.
Garet Jax beledôfte a tekintetćt. — Nincs măs vźlasztźsod.
— Ës Brin? Meg Allanon?
— Semmi hir. Foraker elIen6rizte: nem jârtak Culhaven-
ben. Senki sem tud róluk. — Kemćnyen nćzett a vôlgylakóra
szărke szemćvel. — Ami segitsćgre szfiksćged lesz az utadon,
magadnak kell ôsszeszedned.
Jair a gnómra sandśtott, de az nem volt hajlandó viszo-
nozni a pillantźsât. Visszafordult Garet Jaxhoz. — Mikor kell
a Tanâcs elĆ źllnom?
A fegyvermester fôlâllt. — Most.
A ELÔLJARÓI a tanâcsteremben ălćseztek. Ez egy
barlangszeró hodâly volt a culhaveni elôljârósâg szegletes
ćpiiletćben. A terem vćgćben, emelvćnyen âlló hosszń asz-
talnâl ălt a tizenkćt fós tanâcs, a helyisćg fennmaradó rćszćt
kózôkkel elvâlasztott padok tôltôttćk ki a kćtszârnyń szćles
ajtóig. Ezen az ajtón vezette be Jairt es a gnómot Garet Jax.
Ârnyćk borult a teremre, kivćve az emelvćnyt, amely olaj-
157
SHANNARA
lźmpźk ćlćnksźrga fćnyćben fiirdôtt. A jôvevćnyek megâlltak
a fćnyabrosz szćlënćl. Mâsok is iiltek az emelvćnyhez kôzeli
padokon; fejek fordultak meg a tovahaladók utân. Pipaftst
fźtyla lebegett az ôsszegyńltek fôlótt, ćgó dohâny erós aro-
mâja Ćrzett a leveg6ben.
— Lćpjetek eló — mondta egy hang.
A hârom idegen az els6 padig ment. Jair idegesen pillogott
maga kôrć, ahol nem csak tôrpćket lâtott. Jobbra maroknyi
elf tilt, balra fćltucatnyi hatârvidćki Callahornból. Ott volt a
fekete szakâlló Foraker is; zord, eltôkćlt arccal tâmaszkodott
a tÓIsÓ falhoz.
Legyetek iidvôzôlve Culhavenben — szólalt meg ismćt a
hang.
A szószóló felâllt. Darabos arcń, korosodó, sziirke szakźl-
It tôrpe volt, barnâra cserzett bórćnek râncait elmëlyftette a
lâmpafćny. Ó foglalta el a kôzćpsó helyet a tanźcstagok kó-
zôtt.
— Browork vagyok, elôljâró ćs culhaveni polgâr, a Tanâcs
prezidense — mondta. Intett Jairnak. — Lćpj eló, vôlgylakó.
Jair kćt lćpćst tett, megâllt, ćs fólnćzett az arcok sorâra.
Csupa idós, viharvert ember, âm a szemók mćg mindig ćbe-
ren villog.
— Mi a neved? — kćrdezte Browork.
— Jair Ohmsford vagyok — felelte a fit. — Ărnyasvčlgyból.
A tôrpe bólintott. — Mit akarsz mondani nekănk, Jair
Ohmsford?
A vôlgylakó kôrălnćzett. Vârakozó arcok, idegen arcok. El-
ârulja nekik, amit tud? Visszafordult az elčljâróhoz.
— Bâtran beszćlhetsz — nyugtatta meg Browork, ćrezve a fit
aggodalmât. — Akik itt ôsszegyfiltek, megbizható emberek, a
Mordrćmek elleni harc vezetói.
Komótosan Ietlt ćs vârt. Jair mćg egyszer kórălnćzett,
mćly lćlegzetet vett, aztân beszćlni kezdett. Elmondott min-
dent, ami azóta tôrtćnt, hogy Allanon egy rćgen volt estćn
betoppant Ărnyasvôlgybe. Beszâmolt a druida ĆrkezĆsĆról,
intó szavairól, amelyekkel a jârkâlókra figyelmeztette óket,
elmesćlte, mićrt volt sziiksćge a druidźnak Brinre, mikćnt
158
A KiVÂNSÂGDAL
indultak el keletre. Ecsetelte sajźt menektlćsćt, kalandjait a
felfôldón ćs a Feketetôlgy-erdóben, Ieirta talźlkozâsât az
Ezăst-folyó kirźlyźval, tolmâcsolta a legendâs kirźly jóslatât.
Jó sokâig tartott, mire elmondott mindent. Hallgatói egy-
szer sem szakitottźk fćlbe. A fiń nem mert râjuk nĆzni, mert
fëlt attól, amit Iźthama. Pillanatra sem vette Ie a tekintetćt
Browork arcânak horpadâsairól, a mćlyen ăló kćk szempârt
ôvezó râncokról.
Befejezte. A tórpe elôljźró, meg mindig Jair szemćbe nćz-
ve, elóred61t, ćs ôsszekulcsolta eldurvult ujjait.
— Hósz ćve Allanonnal egyiitt vćdtem az elf fóvârost, Ar-
borlont a dćmonok hordâitól. Rettentó csata volt. Az i5ó
Edain Elessedil — egy sz6ke elfre mutatott, aki alig volt idó-
sebb Brinnćl — mćg meg se sziiletett akkor. Óregapja, a nagy
Eventine volt az elfek kirźlya. Allanon akkor jârt utoljâra
Nćgyfôldôn. Vôlgylakó, azóta senki sem lâtta a druidât.
Nem jôtt Culhavenbe. Nem jôtt Keletfôldre. Erre mit mon-
dasz?
Jair megrâzta a fejćt. — Nem tudom, mićrt nem jôtt erre.
Nem tudom, merre ment. Annyit tudok, hogy erre jôn, Ćs a
testvćrem is vele van. Ës azt is tudom, hogy Allanon meg-
fordult Keletfôldón. — Settengó felć fordult. — Ez a vadâsz a
Maelmordtól kôvette a hâzunkig.
Vârta, hogy Settengó megerósitse a szavait, de a gnóm
meg se mukkant.
— HÓsz Ćve senki sem lâtta Allanont — ismćtelte egy mśsik
elôljâró.
— Ës mćg senki sem beszćlt az Ezăst-folyó kirâlyâval — tó-
ditotta a harmadik.
— bn beszćltem! — tiltakozott Jair. — Es az apâm is beszćlt!
A kirâly segitett apźmnak ćs egy elf leânynak, hogy Arbor-
Ionba menekiilhessenek a dĆmonok elÓI!
Browork szórós szemmel figyelte. — Ismertem apâdat, Ie-
gćnyke. Arborlonba jôtt, hogy tńmogassa az elfek harcât a
dćmonok ellen. Azt rebesgettćk rÓIa, hogy ó a Tăndćrkôvek
gazdźja, amit tóled is hallottunk. Azt mondod, elhoztad ha-
zulról a Kóveket, ćs odaadtad az Eziist-folyó kirâlyânak?
159
SHANNARA
— Cserćbe olyan varâzslatćrt, amelyet hasznźlhatok — ma-
gyarâzkodott Jair sietve. — Egy kivânsźgćrt, hogy megment-
hessem Brint. Egy lâtókristźlyćrt, hogy râtalźlhassak a test-
vćremre. Ës er6ćrt azoknak, akik segitóim lesznek.
Browork a fegyvermesterre pillantott. Garet Jax bólintott.
— Lźttam a kristâlyt, amelyr61 a fit beszćl. Csakugyan van
varâzsereje. Egy lâny arcźt mutatta, akiról a vôlgylakó azt
mondta, hogy a nóvćre.
Felugrott az elf, akit Edain Elessedilnek neveztek. Magas,
fehćr bórń ifJń volt, szóke haja a vâllâig omlott. — Apâm
tôbbszór mesćlt Wil Ohmsfordról! Azt mondta, becsiiletes
fćrfió! Nem hiszem, hogy egy ilyen ember fia ne lenne igaz
szavń !
— Hacsak nem tĆveszti ôssze az âbrźndokat a valósâggal —
vetette kôzbe az egyik elôljźró. — Ezt a mesćt nehćz elhinni.
— Arn a folyó vizei valóban megromlottak! — tromfolt râ
egy mâsik. — Mindnyâjan tudjuk, hogy a Mordrćmek mćr-
gezik valamilyen módon, a mi elveszejtćsiinkre!
— A kózbeszćd mćg nem bizonyit semmit — felelte az elsó.
Mâsok is kôzbekiabâltak, vitatva Jair elbeszćlćsćnek 'rde-
mćt. Browork erćlyesen fôlemelte a kezćt.
— Csinjân, elôljźrók! Jól gondoljuk meg, amit teendók va-
gyunk! — Vłsszafordult Jairhoz. — Kăldetćsedhez, amennyi-
ben igaz, szăksćged lesz a segitsćgănkre. Segitsćg nćlkiil
nem boldogulsz, vólgylakó. Gnóm hadak vâlasztanak el a
helytól, amelyet keresel, ettól az Ëgi Forrâstól. Azt is jÓI
ćrtsd meg, hogy egyikiink se jźrt mćg ott, ahovź indulsz, es
nem lâtta az Eztst-folyó kttfejćt. — Kôriilnćzett, de minden-
ki bólogatott, senki sem szólt ellene. —Tehât ahhoz, hogy se-
githesstink, elószôr is bizonyosnak kell Ienniink abban, arnit
teszănk. Hinnónk kell. Mikćnt hihetnćnk Oly dologban,
amelyet nem ismeriink? Honnan tudjuk, hogy az igazat
mondod?
Jair elvôrôsôdôtt. - Nem szoktam hazudni!
— Tudatosan talân nem is — tÓn6dÓtt az elóljâró. — De nem
minden hazugsâg szândćkos. Az, amit igazsâgnak hisztnk,
160
A KiVÂNSAGDAL
nćha Iehet źlsâg, mely fćlrevezet. Talân itt is ez tÔrtĆnt.
Talân...
— Ha elćg idót pocsćkolunk ennek taglalźsźra, talźn arról
is lekćsănk, hogy segithessiink Brinnek! — Jair teljesen kijôtt
a bćketńrćsból. — Engem nem vezettek fćlre! Amit mond-
tam, megtôrtćnt!
Zógolódźs târnadt, de Browork azonnal elnćmitotta. —
Mutasd meg ezt az Eziistport, hogy legalâbb rćszben hihes-
săk, amit mondasz — parancsolta.
A vôlgylakó remćnytelenil bâmult râ. — Az ógysem segi-
tene. A por Olyan, rnint a kôzônsćges homok.
— Homok? — Az egyik elôljâró rosszallóan csóvâlta a fejćt.
— Csak az idónket pazaroljuk, Browork!
— Akkor lâssuk legalźbb a kristźlyt — sÓhajtott Browork.
— Vagy valamilyen mâs módon igazold szavaid igazsâgât
kôvetelte egy tanâcsnok.
Jair ćrezte, mint fogynak esĆIyei, hogy bârmirÓI meggyÓz-
ze a tôrpćket. A Tanźcsból kevesen hisznek neki, mâr ha
ugyan hisz valaki egyâltalân. Nem talâlkoztak Allanonnal
vagy Brinnel; egyik sem hallott olyan emberról, aki beszćlt
volna az Eziist-folyó kirâlyźval; Iehet, hogy nem is hisznek a
kirźly lćtezćsćben! Most meg azt kell hallaniuk, hogy Jair
Olyan varâzslatćrt cserćlte el a Tăndćrkôveket, amelyet mćg
csak nem is Iehet IŹtni!
— Az idót pocsćkoljuk, Browork — dtnnyógte ismćt az elsó
tanâcsnok.
— Kćrdezzćk ki a vôlgylakót mâsok, mi pedig tôródjiink a
magunk dolgâval — javasolta egy mâsik.
Megint hangzavar tâmadt, ćs ezóttal Browork is hiâba kćrt
csôndet. A tanâcs ćs az ôsszegyóltek jószerint egyhangtlag
kôveteltëk, hogy vegyćk Ie a kćrdćst a napirendról.
— Megmondhattam volna, hogy ez lesz! — sógta a fió mă-
gótt Settengó.
Jair lângvôrôs lett diihćben. "fflsâgosan hosszó, tólsâgosan
viszontagsâgos utat tett meg, hogy rnost csak ógy hagyja
magźt fćlresôpôrni. Adj bizonysâgot, hogy hihessănk neked!
Ezt kôvetelik.
161
SHANNARA
Majd ad nekik bizonysâgot!
Elóreugrott, magasra emelte a kezćt, ćs rźmutatott a pa-
dok kôzôtti âtjźró źrnyćkaira. Olyan hatźsos volt a mozdu-
lat, hogy a hangok hirtelen elhallgattak, Ćs mindenki oda-
nćzett, de nem lźttak mâst, mint sÔtĆtsĆget.
Akkor Jair ćnekelt, ćles fejhangon. Csuklyâs fekete kô-
penyt viseló, szŹIas alak emelkedett ki a sernrniból.
Allanon alakja.
A gyălekezet felhórdiilt. Kardok ćs kćsek keróltek eló a de-
r'kszijakról, az emberek fôlpattantak, hogy megvćdjćk ma-
gukat a sôtćtsćgból elótermett ârnyalaktól. Keskeny, sôtćt
arc tekintett ki a csuklya alól, szemćt râszôgezte a tanâcsra.
Jair elhallgatott, a druida eltónt.
A fió visszafordult a tźgra nyilt szemó Broworkhoz. — Most
mâr hiszel nekem? — kćrdezte halkan. — Te mondtad, hogy
ismerted; te mondtad, hogy harcoltâl vele Arborlonnâl. A
druida volt?
Browork lassan bólintott. — Allanon volt.
— Akkor azt is tudod, hogy talźlkoztam vele — mondta Jair.
A megrendălt gyălekezet egy emberkćnt bâmult a vôlgy-
lakóra. Jair hallotta, hogy môgôtte Settengó fojtottan, idege-
sen kuncog. A fegyvermesterre sanditott. Garet Jax kivân-
csinak tónt, sót mźr-mâr mintha csodâlkozott volna.
— Az igazat mondtam! — folytatta. — El kell mennem az
Anarba, Ćs meg kell keresnem az Ëgi Forrâst. Allanon is ott
lesz a nóvćremmel. Most pedig mondjźtok meg: segitetek-e
vagy sem?
Browork az elôljârókra nćzett. — Mit szóltok?
— elhiszem, amit a fió mond — kockâztatta meg egy
ôregember halkan.
— Akkor is lehet fortćly! — Vitatkozott egy mâsik. — A
Mordrćmek mesterkedćse !
Jair sietve kôriilnćzett a fiistôs lâmpafćnyben. Nćhânyan
bólogattak, de sok szempârt gyanakvâs 's fćlelem felhózôtt
el.
— Szerintem fólôttćbb nagy a kockźzat — szólt egy tanźcs-
nok.
162
A KiVÂNSÂGDAL
Browork felâllt. — Arra eskădtănk, hogy segitńnk bârkinek,
aki el akarja pusztitani a Mordrćmeket! — Kćk szeme sztró-
san villogott. — Ez a vôlgylakó azt mondja, hogy szôvetsćge-
sei vannak, akik ugyanerre tôrekednek! Ën hiszek neki. Hi-
szem, hogy meg kell adnunk minden segitsćget a ktldetć-
sćhez. Elôljârók, szavazâsra teszem fôl a kćrdćst! Emelje fôl
a kezćt, aki egyetćrt velem.
Magasra nyńjtotta a kezĆt. Fćl tucat tanâcsnok kôvette a
pćldźjât. Am a kćtkedóket nem Iehetett ily kônnyen elhall-
gattatni.
— Ez órtltsćg! — orditotta az egyik. — Ki fog vele menni?
Netân a vârosból kiildjănk fćrfiakat, Browork? Ki vâllalko-
zik erre a kalandra, melyre botor módon âldźsodat adtad?
Ha meg kell Iennie, ônkćnteseket kĆrek!
Dănnyógó hangok jeleztćk egyetćrtćsăket. Browork bólin-
tott. — Legyen hât. — Nćmân kórălhordozta pillantâsât a te-
remben ălókôn, keresett valakit, aki elfogadja a kihivâst.
— En megyek!
Garet Jax elórelćpett, ćs a Tanâcsra emelte egykedvń sztr-
ke pillantźsźt.
Az Ezăst-folyó kirâlya megigćrte a vôlgylakónak, hogy
ćn leszek az oltalmazója szólt halkan. — Nagyon helyes. Az
igćretet be kell tartani.
Browork bólintott, majd mćg egyszer kórfilnźzett. — Ki
megy mćg kôziiletek?
Elb Foraker ellôkte magât a faltól, ćs a barźtja mellć źllt.
Browork ismćt vćgighordozta tekintetćt a gyilekezeten.
Mozgolódźs tźmadt a callahorniak kôzôtt. Felźllt egy óriâs
termet(i hatźrvidćki, akinek rôvidre nyirott fekete haja-sza-
Ella hosszńkâs ćs sajźtosan szelid arcot keretezett.
— bn is megyek — morajlotta. A tôbbiekhez Ićpett. Jair aka-
radanul hâtrâlt egy lćpćst. A hatârvidćki majdnem olyan
szźlas volt, mint Allanon.
— Helt! — kószóntôtte Browork. —A callahorniak nem kóte-
lesek vâllalni ennek a kalandnak a kockâzatât!
A nagy ember vâllat vont. — Egy az ellensćgiink, tanźcs-
nok. ËrdekeI a kaland, megyek.
163
SHANNARA
Felpattant Edain Elessedil. — En is mennćk, elôljâró!
Browork elkomorodott. — Te az elfek kirźlyfia vagy, ifjt
Edain. Tartozâst tórleszteni jôttël hozzźnk elf vadźszaiddal,
mert apźd adósunknak tekinti magât azóta, hogy a tôrpćk
vele tartottak Arborlonban. fgy helyes. Csakhogy te meg te-
tćznćd is az adóssâgot. Apâd nem helyeselnć. Gondold meg
mćg egyszer.
— Nincs itt mit meggondolni, Browork — mosolygott az elf
herceg. — Ebben az esetben nem a tôrpćknek tartozunk, ha-
nem a vôlgylakónak ćs az apjźnak. Hósz eve az elf Vâlasz-
tottat kisćró Wil Ohmsford kutatta fôl a talizmânt, amely
elpusztitotta a Tilalmon âttôrt dćmonokat. Az ĆIetĆt kockâz-
tatta apźmćrt ćs nćpemćrt. Most módom van rź, hogy
ugyanezt tegyem Wil Ohmsfordćrt. Elkisćrern a fiât, es elkô-
vetek mindent, hogy megtalâlja, amit keres. Vagyok annyira
fćrfi, mint itt bârki. Megyek.
Browork nem dertilt jobb kedvre. A fegyvermester Fora-
kerre sanditott, de a tôrpe csak a vâllât vonogatta. Garet Jax
egy darabig nćzte az elf herceget, mintha azt mćricskćlnć,
mennyire lehet komolyan venni az elhatârozâsźt, vagy egy-
szerńen csak mennyi az esĆiye a tÓIĆIĆsre, aztźn bólintott.
— Nagyon helyes — mondta Browork. — Tehźt ôten.
— Hatan — igazitotta ki Garet Jax. — A fćl tucat szeren-
csćsebb szâm.
— Ki a hatodik? — csodâlkozott Browork.
Garet Jax rźćrósen megfordult, ćs râbókôtt Settengóre.
. — A gnÓm.
— He? — tâtotta el a szâjât Settengó. —Te nem vâlaszthatsz
ki engem igy!
— Mâr megtettem — vilâgositotta fôl a fegyvermester. —Te
vagy az egyetlen, aki jźrt ott, ahovâ menni akarunk. Ismered
az utat, gnóm, ćs nekink is meg fogod mutami.
— Nem mutatok ćn nektek semmit! — Settengó ónosra sâ-
padt dăhćben. — Ez a fić...! Ez az ôrdôg...! Ez vett râ! De
nekem te nem parancsolsz! A csikaszok torkźba vezetlek
benneteket, ha megpróbâlsz kćnyszeriteni, hogy menjek!
164
A KtvANSÂGDAL
Garet Jax hozzâlćpett, rettenetes szărke szeme olyan hideg
volt, mint a tćl. — Az igen nagy kźrodra Ienne, gnóm, mert
a csikaszok tćged ennćnek meg elsókćnt. Szânj râ egy per-
cer, ćs gondolkozz.
Halâlos csónd Iett a gyólćsteremben. A fegyvermester ćs a
gnóm szobormereven nćztek farkasszemet. A fekete ember
szemćben halăl volt, Settengóćben bizonytalansâg. Mćgsem
hâtrâlt. Megvetette a lâbât, ćs tajtćkzott veszett haragjâban,
hogy igy belelćpett a sajât csapdâjâba. Olyan pillantâst vetett
Jairra, hogy a fió 6szincćn megsajnâlta.
Majd alig ćszrevehet6en bólintott. — (Jgy veszem ćszre,
nincs vâlasztâsom — mormolta. — Vezetlek benneteket.
Garet lax visszafordult Broworkhoz. — Hat.
A tórpe elôljâró habozott, aztân megadóan bólintott. —Te-
hăt hat — mondta halkan. — Szerencse jźrion veletek.
SHANNARA
ĂSNAP dćlutźnra befejezódtek az elókćsziiletek,
a kis csapat elindult az Pmarba. Jószerivel senki
sem figyelt fôl Jairra, Settengóre, Garet Jaxra, Elb Fora-
kerre, Edain Elessedilre es a hatârvidćki Heltre, amikor
fegyvereikkel ćs kćszleteikkel feltónćs nćlkăl kisćtâltak a vâ-
roskâból. A koros Browork volt egyetlen bńcsóztatójuk, aki-
nek arcân rossz elóćrzetek sâpasztottźk a szilârd meggy6zó-
dćst. Jairnak megigćrte, hogy izenetet kăldenek az Ohms-
ford sztilóknek, ćs figyelmeztetik óket a Mordrćmekre, mi-
elótt hazatćrnćnek a Vôlgybe. A tôbbiekkel kemćnyen kezet
răzott, ćs mindenkihez volt egy bźtoritó szava. Ërthetó mó-
don Settengó volt az egyetlen, aki nem mćltźnyolta a jó-
kivźnsźgokat. Ennyiból {Ilt az istenhozzźd; az elôljźrók ta-
nâcsât es az esti iilësen rćszt vett vezetóket, ógy a tórpćket,
mint az idegeneket, tovźbbra is megosztotta a vźllalkozźs
ćsszerósćgćnek kćrdćse. Tôbben voltak, akik ńgy ćreztćk,
hogy a kaland az elsó Ićpćstól bukâsra van itćlve.
Am a dóntćs megszăletett, igy a csapat nekivźgott az ót-
nak. Senki sem kisćrte óket, bârmilyen hevesen tiltakoztak
az elf vadâszok, akik Arborlonból jóttek Edain Elessedillel,
ćs nagyon is felelósnek ćreztćk magukat hercegiik bizton-
sâgâćrt. Ander Elessedil sziiksćgmegoldźsnak tekintette ezt
a jelkćpes erót, amelyet a segćlykćró Broworknak kiildôtt,
addig is, amig komolyabb hadat tud mozgósitani, viszonzâ-
sul a tôrpćk tźmogatâsźćrt a hósz ćwel ezelótti dćmonhź-
borńban. Edain Elessedil az apjât kćpviselte, de nem szâmi-
tott râ, hogy csatâban forgolódhat, hacsak a gnómok nem
nyomulnak Culhavenig. Altalânos megdóbbenćst keltett,
hogy jelentkezett a csapatba, amelynek be kellett hatolnia az
ellensćges orszâg szivćbe. Miutân azonban szabadsâgâban
166
A KtVÂANSÂGDAL
âllt igy dônteni, az elf vadâszok nem tehettek mâst azon
kiviil, hogy eróskôdtek, vegyćk be óket is. Voltak tôrpćk ćs
hatârvidćkiek, akik ugyancsak szivesen csadakoztak volna,
de valamennyiăket elutasitottâk. Garet Jax dôntótt igy, 's ôt
târsa egyetćrtett vele, mćg Settengó is. Minćl kisebb a csa-
pat, annâl mozgćkonyabb, annâl jobban kćpes lopakodni,
annźl tôbb az esćlye, hogy ćszrevćtleniil surranjon ât az
Anar óserdein. Jair kivćtelćvel — akinek viszont, mint erre a
fegyvermester nem szónt meg emlćkeztemi a csoportot, ott
van vćdelmijl a mâgiâja — valamennyien szakćrtói a tńIĆIĆs-
nek, mćg Edain Elessedil is, aki az elf Honi Gârda katonâi-
nak keze alat[ nÓtt fćrfivâ. Tehât itt az alacsony lćtszâm a
nagyobb siker zâloga.
fgy a kanyargó Ezăst-folyót kôvetve hatan ballagtak el a
tôrpe vâroskâból kelet felĆ a sótĆtIÓ erdÓbe, gyalogszerrel,
mert a vadon a kózlekedćsnek ezt az egyetlen módjât teszi
lehetóvć. Browork addig nćzett utânuk, amig az erdó el nem
nyelte óket, majd kedveszegetten visszafordult Culhavenbe,
a munkźhoz, amely otthon vârta.
Tiszta, hóvôs ószi nap volt, a levegó harapni valóan ropo-
gós, az ćg derălt. A vôrôs, az arany, a barna ezernyi ârnya-
Iatâban izzottak a fâk; puha avarszónyegen gâzolt a hatfós
csapat. Az idó repălt. Egykettóre vćge Iett a dćlutânnak, az
este sôtćtszărkćbe ćs Iilâba ôltóztette az Anart, a nap leha-
nyatlott a szemhatârra.
A târsasâg az Eziist-folyó kôzelćben titótt tâbort egy apró
kórisligetben, amelyet kelet felól sziklaszirtek vćdtek. Vacso-
rât fóztek, elkôltôttćk, majd Garet Jax ôsszehivta óket.
— Erre megyn.ink — szólt a kôzćpen tćrdeló Elb Foraker,
miutźn fćlresôpôrte a hullott leveleket, ćs egy tôrôtt âggal
vonalakat hÓzott a puha erdei fôldre. — Ez itt az Eztst-folyó.
— Lerajzolta. — Itt vagyunk mi. Tóliink keletre, innen ńgy
nćgy napra van a capaali tôrpe eród, amely a Cillidellan zsi-
lipjeil es gâtjait vćdi. Attól ćszakra az Ezăst-folyó elhagyja a
Magas Benst 's Dun Fee Arant, a gnóm vźrbôrtônt. Mćg
ćszakabbra van a Ravenshorn ćs Sziirkevćg. — Kôrbehordoz-
ta tekintetćt az arcokon. — Ha megtehetjăk, a folyót kell kô-
167
SHANNARA
vetniink Sziirkevćgig. Ha râkćnyszerălănk, hogy elhagyjuk a
folyót, nehćz utunk lesz az Anaron ât — vćgig a rengetegben.
— Sziinetet tartott. — Capaaltól ćszakra ćs keletre minden a
gnÓmok kezćn van. OnnantÓI nagyon kell vigyâznunk ma-
gunkra.
— Kćrdćs? — pillantott fôl a fegyvermester.
SettengÓ IenĆzÓn belehorkantott a csendbe.
— Te sokkal kônnyebbnek âllitod be, mint amilyen valójâ-
ban — morogta.
— Ëpp ezćrt vagy veliink — vont vâllat a fegyvermester. —
Capaalon tól te vâlasztod ki az ósvćnyt.
Settengó undorral râkôpôtt a rajzra. — Ha elćriink odăig!
A csoport SZĆtoszIott, ki-ki elment âgyat vetni magânak ćj-
szakâra. Jair tĆtovŹzott egy pillanatig, aztân Settengó utźn
iramodott. A tisztâs tólsó vćgćn ćrte utol.
— Settengó! — kiźltotta. A gnóm hâtranćzett, de lâtvźn, ki
az, nyomban elforditotta a tekintetćt. Jair megkerălte, hogy
szemkôzt legyenek. — bn csak azt akarom mondani, Setten-
gÓ, hogy nem az Ćn čtletem volt, hogy magunkkal hozzunk!
— Dehogynem — mondta ridegen a gnÓm.
Jair megrâzta a fejćt. — En senkit se kćnyszeritenëk arra,
hogy jôjjôn, ha ó nem akar. Mćg tćged se. De ôriilôk, hogy
itt vagy. Szerettem volna, ha tudnâd.
— Milyen megnyugtató! — gunyolódott a gnóm. — Majd ne
felejtsd kózôlni a jârkâlókkal, ha bedugnak bennănket a
tômlôcikbe !
— Settengó, ne lćgy ilyen! Ne. ..
A gnóm elfordult. — Hagyj engem bćkćn! Semmi kôzôm
hozzźd! Semmi kózóm ehhez az egćszhez! — Hirtelen hât-
ranćzett a fitra. Kônyôrtelen elszântsâg ilt a szemćben. —
Fit, ćn az elsó adódó alkalommal itt hagylak! Jól jegyzed
meg — az elsó alkalommal! Na, ôrtlsz mćg, hogy itt vagyok?
Megpôrdilt, ćs elcsórtetett. Jair tehetetlentl bârnult utâ-
na. Elkeseritette, ugyanakkor bószitette is, hogy igy alakul-
tak kózôttăk a dolgok.
— Nem olyan dăhós 6, mint amilyennek lâtszik —, brum-
mogta egy m'ly hang. Jair sarkon fordult. A hatârvidćki Helt
168
A KiVÂNSAGDAL
hosszÓ, szelid arca tekintett le râ. — Leginkâbb magźra ha-
ragszik.
A fit kćtkedve csóvâlta a fejët. — Nem tgy festett.
A hatârvidćki odament egy fatuskóhoz, lefilt, kinyójtotta
hosszń lâbât. — Lehet, hogy nem, de akkor is ez az igazsâg.
Nyomkeresó gnóm, Varfleetból ismerem. Magânos fajta a
nyomkeresókć, ćs Settengó kilónôsen magânak való. tgy
ërzi, tórbe csaltâk, ćs valakit hibâztatnia kell ćrte. limi va-
lóan az a legkônnyebb, ha tćged hibźztat.
— Gondolom, bizonyos ćrtelemben hibâs is vagyok. — Jair
meg mindig a tâvozÓ gnÓm utźn bârnult.
— Nem hibâsabb, mint ó — tiltakozott a hatârvidćki halkan.
Magâtól jótt az Anarba, nem?
Jair bólintott. — De ćn kćrtem, hogy jôjjôn.
— Mindnyźjunkat kćrt valaki, hogy jôjjănk — mutatott râ
Helt. — Nem kćnyszeritettek, mi hatâroztunk igy. A gnóm-
mal ugyanez a helyzet. Magźtól dÔntôtt ógy, hogy elkisćr
Culhavenbe — talân akart is jônni. Nagyon lehetsćges, hogy
most is akar, de ezt nem vallhatja be magânak. Talźn mćg
meg is ijeszti egy kicsit a gondolat.
— Mićrt kellene ijedeznie ettól Settengónek? — komorodott
el a fit.
— Mert ez azt jelenti, hogy tôr6dik veled. Mâs okkal nem
magyarâzhatom, hogy itt akar lenni.
— Erre nem gondoltam. Abból, amiket mond, Ćpp az el-
lenkezójćt feltëteleztem róla — hogy nem tôródik ó az ëgvilâ-
gon senărel.
— Szerintem tóródik — csóvźlta a fejćt Helt. — Ës ez is meg-
riasztja. A nyomkeresók nem engedhetik meg maguknak,
hogy bârkivel is tôródjenek, ha ćletben akarnak maradni.
Jair râmeredt a hatârvidćkire. —Te ennyire biztos vagy eb-
ben ?
— Ennyire. — A nagy ember fôlâllt. — Tudod, ćn is nyom-
keresó voltam valaha.
Megfordult, elsćtźlt a sótćtsćgbe. Jair utźna bâmult, azon
tóprengve, mi birhatta beszćdre a hatźrvidćkit. De azćrt
hâlźs volt Heltnek, hogy ezt elmondta.
169
SHANNARA
Sztrke, barâtsâgtalan napra virradtak. SôtĆt felhók [iztćk
egymâst kelet felĆ az ćgen. Csipós, hideg ćszaki szĆl marta
az arcukat, fiityôrćszett a zórgó âgak kôzôtt, kavarta az avart
ćs a port. Esó szaga ćrzett a levegóben.
Jair Ohmsford aznap Edain Elessedil oldalân jârta az urat.
Az elf herceg mâr indulźskor csatlakozott hozzź, ćs barăt-
sâgos keresetlensćggel szóba elegyedett a fióval; elmondta,
miket mesćlt apja, a kirźly, az Ohrnsford csalâdról. Sokkal
tartoznak az elfek Wil Ohmsfordnak, magyarńzta a herceg,
mikôzben fejăket Iehorgasztva tôrtettek elóre a hideg szćl-
ben. Ha nincsen Wil, az elfek talân veresćget szenvednek a
dćmonhâboróban, Inert Wil kisćrte el Amberlćt, a Vâlasz-
tott elf leźnyt a Vćrtózhôz, hogy a lângokban megmźrtott,
majd a fôldbe ăltetett magból ójjźszălethessćk a csodafa, az
Ellcrys.
Jair kôriilbeltl ezerszer hallotta a tôrtćnetet, most mćgis
ĆIvezte, mert egćszen ńjszeró volt, mikor Edain mesćlt. VI-
szonzâsul ó is elmondta az elf hercegnek azt a keveset, amit
Nyugatfôldról tudott, meg hogy mennyire csodźlja az apja
Ander Elessedilt, ćs ó is mennyłre vonzódik az elfekhez. Be-
szćlgetćs kôzben egyre kózelebb keriltek egymźshoz — talân
az elf rokonsźg tette, talźn a csekćly korkiilônbsćg. Elko-
molyodâsokkal vâltakozó derăjćvel, kôzlćkenysćgćvel, ki-
vâncsisâgâval Edain Elessedil idónkćnt emlćkeztetett Rone-
ra. Egykettóre ôsszebarâtkoztak.
Leszâllt az este, a kis csoport behńzódott egy folyóra nëzÓ
sziklaeresz ală. Megvacsorâztak ćs hallgattâk a folyó sellói-
nek mogorva zńgźsât. Esni kezdett, az ćg elfeketedett, ba-
rźtsâgtalan estĆbe ftlt a nap. Jair a sziklânak vetette a hâtât
ćs bârnulta a sôtćtsëget. Orrât facsarta a viz mćrgezett bńze.
Itt rosszabb volt, mint Culhavennćl; a feketćvć vâltozott ha-
bokban egyre tôbb Iett a haltetem 's a szâraz fa. Mâr a parti
nôvćnyzet is fonnyadâsnak indult. A folyó mocskosnak, se-
kćlynek tńnt, ćs aki lâtta, az mćg ôrtlt is a felhószakadźs-
nak, hâtha megtisztulâshoz segiti a szennyezett vizet.
Sorra elszenderedtek a csapat tagjai, kivëve az órt, aki
most Helt volt. A sziklaeresz vćgćnćl âllt a hatalmas hatâr-
170
A KiVÂNSÂGDAL
vidćki, sótćt ârnyćkot vetve a halvânyszărke esóben. Sokźig
volt nyomkeresó, mesćlte Edain Elessedil, tôbb mint htsz
&vig! Senki sem beszćlt arról, mićrt hagyott fôl vele. Sut-
togtźk, hogy csalâdja is volt valaha, de senki sem lŹtszott
tudni, mi tórtćnt veliik. Helt kedves ember volt, csendes,
szelid szavń, de veszedelmes is: kćpzett harcos ćs hihetet-
lentl erós. Azonkivtl lâtott a sôtćtben, ennek a rendkivăli
adottsźgânak kôszónhetóen olyan jól eligazodott ćjnek
ëvadjân is, mint fćnyes nappal. Legendâk szóltak Helt sze-
mćról. Soha, semmi sem volt kćpes becserkćszni vagy el-
osonni mellette.
Jair ôsszegômbólyôdôtt a pokróc alatt, mert egyre hide-
gebb lett. Kôzëpen az eresz alatt tóz 'gett, de a meleg nem
ćrt el abba a nyirkos zugba, ahol a fit kuporgott. Mćg egy
darabig bâmulta Heltet. A hatârvidćki nem szólt hozzâ az
esti rôvid beszćlgetćs óta. Jair fontolgatta, hogy megszólitja,
egyszer-kćtszer majdnem meg is tette, aztân mćgis vissza-
tartotta valami. Talân Helt kiilseje: Olyan nagy volt, Olyan
sôtćt, annyira Olyan, mint Allanon... csak valahogy mâs. A
vôlgylakó megcsóvźlta a fejćt, mert sehogy se tudott râjôn-
ni, mi a kilónbsćg.
— Aludnod kellene.
Annyira vâratlanul szólitotta meg a hang, hogy a fit ôsz-
szerâzkódott. Garet Jax volt az. A fekete ârnyćk zajtalanul le-
telepedett a vôlgylakó mellć, ćs beburkolózott a kôpenyćbe.
— Nem vagyok âlmos — diinnyógte Jair, mikôzben megpró-
bâlta ôsszeszedni magât.
A fegyvermester bólogatott. Szărke szeme az esót kĆmIeI-
te. Nćmân kuporogtak a sótćtben, hallgattâk az esókopo-
gâst, a folyó zugâsât, a levelek ćs âgak halk susogâsât a szćl-
ben. Egy idó utân Garet Jax megmozdult, ćs Jair ćrezte,
hogy a fegyvermester ót nćzi.
— Emlćkszel mćg, mikor megkćrdezted, hogy mićrt segi-
tettem rajtad a Feketetôlgy-erdóben? — kćrdezte halkan. A
fit bólintott. — Azt feleltem, azćrt, mert ërdekelsz. Igazat
mondtam, csakugyan Idvâncsi voltam râd, de ennël tôbbról
volt szó.
171
SHANNARA
Elhallgatott. Jair felćje fordult, rźnćzett. A hideg, sztirke
szempâr mintha keresett volna valamit.
—A legjobb vagyok abban, amit csinźlok. — Hangja alig
volt tôbb suttogźsnâl. — Egćsz ćletemben ćn voltam a legkii-
lônb, rnĆg csak meg sem kôzelitett senki. Beutaztam NĆgy-
fôldet, sose talźlkoztam senkivel, aki fólćrt volna velem. De
azćrt nem hagyom abba a kutatźst.
— Mićrt? — meredt râ Jair.
— Mi măst tehetnćk? — kćrdezte Garet Jax. — Mi ćrtelme
fegyvermesternek lenni, ha az ember nem teheti próbźra a
tâlentumât, amelyeł a neve sugall? bletem minden napja
egy-egy próba, hogy bizonysâgot szerezzek, nem hagyott-e
mćg cserben a tehetsćgem? Persze sohasem hagy, de azërt
nem hagyom abba a kutatźst.
Ismćt az esót bâmulta. — Amikor elószôr lâttalak meg a Fe-
ketetôlgy-erdó tisztâsân, pânyvâra făzve, betômôtt szâjjal,
egy gnÓm Órjârat kisćretćben, rôgtôn gyanitottam, hogy
nem vagy akârki. Nem tudtam, mi lehet a ktilônlegessćged,
de ćreztem, hogy van. Te voltźl az, amit kerestem.
— Nem 'rtelek — csÓvâIta a fejĆt Jair.
— Nem is vârom t61ed. E16szôr magam sem ćrtettem, csak
sejtettem, hogy fontos vagy nekem. Tehźt kiszabaditottalak
ćs csatlakoztam hozzźd. otkôzben tôbbet is megtudtam ab-
ból, ami elsó lâtâsra fólkeltette a kivâncsisâgomat. Ez volt
az, amit kerestem. Nem tudatosodott bennem, mit kell csi-
nâlnom, de megereztem, ćs aszerint cselekedtem.
Fôlegyenesedett iiltćben. — Aztân pedig... — Jairra villan-
totta a szemćt. — Felćbredtćl az Eztst-folyó partjân, ćs el-
mesćlted, mit âlmodtźl. Gondolom, nem egĆszen {lom volt,
de olyasfćle. A te kildetćsed, igy mondtad. Ës hogy nekem
kell oltalmaznom tćged. Lehetetlen kiildetćs, be a Mordrć-
mek barlangjźba, valamićrt, amir61 egyedăl neked van tu-
domâsod — Ćs nekem kell oltalmaznom tĆged.
— Csak tudod... — csÓvŹIta a fejćt — ...'n is âlmodtam âm
valamit azon az ćjszakźn. Ezt nem mesćltem el neked. Olyan
eleven âlom volt, nem is âlomnak neveznćm... hanem lăto-
mâsnak. Ismeretlen helyen ćs idóben voltunk, melletted ăll-
172
A KiVÂNSÂGDAL
tam, mint oltalmazód. Tăzból való Ićnyt lâttam, mely ćge-
tett. Egy hang azt sugdosta, hogy meg kell ktizdenem a tóz-
zel, es ez ćlethalâlharc lesz, ćletem Iegszôrnyăbb tusźja. Azt
is suttogta a hang, hogy erre a harcra kćszăltem egćsz ćle-
temben, valamennyi csatźm lćpcsófok volt csupân, mely ide
vezetett.
Szărke szeme tgy lângolt, mint a tóz, amelyról szÓlott. —
Amikor elmesćlted a Iźtomâsodat, arra gondoltam, talân az
enyćm is az Eztst-folyó kirâlyâtól szźrmazik. De bârmi Ie-
gyen a forrâsa, azt tudom, hogy a hang igazat mondott. Es
azt is tudtam, hogy ezt kerestem: az esćlyt, hogy minden
eddiginćl nagyobb er6vel csaphassak ôssze, ćs lâthassam,
valóban ćn vagyok-e a legkiilônb.
Szótlanul nćztćk egymźst a homźlyban. Jairt megriasztot-
ta, amit a fegyvermester szemĆben lâtott, mert nemcsak el-
szântsâg, cćltudatossźg volt abban, hanem 6riiItsćg, alig fć-
kezett, rôgeszmćs megszâllottsâg.
— Ërts meg valamit, vôlgylakó! — sńgta Garet Jax. — Azćrt
jóttem veled, mert hźtha talâlkozhatok azzal a lâtomâssal!
Oltalmazód leszek, mert megfogadtam. Âtsegitelek minden
veszźlyen. Megvëdlek, ha bele is kell halnom! Ârn vĆgs6 so-
ron a lătomâst keresem, hogy megmćrkózhessek vele! — Ar-
rćbb hózódott. — Szeretnćm, ha megćrtenćd ezt — sógta. El-
nĆmuIt, vârakozott.
— Hât azt hiszem, ćrtem — bólogatott Jair.
Garet Jax az esót nćzte. Ismćt elzârkózott ônmagâba. tgy
tilt ott, mintha egymaga Ienne, bârnulta a felhószakadâst, Ćs
nem szólt. Egy idó utźn fôlâllt, 's eltónt az ârnyćkok kÔzÓtt.
Jair Ohmsford mćg sokâig ildôgźlt âlmatlanul, azon tôp-
rengve, valÓban erti-e, amit a fegyvermester mondott?
REGGEL, MIUTÂN fôlkeltek, Jair elóvette a lâtókristźlyt,
mert tudni akarta, mi tôrtćnt Brinnel azóta, hogy utoljźra
kereste meg.
Az erdó esóbe ćs sztrke kódbe burkolózott. A kis csapat
szorosan kôriilvette a vôlgylakót. Jair maga elć tartotta a go-
lyóbist, hogy mindenki lâssa, ćs ćnekelni kezdett. A Ki-
173
SHANNARA
vânsâgdal lâgyan, borzongatóan tôltÔtte meg a hajnali csôn-
det, elfojtva az esókopogâst. Hirtelen vakitó fćny lôvellt a
kristâlyból, ćs megjelent Brin arca. Merón nëzte a csopor-
tot, keresett valamit, amit a fćrfiak nem lâthattak. MÔgÔtte
kietlen, kopâr hegyek rajzolódtak a hajnali ćgre, amely
ugyanolyan sziirke es gyźszos volt, mint az ôvćk. Jair egy-
re ćnekelt, kôvetve nóvćre arcźt, amely hirtelen elfordult.
Megjelent Rone Leah ćs Allanon; szorongva nćztek egy {t-
hatolhatatlan vadont.
Jair elhallgatott, a lâtomâs eltónt. Riadtan tekintett târsai-
ra. — Hol van Brin?
— A csócsok a Sârkânyfogakhoz tartoznak — brummogta
Helt. — Osszetćveszthetetlenek.
Garet Jax bólintott. — Az erd6? — pillantott Forakerre.
— Az Anar. — A tórpe megdórgólte szakźllas âllźt. — A lźny
ebbe az irânyba jôn a kisćróivel, de jóval ćszakabbra, a
Rabb-siksźgon {t.
A fegyvermester megragadta Jair vâllât. — Mikor e16szôr
hasznâltad a lâtókristâlyt, ugyanezeket a hegyeket mutatta,
a Sârkźnyfogakat! Akkor a hegyen tul volt a nóvćred es a
druida, most innen vannak! Mit kerestek a Sârkânyfogak-
ban?
Percnyi csônd tâmadt. ËrtetIenăI bźmultâk egymźst.
— Paranort — mondta vâratlanul Edain Elessedil.
—A Druida Óregtornyotl — helyeselt Jair. — Allanon az
Ôregtoronyba vitte Brint! — A fejćt ingatta. — De mićrt?
Ezóttal senkinek sem volt ótlete. Garet Jax fôlegyenese-
dett.
— igy nem fogjuk kitalâlni, ha csak gubbasztunk itt. A vâ-
laszok keleten vannak.
Felâlltak, Jair visszarejtette a kristâlyt az ujjasa ală. Foly-
tattâk vândorlźsukat az Anar felć.
A KîvÂNSÂGDAL
XVI
TAZÂSUK negyedik napjân ćrkeztek az Ëkhez.
Kćsó dćlutân volt, sziirke, nyomasztó ćg borult a fôldre. Az
esó hźrom napja zuhogott kitartóan, az Anar hideg volt ćs
lucskos. Feketćre kopasztott, vizesen csillogó fâkon akadtak
fent a kôd csâpjai, amelyek lidćrcesen hullâmzottak a sórń-
sôdó sôtćtsćgben. Egyetlen hang sem hallatszott a mogorva
erdóben.
Az enyhe lejt6ból, amelyen egćsz nap kaptattak fôlfelć,
szirtek gyńródtek a magasba. Az Eztst-folyó az es6zćstóI
megdagadtan zógott egy mćly, kanyargó szurdokvôlgyben,
de alig lehetett lâni a toronymagas sziklafalakról, amelye-
ken egyetlen fa vagy bokor sem n6tt. Hamarosan ezt a ke-
veset is elnyelte a pâra ćs a kôzeledó ćjszaka sôtćtsćge.
A tôrpćk ezt a szurdokvôlgyet hivtâk Ëknek.
A vândorok, fejăket a szëlbe hajtva, źmyirkosodott kôpe-
nyńket szorosan ôsszehózva a hideg ellen, fôlkapaszkodtak
az Ëk dćli lejtójćn. A szćl stivitćse volt az egyetlen, amit hal-
lani Iehetett ezen az istent61 elhagyatott, lehangolóan ma-
gźnyos vidćken. Tóleveló fâk kôzôtt baktattak, lassan, ki-
tartóan, ćs mintha az ćg sajtolta volna óket egyre szorosab-
ban a fôldhôz, mikôzben az ćjszaka lopakodott felćjăk a ha-
lódó dćlutân nyomźban. Foraker ment elól, ez az 6 hazâja
volt, Ó ismerte legjobban a meglepetćseket, amelyeket tarto-
gatott. Garet Jax volt a mâsodik, rideg ćs fekete, akâr a fâk,
amelyek kôzôtt osontak. Ót kóvette Settengó, Jair ćs Edain
Elessedil; Óriâs Helt volt a hâtvćd. Senki sem beszćlt, a per-
cek ólomlâbon vânszorogtak.
Enyhe emelkedó utân vizesen csillogó Iucfeny6k ligetćbe
{rkeztek. Foraker megtorpant, filelt, majd intett, hogy be a
175
SHANNARA
fâk kózć! Odavetett egy szót Garet Jaxnak, ćs elsuhant a
kôdbe.
Szótlanul vârakoztak. Foraker jó darab idó mólva tćrt
vissza, egćszen măs irźnyból, mint amerre elment. Intett,
hogy kóvessćk. A csapat kôrćje tćrdelt.
— Gnómok — sógta Foraker. Tar fejćról esóviz csordogâlt
gôndôr szakźllâba. — Legalźbb szâzan. Megszźlltźk a hidat.
Dôbbent csend tâmadt. A hid az źllitólag biztonsâgos te-
riilet kellós kôzepćn volt, olyan vidćken, amelyet a capaali
eródben ăllomâsozó egćsz tôrpe hadsereg vćdelmezett! Ha a
gnÓmok ennyire nyugatra merćszkednek, ilyen kózel Ca-
paalhoz, mi tórtĆnt azzal a hadsereggel?
— Keriilhetink? — kćrdezte azonnal Garet Jax.
— Nem — rźzta meg a fejĆt Foraker —, ha csak nem akarsz
legalâbb hârom napot elvesztegetni. A hid az egyetlen âtjâró
az Ŕk fôlótt. Ha nem itt vźgunk keresztăl, vissza kell men-
niink a hegyek kôzôtt, ćs dćlról kell keriilnănk a rengeteg-
ben.
Csónd lett, csak az esót lehetett hallani, amint kopogva
veri az arcokat. — Nincs hârom felesleges napunk — szôgezte
Ie vëgiil Garet Jax. — El tudunk osonni a gnómok mellett?
—Talân — vont vźllat Foraker. — Sôtćtben.
Garet Jax bólintott. —Vigyćl csak kôzelebb, hadd lâssuk.
Felkapaszkodtak a sziklâk kôzć, feny6fâkat, bokrokat, esó-
tól sikos gôrgetegkôveket keriilgettek a pârâban ćs a sóró-
sôdó sôtćtsćgben. Mint megannyi źrnyćk, hangtalanul su-
hantak Elb Foraker utân a fćlhomâlyban.
Hunyorgó lângok szórtźk źt a sztrkesćget, ragyogźsukat
fakóra mosta az es6. Valahol elôl, a sziklâkon tăl ćgtek. A
csoport tagjai egyszerre kuporodtak le, ćs lassan kósztak to-
vźbb, odâig, aho] âtleshettek a szirtvonulat fôlôtt.
Az esó Źztatta Ëk pâracsipkćs, póre fala meredeken zuhant
a mćlybe. Az óriâsi szakadëk szókiiletćnćl gerendźból es vas-
bÓl remekelt, massziv vôlgyhid kÔtÔtte ôssze a kĆt partot,
amelyet ógy erósitett a kósziklâhoz a tôrpe Ugyessćg ćs rnćr-
nóki tudâs, hogy kibirja a szćllókćseket. A vôlgyhid innensó
oldalân a szirtvonulat ritkźs erdóvel boritott, szćles kópajzs-
176
A KfvĂNSÂGDAL
ban folytatódott, amelyen gnóm órtăzek pislâkoltak rôgtôn-
zôtt szârnyëkok ćs sâtrak takarâsźban. Ës mindenfelć gnó-
mok kuporogtak sôtćt kupacokban, a tiizek kôriil, a sâtrak-
ban, amelyeknek vâsznâra a lźngok fćnye rajzolta ki az alak-
jukat, ćs a sziklapajzs hosszâban, a szirtvonulattól a hidig. A
tólparton, majdnem belemosódva a feketesćgbe ójabb tucat
gnóm străzsâlta a szurdoktól induló, keskeny ôsvćnyt, amely
keresztălvźgott egy szćles, fâs meredćlyen, majd szâz mćter-
rel fóljebb eltónt az ósvadonban.
A vôlgyhid kćt vćgćt gnóm vadâszok óriztćk.
A szirtvonulat mógôtt kuporgó hatok percekig tanulmź-
nyoztâk a jelenetet, majd Garet Jax intćsćre visszabójtak a
gôrgetegsziklâk rejtekćbe.
— Ătosonhatunk, ha besótćtedik? — kćrdezte a fegyvermes-
ter Heltt61.
Talân a hidig — vćlte bizonytalanul a nagy ember.
Garet Jax megrźzta a fejćt. — Az nem elćg. At kell jumunk
az órsćgen.
— Egy ember megcsinźlhatnź — mondta Foraker hogy
vćgigkapaszkodik a hid alatt, a merevitókôn. Ha elćg gyors,
âtlopakodhat, levńghatja az 6róket, ćs tarthatja a hidat,
amig a tôbbiek âtalmennek rajta.
— Ez órfiltsćg! — rikoltott hirtelen Settengó, kôzelebb dug-
va hozzâjuk darabos arcźt. — Meg ha sikerólne is źtjutnotok
a tólpartra, tucatnyi ór mellett, a tóbbiek szempillantźs alatt
utânatok vetnćk magukat! Akkor hogyan szóktôk meg?
—Tórpelelemćnyessćggel — morrnolta Foraker. — Mi jobban
ëpitkeziink, mint a Iegtóbb ember. Ez a hid tgy van tervez-
ve, hogy ósszeomoljon. Ha kihózzâk a csapszôgeket, az
egćsz Iezuhan a szakadćkba.
— Mennyi ideig tart a csapszôgek eltźvolitâsa? — kćrdezte
Garet Jax,
— Egy percig, talân kettóig. Egy ideje mâr szâmitunk râ,
hogy a gnómok megpróbźljźk oldalba târnadni Capaalt. —
Megcsóvźlta a fejćt. — Bâr az nyugtalanit, hogy mâr meg is
tettćk, ćs senki sem tartóztatta fel óket. Ës ezt a tăntetó pi-
maszsâgot, hogy ilyen nyiltan megszźlljâk a hidat! A tâ-
177
SHANNARA
borverćstkból arra kôvetkeztetek, hogy nem nagyon vârnak
tâmadâst a mâsik oldalról. — Ismćt megcsóvâlta a fejćt. —
Aggódom a hadsereg miatt.
Garet Jax kitórólte a szemćból az esót. — Majd mâskor
aggódj miattuk. — Târsaira pillantott. — Jól figyeljetek! Ha
besôtćtedik, Helt keresztălvezet a tâboron a hidhoz. Ën
kńszom a hid alatt. Miutźn elintćztem az órôket, Elb ćs a
gnóm âtjônnek a vôlgylakóval. Te, Helt ćs az elf herceg nyi-
lazzatok ezen az oldalon az órôkre, amig meglazitjuk a csap-
szegeket. Ha kiâltunk, gyertek ât, ćs akkor ôsszeomlasztjuk
a hidat.
Elb Foraker, Helt ćs Edain Elessedil szótlanul bólintott.
— Szâznâl is tôbb gnóm vadâsz van odalent! — mondta Set-
tengó indulatosan. — Ha bńrmi fćlresikeril, semmi esćlyănk!
Foraker hidegen nćzett râ. —Tćged nem zavarna, mi? Vćgăl
is, nyugodtan âllithamâd, hogy veltk vagy.
Jair a gnómra sanditott, {m Settengó tartózkodott a meg-
jegyzćsektól. Garet Jax fólâllt.
— Mostantól egy szót se! Ne felejtsćtek, mi a dolgunk.
Visszakńsztak a szirtvonulatra, megbójtak a sziklâk kÔzÔtt,
's vârtâk, hogy leszâlljon az ćjszaka. Eltelt egy óra, aztăn
kett6, de a fegyvermester meg mindig nem mozdult. A szur-
dokvôlgyre leereszkedett a sÔtĆtsĆg, amelyben fâryolkćnt
lengett az esó a pâra. A levegó egyre jobban lehólt, a
csontjuk is fâzott. A mćlyben a gnóm vadâszok tăzei fćnye-
sebben ragyogtak a feketesćgben.
Garet Jax fôlemelte a karjât. A kis csapat fólâllt. Kicsusz-
szantak a sziklâk kôzti, mint hat rojt az ćjszaka szôvetćn, ćs
lefelć indultak a gnóm tâborba. Libasorban mentek, Helt
vezette óket, lassan, óvatosan. A tăzek kôzeledtek, majd
hangok is hallatszottak a szćlzńgâsban es az esókopogâsban,
nyugtalansâgról ârulkodó, mćly torokhangok. Osont a hat
alak a tizek 's a sâtrak kôzôtt, lehajtott fejjel lapulva a fâk
ćs a sziklâk ârnyćkâban. Balról keriltćk meg a tâbort, ćs
csupăn Helt ćjszakai lâtźsa Óvta meg óket attól, hogy le-
zuhanjanak a szurdokba.
178
A KfVĂNSÂGDAL
Futottak a percek, de a lopakodâs az ćjszakai tâboron źt
csak nem akart vćget ćrni. Fôvó ćtel szagât sodorta a szćl;
Jair hallotta a gnómok hangjât, nevetĆsĆt, morgâsât, lâtta a
markos alakok mozgâsźt a ttizek halvâny fćnyćben. Nagyon
igyekezett, hogy mćg csak ne is Ićlegezzen, megparancsolta
magânak, hogy vâljćk eggyć az ćjszakâval. Hirtelen eszćbe
jutott, hogy ha akarnâ, csakugyan egy Ieheme az ćjszakźval.
A Kivźnsăgdallal lâthatatlannź vâltoztathatnź magât.
Râdôbbent, hogy tiszta vćletlensćgból most jutott eszćbe
egy jobb módszer, amellyel źtjuthatnak a hidon.
De mikĆnt tudassa a tôbbiekkel?
Meggôrnyedve osontak a szurdokvôlgy szćlćn, sziklăk ćs
fâk fedezćkćben. Itt nem ćgtek ti.izek, a kôd es az es6 elrej-
tetre óket. A sÔtĆtb61 fôlmertlt a vôlgyhid, vizesen fćnyló
gerendźival. Gnóm beszćd ćrthetetlen foszlânyait hallottâk;
a kôpenyikbe burkolózó órszemek vâgyakozva nćztćk a tâ-
bort, ahol van meleg ćs Iehet enni. Helt hangtalanul leve-
zette târsait a hid ală, ahol a tâmaszgerendâkat erósitettćk a
sziklóhoz. Alig ôlnyire az Ëk pokolmćly szakadćka tâtongott.
A feneketlen ńrben a szĆI huhogott.
Egymâs mellett guggoltak. Jair tëtovân megćrintette Garet
Jax karjźt. Az a fiii felć forditotta ćles arcât. Jair a fegyver-
mesterre mutatott, aztźn magźra, aztân a hidon âlló órsze-
mekre. Garet Jax ôsszerâncolta a szemôldókćt. Jair a szâjźra
mutatott, ajka hangtalanul formâlta a „gnóm” szót, majd
sorra rămutatott târsaira. Azt próbźlta mondani5 hogy a Ki-
vânsźgdaltól mi ketten gnÓmnak fogunk lâtszani, Ćs az órôk
âtengednek a hidon. Suttogja is el? De nem, a fegyvermester
megmondta, hogy senkinek sem szabad beszćlnie, til veszć-
lyes, a szćl elvinnĆ a hangjukat. Megismćtelte a mozdulat-
sort. A tóbbiek kôzelebb hózódtak, es aggâlyosan pislogtak
egymâsra, mikôzben Jair mutogatott.
Vćgtl ńgy lâtszott, hogy a fegyvermester megćrti. Egy da-
rabig tćtovâzott, aztźn a karjânâl fogva kôzelebb hńzta ma-
gźhoz a fińt, a tôbbiekre mutatott, majd a hidra a fejăk fô-
lôtt. nłdnâ âlcźzni valamennyiiiket? A vôlgylakó tćtovâzotc,
erre a Iehetósëgre nem gondolt. Van elćg ereje ilyen kiterjedt
179
SHANNARA
âlcźzâshoz? Sôtćt van, esik, ćs csak percekr61 lenne szó. Bó-
lintott.
Garet Jax megmarkolta a vâllźt, ćs kemćnyen rănćzett
sziirke szemćvel, aztân intett a tôbbieknek, hogy kôvessëk
6ket. Mindenki megćrtette. A vôlgylakó a Kivânsâgdalr fog-
ja hasznâlni, hogy âtjuttassa óket a hidon. Nem tudtâk, mi-
kćnt teszi, de tanói voltak a hatalmânak. Azonkivtl, Setten-
gót leszźmitva — bâr ilyen kôrălmćnyek kózôtt talân ó se ber-
zenkedett volna — feltćtlenól megbiztak Garet Jax itćletćben.
Ha ó hisz a vôlgylakóban, ók is hisznek.
Egyszerre ălltak fól, ćs vakmeróeg kapaszkodni kezdtek a
sziklźn a hid irânyâba. A gnóm órszemek hirtelen megfor-
dultak, most vettćk ćszre kôzeledćstket. Mindôssze hârman
voltak. Jair akkor mâr ćnekelt, karcos torokhangon, amely
gnómokról suttogott a szćl stvôltćse kôzepette. Az 6rôk egy
pillanatig habozni lătszottak, ës gyanakodva fôlemeltćk
fegyverăket. Jair fokozta az erót, azon iparkodott, hogy a Ki-
vŹnsźgdaItÓi valamennyien olyannak lâtsszanak, mint Set-
tengó. A nyomkeresó most biztosan azt hiszi, hogy megbo-
londultam, gondolra a vôlgylakó, de azćrt csak enekelt.
A fegyverek Ieereszkedtek, a gnÓm vadâszok fćlreâlltak.
Órsćgvâltâs? Talân azokat vâltjźk fôl, akik a szurdokvôlgy
tălpartjân 6rkôdnek? Jair ćs târsai hagytźk, hadd tôpreng-
jenek; kópenytket szorosan magukra csavarva, fejăket mĆ-
Iyen lehajtva feltrappoltak a vadâszok kózôtt a hidra. Csiz-
mâs lâbuk halkan dóngótt a vastag deszkâkon. Jair dalolt, el-
takarva 6ket gnÓm źlcâval.
Hangja vâratlanul elcsuklott, kimeritette az er61tetćs. De
akkor măr elhagytâk az 6rôket, pâra es esó leple takarta óket
az esetleges vizsla szemek elól. A hid kózepćre ćrtek, a sivitó
szćl metszó csapâsokkal ostorozta óket. Garet Jax intett
Heltnek ćs Edain Elessedilnek, hogy maradjanak hâtra. Jair
egy futó pillanatra lâtta Setteng6 dôbbenten bârnuló arcât.
Aztân Garet Jax maga mógć parancsolca óket meg Elb Fo-
rakert, ćs igy mentek tovăbb.
180
A KfVÂNSAGDAL
Az 6rkôdó gnómok megfordultak, amikor a csuklyâs âr-
nyak fôlmertltek az es6s ćjszakâból. Jair torka elszorult; ez-
óttal nem segit rajtuk a Kivânsâgdal, a gnómok tól sokan
vannak. Az órôk annyira meglepódtek a kôzeledóktól, hogy
nćhâny tĆtova pillanatig csak meredtek rźjuk, mert bizo-
nyosra vettćk, hogy kizârólag gnómok kelhettek źt a tólpar-
ti tâborból. Mielótt meglepetćsiik fćlelemmć Vźltozhatott
volna, vagy azonosithattźk volna az alakokat, Garet Jax ćs
Foraker mâr râjuk is vetettćk magukat, a răvid kard ćs a
hosszń tór villogott az ëjszakâban. Fćl tucat gnómot vâgtak
le, mire a tôbbiek eszbe kaptak, hogy vad hujjogâssal riadóz-
tassźk târsaikat a tńlparton.
A hid mâsik oldalâról egy perc mólva jôtt a vâlasz. Jair ćs
SettengÓ meglapulva bâmultźk a tomboló kăzdelmet. Kó-
rtlôttiik testetlen kiâltâsok kćltek a sôtćtsćgben. Elf kórisfa
ijak ćles pendiilćse hatolt ât az es6 ćs a szćl zăgâsân. Ojabb
gnóm vadźszok estek ôssze.
Diihtól eltorzult arccal zilâlt, vćres, magânyos gnóm ron-
tott e16 a sôtćtsćgból, kezćben kettós fejszćvel, ćs felrohant
a hidra. Setteng6 lâttân ćrtetlentl megtorpant, de akkor fel-
fedezte Jairt, 's nekirontott. A vôlgylakó hâtrahókôlt. Annyi-
ra megdóbbentette a gnóm hirtelen fôlbukkanâsa, hogy mćg
az ôvćn viselt hosszó kćsról is megfeledkezett. A gnóm fel-
tivôltôtt, sójtani kćszUIt. Jair hiâbavaló vćdekezćssel kapta
maga elĆ a kezĆt.
— Ne a fiót, te! — kiâltott Settengó.
A gnóm a diihtól sivitva fôlemelte a fejszćt. Settengó kard-
ja Iecsapott, a tâmadó haldokolva esett tćrdre. Setteng6 dólt
arccal hâtrâlt, majd karon ragadta Jairt, ćs levonszolta a
hidról.
ElÓugrott Elb Foraker, de rôgtôn el is tănt a hid alatt,
ahovâ a hidat tartó csapszógeket rejtettëk. Lźzas gyorsasâg-
gal kezdte kittôgemi óket a helytkból.
A hid kôzepćn ismćt felcsapott a kiâltozâs. Csizmâs lâbak
nyargaltak a deszkâkon. A kôdôs ćjszakâból kirobbant Helt
ćs Edain Elessedil, majd mćg mindig a hidon, sarkon for-
dultak. Ztmmôgtek a hatalmas kórisfa ijak. A kćt alak mô-
181
SHANNARA
gótt a sôtćtsćgben gnómok iivôltóttek a fźjdalomtól. Ismćt
zi.immôgtek az ijak, ńjabb sikoltozźs kćlt. A hidon tâvolodó
lâbak dobogtak.
— Siess azokkal a csapszógekkel! — bômbôlte Helt.
Garet Jax csadakozott Forakerhez a hid alatt. Kôzôsen păș
fôltćk a csapszógeket, amig kettó kivćtelćvel ki nem esett va-
lamennyi. tjra felhangzott a csizmâs Iźbak dobogâsa.
— Helt! — kiźltotta a fegyvermester, mikôzben fólpattant a
sziklâra. Foraker a nyomâban. — Le a hidról!
A hatârvidćki ćs az elf herceg futźsnak eredt, mćlyen meg-
hajolva a szćl miatt. Lândzsâk ćs nyilvesszók rôpiiltek a nyo-
mukban. Edain, aki kónnyebb ćs ftrgćbb volt, elsónek nyar-
galt el a meglapuló Settengó ćs Jair mellett.
— Most! — kiâltotta Foraker a fegyvermesternek.
Egymâssal szemben źlltak, feszitóvasat 'kelve az utoIsÓ kćt
csavar feje ală, ës egyszerre rântottâk ki óket a helyiikról.
Helt ugyanabban a pillanatban szôkkent le a hidról.
A gerendâk nyôgve tćptćk le magukat kapcsaikról, a hid
săllyedni kezdett. A rajta ălló gnómok feliivôltôttek, de mâr
kćsó volt. Az ćpitmćny belezuhant a kódbe ćs az esóbe, ka-
nyarogva csapódott a sziklâkhoz, majd a mâsik vege is kisza-
kadt a kóból, ćs eltónt a szurdokvólgyben.
Az Ëk ćszaki partjźnak szirtkôvćról hat ârnyalak menekiilt
be a sôtćtsćgbe.
A KiVÂNSÂGDAL
XVII
ALAMIKOR ćjfćl utźn elźllt az esó, mikôzben a cul-
haveni csapat egy sekćly barlangban aludt tiz-egy-
nćhâny mćrfôlddel keletre az ËktóI. Senki sem tudta, mikor
tôrtćnt, rnćg Edain Elessedil sem, aki az utoIsÓ 6rsćget adta
volna, de annyira elcsigśzta a menekiilćs az Źken źt, hogy
nem birta ki ćbren.
Igy tehźt csak hajnalban vettćk ćszre, hogy megvâltozott
az id6. Az ćszaki szemhatźr kćkes kôdćbe mosódó Ra-
venshorn-hegysćg 'gig Ćr6 csńcsairól lezńduló fagyos szćl-
ben az ósz bÓcsÓzott, ćs a tćl igćrte jóvetelćt. A goromba
szćl elsôpôrte ez Eziist-fožyó esós-felhós-kôdôs palâstjźt, ćs
ismët mćlykćkre festette az eget. Megszńnt a Iucsok ćs a
kënyelmetlensćg. Az âzott fild kemćnyre szikkadt, az es6viz
elpârolgott, a tâj ńjra a metszet ćlessćgćvel, ragyogó tiszta-
sâggal tiindókôlt a nap arany fćnyćben.
A vândorok folytattźk ótjukat kelet feľ. Erdójâró posz-
tókôpenytket, amely mćg mindig nyirkos volt az esótól, szo-
rosan ôsszehóztźk magukon, vćdelmăl a vacogtató szćl
ellen. Szirtvonulatok 's ftves meredćlyek szegćlyeztćk az er-
dós partok kÔZÔtt kavargó Ezăst-folyót. Az Anar kitârta
magât a hatok elÓtt. Kelet fe161 egĆsz nap a Capaal siiriin
źlló bćrcei kisćrtćk óket; az erdón tól felszôkkenó csńcsok
titâni tôvisek módjâra hasitottak az ćg ernyójćbe. Hajnalban
rnćg messze voltak, de minden órâval kôzeledtek. A dćlutźn
derekân megćrkeztek a hegylźbhoz, ćs kapaszkodni kezdtek.
Nem jutottak messzire, amikor Edain Elessedil megâlli-
totta óket.
— Figyeljetek csak! — mondta ćlesen. — Halljâtok ezt?
Nćmân âcsorogtak a lejtón, fejtket kelet felć forditva,
183
SHANNARA
amerre az elf herceg mutatott. A sziklâk kôzÔtt csak a met-
szó szćl huhogotT gyâszosan.
— En semmil se hallok — motyogta Elb Foraker. Ennek elle-
nere senki se mozdult. Az elfrłek volt a Iegjobb făle a csapat-
ban.
Vâratlanul eliilt a szćl. A messzesćgben folyamatosan,
mćly hangon dôrgôtt valami, bâr a hangot letompitotta a
sziklâk miriâdnyi repedćse, zegzuga.
Foraker szakâllas arca elsôtćtedett. — Gnóm dobok!
Mentek tovâbb, most mâr fokozott elóvigyâzattal, tekinte-
tăkkel szănteleniil pâsztâzva a szirteket ës szakadćkokat. A
dobolâs eróteljesebben, mćlyebben ltktetett a szćlben, bal-
jós morajjal rengetve a fôldet.
Estćbe hajlott a dćlutân, az orrnok ârnyćka mźr-mâr a
hegymâszókig nyólt, amikor egy mâsik hang is megătôtte a
fiilăket. Ktilônôs hang volt, hâtborzongató iivôltćsfële,
amely elószôr majdnem beleolvadt a szćlbe, âm csakhamar
meg Iehetett kilônbôztemi, olyan dăhôs ćlessćggel sivitott.
Fôlcsapott a tâvoli bćrcekról, majd legurult a lejtón a vân-
dorokra. Ósszenćztek. Garet Jax tôrte meg a csendet.
— Valahol harcolnak — mondta enyhe csodâlkozźssal.
Foraker bólintott, ćs rôgtón el is indult. — Megtâmadtâk
Capaalt!
Kaptattak fôlfelć, fâradsâgosan keresgćlve ttjukat a tôre-
dezett górgetegsziklâk, hasadćkok, meredćlyek, suvadâsok
egyre szôvevćnyesebb labirintusâban. A dćlutân belesztr-
kiilt az alkonyba, a napfćny kihunyt, dćl felć megnyńltak az
ârnyćkok. Hogy a szćl is elălt, rógtôn nem volt Olyan csipós
a hideg. A csendben meg fiiltćpóbb lett a harci dobok ćs
csatakiâltâsok visszhangja a hegyek zugolyaiban. Messze-
messze, a kietlen ormok hćzagaiban nagy ragadozó madarak
— prćdâra vâró, figyelmes dôgevók — kôrôztek Iustân.
Ătkeltek egy gerincen, ćs befordultak egy ârnyćkos mćly-
ótba. Sziklafalak vettćk kôrăl 6ket, hunyorogniuk kellett a
fćlhomâlyban, hogy lâssâk, nem mozdul-e valami. az ót
ires volt, mintha mindent, ami a kôvek kôzôtt lakott, ma-
gâhoz vonzott volna a tâvolban zajló ătkôzet.
184
A KfVANSÂGDAL
Nëhâny perccel kćsóbb kikeróltek a mćlyńtból. Megtor-
pantak. A szikia meredeken zuhant a mćlybe, nem korlâtoz-
va a kilâtźst.
— Ôrdôg ćs pokol! — sógta rekedten Foraker.
Fent a bćrcek kÔzÔtt, amelyeken âttÔrt az Eziist-folyó, egy
szorosban hózódtak Capaal gâtjai ćs zsilipjei. Hatalmasan,
ćrdesen, vakitó fehćren szôktek a magasba a fekete sziklân,
óriâsi tenyerăkben tartva a Cillidellant. Hâromszintes, szć-
Ies, lapos sźncukon emelkedett a vćdelmiikre szolgâló eród,
a tornyok, falak 's bâstyźk zegzugos ôsszevisszasâga. A fel-
legvźr nagyobb rćszćt a gźtrendszer ëszaki szćlćre ćpitettćk.
Egy Iapźlyra nćzett, amely enyhe lejtón źt csatlakozott a vć-
delmet nyójtó hegycsócsokhoz. Dćlen, ahol a hegyek a viz-
târoló partjâig ćrtek, ćs csupân keskeny ósvćnyeken Iehetett
âtjutni, egy kisebb vćdmó órkôdótt.
Itt tombolt a csata. A gnÓm hadsereg teljes szćIessĆgĆben
megszâllta a tălparti lapâlyt, a lejtóket, az ôsvënyeket ćs a
suvadâsokat. Irdatlan tômege a pâncĆIos alakok Ćs dófóló
fegyverek sôtët hullâmâval csapkodta Capaai sziklafalait,
rćst keresve az eróditmćnyen. Katapultok vetettek gôrgeteg-
sziklâkat a gyćrăló fćnyben, tôrve-zózva a tôrpe vćdók htsât
ës pâncćljźt. Sikolyok Ćs iivôltćsek harsogtâk tăl a fegyverek
visszhangzó csattogâsât, emberek hullottak az eród szĆItĆ-
ben-hosszăban. Arc nëlktli, parźnyi alakok kiizdôttek a băs-
tyâk elÓtt, tôrpźk Ćs gnÓmok, akiket elnyelt a mćszârlźs hul-
lâma.
— Hăt ezt a sorsot szźntâk a gnómok Capaalnak! — kiâltott
Foraker. — ală vettĆk! Nem csoda, ha Olyan pima-
szul megszźlltâk az tket!
Jair elóretolakodott, hogy jobban lâsson. — Csapdźba estek
a tôrpćk? — aggodalmaskodott. — Nem szôkhemek el?
— Ó, de mennyire megszôkhetnćnek — csakhogy nem fog-
nak! — mondta sôtćt pillantâssal Foraker. — Mindenfelć
alagutakat fńrtak a kóbe, titkos jźratokat ćpitettek arra az
esetre, ha az eródôt elfoglalnâk! Ârn nincs az a had, Ohms-
ford, amely źtiithetnć Capaal falait, igy a tôrpćk maradnak
's harcolnak.
185
SHANNARA
— De mićrt?
A zsilipek ćs a gâtak miatt — mutatta Foraker. — Lâtod a
Cillidellan vizćt? Fekete ćs mocskos a Mordrćmek mćrgćtól.
Azt a vizet a gâtak tartjâk vissza a nyugati fôldektól, ćs a
zsilipek szabâlyozzâk a folyâsât. Ha a tórpćk elhagynâk az
eródôt, a zsilipek ćs a gâtak az ellensćg kezćre kertlnćnek. A
g-łómok megnyitnâk a zsilipeket, Ćs leengednćk az egćsz
Cillidellant, elârasztanâk a esó teriileteket a szeny-
nyezett vizzel, annyi fóldet mćrgeznćnek meg, annyi ćletet
irtanânak ki, amennyit csak tudnânak. A Rćmek gondos-
kodnânak róla. Mćg Culhaven is elesne. — Komoran râzta
szakźllas fejćt. — A tôrpćk ezt nem tórhetik.
Jair lebâmult a mĆIyben tombolÓ, âdâz kizdelemre. Meg-
borzongott. Iszonyóan sokan voltak a gnóm tâmadók! Ăll-
hatjâk a tôrpćk ezt az ostromot?
— Hogyan kertlhetjăk meg ezt a ribilliót? — kćrdezte Garet
Jax.
— Ha majd besôtćtedik, menjetek kelet felć a gerincen —fe-
Ielte Foraker szórakozottan, mint aki mćlyen elgondolkozik.
— tgy elĆg magasan Iesztek a gnÓm tâbor fÔIÔtt. Ha tńljuttok
a Cillidellanon, ereszkedjetek le a folyóhoz ćs keljetek ât,
aztân forduljatok ćszak felć. Ott mâr meglehetós biztonsâg-
ban Iesztek. — Kihńzta magât, kezet nyńjtott. — Sok szeren-
csćt, Garet.
— Szerencsćt? — hókôlt vissza a fegyvermester. — De csak
nem azt tervezed, hogy maradsz?
—Nem tervezek semmit — vonogatta a vâllât Foraker.
Mâr eldôntôttern.
— De Elb! — meredt râ Garet Jax. — Mi hasznodat vehemćk
Ott?
Foraker megcsóvźlta a fejët. — figyelmeztetnie
kell a hely6rsĆget, hogy az Ëk hidjât Ieromboltuk. Kilônben
ha bekôvetkezik a legrosszabb ćs Capaal elesik, a vćdók
megpróbźlhatnak a hegyeken ât menekălni, ćs csapdâba es-
hemek az ËknćI. —Vâllat vont. — Kiilônben is, Helt jobban
elvezet benneteket a sôtćtsćgben, mint ćn. Ës Capaaltói
186
A KiVÂNSÂGDAL
ógysem ismerem a jźrâst. Onnantól a gnómnak kell kalau-
zolnia.
— Megegyeztńnk — mondta Garet Jax hidegen. — Senki sem
jârja a sajât ńtjât. Sziksćgijnk van râd.
A tôrpe ôsszeszoritotta a fogait. — Nekik is szi.iksćgiik van
râm.
Szorongó csendben figyelte a csoport, ahogy a kćt ember
farkasszemet nćz. LŹtszott rajtuk, hogy nem tźgitanak.
— Engedd el — brummogta Helt szeliden. — Joga van vźlasz-
tani.
Mâr Vâlasztott Culhavenben! — Garet Jax jegesen mĆrte
vćgig a hatźrvidćkit.
Jair gombócot ćrzett a torkâban. Annyira szeretett volna
mondani valamit, akârmit, amivel megtôrhetnć a fesztltsć-
get a tôrpe ćs a fegyvermester kÔzÔtt, de semmi sem jutott
eszćbe. Settengóre sanditott, hogy mit szól ehhez, de a
gnóm levegónek tekintette valamennyiăket.
— Van egy ôtletem — szólalt meg Edain Elessedil. Minden
tekintet az elf kirźlyfi felć fordult. — Lehet, hogy nem sike-
răi, de egy próbâlkozźst megĆr. — Elórehajolt. — Ha elĆg kô-
zel juthatnćk az er6dhôz, a nyilamhoz kôthetnćk egy levelet,
ćs belóhetnćm. Akkor a vćdók tudomâst szerezhemćnek az
Ëkról.
— Mit szólsz hozzâ? — fordult Forakerhez a fegyvermester.
— Veszćlyes — komorodott el a tôrpe. — Sokkal kôzelebb
kell menned, mint szeretnćd. Sokkal.
— Akkor ćn megyek — kôzólte Helt.
— bn talâltam ki! — makacskodott Edain Elessedil. — bn
megyek!
Garet Jax fôlemelte a kezćt. — Ha egy megy, mind me-
gyink. Ha elszakadunk ezekben a hegyekben, soha tôbbć
nem talâljuk meg egymâst. — Jairra pillantott. — Egyetćrtesz?
— Egyet! — bólogatott sietve a fió.
— S te, Elb? — A fegyvermester ismćt a tôrpćhez fordult.
— Egyetćrtek — bÓIintott Elb Foraker.
— Ës ha el tudjuk juttatni az izenetet a helyórsćgrłek?
187
SHANNARA
— Akkor megyănk tovâbb ćszaknak — bólintott ismćt Fo-
raker.
Garet Jax meg egy pillantźst vetett a mćlyben csatâzó
mokra ćs tôrpćkre, aztân intert târsainak, hogy kôvessćk a
szikiâk kôzć. — Itt megiiliink, mig leszźll az 'jszaka — szólt
hâtra.
Jair, amikor megfordult, SettengÓ mellett talâlta magât. -
Azt nem mĆltÓztatott megćrdeklódni, hogy ën egyetćrtek-e
— morogta a gnóm, mikôzben a fińt fćlretolva elórenyo-
makodott.
A târsasâg egy gôrgetegszikla-halmaz ârnyćkâban meghó-
zódva vârta a sÔtĆtsĆget. A kôvekre telepedve elfogyasztottâk
hideg vacsorâjukat, majd beburkolóztak kópenyăkbe, kć-
nyelmesen elhelyezkedtek ćs hallgattak. Egy idó utân Fo-
raker es Garet Jax kibójtak a sziklâk oltalmâból, ćs leeresz-
kedtek a lejtÓn, hogy alaposabban szemtgyre vegyćk a kelet
felć vezetó csapăst. Edain Elessedil órkódôtt. Helt kćnyel-
mesen elnyólt a kôves fôldôn, 's szinte azonnal el is aludt.
Jair magânyosan iicsórgótt nćhâny percig, majd fôlâllt ćs
odament Settengóhôz, aki a sôtćtsćgbe bâmult.
— Kôszônôm, amit az Ëknćl tettćl ćrtem — mondta halkan.
Settengó meg se fordult. — Felejtsd el.
— Nem tehetem. Harmadszor mentetted meg az ćletemet.
— Az jó sok, igaz? — nevetett a gnóm ćlesen.
— Sok.
— No ës, fit, ha Iegkôzelebb, mondjuk, nem leszek ott?
Akkor mit fogsz csinźlni ?
— Nem tudom — rźzta meg a fejćt Jair.
Fćlszegen hallgattak. Settengó tovâbbra sem vett tudomâst
a vôlgylakóról. Jair majdnem otthagyta, de ismćt erósebb
volt a makacssâga, igy maradt, s6t, tăntetóen leiilt a gnóm
melIĆ.
— Meg kellett volna kćrdeznie tćged — mondta halkan.
- Knek? Miról?
— Garet Jaxnak. Meg kellett volna kërdeznie, hogy
akarsz-e veliink jônni az er6dhôz.
188
A KtvÂNSÂGDAL
SettengÓ most mâr felćje fordult. — Eddig se kćrdezett
t61em semmit. Mićrt n-łost kezdenć?
— Talân ha te...
— Talân ha szârnyakat nóvesztenćk, elreptlhemćk err61 a
helyról! — Elvôrôsôdôtt haragjâban. — Mellesleg mit tôródsz
te ezzel?
— Mert fontos.
— Mi? Hogy itt vagyok? Ez neked fontos? Mondd, fió, mit
keresek ćn itt?
Jair feszengve elfordftotta a tekintetćt, âm Setteng6 meg-
ragadta a karjât, ćs maga felć penderitette.
— Nćzz csak râm! Mit keresek ćn itt? Mi kôzôm nekem eh-
hez? Semmi az ćgvilâgonl Kizârólag azćrt vagyok itt, mert
bolond fejjel hagytam magam râbeszćlni, hogy elvezetlek
Culhavenig. Ez az egyetlen oka! Segits, hogy megkerilhes-
a fekete jârkâlót — ezt mondtad! Segits eljutnunk Kelet-
fôldre! Te megteheted, mert nyomkeresó vagy! Hó!
Kôzelebb tolta durva, sârga arcât a vôlgylakóhoz. — Ës az
az ostoba âlom! Mert annyi volt, flń — puszta âlom! Nincs
semmifćle kirâlya az Eziist-folyónak, ćs ez a kutyagolâs ke-
letre puszta idópocsćkolâs! No de hât ćn is itt vagyok. Sem-
mi okom iti lenni, de azćrt itt vagyok! — Epćsen râzta a fejćt.
- Kizźrólag miattad!
Jair most mâr megharagudott. Kitćpte a karjńt. — Talân
igaz. Talân az ćn hibâm, hogy itt vagy. De az âlom akkor is
igaz volt, Settengó. Ës tćvedsz, mikor azt mondod, hogy
semmi kôzód hozzâ. „Fiónak” nevezel, holott te viselkedsz
ógy, mint egy ćretlen tacskó!
— Mert te farkaskólyôk vagy, mi? — meredt râ Setteng6.
— Nevezz, aminek akarsz — vórôsôdôtt el Jair. — De jobb
lenne, ha te is fontolóra vennćd, ki vagy.
— Ezt meg hogy ćrted?
— (Jgy, Settengó, hogy nem hajtogathatod, hogy neked
semmi kôzôd ahhoz, ami mâsokkal tórtćnik, mert igenis van
kôzôd!
Nćmân meredtek egymâsra. Leszńllt a sÔtĆtsĆg, megsiiró-
sôdtek az ârnyćkok. Nem fójt szćl, ćs kiilônôs csend volt,
189
SHANNARA
mert elhallgatott a gnóm dobok dăbôrgćse ćs a capaali csa-
tazaj.
— Nem tartasz valami sokra, mi? — kćrdezte vćgăl Set-
tengó.
Jair fâradtan sóhajtott. — Az a helyzet, hogy nincs igy. Igen-
is sokra tartalak.
A gnóm egy darabig n'zte, aztźn lesiitôtte a szemćt. — En
is kedvellek. Măr megmondtam, hogy benned van kurâzsi.
Râm emlćkeztetsz, boldogabb koromból. — Halkan, ôrómte-
lentl nevetett, majd ismćt fôlpillantott a vôlgylakóra. — De
most figyelj ide, mert nem mondom tóbbszôr. Ën nem tar-
tozom ide. Ez nem az Ćn harcom. Ës akźrmennyire szivellek,
az elsó'adandó alkalommal ki fogok szâllni.
Elhallgatott, mintha arról akarna meggyózódni, megvolt-e
a kelló hatźsa a szavainak, aztân elfordult. — Most pedig tisz-
tulj innćt, ćs hagyj engem bćkćn.
Jair habozott egy kicsit, azt próbâlta eldônteni, feszeges-
se-e tovâbb a tćmât, majd kelletleniil fôltâpźszkodott ćs el-
kullogott, tôrtënetesen az alvó Helt mellett.
— Ugye mondtam, hogy fontos neki! — diinnyôgte a hatâr-
vidćki.
Jair hôkkenten tekintett le râ, aztân elmosolyodott. —Tu-
dom! — felelte sógva.
ËJFŔLRE JART AZ IDó, amikor Garet Jax kivezette târsait a
gôrgetegsziklâk oltalmâból. A mćlyben gnóm órtiizek ab-
roncsa szoritotta Capaal eródjćt, tiizek ćgtek a szirteken az
ostromolt zsilipek gâtak kćt oldalân. Foraker ment elól.
Leereszkedtek a suvadźson, majd râkanyarodtak egy szik-
Iapźrkânyok ćs hasadëkok kózôtt vezetó csapźsra. Óvatosan,
nesztelenăl haladtak, ârnyëknak rćmlettek az ćjszakâban.
Tôbb mint egy órźjukba kerălt, mire elćrtćk a tizek kiils6
kôrćt. Itt kevesebben voltak a gnómok, rnert a sereg zóme a
tôrpe bâstyâknâl csoportosult. A lefelć vezetó ôsvćnyeken
ritkźsabban ćgtek a tăzek. A dćli lejtón hózódó vonalak fô-
Iôtt a csńcsok szoros kôzelsćgben meredtek az ćgnek, mint-
ha egy sziklakćz nyńlna ki a fôldból, zÓzott, gôcsôrtôs ujjak-
190
A KivÂNSAGDAL
kal. A hat vândor tudta, hogy a bćrceken tăl alacsony dom-
bok szegćlyezik a Cillidellan dćli peremët, es a dombok mô-
a keleti erdó nyńjt menedćket. Ha elźrik az erdót, elrej-
ti óket a sôtćt, hogy ćszrevćtleniil lopózhassanak ćszak feľ.
Arn elóbb elćg kôzel kell jutniuk Capaal bźstyźihoz, hogy
Helt hasznâlhassa kórisfa ijât, ćs a tórpe vćd6k megkaphas-
sâk Foraker ăzenetćt. CJgy egyeztek meg, hogy mćgiscsak
Helt adja le a nyillôvćst, mert bâr az ôtlet Edain Elessediltól
szârmazik, a hatźrvidćki jóval erósebb. Ha az ó kezćben lesz
a hatalmas kórisfa ij, mindôssze kćtszâz mćterre kell meg-
kôzelitenie a falakat, hogy bejuttassa Capaalba az iizenetet.
Lćpćsenkćnt osontak lefelŹ a hegyoldalon, a gžÓm Órsćg
vonalain ât. A gnómok, akik az ostromgyńriin kivăl elsósor-
ban a szćlesebb utakat szźlltźk meg, nem sok figyelmet
szenteltek a meredćly pârkânyainak ćs keskenyebb csapâ-
sainak. Foraker ezeken a csapâsokon ćs părkânyokon vezette
târsait, lassan, elóvigyâzatosan. Itt kônnyii volt elvćteni a Ić-
pćst, ćs nemigen kinâlkozott fedezćk. A vândorok puha bór-
darabokba bugyolźltźk a csizmźjukat, ćs faszćnnel mźzoltâk
be az arcukat. Senki sem szólt. Kćzzel-lâbbal tapogattâk ki,
merre menjenek, tigyelve a laza sziklâkra, 6rizkedve minden
hangtól, amely felhivhatta volna râjuk a figyelmet.
Kćtszâz mćterre jârtak az eród falaitól, de mćg mindig
nem ćrtćk el a gnóm sereg arcvonalât. Kôrtlóttiik órtiizek
ćgtek az ôsvćnyek hosszźban. Elbńjtak egy kis cserjćsben, 's
nćmân vârtźk Heltet, aki a bokrok szćlćn, târsaitól tiz-egy-
nćhâny ólnyire tćrdre ereszkedett, meghćzta az ijhórt, cćl-
zott, elengedte.
Ëles pendălćs hallatszott, a csalit csôndjćben nagyon za-
josnak rćmlett, holott egyćbkćnt nem keltett feltńnćst a
gnóm tâbor csôrômpôlćsćben. Ennek ellenćre hasra vetettćk
magukat, 's percekig nem mozdultak. Lestek es hegyeztćk a
filăket, nem mutatja-e valamilyen jeb hogy fôlfedeztćk
óket? Nem mutatta. Helt visszaosont târsaihoz, ćs bólintott
Forakernek. Az izenetet tovźbbitottâk.
A kis târsasâg most visszafelć lopakodott az ćjszakâban, a
gnóm tâbortăzek kôzôtt, ezńttal kelet felć, ahol a Cillidellan
191
SHANNARA
vize csillogott a selymes holdfćnyben. Messze tăl a tavon,
ott, ahol a gât beleśpiilt az ćszaki hegyek szćles lejtójćbe, a
kôrilzârt zsilipek 's gźtak mentćn, a Cillidellan partjain
gnóm tăzek lobogtak vćszjóslón. Jair megnćzte magânak az
órtiizek tômkelegćt, ćs kilelte a hideg. Azon tôprengett szâr-
nyaszegetten, hogy hźny ezer gnómot hoztak ide az er6d
ostromâhoz? Sokat. Irtózatosan sokat. A tó róten izzott a
zektól, a lângok vćrcseppekkel szórtâk tele a ti.ikrós hullâ-
mokat.
Telt az idó. Ëszakon e16bójtak a szćtszórt csillagok, ćs kis-
sć elveszetten hunyorogtak a hatalmas ćgbolton. A CSOport
kićrt a dćli meredćlyen gyójtott tăzek vonalăból, ćs dćli
irźnyban igyekezett tâvolabb kerălni az ostromlóktól. Măr
majdnem odâig ćrtek a szirtfal magasâban, ahonnan ră-
lâthattak a Cillidellan dćli rćszćvel hatâros — mâr majd-
nem ott tartottak, ahonnan Ieereszkedhettek volna az erdó-
be. Jair hatźrozottan megkónnyebbtlt. Kinosan p6rćnek, ki-
szolgźltatotmak ćrezte magât a nyilt, sziklâs meredćlyen.
Mennyivel jobb lesz az erdók rejtekëben tudni magukat!
Befordultak a szirtfal szćlćn a titâni gôrgetegsziklâk óssze-
visszasăgâba, es miutân âtsurrantak kôzôttók, fôldbe gyôke-
rezett a lâbuk.
A szirtfaltól kanyargós, meredek ót vezetett a sziklźk kô-
zôtt a Cillidellan partjâra, ćs ennek az tmak szćltëben-hosz-
szźban 6rtfizek lobogtak. Jair torka ôsszeszorult a fćlelemcól,
Egy ójabb gnóm hadsereg âllta ótjukat.
Garet lax Forakerre pillantott. A tôrpe beleolvadt az 'jsza-
kźba. Ót târsa megbójt a sziklâk kôzôtt.
Hosszó, idegtćpó vârakozâs volt. Fćlóra is eltelt, mire visz-
szatćrt Foraker; ugyanolyan nesztelentl merălt fól a sôtët-
sćgból, ahogyan eltńnt. Kapkodva magâhoz intette a tôb-
bieket.
— Megszâlltâk az egćsz meredćlyt! — stgta. — Nem jutha
tunk ât!
Ekkor csizmâk dobogâsa ćs beszćlgetćs hallatszott mó-
gi.ildk az ôsvćnyról.
A KiVĂNSÂGDAL
XVIII
1-KI OTT vâltozott pillanatnyi sóbâlvźnnyź, ahol ćp-
pen źllt; hôkkent n'masźggal bźmultak hâtra a só-
tëtsćgben. Hirtelen durva, nyers hahota vegytlt a kôzeledó
hangokhoz, s lobogó fâklyafćny bukkant eló a sziklźk kôztil.
— Fekădj! — sziszegte Garet Jax, 's magâval rântotta Jairt
az źrnyćkba.
Villâmgyorsan, nćmźn szćtszóródtak. Jair, akit a fegyver-
mester gorombân Ietaszitott a fôldre, felemelte a fejćt ćs ki-
kandikźlt egy hĆzagon. Fâklyafćny verÓdôtt vissza a sôtĆt
sziklźkról, ćs most mâr fel lehetett ismerni a hangokat. Gnó-
mok voltak. Legalâbb fćl tucat. Csizmâk csikorogtak a kô-
veken, bÓr nyiszorgott. Jair a fôldhôz Iapult, Ćs visszafojtot-
ta a lćlegzetćt.
Gnóm vadźszokból źlló, nyolcfós osztag masirozott be a
górgetegsziklźk kôzć, fâklyâkkal vilâgitottâk maguknak az
utat. Hahotâztak, trëfźlkoztak a maguk zagyva, primitiv
nyelvćn, ćszre sem Vćve, hogy a culhaveni csapat kellós kô-
zepćben jârnak. Fâklyafćny źrasztotta el az apró nyiladćkot,
eldzte az ârnyćkokat es az ćjszakât, bevilâgitott a Iegsôtëtebb
bóvóhelyekre is. Jairban megfagyott a vćr. Mćg is lâtta
Helt źrnyalakjât, amint a kóhôz simul. Egyszerńen kćpte-
lensćg, hogy ne fedezzćk fel óket!
A gnómok mćgse lassitottak, csak trappoltak tovźbb, tu-
domâst sem vćve a Iapuló alakokxól. Az osztag zóme mâr el-
hagyta a gôrgetegsziklźkat, ćs a tâbor fćnyeit figyeltćk a
mëlyben. Jair lassan, óvatosan beszivta a levegót. Hâtha.
Az egyik sereghajtó vźratlanul lassitott, ës a sziklâk felć
fordult. ËIesen fôlkiâltott, Ćs a kardjźhoz kapott. Az osztag
tôbbi tagja megfordult, a hahotâzźs meglepett rôffenćsekbe
fulladt.
193
SHANNARA
Kćt kezćben tórt markolva pattant eló az źrnyćkok rej-
tekćb61 Garet Jax. Lecsapott a Iegkôzelibb gnómokra,
egy-egy dófćssel megôlte óket. A hat megmaradt gnóm sar-
kon fordult, fegyvert rântott, de mćg mindig ôssze voltak
zavarodva a tâmadâs vâratlansâgâtól. FeltÓnt Helt meg Fo-
raker, ćs hârom ójabb Ulóm esett ôssze holtan, egyetlen
hang nćlkiil. Azok, akik mćg ćltek, vad iivóltćssel rontottak
lefeIĆ a meredek ńton. Edain Elessedil fôlrohant a sziklâkra,
ćs lôvćsre emelte ijât. A hăr kettÓt pendtlt, mćg kćt gnóm
meghalt. Az utolsó vadźsz eszeveszetten nyargalva tănt el a
szemăk e161.
A kis csoport a górgetegsziklâkhoz rohant. Az órtăzektól
felhallatszott a riadóztató iivôltćs.
— Most aztân nyakig iilănk a pâcban! — dăhôngôtt Fo-
raker. — A szirtek mindkćt oldalân az ôsszes gnóm utânunk
fog kajtatni!
Garet Jax nyugodtan elttntette a tÓrôket fekete kôpenye
alatt, majd a tôrpĆhez fordult.
— Merre menekiiltnk?
— Arra, ahonnan jôttfink — felelte Foraker nćmi tćtovâzâs
utân. — Az ormokra, ha idóben odaćrănk; ha nem, megke-
ressiik az egyik alagutat Capaalba.
— Vezess — intett Garet Jax. — Ne feledjćtek, maradjatok
egyiitt! Ha netân mĆgis elszakadnânk, ńgy igyekezzetek,
hogy senki se maradjon egymaga! Most pedig indulźs!
Fôlnyargaltak a szók ôsvćnyen. Mógótttk tovźbb ordito-
zott-rikoltozott a gnÓm Órsćg; egymâsnak adtâk tovźbb a ki-
âltâsokat a lejtó szćltćben-hosszâban. A hatok, nem tôródve
az iildôzókkel, addig kapaszkodtak a csapâson, amig ismćt
megkeriiltćk a csÓcsot. A tâbor fĆnyeit elnyelte a sÔtĆtsĆg.
Elól felvillantak az ostromgy{iró tâbortiizei. A mćlyben a
gnóm had fó ereje mćg nem szerzett tudomâst a tôrtćntek-
r61. Fâklyâk imbolyogtak a sôtĆtsĆgben, Órôk tâpâszkodtak
fel a tăzek me1161 's szĆtszĆIedtek a sziklâk kózôct, âm a va-
dźszat meg nem ćrte el a menekólók szintjćt. Foraker sebe-
sen vezette óket a sôtćt pórkânyon, suvadźsokon, rćzsńkôn,
ârnyćkos vizrnosźsokon ât. Ha elćg fiirgćk, rnćg mindig elil-
194
A KiVÂNSÂGDAL
lanhamak arra, amerr61 jóttek, a Capaal bćrcei kÔzÔtt. Ha
nem, csapdâba esnek a kćt hadsereg kÔzÔtt, mert a gnómok
a kutatŹst ki fogjâk terjeszteni magasabbra is.
Valahol elóttăk riadót orditottak a sôtët sziklźk kÔzôtt. Fo-
raker mondott egy cifrât az orra alatt, de nem lassitott. Jair
megbotlott, eltertlt, kezćt-lâbât Iehorzsolta a kôveken.
Helt, aki môgôtte jôtt, gorombân talpra rântotta ćs vonszol-
ta tovâbb.
Kirontottak egy szurdok vćdelmćból egy szćles ôsvënyre,
amely egy suvadâs tetejćn vezetett, egyenesen neki egy
gnóm órjźratnak. Gnómok rohantâk meg óket minden
irźnybÓl, kardok ćs lândzsźk villogtak a tăzek fćnyćben, Ga-
ret Jax kôzćjiik rontott, rôvid kardjźval ćs hosszń kćsćvel
utat vâgott a tôbbieknek. Haldokló gnómok hullottak a
fegyvermester elótt, egy pillanatra az egćsz 6rsćg visszaret-
tent a sôtĆt tâmadÓ dăhćtól. A kis csapat, Elb Foraker Ćs
Edain Elessedil vezetćsćvel, kćtsćgbeesetten próbźlta źtve-
rekedni magât az ellensćgen, csak hât a gnómok tăl sokan
voltak. Zârtâk soraikat, elâlltâk az ósvćny fels6 vćgćt ćs el-
lentâmadâst inditottak. Dăhiikben vonitva hemzsegtek ală a
sziklâról. Forakernek ćs Edain Elessedilnek nyoma veszett.
Óriâs Helt âllta mĆg egy pillanatig a rohamot, fćlresôpôrve
a gnómokat, akik le akartâk teriteni, źm ennyi tilleró mćg a
hatârvidćkinek is sok volt. A lćtszźmfôlćnyben levó gnómok
egyszeróen Ieszoritottźk a pârkânyról, Ćs Helt bucskâzva el-
dint.
Jair elszôrnyedve tântorodott hâtra. Mćg Settengó se volt
sehol. Â.m ismĆt felbukkant Garet Jax, feketën cikâzott a
gnóm vadâszok mellett, akik meg akartâk źllitani. Jair mellć
pattant, maga elć lôkre a vôlgylakót, ćs visszaterelte a szur-
dokba.
Loholtak a sôtĆtsĆgben. Oldôzóik orditâsa kôvette Óket,
fźklyafćny (izte ârnyukat. A szurdok tălsó vćgćnćl a fegyver-
mester fôlpillantott a magasba, a póre sziklâra, majd Jairt
vonszolva tôrtemi kezdett egy meredćly bokrai kôzôtt a
mćlyben hunyorgó tâbortiizek irźnyâba. Jair annyira meg-
rendtlt attól, ami târsaival tÔrtĆnt, hogy eszćbe sem jutott
195
SHANNARA
vitatkozni. Settengó, Foraker, Helt es Edain Elessedil! Hogy
igy tónjenek el egy perc alatt! Hihetetlen!
Fćlóton râbukkantak egy sziklapârkźnyra, amely olyan
szńk volt, hogy egy ember is alig fćrt el rajta. Kihalt volt,
legalâbbis egyelóre. Lekuporodtak egy apró cserjćsben, 's
Garet Jax gyors terepszemlćt tartott. Jair ugyancsak szemlć-
lÓdótt, ćs lâtta, hogy nincs kińt. Mindenfelć gnómok hem-
zsegtek. A fenti ôsvćnyeken ugyanógy fâklyźk lobogtak,
mint a lenti, szćlesebb kiszôgel)ćseken ćs csapźsokon. Verej-
tĆk patakzott a vôlgylakó hâtân, ćs hôrgćsnek hallotta a sajât
Ićlegzćsćt.
Mit. .. — kezdte volna kćrdezni, âm a fegyvermester tis-
tćnt betapasztotta a szâjât.
Felugrottak ćs mćlyen meggôrnyedve araszolni kezdtek
kelet felć a sziik pârkânyon. Gómbôlyńre csiszolt ćs fórćsze-
sen csorba sziklakitiiremlćsek rajzolódtak a halvânyan de-
reng6 ćgboltra. Loholtak az egyre rôgôsebb óton. Jair meg-
kockźztatott hâtra egy gyors pillantâst. Az ostromló tâborból
fâklyâk tizes lânca kanyargott fôlfelć a lejtón, oda, ahol az
imćnt ók tćrdeltek a bokrok mógôtt. Nćhâny perccel kćs6bb
a fźklyâk megindultak a pârkânyon.
A fegyvermester Iecsńszott a sziklâs lejtón, 's veszett răg-
kapâlâssal igyekezett megvetni a lâbât. Jair a nyomźban. A
szirtfal ćles vonalban hasitott az ćjszakai ćgbe, a lejtó, ame-
Iyen kapaszkodtak, egyre nyaktôróbb Iert. Jair kôvet ćrzett a
gyomrâban. Zsâkutca! Innen nem jutnak tovăbb!
De Garet Jax makacsul vergódôtt iefelć a sziklźk kôzótt,
egyre kintebb a Făklyâk kôvettćk óket. A szurdok,
amely magâba zârta Capaal gâtjait ćs zsilipjeit, gnóm vadă-
szok kiźltâsaitól visszhangzott.
Vćgre megorpant a fegyvermester. Tizenkćt mćterre egy
sziklakiszôgellćs berekesztette az utat. A mćlyben a Cilli-
dellan csillogott a tózfćnyben. Jair fólfelć sanditott, de csak
meredeken kiszógelló kôveket lâtott. Sehovâ se mehemek,
csak vissza! Csapdźba keriiltek!
Garet Jax megfogta a fit vâllźt, odźig hńzta, ahol vćget
ćrt az ôsvćny. Megfordult.
196
A KivÂNSÂGDAL
— Ugranunk kell — mondta halkan, meg mindig fogva a
vôlgylakó vźllât. — Csak jól zârd óssze a lźbad, ćs szoritsd
magadhoz a karodat! Jôvôk utânad.
lair lepislantott a villódzó Cillidellanra. Nagyon, de na-
gyon messze volt! A fegyvermesterre sanditott.
— Nincs mâs vâlasztâsunk — mondta Garet Jax higgadt,
megnyugtató hangon. — Ugorj!
Môgôttiik kôzeledtek a fâklyâk az ôsvćnyen. Torokhangok
rikoltoztak ćlesen.
— Ugorj, Jair!
Ó pedig mćly Ićlegzetet vett, behunyta a szemćt, kinyitot-
ta, 's ugrott.
OLYAN HEVES VOLT a gnóm ellentâmadâs, amikor a culha-
veni hatok megpróbâltak kitôrni a Capaal bćrceinek irânyâ-
ba, hogy a târnadók zóme egyszeróen elrohant Foraker 's
Edain Elessedil mellett, akiket a sziklâhoz lapitott a roham.
A tórpe 's az elf herceg fôlevickćltek egy bozótba, sarkuk-
ban egy maroknyi gnóm fildôzóvel. Egy apró sziklakitărem-
lësen megfordultak 's fôlvettćk a harcot, az elf a vastag kó-
risfa ijat suhogtatta, a tôrpe a róvid kardot ćs a hosszń kćst.
A gnÓmok a fźjdalomtól Uvôltve hâtrâltak. Pillanatnyi sză-
net âllt be az iildôzćsben. A kćt bajtârs lekukkantott a pâr-
kânyra 's a meredek lejtóre, amelyen hemzsegtek a gnóm
vadâszok. A tôbbiek sehol.
— Erre! — kiăltott Foraker, maga utân vonszolva az elf her-
ceget.
Fôlvergódtek a meredćlyen, ujjal ćs kôrômmel kapaszkod-
va a laza fôldbe ćs a morzsalćkos kóbe. Dăhôs orditâs kisćr-
te óket, majd gonosz sziszegćs tźmadt: nyilak csapkodtak
kôrtlôtttk. Fâklyâk imbolyogtak a sôtćtsćgben, óket keres-
tćk, de a menekiilóket egyelóre elkeriilte a fćny.
Mennydórgó moraj kćlt a mćlyból, az iildôzóttek riadtan
nćztek hâtra. Mintha az egćsz szirtfal tăzet fogott volna, lân-
gok cikâztak a feketesćgben. Szâz ćs szâz tăz lobbant a dćli
cstcsok sôtćt vonulatân: a Cillidellan partjân tâborozó had-
sereg fâklyâi. Fćnyesen ragyogott a hegyoldal.
197
SHANNARA
— Kôrălzźrtak, Elb! — kiâltotta az elf herceg, elszórnyedve
az ellensćg sokasâgźtól.
— Mâssz! — fórmedt râ a tôrpe.
Mâsztak, kiizdôttćk fôlfelć magukat a sôtćtben. Jobbra
fćnyftrt lobbant, a fźklyâs gnómok orditva jeleztćk, mit ta-
lâltak. Fiityăló lândzsâk ćs nyilak zńdultak a kćt kapaszko-
dóra. Foraker vergódve próbâlt kitćrni elólăk, szeme lâzasan
fărkćszte a sôtćt sziklźt.
— Elb! — sikoltotta Edain Elessedil, megpórdiilve a tenge-
lye kôrăl. A vâllât âttitôtte egy nyil. Foraker tăstćnt mellette
termett.
— Elóre! Mâr csak mâsfël ól addig a bozótosig! Siess!
Fćlig-meddig a hâtân cipelve a sebesălt elfet, vonszolta
magât Foraker egy sării bozót felć, amely vâratlanul rajzo-
lÓdott ki az ćjszakâban. Most mâr fôlôttăk is fâklyâk lobog-
tak. Gnóm vadâszok ereszkedtek ală az oromról, ahol a csa-
târlâncok elzźrtâk a menekălćs minden ńtvonalât. Edain
Elessedil ósszeszoritotta a fogât, Ćs verg6dôtt tovâbb.
Bezuhantak a bokrok fedezćkćbe, zihâlva teriiltek el a fól-
dôn.
— Itt. .. megtalâlnak — hôrôgte az elf herceg, nehćzkesen
feltćrdelt. Hźtźn vćrrel vegyălt a csordogźló verejtćk.
Foraker visszarźntotta. — Ne mozdulj! — Megfordult, ës
addig tapogatózott a cserjësben, mig bele nem ătkôzôtt a
hegyoldalba, amelyból a bokrok sarjadtak. — Itt! Egy alagćt
ajtaja ! Tudtam Ćn, hogy jól emlćkszem.. .mâr csak a Idlincset
kell megtalâlnom...
Lăzasan turkźlt a fôldben ćs a sziklamorzsalćkban, nćma
elszântsăggal hózgâlva Ćs vâjkâlva. Uldôzóik kiâltozâsa kô-
zeledett. A bozót fekete rćseiben megjelentek a bókoló-im-
bolygó fźklyâk.
— Mâr majdnem itt vannak, Elb! — sógta rekedten Edain.
Az óvëhez kapott, kirźntotta rôvid kardjât.
— Megvan! — rikkantotta a tôrpe diadalmasan.
A kÓ Ćs a fóld vaskos tómbje visszapattant, a szikla meg-
nyilt. Lâzas kapkodâssal bójtak be a sótćtsćgbe. Foraker ma-
198
A KivANSÂGDAL
gukra rźntotta a kôvet. Az ajtó stlyos puffanâssal hullott ie,
a reteszek ćles kattogźssal ugrottak a helyiikre.
Hosszó percekig fekódtek a sôtćtsćgben, figyelve a gnó-
mok lźrmâzâsźnak elfojtott hangjait. Az ăldôzók âthaladtak
fôlôtttk, csend lett. Foraker kórbetapogatott, acćllal-kovâ-
val tizet csiholt. blćnksârga fâklyafćny lobbant az iiregben.
Apró barlangban kuporogtak, amelyból kóIćpcs6 vezetett a
hegy gyomrâba.
Foraker az ajtó melletti vastartóba illesztette a fźklyât, ćs
munkźba vette az elf herceg sćriilt vâllźt. Percek alatt bepó-
Iyźlta ćs felkôtótte Edain karjźt.
— Egye16re ez is megteszi — dănnyôgte. —Tudsz jźrni?
Az elfbólintott. — Mi lesz az ajtóval? Ës ha a gnómok meg-
talâljźk?
— Annâl rosszabb râjuk nćzve — horkantott Foraker. — A zâr
jó erósen tart, de ha mćgse, egy bećpitett emeltyó a gnó-
mokra omlasztja az egćsz bejâratot. Most pedig talpra. Men-
nănk kell.
— Hovź vezet a lćpcs6?
— Le. Capaalba. — Megcsóvâlta a fejët. — Remćnykedjtnk,
hogy a tôbbiek is talźlnak maguknak utat, hogy bejussanak.
Fólsegitette az elfet, âtvetette a vâllân Edain ćp karjât, az-
tân kirântotta a szôvćtneket a tartóból. — Kapaszkodj !
Lassan elindultak lefelć.
A HATÂRVIDËFd HELTIebucskâzott a pârkźnyról, ahol źdźz
tusa tombolt. Fegyvereit szerteszćt hagyva, f'nyek ćs hangok
fakuló spirâljźban pôrgôtt lefelć a meredek lejtón. Arnikor
velótrâzó zókkenćssel megâllt, lâtta, hogy a meredćly lâbâ-
ban fekszik egy bokorban, źgak ćs vćgtagok ósszevisszasâ-
gâban. Vigyźzva megpróbâlta kifejteni magât a gubancból,
ćs ekkor jótt rź, hogy nem minden vćgtag az ôvë.
— Csinjân! — sziszegte egy hang. — Măr igy is majdnem
szćtroppantottźl!
— Settengó? — hôkkent meg a hatźrvidćki.
— Halkan! — fôrmedt râ a gnóm. — Mindeniitt itr vannak!
199
SHANNARA
Helt óvatosan fôlemelte a fejćt, ćs hunyorgott, hogy kitisz-
tuljon a lźtźsa. A kózelben fâklya lobogott, vaiakik SZÓlon-
gattâk egymâst a sôtćtsćgben. Hirtełen ćszrevette, hogy a kis
gnómon fekszik. Vigyâzva tćrdeló helyzetbe tornźszta ma-
gât, 's nćmileg imbolyogva hózódott meg a bokor ârnyć-
kâban.
— Lesodortâl magaddal a pźrkânyról! — dănnyôgte mĆrge-
sen Settengó. A kurta alak fólegyenesedett, a gnóm âtlesett
az âgak kÔzÔtt, szemćben tâncolt a tâvoli fźklyafćny.
Mennydôrgós mennykÓ! — morogta.
Helt leguggolt 's kôriilkćmlelt a sôtëtsćgben. MôgôtŔik
falkćnt magasodott az ćjszakâban a lejtÓ, amelyen legurul-
tak. Elóttiik tôbb szâz mĆteres sugarń kôrben a Capaalt kó-
rilzâró gnóm hadsereg órtăzei ragyogtak sârgźn. A hatâr-
vidćki szótlanul tanulmźnyozta a tiizeket egy darabig, aztăn
visszarogyott a bokorba, Settengó mellć.
— A tâbor kellós kôzepćbe keriilttink — mondta halkan.
A pźrkźnyon, amelyról legurultak, mâr fiizćrbe rendezód-
tek a fâklyâsok; egyeIÓre messze voltak, de nem Iehetett fćl-
rećrteni a szźndëkukat. Utânuk fognak jônni.
— Itt nem maradhatunk. — Helt ismćt fôlźllt, ćs az âgak kô-
ziil fărkćszte a gnóm vadźszokat.
— Na 's mit javasolsz, hatârvidćki, hova menjiink? — for-
tyant fôl Settengó.
Helt tanâcstalanul csóvźlta a fejćt. —Talân lefelć a lejtón...
— A lejtÓn? — Settengó megrźzta a fejët. — Talân repiilhet-
nćnk is! — A pârkânyról a gnóm vadźszok kurjongattak lefelć
a tâborba. — Innen nincs szabadulźs — motyogta keserńen.
Hasztalanul nćzegetett ide-oda, majd egyszer csak megne-
revedett. — Hacsak nem vagy gnóm.
Hirtelen Helt felć forditotta durva sârga arcźt. A hatârvi-
dĆki szótlanul visszanćzett, Ćs vârt.
—Vagy pedig jârkźló — folytatta Settengó.
Helt megcsóvâlta a fejćt. — Miról beszćlsz?
Setteng6 kôzelebb hajolt. — Nyilvźn megbolondultam,
hogy egyâltalźn gondolok ilyesmire, de ógy vëlem, ez se bo-
londabb annâi, ami eddig tôrtĆnt. Te ćs ćn, hatârvidćki: fe-
200
A KiVANSÂGDAL
kete jârkâló 's gnóm szolgâja. Tekerd csak magadra azt a kô-
penyt, csuklyât a fejedbe, senki se veszi ćszre. ElĆg hosszń
vagy hozzâ. Egyenest âtsćtâlunk kôzôttók, meg se âllunk az
eród kapujâig. Igen remćlem, hogy a tôrpćk megnyitjâk any-
nyi idóre, amig beslisszolhatunk!
Baloldalt orditottak. Helt odakapta a tekintetćt, majd
visszanćzett. — Ezt nćlktlem is megcsinâlhatod, Settengó.
Magadtól sokkal jobban elboldogulsz, mintha veled Iennćk.
— Ne kisćrts! — fôrmedt râ a gnóm.
Helt szelid pillantâsa meg se rebbent. — A te nćped. Mćg
mindig visszamehetsz hozzâjuk.
Settengó mintha fontolóra vette volna a dolgot, aztân
megrâzta a fejćt. — Felejtsd el. Az a fekete ôrdóg fegyver-
mester vćgigkergeme mind a nćgy fôldôn. Azt nem kockâz-
tatom. — Rideg sârga arca meg jobban megkemćnyedett. —
Ës ott a flń... Na, hatârvidćki — pillantott fel hirtelen —, hât
megpróbâljuk vagy nem próbźljuk meg?
Helt fólźllt, szorosan magăra tekerte kôpenyćt. — Meg-
próbâljuk.
Hatârozott lćptekkel kisćtâltak a bokorból, elôl Settengó,
panyókâra vetett kópenyben, mutatva mindenkinek, hogy
gnóm, môgótte Helt, arcăba hÓzott csuklyźval, toronykćnt
magasodva târsa fôlć. Vakmeróen vonultak az órttzek kóllói
kôzôtt az eród tôvćben ôsszevont erók irânyâba, mind-
azonâltal óvatosan megmaradtak az ârnyćkban, hogy ne Ie-
hessen tisztân lâmi óket. Mâr majdnem ôtven mćtert tettek
meg akadâlytalanul.
Ekkor keresztben hńzódó vonal âllta ńtjukat, 's nem volt
tôbbć źrnyćk, amelybe rejtózhessenek. Setteng6 pillanamyi
habozâs nćlkdl lćpkedett az órtăzek felć, nyomâban a leples
alakkal. A gnóm vadâszok eltźtottźk a szâjukat, ćs bizony-
talanul fôlemeltćk fegyvereiket.
—Vissza! — rikoltotta Settengó. — A Nagyór jó!
A szemek rćmăltre kerekedtek a darabos sârga arcokban.
A gnómok fi.irgźn lebocsźtottźk fegyvereiket ćs fćlreźlltak,
hogy a kćt alak belćphessen a fćlhomâlyos nćgyszógbe a vo-
nalak kÔzÔtt. Mindenfelól gnómok fordultak utânuk, bâ-
201
SHANNARA
multźk óket meghôkkent kivâncsisâggal. Mćg mindig nem
kôtôttek belćjiik, az ostromlókat lefoglalta a lejtón folyó haj-
tóvadâszat.
tjabb arcvonalhoz kôzeledtek. Settengó drâmai mozdu-
Iattal lôkte elóre karjait, amikor a gnóm vadâszok felćjăk
fordultak. — GnÓmok, utat a Nagyńrnak!
A vonal ismćt ketrćvźlt ćs ńtengedte óket. Verejtćk patak-
zott Settengó nyers arcźn, mikor hâtranćzett az ârnyalakra.
Szźz ćs szâz szempâr kôvette óket. Most mâr nćmi moz-
golódźs tâmadt a gnóm sorokban; egyeseknek kezdett szó-
get ătni a fejćbe a jelensćg.
Az elsó arcvonalhoz ërtek. Itt is fenyegetóen fôlemeltćk
lândzsźikat a gnóm vadâszok, mikôzben az orruk alatt mo-
rogtak. Az órtfizeken tăl a tôrpe fellegvźr magasodott sô-
tćten. A bâstyafalon magânyos fâklyźk remegtek pârâs fćny-
kôrókben.
— El az ńtból! — bômbôlte Settengó, ćgnek emelve karjait.
— Mert bizony setćt mźgia jźr kôztetek ez ćjszakân, ćs porba
omlanak e16tte az ellensćges falak! Fćlre! Utat a jźrkâlónak!
A kôpenyes alak, mintha a felszólitźsnak akarna nyoma-
tćkot adni, lassan fólemelte karjât, ës az órsćgre mutatott.
Ez elćg volt az arcvonal gnómjainak. Soraik felbomlottak,
es a tôbbsćg a mâsodik vćdvonal irânyźba iszkolt, riadtan
sanditva hâtra. Nćhânyan maradtak, elkomorodva mustrâl-
tâk a kćt alakot, de meg mindig nem tartÓztattŹk fel óket,
Ment a gnóm ćs a hatźrvidćki az ćjszakźban, răszôgewe
pillantźsukat a sótćt falakra. Ahogy kôzelebb ërtek, Settengó
fôlemelte karjait ćs magâban azon imâdkozott, âllitanâ meg
ez az egyszerń mozdulat a halźlt hozó fegyvereket, amelyek
bizonyosan cćlba vettćk óket.
Huszonnćgy mćterre Iehettek a faltól, amikor râjuk rivallt
egy hang.
— Ne gyere tovźbb, gnóm!
SettengÓ tustĆnt megâllt, ćs Ieengedte a karjât. — Nyissa-
tok kaput! — kiâltotta fojtottan. — Barâtok vagyunk!
202
A KiVÂNSÂGDAL
Hangok mormoltak a bâstyâkon, lekiâltottak valakinek, de
a kapu csukva maradt. Settengó aggódva kôriilnćzett. Mó-
gôttăk ismćt mozgolódtak a gnómok.
— Kik vagytok? — kiâltott Ie a falról ugyanaz a hang.
— Nyiss mâr kaput, hiilye! — fogyott ki a bćketórćsból Set-
tengó.
Helt a gnóm mellć Ićpett. — Callahorn! — sziszegte ćrdesen.
Môgôttiik elbódńltek a gnómok. A jśtćk vćget ćrt. Helt ćs
Settengó eszeveszett futâsnak eredt, kiźltozva a falakon źlló
tôrpćknek. Felnyargaltak a vasveretes kapuhoz. Ałnikor hât-
ranćztek, rĆmăIten lâttâk, hogy egĆsz vonalban hómpô-
utźnuk a gnóm vadâszok. Fźklyâkkal hadonźsztak
orditottak veszett dăhăkben. L.ăndzsâk ćs nyilvesszók să-
vitettek a sôtëtsëgben.
— Nyissźtok mâr ki, a kutya mindensćgeteket! — bómbôlte
Settengó.
A kapu fôlpattant, kezek nyńltak utźnuk, 's âtrântottâk
óket a kiszóbón. A kapu becsapódott, az ćjszakâban ójult
eróvel harsant fel a diihôs orditozâs. Settengót ćs a hatâr-
vidćkit a fóldhôz teremtettćk. Vashegyń lăndzsâk szôgezód-
tek râjuk. Settengó indulatosan megrźzta a fejćt, ćs Heltre
sanditott. — Ezt te magyarâzd meg, hatârvidćki — morogta. —
Mert Ćn akkor se tudnźm, ha akarnâm.
NAGYON SOKÂIG TARTOTT, amig Jair Ohmsford — fekete
pont az ëjszakai ćgbolt sôtćt këkesszărke hâtterćn — Iećrt a
Cillidellanba. Gyomra felfordult, fiilćben zógott a szćl. A
mćlyben a gnóm órttzek visszfćnyćnek skarlźt foltjai tân-
coltak a vizen. A fit elhomâlyosuló szeme elÓtt Ćgnek szôk-
kenó hullśmgyćiróvć mosódtak ôssze a Capaalt óvezó szir-
tek ćs ormok. Hirtelen kimerevedett az idó, ćs ógy remlett,
sosem Iesz vćge a pillanatnak.
Csontokat tôró csapódźssal merălt a tó fekete, hideg vi-
zćbe. Dôbbenetes hirtelensćggel SZÔkÔtt ki tiidejćból a leve-
gó, minden porcikźja elzsibbadt az i.itćstól. uzasan kapâ-
lÓzva prÓbâIt szabadulni a feje felett ôsszezârult, fagyos sô-
tćtsćgból, csak annyit tudott, hogy fel kell jumia oda, ahol
203
SHANNARA
ismćt lćlegezhet. Szempillantâs alatt kihólt teste Olyan satu-
ba keriilt, amely ôsszeroppantâssal fenyegette. KĆtsćgbe-
esetten menektlt volna tóle. Szeme elótt fćnyek tźncoItaK
keze-lźba vâratlanul ólommâ vâltozott. Elgyengtlt csapko-
dâssal vćdekezett a mćlybe hózó erók ellen, mert eltćvedt
egy sôtćt lâtvesztóben.
A kóvetkezó percben eltńnt e161e a vilźg.
Jair âlmodott; vĆgeĆrhetetIen âlmźban ôsszefăggćstelen ćr-
zćsek, benyomźsok, idók, helyek torlódtak, amelyeket is-
mert, valamilyen okból mćgis ójak voltak a szâmâra. Han-
gok Ćs mozdulatok hulIŹmverĆse sodorta lidćrces tâjakon
ismerós vidćkeken, a Vôlgy sokat koptatott, erdei ótjain ćs
jegesen fekete vizeken ât, amelyekben az ćlet zavarosan csa-
pongÓ, szĆtszÓrt arcokat Ćs alakokat ÔItÔtt. Brin is ott volt,
fel-feltńnt villanźsnyi idókre eltorzult alakja, amely igazsź-
got egyesitett hamissâggal, ćs kônyôrgótt, hogy ćrtsćk meg.
Formâtlan Ćs ćlettelen dolgok szÓItak Jairhoz, de Brin hang-
ja kimondta a szót, ćs kiâltott, hivta...
Maid Garet Jax fogta szorosan, ćs hangjâval az ćlet szólt le
a flńhoz a sôtćtsćgbe. Hullâmok ringattźk Jairt, szeme a fel-
hÓs ćjszakai Ćgre bâmult. Leveg6 utŚn kapkodva próbâlt be-
szćlni, de nem birt. Eszmćletćn volt, visszatćrt onnan, aho-
va becsószott, de mćg nem egćszen tudta, mi tôrtćnt vele,
vagy mićrt kerălt ide. K-be csószkâlt a sôtćtsćgbe, de mi-
elótt tólsźgosan elsodródott volna, sietve megkapaszkodott
az ćletet ielentó hangokban, szinekben, ćrzćsekben.
Majd kezeket is ćrzett, amelyek kirźntottâk a vizb61 ćs a
feketesćgból, letettćk a szilźrd fôldre. Hangok olvadtak ôsz-
sze ćrdes diinnyôgćsben, szavak tôrmelćkei suhantak źt a fió
agyân, mint szćlfójta levelek. Pillâi megrebbentek. Garet lax
hajolt fôlćje. Keskeny, barna arca nyńzott volt a hidegtól,
sz6ke haja vizesen tapadt a koponyâjâra.
— Hallasz, vôlgylakó? Nincsen semmi baj. Most mâr nincs
semmi baj.
Mźs arcok tolakodtak a lâtóterćbe, szôgletes, komoly, ha-
târozott tôrpe arcok. Jair fuldokolva nyelt, ćs ósszeffggćste-
Ieniil motyogott.
204
A KiVĂNSÂGDAL
Ne próbâlj beszćlni — mondta az egyik tôrpe nyersen. —
Te csak pihenj.
A fió bólintott. Pokrócba csavartâk, fôlkaptâk, vinni kezd-
tćk.
— Igazi csavargóknak való ćjszaka! — kuncogott valaki.
A vôlgylakó megpróbźlt visszanćzni a beszć16re, de mintha
cserbenhagyta volna az irźnyćrzćke. Âtadta magât a pokró-
cok melegënek, a kezek puha ringatźsźnak, ćs a kôvetkezó
percben elaludt.
SHANNARA
XIX
ÂSNAP DËLBEN ćbredt fól. Talân mćg ennćl is to-
vâbb alszik, ha nincs a këz, amely nem tăl gyengć-
den râzta fôl âlmâból, ćs a hang, amely reszelósen siirgette:
— bbresztó, fit! Eleget aludtâl! Na, kelj mâr fól!
Jair kelletlenăl mocorgott a takaró alatt, a hźtâra hentere-
dett, kidôrgóite szemćból az âlmot, ćs belehunyorgott a
szUrke vilâgossâgbas amely a fejćnćl vâgott, keskeny ablakon
szóródótt be.
— Mozogj mâr, mindjârt vćge a napnak! Aminek en majd-
nem minden percćt lakat alatt tôltóttem, hâla neked!
Jair homâlyosan lźtta az âgynâl âlló, kôpcós, ismerós ala-
kot.
— Settengó! — sógta hitetlenkedve.
— Netân mâst vârtâl? — rivallt râ a gnóm.
— Settengó! — pislogott a fit.
Kćpek âradatâban zódultak râ az ćjszakai esemćnyek. A
menekólćs a Ulómok e161 a capaali hegyeken ât, az elsza-
kadâs a csoporttól, a hosszó zuhanâs a Cillidellanba, Garet
Jaxszal, 's a tórpćk, amint kimentik 6ket a vizból. Most mâr
nincsen semmi baj, sńgta a fegyvermester. IsmĆt hunyor-
gott. Csakhogy Setteng6 ćs a tôbbiek...
— Settengó! — rikoltotta, immâr teljesen ćberen, majd
gyorsan felăit. — Settengó, te ćlsz!
— Hât persze hogy ćlek! Mićrt, minek lâtszom?
— De hogy...? — Nem fejezte be a kćrdćst. Riadtan meg-
markolta a gnóm karjźt. — Ës a tóbbiek? Mi tórtćnt veiżik?
Jól vannak?
— Lassńdj, hć! — A gnóm ingerălten kiszabaditotta magât.
— Mind jól vannak, ćs mind itt vannak, ńgyhogy ne izgulj.
Az elf nyilat kapott a vâllâba, de megćl. Pillanatnyilag egy
206
A KÎVÂNSÂGDAL
szemćly forog veszćlyben, ćs az en vagyok. Bezârtak melIĆd,
meghalok az unalomtól! Lekâszólódnâl mâr arról az źgy-
ról, hogy kimehessănk innĆt?
Jair csak tôredćkesen haliotta, amit Settengó mondott.
Mindenki jól van, hajtogatta magźban. Mindenkinek sike-
rilt. Senki se veszett el, holott bizonyosnak tănt, hogy vala-
kinek Ott kell hagynia a fogât. Nagyot fÓjt a megkônnyeb-
bălćstól, ćs vâratlanul eszćbe jutott valami abból, amit az
Eztst-folyó kirâlya mondott. Egy csipet mâgia mindazok-
nak, akik veled utaznak. Er6 a testnek. Talân az az erÓ, az a
csipet magia segitett, hogy âtvćszelhessćk az ćjszakât.
—Talpra, talpra, talpra! — A gnóm a szó szoros ćrtelmćben
ugrâlt a turelmetlensĆgt61. — Mit ălsz itt?
Jair Ielógatta a Iźbât az âgyrÓI, Ćs kôriilnćzett az igćnytelen
egyszerńsćggel bebńtorozott, szńk kis szobźban. Âgy, asztal,
szćkek, a kókockâkból rakott falakon semmi, kivćve a tólsó
sarokban a rëzsńtos mennyezet tartógerendâjâra akasztott,
cimert âbrâzoló szónyeget. Az âggyal szemkôzti falon mćg
egy ablak, a fitval âtellenben fa ajtó, csukva. Az egyik sarok-
ban aprÓ kandaIIÓ, a vasrostćlyon ĆgÓ hasźbok.
— Hol vagyunk? — pillantott a gnómra. Settengó ńgy nćzett
râ, mintha a fit meghibbant volna.
— Hăt mit gondolsz, hol? A tôrpe erÓdben!
Igen, hol lehetnćnk mŹsutt, gondolta Jair. Feltâpźszko-
dott, erejćt próbźlgatva megfeszitette izmait, ćs kivźncsian
kukkantott ki a môgôtte levó ablakon. A berźcsozott rćsb61
a Cillidellanra lâtott, amint zavaros-sztrkćn nyńjtózik a sfi-
ră pârâban, az alacsonyan jâró felhók alatt. A messzesćgból
ât-âtszórtak a csńszkźló pârân a parton ćgó órtăzek zsarât-
jai.
Gnóm órtiizek.
Most tănt fôl, milyen csend van. Capaal eródjćben volt, a
tórpe fellegvârban, amely az Eziist-folyó vizhozamât szabâ-
lyozó gâtak ćs zsilipek felett órkôdik, abban a vârban, ame-
Iyet tegnap gnóm hadak ostromoltak. Hol vannak most ezek
a hadak? Mićrt nem tźmadjâk Capaalt?
207
SHANNARA
— Settengó, mi van az ostrommal? — kćrdezte. — Mićrt van
ilyen csend?
— Honnan tudjam? — rivallt râ a gnóm. — Nekem senki se
mond semmit!
— Jó, akkor mi tórtćnik kint? Mit lźttâl?
Settengó felugrott. — Egy szót se hallottźl abból, amit
mondtam? Mi van veled, megsiketăltćl? Ebben a szobźban
rostokolok veled, amióta tćged kihalźsztak a tóból! Lecsuk-
tak, mint egy kózônsćges tolvajt! Megmentem a nyavalyâs
hatârvidćki irhâjźt, Ćs mi a hŹIa? Idecsuknak melIĆd!
—Jó, ćn...
— Mert egy gnóm, az csak egy gnóm, mi? Nem is bizunk
egyben sem! Jźtszhattam itt a kotlóstyókot, mikôzben te ńgy
hortyogtźl, mint akinek szńl gondja sincs ! Vârtam egĆsz nap,
mikor mćltóztatsz vćgre ógy dónteni, hogy rnost mâr fôl-
kelsz! Nyilvźn mćg mindig aludnźl, ha nem fogy el a tăróm-
olajam!
Jair behózta a nyakźt. — Hiszen hamarabb is fôlćbreszthet-
tćl volna...
— Mćg hogy fôl! — robbant Settengó. — Honnan tudhattam
volna, mi bajod? Akârmi Iehetett! Hagynom kellett a biz-
tonsâg kedvććrt, hogy pihenj! Nem kockâztathattam, ugye-
bâr. Az a fekete ôrdôg fegyvermester meg is nyózott volna!
Jair akaratlanul elvigyorodott. — Na, nyugodj mâr meg, jó?
A gnóm vicsorgott. — Majd akkor nyugszom meg, ha ki-
mâszol abból az âgybÓI, ćs felóltôzôl! Ór {II az ajtÓ elótt,
nehogy kimehessek! De ha te ćbren vagy, talân râbeszćl-
hetji.ik, hogy engedjen ki kettónket. Attól fogva azzal szóra-
kozol, amivel akarsz, de most ôltôzz!
Jair vâllat vont, kibńjt a kôlcsón kapott hâlóruhâból, ćs fel-
ÔltÔtte a vôlgylakói ginyât. Meglepetćsćre, sót ôrômćre
szolgźlt, hogy Settengó râtalźlt a hangjźra, akkor is, ha egy-
elóre kizârólag arra hasznźlja a hangjât, hogy ót szapulja.
Jobban hasonlitott rĆgi ônmagźra, arra a nagyszâjń fickÓra,
akinek az elsó estćn mutatkozott, mikor a Felfôldón fălôn
csipte Jairt — arra a fickóra, akit a fit megkedvelt. Nem tud-
208
A KfVÂNSÂGDAL
ta, mitól băjt eló a gnóm a csigahâzâból, 6 csak ôrtilt a rćgi
Settengó târsasâgânak.
— Sajnźlom, hogy idezârtak mellćm — kockâztatta meg egy
perccel kćsóbb.
— Sajnâlhatod is mordult râ a gnóm. — Ha nem tudnâd,
azćrt csuktak ide, hogy râd vigyâzzak. Azt gondolhattâk, jó
leszek szârazdajkânak vagy micsoda.
— De amilyen igazuk volt — vigyorgott a vôlgylakó.
A gnóm Olyan pillantâst vetett râ, amitól a fiń fćlrekapta a
fejćt. Fapofât vâgva, de magâban pukkadowa nyńlt a csiz-
mâjâćrt, amikor belćhasitott, hogy hol a lâtókristâly ćs az
Ezistpor? Nem Iźtta óket ôltôzćs kôzben, nem is ćrezte a
zsebëben. A vigyor, amely magźtól kÓszott vissza a szźjâra,
nyomban lehervadt. Vćgighńzta a kezĆt a ruhâjân. Semmi!
uzasan vćgigtapogatta az âgynemńt, a hâlóruhât, mindent,
amit lâtott. A lâtókristâly 's az Ezăstpor eltiint. Eszćbe ju-
tott az ćjszaka, a nagy ugrâs a Cillidellanba. A tóban veszi-
tette volna el óket?
— Keresănk valamit?
Jair megmerevedett, annyi âlsâgos aggodalom volt a gnóm
hangjâban. Megfordult.
— Settengó, mit csinâltâl...?
— bn? — vâgott kózbe a gnóm, mimelt ârtatlansâgot iiltetve
ravasz kćpćre. —A te imâdó daduskâd?
Jair diihbe gurult. — Hol vannak, SettengÓ? Hovâ tetted
6ket?
Most a gnómon volt a vigyorgâs sora. — Akârmekkora ćl-
vezet lenne — mert hidd el, az Ienne —, van nekem jobb dol-
gom is annâl. Ha a kristńlyt a szătyÓt keresed, a fegyver-
mesternćl vannak. Tegnap este vette le rólad, amikor ide-
hoztak ćs levetkóztettek. Dehogy is bizta volna râm óket! —
Elćgedetten fonta keresztbe karjait. — Most pedig fejezd be,
amit elkezdtćl. Vagy mâr ôltôzni sem tudsz segitsëg nćlktl?
Jair elvôrôsôdôtt, befejezte az ôltôzkôdćst, majd az ajtóhoz
ment ćs kopogtatott. Miutźn az ajtó kinyilt, szólt az órkôdó
tôrpćnek, hogy szeremćnek kimenni. A tórpe elkomorodott,
209
SHANNARA
azt mondta, vârjanak, gyanakodva sanditott Settengóre,
erćlyesen becsukta az ajtót.
Akârmennyire szerettćk volna megtudni, mićrt nem haila-
nak csatazajt, ćs âltalâban akârmennyire tărelmedenkedtek,
meg egy teljes órât kellett vârniuk, hogy mâsodszor nyiljon
az ajtó. Az ór intett, hogy kôvessćk. Kisiettek egy ablaktalan
folyosóra, amelyból ajtók tucatjai nyiltak, ugyanolyanok,
mint az ôvćk, megmâsztak egy Ićpcsót, ćs a bâstyźn talźltâk
magukat, ahonnan a Cillidellan sótĆt vizere lâttak. Kernëny
hideg volt, a szćl ritkâs permetet csapott az arcukba. Moz-
dulatlan vârakozâsba dermedt a kôdpalźstos nap; alacso-
nyan szâlló felhók feszăltek a zsilipeket Ćs gâtakat oltalmazó
csńcsok kÔzÔtt. Tôrpe órôk jârtâk a falakat, belefńrva pillan-
tźsukat a homălyba. A gnóm hadaknak semmi nyoma, kivć-
ve a tźvoli tiizek rót sziporkźit a szărkesćgben.
A tôrpe levezette 6ket a bâstyâról egy szćles udvarra,
amely a Cillidellan magas gâtjânak kôzepćn teriilt el. Ëszak-
ra ćs dćlre a tôrpe eród pźrâba mosódó tornyai ćs mellvćd-
jei rajzolódtak az ólomsziirke egre. Volt valami lidćrces a de-
rengó pârafâtylakba burkolózó eródben, olyannak lâtszott,
mintha az źlmok vilźgâból sodródott volna {t, hogy ëbredćs
urân nyomtalanul elillanjon. A hatalmas udvaron alig nĆ-
hâny tôrpe lćzengett. Szabâlyos egymâsutânban lćpcsók in-
dultak a szikla mćlyćbe. Jair feltćtelezte, hogy a sôtćt alag-
utak a zsilipekhez vezemek.
Csaknem keresztălszeltćk az ires udvart, amikor egy kiâl-
tâs âllitotta meg óket. A felkôtôtt karÓ Edain Elessedil futott
felćjăk, hogy ădvôzôlje óket. Szćles mosollyal nyójtotta ke-
zćt Jairnak.
— Hât mĆgis ćp ćs egćszsćges vagy, Jair Ohmsford! — Ât-
nyalâbolta ćp karjâval a vôlgylakót, igy kôvettćk hallgatag
vezetójăket. — Remćlem, jobban ćrzed magad.
— Jobban — viszonozta Jair az elf mosolyât. — Hogy van a
karod?
— Karcolâs! Kicsit merev, semmi tôbb. Hanem hogy mi-
csoda Ćjszaka volt! Szerencse, hogy megósztuk! Hât mćg
210
A KiVÂNSÂGDAL
6! — mutatott a môgôttiik kullogó Settengóre. — Kćsz csoda,
ahogy megmenekiilt! Mesćlte?
Jair megrźzta a fejćt, mire Edain Elessedil haladćktalanul
beszźmolt Settengó ćs Helt idegtćpó ćjszakai sćtâjśról a
gnóm tâboron keresztiil. Jair egyre jobban elhólt, ćs tôbb-
szór is hâtrapillantott a Settengó kôzónyt mimelt,
{m titokban Idssć feszćlyezte a figyelem.
— Annyi az egćsz, hogy ez volt a legegyszeróbb kitt — mo-
rogta, amikor az elf nagy szóbósćggel befejezte elbeszćlćsćt.
Jairnak volt annyi esze, hogy ne feszegesse a tćmât.
Vezetójiik felkalauzolta óket egy Ićpcsón az ćszaki órto-
rony mellvćdjćre, majd belćpett egy kćtszźrnyń ajtón egy
zźrt udvarra, ahol fźk ćs bokrok virultak az tvegtetó alatt a
fekete fôldben, amelyet nyilvânvalóan erre a cćlra szâllitot-
tak ide. A tôrpćk meg a hegyek tetejćre is elhoztak valamit
az otthonukból, gondolta Jair csodâlattal.
A kerten tńl asztalok ćs padok źlltak egy teraszon.
— Itt vârjatok — rendelkezett a tôrpe, majd elmenc.
— Ma mićrt nincsen csata, elf herceg? — fordult a vôlgylakó
Edain Elessedilhez. — Mi van a gnóm sereggel?
Edain Elessedil a fejćt csóvâlta. — Senki sem tudja, mi tôr-
tćnt. Majdnem egy hete ostromoljăk a gźtakat ćs a zsilipe-
ket. Naponta tźmadjâk az eród kćt szźrnyât. De ma nem.
Felâlltak vonalba, ćs lesnek benntnket. Ennyi. Mintha vâr-
nźnak valamire.
— Nekem nem tetszik ez — mormolta Settengó.
— A tôrpćknek sem — szólt Edain halkan. — Futârokat me-
nesztettek Culhavenbe, felderitóket kiildtek, hogy keriilje-
nek a fôld alatti alagutakon {t a gnómok hźtâba, ćs figyel-
jenek. — Tćtovân elhallgatott, majd Jairra pillantott. — Garet
lax is ott van.
— Ott? — hôkkent meg a fiń. — Mićrt? Hovâ ment?
— Nem tudom — csóvâlta a fejćt az elf. — Nekem semmit se
mondott. Nem hinnćm, hogy itt hagyott volna benniinket.
Szerintem egyszerńen csak kôrtlnćz. Magâval vitte Heltet.
— Tehât magânszorgalomból felderitćst vćgez. — Settengó
elkomorodott. — Ezt akarja tenni.
211
SHR4NARA
— ,Azt ugyan ki tudhatja? — Az elf mosolyogni próbâlt. — A
fegyvermester nem szokott beszźmolni a szândćkairól.
— Sôtćt ember, sôtćt szźndćk — motyogta a gnóm, csak ńgy
magânak.
Szótlanul âlltak nćhźny percig, nem nćztek egymźsra, ki-
ki magâban spekulźlt Garet Jax indokairól. Jair arra gondolt,
amit Settengótól hallott, hogy a fegyvermesternćl van a
tókristâly Ćs az Eztstpor. Vagyis ha tórtĆnik valami a fegy-
vermesterrel, az Ezăst-folyó kirźlyânak varâzslata elvćsz.
Vele vćsz az egyetlen esćlye, hogy segitsen Brinnek.
Ajtónyitâsra rezzentek óssze. Foraker ćrkezett az eródból.
Tźrsaihoz sietett, ćs kezet râzott veliik.
— Kipihented magad, Ohmsford? — kćrdezte zsôrtôs han-
gon. Jair bólintott. — Az jó. A teraszra kćrtem a harapnivalót.
Oljtnk le — mutatott a legkôzelebbi asztalra.
A kert fâitól ćs bokraitól mćg sôtćtebb sziirkćnek tănt a
dćlutân, gyertyât kellett gyńjtani a homźlyban. Nćhâny
perccel kćsóbb marhahńst, sajtot, kenyeret, levest ćs sôrt
tâlaltak elćbtk. Enni kezdtek. Jair meglepetten fedezte fól,
hogy farkasćhes.
Miutân lenyeltćk az utolsó falatot, Foraker hźtratolta a
szćkćt, ćs belekotort a zsebćbe. — Hoztam neked valamit —
pillantott Jairra. — Aha, măr meg is van!
Az Eziistpor tasakjât ćs a lâtókristâlyt tartotta a kezćben.
Keresztiiltolta az asztalon. — Garet kćrt, hogy adjam ât. Azt
mondta, vigyźzzak râjuk, amig alszol. Azt is ăzeni, hogy bât-
ran viselkedtćl az ćjszaka.
A vôlgylakó meglepetten nćzett rź. Hirtelen mćlysćges
biiszkesćg tÔItÓtte el. Ónćrzetes pillantźst vetett Edain Eles-
sedilre ćs Settengóre, majd visszafordult a tôrpćhez.
— Hol van most a fegyvermester? — motyogta.
Foraker vâllat vont. — Elment a hatârvidćkivel, hogy fôlde-
ritsenek egy jâratot, amelyen kijuthatunk az er6db61 ćszak
felć, a gnóm vonalak môgótt. Indulâs elótt meg akar gyó-
zódni rÓIa, hogy biztonsâgos-e. Holnap este indulunk. Az
ostrom vćgćre nem vârhatunk; hónapokig eltarthat. A fegy-
vermester mâr ennyi bezźrtsâgot is sokall.
212
A KtVÂNSÂGDAL
— Van, aki tôbb okkal sokallja — diinnyógte Settengó.
Foraker diihósen ósszevonta a szemôldôkćt.
— Mi kezeskedtnk ćrted, gnóm! Mindannyian, akikkel
egyătt jôttćl Culhavenból! Radhomm-nak, a helyórsćg pa-
rancsnokânak elćg a szavunk. Csakhogy vannak e falak kô-
zôtt mâsok, akik nem igy ćreznek — akik barâtaikat ćs sze-
retteiket veszitettćk el a gnómok miatt, kik a vărat ostro-
moljźk! Ók talân nem ćrnćk be szavatolźsunkkal. Nem azćrt
óriztek, mert rab vagy, hanem hogy vigyźzzanak râd! Fontos
nekiink a biztonsâgod, ha hiszed, ha nern — fóleg Ohms-
fordnak!
— Tudok ćn vigyâzni magamra — motyogta Settengó sô-
tćten. — Nincs sztksćgem râ, hogy aggódjanak ćrtem — leg-
kevćsbć a fiń!
Foraker megrnerevedett. — Remćlem, Ohmsford ôrălni fog
a jó hirnek! — rivallt râ a gnómra.
Settengó konokul hallgatott. Ismćt visszavonul ônmagâba,
gondolta Jair; fallal zârja el magât mindentól, ami kôrălôtte
tôrtćnik. Akkor hajlandó csak elóbójni a tokjźból, ha kettes-
ben van velem. Akkor vâltozik vissza egy kicsit azzâ a rćgi
Settengóvć, aki az elsó talâlkozźsunkkor volt. Egyćbkćnt ki-
vălâIIÓ, ônjelôlt magânyos, aki nem fogadja el a csoport tag-
jânak szerepćt.
— Megkaptâk az ăzenetiinket az Ëk hidjźnak a Ierombo-
lâsâról? — kćrdezte Edain Elessedil Forakertól.
— Meg. — A tôrpe elforditotta sótćt pillantâsât Settengór61.
— Okosan kitervelted, elf herceg. Ha jobban ismerjăk az ost-
romló sereg nagysźgât, mćg el is menekălhettănk volna.
— Akkora a veszćly?
— Nem, az eród biztonsâgos. Annyi tartalćkot halrnoztak
fôl benne, hogy ha kell, hónapokig âllja az ostromot. Ës
nincs az az ellensëg, amely nagyobb erót tudna fôlfejlesz-
teni, igy beszoritva a hegyek lźbâhoz. Rânk e falakon kivăl
lesnek a veszćlyek, ha majd folytatjuk utunkat ćszak felć.
Setteng6 ćrthetetlenăl dănnyôgôtt, aztân fôlhajtotta ma-
radćk sórćt. A szakźllas Foraker szigorńan vćgigmćrte.
213
II
- x
SHANNARA
— De addig is van valami, amit el kell vćgezni — meghozzâ,
gnÓm, neked Ćs nekem kell.
Settengó bizalmatlanul sanditott râ. — No ćs mi az, amit el
kell vćgeznănk — tôrpe?
Foraker arca m'g jobban elsÓtĆtiiIt, de a hangja higgadt
maradt. —Van valaki ebben a vârban, aki azt źllitja, hogy jól
ismeri a Mordrćmek eródjćt. Azt ăllitja, hogy jobban ismeri
bźrkinël. Ha ez igaz, nagy hasznât vehemĆnk a tudźsźnak.
— Ha ez igaz, akkor nincs szăksćgetek râm a tovźbbiak-
ban! — hôrdălt fôl Settengó. — Mi kôzôm nekem ehhez?
— A tudâs egyedól akkor hasznźlható, ha igaz — folytatta
Foraker nagy ônuralommal. — Mârpedig azt kizârólag te
âllapithatod meg.
— bn? — A gnÓm epĆsen hahotâzott. —Te râm biznâd, hogy
eldóntsem, igaz-e, amit hallasz? Es mićrt tennćk ilyet? Vagy
próbânak szânod? Ez valószinóbb, ńgy gondolom. Ahhoz
kćpest merlegeled a szavamat, amit mâs mond?
— Settengó! — korholta Jair, kicsit haragosan 's csalódot-
tan.
—Te vagy a rosszhiszemó! — kôzôlte Edain Elessedil hatâ-
rozottan.
Settengó vâlaszra nyitotta a szâjât, aztân meggondolta ma-
gât, ćs becsukta.
— Ha próbźra akarnźlak tenni — szólalt meg Foraker, foj-
tott, nyomatćkos hangon —, nem ez lenne a próbakó.
Csônd lett az asztalnâl. — Mićrt, ki az? — kćrdezte vćgiil
SettengÓ.
A tórpe ôsszerźncolta bozontos szemóldôkćt. — Egy
Mwellret.
Settengó megdermedt. — Egy Mwellret? — hôrdiilt fel. —
Egy gyik?
Annyi gyńlólettel mondta, hogy Jair Ohmsford 's Edain
Elessedil megdôbbenten nćzett ôssze. Nem talźlkoztak
Mwellretekkel, mćg csak nem is hallottak róluk, de attól,
amit a gnómon lâttak, arra kellett gondolniuk, hogy talân
tdvôsebb is lett volna megmaradniuk tudatlannak.
214
A KiVĂNSÂGDAL
— Radhomm egyik órjărata Ielt râ a parton, egy-kćt nappal
az ostromzâr elótt — folytatta Foraker, pillanatra se vćve le a
szemćt a głómról. — Inkźbb holt volt, mint ćIÓ, mire ki-
hóztăk. Makogott valamit, hogy a fekełe jârkâlók óztćk el a
Ravenshornból. Azt mondta, ismer módokat az elpusztitź-
sukra. Az órjârat behozta. Mire kidobhattâk volna, elkezdó-
dôtt az ostrom. — Pillanatra elhallgatott. — Mostanâig nem
lehetett ellenórizni, mennyi az igazsźg abban, amit mond.
— Igazsâg! — acsargott Settengó. — Nincs igazsźg a gyikok-
ban!
— Ha azokon kell bosszńt âllni, akik źrtottak neki, ez râ-
birhatja az igazmondâsra. Mi felkinźlhatjuk a bosszăâllźst.
Esetleg ózletet kóthetiink vele. Gondolkozz! Ismernie kell a
Ravenshorn 's Szirkevćg titkait. Valaha az ôvćk voltak a he-
gyek. Az ôvćk volt a vâr.
— Soha, semmi se volt az ôvćk! — Settengó felugrott vad
dăhćben. — Eróvel raboltâk el a gyfkok! A nĆpem csontjain
ćpitettćk fôl a vźrukat! Rabszolgasâgba hajtottźk a hegyi
gnóm tôrzseket! Sôtët mâgiât ăztek, mint a jârkźlók! Fekete
sâtânok! Elóbb vâgom el a sajât torkom, mint hogy egy' pil-
Ianatra is megbizzak bennăk!
Jair is fôlemelkedett. — De Settengó, mit. ..?
Egy pillanat, Ohmsford! — vâgott a szavâba Foraker. Set-
tengó felć forditotta zord arcźt. — Gnóm, ćn se bizok jobban
a Mwellretekben nâlad. Arn ez segithet, nekónk pedig el kell
fogadnunk minden segitsćget, amit kapunk. Ëpp elĆg nehćz
dolgunk van. Ha pedig rźjónnćnk, hogy a Mwellret hazu-
dik... akkor tudjuk, mit lehet csinâlni vele.
Setteng6 egy pillanatig bószilten bâmulta az asztal lapjât,
majd lassan leiilt. — Idópocsćkolâs. Menjetek nćlkălem.
Hasznźld a sajât eszed, Foraker.
A tôrpe vâllat vont. — Arra gondoltam, hogy ez is kedve-
sebb, mint kulcsra zârt ajtó môgôtt ăldôgćlni. Arra gondol-
tam, netân eleged van mâr belóle. — Elhallgatott, kivârta,
hogy a gnóm fôlpillantson râ sôtćt szemëvel. — Mellesleg
nem sokra megyek az eszemmel, ha azt kell eldônteni, igazat
szól-e a Mwellret. Te vagy az egyetlen, aki segiThet ebben.
215
SHANNARA
Egy percig senki sem szólt. Settengó farkasszemet nĆzett
Forakerrel. — Hol van most a gyik? — kćrdezte vćgtil.
— Egy cellźvź kinevezett raktârban — felelte Foraker. — So-
hasem jón eló, mćg sćtźlni se. Nem szereti a levegót ćs a
fënyt.
— Fekete sâtân! — motyogta a gnóm. Aztân sóhajtott. — Na
jó. Te ćs ćn.
— Ës 6k ketten, ha kedvăk tartja — mutatott a tórpe Jairra
es Edainra.
— Ën megyekl — kôzôlte Jair tustĆnt.
— Ës Ćn is! — csatlakozott az elf herceg.
Foraker fôlâllt, bólintott. — Akkor gyertek!
A KiVÂNSĂGDAL
EMENTEK a teraszos kertból a capaali zsilipek ćs gâtak
gyomrâba. Alźszźlltak a gyorsan sôtćtedó dćlutźn
sztrkesćgćból a lćpcsók ćs târnâk mćly ótvesztójćbe, amely
âcsolatokkal alâtâmasztva tekergózôtt a sziklóban. A vas-
kampón lógó olajlâmpâk homâlyos fćnypocsolyâinak szćlćn
megsńrósódtek az ârnyak. Allott ćs nyirkos volt a gât vastag
sziklafalai kôzôtt megrekedt levegó. Az alsó szintek nyo-
masztó csendjćben hallani Iehetett a zsilipeken źtfolyó viz
tâvoli zógâsât, a hatalmas kerekek es emelók fojtott csikor-
gźsât. Zârt ajtók maradtak el mellettiik. CJgy rćmlett, rejtóz-
kôdó fenevad mocorgâsât halljâk a zsilipek ćs hajtómóveik
hangjai kôzepette, amely csak azt vârja, mikor verheti szćt a
ketrecćt.
Kevćs tôrpćvel talâlkoztak az eródnek ezen a szintjćn. A
tôrpćk erdei nćpe fôldbe âsott alagutakban vćszelte ót a
Nagy Hźborńkat, ćs miutân valamikor rćges-rćgen feljôttek
a fćnyre, megeskiidtek, hogy sohasem tćrnek vissza a mćly-
be. Kôztudottan irtóztak a sôtćt, zârt helyektól, csak nehe-
zen birtâk elviselni óket. Arn a capaali zsilipekćrt ćs gâtakćrt
rnćg ezt az źldozatot is vâllaltâk, mert ahhoz, hogy ćlhesse-
nek, okvetlenfi\ szabâlyozniuk kellett a nyugat felć hómpôly-
gó Ezăst-folyó vizhozamât — de mindig csak rôvid idósza-
kokra, ćs sohasem gyakrabban, mint okvetlenăl sziiksćges.
Egymâst vâitó kurta mószakokban elIen6riztćk a cćljaik
szolgâlatâra ćpitett gćpezetek mńkôdćsćt, majd inuk sza-
kadtâból igyekeztek fôl a levegóre ćs a fćnyre.
fgy tehât a kevćs arcra, amely szembejótt az alâszâlló nćgy
bajtărssal, a fegyelmezett beletôródćs maszkja borult, amely
azonban alig Ieplezte a viszolygźst az utâlt feladattól.
217
SHANNARA
Elb Forakeren is lâtszott egy kevćs az undorból, bâr 6 jól
viselte a szorongźst. Fólemelte sôtćt, zord arcât, ćs kihńzta
markos alakjât, mikózben cćltudatosan vezette târsait a târ-
nźk ćs lćpcsók ótvesztójćben, lźmpafćnyben es ărnyćkon ât
a mćlyben rejtózó raktârhoz. Utkôzben elmesćlte Jairnak ćs
Edain Elessedilnek a Mwellretek históriâjât.
Azzal kezdte, hogy a Mwellretek a trollok egyik fajtâja. A
trollok a fôld felszinćn ćltćk ât a Nagy Hăborókat, elszen-
vedve a hźborókban elszabaditott energiâk szôrnyó hatâsât.
Fćrfiakból ćs nókból mutânsok lettek, akik alakjukat, fel-
hâmjukat, szerveiket megvâltoztatva próbâltak alkalmaz-
kodni a rćmitó feltćtelekhez, amelyek a Nagy Hâborńk kô-
vetkeztćben jóttek lćtre jószerivel az egćsz fôldón. A hegyek-
ben fônnmaradt ćszaki trollok izomkolosszusokkź nóttek,
bóriik addig kemćnyedett, mig olyan Iert, akâr a fakćreg.
Am a Mwellretek olyan emberektól szârmaztak, akik a Nagy
Hâborńktól elmocsarasitott erdókben próbâlkoztak a tul-
ćlćssel, mćrgezett vizekben, beteg lombok alatt. Âtvettćk a
posvźnylakók szokźsait, ćs hă116szerń ktlsejăk lett. Settengó
nagyon talâlóan nevezte óket gyikoknak, rnert azokhoz ha-
sonlitottak: b6rtk helyćn pikkeiyeket nôvesztettek, megrô-
vidiilt vćgtagjaikon karmokat, 's a testńk olyan hajlćkony
volt, mint a kigyókć.
Arn volt egy ennćl is jelentósebb eltćrćs a Mwellretek ćs a
tôbbi troll-fajta kÔzÔtt, amelyek Nćgyfôld sôtćt zugaiban ta-
nyâztak. A Mwellretek ftrgćbben szaladtak fôl a fejlódćs csi-
galĆpcsÓjĆn, aho] szert tettek az alakvâltoztatâs furcsa 's
fćlelmetes kćpessćgćre. Az ćletben maradâs iszonyń kôve-
telmćnyeket tâmasztott a trollokkal, tehât a Mwellretekkel
szemben is; mikôzben a tălĆIĆs titkait tanultźk, fizikai vâl-
tozâson estek ât, amely a nedves agyaghoz fogható kćplë-
kenysćggel ruhźzta fel óket. Annyira nem sajâtitottâk el ezt
a mÓvĆszetet, hogy alapvetó tulajdonsâgaikat megvăltoztat-
hattŹk volna, źm testrćszeiket tgy róviditettćk-nyńjtottâk,
testiiket aszerint formźztźk, hogy megfeleljen a mindenkori
kôrnyezemek. Kevćssć ismeretes, mikćnt zajlik le a vâltozâs,
218
A KivÂNSÂGDAL
elegendó annyit tudni, hogy megtehetó, ćs a Mwellreteken
kivii] senki sem ćrt hozzâ.
Keletfôld hatârain tăl kevesen hallottak a MweIIretekr61,
mert visszahńzódó, maguknak való lćnyek voltak, 's ritkźn
merćszkedtek ki az Anar oltalmazó mćlyćból. A Mwellretek
nem vettek rĆszt a paranori tanâcsokban. A Mwellretek nem
harcoltak a Fajok Hâboróiban. Megbńjtak sôtĆt hazâjuk-
ban, vad hegyek, erdók, lâpok kôzôtt, es kizârólag magukkal
tôródtek.
Kivćve a gnóm nćpet. Valamikor az Elsó Druidatanâcs
utân, idestova tôbb mint ezer ćve a Mwellretek felvândo-
roltak a lâpokból es a csôkôtt erdókból a Ravenshorn hegyi
ósvadonaiba. Otthagytâk a mćlyfôldeket a fajzatoknak, ame-
Iyekkel az óvilâg pusztulâsa óta osztoztak a biidôs pocso-
Iyâkon, ćs megjelentek az erdókben, amelyekben hegyi gnó-
mok szćtszórt tôrzsei ćltek. A babonâs Uiómok megretten-
tek tóliik, mert tudtźk vâltoztami az alakjukat, ćs mintha
konyitottak volna egyes elemeihez annak a mâgiânak, ame-
Iyet a druidźk ćlesztettek fôl a vilśgban. A Mwellretek ki-
hasznâltâk ezt a fćlelmet, ćs idóvel leigâztâk a ravenshorni
tôrzseket. Magukhoz ragadtâk a tórzsfói tisztsćget, 's a gnó-
mokat rabszolgasâgba dóntôttćk.
A gnómok kezdetben fôlvettćk a kăzdelmet a lćnyekkel —
ahogy ók mondtâk, a gyikokkal —, de az ellenźllâs nem tar-
tott sokâig. A gnómok nem voltak sem elćg erósek, sem elćg
szervezettek. A fenyegetó pćldâk, amelyet a Mwellretek nć-
hâny renitensen statuâltak, hogy bemutassâk, mire jutnak
azok, akik nem hajlandók hódolni, megtettćk a tartós hatâst
a tôbbiekre. A Mwellretek parancsâra ćpi.ilt Sztrkevćg, a ha-
talmas fellegvâr, amelyból a gyikok uralkodtak a kôrnyćken.
Teltek az ćvek, fokozatosan a Mwellretek fennhatósâga alâ
keriilt az egćsz Ravenshorn. A ďIi tôfpćk, az ćszaki ćs nyu-
gati gnóm tôrzsek kertltćk a hegysëget, a Mwellretek nem-
igen mozdultak ki ój hazźjukból. A Fajok Mâsodik Hâborńja
idejćn azt suttogtźk, hogy a gyikok egyezsćget kôtôttek a
Boszorkânymesterrel, fôlajân\va gnóm alattvalóik egy rćszćt
219
SHANNARA
a SôtĆt Ur szolgâlatâra, bâr ezt a pletykźt sohasem tudtźk
tćnyekkel bizonyitani.
Miutźn vćget ćrt a Fajok elvetćlt harmadik Hźborńja —
amelyben Shea Ohmsford felkutatta Shannara titokzatos
Kardjât, ćs elpusztitotta a Boszorkânymestert —, vâratlanul
elkezdtek kihalni a Mwellretek. Kor es betegsćg apasztotta
óket, alig szălettek utódaik. Ahogy fogyott a szâmuk, ógy
gyengiilt uralmuk is a ravenshorni gnóm tôrzsek felett. Kis
birodalrnuk addig morzsolódott, mig nem maradt belóle
mâs, csupân Szi.irkevćg ćs nćhâny tôrzs, amelyek mćg nem
hagytâk el a vilźgnak azt a fertâlyât.
— iJgy veszem ćszre, most mćg ezt a keveset is visszaza-
vartâk a posvânyokba, amelyekból kikeltek — fejezte be a
mesćjćt Foraker. — Ha van is hatalmuk, az nem ćrt fôl a jâr-
kâlókćval. Rabszolgâk Iettek volna Ók is, akâr a gnómjaik, ha
nem hagyjâk el a hegyeket.
— Mćg jobb lett volna, ha eltôrlik óket a fôld szinćról! —
szórta kôzbe Settengó keserńen. — Ez a Iegkevesebb, amit
ćrdemelnek!
— Valóban birnak a sôtćt varâzseróvel? — kćrdezte Jair.
— bn sose lătram jelćt — vonogatta a vâllât Foraker. — Gon-
dolom, az varâzserejtk az alakvâltoztatźsban 411. Ó, persze
mesćlik róluk, hogy parancsolnak az elemeknek, a szćlnek,
a leveg6nek, a fóldnek, a tÓznek, a viznek. Ha van is benne
valami igazsâg, legfóljebb azćrt, mert a Mwellretek megta-
nultâk, mikćnt reagâlnak az elemek bizonyos dolgokra. De
jobbâra csak babonasâgról van szÓ.
Settengó ćrthetetlentl motyogott valamit, majd sôtćt pil-
lantâst vetett Jairra, amiból arra lehetett kóvetkeztemi, hogy
nem ćrt egyet feltćtlenăl a tôrpćvel.
— Te biztonsźgban Ieszel, Ohmsford — mosolygott Foraker
komoran, felvonva sôtćt szemôldókćt. — Ha a Mwellret el-
kôvemć azt a bolondsâgot, hogy ebben a vźrban varăzsol-
jon, meghalna egy szempillantźs alatt!
A sôtćt jârat vâradanul kivilâgosodott. A nćgy bajtârs egy
keresztfolyosóhoz ćrt, amelynek jobb traktusâban ajtók so-
rakoztak. A legkôzelebbit kćt tôrpe 6rizte. Szórósan bâmul-
220
4
A KtVÂNSAGDAL
tak a jóvevćnyekre. Foraker futólag tdvôzôlte óket, ćs meg-
parancsolta, hogy nyissźk ki az ajtót. Az órôk ôsszenćztek,
vźllat vontak.
— Vilâgitsatok — mondta az egyik, ćs Foraker kezćbe nyo-
mott egy olajlâmpât. — A gyik vaksôtćtben szeret kuksolni.
Foraker meggyńjtotta a kanócot az ajtó mellć akasztott
lămpa lângjâról. Târsaira pillantott. — Kćszen vagyunk —
mondta az órôknek.
Az órók elhóztâk a reteszeket es kiemeltćk a keresztrudat.
A vasveretes ajtó gyźszos nyôszôrgćssel feltârult. Olyan sô-
tćtsćg volt môgôtte, mint a pokolban. Foraker szótlanul be-
ment, a tóbbiek egy lćpćssel Iemaradva kôvettćk. Lâdâk, do-
bozok, zsźkok rajzolódtak ki az olajlźmpa sâpadt fćnytź-
nyćrjâban. A tôrpe ćs târsai megâlltak.
Az ajtó dôrrenve bezârult.
Jair fćlósen sanditott kôrăl a sôtćt raktârban. Avas, orrfa-
csaró băzt ćrzett, halódâs es metely szagât. Apró fćnykôrăk
hatârźn til mindent elboritott a nćma sôtĆtsĆg.
— Stythys! — mondta Foraker halkan.
Egy hosszó percig nem kapott vâlaszt, aztân a bal oldali
sarokban felhalmozott Iźdâknâl 's dobozoknâl mocorogni
kezdett a sótëtsćg.
— Ki sszólit? — sziszegte valaki.
— Foraker — felelte a tôrpe. — Beszćlni akarok veled. Rad-
homm megăzente, hogy fôlkereslek.
— Ssssz! — C.Jgy karistolt, mint a sziklâhoz dórzsólódó vas-
lânc. — Mondssza hăt, mit akarssz, tôrpe!
Valami megmozdult az ŹrnyĆkban, valami hatalmas ćs lep-
Ies, mint maga a halăl. Elmosódó kisćrtet emelkedett ki a
lâdâk kôztl. Jairt valósźggal letaglózta az undor, arnikor
meglâtta. Meg ne moccanj!, figyelmeztette egy belsó hang.
Egy szót se!
— Kissz emberek! — dănnyógte az alak hidegen. — Tôrpe,
gnóm, elfek. Nem sszabad fćlni, kissz emberek! Lkpjetek
kôzelebb !
—Lćpj kôzelebb magad! — fôrmedt râ Foraker tiirelmet-
Ienăl.
221
SHANNARA
— Sssz! Nem sszeretem a fćnyt. Sszôtćtsszëgre van ssziik-
sszćgem !
Foraker vźllat vont. — Akkor senki se mozdul.
— Sszenki ssze — hagyta râ a mâsik.
Jair Settengóre sanditott. A gnóm verejtćkes arca eltorzult
az iszonyattól es a gyólólettól. Olyannak lâtszott, mint aki
tăstćnt kirohan az ajtón. Edain Elessedil is ëszrevehette,
mert megkerfilte Jair ćs Forakert, ćs szinte ńgy źllt Settengó
mellett, mintha vćdeni akarnâ a fôldólt gnómot.
— Semmi bajom! — motyogta Setteng6, elutasitóan le-
gyintve.
A Mwellret vâratlanul elórejótt a fćnykôr peremćig. Mint-
ha az źrnyćkokból nótt volna ki hosszó, Ieples alakja. Nagy-
jźból emberforma volt, fólegyenesedve jârt izmos, górbe
hâtsó Iźbain, mig a mellsóket tapogatózva nyńjtotta elóre.
Ott, ahol b6rnek ćs szórnek kellett volna lennie, elszaruso-
dott pikkelyek szărkćllectek ćs karmok gôrbiiltek. Felćjiik
forditotta csuklyâval fedett, pikkelyes hiillópofâjât, ës eltâ-
totta a szźjât. Tôbb sor borotvaćles foga volt ćs kigyónyelve.
Tómpe pofâja vćgćn orrlikak tâgultak; fóljebb rćsnyi zóld
szemek villogtak a csuklya sôtćtsëgćból.
— Ssztythyssz tudja, mićrt jóttetek, kissz emberek — szi-
szegte a szôrny. — Jól tudja.
Csônd. — Szórkevëg — mondta vĆgăl Foraker.
— Rćmek — sńgta a gyik. — Ssztythyssz tudja. Jârkâlók, akik
pussztitanak. A veremb61 jóttek, a Maelmord fekete kótjâ-
ból. A halâlból! Felmźssztak az Ëgi Forrźsszhoz, hogy meg-
mćrgezzćk az Eziisszt-folyór. Megmćrgezzćk a ildet. El-
pusztitsszâk! Jóttek Sszărkevćgbe, gonosszâgokat mńvelni.
Jôttek, hogy elńzzenek otthonunkból. Hogy rabsszźgra
vessszenek!
— Te lâttad ezt? — kćrdezte Foraker.
— Mindent lźttam! Jónnek a Rćmek a sszôtćtsszćgból, el-
óznek benniinket, ćssz elragadjâk asszt, ami a mićnk. Sszen-
ki sszem âllhat meg elóttăk! Futâssz! Voltak târsszaink, aki-
ket el issz pussztitottak!
222
A KtVÂNSÂGDAL
Settengó kikôpôtt, motyogva hâtrźlt ćs belenîgott a kó-
padlóba.
— Maradssz! — szisszent râ a Mwellret, fćlrećrthetetlenăl
parancsoló hangon. Settengó fôlvetette a fejćt. — Ne tóltnk
fćljenek a gnómok! Mi barźtaik voltunk, nem ńgy, mint a
Rćmek! A Rćmek elpussztitanak mindent, ami ćl, mert ók
nem az ćletból valók, hanem a halâlból. SszÔtĆt mâgiâval
uralkodnak, ćssz óvćk lessz az egćssz vilźg!
— De te tudod, hogyan kell elpusztitani Óket — noszogatta
Foraker.
— Sssz! Ssziirkevćg a mićnk! A Rćmek betolakodtak az
otthonunkba! Asszt hisszik, mit sszem ârrhat nekik, hisszen
mi elmentănk — pedig tćvednek! Vannak âm ott utak, ame-
lyeken hozzâjuk Iehet fćrni! Utak, amelyekról nem tudnak!
— Jâratok! — rikkantott Jair. Olyan mohÓn hallgatta a gyik
szavait, hogy egy pillanatra elfeiedkezett a fogadalmźról.
A Mwellret ógy kapta fól a fejćt, akâr a szagot fogott ăllat.
Hirtelen csônd lett. Jair megdermedt, ćs ńgy' ćrezte, valami
rettenetesen gonosz eró prćseli a fôldhôz.
A kigyónyelv elóbćjt a szźjból. — Mâgia, kissz barâtom?
Băvôssz erÓd van?
Senki sem felelt. Jairról szakadt a verejtćk. Foraker szórós
pillantâst vetett râ. Nem ćrtette, mi tôrtćnt.
—A hangodban, kissz barâtom? — suttogta a Mwellret. —
Sszejditem a hangodban, de sszejditem âm. Erzem benned.
Bóvôssz er6, mint az enyćm! Tedd meg nekem, sszćpen kćr-
lek! Besszćlj!
Valami râtekeredett Jairra, egy lâthatatlan csâp, amely
meg a szuszt is kiszoritotta be161e. Mire ćszbe kapott volna,
mâr ćnekelt is, pattogó, ćles hangokkaž szókôtt ât fogai sô-
vćnyćn a Kivânsâgdal, szinek 's formâk hullârnzottak a le-
vegóben, ćlón szôkdćcselve a Iźmpafënyben ćs az ârnyćk-
ban.
A kôvetkez6 pillanatban szabad volt, a csâp lehullott róla.
A Kivânsźgdal elnćmult. A vôlgylakó tćrdre hullott, ćs fâ-
radtan zihâlt. Tiistćnt mellć ugrott Setteng6, vadul râăvól-
tôtt a Mwellretre, vonszolni kezdte a flót az ajtó felć, mi-
223
II
SHANNARA
kôzben szabad kezćvel Edain Elessedil hosszó kćse utân
kapkodott. Foraker sietve szćtvâlasztotta óket, kardot rân-
tott, 's a g-ik eľ âllt. Stythys vâratlanul ôsszelappadt, ćs
hâtrâlni kezdett, vissza a sôtćtsćgbe.
— Mit miiveltćl vele? — fôrmedt râ Foraker. A gyik mćg hât-
râbb hókôlt, vâgott szeme villogott a feketesćgben.
— Maradssz! — vinnyogta. — Besszćlssz Ssztythysszel! Tud
besszćlni a Rćmekról!
— Mâr nem ćrdekel —, vâlaszolta Foraker, ćs megdôngette
kardja markolatźval a raktźr ajtajât.
— Sssz! Musszźj besszćlned Ssztythyssszel, ha asszt aka-
rod, hogy a Rćmek elpussztuljanak! Csak ćn tudom, hogy!
Az ćn titkom! — Hideg ćs kókemćny lett a hangja, mâr nem
is mirnelte a nyźjaskodâst. — Kissz barźtok ógyissz visssza-
jônnek musszâj vissszajčnniiik! Sszânni-bânni fogjâk, ha
mosszt elmennek!
— Azt szźnjuk-bźnjuk, hogy egyâltalźn idejôttănk! — vâgta
rŹ Edain Elessedil. — Nincs sztksćgănk a segitsćgedrel
Jairt źtsegitettćk a ktszóbôn, egyik oldalról Edain Eles-
sedil, a mźsikról az egyfolytźban dănnyógó Settengó târno-
gatta. A vólgylakó megrâzta a fejćt, majd hâtranćzett a
Mwellretre. Most, hogy Foraker kis lâmpâja se vilśgitott
neki, az arcnćlkiili, leples ârnyalak gyorsan sălylyedt vissza
a sótĆtsĆgbe.
— Ugyissz sszńksćgetek lessz a sszegitsszćgemre! — sziszegte
halkan, fôlemelve pikkelyes karjât. — Jóttôk meg, kissz barâ-
tok! Vissszajôttôk!
Aztân a tôrpe órôk bezârtâk ćs eltorlaszoltźk a raktźr ajta-
jŹt. Csattogtak a reteszek 's a keresztród. Jair mĆIy Ićlegzetet
vett ćs kiegyenesedett, Ierâzva magâról a tźmogató karokat.
Foraker megâllitotta, alaposan a szemćbe nćzett, mordult
egyet, majd visszafelć indult a jâratban, amelyben jôttek.
CJgy veszem eszre, nincs bajod — âllapitotta meg. — Men-
junk vissza a levegóre.
— Mi tôrtćnt, Jair? — faggatta Edain Elessedil. — Hogy csi-
nâltatta ezt veled?
224
A KivĂNsAGDAL
A fló a fejćt râzta. — Nem tudom biztosan. — Mćg mindig
reszketÓ lźbakkal kôvette Forakert. Az elf herceg ćs a gnóm
kôzrefogtâk. — Egyszeróen nem tudom.
— Fekete sâtânok! — motyogta SettengÓ dăhósen a kedvenc
kifejezćsćt. — Nagyon meg tudjŹk keverni az embert!
A vôlgylakó bólintott. Baktatott, ćs igen szerette volna
tudni, hogyan tôrtĆnt a keverĆs.
SHANNARA
XXI
EKETËN, pârâsan, csóndesen szźllt le Capaalra az ćj-
szaka. Az ormok eltakartâk a holdat ćs a csillagokat;
csupźn a tôrpćk olajlźmpăi es a gnómok órtăzei vilźgitottak
a sôTćtsćgben. A sziklźn ćs a nôvćnyeken Iecsapódott pâra
fehćrre fagyott a hidegt61. Baljós mozdulatlansâgba dermedt
a vilâg.
Jair 's Elb Foraker a tôrpe eród ormâról neztćk a zsilipeket
es gâtakat a hegyszorosban zógó Ezăst-folyó fÔIÔtt.
— Tôbb mint fćlezer ćves — magyarâzta Foraker. Hangja
ćrdesen morajlott a csendes estćben. — Raybur korâban
ćpălt, amikor nćpănknek mćg kirâlyai voltak. Akkor, ami-
kor vĆget ćrt a Fajok Mâsodik Hźborója.
Jair szótlanul bâmult a mellvćdról a sôtćtsćgbe, kóvette te-
kintetćvel a fźklyâk ćs lâmpźk halvâny fćnyćben kirajzolódó
sziklakolosszust. Hârom gât szśles boltive hidalta ât a szur-
dokból alâzuhanó Eziist-folyót. A vizhozamot zsilipek soro-
zata szabźlyozta, a bećpitett hajtómóveket a gźtak ćs a vćd-
vâr takarta el. Az eród a magas gât hosszăban źllt, órizve
minden bejôv6 utat. A magas gât môgôtt a Cillidellan nyój-
tÓzott feketën, az ostromló sereg órtfizeinek vôrôs gyńriijć-
ben. Furcsân fćnytelennek lătszott a holdtalan ćjszaka sÔtĆt-
sćgćben. A magas gât ćs a kćt alacsonyabb kôzôtt kćt kisebb
viztârolót kćpezett a hegyekból alźzóduló Ezist-folyó. A
póre szirtekkel hatźrolt, alacsonyabb gźtakat kizźrólag jăró-
pallókon vagy a sziklâba vâjt, fôld alatti aknźkon lehetett
megkôzeliteni.
— Órólnćnek neki a gnómok — dórmôgte Foraker, szćles
karlenditćssel fogva ât az ćpitmćnyt. — Ez szabâlyozza majd-
nem az egćsz vizkëszletćt azoknak a nyugati fôldeknek, ame-
Iyek a Szivărvâny-tavon tăl teriilnek el. Capaal nćlkăl âradź-
226
A KiVÂNSÂGDAL
sok lennćnek minden es6s ćvszakban, mint ahogy voltak is,
amig meg nem ćpi.iltek a zsilipek ćs a gătak. — Megcsóvâlta
a fejćt. — Egy es6s tavaszon mćg Culhavent is elvinnć a viz.
Jair lassan jârtatta ide-oda a tekintetćt. Ămuiatba ejtette a
vćdmó temćrdeksćge, megrenditette az akarat, amely ehhez
az ćpitmćnyhez kellett. Foraker mâr megmutatta a gâtak ćs
zsilipek belsó hajtÓmÓveit, elmagyarâzta mńkódćsiiket es a
kezeló szemćlyzet feladatait. A vôlgylakó hâiâs volt ćrte.
Settengó buzgÓn javitgatta a Ravenshorntól ćszakra el-
teriiló vidćk tôrpe tćrkćpeit, amelyek, mint nem kćsett fel-
hivni râ a figyelmet, abszolńte pontatlanok voltak. A gnóm,
aki nagyon nem szeretett volna visszatërni a raktârba zźrt
Mwellrethez, ćs mindenâron bizonyitani akarta szakćrtel-
mćt, hajlandó volt feliilvizsgâlni a tćrkćpeket, hogy a kis
csoport kelló fôldrajzi tâjćkozottsâg birtokâban folytathassa
vândorlâsât. Edain Elessedil kimentette magât, ćs elment
valahova. fgy tehât Jair boldogan igent mondott, amikor Fo-
raker felajźnlotta, hogy megmutatja a zsilipeket es a gâtakat.
Gyanńja szerint rćszben azćrt vâllalkozott az eródnćzćsre,
hogy ne kellien Garet Jaxra gondolnia, aki mćg mindig nem
jôtt vissza. Jobb is volt nem foglalkozni a fegyvermesterrel.
— A szirtek miatt a gnómok nem ereszkedhetnek Ie az alsó
gźtakhoz — magyarâzta Foraker, ismćt a tâvoli órtăzeket
nćzve. — Az er6d vigyâz minden litra. Óseink tudtâk, hovź
ćpitsćk Capaalt. Amig 411 a vâr, a vćdmń is biztonsâgban
van. Amig a vćdmó biztonsźgban van, az Ezist-folyó biz-
tonsâgban van.
— Leszâmitva, hogy megmćrgeztćk — szńrta kôzbe Jair.
A tôrpe bólintott. — Igen, de mćg rosszabb lenne, ha a
Cillidellant beleengednćk a szurdokba. Akkor mćg gyorsab-
ban terjed tovâbb a mĆrgezĆs nyugatra.
— A tóbbi fôldôn nem tudjâk ezt? — kćrdezte Jair halkan.
— TUdjâk.
— Ebben az esetben itt kellene Ienniăk, hogy segitsenek.
— Gondolod te — kuncogott Foraker egy szemernyi den.ł
nćlkil. — De nem mindenki akarja elhinni az igazsâgot. Van-
nak, akik el akarnak bńjni elÓIe.
227
SHANNARA
— Van Olyan faj, amelyik hajlandó segiteni?
A tórpe vâllat vont. — Van nćhâny. A nyugatfôldi elfektól
sereg jón, Ander Elessedil parancsnoksâga alatt, csakhogy
az mćg kćt hćt. Callahorn segitsćget igćr; Helt es egy ma-
roknyi hatźrvidćki măr veliink harcol. A trolloktól egyelóre
semmi — {m az ćszaki teriletek hatalmasak, ćs a tôrzsek
szćtszórtan ćlnek. Talân az ćszaki hatâron hajlandók lesznek
tźmogami.
Elhallgatott. Jair kivźrt nćhâny pillanatot, aztźn megkćr-
dezte:
- Hăt Dćlfôld?
— Dćlfóld? — Foraker megcsóvâlta a fejćt. — A Dćlfôldnek
ott a Fóderźció ćs a Vârosok Tanâcsa. Egy rakâs idióta.
Minden energiźjukat Iekótik a sajât kicsinyes torzsalkodź-
saik 's a hatalmi harcok. Az tj Dćlfóldnek nem veszik hasz-
nât a tóbbi nćpek. Az emberfaj visszaziillik azzź, ami az Elsó
Hâbon5 idejćn volt. Attól tartok, ha most Ienne egy Bo-
szorkźnymester, a Fôderâció lihegve kôvemĆ.
Jair megborzongott. Sok szâz ćve, a Fajok Elsó Hźboró-
jâban a Boszorkźnymester megrontotta az emberfajt, ćs râ-
vette, hogy tźmadja meg a tôbbit. Az ember veresćget szen-
vedett, aminek megalâztatźsât ćs keserósćgćt azóta sem he-
verte ki. Az elszigetelódćsi politikźt ćs gyakorlatot folytató
Fóderźció bekebelezte Dćlfôld nagy rćszćt, ćs felcsapott az
emberfaj szóvivójćnek.
— Callahorn akkor is mellettetek {II — mondta sietve. — A
hatźrvidëkieket măs făból faragtźk.
— Talân meg Callahorn sem lesz elćg — morogta Foraker. —
Talân mćg az egćsz Lćgió sem. Lâttad a gnóm tórzsek gyii-
lekezetćt. Egyesălve Olyan erÓt këpviselnek, amellyel a mi-
ćnk nem ćr fól. Es ott vannak mćg azok a fekete faizatok,
akik uraljâk óket... — Rosszkedvńen megrâzta a fejćt.
Jair ôsszevonta a szemóldôkćt. — Csakhogy nekiink is van
egy szôvetsćgesănk, aki fôlćr a Mordrćmekkel. A miënk
Allanon.
— Igen, Allanon — mormolta Foraker, majd ismćt megrźz-
ta a fejĆt.
228
A KiVANSAGDAL
— Ës Brin! — tette hozzź Jair. — Arnint megtalâljâk a mâgia
kónyvĆt...
Elhallgatott, rnert hirtelen meghallotta gondolatai kôzôtt
az Ezăst-folyó kirâlyânak suttogÓ figyelmeztetćsćt. Levelek a
szćlben, mondta a kirâly. Nóvćred es a druida. Mindkettó
odavćsz.
Gorombân hallgatźst parancsolt a suttogónak. tgyse fog
megtôrtćnni. elóbb ćrek oda. Megtalâlom 6ket. Beledo-
bom az Ezăstport az Ëgi Forrźsba, hogy megtisztitsam a
vizet, utâna dobom a lâtókristâlyt, ćs aztân... Elbizonytala-
nodott. Mi lesz aztân? Nem tudta. Valami. Csinźl valamit,
hogy ne teljesedjen be az ôregember jóslata.
Ałn elÓbb el kell jutni ćszakra, gondolta savanytan. Ës
mćg annâl is elóbb vissza kell tćrnie Garet Jaxnak. ..
Foraker elindult a bâstyân, mellćre horgasztva szakâllas
fejćt, ôklćt belefórva szorosan magâra csavart ńti kôpenye
zsebëbe. Jair akkor ćrte utol, amikor a tagbaszakadt tôrpe
elindult egy alacsonyabb rźmpâhoz vezetó, szćles kólćp-
cs6n.
— Nem tudnŹI mondani valamit Garet JaxrÓI? — bôkte ki a
vólgylakó.
A tôrpe nem emelte fôl a fejćt. — Mit akarsz, mit mondjak?
— Nem tudom. Valamit.
— Valamit? — dănnyôgte Foraker. — Ez igy egy kicsit âlta-
lânos, nem gondolod? Mifćle valamit?
— Valamit, amit nem tud senki mâs — felelte Jair percnyi
tôprengćs utźn. —Valamit róla.
Foraker megźllt egy pźrtâzamâl, amely a sôtćt Cillidel-
Ianra nĆzett. A kÓre kônyôkôlt, es bârnult ki az ćjszakźba.
Jair szódanul źcsorgott mellette ćs vârt.
— Meg akarod ćrteni, mi? — kćrdezte vćgiil Foraker.
Jair tĆtovŹn bólintott. — Legalâbb egy kicsit.
A tórpe megcsóvâlta a fejćt. — Nem hinnćm, hogy lehet-
sćges, Ohmsford. Ez olyan, mintha meg akarnźl ćrteni
egy... egy hćjât. Rńnćzel, lătod, kicsoda, mit csinâl, meg-
csodźlod, âmulsz raita — de sohasem Ćrtheted meg igazźn.
Akkor ćrthemćd meg, ha azonos lennćl vele.
229
SHANNARA
—Te akkor is ćrteni lâtszol — vitatkozott a fit.
Foraker hirtelen felćje forditotta zord arcźt. — Ezt gondo-
Iod, Ohmsford? Hogy megćrtem a fegyvermestert? — 13jbóI
megcsóvźlta a fejët. — Annyira, amennyire megćrtek egy hć-
jât. Talân mćg annâl is kevësbć. Ismerem, mert volt egy da-
rab kôzôs idónk, harcoltam mellette, embereket këpeztănk
ki egyitt. Ebból ismerem. Azt is tudom, kicsoda, de ez nem
elćg a megćrtćshez. .. — Tćtovân elhaligatott. — Hozzźd vagy
hozzâm kćpest, vagy nevezz meg tetszćsed szerint bărkit,
Garet Jax Olyan, mint egy mâsik Ićtforma. Kiilônleges ćs
egyedi ľtforma, mert csak egy van belóle. — Fôlvonta a
szemôldôkćt. — A maga módjân ó is varâzsló. Olyan dolgo-
kat tesz, amelyeket mâsok gondolatban se mernćnek meg-
próbâlni, nemhogy megtenni! Tńlćli azt, amibe mindenki
mâs belehalna, mćghozzâ sorozatosan. Olyan ôsztôn ez nâ-
Ia, mint a hćjânźl, ez rópiti a magasban, a fejănk felett, ahol
egyikănk sem ćrheti utol. Kivćtel. Hogy megćrtem-e? Meg
se próbâlom.
Jair egy darabig hallgatott. — De akkor is miattad jótt Ke-
letfôldre — mondta vĆgól. — Legalâbbis 6 ezt âllitja. Tehźt kell
ćreznie irântad valamilyen barâtsâgot. Kell hogy legyen kóz-
tetek valami hasonlósâg.
— Talân — vonogatta a vâllât a tôrpe. — De ez nem azt jelen-
ti, hogy megćrtem. Mellesleg azt, amit tesz, mindig a sajźt
megfontolâsâból teszi, ćs az okai nem sziiksćgszeróen azo-
nosak azzal, amit mond — legalâbb ennyit tudok róla. Nem-
csak miattam van itt, Ohmsford, hanem mâs okokból is. —
Megtitôgette a fit vâllât. — CJgy vćlem, legalâbb annyira mi-
attad, mint miattam. De nem ismerem az indokźt. Te talân
igen.
A vólgylakó eltńnódôtt. — Nekem azt mondta, azćrt, mert
az Eziist-folyó kirâlya kijelôlte oltalmazómul. — Tëtovân el-
hallgatott.
— Ami szćp ćs helyes — bólogatott Foraker. — De attól, hogy
ezt tudod, jobban megćrted a fegyvermestert? Mert 'n nem.
— Elnćmult, kitekintett a tóra. — Nem, az indokai az ôvći, es
azokat nem kôti az orromra.
230
A KiVÂNSÂGDAL
Jair szinte nem is hallotta. Eszćbe jut0Et valami, ćs annyi-
ra meghôkkent, hogy el kellett forditania az arcât. Az a der-
mesztó gondolata tâmadt, hogy az indokok, amelyeket
Garet Jax nem kôzôl Forakerrel, netân azonosak lennćnek
azzal, amit a vôlgylakóval kôzôlt? Mit is mondott Culha-
venból jôvet a mâsodik estćn, a hideg, fekete esóben, mikor
kettesben kuporogtak a sziklapârkźny alatt? Lassan vissza-
jôtt a szavak emlćke. Azt akarom, hogy megćrtsd... Ezt
mondta Garet Jax. Az ălom olyan erópróbât igćrt, amilyen
mćg sohasem jutott nekem. Most meggyózódhetek róla,
hogy valóban ćn vagyok-e a Iegjobb. Mi mâst tehemćk...
Mćlyen beszivta az ćjszakai hideg levegót. Talân jobban ćr-
ti Garet Jaxot, mint gondolnź. Talân 6 ćrt meg belóle any-
nyit, amennyi a fegyvermesterból ćrthetó.
— Van itt valami, amit sokan nem tudnak — fordult meg
vâratlanul Foraker. Jair fôlrezzent rćvedezćsćból. — Azt mon-
dod, a Feketetôlgy-erdóben talźlt râd. Tudod, hogy kerfilt
oda, ha egyszer kelet felć indult Callahornból?
— Erre nem is gondoltam — bólogatott Jair. — Tćnyleg, a
Feketetôlgy-erdó elëggć kiesik annak az ótjźból, aki a hatâr-
vidćkról utazik az Anarba. Mit keresett ott? — kćrdezte tć-
tovân.
— Csak talâlgathatok — mosolygott fćlszâjjal Foraker. — Ne-
kem ugyanógy nem ârulta el, mint neked. Arn az ćszaki tó-
vidćk, Leah 's a Clete-mćlyfôld kÔZÔtt — az volt az otthona,
Ott szUIetett Ćs nÓtt fel. Valamikor rćges-rćgen csalźdja is
volt ott. No jó, csalâdfćlćje. Rćgóta nem mesćlt róla, de ta-
lân meg mindig lakik ott valakije. Vagy csak az emlćkek...
— Csalâd — ismćtelte Jair halkan. — Nem mesćlte, kik vol-
tak?
A tôrpe ellôkte magât a mellvćdtól. — Nem. Egyszer em-
litette. De rnost mâr tudsz valamit róla, amit senki sem tud-
hat — kivćve persze engem. EttÓI most jobban ćrted?
— Nem hinnćm — mosolygoct a fit.
Foraker megfordult, elindultak visszafelć. — Nem is vźrtam
— dănnyógte. Ósszehózta magân a kôpenyt, mert a szćl a
vćd6faI môgôtt is megtalâlta 6ket. — Gyere velem, Ohms-
231
SHANNARA
ford, forralok neked egy kupa sôrt. Egyi.itt vârjuk, hogy visz-
szaszźlljon a hëjânk.
Gyengćden megszoritotta darabos kezĆveI Jair vâllźt. A fit
sietve kôvette.
ÓLOMLÂBAKON vźnszorogtak az ejszaka baljós vârakozâs-
sal terhes, iires órźi. Bârsonytalpakon osont le a hegyekról a
pâra, szemfôdćlt boritott zsilipekre ćs gâtakra, ćs Olyan
ró, ragacsos Iepelbe csomagolta a gnóm 's tôrpe seregeket,
hogy vćgól az órtăzek sziporkźit sem lehetett lâtni.
Jair Ohmsford ćjfćlkor elaludt, mikôzben meg mindig
Garet Jaxot vârta. Fâradtan kornyadozott az órszobân egy
magas tâmlâjń kapitânyi szćkben, Foraker, Settengó
Edain Elessedil halkan beszćlgettek forralt seres kupâik mel-
lett, egyetlen szâl gyertya ëgett a sără sôtćtsćgben, ćs a fińt
egyszeróen elnyomta a buzgósźg. Az egyik percben mćg ćb-
ren volt, zsibbadtan hallgatta a mormoló hangokat, hunyt
szemmel, hogy ne zavarja a fćny, a kôvetkezóben aludt.
Hajnalra jârt, mikor fôlrâzta az elf herceg.
— Jair! Visszajôtt!
A vólgylakó kidôrgôlte a szemćból az âlmot, ćs fólegyene-
sedett. A szoba mâsik vćgćben, egy apró kandallóban kialvó-
fćlben levó parâzs izzott, amelyet alig lehetett lâmi a hajnal
elótti fćlhomâlyban. Esó kopogott a kóvôn.
Pislogott. Visszajôtt Garet Jax!
Felugrott. A csizmâjât kivćve talpig fel volt ôltôzve. A lâb-
belije utân kapott.
— Nem egćszen fćlórâja ćrkezett — mondta a mellette âlló
elf, olyan fojtottan, mintha attól fćlne, hogy fôlćbreszt va-
lakit a szobâban. — Helt is, termćszetesen. Talâltak egy Ćsza-
ki utat a jâratokon tńl. De — folytatta pillanamyi hallgatâs
utźn — tôrtćnt rnćg valami măs is, Jair. — A vólgylakó kivân-
csian fôlnćzett. — Kevćssel ćjfćl utźn eleredt az esó, ćs fel-
szâllt a kôd. Amikor kivilźgosodott, itt voltak a gnómok is —
mind. Tizenkettes sorokban źllnak a Cillidellan partjân, a
magas gât egyik vćgćtól a mâsikig, 's csak vârnak.
— Mire? — pattant fôl Jair.
232
A KiVÂNSÂGDAL
— Nem tudom — csóvâlta a fejćt Edain Elessedil. — Senki
sem tudja. De mâr órâk óta vârnak. A tôrpćk is Ćbren van-
nak, kint a bâstyâkon. Gyere velem, ćs nćzd meg magad.
Kisiettek az órszobâból, ćs addig kanyarogtak a folyosók
ótvesztójćben, mig kijutottak a magas gât kózćpsó szakaszźn
az udvarra. Fagyos szćl fójt a Cillidellanról, csipte az arcukat
az esó. Mćg ćjszaka volt, a hajnalt csak tâvoli szărke de-
rengćs mutatta a keleti ormok mógôct. A csuklyâs kópenybe
burkolózó, fegyveres tôrpe vćdók elfoglaltźk âllâsaikat a gât
ćs az eród mellvćdjein. Mćly csend borult Capaalra.
Amikor elćrtćk a magas gât ćszaki szakaszât vćdó eródit-
mćnyt, Edain fôlvezette Jairt egy sor lćpcsón, majd egy
mellvćden {t egy magas órtoronyhoz. Itt mint-ha metszób-
ben fńjt volna a szćl, ćs az esó is kemćnyebben kopogott a
sziirke ćjszakâban.
Mikôzben megâlltak a toronyba vezetó, vaspântos tôlgyfa
ajtó elótt, egy csapat tôrpe nyomakodott el mellettăk, ćs Ie-
felć indultak a lćpcsón. B6rbe ćs lâncingbe ôltôzôtt, lâng-
vôrós hajó-szakâllń, marcona tórpe vezette óket.
— Radhomm, a parancsnok! — sńgta Edain a vôlgylakónak.
Besiettek a toronyba, ćs gyorsan kizărtâk a tôlgyfa ajtóval
az esót. Empa derengett a homâlyban, amelyból kôpenyt
viseló alakok bontakoztak ki.
— Hm, dćlig aludna, hogyha hagynâk! — hallotta Settengó
morgâsât.
— Óriilók, hogy ismćt lâtlak, Jair Ohmsford! — kôszôntôtte
egy mćly hang. Helt nagy mancsa megrâzta a fló kezćt.
Es ott volt Garet Jax, feketćn, mint az ćjszaka, kônyôrte-
len 's vâltozatlan, mint a hegyek kôve. Ósszenćztek, de nem
szóltak. A komor, keskeny arcó fegyvermester gyengćden
râtette a kezćt Jair vźllâra, es szokadan, furcsa melegsćg csil-
lant jeges szemćben, {m csak egy tóredćkpillanatra. Keze Ie-
hullott, ćs Garet Jax visszaolvadt a homâlyba.
Az ajtó felpattant. Âzott tôrpe rohaht Elb Forakerhez, aki
egy apró asztalnźl gôrnyedt egy kôteg tćrkćp fÓlÔtt. Halk,
fojtott szavakat vâltottak, majd a futăr eltâvozott, ugyan-
olyan sebesen, ahogy jôtt.
233
SHANNARA
Foraker a fióhoz lćpett. A csapat kôriilvette óket. — Ohms-
ford — szólt haikan —
ćpp most hoztâk hiriil, hogy a
Mwellret megszôkôtt.
Hódôtt csend tźmadt. — Hogy lehet az? — pattogott Set-
tengó, ćs elóretolta a fćnybe darabos arcăt.
— Alakvźltźs. — Foraker nem vette Ie a szemćt Jairról.
Âtgyńrta magât, hogy befćrjen egy szók sze116ztetó jăratba,
amely a levegót cserćli az alsóbb szinteken. Valamikor ćjsza-
ka. Senki sem tudja, hol Iehet.
Jair ereiben megfagyott a vĆr. Tćvedhetetlenđl tudta, mićrt
kózli ćppen vele a tórpe a rossz hirt. A Mwellret mćg a rak-
târba zârva is megćrezte az elf mâgiźt, ćs kćnyszeritette 6t,
hogy fedje fôl. Ha ez szabadon csatangol...
— Bźrmikor megtehette volna — vćlte Edain Elessedil.
Nyilvân megvolt ră az oka, hogy most terte.
Ës az az ok ćn Iehetek, gondolta Jair. Foraker is tudja.
Ezćrt akart velem beszćlni elsónek.
Hirtelen elólćpett a homâlyból Garet Jax.
— Azonnal indulunk —, mondta hatârozottan. — fgy is ćpp
eleget hćztuk az idót. Utunk cćlja ćszakon vâr. Akźrmi tôr-
tënjćk itt, nekănk nem kell rćszt venniink benne. Mivel a
gnómok a Cillidellannâl gyiilekeznek, nem lesz nehćz. ..
OOOOOOMMMMMMMMMM!
Osszerźzkódtak, riadtan nćztek kôriil. Iszonyź, vćrfa-
gyasztó, mćly hang bômbôlt a fălăkbe, szćttôrdelte a hajnal
elótti csôndet. Ezernyi torok vonitotta az ćgre, tÓIăvÓItve
szelet-esót Capaal hegyeiben.
— A pokolba! — kiźltotta Settengó. Durva, sârga arca ôsz-
szerândult a felismerćstól.
Kirohantak a mellvćdre, a săvitó szćlbe, ćs az esó szâlain
ât hunyorogtak ëszak felć, tăl a Cillidellan tajtćkos vizćn.
OOOOOOMMMMMMMMMM!
Az iivôltćs fiilrepesztóvć hangosodott, szakadatlan voni-
tâssź folyt óssze, amely az eget verte. Vćgig a Cillidellan
partjźn minden gnóm csatlakozott a komor kântushoz. AII-
tak a sôtćt tóval szemkôzt, ćs gyźszosan bógtek.
234
A KiVÂNSÂGDAL
Feltńnt a bâstyân Radhomm. Parancsokat orditott, a ful-
lajtârok esztk nćlktl rohantak kapitânyaikhoz. A hely6rsëg
lâzas sietsćggel kćsziilódôtt. Jair az ujjasâhoz emelte a kezćt,
hogy ćrezze az Ezăstpor ćs a Iźtókristźly megnyugtató jelen-
lćtćt.
Garet Jax elkapta Settengó kôpenyćt, ćs maga elć per-
ditette a gnómot. — Mi folyik itt?
— Hivâs! — mondta a gnóm leplezetlen rćmălettel. — A sótćt
erót hivjźk! Egyszer hallottam ilyet, Szărkevćgben! — Te-
kerg6zve próbălt szabadulni a vasmarok szoritâsâból. — De
a jărkălók ćrmtćse kell hozzź, fegyvermester! Az ćrintć-
săkre van sziiksćg!
— Garet! — Foraker kimćledeni.il megrângacta a fegyver-
mester karjât. A Cillidellan kôzelebb esó partjâra mutatott,
amely szâz mćterre se volt a magas gât boltśvćtól. Garet Jax
elengedte Settengót. N'linden szem kôvette a tôrpe ujjânak
irźnyât.
A parton gyiiIekez6 gnómok kôzÔtt hârom fekete palâstos,
magas jelenćs kózeledett. Alakjuk ćles vonalakkal rajzoló-
dott ki a pirkadatban.
— Mordrćmek! — sógta Settengó rekedten. — A jărkâlók
megjôttek!
SHANNARA
XXII
EMENTEK, vagyis inkźbb lesiklottak a Cillidellan vi-
zĆhez, mert egyâltalân nem lâtszottak mozogni. Sô-
tćt csuklyźs, leples, arcnćlkăli alakjukat anyagtalan kisćrtet-
nek nćzhette volna az, aki nem lźtja a palâst alól elóbńjó,
fekete, karmos kezet, amely gyilkos eróvel markolta a bo-
szorkânyfa bitykôs âgâból vâgott, fćnyesre csiszolt, sztrke
botot. Kôrtilôttiik ćgnek csapott a jajgatźs; gnóm hivóik ver-
senyt vonitottak a szćllel. Azoknak, akik a capaali bâstyźkról
nëztćk óket, tgy rćmlett, hogy a fekete jârkâlók ebból a
hangból szălettek.
Mintha elvâgtâk volna, ńgy szakadt fćlbe a gnómok vćr-
fagyasztó siivôltćse. Mâr csak a szćl visitott a Cillidellan fô-
lôtt, ćs a fólkavart hullźmok csobogtak.
Az elsó Mordrćm magasra emelte a botjât. Fekete csont-
karja tszkôs faâgkĆnt bukkant ki a kôntôs alÓl. Kălônôs, fe-
sziilt csend iilt a magaslatokra, a vćdóknek tgy rćmlett,
hogy egy pillanatra mćg a szćl is elhallgatott. A bot lassan
săllyedni kezdett, megkôzelitette a tÓ fekete vizĆt. A măso-
dik ćs a harmadik Rćm is lebocsâtotta a botjźt, a hźrom N-
nyesre csiszolt boszorkânyfa-husâng hegye ôsszećrt, ćs egy-
gyĆ vâlva meriilt a Cillidellanba.
Egy percig semmi sem tôrtćnt. Aztân vôrôs tńzvetÓvĆ rob-
bant a hârom bot, lângokat okâdtak a tóba, fôlperzseltćk
sôtćt hiivóssćgët. A viz megrâzkódott, felâgaskodott ćs forr-
ni kezdett. A gnómok rettegó ujjongźssal sivitozva, botla-
dozva hâtrźltak.
—A hivâs! — kiâltotta Settengó.
A vórôs tăz keresztiilćgette a zavaros, âthatolhatatlan fe-
ketesćget, lećrt a meder legmćlyebb zugźba, ahol sohasem
236
A KiVÂNSÂGDAL
jźr fćny, majd visszafordult, vćrfoltkćnt szćlesedve, csâpokat
nyńjtogatva tôrt a felszin irânyźba. A Cillidellan sziszegó
gózoszlopokat lôvellt, az egćsz tó ôrvćnyleni kezdett.
A tôrpe eród bźstyźin meredten ălltak a tanźcstalan vć-
d6k. Mindjârt tôrtćnik valami, valami kimondhatatlan,
senki sem tudta, mikĆnt akadźlyozhatnâ meg.
— Ki kell jutnunk innen! — ragadta meg Settengó Garet Jax
karjźt. Lâtszott a szemćn, hogy fćl, de mćg igy is tudott gon-
dolkozni. — Gyorsan, fegyvermester!
Vâratlanul kialudt a boszorkânybotok lângja. A sziirke hu-
sângok kiemelkedtek a Cillidellanból, a karrnos kezek visz-
szahózódtak a kóntôsôk vćdelmćbe. Ârn a viz tovâbbra is
hźnytorgott, a sótćtvôrôs folt ógy iZZ0tt a felszin alatt, mint
egy szem, valaminek a szeme, amely most ćbredt fôl 41-
mâból.
OOOOOOMMMMMMMMMM!
Ismćt felvonitott a gnómok ostromló serege, fiilhasogatón,
izgatott vârakozâssal. Magasba nyńjtottźk karjaikat, meg-
markoltâk egymâs kezćt. CJjra intett a Mordrćmek botja. A
tÓ gózt okâdott a vonitâsra vâlaszul, ćs lâgy lźtszott, mintha
a Cillidellan szćt akarna robbanni veszett diihćben.
Valami sótĆt Ćs irdatlan emelkedett fôl a mćlysćgból.
— Fegyvermester! — rikoltotta SettengÓ.
Garet Jax megrźzta a fejćt. — Maradunk. Helt, hozd az ija-
kat!
A hatârvidćki tiistćnt sietett az órtoronyba. Jair utźna pil-
lantott, majd visszafordult a Cillidellanhoz, a fiilrepesztóen
vonitó gnómokhoz, ćs a mćlyból kikeló, fekete valamihez.
Most mâr gyorsan emelkedett, es egyre nótt, ahogy kôze-
Iedett a felszinhez. Gonosz, amelyet a Mordrćmek idćztek
fól, de mifćle gonosz? Jair nyeldekelt, mert kiszźradt a torka.
Akârmilyen is, csak szôrnyeteg Iehet, a tômege betôlti az
egćsz tófenćket. Mâr lâtszott az idomtalan tómb, a nyólkź-
ló, tekergóz6 karok...
Fôldet râzó Iendălettel tórte {t a viz felszinćt, ćs emelke-
dett ki a sztrke virradatba a fekete, torz alak, egy pillanatra
megrnutatva magât a fćnsmek. Iszapos-nyâlkźs, hordószerii
237
SHANNARA
tôrzsćn korallok riigyeztek ćs a tengerfenćk lćnyei tanyâztak.
Nćgy hatalmas, tiiskćs, karmos ószólâbbal hajtotta magât.
Óriâsi csórre emlćkeztetó pofâja borotvaćles fogakat vicsori-
tott a vonagló csâpok bozótjźban. A pikkelyes-tiiskćs csźpok
belsó rćszćn szivókorongok sorakoztak, akkorâk, mint egy
fćrfitenyćr. A csâpok fÔIÔtt kćt rideg nćzćsii, veres szem pis-
logott. Amikor ăłyńjtózkodott, tóbb mint harminc mćter
hosszó volt a farkźtól a fejćig, 's tôbb mint tizenkćt mćter
keresztben.
Elszórnyedt kiźltâsok harsantak a capaali falakon.
— Egy krźkl — mondta Foraker. — Most aztân elintćztek!
A gnómok vonitźsa Olyan visitâssâ ćlesedett, amelyben
măr nem volt semmi emberi. A szôrnyeteg megjelenćsćnek
nyomźn a visitâs âtcsapott csatakiâltâsba, amely szćltćben-
hosszâban megreszkettette Capaalt. A krâk mennydórgó
csattanźssal hullott vissza a vizbe, fekete tôrzse megcsavaro-
dott, hirtelen a gât ćs a vćdvâr felć fordult.
— Ërtănk jôn! — sńgta dôbbenten Garet Jax. — Olyan lĆny,
amely nem ĆI meg az ëdesvizben, csak az óceânban — ćs
mćgis itt van! A sôtćt mźgia hozta! — Sziirke szeme hidegen
fôlvillant. — De bennănket nem fog megkapni. Helt!
Mâr ott is volt a hatârvidćki óriâs, egyik markâban hârom
ijjal. Garet Jax elvett egyet, egyet hagyott Heltnćl, a harma-
dikat tovâbbadta Edain Elessedilnek.
— Figyelj mâr ide! — nyomakodott elóre Settengó. — Nern
harcolhatsz ezzel a valamivel! Gonosz varâzslattal fôlidćzett
szôrny, amely mĆg neked is sok!
Garet Jax oda se figyelt. — Gnóm, te maradj a hatârvidćki
mellett! Te vigyâzol râ. Ogyelj, nehogy baja essćk!
Sarkâban Helttel 's Edain Elessedillel visszatćrt az 6rto-
ronyba. Foraker mindôssze egyetlen pillanatig tćtovźzott,
amig gyanakodva sanditott Settengóre, majd kôvette a fegy-
vermesterćket.
A krâk a tôrpe fellegvâr falânak Iôkte magât, iszonyń ere-
jćvel rćst iitve kôvôn ćs habarcson. Oriâsi csâpjai kilóvelltek
a vizból, ćs a mellvćden csoportosuló vćdók utźn kaptak.
238
A KivÂNSĂGDAL
Tôrpćk tucatjai vesztek oda a tó vizćben, vagy a ttskćs szi-
vókorongok kÔzÔtt. HalŹIorditâstÓI Ćs -sikolyoktól Iert sării
a hajnali levegó. Nyilak & dârdâk zâporoztak a fekete
monstrumra, de leperegtek vastag irhźjźról. Csâpjainak os-
torâval kitartóan sôpôrte fĆIre a IĆnyecskĆket, amelyek meg-
próbâltak szembeszńllni vele, ćs ôsszezózta a mellvćdet,
hogy ne legyen hovâ bójniuk.
Most a gnÓmok is csatlakoztak a târnadźshoz. Dôngettćk
a kapukat a magas gât kćt vćgćben, ostromićtrâkkal, csâk-
lyavasakkal kózeledtek. Tôrpe vćdók rohantak a bâstyâkra,
hogy visszaverjćk az ostromlókat, Źm a gnÓmok valÓsŹggaI
megvesztek, râ se hederitettek, hânyan hullanak el a ka-
puknâl Ćs a falakon.
De volt rendszer ebben a lźtszólagos óróltsćgben. Mi-
kôzben a gnómok eltereltćk a tôrpe vćd6k figyelmćt, a krŹk
addig hajtotta magźt ćszak felć, mig oda nem ćrt, ahol a fal
a Iegkózelebb volt a kapuhoz. Feldobta magât a tóból, ńszó-
lâbait megvetette a parttal ôsszeolvadó gât kóvćn. Meglen-
ditette vastag csâpjait, râszivta tapadókorongjait a kapura,
majd hâtrazuhant. Recsegett a vas ćs a gerenda, a keresztru-
dak elpattantak, a zârak letôrtek. A vâr kapuja Ieszakadt a
csuklópântokról ćs bedólt, a gnóm hadsereg diadalivôltćs-
sel zÓduIt be a rĆsen.
SettengÓ ćs Jair nóvekvó iszonyattal figyeltćk a csatât az
órtoronyból. Most, hogy a kaput betórtćk, a tôrpćk nem
birjâk tartani Capaalt. Mćg nćhâny perc, ćs az eród elesik.
A vćdók măris visszavonulóban voltak a falakon, kisebb cso-
portok kapitźnyaik vezetćsćvel kćtsćgbeesetten próbâltâk
visszaverni a tâmadókat. Ăłn onnan, ahol a vôlgylakó âllt a
gnómmal, tisztân Iehetett lâni, hogy a csata elveszett.
— Menekiilnănk kell, amig lehet! — nyaggatta Settengó, a
fiÓ karjât rângatva.
De Jair nem mozdult, barâtait kereste a szemćvel, szinte
bënultan az iszonyattól. A krâk visszacsobbant a Cillidel-
lanba, ćs a gât kôzepe felć tartott, lomha tômegćvel vćgig-
horzsolva a falat. A szórnyeteg nyomâban a Mordrćmek Ie-
siklottak az ôsszerombolt kapuhoz, e16remutattak sztrke
239
SHANNARA
botjaikkal, ćs a gnómok feltartóztathatatlanul hômpôlyôg-
tek be a tôrpćk eródjćbe.
— Settengó! — kiâltott hirtelen Jair, ćs a csata sfirójćbe mu-
tatott.
A mellvćd ormân Helt óriâsi alakja emelkedett ki a porból
ćs a făstb61. Elb Foraker ăllt mellette. A hatârvidćki, kemć-
nyen markolva ijât, megvetette a lâbât a falon, bemćrte a
mćlyben a Mordrćmeket, lassan meghózta a hńrt, majd el-
engedte. Csak egy elmosódó ârnyćkot lehetett lâtni a hosszń
fekete nyilvesszóból, olyan sebesen rôppent tova ćs ftródotl
bele az elsó Mordrćm mellćbe. A fajzac ôsszerâzkódott, a
becsapódâs hâtralôkte. Az elsó nyilvesszót azonnal kôvette a
mâsik, a Rćm ńjból hâtratźntorodott. Elszôrnyedt i.ivôltôzćs
târnadt a fekete jźrkâlók kôriil, es egy pillanatra mintha
megingott volna a gnómok e16renyomulâsa.
Am a Mordrćm fôlegyenesedett. Karmos keze megragad-
ta a nyilvesszóket, ćs jătszi kônnyedsćggel kiťpte magâból.
Magasra tartotta, hogy mindenki lâssa, majd ósszetôrte
óket. Aztân fôlemelte a botjât. Vôrôs tăz lôvellt a boszor-
kźnyfa vćgćból, vćgigperzselte a bŹstyŹt, lângra lobbantva
kóvet ćs embert. A tăz odaĆrt Helthez Ćs Forakerhez, akik
Iezuhantak a falról, majd eltóntek a por ćs a tôrmelćk fel-
hójćben.
Jair mâr rohant volna hozzâjuk, de a gnóm visszarźntotta.
Ugyse tudsz segiteni rajtuk, fió! — Vźlaszt nem is vârva
vonszolni kezdte a vôlgylakót a lćpcsó felć. — Inkźbb ma-
gaddal tôródjl Talân ha elĆg gyorsak lesziink...
Akkor lâttâk meg a krâkot, ahogy csźpjaival ćs uszonylâ-
baival kapaszkodva fôlmagasodik a tóból a vćdófal kôzepć-
nĆI, ott, ahol a szĆIes udvar kÔtÔtte ôssze a gătat vĆd6 erÓ-
dôket. Hordóforma testćnek alsó fertâlyât mćg mindig a viz-
be lógatva, lornhân fordult a tôrpe vćdók felć, akik az ćsza-
ki eródból próbâltak menektlni. Vonagló csâpjai vćgighem-
zsegtek a gâton, s egy szempillantâs alatt eltorlaszoltak min-
den utat.
240
A KŃANSÂGDAL
— Settengó! — kiźltotta Jair figyelmeztetóen. Hanyatt vetet-
te magźt a Ićpcs6n, mert az egyik óriâsi tapogató ostorkćnt
suhintott el a feje mellett.
Fôlfelć menekńltek a lćpcsón, megbójtak egy mellvćd ćs a
kônyôklófal talâlkozâsânâl. A tÓ vize, amelyet a monstrum
farkuszonya fôlkavart, sâros-malteros esókćnt zźporozott râ-
juk. A mćlyben a csźpok markolźsztâk ćs dôngettćk az eród
falât, kapkodva minden utân, ami kôzel merćszkedett.
Egy percig ógy rćmlett, nincs remćny a menekălćsre az
udvaron ât. De a tôrpćk ellentâmadâsba lendfiltek. Fôlro-
hantak az eród alsó szintjeiról, a sôtćt Ićpcsókról, a mćlyben
furkăló alagutakból. Az ćlen Radhomm, a tôrpe parancsnok
szâguldott, lobogó vôrôs hajâval, kezćben szekercćvel, neki
a gomolygó csâpoknak, ćs kaszabolni kezdte óket. A krźkból
vćrpermet frôcsôgôtt hńscafatokkal elegyesen, rótes genny
csordult a gât kóvćre. Am ily monstrumhoz kćpest a tôrpćk
alig jelentettek tôbbet lecsapni való muslincânâl. Az alâzó-
duló csźpok szćtlapitottâk a Ićnyecskćket. Ez se riasztotta
vissza a vćdóket, akik mindenźron utat akartak nyitni a
pusztulźsra itćlt eródben csapdâba esett bajtźrsaiknak. De
6ket is fćlresôpôrte a krâk, holtakkal teritve be maga kórUI a
sziklât.
Utoljâra Radhommot kapta el, amikor a parancsnok meg-
próbâlt kitôrni. A magasba Ienditette a rÓt hajń tôrpćt, rź se
hederitve a szekercćre, amely mćg akkor is makacsul sara-
bolta a hósźt. Emelte Radhommot, egyre magasabbra, majd
ijesztÓ gyorsasâggal Iecsapta, ćs ćlettelen masszâvâ zńzta a
kóvôn.
Settengó hiâba rźncigâlta Jairt. — Fuss mâr! — vijjogta kćt-
sćgbeesetten.
Csâpok sópôrtek el mellettăk, dôngettćk a mellvćd szik-
lâjźt. Zózalćk rôpkôdótt... Eles szilânkok talźltźk telibe a
vôlgylakót ćs a gnómot. Eltertiltek, fćlig betemette óket a
tôrmelëk. Jair feltâpâszkodott, kâbân râzogatva a fejĆt, Ćs a
mellvćdnek tântorodott. A mćlyben a tôrpćk, akiket elbâtor-
talanitott Radhomm halóla, visszahózódtak az ostromlott
eródbe. A krâk, amely rnĆg mindig ellepte az omladćkkal
241
SHANNARA
boritott udvart, araszolva elindult a bâstyafalhoz, amelyen
Jair lapitott. A včlgylakó hźtrâlni kezdett, majd rćmălten
megtorpant. Lâbânâl Settengó hevert fćlig eszmćletleniil, ćs
a fejćn egy hosszń vâgâsból ômlôtt a vćr.
A mćiyben feltónt Garet Jax. Mintha a pirkadati szńrke
fćnyból termett volna ott. Markźban rôvid lândzsâval, szi-
kâran, feketćn pattant eló a gătat vćdó fal pârtacsipkćjćnek
takarâsâból. Jair vadul fôlrikoltott a lâttźn, de a kiâltâsa el-
veszett a szćlsiivitćsben ćs a csataorditźsban. Rohant a ver-
tól iszamós gâton a fegyvermester apró, fiirge alakja, rôp-
kódôtt, cikźzott, akźr egy anyagtalan ârnyćk, ćs nem mene-
Kilt a gyilkos csâpoktól, hanem egyenesen a szôrny tźtogó
pofâja felć tartott. A csźpok lecsaptak, elhibźztâk, mellćta-
lâltak, tńlsâgosan lomhźk voltak ehhez a hihetetlen gyorsa-
sâghoz. Am elĆg egyetlen csńszâs vagy tĆvedĆs. ..
A fegyvermester a magasba szôkkent, fel a horgas csórhôz,
bele a szórny szźjâba. Elkćpesztó gyorsasźggal beledôfte a
rôvid lândzsât a t4togÓ pofa lâgy hńsâba. A csâpok azonnal
lekonyultak, az óriâsi tôrzs megrźzkódott. Garet Jax meg-
pórdólt a levegóben, 's egy vetódćssel kikertlte a csapdât.
Amikor fôldet Ćrt, ńjabb fegyvert ragadott, vashegył.f dâr-
dât, amelyet holtźban is markolt egykori gazdâja. Gyors csa-
varintâssal kitćpte a fegyvert a halott kezćból. A krâk kćsve
IŹtta meg a veszedelmes tâmadÓt, akkor, amikor az ôlnyire
sem volt egyik szemćtól. A fegyvermester fôlfelć dôfôtt a
dârdâval. A vashegy âtszórta a vëdtelen szemet, a bórt, a
csontot, ćs beleźllt az agyba.
A sebzett krâk hâtrazôttyent, falakat zńzva eszeveszetten
csapkodó uszonylâbaival, mikôzben visszafelć igyekezett a
Cillidellanba. Garet Jax meg mindig a szôrny szemĆbe dô-
fótt dârdân csiingôtt, nem volt hailandÓ elengedni, eWre
mćlyebbre fărta a vasat az agyba. Am a krźk irtózatosan erós
volt. Fellôkte magât a levegÓbe, elvâlt a gâttÓI, mennydôrgó
csattanâssal visszazuhant a tóba, alâbukott, es vitte magâval
a dârdanyćlbe kapaszkodó Garet Jaxot.
Jair hădôtt hitetlenkedćssel tântorodott az omladozó mell-
vćdnek. Diihkiâltâsa elhalt a torkâban. Lent ismćt kitisztult
242
A KtVĂNSAGDAL
a gât, a csapdâba esett vćdók kitôrtek, ćs menekăltek a dćli
órtorony biztonsâgâba.
Setteng6 rogyadozÓ lâbbal fôltâpźszkodott. Sârga arcân
csurgott a vćr, de 6 szótlanul letôrôlte, ćs maga utân rân-
cigâlta a vôlgylakót a Ićpcs6n. Tôbbszôr is elestek, mire Ie-
bukdâcsoltak az udvarra, ahol ugyanarra indultak, mint a
menekăló tôrpćk.
Elkćstek. MÔgôtttk gnóm vadźszok tiintek fôl a bźstya
mindkćt oldalźn. Vonitva ćs visitva ômlôtt be az udvarra a
pâncćlos, vćriszapos alakok ârja. Setteng6 hâtrapillantott,
majd belôkte Jairt az egyik sótćt Ićpcsóhâzba. Lenyargaltak
a lâmpâkkal megvilâgitott Ićpcs6n a zsilipek hajtómóveihez
vezetó, alsó jâratok ârnyćkos sôtćtsćgćbe. Fónt elhalkult az
ăldôzćs lârmâja.
Elfogytak a lćpcsófokok; fćlhomźlyos folyosón âlltak,
amely a gât hosszâban hózódott. Settengó tćtovâzott, majd
ćszak feľ fordult, vonszolva maga utân a fiót.
— Settengó! — ăvóltôtte Jair, mikôzben rńgkapâlva igyeke-
zett fćkezni a gnómot. — Ez visszavezet oda, ahonnan jôt-
tănk! El a tôrpćktól!
— A gnómok is arra fognak menni! — fórmedt râ Settengó.
— Errefelć nem fognak tórpëkre vadâszni, se mâsra! Futâs!
Futottak a fćlhomâlyos, tres folyosón, meg-megbotolva a
fâradtsâgtól. Most mâr tâvolabbról hallatszott a csatazaj,
amelyet tompitott a gćpezetek csikorgâsa ćs a Cillidellan vi-
zeinek mćly zógâsa. Jair szćdelgett a megrâzkódtatâstól. A
culhaveni kis târsasâg nincs tôbbć: Heltet ćs Forakert Iesńj-
tottâk a jârkźlók, Garet Jaxot elvitte a krâk, Edain Elessedil
eltónt. Csak ók maradtak Settengóvel, ćs most a halăl e161
futnak. Capaal elesett, a gnómokć. A legâdâzabb eliensćg
kezźre kerăltek a gâtak es a zsilipek, amelyek vigyâztak,
hogy az Ezăst-folyó ne ârassza el a tôrpćk otthonźt. Minden
elveszett.
Tiideje fâjt a futŹstÓI, hôrógve, fńrćsze16 hangon zihâlt.
Kônnyek martâk a szemćt, szâja kitikkadt a keserń haragtól.
Most mitćvó legyen? Hogyan talâlja meg Brint? Nem {II-
hatja ńtjât, hogy le ne menjen a Maelmordba, ahol a pusz-
243
SHANNARA
tulâs vârja! Hogyan teljesitse a ki.ildetćst, amellyel a kirźly
bizta meg?
Kiszaladt alóla a fôld, felbukott valamiben, amit nem
tott, ćs elteriilt. A gnóm, aki semmit sem vett ćszre, rohant
tovâbb, mâr csak elmosódó ârnyćk volt az alagót homâlyź-
ban. Jair gyorsan feltâpâszkodott. Setteng6 mâris tălsâgosan
megelózte.
Ekkor egy kar vâgódott ki a feketesćgból, ćs egy durva,
pikkelyes kćz tapadt a fit szźjźra. A vóigylakónak elakadt a
lćlegzete. A mâsodik kar a derekât fogta ât, mint egy vas-
abroncs, ćs visszarântotta Jairt egy sôtćten âsitó ajtónyilâs-
ba.
— Maradssz, kissz ember! — sziszegte egy hang. — Barâtok
vagyunk mi a bâjolâsszban. Barâtok!
Jairnak mĆg csak hangja se volt a sikoltźshoz.
VALAMIKOR DËLELÓ•rr a gnóm kiverekedte magât a sără
bokorból, amely a menekăló alagót szâjât takarta. Magâ-
nyosan źllt az egyik szćljârta hegyen Capaaltól ćszakra.
Szorke, homâlyos fćny csorgott az esótól lucskos, felhós eg-
b61, a sziklźk mĆg 6riztćk az ćjszaka fagyossâgźt. Setteng6
óvatosan kôrtlsanditott, majd lebukott a bokor môgć, ćs a
szakadćk szćlćre kńszott.
A mćlyben gnómok hemzsegtek Capaal zsilipjein ćs gât-
jain. A kókockăkból rakott szćles sâncon, a bâstyâkon es
mellvćdeken, az eród beisejćben gnóm vadâszok futkostak,
mint szorgos hangyâk a bolyban.
Hăt, eleve lâtni lehetett, hogy ez Iesz a vćge, gondolta
Settengó. Nćma rosszallâssal csóvâlta sźrga fejćt. Senki sem
szâllhat szembe a jârkźlókkal. Most az ôvĆk Capaal. Az
ostrorn veget ćrt.
Lassan felâllt, de kôzben is a lenti jelenetet bâmulta.
Nemigen fenyegeti a veszćly, hogy felfedeznćk ilyen maga-
san. A gnómok bent vannak az eródben, a tôrpe sereg ma-
radćka elmenekiilt ďI feľ, Culhavenbe. Nincs mâs hâtra,
minthogy ó is menjen a maga utjân.
Ezt is akarta elejćtól fogva.
244
A KtVANSÂGDAL
Ennek e!IenĆre csak âllt, Ćs megvâlaszolatlan kćrdćsek
hemzsegtek az agyâban. Nem tudta, mi tôrtćnt Jair Ohms-
forddal. Az egyik percben mćg mellette volt a vôlgylakó, a
kóvetkezóben eltÓnt, mint akit bekaptak. Persze kereste, de
sehol sem talâlta nyomât. (Jgyhogy egyedtl ment tovâbb,
elvćgre mi mźst tehetett volna?
— (Jgyis csak a baj volt azzal a fióval! — morogta mćrgesen,
źm szavaiból hiânyzott a meggyózódćs.
Sóhajtott, felnćzett a szórke ćgre, majd lassan megfordult.
Mivel a vôlgylakó eltónt, a kis csapat rćszben meghalt, rćsz-
ben szĆtszÓrÓdott, az Egi Forrâshoz szervezett utazâsnak is
vćge. Na mćg szerencse. Buta, kćptelen vâllalkozâs volt ele-
jĆtól fogva. Ó szÓIt nekik, nem is egyszer, valamennyiăknek!
Fogalmuk se volt, mire vâllalkoznak, fogalmuk se volt a jăr-
kźlók hatalmâról! Nem az ó hibâja, ha kudarcot vallottak.
Mćg bószebb pofźt vâgott. Akkor sincs inyćre, hogy nem
tudja, mi tórtĆnt a kôlyôkkel.
Elosont a bozóttal âlcźzott alagńt mellett, ćs fôlkapaszko-
dott egy kiugró sziklźra, amelyról Iźtni Iehetett Keletfóld
nyugati fertâlyât. No de legalâbb volt annyi esze, hogy kiter-
velje a sajźt szôkćsćt, gondolta ónelćgălten. Ez azćrt van,
mert tólćló, ćs a tńlćlók mindig szak_itanak idót a szôkćs
kitervelćsćre, kivćve persze az Olyan hâborodottakat, mint
Garet Jax. Bószen legôrbiilt szâja halvâny mosolyra kunko-
rodott. Rćg megtanulta, hogy ne kockâztassa a nyakźt szăk-
sćgtelenăl ćs oktalanul. Rćg megtanulta, hogy ha bemegy
valahovâ, fćl szemmel mindig azt lesse, merre a leggyorsabb
kifelć, 's mikor a tórpe volt Oly szives megprezentâlni a fôld
alatti alagutak tĆrkĆpĆveI, amelyeken ki lehet jutni Ćszakra
az ostromló sereg hâta môgć, egykettóre betanulta óket.
Azćrt ăll most itt, ćpen ćs egćszsćgesen. Ha a tôbbiek nem
lettek volna akkora szamarak...
Csipte az arcât a hideg szĆI, amely metszÓn fńjt itt a he-
gyek kôzôtt. Eszakon 's nyugaton, ameddig a szem ellâtott,
az Anar ószi pompâba ÓltÔzÔtt erdós foltjai âztak a kôdben
ćs az esóben. Arra visz az ót, gondolta Settengó komoran.
Vissza a hatârvidćkre, aho} legalâbb a lâtszata megvan az
245
SHANNARA
ćpelmćjósćgnek ćs a bćkessćgnek, ahol folytathatja rćgi 'le-
tćt, ezt pedig elfelejtheti. Ujra szabad, mehet, amerre lât.
Egy hćt vagy tiz nap, ćs mâr maga môgôtt is hagyta a hă-
borńtÓI marcangolt Keletfôldet.
A sziklâhoz sórolta a csizmâja talpźt. — Azćrt annak a fii'-
nak volt kurźzsija — dănnyôgte. Mâr megint elkalandoznak
a gondolatai.
Tanâcstalanul bŹmuIt az esÓbe.
A KivÂNSĂGDAL
XXIII
NNAK A napnak a dćlutźnjźn, amelyen Paranor eltńnt
az emberek vilźgâból, Streleheimtól Callahornon ât
a Szivźrvâny-tóig zuhogott az ószi esó. A hatârvidćkról in-
duló fergeteg pusztźn-erdón vćgigsópôrve, a Sârkźnyfoga-
kon ćs a Runne-hegysćgen ât ćrkezett meg a szćles Rabb-
siksźgra. Itt Ćrte utol Allanont, Brint ćs Rone I_zaht, akik
kelet felć kocogtak az Anarba.
Semmi sem vćdte óket a zâportól, amikor Ietâboroztak Ćj-
szakźra, mert az idójârâstól megviselt, koros tôlgy, amely
alatt meghózódtak âzott kôpenyăkben, igencsak gyatra volt
menedćknek. Kórălôttăk a Rabb terpeszkedett sivâr kieden-
sćgćben, fejńk fôIÔtt zengett az ćg, csapkodott a mennykó,
vakitó villanâsokban mutatkozott meg a siksâg póresćge.
Semmi sem ćlt meg ezen a szćlffjta, repedezett fôldón; a
vândorok egyediil voltak. Utazhattak volna ćjszaka is, mert
hogyha pirkadatig Iovagolnak, mâr az Anarban tćrhemek
pihenóre. Am a druida, lźtvân, hogy a lâny ćs a felfôldi ki-
meriiltek, jobbnak vćlte, ha nem rak rźjuk mćg tôbb terhet.
igy hât az ćjszakăt a Rabb-siksâgon tóltôttćk, ćs hajnalban
mentek tovâbb. Sztrke, esós napra virradtak, a napkorong
fakó foltkćnt sejlett az ószi eget borśtó felhókôn {t. Addig
Iovagolrak kelet felć a pusztân, mig el nem ćrtćk a Rabb-
folyÓt; onnan dćlnek fordultak. A Rabb elźgazźsźnźl âtgâ-
zoltak az erdó kôzelćben, majd addig Iovagoltak dëlnek,
amig a nappalt el nem nyelte a lucskos, borongós szirkiilet.
A mâsodik ćjszakźt tÔItôttĆk a szabad ćg alatt a Rabb part-
jân, csuklyâs kôpenyiikbe burkolózva. Bórig âztak az órjitó
egyhangósâggal szemerkćló esótól, amely aludni sem hagy-
ta óket. Kôrtlóttńk Ószt61 vacogott a vilâg. A druidźnak
nem ârtott se a hideg, se az źlmatlansźg, viszont annâl biz-
247
SHANNARA
tosabban aknźzta ală Brin Ćs Rone Leah erejĆt. FÓIeg a lânyt
kezdte nagyon megviselni.
Ennek ellenëre hajnalban ismćt kćszen źllt az utazâsra,
vaskemćny elszântsâggal, amelyet a virrasztâs órâiban kovŚ-
csolt, mikor magâval kellett csatâznia ćp esze meg6rzćsććrt.
Vćgre elâllt az esó, amely azóta tildôzte óket, hogy elhagytźk
a Sărkânyfogakat, puhźn, pihćsen gomolygott a pâra. Az
ćgen kifehćredtek a foszlźnyos felhók, a fâk koronźja fôlótt
feltónt a lopakodó napsugâr. A nap visszaadta a lźnynak azt
a testi-lelki erÓt, amelyet az esÓ Ćs a sÔtĆtsĆg alâmosott,
vitćzăl nem vett tudomâst kimerăltsćgćról. Nyeregbe
szźllt, ćs hâlźsan indult a pârâs napkorong felć, amely egyre
jobban elóbójt a keleti szernhatâr rnôgiil.
Am be kellett lâtnia, hogy a kimeriiltsćgnek nem lehet
olyan kónnyen ajtót mutami. Noha ragyogó idejăk volt az
utazâsra, Brinben valahol mĆIyen megmaradt a fâradtsâg,
csôkônyôs kćtelyekkel ćs fćlelmekkel ostromolva a lźnyt. Az
ărnyćkban arcnćlkiili dćmonok cikâztak, nevetve 's csófo-
lódva; ezek a dćmonok Brin lelkćból szôktek ki az erdóbe.
Szemek szôgezódtek râ. Akâr a Sârkânyfogakban, most is
azt ćrezte, hogy figyelik, hol nagyon kôzelról, hol nagyon
messziról, Oly szemek, amelyeknek nem parancsol a tâvol-
Sâg. Ës ńjra feltâmadt az az alattomos balsejtelem, amely
elószôr a Sârkânyfogakban iildôzte, sziklźk ćs źrnyćkok kô-
zôtt, fâradhatatlanul bosszantotta, arra figyelmeztette, hogy
ó es târsai ćleweszćlyes jâtćkba kezdtek, ćs a halâlt nem
lehet legyózni. Brin azt hitte, Paranor utân nyugta lesz az
ómentól, hiszen ćp bórrel meneki.iltek a Druida Óregto-
ronyból. Arn az ójult eróvel tĆrt vissza az utóbbi kćt nap
źzott sztrkesćgćból, mint egy hazajâró gonosz Ićlek. A lâny
di.ihôsen próbâlta kikergetni a gondolataiból, de a lidćrc
maradt.
Cćltalanul sodródtak az órźk a harmadik dćlelóttôn, ćs
fokozatosan sodortâk el Brin Ohmsford magabiztossâgźt.
Azzal kezdódôtt, hogy ćrthetetlenil egyediil ćrezte magźt.
Befelć fordult, hogy menekfiljôn kinzó balsejtelmćtól, ame-
Iyet utitźrsai ćszre sem vettek. ÓnvćdeIembóI tette, hogy ne
248
A KtVÂNSÂGDAL
kelljen tudomâst vennie arról a dologról, amely mćrgezett
intćsekkel Ćs alattomos gÓnyolÓdâssaI akarta ôsszeroppan-
tani. Kôrbefalazta magât, becsukott ajtót-abiakot, kizârta az
óment.
Csakhogy igy kizźrta Allanont meg Rone-t is, ćs nem
tudta, hogyan engedje be óket. Egyedăl volt, rabul esett
ônmagźban, maga kovâcsolta lăncok bćklyóztźk. Lassń, alig
ćszrevehetó, de feltartóztathatatlan vâltozâs jâtszÓdott Ie
benne: azt hitte, egyediil van. Allanon sohasem âllt kôzel
hozzź, visszautasitó, fćlelmetes alak volt a legkedvezóbb kô-
rălmćnyek kÔzÔtt is, idegen, akit lehetett sajnâlni, mćg vala-
mi ktlónôs hasonlósźgot is lehetett ćrezni benne, de akkor
is idegen, komor ćs kifiirkćszhetetlen. Rone Leah persze
mźs, csakhogy a felfôldi is megvźitozott. Barâtból ćs târsbÓI
oltalmazó Iett, ugyanolyan fćlelmetes ćs megkôzelithetetlen,
mint a druida. Leah kardja okozta ezt a vâltozâst, mert
olyan hatalmat adott Rone-nak, amelynek birtokâban az ifiil
Iegyózhetetlennek kćpzeli magźt. Megrontotta a hadeshorni
sôtćt vizek mâgiâja ćs Allanon fekete boszorkânysâga. Meg-
hitt kapcsolatuk szertefoszlott, Rone-t mostantól a druidă-
hoz ftizi hńsćg ćs hasonlósźg.
Am az elsodort magabiztossâg helyćbe tolakodott ma-
gânyćrzet hamarosan tovâbb lćpett egy fokkal. 13gy rćmlett,
elveszitette a cćli. Azćrt nem dint el teijesen, megvolt vala-
hol, csak elcsellengett. Valamikor tisztźn, egyćrtelmóen âllt
elótte: el kell utaznia Keletfôldre, az Anaron ćs a Ravens-
hornon ât, a Maelmord nevii veremhez, be kell lĆpnie a ve-
rem fekete szâjân, hogy elpusztitsa a mâgia kónyvćt. Ez volt
a cćlja. Arn az idó mălźsa, a sÔtĆtsĆg, a hideg, a viszontag-
sâgok addig koptattâk a cćl fontossâgźt, mig tâvoli Ćs kódôs
lett. Ailanon Ćs Rone erósek Ćs magabiztosak, igazi kćtćlii
pengćt alkomak a rćmek ellen, amelyek fel akarjâk tartóztat-
ni óket. Mi sziiksćgăk râ? Nem âllhatjâk meg ugyanógy a
próbźt, mint Brin, akârmit mondjon a druida? A lâny ógy
ćrezte, hogy erre a kćrdćsre igenló a vâlasz; tehât ebben a
hârmasban ó nem a fontos szemćly, hanem ógyszólvân ko-
Ionc, tćvedćsból tńlćrtćkelt, fólôsleges valaki. Próbźlta meg-
249
SHANNARA
gyózni magât, hogy nincs is igy. De akkor is az a helyzet,
hogy tëvedćsból kerălt ide. Erezte, ćs ez rnćg magânyosab-
bă tette.
Elmólt a dćl, a reggeli pâra szćtfoszlott, fćnyesen ragyo-
gott a nap. Szines foltok tóntek fel a kopâr siksâgon. A re-
pedezett szikes lassan visszavâltozott fiives pusztasâggâ.
Brint egy kicsivel kevćsbć nyomasztotta a magâny.
Este megćrkeztek Storlockba, a gnóm gyógyitók falujâba.
Az ósi, hires telepălćs — mindóssze nćhâny szerćny kó- ćs
fahźz — az erdó szćlćn źllt. Itt sajźtitotta el Wil Ohmsford a
mestersćget, amelynek az ćletćt szentelte. Ide jôtt el ćrte
Allanon, hogy magźval vigye dćlre, a Vâlasztott, Anłberlć-
hez, majd ómak inditsa az Ellcrys 's az elfek megmentćsćre
— ennek az ótnak a vćgćn telftette a Tăndćrkôvek mâgiâja
Brin apjât, hogy a lânyânak adja tovâbb a Kivânsźgdal for-
mâjâban. Tôbb rnint hÓsz 've tôrtćnt, t(inódôtt Brin ko-
moran, mâr-mźr kesenfen. fgy kezdódôtt az egćsz órăltsćg,
Allanon eljôvetelćvel. Ohmsfordćknâl mindig igy kezdódôtt.
Keresztiillovagoltak a bćkës, âlmos falucskân, ćS megâll-
tak egy zegzugos nagy hâz, a kôzpont elótt. Elójôttek a fehćr
ruhâs storok, mintha mâr vârtâk volna ćrkezćsăket. Hall-
gatagon, egykedvóen vezettćk el a Iovakat, hźrman pedig a
vândorokat kisćrtćk el sótćt, ârnyas folyosókon kălôn szo-
bâkba. Forró fiirdó, tiszta ruha, etel, frissen hÓzott âgy vârta
óket. A storok egyetlen szó nćlkăl szorgoskodtak vendćgeik
kôrtl, majd ellebegtek, mint nćma szellemek.
Miutân egyedăl maradt, Brin megfărdôtt, ŹtôltózÔtt,
megvacsorâzott. Teste fâradt volt, lelke magânyos. Este
osont az erdón ât, źrnyćkok vonultak a fiiggónyôs ablakok
elótt, a fćny megsziirkiilt. A lăny piliedt, {Imos kózônnyel
nćzte az alkonyatot, ćlvezve a kënyelmet, amelyben azóta
nem volt rćsze, hogy elhagyta a Vôlgyet. Egy ideig szinte el
is tudta hitemi magâval, hogy otthon van megint.
De mikor besótćtedett, kopogtattak az ajtajân. Fehćr ru-
hźs stor intett, hogy kóvesse. Brin szó nćlkiil ment. Nem
kellett kćrdeznie, anćlkăl is tudta, hogy Allanon hivja.
250
A KiVÂNSAGDAL
A druida a szobźjźban vźrta, a folyosó vćgćn. Rone Leah
i. ilt mellette egy apró asztalnâl, amelyen olajlźmpa ćgett,
hogy elńzze az esti homâlyt. A druida hallgatagon mutatott
a harmadik szćkre. A stor, aki a lânyt kalauzolta, megvźrta,
hogy Brin helyet foglaljon, aztân megfordult, kisuhant a
szobâból, 's halkan becsukta az ajtót.
A hźrom bajtârs nćmân nćzte egymâst. Allanon megmoz-
dult a szćkćn. Sótćt arca kemćny 's konok volt, pillantźsa
Olyan vilâgokban jârt, ahovź az ârnyasvôlgyi Iźny ćs a felfôl-
di nem lâthattak be. Óregnek tónik ma este, gondolta Brin.
Lehetsćges, hogy valóban ôreg is? Senki sem lâtta Allanont
ôregedni, kivćve Brin apjât, de az is hósz ćve tôrtćnt, mi-
elótt a druida eltâvozott volna Nćgyfôldr61. Most a lźny is
Iźthatta. Allanon megvćni.ilt azóta, hogy eljôtt a Vôlgybe
Brin Ohmsfordćrt. Hosszó, sótćt haja megderesedett, so-
vâny arcźn elmćlyăltek, megvastagodtak a redók, tartźsa
megroskadt, b6re eldurvult. Az idó nem kimćlte a druidźt.
Senkit sem kimćl.
Allanon fekete pillantźsa megkereste a lânyt.
— Most pedig mesćlek nektek Bremenról — morajlotta
halk, mĆly hangjân, Ćs ôsszekulcsolta gôcsôrtôs ujjait az asz-
tal lapjźn.
Rćges-rćgen, a paranori Druida Tanâcsok korźban, a Fa-
jok Hâborńi kôzôtti id6ben ĆIt Bremen, aki fólismerte, hogy
el fog jônni a mâgia kora. Brona, a leendó Boszorkźnymes-
ter, mâr ĆvekkeI aze16tt fôltârta a titkokat, es prćdâul esett
hatalmuknak. Amit uralni remćlt, az falta fel ót, ćs rabszol-
gâjâvâ tetre a lźzadó druidźt. A Fajok Elsó Hźborója utźn a
Druida Tanâcs azt hitte, hogy Brona elpusztult, âm Bremen
tudta, hogy nincs igy. Brona ćlt, mert ćletben tartotta a
mâgia ereje, ćs azt cselekedte, amit ez az eró kôvetelt. Az
óvilăgi tudomźnyok elmóltak, megsemmisăltek a Nagy Hă-
borńk ôldôklćseiben. HelyUkón ismĆt felbukkant a mâgia,
annak a mćg ósibb kornak a mâgiźja, amelyben csupân tăn-
dćrlćnyek lćteztek. Bremen felismerte, hogy ez a mâgia fogja
megtartani vagy Ierombolni az emberek Ój viiâgât.
251
SHANNARA
Igy tehât Bronâhoz hasonlóan Bremen is dacolt a Ta-
nźccsal — bâr nagyobb elóvigyźzattal tette —, ćs magźnszor-
galomból tanulmânyozni kezdte annak az erónek a titkait,
amelyen a lâzadó druida tôrte fól a pecsćtet. Szâmitott râ,
hogy a Boszorkânymester elóbb-utóbb visszatćr, 's elmene-
kălt, mie16tt a tôbbi druidâhoz hasonIÓan Ót is meggyilkol-
hattâk volna. Ettól kezdve kildetćsćnek, ćlete egyetlen cćljâ-
nak tekintette, hogy befogja az er6t, amelyet a gonosz Brona
szabadjâra engedett, megfćkezze Ćs elzârja, ńgy, hogy ne
lehessen mćg egyszer belekontârkodni. Nem volt kônnyó
feladat, 6 mćgis vźllalkozott râ. A druidâk elszabaditottźk a
mźgiât; Bremenre, a druidâra vârt, hogy ismĆt bebôrtó-
nôzze.
Allanon egy percre elnćmult. — Eszkôziil Shannara Kardjźt
vâlasztotta, amelyben az Ósi elf mŹgia sńrńsôdôtt, ez a fegy-
ver k'pes volt elpusztitani a Boszorkânymestert ćs Kopo-
nyahordozó szolgâit. A Fajok Mźsodik Hâborójânak legsô-
tĆtebb órâiban, amikor egĆsz Nćgyfóldet a gonosz hadai fe-
nyegettćk, Bremen kikovźcsolta a mesćs Kardot, mâgiâból,
szerzett kćszsćgekból, felhalmozott tudâsból, ćs źtadta Jerle
Shannara elf kirâlynak, hogy ezzel a fegyverrel gyózze Ie a
lźzadó druidźt.
Am mint tudjâtok, Jerle Shannara kudarcot vallott. Mivel
nem volt kĆpes feltćtlen uralmat szerezni a Kard fôlôtt,
hagyta, hogy a Boszorkânymester megszôkjćk. Bâr a csatât
megnyertćk ćs a gonosz hadait megfutamitottâk, Brona 'let-
ben maradt. Csak Ćvek mńlva tćrhetett vissza, de azĆrt nem
maradt el a visszatćrćs. Bremen tudta, hogy akkor mâr
nem lesz, nem szâllhat szembe a Boszorkźnymesterrel, źm
a fogadalmźt nem vonta vissza, mert 6 sohasem szegte meg,
amit igćrt.
Hangja suttogźssâ tompult, mćrhetetlen fźjdalom ălt ki-
fărkćszhetetlen, fekete szemćben. — Akkor hźrom dolgot
tett. Kivźlasztott engem fiâul, a druidâk hńs-vćr ôrôkôsĆ-
nek, hogy legyen, aki vârja a SÔtĆt Urat, ha visszatćr Nćgy-
fôldre. E16bb magât, majd engem ruhźzott fel az ćletet meg-
hosszabbitó druidaâlom kĆpessĆgĆveI, hogy amig szăksćges,
252
A KiVÂNTSĂGDAL
druida vćdelmezhesse az emberisćget a Sôtćt trtól. Utol-
jăra pedig azt tette, hogy mikor elkôzelgett tźvozźsźnak ide-
ie, de 6 mćgsem adhatta ât magât az elmólâsnak, egy vćgsó,
iszonyó varâzslâsra hasznâlta a mâgiât. Szellemćt ehhez a
vilâghoz kôtôtte, amelyben teste nem maradhatott, hogy a
halâlon źmyńlva vźlthassa valóra fogadalmât*
A gôcsôrtôs ujjak ôkôlbe szorultak. — Hozzâm kótótte ma-
gât e porhăvely nćlkili szellem! Varâzslattal mivelte e kô-
tćst, hogy apźról fińra maradjon a lćlek, szâmózôttje egy sô-
tćt vilâgnak, hogy egyesăljôn mńlt ćs jóvó, honnan eló Ie-
hessen jônni, ha sziiksćges. Erre itćlte magât e remćnyvesz-
tett kârhozott, hogy sose szabadulhasson, csak ha mâr el-
vegeztetett a munka, ćs mindketten elmńlnak...
Hirtelen elnćmult, mint akit a kivânatosnâl messzebbre
sodortak szavai. Egy tiinëkeny villanâsra Brin meglźtta a
titkot, amelyet a druida rejtegetett Shale vôlgye Óta, hol
Bremen kiszâllt a Hadeshornból, hogy szólna arról, ami el-
jôvendÓ; a titkot, amely az ó suttogÓ balsejtelmćt tâplâlta.
— Egyszer mâr azt hittem, elvegeztetett — folytatta Allanon
ugyanolyan vâratlanul, ahogy elhallgatott. — Azt hittem, el-
vćgeztetett, amikor Shea Ohmsford elpusztitotta a Boszor-
kânymestert, mert megfejtette a titkot, Ćs urâvâ Iett Shan-
nara Kardjânak. De tćvedtem. A sôtĆt mâgia nem halt meg
a Boszorkânymesterrel, ćs nem is pecsćteltetett be, noha
Bremen eskiivel fogadta. bpsćgben megmaradt az Ildatch
lapjain, a Maelmord bugyraiban Iappangva vârt ńj felfede-
zókre, akik meg is ćrkeztek.
— Ës Mordrćmekkć Iettek — egćszitette ki a gondolatot
Rone Leah.
— A sôtćt mâgia rabszolgâivâ, akźrcsak a Boszorkânymes-
ter Ćs a Koponyahordozók valamikor reges-rćgen. Uraknak
hiszik magukat, holott csak rabok.
De mi az a titok, melyet rejtegetsz?, sógta magâban Brin.
ArrÓI beszćlj!
— Tehât Bremen nem szabadulhat szźmńzetćsćnek helyć-
ról, amig meg nem semmisăl Ildatch kônyve, ćs vele a mâ-
253
SHANNARA
gia? — Rone-t tólsźgosan Ienyógôzte a mese ahhoz, hogy
lâssa, amit Brin meglâtott.
— Ót kôti az eskii, Leah hercege — sógta Allanon.
Ës tćged is! Tćged is!, kattogta Brin lâzas agya.
— Csak ńgy elillan a fóldról a sótĆt mâgia? — csÓvźlta a fejët
az âlmćlkodó Rone. — Valahogy nem tiinik iehetsćgesnek.
Ennyi ćv utân, amelyben Oly sokat hâboróztak, annyi vćrt
ontottak ćrte?
A druida elforditotta a tekintetćt. — Felfóldi, annak a kor-
nak vćge. Annak a kornak el kell mólnia.
Hosszó csend tâmadt, lćlegzet-visszafojtott vârakozâs. Ne-
hćz ârnyćk folyta kôril a lămpa mellett gubbasztó hârom
embert, ók pedig magukra teritettćk az ćjszaka palźstjât, ki-
ki elmeriilt sajât gondolataiba, ćs kerăltëk egymâs tekinte-
tćt, nehogy elârulja a szem, amit a Ićlek suttog. Idegenek,
akik megćrtćs nćlkiil szôvetkeztek egy ugyre, gondolta a
lźny. A jóćrt kiizdiink, mćgis milyen gyenge a kôtćs.
— Sikeriilhet ez nekiink, Allanon? — kćrdezte hirtelen Rone
Leah, a druida felć forditva szćltól cserzett arcât. —Van elćg
erónk, hogy elpusztitsuk ezt a kônyvet 's sôtćt varâzsât?
A druida nem felelt egy darabig. Szemćben rejtett tudâs
szikrâja pattant. Majd annyit mondott csendesen: — Brin
Ohmsfordban megvan az eró. Ó a mi remćnyiink.
Brin rănćzett. Lassan megrźzta a fejćt, mosolya gónyossź
fanyarodott.
— Remćny ćs remćnytelensćg! Megmentó ćs pusztitó! Em-
Ićkszel ezekre a szavakra, Allanon? Az apâd mondta rólam.
A druida nem felelt, csak iilt, ćs mereven nćzte sôtćt sze-
mëvel a lânyt.
— Mi mâst mondott mćg, Allanon? — kćrdezte Brin halkan.
- Mit?
Hosszó sztnet. — Azt, hogy nem lâtom tôbbć ebben a vi-
lźgban.
A csend megsórósódôtt. Brin râeszmćlt, hogy kózel jâr a
titokhoz. Rone Leah kćnyelmetleniil fćszkelódótt, pillantâsa
a lânyćt kereste, aki lâtta rajta, hogy az if)ó elbizonytalano-
254
A KiVÂNSĂGDAL
dott. Nem akar tóbbet tudni. Brin elforditotta a tekintetćt.
Ha a remćny, akkor tudnia kell.
— Volt mćg valami? — kćrdezte.
Allanon lassan kiegyenesedett, ôsszehózta magân fekete
kôntôsćt. Halvâny mosoly fćnylett fôl fâradt, beesett arcân.
— Ez az Ohmsfordok mâniźja, hogy mindig tudni akarjźk
az igazsźgot. Kevesebbel nem ćrik be.
— Mit mondott Bremen? — iitôtte a vasat a lźny.
A mosoly lehervadt, — Azt, Brin Ohmsford, hogy mikor
ezóttal tźvozom Nćgyfôldról, nem tćrek vissza tóbbć.
Az ârnyasvôlgyi lâny 's a felfôldi dôbbent hitetlenkedćssel
meredt râ. Hogy tĆIre tavasz jôn, Oly biztos volt Allanon
visszatćrćse Nćgyfôldre, valahânyszor sôtćt mâgia fenyeget-
te a fajokat. Nem volt Oly idó, hogy ne jôtt volna.
— Nem hiszek neked, druida! — mondta indulatosan, sót
nĆmileg sĆrt6dôtten Rone Leah, akinek semmi mâs nem ju-
[Ott eszćbe.
Allanon a fejćt csóvźlta. — A kor elmńlik, Leah hercege.
Nekem is el kell mńlnom vele.
Brin nyeldekelt, mert mintha megakadt volna valami a
torkźn. — Mikor... mikor fogsz...
— Amikor kell, Brin — vźlaszolta a druida szeliden. — Arni-
kor itt az idó.
Fólźllt. Magas, viharvert alakja fekete volt, akźr az ćjsza-
ka, ćs Olyan rendithetetlen is, amilyen rendithetetlensćggel
az ćjszaka kôveti a nappalt. Kinyńjtotta nagy, gócsôrtós ke-
zćt, az źrnyasvôlgyi lâny ćs a felfôldi megszoritottâk, maguk
sem 'rtve, miĆrt teszik, eggyĆ vâlva egy pillanatra ebben a
kćzfogźsban.
A druida bólintott, kurtân ćs valahogy veglegesen.
— Reggel ellovagolunk az Anarba. Addig megyiink kelet-
nek, amig cćlba &rfink. Most aludjatok. Menjetek bćkćvel.
Nagy keze elengedte a fiatalokćt, lehullott. — Menjetek! —
ismćtelte halkan.
Brin ćs Rone tanâcstalanul sanditott egymâsra. Felâlltak,
kimentek. A hâtukon ćreztćk, hogy a fekete szempźr kôveti
óket.
255
SHANNARA
SZÓ'ILANUL BALLAGTAK a folyosón. Valahol beszćlgettek, a
tâvoli hangok foszlânyai testetleniil sodródtak a nćptelen fo-
lyosó ârnyćkai kózôtt. Arkźnumok 's gyógyffvek szagâtól
volt sării a levegó, az aromâs illatok âtmenetileg feledtettćk
gondolataikat. Szobâik ajtajźnâl megâlltak. Nem ćrtek egy-
mźshoz, ôssze sem nćztek, anćlkăl próbâltâk elviselhetóvć
felezni a terhet, amely az imćnt zuhant râjuk.
Ez nem lehet igaz, gondolta hódôtten Brin. Nem lehet.
Rone szembefordult a lânnyal, ćs megfogta a kezćt. Ami-
óta elhagytâk Shale vólgyćt ćs a Hadeshorn tavât, Brin eló-
szôr ćrezte kôzel magâhoz az i$ńt.
— Amit most mondott, Brin. ..mârmint hogy nem tćr visz-
sza... — A felfôldi megcsóvźlta a fejćt. — Hât ezćrt mentiink
Paranorba, ezćrt zârta Ie az Óregtornyot! Tudta, hogy nem
fog visszajónni. ..
— Rone! — vâgott kôzbe Brin, a fiatalember ajkâra illesztve
az ujjźt.
— Tudom. Csak nem birom elhinni.
— Nem.
Hosszan nćztćk egymâst. — Fćlek, Brin — sńgta vćgtil Rone
Leah.
A lâny nemân bólintott, majd âtôlelte, magâhoz szoritotta
az i$ńt. Aztân hâtralëpett, csókolt lehelt Rone szójâra, ćs
eltónt a szobâjâban.
ALIANON FÂRADT LASSOSAGGAL elfordult a becsukódott
ajtótól, ćs visszaiilt az asztalkâhoz. Nem az olajlâmpa lâng-
jât, hanem a môgôtte Iappangó ârnyakat nćzte. Gondolatai
csapongtak. Valamikor regen nem ćrezte szăksćgesnek, hogy
feltârja a titkait. Megvetette volna magźt, ha ezt teszi. Vćgăl
is a remĆny órizóje, az utOIsÓ druida; ôvś a druidâk hai-
dani hatalma, nincs szăksćge rź, hogy a bizalmźba fogadjon
mâsokat.
igy volt Shea Ohmsforddal. Sok mindent elhallgatott eló-
Ie, hagyta, hogy a kis vólgylakó maga jôjjôn râ az igazsâgra.
fgy volt Brin apjâval, akit magâval vitt, hogy felkutassźk a
Vćrtăzet. Am Allanon eltôkćlt titoktartâsa, az a vaskemćny
256
A KtVÂNSAGDAL
elhatârozâs, hogy senkivel, rnćg a hozzź Iegkôzelebb âlló
emberekkel sem kózli minden tudâsźt, valahogy mintha fel-
lazult volna az ćvek sorân. Talźn a vćnălćs teszi, amely ót is
utolćrte vćgiil. Talân ttlsźgosan nyomasztja az idó kônyôr-
telen mălâsa. Vagy csak arról van szó, hogy szeretnć meg-
osztani egy mâsik emberrel, amit hurcol.
Talân.
Felâllt. Mintha is csak egy ârnyćk Iett volna az ćjsza-
kâban, a fćnykórôn kiviil. Fńjt egyet, az olajlźmpa elaludt.
Sokkal tóbbet mondott a vôlgy leânyânak, ćs a felfóldinek,
mint bźrki mâsnak.
Ës mćg igy sem źrult el mindent.
SHANNARA
AJNALODOTr Keletfôld ćs az anari erdók felett; az
Arnyasvôlgyból ćrkezett vândorok folytattâk ótju-
kat. Ătvettëk a friss kćszleteket a storlocki gyógyitóktól, az-
tân kilovagoltak a faluból. Maroknyi fehćr ruhâs, szomorń
arcă stor gyńlt ôssze a Kózpont istâllója mellett, hogy szót-
Ian bńcsót intsen nekik. Alig nćhâny perc mńlva a hârom
utazó el is tńnt a fâk mógôtt, ugyanolyan csendesen ćs ti-
tokzatosan, ahogy iôttek.
Az a fajta ószi nap volt, amelyen szivesen idózik az em-
)ćkezet, amikor a vilâgot vastagon belepi a tćl hava. Melegen
siitÔtt a nap, ragyogott az ószi fźk lombja a szelid fćnysu-
garakban, ćdesen illatozott a dćlelótt. Amilyen vacogtatóvâ
sÔtĆtitettćk az elmólt napokat az ćv vćgi viharok, ez Olyan
derńs Ćs megnyugtató volt mćlykćk egćvel, derós csillogźsâ-
val.
Am Brin Ohmsfordot Ćs Rone Leaht hidegen hagyta a nap
igćretes szëpsćge. Allanon baljós kinyilatkoztatâsâtól ćs a râ-
juk vźró jôvótól zaklatottan egyik se mćltźnyolta igazân a
kellemes idót. Begubóztak, magukra hóztâk sajât ćrzelmeik
ćs titkos gondolataik sôtćt takarójât. Konok hallgatâsba bur-
kolózva Iovagoltak a nagy fâk csipkćs ârnyćkai kÔzótt, es
nem ćreztek mźst, mint a hideget a lelkăk mćlyćn.
— Innentól kockźzatos utunk lesz — mondta râ nem jele
lemzóen szelid hangon Allanon meg reggel, az istâllónâl,
ahovâ Iovaikat kÓtôttĆk. — Keletfôld szćltćben ćs Anar er-
deiben benntnket fognak lesni a Mordrćmek. Tudjâk, hogy
jóvńnk, Paranor utân nem lehetnek kćtsćgeik. Azt is tudjâk,
hogy meg kell âllitaniuk, mielótt elćrnćnk a Maelmordot.
Gnómok szimatolnak majd utânunk, ćs ahol nem Ók kuta-
kodnak, Iesznek mâsok, ak_ik ugyancsak a jârkâlóknak enge-
258
A KÎVĂNSĂGDAL
delmeskednek. Nincs (lt a Ravenshorntól keletre, amely biz-
tos lenne szâmunkra.
Râtette kezćt a fiatalok vâllâra, ćs kózelebb hózta magâhoz
óket. — Ezzel egyiitt csak hârman vagyunk, nem olyan
kônnyii rânk talâlni. A Rćmek ćs gnóm szemeik kćt helyen
fogjâk vźrni kôzeledćsănket: ćszakon a Rabb-folyó fólôtt,
dćlen, Culhaven kijâratźnâl. Ezek belâtható ćs biztonsâgos
utak, a bôlcs ember ezeket vâlasztanâ. Tehźt mi egyiken sem
megyiink, hanem ott kelănk ât a Kôzëps6-Anarba, ahol a
legveszedelmesebb, nemcsak a mi, hanem az ó szempont-
jukból is: a Wolfsktaagon, a Darklin-hźtsźgon ćs az Odon-
fenyĆren ât. Ezeken a vidćkeken a RĆmekĆnĆI ósibb mâgia
lakozik, a jźrkâlók meg fogjâk gondolni, mielótt packźznâ-
nak vele. A Wolfsktaag tiltott terilet a gnómoknak, oda
ugyan be nem teszik a lâbukat, akkor se, ha a Rćmek pa-
rancsoljâk. Ott veszćlyesebb dolgok vannak a gnómoknâl,
akiket kerólni akarunk, de a iegtôbbjiik szunnyad. Ha gyor-
sak ćs elóvigyâzatosak vagyunk, ćpsćgben âtjuthatunk kô-
zÔtttk. Mâsfajta dolgok tanyâznak a Darklin-hâtsâgon ćs az
Ódon-fenyćren, de talźn mćg ott is lelhetiink olyanokra,
akik barâtsâgosabbak irântunk, mint irântuk. ..
Keresztńlvźgtak a Kôzćpsó-Anar nyugati szegćlyćn, fôl az
elóhegyekbe, a csipkćs ormokat meresztó, erdós Wolfsktaag
ktszôbćre, a meleg napfćnyben is a sôtĆt dolgokra Iesve,
amelyek az 6sz tiindôklćse môgć rejtózhemek. Dćlre elćrtćk
a Jade-hâgót, ćs nekivâgtak a hosszń, tekervćnyes, dĆIi kap-
tatónak, fâk ćs bokrok takarźsâban, sórťi ârnyćkban. A dćl-
utân kôzepćn elhagytâk a hâgót, ës kapaszkodni kezdtek a
keleti toronymagas csńcsok felĆ. Az erdÓ Ćs a sziklâk n'mân,
sôtćten terpeszkedtek a fakuló fćnyben. Estćre mćlyen bent
jârtak a hegyekben. A fâk kôzôtt ńgy libegtek az ârnyćkok,
mintha ćlnćnek. Noha egyfolytâban fiirkćsztek, nem lâttâk
măs ĆIÓIĆny nyomŹt, ńgy Ćreztćk, tôk&letesen egyedól
vannak.
Ez a magâny furcsa ćs ijesztó, gondolta Brin, amikor a
sÔtĆtsĆg Ieereszkedett a hegyekre, Ćs Ók megâlltak. Legalźbb
egy lehelemyi ćletet ćrezne a magóćn kivăl! De ezekból a
259
SHANNARA
hegyekból es erdÓkbÓI mintha kiirtottâk volna az ĆIÓIĆnye-
ket. Itt nem laktak madarak, rovarok, egyâltalân semmi,
csak a halălos csend, amely olyan nyomasztó volt, hogy ćpp
attÓI tănt ĆIÓnek.
Allanon csomÓs, szilânkos hikorifâk ligetćben âllapodott
meg ćjszakźra. Miutân a vacsorât kiporcióztâk, a Iovakat
ellâttăk Ćs tăbort vertek, a druida magźhoz szÓIitotta a fia-
talokat, megparancsolta, hogy ne gyńjtsanak tizet, odave-
tett egy kurta bńcsószót, ćs elsietett az erdóbe. Az źrnyas-
vôlgyi lâny Ćs a felfôldi addig bârnultak utŹna, amig el nem
tănt a szemiik elól, aztân Ieăltek, hogy elkôltsćk kenyćrból,
sajtból, szâritott gytimôlcsb61 âlló hideg vacsorźjukat. SÔtĆt-
ben ettek, nem beszćltek, IestĆk az ârnyćkokat, hogy moz-
dul-e valami. Rengeteg csillag ragyogott az ćjszakai Ćgen.
— Szerinted ma ćjszaka meg hovâ ment? — szólalt meg egy
idó utân Rone Leah, szinte ńgy, mintha fennhangon tănód-
ne. Brin megrâzta a fejĆt, 's nem vâlaszolt. A felfôldi elfordi-
totta a tekintetćt. — Akźr az źrnyćk, nem? Ugy vâltozik,
ahogy a nap ćs a hold siit, megjelenik, ćs a kóvetkezó pil-
Ianatban mâr el is megy, mert mindig megvan râ az oka.
Azokat az okokat pedig termćszetesen nem osztja meg ve-
link, egyszeró halandókkal. — Sóhajtott, fćlretolta a tânyćr-
jŹt. — Csakhogy gyanńm szerint mi mâr nem vagyunk egy-
szerń halandók, ugye?
Brin a maradćk kenyeret ćs sajtot tologatta a tźnyćrjân. —
Nem — felelte halkan.
— Na mindegy. Azzal egyiitt mi tovâbbra is azok vagyunk,
akik voltunk. — Ugy nćmult el, mint aki azon tópreng,
mennyire hiszi el azt, amit mondott, majd elórehajolt. —
Erdekes, de mâr nem azt ćrzem irânta, amit korźbban.
Egćsz nap ezen tôrtem a fejemet. Mćg mindig nem bizok
meg benne feltćtlenăl. Kćptelen vagyok. Tńl sok Olyat tud,
amit ćn nem. De mâr nem is gyanakszom râ. Azt hiszem,
segiteni próbâl, legjobb kćpessćge szerint.
Elhallgatott, hogy Brin egyetćrthessen vele, âm a lâny
hallgatott, tovźbbra is Iesttve a szemćt.
260
A KŃĂNSAGDAL
— Mitól vagy ilyen gondterhelt, Brin? — kćrdezte vëgăl a
fiatalember.
A lâny rânëzett, Ćs megrźzta a fejćt. — Magam sem tudom.
— Attól, amit tegnap este mondott? Hogy nem lźtiuk tôb-
bć, ha ennek vege Iesz?
— Igen. De nem csak attÓI.
— Talân csak. — kezdte bizonytalanul Rone.
— Valami baj van — văgott a szavźba Brin. Tekintetiik ósz-
szekapcsolódott.
— Valami baj van — ismćtelte a lâny lassan, megfontoltan. —
Vele, veled, ezzel az egćsz utazâssal — de leginkâbb velem
Rone râbămult. — Nem ćrtem.
— bn sem ćrtem, csak ćrzem. — Osszehózódott, szorosab-
ban magźra csavarta a kôpenyćt. — Napok óta ćrzem — azóta,
hogy Bremen ârnya megjelent a Hadeshornnâl, es elpuszti-
tottuk azt a Rëmet. Ërzem, hogy valami rossz kózeledik.
valami rettenetes. Es nem tudom, mi az. Azt is ćrzem, hogy
figyelnek, szakadatlanul figyelnek, de soha sincs ott senki.
Azt is ćrzem, ës ez a Iegrosszabb, hogy elszakitanak magam-
tól, tóled ćs Allanontól. Az egćsz vilźg vźltozik azóta, hogy
eljôttiink Ârnyasvólgyból. Valahogy minden mâs.
A felfóldi egy darabig nem szólt. — Gondolom, attól van,
ami tórtćnt velink. A Hadeshorn, Paranor, Allanon — ćs
Bremen szellemćnek jóslata. Ilyen dolgoktól nem maradhat
vźltozatlan az ember. Azonkivfil napok óta tźvol vagyunk a
Vólgytól es a felfôldtól, mindentól, ami ismerós ćs meghitt.
Ez is okozhatja.
—Tâvol Jairtól — mondta a lźny halkan.
— Ës a sztleidtól.
— Fóleg Jairtól — ismćtelte Brin, ógy, mint aki magyarâza-
tot keres egy tćnyre. Aztźn megrâzta a fejćt. — Nem, nem ez
az oka, hanem valami mźs, aminek nincs kóze Allanonhoz,
a honvâgyhoz, a csalâdhoz ćs. Ez tól egyszeró magyarâzat,
Rone. Ërzem a Ielkem mćlyćn. Valami...
Elhallgatott, tanźcstalanul bâmult maga eľ, majd elfordi-
totta sôtćt tekintetćt.
261
SHRNARA
— Bźrcsak itt lenne rnost Jair! Csak nćhâny percre! Azt
hiszem, ó tudnâ, mi a baj. EbbÓI a szempontból Olyan kôzel
vagyunk... — Elharapta a szót, puhźn fôlnevetett. — Hăt nem
butasâg? Ilyet kivânni, holott bizonyosan nem segitene sem-
min ?
— Nekem is hiănyzik — próbâlt mosolyogni a felfôldi. — Leg-
alźbb elterelnć a figyelmănket a gondjainkról. Most nyilvân
Mordrćmek nyomźt hajtja, vagy valami hasonIÓt m{ivelt —
Elhallgatott, mert csak most kapott ćszbe, mi csńszott ki a
szâjân, aztân egy vâllrźnditâssal elintćzte kśnos szorongâsât.
— Szóval szerintem biztosan nincsen semmi baj — vagyis
semmi komoly. Ha lenne, Allanon megćreznć, ugye? Hiszen
Olyan, mint aki mindent megćrez.
Brin nem siette el a vâlaszt. — Hât nem tudom, igy van-e
mćg — mondta vćgiil. — Nem tudom, kćpes-e mćg râ.
Ezutân hallgattak. Nem nćztek egymźsra, konokul bâ-
multâk a sÔtĆtsĆget, ki-ki elmeriilve sajât gondolataiba,
Ahogy peregtek a percek, mind nyomasztóbb Iett a hegyi
&jszaka csendje, amely óket is be akarta bugyolźlni a sivâr,
kietlen magźny paplanâba. Minden percben azt vârtâk,
hogy vćgre megtôri az igćzetet egy hang, egy ćlólćny tâvoli
kiźltźsa, egy faâg vagy a szikla koppanâsa, levćl zizegćse, bo-
gâr zummógćse. De nem volt hang, csak a csend.
— Ugy ćrzem, tćvelygiink — szólalt meg a lâny vźratlanul.
Rone Leah megcsóvâlta a fejćt. — Ki van tăzve az utunk.
Hogy tćvelyeghemćnk?
Brin rânćzett. — Bâr hallgattam volna râd, 's sose jóttem
volna ide!
A felfôldi dôbbenten bźmulta a gyônyóró, barna arcot. A
fekete szempârban ógy elegyedett a fâradtsâg a kćtkedćssel,
ami nagyon kôzel jârt a fćlelemhez. Egyetlen pillanatra az a
borzongató ćrzćse tâmadt, hogy a lâny, aki vele âtellenben
ăl, nem Brin Ohmsford.
— bn megvćdelek! — sógta elszântan. — igćrem!
Akkor Brin eimosolyodott. Gyónge, tĆtova mosoly volt,
'pp hogy felvillant, 's mâr el is tónt. Gyengćden megćrin-
tette az i$ó kezćt. — Elhiszem — felelte sógva.
262
A KivÂNSÂGDAL
Am valahol a lelke mćlyćn kćtelkedett benne, hogy Rone
Leah valóban meg tudnâ vćdeni.
MAJDNEM ËJFËL VOLT, mire Allanon visszatćrt a tâborba.
Olyan nesztelenăl lćpett ki a fźk alól, mint a Wolfsktaag
bârmelyik ârnyćka. Az âgak kÔzôtt vćkony eziist pâszmâk-
ban hullott be a holdsugâr, lidćrces fćnyben Ószott az ćjsza-
ka. Rone 's Brin a takarójukba burkolózva aludtak. A he-
gyeken mozdulatlanul źlltak a fźk.
Nćhźny ólnyire az alvóktól a druida megtorpant. Azćrt
ment el, hogy egyedăl Iegyen, gondolkodjon, mćrlegelje az
eljôvendók bizonysâgât. Mily vâratlanok voltak Bremen sza-
vai — mily frłrcsân vâratlanok! Pedig szâmitania kellett volna
râjuk. Kezdettól tudta, mi kôvetkezik, mćgis iłgy ćrezte,
talân ez sem vâltoztathatatlan. Hiszen druida, akinek min-
den lehetsćges.
Vćgigjźrtatta fekete pillantâsńt a hegyeken. Messze voltak
măr ćlete tegnapjai, a harcok, amelyeket megharcolt, az
utak, amelyeken vćgigment, hogy ehhez a pillanathoz ćrjen.
Ës messzinek tănt a holnap is, bâr ez ôncsalâs. A holnap itt
ăll a kiiszôbón.
Mennyi mindent megvalósult. De mćg mindig nem elćg.
Megfordult, letekintett az alvÓ Brinre. Rajta mńlik minden,
amit a lâny termćszetesen nem hinne el, mint ahogy azt se,
ami az igazi ereje a K.ivânsâgdalnak, mert emberi szemmel
akarja nćzni az elf mźgiât, holott a mâgia sohasem volt
emberi. Allanon megmutatta neki, mire kćpes a varâzslat,
meddig mehet el, csak egy villanâsra, mert ćrezte, hogy
Brin nem viselne el tôbbet. Gyerekszemmel nćzi a mâgiât,
nehćz lesz felnóttć ćrnie, annâl is inkâbb, mert Allanon nem
segithet neki.
Szorosan ôsszefonta karjait a fekete kôpeny alatt. Nem se-
githet? Mâr megint itt a bókkenó. Zordan mosolygott. Ó
dôntôtt ńgy, hogy sohasem ârul el mindent, csak annyit,
amennyit sztksćgesnek tart. Rćges-rćgen, mćg Shea Ohms-
ford idejćben eldôntótte, hogy Iegjobb, ha az igazsźgot ma-
gâtól tudja meg az, akinek sztksćge Iesz râ. Persze szólhat-
263
SHANNARA
na a lânynak, vagy legalâbb megpróbâlhatnź figyelmeztemi.
Brin apja azt mondanâ, hogy ezt kell tennie, mert Wil
Ohmsfordnak ugyanez volt a vćlemćnye Amberle elf leâny-
nyal kapcsolatban is. Ani a dóntćs nem Wil Ohmsfordć, ha-
nem az óvć.
Mindig az ôvć volt.
Szâja epćsen legôrbiilt. Hol vannak mâr a paranori Druida
Tanâcsok, ahol sok hang ćs sok elme szôvetkezett, hogy
megoldźst talźljon az emberisćg gondjaira! A druidâk, a rĆgi
bôlcsek, nincsenek tôbbć. Oda Paranor, oda a krónikâk,
minden remćny es âlom, amelyet ihlettek. Mâr csak Allanon
maradt.
Most az ôvć az emberisćg minden gondja, mindig az ôvć
volt az ôvĆ is marad, amig csak ĆI. Ezt a dôntĆst is neki
kellett meghoznia. Meg is hozta, mikor sorsot vâlasztott ma-
gânak. Csakhogy ó az utolsó. Lesz mâs, aki ugyanigy dônt-
sôn, ha Allanon nem Iesz tôbbë?
Magânyosan âllt az erdó ârnyćkai kôzótt, ćs hatârozatlanul
nćzte Brin Ohmsfordot.
HAJNALBAN tovźbblovagoltak kelemek. Ma is olyan gyô-
nyôró, enyhe, illatos ószi napra virradtak, amely megsar-
kantyńzza a fantâziât. Mikôzben az ćjszaka nyugat felć me-
nektilt a Wolfsktaagból, a keleti erdók môgiil kiemelkedett a
nap, hózva maga utźn arany pântlikâit, amelyek a fôld leg-
sôtćtebb zugaiból is elóztćk a homźlyt. Mćg a medd6 tres-
sćgtól kongó, elźtkozott hegy is bćkćsnek ćs vigasztalónak
dint.
Brin az otthonâra gondolt. Milyen gyônyôró a Vôlgy az
ilyen napokon, tiinódótt, mikôzben vitette magât a hătasâ-
val a hegygerincen, ćs siittette arcŹt a nappal. MĆg itt is lân-
goltak az 6sz szinei a moha Ćs az aljnôvćnyzet nyâriasan zôld
hâtterćn. Az ćlet rćszegitó illatai ósztak a levegóben. A
Vôlgyben mâr fólkeltek a falusiak, kćszălódnek a munkâ-
hoz. Fó a reggeii, nyâlcsorditó szagok felhóznek az ablakok-
ból, amelyeket szćlesre tźrtak az ószi melegnek. Ha vćgeztek
a munkźval, a csalâdok ôsszeólnek mesćlgemi, jâtszani,
264
A KiVÂNSÂGDAL
mert ebben az ćvszakban mâr ritkasâg az ilyen dćlutân,
amelyen legalâbb rôvid idóre emlćkezhetnek az elszaladt
nyârra.
Bârcsak ćn is veliik Iehetnćk!, gondolta Brin. Bâr otthon
lehetnćk!
A napfćnyes melegben, źlmok ćs emlćkek kÓzÔtt ćszre-
vćtleniil illant el a dćlelótt. Kaptatók vâltakoztak lejtókkel, a
pńpos ormok kÔzÓtt mâr fól-fôlvillantak a Wolfsktaagon tăl
a siksâg erdei. DĆIre maguk môgótt hagytâk a hegysĆg na-
gyobb rćszćt, ćs lefelć indultak.
Rôviddel ezutân figyeltek fôl a Surrogóra.
Hangkćnt kezdódôtt, jóval elóbb, mintsem meglźttźk vol-
na, mćly, źtható zăgâssal egy magas, fâs vonulat môgôtt,
amely ćles vonalakkal hasitott a keletfôldi ćgbe. Mćg a rôgót
is megrâzta a foitott, fenyegetó robaj, amely hullâmkćnt
gôrdńlt az utazók felć. Fordult a szćl, mennydôrgćssć fokoz-
ta a hangot. Az ót kiegyenesedett, az erd6 sfiróbb lett. A
hegygerincen mindent eltakart a jeghideg permet Ćs a tô-
môren gomolygó pâra, csupźn a leghalvânyabb kćksćgben
derengett źt rajta a dëli ćgbolc, valahol messze a mohlepte,
nyirkos tórzs{i erdei fâk szôvevćnyes koronâja, fôldbarna,
nedvesen ragyogó levelei fôlôtt. Az ńt ismćt meredeken kâ-
szott fôlfelć, sziklagôrgetegek ćs kidólt fźk kÔzÔtt, amelyeket
megfagyott Óriźsokkâ Vâltoztatott a kisćrteties homâly. Ës
mćg mindig csak a siketitó harsogâst Iehetett hallani.
Ârn ahogy a kanyargós ôsvćny kôzeledett a gerinchez, a
pâra is ritkulni kezdett a szĆItÓI, amely a Wolfsktaag ormai-
tól a keleti siksâgig vćgiggerebenezte a fôldet. Kitârult elót-
ttk az erdóvel boritott vôlgyteknó, amelyre sótćt, fenyegetó
ârnyĆkot vetett a napfćny aranyâval futtatott, fÓrĆszes hegy-
gerinc. Es itt vćgre meglâttźk a hang forrâsât, egr zuhatagot.
A vôlgyteknó nyugati vćgćt elfiiggônyôzó pârafelhók ćs hab-
koszorńk kÔZÔtt fehëren tajtćkzó, fćlelmetes vizoszlop ve-
tette le magât a szirtfal rćsćból a tóbb szâz ôles mćlysćgbe,
hogy kanyargó nagy folyókćnt tónjôn el a fźk ćs sziklâk kó-
zôtt.
A hźrom vândor egyszerre âllitotta meg a Iovât.
265
SHANĂrARA
— A SurrogÓ — mutatta Allanon.
Brin szótlanul nćzett Ie a mćlysćgbe. Mintha a vilâg vćgën
ăllt volna. Nem tudta volna szavakba foglalni, mit ćrez eb-
ben a pillanatban, csak azt, hogy mit lât. Alig szâzmćternyi-
re a Surrogó harsogott ćs ôrvćnylett, fensćgesen, Ićlegzet-
elâllitóan, sziklâkon ćs hasadćkokon ât. A vôlgyôn tól,
amelybe a zuhatag ontotta magât, a szĆlben lobogó permet-
fiiggônytól kissć elmosódó remegćssel Keleffôld nyńjtózott
a szemhatârig, mint egy kortól megfakult festmćny. Pâra
fiirdette Brin barna arcât, kônnyó esókćnt hullott hosszó,
fekete hajâra, erdójâró ruhźjâra. Hunyorgott, hogy ne le-
gyen vizes a szeme, ćs mćlyen beszivta a metszó, hideg leve-
gót. (Jgy ćrezte, valamilyen megmagyarźzhatatlan módon
ńjjâszăletett.
Allanon intett, hogy induljanak. A hârom Iovas óvatosan
ereszkedni kezdett a fâs lejtón a sziklakapu felć, amelyból a
katarakta zuhogott. Libasorban haladtak a vizesćshez veze-
t6, rôgôs, elmosódott csapâson, kertlgetve a bokrokat 's a
szćltól meggôrbtlt fenyóket, amelyek konokul kapaszkodtak
a magaslati kóves talajba. Gomolygó pârafelhók burkoltâk
be óket, nyirkosan tapadtak a bóriikhóz. A gerincen innen
eliilt a szćl, âtható sivitâsa beleveszett a SurrogÓ tompa
mennydôrgćsćbe. Az ârnyćk elnyelte a napfćnyt, az erdóre,
amelyen âthaladtak, csalóka szărkiilet borult egyre sôtćtebb
rćtegekben.
Elćrtćk a zuhatag aljât, ćs addig mentek a sótćt ôsvćnyen,
amig kibukkantak a kôdból ćs a homâlyból a meleg napfëny-
be. Mćg mindig zôld ćs iide, magas Iovagoltak kelet
feľ a folyóparton, ritkźsan źlldogâló fenyók ćs megsârgult
level{i tôlgyek alatt. Fokozatosan halkult a vizesćs robaja, ćs
mâr nem volt Olyan csipós hideg. Vâradanul szines lâng-
nyelvek cikâztak a fźk kôzôtt; madarak rôpkódtek az erdó-
ben.
A fôldre visszatćrt az 'let. Brin hâlâsan sóhajtott. Nagyon
ôrălt, hogy maga môgôtt tudhatja a hegysëget.
Allanon hirtelen megfćkezte a lovât.
266
A KiVÂNSÂGDAL
Az erdó tîgy n'mult el, mintha a druida parancsânak en-
gedelmeskedne. MĆIy csônd szemfódele borult râjuk. A fia-
talok Iovai megtorpantak a druidâć môgôtt. Az ârnyasvólgyi
lâny ćs a felfóldi csodâlkozva ćs gyanakodva pillantottak a
hatalmas emberre, majd egymâsra. Allanon nem mozdult.
Mereven dlt a nyeregben, belefńrta tekintetćt az erdó homź-
lyâba, ćs hallgatózott.
— Allanon, mi... — kezdte volna Brin, źm a druida egy tă-
relmetlen intćssel belefojtotta a szÓt.
Nagy sokâra visszafordult. Keskeny, sôtćt arca kemćny
volt ćs feszălt, ôsszehózott szemćben Olyan pillantâs ălt,
amellyel a fiatalok elószôr talâlkoztak. Brin megrćmiilt, ma-
ga se tudta, mićrt.
A druida nem szólt, csak mosolygott — futó, szomorń mo-
soly volt —, aztân megfordult. Intett a felfôldinek 's a lâny-
nak, hogy jôjjenek, majd elinditotta Iovât a fźk irźnyâba.
Nem mentek sokâig, csak a folyópartnâl kezdódó, rôvid
vizmosâsig, ritkâs fâk Ćs halódó kôzôtt. Allanon is-
mćt megfćkezte Iovât, ćs ezńttal Ieszâllt a nyeregból. Rone
ćs Brin kôvettćk. Hârmasban ălltak Iovaik e16tt, ćs nćztćk a
vizmosâst a sńrń fźk kôzôtt.
— Mi a baj, Allanon? — fejezte be emâttal a kćrdćst Brin.
A druida nem fordult meg. — Valami jôn. Hgyeljetek.
Mozdulatlanul źlltak 's vârtak. Olyan halâlos csônd Iett,
hogy mćg a sajât lćlegzetiik is fńjtatâsnak rćmlett. Brinre ój-
ból râtalâlt a Sârkânyfogak sztrke esójćból ćrkezó balsejte-
lena, ćs pusmogni kezdett a lâny fiilćbe, aki ôsszeborzongott
a fĆIelem izmarâs ujjainak cirógatâsâtól.
Hirtelen halk hangot hallottak — levelek puha zizegćsćt,
mintha valaki óvatosan lćpkedne az avarban.
— Ott! — mutatta Rone.
Valami mozgott a fâk kÔzÔtt a vizmosźs tólsó partjân.
Most ćszrevette a hârom vârakozót, ćs megtorpant a fćlho-
mâly rejtekëben. Hosszń percekig lapitott mozdulatlanul, a
vândorokra meresztve lâthatatlan szemćt.
Majd ftrgćn, magabiztosan kilćpett a fâk alól a fćnybe. A
zózmara, amely Brint vacogtatta, azon nyomban jćggć ke-
267
SHANNARA
mćnyedett. Mćg sohasem lâtott hasonló fajzatot. Nagyjźból
emberforma volt, mert kćt lâbon âllt, megrogyasztott
dekkel, hosszń karjait lazźn lógatva. Magas volt 's erós,
semmi hâi, csupa izom, a b6re furcsân veres ćs csupasz,
csak az âgyćkân burjźnzott vastagon a szór. Kezćn-lźbân
hosszó karmok gôrbăltek. Felćjiik forditotta a fejĆt; źllatia-
san groteszk pofâja volt, sebhelyes ćs elnagyolt. Rânćzett
sźrgân ćgó szemćvel a hârom vândorra, ćs ocsmźny vigyor-
ban mutatta ki szâmtalan tćpófogât.
— Mi ez? — sógta iszonyodva Rone Leah.
— Arnit megigćrtek — felelte Allanon halkan, ktlônôs egy-
kedvńsćggel.
A veres valami nćhźny lćpćst tett a vizmosźs felć. Megźllt,
vârakozott.
Allanon az ârnyasvólgyi lânyhoz ćs a felfôldihez fordult. —
Ez egy Jachyra, egy mźsik kor fajzata, nagyon gonosz fajzat.
A tăndćrek varâzslattal rekesztettćk ki a fôldról, jóval az em-
ber hajnala — sót a Tilalom teremtćse — elótt. Csakis hason-
lóan erós varâzslat bocsźthatta szabadon.
Kihózta magât, szorosabban ôsszevonta fekete kôntósćt. —
Ogy veszem ćszre, tćvedtem. A Mordrćmek szâmitottak râ,
hogy erre jôhetfink. A Jachyrâhoz hasonló Ićnyt csupźn ilyen
helyen lehet elszabaditani, mint ezek a hegyek, ahol mćg
mindig elevenen ćl a mâgia. A Rćmek maguknâl sokkal ve-
szedelmesebb ellensćget târnasztottak nekiink.
— Hât akkor nćzzdk, mennyire veszćlyes! — szólt a vitćz
Rone, ćs kivonta Leah ćbenszin kardjźt.
— Ne! — kapta el a karjât Allanon. — Ez a harc az enyćm!
A felfôldi Brinre nćzett, târnogatâst vârva. — tgy vćlem, a
mai napon minden kăzdelmet kôzôsen kellene megvivnunk.
Allanon a fejćt csóvâlta. — Ezóttal nem, Leah hercege.
Elćggć megmutattad bâtorsâgodat ćs odaadâsodat e lâny
irânt. Egyikben sem kćtelkedem tôbbć. Ărn ez a teremtmëny
hatalmasabb nâlad. Egyedăl kell szembeszźllnom vele.
— Allanon, ne tedd! — kiźltotta vâratlanul Brin, ćs elkapra
a druida karjât.
268
A KfVANSAGDAL
Az lenćzett a lânyra; a fâradt arcra ćs a minden titkot lâtó
szempźrra a szomoró elszântsâg maszkja borult. Mer6en
bârnultâk egymâst, aztân Brin, maga sem 'rtve, mićrt, elen-
gedte a druida karjât.
— Ne tedd! — ismćtelte halkan.
Allanon megsimogatta a lâny arcât. A vizmosâs tălpartjân
a Jachyra belerikoltott a dćlutźn csendjëbe, majdnem tgy,
mintha nevetne.
— Hadd menjek veled! — eróskôdôtt Rone Lŕah. Lćpett
egyet.
Itt maradsz, Leah hercege!
A druida elâllta az ńtjât. —
Megvârod, amig hivnak! — Rone-ra szôgezte fekete pillan-
tâsźt. — Ebbe ne avatkozz beie! Akźrmi tórtćnjen, ne gyere
kôzel! igćrd meg!
— De Allanon, nem tehetem, hogy... — tĆtovŹzott Rone.
— fgćrd meg!
A felfôldi kihivóan {Ilt elótte mćg egy percig, aztân kel-
letlenól bólintott. — Megigćrem.
A druida egy utoIsÓ pillantâst vetett az ârnyasvôlgyi lźny-
ra. Egy kźrhozott pillantźsa volt. — Vigyâzz magadra, Brin
Ohmsford! — sńgta.
Sarkon fordult, Ieereszkedett a vizmosźsba.
SHANNARA
xxv
MLOTr a felhótleniil kćkló, dćlutâni ćgból a napsu-
gâr; Allanon magas ârnyalakja ćlesen kirajzolódott a
fâk tarka hźtterćn. Kisćrtóen ćdes, ószi illat ńszott a langyos
levegóben, erd6bóI kiszôkôtt, puha szelló fodrozta a hossză,
fekete kôntóst. Partjai kÔzÔtt, melyeken meg mindig nyâri-
asan zôldellt a fă, azórosan ćs eziistôsen futott a Surrogó,
csillâmai hăvós szikrât gyńjtottak a szźlas druida szemćben.
De 6 rnost nem lâtott mâst, mint a vârakozóan vicsorgó,
sikos, veres alakot, amely sârga szemćt ósszehńzva, macska-
igyessćggel kńszott lefelć a vizmosźs sekćly ârkâba.
Kćrlek, gyere vissza!, jajgatta nćmźn Brin, mert a hangot
a torkâra forrasztotta a kinzó balsejtelem, az ismer6s lidćrc,
amely visszatćrt, hogy eszelós vigsâggal ropja tźncźt valahol
a lâtómezó szćlćn.
Hât erre figyelmeztetett az ómen!
A Jachyra nćgykćzlâbra zôttyent. Feszes bóre alatt hullâm-
zottak az izmok, szâjâból csorgott a nyâl. Gerincćn fôlme-
redt a tăskćs taraj, mikózben kÓSZOtt a napsătôtte vizmo-
sâsban. ,Pofâjât a szemkôzt sÓtĆtIÓ alak felë nyójtotta, ćs mâ-
sodszor hallatta tćbolyult hahotźra emlćkeztetó, ocsmźny
vonitźsât.
Allanon tizenkćt mćternyire âllt a kuporgó szórnyetegt61.
Mozdulatlanul nćzett farkasszemet a fajzattal. Olyan ijesztó
elszźntsâg ălt kemćny, komor arcân, hogy az ârnyasvôlgyi
lâny ćs a felfôldi azt ćrezte, nincs halandó lćny, legyen mćg-
Oly gonosz, aki erót veheme a druidăn. De a Jachyra csak
vigyorgott hźborodottan, ćs mćg tôbb agyarat villogtatott.
Lâtszott sârga szemćn az 6riiltsćg.
Egy hosszó, rettentó percig âllt szemben a druida ćs a
szôrny az 6szi dćlutân csendjćben. Kôrălôttăk mintha meg-
270
A KiVÂNSÂGDAL
szńnt volna a vilâg. A Jachyra harmadszor is róhôgótt. OI-
dalra lćpett, kiilônôs, kacsâzó mozdulattal, majd ijeszt6
gyorsasâggal vetette magât Allanonra. Szinte csak egy elrno-
sódó vórôs foltot lehetett lâtni, ahogy elvâlt a fóldtól, ćs a
druida utân kapott.
Mellćnyólt. Allanon fărgćbb volt a tâmadójânâl; ârnyćk
nem menekăl sebesebben a fćnytól, ahogy kitćrt a szôrny
elól. A Jachyra elreptilt a druida mellett, es csak a fôldet
szaggathatta, {m szinte azonnal megpôrdiilt, 's mâsodszor
is nekiugrott prćdâjźnak. De akkor kilôvellt Allanon kezćból
a kćk lâng. A levegóben talźlta el a Jachyrât, amely kupaccź
omlott a fôldôn. A kćk tăz meg OLT is szaggatta, perzselte,
lôkdôste, amig neki nem vźgta a bestiât egy óriâs tôlgynek.
Megdôbbentó módon a Jachyra szinte azon nyomban fól-
pattant.
— Órdôg ćs pokol! — suttogta Rone Leah.
A szôrny ńjra rohamozott; lebukott ćs kitćrt a druidatóz
elól, majd a tâmadó kigyó sebessćgëvel vetette magât a szâ-
las emberre. A kćk lâng visszalôkte, {m addigra sikerălt fel-
hasitania egyik mancsâval Allanon fekete palâstjât. Allanon
hâtratântorodott, a lâng fiisttć enyćszett. Mâsfćl ôlnyire a
magas făben a Jachyra ismćt fôlugrott.
Az ellenfelek ćberen kerălgettćk egymźst. A druida óva-
tosan maga elĆ nyójtotta a karjźt. Komor arcâra rźkôvólt a
dăh. Am amerre lćpett, vćrcseppek bibor harmata hullott a
sôtćtzóld fóre.
A Jachyra eszelósen gonosz vigyorra tâtotta a pofâjât. Făst-
szalagok kigyóztak veres bórćból, ott, ahol a tăz megćgette,
egyćbkćnt nem esett baja. Hullâmzó izmokkal, magabizto-
san, olajozott simasźggal kózeledett kiszemelt âldozatâhoz.
Ismćt tâmadott, villâmgyorsan, minden erólkôdćs nćlkăl,
mielótt a druida fellobbanthatta volna a tiizet. Allanon el-
kapta a Ićny csuklóit es megâllitotta, hogy ne ćrhesse el. A
górbe fogak gonoszul csattogva kapkodtak a hatalmas em-
ber nyaka utân. Egymâshoz bilincselve rontottak ide-oda a
tisztâson, ktszkôdve, vergódve próbźltak elónyre szert tenni
a mâsikkal szemben.
271
SHANNARA
A druida óriâsi lendăletet vett, a levegóbe emelte a Jachy-
rât, es a fóldhôz teremtette. Ujjaiból nyomban kilóvellt a kćk
tăz, es elnyelte a szôrnyet. A Jachyra fiilrepesztóen sivalko-
dott; mćg az erd6 is megdermedt eszelós vijjogźsâtól. Nem-
csak fâjdalom volt a hangjâban, de valami ćrthetetlen vi-
dâmsźg is. Egy rândulźssal kitćpte magât a tózoszlopból,
gózôlôgve, hatalmasan, veresen, bórćn pislźkoló kćk lân-
gocskâkkal. Megveszekedetten hentergett a fóben, aztźn,
mert beltlról meg sôtćtebb ti.iz emćsztette, ńjból felugrott,
kivicsoritotta górbe fogait, sźrga szeme ocsmânyul villogott.
Ez ćlvezi a szenvedćst!, gondolta Brin elborzadva. Kivirul
tÓIe !
Môgôtte horkantva hâtrâltak a Iovak a Jachyra szagâtól,
tćptćk a kantârjukat, amelyeket Rone Leah markolt. A fel-
fôldi aggódva hâtranćzett, hasztalanul próbâlta nyugtatni az
źllatokat.
A Jachyra ńjból tâmadott. Âtvetódôtt a druidatóz perzseló
lângjain, hasitó karmai majdnem elćrtĆk a fekete kôntôsń
alakot, âm Allanon mćg idejćben kitćrt, 's a kćken kilóvel-
16 lâng fćlrelôkte a teremtmćnyt.
Brin mindezt lâtta. Rosszul volt tóle, de nem birt elfor-
dulni. Agya egyetlen gondolatot órólt: a Jachyra tăl sokl A
druida rengeteg szôrny(i csatât viVOtt sôtćt mźgiźból fajzott
rćmekkel, ćs gyózôtt, âm a Jachyra egyikre sem hasonlitott.
Nem ismert kiilônbsćget 'let 's halăl kôzôtt, fiityiilt râjuk,
egćsz lćtezćse pofon volt a termćszet tôrvćnyeinek. A dih, a
tćboly, a cćltalan pusztitźs óltôtt testet benne.
Fiilrepesztó visitźssal vetette magât Allanonra. A rćmălt
Iovak felăgaskodtak, kitćptćk kantźrjukat Rone markâból. A
felfóldi kćtsćgbeesett igyekezettel kapott a kantâr utân, âm
a Iovak akkor mâr eszeveszetten vâgtóztak a vizesćs felć, ćs
pillanatok alatt eltóntek az erdóben.
Rone Ćs Brin visszafordult a mĆIyben tomboló harchoz.
Allanon tiizes fallal vźlasztotta el magât tźmadójâtól, a
Jachyra hiâba próbźlt źttôrni a kćskćnt dôfôló lźngokon. A
druida, az ôsszpontositâstól szobormereven, kinyójtott kćz-
zel tartotta fent a falat, majd kaszźló mozduiattal Ieengedte
272
A KÎVÂNSÂGDAL
karjait, repitette vele a tiizes falat is, amelyet mint ćgó hâlót
dobott râ a Jachyrźra. A fenevad 'gett, egy pillanatra nyom-
talanul eltănt a t(izgômbben. Vergódve, forogva próbźlt sza-
badulni, de a druida mâgia rźtapasztotta a lângokat, a
Jachyra, akârhogy erólkôdótt, nem râzhatta Ie óket.
Brin megragadta Rone kezćt. Talân...!
Am a Jachyra hatalmas ugrâssal arrćbb szôkkent a vizmo-
sâs făvćbe, majd onnan a fâk kôzĆ. MĆg mindig ćgett, de a
tăz mâr Iohadt. Olyan messze kerólt Allanontól, ahol a drui-
dânak nem volt hatalma fôlôtte. Âgakat ćs fatôrzseket zńzva,
lângokat frôcskôlve, vonitva csórtetett be egy fenyóligetbe.
Hullott a forgźcs, tăzet fogott a fenyótń, fiist gomolygott az
ârnyćkból.
A vizmosâs kôzepćn fâradtan hullott Ie Allanon keze. Brin
ćs Rone fojtott csôndben vârakozott a parton, a făstôs ho-
mâlyt bâmulva, amelyben a szôrny eltńnt. Ismćt mozdulat-
Ian csônd lett az erd6ben.
— Elment! — sńgta vćgńl Rone.
Brin nem felelt. Nćmân vârakozott.
A kôvetkezó percben mozdult valami a feketĆre &gett fe-
nyófâk kôzôtt. Brint jeges ârkćnt ôntôtte el a lelke mćlyćn
lapitó hideg. A Jachyra kilćpett a fâk kôziil, ćs a vizmosâs
szćlćhez osont. Az az ocsmâny vigyor filt a pofźjźn. Sârga
szeme villogott.
Nem volt semmi baja.
— Mifćle ôrdôg ez? — suttogta Rone Leah.
A rekedten, mohón zihâló Jachyra ismćt Allanon felć
osont. Tărelmetlen, fojtott nytszitćs tôrt fel a torkân. Fôl-
emelte a pofâjât, mintha szagot akarna fogni. Elótte Allanon
vćre vÔrÓsIÔtt a hosszń ffiszâlakon. A Jachyra megtorpant.
Lassan, râćrósen lehajolt, ćs nyalni kezdte a vćrt. Nyiiszitćse
hirtelen kurrogâssź mćlyălt a gyônyôrfisćgtól.
Aztźn tâmadâsba lendălt. Maga ală hózta hâtsó lâbait, 's
egy sima, ruganyos ugrźssal râvetette magźt Allanonra. A
druida maga elć kapta a kezćt, kinyńjtotta ujjait, de elkësett.
A fajzat elkapta, mielótt a druida szólithatta volna a tăzet.
Eldóltek, ôsszefonódva henteregtek a magas fńben. A szôr-
273
SHANNARA
nyeteg olyan villâmgyorsan rohamozott, hogy Allanon kćsve
hallotta meg a lâny figyelmeztetó, ćles kiâltźsât. KĆk tăz lob-
bant ujjai begyćból, megperzselte tâmadója alkarjât, csuk-
lójât, de mâr ez sem segitett. A Jachyra karmai fôltćptćk a
szôvetet, csontig belehasitottak a htsba. A druida feje hât-
racsuklott, sôtćt arcân lâtszott, hogy nem csak a teste szen-
ved. Kćtsćgbeesetten próbâlta ledobni magźról a bestiźt,
csakhogy a Jachyra tólsźgosan kôzel volt. Allanon nem birt
lendiiletet venni. Szórnyeteg tâmadÓja a fóldhôz szoritotta
vaskemćny izmaival, mikôzben foggal-kôrómmel szaggatta.
— Ne! — stivôltôtte vâratlanul Rone Leah.
Lerâzta magźrÓI Brin kezĆt, aki megprÓbŹlta visszatartani,
kćt marokra kapta ćben pengćjó pallosât, ćs lenyargalt a
lejtÓn. — Leah! Leah! — harsogta âdâzul. Feledte, mit igĆrt a
druidânak. Nem âllhat itt, mint a kapubâlvâny, mikózben
Allanont mególik. Egyszer măr megmentette; mźsodszor is
megteheti.
— Gyere vissza, Rone! — sikoltott utâna Brin, de hiâba.
A kóvetkezó pillanatban Rone Leah a viaskodó alakokhoz
ćrt. Fôlemelkedett, majd villogó ivben sÓjtott Ie a fekete
kardpenge a Jachyra nyakâra es vâllâra, varŹzserÓveI szelve
hóst ćs a csontot. Iszonyatos bódńlćssel źgaskodott fôl a
Jachyra, veres teste ógy pattant fiiggóleges helyzetbe, mint-
ha belil tôrt volna el valamije.
— Dôgôlj meg, te szórnyeteg! — iivôltôtte Rone vad harag-
gal, amikor meglâtta Allanon vĆrben ÓszÓ, tćpett alakjât.
Âm a Jachyra nem dóglôtt meg. Hirtelen meglenditette
kôtćlizmó karjât, ćs bćnitó eróvel arcon talâlta a felfóldit.
Rone hâtrazuhant, ćs elengedte Leah kardjât. A Jachyra a
fiatalember utân vetette magât, ćs kôzben egyfolytźban kć-
jesen bógótt, mintha fajtalan ôrômëre szolgâlna, ha minćl
jobban bântjâk. Mielótt Rone a fôldre huppanhatott volna,
a monstrum a karmai kózë kapta ćs vćgigrôpitette a vizmo-
sâson. A felfóldi rongycsomókćnt esett ôssze.
Testćben Leah sôtćt pengĆjĆveI a Jachyra fólegyenesedett.
Mint akinek meg se kottyant a dófćs, odakapott, 's kirźn-
totta magâból a kardot. Egy pillanatig tćtovăzott, bâmulta
274
A KiVÂNSÂGDAL
sârga szemćvel a fegyvert, azutân a levegóbe hajitotta, ki a
Surrogó felć. A penge a folyóba hullott, hogy szâraz gally-
kćnt bukdâcsolva tńnjôn tova a sodorban.
A Jachyra sebes pôrdilćssel fordult vissza az ôsszeroskadt
Allanonhoz. Csodamód a druida mćg mindig fel tudott tâ-
pâszkodni, noha megszaggatott kôntóse vćrben âzott. Ettól
a lźtvânytól a Jachyra megveszekedett. Feltivôltótt dăhćben,
ćs ugrotc.
Am ezńttal a druida nem prÓbźlta megfćkezni. Nyakon
ragadta az ugró Jachyrât nagy kezćvel, szoritotta, akâr a
satu. A fôldre kćnyszeritette a szôrnyet, râ se hederitve a
hósât szaggató karrnokra. A roncsolt torkń Jachyra sival-
kodott, veres teste rângott, mint az źtszńrt kigyó. A druida
mćg mćlyebbre vâjta ujjait a hósba. A Jachyra eltâtotta a
pofźjât, csattogó fogakkal kapkodott a levegóbe.
Allanon hirtelen elengedte a Jachyra nyakâ[, ćs belenyom-
ta ôklćt a tâtogó pofâba, letolta a szôrnyeteg torkân. Kćk tăz
robbant ósszekulcsolt ujjaiból. A Jachyra rângott, szćtdobta
tagjait. A druidatfiz vćgigperzselte hatalmas testćnek ôbleit,
megtalâlta lćnyćnek magiât. A szabadulni akaró szôrny mćg
egy pillanatig vergódótt, aztźn minden porcikźjâból lâng
csapott ki, ćs a Jachyra vakitó kćk villâmlźssal robbant szćt.
Brin a szeme eľ kapta a kezćt, ćs elfordult. Mikor vissza-
nćzett, azt lâtta, hogy Allanon egy kupac ăszkôs hamuban
terdel.
BRIN ELÓSZÔR az eszmćletlen Rone-hoz futott, aki szagga-
tottan pihegó, gyórôtt csomókćnt hevert a vizmosâs szćlćn.
Ovatosan a fiatalembert, vćgigtapogatta tôr-
zsćt ćs tagjait, hogy nem tôrôtt-e csontja. Miutân nem talâlt
erre utaló jelet, letóriilgette Rone ôsszekarmolt arcźt, majd
Allanonhoz sietett.
A druida mćg mindig a Jachyrźból maradt hamu mellett
tćrdelt. Fejćt Iehorgasztotta, karjait szorosan keresztbe fon-
ta. Vćr âztatta ronggyź ťpett fekete kôntósćt.
Brin megrendiilten nćzte. Lassan Ietćrdelt Allanon mellć.
A druida rânćzett szńrós fekete szemćvel.
275
SHANNARA
— Meg fogok halni, Brin Ohmsford — mondta csendesen.
Brin kćtsćgbeesetten râzta volna a fejćt, de Allanon egy in-
tćssel megźllitotta. — Hallgass râm, vôlgy Ieânya. Megmon-
datott, hogy igy lesz. Bremennek, apâmnak ârnya meg-
mondta Shale vôlgyćben, hogy igy lesz. Megmondta, hogy
tźvoznom kell a fôldról, ćs nem tĆrhetek vissza tôbbć. Meg-
mondta, hogy e16bb tórtćnik, mintsem utunk vćget erne.
Ósszerândult a hirtelen fâjdalomtól, vonâsai megfesziiltek.
—Arra gondoltam, hâtha mâsithatok rajta. Am a Rëmek... a
Rćmek kimódoltâk, mikćnt szabaditsâk el a Jachyrźt, talźn
tudva... vagy legalźbb remćlve, hogy ćn leszek az, akit a
monstrum elótalâl. Ez a megtestestlt tćboly. Ônnón kinjân
ćs a mâsokćn hizik, óróltsćgćben nemcsak a testet, de a lel-
ket is megsebzi, nincs ellene vćdekezćs. Magât is szćtszag-
gatta volna... csakhogy engem veszni lâsson. A mćreg...
Hangja megtôrt. A lâny lekăzdótte rćmóletćt, ćs kôzelebb
hajolt.
— Be kell kótôzniink a sebeket, Allanon, be kell...
— Nem, Brin, nekem vćgem — szakitotta fćlbe a druida. —
Rajtam mâr nem lehet segiteni. Teljesedjćk, arnit megjÓsoI-
tak. — Fźradtan vćgigtekintett a vizmosźson. — Leah herce-
gćnek kell segitened. Benne is ott a mćreg. Mostantól a
vćdelmez6d... mint ahogy megigćrte. — Pillantâsa visszatćrt
Brinhez. —Tudd meg, hogy a kard nem veszett el. A mźgia
nem engedi, hogy elvesszen. Meg kell. talâlnia ńtjźt halan-
dó kezekbe... a folyó elviszi azokhoz a kezekhez...
Ismćt elcsuklott a hangja, es hirtelen hćtrćt gôrnyedt az
'Ies fźjdalomtól. Brin elkapta, szorosan tartotta, hogy ne es-
sen ôssze.
— Ne beszćlj tôbbet — sógta. Kônnyek szóktek a szemćbe.
Allanon kifejtette magât a Iźny karjâból, ćs fôlegyenese-
dett. Brin keze ćs karja vćrben âzott. A druida csendesen,
gunyorosan elmosolyodott.
— A Mordrćmek azt hiszik, hogy ćn vagyok az, akitól fćl-
niăk kell, hogy 'n vagyok az, aki elpusztithatom óket! —
Megcsóvźlta a fejćt. — Hogy tćvednek! Te vagy a hatalom,
Brin. Te vagy az, akit... semrni sem gy6zhet Ie.
276
A KivĂNsÂGDAL
Megszoritotca a lâny karjât acćlos ujjaival. —Jól figyelj râm!
Apźd nem bizik az elf mâgiâban, fćl attól, amire ez a varźzs-
lat kćpes. bn mondom neked, vôlgy leânya, apźdnak min-
den oka megvan a gyanakvâsra! A mźgia lehet fćny ćs Iehet
sôtćt a birtokosźnak. T{inhet jâtćkszernek, de sohasem volt
az. Ne bizz a hatalmźban, mert Oly hatalom az, amelyhez
foghatót mćg nem lâttam soha! Tartsd fćken, hasznâld oko-
san, ćs segiteni fog, hogy cćlba ćrj. Hasznâld okosan, ćs el-
pusztitja az Ildatchot!
— Allanon, ćn nem tudok odamenni nćlktiled! — sirt a Iźny
halkan, es k'tsćgbeesetten râzta a fejćt.
— Oda tudsz menni, 's oda kell menned! Mint annak ide-
jćn apâdnźl... rnost sincs mâs. — Lehajtotta sôtćt arcât.
Brin butân bólogatott, ćrzćseinek tombolÓ zórzavarâban
alig hallotta, mit mond a druida. Minden erejćvel azćrt ktz-
dôtt, hogy ne kelljen tudomâsul vennie az elkerălhetetlent.
—A kor elmólik — suttogta Allanon. SôtĆt szeme fôlvillant.
— fgy hât a druidâknak is el kell mólniuk vele. — Lehulló keze
szeliden megpihent a lâny kezćn. — Am nem mńlhat el a re-
mćny, amelyet helyettăk hordozok, vôlgy Ieźnya. A remćny-
nek az ćlókkel kell maradnia. Ezćrt most źtadom neked.
Hajolj kózelebb.
Brin Ohmsford addig hajolt elÓre, mig aŻ arcuk csaknem
ôsszećrt. Allanon lassan, elkinzottan csńsztatta be kezćt
kôntôse mellrćszënek rongyai ală, majd elóvonta ônvćrćbe
mârtott ujjait. Gyóngćden megćrintette Brin homlokźt, râ-
nyomta ĆItetÓ vćrt61 meleg ujjbegyeit, Ćs halkan beszćlni
kezdett egy olyan nyelven, amelyet Brin nem ismert. Erin-
tćsćból ćs szavaiból źtszivâroghatott valami a lâny bórćn,
mert vad órômujjongâs tÔltôtte el Brint, vakitó szinâradat-
ban csapott {t a szeme elót[, majd ellobbant.
— Mit... mit tettćl velem? — hebegte.
A druida nem vźlaszolt. — Segits felâllnom — parancsolta.
Brin râmeredt. — De te nem jźrhatsz, Allanon! Szôrnyó se-
beket kaptâl!
Szokatlan, kălónós gyôngćdsćg fâtyolozta el a sôtćt szem-
pârt. — Segits fôlăllnom, Brin. Nem kell messzire mennem.
277
SHANNARA
A lâny kelletleniil âtkarolta ćs fólemelte a fôldról. VĆrtól
volt Iucskos a fă, amelyen Allanon tćrdelt, ćs a hamu, ami
a Jachyra volt nemrćg.
— Ó, Allanon! — Brin most mâr restelkedćs nćlkńl zoko-
gott.
— Tâmogass Ie a folyóhoz — suttogta a druida.
Lnssan, rogyadozó lâbakkal bukdâcsoltak vëgig a vizmosź-
son a Surrogóig, amely fiives partjai kôzôtt rohant kelet felć.
A nap mćg mindig meleg aranyba vonta az ószi dćlutźnt. Az
ilyen nap az ćletre való, nem a halźlra, ćs Brin sirt, amiërt
Allanonnak mâr kĆsÓ.
A parthoz ćrtek. Kimćletesen segitett a druidânak, hogy
letćrdelhessen. Allanon lehajtotta sótćt fejćt, mert a szemć-
be tńzÔtt a nap.
— Brin — mondta —, ha majd teljesited kăldetćsedet, iti
megtalźlsz. Most menj.
A lâny lassan, megrendălten hâtrâlt. Kônnyek patakzottak
az arcân, ćs kónyôrôgve nyójtotta kezćt a megroskadt alak
felć.
Allanon sokźig nćzte, aztân elfordult. Fôlemelte vćrmocs-
kos karjât, ćs kinyńjtotta a folyó feľ. A Surrogó nyomban
megâllt, vize Olyan sima Ćs mozdulatlan Iett, akâr egy ten-
gerszemć. Kiilônôs, siket csend iilt a fôldre.
A kôvetkezó percben hatalmas hullâmgyóróket vetett a
mozdulatlan viztăkôr kôzepe, ćs a SurrogÓ mĆIyĆb61 ugyan-
azok a magas, âtható kiâltâsok hallatszottak, mint a Ha-
deshornból. Egyetlen pillanatig jajveszćkeltek, majd nćma
csónd Iett ismćt.
A parton gunnyasztó Allanon karja lehullott, feje a mellćre
csuklott.
Bremen szellemalakja emelkedett ki a SurrogÓbÓI. Szărke
volt, csaknem âttetszÓ a dćlutźni fćnyben. A kortól gór-
nyedt, rongyolt ârny megâllt a folyÓ hâtân.
— Apâm! — szÓIitotta Allanon halkan.
Az ârny moccanźs nćIkUI siklott a folyó mozdulatlan vizćn
a tćrdeló druidźig. Lassan lehajolt, felnyalâbolta a megtórt
alakot. Nem fordult meg, Allanonnal a karjaiban, arccal a
278
A KîvÂNSÂGDAL
part felć hâtrâlt a Surrogó kôzepćłg. Kôriilótte dăhósen
zubogott, sziszegett, gózôlgôtt a viz. A szellem visszastillyedt
a folyóba, ćs elvitte magâval az utolsÓ druidźt. A Surrogó
meg egy pillanatig mozduiatlannâ dermedt, aztân megtčrt a
varźzslat, ćs a folyó ismćt rohanni kezdett kelet felć.
— Allanon! — kiźltotta Brin Ohmsford.
Egyediil ăllt a folyóparton, bârnulta a vizek sebes futźsât,
ćs vârta a vâlaszt, amelyet mâr sohasem kaphat meg.
SHANNAR.A.
XXVI
TIHYS, a Mwellret, miutân elkapta a Capaal meg-
szźllói elól menekiiló Jairt, ćszak felć hurcolta a fiót az
anari zord vidëken ât. Az Ezi.ist-folyó kanyargó pântlikźjât
kôvetve, fâkat, bokrokat keriilgetve, sziklâkon Ćs vizmosźso-
kon ât hatoltak egyre mćlyebbre a sôtćt erdóben. Stythys
pânyvźn vonszolta a betómôtt szźjó vôlgylakót, mint egy
âllatot, kizârólag akkor oldotta meg kôtelëkeit, ha ennie
adott, de egy pillanatra sem vette le róla hideg hăllószemćt*
Órjitó lassósâggal vânszorogtak a sziirke, esós órâk, ćs foko-
zatosan elvittek magukkal mindent, ami a vôlgylakó ćletët
jelentette: barâtokat, târsakat, remćnyeket ćs igëreteket. Az
erdó Iucskosra szivta magźt bi.idôs rothadâssal az Eziist-
folyó mërgezett vizćból, ćs annyi volt benne a haldokló fa ćs
bokor, hogy a fojtogató szóvevćnytól nem lehetett lâmi az
eget. Kizźrólag a folyó utân tâjćkozódhattak, amely lomhân,
feketćre mocskoltan hômpólygôtt mellettăk.
Mâsok is vândoroltak ezekben a napokban a Iegsótćtebb
Anar felć. Az Eztst-folyóval pârhuzamos, szćles tton, ame-
lyet a Mwellret gondosan elkerălt, sarat dagasztÓ gnÓm ka-
tonźk hajtottâk folyamatos menetben rabjaikat ćs cipeltćk a
megszâlló hadsereg zsâkmânyât. Capaal vćdói voltak ezek a
hosszń sorokban botladozó, lâncra făzÓtt, megkôtózôtt ra-
bok. tgy tereltćk óket, akâr a barmot, az elgyôtôrt, veresre
vert, remćnwesztett tôrpćket, elfeket, hatârvidćkieket. Jair-
nak kônnybe lźbadt a szeme, ha lenćzett râjuk a fâk kôziil.
Sziirkevćgból jôtt, rendezetlen gnóm hadak is hômpôlyôg-
tek az óton dćl felć, hogy csatlakozzanak azokhoz a tôr-
zsekhez, amelyek mâr betórtek a tôrpe nep hazâjâba. Jôttek
ezerszâm, vćszjósló, komor tômegben, 's megvet6 vigyorra
hóztâk kemĆny, sârga âbrăzatukat, ha a szerencsćtlen fog-
280
A KivANSAGDAL
lyokat kellett gńnyolni. Ës jôttek Mordrćmek is, maroknyi
sótćt ârnyalak, akik magukban jărtak, es mindenki nagy iv-
ben kikerUIte óket.
Minćl messzebb jutottak, annźl cudarabb lett az idó. Fe-
kete viharfelhók tornyosultak az ćgen, ës esett, mintha dć-
zsâból óntenćk, Vakitó villâmok lobogtak, a mennydôrgćs
szekere robogott az âzott fôld felett. A zivatar csapzottâ
âztatta az ószi fâk Iehorgasztott fejćt, a posvâny beszopta a
szines avart, a fôld iszappź puhult. Szirke, vigasztalan lett
az erdó, ćs ńgy rćmlett, az ćg rźfekszik a fôldre, Inert agyon
akarja nyomni.
Jair Ohrnsford mindenesetre igy ćrezte, mikôzben bór-
szijra fózve tehetetlenăl tÓrtetett a bozóton źt a fekete alak
utźn. A csontjâba is belevette magźt a hideg ćs a nyirkossâg.
Ahogy teltek az ÓrŹk, egyre jobban megtôrte a kimertltsćg.
Gondolatai csapongtak a lźztól. Nyomorńsâgźnak elózmć-
nyei csendćletszeró gyermekkori emlćkek mozaikjaival ele-
gyedve villantak fôl fâjó elmćjëben, hogy nyomban elenyćsz-
szenek. Id6nkćnt nem volt egćszen magânźl, ilyenkor kii-
lônós, rćmitó lźtomâsok gyôtôrtćk, amelyek tolvajkćnt sur-
rantak gondolatai kÔZÔtt. De ha alźbbhagyott a lâz, a csiig-
gedćs akkor is sôtźten borult râ, ćs azt suttogta, hogy nincs
tóbb remćny. Vćge Capaalnak, az eród vćdóinek, a barâtok-
nak es a bajtźrsaknak! Vesztiik kćpei az erdó fôłôtt suhogta-
tott villźmostor ćlessćgćvel hasitottak a fiń agyâba: Garet
lax, amint a krâk magâval rŹntja a Cillidellan sziirke vizćbe;
Foraker es Helt, arnint eltemeti Óket a jărkźlók sôtćt mâ-
giâjźval Iedóntôtt fal; Settengó, ahogy rohan fejvesztetten az
eród fôld alatti folyosóin, nem nśz hâtra, nem lźt semmit.
Idónkćnt megjelent mćg Brin, Allanon ćs Rone is, akik
most valahol az Anarban bujdokolnak.
Nćha szivfźjditó tisztasźggal tănt fel gondolataiban az
Eziist-folyó kirźlyânak csodâlatos, titokzatos alakja. Emlć-
kezz, sńgta halkan, aggodalmasan. Ne felejtsd el, mit kell
tenned! Hât ógy Iźtszik, elfelejtette. Ujjasa alatt, a Mwellret
kćmleló tekintetćtól gondosan elrejtve Iapultak a mâgikus
târgyak, amelyekkel az ôregember megajândćkozta: a lâtó-
281
SHANNARA
kristźly ćs az Ezăstporral tÔItÔtt bórtasak. Mćg mindig meg-
voltak, ćs Jair meg is akarta tartani óket. Am rendeltetćsăk
most furcsân tisztâzatlannak tănt, mintha felolvadt volna a
lăz tiizćben, elbńjt volna a kósza Ićlek ótjain.
Amikor megâlltak ćjszakâra, vćgre a Mwellret is tudomâ-
sul vette, hogy foglya lâzas, ćs gyógyszert itatott vele, ame-
lyet az ôvtarsolyźban levó anyagokból ćs egy bógre keseró,
sôtćt sôrból kevert. A gyanńtól ćs hagymâztól kinzott vôlgy-
lakó vissza akarta utasitani, de a Mwellret belediktâlta. Jair
harnarosan âlomba meriilt, ćs vćgigaludta az ćjszakźt. Haj-
nalban ismćt kapott egy adagot a keserźi lćból, ćs alkonyatra
enyhiilni kezdett a uz.
Ëjszaka a sôtćt folyókanyarra nćzó magas szirtvonulat
egyik iregćben aludtak; itt szârazabb, melegebb volt, ćs
megszabadultak az erdóben tóltôtt ćjszakźk iszonyó kćnyel-
metlensćgeitól. Jair ezen az estćn tudott csak beszćlni a rab-
tartójâval. Megettćk pëpesre zăzott gyókerekból ćs szâritott
marhahńsból âlló vacsorâjukat, ittak râ egy keveset a keser{i
sórból, aztźn jól ôsszehóztâk magukon a kópenyt, ćs csak
gunnyasztottak egymźssal âtellenben a sôtćt, hideg estćben.
Az esó folyamatos kopogâssal verte a fâkat, kôveket, a latya-
kos fóldet. A Mwellret, az elózó kćt ćjszakâtól eltër6en nem
tômte be Jair szâjât. Hidegen villogó szemmel Ieste a flót,
hăllóarca ârnyćkkâ mosódott a csuklya sótćtsćgćben. Nem
mozdult, nem szóit, csak Olt ćs figyelte a kuporgó vólgy-
lakót. Percek teltek el igy, mig vćgăl Jair elhatârozta, hogy
beszćdre birja a fajzatot.
— Hovâ viszel? — kockâztatta meg.
A gyik szeme mćg jobban ôsszeszókălt. A vôlgylakó most
ćrtette meg, hogy a Mwellret az megszólalâsâra vârt.
— A Magassz Bensszbe megyănk.
Jair nem ćrtette. — Ki az a Magas Bens?
— Hegyek a Ravensszhorn mógôtt, kisSz elf — sziszegte a
gyik. — Ott maradunk egy Idcsit azokban a hegyekben. Be-
zârlak Dun Fee Aranban a g-łóm ârissztomba.
Jair nem birt nyelni. — Aristomba? Bórtônbe akarsz dugni?
282
A KfVÂNSÂGDAL
Az ćn vendćgeim ott sszoktak idózni — sercegte a mâsik
halkan nevetgćlve.
A vôlgylakó megdermedt ettól a nevetćstól. Lektizdôtte
felźgaskodó rćmiletćt.
— Mićrt csinźlod ezt velem? — kćrdezte haragosan. — Mit
akarsz tólem?
— Ssszl — A Mwellret rźszôgezte horgas ujjźt. — Cakugyan
nem tudja a kissz elf? Cakugyan nem lâtja? — A kôpenyes
alak kózelebb csószott. — Akkor figyelj râm, kissz ember!
Hallgasssz ide! A mi nćpónk uralkodâsszra termett, feje-
delmek voltunk az egćssz hegysszćg fôlôtt! Sszok-sszok ćve
mâr, hogy eljôtt hozzźnk a SszôtĆt Ur, ćssz mi egyesszćget
ajânlottunk neki: sszolgâlatâba adjuk a kissz gnóm nćpeket,
ha bćkćn hagy bennănket, hogy kirźlyok maradhassszunk a
hegyekben! fgy issz tessz vala a SszÓtćt Ur, assztân elmńlik
a fôldról, mikor lejâr az ideie, de mi megmaradtunk. Mi
ćlănk!
Az ujj begôrbălt. —Assztân jônnek a jźrkâlók, elómâssznak
a Maelmord sszótĆt kótiźból, felmâssznak a mi hegyeinkbe.
Asszt mondjâk, a SSZÔtĆt Or mźgiâjât sszolgâljâk. Asszt
mondjâk, engedjók ât nekik onhonunkat. Adjuk nekik a
kissz nćpeket, akik nekónk sszolgâlnak. Egyessszćg nem
sszămit tóbbć. Nemet mondunk a jârkâlóknak, a Rćmek-
nek. Mi issz erósszek vagyunk. Csakhogy csinźltak valamit
velănk. Betegsszćgbe essziink ćssz meghalunk. Nem ssztlet-
nek fiatalok. Nćptnk hanyatlik. Telnek az ćvek, ćssz nem
vagyunk mâr, csak maroknyian. A jźrkźlók egyre aszzt hait-
jâk, tźvozzunk hegyeinkból. Ëssz mikor elćggć megfogyat-
kozunk, a jârkźlók elóznek!
Elhallgatott. Ferde zôld szeme ćgett a dăhtól es a keserń-
sćgtól. — Halottnak hittek a jârkźlók, a Rćmek, a fekete go-
nosszok! De 'n ćlek!
Jair csak bâmulta. A gyik most ismerte be, hogy Shea
Ohmsford idejćben a Mwellretek adtâk el a hegyi gnómokat
a Boszorkśnymesternek, hogy az bevethesse 6ket Dćlfóld
ellen a Fajok elvetćlt Harmadik Hźborójâban. Azćrt tettĆk,
hogy megtartsźk uralmukat a Ravenshorn fÓIÔtt, tovâbb ăl-
283
SHANNARA
hessenek a hegyek trónusân. tgy volt, ahogy Foraker
mondta, ćs amit mindig gyanitott a tôrpe nćp. Am aztân
eljôttek a Mordrćmek, a Boszorkânymester sôtćt măgiâjâ-
nak ôrôkôsei. Keleđôld az ôvëk, a Mwellreteknek nincs he-
lyiik tôbbć a Ravenshornban. Arnikor a gyikok dacoltak, a
Mordrćmek megbetegitettëk ćs kipusztitottâk óket. Stythys
tehât valóban eliizótten menektilt a fôldjćról, amikor a tór-
pćk megtalâltâk 's behoztâk Capaalba...
— De mi kôzôm nekem ehhez? — kćrdezte nôvekvó balsej-
telemmel.
— Mâgia! — sziszegte a Mwellret. — Bóveró, kissz barâtom!
Asszt akarom, ami a tićd! Varźzsdalaidnak az enyćmnek kell
Ienniăk! Nekem kell adnod a băvóssz eródet!
— Azt nem tehetem! — kiâltotta Jair indulatosan.
A pikkelyes arc eltorzult. — Nem-e, kissz barâtom? A mâ-
gikussz eróre az ćn nćpemnek van jusssza, nem a Rćmek-
nek. Ide kell adnod a varâzseródet, kissz elf. Az ârissz-
tomban ide issz fogod adni. Majd meglâtod.
A fit elforditotta a tekintetćt. Stythys is ugyanazt hajtja,
mint Spilk, a gnóm tórzsfó; mindkettó olyasmit akar, amit
Jair nem kćpes elajândćkozni. A Kivânsâgdal mâgiźja az
ôvć, egyedfil nâla măkôdik. A gyik ugyanńgy nem veszi
hasznât, mint a sedt.
Vćrfagyasztó gondolata tâmadt. Ës mi van, ha Stythys tud-
ja ezt? Mi van, ha tudja, hogy nem veheti el, csakis Jairon źt
hasznźlhatja? Eszćbe jutott, mi tôrtćnt vele abban a capaali
cellâban, hogyan kćnyszeritette a Mwellret, hogy megmu-
tassa a varâzserejćt...
Elâllt a Ićlegzete. Ôrdôg ćs pokol! Ës ha Stythys azt is
tudja — vagy csak megorrontotta —, hogy mâs mâgikus târ-
gyai is vannak? Mi van, ha megćrezte a lâtókristźlyt ćs az
Ezistport?
— Ogyse adom 6ket! — motyogta kćtsćgbeesetten. Kicsó-
szott a szâjân, mie16tt Ćszbe kapott volna.
— Kissz ember — sziszegte halkan a gyik az ârissztomban
ógyissz vâltoztatni fogssz a vćlemćnyeden. Majd meglâtod.
284
A KiVÂNSAGDAL
Ezek utân Jair Ohmsford — ńjra bćklyóban es betômôtt
szâjjal — mćg sokźig tćvelygett a gondolatok sôtćt ńtvesztÓ-
jĆben, hallgatva az esókopogâst ćs az alvó Mwellret Ićleg-
zćsćt. Ărnyćkok hevertek a kis barlang szźjâban, a szćl vihar-
felhóket hajtott az âzott erdó fôlótt. Most mitćvó legyen?
Hâta môgôtt a meghiósult kiildetćs, a romba dólt tervek
Brin megmentćsćre; elótte a gnómok bôrtóne Dun Fee
Aranban. Ha egyszer bezârjźk, lehet, hogy sohasem jón ki,
mert a Mwellret bizonyosan ott fogja tartani, amig Jair el
nem ârulja, amit az elf mźgiâról tud. Csakhogy ó sohasem
fecsegi ki azokat a titkokat. Azokat neki kell fólhasznźlnia az
Ezóst-folyó kirâlyânak szolgâlatźban, cserćbe a nóvćre ćle-
t&rt. Sohasem szolgâltatja ki óket. Mćgis ćrezte, hogy lehet
bârmilyen eltôkćlt, mozgósithat bârmennyi erót az ellenâl-
lâsra, Stythys elÓbb-utÓbb megtalâlja a módjât, hogy kicsi-
karja belÓIe a titkokat.
Valahol a tâvolban zengett az ćg, a mćly moraj fćlelmesen
gôrgôtt az erdó felett. mĆg fćlelmesebb volt a vôlgylakó
kćtsćgbeesćse. Nagy sokâra gyiirte csak le a kimerăltsćg,
hogy vćgre el tudjon aludni.
FELVIRRADT A HARNLADIK NAP; Jair & a Mwellret caplattak
tovźbb ćszak felć, esóben, kôdben, latyakos erdókôn źt, ćs
dćlre megćrkeztek a Magas Benshez. Sôtćt, kietlen hegysćg
volt, ôsszebńjó csorba csńcsok 's ormok halmaza, amely ott
Iovagolta meg az Eziist-folyót, ahol az kibukkant a Ra-
venshorn lźbźt elboritó óserdóból. Nekivâgtak a hegyeknek,
hamarosan elnyelte 6ket a sziklâkhoz tapadó kód. Estele-
dett, mire megâlltak a Dun Fee Aranra nćzó szirten.
Falakból, tornyokból, bâstyźkból ćs mellvćdekból âllt Dun
Fee Aran zegzugos ótvesztóje. Olyan sivâran sziirke volt,
mintha az es6ból termett volna oda, de Jair ógy vćlte, hogy
mćg a legszebb idóben is ilyen Iehet. Nćmân ereszkedtek ală
az erdóbÓI, a kôpenybe burkoIÓzÓ, termetes Stythys ćs a
pânyvźra fiizôtt vôlgylakó. Âtverekedtćk magukat a szirten
nótt bozóton, ćs belćptek a vârbôrtônbe. Gnóm vadâszok ćs
kălônbôzó rendó-rangó szolgâik tocsogtak a sârban. Csuk-
285
SHANNARA
Iyźs kôpenyt viseltek, ćs kizârólag a maguk dolgâval tóród-
tek. Senki sem kćrdezett semmit. Senki sem fordult meg a
jôvevćnyek utân. Baktattak szikla pźrtźzatokon ćs pallókon,
bâstyafalakon ćs futóhidakon, Ićpcsókôn le, csarnokokon
ât. Egyre kózelebb jôtt az ćjszaka, egyre fogyott a fćny. Jair
ógy ćrezte, cs6kćnt zârul kôrćje a vilâg. Biidôs volt Dun Fee
Aranban, bôrtôncellâk ćs emberi testek âporodott kipârol-
gâsa facsarta az orrźt. Megborzongott, ha arra gondolt, mi-
Iyen hanyagul tćkozoljâk itt az ćletet. Csak ńgy bezârnak
embereket ezek kôzć a falak kôzć, ćs elfelejLik óket.
Felsôtćtlett egy irdatlan, kockaszen'i ćpitmćny, amelynek
ablakai alig voltak tâgasabbak repedćseknćl. Belćptek a ti-
môr, vasveretes ajtón, kôriilzârta óket a csend.
— Ez az źrissztom, kissz elf! — sńgta a Mwellret.
Mentek sôtćt, ârnyćkos folyosók twesztójćben, olyan fo-
lyosókon, ahol az ajtÓk rozsdâs pântjain Ćs reteszein idótlen
idók óta zavartalanul szóhettek hâlót a pókok. Jair ereiben
meghńlt a vĆr a sorjâzó ajtÓk lâtvźnyâtól. Lćpćseik tompân
kopogtak a csendben, egyĆbkĆnt kizârÓIag vas csórómpó-
Ićsćt ćs a sziklâra csapó vćsó hangjât Iehetett hallani. Hogy
fogok ćn kikerălni innen?, tćpelódôtt a fit. Hogy talâlok
vissza az ńtra?
Fâklyafćny lobbant a folyosón, ćs felttnt egy gnóm apró
alakja. Vćn roncs volt, akinek arcźt olyan ocsmânyul eltorzi-
totta valamilyen ismeretlen kór, hogy Jair hâtrahókôlt, meg-
feszitve a szijat, âm Stythys odavonszolta a kis rondasâghoz.
Nćhâny rejtćlyes jelet mutatott, amire a gnÓm hasonlókćp-
pen vâlaszolt, majd intett gôrbe kezëvel, hogy kôvessćk.
Mćg mćlyebbre hatoltak a bôrtôn gyomrźba; a kó ćs a ha-
barcs vćgkćpp eltakarta a fćnyt. Mâr csak a făstôlgó fâklya
mutatta az utat a feketesćgben.
Vćgtl megâlltak egy vasveretes ajtónâl; ugyanolyan volt,
mint az eddigi sok szâz, amelyeket elhagytak. A gnóm meg-
markolta a vasreteszt, fćlrerântotta, es ftlsćrtó csikorgâssal
fôltârta a nehćz ajtót. Stythys hâtranëzett Jairra, meghńzta a
pânyvât, ćs berâncigâlta foglyât az alacsony, szók cellâba. Az
286
A KiVÂNSĂGDAL
egyik sarokban volt egy rakâs szalma, az ajtó mellett egy fâ-
bÓl kćszilt csóbôr, egyĆb semmi. A tólsó falon szilânknyi
szărke fćny jótt be egy semmi kis rćsen.
A Mwellret megfordult, elvâgta Jair csuklójân a kôtelćket,
kihńzta a pecket a fit szójâból, majd gorombân lelókte a
szalmaâgyra.
— Ez a tied, kissz elf — sziszegte. — Ez az otthon való kissz
embereknek, amig nem messzćlssz nekem a mâgiâról. —
Horgas ujjźval a môgôtte kushadó gnómra n-łutatott. — A
porosszlód, kissz elf. Ó az enyćm, aki mćg mindig engedel-
messzkedik. Nćma; nem hall ćssz nem besszćl, ógyhogy
hiâba ënekelssz neki mâgikussz dalt. Ó etet ćs issztâpol. Ëssz
— folytatta jelentósćgteljes szănet utân — bânt issz, ha nem
fogadssz sszót.
A gnÓm a vôlgylakó felć fordult, mikôzben a gyik beszćlt,
de a roncsolt arcrÓl semmit sem Iehetett leolvasni.
— Besszćlj nekem arról, amit tudnom kell, kissz elf! — szisz-
szent fól vâratlanul a Mwellret. — Besszćlj, vagy sszohasszem
mćssz el erról a helyról!
Mâr elhallgatott, de a hangja mćg mintha mindig szisze-
gett volna a cellâban. Belefórta sârga telăntetćt a vôlgylakó-
ba, majd sarkon fordult ćs kisietett. A gnóm bôrtônór kô-
vette. Megragadta torz kezĆveI a vas tolózârat, 's erćlyesen
bereteszelte az ajtót.
Jair magânyosan gubbasztott a sôtćtsćgben, ćs fălelt, amig
el nem enyćszett a lćpćsek hangja.
A PERCEK ÓRAKKÂ NÓTIEK, de meg mindig nem mozdult.
Olt, hallgatta a csendet, es helyzete remćnytelensćgćn tôp-
rengett. Orrât avas bóz facsarta, amitól mćg elviselhetetle-
nebb Iett a sztintelen, marcangoló kćtsćgbeesćs. Most mâr
rettegett, annyira, hogy alig birt gondolkozni. Elószór
mondta ki magâban azóta, hogy elmenekălt ârnyasvôlgyi
otthonâból az iildôzó gnómok elól:
Nem fog sikeriilni !
Legszivesebben sirt volna, de valamićrt nem jôttek a kôny-
nyek. Talân tńlsâgosan meg volt ijedve mćg a sirâshoz is.
287
SHANNARA
Azon gondolkozz, hogy szóknćl meg innen!, parancsolta
magânak. Mindig, mindenhonnan van kińt!
Mćly Ićlegzetet vett, hogy megnyugodjćk. Mit tenne ilyen
helyzetben Garet Jax? Vagy akâr Settengó? Settengónek
mindig van egy kiótja, SettengÓ tńIĆIÓ. Mëg Rone Leah is ki
tudna agyalni valamit!
Egy darabig csapongtak a gondolatai, simân lćpve źt az
emIĆkek vilâgźból a Iehetósćgek âlrnai kôzĆ, a kćpzelgćs bi-
rodalmâba, ahol olyannâ torzultak az igazsźgok, amilyennek
az elkeseredett Jair akarta óket.
Vćgiil feltźpâszkodott, kôriiljârta apró bôrtônćt, felderitett
mindent, amit eddig is lâtott, megćrintette a hideg, nyirkos
kôvet, fólbâmult a szelelónyilâson belopakodó, sziirke fćny-
csikra. Nem volt ki.ilónôsebb cćlja a bódorgâssal, csak sze-
rette volna, ha gondolatai 's ćrzćsei lecsillapodnânak.
Hirtelen elhatârozta, hogy hasznźlni fogja a lâtókristâlyt.
Ha valami ćrtelmet akar adni az idónek, ami neki m'g hăt-
ravan, akkor meg kell tudnia, mi tôrtćnt Brinnel.
Kapkodva elóhózta ujjasa rejtekćból az eztstlâncra fig-
gesztett kristâlyt. Gyôngćden a kĆt tenyerćbe fogta, ćs erÓ-
sen nćzte. Szinte hallotta a vćn kirâly suttogâsât, amint
mondja, hogy ez lesz az eszkôz, amellyel kôvetheti Brin ót-
jât. Mâr csak ćnekelnie kell neki. ..
Halkan râzenditett. Elószôr sehogy sem akart jónni a
hang, elfojtottâk a kavargó indulatok. Am erót vett ónnôn
bizonytalansâgân, Ćs az aprÓ cellât betÔItÔtte a Kivânsâgdal.
A lźtókristâly ńgyszólvân azonnal fólragyogott, ćles fćnyt lô-
vellt a homźlyba, ćs elózte az źrnyćkokat.
Jair rôgtôn lâtta, hogy a fĆny egy tăzecskĆtÓI szârmazik.
Lótta Brint is, amint a tâbortńzbe bâmul, tenyerćbe tâ-
rnasztva kedves arcât. Aztân fôlnćzett, ćs olyan fiirkćszó volt
a pillantâsa. Szorongźs es kimerăltsćg lâtszott rajta, egćszen
nyózott volt. Lesiitôtte a szemćt, sóhajtott. Kissë ósszebor-
zongott, mintha zokogźst fojtana el. Amennyire ôccse meg-
itćlhette, elćg kćtsćgbeesetmek tănt, mintha valami rossz
dolog tÔrtĆnt volna vele...
288
A KiVANSĂGDAL
Olyan aggodalom fogta el Jairt, hogy megtôrt a hangja.
Brin gondterhelt arca megremegett, aztân szertefoszlott. A
vôlgylakó hńdôtten bâmulta a tenyere ôblćben tartott kris-
tâlyt.
Hol van Allanon? Semmi nyoma nem volt a kristâlyban!
Levelek a szćlben, sńgta az Ezăst-folyó kirźlya. Testvćred
odavćsz!
A markźba szoritotta a lâtókristâlyt, ćs iiresen bâmult a
sótćtsćgbe.
SHANNARA
XXVII
AR LESZÂLLT az este Anar erdeiben, amikor Brin
Ohmsford meglźtta a fćnyeket. Mint parźnyi jă-
nosbogârkâk, megfoghatatlanul hunyorogtak valahonnan
messzir61 a fâk Ćs az ârnyćkok fala môgăl.
Lassitott lćpcein, âtnyalźbolta a tăntorgó Rone-t, nehogy
elessćk. Egćsz teste fźjt a kimeriiltsćgtól, mćgis kćnyszeri-
tette magât, hogy megtartsa a nehćzkesen râboruló, lźztól
perzselt felfóldit, akinek feje az ó vźllâra csuklott.
...nem talâlom... elveszett, nem talâlom...
— motyogta
Leah hercege, Ćs Olyan erÓsen markolta Brin karjât, hogy
fźjt.
Brin suttogva beszćlt hozzâ, hogy a fiatalember hallja a
hangjât, Ćs tudja, hogy 6 mćg mindig mellette van. Rone
ujjai lassan elernyedtek, a hagymâzos hang elnćmult.
A lâny mereven bârnulta a fćnyeket, amelyek a mćg min-
dig dńs lombń, ószi źgak kôzótt tâncoltak. Tóz!, suttogta
mohón, ezt a szót szôgezve szembe a kĆtsĆgbeesĆsseI ćs a
remenytelensćggel, amelyek egyre sóróbb rćtegekben alvad-
tak râ azóta, hogy elindult kelet felć a Surrogótól. Milyen
messzinek tănt az az idó, amikor Allanon elment, Rone
sńlyos sebet kapott, pedig egyediil maradt. Behunyta a
szemćt, hogy ne lâssa a kćpet. Gyalogolt egćsz dćlutźn ćs
este is, kôvetve kelet felć a Surrogót, remenykedve, imâd-
kozva, hogy vezesse el a folyó egy emberi lćnyhez, aki se-
githet. Nem tudta, mióta jón, mekkora tâvolsâgot tett meg,
mâr nem ćrzćkelte a teret ćs az idót, csak annyit tudott,
hogy valahogyan birja a jârâst.
Kiegyenesedett, hńzta magźval Rone-t is. A fćnyek hunyo-
rogva integettek. Kćrlek!, kiźltott hangtalanul. Kćrlek, le-
gyetek a segitsćg, amelyre szăksćgem van!
290
A KiVÂNsÂGDAL
Tôrtetett tovâbb, nyaka kôrć kanyaritva a felfóldi karjât.
Rone ernyedten hńzatta magât. Brinnek le kellett hajtania a
fejćt, mert źgak ćs bokrok csapkodtźk az arcźt & a testĆt.
Fâsult konoksâggal rakta egyik lâbźt a mâsik elć. Mâr csak-
nem elfogyott az ereje. Ha itt sem kap segitsćget...
Hirtelen szĆtvâIt az erdó meg az ârnyćk fala, ćs a lâny
meglâtta a fćny forrâsât, egy szógletes, nagy ćpăletet,
amelynek sótćt tômegćt csupân kćt helyen tôrte meg sârga
fćnyszilânk. Elmosódó, ćrthetetlen hangok szăródtek ki a
hâzból.
Magâhoz ólelte Rone-t, ćs vânszorgott. Egyre tisztźbban
lśtta az ćpăletet. Alacsony, zômók, nyeregtetós hâz volt, ge-
rendźkból ćs deszkâkból emeltćk termćskó alapra. Bećpitet-
tćk a padlâsterćt is, a homlokzatân fedett tornâc htzódott,
hâtrćbb istâlló bńjt meg. Egy oszlophoz kćt Iovat ćs egy ôsz-
vćrt pânyvźztźk ki, amelyek a fonnyadó fi-ivet legelćsztćk. A
homlokzaton mâr becsuktâk ćjszakźra a râcsos ablakok spa-
Iettâit. A rćseken szóródótt csak ki az olajlâmpâk fćnye; ezt
lâtta meg az ârnyasvôlgyi lâny.
— Csak mćg egy kicsit, Rone! — sógta. Tildta, hogy a fia-
talember ógysem Ćrti, de reagâlni fog a hangjâra.
Nćgy mćterre jărt a tornâctól, amikor meglźtta az eresz-
csatornâra făggesztett cćgćrt: VARJCJTANYA KERESKEDELMI
KóZPONT.
Az esti szelló lâgyan hintâztatta a cćgćrt. Viharvert deszkâ-
ja megrepedezett, festĆse annyira megfakult, hogy alig lehe-
tett elolvasni. Brin fólnćzett râ, maid elkapta a tekintetćt.
Egyediil az szâmit, hogy emberek vannak bent.
Felvergódtek a tornâcra, bukdâcsolva, meg-megtântorod-
va az idótól megviseit deszkâkon, ćs az ajtófćlfânak dóltek.
Brin a kilincs utân tapogatózott. Bent hirtelen elhallgattak a
hangok. A lâny megtalźlta a vaskilincset, ćs belôkte a nehćz
ajtÓt.
Tucamyi cserzett arc fordult feľjiik, gyanalwâssal vegyes
csodâlkozâssal bâmultâk óket. Brin lătra a fiist ćs a fâradt-
Sâg fâtyolân ât, hogy hurokvetók: kopott bórbe ćs âllatszór-
mćbe óltôzótt, szakâllas, lompos, rosszkćpó emberek. Egy
291
SHANNARA
deszkâkból ćs felâllitott sôrôshordókból rôgtônzôtt ivópult
kôrć csoportosultak. A pult môgôtt źrukat ćs gereznźkat tor-
nyoztak fel, elćbe apró asztalokat ćs sźmlikat âllitottak. Az
alacsony mennyezet gerendźira fiiggeszcett olajlâmpâk ćles
fćnyt dobtak az ćjszakai źrnyai kôzć.
Brin szótlanul ăllt a nyitott ajtóban, ólelte magâhoz
Rone-t, 's vźrt.
— Szellemek! — motyogta valaki a pultnâl. A hurokvetók
csoszogtak.
Ingujjra vetkózótt, magas, vćkony, kôtćnyes ember j6tt eló
fejcsóvâlva a pult mógól. — Ugyan mâr, hogyha hazajźró Iel-
kek Iennćnek, nem kćne ajtót nyitniuk. Ătbójhatnźnak a
deszkân.
A szoba kózepćn megtorpant. — Hât veletek meg mi tór-
tćnt, lânyom?
Brin hirtelen felfogta a fźjdalom ćs a fâradtsâg kôdćn ât,
milyennek lâthatjâk óket ezek az emberek. Valóban olyanok
lehemek, mint akik a sirból tćrtek vissza, kćt rongyos vâz,
âzott, sâros ruhźban, elcsigźzottsźgtól fehćr arccal, akik szal-
mâval kitómôtt madźrijesztók módjâra d61nek egymâshoz.
Rone fejĆn âtvćrzett a tĆpett kôtćs. Hźtźn ăresen Iógott a
htvely, amely a nagy kćtkezes pallost rejtette valaha. Brin
beesett arca csupa mocsok, fekete szeme ózôtten villog. Ki-
sćrteties jelenćskćnt, enyhćn imbolyogva âlltak az ajtó ke-
retćben, a sôtćt ćjszaka hâtterćn. Beszćlni próbâlt, de nem
birt.
— Hć, segitsetek! — kiâltotta a magas ember a pulmźl cso-
portosulóknak, ćs ugrott, hogy elkapja Rone-t. — Mozogja-
tok mâr!
Elósietett egy tagbaszakadt favźgó. Kôzós eróvel leiltettćk
Rone-t ćs a lănyt az alacsony sâmlikra a Iegkôzelebbi asztal-
hoz. Rone nyógve d61t elóre, feje Iehorgadt.
— Mi tôrtĆnt veletek? — ism'telte a magas ember, mikôz-
ben segitett megtartani a felfôldit, nehogy a fôldre rogyjćk.
— Hiszen ezt elćgeti a lźz!
Brin kâsźsan nyeldekelt. — Ahogy jôttănk ki a hegyekból,
felbuktunk ćs elveszitettăk a Iovainkat hazudta. — A târ-
292
A KiVĂNSÂGDAL
sam mâr akkor beteg volt, de azóta csak romlott az âllapota.
Gyalogoltunk a folyóparton, mig râ nem talâltunk erre a
hâzra.
— Az ćn hâzamra — vilâgositotta fôl a magas ember. — Ke-
reskedó vagyok. Jeft, csapolj csak kćt sôrt
A favâgó a pult môgć Ićpett, ćs csapolt egy hordóból k't
jókora kupźba.
— Ugyan mâr, Stebb, mi nem vagyunk jók mćg egy kôrre?
— kurjantotta az egyik rosszkćpfi a pult vćgćból.
A kereskedó csńnyân nćzett rź, hâtragyńrt egy gyćriiló haj-
fiirtôt jókora pilisćre, majd visszafordult Brinhez. — Nem kć-
ne ezekben a hegyekben kódorognotok, lânyom. Rosszabb
dolgok is vannak itt a lâznâl.
Brin szótlanul bólogatott, ćs nyeldekelt, mert nagyon sză-
raz volt a torka. A favźgó hozta a kćt kupa sôrt, az egyiket az
ârnyasvôlgyi lânynak adta, majd feltămasztotta Rone-t i-iló
helyzetbe, hogy ihasson. A felfôldi erólkôdôtt, hogy megra-
gadhassa a kupât, ćs nagyot nyelt, de fuldokolni kezdett az
er6s italtól. A favâgó hatârozottan elhózta a szâjâtól a sôrt.
— Hagyd inni! — rikkantotta a szószóló a pult vćgćból.
— Â?îkâr ebbe! — hahotâzott egy mâsik. — A vak is lâthassa,
hogy halâlân van!
Brin haragosan fôlkapta a fejćt. Az, aki szÓlott, meglâtta a
lâny arcât. PeckeS lćptekkel kôzelebb illegette magât, szćles
kćpćn pimasz vigyorral. Cimborâi kôvettćk, sokatmondóan
kacsingatva ćs kuncogva.
— Netân valami baj van, Ieânyzó? — vigyorgott az ember. —
Csak nem ijesztettelek meg?
Brin. azon nyomban fôlpattant, ćs mire ćszbe kapott, mâr
ki is rântotta hosszó kćsćt, 's a pimaszkodó orra ală dugta.
— No, no! — Ićpett kôzbe gyorsan Jeft, a favâgó. Szeliden
maga môgć tolta a lânyt. — Erre semmi szăksćg.
Majd odaplźntâlta magât a fókolompos elć. Nagydarab
ember volt, toronykćnt magasodott a pulttól elcsâmborgott
hurokvetók fôlć. Azok bizonytalanul sanditottak egymâsra.
— Â, Jeft, nem akartam ćn semmi rosszat — motyogta a fó-
kolompos. Lenćzett Rone-ra. — Csak arra a hiivelyre Iettem
293
SHANNARA
vón kivâncsi. A cimer akkurźt olyan, mint egy kirźlyi pecsćt.
— Brinre sanditott sôtćt szemćvel. — Honnan gyôttetek, lâny?
— Vârt egy pillanatig, de Brin nem volt hajlandó vźlaszolni.
A hurokvetó vâllat vont. — Bâr mindegy. — Sarkźban pajtă-
saival visszatćrt a pulthoz. Osszedugtâk a fejiiket, iszogatłak
tovźbb, fojtott hangon diskurâlva. A favâgó egy darabig bâ-
multa óket, aztźn letćrdelt Brin mellć.
— Rongyon szedett nćpsćg! — diinnyôgte. — Ott tźboroznak
nyugatra a Bakarasznyi Hegyhźttól, ćs jâtsszâk a hurokvetót.
blnek a maguk eszćból 's a mâsok balszerencsćjćból.
— Reggel Óta itt isznak ćs lopjźk a napot! — csÓvźIta a fejćt
a kereskedó. — Băr a sôrre mindig megszerzik a pćnzt. — Az
ârnyasvólgyi lânyra pillantott. — Jobban vagy egy kicsit?
— Kôszônôm, sokkal jobban — mosolygott Brin. A kezćben
tartott tórre pillantott. — Nem tudom, mi iitôtt belćm. Iga-
zân nem tudom, mit akartam. ..
— Csitt, felejtsd el. — A nagydarab favâgó megpaskolta a
lâny kezćt. — Nagyon fâradt vagy.
Rone Leah halk nyôgćssel felemelte a fejćt, es belebâmult
a semmibe, aztân visszaroskadt.
— Valamit tennem kell ćrte! — mondta Brin kćtsćgbeeset-
ten. —Valahogyan enyhitenem kell a lâzât! Nincs itt valami,
amivel segiteni Iehetne rajta?
A kereskedó aggódva ósszenćzett a favâgóval, aztźn meg-
râzta a fejĆt.
— Hăt, lânyom, ćn mćg sose talâlkoztam ilyen csónya lăz-
zal. Van nemi erósitÓ italom, az esetleg segit raita. Itasd meg
a fińval, hâtha leviszi a lâzât. — Ismet megrâzta a fejćt. — Bâr
talźn az alvźs Ienne a legjobb orvossâg.
Brin fâsultan bólogatott. Nehezćre esett a gondolkodâs,
mert minden porcikâjât kimerăltsćg zsibbasztotta. Olt, bâ-
multa a tórt, majd lassan visszacsńsztatta a tokjźba. Egyâl-
talân mit akart ezzel? Soha ćletćben nem bântott senkit.
Persze, a Bakarasznyi Hegyhźttól jôtt ember pimaszul, sót
fenyegetóen viselkedett, de hol van ez az igazi veszćlytól? A
sôr kellemes melegsëge âtterjedt a gyomrâból az egćsz tes-
294
A KfVÂNSÂGDAL
tćre. Fźradt volt ćs nem jellemzó módon elgyâmoltalano-
dott. Valahogy mintha csńszott volna ki a lâba alól a talaj.
— Hât itt nemigen akad hâlóhely — mondta ćppen Stebb, a
kereskedó. — De hâtul, az istâllóban van egy nyerges kamra,
ott szoktam elszâllâsolni vadâszidćnyben a segitsćget. Ott
megalhattok. Van benne vaskâlyha, a barâtodnak źgy, neked
meg szalma.
— Az nagyon jó lesz — motyogta Brin. Megdôbbenten kons-
tatâlta, hogy sir.
—No, no! — A tagbaszakadt favâgó âtkarolta a vźllât, es
ógy âllt, hogy eltakarja Brint a pultnâl ucsčrgók elól. — Nem
Ienne jó, lânyom, ha igy lâtnânak. Mosc erósnek kell Ienned.
Brin szótlanul bólintott, Ietôrôlte a kônnyeit ćs felâllt. —
Semmi bajom.
— Pokróc is van kint a kamrâban -2 mondta a kereskedó,
mikôzben ó is felâllt. — Na gyertek, hadd helyezzelek el ben-
neteket.
A favźgó segitsćgćvel talpra 411itotta Rone Leaht, ćs kitź-
mogatta a helyisćgból egy sótćt, róvid folyosóra, amelyból
raktźrak nyiltak. Brin egy utolsó pillantâst vetetc a pulmźl
sôrózó emberekre, majd is kiment. Nem nagyon tetszett
neki az, ahogy a Bakarasznyi Hegyhâttól nyugatra tanyăzó
nćpsćg mćregette.
A kereskedó, a favźgó, Rone es Brin kilćptek egy apró hât-
só ajtón az ćjszakâba, majd elindultak az istźlló es a nyerges
kamra felć. A kereskedó elóresietett, hogy meggyójtsa a fal-
ba iitôtt pecken fi.iggó olajlâmpât, 's kitârta a nyerges kamra
ajtajât a tôbbiek elótt. Tiszta szoba volt, bâr egy kicsit doh-
szagń, a falakon nyergek es hâmok lógtak. Az egyik sarok-
ban, kikôvezett fălkćben kis vaskâlyha, mellette âgy. Az ab-
laktźblźkat behajtottâk ćjszakâra.
A kereskedó ćs a favâgó kimćletesen lefektettćk a lâzas fel-
fóldit. Elvettek nćhânyat a sarokban feltornyozott pokrócok
kóziil, ćs betakartâk. Majd megraktźk a vaskâlyhźt, es mikor
lobogott a tóz, friss szalmźt hoztak Brinnek. Mielótt tâvoz-
tak volna, a kereskedó a kźlyha melletti kópârkânyra he-
łyezte az olajlâmpźt, ćs visszafordult a lânyhoz.
295
SHANNARA
— Itt az erósitó ital a lâz ellen. — Borostyânsźrga, apró pa-
lackot nyójtott at Brinnek. Itass vele kćt kortyot, de nem
tôbbet. Reggel megint kett6t. — KĆtkedve ingatta a fejćt.
Remćlem, lânyom, segiteni fog rajta.
Mâr indult volna kifelć a favźgóval, amikor mćg egyszer
visszafordult. — Retesz is van az ajtón — figyelmeztette a
lânyt. —Tartsad zârva.
Halkan becsukta az ajtót maga utźn. Brin gyorsan râtolta
a reteszt, es mĆg hallhatta a keresked6 ćs a favâgó hangjât.
— Kapcabetyârok ezek a bakarasznyiak — dănnyôgte a fa-
vźgó.
— Egyik kutya, mâsik eb — helyeselt a kereskedó.
Egy darabig hallgattak.
— Hât nekem indulnom is kell — mondta a favźgó. — Mćg
Órâkig tart, mire hazaćrek.
— Szerencsćs utat — vźlaszolta a kereskedó.
Arrćbb mehettek, mert halkult a hangjuk.
— Aztân te is vigyâzz azzal a bandźval, Stebb —, mondta a
favâgó. — Jól tartsd nyitva a szemedet.
A szavak elhaltak, a kćt ember elment.
A csendes nyergeskamrźban Brin visszafordult Rone-hoz.
Kimćletesen feliiltette a fiatalembert, es belediktâlt kćt kor-
tyot a kereskedó erósitó italâból. Miutân a felfôldi lenyelte a
gyógyszert, a lâny visszafektette ćs betakarta.
Magźra teritette a takarójźt ćs a kźlyha mellć iilt. Szótlanul
nćzte źrnyćkźt, amelyet sôtćt óriâssź nôvelt a kis szoba falźn
a magânyos olajlâmpa lźngja.
A PARAZSLÓ HASÂB elszenesedett vćge halk puffanźssal
hullott a hamuba. Brin fólrezzent. Most jótt râ, hogy elbó-
lintott, csak nem tudta, mikor. Fâradtan megdôrgôlte a sze-
mćt, aztźn kóriilnćzett. SÔtĆt csend borult a nyergeskamrâ-
ra, az olajlâmpa Iźngja sźpadtan ârvâlkodott a sńrń ârnyćk-
ban.
Allanon volt az elsó gondolata. Mćg mindig nem birta
felfogni, hogy a druida elment. Mćg mindig arra vźrt, hogy
bârmelyik pillanatban megzôrgeti az ajtót egy erćlyes kćz, ćs
296
A KtVÂNSÂGDAL
egy mćly hang ót szólitja, hiszen ógy jôn megy, akâr az
źrnyëk, ahogy Rone mondta róla az utolsó estën, mielótt a
druida meghalt...
Haragosan fćlbeszakitotta magât. Furcsân szćgyenkezett,
amićrt nem âtall ilyen szót hasznźlni, mćg ha gondolatban
is. Pedig Allanon meghalt, tâvozott a halandók vilâgâból a
minden ćIÓk ótjźn, elvitte az apja Nćgyfôldról, talân oda,
ahol Bremen vigyźz. Egy darabig tôprengett ezen a Iehetó
sćgen. Lehet, hogy a druida valóban az apjâhoz ment? Eszć-
be jutottak Allanon vćgszavai: „Ha majd teljesited ktlde-
tćsedet, itt megtalălsz.” Azt jelentenć ez, hogy Allanon is
valamifćle pokoltornâcra kârhoztatta magât az ćlet ćs a halăl
vilźgai kôzôtt?
Gyorsan megtórtlte kónnybe lâbadó szemćt. Nem enged-
heti meg magânak, hogy sirjon! Allanon meghalt, ćs ó egye-
di.il van.
Rone Leah nyugtalanul mocorgott a vastag pokrócok
alatt, ćs hôrôgve kapkodta a leveg6t. Brin fâradtan fólźllt ćs
az źgyhoz lćpett. Rone keskeny, napbarnitott arca beesett,
szârazon izzott a testĆt emćsztó lâztól. Ósszerâzkódott,
mintha a hideg borzongatnâ, aztân megmerevedett, es ćrt-
hetetleniil motyogott.
Mihez kezdjek vele?, tôprengett• az ârnyasvôlgyi lâny ta-
nâcstalanul. Bâr tudnćk annyit, mint az apźm. Megitattam
a kereskedó italźval. Bebugyolâltam pokrócba, hogy meleg-
ben Iegyen. Egyik sem segit. Mit tegyek mćg?
Tildta, hogy a Jachyra mćrge mćtelyezi a fatalembert.
Allanon azt mondta, hogy a mćreg nemcsak a testet, de a
lelket is megtâmadja. A druidât is megôlte. Igaz, hogy jóval
sălyosabb sebeket kapott, viszont Allanon volt, sokkal eró-
sebb a felfóldinćl. Lehet, hogy Rone szervezete mëg ezeket
a kônnyebb sćrtlëseket sem birja ki?
Az âgy mellć tćrdelt, gyóngćden megfogta az if)ó kezćt. Az
6 vćdelmezóje. Szomorńan mosolygott. Most ki vćdelmezi
meg Ót?
Emlćkek higanycseppjei gurigâztak az agyźban. Mennyi
mindenen źtestek, Rone Leah, hogy ide ćrkezzenek egy
297
SHANNARA
magânyos, remćnytelen ćjszakân. Ës min6 rettenetes âron.
Paranor eltńnt. Allanon meghalt. Elveszett mćg Leah kard-
ja is, egyetlen igazi mâgikus târgyuk. Nem maradt mâs, csak
a Kivânsâgdal.
Allanon mćgis azt mondta, hogy a Kivânsâgdal elćg...
Csizmźk csoszogtak halkan az istâlló kôról. Mâsnak talân
fôl sem tănt volna, de a lâny elf óseinek ćrzćkszerveit ôrô-
kólte. Azonnal elengedte Rone kezćt ćs fólpattant, elfeledve
minden fźradtsâgźt.
Valaki jâr kint, valaki, aki nem akarja, hogy meghalljâk.
Keze tćtovźn megćrintette a derekân viselt hosszń kćst,
aztân lehullott. Nem birja megtenni. Nem fogja.
Megzôrrent az ajtózâr.
— Ki az? — kiâltott a lâny.
Fojtottan kâromkodott valaki, majd vâratlanul sńlyos tes-
tek văgódtak a nyergeskamra ajtajânak. Brin hâtrźlt, pillan-
tźsa ide-oda rôpkôdôtt, de nem volt mâsik kijârat. A testek
ismćt nekicsapódtak az ajtónak, a retesz hangos reccsenćs-
sel engedett. Ot sôtćt alak zńdult be a kamrâba, k'seik tom-
pân csillogtak az olajlâmpa vilźgânâl. Csomóba bójtak ôssze
a fćnykór peremćn, ćs rćszegen rôfôgve-motyogva bâmultâk
a lânyt.
— Kifelć! — fórmedt râjuk Brin rettegve Ćs dăhôsen.
Rôhógćs felelt a szavaira. Az elól ăllÓ betolakodó kilćpett a
fćnybe. A lâny tăstćnt râismert. Azok kôzć tartozott, akik a
Bakarasznyi Hegyhâttól nyugau•a tâboroznak. Akiket Stebb,
a kereskedó tolvajoknak nevezett.
— Szćp lâny! — motyogta az italtól nehezen forgó nyelvvel.
— Na gyere... csak ide!
Tâvolabb hńzódtak egymâstól ćs kózelebb osontak. Brin
megpróbâlhatott volna kitôrni kózôttiik, de akkor itt kellett
volna hagynia az alvó Rone-t, azt pedig nem akarta. Ismćt
megmarkolta a hosszń kćst.
— Na, ne csinźlj mâr ilyet! — sńgta a szóvivó, mikôzben
mćg kózelebb araszolt, majd elóreugrott, olyan sebesen,
amit a lźny fôl sem tćtelezett volna róla ennyi ivźs utân,
megragadta Brin csuklójźt, ćs Ietćpie a lâny ujjait a kćs mar-
298
A KÎVÂNSĂGDAL
kolatâról. Nyomban râvetettćk magukat a tôbbiek is, kezek
szaggattâk Brin ruhâjât, kózelebb rântottâk, ledôntôttćk a
fôldre. A lźny iitôtt-vâgott, de a tămadók sokkal erósebbek
voltak, ćs visszaătôttćk.
Akkor e!pattant benne valami, ugyanolyan tapinthatóan,
mint a retesz az ajtón. A gondolatok szćtszaladtak, es Brin
Ohmsford mindenestiil eltńnt a harag vakitó villźmâban.
Ami ezutźn tôrtćnt, azt mâr az ôsztón parancsolta, gyorsan
ćs kimćletlentl. Râzenditett a Kivânsâgdalra, olyan hangon,
mint mćg soha. A dăh suttogott halâlról ćs esztelen pusz-
titâsról a szoba ârnyćkai kôzôtt. Tâmadói hâtrahókôltek,
szemiik-szźjuk tźtva maradt a megdôbbent hitetlenkedćstól,
ćs a fălăkhôz kaptak. A Kivânsâgdal vćgigmarta ćrzćkszer-
veiket, tórte-zńzta agyukat, ók pedig hćtrćt gôrnyedtek a
kintól. Órtlt megszâllottsâg vijjogott a dalban, valósâggal
tapintani iehetett benne az ârtó szândćkot.
A hang megsemmisitette a bakarasznyi ôtôket. Egymâst
tapostâk fălsćrtóen jajongva, hogy minćl elóbb kiviil keril-
hessenek az ajtón, źm a dal nem csitUIt. Olyan iszonył'l dăh
tóItÔtte el az ârnyasvôlgyi lânyt, amelyen nem volt hatalma
az ćsznek. Siivôltôtt a Kivânsâgdal, az istźllóban eszeveszet-
ten kapâltak a Iovak, hangosan sikoltva panaszoltâk fâjdal-
mukat, amikor belćjăk hasitott a mâgikus hang kćse.
Az ôt bakarasznyi vćgre râtalâlt az ajtóra. Reszketve, nyđi-
szitve bukdâcsoltak ki a nyergeskamrâból, ńgy meggôrnyed-
ve, mintha eltôrtćk volna a gerinciiket. Szźjukból, fălăkból,
orrukból folyt a vćr, arcukat takargató keziikôn karomkćnt
górbiiltek az ujjak.
Brin akkor lâtta meg óket, mikor lehullott a szemćr61 a ha-
rag hźlyoga. De lâtta Stebbet, a kereskedót is, amint hirte-
len elótónik a sótćtsćgból, a menekfi16 merćny16k mellett.
Stebb iszonyodva megtorpant, maid hâtrâlni kezdett, rć-
mălten maga elć tartva a kezćt. A lelkifurdalâs rohamâval
visszatćrt az ćsz is, ćs a Kivânsâgdal elnćmult.
— Ó, a pokolba! — sirta el magât. Ósszeroskadt megrendilt
hitetlenkedćsćben.
299
SHANNARA
JóTT AZ ËJSZAKA Ës ELMCLT. A kereskedó is tźvozott, rć-
meket lâtÓ szemmel menekălt vissza a hâzâba, ahol kćnye-
lem van 's ćpelmćjńsćg. Mozdu!atlan csend volt az erdei
tisztźson źlló Varjótanyźn.
Brin gôrnyedten gubbasztott a vaskźlyha mellett, amely-
ben friss fahasâb pattogott szikrźkat szórva. Felhńzta a ter-
dćt, ćs âtkarolta, mint egy gyerek, aki năgyon mćlyen elgon-
dolkozik.
Arn gondolataiban fekete dćmonok lappangtak, ćs Alla-
non tôrmelćkes szavai susogtak dolgokról, amelyeket Brin
Oly rĆg nem volt hajlandó meghallani. Hatalom a Kivânsâg-
dal, olyan hatalom, hogy mćg ćn sem lâttam hozzâ hason-
lót! Meg fog vćdeni! Segit, hogy cćlba ćrj! El fogja puszti-
tani a mâgia kônyvĆt!
Vagy engem, vźlaszolta a lâny. Vagy azokat, akik meliettem
vannak. Gyilkolni tud. Râ tud kćnyszeriteni, hogy gyilkoljak.
Mocorgott, megmozgatta a hosszas gubbasztâstól elgćm-
beredett, fâjó tagjait. Sótćt szeme rćrnălten villogott. Nćzte
a vaskâlyha râcsos ajtaja môgôtt tâncoló Iźngok dăhós, vô-
rôs izzâsźt. Meg tudta volna ólni a Bakarasznyi Hegyhâttól
nyugatra tâborozó ót embert, gondolta kćtsćgbeesetten. Ta-
lăn meg is ôli óket, ha nem talźlnak râ az ajtóra.
Torka ôsszeszóktlt. Ës ha legkózelebb râkćnyszerăl a Ki-
vânsâgdal hasznâlatâra, mi akadźlyozza meg, hogy ne le-
gyen belóle gyilkossâg?
Rone halkan felnyógôtt, dobźlta magât a pokróc alatt. A
lâny lassan megfordult, az âgy fólć hajolt, megsimogatta a
fiatalember homlokât. A lâzforró bór halźlsźpadtan feszfilt a
herceg csontjaira. Most mćg rosszabb volt hallani a Ićlegzć-
sĆt; Ćrdesen hôrgôtt, mintha kăzdelem ienne a szâmńra
minden lćlegzetvćtel, amely elapasztja az ćletćt.
A lâny reszketve tćrdelt az źgy mellett. Az ital nem segitett.
Rone egyre gyôngtl, egyre mćlyebbre hatol benne a mćreg,
lecsapolja az erejćt. Ha nem fćkezik meg a folyamatot, Rone
is meghal.
Mint Allanon.
300
A KiVANSÂGDAL
— Nem! — kiâltotta fojtottan. CJgy ragadta meg az i5ń ke-
zćt, mintha ezzel megźllfthatnâ az ćlet elszivârgâsât.
Abban a pillanatban tudta, mit kell tennie. Megmentó ćs
pusztitó, ennek nevezte Bremen ârnya. Nagyon helyes.
Azoknak a Bakarasznyi Hegyhźttól nyugatra tanyâzó tolva-
joknak pusztitó volt. Rone Leahnak talźn lehet megnent6je.
Mćg mindig a fiatalember kezćbe kapaszkodva a beteg
fiilćhez hajolt, es ćnekelni kezdett, halkan, szeliden. A Ki-
vânsźgdal lăthatatlan ftistkënt lengte kôrăl 6ket. Óvatosan
tapogatózva mćrte fôl Rone sćrălćsćnek nagysâgât, kereste
a gyilkos mćreg forrâsât.
Meg kell próbźlnom!, mondta magânak ćneklćs kôzben.
Kell! Kólónben reggelre meghal, elônti a mćreg, amely egy-
formân roncsolja a testet ćs a Ielket. Allanon mondta, hogy
igy van. Talân az elf mâgia a gyógyitâsra is Iel módot.
Dalolt, ćdes, epedó melódiâkkal ôlelte magâhoz a felfôl-
dit. Rone didergćse enyhiilt, ćs mâr nem hânykolódott. El-
pihent a takaró alatt a megnyugtató hangoktól, ćs egyenle-
tesebben lćlegzett.
Gyôtrelmes lassńsźggal vźnszorogtak a percek. Az ârnyas-
vôlgyi lăny ćnekelt, 's vârta a vźltozâst, mert ćrezte, hogy
jônnie kell! Jôtt is, olyan vâratlanul, hogy Brin majdnem
kizôkkent a Kivźpsâgdalból. Vôrôs pârakćnt csapódott ki
Rone Leah megkfnzott, beteg testćból a Jachyra mćrge, ćs
gonoszul ôrvćnylett az olajlâmpa homźlyos fćnyćben. Szi-
szegve lebegett źldozata fôlôtt mćg egy pillanatig, mikôzben
Brin a Kivânsâgdal mźgiâjâval tartotta vissza, nehogy meg-
ćrinthesse a felfóldit, aztân lassan kifakult ćs eltănt.
Leah hercege verejtćkben âzva fekiidt az âgyon. Arca mâr
nem volt nyńzott, ćs ójra egćszsćgesen, szabâlyosan lćleg-
zett. Brin a kônnyein źt bâmulta. A Kivźnsâgdal elhallgatott.
Megcsinźltam!, kiźltotta fojtottan. Jóra hasznźltam a mă-
giât! Megmentó voltam, nem pusztitó!
Mćg mindig az âgy mellett tćrdelve źtôlelte Rone-t, arcźt
belefórta az i5ó testćnek melegćbe, ćs percek alatt elaludt.
SHANNARA
XXVIII
ËT NAPOT tôltôttek a Varjńtanyân, amig Rone annyi-
ra visszanyerte az ereićt, hogy folytathassźk vândor-
lâsukat kelet felć. Reggelre elmńlt a lâz, ćs a felfóldi kipi-
hente magźt, de tól gyenge volt ahhoz, hogy megpróbâlkoz-
zćk az utazâssal. fgy tehât Brin megkćrte a kereskedót, hogy
mćg egy napig hasznâlhassâk a nyergeskamrât. Stebb rôgtón
beleegyezett, ellâtta óket ćtellel, sôrrel, gyógyszerrel, taka-
rókkal, ćs semmifćle fizetsćget nem volt hajlandó elfogadni.
Mint kifejtette az ârnyasvôlgyi lânynak, órijl, ha segithet.
Am feszengett Brin jelenlćtćben, ćs igyekezett keriilni, hogy
a szemćbe kelljen neznie. A lâny megćrtette. A kereskedó
tisztessćges, jó ember volt, de nagyon megijedt Brintól, ćs
fćlt, hogy miket mńvelhetne vele a lâny, ha megtagadnâ a
segitsćget. Valószinńleg mindenkćppen segitett volna, pusz-
ta nagylelkósćgból, âm igy a fćlelem is belejâtszott az ônzet-
lensćgbe. Nyilvân ógy ćrezte, hogy ez Iesz a Ieggyorsabb ćs
legcćlirźnyosabb ótja a szabadulâsnak a vendćgektól.
Brin jÓformân ki se mozdult a sz{śk nyergeskamrâból.
Apolta Rone-t, ćs megbeszćlte vele, ami Allanon halâla óta
tórtćnt. Jót tett năk a beszćlgetćs; erósitette bennńk az el-
hatârozâst, hogy minden megrendălćsók ellenćre tovâbb-
mennek az óton, ćs teljesitik a kiildetćst, amelyet a druida
râjuk bizott. Meghitt kózelsćgtk is mźs Iett, most erósebb,
cćltudatosabb kapcsolat fózte ôssze óket. Allanon halâla
utźn mâr csak egymâsra tâmaszkodhattak, amitól mindket-
ten ój ćrtćket nyertek a mźsik szemćben. Senki sem zavarta
Óket aprÓ kamrâjuk magźnyâban, a kereskedó istâllójźnak
vćgćben. Halkan beszćlgettek a dôntćsekról, amelyek idâig
juttattók óket, ćs amelyeket mćg meg kell hozniuk. Lassan,
fe!tartóztathatatlanul forrtak ôssze.
302
A KiVÂNSÂGDAL
Arn a kôzós cćl Ćs a Ielld ôsszhang ellenëre is maradtak
dolgok, amelyekról Brin nem birt beszćlni, mĆg Rone Leah-
nak sem. Kćptelen volt szóba hozni a vćrt, az Allanon ron-
csolt testćból vĆtetett vćrt, amellyel a druida megjelôlte. Ez
a vćr bizonyos ćrtelemben a halâlon is źtnyńlva kôti ôssze
Allanonnal. Azt sem ârulhatta el, mire hasznâlta a Kivźn-
sâgdalt: egyszer diihćben, gyilkolâsra, mźsodszor kćtsćgbe-
esćsćben, ćletmentćsre. Ezekról a dolgokról nem szólhatott
a felfôldivel, rćszint azćrt, mert maga sem ćrtette óket telje-
sen, rćszint meg azćrt, mert nem akart, annyira megijedt a
jelentósćgiiktól. A vëreskt cćlja tólsâgosan tâvoli volt, hogy
most foglalkozzćk vele, ami pedig a Kivânsâgdal hasznâlatât
illeti, megfogadta, hogy a jôvóben nem ragadtatja magât
ilyen indulatokra.
Măs oka is volt, ha nem hozta szóba Rone-nak ezeket a
dolgokat. A fiatalembert 'pp eľggć fôldńlta Leah kardjânak
elvesztćse, annyira fôlzaklatta, hogy szinte nem is tudott
mâsra gondolni. Tóbbszór elmondta Brinnek, hogy vissza
akarja kapni a kardot. Felkutatja es visszaszerzi, kerăl, ami-
be keril! A lâny egćszen megriadt ettól az eltôkćltsćgtól,
mert Rone tgy csi.iggótt a fegyverćn, mintha a hńsâból v'-
tetett volna. Brin gyanitotta, hogy a felfôldi a kardot tekinti
a tńlćlćs zâlogânak, amely nćlkăl neki vćge.
Mikózben hallgatta Rone-t Ćs azon tónódôtt, mennyire
kapaszkodni lâtszik most a târsa a penge mâgiâjâba, azt is
mćrlegre tette, hogy hât 6 vajon mennyire kapaszkodik a
Kivźnsâgdalba? Mindig azt mondogatta magânak, hogy a
dal csak jźtćk, de hazudott. A dal minden, csak nem jâtćk,
ugyanolyan veszedelmes varźzslat, mint amit Lzah eltńnt
kardjźba zârtak. Ólni tud. Valóban az, aminek az apja
mondta: sziletćsi rendellenessćg, ćs Brinnek jobb Ienne nël-
kile. A haldokló Allanon is figyelmeztette: „Oly hatalom,
amelyhez foghatÓt mĆg nem lâttam soha!” Ezek a vćszjósló
szavak susogtak a filëbe, mikózben Rone-t hallgatta. Eró a
gyógyitźsra, er6 az ólćsre — mindkettót lătta. Fogózkodhat 6
is annyira a mâgiźhoz, mint a barâtja? Ki parancsol kettejiik
kôzil, Brin Ohmsford vagy az elf mâgia?
303
SHANNARA
Az apja megharcolta a maga harcât, hogy vâlaszt kapjon
erre a kćrdćsre; akkor, amikor alkalmatlansâgźt Iegyózve
kellett megszereznie az uralmat a Tăndćrkóvekbe zźrt mâgia
fôlôtt. Meg is tette, tólćlte a magźra szabaditott, iszonyń
eróket, aztân ôrôkre hâtat forditott a mâgiânak. De bârmily
rôvid ideig hasznâlta a hatalmat, meg kellett fizetnie az źrât:
a mâgia hatalma źtszźllt a Tiindćrkôvekból a gyerekeibe.
Hât most ńgy tănik, mćg egyszer sor keriil a csatâra. De mi
lesz, ha ezóttal nem zabolâzhatjâk meg az erót?
lassan estćbe hajlott a mâsodik nap. Az źrnyasvôlgyi lâny
ćs a felfôldi megettćk a vacsorźt, amelyet a kereskedó ho-
zott, aztźn nćztćk a sfir(isôdó sótćtsćget. Amikor Rone el-
fâradt ćs ălornhoz kćszt16dve magâra csavarta a takarójźt, a
lâny kisurrant a hśvôs estćbe, hogy beszivja az ósz tiszta,
ćles illatźt, 's egy kicsit elgyônyôrkôdjôn a fćnyes holdsarló
meg a csillagok lâtvânyźban. Mikor elment a hâz mellett,
meglźtta a kereskedót, aki magas tâmlâjń szĆkĆt az tres ve-
randa korlâtjânak dóntve pipâzott. Ma este senki sem nĆzett
be sôrre vagy tereferćre, igy Stebb egyedăl volt.
Brin csendesen odament hozzź.
—Jó estĆt! — kôszónt Stebb sietve, s kissć tólsăgos gyorsa-
sâggal cstszott elóre a szćkćben, mintha el akarna szaladni.
Brin bólintott. — Holnap reggel elmegyiink — mondta.
Mintha megkônnyebbiilćs csillant volna a kereskedó sôtćt
szemćben. — Arn elóbb szeretten•ł volna megkôszônni a segit-
seget.
Stebb a fejćt râzta. — Nem sziiksćges. — Elhallgatott, hăt-
rasimitotta gyćriiló hajźt. — Majd adok nćmi ćlelmet, amivel
kihńzzâtok pâr napig.
Brin nem vitatkozott, nem lett volna ćrtelme. An-łit felki-
nâlnak, azt el kell fogadni.
— Nem Ienne vćletlenăl egy kórisfa ijad? — bôkte ki, mert
hirtelen eszćbe jutott Rone. — Olyan, amit vadâszatra lehet
hasznâlni, ha. ..
— Kórisfa ij? Ëppen volna is egy. — A keresked6 felpattant,
besietett a kôzpontba, ahonnan egy perc mńlva ijjal Ćs nyi-
lakkal tÔltÔtt puzdrâval keriilt eló. — Fogadd el! — buzgólko-
304
A KivÂNSÂGDAL
dott. — Persze ingyen. JÓ, er6s fegyver. Kilônben is neked
van râ jussod, mert azok a fickók ejtettćk el, akiket elza-
vartâž. — Ëszbe kapott, restelkedve kôszórălte a torkŹt. — Na
szóval vedd csak el — fejezte be.
A lâny eľ tette a fegyvereket, majd visszaălt, idegesen do-
bolva ujjaival a szćk karfâjân. Brin fôlemelte az ijat 's a
puzdrât.
Te is tudod, hogy nincs jussom râjuk — mondta halkan.
— Fóleg nem azćrt... ami tôrtĆnt.
A kereskedó a fôldet nćzte. — De nem is az enyćmek. Vedd
csak el, lânyom.
Hosszó csend tźmadt. Stebb kitartóan a sÔtĆtsĆget bâmul-
ta a lâny mellett. Brin megcsóvâlta a fejćt.
Ismered valamennyire a vidćket, amely keletre van in-
nen? — kćrdezte.
A kereskedó tovâbbra sem nćzett râ. — Nem nagyon. Go-
nosz vidćk.
— Esecleg van valaki, aki ismeri?
Stebb nem vâlaszolt.
— Ës az a favźgó, aki itt jârt akkor este?
— Jeft? — A kereskedó egy pillanatig hallgatott. — Meglehet.
Ó sokfelć megfordult.
— Hol talâlhatnźm meg? — noszogatta a lâny. Egyre kino-
sabban ërezte magât a fćrfi vonakodâsâtól.
A kereskedó ósszevonta a szemóldôkćt. Tórte a fejćt, hogy
mit vâlaszoljon. VĆgăI csak rânĆzett Brinre.
— De ugye nem akarod bźntani, lânyom?
Brin szomoróan bâmulta egy pillanatig, aztźn megrâzta a
fejĆt.
— Nem, nem akarom bântani.
A kereskedó egy darabig tanulmânyozta, majd elforditotta
a tekintetćt. — Csak mert a barâtom, tudod. —A Surrogó felć
mutatott. — Innen pâr mćrfóldre folyâs irânyâban, a dĆli par-
ton.
Brin bólintott. Mâr fordult volna el, amikor megtorpant. —
En ugyanaz vagyok, akinek az els6 estĆn segitettćl mond-
ta halkan.
305
SHANNARA
A kereskedó fćlszegen csoszogott bórcsizmâjâval a tornźc
deszkźjźn. — Hât akkor talźn csak nekem dinik mâskćpp -
felelte.
Brin szâja elkeskenyedett. — Pedig nem kellene fćlned tó-
lem. Tćnyleg nem kellene.
A csizma megźllt, Stebb IenĆzett a Iźnyra. — Nem fĆlek ćn
— szólt fojtottan.
Brin tôprengett mćg egy pillanatig, mit mondhama, de
mivel nem jutott eszĆbe semmi, megfordult, Ćs elballagott a
sôtćtsćgben.
MÂSNAP, kevĆsseI hajnalhasadâs utân, ĆIeIemmeI Ćs pok-
rócokkal megpakolva elindultak a Varjótanyâról kelet feľ
Magukhoz vettćk a kereskedó kórisfa ijźt, bńcsńt intettek az
aggodalmas embernek, aztân eltiintek a fâk kÔzÔtt.
Derźis, enyhe napra virradtak. Erdózsongâsban, avarillat-
ban ballagtak folyźs irźnyźba a Surrogó dćli partjân. Kóny-
nyi.i nyugati szĆI fńjdogâlt a Wolfsktaagból, a levelek Iusta
kigyóvonalakban ereszkedtek ală, majd vastag szónyegbe
gyńltek a talajon. Mókusok rohantak szerteszćt a fiatalok
kôzeledćsćnek neszćre, fćlbehagyva kćszii16dćsiiket a tćlre,
amely ezen a napon igencsak tâvolinak tănt.
Dćlben letelepedtek pihenni egy vćn fatôrzsre, amelyet
tregesre râgtak az ćvszakok Ćs a kukacok. Tólăk alig tizenkćt
mćterre a Surrogó sietett kitartóan az Anar szive felć, a he-
gyekben kimosott fâkat ćs tôrmelćket sodorva, amelyek bo-
nyolult mintâkba rendez6dtek az âramlatban.
— Mćg mindig nehezen tudom elhinni, hogy csakugyan el-
rnent — szólalt meg egy idó utân a folyót bźmuló Rone.
Brinnek nem kellett kćrdeznie, kire cĆIoz. — bn is — felelte
halkan. — Nćha arra gondolok, hogy igazâból nem is ment
el, rosszul lâttam, amit lźttam, ćs ha tiirelmes Ieszek, vissza
fog tĆrni szokâsa szerint.
— Olyan kălônôs lenne? — tónódôtt a fiatalember. — Olyan
meglepó lenne, ha Allanon pontosan ezt tennć?
A IŹny rânćzett. — Meghalt, Rone.
306
A KfVÂNSÂGDAL
A felfóldi nem fordult felćje, csak bólintott. — Tudom. —
Egy percre elnćmult. — Mit gondolsz, Brin, Iehetett volna
tenni valamit a megmentćsćre?
Most mâr rânćzett. CJgy kćrdezte, mintha az ćrdekelnć,
hogy tehetett-e volna valamit. Brin keseróen mosolygott.
Nem, Rone. Tudta, hogy meg fog halni; megmondtâk
neki, hogy nem jârhatja vćgig ezt az utat. Azt hiszem, be-
letôródótt az elkerilhetetlenbe.
Rone megcsóvâlta a fejćt. — bn nem tectem volna.
— Valószinóleg en sem — mondta Brin. —Talân ezćrt dôn-
tôtt ńgy, hogy nem ârulja el, mi kóvetkezik. Szerintem ne is
remćljiik, hogy valaha megćrthetjăk ezt a belenyugvâst,
mert azt sem remćlhetjăk, hogy megćrtjăk Allanont.
A felfôldi elórehajolt, rźtâmaszkodott kinyójtott lăbaira. —
fgy hât az utolsó druida eltónik a fôldról, ćs nincs mâs, aki
szembeszâlljon a jźrkźlókkal, csupân te meg ćn. — Remćny-
telenăl megrâzta a fejĆt. — SzegĆny mi.
Brin bóntudatosan nćme ujjait, amelyeket ôsszekulcsolt az
ôlćben. Eszćbe jutott a haldokló Allanon, amint vĆrćveI illeti
az ó homlokât, Ćs ôsszeborzongott az emlćktól.
— Szegëny mi — visszhangozta halkan.
Pihentek mćg nćhâny percig, majd tovźbbmentek kelet
felć. Alig egy órźval kćsóbb a gyorsabb Surrogóból leâgazó,
sekćly vizfolyâshoz ćrtek, amely lustźn kanyargott kavicsos
medrćben, egy Iekopott hasadćk aljân. Tâvolabb egyszobźs
kunyhÓt pillantottak meg a fâk kôzôtt, egy tisztźson. A kĆz-
zel bârdolt rônkôkból Ćpitett, habarccsal tômitett kis hâz
egy alacsony buckźn csiicsfilt, amely az elsó Ićpcsófoka volt
a lâgyan iveló, erdei dombok vonulatźnak. Môgôtte ma-
roknyi birka, kecske 's egy tehćn legelćszett a fźk kôzôtt.
Kôzeledćsăk hangjaira koros vadźszkutya emelkedett fôl a
tornźc melletti kedvenc szundikźlóhelyćról, ćs elćgedetten
nyńjtózott.
Jeft kôtćsig meztelentl tózifźt hasogatott a kis tisztńs cólsó
oldalźn. Biztos, gyakorlott mozdulattal csapott le hosszó
nyeló fejszćjćvel a hasźbra, amely a tókćnek hasznźlt fa-
tuskón źllt. Kiszabaditotta a baltât a fźból, a fôldre sôpôrte
307
SHANNARA
az elfelezett rónkôt, csak azutân nćzett fôl lâtogatóira. A tus-
kóra engedte a balta fejćt, gôcsôrtôs kezćvel râtźmaszkodott
a sima nyćlre, 's vârt.
— Jó napot — kôszóntótte Brin.
—Jó napot — bólintott a favźgó. Egyźltalăn nem lźtszott,
hogy meglep6dne a jôvetelăkôn. Rone-ra pillantott. —
Job-
ban vagy egy kicsit?
— Sokkal jobban — felelte Rone. — Hâla neked is, mint hal-
Iottam.
A favźgó vâllat vont, markos alakjân hullźmzottak az iz-
mok. A kunyhóra bókôtt. — A tornâcon talâltok ivóvizet a
vôdôrben. Mindennap hozok frisset a dombról.
Maga mutatta meg nekik a vódrôt. Ittak egy jót, aztân
Ietelepedtek a tornźcon. Jeft pipăt es dohźnyzacskót hÓZ0tt
eló, az utóbbit a vendćgeinek is kinźlta, 6k azonban elhâri-
tottŹk. Ekkor megtómte pipâjât, ćs pôfćkelni kezdett.
— Az âllomâson minden rendben? — kćrdezte hanyagul.
Hosszń csend Iett. — Hallottam, mi tôrtĆnt mólt ćjszaka a
bakarasznyi bagźzzsal. — Pillantźsa Brinre vândorolt. — Er-
refelć sokkal gyorsabban terjed źm a hir, mint gondolnźtok.
Az ârnyasvôlgyi lâny Iegyórte a szorongâsât, ćs âllta a fa-
vâgó tekintetćt. — A keresked6t61 hallottuk, hol keresstnk —
kôzôlte. — Ó mondta, hogy te talân segithemćl.
— Mben? — pôfćkelt a favâgó.
— Azt mondta, jól ismered ezt a vidćket.
— Sokat laktam erre — hagyta râ a fćrfi.
Brin elórehajolt. — Mâr igy is adósaid vagyunk azĆrt a se-
gitsćgćrt, amit az âllomâson kaptunk tóled, de most ójabb
segitsćgre lenne sziiksćgńnk. Talâlnunk kell egy utat innen
keletre.
A favźgÓ szńrósan meredt ră, majd lassan kivette a szźjâ-
ból a pipât. — Innen keletre? CJgy ćrted, a Darklin-hźtsâgba?
A fiatalok bólintottak. Jeft kćtkedve csóvźlta a fejćt.
— Az veszedelmes vidćk. Senki se megy a Darklin-hâtsâg-
ba, ha nem muszźj. Milyen messzire akartok menni?
—Vćgig — felelte Brin halkan. — Ës a hâtsźg utźn az Ódon-
fenyćrre, onnan pedig a Ravenshornba.
308
A K.fVÂNSÂGDAL
—Ti bolondgombźt ettetek — źllapitotta meg a favâgó târ-
gyilagosan, Kittôgette a hamut a pipâjâból, belesórolta a
fôldbe a csizmâja talpźval. — Azon a fertâlyon gnómok, jăr-
kâlók ćs mćg azoknâl is rosszabbak laknak. Onnan nem jôt-
tôk ki ćlve.
Senki sem vźlaszolt. A fćrfi szemăgyre vette óket, elgon-
dolkozva dôrgôlte az źllât, vćgiil vâllat vont.
— Nyilvân megvan minden okotok, azokhoz pedig semmi
kózôm. De itt ćs rnost megmondom nektek, hogy nagy hi-
bât kôvettek el, talźn ćletetek legnagyobb hibâjât. Azt a vi-
dĆket mĆg a hurokvetók is elkerălik. Csak ńgy hipp-hopp el-
tńnnek ott az emberek, mint a fiist, hogy meg nyomuk se
marad.
Elhallgatott, hogy felelhessenek. A lâny Rone-ra pillantott,
majd ismćt a favâgóra.
— Nekănk menntink kell. Tudsz segiteni?
— bn? — Jeft elvigyorodott, megrâzta a fejĆt. — Nem Ćn, lâ-
nyom. Mćg ha veletek tartanćk is — amit nem teszek, mert
szeretek ćlni — az elsó nap utân eltćvednćk. Szńrós pillan-
tâst Vetett rŹjuk. — Gondolom, ti râszântźtok magatokat
erre?
Brin szótlanul biccentett. A favâgó sóhajtott.
— Volna talân valaki mŹs, aki segithetne. Mâr ha egćszen
biztosan ezt akarjâtok. — Erćlyesen belefńjt a pipaszźrba,
hogy megtisztitsa, majd keresztbe fonta karjait szćles mel-
IĆn. — I_nkik ott egy Cogline nevii vćnember. Meglehet mâr
kilencven is, ha ugyan mëg. Majď kĆt Ćve nem lâttam,
ógyhogy nem tudhatom, ott van-e mćg. Kćt ćve egy Kan-
dallókó nevó sziklźnâl lakott, a Darklin-hźtsźg kellós kôze-
pĆn. Pont Olyan, mint egy nagy këmĆny. — Kćtelkedve csó-
vâlta a fejćt. — Eligazithatlak benneteket, de arrafelć nem
sok az ósvćny. Vad vidćk az; annyira keleten aligha ćl meg
măs ember a gnÓmokon kivtl.
— Gondolod, hogy segit nekănk ez a Cogline? — aggodal-
maskodott Brin.
Jeft vâllat vont. — Ismeri a kôrnyćket. Ott lakott egćsz ćle-
tĆben. Ëvente Iegfóliebb egyszer ha kidugja az orrât — az el-
309
SHANNARA
mólt kćt ćvben meg annyi idóre se. Valahogy megćl a vadon-
ban. — Felvonta bozontos szemôldôkćt. — Csodabogźr a vćn
Cogline. Bolondabb mćg annźl is, aki a meszet issza meg tej
fejćben. Inkâbb nyđig lehet, mint segitsćg.
— Nem lesz semmi bajunk! — nyugtatta meg Brin.
— Talân. — A favâgó jól megnćzte magânak. — Till csinos
lâny vagy ahhoz, hogy bemerćszkedj abba a fertâlyba, mćg
ha vćdelmez is a dalod. Ott rosszabbak is vannak tolvajoknâl
ćs cudaroknâl. bn a helyetekben meggondolnâm, mielótt
tovźbb mennćk ebben a dologban.
— Meggondoltuk. — Brin fôlźllt. — Ës eldóntótttk.
A fćrfi bólintott. — Hât akkor vigyetek magatokkal annyi
vizet, amennyit elbirtok. Legalâbb szomjan ne haljatok meg.
Segitett megtôlteni a tômlóiket, egy vódór friss vizet is ho-
zott a kunyhó môgi.il, a dombok kôzôtt fakadó forrâsból,
majd percekig magyarâzta, hogyan ćrhetik el Kandallókô-
vet, s6t mćg egy elnagyolt tćrkćpet is karcolt a tornâc elótt
a fôldbe.
— Aztân vigyâzzatok magatokra — intette 6ket, majd kemć-
nyen kezet rŹzott veliik.
Brin ćs Rone elkôszôntek, hâtukra vetettëk csomagjukat,
ćs elballagtak az erdóbe. A favźgó utânuk nćzett. Szakâllas
arcân lźtszott, hogy nem szâmit viszontlźtźsra.
A KfVANSĂGDAL
XXIX
YALOGOLTAK egćsz nap es a kôvetkezó napon is a
Surrogó mentćn, amely kitartóan kanyargott Anar
erdein źt a Darklin-hâtsâg felć. Rone kezdett eróre kapni, de
mćg nem ćpiilt fel teljesen, ami lassitotta az titemet. A mâ-
sodik estćn a fiatalember ćpp hogy bekapta a kônnyń va-
csorźt, ćs mâr el is aludt.
Brin a tăz mellett iilt, ćs a lângokat bâmulta, szomoril em-
Ićkektól ćs komor gondolatoktól csăggedten. Ŕppen mielótt
keriilgetni kezdte volna az ălom, egyszer csak ńgy erezte,
hogy Jair is itt van. Gćpiesen fólnćzett, kereste az ôccsĆt. De
nem volt ott senki, ćs a logika is azt diktâlta, hogy Jair
messze-messze jźr. Sóhajtott, lefojtotta a tăzet, ćs bebńjt a
takarója ală.
Jól benne jârtak a dćlutânban a harmadik napon azóta,
hogy eljôttek a Varjótanyâról, amikor meglźttâk a messze-
sćgben a fenyegetóen feketćlló» furcsa sziklakćpzódmćnyt,
ćs tudtâk, hogy Kandallókóre talâltak râ.
Kandallókó egy sekćly, erdÓs vólgyben silbakolt; tôrede-
zett orma sôtćcen, ćles vonalakkal rajzolódott ki az 6sz tarka
hâtterćn. Kćmćnyre emlćkeztetó alakjât a termćszet tigyes
keze faragta kóbe, majd a mâllasztó ćvek mÓdositottŹk.
Mćly csend iengte kórtil toronymagas ârnyćkźt. Magânyo-
san, elpusztithatatlanul, hivogatóan integetett a Darklin-
hźtsźg ósvadonźnak baljÓs tengerćból.
Brint, aki a hegygerincról nćzett le a mćlybe, vâratlan bć-
kessëg tÔItôtte el, amikor meghallotta a Kandallókó fźradt-
sâgon-szorongâson źthatoló, nźma hivâsât. Mindjźrt meg-
ćrkeznek egy ńjabb stâcióhoz a hosszó, keleti vândoróton.
Most valahogy tźvolinak tănt az is, ami mćg elóttăk âll, ćs
az is, amit el kellett viselnitik, hogy ide jussanak. Râmosoly-
311
SHANNARA
gott Rone-ra, aki ugyancsak meghôkkent, mikor mosolyog-
ni lătra, majd gyengćden megćrintette a felfôldi karjźt, ćs
lefelć indult a Iankân.
Elmosódott ôsvćny kigyózott az óriâsfâk kôzôtt. Ahogy a
nap kôzeledett a nyugati szemhatârhoz, az erdó is egyre szo-
rosabban zârult kôrćjiik. Kidólt fâkat, hegyes sziklâkat ke-
riilgettek óvatosan, mig lećrtek a sórń nôvćnyzettel boritott
lejtó aljâba. A vólgy lombkupolâja alatt az ôsvćny kiszćlese-
dett, majd vćgleg elt(int. A bozót megritkult, kevesebb Iett a
kidólt fatôrzs. Melegen simogató, dćlutâni napfćny szivâr-
gott be az âgak szóvevćnyćnek hasadćkain ćs nyilźsain, vilă-
gossâgot hozva a sôtët rengetegbe. Tucatszâm voltak itt tâ-
gas, kellemes tisztâsok, amelyek fellazitottâk, oldottabbâ
tettĆk a vadont. A talaj megpuhult, eltóntek belóle a kôvek;
aprÓ gallyak Ćs levelek szónyege borult râ, amely halkan zi-
zegett az ârnyasvôlgyi lâny ćs a felfóldi-lźba alatt.
Olyan ismerós, megnyugtató ćrzćst sugârzott ez a vól-
gyecske, amely egyźltalźn nem volt jellemzó a kôrălôtte ko-
morló vadonra. Brin Ohmsford azon kapta magât, hogy Ar-
nyasvólgyre gondol. A tâvoli dćlfôldi falura emlćkeztetett az
'Iet zsongâsa, a rovarok Ćs âllatok hangjai, a cikâzó, hirtelen
mozgźsok a fâk kÔzÔtt, mćg az ószi lomb tde, meleg illata
is. Itt ugyan nem volt Rappahalladran, viszont legalźbb tu-
camyi, lustân kigyózó ćr keresztezte ńtjukat. Brin mćlyen
beszivta a levegót. Nem csoda, ha Cogline ezt a vôlgyet vâ-
Iasztotta otthonâul.
MĆIyen bent jârtak az erdóben. Az âgak sôtĆt szóvevśnyć-
ból mindegyre felbukkant a Kandallókó toronymagas, feke-
te ârnyćka a kćk ćg hâtterćn, volt mihez igazodniuk. Nć-
mân, fâradtan baktattak, kizârólag a lâbuk ală meg az erd6
hangjaira, lâtvânyaira figyelve. Mâr nagyon szerettćk volna
befejezni a hosszń menetelźst.
Rone Leah hirtelen megâllt, Ćs megragadta Brin karjźt.
Fărkćszón meredt maga elć.
— Hallod? — kćrdezte fojtottan, miutân egy darabig fălelt,
Brin bólintott. Cćrnavćkony hang volt, de vitathatatlanul
emberi. Vźrtak egy percig, amig betâjoltâk, merre van, majd
312
A KiVÂNSÂGDAL
elindultak. A hang egy idóre elnćmult, aztân visszatćrt. Er6-
sebb volt, csaknem haragos. Akźrki is beszëlt, az ćpp a fata-
lok elótt volt.
— Jobb lesz, ha megmutatod magadat, mćghozzâ most
azonnal! — sipitotta ftlsćrtón. — Nincs idóm jźtszadozâsra!
Motyogźs, szentsćgelćs kôvetkezett. Az źrnyasvôlgyi lâny
ćs a felfóldi kćrd6n nćztek ôssze.
— Gyere eló, gyere eló, gyere eló! — A sipźkolâs mërges
dănnyógćsbe fulladt. — Ott kellett volna hagynom a fenyć-
ren... ha nem Ienne az az źldott szivem...
Ojabb szitkozódźs. Valaki csôrtetett a csenderesben.
— Nekem is vannak âm fortćlyaim! Olyan porom van, hogy
kirobbantom a lâbad alól a fóldet, ćs olyan italom, hogy
gôrcsbe rândulsz tóle! Azt këpzeled, Olyan sokat tudsz, te!
Hadd lźtom, hogy măszol fôl egy kôtćlre! Tudsz is te valamit
azon kiviil, hogy borsot tôrsz az orrom ală! Mit szólnâl, ha
itt hagynâlak? Az hogy izlene? Akkor nem tartanźd magad
olyan sokra, azt lefogadom! Most pedig gyere eló!
Brin es Rone kilćptek a fâk ćs a bokrok ernyóje mógiil egy
tisztâsra, amelyen sima tăkrń tavacska terpeszkedett, ćs egy
vćnember mâszkâlt nćgykćzlâb. Meghallotta a fiaralok kôze-
ledćsćt, ćs feltźpâszkodott.
— Hâ! Szóval mćgis râszântad magad... — Fćlbeharapta a
mondatot, mikor•meglâtta óket. — Hât ti meg kik volnâtok?
A, mindegy is, kik vagytok. Szemet sem szâmit! Ógyhogy
csak tisztuljatok innen, ćs menjetek vissza oda, ahonnan jôt-
tetek!
Legyintve elfordult t61iik, 's folytatta a kńszâst-mâszâst a
tisztâs szćlćn, ide-oda tapogatott csontsovâny kezćvel.
Olyan volt cingâr, górnyedt alakjźval, mint egy gôcsórtós,
kiszźradt fadarab. Bolyhos fehćr haja-szakâlla csomókban
meredezett, foltozott zóld ruhâja ćs rôvid kôpenye rongyok-
ban lógott. Az ârnyasvólgyi lâny ćs a felfôldi megdtkôzve bâ-
multak egymâsra, majd a vćnsćgre.
— Ez nevetsćges! — tombolt az agg, a hallgató fâkra zódit-
va mćrgćt. Kôriilnćzett, ćs meglźtta, hogy az utazók mćg
mindig ugyanott âllnak. — Hăt ti meg mire vârtok? Ki innen!
313
SHANNARA
Ez az en hâzam, Ćs nem hivtalak benneteket, ógyhogy ki-
felć, kifelć!
—Te itt laksz? — ćrdek16dôtt Rone, kôrbehordozva kćtkedó
pillantâsât. A vćnember ńgy nĆzett râ, mintha a fiatalnak
elment volna az esze.
—Nem hallottad, mit mondtam? Hât mit kćpzelsz, mi mă-
sćrt lennćk itt ezen az órźn?
— Nem tudom — vallotta be a felfóldi.
— Ilyen órân az embernek otthon kell tartózkodnia — foly-
tatta az agg nćmileg kioktató hangon. — Jut eszembe, ti mit
kerestek itt? Nektek talźn nincs otthonotok, ahovź men-
jetek?
— A dćlfôldi Ărnyasvôlgyból jôttiink idŹig — próbźlta meg-
magyarśzni Brin. A vćnember ćrtetleniil bâmult râ. — Ar-
nyasvôlgy a Szivźrvâny-tavon tól van, tôbbnapi jźrźsra lóhź-
ton. — Az 6sôreg arcon ez sem idćzett elÓ vâltozâst. — Azćrt
jôttănk, mert keresănk valakit, aki...
— Itt senki sincsen, csak ćn! —Az agg erćlyesen megrâzta a
fejĆt. — Meg Susmus, de most 6t se talâlom. Szerintetek
hol...?
Szórakozottan fćlbehagyta a kćrdćst, ćs ógy fordult el,
mintha folytatni akarnâ a kutatŹst az eltńnt akârmicsoda
utân. Brin kćtkedve sanditott Rone-ra.
— Vârj! — kiâltotta. A vćnsćg hirtelen hâtraarcot csinâlt. —
Egy favâgótól hallottunk arról az emberról! Azt mondta, itt
lakik! Azt is mondta, hogy Cogline-nak hivjźk!
Az agg vâllat vont. — Sose hallottam hirćt.
— Mert talân valahol mŹsutt lakik a vôlgyben? Meg tudnâd
mondani, hol... ?
—Te nem szoktad kimosni a făledet? — fôrmedt râ ingerăl-
ten a vćnsćg. — Mârmost ćn nem tudom, honnan jóttetek,
nem is ćrdekel, de Ie mernĆm fogadni, hogy felĆtek nem
szoktak vadidegenek csâszkźlni az otthonotok kôriil. Le
mernćm fogadni, hogy ismertek mindenkit, aki arra lakik,
vagy vizitbe jôn, vagy mit tudom ćn! Miból kćpzelitek, hogy
nâlam mâskćpp van?
314
A KiVĂNSÂGDAL
— Ugy ćrted, ez az egćsz vólgy a te otthonod? — csodâlko-
zott Rone.
— Hât persze hogy az ćn otthonom, mint ezt fćl tucatszor
kôzôltem mâr veletekl Ugyhogy tisztuljatok belóle, ćs hagy-
jatok engem bćkćn!
Dăhôsen toporzćkolt szandâlos lâbâval, de az ârnyasvôlgyi
lâny ćs a felfôldi nem mozdult.
— Hât ez nem Kandallókó? — kćrdezte Rone, aki kezdett
kissĆ orrolni a bakafântos aggastyânra.
— Na ćs ha az? — kćrdezte a vćn csont, fenyegetóen elÓre-
tolva vćkony âllkapcsźt.
— Ha ez Kandallókó, akkor itt lakik egy Cogline nevó em-
ber, legalâbbis kćt ćve meg lakott. De mint nekiink mond-
tâk, ćvtizedeken {t itt ćlt. Igy tehźt, ha te huzamosabb id6t
tôltÔttĆI itt, akkor tudnod kell valamit róla!
Az aggastyźn egy darabig hallgatott, ćs tôprengve vonta
ôssze tiiskćs szemôldôkćt. Aztân hatârozottan megrâzta bor-
zas fejćt.
— Mâr mondtam, hogy sose hallottam hirćt! Errefelć sose
ćlt senki, akit igy hivłak volna, se most, se mźskor! Senki!
Arn Brin ćszrevett valamit a vćnsćg szemćben, ćs kôzelebb
Ićpett.
— Neked ismerós ez a nćv, ugye? Ismered Cogline nevćt!
A vćnember nem adta be a derekźt. —Talân ismerem, talân
nem! Mindenesetre nem vagyok kôteles kôzôlni veled!
—Te vagy Cogline, ugye? — ătÔtte a vasat Brin.
Az agg nevetógôrcsôt kapott. — Hogy ćn, Cogline? Hâhâ-
hâ, az lenne a szćp! De meg Iennćk źldva velel Hâhâhă, ez
âm a jó trćfa!
Az ârnyasvôlgyi lâny ćs a felfôldi elkćpedve bâmultâk. A
vćnsćg h'trćt gôrnyedt, aztân a fóldôn fetrengett a hisztć-
rikus nevetćstól. Rone karon fogta a lânyt, ćs maga felć for-
ditotta.
— A macska rógja meg, Brin, hiszen ez bolond! — sógta.
—Mit mondtâl? Hogy ćn bolond vagyok? — Felpattant.
Râncos kćpe kivôrôsôdôtt mergćben. — Most aztźn tćnyleg
meg kellene mutatnom, mennyire vagyok bolond! Taka-
315
SHANNARA
rodjatok a hâzamból! Nem hivtalak, nem is marasztallak! Ki
innen !
— Nem akartunk megsćrteni... — próbźlt magyarâzkodni a
vôrôsre pirult Rone.
— Kifelć, kifelć, kifelćl Kiilônben făstgomollyâ vâltoztat-
lak! Meggyńjtalak, ćs vćgignćzem, hogy ćgtek! En... Ćn...
Ugrâlni kezdett a pulykamćregtól, ôkólbe szoritotta cson-
tos kezćt, bolyhos fehĆr haja szilajul lobogott. Rone oda
akart lćpni hozzź, hogy megnyugtassa.
— Kózelembe ne gyere! — visitotta a vćn csont, fegyverkćnt
szôgezve cingâr karjźt a felfóldire, aki nyomban megâllt. —
Tâvozz tólem! O, hol van mâr az a buta... Susmus!
Rone kórălnćzett, de senkit sem lâtott. A vćnember most
mâr magźnkivăl volt haragjâban; pôrgótt-forgott, teleordi-
totta a sótćt erdót, lóbâlta a karjźt.
— Susmus! Susmus! Gyere e16, Ćs vĆdj meg ezektÓl a baj-
csinźlóktóll Susmus, csapjon mâr belćd a mennykÓ! Hagy-
nâd, hogy megôljenek? Csak ógy adjam meg magamat? Te
semmirekelló, te bolondl Kâr volt râd pazarolnom az idót!
Gyere mâr eló, de tiistćnt!
Az ârnyasvôlgyi lâny ćs a felfôldi mulatva, bâr ugyanakkor
gyanakodva figyeltćk ezt a kerge viselkedćst. Az a Susmus,
akârki volt is, valószinńleg ezt elćgelhette meg. Âxn a vćnem-
ber nem adta fel egykônnyen. Ugrâlt tovâbb hisztćrikusan,
ćs ăvôltôzótt a semmivel. Rone vćgiil Brinhez fordult.
— Itt semmire sem megyănk — mondta, elóvigyźzatosan
lehalkitva a hangjât. — Induljunk, folytassuk ônźllóan a ke-
resćst. Az ôregnek nyilvźnvalóan elment az esze.
Arn Brin csak a fejĆt râzta, mert eszćbe jutott, mit mon-
dott Cogline-ról Jeft, a favźgó: csodabogâr, bolondabb,
mint az, aki a meszet issza meg tej fejćben.
— Hadd próbâlkozzak mćg egyszer! — kćrte. Âm ahogy el-
indult, a vćnsćg megpôrdălt a sarkźn.
— SzÓvaI nem akarsz râm hallgatni? De ne mondd, hogy
nem figyelmeztettelek! Susmus! Hol vagy? Ide gyere! Kapd
el! Kapd el!
316
A KŹVÂNSÂGDAL
Brin akaratlanul megtorpant, ćs kôriilnćzett. Mćg mindig
sehol senki. Rone a lźny mellć sietett.
— Ide figyelj, ôregember! — csattant fôl. — Ami sok, az sok!
Nincs itt senki rajtad kivfil, ńgyhogy hagyd mâr abba...
— Hă! Csak ćn, ógy gondolod? — Vigan felszókkent a Ie-
veg6be, ës guggolâsba ćrkezett vissza. — Majd 'n megmu-
tatom, ki van mćg itt, te... ti birtokhâboritók! Jôjjetek csak
a hâzamba! Meg ćn megmutatom! Susmus! Susmus! Azt a
mennydôrgós... !
Rone remćnyteleniil vigyorogva csóvâlta a fejćt, amikor az
orra elótt, alig hâromólnyire ógy jelent meg a legnagyobb
macska, amelyet a felfôldi valaha lâtott, mintha a semmiból
termett volna oda. Sôtćtszărke oldalân szabâlytalan foltok
feketćlltek, fekete volt a pofźja, a file, a farka, a mancsa,
amely akkora volt, hogy szinte ormótlannak lâtszott. Hossz-
ra simźn megvolt hźrom mćter, ćs hatalmas, bozoncos feje
egy magassâgban volt Rone-ćval. Selymes bundâja alatt ac'-
Ios izmok hullâmzottak, amikor lustźn megrźzta magât. Ră-
szôgezte sótćtkćken fćnyló szemćt az ârnyasvôlgyi lânyra śs
a felfóldire, hunyoritott, majd hangtalanul âsitott, kivillant-
va tóhegyes fogait.
Rone Leah nagyot nyelt ćs nem mozdult.
— Hăhâ! Fogadnćk, hogy most mâr nincs akkora kedvetek
mulatni! — vihogott az agg, tâncosan szôkdćcselve pipaszźr
lăbain. — Azt gondoltâtok, bolond vagyok, mi? Azt gondol-
tŹtok, csak tgy magammal diskurźlok, he? No ćs most mit
gondoltok?
— Senki sem akart megsćrteni! — ismćtelte Brin. A nagy
macska ćrdeklódve gusztźlta Rone-t.
A vćnember kózelebb Ićpett. Szeme villogott a râncos
homlokâba hulló, bolyhos tincsek alatt.
— Azt gondoljâtok, izlenćtek neki vacsorâra? Ezt gondoljâ-
tok? Mert meg fog âm ćhezni az óreg Susmus! Ti ćppen
megtennćtek nyalânksâgnak lefekvćs elótt! Hă! Mi baj?
Cseppet săpatagok vagytok, mintha nem ćreznćtek tăl jól
magatokat. Baj, bai. Talân... — Hirtelen Iehervadt a kćpćról
a vigyor. — Ne, Susmus! Ne, Susmus, vâri, ne csinâld ezt...
317
SHANNARA
A nagy macska kifakult, Ćs eldint, mint a kâmfor. Az em-
berek egy darabig csak źlltak, ćs bźmultâk a helyet, ahol az
imćnt a bestia volt, aztân a vćnsćg dăhôsen toporzćkolni
kezdett, ćs rugdalta a levegót.
— Csapjon belćd a mennykó! Hagyd ezt abba, hallod! Mu-
tasd magad, te buta âllat, kălónben. — Tajtëkozva elhall-
gatott, majd a fiatalokhoz fordult. — Kotródjatok a hâzam-
ból! Kifelć!
Rone Leahnak elege volt. Egy agyalźgyult vćn salabakter
ćs egy eltónós macska, ez mâr sok a jóból. Szó nćlkiil sarkon
fordult, mentćben morogva oda Brinnek, hogy kôvesse. Arn
a lâny mćg mindig nem akarta fôladni.
— Nem ćrted, milyen fontos ez? — kiâltotta haragosan. A
vćnember megmerevedett. — Nem utasithatsz el igy! Szăk-
sĆgănk van a segitsćgedre! Kćrlek, mondd mâr meg, hol ta-
lâljuk azt az embert, akit Cogline-nak hivnak!
A vćnsćg szótlanul nćzte. Egyszźlbćl alakja meggórnyedt,
bozontos szemôldókćt zsćmbesen ôsszevonta. Hirtelen ćg-
nek lókte a karjait, ćs lemondóan rźzta fehĆr fejćt.
—Na jó! Bârmit, csak szabaduljak tóletek! — Nagyot sóhaj-
tott, ćs a legjobb igyekezete szerint próbźlt feldóltnak lăt-
szani. — De az nem fog segiteni rajtatok egy mâkszemet se,
ćrted, egy mâkszemet se!
Az ârnyasvôlgyi lâny szótlanul vârakozott. Rone visszafor-
dult. A vćnember fćlrehajtotta a fejćt, gondolkozott, vćgig-
futtatta vćkony kezćt bozontos ăstôkćn.
— Ott van az ôreg Cogline a nagy szikla tôvćben! — bôkôtt
hanyagul a Kandallókóre. — Ort, ahovŹ majdnem egy Ćve
temettem !
A KiVÂNSĂGDAL
RIN OHMSFORD bambźn bâmult a vćnsćgre. A csa-
lódâs annyira ôsszeszoritotta a torkât, hogy mćg kiâl-
tani sem birt. Tehetetleniil fôlemelte a kezćt.
— Mârmint hogy Cogline meghalt?
— Meghalt ćs eltemettetett! — fôrmedt râ a kiâllhatatlan vćn
csont. Most pedig menjetek az orrotok utźn, ćs hagyjatok
engem bëkćn!
Tiirelmetlentl vârta, hogy szót fogadjanak neki, de az âr-
nyasvôlgyi lźnynak nem akarózott mozdulnia. Cogline meg-
halt? Valamićrt kćptelen volt elhinni. Hogy egy ilyen ember
halâlhire ne jusson el Jefthez, a favâgóhoz, vagy azokhoz,
akik a Varjótanya kôrăl lakjâk az erdót? Egy emberć, aki Oly
sokâig ćlt a rengetegben, mint Cogline, akit Oly sokan is-
mertek...? Bâr lehet, hogy mćgse, hătÔtte le magât. Gya-
kori, hogy a hurokvetók ćs a favâgók hónapokig nem talâl-
koznak. De akkor ki ez az aggastyân? A favâgó nem emli-
tette. Itt nem stimmel valami.
— Menjănk, Brin! — nógatta Rone gyengćden.
— Neml — râzta a fejćt a lâny. — Nem, amig nem szerzek
bizonysâgot! Nem, amig. ..
— Takarodjatok a hâzamból! — ismćtelte a vćnsćg toporzć-
kolva. — Elćg ideig viseltelek el benneteket! Cogline meg-
halt, ćs ha nem kotródtok el azon nyomban, akkor ćn...!
— Nagyapa !
Valahonnan bal kćz felól csattant az ćles hang, onnan,
ahol a messzesćgben a fekete KandaIIÓkÓ tornyosult rucs-
kósen a csendes fźk szôvevćnyes mennyezete fôlôtt. Egy-
szerre fordult meg a hârom fej, ćs az erdó hirtelen elnćmult.
Elóbukkant a kćken ragyogó szemii Susmus, fôlemelte bo-
319
SHANNARA
zontos fejćt, szaglâszott. A vćnernber diinnyógótt ćs top-
pantott.
Megzizzentek a levelek, ćs kônnyó lćptekkel bejôtt a tisz-
tâsra a titokzatos hang tulajdonosa. A fiatalok csodâlkozva
nĆztek ôssze. Brinnćl alig valamivel idósebb lâny volt a jô-
vevćny, alacsony, hajlćkony alak, aki panyókâra vetett, rô-
vid, zsinóros, lombzôld kópenyt viselt nadrâgja ćs ujjasa fó-
lôtt. Vâllâra omlÓ, sôtĆt, hosszń hajânak dós gyórśi puha
ârnyćkot vetettek naptól barna, enyhćn szeplós, kedvesen
kópć arcocskźjźra. Nem ógyvolt gyônyôró, mint Brin, meg-
is elragadóvâ tecte a belÓIe âradó OdesĆg, ârtatlansâg 's ćlet-
eró. Tiszta, ószinte tekintetń, sôtćt szeme, amellyel kivźn-
csian nćzegette az ârnyasvôlgyi lânyt ćs a felfôldit, csak ńgy
ragyogott az okossâgtól.
— Hât ti kik vagytok? — kćrdezte olyan hangon, amely el-
ârulta, hogy joga van vâlaszt vârni.
Brin a felfôldire sanditott, majd visszafordult a lânyhoz. —
Brin Ohmsford vagyok Ârnyasvôlgyból, ó pedig Rone Leah.
Otthonunk Dćlfóldôn van, a Szivârvâny-tavon tól.
— Jó nagy utat tettetek meg — mondta a lâny. — Mićrt jôt-
tetek?
— Hogy megkeressiink egy Cogline nevă embert.
— Ismered azt az embert, Brin Ohmsford?
— Nem.
— Akkor mićrt keresed?
Szemćt egyetlen pillantâsra sem vette le Brinról. Ó habo-
zott, nem tudta, mennyit mondjon. Volt valami ebben a
lźnyban, ami óva intett a hazugsâgtól, Brin figyelmćt az sem
kertlte el, hogy vźratlan betoppanâsa mennyire megnyug-
tatta az aggastyânt, Ćs ugyanakkor az eltńnÓs macskât is
visszacsalta. Ennek ellenćre sem akaródzott kitźlalni jôvetele
indokât egy vadidegennek.
— Nektnk azt mondtâk, hogy Cogline ismeri a legjobban a
Darklin-hźtsźgtól az Anarig hózódó, keleti erdóket — felelte
óvatosan. — Abban remćnykedtănk, hâtha segitene egy fó-
Iôttćbb fontos doiogban.
320
A KfVÂNSĂGDAL
A lâny egy darabig hallgatott, nyilvźn a hallottakon tôp-
rengett. Odacsoszogott a vćnember, ćs ismćt kótózkôdni
kezdett.
— Ezek birtokhâboritók ćs bajkeverók! — eróskôdôtt mćr-
gesen.
A lâny nem vâlaszolt, râ se nćzett. Brint figyelte sôtćt sze-
mćvel, kicsi alakja meg se rnoccant. A vćnsćg vadul ćgnek
Iôkte a kezćt.
— Mëg csak szóba âllnod sem lenne szabad veliik! Ki kel-
lene dobnod óket!
A lâny megcsóvâlta a fejćt. — Csilt, nagyapal Nem akarnak
ók semmi rosszat. Susmus tudnź, ha nem igy lenne.
Brin a hatalmas macskâra sanditott. Susmus lźtszÓIag źr-
talmatlanul hevert a tavacska partjân nótt magas fiiben, ćs
Iustźn csapkodott cipónyi mancsźval valami szerencsćtlen
bogâr utân, amelyet arra hozott a balsorsa. Amikor râjuk
nćzett, tojźsdad nagy szeme akkorźt villant, mint egy iker-
fârosz.
—Az a buta âllat mćg csak jónni se hajlandó, mikor hivom !
— pattogott a vćnember. — Hogy hagyatkozhatsz râ?
A lźny rosszallóan nćzte, ćs mintha enyhe dac futott volna
ât ude arcân. — Susmus! — szólt lâgyan, ćs Brinre mutatott.
— Keresd!
Az óriâs macska azonnal fôlâllt, es nesztelentl odakullo-
gott Brinhez, aki megdermedt, mikor a fekete orr szimatol-
ni kezdte a ruhźjât. Óvatosan el akart hózódni.
— Ne mozdulj! — figyelmeztette a lźny halkan.
Brin engedelmeskedett. Nyugalmat kćnyszeritett magâra,
âllt, mint a sóbâlvâny, mikôzben az irdatlan âllat râćr6sen
vćgigszimatolta a nadrźgja szârât. A lâny a macskâval teszi
próbźra, hogyan viselkedik. A tarkója libabórôs Iett a macs-
kaorr erintćsćtól. Mit tegyen? Âcsorogjon tovâbb? Ërintse
meg a bestiât, mutatva, hogy nem fćl? De ha egyszer tćnyleg
fćl, ózônvizkćnt ârasztja el a fćlelem. Az źllat biztosan meg-
ćrzi, ćs akkor...
Dôntôtt. Halkan ćnekelni kezdett. A szavak fólemelkedtek
az esti csendes sôtćtsćgben, lebegve elnyńltak a b'kćs tisztŹs
321
SHANNARA
fólôtt, gyóngćd ujjakkal simogattak. Alig nćhâny percig tar-
tott, hogy hasson a Kivźnsźgdal igćzete; az óriâs macska Ie-
csăccsent, ălmosan pislogott fĆny16 szemĆveI a dal ătemëre,
majd szeliden elhevert a dalos lâbźnźl.
Brin elnćmult. Egy pillanatig senki sem szólt.
— Órdôg! — sipitotta vĆgăI a salabakter, alamuszi mintâba
rendezve arcânak redóit.
A lźny szótlanul elórelćpett. A szemćben nem lâtszott fć-
lelem, csak kivâncsisâg.
— Ezt hogy csinâltad? — csodźlkozott. — Nem hittem volna,
hogy bârki kćpes lenne rź!
— Adottsâg — mondta Brin.
— Ugye, te nem vagy ôrdôg? — kćrdezte kissć elbizonyta-
lanodva a lâny. — Se nem jźrkâló, vagy egyćb kisćrtet?
— Semmi ilyen nem vagyok — mosolygott Brin. — Ez csak
egy adottsâg.
A lâny hitetlenkedve csóvâlta a fejćt. — Nem hittem volna,
hogy ezt bârki megcsinâlhatnâ Susmussal! — ismćtelte.
— Órdôgôk! — makacskodott a vćnember, ćs toppantott
szandălos lźbâval.
Ekózben Susmus fôltâpâszkodott, Ćs odament Rone-hoz.
A felfôldi ósszerâzkódott. Kónyórgó pillantâst vetett Brinre,
amikor a bestia bôkdósni kezdte fekete orrźval. Susmus egy
darabig Ćrdek16dve szimatolta a felfôldi ruhâjât, majd hirte-
len eltâtotta a szâjât, foga kózć ragadta a fiatalember csiz-
mâjât ćs cibâlni kezdte. Rone-nak a maradćk ônuralma is
elfogyott, Ćs megpróbâlta kitćpni magźt.
— Azt hiszem, jâtszani akar veled — szólt a lâny, ćs halvâ-
nyan elmosolyodott. Sokatmondó pillantâst vetett a vćnem-
berre, de az csak mordult egyet mergesen, majd elhózódotl
tóliik.
— Biztos... vagy... benne? — hâpogta Rone idegesen, mi-
kôzben vitĆzăI prÓbâIta kiszabaditani csizmâjźt, amelyet a
nagy macska tovźbb cibâlt ćs rźngatott.
— Susmus! — kiâltott ćlesen a lâny.
Az óriâsi âllat nyomban elengedte a csizmât, Ćs a lânyhoz
ballagott. O hâtradobta rôvid kôpenyćt, ćs erćlyesen meg-
322
A KiVĂNSÂGDAL
gereblyćzte ujjaival a macska bozontos fejćt. Hosszń, sôtćt
haja az arcâba hullott, mikózben a bestia fiilćhez hajolt. Egy
darabig SUsogott neki, majd hâtranćzett a jôvevćnyekre
— tgy veszem ćszre, tudtok bănni az ăllatokkal. Susmus
egćszen odâig van ćrtetek.
Brin a felfôldire sanditott, aki a csizmźjât râncigźlta vissza
a lâbâra. — Szerintem Rone annak ôrtlne, ha Susmus kevćs-
bć lenne odźig ćrte — jegyezte meg.
A lâny szćlesen elmosolyodott, a sôtćt szempâr vâsottan
fôlcsillant. — Tetszel nekem, Brin Ohmsford. Lćgy tdvózôlve
nâlunk — ćs te is, Rone Leah. — Kôszôntćsre nyójtotta kes-
keny, barna kezćt. — A nevem Kimber Boh.
Brin megszoritotta a lâny kezćt, amely egyszerre volt meg-
Iep6en er6s ćs Iźgy. Azon is elcsodâlkozott, hogy Kimber
Boh kćt veszedelmesen hossm.î kćst visel vćkony derekźn, a
rôvid kôpeny alatt.
— Ën viszont egyźltalăn nem tdvôzlôm óketl — kotkodâ-
csolt a lâny môgótt a vćnember, 's ógy hadonźszott botso-
vâny karjźval, mintha a jôvevćnyeket akarnź kisôpôrni.
— Nagyapa! — pirongatta Kimber. Rosszalló pillanłâst ve-
tett a vćnsćgre, majd visszafordult Brinhez. — Nem szabad
haragudnotok rź. Nagyon fćlt engem. Belólem 411 a csalâd-
ja, ezćrt nćha ăgy. ćrzi...
— Nehogy măr kitźlalj nekik mindent! — vźgott kózbe az
agg, riadtan râzva bolyhos fejćt. — Mit tudunk róluk? Hon-
nan tudhatnânk, igazâból mi hozta ide óket? Annak a lâny-
nak ôrdôghangja van, ha igy le tudta venni a Iźbăról Sus-
must! Te tńlsăgosan jóhiszemó vagy, kislânyom!
— Te pedig tólsźgosan hajlasz a rosszhiszemńsćgre — felel-
te higgadtan Kimber. Kópć arcocskâja megkemënyedett. —
Most pedig mondd el nekik, hogy ki vagy.
— Nem mondok nekik semmit! — A vćnember ôsszeszori-
totta a szâjât.
— Mondd el, nagyapa.
— Mondd el te! — Mćrgesen toppantott szandâlos lâbâval.
CJgyis azt kćpzeled, hogy sokkal tôbbet tUdsz nźlam!
323
SHANNARA
Rone Leah elórejôtt Brin mellć. Kinos zavarral meredtek
egymâsra. Susmus fôlnćzett a fiatalemberre, Źsitott, majd
visszaejtette fejćt hatalmas mancsaira. Lehunyta kćk szemćt,
ćs mćly hangon dorombolni kezdett. Kimber Boh a jôve-
vćnyekhez fordult.
— Nagyapâm idónkćnt elfelejti, hogy a jźtćkok, amelyeket
Oly ćlvezettel fiz, nem igaziak. Egyik gyakori jźtćka abban
411, hogy megvâltoztatja a kilćtćt, mćghozzâ ńgy, hogy elte-
meti rćgi ćnjćt, ćs ńj ćletet kezd. Utoljâra egy ćve jâtszott
ilyet. — Mindentudó pillantâst vetett a vćnsëgre. — De azśrt
az marad, aki volt: az az ember, akit kerestek.
— Tehźt valóban Cogline — âllapitotta meg Brin.
— bn nem vagyok Cogline! — fójt a salabakter. — Ó megha-
Ia ćs eltemettetćk, mint mondtam volt! Ne hallgassatok erre
a lânyra!
— Nagyapa! — dorgźlta Kimber Boh. — Az vagy, aki vagy, ćs
nem lehetsz mźs, A tettetĆs gyerekeknek való. Cogline-nak
sziilettćl, ćs az is maradsz. Most pedig próbźlj meg jó hâzi-
gazda lenni. Próbâlj barźtsźgosan viselkedni.
— Hă! bn nem invitźltam óket, ógyhogy nem kell jó hâzi-
gazdânak Iennem! — vźgta râ Cogline, aki eltókćlten nem
akart tudomâst venni az ârnyasvôlgyi lânyról ćs a felfôldiról.
— Ami meg a barźtkozâst illeti, te csak lćgy a barâtjuk, ha
akarsz, magad ura vagy!
Brin Ćs Rone kćtkedÓ pillantâst vâltottak. Ez a vćnember
ugyan nem Iesz nagy segitsćg, hogy eligazodhassanak a
Darklin-hâtsâgban.
— JÓI van, nagyapa, akkor leszek ćn kettÓnk helyett is hâ-
zigazda 's barźt — sóhajtott Kimber Boh, ćs a tovźbbiakban
nem vett tudomâst az aggról. — Kćs6re jâr. Hosszó utat tet-
tetek meg, ennetek Ćs pihennetek kell. A hâz itt van a kózel-
ben. Mint vendćgeimet — ćs mint nagyapźm vendćgeit — szi-
vesen lźtunk benneteker ćjszakźra. — Elhallgatott, mintha
egy hirtelen gondolata tâmadt volna. — Ószintćn szólva, ti
tennćtek szivessćget nekem, ha maradnźtok. Ennyire keletre
ritkân jźr utazó, ćs mćg veliik is alig vâlthatok szót. Mint
mondtam, nagyapa borzasztóan fćlt. Am ti talân hajlandók
324
A KfVĂNSÂGDAL
lennćtek beszćlgemi velem, ćs mesćlni dćlfôldi otthonotok-
rÓI. Megtennćtek?
— Azt hiszem, ez a legkevesebb, amit megtehetiink, ha Iesz
egy hely, ahol alhatunk, ćs haraphatunk valamit —, mosoly-
gott Brin fâradtan.
Rone is bólogatott, mindazonźltal aggodalmasan pillogott
Susmusra.
— Akkor megegyeztiink — szôgezte le Kimber Boh. Kiâltott
a nagy macskźnak. Susmus fôlźllt, Iustân nyójtózott, ćs
Kimberhez ballagott. — Gyertek utźnam, pâr perc alatt ott
Iehettnk!
Megfordult, ćs oldalân macskâjâval eltónt az erd6ben. Az
ârnyasvôlgyi lâny ćs a felfôldi a hâtukra kanyaritottźk cso-
magjukat, ćs kôvettćk óket. Kózben el kellett menniăk
Cogline mellett, {m a vćnember csak azćrt se nćzett rźjuk;
ósszevonta tiiskćs szemôldôkët, ćs a fóldet bźmulta sótćt el-
szântsâggal.
— Nyavalyâs birtokhâboritók! — motyogta.
Gyanakvó pillantâst vetett maga kôrć, aztân becsoszogott
a fiatalok utźn a fźk kôzć. Egy perc mólva senki se volt az
aprÓ tisztźson.
SHANNARA
LÂNY, a vćnember ćs az eltónós macska egy kedves,
de teljesen źtlagos kńlsejfi, rónkból ćs kóvekból ra-
kott tanyahâzban lakott egy szćles, fiives tisztâson, amelyre
ćvszâzados tólgyek ćs vôrôs szilfźk boritottak źrnyćkot. A
hâz elejćhez ćs hźtuljâhoz tornăcot ćpitettek, falait sărăn
befuttattâk virźgzó vadszólóvel ćs kiilônfćle ôrókzóldekkel.
Az ćpălettól kikôvezett ôsvćnyek vezettek a mindent elbo-
ricó, szćpen kitózôtt ćs gondosan âpolt virâgoskertekhez
meg vetemćnyesekhez. Az erd6irtâst fenyófâk hatâroltâk, a
kerteket sôvćnyek vźlasztottźk el. Rengeteg munka ćs gon-
doskodźs lâtszott a tisztâson.
Akârcsak a hâzban, amely takaros volt ćs patyolartiszta. A
viasszal beeresztett padlódeszkźk ćs fćnyezett rônlđalak pu-
hân csillogtak az olajlâmpâk fćnyćben. A falakra szótteseket
ćs keresztszemes himzćseket akasztottak, a fâból faragott,
egyszeró bńtorokat szines szónyegekkel takartźk Ie, az ab-
lakokat is tarka szóttessel făggônyôztćk el. Egy pohârszćk
szćles polcain metszett kristâly- ćs eztsttârgyak âlltak, a
nagyszoba egyik vćgćben a kecskelâbó asztalt mâr megte-
ritettćk cserćptźnyćrokkal ćs faragott evóeszkôzôkkel. Illa-
toztak a vźzâk csokrai ćs a cserepes virâgok. Mćg este is vi-
dâm ćs barâtsâgos volt a tanya, amely minden rëszletćben
egy źrnyasvôlgyi otthonra emlëkeztetett.
— Kćsz is van a vacsora — kôzôlte Kimber Boh, amikor
belćptek a hâzba, szemrehânyó pillantâst ktldve Cogline
irânyźba. — Uljetek Ie, tâlalok.
Cogline magâban morogva csÓszott be az asztal tźloldalźn
a padra. Brin ćs Rone vele âtellenben ălt Ie. Susmus a nagy
termćskó kandallóhoz kullogott, amelyben kis tăz ropogott
326
A KiVĂNSÂGDAL
nyźjasan. A macska âsitva ôsszegômbôlyôdôtt a tăz e16tt a
rongyszónyegen, ćs elaludt.
Kimber Boh vadszźrnyast, zóldsćgeket, frissen sălt kenye-
ret es kecsketejet tâlalt az ćhes vândoroknak. Mikózben ók
habzsoltak, Kimber Dćlfóldról ćs nćpćról faggatta óket. Na-
gyon kivâncsi volt mindenre, ami az 6 vólgybeli otthonân tńl
terńl el. Mint elmagyarâzta, eddig nem tette ki a lâbât a
Darklin-hâtsâgból, de elóbb-utóbb felkerekedik! Cogline
savanyń helytelenitćssel fintorgott, de nem szólt, megâtal-
kodottan nćzte a tânyćrjźt. Amikor lenyeltćk az utolsó fala-
tot, durcâsan morogva fôlâllt, ćs kôzôlte, hogy kimegy făs-
tôlni. Hâtra se nĆzett, Ógy vonult az ajtóhoz.
— Nem szabad haragudnotok râ — mentegetózôtt Kimber
Boh, mikôzben fôlâllt, hogy Ieszedje az asztalt. — Nagyon
drâga, jó ember, de Olyan sokźig 'It egyedăl, hogy nehezćre
esik nyâjaskodnia ismeredenekkel.
Mosolyogva elvitte a tânyćrokat. Egy kancsóval tert vissza,
amelyból kevćs sôtćtpiros bort tÔItÔtt tiszta poharakba,
majd ismĆt leălt vendćgeivel szemkôzt. Mikôzben kortyol-
gattâk a bort es jóizóen diskurźltak, Brin sokadszor t6nÓ-
dôtt el azon, hogy tud megćlni ez a lâny Ćs a vćnsćg ebben
a rengetegben? Persze itt a macska, de akkor is. ..
— Nagyapa minden este sćtâl egyet — mondta ćppen Kim-
ber Boh, mintha a jóvevćnyeket akarnâ megnyugtatni. — K'-
só ósszel bebarangolja a vôlgyet. Addigra vćgztnk a mun-
kâkkal, ćs telente mâr nemigen mozdul ki a hâzból. Nćha
szaggamak a csontjai, ćs a hidegnćl jobban szereti a mele-
get. De most, amig mćg enyhćk az estćk, szeret sćtâlni.
— bs a szăleid hol vannak, Kimber? — csÓszott ki Brin szâ-
jźn. — Hogyhogy egyediil vagy?
— A sztileimet mególtćk — magyarâzta a lâny indulat nćlkiil.
— MĆg egĆsz kis gyerek voltam, amikor Cogline megtalźlt az
âgynem{.i kózć rejtve, a vólgy ćszaki peremćn, ahol a kara-
vân azon az ćjszakân tâborozott. Hazahozott ide, ćs ńgy ne-
velt fôl, mint az unokâjât. — Elórehajolt. — Mert tudjâtok,
neki sohasem volt sajât csalâdja. En vagyok a mindene.
327
SHANNARA
— Kik ôItĆk meg a szăleidet? — faggatta Rone, lâtva, hogy
a lźnyt nem feszćlyezi a tćma.
— Gnóm martalócok. Tôbb csalâd szôvetkezett az utazâs-
hoz; mindenkit megôltek, engem kivćve, Cogline szerint fi-
gyelmetlensćgból. — Elmosolyodott. — De ez mâr rćgen volt.
Rone ivott egy korty bort. — Azćrt elćg veszćlyes itt lakni,
nem ?
Kimber elcsodâlkozott. —Veszćlyes?
— Hăt persze. Oserdó, vadźllatok, zsivźnyok ćs minden,
Nem fćlsz nćha egy kicsit, mert egyedăl kell laknod itt?
— Szerinted fĆInem kellene? — kĆrdezte Kimber, kissĆ fĆl-
rehajtva a fejćt.
— Hăt. — A felfóldi Brinre sanditott. — Nem is tudom.
— Ezt figyeld! — {Ilt fôl Kimber.
Hosszń kćspenge săvitett el Rone făle mellett, źtszâllt a
szobân, es mire a felfôldi utânanćzett, mâr bele is âllt kop-
panva egy apró fekete kôrbe, amelyet a tólsó sarokban fes-
tettek az egyik rônkre. Kimber Boh filig ćró szâjjal mosoly-
— Ăllandóan gyakorolom. Tłzćvesen tanultam meg, hogyan
kell kćst dobni. Cogline tanitott. De ugyanilyen jól bânok
majdnem minden fegyverrel. Gyorsabban futok mindennćl,
ami a hâtsâgban ĆI, kivćve Susmust. Tudok gyalogolni alvâs
nćlktil egćsz nap ćs egćsz ćjszaka. — Lxălt. — Persze Susmus
megvćdene minden bajtól, ógyhogy nemigen van okom ag-
godalomra. — Elmosolyodott. — Kólónben KandaIIÓkÓnĆI
nem fordulnak meg igazźn veszedelrnes lćnyek. Cogline itt
ćlt egćsz ćletćben, ez a vôlgy az ôvć. Ezt mindenki tudja, ćs
nem zaklatjźk. MĆg a pÓk-gnÓmok is elkeriilik. — Egy pil-
lanatra elnćmult. — Hallottatok mâr a pók-gnómokról?
A vendćgek megrźztźk a fejóket. Kimber elórehajolt. — A
fôldôn es a fźkon futkosnak, gacsosak Ćs szÓrôsek, mint a
pókok. Egyszer, kôrălbeliil hźrom ćve, megpróbźltak betôr-
ni a vôlgybe. Tôbbtucamyian jóttek, hamuval feketëre mâ-
zolva, prćdźra ćhesen. Nem hasonlitanak mâs gnómokhoz,
mert a fóldbe furkâljźk csapdźikat, mint a pókok. No szó-
val, jôttek volna Kandallókó ellen, szerintem el akartźk fog-
328
A KfVĂNSAGDAL
lalni. Nagyapa elóre tudta, mert mindig megćrzi, ha baj kć-
szăl. Magâval vitte Susmust, ćs lest vetettek a pók-gnómok-
nak a vólgy ćszaki vćgćben, a nagy sziklânâl. A gnómok az-
óta is szaladnak!
Szćlesen, jóizăen mosolygott. Brin ćs Rone feszćlyezetten
sanditottak egymâsra. Mćg kevćsbć tudtâk, hovâ tegyćk ezt
a lânyt.
— Honnan kerălt ide a macska? — pillantott Rone a bćkćsen
szunditó Susmusra. — Ekkora behemót Ićtćre hogy tud csak
ógy elttnedezni?
— Susmus lâpi macska — magyarâzta a lźny. — Sok ilyen
macska 'l a Belsó-Anar ingovânyaiban, mćg a Darklin-hât-
sâgtÓl ćs a Ravenshorntól is keletebbre. Susmus cica korâ-
ban csâmborgott el az Ódon-fenyćrre. Onnan hozta haza
Cogline. Csupa seb volt, merc ôsszeverekedett valamivel.
Kigyógyitottuk, 6 pedig nâlunk maradt. Megtanultam be-
szćlni vele. — Brinre pillantott. — De nem tgy, mint te, nem
dalban. Engem is meg tudnźl tanitani râ, Brin?
Ó szeliden csóvâlta a fejćt. — Kćtlem, Kimber. A Kivźnsâg-
dallal szăletik az ember.
— Kivânsâgdal — ismćtelte a lâny. — Milyen szćp szó!
Egy pillanatig csend volt. — Tehât hogy tunedezik el a
macska? — ismćtelte Rone.
— Ó, nem tónik el ó nevetett Kimber Boh. —Az csak ógy
lźtszik. Nem azćrt nem veszitek Ćszre, mert nincs oct, ha-
nem ógy tudja vźltoztami a szinćt, hogy beleolvadjon az er-
d6be — a fâk, a sziklâk kôzć, a fôldbe, akârmibe. Ezt Olyan
jól ćrti, hogy csak az talâlja meg, aki tudja, hogyan keresse.
De ezt is meg Iehet tanulni, csak elćg hosszó ideig kell mel-
lette 'Ini. Persze, ha Susmus nem akarja, hogy megtalźljâk,
akkor valószinăleg nem is fogjźk. Ez hozzâtartozik a vćde-
kezćsćhez. igy szokott jâtszani nagyapâval. Eltónik, ćs nem
hajlandó mutatkozni, amig nagyapa rekedffe nem kiabźlta
magât. Ami nem valami szćp tóle, mert nagyapa szeme mâr
nem Olyan jÓ, mint volt.
— De gondolom, neked elójôn.
— Mindig. Engem rekint a mamâjânak. Âpoltam ćs becćz-
329
SHANNARA
tem, mikor hazahoztuk. Măra annyira ôsszeszoktunk, hogy
valósźggal egyek vagyunk. Sokszor mintha mćg azt is kitalăl-
nânk, mit gondol a mâsik.
— Nekem veszćlyesnek tónik — mondta kereken Rone.
— Az is — helyeselt a lâny. —Vadon fćkezhetetlen lenne. De
Susmus mâr nem vad. Egy kis rćsze, egy mćlyen eltemetett
ôsztôn vagy emlćk mćg lehet az, de ó mâr elfelejtette. — Fel-
źllt, ćs mindenkinek tÓltôtt mćg egy kis bort. —Tetszik a hâ-
zunk?
— Nagyon — felelte Brin.
A lâny boldogan mosolygott. — A legtóbb diszitćst magam
k&zitettem, az eztst- ćs a kristâlyholmikat kivćve; azokat
nagyapa hozta az utazâsairól, vagy mâr korâbban megvol-
tak, mielótt idekertltem volna. De a tóbbi az ćn kezem
munkâja. Ës a kerteket is ćn plântâltam: az ósszes virźgot,
bokrot, zôldsćget ćs vadszólót. Szeretem a szineket ćs az
ćdes illatokat.
Brin is elmosolyodott. Kimber Boh egyszerre volt gyerek
ćs asszony: bizonyos szempontból nagyon fiatai, mâs szem-
pontokból koraćrett. Kiilónôs, de Jairra emlćkeztette Brint.
Ettól a gondolattól borzasztóan hiânyozni kezdett az óccse.
Kimber Boh lâtta a vendćge arcăn âtsuhanó ârnyćkot, 's
fćlrećrtette.
— Igazźból nem is olyan veszćlyes a Kandallókó! — nyug-
tatgatta az ârnyasvólgyi lânyt. — Neked annak tónhet, mert
nem ismered a vidćket annyira, mint ćn. De ne felejtsd el,
hogy nekem ez az otthonom, itt nóttem fel. Nagyapa mćg
kicsi koromban megtanitott mindenre, amit tudnom kell,
hogy megvćdhessem magamat. Megtanultam, hogyan vi-
selkedjek az itteni veszćlyekkel szemben, megtanultam, ho-
gyan keriiljem el óket. Azonkivăl itt van nagyapa es Susmus.
Nem kell aggódnod miattam, igazân nem kell!
— Lâtom en azt, Kimber — mosolygott Brin. — litom, hogy
nagyon ćletre való vagy.
Kimber Boh meglepó módon filig pirult. Gyorsan felâllt,
ćs a fâbÓI faragott hintaszćkhez sietett, amelynek karfâjâra
Cogline dobta erdójźró kôpenyćt.
330
A KfVÂNSÂGDAL
— Ezt ki kell vinnem nagyapânak. Hiivôs van. Lenne ked-
vetek elkisćrni?
A felfôldi ćs az ârnyasvôlgyi lâny fôlemelkedett. A zâr kat-
tanâsâra Susmus fôltâpâszkodott, ćs nesztelenăl kôvette
óket.
Egy percre megźlltak a kis hâz tornâcân, hogy elgyónyôr-
kôdjenek az est mźr-mâr misztikusan bćkćs csendćletćben.
A sôtët erd6 illata ćdesen Ószott a hóvôs, kissĆ nyirkos leve-
góben. Kâprâztatóan fehćr holdfćny fărdette a pâzsitot, a
virâgâgyakat, a szćpen nyirott sôvënyeket ćs a bokrokat.
Nedvesen csillogott minden f{iszâl, virâgszirom, parânyi le-
vćl; a mćly smaragdzôldôn dćrkćnt derengett az ószi esthar-
mat. Fekete óriâsok âgaskodtak a csillagos hâttćr e16tt: az
erdó idótlen, hatalmas fâi, beledermedve az Ćjszaka csend-
jćbe. Aludni tćrt a szórkăleti enyhe fuvallat, megnyugtató,
vigasztaló zsongâssź tompult az erdei IĆnyek kiâltozâsa.
— Nagyapa a făzfźnâl Iesz — tôrte meg a varźzst Kimber
Boh lâgy hangja.
Lementek a tornâcról az ósvćnyre, amely a hâz môgć ve-
zetett. Nćmźn kôvertćk a lânyt, csupźn csizmâjuk csikorgott
halkan a kopott kôvôn. Valami âtcikźzott az avaron, ćs el-
tănt az erdó sôtćt fiiggônye môgôtt. Madâr kiâltott, rikol-
tźsa hosszan visszhangzott a mozdulatlan csendben.
A hârom fiatal• befordult a hâz sarkźn, feny6csoportok,
ćlósôvćnyek kózć. Óriźsi szomorófóz rajzolódott ki az erdó
szćlćn a sôtćtsćgból. Fôldet sepró, sfiró vesszókkel figgô-
nyôzte el magźt az ćjszakâtól, vaskos, biitykôs, ricskós tôr-
zse fâzósan burkolózott fekete ârnyćkokba. Az âgak kupolâ-
ja alatt pipa parâzslott sôtćtpirosan; foszladozó, vźkony fist-
bodrok szźlltak az ćgre.
Ahogy âtbtjtak a fózfaâgak alatt, rôgtôn meglâttâk
Cogline csontsovźny alakjât. Az ósôreg fa tôvćbe âllitott kćt
pad egyikćn gubbasztott, râncos arcât a sôtćt erdó felć for-
ditva. Kimber Boh odament hozză, ćs a vâllźra teritette a
kôpenyt.
— Meg fogsz fâzni, nagyapó! — pirongatta szeliden.
331
SHANNARA
Cogline elfintorodott. — Az ember mâr egy pipăra se jôhet
ki anćlktl, hogy ne lebzselnćl kôrfilôtte, mint egy kotlós! —
Azćrt ôsszehńzta magźn a kôpenyt, mikôzben Brinre ćs
Rone-ra sanditott. — Arra a kettóre meg vćgkćpp nincs sziik-
sćgem! Se arra a mihaszna macskźral Mert gondolom, ót is
idehoztad !
Brin kôrălnćzett, hogy hol van Susmus. Meglepetten lźtta,
hogy a macska ismćt eltănt. Egy perce rnćg môgôtte âllt.
Kimber Boh a nagyapja mellć telepedett.
— Legalâbb próbâlj mâr meg ôsszebarâtkozni Brinnel ćs
Rone-nal! — kćrte halkan.
— Minek? — fôrmedt râ a vćnember. — Nekem nincs sztk-
s'gem Csak a baj van a barźtokkal, mindig azt
akarjâk, hogy tegyenek meg valamit nekik, mindig elvârnak
mindenfćle szivessćget! Volt mâr nekem elćg barâtom, lăs-
lâny! Az a te bajod, hogy nem ismered elćggć az ćletet.
Kimber bocsânatkćró pillantâst vetett vendćgeire, ćs az
tres pad felć biccentett. Az ârnyasvôlgyi lâny ćs a felfôldi
nćmân leălt. Kimber Boh visszafordult a vćnemberhez. —
Nem szabad ilyennek lenni. Nem szabad ilyen ônzón visel-
kedni.
— bn ôregember vagyok, tehât azt teszek, amit akarok! —
motyogta Cogline zsćmbesen.
— Arnikor en beszćltem ilyeneket, azt mondtad, elkćnyez-
tetett vagyok, ćs bekăldtćl a szobâmba. Elfelejtetted?
—Az mâs volt!
— bn is bekiildjelek a szobźdba? — ĆrdekIÓdôtt a IŹny, kĆ-
zen fogva Cogline-t. tgy beszĆIt a vĆnsĆges emberhez, mint
anya a gyerekćhez. — Vagy talźn jobban szeretnćd, ha a to-
vźbbiakban Susmussal velem sem kellene veszkódnôd,
hiszen mi is a barźtaid vagyunk, te pedig, Ógy veszem Ćszre,
nem akarsz barâtokat?
Cogline Olyan erćlyesen harapott râ a pipâjźra, mintha
kettĆ akarnâ tôrni a szźrat. Morcosan ôsszehózta magât a
kôpeny alatt, ćs nem volt hajlandó vâlaszolni. Brin gyors pil-
lantâst vetett Rone-ra, aki felvonta a szemôldôkćt. Nyilvźn-
332
A KiVANSAGDAL
való, hogy kora ellenćre Kimber Boh a megtartó ereje ennek
a ktilônôs kis csalâdnak.
A lâny elórehajolt, ćs puhân megcsókolta nagyapja arcât.
— rłudom âm, hogy magad sem hiszed, amit mondasz. Tu-
dom {m, hogy szelid, kedves, jószivó ember vagy, ćs ćn na-
gyon szeretlek. — Ătôlelte a cingâr alakot, ćs magâhoz szori-
totta. Ës ekkor csoda tôrtćnt: Cogline is fôlemelte tëtovân a
karjât, ćs visszaôlelte Kimbert.
— De akkor is kćrniiik kellett volna, mielótt idejôttek! —
motyogta, nagyjâból az ârnyasvôlgyi lâny ćs a felfôldi irźnyâ-
ba bôkdôsve. — Mert bânthattam volna âm óket, ugye tu-
dod!
— Igen, nagyapa, tudom — felelte Kimber Boh. — De mivel
most măr itt vannak, ćs ilyen hosszń utat tettek meg, csak
hogy veled talâlkozzanak, szerintem ki kellene deritened,
milyen cćllal jôttek, ćs nincs-e valami, amiben segitsćgtikre
lehetnćl.
Brin ćs Rone ôsszenćzett. Cogline motyogva ćs a fejćt csÓ-
vâlva kibontakozott unokźja karjaiból. Bolyhos haja ńgy li-
begett a holdfćnyben, mint a selyemcćrna.
— Nyavalyźs macska, most meg hovâ Iett! Susmus! Gyere
mâr eló, utâlatos âllat, nem ăcsôrgôk itt...
— Nagyapa! — szakitotta fćlbe Kimber Boh erëlyesen. A
vćnember meghôkkenten elhallgatott. A lâny a jôvevćnyek
felć intett. — A barźtaink, nagyapa! Akkor megkćrdezed
óket?
A vćnsćg arcźn elmćlyiiltek a redók. — Na jó! — pôfôgôtt
mćrgesen. — Szóval mićrt jôttetek?
— van valakire, aki utat mutat a tartomânyon
{t — vâgta râ Brin. Alig merte hinni, hogy vćgre felajânljâk
neki a segitsćget, amelyre Olyan këtsćgbeejtóen szăksćge
van. — Nekănk azt mondtźk, hogy Cogline az egyetlen, aki
ismerhet ilyen utat.
— Csakhogy Cogline mâr nincsen! — fortyant fôl a vënsćg,
âm Kimber tustĆnt lehiggasztotta egy figyelmeztetó pillan-
tźssal. — Na jó. Milyen tartomânyon akartok âtutazni?
333
SHANNARA
— Az Anar kôzepĆn — magyarâzta Brin. — A Darklin-hâtsâ-
gon, a vele hatźros fenyćren, egćszen a Ravenshornig. — Egy
pillanatra elnćmult. — Be a Maelmordba.
— De ott jârkźlók vannak! — kiâltotta Kimber Boh.
Mi okból mennćtek abba a fekete kńtba? — firtatta az
aggastyân.
Brin habozott. Mâr lâtta, mire megy ki a kćrdezóskôdćs. —
Hogy elpusztitsuk a jârkźlókat.
— Elpusztitani a jârkźlókat? — hâpogta Cogline. — Ës mivel,
leźnyzó?
— A Kivânsâgdallal, a mâgiâval, ami. ..
— A Kivźnsźgdallal? Azzal a danźval? Azt akarod hasznźl-
ni? — Felpattant, vadul hadonâszva csontsovâny karjaival. —
Ës ti mćg engem nćztek bolondnak? Ki innen! Kifelć a hâ-
zamból! Kifelć, kifelć!
Kimber Boh felźllt, kimćletesen letltette a vćnembert a
padra, beszćlt, duruzsolt a tajtćkzó Cogline-nak, akit csak
nćhâny perc utân sikeriilt megnyugtamia. Ósszehńzta nagy-
apjŹn az erdójźró kôpenyt, majd visszafordult vendćgeihez.
— Brin Ohmsford — szólt szigoróan —, a Maelmord nem ne-
ked való hely. Oda mćg ćn se megyek be.
Brin majdnem elmosolyodott ezen a tiltâson. — Csakhogy
nekem nincs vâlasztâsom, Kimber — magyarźzta gyengćden.
— Mennem kell.
— Nekem pedig vele kell mennem — fńzte hozzâ Rone kel-
letleniil. — Mârmint ha râleltem a kardra. Elóbb a kardot kell
megtalâlnom.
Kimber elÓbb egyikăkre nezett, aztân a mâsikukra, vćgńl
megcsóvălta a fejćt. — Nem ćrtem. Mifćle kardot? Mićrt kell
a Maelmordba mennetek? Mićrt nektek kell elpusztitanotok
a jârkâlókat?
Brin ójból tćtovâzott. Mennyit ârulhat el a kildetćsból,
amely erre a fôldre hozta? Mennyit mondhat el a reâ bizott
igazsâgból? De ahogy belenćzett Kimber Boh szemćbe,
vźratlanul elveszitette ćrtelmćt a fćltó elóvigyźzat, amellyel
titkait órizte. Allanon meghalt, ôrôkre elt(int Nćgyfôldról. A
varâzslat, amelyet Rone-nak ajândćkozott Brin vćdelmćre,
334
A KtVĂNSÂGDAL
elveszett. Egyedăl van, fâradt 's fćl, akârmilyen kônyôrtelen
akarateróvel hajszolja is magât ezen a lehetetlen ńton; ha ât
akarja vćszelni, ami reâ vâr, azt a segitsćget kell elfogadnia
's ott, ahol es amit talâl. Az igazsâg elhallgatźsa ćs az iigyes
csalâs lehetett 'letrnód Allanon szźmźra„ akinek ez a jelle-
mćbÓl fakadt, de Brin Ohmsfordnak nem Iehet az.
igy hât elmesćlt a lânynak ćs a vćnembernek mindent,
amit hallott, ćs ami tÔrtĆnt vele azóta, hogy Allanon sok-sok
nappal ezelótt beźllitott Ârnyasvôlgy falujâba. Semmit sem
hallgatott el, kivćve azt, amit mćg Rone elól is titkolt, azokat
a dermesztó gyanókat ćs nit sejtćseket a Kivânsźgdal sôtćt
es kifărkćszhetetlen hatalmźról. Sokâig tartott, amig el-
mondta, de a vćnember egyszer sem szólt kôzbe, ćs a lâny is
csendes źmulattal hallgatta.
Miutân Brin befejezte elbeszćlćsćt, Rone-hoz fordult,
hogy lźssa, nem felejtett-e ki valamit, {m a felfôldi nćmźn
megrźzta a fejćt.
— Most mâr megćrtitek, hogy mennem kell — ismćtelte
utoljâra, vârakozón jârtatva tekintetćt ide-oda a vćnsćg ćs a
lâny kÔzÓtt.
— Elf mâgia van benned, hm? — dănnyôgte Cogline, ćs
metszÓn nĆzett râ. — Druida izt Ćrzek minden tetteden. Ma-
gamnak is jutott belóle egy csipet, ógy bizony — egy morzsa
a sôtćt tudomźnyból. Jutott bizony.
Kimber gyôngćden megfogta a karjźt. — Nagyapa, tudunk
segfteni nekik, hogy megtalâljâk az ótjukat keletre?
— Keletre? Ismerem tôviról-hegyire az egćsz keleti fôidet.
Kandallókôvet, a Darklin-hâtsâgot, az Ódon-fenyćrt — egć-
szen a Ravenshornig, egëszen a Maelmordig. — Tńnódve
csóvâlta bolyhos fejćt. — Megóriztem azt a morzsźt, meg
bizony. Jărkâlók itt nem zavarnak; nem jônnek le a vôlgybe.
Kint viszont Oda mennek, ahovź akarnak. Az az 6 birodal-
muk.
— Nagyapa, figyelj mâr ide! — bôkte gyengćden oldalba
Kimber. — Segitenănk kell a barătainkon, neked, Susmus-
nak 's nekem!
335
SHANNARA
Cogline szótlanul bźmulta egy darabig, majd ćgnek Iôkte
a karjźt. — Idópocsćkolźs! — kôzôlte. — Nevetsćges idópocsć-
kolźs! — Csontos ujjźval megćrintette Kimber orrânak he-
gyćt. — Ennćl azćrt okosabban kellene gondolkoznod, kis-
lâny! Arra tanitottalak, hogy okosan gondolkodj! Tćtelez-
zăk fel, segitiink; tćtelezztk fel, źtjuttatjuk ezt a kettÓt a
Darklin-hâtsâgon, az Ódon-fenyćren, be a Ravenshornba,
egyenesen a fekete lyukhoz. T'telezziik fel! No es aztân? Ezt
mondd meg nekemł! Mi Iesz aztźn?
—Az elćg is Iesz... — kezdte volna mondani Brin.
— Elćg? — fojtotta bele a szót Cogline. — Korântsem, leâny-
zó! Szirtfal mered ott elótted az ćgnek, ezer 's ezer 61 ma-
gasan! Csupasz kó mćrfôldszâm! Mindeniitt gnómok! Az-
tân mi tôrtćnik? Aztân mihez kezdesz? — Ujjźt tórkćnt sze-
gezte Brinre. — Oda nincs ńt, leânyzó! Nincs ńt! Ekkora utat
akkor tehetsz csak meg, ha tudod, mikćnt juss be!
— Hât majd talâlunk utat — kózôlte Brin sziklaszilźrdan.
— Hó! — fintorgott a vćnember. — Szempillantâs alatt el-
kapnânak a jźrkźlók! FĆIńton meglâmânak, ahogy mâszod a
hegyet — ha ugyan Ienne hol mâsznod! Vagy talân lźthatat-
Iannâ tud tenni a varâzslat? Meg tudja tenni?
Brin ôsszeharapta a fogât. —Talźlunk utat — ismćtelte.
—Vagy nem — szólt kôzbe Rone vâratlanul. — Nekem nem
tetszik ez, Brin. Az ôreg ismeri a vidćket, ćs ha azt mond-
ia, hogy az egćsz egy nyilt terep, akkor ezt figyelembe kell
vennănk, mielótt rohamoznźnk. — Ugy pillantott Cogline-
ra, mintha arról akarna meggyózódni, hogy a vćnsćg tudja
is, miról beszćl. — Ktlônben is tartsunk rendet. Mielótt ne-
kivźgnânk Keletfôldnek, vissza kell szerezniink a kardot. Az
az egyetlen igazi vćdelmiink a jârkâlók ellen.
— A jârkâlók ellen nincs vćdelemt — fôrmedt râ Cogline.
Brin mereven nćzte egy percig a felfôldit, aztân mćly lć-
Iegzetet vett.
— Rone — mondta gyengćden —, a kardot el kell felejteniink.
Eltiint, ćs nem ăll módunkban kideriteni, hovź lett. Allanon
azt mondta, hogy a penge ismćt meg fogja talâlni az ńtjźt az
336
A KiVÂNSÂGDAL
emberi kezekhez, de azt nem ârulta el, kinek a kezćhez, ćs
azt se, hogy mikor. Nem tehetjiik.
— Egy lćpćst sem tesztnk, amig nincs kard, amely vćdjen!
— vâgott kôzbe Rone, ćs fólemelte az âllât.
Hosszó csend tâmadt.
— Pedig nincs vźlasztâsunk — szólalt meg Brin. — Nekem
legalâbbis nincs.
— Akkor menjetek isten hirćvel! — legyintett Cogline. —
Menjetek, bennănket pedig hagyjatok bćkćn, ezekkel a buta
terveitekkel, hogy lemźsztok a verembe, ćs elpusztitjâtok a
jźrkâlókat! Buta, buta tervek! Menjetek a hâzunkból, hess,
hess, ti szamâr... Susmus, hol vagy mâr megint, te cudar...
Mutasd meg magad, kălónben. ... Juuuuuj!
Fôlvisitott, mert a vâlla fôlôtt bukkant eló a sôtćtsćgból a
nagy macskafej; Susmus hunyorgott fćnyló szemćvel, ćs
hozzânyomta hideg orrât a vćnember csupasz karjźhoz.
Cogline rźhózott a macskâra, mert diihôs volt, amićrt igy
hagyta magât meglepni, majd âtbńjt a fiizfa {gai alatt ćs
fakćpnćl hagyta óket, egyfolytâban szentsćgelve. Susmus
utâna bâmult, aztân megkeriilte a padot, ćs elhevert Kimber
lźbânâl.
— Azt hiszem, nagyapât râ Iehet venni, hogy megmutassa a
keleti utat, legalâbb a Ravenshornig — tôprengett fennhan-
gon a lâny. — De hogy azutźn mit tesztek...
—Vârj mâr egy percet, csak egy percet! Gondolkodjunk
ezen egy kicsit! — emelte fôl a kezćt Rone. —Tudom — fordult
Brinhez —, hogy teljesiteni akarod a kiildetćst, amelyet Alla-
non râd ruhźzott. Belźtom, hogy ezt kell tenned, ćs megyek
veled, mig vĆget nem Ćr az ńt. De a kardot vissza kell sze-
rezniink, Brin! Nem ćrted? Muszźjl Nincs măs fegyverónk
a Mordrćmek ellen! —Vonâsai megkemćnyedtek a dăhôs ke-
sertsćgtól. — A macska rógja meg, hât hogyan vćdelmezze-
lek a kard nćlktl?
Ekkor Brin elbizonytalanodott, mert eszćbe jutott a Ki-
vźnsźgdal hatalma, ćs az, hogy mit măvelt ez a hatalom a
Varjótanyân a Bakarasznyi Hegyhâttól nyugatra tâborozó
emberekkel. Rone nem tudja, ćs ó nem is akarja, hogy
337
SHANNARA
tudja, de a Kivânsâgdal sokkal inkâbb fegyver, olyannyira
az, hogy gondolni sem szeret râ. Iszonyń, hogy ilyen eró
benne iissôn tanyźt! Rone annyira meg van gyózódve róla,
hogy vissza kell szereznie a Leah kardjâban rejló hatalmat!
Azonban Brin ćrezte, hogy a Kivânsâgdalhoz ćs a Tăndćr-
kôvekhez hasonlóan L.eah kardjźnak măgiâja is egyszerre
fćny ćs ârnyëk, amely nemcsak segithet, de źrthat is hasznâ-
lójânak.
Rone-ra nćzett, ćs lâtta a sztrke szempârban a szerelem
mellett a feltćtlen meggyÓzÓdĆst, hogy nem az Alla-
nontól kapott mâgia nćlkăl. Mindenre elszânt a tekintete,
pedig nem is tudja, mit akar!
— Semmikćppen sem szerezhetjăk vissza a kardot, Rone —
mondta halkan.
Szótlanul nćztek farkasszemet, mikôzben ăltek szorosan
egymâs mellett a fapadon, az 6sóreg fóz sôtćt ârnyćkâban.
Hagyd azt a kardot, imâdkozott Brin szavak n'lkiil. Hagyd
azt a kardot! Cogłine visszacsoszogott hozzâjuk, mćg min-
dig Susmusra morogva. Bizalmatlanul Iekuporodott az egyik
pad v'gĆre, ćs a pipâjâval kezdett matatni.
— Talân mćgis — tôrte meg vâratlanul a csendet Kimber
vćkony hangocskâja. Mindenki felćje fordult. — Megkćrdez-
hetjiik az Âltatót.
— Hó! — horkantott Cogline. — Annyi eróvel egy gódôrbe is
kiabâlhamźl !
Rone tustĆnt feliitôtte a fejĆt. — Mi az az Ăltató?
— Egy avatźr — felelte Kimber halkan. — Egy szellem, amely
egy tóban ćl Kandallókótól ćszakra, ott, ahol szćtvźlnak a
magas hegygerincek. Nekem azt mondta, hogy ott lakott
mâr az óvilâg pusztulźsa elótt, a tindćrek ideje óta. Ovilâgi
mâgikus ereje van, ćs lźtja a halandók elól elrejtett titkokat.
— Nekem is meg tudnâ mondani, hol keressem Leah kard-
jât? — siirgette Rone nyugtalanul, râ se hederitve, hogy Brin
figyelmeztetóen megszoritja a karjât.
— Hâhâ, no nćzd csakl — kotkodâcsolt vigan Cogline. — Azt
hiszi, mâr meg is kapta a vâlaszt! Azt hiszi, râtalâlt az ótra!
Mâr vârja is az Altató, hogy egy csinos csomagocskâban
338
A KfVÂNSAGDAL
âtnyójtsa neki a fóld titkait! Annyi csak a bibi, hogy nem
azonos az igazsâg a hazugsâggal! Hâhâhâ!
— Miról beszćl? — kćrdezte Rone haragosan. — Hogy ćrti
ezt, hogy nem azonos az igazsâg a hazugsâggal?
Kimber szigoróan vćgigmćrte a nagyapjât, majd visszafor-
dult a felfóldihez. — 13gy ćrti, hogy az avatâr ritkân mond
igazat. Sokat hazudik, vagy Olyan talâlós kćrdćseket ad fel,
amelyekre senki sem tud vâlaszolni. Ezzel szórakozik; ógy
kiforgatja a valót ćs a valótlant, hogy a hallgatója nem tudja,
mit higgyen.
— De mićrt teszi ezt? — âmult Brin.
Kimber vâllat vont. — A szellemek ilyenek. Bujdosnak a
volt ćs a Iesz vilâga kózótt, mert egyikben sincs igazźn he-
lyăk.
Annyi fôlćnnyel mondta ezt, hogy az źrnyasvôlgyi Iźny to-
vâbbi kćrdezóskódćs nćlkăl tudomâsul vette a vćlemćnyćt.
Egyćbkćnt Bremen szelleme ugyanigy viselkedett, legalâbb-
is rćszben. Bâr neki mintha lett volna fogalma a tisztessćg-
ról, ami az Altatóból nyilvânvalóan hiźnyzik; de Bremen âr-
nya se źrult el mindent, ćs nem beszćlt egyćrtelmóen a jô-
vóról. A teljes igazsâgot sohasem Iehet elmondani. A jôvó
soha sincs kóbe vćsve, ćs a jóslatot mindig ârnyalnia kell a
lehetósëgnek.
— Nagyapa nem szereti, ha az Ăltatóval beszćlek — magya-
râzta Kimber Boh a felfôldinek. — Nem tetszik neki, hogy az
avatâr hazudik. Pedig nćha szórakoztató, ćs ha râszźnom
magam, ćrdekeseket lehet jźtszani vele. — Szigorń arcot vă-
gott. — Persze egćsz mâs a jâtćk, ha arra próbźlod râszori-
tani, hogy fontos dolgokban mondja meg az igazsâgot. bn
sose firtatom az eljôvendót, ćs nem is hallgatok az Altatóra,
ha felajânlja, hogy jósol. A jôvó idónkënt kegyetlen tud
lenni.
Rone a fôldet bâmulta, majd fôlpillantott a lânyra. — Mit
gondolsz, râ lehetne kćnyszeriteni, hogy elârulja, mi tôrtćnt
a kardommal?
Kimber felvonta a szemôldókćt. — Nem kćnyszeritheted.
Talân rźbeszćlheted. Esetleg beugrathatod. — Brinhez for-
339
SHANNARA
dult. — De en nemcsak a kard megtalâlâsâra gondoltam,
hanem az ótćra is, amely a Ravenshornba ćs a Maelmord-
hoz vezet. Ha van ńt, amelyen a jărkâlók nem vehetik ćszre
kôzeledćsedet, az Ăltató bizonyosan tud róla.
Hosszó, fesziilt csend tâmadt. Brin Ohmsford esze villâm-
gyorsan jźrt. Egy Ót a Maelmordhoz, amelyen nem lâtjâk
meg 6ket a Rćmek — ez az a kulcs, ami neki kell, hogy eljus-
son a SÓtĆt Mâgia Kônyvćhez! Jobban szerette volna, ha
Leah mâgikus kardja ôrôkre elvćsz — de ha ńgysem Iesz
szfiksćg a hasznźlatźra, tulajdonkćppen meg is talźlhatjâk.
Rone-ra pillantott, ćs lâtta a fiatalember szemćben a kô-
nyôrtelen elszźnłsâgot. Rone mâr dÓntÔtt.
— Meg kell próbâlunk, Brin — szÓIt halkan.
Cogline filig ćró, gńnyos vigyorra hózta a szâjât. — Hăt
akkor hegyibe, dćlfôldi, próbźld meg!
Brin tĆtovŹzott. Az órnóje lâbânźl ôsszegómbôlyódôtt
Susmus fôlemelte hatalmas szărke-fekete fejćt, es ćrdek-
IÓdve hunyorgott. Brin mćlyen belenćzett a macska kćk
findzsaszemćbe. Mennyire a torkźn Iehet a kćs, ha egy erdei
lânytól, egy fćlnótâs aggastyântól es egy eltónós macskâtól
vâr segitsćget...
De hât Allanon elment...
— Beszćlsz a neviinkben az Âltatóval? — kćrdezte Kim-
bert61.
A lâny ćdesen mosolygott. — Ó, Brin, ćpp most gondoltam
râ, hogy talźn jobb Ienne, ha te beszćlnćl az Altatóval.
Cogline most kezdett csak kotkodâcsolni amńgy isten-
igazźból.
A KfVÂNSÂGDAL
XXXII
ËG REGGEL is kotkodâcsolt, amikor a kiilônôs kis
târsasźg elindult az Âltatóhoz. Vigan motyogva
szôkdćcselt az avarban, cseppet sem ćrdekelte az óti cćl,
bezźrkózott hźrom kerćkre jâró belsó vilźgźnak źrnyćkai
kôzć. Âm a szórós ôreg szem ravasz pillantâsa gyakran meg-
âllapodott Brin gondterhelt arcân, ćs ilyenkor titkolózva, 41-
nokul kuncogott.
— Próbâld csak meg, dćlfôldi lźny — meg is kell próbźlnod,
ógy bizony! Hźhâ! Szólj csak az Âltatóval, ćs kćrdezd, amit
tudni akarsz! Kćrdezd csak a van ćs a lesz titkairól! Ezerszer
ezer ćve nezi mâr az Âltató, miket csinâl magźval az ember,
nezi olyan szemmel, amilyen nincs senki mâsnak! Kćrdezz,
dćlfôldi lâny! Erintsd meg a kósza lelket ćs tanulj!
Utâna kotkodâcsolni kezdett, ćs ismćt elszôkdćcselt. Kim-
ber Boh idónkćnt megdorgâlta egy-egy csipós vagy helyte-
lenitó szóval, rosszalló nćzćssel. Restelkedett a vćnember
bolondos viselkedćse miatt. Arn Cogline-ról Iepergett min-
den; kitartóan csipkelódôtt ćs ingerkedett tovźbb.
Vassziirke, pârâs ószi nap volt. Az eget a Wolfsktaag nyu-
gati sôtćt sâncâtól a keleti erdók fakuló koronâjâig elbori-
tottâk a fellegek. Hiivôs szelló fójt ćszakról, port ćs levćltôr-
melćket pôrgetve, ami szórta az arcot ćs a szemet. Az erdó
nyătmek, kopottnak lâtszott; sztrkesćgćben mâr a tćl ăzent.
A kis târsasźg ćszak felć indult Kandallókótól. Kimber
Boh halad az ćlen, komolyan es eltôkćlten, sarkâban Brin-
nel ćs Rone-nal, a vćn Cogline meg kôrtltâncolta óket. Sus-
mus valahol messze elÓttăk jźrt a sôtĆt sÓrÓben. Elhagytâk
a vôlgynek nevet adó, toronymagas szikla ârnyćkât; a vćdetr
horhos szćles, jól jârható tisztâsait fôlvâltotta az ósvadon,
ahol fôldre hullott szźraz âgak 's bozontos cserjćk fojtogató
341
SHANNARA
gubancâból nótt ki a helysz(ikćtól eltorzult fâk szôvevćnye.
Dćl felć kullogâssâ lassult a jârâs, Cogline se csapongott
mâr, mert a vadon nem hagyott helyet hozzâ. Libasorban
araszoltak e16re, csupân Susmus csatangolt tovźbbra is,
nesztelentil, ruganyosan cikâzva a fâk kózôtt.
Dćlben mĆg rôgôsebb lett az ńt. A messzesćgben sôtćt
szirtvonulatok ćle emelkedett ki az erd6bóI. Gôrgetegkôvek
's vizmosâsok tôrdeltćk a terepet, ćs most mâr nagyon sokat
kellett kapaszkodniuk. A szirtek akadâlyoztâk a szćl mozgâ-
sźt, az erdónek âporodott rothadâsszaga Iett.
Fôlmâsztak egy hosszń, mćly vizmosźsból, ćs megâlltak
egy vôigy peremćn. Kćt meredek hegygerinc zźrta kôzre,
amelyek addig kanyarogtak ćszak feľ, mig el nem tóntek a
kôdfalban.
— Ott! — mutatott le Kimber a vôlgybe. Sóró fenyves ăllt
kôrtl egy tavat, amelynek vizćt alig Iehetett lâtni a szćlben
órvćnyló ćs hullźmzó kódt61.
—Az Âltató! — kotkodâcsolt Cogline, 's kônnyedćn meg-
cirógatta Brin karjât.
Âthatoltak a vôlgy hepehupźs lejtójćt fojtogató feny6fâk
ótveszt6jćn, kitartó kanyargâssal igyekezve a mćlybe, ahol a
kód lusta habokat vetett a kis tavon. Ide mintha nem ćrt
volna le a szćl; mozdulatlanul {Ilt a leveg6, ćs az erdó el-
csendesedett. Susmusnak vćgkćpp nyoma veszett. Zńzalćk
ćs feny6tă csikorgott-ropogott csizmźjuk bÓrtaIpa alatt. Bâr
mćg csak dćl volt, a felhók 's a kôd olyan tôkćletesen el-
takartâk a fćnyt, hogy idelent esteledni lâtszott. Brin, mi-
kôzben Kimber Boh karcsń alakjât kôvette, źllandóan az er-
d6 csendjćre filelt, meg az źrnyćkokat firkćszte az ćlet va-
laminó jele utźn, ćs egyre kinosabban ćrezte magźt a Kile-
lćstól ćs a figyelćstól, mert valóban volt valami itt — valami
rejtózkôdó aljassâg. Erezte, ahogy vârakowa meglapul.
Kôd ereszkedett râjuk, de ók csak mentek tovâbb. Mikor
ógy ćreztćk, vćgkćpp beszippantja óket a homâly, vâratlanul
kilćptek egy apró tisztâsra, amelyen ódon padok fogtak kô-
ril egy tăzgôdrôt. Az elszenesedett hasâbokat ćs a hamut fe-
ketćre festette a kôdszitâlâs.
342
A KiVÂNSÂGDAL
A tisztźs tńloldalźról kâtyńs ôsvćny vezetett tovâbb a
kôdbe.
— Innen egyedăl kell menned — fordult Kimber Boh az
źrnyasvólgyi lânyhoz. — Menj az ôsvćnyen, amig a parthoz
Ćrsz. Az Âltató majd kijôn elĆd.
— Ës titkokat sugdos a fiiledbe! — horkantotta a kôzelben
kuporgó Cogline.
— Nagyapa! — korholta Kimber.
— Igazsâg ćs hazugsâg, de melyik melyik? — kotkodâcsolta
Cogline, majd tovaszôkdćcselt a fenyves irânyâba.
— Ne engedd, hogy nagyapa megijesszen — kćrte Kimber.
Kópć arcocskâja elkomolyodott az aggodalomtól, lâtva Brin
ózôtt tekintetćt. — Az Âltató nem bânthat. Az csak egy
bolygÓ IĆlek.
—Talân el kellene kisćrnie valakinek — javasolta Rone
źm Kimber azonnal megrźzta a fejćt.
— Az Ăltató egyszerre csak egy embernek beszćž, tôbbnek
soha. Meg se jelenik nekik. — Bâtoritóan mosolygott. — Brin-
nek egyediil kell mennie.
Brin bólintott. — Akkor ez a kćrdćs eldÓIt.
— Emlćkezz a figyelmeztetćsemre! — intette Kimber. — Ne
higgy el mindent, amit mond, mert megtśzdeli âlnoksâggal
ćs hamissâggal.
— De honnan fogom tudni, hogy mi igaz, ćs mi hazug-
Sâg? — kćrdezte az ârnyasvólgyi lźny.
Kimber ńjra megcsóvâlta a fejćt. — Ezt magadnak kell
eldôntened. Az Ă.ltató trćfât fog {izni veled. Megjelenik, ćs
azt mondja, amit kedve tart. Csófolni fog. Ez a szokâsa.
Jâtszik. De meg kidertlhet, hogy kălônb jźtćkos vagy nâla.
— Megërintette Brin karjât. — Ezćrt gondoltam arra, hogy
inkźbb te beszćlj vele, ćs ne ćn. Neked van mâgiâd. Hasz-
nâld, ha tudod. Talźn kimódolhatod, hogy a Kivânsâgdal
segitsen rajtad.
Cogline akkorźt hahotâzott, hogy visszhangzott a tisztâs.
Brin elengedte a făle mellett. Ósszehńzta magân erdójâró
kôpenyët, ćs bólintott. —Talźn. Meg fogom próbâlni,
343
SHANNARA
Kimber elmosolyodott, szeplós arca jókedvń râncokba
szaladt. Hirtelen âtôlelte az ârnyasvôlgyi lânyt.
— JŹrj szerencsćvel, Brin!
O elószôr meglepódótt, źm aztân viszonozta az ôlelćst, ćs
megsimogatta Kimber hosszń, sótćt hajât. Rone fćlszegen
odakullogott. Lehajolt, megcsókolta Brint.
—Vigyźzz magadra.
A lâny megnyugtatóan mosolygott. Mćg szorosabban ma-
gâra tekerte kópenyćt, megfordult, 's bement a fâk kôzĆ.
Olyan siirii homâly es kôd borult râ, hogy tizenkćt mćter
utźn utat tćvesztett a fenyvesben. Annyira hirtelen tÔrtĆnt,
hogy javâban ment, mire ćszbe kapott, hogy nem Iźt sem-
mit. Habozott, hunyorogva fiirkćszte a borongâst, vârta,
hogy alkalmazkodjćk a szeme, bâr nem tźplźlt tńlzott re-
menyeket. A levegó ismćt lehălt, a tórÓl felszźlló kód nyâl-
kâsan, dermesztóen hatolt ât a lâny ruhâjân. Nćhâny hosz-
szó, gyótrelmes perc utźn fôlfedezte, hogy homźlyosan lźtja
a Iegkózelebbi fenyófźk alakjźt, melyek, mint nyurga kisćr-
tetek, hol e16tńnnek, hol belemosódnak a kavargó pârźba.
Eldôntôtte, hogy ennćl jobban ógyse lâthat, lekiizdôtte szo-
rongó bizonytalansźgźt, 's óvatosan elindult, kinyójtott kćz-
zel tapogatózva, inkźbb ćrezte, mintsem lâtta az ôsvćnyt,
amely a fźk kÔzÔtt kanyargott a tó felć.
Hirtelen megritkult, majd el is tănt a fenyves ćs a pâra.
Brin keskeny, sziklâs parton âllt, amelyról a tÓ szărke, za-
varos vizćre lâtott. Uressćg âsitott a borongźsban, a kôdfel-
hók falkćnt szôkkentek a magasba, kôrălvettćk a Iźnyt.
Borzongâs futott v'gig rafia, megmerevedett a fĆIeIemtÓl.
Riadtan nćzett kôriil. Mi volt ez? Olyan bosszószomjas dih
lobbant benne, amely keseró volt, mint az epe, ćs kemćny,
mint a vas. Tize felperzselte a vacogźst, eltôltôtte Brint âdâz
cćltudatossâggal, fćlresôpôrte az elnyelćssel fenyegetó re-
miiletet. Ahogy âllt magânyosan a tavacska partjân, egyediil
az âlnok kôdben, Olyan erÓ âgaskodâsât erezte magźban,
amely, nă legalâbbis ńgy tiint, kĆpes Ienne elpusztitani
mindent, ami kezet merćszel emelni Brin Ohmsfordra.
344
A KtVĂNSAGDAL
Hirtelen mocorgâs tâmadt a kôdben. Tiistënt eltónt a ha-
talom kălônôs ćrzćse, tolvajkćnt iszkolva menekălt a lćlek
mćlyćre. A lâny nem ćrtette, mi tôrtćnt vele ezekben a kurta
pillanatokban, ćs most mâr nem volt idó gondolkozni raita,
mert mozgott valami a kôdben. ÓsszeâIIt ćs formâba ren-
dezódôtt egy ârnyćk, a sziirkesćgból sziva magâba a sôtĆt-
sćget. Amikor alakot óItÔtt, kôzeledni kezdett a viz hâtân.
A leples kisćrtet a lćgâramlatokon gôrdălve, nćmân siklott
a part ćs a vârakozó lâny felć. Csuklyźs palâst borult râ,
ugyanolyan anyagtalan, mint a pâra, amelyból kikelt ember-
forma, de arcnćlkiili alakja.
A szellem megâllt. Brintól kćtôlnyire lebegett a viz fôlôtt.
Karjait lazân ôsszefonta, alakja ôrvćnyló szărke kôdcsâpo-
kat nyćjtogatott. Lustân fôlemelte a fejćt. A csuklya alatt kćt
piros fćnyszikra lobbant.
— Nćzz râm, vôlgy leźnya! — sńgta. A hangja olyan volt,
mint mikor a góz kiszabadul a nyomâs alól. — Nćzz az Al-
tatóra !
A csuklyâs fej magasabbra emelkedett, az arcról lehullott
az źrnyćkok lârvâja. Brin hódôtten bâmulta. Nem hitt a sze-
mĆnek.
Az Altató az 6 arcźt viselte.
DUN FEE ARANBAN JAR fôlrezzent az âporodott cellâban.
A fëny a szellózónyilźsból sziirke, vćkony pengćt dôfôtt a
sziklafalt treg homâlyâba. Ismćt nappal van, gondolta a fit.
Remćnyteleniil tónódôtt, hogy mennyi idó telt is el azóta,
amióta idehoztâk? Neki heteknek tńnt. Aztân belâtta, hogy
mćg csak kćt napja van itt. Azóta se lâtott ćlólćnyt a
Mwellreten ćs a hallgatag gnóm foglâron kivfil.
Óvatosan feldlt a pâllott szalmacsomón. Kezćn-lâbân lân-
cokat hordott, amelyeket a sziklafalba foglalt vasgyńrtkhôz
erósitettek. Fogsâga mâsodik napjân verte vasra a bôrtônór,
Stythys parancsâra. Ha fćszkelódótt, lâncai hangosan csô-
rômpôltek a siiket csendben. A csôrgćs kihallatszott a vas-
pźntos ajtón a folyosóra. Jair, akinek a hosszń alvźs sem ho-
zott felădtlćst, sokńig figyelte az elhaló visszhangot. He-
345
SHANNARA
gyezte a fiilćt, hâtha vâlaszol valami a csôrgćsre. Semmi.
Senki sem jâr kint, senki sem siet segiteni.
Szemćból kicsordultak a kônnyek, vćgigfutottak az arcan,
nedves foitot hagytak koszos ujjasânak elejćn. Mćgis, mit
kćpzelt? Hogy jón valaki, ćs segit elszôkni ebból a sôtćt kó-
terból? Nincs senki, aki segitene. Ez a bizonyossźg annyira
fâjt, hogy meg kellett râznia a fejët. A culhaveni csapamak
vćge — eltńntek, meghaltak, szćtszóródtak. Mćg Settengó is.
Gorombân kidôrgôlte a szemćból a kônnyeket. Azćrt sem
esik kćtsćgbe. Az sem ćrdekes, ha nem jôn senki. Esktvel
fogadja, hogy sohasem adja oda a Mwellretnek, amit a gyik
akar, ćs talâl valamilyen utat, hogy elszôkhessen!
Ëbredćs utźni szokâsâhoz hiven vćgigfeszegette bćklyói-
nak pźntjait ćs peckeit, hâtha meglazfthatja ćs lerźzhatja
óket. Sokźig csavargatta ćs forgatta a vasakat, remćnykedve
kćmlelve illeszkedćseiket a fćlsótćtben. De vćgiil most is fel-
adta, mint mindig, hiszen mit ćr a hńs ćs a vćr a kovâcsolt-
vas ellenćben? Csak a bôrtônór kulcsa tehetnć szabaddź.
Szabaddź. Kimondta magâban a szót. Ki kell szabadulnia.
Kell.
Azutân Brinre gondolt, ćs ettól a gondolattól az jutott
eszćbe, amikor utoljâra lâtta a kristźly tăkrćben. Milyen szo-
mort ćs furcsa volt az a rôvid pillanat, amelyben a nóvćre
magźnyosan tlt a kis tâbortiiznćl, ćs remćnytelen, elgyôtórt
volt az arca, mikózben a sôtćt erdót bâmulta. Mi tôrtćn-
hetett, ami ilyen boldogtalannâ tette?
Keze tćtovśn kôzeledett az apró dudorhoz, ami a kristńlyt
jelentette az ujjasa alatt. Stythys egyelóre nem bukkant râ,
sem az Ezăstpor tasakjâra, Inert a fit gondosan eldugta
6ket, ha a gyik a kôzelben volt. Mźrpedig ez fôlóttćbb gyak-
ran megtôrtćnt; amikor a vôlgylakó a Iegkevćsbć vârta, ak-
kor osont eló nesztelentil a sótćtsćgból, mint egy ocsmâny
fantom, hogy hizelegjen 's ćdelegjen, igërgessen 's fenye-
gessen: add ide, amit kćrek, es szabad leszel... mondd el,
amit tudni akarok!
Jair arca megkemćnyedett. Mćg hogy 6 segitsen ennek a
szôrnyetegnek? Soha!
346
A KiVÂNSÂGDAL
Kiemelte ujjasa alól az ezăstlâncon figgó kristâlygolyót.
Gyengćden fogta a tenyere ôblćben. Ez volt egyetlen kap-
csolata a kălvilźggal, az egyetlen eszkóz, amellyel megtud-
hatta, mi van Brinnel. Meróen nćzte a kristâlyt. Hasznâlni
fogja rnćg egyszer. Elóvigyâzatosnak ken lennie, de hât csak
egyetlen pillanatra van szăksćge. Fólidćzi a kćpet, ćs nyom-
ban elhessenti. A szôrny sohasem tudja meg.
Tudnia kell, mi tôrtćnt Brinnel!
Ënekelni kezdett a tenyerćben tartott kónek, halkan, foj-
tottan idćzte az alvó erót, benyńlt a kristâly sótćt râcsai
kôzć. A mćlyból lassan emelkedett a fehćr fćnyâradat, amely
fôlragyogtatta a szôrnyă sôtćtsëget, ćs mosolyt csalt a flă
arcâra.
Brin!, kiâltotta halkan.
A kćp ćletre kelt: nóvćre arca lebegett a fćnyben. Jair ćne-
kelt, lassan, kitartóan, 's a kćp kićlesedett. Brin egy tó
partjân âllt. Arcân megdóbbenës Vâltotta fôl a szomorńsâ-
got. Szobormereven bâmult egy csuklyâs palźstba burkolt
jelenćst, amely a levegóben lengett a sziirkćn pârolgó viz
fólótt. A kćp lassan elfordult, ógy, hogy az ćnekló Jair lât-
hassa a jelenćs arcźt.
Az arc kôzeledett, a Kivânsâgdal elcsuklott es megtôrt.
Brin arca volt!
Sunyi csosszanâs hallatszott a sôtćt cella tńlsó vćgćbÓl. Jair
ereiben megfagyott a vćr. Ahogy mozdulatlannâ dermedt, a
kălónôs lźtomźs is megfakult. Megragadta a kristźlyt, kćt-
sćgbeesetten kapkodva gyórte be rongyos ujjasa ală, bâr
tudta, hogy ógyis kćs6.
— Litod, kissz barótom, mćgissz talăltăl râ módot, hogy
sszegithesssz rajtam! — sziszegte az ismerós, hideg hăiló-
hang.
Stythys, a gyik, belćpett a cella ajtajân.
SHANNARA
PERCIG halźlos csônd volt az Atató partjân,
csupźn a sztrke hullâmfodrok nyaldostâk halkan locsogva a
kôveket. A szellem ćs az źrnyasvôlgyi lźny ógy nćztek far-
kasszemet a kôdôs homźlyban, mint egy mźsik vilâgból 's
idóból megidćzett, nćma fantomok.
— Nćzz râm! — parancsolta a szellem.
A lânynak a pillźja sem rebbent. Az Altató az arcźt vi-
selte, ugyanolyan nyózott volt, ugyanolyan elgyôtôrt, csak
az ó sótćt szeme helyćn parźzslott kćt skarlźt fćnyszilźnk. A
sajât mosolya gónyolta alattomosan a szellem ajkâról. Az Ăl-
tató fojtottan, gonoszul nevetett.
— Ismersz engem? — sńgta. — Mondd ki a nevemet!
Brin nagyot nyelt, mert kiszâradt a torka. — Te vagy az
Altató.
A nevetćs hahotâvź dagadt. — bn te vagyok, Vôlgy nćpćnek
Brinje, Ohmsford ćs Shannara hâzânak Ieźnya! En te va-
gyok! bn vagyok ćleted titka, szavaimban megtalźlod sorso-
dat. ime lâssad, amit tudni akarsz!
Az Altató sziszegćsćt elnyelte a vâratlanul fôlkavarodó
vizek zńgźsa. Apró szemó permet lôvellt a pârâs levegóbe,
majd alâzuhogott a fôldlakó lânyra. Hideg volt, mint a halăl.
Az Ăltató skarlźtszeme ôsszeszókălt.
— Akarsz-e tudni, fćnynek gyermeke, arról a sôtćtsćgr61,
amelynek a neve Ildatch?
Brin szótlanul bólintott. Az Ăltató tresen hahotźzott, ćs
kôzelebb siklott.
— Ami csak volt, ami csak van a sôtĆt mâgiâban, mind e
kónyvból fakad! E kónyvbe vagytok kôtve, te ćs a tieid, szo-
ros szâlakkal! Fajok Hâborói, emberek hâborói, tăndćrdć-
monok, mind egy csokorban! Rimeló szavak egyazon han-
gon! Az ember a sôtćt mâgiâhoz jźrul, rnert ha nem lehet
ôvë a remćlt hatalom, akkor keresi a halâlt! Beoson a kônyv-
nek rejtekhelyćre, hÓz a kisćrtćs, hait az ćhsĆg! Egyszer a
halăl elćbe, egyszer az ćjszaka vermćbe! Mindannyiszor râ-
talâlnak, belevesznek, lelkes lćnyból ârnnyâ lesznek! Hor-
dozók ćs Rćmek egyek, ćs a gonosz egy velăk!
348
A KÎVĂNSÂGDAL
A hang elhalt. Brin agya Iźzas kattogâssal órôlte a hallot-
takat. Egyszer a halăl elćbe... a Koponya-hegybe. Egy a
mólt ćs a jelen, a Koponyahordozó ćs a Mordrćm. Erre cć-
loz az Ăltató. Ugyanabból a gonoszból sziilettek, egyazon
forrâsból fakadtak.
— A sôtćt mâgia alkotta óket — szólt gyorsan. — Dćdapźm
idejĆben a Boszorkânymestert ćs a Koponyahordozókat;
most meg a Mordrćmeket. Igy ćrtetted, ugye?
— igy-e? — sziszegett a hang halkan gńnyolódva. — Egy az
egyben? Hol van most a Boszorkânymester, vólgynek leâ-
nya? Ki ad hangot a mâgiźnak, ki kiildi a Mordrćmeket?
Brin szÓtIanuI bâmulta a jelenćst. Azt akarja mondani,
hogy a Boszorkânymester visszatërt? De nem, az nem le-
het.
— Sôtćt az a hang, ha emberhez szól! — kântźlta az Ăltató.
— Sziiletett mâgiâból, szăletett doktrinâból, szólhat irott
szóban, szólhat... a dalban!
Brin elhólt. — Ën nem tartozom kôzćjiik! — csattant fel.
bn nem hasznâlom a sótĆt mâgiźt!
— Senki sem hasznâlja, vôlgy Ieânya! — kacagott az Ăltató.
— A mźgia hasznźlja óket. Ez a kulcs mindenhez, amit kere-
sel. Ennyit kell tudnod.
Brin tôrte a fejćt. — Mondj m'g tóbbet! — siirgette a szel
lemet.
— Tôbbet? Miból tôbbet? — A kôdôs alak sôtćten borzon-
gott. — Mesćljek neked a szemekról? A szemekról, amelyek
kôvemek, amelyek rnindenătt megtalâlnak? — A lâny meg-
dermedt. —A szeretet lât tćged, ha az a szem keres, amely a
kristźlynak parancsol. Am szintógy lăt a sôtët vćgzćs, ha
vilâgtalan szemen pattant pillźt eredend6 jogod. Lâtod? A te
szemed nyitva van? Nem Ógy a druidźć, amig ćl[, korânak
fekete ârnyëka. Nem lźtta meg az igazsźg legnagyobb rćszćt,
amit lźmia kellett volna, ha ësszel ćl. Nem Iźtta az igazsâgot
szegćny Allanon! Ó csak azt lâtta, hogy ismćt elj6 a Boszor-
kânymester, csak azt Iźtta, hogy mi az — de azt mâr nem,
hogy mi lehet! Szegëny, fćlrevezetett Allanon! Mćg halni is
349
SHANNARA
oda ment, ahovâ a sôtćt mâgia parancsolta, ćs iłgy halt meg,
mint egy bolond!
Brin szćdălt. — A jârkólók! Tudtâk, hogy jônni fog, ugye?
Tudtâk, hogy âtjôn a Wolfsktaagon! Azćrt volt ott a Jachyra,
Hahota visszhangzott a pârâban. — Az igazsâg gyózedel-
meskedik! Hât majd egyszer, talân. Ne bizz az Atató sza-
vâban! Mondjak rnćg tôbbet? Mesëljek utazâsodról a Mae)-
mordba, Leah paprikajancsi hercegćvel, aki elveszitette a
mźgiâjźt? Jaj, de borzasztóan szeremć visszakapni azt a mâ-
giât, de nagyon kell neki, ami el fogja pusztitani. Te is gyani-
rod, hogy elpusztitja, mi, vólgy Ieânya? Kapja hăt meg, tel-
jesăljón kivânsâga, osztozzon azok sorsâban, akik ugyanezt
kivântźk, 's belehaltak. O lesz az erós kar, amely hasonló
vćgre juttat tćged is. Azt is elmondjam netân, hogy te mi-
kćnt fogsz meghalni?
Brin barna arca megkemćnyedett. — Mondj, amit akarsz,
szellem! (Jgyis csak az igazat hallom meg!
— Igen? bn dôntsem el, mi igaz, mi nem, holott amiról
beszćltnk, mëg csak ezutân lćszen? — ingerkedett fojtott
hangon az Altató. — Ëleted kônyve nyitva 411 elóttem, bâr
nćhźny oľdal mćg megirâsra vâr. A lapokat te fogod teleirni,
's nem az ćn szavaimmal. Te vagy az UtoIsÓ a hâromból, akik
a mâsok ârnyćkâban ćltek, akik szabadulni akartak az âr-
nyćktól, akik elszakadrak, aztźn visszatćrtek ahhoz, ami
volt. Ârn a te źrnyćkod a legsôtćtebb a fôldôn!
Brin elbizonytalanodott. Shea Ohmsford az elsó, az apja a
mâsodik, 6 a harmadik. Mind szabadulni akartak az elf
Shannara-dinasztia ôrôksćgćtól, amelyból szźrmaznak. De
mit jelent az utolsó rćsz?
— Ó, halâlod vâr reźd a jârkâlók fóldjćn! — sziszegte halkan
az Âltató. — A sÓtĆtsĆg vermćben, a măgia kebelën, amelyet
szćtzńzni akarsz, ott leled halâlodat! fgy van elrendelve,
vôlgy leânya, mert tennen testedben hordozod magvait!
Brin tiirelmetlenăl Iegyintett. — Akkor mondd el, Âltató,
hogyan jussak oda. Mutass a Maelmordba utat, amely el-
takar a jźrkâlók szemćtól. Hadd haljak gyors halâlt, ha mâr
ezt lâtod.
350
A KiVĂNSĂGDA1.
Az Âltató sôtćten nevetett. — Okos lâny! Râ akarsz venni,
hogy măris âruljam el, amićrt igazâból jóttćl? Tudom âm,
mi hozott hozzâm, elfek sarjadćka! Elólem nem rejthetsz el
semmit, rnert ćn ćltem mâr akkor is, mikor ez mćg nem
volt, ćs megćlek mindent, ami eljôvend6! Ezt teszem, mert
igy tartja kedvem, hogy megmaradjak e vćn vilźgban, s ne
mźsikban keressek bćkessćget. Jźtszadoztam a hts-vćr ha-
landókkal, kik ma măr egyetlen târsaim, s egynek sem sike-
rilt źttôrnie vćdó sâncaimon! Akarod tudni, mi az igazsâg
abból, amit kćrdesz, vôlgy leânya? Kônyôrógj ćrte!
Vad haragra gyńlt Brin az Ăltató kćrkedćsćtól, s lement a
sziirke vizig, i.igyet sem vetve a pâra intó szisszenćsćre.
— Figyelmeztettek, hogy ily jâtćkot fogsz ózni velem! —
mondta most mâr ó is fenyegetÓ hangon. — Messziról jôt-
tem, sokat szenvedtem, nincs inyemre, hogy most te pi-
maszkodj velem! Ne ózz a vćgsókig, szellem! Csak az igazat
mondd! MikĆnt ćrhetem el a Maelmord vermĆt anćlkăl,
hogy a jârkâlók ćszrevennćk jôvetelemet?
Hosszó csend Iett. Az Altató rćsnyire szókiilt szeme vćr-
vórôs lângot vetett. — Talźld meg magad az utat, Vôlgylakó
Brin! — sziszegte vĆgńI.
Brinben elbódălt a dih fenevadja, de puszta akarateró-
vel megfćkezte. Szótlanul biccentett, majd hâtralćpett, leiilt
a parton, ćs ósszevonta magân a kópenyćt.
— Hiźba vârsz! — gńnyolta a szellem.
Brin nem mozdult. Ôsszeszedte magŹt, mĆIyen beszivta a
tó nyirkos levegójćt, maga kôrć gyśjtôtte gondolatait. Az
Âltató mozdulatlan lebegett a viz fôlôtt, ćs nćzte. Brin nem
{Ilt ellen a szemek vonzźsźnak. Hosszó fekete haja ńszott
môgôtte a levegóben, derÓs bćkessćg filt barna arcâra. Mćg
nem lâtja, mit fogok tenni! Mosolygott magâban, ćs a gon-
dolat, ahogy jótt, el is illant szempillantâs alatt.
Halkan ćnekelni kezdett. Ëdes, szelid szavakkal telt meg a
levegÓ a parton iilÓ lâny kôrăl. A Kivânsâgdal hirtelen ki-
nyńlt, megragadta az Altató kôdôs alakjât, beszótte, meg-
kôtôzte mâgiźval. A szellem annyira meghôkkent, hogy meg
se mozdult, csak IÓgott a levegóben, mikôzben megszorult
351
SHANNARA
rajta a varźzs pókhâlója. Egy tôredćkpillanatra mintha meg-
ćrezte volna, mi kćsziil, mert palâstja alatt sziszegett ćs zu-
bogott a tó vize. Am a Kivânsâgdal ftrgćn bepólyâzta rabul
esett alakjât; gubót szótt rź, mintha bâb Ienne.
Az ârnyasvôlgyi Iźny hangja felgyorsult, cćltudatosabb Iett.
Lefoszlott az elsó dal Ieple, az anyamćhre emlćkeztetó, puha
Pólya, amely tudtân kivil kôtôtte meg az ÂItatÓt. Foglyul
esett, mint Ićgy a pók hźlójâban, rabtartója kćnye-kedvćre.
Am az ârnyasvôlgyi Iźny sem karja, sem elmćje erejćt nem
hasznâlta a lćny ellen, mert lâtta, hogy ńgysem Ienne ćrtel-
me. Az emlćkeket hivta segitsćgăl, annak emlćkćt, ami volt
ćs elveszett, visszaszerezheteclenăl. Most mćg egyszer visz-
szatćrt a Kivânsâgdal muzsikâjźval. Volt egy emberi kćz, me-
leg ćs gyôngćd fogâsó. Volt ćdes iz ćs illat, fćny, szeretet,
ôrôm, ćlet 's halăl. Ës jôttek meg mâs dolgok is egy rćg el-
veszitett ćletból, amelyekre mâr alig emlćkezett mostani
alakjâban az Âltató.
Kćtsćgbeesett jajdulźssal próbâlt szabadulni a hajdani be-
nyomźsoktól. Pârafelhót kavarva vergódôtt ćs vonaglott, de
nem menekălhetett a dal mâgiźjâtól, amely foglyul eitette,
kôrćje csavarodott, elźrasztotta emlćkekkel. Brin ćrezte, ho-
gyan tźmadnak fôl a szellemben az ćrzćsek, mikćnt fakaszt-
jźk kônnyekre kihantolt emlćkei. ËnekeIt ćs ćnekelt. Mikor
a szellem mindenestiil az ôvć volt, Iegyńrte ônnôn fâjdal-
mât, ćs visszavette, amit adott.
— Ne! — vonitotta rćmălten a fantom. — Add vissza óket,
vólgy Ieânya! Add vissza!
— Mondd el, amit tudni akarok! — ćnekelte Brin, beleszóve
a kćrdćsek fonalźt a dalba. — Mondd el!
Ijesztó hirtelensćggel kezdtek zuhogni a szavak az Alta-
tóból, mintha az elfelejtett lelket szaggató kin sodornâ óket.
— Sziirkevćg hidalja ât a Maelmord partjait, ott, ahol bele-
hasit a Ravenshornba, Szărkevćg, a RĆmek vâra! Ott rejlik
a keresett ńt, a csatornâk ńtvesztóje, fut csarnoktól kamo-
rźig a szikla mćlyćben, amelyen Sziirkevćg 411, majd egy tek-
nóbe triti magźt! Lńpj be a csatornźba, ćs nem lźmak meg
a jârkâlók!
352
A KtVĂNSĂGDAL
— Ës Leah kardja? — siirgette Brin rekedten. — Hol talâljuk?
Mondd el!
Fâjdalomtól vonaglott az Ăltató, mikôzben a lâny meg-
megcsippentette az elvesztett dolgok ostorâval. — Pók-gnó-
mok! — kiźltotta kćtsćgbeesetten. — Tâborukban rejlik a
penge, a Surrogó vizćb61 ragadtâk ki hâlóikkal ćs varsźikkal!
Brin visszarântotta a Kivźnsâgdal emlćkektól ćs rćgi ćlmć-
nyektól si.iró mâgiźjźt. Gyors, fâjdalom nćlkăli suhintâssal
szabadftotta meg kôtelćkeitól a fogoly szellemet. A dal mćg
visszhangzott egy darabig az tires tó csendjćben, aztân egy
utolsó, szivszoritó zendiilëssel, egy lâgyan borzongató kiźl-
tâssal elhalt, felejtćst parancsolva az Ăltatóra.
Hosszó, iszonyń csend lett. Brin lassan fôltźpźszkodott ćs
belebźmult az arcba, amely tiikôrkćpe volt az ôvćnek. Vala-
hol ćnje mćlysćgeiben feliivôltôtt valami a rettenettól annak
az arcnak a lâttân. Olyan volt, mintha magâval tett volna
ilyet!
Akkor mâr az Ăltató is râdôbbent, mi tôrtćnt.
— Kicsaltad belólem az igazsâgot, sôtćt gyermek! — jajga-
tott keservesen. — Ŕrzem, hogy ezt tetted! Ó, fekete vagy te!
Fekete !
Hangja megtôrt. A sztrke viz forrt ćs gózôlgôtt. Brin szo-
bormereven źllt a parton, nem rnert szólni, elfordulni. Fâ-
zott Ćs kiórtlt.
Az Ăltató fôlemelte leples karjât. — Hât akkor legyen meg
egy utolsó jźtćk, vólgy leânya! Hogy ćn is adjak valamit ne-
ked! Legyen ez az Ćn ajândćkom! NĆzz bele a pârâba, ebbe,
ami mellettem gózôlôg, de alaposan nćzd megl Ezt nćzd!
Brin tudta, hogy menekiilnie kellene, de nem birt. Az ôr-
vćnyló pâra ôsszeâllt, szćtterălt, a sziirke reteg kivilźgoso-
dott, elsimult. Felkavart âllóviz fodraira emlćkeztetó, lassń
remegćs futott vćgig rajta, ćs megformâlt egy alakot, egy sô-
tet cellźban kuporgó, rćmălten kapkodó alakot...
JAIR UJJASA ALA gyórte a lâtókristâlyt, ćs imâdkozott, hogy
az ârnyćk 's a homźly rejtse el a Mwellret elól, mit csinâl.
Hâtha elćg gyors volt, hâtha. ..
353
SHANNARA
— Lăttam âm a bóvôlćsszt, kissz elf! — zăzta szćt remćnyeit
a karistoló rekedt hang. — Egćssz idó alatt ćressztem rajtad a
mâgiźt! Osszd meg velem, kissz barâtom! Mutasszd meg,
mid van!
Jair lassan râzta a fejćt, kćk szeme ćgett a fćlelemtól. —Ne
gyere a kôzelembe, Stythys! Ne gyere kôzelebb!
A Mwellret fôlkacagott. Mćly, torokhangó nevetćse vćgig-
gyńrózôtt a hosszć folyosón. Hirtelen kidagadt sôtćt kón-
tósćból, de ugyanakkor a magasba is nyńlt, mint egy rćmes
ârnyĆk.
— Fenyegetssz, aprósszâg? Sszćttaposszlak, mint egy kissz
tojâsszt, ha velem akarssz ôrdôngôsszkódni! Mosszt pedig
iilj meg sszćpen, kissz barâtom. Nćzz a sszemembe. Lâsszd
meg a fćnyt.
Szeme fagyos igćzettel villant e16 a pikkelyek kôziil. Jair
er6sen lesătôtte a pillâit, tudta, hogy nem szabad odanćz-
nie, mert ha megteszi, tira hatalma lesz fôlôtte a fajzatnak.
De olyan nehćz volt nem oda nćzni! Bele akart lâtni azokba
a szemekbe, hadd hózzâk Ie oda, ahol bćke van ćs nyuga-
lom!
— Nćzz, kissz elf! — sziszegte a szôrny.
Jair olyan eróvel szoritotta a Ińtókristâly apró dudorât,
hogy ćrezte a tenyerćben a kó csiszolt ćleit. A fâjdalomra
ôsszpontosits, gondolta rćmiilten. Ne nćzz oda! Ne nćzz
Oda !
A Mwellret diihôsen felszisszent, ćs kinyńjtotta a kezćt. —
Add ide a bóvôssz dolgokat! Add ide!
Jair Ohmsford szÓtlanuI hókólt hâtra...
Az ÂLTATÓ LEPLES KARJA lecsapott, a pâraffiggóny szćt-
foszlott ćs eltónt. Brin olyan r'miilten lódult elóre, hogy le-
lćpett a sziklâs partról a szi.irke vizbe. Jair! Jair volt az a kć-
pen! Mi tórtĆnt vele?
— Elvezted a jâtćkot, Vôlgybeli Brin? — harâkolta a levegó-
ben lógó avatar, mikôzben lâba alatt ójból habokat hânyt a
viz. — Lźttad, mi tôrtĆnt drâgalâtos ôcsćddel, akit a Vólgy
biztonsâgâban hittĆI? Lâttad?
354
A KtVÂNSÂGDAL
A lâny visszaparancsolta felhorgadó dăhćt. — Hazugsâg,
Âltató! Amit most mondasz, szintiszta hazugsâg!
— Hazugsźg? — kuncogott a szellem. — Gondolj, amit
akarsz, vôžgy leânya. A jâtćk vćgi.il is csak jâtćk. Elterelćs az
igazsźgtól. Vagy kinyilatkoztatott igazsźg? — Ôsszefonta lep-
Ies karjait. A pâra ôrvćnylett. — Fekete vagy te, Brin Shan-
nara, Ohmsfordćk Brinje, fajtalan fajzat! Fekete, mint a
mâgia, amellyel jźtszadozol ! Most pedig tâvozz tólem ! Vidd,
amit megtudtâl a paprikajancsi herceg mźgiâjâról ćs a ha-
lâlutadról! Talâld meg, amit keresel, ćs lćgy azzâ, amivć bi-
zonnyal Ienned kell! Takarodj a szinem elÓI!
Az Altató elkezdett visszahalvânyodni a sziirke kôdbe,
amely môgôtte hullâmzott a zavaros viz fôlôtt. Brin bódul-
tan âllt a parton, vissza akarta tartani a szellemet, âm tudta,
hogy ezńttal ńgysem sikerăl.
A visszavonuló jelenćs megtorpant, vôrós szeme rćsnyivć
szókiilt a kôdpalźst alatt. Brin arca a gonoszsâgtól eltorzul-
tan vigyorgott Brinre. — Lźssad csak, ki vagy, Vôlgybeli Brin!
Megmentó ćs pusztitó, tiikre 'letnek ćs halâlnak! A mâgia
mindenkit felhasznźl, sôtćt gyermek — mćg tćged is!
Azzal eltńnt a kôdfalban, csupân rosszindulató nevetćse
hallatszott a mćly csendben. Am az is elnćmult, mikor kô-
rilzźrta a sziirkesćg.
Brin bâmulta rnëg egy darabig, fćlelmek, gyanakvâsok,
suttogÓ balsejtelmek kózepette, majd lassan megfordult, ćs
visszament az erdóbe.
SHANNARA
XXXIII
TYIHYS, a Mwellret sôtćten, fćlelmetesen nyomult
elóre a szók cella homźlyâban. Jair lassan hâtrźlt.
— Addssza asszt a mâgiât! — sziszegte a szôrny. — Mu-
tassszad, kissz elf!
A vôlgylakó rnćg mćlyebbre hźtrâlt az źrnyćkban, vonszol-
va maga utân lâncait. Hâta a cella falâhoz Ćrt. Nincs tovâbb.
mćg csak el sem szaladhatok tóle!, gondolta kćtsćgbe-
esetten.
Az ajtónâl csizmatalpak csikorogtak a kôvôn. A folyosón
feltńnt a gnóm bôrtônór. Csuklyâs fejćt Iehorgasztva, szót-
lanul belćpett a cellâba. Stythys megfordult, szeme diihósen
villant.
— Nem kćrettelek, kissz ember! — morogta fenyegetón, ćs
elutasitóan intett pikkelyes kezćvel.
A gnóm râ se bagózott, mintha nem is lâmâ. Kukân cso-
szogott Jair felć, fejćt mëg mindig Iehorgaszrva, kezćt elrejt-
ve rongyos kôpenye ală. CJgy lengett a homźlyban, akâr egy
ârnyćk. Jair gyanakvó ĆrtetIensĆggeI figyelte. Amikor a kis
ember mćg kózelebb jôtt, a vôlgylakó a sziklafalnak tapadt
az undortól. Vćdekezón felkapott kezćn megcsórdóltek a
lâncok.
— Tónćssz innen, kissz emberke! — karistolta diihôsen
Stythys, ćs fenyegetóen felfńjta pikkelyes testĆt.
A kuka gnÓm foglâr akkor mâr Jair elÓtt ŹIIt. Lassan fól-
emelte csuklyâs fejĆt.
A fit szeme kerekre nyilt. A rongyos csuklya alól nem a
bórtôn6re n'zett ră!
— Kell egy kis segftsćg, fit? — sńgta Settengó.
356
A KŹVÂNSÂGDAL
Feketćbe ÓltÔzôtt alak szôkkent be a folyosóról, hosszó,
vćkony kardot szógezett a megrókônyôdôtt Mwellret torkâ-
nak, ćs a falhoz kćnyszeritette a gyikot.
— Egy szót se! — figyelmeztette Garet Jax. — Egy pisszenćst
se, ktlônben meghalsz!
— Garet, te ćlsz? — rikkantotta Jair hitetlenkedve.
Mek es virulok — felelte a fegyvermester, âm kemćny
szărke szemćt pillanatra sem vette le a gyikról. — Siess mâr,
gnóm, szabaditsd ki a vôlgylakót!
Egy pillanat tărelmet kćrekl — Settengó kulcskarikât va-
rźzsolt eló a kôpenye alól, ćs sorra próbâlgatta a kulcsokat a
bćklyókba. — Nem passzolnak a nyavalyâsok. .. ahâ, ez az!
A kćz- es a lâbbilincs ćlesen kattant, a lâncok lehulltak. —
Settengó! — ragadta meg Jair a gnóm karjât, mikôzben az
Iedobta magâról a bôrtónór rongyos kôpenyćt. — Hogy a
csodâba sikeriilt megtalźlnod?
— Nem volt nagy kunszt, fit! — horkantott Settengó. Meg-
dôrgólte a vôlgylakó dagadt csuklójât, hogy helyreâlljon a
vćrkeringćs. — Nem megmondtam neked, hogy ćn vagyok a
legjobb nyomkeresó a vilźgon? Persze hâtrâltatott az idójź-
râs, elmosta a nyomok felćt, tiszta latyak lett az erdó. De
pont az alagót elótt fólvettăk a gyik csapźjât, ćs tudtuk,
hogy bźrmit is akarjon, csak ide hozhat. Dun Fee Aranban
mindig kapható kasztli annak, aki megfizeti az źrât, kćrdćs
egy szźl se, ćs a bekasztlizottak szintógy kaphatók, kălônben
itt penćszedhetsz, amig le nem mâllik rólad a hós, hacsak...
— Gnóm, ezt majd kćs6bb beszćljćtek meg! fojtotta bele
a szót Garet Jax. — Te! — szôgezte ujjźt a Mwellretre. — Te
mćsz elól, ćs tâvol tartasz tólónk mindenkit! Senki sem âllit-
hat meg benntnket, senki sem kćrdezóskôdhet, mert ha
igen.
— Engem hagyjatok itt, kissz emberek! — sziszegte a terernt-
mćny.
— Igen, hagyd csak! — helyeselt Settengó, undorral elhńzva
a szâjât. — A gyikokban nem lehet bizni.
De Garet Jax megrâzta a fejćt. — Jôn. Foraker szerint meg
hasznźt vessziik.
357
SHANNARA
Jair ôsszerezzent. — Foraker is itt van?!
Âm Settengó mâr tolta is kifelć a cellâból. A gnóm rnćly
megvetćssel kikôpôtt, mikor a Mwellrethez ert. — Csak ba-
junk lesz vele, fegyvermester! — bizonykodott. — Ne mondd,
hogy nem figyelmeztettelek!
Meghózódtak a Csendes folyosó ârnyćkai kózÔtt, Settengó
es a vólgylakó, tgy vârtâk, hogy Garet Jax kihozza Stythyst
a cellźból. A fegyvermester megâllt egy pillanatra, fălelt,
majd âtlókte a gyikot a kiiszôbôn. Elindultak a sótćt folyo-
són. Elóttiik fźklya ćgett egy fali tartóban; amikor odaćrtek,
Settengó kikapta a tartóból a szôvćtneket, majd Źtvette a
vezetćst.
— Micsoda fekete pokol ez! — morogta halkan, mikôzben
óvatosan nyomult elóre a homźlyban.
— Settengó! — sńgta Jair mohón. —Tćnyleg itt van Elb Fo-
raker?
A gnóm râsanditott es bóiintott. —A tôrpe, az elf a ha-
târvidćki is. Megmondtuk, hogy egyitt kezdjiik ezt az uta-
zăst ćs egyătt is fejezziik be. — Gyâszosan csóvâlta a fejćt. —
Szerintem mind megbolondultunk.
Osontak a bórtôn ńtvesztójćben, a Ulóm es a vólgylakó
ment e161; egy lćpëssel Iemaradva a fegyvermester noszogat-
ta karddal a gyikot. Sietcek a feketesćgen, csenden, oszlâs-
ćs halźlszagon ât, cellâk berozsdâsodott ajtajai kôzótt, vissza
a fćnyre. Egyre tôbb Iett a szărke, fâtyolos fćnyszilânk, fo-
kozatosan visszavonult a borongâs. Esókopogźst hallottak,
ćs egy pillanatra megcsapta óket a tiszta levegó apró, ćdes
fuvallata.
Feltiint a vasveretes, tômór kapu. Be volt zârva, mćg ke-
resztrńddal is eltorlaszoltâk. Esóvizet sodró, heves szćllôkć-
sek dôrómbóltek a fân. Settengó eldobta a fâklyât, a kukucs-
kźhoz sietett, es kilesett. Jair csatlakozott hozzź, hâlâsan
szivta be a friss levegót.
— Mâr azt hittem, sose lâtlak tôbbć! — sógta. — Egyikótôket
sem!
A gnóm nem vette le a szemćt a rćsról. — Hât nagy szeren-
csćd volt, az egyszer biztos.
358
A KiVÂNSÂGDAL
— Azt hittem, senki se maradt, aki ćrtem jôjjôn! Azt hit-
tem, te is meghaltźl!
— Mćg mit nem! — mordult râ a gnóm. — Miutân elszakad-
tunk az alagótban, ćs fogalmam se volt, hovâ lettćl, kimen-
tem a hegyekbe, amelyek Capaaltól ćszakra vannak. Ott ćrt
veget az alagńt. Tudtam, hogy ha a tôbbiek ćletben vannak,
ók is erre jônnek, mert ezt a jâratot vette szâmitâsba a fegy-
vermester, tehât vârtam. Nanâ, hogy megtalâltâk egymâst,
aztźn megtalâltak engem. Amân eljôttink ćrted.
— Settengó! — bâmult râ Jair. —Te otthagyhattad volna óket.
Engem is. Senki se tudta volna meg. Szabad voltâl.
A gnÓm fćlszegen vonogatta a vâllźt. — Szabad-e? — Fity-
mâlón megrâzta a fejćt. — Ën ugyan sose źlltam meg, hogy
elgondolkozzam rÓla.
Garet Jax is megćrkezett, maga elótt terelve Stythyst.
Mćg mindig esik? — kërdezte Settengótól.
— MĆg mindig — bÓIintott a gnóm.
A fegyvermester sima mozdulattal a hăvelybe lókte a vć-
kony kardot, amelyet hosszó kćssel cserćlt fel. A folyosó
falânak taszitotta a gyikot. Keskeny arca kÓkemĆny volt.
Stythys, aki fejjel magasodott a fegyvermester fôlć, amikor
az meglepte Jair cellâjâban, ismćt leapadt, mint az ôsszete-
keredó kigyó. Merev, hidegzôld szemćt gonoszul villogtatta
a dćlfôldire.
— Hagyjatok itt, kissz emberek! — csikorogta.
Garet Jax megrźzta a fejćt. — Miutân kićrtnk, maradj a
kôzelemben, Mwellret. Ne próbâlj eltâvolodni. Ne próbâlj
lóvź tenni. Csuklyâs kôpenyben elvileg nem ismerhetnek
fôl. Az esó miatt a Iegtôbben ógysem tôródnek velănk, de ha
valaki mćgis kôzel jônne, te elkiildôd. Jól vćsd az eszedbe,
nekem nem kell tńl sok biztatźs, hogy elvźgjam a torkodat.
Halkan mondta, szeliden, mćgis fagyos csend tâ-
madt. A Mwellret szeme kćt karcolźssâ szńikiilt.
—Van biivôssz erótôk! — sziszegte dăhôsen. —Tólem sszem-
mire sszincsen sszăkssszćgetek! Hagyjatok itt!
Garet Jax a Mwellret pikkelyes nyakâhoz nyomta a hosszń
kćs hegyćt. — Indulj !
359
SHANNARA
Szorosan ôsszehńztźk magukon a kôpenyăket, kitârtźk a
sótćt tómlôc sólyos ajtajât, ćs kilćptek a vilâgossźgba, a
sziirke viharfelhók ală. Zuhogott, mintha dćzsâból ôntenćk,
a szćl dăhôsen verte az esót az eród falâhoz. Lehajtottźk a
fejiiket, hogy az arcukat vćdjćk, es elindultak a sźros ud-
varon keresztiil az ćszaki falhoz. Szórvânyosan jôttek szem-
be gnÓm vadâszok, de egy sem lassitott, nem volt măs vă-
gyuk, mint hogy minćl elóbb fedćl alâ keriiljenek. Az Órtor-
nyokon a nyomorultul vacogó, âtâzott strâzsâk elbńjtak a
fiilkćkbe es zugokba. Rź se hederitettek a mćlyben haladó
kis csoportra. Senki sem nćzett utânuk.
Ahogy kôzeledett az ćszaki fal, Setteng6 {Ilt az ćlre, 6 ve-
zette târsait a săros pocsolyźk kÓZÓtt egy szók udvar vasrâ-
csos ajtajźhoz. Besiettek az ajtón, ćs gyorsan keresztălvźgtak
az udvaron egy fedett bejźrathoz, amely egy termćskóból ćs
gerendźból ćpitett, zômôk órtoronyba nyilt. A gnóm nćmân
elhńzta a deszkaajtó reteszćt, ćs elórement.
Elótćrbe jutottak, amelyet az ajtó kćt oldalźra tÓzÔtt fâk-
lyâk vilâgitottak meg. Lerâztźk kôpenyiikról a vizet, majd
Settengó egy sótćt folyosó szźjâhoz osont, amely bal felć
vezetett a bâstyafal alatt. Egy darabig fărkćszte a homâlyt,
aztân jelt adott, hogy kôvessćk. Garet Jax kiemelte az egyik
tartóból a szôvćmeket, Jair kezćbe nyomta, ćs intett, hogy
menjen a gnÓm utźn.
Sótćtsëgbe veszó, szók folyosón âlltak, amelynek kćt olda-
lźn ajtók sorakoztak.
— Raktârak — tâjćkoztatta Settengó a fiót, es kacsintott.
Belćptek a folyosóba. A gnóm vigyźzva lopakodott elóre. A
harmadik ajtónźl megâllc, ćs halkan kopogtatott.
— Mi vagyunk! — stgta a kulcslyukba.
A retesz csattanva engedett, az ajtó feltźrult. Ott ăllt Elb
Foraker, Helt, Edain Elessedil, zózódźsos arcukon boldog
mosollyal. Kôrólvettćk Jairt, ćs ôrômmel szorongattźk a ke-
zćt.
— Jól vagy, Jair? — kćrdezte elsónek az elf herceg. Arcăn
annyi volt a kćk foit 's a karcolâs, hogy a vôIgyIakÓ egćszen
megriadt. Az elf ćszrevette az aggodalmźt es vâllat vont. —
360
A KivÂNSÂGDAL
Karcolźsok! Talâltam egy veszjźratot, csak 'ppen tiiskebo-
korra nyilt. Semmi olyasmi, ami ne gyógyulna be gyorsan.
Hât te? Csakugyan jÓI vagy?
— Kutya bajom, Edainl — Jair szeretettel âtôlelte az elfet.
Heltnek ćs Forakernek is kćk-zôld volt az arca ćs a keze,
amit a vôlgylakó a bâstyafal omladćkânak tulajdonitott. EI
sem hiszem, hogy mind itt vagytok! — Nyeldekelnie kellett,
mert gombóc volt a torkâban.
— Azt mâr csak mĆgse hagyhattuk, hogy itt maradj, nem
igaz, Jair? — Az óriâs hatârvidćki barâtsâgosan megszoron-
gatta nagy kezćvel a fiii karjât. —A te varâzslatod nćlkiil nem
gyógyithatjuk meg az Eziist-folyót.
Jair boldogan vigyorgott. Most Foraker Ićpett hozzâjuk. —
Litom, el tudtâtok hozni — nćzte meg magânak a Mwell-
retet.
Garet Jax nćmân bólintott. Mikôzben a tôbbiek tdvôzól-
tćk a fiót, Stythys mellett maradt, ćs egy pillanatra sem
vette le a kćst a gyik torkâról.
— Kissz emberek, mćg sszânni-bânni fogjâtok, hogy el-
hossztatok! — sziszegte gyólôlkôdve a Mwellret. — Gondom
Iessz râ, hogy megkesszertljćtek!
Settengó megvetóen kikôpôtt. Foraker a Mwellretre szô-
gezte ujjźt. — Stythys, kizârólag rajtad mólik, mi fog tôrtćn-
ni veled. Ha nem raboltad volna el a vôlgylakót, most bćkćn
hagynânk. De mivel elraboltad, fizetned kell ćrte. Kijuttatsz
benniinket ebból az eródb61, azutźn âtjuttatsz az ćszaki he-
gyeken a Ravenshornba. tgy vezess fćlre, csak egyetlenegy-
szer, hogy megengedem Settengónek, hadd tegye meg veled
azt, amit eleve akart — pillantott a gnómra. — Ës ne feledd,
Stythys, hogy SettengÓ is jÓI ismeri az utat, tehŹE kćtszer
gondold meg, mielótt a bolondjât akarod jâratni velănkl
— Menjiink mâr innen! — morogta Settengó nyugtalanul.
Lekanyarodott a szńk folyosóról mćg sziikebb âtjârókba,
Ćs elvezette a kis csoportot egy kÓbÓI ćpitett csigalćpcsó lâ-
bâhoz. Figyelmeztetóen emelte az ujjźt az ajkâhoz. Libasor-
ban fólfelć indultak a lćpcsón. Valahol a fejtk fólôtt, egyeló-
re mćg messze, gnómok beszćlgettek tompa torokhangon. A
361
SHANNARA
Ićpcsó tetejćn apró faajtóra talśltak. Settengó megtorpant,
fălelt, majd rćsnyire nyitotta az ajtót, kikukkantott, ćs az
eredmćnnyel elćgedetten intett, hogy befelć.
Nagy hadszertârba jutottak, amelyben hegyekben âlltak a
fegyverek, pźncćlok, kćszletek. Sziirke fćny szivârgott be a
magas, râcsos ablakokon. Settengó sietve vezette óket a te-
rem tólsó vegćben nyiló ajtóhoz.
Mâr csaknem odaćrt, amikor fôlpattant az ajtó, ćs Setten-
gó szemtól szembe talâlta magźt egy szakasz gnóm va-
dâsszal.
A gnómok tćtovźztak, mivel elsónek Settengót lâttâk meg,
de rôgtón a fegyveriikhóz kaptak, amikor az âbrâzatok fura
făzćrćben megpillantottâk Elb Forakert.
— Kifogytunk a szerencsćból, flól — orditotta Settengó, mi-
kózben Jair elć ugrott, hogy vćdje.
Szćlsebesen rontottak râjuk a gnóm vadâszok, {m Garet
Jax sem pihent; a sôtët alak kezćben cikâzott a karcsć penge.
Mâr levâgta a tźmadók zômćt, mire mellćje ugrott Elb Fo-
raker, ćs kćtfejó szekercćjćvel verte vissza a maradćkot.
Stythys megpôrdiilt a sarkźn, ćs az ajtóhoz iramodott,
ahonnan jôttek, âm Helt ńgy vetette râ magźt, mint a macs-
ka, ćs a padlóra dôntôtte. Nekiszźnkâztak a felmâglyźzott
dârdźk tornyânak. A rakâs leomlott, fa dôrômbôlt, vas csô-
rômpólt.
A gnÓm vadźszok meg egy percig âlltâk a sarat a fegyver-
mesterrel ćs Elb Forakerrel szemben, aztân dăhôsen ordit-
va elmenekfiltek. A fegyvermester & a tôrpe csak az ajtóig
kergettćk Óket, mert lâttâk, hogy ćrtelmetlen dolog lenne
iildôzćssel próbâlkozni; inkâbb gyorsan visszafordultak,
hogy segitsenek a viaskodó Helmek. Egyesfilt eróvel fólrźn-
gattâk a fôldról Stythyst. A Mwellret gonoszul sziszegett, es
ógy felfńjta pikkelyes testët, hogy magasabb lett mćg a ha-
talmas hatârvidćkinćl is. Lefogtâk, odavonszoltźk Settengó-
hóz es Jairhoz, akik kćtfele kćmleltek az ajtóból. A folyosó
kćt vćgćból riadóztató orditźs vźlaszolt az iivôltówe mene-
ki16 gnÓm vadâszoknak.
— Merre menjiink? — rivallt râ Garet Jax a gnómra.
362
A KiVÂNSĂGDAL
Settengó szótlanul jobbra kanyarodott, a vadźszokćval el-
lenkezó irânyba. Sebesen kocogni kezdett ćs intett, hogy kó-
vessćk. Csomóban zădultak utźna, Stythyst Garet Jax no-
szogatta a Mwellret bordźinak szôgezett kćssel.
— Ossztoba kissz emberek! — csikorogta a gyik diihôsen. —
Itt fogtok elpussztulni az ârissztomban!
A folyosó elâgazott. A bal oldali âgból ćszrevette óket egy
gnóm csoport; fegyvert rântva iramodtak felćjăk. Settengó
sarkon fordult, ćs jobbra vezette târsait. Gnóm vadâsz ug-
rott eló egy ajtóból, de Foraker ńgy csapta a fickó sisakos
fejćt a kófalhoz, hogy mćg csak nem is lassitott kôzben.
Mindenfelć iildôzók kiâltâsai harsantak.
— Settengó! — kiźltotta figyelmeztetóen Jair.
Elkćsett. A gnóm egyenesen beleszaladt azokba a fegyveres
vadźszokba, akik vâratlanul robbantak ki a szomszĆd csar-
nokból, es kiâltva tănt el a hadonâszó-csapkodó kezek 's lâ-
bak gomolyagâban. Garet Jax odalôkte a gyikot Heltnek, ćs
a gnóm segitsćgćre rohant, sarkâban Forakerrel ćs Edain
Elessedillel. Fegyverek villogtak a sziirke fćlhomâlyban, a
fźjdalom ćs a harag iivôltćseitól visszhangzott a folyosó. A
felmentó sereg nekiment a gnómoknak, Ćs lekergettćk Óket
az ôsszeesett Settengóról. Garet Jax ógy mozgott, akâr a va-
dâszó macska: bârsonysimźn, gyorsan dôfôtt ćs hâritott kar-
cst pengćjćvel. A gnómok meghźtrâltak. Edain Elessedil fôl-
segitette Settengót.
— Vigyćl mâr ki innen, Settengó! — mennydôrôgte Elb Fo-
raker, a hatalmas, kćtfejó baltâjâval hadonâszva.
— Utânam! — krâkogta az, ćs dălčngćlve elindult.
A kis csapat âtgźzolt a gnómokon, akik mćg elźlltâk az
ńtjukat, vćgigrohant a folyosón, magukkal vonszolva a tilta-
kozó Stythyst, di.ihôs elszźntsźggal verve vissza a minden
irânyból tâmadó vadâszokat. Settengó ismćt elesett, mert el-
botlott a felćje dófótt róvid lândzsa rńdjâban. De nyomban
ott termett Foraker, fejszćje lesójtott a tâmadóra, mikôzben
mâsik kezćvel Settengót róntotta talpra. Môgôtttk ôsszeffig-
gó morajjâ olvadtak a kiźltźsok; a hadszertâr ajtaja felól szâ-
Zăval âradtak az tildčzók.
363
SHANNARA
Egy pillanatra sikertlt Ierâzni 6ket; a csapat ledóbôrgótt
egy lćpcsón, majd egy szinttel lejjebb visszafelć rohant egy
âtjźróban. Tâgas rotundâba jutottak, amelynek arânyosan
elosztott ablakait 's ajtóit gondosan bezârtźk ćs bespalettâz-
tźk az esó ellen. Settengó habozźs nćlkiil tćpte fôl a legkô-
zelebbi ajtót, ćs visszavezette a kis csoportot a zivatarba.
Egy mâsik udvarban âlltak, kapuval ŹttÔrt falak kÔzÔtt. Az
esó ostorkćnt verte arcukat. Zengett az ćg a Magas Bens
fôlôtt. Settengó lassitott, kereszttlment az udvaron, kaput
nyitott, âtlćpett a ktiszóbôn egy kălsó Ićpcsóre, amely csiga-
vonalban vezetett egy órtornyokkal tagolt mellvćdhez. Az
eródfalra az erdó sôtćt ârnyćka hullott.
A vakmer6 gnóm levezette târsait a Ićpcsón a mellvćdre.
Az órtornyokban vadâszok gyólekeztek, akik mâr hiriil vet-
tćk, hogy tôrtćnt valami az eródben. Setteng6 râjuk se nć-
zett. Magâra tekerte kôpenyćt, fejćt Iehorgasztotta, ćs meg
sem ăllt a mellvćd tôvćben hózódó kôrjâratótig. A fal źr-
nyćkâban maga kôrć gyńjtótte a csapatot.
— Kimegyiink a kapun — kôzôlte rekedten zihâlva. — Senki
sem beszćl, csak 'n. Hózzźtok a homlokotokba a csuklyât,
's hajtsâtok le a fejeteket! Bârmi tórtćnjćk, ne âlljatok meg!
Gyeriink!
Mćg Garet Jax sem vitatkozott. Orrukig hóztâk a csuklyât,
magukra tekertćk kôpenytket, ćs kiosontak az ârnyćkból.
Settengó nyomân elmentek az 6rtorony alatt, Ćs addig kô-
vettćk a mellvćd vonalât, mig meg nem ćrkeztek egy kćt-
szârnyń, vasrźcsos kapuhoz, amely nyitva âllt. A kapuban le-
horgasztott fejó gnóm vadâszok âztak az esóben, ćs egy kćz-
ról kćzre adott flaska sôr mellett beszćlgettek. Egy-kćt fej
fólemelkedett a kózeledćsăkre. SettengÓ intett Ćs kiâltott va-
lamit gnóm nyelven, amit Jair nem Ćrtett. Az egyik vadâsz
kivźlt a csoportból, es elćbiik lćpett.
— Menjetek tovâbb! — sziszegte hâtra SettengÓ.
Môgôttăk szaggatott kiabâlźs hallatszott. A gnóm vadă-
szok csodâlkozva fordultak az eród felć, hogy mi tôrtćnt.
A târsasâg nem lassitva sietett el mellettăk. Jair annyira
igyekezett minćl kisebbre ósszehózni magât, hogy megbot-
364
A KivÂNSĂGDAL
lott ćs elesett volna, ha Elb Foraker el nem kapja. Settengó
kiźllt a vonalból, ńgy, hogy betôltse a gnóm lâtóterćt, aki fel
akarta tartóztami óket. Dăhósen magyarźzott a vadâsznak
valamit, amiból Jair csak a Mwellret szót ćrtette. A tôbbiek
mâr biztos tâvolsâgra jutottak a gnóm vadâszoktól, a kapu is
elmaradt mógôttăk. Senki sem ăllitotta meg óket. Szedtćk a
lźbukat, hogy minćl elóbb eltńnhessenek a sótćt erdóben.
Jair hirtelen lassftott, ćs aggodalmasan pislogott hâtra, Set-
tengóre, aki mćg mindig az órrel vitatkozott a kapubolt
alatt.
— Hajtsd Ie a fejed! — parancsolt râ Foraker, ćs meglôkte a
fiót.
A vôlgylakó kelletlenăl kôvette târsait az esótól lucskos
erd6be, ahonnan mâr nem lehetett lâtni az eród mellvćdjeit
ćs tornyait. Mćg nćhâny percig szaporâztâk a Ićpćst, fâkat ćs
bokrokat kerălgetve Elb Foraker nyomâban, majd megâll-
tak egy irdatlan tôlgy alatt, a lehullott sârga levelek csap-
zott, sâros szónyegćn. Garet Jax a bătykôs fatôrzsnek Iôkte
Stythyst. N'mân vârakoztak.
Egyik perc telt a mâsik utân, de Settengó nem jôtt. Jair a
vćn tôlgyfât ôvezó tisztŹs szćlćn guggolt, 's remćnytelenăl
bâmulta az esót. A tôbbiek fojtott hangon beszćlgettek. A
szakadó es6 hangosan dobolt a fôldôn ćs a fâkon. Settengó
mćg mindig nem volt sehol. Jair szâja megkemćnyedett az
elszântsâgtól. Ha mćg ôt perc mólva sem jôn, ó visszamegy
ćrte! Nem hagyja itt a gnómot, szó sem lehet róla azok utźn,
amiket Settengó tett ćrte!
Eltelt az ót perc, Settengó mćg mindig nem volt sehol. Jair
fólâllt, ćs kćrdón tekintett târsaira, az esóben ôsszebójó {r-
nyćkok sôtćt fiirtjćre.
— Visszamegyek! — kôzôlte. Zôrgćs hallatszott, Jair meg-
pôrdtlt a sarkân. Settengó bńjt ki a fâk kôztl.
— Kicsivel tôbb târsalkodâsba keriilt, mint gondoltam —
tâjćkoztatta óket. — Rôvidesen a nyakunkon vannak. — Ësz-
revette Jair arcân a megkônnyebbiilćst. — Csak nem menni
akartunk valahovâ?
— Hât ćn...nem, illetve most nem is — makogta a fit.
365
SHANARA
Kurta mosoly lâgyitotta meg a darabos arcot. — Nem? Hăt
nem azt tervezed, hogy megkeresed a nóvćredet? — Jair
bólintott. — Az jó. Akkor mćgiscsak menni akarsz valahovă,
mćgpedig ćszaknak, veltink egyiitt. Mozgźs.
Intett târsainak, Ćs a fâk felĆ fordult. — Innen hat mćrfôld-
re âtgâzolunk a folyón, hogy lerâzzuk az ăldôzóket, ha
ugyan lesznek mćg. Elćg mćly, de ennćl vizesebbek aligha
Iehetănk.
Jair megengedett magânak egy futó mosolyt, majd kôvette
a csapatot. A fâk kôzôtt pârâsan, sziirkćn sejlettek a Magas
Bens ormai. Azokon tól, ćszakon ćs egyelóre lâthatadanul a
Ravenshorn vârakozott. Hosszó mćg az ót Sztrkevćgig,
gondolta a vôlgylakó, nagyokat lćlegezve a hăvós ószi leve-
góból ćs az es6illatból, ennek ellenćre Capaal óta elószôr
vette bizonyosra, hogy oda is Ćrnek.
A KfVÂNSÂGDAL
XXXIV
iG MEN*TEK vissza Kandallókóhôz, Brin keveset
szólt az Âltatóról. Rendeznie kellett a gondolatait,
ćs meg kellett fejtenie a szellem szavainak jelentćsćt, mert
tudta, hogy minćl tovâbb halogatja, annâl jobban ôsszeza-
varodik. A tôbbiek nógatźsâra, hogy ârulja mâr el, miket
mondott az Altató, annyit felelt, hogy Leah eltónt kardja a
pók-gnómok kezćbe keriilt, a Maelmordba pedig Szărkevćg
csatornâin {t lehet ćszrevćtleniil bejumi. Ezek utân kônyô-
rôgve kćrte târsait, hogy tartózkodjanak a tovźbbi faggatźs-
tól, amig vissza nem tćrnek a vôlgybe, majd âtadta magât a
tóprengësnek.
Leginkâbb az a furcsa kćp foglalkoztatta, mikôzben ren-
dezgette a kirakóst, amelyben egy fenyegetó, kčpenyes alak
kčzeledett a sôtćt szobâban kushadó Jairhoz. Az Âltató ă-
Iôlkôdó diihćben idćzte fôl azt a kćpet, Brin tehźt nem hi-
hette, hogy kôze lenne a vadósźghoz. A hosszń kôpenyt vi-
seló alak nem gnóm volt, nem is Mordrćm, mârpedig azok
Ohmsfordćk iildôzói. Dăhitó, hogy engedelmeskedett az
Âltató akaratânak, ott maradt, ćs vćgignćzte a gńnyolódó
csalkćpet! Ha van egy csepp esze, azonnal sarkon fordul, es
nem hagyja, hogy csńfot ńzzenek belóle. Jair biztonsâgban
van a Vôlgyben, sziileik ćs barâtaik kôrćben. Az Ăltató kćpe
semmi egyćb, mint ocsmâny hazugsâg.
Ës megsem Iehetett egćszen biztos benne.
Mivel ezt a titkot ńgysem tudta megfejteni, fćlretolta, ćs az
Altató tôbbi talâlós kćrdćsćvel kezdett foglalkozni. Jó sok
volt. Militat es jelent forraszt egybe a sôtćt mâgia, cćlozga-
tott a szellem. A hatalom, amellyel a Boszorkânymester ćlt
Shea Ohmsford idejćben, azonos a Mordrćmek mostani ha-
talmâval. De az Âltató nem ćrte be ennyivel. Sejttette, hogy
367
SHANNARA
a Fajok Hâborói valamilyen kapcsolatban âlltak azzal az idó-
ben kózelebb esó harccal, amelyet Wil Ohmsford es a nyu-
gatfôldi elfek vivtak a tundćrvilźg dćmonaival. Ës az a sunyi
cćlozgatâs, hogy bâr a Boszorkânymestert elpusztitotta
Shannara Kardjânak mâgiâja, nem halt meg mindenestil!
Ki ad hangot a mâgiźnak, ki kiildi a Mordrćmeket, kćrdezte
az Âltató. De az volt a Iegrosszabb, amikor azt pedzegette,
hogy Allanont — aki mindig elóre IŹtott mindent azokban az
ćvszźzadokban, amelyekben Nćgyfóldet ćs nćpćt szolgâlta
ezóttal fćlrevezettćk. Azt hitte, az igazsźgot lâtja, kôzben
hagyta, hogy hâlyogot hózzanak a szemëre. Mit is mondott
az Ăltató? Allanon csak azt lâtta, hogy a Boszorkânymester
tćrt vissza — egyedtil azt, ami elmólt.
Mit lźtsz?, susogta a szellem. A te szemed nyitva van?
Keseró harag horgadt fôl Brinben, źm gyorsan megfć-
kezte indulatât. A keserńsëg csak mćg jobban elvakitanâ,
mârpedig meg kell óriznie a tisztânlâtâsźt, ha meg akarja
ćrteni az Altató szavait. Tćtelezztk fôl, hogy Allanont való-
ban kijâtszottâk — arnit ugyan nehezen kćpes tudomâsul
venni, de ezt kežl tennie, ha meg akarja fejteni, amit hallott.
Miben nyilvźnult meg ez a kijâtszźs? Az nyilvânvaló, hogy a
druida magât âmitotta, mikor azt hitte, hogy a Rćmek nem
fogjâk vârni Keletfôld wolfsktaagi kapujźban, vagy nem iil-
dôzhetik a Vôlgyôn tul. Elkćpzelhet6, hogy ezek az âmitâ-
sok razei ćs cserepei csupźn egy nagyszabâsóbb ârmăny-
nak?
A te szemed nyitva van? Lâtod?
Ismćt hallotta a suttogÓ szavakat, az ćrthetetlen figyelmez-
tetĆst. Ot is az orrźnâl fogva vezemćk, mint Allanont? Meg-
râzta a fejćt. Gondolkozz, parancsolta magânak. Allanon
feltćtelezhetóleg a Maelmordban vârakozó veszedelem jel-
legćnek felmćrćsćben tćvedett. A Mordrćmek talân hatal-
masabbak, mint a druida vćlte. Lehet, hogy a Boszorkźny-
mester egy rćsze tólćlte a SótĆt Ur pusztulâsât. Esetleg a
druida alâbecstlte ellensćgeik erejĆt — vagy a magukĆt — az
óvćt ćs Brinćt — becstlte tól?
368
A KtVÂNSÂGDAL
Ekkor az jutott eszćbe, amit rÓIa mondott az AltatÓ. SÔtĆt
gyermek, igy nevezte, maelmordi halâlraitćlt, aki magńban
hordozza pusztulâsźnak csirâit. A pusztulâst nyilvźnvalóan a
Kivânsâgdal hozza râ, amely kôvetkezetlen 's alkalmatlan
vćdelem a jźrkâlók sôtćt mâgiâjâval szemben. A Mordrćmek
a sajât mâgiâjuk âldozatai. De Brin is az, mondta az Âltató.
Mikor pedig indulatosan felelte, hogy 6 nem Olyan, mint a
jârkălók, mert nem hasznâl sôtćt mâgiźt, a szellem kacagott,
es azt mondta, hogy a mâgiât senki sem hasznâlja, mert a
mâgia hasznźlja az embereket.
Azt mondta: Ez a kulcs mindenhez, amit keresel.
Ami ójabb talâlós kćrdćs. Való igaz, hogy a mźgia ugyan-
annyit felhasznźlt Brin Ohmsfordból, mint Brin Ohmsford
a mâgiâból. Eszćbe jutott az a harag, amely a Varjńtanyân
fogta el a Bakarasznyi Hegyhâttól nyugatra tâborozó latrok
irźnt, eszćbe jutott, mikor Allanon megrnutatta, mit tehet
ôsszefonódott fâkkal a mâgia. Megment6 Ćs pusztitÓ, mind-
kettó lesz belóle, intette Bremen ârnya. Ugyanerre figyel-
meztette az Âltató.
Mellette Cogline motyogott valamit, majd eltâncolt, mi-
kor Kimber Boh râszólt, hogy viselkedjćk. Brin fôlrezzent
gondolataiból, ćs utânanćzett a vćhembernek, aki fćlnótâ-
san karattyolva Ćs vihogva ëppen eltńnt a fŹk kÔzÔtt. A lâny
mćlyen belćlegezte az ószi dćlutźn hiivôs levegójćt. Mâr az
alkony ârnyćkai hullottak a fôldre. Hirtelen nagyon hiâ-
nyozni kezdett Allanon. EIĆg furcsa, hiszen az a sótĆt, baljós
alak igazân csekćly vigaszt jelentett utazâsuk kózôs nap-
jaiban. Arn akkor is megvolt az a kiilônôs rokonsâg, az az
ërzĆs, hogy megćrtik egymâst, es bizonyos szempontból ha-
sonlitanak...
A mâgia, az volt kôzós? A Kśvânsâgdal ćs a druida hata-
lom?
Kônnyek szôktek a szemćbe, amikor maga elć kćpzelte azt
a tćpetten, vćresen Ieroskadó, megtôrt alakot a napsătôtte
vizmosâsban. Milyen rettenetes volt, ahogy kôrôzôtt a feje
fôlótt a halăl, 's 6 fôlemelte a kezćt, vćrćvel illetve Brin
homlokât... Nem is annyira a druida tudâstól, mint a drui-
369
SH»łNARA
da bńntudattól roskadozó, magânyos, nyÓtt alak, akit az
apai eskii arra kôtelezett, hogy jóvâtegye azok vćtkĆt, akik
rźszabaditottâk a sôtćt mâgiźt az .
Ës most Brin Ohmsfordra ruhâzta a felelÓssĆget.
Estćvć szńrktlt a dćlutân, a kis csoport visszaćrt az anari
ósvadonból a Kandallókó vôlgyćbe. Brin mâr nem tôrte a
fejćt az Âltatón, inkâbb azon gondolkozott, mit mondjon
târsainak, ćs mihez kezdjen a tudâs morzsâjźval, amelyet
kimosott magźnak? Az sorsa el van dóntve, viszont a tôb-
biekre ez nem ćrvćnyes — meg Rone-ra sem. Ha elârulnâ,
miket hallott az ĂItatÓtÓI, talân meggyózhetnć a fiatalem-
bert, hogy ne kisćrje tovźbb. Ha mâr ógy van megirva, hogy
a halślba kell mennie, legalâbb Rone-t óvhassa meg a pusz-
tulâstól.
Egy órâval kćsóbb a tanya kandallójât ăltćk kôról kźrpito-
zott szćkeken Ćs padokon: Brin, a vćnember, a lâny Ćs Rone
Leah. Hidegen, nćmân ereszkedett le az ćjszaka, âm óket
melegitettćk a szókdćcseló lângnyelvek. Susmus egćsz hosz-
szâban elnyńlt a kandalló elótt, ćs bćkćsen aludt. Szinte
nem is lâttâk, amig oda-vissza megjźrtâk az utat, Źm ahogy
visszatćrtek az Altatótól, a lâpi macska ismćt betoppant, ćs
nyomban elfoglalta kedvenc pihen6helyćt.
— SajŹt kĆpemben jelent meg az Âltató — kezdte Brin hal-
kan. — Arcomat ÔltÔtte fel, 's olyasmikkel gónyolt, amikre
azt mondta, hogy ćn vagyok.
— Igy szokott jźtszani — szólt Kimber egyătt ćrzón. — Nem
szabad szomorkodnod miatta.
— Mer6 hazugsâg ćs âmitâs! Gonosz, romlott lćny! — sógta
Cogline. Csont-bÓr alakja kôzelebb hÓzÓdott a tńzhôz. — Be
van zźrva a tavâba az óvilâg veszte óta, ćs mondja a tală-
nyait, amelyeket nem tud megfejteni senki ember... vagy
nĆmber.
— Nagyapa! — figyelmeztette szeliden Kimber Boh.
— Miket mondott az Âltató? — kĆrdezte Rone Leah.
— Amit mâr mesĆItem — vâlaszolta Brin hogy Leah kard-
jźt a pók-gnómok halâsztâk ki a Surrogóból; ćs hogy a Mael-
370
A KfvANSAGDAL
mordhoz a szńrkevćgi csatornân Iehet eljutni a jârkâlók tud-
ta nćlkiil.
— Ebben nem volt âmitâs? — aggodalmaskodott Rone.
— Ebben nem — csóvâlta a fejćt Brin, arra a sôtćt módra
gondolva, ahogyan hasznâlta a Kivânsâgdal mâgiâjât.
— No de arra fogadnćk, hogy egyebekben ôsszevissza hazu-
dozott csupźn! — horkantott Cogline.
— Az Ăltató — fordult Brin a vćnemberhez — azt jósolta,
hogy a Maelmordban a halăl vâr râm, amely elól nem me-
nektlhetek.
Fojtogató csend lett.
— Ez csak hazugsâg, hogy az óreg szavaival ćljek — motyog-
ta vćgiil Rone.
— Rone, az Âltató azt is megrnondta, hogy râd is a halăl
vâr. Azt mondta, hogy mindketten a mźgiânkban vissztk
magunkkal a halăl csirâit: te Leah kardjâban, ćn a Kivânsâg-
dalban.
— Ës te elhiszed ezt a badarsâgot? — A felfóldi megrâzta a
fejćt. — Mert ćn nem. ćn vigyâzni mindkettónkre.
— De mi van, ha az Altató nem hazudik? — mosolygott Brin
szomorńan. — Mi van, ha ez a rćsz is igazsâg? A te halâlod is
engem terheljen, Rone? Ragaszkodsz hozzź, hogy velem
pusztulj ?
A felfôldi elvôrôsôdôtt a korholâsra. — Ha kćnytelen va-
gyok, akkor igen. Allanon a vćdelmezóddć tett. Mifćle ve-
delmezó lennćk, ha sorsodra hagynâlak, hogy menj csak to-
vâbb egyedńl? Brin, ha el van rendelve, hogy meg kell hal-
nunk, ne te viseld ćrte a felelóssćget. Hadd Iegyen az az
enyćm.
A lâny szeme teleszaladt kónnyekkel, ćs gôrcsôsen nyelde-
kelnie kellett.
— Kislźny, kislâny, nehogy sirj mâr, ne sirj! — Cogline fôl-
pattant ës Brinhez csoszogott, majd a lâny nagy meglepe-
tĆsćre gyôngćden Ietôrfilgette a kônnyeket. — Ez csak az Âl-
tató komćdiâja. Hazugsźgok ćs fćligazsâgok! Mindenkinek
halźlt jósol, mintha belelâma a jóvóbe, pedig hât mit tud
egy szellem a halźlról?
371
SHANNARA
Megveregette Brin vâllźt, majd ćrthetetlen okokból cst-
nyźn nĆzett Rone-ra, mintha ót hibźztatnź, ćs nyavalyźs bir-
tokhâboritókról motyogott valamit.
— Nagyapa, segitenńnk kell nekik — kôzôlte Kimber vărat-
lanul.
Cogline harciasan megpôrdălt. — Hogyhogy segiteni? Mi-
ćrt, most mit csinâlunk, Ieźnykâm?Tózifât gyójtógetiink?
— Nem, azt nem, nagyapa, de...
— Semmi de! —A vćnember tărelmetlenăl hadonźszott bo-
gos karjâval. — Hât persze hogy segitănk nekik!
Az ârnyasvólgyi lśny ćs a felfôldi hăledezve bâmultâk az
aggastyźnt. Cogline ćles hangon kotkodźcsolt, majd oldalba
rńgta az alvó Susmust. A macska fôlkapta bozontos fejćt. —
Ën ćs ez a mihaszna âllat — segitiink, amennyit csak tudunk!
Nem birom a kónnyeket! Az nem Iehet, hogy vendćgek csak
tgy csâmborogjanak bele a vilăgba, ćs senki se mutasson
nekik utat!
— Nagyapa... — kezdte volna Kimber, de a vćnember lesô-
pôrte.
— Jó ideje mâr, hogy nem zargattuk azokat a pók-gnómo-
kat, nem igaz? No hăt, nem ârt tudami velăk, hogy meg-
vagyunk, mert rnćg kćpesek lennćnek azt hinni, hogy elkól-
tóztănk. Fent lesznek a Toffer-tarajon... nem, ebben az ćv-
szakban mćgse, inkźbb lemennek a fenyćrhez, most, hogy
kôzelit a tćl. Az az birodalmuk, oda vinnćnek egy kardot,
măr ha tćnyleg 6k hóztâk ki a folyóból. Susmus majd be-
cserkćszi nekănk. Aztân kelet feľ fordulunk, megkerólji.ik a
fenyërt, 's źtkeliink a Ravenshornba. Osszevissza egy nap
vagy kett6. — Hirtelen a lânyhoz fordult. — De te nem, Kim-
ber! Az nem lehet, hogy ilyen helyeken csatangolj. Itthon
maradsz, ćs vigyźzol a hâzra!
Kimber lemondón nćzte. — Mćg mindig gyereknek hisz.
Holott nekem van okom 6t fćlteni.
— Hâ! Neked egyâltalźn nincs okod fćltened engem! — ri-
vallt rź Cogline.
Kimber elnćzóen mosolygott. — Dehogy nincs okom. Sze-
retlek tćged. — Brinre nćzett. — Tudnod kell, hogy nagyapa
372
A KfVÂNSĂGDAL
ma mâr nem mozdul ki a vôlgyból nćlktlem. Idónkćnt szăk-
sćge van a szememre ës az emlëkezetemre, Mâr meg ne ha-
ragudj, nagyapa, de te is tudod, hogy nćha feledćkeny vagy.
Mellesleg Susmus sem fogad szót mindig neked. Ha meg-
próbâlsz egyediil menni, akkor fog eltónni, amikor a legke-
vćsbĆ szeremćd.
Cogline elkomorodott. — Igen, szokott ilyeneket csinźlni a
buta macska. — Rânćzett az âlmosan hunyorgÓ Susmusra. —
Csak az idómet pocsćkolom, ha ezt próbâlom tanitani. Na-
gyon helyes, akkor ógy vćlem, valamennyitnknek menntnk
kell. Hanem kislânyom, te azćrt kerăld a veszćlyt. Azt a r'-
szët hagyd râm.
Brin ćs Rone ósszenćzett.
— Akkor megegyeztiink — szólt Kimber. — Hajnalban indul-
hatunk.
Az źrnyasvôlgyi lźny ćs a felfóldi hăledezve bâmultâk egy-
mâst. Mi megy itt? Most dólt el, mintha ez Ienne a vilăg
legtermćszetesebb dolga, hogy egy lźny, alig idósebb Brin-
nćl, egy fćlcćdulâs vćnember ćs egy eltónós macska vissza-
szerzik nekik Leah elveszett kardjât, azutân pedig elkala-
uzoljźk óket a ravenshorni Sziirkevćgbe. Gnómok, jźrkâlók
ćs hasonló veszedelmes fajzatok vârnak râjuk, Olyan lćnyek,
amelyeknek ereje elpusztitotta a druida Allanont, Kimber es
a nagyapja mćgis ăgy viselkednek, mint akiknek ez ćdes
mindegy.
— Nem, Kimber! — szólalt meg vćgiil Brin, mert nem jutott
eszćbe mâs. —Te nem jôhetsz veliink.
— [gaza van — csatlakozott Rone. — Nem is ćrtheted, mire
vźllalkozunk.
Kimber Boh elóbb az egyiket nćzte meg magźnak, majd a
mźsikat. — Jobban ćrtem, mint gondolnâtok. Mâr mondtam,
hogy ez a fild az en hazâm. Ës nagyapa hazâja. Ismerjik
veszedelmeit, ës megćrtjiik óket.
— A jârkâlókat nem ćrthetitek! — robbant ki Rone. — Mit
tehettek ti ketten a jźrkźlók ellen?
Kimber nem hâtrźlt. — Nem tudom. Valószinóleg ugyan-
azt, mint ti. Elkerăljiik óket.
373
SHANNARA
— Ës ha nem lehet kerălni? — makacskodott a felfôldi. —
Akkor mi Iesz?
Cogline lecsatolt a derekâról egy b6rtasakot, ćs fôlmutat-
ta. — Akkor kóstolót kapnak a mâgiâmból, idegen! Olyan
tăzet nyeletek veltk, amelyr61 fogalmuk sincs!
A felfóldi kĆtkedve sanditott Brinre. — Ez ÓrăIet! — morog-
ta.
— Csak ne siess annyira legyinteni nagyapa mâgiâjâra —
figyelmeztette Kimber, mikózben biztatóan bólintott
Cogline-nak. — Egćsz 'Ietćben itt lakott a vadonban, ćs na-
gyon sok mindent tńlćlt. Olyan dolgokra kćpes, amelyeket
nem vârnâl tóle. Nagy segitsćgedre Iesz, mint ahogy Susmus
ćs ćn is.
— Szerintem, Kimber, ez igen szerencsćtlen ótlet — csóvźl-
ta a fejćt Brin.
A lâny megćrtóen bólogatott. — Fogsz te mćg mźskćpp vć-
lekedni. Egyćbkćnt nincs vâlasztâsotok. Sztksćgëtek van
Susmusra, hogy cserkćsszen. Sziiksćgetek van nagyapâra,
hogy utat mutasson. Es sziiksćgetek van râm, hogy segitsek
nekik.
Brin mâr megint tiltakozâsra nyitotta a szâjŹt, aztân be-
csukta. Kilônben is mit akar? Azćrt jóttek Kandallókóhôz,
mert szńksćgăk volt valakire, aki elkalauzolja óket a Dark-
lin-hźtsâgon {t. Erre pedig egyetlen ember kćpes, es az
Cogline. Nćlkăle hetekig tćvelyeghemćnek az Anar vado-
nâban, mźrpedig nincsenek heteik. Râtalâltak a vënember-
re, Cogline felajânlja a segitsćget, amire borzasztóan szăk-
sćgiik van, ćs akkor mćg ellenkezik?
Mćgis habozott. Talân azćrt teszi, mert jó oka van a
tiltakozâsra. Kimber olyannak lâtszik, mint akinek erósebb
a lelke a testćnćl. Am ez nem vâltoztat a tćnyen, hogy
Cogline aligha megy bârhovâ az unokźja nćlkăl. Lehet-e
elóbbre való Brin szâmâra a Kimberćrt ćrzect aggodalom a
zsarnoki parancsnâl, amelyet Allanon adott?
Nem Iehet.
— Akkor azt hiszem, ez a kërdćs eld61t — szólt Kimber
halkan.
374
A KiVÂNSÂGDAL
Brin mĆg egy pillantâst vetett Rone Leahra. A felfôldi te-
hetetlen belenyugvâssal csóvźlta a fejćt. Az ârnyasvôlgyi lâny
visszafordult, 's fźradtan elmosolyodott.
— Ën is azt hiszem — mondta, minden logika csă5âra re-
mćnykedett benne, hogy helyesen dôntôttek.
SHANNARA
xxxv
AJNALBAN elindultak Kandallókótól az erdókón źt
ćszakkeletnek, a sótćt Toffer-taraj felć. Olyan lassan
kellett menniiik, mint mikor eszakra tartottak az Âltatóhoz.
A vólgyón tńli vad vidćk a Ravenshorn 's a Rabb-folyó kô-
zôtt egyetlen âlnok ńtvesztóje volt a sziklźs vizmosâsoknak
ćs lejtóknek, amelyekben ôrókre megnyomorodhatott az
óvatlan vândor. Brin, Rone, Kimber Boh ćs Cogline, hâtu-
kon poggyâszukkal, ôvăkón fegyvereikkel, ugyancsak meg-
nćztĆk, hovŹ teszik a lźbukat ezen a hangok szinek pom-
pâjâba ÔltÓzÓtt, ćdesen illatozó, enyhe ószi napon. Susmus,
akinek źrnyalakja ritkźn mutatkozott, a fâk kôzôtt tartott lć-
pĆst velók. A kis târsasâg sokkal pihentebbnek Ćs Ćberebb-
nek ćrezte magât, mint amennyire okuk volt, mert kćsó ćj-
szaka fejeztćk be a megbeszćlćst. Tudtâk, hogy a kialvatlan-
Sâg elóbb-utóbb benyńjtja a szâmlât, âm egyeIÓre annyira
eltôltôtte óket az izgatott vârakozâs, hogy kónny(i volt elfe-
lejteni a fâradtsâgot.
Kevćsbë kónnyó volt szabadulni a bizonytalansâgtól. Brin
mćg mindig nem tudta, jól tettćk-e, hogy magukkal hoztźk
Kimbert ćs Cogline-t. Eldóntóttćk, megfogadtâk, elindultak
— âm ez nem kônnyitett a kćtsćgeken. Persze ellenkezó eset-
ben is nyomasztanâk fćlelmei es kćtelyei, amelyek a reâ vâró
veszćlyek tudatâból 's az Altató hźtborzongató jóslataiból
tźplâlkoznak. Ăxn akkor csak magźt kellene fćltenie, ćs ma-
gźćrt kellene aggódnia, meg Rone-ćrt — akinek eltókćlt jônni
akarâsa lźttźn Brin vćgre belenyugodott, hogy ógyse tudnź
maradźsra birni az i5ót de nem a vćnsćgćrt ćs a lânyćrt.
Akźrmennyit kardoskodtak, Brin tovâbbra sem tartotta Óket
elćg erósnek ahhoz, hogy tólćljćk a sótćt mâgiât. De mićrt is
gondolta volna mâskćpp? Mit szźmit, hogy Kimber es
376
A KivÂNSÂGDAL
nagyapja Ćvek óta ćlnek az anari vadonban? A veszedelmek,
amelyek vârnak râjuk, nem ebb61 a vilâgból ćs idób61 valók.
Mifćle mâgiâban vagy tudomânyban bizhamak, amely kë-
pes visszaverni a Mordrćmeket a legkôzelebbi talâlkozźsnâl?
Ră se mert gondo[ni, mi lesz, ha a Mordrćmek ereje az
ôregember ćs a lâny ellen fordul. Ettól sokkal jobban ret-
tegett, mint bźrmitól, ami ót fenyegette. Mikćnt ćlhetne a
tudattal, hogy 6 engedte eljônni óket erre az ńtra, amelyen
biztos halăl vâr râjuk?
Kimber mćgis annyira lâtszott bizni magźban ćs a nagy-
apjźban! Meg se Iegyintette a fćlelem vagy a kćtely. Hatâ-
rozott volt, elszânt, ćs rendiiletlenăl meg volt gyózódve róla,
hogy felelóssćggel tartozik Rone-ćrt ćs Brinćrt.
— Mi barâtok vagyunk, Brin, ćs a barâtok megcselekszik
egymâsćrt, amit meg kell — magyarâzta ćjszaka, mikor mâr
fâradt suttogâssâ tompult a beszćlgetćs. —A barźtsźgot nem-
csak ćrezzók, hanem tettekkel is bizonyitjuk. A barâtsźg kó-
telez. Susmust is ez vonzotta hozzâm, ćs ezćrt ajândćkozott
meg a hósëgćvel. bn szerettem ót, 6 szeretett engem, ćs ezt
kôlcsónôsen megćrezti.ik egymâsban. Benned is ugyanezt
ćreztem meg. Barâtoknak kell lenntnk, ćs hogy barâtok le-
hessănk, osztoznunk kell jóban-rosszban. Ami a te gondod,
az az enyëm is.
— Ez nagyon nemes 'rzćs, Kimber — felelte Brin. — De mi
van akkor, ha a gondjaim Olyan sólyosak, mint most? Ha
tólsźgosan kockâzatos dolog megosztani óket?
— Annâl inkâbb meg kell osztani óket — mosolygott a Iźny
ănnepćlyesen. — M'ghozzâ barâtokkal. Ha azt akarjuk, hogy
egyâltalân jelentsen valamit a barâtsźg, segitenănk kell egy-
mâsnak.
Erre nem Iehetett mit mondani. Brin talân ćrvelhetett vol-
na azzal, hogy Kimber alig ismeri, nem tartozik neki sem-
mivel, ez a kăldetćs egyedăl az 6 dolga, nem a lânynak 's a
nagyapjźnak kell vâllalni ćrte a felelóssćget. Am az ćrvek
tgyis leperegtek volna Kimberról, aki teljesen egyenrangń-
nak tekintette magukat, kôtelessćgben pedig nem ismert
trćfźt.
377
SHANNARA
Mólt az idó, lassan kiizdôttćk elóre magukat a fćlelmetes,
zordon vadonban, toronymagas fekete tôlgyek, szilfâk,
bătykôs hikorifźk kÔzÔtt. A magasban titźni karokhoz ha-
sonlóan tźrultak szĆt a gôcsôrtós âgak. A .kristâlytiszta 'g-
bolt mćlykćken nćzett be a lombjuk vesztett fâk mennye-
zetćnek szikkadt szôvedćkćn, a napfćny barźtsźgos foltokkal
tarkitotta az erdÓ ârnyait. Am a napfĆny futÓ lâtogatźsra jôtt
csupân. A rengeteg az ărnyćk otthona volt, a mindent el-
boritó, âthatolhatatlan ŹrnyĆkĆ, amely Iapuló veszćlyekkel,
nem lâthatÓ Ćs nem halIhatÓ dolgokkal ijesztgetett, azt su-
gallva, hogy akkor fogja majd ćlni lidćrces ćletćt, ha elfogy
a fćny, ćs feketesćg borul a fóldre. Egyelóre nćmźn lapul az
erdó sôtĆt mćhćben a gyólólkódó, csalârd eró, amely ha-
ragszik a betolakodókra, ćs boldogan elfójnâ ćletiik gyer-
tyâiât. Brin ćrezte a jelenlćtćt, hallotta susogźsźt. Ott râg-
csźlt az ńtitârsaktól kapott bizakodâs vćkony fonala mellett,
ćs arra figyelmeztette a lânyt, hogy jól vigyâzzon, ha ismćt
Ieszâll az Ćj!
Nyugaton lehanyatlott a nap, szńrkiilet borult a fóldre.
Elóttăk fenyegetó, fărćszes ârnykćnt sÔtĆtlett a Toffer-taraj.
Cogline egy kanyargós hâgóhoz vezette óket, amely ŹttÔrte
a hegysĆg falât. Nćmźn baktattak, most kezdett erót venni
rajtuk a fâradtsâg. A sôtĆtben rovarok ziimmógtek, valahol a
magasban, az óriźsfźk szôvevćnyćben ćjjeli madarak rikol-
toztak. A hegysĆg Ćs az erdÓ fojtogatóan zârult kôrćjăk a
sôtćt hâgóban. Egćsz nap enyhe idó volt, âm itt kimondott
forrósâg uralkodott, ćs ennek az undokul ónos melegnek
źporodott szaga volt. Az a rejtett ćlet, amely az erdei ârnyëk-
ban lapitott, felćbredt, ćs most âgaskodott, hogy kôriilnćz-
zen.
Vâratlanul szćtnyiltak a fâk, a hegy meredek lejt6veI zu-
hant egy kôdbe burkolózó, szćles, jellegtelen mćlyfôldbe,
amelyet kisćrteties derengćssel szótt {t a csillagok ćs a keleti
szemhatâron păffedezÓ, furcsa, narancsszin hold fakó fćnye.
Mozdulatlan homźly filt ezen a szćtfolyó, baljós, gyâszos Ia-
pâlyon, mintha feneketlen szurdok tâtongana a kódbe veszó
Toffer-taraj tóvćben.
378
A KtVÂNSÂGDAL
— Az Ódon-fenyćr — sógta Kimber.
Brin szÓtlan szorongâssal bâmult le a fenyćrre, ćs ćrezte,
hogy a fenyćr visszabńmul.
ELMOLT AZ ËJFËL, az idó annyira lelassult, hogy valósźggal
megszónt. Ingerkedó gyônge szelló legyintette meg Brin ve-
rejtćkes arcât, de nyomban el is iilt, a lâny hiâba nćzett
fól remćnykedve, mert ismćt csak az undok forrósâg fojto-
gatta. (Jgy ćrezte, kemencćbe csuktâk, amelyben a lâthatat-
lan tóz minden levegót elsziv az ó făjó tiideje elól. A mćly-
fóldón hiivôssel kecsegtetett az ószi ćjszaka, de nem vâltot-
ta be az igćretćt. Az izzadtsâg âtâztatta Brin ruhâjât, órjftó
csermelyekben csordogâlt a testćn, ezăstsztrke hźrtyâval
vonta be elcsigâzott arcât. Fâradt izmai gôrcsóltek sajog-
tak. Sórńn fćszkelódótt, hogy enyhitse a kćnyelmetlensćget,
âm hamarosan be kellett Iźmia, hogy hiâba kisćrletezik ńj
testtartâssal, a fźjâs nem marad abba. A szńnyogok rajokban
gyăltek a verejtćkre, bószitó ztmmôgćssel csipkedtćk arcât
ćs kezët, ó pedig hiâba sóprôgette óket. Korhadćk es pos-
hadó viz bńzIÔtt orrfacsarón.
Egy sziklacsoport ârnyćkźban kuporogva lestćk a fôldbe
vâjt Uregekból ćs ósszebarmolt putrikból âlló tâbort, ame-
Iyet a pók-gnómok vertek a hegy lâba ćs a sótćt Ódon-fenyćr
kôzôtt. Nćhâny tăz ćgett a tâborban, âm pislâkoló, gyâszos
fćnyăk alig tôrte ât a homâlyt. Gacsos ârnyćkok futkostak a
fojtott izzâsban. A hosszń, fonnyadt fóben pucćr pók-gnó-
mok szôkdćcseltek nćgykćzlâb, arctalan, gôrbe teremtmć-
nyek, akiknek groteszk alakjât tet6tÓI talpig ben6tte a szărke
szór. Nagy csoportokban gyiilekeztek a fenyćr szćlćn, tăzek-
kel vćdekezve a kód ellen, ćs gyâszosan kântăltak az ćjsza-
kâban.
— A sôtćt hatalmakat idćzik — tâjćkoztatta Cogline ótitâr-
sait órâkkal ezelótt, amikor a bńvóhelyre hozta óket. — A
gnómok tórzsi szervezetben 'Inek, ez a pók-nćpsćg mćg a
rokonainâl is kezdetlegesebb. Szellemekben hisznek ćs a sô-
tćt dolgokban, amelyek ćvszakvâltâs idejćn jónnek fel az al-
vilâgból. Eróćrt kónyórógnek hozzâjuk, de ugyanakkor re-
379
SHANNARA
mćnykednek is, hogy az az eró nem pusztitja el 6ket. Hô!
Buta babonasăg!
Arn a sôtćt dolgok, folytatta Cogline, nćha nagyon is va-
lósâgosak. Az Ódon-fenyćren ugyanolyan sôtët es rettenetes
dolgok tanyźznak, mint a Wolfsktaag erdeiben, mâs vilźgok-
ból maradt, eltńnt mâgiźkból fajzott teremtmćnyek. Bestye-
vĆreknek hivjâk Óket, a kódben lappanganak az iszonyó kil-
sejń fajzatok, amelyek testet ćs lelket falnak, magukhoz csa-
logatjźk a gyengćbb halandókat, ćs kiszivjźk az ćletăket. A
bestyevćrek nem k'pzelt lćnyek, kôzôlte komoran Cogline.
A gnómok ćppen ellentik fohâszkodnak vćdelemćrt, mert a
bestyevćreknek a pók-gnómok a kedvenc csemegći.
— Most, mikor az ósz âtfordul tćlbe, a gnómok lejónnek a
fenyćrhez, ćs kónyôrógnek, hogy ne dagadjon meg a kôd —
suttogta rekedten a vćnember. — Azt hiszik, ha nem imźd-
koznak, nem Iesz tćl. Babonźs nćpsćg. Idecsódiilnek min-
den 6szôn, majdnem egy hónapra, itt sâtoroznak — egćsz
tôrzsek ereszkednek le a gerincról, aztźn ćjjel-nappal kô-
nyôrógnek a sótćt hatalmakhoz, hogy a tćl oltalmazza meg
óket, ćs tartsa tâvol tóliik a bestyćket. — Sejtelmesen elvigyo-
rodott ćs kacsintott. — Mókôdik is. A bestyevćrek egy teljes
hónapon {t mâst se zabźlnak, mint gnómot. Esznek annyit,
amiból kihńzzâk a telet, igy hât nincs is râ szăksćgiik, hogy
fólmenjenek a hegyre!
Cogline tudta, hol keressćk a pók-nćpet. Mikor leszâllt az
est, a kis csoport addig ment ćszak feľ a hegylâbon, mig
meg nem lâttźk a gnómok tâborźt. Akkor megbójtak a szik-
lźk kôzÔtt, ćs Kimber Boh elmagyarăzta, mi lesz a kôvet-
kezÓ IĆpćs.
— Nâluk lesz a kardod, Rone. Ilyen pengĆre, amelyet a
Surrogóból halâsztak ki, termćszetesen ógy tekintenek,
mint talizmânra, amelyet a sôtćt erók ktldtek. Maguk elć
źllitjźk, abban a remćnyben, hogy eltakarja óket a bestye-
vćrektól. Azt kell megtalâlnunk, hovź tettĆk, aztân vissza-
lopjuk.
— Hogyan? — kćrdezte Rone, aki szinte mâsról se beszćlt,
amióta elindultak. Rôgeszmćje lett a kard ereje.
380
A KiVĂNSĂGDAL
— Susmus kinyomozza — felelte a lâny. — Ha fôlveheti a sza-
godat, kôveti a kardig, akârmilyen jól eldugtâk. Ha megta-
lźlta, visszajôn, ćs elvezet bennănket a kardhoz.
Susmussal tehât szagot vćtettek, majd elkăldtćk az ćjsza-
kâba. A macska neszteleniil suhant tova, szinte azonnal
nyomtalanul elvegyiilve az ârnyćkok kôzótt. Azóta is ót
vârtâk, mikôzben fălelve-figyelve kuporogtak a sótćt, nyâl-
kâs mćlyfôld pâllott bózćben. A lâpi macska nagyon rćg el-
ment.
Brin elcsigâzottan behunyta a szemćt, es megpróbâlta ki-
rekeszteni a tudatâból a gnómok zsolozsmâzâsât. Gyâszos
monotóniâval kântźltak megźllâs nćlkiil. Tóbbszôr is hallat-
szott sikoltozźs a kód kózelćból, fălsćrtó, halâlra rćrnălt
hang, amely ćpp csak fôlcsapott, ćs mâr el is nćmult, de a
gnómok rendtletlentl kornyikâltak tovâbb.
Brin orra elÓtt irdatlan ârnyĆk hómpôlyôdôtt elÓ a sôtĆt-
ból. A lâny megnyikkant ćs felugrott.
— Csitt, leânyka! — Cogline visszarântotta, ćs erćlyesen râ-
tapasztotta Brin szźjâra csontos kezćt. — Csak a macska!
A nagyfej{i Susmus odakullogott Kimberhez, mikôzben
lustân hunyorgott fćnyló kćk szemćvel. A lźny lehajolt hoz-
zâ, âtôlelte, cirógatta, suttogott az âllat fălćbe. Percekig be-
szćigetett a hizelegve tôrIeszked6 lâpi macskâval, majd izga-
tottan ragyogó szemmel nćzett târsaira.
— Megtalâlta a kardot, Rone!
A herceg felpattant. —Vigyćl oda, Kimber! — kônyórgótt. —
Akkor legalźbb lesz fegyverănk, hogy szembeszâllhassunk a
jźrkâlókkal ćs minden sôtćt dologgal, ami óket szolgâlja!
Brin Ienyelte hirtelen keserósćgćt. Az i$Ó măr el is felei-
tette, mily csekćly hasznźt vettćk a fegyvernek, amikor Alla-
nont kellett volna megvćdeni. Rone-t fólemćsztette a vâgy a
kardja utân.
Cogline magźhoz intette óket, mikózben Kimber egy szót
vetett oda Susmusnak, majd mâszni kezdtek lefelć a gnó-
mok tâborâba, górnyedten Iapulva a hegygerinc ârnyćkâ-
ban. Idâig alig ćrt el a tâvoli ti.izek fćnye, igy hât gyorsan ha-
ladtak. Balsejtelmek susogtak Brin Ohmsford filëbe: for-
381
SHANNARA
duljon vissza, semmi jó nem vźrja itt. Măr kćsó, sńgta visz-
sza a lâny. Kćs6.
A tâbor kózeledett. Ahogy erósôdôtt a fćny, tisztâbban lăt-
szottak a girbegurba gnómok is; ńgy futkostak a putrik 's
odńk kÔzÔtt, mint a rovarok, amelyekról a neviiket kaptźk.
Szńrós szemń, talpig szórôs, ocsmâny fajzatok voltak; kifa-
csarodott alakjuk mintha egy Olyan lâzńlomból elevenedett
volna meg, amelyet jobb is elfelejteni. Tucatjâval bujkâltak
ki-be a kôdben, valami emberalatti nyelven csiripelve; a
kôdfalnâl ósszeveródótt, kongó hangon kântśló csapathoz
igyekeztek.
A lâpi macska ćs nćgy kisćróje neszteleniil osont a tâbor
peremćn. Mellettfik hosszó pârafoszlânyok sodródtak, ame-
Iyek a fenyćrt eltakaró, mozdulatlan kódfalról szakadtak Ie.
Visszataszitóan ragacsos, meleg tapintźsuk volt, Brin utŹIat-
tal sôprôgette óket magâról.
Susmus megâllt, ćs órn6jćt keresve hâtranćzett malom-
kerćknyi szemćvel. Brin, aki rnost mâr fiirdôtt az izzadtsźg-
ban, kćtsćgbeesetten próbâlt tâjćkozódni. Ârnyćktól ćs moz-
gźstól hemzsegett a meleg ószi ćjszaka, a fenyćr szćlćn a
pók-gnómok dônôgtek.
— Be kell mennănk a tâborba — sńgta Kimber izgatottan.
— Most fognak csak ugrźlni! — kodâcsolt Cogline vigan. —
Csak ne menjetek a kôzelăkbe, mikor csinâljâk!
Susmus ńrnóje szavźra elindult a tźborba. Az óriâsi macs-
ka nesztelentl suhant a kódben a putrik es odńk Iegkôzeleb-
bi csoportja felć. Kimber, Cogline ćs Rone mćlyen meggór-
nyedve kôvettćk. Brin hâtramaradt, egyre az ćjszakât kćm-
Ielte.
Balra valamik mozogtak a tizek fćnykôrćnek szćlćn, âtcsu-
szamlottak a sziklâkon a magas fńbe. Jobbról is jôttek vala-
mik, lornhân vonszoltâk magukat a kântâlâs ćs a kôdfal feľ
A kôd csâpjai megszivtâk magukat a fa făstjćvel, 's martâk
a lâny szemćt.
Hirtelen nem lâtott. Hullâmkćnt torlódott fôl benne a diih
ćs a rćmălet. Kidôrgôlte szemćból a kônnyeket...
382
A KiVÂNSÂGDAL
Sikoly hasitott a sôtćtsćgbe, tólharsogta a kântâlźst, meg-
dermesztette az ćjszakźt. Elóttńk egy pók-gnóm ugrott eló
az źrnyćkból, lâzas evickćlćssel prÓbźIt menekălni a hirtelen
felbukkanó hatalmas Iźpi macska e161. Susmus morajló mor-
dulźssal elóreszókkent, ógy iitÔtte fćlre a rńgkapźló gnómot,
mint egy darab făt, Ćs szćtugrasztott mĆg fël tucat mâsikat
is, amelyek megpróbźltźk elźllni az ótjukat. Az óriâs macs-
ka mellett aprócska órn6je szâguldott, Cogline ćs Rone a
sarkukban rohantak, eszelósen kurjongatva. Brin kĆtsĆgbe-
esetten szaladt utźnuk, hogy ne maradjon Ie.
A lâpi macska vezetćsćvel a kis csoport berontott a tâbor
kôzepćbe. Pók-gnómok szórós, torz ârnyćkai pattogtak elót-
tiik,. csicseregve ćs vonitva iszkoltak fedezćkbe. Amikor a
Iegkôzelebbi mźglyźhoz ćrtek, Cogline lassitott, belemar-
kolt az óvćre csatolt bórtarsolyba, ćs fekete port vetett a lân-
gok kôzć. A mćlyfôld is belerengett a robbanâsba, az ćgnek
szôkkenó mâglya szikrazźport esÓzôtt, ćgó fadarabokat ló-
veľlt. A kódfalnźl elnćmult a kântâlâs, viszont a tâborban
fălsćrt6bben sivalkodtak a gnómok. ojabb mâglya kôzele-
dett, Cogline ismćt fekete porral hintette meg a lângokat.
Mâsodszor is megrendălt a fóld, az ćjszaka ragyogóan ki-
vilâgosodott, a gnómok szćtrohantak.
Susmus, aki messze megelózte óket, hatalmas źrnykćnt
Iendălt ât a tiizes fćnycsóvźn, fól egy otromba emelvënyre,
amelyet a kôdfal kôzelćben tâkoltak ôssze. Az emelvćny re-
csegve ósszedólt a bestia sólya alatt. Kôcsôgók, fâból fara-
gott târgyak, fegyverek zâporoztak a fóldre.
— A kard! — orditotta tńl Rone a gnómok sivitozźsât. Fćl-
rerógta a szijas alakokat, amelyek el akartâk âllni az ótjât,
szempillantźs alatt utolćrte Susmust, ćs kimarkolt a lehul-
lott kincsek kôziil egy karcsń ëben pengćt. — Leah! Leah! —
kiâltotta diadalmasan. Megforgatta feje fÓIÔtt a kardot, ćs
visszavert egy maroknyi gnóm tâmadót.
Kórfilôttăk egymâst kôvettćk a robbanâsok, ahogy Cog-
line etette fekete porral a gnómok mâglyâit. A kormosra
feketedett mćlyfôldról sźrga izzâs emelkedett az ćgnek. Min-
denfelć tfizet fogott a fă. Hullâmkënt zńdult a tâborra a
383
SHANNARA
kóddel elegyedó, vastag fist, es mindent elnyelt. Brin, aki-
ról megfeledkezrek a csata lâzâban, hiâba rohant tźrsai
utân, mert egyre jobban lemaradt. Otthagytźk a felborult
emelvćnyt, es visszafelć tartottak a hegygerinchez. Szćtfolyó
fantomokkâ mosódtak a fiistben ćs a kôdben, alig lehetett
lźmi óket.
— Rone, vârj meg! — sikoltotta Brin.
Kćtoldalt pók-gnómok rohantak mellette, eszeveszett csi-
vitelćssel. Nćhânyan a lâny utân kapkodtak szórôs man-
csaikkal, kampós ujjaik megragadtźk, szaggattźk a ruhźjât.
Brin vadul rźjuk hńzott, kitćpte magât, futott a tóbbiek
utân. De tômćntelen sokan voltak a gnómok, kôriilvettćk,
cibâltâk. A kćtsćgbeesett Brin a Kivânsâgdalhoz folyamo-
dott, ćs a gnómok iszonyodó huhogâssal menekăltek a fur-
csa, zsibbasztó kiźltâstól.
Azutân hasra esett a magas fóben, szeme-szźja tele lett
fôlddel. Râugrott valami nehćz, csupa szÓr Ćs in, râcsavarta
magźt a lânyra. Olyan rettegó iszonyat fogta el Brint, hogy
mâr gondolkozni sem tudott. Nćgykćzlâbra vergódôtt, de az
a valami tovâbbra is kapaszkodott rajta. A lâny minden
diihćt beleôntôtte a dalba. Robbanâskćnt tôrt fel a torkâból,
ćs a hźtźn csimpaszkodó lćnyt egyszeróen Ietćpte a varźzs-
lat ereje.
Brin megpôrdiilt a sarkźn, ćs akkor lâtta, mit móvelt.
Môgótte egy ôsszeroncsolt pÓk-gnÓm ken6dôtt fel a Szik-
lâra. Furcsân kicsinek 's sebezhet6nek lâtszott a halâlban.
Brin râmeredt a zăzott alakra, ćs egy rôpke pillanatra rćmitó
órôm fogta el.
Iszonyodva lôkte el magźtól az ćrzćst, megfordult ćs vakon
belerohant a ftstbe, mâr azt se tudva, merre megy.
— Rone! — sikitotta.
Szaladt egyenesen a kôdfalnak ćs eltńnt.
A KiVANSÂGDPL
XXXVI
n-rn--1A megszónt volna a vilźg. Csupźn a kód lćte-
zett. Semmivć Iett a hold, a csillagok, az ćg. Nem
volt erdó, bćrc, hegylźnc, vôlgy, szikla, csermely. Formźtlan
maszattâ vâltozott mćg a fôld is, amelyen Brin rohant, a ma-
gas fă is âtlćnyegălt szărke homâllyâ. Egyediil volt egy irdat-
Ian semmiben.
Fâradtan botladozva megâllt, karjait szorosan keresztbe
fonta, Ićlegzete rekedt hórgćssel fiirćszelt. Sokâig âcsorgott
a kôdben, ćs mćg most is csak tĆtova sejtelemkćnt motosz-
kâlt benne a tćny, hogy menektilćs kôzben źtrohant a lapâly-
ról az Ódon-fenyćrre. Gondolatai hulló levćlkćnt kavarog-
tak, ćs 6 hiâba kapkodott utźnuk Iźzasan. Egyetlen kćpet lâ-
tott, amely kemćny vonalakkal ćgett bele az agyźba: a pók-
gnómot, szćtroncsoltan, kifacsarodott tagokkal, ćlettelenăl.
Behunyta a szemćt, keze ôkólbe szorult a dăhtól. Annyira
fogadkozott, hogy ez az, amit nem tesz meg; mćgis elkô-
vette. Megôlt egy mâsik embert, elemćsztette a Kivânsźg-
dallal, a rettegćs ćs a harag ônkiviiletćben. Allanon figyel-
meztette, hogy bekôvetkezhet! Szinte hallotta a suttogÓ in-
tćst: „Vôlgy Ieânya, a Kivânsâgdal Olyan hatalom, amelyhez
foghatót mćg ćn sem Iźttam! A mâgia ćietet adhat, ćs ćletet
olthat ki."
„De ćn sose fogom hasznźlni!”
„SÔtĆt gyermek, a mâgia mindenkit hasznâl — mćg tćged
Most nem Allanon intette, hanem az Âltató gunyolta. Ki-
verte a fejćból a hangjât.
Nem mintha valahol mćlyen nem lett volna tisztâban az-
zal, hogy egy napon mćg ó is rźkćnyszerólhet arra, amire
Allanon figyelmeztette. Abban a pillanatban tudomźsul vet-
385
SHANNARA
te a Iehet6sćget, arnikor Allanon a Runne-hegysćgben, az
ôsszefonódott fâk egyszerń pćldâjân megmutatta, mire kć-
pes a Kivânsâgdal. Nem volt a pók-gnóm halâla olyan meg-
renditó ćs vâratlan kinyilatkoztatâs.
Attól borzadt el, hogy valahol ôrtlt annak, amit mńvelt,
hogy van egy resze, amely kćjeleg az ôlćsben!
Torka elszorult. Eszćbe jutott az a vóratlan jókedv, amely
akkor villant bele, amikor meglâtta az ôsszeroncsolt hullât,
ćs rŹeszmĆIt, hogy a Kivânsâgdal vĆgzett a gnómmal. Abban
az egyetlen pillanatban ôrńlt a varâzserónek...
Mifćle szôrnyeteggć engedte ziilleni magât?
Pillâi felpattantak. Nem engedett ó semmit. Igazat mondott
az Âltató: nem te hasznźltad a mâgiât — a mâgia hasznâlt
tĆged. A mâgia tett azzâ, amivć akart. Nem engedelmeske-
dik feltćtlenńl. A lâny akkor Ćrtette meg, amikor a Varjńta-
nyźn megfutamitotta a Bakarasznyi Hegyhâttól nyugatra tâ-
borozó tolvajokat. Azutân megfogadta, hogy soha tôbbć
nem engedi szabadjâra a mâgiât igy. Csak hât mikor me-
neki.ilt a tâborból ćs râtâmadtak a gnómok, a szorult hely-
zetben 's az indulatok zórzavarźban szertefoszlott vćlt ural-
ma a mâgia fÔIÔtt. Gondolkozâs nćlkăl, gepiesen hasznâlta
a varâzserót, mint egy szôrnyń csodafegyvert, ńgy, ahogy
Rone Leah forgatnâ a kardot.
ĆIvezte!
Kónnyek szôktek a szemćbe. Ervelheme azzal, hogy egyet-
Ien mâsodpercig tartott a gyônyôr, addig is bóntudatos volt,
ćs annyira iszonyodik t61e, ami eleve Iehetetlennć teszi, hogy
mćg egyszer sor keriiljôn rź, de ezzel nem takarhatja el az
igazsâgot. A mâgia riasztóan kiszźmithatatlannak bizonyult.
Brin sohasem hitte volna, hogy ó igy megvâltozhat. Ez pedig
nemcsak ót sodorja veszćlybe, de azokat is, akik kôzel âllnak
hozzâ, ennćl fogva nagyon kell vigyźznia!
A maelmordi ńtrÓI nem fordulhat vissza. Allanon râbizott
egy feladatot, ćs neki teljesitenie kell a megbizźst, bârmeny-
nyire is az ellenkezójćre inti az, ami tôrtćnt. De ha a terhet
nem is teheti Ie a vâllâról, azt rnćg mindig ó dôntheti el,
hogyan viselkedjëk. Allanorinak az volt a szândćka, hogy a
386
A KiVÂNSÂGDAL
Kivânsăgdalt egyetlen cćlra hasznźljâk, mćgpedig arra, hogy
Brin bebocsâtâst nyerjen a verembe. Akkor pedig meg ken
talâlnia a módiât, hogy magâba zźrhassa a mâgiźt addig,
amig meg kełl idćznie a kivânt cćlra. Most mâr csak egyszer
kockâztatja meg a varâzslâst. Elszźntan letôrtlte a kônnyeit.
Tartani fogja magât eskójćhez. Ót nem hasznâlja tóbbć a
mâgia.
Kiegyenesitette a gerincćt. Most pedig keresnie kell egy
utat, hogy visszatćrhessen a tóbbiekhez. Tapogatózva kinyój-
totta a kezćt, ćs vaktźban botladozni kezdett a borulacban.
Kôdfoszlânyok suhantak mellette, gyńriiz6 mozgâsuk furcsa
kćpeket rajzolt a lâny elć. Kôrălvettćk, beszivârogtak az
agyâba, aztân kimosódtak belÓIe, megelevenitettćk a
gyermekkori emlćkeket. Lătta anyjât ćs apjźt, az em-
Ićkezet nagyobbra rajzolt, mint amilyenek valójâban voltak,
a meleget ćs biztonsźgot ârasztó, gyôngćd, jósâgos, oltalma-
zó alakokat. Ott volt Jair. Ârnyak siklottak a sivâr fćlhomźly-
ban, a mólt kisćrtetei. Miërt ne lehetne kôztiik Allanon, aki
visszatćrt a halźlból az ćlókhôz? Brin keresni kezdte, fćlig-
meddig abban remćnykedett...
Es hirtelen-vźratlan ott volt! A kôdból jôtt, ahogy a kisćr-
tetek szoktak, alig tizenkćt meterre volt a lânytól, alakja kô-
ril ôrvćnylett a szórke homźly, mint mikor a Hadeshorn
kelt ćletre.
— Allanon! — sńgta Brin.
De azćrt meg tćtovâzott. Az alak Allanonć volt, de ezzel
egyiitt sem volt tôbb mint pâra — puszta pâra.
Az ârny, amely Allanont formâzta, visszaolvadt a homâly-
ba. Elment, mintha sohasem lćtezett volna. Elment. ..
De akkor is volt ott valami! Nem Allanon, de valami mâs!
Sietve kôrălnćzett, kereste azt a dolgot, rnert ćrezte, hogy
itt van valahol, 's Ót lesi. Megint kćpek tâncoltak a szeme
elótt, a kôd csâpjaiból sziiletett kćpek, emlćkezete tăkôr-
cserepei. A homâly keltette ćletre óket, igćzó, kisćrtó mâgiâ-
val. A lâny rćvdlten âllt a kćpek fiizćrei kôzÓtt, 's egy percig
komolyan azt hirte, hogy megbomlott az elmćje. Ilyen kćp-
zelódćs csakis tćbolyból fakadhat, viszont teljesen tisztâ-
387
SHANNARA
nak ćrezte a fejćt. A kôd akarta elbóditani, a kôd vetitett in-
cselkedó dëlibźbokat, a kôd sajźtitotta ki az emlćkeit. A kód
volt — vagy valami a kódben!
Bestyevćr, susogta valami a tudat kăszôbe alatt. Cogline
figyelmeztette óket a kôd Ićnyeire, mikôzben a pók-gnómok
tâbora felett, a hegylâbon kuporogtak a sziklâk kôzÔtt. Az
Ódon-fenyćren ćlnek, gyengćbb Ićnyekre vadâsznak, tórbe
csaljźk Óket kiszivjźk az ćlettket.
Tćtovân megâllt, aztân lassan elindult. Mellette mozgott
valami a kódben, egy elmosódó, tompa źrnyćk, egy darab
Ćjszaka, egy bestyevćr. Brin gyorsitott, a lâbâra bizta, hogy
vigye, ahovâ akarja. Remćnytelenijl eltćvedt, de nem ma-
radhatott egy helyben, mozognia kellett. Tźrsaira gondolt,
akiktól elszakadt. Keresik-e? Megtalâlhatjâk egyâltalân eb-
ben a kódfalban? Kćtkedve csóvâlta a fejćt. Ebben nem biz-
hat. Magânak kell meglelnie a kiutat. Elóbb-utóbb meg-
ritkul a kôd, vśget er a fenyćr. Annyit kell tennie, hogy
megy, amig ki nem ćr a zsibbasztó borongâsból.
Ës ha az nem akarja elengedni?
Emlćkei ismćt ćletre keltek a kôd indâiban, amelyek in-
cselkedve, csźbitóan hullźmzottak kórtilótte. Gyorsabban
ment, nem vett tudomźst a kćpekról. Ërezte, hogy az ârnyćk
is jôn, ott lappang hajszâlnyira az ó lâtÓmezejĆnek hatârân
tńl, ćs kilelte a hideg a gondolattól.
Megpróbźlta elkćpzelni. Mifćle fajzat lehet egy bestyevćr?
Valóban Allanon alakjźban jótt el hozzâ — vagy csak a kód ćs
a kćpzelet gńnyolta? ËrtetIenńI râzta a fejćt.
Valami apró ćs nyâlkźs ugrott fćlre az ńtjâból, ćs tovacikź-
zott a sôtćtsćgbe. Brin elkanyarodott, ćs egy szćles lejtón le-
ereszkedett egy miazmâs mćlyedćsbe. Csizmâja szennyben
ćs posvźnyban cuppogott, lźbszźrât ćles sâs csapkodta, tal-
pa undokul szivacsos talajon gâzolt. Megtorpant, majd siet-
ve hâtrâlt a teknó peremćre. Futóhomok leselkedett a m'-
lyedćs aljźn, beszippantotta ćs nyomtalanul elnyelte volna.
El kell keriilnie, kint kell maradnia a kemćnyebb, szârazabb
fóldôn. Olyan siirón órvćnylett a kód, hogy semmit sem lâ-
tott. Fćló, hogy kôrbe-kôrbe jâr.
388
A KțVÂNSÂGDAL
De azćrt vânszorgott tovźbb. Csirizesen kavargott az
Ódon-fenyćren a pâra, źrnyćkok mozogtak nyâlkâs ho-
mâlyźban, bestyevćrek ârnyai. Mâr tôbb is kôvette. Kćnesó
fiirgesćggel mozogtak, ógy cikâztak, akźr a halak a szărkă-
leci vizekben. Brin konokul szaporâzta a lćpćst a mocsâri
făben, mindig megmaradva a magasabb rćszeken. Kôvet-
hetik a bestyevćrek, de ót ugyan nem kapjâk el. Neki mâs
van megirva.
A sietćsból âtcsapott futâsba. Vćre tompân dăbôrgôtt a fă-
lćben. Egyszerre ózte a dăh, a fćlelem ćs az eltôkćltsćg. A
talaj enyhćn emelkedett. Brin fólvergódótt egy hosszó ffivel
ćs csenevćsz bokrokkal benótt buckâra. Kôriilnćzett ćs nem
hitt a szemćnek.
Ărnyćkok gyórójćben âllt.
Szikźr, nyakiglâb alak bontakozott ki a kôdból. A felfôldiek
kôpenyćt viselte, ćs hatalmas, kćtkezes kardot csatolt a hâ-
târa. A lâny sóbâlvânnyź meredt. Hiszen ez Rone! Kitârja a
karjźt, 's integet, hogy jójjôn! Brin boldogan indult felćje,
ćs mâr nytlt, hogy megfogja az if)ó kezćt.
Akkor valami megźllitotta.
Hunyorgott. Tćnyleg Rone az? Nem!
A harag vôrôs kôde szâllt a szemćre, amikor rźdôbbent a
csalâsra. Nem Rone Leah volt az, hanem a bestyevćr, amely
idâig kôvette.
A derengó, sikos jelenćs megindult a lâny felć. I-*hullott
róla a ruha 's a kard, beleolvadt a kôd foszlânyaiba, nyoma
se volt mâr a felfôldinek, csak egy hatalmas, gomolygó âr-
nyćk maradt, amely gyorsan ôsszeâllt idomtalan testtĆ, vas-
kos, karmos lâbakkâ, sertćs, gôrbe, hosszń karokkâ, redós,
torz pofâvâ, amelyben fehćr agyarak villogtak.
Kćtszer olyan magas volt, mint Brin, amikor felâgaskodott
a fenyćr kódćben. Lehajtotta a fejćt, 's a fogât csattogtatta a
lânyra. Egyetlen szór, pikkely, izom, hegyes csont, agyar volt
az egćsz vâgott szemó rĆmsćg, amelyhez hasonlót Brin csak
a legszôrnyóbb âlmaiban lâtott.
Igazi volt? Vagy a kôd ćs a lâzas kćpzelet alkotta csupân?
389
SHANNARA
Nem szâmit. Megszegte pâr perces fogadalmât ćs a Ki-
vânsâgdalhoz folyamodott. Cćltudatos kimćletlensćggel,
b6sz haraggal szólitotta a varźzst. Neki nem az a sorsa, hogy
az Ódon-fenyćren vćgezzen vele egy szórnyeteg! Mćg egy-
szer kipróbâlja a Kivânsâgdalt ezen a fajzaton, amelynek az
ćlete ńgysem szâmit.
Răzenditett, źm a torkźn akadt a dal.
Az apja {Ilt elÓtte.
Alakjăt egyfolytźban vâltoztatva kôzeledett a csoszogó bes-
tyevćr a buckźhoz, ćs mâr elóre csorgott a nyâla, hogy mi-
lyen jót fal majd az ârnyasvôlgyi lânyból. Brin hâtrahókôlt,
mert rnost az anyja barna, bâjos arcźt lâtta. Felsikoltott,
vadul, kćtsćgbeesetten.
Nyomban felharsant a vâlasz. Brin, kiźltotta. A hang va-
lósâgosnak tónt, de kicsoda...?
— Brin!
A szôrny fenyegetóen toronylott fôlôtte, Brin Ćrezte rajta a
gonoszsâg szagât, ennek ellenćre sem tudta szabadjâra en-
gedni a Kivânsźgdalt, bćklyóba verte a kćp: anyja nâdszźl
alakja, amint 'Iettelenăl roppan óssze a varŹzserÓ taglójźtól.
— Brin!
Ijesztó orditźs tôrte meg az ćjszaka csendjćt. Karcsil ir-
nyĆk szôkkent elÓ a kôdból, a megvadult lâpi macska ôtszŹz
fontnyi sóllyal vet6dÓtt râ a bestyevćrre, es elsodorta Brin
me1161. Karmokkal 's csattogó fogakkal hasogatta a szôr-
nyet, mikôzben ide-oda hemperegtek a magas fóben.
— Brin! Hol vagy?
Alig lehetett hallani az emberi hangokat a csatazajban.
Brin magânkivăl kiabâlva vźlaszolt nekik. A kóvetkezó perc-
ben feltónt Kimber, rôpălt a kôdôn {t, hosszó haja lobo-
gott. Nyomźban a gôrnyedt Cogline kurjongatott vadul,
minden erejćvel igyekezve, hogy ne maradjon Ie az uno-
kâjźtól.
Ismćt elóbukkant Susmus 's a bestyevćr. A macska volt az
erósebb, akârmerre próbźlt kitôrni a kôdlćny, Susmus min-
denutt elâllta az ótjât. Csakhogy most meg tôbb hatalmas,
390
A KfrJÂNSÂGDAL
formâtlan ârnyćk gyiilekezett a homâlyban, ćs kórtlvettćk
óket. Borzasztó sokan voltak!
- Leah! Leah!
Rone nyólânk alakja kardot emelve tórt {t a sără ârnya-
kon. Zôld, lidërces izzâs derengett az eben penge kôriil. A
bestyevćr, amelyet Susmus tartott sakkban, nyomban meg-
ćrezte a nagyobb veszćlyt, a kard mźgiźjźt. Fakćpnćl hagyta
a macskât, ćs Leah hercegćnek ugrott, {m Rone mâr vârta.
A kard szćles ivben szelte a kódôt, 's belehasitott a bes-
tyevćrbe. Zóld tăz lobbant az ćjszakâban, a kódlćny lângo-
kat szórva robbant fel.
A fćny kihunyt, visszatćrt a kôd ćs az ćjszaka. A sótćtben
ólźlkodó ârnyćkok szćtfolytak a semmibe.
A kard lehanyatlott, a felfóldi sarkon fordult ćs megren-
dălten sietett Brinhez.
— Ne haragudj — suttogta. — A mâgia... —Tehetetlenăl csó-
vâlta a fejćt. — Amikor 'ismćt râtalâltam a kardra, amikor
megćrintettem... tôbbć semmi mâsra nem tudtam gondol-
ni. Fôlkaptam ćs elrohantam vele. Mindent elfelejtettem —
mćg tćged is. A mâgia volt, Brin..
Elcsuklott a hangja. A Iźny źtôlelte, hozzâsimult. — Tadom
— bólintott.
— Soha tóbbć nem hagylak el igy! — fogadkozott az if}ó. —
Soha tóbbć!
— Azt is tudom — felelte Brin halkan.
De arról nem szólt, hogy 6 akarja elhagyni Rone-t.
SHANNARA
XXXVII
DUN FEE Aranból szabadult Jairnak ćs a culhaveni
kis csoportnak hârom napig kellett vândorolnia,
mire megćrkeztek az ćgig ćró Ravenshorn-hegysćghez. Mi-
vel nem hasznâlhattźk az orszâgutat a dćl felć kanyargó
Ezăst-folyó partjânak kózelćben, nehogy ćszrevegyćk óket,
az ót fólótti sóró erdóre fanyalodtak, ami lassitotta halad4-
sukat. A mâsodik napon vćgre-valahâra elźllt az esó; dćlelótt
mâr csak szemerkćlt, dëlben pârźvâ ritkult. Ahogy az ćg ki-
tisztultj a levegó is melegebb Iett, ćs a felhók kelet felć vitor-
lâztak. Amikor sÔtĆtsĆg borult a fôldre, lâni lehetett az âgak
kÔzôtt a holdat ćs a csillagokat. Mâr nem esett, a vândorok
mćgse mehettek gyorsabban, mert a lucskossâ âzott talaj
nem tudta beinni az ôsszes vizet, ćs a fôld csÓszott a sâros
pocsolyâktól. A csoport, amely csupân enni Ćs pihenni âllt
meg róvid idókre, Iegjobb igyekezete szerint próbâlta figyel-
men kivăl hagyni a siralmas kôriilmćnyeket, es elszântan
tôrtetett elóre.
Harmadnap kisótôtt a nap, ragyogóan, melegen; barâtsâ-
gos pântlikźkkal ćkesitette az erdÓ ârnyait, foltokban Ćs
foszlźnyokban visszaadta a szineket az âzott vilźgnak. A fâk
fÓIÓtt megjelent a Ravenshorn sôtĆt, kopźr sziklatômege.
Egćsz nap gyalogoltak felćje, de csak a dćlutân derekźn ćr-
keztek meg az elóhegyekhez, ćs mâr kezdtek volna kapasz-
kodni, amikor Settengó megâllitotta óket.
— Baj van — kôzôlte szârazon. — Ha a hegyeken {t akarunk
menni, az napokba, s6t talân hetekbe keril. A mâsik ót,
hogy kóvetjtk az Ezóst-folyót az Ëgi Forrźsig. Ezt is megte-
hetjtk, ha elóvigyźzatosak vagyunk, de elóbb-utóbb el ken
haladnunk Sziirkevćg alatt. Akkor pedig okvetleniil meglźt-
nak a jârkâlók.
392
A KiVÂNSĂGDAL
— Kell Iennie mâs ńtnak is, ahol ellopózhatunk mellettiik —
mondta Foraker komoran.
— Nincs — morogta Setteng6. Ën tudnćk róla.
— Azt nem lehet, hogy megkózelitjăk Sziirkevćget a folyó-
parton, ćs utźna megyănk fól a hegyekbe? — kćrdezte a ha-
talmas Helt, mikôzben Ietelepedett egy gôrgetegsziklâra. —
Becserkćszhetó az eród mâs irânyból?
A gnóm megrâzta a fejët. — Innen nem, ahol vagyunk
Szărkevćg egy sziklapârkânyon til, ahonnan be Iehet lâmi az
egćsz vidćket: a Ravenshornt, az Eztst-folyót, mindent. Ko-
pasz, termćketlen sziklâk, fedezćk semmi. — Stythysre pil-
lantott, aki mogorvân elhózódott tólăk. is szeretik
annyira a gyikok. Itt semmi se mâszhat fel hozzâjuk.
— Akkor ćjszaka kell menntnk — mondta Garet Jax halkan.
Am Settengó ismćt megrźzta a fejćt. — Nyakadat szeged,
ha megpróbâlod. A szirtek făggólegesek, az ôsvćnyek keske-
nyek ćs órzik óket. Sose sikerălne.
Hosszó csend lect.
— No ćs akkor mit javasolsz? — kćrdezte Foraker vćgăl.
— En nem javasolok semmit — vonogatta a vâllât Settengó.
— Idâig elhoztalak benneteket; a tôbbi a ti dolgotok. Talân a
fit el tud rejteni a mâgiâjâval. — Szemôldôkćt felvonva nćzett
Jairra. — Menni fog? Tudsz ćnekelni fćl Ćjszaka?
Jair elvôrósôdôtt. — Settengó, csak kell Iennie ótnak, ahol
âtjuthatunk az órôk mellett!
— A, ćn simân âtjutok — fintorgott a gnóm. — Viszont nek-
tek meggyólhet egy cseppet a bajotok.
— Helt lât 'jszaka... — kezdte Foraker tôprengve.
Garet Jax fćlbeszakitotta. — Hât te mit javasolnâl, Mwell-
ret? Ez a te otthonod. Te hogy csinâlnâd?
Styrhys szeme ôsszeszókiilt. — Ti csak keressszetek maga-
toknak utat, kissz emberek. Mźssz essztelentól kćrjetek
sszegitsszćget, engem meg hagyjatok bćkćn!
Garet Jax tanulmânyozta egy darabig a gyikot, aztân szót-
Ianul odament hozzâ. Sziirke szeme olyan hideg volt, hogy
Jair hâtrahókôlt. A fegyvermester ujja fôlemelkedett, ćs
megźllapodott a Mwellret kôpenyes alakjân.
393
SHANNARA
— Csak nem azt akarod mondani, hogy mâr nem vehetjik
hasznodat? — kćrdezte halkan.
A Mwellret mintha ôsszelappadt volna, vâgott szeme iz-
zott a gyólôlettól, źm Garet Jaxon nem volt hatalma. A
fegyvermester {Ilt ćs vârt.
A gyik fojtottan fôlszisszent, ćs lassan kiôltôtte villâs nyel-
vćt.
— Sszegitek, ha sszabadon engedtek — stgta. — Elvisszlek
oct, ahol sszenki ssze lât.
Hosszń csônd Iert. A kis târsasźg tagjai bizonytalanul san-
ditottak egymźsra.
— Mosszt nem sszegithet a buta kissz gnóm — vigy•orgott
Stythys. — Az ćn sszegitsszćgemre van ssziiksszćgetek, kissz
barâtaim. Olyan utakat isszmerek, ahol sszenki mâssz nem
mehet ât.
— Mifćle utakat ismersz? — kćrdezte Garet Jax ugyanolyan
szeliden.
Am a Mwellret csôkónyôsen râzta a fejćt. — Kissz emberek,
elóbb adjâtok sszavatokat, hogy sszabadon engedtek. A ssza-
vatokat akarom.
A fegyvermester vćkony arcăn nem Iehetett lâtni, mit gon-
dol. — Arnint bejuttatsz Sztrkevćgbe, szabad vagy.
Setteng6 helytelenitó pofât vâgott, ćs kikópótt. Jair es târ-
sai vârtźk, mit mond erre Stythys. Am a Mwellret mintha
gondolkozott volna.
— Birod a szavunkat! — tărelmetlenkedett Foraker. — Most
pedig mondd el, melyik tton menjănk.
Stythys gonosz, undok, torz vigyorra hăzta a szźjźt. — Ât-
visszem a kissz embereket az Ëjsszaka Barlangjain!
—Te fekete. .. ! — robbant ki Settengó, 's a Mwellremek ug-
rott. Helt elkapta, mikor mellette akart elrohanni, es a hâta
môgć penderitette. A gnóm tvôltôtt ćs kapźlózott, mint aki-
nek elment az esze. Stythys sziszegve nevetett, a csoport kô-
rălfogta Settengót, ógy próbźlta visszatartani.
— Mi az, gnóm? — fogta meg a fegyvermester Settengó kar-
jât. —Te ismered ezeket a barlangokat?
394
A KfVÂNSĂGDAL
Settengó kitćpte magât Garet Jax markźból, bâr Heltet
nem tudta lerśzni.
— Hogy ismerem-e az Ëjszaka Barlangjait, Garet Jax? —
acsarogta. — Az az ćn nćpem vesztóhelye, amióta leigâztâk a
gyikok! Ezerszâm dobtźk be a hegyi gnómokat a barlangok-
ba, ahonnan nem keriiltek eló tôbbć! Most pedig ez... ez a
szôrnyeteg ugyanazt akarja csinźlni velănk!
Garet Jax villâmsebesen Stythyshez fordult. Hosszó kćse
varózslatos gyorsasźggal termett a markâban.
— Mwellret, ezóttal nagyon vigyźzz, mit felelsz! — figyel-
meztette halkan.
Stythysnek a szeme se rebbent. — Óssszevisssza hazudozik
a gnómocka. A barlangok âtvezemek Ssziirkevćgbe. Atvissz-
Iek benneteket a hegyek alatt, ahol nem vessznek ćsszre a
jârkźlók. Sszenki sszem lźt meg.
Tćnyleg van itt âtjâró? — kćrdezte Foraker a gnómtól.
Settengó hirtelen elernyedt a hatârvidćki markâban. — Mit
szâmit, ha van is! A barlangok nem embernek valók. Mër-
fóld hosszó jâratok a Ravenshorn gyomrâban, feketĆk, akâr
a pokol, tele Prockokkal! Hallottatok mâr a Prockokról?
Olyan mâgia teremtette óket, amely e16bb lĆtezett Nćgy-
fôldnćl — óvilâgi mâgia, ógy mondjâk. ËIó szźjak a sziklân,
vćges-vćgig a Barlangokban! Akârhovâ Ićptek, Prockok kô-
zôtt kell mennetek! Egy rossz lćpćs, ćs a Prock a
barlang padlójân, bekap, ôsszecsukódik, szćtrnorzsol... —
Reszketett di.ihćben. — igy intćztćk el a gyikok a hegyi gnó-
mokat — Ietaszitottâk óket a Barlangokba!
— Csakhogy a Barlangokon ât Iehet jutni fogalmazta {t
kijelentćssć Foraker kćrdćsćt Garet Jax.
— Mi hasznunk abból az źtjźróból! — orditott Settengó. —
Nem lâtunk! TIZ lćpës, es megesznek a Prockok!
— Engem nem essznek! — szisszent kôzbe Stythys. — bn
isszmerem az Ëjsszaka Barlangjainak titkât! A kissz emberek
nem juthamak ât, de az Ćn nĆpem ismeri az utat! Bennńnk
nem tessznek kŹrt a Prockok!
Csend Iett. Garet Jax a gyikhoz Ićpett.
395
SHANNARA
— Az bjszaka Barlangai Sziirkevćgig fumak a Ravenshorn
alatt, ahovź nem lâtnak be a jârkźlók? Ës te ât tudsz vezemi
bennănket?
— Igen, kissz barźtaim — csikorogta halkan Stythys. — At-
visszlek.
Garet Jax a tôbbiekhez fordult. Egy darabig senki sem
szólt, amân Helt biccentett.
— Hatan vagyunk. Ha csak egy kis esćlyt is akarunk, ćszre-
vćtlentil kell bejumunk a fellegvźrba.
Foraker ćs Edain Elessedil is bólintott. Jair Settengóre n'-
zett.
— Bolondok vagytok! — kiâltotta a gnóm dihôsen. — Agya-
lâgyult, vak bolondok! A gyikokban nem szabad megbizni!
Kinos csend Iett.
— Seneng6 — szólalt meg Jair —, nem muszâj tovâbb jón-
nôd, ha nem akarsz.
A gnóm megsćrt6dôtt. — Fit, tudok ćn vigyźzni magamra!
— Tudom, csak arra gondoltam, hogy..
— Tartsd meg magadnak a gondolataidat! — vźgott a szavâ-
ba Settengó. — Ami pedig ezt a tovźbbmenćst illeti, inkâbb
magadnak osztogatnâl ilyen tanócsokat. Amit persze nem
teszel. fgy hât egyitt leszănk bolondok. — Sôtćten sanditott
Stythysre. — Csakhogy bolondsâgom ugyancsak nyitva tartja
majd a szemćt, ćs ha valami rosszul sălne el, gondoskodom
róla, hogy ne a gyik maradjon utolsónak!
— Tehât, Mwellret — fordult vissza a fegyvermester Stythys-
hez m,
âtviszel benniinket. Csak jól jegyezd meg, amit a
gnóm mondott. Arni velănk tôrtćnik, veled is megtôrtćnik,
tgyhogy ne jătszódj velănk. Ha megpróbâlod...
— Ën sszossze jătsszódom, kissz barătaim — vigyorgott fa-
gyosan Srythys.
VÂRTAK, AMiG BEESTELEDIK, majd leosontak a folyó fôlôt-
ti sziklâk kôziil, ćs ćszak felć kanyarodtak a hegyekben. A
piżffedt hold 's a csillagok fćnyćben jól lehetett lâmi a Ra-
venshorn nyomasztó tómegćt, a kietlen ormokat, amelyek
feketĆn rajzolódtak a sótćtkćk ëgboltra. A parttal pârhuza-
396
A KivÂNSÂGDAL
mosan elrnosódott ôsvćny vezetett a ritkâs fâkon ćs bok-
rokon ât; ezen baktatott a culhaveni kis târsasâg, addig'
amig a dĆIi hegyvidćk el nem nint a messzesćgben.
Vândoroltak egćsz ćjszaka, Settengó ćs Helt ment az ćlen,
târsaik kôvettćk óket, óvatosan, hogy ne tssenek zajt. A sô-
tćt bćrcek kôzeledtek, falkćnt zârtâk kôrăl az Ezăst-folyót.
A habok zńgâsât Ieszâmitva furcsa nćmasâg, mindent źt-
itató, mćly hallgatźs honolt a bćrcek kÔzÓtt, mintha Fôld-
anya altamź gyermekćt. Az Órâk mńlâsâval Jairt egyre job-
ban nyomasztotta ez a csend; folyton a tômór sziklafalakat
bźmulta, az ârnyćkokat fărkćszte, mintha valamit keresne,
amit nem lâtott, de tudta, hogy itt van Ćs figyel. Egćsz ćjjel
nem talâlkoztak mâs ĆIÓIĆnnyel a hegyek hatalmas madarain
kivăl, amelyek ćjszakai zsâkmźnyszerzó ttjaikon hangtala-
nul szźrnyaltak a fejtik fôlôtt, a vôIgyIakÓ mćgis Ćrezte, hogy
nincsenek egyedtl.
Azzal tisztźban volt, hogy ez a sejtelem rćszben Stythys
jelenlćtćból tâplźlkozik. Baktatźs kózben mindig Iźthatta
maga elótt a Mwellret fekete alakjât, ćs ćrezhette zôld sze-
mćnek lapos pillantźsait; a gyik folyton ót Ieste ćs vârt. A fii.'
bizonyosra vette, hogy Stythys ôsszes igćrgetćse csupân a
kônyôrtelen elszântsâgot Ieplezi, amellyel meg akarja kapa-
rintani az ó mâgiâjât. Bârmi tÔrtĆnt is, a fajzat nem mondott
le a mźgikus eróról. Rćmitó bizonyossâg volt. Dun Fee Aran
bôrtônćnek emIĆke Olyan lidćrcnyomâskćnt nehezedett rŹ,
amelynek sziklźjât talân sohasem tudja elgôrditeni. Stythys
okozta a lidćrcnyomźst, Stythys, aki csak azt vârja, mikor
zârhatja vissza a tômlócbe. Lâtszólag megszabadult a
Mwellrettól, de nem tudta Ierâzni az alattomos balsejtelmet,
hogy a fajzat bizonyos ćrtelemben mëg mindig a hatalmâ-
ban tartja.
Am ahogy az ćjszaka âtfordult kora hajnalba, amikor a
fâradtsâg elvette a kćtely ćs a rettegćs ćlćt, Jair gondolatai el-
tćvedeztek ćs râtalźltak Brinre. Ujra maga elótt lâtta nóvćre
arcât, ńgy, ahogyan a kôzelmńltban kĆtszer is fólmerălt elót-
te a lâtókristâlyban: e16szôr valami kimondhatatlan fâjda-
lomtól ósszetôrten, mâsodszor elborzadva, amint nćzi sajśt
397
SHANNARA
eltorzult vonźsait annak a kisćrtemek az alakjźban. Csupân
villanâsokra tiint fôl a kćt lâtomâs; a vôlgylakó egyikból sem
kôvetkeztethetett az e16zmćnyekre. Azt sejtette, hogy a test-
vćrćnek sok mindent el kellett viselnie, es valami ijesztó do-
log tôrtćnhetett vele. Oresnek ćrezte magźt, ha arra gon-
dolt, milyen rćgen elhagyta Brin a Vólgyet ćs ót, akinek az
Eziist-folyó kirólya azt mondta, a testvćre a vesztćbe megy.
Furcsa, de mâris ógy rćmlett, hogy elveszitette Brint, mert
a kôzóttăk terpeszked6 tăvolsźgot ćs idót kiilônôs módon
felnagyitottâk az esemćnyek, amelyek azóta kóvetkeztek be,
hogy utoljźra lâtta a nóvćrĆt. Olyan sok minden tórtĆnt, Jair
Ohmsford olyan tâvol kerălt attól, aki valaha volt.
Hirtelen fźjni kezdett az iiressćg. Mi van akkor, ha az
Ezăst-folyó kirâlya rosszul itĆIte meg Ót? Mi lesz, ha kudar-
cot van, ës Brin valóban elvćsz? Mi lesz, ha kćs6n ćrkezik?
Diihôsen az ajkâba harapott, ćs megeskiidótt, hogy nem
tórtćnhet igy! Ahhoz tńl sok szźl kôti óssze a fivćrt 's a
nóvćrt: csalâd, kózôs ćlet, tudâs, megćrtćs, tôródćs — ćs
mindenekfôlôtt a szeretet!
Gyalogoltak a pirkadat elÓtti sôtĆtsĆgben. A hajnal elsÓ fĆ-
nyćre Stythys fólvezette 6ket a sziklâk kôzć. Otthagytâk a só-
tćten, lomhźn kavargó Ezăst-folyót es bevettćk magukat a
hegyekbe. Eltóntek a fâk ćs a bokrok, kietlen kôvôn jârtak.
Keleten âtcsordult a napfĆny a hegysćg peremćn, vakitó
arany tăz lângolt a szikla repedćseiben. Addig kapaszkodtak
a tăz felĆ, mig be nem ćrtek egy szirt ârnyćkâba, amelyben
hatalmas tireg sÔtĆtIett.
— Az Ëjsszaka Barlangjai! — sziszegte Stythys.
A nyilâs ńgy âsitott, mint egy tŹtott pofa, amelyben fărć-
szes, csorba sziklźk a fogak. Szćl săvitett ală a hegytetóról,
ógy ćreztćk, magâból az Ëjszaka Barlangjaiból fătyórćszik.
Hosszńkźs fadarabok hevertek a barlangszźj elótt, amelye-
ket mintha a kor 's az idójârâs koptatott volna fćnytelen
piszkosfehćrre. Jair kôzelebbról megnćzte óket, ćs kilelte a
hideg. Amit ó fânak hitt, azok tóredezett, kifakult csontok
voltak.
398
A KivANSÂGDAL
Garet lax a gyik elĆ plântâlta magât. — Mwellret, hogy fo-
gunk itt lâmi?Van fźklyâd?
— A Barlangokban elalsszik a fâklya, kissz barâtaim! — fe-
leite Stythys gonosz, fojtott nevetćssel. —
Ide mâgikussz
târgy sszăksszćgessz!
A fegyvermester hâtrapillantott az treg szâjâra. — Ës neked
van ilyen mâgikus tźrgyad?
— Van bizony! — felelte a gyik. Keresztbe fonta karjait a
kóntóse alatt, ćs kissć felfójta magźt. — Itt a Vłrrassztótóz!
Vârva văr!
— Meddig tart ez? — kćrdezte Foraker feszengve. A tórpëk
nem szeretik a zźrt helyeket. Elóre utâlta, amit meg kell ten-
nie.
— Kissz barźtom, a Barlangokon âtalmenni nem tart sszo-
kâ! — nyugtatta meg Stythys kissć tńIZ0tt buzgalommal. —
Hźrom óra alatt âtvisszlek benneteket! Ssziirkevćg mâr vâr!
A bajtźrsak hol egymâst n'ztćk, hol a nyilâst. — Mćg egy-
szer figyelmeztetek mindenkit, hogy nem Iehet bizni egy
gyikban! — intette óket Settengó.
Garet Jax elóvett egy darab kôtelet. Az egyik vćgćt a sajât
derekźra kÔtÔtte, a mźsikat Stythysćre. Ellenórizte a csomó-
kat, majd hosszó kćsćt. — Mwellret, az ârnyćkodnâl
is kôzelebb Ieszek hozzâd. Ezt ne feledd. Most pedig vigyćl
be, ćs mutasd a mâgiâdat. — Stythys mâr fordult volna, de a
fegyvermester visszarźntotta. — Ne tăl messzire. Addig nem,
amig nem lâttuk, mire vagy kćpes.
A Mwellret fintorgott. — Majd ćn megmutatom kissz bară-
taimnak. Gyertek.
Csoszogni kezdett a rćmitó fekete barlangtorok felć, sar-
kâban Garet Jaxszal, akivel ósszefózte a kótćl. Settengó utź-
nuk iramodott. A tóbbiek egy pillanatig haboztak, majd kô-
vettćk óket. Atmentek a napfćnyból a sórósódó ârnyćkba,
onnan pedig a szikla pofźjâban vârakozó feketesćgbe. A se-
gitókćsz hajnal kirajzolta mćg nćhâny percig a kófalakat,
padlókat, fiirćszes sztalaktitokat, sziklafărtôket, aztân mćg
az a gyônge vilâgossâg is kihunyt, ćs 6ket elnyelte a sótĆtsĆg.
399
SHANNARA
Olyan volt, mintha megvakultak volna. Sorra âlltak meg,
csizmâjuk csikorgâsa reszelósen veródótt vissza a nćma bar-
langban. Ósszebńjva vârtâk, hogy elhaljon a visszhang. Va-
Iahol a feketesćg mćlyćn viz csópógôtt, ćs mćg annźl is mć-
Iyebben szikla horzsolta a sziklźt undok hangon.
— Lâtjâtok, lăssz barâtaim? — szisszent fól Stythys. — A Bar-
langokban minden ćjsszinó!
Jair szorongva pillantott kôriil. Jóformân semmit sem lâ-
tott. Mellette halvźnyan derengett Edain Elessedil keskeny
elf arca. A leveg6 furcsân, ragacsosan nyirkos volt 's moz-
gott, pedig nem fńjt szćl, ćs ógy rćmlett, râjuk tekeredik,
kôrălcsavarja 6ket. Visszataszitó ĆrzĆs volt, es a levegÓ osz-
Iźstól bÓzIôtt. A vôlgylakó utâlattal fintorgatta az orrźt. Hir-
telen râjôtt, hogy ugyanezt a szagot ćrezte Stythys capaali
cellźjâban.
— Mosszt pedig sszólitom a Virrassztótiizet! — csikorogta a
Mweliret. A vôlgylakó ôsszerezzent ijedtćben. — Esszt nćz-
zĆtek! Sszólitom a fĆnyt!
ËIesen fôlkiâltott; baljós fiittyentćsfćle volt, ógy hangzott,
mintha megkinzott csontok ropognânak. A fiitty âtfńrta ma-
gât a feketesćgen, ćs mikor elhalt hosszń, gyâszos vissz-
hangja, a Mwellret megismćtelte. Jair ósszeborzongott. Egy-
re jobban irtÓzott a Barlangoktól.
Hirtelen megjelent a Virrasztótiiz. Ragyogó csóvakćnt szel-
te a sótëtsśget, szivârvânyszinekben jâtszÓ szemcsći ringa-
tózva-gyńrózve utaztak a nem Ićtezó szelek szźrnyân. A szćt-
szóródott fćnypor hussanva gyólt óssze a Mwellret kinyńj-
tott kezćben, pôrgÓ rćszecskći gômbbĆ sÓrÓsôdtek, amely-
nek sârga izzâsa elózte a Barlangok źrnyait. A bajtârsak hi-
Iedezve bźmultâk a Stythys elótt lebegó Virrasztótfizet,
arcuk vibrâló-tâncoló fĆnyben fărdôtt.
— Ez az en băvôlćsszem, kissz barâtaim! — sziszegte Styr_hys
diadalmasan. Jair felć forditotta lapos pofâjât, zóld szeme
villogott a fĆnyôrvĆnyben. — Lătod, hogy engedelmesszkedik
a Virrassztótăz?
Garet Jax gyorsan kôzćjiik lćpett. — Mutasd az utat,
Mwellret. Kevćs az idónk.
400
A KtvÂNSAGDAL
—Valóban kevćssz — sziszegte halkan a gyik.
Elindultak a sôtćtsćgben, a Virrasztótóz vilźgitott ótjukon.
Az Ëjszaka Barlangjainak toronymagas mennyezete olyan
sără ârnyëkba borult, amelyen a Virrasztótóz sem tudott ât-
hatolni, es ez a homâly furcsźn, baljósan visszhangozta lćpć-
seik koppanâsźt. A szag annźl dôgletesebb Iett, minćl me-
Iyebbre mentek, vćgil annyira facsarta az orrukat, hogy ap-
rókat kellett lćlegeznitik, nehogy óklendezzenek. Aknâk tu-
catjai źgaztak le a jźratból, ćs kibogozhatatlan ótvesztóvć
szóvódtek. Âm Stythys nem lassitott, mindig tudta, melyik
alagótba kell bemennie a Virrasztótóz parâzsló, tâncoló
gômbje nyomźban.
Az idó ólomlâbakon vânszorgott, a jâratoknak nem akart
vćge lenni, a szikla egyre ńjabb fekete szźjjal âsitott râjuk,
egyre pocsćkabbul bńzIÔtt, ćs a csikorgźs mâr nem a tâvol-
ból hallatszott, hanem riasztóan kôzelról. Ott, ahol az akna
egy feltónóen hatalmas barlangba nyilt, a gyik megtorpant.
— Prockok! — mordult fel.
Egy Iegyintćssel elkńldte magâtól a libegó Vłrrasztóttzet; a
gômb âtrôppent a barlangba, ćs megvilâgitotta a fenekeflen
feketesćget. A culhaveni kis târsasâg iszonyodva bźmulta,
amit a fćny mutatott. A barlang padlójân fórćszes peremii
nyilâsok szâzai tâtongtak, amelyek ógy nyiltak es csukódtak,
mint ocsmânyul nyâmmogó szâjak. A hegy undoritóan râg-
csâlt a sôtćtsëgben. A szâjaknak hangja is volt: csâmcsogtak,
gurgulźztak, nyôgdëcseló bôfôgëssel kćrództćk a pćpesre
órôlt sziklźt.
— Órdôg ćs pokol! — sógta Helt. — Az egćsz barlang ćl!
— Musszâj keressztălmenni — kôzôlte Stythys rót vigyorral.
— Maradjatok kôzel egymźsszhoz, kissz emberek.
Annyira kôzel maradtak, hogy majď egymâs hâtźra mźsz-
tak. Sâpadt arcuk verejtćkesen csillogott a Virrasztótóz f'-
nyćben, cekintetiket le nem vettćk a kópadlóról. Ismćt
Stythys vezetett, nyomâban a fegyvermesterrel, óket kôvette
libasorban Settengó, Jair, Edain Elessedil es Helt; Foraker
volt a sereghajtó. Lassan kigyóztak a Prockok kózôtt, oda
lćptek, ahol nem lâtszott fekete szâj a Virrasztótóz vilâgos-
401
SHANNARA
sźgźnźl. Fălăket ćs agyukat megtôltótte a szôrnyó râgâs re-
csegćse. Kórfilôttfik vârakozón nyiltak-csukódtak a Proc-
kok, mint ennivaló szagât ćrzó, ćhes źllatok źllkapcsai.
Idónkćnt olyan szorosan ôsszetapadtak, hogy beleolvadtak a
barlang tómôr padlójâba, alig vonalnyinak lâtszottak az er-
des kóvôn, de nagyon sebesen ki tudtak nyilni, elorozva a
lâtszólag bâtorsźgos terepet, hogy behabzsoljâk az odame-
rćszkedót. Am a Virrasztótńz mindig Ieleplezte a lesben vâ-
rakozó Prockokat, ćs biztonsâgos keriilóutakat nłutatott a
culhaveni csapamak.
Az elsó barlangot mâsodik kôvette, a mźsodikat harmadik,
{m most mâr egy lëpćst sem tehettek biztonsźgban, mert
minden barlang ćs âtjâró kôvćt rostźvź lyuggattźk a Proc-
kok. Az emberek vânszorogtak, a percek órâkkź nyńltak.
Kezdtek fâradni, holott egyre nagyobb sztiksćgiik volt az
ôsszpontositâsra, mert tudtâk, hogy az elsó rossz lćpćs az
utoIsÓ Iesz. Mindekôzben kôrălôttók vidor vârakozâssal
órôltek a Prockok.
— Sose lesz vćge ennek az ótvesztónek! — stgta a vôlgy-
lakónak Edain Elessedil tehetetlen haraggal.
Jair csak bólogami tudott. Helt ćs Foraker helyet cserćlt az
utóvćdben. A tôrpe szakźllas arca izzadtsâgban fiirdótt, sze-
me szńrósan villogott.
Egy âlcâzott Prock hirtelen feltâtotta fekete pofâjât, ńgy-
szólvân Jair lăba alatt. A vôlgylakó Olyan remiilten hókôlt,
hogy belettkózôtt Settengóbe. A Prock az orra elÓtt volt, Ćs
ó nem lâtta! I*ktizdôtte undorodó rettegćsćnek hullâmât,
Ćs elszântan ôsszeszoritotta a fogât. Mâr nem tart sokâ. Ha-
marosan kićrnek a fënyre.
Arn a kóvetkezó barlangban, a Prockok ńjabb ńtvesztójć-
ben Stythys megtette azt, amitól Settengó egyfolytâban óvta
6ket. Olyan gyorsan tôrtënt, hogy mĆg Garet Jaxot is meg-
lepte. Az egyik pillanatban mćg libasorban araszoltak az ocs-
mânyul csócsźló hasadćkok kôzôtt, a kôvetkez6ben a gyik
egyet csapott hâtra, Ćs az arcukba vâgta a Virrasztótăzet. A
gômb vakitó lângokkâ nyilt szćt, a culhaveniek ósztónôsen
kaptâk a keziiket az arcuk elć. Ugyanakkor Stythys âtszôk-
402
A KtVÂNSAGDAL
kent Garet lax ćs Settengó mellett a hókôló Jairhoz, âtkap-
ta a vôlgylakó derekât hatalmas karjâval, mźsik kezćvel eló-
rântotta sótćt leple alól az elrejtett, gonosz ktlsejń kćst, ćs
foglya torkâra szoritotta a pengćt.
— Visssza, kissz barâtaim! — sziszegte, szembefordulva a
bajtârsakkal a Virrasztótóz fćnyćben, amely ismćt ósszeâllt
gómbbć.
Senki se mozdult. Garet Jax a gyiktól alig ôlnyire kupor-
gott ugrźsra kćszen. A kótćl mćg mindig ôsszeffzte a Mwell-
rettel. Stythys ógy źllt, hogy a vôlgylakó ketcejiik kÓzÓtt Ie-
gyen. A kćs villogott a fćlhomźlyban.
— Ossztoba kissz emberek! — hersegte a szôrny. — Asszt kćp-
zelitek, olyasszmire kćnysszerithettek, amic nem akarok!
Hât mosszt Iźsszâtok, mi vâr reâtok!
— Megmondtam, hogy nem lehet bizni benne! — kiźltotta
Settengó di-ihósen.
Lćpett egyet, de tăstćnt megtorpant a Mwellret figyel-
meztetó szisszenćsćre. Môgôtte szobormereven âlltak a tób-
biek: Helt, Foraker, Edain Elessedil. Kôrtlô[ti.ik egyfolytź-
ban râgtak a Prockok, kó csikorgott a kôvón.
Garet Jax fôlegyenesedett. Szirke szeme Olyan hideg volt,
hogy a Mwellret nyomban kemćnyebben szoritotta Jairt.
— Engedd el a vôlgylakót, Mwellret! — szólt a fegyver-
mester halkan.
A penge mćg jobban belemćlyedt Jair bórćbe, A fió nyel-
dekelve próbâlt elhózódni az acćltól. Tekintete talâlkozott
Garet Jaxćval. A fegyvermester nagyon gyors, mindenkinćl
gyorsabb. Mâr akkor bebizonyitotta, amikor a Feketetôlgy-
erdóben megkiizdótt az ó gnóm rabtartóival. Akkor is
ugyanilyen volt vćkony, szikźr arca, ilyen higgadt, kifiirkćsz-
hetetlen, amelyben csupźn a szem igćrt halălt.
Lassan, mćlyen beszivta a levegót. Garet Jax persze kôzel
van. De mćg nźla is kózelebb van az ó torkăhoz a kćs pen-
gćje.
— Nekiink van jussszunk a bńvôssz eróre, nem a kissz em-
bereknek! — sziszegte rekedten Stythys. — Hogy sszembe-
sszâllhassszunk a jărkźlókkal! Kissz emberek nem hassznăl-
403
SHANNARA
hatjâk a biivôssz erót, nem hassznâlhatnak ki bennUnket!
Ossztoba kissz emberek! ÓssszetaposszIak, mint a polossz-
kâkat!
— Engedd el a vólgylakót! — ismćtelte Garet Jax.
A Virrasztótńz csillogó porfelhókćnt ôrvćnylett 's tâncolt a
Mwellret elótt. Stythys zôld szeme rćsnyire szókńlt a gyńló-
IettÓI. Fojtottan nevetett.
— Sszivesszebben engedlek el tćged, sszuroksszinń! — szi-
szegte. — 1--1ć, kissz gnóm! — nćzett Settengóre. — Messszed
csak el esszt a kôtelet, amely ôssszekót!
Settengó Garet Jaxra sanditotr, majd ism't a gyikra. Kóz-
ben a tekintete ôsszeakadt egy pillanatra a Jairćval, ćs a
vôlgylakó megćrtette, mit vźrnak tóle. Ha ćlve akarja meg-
ńszni, neki is tennie kell valamit.
Settengó lassan elindult, nagyon lassan. Elóhózta ôvćból
hosszń kćsćt. Rafia kiviil senki sem mozdult. Jair megacćloz-
ta magât, visszaparancsolta rettegćsćt ćs undorât. Settengó
tett mćg egy lćpćst. Keze a kótćlćrt nyólt, amely ernyedten
lógott a Mwellret ćs Garet Jax kôzótt. Jair szoborrâ dermedt.
Egyetlen esĆIye Iesz. A gnóm keze megmarkolta a kótelet, a
vas hozzâćrt a kenderfonadćkhoz.
Akkor Jair ĆnekeIt. SettengÓ nyomban râismert a kurta,
ćles kiźltźsra. Stythys kezćt, amely a kćst szoritotta a fiń tor-
kźra, tucatszâm leptćk el a sztrke, sz6rôs pókok. A Mwellret
vonitva kapta el a karjât, ćs a ruhźjźhoz csapkodta abban a
hiâbavaló igyekezetben, hogy lerâzza a pókokat. A Virrasz-
tÓtńz vâratlanul gyórńvć gyćriilt, visszavette a fćnyt, ćs ho-
mźlyba boritott mindent.
Settengó egy macska fiirgesćgćvel vetette magât Stythysre,
ćs beledôfte kćsćt a gyik karjâba, amely Jair derekźt szori-
totta. Az a kar is engedett, Jair a durva sziklâra hUIIott, de
szabad volt. Târsai orditva lendiiltek felćje, hogy elrântsâk a
gyik kôzelćból. Stythys hanyatt esett, magâval rântva Set-
tengót, Garet Jax utânuk ugrott, elórântva hosszó kćsćt,
hogy elvâgja a kôtelet, amely a Mwellrethez bćklyózta. Ârn
a kôtćl megfeszălt, a fegyvermester elveszitette az egyensń-
lyźt, megcsńszott ćs tćrdre esett.
404
A KiVANSÂGDAL
— Settengó! — sikoltotta Jair.
A gnóm ćs a Mwellret a Prockok ńtvesztójćben hempe-
regtek, vadul tćpâzva egymâst. A Virrasztótóz, ahogy gyen-
giilt fólótte Stythys uralma, egyre magasabbra szâllt, ćs a
barlang gyorsan merilt el az ârnyćkban. Mćg nćhâny mâ-
sodperc, ćs senki sem fog lâtni semmit!
— Gnóm! — kiźltotta Foraker figyelmeztetóen, ćs a kćt du-
lakodó alakhoz ugrott.
Am Garet Jax fărgćbb volt. Ahogy sikerólt megvetnie a
lâbât, źrnykćnt szókkent eló a homâlyból. Hosszń kćse
egyetlen nyisszantâssal kettćvźgta a derekâra csomózott kô-
telet. A Prockok râgcsâlâssal ćs cuppogâssal vźlaszoltak a
fenti zajokra, mohón órôlve fekete âllkapcsukkal. Stythys ćs
SettengÓ egyre kózelebb csÓszott hozzâjuk...
Garet Jax egyetlen ugrźssal âtszelte a tâvot, amely elvâlasz-
totta a dulakodóktól, vasmarka megragadta Settengó Ińbźt,
ćs kitćpte a gnómot Stythys karmai kôzăl. Szôvet repedt ćs
hasadt, fćlelmetes sziszegćs tórt fel a gyik torkâból.
A Mwellret elveszitette egyensńlyât, ćs megtântorodott.
Môgótte kinyilt egy Prock fekete szźja. A karmolâszó gyik
egy pillanatig mintha a levegóbe kapaszkodott voina, majd
hâtraesett ćs eltónt. A Prock becsukódott, hirtelen sikoltâs
hallatszott. Aztân a fekete hasadćk 6rôIni kezdett, az egćsz
barlangot megtôltve iszonyatos recsegćssel.
A Virrasztótóz azon nyomban szćtszÓrÓdott ćs visszarepălt
a sôtćtsćgbe, vitte magâval a drâga fćnyt. Az Ëjszaka Bar-
langjaira ismćt râborult a sÔtĆtsĆg.
PERCEKJG TART-rr, mire meg mertek mozdulni. Csak ku-
porogtak a feketesćgben, vârtâk, hogy szemăk alkalmazkod-
jon a fćny hiźnyâhoz, hallgattâk a Prockok râgźsźt. Miutân
rôvidesen tudomâsul kellett venniăk, hogy nincs egy sze-
mernyi fćny, amihez alkalmazkodhatnźnak, Elb Foraker ki-
âltva szólitotta târsait, 's kćrte, hogy vźlaszoljanak. Sorra fe-
leltek az arctalan hangok a vaksótćtból. Mindenki megvolt.
Âm tudtâk, hogy ez nem maradhat sokźig igy. A Virrasz-
tÓtÓz magâval vitte a fĆnyt, amelyre Olyan rettentÓ szńksć-
405
SHANNARA
giik volt, hogy lâssâk az utat. Nćlkiile vakok. tgyszólvân ki-
zźrólag az ôsztôneikre hagyatkozva kell megkisćrelniăk az
âtkelćst a Prockok ńtvesztójćn.
— Remćnytelen —, kózólte Foraker azon nyomban. — Fćny
nćlkiil nem lâthatjuk, hol kezdódnek a jâratok, nem tudjuk,
merre menjńnk. Mćg ha a Prockoktól meg is menekiilnćnk,
&letănk vëgëig bolyonghatunk a Barlangokban.
Egy egćszen kevćs fćlelem borzongott a hangjâban. Jair
meg sohasem hallotta ilyennek. — Kell hogy legyen egy —
motyogta legalâbb annyira magânak, mint târsainak.
— Helt, nem hasznâlhatnâd az ćjszakai lâtâsodat? — re-
mćnykedett Edain Elessedil. — Nem tudnâl talâlni egy utat
ebben a feketesćgben?
Arn az óriâs hatârvidćki nem tudott. Mćg az ëjszakai lâ-
tăshoz is sziiksćg van egy csepp fćnyre, magyarâzta szeliden.
Ha nincs fćny, az ćjszakai lâtâs hasznâlhatatlan.
Egy idÓre elhallgattak; l.'gy tănt, most aztân bńcsót vehet-
nek minden remćnyóktól. Majd Settengó kezdte szidni
Garet Jaxot ćrdes hangjân, amićrt megbizott egy gyikban,
holott megmondta! Jair filelt, mert most mintha Brin
szólt volna hozzâ, hogy ó is jobban figyelhetett volna. Kiver-
te a fejćból nóvćre suttogŹsŹt, Ćs kôzben arra gondolt, hogy-
ha a Kivânsâgdal ógy szolgâlnź Ót is, mint Brint, akkor
visszahivhatnź a Virrasztóttizet. Am az ó dala csak szem-
fĆnyvesztĆs, kâprźzat.
Aztân eszćbe jutott a lâtókristźly.
Izgatottan kurjantott a tôbbieknek, addig matatott ujjasa
alatt, amig megtalâlta a biztonsâgos rejtekćben lapuIÓ go-
lyóbist, eziistlźncânâl fogva elóhózta, tenyere óblćbe fogta.
Majd vilźgit nekik a kristźly — annyi fćnyt ad, amennyi csak
kell! Ha a kristâly es Helt ćjszakai lătâsa vezeti óket, kisza-
badulhatnak a Barlangokból!
Alig birt uralkodni izgalmźn, amikor dalôlni kezdett a
Folyókirâly ajândćkânak, ćs megidćzte a mâgiźt. Tóndôkló
fćny lobbant, beragyogta a barlangot. Brin Ohmsford gyô-
nyôró, fźradt, barna arca Ógy meriilt fól az bjszaka Bar-
langjainak sôtćtsćgćben, mint egy mâsvilâgról jótt kisćrtet.
406
A KfvANSAGDAL
Fojtogató szărkesćg vette kóriil az ărnyasvôlgyi Iźnyt, olyan
homâly, amely nagyon emlćkeztetett a Barlangokćra. Akâr-
honnan nćzett is farkasszemet a jôvójćvel, az semmivel sem
volt barâtsâgosabb hely, mint az ôvćk.
Óvatos ľpćsekkel gyóltek a fćny kôrć. Kćzen fogtâk egy-
mâst, mint gyerekek a sótćtben, ćs elindultak a Prockok ńt-
vesztójćben. Jair vezetett, dalâval tartva ćletben a kristâlyt,
amely elózte ńtjukból az ârnyćkokat. Helt kôvette, ćles pil-
lantâsâval pâsztźzva a sziklapadmalyt rejtózó Prockok utân.
Utâna jôttek a tôbbiek.
Âtmentek egy mâsik barlangba, źm ez mâr kisebb volt,
kónnyebben kivâlaszthattâk a jâratot. Jair dala tisztân, eró-
teljesen, magabiztosan szźrnyalt. Most mâr tudta, hogy el-
menektlhetnek a Barlangokból, ćs ezt Brinnek kószónhetik.
Szeretett volna hâlâlkodni az elótte lebegó kćpnek.
Milyen ktlónós, hogy siessen a segitsćgiikre!
Kizârta fălćból a sziklât recsegtetó Prockok hangjât, kizârt
a lelkćból mindent, nem lâtott mâst, csupân a fćnyt ćs a
teswëre arcźt. Âtadta magźt a Kivânsâgdal mâgiâjânak,
hogy az vezesse a sôtëtsćgben.
SHANNARA
XXXVIII
AJNALODOTT, rnire Brin megment6i kiverg6dtek
az Ódon-fenyćrról. Mćg addigra sem sikerilt volna,
ha nincs Susmus, âm az óriâsi lâpi macska otthonosan moz-
gott a mćlyfóldôn, nem hozta zavarba se a kôd, se az egybe-
folyó, posvźnyos terep. Tćvedhetetlen ôsztônnel vezette óket
dćl felć, a Ravenshorn sótćt falźnak irânyźba.
— Elveszitettónk volna Susmus nćlktl! — magyarâzta Kim-
ber az ârnyasvôlgyi lânynak, miutźn rźtalâltak Brinre, ćs
elindultak dćlnek. — Susmus kutatta fel a nyomodat a kôd-
ben. Ót nem tćvesztik meg lâtszatok, nem teszi bolonddâ a
fenyćr. De mćg igy is szerencse, hogy idejćben ćrttnk utol,
Brin! Mostantól nem szabad elszakadnod tóliink.
Brin nem făzótt megjegyzćst a jÓ szźndćkń pirongatźshoz.
Mi ćrtelme lett volna vitatkozni? O mâr eldôntôtte, hogy
otthagyja târsait, mielótt a Maelmordhoz ćrnćnek. Mâr csak
a megfeleló alkalmat kellett kivźrnia. Nagyon egyszerii oka
volt râ. Allanon azzal bizta meg, hogy tôrjôn ât az Ildatch
vćdófalân, 's pusztitsa el a SÔtĆt Mâgia Kônyvćt. Ezt ógy
kell vćgrehajtania, hogy szembeszôgezi a Kivânsâgdal mâ-
giźjźt a Maelmordćval. Valaha azon tćpelódótt, lehetsćges-e
ilyen dolog. Most nem azon tćpelódôtt, hogy lehetsćges-e,
hanem hogy nem Iesz-e belÓIe ćgszakadâs-fôldindulźs. Iszo-
nyó erók szabadulnak majd fel, mert itt nem a fehćr mâgia
csap óssze a feketëvel, itt mindkettónek egyforma fekete a
szine Ćs a hatâsa. A Maelmordot pusztitâsra teremtettćk, âm
a Kivânsâgdal szintćn pusztithat. Brin most mâr nemcsak
azt tudta, hogy a dal mindig magâban fogja rejteni a pusz-
titźs lehetósćgćt, hanem azt is, hogy nem bizhat feltćdentl
a sajât fólćnyćben. Fogadkozhat, hogy 6 parancsoi. Eski.i-
dôzhet a legkegyetlenebb eskiivel, de sohasem ringathatja
408
A KfVANSĂGDAL
magât abban a hitben, hogy be is tudja tartani eskńjćt — ha-
csak nem mond Ie vćgleg a Kivânsâgdal hasznâlatâról. A
sajât bórćt kockźztathatja, rćges-rćg megtette mâr, amikor
vâllalkozott a kalandra, de ńtitârsait nem sodorhatja ve-
szćlybe.
Itt kell hagynia óket! Bźrmilyen sors vârja a Maelmord-
ban, târsai nem oszthatjâk meg vćgzetćt. A halźlba mćgy,
Brin Shannara, figyelmeztette az Âltató. Magadban hordo-
zod pusztulźsod csirźit. Talân igy is van. Talân a Kivânsâgdal
rejti a pusztulźs csirâit. Egy biztos: a kis tărsasźg tagai mâr
ćpp eleget kockâztattak miatta. Tôbbet nem tór.
Egćsz ćjszaka ezen tôprengett, mikôzben fâradtan kutya-
golt a mëlyfôldôn, ćs felidćzce, mit ćrzett mâs alkalmakkor,
amikor hasznźlta a Kfvănsźgdal mźgiźjât. Teltek az órâk, a
bestyevćrek nem jôttek vissza tôbbć ezen az ćjszakân, źm az
źrnyasvôlgyi lânyt mâsfajta lidćrcek ăldôztćk.
Hajnalra kijutottak az Odon-fenyćrról a Ravenshorn dćli
ormait szegćlyezó elóhegyekhez. Annyira elfźrasztotta óket a
hosszó gyaloglâs Kandallókótól & az ćjszaka esemćnyei —
meg fćltek is napvilâgnâl utazni, amikor kónnyen ćszreve-
hetik óket —, hogy bevettćk magukat egy apró fenyvesbe kćt
szirtvonulat kÔzÔtt, ćs elaludtak.
Este keleti irânyban folytattâk Ótjukat a fenyćrc hatâroló
hegytorlaszon. Kódpźszmâk szóttek pókhźlót az erd6s lejtó
fâira, a vândorok ótjâba. A Ravenshorn csócsai hatalmasan,
kopźran emelkedtek a fźk koronâja fôlć, a meddó szikla-
szirtek ćlesen hasitottak az ćgboltba. Mozdulatlan, csendes
ćjszaka volt, mintha a vidćkról kihalt volna az ćlet. Ărnyćkok
gyóltek rezzenetlen tócsâkkâ a sziklâkon, az erdókben, a fe-
nyĆr Silirii kôdćben.
ËjfćIkor pihenót tartottak, {m egyfolytâban a csendre fii-
Ieltek gyanakodva, mikôzben fâjó izmaikat gyórtók, szo-
rosabbra fóztćk a lâbbelijtket. Cogline ekkor hozta szóba a
mźgiâjât.
— Ez is mâgia — sógta Brinnek ćs Rone-nak Olyan halkan,
mintha attól fćlne, hogy kihallgatjâk. — Bâr mâsfćle, mint a
jârkâlókć. Nem az 6 idejăkb61 való, nem is abból a korból,
409
mikor elfek ćs tiindćrlćnyek osztoztak a hatalmon, hanem a
kettó kôzôtti ćrâból!
Elórehajolt, vâdlón nćzett szórós szemćvel Brinre. — Gon-
doltam, Ieźnyzó, hogy semmit sem tudsz az óvilźgról! No-
hăt, ćn ismerem az óvilâg tanitźsait, óseim hagyomânyoztâk
râm. Nem a druidźk, dehogy. Tanitók, Ieânyzó, tanitók! Ez
volt a vilâg tudomânya, mie16tt a Nagy Hâborilk azt a szôr-
nyó pusztulâst hoztâk az emberisćgre!
— Nagyapa — figyelmeztette Kimber Boh gyengëden —, te
csak magyarźzd meg.
— Hărnm! — dănnyôgte Cogline zsćmbesen. — Mćg hogy
magyarźzzam meg! Szerinted mit csinźlok, te lâny? — Ósz-
szerâncolta a homlokât. — A fôld ereje, az az en mâgiâm!
Nem a szavakć ćs a bâjolâsokć, nem, nem az a mâgia, ha-
nem az elemekć, kôztiik a rôgë, amelyen jźrunk, idegenek!
Ez a fóld hatalrna. brcek forgźcsa, zózalćka, porok es ke-
vercsek, amelyek szemmel lźthatók ćs kćzzel foghatók. K'-
miźnak hivtâk valaha, mâsfajta ismeretek alkottźk, nem
ilyen egyszerńek, amilyenekkel mostanâban ćlănk Nćgyfôl-
dón. A tudâs oroszlźnrćsze elveszett az óvilźggal, âm egy ke-
veset — csak egy kicsit — megmentettek, az pedig az enyćm!
— Ezt tartogatod a tarsolyaidban? — ĆrdekIÓdôtt Rone. —
Ezzel robbantottad fel a tizeket?
— Hahź ! — nevetett Cogline fojtottan. — Kćpesek ilyenre, de
meg sokkal tôbbre is, dćlfôldi! Tăzek szćtrobbannak, a fôld
sârrź vâltozik, a levegó fojtogató fisttĆ, a hńs kóvć! Mindre
van varźzsszerem, ćs ezenkiviil mćg tucamyi mâsra! Kutyulj
Ćs keverj, ebból is egy kicsit, abbÓI is egy kicsit! — Megint
fôlnevetett. — Majd mutatok ćn a jârkźlóknak olyan hatal-
mat, amilyet mćg sose lâttak!
Rone kĆtkedve csóvźlta a fejćt. — A pók-gnómok nem azo-
nogak a jârkâlókkal. Csak râd mutatnak es porrâ Ieszel,
Egyediil az en druida-mâgiâval źtitatott kardom vćdhet meg
azoktól a feketćktól.
— Pah! — pôkte oda Cogline. — Okosabb lesz, ha nźlam ke-
restek vćdelmet, te ćs a Ieânyzó!
410
A KÎVANSÂGDAL
Rone mâr kćsztlt a csattanós visszavâgâsra, aztân meg-
gondolta magât, ës csupân vâllat vont.
— Ha ismćt talâlkozunk a jârkâlókkal, Brinnek sziiksćge
Iesz minden vćdelemre, amit adhatunk.
Helyeslćst vârva nćzett a lânyra. Brin nyâiasan mosolygott,
mibe kerălt az neki. CJgyse fogja elkisćrni senki.
Szôget itôtt a fejćbe az, arnit Cogline mondott. Fólzak-
latta, hogy a rćgi tudomâny egy resze źtvćszelhette a vilâg-
pusztitó Nagy Hâborńkat. Bele se szeretett gondolni abba a
lehetósćgbe, hogy az az irtózatos hatalom mćg egyszer râ-
szabadulhat a fôldre. Ëpp elćg baj, hogy a tiindćrkori mâgia
ńjjâszńletett a paranori Tanâcs maroknyi lâzadó, eltćvelye-
dett druidâjânak kôszônhetóen. De mćg rettenetesebb a ki-
lâtâs, hogy ójra foglalkozni kezdjenek az er6 Ćs az energia
tudomźnyźval! Ez a tanitâs csaknem teljes mćrtëkben meg-
semmisălt az ÓviIŹggał; ami megmaradt, azt a druidâk pe-
csćteltćk be ńjra. Ës akkor jón ez a fćlcćdulâs ôregember, aki
olyan fćkezhetetlen, mint otthona, a vadon, ćs kôzli, hogy
tud valamit a rćgi tanokból, amit kilônleges mâgiânak, az
mâgiâjânak nevez.
Brin megcsóvâlta a fejĆt. Talân elkerălhetetlen, hogy
e16bb-utÓbb napfćnyre kell jônnie minden tudâsnak, akâr
jó, akźr rossz szźndćkból, akźr ćletadâsra, akâr ólćsre szii-
Ietett. Talân egyformân ćrvĆnyes ez a tudomânyra 's a mâ-
giâra, amelyeknek egyike az emberek, mâsika a tiindćrek vi-
lâgâból fakad. Talźn mindkett6nek rendszeresen fôl kell
bukkannia az idó folyamźból, majd vissza kell mertlnie,
hogy aztźn felbukkanjon ismćt, ćs igy tovâbb, a vćgtelen-
sćgig.
De hogy most tćrjen vissza az energia ćs az eró tUdO-
mânya, ćpp mikor az utolsó druida elment.. .?
Cogline akkor is ôregember, ćs az ismeretei korlâtozottak.
Ha majd meghal, vele halhat a tudâsa is, hogy megint el-
vesszen — legalâbbis egy id6re.
Egćsz ćjszaka gyalogoltak kelet felĆ a ritkuló erdóben. A
Ravenshorn torlasza ćszak felć kanyarodott az anari vad vi-
dćken. Ëgig eró ârnykćnt sôtćtlett az ëjszakâban. Elmaradt
411
SHANNARA
az Ódon-fenyćr, csupân az e16hegyek vćkony zôld csikja vâ-
lasztotta el óket az ormoktól. Mćg mćlyebb lett a csend.
Brin tudta, hogy az ćszaknak forduló hegylźnc kónyôke rejti
Sziirkevćget Ćs a Maelmordot.
Itt kell kimódolnom, hogy Ierâzhassam a tóbbieket, gon-
dolta a lâny. Innentól egyedtl kell mennem.
A hegylânc fôlótt feltóntek a napkelte elsó szâlai. SÔtĆt-
kćkból lassan szărkćre vilźgosodott az ćg, szórkćból ezăsttć,
ezăstból rózsaszinnć ćs arannyâ. Menekăltek az ârnyćkok az
ćjszakâval, a szćles vidćk kezdte kirajzolni magât a sÔtĆtsĆg-
ból. Elószôr a fâk jelentek meg ćs kaptak szint, a levelek, a
gôrbe âgak, a durva tôrzsek, aztźn a sziklâk, a bozót, a
mëlyfóldtól az elóhegyekig elterăló ugar. A hegyekben rnćg
megmaradt egy darabig az ârnyćkfal, amely kizźrta a fćnyt,
źm aztśn az is behódolt a fólkeló napnak. A vilâgossâg Ie-
csordult a csócsokról, 's megmutatta a Ravenshorn fćlel-
metes âbrźzatźt.
Rót, rideg arc volt, tônkretette a vĆnsĆg, az elemek ćs a
sótćt mâgia mćrge. Ott, ahol a hegylźnc ćszak feľ kanyaro-
dott, a kó olyan fakóra kopott, mintha bórkćnt nyóztźk vol-
na Ie róla az ćletet, hogy csak a csontok maradjanak. Ezer ćs
ezer ôlnyire szôkkentek az ćgbe a fórćszfogas nyiladćkokkal
szabdalt sziklaszirtek, amelyekról elrnólt korok 's elviselt
iszonyatok tekintettek le a vândorokra. Semmi sem mozdult
a szórke sivatagban.
Szćl tâmadt. Brin fólemelte a fejćt, ćs utâlkozva fintorgott.
Elóttiik bńzIÓtt valami.
— Szórkevćg csatornźja — kôpôtt ki Cogline. Menyćtszeme
ide-oda villant. — Kôzelediink.
Kimber elóresurrant Susmushoz, aki gyanakodva szima-
tolt a biidôs hajnalban. Odahajolt a nagy macskźhoz, ćs hal-
kan a ftilćbe sógott egy szót. A bestia hizelegve tôrleszkedett
a lźny arcâhoz. Kimber visszafordult târsaihoz.
— Most pedig siessiink, mielótt jobban kivilźgosodna! Sus-
mus majd mutatja az utat.
Oj fćnyen 's visszavonuló ârnyćkon ât, dombok kôzôtt ka-
nyarogva kóvettćk a lźpi macskźt oda, ahol a Ravenshorn
412
A KivÂNSAGDAL
ćszak felć fordult. Eltóntek a fâk ćs a bokrok, a fii gyćr lett
ćs durva, a fóldet felvâltotta a zńzalćk ćs a szikla. Egyre job-
ban facsarta orrukat az źporodott, poshadt bÓz, amely mćg
a reggel iidesćgćt is elfojtotta. Brin fuldokolva kapkodott le-
vegóćrt. Mennyivel Iesz rosszabb, ha bemennek a csatornâ-
ba?
Az emelkedó alźzuhant egy mćly vôlgybe, amelyre a hegy
szirtfalânak ârnyćka borult. A vôlgy fenekćn mogorva fekete
tó źporodott, amelyet egy szćles, fekete ăregból csórgedezó
ćr tâplźlt. Susmus 's Kimber megâllt.
— Ott van — mutatta a lâny. — A csatorna.
Brin tekintete fôlkószott a taraios hegygerincre, sok ezer ôl
magasba, ahol a Ravenshorn fiirćsze belehasitott az arany
hajnali ćgbe. Ott rejtózik, most mćg lâthatadanul, Szórke-
vćg, a Maelmord ćs az Ildatch.
Nagyot nyelt, mert ćmelyitette a csatornaszag. Ës ott rej-
tózik az ó vćgzete is. Sôtćten mosolygott. Mennie kell elćbe.
A CSATORNA TORKÂBAN Cogline mutatott mćg egy kicsit a
mâgiâjâból. Derekân viselt tarsolyainak egyikćból elóvarź-
Zsolt egy viasszal lezźrt csomagot, abból pedig egy kenetet,
amely, ha az orrcimpâkra kentćk, tompitotta a csatorna
mćrges kipârolgźsât. Kisded mâgia, kôzólte a vćnember.
Bâr a bńz nem ktszôbôlhetó ki, de tńrhet6bbć tehetó. Rô-
vid fźk}yâkat fabrikâlt szâraz âgakbóž, megmórtotta óket egy
mâsik tarsolyban, valamilyen ezi-istôs anyagban, ami lângok
nćlkil is ńgy vilâgitott a sôtćtsćgben, akźr az olajlźmpa.
— Mćg egy kevćske a mâgiâmból, idegenek! — kuncogott,
lâtva a fiatalok âmulâsât a tăz nćlkăl ćgó szôvćmekek lâttân.
— Kćmia, emlćkeztek? Valami, amiról a jârkâlóknak fogal-
muk sincs. Van źm mćg pâr meglepetćsem! Majd meglźtjâ-
tok!
Rone kćtkedve râncolta a szemôldókćt, ës megcsóvâlta a
fejćt. Brin nem szólt, de gyorsan eldôntótte, hogy nagyon
fog ôriilni, ha egyszer sem kell kipróbâlniuk a meglepetć-
seket.
413
SHANNARA
Fogtâk fâklyâikat, ćs belćptek a hajnali fćnyról a csatorna
sôtćtsćgćbe. A jărat szćles ćs mćly volt, a sziirkevćgi csarno-
kokból ćs a Maelmordból ărăló mćreg az alagńt padlatâba
vâgott, kopott mćlyedćsben csordogâlt. A szennyvizlevezetó
kĆt oldalân jârdâkat raktak kóból, elĆg szćleseket, hogy el-
mehessenek rajtuk. Susmus vezetett, szeme źlmatag hu-
nyorgâssal tăkrôzte a fźklyâk fćnyćt, tźnyćrtalpa nem ătôtt
zajt a kôvôn. Cogline ćs Kimber a macska nyomźban ment,
Brin ćs Rone volt a hâtvćd.
Sokâig mentek, Brin rćges-rćg nem ćrzćkelte az idót, mert
rĆszint azzal tÔrÓdÔtt, hogy a megfeIeIÓ helyre tegye a lźbât
a fćlhomâlyban, rćszint a fogadalmâra gondolt, hogy talźl-
nia kell egy utat, amelyen egyedtl szźllhat le a Maelmordba.
A csatorna kigyókćnt gyurózve fńrta magât fólfelć a Ra-
venshorn sziklâjâban. A jărat szagât mćg Cogline balzsamâ-
val is alig lehetett elviselni. Nćha jôtt egy-egy hirtelen, hideg
IĆgIôkćs — a szël săvftett a csócsokról, amelyekhez igyekez-
tek —, Ćs megtisztitotta a levegót, âm a huzat sohasem tar-
tort sokź, ćs gyorsan visszatćrt a kanâlis biize.
A dćlelótt órâi elfolytak a kapaszkodźs vćgtelen csigavo-
nalâban. Egyszer elzźrta az utat egy sălyos vasrâcs, amelyen
legfôljebb egy patkâny fćrhetett volna źt. Rone mâr nyólt a
kardjâćrt, źm Cogline râmordult. Vig kotkodâcsolâssal visz-
szaparancsolta târsait, ćs elóvont egy' ńjabb tarsolyt. Ebben
valami furcsa, fekete por volt, amelybe mintha kormot ke-
vertek volna. A vćnember rźkente a port a vasrudakra, ott,
ahol a sziklâba mćlyesztettćk óket, majd sietve megćrintette
a foltokat a tóz nćlktli fâklyâval. Vakitó fehćr fćny lobbant,
Ćs mire kialudt, a vasrudak annyira elmâllottak, hogy egy
eróteljes lôkćstól az egćsz râcs ósszeomlott. Mentek tovâbb.
Senki sem szólt kapaszkodâs kôzben, inkźbb a fônt vâra-
kozÓ ellensćgre a jźrkźlókra ćs szolgâikra — figyeltek. Eze-
ket nem hallottźk, ărn jôttek a magasból mâsfajta zajok,
amelyek vćgiggyfiróztek a jźraton, ćs nem lehetett azonnal
felismerni óket: păffenćsek ćs dobbanâsok, amelyek talân
ôsszeroskadó sólyos testektól szârmaztak, csikorgźs ćs re-
csegćs, tompa huhogâs, mintha az ormok szele săvôltene az
414
A KfvÂNSAGDAL
alagńtban, meg sziszegćs, akârha a megnyiló fôldból csapna
fôl a góz. Ezektól a hangoktól meg nyomasztóbbnak rćmlett
a csatorna siket csôndje. Brin megpróbălt valamilyen mintźt
talźlni a hangokban, de hiâba, kivćve talân a sziszegćst,
amely feltónó szabźlyossâggal ismćtlódôtt, ćs kinosan emlć-
keztetett a pârâs vizból fólemelkedó Altatóra.
Talźlnom kell egy utat, amelyen egyedăl mehetek tovâbb,
gondolta sokadszor. Mćghozzâ hamar!
Kapaszkodtak tovâbb, alagótról alagótra. A csatorna leve-
góje fokozatosan melegedett, az ńtitârsak âtizzadtâk ujjasu-
kat ćs kópenytket. Valami furcsa pâra kezdett lefelć szivâ-
rogni a jâratokban: szennyes volt, ragacsos, csatornaszagó.
Utâlkozva hessegettćk volna, âm a pâra nem hagyta elker-
gemi magât: kôvette a vândorokat, beburkolta óket. Annâl
sóróbb lett, minćl magasabbra mâsztak, hamarosan alig Ie-
hetett mâsfćl ôlnćl messzebbre lâmi tóle.
Hirtelen eltakarodott a kôd ćs a pâra; sziklapârkźnyon 411-
tak, egy titâni szakadćk peremćn, amely feketesćgbe veszó
gyôkerćig kettćhasitotta a hegyet. A bajtârsak szorongva
nćztek egymâsra. Jobbra a jărat fólfelć kanyarodott a sziklă-
ba, kóvetve a kanâlist, amely a szennyet hozta a Mordrćmek
fellegvârâból. Balra karcsń hidhoz vezetett a kózeltkben;
alig mćternyi szćlesen ivelt ât a szakadëkon a tólnani szirt-
falba fórt, sôtĆt alagńthoz.
— Most merre? — diinnyôgte Rone, szinte csak magâtól
kćrdezve.
Balra, gondolta Brin tistćnt. Balra, a szakadćkon {t, Nem
ćrtette, mićrt, de ôsztônôsen tudta, hogy ezt az utat kell
vâlasztania.
— A csatornâban visz az (lt. — Cogline Ót fărkćszte.. Ezt
mondta az Altató, nem igaz, lânyom?
Neki nem jôtt ki hang a torkân.
— nógatta Kirnber szeliden.
— Brin
— Igen — felelte vćgiil. — Igen, az az lât.
Jobbra kanyarodtak a pźrkânyon, kôvettćk a kanâlist, visz-
szabaktattak a sôtćtsćgbe. Brin lâzas gyorsasźggal gondolko-
zott. Nem ez az tt. Akkor mićrt mondtam râ igent? Mćly ľ-
415
SHANNARA
legzetet vett, megparancsolta magânak, hogy lassabban
gondolkozzon. Amit 6 keres, az môgôttiik van, a sziklahid
tńlsó oldalân. Ott a Maelmord, ćrzi! Akkor mićrt...?
Azćrt, vâlaszolt magźnak gorombźn, termćszetesen azćrt,
mert itt kell elvźlnia a târsaitól. Ez az alkalom, amelyet az
Ódon-fenyćr óta keres. fgy kell lennie. Majd segit a Kivân-
sźgdal: kisded fiillentćssel, aprÓ csalâssal. Leveg6 utân ka-
pott. Meg kell tennie, akkor is, ha megcsófolja vele a tôb-
biek bizalrnźt!
Lassan, lâgyan zóngicsćlni kezdett, kôvenkćnt ćpitve lăt-
hatatlannâ tćvó falat a Kivânsâgdalból, alakmâst varźzsolva
sajźt helyćre ćs târsainak elmćjćbe, majd ktilônvźlt csalkć-
pćtól, a sziklafalhoz simult, ćs megvźrta, hogy a tôbbiek el-
menjenek.
Tudta, hogy a kâprâzat nem lesz nćhâny percnël hosszabb
ĆletÓ. Sarkon fordult, futźsnak eredt a jăratban, kóvetve a
szikla kanyarjait ćs kiszôgellćseit. Hôrôgve kapkodta a leve-
g6t. Kibukkant az alagńtból, sietett oda, hol a pârkźny ósz-
szeszóki.ilt, râkanyarodott a hidra. A szakadćk feketćn âsi-
tott. Lćpćsenkćnt araszolt a hidon. Csend volt a sótćten ka-
vargó pźrźban, megis ćrezte, hogy nincs egyediil. Megke-
mćnyitette magât, elfojtotta rettegÓ bizonytalansâgât, visz-
szavonult ônmagâba, elzârkózott szenvtelen hidegsćgbe.
Semmi sem fćrkózhet hozzâ.
VĆgre âtërt a hidon. Egy percre megźllt az Ój alagÓt szâ-
jânâl, 's visszaengedte magâhoz az ćrzćseket. Agyân âtcikâ-
zott, majd rôgtón el is tónt Rone ćs a tóbbiek alakja. Ki-
prÓbŹIta rajtuk a Kivânsâgdalt, gondolta keseróen. Fâjt,
hogy ezt kellett tennie, bârmennyire sziiksćg volt râ.
Visszafordult a sziklahidhoz, fălsćrtó sikolyra hangolta a
Kivănsâgdalt, Ćs ĆnekeIt. A dal b6sz dăhvel visszhangzott a
feketesćgben, a hid szćtrobbant ćs beleomlott a szakadćkba.
Most mâr nem mehet vissza.
Belćpett az alagótba ćs eltónt.
A SIKOLY felhallatszott a jărat homźlyźba, az Ótjât keres6
kis tźrsasźghoz.
416
A KîvÂNSAGDAL
— A pokolba! — Idâltott Rone. — Mi volt ez?
A visszhang is elhalt, Ćs egy pillanatra csônd Iett.
— Brin — sńgta Kimber. — Brin volt az.
Rone csak bâmult. Hiszen Brin itt ăll mellette...
A kćp, amelyet az ârnyasvôlgyi lâny vetitett az agyukba,
hirtelen kifakult, Cogline halkan szentsćgelt, ćs toppantott.
— Mit tett...? — hebegte a felfôldi ćrtetleniil. Nem tudta
befejezni a gondolatot.
— Szerintem azt, amit kezdett61 akart — felelte Kimber ko-
molyan. — Itt hagyott benntnket, ćs egyedtl n-łent tovâbb.
Egyszer mâr kćrt, hogy ne jójjtink vele; most gondoskodott
rÓIa, hogy ne tehessăk.
— A macska rńgja megl — hâpogott Rone. — Hât nem ćrti,
mennyire veszedelmes... ?
— Ert 6 mindent — vâgott a szavâba a lźny, ćs âmyoma-
kodott a fiatalember mellett, lefelć az alagńtban. — Tudhat-
tam volna, hogy erre kćszăl. Siemănk kell, ha utol akarjuk
ćrni. Susmus, keresd!
A hatalmas lâpi rnacska kônnyó ugrâssal beleveszett a csa-
torna alagótjânak ârnyćkaiba. A hârom ember sietve kóvet-
te, botladozva-csńszkâlva a pârâban ćs a sôtćtsćgben. Rone
Leah egyszerre dăhôngôtt 's fćlt. Mićrt tesz Brin ilyet? Nem
ćrtette !
Hirtelen kićrtek a pârkźnyra, ćs rânćztek a szakadćk sótĆt-
sćgbe burkolt hidjâra. A kôzepe kitórt.
— Na ugye lâtjâtok, hogy mâgiât hasznâlt! — csattant fôl
Cogline.
Rone szótlanul elrohant mellette, ćs râlćpett a roncsolt
szćló csonkra. Hat mćter vâlaszthatta el a tńlsó szirtfalból
meredezó darabtól. Meg tudja ugorni, gondolta hirtelen. Jó
hosszós de meg tudja. Vagy legalâbb meg kell próbźlnia...
— Nem, Rone Leah! — Kimber meglepóen erós kćzzel visz-
szahńzta a szakadćk szëlćról, mintha belelźtna az ifió fejćbe.
— Nem szabad bolondozni. Ugyse ugorhatsz ekkorât.
— Nem hagyhatom el mćg egyszer! — makacskodott a her-
ceg. — Azt nem Iehet!
417
SHANNARA
Kimber komolyan bólintott. — Ó nekem is fontos. — Meg-
fordult. — Susmus! — A lśpi macska odakullogott, ćs ńrnóje
arcźhoz dôrgólte a bajszźt. Kimber duruzsolt valamit az
âllamak, mikôzben Susmus fiile tôvćt vakargatta, majd hât-
ralćpett. — Keresd, Susmus! — parancsolta.
A Iźpi macska megpôrdălt, felszôkkent a hidra, meglapull,
a levegóbe pattant, kónnyed eleganciźval âtrôppent a sza-
kadćkon a Ierombolt hid mâsik csonkjâra, ćs eltónt a sôtćt
alagźtban.
Kimber gondterhelten nćzett utâna. Nem szivesen vâlt
meg a macskâjâtól, âmde Brinnek talźn nagyobb szăksćge
van Susmusra, ćs az ârnyasvôlgyi lâny a barâtja.
— Vigyâzz jól! — suttogta, majd visszafordult Rone-hoz. —
Most pedig mi is próbâljunk keresni egy utat, amelyen utol-
ćrhetjăk Brin Ohmsfordot.
A KŃVÂNSÂGDAL
ËL FELË JART, mire Jair Ohmsford ćs bajtźrsai kike-
veredtek az Ëjszaka Barlangjaiból egy mćly szur-
dokvôlgy peremćre, kćt ravenshorni cstcs kÔzÔtt. A csńcsok
olyan kôzel voltak, hogy a sórii ârnyćkban âlló bajtârsak
csak egy keskeny kĆk csikot lâthattak az ćgból. A pârkâny
tôbb szźz mćter hosszan futott a szirtfalon, mielótt eltńnt
volna egy nyilźsban.
A vôlgylakó fôlemelte a fejćt, ćs fâradtan nćzte az eget veró
bćrceket. Testileg-lelkileg kimeriilt. Mćg mindig a lâtókris-
tâlyt szorongatta, a sziklźkon htzva maga utân az ezăstlân-
cot. Napkeltekor Ićptek be a Barlangokba, ćs az azóta eltelt
idó jó rćszćben egyfolytźban ćnekelnie kellett, hogy a kris-
tâly megvilâgitsa az ótjukat. Minden csepp erejćre, minden
figyelmćre sztksćge volt. Hiâba tompult mormolâssź a
Prockok hangja a môgôttăk hagyott sótćtsćgben, gondolat-
ban meg mindig hallotta a szikla csikorgâsât a sziklân. Ŕs
hallotta Stythys vćgsó sikolyât is.
— Ne âllj itt, ahol kônnyen meglâthamak — mondta Garet
Jax halkan, es intett a fiónak, hogy hózódjon balra.
Settengó, aki utolćrte óket, kćtkedve sanditott kôrbe. —
Nem gondolnâm, fegyvermester, hogy arra kellene menni.
Garet Jax meg se fordult. — Hâny utat lâtsz mćg?
A kis târsasźg szótlanul araszolt a pârkânyon a nyilâshoz,
ahol egy szók mćlyót kezdódôtt. Kanyarogva fńrta magźt a
kóbe, a vćge eltfint a sôtćtsćgben. Libasorban vâgtak neki,
tekintetiik folyton a ripacsos kóvet ftrkćszte a magasban. A
csócsokról jeges szćl zńdult râjuk. Jair ôsszeborzongott, bâr
mćg ez is ôrômteli vâltozâst jelentett a Barlangok borzal-
maihoz kćpest. Ërezte, hogy kózelednek Szirkevćg falaihoz.
Kćznyńjtźsnyira van Szńrkevćg, a Maelmord, az Ŕgi Forrâs.
419
II
SHANNARA
tgyszólvân vćge a kăldetćsnek, csaknem bejźrta a hosszń
utat. Egyszerre szeretett volna sirni 's nevemi, âm egyikre
sem volt kćpes, annyira elfâradt, ńgy fźjt mindene.
A szoros egyre mćlyebbre kigyózott a hegy belsejćbe. A fit
gondolatai mâshol jârtak. Hol van most Brin? A kristâly
megmutatta az arcât, de azt mâr nem, hogy hol lehet. Sziir-
ke homźly pâra gomolygott kôrilôtte egy sivźr, szomoró
helyen. Talân egy Olyan źtiźróban, mint az ôvćk? Csak nem
ezekben a hegyekben jźr ó is?
„Mćg azelótt kell odaćrned, hogy testvćred Ieereszkedne a
Maelmordba !' ' —
figyelmeztette az Eztst-folyó kirâlya.
„Ott kell Ienned, amikor ez tôrtćnik!”
Megbotlott, majdnem elesett. Gyorsan ôsszeszedte magât,
ćs ujjasa ală rejtette a lâtókristźlyt.
— Vigyâzz magadra! — sńgta mellette Edain Elessedil. Jair
bólogatott, 's ment tovâbb.
Idegei megfesztiltek a vârakozâstól. Egćsz gnóm hadsereg
vćdi Sziirkevćg falait ćs tornyait. Mordrćmek jârjâk csarno-
kait, ćs mćg nâluk is sôtćtebb dolgok lapithatnak benntk, a
magukfajta betolakodók tźvol tartâsâra. Ók pedig csak ha-
tan vannak. Mifële remćnyók lehet ily sokasâg ćs ily eró elle-
nćben? Mondhamźnk semmi; tgy lenne indokolt, ha re-
mćnytelennek tekintenć a vâllalkozâst. MĆgsem tette. Talân
a hitnek kôszônhette, amellyel az Ezăst-folyó kirźlya 6t sze-
melte ki erre a kiildetćsre, mert az aggastyân meg volt gy6-
z6dve róla, hogy ez a vôlgylakó suhanc valamilyen módon râ
fog talâlni a sikerhez vezetó ótra — talân a tulajdon konok-
sâgânak, akaraterejćnek kôszônhetóen, amely nem engedi,
hogy elgyengăljôn.
Kissć megcsóvâlta a fejćt. Talân. De kószônheti az ôt em-
ber jellemćnek is, akik vźllalkoztak erre az ńtra, a bźtorsâg
ćs az eró titokzatos ôtvôzetćnek, Garet Jaxnak, Settengó-
nek, Forakernek, Edain Elessedilnek, Helmek, akik a nćgy
fôldról ćrkeztek erre az utoIsÓ, szôrnyii viadalra. Kćt nyom-
keresó, egy vadâsz, egy fegyvermester, egy elf kirâlyfi — kii-
Iônbózó ôsvćnyeken jutottak el ehhez a naphoz, amelynek a
vćgćt meg sem ćrik talân. M'gis itt vannak. Fontosabb nekik
420
A KiVÂNSÂGDAL
Jair ćs a belćjfik vetett bizalom, mint az elóvigyâzatossâg ćs
az Ćsz, amely azt tanźcsolnâ, how gondoljâk meg, mielótt
belerohannak az ćletveszćlybe. Mćg Settengó sem kivćtel,
aki Capaalban lemondott a lehetósćgról, hogy elmenektil-
hessen az ćszaki hatârvidćkre, vissza rĆgi ćletćhez, amelybÓI
kiszakadt. Elkôtelezettsćgiik olyan egyesitó erónek bizo-
nyult, amely szinte legyózhetetlennć tette óket. Jair keveset
tudott ÓtitârsairÓI, âm azt az egyet bizonyosra vette, hogy
bârmi tôrtćnjćk vele ezen a napon, ez az ót ember mellette
fog źllni, ćs neki ez elćg is volt.
Talân ezĆrt nem fćlt.
A szoros szćlesebb Iett, az ćg bóvebben ontotta râjuk a
napfćnyt. Garet Jax megźllt, lekuporodott, & guggolva ara-
szolt elÓre. Intett târsainak, akik a sziklâk kôzôtt kńsztak
hozzâ.
— Ott! — sógta a fegyvermester.
Jairnak nem kellett mondani, anćlkiil is tudta, hogy Sziir-
kevĆg van ott. A fellegvâr egy ivben elkanyarodó szirtfal ćle-
sen kiszôgelló pârkânyân kuporgott. Baljós, hatalmas eródit-
mćny volt, sziklatómbôkból sok szźz lâb magasra emelt fa-
lairól dârdâkhoz 's tômpe baltafokokhoz hasonlÓan fenye-
gettćk a felhótlenăl kćkló, dćli ćgboltot a mellvćdek, tor-
nyok ćs pârtacsipkćk. A tornyokon nem lobogtak zâszlók, az
ablakokban nem poinpâztak szinek. Rosszkedvă hamuszór-
kesćgćvel fakónak ćs fagyosnak lâtszott mćg a ragyogó nap-
siitćsben is. Ablakait, a szórâsnyi lyukakat nemcsak beră-
csoztâk, de mĆg fatâblâkkal is eltakartâk. Egyetlen szĆik ut
kanyargott fôlfelć a hegyoldalon, amely az eród elejćn nyiló,
kćtszźrnyń, vasalt, magas kapuhoz vezetett. A kapu be volt
csukva.
Nćmân canulmânyoztâk a vărat. Sehol senki.
Ekkor Jair megpillantotta a Croagh-ot, illetve rćszeit,
amint kiemelkednek Szórkevćg môgiil. A kóból faragott iv
Olyan volt, mintha az erÓd mellvćdjeihez Ćs tornyaihoz tar-
tozna. Csigavonalban kanyargott fólfelć, Ćs egy magânyos
oromnâž ćrt vćget, amely magasra szôkkent a hegylâncból.
421
SHANNARA
Jair megragadta Settengó karjât, ćs mutatta a hegycstcsot,
meg a kôvekból faragott grâdicsok vćkony pântlikźjât.
— Igen, fit — bólintott a gnóm. — A Croagh ćs az Egi For-
râs. Ide kiildótt az Ezfist-folyó kirâlya.
— Hăt a Maelmord? — kćrdezte Jair gyorsan.
Settengó megrâzta a fejćt. — Az a văr mógôtt van, sziklâk
gyórójćben. Ott kezd6dik a Croagh, râcsavarodik Szirke-
vćgre, aztźn megy tovâbb az ćgnek.
Ismćt csônd Iett. A vândorok az eródôt bâmultâk.
— Olyan, mintha senki sem Ienne ott — mormolta Helt.
— Az, aki ott van, pontosan azt akarja, hogy ezt hidd — je-
gyezte meg Settengó szârazon. — Mellesleg a jârkâlók jobban
szeretik a sôtĆtsĆget. Nappal tôbbnyire pihennek, ćs ćjszaka
jźrnak. Mćg a nekik szolgźló gnómok is źtszoknak erre az
ćletmódra, ćs nem mutogatjźk magukat vilâgosban. De te-
vedćs ne essćk, hatârvidćki — azćrt ott vannak mind, jârkâ-
lók ćs gnómok. Meg mćg egypâr mâs dolog is.
Garet Jax a kapu feľ kigyózó hegyi utat tanulmânyozta.
— Erról vârnak benntinket — mondta inkăbb csak magânak.
— Az rât felól. Vagy hogy megmâsszuk a sziklâkat. — Balra te-
kintett, ahol a pârkâny lefelć kanyarodott a sziklźk kÔzÔtt, ćs
beletorkollt egy szók alagńtba. — De erról talân nem.
Settengó megćrintette a karjât. — Az alagót ôsszekôttetćs-
ben van a jźratokkal, amelyek az eród pincćibe vezemek.
Arra fogunk menni.
— Órzik?
Settengó vźllat vont.
— Jobban ćreznćm magam, ha itt talâlnânk egy utat, ame-
Iyen felmâszunk a Croagh-ra — morgott Foraker. — Elegem
van a barlangokból es az aknâkból.
— Nem lehet — rźzta meg a fejćt a gnóm. — A Croagh kizź-
rólag tgy ćrhetó el, ha keresztiilmegyiink Sziirkevćgen — a
jărkălók ćs az ôsszes mindensćg kôzÔtt, amely óket szolgâl-
Ia.
Foraker morgott. — Neked mi a vćlemćnyed, Garet?
A fegyvermester tovâbbra is a fellegvźrat ćs a sziklâkat
figyelte. Keskeny arcâról semmit sem Iehetett leolvasni.
422
A KiVÂNSĂGDAL
Gnóm, ismered annyira az utat, hogy ćpsćgben âtjut-
tathass benniinket? — kćrdezte foghegyról.
Settengó sôtćten sanditott rź. —Tól sokat kćrdsz. Ismerem,
de nem jól. Egyszer-kćtszer jârtam vćgig, amikor elószôr
hoztak ide, mćg mielótt ez az egćsz kezdódótt...
Elharapta a mondatot. Jair tudta, hogy most arra emlć-
kezik, mikćnt hatârozta el a hazatćrćst, mert a nćpe mellett
akart Ienni, ćs mikćnt ktldtćk el a jârkâlók, hogy kutassa fól
a druida Allanon nyomźt. Emlćkezett, ćs egy pillanatra ta-
lân bźnta is, amićrt engedte, hogy igy forduljanak a dolgok.
— Ez elćg — mondta Garet lax halkan, azzal elindult.
Az iireghez vezette 6ket, amely a hegy gyomrâba nyilt,
majd mikor mâr nem lâthattâk óket Sziirkevćgból, magâhoz
intette târsait a nagy gôrgetegsziklâk rejtekćben:
— Nappal mindig pihennek a jźrkźlók? — kćrdezte a gnóm-
tól. Meleg volt a sziklâk kôzôtti szók helyen, verejtćk vćkony
hârtyâja borult a fegyvermester homlokâra.
Settengó elkomorodott. — Ha azt kćrded, inkâbb most
menjănk-e be, mint sôtëtsćgben, akkor azt mondom, in-
kâbb most.
— Ha mćg marad idónk — vâgott kôzbe Foraker. — Dël el-
mólt, a hegyekben gyorsan sôtëtedik. Talân okosabb Ienne
kivârni a reggelt, hogy egy teljes napunk legyen. Tizenkćt
óra ide vagy oda măr nem szâmit.
Percnyi csónd lett. Jair az egre pillantott, tekintete a foga-
zotl szirteket pâsztâzta. Mćg tizenkćt óra? Szorongó bizony-
talansâgot ćrzett. Meddig jutott Brin? CJjra hallotta az
Eziist-folyó kirâlyânak szavait: „Mćg azelótt kell odaćrned
az bgi Forrâshoz, hogy testvćred leereszkedne a Mael-
mordba!” Gyorsan Garet Jaxhoz fordult.
— Nem hiszem, hogy maradt volna tizenkćt órźnk. Tud-
nom kellene, hol jăr Brin. Ismćt hasznâlnom kell a kristźlyt,
mćghozzź most.
A fegyvermester habozott, aztân fôlâllt. — De ne itt. Menj
be a barlangba.
Beosontak a sôtćt torok homźlyâba, ôsszebójtak, ćs tărel-
mesen vârtâk, hogy Jair elóhalźssza a lâtókristźlyt. A vólgy-
423
SHANNARA
lakó kiemelte az ujjasa alól az ezăstlâncra făggesztett go-
lyóbist, gyôngćden tenyere óblćbe fogta, ćs ónos fâradsâgâ-
val kiiszkôdve megnedvesitette az ajkât.
— bnekelj, Jair! — biztatta Edain Elessedil halkan.
A fió ćnekelt, fojtott suttogźssal, Inert elcsigâzta az eró-
feszitćs, amellyel keresztălvezette tźrsait az Ëjszaka Barlang-
jain. A kristâly fôlizzott ćs fćnyt Ióvellt...
A LOPAKODÓ BRIN megtorpant a sótćt jźratban. Vâratlanul
ógy ćrezte, hogy valaki figyeli, szemek kôvetik. Mint mikor
belćpett a Sârkânyfogakba, majd kijôtt. Ugy rćmlett neki,
hogy a tźvolból nezi valaki.
Bizonytalanul âcsorgott, es akkor egyszer csak fellobbant
fagyott gondolatai kôzôtt a megćrzćs. Jair!, suttogta. Jair az!
Mćly Ićlegzetet vett, hogy megnyugodjćk. Logikus magya-
râzat nem tâmasztotta ală ezt a kóvetkeztetëst, egyszerăen
csak volt. De hât hogy lehet ez? Hogyhogy az óccse... ?
Môgôtte mozgott valami az alagńtban.
Mâr meglehetós utat tett meg a hid óta, noha lassan ćs
óvatosan kellett haladnia a sôtćtsćgben, Cogline tăz nćlkăli
fâklyâjânak segitsćgćvel. Egćsz idó alatt nem hallott ćs nem
lâtott mâs ćlÓlćnyt. Olyannyira nem tapasztalt ćletjelt, hogy
măr arra gondolt, hâtha tćvedett, amikor ezt az alagutat
vâlasztotta.
Most vĆgre jôn valami, bâr nem szemben, mint vârta, ha-
nem môgôtte. Tăstćnt elfelejtette, hogy figyelik. Óvatosan
megfordult. Kinyójtotta a fâklyât, 's hâtrahókôlt. Fćnyló,
nagy kćk szem hunyorgott râ a sôtćtsćgból, majd bajszos,
hatalmas pofa nyomakodott a fćnykôrbe.
— Susmus! — sóhajtotta a macska nevćt. Tćrdre rogyott a
megkônnyebbălćstól. Az ăllat odajótt hozzâ, ćs barźtsâgo-
san dôrgólte a fejćt a lâny vâllâhoz.
— Susmus, mit keresel te itt? — duruzsolta Brin. A macska
Ietelepedett, ćs ănnepćlyesen nćzett râ.
Persze tudta a vâlaszt. A tôbbiek ćszrevettćk, hogy nincs
ott, ćs visszatćrtek a hidhoz. Mivel ók nem kôvethettćk,
Susmust kildtćk utźna. Vagy inkâbb Kimber kiildte, mert
424
A KtvĂNSÂGDAL
Susmus csak ńrn6jĆnek engedelmeskedik. Brin megvakar-
gatta az {Ilat făle tÔvĆt. Nem lehetett kónnyń Kimbernek,
hogy elengedje a macskźjât, akit annyira szeret. Am ez
Kimber: odaadja a lâpi macska erejćt a barâtnójćnek. Az
ârnyasvôlgyi lâny elpârźsodó szemmel ôlelte ât Susmus
nyakât.
— Kôszónôm, Kimber! — sógta. Fólâllt, mćg egy darabig
simogatta a macskźt, majd gyengćden megrâzta a fejćt. —
Csakhogy ćn nem vihetlek magammal. Senkit sem vihetek.
Tńlsâgosan kockâzatos, mćg neked is. Megfogadtam, hogy
senkit sem rântok magammal a veszćlybe, amely râm vâr, ćs
ez râd is vonatkozik. Vissza kell menned.
A lâpi macska hunyorgott, ćs nem mozdult.
— No menj ! Vissza kell tćrned Kimberhez. Menj, Susmus!
A macska a făle botjât se billegette, csak iilt ćs vârt.
— (Jgy? — csóvâlta a fejćt Brin. — Lâtom mâr, ugyanolyan
nyakas vagy, mint a gazdasszonyod.
Nem volt vâlasztâsa, hasznâlnia kellett a Kivânsâgdalt. Lâ-
gyan ënekelt a macskânak, beburkolta Susmust szavakkal es
dallamokkal, ńgy mondta neki, hogy vissza kell mennie.
Percekig dalolt, gyengćd unszolźssal, ami nem fâjhatott.
Amikor elhallgatott, Susmus fôlźllt, ćs elballagott a folyosó
sótćtsćgćbe.
Brin nćzte, amint eltónik, aztân megfordult, ćs folytatta
Ótjât.
A sÔtĆtsëg nćhâny mâsodperc rnólva ritkulni kezdett; az
alacsony, szók jărat olyan szćles ćs magas lett, hogy az apró
fâklya fćnye mâr nem ćrte el a mennyezetet ćs a falakat. De
nem is volt szăksćg râ, mert elôl porszărke fćny szńródótt
be a jâratba. A nap volt. Valahol a kôzelben az alagńt vissza-
tĆr a kiilvilâgba.
Leengedte Cogline fâklyâjât, sietni kezdett. Az alagńt
emelkedett, sziklâba vĆsett lćpcsófokok vezettek egy nyitott,
hatalmas barlangba. Brin a fźradsâgźról megfeledkezve ipar-
kodott fôlfelć a Ićpcsón, mert ćrezte, hogy ótja a vćgćhez
kôzeledik. Az ăregbe bestitôtt a nap, az ezăst fćnypâszmźk-
ban ńgy tâncolt ćs ôrvćnylett a por, mintha 'Ine.
425
SHANNARA
Az utolsó fokra ćrt, kilćpett az alagótból a szćles păr-
kânyra, 's megtorpant. Elótte egy mâsodik sziklahid fesziilt
egy mâsodik szakadćk fôlôtt, amely kćtszer nagyobb volt az
elsónćl. Tôbb ezer ôles hosszńsâgban szakitotta kettć a szik-
lât, fekete mćlysćgeibe mćg az tireg mennyezetćnek rćsein
behulló napfćny sem talâlt utat. Amikor Brin Ienćzett, olyan
biidôssćg csapta meg az orrât, hogy elfintorodott. Mćg
Cogline balzsama mellett is fôlkavarodott a gyomra. Akârmi
lapitott is a veremben, az ezerszer rosszabb volt annâl, ami
Sziirkevćg csatornâjâban csordogâlt.
Nćzte, hogy mi van a hidon tńl. A barlang mćg tôbb szâz
ólnyi hosszósâgban folytatódott, majd rôvid, magas jârattâ
szńkiilt. Nem is annyira jârat, mint ârkâd, gondolta a lźny,
emberi kćz nagyolta, simitotta, emberi kćz vĆsett bonyolult
jelkćpeket a kôvëbe. Tólsó vćgćt napfćny fărdette, ćs lâni
Iehetett a tompazôld, fźtyolos eget.
Jobban megnëzte. Nem, az ott nem az ëg, hanem egy
pârâs meredćly.
A Maelmord.
Osztônôsen tudta, mintha egy âlmźt ismerte volna fel.
brezte ćrintćsćt, hallotta suttogâsât.
Kisietett a hidra. Legalźbb hët mćter szćlesen ivelt, kôvćbe
fâból faragott, Iźncokkal ôsszefózótt côlôpôket âgyaztak.
Egykettóre odaćrt az iv csńcspontjâra, ćs lefelć indult.
Mâr csaknem odaât volt, amikor a barlang padlójânak
mëly repedćsćból, tÓIe talân hârommćternyire hirtelen elÓ-
bńjt a fekete fajzat.
COGLINE MËRGESEN MOTOGVA megtorpant. A csatorna
elźgazott kćt hajszâlra egyforma alagóttâ. Egyetlen jel sem
igazitotta el óket, merre menjenek, hogy utolćrjćk Brint.
Semmiból sem tudhattâk, melyik a jó ót.
— Na ćs most merre? — kćrdezte Rone-tól.
— Hât te nem tudod? — bâmult râ a felfôldi.
— Fogalmam sincs — râzta meg a fejćt a vćnsćg. —Vâlassz te.
Rone tćtovâzott, elforditotta a tekintetćt, visszanćzett. —
426
A KiVÂNSAGDAL
Ën nem tudok. Ide figyelj, es ha mindegy, merre megyiink?
Ës ha mindkettó ugyanarra a helyre vezet?
— A kanâlisok egy helyiitt vćgzódnek, de nem egy helyról in-
dulnak! — fortyant fôl a vćnember. — Minden szamâr tudja!
— Nagyapa! — szólt râ Kimber szigorńan.
Âtfurakodott a fćrfiak kózôtt, egyrnâs utźn megvizsgźlta az
alagutakat, figyelte az ârkokban âramló fekete vizet. Hât-
ralćpett, megcsóvâlta a fejćt.
— bn nem segithetek — vallotta be Olyan hangon, mintha
kĆpesnek kellett volna Iennie erre a mutatvânyra. — Nem Ćr-
zem, hovâ vezetnek. Egyformânak tónnek. — Rone-ra pillan-
tott. — Neked kell vâlasztani.
Egy• percig mozdulatlanul nćztćk egymâst, majd az i$ń
vonakodva bólintott.
— Na jó, akkor balra megytnk! Az mintha visszakanyarod-
na a szakadćkhoz.
Elórenyójtotta a lâng nćlkăli fâklyât, ćs komoran besietett
a csatorna folyosójźba. Cogline ćs Kimber ósszenćzett, az-
tân sietve kôvettćk.
MINT AZ ËJSZAKA ślomvilâgânak ârnyćka, tgy kelt ki a
sziklapadmaly rćsćból a fekete valami, ćs Iekushadt a hid
elć. Nagyjźból embernek Iźtszott, bâr szórtelen volt ćs sima,
akârha sótćt agyagból gyórtźk volna. Mćg hosszń karjaira
tâmaszkodva is magasabb volt BrinnĆI. Teste ćs vćgtagjai
furcsân alaktalannak tńntek, mintha az izmai ósszefolytak
volna — vagy mintha egyâltalân nem is lennćnek izmai. Ha-
lott, vak pillantâssal nćzett Brinre, ćs a szźjźból, amely
ugyanolyan fekete volt, mint a bóre, tompa, mĆly sziszegćs
tôrt eló.
Az ârnyasvólgyi lâny megdermedt. A fajzatot nem keriil-
hette ki. Azćrt âllitottźk ide, hogy órizze a hidat, ćs semmit
se engedjen źt. Valószinńleg a Mordrćmek teremtettćk sôtćt
mâgiâval — ha ugyan nem egy' măsik idó alvilźgâból idćztćk
meg, mint a Jachyrźt.
A fekete fajzat lćpett egyet, râćrósen, magabiztosan, kime-
resztve holt szemćt. Brin megparancsolta magânak, hogy ne
427
SHANNARA
mozduljon. Nem tudhatta, mennyire veszćlyes ez a valami,
bâr ćrezte, hogy cćlszerń lesz tartani tóle, 's ha megfordul-
na vagy hźtrâlna, a Iëny tiistćnt râvetnë magât.
A fajzat eltźtotta fekete pofâjât, ćs hangosan sziszegett.
Brin ereiben megfagyott a vćr. Tudta, mi kôvetkezik. Az
pedig azt jelenti, hogy ismćt hasznâlnia kell a Kivânsâgdalt.
Ósszeszorult a torka. Nem akart az elf mâgiźhoz folyamod-
ni, de azt sem hagyharta, hogy ez a szôrny elkapja, mćg ak-
kor se, ha...
A fekete Ićny hirtelen tâmadźsba lendiilt; fćlguggolâsból
vetódôtt a hidra. Megdôbbentóen, delejesen gyors volt.
Brinnek torkân akadt a Kivźnsâgdal. A pillanat megâllt,
mint csomó az idó fonalân. Brin vârta a becsapódâst.
De a becsapódâs nem jôtt. Valami elcikâzott a lâny melIetL,
ugrâs kôzben kapta el es Iôkte vissza a fekete Ićnyt. Brin
megtântorodott, tćrdre rogyott. Susmus volt! A Kivźnsźgdal
mâgiâja nem volt olyan erós, hogy ellensólyozza az órnó pa-
rancsât. A macska Ierâzta magâról az igćzetet, s kôvette ót!
A ktzdók a fóldôn hemperegtek, foggal-karommal tćpve
egymźst. A fekete valamit, amely csak a lânyt figyelte, vărat-
lanul źrte a tâmadźs. Megveszekedetten sziszegve próbźlta
lerâzni a hâtźról a lâpi macskât. Ide-oda hemperegtek a hi-
don, Susmus marcangolta a szôrnyeteg nyakât ćs vâllźt, a
fekete lćny rźngatózva próbźlt szabadulni a bestiâtól.
A lâny, t61fik tizenkćt mćternyire, tanźcstalanul âcsorgott
a hid kôzepćn. Tennie kell valamit, mert ez nem Susmus
harca, hanem az ôvć. Elborzadt a ktizdelem dăhćtól, halkan
feljajdult, amikor a kćt viaskodó olyan kózel kerălt a hid
peremćhez, hogy megrâztźk a vaslâncot. Segitenie kell! De
hogyan? Nincs fegyvere a Kivânsâgdalon kivăl, a mâgiât pe-
dig nem hasznâlhatja. Nem hasznźlhatja!
Nem ćrtette a tagadźs elszźntsźgât. Nem hasznźlhatja a
Kivănsźgdalt, rnert... mert... Harag, fćlelem ćs zórzavar
hullâma csapott ât rajta, bćklyózta tehetetlennć. Mićrt?,
vonitotta hangtalan këtsćgbeesćssel. Mi baja?
Hirtelen elindult az ârkźdhoz. Itt fogja hagyni a kiizdóket.
A fekete lćny ńgyis 6t akarta elkapni, ha lâtja, hogy elfut,
428
A KiVÂNSÂGDAL
iildôzóbe veszi. Ës ha Brin elćg gyors, elóbb ćr le a Mael-
mordba...
Megtorpant. A boltives nyilźs elótt ismćt kiemelkedett a
sziklapadló repedćsćból valami.
Egy mźsodik fajzat!
Brin megfagyott. A napfćnybe ćs a vôlgybe vezetÓ nyiIŹs
tăl messze van, ćs a Ićny pontosan a menekiilćse ńtvona-
lâban âll. Mâr jôn is felćje. Kimâszott a Iyukból, nćgykćzlâb
cammogott a hid felć, fekete pofźja tźtogott. Brin hâtrâlt.
Most meg kell vćdenie magât! Hasznâlnia kell a Kivânsźg-
dalt!
A fekete fajzat sziszegve kapott utźna. A lâny torka ismćt
ôsszeszorult.
Megint Susmus mentette meg. Elrńgta magât az elsó faj-
zattól, megpôrdiilt, rśvetette magźt a mśsikra, ćs ellókte a
lâny kôzelćból, majd felpattant ćs szembefordult az Ľlj ellen-
sćggel. A fekete valami a leveg6be szôkkent, ćs rekedt vo-
nitźssal rohamozta meg a macskât, âm Susmus fiirgćn
tćrt, ćs felhasitotta a fajzat szabadon hagyott hasźt. A szôrny
mćgsem lassitott, noha fekete hńsa cafatokban lógott. Egy
rânditâssal kitćpte magât, mikôzben mereven bâmult maga
elć halott szemćvel.
A mâsodik teremtmćny csatlakozott az elsóhóz, ćs lopa-
kodni kezdtek a lâpi macska felć. Susmus meglapult Brin
elótt, ćs annyira fôlborzolta bozontos bundźjźt, hogyvalósâ-
gos mćretćnek kćtszeresćre ffjódott. A nćgykćzlâbra eresz-
kedett fekete Ićnyek rohamokat mimeltek, Olyan rugalmasan
cserćlgetve helyăket, ami râcâfolt otromba ktilsejtkre. Fă-
radhatatlanul kerestĆk a nagy macska vĆdeImĆnek gyenge
pontjźt, âm Susmus âllta a sarat, ćs nem volt hajlandó ug-
rani. A fajzatok egyszerre tâmadtak. Karmaikkal ćs fogaikkal
dăhôs ârkokat hasitottak a macska bundâjâban ćs hósâban,
tômegăkkel olyan er6vel lóktćk a hid korlâtjânak, hogy a ha-
talmas test csaknem fónnakadt a lâncon. Susmus egy ugrâs-
sal kiszabaditotta magât, ćs a dăht61 visitva szaggatta kar-
maival a fekete fajzatokat.
429
SHANNARA
A kôrôzćs folytatódott. Susmus vćdekezón meglapult,
hangosan lihegett, csillogó sziirke bundâjât vćr csikozta. A
tâmadók elvâlasztottâk Brintól, beszoritottâk a hid kor-
lźtjâhoz. Egyelóre nem vettek tudomâst a Iźnyról, ćlettelen
szemtiket a macskâra szógeztćk. Brin tudta, mit akarnak.
Ismćt megrohanjźk Susmust, ćs ezóttal a lânc nem fogja fel
a lókćs nyomatćkât. A lâpi macska le fog esni a hidról, ćs
meghal.
Mintha az âllat is megćrtette volna, mi kćszăl ellene.
Szinlelt rohammal próbâlt kitórni a kórból, hogy visszajus-
son a hid kózepćre, âm a szôrnyek villâmgyors manóverrel
elvźgtâk az ótjât. Susmus nem mozdulhatott a korlźttól.
Brin Ohmsford fuldokolt a rćmălettól. Susmus nem gyóz-
het ebben a csatâban. Ez az ellenfćl tăl sok neki. Ugy ôsz-
szeszabdalta a kćt fekete lćnyt, amitól rćg meg kellett volna
nyomorodniuk, de ezekre nem hatottak a sebek. Rongyok-
ban lógott a hńsuk, es meg csak nem is vćreztek. Iszonyóan
erósek ćs gyorsak voltak, erósebbek ćs gyorsabbak minden
fôldi Ićnynćl. Bizonyosan nem a termćszet, hanem gonosz
varźzslat alkotta óket.
— Susmus! — rebegte szâraz, rekedt hangon.
Meg kell mentenie! Nincs mâs, aki megtehemć. Viszont
neki itt a Kivânsâgdal bóvereje. Meg tudja semmisiteni vele
a szôrnyeket, ugyanolyan vćdhetetleniil elpusztithatja Óket,
mint...
A Runne-hegysćgben az egymâsba n6tt fâkat...
A Bakarasznyi Hegyhâttól nyugatra sâtorozó tolvajok
agyźt..
Az ôsszeroncsolt... gnómot...
Kônnyek patakzottak az arcźn. Nem birja! Valami elvâ-
lasztotta az akaratot a vćgrehajtźstól, visszatartotta Brin
Ohmsfordot a cćltól, bizonytalansâggal bćnitotta elszântsź-
gât. Segitenie kell a macskânak, de nem bir!
— Susmus! — sikitotta.
A fekete fajzatok felpattantak a hâtsÓ lâbaikra, ćs a lâny
felć fordultak. Susmus tâmadâst szinlelt, elvâgva a szôrnyek
ótjât, majd jobbra pôrdălt, lendtiletet vett, hatalmas ugrâs-
430
A KivÂNSAGDAL
sal źtrepălt a kreatńrźk feje fôlótt, majd eszeveszett nyar-
galâssal igyekezett a hid kôzepćre, Brinhez. A diihósen szi-
szeg6 fajzatok utźna vetettćk magukat, es a macska oldalât
hasogatva próbâltźk Iereriteni Susmust.
Brintól nćgy rnćterre sikerólt nekik. A hźrom ósszegaba-
lyodott alak csattogó agyarakkal, marcangoló karmokkal,
eszeveszetten hempergett a hidon. Susmusnak nćhźny mâ-
sodpercre sikerălt leteritenie mindkćt kreatórźt, de akkor az
egyik a macska hâtźra pattant, a mâsik pedig kitćpte magźt,
ćs eliramodott a viaskodó macska mellett az źrnyasvôlgyi
lâny felć. Brin oldalra szôkkent, ćs elteriilt a hidon. Susmus
fôlsivitott. Mćg mindig a mâsik feketćt hurcolva, amely ńgy
tapadt a hâtâra, akâr egy szôrnypók, utolsó erejćvel rźvetette
magźt a lâny tâmadójâra. Ugrâsânak lendiilete mindhźr-
mukat a korlźthoz csapta. Szâraz gallykćnt tôrtek a vas lânc-
szemek, ćs Susmus, a feketćk ôrvendezó sziszegćse kôzepet-
te, csńszni kezdett a hidról a szakadćkba.
Brin fôltćrdelt. A dăh ćs az elszântsźg kiźltźsa szakadt ki a
torkâból. A fćkek elpattantak, a tćtovâzâs, a bizonytalansâg
porrź lett, a szźndćk szćtrńgta ketrecćt. Kônyôrtelen ćs
gyors dalra fakadt, harsogott tóle a sziklabarlang. Mćg so-
hasem zengett ily sótćt ćneket, ily lâj ćs rettenetes hangon,
ekkora haraggal. A hang pôrôlykćnt sńjtott a kreatćrźkra,
amelyek a levegóbe repiiltek, vak szemăk befordult a kopo-
nyâjukba. Karmolźszó tagokkal, hangtalan orditâsra tŹtott
pofâval szâlltak el Susmusról ćs a hid biztonsźgâból, szćlfiâj-
ta levćlkćnt pôrógve zuhantak a szakadćkba, ćs eltńntek.
Egyetlen pillanat alatt tórtćnt. Brin hallgatott, meggyó-
tôrt, barna arca lângolt. IsmĆt azt a kilónôs, torz ôrômet
ćrezte — {m ezńttal erósebben, sokkal erósebben! Ëgetett,
akâr a tiiz. Alig birta fćkezni izgalmât. Szinte próbâlkoznia
sem kellett, ógy pusztitotta el a fekete fajzatokat!
Ës ćlvezte!
Most ćrtette meg, hogy maga âcsolta a sorompót, amely
elvâlasztotta a szăndćkot a vćgrehajtâstól, maga âllitotta az
akadâlyt, vćdelmăl az imćnt tôrtćntek ellen. De most mâr
eltónt, ës ógy vate, hogy nem is Iehetne visszaâllitani.
431
SHANNARA
Ërezte, mint csószik ki a markâból a mâgia gyeplóje. Nem
ćrtette, mićrt, de tudta, hogy ez tôrtćnik. Minden alkalom,
amikor varźzsolt, mintha egy kicsit eltźvolitotta volna ón-
magâtól. Igyekezett ellenźllni, de kudarcba fulladť minden
erófeszitćse, amellyel tartózkodni akart a mâgiâtól, majd-
nem ógy, mintha a kajân vćgzet parancsolnź, hogy hasznźl-
nia kell! Az imćnt feltćtel nćlkiil âtadta magât a hatalomnak,
ćs mâr nem ćrezte ógy, hogy kăzdenie kćne ellene. Legyen
az, amivć Iennie kell.
Susmus lassan a tćrdeló lânyhoz kullogott, es Brin arcâhoz
dôrgôlte sôtćt pofźjźt. Brin gyôngćden magâhoz ólelte a
nagy macskât, es megeredtek a kônnyei.
REKEDT HÓRDULËSBE fulladt Jair Ohmsford hangja. A lă-
tókristâly fćnye kialudt. Nóvćre arca eltónt. Mćly csend lett,
a beesett arcok sâpadtan derengtek a hirtelen tâmadt ho-
mâlyban.
— Mutenek voltak — motyogta vćgiil Settengó.
— Mik? — A mellette kuporgó Edain Elessedil ógy bâmult
maga elć, mintha megiitóttćk volna.
— A feketćk. Az a nevăk. Muten. Sôtćt mâgiâból lettek. Ók
strâzsźljâk a csatornât Szirkevćg alatt... — Hirtelen elnë-
mult, ćs Jairra sanditott.
— Tehźt itt van — hebegte a vôlgylakó. Szâja kiszâradt.
Szorosabban markolta a kristâlyt.
— Igen, fit — bólintott Settengó. — Itt. Ës kôzelebb jăr a
veremhez nâlunk.
Garet Jax fiirgćn fôlemelkedett, rnint egy szikźr, fekete
źrnyćk. A tôbbiek is feltâpźszkodtak. — (Jgy veszem ćszre,
nincs tôbb idÓnk, ćs nincs mâs vâlasztâsunk, mint hogy
bemenjtink. — Szeme meg a fćlhomźlyban is lângolt. Ki-
nyójtotta a karjât. — Adjâtok a kezeteket.
Sorra kezet adtak. — fgy teszănk hitet — szólt Garet Jax fa-
gyos, kemćny hangon az ôsszekulcsolódott kezek fôlôtt
hogy hozzźsegitjăk fogadalma teljesitćsćhez a vôlgylakót, ćs
eljuttatjuk ót az Ëgi Forrâshoz. Ebben egyek Iesžónk, tôr-
tĆnjĆk bârmi. Egyek, mindvćgig. Esktdjetek.
432
A KtVÂNSÂGDAL
Fojtott csónd tśmadt. — Egyek — ismćtelte Helt, szelid,
mćly hangjźn. — Egyek — ismćteltćk a tôbbiek.
A kezek lehullottak. A fegyvermester Settengóhôz fordult.
—Vigyćl be — mondta.
SHANNARA
XL
HEGYBE VÂJT aknâkon ât ógy mentek fôl a pincćkbe,
amelyek Sziirkevćg alatt lapitottak, mint a rettegett
Rćmek. Az alagót szâjânâl, egy fali fiilkëben talâltak fâklyźt;
azoknak a fćnyćnćl lopakodtak a nćma sótćtsćgben a fel-
legvâr bendóje feľ. Settengó vezette óket, sźrga, darabos
arca a fâklyalźng fôlć hajolt, sótćt szeme villogott a fćlelem-
tól. Gyorsan, cćltudatosan Ićpkedett, csupźn a tekintete
źrulkodott arról, amit talân mćg ônmaga elól is szeretett
volna titkolni. De Jair ćszrevette, fôlismerte, 's meglâtta
benne annak tiikôrkćpćt, ami benne is bujkâlt.
Ó is fćlt. Hol volt mâr az izgatott vârakozâs, amely annyi
cćltudatos eróvel ruhâzta fôl; eszeIÓs fćlelem vacogott a he-
lyćn, mâr-mâr fëkezhetetlennć vadult, vacogtató fćlelem.
Zilźlt gondolatok hemzsegtek az agyźban, mikózben tôrte-
tetr elÓre târsaival a sziklafaló jźratban, Ćs izzadtsâga nehćz
szagât szivta be az âllott levegóvel: gondolatok ârnyasvôlgyi
otthonźról, nćgy szćlbe szórt csalâdjâról, otthagyott ćs talźn
ôrôkre elveszitett barźtokról, ismerós dolgokról, ildôzó
ârnyalakokról, Allanonról ćs Brinról, meg arról, ami e sôtćt
idóben e sôtĆt helyre hozta óket — ćrtelmetlentil futkostak,
kavarogtak Ćs ôsszemosódtak, mint mikor kălônbôzó szinÓ
festćkeket ôntenek a vizbe. A fćlelem zavarta meg igy. Jair
erót vett magân, ćs megzabolâzta gondolatait.
Hosszó ideje kigyóztak fôlfelć a jâratok; szëtvâltak, óssze-
fonódtak, olyan ÓtvesztÓvĆ gubancolódtak, amelynek nem
volt se eleje, se vćge. Am a gnóm egyszer sem tćtovâzott, ki-
tartÓan vezette 6ket egy sziklźba mćlyesztett, hatalmas, vas-
veretes ajtóhoz. Ott megâlltak, olyan pisszenćs nćlkili
csendben, amilyen a târnâkban uralkodott. Settengó az ajtó-
434
A KiVÂNSAGDAL
ra tette a fiilćt, a tóbbiek lekuporodtak, ćs vârtak. Jair hal-
lotta ćrverćsćnek dobolźsât.
Settengó fôlemelkedett, biccentett. Ovatosan fôlemelte a
csappantyźt, megragadta a vaskilincset, meghćzta. Az ajtó
fojtott nyôgćssel feltârult. Feketesćgbe veszó lćpcs6t pillan-
tottak meg fźklyâik fćnykôrćben. Kapaszkodni kezdtek Set-
tengó nyomâban, lassan, vigyâzva, grâdicsonkćnt. Egyre tó-
mćnyebben tapadt râjuk a homźly ćs a hallgatźs. A lćpcsó
egy kókockâkkal kirakott padlatba torkollott. Egy csizma
halk csikorgźsa a lćpcsó kôvćn hosszan, rekedten visszhang-
zott a fenti feketesćgben. Jair górcsósen nyeldekelt, mert ógy
ćrezte, ott fônt nem is Ićtezik mós, csak a sÔtĆtsĆg.
A fokok elfogytak, megćrkeztek a sótćtsćgbe. A nyilśs kórć
gyńltek, ćs nćztćk, hol lehetnek. A fźklyâk fćnye nem muta-
tott falat vagy mennyezetet, âm azt ćrezhettćk, hogy akkora
terembe kertltek, amelyhez këpest ók hangyâk. A fćnykôrôk
szćlćn lâdâk es hordók elmosódó ârnyalakja sejlett. A fa ki-
szźradt ćs elkorhadt, a vaskapcsok megrozsdâsodtak. Min-
dent beszóttek a pókok, a padlón vastagon âllt a por.
Arn a porszónyegen tszóhźrtyâs lâbak nyomai mutattâk
valaminek az itt jârtźt, ami bizonyosan nem volt ember.
Nem is volt olyan rćg, amikor ez az akârmicsoda Ieruccant
Szărkevćg alsó fertźlyâba, gondolta Jair vacogva.
Settengó intett, hogy jójjenek. A kis csapat araszolva elin-
dult a Iëpcsó fôljârati nyilâsźtól a homâlyon ât. Csizmâjuk
puha porfelhóket kavart, amelyek fâtyolos holdudvart raj-
zoltak a fźklyalângok kôrć. Feltńntek & eltóntek a këszletek
tornyai, de a terem mćg mindig nem ćrt vćget.
A padló szintje vâratlanul megemelkedett, ćs fćl tucat lćp-
csófokkal magasabban folytatódott, hosszan elnyńlva a sô-
tëtsćgben. Szorosan egymâs mellett maradva fólmentek a
lëpcsón, osontak mćg vagy hósz mĆtert, ćs kijutottak egy
irdatlan, boltives folyosóba, amelynek kćt oldalân keresztru-
dakkal eltorlaszolt ćs bezârt vasajtók sorakoztak. Fâklya-
csonkok sôtćtlettek vastartókban, a fal mellett lâncok hever-
tek, a fćny kôzeledćsćre soklâbó rovarok iszkoltak a sôtĆtsĆg
435
SHANNARA
biztonsâgâba. A kópadlóból hullâmokban âradt a fojtogató
bóz, amely megnehezitette a IĆIegzĆst.
A folyosó tjabb lćpcsóhôz vezetett, amely kigyókćnt ka-
nyarodott a magasba. SettengÓ megâllt, majd nekivâgott a
fokoknak, târsai kôvettćk. Kćt kanyar utân fôljutottak egy
ójabb folyosóra, amely hósz-egynćhźny ôl utźn elâgazott.
SettengÓ jobbra vezette Óket, egy rôvid jâratba, amely zârt
vasajtóban 'rt vćget. A gnóm hasztalanul próbâlkozott a zâr-
ral. Megrźzta a fejćt, gondterhelten nćzett a tôbbiekre. Lăt-
ni valóan azt remćlte, hogy nyitva talâlja az ajtót.
Garet lax kĆrd6en hâtramutatott a folyosón. Ës ha, kćr-
dezte a pillantźsa, visszamennćnek, ćs a mâsik irânyba for-
dulnânak? Settengó megcsóvâlta a fejćt, es a szemćvel vâla-
szolta, hogy nem tudja.
Mćg egy pillanatig nćztćk egymźst, aztźn a gnóm elóre-
nyomakodott, intve, hogy kôvessćk. Visszavezette óket az el-
âgazâsig, ćs ezóttal balra kanyarodott. A mâsodik folyosó,
amely Ićpcsóbejâratok, ârnyćkba burkolózó fălkćk, bezârt ćs
rudakkal eltorlaszolt ajtók kôzôtt haladt, hosszabb volt az
eis6nĆI. A gnÓm tôbbszôr megtorpant tanâcstalan pillana-
tokra, majd ment tovźbb. Hullottak a percek, Jair egyre
idegesebb lett.
Ez a folyosó is vĆget Ćrt egy tômôr, kćtszârnyń vasajtóban,
amely akkora volt, hogy Settengónek źgaskodnia kellełt a
kilincsćrt. A kilincs meglepó kónnyedsćggel engedett, az aj-
tÓ nesztelenăl kitźrult. A kis csapat aggÓdva Iesett be a nyilâ-
son. ojabb terembe Iźttak, ez is óriâsi volt, ezt is telezsó-
foltâk kćszletekkel, de itt valamicskćt gyćrălt a homâly,
mert bâgyadt, sziirke fĆny szivârgott be a magas mennyezet
alatt vâgott, keskeny, apró rćseken.
A gnóm a rćsekre bôkôtt, majd a tń!só fal kćtszârnyó, csu-
kott vasajtajâra. A tôbbiek megćrtettćk, hogy most haladtak
{t Sziirkevćg eróditett vźrfalân.
Settengó sarkâban beóvakodtak a terembe. Itt nem lepte
por a padlót, a lźdâkat ćs hordókat sem szÓttĆk be a pókok.
A fojtogató, pâllott bădôssćg tovźbbra sem szónt, de most
mâr nemcsak a szellózetlensćg okozta, mert mintha a rćse-
436
A KiVÂNSĂGDAL
ken is ez jôtt volna be. Jair utâlattal fintorgott. Nem kellenek
ide jârkâlók, elóbb felfordulnak ók a szagtól, rosszabb ez,
mint...
Oldalt, az źrnyćkban halkan kaparźszott valami. Kćt ke-
zćben tórrel Garet Jax megpôrdiilt, ćs figyelmeztet6en kiźl-
tort a tôbbieknek.
Elkćsett. Nagy, fekete, szârnyas, hârtyâs, leginkâbb
szôrnydenevćrre emlćkeztetó, dăhôdren sivitó valami rob-
bant ki a sôtëtból a fćlhomâlyba, fehćr agyarakat ćs karmo-
kat villogtatva, ćs olyan hirtelen iitôtt rajtuk, hogy nem is
vćdekezhettek. Siivitve szâllt el az elen haladók mellett, es
Heltet tâmadta meg, hârtyâs szârnyait csattogtatva. Visitâsa
rćmitó sziszegćsbe fulladt. Helt iiVÔItve tântorodott hâtra,
aztân kćt kćzzel Ietćpte magźról a fekete valamit, 's belevźg-
ta a kćszletek halmâba.
Garet Jax elóreszôkkent, elhajitotta a kćt tórt, a lâdâkhoz
szôgezve a Ićnyt.
A gnóm a terem vćgćbe futott, ćs feltćpte a vasajtó egyik
szârnyât. — Kifelć! — orditotta.
Kirohantak a teremból. Settengó nyógve belôkte az ajtót,
elrântotta a vasreteszeket, majd reszketve dólt az ajtónak.
— Mi volt az? — hebegte Foraker, bószen ôsszerźncolva bo-
zontos szemôldókët. Fekete szakâllas arca verejtćkesen fćny-
Iett.
— Nem tudom! — râzta meg a fejćt a gnóm. — A jârkâlók csi-
nźlhattâk sótćt mâgiâval — talân valamifćle órszem!
Helt fćl tćrdre roskadt, ćs a tenyerćbe temette az arcźt.
Ujjai kózăl vćr szivźrgott vćkony piros fonalakban.
— Helt! — indult felć a fit. — Helt, te megsebestltćl...!
A hatźrvidćki lassan fólemelte a fejćt. Dăhôs vâgâsok
szabdaltâk az arcât, az egyik szeme annyira bedagadt, hogy
mâris majdnem eltiint. Zekćje ujjâba tórălte a vćrt, ćs intett
a vôlgylakónak, hogy ne jôjjón kôzelebb. — Csak karmolâ-
sok. Semmi komoly.
Am az arca ôsszerândult a fâjdalomtól. Nehezen birt fól-
źllni, meg kellett tâmaszkodnia a falban, ćs zavaros szemmel
bâmult maga elë.
437
SHANNARA
Settengó ellôkte magât az ajtÓtÓI, ćs gyorsan kôrtilnćzett.
Szók folyosó kózepćn âlltak, amelyet az egyik vćgćn kettós
ajtÓ zźrt le, a mâsik vćgćn IĆpcsó vezetett a szabadba.
— Arra! — intett a gnóm, a fćny felć futva. — Gyorsan, meg
mielótt megtalźl valami mźs!
Valamennyien kôvettćk, kivćve Heltet, aki meg mindig a
falnak tâmaszkodott. Jair hâtranćzett, megâllt. — Helt! — ki-
âltotta.
— Siess, Jair! — A nagy ember mćg mindig a vćrt tórălgette
az arcźról, majd ellôkte magât a faltól, ćs târsai utźn indult.
Menj mâr! Ne szakadj le a tôbbiektól!
Jair engedelmeskedett. Ërezte, hogy a hatârvidćki jôn utâ-
na, ćs azt is 'rezte, hogy Heltnek ez nagyon nehezćre esik.
Valami borzasztó baj lehet vele.
A folyosó vćgënćl felrohantak a lćpcsón. Most mâr meg-
tôrt a fellegvâr kisćrteties haligatźsa; a tâvolból Iźbak do-
bogâsa ćs hangok hallatszottak, egyelóre ćrthetetlentl, zava-
rosan. A szârnyas szôrny visftâsa figyelmeztette a bentieket,
hogy idegenek jźrnak az eródben. Jair agya lâzasan katŁo-
gott, mikôzben versenyt dobrokolt a tóbbiekkel a hosszń
lćpcsón. Nem szabad elfelejtenie, hogy neki iti van vćdelmńl
a Kivźnsâgdal! Tudja is hasznźlni, ha megórzi a hidegvćrćt!
Valami szisszent az arca mellett. Jair megbotlott, elesett.
Nyilvesszó zÓzÓdott ôssze a lćpcsóhâz falân. Helt mâris ott
volt a filâ mellett, 's talpra rântotta. A gnóm vadźszok nyil-
felhót zóditottak râjuk a felsó mellvćdekról ćs az alsó fo-
lyosóról. A csapatnak sikerălt bejumia Sziirkevćgbe, âm ezt
ellensćgeik is tudtâk, ćs ósszevontźk eróiket. Jair fôlvergó-
dôtt a lćpcsó tetejćre, ćs kóvette bajtźrsait a hatalmas belsó
udvarra, a tornyok ćs sâncok ótvesztójćre nćzó bâstyafalon.
Most mâr minden irânyból rajzottak a fôlfegyverzett, vadul
rikoltozó gnómok. Egy maroknyian gyńrôtt halomban he-
vertek a mellvćden; Garet Jax vćgzett velăk. Nyitva âllt az ńt
a toronyig, amelyból lćpcsó vezetett lefelć. Setteng6 a to-
ronynâl megâllitotta nyargalva &rkezó târsait.
— A hullórźcs! Ott! — mutatta az udvar mźsik oldalân a
sziklatômbôkból ćpitett, vaskos kapuboltozatban a felvont
438
A KiVÂNSÂGDAL
vasrostćlyt. — Az a Ieggyorsabb ńt, hogy elćrjiink a Croagh-
hoz! — Sârga arca eltorzult, annyira kapkodta a levegót. —A
gnómok egy percen belil râjónnek, miben sântikâlunk, ak-
kor pedig leengedik a râcsot, ćs mi benne vagyunk a csap-
dźban. De ha mi ćrănk oda elsónek, mi zźrhatjuk óket râcs
môgć !
Garet Jax bólintott. Furcsân higgadt volt mćg a lâzas pil-
Ianatban is. — Hol van a gćphźz ćs a csôrló?
— A kapuk alatt, ezen az oldalon — mutatta Settengó. — Ki
kell ćkelniink a csôrlót!
Kórălôtttk orditźs ćs rikoltozâs harsant. Az udvaron gnó-
mok gyălekeztek. Garet Jax fôlegyenesedett.
— Nohât akkor futâs — mćg mielótt tól sokan lesznek!
A kis csoport lenyargalt Settengó nyomóban a torony lćp-
csójćn. Keresztiilvâgtak egy sôtćt, zârt elótćren, amelyból
egyetlen ajtó nyilt az udvarra. A gnóm vadâszok az egćsz
udvaron megfordultak es rźjuk bâmultak.
— A fenëbe! — hôrôgte Settengó.
Inuk szakadtâból nyargaltak a kapu felć.
BRIN OHMSFORD lassan filtźpâszkodott. Rźtette kónnyń
kezćt Susmus nagy fejćre. Ismćt csend volt a barlangban.
Âllt egy darabig a sziklahid kôzepën, 's a napfćnyben ńszó,
magas ârkâdot figyelte a szakadćkon tńl. Gyôngćden vakar-
gatta Susmus fejĆt, ćrezte a daganatokat es a mĆIy karmolâ-
sokat, amelyeket az źllat a fekete fajzatokkal vivott kăzde-
lemben szerzett, âtćlte a kint, amelyet a macska Ćrzett.
— Soha tóbbć! — sńgta.
Megfordult, lesietett a hidról, a boltivhez indult. Susmus
hangtalanul kôvette, malomkerćknyi kćk szeme ragyogott.
Brinnek hâtra se kellett nćznie, a nćlkăl is tudta, hogy jôn.
Figyelte a szikla repedćseit, hogy nem bujkâlnak-e bennăk
fekete fajzatok vagy a gonosz mâgia egyćb borzalmai, de
nem lŹtott semmit. Csak ketten maradtak: ó ćs a macska.
Nćhâny perc mńlva ott âllt a sziklźból faragott boltivnćl,
amelynek simâra csiszolt falźba szôvevćnyes mintâkat vćs-
439
SHANNARA
tek. Szinte râjuk se nćzve sietett a mâsik nyilâshoz, a szabad-
ba. Măr csak egyetlen cćlja volt.
Kilćpett az źrkâd alól a vilźgossźgba. Dćlutźn kôzepćn jărt
az idó, a nap mâr nyugat fólĆ ballagott az erdók felett, ra-
gyogźsât elfźtyolozta a pâra ćs a felh6k, amelyek elnyńló
szemfôdćlkćnt hullźmzottak az ćgen. Brin egy pârkânyon
âllt, ahonnan egy kopźr, fiirćszes bćrcekkel ôvezett, mćly
vôlgyre lehetett Iźtni. Volt valami furcsân âlomszeró a hegyi
tâjban, a pârźban, a felhókben. A vôlgy ónos derengćsben
ńszott. A lâny lassan kôrălhordozta tekintetćt, majd hâtra-
nćzett. Magânyos, komor er6d egyensńlyozott a sziklân.
Sziirkevćg. A fellegvârból ćs mćg annźl is magasabbról,
Olyan magasról, ahovź Brin mâr fôl sem lâtott, csigavonal-
ban ereszkedett ală a Croagh kólćpcsóje. Megćrintette Brin
pârkźnyât, majd tovâbbkanyargott a vólgybe.
A vôlgy volt az utolsó, amelyen megpihent a tekintete. Az
ârnyćkos teknó mćlye beleveszett a sôtćt pârâba. Ebbe a
homâlyba fńródott bele a Croagh, a făk, iszalagok, bokrok
nap nem jźrta, elvadult, fullasztó sfirójćbe. A kusza, torz va-
donnak nem volt se eleje, se vćge, ćs ógy rćmlett, csupân a
sziklaszirtek szabnak hatârt fćktelen burjźnzâsźnak.
Brin nćzte. Innen jótt a sziszegćs, amelyet a csatornâban
hallott. Olyan volt, mint a szuszogâs. Hunyorgott, mert
bântotta a szemćt az ónos izzźs. Jól Iźtta...?
Az erdó megmozdult a vôlgyteknóben.
—Te ćlsz! — mondta halkan Brin. Megacćlozta magât, mert
ezt a felismerćst nem volt kônnyÓ elviselni.
Kilćpett a pârkânyra, a szćIĆre, ahol a szikla ôsszeĆrt a
Croagh-gal. A kóbe grźdicsokat nagyoltak. A lźny addig kô-
vette óket a pillantâsâval, amig el nem tiintek a szirt kanya-
rulata môgôtt, majd ismćt a vôlgyet nćzte.
Maelmord, jôvôk hozzźd! — stgta.
Megfordult, a macska mellć tćrdelt, vigyâzva megvakar-
gatta Susmus fólćt, mikôzben szomoróan, szeliden mosoly-
gott. — Susmus, innen nem szabad velem jónnód. Mćg ha
órnód kiildôtt is, hogy vigyâzz râm, akkor sem szabad. Itt
kell maradnod, es meg kell vârnod Kimbert. Megćrtetted?
A KiVÂNSÂGDAL
A macska hunyoritott fćnyló szemćvel, ćs a Iźnyhoz tôr-
Ieszkedett.
— A visszautamat órizd, ha mindenkćppen vigyâzni akarsz
râm — kćrte Brin. — Hâtha mćgse ógy Iesz, ahogy az Ăltató
mondta, ćs nem itt lelem halâlom. Hâtha visszajôvôk 'n
mćg. Biztositsd az utamat, Susmus. Vigyâzz órnódre ćs a ba-
râtaimra. Ne engedd, hogy utźnam jôjjenek. Vâri, ćs ha el-
vćgeztem, amit kell, visszajóvók hozzâd, ha tudok. Megigć-
rem, hogy vissza akarok majd jónni.
Aztân ćnekelt, ezńttal nem râbeszćlësre vagy csalâsra hasz-
nźlva a Kivânsźgdalt, hanem magyarźzatra. Kćpeket kiildôtt
Susmus agyâba, ćreztetve, mit kćr, megćrtetve, mit kell ten-
nie. Amikor befejezte, egy percig szorosan âtôlelte a lâpi
macskât, belefńrta arcât a bozontos prćmbe, magâba itta az
âllat testënek melegćt, ój erÓt meritett belóle.
Fôlâllt, hâtralćpett. Susmus râćrósen elnyójtózott a kôvôn,
ćs felnćzett a lânyra. Brin mosolyogva bólintott. Susmus
órizni fogja a lefelć vezetó utat. Azt teszi, amire kćrte.
— Isten âldjon, Susmus! — bńcsńzott Brin, 's râlćpett a
Croagh-ra.
A vôlgy pârăs mćlysćgeiból fôlcsapott ugyanaz a biiz, mint
a szakadćkból. A lâny nem tôrÓdôtt vele. A napfćnyben ószó
bćrcekre pillantott, aztân Allanonra gondolt, ćs azon n'śnó-
dôtt, Iźtja-e vajon -a druida? Elkëpzelhetó-e, hogy valami-
Iyen ćrtelemben itt Iehet vele?
Maid vett egy nagy, megnyugtató lćlegzetet, ćs lefelć in-
dult.
SHANNARA
CULHAVENBÓL jôtt hatok egyszerre rontottak ki a to-
rony bejźratânak menedćkćból az udvarra. Kórńlôt-
tăk riadó siivÔItÔtt, minden irźnyból rajzottak a gnómok.
Jair kiilônôs fâsultsźggal figyelte a csatât. Az id6 darabokra
tôrt, ćs kiviilról nćzte ônmagźt. tgy lebegett barâtai oltal-
mazó, szoros abroncsâban, mint egy hangtalan, illćkony,
lâthatatlan szellem. Eltănt a fôld, az Ćg, eltiint minden, ami
ezeken a falakon kiviil Ićtezett, nem volt mólt ćs jôvó, csak
a most, ćs az emberek, akik harcoltak ćs meghaltak ezen az
udvaron.
Garet Jax vezette a tâmadâst, fărgćn, rugalmasan, rendet
vâgva a gnómok kÔzÔtt. Olyan volt, mint egy fekete ruhâs
tâncos, maga az eró, a kecsessćg, a sńlytalan elegancia.
Szâmtalan csatâban edzett ćs cserzett gnÓm vadâszok vetet-
tćk magukat az ótjâba eszelós elszântsâggal. Szórtak ćs Vâg-
tak, de mintha a kćnesót akartźk volna megâllitani. Senki
sem fĆrkÓzhetett a fegyvermesterhez, Ćs akik mĆgis ezzel
próbâlkoztak, meglâthattźk a fekete ârnyalakban a halâlt,
amely ćletăk fonalźt jitt elmetszeni.
Nem kevćsbć elszântan Ćs majdnem Olyan fćlelmetesen
kózdôttek mellette harcostźrsai: egyik oldalźn Foraker, a fe-
kete szakźllń tôrpe suhogtatta b6szen kettÓs szekercĆjĆt,
amelytól rćmtilten vonitva menekăltek a tźmadók; mâsik
oldalźn Edain Elessedil karcsó pengćje kigyózott, mikôzben
hosszń k'se a csapâsokat hâritotta. Szorosan môgóttiik az
ÓzÔtt tekintetń Settengó forgatott kćt hosszń kćst. Helt a
hâtukat vćdte óriâs pajzskćnt, arcâra, amelyen ismćt fôlsza-
kadtak a sebek, rĆmăIet volt rânĆzni; az egyik târnadÓ ke-
zćból kitĆpett egy hatalmas dârdât, azzal szńrt 's vâgott
mindenkit, aki el akart osonni mellettiik.
Kiilónôs ujjongźs tôltôtte el Jairt. Semmi sem źllithatja
meg 6ket!
A KŹVĂNSÂGDAL
Fegyverek cikźztak, a szărke dćlutźn sebesńltek ćs haldok-
Iók jajkiâltâsaitól visszhangzott. Mâr az udvar kôzepćig ju-
tottak, elóttńk magasodott az eróditett vârfal, amikor akko-
ra eróvel ătótte meg valami a vôlgylakót, hogy megtănto-
rodott. Dôbbenten lźtta, hogy nyilhegy meredezik a vâllâ-
ból, akźr egy ruhaakasztó pecek. Egćsz teste elzsibbadt a fźj-
dalomtól. Settengó ćszrevette, hogy a flă meginog; mellćje
ugrott, âtnyalâbolta, nehogy ósszeessen, a tôbbiek utân von-
szolta. Helt bószen mennydórgôtt a gnómokra, es a hosszń
dźrdâval vert vissza mindenkit, aki tńlsźgosan kózel me-
rćszkedve kapkodott felćjăk. Jair ôsszeszoritotta a szemhë-
jait, mert nagyon szenvedett. Megsebesiiltem, gondolta 41-
m'lkodva, mikôzben Settengó târnogatâsâval bukdâcsolt
elóre.
Feltónt a hullórâcs. A boltiv ârnyćkâban gnómok futkostak
lâzasan, figyelmeztetóen rikoltozva egymźsnak. A kapushâz
ajtaja becsapódott, az acćlcsôrlók elfordultak, a rostćly las-
san megindult lefelć.
Garez Jax elóreszôkkent, Oly sebesen, hogy a tôbbiek alig
tudtak Ićpćst tartani vele. Pillanatok alatt a kapunâl termett,
ćs vâgni kezdte a gćphâzat vćdó gnómokat. Arn a csôrlók
tovźbb forogtak, a vaslâncok tovâbb gôngyôlódtek, a râcs
nem âllt meg.
— Garet! — vijjogta• Foraker, aki majdnem eltńnt gnÓm tâ-
madóinak fărtje alatt.
Helt magâhoz ragadta a cselekvćst. Vizszintbe engedte a
dârdât, ćs megrohamozta a gnómokat, ńgy sôpôrve fćlre
óket, mint ószi szćl az avart. Zźporoztak ră az iitćsek, âm ó
mintha nem is ćrezte volna, ńgy robogott tovâbb. A falakról
nyilfelhót zńditottak râ a gnÓm ijâszok. Kćtszer talâltâk el, a
mâsodik tćrdre taszitotta, de azćrt Helt fô]ugrott ćs nem âllt
meg.
A gćphâzhoz ćrt, a bezârt ajtónak vetette gigâszi vâllât. Az
ajtószźrnyak csikorogtak, felpattantak, a hatârvidćki źtszôk-
kent a kiszóbôn, ńgy dobâlta szćt a gćpezet elótt csoporto-
suló vćdóket, akźr a bâbukat. Hatalmas keze megragadta a
csôrló rńdjât, ćs megâllitotta. Lâncok ćs fogaskerekek csiko-
443
III
SHANNARA
rogtak, a hulIÓrăcs lassult, majd megâllt, amikor a fogai
csaknem hârom mćterre megkôzelitettćk a fildet.
Garet Jax szćtugrasztotta a kaput vćdó gnómokat. Set-
tengó âcvonszolta a tźmolygó Jairt a boltiv alatt egy ârnyćkos
udvarra, amely egyelóre tresen âllt. A mozgâs olyan ćgetóvć
fokozta a kint, hogy a vôlgylakó fćl tćrdre esett. Settengó a
fit elć kerălt.
— Sajnâlom, fiam, de ezt meg kell tenni — mondta.
Egyik biitykôs kezćvel a vólgylakó vâllźt ragadta meg, a
mźsikkal a nyilhegyet. Megcsavarta a nyilat, 's kirântotta.
Jair felsikoltott, ćs majdnem elźjult, de a gnóm nem engedte
elesni. Marăyi tćpëst gyômószôlt a vôlgylakó ujjasa ală, 's
ŹtkÔtÔtte a flń ôvëvel.
Garet Jax, Foraker ćs Edain Elessedil vonalba fejlódve vâr-
tâk a boltiv alatt az elórenyomuló gnómokat. Môgôttăk dz-
egynćhâny lćpësre a kapushâzban Helt kiengedte a csôrló-
rudat. A hullórâcs ismćt lefelć indult.
Jair kipislogta a szemćból a fâjdalom kônnyeit. Valami baj
van! A hatârvidćki meg se próbźlja, hogy utânuk jôjjôn!
Egćsz sólyźval râdólt a gćpezetre, 's az ereszkedó rostćlyt
figyelte.
— Helt.. — suttogta a fit gyóngćn.
Akkor ćrtette meg, mit akar a hatârvidćki: le akarja enged-
ni a râcsot, ćs meg akarja akasztani. De akkor csapdźba esik
a ttloldalon, Ćs az a biztos halăl!
. — sikoltotta, ćs felpattant.
De mâr megtôrtćnt. A rostćly dôngve csapódott a fôldhôz.
A gnóm vćdók a dăhtól orditva rohantak râ a magźnyos em-
berre a kapushâzban. Titâni erejćt ôsszeszedve, Helt kicsa-
Varta helyăkból a csôrlókarokat, amivel tônkretette a gĆpe-
zetet.
. — sikoltott Jair tjból, megpróbźlva kitćpni magźt
- Helti
SettengÓ markâból.
A hatźrvidćki a gćphâz ajtajźhoz botladozott, maga elć
tartva a hosszń dârdât. A gnómok rźvetettćk magukat. Helt
âllta egy pillanatig a rohamot, aztŹn megingott Ćs eltiint az
embergomolyban.
444
A KiVÂNSÂGDAL
Jair sóbâlvânykćnt âllt a râcs môgôtt. Garet Jax odajôtt,
gorombân megforditotta, ćs taszitott egyet rajta.
— Mozogj! — fôrmedt rź. — Mozgâs, Jair Ohmsford, gyor-
san!
A vôlgylakó bźvźn eltântorgott a kaputól — Halâlźn volt —
mondta mellette Garet Jax. A fit fólkapta a fejćt. A sztrke
szempâr mereven szôgezódôtt râ. — Megrrłćrgezte az a szâr-
nyas a raktźrban. Lâni lehetett a szemćn, vôlgylakó.
Jair butân bólogatott, mert eszćbe jutott Helt pillantâsa. —
De akkor is... akkor is megtehettiik volna...
— Nagyon sok mindent tehemćnk, ha nem ott lennćnk,
ahol vagyunk — vâgott a szavâba Garet Jax egykedvó, fagyos
hangon. — Az gyilkos mćreg volt. Helt tudta, hogy haldoklik.
Ezt a módot vâlasztotta a befejezćsre. Na, fuss!
Óriâs Helt! Milyen jó volt hozzâ mindig az ćszaki hosszó
ńton! A szelid nćzćsii Helt, akiról olyan•keveset tud...
Lehajtotta a fejćt, hogy ne lâssâk a kônnyeit, ćs futott.
SUSMUS FEJE FÔLÔTT, aki a Croagh kôzepćnćl hevert, ott,
ahol a lćpcsó a Sziirkevćget tartó pârkânyhoz 'r, egyre han-
gosabb lett a csatazaj. Az âllat teljes hosszâban elnyólt a szik-
lân, ńgy vârta, hogy Brin visszatćrjen, vagy az ńrnóje jôjjôn.
Emberekćnćl jóval finomabb hallâsâval rćgóta ćrzćkelte a
lźrmźt, de nem talălta fenyeget6nek, igy mozdulatlanul 6r-
kôdôtt tovâbb.
Am ekkor ój hang csapta meg a fiilćt, ćs ez nem a szăr-
kevćgi csatâból jôtt, hanem a kôzeIb61. lipćsek kôzeledtek
a Croagh-on, settenkedó lćpćsek a grźdicsokon. A lźpi
macska fólemelte a fejćn. Valami jôn lefelć. Karmok csiko-
rogtak a kôvôn. Susmus megint lehajtotta a fejćt, ćs bele-
olvadt a sziklâba.
Nćhâny pillanat mńlva megjelent egy ârnyćk. Susmus rćs-
sć hÓzott szeme ćszlelte a mozgźst. A nagy macska meg se
moccant. Egy fekete osont lefelć a Croagh-on, egy Olyan,
mint amilyenekkel a barlangban kiizdôtt. Suhant a szikla-
grâdicson, vakon bârnulva ćlettelen szemćvel. Nem vette
eszre Susmust. A lźpi macska vźrt.
445
SHANNARA
Amikor a szôrny hatfoknyira se volt a lapuló Susmustól, az
źllat ugrott, Olyan villâmgyorsan, hogy mire a fajzat Ćszre-
vette volna, mâr repălt is Ie hadonâszva a Croagh-ról. Sus-
mus a Ićpcsó peremćról nćzett utâna. Amikor a lćny becsa-
pódott a fâk kôzć, a lombos âgak mohón vonaglani kezdtek,
mintha egy ocsmâny torok nyeldekelne. Aztân elnyugodott
az erdó.
Susmus kihâtrâlt a Croagh-ról, fiilćt lesunyta fćlós nyug-
talansâgâban, ćs utâlkozva tiisszôgôtt a vadon gózćtól. Visz-
szaballagott a sziklapźrkânyra
Halkan morogni kezdett. Ismćt hangokat hallott, tjabb
alakok kôzeledtek fentrÓI: mĆg kĆt fekete, Ćs môgóttăk egy
magas źrnyćk, hosszó, csuklyâs kôpenyben. Susmus ma-
lomkónyi kćk szeme elkeskenyiilt. Kćsó volt, hogy elrejtóz-
zôn. Mâr ćszrevettćk.
Hangtalanul szembefordult veli.ik ćs vicsorogva felhńzta
sôtćt felsó ajkât.
HOL ÂRNYËKBAN, hol fĆIhomŹIyban rohant Jair Ohmsford
tźrsaival a szórkevćgi fellegvâr gyomrźban, pôcegôdôr- ćs
penćszbózń folyosókon, mâlladozó źtjźrókon, rozsdâs vas-
ajtók kÓzÔtt, kopott, csorba Ićpcsókón, visszhangzó terme-
ken źt. Vćnsćgtól ćs elhanyagoltsźgtól beteg, tszkôsen dôg-
lódó hely volt Sziirkevćg. Akik itt laktak, nem tńrtćk az ćle-
tet, kizźrólag a halźlban leltćk órômńket.
Engem is meg akar ôlni, gondolta Jair futâs kózben. Sebe
fâjdalmasan liiktetett. Be akar kapni, hogy ugyanolyan le-
gyek, mint 6.
Garet Jax fekete źrnykćnt rôpălt az ćlen az tres, nćma,
leselkedó homâlyban. A gnómokat lehagytâk, a Mordrćmek
mćg nem tóntek fel. A vólgylakó a fćlelmćvel viaskodott.
Hol vannak a Rćmek? Hogyhogy nem lătjâk óket? Itt van-
nak valahol a vârban, a falak kÔzÔtt Iapulnak a fajzatok,
amelyek egyformźn pusztitjźk a testet ćs a Ielket. Itt vannak,
jónniiik kell!
Akkor hol maradnak?
446
A KiVANSÂGDAL
Megbotlott) Setteng6nek tântorodott ćs majdnem elesett,
źm a gnóm elkapta vaskos karjźval. — Nćzz a lâbad ală! —
kiâltotta.
Jair ôsszeszoritotta a fogźt. Vâllsebe hullâmokban ârasztot-
ta a kint.
— FŹj, Setteng6. Minden I'pćs...
A gnóm elforditotta kockafejćt. — Fit, a fźjdalom azt jelen-
ti, hogy mćg ćlsz. Futâs!
Jair Ohmsford futott. Ëppen egy kanyargós folyosón nyar-
galtak. Elôlról lâbdobogźs ćs kurjongatâs hallatszott. Gnó-
mok kôzeledtek, óket kerestćk.
— Fegyvermester! — kiâltotta SettengÓ. Garet Jax megcsń-
szott, olyan hirtelen fćkezett. A gnóm egy fălkćhez intette
óket, ahonnan alacsony ajtón źt egy sôtćt, szók lćpcsóre Ie-
hetett juni.
— Itt źtsurranhamânk a fejăk fÓIÓtt! — zihâlta Settengó, fâ-
radtan dólve a fal kockakôveinek. — De elóbb egy percet a
fińnak.
Kidugaszolta a seres tôm16t, Ćs a vôlgylakó szźjźhoz emel-
te. Jair hâlźsan nyeldekelt. A keserń źrpalć melegitett, ćs
szinte azonnal enyhitette a kint. A falhoz tâmaszkodott Set-
tengó mellett, onnan figyelte Garet Jaxot, amint felsurran a
Ićpcsón, ćs a sôtćtsćget kćmleli. Mógôttiik Foraker Edain
Elessedil az ŹrnyĆkban meghózódva óriztćk a Ićpcsóbejźra-
tot.
— Most jobb? — kćrdezte Settengó kurtân.
— Jobb.
— Mint a Feketetólgy-erdóben, he? Amikor Spilk ńgy el-
tângźlt.
— Mint akkor — mosolyodott el Jair az emIĆktÓI. — Mindent
meggyógyit a gnóm sôr.
— Mindent? — Settengó rosszkedvóen nevetett. — Nem, fit,
azt nem, amit a jźrkâlók móvelnek velănk, ha elkapnak. Azt
nem. Mert eljônnek ćrtiink, tudod — szakasztott mint a
TôIgyerd6ben. Az źrnyćkból jônnek, hangtalan, fekete fajza-
tok. Ërzem a szagukat!
—Az csak a vâr bńze, Settengó!
447
SHANNARA
Târsa mintha nem hallotta volna. Kockafeje Iehorgadt. —
Helt... hogy igy menjen el. Azt azćrt nem hittem volna,
hogy ilyen hamar veszitsăk el a nagy embert. A hatârvidć-
kieket kemćny fźból faragtźk, de a nyomkeresók mćg annźl
is kemćnyebbek. Azt azćrt nem hittem volna, hogy ilyen ha-
mar ussôn az órźja.
Jair nyelt egyet. —Tudom. De veliink mźskćpp lesz. A gnó-
mok môgóttănk vannak. Megugrunk elóltk, Settengó, tgy,
mint eddig!
— Nem, fió — csóvâlta a fejćt Settengó. — Ezńttal nem ug-
rł.mk meg. — Ellôkte magât a faltól, hangja suttogâssź tom-
pult. — Belehalunk mind, mĆg mie16tt elvćgezhettiik volna.
Gorombân talpra âllitotta Jairt, intett Forakernek ćs Edain
Elessedilnek, majd fólfelć indult a lćpcsón. A tôrpe ćs az elf
kóvettćk. Hńsz-egynćhâny grâdiccsal fôljebb utolćrtćk
Garet Jaxot, ës onnantól egyătt kapaszkodtak a feketesćg-
ben, fokról fokra araszolva, a magasból behulló, egyetlen
fćnyszilânk utân igazodva. Szărkevćg Olyan volt, mint egy
kripta, amelyet azćrt raktak, hogy ne engedje el óket. Jair
egy percig gy'ótôrte magźt a hasonlattal, amely siralmasan
emlćkeztette a halandósâgâra. Ó is ugyanolyan kônnyen
meghalhat, mint Helt. Korźbbi meggyózódćsćvel ellentćt-
ben semmifćle biztositćk nincs râ, hogy tólćlje a vâllalko-
zźst.
Kiverte a fejćból a gondolatot. Ha nem ćli tńl, akkor senki
sem fog segiteni Brinnek. Akkor mindkettejiiknek vćge,
mert testvćrćnek ó az egyetlen remćnye. Ennćl fogva ćletben
kell maradnia, ki kell módolnia, hogy ćletben maradjon!
A lćpcsó vćget ćrt egy alacsony faajtónâl, amelybe ablakot
vâgtak. Annak a râcsain szńrÓdôtt be a napvilźg a sÔtĆtsĆg-
be. Settengó a rźcshoz szoritotta durva, sârga arcźt, 's kô-
rtlkćmlelt. A kôzelben felcsapott az iildôzók orditâsa.
— Megint szaladnunk kell — szÓIt hâtra a gnÓm. — EIÓre, a
csarnokon {t. Ne maradjatok Ie!
Fôltćpte az ajtót, kirontottak a fćnyre. Hosszń folyosóba
jutottak, amelynek magas mennyezetćt gerendźk hidaltâk
448
A KiVÂNSÂGDAL
ât, oldalâba keskeny, boltfves ablakokat vźgtak. Settengó
balra vezette óket, ârnyćkokba burkolózó fălkćk ćs ajtÓk,
emelvćnyeken rozsdźsodó pâncćlok, falra akasztott fegyve-
rek kÓzÓtt. A kiźltozźs hangosodott, a bajtârsaknak ńgy
rćmlett, egyenesen a kiabźlók felć rohannak. Aztân egyszer
csak mindeniitt orditottak kôriilóttiik. Alig ólnyire môgôt-
tăk felpattant egy ajtó. Gnóm vadźszok zńdultak ki rajta,
lâzas iivóltćssel sarkon fordultak, ćs {iz6be vettćk a culha-
veni csoportot.
— Gyorsabban! — orditott Settengó.
Sivitó nyilzâporban rógtattak fôl egy cikornyâsan faragott,
csńcsives, kćtszârnyó ajtó kiiszóbćre. Settengó ćs Garet Jax
a fânak vetette a vâlIŹt, a csuklópântok elpattantak, az ajtó
lănyilt, a bajtźrsak ârviharzottak rajta, ćs egymâs hegyćn-
hâtân robogtak Ie egy hosszń Ićpcsón. A csarnokban voltak,
amelyet Settengó emlitett, egy hatalmas teremben, amely a
magas, râcsos ablakokból źradó napfćnyben fărdôtt. Kortól
repedezett szarufâk tartottak barlangszeró mennyezetet a
felborogatott szćkek ćs padok ôsszevisszasâgânak. Az ót ba-
rât keresztfilszâguldott a rendetlensćgen, villâmgyorsan ke-
rălgetve a bttorok roncsait. Môgôttăk akkor rohantak be a
csarnokba iildôzóik.
Settengó nyargalt az ćlen, jobbjân Jairral, baljân a fegyver-
mesterrel, Foraker ës Edain Elessedil volt a sereghajtó. A fió
tădeje ćgett, vâllân mâr megint fźjón lăktetett a seb. Nyilak
siivitettek gonoszul, koppanva źlltak bele a padok ćs asz-
talok deszkâjâba. Minden irânyból jóttek ellentk a gnóm
vadâszok.
— A IćpcsÓre! — săvóltôtte Settengó.
Eszeveszetten loholtak a karzatra vezetó hosszń csigalćp-
csóhôz, âm tôbb gnóm vadâsz megelózte óket. Legyezó-
âllźst vettek fól az alsó grâdicsokon, elvâgva a menekălćs
ńtjât. Garet Jax fôlpattant egy kecskelâbó asztalra, vćgig-
csńszott a lapjân, ćs a gnómok kôzć ugrott. Talpra esett,
akâr egy fekete macska, kćt hosszń kćse jâtszva kicselezte a
nehćzkes dârdâkat ćs pallosokat. Egyenkćnt vćgzett a gnó-
mokkal, mielótt vćdekezhettek volna. Mire a tôbbiek utol-
449
SHANNARA
ćrtćk a fegyvermestert, a gnÓmok holtan hevertek, kivćve
azt a nćhânyat, aki elmenekiilt.
Garet Jax megpôrdiilt a sarkân. Sovâny arcân csikokban
folyt a vćr. — Gnóm, hol van a Croagh?
— Fel a karzatra, ćs onnan a folyosóra! — vetette oda Set-
tengó, nem is lassitva. — Gyorsan!
Fôlnyargaltak a lćpcsón. tjabb i.ildózó csapat rńgtatott a
nyomukban, 's fćlóton utolćrtćk óket. A fegyvermester, a
tôrpe ćs az elf megfordult, hogy fôlvegye velăk a harcot.
Settengó tiz-egynćhâny grâdiccsal fôljebb vonszolta Jairt,
hogy biztonsâgban Iegyen. Suhogtak a gnómok buzogânyai,
kćtkezes kardjai, a fegyverek ijesztóen csôrômpôltek. Garet
Jaxot elszakitotta bajtârsaitól a tăleró nyomźsa. Elb Foraker
ôsszeesett; egy fćlrecsószott penge csontig felhasitotta a
fejbórćt, arcân patakzott a vćr. Edain Elessedil a segitsćgćre
sietett, hogy a tôrpe feltźpâszkodhasson, 's az if)ó elf cikâzó
kardja vissza is verte a tźmadókat nćhâny pillanatra, âm
akkor egy dârda âtfńrta kardot tartó kezćt, egy mâsik gnóm
pedig, kihasznźlva a herceg megingâsât, Edain lâbâra zuhin-
totta a buzogânyźt. Az elf sikoltva ôsszeesett, a gnómok râ-
rohantak.
Egy pillanatig ógy rćmlett, mindannyiuknak vćge. Am is-
mćt ott volt Garet Jax, feketćn rontott a tâmadók kôzć, es
visszaverte óket. Hullottak a gnóm vadâszok, jóformân azt
sem tudva, mi az, ami vćgez veli.ik, elestek egy szźlig. A kis
csapat ismćt egyedtl volt.
Elb Foraker a fâjdalomtól vonagló Edain Elessedilhez buk-
dâcsolt, es megćrintette darabos kezćvel a sćrtlt lâbat. — Szi-
lânkos tórćs —
sógta, sokatrnondó pillantâst vetve Garet
Jaxra.
Csikokat hasitott rôvid kôpenyćból bekótózte az elf
lâbât, tôrôtt nyilvesszóket hasznâlt sinnek. Settengó ćs Jair
visszarohant a lćpcsón, a gnóm belediktźlt nëmi keserń sôrt
a sebesăltbe. Edain Elessedil arca elfehćredett es beesett a
kintól. Jair fôIĆje hajolt, Ćs rógtôn lâtta, hogy a sĆrăIt lâb
hasznźlhatatlan.
450
A KiVÂNSÂGDAL
— Segitsetek fôlvinni — rendelkezett Foraker. Settengó se-
gitsćgćvel Elvittćk az elfet a Ićpcs6 tetejćre, leăltettëk, a
korlźthoz tâmasztottâk 's mellć tćrdeltek.
— Hagyjatok itt! — sógta Edain. Arca eltorzult a fâjdalom-
tól, mikôzben kćnyelmesebb helyzetbe próbâlta fćszkelni
magźt. — Itt kell hagynotok! Vigyćtek Jairt a Croagh-hoz!
Siessetek!
Jair a komor, eltókćlt arcokra sanditott. — Nem! — kiâltot-
ta diihôsen.
— Jair! — markolta meg a karjât az elf. — fgy egyeztink. Hi-
tet tetttnk râ. Akârmi tôrtćnjëk velănk, neked el kell ćrned
az Ëgi Forrźst. En mâr nem segithetek tôbbć. Itt kell hagy-
notok, mennetek kell tovźbb.
— Igazat beszćl, Ohmsford — mondta furcs4n fojtott han-
gon Foraker. — Nem tud tovâbb jônni. —A vôlgylakó vâllź-
ra tâmaszkodva feltâpâszkodott. Settengóre tekintett, aztân
Garet Jaxra. — Ugy vćlem, talân ćn is eljôttem odźig, amed-
dig jôhettem. Tólsźgosan szćdtlôk attól a kardvâgâstól a
Ićpcsómâszâshoz. Ti hârman mentek tovźbb. CJgy vëlem, 'n
itt maradok.
— Nem, Elb, ezt nem teheted... — próbźlt tiltakozni a se-
besiilt.
— Ebben ćn dôntôk, Edain Elessedil — vâgott a szavâba a
tôrpe. — Mint ahogy te is magadtól dôntôttćl, mikor segit-
sćgemre siettćl. Kôtćs van kôzted ćs kôzôttem, Oly kôtćs,
amelyben emberemlćkezet óta osztoznak elfek ćs tôrpćk. Mi
egymâs mellett âllunk, amig a vilźg vilâg. Ideje, hogy ćn is
teljesitsem a kôtelessćgemet. — Garet Jaxhoz fordult. — Ës
ezilttal, Garet, nincs helye disputźnak.
Nćhâny gnóm vadâsz tănt fel a terem tńlsó vćgćben. Óva-
tosan lelassitottak, ćs târsaikćrt kurjongattak, akik utźnuk
jôttek.
— Most pedig siessl — sńgta Foraker. — Fogd Ohmsfordot,
's menj !
Garet Jax csupân egyetlen pillanatig tĆtovŹzott, mielÓtt
bólintott volna. Megragadta a tôrpe kezćt. — Sok szerencsćt,
Foraker.
451
SHANNAR.A
— Neked is — vâlaszolta a tôrpe.
Sôtćt pillantâsźt beledófte a gnóm szemćbe, majd szót-
lanul Edain Elessedil mellć helyezte a kórisfa ijat, a nyilakat
ćs a karcsó elf kardpengćt, 6 pedig megrnarkolta a kćtfejźi
baltât.
— Menjetek! — csattant fôl râjuk sem nćzve, kónyôrtelen el-
szântsâggal fekete szakźllas arcân.
Jair megvetette a lâbźt, tekintete kihivóan jârt ide-oda Set-
teng6 ćs a fegyvermester kÔzÔtt.
— Gyere, fam! — szólt a gnóm csendesen.
Ërdes kćz ragadta meg a vôIgyIakÓ 'p karjât, Ćs a karzatra
penderitette. Garet Jax szńrke szeme hideg volt ćs merev.
Jair visitani szeretett volna, hogy nem hagyhatjâk itt barâ-
taikat igy, de tudta, hogy hasztalan tennć, Ók mâr dóntôt-
tek. Hâtrapillantott Forakerre ćs az elf hercegre, akik a Ićp-
csó tetejćn vźrakoztak. Egyik se nćzett rźjuk, az elórenyo-
muló gnóm vadźszokat figyeltćk.
Aztân âtjutottak egy ajtón, ćs egy mâsik folyosón loholtak,
A tâvolból ismët szórvânyos orditozâs harsant, kivćve abból
az irânyból, ahonnan elmenektltek. Jair nĆmân rohant Set-
tengó mellett, ćs ktzdôtt magâval, hogy ne nćzzen hâtra.
A folyosó boltives nyilźshoz vezetett; idâig tartott a felleg-
văr. Korlâttal ôvezett, szćles udvart lâttak a szărke, pârăs
fćnyben. A korlâton tăl egy vôlgyszurdokba zuhant a hegy-
oldal; a vôlgyben, az udvar peremćn kóból rakott csigavonal
pôndôrôdôtt egyre magasabbra, mig fól nem ćrt egy magâ-
nyos oromra.
A Croagh, ćs a tetejćn az Egi Forrâs.
A culhaveni lăs csapat hârom megmaradt tagja rohanvâst
igyekezett az udvar szćlćre, ahol az ôsszećrt a Croagh-gal, ćs
kapaszkodni kezdtek a lëpcsón.
A KfvÂNSÂGDAL
XLII
OK szÂz grâdicsra lćpett mâr Brin lâba, amióta elin-
dult a Croagh-on a Maelmord vermćbe. A kóbe fara-
gott, keskeny dugóhńzó szćditóen zuhant ală Sziirkevćg
ólom tornyaitól a mćlyben gózôlgó vadon fiilledt forrósâgâ-
ba. Az źrnyasvôlgyi lâny gćpiesen ereszkedett fokról fokra;
fćIeIemt61 's fâradtsźgtól zsibbadt agyźban kinzó kćtelyek
susogtak. Kezćt a kóból faragott korlźton nyugtatta, hogy
tâmaszfćlćvel hitegethesse magźt. Nyugaton a pârâba bur-
kolózó nap lassan kôzeledett a hegyekhez.
Ereszkedćs kôzben egyfolytâban a vermet bâmulta. Min-
den Ićpćssel jobban kirajzolódott a Maelmord, amely indu-
lâskor elmosódó, kôdôs masszânak rćmlett. Fokozatosan
alakot ÓltÔtt a mćlysćgben rejtózó ćlet, kiilónvâlt a vôlgy
szćles sziklafalâtól. Az óriăsi, górbe, vćn fźk mintha valami-
Iyen 'rtelemben elfajzottak volna attól a formâtól, amilyen-
nek a termćszet alkotta óket. A fâk kÔzÔtt idćtleniil fôlmag-
zott gaz ćs dudva burjânzott, es mindent behâlóztak a gu-
bancos iszalag fejetlen-farkatlan kigyói. Ez a dzsungel nem
tavasziasan ćlćnkzôld, hanem tompa szórkćszôld volt, mint-
ha mâr megătôtte volna a tćl gyilkos hidege.
Holott rekkenó hósćg uralkodott benne. Brint a legtik-
kasztóbb nyarakra emlćkeztette, amikor a fôld meghasado-
zik, a fó megbarnul, a viz elpârolog a porrź omlott rógr61.
Innen szărmazott a csatorna dôgletes biize; gyomorkeveró
hullâmokban csapott fel a dzsungel fôldjćból ćs lombjaiból,
âtitatta a dćlutâni mozdulatlan levegót, romlott leveskćnt
âporodott a hegysćg sziklateknójćben. Elószôr alig Iehetett
kibirni, holott Brin orrcimpâit meg mindig vastagon fedte
Cogline balzsama, ăm egy idó utân, amikor tidvôsen eltom-
pult a szaglźsa, mâr nem zavarta annyira. Ugyanigy elviselte
453
SHANNARA
a forrósâgot is, miutân testćnek hómćrsćklete alkalmazko-
dott. De ha a hÓsćg es a bóz sokat is veszitett undoksâgźból,
a sivźr, mćtelyes vôlgyról nem lehetett megfeledkezni.
Elószôr is sziszegett; azonkivól a lombja ógy emelkedett-
stllyedt, mintha egy test Ićiegezne. Ezenfelól ott volt a bizo-
nyossâg, hogy az egćsz vólgy ćl, a kilônâlló rćszei ellenćre is
egysćges Ićny, amely kĆpes cselekedni, gondolni Ćs 'rezni.
Es az ârnyasvôlgyi lâny azt is Ćrezte, hogy a Maelmord, bâr
nincsen szeme, nćz, figyel ćs vâr.
Ez sem âllitotta meg. Nem is gondolt râ, hogy visszafor-
duljon. Hosszń, fâradsâgos óton, âldozatok sokasâga kózÔtt
ćrkezett ehhez az órâhoz, erre a helyre. ŔIetek vesztek oda,
ćs azok, akik megmenekăltek, ôrôkre megvâltoztak. Ó se az
a lâny, aki volt, mert a mâgia valami Ój Ćs rettenetes Ićnnyć
alakśtotta. Nem esett nehezćre a beismerćs, de azćrt borzon-
gott tóle. Megvâltozott, Ćs ez a vâltozâs a mâgia móve. Meg-
râzta a fejćt. Bâr Iehet, hogy mĆgse vâltozâs ez, ami vele tôr-
tćnt, hanem felismerćs. Nem kellett megvâltoznia, mind-
ôssze igaz valójâban lâtja magât azÓta, hogy fôlmćrte a Ki-
vânsâgdal iszonyÓ hatÓsugarŹt. Talân csak annyi tórtĆnt,
hogy most mâr ismeri Brin Ohmsfordot.
Ez a tćpelódćs csupân rôvid idÓre terelte el a figyelmćt a
Maelmordról. A Croagh utolsó kanyarainźl jârt, kôzeledett
az ót vćgćhez. Lassitott, merón bâmulta a dzsungelt, a kôd-
rongyokba bugyolźlt fatôrzsek, âgak, iszalagok torz óssze-
visszasâgât, a szakadćkban gyôkerezó, sziszegve szuszogó
ćletet. A verem roncsolt mćhe nem tărt meg măs ćlólćnyt.
Valahol ebben a gubancban rejtÓzik az Ildatch.
Hogyan talâlja meg?
Ăllt hószfoknyira a Croagh vćgćtól, a szivacsosan piiffe-
dezó Maelmord kôzepćn. Undorâval ćs rćmi.iletćvel vias-
kodva, zaklatottan bâmulta a vermet, ćs kćtsćgbeesetten
próbźlta megórizni a hidegvćrćt. Most kell hasznźlnia a Ki-
vânsâgdalt, ahogyan Allanon mondta. Ennek az erdónek a
fii, bokrai, kószónôvćnyei ugyanolyanok, mint azok az ósz-
szenótt fâk a Szivârvźny-tó felett. A Kivânsâgdallal szćt le-
het vźlasztani óket. Utat Iehet tôrni.
A KiVÂNSAGDAL
De hovâ vezet az az fit?
Habozott. Valami óvatossâgra intette, azt suttogta, hogy
ezóttal mâskćpp kell alkalrnaznia a Kivânsâgdalt, ide nem
lesz elćg a puszta eró. A Maelmord tńl nagy, tăl hatalmas,
hogy ily módon gyózze Ie. Itt furfanggal es Ielemćnnyel kell
ćlnie. A Maelmordot ugyanaz a mâgia teremtette, amellyel
ó szóletett; eónokon ât hagyomânyozódott râjuk a tăndćrek
vilâgźból, abból az idóból, amikor a mâgia volt az egyetlen
hatalom...
Fćlbeszakitotta a gondolatot, 's mćg egyszer fôlnćzett az
ćgre. Mennyire kiilônbôzôtt a verem hósćgćtól a napfćny
melege! ËIet cirógatott ragyogâsâban, 's olyan eróvel hivott,
amitól Brin egy kćtsćgbeesett ćs ćrthetetlen pillanatig alig
birta megăllni, hogy fôl ne szaladjon a Ićpcsón.
Elkapta tekintetćt az ćgról, visszakćnyszeritette a gózôlgó
erdóre. Mćg mindig nem dôntôtt, mćg mindig nem Iźtta
risztźn ćs egyćrtelmóen az utat. Nem sćtâlhat be vakon en-
nek a Ićnynek az agyarai kôzć. Elószôr ki kell talâlnia, hovź
menjen, hol rejtózik az Ildatch. Barna arca megfesztlt. Meg
kell ćrtenie a Maelmordot, bele kell lâmia. ..
Emlćkezete szurdoknłćlyćból az Ăltató pusmogott alatto-
mos gónyolódâssal: Nćzz magadba, Brin Shannara! Lâtod?
Ës hirtelen, megrźzóan lâtott mindent. Mâr Shale vôlgyć-
ben is megmondtâk, de 6 nem ćrtette. Megmentó ćs pusz-
titó, ennek nevezte Bremen, aki fôlkelt a Hadeshorn mćly-
sćgćból Allanon hivźsâra. Megmentó ćs pusztitó.
Elgyôngălve tâmaszkodott a korlźmak. Nem a ,Maelmord-
ban kell keresnie a vźlaszokat! Nem a veremben!
Hanem ônmagźban!
Kihńzta magât, barna arcât fćlelmetessć vâltoztatta a bi-
zonyossâg. De kônnyó is lesz neki leereszkedni a Maelmord-
ba, ćs megtalâlni, amit keres! Nem kell itt erószakkal ôs-
vćnyt hasitani ebben a lćnyben, amely az Ildatch felett ór-
kôdik — mćg csak keresnie sem kell a kónyvet. Nem lesz
harc, nem lesz mâgiâk csatâja.
Egyesălćs lesz!
455
SHANNARA
Lement a Croagh utoIsÓ grâdicsain. Fôlôtte mintha ósz-
szecsapódott volna az erdó mennyezete, kirekesztve a nap-
fënyt, bezărva a lânyt a forró, sôtćt băzbe. De Brint mâr
nem zavarta. Tudta, mit kell tennie, 's neki csak ez volt a
fontos.
Halkan ćnekelni kezdett. A Kivânsźgda] gôrdălni kezdett,
fojtottan, mohón, szivtelentl. A zene elârasztotta az âgak,
iszalagok, dudvâk csimbókos szôvedćkćt, cirógatott ćs csiti-
tott âirge ujjakkal, majd puha, megnyugtató pólyâkba bur-
kolt. Fogadj el, Maelmord, sógta. Fogadj magadba, mert
olyan vagyok, mint te. Mi nem ktlônbôziink. Ugyanazok
vagyunk, egyek vagyunk a mâgiâban!
Iszonyodnia kellett volna a dalba szótt szavaktól, kilônôs
módon mćgis tetszettek neki. A Kivânsźgdal, az egykori
csodajâtćk, amellyel a maga szórakoztatâsâra vâltoztatgatott
szint, formât, hangot, vćgre megmutatta, mire kćpes. Min-
den lehet. Beolvaszthatja Brint rnćg ide is, ahol a legerósebb
a gonoszsâg. A Maelmordot arra hoztźk Ićtre, hogy kizărion
mindent, arni idegen. Rendeltetćsćn mćg a Kivźnsâgdal
sem vehetett erót. Am Oly csapongó a mâgia, hogy elcserćli
az erót a fortćlyra, ćs hasonlónak mutathatja Brin Ohms-
fordot bârmihez, ami a Iźnyra fenekedik. Hasonulhat a ve-
remben tenyćszó ćlethez, egćszen addig, amig meg nem ta-
lźlja, amit keres.
Rćszeg ôrôm fogta ei, mikor ćrezte, hogy a Maelmord vâ-
Iaszol dalâra. Sirt, mikôzben ënekelt, annyira âtĆIte a zenćt.
Kôrălôtte hullâmzott az erdó, az źgak meghajoltak, az isza-
lag ćs a gyom kigyókćnt tekergózôtt. Brin ćneke a halźlról es
az iszonyatról suttogott, amely ćletet adott a vôlgynek. Jât-
szott a Maelmorddal, tjjâteremtette ônmagât, hogy ponto-
san annak tartsâk, aminek lźtszani akar.
Lemerălt ćnje mćlysćgeibe, magâra gôngyólte a dalt. El-
felejtette Allanont 's az utat, amely idehozta, akârcsak
Rone-t, Kimbert, Cogline-t ćs Susmust. Mâr arra is alig
emlćkezett, milyen cćllal jôtt — hogy felkutassa ćs megsem-
misitse az Ildatch kônyvćt. A mźgia szabadon bocsźtâsa
456
A KivĂNsÂGDAL
ismćt azzal a furcsa, rćmitó vidâmsâggal tôltôtte el. Ërezte,
hogyan csószik a kezćból a gyepló, ugyanńgy, mint mikor a
Toffer-tarajon a pók-gnóm vagy a csatornźban a fekete va-
lamik ellen forditotta a Kivânsźgdalt. Ërezte ćnje szâlainak
fólfeslćsźt, {m tudta, hogy meg kell kockâztamia. Szăksćg
van rź.
A Maelmord gyorsabban emelkedett-siillyedt, 's hango-
sabban sziszegett. Brint akarta, Brinre vâgyott. Ônmaga
Itiktetó darabjźra ismert benne, a vólgyben gyókerezó test
sokâig nćlktlózótt szivćre, amely ime visszatćrt. Jójj hoz-
zâm, sziszegte. Jójj hozzâm!
Brin arca kigyólt az izgalomtól źs a mohÓsâgtÓI. LelĆpett
a Croagh utoIsÓ fokâról az erdÓbe.
— KELL HOGY LEGYEN valahol egy vćge ennek a csatornâ-
nak, a macska rńgja meg! — vitatkozott Rone Kimberrel ćs
Cogline-nal, mikózben kilćpett a jâratból a barlangba. CJgy
ćrezte, egy órôkkćvalósâg óta bukdâcsolnak Szărkevëg ka-
nâlisaiban.
— Egyâltalân nem kell ilyesminek lćteznie! — fôrmedt râ
Cogline szokott kiâllhatatlansâgźval.
A felfôldi alig hallotta, mert minden figyeImĆt a barlang
kÔtÔtte Ie. Óriâsi dreg volt, mennyezetćnek rćsein părăs
pâszmâkban hullott be a napfĆny, padlójânak kózepĆt fene-
ketlen szakadćk hasitotta kettć. Rone szótlanul vćgigsietett a
mćlysćg szćlćn a szakadćkon âtiveló hidig. A hid môgôtt
boltives źrkźd magasodott, amelynek simâra csiszolt kôvćbe
ósi, cirkalmas jegyeket vćstek, ćs a boltiv a szabad ćg alâ —
egy pârâs, zóldes vôlgybe vezetett.
A Maelmordba, gondolta Rone azonnal.
Ott lesz Brin.
Âtrohant a hidon, sarkźban a vćnemberrel ćs a lânnyal.
Mâr a boltiv felć tartott, amikor Kimber kiâltâsa megâllitot-
ta.
— Felfôldi, nĆzd csak ezt!
Rone megfordult, visszasietett. Kimber a hid kôzepën vâr-
ta. Szótlanul mutatta, hogy a hid korlâtjât alkotó lâncból el-
457
SHANNARA
tănt egy jókora darab, a lâbânâl pedig vćrcsikok alvadnak a
kôvôn. L*tćrdelt, belemźrtotta ujjât a vćrbe.
— Nem is olyan rćgi — mondta halkan. — Legfôljebb egy-
ÓrŹs.
A herceg nćmźn, megrendiilten bâmult râ. Ugyanarra
gondoltak. Rone ógy kapta fel a kezćt, mintha a rćmlâtâst
akarn4 elhessenteni. — Nem, nem Iehet az ôvć. ..
Ekkor ćles, ijesztó sikoly hasitott a levegóbe, olyan âllat si-
kolya, amely diihôs ćs retteg. Megtôrte a csendet, kizôkken-
tette gondolataiból a kćt fiatalt. A boltiv môgăl jótt.
— Susmus! — kiâltotta Kimber.
Rone megpôrdiilt a sarkân. Brin!
Lerohant a hidról, nyargalt a sziklapadlón a boltivhez, fu-
tźs kôzben rântotta ki hâtâra szijazott hi.ivelyćból a nagy,
kćtkezes kardot. Gyors volt, de Kimber mćg nźla is gyor-
sabb. C.Jgy szźguldott ki a felfóldi mellett a barlang homâlyâ-
ból a boitiven tăl vârakozó vilâgossźgba, mint egy rćmtilt
âllat. Cogiine di.ihósen, tehetetleniil rikoltowa próbźlta f'-
kezni óket, âm gôrbe lâba nem vitte elćg gyorsan, hogy
utoIĆrje a kĆt fiatalt.
Rone legalâbb tizenkćt Ićpćssel maradt le a lźny mógôtt a
versenyfutźsban a fćny felć. Elóttăk egy szók sziklapźrkâ-
nyon Susmus harcolt sôtćt gomolyban kćt arctalan, fekete
lćnnyel. Azon til egy kó csigalćpcsón, amely a szirtekról
vezetett le a pźrkânyra ćs a mćlyben hózódó vôlgybe — Rone
tistĆnt tudta, hogy ez a Ićpcs6 a Croagh az egyik Mord-
rćm vârakozott.
A jźrkâló felćjăk fordult.
— Vigyâzz, Kimber! — orditotta Rone.
Am akkor mâr repiilt Susmus segitsćgćre, mindkćt kezć-
ben hosszń kćssel. A Rćm a lânyra mutatott, vôrôs tăz Iô-
vellt ujjaiból. A szikla, amelyet Kimber helyett talâlt el, da-
rabokra zńzódott. Rone kinyńjtotta Leah ćben pengćjćt, es
kiâltva szôkkent elóre. A Rćm tiistćnt felćje fordult, ćs mâ-
sodszor is tibet okźdott. A penge elnyelte a lângot, Rone
kóriil vórôsen izzott a levegó. A becsapódźs ereje a levegóbe
emelte Ćs hâtralôkte a felfóldit.
458
A KtVÂNSAGDAL
Ekkor elóbukkant a barlangból Cogline, gôrnyedten, vćn-
sćgesen, ćs ez a darabka szóvetbe csomagolt, semmi kis em-
beri csont 's bór lăhivóan sipitva szôkdćcselt a fekete kôn-
tósó rćmalak felć. A jârkâló megpôrdiilt, elóre szógezte uj-
jźt. Am a vćnember is meglenditette botsovâny karjât, ćs
valami feketćt dobott a jârkâló bibor tiizëbe. Iszonyń rob-
banâs rźzta meg a hegyoldalt. A Croagh-ból lâng ćs fiist Iô-
vellt az Ćgnek, zńzalćk rôpkôdôtt.
Egy pillanatra minden eltónt a fiistben ćs a porban. A fel-
fôldi lâzas sietsćggel tâpźszkodott fel.
— Nesze egy kis kóstoló az ćn mâgiâmból, pondrók ćtke! —
huhogta Cogline vidâman. — Ez ellen tćgy valamit!
Pâlcikaszeró tagjait eszelós ôrômmel dobâlva elcikâzott
Rone mellett, es nyoma veszett a făstben. Valahol Susmus
acsargott, majd Kimber sikoltott ćlesen. Rone dăhôsen kâ-
romkodott ćs nekilódult. Bolond vćnember!
Orra elótt vôrôs tăz lobbant a kôdben. Cogline vćkony
alakja ńgy reptilt oldalra, mint a mćrges kisgyerek elhajitott
bźbuja. A felfôldi ôsszeszoritotta a fogât, ćs a tóz forrźsa felć
iramodott. Nem kellett sokźig keresgćlnie a Mordrćm sar-
Ióvź gôrbedt alakjât, amelyról cafatokban Iógott a fekete pa-
lâst. Leah kardja belecsapott a vôrôs lângsugârba ćs szët-
szórta. A Rćm eltónt. A felfôldi môgôtt mozgott valami.
Rone megpórdtilt•a sarkân, de csak Susmus volt az. A macs-
ka âtszókkent egy ftstlepedón, fogai kÔzÔtt az egyik fekete
lćnnyel. A mâsik a hâtân csimpaszkodott. Rone fiirgćn oda-
vâgott, 's leszelte a macska hătźról a fekete fórtelmet.
— Kimber! — săvitette.
Vôrós tăz lobbant a kózelćben, de 6 hâritott Leah kardjâ-
val, majd rźvetette magât a fiistôn âtsej16, fekete palâstos
alakra. Ezóttal a Rćm nem volt elćg fiirge. Hâttal a Croagh-
nak szoritva megpróbâlt balra elosonni, mikôzben ujjai tăzet
okâdtak, de Rone utolćrte. Leah kardja, a Rćmból
egy marćk hamu maradt.
A vilâg elcsendesedett, csupân Susmus ttisszôgôtt mćly
hangon, mikôzben jelenĆskĆnt suhant a homâlyon Źt Rone
felć. A fist lassan elszâllt, ismćt lâmi lehetett a pârkźnyt ćs
459
SHANNARA
a lćpcsót. A pârkźnyt eltakarta a zńzalćk, a Croagh-ból
hiânyzott egy jÓkora darab, ott, ahol a părkânnyal ćrintke-
zett — ćs ahol a Mordrćm źllt, amikor Cogline kesztyńt do-
bott neki.
Rone gyorsan kórălnćzett. Eltónt a Rćm ćs a fekete fer-
telmek is. Azt nem tudta, elpusztultak-e, vagy Iezuhantak a
mćlybe, nem lehetett lâmi óket.
— Rone!
Sarkon fordult. A pârkźny tólsó vćgćr61 Kimber sântikâlt
felćje, aprón ćs filig kormosan. A fiatalembert szókóârkćnt
ôntôtte el a harag ćs a megkônnyebbilćs.
— Az ôsszes kiforditott subźjń szent nevćre, Kimber, mi-
Ćrt..•.
— Mert Susmus is megtette volna ćrtem ugyanezt. Hol van
nagyapa ?
Rone lenyelte a mondanivalója maradćkât. Egyiitt kutattâk
{t a romhalmazt, ćs meg is talâltźk Cogline-t a meredćly
szćlćn. Fćlig eltemette egy kupac omladćk, ćs olyan fekete
volt, mint a Rćmekkel folytatott tózharc hamuja. Rohantak
kiszabaditani. A vćnember arca ćs karja megćgett, haja Ie-
perzselódôtt, ćs tetÓtÓI talpig ellepte a korom. A szeme be
volt csukva, 's mintha nem Ićlegzett volna.
— Nagyapa! — sńgta a lâny, megćrintve Cogline arcât.
— Ki az! — rikoltotta a vćnsćg Olyan vâratlanul, hogy a lâny
ćs a felfôldi ugrott egyet. Dobâlni kezdte kezćt-lâbźt. — Ki a
hźzamból, birtokhâboritók! Ki az otthonomból! — Fôlpat-
tant a szemhćja. — Kislźny! — motyogta elhaló hangon. — Mi
tórtĆnt a fekete fenćkkel ?
— Elmentek, nagyapa! — mosolygott Kimber. SôtĆt szeme
felragyogott a megkônnyebbălćstól. — Jól vagy?
— Jól? — mćltatlankodott Cogline. Hatźrozottan bólintott,
bâr elćg fejbe vertnek lâtszott. — Hât persze hogy jól vagyok!
Csak egy kicsit meg vagyok keveredve. Segitsetek felâllni!
Rone mćlyet Ićlegzett. Ezer szerencsćd, vćnember, hogy
egyâltalźn ćltek a lânnyal, gondolta sôtćten.
Kózôsen talpra âllitottâk Cogline-t, aztân elengedtćk,
hogy Iźssâk, meg tud-e âllni magâtól. A vćnember ńgy fes-
460
A KiVÂNSÂGDAL
tett, mint akit egy hamugôdórból kotortak eló, egyćbkćnt
sćrtetlennek Iźtszott. A lâny boldogan âtôlelte, majd sep-
regemi kezdte róla a hamut.
— Nagyapa, óvatosabbnak kell lenned! — korholta. — Nem
vagy Olyan gyors, mint szoktâl. Lzgkôzelebb lefiilelnek a jăr-
kâlók, ha megint el akarsz szaladni mellettfik!
Rone hitetlenkedve csóvźlta a fejët. Kinek van indoka a
feddćsre? Az ôregembernek vagy a lânynak? Mâr Brinnel is
elgondolkoztak ezen annak idejćn, amikor...
Azbe kapott. Brin! El is felejtette Brint! A Croagh-ra pil-
lantott. Ha a lźny eljutott idâig, valószinóleg le is nnent a
Maelmordba. Neki is ott a helye.
Elfordult Kimbertól meg a nagyapjźtól, es rohant oda,
ahol a pârkâny a Ićpcsóvel ćrintkezett. Mćg mindig markol-
ta Leah kardjât. Mennyi idót vesztegetett el itt? Utol kell
ćrnie Brint, mie16tt tńlsźgosan kôzel keriilne ahhoz, ami a
vôlgyben vârja...
Megtorpant. Susmus elćbe lćpett, eltorlaszolta az utat a
Ićpcsó feľ. A lźpi macska egy darabig bârnulta az if)ót, az-
tân Iecsiiccsent ćs pislogott.
—Tâgulj innen! — fôrmedt râ Rone.
A macska meg se rnoccant. A felfôldi tćtovâzott, majd in-
geriilten lćpett egyet. Susmus kissć fólhózta a felsó ajkźt, ćs
mćly hangon morgott.
Rone azonnal megźllt. Megfordult, haragosan nćzett a
Iźnyra.
— Kimber, vidd el az utamból a macskâdat! Lemegyek!
A lâny szeliden szólongatta a macskźt, de az râ se hede-
ritett. Kimber ćrtetlenńl sietett hozzâjuk, lehajolt Susmus-
hoz, vakargatta az {Ilat hatalmas fejćt, făle tôvćt, nyakźt,
lâgyan duruzsolt neki. A macska hizelegve tôrleszkedett ór-
nójëhez, ćs bârsonyosan dorombolt, de nem mozdult. Kim-
ber fólegyenesedett.
— Brin jól van — mosolygott Rone-ra. — Lement a verembe.
A fiatalember megkônnyebbtlten bólintott. — Akkor ne-
kem is utâna kell mennem.
461
SHANNARA
— Neked, felfôldi, itt kell maradnod — csóvâlta meg a fejćt
Kimber.
— Itt? — meredt râ Rone. — Kćptelensćg! Brin egyes-egye-
dăl van ott lent! Utânamegyek!
De a lâny ismćt megrâzta a fejćt. — Azt mâr nem. Ó nem
akarja. A Kivźnsźgdalt hasznâlta, hogy megakadâlyozza.
Susmust tette meg órzójćnek. Senki sem mehet ât itt, mćg
'n sem.
— De hât a te macskâd! Kóldd mâr arrćbb! Mondd meg
neki, hogy muszâj! A mâgia csak nem Iehet ilyen er6s!
A kópć arcocska nyugodtan fordult felćje. — Rone, itt nem
csak a mâgiźról van szó. Susmus ôsztónei azt mondjâk,
hogy Brin helyesen jârt el. A macskâmat nem a varźzslat kôti
meg, hanem az esze. Tudja, hogy a veszćly, amely a vólgy-
ben vârakozik, tilsâgosan fćlelmetes. Nem fogja engedni,
hogy lemenj.
A felfôldi dthôs hitetlenkedćssel nćzett a lânyra, majd az
óriźs macskâra, aztźn ismćt a lânyra.
Most mitćvó legyen?
RËSZEG ÓRÓM forró ârja sôpôrt ât rajta, ĆItetÓ vćrkćnt Itik-
tetett ereiben. tgy szippantotta be ónnôn mćlysćgeibe,
mint hatalmas folyó az apró levelet. A Ićlek ârapâlyâban
vakitó lâtomâsok ósszemosódó kćpei, hangjai, aromâi cikăz-
tak, hol fćnyesen ćs gyônyôrón, hol sôtćten ćs torzan. Sem-
mi sem volt Olyan, mint rćgen, hanem ój, egzotikus ćs cso-
dâlatos. Az ônfelfedezćs utazźsa volt az ćrzćsek ćs gondola-
tok hatârain tól, Brin Ohmsford lćtezćsćnek egyetlen indo-
ka.
Ënekelte a Kivânsâgdalt, amelynek muzsikâja tâplâlćkot,
târnaszt, ćletet adott neki.
Mćlyre jutott a Maelmordba, messze tńl volt a Croagh-on
es az ćleten. Egy mâsik vilâgban jârt, ćs mikôzben buzgón
próbâlt hasonulni, ez a vilâg felćje nyólt, ćs magâhoz vonta.
A bóz, a forrósâg, a rothadâs âtôlelte, ćs megtalălta benne
lelkćból lelkedzett gyermekćt. Gôcsôrtôs źgak, torz folyon-
dârok, elvadult bokrok, felmagzott gyomok tóltekeztek a
462
A KÎVANSAGDAL
zene ćj ćletre târnasztó varâzsitalâval, ćs megcirógattâk a
lânyt, mikôzben tovasuhant kôzôttăk. Brin valahonnan
messziról ćrezte a simogatâst, ćs elmosolyodott.
Olyan volt, mintha nem lenne tóbbć. Egy aprÓ rćsze tudta,
hogy iszonyodnia kellene a dolgoktól, amelyek râfonódnak
ćs imâdattal tôrleszkednek hozzź. De 6 most źtadta magât a
Kivânsâgdal muzsikâjźnak, es mâr nem az volt, akit Brin
Ohmsfordnak hivtak. Ërzćseit ćs gondolatait, mindent, ami
Brin Ohmsforddâ tette, fekete âlarccal takarta el a mâgia.
Tâvoli helyról visszasodródott szellemtestvćr volt, ugyan-
Olyan pokolravaló, mint az, amely vârta. Olyan fekete lett,
akâr a Maelmordban elfajzott ćlet. Egy lett vele. Ide tarto-
zott.
Egy rćszecskćje tudta, hogy Brin Ohmsford nem lćtezik
tôbbć, mert źtvâltoztatta a Kivźnsâgdal mâgiâja. Ez a rćsz
tudta, hogy Brin ônkćnt tette magât mâssâ, mert ily ferte-
lem nem viselhetó el mâskćpp, ćs addig nem tćr vissza ôn-
magâhoz, amig meg nem talâlja az utat a gonoszsâg szivć-
hez. A Kivânsâgdal fćlelmetes mâmora ćs rćszegsćge azzal
fenyegeti, hogy vćgleg ellopja ônmagâtól, megfosztja ćp
eszćtól, ćs mindôrôkre azzâ varâzsolja, amit jâtszik. E cso-
dâs ćs ktlônôs âbrândok a vesztćre fenekedó tćboly tórei
csupźn. Az egykori Brinb61 mâr csak az a szilânk maradt,
amelyet mćg mindig fćltó gonddal takargatott; minden mâs
a Maelmordnak Iert gyermeke.
Eltónt, maid ismćt feltónt a mocsźri erdó fala, de nem
vŹItozott semmi. Ârnyak osontak hozzâ, puhân, mint a fe-
kete bârsony, ćs nĆmźn, mint a halăl. Az eltakart Ćg szărkii-
ló borongâssal jelezte, hogy kôzeledik az este. Ment a lâny a
• sótćtsćg ćs hósćg fojtogató ótvesztójćben, hol a Maelmord
sziszegó szuszogâsânak iitemćre vonaglottak ćs imbolyogtak
fatôrzsek, âgak, szârak. Ez a sziszegćs volt az egyetlen hang
a vârakozó, fesztlt csendben, egyćbkćnt semmi sem utalt
jźrkâlókra, sôtćt szolgâikra vagy az Ildatchra, amely ĆItette
Óket.
Ment tovâbb, hajtotta az ćnje mćlyrćtegeiben elbójt em-
Ićksziporka. Talâld meg az Ildatchot, suttogta vćkony hang-
463
SHANNARA
jźn. Talâld meg a SÔtĆt Mâgia Kônyvćt. Az idó ërtelmetlen-
nć morzsolódott. Egy órâja van itt? Rćgebben? Volt egy
olyan furcsa ërzćse, hogy id6tIen idók óta. Mindig is itt volt.
Messze-messze a rengetegben, szinte ćrzćkelhetetlen tâ-
volsâgban valami lebucskâzott a szirt±61 a verembe. A lâny
ćrezte zuhanâsâr, hallotta, hogyan sikolt, mikor a Mae]-
mord râtapad, ósszeszoritja, felmorzsolja ćs befalja. Evett a
halźlból, ivort a vćrból, ćs mćg tóbbet akart.
Suttogó intes fuvallatg csapta meg. Az elhomâlyosuló
mńltból ismćt fôlmeriilt Allanon, magasan, górnyedten. Fe-
kete haja megósztlt, sovâny arcâra barâzdźkat hÓzott a vćn-
sćg. igy nyólt Brin felć a szakadćk tălpartjâról, amelyet a
lâny nem hidalhatott {t. Szavai esócseppkćnt frôccsentek
szćt az ablak ăvegćn, amely zârva maradt a lźny elótt. Vi-
gyźzz! Hatalom a Kivânsâgdal, olyan hatalom, hogy mëg 'n
se lâttam hozzź foghatót! Óvatosan hasznâld! Hallotta a
szavakat, lâtta szëtfróccsenni óket az ivegen, ćs megnevet-
tette a lâtvźny. A druida alakja ósszezsugorodott ćs eltńnt.
Jut eszćbe, âlmćlkodott, hiszen Allanon meg is halt. Órókre
eltńnt Nćgyfôldról.
Visszahivta. A druida eszćbe juttama valamit, amit elfelej-
tett. Jôtt is Allanon, elóviharzott a pźrźból, hosszń Ićptekkel
âtkelt a kózôttăk tâtongó szakadćkon, er6s keze gyôngćden
megpihent Brin vźllân. Szeme bôlcsessćget, akaratot sugâr-
zott; olyan volt, mintha igazźból sohasem ment volna el,
mintha mindig is itt lett volna. Ez nem jătćk, sńgta. Sose
volt az! Vigyâzzt Ó pedig megrâzta a fejćt. Megmentó va-
gyok ćs pusztitó, felelte sógva. De ki vagyok ćn? Mondd
meg nekem! Mondd...
"łudatânak szôvedćke meggyóródôtt, Allanon kisćrtete el-
szâllt, a lâny a Maelmordban talâlta magât. A verem nyug-
talanul morajlott, a sziszegćsbe elćgedetlen zóngćk vegyil-
tek. Megćrezte a pillanamyi vâltozâst, es ez fôlhâboritotta.
Brin azonnal visszavâltozott a dologgâ, amelyet teremtett.
Felszârnyalt a Kivźnsâgdal, ismćt Iecsillapitotta, elandalitot-
ta az erdót. A nyugtalan hâborgźs megszńnt.
464
A KiVANSĂGDAL
A Iźny visszasiklott a semmibe, ćs elnyelette magât a
Maelmorddal. Az ârnyćkok sôtćtedtek, fogyott a fćny. A ve-
rem hangosabban zihâlt. Felforrósodott a rokonsâg ćrzćse,
amelyet a Kivźnsźgdal hozott I'tre. A lâny lćlegzete elfólt a
vârakozźstól. Mâr kôzel volt — kôzeledett ahhoz, amit kere-
sett! Vćrkćnt tÓduIt a szivćre a sejtćs, ćs Brin mćg szenve-
dćlyesebben ćnekelt. A Kivânsâgdal fólszźrnyalt a borulat-
ban, 's a Maelmord repesve vâlaszolt.
A dzsungel fala szĆtvŹlt. Brin egy szćles, ârnyćkos tisztâ-
son âllt, amelyre fźk, bokrok, folyondźrok vetettek hurkot.
A tisztŹs kôzepën omladozó, ósrćgi torony sejlett a homźly-
ban. Falźn fiatornyok tôrtćk meg a pârtacsipke fogazott csi-
gavonalât. Sivźr ćs ćlettelen volt, akźr a csupasz csont. A
tornyot nem takartâk el a lombok; az erd6 elhózódott tóle,
mintha ćrintćse maga lenne a halăl.
Brin megźllt, ćs rźbâmult a toronyra. A Kivźnsźgdal vâ-
rakozÓ suttogâssă tompult.
Itt! Itt a gonoszsâg szive! Az Ildatch!
Szorosabbra hózta magân a mâgikus palâst redóit, ćs elin-
dult a talâlkozóra.
SHANNARA
XLIII
TORONY sôtćtsćgćbe vezetó ajtó fâradtan lógott a
tÔrÔtt, rozsdâs csuklópântokon, fźja meghasadozott
a vćnsćgtól. Az ârnyasvólgyi Iźny beburkolózott a dalba, ćs
âtlćpte a kiszóbôt. Sóró homâly fogadta, mćgis lâtott, mert
a romos falak rćsein fźtyolos derengćsfćle szôkôtt {t vćkony
szâlakban. Csizmâja nyomźn puha felhók kavarodtak fôl a
kópadlóra ălepedett por vastag sz6nyegćbóI. Hóvôs volt,
mintha ide nem talâlna utat a dzsungel forrósâga ćs bóze.
Lćpćsei lelassultak. Folyosót lâtott, amely elkanyarodott a
homźlyban. Mintha belsó figyelmeztetćsnek engedelmes-
kedne, mćg egyszer megfordult, ćs gyanakvó pillantâst ve-
tett a csimbókos szóvedćkre, amely elfiiggónyôzte a tornyot.
Aztân elindult. Hóhullâmkćnt ôntôtte el a mâgia hatalma,
ćs 6 ńszott benne. Vćgigment a kanyargós folyosón, szinte
ćszre sem vette a pârakćnt gomolygó porfelleget. Egyszer
megfordult a fejćben, hogyhogy nincs lâbnyom ezen a fo-
Iyosón, holott a Mordrćmek is erre jźrnak, aztźn gyorsan
elfelejtette a gondolatot.
Lćpcsó vezetect a magasba. Brin lassan kapaszkodni kez-
dett. Vćgećrhetetlen Ićpcs6 volt. SuttogÓ hangok szólongat-
tâk, hangok, amelyeknek nem volt forrźsa, a levegóból sză-
lettek, amelyet belćlegzett. Kôrtlzsongta a suttogâs. Ârnyć-
kok szóródtek egymâsba. Kisćrtetkćnt suhant szobâról szo-
bâra, szćtbontva magźt, hogy a kôvek magukba ihassâk,
hogy ezzel a toronnyal is elvegytihessen, mint a Maelmord-
dal. brezte a befogadâs fokozatait. A Kivânsâgdal mâgiâja
tette, az hitette el a rejcózó gonosszal, hogy ami kôzelit, egy-
lćnyegń...
A lćpcsó veget ćrt. Barlangszeró, kupolâs rotunda kiiszô-
bćn âllt, amely szfirkćn ćs tresen merălt el az ârnyćkban. A
466
A KiVÂNSÂGDAL
Kivănsâgdal zenëje magâtól tompult suttogâssź, a levegó
hangjai elhallgattak,
Brin belćpett. Alig tudatosodott benne a mozgâs, meg
mindig tgy rćmlett neki, hogy ószik. Az źrnyćkok fćlrehó-
zódtak elóle, 's mikor a szeme alkalmazkodott, Iźtta, hogy
a kerek szoba nem ăres, mint elószôr hirte. Ott, majdnem
eltónve a homâlyban, egy emelvćny źllt, az emelvćnyen pe-
dig egy oltâr. Lćpett egyet. Valami fekădt az oltăron, valami
irdatlan, szôgletes, ćs Olyan sôŔt, mintha belóle âradna a
feketesćg. Mćg egyet lćpett. Idegei pattanâsig fesztltek.
Az Ildatch!
Elóbb tudta, mintsem fôlismerte volna, mit lât. Ez az
Ildatch, a gonoszsźg szive! A Kivânsâgdal ereje fehĆren iz-
zott źt a lźny testćn.
Gondolatok tajtĆkos âradatźban gâzolt keresztil a szobźn,
kigyókćnt visszagôngyôlódve ônmagâba. A Kivânsâgdal ze-
nćje mćregtól csópôgó sziszegćssć vćkonyodott. A szoba ki-
tâgult, a falak addig hózódtak vissza az ârnyćkba, mig sem-
mi sem maradt a vilâgból a kônyvôn kivăl. Brin felhâgott az
emelvćny Ićpcsójćn ćs az oltârhoz sietett, amelyen a csukott
kônyv hevert. Vćn volt ćs kopotT, zôldesfeketćre sótćtedett
rćzkapcsai mocskos, repedezett bÓrkôtĆst szoritottak. Olyan
irdatlan Ćs iszonytató volt, mintha ôrôktÓI fogva kisĆrnć az
emberisćget.
Egy pillanatig âcsorgott fôlótte. Kićlvezte az izgalmas pil-
Ianatot, amikor vĆgre a keze kôzĆ kaphatja.
Utźna nyólt ćs megragadta.
. .SôtĆt gyermek. ..
BelÓIe susogott a hang. Ujjai megdermedtek a szennyes
kôtćsen.
... SôtĆt gyermek. ..
A Kivânsâgdal suttogâssâ halkult, aztźn elnćmult. Mire a
lźny ćszbe kapott, a torka ôsszeszńkńlt, elzârta a muzsika
ótjźt. Nćmźn âllt az oltâr elótt, mćg mindig markolva a
kônyvet. A suttogâs szaggatottan visszhangzott benne, min-
den visszhang egy hurok, hogy ne mozdulhasson.
467
SHANNARA
.Mâr vźrtalak, sôtćt gyermek! Azóta vârlak, hogy kilćp-
tćl anyźd ôlćnek kapujân, elf mźgia gyermeke! Mindig is
egyek voltunk, kôtelćkiink erósebb a vćrnćl, erósebb a hńs-
nźl! Szellemtnk szâmtalanszor megerintette egymźst, ćs bâr
sohasem ismertelek, ćs nem ismertem ńtjaidat, mindig tud-
tam, hogy eljôssz egy napon...
ËrcteIen fahang volt, nem fćrfić, nem is nóć, hanem him-
nós, az ćlettelensćgig hiânyzott belóle az indulat ćs az ćr-
zelem. Brinnek a csontja is fŹzott tóle. Az az ćn, amelyet va-
Iahol mćlyen rnćg mindig óvott ćs takargatott, rćmiilten hó-
kôlt hâtra.
... Sótćt gyermek. ..
Pillantźsa ide-oda rôpkôdôtt a terem ârnyai kôzôtt. Hon-
nan beszćl, aki szólitja? Mifćle lćny nyógôzi le igy? Tekintete
iszonyodva hullott vissza a vćnsćges kônyvre. Ujjpercei kife-
hćredtek, olyan górcsôsen szoritotta. A bórkótćsból perzseló
hósćg âradt.
..Ën vagyok, sôtćt gyermek. Egyenrangń veled. Ëlek.
Mindig ćltem. Mindig akadtak, akik ćletet adtak nekem.
Mindig akadtak, akik az ćletiiket adtâk nekem...
Brin szźja hangtalan tâtogźsra nyilt. Az ćgćs źtterjedt a
kezćból a karjźba, ćs nem {Ilt meg ott.
..lsmerj meg engem! Vagyok az Ildatch, a sótĆt mâgia
kónyve, a tindćrek korâban szăletett. Vćnebb vagyok az el-
feknćl, olyan vćn, mint az Eziist-folyó kirâlya, ósi, mint a
Fôld! Aldk alkottak, akik alakot adtak nekem, akkor tóntek
el, amikor felvirradt a fóldôn a tăndćrek ćs az ember hai-
nala. Egykor csak rćsze voltam a vilâgnak, a lâthatatlan, ki-
nek nevćt sôtćtben mondtâk ki csupân. Voltam a titkok ôsz-
szessćge. Majd e titkokat formâba óntôttëk, Ieirtâk ćs tanul-
mânyoztâk azok, kik ismerni akartźk hatalmamat. Mindig
jôttek, akik ismerni akartźk hatalmamat, ćn pedig ott vol-
tam nekik minden korokban, ćs megajândćkoztam titkaim-
mal azokat, akik osztozni akartak bennók. Teremtettem mâ-
gikus lćnyeket, ćs adtam hatalmat. Âm soha, senki sem volt
olyan, mint te...
468
A KiVÂNSÂGDAL
A szavak izgatottan, csâbitóan suttogÓ visszhangja hullott
levćlkćnt pórgótt az ârnyasvôlgyi Iźnyban. Most mâr egćsz
testĆt bizsergette a hósćg, mintha kohó kitźrt ajtajâból Ie-
helne râ.
...Sokan voltak elótted! A druidźkból sziilettek a Kopo-
nyahordozók ćs a Boszorkźnymesterăk. Megtalâltźk ben-
nem a keresett titkokat, ćs azzâ lettek, amivć akartak. De a
hatalom ćn voltam! Az emberfajok kitaszitottjaiból csirźzott
a Mordrćmek vetćse. Am a hatalom ismćt csak en voltam. A
hatalom mindig ćn vagyok! ÓrôktóI fogva Ićtezik a fensćges
lâtomźs, hogy mit kellene tenni a vilźggal ćs lakóival, ćs
minden alkalommal azok lelkćben vźlik valóra, akik kćszek
hasznźlni a lapjaimba zźrt erót! A lâtomńs minden alkalom-
mal hijâval talâltatik, ćs a IśtÓ elbukik. SÔtĆt gyermek, lźsd
egy pillanatra, amit adhatok!.
Brin keze, mintha ónźlló akarata lenne, vigyâzva kinyitot-
ta Ildatch kônyvćt. Peregni kezdtek a pergamen lapok. Sza-
vakat susogott a szôveg, amelyet idegen irâsjelekkel irtak, az
emberisćgnćl ósibb nyelven, puha es titkoIÓzó hangon be-
szćlt a betń. Az ârnyasvôlgyi lâny kitâruló lelke rôgtôn ćrtet-
te, mit mond. Innen is egy csipet, onnan is egy csipet a mâ-
gia sôtćt, iszonyó titkaiból.
Majd ahogyan kinyilatkoztattâk magukat, szintoly hirtelen
el is tântek, kisćrtó emlćktk maradt csupźn. A pergamen
lapok visszahullottak, a kapcsok ôsszefogtźk 6ket. Brin keze,
amely mćg mindig markolta a vaskos kônyvet, reszkemi kez-
dett.
...Ez csupźn morzsâja annak, amim van! Hatalom, sótćt
gyermek! Hatalom, amelyhez kćpest eltôrpăl a druida Bro-
nânak ćs kôvetóinek ereje! Oly hatalom, amely mellett sem-
mivć Iesznek a Mordrćmek, kik most jźrulnak hozzâm!
Ërezd a hatalom źrjźt! Ërezd ćrintćsćt!...
A hósćg vëgigperzselte a lânyt. Nagyobb ćs erósebb lett
tóle.
..Ezer ćven źt hasznâltak aszerint, ahogyan sorsod ćs tie-
idnek sorsa parancsolta. Csalźdod ellensćgei ezer ćven {t
idćztćk hatalmamat, ćs próbźltźk elpusztitani azt, ami a
469
SHANNARA
tied. Belólem fakad minden, ami erre a helyre ćs ebbe az
idóbe hozott. bn teremtettelek annak, aki vagy; 'n adtam
alakot ćletednek. Oka van mindennek, sôtćt gyermek; ennek
is van oka. Ërzed, mi az az ok? Nćzz magadba!...
Vâratlanul figyelmeztetó suttogźst hallott, ćs emlćkezni
vćlt egy deresedó, szórós szemń, szălas, fekete kóntôsń alak-
ra. Szólt valamiról, ami źmit ćs megront. Brin veszkódôtt
egy darabig az emlćkkel, de nem talźlt nevet hozzź. Aztân a
testćt perzseló forrósăg ćs az Ildatch beszćdśnek kisćrtó
visszhangja elhomâlyositotta a lâtomźst.
...Nem lâtod magadat? Nem lźtod, mi vagy? NĆzz ma-
gadba!...
Mćg mindig szenvtelen, hideg fahangon beszćlt, de most
volt benne valami tărelmetlensćg, amely kifacsarta Brin
agyâból a gondolatokat. A vilâg elkódôsiilt, most mintha
azon a valamin âltal lâtott volna, amivź a Kivânsâgdal mâ-
giźja tette.
.. .Egyek vagyunk, sôtćt gyermek, ahogyan kivźntad. So-
hasem volt sziiksćg az elf mâgiâra, mert vagy, aki vagy, es
mindig is az voltâl. Ezćrt vagyunk egyek. Mâgiâból sziiletett
kapcsolatok tesznek azzâ, akik vagyunk, mert nem vagyunk
tóbbek a mâgiźnâl, amelyet hordozunk — te a hńs-vćr tes-
tedben, ćn a tintźval irott pergamenben. Ëletănk óssze van
kôtve, es azćrt tÓrtĆnt minden, hogy itt talâlkozzunk. Erre
vârok ezer ćv óta!..
Hazugsâg! A szó âtvillâmlott Brin agyân, aztân kialudt.
Gondolatai megzavarodva pôrôgtek, ćrtelme szćthullott.
Meg mindig ógy markolta a kônyvet, mintha az Ćletćt rej-
tenć az Ildatch, 's furcsân meggyózónek talâlta a testetlen
hang beszćdćt. Valóban elrendeltetett a kôtćs; valóban van
egyestlćs. Ó olyan, mint az Ildatch, a raze, a rokona.
Gondolatban a druida nevet kiâltotta, vergódótt, hogy
megtalălja az emlćket, amely elveszett. A tăzhullâm elsodor-
ta, es ńjból megszólalt a hang:
. Mindezekben az ćvekben tćged vârtalak, sôtĆt gyermek!
Az idón kivăli id6bóI jôttćl el hozzâm, ćs most mâr a tied
vagyok. Lâsd, mit kell tenni velem! Săgd meg nekem!. ..
470
A KiVÂNSÂGDAL
Brin agyźban ósszeâlltak a fekete szavak a lâtomźs vôrós
gózćben. Sikitani akart, de a hang megakadt a torkâban.
Săgd meg, mit kell tenni velem!. ..
Nem! Nem!
...Sńgd meg, mit kell tenni velem!.
Kônnyek szôktek a lâny szemĆbe, ćs Ieperegtek az arcân.
Hasznźlnom kell tćged, vźlaszolta.
RONE DUHÓSEN ELROHANT a Croagh-tól, sarkon fordult,
visszajôtt. Kćt kezćn kifehćredtek az ujjpercek, olyan eróvel
szoritotta az 'ben penge markolatât.
— Ami sok, az sok! Vidd azt a macskât az utambÓI, Kim-
ber! — parancsolta, de nyomban lelassult, amikor Susmus
felćje forditotta bozontos fejćt.
A lâny ismĆt megrâzta a fejĆt. — Nem tehetem, Rone. Sus-
mus ebben az esetben a sajât eszćre hallgat.
— Fiitytilôk a Susmus eszćre! — robbant ki a felfóldi. — Ez
csak egy âllat, aki nem hozhat ilyen dôntćseket! Ogyis el-
megyek mellette, ha tetszik neki, ha nem! CJgyse hagyom,
hogy Brin egyedtil legyen a veremben!
Fólemelt karddal indult volna a macska ellen, âm ebben a
pillanatban megrendălt a fôld a Maelmordban, Ćs a rengĆs
vćgiggy(irózótt a hegyen. Olyan erós volt, hogy a felfôldi ćs
a lâny beletântorodott. Amikor visszanyertćk egyensólyukat,
rćmălten siettek a sziklźk peremćre.
— Mi tórtĆnt ott lent? — suttogta Rone aggodalmasan. — Mi
tôrtĆnt, Kimber?
— Hât gondolom, jârkâlók. — Cogline kikôpôtt. — Talân a
sótćt mâgiât idćztćk, hogy felhasznâljâk a lâny ellen.
— Nagyapa! — haragudott meg Kimber.
Rone tajtćkozva sarkon fordult. — Vćnember, ha azćrt tôr-
[ćnik valami Brinnel, mert engem feltartóztat ez a macska. ..
Elnćmult. Gôrnyedt źrnyćkok fiizćre dint fel a kćsó dćl-
utźn fćlhomźlyźban a Croagh Ićpcsójćn. Egymâs utźn szâll-
tak ală Szărkevćg ólom tornyaiból, kózeledtek a csigalëp-
csón a pârkźnyhoz, Rone ćs târsai felć.
— Mordrćmek! — sógta a felfóldi.
471
SHANNARA
Susmus mâris megfordult, 's lekuporodott, ugrâsra kć-
szen. Cogline levegó utân kapott.
Rone szótlanul bâmult fôlfelć. A sôtćt vonal egyre hosz-
szabb lett. Rengetegen voltak!
— Môgćm, Kimber! — mondta halkan.
Aztân fólemelte a kardot.
HASZNŔLNOM KELL hasznâlnom kell... hasznźl-
nom...
A szavak ógy ismćtlódtek Brin tudatâban, mint egy' răbe-
szćló litânia, az ertelmet fenyegetve elârasztâssal. De mćg
igy is megrnaradt egy parânyi lâtszata a logikźnak, amely
tólsivalkodta a kântâlźst:
Vôlgy leźnya, ez a sôtćt mâgia! Ez az a gonosz, amelynek
elpusztitâsâra jôttćl!
Arn ez nem vehette fól a harcot a kônyv ćrintćsćvel, per-
zseló tăzĆveI. A hang ismćt hurkolt egyet a kôtćlen:
...Mi mâs vagyok 'n, mint a bólcsessćg leckćinek ósszes-
sćge, amelyet korokon ât gyăjtôgettek a halandók hasznâra?
Nem vagyok sem rossz, sem jó, ćn csak Ićtezem. Ósszegyój-
tótt, kónyvbe foglalt tudźs mindenkinek, aki tudni akar.
Azok ćletćból, akik velem varźzsolnak, elveszem azt, amit
kapok, de ćn csak a tăkôrkćpiik vagyok. Gondolkozz, sôtćt
gyermek! Kik voltak azok, akik hasznźlni akartak engem?
Mily cćlokra? Te nem vagy olyan, mint 6k. ..
Brin megfesziiló izmokkal markolta a kónyvet. Ne hallgass
rź! Ne hallgass râ!
.. .Ezer ćven {t 's mćg annăl is tovâbb ellensćgeid kezćben
voltam. Most te ăllsz az helyăkón, ćs Oly esćlyt kapsz hasz-
nâlatomra, mint mćg senki! Ugyanaz a hatalmad, mint ne-
kem. Ismered a titkokat, amelyeket Oly sokan alkalmaztak
helytelen cćlokra. Gondold el, mi mindent kezdhemćl ezzel
a hatalommal, sôtćt gyermek! Az ćletet ćs a halâlt ônthemćd
ój alakba azzal, ami ćn vagyok! Kivźnsâgdal szóvetsćge az
irott szóval, mâgiźć a mâgiźval — mily csodâlatos lenne!
Ërezhemćd, mily csodźlatos, csak ki kellene próbâlnod. ..
472
A KtVÂNSÂGDA1.
Nem volt itt sziiksćg próbźra. Brin mâr âtćlte a Kivân-
sâgdal mâgiâjźban. Hatalom! Elsodortatta magât vele, ćs
këjelgett ćdessćgćben. A vilâg fólć emelkedett, amikor a ha-
talom magâba ôlelte, ćs tetszćse szerint engedhette volna
magźhoz vagy sôpôrhette volna el azokat, akik a vilâgon ćl-
nek. Mennyivel tóbbet tehetne — vagy ćrezhetne —, ha ôvć
lenne mćg ennek a kônyvnek a hatalma is?
.Nćked adatik minden hatalom! Minden! ligy, ami
akarsz, ćs tedd a vilâgod azzâ, amilyennek lennie kell! Annyi
mindent tehetnćl, ćs nâlad ńgy is lenne, ahogy kell, nem
ńgy, mint azoknâl, akik elótted jârtak! Benned megvan az
eró, ami belóliik hiânyzott. Te az elf mâgiâból szălettćl.
Hasznâlj engem, sôtćt gyermek! Menj el mźgiâd ćs mâgiźm
hatârâig! Egyesălj velem! Erre vârtam, ezćrt jôttćl. Nekănk
eleve igy rendeltetett! Elrendeltetett!. ..
Brin feje lassan ingott. Azërt jóttem, hogy megsemmisit-
sem, hogy vćget vessek... Bent minden egćsz eltôrôtt, mint
a kóhôz csapott ăveg. Iszonyl-î hóhullâmok nyargaltak źt raj-
ta, ćs ńgy 'rezte, nem tartozik a testhez, amely magâba
akarja zârni.
...Van tudâsom, amelyet adnćk. Van ihletem, amely fe-
li.ilmńlja a halandók minden âlmât. Azzź teheme, amivć len-
ni akarsz! Az egćsz ćletet ât Iehetne alak_itani olyannâ, ami-
lyennek Iennie kellene, amilyennć te is âlmodod! Pusztits el,
's fôlóslegesen elpusztul minden, ami vagyok. Pusztits el, ćs
semmi sem vâlik valÓra abbÓI, ami Iehetne. SôtĆt gyermek,
tartsd meg azt, ami jÓ, Ćs tedd a magadćvâ!...
Allanon, Allanon...
Ârn a hang belefojtotta a nema sikolyt.
.. .Lźsd, sótĆt gyermek! Az, amit igazâból meg akarsz sem-
misiteni, môgôtted źll! Fordulj meg, ćs nćzd. Fordulj meg ćs
lâsd. ..
A lâny sarkon fordult. Palâstos jârkâlók sorjâztak elÓ az
ârnyćkból, magas, fekete, baljós kisćrtetek. Bevonultak a ro-
tundâba, ćs megtorpantak, lâtvân Brint, kezćben a mâgia
kônyvćvel. Az Ildatch megint suttogott.
473
SHANNARA
...A Kivźnsâgdal, sôtćt gyermek! Hasznźld a mźgiât!
Pusztitsd el óket! Pusztitsd el 6ket..
Ogyszólvân gondolkodâs nćlkăl cselekedett. Vćdelmezón
magźhoz ólelte az Ildatchot, ćs megidćzte a mâgiâjât. Jôtt
sebesen, tgy âradt belóle, mint a vizôzôn. Felkiźltott, a Ki-
vźnsâgdal szćttôrte a torony sótćt csendjćt, szinte tapintha-
tÓan szelte {t a rotunda homâlyźt, hangrobbanźsba foglalta
a jârkâlókat, akik egyszeróen megszfintek lćtezni. Mćg csak
hamu se maradt utźnuk.
Brin visszatântorgott az oltźrhoz. Testćben a Kivânsâgdal
mógiója elvegyiilt a kónyv mźgiójâval.
. .Ërezd, sôtćt gyermek! Ërezd a hatalmat, ami a tied! El-
tôlt tćged, ćs ćn a rćsze vagyok. Mily kônnyen esnek maid el
elótted ellensćgeid, ha ezt az erót idëzed! Tudsz mćg kć-
telkedni abban, aminek lennie kell? Ne gondold tôbbć,
hogy mâskćpp is lehet. Ne gondold tôbbć,• hogy ktilónbô-
ziink. Vegyćl engem ćs hasznâlj! Pusztśtsd el a rćmeket a
fekete lćnyeket, kik szembeszâllnânak veled. Tćgy engem a
magadćvź. Adj nekem ćletet...
Az ćnnek az a mćlyen elzârt raze mćg mindig felvette
volna a harcot a hanggal, de a test mâr nem volt az ôvć. Az
a mâgiăć volt, ćs 6 foglyul esett a koporsójâban. Megójultan
emelkedett ki ónmagâból, otthagyva az 'nnek azt a mor-
zsâjât, amely meg mindig tudta az igazsâgot. Addig tâgult,
mig betôltôtte a szók cellźt. Kevćs itt a hely! Neki az a tĆr
kell, ami vźrja!
Hosszó, megkinzott nyôgćs tôrt fel a torkân. Kinyńjtotta a
karjźt, ćs a magasba emelte az Ildatchot.
...Hasznâlj engem! Hasznâlj engem!...
Brinben ćpitkezni kezdett a hatalom.
A KivĂNSÂGDAL
XLIV
OGYTAK Jair talpa alatt a Croagh fokai, bâr a fiii,
mikózben inaszakadtâból próbâlt nem lemaradni
Settengótól ćs a fegyvermestertól, minden grâdicsnâl tâgy
ćrezte, hogy ez lesz az utoIsÓ lćpćse. Izmai gôrcsôltek 's fźj-
tak, a seb fźjdalom-nyilakat IÔvÔIdÔzÔtt a testćbe, egyre job-
ban fôlemćsztve maradĆk erejĆt. Hôrôgve zihâlt, a tădeje
ćgett, napbarnitott arcân patakokban csorgott a verejtćk.
Valahogy mćgis tartotta a lćpćst. Meg se fordult a fejćben,
hogy ne ezt tegye.
Csak fôlfelć nćzett, a Ićpcsó ćs a korlât csigavonalâra ôssz-
pontositott, mikôzben kapkodta a lâbźt a k6b61 kinagyolt
grâdicsokon. Tudta, hogy a szirtek ćs az eród fÓIótt jâr, hogy
a m'lyben egyre jobban elhalvânyodik a tâvolodó Sziirkevćg
ćs a Ravenshorn. Azt is tudta, hogy a fćlhomâlyos vólgyre
mâr a kôzeledó este borit fâtyolt. Kćpek villantak lâtótere
szćIĆn, hogy azonnal el is meriiljenek a feledćsbe, mert most
semmi sem szźmftott, csupân a kapaszkodâs, ćs az, ami a
lćpcs6 vćgćn vârta.
Az Ëgi Forrâs.
Ës Brin. CJjra râtalâi majd a forrâs vizćben. Meg fogja tud-
ni, mi tôrtćnt vele, ćs miben kell segitenie a testvćrćnek. Az
Ezăst-folyó kirâlya azt igĆrte, megtalźlja a módjât, hogy
visszaadja Brint ônmagânak.
Hirtelen megcsószott, mert csizmźja egy mâlladozó fokra
hźgott. Elesett, Ienyńzta a tenyerćról a bórt. Felpattant ćs
rohant tovâbb, râ se hederitve a horzsolâsaira.
Elótte Settengó ćs Garet Jax nyargalt kifâraszthatatlan
kônnyedsćggel — az utolsók a kis csapatból, amely elindult
ćszakra Culhavenb61. Keseró harag ôntÔtte el a vôlgylakót.
Szikrâk pattogtak a szeme elótt, alig kapott leveg6t, majd-
475
SHANNARA
nem ôsszerogyott a fâradtsâgtól. De mâr nemsokâra vćget 'r
az ńt.
Vâratlanul jobbfelć vźgódott a Croagh kóból faragott ki-
gyója. Elóttńk tórkćnt hasitott a sztrkUló ćgbe a kopźr
csńcs, amelyre igyekeztek. A lćpcsó eltónt egy sótćt barlang-
szźjban, amely a hegy belsejćbe nyilt. Alig tiz fok volt hâtra.
Garet Jax intett, hogy vârjanak. Hangtalanul felsuhant az
utolsó grâdicsokon a Croagh tetejćre, 's kilćpett a pźrkźny-
ra. Egy darabig âllt, vćkony alakja fekete ârnykënt rajzoló-
dott a dćlutźni ćgre. Mintha nem is Ienne ember!, hasitott
bele a fióba a gondolat. Olyan, mint aki nem erre a vilźgra
való!
A fegyvermester megfordult, a vólgylakóra szôgezte szărke
szemĆt, ćs intett.
— Siess, fiń! — mormolta Settengó.
Felvergódtek az utoIsÓ grâdicsokon, ćs megâlltak Garet
Jax mellett. A barlang torka fenyegetóen âsitott rźjuk; az ir-
datlan odă mennyezetćnek hasadćkain elmosódó, fătyolos
kćvćkben hullott be a fćny. A kôzelăkben mozdulatlan fe-
kete tócsźba gyólt az ârnyćk.
— Innen semmit se lehet lâtni! — morogta Settengó, 's măr
lćpett volna elóre, âm Garet Jax visszarźntotta.
—Vârj, gnóm! — parancsolta. —Van itt bent valami... vala-
mi, ami vâr...
Elnćmult. Nyomasztó, halślos csônd Iett. Mćg mintha a
vôlgybeli pŹrźt borzoló szćl is elhallgatott volna hirtelen. Jair
visszafojtotta a Ićlegzetćt. Csakugyan volt itt valami, ami vâ-
rakozott. Ërezte.
— Garet. — kezdte halkan.
— Cssss!
A barlangszźj sziklźiról levâlt egy ârnyćk, ćs Jairnak mćg a
csontja veleje is megfagyott. Az ârnyćk hangtalanul osont a
homâlyban. Ilyet mćg egyikăk se lătott. Nem volt se gnóm,
se Rćm, hanem egy drabâlis Ićny, nagyjâból emberforma, az
âgyćkân vastag szór, kezćn-lźbźn horgas, hosszń karmok.
Sebhelyes, âllatias pofâjźban kegyetlen sărga szem villogott,
476
A KVÂNSÂGDAL
szćlesre tźtott szâjźból rengeteg tćpófogat vicsoritott a hâ-
rom emberre.
Kijótt a fćnyre ćs megâllt. Nem fekete volt, mint a jăr-
kâlók, hanem veres.
— Mi ez? — sńgta Jair 'melyegve.
A Jachyra vźratlanul fólvonitott. A hangja olyan volt, mint
az ocsmâny nevetĆs.
— Az {lom, vôlgylakó! — kiźltotta Garet Jax. Szikźr arca
fi-łrcsa, vad fćnybe borult. Lassan leengedte kardjât, a szik-
lâra tâmasztotta az acćl hegyćt, majd Jairhoz fordult. —Az ńt
vćge — mormolta.
— De Garet, micsoda... — csóvâlta a fejćt a vôlgylakó ćr-
tetlenăl.
— Az {lom! A lâtomâs, amelyrÓI azon az esÓs estĆn mesël-
tem, mikor elószôr beszćlgetti..ink az Eztist-folyó kirâlyźról!
Az źlom, amely hivott, hogy jójjek veled keletre, vôlgylakó —
itt van!
— De âlmodban egy tiizlćnyt lâttźl... — makogta Jair.
— Tăzeset, igen — abban az alakban jelent meg! — vâgott a
szavâba Garet Jax. Lassan kiengedte ttdejćból a levegót. —
Mostanźig azt hittem, hogy talźn, valamilyen megfejthe-
tetlen okból fćlrećrtettem, amit lźttam. De az âlomban, mi-
kor âlltam a tăz elÓtt, Ćs elhalt a hang, amely megmondta,
mit tegyek, a tóz felkiźltott, mintha ćlne. A kiźltźs hahotâra
emlćkeztetett — olyan kiâltźs volt, amilyet ez a lćny hallatott!
— Szărke szeme kigyńlt. — Vôlgylakó, ez az a harc, melyre
igĆretet kaptam!
A Jachyra lekuporodott, es kifelć araszolt a barlangból.
Garet Jax fôlkapta a kardjât.
— Te harcolni akarsz ezzel az izćvel? — dôbbent meg Set-
tengó.
A fegyvermester râ se nćzett. — Menjetek a kôzelemból.
— Rendkivăl gyatra ótlemek tartom! — A gnóm hatârozot-
tan ijedmek lźtszott. — Nem tudsz semmit erról a fajzatról!
Ha mćrges, mint az, amelyik megtźmadta a hatârvidćkit...
— Gnóm, ćn nem Helt vagyok. — Garet Jax mereven nćzte
477
SHANĂrARA
a kôzeledó Jachyrźt. — bn a fegyvermester vagyok, ćs mćg
sohasem veszitettem csatât.
Fagyos tekintete egyetlen pillanatra megkereste óket, az-
utân visszatćrt a Jachyrźhoz. Jair mâr sietett volna hozzâ, de
a gnóm durvźn megmarkolta a văllźt, ćs visszarântotta. —
Ezt ne! — fôrmedt rź. — Magźnak akarja a harcot? I-zgyen az
óvć! Mćg sohasem veszitett csatŹt? Az eszćt annâl inkâbb
elveszitette !
Garet Jax a Jachyra felć osont a pźrkânyon. — Gnóm, vidd
a vôlgylakót a barlangba, ćs keressćtek meg a forrâst! Akkor
csinâljńtok, amikor a lćny rohamoz. Tegyćtek, amićrt jôt-
ttnk! Emlćkezzetek a fogadalomra.
Jair órjôngôtt. Helt, Foraker, Edain Elessedil, mind eles-
tek, csak hogy eljuthasson az Egi Forrźshoz! Ës mosc
Garet Jax is?
Mâr kćsó volt. A Jachyra ismćt vonitott, ćs Garet Jaxra ve-
tette magât, Olyan sebesen, hogy csak egy elmosódó csik lăi-
SZOtt belóle. Kaszaboló karmokkal esett neki a fegyvermes-
ternek, âm a fekete alak ńgy rôppent fćlre az ótjâból, mintha
valóban nem lenne sălyosabb egy ârnyćknźl. Kardja bele-
hasitott a tâmadóba, sebesen, akâr a gondolat, egyszer,
majd mćg egyszer. Az iivôltó Jachyra meghźtrźlt, hogy fel-
kćsziiljôn az ńjabb rohamra.
Garet Jax sarkon fordult. Sovźny arca ćgett, szirke szeme
villâmlott az izgalomtól.
— Menj, Jair Ohmsford! — kiâltotta. — Amikor ńjra tâmad,
akkor menj!
Settengó rângatni kezdte Jairt. A vôlgylakó tombolt. Nem
megy!
— Fiam, torkig vagyok veled! — orditott râ a gnóm.
A Jachyra ismćt rohamozott, Garet Jax ismćt kitćrt a tâ-
madźs elól, karcsń pengćje megvillant, źm ezóttal kćsett egy
tôredćkmâsodpercet. A Jachyra karmai felszakitottâk a zekć-
je ujjât, ćs belemartak a hósâba. Jair feljajdult, es kitćpte
magât Settengó markâból.
478
A KivkNSÂGDAL
A gnóm egy rńntâssal maga felć forditotta 's megiitôtte.
Ókle âllcsńcson talâlta a flăt. Vakitó fëny villant, aztân
elfeketedett a vilźg.
Az utolsó, amire emlćkezett, az volt, hogy zuhan.
AMIKOR MAGÂHOZ Settengó tćrdelt mellette. A
gnóm iiló helyzetbe rźntotta, majd kimćletlenăl megrźzta.
— Âllj fól, fit! Felâllni!
Olyan durvân es indulatosan parancsolta, hogy Jair azon-
nal fôltâpâszkodott. A barlang mćlyćn voltak, nyilvân Set-
tengó hozta be. Ilt măr nem volt mźs fćny, csak az, ami a
mennyezet rćsein SZÓr6dÔtt ât. A gnóm maga felć pende-
ritette a vôlgylakót.
— Egyâltalźn mi jźrt a fejedben?
— Nem hagyhattam... — makogta a fiń mćg mindig szćde-
legve.
—Egy kis ffiikkôs ment6akció, mi? — fojtotta belć a szót
Settengó. — Nem ćrtesz te semmit, az ćgvilźgon semmit!
Hât mit kćpzelsz, mićrt jôttănk ide? Jâtszadozni? — Ón-
szórke volt diihćben. — Fit, itt mâr reges-rćg dôntôttek ćlet-
ról ćs halălról! Ezen te nem vâltoztathatsz. Nincs jogod! A
tôbbiek — mind egy szâlig — azërt haltak meg, mert nem
Iehetett mâskćpp! fgy akartźk! Mit gondolsz, mićrt?
A vôlgylakó megrâzta a fejćt. — bn.
— Erted! Kćszek voltak meghalni, mert hittek benne, hogy
ide kell jónnôd! Mindahânyan! Mćg Ćn is... — Gyorsan Ćsz-
be kapott, ćs ftjt egyet. — Ugyan sokat ćrt volna, ha elóadod
az ćletmentót, ćs megôleted magadat! Azt Iett volna csak az
okos dolog! — Megpórditette Jairt, ćs Iôkdôsni kezdte maga
elótt. — Elćg idót pocsćkoltam arra, hogy olyan dolgokra
tanitsalak, amelyeket tudnod kellene — idónk pedig nincs! A
tôbbiek, ók voltak az igazi vćdeImez6k, akik legalźbb annyi-
ra vigyźztak râm, mint râd!
A vôlgylakó fćlig megfordult. —
Settengó, mi tórtćnt
Garettel?
A gnÓm sótĆten csóvâlta a fejĆt. — Harcolja a megigćrt har-
cât. Ahogy óhajtotta. — Tărelmetlenăl meglôkte Jairt. — Ta-
479
SHANNARA
lâld meg gyorsan azt a kutat, fió! Talâld meg, ćs tedd, amit
tenni jôttćl. I_zgyen mâr valami ćrtelme ennek az elmebaj-
nak!
Jair rohant ćs nem szólt tôbbet. Arca ćgett a szćgyentól.
Megćrtette a gnóm haragjât. Eszteleniil viselkedett, nem
gondolt râ, hogy bajtârsai mit âldoztak fól ćrte. A szźndćk
lehetett nemes, de az itćlókćpessćg ugyancsak levizsgâzott.
Az ârnyćkok eltakarodtak a szikla szćles hasadćkźn betó-
duló, pârâs, megfźradt napfćny elól. A barlang padlójźn,
egy tâgas medencćben bădôs fekete viz bugyogott, amelyet
ki tudja mifćle eró sajtolt fól idâig tôbb ezer ólnyi kôvôn źt
a fôld mćlysćgeiból. A medence egyik vćgćnek vâgatźból a
szortyogó lć belecsobbant a sziklafal nyilâsźhoz vezetó, ko-
pott vâlyńba, ahonnan alźvetette magât egy szurdokvólgy-
be, hogy Eziist-folyókćnt kezdje el hosszó ńtjźt nyugat felć.
A gnóm ćs a vôlgylakó elóvigyâzatosan lassitott, tekintetăk
ide-oda róppent a barlang sôtćt zegzugain ćs fălkćin, ame-
lyek homâly- ćs permetfiiggônyt akasztottak magukra. Sem-
mi se mozdult, csak a viz futott feketćn, a rettenetes, miri-
gyesen gózôlgó źr, amely rotyogva bôffent fôl a forrâsból.
Mindent eltakart a Maelmord bóze, mint egy szemfedćl.
Jair megtette az utoIsÓ lćpćseket a medencćhez, amely az
Ëgi Forrâs volt valamikor. Milyen fonâknak tănt most ez a
nev. Nincs tôbbć Eziist-folyó, gondolta szomoróan, mig a
beszennyezett vizet nćzte. Hogy fogja ezt visszavâltoztatni az
óregember mâgiźja? Lassan az ujjasa ală nyólt, ćs megke-
reste az Eziistpor apró tasakjât, amely elkisćrte a hosszó
keleti óton. Megoldotta a zsinórt, ćs belenćzett a sziityóbe.
Olyan, mint a kôzónsćges homok.
Ës ha csak homok... ?
— Ne Iacafacâzz mâr! — fórmedt rź Setteng6.
Jair a medence szćlćhez lćpett, a bădôs, nyńlós iszaptól
fuldokló, fekete vizhez. Az nem lehet, hogy homok legyen!
Nagyot nyelt, Brinre gondolt...
— Dobd mâr! — tvôltôtt Settengó.
Jair keze a magasba vâgódott, ćs meglendftette a zacskót.
Az Eziistpor szćles ivben hullott a fertózôtt forrâsba. Repiil-
480
A KfVÂNSAGDAL
tek sôtët tasakjukból a parânyi szemcsćk, szikrât vetettek a
fënyben, ćs a szikrźkból tóz lobbant, amikor megćrintettćk
a vizet. Vakitó eziist lângfal nyólt a magasba a sôtćt forrâs-
ból. Jair 's Settengó hâtrahókôlve takartźk el kâprźzó sze-
măket.
— A mźgia! — kiâltotta a vôlgylakó.
Az Ëgi Forrâs vize fortyogva-sziszegve lôvellt a magasba,
bÓrig âztatva a kćt embert, akik a medence mellett kushad-
tak, friss szćllel ârasztva el a barlangot. A gnóm 's a vôlgy-
lakó megilletódve bźmultâk, ćs nem hittek a szemiiknek. Az
Ëgi Forrźs kristâlyosan, tdćn gyóngyôzótt a sziklâból. A bńz
ćs a mćtelyes feketesćg eltónt. Az Ezust-folyó megtisztult.
Jair kapkodva kiakasztotta nyakâból az eziistlâncra fiizôtt
lâtókristâlyt. Most nem habozott. Felszókkent a medence
melletti apró sziklapńpra. Tisztân hallotta, amint az Eziist-
folyó kirâlya mondja, mit kell tennie Brin megmentësććrt.
Megmarkolta a kristźlyt, Ćs Ietekintett a medencćre. Eb-
ben a pillanatban szertefoszlott minden fźradtsśg ćs fźjda-
lom.
A medencćbe dobta a lâncot ćs a golyót. Vakitó villâm lob-
bant, rnćg annâl is kâprźztatóbb, mint ami az Ezistporból
tâmadt, es a barlang fehćr t{izbe borult. Jair rćmiilten esett
tćrdre, hallotta Settengó rekedt kiâltźsât, ćs egy pillanatig
azt hitte, borzasztóan elrontott valamit. Ârn a fćny vissza-
hullott a forrâsba, a viz pedig olyan sima 's âdâtszó kett,
akâr a tikôr.
A vâlaszt! Mutasd meg a vâlaszt!
A vizăikôrben fôlderengett egy k'p. Elószôr szćtfolyt, az-
tân ósszetômórtlt, ćs egy barlangszerń toronyszobât muta-
tott, egy penćszszinó fćnyben ószó, nyomasztó helyisćget.
Jair hâtrah6kôlt. A szoba egyre szćlesedett, mintha htzta
volna magźba a fiót.
Aztân meglźtta a testvćre arcât...
SHANNARA
BRIN OHMSFORD ćrezte, hogy a szemek nćzik, lâtjâk, mi-
lyen, ćs mi lesz belóle. Bâr vastagon be volt bónyâlva a mâ-
giźba, amióta ćpśtkezett benne az Ildatch hatalma, a szeme-
ket megćrezte, ćs az ó pillźja is felpattant.
Tźvozz tólem!, vonitotta. bn a sôtćt gyermek vagyok!
Am az a parânyi rćsze, amelyet nem rontott meg a mâgia,
ismerte a szemeket, ćs segitsćgćrt rimónkodott. Agyźban
bilincseiket tôrtćk a rab gondolatok, ćs menedćket keresve,
sikoltva futottak, mint a nyźj a vadâszó farkasfalka e161. Lăt-
ta menektlćsdket, ćs vad haragra gerjedt. A szerterajzó, szô-
kevćny gondolatok utăn nyólt, ćs egyenkćm ôsszezózta
óket. Agyonverte a gyerekkort, az otthont, a szălóket, a ba-
râtokat, az ôsszes darabjât annak, aki volt, mielótt megtud-
ta volna, hogy mi Iehet.
Olyan keserves jajgatâsra fakadt, hogy mćg a sôtćt torony
ven kôvei is reszkettek a bânatźtól. Mit tett?! Most ógy
szenvedett, annyira bântotta a kâr, amelyet okozott! Az Ăl-
tató jóvendôlćsćt hallotta a tisztânlâtâs villanâsâban. Való-
ban azćrt jôtt a Maelmordba, hogy itt Ielje halźlźt. De nem
azt a halźlt, amelyre szźmitott. Iti az ćnje fog elpusztulni a
mźgia tórćben. Maga kbldi magât a pokolra!
Ârn meg az iszonyń felismerćs sem birhatta rź, hogy elen-
gedje a kónyvet. Rabia lett a mâgiânâk, amely ârvizkćnt
gyólt ćs emelkedett benne. Górcsósen kapaszkodott az II-
datchba, hallgatta suttogâsât, amint kecsegtet ćs biztat
szenvtelen hangjân. Elfelejtette a fâjdalmât. A szemek to-
vatóntek. Mâr csak a hang volt, amelyre nem Iehetett nem
hallgami, a hang, amely megmutatta a vilâgot...
Az FORRÂS medencćjćnćl Jair hâtrah6kôIt a lâtomâs-
tól. Ez tćnyleg Brin volt? Kćtely ćs iszony răzta, de râparan-
csolt magźra, hogy nćzzen vissza a jelenćsre, amelyet a viz
vetett fôl. A nóvćre volt, de annyira elćktelenedett, hogy alig
iehetett râismerni — torzkćpe csupân a valamikori ember-
nek. Elszakadt ónmagâtól, pontosan, ahogy az Ezist-folyó
kirźlya mondta!
482
A KfVÂNSÂGDAL
De hât Allanon! Hol van Allanon? Hol van Rone? Cser-
benhagytâk Brint, ńgy, ahogyan az ôccse is cserbenhagyta,
amikor kćsve ćrkezett az Ëgi Forrâshoz?
Kônnyek patakzottak Jair Ohmsford arcân. Bekóvetkezett,
amit az ôregember elóre lâtott! Ăăinden ógy tÓrtĆnt, ahogy
megjósolta! Iszonyó elkeseredćs lett ńrrâ a vôlgylakón. O az
egyetlen, aki megrnaradt! VĆge mindenkinek — Allanonnak,
Brinnek, Rone-nak, a culhaveni kis csapamak!
— Mit móvelsz, fiii? — hallotta Settengó kiâltâsźt. — Gyere
mâr vissza, ćs hasznâld azt a kevćs...
Jair becsukta fiilćt 's lelkćt a folytatâs elól, szemćt râszó-
gezte a forrâs fantomjâra. Brin az, akit lât, akkor is, ha torz.
A testvĆre az, aki lement a Maelmordba; az Ildatch magâ-
hoz csalta, ćs megrontotta a mâgiâval, amelyet Brinnek kel-
lett volna elpusztitania.
Oda kell mennie hozzâ. Ha kćs6 is, meg kell próbâlnia se-
gfteni Brinen.
Fólidćzte magâban az Eziist-folyó kirâlyânak utoIsÓ ajân-
dćkât. „Egyetlenegyszer folyamodhatsz a Kivânsâgdalhoz
ógy, hogy valósâgot ad, ćs nem kâprâzatot.”
Lerâzott magâról zńrzavart, iszonyt, rćmăletet, remënyte-
lensćget, ćs ćnekelt. Fôlszârnyalt a Kivźnsźgdal muzsikâja,
betôltôtte a barlang csendjćt, Settengó torkâra forrasztotta
a tiltakozâst. Fźradtsâg ćs fâjdalom semmivć fakult, amikor
Jair elkiâltotta a kivânsâgât. Az Ëgi Forrâs fÔIÓtt ismćt fel-
ragyogott a fehćr fćny, ćs a viz a magasba lôvellt.
Settengó siketen ćs vakon bukdâcsolt arr&b. Mire vissza
mert nćzni, Jair Ohmsford eltónt a fćnyben.
SHANNARA
XLV
OLT EGY PERC, amelyben Jair Ohmsford mintha ki-
Ićpett volna ónmagźból. A fćnyben volt, ćs mćgis a
fćnyen kivńl. Anyagtalan szellemkćnt hatolt ât kóvôn ćs tć-
ren, kôriilôtte vadul forgott a vilâg. Kćpek villantak fel az
ôrvćnyló anyagból. Ott volt Settengó, sârga, darabos arcă-
val, hiledezó hitetlenkedćssel bâmulta a medencćt, amely-
ból Jair elszâllt. Ott volt Garet Jax, vćresre marcangolt, fe-
kete alakjźval, sovźny arcźn izzó eltôkćltsćggel, ćlethalźl-
harcban a veres szôrnyeteggel. Sziirkevćg csarnokaiban
gnóm vadâszok futkostak tćbolyult zavarodottsâggal, ke-
resve a betolakodókat, akik valahogyan elillantak elóltk.
Helt holtan hevert a kapushâzban, testĆt kard Ćs dârda dôfte
ât. Forakert ćs az elf herceget bekeritettćk...
Ne tôbbet!
Sikoltva szaggatta ki a szavakat a dalbÓI. A kĆpek elmarad-
tak. Lefelć rohant a Kivânsâgdal sikos csószdâjźn. Oda kell
Ćrnie Brinhez!
Kôzeledett a Maelmord gubanca. Lâtta, hogyan săllyed Ćs
emelkedik a sôtćt massza, mintha ćlne, hallotta lćlegzćsćnek
undoritó sziszegćsćt. Szirtfalak sivitettek mellette, ćs az
6serdó szëttârta karjait, hogy magâhoz ôlelje a hulló fiót. A
rćmălt Jair alâbucskózott a Maelmordba; a tâtogó pofa
ósszecsukódott, benyâlazta bădôssćggel ćs pźrâval. Aztân
minden eltónt.
LASSAN OCStDOTT. Szemćt sôtćt Iepel takarta, feje szć-
dălt. Pislogott, mire visszatćrt a fĆny. Măr nem a Kśvân-
sâgdal ôrvćnye forgatta, nem is a Maelmord sôtćt szôvedć-
kćben zuhant. Az utazâs vćget ćrt. Romos toronyfalak fog-
484
A KiVÂNSÂGDAL
tâk kôrăl. Ott âllt a lâtomźsban, amelyet az Ëgi Forrźs me-
dencćje mutatott.
— Brin! — sógta rekedten.
Erre megfordult egy alak, amely az ârnyćk ćs a szărkńleti
fćny palâstjâba ÔItÓZÔtt. Keskeny keze gôrcsósen markolt
egy fćmkapcsos, vastag kónyvet.
Torzkćpe volt a hajdani lânynak; ńgyszólvźn a felismer-
hetedensćgig kivetkózôtt ônmagâból. Elragadó, vâltozćkony
szćpsćge kóvć fagyott. Vćrtelen kisćrtet lett belóle, nyólânk
alakja csonttŹ aszott, sarlóvź gôrbedt a sótćtsćgben. Jair el-
szôrnyedt. Mit miiveltek vele?
— Brin! — szólitotta ismćt, elcsukló hangon.
Az Ildatch iszonyó varâzsgubójâban, amely rohanva sietett
egyesălni az ó mâgiâjâval, Brin alig vett tudomâst a lćnyról,
aki magânyosan źcsorgott a toronyszoba tńlsó vćgćben, ćs
6t szÓIitotta, halk, ismerÓs hangon. Egy pillanatra âtvere-
kedte magât a mâgia pókselyemrćtegein a mćlybe menekiilt
ćrtelemig, ćs az emlćk ćletre kelt. Jair! A pokol minden ôr-
dógćre, ez Jair!
Am a sótćt mâgia ismśt megszorult rajta, ćs visszalopta
magźnak. Az eró hullâma elmosta a felismerćst, visszavitte
oda, ahovź maga juttatta magât. Kćtely ćs gyanakvâs kigyó-
zott benne, mikôzben az Ildatch tires hangja figyelmezte-
tóen suttogott.
.. Ez egy gonosz IĆny, sôtĆt gyermek! A Mordrëmek âmi-
tâsa! Ne engedd magadhoz. Pusztitsd el!..
Nem, ó Jair... Valahogy ide jôtt... Jair...
..EI akarja lopni a hatalmat, amely a mienk! Meg akar
ôlni benntnket!. ..
Nem, 6 Jair... ide... jôtt...
. Pusztitsd el, sôtćt gyermek! Pusztitsd el!
Brin semmit sem tehetett. Ellenźllâsa felmorzsolódott, ćs
ijesztó jajkiâltâs tôrt ki a torkźból. Âm Jair meglâtta testvćre
szemćben a hirtelen gyńlôletet, ćs mâris ćnekelt, mâgiâjź-
nak pajzsa môgótt lopówa ki ônmagâból, hogy csak egy
kćpmâs maradjon utâna. MĆg igy is hajszźl hijân ńszta meg.
A kćp ćs môgôtte a szikla szćtłnâllott a hangrobbanâstól, az
485
SHANNARA
utórezgćs a kópadlóhoz teremtette a fitt. Por ćs szemćt ôr-
vćnylett a fćlhomźlyban, az ósi torony megrâzkódott az ôsz-
szecsapźs erejćt61.
Jair óvatosan fôltćrdelt, Ćs megbójt a porfăggôny môgôtt.
Egy pillanatig mćg azt is kćtsćgbe vonta, hogy helyesen
hasznâlta a harmadik varâzslatot. Olyan egyćrtelmónek
tónt5 mikor meglâtta Brint az Ëgi Forrźs medencćjćben.
Tudta, hogy a testvćrëhez kell mennie. Most itt van nâla, de
mitćvó Iegyen? Ahogy az Eziist-folyó kirâlya is megmondta,
Brin elszakadt ônmagâtól. Felismerhetetlennć torzitotta az
Ildatch sôtćt mâgiâja. Ës nemcsak 6 vŹItozott meg, de a
Kivźnsźgdala is. Rettenetes erejii fegyverrć lett, amelyet kć-
pes az ôccse ellen forditani, mert mâr azt se tudja, kicsoda,
mert elfelejtette Jairt. Hogyan segitsen rajta, amikor Brin el
akarja pusztitani ót?
Egyetlen pillanatot szźnhatott a dilemmźjâra. Fôlâllt. Alla-
non talân lenne olyan erÓs, hogy szembeszâlljon ekkora ha-
talommal. Rone talân lenne Olyan fiirge, hogy elillanjon e16-
le. A culhaveni kis csapat lćtszâmfôlćnye legyórhetnć talân.
Ârn ók nincsenek tóbbć. Nincs, aki mellette âlljon a bajban.
Ami segitsćget kaphat, egyedăl magâtól vârhatja.
Atsurrant a piszkos porfiiggônyôn. Ha egyźltalân segiteni
akar Brinnek, elószôr az Ildatchtól kell elvâlasztania.
Kitisztult a levegó, alig tizenkćt mćterre âllt tóle Brin
ârnyalakja. Azonnal ćnekelni kezdett, ćlesen zôngó Kivân-
sâgdallal kiildte a suttogÓ kćrlelćst. Brin, az a kônyv tăl ne-
hćz, tńlsâgosan stlyos, engedd el, Brin! Ejtsd le!
Testvćrćnek keze egy pillanatra lehanyatlott, fejćt tôpreng-
ve Iehorgasztotta. CJgy tănt, hatni fog râ az illózió, elengedi
a kônyvet. Am akkor vad dăh torzitotta el az aszott arcot, ćs
Kivânsâgdalźnak vijjogźsa szćtszaggatta Jair kćrlelćsćt.
A vôlgylakó megtântorodott. Ismćt próbâlkozott, ezńttal
tózzel; sziszegćse nyaldosó lângnyelveket lobbantott a kôny-
vôn. Brin ăvôltótt, mint egy vadâllat, de ńgy szoritotta ma-
gâhoz az Ildatchot, mintha a tulajdon testćvel akarnâ elfoj-
tani a tizet. Feje rândulva fordult jobbra-balra, pillantźsa
486
A KiVÂNSÂGDAL
ide-oda vâgott. Jairt kereste. Meg akarta talâlni, hogy va-
râzserejćvel elpusztitsa.
A fió megint vâltoztatott a dalon, ezóttal gomolygó făst-
felhók illńziójźt gerjesztve. Am Brint csak pillanatokra bo-
londithatta el. Jair visszatźncolt a fal tôvćben, hogy măs
irânyból kôzelitsen. Ismćt ćnekelt, âthatolhatatlan sôtĆtsĆg-
be boritva Brint. Gyorsabbnak keli lennie Brinnćl! Ki kell
zôkkentenie !
Lidćrckćnt cikâzott a torony ârnyćkai kÔZÔtt, kipróbźlta
minden triikkjćt, a meleget, a hideget, a sÔtĆtet, a fćnyeset,
a fâjdalmasat, a diihitót. Brin k'tszer sńjtott le râ, hatalmź-
nak lźngostora kćtszer teremtette fóldhôz Jairt. Zavarmak,
valahogy bizonytalannak IŹtszott, mintha nem tudnŹ eldôn-
teni, hasznźlja-e teljes egćszćben a hatalmat, amelyet fôl-
idćzett. De mindekôzben egyszer sem engedte el az Ildat-
chot, ńgy szoritocta magâhoz, mintha az ćlete fiiggne tóle,
hangtalanul motyogott neki. Próbâlkozhatott Jair, amivel
akart, mćgsem ćnekelhette ki a kônyvet Brin kezëb61.
A Iedorongolźsra gondolt, amellyel Settengó tgy megszć-
gyenitette. Ez mâr valÓban nem jâtĆk!
Gyorsan fâradt. A harc, amellyel utat vâgtak az Ëgi For-
râshoz, a seb, a Kivźnsâgdal hosszas hasznâlatâval jźrÓ ideg-
fesziiltsćg felmorzsolta az erejćt. Ót nem tâplâlta a sôtćt mâ-
gia, mint Brint, neki nem volt egyebe az elszântsâgnâl, ćs at-
tól fćlt, hogy az nem lesz elćg. Ide-oda kigyózott a homâly-
ban, egy rĆst keresett a testvĆre vĆdeImĆn. Hôrôgve kapkod-
ta a levegót, ćs alig âllt a lâbân.
Kćtsćgbeesćsćben ógy hasznźlta a Kivânsâgdalt, mint
Culhavenben, amikor megteremtette a tôrpe tanâcsnak
Allanont. Karjźt kinyńjtva, feketćn, fćlelmetesen lćpett eló a
druida a rommź vert szoba źrnyćkaiból. Engedd az Ildatch
kônyvĆt, Brin Ohmsford parancsolta a mćly hang. Ejtsd le!
Az ârnyasvôlgyi lâny az oltârnak tântorodott, a felismerćs
megvilâgitotta az arcźt. Onkiviiletben mozgó ajakkal motyo-
gott az Ildatchnak, mintha figyelmeztetnć. Majd ellobbant a
fôlismerćs fćnye. Magasba emelte a kônyvet, ćs diihôsen vo-
nitó dalra fakadt. Allanon szćthullott.
487
SHANNARA
Jair lâthatatlannź susogta magât ćs tovasurrant. Kezdett
kćtsćgbeesni. Hât semn-łi sem segithet Brinen? Semmi sem
hozhatja vissza? Mit tegyen? Lăzasan próbâlta fôlidćzni ma-
gâban, mit mondott az ôregember: vesd utâna a lâtókris-
tâlyt, ćs megkapod a vâlaszt. De mifćle vâlaszt? Kipróbâlt
mindent, ami eszćbe jutott! Felhasznâlta a Kivânsâgdalt
minden âlsźgra, amelyet ismer! Mi maradt mćg?
Ălljunk csak meg! Ălsźg!
Nem âlsâg — hanem valósźg!
Mâr tudta a vźlaszt.
A TÂMADÓ MORDRËMEK vórôs tózgyńrót gyńjtottak Rone
kôriil, âm villâmaik lesiklottak a kardról. A szărkăleti ćg hât-
terćn sótćt kigyó tekeredett Ie a Croagh-on a szirtekról ćs az
eródból. Făstben ćs kôdben lapultak a jârkźlók a Ićpcsón,
fćl tucat kar egyszerre ontotta a mennykôveket a fefóldire,
aki megtântorodott az erótół. Kimber mógôtte kuporgott,
kezćvel vćdve arcât ćs szemćt a forrósâgtól ćs a repkedó szi-
lânkoktól. A lćpcsó ârnyćkâban meglapuló Susmus bósz vi-
sitâssal kapkodott a fekete alakok utân, ha Ie akartak oson-
ni a Ićpcsón.
— Cogline! — iivôltôtte a felfóldi elkeseredetten, a vćnsćget
keresve a ftst es a lâng órvćnyćben.
A Mordrćmek lassan araszoltak felćje. Tól sokan voltak,
tólsźgosan erós volt a mâgiźjuk. Rone egy szâl maga nem
ŹIIhatott meg ellenńk.
— Cogline! A macska rógjon mâr meg!
Fekete palâstos alak csapott le a magasból, mindkćt kezć-
ból lângokat szórva. Rone hatalmas ivó csapâssal hâritotta a
villźmokat. Am a jârkźló tńlsźgosan kózel volt, mćg a rob-
banâson {t is hallani Iehetett a sziszegćsćt. Ekkor Susmus
elószôkkent bóvóhelyćról, s magźval rântotta a fekete Ićnyt.
A lâpi macska ćs a Mordrćm eltóntek a lâng ćs a fist szô-
kókótiâban.
— Cogline! — siivóltótte a felfôldi.
488
A KiVÂNSÂGDAL
A gôrnyedt vćnember vâratlanul elókacsźzott a gomolygó
fiistfelhókból. Fehćr haja rôpkôdôtt. — Kitartâs, idegen!
Majd mutatok ćn a feketćknek olyan tăzet, amely igazźn
Ćget!
Hâborodottan vonitva ey marćk jegecet vźgott a Mord-
rćmekhez. Az obszidiźnkćnt villogó kristâlyok felrobbantak,
mikor kereszteztćk a diz piros fonalait, es vakitó, fehćr lân-
gokat okâdtak az ćgnek. A hegyoldal rengett, egćsz darabok
szakadtak ki a lćpcsóból, 's vittćk magukkal a Mordrć-
meket.
— Ëgjetek csak, fekete fenĆk! — sipftotta Cogline boldogan.
Arn a jârkâlókat nem lehetett ilyen kônnyen lerâzni. Sôtćt
źrnykćnt szźlltak vissza a magasba, ujjaik vórôs villźmokkal
dôftćk ât a porfăggônyt. A megperzselt Cogline fôlvisitott ćs
eltńnt. Lânggyóró lobogta kórtl a felfôldit meg a lânyt. A
jźrkâlók egyszerre rontottak rźjuk. Rone ósei csatakiâltâsât
harsogva kôzćjăk vâgott az Ćben pengćvel. KĆt jârkâló azon-
nal porrâ Iett, âm a tóbbiek nem hâtrźltak. Karmos man-
csukkal megmarkoltźk a pengćt, ćs hanyatt lôktćk a felfôl-
dit.
Aztân kôriilvettćk.
A KÓNWET MAGÂHOZ SZORiWA, a mâgia âramlâsânak fe-
sziiltsćgćtól kimeŕfilten, az ellentmondâsos ćrzćsektól elcsi-
gźzottan âllt a dobogón, az Ildatch oltâra elótt. Sôtćtedett a
toronyszobâban, a levegóben vastagon {Ilt a por. Az a vala-
mi meg mindig itt volt, az a valami, amely ógy bosszantotta
ót, mert felvette az ó Jair ôccsćnek az alakjât. Fel akarta ku-
tatni, el akarta pusztitani, de valahogy nem sikerălt. Vala-
hogy tôkćletlenek voltak benne a mâgiâk — mintha valamićrt
nem akarnânak elegyedni. Pedig ók egyek a kônyvvel. Óssze
vannak kÔtve. A hang mćg mindig azt suttogta, hogy igy
van, ćs suttogott a hatalomról, amely kettejăkć. Akkor mićrt
esik Olyan nehezĆre hasznâlni a hatalmat?
...Harcolj vele, sôtćt gyermek! Âllj ellen! Add ât magad...
Akkor felrobbant kóriilôtte a levegó; annak a mâgiâja, aki-
re vadâszott, âttÔrt a poron meg a homâlyon, ćs egyszerre
489
SHANNARA
tucamyi pćldânyban tÔltÔtte meg a szobât az ôccse alakjźval.
Kôrilvettćk az alakmâsok, siklottak a fćlhomâlyban az
emelvćny felć, a nevet kiźltottźk. Megrendăiten tźntorodott
vissza. Jair! Csakugyan itt vagy? Jair!
...Gonoszak, sôtćt gyermek! Pusztitsd el 6ket! Pusztitsd...
Engedelmesen elsńjtotta mźgiâja villâmźt, bâr valahol mć-
lyen mćg mindig tudta, hogy az Ildatchnak nincs igaza. A
Kivźnsźgdal megtôltótte a barlangszerń szobât. Sorra hul-
lottak szćt a kćpek, ćs ez olyan volt, mintha ójra ćs ójra
mególnć Jairt, ót zóznâ szćt minden alkalommal. a kć-
pek egyre jóttek, egyre kôzelebb, keztket nyójtottâk, meg-
ćrintettćk...
Brin felsikoltott. Karok ôleltćk {t, hńs-vćr, meleg, ćló ka-
rok, Jair ôlelte magźhoz. Igazi volt, nem kćpzelt, ć16, es a
Kivânsâgdallal beszćlt hozzź. Kćpek ôntôttëk el Brin Ielkćt,
kćpek arról, hogy kik ók ćs kik voltak, kĆpek a gyerekkorról,
a kôzós ćletról, ami volt, ćs ami van. Ott volt Ârnyasvólgy,
ahol feln6tt, az ósszebójó deszkaburkolatń hźzak, termćskÓ
tanyâk, zsóptetós kunyhók, a falusiak estebćdhez kćszălód-
tek, elóre ôrălve a csalâdi vacsora ćs a barâti ôsszejóvetel ap-
ró ôrômeinek. A fogadó Ószott a gyertyźk ćs az olajlźmpźk
fćnyćben, kihallatszott a diskurâlźs meg a nevetćs. Feltiint
az otthona, az źrnyćkban elnyńló sôvćnyek ćs ôsvćnyek, a
vćn fâk 6szi lombja izzott a fâradó alkonyfćnyben. Markâns
arcó apja bźtoritóan mosolygott, anyja simogatâsra nyójtot-
ta barna kezćt. Ott volt Rone Leah es a barźtai ćs... Egyen-
kćnt keriiltek vissza a tźmasztćkok, amelyeket kirântottak
alóla ćs kônyôrtelenăl ôsszezóztak. Derósen, balzsamosan
ćs valami kiilónôs, tisztitÓ eróvel fiirdettćk a kćpek, tele sze-
retettel, bâtoritâssal, ćs ó sirva borult az ôccse vâllâra.
Az Ildatch hangja belćszńrt.
...Pusztitsd el! Pusztitsd el! Te vagy a sótćt gyermek...
Ârn Brin nem pusztitotta el. Alźmeriilt a kćpek hullźmâ-
ba, amely az emlćkezet behantolmak hitt forrâsâból fakadt,
ćs ćrezte, hogyan tćr vissza az a szemćly, aki ó volt valaha.
Elveszett rćsze helyet kôvetelt magânak. A mźgia kôtele
meglazult, kioldódott, lehullott.
490
A KfVÂNSÂGDAL
Az Ildatch hirtelen megrćmńlt.
...Nem! Nem szabad elengedned! Szoritanod kell engem!
Te vagy a sôtćt gyermek...
Dehogy az! Most mâr tudta. Ădźtott a râtukmźlt hazugsź-
gok szôvetćn. O nem a sôtćt gyermek!
Mintha sńró kódból bontakozott volna ki Jair arca. Isme-
rós vonâsai elmosódtak, majd kićlesedtek, es halkan mon-
dott valamit.
— CJgy szeretlek, Brin! tgy szeretlek!
— Jair — sógta a lâny.
— Tedd meg, Brin, amićrt ide ktildtek. Amit Allanon mon-
dott. Tedd meg gyorsan.
Utoljźra emelte a feje fólć a kônyvet. Ugyanógy nem volt
sôtćt gyermek, mint ahogy a kôny•v sem volt a szolga, amely-
nek âllitotta magźt. Azt mondta, Brin Iesz az ura a hatalmź-
nak, de hazudott. Ë16 ember nem Iehet ura a sôtćt mâgiź-
nak, csak a rabszolgźja. Hăs ćs vćr mćg a Iegnemesebb szźn-
dćkkal sem egyesńlhet a mâgiźval, mert a vćgĆn Ógyis el-
pusztitja minden hasznâlójât. Most mâr tudta. Hirtelen pźni
fćlelem pattant felćje a kônyvból. Ez ćl ćs ćrezni kćpes; hăt
akkor ćrezzen! Megrontotta volna 6t, kiszivta volna be161e
az ćletet, mint ahogy annyi emberrel megcsinâlta, ës olyan
sôtćt korccsâ torzitotta volna, amilyenek a jârkźlók, vagy
mćg óelóttăk voltak a Koponyahordozók meg maga a Bo-
szorkânymester. Râuszitotta volna Nćgyfôldre, hogy boritsa
sôtĆtsĆgbe ismĆt...
Nagy lendiiletet vett, ćs elhajitotta a kónyvet. Az Ildatch
iszonyÓ erÓveI csapÓdott a torony kópadlójâhoz. A kôtĆs el-
szakadt, a lapok szĆthuIIottak.
Akkor Brin Ohmsford râzenditett. Hevesen ćs kemćnyen
csapott le a Kivźnsźgdal a kônyv maradvźnyaira, tehetetlen
porrŹ ÓrôIve az Ildatchot.
SHANNARA
A CROAGH MELLETT, a Szńrkevćg alatti sziklźkon Rone
ćrezte, hogy a Mordrćmek karmos mancsa elengedi a kard-
pengĆt, mintha Olyan tăz perzselte volna meg Óket, amely-
nek nem parancsolhamak. A palźstos alakok hźtrahókôltek,
majd vonaglani kezdtek a sztrktleti fćnyben. Egyszerre sivi-
tottak fól rettegó iszonyattal. Vćgig a Croagh-on, Ie a szikla-
pârkźnyig, ahol Rone próbźlta visszatartani óket, ógy rânga-
tóztak a Mordrćmek, akźr a rongybabâk.
— Rone! — sikoltotta Kimber Boh, Ćs elrântotta a fiatalem-
bert a vakon bukdźcsoló fekete lćnyek kôzelćból.
A Rëmek ujjai lângra lobbantak, tóz csapott ki a csuklyź-
juk alól. Szćtestek, mint a tórÔtt cserćpfigurâk, mâllottan
hullottak a pźrkźny kôvćre, es nem voltak tôbbć.
— Rone, mi tôrtćnt veliik? — sógta Kimber Boh rekedten.
A fiatalember, mĆg mindig Leah kardjât markolva, lassan
feltźpźszkodott, ćs megrźzta a fejćt. A megviselt Susmus
rćmalakkćnt mertlt fôl a ftist ćs por lomhźn csapkodó făg-
gônye alÓI.
— Brin — mormolta a fiatalember, vâlaszul Kimber kćrdć-
sćre. Hitetlenkedve csóvźlta a fejët. — Brin volt.
A hegyoldal akkor kezdett borzongani a Maelmordból ćr-
kezó fôldlôkćsektól.
BRIN OHMSFORD kimerălten bâmulta a torony fekete kô-
vët, amelyre finom por szitŹIt: az Ildatch maradvźnyai.
— Itt a te sôtćt gyermeked! — suttogta gyólôlettel, kónnyek-
ben âzÓ arccal.
A fôld hullâmot vetett, a vćn falak megrâzkódtak. A kó ćs
a gerenda megroggyant, repedezett, morzsâlódott a rengć-
sektól. Brin fôlkapta a fejćt, ćs hunyorgott, rnert por ćs mal-
ter zâporozott a fejćre.
— Jair...? — kiâltotta.
Am ôccse mâr elillanóban volt, htsa, vćre szćtoldódott a
hig levegóben, visszavâltozott jelenćssć. Hitetlenkedve bâ-
mult, ćs mintha mondani akart volna valamit. Ărnyalakja le-
begett mĆg egy pillanatig a torony fćlhomźlyâban, majd
szertefoszlott.
492
A KtVĂNSÂGDAL
Brin megdóbbenten nćzett utóna. Akkor zuhogni kezdtek
kôriilótte a torony kókockâi, ćs ó tudta, hogy nem marad-
hat. Most, hogy vćget ćrt az Ildatch gonosz varâzsa, meghal
minden, amit alkotott.
— De ćn ćlni fogok! — sńgta Brin Ohmsford vadul.
Magźra csavarta kôpenyćt, sarkon fordult, ćs kirohant az
iires szobâból.
SHANNARA
XLVI
ZUSTVTLLÂM csapott ki az Egi Forrźs medencćjćból,
ćs a g•łóm riadtan hókólt hźu•a. Olyan vakitóan, kâp-
râztatóan źradtak a remegó sugarak, mint mikor hajnalban
megćrinti a napkorong a sâpadó ćjszakai szemhatârt. Vćgig-
rohantak a bariang sôtĆt ârnyćkai kôzôtt, fehćr zsarźmokkâ
hullottak, aztân kialudtak.
Settengó ôsszerźzkódott, hâtranćzett. A kómedence mel-
Iett ott âllt nyózottan ćs megviselten Jair Ohmsford.
— Fit! — rikoltotta a gnóm, egszerre megkônnyebbălten
ćs aggódva. Rohant a vólgylakóhoz. Jair megtântorodott a
kimerńltsćgtól, a gnómnak kellett elkapnia.
— Nem tudtam kihozni, Settengó! — suttogta. — Próbźltam,
de nem volt elćg erós a varâzsl Ott kellett hagynom!
— No, no! Ftjd csak ki magad egy kicsit! — mordult rź Set-
tengó, mert a vôlgylakó szavai egymâsba botlottak. — iJIj Ie
ide a medence mellć.
A sziklafalnak tźmasztotta Jairt, majd mellćtćrdelt. A
vólgylakó rźnćzett. — I-*mentem a Maelmordba, Settengó!
Vagy legalâbbis egy rćszem lement. Hasznâltam a harmadik
varźzslatot, amelyiket az Ezist-folyó kirâlyźtól kaptam,
hogy segithessek Brinen. Fôlvitt a fćnybe, aztźn kiemelt ôn-
magamból — mintha ketten Iennćnk! Lementem a verembe,
ahol a lâtókristźly megmutatta Brint. Ott volt egy torony-
ban, ćs nâla volt az Ildatch! De ógy megvâltoztatta, Setten-
gó! Olyan Iett, olyan... borzasztó...
— Csigavćr, fit! Most mâr nyugodj meg! — Settengó fir-
kćszón nćzett râ. —Tudtźl segiteni rajta?
Jair bólintott, nyeldekelt. — Megvâltozott, de ćn tudtam,
hogy ha felćje tudnâm nyńjtani a karomat, ha csak meg-
ćrinthetnćm, ćs ó is megćrinthetne, akkor rôgtón nem lenne
494
A KiVÂNSÂGDAL
semmi baja. A Kivźnsâgdalt hasznâltam, hogy megmutas-
sam, ki volt, es mit jelentett nekem... azzal iizentem neki,
hogy mennyire szeretem! — Majdnem elsirta magźt. — Ó pe-
dig elpusztitotta az Ildatchot — porrâ vâltoztatta! De mikor
megtette, a torony diledezni kezdett, ćs valami tôrtĆnt a
mâgiâval. Nem tudtam vele maradni. Nem tudtam vissza-
hozni magammal. Próbźltam, de minden olyan gyorsan tôr-
tćnt! Brin csak tgy... eltónt, ćs ćn itt voltam megint...
A tćrdćre hajtotta a fejćt ćs hăppôgôtt. Settengó meg-
markolta a vôlgylakó vâllât kćrges, durva kezćvel, ćs meg-
szoritotta.
— Fiń, a legtóbbet tetted ćrte, amit cehettćl. Mindent meg-
tettĆI. Nem hibâztathatod magad5 amićrt nem voltŹI kćpes
tóbbre. — Megcsóvâlta gyńrôtt fejćt. — Azt a hćtszâzźt, ćn
nem is ćrtem, hogyhogy mćg ćlsz! Azt hittem, elvesztćl a
mźgiâban! Nem is vârtam, hogy mćg viszontlźtlak! —Vărat-
Ianul źtôlelte Jair vâllźt. — Hiszen neked tôbb a kurźzsid,
mint nekem — sógta —, de mćg mennyivel tôbb!
Fćlszegen elhńzódott, olyasmit morogva, hogy az ember
fia mâr azt se tudja, mit csinâl ebben a zórzavarban. Akart
mondani mëg valamit, {m ekkor may morajjal megrendiilt
a fôld, ćs gyôkerćig megrâzkódott a hegy.
— Mi az mâr megint? — kiâltotta Settengó, hâtranćwe az
ârnyćkokba burkolózó jâratra, amelyen idejôttek.
— A Maelmord — vâgta râ Jair. Sietve feltâpâszkodott. Vâll-
sebe liktetett, fâjt. A medence falźnak tźmaszkodott, ćs a
gnómba kapaszkodott, hogy el ne essen. — Vissza kell men-
niink Brinćrt, Settengó. Egyedăl van ott lent. Segitenănk
kell neki!
A gnóm rettenthetetlenăl mosolygott. — Hât persze hogy
segitiink, fit! Te meg ćn. Kihozzuk a testvćredet! Leme-
gyunk abba a fekete kńtba, ćs megkeressiik! Most pedig
fogd ât a vâllamat, ćs kapaszkodj!
Jair râtâmaszkodott a gnómra, ćs elindultak a lćpcsóhôz.
Sztrkesćgbe ÔItÔZÓtt a vilźg, a nap elmerilt a hegyek mô-
gôlt. Haldokló fćny aprÓ szilźnkjai hulldogźltak a szikla rĆ-
seib61, ćs feloldódtak a sziirkiileti ârnyćkokban. A kćt baj-
495

A KfVĂNSÂGDAL
— Hât gondolom, igy is tôrtćnhetett.
igy tôrtĆnt. Egćsz ćletćben erre a viadalra vârt. Mindent
jelentett neki. Nem veszithette el.
A gnóm szńrósan pillantott rź. — Fit, azt nem tudhatod
biztosra. Nem tudhatod, felćrt-e azzal a valamivel.
— De tudom, Settengó — bólogatott Jair. —Tudom. Ó felćrt
mindennel. O volt a legjobb.
Egy hosszń percig hallgattak, aztân a gnóm is bólintott. —
Hâr egen, ńgy vćlem, tćnyleg az volt.
A hegy ismćt megrendălt, a vastag kó visszhangzóan mo-
rajlott. Settengó megfogta Jair karjât, ćs szeliden megfordi-
totta. — Itt nem maradhatunk, fiam. Haladćktalanul meg
kell keresnănk a nóvćredet.
Jair egy utolsó pillantâst vetett a fegyvermester mozdulat-
Ian alakjâra, majd eróvel eltćpte róla a tekintetćt.
— Isten veled, Garet Jax — suttogta.
A lćpcsóhôz futottak, ćs lefelć indultak a Croagh-on.
ROHANT BRIN a Maelmord pźrźs, homâlyos ńtvesztójć-
ben, vćgre kiszabadulva az Ildatch tornyźból. Erós lôkćsek
râztâk a vólgyet, hullâmaik a hegycsńcsokig csaptak. A sótćt
mâgia tâvozott a vidćkról, ćs nćlki.ile a Maelmord sem ćl-
hetett. Mâr nem pihegett, ćs a fajtalan ćletról ârulkodó szi-
szegës elnćmult.
Hol vagyok?, riadozott a lâny. Szeme ide-oda nyilazott a
sărósódó homâlyban. Hovź lett a Croagh?
Tudta, hogy remćnytelenńl eltćvedt. Abban a pillanatban
tÔrtĆnt, amikor kimenekfilt a toronyból. A vôlgyre Ieszâllt az
este, ćs Brin egy temetÓben volt, ahol egyformânak lâtszott
minden sirkó, ćs nem mutatkozott ôsvëny. Ethatta az isza-
lag 's az âgak szôvevćnyćn ât a vermet ôvezó bćrceket, źm a
Croagh elrejtózôtt a sôtćtsćgben. Foglyul esett a Maelmord
ótvesztójćben.
Legyengitette a Kivânsâgdal folyamatos hasznâlata, ćs a
hosszó utazâs a veremhez. Most urat tćvesztett, ćs mâr nem
vezette a mâgia. A szónni nem akaró rengćs arra figyelmez-
tetett, hogy pusztulâs vâr a Maelmordra, ćs mindenre a
497
SHANNARA
vôlgyben. Nem maradt egyebe a lelkierejćn kivăl, az hajtot-
ta, hogy keresse meg a menekijlćs ńtjât.
Lăba alatt ijesztó hirtelensćggel horpadt be a fôld. Brin
megbotlott, majdnem elesett. Ósszeomlóban volt a Mael-
mord, ćs ha egyszer elsăllyed, ót is viszi magźval.
Făradtan lihegve megźllt. Mi ćrtelme tovźbb menni? Vak-
tźban futkos ósszevissza. Most mćg a Kivânsâgdal feldicsćrt
mâgiźja se menthetnć meg. Mićrt hagyta el Jair? Mićrt ment
el? Kćtsćgbeesćs fogta el ettól a szôrnyó źrulâstól, kćtsćg-
beesćs, meg esztelen harag, źm ó lekiizdôtte óket, mert tud-
ta, ćrtelmetlen ćs nem tisztessćges ilyeneket ćrezni. Ha Jair,
elhagyta, azćrt tette, mert nem volt vâlasztźsa. Az, ami hoz-
ta, el is vitte a testvćrćtól.
Vagy talźn nem is Jair volt az, amit ó az ôccsćnek hitt, ćs
meg se tÔrtĆnt az egësz, amit lătott ćs erzett. Talân nem volt
egyćb egy tćbolyodott lâzźlmźnăl...
— Jair! — sikoltotta.
Jajkiâltâsânak visszhangja elfólt a rengćs morajâban. A
fôld, amelyen źllt, mćg mćlyebbre stippedt.
Elszântan, konokul megfordult, ćs n-łent tovâbb. Most
mâr nem szaladt, mert a futźshoz is fâradt volt. Barna arca
megkemćnyedett a dactól, ćs kivert a fejćb61 minden gon-
dolatot azon kiviil, hogy tennie kell egyik lâbźt a mâsik elć.
Azćrt sem adja fôl. Azćrt is megy tovâbb. Ha majd nem bir
kćt lâbon jârni, akkor mâszik, de meg nem âll.
Hirtelen egy ârnyĆk szôkkent felćje a kusza sôtćtsćgból,
egy óriźsi, karcsó, kisćrteties ârnyćk. Brin felkiâltott a rćmt-
lettól. Hatalmas, bajszos fej tôrleszkedett hozzâ, fćnyló kćk
szem hunyorgott ădvôzletet. Susmus! Hitetlenkedó hâlâval
borult a lâpi macska bozontos nyakâba, ćs restelkedćs nćl-
kiil sirt. Susmus eljótt ćrtel
A lâpi macska mâris fordult ćs indult, magâval hózva a
lânyt. Brin belemarkoit az âllat nyakânak bozontjâba, ćs
bukdâcsolva kôvette Susmust. igy menekiiltek a haldokló
dzsungel ótvesztójćn ât. A moraj ćs a rengćs erósódôtt. Kor-
hadt źgak huliottak ropogva. A szikkadt fôld megnyilt, a ha-
498
A KiVÂNSÂGDAL
sadćkok âporodott, orrfacsaró gózt Iôvelltek. Sziklâk vâltak
le a vôlgyet szoritó szirtfalakból, ćs alâbucskăztak a sôtĆt-
sćgbe.
Valahogy mćgis elćrtćk a Croagh-ot. Vâratlanul ugrott eló
a homâlyból a kókigyó, amely a vôlgyból tekeredett fólfelć
az ćjszakźba. Az óriâs macska felszôkkent a Ićpcsóre. Brin
csak egy Ićpćssel maradt Ie môgôtte. Bukdźcsolva szedte a
grâdicsokat. A fôld măr harsogott, a lôkćsek szoros egymâs-
utźnban râztâk a Croagh-ot. Brin tćrdre esett. Alatta repe-
dezett ćs hasadozott a kó. Egćsz szakaszok tôrtek ki a
Croagh-ból, ćs lebukfenceztek a verembe. Ne mćg!, sikitot-
ta hangtalanul. Addig ne, amig nem vagyok szabad! SUsmus
tólbômbôlte a morajt, Brin vonszolta magźt a nagy macska
utân. Alattuk venyigekćnt roppantak darabokra az óriâsfśk.
A nap eltńnt a szemhatâr môgôtt, kihunyt az utolsó halo-
vâny sugâr, a fôld ârnyćkba takarózott.
Ës ott volt a pźrkâny, ćs 6 kivergódôtt a kóre, hangosan
kiâltva a kôrćje seregló ârnyalakoknak. Karok nyńltak ćrte,
elrântottâk a leomló Ićpcsót61, tźvolabb a szakadćktól. A
kônnyes szemii Kimber ólelgette ćs ôsszecsókolta, kópć ar-
cocskâja ragyogott az ôrómtÓI. Cogline motyogott ćs doho-
gott, mikôzben egy koszos ronggyal tôrôlgette Brin arcât. Ës
ott volt Rone; naptól barna, sovâny arca ÓzÔtt ćs ZńZ0tt, źm
szi.irke szemćben lângol a szerelem. Brin nevćt sńgta, âtôlel-
te ćs magźhoz szoritotta a lânyt, aki csak most merte elhin-
ni, hogy biztonsźgban van.
ALIG NËHÂNY PERC MtLVA megćrkezett az Ëgi Forrâstól
Jair ćs Settengó is, akik kćtsćgbeesetten siettek volna Brin
keresćsćre. Volt nagy hăledezćs, megkônnyebbi.ilt kiâltozâs.
A testvćrek egymâs nyakâba borultak.
— Hât mćgis te voltâl az, aki eljôtt hozzźm a Maelmordbal
— suttogta Brin a kónnyein źt mosolyogva, mikôzben ôccse
hajât simogatta. —Te mentettćl meg, Jair!
A fió hozzâsimult, hogy ne Iehessen lâni a zavarât. Oda-
jôtt Rone, ćs âtôlelte mindkettejăket. — Tigris, a macska
499
SHANNARA
rógjon meg, neked otthon kellene lenned a Vólgyben! Hât
te sose azt teszed, arnit mondanak?
Settengó fćlszegen fćlrehózódott, mimelt gyanakvźssal Ies-
ve a hârom fiatalt, akik nem gyóztek betelni az ôlelćsekkel ćs
a csókokkal, a nyiszlett vćnembert, az erdei lźnyt ćs a mel-
lettiik nyńjtózó, hatalmas lâpi macskât. — A legbódfiletesebb
bagâzs, amellyel ćletemben talâlkoztam! — dănnyôgte.
A fôld akkorât morajlott, mintha a menny dôrôgne, ćs a
rengćsek ósszetôrtćk az egćsz Croagh-ot. Alźhullott a ve-
rembe, ćs nem volt tôbbć. A kis csapat a pârkźny szćlćre
sietett, ćs kileselkedett a homâlyba. Szilânkos hold- es csil-
lagsugźr szÓtte ăt a sôtćtsćget. A Maelmord verme săllyed-
ni kezdett az ârnyćkok hullźmverćsćben. Egyre mćlyebbre
cstszott a fôldbe, mintha futóhomok szippantanâ be, vitte
magâval az ósszemorzsolt fôldet, sziklźt, haldokló erdót. Az
ârnyćkok megnyńltak, ôsszefolytak, ćs mâr a holdfćny sem
talâlta nyomźt annak, ami volt valaha.
A Maelmord ôrôkre eltńnt.
A KfVĂNSÂGDAL
XLVII
z ósz letelepedett a fóld asztalâhoz, a szinek csillog-
tak ćs ragyogtak a langyos napsugârban. Tiszta, hă-
vôs nap volt a keletfóldi erdókben, ort, ahol a Surrogó ală-
vetette magât a Wolfsktaagról a mćlykćk ćg alatt. Hajnalban
hóharmat hullott, amelyból mćg mindig maradtak szćles
foltok a, magas fóben, a kemćny fôldôn, a parti mohos szik-
lźkon, noha mâr kezdtek beleolvadni a tajtćkos vizek pârâjâ-
ba.
Brin megâllt a vizek partjân, hogy ósszeszedje gondolatait.
A barźtok kis târsasâga egy hete volt ńton a Ravenshorn-
ból. Miutźn az Ildatch pusztulâsâval eltńnt a sôtćt mâgia ćs
minden fajzata, a Szi.irkevćget vĆdÓ gnÓm vadâszok szćtsza-
Iadtak a fellegvźrból, vissza a tôrzseikhez, az erdókbe Ćs a
hegyekbe, ahonnan elhurcoltźk óket. Brin, Jair ćs barźtaik
egyedăl maradtak a romos, kihalt eródben. Megkerestćk a
hatârvidćki Helt, a •tôrpe Elb Foraker ćs az elf Edain Eles-
sedil herceg holttestët, majd megadtâk nekik a vćgtisztes-
sćget. Csupân Garet Jaxot hagytźk ott, ahol elesett, mert a
Croagh ôsszedÓIĆse elvâgott minden utat az Egi Forrâshoz.
Talân igy is van helyesen, mondta Jair unnepćlyes komoly-
sźggal, hogy a fegyvermester ott nyugodjëk, ahovâ mâs ha-
landó nem teheti be a lâbât, Ćs a sirja is Olyan rendkiviili
legyen, amilyen az ćlete volt.
Azt az ćjszakât a fellegvârtól dćlre, a Szărkevćg alatti er-
dókben tôltôttćk, ćs Brin akkor mondta el a tôbbieknek, mit
igĆrt Allanonnak: vissza fog tĆrni hozzâ, ha teljesitette kiil-
detćsćt, ćs elpusztitotta az Ildatchot. Most, hogy vćge a
nagy utazźsnak a Maelmordba, mćg egyszer utoljâra fel kell
keresnie Allanont, mert vannak mĆg kćrdćsek, amelyek vâ-
laszra vârnak, ćs dolgok, amelyeket tudnia kell.
501
SHANNARA
Ók pedig vele tartottak, ahânyan voltak: Jair ôccse, Rone,
Kimber, Cogline, Susmus, a lâpi macska, s6t mĆg Setten-
gó, a gnóm is. Lekisćrtćk a Ravenshornból, dćlról megke-
riltćk a hegyeken ât az Ódon-fenyćr sivâr tćrsćgeit, ójból
âtkeltek a Toffer-tarajon a Darklin-hâtsâg rengetegćbe es a
Kandallókó vôlgyćbe, majd addig kôvettćk nyugat felć a ka-
nyargó Surrogót, mig meg nem ćrkeztek a kis vizmosâshoz,
amelyben Allanon megvivta az utolsó csatât. Egy hćtig tar-
tott, mig idećrtek, ćs a hetedik estćn tźbort verhettek a viz-
mosâs partjźn.
Brin mozdulatlanul âllt a didergós kora reggelben, Ćs nĆz-
te az źradó vizeket. Barâtai tirelmesen vârakoztak môgôtte
a vizmosźs źrkźban, Nem kisćrtćk el a folyóhoz, rnert Brin
nem akarta. Ez olyasmi, amit egyediil kell eivćgeznie.
Hogyan hivjam? Ënekeljek neki? A Kivźnsźgdal mâgiâjât
kell hasznâlnom, abból fogja tudni, hogy itt vagyok? Vagy
hivâs nćlkăl is eljôn, mert tudja, hogy vârom?
A Surrogó, mintha csak neki vâlaszolna, megâllt. A viz
olyan sima lett, akâr az i-iveg. Kôrôs-kôrtl csend borult az
erdóre, sót, a zuhatag tźvoli morgźsa is halkult, majd einć-
mult. A SurrogÓ szeliden gyôngyôzni kezdett, gyărńzôtt ćs
buborćkolt, mint az ăst, majd egyetlen tiszta, csengó kiźltźs
tôrte meg a hallgatźst.
Allanon szâlegyenesen, magasan, ôsztôvćren emelkedett
ki a Surrogóból, ćs elindult a mozdulatlan vizen. Fôlemelte
a fejćt, sôtćt szeme szńrósan tekintett ki a fekete csuklya źr-
nyćkźbÓI. Nem Olyan volt, mint Bremen, a teste inkźbb szi-
lârdnak lâtszott, mint âttetszónek, róla nem cstngtek kôd-
foszlânyok ćs a halotti Iepel rongyai, mint apjânak szellemć-
rÓI. Brinnek az a furcsa gondolata tâmadt, hogy Olyan,
mintha meg mindig ĆIne. Mintha sohasem halt volna meg.
A Iźny kôzelćbe ćrve megâllt a levegóben, a Surrogó vize
fÓIÔtt.
— Allanon — sńgta a lâny.
— Mâr vârtalak, Brin Ohmsford — felelte a druida halkan.
502
A KiVÂNSĂGDAL
A lâny alaposabban szemăgyre vene, ćs meglâtta a fekete
palâston ât a folyóviz puha, derengó csillogâsât. Ekkor mâr
tudta, hogy Allanon valóban meghalt, ćs ez csak a szelleme.
— Vćge, Allanon — mondta. Hirtelen nehezćre esett a be-
szćd. — Az Ildatch eltôróltetett.
A csuklyâs fej kissć meghajlott. — Eltórólte a fóld szinćról
az elf mâgia, amely a Kivânsâgdalban ÔltÔtt szint ćs alakot.
Am egy mćg ennćl nagyobb hatalom is hozzâjârult a pusz-
tulâsźhoz, vôlgy leânya, mćgpedig a szeretet — a testVëri sze-
retet. Az ócsćd annyira szeret, hogy nem birt cserbenhagy-
ni, mćg akkor se, ha kćsve ćrkezett.
— Igen, ćs a szeretet is, Allanon.
— Megmentó ćs pusztitó. — A sôtćt szempźr elkeskenye-
dett. — Mâgiźd ereje mindkettóvć tett, 's te lâthattad, mily
rontó hatalom egy ilyen eró. Oly iszonyó a kisćrtćs, ćs Oly
nehćz az ellenâllźs. Figyelmeztettelek, âm a figyelmeztetćs
nem volt elćg. Rńtul megbuktam veled.
A lâny hevesen râzta a fejćt. — Nem, te nem, Allanon! bn
buktam meg magammal.
A druida keze elóbójt a palźst alól. Brin âtIŹtott ezen a kć-
zen. — Nincs sok idóm, Brin Ohmsford, tehźt figyelj jól!
Nem tudtam annyit a sôtćt mâgiâról, mint kellett volna.
Magamat âmitottam, ógy, ahogyan az Ăltató is megmond-
ta. Annyit tudtam, hogy a Kivânsâgdal mâgiâja az Iehet,
tehât a hordozója
aminek apâm mondta — źtok 's âldâs —,
egyszerre lehet pusztitó ćs megment6. Âm neked van szived
ćs eszed, ćn pedig azt gondoltam, nem lehet Olyan nagy baj,
amig ez a kettó melletted 411. Nem ismertem fôl az Ildatch
igazsźgźt, nem jôttem râ, hogy a sôtćt mâgia fćlelmetesebb
Iehet azoknźl, akik arra lettek, hogy hordozzźk. Mindig is a
kónyv volt az igazi veszćly, megrontója a Boszorkźnymester-
tól a Mordrćmekig mindenkinek, aki hasznźlta. Rabszolgâi
Iettek az Ildatchnak, amely tóbb volt, mint egy kôteg mâ-
gikus feljegyzćs, ôsszefózve, bekôtve. Az Ildatch ćlt, ćs a
mâgia csalijâval hasznâlta fôl a sajźt cćljaira azokat, akik a
hatalmât akartâk.
503
SHANNARA
Allanon kôzelebb hajolt. Sôtćt kôpenyćnek szćlćn źtszóró-
dôtt a napfćny, mintha a szôvet kirojtosodott volna. — Kez-
dettól magâhoz akart csźbitani teged. Ârn elóbb próbźra
akart tenni. Minćl tóbbszôr ćnekelted a Kivânsâgdalt, annźl
jobban a hatalmźba keritett a mźgia igćzete. Râeszmëltćl,
hogy van valami termëszetellenes a folytonos varâzslâsban,
ennek ellenćre mindegyre hasznâlnod kellett. pedig nem
voltam ott, hogy elmagyarâzhassam, mi tôrtćnik. Mire Ie-
ereszkedtćl a Maelmordba, mâr nagyon hasonlitottâl a
kónyv szolgźlóira, es el is hitted, hogy igy kell lennie. Az
Ildatch akarta, hogy ezt hidd. Meg akart kaparintani. Mel-
Ietted mĆg a Mordrćmek hatalrna is eltôrpiilt, mert Ók nem
szălettek băveróvel, mint te. Benned olyan fegyverre talâlt
az Ildatch, amely fćlelmetesebb volt minden szolgâjânâl,
mĆg a Boszorkânymesternćl isl
Brin hi.iledezve bâmult a szellemre. — Akkor mćgis igazat
mondott abban, hogy rćgóta vâr? Hogy ôssze vagyunk kôt-
— Ez torzitó fćligazsâg! — figyelmeztette Allanon. — Lćlek-
ben elćggć kózel kerăltćl ahhoz, amilyennek ó akart, hogy
elhitesse veled, valóban szorongźsaid sôtćt gyermeke vagy.
— De a Kivânsâgdal azzâ is tehetett volna...
— A Kivânsâgdal tehet tćged. bârmivć.
Brin meghôkkent. — Mćg mindig?
— MĆg mindig. Mindenkor.
A palâstos alak mćg kôzelebb jótt. A lâny egy pillanatig azt
hitte, a szellem kinyńjtja a karjźt, 's magâhoz ôieli. Ârn a
sovâny arc fôlemelkedett. Allanon a lâny mógôtt nĆzett va-
lamit.
— Halâlom megmondatott a Hadeshornnâl. Bizonyos volt,
hogy tâvoznom kell ebból az ćletból. Am az Ildatch elpusz-
titâsâval a sótćt mâgiânak is tâvoznia kellett. Fordul az idó
kereke, ćs a kor vćget ćr. Apźm vćgre megszabadult 's râ-
Ielt a nyugalomra, amelyet Oly rĆg megtagadtak tÓIe; mâr
nincsen hozzâm bilincselve, nem kôti fogadalma, amelyet
Nćgyfôld nćpeinek tett. — A csuklyâs fej ismćt lehajolt a
lânyhoz. — Most pedig ćn is megyek. Utźnam nem jônnek
504
A KiVÂNSĂGDAL
druidźk. a remćny, amelyet hordoztak, most benned
rejtózik.
— Allanon! — suttogta Brin, ćs megrâzta a fejćt.
— Hallgass râm, vôlgy leânya. Arnikor homlokodat illettem
a vćrrel, ćs elmondtam a szavakat, źtadtam neked a re-
mćnyt. Te fogod hordozni, ahogy ćn tettem, ćs az apâm
tette, Ne ijedj meg t61e. Nem Iesz źrtźsodra. A mźgia utol-
só szikrźja most benned ćl 's az ócsćdben, a csalźdotok v'-
rćben. Ott is kell pihennie, hâboritatlan biztonsâgban. Eb-
ben a korban, amely most jón, nem lesz szńksćg râ. Ez a kor
nem veszi hasznźt. Mâs tanitâs Iesz ktilônb ćs igazabb ve-
zetóje a fajoknak.
Ăm figyelj! Jón meg egy kor, az Ohmsfordok meg nem
sziiletett nemzedćkei utân, amikor ójra szăksćg lesz a mâ-
giźra; rnert ismet fordul minden dolgokban az idó kereke.
Ismćt kell majd a remćny, amelyet neked adtam, ćs akkor
majd szólitani fogjźk Shannara hâzânak gyermekeit. Azćrt a
vilâgćrt vigyâzz jól a remćnyre!
— Nem, Allanon, ćn ezt nem akarom...
Am az egy ellentmondâst nem tóró intćssel belćfojtotta a
szót. — Mâr megtórtćnt, Brin Ohmsford. Mint ahogy velem
tette az apâm, 'n is kivâlasztottalak tćged — ćletem gyermeke.
A Iźny szótlan kćtsćgbeesćssel meredt râ.
— Ne fĆIj! — sÓgta Aflanon.
Brin gyâmoltalanul bólintott. — Majd megpróbâlom.
A druida tźvolodni kezdett, a sôtćt alak egyre jobban fel-
oldódott a napsugârban. — Brin, tâvoztasd el magadtól a
mâgiât. Ne hasznâld tôbbë, ógyse Iesz sziiksćg râ. Bćkćlj
meg magaddal.
— Allanon! — kiâltotta a lźny.
A jelenćs visszasodródott a Surrogó kózepćre. Lăba alatt
puhân gyórózôtt a viz. — Emlćkezz râm — mondta halkan.
Lesiillyedt a folyóba & eltdnt. A Surrogó ezăstôsen futott
tovâbb.
A parton âIIÓ Brin kônnyes szemmel bâmulta a vizet. —
Emlćkezni fogod râd, amig ćlekl — suttogta.
Megfordult 's elment.
505
SHANNARA
XLVIII
AT tGY tănt el a mâgia Nćgyfôldról, ćs vâltak legen-
dźvâ a druidâk ćs Paranor tôrtćnetei. Egy ideig meg
sokan kardoskodtak amellett, hogy a druidâk hts-vćr em-
berek voltak, ćs halandó alakban jźrtźk Nćgyfóldet, oltal-
mazva a fajokat; egy ideig mëg sokan bizonygattâk, hogy
lćtezett varźzslat, ćs iszonyil harcok tomboltak a jó 's a go-
nosz mźgia kôzôtt. Am a hivók sima minden ćvvel apadt,
mig vćgiil csaknem elfogyott.
Azon a reggelen, amelyen Allanon ôrôkre eltźvozott az
'16k vilâgâból, a kis târsasźg tagjai is bócsót vettek egymâs-
tól. ÓsszeôIeIkeztek az illatos, ószi ragyogźsban, istenhozzâ-
dot mondtak, 's ki-ki ment a sajăt hazźjźba.
— Hiźnyozni fogsz, Brin Ohmsford! — mondta Kimber, kó-
pĆ arcocskâjźn iinnepćlyes komolysźggal. — Ës nagyapa is
hiźnyolni fog, ugye, nagyapa?
Cogline fćlszegen csoszogott szandźlos Iźbâval, 's bóloga-
tott, bâr nem nezett kôzben az ârnyasvôlgyi Iźnyra. — Hât
egy kicsit — vallotta be kelletleniil. — Bâr az a sok sfrźs 's fo-
gaknak csikorgatâsa, az nem fog hiźnyozni. Az nem. Persze
voltak szćp kalandjaink, ieźnyzó, azok fognak hiânyomi.
Pók-gnómok, fekete jźrkźlók ćs minden. Majdnem, mint a
rćgi szćp idókben... — mondta suttogźsba fi:ló hangon.
— Nekem is hiźnyozni fogtok mindkecten — mosolygott
Brin. — Meg Susmus! Legalźbb annyira kôszônhetem az
ćletemet neki is, mint nektek! Ha nem jón le ćrtem a Mael-
mordba.. ,
— Megćrezte, hogy szăksćg van râ — kôzólte Kimber hatź-
rozottan. — Ha nem ćrezte volna igy, nem szegi meg a tilal-
madat. tgy vćlem, egćszen ktlônleges kapcsolatban âlltok
506
A KiVĂNSÂGDAL
egymźssal, szorosabban, mint amelyet te alkottźl a dalod-
dal.
— De azćrt ne akarj visszajônni anëlktl, hogy nem ćrte-
sitesz elóre! — vâgott kôzbe Cogline. —Vagy amig meg nem
invitâllak! Nem Iehet berontani măsokhoz csak ógy!
— Nagyapa — sóhajtott Kimber.
— Meglâtogatsz majd? — kćrdezte Brin.
A lâny mosolyogva pillantott a vćnsćgre. —Talźn majd egy
napon. Azt hiszem, most egy idóre megiilôk a Kandallókó-
nćl nagyapâval ćs Susmussal. Elćg sokźig voltam tźvol.
Hiânyzik az otthonom.
Brin hozzźlćpett ćs źtólelte. — Nekem is hiźnyzik az enyćm,
Kimber. De talâlkozunk mi mćg.
— Mindig a barâtom leszel, Brin! — temette el kônnyes ar-
cât Kimber az ârnyasvôlgyi lâny vźllźban.
— Ës te az enyćm — suttogta Brin. — Kôszônôk mindent. Is-
ten âldjon, Kimber.
Rone ugyancsak bńcsót vett nagyapâtól ćs unokźjâtól,
majd megźllt a cstcsiiló Susmus elótt. A nagy' lźpi macska
ćrdeklódve hunyorgott râ kćk findzsaszemćvel.
— Igazsâgtalan hozzâd, macska — szólt a felfóldi
morcosan. — Neked ez valószinóleg nem jelent semmit, de
nekem igen. Az 'n ćletemet is megmentetted. — Egy darabig
fixiroztźk egymâst, aztân Rone gyźszosan sanditott a tôb-
biekre. — Megfogadtam, hogy ezt elmondom neki, ha ćpsćg-
ben kihozza Brint a veremból, de akkor is htlyćn ćrzem ma-
gam, hogy itt âllok, 's igy povedźlok vele, hogy a macska. ..
hogy a...
Elakadt a szava. Susmus âsitott, ćs megrnutatta ôsszes
fogât.
Tólăk tiz-egynćhźny meterre a tipródó Jair is hi.ilyćn ćrezte
magât, mikôzben zórzavarosan kavargÓ ćrzelmeit próbâlta
megfeleló szavakba ônteni.
— Na nćzd, fiam! — fôrmedt rź a gnóm tărelmetlenăl. — Ne
kerekits ennek akkora feneket. Csak mondd ki. Isten âldjon.
Mondjad.
507
SHANNARA
Am Jair konokul râzta a fejćt. — Nem birom, Settengó! Ez
nem elćg! Mi annyi mindenen mentiink źt egyătt — attól
kezdve, hogy kigyókat ćnekeltem răd, aztân bezźrtalak a lâ-
dźba.
— Kćrlek, ne emlćkeztess! — horkant fel a gnóm.
— Mâr csak mi maradtunk, SettengÓ! — próbâlt magyarâz-
kodni Jair, vćdekezón keresztbe fonva a karjait. — Micsoda
utakat jârtunk meg, te, ćn ćs a tôbbiek — de 6k elmentek, ćs
mâr csak mi maradtunk. — Megcsóvâlta a fejćt. —Annyi min-
den tÓrtćnt, ezt nem intćzhetem el egy kôzônsćges isten-
hozzźddal!
Setteng6 sóhajtott. — Itt nem arról van szó, fiii, hogy soha
tôbbć nem lźtjuk egymâst. Mi a baj, tân csak nem attól tar-
tasz, hogy ćn is beadom a kulcsot? Gondolkozz mâr! Tudok
ćn vigyâzni magamra — egyszer mâr mondtam, emlćkszel?
Arra meg egy egćsz hónapot tennćk a fekete veremben,
hogy neked sose esik bajod! Amilyen âtkozottul csalafinta
vagy!
Jair akaratlanul elmosolyodott. — Azt hiszem, tóled ez kćsz
bók. — Nagyot lćlegzett. — Gyere vissza velem, Settengó!
Gyere vissza Culhavenbe, ćs mondd el nekik, mi tórtĆnt!
Tóled kellene hallaniuk.
— Nem, fiam. — A gnóm lehajtotta durva arcăt, ćs lassan
csóvâlta a fejćt. — Nem megyek oda mćg egyszer. Gnómokat
mćg egy jó darabig nem Iźtnak szivesen az Alsó-Anarban,
bârmik legyenek is az indokaik. Nem, a hatârvidëkre me-
gyek — legalâbbis egy idóre.
Jair bólintott. Fćlszeg csend târnadt.
— Hât akkor isten âldjon, SettengÓ. Addig is, mig megint
eljôssz.
A gnómhoz lćpett, ćs źtôlelte. Settengó habozott, aztźn
darabosan megpaskolta a vôlgylakó vâllât.
— Ejnye mâr, fió — nem is volt olyan nehćz, mi?
Mindenesetre nem volt siirgós neki, hogy lefejtse magźró]
Jair karjait.
508
A KiVÂNSÂGDAL
BRIN, JAR Ës RONE tôbb mint egy hćt mólva lćptek csak
râ a macskakóves ôsvćnyre, amely Ohmsfordćk ârnyasvólgyi
hńzâhoz vezetett. Alkonyodott, a nap a dombok môgć csń-
szott, az erdóre ârnyćkok borultak. A hâzakból kihallatszott
a beszćlgetćs a csendes ószbe, ćs avar zizegett a hosszó ft-
ben.
A tanyân mâr vilâgot gyójtottak, mert sÔtĆtedett.
— Brin, hogy fogjuk megmagyarźzni ezt? — kćrdezte Jair
szâzadszor.
#ppen a csaknem teljesen kopaszra vetkózôtt szilvafâknâl
jârtak, amikor fôlpattant a bejârati ajtó, ćs elóviharzott
Eretria.
— Wil, megjôttek! — kiâltott vissza a hâzba, aztân rohant,
hogy megôlelgesse gyerekeit ćs râadâsul mćg Rone-t. Egy
perc mÓIva jótt Wil Ohmsford is. Megcsókolta Brint ćs Jairt,
melegen kezet râzott Rone-nal.
— Kicsit nyńzottnak lâtszol, Brin — jegyezte meg szźrazon.
— Aludtâl egyâltalân valamit, amig Leahban voltâl az ôcsćd-
del?
A testvćrek egymâsra sanditottak. Rone angyalian mosoly-
gott, ćs a fôldet kezdte tanulmânyozni.
— Milyen volt a dćli ńt, apa? — terelte Jair sietve mâsra a
tźrsalgźst.
— Szerencsćnkre sok emberen tudtunk segiteni. — Wil
Ohmsford fărkćszóen nĆzett a fiâra. — A munka alaposan
megnyójtotta tervezett tâvollćtiinket, kălônben ćrtetek
mentănk volna Leahba, igy azonban csak tegnap este tćr-
tiink haza.
Brin ćs Jair ismćt egymâsra sanditottak. Ezóttal az apjuk is
ćszrevette. — Megmondanâtok vćgre, hogy ki volt az az breg-
ember akit kiildtetek?
Brin szeme elkerekedett. — LWfćle ôregember?
— Hât az az óregember, Brin, aki az iizenetet hozta!
Jair ósszevonta a szemôldôkćt. — Mifćle ăzenetet?
Most elórelćpett Eretria, enyhe rosszallâssal sótćt szemć-
ben. — Amikor Kayprâtól dćlre azokat az eldugott falvakat
jârtuk, megkeresett bennănket egy leahi ôregember. TÓIetek
509
SHANNARA
hozott ăzenetet, hogy tôbb hćtre elutaztatok a felfôldre,
tehât ne izguljunk. Kălônósnek is talźltuk apźtokkal, hogy
Rone apja ilyen ôreget vâlasszon hirvivójćnek, de...
— Brin! — sńgta Jair elkerekedó szemmel.
— Kissć ismerósnek tănt — szólalt meg hirtelen Wil. — Ugy
ćreztem, emlćkeznem kellene rź valahonnan.
— Brin, en nem ktildtem semmifćle... — kezdte Jair, aztân
elakadt a szava. Minden szem ót bârnulta. — Vźrjatok!... csak
egy vârjatok, csak. .. egy percet! — habogta. — Mindjârt
jôvôk!
Berohant a hźzba, keresztălszźguldott az elsó szobźn, meg
sem {Ilt a folyosón a konyhźig. Azonnal a kandallóhoz ug-
rott, ćs megkereste a harmadik săllyesztett polcot. Eltźvoli-
totta a laza kóvet, 's benyólt az tregbe.
Ujjai ósszezźrultak a Tiindćrkóvek ismerós bórtasakjân.
Egy pillanatig bambân źcsorgott, majd fogta a Kôveket, es
visszabaktatott a tôbbiekhez, akik mćg mindig a macskakô-
ves ôsvćnyen vârakoztak. Vigyorogva felmutatta a tasakot a
meghôkkent Brinnek Ćs Rone-nak.
Nagyon hosszó csend Iett, a tekintetek ide-oda jźrtak. Az-
tân Brin âtólelte az egyik karjâval az anyjât, a mâsikkal az
apjât.
— Anya, apa! Azt hiszem, jobb Ienne, ha most bemennćnk,
's Ietlnćnk egy kicsit. — Elmosolyodott. — Jairral monda-
nunk kell nektek valarnit.
Európa Kónyvkiadó, Budapest
Felelós kiadó Osztovits Levente igazgató
A tôrdelćs az SZBË Bt. munkźja
Nyomta az Alfôldi Nyomda Rt.
Felelós vezetó Gyógy Gćza vezćrigazgató
Kćszălt Debrecenben, 2001 -ben
Szerkesztette Katona Ăgnes
Felelós szerkeszt6 Gy. Horvźth Lźszló
A kótetet Sz. Bodnăr Źva tervezte
Măszaki vezetó Fźbiân Istvân
Kćsztlt 38,08 (A/5) iv terjedelemben
ISBN 963 07 7008 3
TERRY BROOKS
SHANNARA-CIKLUSĂNAK
kôtetei:
SHANNARA
AZ EISó KIRÂLY
A KARD
A TONDËRKÓVEK
A VăVÂNSÂGDAL
SHANNARA ÓRÓKSËGE
A LESZĂRMAZOTTAK
A DRUIDA
AZ ELF KIRÂLYNÓ
A TALIZMÂNOK
Az źró a Shannara-regćnyek
folytatÓsÓn dolgozik...