Untitled

Manuel Castells
AZ INFORM Á CIÓ KORA

Gazdaság, társadalom és kultúra
II. kötet
AZ IDENTITÁS HATALMA
Sorozatszerkesztő:
B erényi Gábor
Z. K arvalits László
AZ INFO RM Á C IÓ S T Á R S A D A L O M KLASSZIKUSAI
Manuel Castells
AZ IDENTITÁS
HATALMA
re
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült
M anuel Castells: The Power of Identity
Blackwell Publishing, second edition, 2003
A könyv az Oktatási M inisztérium támogatásával, a Felsőoktatási

T ankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében jelent meg.
A kötet a felsőoktatásban használatos tankönyv.
©M
O k ta tá s i
Minisztérium
Fordította
B erényi G ábor (V—VI. fejezet, Zárszó, Függelék)
R ohonyi A ndrás (I-IV. fejezet)
M inden jo g fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve

adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli
hozzájárulásához van kötve.
© M anuel Castells, 1996, 2000, 2003

Hungarian translation © Berényi Gábor, R o h o n y i András, 2006
Ir é n é C a stells O l iv á n
H I S T O R I A D O R A D E U T O P IA S
7
Tartalom
Ábrák jegyzék e 11
Táblázatok jegyzék e 13
Összesítőtáblázatok jegyzéke 15
Előszó és köszönetnyilvánítás (2003) 17
Világunk, életünk 23
1 . fejezet
K özösségi mennyországok: identitás és életcélok
a hálózati társadalomban 27
Az identitás felépítése 28
Az Isten mennyországai: vallási fundamentalizmus
és kulturális identitás 35
Umma versus Jahiliya: iszlám fundamentalizmus 37
A z Isten óvjon bennünket! A z amerikai keresztény
fundamentalizmus 48
Nációk és nacionalizmusok a globalizáció korában: képzeletbeli
közösségek vagy közösségi képzetek? 55
Nemzetek az állam ellen: a Szovjetunió felbomlása és a Lehetetlen
Államok Közössége (Szojuz Nyevozmozsnüh Goszudarsztv) 62
N em zetek állam nélkül: Katalónia 73
A z információ korának nemzetei 83
Az etnikum ok különválása: faj, osztály és identitás a hálózati
társadalomban 85
Területi identitások: a helyi közösség 94
Konklúzió: kulturális közösségek az inform áció korában 100
2 . fejezet
A világ másik arca: társadalmi m ozgalm ak
az új globális rend ellen 103
Globalizáció, információnalizálódás és társadalmimozgalmak 103
A mexikói zapatisták: az első informacionális gerillamozgalom 108
Kik a zapatisták? 109
8 Tartalom
A zapatista mozgalom értékrendszere: identitás, ellenfelek és célok 113

A zapatisták kommunikációs stratégiája: az internet és a média 115
A társadalmi mozgalom és a politikai intézményrendszer
ellentmondásos kapcsolata 118
Fegyverre kelve az új világrend ellen: az amerikai milícia és a
Patrióták mozgalma 121
A milíciák és a Patrióták: egy sokoldalú információs hálózat 125
A Patrióták jelszavai 131
Kik a Patrióták? 134
A milícia, a Patrióták és az amerika társadalom 135
Az apokalipszis lámái: a japáni A um Shinrikyo 137
Asahara személye és a z A um Shinrikyo kifejlődése 138
A z Aum vallási meggyőződései és módszerei 141
A z Aum és a japán társadalom 142
Az al-Kaida, szeptem ber 11. és ami m ég ezután következik:
globális terror Isten nevében 145
A z al-Kaida céljai és értékei 149
A z al-Kaida küzdelmeinek fejlődéstörténete 153
A mudzsahedinek és támogatóbázisaik 157
A globális dzsihád ifjú oroszlánja: Osama bin Laden 163
Bin Ladentöl bin Mafuzig: Pénzügyi hálózatok, iszlám hálózatok,
terroristahálózatok 168
Hálózatépítés és médiapolitika: az al-Kaida szervezete,
taktikája és stratégiája 175
Szeptember 11. és ami utána következik: egy globális hálózati
fundamentalista mozgalom halála vagy megszületése? 181
„Képviselet nélkül nem kell globalizáció!” :
a globalizációellenes m ozgalom 186
„El pueblo desunido jam ás será vencido” : a globalizációellenes
mozgalom sokrétűsége 189
A globalizációellenes mozgalom céljai és értékrendszere 195
A hálózatépítés mint politikai létezési mód 197
Informacionális mozgalom: a globalizációellenes aktivisták teátrális
taktikái 200
A mozgalom és környezete: a társadalom
és az intézmények változása 202
Az új globális rend elleni felkelések célja 205
Konklúzió: A globalizáció megkérdőjelezése 211
T ártalom 9
3. fejezet
Az Én kizöldülése: a környezeti m ozgalom 213
A környezetvédelem kreatív kakofóniája: kísérlet osztályozásra 215
A zölddé válás célja: társadalmi kérdések és a környezetvédők
előtt álló kihívások 226
A kcióban a környezetvédelem: gondolati hatások, a tőke
megszelídítése, udvarlás az államnak, dzsiggelés a médiával 233
K örnyezeti igazságosság: a környezetvédők előretolt hadállásai 238
4. fejezet
A patriarchalizmus vége: társadalmi m ozgalm ak, család és
szexualitás az információ korában 241
A patriarchális család válsága 245
D olgozó nők 265
A n ők testvériségének hatalma: a feminista mozgalom 285
A z amerikai feminizmus: szakadásos folyamatosság 286
Globális jelenség-e a feminizmus? 296
Feminizmus: termékeny polifónia 307
A szerelem hatalma: leszbikus és meleg felszabadítási mozgalmak 317
Feminizmus, leszbikusság és szexuális felszabadítási
mozgalmak Tajpejben 322
A szabadság terei: a San Franciscó-i melegközösség 321
Összegzés: a szexuális identitás és a patriarchális család 335
Család, szexualitás és személyiség a patriarchalizmus válságában 337
A hihetetlenül összezsugorodó család 337
A z anyai gondoskodás újratermelődése
a patriarchalizmus újra nem termelődése közepette 345
Testi identitás: a szexualitás (re)konstrukciója 352
Rugalmas személyiségek a posztpatriarchális világban 356
A patriarchalizmus vége? 358
5. fejezet
G lobalizáció, identitás és állam: hatalom nélküli állam vagy
hálózati állam? 361
A globalizáció és az állam 362
A nemzeti gazdaságok nemzetek feletti magva 363
Statisztikai értékelés az állam új pénzügyi válságáról a globális
gazdaságban 365
A globalizáció és a jóléti állam 371
10 Tartalom
Globális kommunikációs hálózatok, helyi közönség,

bizonytalan szabályozók 375
Tömények nélküli világ? 380
A nemzetállam a m ultilateralizm us korában 382
Globális kormányzás és a nemzetállamok hálózata 388
Identitások, helyi korm ányzatok és a nemzetállam
dekonstrukciója 391
Az állam azonosítása 397
Az állam visszatérése 400
A z állam, az erőszak és a felügyelet : a Nagy Fivértől a kis nővérekig 400
A z amerikai unilateralizmus és az új geopolitika 403
A z iraki háború és utóhatása 405
A z amerikai unilateralizmus következményei 412
A nemzetállam válsága, a hálózati állam és az állam elmélete 415
Befejezés: Sun Tzu, a M indenség Királya és a demokrácia válsága 424
6 . fejezet
Információs politika és a demokrácia válsága 427
Bevezetés: A társadalom politikája 427
A média a politikai térb en az információ korában 430
Show-politika és politikai marketing: az amerikai modell 435
„Amerikanizálódik-e” a z európai politika? 442
Elektronikus populizmus Bolíviában: Palenque koma és Jach’a Uru
eljövetele 447
Az információs politika — m űködés közben: a botránypolitizálás 432
A demokrácia válsága 4^4
Befejezés: Újjáépíteni a demokráciát? 17,
Zárszó: Társadalmi változás a hálózati társadalomban ^ ^
Módszertani függelék
Irodalom ^^
11
Ábrák jegyzéke
2.1 A Patrióták csoportjának földrajzi megoszlása az USA-ban,

a csoportok és a félkatonai kiképzőközpontok
feltüntetésével az egyes államokban 127
4.1 A házasságok fennmaradási arányátjelző görbék
Olaszországra, Nyugat-Ném etországra és Svédországra
vonatkozóan, az 1934 és 1938, illetve 1949 és 1953 között
született anyák esetében 249
4.2 Az első házasságok sorsának alakulása az Európai Unió
országaiban, 1960 óta 251
4.3 A házasságkötések aránya (ezer lakosra vetítve),
kiválasztott országokban 253
4.4 Az első gyerm eküket első házasságkötésük előtt szült
15—34 éves korú nők százalékos aránya az USA-ban, faji
és etnikai eredetük szerint, 1960—1998 255
4.5 Európai országok szintetikus termékenységi indexei, 1960 óta 261
4.6 Az összesített termékenységi arány és a születések száma az
USA-ban, 1920-1990 262
4.7 A foglalkoztatás növekedése a szolgáltatási szektorban és a
nők részvételi arányának emelkedése, 1980—1990 271
4.8a A nők százalékos aránya a munkaerőben, a foglalkoztatás
típusa szerint 272
4.8b Azoknak a házaspároknak az aránya az USA-ban, amelyekben
a feleség részt vesz a fizetett munkaerőben, 1960-1990 272
4.9 A nők részvétele a részidős foglalkoztatásban az Európai 283
Közösség tagállamaiban, családi állapotuk szerint, 1991
4.10 Az azonos társadalmi nemhez tartozó egyének közötti
szexuális kapcsolat különböző oldalainak kölcsönhatása:
150 nő (az összes 17498,6 százaléka) számol be azonos
neművel való felnőttkori szexuális tapasztalatról; 143 férfi
(az összes 141 010,1 százaléka) számol be azonos neművel
való felnőttkori szexuális tapasztalatról 321
4.11 M eleg lakókörzetek San Franciscóban 331
4.12a A háztartások összetétele az Egyesült Államokban, 1960-1990
között (százalékban) 339
Ábrák jegyzéke
4.12b A háztartások összetétele az Egyesült Államokban 1970-1995

között (százalékban) 340
4.13 18 év alatti gyermekek életkörülm ényei, szülői jelenlét
szerint az Egyesült Államokban 1960—1990 között
(százalékos megoszlásban) 341
4.14 Az orális szex előfordulása az élet során, kohorszok szerint:
férfiak és nők 354
5.1 A bruttó államadósság (a G D P %-ban) 370
5.2 M unkaerőköltségek a feldolgozóiparban, 1994
(dollár/óra) 372
6.1 A hírforrás hitelessége az Egyesült Államokban, 1959—1991 432
6.2 A korrupciós történetek átlagos száma laponként
az Egyesült Államokban 1890 és 1992 között 455
6.3 Azon polgárok százalékos aránya, akik az egyes
országokban nem nagyon, vagy egyáltalán nem bíznak
a korm ányukban (év és %) 467
országokban nem nagyon, vagy egyáltalán nem bíznak a
politikai pártokban (év és %) 468
országokban úgy vélekednek, hogy országukat néhány,
csak önmagával törődő nagy érdekcsoport irányiba (év és %) 469
6.6 A korm ány megítélése 60 ország polgárainak körében
(1999) 470
6.7 Azon polgárok százalékos aránya 47 országban, akik úgy
vélekednek, hogy országukat a nép akarata szerint
kormányozzák (2002) 470
6.8 M ennyire bíznak abban, hogy az intézm ények a
társadalom érdekében m űködnek (2002) 471
6.9 A nagy pártok támogatottságának m értéke országos
választásokon 1980 és 2002 között (az amerikai és francia
adatok elnökválasztásra, az összes többi a parlamenti
alsóházi választásokra vonatkozik) 474
13
Táblázatok jegyzéke
4.1 Az összes válás arányának változása a kiválasztott

országokban, 1971—90 248
4.2 A 100 házasságra eső válások arányának változási tendenciái
a fejlett országokban 248
4.3 A különválás, válás vagy halál miatt felbom lott első
házasságok százalékos aránya a 40—49 éves korú nők
körében a kevésbé fejlett országokban 250
4.4 A házasulatlan 20—24 éves korú nők százalékos
arányának változása 252
4.5 A házasságon kívüli gyermekszületések százalékos aránya
az összes születéshez viszonyítva, régiónként (országos
átlagok alapján) 254
4.6 Az egyszülős háztartások arányának változása a fejlődő
országokban (az eltartott gyermekekből és legalább egy
velük élő szülőből összetevődő összes háztartások
százalékában) 256
4.7 A nők által vezetett háztartások százalékos arányának változásai 256
4.8 A családok és a háztartások alakulásában bekövetkezett
újabb változások indikátorai kiválasztott nyugati
országokban (1975—1990) 258
4.9 Az egyszemélyes háztartások százalékos aránya (az összes
háztartáshoz viszonyítva), kiválasztott országokban,
1990-1993 259
4.10 Összesített term ékenységi arányok a világ fő régióiban 263
4.11 A m unkaerő nem ek szerinti aránya (%) 266
4.12 Az összes foglalkoztatott m unkaerő nemek szerinti
megoszlása (átlagos évi növekedési arányok, százalékban) 267
4.13 A gazdasági aktivitás arányai, 1970—1990 268
4.14 A nők gazdasági aktivitási arányának növekedése,
1970-1990 269
4.15 A nők foglalkoztatása a szolgáltatásokban,
tevékenységfajták és a m unkakörök információ
igényességének rangsora szerint, az összes foglalkoztatás
százalékában (1973—1993) 273
Táblázatok jegyzéke
4.16 A nők egyes szolgáltatási típusokban való foglalkoztatásának

növekedési arányai, a nők összesített foglalkoztatásának
százalékában (1973—1993) 274
4.17 A nők foglalkoztatásának foglalkozási csoportok szerinti
megoszlása, 1980 és 1989 (%) 276
4.18 A részidős foglalkoztatás volumene és összetétetele,
1973-1994 (%) 280
4.19 Az önálló vállalkozók részaránya a teljes foglalkoztatásban,
nemek és tevékenységtípusok szerinti megoszlásban (%) 282
5.1 A gazdaság és az állam i pénzügyek nem zetközivé válása:
a változás aránya 1980 és 1993 között (és az 1993-as
arányok, ha m ásként nincs jelölve) 366
5.2 Kormányzati szerep a gazdaságban és a közfinanszírozásban:
cserearányok, 1980—1992 (és az 1992-es aránya,
ha másként n e m jelezzük) 367
6.1 Hírforrások az Egyesült Államokban, 1993—2002 (százalékban) 431
6.2 A cochabambai lakosok (Bolívia) politikai információ
forrásai, 1996 432
6.3 Bolíviai polgárok vélem énye arról, hogy m ely intézm ények
képviselik érd ek eik et 452
6.4 Részvételi arány az országos választásokon: újabb
számadatok, összehasonlítva az 1970-es és 1980-as évek
adataival (százalékban) 472
15
Összesítő táblázatok jegyzéke
2.1 A globalizáció ellen fellépő mozgalm ak értékstruktúrája és

m eggyőződései 207
3.1 A környezeti mozgalmak tipológiája 216
4.1 A feminista mozgalmak tipológiája 308
17
Előszó és köszönetnyilvánítás, 2003
Ez a könyv A z információ kora: gazdaság, társadalom és kultúra című trilógia

második kötete. A trilógiában közreadott elemzés témája az új globális
társadalmi struktúra —a hálózati társadalom —és az ebben a társadalmi struktú
rában benne rejlő hatalm i formákkal szemben megnyilvánuló ellenállás kö
zött fennálló ellentmondásos kapcsolat. Az 1990-es években általam megfi
gyelt társadalmi trendek alapján úgy tűnt, hogy a gazdagság, az információ
és a hatalom globális hálózatainak kialakulását m eghatározó értékekkel és
érdekekkel való szembenállás egyik legfontosabb gyökerét a különféle for
mákban megnyilatkozó kulturális identitás alkotja. A globális hálózatok és a
kulturális identitások ütközései közepette a társadalom intézményei, köztük
különösen a nemzetállamok, alapjaikat megrengető, súlyos megrázkódtatást
szenvedtek, ami kérdésessé tette legitimitásukat.
N agyon ügyeltem arra, hogy ne fogalmazzak m eg előrejelzéseket, mivel
ez nem tartozik a kutató feladatai közé. A 2003. év nézőpontjából azonban
úgy tűnik, hogy az információ korának hajnalán világunk megértéséhez az
általam javasolt szemléleti keret hasznos lehet számos jelenlegi drámánk értel
mezéséhez is. Ezek közé a drámai fejlemények közé tartozik a vallási funda
mentalizmus és a globális terrorhálózatok kialakulása; a nemzeti azonosságtudat
szerepe a társadalmak stabilizálásában a globális világszínpadon; az ellenőri
zetlen globális kapitalizmussal szemben megnyilvánuló ellenállás kibonta
kozása a globális igazságosságért küzdő sokdimenziós mozgalmakban; az
államok átszerveződése a globális komplexitásból adódó problémák keze
lése érdekében, egy új intézményi forma, a hálózati állam irányában fejlőd
ve tovább a multilateralizmus korában; továbbá egyes államok arra irányuló
erőfeszítése, hogy a kölcsönös összefüggésekkel determ inált világban is szu
verén aktorként ism ét képesek legyenek az önérvényesítésre.
A z identitás hatalma című kötet 1996 novem berében készült el, és 1997
októberében jelent meg. Ez a mostani, 2003 áprilisában elkészült új kiadás
igyekszik naprakészre frissíteni és továbbvinni az évekkel korábban kidol
gozott elemzést, m egtartva a gondolatmenet lényegét. Az első kiadás szö
vegének megírása idején azonban a társadalom technikai-gazdasági átalaku
lása —amit a hálózati társadalom kialakulásaként fogalmaztam m eg — m ég
erőteljesebben nyilvánult meg, m int a globális hálózati társadalom e speciá
lis formájával szemben mutatkozó ellenállás különféle programjai. M ivel az
általam alkalmazott elméleti megközelítés szerint a társadalmakat m indig a
18 Az identitás hatalma
maguk ellentmondásos és konfliktusokkal terhes dinamizmusával együtt kell

értelmezni, embrionális állapotukban azonosítottam az alternatív társadalmi
mozgalmakat és a nemzetállam válságának előfutárait. M unkám során azonban
ugyanilyen fontos az a módszertani alapelv, hogy ellenálljak a spekulációra és a
társadalmi előrejelzések megfogalmazására csábító kísértéseknek, és elméleti
konstrukciókat csakis a megállapított tények alapján építsek fel, tudásom és
kompetenciám korlátái között. így, noha elemeztem a vallási fundamentaliz
mus (különösen az iszlám fundamentalizmus), a nacionalizmus, az etnikai alapú
mozgósítások és a globaHzációellenes mozgalmak (mint például a mexikói
zapatista mozgalom) ellenállását az új globális rendszerrel —vagy inkább annak
hiányával —szemben, akkor m ég túl korai volt az idő ahhoz, hogy e társadalmi
mozgalmak közül jó néhánynak teljes biztonsággal m eg lehessen határozni a
profilját, és az állam intézm ényének az új nemzetközi közéleti térben lezajló
átalakulását illetően következtetéseket vonhassunk le.
Ma már tények állnak előttünk, amelyek a hálózati társadalmat létrejöt
tének kezdeti szakaszában uraló egydimenziós logikával szemben megnyil
vánuló társadalmi mozgalmak és politikai kihívások kibontakozását mutatják.
Ebben rejlik ennek az új kiadásnak a potenciális értéke: e folyamatok do
kumentált megfigyelése alapján lehetővé vált teljesebb mértékben integrálni az
ellenállás és a társadalmi szerveződés alternatív útjainak egymással ütköző
folyamatait, ahogyan azok az évezredforduló táján kifejlődtek. E nnek tuda
tában tehát nem tettem naprakésszé az adatokat és a hivatkozásokat az egész
kötetre kitelj edően. A trilógia és ezen belül e kötet célja elsősorban nem a
dokumentáció, hanem az analízis. Ennélfogva nem látom értelm ét annak,
hogy miután tizenöt évet eltöltöttem kutatással és e trilógia megírásával,
életem hátralevő részében az események után szaladjak. Mivel a jelen pilla
natban a patriarchalizmus válságáról és a környezeti mozgalom kialakulásáról
adott elemzésemhez kevés hozzátennivalóm van, ezt a két fejezetet ebben a
kiadásban változatlanul hagytam . Azokon a területeken azonban, amelyek
vagy határozottan m egerősítik a korábban adott elemzést, vagy az érvelés
egy-egy kulcspontjának helyesbítését kívánják meg, újabb kutatásokat
végeztem. Az első kategóriába tartozik a globalizációellenes társadalmi
mozgalmak elemzése és a demokrácia válságának vizsgálata az inform aci-
onális politika által diktált feltételek között. K onkrét elemzéseket illesztet
tem be tehát az al-K aidáról m int vallási identitáson alapuló társadalmi m oz
galomról, valamint a globalizációellenes mozgalomról m int olyan kollektív
társadalmi tényezőről, am ely az ellenállás különféle forrásait hozza össze, és
a társadalmi szerveződés alternatív útjainak felmutatására törekszik. Maga a
mozgalom ezt saját kifejezésével így fogalmazza meg: „lehetséges egy másfajta
világ”. Valóban, a hálózati társadalom sem kerülheti meg a társadalmak
Előszó és köszönetnyilvánítás, 2003 19
történelm ileg beigazolódott általános törvényét: ahol uralkodás van, ott az

uralom m al szemben ellenállás is van, és több oldalról vitatott nézetek és
tervek jelennek m eg a társadalmi élet szervezésének módjára vonatkozóan.
Finom ítottam továbbá a politikai legitimitás válságának tárgyalását, ami a
huszadik század utolsó éveiben a világ m inden térségében elmélyült, ezt a
válságot az átdolgozás során —rendszerint az elemzésben m ár azonosított fő
vonalakat követve — a médiapolitikával, a botránypolitizálással, valamint a
m egoldandó kérdések globális jellege és a problém ák kezelésére létrehozott
intézm ények nemzeti karaktere között feszülő, egyre növekvő ellentm on
dásokkal hozva összefüggésbe.
Az állam vizsgálata a hálózati társadalomban a második kategóriába tartozik,
vagyis itt a felállított elemzési keret újraátgondolására volt szükség. A trilógia
eredeti változatában a hálózati állam fogalmát használtam azoknak az adaptív
formáknak a megjelölésére, amelyeket a politikai intézmények azért öltöttek
fel, hogy meg tudjanak felelni a globalizáció kihívásainak. Az már világos volt,
hogy a nemzetállamok nem tűnnek el, és az állam épp olyan központi szerepet
játszik a mi világunkban is, mint mindvégig az emberi történelem során. Am ez
már nem ugyanaz a fajta állam, mint ami a m odem kor folyamán a nemzetál
lamokban épült ki, éppúgy, mint ahogyan az az állam is különbözött a korábbi
történelmi korszakokban kifejlődött állam más formáitól. A politikai intézmé
nyek összességeként felfogott állam új formáját „hálózati államként” határoz
tam meg, amely a nemzetállamok, a több nemzet által létrehozott és nemzetek
fölötti intézmények, továbbá a regionális és helyi önkormányzatok között lét
rejövő kölcsönhatások komplex hálózatából épül fel. Az egymással kölcsönha
tásba lépő tényezők közé soroltam a nem kormányzati szervezeteket is, mivel
a helyi és a globális civil társadalom igen gyors ütemben egyrészt kihívást
jelentő tényezővé, másrészt partnerré vált a nemzetállamok számára. Ebben a
kötetben továbbviszem a politikai menedzsment, a domináció és a reprezentáció
globális szinten kölcsönös függőséggel determinált rendszereinek elemzését, és
megpróbálok egy kísérleti jellegű elméleti konstrukciót felállítani az állam új
történelmi realitásainak átgondolásához.
M int m inden intellektuális termékre, e kötet második kiadására is rányom
ja a bélyegét az a társadalmi környezet, amelyben megfogant és megíródott.
Ez a környezet pedig az utolsó és az egyetlen szuperhatalom katonai erejére
támaszkodó, megalkuvást nem ismerő kapitalista globalizáció intézményei és
az olyan, identitáson alapuló kihívások között megnyilvánuló nyílt konflik
tus, m int például az iszlám fundamentalizmus és a terror globális hálózatai. Ez
egyúttal az a kontextus, amelyben —a globális hálózati társadalomban felme
rülő problémák tényszerűen multilaterális jellegének dacára —az egyetlen vi
szonylag autonóm nemzetállam, az Egyesült Államok úgy döntött, hogy
megpróbálkozik egy utolsó nekifutással az egyoldalú világuralom elérése érdeké

ben, ami különféle ideológiai megfontolásokba csomagolva és a brit hozzájáru
lással fűszerezve jelenik meg, ám egy valóban veszélyes, új világgal szembesülve,
amely korábban sohasem szerepelt a világ uralkodó elitjeihez tartozó stratégák és
gondolkodók kártyái között, valójában a puszta pánikban és a bizonytalanságban
gyökerezik.
Ahelyett, hogy az új világ megértésére és a problémák kezeléséhez új mód
szerek keresésére törekedett volna, az USA úgy döntött, hogy a legkiválóbb tech
nológiai arzenálra, vagyis a technológiai forradalomban tett előrehaladására alapo
zott katonai fölényét veti be annak érdekében, hogy ne kelljen alkalmazkodnia a
világhoz, hanem a világ legyen kénytelen alkalmazkodni az amerikai érdekekhez,
gondolkodásmódhoz és életformához. Ez — eltéró'en a fundamentalista terror
hálózatok erőszakos kihívásaitól, amelyek közvetlenül illeszkednek az 1996-ban
kifejtett gondolatmenetem fő vonalához, noha megtagadtam, hogy bármit is
előre jelezzek —az első kiadásban adott elemzésemben nem jelent meg. Elméleti
szinten vizsgáltam az új társadalmi struktúra csatarendbe állását, de nem fordí
tottam elegendő figyelmet a működésbe lépett erők autonómiájára. A társada
lomelmélet számára azonban ismert az a követelmény, hogy az elemzésnek a tár
sadalmi gyakorlatok kialakulásának magyarázatában össze kell kapcsolnia a struk
túra logikáját és a tényleges cselekvés logikáját. Elméleti munkámban szem előtt
tartottam ezt az elvet, és megpróbáltam a hálózat és az Én, a kapitalista hálózatok
ereje és az identitás hatalma, a nagyvállalati globalizáció és az alternatív globális
mozgalmak közötti ellentmondások logikájának figyelembevételével alkalmazni.
Alábecsültem azonban általában az állam, és különösen az utolsó szuverén nem
zetállam képességeit, melyek révén az figyelmen kívül tudta hagyni a történelem
jelzéseit, és visszatérhetett az erőszak-monopólium núnt raison de’être érvénye
sítéséhez, feláldozva a nemzetközi legitimációt a belföldi legitimáció oltárán, ami
saját polgárainak és híveinek védelmezőjeként betöltött szerepén alapul. Az, hogy
egy ilyen egyoldalú logika hogyan érvényesülhet a multilaterális világban, olyan
alapvető kérdés, amire csak a tapasztalat és a tapasztalatok analitikus megfigyelése
fogja megadni a választ az elkövetkező években. Az ilyen elemzések elvégzésé
nek segítése érdekében azonban ebben a kötetben megfogalmaztam néhány el
méleti megfontolást, amelyekhez a struktúra logikája és a cselekvés logikája kö
zött a világunk felépítésében megnyilvánuló fundamentális ellentmondás
első megnyilvánulásainak tanulmányozása vezetett.
E kötet átdolgozása során továbbra is élveztem számos tudományos intéz
m énynek, diákjaimnak és kollégáimnak a támogatását, akiknek a közre-
*A létezés oka és alapja, létjogosultság. —A ford.

Előszó és köszönetnyilvánítás, 2003 21
működését ki kell emelnem oly módon, hogy valamennyiüknek nyilvánosan

köszönetét mondok. Hálám mindenekelőtt azokat a kutatási asszisztenseimet il
leti, akik segítettek az új adatok összegyűjtésében és elemzésében. O k doktori
tanulmányaikat végző tanítványaim: Jeff Juris és Rana Tornaira a Kaliforniai
Egyetem Berkeley campusáról és Esteve Öllé a Katalóniai Nyílt Egyetemről
(Universität Oberta de Catalunya), Barcelonából.
Számos kollégám segített hasznos megjegyzéseivel, információkkal és a kötet
ben tárgyalt témákra vonatkozó javaslataival, különösen Alain Touraine, An
thony Giddens, Fernando Calderon, R uth Cardoso, Vilmar Faria, EmiHo de
Ipola, Nico Cloete, Johan Muller, Martin Camoy, You-tien Hsing, Fernando
Henrique Cardoso, Ulrich Beck, Mary Kaldor, Imma Tubella, Peter Evans,
Harley Shaiken, Nezar al-Sayyad, Ronald Inglehart, Guy Benveniste, Wayne
Baker, John Thompson, Pekka Himanen, Magaly Sanchez, Bish Sanyal, William
Mitchell, Douglas Masey, Erkki Tuomioja, Ovsey Shkaratan és Narcis Serra.
Hálás vagyok az alábbi egyetemeknek, intézményeknek és alapítványoknak,
amelyek meghívásaikkal lehetőséget teremtettek a kötetben közölt gondolatok
megvitatására az átdolgozás során: Center for Higher Education Transformation,
Dél-Afrika; United Nations Development Programme, Bolivia; United Nations
Development Porgramme, Chile; Oxford University; Institute for Contem
porary Arts, London; Ord & Bild Journal, Göteborg és Stockholm; Balie Cul
tural Center, Amsterdam; Fundacion Marcelino Botin, Madrid; Escuela Superior
de Administracion de Empresas (ESADE), Barcelona; Institut Europeu de la
Mediterrania, Barcelona; Humboldt Egyetem, Berlin; Müncheni Egyetem;
Institute for Social Research, Frankfurti Egyetem; Bocconi Egyetem, Milánó;
Gazdaságtudományi Főiskola, Moszkva; Massachusetts Institute of Technology;
Queen’s University, Ontario; Michigani Egyetem; Annenberg School o f C om
munication, Dél-kaliforniai Egyetem, Los Angeles.
Szeretném továbbá hangsúlyozni új intellektuális környezetem , a Kata
lóniai Nyílt Egyetem (Universität O berta de Catalunya, U O C ) hozzájárulá
sait kutatásaimhoz Barcelonában. Ideérkezésem 2001-ben —saját identitá
som gyökereinek visszanyerésével — személyes ösztönzést jelentett szá
momra, és igen jó rálátást adó nézőpontot nyújtott a hálózati társadalom
kulturális és politikai dimenzióiról adott elemzésem kidolgozásához. Külön
köszönetét m ondok Imma Tubella rektorhelyettesnek és Gabriel Ferrate
rektornak a kiváló intellektuális, anyagi és személyes környezeti feltétele
kért, amelyeket kutatásaimnak ehhez az új szakaszához biztosítottak.
Szeretném ismételten kifejezésre juttatni legmélyebb személyes köszöne-
tem et Emma Kiszelj ova-Castellsnak, aki az elm últ évtizedben mindvégig
képes volt együtt élni a trilógiámon folytatott végtelen munkával. Neki
megígérem: nem lesz több trilógia!
Végül orvosaimat, a Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i egészségügyi köz

pontjában dolgozó Peter Carrollt és James Davist újabb elismerés és köszönet
illeti meg, amiért segítségükkel túljutottam azon a súlyos betegségen, amit kö
zösen sikerült leküzdenünk.
Nagyon remélem, hogy az ebben a lényegesen átdolgozott kötetben közre
adott elemzés hozzá fog járulni nagy gondokkal sújtott vüágunk megértéséhez.
Barcelona, Spanyolország
2003. április
23
Világunk, életünk
Emeljétek fel arcotokat, égető szükségetek van

e ragyogó reggelre, mely felvirrad rátok!
A történelemből nem lehet kilépni,
a velejáró tépőfájdalom dacára sem,
de bátran elfogadva az újat,
a múltat újra átélni nincs okunk.
Emeljétek fel szemeteket

a rátok virradó új napra!
Hadd szülessen meg
újra az álom!
M aya Angelou : A reggel ritmusára 1
Világunkat és életünket a globalizáció és az identitás egymással ütköző trendjei

alakítják. Az információs technológia forradalma és a kapitalizmus átstruk
turálódása létrehozta a társadalom új formáját, a hálózati társadalmat, amelyet a
stratégiailag meghatározó erejű gazdasági tevékenységek globalizálódása, a
szerveződés hálózati formája jellemez. Jellemző rá a m unka rugalmassága,
instabilitása és individualizálódása. Jellemzője a valóságos virtualitás kultú
rája, amit a m indent átható, sokszorosan összefonódó, sokrétű m édiarend
szer terem t meg. Jellemzi továbbá az élet, a tér és az idő anyagi alapjainak
átalakulása, miáltal —a domináns tevékenységek és az irányító elitek létfor
májának kifejeződéseként —létrejön az áramlások tere és az időtlen idő. Ez
az új társadalmi szerveződési forma a m indent átható globalizáció révén
elterjed az egész világon, ahogyan az ipari kapitalizmus és ellenséges ikerpárja,
az ipari etatizmus is tette azt a huszadik században, megrázva az intézm é
nyeket és átformálva a kultúrákat, gazdagságot és szegénységet terem tve,
mohóságot, újítási vágyat és reményeket keltve, ám egyszersmind m egpró
báltatásokat és kétségbeesést is hozva magával. Valóban —akár szép, akár nem
- új világ született.
Ezzel azonban még nem zárult le a történet. A technológiai forradalom,
a kapitalizmus átalakulása és az etatizmus kimúlása mellett az elm últ hu
szonöt évben tapasztalhattuk a kollektív identitások erőteljes kifejezésre
Az USA elnökének beiktatására született költemény, 1993. január 22. - A ford.

juttatásának széles k ö rb e n teijedő igényét is, ami a kulturális egyediség és

az embereknek a saját életük és környezetük fölött gyakorolt ellenőrzésre
való igénye nevében m egkérdőjelezi a globalizációt és a kozmopolitizmust.
Ez igen sokféle m ó d o n fejeződik ki, és rendkívül változatosan tükrözi az
egyes kultúrák kontúijait, illetve az egyedi identitások kialakulásának törté
nelmi forrásait. M egjelenési formái közé tartoznak az olyan proaktív m oz
galmak, amelyek a legalapvetőbb szinten törekednek az emberi viszonyok
átalakítására: a fem inizm us és a környezeti m ozgalom . Idetartozik azonban
az olyan reaktív mozgalmak egész sora is, amelyek az ellenállás bástyáit építik
fel az Isten, a nemzet, a nemzetiség vagy az etnikum, a család és a lokalitás,
vagyis az egzisztencia évezredes, alapvető kategóriáinak nevében, amelye
ket most a technikai-gazdasági erők és a világ átalakítására törő transzfor-
matív társadalmi mozgalmak egyidejűleg indított, ám ellentmondásos támadása
fenyeget. Ezeknek az egymással szemben ható trendeknek a csapdájában
kétségessé válik a nem zetállam , és válságába magával rántja még a politikai
demokrácia eszméjét is, am i a szuverén, képviseleti alapon m űködő nem
zetállamok történelmi létrejöttére épül. Az olyan új, nagy hatalmú technikai
médiumokat, m int az egész világot átfogó interaktív távközlési hálózatok,
igen gyakran különféle célokért küzdő ellenfelek használják fel, felerősítve
és kiélezve saját küzdelm eiket, m int ahogyan például az internet a pénz
piacok és az információfeldolgozás számítógépesített globalizációjára saját
válaszukat megfogalmazó nem zetközi környezetvédők, a mexikói zapatista
mozgalom vagy az am erikai milícia eszközévé válhatott.
Ez tehát az a világ, am elyet ebben a kötetben vizsgálok, elsősorban a tár
sadalmi mozgalmakra és a politikára összpontosítva figyelmemet, mivel ezek a
technológiai indíttatású globalizáció, a nemzeti, etnikai, nemi, vallási, területi
vagy szociobiológiai identitások hatalma és az állami intézm ények közötti
kölcsönhatásokból erednek. Az olvasót a jelenkori társadalmi küzdelmek és
politikai konfliktusok tájképén keresztül történő intellektuális utazásra invi
tálva, néhány megjegyzéssel kell kezdenem, amelyek segíthetik az utazást.
E z a kötet nem a más könyvekről szóló könyvek sorához tartozik. így tehát
nem fogom tárgyalni a m eglévő elméleteket m inden egyes témáról, és nem
fogok idézni m inden lehetséges forrást az általam itt vizsgált kérdésekről.
Voltaképpen elbizakodottságra utalna, ha m egkísérelném összegezni —akár
csak felületesen is —m indazokat a tudományos eredm ényeket, amelyek az
ebben a könyvben tárgyalt tém ák egész birodalmában születtek. Az egyes
témákhoz felhasznált szerzők és források olyan anyagokat nyújtanak, ame
lyeket relevánsnak tek in tek az általam az adott tém ában felállított hipo
tézisek megalapozásához, valam int ahhoz, hogy ezeket az elemzéseket ér
telmesen beilleszthessem a hálózati társadalomban végbem enő társadalmi
Világunk, életünk 25
változások átfogóbb elméletébe. A bibliográfiák és az efféle bibliográfiák

kritikai értékelése iránt érdekló'dő olvasók forduljanak az egyes kérdé
sekben rendelkezésre álló számos jó tankönyvhöz.
Az általam követett módszer elméleti megfontolások közreadására szolgál —
a gyakorlat elemzésén keresztül, a társadalmi mozgalmak különféle kul
turális és intézményi környezetekben, egymást követő hullámokban történt
megfigyelése alapján. így tehát az empirikus elemzést főként k o m m u n i
kációs eszközként, valamint a kérdések elméleti tárgyalásának fegyelm ezett
keretek közé szorítására szolgáló m ódszerként használom, ami m egnehezíti
vagy lehetetlenné teszi, hogy olyasmit mondjak, amire a m egfigyelt
kollektív cselekvés rácáfol a gyakorlatban. Mindazonáltal m egpróbáltam
néhány, empirikus kutatások eredm ényeként feltárt elemet is beilleszteni e
kötet szorító terjedelmi korlátái közé is, hogy értelmezésemet elfogad
hatóvá tegyem, lehetőséget nyújtva az olvasó számára saját vélem ényének
kialakításához.
E könyvben mindvégig szilárdan a multikulturalizmus talaján állok,
egész bolygónk áttekintésére törekszem, változatos társadalmi és politikai
megnyilvánulásaival együtt. Ez a megközelítés abból a meggyőződésemből
fakad, hogy a világunkat formáló technikai-gazdasági globalizáció folya
mata változatos tényezők sokaságának hatására máris kétségessé válik, és a
különféle kultúrák, történelmi előzm ények és földrajzi meghatározottságok
jegyében át is fog alakulni. A tematikus előrehaladás során egymás után
érintve az Egyesült Államok, N yugat-Európa, Oroszország, M exikó, Bolí
via, az iszlám világ, Kína és Japán területeit, annak a konkrétan m agam elé
állított speciális célnak az elérésére törekszem, hogy azonos elemzési keret
ben értsek meg egymástól igen különböző társadalmi folyamatokat, amelyek
— céljaikat tekintve — mégis összefüggnek egymással. Tudásom és tapasz
talataim nyilvánvaló korlátái között em ellett az etnocentrikus m egközelítés
azon hagyományaival is szakítani szeretnék, amelyek még abban a törté
nelmi pillanatban is uralkodó szerepet játszanak a társadalomtudomány nagy
részében, amikor társadalmaink globális összekapcsolódása és kulturális
összefonódása megvalósulni látszik.
Egy szót kell ejtenem még az elméletről. A könyv alapjául szolgáló szo
ciológiai elméletet az egyes fejezetek témáinak exponálásakor az olvas
hatóság és a könnyebb értelmezés érdekében mintegy hígított form ában
tárgyalom, és a lehetőségek határáig igyekszem elegyíteni az em pirikus
elemzéssel. Az olvasót csak akkor fogom elméleti okfejtésekkel traktálni,
am ikor ez elkerülhetetlen, mivel a társadalomelmélet számomra n em az
öncélú intellektuális öröm ök elérésére szolgál, hanem csakis a világ m eg
értésének eszköze. A kötet összefoglalásában — szigorúbb, formálisabb és
rendszeresebb form ában kifejtve —m egpróbálom feszesebbé tenni az elem

zést, összeszőve egymással az egyes fejezetekben sodrott szálakat. Mivel azon
ban a könyv fókuszában a társadalmi mozgalmak állnak, és mivel e fogalom
jelentését tekintve nagyfokú egyet nem értés tapasztalható, előrebocsátom,
hogy a társadalmi m ozgalm akat a következő definíció szerint értelmezem:
a társadalmi m ozgalm ak olyan céltudatos, kollektív cselekvési programok,
amelyeknek az eredm énye —győzelem és vereség esetén egyaránt —átala
kítja a társadalom értékeit és intézményeit. M ivel a történelem nem értel
m ezhető másképpen, m in t azoknak a tényleges történéseknek a sorozata
ként, amelyeket átélünk és érzékelünk, analitikus szempontból nincsenek
,j ó ” és „rossz”, progresszív és regresszív társadalmi mozgalmak. Ezek m ind
saját magunk kifejeződései, és utakat jelentenek átalakulásunkhoz, mivel az
átalakulás a m ennyországok és a poklok vagy a m ennyei poklok egész
sorához egyaránt elvezethet. Ezt nem csupán mellékes megjegyzésnek szá
nom , m ert a társadalmi változás folyamatai világunkban gyakran a fanatiz
mus és az erőszak olyan form áit öltik magukra, amelyeket rendszerint nem
a pozitív irányú társadalmi változáshoz társítunk. Mégis ez a mi világunk, mi
m agunk jelenünk m eg benne, ellentmondásos sokszínűségünkben, és ez az,
am it meg kell értenünk, ha szükségképpen szembe kell néznünk vele, és le
kell győznünk. A hhoz pedig, hogy világossá váljon, m it jelent itt az „ez”
és a „mi m agunk”, kérem , merjenek tovább olvasni.
27
1. fejezet
Közösségi mennyországok: identitás és életcélok
a hálózati társadalomban
A főváros felépült a Zsong hegy közelében.
A paloták és a kapubejáratokfényesek, ragyogónk;
az erdők, a kertek virágoznak és illatoznak;
a kassziafák és az orchideák egymás szépségét csodálják.
A tiltott palota csupa pompa és ragyogás,
az épületek és a pagodák száz emelet magasba nyúlnak.
A csarnokok és a porták gyönyörűek és csillogóak;
csengők, harangjátékok muzsikálnak.
A tornyok az égbe szöknek, az oltárokon áldozati tüzek égnek.
Fürdőzünk, megtisztítva magunkat,
és böjtölünk, hogy megtisztuljunk.
Istenfélők és tisztelettudóak vagyunk,
méltóságteljesen, komolyan imádkozunk.
Buzgón fohászkodunk: mindannyian a boldogságot és az örömöt keressük.
A civilizálatlan határ menti népek adót fizetnek,
s a barbárok mind hódolnak nekünk.
Nem számít, mily óriási a tér:
előbb-utóbb minden uralmunk alá kerül.
H ong X iuquan
Ily szavakkal írta meg Ezer szóval magasztosan szóló regéjét H o n g X iuquan,
a Tajping-forradalom vezetője és prófétája, miután 1853-ban N ankingban
megalapította mennyei királyságát.1 A Tajping Tao („A nagy béke útja”)
felkelés célja egy kommunális jellegű, újkeresztény fundamentalista király
ság létrehozása volt Kínában. A királyságot több m int egy évtizeden át a
bibliai kinyilatkoztatásokkal összhangban szervezték meg, am elyeket H ong
X iuquan — saját feljegyzései szerint — idősebb fivérétől, Jézus Krisztustól
kapott, m iután protestáns misszionáriusok a keresztény hitre térítették.
1845 és 1864 között H ong imái, tanításai és hadseregei felrázták Kínát és
az egész világot azzal, hogy ellenszegültek a Középső Királyságban egyre
növekvő idegen hatalmi befolyásnak. A Tajping-királyság napja úgy áldo
zott le, ahogyan felkelt és bejárta a maga útját: vérben és tűzben, húszmillió
kínai életét követelve. H ong —azoknak a démoni erőknek a leküzdése útján,
Idézi Spence (1996: 190—191).

amelyek elfoglalták K ínát — a földi paradicsom megteremtésére törekedett,

hogy „minden em ber örökös örömben élhessen együtt mindaddig, míg
végül felemelkedik a m ennybe, hogy ott Atyját köszöntse” .2 Ez a kor az
állami bürokráciák és az erkölcsi tradíciók válságának korszaka volt. Jellem
zői közé tartozott a kereskedelem globalizációja, a nagy nyereséget hozó
kábítószer-kereskedés és az egész világra kiható gyors iparosítás. A vallásos
missziók, az elszegényedett parasztok, a reszkető családok és közösségek, a
helyi banditizmus és a nem zetközi hadseregek, a te ije d ő nyomtatás és egy
szersmind a tömeges analfabetizmus, a bizonytalanság és a reménytelenség,
az identitásválság kora volt. Egy másik kor. V ajon csakugyan más volt?
A Z IDENTITÁS FELÉPÍTÉSE
Az identitás a célok és az élettapasztalatok forrása az em berek számára. M int

Calhoun írja:
„Nem ismerünk névtelen embereket. Nincsenek olyan nyelvek vagy
kultúrák, am elyekben ne lenne valamilyen m egkülönböztetés az én és
a másik, a mi és az ő k között. [...] Az önm agunkról való tudás, ami
—függetlenül attól, hogy mennyire éljük meg felfedezésként —mindig
fokozatosan épül fel, sohasem választható el teljesen attól az igényünktől,
hogy mások bizonyos m ódon ismeijenek bennünket.3
Identitáson társadalmi szereplők esetében az életcélok felépítésének folya
matát értem, valamely kulturális attribútum vagy a kulturális attribútum ok
valamely összefüggő halm aza alapján, ami a célok más forrásaival szemben
elsőbbséget élvez. A dott egyénnek vagy kollektív szereplőnek sokféle identitá
sa lehet. Am ez a sokféleség a stressz és az ellentm ondások forrása az önér
vényesítés és a társadalmi cselekvés területén egyaránt. Ez abból következik,
hogy az identitást m eg kell különböztetnünk attól, am it a szociológusok
hagyományosan szerepnek vagy szerepkörnek neveztek. A szerepeket (pél
dául a munkás, az apa, a szomszéd, a szocialista pártaktivista, a szakszerve
zeti tag, a kosárlabda-játékos, a templomba járó vagy a dohányos ember szere
peit —akár egyidejűleg valamennyit) a társadalom intézm ényei és szerveze
tei által felállított norm ák határozzák meg, am elyeknek a viszonylagos súlya
az emberek viselkedésének befolyásolásában részben az intézmények és
szervezetek, részben pedig az egyének közötti egyezkedésektől és megálla-
2 Spence (1996: 172).

3 Calhoun (1994: 9-10).
1. fejezet. Közösségi mennyországok: identitás és életcélok a hálózati társadalomban 29
podásoktól függ. A szereplők számára céljaik forrását saját személyes id en

titásuk jelenti, ami az egyénítés folyam atán keresztül épül fel.4
N o h a identitások — mint az alábbiakban ki fogom fejteni — szárm az
hatnak a domináns intézményektől is, ezek csak abban az esetben és csakis
akkor válnak valódi identitássá, am ikor a társadalmi szereplők in tem ali-
zálják őket, és céljaikat e körül az intem alizálódott mag körül alakítják ki.
Bizonyos önmeghatározások természetesen egybeeshetnek társadalmi szere
pekkel is, például amikor egy szereplő szempontjából az apaság a legfonto
sabb önmeghatározás. Az identitások azonban erősebb forrásai a céloknak,
m int a szerepek, éppen a bennük foglalt önfelépítési és egyénítési folyam a
tok m iatt. Egyszerűen fogalmazva: az identitások a célokat, míg a szerepek
a funkciókat szervezik. A célokon ebben a kontextusban azt értem , am ivel
a társadalmi szereplők szimbolikusan azonosítják cselekedeteik m ozgató
rugóját. Fölvetem továbbá azt a gondolatot, hogy a hálózati társadalomban
—a későbbiekben kifejtendő okok m iatt —a célok a legtöbb társadalmi sze
replő számára egy elsődleges identitás (vagyis a többit mintegy keretbe fog
laló identitás) köré szerveződnek, ami időben és térben fenntartja önm agát.
M íg ez a megközelítés közel áll Erikson identitásmeghatározásához, itt
elsősorban nem az egyéni, hanem a kollektív identitásra koncentrálok. Az
individualizmus azonban — eltérően az individuális identitástól — lehet a
„kollektív identitás” egyik formája is, ahogyan azt „a narcizmus kultúrájá
ról” Lasch megállapította.5
A bban könnyű egyetértésre ju tn i, hogy szociológiai szem pontból m in
den identitás konstruált identitás. Az igazi kérdés az, hogy az identitások
hogyan, miből, ki által konstruálva és m i célból jöttek létre. Az identitások
kialakításának építőanyagai a történelem ből, a földrajzból, a biológiából, a
produktív és a reproduktív intézm ényekből, a kollektív m em óriából és a
személyes képzeletvilágokból, továbbá hatalmi berendezkedésekből és val
lási kinyilatkoztatásokból tevődnek össze. Az egyének, a társadalmi csopor
tok és a társadalmak azonban m indezeket az anyagokat újra feldolgozzák,
olyan társadalmi meghatározottságoknak és kulturális beidegződéseknek
m egfelelően rendezve át értelm üket és jelentésüket, amelyek a társadalmi
struktúrában és annak térbeli és időbeli keretrendszerében gyökereznek. Azt az
általános hipotézist állítom fel, hogy aki a kollektív identitás alapját m egte
rem ti, az nagyrészt meghatározza ennek az identitásnak a szim bolikus tar
talmát és a belőle fakadó célokat azok számára, akik vállalják vagy elhatá
rolják m agukat tőle. Mivel az identitás társadalmi létrehozása m indig olyan
4 Giddens (1991).
5 Lasch (1980).
környezetben tö rtén ik , amelyre a hatalmi viszonyok rányomják bélyegü

ket, az identitásterem tés három különböző form áját, illetve eredetét külön
böztetem meg:
Legitimáló identitás, am it a társadalom domináns intézményei alakítanak ki a
társadalmi szereplők feletti hatalmuk kitelj esztése és racionalizálása érdekében
— ez a felfogás központi szerepet játszik Sennett hatalom- és uralkodásel
méletében,6 de jó l illeszkedik a nacionalizmus különféle elméleteihez is.7
Rezisztens identitás, am it azok a szereplők h o zn ak létre, akik a hatalom
logikája által leértékelt vagy megbélyegzett helyzetben, hátrányos körül
mények között vannak, s akik ennek alapján az ellenállás és a túlélés bástyáit
építik ki, a társadalom intézményeit átható elvektől eltérő vagy azokkal szem
ben álló elvek alapján — Calhoun ezzel magyarázza az identitáspolitika
kialakulását.8
Projektidentitás, ami akkor jö n létre, amikor a társadalmi szereplők —mind
azoknak a kulturális építőanyagoknak a felhasználásával, amelyek hozzáférhe
tők számukra —új identitást építenek ki, újólag m eghatározva helyzetüket
a társadalomban, és e n n e k révén az átfogó társadalmi struktúra átalakítására
törekednek. Ez a helyzet áll elő például akkor, am ikor a feminizmus kimoz
dul a női identitás és a n ő i jo g o k védelmét szolgáló ellenállás lövészárkaiból
és megkérdőjelezi a patriarchalizmus rendszerét, s ezáltal a patriarchális
családot is, vagyis azt az egész struktúrát, beleértve a termelést, a szaporo
dást, a szexualitást és a személyiséget, amelyekre m in t szilárd alapra törté
nelmileg felépültek a társadalmak.
Azok az identitások, am elyek valamivel szem ben való ellenállásként jö t
tek létre, természetesen különféle programokhoz vezethetnek és a történe
lem során dominánssá is válhatnak a társadalom intézm ényeiben, s ily m ó
don legitimáló identitássá alakulnak át, saját uralm uk racionalizálására
törekedve. Valóban, az identitások mint mozgatóerők ilyen irányú fejlődésé
nek fokozatai azt m utatják, hogy a társadalomelmélet szempontjából semmiféle
identitás nem tekinthető esszenciának, és önmagában véve, saját történelmi
kontextusán kívül sem m ilyen identitásnak nem tulajdonítható progresszív
vagy regresszív érték. E ttő l teljesen független az az igen fontos kérdés,
hogy az egyes identitások milyen haszonnal járnak képviselőik számára.
Nézetem szerint az identitásépítési folyamat m indegyik típusa más-más
eredményhez vezet a társadalom felépítésében. A legitimáló identitás civil társa
dalmat teremt, vagyis a szervezetek és intézmények olyan halmazát, valamint
6 Sennett (1980).
7 Anderson (1983); Gellmer (1983).
8 Calhoun (1994: 17).
a strukturált és szervezett társadalmi szereplők olyan seregét hozza létre,

amelyek —noha időnként konfliktusokkal terhes m ódon —reprodukálják a
strukturális dom inancia forrásait elfogadhatóvá tevő identitást. Ez a m eg
állapítás egyes olvasók számára esetleg m eglepő lehet, mivel a „civil” társa
dalomhoz általában a demokratikus társadalmi változás pozitív értelm ét
társítjuk. Valójában azonban ez a civil társadalom eredeti koncepciója, aho
gyan Gramsci, e homályos és nehezen érthető fogalom intellektuális atyja
megfogalmazta.* Gramsci felfogásában a civil társadalmat valóban az olyan
„apparátusok” serege formálja ki, m int például az egyház(ak), egyesületek,
pártok, szövetkezetek, civil társulások stb., amelyek egyrészt prolongálják
az állam erőviszonyait, másrészt m élyen meggyökereztek az em berek vilá
gában.9 Éppen ez a kettős jelleg az, ami —m ódot adva arra, hogy az ostrom lók
anélkül kerítsék hatalmukba az államot, hogy közvetlen, erőszakos tám a
dásokat indítanának —a politikai változások privilegizált területévé teszi a
civil társadalmat. Az állam meghódítása a változásnak a civil társadalomban
meglevő erői (Gramsci ideológiájában például a szocializmus erői) által p o n
tosan annak a folyamatosságnak köszönhetően válik lehetővé, ami a civil
társadalom intézm ényei és az állam hasonló identitásalapok köré szerve
ződött hatalmi apparátusai között fennáll (ilyen alapot jelenthet az állam -
polgárság, a demokrácia, a társadalmi változások pohtikai tartalommal való
megtöltése, a hatalom gyakorlásának az államra és a hozzá tartozó intézm é
nyekre való korlátozása stb.). Ahol Gramsci és D e Tocqueville d em o k
ráciát és civil értékeket látott, ott Foucault és Sennett, valamint előttük m ár
H orkheim er és Marcuse is a m indenkire rákényszerített, differenciálatlan,
egyenlőséget terem tő identitás internalizált uralmát és legitimációját látják.
Az identitásépítés második típusa, a rezisztens identitás - Etzioni kifeje
zésével élve — kommunák (communes) vagy közösségek (communities) kialakulásá
hoz vezet.10 A mi társadalmunkban ez lehet az identitásépítés legfontosabb
típusa. A rezisztens identitás létrehozza a kollektív ellenállás formáit az egyéb
ként tűrhetetlen elnyomás ellen, rendszerint olyan identitások alapján, am e
lyeket láthatólag azonosítható történelmi, földrajzi vagy biológiai adottságok
Gramsci számára a „civil társadalom” a gazdasági kapcsolatokat nem tartalmazó

társadalmi érintkezés közege és színtere, egyfajta közvetítő szövetség, amely az
állam és a piac között helyezkedik el, s amelybe a kulturális intézmények, az isko
lák, az egyházak, a szakszervezetek és a különféle egyesületek is beletartoznak.
Castells a „civil társadalom” (civil society) kifejezést a továbbiakban is ebben a tá-
gabb értelemben használja. —A fo r d .
9 Buci-Glucksman (1978).
10 Etzioni (1993).
határoztak m eg tartós érvénnyel, m egkönnyítve a lényeg kiemelését az el

lenállás mezsgyéinek alapján. Scheff például azt állítja, hogy az etnikai alapú
nacionalizmus gyakran „egyrészt az elidegenedés érzéséből, másrészt pedig
az igazságtalan politikai, gazdasági vagy társadalmi kirekesztés fölött érzett
felháborodásból fakad” ." A vallási fundamentalizmus, a territoriális közös
ségek, a nacionalista önmegerősítés, sőt a büszkén vállalt önbefeketítés is,
ami visszájára fordítja az elnyomó diskurzus terminológiáját, ahogyan például
a homoszexuális m ozgalom egyes tendenciáiból kibontakozó „bizarr kul
túra” (queer culture) esetében történik, m ind annak a kifejeződései, amit én
a kirekesztőknek a kirekesztettek által való kirekesztésének nevezek. Ez annyit
jelent, hogy a defenzív identitás kiépítése a dom ináns intézmények és ideo
lógiák tekintetében visszájára fordítja az értékítéleteket, miközben m egerő
síti az elhatárolódást. Az ilyen esetekben nagy súlyú a kirekesztett és a kire
kesztő identitások közötti kölcsönös kom m unikáció lehetőségének kér
dése. Az erre a kérdésre adott válasz, ami csakis empirikus és történelm i
lehet, meghatározza, hogy a társadalmak fennm aradnak-e társadalomként,
vagy pedig eufem isztikusan „közösségnek” nevezett törzsek laza szöve
dékévé töredeznek.
Az identitásépítés harmadik módja révén kialakuló projektidentitás — Alain
Touraine m eghatározása szerint —alanyokat (subjects) teremt:
Alanyoknak azokat nevezem, akikben él a kívánság, hogy individuum
ként, egyéniségként létezzenek, felépítsék saját személyes történetüket, és
értelmet adjanak az egyéni élettapasztalatok egész birodalmának... Az
egyének alanyokká való átalakulása kétféle álláspontnak —az egyének és a
közösségek, illetve az egyének és a piac álláspontjának - a szükségszerű
kombinációjából ered .112
Az alanyok nem egyének még akkor sem, ha egyének hozzák létre őket,
és egyénekben testesülnek meg. Az alanyokból jö n n e k létre azok a kol
lektív társadalmi szereplők, amelyeken keresztül az egyének elérhetik saját
életviláguk holisztikus értelemben felfogott célját.13 Ebben az esetben az
identitás kiépítése egy másfajta élet megvalósítására irányul, esetleg vala
milyen elnyom ott identitás alapján, ami azonban —m integy ennek az iden
titásépítésnek a meghosszabbításaként — kiteljed a társadalom átalakítására
is, ahogyan a posztpatriarchális társadalomra vonatkozóan említett példában
a női identitás érvényesítése maga után vonja a nők, a férfiak és a gyer
m ekek felszabadítását egyaránt. Egészen más szempontból tekintve a kérdést,
11 Sheff (1994: 281).

12 Touraine (1995a: 29—30), a szerző fordítása angolra.
13 Touraine (1992).
idesorolhatjuk valamennyi emberi lény hívőként és testvérként való végső

összebékítését is, isteni törvények irányítása alatt —az istentelen, családellenes,
materialista társadalmak vallásos hitre térítésével, amelyek egyébként kép
telenek kielégíteni az emberi szükségleteket, és valóra váltani az isteni te
rem tő akaratát —akár Allahtól, akár Jézustól származnak ezek a törvények.
Azt a kérdést, hogy a különféle típusú identitásokat kik és milyen ered
m ényekkel építik fel, nem lehet általánosságban, elvont síkon megvála
szolni: ez a társadalmi környezet függvénye. Az identitáspolitikának —mint
Zaretsky írja —„történelmileg szituáltnak kell lennie” .14 E kérdés tárgyalását
tehát ma a hálózati társadalom kialakulásának sajátos kontextusába kell he
lyeznünk. Ebben a kontextusban az identitás dinamikája jobban érthető, ha
szembeállítjuk Giddensnek az identitásról adott jellemzésével, amit ő a
„késő m odem itás” korszakára, egy olyan történelm i korszakra vonatkozta
tott, amely meggyőződésem szerint a végéhez közeledik — ezzel azonban
nem azt akarom mondani, hogy valamilyen m ódon eléljük „a történelem
végét”, am it egyes hóbortos posztm odern szerzők állítanak. Giddens egyik
erőteljes elméleti konstm kciója szerint, am elynek fő vonalaival egyetértek,
„az em ber énazonossága (self identity) nem olyan m egkülönböztető jegy,
amivel az egyén rendelkezik, hanem az az ’én ’ jelenik meg benne reflexív
m ódon, am it az adott személy saját életrajza alapján saját magáénak tekint” .
Valóban, „emberi lénynek lenni annyi, m int tudni [...] azt, hogy mit
teszünk, és azt is, hogy m iért tesszük. [...] A poszttradicionális világrend
kontextusában az ’én’ reflexív projektum m á válik.”15
M ilyen hatással van a „késő m odernitás” erre a reflexív projektum ra?
Giddens szavaival:
A modernitás egyik m egkülönböztető jegye az extenzionalitás és az
intencionalitás két szélsősége között kialakult, fokozódó kölcsönös
függőség: globalizáló hatások az egyik oldalon és személyes disz
pozíciók a m ásikon... M inél több tradíció veszíti el talaját, és minél
inkább átformálódik a m indennapi élet a lokális és a globális hatások
dialektikus összjátéka révén, az egyének annál inkább kénytelenek az
életstílusra vonatkozó döntéseiket igen sokféle választási lehetőség
közötti alkufolyamatokon keresztül m eghozni... A reflexíven szerve
ződött életpálya-tervezés [...] az identitástudat kiépülésének központi
jellem zőjévé válik.16
14 Zaretsky (1994: 198).

15 Giddens (1991: 53, 35, 32).
16 Giddens (1991: 1, 5).
A „késő modernités” korszakára nézve egyetértek Giddensnek az iden

titásépítésre vonatkozó elm életi jellemzésével, ám annak az elemzésnek az
alapján, amit e trilógia első kötetében fejtettem ki, azt állítom, hogy a háló
zati társadalom kialakulása m a kétségessé teszi az identitásépítés folyamatait,
s ezáltal a társadalmi változások új formáit hívja létre. Ez arra vezethető
vissza, hogy a hálózati társadalom a lokális és a globális jelenségek egymás
tól való elszakadásán alapul, am i a rendszer lényegéből fakad, a legtöbb
egyén és társadalmi csoport tapasztalatában jelentkezik. Hozzá kell tennem ,
hogy ehhez hozzájárul a hatalom és a valós élettapasztalatok különböző tér
és időkeretek között történő tagolódása is (lásd I. kötet, 6. és 7. fejezet).
Ennélfogva lehetetlenné válik a reflexív életpálya-tervezés, kivéve az elit
tagjai számára, akik a globális hálózatok és helyi leágazásaik áramlásainak
időtlen terét lakják be. A bizalom alapján létrejövő intimitás megteremtése
viszont megkívánja a dom ináns intézm ények és szervezetek hálózati logi
kájától teljesen független identitás újrameghatározását.
Az új feltételek között a civil társadalmak összezsugorodnak és részekre
szakadnak, mivel a globális hálózatban történő hatalomszerzés logikája és
az egyes konkrét társadalmakban és kultúrákban megvalósuló társulás és
képviselet logikája között nincs többé folyamatosság. A célok keresése
teh át a közösségi elvek köré épülő defenzív identitások újraépítésében
fejeződik ki. A társadalmi cselekvés nagy része az azonosítatlan áramlások
és az azoktól elkülönített identitások ellentéte köré szerveződik. Ami a
projektidentitások kialakulását illeti, az egyes társadalmaktól függően ez
m ég m a is m egtörténik vagy m egtörténhet. Azt a hipotézist állítom fel
azonban, hogy az alanyok a társadalmi változási folyamat középpontjában
más m ódon jönnek létre, m in t am it a modem itás és a késő modernitás
korában megismertünk; nevezetesen: az alanyok, ha és amikor létrejönnek,
többé már nem a felbomlás folyamatában lévő civil társadalmak alapjaira támasz
kodva, hanem a közösségi ellenállás folytatódásaként, továbbéléseként épülnek ki.
M íg a korai és a késő m odernitás korában a projektidentitás a civil társa
dalom (például a szocializmus esetében a munkásmozgalom) talaján épült
ki, a hálózati társadalomban —ha egyáltalán kifejlődik —a közösségi ellen
állás talajából nő ki. Ez az identitáspolitika új keletű elsőbbségének tényle
ges jelentése a hálózati társadalom ban. A társadalmi változás elm életének
igazi birodalm át az inform áció korában a közösségi ellenállás transz-
form atív erejű alanyokká való átalakulásával járó folyamatok, feltételek és
eredm ények alkotják.
Hipotéziseim tapogatózó jellegű megfogalmazását követően e könyv mód
szertani alapelveivel ellentétes lenne továbbhaladni az absztrakt elméleti
okfejtések útján, m ert ezzel k ö nnyen a bibliográfiai jegyzetek útvesztőjébe
tévedhetnénk. Az elemzésemből levonható pontos következtetéseket m eg

próbálom oly m ódon kifejteni, hogy néhány kulcsfolyamatra koncentrá
lok, azoknak a kollektív identitásoknak a kialakulását vizsgálva, amelyeket
a hálózati társadalomban végbemenő társadalmi változások folyamatai
szempontjából különösen fontos szerepük alapján választottam ki. A vallási
fundamentalizmussal fogom kezdeni, annak m ind az iszlám, m ind a keresz
tény változataira kitérve, bár ez nem jelenti azt, hogy más vallások (például
a hinduizmus, a buddhizmus vagy a judaizm us) kevésbé fontosak vagy a
fundamentalizmus kialakulására kevésbé alkalmasak lennének. A továb
biakban a nacionalizmussal foglalkozom, a kérdés bizonyos szintű áttekintése
után két egymástól nagyon különböző, de egyaránt jelentős folyamatot
tárgyalva: a nacionalizmus szerepét a Szovjetunió felbomlásában és a poszt-
szovjet köztársaságokban, valamint a katalán nacionalizmus kialakulását és
újrafelbukkanását. Ezután rátérek az etnikai identitások kérdésére, a jelen
kori afroamerikai identitásra koncentrálva. Végül pedig röviden tárgyalom
a területi alapú identitás kérdéseit, a városi mozgalmakra és a helyi közös
ségekre vonatkozóan a világ legkülönbözőbb részein tett saját megfigyelé
seim alapján. Ezt követően megpróbálom töm ören összefoglalni vizsgáló
dásaim főbb vonalait: ez a szintézis a közösségi ellenállás alapjain kiépülő
identitások (újra)teremtésében szerepet játszó különféle mai folyamatok
vizsgálatából bontható ki.
Az Is t e n m e n n y o r s z á g a i:
VALLÁSI FUNDAM ENTALIZM US
ÉS KULTURÁ LIS IDENTITÁS
Jellegzetes tulajdonsága a társadalomnak — és azt m erném m ondani, hogy

az emberi természetnek is, ha ilyen entitás létezne —az a törekvés, hogy a
vallásban találjon vigaszt és menedéket. Az élet küzdelmeinek vállalásához az
emberek számára a haláltól való félelem és az élettel járó fájdalmak megszü
lik az Isten szükségletét és az Istenbe vetett hitet, bármilyen legyen is az Isten
manifesztálódása. Emberek nélkül az Isten voltaképpen hajléktalanná válna.
A vallási fundamentalizmus valami más. N ézetem szerint ez a „valami más”
az identitásépítés nagyon fontos forrása a hálózati társadalomban, olyan
okok miatt, amelyek —remélem —-világosabbá válnak a következő oldala
kon. Ami a fundamentalizmus tényleges tartalmát, történetét és a vele kap
csolatos tapasztalatokat, véleményeket és elm életeket illeti, ezek oly válto
zatosak, hogy ez megakadályozza szintézisbe foglalásukat. Szerencsére az
amerikai tudom ányos akadémia (American Academy of Arts and Sciences) az
1980-as évek végén nagyszabású összehasonlító kutatási program végre

hajtására vállalkozott: a fundamentalizmus tanulmányozására különféle tár
sadalmi és intézményi kontextusokban.17 Ebből megtudjuk, hogy „a funda
mentalisták mindig reaktívak és reakciósak”,18 továbbá azt is, hogy
a fundamentalisták szelektívek. Könnyen lehet, hogy hitük szerint a tiszta
m últ egészét teszik magukévá, energiáikat azonban olyan jegyek hangsú
lyozására fordítják, amelyek leginkább megerősítik identitásukat, össze
tartják mozgalmukat, védőbástyákat építenek ki határaik körül és másokat
távol tartanak m aguktól... A fundamentalisták —a teisztikus vallások ese
tében — az Isten nevében küzdenek, vagy valamilyen transzcendens
entitás zászlaja alatt.19
Azt hiszem, nem kerülök ellentmondásba a Fundamentalizmus a valóságban
(Fundamentalism Observed) cím ű kutatási program eredményeit összefoglaló
tanulmánygyűjtem énnyel, ha a saját értelmezésem szerint a fundamentaliz
must olyan kollektív identitás kiépítéseként definiálom, ami az egyéni viselkedésnek
és a társadalmi intézményeknek valamilyen — az Isten és az emberiség között
közvetítő szerepet játszó tekintély által interpretált — isteni törvényekből származ
tatott normákhoz való igazítását jelenti. Ahogy M arty írja: „a fundamentalisták
számára lehetetlen olyan emberekkel tárgyalni, vagy bármiben megállapodni,
akik nem osztják az ő elkötelezettségüket valamely felsőbb hatalom iránt,
legyen az akár egy tökéletes biblia, egy tévedhetetlen pápa, a Saria jogrend
szer az iszlámban vagy a Halacha' a judaizm usban.20
A vallási fundamentalizmus természetesen m indig is létezett az emberi
történelem folyamán, de úgy tűnik, hogy ebben az új évezredben az iden
titás meglepően erős és befolyásos forrásává vált. Miért? Az iszlám és a ke
resztény fundamentalizmust elemezve ebben a fejezetben megpróbálok
néhány tám pontot adni ennek a történelm i k o runk alakulásában m eghatá
rozó szerepet játszó trendnek a megértéséhez.21
17 Marty és Appleby (1991).

18 Marty (1988: 20).
19 Marty és Appleby (1991: ix—x).
* A S a r ia az iszlám jogrendszere; a H a la c h a a zsidó törvény általános megnevezése.
—A fo r d .
20 Marty (1988: 22).
21 Lásd továbbá Misztal és Shupe (1992a).
Um ma versu s J a h il iy a : is z l á m f u n d a m e n t a l iz m u s
A z e g y e tle n ú t a m o d e r n itá s e lé réséh e z a s a já t ö s v é n y ü n k ,

a m it s z á m u n k r a v a llá s u n k , tö r té n e lm ü n k és c iv iliz á c ió n k j e l ö l t k i.
R ached Ga n n o u ch i 22
Az 1970-es éveknek, amikor m egkezdődött a globális kapitalista átszerve-

ződés és a Szilícium-völgyben megszületett az információs technológiai
forradalom, az iszlám világ számára más jelentősége van: a Hidzsra* szerint
ekkor kezdődött a tizennegyedik század, és ez —m int minden új évszázad
nyitánya —az iszlám újjászületésének, megtisztulásának és megerősödésének
a korszakát jelenti. A következő két évtized során valóban autentikus kul
turális és vallási forradalom söpört végig a muszlim világ egész területén, néha
győzedelmesen, m int Iránban, máskor letom pítottan, mint Egyiptomban,
néha polgárháborút kiváltva, m int Algériában, m egint máskor pedig az ál
lam intézm ényei által formálisan is elismerve, m int Szudánban és Bangla-
desben; s többnyire nem könnyű társadalmi együttélést eredményezve azokban
a formálisan iszlám berendezkedésű nemzetállamokban, amelyek teljes m érték
ben integrálódtak a globális kapitalizmus rendszerébe, mint például Szaúd-
Arábia, Indonézia vagy Marokkó. Általában a felgyorsult urbanizáció révén
túlzsúfolttá vált és ugyanakkor az elhibázott, kudarcba fulladt modernizáció
által felbomlasztott muszlim városok mecsetjeiben és erődítményeiben folyt a
küzdelem m ajdnem egymilliárd em ber kulturális identitásáért és politikai
sorsáért. E m eghatározó erejű folyamat középpontjában az iszlám funda
mentalizmus m int rekonstruált identitás és m int politikai cél áll, nagym ér
tékben befolyásolva a világ jövőjét.23
Ám mi is az iszlám fundamentalizmus? Az „iszlám” arab szó, az aláve
tettség állapotát jelenti, a hívő muszlim pedig az, aki aláveti magát Allah
akaratának. A fundamentalizmus fenti definíciója szerint úgy tűnhet, hogy
az iszlám egésze fundamentalista: a társadalmaknak és azok állami intéz
m ényeinek vitathatatlan vallási törvények köré kell szerveződniük. Számos
tekintélyes tudós24 azonban azt állítja, hogy m íg a Koránban megfogalma
22 Rached Gannouchi, interjú a J e u n e A fr iq u e 1990. júniusi számában. Gannouchi a

tunéziai iszlám mozgalom egyik szellemi vezéralakja.
* Hidzsra: a Mohamed születésétől kezdődő muszlim időszámítás. —A fo r d .
23 Hiro (1989), Balta (1991), Sisk (1992), Choueri (1993), Jürgensmeyer (1993), Dek-
mejian (1995).
24 Többek között lásd például Bassam Tibi (1988, 1992a); al-Azmeh (1993); Farhad
Khosrokhavar (1995).
zo tt vallási törvények elsőbbsége közös az iszlám világ egészében, az iszlám

társadalmak és intézm ények a törvények többféle értelmezésén is alapulhat
nak. A vallási törvények elsőbbsége a politikai hatalommal szemben a leg
több hagyományos iszlám társadalomban tisztán formális volt. Valóban, a
Saria (a Koránba és a Hadií/j-szövegekbe* *foglalt isteni törvény) a klasszikus
arab nyelvben a Shara’a igéből származik, ami a forráshoz vezető út m eg
tételét jelenti. így a legtöbb muszlim számára a Saria nem valamely válto
zatlan, merev parancs, hanem irányjelző az Istenhez vezető úton, olyan
változatokkal, am ilyeneket az adott történelm i és társadalmi kontextusok
megkívánnak.25 Az iszlámnak ezzel a nyitottságával ellentétben az iszlám
fundamentalizmusban összeolvad a Saria és a Fiqli* (a törvényeknek a jogászok
és a hatóságok által való értelmezése és alkalmazása), mégpedig a Saria ab
szolút domináns szerepe mellett. A törvények ténylegesen elfogadott jelentése
természetesen az értelmezés folyamatától függ, és attól, hogy azokat ki
hogyan interpretálja. A szaúdi uralkodóház által képviselt konzervatív funda
mentalizmus és a radikális fundamentalizmus szélsőségei között tehát a
variációk széles spektrum át látjuk, amiről al-M awdudinak és Sayyid
Q tu b n ak az 1950-es és 1960-as években született írásai adnak számot.26
Jelentős különbségek vannak továbbá a síita és a szunnita felekezetek hit
vallásai között. Az előbbinek Khomeini volt az egyik vezéralakja, az utóbbit
pedig a muszlimok körülbelül 85 százaléka követi az egész világon, beleértve
olyan forradalmi mozgalmak híveit is, m int például az algériai Iszlám M eg
váltási Front (Front Islamique de Salvation, FIS) vagy az egyiptomi Takfir wal-
Hijrah. Ugyanakkor azoknak az íróknak a víziójában, akik az iszlám szellemiség
megtestesítői voltak a tizenkilencedik század végén (mint például a perzsa Jamal
ad-D in al-Afghani) és a huszadik században (mint az egyiptomi Hassan al-
Banna és Sayyid Qtub, az indiai Ali al-Nadawi vagy a pakisztáni Sayyid Abul
al-Mawdudi) az iszlám története úgy rekonstruálódik, hogy az állam örökös
alárendeltségét tükrözze a vallással szemben.27 Egy hívő muszlim alapvető ho
vatartozását nem a watan (a szülőföld), hanem az umma (a hívők közössége)
határozza meg, amelyben Allah akaratának való alávetettségében mindenki
egyenlővé válik. Ez az univerzális testvériség fölérendelődik a nemzetállam in
tézményrendszerének, am it a hívők megosztásának forrásaként fognak fel.28
* A H a d i t h az iszlám hagyomány irodalma. —A f o r d .
25 Garaudy (1990).
** A F iq h a részletekbe menő törvénykönyv, amely a K o r á n b ó l és a H a d i t h - b ó l ki
indulva az emberi élet folyamán felbukkanó problémákat tárgyalja.
26 Carre (1984); Choueri (1993).
27 Hiro (1989); al-Azmeh (1993); Choueri (1993); Dekmejian (1995).
28 Oumlil (1992).
Sayyid Q tu b , aki a radikális iszlám szerzők között a legbefolyásosabb írónak

tekinthető, így fogalmaz:
Az ideológia és a hit kötelékei erősebbek, m int azok a heves hazafiúi ér

zések, amelyek valakit egy adott régióhoz vagy területhez kötnek. így a
muszlimok között területi alapon történő téves különbségtétel nem más,
mint a Kelet elleni kampányok egyik kifejeződése és a cionista imperia
lizmus megnyilvánulása, amit ki kell irtani... Az igazi szülőföld nem
maga a fold, hanem a hívők közössége, vagy az egész iszlám umtna.29
Az ummának a továbbéléséhez és a kiteljesztéséhez - mindaddig, amíg

magába öleli az emberiség egészét —azt az Isten által elrendelt feladatot kell
teljesítenie, hogy vállalja és ismételten vállalja a küzdelmet a Jahiliya ellen,
ami az istentelenség vagy az isteni tanításokkal szembeni engedetlenség ál
lapotát jelenti, amelybe a társadalmak ism ételten visszazuhantak. Az em be
riség regenerálódása érdekében az iszlamizációnak először azokban a m usz
lint társadalmakban kell végbemennie, amelyek elvilágiasodtak és letértek
az isteni törvényeknek való szigorú engedelmesség útjáról, azután pedig ki
kell terjednie az egész világra. E nnek a folyamatnak spirituális újjá
születéssel kell kezdődnie, az al-sirat al-mustaqin (egyenes út) alapján, a M o
hamed próféta által Medinában szervezett közösség mintájára. A hitetlen,
vallástalan erők legyőzéséhez azonban szükség lehet a dzsihád (az iszlám
nevében folytatott küzdelem) folytatására a hitetlenek ellen, ami szélsőséges
esetekben a szent háború formáját is öltheti. A síita tradíció szerint az
em ber saját életét feláldozó mártíriuma —Ali imám 681-ben történt önfel
áldozásának megismétléseként — voltaképpen a vallási tisztaság központi
eleme. Á m az iszlám egészére is jellem ző az Isten hívására (al-Da’wah) szük
ségszerűen m egteendő önfeláldozás nagyra értékelése. Hassan al-Banna, az
Iszlám Testvériség 1949-ben meggyilkolt alapítója és vezetője így írt erről:
„A Korán a mi alkotmányunk, a Próféta a mi útmutatónk; legszentebb
törekvésünk az Allah dicsőségére elszenvedett halál.”30 M inden em beri
cselekvés végső céljának az isteni törvények életbe léptetésének kell lennie
az egész emberiség számára, ami véget vet a Dar al-Islam (a muszlim világ)
és a Dar al-Harb (a nem muszlim világ) jelenlegi szembenállásának.
Ebben a kulturális, vallási és politikai keretrendszerben az iszlám identitás
kettős dekonstm kció alapján jö n létre, am i egyrészt a társadalmi szereplő
ket, másrészt pedig a társadalmi intézm ényeket érinti. A társadalmi szerep
29 Qtub (dátum nélkül, 1970-es évek).

30 Idézi Hiro (1989: 63).
löknek saját m agukat alanyokká kell lebontaniuk, akik lehetnek akár egyé
nek, akár valamely etnikai csoport tagjai vagy egy nem zet polgárai. Ezen
kívül a nőknek alá kell vetniük magukat a róluk gondoskodó férfiaknak,
m ivel önmaguk megvalósítására elsősorban a család keretei között kell tö
rekedniük: „a férfiak a nők védelmezői és eltartói, m ivel az Isten az egyik
n ek többet (több erőt) adott, m int a másiknak, és m ivel ezek a maguk esz
közeivel támogatják am azokat” .31 Bassam T ibi pedig így ír: „Habermas
szubjektivitáselve eretnekség az iszlám fundamentalisták szemében.”32Az
egyén csupán az ummában valósíthatja m eg teljesen önmagát, részét alkotva
a hívők közösségének, annak az alapvető egyenlősítő mechanizmusnak,
am i kölcsönös támogatást, szolidaritást és közös célokat ad tagjainak. Más
részt magának a nem zetállam nak is tagadnia kell saját azonosságát: az al-
dawla islamiiyya (az iszlám állam) elsőbbséget élvez az al-dawla qawmiyya (a
nemzetállam) előtt. Ez a megállapítás különösen érvényes a Közel-Keleten,
abban a régióban, amelyről Tibi ezt írta: „A nemzetállam idegen, és gya
korlatilag rá van kényszerítve a régió egyes részeire... A világi nacionaliz
m us politikai kultúrája nem csupán újdonság a Közel-Keleten, hanem az
érintett társadalmaknak továbbra is csak a felületén marad.”33 Valójában,
m in t Lawrence iga: „Az iszlám nem csupán vallás. Vallás is, és több is an
nál. Magába öleli a szellemi és a politikai, a m agánéleti és a közéleti tarto
m ányokat. [...] A nacionalizmus az elvilágiasodás leginkább lenézett front
vonalává válik, m ivel azt kívánja meg, hogy az állam mintegy az engedel
messég kontextusaként működjön. [...] Az igazi iszlámban —Qtub szerint —»a
nacionalizmus [csak] hiedelem , a szülőföld az [egész] dar-al islam, a törvény
az Isten, és az alkotm ány a Korán«.”34
Alapvetően fontos azonban felhívnunk a figyelm et arra, hogy az iszlám
fundamentalizmus nem tradicionalista m ozgalom . A szentírás-magyaráza-
to k minden arra irányuló törekvése ellenére, hogy az iszlám identitást a
történelem ben és a szent szövegekben gyökereztessék, az iszlamisták — a
társadalmi ellenállás és a politikai felkelés érdekében —a kulturális identitás
voltaképpen hiperm odern rekonstm kciójára törekedtek.35 Mint al-Azmeh
írja: „a szent dolgok átpolitizálása, a politika szakralizációja és az iszlám fél
legális intézményeinek ’társadalmi elkötelezettségekké’ való átalakítása m ind az
31 K o r á n , IV. szára, 34. vers. (Angolra fordította: Abdullah Juszuf Ali, 1988). Lásd
Hiro (1989: 202); Delcrobc (1995); Gerami (1996).
32 Tibi (1992b: 8).
33 Tibi (1992b: 5).
34 Lawrence (1989: 216).
35 Gole (1995).
autentikus ’É n’, az identitás politikájának megvalósítására szolgáló eszkö

zök, s ennélfogva éppen ennek az identitásnak a kialakítására, valójában a
megteremtésére szolgáló eszközök” .36
H a azonban az iszlamizmus (noha az iszlám olyan tizenkilencedik századi
reform ereinek és újjáélesztőinek az írásaiban gyökerezik, m int például al-
Afghani) valójában kortárs identitásnak tekinthető, m iért éppen m ost tör
előre? M iért éppen az elmúlt két évtizedben robbant ki elemi erővel, mi
után a posztkoloniális korszakban ismételten elnyomta a nacionalizmus,
amit jó l példáz a Muszlim Testvériség elnyomása Egyiptom ban és Szíriában
(beleértve Q tub 1966-ban történt kivégzését), Szukamo hatalom ra kerü
lése Indonéziában, vagy a Nem zeti Felszabadítási Front (Front Liberation
Nationale) élre törése Algériában?37
Tibi felfogása szerint „az iszlám fundamentalizmus felemelkedése a Közel-
Keleten szorosan összefügg azzal, hogy az iszlám világnak ez a része, ami
önmagát kollektív entitásnak tekinti, erősen ki volt téve a globalizáció
folyamatainak, a nacionalizmusnak és a nemzetállami eszmének m int a
szerveződés globalizált elveinek”.38 Valóban úgy tűnik, hogy az iszlám moz
galmak robbanásszerű felbukkanása összefüggésben áll m ind a hagyomá
nyos társadalmak széttöredezésével (beleértve a hagyományos papság hatal
mának lehanyadását), m ind pedig a nemzetállamoknak a nacionalista moz
galmak által előidézett kudarcaival, amelyeket a modernizáció végrehajtása,
a gazdaság fejlesztése és a gazdasági növekedésből származó hasznoknak a
népesség egészére kiteijedő szétosztása terén elszenvedtek. Az iszlám iden
titást tehát a fundamentalisták az arab országokban és másutt is a kapitaliz
mussal, a szocializmussal és a nacionalizmussal (amelyek az ő szemükben mind
a posztkoloniális világrend hanyadó ideológiái ) szembeszállva építik újjá.
Itt természetesen fontos szerepet játszik Irán.39 A sah 1963-ban indított
„fehér forradalma” igen ambiciózus kísérlet volt a gazdaság és a társadalom
modernizálására, az Egyesült Államok támogatásával és az új globális kapi
talizmussal már annak megszületésekor kiépítendő kapcsolatok m egterem
tésének eltökélt szándékával. Ennek megvalósítása azonban aláásta a hagyo
mányos társadalom alapvető struktúráit, a mezőgazdaságtól egészen a naptárig.
A sah és az ulémák közötti kom oly konfliktus valóban érintette az idő fölöt
ti ellenőrzés kérdését is, amikor a sah 1976. április 24-én —visszatérve az
36 al-Azmeh (1993: 31).

37 Piscatori (1986); Moen és Gustafson (1992); Tibi (1992a), Burgat és Dowell
(1993); Jürgensmeyer (1993); Deckmeijan (1995).
38 Tibi (1992b: 7).
39 Hiro (1989); Bakhash (1990); Esposito (1990); és Khosrokhavar (1995).
iszlám előtti A chem enian-dinasztia idején használt naptárhoz —megváltoz

tatta az iszlám naptárt. A m ik o r Khomeini 1979. február elsején m egérke
zett Teheránba, hogy átvegye a forradalom vezetését, Nacoste imám, az
Idő Ura (wali al-zaman) képviselőjeként tért vissza, hogy helyreállítsa a
vallási elvek elsőbbségét. A z iszlám forradalom egyidejűleg szállt szembe a
monarchia intézm ényével (Khom eini: „az iszlám alapvetően szemben áll a
monarchia egész eszm éjével”),40 a nemzetállammal (az új iráni alkotmány
10. cikkelye szerint „ m in d e n muszlim egyetlen nem zetet alkot”) és a m o
dernizációval m int az elnyugatiasodás kifejeződésével (az iráni alkotmány
43. cikkelye előíija „a gazdasággal összefüggő valam ennyi kérdésben a
túlzások és a pazarlás tiltását, beleértve a fogyasztást, a beruházást, a terme
lést, az elosztást és a szolgáltatásokat egyaránt”). Az ulémák hatalma, ami a sah
intézményi reformjainak fő célpontja volt, a Sana és a társadalom közötti
közvetítő erőként szentesítené és kegyelettel övezetté vált. Az iszlám rezsim
radikalizálódása — Irak 1980-ban történt megtámadása és az azt követő
kegyetlen háború után — a társadalom megtisztításához és különleges vallási
bíróságok felállításához vezetett, amelyeknek feladata az olyan istentelen je
lenségek elnyomása volt, m in t például „a házasságtörés, a homoszexualitás,
a hazárdjáték, a képm utatás, az ateisták és a hipokriták pártolása és a hitsze-
gés” .41 Különféle vádak alapján több ezer em bert bebörtönöztek, meg
korbácsoltak és kivégeztek. A fundamentalista logika által leírt kört Iránban a
terror hulláma zárta le, am i elsősorban a baloldali bírálók és a marxista gerillák
ellen irányult.
M ik tehát a fundam entalizm us társadalmi alapjai? Iránban, ahol más for
radalmi erők is részt v ettek abban a hosszan tartó, nehéz küzdelm ekkel járó
mozgalomban, amely m eg d ö n tö tte Pahlavi véres diktatúráját, a vezetők
egyházi személyek voltak, és a mecsetek a népi felkelést szervező forradal
m i bizottságok találkozóinak színhelyei. Ami a társadalmi szereplőket illeti,
a mozgalom legnagyobb erői Teheránban és más nagyobb városokban
összpontosultak, elsősorban a diákok, az értelmiségiek, a bazári kereskedők
és a kézműves iparosok körében. Amikor a mozgalom az utcákra vonult, a
felkelőkhöz csatlakoztak azok a vidékről nem régiben bevándorolt töm e
gek, amelyek az 1970-es években, miután a mezőgazdaság modernizációja
elűzte őket falvaikból, benépesítették Teherán messze elnyújtózó külvárosi
nyomornegyedeit. A szórványosan rendelkezésre álló adatok alapján úgy
tűnik, hogy az iszlamisták Algériában és Tunéziában is hasonló társadalmi
profilt mutatnak: a F IS tám ogatása a magas szinten képzett értelmiségiek,
40 Hiro (1989: 161).

41 A sajtóban megjelent hivatalos dokumentumok, idézi Hiro (1989: 190).
egyetemi oktatók és beosztott köztisztviselők heterogén csoportjától indult

ki, amelyhez kiskereskedők és kézműves iparosok csatlakoztak. Ezeknek az
1980-as években kibontakozott mozgalmaknak a gyökerei azonban szintén a
vidéki területekről történt exodusban keresendők. Egy Tunéziában végzett
felmérés során úgy találták, hogy azoknak az apáknak a 48 százaléka,
akiknek a fiai beléptek a milíciákba, írástudatlanok voltak, m ivel az 1970-
es években az elszegényedett vidéki területekről vándoroltak be a
városokba. M aguk a milicisták fiatalok voltak: Tunéziában egy 1987-ben
tartott nagyobb tárgyalás alkalmából 72 milicistát ítéltek el, akiknek az
ádagéletkora 32 év volt.42 Egyiptom ban az iszlamizmus elsősorban az
egyetemi hallgatók körében terjedt el (a legtöbb diákegylet az 1980-as évek
közepe óta iszlám fundamentalista vezetés alatt áll), támogatást kap a közal
kalmazottaktól, elsősorban tanároktól, és növekvő befolyásra tesz szert a
rendőrségben és a hadseregben is.43
Úgy tűnik, hogy a radikális fundamentalizmus társadalmi gyökerei az
1950-es és ’60-as években az állam vezetésével végrehajtott sikeres korsze
rűsítési program ok, illetve az 1970-es és ’80-as években a legtöbb muszlim
országban kudarcot vallott gazdasági modernizáció kom binációjából ered
nek, nüvel ezek a gazdaságok nem voltak képesek alkalmazkodni az utóbbi
korszakban felerősödött globális verseny és a technológiai forradalom új
feltételeihez. így egy fiatal városi lakosságnak, amely a m odernizáció első
hullámának eredm ényeként magas szintű oktatásban részesült, csalódnia
kellett várakozásaiban, amikor a gazdaságban visszaesés m utatkozott, és
ennek nyom ában a kulturális függőség új formái jelentek meg. Az elége
detlenséget kifejező mozgalmakhoz csatlakoztak a mezőgazdaság kiegyen
súlyozatlan modernizációja által a vidéki területekről a városokba űzött
elszegényedett töm egek. Kepei így ír:
Az iszlamista mozgalom kezdettől fogva két ágon bontakozott ki. Először

a városokban élő fiatalabb generációra terjedt ki, arra a társadalmi rétegre,
amit a harmadik világban a háború utáni demográfiai robbanás és az en
nek eredményeként bekövetkezett tömeges vidéki exodus hozott létre.
Ezek a fiatal városlakók, noha szegénységben éltek, hozzájutottak bizo
nyos szintű oktatáshoz és megszabadultak az írástudadanságtól. Másod
szor kiterjedt a hagyományos istenfélő polgárságra is, a bazárokban és a
szukokban m űködő kereskedőcsaládok leszármazottaira, akiket a dekolo-
nizációs folyamat során félreállítottak. Emellett a jámbor, istenfélő közép
42 Az adatok Burgat és Dowell (1993) jelentéséből származnak.

43 Kepei (2002: 6).
osztály mellett csatlakoztak a mozgalomhoz olyan orvosok, mérnökök és

üzletemberek is, akik elhagyták hazájukat, hogy a konzervatív olajexpor
táló országokban dolgozzanak, majd ott gyorsan meggazdagodtak, ám
mindvégig kívül m aradtak a politikai hatalom hagyományos körein.44
A nemzetállam válsága n y o m án robbanékony társadalmi összetétel alakult

ki, mivel az állami alkalm azottak —köztük a katonák —életszínvonala csök
kent, és elveszítették a n em ze ti fejlesztési tervekbe vetett hitüket. A nem
zetállam legitimációjának válsága a széles körű korrupció, a szaksze
rűtlenség és a külföldi hatalm aktól való függőség eredm ényeként alakult ki,
s ehhez a Közel-Keleten hozzájárultak az Izraeltől ismételten elszenvedett
katonai vereségek, am elyekkel együtt járt a cionista ellenségkép rögzülése.
A kortárs iszlám identitás kiépülése az elérhetetlen (akár kapitalista, akár
szocialista) modernizáció elleni reakcióként a globalizáció átkos következ
ményeinek, valamint a posztkoloniális nemzeti fejlesztési tervek összeom
lásának a hatására megy végbe. A fundamentalizmus különféle formáinak
kifejlődése a muszlim világban éppen ezért szoros összefüggést mutat a nem
zetállamok különböző képességeivel azon a téren, hogy gazdasági bizton
ságot teremtve saját céljaik megvalósítása érdekében integrálni tudják a
városi tömegeket és a m uszlim papságot, az utóbbi vallási hatalmának az
állam égisze alatt tö rtén ő hivatalos szentesítésével, ahogyan a m últban az
Umajád-kalifatus vagy az O tto m á n Birodalom esetében történt.45 így, míg
Szaúd-Arábia formálisan iszlám monarchia, az ulémák a szaúdi uralkodó
háztól húznak fizetést, am ely a szent zarándokhelyek őrzőjeként és ugyan
akkor a nyugati olaj védelm ezőjeként sikeresen fenn tu d maradni.
Indonézia és Malajzia —biztosítva a gyors gazdasági növekedést, és ezáltal
ígéretes perspektívákat kínálva állampolgárainak —egy ideig képesnek tűnt
az iszlamista nyomás integrálására a tekintélyelvű nemzetállami berendez
kedés keretei között. Az 1997. évi gazdasági válság és Suharto lemondása
u tán azonban Indonézia is felfedezte az iszlamista pártok fontosságát a
politikában és a társadalom ban. Amikor a globalizáció okozta m egrázkód
tatások a muszlim társadalm akban csökkentették a gazdasági növekedés
révén elérhető társadalmi integráció lehetőségeit, az A bu Bakar Bashir által
vezetett (és az al-Kaidához fűződő kapcsolatok fenntartásával gyanúsított)
radikális fundamentalista szervezet, a Jamaah Islamijah növekedése aláásta az
egyébként is törékeny állam i ellenőrzést. így a huszonegyedik század haj
nalán már úgy tűnt, hogy Indonézia is csatlakozik azokhoz a muszlim tár
44 Kepei (2002: 6).

45 Balta (1991).
sadalmakhoz, amelyekben a modernizáció kudarca hozzájárult a naciona

lizmus válságához és az iszlamizmus előretöréséhez.
A leginkább elnyugatiasodott muszlim országok közé tartozó Egyiptom ,
Algéria és Tunézia nemzeti fejlesztési tervei az 1980-as években nagyjából-
egészében összeomlottak, társadalmi feszültségeket hozva létre, amelyek
elsősorban a különféle iszlamista m ozgalmak (a mérsékelt Muszlim Testvé
riség, a radikális Jamaah Islamiyah vagy — Algériában — a dem okratikus
radikális FIS) híveinek számát gyarapították.46 A Jasszer Arafat vezetésével
létrehozott palesztin előállammal szemben kihívást jelentő Hamasz képvi
selheti az egyik leginkább drámai szakadást az arab nacionalizmus epitom é-
ját jelen tő palesztin mozgalom és a radikális iszlám fundamentalizmus
között. A történelem iróniája, hogy az izraeli Moszad a Hamasz m eg
születésekor segített a Palesztin Felszabadítási Front hatalmának és legitim á
ciójának aláásására szolgáló eszköznek tekintett szervezet létrehozásában.
Ahol az iszlamista erők választási győzelmeit a katonai elnyomás sem
missé tette, m int például 1991 decem berében Algériában, ott kiteijedt erő
szakhullám és polgárháború következett be.47 Még a legjobban elnyugatia
sodott muszlim országban, Törökországban is történelmi kihívással került
szembe Kemal Atatürk világi nacionalista öröksége, amikor az iszlamisták
az 1995. évi választásokon a radikalizálódott értelmiség és a városi szegé
nyek szavazataira támaszkodva az ország első számú politikai erejévé váltak,
és 1996-ban korm ányt is alakíthattak, igaz, később a nacionalista fegyveres
erők nyomása alatt kiszorultak a nyílt politikai versenyből. A török iszla
misták azonban —átfestett politikai címkékkel és mérsékeltebb program mal
—a 2002. évi novem beri választásokon ismét a legnagyobb párttá váltak. Az
Európai U n ió nyom ást gyakorolt Törökországra, hogy teljes körű
demokráciává váljon, ám ez —a történelem ironikus csavarja folytán —arra
vezette a fegyveres erőket, hogy lehetővé tegyék olyan megválasztott
korm ány hatalomra kerülését, am elyben az iszlám párt játszik domináns
szerepet. A jö v ő zenéje, hogy az iszlamisták Törökországban képesek lesz
nek-e együtt élni a szekularizmus elvével, ami az európai dem okratikus
államok egyik alappillére.
A politikai iszlamizmus és az iszlám fundamentalista identitás változatos
társadalmi és intézm ényi körülm ények között teijeszkedett, m indig össze
függésben a társadalmi kirekesztés dinamikájával, illetve a nem zetállam ok
válságával. így a társadalmi szegregáció, a diszkrimináció és az észak-afrikai
arab országokból származó francia fiatalok, a Németországban született tö
46 Sisk (1992).
47 Nair (1996).
rökök, a N agy-B ritanniában élő pakisztániak vagy az afroamerikaiak köré

ben fokozódó m unkanélküliség — a radikális iszlamizmusnak a fejlett
kapitalista államok társadalm ilag kirekesztett szegmentumaiban való drámai
terjedése révén — hozzájárul egy új iszlám identitás felbukkanásához az
elidegenedett fiatalság k ö ré b e n .48 Ugyanakkor a szovjet állam összeomlása
után is iszlám m ozgalm ak bukkantak fel a Kaukázusban és Közép-Azsiában,
sőt Oroszországban is lé tre jö tt egy iszlám újjáéledési párt. M indez azoknak
a félelmeknek a beigazolódásával fenyeget, hogy az afganisztáni és iráni iszlám
forradalmak átterjednek a volt szovjet köztársaságok területére is. A cse-
csenföldi háború, am ely egyrészt az etnikai alapú nacionalizmus, másrészt
az iszlám nevében Szaúd-A rábia, Pakisztán és bin Laden támogatásával fo
lyik, a posztkommunista Oroszország egyik alapvető politikai tényezőjévé
vált.49 Az iszlám fundam entalista törekvések, az egyes nemzetállamok
erőviszonyaitól függően, a politikai folyamatok változatos sokaságán keresztül
alakultak ki m inden m uszlim társadalomban és a nem muszlim társadalmak
muszlint kisebbségeinek körében. Új identitás épül fel, nem a hagyo
mányokhoz való visszatérés útján, hanem hagyom ányos anyagok felhasz
nálásával egy új, istenfélő közösségi világban, ahol az elszegényedett töm e
gek és az elidegenedett értelm iség szövetkezése új célokat terem thet, és
globális alternatívát n y ú jth at a kirekesztő globális renddel szemben.50
Az iszlamizmus politikája azonban alapvető ellentmondással kerül szem
be, mivel —mint Law rence írja — „a szunnita iszlám fundamentalisták nem
megdönteni, hanem inkább átvenni akarják a [nemzetállami] rendszert. A fun
damentalisták csak úgy érh e tn e k el sikert, ha adaptálják azt, amivel szem-
beszállnak”.51 Hét országban végzett empirikus vizsgálataiból leszűrve ugyanezt
állapította meg Kepei a politikai iszlamizmusról az 1990-es években közzé
tett alapos és nagy hatású elemzésében. Kepei —különféle, elnyomással vagy
kooptációval, esetleg m in d k ettő v el végződött folyam atok tanulmányozása
alapján —az általános felfogással ellentétben arra a következtetésre jutott, hogy
az iszlamizmus m int politikai erő a legtöbb m uszlim országban valójában
kudarcot vallott. Szerinte ép p en e miatt a kudarc m iatt, mintegy elkesere
d ett alternatívaként jö tte k létre a radikális és terrorista csoportok, azzal a
céllal, hogy utópiájukat a kom m unizm us korai korszakainak eltorzult tör
ténelm i visszhangjaként, egy globális forradalmi élcsapat tevékenysége ré
v én rákényszerítsék a világra.52
48 Lücke/Luecke (1993); Kepei (1995).
49 Mikulsky (1992).
50 Tibi (1992a, b); Gole (1995).
51 Lawrence (1989: 226).
52 Kepei (2002).
Khosrokhavar így ír:

Amikor a modemitásba teljes mértékben beilleszkedő egyének kifejlő
désére vonatkozó elgondolás abszurditása a mindennapi élet tényleges
tapasztalatai alapján bebizonyosodik, az erőszak válik az új alanyok
önmegvalósításának egyeden eszközévé. [...] Ekkor az új közösség halott
közösséggé válik.* A modemitásból való kirekesztés vallási tartalommal
telik meg: az önfeláldozás a kirekesztés elleni küzdelem eszközévé válik.53
Amikor a radikális iszlamizmusnak a hatalmi viszonyokra gyakorolt hatását
értékeljük, végeredményben minden attól függ, hogy mit nevezünk kudarc
nak vagy sikernek. Ha sikeren az államközpontú politikai elemzés hosszú időre
visszatekintő hagyományait követve az állami hatalom megragadását értjük,
akkor az ezredfordulón az iszlám fundamentalizmus nem teljesítette a vele
kapcsolatos várakozásokat. M ég Iránban is, ahol az egyeden sikeres iszlám
forradalom lezajlott, azóta fokozódó elkülönülés ment végbe az állam intéz
ményei és az ajatollahok vallási hatalma között, és megindultak a dem ok
ratizálódás és a modernizálódás ellentmondásos, ám jelentős hatású folyamatai.
H a azonban egy ideológia térhódításának a történelmi következményeit nem
szavazatokban vagy minisztériumokban, és nem is a megszervezett lakossági
támogatásban, hanem az adott ideológiának az emberek gondolkodásmódjának
megváltoztatására, az addig domináns értékek kétségessé tételére és a globális
hatalmi viszonyok megváltoztatására való képességével méljük, akkor az iszlám
fundamentalizmus által nem politikai erőként, hanem társadalmi mozga
lom ként elért tényleges hatások megítélésének még nem jö tt el az ideje.
Az iszlám fundamentalizmus néhány befolyásos áramlata szerint a demok
ratikus állam intézményeiben való politikai részvétel ellentmondásban van az
iszlám elveivel, amelyeknek irányítaniuk kellene a muszlim társadalmakat.
Al-Zhawahiri, az al-Kaida rangidős vezetője például A keserű szüret (The
bitter harvest) cím ű könyvében az alábbiakat írja: „A demokrácia elfogadása
annak az eszmének az elfogadását jelenti, hogy a törvényhozás joga nem az
Istent, hanem valaki mást illet. Az a személy, aki ezt terjeszti, hitetlen,
m ivel bárki, aki törvényt hoz az emberek számára, Istennek nevezte ki saját
magát, és bárki, aki elfogadja ezt a törvényhozót, őt tekinti Istennek.”54Az
iszlám fundamentalizmus lényegében nem ismeri el az állam hatalmát, és
nem engedi át Isten akaratát a szavazóknak és a politikai pártoknak. Sikeré-
Szinte lefordíthatadan szójáték. Az eredetiben: „...the neo-community becomes

then necro-community”. —A ford.
53 Khosrokhavar (1995: 249—250); a szerző fordítása angolra.
54 al-Zhawahiri (1999: oldalszám nélkül).
nek vagy kudarcának m érlegelése éppen ezért inkább az eszmék csatájával,

mintsem az állami intézm ények birtoklásáért folyó küzdelemmel függ össze.
Ennélfogva itt szünetet tartok az iszlamizmus m int vallási-kulturális identitás
vizsgálatában, és az elemzést a következő fejezetben az iszlamizmus m int a do
mináns globális rend ellen fellépő társadalmi mozgalom vizsgálatával folytatom.
Akárhogyan ítéljük is m eg a kérdést, azt m indenképpen számításba kell
vennünk, hogy a kulturális kirekesztés tagadásán keresztül még az öngyilkos
önfeláldozás extrém form ájában is egy új iszlám identitás bukkant fel, új
történelmi kísérletként az ummának, az igazhívők közösségi mennyországá
nak felépítésére.
Az I s t e n ó v j o n b e n n ü n k e t !
A M E R IK A I K E R E S Z T É N Y F U N D A M E N T A L IZ M U S
E lé r k e z t ü n k eg y e l e k tr o n ik u s s ö té t k o r b a , a m e ly b e n a z ú j p o g á n y h o r d á k a tech n o ló g ia
m in d e n h a ta lm á v a l a k e z ü k b e n m á r a n n a k a k ü s z ö b é n á lln a k , h o g y e l p u s z títs á k
a c iv iliz á lt em beriség u to ls ó v é d ő b á s ty á it. A h a lá l v íz ió ja á ll e lő ttü n k . A h o g y a k e r e s z té n y
n y u g a ti em b er la k ta p a r t o k a t m a g u n k m ö g ö tt h a g y ju k , c s u p á n a kétség b eesés sö té t,
ö r v é n y lő tengere n y ú j t ó z i k v é g te le n ü l e l ő t t ü n k . . . h a csa k n e m h a r c o lu n k !
Francis Schaeffer: T ime f o r A nger 55
A keresztény fundam entalizm us örökös jegyként jelen van az amerikai tör

ténelemben, a forradalom utáni federalisták (például Tim othy D w ight és
Jedidiah Morse) eszm éitől Pat Robertson m illennium előtti eszkatológiá-
já n és az 1900-as évek olyan revivalistáin keresztül, m int Dwight L. Moody,
egészen az 1970-es években fellépett, Rousas J. R ushdooney által inspirált
rekonstrukcionistákig.56 A társadalmi változások és az egyéni mobilitás él
harcosaként szilárdan elkötelezett társadalomban bizonyos időszakonként,
az Isten örök igazságában gyökerező hagyományos értékek és intézm ények
biztonsága iránti vágyakozástól hajtva szükségképpen kétségek m erülnek
fel a modernitás és a szekularizáció jótétem ényeit illetően. Maga a „funda
mentalizmus” kifejezés, am it széles körben használnak szerte a világon,
valójában Amerikában született, A z alaptételek (The Fundamentals) című
tízkötetes könyvsorozatra utalva, amelyet két, üzletemberként m űködő fivér
55 Schaeffer (1982: 122). Francis Schaeffer egyike a kortárs amerikai keresztény funda
mentalizmus vezető inspirátorainak. K e r e s z té n y k iá ltv á n y a , ami röviddel halála után,
1981-ben jelent meg, az egyik legnagyobb hatású pamflet volt az 1980-as évek abor
tuszellenes mozgalmában Amerikában.
56 Marshden (1980); Ammemian (1987); Misztal és Shupe (1992b); Wilcox (1992).
adott közre 1910 és 1915 között, összegyűjtve benne a konzervatív protestáns

teológusok által a századfordulón szerkesztett szent szövegeket. A fundamen
talisták hatása a különböző történelmi korszakokban változatos m értékben
érvényesült, ám sohasem szűnt meg, az 1980-as és ’90-es években pedig
m inden bizonnyal erősödött. Bár Jerry Falwell Erkölcsi többség (Moral Majority)
mozgalmának felbomlása 1989-ben egyes megfigyelőket ana indított, hogy a
fundamentalizmus hanyadásáról beszéljenek (párhuzamosan a „Kommunista
Sátánnak” a színről való letűnésével —az ezzel a démonnal szemben kifejtett
ellenállás korábban a fundamentalisták legitimációjának és támogatásának egyik
legfontosabb forrása volt), hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy ebben az
esetben nem a fundamentalista identitás, hanem csupán egy szervezet és egy
politikai vállalkozás válságáról volt szó.57 Az 1990-es években a fundamen
talizmus Bili Clinton 1992. évi elnökválasztási győzelmének nyomdokain
ismét a politikai színpad előterébe került, ezúttal a Pat R obertson és Ralph
R eed vezette keresztény koalíció formájában, amely állítólag másfél millió
szervezett tagot számlált, és jelentős politikai befolyásra tett szert a republikánus
választók körében. Úgy tűnt, hogy a fundamentalisták világképe és eszméi
jelentős visszhangra találtak a századvégi Amerikában. 1979-ben például egy
országos méretű Gallup közvélemény-kutatás eredményei szerint minden
harmadik felnőtt kijelentette, hogy már átélt valamilyen vallásos megvilágo-
sodási élményt; a megkérdezetteknek majdnem fele úgy vélte, hogy a Biblia
mentes minden hibától, és több m int 80 százalékuk hitt Jézus Krisztus isteni
mivoltában.58 Kétségtelen, hogy Amerika társadalma mindig is nagyon vallásos
társadalom volt és még m a is az, sokkal inkább, mint például Japán vagy a
nyugat-európai társadalmak. Úgy tűnik azonban, hogy ez a vallásos érzület
egyre inkább revivalista színezetet ölt, és erőteljes fundamentalista áramlatok
felé sodródik. Simpson szerint:
A fundamentalizmus —eredeti értelmében - keresztény hiedelmek (beliefs)
és élmények halmaza, amely magában foglalja (1) a Biblia szó szerint, ab
szolút értelemben is tévedhetetlennek tartott üzenetének elfogadását; (2) az
egyéni megváltást az újraszületésben Krisztus mint személyes Üdvözítő
[Christ as a personal Saviour (being bom again)] által, annak köszönhetően,
hogy halálában és feltámadásában Krisztus eredményesen vezekelt minden
bűnökért; (3) azt a várakozást, hogy Krisztus az ezredév fordulójakor vissza
tér a mennyekből a földre; és (4) az olyan protestáns ortodox keresztény
doktrínák elfogadását, mint a szeplőtelen fogantatás és a Szentháromság.59
57 Lawton (1989); Moen (1992); Wilcox (1992).

58 Lienesch (1993: 1).
59 Simpson (1992: 26).
A keresztény fundamentalizmus azonban rendkívül gazdag és sokrétű trend, és

nem teszi lehetővé, hogy valamilyen egyszerű meghatározással áthidalhas
suk a millennium előtti vagy millennium utáni pünkösdi-karizm atikus pro
testáns felekezetek (pentecostal and charismatic evangelicals, pre-millennial or
post-millennial), a pietisták és az aktivisták (pietists and activists) közötti szaka
dékokat. Szerencsére tám aszkodhatunk az amerikai fundamentalista írások
és doktrínák M ichael L ienesch által készített kiváló, jó l dokum entált tudo
mányos szintézisére, am ely n ek alapján — továbbá más források felhasz
nálásával, amelyek általában megerősítik a Lienesch által feltártakat és az ő
megállapításait — m egkísérlem összefoglalni a keresztény fundamentalista
identitás főbb jellegzetességeit.60
Lienesch azt írja, hogy „a keresztény konzervatív gondolkodás középpont
jában - annak az Énről alkotott felfogását meghatározva —a megtérés (conver
sion) fogalma áll, a hit és a megbocsátás aktusa, amelyen keresztül a bűnösök a
bűn állapotából az örökké tartó üdvösség (salvation) állapotába kerülnek”.61 Az
újjászületés személyes élm ényén keresztül az egész személyiség rekonst-
ruálódik, és „nemcsak az önállóság és az identitás, hanem egyúttal a társadalmi
rend és a politikai célok létrehozásának is a kiindulópontjává válik”.62 A sze
mélyiség és a társadalom közötti kapcsolat a családnak, a társadalom központi
intézményének rekonstrukcióján keresztül valósul m eg, ami azelőtt mene
dékként szolgált a durva és ellenséges világ elől, ám a m i mai társadalmunkban
szétmorzsolódik. „A keresztény életnek ezt a bástyáját” újra fel kell építeni, a
patriarchalizmusnak, vagyis a házasság szentségének és mindenekelőtt a férfiak
által a nők fölött gyakorolt hatalomnak a helyreállításával (ahogyan az szó sze
rint le van fektetve a Bibliában: Genezis 1, Pál apostol levelei az Efezusbe-
liekhez 5, 22—23), és a gyerm ekektől szigorúan, szükség esetén fenyítés útján
is megkövetelendő engedelmesség visszaállításával. A gyermekek bűnben szü
letnek: „A szülőnek nagy hasznára van, amikor felismeri, hogy gyermekében
természetes vonzódás él a gonosz iránt.”63 így tehát nagyon fontos a család szá
mára, hogy a gyermekeket istenfélelemre és a szülők tekintélyének tiszteletére
neveljék, és ebben számíthassanak az iskolai keresztény nevelés teljes mértékű
támogatására. Ennek a felfogásnak a nyilvánvaló következményeként az állami
iskolák a jó és a gonosz, a keresztény család és a világi intézmények közötti
harc csataterévé válnak.
60 Zeskind (1986); Jelen (1989, 1991); Barron és Shupe (1992); Lienesch (1993);
Riesebrodt (1993); Hicks (1994).
61 Lienesch (1993: 23).
62 Lienesch (1993: 23).
63 Beverly La Haye, idézi Lienesch (1993: 78).
Azokra a keresztényekre, akik ki m ernek állni ezekért az elvekért, és

saját tökéletlen elgondolásaik helyett az Isten útmutatását követik, a földi
jutalm ak bőséges kínálata vár, m indenekelőtt a házasságon belül folytatott
öröm teli szexuális életben. Két bestsellerszerző —Tim és Beverly La Haye -
szexkézikönyvüket m int „teljes m értékben a Bibliának m egfelelő és igen
praktikus”64 útm utatót ajánlják, és illusztrációk segítségével bem utatják a
szexualitásnak mindazokat az öröm eit, amelyek — ha a gyermeknem zés
m egszentelt célját szolgálják — pontosan megfelelnek a keresztény szel
lemiségnek. Ilyen körülmények között a férfiak ismét férfiak lehetnek: a mai
„keresztényecskék” (Christianettes) helyett a férfiaknak férfiasán kell kinéz
niük és úgy is kell viselkedniük, egy másik keresztény tradíció értelmében:
„Krisztus nem volt elnőiesedve” .65 Valóban, a férfiak agresszív szexuabtásának
a teljesített házastársi kötelességek csatornájába való terelése alapvető fontos
ságú a társadalom számára, m ind az erőszak kordában tartása érdekében,
m ind pedig abból a megfontolásból, hogy ez a „protestáns m unkaerkölcs”,
s ennélfogva a gazdasági termelékenység forrása. E felfogás szerint a
szexuális szublimáció* a civilizáció alapja. Ami a nőket illeti, ő k biológiai
meghatározottságuk folytán az anyaságra termettek, valamint arra, hogy a
racionális gondolkodású férfiak érzelmi kiegészítői legyenek (legalábbis
Phyllis Schlafly szerint). Alárendelt szerepük segíteni fogja ő k et az önbe
csülés érzésének elérésében. A nők a férfiaktól független saját identitásukat
önfeláldozáson keresztül érvényesíthetik. Mint Beverly La H aye úja: „Ne
féljetek adni és adni és adni.”66 Mindezek együtt üdvösséget hoznak a család
ba, „ebbe a kis közösségbe, melynek talapzatán az egész társadalom nyugszik”.67
M iután az üdvözülés garantáltnak tekinthető mindaddig, am íg a keresz
tények szigorúan betartják a Biblia előírásait és az élet szilárd alapjaként
fenntartják a stabil patriarchális családot, az üzleti tevékenység szintén jó és
eredményes lesz, feltéve, hogy a korm ány nem avatkozik be a gazdaságba,
az érdem teleneket magukra hagyja szegénységükben, és az adókat ésszerű
határok között (a jövedelem körülbelül 10 százaléka körül) tartja. Ú gy tűnik,
hogy a keresztény fundamentalisták nem igen törődnek a m orális teokrácia
és a gazdasági liberalizmus között fennálló ellentm ondásokkal.68 A jó
keresztényeket Isten megsegíti üzleti tevékenységükben is: végül is nekik
64 Idézi Lienesch (1993: 56).
65 Edwin L. Cole, idézi Lienesch (1993: 63).
* A szublimáció révén a szexuális energiák társadalmilag elfogadott, magasabb célok érde
kében hasznosulnak. (A szexuális szublimáció fogalmát Freud vezette be.) —A fo r d .
66 Beverly La Haye, idézi Lienesch (1993: 77).
67 Lienesch (1993: 77).
68 Hicks (1994).
gondoskodniuk kell a családjukról. Ennek élő bizonyítékát nyújtja - saját

bevallása szerint —maga a keresztény koalíció vezetője, Pat Robertson, a nagy
hírű távhittérítő. Megtérése u tán Robertson —új keletű magabiztosságával fel
fegyverkezve —üzleti vállalkozásokba vágott bele: „Engem az Isten küldött ide,
hogy megvásároljam az ö n ö k televízióállomását” —m ondotta, és felajánlott egy
összeget, amit Isten nevezett m eg számára: „Az Ú r így szólt: ne menj két és
félmillió dollár fölé”.69 Ez a tranzakció végül kitűnő üzletnek bizonyult, amiért
Pat Robertson a 700 Club cím ű televíziós showműsorában hetenként köszö
netét mondott Istennek.
A keresztény út azonban n em járható egyénileg, m e rt a társadalom in
tézményeit, különösen a korm ányt, a médiát és a közoktatási rendszert külön
féle származású hum anisták ellenőrzik, akik a k ü lönböző fundamentalista
irányzatok szerint szövetségben állnak a kommunistákkal, a bankárokkal, az
eretnekekkel és a zsidókkal. A legármányosabb és legveszélyesebb ellensé
gek a feministák és a hom oszexuálisok, mivel ők azok, akik aláássák a csalá
dot, a társadalmi stabilitás legfőbb forrását, a keresztény életet és a személyes
önmegvalósítást (Phyllis Schlafly a nők felszabadítását „betegségnek” nevez
te).70 Az abortusz elleni harc szimbolizálja mindazokat a küzdelm eket, ame
lyeket a család, az élet és a kereszténység megóvásáért folytatnak, és hidat
képez a különféle keresztény felekezetek között. A keresztény fundamen
talizmus legharcosabb és legbefolyásosabb kifejeződése Am erikában éppen
ezért az élet nevében in d íto tt mozgalom (pro-life movement).
A küzdelmet tovább kell fokozni, és meg kell k ötni a szükséges komp
romisszumokat az intézm ényes politikai hatalommal, m ivel az idő egyre
jo b b an szorít. „Az idők v ég e zete” közeledik, és ezért bűnbánatot kell tar
tanunk, megtisztítva társadalm unkat, hogy készen álljon Jézus Krisztus má
sodik eljövetelére, ami új korszakot fog nyitni: a soha n em látott béke és
prosperitás új ezredéve következik. Az e felé vezető ú to n van azonban egy
veszélyes szakasz, m ert túl kell élnünk a népek kegyetlen végső csatáját (the
battle of Armageddon), ami a Közel-Keleten indult meg, m ajd kiterjedt az egész
világra. Izrael és az Ú j-Iz ra e l (Amerika) végül diadalm askodni fog
ellenségei fölött, de szörnyű áron és csak társadalmunk regenerációs képes
ségének köszönhetően. E zért van szükség mind a társadalom átalakítására (az
alulról jövő kezdeményezésekre építő keresztény politika útján), mind az Én
regenerálására (a kegyes családi élet révén), amelyek kiegészítik egymást.
Kik a kortárs amerikai fundamentalisták? Clyde W ilcox érdekes adatokat
közöl a protestánsok 1 9 8 8 -b an felmért demográfiai jellem zőiről, az egész
69 Erről maga Pat Robertson számolt be, idézi Lienesch (1993: 40).
70 Idézi Lienesch (1993: 71).
lakosságra vonatkozó adatokkal összehasonlítva.71 A vallás előírásait szigo

rúan betartó (doctrinal) protestánsokra jellem ző vonások számbavételéből
úgy tűnik, hogy az ide soroltak kevésbé iskolázottak, szegényebbek, igen
sok háziasszony van közöttük, többnyire a déli államok lakói, szignifikán
san vallásosabbak és 100 százalékban hiba nélkül valónak tekintik a Bibliát
(ugyanez az arány a lakosság egészében 27 százalék). Más források szerint72
a keresztény fundamentalizmus jelenlegi expanziója különösen erős a déli
és a délnyugati államok, valamint Dél-Kalifom ia külvárosaiban az alsó-kö-
zéposztály körében, valamint azok között a szolgáltatásokban alkalm azott
dolgozók között, akik az utóbbi időben költöztek be a gyorsan terjeszkedő
világvárosi körzetek új elővárosaiba. Ennek alapján Lienesch azt a hipo
tézist állítja fel, hogy ezek képviselhetik „a legújabban bevándorolt hagyo
mánytisztelő nép első m odernizálódott generációját, amely az elvi-
lágiasodott városi társadalomban is fenntartja a vidékről magával hozott
értékeket” .73 Úgy tűnik azonban, hogy a keresztény fundamentalizmus ter
jedését sarkantyúzó tényezők között az értékek, a meggyőződések és a
politikai állásfoglalások fontosabbak, m int a demográfiai, foglalkozási vagy
lakóhelyi jellem zők. A kérdésről rendelkezésre álló adatok igen jelentős
mennyiségének áttekintése alapján W ilcox az alábbi következtetésre jut:
„Az adatok azt mutatják, hogy a keresztény jobboldal (Christian Right) tám o
gatásának legjobb előrejelzői a vallási hovatartozás, a követett doktrínák, a
viselkedési minták, a bizonyos szervezetekhez való tartozás és a politikai
meggyőződés.”74 A fundamentalizmus nem osztályérdekek vagy territo
riális pozíciókeresés ésszerű kifejeződésének látszik, hanem inkább a
keresztény erkölcsi értékek védelm ében a politikai folyamatokra irányuló
akcióprogramnak tekinthető.75 M int a legtöbb fundamentalizmus a törté
nelemben, ez is reaktív mozgalom, amely a társadalmi és személyes iden
titást a múlt képzetei alapján kívánja felépítem, amelyeket egyfajta utópisz
tikus jövőbe vetít ki, hogy legyőzhesse a tűrhetetlen jelent.
Reakció, de mire? Mi az, ami tűrhetetlen? Úgy tűnik, hogy a keresztény
fundamentalizmus legkézenfekvőbb forrásait két dologban kereshetjük: a glo
balizáció fenyegetésében és a patriarchalizmus válságában. Mint Misztal és Shupe
iga: „A globalizáció dinamikája dialektikus módon elősegítette a fundamen
talizmus dinamikáját.”76 Ezt a dialektikát Lechner így fejti ki részletesebben:
71 Wilcox (1992).
72 Idézi Lienesch (1993).
73 Lienesch (1993: 10).
74 Wilcox (1992: 223).
75Jelen (1991).
76 Misztal és Shupe (1992a: 8).
A globalizáció folyamatában a társadalmak m int globális tényezők intéz

ményesültek. M int szervezetek világi tényezőként működnek, egymáshoz
fűződő kapcsolataikban szintén világi szabályokat követnek; szinte egyetlen
vallás sem tulajdonít transzcendens jelentőséget a világi társadalmaknak a
jelenlegi formájukban... A társadalmiság intézményesített ideológiája (insti
tutionalized societalism) azonban a legtöbb vallási tradíció normái szerint bál
ványimádáshoz vezet. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a társadalmon be
lül folyó élet szintén kihívássá vált a hagyományos vallási értékekkel szem
ben. .. Éppen azért, m ert a globális rend intézményesített normatív rend,
ésszerű arra következtetnünk, hogy megindul a keresés egyfajta „végső”
fundamentum, valamilyen transzcendens valóság iránt, ami e fölött a világ
fölött áll, és amelyhez képest ez utóbbi világosabban meghatározható.77
A kommunista fenyegetés bizonyos alapot terem tett ahhoz, hogy az USA
kormánya, a kereszténység és Amerika mint „a kiválasztott nép” érdekeit azo
nosnak lehessen tekintem , a Szovjetunió összeomlása és az új globális rend
kialakulása azonban fenyegető bizonytalanságot terem t Amerika sorsának irá
nyítását illetően. Az Egyesült Államokban az ezredfordulón a keresztény funda
mentalizmus visszatérő tém ája a szembefordulás azzal, hogy az országot —több
más nemzetközi szervezet közreműködésével - az E N S Z , a Nemzetközi Valu
taalap és a Világkereskedelmi Szervezet által létrehozott valamilyen „világkor
mány” igazgassa, ami az U S A szövetségi kormánya fölé helyeződik (amelyet
egyébként a fundamentalisták bűnrészesnek tekintenének egy ilyen fejlemény
ben). Egyes eszkatológiai írások szerint egy ilyen „világkormány” az Antikrisz-
tusé lenne, szimbólumai pedig, közéjük számítva a mikrochipeket is, az Anti-
krisztus jegyei, és „az id ő k végezetét” hirdetik. Ú gy tűnik, hogy a keresztény
fundamentalista identitás felépítése az élet és az ország fölötti ellenőrzés vissza
szerzésére irányuló kísérlet, közveden válaszként a globalizációnak a gazdaságban
és a médiában egyre inkább érezhetően ellenőrizhetetlenné váló folyamataira.
Az 1980-as és az 1990-es években mindemellett a keresztény fundamen
talizmus legfontosabb forrása valószínűleg a patriarchalizmus értékrendjé
nek az 1960-as évek lázadásaiból eredő és a nőmozgalmakban, illetve a
leszbikusok és a hom oszexuálisok mozgalmaiban kifejeződő megkérdőjele
zésére adott reakció v o lt.78 A küzdelem azonban n em csak ideológiai téren
folyik. Az amerikai patriarchális családmodell m inden je l (a válások, a kü
lönélés, a családon belüli erőszak, a házasságon kivül született gyermekek,
a késői házasságkötés, az összezsugorodó anyasági életszakaszok, a hom o
szexuális és leszbikus p áro k , a nőtlen és hajadon-életstílusok teijedése és
77 Lechner (1991: 276-277).

78 Lamberts-Bendroth (1993).
általában a patriarchális tekintély széles körű elutasítása) szerint valóban

válságban van (lásd 4. fejezet). A férfiak részéről nyilvánvaló a reakció pri
vilégiumaik védelmében, amelyek —m iután kizárólagos kenyérkeresőként
játszott szerepük összezsugorodása aláásta a patriarchalizmus anyagi és
ideológiai alapjait —jobban biztosítottnak látszanak az isteni legitim áció
révén. Van azonban itt valami más is, am iben a férfiak, a nők és a gyer
m ekek egyaránt osztoznak, nevezetesen a mélyen gyökerező félelem az is
m eretlentől, ami különösen akkor válik rémisztővé, amikor az ism eretlen
magát a mindennapi személyes élet fundamentumát jelenti. A világi patriar
chalizmus rendje szerint folytatható életre immár képtelenül, de megrémülve
a magánytól és a bizonytalanságtól egy vadul versengő individualista tár
sadalomban, ahol az egyeden biztonságos menedéket a család jelentette mint
mítosz és m int realitás egyaránt, sok férfi, n ő és gyermek azért imádkozik az Is
tenhez, hogy az visszajuttassa őket az ártadanság állapotába, ahol m egnyu
godhatnának az Isten törvényei szerint való jóindulatú patriarchalizmus rendjé
ben. Azáltal pedig, hogy együtt imádkoznak, ismét képessé válhatnak az
együttélésre is. Az amerikai keresztény fundamentalizmus éppen ezért mély
rehatóan magán viseli az amerikai kultúra jegyeit, annak családi érzelmű indivi
dualizmusával és pragmatizmusával, valamint az Istenhez és Isten akaratához
fűződő személyes viszonnyal mint az egyre kevésbé előreláthatóan alakuló és
egyre ellenőrizhetedenebbé váló életben felmerülő személyes problémák meg
oldásának módszerével együtt. Úgy tűnik, mintha az alapvető imádság arról
szólna, hogy az Isten kegyelméből helyreállítható legyen az elveszett Amerikai
Életforma, s ezért cserébe a bűnösök készek bűnbánatot tartani és ismét meg
újítani keresztény hitvallásukat,
N á c ió k és n a c io n a l iz m u s o k a g l o b a l iz á c ió k o r á b a n :
KÉPZELETBELI KÖZÖSSÉGEK VAGY KÖZÖSSÉGI KÉPZETEK?
M i n d a n n y i a n — m i m a g u n k m á s o k k a l e g y ü tt, v a g y is c s a k u g y a n m in d a n n y ia n —
csa k a k k o r l e s z ü n k k é p e s e k arra, h o g y n e l e g y ü n k tö b b é n a c io n a listá k ,
a m ik o r v is s z a n y e r jü k e m lé k e z e tü n k e t.
R ubert de V entos : N acionalismos79
A globalizáció kora egyben a nacionalizmus újjáéledésének kora is, am i ki

fejeződik egyrészt a megalapozott nemzetállamokkal szemben m egnyilvá
nuló kihívásokban, másrészt az identitás nemzetiségi alapon tö rtén ő széles
79 Rubert de Ventos (1994: 241) —a szerző fordítása angolra.

körű újjáépítésében, am i m indig az idegenekkel szem ben kap megerősítést.

Ez a történelmi trend meglepetésként ért egyes megfigyelőket, miután a
nacionalizmust m ár három szoros halállal holtnak nyilvánították, kimúlását
a gazdasági globalizáció és a nemzetközivé vált politikai intézmények, to
vábbá az elektronikus m édia, az oktatás, a m űvelődés, az urbanizáció és a
modernizáció révén terjesztett, nagymértékben közös vonásokat mutató
univerzális kultúra és az ellene indított tudom ányos támadás együttes hatá
sának tulajdonítva. H ozzájárult ehhez még az a támadás is, amit a tudo
m ány maguknak a nem zeteknek az eszméje ellen intézett, a nemzeteket az
antinacionalista elm életek puha változataiban „képzeletbeli közösségek
n ek ”80 nevezve, sőt — G ellner erőteljes megfogalmazásában81 — az elitek
irányításával a m odern nemzetállam m egterem tésére törekvő nacionalista
mozgalmak „önkényes történelmi találmányainak” címkéjét ragasztva rájuk.
Gellner szemében „a nacionalizmusok egyszerűen olyan törzsi hatalmi tö
rekvések (vagy, ami azt illeti, bármilyen más csoportok hatalmi törekvései),
amelyek saját erőfeszítéseik, szerencséjük vagy a körülm ények összejátszása
folytán hatékony erővé tudnak válni m odem körülm ények között”.82
A siker — Gellner és H obsbaw m 83 felfogásában egyaránt — a szuverén
m odern nemzetállam felépítését jelenti. így értelm ezve a nacionalista m oz
galmak, mint egy bizonyos elit érdekeinek racionalizált megvalósítói, olyan
nemzeti identitást terem tenek, ami siker esetén a nemzetállam kegyelettel
gondozott ereklyéjévé válik, amit azután propaganda útján teijesztenek az
állam polgárai között, m indaddig, amíg „a nem zet fiai” készek lesznek
meghalni is nem zetükért. Hobsbawm elfogadja a történelm i bizonyítéko
kat olyan nacionalizmus létezésére is, amely alulról (a közös nyelvi, territo
riális, etnikai, vallási és történelm i-politikai vonásokból) épül ki, de azt
„protonacionalizm usnak” nevezi, mivel szerinte a nacionalizmus és a nem
zetek —akár az adott nem zetállam kifejeződéseként, akár annak valamilyen
jövőbeli állapot elérése érdekében történő megkérdőjelezéseként — csak
akkor születnek m eg, am ikor a nemzetállam létrejön. A nacionalizmusok
robbanásszerű felerősödése a legutóbbi ezredforduló táján, ami szoros
összefüggésben áll a m eglévő nemzetállamok gyengülésével, nem illik jól
bele ebbe az elméleti m odellbe, amely a nem zetek és a nacionalizmus
kialakulását hasonlónak tekinti a m odem nem zetállam nak a francia
forradalom után történt kialakulásához és megszilárdulásához, ami a világ
nagy részén a nem zetállam ok öntőformájául szolgált. —Annyi baj legyen.
80 Anderson (1983).
81 Gellner (1983: 56).
82 Gellner (1983: 87).
83 Hobsbawm (1992).
H obsbaw m szerint ez a látható újjáéledés valójában azoknak a m egoldatlan

nemzeti problémáknak a történelmi következménye, amelyek Európa 1918 és
1921 között végbement területi átszerveződéséből adódtak.84
Egy 1994-ben végzett globális felmérés eredményeiről Földrajz és nemzeti
identitás (Geography and National Identity) címen általa szerkesztett beszá
m oló bevezetésében azonban D avid H ooson így írt:
A huszadik század második fele a zabolátlanul buijánzó nacionalizmus
új korszakaként fog bevonulni a történelem be, ami tartósabb term é
szetű, m int azok a szörnyű, de ma m ár letűnt zsarnokságok, am elyek
szintén jellemezték századunkat... Az emberekben az iránt élő vágy,
hogy kifejezzék identitásukat és azt érezhető módon elismertessék má
sokkal, járványszerűen teljed, és elemi erőként kell tudomásul vennünk
m ég a huszadik század végének zsugorodó és látszólag hom ogenizá
lódó high-tech világában is.85
Ugyanakkor Eley és Suny a Nemzetivé válás (Becoming National) cím ű, lényeg
re tapintó gyűjteményes kötetük bevezetőjében ezt írják:
A szubjektivitásra és a tudatosságra helyezett hangsúly vajon eltöröl-e
bárm it is azokból az „objektív” alapokból, amelyekre a valamely nem zet
hez való tartozás érzése épül? Világos, hogy az ilyen radikális szubjektivista
nézet abszurd lenne. A legtöbb sikeres nacionalizmus feltételez valamilyen
területi, nyelvi vagy kulturális alapon már előzetesen létrejött közösséget, ami
biztosítja a nyersanyagot a patriotizmus intellektuális programjához. Ezeket a
korábbi közösségeket azonban nem lenne szabad ’naturalizálni’, mintha
valamiféle esszenciális m ódon m indig is léteztek volna, vagy egyszerűen
előrevetítenék a történelem m ég ezután eljövendő eseményeit... A kultúra
gyakran nem az, ami az em bereknek ténylegesen a birtokában van, hanem
az, am iért küzdeni akarnak.86
A saját véleményem szerint az egyes társadalomelméletek és a kortárs gya
korlat között mutatkozó eltérések abból a tényből fakadnak, hogy a nacio
nalizmusnak és a nemzeteknek megvan a maguk élete, ami független az álla
miságtól, noha kulturális konstrukciókba és politikai program okba ágyazó
dik be. Bármennyire vonzó is lehet a „képzeletbeli közösségek” nagy hatású
eszméje, az valójában vagy nyilvánvaló, vagy a tapasztalatok fényében nem
állja m eg a helyét. Nyilvánvaló a társadalomtudós számára, ha ennek a
kifejezésnek a használata azt akarja jelezni, hogy az ikonok im ádata vagy a
84 Hobsbawm (1992: 173-202).

85 Hooson (1994b: 2-3).
86 Eley és Suny (1996: 9).
valahová tartozás érzése n em más, mint kulturális konstrukció. Ez alól a nem

zetek sem lennének kivételek. A „valódi” és a „képzeletbeli” közösségek szem-
beállításának az elemzés szempontjából —azon a dicséretes szándékon kívül,
hogy demisztifikálja a M ichelet-féle esszencialista nacionalizmus ideológiáját —
kevés haszna van. H a azonban az ilyen állítások azt jelentik, ami Gellner el
méletében explicit formában kifejezésre jut, vagyis hogy a nemzetek tisztán
mesterséges ideológiai képződmények, amelyeket az értelmiségiek konstruál
nak történelmi mítoszok önkényes manipulációjával a társadalmi és gazdasági
ehtek érdekeinek szolgálatában, akkor a történelmi tények meghazudtolni
látszanak minden ilyenfajta szélsőséges dekonstruktivizmust.87 Az etnikum, a
vallás, a nyelv és a földrajzi terület önmagában bizonyára nem elegendő a
nemzetek kialakulásához és a nacionalizmus megszületéséhez. A közös tapasz
talat és életvilág azonban igen: mind az Egyesült Államok, mind Japán erős
nemzeti identitású országok, és polgáraik többsége erős hazafiúi érzelmeket
érez, és azokat kifejezésre is juttatja. Am Japán egyike a világ etnikailag
leginkább homogén nem zeteinek, az Egyesült Államok pedig egyike az etni
kailag leginkább heterogéneknek. Mindkét esetben megvan azonban a közös
történelem és egy közös program , és mindkét nem zet történelmi narratívái tár
sadalmilag, etnikailag, területileg és nemek szerint is változatos tapasztalatokra
épülnek, amelyek azonban többféle szempontból is közösek az illető országok
népe számára. Más nemzetek és nacionalizmusok (pl. Skócia, Katalónia, Québec,
Kurdisztán, Palesztina) n em jutottak el a m odem nemzetállami státushoz,
mégis —egyesek közülük m ár több száz éve — olyan erős kulturális-területi
identitásúak, ami ténylegesen nemzeti karakterként nyilvánul meg.
Elemzésünkben tehát négy főbb pontot kell hangsúlyoznunk, amikor a kor
társ nacionalizmust a nacionalizmus társadalomelméleteinek figyelembevételével
tárgyaljuk. Először is lehetséges, hogy a kortárs nacionalizmus szuverén nemzet
állam létrehozására irányul, de az is lehet, hogy nem. így a nemzetek történelmi
és analitikai szempontból az államtól független entitások.88 Másodszor, a nemze
tek és a nemzetállamok köre történelmileg nem korlátozódik az Európában a
francia forradalmat követő két évszázad során létrehozott modem nemzetálla
mokra. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi politikai gyakorlat elveti azt a felfogást, mi
szerint a nacionalizmus kizárólag a modem nemzetállamok kialakulási korszaká
val kapcsolódik össze, ami a tizenkilencedik században érte el csúcspontját, és
87Moser (1985); Smith (1986); Johnston és tsai (1988); Touraine (1988); Perez-Argote
(1989); Chatterjee (1993); Blas Guerrero (1994); Hooson (1994b); Rubert de Ventos
(1994); Eley és Suny (1996).
88 Keating (1995).
a huszadik század közepének dekolonizációs folyamataiban a nyugati típusú nem

zetállam importjával megismétlődött a harmadik világban.89 Chatterjee szerint ez
az egyébként divatossá vált nézet egyszerűen eurocentrizmus.90 Panarin így ír:
Az évszázad félreértése volt a népek önmeghatározásának a nemzetek ön
meghatározásával való összetévesztése. Bizonyos nyugat-európai elvek
mechanikus átvitele a nem európai kultúrák talajára gyakran szül torzszü
lötteket. Ezeknek a szörnyszülötteknek az egyike volt a nemzeti szuvere
nitás nem európai talajba átültetett fogalma... A nemzet mibenlétével kap
csolatos fogalomzavar Európa politikai szókincsében megakadályozza az
európaiakat abban, hogy felismerjék a rendkívül fontos különbségeket
többek között ’a nép szuverenitása’, a ’nemzeti szuverenitás’ és az ’etni
kumok jogai’ között.9’
Panarin elemzését alátámasztja a nem zeti mozgalmak kifejlődése a huszadik
század vége felé, ami a világ számos térségében igen változatos kulturális
beállítódásokat és politikai program okat követve m ent végbe.
Harmadszor, a nacionalizmus nem szükségképpen elitjelenség, sőt, mos
tanában ténylegesen legtöbbször a globális elitek eben irányuló reakció. A
vezetés m inden bizonnyal — m int m inden társadalmi m ozgalom ban —
inkább a magasabban képzett és m űvelt (vagy a mai korban inkább a szá
m ítógépek használatában jártas) személyek kezébe kerül, m intsem a népi
töm egekébe, amelyek a nacionalista célok körül mobilizálódnak, ez azon
ban nem csökkenti a nacionalizmus vonzóerejét és jelentőségét a töm egek
nek az ebtek által történő manipulációja számára, ami ezeknek az ebieknek
a saját érdekeit szolgálja. Smith —nyilvánvaló sajnálkozással —így ír:
Valamely történelmi sorsközösségben élő közösségben a m últ emlékei
életben tarthatók, és a (hős)tettek megőrizhetik dicsőségüket. Az
egyének ugyanis csak közös történelmi és kvázifamiháris kötelékekkel
összefűzött generációk láncolatán keresztül remélhetik bizonyos
értelemben elérni a halhatatlanságot olyan korokban, amelyek előtt
csupán területi horizontok nyílnak. Ilyen értelemben a nem zetek
kialakulása és az etnikai nacionabzmus felbukkanása nem annyira pohtikai
ideológiának, mint inkább egyfajta „vallási pódék” intézményesülésének
tűnik, s ennélfogva sokkal tartósabb és életerősebb, mint amennyire be
merjük vallani.92
89 Badie (1992).
90 Chatterjee (1993).
9' Panarin (1994/1996: 37).
92 Smith (1989/1996: 125).
Negyedszer, mivel a kortárs nacionalizmus inkább reaktív, mintsem meg

előző (proaktív) jellegű, arra hajlik, hogy inkább kulturális, m int politikai
jelleget öltsön, s így inkább valamely már intézm ényesült kultúra védelme,
m intsem egy állam létrehozása vagy védelme felé orientálódik. Amikor új
politikai intézm ényeket terem tenek vagy régieket rekonstruálnak, ezek
nem a politikai szuverenitásért folyó harc kiindulási bázisai, hanem inkább
az identitás védőbástyái. E zért gondolom úgy, hogy a kortárs nacionalizmus
megértéséhez m egfelelőbb elméleti kiindulópontot nyújt Kosaku Yoshino
elemzése a japán kulturális nacionalizmusról:
A kulturális nacionalizmus a nemzeti közösség regenerálására törekszik
valamely nép kulturális identitásának megteremtése, megőrzése vagy erősítése
útján, amikor az hiányzik vagy veszélyeztetettnek látszik. A kulturális nacio
nalisták a nemzetet saját egyedi történelme és kultúrája produktumának és a
kollektív szolidaritás jellegzetes attribútumokkal felruházott alapjának tekintik.
Röviden, a kulturális nacionalizmus a kulturális közösség megkülönböztet-
hetőségére mint a nem zet lényegének kifejeződésére épít.93
A nacionalizmust teh át — Hobsbawm gondolatm enete szerint, ellentét
b en Gellnernek a „m agaskultúrára” mint a nacionalizm us kizárólagos ere
detforrására helyezett hangsúlyával - társadalmi akció és reakció egyaránt
létrehozhatja m ind az elitek, m ind a tömegek oldaláról. A nacionalizmus
m int az identitás forrása azonban —Hobsbawm vagy Anderson felfogásával
szemben —nem redukálható sem egy bizonyos történelm i korszakra, sem
kizárólag a m odem nem zetállam működésére. A nem zeteknek és a nacio
nalizmusoknak a nem zetállam létrehozási folyamatára való redukálásával
lehetetlen megmagyarázni a posztmodem nacionalizmusnak a modern ál
lam hanyatlásával egyidejűleg bekövetkezett kialakulását.
R ubert de Ventos —D e u tsc h klasszikus felfogást94 korszerűsítve és fino
m ítva — egy kom plexebb elm életet állított fel, am ely a nemzeti identitás
kialakulását az alábbi négyféle tényező történelm i kölcsönhatásaira vezeti
vissza: elsődleges tényezők (például etnikum, terület, nyelv, vallás és hason
lók) ; generatív tényezők (például a kommunikáció és a technológia fejlődése,
a városok kialakulása, a m o d e m hadseregek és a központosított monarchiák
létrejötte); indukált vagy másodlagos tényezők (például a nyelv szabályainak
hivatalos nyelvtanokban való rögzítése, a bürokrácia növekedése és a
nem zeti oktatási rendszer létrehozása); és reaktív tényezők (vagyis az olyan
identitások és érdekek védelm e, amelyek valamely domináns társadalmi
csoport vagy intézm ényi apparátus elnyomása alá kerülnek, ami kiváltja az
93 Yoshino (1992: 1).

94 Deutsch (1953); Rubert de Ventos (1994).
alternatív identitások keresését az em berek kollektív emlékezetében ).95 Az,

hogy mely tényezők milyen szerepet játszanak az egyes nacionalizmusok és
az egyes nem zetek kialakulásában, a történelm i kontextustól, a kollektív
em lékezet rendelkezésére álló anyagoktól és az egymással ütköző hatalm i
stratégiák kölcsönhatásaitól függ. A nacionalizmus ilyen értelem ben tehát
valóban kulturális és politikai konstrukció, ám ami elméleti és gyakorlati
szempontból egyaránt valóban számít, az m inden identitás esetében az a
kérdés, hogy ami létrejött, az hogyan, m iből, ki által és mi célból jö tt létre.
A mostani ezredfordulón a különféle nacionalizmusok kirobbanása,
amelyek közül egyesek felbomlasztanak többnemzetiségű államokat, m ások
viszont ugyancsak többnemzetiségű entitásokat hoznak létre, n e m függ
össze a klasszikus szuverén m odern államok kialakulásával. A nacionalizm us
inkább az egyik legfőbb olyan erőnek tűnik, ami a kváziállamok lé tre h o
zása m ögött áll. Kváziállamokon olyan politikai entitásokat értek, am elyek
közös szuverenitással bírnak, akár valamely gyorsított ütemben kialakított
szövetségi rendszer keretében (m int a folyamatban lévő kanadai rekons-
titúció esetében vagy „a nemzetiségek nem zeteként”, amit az 1978. évi
spanyol alkotmány deklarált, és ami a gyakorlatban az 1990-es évek során
erősen kibővült); vagy pedig a nem zetközi multilateralizmus keretei k ö zö tt
(m int az Európai Unióban vagy a volt szovjet köztársaságokból újjászer
veződött Független Államok Közösségében). A központosított nem zetálla
m ok, amelyek ellenállnak az ilyen kváziállamiság mint új történelm i reali
tás megteremtésére törekvő nacionalista mozgalmak ilyen irányban ható
trendjének (mint például Indonézia, Nigéria, Sri Lanka, sőt India is), könnyen
elkövethetik azt a fatális hibát, hogy a nem zetet az állam keretei közé p ró
bálják szorítani, aminek a következm ényeit például egy olyan erős állam,
m int Pakisztán is tapasztalhatta Banglades leszakadása után.
Ahhoz, hogy a nemzeti identitás (re)konstruálásának bonyolultságát a mai új
történelmi kontextusban feltárhassam, röviden kitérek két olyan esetre, am e
lyek az erre a korszakra szerintem jellem ző dialektika két pólusát képviselik,
nevezetesen egy centralizált, soknemzetiségű állam, a korábbi Szovjetunió fel
bomlására és azoknak az entitásoknak ezt követő kialakulására, amelyeket kvá-
zinemzetállamoknak nevezek; valamint annak a nemzeti(ségi) kváziállamnak a
kifejlődésére, amely Katalóniában jö n létre a Spanyolországban érvényesülő
föderalizmus és az Európai Unióban megnyilvánuló konföderalizmus kettős
mozgalmának egyidejűleg kifejtett hatásai nyomán. Miután elemzésemet ezzel a
két esettanulmánnyal illusztráltam, néhány utalást teszek a nacionalizmus m int a
kollektív identitás megújult forrása előtt álló új történelmi utakra vonatkozóan.
95 Rubert de Ventos (1994: 139-200).

N e m z e t e k a z á l l a m e ll e n : a S z o v j e t u n ió
FELBOM LÁSA É S A L E H E T E T L E N Ä L L A M O K K Ö Z Ö S S É G E
(Szojuz N y e v o z m o z s n ü h G o s z u d a r s z t v )*
A z orosz városok ésfalvak félvad, szinte rémisztőén ostoba, állatias népe kifog halni,
hogy helyet adjon egy új emberi fajnak.
M axim Gorkij: A z o r o s z parasztságról96
Hélène Carrère d’Encausse és Ronald Grigor Suny 97 —más kutatókkal együtt —

azt állítja, hogy a Szovjetunió meglepő összeomlásában az egyik fő (bár
nem az egyeden) tén y ező a Szovjetuniót alkotó nem zetek fellázadása volt
a szovjet állam ellen. A zoknak a gazdasági, technológiai, politikai és nem
zeti identitási elem eknek a komplex összefonódását, amelyek együttesen ma
gyarázzák a történelem egyik legrendkívülibb esem ényét, a harmadik kö
tetben fogom elem ezni, mivel az orosz forradalm ak voltak azok, amelyek
megnyitották és végül lezárták a huszadik század politikai történetét. Ám
amikor a nem zeti identitás új körvonalainak az 1990-es évek óta fo
lyamatban lévő kialakulását tárgyaljuk, alapvető fontosságú, hogy utaljunk
a Szovjetunió összeomlásakor és azt követően lezajlott eseményekre, mivel
ez kivételesen alkalmas terrénum annak a kölcsönhatásnak a tanulmányozására,
ami a nemzet és az állam, két olyan entitás között zajlanak le, amelyek nézetem
szerint történelmileg és analitikai szempontból is elkülöníthetők. A nacio
nalista lázadás a S zovjetunió ellen valóban k ü lönösen jelentős volt, mivel a
Szovjetunió egyike volt annak a kevés m odern államnak, amelyek kifeje
zetten többnem zetiségű entitásként jöttek létre, és itt a nemzetiségek külön
megerősítést kaptak, egyénileg (minden szovjet állampolgárnak megvolt a
neki tulajdonított nem zetisége, beleírva az útlevelébe) és a Szovjetunió
területi adm inisztrációjában egyaránt.
A szovjet állam ot 15 szövetségi köztársaság k o m p lex rendszereként szer
vezték meg, am elyhez a szövetségi köztársaságokon belül további autonóm
köztársaságok, úgynevezett territóriumok vagy „területek” (kraj) és auto
nóm bennszülött kerületek (okrah) tartoztak, továbbá mindegyik köztár
saság magába foglalt tö b b tartományt (oblaszty) is. A z egyes szövetségi köz-
Szójáték a FÁK angol nevének (Commonwealth of Independent States) rövidítése

ként használt betűszóval: a „függeden” (independent) és a „leheteden” (impossible) sza
vak kezdőbetűi azonosak, s így ugyanazt a rövidítést kapjuk (CIS). - A ford.
96 1992, in: SZ SZ R Vnutrennüje Protyivorecsija, Tchalidze Publications, 1987: 128,
idézi Carrère d’Encausse (1993: 173).
97 Carrère d’Encausse (1993); Suny (1993).
társaságok, valamint az ezeken belül létrejött autonóm köztársaságok is a

territoriális nemzetiség elvén alapultak. Ez az intézm ényi konstrukció nem
csupán fikció volt. A szovjet kommunista párt akaratával szemben megnyil
vánuló autonóm nacionalista hangokat természetesen kíméletlenül el
nyom ták, különösen a sztálinista időszakban, és a Volga m enti németek, az
ukránok, észtek, lettek, litvánok, krími tatárok, m esket törökök, ingusok,
balkárok, karacsájok és kalmükök millióit deportálták Szibériába és Közép-
Azsiába, hogy megakadályozzák együttműködésüket a német megszállókkal
vagy más potenciális ellenségekkel, vagy pedig egyszerűen azért, hogy bi
zonyos területeket megtisztítsanak az állam stratégiai programjainak végre
hajtásához. Ugyanígy jártak azonban oroszok milliói is, különféle vádak
alapján, amelyeket gyakran véletlenszerűen választottak ki. A nemzetiségi
alapú közigazgatás elvének gyakorlati érvényesítése ugyanakkor nem csak
abban állt, hogy a nem zeti elitek tagjait jelképesen kinevezték a köztársa
ságok adminisztrációjának vezető pozícióiba.98 Az úgynevezett nativizáció
(korenyizaája) politikáját Lenin és Sztálin is támogatta az 1930-as évekig, majd
azt az 1960-as években megújították. Támogatták a nemzeti nyelveket és szo
kásokat, „megerősítő akciók” programjait hajtották végre, előnyben részesítve
a nem orosz nemzetiségű személyek alkalmazását és előléptetését a köztársa
ságok állami és pártapparátusaiban, valamint az oktatási intézményekben, és
elősegítették a nemzeti kulturális elitek fejlődését, természetesen azzal a
feltétellel, hogy alávetik magukat a szovjethatalomnak. M int Suny írja:
A hatásos nacionalista retorikában nem érzékelhető, hogy a kom m u
nista párturalom hosszú és nehéz évei során ténylegesen milyen m ér
tékben folytatódott a forradalom előtti periódus „nemzetteremtése” .
[...] Ez mindenesetre erősítette az etnikai szolidaritást és a nemzeti tu
datosságot a nem orosz köztársaságokban, még akkor is, ha meghiúsította
a nemzeti célok teljes körű kifejeződését azáltal, hogy megkövetelte a
köztársaságokra rákényszerített politikai rendszerhez való hűséget.99
Azok az okok, amelyek ezt a szemmel látható nyíltságot eredményezték a
nem zeti önmeghatározás lehetőségeinek biztosítására (amit a köztársaságok
számára a szovjet alkotmány is szentesít arra való joguknak a garantálásával,
hogy kiválhassanak az unióból), mélyen gyökereznek a szovjet állam törté
netében és egész stratégiájában .100 A soknemzetiségű szovjet föderalizmus
98 Slezkine (1994).
99 Suny (1993: 101/130).
100 Pipes (1954); Conquest (1967); Carrère d’Encausse (1987); Suny (1993); Slezkine
(1994).
kom prom isszum eredménye volt, ami a forradalmi korszakban zajlott in
tenzív politikai és ideológiai viták eredm ényeként jö tt létre. A bolsevikok
eredeti álláspontja — egybehangzóan a klasszikus marxista eszmevilággal —
tagadta a nemzetiség m int fontos kritérium jelentőségét az új állam felépí
tésében: a proletár internacionalizmus valójában a „mesterségesnek” vagy
„másodlagosnak” tekintett nem zeti különbségek figyelmen kívül hagyását
hirdette a dolgozó osztályokon belül, azon az alapon, hogy ezek csak az
imperialista érdekek manipulációinak következtében keveredtek bele a né
pek közötti véres konfrontációkba, ahogyan az első világháborúban történt.
1918 januáijában azonban, amikor a polgárháborúhoz és a külföldi invázió
val szembeni ellenálláshoz sürgősen katonai szövetségeseket kellett találniuk,
L enin felismerte a nemzeti öntudat vitális fontosságát, valamint azt is, hogy
támogatásra van szükségük Oroszországon kívüli nacionalista erők részéről,
különösen Ukrajnában. A szovjetek harm adik összoroszországi kongresszu
sa elfogadta „a dolgozók és a kizsákm ányoltak” jogainak deklarációját, az
orosz birodalom romjait átalakítva „Oroszország szovjet köztársaságainak
belső alapokon szabadon egyesült testvéri uniójává” . Oroszországnak eh
hez a „belső föderalizációjához” a bolsevikok áprilisban hozzátették a felhívást
más népek „külső föderalizációjára” is, konkrétan megnevezve Lengyelor
szág, Ukrajna, a Krím, a transzkaukázusi területek, Turkesztán, Kirgizisz-
tán és más területek népeit .101
A döntő vita arról az elvről szólt, m elynek jegyében az új szövetségi ál
lam elismerné a nemzeti identitást. A bundisták és más szocialista frakciók
azt akarták, hogy a nemzeti kultúrákat elismeijék az állam egész struktúrá
jában, anélkül, hogy területi alapon különbséget tennének közöttük, mivel
a forradalom célja éppen az etnikai és területi alapú ősi kötelékek m eg
haladása volt az új osztályalapú szocialista univerzalizmus nevében. Ezzel a
nézettel Lenin és Sztálin szembeállította a territorialitás elvét m int a nem
zeti lét alapját. Az eredm ény a szovjet állam sokrétegű nemzeti struktúrája
volt: a nemzeti identitást elismerték a korm ányzat intézményeiben. A de
m okratikus centralizmus elvének alkalmazásával azonban a területi alapon
elkülönülő jogalanyok változatos sokasága került a szovjet kom m unista párt
és a szovjet állam domináns apparátusainak ellenőrzése alá. így tehát a
Szovjetunió kettős identitás körül épült fel, egyrészt az etnikai-nemzeti (töb
b ek között az orosz) identitás, másrészt pedig a szovjet identitás alapján,
am i az új társadalom fundam entum át alkotta. A szovjetszkij narod (a szovjet
nép) volt az az új kulturális identitás, am it a kommunista államszervezet
történelm i horizontján el kellett érni.
101 Singh (1982: 61).

A proletár internacionalizmus területi meghatározottságú nacionaliz

mussá való átalakulására voltak továbbá stratégiai okok is. A. M . Salmin
érdekes m odellt állított fel a szovjet föderalizmus mélyén m eghúzódó
lenini és sztálini stratégia értelmezéséhez .102A Szovjetunió államgépezete
központosított, de rugalmas intézm ényrendszer volt, struktúrájának azon
ban nyitottnak és adaptívnak kellett maradnia, hogy a kommunizmus ügyének
szerte a világon megvalósuló előretörésekor az unió tagjaként befogad
hasson új országokat is. Ö t koncentrikus kört terveztek meg, amelyek egy
részt biztonsági védőgyűrűt alkottak, másrészt biztosították a forradalom
élharcosa, a szovjet állam számára a fokozatos további terjeszkedés lehe
tőségét. Az első kört maga Oroszország és csatlós köztársaságai alkották, az
R S F S R '- be szerveződve. Paradox m ó d o n Oroszország és az orosz föderá
ció volt az egyetlen köztársaság, am elynek nem volt autonóm kom m unista
pártja, a köztársaság legfelsőbb tanácsának nem volt elnöke, és itt voltak a
legkevésbé fejlett köztársasági intézm ények: az R SF SR a szovjet kom m u
nista párt exkluzív birodalma volt. H o g y ezt a bástyát még biztosabbá te
gyék, Oroszországnak nem volt szárazföldi határa a potenciálisan agresszív
kapitalista világgal. így tehát Oroszország körül szovjet köztársaságok szer
veződtek a Szovjetunió külső határain, hogy szükség esetén m egvédel
mezzék saját nemzeti függetlenségüket és egyidejűleg a szovjet hatalmat is.
Ez az oka annak, hogy egyes etnikailag (többé-kevésbé) egységes térségek,
m int például Azerbajdzsán, szovjet köztársasággá váltak, mivel ezek hatá
rosak voltak a külső világgal, míg m ásokat, amelyeknek hasonlóan m egkü
lönböztethető etnikai összetételű lakosságuk volt, m int például Csecsenföl-
det, az orosz föderáción belül tartották, mivel ezek földrajzilag közelebb
voltak a központhoz. A szovjet geopolitika harmadik gyűrűjét a szovjet ka
tonai hatalom alatt álló népi demokráciák alkották: eredetileg ez volt a helyzet
H orezm , Bokhara, Mongólia és T an n u -T u ra esetében, és ez szolgáltatott
precedenst Kelet-Európa bekebelezésére a második világháború után. A ne
gyedik kört olyan távoli szocialista országok részvételére alapozták, amilye
nekké — évekkel később — Kuba, Eszak-Korea és Vietnam váltak. Kínát a
jövőbeli kínai hatalom iránti mély bizalmatlanság miatt soha sem sorolták ebbe
a kategóriába. Végül az ötödik kört a szerte a világon fellelhető szövetséges ha
ladó korm ányok és forradalmi mozgalmak alkották: ezeknek a potenciális be
vonását attól tették függővé, hogy milyen egyensúlyt mutatnak fel internacio
nalista elkötelezettségük (vagyis szovjetbarát politikájuk) és saját nemzeti érde
102 Salmin (1992).

RSFSR: Az Oroszországi Szövetséges Szovjet Szocialista Köztársaság nevének
orosz rövidítése. —A ford.
keik képviselete között. A kommunista utópia osztályalapú univerzalizmusa és

a potenciális szövetségesek etnikai-nemzeti érdekein alapuló geopolitikai
törekvései között állandó feszültség volt, ami meghatározta a szovjet
politikára a nemzeti kérdések terén jellem ző szkizofréniát.
M indezek az ellentm ondások végigkísérték a Szovjetunió gyötrel
m ekkel terhes történetét, s ezeknek az eredm ényeként az emberek, a nem
zetek és nemzetiségek, továbbá az állami intézm ények inkoherens mintáza
ta jö tt létre .103 Az a száznál is több nemzetiség és etnikai csoport, amelyek
ből a Szovjetunió felépült, beláthatatlanul óriási földrajzi területen oszlott
m eg, a geopolitikai stratégiák, a közösségekre kirótt büntetések és a szá
m ukra kiosztott jutalm ak, valamint egyéni hóbortok szerint. így az örm é
nyek lakta Hegyi-Karabah területét Sztálin Azerbajdzsánhoz csatolta, hogy
Törökország kedvére tegyen ősi ellenségeinek azeri ellenőrzés alá helye
zésével (az azeriek a türk népek közé tartoznak); a volgai németek —azért,
hogy Németországon kívül tudják tartani őket — Kazahsztánban kötöttek
ki, m elynek északi területein ma ők alkotják a gazdasági élet m otoiját,
ném et szubvenciókkal támogatva; szerte Szibériában és a Távol-Keleten
kozák települések jö tte k létre; Oszétia lakosságát megosztották északon
Oroszország és délen Grúzia között, m íg az ingusok Csecsenföld, Eszak-
Oszétia és Grúzia területén oszlottak meg, a K rím et pedig, amit Oroszor
szág 1783-ban hódított el a tatároktól, és ahonnan Sztálin a második
világháború alatt deportálta a tatárokat, Hruscsov (aki maga is ukrán volt)
az orosz—ukrán barátság 300. évfordulójának emlékére 1954-ben Ukrajná
h oz csatolta, egy olyan éjszakai mulatságot követően, ami a jelentések sze
rint kem ény ivászattal telt el. Továbbá oroszokat küldtek mindenhová a
Szovjetunió egész területén, leggyakrabban szakmunkásként vagy önkéntes
úttörőként, néha uralkodóként, máskor pedig száműzöttként. A Szovjet
u nió felbomlásakor a területi alapú nemzetiség (territorial nationality) elve az
újonnan függetlenné vált köztársaságokban tízmilliókat ejtett csapdába,
akik hirtelen „külföldi nem zetiségű” állampolgárokká váltak. Ez a prob
lém a különösen érzékenyen érinti azt a 25 m illiónyi oroszt, akik az új orosz
határokon kívül élnek.
A szovjet föderalizmus egyik legnagyobb paradoxona az, hogy az összes
nem zetiség közül valószínűleg az oroszokat diszkriminálták a legnagyobb
m értékben. Az orosz föderáció sokkal kisebb politikai autonómiát élvezett
a központi szovjet állammal szemben, m int bármely másik köztársaság. A ré
gióval foglalkozó közgazdászok elemzései kimutatták, hogy általánosságban
véve a vagyontárgyak, a források és a szakértelem tekintetében egyaránt
103 Kozlov (1988); Suny (1993); Slezkine (1994).

nettó kivitelről beszélhetünk, ami Oroszországból a többi köztársaságba

irányult (Szibéria, etnikai szempontból a legegységesebben orosz térség az
orosz föderáción belül, az export —és az abból származó kemény valuta —
egyik alapvető forrása volt a Szovjetunió számára).'04 Ami a nem zeti
identitást illeti, az orosz történelem, vallás és hagyományos identitás vált a
szovjet kulturális elnyomás fő célpontjává, am it az 1980-as években olyan
orosz írók és értelmiségiek művei dokumentáltak, mint Lihacsev, B jelov,
Asztafjev, Raszputyin, Szolukhin és Z aligin .1 04105Végül is a szovjet identitást
a történelm i orosz identitás romjain kellett felépíteni, bizonyos taktikai
kivételekkel a második világháború során, am ikor Sztálinnak m indent m o
bilizálnia kellett a ném etek ellen, beleértve Alekszandr Nyevszkij legendá
ját. így, m iközben szerte az egész Szovjetunióban valóban létezett a kultúra
eloroszosításának politikája is (valójában ellentmondva a korenyizacija párhu
zamos trendjének), és orosz nemzetiségű személyek tartották ellenőrzésük
alatt a pártot, a hadsereget és a K G B -t (bár Sztálin grúz, Hruscsov pedig
ukrán volt), az orosz nemzeti identitást sokkal nagyobb mértékben elnyomták,
m int más nemzetiségek identitását, am elyek közül egyeseket szimbolikusan
ténylegesen újjáélesztettek a soknemzetiségű föderalizmus jegyében.
A szovjet államnak ez a paradox összetétele fejeződött ki a Szovjetunió
elleni lázadásban, kihasználva a Gorbacsov-féle glasznoszty által biztosított
lélegzetvételnyi időt. Az 1940-ben erőszakos úton, a nem zetközi tö r
vényeknek fittyet hányva annektált balti köztársaságok voltak az elsők,
amelyek kinyilvánították önrendelkezési jogukat. Szorosan követte azon
ban őket egy erős orosz nacionalista m ozgalom , ami valójában a leghatha-
tósabb m obilizálóerő volt a szovjet állammal szemben. 1989 és 1991 között
a dem okráciáért folyó küzdelem és az orosz nemzeti identitás vissza
nyerésére irányuló törekvések együttesen terem tették meg Jelcin vezetése
alatt a szovjet kommunizmus kimúlásához és a Szovjetunió felbomlásához
vezető feltételeket .106 Az új Oroszország megszületését és vele együtt a
Szovjetunió végét valójában az orosz történelem folyamán lezajlott első de
m okratikus államfőválasztás jelentette, am i 1991. június 12-én Jelcin m eg
választását eredményezte. 1991 augusztusában a kommunista államcsínnyel
szemben Oroszország hagyományos zászlaja vezette az ellenállást, és Jel
cinnek a szovjet állam lerombolására irányuló stratégiája volt az, ami — a ha
talomnak és a forrásoknak a köztársasági intézményekben való k o n ce n t
rálásával —elvezetett a többi köztársasággal, elsősorban Ukrajnával és B elo
104 Granberg és Spehl (1989); Granberg (1993).

105 Carrere d’Encausse (1993: 9. fejezet).
106 Castells (1992b); Carrère d’Encausse (1993).
russziával 1991 decemberében megkötött egyezményekhez, amelyek a Szov

jetunió végét jelentették és a volt szovjet köztársaságokat a független államok
közösségében (Szojuz Nyezavizszimüh Goszudarsztv) laza konföderációt
alkotó szuverén állam okká tették. A szovjet állam elleni támadást nem csu
pán a nacionalista m ozgalm ak hajtották végre: fellépésük számos köztársa
ságban, amelyek az összeomló birodalom rom jai között a saját pecsenyéjü
ket sütögették, összekapcsolódott a dem okraták követeléseivel és a politikai
elitek érdekeivel is, M indezek a törekvések azonban legtöbbször nacio
nalista formákat öltöttek és a nemzet nevében nyertek tömeges támogatást.
Érdekes jelenség, hogy az etnikailag leginkább elkülönülő köztársaságok
ban (például Közép-Azsiában) a nacionalizmus sokkal kevésbé volt aktív,
m int a balti államokban és Oroszországban .107
A független állam ok új konglom erátum ának első évei feltárták a szövet
séget alkotó országok szerkezetének törékenységét, valamint a történelm i
gyökerű nemzeti érzés tartósságát, függetlenül a felbom lott Szovjetuniótól
örökölt országhatároktól .108 Oroszország legkezelhetetlenebb problémájává
a csecsenföldi háború vált. A balti köztársaságok diszkriminációt gyakorol
tak orosz nem zetiségű lakosságukkal szemben, új viszályokat váltva ki az
etnikum ok között. Ukrajnában lezajlott a krím i orosz többség békés forra
dalma az ukrán hatalom ellen, és fennmaradt a feszültség az erősen naciona
lista érzületű N yugat-U krajna és a pánszláv vonzódású Kelet-Ukrajna
között. M oldovát m ajdnem kettészakította a történelm i román identitás
elutasítása az ország keleti részein élő oroszos karakterű lakosság tagjai
részéről, akik m egkísérelték létrehozni a D nyeszteri Köztársaságot. Grúziá
ban véres konfliktusok robbantak ki a különféle (grúz, abház, örmény, őszét,
adzsari, mesket és orosz) nemzetiségek között. Azerbajdzsán és Ö rm ény-
ország között szünet nélkül folytatódtak a harcok Hegyi-Karabah ellenőr
zéséért, amelyek B akuban az örmények elleni pogrom okat váltottak ki.
Közép-Azsia m uszlim köztársaságai pedig Oroszországhoz fűződő történel
m i kapcsolataik és az Iránból, illetve Afganisztánból kiinduló iszlám funda
mentalista forgószélhez való csatlakozás kilátásai között őrlődtek. E nnek
eredm ényeként Tádzsikisztánban az egész országra kiteq edő polgárháború
tört ki, más köztársaságok pedig iszlamizálták intézm ényeiket és oktatási
rendszerüket, hogy integrálni tudják a radikális iszlamizmust, mielőtt m ég
túl késő lenne. A történelm i tények tehát arra utalnak, hogy a nemzeti kér
désnek a marxizmus—leninizmus oldaláról fél szívvel vállalt hivatalos tu d o
másulvétele nem csak hogy nem oldotta m eg a történelm i konfliktusokat,
107 Carrère d’Encausse (1993); Starovoytova (1994).

108 Hooson (1994b); Lyday (1994); Stebelsky (1994); Khazanov (1995).
hanem ténylegesen még virulensebbé tette azokat .109 Ezzel a rendkívüli

történelm i epizóddal és az 1990-es években rá következő utóéletével kap
csolatban számos elméleti szempontból is releváns, kulcsfontosságú kérdés
további megvilágítást igényel.
M indenekelőtt megállapítható, hogy az emberiség történetének egyik
leghatalmasabb állama 74 éves fennállása alatt nem volt képes új nem zeti
identitást létrehozni. A szovjetszkij narod mindazonáltal nem volt mítosz,
dacára annak, amit Carrère d’Encausse m o n d .110 Volt bizonyos realitása a
Szovjetunióban született generációk életében és gondolatvilágában: vegyes
nemzetiségű családok jöttek létre, és sokan a Szovjetunió óriási területének
távoli részein végezték a munkájukat. A m indent eltipró náci hadigépezet
tel szembeni ellenállás az embereket sietve a szovjet zászló alá gyűjtötte.
Miután az 1950-es évek második felében a sztálini terror alábbhagyott, majd a
’60-as években az anyagi feltételek is javultak, az emberekben egyfajta
büszkeség kezdett kialakulni azon az alapon, hogy a szuperhatalom népé
hez tartoznak. Az egyenlőség és az em beri szolidaritás ideológiája a széles
körben teijedő cinizmus és kiábrándulás dacára is gyökeret eresztett a szov
je t állampolgárság körében, úgyhogy általánosságban egy új szovjet identi
tás kezdett kialakulni. Ez azonban olyan törékeny volt, és annyira az ország
és a világ valóságos helyzetére vonatkozó információk hiányára épült, hogy
nem tu d ta elviselni a gazdasági stagnálásból és az igazság megismeréséből
fakadó megrázkódtatásokat. Az 1980-as években azokat az oroszokat, akik
önm agukat „szovjet embernek” m erték nyilvánítani, honfitársaik a szövök
gúnynévvel illették. A szovjetszkij narod nem volt szükségképpen kudarcra
ítélt lehetőség az új identitás m egterem tésére, de felbomlott, m ég m ielőtt
igazán m egtelepedhetett volna a Szovjetunió népeinek gondolatvilágában
és életében. így tehát a Szovjetunióban tapasztalt tények meghazudtolják
azt az elm életet, miszerint az állam képes önmagában is nemzeti identitást
létrehozni. A leghatalmasabb állam — a történelem legátfogóbb ideológiai
apparátusát használva fel több m int hét évtizeden keresztül - kudarcot
vallott abban, hogy a történelmi anyagok és a jövőbe vetített m ítoszok
összegyúrásával új identitást teremtsen. Közösségeket el lehet képzelni, ám
nem kell feltétlenül hinni is bennük.
Másodszor, a nemzeti identitások formális elismerése a szovjet állam
területi adminisztrációjában, illetve a „nativizáció” politikája nem tudta si
keresen beolvasztani a különféle nem zetiségeket a szovjet rendszerbe,
egyetlen jelentős kivétellel, amit Közép-Azsia muszlim köztársaságai alkot
109 Twinning (1993); Tamarin (1994); Khazanov (1995).

110 Carrère d’Encausse (1993: 234).
tak, éppen azok, amelyek a leginkább különböztek és a legtávolabb álltak

a domináns szláv kultúrától. Ezek a köztársaságok mindennapi megélheté
sük tekintetében olyan m értékben függővé váltak a központi hatalomtól,
hogy elitjeik csak a Szovjetunió felbomlásának utolsó pillanataiban m eré
szeltek a függetlenségi megmozdulások élére állni. A Szovjetunió többi ré
szében a nem zeti identitások nem tudtak kifejezésre jutni a szovjet födera
lizmus mesterségesen konstruált intézm ényeiben. Ennek egyik legjobb pél
dáját Grúzia adja, ez a sok etnikumból összeálló szövevény, ami egy törté
nelmi királyság alapjain épült fel. A grúzok az ország öt és félmilliós
lakosságának körülbelül 70 százalékát teszik ki. Általában a grúz ortodox
egyház hívei. Együtt kellett azonban élniük Oszétia elsődlegesen orosz or
todox vallású lakosaival (az őszét népességet m egosztották az Oroszország
hoz tartozó Eszak-oszétiai Autonóm Köztársaság és a Grúziához tartozó
Dél-oszétiai A utonóm T erület között). G rúzia északnyugati sarkában az
abházok etnikai csoportja, ez a szunnita m uszlint türk nép csupán nyolc
vanezer lelket számlál, de az abházok alkotják az Abház Autonóm Szovjet
Szocialista Köztársaság lakosságának 17 százalékát, amit Grúzián belül a
grúz nacionalizmus ellensúlyozására hoztak létre. Ez ténylegesen sikeresnek
bizonyult: az 1990-es években Oroszország támogatásával harcba kezdtek
a kvázifuggetlenség eléréséért saját területükön, annak ellenére, hogy a
lakosságban csupán kisebbséget alkottak. Grúzia második autonóm köztár
sasága, Adzsária szintén szunnita muszlim vallású, de etnikailag grúz, s így
autonómiára való törekvéseiben is Grúziát támogatja. A muszlim ingusok
a Grúzia és Oszétia, valam int a Csecsenföld és Ingusföld közötti határ m en
tén fekvő területeken az oszétekkel állnak konfliktusban. Ehhez még hozzá
kell tenni, hogy a türk népekhez tartozó m esketek, akiket Sztálin deportált,
visszatérnek Grúziába, és Törökország kinyilvánította hajlandóságát m eg-
védelmezésükre, bizalmat váltva ki Grúzia örm ény lakosságában. A territo
riálisán így összekuszálódott történelem „úszta hozadéka” az volt, hogy ami
k or az 1990-ben és 1991-ben Gamszahurdia által vezetett radikális grúz
nacionalista m ozgalom anélkül kiáltotta ki G rúzia függetlenségét, hogy te
kintetbe vette volna a nem zeti kisebbségek érdekeit és tiszteletben tartotta
volna a polgári szabadságjogokat, m ind az általa vezetett erők és a grúz de
mokraták, m ind pedig a grúz erők ellen fordult abházok és oszétek között
polgárháború tört ki, amelyben Gamszahurdia életét vesztette. Oroszország
beavatkozása és az a békítő szerep, amit Sevardnadze személye töltött be,
akit 1991-ben az ország megmentésének utolsó esélyeként elnökké válasz
tottak, instabil békét hozott a régióba, de szinte ugyanakkor a szomszédos
Csecsenföldön kirobbant egy kegyeden, elhúzódó és az egész térséget m eg
gyengítő gerillaháború. A nemzeti identitások integrálásának kudarca a
Szovjetunióban tehát nem magából az elismerésükből eredt, hanem abból

a tényből, hogy az elismerés bürokratikus geopolitikai logikát követő mes
terséges intézményesítésekor nem vették figyelembe sem az egyes nemzeti
közösségek történelm ét és valódi kulturális-vallási identitását, sem pedig
azok tényleges földrajzi megoszlását. Ez jogosítja fel Sunyt arra, hogy „a
m últ bosszújáról”111 beszéljen, David H oosont pedig arra, hogy így újon:
Világos, hogy az identitás kérdése a legállhatatosabban felszínre kerülő
problém a a hosszan tartó mélyhűtöttség állapotának megszűnte után
[a korábbi Szovjetunió területén]. N em elegendő azonban ezt pusz
tán etnikai vagy kulturális kérdésként kezelni. Amiről itt szó van, az
valójában azoknak az igazi régióknak az újraélesztésére irányuló tö
rekvés, amelyeket a kultúrák, a gazdaságok és a környezet határoznak
meg, amelyek jelentenek valamit (vagy egyes esetekben m indent
jelentenek) azoknak a népeknek a számára, amelyek belakják őket.
Ezeknek a régióknak a kikristályosodási folyamata —átlépve a mai sivár
és törékeny „köztársasági” határokon —hosszúnak és fájdalmasnak, de
elkerülhetetlennek és végső soron helyénvalónak ígérkezik .112
Harmadszor, a marxizmus—leninizmusnak a tömegek tényleges indoktrínáció-
ja terén elszenvedett kudarca által okozott ideológiai űrt az 1980-as években,
amikor az emberek már képessé váltak önmaguk kifejezésére, az identitás
egyeden olyan forrása töltötte be, ami megőrződött a kollektív emlékezetben:
a nemzeti identitás. A legtöbb szovjetellenes mozgalom, ideértve a demokratikus
mozgalmakat is, éppen ezért a nemzeti zászlók alatt bontakozott ki. Igaz ugyan,
amit sokakkal együtt magam is állítottam, hogy a politikai elitek Oroszor
szágban és a szövetségi köztársaságokban a nacionalizmust használták fel a végső
fegyverként a már gyengélkedő kommunista ideológiával szemben, hogy aláás
sák a szovjet államot, és magukhoz ragadják a hatalmat az egyes köztársaságok
intézményeiben ,113 az elitek azonban ezt a stratégiát elsősorban a hatékonysága
miatt használták, mivel a nacionalista ideológia könnyebben visszhangra talált
az emberek lelkületében és gondolatvilágában, m int a demokráciára vagy a
piacgazdaság erényeire való elvont hivatkozás, amihez az emberek személyes
tapasztalataik alapján gyakran a spekulációt társították. így a nacionalizmus
újjáéledése nem magyarázható politikai manipulációval: az, hogy az elitek fel
használták, inkább a nemzeti identitás mint mobilizálóelv rugalmas fennma
radásának és vitalitásának a bizonyítéka. Am ikor a hivatalos szocialista ideo
111 Suny (1993).

112 Hooson (1994a: 140).
113 Castells (1992b); Hobsbawm (1994).
lógia 74 éven át tartó végtelen sulykolása után az emberek felfedezték,

hogy a király meztelen, identitásuk helyreállítása csakis a kollektív em léke
zetben őrzött alapvető intézm ények —a család, a közösség, a mezőgazdasági
múlt, néha a vallás, és mindenekfölött a nemzet — köré összpontosulva
m ehetett végbe. A nem zeten azonban nem a hivatalos államiság valamiféle
megfelelőjét értették, hanem a személyes önazonosítás alapját ebben a mai za
varos világban: „én ukrán vagyok, én orosz vagyok, én örmény vagyok” —ez
vált a csatakiáltássá és gyülekezési indulóvá m int mindannak az örökös alapja,
amiből az élet kollektív formában rekonstruálható. A szovjethatalom letűnése
utáni események —túlmutatva az állam intézményén, sőt az állami lét dacára —
éppen ezért váltak a nemzetek maradandóságának bizonyítékává.
Talán mindegyik közül a legnagyobb paradoxon az, hogy amikor ennek a
történelmi parcoursnak" a végén új nemzetállamok alakultak ki, hogy m egerő
sítsék elnyomott identitásukat, nem valószínű, hogy ezek valóban képesek teljesen
szuverén államokkéntfunkcionálni. Ez a függeden államok jelenlegi határain belül
mindenekelőtt a nemzetiségek és a történelmi identitások mozaikjának
összefonódásából adódik ."4 A legnyilvánvalóbb problémát az a huszonötmillió
orosz jelenti, akik más nemzeti zászló alatt élnek. Azonban maga az orosz
föderáció is - bár jelenlegi lakosságának 82 százaléka etnikailag orosz — 60
különböző etnikai-nemzetiségi csoportból tevődik össze, amelyek közül
egyesek a természeti és ásványi források kincsesbányáit alkotó területeken él
nek, mint például Szakha-Jakutiában vagy Tatárföldön. Ami Grúzia sokat
m ondó esete mellett a többi köztársaságot illeti, a kazahok csupán kisebbséget
alkotnak Kazahsztánban, Tádzsikisztán lakosságának 62 százaléka tadzsik és 24
százaléka üzbég, a kirgizek csak 52 százalékát adják Kirgizisztán népességének,
Üzbegisztánban az üzbégek aránya 72 százalék, különféle más nemzetiségek
változatos sokasága mellett, Moldova lakosai közül pedig 14 százalék ukrán és
13 százalék orosz. Az ukránok Ukrajna lakosságának csupán 73 százalékát teszik
ki. A lettek aránya Lettországban 52 százalék, az észteké Észtországban 62 szá
zalék. így a nemzeti érdekek bármilyen szigorú meghatározása az intézm é
nyesített domináns nemzetiség körül kezelhetetlen konfliktusokhoz vezetne az
egész eurázsiai kontinensen, ahogyan azt Sevardnadze is elismerte, amikor
megindokolta hajlandóságát arra, hogy kezdeti ellenséges érzületét feladva
együttműködjön Oroszországgal. Továbbá a gazdaságok kölcsönös behatolása
egymásba, a közös infrastruktúra megléte —az elektromos hálózattól kezdve a
csővezetékekig és az ivóvízellátásig — rendkívül költségessé teszi a korábbi
Szovjetunió területeinek valódi szétválását, és határozottan az együttműködést*
* P arco u rs: megtett út (francia). —A fo r d .

114 Twinning (1993); Hooson (1994b).
teszi gyümölcsözővé. Még inkább ez a helyzet a globális gazdaságba való multi

laterális integrálódás folyamatában, ami megkívánja az interregionális kapcso
latok hatékony működését. A mélyen gyökerező félelem az orosz imperializ
mus valamilyen új formájától természetesen még hosszú ideig a horizonton fog
leselkedni ezeknek az új államoknak a jövőbeli fejlődése során. Ezért nem fog
megtörténni a Szovjetunió visszaállítása, függetlenül attól, hogy ki lesz hatal
m on Oroszországban. Am a nemzeti identitás teljes elismerése nem fejeződhet
ki az új államok teljes függetlenségében, éppen az identitások ereje miatt, ami
ádépi az államhatárokat. Ezért javaslom a legvalószínűbb és valóban a leginkább
ígéretes jövő kifejezéseként az Elválaszthatatlan Államok Közössége (Szojuz
Nyerazgyelimüh Goszudarsztvf megnevezést, az intézmények olyan hálózatát
értve rajta, amely elég rugalmas és dinamikus ahhoz, hogy kifejezésre juttassa a
nemzeti identitás autonómiáját és egyúttal a közös politikai intézményrendszert
is a globális gazdaság kontextusában. Máskülönben az állam puszta hatalmának
megerősítése a történelmi indentitások széttöredezett térképén csupán a tizen
kilencedik századi európai nacionalizmus karikatúrája lesz, és valójában a Lehe
tetlen Államok Közösségéhez (Szojuz Nyevozmozsnüh Goszudarsztu) fog vezetni.
N e m z e t e k állam n é l k ü l : K a t a l ó n ia
A z Államot alapvetően meg kell különböztetni a Nemzettől, mivel az Állam politikai szervezet,
kívülről nézveJiiggetlen hatalom, belülről látva pedig a legfelső hatalom, amifiiggetlenségének és
tekintélyének fenntartásához a munkaerő és a pénz anyagi erőivel rendelkezik. Nem azono
síthatjuk az egyiket a másikkal, mint ahogy az szokása volt még maguknak a katalán hazafiak
nak is, akik a katalán nemzetről úgy beszéltek vagy írtak, hogy egyfüggetlen katalán államot
értettek alatta... Katalónia továbbra is Katalónia maradt, évszázadokkal azután is, hogy elve
szítette politikai önállóságát. így eljutottunk a nemzet mint elsődleges, alapvető társadalmi egység
világosan körülhatároltfogalmához, melynek ugyanaz a szerepe a világ társadalmában, az Em
beriségben, mint ami az emberé a civil társadalomban.
E n ric P rat de la R iba: La nacionalitat catalana"5
H a a Szovjetunió elemzése azt mutatja, hogy államok —bárm ilyen hatal

masak legyenek is —nem tudnak nem zeteket létrehozni, Katalónia (kata
lánul: Catalunya) példája lehetővé teszi számunkra, hogy kitérjünk azokra
a feltételekre, amelyek között a történelem során nem zetek léteznek és ké-
Újabb lefordíthatatlan szójáték a FÁK angol nevével (Commonwealth of Independent

States). Az „Elválaszthatadan Államok Közössége” angolul Commonwealth o f Inseparable
States, ugyanazokkal a kezdőbetűkkel, rövidítve: CIS. - A ford.
115 Első megjelenés: 1906; az idézett kiadás 1978: 49-50.
pesek önmagukat (újra) ép íten i, nemzetállam nélkül és anélkül, hogy annak

megteremtésére tö re k e d n é n e k ."6 Valóban, m int ahogyan Catalunya jelen
legi elnöke és a huszadik század utolsó negyedében nem zeti vezetője, Jordi
P ujol kijelentette: „Catalunya nem zet, állam nélkül. A spanyol államhoz
tartozunk, de nincsenek kiválási ambícióink. Ezt világosan le kell szögez
n i . .. Catalunya esete különleges: megvan a saját nyelvünk és kultúránk, nem
zetet alkotunk, állam nélkül .” "7 Ennek a nyilatkozatnak a világossá tételéhez és
elemzésünk számára tágabb értelm ű implikációinak megvilágításához rövid
történelm i áttekintésre v an szükség. Mivel nem m inden olvasó számára is
m erős a katalán történelem , töm ören összefoglalom azokat a történelmi
tényeket, amelyek feljogosítanak bennünket arra, hogy Catalunya mint mate
riálisán létező, m egkülönböztethető nemzeti realitás létének folyamatosságáról
beszéljünk, amit erőteljesen m u tat nyelvének fenmnaradása és e nyelv jelenlegi
széles körű használata, m in d en ellene ható körülmény dacára is."8
Catalunya mint nem zet hivatalos születésnapját általában 988-ra teszik,
am ikor Borrell gróf végül m egszakította kapcsolatait a Karoling-birodalom
maradványaival, amely 800 k ö rü l védelme alá vette a birodalom itt elterülő
déli határvidékének földjét és lakosságát, hogy ellenszegüljön az Okcitániát
fenyegető arab hódítóknak. A kilencedik század végén Goifrè el Pelós gróf,
aki sikeresen harcolt az arab h ó d ító k ellen, megkapta a frank királytól Bar
celona, Urgell, C erdanya-C onflent és Girona grófiágait. Örökösei hatalmukat
sajátjogúkon gyakorló grófokká váltak, akiknek nem volt szükségük a frank
királyok részéről történő kinevezésre, és biztosították a Casai de Barcelona*
hegemóniáját azok fölött a határvidéki területek fölött, amelyek a tizenket
ted ik században a Catalunya n e v e t kapták. így, míg a keresztény Spanyolor
szág legnagyobb része a „reconquest” idején nyolc évszázadon keresztül saját
területének az araboktól való visszahódításával volt elfoglalva, felépítve eköz
b en Kasztília és Leon királyságait, addig Catalunya az arab uralom nyolcadik és
kilencedik századi korszaka után Karoling eredetekből fejlődött ki, hogy a
harm adik század elejétől a tizenötödik század közepéig tartó időszakban
földközi-tengeri birodalom m á váljon, amely kiteqedt Mallorcára (1229),
Valenciára (1238), Szicíliára (1282), Görögország egy részére Athénnal együtt
(1303), Szardíniára (1323) és Nápolyra (1442), továbbá magában foglalta a
1.6 Keating (1995).
1.7 1986; idézi Pi (1996: 254).
118 A történelmi forrásokat illetően lásd Vilar kompendiumát a katalán történelemről
(1987—1990) és a L ’A v e n c : R e u i s t a d ’ H istó r ia különszámát (1996). Lásd továbbá Vicens
Vives és Llorens (1958); Vicens Vives (1959); Vilar (1964); Jutglar (1966); Sole-Tura
* A Barcelonai-házhoz tartozó királyok az Ibériai-félsziget változó nagyságú területein
a tizenkettedik századtól a tizenötödik század elejéig uralkodtak. —A fo r d .
Pireneusokon túli fo n d a területek egy részét (elsősorban Roussillont és

Cerdagne-t) is.
N oha Catalunya jelentős vidéki hátországgal rendelkezett, m indenek
előtt kereskedelmi birodalom volt, amit a nemesség és a városi kereskedő elit
szövetsége kormányzott, Eszak-Itália kereskedő köztársaságaihoz hasonló
m ódon. Kasztília katonai erejétől tartva az óvatos katalánok elfogadták az
aragóniai királyság által 1137-ben javasolt egyesülést. Catalunya azonban
csak a tizenötödik század végén szűnt m eg szuverén politikai entitásként
létezni, miután Fernandónak, Catalunya, Valencia és Aragónia királyának
Izabellával, Kasztília királynőjével kötött házassága révén önkéntesen egye
sült a protoimperiális Kasztíliával. A két nem zet házasságát azzal a várako
zással kötötték m eg, hogy a felek tiszteletben fogják tartani egymás nyelvét,
szokásait és intézm ényeit, és osztoznak a közös javakon. Ám a spanyol
korona és földbirtokos nemesség hatalma és gazdagsága, valamint az ellen-
reformáció körül kiépült fundamentahsta egyház befolyása más irányba
terelte a történelem folyamát, alávetett helyzetbe juttatva a nem kasztíliai
népeket Európában, az Ibériai-félszigeten, valamint Amerikában is. Catalunya
— csakúgy, m int E urópa többi része — ki volt zárva az amerikai gyarma
tokkal folytatott kereskedelemből, ami a spanyol királyság gazdagságának
legfőbb forrása volt. Erre saját fogyasztói javakat term elő iparának és a saját
regionális környezetében folytatott kereskedelemnek a kifejlesztésével vála
szolt, már a tizenhatodik század második felétől megindítva a kezdeti iparo
sodás és az eredeti tőkefelhalmozás folyamatát. Időközben Kasztíliában —
miután 1520 és 1523 között a végletekig kiszipolyozták és valósággal szét
zúzták a szabad kasztíliai városokat (Communidades), ahol m ár kialakulóban
volt egy kézműves osztály és a burzsoázia elődje, tovább folytatódott a
rentier gazdaság kiépítése egy harcos-teokratikus állam finanszírozására,
amely amerikai gyarmataiból és saját alattvalóinak kíméletlen m egadóz
tatásából élt.
A tizenhetedik században felgyorsult a kultúrák és az intézm ények össze
csapása, amikor IV. Fülöp, akinek további bevételekre volt szüksége, m eg
erősítette a centralizmust, és ez felkeléseket robbantott ki m ind Portugáliá
ban, mind Catalunyában (ahol 1640-ben az aratók lázadása zajlott le). Portugália
Anglia támogatásával visszanyerte függetlenségét. Catalunya vereséget szen
vedett, és elveszítette szabadságjogainak legnagyobb részét. 1705 és 1714
között Catalunya ismét harcba szállt az autonóm iáért, a spanyol örökösödési
háborúban az osztrákoknak a Bourbon-dinasztiából származó V. Fülöp ellen
indított hadjáratát támogatva. A katalán karakter sajátos vonása, ahogyan az
'Járadékból élő, ingyenélő (francia). —A ford.

ekkor elszenvedett vereségre és V. Fülöp seregeinek 1714. szeptember 11-

én történt bevonulására em lékezik: ez a nap ma Catalunya nemzeti ünnepe.
Catalunya elveszítette a középkor óta működó' valamennyi önálló politikai
intézményét: a dem okratikus tanácsokon alapuló helyhatósági kormányza
tokat, a parlamentet és a szuverén katalán korm ányt (Generalität). Az új in
tézmények, amelyeket az V. Fülöp által kibocsátott Új tervek dekrétumával
(Decreto de Nueva Planta) hoztak létre, a katonai parancsnok, Catalunya
főkapitánya kezébe helyezték a hatalmat.
Ezután a központi hatalom nyílt intézményes és kulturális elnyomásának
hosszú korszaka következett, amelyben a történészek által feltárt doku
m entum ok tanúsága szerint céltudatosan meg akarták semmisíteni a katalán
nyelvet, melynek használatát fokozatosan betiltották, először a közigazga
tásban, majd a kereskedelmi tranzakciókban és végül az iskolákban is, a nyelv
használatát ezáltal kizárólag a családok és az egyház körére korlátozva."9 A ka
talánok ismét úgy reagáltak erre, hogy elzárkóztak az államügyektől, és a
feljegyzések szerint m indössze két nappal Barcelona elfoglalása után össze
hangolt módon, tervszerűen visszavonultak a m unkába. így Catalunya a
tizennyolcadik század végére m ár iparosodni tudott, és több m int egy
évszázadon keresztül Spanyolország egyetlen iparosodott térsége maradt.
A katalán burzsoázia gazdasági ereje és általában a társadalom viszonylag
magas képzettségi és kulturális szintje a tizenkilencedik század folyamán
mindvégig éles ellentétben állt politikailag marginalizált helyzetével. Azután,
am ikor Madrid kereskedelm i politikája elkezdte fenyegetni a m ég mindig
törékeny katalán ipart, m elynek protekcionizmusra volt szüksége, a tizen
kilencedik század végétől kezdve erős katalán nacionalista mozgalom fejlő
dö tt ki, amit olyan ragyogó képességű és világos eszméket hirdető ideoló
gusok ösztönöztek, m in t például a pragmatikus nacionalista Enric Prat de
la R iba vagy a föderalista Valenti Almirall és Francesc Pi i Margall. Ezt a
mozgalmat olyan nem zeti költők énekelték meg, m int Joan Maragall, kró
nikáit olyan kiváló történészek jegyezték fel, m int például R ovira i Virgili,
és olyan filológusok m unkájának támogatását élvezte, m int Pom peu Fabra,
aki a huszadik században m egalkotta a m odem katalán nyelv rendszeres
leíró nyelvtanát. A m adridi politikai uralkodó osztály azonban sohasem volt
igazán hajlandó szövetkezni a katalán nacionalistákkal, m ég a Uiga Regionalista
nevű, egyértelműen konzervatív párttal sem, amely 1901-ben a választá
soknak a helyi politikai hatalmasságok (caciques) által a központi kormány
nevében gyakorolt ellenőrzésére adott válaszként alakult meg, és valószí
nűleg az első m odem politikai párt volt Spanyolországban. Ugyanakkor
19Ferrer i Girones (1985).

Catalunyában a dolgozó osztályok erőteljes, főleg anarchoszindikalista m oz

galmának erősödése a huszadik század első harmadában arra késztette a katalán
nacionalistákat, akik között az 1920-as évek végéig a konzervatívok játszottak
domináns szerepet, hogy a munkások követeléseivel és a társadalmi forradalom
fenyegetéseivel szemben Madrid védelmére támaszkodjanak.120
1931-ben azonban, amikor Spanyolországban kikiáltották a köztársasá
got, a baloldali republikánusok (Esquerra republicana de Catalunya) képesek
voltak hidat verni a katalán dolgozó osztályok, a kispolgárság és a naciona
lista eszmék között, és ők váltak a katalán nacionalizmus domináns erejévé.
Lluis Com panys, a helyreállított Generalität elnökévé választott szakszerve
zeti ügyvéd vezetése alatt az Esquerra egész Spanyolországra kiterjedő szövetsé
get kötött a spanyol republikánusokkal, a szocialistákkal, a kom m unistákkal
és a szakszervezetekkel, amelyek anarchista és szocialista elveket képvisel
tek. 1932-ben a néptömegek nyomására kibocsátott referendum ban a
spanyol korm ány törvényerejű rendeletet hozott az autonómiáról, amely
helyreállította Catalunya szabadságjogait, önkormányzatát, valamint kultu
rális és nyelvi autonómiáját. Valójában Catalunya és a Baszkföld naciona
lista követeléseinek a Spanyol Köztársaság részéről történt kielégítése volt
az egyik legfontosabb tényező annak a katonai felkelésnek a kiváltásában,
amely kiprovokálta az 1936 és 1939 k ö zö tt lezajlott polgárháborút. K övet
kezésképpen — a polgárháború után — Franco diktatúrájának m eghatározó
jegyévé vált a katalán intézmények, a katalán nyelv, kultúra és identitás
újabb szisztematikus elnyomása és a politikai vezetők elleni bosszúhadjárat,
ami 1940-ben a Gestapo által Franco kezébe juttatott Companys kivégzé
sével kezdődött. A bosszú —a katalán nyelv oktatásának lehetetlenné tétele
céljából — magába foglalta a katalánul beszélő tanárok szisztematikus
eltávolítását az iskolákból. Az erre válaszoló mozgalom kibontakozása során
a nacionalizmus a Franco-ellenes erők csatakiáltásává vált Catalunyában, oly
annyira, hogy valamennyi demokratikus politikai erő - a keresztényde
m okratáktól és a liberálisoktól a szocialistákig és a kommunistákig — egya
ránt katalán nacionalista lett. Ez azt jelen tette például, hogy Catalunyában
m ind a Francóval szembeni ellenállás idején, m ind a spanyol dem okrácia
1977-ben történt megteremtésétől napjainkig valamennyi politikai párt
nem spanyol, hanem katalán volt és az is maradt. N oha ezek a pártok a
legtöbb esetben szövetségben állnak a hozzájuk hasonló spanyol pártokkal,
m int pártok is fenntartják autonóm iájukat (például a Katalán Szocialista
Párt szoros kapcsolatban áll a spanyol PSO E-val, Catalunya Egyesült Szo
cialista Pártja a spanyol Kommunista Párttal, és így tovább).
120Sole-Tura (1967).
1978-ban az új spanyol alkotmány második cikkelye Spanyolországot „a

nemzetiségek nem zetének” nyilvánította, és a Catalunya autonómiájáról szóló
törvény 1979-ben m egterem tette a katalán autonóm ia intézményes alapjait
Spanyolország keretén belül, beleértve a kétnyelvűség hivatalos dekla
rációját, a katalán nyelv használatát „ Catalunya saját nyelveként” szentesít
ve. A catalunyai regionális választásokon a Jordi Pujol, egy szerény háttérből
indult, művelt kozm opolita orvos, Catalunya jelenlegi vezetője által irányí
to tt katalán nacionalista koalíció (Convergencia i Unió) öt egymást követő alka
lommal többséget szerzett, és 2003-ban még m indig hatalmon van. A Gene
ralität (a katalán korm ány) megerősödött és dinam ikus intézménnyé vált,
autonóm politikát folytatva m inden fronton, beleértve a nemzetközi arénát
is. Az 1990-es években Jo rd i Pujol volt az Európai R égiók Szövetségének
(Association of European Regions) elnöke. Barcelona városa önállóan is m obi
lizálódott egy másik karizmatikus személy, a katalán szocialista párthoz
tartozó Pasqual Maragall polgármester vezetésével, aki a városgazdaságtan
professzora és Catalunya nem zeti költőjének unokája. Barcelona kilépett a
világszínpadra is, ügyesen felhasználva az 1992. évi nyári olimpiai játékokat
arra, hogy nagyobb világvárosi központként nem zetközi szereplővé váljon,
történelm i identitását összekapcsolva inform ációs modernségével. Az
1990-es években a Katalán Nacionalista Párt fontos szerepet kezdett játsza
ni a spanyol politikában. M ivel 1993-ban a szocialista párt, majd 1996-ban
a konzervatív Partido Popular nem tudott többséget szerezni a spanyolor
szági általános választásokon, Jordi Pujol nélkülözhetetlen partnerré vált
bármilyen korm ányra kerülő parlamenti koalícióban. Először a szocialistá
kat, majd később a konzervatívokat támogatta —és ennek fejében viszont
szolgálatokra tartott igényt. Catalunya m egkapta a rendelkezési jogot saját
jövedelemadójának 30 százaléka fölött, valamint kizárólagos igazgatási jo g
k ö rt kapott az oktatásban (ami katalán nyelven folyik valamennyi szinten),
továbbá az egészségügy, a környezetvédelem, a kom m unikáció, a turizmus,
a kultúra és a szociális szolgáltatások területén, valam int a legtöbb rendőr
ségi funkció tekintetében is. Ily m ódon Catalunya —Baszkfölddel együtt —
lassan, de biztosan arra kényszerítette Spanyolországot, hogy akaradanul is
erősen decentralizált szövetségi állammá váljon, m ivel más régiói ugyan
olyan szintű autonóm iát és forrásokat követeltek, m int amit a katalánok és
a baszkok már elnyertek.
Az 1999-ben tartott katalóniai választásokon azonban a Katalán N acio
nalista Párt csak csekély többséget tudott m egtartani a parlamentben, ami
szükségessé tette, hogy Catalunyában szövetségre lépjen a konzervatív Partido
Popularral (PP). Ehhez hozzájárult továbbá, hogy 2000-ben a PP abszolút
többséget szerzett a spanyol választásokon, am i megszabadította a katalán
1. fejezet. Közösségi mennyországok: identitás és életcélok a hálózati táisadalomban 79
nacionalisták támogatásától való függőségét a spanyol parlam entben. Ezt

követően a PP - és különösen a vezetője, Aznar - feltárta valójában centra
lista politikáját, és visszájára fordította a hatalmi jogkörök Catalunyára és a
Baszkföldre történő átruházásának folyamatát. Ennek eredm ényeként megnőtt
a feszültség Baszkföldön, ahol a kormányzó nacionalista párt azzal a fenyege
téssel lépett fel, hogy megindítja a szuverenitás elérésére irányuló folyamato
kat. Catalunyàban a nacionalista párt elhatárolta magát a konzervatívoktól,
és 2003-ban valamennyi katalán párt (a PP kivételével) új autonóm ia
törvényt követelt, ami m egerősíti a katalán önkormányzatot. így a 2003. év
közepén, néhány hónappal az új katalóniai választások előtt a katalán
autonóm ia kérdése és a spanyol föderalizmus mértékéről folyó vita ismét a
spanyol politika előterébe került. Am a katalán nacionalista koalíció és
általában a katalánok — egy kisebb demokratikus és békés függetlenségi
mozgalom kivételével, am elyet főleg fiatal értelmiségiek tám ogatnak —el
vetik a szeparatizmus eszméjét, és azt hangoztatják, hogy egyszerűen csak
olyan intézményekre van szükségük, amelyek lehetővé teszik a nem zetként
folytatható életet, de nem kívánnak szuverén nemzetállammá válni .121
Mi tehát ez a katalán nemzet, amely képes túlélni a tőle megtagadott
függedenség évszázadait, és mégsem kívánja felépíteni saját államát egy másik
nemzettel, a spanyollal szemben, amely szintén részévé vált Catalunya törté
nelmi identitásának? Prat de la Rába, aki valószínűleg a konzervatív katalán
nacionalizmus legvilágosabban érthető ideológusa volt a m ozgalom kiala
kulásának stádiumában, így írt: „ Catalunya a generációk hosszú láncából épül
fel, amelyek egymást követik azon a területen, ahol élünk, és amelyeket a
katalán nyelv és hagyomány egyesít.”122 Jordi Pujol — a legtöbb más meg
figyelővel együtt — szintén a nyelvnek mint a katalán identitás alapjának a
fontosságát hangsúlyozza: „Catalunya identitása igen nagy m értékben nyelvi és
kulturális meghatározottságú. Catalunya sohasem állított magáról etnikai vagy
vallási specifikumokat, és nem ragaszkodott földrajzi vagy szigorúan politikai
alapon nyugvó jogokhoz sem. Identitásunknak sok összetevője van, de gerin
cét a nyelv és a kultúra alkotja .”123 Catalunya valóban több m int 2000 éven át
különféle európai és mediterrán népek vándorlásának országútja volt, s így saját
szuverén intézményeit különböző kultúrákkal kölcsönhatásban kovácsolta ki,
amelyektől azonban a tizenkettedik század elejétől kezdve, am ikor a Catalunya
név először megjelent, világosan megkülönböztethetővé vált.124 Catalunya ve
121 Keating (1995).

122 Prat de la Riba (1894), idézi Sole-Tura (1967: 187).
123 Pujol (1995), idézi Pi (1996: 176).
124 Salrach (1996).
zető francia történésze, P ierre Vilar szerint a katalánokat m int népet már a
korai időktől (a tizenharm adik és a tizennegyedik századtól) kezdve a latin,
a provençal és a spanyol nyelv b ő l kifejlődött saját nyelve tette megkülön-
böztethetővé, ami világosan elkülönül mind a spanyoltól, m ind a franciá
tól, és fejlett irodalma v o lt m á r a tizenharmadik században, amit jó l példáz
nak Raim on Llull (1235—1315) catalanesc nyelven született írásai.
A nyelv mint az identitás forrása különösen fontossá vált a huszadik szá
zad második felében, am ikor a katalánok körében a m o d em időkben hagyo
mányossá vált alacsony születési arány - párosulva Catalunya differenciált
iparosodásával — töm eges bevándorláshoz vezetett az elszegényedett Dél-
Spanyolországból, szinte elárasztva a katalánul beszélő lakosságot, akik ek
k o r még mindig nyelvük betiltása ellen küzdöttek. E zt követően is egymás
után érkeztek a spanyol anyanyelvű munkások bevándorlási hullámai, akik
Catalunyában telepedtek le és o tt, elsősorban Barcelona külvárosaiban alapí
tottak családot. így, m iután Catalunya az 1978. évi spanyol alkotmány alap
já n visszanyerte autonóm iáját, 1983-ban a katalán parlam ent egyhangúlag
megszavazta a „nyelvi norm alizáció törvényét”, am ely az oktatást katalán
nyelvűvé tette valam ennyi állam i iskolában és egyetem en, továbbá beve
zette a katalán nyelvet a közigazgatásban, a nyilvános helyeken, az utcákon
és az országutakon, valam int a közszolgálati televízióban .125 A politika nyíl
tan vállalt célja hosszabb táv o n a nem katalán lakosság teljes körű kulturális
integrációja volt, olyan kulturális gettók létrejöttének elkerülése érdekében,
amelyek —várhatóan a társadalm i osztályokat elválasztó vonalak mentén —
a társadalom széttöredezéséhez vezethetnének. Ez a stratégia tehát az államot
használja fel a nem zet m egerősítésére, a spanyol állam tól való függetlenség
követelése nélkül.
M iért olyan fontos a ny elv a katalán identitás meghatározásában? Az erre
a kérdésre adható egyik válasz történelmi: a nyelv az, am i évszázadokon
keresztül a katalánság azonosító jegye volt, az önkorm ányzat olyan demok
ratikus politikai intézm ényeivel együtt, amelyek n e m voltak elnyomva.
N o h a a katalán nacionalisták katalánnak tekintenek m indenkit, aki Cata
lunyában él és dolgozik, ehhez m ég hozzáteszik: „és katalán akar lenni”. Ennek
az „akaratnak” a jele pedig az, hogy beszéli a nyelvet vagy arra törekszik (a
„törekszik” valójában m ég jo b b kifejezés, mivel a valódi hajlandóságot jelenti).
Egy másik válasz a kérdésre politikai természetű: a nyelv a legkönnyebb mód
a katalán népesség bővítésére és szaporítására anélkül, hogy vissza kellene
térni a területi szuverenitás követelményéhez, ami szükségképpen össze
ütközésbe kerülne a spanyol állam territoriális meghatározottságával. Am
125Puiggene i Riera és tsai (1991).

egy további és m ég alapvetőbb válasz azzal függhet össze, amit a nyelv egy
kulturális alakzat körül kikristályosodó kódrendszerként reprezentál,
lehetővé téve bizonyos szimbolikus tartalm ak közös értelmezését azoknak
az ideáloknak a kötelező követése nélkül, am elyek nem a mindennapi élet
tel kapcsolatos kom m unikáció során alakulnak ki. Könnyen lehet, hogy
azok a nemzetek, amelyeknek nincs saját államuk, nyelvi közösségek köré
szerveződnek, noha a közös nyelv m ég nyilvánvalóan nem teremt nem ze
tet —ezt a gondolatot a továbbiakban részletesebben ki fogom fejteni. A latin
amerikai nemzetek minden bizonnyal tiltakoznának ez ellen a felfogás ellen,
csakúgy, m int az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok. Egyelőre azonban
egy pillanatig még maradjunk Catalunyában.
Rem élem , ez után a történelmi áttekintés után belátható, hogy itt nem
valamiféle mesterséges identitásról van szó. Egy adott emberi közösség, amely
főleg a nyelv körül szerveződött, de em ellett jórészt földrajzilag összefüggő
területen él, az őshonos politikai demokrácia és önkormányzat saját hagyo
mányaival — különféle politikai környezetekben, különböző ellenfelekkel
szemben, hol a saját államában, hol más államok részeként, autonómiára töre
kedve, anélkül hogy kihívná maga ellen a spanyol államot, bevándorlókat
integrálva, elviselve a megaláztatást is (sőt azt m inden évben megünnepelve),
és mégis Catalunyaként tovább létezve —önmagát több mint ezer éven keresztül
nemzetként azonosította. A katalanizmust egyes elemzők megpróbálták a ka
pitalizmus előtti bürokratikus spanyol monarchia által elfojtott, csalódott ipari
polgárság történelmi aspirációival azonosítani.126 Ez minden bizonnyal fontos
elemként jelen volt a késő tizenkilencedik század katalanista mozgalmában és a
Lliga megalakulásában.127 Az osztályalapú elemzés azonban nem vet számot a
katalán identitás nyilvános diskurzusának történelmi korokon keresztül, az
elpusztítására törekvő spanyol központosítás m inden erőfeszítésével dacolva is
fenntartott folyamatosságával. Prat de la Rába tagadta, hogy Catalunya osztály
érdekekre lenne redukálható, és igaza volt, bár az általa létrehozott Lliga első
sorban polgári párt volt .128
A katalanizmust mindmáig gyakran összefüggésbe hozzák a tizenkilencedik
századi romanticizmussal, de megállapították összefüggéseit a századforduló m o
dernista mozgalmaival is, amelyek elfordultak a hagyományos spanyol regene-
racionizmustól*, és a birodalom maradványainak 1898-ban történt elveszítése
126Jutglar (1966).
127Sole-Tura (1967).
128 Piát de la Riba (1906).
' A regeneracionizmusban a nemzeti újjászületés iránti vágy fejeződik ki, ebből fakad az
a roppant erős kritika, amivel a fennálló társadalmi-politikai viszonyokat illették. —A ford.
után magasabb rendű értékek új forrásaira törekedve Európa és az eszmék

nemzetközi áramlása felé orientálódtak. A nyelv és a közös történelem alapján
szerveződött kulturális közösség, Catalunya nem képzelt entitás, hanem állan
dóan megújuló történelm i produktum még akkor is, ha a nacionalista mozgal
mak az önazonosításra szolgáló ikonjaikat olyan kódok mentén konstruálják
vagy rekonstruálják, amelyek egyes történelmi kontextusokra jellemzőek és
saját politikai programjukkal rokoníthatók.
A katalán nacionalizmus meghatározó jellegzetessége a nemzetállamhoz való
viszonya.129 A katalán nacionalisták — m iközben Catalunyát egyidejűleg
európai, mediterrán és hispán entitásnak kiáltják ki, s ugyanakkor elutasítják a
szeparatizmust, ami a Spanyolországtól való leválást jelentené —egy új típusú
állam megteremtésére törekednek. Ez az állam változatos geometriájú lenne, a
közügyek intézése terén összekapcsolná a történelmileg örökölt spanyol állam
tiszteletben tartását a katalán intézmények növekvő autonómiájával, és m ind
Spanyolországot, m ind Catalunyát egy tágasabb egységbe, Európába integrálná,
ami az új állam számára nem csupán az Európai U niót, hanem a regionális és
helyi önkormányzatok, valamint a civilszervezetek különféle hálózatait is
jelenti, amelyek a m odem nemzetállamok vékony kagylóhéja alatt megsokszo
rozzák a horizontális kapcsolatokat egész Európára kiteijedően. Ez a törekvés
nem csupán a jelenben érvényesülő ügyes taktika, hanem a katalán elitek
évszázados Európa-párti állásfoglalásából következik, éles ellentétben a kasztíliai
elitek legnagyobb része által a legtöbb történelmi korszakban gyakorolt „ra
gyogó elszigetelődés” kultúrpolitikájával. Kifejeződik a legegyetemesebbnek
tekinthető katalán írók és filozófusok ném elyikének a gondolkodásában is,
m int például Josep Ferrater Móra esetében, aki 1960-ban ezt tudta leírni:
„Catalunya katalanizációja lenne talán az utolsó történelmi lehetőség, ami a
katalánokat jó spanyolokká’, a spanyolokat pedig j ó európaiakká’ tehetné .”130
Ez azért is igaz, m ert csak egy olyan Spanyolország tudna teljesen nyitottá válni
egy demokratikus és toleráns Európával szemben, ami el tudná fogadni saját
plurális identitását, melynek összetevői közül Catalunya a leginkább megkülön
böztethetőek közé tartozik. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a katalánoknak
először is otthon kell érezniük magukat a spanyol állam felségjoga alá tartozó
területen belül, és ugyanakkor képesnek kell lenniük katalánul gondolkodni és
beszélni, megteremtve ezáltal a maguk közösségét egy tágabb hálózat keretei
között. Ez a különbségtétel a kulturális identitás és az állam hatalma, illetve az
apparátusok nem vitatott szuverenitása és a hatalommegosztó intézm ények
hálózatának kiépítése között történelmi újításnak tekinthető a nemzetálla
129 Keating (1995); Pi (1996); Trias (1996).

1» perrat:er Mora (1960: 120).
m ok létrehozásához vezető legtöbb folyamathoz képest, am elyek szilárdan

beültetődtek a történelm ileg rengésre hajlamos talajba. Ü gy tűnik, hogy a
szuverenitás hagyományos eszméjénél jobban illeszkedik a rugalmasságra és
alkalmazkodóképességre épülő társadalomhoz, a globális gazdasághoz, a
média hálózatosodásához, továbbá a kultúrák változatosságának és egymásba
való behatolásának mai valóságához. Lehetséges, hogy a katalánok —azáltal,
hogy nem törekednek új állam alapítására, de küzdenek nem zetük fenn
tartásáért — nagy kört leírva visszatértek saját eredeteikhez, am ikor m ég a
határok nélküli kereskedelem, a kulturális-nyelvi identitás és a rugalmas
kormányzati intézmények népeként vetették meg a lábukat: m indezek a
jegyek éppen az információ korára látszanak jellemzőnek.
A z IN F O R M Á C IÓ K O R Á N A K N E M Z E T E I
Kitekintésünk Európa két ellentétes szélére bizonyos tájékozottságot ered

ményez azt illetően, hogy a nem zetek és a nacionalizmus m int az életcélok
forrásai m ekkora jelentőségre tesznek szert az információ korában. A vilá
gosság kedvéért tisztázni szeretném, hogy a nemzet fogalmának értelm ezé
séhez —összhangban a fent kifejtett érvekkel - a következő definíciót hasz
nálom: a nemzetek olyan kulturális közösségek, amelyek az emberek gondolatvi
lágában és kollektív emlékezetében a közös történelem és közös politikai törekvések
révén alakulnak ki. Az, hogy egy közösségnek milyen kiteijedésű közös tör
ténelmi múltra van szüksége ahhoz, hogy nemzetté váljon, a körülményektől
és a korszakoktól függően változik, m int ahogyan változnak azok az összetevők
is, amelyek az ilyen közösségek kialakulásához szükségesek. így a katalán
nem zet léte több m int ezer esztendős sorsközösségből desztillálódott, míg
az Amerikai Egyesült Államok — soknemzetiségű összetétele dacára, vagy
éppen annak köszönhetően —igen erős nemzeti identitást tu d o tt kovácsol
ni mindössze két évszázad alatt. Alapvetően fontos, hogy történelm ileg
különbséget tegyünk a nem zet és az állam között, amelyek csak a m odem
korban kezdtek összeolvadni, és ez az összeolvadás sem m inden nem zet
esetében m ent végbe. így tehát a mi távolabbi nézőpontunkból az ezred
forduló idején ismerünk nemzeteket saját államuk nélkül (például Katalónia, a
Baszkföld, Skócia és Québec), államokat saját nemzetük nélkül (Szingapúr,
Tajvan és Dél-Afrika), többnem zetiségű államokat (a korábbi Szovjetunió,
Belgium, Spanyolország és az Egyesült Királyság), egynemzetű államokat (Ja
pán) és különálló államokat közös nemzettel (Dél-Korea és Eszak-Korea),
továbbá olyan nemzeteket, amelyek több államban oszlanak m eg (svédek
Svédországban és Finnországban, írek Írországban és az Egyesült Királyság-
ban, és idesorolhatók talán a szerbek, a horvátok és a bosnyák muszlimok

is egy jövendő Bosznia-Hercegovinában).
Világos, hogy az állampolgárság nem egyenlő a nemzetiséggel, és még
kevésbé a kizárólagos nem zetiséggel, mint ahogyan például a katalánok el
sősorban katalánnak érzik m agukat, noha ugyanakkor a legtöbben spanyol
nak, sőt „európainak” is nevezik magukat. így tehát az a vélekedés, hogy
az összetett nemzetállamok mintegy „összegyúrnák”, és asszimilálnák a nem
zeteket és az államokat, valam ely adott történelm i kontextusban érvényes
nek tűnhet, ám ezeket a konstrukciókat nagyobb időtávlatban és globális
perspektívában szemlélve egyszerűen ellentmond a megfigyelt tényeknek.
Ú gy tűnik, hogy a n ém et idealizmus (Herder, Fichte) és a francia naciona
lista hagiográfia* (Michelet, Renan) gondolatvilágára adott marxista és más
racionalista válaszok sokáig elfedték a „nemzeti kérdés” jelentőségét, és a
huszadik század végén a nacionalizmus hatalmának és befolyásának hirtelen
felismerése m eglehetősen nagy riadalmat keltett a m egfigyelők körében.
Két fontos jelenség, am elyeket ebben a részben m utattunk be, jellemzőnek
tűnik a jelenlegi történelm i korszakra. Az első ezek közül azoknak a több
nemzetiségű államoknak a felbomlása, amelyek megpróbálnak vagy teljes mér
tékben szuverének maradni, vagy tagadni nemzeti összetevőik pluralitását. Ez
volt a helyzet a korábbi Szovjetunióban, a korábbi Jugoszláviában, a korábbi
Etiópiában és Csehszlovákiában, és ugyanez következhet be a jövőben Srí
Lankában, Indiában, Indonéziában, Nigériában és más országokban is. Ennek
a felbomlásnak az eredm énye a kvázinemzetállamok kialakulása. Ezek nemzet
államok, mivel a szuverenitás attribútumait történelmileg létrejött nemzeti
identitás alapján szerzik m eg (például Ukrajna). Ugyanakkor csak „kvázinem
zetállamok”, mivel összekuszálódott kapcsolatrendszerük a saját történelmi
mátrixukkal arra kényszeríti őket, hogy szuverenitásukat megosszák korábbi
államukkal vagy egy tágabb alakzattal (ez történik például a FÁK és az Európai
Unióval társult viszonyba lépett kelet-európai köztársaságok esetében).” Má
sodszor olyan nem zeteknek a fejlődését látjuk, amelyek megállnak az államala
pítás küszöbén, de anyaországukat (parent-state) arra kényszerítik, hogy alkal
mazkodjon és hozzájáruljon szuverenitásukhoz —erre nyújt példát Catalunya,
a Baszkföld, Flandria, Vallónia, Skócia, Québec és potenciálisan Kurdisztán,
Kasmír, Pandzsáb és Kelet-Tim or. Ez utóbbi entitásokat „nemzeti kvázi-
államoknak” nevezem, m ivel nem teljes jogú államok, de nemzeti identitásuk
alapján elnyernek bizonyos fokú politikai autonómiát.
A szentek életének leírásával és kutatásával foglalkozó tudomány. —A ford.

Emlékeztetőül: e könyv átdolgozott kiadásának kézirata 2003-ban készült el,
amikor még nem került sor az Európai Unió bővítésére. —A ford.
Azok az attribútum ok, amelyek a nemzeti identitást ebben a történelm i

korszakban újra megerősítik, igen változatosak, bár m inden esetben előfel
tételeik közé tartozik a közös történelem bizonyos időintervallum on ke
resztül. Mindazonáltal felvetem azt a hipotézist, hogy a nyelv —és különösen
a teljesen kifejlett nyelv — a másoktól való megkülönböztetés (self-recognition) és
egyfajta láthatatlan nemzeti határ létrejöttének a territorialitásnál kevésbé önkényes
és az etnikai meghatározottságnál kevésbé kirekesztő, alapvető attribútuma.
Történelm i perspektívából tekintve ez azért van így, m ert a nyelv biztosítja
a kapcsolatot a magánélet és a közélet, valamint a m últ és a je le n között,
függetlenül az adott kulturális közösségnek az állami intézm ények részéről
történő tényleges elismerésétől. A történelm et pedig nem kell félretenni
azért, m ert Fichte érvként használta fel a pángermán nacionalizmus meg
alapozásához. Van azonban m ég egy erős oka a nyelvi alapú nacionalizmus
kialakulásának társadalmainkban. Ha a nacionalizmus igen gyakran az auto
nóm identitás fenyegetettségére adott reakció, akkor a m odernizáció ideo
lógiája és a globális média hatalma révén folytatott kulturális hom ogeni-
zációnak kitett világban a nyelv mint a kultúra közvetlen kifejeződése a kul
turális ellenállás lövészárkává, az önrendelkezés utolsó bástyájává, az azonosít
ható célok utolsó menedékévé válik. Úgy látszik tehát, hogy a nem zetek végső
soron nem a hatalmi apparátusok szolgálatában létrejött „képzeletbeli közös
ségek”, hanem a közös történelem munkálkodásának eredm ényeként öltenek
alakot, hogy azután a közösségi nyelvek szóképeiben fejeződjenek ki, melyek
nek az első szava az én, a második a mi, és a harmadik —sajnos —az ők.
A Z E T N IK U M O K KÜLÖNVÁLÁSA: FAJ, OSZTÁLY ÉS

IDENTITÁS A H Á LÓ ZA TI TÁRSADALOMBAN
Viszlát száz feketeférfiú... Viszlát bebörtönzöttek... Viszlát ketrecbe zártak... Viszlát
megszelídítettek... Viszlátfájdalom... Viszlát harc... Viszlát világosság... Viszlát akarat...
Viszlát szükség... Viszlát kidobottak ... Viszlát Vér... Viszlát bandák... Viszlát Testvér...
Viszlát józanok... Viszlát szeretteim... Viszlát béke... Viszlát otthon... Viszlát hallgatás...
Viszlát szerelem... Viszlát ott... Viszlát hívők... Viszlátfajankók... Viszlát nehéz sorsúak...
Viszlát változás... Viszlát. Viszlát. Viszlát... Bizony mondom, szeretnék a helyetekben lenni.
P eter J. H arris : Imádság a névtelen fivérekért131
Hát Önök akamának-e a helyükben lenni? Valóban? Az etnikai hovatartozás

mindig is a célok és az elismertetés, illetve a felismerés alapvető forrása volt az
emberi történelem során. Az etnikai megoszlás a társadalmi megkülönbözte-
131Idézi Wideman és Preston (1995: xxi).
tések és a társadalmi elismerés alapszerkezete, valamint a kirekesztésé is számos

mai társadalomban, az E gyesült Államoktól Afrikáig, a Szaharától délre.
M indig is ez volt és m ég m a is ez az alapja a társadalmi igazságosságért küz
d ő felkeléseknek, a C hiapas régióban 1994-ben felkelt m exikói indiánok
számára éppúgy, m int ahogy ez adja a boszniai szerbek 1994-ben elkövetett
etnikai tisztogatásainak irracionális indokát is. N agym értékben ez alkotja
továbbá azt a kulturális bázist, amelyre a hálózatok és a bizalom ra alapozott
tranzakciók épülnek az új üzleti világban, a kínai üzleti hálózatoktól kezd
ve (lásd I. kötet, 3. fejezet) azokig az etnikai „törzsekig” , amelyek megha
tározzák a siker feltételeit az új globális gazdaságban. Valóban, ahogy Comel
W est írja: „Ma, a globalizáció idején, az információ, a kom m unikáció és az
alkalmazott biológia terén bevezetett lenyűgöző tudom ányos és technoló
giai újítások korában a rasszizmus elhúzódó hatásainak a figyelem közép
pontjába állítása elavultnak és ósdinak tűnik... A faj mégis központi
fontosságú jelölő marad a jó lé ti reform, a bevándorlási politika, a büntetés
végrehajtás, a m egerősítő akcióprogramok és az elővárosi privatizáció
témáiban kódolt nyelvezet használatával folytatott politikai vitákban .”132 Úgy
tűnik azonban, hogy bár a faj és az etnikum központi jelentőségű Amerika és
más társadalmak dinam ikájában is, ennek a kifejeződéseit mélyrehatóan
megváltoztatják a jelenlegi társadalmi trendek .133Azt állítom tehát, hogy
am íg a faji hovatartozás — m a valószínűleg még inkább, m int valaha - az
elnyomás és a diszkrimináció alapját jelenti,134addig egyszersmind a célok és az
identitás alapvető forrása is m arad, ami nem olvad össze más etnikumokkal,
hanem csak a kulturális önm eghatározás olyan szélesebb alapjaiban olvadhat
fel, mint például a vallás, a nemzet és a nem. Ennek a hipotézisnek az
alátámasztására szolgáló érveim kifejtéséhez az alábbiakban röviden kitérek az
afroamerikai identitás kifejlődésére az Egyesült Államokban.
Az afroamerikaiak helyzetét az elmúlt három évtized során —m int William
Julius Wilson úttörő jelen tő ség ű munkájában 135 kim utatta — egy alapvető
jelenség alakította át: az osztálytagozódás elválasztóvonalai m entén létrejött
m ély megosztottság, m elynek a következményei örökre megváltoztatták azt a
szemléletmódot, ahogyan A m erika látja az afroamerikaiakat, és —ami még
ennél is fontosabb — azt is, ahogyan az afroamerikaiak önm agukat látják.
W ilson tézise és annak indokolása (az elmúlt évtizedben folytatott kutatá
sok egész sorával alátámasztva) rámutat az afroamerikaiak körében végbement
132West (1996: 107-108).

133Appiah és Gates (1995).
134Wieviorka (1993); C. West (1993).
135 Wilson (1987).
drámai polarizálódásra. Egyrészt az 1960-as évek polgári mozgalmaitól sar

kallva, és különösen a megerősítő akcióprogram oknak köszönhetően nagy
létszámú, magasan képzett és viszonylag jó m ódú afroamerikai középosztály
alakult ki, jelentős bejutási lehetőségeket teremtve magának a politikai hatalmi
struktúrába, a polgármesteri tisztségektől a Vezérkari Főnökök Egyesült
Bizottságának elnökségéig, valamint bizonyos m értékben az üzleti világba
is. így tehát ma az afroamerikaiaknak körülbelül egyharmada az amerikai
középosztály részét képezi, noha a férfiak —a nőktől eltérően —m ég ma is
jóval kevesebbet keresnek, m int fehér bőrű partnereik.
Másrészt az afro amerikaiaknak szintén körülbelül egyharmada, beleértve
a szegénységi küszöb körül vagy az alatt élő affoamerikai gyermekek 45 száza
lékát, sokkal rosszabbul él ma, mint ahogyan az 1960-as években éltek. Ennek
az alsó osztálynak a kialakulását Wilson — olyan más kutatókkal együtt,
m int Blakely és Goldsmith, vagy Gans —a kiegyensúlyozadan inform áció-
gazdaság, a térbeli szegregáció és az elhibázott, ám uralkodó jellegű jogi
felfogás kom binált hatásainak tulajdonítja. Az információs gazdaság
növekedése előtérbe helyezi az oktatást és csökkenti a stabilan fennmaradó
manuális m unkakörök elérhetőségét, hátrányos helyzetbe hozva a feketé
ket már a m unkaerőpiacra való belépés szintjén. A középosztályhoz tartozó
feketék m enekülnek a belvárosokból, maguk m ögött hagyva a városi sze
gények csapdába került tömegeit. A kört teljessé téve az új fekete politikai
elit támogatókra lel a városi szegény szavazók körében, de csak addig, amíg
számukra szociális programokat tud nyújtani, ami viszont annak a függvé
nye, hogy a városi szegények mennyire félelmetesek erkölcsi és politikai
szempontból egyaránt a fehér többség számára. így az új fekete politikai vezetés
alapját az a képessége jelenti, hogy közvetíteni tud az üzleti világ, a politikai
rendszer és a gettókba zárt, kiszámíthatatlan viselkedésű szegények között.
E között a két csoport között az afroamerikaiak harmadik harmadrészét
kitevő közbülső réteghez tartozók azért küzdenek, hogy ne kerüljenek a sze
génység poklába, s ennek érdekében az általuk az állami szektorban arányta
lanul nagy számban betöltött különféle szolgáltatási munkakörökbe, valamint
olyan oktatási és szakképzési programokba kapaszkodnak, amelyek bizo
nyos készségeket nyújtanak számukra a dezindusztrializálódó gazdaságban
való túléléshez .136Azoknak a büntetése, akik nem sikeresek, egyre kegyet
lenebb. 1992-ben a városközpontokban élő, alacsony iskolázottságú fekete
férfiak alig egyharmada állt teljes m unkaidejű alkalmazásban. U gyanakkor
136Wilson (1987); Blakely és Goldsmith (1993); Camoy (1994); Wacquant (1994);

Gans (1995); Hochschieid (1995); Gates (1996).
m ég azoknak a tizenöt százaléka is, akiknek volt m unkájuk, a szegénységi

küszöb alatt élt. A feketék legszegényebb ötödrészének a tulajdonában levő
„vagyontárgyak” ádagos nettó értéke 1995-ben pontosan nulla volt. A sze
gény fekete háztartások egyharm ada nem kielégítő lakáskörülmények kö
zö tt él, ami - egyéb kritérium ok között — azt jelenti, hogy otthonaikban
„patkányok jelenléte tapasztalható” . A városi bűnözés (urban crime) és az
elővárosi bűnözés (suburban crime) egymáshoz viszonyított aránya 1973 és
1992 között 1,2-ről 1,6-ra em elkedett, és természetesen a városközpontok
lakói azok, akik a legtöbbet szenvednek ettől a bűnözéstől.
Továbbá a szegénységben élő fekete férfi lakosság ki van téve tömeges
letartóztatásoknak, vagy a büntetés-végrehajtási rendszer ellenőrzése alatt
áll (tárgyalásra várva vagy próbaidőre bocsátva). M íg a feketék az amerikai
lakosságnak körülbelül tizenkét százalékát alkotják, az 1990-es években a
bebörtönzöttek ötven százalékát tették ki .137 1990-ben a fekete bőrű ameri
kaiak bebörtönzési aránya százezer főre vetítve 1860 fő volt, ami 6,4-szer
magasabb, mint a fehérek hasonló aránya. Az afroamerikaiak ma valóban
jo b b an képzettek, de 1993-ban csak huszonhárom ezer fekete férfi szerzett
főiskolai vagy egyetemi diplom át, miközben 2,3 milliónyian be voltak bör-
tönözve .138 Hogyha ehhez hozzáadunk mindenkit, aki 1996-ban a büntetés
végrehajtási rendszer felügyelete alatt állt, 5,4 millió főt kapunk. 1991-ben
a börtönök lakóinak 53 százaléka fekete bőrű volt .139 A börtönviseltek és
rendőri felügyelet alatt állók aránya jóval magasabb a szegény feketék
körében, a fiatal fekete férfiak között pedig kiem elkedően magas. Az olyan
városokban, mint W ashington D C , a 18 és 30 év közötti korosztályhoz
tartozó fekete férfiak többsége vagy börtönben van, vagy próbaidejét tölti sza
badlábon. A nőknek és a családoknak alkalmazkodniuk kell ehhez a helyzet
hez. A szegény afroamerikai családokban makacsul visszatérő megállapítást
a férfi hiányáról az a tény magyarázza, hogy sok szegény férfi életének
jelentős részét börtönben tölti, úgyhogy a nőknek fel kell készülniük arra,
h o g y maguk nevelik fel a gyerm ekeket, vagy saját felelősségükre szülnek
gyermeket.
Ezek jól ismert tények, am elyeknek az új technológiai és gazdasági kör
nyezetben fellelhető társadalmi gyökereit a III. kötetben próbálom meg
elemezni. G ondolatm enetem nek ezen a pontján azonban azokkal a követ
kezményekkel foglalkozom, amelyekkel a mély osztályszakadék já r együtt
az afroamerikai identitás átalakulására nézve. Az 1960-as évek óta végbe-
137 Tonry (1995: 59).

138 Gates (1996: 25).
139 Lásd III. kötet, 2. fejezet.
m en ő átalakulás megértéséhez vissza kell nyúlnunk ennek az identitásnak a

történelm i gyökereihez: m int C ornel W est állítja, a feketék m ai m eg
nevezése Amerikában egészen pontosan kifejezi kettős identitásukat: af
rikaiak és ugyanakkor amerikaiak. Identitásuk mint elrabolt és rabszolgává tett
nép identitása alakult ki annak a kornak a legszabadabb társadalmában. A
szabadság eszméi és a rabszolgamunkára alapozott, magas term elékenységű
gazdaság között nyilvánvalóan fennálló ellentmondás feloldása érdekében
Am erikának tagadnia kellett a feketék emberi mivoltát, mivel egy olyan
társadalomban, amelyet annak az elvnek az alapján hoztak létre, hogy
„m inden ember egyenlőnek született”, a szabadság csak attól tagadható meg,
aki nem ember. M int Cornel W est írja: „Ez a feketék emberi m ivolta ellen
folytatott kíméletlen támadás hozta létre a fekete kultúrának — a feketék
láthatatlanságának és névtelenségének —az alapját képező körülményeket .”140A fe
kete kultúrának tehát —Cornel W est gondolatmenetét követve —m eg kellett
tanulnia megküzdeni önmaga tagadásával, anélkül, hogy önmegsemmisítésbe
zuhanjon. Megtanulta. A daloktól a művészetig, a közösségi egyházaktól a
testvériségig a fekete társadalom mélyen átérzett közösségtudattal alakult ki,
ami nem veszett el a vidéki területekről az északi gettókba tö rtén t tömeges
bevándorlás során sem, s ami rendkívüli kreativitásban jutott kifejezésre a m ű
vészet, a zene és az irodalom terén, és végül hatalmas, sokoldalú politikai m oz
galommá fejlődött, melynek ereje és álmai az 1960-as években M artin Luther
King Jr. személyében testesültek meg.
A polgárjogi mozgalom részleges sikere által a feketék között létrehozott
alapvető társadalmi szakadék azonban átalakította ezt a kulturális tájképet.
Á m hogyan történt ez pontosan? Első látásra úgy tűnik, hogy a fekete kö
zéposztály —viszonylagos gazdasági jólétére és politikai befolyására építve —
asszimilálható lenne a fősodorba, önmagát egy új identitással afroamerikaiként
meghatározva és olyan társadalmi helyzet felé mozdulva el, m in t amilyen
az olasz-amerikaiaké vagy a kínai-amerikaiaké. Végül is a kínai-am erikaiak
erős diszkriminációt szenvedtek el Kalifornia történetének legnagyobb
részében, az utóbbi években mégis meglehetősen tiszteletre m éltó társadalmi
státust értek el. Ebből a perspektívából tekintve tehát az afroamerikaiak egy
másik megkülönböztethető szegmentummá válhatnának az amerikai társada
lom soketnikum ú szövetében, m iközben az alsóbb osztályra jo b b a n jellem
zővé válna a szegénység, m int a feketeség.
A kettős kulturális evolúciónak ez a tézise azonban nem látszik fenntartha
tónak, ha összevetjük a rendelkezésünkre álló adatokkal. Jennifer Hochschield
jó l m egalapozott tanulmánya a feketék és a fehérek kulturális átalakulásáról
140W est (1996: 80).

— az egyenlő lehetőségeket és az egyéni m obilitást hangsúlyozó „amerikai

álom” beteljesüléséhez viszonyítva - pontosan ennek az ellenkezőjét mutatja.141
Éppen a középosztálybeli feketék azok, akik keserű érzésekkel viseltetnek
az amerikai álom szertefoszlott illúziójával szem ben, és a rasszizmus fenn
maradása miatt erősen kirekesztettnek érzik m agukat, miközben a fehér
többség úgy érzi, hogy a feketéket jogtalan előnyökhöz juttatja a megerősí
tő akciók politikája, és fordított diszkriminációról panaszkodnak. Másrészt
viszont úgy tűnik, hogy a szegény sorsú feketék, m iközben teljes m érték
ben tudatában vannak a rasszizmus továbbélésének, jo b b an hisznek az „ameri
kai álomban”, m in t a középosztályhoz tartozó feketék, és mindenesetre
fatalisztikusabban, illetve egyénibb módon látják saját sorsukat („mindig így
volt ez”), bár a közvélem ény-kutatások fejlődése folyamán egy átmeneti
időszakban az eredm ények azt látszottak jelezni, h o g y a szegény feketék
szintén kezdik elveszíteni azt a kevés hitüket is a rendszerben, amennyi még
megmaradt. Egy fontos té n y azonban, ami világosan kiemelkedik H och-
schield vizsgálati ered m én y ei közül, amelyek az em pirikus adatok gazdag
sokaságát tették hozzáférhetővé az elemzés számára, azt jelzi, hogy a jómódú
afroamerikaiak általában ú g y érzik, nem látják szívesen őket a társadalom
fősodrában. Valóban n e m is azok. Nem csupán a faji ellenségesség marad
fenn továbbra is m in d e n t átható módon a fehérek körében, hanem a kö
zéposztálybeli fekete férfiak által elért eredm ények is még mindig jóval
elmaradnak a fehérekéitől, képzettségi szintjük, az általuk betöltött állások
és jövedelmük terén egyaránt —mint Martin C am o y kim utatta .142
A faji hovatartozás te h á t igenis sokat számít.143 U gyanakkor az osztályo
kat elválasztó szakadék a feketék körében olyan alapvetően különböző élet-
körülményeket terem tett, h o g y a szegények között egyre növekvő ellensé
gesség tapasztalható korábbi testvéreik iránt, akik elhagyták őket.144 A legtöbb
középosztálybeli fekete n e m csak arra törekszik, hogy a gettó realitásaiból
menekülve előbbre jusson, hanem szabadulni akar attól a stigmától is, amit
a lepusztulóban levő g ettó árnyéka a bőrükön keresztül rájuk süt. Különö
sen fontosnak tartják, h o g y gyermekeiket elszigeteljék a szegény fekete
közösségektől (az elővárosokba költözve és fehér többségű magániskolákba
íratva be őket), és ug y an ak k o r újrateremtenek egy afroamerikai identitást,
am i újjáéleszti a m últ tém áit, legyenek azok afrikaiak vagy amerikaiak, mi
közben nem beszélnek a jelenlegi állapotról.
141 Hochschield (1995).

142 Camoy (1994).
143 West (1996).
144 Hochschield (1995); Gates (1996).
Ezzel párhuzamosan az ezredvégi gettók új kultúrát fejlesztettek ki, ami

a szenvedésekből és megpróbáltatásokból, haragból és a kollektív kire
kesztés elleni egyéni reakciókból táplálkozik, amiben a bőrszín kevésbé fontos
szerepet játszik, m int a kirekesztettség helyzete, s ami olyan kötelékek új
forrásait terem ti meg, amelyek például az utcákon szerveződő bandákat
fűzik össze, és a letartóztatások, a börtönökben töltött idő, majd az onnan
való szabadulás során szilárdulnak m eg .145 Ebből a kultúrából a rap alakult
ki, nem a jazz. Ez az új kultúra is identitást fejez ki, és szintén a fekete
történelem ben, valamint a rasszizmus és a faji elnyomás nagy tisztelettel
övezett amerikai hagyományaiban gyökerezik, de új elemeket is m agában
foglal. Ilyenek a rendőrség és a büntetés-végrehajtási rendszer m int központi
intézmények, a bűnözésre épülő illegális gazdaság mint piactér, az iskolák
m int küzdőterek, a templomok m int a megbékélés szigetei, az anyaközpontú
családok, a lepusztult környezet, a bandákra alapozódó társadalmi szerveződés
és az erőszak m int életmód. Ezek az új gettótapasztalatokból kialakuló új
fekete művészet és irodalom tém ái .146 Ám ez semmi esetre sem ugyanaz az
identitás, m int ami a középosztálybeli Afroamerikában alakul ki a faj em
beri mivoltának gondos rekonstrukciója révén.
Ám, m ég ha tudomásul vesszük is ezt a kulturális kettéosztottságot, kia
lakítása során m indkét típusú identitásnak legyőzhetetlennek tű n ő nehéz
ségekkel kell szembenéznie. Ez a jó m ó d ú afroamerikaiak esetében a követ
kező ellentmondásból adódik :147 m ivel a rasszizmus megszűnését azzal az
érzéssel élik meg, hogy csak akkor integrálódhatnak az amerikai társadalom
fősodrába, ha belőlük lesznek fajtársaik vezetői, ők alkotják a „tehetséges
tízeket” , akiket a tizenkilencedik és huszadik század fordulója idején egy
vezető fekete értelmiségi, D u Bois „a néger faj” (és m inden más faj)
szükségképpen eljövendő m egváltóinak tekintett .148A „tehetséges tízek” és
a fekete Amerika egy jelentős, egyre növekvő része közötti társadalmi, gaz
dasági és kulturális szakadék olyan mély, hogy ennek a szerepnek a betelje
sítéséhez meg kellene tagadniuk önmagukat és gyermekeiket, hogy részévé
válhassanak a progresszív társadalmi változás több osztályt és sok rasszt egyesítő
koalíciójának. Henry Louis Gates Jr. és Cornel West erről a kérdésről írt kitű
nő kis könyvükben egyrészt arra a megállapításra látszanak jutni, hogy nincs
más alternatíva, másrészt azonban megalapozott kétségeik támadnak egy ilyen
választás megvalósíthatóságát illetően. Gates így ír: „A fekete vezetők igazi
145 Sanches Jankowsky (1991).

146 Widemann és Preston (1995); Giroux (1996).
147 Hochschi eld (1995).
148 Gates és West (1996: 133).
válságát az okozza, hogy a fekete vezetés gondolata maga is válságban van .”149
W est pedig így fogalmaz:
Mivel a progresszív középosztály multirassz szövetsége, az üzleti elit
liberális szelete és az alulról jövő felforgató energia biztosítja az egyetlen
eszközt, melynek révén a radikális demokratikus elszámoltathatóság és fe
lelősségre vonhatóság valamilyen formája újra eloszthatja a forrásokat és a
vagyont, a gazdaságot és a kormányzatot úgy átstrukturálva, hogy az min
denkinek a javára szolgáljon, a huszonegyedik században a fekete „tehet
séges tízek” jelentős másodlagos erőfeszítései önmagukban szánalmasan
inadekvátak és teljes m értékben csalódást keltőek lesznek. 150
Valóban, 1961-ben D u Bois maga is elhagyta A m erikát, és Ghánába költö
zött, döntését így indokolva: „Egyszerűen nem tu d o m elviselni többé, aho
gyan ebben az országban bánnak velünk... Fel a fejjel a további harchoz,
de ismeijük el, hogy az amerikai négerek nem győzhetnek .”151
A teljes integrációra irányuló erőfeszítéseknek ez a kudarca vajon a feke
te szeparatizmus újjáéledéséhez fog vezetni A m erikában? Ez lehet vajon az
identitás új bázisa, a hatvanas évek radikális m ozgalm ainak közvetlen foly
tatásaként, ahogy azt a „Fekete Párducok”* m ozgalm a példázza? Valóban
sok jel mutat erre, elsősorban az aktivista ifjúság körében, különösen, ha
Malcolm X m egújult kultuszát, Farrakhan „iszlám nem zetét”, vagy m ég
inkább az 1995-ben W ashingtonban a „Millió férfi felvonulása” jelszóval
szervezett tüntetés (Million Men March) rendkívüli hatását vesszük figyelembe,
ami a jóvátétel, az erkölcsiség és a fekete férfibüszkeség talaján szerveződött
meg. Ám a kulturális politikai identitásnak ezek az új megnyilvánulásai
további szakadásokat tárnak fel az afroamerikaiak körében, és mindezek
ténylegesen az önazonosítás olyan elvei köré szerveződnek, amelyek nem
etnikai, hanem vallási alapokon (az iszlám és a fekete egyházak alapján) szer
veződnek, és erősen hangsúlyozzák a nemek közötti különbségeket (férfiúi
büszkeség, a férfiak felelőssége, a nők alávetettsége). A „Millió férfi felvo
nulásának” hatása és annak előrelátható továbbgyűrűzése a jövőben keresz
tülvágja az osztályokat elválasztó vonalakat, de leszűkíti az afroamerikai
identitás nemi bázisát, m iközben összemossa a határvonalakat a vallási, faji és
osztályalapú önazonosítás között. Más szóval, ennek az akciónak az alapja
149 Gates (1996: 38).

150 West (1996: 110).
151 Gates és West (1996: 111).
* Az 1960-as évek végén az Egyesült Államokban alakult forradalmi jellegű fekete
nacionalista szervezet. —A ford.
nem maga az identitás, hanem egy eltűnő identitásra adott válasz volt. H o
gyan lehetséges, hogy miközben a társadalom a feketéket percenként figyel
m ezteti a feketeségükre (vagyis arra, hogy a többségtől különböző, m eg
bélyegzett emberi fajt alkotnak, ami hosszú út megtétele után érkezik a nem
emberi létből), maguk a feketék olyan sokféle m ódon eltérő életvilágokban
élnek, hogy már nem tudnak közösséget találni fajtársaikkal, és egyre erő
szakosabban viszonyulnak egymáshoz? Az 1990-es években a fekete A m e
rikában egyfajta vágyakozás kezdett kialakulni az elveszített közösség után
—talán azért, m ert a legmélyebb seb, amit az afroamerikaiak elszenvedtek,
kollektív identitásuk fokozatos elveszítése volt, s ez a kollektív m egbélyeg
zést m ég m indig m agukon viselő egyének sodródásához vezetett.
Ez nem szükségszerűen végbemenő folyamat. Az olyan társadalmi-politikai
mozgalmak, m int például Jesse Jackson „Szivárvány-koalíciója” , másokkal
együtt továbbra is nagy erőfeszítéseket tesznek a fekete egyházi gyüleke
zetek, a kisebbségek, a közösségek, a különféle uniók és szervezetek, valamint
a nők összehozására valamilyen közös zászló alatt a társadalmi igazságos
ságért és a fajok egyenlőségéért folytatott politikai harchoz. Á m a politikai
identitás kiépítésének ez a folyamata csak hosszú távon elérhető teljes siker
révén tudna olyan kollektív kulturális identitást teremteni, ami szükségkép
pen új lenne a feketék és a fehérek számára egyaránt, és ha úgy tudná le
győzni a rasszizmust, hogy közben fenntartja a történelmi és kulturális
különbségeket. C ornel W est —m iközben elismeri, hogy „ezt rem élni nem
reménytelen, de nem sok rem énnyel kecsegtet”, a „radikális dem okrácia”
érdekében emel szót, ami túllép m ind a faji megosztottságon, m in d a fekete
nacionalizmuson .152 A gettó sáncai között és a nagyvállalati ülésterm ekben
azonban a történelmi afroamerikai identitás a széttöredezés és az individuali
zálódás állapotában van, m iközben még nem integrálódhat nyílt multirassz
társadalomba.
Azt a hipotézist fogalmazom meg tehát, hogy az etnikai hovatartozás nem
biztosítja az alapot közösségi mennyországok létrejöttéhez a hálózati társa
dalomban, mivel olyan elsődleges kötelékekre épít, amelyek történelm i
kontextusukból kiszakítva a célok újjáteremtődésének bázisaként elveszítik
jelentőségüket az áramlások és a hálózatok világában, ahol átrendeződnek
a képzetek és újrafogalmazódnak a célok. Az etnikai „anyagok” olyan
kulturális közösségekbe integrálódnak, amelyek erőteljesebbek és az etni
kumnál tágabb alapokon határozzák m eg önmagukat —ilyenek például a
szimbólumok világában m egterem thető kulturális autonómia kifejeződései,
a vallás vagy a nacionalizmus. U gyanakkor az etnikum válik a védősáncok
152 W est (1996: 112).

alapjává olyan területileg szerveződő helyi közösségek, vagy akár bandák

számára, amelyek védelm ezik a saját territórium ukat. A kulturális kom m u
nák és az önvédelm i célú területi egységek k ö zö tt az etnikai gyökerek
eltorzulnak, m egosztódnak, átfogalmazódnak, keverednek és különféle
képpen stigmatizálódnak vagy jutalmazódnak, a kultúrák és a gazdaságok
információssá válásának és globalizálódásának új logikáját követve, ami az
elhomályosuló identitásokból vegyes összetételű szimbolikus alakulatokat
teremt. A faji hovatartozás számít, de aligha terem t célokat többé.
T e r ü l e t i id e n t it á s o k : a helyi k ö z ö s s é g
A település- és városszociológia terén folyó viták egyik legrégebbike a

közösség megszűnéséről szól, ami először az urbanizáció, később pedig a
szuburbanizáció eredm ényeként történik meg. Ú gy tűnik, hogy az em
pirikus kutatások jó néhány évvel ezelőtt — elsősorban Claude Fischer és
Barry Wellman m unkássága révén 153 - m intha félretették volna a térben
elfoglalt hely és a kultúra szisztematikusan együtt változó (kovariáns) tényező
ként való kezelésének leegyszerűsítő felfogását. Az em berek saját helyi környe
zetükben szocializálódnak, és ott lépnek interakciókba egymással, legyen az
akár falu, akár város vagy előváros, és társadalmi hálózataikat szomszédjaik
körében alakítják ki. M ásrészt a helyi alapú identitások átfedésben vannak
a célok és a társadalmi elismerés más forrásaival, olyan sokrétű mintát kö
vetve, ami lehetővé teszi az eltérő értelmezéseket. így, m íg az utóbbi évek
ben Etzioni úgy látja, hogy a közösség újjászületése nagym értékben helyi
bázisra épül, Putnam az erőteljes amerikai civil társadalom tocqueville-i
víziójának felbomlását figyeli meg, rámutatva, hogy az 1980-as években az
önkéntes egyesületek tagsága és aktivitása egyaránt jelentősen csökkent .154
A világ más térségeiből érkező beszámolók ugyanilyen ellentmondásos
becsléseket tartalmaznak. N e m gondolom azonban, hogy túlságosan sokat
tévednénk, ha kijelentjük, hogy a helyi környezetek —önm agukban —nem
alakítanak ki sajátos viselkedési mintákat, és ami azt illeti, megkülönböz
tethető identitást sem. Á m a kisközösségekkel foglalkozó szerzők —több
féle kulturális közegben te tt saját megfigyeléseimmel összhangban — azt
állítják, hogy az em berek ellenállnak az individualizálódás és a társadalmi
atomizálódás tendenciájának, és hajlamosak olyan közösségi szervezetekbe
töm örülni, amelyek idővel kialakítják a valahová tartozás érzését és végül
153 Wellman (1979); Fischer (1982).

154 Etzioni (1993); Putnam (1995).
sok esetben a közösségi kulturális identitást is. Feltételezésem szerint ahhoz,

hogy ez bekövetkezzen, szükség van a társadalmi mobilizálódás folyamatá
ra, vagyis az em bereknek részt kell venniük nem kifejezetten forradalmi
jellegű városi mozgalmakban, amelyeken keresztül felfedezik és védel
mezik közös érdekeiket, valamilyen szinten közös életmód alakul ki, és új
célok formálódhatnak.
Erről a témáról vannak ismereteim, m iután életemből egy évtizedet a
világ különböző részein a városi társadalmi mozgalmak tanulmányozásával
töltöttem .155 Vizsgálódásaim eredm ényeit és a releváns szakirodalmat össze
gezve arra a megállapításra jutottam , hogy a városi mozgalmak (valamely adott
területen a városi élettel összefüggő célok elérése érdekében szerveződő cél
tudatos társadalmi mobilizálódás folyamatai) a célok alábbi három fő csoport
jára összpontosítottak: az életkörülm ényekkel és a kollektív fogyasztással
kapcsolatos városi igényekre, a helyi kulturális identitás megerősítésére, vala
m int a helyi politikai autonómia és állampolgári részvétel elérésére. A külön
féle mozgalmak a céloknak ezt a három csoportját különböző arányokban
kombinálták, és erőfeszítéseik eredm ényei hasonlóan változatosak voltak.
A m sok esetben —függetlenül a m ozgalom tényleges eredményeitől —m a
gának a mozgalomnak a léte is célokat tudott teremteni, nem csak a mozgal
mak résztvevői, hanem az egész közösség számára, és nem csupán a m ozga
lom általában rövid élettartama alatt, hanem később, a helyi közösség kollektív
emlékezetében is. Tulajdonképpen azt állítottam (és ma is fenntartom), hogy
ez a fajta célteremtés a történelem során mindig is a városok alapvető jellem
vonása volt, mivel a kialakított környezet és az általa hordozott célok, illetve
jelentések az egymással szemben álló társadalmi szereplők érdekeinek és
értékeinek ütközési folyamatain keresztül jö n n ek létre.
Megfigyeléseim történelmi pillanatára (az 1970-es évek végére és az 1980-
as évek elejére) utalva hozzátettem ehhez m ég valami mást is, a jö v ő re gon
dolva: a városi mozgalmak kezdenek az ellenállás döntő forrásaivá válni a
kapitalizmus, az etatizmus és az informacionalizmus egyoldalú logikájával
szemben. Erre elsősorban azért volt szükség, m ert a gazdasági kizsákmá
nyolás, a kulturális dominancia és a politikai elnyomás ellen fellépő m ege
lőző (proaktív) mozgalmak és politikai erők (például a m unkásmozgalom
és egyes politikai pártok) kudarca az em berek számára csak annyi választási
lehetőséget hagyott, hogy vagy beletörődnek ebbe, vagy az önm eghatáro
zás és az autonóm szerveződés legközvetlenebb m ódon rendelkezésükre
álló forrása, a saját lokalitásuk alapján próbálják reakciójukat kifejteni. így
alakult ki a mindinkább globális folyamatok által strukturált világ és az egyre
155 Castells (1983).

nagyobb mértékben helyi szintekre áttevődő politizálás paradoxonja. A célok

és az identitás m egterem téséhez sok m inden adott volt: az én szomszéd
ságom, az én közösségem , az én városom, az én iskolám, az én fám, az én
folyom, az én strandom , az én kápolnám, az én nyugalmam, az én környe
zetem. Ez azonban defenzív identitás volt, az ism ertbe való elsáncolódás az
ismeretlen és az ellenőrizhetetlen dolgok megjósolhatatlansága elől. Az em
berek —hirtelen védtelenné válva a globális forgószéllel szemben —önmaguk
felé fordultak: az vált identitásukká, amijük volt és am ik ők maguk voltak.
1983-ban ezt írtam:
A városi mozgalmak ténylegesen korunk valódi kérdéseit ragadják meg,
bár nem olyan szinten és nem is olyan feltételek között, amelyek adek
vátak volnának a feladathoz. És mégsincs semmi választási lehetőségük,
mivel az utolsó reakciót képviselik azzal a hatalommal és megújult
kizsákmányolással szemben, ami elárasztja világunkat. Mégis többet jelen
tenek egy utolsó szimbolikus ellenállásnál és kétségbeesett kiáltásnál: a mi
saját ellentmondásaink tüneteit jelenítik meg, és ennélfogva potenciálisan
képesek úrrá lenni ezek fölött az ellentmondások fölött... Valóban új
történelmi célokat terem tenek - a sötét zónában,* a helyi közösség falain
belül egy új társadalom felépítését színlelve, amiről tudják, hogy elérhe-
teden, és ezt úgy hajtják végre, hogy közben a holnapi társadalmi moz
galmak embrióit táplálják azokban a helyi utópiákban, amelyeket azért
teremtettek, hogy soha ne kelljen megadni magunkat a barbarizmusnak.156
M i történt azóta? A válasz erre a kérdésre természetesen rendkívül sokféle
lehet, különösen akkor, ha a világ különféle térségeit és kultúráit vesszük
szemügyre .157Az elemzés kedvéért mégis m egkísérlem összefoglalni a városi
mozgalmak fejlődésének az 1980-as és az 1990-es években követett pálya
görbéit, négy főbb csoportba osztva azokat.
Először is, a városi m ozgalm ak sok esetben —diskurzusaikkal, szereplőik
kel és a bennük részt vevő szervezetekkel együtt, közvedenül vagy közvetett
m ódon, az állampolgári részvétel és a közösségfejlesztés sokrétű rendszerén
keresztül —integrálódtak a helyi önkormányzat struktúrájába és működési
gyakorlatába. Ez a trend, m iközben likvidálta a városi mozgalmakat mint
az alternatív társadalmi változás forrásait, jelentősen megerősítette a helyi
önkormányzatokat, és a politikai irányítás, valamint a társadalmi célok rekonst-
* Utalás a S ö té t z ó n a ( T h e T w ilig h t Z o n e ) című híres amerikai televíziós sorozatra (CBS,

1959-64). - A fo r d .
156 Castells (1983: 331).
157 Massolo (1992); Fisher és Kling (1993); Calderon (1995); Judge és tsai (1995);
Tanaka (1995); Boga és Castells (1997); Hsia (1996); Yazawa (1997).
rukciójának jelentős példájaként megteremtette a lehetőséget a „helybeli ál

lam ” létrehozására. Ehhez az alapvető fejleményhez vissza fogok térni az 5. fe
jezetben, amikor az állam általános átalakulásával foglalkozom.
Másodszor, a helyi közösségek és szervezeteik ténylegesen táplálták egy szé
les körű és nagy hatású környezeti mozgalom gyökereit, különösen a közép-
osztály lakta kerületekben és az elővárosokban, a városi vonzáskörzetekben és
a városiasodott vidéki területeken (lásd 3. fejezet). Ezek a mozgalmak azonban
gyakran defenzívek és reaktívak voltak, saját terük és közveden környezetük
legszigorúbb védelmére koncentráltak, amit az Egyesült Államokban jó l példáz
a „csak ne az én udvaromba” attitűd, ugyanabban a visszautasításban egy kalap
alá véve a mérgező hulladékok, az atomerőművek, a lakótelep-építési progra
mok, a börtönök és a mobil otthonokból kialakuló települések elutasítását. Itt
egy fontos különbségtételt kell tennünk, amit a környezed mozgalom elemzé
sekor a 3. fejezetben fogok bővebben kifejteni, nevezetesen a tér ellenőr
zésének vágya (mint defenzív reakció) és az idő fölötti ellenőrzésre való
törekvés között, ami a jövő generációk érdekében igen hosszú távra tekintve
előre, s ezáltal az instrumentalista fejlődés azonnali időfogalmát elvetve és he
lyette a kozmológiai időt adoptálva a természet és egész bolygónk megőrzésére
irányul. Az ebből a kétféle megközelítésből származó identitások egészen
eltérőek, mivel a defenzív terek kollektív individualizmushoz vezetnek, a
felgyorsult idő elleni támadás viszont megnyitja az utat a kultúra és a természet
összebékítése, az élet új holisztikus filozófiája előtt.
Harm adszor, a szegény közösségek óriási sokasága szerte a világon már
hosszabb ideje a kollektív túlélésért küzd, olyan eszközökkel, m in t am ilyen
például a közösségi konyhák felállítása volt Santiago de C hilében és Limá
ban az 1980-as években. Akár a latin-amerikai földfoglalók településeit, akár az
amerikai városközpontokat vagy az ázsiai városok munkáskerületeit vesszük
szemügyre, azt látjuk, hogy a közösségek —hatalmát érvényesíteni képes,
felelős közrend hiányában a szolidaritás és a kölcsönösség elvére épülő háló
zatok alapján, gyakran egyházak körül vagy nemzetközileg szponzorált civil-
szervezetek támogatásával, néha pedig baloldali értelmiségiek segítségével —
felépítették saját kis ,jóléti államaikat’-’. Ezek a szervezett helyi közösségek
az éhínség és a járványok fenyegetésének árnyékában fontos szerepet já t
szottak és játszanak mind a m ai napig szerte a világon a városi lakosság
jelentős részének mindennapi túlélésében. Ezt a trendet illusztrálják például
azoknak a közösségi társulásoknak a tapasztalatai, amelyeket az 1980-as
években Sáo Paulóban a katolikus egyház szervezett,158 az 1990-es években
Bogotában pedig nemzetközi forrásokból szponzorált civilszervezetek hoz
158 Cardoso de Leite (1983); G ohn (1991).

tak létre .159Ezeknek az eseteknek a többségében ténylegesen kialakult egy

fajta közösségi identitás, b á r ez nagyon gyakran valam ilyen vallásos hitbe
épül be, olyannyira, h o g y m eg merem kockáztatni azt a hipotézist, mi
szerint az ilyen fajta kom m unalizm us lényegében vallási közösségeket hoz
létre, amelyekben a h it összekapcsolódik a kizsákmányoltság és/vagy a
kirekesztettség tudatosulásával. így azok, akik a szegény helyi közösségekbe
szerveződnek, a vallásban való kiteljesedésük és felszabadulásuk révén újjá
éledve és emberi lén y k én t elismertetve érezhetik m agukat.
Negyedszer, számításba kell vennünk a történet m é g sötétebb oldalát is,
ami a városi m ozgalm ak fejlődése során különösen a szegregált városi kerü
letekben tapasztalható, egy olyan trend megnyilvánulásával, amit már ak
koriban előre láttam:
Ha a városi mozgalmak követelései nem találnak meghallgatásra, ha a fej
lődés előtt álló új politikai lehetőségek zárva maradnak, és ha az új köz
ponti társadalmi m ozgalm ak (feminizmus, új munkásmozgalom, önigaz
gatás, alternatív kom m unikáció) nem fejlődnek ki teljesen, akkor a városi
mozgalmak, ezek a reaktív utópiák, amelyek olyan ösvényt próbáltak meg
világítani, amelyen n e m tudtak járni, ki fognak újulni, ezúttal azonban
olyan városi árnyakként, amelyek alig váiják, hogy lerombolhassák az
őket fogságban tartó városok zárt falait.160
M indezeknek a m ozgalm aknak a kudarca szerencsére nem volt teljes, és a
szervezett helyi közösségek változatos megnyilatkozásai ténylegesen utakat
nyitottak a reform ok, a túlélés és az önmeghatározás előtt, annak ellenére,
hogy hiányoztak a nagyobb társadalmi mozgalmak, am elyek képesek lettek
volna világosan kifejezésre juttatni a változásokat az előző két évtized során
kialakult új társadalom ban. A gazdasági élet kiigazítására az 1980-as évek
b en alkalmazott kem én y stratégiák, a politikai legitim áció széles körű vál
sága és a helyek terét átvevő áramlások tere (lásd I. kötet) kirekesztő hatásai
a szegény helyi közösségekben súlyos terheket ró tta k a társadalom életére
és szerveződésére. Az am erikai nagyvárosokban a bandák váltak a társulás,
a munka és az identitásvállalás főbb formáivá fiatalok százezrei számára.
Valóban, ahogy Sanches Jankowsky a bandákról első kézből szerzett
tapasztalatok alapján írt átfogó tanulmányában kim utatta ,161 ezek strukturáló
szerepet játszanak sok területen, ami megmagyarázza a helyi lakosok am
bivalens érzéseit velük kapcsolatban. A közösségek egyrészt félelemmel tekin
tenek a bandákra, másrészt azonban inkább tudnak jóindulattal viszonyulni a
159 Espinosa és Useche (1992).
160 Castells (1983: 327).
161 Sanches Jankowsky (1991).
bandák társadalmához, mint a fősodorhoz tartozó intézményekhez, amelyek

csupán elnyom ó funkcióikban jelennek m eg tudatvilágukban. A bandáknak
vagy azok funkcionális megfelelőinek kialakulása semmi esetre sem tekinthe
tő kizárólag amerikai jelenségnek. A Pandillák a legtöbb latin-amerikai nagy
város szegények lakta körzeteiben a szociabilitás kulcsfontosságú tényezői, és
ugyanez a helyzet Jakartában, Bangkokban, Manilában, Párizs Mantes-la-Jolie
negyedében vagy Madrid Meseta de Orcasitas kerületében. A bandák kérdése
azonban sok társadalomban, különösen Am erikában már régi ügynek számít
[emlékezzünk William White Utcasarki társadalom (Street Comer Society) című
művére]. Az 1990-es évek bandáiban azonban volt valami új is, ami az
identitásteremtést mintegy az információs kultúra eltorzított tükörképeként
mutatta meg. Ez az új vonás az, amit Magaly Sanches és Yves Pedrazzini —a
caracasi malandros (rosszfiúk) vizsgálata alapján — a sürgősség és a szorongatottság
kultúrájának (culture o f urgency) n e v e zn ek .162 Ez az élet bárm ikor
bekövetkezhető végének a kultúrája: nem az élet tagadása, hanem az élet
ünneplése. Ennek szellemében mindent ki kell próbálni, érzékelni, tapasztalni
és befejezni, mielőtt még túl késő lesz, m ivel nincs holnap. Csakugyan
annyira különbözik ez a Lasch-féle fogyasztói narcizmus kultúrájától? Lehet
séges, hogy a „rosszfiúk” Caracasban vagy másutt mindenki másnál gyorsab
ban megértették, hogy ez a mi új társadalmunk miről szól? Az új banda
identitás vajon a közösségi hiperindividualizmus kultúrája? Individualizmus,
mivel a közveden kielégülés (immediate gratification) filozófiája szerint csupán az
egyén lehet megfelelően elszámoltatható könyvviteli egység. És ugyanakkor
kommunalizmus is, mert ebben a hiperindividualizmusban az identitás m eg
teremtéséhez, vagyis ahhoz, hogy az em ber nem csupán az értelmeden fo
gyasztás révén, hanem valódi értékként szocializálódhasson, elismerésre és a
kölcsönös támogatásra, egyszóval közösségre van szükség, csakúgy, m int
White idején. Ez a közösség azonban az idő végének a hálózati társadalomra
jellemző közössége, az idődén idő közössége, amely - White közösségétől el
térően - készen áll arra, hogy bármelyik pillanatban felrobbanjon. Ám ugyan
akkor helyhez kötötten létezik, és ugyanúgy robbanhat fel. A „sürgősség és
szorongatottság” helyi kultúrái a globális időtlenség fordított kifejeződései.
így tehát a kollektív cselekvésen keresztül létrejövő és a kollektív emlékezet
útján megőrződő helyi közösségek az identitások speciális forrásai. Ezek az
identitások azonban a legtöbb esetben a globális zűrzavar és az ellenőrizheteden,
gyors ütem ű változás kényszerítő hatásai által kiváltott defenzív reakcióként
alakulnak ki. N em mennyországokat teremtenek, hanem menedéket építenek.*
162 Sanches és Pedrazzini (1996).

‘Lefordíthatatlan szójáték. Az eredetiben: They do build havens, but not heavens. —A ford.
K o n k l ú z ió : k u l t u r á l is k ö z ö s s é g e k
AZ IN F O R M Á C IÓ K ORÁBAN
K u l t ú r á n k és tá r s a d a lm u n k á ta la k u lá s á n a k tö b b fé le s z i n t e n k e lle n e végbem ennie.
H a e z csa k a z e g y é n e k g o n d o la tv ilá g á b a n tö r té n n e m e g ( m i n t a h o g y a n
b i z o n y o s m é r té k ig m á r m e g is tö rté n t), a k k o r e r ő tle n le n n e . H a csak a z állam
k e z d e m é n y e z é s e i n y o m á n m e n n e vég b e, a k k o r z s a r n o k i le n n e . A n agyon so k e m b e r t
é r in tő s z e m é ly e s á ta la k u lá s a la p v e tő je le n tő s é g ű , d e e n n e k n e m csu p á n a tu d a t
á ta la k u lá s á n a k k e ll le n n ie , h a n e m m a g á b a n k e ll f o g l a l n i a a z e g y é n i cselekvést is.
A z e g y é n e k n e k a z o n b a n s z ü k s é g ü k v a n a z o ly a n c s o p o r to k táp lá ló kö rn y e ze té re ,
a m e ly e k t o v á b b v is z ik a tö r e k v é s e ik e t erő sítő erkö lcsi h a g y o m á n y o k a t.
R obert Bellah és mtsai: H abits of the H ea r t 163
A közösségek tájképén keresztül tett intellektuális utazásunk már nyújt bizonyos

előzetes válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket ennek a fejezetnek az elején,
a hálózati társadalomban kialakuló identitásokkal kapcsolatban tettünk fel.
Ú gy tűnik, hogy azoknak a társadalmi szereplőknek, akik a hatalom és a
gazdagság globális hálózataiban folytatott élethez társuló identitás individua
lizálódásából kirekesztődtek vagy ellenálltak annak, a célok megfogalma
zásához társadalmunkban a vallási, nem zeti vagy területi alapokon létrejövő
kulturális közösségek nyújtják a fő alternatívát. Ezeket a kulturális közös
ségeket három fő vonás jellemzi. Az uralkodó társadalmi trendekre adott
reakcióként, azoknak ellenállva jelennek m eg a célok autonóm forrásainak
védelmében. K ezdetben defenzív identitások, amelyek menedékként szol
gálnak és a szolidaritás szigeteit alkotják, védelm et nyújtva az ellenséges külső
világgal szemben. Kulturális alapon épülnek ki, vagyis az olyan értékek
speciáhs csoportjai köré szerveződnek, am elyeknek a célul való kitűzése és
közös vállalása az önmeghatározás speciáhs kódjai (a hívők közösségei, a
nacionalizmus ikonjai és a lokalitás geográfiája) szerint történik.
Az etnikai hovatartozás —bár társadalmainkban alapvető jegynek számít,
különösen a diszkrimináció és a megbélyegzés forrásaként — önmagában
valószínűleg nem hoz létre közösségeket. Inkább az a valószínű, hogy a
vallási, nemzeti és helyi meghatározottsággal együtt játszik fontos szerepet,
többnyire megerősítve ezek sajátosságait.
Ezek a kulturális közösségek nem esetlegesen alakulnak ki, hanem a tör
ténelem, a földrajzi adottságok, a nyelv és a környezet által biztosított nyersa
nyagokból építkeznek, vagyis konstruált, m égpedig elsősorban történelmileg és
földrajzilag meghatározott reakciók és törekvések körül konstruált közösségek.
163Bellah és tsai (1985: 286).

1. fejezet. Közösségi mennyországok: identitás és életcélok a hálózad társadalomban 101
A vallási fundamentalizmus, a kulturális nacionalizmus és a területi alapú

közösségek kialakulása — általánosságban tekintve — defenzív reakció három
alapvető fenyegetésre, amit az emberiség többsége az ezredfordulón m inden
társadalomban érzékel. Reakció a globalizáció ellen, ami feloldja azoknak az
intézményeknek, szervezeteknek és kommunikációs rendszereknek az önálló
ságát, amelyekben az emberek élnek. Reakció a rugalmas hálózatok kiépülése
ellen, amelyek elhomályosítják a valahová tartozás és a részvétel határait, indivi
dualizálják a termelés társadalmi viszonyait, és előidézik a munka, a tér és az idő
strukturális instabilitását. És végül reakció a patriarchális család válsága ellen,
amire a biztonságteremtést, a szocializációt, a szexualitást és ennélfogva a
személyiség egész rendszerét átalakító mechanizmusok visszavezethetők.
Amikor a világ túl naggyá válik ahhoz, hogy ellenőrizhető legyen, a társadalmi
szereplők arra törekednek, hogy visszazsugorítsák a saját maguk által még
felfogható méretekre. Amikor a hálózatok feloldják az időt és a teret, az
emberek a helyekhez horgonyozzák le magukat és előhívják történelmi
emlékezetüket. Amikor a személyiségnek a patriarchális viszonyok között
megszokott keretei széttörnek, az em berek megerősítik a család és a közösség
magasabb rendű értékeit mint Isten akaratát.
Ezek a defenzív reakciók oly m ódon válnak a célok és az identitás forrásává,
hogy történelmi anyagokból új kulturális kódokat alkotnak. Mivel a hatalom
gyakorlásának azok az új eljárásai, amelyekre az emberek reagálnak, elsősorban
az információáramokba ágyazódnak be, az autonómia kiépítésének fordított
irányú információáramokra kell támaszkodnia. Az Isten, a nemzet, a család és
a közösség megtörheteden, örök szabályrendszereket nyújtanak, amelyekre
ráépülhet a valóságos virtualitás kultúrájával szemben indított ellentámadás. Az
örök igazság nem virtualizálható. B ennünk magunkban testesül meg. így a
kultúra informacionalizálódásával szemben maga a test informacionalizálódik.*
Más szóval: az emberek szívükben hordják isteneiket. Nem logikusan érvel
nek, hanem hisznek. O k maguk Isten örök értékeinek megnyilvánulási formái,
és m int ilyenek nem oldódhatnak fel, és nem veszhetnek el a szervezeteket ke-
resztül-kasul átszelő hálózatok és az információáramok örvényeiben. A nyelv
és a közösségi képzetek éppen ezért játszanak olyan alapvető szerepet az auto
nómmá tett testek közötti kommunikáció helyreállításában, megszökve a tör
*Az olvasó talán furcsának és nehézkesnek találja az „informacionalizálódás” kifeje

zést, mivel a magyar szóhasználatban az „informatizálás, informatizáció” kifejezések
terjedtek el. Castells azonban tudatosan használja az előbbi, általa megalkotott terminust
(informationalization), valószínűleg az angol nyelvben szintén elterjedt, elsősorban az
információs technológiák kontextusában alkalmazott „informatization” szó jelentésétől
eltérő, általánosabb értelmezési tartomány hangsúlyozására. —A fo rd .
ténelmietlen áramlások uralma elől, ám a hívők közötti értelmes és céltudatos

kommunikáció új mintáinak kialakítására törekedve.
Az identitásépítésnek ez a formája alapvetően az rezisztens identitás elvén ala
pul, ahogyan azt ennek a fejezetnek az elején meghatároztok. Úgy tűnik, hogy
a legitimáló identitás az ipari korszakból örökölt polgári társadalom gyors felbom
lása és a legitimitás legfőbb forrása, a nemzetállam hanyadása miatt alapvető
válságba került (lásd 5. fejezet). Az új ellenállást szervező kulturális közösségek
valójában azáltal válnak az identitás forrásaivá, hogy szakítanak az állami intézmé
nyekkel, és kitörnek azokból a civil társadalmakból, amelyekből származnak,
m int ahogyan az iszlám fundamentalizmus Iránban a gazdasági modernizációval,
az arab államokban pedig az egyes országok nacionalizmusával szakított. A na
cionalista mozgalmak azoknak a társadalmaknak az állami intézményeit és azokat
a nemzetállamokat kérdőjelezik meg, ahol létrejöttek. A civil társadalmak és a
politikai intézmények tagadása ott, ahol kulturális közösségek alakulnak ki,
egyúttal a közösség határainak lezárásához vezet. A kulturális közösségek —a plu
ralisztikus, differenciált civil társadalmakkal ellentétben — kevés belső diffe
renciálódást mutatnak. Erejük és ana való képességük, hogy valóban menedéket,
vigaszt, biztonságot és védelmet tudjanak nyújtani, éppen közösségi jellegükből,
kollektív felelősségükből és az egyéni törekvések lehetedenné tételéből adódik.
A célok defenzív identitások révén történő (re)konstrukciója a reakció első sza
kaszában tehát szakítást jelent a társadalom intézményeivel, és az alulról történő
újjáépítés ígéretét hordozza tagjai számára, akik elsáncolják magukat ezekben a
közösségi mennyországokban.
Lehetséges, hogy az ilyen közösségekből új szubjektumok, vagyis a társadalmi
átalakulás kollektív közvetítői alakulhatnak ki, a projektidentitás körül konstruálva
új célokat. A civil társadalom és a nemzetállam mai strukturális válságát adottnak
tekintve valóban arra a következtetésre juthatunk, hogy a hálózati társadalomban
ezek lehetnek a társadalmi változás legfőbb potenciális forrásai. A hálózati társa
dalomban fellépő társadalmi mozgalmak elemzésének középpontjában, amit e
kötet lapjain próbálok kifejtem, éppen az a kérdés áll, hogy ezekből a reaktív
kulturális közösségekből hogyan és miért jöhetnek létre ezek az új, proaktív
szubjektumok.
Az ebben a fejezetben összefoglalt megállapítások és diskurzusok alapján
azonban máris m ondhatunk valamit. A különféle projektidentitások kialakulása
nem történelmi szükségszerűség. Könnyen lehet, hogy a kulturális ellenállás a
kommunák határain belül fog maradni. Ebben az esetben, illetve ott és akkor,
ahol és amikor ez lesz a helyzet, a kommunalizmus saját összetevőire fogja kor
látozni latens fundamentalizmusának körét, ami olyan folyamatokat válthat ki,
amelyek a közösségi mennyországokat mennyei poklokká változtathatják.
103
2. fejezet
A világ másik arca: társadalmi mozgalmak
az új globális rend ellen
A T e p ro b lé m á d u g y a n a z , m in t so k m ás emberé. Ö s sz e fü g g a „ n eo lib era lizm u s” n éven ism ert

társadalm i és g a zd a sá g i doktrínával. E z m eta elm életi p roblém a. E lm a g y a rá zo m N e k e d : A b b ó l a
fe lté te le z é sb ő l in d u ls z k i, ho g y a „ n e o lib e ra lizm u s” eg y d o ktrín a . É s a m ik o r a z t m o n d o m , hogy
T e , a k k o r m in d a z o k r a g o n d o lo k, a k ik éppen o ly a n m erev és szögletes sé m á kb a n g o n d o lk o d n a k ,
m in t a m ily e n ko ckafejűek. A z t g o n d o ljá to k, h o g y a „ n e o lib e ra lizm u s” a z o k k a l a g a zd a sá g i
vá lsá g o kka l szem b eá llíth a tó kapitalista d oktrína, a m e ly e k n e k a kiváltásával a k a p ita liz m u s a
„ p o p u liz m u s t” g y a n ú sítja . N o s , a „ n e o k la s s z ic iz m u s ” valójában nem valam i o lya n elm élet, a m i
m e g m a g y a r á zz a a válságokat, va g y a z o k k a l sz e m b e á llíth a tó . E z maga a válság, am ib ő l elm életet
és g a zd a s á g i d o ktrín á t csináltak. E z z e l a z t a k a ro m m o n d a n i, h o g y a „ n eo lib era lizm u s”
a legcsekélyebb koherenciát se m m u ta tja , nincs b e n n e s e m m i előrem utató, és nincs történelm i
p erspektívá ja sem . Ú g y értem , h o g y s z ín tis z ta e lm é le ti sza r.
Forest (1994):Durito , subcommandante M arcoshoz szólva Lacandonban1
G l o b a l iz á c ió , in f o r m a c io n a l iz á l ó d á s
ÉS TÁRSADALM I M OZGALM AK2
A gazdagság, a technológia és a hatalom hálózatai révén megvalósuló glo

balizáció és informacionalizáció átalakítja világunkat. Ezek a hálózatok fokoz
zák termelési kapacitásunkat, kulturális kreativitásunkat és kommunikációs
’ Durito egy közönséges figura Marcosnak, a z a p a tis ta mozgalom vezéralakjának írásaiban.

Am igen okos bunkó, valójában ő Marcos intellektuális tanácsadója. A probléma a kö
vetkező: Durito mindig úgy érzi, hogy a Marcos körül sürgölődő túl sok gerilla a háttérbe
szorítja, és azért könyörög Marcosnak, hogy a mozgalmat tartsa meg kicsinek. Ez a Durito
által elmondott szöveg Marcos A n e m z e ti fe ls z a b a d ítá s za p a tista hadserege (E jéráto Z a p a tista
de U beración N ációnál) című írásából származik (1995: 58— 59); a szerző fordítása angolra,
Marcos jóváhagyásával.
2 E fejezet megírásához nagy segítséget jelentett az az értékes intellektuális párbeszéd, amit
a Nemzetközi Szociológiai Társaság társadalmi mozgalmakkal foglalkozó kutatási bizott
sága (International Sociological A sso c ia tio n ’s R esea ch C o m m itte on Social M o vem en ts) által 1996.
április 16. és 19. között a kaliforniai Santa Cruzban G lobalizáció és társadalm i m o z g a lm a k
(G lo b a liza tio n a n d Social M o vem en ts) címmel rendezett nemzetközi szeminárium alkal
mából folytattunk. Szíves meghívásukért köszönetét mondok a szeminárium szerve
zőinek, Barbara Epsteinnek és Louis Maheu-nak.
lehetőségeinket. Ugyanakkor megfosztják választási lehetőségeiktől a társa

dalmakat. Mivel az állam intézm ényei és a civil társadalom szervezetei a
kultúrára, a történelemre és a földrajzi helyzetre alapozódnak, a történelem
előrehaladási ütem ének hirtelen felgyorsulása és a hatalom absztrahálódása
a számítógép-hálózatokban felbomlasztja a társadalmi ellenőrzés és a poli
tikai képviselet meglévő m echanizmusait. A „globopoliták” (félig lények,
félig áramlások) kicsiny elitjének kivételével az em berek m indenütt a vilá
go n rossz néven veszik az életük, környezetük, munkájuk, gazdaságaik, kor
mányaik, országaik és végső soron a Föld sorsa fölötti ellenőrzés elveszítését,
így, a társadalmi fejlődés régi törvényét követve, ellenállás alakul ki a hata
lom m al szemben, a hatalomnélküliség megteremti a képességek kibontakoz
tatásának reakcióját, és különféle alternatív törekvések kétségbe vonják az új
globális rendbe beágyazódott logikát, amit az emberek szerte a bolygónkon
egyre inkább zűrzavarként érzékelnek. Mindezek a reakciók és mozgo
lódások azonban — ahogyan ez gyakran előfordult a történelemben —
szokatlan formákban jelennek meg, és váratlan utakon és m ódokon fejlődnek
ki. E bben a fejezetben és a következeiben ezekkel a módokkal foglalkozom.
M iközben a legfőbb általános kérdéseket próbálom az elemzés közép
pontjában tartani, vizsgálódásom tapasztalati alapjainak kiszélesítése érdeké
b en összehasonlítok öt olyan mozgalmat, amelyek kifejezetten szembe-
szállnak az új globális társadalmi és/vagy kulturális renddel, szélsőségesen
eltérő kulturális, gazdasági és intézm ényi környezetekből kibontakozva,
élesen ellentétes ideológiák alapján: a mexikói Chiapas térségében kialakult
zapatista mozgalmat, az amerikai miliciát, a japán A unt Shinrikyo-kultuszt,
az al-Kaida globális terroristahálózatot és a globális igazságosságért küzdő
(népszerű nevén: globalizációellenes) mozgalmat. A 3. fejezetben a kör
nyezeti mozgalmat elemzem, amelyről megalapozottan állítható, hogy
k o ru n k legátfogóbb és legbefolyásosabb megmozdulása. Az environm enta-
lizmus a maga módján, többszörösen összetett hangjainak kreatív kakofó
niáján keresztül szintén m egkérdőjelezi a globális szinten összekuszálódott
ökológiai helyzetet, amit az ellenőrizetlen globális fejlesztés és az azelőtt
soha nem látott, a társadalmi és környezed viszonyok fenntarthatóságára
gyakorolt hatásuk figyelembevétele nélkül szabadjára eresztett technológiai
erők idéztek elő, és ami valóban az ökoöngyilkosság kockázatát hordozza
magában. Ennek a m ozgalom nak az inkább proaktív, mintsem reaktív jel
lege, valamint kulturális és politikai sajátosságai külön elemzést kívánnak,
mivel a környezetvédők aktivizmusa jól megkülönböztethető a speciális iden
titások és/vagy konkrét érdekek védelm ében kifejtett ellenállás sáncai körül
kiépült defenzív mozgalmaktól.
2. fejezet. A világ másik arca: társadalmi mozgalmak az új globális rend ellen 105
M ielőtt a dolgok közepébe vágnánk, hadd tegyek három rövid m ó d

szertani megjegyzést, amelyek szükségesek a következő oldalakon bem uta
tott elemzés megértéséhez .3
Először is, a társadalmi mozgalmakat a saját önmeghatározásuk szerint
kell felfognunk, vagyis ezek a mozgalmak azok, aminek mondják magukat.
Tevékenységük (és m indenekelőtt az általuk követett diskurzív gyakorlat)
az önmeghatározásuk. Ez a megközelítés távolabbra visz bennünket attól a
kockázatos feladattól, hogy értelmezni próbáljuk a mozgalmak „igazi” esz
mevilágát, mintha ezek csak akkor léteznének, ha feltáljuk „igazi” struktu
rális ellentmondásaikat. M intha ahhoz, hogy életre keljenek, feltétlenül
hordozniuk kellene ezeket az ellentmondásokat, mint ahogyan viselik fegyve
reiket és lobogtatják zászlaikat. Ettől különböző, ám szükséges kutatási m ű
velet az egyes mozgalmak között fennálló kapcsolatok feltárása, am elyeket
gyakorlati tevékenységük, értékeik, diskurzusuk és azok a társadalmi folya
m atok határoznak meg, amelyekkel a jelek szerint kapcsolatban állnak: pél
dául a globalizáció, az informacionalizáció, a képviseleti dem okrácia és a
szimbolikus politika hatalma a m édiatérben. Elemzésem során m egpró
bálom m indkét műveletet végrehajtani: először az egyes m ozgalmakat jel-
lem zem, saját speciális dinamikájuk figyelembevételével, majd megvizsgá
lom kölcsönhatásaikat azokkal a tágabb folyamatokkal, amelyek létrehívták
őket, és éppen a mozgalmak létezése révén módosulnak. Nagy fontosságot
tulajdonítok a mozgalmak saját diskurzusainak, és ez tükröződni fog az
írásomban. Am ikor bem utatom és elem zem a mozgalmakat, igen szorosan
követni fogom nem csupán eszméiket, hanem saját szavaikat is, am elyeket
feljegyeztek az általam tanulm ányozott dokum entum okban. A nnak érde
kében azonban, hogy az olvasót m egkím éljem a források idézgetésének
aprólékos részleteitől, úgy döntöttem , hogy csupán általánosságban hivat
kozom azokra az anyagokra, am elyekből a diskurzusokat m egism erhettem ,
az olvasóra bízva, hogy megtalálja b ennük szó szerint is azokat az infor
mációkat, amelyeket írásomban felhasználok.
Másodszor, egy társadalmi m ozgalom társadalmi értelemben lehet k o n
zervatív vagy forradalmi, lehet egyidejűleg m ind a kettő, és az is lehet,
hogy sem az egyik, sem a másik. Végül is mostanra felismertük (és remélem,
véglegesen beláttuk), hogy a társadalmi fejlődés nem előre m eghatározott
3Az itt bemutatott elemzés szempontjából közvetlenül releváns társadalmi mozgal

mak elméleti tárgyalását illetően lásd Castells (1983); Dalton és Kuechler (1990);
Epstein (1991); Riechmann és Fernandez Buey (1994); Calderon (1995); Dubet és
Wieviorka (1995); Maheu (1995); Melucci (1995); Touraine (1995a); Touraine et
al. (1996); Yazawa (1997).
irányban halad, a történelem egyetlen értelme csak maga az a történelem

lehet, amit érzékelünk. Ennélfogva az elemzés szempontjából nincsenek
„rossz” és „jó” társadalmi mozgalmak. Ezek m ind társadalmaink tünetei, és
valamennyien hatást gyakorolnak a társadalmi struktúrákra, különféle
intenzitással és más-más eredményekkel, am elyeket a kutatásnak kell feltár
nia. így például én kedvelem a zapatistákat, n em kedvelem az amerikai
milíciát, elborzadok az A um Shinrikyo-szektától és rettegek az al-Kaidától.
Mégis, ezek m ind — m in t rá fogok mutatni — új társadalmi konfliktusok
jelentéssel teljes m utatói és egyszersmind a társadalmi ellenállás, egyes ese
tekben a társadalmi változás csírái. Csupán akkor leszünk képesek meglátni
a fényes ösvényeket és a sötét szakadékokat, illetve a jelenlegi válságokból
kibontakozó új társadalom hoz vezető' zegzugos átjárókat megtalálni, ha
nyitott szemmel tekintjük át az új történelmi tájképet.
Harmadszor, hogy a társadalmi mozgalmakról elérhető, sokszor egymás
nak ellentmondó és összeegyeztethetetlen anyagok tömegébe valami ren
det vigyek, hogy ebben és a következő fejezetekben szisztematikusan meg
vizsgálhassam őket, osztályozásukhoz hasznosnak találom Alain Touraine
klasszikus tipológiájának felhasználását. T ouraine tipológiája a társadalmi
mozgalmakat az alábbi három elv alapján határozza meg: a mozgalom iden
titása, a mozgalom ellenfelei és a mozgalom víziója vagy társadalmi modellje,
am it én társadalmi célnak nevezek .4 Az ezekről a kategóriákról kialakított
saját értelmezésem szerint (meggyőződésem szerint összhangban Touraine
elméletével) az identitás a mozgalom önmeghatározását jelenti saját m iben
létéről, azoknak a nevében, akiket képvisel. Az ellenfelek a mozgalom leg
főbb ellenségeire utalnak, pontosan úgy, ahogyan azokat maga a mozgalom
meghatározza. A társadalmi célok pedig a m ozgalom vízióját jelentik arról a
társadalmi rendről vagy társadalmi szerveződésről, am it az általa folytatott
kollektív cselekvés történelm i horizontján el kíván érni.
M iután a kiindulópontunkat tisztáztuk, kezdjük m eg utazásunkat a Föld
egy másik sarkán, am ely megtagadja, hogy a tőke kedvéért globalizálódjon,
és a technológia kedvéért informacionalizálódjon. A zon a földön, amit a
m últ álmai és a jö v ő rémálmai, szenvedély, nagylelkűség, előítéletek, félelem,
fantázia, erőszak, elhibázott stratégiák és szerencsés leletek népesítik be.
Egyszóval: emberek.
4 Maga Touraine (1965—66) valójában ettől kissé eltérő terminológiát használ, ezek a
kategóriák franciául: p rin c ip e d ’id en tité; p rin á p e d ’o p p o sitio n ; p r in c ip e de totalité. Úgy dön
töttem azonban, hogy a nemzetközi olvasóközönség számára világosabb lehet, ha egy
szerűbb szavakat használok ugyanannak a dolognak a megjelölésére, vállalva azt a
kockázatot, hogy így elveszhet az eredeti francia kifejezések íze.
Azok a mozgalmak, amelyeket a globalizáció elleni lázadás megértése

érdekében tanulmányozásra kiválasztottam, rendkívüli m értékben külön
böznek egymástól, identitásukat, céljaikat, ideológiájukat és a társadalomhoz
fűződő viszonyaikat tekintve egyaránt .5 Éppen ebben áll az összehasonlítás
érdekessége, mivel ezek a mozgalmak mégis hasonlóak egymáshoz annyi
ban, hogy kifejezetten szemben állnak az új globális renddel, amit diskur
zusukban és gyakorlatukban is ellenségként azonosítanak. Mindmáig —köz
vetlenül vagy közvetett m ódon — valamennyien jelentős hatást gyako
rolnak a saját társadalmukra, valamint az egész világra is. A zapatisták már
átalakították M exikót, kiváltva a M exikóban uralkodó korrupt politika és
igazságtalan gazdaság válságát, és olyan javaslatokat terjesztettek elő a de
mokratikus átszerveződésre, amelyeket jelenleg is széles körben vitatnak
M exikóban és szerte a világon. Az amerikai milícia, annak a szélesebb körű
társadalmi-politikai mozgalomnak a legharciasabb szárnya, amely önm a
gának a „Hazafiak” (The Patriots) nevet adta — és am it bírálói a „Hamis
Hazafiak” (False Patriots) néven emlegetnek — , sokkal mélyebben gyöke
rezik az amerikai társadalomban, m int ahogyan azt általában elismerik, és
jelentős, előre megjósolhatadan eredményeket produkálhat Amerika feszült
politikai életében, m int alább ki fogom fejteni. Az Aum Shinrikyo csupán
marginális kultuszként van jelen a japán társadalomban, mégis több m int
egy éven át (1995-ben és 1996-ban) a média figyelmének és a közéleti
vitáknak a középpontjában állt, és a japán derű és higgadtság függönye
m ögött egyébként láthatatlan sérülések és kibontakozó drámák tüneteként
jelent meg. Az al-Kaida —a vele szerte a világon kapcsolatban álló iszlám
szervezetekkel együtt —drámaian megváltoztatta a geopolitikai egyensúlyt
és az emberek lelki beállítódását nem csak az Egyesült Államokban, hanem
az egész világon. A globális igazságosságért küzdő mozgalom pedig m eg
kérdőjelezte a piac által vezérelt globalizáció szükségszerűségét, a legtöbb
országban jelentős vitákat váltva ki a társadalmakban és az intézményekben
a globális gazdaság és a társadalmi szerveződés alternatív formáiról.
Ezeknek a különféle, nagy erejű mozgalmaknak az egymás mellé állítá
sával éppen azt akarom megvilágítani, hogy az új globális renddel szemben
m egnyilvánuló ellenállás milyen változatos forrásokból táplálkozik,
mintegy em lékeztetőként is arra, hogy „a történelem végének” neoliberális
illúziója szertefoszlott, és a történelmileg konkrétan meghatározott társa
dalmak megbosszulják, hogy a globális áramlatok uralma alá vetették őket.
5 Ez az összehasonlító elemzés egy olyan kutatásra épül, amit Shujiro Yazawával és

Emma Kiszeljovával közösen végeztünk 1995-ben. A kutatás eredményeiről írt ta
nulmány első megjelenése: Castells et al., (1996).
A MEXIKÓI Z A P A T IS T Á K :
AZ ELSŐ IN F O R M A C IO N Á L IS GERILLAM OZGALOM 6
A M o v im ie n to C i v i l Z a p a t i s t a o ly a n m o z g a lo m , a m e ly s z e m b e s z á l l a p é n z
és a k o r m á n y h a ta lm á v a l tá m o g a to tt s z e r v e z e t t b ű n ö z é s irá n ti tá rs a d a lm i s z o lid a r itá s s a l.
A M ovimiento C ivil Z apatista kiáltványa (1995. augusztus)
M e x i k ó p o litik a i tö rtén e lm éb en ú jd o n sá g v o lt a m egfordított ellenőrzés, a h a ta lm o n le v ő erők

sa k k b a n tartása a lte rn a tív k o m m u n ik á c ió s e s z k ö z ö k k e l ... A C h ia p a s terület p o litik a i
h á b o rú já n a k ú jszerű ség ét a z a d ta , h o g y kü lö n fé le fe la d ó k tó l é r k e z ő inform ációk b u k k a n t a k fe l,
a m e ly e k a z e s e m é n y e k e t ig en k ü l ö n b ö z ő m ó d o k o n interpretálták.
A nyilvánosságra k e r ü lő in fo r m á á ó k áram lása a m é d ia és a z ú j technológiai e s z k ö z ö k
kö zve títé sé v e l s o k k a l n a g yo b b f o l y a m o t a lk o to tt, m in t a m it a h a g y o m á n y o s k o m m u n ik á c ió s
stra tég iá kka l ellen ő rizn i le h e te tt v o ln a . M arcos k ö z ö lte a v é le m é n y é t, a z e g y h á z is
kin y ilv á n íto tta v é le m é n y é t, v a la m in t fü g g e tle n újságírók, n e m k o r m á n y z a ti s z e r v e z e te k és
értelm iségiek, a z erdőkből, M e x ik ó v á r o s b ó l, a világ p é n z ü g y i és p o litik a i fő v á ro sa ib ó l m in d e n k i
m eg fo g a lm a zta és k ö z r e a d ta a s a já t v é le m é n y é t. E z e k a z eltérő v é le m é n y e k , a m e ly e k n e k
nyilvánosságra kerü lését a n y í l t m é d ia tette lehetővé (sőt, a n y ílt m é d ia n y o m á s á n a k hatására a
z á r t m édia is), m e g k é rd ő je le z té k a z „ ig a z s á g " kid eríté sén ek fo r m á it, és m a g á n a p o litik a i
re n d szeren belül is igen eltérő v é le k e d é se k e t vá lto tta k k i. A h a ta lo m sze m lé le te tö re d e ze tté vált.
M oreno T oscano : T urbulencia P olitica, 82.

M e x ik ó , a z a n e m z e t, a m e ly lé tr e h o z ta a X X . s z á z a d társadalm i fo rr a d a lm á n a k p ro to típ u sá t,
m o s t a X X I . s z á z a d tra n s zn a c io n á lis tá rsadalm i h á ló z a ti h á b o rú in a k p r o to típ u s á h o z
szo lg á lta tja a h e ly s z ín t.
R ondfeldt: R and C o r po r a t io n (1995)
6 A zapatista mozgalom itt bemutatott elemzésének kidolgozásához jelentősen hozzájárult

—ahogy az gyakran megesett e könyv megírása során —két női munkatársam, akiknek
köszönettel tartozom. Alejandra Moreno Toscano, az U niversidad N a tio n a l A u to n o m a de
M e x ic o kiváló várostörténész professzora és Mexikó korábbi népjóléti minisztere a
mexikói kormány és a z a p a tis tá k között 1994 első hónapjaiban folytatott tárgyalások
kritikus szakaszában Manuel Camachónak, az elnök képviselőjének helyettese volt.
Rendelkezésemre bocsátott különféle dokumentumokat, megosztotta velem véleményét
és meglátásait, és az 1994. és 1996. éveket illetően kifejezetten nagy segítségemre volt a
mexikói politika átfogó folyamatainak megértésében. Saját elemzését (ami az általam olva
sott legintelligensebb megközelítés) lásd: Moreno Toscano (1996) Marina Elena Martinez
Torres, egyik doktori tanulmányait végző diákom Berkeley-ben, igen alaposan tanul
mányozta a Chiapas-régióban élő parasztságot, és eszmecseréink során közölte velem saját
elemzésének eredményeit [Martinez Torres (1994, 1996)]. Az ebben a könyvben közölt
konklúziókat illetően az értelmezésért és az előforduló hibákért természetesen kizárólag
én vagyok felelős. A za p a tis ta mozgalommal kapcsolatban továbbá a következő forrásokat
használtam fel: Garcia de Leon (1985); Arquilla és Rondfeldt (1993); Collier és Lowery
Quaratiello (1994); Ejercito z a p a tis ta de Liberacion Nációnál (1994,1995); Trejo Délabré
(1994a, b); Collier (1995); Hernandez Navarro (1995); Nash és tsai (1995); Rojas (1995);
Rondfeldt (195); Tello Diaz (1995); Woldenberg (1995).
1994. január elsején, az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (North-

American Free Trade Agreement, NAFTA) életbelépésének napján a Mexikó
déli részén fekvő Chiapas szövetségi államban körülbelül háromezer férfi és nő,
az Ejéráto zapatista de Liberódon Nadonal szervezet tagjai könnyű fegyverekkel
ellenőrzésük alá vonták a Lacandon erdőség területével szomszédos San Cristobal
de las Casas, Altamirano, Kocosingo és las Margaritas önkormányzati körzeteket.
Legtöbbjük különféle etnikai csoportokból származó indián volt, de voltak kö
zöttük meszticek is, és vezetőik közül néhányan, köztük szószólójuk, subcomman
dante Marcos városi értelmiségek voltak. A vezetők símaszkok mögé rejtették el
arcukat. Amikor a mexikói hadsereg erősítést küldött, a gerillák rendben vissza
vonultak az esőerdőbe. Több tucatnyian közülük, s rajtuk kívül helyi lakosok is
életüket vesztették azonban az összecsapásban, vagy a később tárgyalás nélkül
végrehajtott kivégzések során. A harcokban katonák és rendőrök is elestek.
A mexikói felkelés óriási visszhangja és a zapatisták ügye iránt mind az orszá
gon belül, mind világszerte azonnal megnyilvánult széles körű rokonszenv rávet
te Mexikó elnökét, Camos Salinas de Gortarit, hogy hajlandó legyen tárgyalni a
felkelőkkel. Január 12-én Salinas egyoldalú tűzszünetet hirdetett, és kinevezte
„békekövetéül” Manuel Camachót, egy nagy tekintélyű mexikói politikust, akit
korábban valószínű utódjának tekintettek, s aki a közelmúltban mondott le a
kormányban viselt tisztségéről, miután elnöki ambícióit Salinas meghiúsította.
Manuel Camacho bizalmas szellemi tanácsadójával, Alejandra M oreno Toscanó-
val együtt Chiapasba utazott, ahol találkoztak Sámuel Ruiz befolyásos katolikus
püspökkel, és elérték, hogy komoly béketárgyalásokat folytathattak a zapatisták-
kal, akik hamarosan elismerték a párbeszéd őszinteségét, bár jó okkal az esedeges
későbbi elnyomástól és/vagy manipulációtól tartva, bizalmatlanok maradtak.
Camacho felolvasott a felkelőknek egy szöveget tzotzil nyelven, amit a médiában
tzeltal és chol nyelveken is közvetítettek. Ekkor fordult elő a történelem során
először, hogy egy vezető mexikói tisztségviselő nyilvánosan elismerte az indián
nyelvek létezését. Január 27-én egyezményt írtak alá, tűzszünetet hirdettek,
mindkét oldalon szabadon engedték a foglyokat, és megkezdték a további tár
gyalásokat, melyeknek a napirendjén politikai reformok, az indiánok jogai és
különféle társadalmi követelések szerepeltek.
K ik a z a p a t is t á k ?
Kik voltak ezek a felkelők, akik —a Chiapas és Oaxaca államok közösségeiben
két évtizede folytatódó széles körű paraszti mozgolódások ellenére —addig
ismeretlenek voltak a világ számára? Parasztok voltak, többségük indián,
tzeltalok, tzotzilek és cholok, többségükben az 1940-es évek éveket követően
a lacandoni esőerdőben, a guatemalai határ közelében létrejött közösségek-
bői. Ezeket a településeket a korm ány támogatásával hozták létre, azzal a

céllal, hogy kivezető utat találjanak abból a társadalmi krízisből, am it az
váltott ki, hogy a földbirtokosok számára bérm unkát végző föld nélküli pa
rasztokat (acasillados) kiűzték a közép- és nagybirtokosok, általában meszti-
cek tulajdonában levő farm okról (fincas) és gazdaságokból.
Az indiánokat és a parasztokat évszázadokon át kizsákmányolták a gyar
matosítók, a bürokraták és a telepesek. Évtizedeken át állandó bizonytalan
ságban éltek, mivel településeik státusa a kormány és a földbirtokosok érde
keinek megfelelően folyton változott. 1972-ben Echeverria elnök úgy döntött,
hogy létrehozza a M ontes A zul „biorezervátum ot”, és az erdő legnagyobb
részét visszajuttatja az eredeti lacandon törzsből származó hatvanhat család
birtokába, elrendelve négyezer olyan család áttelepítését, amelyek eredeti
közösségeikből való kiűzetésük után ebben a térségben telepedtek lé újra.
A lacandon törzs és a term észet iránt hirtelen támadt szeretet m ögött a faki
termelési joggal felm házott, állami tulajdonban levő fejlesztési vállalat, a
N A F IN S A által támogatott Cofolasa erdészeti társaság érdekei húzódtak meg.
A legtöbb telepes m egtagadta az elköltözést, és a földhöz fűződő jogukért
húszéves küzdelem vette kezdetét, amely még akkor is tartott, amikor Salinas
1988-ban elfoglalta az elnöki hivatalt. Salinas végül elfogadta egyes telepe
seknek a jogait, de nagylelkűségét csak azokra korlátozta, akik a korm ány
p ártot (Partido Revolucionario Institúciónál, PRI) támogatták. 1992-ben egy új
rendelettel eltörölték azoknak az indián közösségeknek a törvényes jogait,
amelyek másodszor is letelepültek. Ehhez ezúttal a környezet védelméről
tartott riói konferencia és az esőerdő védelme szolgáltatta az ürügyet. A Guate
malából Mexikóba irányuló szarvasmarha-csempészettel versenyző gazdaságok
segítésére hivatkozva korlátozták a legeltetést is a térségben.
A parasztközösségek törékeny gazdaságára akkor mérték a végső csapást,
amikor az 1990-es években a mexikói liberalizációs politika a N A F T A előkészü
letei során megszüntette a kukorica behozatalának korlátozását és a kávé árának
hatósági védelmét. Az erdészetre, szarvasmarhatartásra, kávé- és kukoricaterme
lésre alapozott helyi gazdaság gyakorlatilag tönkrement. Továbbá a közösségi
földek státusa is bizonytalanná vált, miután Salinas életbe léptette a mexikói alkot
mány történelmi jelentőségű 27. cikkelyének reformját. Ez az újabb intézkedés,
ami közvedenül összefüggött M exikó felsorakozásával a N A F T A szellemében
megkívánt privatizációs elvek mellé, az egyéni tulajdon teljes kommercializálása
érdekében megszüntette a mezőgazdasági ingadanoknak a falusi közösségek
(ejidos) tulajdonában tartását. 1992-ben és 1993-ban a parasztok békés formákban
mozgolódni kezdtek ez ellen a politika ellen. Amikor azonban a X i’nicli tömeges*
* A bennszülött dél-mexikói indiánok egyik szervezete. —A ford.

felvonulására, amely parasztok ezreit vitte Palenque-ből M exikóvárosba, nem

kaptak semmiféle választ, taktikát változtattak. 1993 közepén Lacandon
legtöbb közösségében nem vetettek kukoricát, a beérett kávét rajta hagyták
a cseijéken, a gyerekeket visszahívták az iskolákból, és eladták m arháikat,
hogy fegyvereket vásárolhassanak. A felkelők 1994. január 1-én kibocsátott
kiáltványában ez állt: „Hoy decimos B A S T A !" (Ma azt m ondjuk: ELÉG!).
Ezek a többségükben indián parasztközösségek, amelyekhez a Los Altos
térségéből sok más település is csatlakozott, az 1970-es évek elejétől kezdve
folytatott társadalmi küzdelmeikben nem voltak teljesen magukra hagyatva.
Támogatta —és bizonyos mértékig szervezte is —megmozdulásaikat a katolikus
egyház, San Cristobal de Las Casas püspökének, Sámuel Ruiznak a kezdemé
nyezésére, aki érintkezésben állt a felszabadulás teológiájának (liberation theology)'
híveivel. A papok nem csak támogatták és legitimálták az indiánok követelé
seit, hanem több száz káder kiképzésével is segítettek a parasztszervezeteknek.
Ezek a káderek egyidejűleg voltak tagjai az egyháznak és a szervezeteknek.
Több mint száz segédpap (tuhuneles) és ezernél is több katekista lépett a színre,
akik egy-egy közösségben (ejido) telepedtek le, és a parasztszervezetek formá
jában kifejlődő mozgalom gerincét alkották. Az indián parasztok egyébként is
erős vallásos érzületét megerősítette az egyháztól kapott oktatás, tájékoztatás és
támogatás, ami gyakran konfliktusokhoz vezetett a helyi egyház, illetve a
Chiapas-beli nagygazdák és Chiapas állam PRi-apparátusa között.
Am, noha az egyház sok éven át meghatározó szerepet játszott az indián
parasztközösségek oktatásában, szervezésében és mozgósításában, Sámuel Ruiz
és segjtői erősen ellenezték a fegyveres harcot, és — ellentétben a chiapasi
nagygazdák gyanúsításaival — nem tartoztak a felkelők közé. A fegyveres
felkelést szervező káderek többsége m agukból az indián közösségekből
származott, különösen azok közül a fiatal férfiak és nők közül, akik a gazda
sági nyom or és a társadalmi küzdelm ek új légkörében nőttek fel. Más
káderek a mexikói városokban (főleg Mexikóvárosban és M onterey-ben)
alakult maoista csoportoktól jöttek, amelyek a datelolcói tömegmészárlással
1968-ban levert diákmozgalom utóélete során az 1970-es években jöttek
létre. Úgy tűnik, hogy a Fuerzas de Liberódon National szervezet m ár hosszabb
ideje aktív volt a térségben, bár a beszámolók ebben a kérdésben eltérnek
egymástól. Akárhonnan is érkeztek azonban, úgy tűnik, hogy a forra
dalmárok kicsiny csoportját alkotó férfiak és nők a városokban őket ért*
*A felszabadítás teológiája a huszadik század második felében kialakult latin-amerikai

eredetű vallástudományi iskola, melynek egyik fő tétele azt a felismerést hangsúlyozza,
hogy „a Biblia a szegények nyelvén beszél”. A keresztényszocializmus egyik formájá
nak szokás tekinteni, a Vatikán elutasítja. —A ford.
számos kudarc után vállalkoztak arra a hosszú és fáradságos menetelésre,

amire szükség volt ahhoz, hogy az ország legelnyom ottabb szektoraiban tü
relmes munkával és a parasztok nélkülözéseiben és küzdelm eiben való kö
zösségvállalással m egterem tsék saját hitelüket.
Kormányzati források alapján úgy látszik, hogy Marcos, m iután Mexi
kóban és Párizsban befejezte szociológiai és kom m unikációs tanulmányait,
majd Mexikóváros egyik legjobb egyetemén társadalom tudom ányt taní
tott, egyike volt ezeknek a militáns fiataloknak, akik az 1980-as évek elején
érkeztek a régióba .7 Világos, hogy Marcos igen m űvelt értelmiségi, aki
több nyelven beszél, jó l ír és rendkívüli képzelőerővel van megáldva, jó
humorérzéke van, és k ö n n y e n teremt kapcsolatokat a médiával.
Ezeket a forradalm ár értelmiségieket becsületességük és elkötelezettsé
gük miatt szívesen fogadták a papok, és a köztük m eglévő világnézeti kü
lönbségek dacára hosszú id ő n át együtt dolgoztak velük a parasztközös
ségek szervezésében és küzdelm eik támogatásában. A zapatista aktivisták
csak akkor hozták létre saját szervezetüket és indították meg a felkészülést
a gerillaháborúra, am ik o r 1992 után kiderült, hogy a reformígéretek to
vábbra sem teljesülnek, és a lacandoni közösségek helyzete a mexikói gaz
daság modernizálásának átfogó folyamatai miatt tovább romlott.
1993 májusában k erü lt sor az első összetűzésre a hadsereggel, de a mexi
kói kormány elbagatellizálta az incidens jelentőségét, nehogy a N A F T A -
egyezménynek az U S A kongresszusa által m egteendő ratifikációja során
problémák m erüljenek fel. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a zapatisták
autentikus vezetői parasztok, főleg indiánok voltak. Marcos és más városi
aktivisták nem cselekedhettek a maguk erejéből.8 A tanácskozások és a kor
mánnyal való egyezkedések folyamata hosszadalmas tárgyalásokat igényelt,
a közösségek teljes részvételével. Ez döntő fontosságú volt, mivel ha egy
szer valamilyen döntést m eghoztak, akkor a közös határozathoz az egész
közösségnek tartania k ellett magát, olyan m értékben, hogy bizonyos ese
tekben egyes falusiakat kiutasítottak közösségükből, m ert megtagadták a
részvételt a felkelésben. A lacandoni közösségek túlnyom ó többsége és a
chiapasi indiánok többsége azonban a nyüt felkelés két és fél esztendeje
alatt mindvégig tám ogatta a felkelőket, és követte őket az erdőkbe is,
amikor 1995 februárjában a hadsereg elfoglalta falvaikat.
7 A mexikói kormány azt állítja, hogy Marcos parancsnokhelyettest és a za p a tistá k főbb
vezetőit sikerült azonosítania, és ez az állítás, amit széles körben nyilvánosságra hoztak a
médiában is, elfogadhatónak tűnik. Mivel azonban e könyv megírásának idején a za p a tis
tá k felkelése még mindig folytatódik, nem érzem helyénvalónak, hogy ezeket az állításo
kat tényként fogadjam el.
8 Moreno Toscano (1996).
A Z A P A T IS T A M O Z G A L O M É R T É K R E N D S Z E R E :
ID E N T IT Á S , E L LE N FELEK É S C É LO K
A lázadás mélyen fekvő okai nyilvánvalóak. Ám miben állnak valójában afel

kelők követelései, céljai és értékei? Hogyan látják önmagukat, és hogyan határoz
zák meg ellenségeiket? Egyrészt a gyarmatosítás és az elnyomás ellen vívott
ötszáz éves harc történelmi folyamatosságának letétem ényeseiként tekinte
nek magukra. Valóban, a parasztmozgalom fordulópontja az a San Cristobal de
Las Casasban 1992. október 12-én, Amerika spanyol m eghódításának öt
századik évfordulóján rendezett tüntetés volt, melynek során lerom bolták
Chiapas meghódítója, Diego de Mazariegos szobrát. M ásrészt ennek az
elnyomásnak az újjászületését látják az új globális rend jelenlegi formájában,
a N A F T A -b a n és Sabnas elnök liberalizáló reformjaiban, am elyek a moder
nizáció folyamatába nem vonják be a parasztokat és az indiánokat. A szabad
kereskedelem új rendjéből kiszorult parasztközösségek m ozgalm ának szimbó
lumává a mexikói alkotmány történelm i jelentőségű 27. cikkelyében esz
közölt módosítások váltak, ez a cikkely ugyanis az Emihano Zapata által ve
zetett agrárforradalmárok követeléseinek formális kielégítését tartalmazta.
Ezt a bírálatot, amelyet az egész mozgalom magáévá tett, M arcos és
mások az új globáhs rend megkérdőjelezésével tetézték, a szocialista forra
dalmi álmokat a kom m unizm us bukása és a közép-am erikai gerillamoz
galmak kihunyása utáni időszakra is kiteijesztve. Marcos ironikusan így írt:
Nincs többé miért küzdeni. A szocializmus halott. Éljen a konform iz
mus, a reformizmus, a m odernizm us, a kapitalizmus és m in d en más
könyörtelen izmus! Legyünk józanok és ésszerűek! [Lássuk be,] hogy
nem történik semmi, sem a városokban, és sem vidéken, m inden ugyan
úgy folytatódik. A szocializmus halott. Éljen a tőke! A rádió, a sajtó
és a televízió ezt hangoztatja. Egyes szocialisták, akik m ost m egalku-
vóan bánják bűneiket, szintén ugyanezt ismételgetik .9
A zapatisták szembenállása az új globális renddel tehát kettős természetű:
K üzdenek a gazdasági m odernizáció kirekesztő következm ényei ellen, ám
megkérdőjelezik az új geopolitikai rend szükségszerűségét is, amelyben a
kapitalizmus egyetemesen elfogadottá válik.
A felkelők határozottan ragaszkodnak indián büszkeségükhöz és azért
küzdenek, hogy a mexikói alkotm ányban ismeijék el az indiánok jogait.
N em úgy tűnik azonban, hogy az etnikai identitás védelme len n e a mozga
lom domináns eleme. A lacandoni közösségeket valójában az erőszakkal ki-
9 E Z LN (1994: 61).
kényszerített áttelepítés h o z ta létre, ami a különféle közösségekből szár

m azó indiánok eredeti identitásvonalát megszakítva, parasztokként hozta
újra össze őket. Úgy tű n ik továbbá, hogy Collier helyesen látta a helyzetet,
am ikor így írt:
Az etnikai identitás valaha elválasztotta egymástól a C hiapas állam köz
ponti hegyvidékein élő bennszülött közösségeket. Az új események
felerősítenek egy átalakulási folyamatot: m a a zapatista lázadás
nyomán különféle e red eti háttérrel rendelkező n ép e k azt hangsú
lyozzák, ami a gazdasági, társadalmi és politikai kizsákmányolás újjá
élesztésével közös sorsukká vált .10
Az új indián identitást így m aga a küzdelem formálta ki, különféle etnikai
csoportokra egyaránt érvényesen: „Ami közös bennünk, az a föld, ami éle
te t adott nekünk, és a k ü z d e le m .”11
A zapatisták nem felforgató elemek, hanem legitim lázadók. Mexikói
hazafiak, akik fegyvert fo g tak az amerikai im perializm usban megtestesülő
külföldi uralom új form ái ellen. Továbbá demokraták, akik a mexikói alkot
m ány 39. cikkelyéhez fellebbeznek, amely kimondja „a nép jogát arra, hogy
megváltoztassa vagy m ódosítsa kormányzati formáját” . Felhívásuk tehát va
lamennyi mexikóihoz szól, h o g y támogassák a dem okráciát, de facto véget
vetve a választási csalásokkal hatalom ra jutott egypárti korm ány uralmának.
E z a Chiapasból, abból a m ex ik ó i államból érkezett felhívás, ahol a PRJ
jelöltjeinek — a helyi caciques m ár hagyományosan gyakorolt kényszerítő
nyomásának köszönhetően — a legnagyobb szavazótábora volt, erős vissz
hangot váltott ki városi középosztályban, amely m egelégelte a rendszer
velejéig ható korrupciót, és a mexikói társadalom szabadságra vágyódó más
10 Collier (1995: 1). Hasonló felfogást fejt ki Martinez Torres (1994) is. A z a p a tis tá k
által 1995 novemberében szervezetük megalapításának 12. évfordulója alkalmából
az interneten közzétett kiáltványban a felkelők erősen hangsúlyozták, hogy felke
lésük az igazságosságért és a demokráciáért küzdő mexikói mozgalom, mely túl
mutat az indián identitás védelmén: „Az országot, amit akarunk, nemcsak az indiá
nok, hanem minden mexikói számára akarjuk. A demokráciát, a szabadságot és az
igazságosságot, amit akamnk, nemcsak az indiánok, hanem minden mexikói szá
mára akarjuk. Nem elválni akam nk a mexikói néptől, hanem része akamnk lenni.
Azt akaijuk, hogy méltósággal felruházott emberi lényekként elfogadjanak ben
nünket egyenlőként. [...] Itt testvérek vagyunk, mint a mindenkori halottak.
Meghalunk ismét, de most azért, hogy éljünk.” (H ere w e are b ro th e rs, th e d ea d o f alw a ys.
D y i n g again, b u t n o w to liv e . ”) (EZLN, C o m m u n ic a d o , megjelent az interneten 1995.
november 17-én).
11Z a p a tis ta nyilatkozat, 1994. január 25.; idézi Moreno Toscano (1996: 12).
2. fejezet. A világ másik arca: társadalomi mozgalmak az új globális rend ellen 115
rétegeiben is. Az, hogy a felkelés pontosan az elnökválasztás évében, egy olyan
választás idején tört ki, amelytől azt várták, hogy csökkentheti a P R I hatalmát
az állam fölött, a zapatisták taktikai képességeinek jele, és fontos tényező volt
abban, hogy mozgalmukat nem merték nyílt erőszakkal elfojtani. Salinas elnök
saját legitimitását részben mint a gazdasági modernizáció, részben m int a po
litikai liberalizáció élharcosa kívánta megalapozni, nem csupán azért, hogy
biztosítsa helyét a történelemben, hanem a következő állásának kedvéért is: arra
pályázott, hogy az újonnan létrehozott Világkereskedelmi Szervezet (World
Trade Organization, W TO) első főtitkárává nevezzék ki, pontosan annak az
intézménynek az élére, amely az új világgazdasági rendet artikulálja. Ilyen kö
rülmények között egy Harvardon végzett közgazdász aligha élhetett a teljes
erőbevetéssel megindított katonai elnyomás eszközével egy olyan hiteles para
szti és indián mozgalom ellen, amely a társadalmi kirekesztés ellen küzd.
A Z A P A T IS T Á K K O M M U N IK Á C IÓ S ST R A T É G IÁ JA :
A Z IN T E R N E T É S A MÉDIA
A zapatisták sikere nagymértékben kom m unikációs stratégiájuknak volt

köszönhető, olyannyira, hogy felkelésüket az első informacionális gerillamoz
galomnak nevezhetjük. Médiaeseményeket hoztak létre, hogy tetjesszék
üzenetüket, m iközben elkeseredetten próbálták elérni, hogy ne bonyolód
janak véres háborúba. Természetesen voltak valódi halálesetek és valódi
fegyverek, és M arcos baj társaival együtt készen állt a halálra is. A tényleges
hadviselés azonban nem az ő stratégiájuk volt. A zapatisták fegyvereket
használtak, hogy kinyilváníthassák álláspontjukat, majd áldozatuk lehető
ségét a nem zetközi média érdeklődésének előterébe állítva kihasználták a
világ közvélem ényének nyomását annak érdekében, hogy tárgyalásokat
kényszerítsenek ki, és előteljeszthessenek számos ésszerű követelést, ame
lyek —m int a közvélem ény-kutatások jelezni látszanak - széles körű tám o
gatásra találtak az egész mexikói társadalomban .12 Az autonóm kom m uni
káció a zapatisták legfőbb céljai közé tartozott:
Amikor San Cristobaltól délre a bombák hullottak a hegyekben, amikor
harcosaink ellenálltak a szövetséges csapatok támadásainak, amikor a le-
12 Az 1994. december 8-án és 9-én végzett közvélemény-kutatás szerint Mexikó

város lakosainak 59 százaléka „jó véleménnyel” volt a z a p a tis tá k r ó l, és 78 százalé
kuk úgy vélte, hogy követeléseik igazságosak (megjelent 1994. december 11-én a
R e fo r m a című újságban).
vegő vértől és puskaporszagtól bűzlött, telefonhívást kaptam az E ZLN

titkos bennszülött forradalmi bizottságától (Comité Clandestine Revoluáo-
nario Indigena del E Z L N ), akik lényegében ezt m ondták: ’Hallatni kell a
szavunkat és azt hallhatóvá kell tennünk. Ha ezt nem tesszük meg most,
mások fogják elvenni a hangunkat, és hazugságok fognak elhangzani a
szánkból, anélkül, hogy ezt akarnánk. Keresd meg a módját, hogy eljus
son a szavunk azokhoz, akik szeretnék meghallgatni.’13
A zapatistáknak az a képessége, hogy kom m unikálni tudtak a világgal és a
m exikói társadalommal, m egragadva a nép és az értelmiségiek képzeletét
egyaránt, egy gyenge és addig elszigetelt helyi felkelőcsoportot a világpoli
tika figyelmének előterébe tu d o tt állítani. Ebben az értelem ben Marcos
alapvető fontosságú szerepet játszott. Szervezetileg nem tartotta ellenőrzése
alatt a mozgalmat, ami az indián közösségekben gyökerezett, és nem m u
tatta semmi jelét annak, hogy nagy katonai stratéga lenne, bár ahhoz elég
bölcs volt, hogy visszavonulást rendeljen el m inden alkalommal, am ikor a
hadsereggel kerültek szem be. Á m rendkívüli képességei voltak a m édiához
vezető kommunikációs híd létrehozására, s jól megszerkesztett írásain és
hatásosan megrendezett fellépésein keresztül is (a maszkja, a pipája, az in-
terjúk helyszíneinek megválasztása révén) valahogy szerencsésen m indig
megtalálta a jó megoldást. Legendás maszkja fontos szerepet játszott a for
radalmárok imázsának népszerűsítésében: szerte a világon m indenki azon
nal zapatistává válhatott, ha felvett egy ilyen maszkot. A maszkok egyébként
— bár ez talán már csak az elm élet túlhajtása —a prekolum biánus mexikói
indián kultúrák rítusainak visszatérő elemei, úgyhogy segítségükkel a
lázadás, az arcok egyenlővé tétele és a történelm i m últ visszahozása egymást
erősítve igen erőteljes újításokat hozott a forradalom színházában.
Ebben a stratégiában döntő fontosságú volt az, ahogyan a zapatisták felhasz
nálták a távközlést, a videót és a számítógéppel közvetített kom m unikációt
egyrészt arra, hogy üzeneteiket Chiapasból (bár valószínűleg nem az erdőkből
sugározva) eljuttassák a világhoz, másrészt pedig arra, hogy megszervezzék
a velük szolidáris csoportoknak az egész világot átfogó hálózatát, amely a
szó szoros értelmében körülhatárolta a mexikói korm ány elnyomó szándé
kait, például akkor, am ikor a hadsereg 1995. február 9-én megszállta a fel
kelés térségeit. Érdekes aláhúzni, hogy az 1990-es évek két fejleményében
lelhető fel annak az eredete, ahogyan a zapatisták használták az internetet:
a La Neta című alternatív számítógépes kom m unikációs hálózat létreho
zásában M exikóban és C hiapasban, és abban, hogy ezt egyes nőmozgalmi
13 Marcos (1994. febmár 11.), idézi Moreno Toscano (1996: 90).

csoportok (különösen a De Mujer A Mujer) arra használták fel, hogy Chiapas

állam nem kormányzati szervezetei kapcsolatba lépjenek más mexikói nőkkel,
valamint az amerikai nőmozgalmi hálózatokkal. A La Neta'4 az 1989-től 1993-
ig teijedő időszakban eredetileg a katolikus egyház által tám ogatott mexikói
nem kormányzati szervezetek és a San Franciscó-i Globális Kom munikációs
Intézet (Institute for Global Communication) között létrehozott kapcsolatból
fejlődött ki, amit jó l képzett számítógépes szakemberek gondoztak, idejü
ket és szakértelmüket jó ügyek szolgálatába állítva. 1994-ben a Ford-alapít-
ványtól kapott anyagi támogatás segítségével a La Neta csomópontot hozott
létre Mexikóban, magánkézben lévő internet-szolgáltatóval. 1993-ban a La
Neta hálózatát kiteg esztették Chiapasra is, azzal a céllal, hogy online kap
csolatokat létesíthessenek a helyi civilszervezetekkel, köztük a Bartolomé de
Las Casas emberi jogi központtal és tucatnyi más tervezettel, amelyek a zapa-
tista felkelés idején fontos szerepet játszottak a világ tájékoztatásában. Az
internet intenzív használata lehetővé tette a zapatisták számára, hogy azonnali
jelleggel terjeszthessék felhívásaikat és a mozgalmukra vonatkozó infor
mációkat szerte a világon, és létrehozzák az őket támogató csoportok háló
zatát, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mozgalommal kapcsolatban
a közvélemény nyomása a szó szoros értelmében lehetetlenné tette a mexikói
kormány számára, hogy nagyobb szabású elnyomó akciókba kezdjen. A za-
patistáktól származó és őket öyező képzetek és információk erőteljesen befo
lyásolták a mexikói gazdaságot és politikát. M int Martinez Torres írja:
Salinas korábbi elnök olyan „buborékgazdaságot” hozott létre, amely
magas kamatozású korm ánykötvényekbe fektetett spekulatív beru
házások tömeges beáramlására alapozva több éven át a prosperitás illú
zióját keltette, és a kereskedelmi-mérleghiány és adósságspirál révén
lehetővé tette a középosztály és a dolgozó osztályok számára is, hogy
egy ideig az im portált fogyasztói javak széles választékát és bőségét
élvezhessék. Ám bármilyen könnyű is volt becsalogatni a befekte
tőket, bizalmuknak akár csekély m értékű m egrendülése is poten
ciálisan pánikot kelthetett és tönkretehette a m exikói kötvényeket,
magában hordva az egész rendszer összeomlásának lehetőségét. A mexi
kói gazdaság [1994-ben] valójában óriási bizalmi játék volt. Mivel a
bizalmat alapvetően az információ manipulálásával lehet m egterem
teni, pontosan ugyanilyen m ódon le is rombolható. Az új világrendben,14
14 A nem mexikói olvasók kedvéért szükségesnek látszik tisztázni a L a N e ta kifejezés

többszörös jelentését: amellett, hogy a világháló megnevezésének képletes nőnemű
alakja a spanyol nyelvben, egyúttal mexikói szleng kifejezés is, melynek jelentése „a
valódi történet”.
ahol az információ a legértékesebb árucikk, ugyanaz az információ

sokkal hatásosabb lehet, m in t a fegyverek .15
E z volt a zapatisták sikerének kulcsa. N em mintha szándékosan szabotálták
volna a gazdaságot. M ozgalm uk nyílt leverésével szemben védelm et nyúj
tottak azonban számukra állandóan és következetesen fenntartott média
összeköttetéseik, valamint az internetre alapozott és az egész világra kiter
je d ő szövetségeik, m elyeknek a segítségével kikényszeríthették a tárgyalá
sokat, és a világ közvélem énye elé tárhatták a társadalmi kirekesztés és a
politikai korrupció megnyilvánulásait.
Valójában a Rand Corporation szakemberei is a fenti elemzéshez hasonló
következtetésre jutottak ,16 m ár 1993-ban előre jelezve a zapatista típusú „háló
zati háborúk” bekövetkezésének lehetőségét: „Lehetséges, hogy a jövő
forradalmi erőit egyre inkább olyan széles körre kiterjedő, sok szervezetet
m agukban foglaló hálózatok fogják alkotni, amelyeknek nincs sajátos nem
zeti identitásuk, saját állításuk szerint a civil társadalom köréből bonta
koznak ki, és olyan agresszív csoportokat és egyéneket foglalnak magukba,
akik örömest készek a fejlett technológia felhasználására —nem csak kom
munikációs eszközként, hanem fegyverként is.”17Úgy tűnik, hogy a zapatisták
valóra váltották az új globális rend szakértőinek legszömyűbb rémálmait.
A T Á R SA D A L M I M O Z G A L O M ÉS A PO LITIK A I
IN T É Z M É N Y R E N D S Z E R E L L E N T M O N D Á S O S K A P C S O L A T A
M iközben azonban a zapatisták követeléseinek hatásai felrázták a mexikói

politikai rendszert, sőt a m exikói gazdaságot is, ők m aguk igen ellentm on
dásos viszonyba kerültek a politikai rendszerrel. Egyrészt a zapatisták a poli
tikai rendszer demokratizálására szólítottak fel, megerősítve a mexikói tár
sadalomban egyébként is m eglévő hasonló követeléseket, a nyilvánvaló
választási csalások kárhoztatásán kívül azonban sohasem voltak képesek po
litikai programjuk céljait pontosan meghatározni. Időközben a P R I vissza
fordíthatatlan folyamatokhoz vezető megrázkódtatásokat szenvedett, és olyan
csoportokra bomlott fel, amelyek a szó szoros értelmében gyilkolták egymást.
A z 1994 augusztusában tarto tt elnökválasztás elfogadhatóan tiszta maradt,
és Zedillót, a P R I addig inkább a háttérben maradt tagját állította reflek
15 Martinez Torres (1996: 5).

16 Rondfeldt (1995).
17 Arquvilla és Rondfeldt (1993).
torfénybe, véletlenszerű körülmények összejátszása folytán —ezt a győzelmet

az ismeretlentől való félelem vívta ki számára. A választási folyamatban,
részben a zapatisták nyomására érvényesített politikai reform ok paradox
m ódon hozzájárultak a választás legitimitásának biztosításához, m iután
1994. január 27-én valamennyi elnökjelölt között egyezmény jö tt létre. A bal
oldali ellenzéki párt, melynek vezetőjét a zapatisták határozottan elutasítot
ták, a választásokon azért szenvedett vereséget, mert Marcos támogatásának
elnyerésére törekedett.
1994 augusztusában a zapatisták országos demokratikus konvenciót hívtak
össze a lacandoni erdők egyik településén, amelynek az Aguascalientes nevet
adták, annak a történelmi helyszínnek a nevét, ahol 1915-ben a forradalmi
vezetők (Villa, Zapata és Porozco) találkoztak, hogy létrehozzák a Forra
dalmi Szövetséget. Az Aguascalientes-konvenció azonban —a népi kezdem é
nyezésből alakult szervezetek, a baloldali pártok, az értelmiségiek és a média
tömeges részvételének dacára —gyakorlatilag kimerült az esem ény szimbo
likus jelentőségének hangoztatásában, és ez a röpke életű gyűlés képtelen
volt a zapatisták új nyelvezetét lefordítani a konvencionális baloldali politi
ka nyelvére. így 1995 májusában, a kormánnyal San Andres Larrainzarban
folytatott elhúzódó tárgyalások közepén a zapatisták népi konzultációt szer
veztek annak a lehetőségéről, hogy legális civil politikai erővé váljanak. A nyil
vánvaló nehézségek ellenére (hiszen a zapatisták még mindig felkelőszer
vezetet alkottak) majdnem kétm illió em ber vett részt a konzultációkban
egész Mexikó területén, és túlnyomó többségük támogatta a javaslatot. Ennek
következtében 1996 januáijában — felkelésük kétéves évfordulójának meg
ünneplésére —a zapatisták úgy döntöttek, hogy mozgalmukat politikai párttá
alakítják át, teljes jogú részvételre törekedve a politikai folyamatokban. El
döntötték azonban azt is, hogy fegyvereiket mindaddig megtartják, amíg
valamennyi vitás kérdésben egyezségre nem tudnak jutni a kormánnyal.
1996 januáijában fontos egyezm ényt értek el az indiánok jogainak jö
vőbeli alkotmányos elismeréséről, a politikai reformokról és a gazdasági
kérdésekről folytatott tárgyalások azonban végül kudarcot vallottak. Úgy
tűnt, hogy a legnehezebb kérdést az indián közösségeknek az a követelése
alkotja, hogy megtarthassák földjük tulajdonjogát, beleértve a föld mélyé
nek ásványi kincseit is — ezt a követelést a mexikói korm ány kem ényen
elutasította, mivel általános meggyőződés volt, hogy Chiapas földjének mélyén
gazdag szénhidrogén-lelőhelyek vannak. A politikai reform ok rem ényei,
amelyek a P R I rendszerének bukásából és Fox elnök megválasztásából
fakadtak, hamarosan megfakultak, legalábbis ami a zapatistákat illeti. így a
zapatista mozgalom politikai erővé való átalakulása és jövőbeli esélyei bi
zonytalanok maradnak.
Am a zapatisták felkelése, a mozgalom sorsától függetlenül is, ténylegesen

megváltoztatta M exikót, megkérdőjelezve a m odernizációnak az új globális
rendet jellemző egyoldalú logikáját. A zapatisták által kiváltott viták a P R I
körein belül —kihasználva a modernizáció hívei és a korrupt pártapparátus
között kialakult erős ellentéteket —jelentős m értékben hozzájárultak a P R I
hatalmának megtöréséhez Mexikóban. Az 1993-ban m ég lendületes és va
lóságos elragadtatást kiváltó mexikói gazdaságról kiderült minden gyöngesége,
ami a N AFTA amerikai bírálóit arra késztette, hogy jogaik érvényesítését
követeljék. A m egindult latin-am erikai modernizációs folyamatokban egy
addig hiányzó résztvevő, az indián parasztság (M exikó lakosságának körül
belül 10 százaléka) hirtelen életre kelt. Az alkotm ány reformja elismerte
M exikó multikulturális jellegét, és új jogokat biztosított az indiánok szá
mára, beleértve tankönyvek kiadását harminc indián nyelven az állami
iskolákban való használatra. Számos indián közösségben megerősítették az
egészségügyi és oktatási szolgáltatásokat, és a korlátozott hatáskörű önkor
mányzatok létrehozása a gyakorlati megvalósítás fázisába került.
Az indián kulturális identitás megerősítése —noha rekonstruált m ódon —
szoros összefüggésben állt azzal, hogy az indiánok fellázadtak a kegyetlen
kizsákmányolás ellen. E m b eri méltóságuk elismeréséért folytatott küzdel
m ükhöz azonban m eghatározó erejű segítséget n y ú jto tt a popuhsta katoli
cizmus Latin-Amerikában m élyen gyökerező hagyom ányaiból táplálkozó
vallásosságuk, valamint a m arxista baloldal utolsó m exikói hadállásai is. Az,
hogy ez a baloldal, am ely eredetileg a szocializmusért fegyverrel küzdő
proletariátus eszméjére épült, ekkorra az alkotmányos jogok nevében, az
internet és a töm egtájékoztatási eszközök felhasználásával a demokráciáért
küzdő kirekesztettek indián parasztmozgalmává alakult át, jól mutatja a
liberalizációhoz vezető u ta k átalakulásának m élységét Latin-Amerikában.
Megmutatja továbbá azt is, hogy az új világrend többszörös helyi zavarokat
vált ki, amelyeket a globális tőkeáramlások logikájával szemben megnyilvánuló
ellenállás történelmileg m élyen gyökerező forrásai okoznak. A N A F TA ellen
exmaoista aktivistákkal és a felszabadítási teológia híveivel szövetkező
chiapasi indiánok küzdelm ében látványosan ju t kifejezésre a régi törekvés
a társadalmi igazságosságra — új történelmi körülm ények közöt.
Feg yv erre k e lv e a z új v il á g r e n d e l l e n : a z a m e r ik a i
m il íc ia És a P a t r ió t á k m ozgalm a 18
R ö v id e n , a z Ú j V ilágrend u tó p isz tik u s rendszer, a m e ly b e n a z U S A gazdasága (m inden m á s n e m
z e t g a zd a sá g á v a l együtt) g lo b a lizá ló d ik, m in d en a m e rik a i és európai dolgozó bérszínvonala le f o g
csö k k e n n i a h a rm a d ik világ d o lg o zó in a k bérszínvonalára; a z o rszághatárok m inden g y a k o rla ti s z e m
p o n tb ó l m e g s zű n n e k ; a h a rm a d ik világból a z E g y e sü lt Á lla m o k b a és Európába érk e ző bevá n d o rló k
egyre d u z z a d ó fo ly a m a n em fehér többséget f o g lé tre h o zn i m in d e n ü tt a világ korábban fe h é r tér
ségeiben; a n e m z e tk ö z i p én zem b erekb ő l, a tö m e g tá jé k o zta tá si e s z k ö z ö k uraiból és a m ultin a cio n á lis
vállalatok m en ed zsereib ő l álló elit fo g ja a z u ta sítá so ka t o szto g a tn i; a z E N S Z békefenntartó erőit
p e d ig arra fo g já k fe lh a s z n á ln i, h o g y vissza ta rtsa n a k b á rk it, a k i k i a ka r lépni a rendszerből.
W illiam P ierce : N ational Vanguard 19

A z in te r n e t v o lt a z e g y ik f ő o k a a n n a k , h o g y a m ilíc ia m o z g a lm a g yo rsabban b ő v ü lt, m i n t
b á r m e ly ik m á s g y ű lö le t v e z é r e lt csoport a tö r té n e le m f o l y a m á n . A m ilícia s z e r v e z e t t k ö z
p o n t j á n a k h i á n y á t b ő v e n b e p ó to ltá k a z ú j m é d iu m á lta l n y ú j t o t t a z o n n a li k o m m u n ik á c ió s és
s z ó b e s z é d - te r je s z té s i leh ető ség ek. A tá v o li M o n t a n á b a n a m ilícia b á rm ely ta g ja , aki
r e n d e lk e z e tt e g y s z á m ító g é p p e l és egy m o d e m m e l, r é s z é v é v á lh a to tt a z e g é s z v ilá g ra
k ite ije d ő h á l ó z a t n a k , a m e ly - m in te g y g lo b á lis c s a lá d o t a lk o tv a — a z ö vével k ö z ö s g o n d o
la to k , tö r e k v é s e k , s z e r v e z é s i stra tég iá k és f é l e l m e k a la p já n j ö t t létre.
Kenneth St e r n : A Force upon the P lain , 228.
'* Az amerikai milíciára és a „Hazafiakra” vonatkozóan itt közölt információk legfőbb forrása a
déli szegénységgel foglalkozó jogi központ (Southern Poverty L a w Center), melynek központja
Montgomeryben van, Alabamában. Ez a figyelemre méltó szervezet 1979-ben történt meg
alapítása óta rendkívüli bátorságot és hatékonyságot mutat mind a mai napig az állampolgárok
védelmezésében a gyűlölet vezérelte csoportok ellen Amerikában. Programjának részeként
létrehozta a Klanwatch /M ilitia Task Force elnevezésű munkacsoportját, amely pontos infor
mációkat és elemzéseket nyújt a régi és új kormányellenes és emberellenes szélsőséges csoportok
tevékenységének megismeréséhez és az ellenük való fellépéshez. Az elemzésemben felhasznált
legújabb információkat lásd „Klanwatch/M ilitia T a sk Force" (1996, többször idézve KMTF rövi
dítéssel). Az amerikai milíciának az 1990-es években folytatott tevékenységéről jól dokumentált
beszámolót ad Stem (1996). Felhasználtam továbbá doktori tanulmányait végző diákom,
Matthew Zook kiváló elemzését, amit 1996-ban a milíciacsoportok és az internet kapcsolatairól
készített (Zook, 1996). A további források, amelyekre az ebben a fejezetben közölt elemzés során
konkrétan támaszkodom, a következők: Anti-Defamation League (1994, 1995); Armond
(1995); Armstrong (1995); Bennet (1995); Berlet és Lyons (1995); Broadcasting and C able (1995);
Business W eek (1995d); Coalition for Human Dignity (1995); J. Cooper (1995); G a llu p Poll
M o n th ly (1995); Heard (1995); Helvarg (1995); Ivins (1995); Jordan (1995); Maxwell és Tapia
(1995); T h e N a tio n (1995); T h e N e w Republic (1995); T h e N e w York Times Sunday (1995a, b); Orr
(1995); Pollith (1995); T h e Progressive (1995); Ross (1995); Sheps (1995); T im e (1995);
WEPIN Store (1995); Dees és Corcoran (1996); Winerip (1996).
19Az idézet a fehérek felsőbbrendűségét hirdető William Pierce-nek az általa szerkesztett
N a tio n a l V a n g u a rd című folyóirat 1994. márciusi számában megjelent cikkéből származik,
KMTF (1996: 37). Pierce a „Nemzeti Szövetség” (N a tio n a l A lliance) nevű szervezet veze
tője, a T h e T u rn e r D ia ries című bestseller regény szerzője.
1995. április 19-én egy műtrágyaalapú robbanóanyagokkal megrakott teher

autó felrobbanása O klahom a Cityben nem csak egy szövetségi korm ány
épületet d öntött rom ba, 169 ember halálát okozva, hanem napvilágra h o
zott egy nagy erejű földalatti áramlatot is az amerikai társadalomban, am it
addig a hagyományos gyűlölet vezérelte csoportokhoz tartozónak és politi
kailag marginális jelentőségűnek tekintettek. T im othy McVeigh, akit a
robbantást végrehajtó terroristaként elítéltek és később kivégeztek, W illiam
Pierce The Patriots cím ű regényét hordta magánál. Ez a regény egy olyan
földalatti sejtről szól, m elynek tagjai felrobbantanak egy szövetségi épületet.
McVeigh állítólag néhány órával az oklahom ai robbantás előtt felhívta
Pierce privát telefonszámát. M ecVeigh-ről, valam int a robbantásban közre
m űködő bűntársáról és korábbi hadseregbeli bajtársáról, Terry Nicholsról
megállapították, hogy laza kapcsolatban álltak a michigani milícia szerve
zetével. A robbantás a wacói incidens* második évfordulóján történt, amely
ben a szövetségi ügynökök ostroma során a Dávid-kultusz legtöbb tagját
megölték, gyerm ekeikkel együtt — ezt az általuk mélységesen elítélt ese
ményt a milíciacsoportok vádlóan, mintegy csatakiáltásként idézik fel szerte az
Egyesült Á llam okban .20
A milíciacsoportok nem terroristák, de k ö nnyen lehet, hogy egyes tag
jaik —egy másik, hasonló ideológiájú m ozgalm i formában „földalatti haza
fiakként” szerveződve — azok. A m ilíciacsoportok titkos autonóm sejtek
ből tevődnek össze, amelyek saját céljaikat az egész mozgalmat átható n é
zetekkel összhangban állítják fel. 1994 és 1996 között számos robbantásról,
bankrablásról, vasúti szabotázsról és más erőszakos cselekményről vélik úgy,
hogy ilyen csoportok hajtották végre őket, akcióik intenzitása és az akciók
halálos áldozatainak száma növekszik. R obbanóanyagok tonnáit lopták el
kereskedelmi raktárakból, továbbá nagy m ennyiségű katonai fegyverzet,
* A hetednapi adventista mozgalomból kiszakadt „Dávidi Sag” elnevezésű texasi

szekta az önmagát új Messiásnak kikiáltó David Koresh vezetésével Waco városa
mellett egy erődítményszerű kommunába vonult vissza. Mivel egyre több vissza
élésről érkezett hír a kommunából, az amerikai hatóságok 1993-ban 51 napos ost
rom alá vették a gyilkossággal, gyermekek szexuális zaklatásával és más bűncselek
mények elkövetésével vádolt kultuszvezér főhadiszállását. Végül a rendőri roham
alatt tisztázadan körülmények között tűzvész tört ki a telepen, amelyben Koresh és
82 követője elpusztult. —A ford.
20 A texasi milícia néhány nappal 1995. április 19., a wacói incidens második évfor
dulója előtt a következő felhívást tette közzé: „Minden ép testű állampolgár gyűl
jön össze felfegyverkezve, ahhoz való jogának kinyilvánítására, hogy fegyvert tart
hasson és hordhasson, és milíciaként összegyűlhessen a Köztársaság védelmében.”
(vezércikkben idézi a The Nation, 1995: 656).
köztük Stinger típusú hordozható rakéták tűntek el a katonai arzenálokból.

Felfedeztek bakteriológiai fegyverek kifejlesztésére irányuló kísérleteket is.
A „Patrióták” tízezrei szerte az Egyesült Állam okban háborús fegyverekkel
vannak felfegyverezve, és a gerilla-hadviselésre felkészítő rendszeres kikép
zéseken vesznek részt .21
A milícia egy sokkal tágabb, önmagát „hazafias mozgalomnak” (Patriot
movement)22 nevező szervezet leginkább militáns és legjobban szervezett
szárnya, melynek ideológiai galaxisa felölel többek között olyan jól megala
pozott, szélsőségesen konzervatív szervezeteket, m int például a John Birch
társaság, a fehérek felsőbbrendűségét hirdető hagyományos neonáci és anti
szemita csoportok egész sorát, beleértve a Ku-Klux-Klant és a Posse Comitatus
szervezetét; olyan fanatikus vallási csoportokat, m int amilyen például a vik
toriánus Anglia British Israelism mozgalmából leszármazott antiszemita szek
ta, a Keresztény Identitás (Christisan Identity); továbbá antiföderalista cso
portokat, amilyen például a Counties’ Rights mozgalom, de idesorolhatók a
szokásjog alapján m űködő (Common Law) bíróságok védelmezői, a „Bölcs
Felhasználás’’(Wise Use) nevű kömyezetellenes koalíció, és az „Adófizetők O r
szágos U niója” (National Taxpayers’ Union) is. A Flazafiak galaxisa kiteljed
továbbá —laza kapcsolatok formájában — az erőteljes keresztény koalícióra
(Christian Coalition), valamint a Jog az élethez (Right to Life) m ozgalom
nagyszámú aktivistacsoportjára, és számíthat a fegyvertartók országos társa
sága (National Rifle Association) számos tagjának és a fegyvertartási jo g
szószólóinak rokonszenvére. A Patrióták felhívásai —jól tájékozott forrá
sok23 szerint —közvetlenül elérhetnek akár ötmillió em bert is Amerikában,
noha a mozgalom jellege, elmosódott határai és a szervezett tagság hiánya
lehetetlenné teszi a pontos statisztikai becslést. Az általa befolyásolt szemé
lyek száma azonban —a támogatók ezrein kívül —m inden bizonnyal m il
liókra tehető. Az, ami ezeket az elkülönült és korábban egymással semmi
féle kapcsolatot nem tartó csoportokat az 1990-es években összehozta, és
ami kibővíti hatókörüket, nem más, m int közösen kinyilvánított ellen
ségük: az USA szövetségi kormánya m in t az „új világrend” képviselője,
amit az amerikai állampolgárok akarata ellenére hoztak létre. A Patrióta
mozgalom egészét átható nézetek szerint az „új világrendet”, amelynek célja
Amerika szuverenitásának lerombolása, olyan globális pénzügyi érdekelt
ségek és globális bürokraták összeesküvése hozta létre, akik megszállták és
fogságukba ejtették az USA szövetségi kormányát. Ennek az új rendszernek a
21 KMTF (1996).
22 KMTF (1996); Stem (1996).
23 Berlet és Lyons (1995); KMTF (1996); Winery (1996).
középpontjában a Világkereskedelmi Szervezet, a Trilaterális Bizottság, a

N em zetközi Valutaalap és m indenekfölött az E N SZ áll. Az EN SZ „béke-
fenntartó erőit” nem zetközi zsoldos hadseregnek tekintik, amely készen áll
arra, hogy elnyomja a népek szuverenitását, s rohamcsapatát a hongkongi
rendőrök és a gurka egységek alkotják.
E nnek az összeesküvésnek a létét a Patrióták a következő négy ese
m énnyel látják igazoltnak: a N A F T A ratifikációja 1993-ban; a Brady-féle
törvényjavaslat jóváhagyása C linton elnök részéről 1994-ben, ami korlá
to zo tt ellenőrzés alá vonta bizonyos típusú automata fegyverek keres
kedelm ét; a fehérek felsőbbrendűségét hirdető R andy W eaver házának
megostromlása Idahóban, ami 1992-ben feleségének az FBI által történt
meggyilkolásához vezetett; valamint a tragikus wacói ostrom, ami David
K oresh és követői halálával végződött 1993-ban. Ezeknek az események
nek a paranoiás olvasata arra a m eggyőződésre vezetett a Patrióták körében,
hogy a kormányzat a polgárok lefegyverzésére tesz lépéseket, hogy később
leigázza őket, kitéve az amerikaiakat a rejtett kamerák, a fekete helikop
terek és az újszülöttekbe beültetett biochipek útján való ellenőrzésnek.
Ezzel az em berek munkáját, magánéletét, a szabadságot és az amerikai
életform át veszélyeztető globális fenyegetéssel a Bibliát és az eredeti am e
rikai alkotmányt (kiegészítései nélkül) állítják szembe. Ezekkel az Istentől
származó szövegekkel összhangban m eg kívánják erősíteni az állam
polgárok önrendelkezési jogát és annak a területi önkormányzatokban való
kifejeződését, nem ismerve el a szövetségi korm ány hatalmát, sem annak
törvényeit és bíróságait, valamint a Szövetségi Takarékbank illetékességét
sem. Drámai választásról van szó. Az 1994 februárjában létrejött és az egész
m ozgalom nak szerveződési m intát adó m ontanai milícia szavaival ez így ju t
kifejezésre: „Lépj be a hadseregbe és szolgáld az EN SZ-et, vagy csatlakozz
Amerikához és szolgáld a milíciát!” —ez a m ottó szerepel a montanai milícia
világhálós honlapján. A szövetségi intézm ények ügynökeit, különösen az
alkohol-, dohány- és fegyver-ellenőrzési hivatal (Bureau of Alcohol, Tobacco
and Firearms, A T F ) képviselőit az amerikaiakkal szemben alkalmazott el
nyomás frontem bereinek tekintik, akik a kialakuló világkormány nevében
járn ak el. Ez a milícia felfogása szerint igazolásul szolgál ahhoz, hogy a
szövetségi ügynököket a mozgalom potenciális célpontjainak tekintsék. így,
m int a népszerű televíziós személyiség, Gordon Liddy mondta egyik beszél
getős műsorában: „Egy nagy céltábla van rajtuk [a mellükre erősítve]: A T F .
N e lőjetek erre, m ert alatta golyóálló m ellényt viselnek! A fejükre lőjetek,
a fejükre! Ö ljétek m eg a kurafikat !”24
24 Stem (1996: 221).

A rendkívül sokrétű Patrióta mozgalom bizonyos szegmentumaiban erő

teljesen él a világ eszkatológiai szemléletében és a világvégét hirdető próféciák
ban gyökerező mitológia (lásd 1. fejezet). A Jelenések könyvének 13. fejezete
nyomán olyan prédikátorok, mint például a távhittérítő Pat Robertson, a K e
resztény Koalíció vezetője, arra emlékeztetik a keresztényeket, hogy könnyen
az a sors várhat rájuk, hogy az Antikrisztus sátáni jelének hatalmába kerülnek,
amit hol a papírpénzekre nyomott új kódjelekkel, hol a bevásárlóközpontok
ban alkalmazott vonalkóddal, hol pedig általában a mikrochip-technológiával
azonosítanak.25 Az új, istentelen globális renddel szemben való ellenállást az
idők végezetének közeledtével keresztény kötelességnek és egyben az amerikai
polgárok jogának tekintik. Ám a mozgalom mitológiájának baljós sokszínűsége
néha elhomályosítja magának a mozgalomnak a karakterét, háttérbe szorítva
annak politikai és társadalmi jelentőségét. Ezért fontos figyelembe vennünk a
mozgalom sokrétűségét és változatosságát, hangsúlyozva ugyanakkor a m ögöt
te meghúzódó közös vonásokat.
A m il íc iá k És a Pa t r ió t á k :
E G Y S O K O L D A L Ú IN F O R M Á C IÓ S H Á L Ó Z A T
A milíciák, az országuk, vallásuk és szabadságuk védelmében fegyverre kelt

állampolgárok önkéntes szervezetei olyan intézm ények, amelyek az A m e
rikai Egyesült Államok létezésének első évszázadában fontos szerepet já t
szottak.26 Az állami milíciákat 1900-ban felváltották az államok nem zeti
gárdái. Az 1990-es években azonban —a m ontanai milícia kezdeményezése
nyom án —jobboldali populista csoportok „szervezetlen milíciákat” alakí
tottak, arra használva fel a szövetségi törvényekben foglalt bizonyos jogi
előírások többféle értelmezési lehetőségét, hogy megkerüljék a korm ány
ellenőrzése alá nem tartozó fegyveres szervezetek alapításának tilalmát.
A milíciacsoportok legfontosabb különös ismertetőjegye az, hogy fel
vannak fegyverkezve, néha harcászati fegyverekkel (war weapons) is, és ka
tonai stílusú parancsnoki hierarchia szerint szerveződnek. 1995 végén a
K M TF összesen 441 aktív csoportot tartott nyilván az 50 államban, félkato
nai kiképzőhelyekkel legalább 23 államban (lásd 2.1 ábra). A milíciák tag
jainak létszámát nehéz megbecsülni. B eriet és Lyons ezt a számot 1995-ben
15 ezer és 40 ezer fő közé tette.27M indenki egyetért azonban abban, hogy
a milíciák taglétszáma gyorsan növekszik. Nincs országos szintű szerve
25 Beriet és Lyons (1995).
26 Whisker (1992); J. Cooper (1995).
27 Berlet és Lyons (1995).
zetük. M inden állam milíciája fiiggeden, és néha ugyanabban az államban több

egymástól fiiggeden milíciacsoport is van: O hióban —rendőrségi források sze
rint —33 csoport működik, körülbelül ezer taggal és több százezer szimpati
zánssal.28 A montanai milícia az alapító minta, de a legnagyobb szervezet a michi-
gani, amelynek több ezer aktív tagja van. Ideológiájuk az új világrenddel és a
szövetségi kormánnyal való szembenálláson túlm enően igen sokrétű. Tagjaik
túlnyomórészt fehérek és keresztények, nagy többségük férfi. Minden bizony
nyal jelentős számú rasszista, antiszemita és szexista tag van közöttük. A legtöbb
milíciacsoport azonban nem rasszistaként vagy szexistaként határozza m eg
önmagát, és néhányan közülük (például a michigani milícia) saját propagandá
jukban kifejezetten antirasszista nyilatkozatokat tesznek közzé. Zook elemzése
szerint, amelyet a vüághálón elérhető milíciahonlapok vizsgálata alapján, a
legnépszerűbb milíciák közül 11 kiválasztott szervezetre koncentrálva végzett
el, hét honlapon szerepeltek antirasszista nyilatkozatok, négy közülük nem tett
említést a faji hovatartozásról, és egyik sem tartalmazott nyílt rasszista
állásfoglalásokat.29 Két honlapon szerepeltek antiszexista állásfoglalások, kettő
közülük nyitott volt a nők irányában, a többi nem foglalkozott a nemi kérdés
sel. 1996-ban a michigani milícia elhatárolta magát a Montana Freemen nevű
szervezet tagjaitól, akiket egy vidéki gazdaságban ostrom alá vettek, mivel azok
rasszisták voltak. Az ohiói milícia részét alkotó egyik csoportnak a honlapját
pedig, ami az E Pluribus Unum (egység a sokaságból)' címet viseli, egy afroame-
rikai keresztény fundamentalista pár tartja fenn. Ezek a nyilatkozatok minden bi
zonnyal lehetnek hamisítottak is, ám figyelembe véve az interneten elér
hetővé tett üzenetek fontosságát az új tagok elérése szempontjából, céljaimmal
összeegyeztethetetlen lenne téves tájékoztatást adni arról az ideológiáról,
amivel az új tagokat vonzani kívánják. Úgy tűnik, hogy a milícia és a Patrióták
— miközben közéjük tartoznak rasszista és antiszemita, gyűlölet vezérelte cso
portok is —jóval szélesebb ideológiai alapokon állnak, és éppen ez az egyik oka
újabb sikereiknek. Nevezetesen, képesek az ideológiai spektrum széles sávját
átfogni annak érdekében, hogy az ellenszenv m inden forrását egyesíteni tudják a
szövetségi kormánnyal szemben. Mint a KMTF jelentése iga:
A Patrióták —eltérően egymással viszálykodó, ám a fehér felsőbbren
dűséget egységesen hirdető elődeiktől —kormányellenes programjuk
szélesebb egységének érdekében képesek áthidalni a kisebb ideológiai
különbségeket. Ennek eredményeként a legújabb kori történelem legna-
28 Zook (1996).
29 Zook (1996).
* Az USA címerének szalagján lévő jelmondat. —A fo r d .
2. fejezet. A világ másik arca: társadalmi mozgalmak az új globális rend ellen
2.1 á b ra A Patrióták csoportjain ak földrajzi m e g o s z lá s a a z U SA -ban, a cso p o r to k é s a félkatonai k ik ép zők özp ontok szá m á n a k
feltü n teté sév el a z e g y e s állam okban
127
Forrás: „Southern P overty Low C en ter”, „Klanwatch/M ilitia Task F orce”, M ontgom ery, A labam a (1996).
gyobb hatókörű lázadó erejét hozták létre, ami egymástól akár szélső
ségesen különböző szervezeti minták szerint felépülő kormányellenes
csoportok változatos sokaságának ad o tth o n t.30
A Patrióta mozgalom két igen gyorsan terjeszkedő összetevője a megyék jogait
(counties’ rights) és a szokásjogi bíróságokat (common law) karolja fel. Az első a
„Bölcs felhasználás” (Wise Use) koalíció militáns szárnya, amelynek növek
vő befolyása van a nyugati államokban. A koalíció ellenzi a szövetségi k o r
m ány által bevezetett környezetvédelmi szabályokat, és a fakitermelés, a
bányászat és a köztulajdonban lévő földeken való legeltetés „szokásaira és
kultúrájára” hivatkozik. A földhasználat zónákra osztását egyenlőnek tekin
tik a szocializmussal, az ökológiai rendszer gondos ápolását pedig az új
világrend részeként fogják fel.31 Következésképpen a mozgalom azt állítja,
hogy a megyei seriffeknek jogukban áll letartóztatni a szövetségi föld-
használati ellenőröket, ami már számos erőszakos incidenshez vezetett. Az
em bereket és a közösségeket arra biztatják, hogy kizárólag az általuk helyi
és megyei szinten megválasztott önkorm ányzatok tisztségviselőinek a hatal
m át ismerjék el, és utasítsák el, hogy a szövetségi kormánynak joga lenne
az ő tulajdonukra vonatkozó törvényeket hozni. Uj-M exikótól és N evadá-
tól egészen az északi Idaho és Washington államokig összesen hetven m e
gyében bocsátottak ki a bölcs felhasználásra vonatkozó helyhatósági rendele
teket, amelyek a közterületek fölötti helyi ellenőrzést biztosítják, és erőszakos
cselekményekkel megfélemlítettek számos környezetvédőt és szövetségi föld-
használati ellenőrt.
Szokásjogi bíróságokat negyven államban hoztak létre, egész sorozatnyi
könyvvel és videofelvételekkel alátámasztva, amelyek azzal az igénnyel lép
n ek fel, hogy az em bereknek jogi alapot nyújtsanak az igazságszolgáltatási
rendszer elvetésére, felállítva saját „bíróikat” , „tárgyalásaikat” és „esküdt
székeiket” . Sőt, létrehoztak egy országos „szokásjogi legfelsőbb bíróságot”
is, 23 bíróval, a Bibliára és a törvények saját maguk által történő értelmezésére
alapozva. A szokásjog követői önmagukat „szuverén”, vagyis szabad emberek
nek nyilvánítják, és ennek megfelelően megtagadják az adók és a társadalom-
biztosítás fizetését, nem fogadják el az autóvezetői jogosítvánnyal kap
csolatos követelm ényeket, és nem hajlandók alávetni magukat semmiféle
olyan korm ányellenőrzésnek, ami az eredeti amerikai jogi szabályokban
nem szerepelt. Ö nrendelkezésük védelm ében és a köztisztviselők fellépésé
nek megtorlásául „üzleti tevékenység akadályozása” címen gyakran pereket
30 KMTF (1996: 14).

31 Helvarg (1995).
indítanak a célba vett köztisztviselők és bírók ellen, ily módon rém álom
szerű zavarokat okozva számos megyei bíróságon. A szokásjogi m ozgalom
egyik kiterjesztéseként egy gyorsan bővülő hálózat Montanától Kalifor
niáig tagadja a Szövetségi T akarékbankjogát arra, hogy papírpénzt bocsás
son ki, és ők állítják ki saját pénzügyi dokum entum aikat, beleértve a b an k
utalványokat is, olyan kiváló reprodukciós technológiával, hogy ezeket
gyakran be is váltották, ami számos esetben hamisítás és csalás vádja alapján
eszközölt letartóztatásokhoz vezetett. Ezek a tevékenységei a szokásjog m oz
galmát a Patrióták legharcosabb csoportjává teszik, és ezek voltak a gyökerei
annak a három hónapig elhúzódó patthelyzetnek, ami 1996-ban a m ontanai
Jordánban alakult ki a „szabad emberek” (Freemen) és az FBI között egy kü l
terjes állattenyésztést folytató gazdaságban.
Egy ilyen változatos, szinte kaotikus mozgalomnak nem lehet stabil szerve
zete, vagy akár koordináló funkciójú vezetése sem. Am a magját alkotó világ
nézet homogeneitása és különösen a közös ellenség azonosítása figyelemre
méltó. E nnek az az oka, hogy a csoportok és az egyének között léteznek
kapcsolatok, de ezeket a médián (főleg a rádión), könyveken, röpiratokon,
előadói körutakon és alternatív sajtóterm ékeken, faxon és főként az in ter
neten keresztül tartják fenn.32 A KM TF szerint ,,a Patrióta mozgalom arze
náljában a felszerelés leginkább életfontosságú darabja a számítógép” .33 Az
in tern eten a milíciák nagyszámú hirdetőtábla-szolgáltatási rendszert
(bulletin board systems), honlapot és csevegőfórum ot tartanak fenn, ezek
közé tartozik például az 1995-ben létrehozott M Á M nevű Líseneí-csoport.
Annak magyarázatára, hogy a milíciák tagjai között miért terjedt el az
internet használata ilyen széles körben, számos okot soroltak fel. Ezek egyikét
Stem így iga le: „Az internet volt az a tökéletes kultúra, amelyben az össze
esküvés-elmélet vírusa tenyészni tudott. Üzenetek tűntek fel a képernyőn, és
nem volt könnyű elválasztani a szemetet a hiteles anyagtól. Az összeesküvés
elmélet olyan lelkes hívei számára, m int amilyenek a milíciák tagjai voltak, a
kibertérből származó igazoladan állítások megerősítették már eleve m eglévő
véleményüket azáltal, hogy további ’bizonyítékok’ végtelen folyamát produ
kálták.”34 Továbbá a telepesek küzdelmeit idéző úttörő szellem az interneten
jó l illik a szabad emberek önkifejezési igényeihez, és alkalmas nyilatkozataik
közzétételére, közvetítés vagy kormányellenőrzés nélkül. Ennél is fontosabb,
hogy az internet hálózati struktúrája pontosan leképezi a milíciacsoportok
spontán, autonóm hálózatépítését, valamint általánosságban véve a Patriótákét
32 KMTF (1996); Stem (1996); Zook (1996).

33 KMTF (1996: 16).
34 Stern (1996: 228).
is, kötelékek és határozott programterv nélkül, de közös céllal, közös érzések

kel és mindenekfelett közös ellenséggel szemben. Elsősorban az internet nyújt
ja azt a közeget (közveden fax- és e-mail kapcsolatokkal támogatva), amelyben
a mozgalom gyarapodik és szervezi önmagát.
Az indianapolisi Thom pson család által szervezett „Egyesült elektronikus
hálózati híradó” (Associated Electronic Network News) eszközével eltelj esztették
azt az összeesküvés-elméletet, miszerint az oklahomai robbantás a szövetségi
kormánynak a m ilícia leverését célzó provokációja volt, hasonlóan ahhoz,
ahogyan H itler felgyújtatta a Reichstagot. M ás hirdetőtábla-rendszerek,
mint például a Paul Revere Net az egész országra kiteijedően összekötnek
különféle csoportokat, tagjaik körében az információcserét, a szóbeszédek
tévesztését és az akciók koordinálását szolgálva. Bizalmas jelentések például
arról tájékoztatják a böngészőket, hogy G orbacsov, miután egy Kaliforniá
ban tartott beszédében kijelentette, hogy „m ost lépünk be az új világrend
be”, továbbutazott és elrejtőzött egy dél-kaliforniai tengerészeti bázison,
hogy felügyelje A m erika fegyveres erőinek leszerelését, felkészülve az új
világrend hadseregének megérkezésére. Ez m eg is történt 1996 májusában,
amikor Ú j-M ex ik ó b an állandó bázist hoztak létre több száz ném et pilóta
kiképzésére az U S A légierejével együttm űködésben —vagy legalábbis így
gondolta az a tö b b ezer telefonáló, akik hívásaikkal túlterhelték a Pentagon
telefonközpontját, m iután a C N N hírt adott egy ilyen bázis megnyitásáról.
A rádiós beszélgetős műsorok szintén fontos szerepet játszanak. R ush Lim-
baugh m űsorának közvetítése hatszáz rádióállom áson keresztül húszmilliós
hallgatósághoz szerte az országban a politikai befolyásolás páratlan eszköze
volt az 1990-es évek Amerikájában. O maga ugyan nem tartozik a milícia
támogatói közé, tém ái azonban („Femi-nácik” , Eco-wacosj nagy visszhangra
találnak a m ozgalom ban. Más népszerű rádióprogram ok - például G ordon
Liddy sztárvendégeket felvonultató show-műsora, vagy a fehér fajvédő Mark
Koemke műsorvezetésével folyó Hírszerzési jelentés (The Intelligence Report) —
közvetlenebb m ó d o n is összhangban állnak a Patrióták céljaival. Idetartoz
nak továbbá különféle alternatív kábelcsatornák, amelyek hasonló témákat
közvetítenek hasonló közönségekhez, köztük a National Empowerment Tele
vision, a Jones Intercable és a Time-Wamer cég tulajdonában lévő Paragon Cable
Floridában, m elynek főműsora a Race & Reason cím ű antiszemita, rasszista
show. Az alternatív média erősen decentralizált, szerteágazó hálózatához tarto
zik továbbá m illiónyi újság és egyéb kiadvány, m int például a Washington
DC-ben m egjelenő Spotlight vagy a The Turner Diaries című fehér fajvédő
Lefordíthatatlan szójáték, ami a természetvédőket összefüggésbe hozza a wacói

incidenssel. —A f o r d .
periodika. Ez a hálózat célzott információt terjeszt, megszellőzteti az em be

rek elégedetlenségét, nyilvánosságot biztosít szélsőségesen jobboldali esz
méknek, összeesküvésekről szóló pletykákat hint el és házhoz szállítja azt az
eszkatológiai mitológiát, ami az ezredforduló körüh jobboldali populizmus
kulturáhs hátterét alkotja. így, miközben az FBI hiába keres bizonyítékokat
valamilyen szervezett összeesküvés meglétére, ami a kormány erőszakos
megdöntésére irányulna, a tényleges összeesküvés névtelenül (vagy túlságo
san sok név alatt) és szervezet nélkül (vagy több száz szervezet közve
títésével) terjed az információs hálózatokban, táplálva a paranoiát, kapcso
latot terem tve a haragvók között, esetleg vért is fröcskölve.
A Pa t r i ó t á k je l sza v a i
A Patrióta m ozgalom változatos összetevői —élükön a milíciával —sokféle

ségük ellenére osztoznak bizonyos közös célokban, meggyőződésekben és
ellenségeikben is. Éppen az értékeknek és a céloknak ez a közös magja
hozza létre a mozgalom világnézeti alapját, és végső soron ez definiálja m a
gát a mozgalmat. A m indennek az alapját képező egyszerű világnézet és
társadalomszemlélet különféle formákban ju t kifejezésre a Patrióta m ozga
lomban. E szerint a vízió szerint Amerika az em berek két fajtájára oszlik,
term előkre és parazitákra. A termelőket, a dolgozó embereket két oldalról
is elnyomják a paraziták: felülről a korrupt kormánytisztviselők, a gazdag
üzleti ehtek tagjai és a bankárok, alulról pedig az ostoba és lusta emberek,
akik nem érdem lik meg azt a jólétet, am it kapnak a társadalomtól. A hely
zetet m ég súlyosbítja a globalizáció jelenlegi folyamata, amit az EN SZ és a
nemzetközi pénzügyi intézmények irányítanak az üzleti ehtek és az állami
bürokrácia nevében, és ami azzal fenyeget, hogy az egyszerű em bereket a
világméretű ültetvényjellegű gazdaság puszta rabszolgáivá formálja át. Az
Isten végül győzedelmeskedni fog, de ehhez az állampolgároknak fegyvert
kell ragadniuk, és harcolniuk kell „Amerika jövőjéért” .35 Ebből a világné
zetből bontakoznak ki a mozgalom konkrét céljai, amelyek akcióinak gya
korlatát szervezik.
A milícia csoportjai és általában a Patrióták m indenekelőtt rendkívül sza
bad elvű mozgalmat alkotnak (és ilyen értelem ben nagyon különböznek a
hagyományokat követő náciktól vagy fasisztáktól, akik erős államot akarnak).
Ellenségük a szövetségi kormány. Felfogásuk szerint a társadalom alapvető
egységei az egyének, a családok és a helyi közösségek. A személyes isme
35 M. Cooper (1995).
retség ilyen közveden szintjén túlmenően a kormány csak az állampolgárok

akaratának közveden kifejeződéseként tolerálható, például a megyei önkor
mányzatok formájában, melyeknek olyan megválasztott tisztségviselői vannak,
akiket a polgárok személyesen ismerhetnek és ellenőrizhetnek. A kormányzat
magasabb szintjei gyanúsak, az egyenesen illegitimnek kikiáltott szövetségi
korm ány pedig elbitorolta az állampolgárok jogait, és manipulálta az A lkot
mányt, hogy ádéphesse Amerika alapító atyáinak eredeti rendelkezéseit. A m i-
bciák tagjai számára Thomas Jefferson és Patrick Henry a hősök, és Alexander
Hamilton a nyilvánvaló gonosz. A szövetségi kormány legitimációjának erő
teljes elutasítása határozott attitűdökben és konkrét akciókban ju t kifejező
désre. A leggyakrabban előforduló állásfoglalás a szövetségi adók elutasítása,
a környezetvédelmi és a földhasználati szabályozás visszautasítása, a szokás
jo g i bíróságok szuverenitásának elismerése, az esküdtszékek m űködésének
(vagyis annak a gyakorlatnak, hogy az esküdtek a bírósági ügyekben nem a
törvények szerint, hanem a saját lelkiismeretük alapján döntenek) az érvény
telenítése, továbbá a megyei önkorm ányzatoknak a felsőbb hatóságok fölé
helyezése és a törvények végrehajtását kikényszerítő szövetségi hatóságok gyű
lölete. Szélsőséges esetben a m ozgalom polgári engedetlenségre szólít fel a
korm ánnyal szemben, amit akkor és abban az esetben, ha szükséges, a ter
m észetjogot tisztelő állampolgárok fegyverei támogatnak.
A szövetségi kormány és annak végrehajtó szervei a közvetlen ellenségek és
a Patrióták mozgósításának közvetlen kiváltó okai, ám egy még annál is
ominózusabb fenyegetés is leselkedik a horizonton: az új világrend. Az új
világrend eszméje, amit a távhittérítő Pat R obertson a Bush-korm ány ide
jé n a hidegháború után elteijedt és a „történelem végét” hirdető ideológia
extrapolálásából vezetett le és népszerűsített, azt jelenti, hogy a szövetségi
korm ány aktívan dolgozik az egységes világkormány megteremtéséért, együtt
m űködve Oroszországgal (különösen G orbacsow al, akit az összeesküvés fő
stratégájának tartanak). Ezt a tervet állítólag a nemzetközi szervezetek, az
E N S Z , az új Világkereskedelmi Szervezet és a Nemzetközi Valutaalap köz
vetítésével hajtják végre. Az amerikai katonai csapatoknak az ENSZ parancs
noksága alá helyezését és a N A F T A aláírását tekintik az első lépéseknek egy
ilyen új rend felé, amit gyakran kifejezetten az információs kor beköszön
tésével társítanak. Ennek az amerikaiakra gyakorolt tényleges hatását az em
berek elszegényítésében látják, amiből a multinacionális vállalatok és a ban
ko k húznak hasznot, valamint az em berek jogfosztásában a globális politi
kai bürokráciák érdekében.
Ezek mellett a helyi érdekeket és az állampolgárok szabad akaratát m in
denek fölé helyező elvek mellett egy harmadik főbb elvi álláspont is áthatja
a mozgalmat: a határozott fellépés a feministák ellen (nem a nők ellen, ha
megmaradnak hagyományos szerepükben), valamint a homoszexuálisok és a

kisebbségek (a kormány védelmének haszonélvezői) ellen. Világosan meg
állapítható a Patrióta mozgalom egy uralkodó jellegzetessége: a tagság nagy
többségét fehér heteroszexuális férfiak alkotják. Ú gy tűnik, hogy a „dühös
fehér férfiakat” {Angry White Males —az egyik Patrióta szervezet ténylege
sen ezt a nevet viseli) a gazdasági lecsúszásra adott reakció, a hagyom ányos
értékek és előjogok újramegerősítése és a kulturális visszahatás hozta össze.
A hagyományos nemzeti és családi értékeket (vagyis a patriarchalizmust)
erősíteni kell mindazzal szemben, amit a társadalom szerintük túlzott privi
légiumként biztosít a szexuális, kulturális és etnikai kisebbségeknek, ahogyan
azt a kisebbségek jogait megerősítő program ok és a diszkrimináció ellenes
törvények példázzák. Ez a szemlélet kapcsolatban áll a faji egyenlőség sok
kal régebbi elutasításával a fehér fajvédő csoportok és a bevándorlóellenes
koalíciók részéről, m indent átfogó jellege azonban új, különösen a nők
jogainak kifejezett elutasítása és a fősodort képviselő média által teijesztett
liberális értékek ellenséges célpontként való felfogása miatt.
A m ozgalom nagy részére jellem ző negyedik fő vonás a keresztény érté
kek felsőbbrendűségének türelmetlen hirdetése, ami közvetlenül összekap
csolja a Patriótákat az 1. fejezetben elem zett keresztény fundamentalista
mozgalommal. Úgy tűnik, a Patrióták többsége azonosul azzal a törekvéssel,
hogy a keresztény értékeket és vallásgyakorlatot —ahogyan azokat védelmezőik
értelmezik —érvényre kell juttatni a társadalom intézményein keresztül, például
az állami iskolákban a kötelező imák bevezetésével, valamint a könyvtárak és a
média által teijesztett információk cenzúrájával, mindannak a kiszűrésére, amit
keresztényellenesnek vagy családellenesnek minősítenek. A leghíresebbé vált
szervezeti eszköz e célok szolgálatában a széles körű abortuszellenes mozgalom,
szélsőséges hívei között fanatikus orgyilkosokkal. A keresztény fundamentaliz
mus áthatni látszik az egész mozgalmat. Ez a kapcsolat —a milícia, vagyis egy
szélsőségesen szabadelvű mozgalom és a keresztény fundamentalizmus, egy
olyan mozgalom között, ami a vallás uralmát kívánja megteremtem és ennél
fogva arra törekszik, hogy a kormány kényszerítse rá az erkölcsi és vallási érté
kek tiszteletben tartását polgáraira, paradoxonnak tűnhet. Mindazonáltal ez
csupán történelmi perspektívában létező ellentmondás, mivel az ezredforduló
Amerikájában a fundamentalisták és a szabadelvűek közel állnak egymáshoz
annyiban, hogy mindkét mozgalom le kívánja rombolni az Istentől és a N éptől
egyaránt elrugaszkodottnak tekintett szövetségi kormányt.
A Patrióta mozgalom mottója akár ez is lehetne: fegyverek és bibliák.36
A fegyverek alkották azt a kiindulópontot, ami köré 1994-ben, a Brady Bilire
36 Maxwell és Tapia (1995).

adott válaszként a milícia mozgalma szerveződött. Ez ellen a törvényjavaslat

ellen, valamint a fegyvertartás ellenőrzésére irányuló további kísérletek ellen
hatalmas koalíció formálódott. A fegyvertartók országos társaságának (National
Rifle Associaton) befolyásos lobbija körül, amely számos kongresszusi szava
zatot tart a kezében, országszerte vidéki tám ogatócsoportok sorakoztak fel,
magukban foglalva szélsőséges szabadelvűeket, a fegyverüzletek tulajdono
sait, és a milíciák tagjait, hogy megvédjék az alkotm ányban biztosított jo g o t
a fegyverviselésre, az utolsó védelmi vonalként Amerika olyanként való
megőrzése érdekében, am ilyennek lennie kell. A fegyverek szabadságot je
lentenek. A vadnyugat dicsősége újra él Los Angeles utcáin és a michigani
farmokon. A társadalom informacionalizálása, a gazdaság globalizációja és a
politika professzionalizálódása által szült fenyegetésekkel szemben m eg
nyilvánuló ellenállásra az amerikai kultúra két legmélyebben gyökerező
vonása nyomja rá a hitelesség pecsétjét: a dacos individualizmus és az olyan
elnyomó korm ányok iránti bizalmatlanság, am elyek elől annak idején a
kivándorlók m egszöktek, hogy Amerikába jöhessenek.
K ik a Pa t r ió t á k ?
A mozgalom egyik legfontosabb összetevőjét m inden bizonnyal az elidege

nedett közép-nyugati és nyugati farmerek alkotják, a kisvárosi társadalom
egy vegyes összetételű kasztjának támogatásával, am elybe igen sokan bele
tartoznak, a kávéház-tulajdonosoktól kezdve a tradíciók követését hirdető
lelkipásztorokig. Pontatlan lenne azonban, ha a mozgalom vonzóerejét
csupán a technológiai modernizációból kim aradó vidéki világra korlátoz
nánk. A m ozgalom tagságának összetételéről n em állnak rendelkezésre de
mográfiai adatok, de a milícia szervezeteinek földrajzi megoszlására vetett
egyetlen pillantás (2.1 ábra) megmutatja annak territoriális - és ennélfogva
szociális — változatosságát. Azoknak az államoknak a csoportjához, am e
lyekben a milícia aktivitása a legnagyobb, olyan különböző térségek tartoznak,
m int Pennsylvania, Michigan, Florida, Texas, Colorado és Kalifornia, vagyis
többé-kevésbé a legnépesebb államok (kivéve N e w Y orkot és hozzátéve
Coloradói), de éppen ez m utat rá a lényegre: úgy tűnik, hogy a milícia m in
denütt ott van, ahol em berek vannak szerte az országban, nem csak M onta-
nában. Ha a Keresztény Koalíciót a mozgalom részének tekintjük, akkor a
Patrióták jelen vannak a legtöbb nagyvárosi terület külvárosaiban (a Ke
resztény Koalíciónak körülbelül másfél millió tagja van). Úgy látszik, hogy
a milícia egyes csoportjai (például N ew H am pshire-ben és Kaliforniában)
számítógépes szakem berek köréből toboroznak új tagokat. N em állítható
tehát, hogy a Patrióták mozgalma osztályalapon vagy speciális földrajzi te

rületek szerint szerveződne. Inkább alapvetően kulturális és politikai m oz
galmat alkotnak, egyrészt az ország hagyományainak védelm ezőiként a
kozm opolita értékekkel szemben, másrészt a helyi közösségek önigazgatási
jogának szószólóiként a globális rend rájuk kényszerítésével szemben.
A társadalmi osztály szerinti hovatartozás —ha nem is releváns a mozgalom
tagságának összetétele szempontjából —feltédenül fontos tényező az ellenségek
azonosításában. Ellenségeik az üzleti világ elitjéhez tartozó vezetők, a
bankárok, a gazdag, hatalmas és arrogáns nagyvállalatok és ügyvédeik, valamint
a tudósok és a kutatók - nem egységes osztályként, hanem a nem amerikai
világrend képviselőiként. A mozgalom ideológiája valójában nem antikapi
talista, hanem inkább a szabad vagy vadkapitalizmus védelmének ideológiája,
szembeállítva az államkapitalizmus nagyvállalati manifesztációjával, ami közel
állónak tűnik szemükben a szocializmushoz. Úgy látszik tehát, hogy a Patrióták
osztályösszetételének elemzése nem visz közelebb a mozgalom lényegének
megértéséhez. Politikai lázadásról van szó, ami keresztülhatol az osztályokat
elválasztó vonalakon és a regionális különbségeken, és szoros összefüggésben áll
az amerikai társadalom általános társadalmi és politikai fejlődésével.
A m il íc ia , a Pa t r ió t á k é s a z a m e r ik a i t á r s a d a l o m
A jobboldali populizmus aligha tekinthető újdonságnak az Egyesült Államok

ban: voltaképpen olyan jelenség, amely az ország egész történelme folyamán
fontos szerepet játszott az amerikai politikában.37 A gazdaság szem pontjából
ínséges időkre adott dühös népi reakciók különféle formákban a múltban is
felléptek m ind Amerikában, mind Európában, a klasszikus fasizmustól és a
nácizmustól kezdve a legutóbbi évek idegengyűlölő és ultranacionalista
mozgalmaiig. Új vonásként —az internet m eglétén kívül —van egy másik
körülm ény is, ami segíthet megmagyarázni a milícia gyors tegeszkedését,
nevezetesen a társadalmi egyenlőtlenségek és a gazdasági nehézségek foko
zódása Amerikában. Az elmúlt két évtized során, különösen az 1980-as évek
ben, a férfiak átlagos jövedelm e lényegesen csökkent. A családok alig tu d
ják fenntartani a negyedszázaddal ezelőtti életszínvonalukat, m ég akkor is,
ha egy kereső helyett kettőre támaszkodhatnak. Másrészt a háztartások leg
felső egy százalékának átlagos jövedelm e 1976 és 1993 között évi 327 ezer
dollárról körülbelül 567 ezer dollárra em elkedett, miközben a családok
átlagos évi jövedelm e körülbelül 31 ezer dollár maradt. A vállalatok igazga
37 Lipset és Raab (1978).

tóinak jövedelm e 190-szer magasabb, m int az átlagos dolgozóké.38 Az ame

rikai munkás és kisvállalkozó számára a globalizáció és az informacionali-
zálódás kora m indm áig a viszonylagos (sőt gyakran abszolút értékben vett)
életszínvonal-csökkenés kora, amelyben m egfordul azt a történelm i ten
dencia, ami eddig m inden egyes generáció anyagi jó létét az előző generá
ció szintje fölé emelte. Az új „globális gazdagok” (global rich) kultúrája al
kalmasint sértést sértésre halmoz. Például M ontana, az új milícia melegágya
egyúttal az új m illiárdosok egyik kedvenc célpontja, akik kedvüket lelik
több ezer hektáros szűz területek megvásárlásában, ahol felépítik haciendá-
jukat, és onnan irányítják globális hálózataikat. A környék gazdálkodói nem
nézik jó szemmel ezeket a lépéseket.39
Továbbá a hagyom ányos család —éppen akkor, amikor mint az anyagi
és a lelki biztonság megvalósításának eszköze nélkülözhetetlenné válik —
szétesőben van a nem ek közötti háború következtében, amit a patriarcha-
lizmusnak a nők jogaival szemben tanúsított ellenállása váltott ki (lásd 4. fe
jezet). A szexizmussal és a heteroszexuális ortodoxiával szemben megnyil
vánuló kulturális kihívások megzavaiják a férfiúi hiúságot. Ráadásul az
Amerika többnem zetiségű jellegének fokozódásával együtt járó újabb be
vándorlási hullám, ezúttal Latin-Amerikából és Ázsiából - noha folyama
tosságot jelent az ország történelmében —még tovább erősíti a dolgok feletti
ellenőrzés elveszítésének érzését. Az egymást követő váltások (először a m ező-
gazdaságtól a feldolgozóiparra, majd a szolgáltatásokra, illetve az áruk keze
léséről az információ feldolgozására) kikezdik a m egszerzett szakképesítése
ket, és aláássák a m unka szubkultúráit. U gyanakkor a hidegháború vége a
kom m unizmus összeomlásával megszünteti a külső ellenség könnyű azo
nosításának lehetőségét, csökkentve annak az esélyeit, hogy Amerika össze
hozható legyen valamely közös ügy érdekében. Az információ kora a zava
rodottság korává, és ennélfogva a hagyományos értékek és a kikezdhe-
tetlennek tekintett jo g o k megerősítésének korává válik. Az ellenállás
különféle formáival szem ben a törvények betartását kikényszerítő szervek
részéről megnyilvánuló bürokratikus és időnként erőszakos reakciók csak
elmélyítik a haragot, kiélezik az indulatokat, és igazolni látszanak a fegy
verbe szólító felhívásokat, amelyek az új amerikai milíciát közvetlen össze
ütközésbe állítják a kibontakozó globális renddel.
38 T h e N e w Y o r k T i m e s (1995).
39 Stevens (1995).
A Z APOKALIPSZIS LÁMÁI: A JAPÁNI AUM S h IN R IK Y O 40

A z Aum általjóga és önmegtartóztatás útjánfejleszteni próbált testedzési technikák
végső célja egyfajta kommunikáció megvalósítása mindenféle közvetítő médium nélkül.
A kommunikáció elérhető a mások testével való rezonancia útján, anélkül hogy önmagunknak
mint egyéneknek a tudatára támaszkodnánk, ésfelhasználnánk a nyelv közvetítését.
M asachi O sawa: Gendai, (1995. október )41
1995. március 20-án egy szaringázzal végrehajtott támadás a tokiói m etró

három különböző szerelvényében 12 em bert megölt, ötezer em bernek sé
rüléseket okozott - és alapjaiban rázta m eg a látszólag stabil japán társadalmat.
A rendőrség az 1994 júniusában M atsum otóban történt hasonló incidens
kivizsgálásakor szerzett inform ációk felhasználásával megállapította, hogy a
támadást az Aum Shinrikiyo nevű vallási szekta tagjai hajtották végre. Ez a
szekta egy hálózat magját alkotta, amely az üzleti élet szereplőiből, politikai
szervezetekből és félkatonai egységekből szerveződött. Az A u m Shinrikyo
végső célja —saját diskurzusában közreadott megfogalmazása szerint —a kö
zeledő apokalipszis túlélése volt, Japán és esetleg az egész világ m egm entése
attól az irtóháborútól, ami szükségszerű és elkerülhetetlen következm énye
a japán nagyvállalatok és az amerikai imperializmus versengő erőfeszítései
nek egy új világrend és egy egyesült világkormány m egterem tése érdeké
ben. Armageddon túléléséhez az Aum az emberi lények új típusának kifejlesz
tésére törekedett, a meditáció és a különféle formagyakorlatok útján elérhető
önmegerősítésben gyökerező módszerek alkalmazásával. Am az uralm on lévő
világhatalmak agressziójával szembesülve az Aumnak meg kellett védenie ma
gát, vállalva az új pusztító fegyverek bevetésével járó kihívásokat is. A kihívás
valóban hamarosan megvalósult. A szekta alapítóját és guruját, Shoko Asaharát
a szekta legfontosabb tagjaival együtt letartóztatták, és bíróság elé állították
(ahol Asaharának várhatóan halálos ítélettel kell szembenéznie). M aga a szekta
továbbra is létezik, vonzereje azonban csökkent.
40 Az Aum Shinrikyo itt bemutatott elemzése a Shujiro Yazawával közösen végzett

vizsgálatunk során, majd arról közösen publikált tanulmányunk kidolgozásakor
szerzőtársamtól kapott hozzájárulásra támaszkodik. Az Aumra vonatkozó kutatás
legnagyobb részét ő végezte, bár 1995-ben vele együttműködve magam is tanul
mányoztam a mozgalmat Tokióban. Az elemzésben közvedenül felhasznált források
(az újságokban és magazinokban megjelent beszámolókon kívül): Aoyama (1991);
Asahara (1994, 1995); Vajrayana Sacca (1994); Drew (1995); Fujita (1995); Mainichi
Shinbun (1995); Miyadaji (1995); Nakazawa és tsai (1995); Ohama (1995); Osawa
(1995); Shimazono (1995); Yazawa (1997).
41 Yazawa fordítása angolra.
Az Aum eredetéről, kifejlődéséről és céljairól szóló viták hónapokon át

zajlottak a japán m édiában. Ezek a viták alapvető kérdéseket vetettek fel a
japán társadalom tényleges jelenlegi állapotáról. H ogyan lehetséges ilyen cse
lekmény a világ egyik leggazdagabb, legkevesebb egyenlőtlenséggel terhes,
legbiztonságosabb, etnikailag legegyöntetűbb és kulturálisan a leginkább
integrált társadalmában? K ülönösen kiáltó volt a közvélem ény szemében az
a tény, hogy a szekta fő k é n t a legjobb japán egyetem eken végzett tudósok
és mérnökök köréből to b o ro zta tagjait. Az L D P -nek, Japán majdnem öt
évtizeden át hatalm on v o lt kormányzó pártjának válsága után, a politikai
bizonytalanság légkörében ezt a látszólag értelm etlen akciót valaminek a
tüneteként értelmezték. Á m vajon minek a tünete lehet? Ennek a nagyon
kom plex fejleménynek a megértéséhez, ami alapvető, bár nem annyira
nyilvánvaló következm ényekkel járt, át kell tekintenünk a szekta kiala
kulásának és fejlődésének történetét, alapítójának életrajzával kezdve, aki
döntő szerepet játszott eb b en a fejlődésben.
A SA H A R A S Z E M É L Y E É S A Z A lJ M S h IN R J K Y O KIFEJLŐDÉSE
Asahara vakon született egy szegény családban, K um am oto prefektúrában.

A vakok speciális iskolájába járt, és tanulmányainak ottani befejezése után
felkészült a tokiói egyetem felvételi vizsgáira. K ifejezett célja az volt, hogy
miniszterelnök legyen. M iu tán megbukott a vizsgákon, gyógyszertárat nyi
tott, és hagyományos kínai orvosságok forgalmazására specializálódott. E
gyógyszerek ném elyikének a használata m egkérdőjelezhető volt, s m ű
ködési engedélyének hiánya miatt letartóztatták. M iu tán megházasodott és
gyermeke született, 1 9 77-ben érdeklődése a vallás felé fordult. A szentóban
képezte magát,* és m egpróbált kifejleszteni egy spirituális egészséggondo
zási módszert a taoizm us alapján. A döntő változás akkor következett be
életében, amikor belépett az Agon szektába, egy olyan vallási csoportba, amely
az önmegtartóztatás gyakorlatán keresztül elérhető tökéletesedést hirdette.42
E nnek lényeges összetevői a meditáció, a fizikai gyakorlatok, a jóga és az ezo
terikus buddhizmus voltak. Asahara az Agon tanításait kombinálta egy új
* Az eredetiben: „He educated himself in Sento.” A sento (magyarosan: szentó) a

hagyományos japán közösségi fürdő, célja a tisztálkodás, nincs vallási jelentősége, a
nevét nem írják nagybetűvel. A kontextus logikája arra utal, hogy itt esetleg egy
szerű sajtóhiba van, és valójában a Shinto vallásról van szó. —A ford.
42 Az önmegtartóztatás kimerítő fizikai erőfeszítéseket, valamint az étel és a testi
örömök megvonását alkalmazza az ember rendszeres életformájaként.
vallásos világ megteremtésére vonatkozó saját eszméivel. 1984-ben jógais

kolát nyitott T okió Shibuya negyedében. Ugyanakkor m egalapította az
A um vállalatot (az Aum szanszkrit szó, jelentése: „mély bölcsesség” ). Jógais
kolájának hímevét azzal alapozta meg, hogy a médiában nyilatkozatokat tett
közzé saját természetfölötti erejéről, amit az a képessége is bizonyít, hogy
lebegni tu d a levegőben (ezt az állítását fényképekkel támasztotta alá, ame
lyek őt mutatják akció közben —ekkor alkalmazott először speciális vizuális
trükköket, amelyek már jelezték a médiatechnológia fontos jö v ő b e li szere
pét az Aum működésében).
Kijelentve, hogy Isten megparancsolta neki egy utópia felépítését néhány
kiválasztottnak a segítségével, a jógam ester 1985-ben vallási vezetővé vált,
és tanítványait iskolájában arra nevelte, hogy az önmegtartóztatás kem ény
gyakorlatán keresztül törekedjenek elérni a tökéletességet. 1986-ban m eg
alapította az Aum Shinsen nevű formális vallási szektát, körülbelül 350 tag
gal. Ezeknek a többségét pappá nevezte ki, eltérően más szektáktól, ahol a
tagoknak csupán egy töredéke szentelheti magát teljes m érték b en az ön
megtartóztatás és a meditáció gyakorlatának. A papságnak ez a magas ará
nya igen fontos volt az Aum jövője szempontjából, mivel ilyen nagy számú
pap tevékenységéhez komoly anyagi támogatást kellett találnia. Az A um tehát
m inden vagyonuk beszolgáltatását követelte tagjaitól (és ennek néha erő
szakkal szerzett érvényt), díjakat számított fel az oktatásért és a képzési sze
m inárium okért, és befektetéseket eszközölt különféle üzleti vállalkozások
ban. Gazdasági tevékenységei között létrehozott egy igen nyereséges keres
kedelmi üzledáncot (Mahaposha), amely leszállított áron számítógépeket adott
el, és kalózszoftverek tévesztésére specializálódott. Az ezekből a számítógép
üzletekből származó nyereséggel az Aum számos vendéglátóipari létesítményt
és egyéb vegyes vállalkozásokat finanszírozott. 1987-ben a szekta nevét
A um Shinrikyóxz változtatták (a Shinrikyo japán szó, jelentése: „igazság”).
Egy évvel később az Aum —az utópia megvalósítása felé tett lépésként —a
Fuji-hegy lábánál fekvő egyik faluban felépítette főhadiszállását. A hatósá
gok részéről megnyilvánult bizonyos ellenállás dacára, végül is n e m nyere
ségérdekeltségű, adómentességet élvező vallási egyesületként engedélyez
ték m űködését. Miután körülbelül tízezer főnyi tagságának támogatásával
megszilárdította az Aum helyzetét, Asahara úgy döntött, hogy a politika szín
padára lép, azzal a céllal, hogy átalakítsa a társadalmat. 1990-ben az A u m 25 más
tagjával együtt jelöltette magát a kongresszusba, de szinte egyáltalán n e m kap
tak szavazatokat. Azt állították, hogy a szavazataikat ellopták. E z a politikai
csalódás fordulópontot jelentett az A um ideológiájában, am ely ettő l kezd
ve lem ondott arra irányuló kísérleteiről, hogy részt vegyen a politikai
folyamatokban. További erőfeszítéseit a kormánnyal való konfrontáció felé
14 0 Az identitás hatalma
irányította. R öviddel ez u tá n a szekta megkísérelt egy új épületet emelni

Naminomurában, ami a helybeli lakosok heves ellenállásába ütközött, és
néhány incidens után az A u m tagjait letartóztatták. A m édia szóbeszédeket
visszhangzott a szekta korábbi tagjainak elrablásáról és megkínzatásáról. Ami
kor az Aum áldozatainak egy csoportja egyesületet h o zo tt lére, az ügyvédjük
eltűnt. A szekta paranoiás dühkitöréseket produkált, úgy érezve, hogy üldözi
a rendőrség, a korm ány és a média.
Ilyen körülmények k ö z ö tt Asahara az eszkatológiai vonalat kezdte hang
súlyozni, ami a kezdet k ez d etétő l fogva jelen volt a szekta gondolatvilágá
ban. Nostradamus próféciáira hivatkozva megjósolta, h o g y a 2000. év kö
rül nukleáris háború fog k itö m i az USA és a Szovjetunió között, és ennek
eredményeként a városi lakosság 90 százaléka el fog pusztulni. így a leg
jobbaknak fel kell készülniük, hogy túlélhessék a katasztrófát, s ennek érde
kében kemény fizikai terhelésre, önmegtartóztatásra és meditációra van szük
ség, Asahara tanítását k ö v e tv e , melynek révén létrehozható egy felsőbbren
dű emberi faj. Az Aum m editációs csarnokai lesznek az Armageddon után kö
vetkező új civilizáció bölcsői. A m a spirituális tökéletesség m ég nem elegendő.
Az ellenség be fog verni m indenféle új nukleáris, vegyi és bakteriológiai fegy
vert. Ennélfogva az em beriség túlélését jelentő utolsó esélyt nyújtó Aumnak is
fel kell készülnie az Idők V égezetén eljövendő szörnyű háborúra. Követke
zésképpen az Aum több vállalatot alapított vegyi és biológiai fegyverek
kifejlesztéséhez szükséges anyagok vásárlására, illetve feldolgozására. Behoztak
az országba egy helikoptert és több páncélozott járm űvet, amelyeket az
oroszországi feketepiacon vásároltak, és hozzáfogtak megtanulni, hogyan kell
megtervezni és előállítani a legújabb technológia felhasználásával működő,
többek között lézerirányítású fegyvereket.43
1994-ben —logikus lép ésk én t —az Aum úgy d ö n tö tt, hogy ellenállamot
alapít. A japán állam felépítését tükröző minisztériumokat és hivatalokat hoztak
létre, és mindegyik m inisztérium ba és ügynökségbe tagokat neveztek ki, ár
nyékkormányként, A saharával a szent ellenállam élén. E nnek a szervezet
nek azt a szerepet szánták, hogy vezesse a szektát és a néhány kiválasztott
túlélőt a gonosz erőivel m egvívandó végső csatában. A gonosz erőit a mul
tinacionális nagyvállalatok által uralt világkormány és annak közvetlen ügy
nökei, ajapán rendőrség és az amerikai imperialisták alkották. 1994 júniu
sában ideggázzal végrehajtották az első kísérletet M atsum otóban, amely hét
em ber halálát okozta. A szektát érintő rendőrségi kivizsgálás és a médiában
megjelent beszámolók azt az érzést keltették a szekta tagjai között, hogy a
konfrontáció immár elkerülhetetlen, és már be is következtek a jóslat be
43 D rew (1995).
teljesedéséhez vezető első epizódok. A tokiói metróban néhány hónappal

később végrehajtott támadás előrehajtó erejével azután a szekta, Japán - és
talán az egész világ - beléphetett a potenciálisan tömegpusztító fegyverekre
támaszkodó messianisztikus ítélet új korszakába.
Az A um vallási m e g g y ő z ő d é se i és m ó d sz e r e i
Az Aum Shinrikyo vallási meggyőződései és tanításai komplex rendszert alkot

nak, ami a szekta fejlődése folyamán bizonyos mértékű változásokon ment
át. Az elérhető dokum entum ok és beszámolók alapján azonban lehetséges
rekonstruálni a szekta víziójának és gyakorlati tevékenységeinek lényegét.
Céljának és módszereinek gyökereként maga az Aum a „megszabadítás”
(Gebatsu) eszméjét hangsúlyozza, ami Osawa, az Aum egyik legjobb meg
figyelője szerint így értelmezendő:
A test mint egyedi lény integritásának feloldása a test helyhez kötöttségének
legyőzésére. A hívőknek át kell lépniük a testet a külső világtól elválasztó ha
tárvonalat, oly módon, hogy folyamatosan más és más irányban fejlesztik testü
ket. Szüntelen gyakorlás révén el lehet érni azt a pontot, ahol a testet folya
dékként, gázként vagy energiahullámként érzékeljük. A test megpróbálja egye
diként integrálni önmagát, m ert öntudatunk az integrált test belsejében la
kozik. A testnek ez a belső oldala az, ami az ént egységgé szervezi. Ennél
fogva testünk olyan m értékű felbomlasztása, hogy folyadékként vagy gáz
nem ű anyagként érzékelhessük, önm agunk szétbomlasztását jelenti. Ez a
megszabadítás.44
A megszabadítás egyenlő az igazi szabadsággal és a boldogsággal. Az em
beri lények valójában elvesztették önmagukat és tisztátalanná váltak. A való
ságos világ ténylegesen illúzió, és az az élet, amit az emberek általában élnek,
tele van terhekkel és fájdalmakkal. E nnek a durva, nyers valóságnak a felis
m erése és elfogadása képessé teszi az embert, hogy szembenézzen a halállal,
annak igaz valójában. Ennek az igazi valóságnak az eléréséhez, am i a meg
szabadítás útján válik lehetségessé, az Aum kifejlesztette a m editáció és az
önmegtartóztatás (Mahayana) egyfajta technológiáját, pontos indikátorok
kal a tökéletesség felé vezető út egyes fokozatainak jelzésére a hívők fejlő
désének különböző lépcsőfokain.
A tan követőinek többsége számára azonban a megszabadítás a legjobb
esetben is bizonytalan. így két további elem biztosítja az A um m ódszerének
és víziójának koherenciáját: egyrészt a hit a guru felsőbbrendű hatalmában,
44 Osawa (1995).
ami garanciát jelent a m egváltásra, miután a tökéletesség egy bizonyos fokát

sikerült elérni, másrészt p e d ig annak a belátása, hogy a civilizáció közeledő
katasztrofális válsága m iatt sürgősen tenni kell valam it. Az Aum felfogása
szerint közvetlen kapcsolat v an a világvége és azoknak a hívőknek a meg
váltása között, akik term észetfolötti erők elsajátításával felkészülnek az apo
kalipszisre. Ilyen értelem b en az Aum egyidejűleg m isztikus szekta és ugyan
akkor gyakorlatias vállalkozás volt, amely a 2000-ben esedékes utolsó ítélet
túlélésére felkészítő képzést nyújtott —és annak m egkérte az árát.
Az A um És a ja p á n társad alo m
Az Aum papjainak többsége fiatal, egyetemet végzett em ber volt. 1995-ben

a papok 47,5 százaléka a húszas éveiben, 28 százalékuk pedig a harmincas
éveiben járt, a papság 40 százalékát nők tették ki. Valóban, az Aum egyik
kifejezett célja „a nem ek k ö z ö tti különbségek feloldása” volt, azáltal, hogy
megváltoztatja „a nem belső világát”. Mivel Japánban erőteljes feminista moz
galom (egyelőre) nincs, a rendkívül patriarchális berendezkedésű társada
lomban fmsztrálódott e g y e te m i végzettségű nők kö réb en az Aum bizonyos
befolyásra tett szert. N ő i tagjainak nagy része term észettudom ányi végzett
séget szerzett, a legjobb egyetem eken.45Az, hogy az A u m ekkora vonzóerő
lehetett a magasan képzett ifjúság számára, valósággal m egrázta a japán köz
véleményt.
Yazawa szerint ez a v o n z ó e rő jobban érthető, ha figyelembe vesszük a
japán ifjúság elidegenedését, am i az 1960-as évek erőteljes japáni társadalmi
mozgalmainak vereségét k ö v e tő e n alakult ki.46 Az átalakító erejű társadalmi
értékek helyett az „inform ációs társadalmat” ígérték számukra. Ez az ígéret
azonban nem biztosította a kulturális megújulást és a spirituális beteljese
dést. Ebben a társadalom ban, ahol nem volt m ozgósító erejű társadalmi el
lenzék és nem jelentek m e g a kulturális átalakulás értékei, az 1970-es évek
óta egy új generáció n ő tt fel anyagi jólétben, de spirituális célok nélkül,
kitéve ugyanakkor a tech n o ló g ia és az ezotéria csábításainak. Az Aum hívői
között sok olyan em ber v o lt, akik az iskolák, az adm inisztráció és a válla
latok bürokratikus struktúrájában nem tudták m egtalálni a változások és a
célok iránti vágyaik kielégítését, és fellázadtak a hagyom ányos tekintélyelvű
családstruktúra ellen. A ja p á n nagyvárosok túlnépesedett, urbanizálódott
agglomerációiban nem volt célja életüknek, sőt nem volt elegendő fizikai he-
45 M a n ic h i S h in b u n (1995).
46 Castells és tsai (1996); Yazawa (1997).
lyük sem arra, hogy kifejezhessék önmagukat. Az egyetlen dolog, ami meg
maradt számukra, a saját testük volt. Ezek közül a fiatalok közül sokaknak volt
az a vágyuk, hogy másfajta világban éljenek, a tudományt és a technológiát arra
használva fel, hogy testük túlléphesse a természetes és társadalmi korlátokat.
Yazawa felfogása szerint kívánságuk „a test informacionalizálása” volt, ami az
ember fizikai lehetőségeinek az eszmék, a hit és a meditáció erejével történő
átalakítását jelenti. Ez az a pont, amihez az Aum megszabadítási módszerei
különösen jól illettek. A megszabadítás ígérete azt hordozta magában, hogy az
emberek önmagukon kívül egyidejűleg másokat is érzékelhetnek. Helyreállt a
közösség és a valahová tartozás érzése, de nem valami külső kényszerítő hatás
eredményeként, hanem a tökéletesedés és a test saját korlátainak ellenőrzése út
ján elérhető önkifejeződésként, ami közvetítő médium nélkül is lehetővé teszi
a kommunikációt, más testekhez való közveden kapcsolódás útján. A kom m u
nikációnak ezt az új formáját csupán olyan testek között tartották lehetséges
nek, amelyek már legyőzték helyhez kötöttségüket. Asahara teste, amely már
megszabadult fizikai helyhez kötöttségétől, katalizátorként segít mások meg
szabadításának előidézésében. Végeredményben fokozatosan kialakult a kommu
nikáló testek virtuális közössége, Asaharával e közösség egyeden központjaként.47
Ezek közül az eszmék és gyakorlatok közül egyesek nem szokatlanok a
jógában és a tibeti buddhizmusban. A jóga és meditáció útján megvalósuló
testeden kom m unikációnak az Aum által kifejlesztett változatában egyrészt
az volt sajátságos, hogy technológiai eszközöket (például elektronikus sti
mulálókészülékeket és oktató videofelvételeket) használt fel, másrészt pe
dig az, hogy politikai eszközkészletet épített be fegyvertárába. Egyes ese
tekben kísérleteket folytattak a hívők fejére erősített elektronikus sisakok
kal, amelyeknek az volt a funkciójuk, hogy viselőik közvetlenül a guru
agyából származó kom m unikációs hullám okat fogadjanak — egy kis tech
nológiai megerősítésként a testetlen kom m unikáció elméletéhez. Asahara
eszméi végül saját énjének m int az „igazi énnek” a kialakulásáig fejlődtek,
amelyben végül valamennyi tanítvány énjének identitása feloldódik. Az
Armageddon felé sodródó, ellenségesnek nyilvánított külső világ felé veze
tő kommunikációs csatornákat lezárták. Ez a belső hálózat hierarchikus
struktúrába szerveződött, amelyben a kom m unikáció felülről lefelé áram
lott, a hívők közötti horizontális csatornák nélkül. Ilyen felfogásban a külső
világ nem is volt reális, a technológia és a jógatechnikák kombinációjával
létrehozott virtuális valóság volt a valós vüág. A valótlan külső világ az apo
kalipszis felé haladt. A belsőleg kom m unikált virtuális belső valóság világa
volt az alapvető realitás, ami a megváltásra készítette fel magát.
47 Osawa (1995).
Az Aum diskurzusának legutóbbi fejlődési fokán m ég pontosabb társadalmi

jóslat formálódott ki: a jövőbeli társadalmi változásokat a háborúval és pusztu
lással kísért gazdasági visszaesések, majd válságok ciklusa okozza. Az évezred
utolsó éveiben Japánt gazdasági válság és természeti katasztrófák fogják sújtani.
Ennek oka a viszonylag alacsonyabb munkabérköltségeik előnyeit kihasználó
más ázsiai országoktól származó fokozódó verseny. Ahhoz, hogy erre a kihívás
ra válaszolhasson, a multinacionális vállalatok ellenőrzése alatt álló világkor
mány létrehozására tö rek v ő japán nagyvállalatok érdekeinek szolgálatában
Japán fejleszteni fogja hadiiparát, és megpróbálja rákényszeríteni akaratát egész
Ázsiára. Erre adandó válaszként pedig az Egyesült Államok belép a Japán ellen
folyó háborúba, hogy m egvédje ázsiai vazallusait, és megvalósíthassa saját
terveit a világkormány létrehozására. A háború el fog húzódni, és abban min
denféle high-tech fegyvert be fognak vetni: irtóháború lesz, ami az emberiség
végső kipusztulásához vezethet. Ebben a szemléleti keretben az Aum vízió
ja —torzult és sematikus m ódon —a japán társadalom attól való félelmét tük
rözi, hogy elveszíti élenjáró versenyképességét a világgazdaságban, potenciáli
san összeütközésbe kerül az Egyesült Államokkal, és az új technológiák ellen
őrizeden felhasználása katasztrofális következményekhez vezet.
Az Aum különleges választ adott ezekre a fenyegetésekre. Az ilyen háborúra
való felkészüléshez és a túléléséhez (mint az 1990-es évek egyes népszerű
science fiction filmjeiben) egyrészt a spiritualitás újjászületésére, másrészt pedig
a legfejlettebb hadviselési technológiák, különösen a biológiai, vegyi és lézer
irányítású fegyverek mesterszintű elsajátítására és kezelésére van szükség. M int
fentebb említettem, az A um ténylegesen megpróbált ilyen fegyvereket besze
rezni, és tudósokat bérelt fel, hogy hasonlókat fejlesszenek ki az Egyesült Álla
mokban, Izraelben és Oroszországban. Miközben a spirituális tökéletességre
törekedett és tagjait egyeden kollektív spirituális testben egyesítette, az Aum
felszerelkezett a túlélésért folytatandó háború megvívására, és már jó előre
hadat üzent a láthatáron felsejlő egyesült világkormány támogatóinak.
Az Aum torzított form ában megjelenő félelmeihez és eszméihez hason
lóak fellelhetők voltak Japán sok ifjúsági szubkultúrájában. Shinji Myadai
szerint ezek között főleg kétféle világfelfogás a leggyakoribb:48 az első a cé
lok, értékek és boldogság nélküli „végtelen mindennapi élet”, a második pedig
az az érzés, hogy a közösség helyreállása csak egy nukleáris háború esetén
lehetséges, ami a túlélőket egyesülésre kényszerítené. Az Aum —mind a két fel
fogásra, vagyis a boldogságnak a belső énben való megtalálására és ugyanakkor
a nukleáris háború utáni közösségi létre való felkészülésre építve - közvedenül
összekapcsolta ezeket a túlszervezett társadalomban élő elidegenedett ifjúság kul
48 Myadai (1995).
turális elkeseredésével. Ilyen értelemben az Aum nem a kollektív őrültség kifeje

ződése, hanem a művelt lázadók hiperbolikus, felerősített megnyilvánulása volt,
amit egy messianisztikus guru manipulált a meditáció és az elektronika, az üzlet
és a spiritualitás, az informacionális politika és a high-tech hadviselés keresztútjain.
Úgy tűnik, hogy az Aum mindmáig a japán információs társadalom horrorisztikus
karikatúrája, amelyben tükröződik annak állami-kormányzati struktúrája, nagy-
vállalati viselkedési kultúrája és technológiaimádata, a hagyományos spiritualiz
mussal keverve. Annak az oka, hogy az Aum Japánban olyan súlyos megrázkód
tatást okozott, talán éppen annak a felismerésében rejlik, hogy az apokalipszisnek
ez a premier plánban megjelent víziója mennyire jellemző módon japán.
Az a l - K a i d a , s z e p t e m b e r 11. é s a m i m é g e z u t á n
KÖVETKEZIK: GLOBÁLIS T E R R O R ISTEN NEVÉBEN
Teljesítettük kötelességünket ésfelráztuk az „ummát”, hogy Isten nevében lépjen szent

háborúba Amerika, Izrael és szövetségeseik ellen... Ideje, hogy a mozlimok/az Iszlám
kővetői felismerjék: a régió országainak nincs szuverenitásuk. Ellenségeink vígan és
szabadon járnak tengereinken, földünkön és légterünkben. Lesújtanak anélkül, hogy
engedélyt kérnének bárkitől... A zt mondom, hogy ebben a konfliktusban két oldal áll
egymással szemben. A z egyik a zsidó cionizmussal szövetkezett nemzetközi keresztes
mozgalom, Amerika, Nagy-Britannia és Izrael vezetésével, a másik oldal pedig az
Iszlám világa. Elfogadhatatlan, hogy egy ilyen konfliktusban [ellenségünk] agressziót
követ el, földünkre lép, behatol szent helyeinkre és elrabolja a mozlimok olaját, amikor
pedig a mozlimok részéről bármilyen fajta ellenállással találja szemben magát, akkor azt
mondja: ezek terroristák. Ez vagy tiszta ostobaság, vagy annak feltételezése, hogy mások
ostobák. Hiszünk abban, hogy törvényes kötelességünk minden meglévő erőnkkel
ellenállni ennek a megszállásnak és megbüntetni az ellenséget, ugyanazokkal az
eszközökkel, amelyeket az felhasznál ellenünk.
O sama bin Laden , az al-D zsazíra hírtelevízió - hálózat által 2001.
SZEPTEMBER 20-ÁN KÖZVETÍTETT INTERJÚ (fordítás arab nyelvről)
Az az iszonyat, ami New Y ork ikertornyait Ground Zéróvá tette, háromezer

em ber életét kioltva és összetörve számtalan más ember életét, világunk ke
zeletlen ellentmondásainak mélységeiből bukott a felszínre. Az esemény nagy
ságrendje, amiről jó okkal állítható, hogy új geopolitika és új közvélemény
nyitányát jelenti, megnehezíti a megértését. Úgy tűnik, hogy ennek a rend
kívül fontos jelenségnek a racionális elemzése —az idődén fanatizmus leegy
szerűsítő kárhoztatásától az előre gyártott ideológiai állásfoglalások külön
féle érdekek szerinti ismételgetéséig —szintén a terror áldozatául esik és el-
tem etődik a bosszúszomjas hisztéria légkörében, ami dom ináns szerephez
ju to tt az amerikai színpadon, vagy a primitív Amerika-ellenesség hulláma

alatt, ami az afganisztáni h áb o rú után végigsöpört a világ nagy részén.
Arról a folyamatról, am i szeptember 11-hez vezetett, e folyamat szerep
lőiről, motivációjukról és az őket körülvevő érdekek nem mindig világo
san átlátható hálózatáról tekintélyes mennyiségű inform áció áll rendel
kezésünkre,49 bár ezek többsége nem hiteles forrásokból származik. Ahhoz
49 Az al-Kaidáról, a vele kapcsolatban álló iszlám csoportokról és a szeptember 11-hez

vezető eseményekről túlságosan is bőséges irodalom áll rendelkezésre, melynek többsége
zsumalisztikus könyvekből és nyomozati jelentésekből származik. A média beszámolóinak
valóságos özöne zúdult ránk, amelyeket nem fogok idézni, kivéve, ha ezt valamely konk
rét információ estében szükségesnek találom. Mivel ennek az anyagnak a nagy része
nyilvánosan hozzáférhető és én nem teszek úgy, mintha bármi új információt tennék
hozzá ezekhez, saját elemzésemet a különféle források kombinációjával végeztem el
anélkül, hogy konkrétan utalnék minden egyes pont esetében a forrásokra, a szó szerinti
idézetek esetét kivéve. Ez a jegyzet szolgáljon általános forrásmegjelölésként, nem a szám
talan elérhető bibliográfiai forrásra, hanem csak azokra vonatkozóan, amelyeket
különösen hasznosnak találtam. 2002 végéig a legjobban dokumentált beszámolót az al-
Kaidáról Gunaratna (2002) tette közzé, körülbelül 200 terroristával (a szerző állítása szerint)
közvedenül folytatott interjúkra és nyugati titkosszolgálati jelentésekre, valamint az al-
Kaidától származó dokumentumokra alapozva. Az iszlamizmus és a vallási funda
mentalizmus tudományos elemzései között különösen szigorúnak és érdekfeszítőnek
találtam - fuggedenül a kérdéssel kapcsolatos saját interpretációmtól —Lawrence (1989)
és Kepei (2000) tanulmányait, melyek közül az utóbbit a 2002. évi amerikai kiadásban
ismét felhasználtam. A vallási terrorizmus kérdéseinek tisztázásához fontos hozzájárulást
jelent Juergensmeier (2000). Az al-Kaida belső logikájának világos elemzése található
Abdel Majed (2001) munkájában. A Nyugat és az Iszlám közötti történelmi és kulturális
kapcsolatok tekintetében továbbra is elsősorban Saidra, különösen Orientalism (1979)
című művére hivatkozom. Az al-Kaidának, valamint a globális hatalommal szembeni
ellenállás más hálózatainak pontos stratégiai és szervezeti elemzését Arquilla és Rondfeldt
(2001) adja. Az al-Kaidát támogató pénzügyi hálózatokróljó bizonyító erejű forrásmunkát
tett közzé, lényeglátó elemzéssel, Brisard és Dasquie, amit a 2002. évi amerikai kiadásban
használtam fel. A takbánokról, Pakisztánról és Közép-Ázsiáról mélyreható elemzést nyújt
Rasid (2001). Bergen (2001) első kézből származó érzékeny beszámolóval járni hozzá a
téma megértéséhez, amely új megvilágításba helyez egyes kérdéseket és egyes tényeket.
Jacquard (2002) dokumentálja az al-Kaida nemzetközi összeköttetéseit, és bizonyos utalá
sokat tesz a szervezet tömegpusztító fegyverek beszerzésére irányuló erőfeszítéseire.
A szeptember 11-éhez vezető eseményekről a legjobb összefoglaló a Stefan Aust és Cordt
Schnibben (2002), a Der Spiegel munkatársai által végzett vizsgálódásról készített beszá
moló. Az itt felsorolt hivatkozások csupán néhány kiválasztott ablakot nyírnak arra, ami
mostanra a terror globális hálózataival foglalkozó riportok, elemzések, ideológiai állás-
foglalások és geomilitáris stratégiai tanulmányok valóságos háznparává fejlődött. Rana
Tornaira, a kaliforniai egyetemen, Berkeley-ben doktori tanulmányait végző kutatási
asszisztensem értékes közreműködésének köszönhetően alkalmam nyílt számos arab
nyelvű dokumentum tartalmával is megismerkedni.
azonban, hogy megértsük ezt a m indm áig tartó folyamatot, a forrásanya

gokat össze kell hoznunk egyeden koherens értelmezési keretbe, a társadalmi
mozgalmak tanulmányozásához kialakított standard módszert felhasználva.
Az al-Kaida által szimbolikusan reprezentált globális iszlám hálózatok a tár
sadalmi mozgalmak speciális típusát alkotják, amin olyan céltudatos kollektív
cselekvést értek, melynek célja a társadalom domináns értékeinek és intéz
m ényeinek megváltoztatása, azoknak az értékeknek és érdekeknek a nevé
ben, amelyek a mozgalom tevékeny szereplői számára célt jelentenek. Éppen
ezért —összhangban a fejezet bevezetésében bem utatott m ódszerrel —az al-
Kaida céljainak és értékeinek jellemzésével fogom kezdeni, m égpedig a
m ozgalom saját diskurzusát véve alapul, mivel ez az önmeghatározás az,
am i vonzza követőit és célt ad számukra. Ezután részletesebben bem utatom
az al-Kaida akcióinak fokozatos kifejlődését az idő során, azonosítom a glo
bális fundamentalista hálózatok m űködtetésében részt vevő szereplőket, és
elem zem az őket támogató különböző társadalmi bázisok szerveződési for
m áit, stratégiáikat, valamint az intézm ényekhez —különösen az államhoz -
fűződő kapcsolataikat, különféle kontextusokban. Csak akkor fogjuk tudni
összekapcsolni létének forrásaival, vagyis a globális hálózati társadalmat jel
lem ző kulturális társadalmi és politikai ellentmondásokkal a m ozgalm at, ha
előbb felrajzoljuk tényleges profilját.
Egy megjegyzést szeretnék előre bocsátani, mielőtt hozzálátunk az elem
zéshez. A mozgalom valójában a különféle szervezetek és szereplők igen
kom plex együtteséből áll, ami nem redukálható az al-Kaidára. N e m az isz
lám fundamentalizmusra vagy az iszlamista politikai mozgalmakra utalok,
amelyek szerte a világon m indenütt fellelhetők. Az iszlám fundamentaliz
mus a vallási identitás kinyilvánított elsődlegességén alapuló kulturális konst
rukció, a politikai iszlamizmus pedig szintén a vallási identitásnak ezen a for
m áján alapuló politikai ideológia, amely a hatalom megragadására törekszik
valamely adott társadalom nemzetállamában, mintegy szükségszerű lépés
k én t az igazhívők ummájának felépítéséhez szerte a világon. A részben az al-
Kaida körül szerveződő és szimbolikusan általa képviselt m ozgalom külön
bözik ezektől. Valóban az iszlám fundamentalizmuson alapul, de ellenségképé
nek, szervezetének, támogatóbázisának és taktikájának meghatározását tekint
ve kifejezetten globális jellegű. Elsősorban nem az identitás elve, hanem az
ellenség meghatározása körül épül ki. A „keresztes lovagok” elleni támadásokat
annak érdekében folytatja, hogy felszabadítsa a muszlimok lakta területeket a
hitetlenek uralma alól, legyenek azok a szovjetek Afganisztánban, az ameri
kaiak Szaúd-Arábiában, vagy —kissé hátrább a sorban —a zsidók Palesztinában.
És mivel az Egyesült Államokat tekinti a Nyugat és a kapitalista világrend hatal
m i központjának, hadat visel az Egyesült Államok ellen mindenütt, „Mocte-
zuma magaslataitól Tripolisz homokjáig”.50 Az a tény, hogy egy társadalmi

mozgalom bármely államtól származó jelentős támogatás nélkül szembe mert
szállni a történelem legnagyobb szuperhatalmával, egész bolygónkra kiterje
dően, beleértve Amerika földjét is, igen speciális fajta társadalmi mozgalommá
teszi azt, tekintet nélkül vállalkozásának öngyilkos és gyilkos jellegére.
M int ki fogom m utatni, az ilyen speciális m ódon m eghatározott al-Kaida
(és Osama bin Laden személye) a mozgalomnak csupán az egyik összetevője,
de ez vált szimbólummá, ez adja a szerepmodelleket és a terroristacsopor
to k óriási, változatos hálózatának fő csomópontjait. Ezek közül a csoportok
közül néhány az iszlamista mozgalmakban gyökerezik, de sok közülük nagy
részt autonóm sejtként vagy az adott országra jellem ző iszlám szervezetként
m űködik. Valamennyit az ellenség iránti közös gyűlölet vezérli, valamint
az Iszlám nevében vállalt m ártírhalál üdvözítő voltába vetett közös hit, amit
a mozgalom m inden egyes kom ponense szabadon értelmez. Az alábbiak
ban részletesen fogom elem ezni ennek a szervezeti struktúrának az újdon
ságát és dinamizmusát, de kezdettől fogva körül akarom határolni az elemzés
ebben a fejezetben vizsgált tárgyát. Ez nem az iszlám fundamentalizmus, sem
pedig a politikai iszlamizmus, hanem az 1998. február 23-a óta a zsidók és
a keresztesek ellen folytatott Szent Háború Iszlám Világfrontja (al-Jabbah al-
Islamiyyah al-’Alamiyyha Li-Q ital al-Yahud Wal-Salibiyyin) körül kiépülő
globális, fundamentalista terroristahálózat. Ezt Osama bin Laden és az általa
szervezett al-Kaida hálózat, továbbá az egyiptomi iszlám dzsihád nevében
M uhammad R abi’ al-Zavahiri, a pakisztáni Jamiat-ul-Ulema-e Pakistan képvi
seletében Shayyakh M ir H am zah, a bangladesi dzsihád mozgalom részéről Faz-
lul Rahman, és számos más, ismeretlen személyazonosságú aláíró hozta létre.
Ezt a formális eseményt használom fel arra, hogy pontosabban azonosítsam az
általam elemzett mozgalmat, de a mozgalom komplexitása jóval túlmegy azok
nak a szereplőknek a körén, akik azon a napon és abban a formában összegyűltek.
Folyamatosan fejlődő hálózatról van szó, amelynek az eredete visszavezethető a
szoyjetellenes mudzsahedineknek a CIA által finanszírozott pakisztáni kiképző
táboraira, és amelynek az elágazásai a huszonegyedik század elején kiteljednek
legalább hatvanöt országra, illetve az iszlám politikai mozgalmak számos autonóm
csoportjára és frakciójára. Globális terroristahálózat, amely globális dzsihádot foly
tat az Egyesült Államok (és szövetségesei) globális hatalma ellen, valamint min
den olyan erő ellen, ami elnyomja a muszlimokat, legyen az Oroszország, India
vagy a Fülöp-szigetek. A hhoz, hogy megérthessük, azokkal az értékekkel
és meggyőződésekkel kell kezdenünk, amelyekben a mártíromság iránti vágy
gyökerezik fiatal muszlimok ezreinek a szívében szerte a világon.
50 Ezek a szavak az USA tengerészgyalogságának indulójában szerepelnek.

Az a l - K a i d a c é l ja i é s é r t é k e i
Az al-Kaida végső célja nem különbözik más iszlám fundamentálista mozgal

makétól (lásd 1. fejezet). Ez pedig az ummának, a hívők világméretű közös
ségének létrehozása, ami átlépi a nemzetállamok határait. A muszlim társa
dalmakat a Sharia, vagyis a Korán és a Hadith szerint kell korm ányozni, aho
gyan azokat —a lehetőségek határáig betű szerint véve — az egyes országok
vallási vezetői értelmezik. A bin Laden és követői által hirdetett iszlám ideálok
hoz az afganisztáni tálib rezsim ju to tt a legközelebb. Bin Laden a hívők pa
rancsnokaként tulajdonképpen M oham m ed Omar mollát ism erte el, akinek
joga van viselni a Próféta Köpönyegét, Afganisztán legszentebb relikviáját. Bin
Laden Afganisztánt tekintette a huszonegyedik század Medinájának, ahonnan
Mekka újraelfoglalása előkészíthető. Az iszlámnak az al-Kaida legfőbb vezetői,
bin Laden és al-Zavahiri által nyújtott értelmezését befolyásolta az a tény, hogy
mindketten szalafisták voltak. A szalafizmus - miközben szoros kapcsolatban áll
a Szaúd-Arábiában domináns, szigorúan ortodox vahabizmussal — az iszlám
sokféle etnikumot magában foglaló és soknemzetiségű jellegét hangsúlyozza, az
iszlám integrista változataként, ami a Salafi Dawahban (a szalafisták hitvallásá
ban) leírt isteni törvénynek való engedelmeskedést tekinti az egyeden irány
mutatónak az emberek viselkedéséhez és a társadalom szerveződéséhez. 1998.
február 23-án Osama bin Laden az Iszlám Világfiont megalapításának bejelen
tését a következő szavakkal kezdte:
Dicséljük az Istent, aki kinyilatkoztatta nekünk a Könyvet, aki kormá
nyozza a felhőket, legyőzi a széthúzást, és Könyvében ezt m ondja: ’Ami
kor azonban a tiltott hónapok elmúlnak, akkor harcoljatok és pusztítsátok
el a pogányokat, ahol csak megtaláljátok őket, fogjátok el őket, támad
játok és ostromoljátok őket, lessetek rájuk és vessetek be m inden [hadi]
cselt’; és béke legyen Abdallah-fia Mohameddel, a mi Prófétánkkal, aki
ezt mondta: ’Karddal a kezem ben küldettem közétek biztosítani, hogy
csakis Istent imádjátok és senki mást, Istent, aki életemet lándzsám árnyé
kába helyezte, és aki megaláztatást és megvetést ró azokra, akik nem en
gedelmeskednek parancsaimnak.’51
A z identitásnak azt az elvét azonban, amire az al-Kaida épült, a vallási identitás
territoriális kifejeződése különbözteti meg a többitől. Bin Laden számára az iszlám
megvédése az iszlám szent helyeinek, Mekkának, M edinának, valamint a
keresztények és a zsidók által elfoglalt Jeruzsálemnek a m egvédésével kez
dődik. Az első öbölháborút követően az amerikai csapatok szaúd-arábiai
51 Idézi Gunaratna (2002: 88).

jelenléte volt valójában az, am i bin Ladent arra késztette, hogy szakítson a
szaúdi monarchiával, és elkezdje összeesküvésének kiépítését a nyugati érdekek
ellen. Az al-Kaida hitvallásában az Iszlám territorialitása az egyik alapvető elv.
A dzsihádot minden másnál inkább a szent helyek megszentségtelenítése iga
zolja, csakúgy, mint annak idején a muszlimoknak a keresztesek elleni mozgó
sításakor. Az al-Kaida egyik fontos dokumentumában ez olvasható: „amikor az
ellenség beteszi a lábát a m ozlirnoknak erre a földjére, a dzsihád minden egyes
emberre nézve kötelezővé válik, valamennyi jogi szaktekintély, mufassirin és
muhaddithin szerint” .52 E b b e n bin Laden hadüzenete visszhangzik, amely
b en 1996. augusztus 23-án dzsihádot hirdetett meg a „K ét Szent Hely or
szágát elfoglaló am erikaiak” ellen: „A muszlimok felismerték, hogy ők a
zsidók és a keresztesek egymással szövetkezett agressziójának fő célpontjai...
M oham ed próféta (béke legyen vele) halála óta a legnagyobb katasztrófát ezek
közül a támadások közül a legutóbbi okozta, vagyis a két szent mecset orszá
gának, az iszlám szülőföldjének elfoglalása.”53 Következésképpen, ahogy bin
Laden 1998 februáijában kijelentette: „Az Arab-félszigeten m ost minden egyes
törzsnek az a kötelessége, h o g y harcoljon, dzsihádot viseljen Allah nevében,
hogy megtisztítsa a földet ezektől a megszállóktól.”54 A territorialitás elve
azonban nem a nemzetállam, e pogány intézmény területére, hanem a szent
helyek és a muszlint föld sérthetedenségére vonatkozik, vagyis bármely olyan
földre, ahol mozlimok élnek. A territórium az ummának, a hívők közösségének
a kifejeződése. Isten tartom ánya, nem pedig az állam tere.
Bin Laden és az al-Kaida más vezetői nem merülnek bele túlságosan annak
a meghatározásába, hogy m ily e n fajta iszlám társadalom az, amit fel akar
nak építeni, és még kevésbé törődnek az iszlám tanításairól általuk adott
olvasat pontosságával. Felfogásuk szerint minden, amire szükség van ahhoz,
hogy Isten akaratának m egfelelően élhessen az ember, m eg van írva a Könyv
ben (annak a ténynek dacára, hogy a Korán 6666 verséből kevesebb mint
300 vonatkozik intézm ényi szabályokra). Az iszlám ilyen leegyszerűsített
felfogásának az az oka, h o g y gyakorlatias harcosok; tudják, hogy a közvet
lenül előttük álló feladat a n ag y o n nehéz küzdelem folytatása egy hatalmas,
sokarcú ellenséggel szem ben. íg y a folyamat fontosabb, m in t a végső ered
m ény, ami időben távoli c é lk é n t jelenik meg. Mivel a m uszlim területek
felszabadítása nem érhető el csupán ezeken a területeken folytatott harccal,
az ellenséget meg kell tám adni saját központjaiban, lesújtva m inden földre,
m in d en lehetséges form ában, m indaddig, amíg a megszállót visszavonulásra

53 Idézi Bergen (2001: 93-94).
nem sikerül kényszeríteni. Végül a muszlint földek felszabadulnak, m int aho

gyan az évszázadokkal korábban a keresztesekkel vívott harc idején történt. Ez
a territoriabzált vallási identitás nem projektidentitás, hanem rezisztens
identitás. N em ad program ot a társadalom vagy az emberiség számára, m i
vel a Jahiliya az egész világot elfoglalta, beleértve a muszlint társadalmakat
is, úgyhogy új szent háborút kell viselni, beteljesítve ismét a M oham ed
próféta halálos ágyán adott tanításában (a Hadith-ban) foglalt ígéretet: „H a
Allah úgy akarja és én élni fogok, akkor isten akaratából ki fogom űzni a
zsidókat és a keresztényeket Arábiából.55
Ez a rezisztens identitás azonban az ellenség természetéből adódóan offen
zív és globális jelleget ölt. Ennek az ellenségnek, a jelenkori fundam enta
lista iszlám szemében m inden gonoszság forrásának a jellemzése az, ami
meghatározza az al-Kaida speciális jellegét. Ki tehát ez az ellenség?
A muszlint országok politikai rendszerei elnyomják a muszlimokat, vagy
azért, mert világi rendszerek, vagy pedig —m int Szaúd-Arábia esetében —azért,
mert a nyugati hatalmak, különösen az Egyesült Államok alárendeltjeivé váltak.
N em ők azonban az igazi ellenség. A keresztesek gyalogosaiként célba vehe
tők, de az iszlám harcosoknak az elnyomás forrásaira kell koncentrálniuk küz
delmüket. Az ellenség a cionizmus, mivel elfoglalva tartja Jeruzsálemet, el
nyomja a palesztinokat és fenyegeti az arabokat. Szerte a világon több állam
elnyomja, kizsákmányolja és elpusztítja a muszlimokat, olyan mértékig,
hogy a muszlimok vére vált a legolcsóbbá a „világ” szemében, és a
muszlimok vagyona elrabolt zsákmánnyá vált ellenségeik kezében. V é
rüket ontották Palesztinában és Irakban. A libanoni Qanában történt
tömegmészárlás borzalmas képei még ma is frissen élnek emlékezetünk
ben. Tádzsikisztánban, Burmában, Kashmirban, Assamban, a Fülöp-
szigeteken, Fataniban, Ogadenben, Szomábában, Eritreában, Csecsen-
földön és Boszniában szintén olyan öldöklések, tömeges gyilkosságok
történtek, amelyek megborzongatták a testünket és megrázták tudatun
kat. A világ mindezt látta és hallotta, ám nem csak hogy nem reagált az
atrocitásokra, de az USA-nak és szövetségeseinek a méltánytalan E N S Z
leple alatt létrehozott, ám világosan látható összeesküvése folytán a ki
fosztott emberektől még azt a jogukat is elvették, hogy önmaguk védel
mére fegyverhez jussanak. Az iszlám népe felébredt és felismerte, hogy
a muszlimok alkotják a cionista-keresztes szövetség agressziójának fő
célpontját.56
55 Idézi Bergen (2001: 94).

56 Bin Laden (1996), idézi Gunaratna (2002: 90).
Ezekben az idézetekben és a hasonló szövegekben az igazságtalanság és a

megalázottság mélységes átélése tükröződik. Kifejeződik bennük az együtt
érzés a muszlimok m illióinak szenvedése iránt, am it a fennálló hatalmi
viszonyokból, végső soron a nyugati hatalmak által előidézett margina
lizálódásukból egyenesen következő szenvedésként fognak fel. Bin Laden
nézetei szerint valójában gúnyolódásnak tekinthető, hogy az őket elítélő
diskurzus az „em beri jo g o k ” nevében folyik, am elyeket ugyanazok a hatal
mak hirdetnek, am elyek semmibe veszik a m uszlim ok emberi mivoltát.
Számos megfigyelő m in d e n bizonnyal kifogásolná, hogy ez a túlzó felfogás
nem felel meg a tényeknek. Amikor azonban egy társadalmi mozgalom
megértésére törekszünk, akkor azoknak a szereplőknek a felfogása, akik
magát a mozgalmat alkotják, objektív tényezőnek számít. Az al-Kaida har
cosait pedig egyértelm űen haraggal tölti el az az elnyomás és megaláztatás,
amelyet a muszlim világban tapasztalnak, m ég akkor is, ha sokan közülük
ennek a világnak a jó m ó d ú elitjéhez tartoznak — a társadalmi mozgalmak
történetében gyakran előfordul, hogy a társadalmi elitek tagjaként született
fiatal idealisták m agukévá tesznek forradalmi ügyeket az általuk sérelmezett
igazságtalanság elleni küzdelem érdekében.
Az al-Kaida célmeghatározása szerint m indenütt a világon meg kell dönteni
a muszlimokat elnyom ó rendszereket, beleértve a szaúdi monarchiát is, ami
megengedte, hogy a szent helyek a keresztesek kezébe kerüljenek. Ez egyen
getné az utat az igaz iszlám társadalom felépítéséhez. A muszlimokat fenyegető
igazi veszély azonban az iszlám elleni világméretű összeesküvés, melynek élén az
Egyesült Államok áll. Az áruló muszlim rendszerek és a világi elnyomó rend
szerek végső soron az Egyesült Államok és pótállama, Izrael által képviselt ke
resztes-cionista erőkre támaszkodnak. És mivel bin Laden és az al-Kaida Afga
nisztánban tapasztalatokat gyűjtött abban, hogy egy másik világhatalomra, a
Szovjetunióra vereséget m érjen, továbbá úgy vélték, hogy ez a vereség veze
tett a szovjet birodalom összeomlásához, vállalták a küzdelmet az Egyesült Ál
lamok ellen is, amit m ost a fő ellenségként azonosítottak, abban a meggyőző
désben, hogy végül rákényszeríthetik a visszavonulásra a muszlim földekről,
amelyek ekkor megszabadulhatnak hitehagyott uralkodóiktól.
Az al-Kaida esetében tehát a mozgalom stratégiai céljai fontosabbá váltak,
m int azok az értékek, am elyek köré a mozgalom szerveződött. „Az iszlám
nevében folytatott harc” (ez a dzsihád kifejezés szó szerinti jelentése) a moz
galom gyakorlatában úgy m utálódott, hogy az iszlámnak a harc nevében
való felhasználását jelen ti. A célok ilyen átalakulásának legfontosabb kife
jeződése a m ártírom ság fontossága az al-Kaida gyakorlatában. A mártírhalál
m int nagyra értékelt gyakorlat az al-Kaida rendelkezésére bocsátja a
leghatékonyabb fegyvert (az embert mint fegyvert), és kezébe adja a legfé
lelmetesebb taktikát: nincs tárgyalás, nem lehet szó megadásról, nincs más
kiút, m int az ellenség teljes megsemmisítése vagy a mudzsahedinek dicső
séges halála. Ezek a speciális célok határozzák m eg a mozgalom taktikáját,
szervezetét és fejlődését.
Az a l - K a i d a k ü z d e l m e in e k f e jl ő d é s t ö r t é n e t e
Az al-Kaida hálózatának kialakulása és küzdelmeinek kibontakozása az 1980-as

évek elejétől a huszonegyedik század első éveiig hat m egkülönböztethető
fejlődési szakaszon m ent keresztül. Az első szakasz a szovjet megszállással
szembeni ellenálláshoz kapcsolódott Afganisztánban, 1979-ben. Az ellen
állást a CIA, a Pakisztáni Hírszerzés (Pakistani Intelligence Service, ISI) és a
Szaúdi Hírszerzés szervezete. A C IA biztosította a pénzt és a fegyvereket
(köztük Stinger rakétákat), és meghatározta az általános stratégiát, a pakisz
tániakra és az afgán hadurakra bízva a földi hadműveletek irányítását. Szaúd-
Arábia finanszírozta a háborús erőfeszítéseket, és kapcsolatot létesített muszlim
önkéntesekkel, akik a világ minden részéből csatlakoztak a küzdelem hez
(a Szaúdi Légitársaság 75 százalékos kedvezm ényes repülőjegyeket nyújtott
—csak az odaútra —azoknak az önkénteseknek, akik Pakisztánba utaztak, hogy
részt vegyenek a dzsihádbarí). Bin Laden alapvető szerepet játszott ebben az
összeköttetésben, először is mivel ő kezdem ényezte a pénzügyi támogatást,
saját családjának a pénzét használva fel, és példát mutatott azzal, hogy
személyesen is csatlakozott a harchoz, másodszor pedig azzal, hogy valójá
ban a szaúdi hírszerzés vezetője, T urki ibn Fejszál ibn Abdelaziz herceg
szolgálatában állt, akin keresztül koordinálhatta akcióit a szaúdi korm ány
ban helyet foglaló szponzoraival. Az arab önkéntesek a szovjetek elleni
hadm űveletekben inkább csak másodlagos szerepet játszottak (bár a csaták
ban részt vettek), em ellett katonai kiképzésben és vallási oktatásban része
sültek a Pakisztánban létesített afgán katonai és menekülttáborokban. Az al-
Kaidíj-hálózatok eredeti mátrixát ezekben az úgynevezett arab—afgán tábo
rokban hozták létre. Pontatlanság lenne azt m ondani, hogy bin Laden a
CL4 ügynöke volt, ezeknek a táboroknak és a mudzsahedinek ezekből ki
fejlődött későbbi hálózatainak a létrehozása azonban kétségtelenül a CL4
támogatásával történt meg. Korrektül azt m ondhatjuk, hogy a hideghá
borús korszak utolsó háborúja idézte elő az inform áció korának első globá
lis háborúját: a hálózati háborút az Egyesült Államok ellen szerveződött
iszlám terrorhálózatok indították meg, a szovjetek Afganisztánban elszen
vedett vereségétől felerősített radikalizálódási folyamat során.
Az ezek által a hálózatok által folytatott küzdelem második szakasza nem
globális, hanem helyi jellegű volt. Az afgán táborokban kiképzett harcosok
saját országaikba visszatérve bekapcsolódtak azokba az iszlám fundam en

talista mozgalmakba, amelyek saját nem zeti korm ányuk ellen vívtak fegy
veres politikai harcot, elsősorban Algériában és Egyiptomban (lásd 1. feje
zet). Ezek a m ozgalm ak általában nem tudták megvalósítani azt a törekvé
süket, hogy pohtikai támogatásukat az államhatalom elleni hatékony tám a
dássá alakítsák át. M inél inkább gyengültek m aguk a mozgalmak, a legra
dikálisabb csoportok annál inkább a terror eszközeivel folytatott harc felé
orientálódtak —ez történt különösen a GL4 esetében Algériában, és az isz
lám dzsihád esetében Egyiptomban.
Körülbelül ugyanebben az időben, az öbölháború során bin Laden csat
lakozott azokhoz a szaúdi iszlamista disszidensekhez, akik bírálták a szaúdi
rezsimet, azzal gyanúsítva az uralkodócsaládot, hogy elárulták az iszlám el
veit, amikor az amerikai csapatoknak m egengedték Arábia szent földjének
elfoglalását. Ezek az iszlám fundamentalisták azonban —éles ellentétben más
országokkal —nem kezdtek nyílt küzdelmet a szaúdi monarchia ellen, annak
ellenére, hogy elítélték a szaúdi uralkodókat, és ténylegesen súlyos elnyo
mást szenvedtek el, sőt néhányukat ki is végezték. A terrorista támadások
Szaúd-A rábiában az U SA csapataira és tám aszpontjaira koncentrálódtak.
A szaúdi hatóságoknak sikerült a maguk erejéből elfojtani ezeket az akció
kat, és nem engedték, hogy az USA beavatkozzon a konfliktusba. N oha
erről a kérdésről m egbízható információ nem került nyilvánosságra, ésszerű
arra gondolni, hogy a szaúdi elit a fundamentalista mozgalmakhoz való
viszonyát illetően maga is m egosztott volt (és m ég ma is az), amit jó l m u
tatott a táliboknak nyújtott támogatásuk — egészen addig, amíg az USA
m eg nem támadta Afganisztánt. így az al-Kaida tartózkodott attól, hogy a
szaúdi rezsimet vegye célba, a szaúdi elit pedig továbbra is nyitva tartotta a
kom m unikációs csatornákat, amelyek bin Ladennel összekötötték. Más
részt viszont az al-Kaida pénzzel, fegyverekkel és önkéntesekkel tám ogatta
a muszlimok küzdelm eit szerte a világon, különösen Boszniában, Csecsen-
földön, Kashmírban és a Fülöp-szigeteken.
A harmadik szakaszban, melynek nyitánya a világ különféle térségeiben
különböző időpontokra esett, m egkezdődtek az al-Kaida és a hozzá kap
csolódó hálózatok közvetlen támadásai az amerikai hatalom és az amerikai
érdekek szimbólumai ellen. Ezek közül az első —számos figyelmeztetés után —
a N ew York-i Világkereskedelmi Központ ellen 1993-ban végrehajtott bo m
batámadás volt. Az Egyesült Államok ellen nyíltan meghirdetett háború
részét alkották az USA szaúd-arábiai támaszpontjai ellen irányult támadások,
valamint a világ más térségeiben történt elszigetelt események is. A legje
lentősebb ilyen támadás 1993-ban Szomáliában történt, együttműködésben
a Szomáliái hadurakkal, és amerikai speciális kom m andósok egy csoport
jának megöléséhez vezetett, akiket elkülöníthettek és m egtizedelhettek,

m ajd holttestüket végigvonszolták M ogadishu utcáin, amiről élő közve
títésben számolt be a globális média. Ez a megalázó vereség az U S A -t arra
késztette, hogy —elkerülendő további belebonyolódását egy olyan háború
ba, amit a Chnton-adminisztráció nemzetbiztonsági szempontból minimális
fontosságúnak tekintett —kivonuljon Szomáliából. A Szomáliái epizód győzte
m eg bin Ladent arról, hogy a győzelem az USA ellen lehetséges, de csak
akkor, ha az az ár, amit az amerikaiaknak életükkel kell fizetniük, erősen
m egem elkedik. M int tudjuk, ezzel jelentősen alábecsülte azt az elszántságot
a visszavágásra, ami az amerikaiak részéről közvetlen fenyegetéssel való
szembenézés esetén várható volt.
A negyedik szakaszban az al-Kaida olyan országok mozgalmainak a tám oga
tására koncentrált, ahol a valódi iszlám fundamentalista erők bázisokat épít
hettek ki. Ez volt a helyzet Szudánban, ahol 1992-ben bin Laden —m iután
elm enekült Szaúd-Arábiából — kiépítette (egyik) fő központját, és a
kiképzőtáborok létesítésére és pénzintézeti szolgáltatások igénybevételére
biztosított lehetőségekért cserében pénzalapokkal, illetve a globális hálóza
tokba való bekapcsolásukkal segítséget nyújtott a szudániaknak. E nnél is
fontosabb volt azonban a tálibok támogatása Afganisztánban, alternatíva
k én t a hadurakkal szemben, akik pusztulást és halált hoztak az egész ország
nak. A sikeres tálib kampány támogatása bizonyos mértékig m integy repro
dukálta a szovjetek ellen kialakított szövetséget. Ezt a pakisztáni IS I ve
zette, a szaúdi uralkodóház finanszírozta, és bin Laden is teljes m értékben
tám ogatta, biztosítva személyes támogatásának legitimációját, saját pénz
ügyi hátterét és az al-Kaida kádereinek segítségét. Ami az Egyesült Álla
m okat illeti, megbízható forrásokból származó dokum entum ok57 jelzik a
tálib hatalom többé-kevésbé burkolt jóváhagyását az amerikai adm iniszt
ráció részéről, egészen 1999-ig, ami egyrészt abból a meggyőződésből szár
m azott, hogy ezen az úton lehet rendet terem teni az országban, másrészt
pedig abból a reményből, hogy javulhatnak az esélyek a stratégiai fontos
ságú csővezeték megépítésére a közép-ázsiai gáz és olaj Afganisztánon ke
resztül történő exportálásához.58 Bin Laden Afganisztánt tette m eg globális
dzsihádjának legfőbb csomópontjává, és m iközben sorsát összekötötte a
tálibok sorsával, éppen ezért tisztelte és dicsérte szentként Omár mollát. Bin
Laden számítása itt ismét az volt, hogy az USA sohasem vágna bele olyan
vállalkozásba, ami a vietnami háborúra em lékeztethet. Ebben igaza volt, de
n em ismerte fel, hogy egyrészt az amerikai katonai szervezet és a haditech
57 Brisard és Dasquie (2002).

58 Rashid (2001).
nika, másrészt a körülm ények is teljesen m egváltoztak azokhoz képest,

amelyek között a vietnam i háború, vagy akár a szovjetek afganisztáni hábo
rúja lezajlott.
Az ötödik szakasz 1998-ban kezdődött meg, am ikor az al-Kaida —szembe
sülve a bin Laden kiadatásáért az USA részéről a szaúdiakra és a szudániakra
nehezedő nyomás fokozódásával —a szuperhatalommal való nyílt konfron
táció felé mozdult el. N airobiban és Dar es-Salaamban bombatámadásokat
intéztek az USA követségei ellen, majd offenzívájuk kiteljesztésévei 2000-
ben Adenben súlyos károkat okoztak a Cole nevű amerikai hadihajón (nyílt
háborús cselekményt hajtva végre egy korszerűen felfegyverzett hajó ellen);
és végül 2001. szeptem ber 11-én az USA szívét is megtámadták. Ez a szakasz
tekinthető az al-Kaida és a hozzá társult szervezetek, illetve az USA és szö
vetségesei között kibontakozó hálózati háború kezdetének.
A hatodik szakasz e k ö n y v megírása idején m ég n em zárult le. Erre a sza
kaszra az USA vezetésével indított ellentámadás jellem ző, ami Afganisztán
ban szétverte a tálib rezsim et és megsemmisítette az al-Kaida támaszpont
jait, és globális m éretű fejvadászatot indított m eg az al-Kaida vezetői és
tisztségviselői ellen, am ely —az ellenkezőjére utaló felszínes beszámolókkal
ellentétben —jelentős eredm ényekkel járt. E sorok írása idején senki sem
ismeri igazán bin Laden sorsát, noha bizonyos inform ációk arra a lehető
ségre utalnak, hogy életben van, bár igen rossz egészségi állapotban, ami
számára inkább csak a szimbolikus vezető szerepét teszi lehetővé, mintsem
a hálózat tényleges parancsnokáét.
Al-Zavahiri, bin Laden helyettese és az utána következő második ember a
szervezet élén, továbbá M oham m ed sejk, az al-Kaida operatív vezetője számos
más vezetővel együtt m ég m indig szabadlábon van, de az USA és szövetségesei
m ár megöltek vagy foglyul ejtettek több ezer aktivistát, köztük tapasztalt ka
tonai vezetőket és szervezőket is. Úgy tűnik azonban, hogy az al-Kaida szer
vezetét —globális hálózati struktúrájának köszönhetően, amellyel az alábbiak
ban foglalkozom —m égsem sikerült egészen lerombolni. Úgy tűnik továbbá,
hogy számos hozzá csatlakozó hálózat több országban (közéjük számítva az
Egyesült Államokat is), de különösen Pakisztánban, valamint Délkelet-
Ázsiában képes hasonló gondolkodási és cselekvési vonalak m entén tevé
kenykedni. Az al-Kaidát létrehozó strukturális o k o k és társadalmi alapok
tüzetes vizsgálata nélkül is jó okkal feltételezhető, hogy ez a hálózati háború
m ég évekig folytatódhat, előre megjósolhatatlan következm ényekkel járó
akciók és reakciók sorozatán keresztül.
Miközben m indezek a fejlemények bekövetkeztek, a palesztinok küz
delm e ettől a háborútól elválasztott kérdés maradt. Az al-Kaida Izraelt és a
zsidókat egyértelműen ellenségnek tekinti, gyakorlatilag egybemosva az
Egyesült Államokkal, a palesztinok ügyéhez nyújtott támogatása azonban alap

vetően szimbolikus. Ez részben azért van így, m ert a palesztinoknak m eg
vannak a saját forrásaik, egyebek között Szaúd-Arábiától is, továbbá elegendő
saját harcossal rendelkeznek és saját mártíijaik is vannak, ám részben azért is,
mert a Palesztin Felszabadítási Mozgalom fősodrát egy nemzetállam létreho
zására törekvő nacionalista mozgalom alkotja, ami nem igazán áll összhangban
al-Kaida céljaival. Míg az al-Kaidának és a palesztin szervezeteknek vannak bi
zonyos közös vonásaik, mint például a Hamasz törekvései és az iszlám dzsihád,
úgy tűnik, hogy van közöttük bizonyos munkamegosztás is, melynek értelm é
ben a palesztinok Izrael ellen küzdenek, az egyes országok iszlám mozgalmai
(például a csecsének Oroszországban vagy a kasmíriak Indiában) a saját elnyo
mó államukkal szemben folytatják a harcot, az al-Kaida pedig társult háló
zataival együtt az Egyesült Államokat támadja globális szinten. N em illeszke
dett jó l ezekhez a hálózatokhoz az USA és Irak konfrontációja sem, annak
ellenére, hogy az iraki gyermekek helyzetét bin Laden ismételten felhasználta
a muszlimok emberi jogait a nyugat részéről érő sérelmek bizonyítékaként, az
USA pedig - bizonyítékok nélkül - Irak megtámadásának egyik okaként állítot
ta be a Szaddám Húszéin és az al-Kaida közötti kapcsolatokat. Szaddám Húszéin
rezsimjének mélységesen nacionalista és világi jellege, valamint a síita muszli
mok kegyeden elnyomása magyarázza azt a jelentős távolságot, ami az al-Kaida
és Irak között fennáll, az ennek ellenkezőjét bizonygató megbízhatadan jelen
tések dacára. Mindazonáltal, ha az iraki háború után a Palesztina és Izrael k ö
zötti háború radikalizálódásával, valamint a Hezbollah és Szíria közötti konf
liktus lehetséges kirobbanásával az egész Közel-Kelet lángba borul, valószínű,
hogy az al-Kaida a saját akcióit az Izrael és az USA ellen folytatott általános
háború kontextusában fogja időzíteni és koordinálni —valójában ez az a távlati
horizont, aminek elérésére törekszik.
Ezzel összefoglaltuk az al-Kaida céljait és akcióinak eddigi és várhatóan
folytatódó sorozatát. Ám kik azok a szereplők, akik részt vesznek az al-
Kaidában? M ilyen alapokra támaszkodik az Alap?59
A M U D Z S A H E D IN E K ÉS T Á M O G A T Ó B Á Z IS A IK
A globális iszlám terrorhálózatban részt vevő szereplők jellemzésekor k ü

lönbséget kell tennünk az al-Kaida és a hozzá kötődő hálózatok között.
Alapvetően fontos továbbá, hogy m agukat az aktivistákat m egkülönböz
tessük azoktól a csoportoktól, amelyek támogatják őket, valamint híveik
59 Az al-Kaida jelentése arabul: „az Alap”.

nek azoktól a nagyobb csoportjaitól, am elyeknek a befolyásolására és m obi

lizálására a m ozgalom törekszik.
Kezdjük a legfontosabb jellemvonásokkal. K ik az al-Kaida tagjai? Az első
lényeges vonásuk az, hogy igen változatos etnikai és nemzeti háttérből
érkeznek, m ég akkor is, ha maga bin Laden és az al-Kaida eredeti vezető
gárdája arab. H a kiindulásként elfogadjuk a 055. számú brigádnak, ennek a
tisztán al-Kaida-egységnek az összetételét, am ely Afganisztánban m indvégig
harcolt a tálibok m ellett, akkor azt látjuk, hogy ebben arabok (szaúdiak,
egyiptomiak, jem en iek , jordániaiak, palesztinok, szudániak, algériaiak, m a
rokkóiak, tunéziaiak, líbiaiak és libanoniak), valam int pakisztániak, bangla
desiek, csecsének, tádzsikok, üzbégek, kirgizek, kazahok, filippinók, malá
jok, indonézek és kínaiak egyaránt találhatók, sőt egynéhány amerikai is,
köztük egy igen fehér bőrű személy. Továbbá európai muszlimok: Európában,
elsősorban Ném etországban, az Egyesült Királyságban, Spanyolországban és
Franciaországban letelepedett muszlimok d ö n tő szerepet játszottak annak
az aZ-Khú/a-infrastruktúrának a létrehozásában, amely előkészítette a szep
tember 11 — i támadást. És ekkor még n em vettük tekintetbe azt a sok
csomópontot, am elyeket számos radikális iszlám csoport a saját országában
(például a Mow Felszabadítási Front és az Abu Szajaf a Fülöp-szigeteken vagy
a Dzsama Iszlamija Indonéziában) fejlesztett ki. Az al-Kaida a szó szoros
értelmében soketnikum ú multinacionális hálózat, amelyet a fent elemzett
célok és értékek k ö tn e k össze.
Valójában n em m eglepő, hogy az etnikai és a nem zeti hátterek sokféle
sége nem hom ályosítja el az arab félszigeten és Jeruzsálemben lévő szent
helyek m egvédelm ezésének közös célját, m ivel ezek a szerte az egész vilá
gon élő m uszlimok zarándokútjainak és im áinak a helyszínei: az iszlám
olyan globális közösség, amely spirituálisán pontosan lokalizált szent helyek
irányában —a szó szoros értelmében a m indennapi imák irányában —orien
tálódik. Ez az oka annak, hogy ha ezeket a szent helyeket a hívők véleke
dése szerint bem ocskolja a hitetlenek jelenléte, akkor az imák nem ju tn ak
el az Istenhez. A fundamentalisták által érzett fundamentális sebzettséget
csak akkor foghatjuk fel igazán, ha m egértjük a materializálódott spirituális
kom m unikációnak ezt a folyamatát.
Hogyan kerültek m indezek a különféle eredetű szereplők kapcsolatba
egymással, és hogyan hozták létre végül az al-Kaidát? M int fentebb em lí
tettem, a szervezet eredeti magja azokban a pakisztáni táborokban alakult
ki, ahol a muszlim önkéntesek összegyűltek, hogy segítsék az afgán mudzsa-
hedinek harcát a szovjetek ellen. A személyes kötelékek, a közös ideológia
és az al-Kaida tagságának egységes világnézete ezekben a táborokban és
azokban a kem ény ütközetekben formálódott ki, amelyeket a mudzsahe-
dinek vívtak a szovjetekkel szemben. A m ikor a szovjetek visszavonulni

kényszerültek Afganisztánból, az önkéntesek tovább folytatták a harcot a
muszlimok lakta földek, valamennyi ilyen föld felszabadításáért. Sokan
Afganisztánban harcoltak tovább a tálibok m ellett, akik Pakisztán és Szaúd-
Arábia támogatásával szembeszálltak azokkal a frakciókkal, amelyek K abul
ban m agukhoz ragadták a hatalmat. A tálibok (az iszlám vallást tanulm á
nyozó diákok, akik közül sokakat a madraszákban —az iszlám vallási iskolák
ban —, Pakisztánban képeztek ki) különféle okokból szálltak szembe a többi
frakcióval: a hadurak többsége etnikailag nem tartozott a pastuk közé (akikhez
a tálibok és a határmenti régiókban élő pakisztániak legnagyobb része tarto
zott), a Kabulban hatalomra került frakciók némelyikét Irán-párti síiták
alkották, m íg a tálibok —csakúgy, m int m aga bin Laden is - szunniták vo l
tak, továbbá több afgán frakció vezetői pénzsóvár hadurak voltak, m ind-
annyiukat jo b b an érdekelte az em berek kizsákmányolása, mint az iszlám
elveinek védelm e, és legtöbbjük ellenezte a pakisztáni és szaúdi befolyást.
A CL4 tehát először a Pakisztán és Szaúd-Arábia részéről a m udzsahedinek
számára nyújtott támogatást erősítette, m ajd később magukat a tálibokat
támogatta. A m ikor a CIA — mivel a Szovjetunió befolyásának m egszűnte
után nem voltak o tt további érdekei — kivonult Afganisztánból, Pakisztán
és Szaúd-Arábia a tálibokat használta fel Afganisztán ellenőrzésére.
A táborokban kiképzett harcosok szétszóródtak az egész m uszlim
világban. Létrehozták a radikális iszlám gerillacsapatok fő sejtjeit például
Algériában és Egyiptomban, továbbá kapcsolatokat létesítettek a forradalm i
iszlám csoportokkal a Fülöp-szigeteken, Jem enben, Szudánban, Indonéziá
ban, Boszniában és más országokban. B in Laden visszatért Szaúd-Arábiába,
azonban a szaúdi rezsimmel való szakítása u tán Szudánban, majd Afganisz
tánban hozta létre főhadiszállását, és m egkezdte az USA elleni küzdelm et
N ew Yorkban (a Világkereskedelmi K özpontban 1993-ban végrehajtott b o m
batámadással), Szaúd-Arábiában, Szomáliában, Kelet-Afrikában, Jem en b en
és másutt is. Pénzének, és ami m ég fontosabb, karizmájának és vezetői
tekintélyének felhasználásával bin Laden összetartotta az afgán táborok
veteránjainak hálózatát, és ezt a hálózatot arra használta fel, hogy a harcosok
új generációját toborozza össze és képezze ki, reprodukálva mindazt, am it
pakisztáni és afganisztáni tapasztalataikból tanultak. Ez az eredeti hálózat, és
ennek utóda az a kollektív szereplő, am ely m egterem tette az al-Kaidát, és
kitelj esztette annak globális hálózatát. E m iatt a hálózat soketnikum ú és
multinacionális, és ez az oka annak is, hogy olyan speciális szereplővé vált.
N em etnikai vagy osztályalapú és nem is nem zeti vagy regionális csoport,
és nem is a gazdasági kizsákmányolás elleni lázadás megtestesítője.
Kétségkívül vallási identitáson alapuló csoport, ám az Afganisztánban vívott
első vallási háború közös tapasztalataitól eltekintve, konkrét társadalmi k ö

tődés nélkül. Olyasm i, amit a társadalom tudom ány más területein „gyakor
lati közösségként” szokás megjelölni, és a gyakorlat ebben az esetben a
dzsihád — a CL4 és a vele szövetséges titkosszolgálatok jóváhagyásával.
Kik azok az igen sokféle származású em berek, akik részt vesznek ezek
ben a sajátos „gyakorlati közösségekben”? Az al-Kaida összetételéről term é
szetesen nem állnak rendelkezésünkre megbízható statisztikák. Érmek megálla
pításához jó tám pontokat nyújthatna a G uantanam óban és más helyeken
őrzött foglyok hstája, ám ez nem hozzáférhető, m ivel a foglyok többségét
titokban vették őrizetbe az USA hatóságai. Vannak azonban bizonyos elemek,
amelyekből hipotetikusan felvázolhatok legalábbis az al-Kaida egyik
szegmentumát alkotó tagság szociodemográfiai jellemzői és életrajzi adatai.
Ezek között elsőként említhetjük a szeptember 11-ei támadások résztvevőit,
akik valamennyien húszas éveikben vagy harmincas éveik elején járó fiatal fér
fiak voltak. A legidősebb a vezetőjük, a harmincnégy éves Mohamed Atta volt.
Ügy tűnik, hogy az aktivisták többségét tekintve is mindmáig ez a helyzet, bár
a legfelsőbb vezetők némelyike, például al-Zavahiri, aki 1957-ben Riádban
született, bin Laden generációjához tartozik. B in Laden gyakran hivatkozik az
iszlám ifjú harcosaira, akik félelmet ültetnek az ellenség szívébe: „A keresztesek
szövetkeztek a m i elpusztításunkra, és a világ népei ítélőszék elé állítottak m in
ket, nekünk pedig Istenen kívül senkink sem maradt, csak azok az ifjak, akiket
még nem terhel az élet mocska.60 Noha a fiatalokra való támaszkodás a fegy
veres aktivistacsoportok tipikus jellemvonása, egyúttal jelzi azoknak a fiatal
idealistáknak a gondolkodásmódját és eltökéltségét is, akik készek meghalni, és
nagyon gyakran vágyakoznak a mártíromságra.
A szeptember 11-i öngyilkos csoportot tekintve az al-Kaida soketnikumú
összetétele talán kevésbé mutatható ki: tizenkilenc személy közül tizenöten
Szaúd-Arábiában, ketten az Egyesült Arab Emirátusokban születtek, egy liba
noni, egy pedig (a vezetőjük) egyiptomi. A tám ogatók első köre már változa
tosabb volt: öt azonosított személy közül ketten algériai franciák, egy jem eni,
egy marokkói, és egy marokkói német volt, mindannyian arabok (ami lénye
gében annyit jelent, hogy arabul beszélő országokból származtak). így, m íg a
teljes hálózat soketnikum ú és multinacionális összetételű, úgy tűnik, hogy a
központi magot alkotó csoport tagjai és a vezetők bizalmát bíró aktivisták az
Arab-félszigetről és Egyiptomból származnak, ami ténylegesen megfelel a bin-
Laden (aki jem eni származású szaúdi állampolgár) és al-Zavahiri (egyiptomi
állampolgár) körül létrejött al-Kaida-hálózat eredeti összetételének. Ez egy m á
sik fontos vonást jelez: a személyes ismeretség, am i néha családi kötelékeken,
60 Osama bin Laden, a l- D z s a z ír a hírtelevízió, 2001. szeptember 20.

vagy Arábia esetében törzsi szövetségeken keresztül jön létre, döntő

szerepet játszik a hálózat magjába való bejutáskor, ahol a főbb m űveletek
megtervezése történik, és ahonnan a fatvákat kibocsátják.
Érdekes m ódon igen kevés palesztin áll kapcsolatban az al-Kaidával. Úgy
tűnhet, hogy a palesztin nacionalizmust bin Laden sohasem tekintette igazi isz
lám mozgalomnak, és úgy vélte, hogy az könnyen megbékélne, ha létrejönne
az egyezség Izraellel egy jövendő palesztin államról. Másrészt a csecsének, az
afgánok, a kasmíriak és a pakisztániak szorosan együtt dolgoztak bin Ladennel
és arab aktivistáival, ám az ő feladatuk inkább a saját országuk felszabadításáról
való gondoskodás volt, hogy potenciális bázist nyújthassanak az al-Kaida szá
mára, míg az al-Kaida elit csoportja, amely az arab sejtmag körül épült ki, a
világ többi részén száll szembe az Egyesült Államokkal. Itt döntő fontosságú
kapcsolatot jelentenek az európai arab és muszlim kisebbségek, amelyekben a
különféle eredetű iszlám mozgalmak jelentős befolyásra tettek szert, toborzási
terepet nyújtva az al-Kaida számára —ezt jó l illusztrálja számos olyan incidens,
amelyek révén az Egyesült Királyságban, Németországban, Franciaországban és
Spanyolországban élő arabok (gyakran ezeknek az országoknak az állampol
gárai) jelentős szerepet játszottak a globális terror stratégiájában.
Összegezve tehát, míg a soketnikumú összetétel az al-Kaida körül kiépült
hálózatok átfogó hálózatának a jellemvonása, úgy tűnik, hogy a feladatok meg
osztásában van bizonyos specializálódás az érintettek származása és elhelyez
kedése szerint: azok, akik a területi felszabadítási küzdelmekben vesznek részt,
például a csecsének, elsősorban az adott földön előttük álló feladatok, a csecsé
nek esetében az Oroszország elleni küzdelem vonalán elkötelezettek, és inkább
csak káderek, különféle ellátmányok és pénz formájában nyújtott segítséget
kapnak az al-Kaidától, mintsem hogy ők maguk is részt vennének a hálózatok
ban. Az al-Kaida magja a bizalom személyes kötelékei mentén épül ki, és ez
lényegében az Arab-félszigetről és Egyiptomból származó arabokat jelenti. Az
Európában és ez Egyesült Államokban élő arab és muszlim diaszpóra pedig
potenciálisan olyan aktivistákat szállít, akiknek több lehetőségük van az ellen
ség területének szívében kezdeményezett m űveletek végrehajtására. Így az
etnikai hovatartozás és a nemzetiség alárendelődik a hálózat szervezésére és
működtetésére irányuló stratégiai céloknak: az arábiai származás önmagában
nem jelentős, anú viszont igazán számít, az az, hogy valaki kapcsolatban áll— e
a belső kör bizalmát élvező személyes hálózattal. Ismét azt látjuk tehát, hogy
az al-Kaida logikája a körül a hosszú távú stratégia körül forog, ami egy ha
talmas ellenféllel — a Nagy Sátánnal - való szembeszállásra és végül annak
elpusztítására irányul.
Az al-Kaida jelentős számú káderéről ismeretes, hogy jómódú családokból
származó és magasan képzett személyek. A szeptember 11 -ei támadást végre
hajtó csoport magját egy igen jó hírnévnek örvendő felsőoktatási intézmény, a

Hamburgi Műszaki Egyetem végzős mérnökhallgatói alkották. A csoport
vezetője, M ohammed Atta építészetet és várostervezést tanult az egyetemen.
A Nyugat ellen nyíltan hangoztatott sérelmeinek egyike a tradicionális építé
szet és a hagyományos városok lerombolása volt, ami a piac által vezérelt
urbanizáció folyamatában m ent végbe. Valósággal gyűlölte a m odem épület
szerkezeteket és a felhőkarcolókat, ami ideológiailag tökéletesen illett ahhoz a
misszióhoz, amelynek a végrehajtására kijelölték. Muhammad R abi’ al-Zava-
hiri, aki m inden kétséget kizáróan az al-Kaida második számú vezetője bin
Laden után, orvos, és igen nagy tiszteletnek örvendő egyiptomi értelmiségi
családból származik: nagyapja az al-Azhar mecset sejkje volt, apja az orvostu
domány professzora, anyja pedig a kairói egyetem elnökének a lánya.
Az al-Kaida katonai parancsnokainak szintén elit pedigréjük van. Ali
M oham m ed, akit 1998 szeptem berében letartóztattak, előzőleg több éven
át az al-Kaida vezető katonai kiképzője volt. Egyiptomban, Alexandriában
született, a kairói katonai akadémiára járt, és őrnagyi rangra em elkedett az
egyiptom i hadseregben, m iközben oklevelet szerzett pszichológiából is az
alexandriai egyetemen. Az egyiptomi dzsihád titkos tagjaként emigrált az
Egyesült Államokba, amerikai állampolgárságot kapott, és a hadsereg kü
lönleges hadászati központjának oktatója lett Fort Braggben. M iután el
hagyta a hadsereget, hol az iszlám aktivisták (köztük bin Laden testőrei)
kiképzésével, hol a Közel-Keleten végrehajtott ismeretlen küldetésekkel
foglalkozott, állítólag amerikai titkosszolgálatok megbízásából. Az al-Kaida
egy másik kulcsfontosságú tagja, Anas al-Liby az Egyesült Királyságban,
M anchesterben élt 1999-ig, igen jó l képzett számítógépes szakértő volt, és
ő képezte ki az al-Kaida tagjait különféle megfigyelési technikák alkalma
zására —a listát folytathatnánk tovább is.
Úgy tűnik, hogy a terroristahálózat káderei magasan képzett, professzionális
szakemberek, ami a Közel-Keleten szinte szükségképpen annyit jelent, hogy
jó m ó d ú családokból származnak. Családi hátterük magában foglal üzletembe
reket, diplomás szakembereket (orvosokat, ügyvédeket) és humán értelmisé
gieket egyaránt. Ezek a fiatal férfiak a modernitásban, az informacionalizálódás
és a globalizáció korában nőttek fel. Utaztak Nyugaton, sokan közülük mélyen
belemerültek Európa vagy az Egyesült Államok világába, egyes esetekben nyu
gati nőket vettek feleségül, és természetes módon, békésen beilleszkedtek
Nyugaton a saját személyes környezetükbe. Továbbá, mint fent említettük,
közülük egyesek ténylegesen nyugati országokban születtek vagy azok állam
polgáraivá váltak. Kényelmes szakmai karriert futhattak volna be, m int ahogy
számos más közel-keleti szakember is ezt teszi m ind Nyugaton, mind a musz
lint társadalmak elnyugatiasodott szektoraiban. Ennélfogva nem a saját társadal
mi kirekesztésük ellen lázadtak. Valójában bizonyos mértékig - osztályerede

tük alapján —részei voltak a kirekesztőknek. M iközben a szegénységbe taszított
muszlimok iránti részvét szerte a világon fontos részét alkotja ideológiájuknak,
ezek között az aktivisták és a világ szegényei között nincs közvetlen kapcsolat.
Azt remélik és arra számítanak, hogy a tömegek egy napon fellázadnak elnyo
móik ellen. Valójában ez a stratégiai reménységük. Am nem kizsákmányol-
takként, hanem igaz muszlimokként egy olyan iszlám világ elérésére töre
kednek, amelyben a gazdagság Isten idődén törvényei szerint oszlik majd meg.
Az al-Kaida vezetői és káderei tehát nem az alsóbb néposztályokból szár
maznak. Általában diplomás szakemberek, rendszerint a műszaki, tudom á
nyos és orvosi hivatások területéről. Jól ismerik a fejlett technológiát, és azt
hozzáértő m ódon használják fel ügyük érdekében. Ebben az értelem ben
nem tradicionalisták, hanem inkább hiperm odem isták. A társadalmi fejlő
dés alternatív útját hirdetik, más elvek rendszere alapján, éles ellentmondás
ban a nyugati értékeken alapuló kapitalista globalizáció és modernizáció
szabályaival és logikájával. Fegyveres ellenállásukat erőteljesen támogatja
számos gazdag em ber és prosperáló üzleti csoport a Közel-Keletről, első
sorban az Arab-félszigetről. így tehát nem a társadalmilag kirekesztetteknek
a kapitalista globális rend ellen irányuló mozgalmáról van szó, hanem a
muszlim értelmiség egy szegmentuma által vállalt vallási értékek álszent
hirdetéséről, a közel-keleti üzleti csoportok egy töredékének támogatásá
val. „N em a gazdaság a lényeg, ostobák!” Valójában a modemitás értékeiről és
az ahhoz vezető ellentmondásos utakról van szó. Ám miért játszanak ezek
az üzleti csoportok a tűzzel, elpusztítva azt a világot, amelyből nagy profitokat
préselnek ki? És ezek a modemitáshoz vezető alternatív ösvények hogyan
vezethetnek a tömeggyilkosság m int helyes cselekvés ünnepléséhez az
iszlám nevében? E nnek a két alapvető kérdésnek a megválaszolásához hasz
nos lesz kissé részletesebben is foglalkoznunk az al-Kaida karizmatikus vezetője,
Osama bin Laden személyes életpályájával.
A GLOBÁLIS D ZSIHÁ D IFJÚ O R O SZLÁ N JA :

O s a m a b i n L a d e n 61
Osama bin Ladenről olyan sokat írtak a médiában és sietve, tömegesen piacra do
bott könyvekben, hogy életrajzát itt nincs értelme ismételten közreadni. Ehelyett
azokra a pontokra és eseményekre fogok rámutatni életpályáján, amelyek segíte
nek megérteni az al-Kaida kialakulását, orientálódását és gyakorlatát.
61 „Osama” arabul ezt jelenti: fiatal oroszlán.

M íg az al-Kaida káderei gyakran jó m ó d ú családokból származnak, bin

Laden egyenesen Szaúd-Arábia olaj oligarchiájának tagja volt. A bin Laden
családhoz tartozó üzleti csoport vagyonát legalább 5 milliárd dohárra be
csülik, amit az eredeti birodalm uk határait messze meghaladó építkezési és
közehátási beruházások változatos sokaságába fektettek. Maga Osama jól kép
zett szakember, aki közgazdasági és közigazgatási diplomát szerzett az elit
képzést nyújtó dzsidái (jiddahi) Abdul Aziz Egyetem en. Dolgozott a család
építkezési üzleteiben, ahol —eléggé érdekes m ódon —a bontási m unkála
tokra specializálódott.
A családi kapcsolatok rendkívül fontosak n em csak Osama fejlődésének
megértésében, hanem egyúttal ablakot nyitnak a szaúdi elit ellentmondásos
természetére is. Osama apját, M oham edet, aki vagyontalan bevándorlóként
érkezett Jem enből, Fejszál király építészeti miniszterré nevezte ki, segítsé
gének elismeréséül, am it a koronáért folytatott hatalmi harcban nyújtott
számára. Bin Laden vállalata kapta m eg az állami megbízásokat M ekka és
M edina szent helyeinek restaurálására és fenntartására, s emellett vezető
szerepet játszott a jeruzsálem i Nagymecset restaurálási programjában is. Az
tehát, hogy Osama céljai között első helyen szerepel az iszlám szent helyei
nek integritása, az ő esetében —mivel M edinában nőtt fel és gyakran im ád
kozott mind a három szent helyen, ami ritkán adatik meg a muszlimok
számára —igen konkrét személyes élm ényekre épül. Továbbá Osama apja,
aki egy repülőszerencsétlenségben halt m eg Osama tízéves korában, igen
vallásos ember volt, és Osama számára szerepmodeh maradt: Osama m eg volt
győződve arról, hogy apja jóváhagyná a dzsihád általa folytatott gyakorlatát.
A családi kapcsolatokon keresztül Osama bejáratos volt a királyi családhoz és a
szaúdi hatalom legmagasabb köreibe, s 1980-tól kezdve közvetlenül együtt
m űködött Turki ibn Fejszál ibn Abdelaziz herceggel, a szaúdi titkosszol
gálat vezetőjével. Más szóval, Osama bin Laden a szaúdi gazdasági és politi
kai eht tagja volt, és miután 1989 februárjában visszatért az afganisztáni háború
ból, legalábbis az 1990-es évek elejéig együttm űködött a titkosszolgálattal,
segítve azt a dél-jem eni kommunistaellenes dzsihád megszervezésében.
Azok az ideológiai befolyások, amelyek egyetem i tanulmányai folyamán
érték, szintén jelentős szerepet játszanak életútjának alakulásában, m in t az
iszlamizmus szövegei és Osamának a dzsihádban való részvétele közötti sze
mélyes kapcsolat elem zésekor látni fogjuk. M ég egyetemi hallgató korában
kapcsolatba került a M uszlim Testvériséggel és két fontos személyiséggel az
iszlám vallási tanulm ányok legbefolyásosabb oktatói közül. Ezek egyike
Muhammad Qtub, a talán legjelentősebb iszlamista vezető, az Egyiptomban
1966-ban kivégzett és az iszlamista mozgalom ikonjává vált Sayyid Q tub (lásd
1. fejezet) fivére volt, a másik pedig Abdullah Azzam, egy palesztin teoló
gus, az iszlám jogtudom ány doktora, aki 1980-ban Pakisztánba költözött,

és annak a szükségszerűségét prédikálta, hogy segíteni kell a m udzsahedi-
neknek a szovjetek Afganisztánból és a hitetleneknek valamennyi muszlim
földről való kiűzésében. Ö volt A muszlim területek védelme a legfontosabb
kötelesség című, széles körben teijesztett röpirat szerzője, és m aga is tevő
leges részt vállalt ebben a program ban, utazásai során szerte a világon ala
pítványokat hozva létre az Afganisztánban küzdő muszlim önkéntesek
támogatására és Pakisztánban bázist terem tve azok számára, akik válaszol
nak a hívásra. A pakisztáni titkosszolgálat, az ISI ellenőrzése alatt 1984-ben
Azzam „Afgán Szolgálati Hivatal” (M ÁK) néven megszervezte azt az intéz
m ényt, amely a szovjetek elleni küzdelem re elszánt arabok és más önkénte
sek mozgósításának és kiképzésének szervezeti bázisa lett. Osam a bin Laden
csadakozott intellektuális és politikai mentorához, Azzamhoz, és saját anyagi
eszközeivel és szaúd-arábiai kapcsolataival segített finanszírozni a M Á K
m űködését. Bin Laden valójában m ár korábban meghallotta az Afganisztán
felszabadítására szóló felhívást: 1979-ben Pakisztánba utazott, majd visszatért
Szaúd-Arábiába, hogy pénzt és támogatást szerezzen, amelynek felhasználá
sát azután személyesen irányította Pakisztánban, táborokat, utakat és bun
kereket hozva létre, s em ellett részt vett a harcosok kiképzésében, akiket
végül személyesen vezetett az ütközetekben.
E folyamat során bin Laden közel került a M Á K legradikálisabb egyipto
mi frakciójához, és támogatta annak stratégiáját a dzsihád kiteljesztésében
Afganisztánon túlra is, az egyetlen hatékonyan m űködő taktikai fegyver
ként bevetve a terrorizmus eszközeit egy olyan ellenséggel szem ben, amely
m ég a Szovjetuniónál is hatalmasabb. Azzam ellenezte ezt a lépést, és azt
tanácsolta, hogy először koncentráljanak Afganisztán iszlám országgá téte
lére (ugyanis ott még a szovjetek visszavonulása után is szovjetbarát kor
mány volt hatalmon), és m ind morális, m ind taktikai okokból elvetette a
terrorizmust. 1989 novem berében Azzamot két fiával együtt meggyilkol
ták, valószínűleg a M Á K egyiptom i frakciójának kezdeményezésére. N oha
a gyilkosság körülményei m indm áig tisztázatlanok, és Osama saját útm uta
tójaként továbbra is Azzam tanításaira hivatkozott, az al-Kaida egyik vezető
elemzője, Gunaratna szerint Osam a „ha nem is bocsátotta m eg, m inden
esetre szentesítette a gyilkosságot” ,62 abból a célból, hogy az al-Kaidát fel
szabadítsa Azzam elveinek és útmutatásainak szigorú betartása alól. Akárhogy
is, Azzam halála után Osama bin Laden vált a M Á K és az egész támogatóháló
zat m indenki által elfogadott vezetőjévé, és megkezdte kiépíteni annak a
globális offenzív stratégiának az alapjait, amit Q tub fejtett ki írásaiban. Ez
62 Gunaratna (2002: 23).

az epizód (tekintet nélkül arra, hogy ki volt felelős a gyilkosságért) feltárja,

hogy bin Ladenben a spiritualitás és a hit sajátosan keveredik az irgalmadan
eltökéltséggel Isten akaratának végrehajtására a küzdelem gyakorlatában, s
úgy tűnik, hogy ez az al-Kaida egész szervezetének jellem ző vonásává válik.
Bin Laden küzdelm ében a fordulópont 1991 februárjában, az öbölhábo
rú befejezése után érkezett el, amikor nyilvánosan szembehelyezkedett az
amerikai csapatok szaúd-arábiai jelenlétével. Az al-Kaida által 1996 augusz
tusában kibocsátott fatva szövegében bin Laden megmagyarázta, hogy 1991 —
b en miért vált szent m eggyőződésévé a szaúdi m onarchia megdöntésének
szükségszerűsége: „N em engedelmeskedtek a Sharia isteni törvényének, meg
fosztották az embereket törvényes jogaiktól, megengedték az amerikaiaknak,
hogy elfoglalják a két S zent H ely földjét, igazságtalanul bebörtönözték az
igaz tudósokat... E zekkel a cselekedeteivel a rezsim megszüntette saját
legitim itását...” —és így tovább, folytatva a szent helyek megszentségtele-
nítésének kárhoztatását, kihangsúlyozva az istentelen praktikákkal és a
földnek a hitedének rendelkezésére bocsátásával elkövetett bűnöket:
Ember alkotta törvényeket bocsátanak ki, amelyek megengedik, amit
Allah megtiltott, lehetővé téve például az uzsorát (riba) és más dolgokat.
Uzsorás kölcsönöket nyújtó bankok versenyeznek a két Szent Hely föld
jéért, és hadat üzennek Allahnak azáltal, hogy nem engedelmeskednek az
ő parancsainak... M indez a Szent Mecset közelében történik, a Szentföl
dön... Nincs fontosabb kötelességünk, mint kiűzni az amerikaiakat a
szent földről.63
A szakítás szülőföldjével és a szaúdi elittel, amit ő m aga egészen addig, apja
pedig egész életében hűségesen szolgált, olyan határozott gesztus volt,
amivel bin Laden véglegesen szembehelyezkedett a Szent Helyek őrző-
je k é n t és a nyugati olaj védelm ezőjeként ellentmondásos, kettős szerepet
játszó, fundamentalista szaúdi vahabita rezsimmel. Ez a szakítás bin Laden
számára szaúdi állampolgárságának elveszítésébe került, vagyonát elkoboz
ták. Családja azonban — m iközben formálisan szakított vele — továbbra is
fenntartotta vele a személyes kapcsolatokat, m eglátogatták Szudánban is, és
talán folytatták a számára n y ú jto tt pénzügyi támogatás folyósítását is. Ez a
családi kötelék, ami az arab kultúrában döntő fontosságú az önbecsüléshez,
b in Laden és számos k ö v ető je számára mindmáig fontos erőforrást jelent.
1991 áprilisában bin L aden visszament Pakisztánba, hogy megszervezze
az idegenek ellen végrehajtandó terrortámadásokat Szaúd-Arábiában és
m indenütt, ahol hálózata — mostanra már m egerősítve azoknak a szaúdi
63 Idézi Gunaratna (2002: 28—29).

disszidenseknek a támogatásával, akik ellenállási mozgalmuk vezetőjeként

elfogadták — le tud o tt csapni. Ezután Hasszán al-Turabinak, az 1989-ben
hatalomra került Nem zeti Iszlám Front szellemi vezetőjének a meghívására
Szudánba költözött. Szudán támogatásával bin Laden egyesítette erőit az
egyiptomi iszlám terroristacsoportok maradványaival, kiképzőtáborokat
szervezett Szudánban, és felhívást intézett az iszlám aktivisták hálózatához,
amelyet az al-Kaida és a M Á K körül ő maga épített ki az első afganisztáni
háború idején. Becslések szerint több m int ezer önkéntes harcos válaszolt
a felhívásra. Osam a a Szaúd-Arábiából kim entett m integy ötvenmillió dol
lárnyi tőkéjét Szudánban és a Közel-Kelet informális pénzpiacain keresztül
fektette be, az ebből származó jelentős profittal biztosítva pénzügyi függet
lenségét m indenféle állami támogatástól.
A következő években bin Laden és társai kitervelték és végrehajtották a
bom bam erényietek és gyilkosságok egész sorozatát, amelyeket — m int
fentebb em lítettem —különféle országokban hajtottak végre. A közel-keleti
korm ányok és az amerikai titkosszolgálatok egy ideig számos ilyen akciót
különféle forrásoknak tulajdonítottak, részben a pontos információk hiánya
miatt, részben pedig azért, mert féltek a nyilvánosságtól, ami bin Laden
hasznára válhatott. Mindazonáltal kiszivárgott az információ, különösen az
USA kenyai és tanzániai követségei ellen 1998-ban végrehajtott bom batá
madások után, és bin Laden az Egyesült Állam okban az első számú közel
lenséggé, az elidegenedett muszlim fiatalok ezreinek szemében ugyanakkor
mitikus hőssé vált. Többé már nemcsak szervező és pénzügyi támogató
volt, hanem a globális léptékben kiépült radikális iszlám hálózatok karizma
tikus vezetőjévé vált. Az afganisztáni háborúban megszerzett presztízsére
építhetett, am it annak köszönhet, hogy a m udzsahedinek elismerték az ügy
iránti őszinte elkötelezettségét, és tisztelték azért is, m ert hajlandó volt élet-
re-halálra osztozni a sorsukban, annak ellenére, hogy Arábia egyik legin
kább kiváltságos családjából érkezett. M egalkuvást nem ismerő attitűdje és
elszántsága arra, hogy szembeszálljon bárkivel, aki vallási elveinek érvénye
sítésében akadályozza, beleértve a nagy tisztelettel övezett szaúdi uralkodó
házat és az amerikai szuperhatalmat is, egyrészt tiszteletet, másrészt csodálatot
váltott ki. Bin Laden, az élő személy Osamává, a mítosszá vált. A mítosz
ereje tőkét és m unkaerőt vonzott vállalkozásához. Terrorhálózatai a leendő
fiatal m ártírok ezreinek támogatását élvezték, m iközben hasznot húztak a
Közel-Kelet gazdag családjai és üzleti csoportjai által számukra nyújtott
pénzügyi támogatásból, a huszonegyedik század legármányosabb és politi
kailag legjelentősebb geopolitikai játszmáinak egyikében.
B i n L a d e n t ő l b in M a f u z ig : P é n z ü g y i h á l ó zato k ,
IS Z L Á M H Á L Ó Z A T O K , T E R R O R IS T A H Á L Ó Z A T O K
Szeptem ber 11-e előtt és azt követően sok olyan beszámoló látott napvilá
got, amelyek dokum entálták, hogy számos gazdag szaúdi és más közép
keleti család és üzleti csoport milyen m értékig finanszírozta hosszú időn át az
iszlám civilszervezeteket és az iszlamista fundamentalista csoportokat szerte
a világon. Egyes esetekben bemutatták ezeknek a pénzalapoknak olyan tevé
kenységek támogatására való felhasználását is, amelyek kapcsolatba hoz
hatók voltak az al-Kaidával. N oha sok ilyen állítás még ma is kivizsgálás
tárgya, elegendő tény került nyilvánosságra ahhoz, hogy megállapítható
legyen egy rejtett kapcsolat léte a szaúdi elithez kapcsolódó pénzügyi intéz
m ények és a között a kom plex infrastruktúra között, amely a létfontosságú
utánpódási vonalat jelenti az al-Kaida és globális társszervezetei számára. Ami
k or ezeket a tényeket bevonjuk az elemzés alá vett képbe, bizonyos távol
ságot kell tartanunk két egyenlő súlyú, de egymással ellentétes veszélyfor
rástól: egyrészt a a nyugati és izraeli titkosszolgálatok részéről a szerte a
világon m űködő iszlám szolidaritási szervezetek diszkreditálását és végül bűnbe
fogását célzó, potenciálisan koholt információk tévesztésétől és m anipu
lációjától, másrészt pedig azoktól az összeesküvési elméletektől, amelyek a
nyugtalan közvélem ényben terjednek, bin Ladent és az al-Kaidát m int az
ellenőrzés alól kiszabadult arab—amerikai összeesküvés bábjait látva, illetve
láttatva. M indenekelőtt idézzük fel tehát ezeket a tényeket, anélkül, hogy
belebocsátkoznánk a részletekbe, amelyek széles körben ismertté váltak, és
m egtalálhatók az idézett forrásokban.64
Az iszlám bankok és pénzügyi intézm ények és a szerte a világon m ű k ö
dő iszlám jótékonysági és civilszervezetek között jó l ismert összefüggés
van. Az ilyen kapcsolatok fenntartása széles körben elteijedt gyakorlat, ami
jellem ző a hasonló támogatóhálózatokra más vallások vagy kultúrák eseté
ben is. Maga a pénzügyi támogatás sok esetben az úgynevezett zakat alapok
kezeléséből származik. A zakat az a Szaúd-Arábiában és más iszlám orszá
gokban beszedett vallásiadó-forma, ami m egköveteli, hogy m inden pénz
ügyi vagyoni értékeket vásároló magánszemély, üzleti vállalkozás vagy in
tézm ény pénzt adom ányozzon jótékonysági célokra. Ez az adó fontos
finanszírozási forrást jelent olyan szervezetek számára, mint például a N e m
zetközi Iszlám Közsegély Szervezet (International Islamic Relief Organization,
IIR O ), amely humanitárius program okat, valamint önsegélyező progra
m okat és nem kormányzati szervezeteket szponzorál szerte a világon, a
64 A pénzügyi hálózatokról lásd Brisard és Dasquie (2002).

muszlim lakosságra koncentrálva. Az IIR O helyi csoportjai és más hasonló

szervezetek számos esetben kapcsolatban állnak az iszlám fundamentalista
aktivistákkal és néha az al-Kaidával érintkezésben álló személyek vagy cso
portok tevékenységeivel is. Ez nem jelenti azt, hogy az IIR O az al-Kaida
része lenne, amit egyes titkosszolgálatok szeretnének hinni. Annyit azonban
mindenesetre jelent, hogy az IIR O —közvetett m ódon —hasznos csatornát
nyújt az Iszlám nevében folytatott küzdelem ben részt vevő aktivisták
számára szükséges pénzalapoknak a megfelelő helyekre való eljuttatásához.
A megállapítások egy másik csoportja azokra a nemzetközi iszlám szer
vezetekre vonatkozik, amelyeket a szaúdi rezsim hozott létre és tám ogat
annak a politikának a jegyében, hogy a vahabizm ust teijessze az egész vilá
gon, különösen a síita befolyás ellensúlyozására és a muszlim földek védel
m ében folytatandó harc érdekében. E nnek legjelentősebb példája az Iszlám
Világliga (Muslim World League), amit 1962-ben hoztak létre az Aramco (a
világ abban az időben vegyes arab-amerikai tulajdonban volt vezető olaj-
vállalata) és egy iszlám bankkonzorcium támogatásával. Azokban az esetek
ben, am ikor —m int például Afganisztánban és Dél-Jemenben - fontosabb
politikai stratégia volt a tét, a szaúdi titkosszolgálat közvetlenül is
beavatkozott, koordinálva a pénzügyi támogatási erőfeszítéseket. A királyi
családhoz tartozó körülbelül négyezer hercegtől elvárják, hogy nagyvona
lúan adakozzanak a vahabizmust támogató iszlám szervezetek javára és álta
lában m indazoknak a szervezeteknek a támogatására, amelyek az iszlám
ügyét szolgálják. Ez a támogatás a pénzügyi intézm ények egyik hálózatán
keresztül bonyolódik le, amelynek a m agját két bank alkotta: az 1981-ben
M oham ed al-Fejszál, a szaúdi titkosszolgálat vezetőjének fivére által alapí
tott D M I és a Dalla-al-Baraka, amelyet 1982-ben Saleh Abdullah Kamel, a
szaúdi korm ány pénzügyi főfelügyelője alapított. Úgy tűnik, hogy ennek a
hálózatnak egyes pénzügyi intézm ényeit bin Laden és szervezetei is fel
használták az al-Kaida saját pénzalapjainak mozgósítására és kezelésére. Kamel
például a szudáni al-Baraka bank elnöke és a szintén szudáni Tadamon bank
főrészvényese volt. Az utóbbi egyúttal az egyik fő partnere volt a szudáni al-
Samal iszlám banknak, amelyet az USA kom iánya a bin Laden által szudáni
bázisának finanszírozására felhasznált legfőbb pénzügyi intézménynek tart.
Harmadszor, a szaúdi családok és vállalatok — főleg az 1970-es évek
olajárrobbanása után — néha kétes üzleti megoldások alkalmazásával
létrehozták a közvetítő pénzügyi intézm ények egész sorát a szerte a világon
végrehajtandó beruházások céljaira, rendszerint nyugati bankokkal társulva,
melyek közül talán a Bank of America a leginkább figyelemre méltó. A leg
fontosabb eset a Nemzetközi Kereskedelmi és Hitelbank (Bank of Credit
and Commerce International, BCCI), am elyet 1972-ben egy pakisztáni síita
üzletem ber alapított, több prominens gazdasági és politikai vezetővel tár

sulva Kuvaitból, az Egyesült Arab Em irátusokból, Szaúd-Arábiából és a
Bank of America köreiből. A Luxemburgban és a Kajmán-szigeteken bejegyzett
B C C I különféle pénzmosási és adókikerülési műveleteket hajtott végre, az
Egyesült Államokba, Panamába és Kolum biába vezető elágazásokkal (ame
lyeket állítólag több kábítószer-kereskedő, elsősorban Pablo Escobar is
felhasznált). 1991 júliusában —nemzetközi kivizsgálás nyomán - az amerikai és
európai hatóságok végül felszámolták a bankot. A B C C I és az azt finanszí
rozó különféle iszlám szervezetek között számos kapcsolat jö tt létre, de úgy
tűnik, hogy a legfőbb kapcsolat a pénzmosás és a szabályozatlan vagy tör
vénytelen pénzügyi tranzakciók szürke zónája, ahol minden pénz jó n ak
számít, tekintet nélkül az eredetére.
Van azonban egy m ég többet eláruló, jelentős személyes kapcsolat is a
B C C I és a szaúdi pénzügyi elit, illetve az iszlám hálózatok között, m égpe
dig a szenvedélyek, az érdekek és az ideológiák színpadán talán a legfonto
sabb szerepet játszó alak, Khalid bin Mafuz személyén keresztül, aki 2002-
ben Szaúd-Arábiában házi őrizetben volt egy kórházban, Taif városában.
Szaúd-Arábia pénzügyi világában a legbefolyásosabb család tagjaként Mafuz
követte apját annak a banknak az élén, amelyet apja alapított 1950-ben: ez
n em más, m int a N em zeti Kereskedelmi B ank (National Commercial Bank,
N C B ), Szaúd-Arábia első bankja, amely a királyi család befektetéseit kezeli.
A bin Mafuz család vagyonát körülbelül 1,7 milliárd dollárra becsülik.
M afuz felső vezetőként m űködött a B C C I-b en , de túlélte a válságot, oly
m ódon, hogy egy megállapodás értelmében hajlandó volt 245 millió dol
lárnyi összeget kifizetni. Egy óriási, sokrétű üzleti csoport korm ánykere
kénél állva, amelyhez legalább hetven vállalat tartozik szerte a világon, Mafuz
tagja volt számos jelentős szaúdi és nem zetközi nagyvállalat igazgatótaná
csának, beleértve az Aramco igazgatótanácsát is, ahová Fahd király nevezte
ki. Családja közel állt a bin Laden családhoz, és a két család eredetileg
ugyanabból a dél-jemeni tartományból, Hadramauth-ból származik. Khalid
bin Mafuz nővére Osam a bin Laden négy feleségének egyike.
1998-ban az USA afrikai követségei ellen végrehajtott bombatámadások után
a C l A azzal vádolta m eg az N CB-1, hogy több tízmillió dollárral támogat olyan
jótékonysági szervezeteket, amelyek kapcsolatban állnak Osama bin Ladennel.
A szaúdi kormány lefolytatta saját vizsgálatát, ami bin Mafuz elbocsátásához és
letartóztatásához vezetett. Emellett a szaúdi kormány megvásárolta az N C B
részvényeinek 50 százalékát, 36 százalékot továbbra is a bin Mafuz család
birtokában, és ezen belül 10 százalékot Khalid saját tulajdonában meghagyva.
A pénzügyi összeköttetések még sötétebbé és homályosabbá válnak, és
veszélyesen a kalandregények vagy az összeesküvés-elméletek hívei által
terjesztett maszlag felé hajlanak, ha tekintetbe vesszük a bin M afuz és a bin

Laden családok között az Egyesült Államokban kialakult kapcsolatokat,
különösen azon a földön, ahol Amerika és Arábia az olajipar közös háló
zatai révén találkozik egymással: Texasban. A bin Laden család képviselője
az Egyesült Államokban 1976 és 1982 között Abdullah Taha Bakhsh volt,
aki jelenleg Khalid bin Mafuz érdekeltségeit képviseli az Investcorp vál
lalatban. A Bahreinban létrehozott Investcorp Luxemburgban és a Kajmán
szigeteken bejegyzett holdingok fiókvállalataként m űködik, és összehozza
egymással az arab olajelit számos vezető tagjának, köztük Kuvait és Szaúd-
Arábia korábbi olajminisztereinek befektetési érdekeltségeit. Az Investcorp
kapcsolatban áll a Chase Manhattan Bank kai, és társult vállalatai között szá
m os olyan szaúdi gazdasági szereplőt találunk, akik érintve voltak a B C C I
ügyében, köztük Bakhsh, M oham m ed al Zahl és Bakr M oham m ed bin
Laden személyével. Mohammed al Zalil vállalatának Szaúd-Arábiában Kálid
bin Mafuz a főrészvényese. Al Zahl igazgat továbbá egy húsz bankból álló
hálózatot, amely magában foglalja a Tadamon Iszlám Bankot is, amelynek
szudáni leányvállalatát azonosították Osama bin Laden pénzalapjainak kezelő
jeként. Ami Bakr M ohammed bin Ladent illeti, ő Osama idősebb fivére és a
bin Laden csoport vezetője. A bin Laden csoport a bin Mafuz csoporttal együtt
létrehozta a leányvállalatok egész hálózatát, beleértve a Szaúdi Beruházási
Vállalatot (Saudi Investment Company), amelyet Osama egy másik fivére igaz
gat. A Szaúdi Beruházási Vállalat a Bahamákon, a Kajmán-szigeteken és
Írországban bejegyzett más beruházási vállalatok egy további hálózatának az
anyavállalata. M indezeknek az em lített vállalatoknak, amelyek a globális
beruházási környezetben m űködnek, természetesen szoros kapcsolatai van
nak az amerikai gazdaságban, és partneri viszonyban állnak számos amerikai
vállalattal. így 1987-ben Abdullah Taha Bakhsh — a bin Laden csoport
korábbi képviselője és abban az időben egyszersmind Khalid bin Mafuz
partnere és képviselője —egy kisebb texasi olajvállalat, a Harken m egm en
tésére sietett, mivel az újratőkésítésre szorult. Bakhsh m egkapta a részvé
nyek 11,5 százalékát, és segített újjáépíteni a vállalatot. A Harken energiaipari
vállalat igazgatója abban az időben egy bizonyos George W . Bush volt.
2002-ben hivatalos amerikai forrásokból származó különféle jelentések
—bár ellentmondásos m ódon —rám utattak bizonyos kapcsolatokra a szaúd-
arábiai támogatást élvező ügynökök és a szeptember 11 -ei támadások vég
rehajtói között. 2002 novemberében a szeptember 11-ei események kivizs
gálására létrehozott közös kongresszusi bizottság nem végleges formába ön
tö tt jelentése —egyéb kapcsolatok között —megállapította, hogy a gépelté
rítők közül ketten, név szerint Khalid al-Midhar és Nawaq Alzhami, akik
abban az időben San Diegó-i lakosok voltak, rendszeresen találkoztak Omar
al-Bayoumival és Ossama Bassnannal - ez utóbbi két személy pedig pénzügyi

támogatásban részesült Szaúd-A rábia amerikai nagykövetének feleségétől,
eg y szaúdi herceg n ő tő l, aki Fejszál király leánya volt. A hölgy
természetesen egyáltalán n e m volt tudatában annak, hogy egy szükséget
szenvedő család számára ju tta to tt jótékony adományait közvetve a terroristák
támogatására használták fel. Á m éppen a közvetett kapcsolatoknak ez a há
lózata az, ami fontos. A Kongresszusi Bizottság a CIA-1 és az FBI-1 hibáz
tatta azért, hogy nem vizsgálták ki alaposan sem ezeket, sem pedig a szaúdi
személyiségekhez és szervezetekhez fűződő más potenciális kapcsolatokat.
A l-M idhar és Alzhami szem élyét a CIA már 2001 januárjában ténylegesen
az al-Kaida ügynökeként azonosította, ám 2001 augusztusában ennek elle
n ére legálisan, a saját n e v ü k ö n beléphettek az Egyesült Államokba.65
M it hámozhatunk ki ilyen sok különféle szereplő érdekeinek és stratégiái
nak ebből az összefonódott hálózatából? A történet valójában nem is olyan
bonyolult, ha szigorúan ragaszkodunk az elemzéshez, és félretesszük a speku
lációt. Idézzünk fel néhány sokatmondó történelmi előzményt! A Szaúd-
dinasztia vallási alapokon j ö t t létre, nevezetesen a vahabizmus alapján,
amelynek története visszanyúlik a tizennyolcadik század közepéig, amikor
egy vallási fundamentalista, M uham m ad bin Abd al-Vahab, akit a Korán
sajátos értelmezéséért üld ö ztek , megérkezett az al-Szaúd törzs oázisába.
M uham m ad bin Szaúd V ahab tanításának követőjéül szegődött, és kardját
Vahab szolgálatába állította, vagy Vahab tanításait használta fel kardjának
szolgálatában - az ilyen szolgálatok rendszerint m indkét irányban m űköd
n ek. Meghódította Arábiát, leszármazottai pedig folytatták a világi küzdel
m e t a többi törzs és más n épek ellen, majd Törökországgal szemben is mind
addig, amíg 1924-ben és 1 9 25-ben Mekkát és M edinát is ellenőrzésük alá
vonták. Muhammad bin Szaúd ükunokája, Abd al-Aziz, akit a britek segí
tettek, 1932-ben létrehozta a Szaúd-Arábiái Királyságot. Az Arab-félsziget
törzseinek egyesítése a vahabita ulémák vallási hatalmának és a Szaúdi Ház
abszolút politikai és katonai hatalmának kettős égisze alatt m ent végbe. E két
féle hatalom közül egyiknek sem szabad kitüntetett szerepet tulajdonítanunk.
A kulturális-vallási legitim áció éppen olyan m eghatározó jelentőségű a
társadalmak fölötti uralom ban, m int a puszta erő vagy a privilégiumokban
65 Az erről szóló beszámoló a N e w Y o r k T im e s 2 0 0 2 . november 23-i számában

olvasható, David Johnston és James Risen tollából: „9/11 jelentés szerint a Szaúd-
Arábiához fűződő kapcsolatokat nem vizsgálták ki. A kongresszusi vizsgálat ered
ményeiről készült nem végleges jelentés megállapítása szerint az ügynökök nem
követtek olyan utakat/csatornákat, amelyek szaúdi pénzalapokhoz vezetnének.”
A1. és A9. oldal.
való részesedés meggyőző ereje. A szaúdi királyság mindig is vallási funda

mentalista m onarchia volt, és ma is az. 1938-ban azonban ráleltek az olajra,
és ez m indörökre megváltoztatta az arab földet. A szaúdiak és az amerikaiak
közötti kötelékeket az amerikai vállalatokkal létrehozott koncessziós szer
ződések pecsételték meg. A vahabizmus, a Szaúdi Ház és az Aramco részvé
telével háromoldalú rezsim jö tt létre. (A szaúdi olaj kiterm elésének ameri
kai dominanciájú m onopólium ából 1988-ban jö tt létre a szaúdi többségi
tulajdonú Saudi Aramco vállalat.) Ez a hatalom és a gazdagság kikezdhetet
len háromszögét alkotta, amelyet ügyesen igazgatott a szaúdi elit —szükség
esetén leváltva a királyt is, m int ahogyan az 1964-ben történt, amikor a
tehetségtelen Szaúd király helyére a kifinomult Fejszált ültették, többek
között a bin Laden család segítségével.
A Szaúdi Ház kettős arculata, ami lehetővé teszi, hogy a gazdagságot biz
tosító hatalom megtartása érdekében egyidejűleg engedelmeskedjenek az
ulémáknak és az Egyesült Államoknak, nem képmutatás vagy manipuláció.
A szaúdi elit vahabista, és m indm áig kikényszerítette az iszlám törvények
betartását, amit az állampolgárok nagy többsége is tám ogat, m iközben a
nyugati módszereknek és érdekeknek is utat enged. így az elit tagjai —el
térően az iráni M ossadeqh-től —lojálisán kezelték a nyugati olajat, amely
ből gazdagságuk származott. U gyanakkor hűségesen védelm ezniük kellett
a szent helyeket is, am elyeknek a hadzs (a minden muszlim által életében
legalább egyszer m egteendő m ekkai zarándoklat) által m egtestesített legiti
m ációjukat köszönhették nem csupán Arábiában, hanem az egész muszlim
világban.
Ennélfogva gazdagságukat arra használták fel, hogy játékba kezdjenek a
globáHs pénzpiacokon, amelyeknek a működését igen gyorsan megértet
ték, m iután legtehetségesebb fiaikat a legjobb nyugati egyetem ekre küldték
tanulni. A gazdagságot azonban felhasználták a fejlődés segítésére is az isz
lám országokban, és a muszlim lakosság körében szerte a világon. Ezt a
stratégiát —csakúgy, m int az Egyesült Államok a maga külpolitikáját - egy
idejűleg több egymással összefüggő cél érdekében alkalmazzák: a szaúdi
gazdasági befolyási szférába bevont iszlám országok gazdasági és társadalmi
fejlődését segítették, enyhet nyújtottak a szükséget szenvedőknek, és támo
gatták azokat az iszlám mozgalmakat, amelyek erősítik az iszlám hatalmát
és befolyását, különösen a vahabizmus tanításainak vonalán — am int az a
tálibok esetében is történt.
Ezen a teljes m értékben koherens stratégián belül az iszlamizmus támo
gatása és a mudzsahedinek küzdelm ének segítése között húzódó határvo
nalat Afganisztánban kétségkívül átlépték. Amikor ennek a küzdelem nek a
dinamikája oda vezetett, hogy szembekerültek a nyugati érdekekkel, köz
tű k az Egyesült Államok érdekeivel is, nehéz volt visszafordítani azt a gépe

zetet, amelyet a múltban m űködésbe hoztak - kivéve a titkosszolgálat legen
dás vezetőjének, Turki ib n Fejszál ibn Abdelaziz hercegnek az eltávolítását.
A szaúdi kormányzat — m ik ö z b e n világosan m egértette annak szükséges
ségét, hogy egyértelm űen szakítson bin Ladennel, hiszen annak ellenséges
érzülete és a szaúdi disszidensekkel kötött szövetsége ezt elkerülhetetlenné
tette —gondosan figyelt arra, hogy ne kötelezze el m agát teljesen az USA
m ellett a fundamentalista hálózatokkal szemben. A hatalom birtokosainak
emlékezetében m ég élén k en éltek az 1979 novem berében, az új Hedzsra
első évében történt esem ények, am ikor a szaúdi nem zeti gárda egyik tisztje
tö b b száz követőjével elfoglalta a Nagymecsetet M ekkában, és több héten
keresztül ellenállt a szaúdi csapatoknak, fennhangon kárhoztatva a szaúdi
monarchiát, amiért az felhagyott a Korán tanításainak követésével. Az inci
dens végén valamennyi lázadót és minden bűntársukat lefejezték, egyeden
kivétellel. Ez a kivétel ép p e n az a személy volt, akit a Szaúd-család azzal
gyanúsított, hogy átadta a m ek k ai létesítmények tervrajzait a támadóknak.
Egyike volt azoknak a keveseknek, akik hozzáférhettek ilyen dokum entu
m okhoz: Mahrous bin L aden, Osam a fivére, aki m ég m a is a családi üzleti
vállalkozások vezetője M edinában.
A mélyen m egbántott igaz vahabiták megbékéltetése érdekében a szaúdi
kormánynak ki kellett egyensúlyoznia amerikai kapcsolatait az iszlám ügyek
n e k nyújtott folyamatos támogatással szerte a világon, beleértve termé
szetesen a palesztinok ellenállásának finanszírozását. A szaúdi rezsim még akkor
is folytatta a tálibok tám ogatását, ami lényegében bin Laden támogatásának
egy másik módja volt, a m ik o r az amerikai követségek ellen végrehajtott
bombamerényietek után ú g y d öntött, hogy bin Ladenhez fűződő kapcso
latai túlságosan veszélyessé váltak.
A szaúdi elit nem egységes ebben a kérdésben. A m it a korm ány tesz, az
n e m szükségképpen esik egybe azzal, amit a királyi család vagy az üzleti elit más
tagjai tesznek. Az iszlam izm us támogatása, beleértve a névtelen aktivista
hálózatokat is, sokuk szám ára vallási kötelesség. A szaúdi elit néhány ezer
tagja között fennálló családi, törzsi, politikai és pénzügyi kapcsolatok háló
zatát figyelembe véve, ez ek n ek a kezdeményezéseknek az elnyomása való
színűtlen, mindaddig, am íg azt az alapvető feltételt betartják, hogy magát a
szaúdi rezsimet nem veszik célba —erre bin Laden is gondosan ügyelt, hogy
n e tegye meg, hanem tám adásait Arábia területén az amerikaiaknak a szent
földön való jelenlétére koncentrálja.
Ennélfogva mély em pátia v an a vahabita szaúdi rezsim védelme és a világ
m éretű iszlám hálózatok között, amelyekből az al-Kaida és más terrorista
hálózatok kifejlődtek. Ez n e m az államilag szponzorált terrorizm us hagyó-
mányos formája, mivel a szaúdi királyi család sohasem bátorította az Egyesült

Államok ellen irányuló terrort (amit Oroszország ellenében m egtettek,
például a csecsének támogatásával), és megpróbálták - bár sikertelenül —bin
Ladent is megzabolázni, amíg az ki nem szökött ellenőrzésük alól. A m tovább
ra is döntő fontosságú összekötő kapocs létezik a vahabita királyság és az iszlám
mártírok hálózatai között, ez pedig nem más, mint az identitás hatalmába vetett
közös hit, az iszlám elveinek mindenekfölött való megerősítése.
H á l ó z a t é p ít é s é s m é d ia p o l it ik a :
A Z A L - K a IDA S Z E R V E Z E T E , TAKTIKÁJA ÉS S T R A T É G IÁ JA
H ogyan lehetséges, hogy az aktivisták egy viszonylag kis csoportja, bár

m ennyire eltökélt is legyen, szembeszállhat a történelem legerősebb álla
mával, más államok aktív támogatása nélkül? Bin Laden és köv ető i szerint
erre az a válasz, hogy az Isten velük van. Am mindenesetre kiépítettek egy
új típusú szervezetet, és olyan taktikát és általános stratégiát dolgoztak ki, ami
megfelel azoknak a körülm ényeknek, amelyeknek összessége „aszimmet
rikus konfrontációként” vált ismertté. Az egyik oldalon áll m indaz a kato
nai hatalom, amit a világ fel tu d m utatni. A másik oldalon az em beri élet
tökéletes semmibevétele, m aguknak a harcosoknak az életével kezdve, va
lam int a meglepetésre, a kiszámíthatatlanságra és a globális hálózatokra
alapozott stratégia.
A hálózatépítés döntő fontosságú. Ez annyit jelent, hogy az al-Kaidának
megvan a központi vezetése (bin Laden, illetve - halála esetén —al-Zavahi-
ri és mások személyében), de nincs meghatározott utasítási és ellenőrzési
struktúrája. Csupán kiképzést és indoktrínációt nyújt —a jelentkezők gon
dos megszűrése után —azoknak az igazhívőknek, akik válaszolnak felhívá
sára. A kiválasztottak és kiképzettek ezután a legtöbb esetben visszatérnek
saját gyökereikhez, és csatlakoznak a saját országukban m ű k ö d ő fegyveres
csoportokhoz. Kapcsolatot tartanak az al-Kaida vezetésével, de mindent
összevéve önállóan cselekednek, improvizálnak, megkeresik a szükséges
forrásokat, és saját kezdeményezésekkel állnak elő. A küzdelem alapelve
végső soron igen egyszerű: Sújts le, amilyen keményen lehet, mégpedig
ott, ahol és akkor, amikor csak tudsz! Az ellenség m indenekelőtt az USA
kormánya, az amerikai vállalatok, és az amerikai állampolgárok, de rajtuk
kívül mindenki más is, aki nyugatinak számít, továbbá a m uszlim társa
dalmak és a hitetlenek közötti kapcsolatok szimbolikus pontjai: a repülőte
rek, a multinacionális nagyvállalati létesítmények, a szállítási és közlekedési
útvonalak, a globális turizm us központjai, és m inden olyan társadalom
hétköznapi életének színterei is, amelyekben a m uszlim ok elleni küzdelem

folyik (például Afganisztán, Csecsenföld, Kasmír és a Fülöp-szigetek).
Miután 2001-ben Afganisztánban lerombolták az al-Kaida irányítóköz
pontját, a helyi küzdelm ek közötti hálózati kapcsolatok kiépítése egyre
fontosabbá vált. Az egyes országokban működő szervezetek az adott állam
ellen harcolnak, amely saját országukban elnyomja az igaz muszlimokat,
miközben készek csapást m é rn i az Egyesült Államokra és más ellenségeikre
bárhol, egész bolygónkon. 2002-ben és 2003-ban valószínűleg az al-Kaida
délkelet-ázsiai hálózata és az ahhoz kapcsolódó szervezetek voltak a legfon
tosabbak. Ezeknek a tevékenysége bin Laden gondos előkészítő munkája
nyom án az 1990-es évek elején kezdődött, az indonéziai, fulöp-szigeteki és
malajziai iszlamista szervezetekre alapozva, amelyek Afganisztánban vála
szoltak a felhívásra. B in L aden a sógorát, M uham m ad Jam al kalifát küldte
a Fülöp-szigetekre, hogy M indanao szigetén létrehozzon egy kölcsönös tá
m ogató kapcsolatot a k é t m uszlim szeparatista szervezettel, a Moro Iszlám
Fronttal és az Abbu Sayyaf csoporttal. Az al-Kaida felhívására a Moro Front
megnyitotta táborait a világ m inden részéből érkező önkéntesek előtt,
ezáltal változatosabbá téve a korábban csak Afganisztánra koncentrálódott
kiképzési bázisokat. A Palesztina elnevezésű táborban elsősorban arabokat,
m íg a Vietnam és a Hudaibie táborokban főleg délkelet-ázsiaiakat fogadtak.
Az 1990-es években k ö rü lb elü l 1500 indonéziai önkéntes kapott kiképzést
ezeken a bázisokon, ak ik n ek a többségéről feltételezik, hogy visszatértek
Indonéziába. A legfőbb radikális iszlám mozgalom Indonéziában a Dzsama
Iszlamija, melynek célja egy iszlám állam létrehozása egész Délkelet-Ázsiára
kiteijedően. Vezetője a nagy tiszteletnek örvendő A bu Bakar Bashir uléma,
fő operatív kádere pedig R iu d a n Isamuddin, egy indonéziai diákvezető, aki
Afganisztánban csadakozott az al-Kaidához, majd visszatért Indonéziába, hogy
felállítson egy militáns terroristahálózatot. Ö t gyanúsítják a 2002-ben Báli
szigetén végrehajtott bom batám adás kitervelésével. A délkelet-ázsiai al-
Kaida-seytzY az 1990-es év ek végén a legaktívabbak közé tartoztak. Bin
Laden megszervezett egy sejtet Manilában, amit a világkereskedelmi köz
pontban 1993-ban v ég reh ajto tt robbantás két résztvevője, R am zi Yousef
és Khalid Shaikh M o h am m ed vezetésére bízott. 1994-ben Manilából ter
vezték meg 11 amerikai repülőgép felrobbantását a Csendes-óceán fölött,
de a terveket a Y ousef m andai lakásában véletlenül bekövetkezett robbanás
m iatt felfedezték. Az al-Kaidával kapcsolatban álló csoportok a Fülöp-szige-
teken és Indonéziában tám adásokat terveztek továbbá az USA malajziai és
szingapúri érdekeltségei ellen is, de ezeket az illető országokban hatékony
rendőrségi beavatkozással megakadályozták. Az akciók afganisztáni és pa
kisztáni bázisainak lerom bolásával azonban az al-Kaida délkelet-ázsiai háló
zatai - különösen Indonéziában, a világ legnagyobb muszlim országában —m ind

a helyi ellenállás, m ind a globális dzsihád d ö n tő fontosságú forrásaivá váltak.
Hasonló trend nyilvánult meg Csecsenföldön is, ahol a csecsen nacio
nalisták Oroszország ellen folytatott világi, etnikai-nem zeti alapon folyó
küzdelme az iszlámért folyó harccá vált, és pénz, kiképzés és fegyverszállít
mányok formájában erőteljes támogatást kapott az al-Kaidától. Bin Laden
számára a csecsének küzdelme egyszerűen az oroszok ellen Afganisztánban
folytatott harc folytatása volt, és egy bizonyos ideig úgy tűnt, hogy ebben
egyetértés van közte, a Szaúdi Ház, a pakisztániak és a CIA között. így az
iszlám hálózatok és a domináns világhatalmak közötti nyílt küzdelem k o n
textusában a csecsen harcosok 2002 októberében az iszlám nevében m eg
vívták moszkvai csatájukat is, egy moszkvai színház ellen végrehajtott tömeges
terroristatámadás formájában. Ez a támadás különösen tragikus ered
ménnyel járt, annak következtében, hogy a színházat megostromló orosz
kom m andók gázt vetettek be, 120 túszul ejtett em ber halálát okozva. így
az eredeteit tekintve a tizenkilencedik századig visszavezethető csecsen konf
liktus az al-Kaida hálózatával létrejött kapcsolatai révén felerősödött, és a
muszhmok elnyom ói ellen szerveződött globális terrorhálózat egyik újabb
csomópontjává vált. Az afganisztáni háború utáni helyzetben az al-Kaida
stratégiájának a lényegét éppen ez a kettős karakter, a helyi küzdelmek és
a globális hálózatépítés összekapcsolása jelenti. A stratégia legfőbb vonása a
könyörtelen támadás, bármikor és bárhol, m inden olyan tárgy ellen, am e
lyek a m indenkori hatalmasságokat (a keresztényeket, közéjük értve az oroszo
kat, a zsidókat és a muszlimok bármely más elnyom óit, például Indiát, sőt
alkalmasint Kínát is) képviselik. Alkalomszerűen kiválasztott célpontok akár
m ikor keletkezhetnek, bárhol a világon. A támadásokat könnyen m egin
díthatják, és szükség esetén koordinálhatják is olyan szövegekkel és nyilat
kozatokkal, am elyeket a médiában hoznak nyilvánosságra, különösen az al-
Dzsazíra nevű független globális muszlim m édiahálózaton keresztül, amely
a C N N alternatívájaként működik. Létezik továbbá egy szorosabban az al-
Kaidához kapcsolódó hálózat is, elválasztva azoktól a szervezetektől, am e
lyek csak támogatást és kiképzést kapnak az al-Kaidától. Ez a bin Laden saját
forrásaiból finanszírozott hálózat, amelyet az al-Kaida központi vezetése
irányít. Ez a csoport azokból a kiválasztottakból tevődik össze, akiket bin
Laden személyesen szemelt ki, még mialatt ő maga volt az operatív vezető
(e sorok írása idején, 2002-ben valószínűleg nagyon beteg: dialízisproblé
mái halálosabbak, m int az „intelligens” am erikai bombák).
Am kezdeményezéseik terén még magának az al-Kaidának a sejtjei is nagy
részt önállóak. El vannak látva a szükséges forrásokkal és általános utasítá
sokkal, amelyek kijelölik számukra az akció terepét, de saját ösztönös m eg
érzéseikre és tervezési stratégiájukra hagyatkozhatnak. Csupán néhány

meghatározó jelentőségű akciót terveznek m eg központilag, ahogyan
szeptember 11-e előtt történt. A terv számos operatív részlete azonban m ég
ebben az esetben is a helyi parancsnokokra volt bízva, és csupán egy m a
roknyi személy (esetleg csak Atta) ismerte az egész tervet kezdettől fogva.
Ez a hagyományos sejtszervezeti taktikája m inden forradalmi m ozgalom
nak a történelemben. Az al-Kaida szervezete azonban hozzáad ehhez néhány
csavart: a sejtek autonóm iája jóval nagyobb, a célok egyszerűsége m iatt, és
azért is, m ert a szervezet misztikus jellege, az Isten akaratának való teljes
elkötelezettség m inim um ra csökkenti a fegyelem problémáit. Hozzájárul
ehhez még az is, hogy a kom m unikációt m egerősíti az új hírközlési tech
nológiák fejlett infrastruktúrája. Természetesen szinte kezdettől fogva széles
körben használják az internetet, főleg titkosított e-mail üzenetek küldésé
vel (az általuk használt PG P titkosítási rendszer online elérhető és ingyene
sen letölthető). A kom m unikációs m űholdaknak köszönhetően a m obilte
lefonok segítségével is könnyen létesíthetők globális összeköttetések, előre
m eghatározott kódok alapján. M indazonáltal — a kormányok részéről az
internet fontosságára helyezett hangsúly dacára is (ami új ürügyet szolgáltat
az interneten folyó szabad kom m unikáció ellenőrzésére) —a legfontosabb
kapcsolatok m indm áig személyesek, és a dö n tő fontosságú üzeneteket kéz
ből kézbe továbbítják. Ennek megvalósításában az igazán m eghatározó
tényező a légi közlekedés globális hálózata, melynek köszönhetően egy
repülőút m egtétele révén potenciálisan bárki kapcsolatba léphet bárki más
sal, feltéve, hogy az illető megfelelő vízum okkal rendelkezik. M eglehető
sen érdekes volt az al-Kaidának az a döntése, hogy nem használják fel a
hamisított vízum ok és útlevelek óriási feketepiacát, hanem ehelyett bíznak
az USA ellenőrző hatóságainak inkom petenciájában. Igazuk volt: a leendő
terroristák közül csupán néhánynak adódtak problémái szabályos amerikai
vízum beszerzésekor saját nevükre szóló útleveleiket használva. E n n ek a
terrorhálózatnak egy másik jellem ző vonása, hogy fő aktivistáik, azok, akik
végül közvetlen kapcsolatba kerülnek az ellenséggel, halálra vannak szánva,
így nem kell félni attól, hogy esetleg m egtörnek a kínvallatás alatt, vagy
köpönyegforgatóvá válnak, és egy kioltott élet nyomain kívül nem ju th at
semmiféle más inform áció az ellenség kezébe. Természetesen m indig fenn
áll az esélye annak, hogy az utolsó pillanatban valamelyikük m eggondolja
magát. Ezért élnek és dolgoznak csoportokban, és ezért csak a legutolsó
pillanatban közlik velük a végrehajtandó terv részleteit. Továbbá a köz
pontilag tervezett támadások számos végrehajtóját személyes kötelékek
fűzik másokhoz az adott csoportban: családtagok, barátok, iskolatársakként
együtt folytatták tanulmányaikat, és együtt fedezték fel újra az Iszlámot. Ez
olyan szoros kötésű kör, ami csom óponttá válik az egész világot átfogó,
hasonlóan szoros kötésű körök hálózatában.
Ez a fajta hálózati szerveződés jelentős következményekkel já r .66 Hogyan
harcolhatnak az államok hálózatok ellen? Lebombázhatnak egyes műveleti bá
zisokat és központokat (ahogyan azt Afganisztánban tették), de nem bombáz
hatják Hamburgot, ahol a szeptember 11-ei támadásokat ténylegesen elő
készítették. N em lehet bombázni egy hálózatot, csupán annak csomópontjait,
mégpedig egy igen hosszú, költséges és az egész világra kiterjedő stratégia
segítségével, amelynek mindig meg kell küzdenie a hálózat önreprodukáló és
önmagát újjáalakító képességével. A mobilis globális hálózatok valóban „aszim
metrikus konfrontációba” kerülnek a nemzetekhez kötött államokkal: a háló
zatok határozottan előnyös helyzetben vannak. Az államok is megpróbálnak
globális államhálózatokat kiépíteni. Az ilyen államhálózatok kiépítése valóban
növeli a büntetőképességet (több helyet bombázhatnak), ám a hatékonyságot
nem annyira: különböző helyeken egyre újabb és újabb csomópontok jönnek
létre, elkeveredve a lakosságban, s ezek akkor és ott sújtanak le, ahol az az
erőszak végtelen spirálisában a legmegfelelőbbnek látszik.
A globális iszlám hálózatok erre a szervezeti rugalmasságra támaszkodva
az akciók két fő taktikáját alkalmazzák. Az egyik a terror: károkat okozni
akárhol és akármikor, olyan m ódon, hogy az Egyesült Államok és a vele
szövetséges országok lakosai és intézm ényei félelemben éljenek. Arra szá
mítanak, hogy idővel ez kibírhatatlanná válik. Az a lényeg, hogy a harcot
elég sokáig folytassák. A terrort ki kell terjeszteni, amennyire csak lehet, ám
egyszersmind a körülm ényeknek és a harcosok képességeinek m egfelelően
egyre változatosabbá is kell tenni. A vegyi és a biológiai fegyverek term é
szetesen fontos eszközei a megfélemlítésnek. Elvileg kisebb erejű nukleáris
fegyverek is felhasználhatók lennének. Ez azonban nem olyan könnyű, tehát a
taktikát egyszerűsíteni kell. A m enetrendszerűen közlekedő repülőgépeket
bom baként felhasználni sokkal egyszerűbb és hatásosabb volt, m int rakétá
kat megszerezni és kilőni. További, hasonlóan „redukált” taktikák bevetése is
várható. Az al-Kaida öngyilkos aktivistáinak problémamegoldó m érnöki m en
talitásuk van. Végtére is meglehetősen sokan közülük hivatásos m érnökök és
orvosok. H a a problémát meghatározták, a megfelelő megoldás a körülm é
nyektől és az igénybe vehető forrásoktól függ. Számítani kell a meglepetésre,
ami éppen azért váratlan, m ert olyan nyilvánvaló, hogy senki sem gondolt rá
—vagy legalábbis a hatalmi pozíciókban senki, noha különböző írók a szep
tember 11-éhez hasonló forgatókönyveket már évekkel korábban kigondoltak.
66 Arquilla és Rondfeldt (2001).

A másik taktika a médiapolitika. Az akciót végső soron az emberi elmékhez

kell eljuttatni, tudati változások elérése céljából. A helyi és a globális média
jelenti azt a kom m unikációs eszközt, amelyen keresztül a közgondolkodás
formálható, és form álódik is. Ennélfogva az akcióknak a médiára orien
táltnak kell lenniük, látványos formát kell ölteniük, ami jó l bemutatható,
hogy az egész világ láthassa, csakúgy, mint a hollyw oodi mozifilmek eseté
ben, hiszen korunkban ép p e n ezeken nevelődnek az em beri elmék. Arra
azonban nincs szükség, h o g y az akciókat bárki „aláíija” vagy magára vállalja
—ez az amerikai és a nyugati elemzők legnagyobb hibája. Az al-Kaida csak
jóval később vállalja akcióit, amikor ennek a bejelentéséből következően
m ár semmiféle inform áció n e m nyerhető. És nem csak azért nem teszik ezt
meg, mert nincs rá szükség. Az iszlám nevében elkövetett terrorcselekmé
nyekhez nem fűződik szerzői jog. Az elnyom ott m uszlim tömegek bármit
és bárhol üdvözölni fognak, am i csapást mér az ellenségre. Az al-Kaida igazi
célpontját éppen ezek az elm ék, az igazhívő m uszlim ok elméi képezik. A
nyugatiak tekintetében az al-Kaida a szívre céloz, nem az elmére. N em a
megértésre, hanem a félelemre. A félelem pedig m ég rémisztőbb, ha láthatatlan
forrásokból fakad. A világ muszlimjaival való kommunikáció eszközeként m ű
ködő média az al-Kaida alapvető fegyvere, mivel aktivistái az orosz, francia,
olasz és spanyol anarchisták által a múltban elkövetett példaszerű akciók anar
chista hagyományait folytatják: az ellenség szívében kell lesújtani, hogy meg
mutassuk gyengeségét, hogy megtépázzuk legyőzhetedenségének mítoszát, és
felszabadítsuk a félelem alól az iszlám fiatal oroszlánjainak elméjét és
akaraterejét. M inden Am erikában elkövetett nagyobb terrorcselekmény Isten
akaratának győzelmét jelenti a Föld legnagyobb hatalma fölött. Bármily
szomorú is volt látni azt a képet, hogy miután végignézték a N ew York-i
robbantásokat, muszlim ifjak táncra perdültek a városok utcáin szerte a világon,
az al-Kaida tudta, hogy taktikája bevált —a maga torz világszemlélete szerint.
M ég többet is m o n d h atu n k . A példaszerű akció az anarchista hagyomá
nyok vagy a nacionalista terro r hagyományai szerint egyúttal provokatív tett is.
Azt remélik tőle, hogy az ellenség feldühítésével az ésszerűtlen válaszra ra
gadtatja el magát, am i azután lángba borítja a rothadt világot, hogy a
hamvakból egy m egtisztult civilizáció emelkedhessen ki. R om boló straté
giaként ez m űködött m ár a történelemben: az első világháború kitörését
egyetlen orgyilkos m erén y let váltotta ki Szarajevóban. Pontosan ugyanezt
teszi a Hamasz vagy az iszlám dzsihád Izraelben, és az al-Kaida m indenütt a
világon. Az USA politikája Irakban, amely a fő konfliktusnak voltaképpen
csak mellékszereplője, azt látszik jelezni, hogy a stratégia valóban működik.
Végső elemzésben az al-Kaida kétféle követendő ú t között ingadozik.
Az elsőt, amihez 2001-ig tartották magukat, „Szomália-szindrómának” ne
vezhetjük. Amerika és az amerikaiak nem készek a halálra, eltérően az isz

lám harcosaitól, akiknek leghőbb vágya a mártíromság. így néhány látvá
nyos gyilkosság, m int amilyen például az amerikai katonáké volt Szomáliá
ban, visszavonulásra fogja kényszeríteni őket, ahogyan az történt Vietnam
ban, vagy - ami azt illeti —Szomáliában is. A 2001. évi afganisztáni hadjárat
után azonban az al-Kaida — miután alighogy túlélte az USA bosszúját, és
miután látta a tálib rezsim felbomlását és pakisztáni támogatóinak megfúta-
modását —meggondolta magát, és új taktikát választott: a terrornak valóban
globálissá kell válnia, és alkalomszerűen kiválasztott célpontokra kell lesúj
tania. A hálózat sokkal lazább lett, de a média közvetett csatornát nyújtott
a küzdelem kiteljesztésére való felhívásokhoz. A tömegpusztító fegyverek
alkalmazására lehetőséget adó módszerek megtalálására különös hangsúlyt
helyeztek, de semmi esetre sem ez volt az egyetlen cél, mivel a valódi cél
a muszlim töm egek felébresztése volt, és ehhez szükség volt teljes m értékű
részvételükre. így a muszlim országokban kirobbant felkelések és a nyugati
szimbólumok ellen elkövetett támadások könnyebben kivitelezhetők, és
még inkább tanító-példam utató erejűek voltak. A m az al-Kaida gondolat-
világában a végső fegyver az Isten akarata. Ezért nem lehet semmi kétség a
harc végső eredm énye felől, és ezért fog folytatódni a küzdelem a végtelen
ségig. M ert ebben az esetben az identitás hatalma az Isten hatalma.
S z e p t e m b e r 11. é s a m i u t á n a k ö v e t k e z i k :
E G Y G L O B Á L IS H Á L Ó Z A T I F U N D A M E N T A L IS T A M O Z G A L O M
H A L Á L A V A G Y M E G SZÜ L E T É SE ?
Szeptember 11. iszonyata és szimbolikus erejű hatása szívében és elméjében

egyaránt megrázta a világot. Amerika hirtelen felfedezte sebezhetőségét.
Ezt követően pedig a gazdasági növekedés, a technológiai újítások és a sze
mélyes szabadság eufóriája, ami a gazdag országokban és a jómódú osztályok
körében az információ korának első éveit jellem ezte, egy csapásra a biz
tonság, a gyanakvás és az ellenőrzés iránti megszállottsággá változott.
A szeptember 11 -ei támadás tényleges végrehajtása az egész világ elé tárta a
fokozódó ellentéteket az identitáson alapuló forradalmi élcsapat és a n em
zetállam szervezetei és intézményei között, am elyekre még mindig az ipari
kor és a hidegháborús geopolitika mentalitása és gyakorlata nyomta rá b é
lyegét. Az Egyesült Államokba behatolt al-Kaida-terronstik öngyilkos cso
portja kevés hibával végrehajtott egy nagyon egyszerű tervet, melynek célja
maximális veszteségek okozása volt em beri életekben, és ami még ennél is
fontosabb, az Egyesült Államok birodalmi hatalmának a média által közve
tített megszégyenítése, s ezáltal a m uszlim töm egek felszabadítása a gyen

geség és cselekvőképtelenség érzése alól. Szimbolikusan még ennél is hatá
sosabb lehetett volna (a Fehér Ház lerombolásával?), s ezt csak az U A 93.
számú légi járat utasainak heroikus küzdelm e akadályozta meg, amivel sike
rült eltéríteni céljától az utolsó em beri rakétalövedéket. A terv több m int
két éven át tartó, hideg fejjel és módszeresen, információk kiszivárgása és
az önmegsemmisítéshez vezető hosszú ú t m egtétele során habozás és hibák
nélkül történt kivitelezése az al-Kaida tagjainak szervezőképességét, irgal
matlan eltökéltségét és lelki motivációját bizonyítja. M ég azt is m eg tudták
m utatni, hogy a globális terrorizmus valójában igen szerény anyagi eszkö
zökkel is megvalósítható, kevesebb, m int háromszázezer dollár felhasználá
sával —az aktivistáknak, m ielőtt m egkezdték végzetes útjukat, m ég arra is
volt gondjuk, hogy távirati úton visszaküldjék főhadiszállásuknak a költség-
vetésükből megmaradt tizenkétezer dollárt.
Szigorúan pénzügyi szem pontból nyilvánvaló, hogy az ilyen fajta had
viselés tovább tartható fenn, m int a darabonként egymillió dollárba kerülő
„intelligens” rakéták ezreinek felhasználásával vívott high-tech háborúk. A terv
azonban csak azért m űködhetett, m ert arra a feltételezésre épült, hogy az
ellenség „ostoba” —ahogyan ezt egyik nyilatkozatában Ramzi bin al-Shibh,
az al-Kaida egyik vezetője kijelentette (akit azután Pakisztánban elfogott az
ellenség, aki ekkorra m ár kezdte m egtanulni a leckét). Ha ezt a megállapí
tást a szervezett hírszerzésre és kémelhárításra értjük, akkor igaznak bizonyult.
Azoknak a megmagyarázhatatlan hibáknak a végtelen sorát, am elyeket az
USA biztonsági ügynökségei elkövettek mindvégig a szeptember 11-éhez
vezető folyam at során, teljes részletességgel dokum entálták és a
nyilvánosság elé tárták. Ezek számos egymással összefüggő tényezőhöz
kapcsolhatók: az abszolút hatalom érzésének önelégültségéhez, s ahhoz, hogy
teljes mértékben a technológiára, s nem az emberi intelligenciára hagyatkoztak
az információk megszerzésében és feldolgozásában. Ennek okai egyszerre
ideológiai természetűek (ilyen az amerikai —és m odem - hit abban, hogy
a technológia m indent m eg tud oldani) és pénzügyi jellegűek (annyival
sokkal olcsóbb számítógépeket vásárolni vagy mintegy melléktermékként a
fegyveres erők elektronikus játékszereit felhasználni, mint jól fizetett és jól
képzett hírszerző tiszteket alkalmazni). Ennélfogva az ügynökségek közötti
koordináció hiánya, a bürokratikus rutinm unka és a külföldi információfor
rások lebecsülése (például a francia hírszerzéstől származó pontos jelentések
ignorálása) az Egyesült Államokat teljesen tájékozatlanul hagyták egy olyan ter
vet illetően, ami valójában nem is volt teljes mértékben álcázva.
Van azonban valami, ami m ég fontosabb: a nemzetbiztonsági szolgálatok
a más nemzetállamok — és a hidegháború idején a hatalmas szovjet biro
dalom —ellen potenciálisan hadat viselő nemzetállamok termékei voltak (és

m ég ma is azok). Az egymás ellen esetleg hadba szálló államok szervezeti
logikája és gondolkodásmódja nagyon hasonló volt, s ugyanez elm ondható a
penetrációval és néha bizonyos alkuk megkötésével kapcsolatos felfo
gásukról és stratégiájukról is —például annak az egyik oka, hogy a hideg
háború idején a terrorizmus az Egyesült Államokban gyakorlatilag nem , a
Szovjetunióban pedig csak nagyon kis m értékben jelen t meg, a két hatalom
hallgatólagos egyezménye volt azt illetően, hogy az általuk tám ogatott
szervezeteknek (akár a palesztinoknak, akár a Moszadnak) tilos terrorista
cselekm ényeket végrehajtani a saját területükön. Am ikor egy újfajta ellen
séggel került szembe, az USA biztonsági rendszere képtelennek bizonyult
a pusztító csapás megelőzésére, és am ikor azután teljes erőből reagált, akkor
ezt is a régi módszerrel tette, vagyis lokalizált célpontokat talált, amelyek
ellen a haditechnikai eszközök felhasználásával lehetett fellépni. Az afga
nisztáni háború, amelyet az amerikai technológia és a speciálisan kiképzett
erők gyorsan megnyertek, bizonyítani látszott a stratégia pontosságát. így
az Irak lefegyverzésére vonatkozó eltökéltség, szükség esetén akár egy
költséges háború árán is, valamint a szembeszállás Irakon túlm enően is az
„ördögi tengellyel” , ezzel a változatos geometriai formát m utató alakzattal,
továbbra is abban a meggyőződésben gyökerezett, hogy az egyeden valódi
veszély csakis az államilag támogatott terrorizmus oldaláról fenyeget. Ez ellentét
ben áll az al-Kaidáról általam itt bem utatott elemzéssel, amelyet a hozzáférhető
dokumentumokra alapozok. Míg afganisztáni támogatóbázisuk elveszítése
kétségkívül jelentősen visszavetette a fundamentalista hálózatokat, ez önmagá
ban m ég nem szüntette meg műveleti képességüket. Az iraki kapcsolat pedig
természetesen nem bizonyosodott be, és úgy tűnt, hogy az USA motívumai
Irak megtámadására inkább a kiválasztott „gonosz államok” elleni megelőző
csapások politikájából fakadtak, mintsem az al-Kaidával való szembeszállást cé
lozták. Az USA és más nyugati államok csak szeptember 11. után ismerték fel
teljes mértékben a konfliktus természetét, és csak ekkor kezdtek lassan maguk
is lépéseket tenni a hálózatépítés irányába, beleértve a közös fellépést azoknak
a pénzügyi hálózatoknak és anyagi forrásoknak az ellenőrzése érdekében,
amelyek a terrorista tevékenység utánpódási vonalát biztosították. E nnek során
felgyorsították a nemzetállam átalakítását az állam egy új formája, a hálózati
állam létrejötte felé, melynek elemzését később ebben a kötetben és a trilógia
harmadik kötetében fogom bemutatni.
E sorok írása idején, a 2003. év elején úgy tűnik, hogy az al-Kaida m ű
veleti képességei komoly mértékben csökkentek. Támogatóinak nagy több
sége beszüntette a számára nyújtott támogatást, indokoltan félve a megseb
zett szuperhatalom dühös reakciójától. Úgy tűnik azonban, hogy számos
hasonló csoport, hasonló szereplők képviseletében számos országban kü

lönféle terroristatevékenységekbe kezdett, amelyek az amerikai és nyugati
érdekek és szim bólum ok ellen irányulnak Kuvaitban, Balin, Jem enben, Pa
kisztánban, a Fülöp-szigeteken, Moszkvában és Jordániában, valamint —most
először izraeli civilekre is lesújtva — Mombaszában. És a feszült éberség
folytatódik az Egyesült Államokban, ahol a 2002. év végén az em berek —
országos közvélem ény-kutatások szerint - m ég m indig épp olyan döb
bentek voltak és ugyanúgy féltek, mint a 2001. év végén. Könnyen lehet,
hogy az al-Kaida erejét és forrásait túlbecsülték, ahogy azt a legtöbb európai
hírszerző ügynökség gondolja. Nagyon valószínű azonban az is, hogy az al-
Kaida —kihasználva az U S A biztonsági rendszerének felkészületlenségét —
sokat nyert a szeptember 11-ei látványos akcióból. Az identitás védelmének
felismert szükségszerűségére és Isten akaratának követésére alapozott glo
bális terrorhálózatok viszonylag könnyen helyreállíthatok és átrendezhetők,
mindaddig, amíg az ő k et tápláló források továbbra is rendelkezésükre
állnak. Az al-Kaida ugyanis demonstrálta, hogy m ind szervezetileg, m ind a
tényleges műveletek szintjén lehetséges szembeszállni a nagyobb nemzet
államok hatalmával is, ha a rugalmas hálózatokra, a médiára orientált politikára
és az aszimmetrikus konfrontáció stratégiájára támaszkodnak, felhasználva a
korszerű tudást, a fejlett technológiát és esetleg töm egpusztító fegyvereket
is. Ez mindkét oldalon szükségképpen emberáldozatokkal jár együtt. Az
önfeláldozás a hívők vallási kötelessége, ami az emberiségnek az erkölcsi
romlástól és a m uszlim töm egeknek az új keresztesek által rájuk m ért tartós
megaláztatástól és elnyom ástól való megmentését szolgálja.
D e miben áll ez a megszégyenítés? Hogyan érzékelhető ez az elnyomás?
Az emberek nagy sokaságának társadalmi kirekesztettsége szerte a világon
— gazdasági és technológiai értelem ben egyaránt —jó l megfigyelhető, ezt a
harmadik kötetben fogom kifejteni, dokum entum okkal alátámasztva. Am
akármiből fogják is a jö v ő b e n származtatni a globális fundamentalista háló
zatok által kiváltott konfliktusokat, az al-Kaida vagy a hozzá hasonló terro
ristacsoportok létrejöttének közveden kiváltó oka nem ez. A tálibokat a
m enekülttáborok madraszáiban toborozták, de az al-Kaida káderei, mint
fentebb rámutattam, többnyire jóm ódú társadalmi körökből származnak.
A m i e két csoportban közös, az vallási hitük mélysége és egyszerűsége, és
az a meggyőződés, hogy saját országaik bűnben élnek, mert a hitetlenek
m egrontották őket. Az ilyen rezisztens identitás kifejlődésének elemzése
k o r nem hivatkozhatunk csupán a társadalmi-gazdasági kirekesztés közve
tett hatásaira, hanem kapcsolatba kell hoznunk ezt a folyamatot a globalizá
ció által kiváltott kulturális és intézményi átalakulásokkal. A valamennyi
társadalom működési kereteként szolgáló globális technikai-gazdasági rendszer
létrejötte a huszadik század utolsó éveiben arra vezette a nemzetállamokat,

hogy bekapcsolódjanak a globalizáció folyamatába, vagy annak élére álljanak,
mivel a tőke, a technológia, az információ és a kommunikáció globális hálóza
taiban elfoglalt helyzetük alapvetően fontos volt hatalmuk megtartása, kibőví
tése vagy másokkal való elfogadtatása érdekében. A globális hálózatok logikájá
nak való engedelmeskedés —akár a pénzpiacokról, akár a C N N -hez hasonló
médiáról, a világ technológiai központjairól vagy az állami intézmények nem
zetközi hálózatairól legyen is szó —számos nemzetállamot, köztük a muszlim
világ államait arra késztette, hogy eltávolodjanak hagyományos „választó-
testületeiktől” és támogatóbázisuktól. Egyesek, például a szaúdi korm ány
tagjai ügyesen próbálták megőrizni a kultúra és a vallási ortodoxia hagyo
mányait. Ez azonban túlságosan is nyilvánvalóan csak díszletként szolgált,
mivel az ulémák könnyen leleplezhető m ó d o n a monarchiától fizetést húzó
bürokratáknak bizonyulhattak. A m odernség és az általa elérhető beillesz
kedés az em berek és különösen a hagyom ányos elitek számára sokat jelentő
értékek és kulturális kódok tagadásával azonossá vált. Ez egyúttal magával
vonta a globális kozmopolita kultúra elfogadását, amit viszont nagyjában-
egészében az amerikanizálódással azonosítottak —még Franciaországban is.
A koloniális metropoliszokban hagyományosan megalázott helyzetbe került
muszlim kultúra esetében a tradicionális értékek marginalizálódása együtt járt
a maradiság és a sötétség megbélyegzésével, melynek szimbólumaként —nyu
gati normák szerint —gyakran a muszlim nők alávetett helyzete szolgált. Ez a
személyesen átélt megszégyenítés abban az etnocentrikus, rasszista beállítás
ban gyökerezik, ahogyan az „orientalizmus” ideológiai jellemzésében a Nyugat
az arabokra és általában a muszlimokra tekint. Edward Said így ír:
A keletiekre —más népekkel együtt, akiket változatos kifejezéseket használ
va fejletlennek, degeneráltnak, civilizáladannak és visszamaradottnak nevez
tek —a biológiai determinizmus és az erkölcsi-politikai elítélés alapján kiala
kított szemlélettel tekintettek. így a keletieket a nyugati társadalmak olyan
elemeivel (a bűnözőkkel és a lustákkal, a meghibbant eszűekkel, a nőkkel
és a szegényekkel) hozták kapcsolatba, akikre közösen jellemző egy olyan
identitás, ami legjobban a ’siralmasan idegen’ kifejezéssel írható le. A kele
tiek ritkán mutatkoztak és ritkán vették észre őket, keresztülnéztek rajtuk,
és nem állampolgárként, sőt nem is emberként kezelték őket, hanem prob
lémaként, amit meg kell oldani, el kell különíteni, vagy —mivel a gyarmati
hatalmak nyíltan sóvárogtak területeik megszerzésére — le kell győzni.
Mivel a keleti ember egy alárendelt faj tagja volt, alárendeltnek kellett
lennie: ilyen egyszerű volt.67
67 Said (1979: 207).
Ennélfogva a legtöbb szegény sorsú muszlim számára, akik lakóhelyükhöz

kötve élték életüket, a fundamentalizmus csábításának együtt kellett járnia
a társadalmi és gazdasági reform ígéretével: éppen erre törekedett a politikai
fundamentalizmus, ami a nemzetállamok közvetlen elnyomásával szembe
kerülve kudarcot vallott. A m a domináns globális hálózatokkal kapcsolat
ban álló muszhm eliteknek megvolt az a választási lehetőségük, hogy vagy
kulturális értelem ben nyugativá válnak, vagy társadalmi és kulturális státu
suk lefokozódik. Ez különösen a fiatal generáció számára volt fájdalmas,
m elynek tagjai technológiailag és intellektuálisan egyaránt igen m odernek
voltak, de nem találták m eg életcéljukat olyan értékekben, amelyek idege
nek voltak saját élm ényeiktől és tapasztalataiktól, egy olyan életvilágtól,
amely a lealacsonyító „keleti” bélyeget viselte. Az elidegenedett ifjúságnak
ez a szektora volt a fundamentalista terroristahálózatok melegágya. Képes
ségük a világ nincstelen m uszhm töm egeinek törekvéseihez való kapcsoló
dásra még m indig inkább csak a tervek és a szándékok szintjén nyilvánul
m eg, mintsem m egfigyelhető jelenségként. A m ennyiben azonban ez m eg
valósulna, a társadalmi-gazdasági jelentéktelenség elleni lázadást összekötné
a nyugati kulturális dominanciával szemben megfogalmazódó rezisztens iden
titással, ami megváltoztathatja a történelem m enetét, a gazdagság és a tech
nológia globális hálózataival a hit és a terror globális hálózatait állítva szembe.
„ K é p v i s e l e t n é l k ü l n e m k e l l g l o b a l i z á c i ó !” :
A GLOBALIZÁCIÓELLENES M O Z G A L O M 68
A Világkereskedelmi Szervezet (World Trade Organisation, W TO ) 1999.

november 30-án Seattle-ben tartott értekezletének berekesztése, amire tüntetők
tízezreinek akciója m iatt került sor, egy olyan jelentős társadalmi m ozga
lo m kibontakozását jelezte, amely globális léptékben száll szembe azokkal
az értékekkel és érdekekkel, amelyek a jelenlegi globalizációs folyamatot
formálják. A korlátozások nélküli kapitalista globalizációt kifejezetten elutasító
68 A globalizációellenes mozgalommal egyre növekvő szakirodalom foglalkozik, a moz
galom hatására kialakuló vitákról és különféle programokról pedig még ennél is több for
rásmunka áll rendelkezésre. A következő hivatkozások magára a mozgalomra vonat
koznak, nem pedig az általa felvetett javaslatokra és bírálatokra. Egyszerűen néhány olyan
forrást jelzek, amelyek fontosak voltak elemzésem szempontjából. Igyekeztem követni a
mozgalom tevékenységeit a médiában és az interneten. A legfőbb forrás, ami valószínűleg
a mozgalom alapművévé fog válni, a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) antropológushallga
tója, JefFJuris Transznacionális aktivizmus, és a hálózatépítés kulturális logikája (Transnational
Activism and the Cultural Logic of Networking) című doktori disszertációja, amely 2003-ban
társadalmi mozgalmak már több mint egy évtizede megjelentek, és folyama

tosanjelen vannak, ideértve az IMF által ösztönzött takarékossági politika elleni
lázadásokat különböző fejlődő országokban,69 valamint azokat az identitás
alapú felkeléseket, amelyek globális ellenállásra szólítottak fel a globális hatalmi
struktúra ellen, köztük első helyen a zapatista felkeléssel, amit az előzőekben
elemeztem. A seatde-i demonstráció azonban — a globális médián keresztül
kifejtett hatásával —szerte a világon megrázta a közvéleményt, m indenki
nek tudtára adva azt a tényt, hogy a globalizáció nem természetes folyamat,
hanem politikai döntés eredménye. Továbbá a seatde-i tiltakozók nyilvános
vitára bocsátották azt a meggyőződésüket, hogy a globalizáció végrehajtásá
nak folyamatában alkalmazott konkrét m ódszereket egy uralkodó szerepet
játszó globális elit hatékonyan érvényesített gazdasági és ideológiai érdekei
alakítják. Az aktivisták nagy többsége n em önm agában a globalizációval,
hanem a globalizációnak ezzel a speciális formájával szemben lépett fel. Vol
taképpen úgy áll a dolog, hogy amikor a „globalizációellenesség” kifejezés a
mozgalom jellemzőjeként megjelent a médiában, ezt az elnevezést a m oz
galomban részt vevő legtöbb társadalmi szereplő elutasította. Azt javasolták
helyette, hogy fellépésüket inkább a globális igazságosságért küzdő mozga
lomnak vagy a kapitalista globalizációt ellenző mozgalomnak, esedeg a nagy
vállalati globalizációt ellenző mozgalomnak nevezzék, és szóba került több
más elnevezés is, amelyekkel a mozgalom számos arca közül valamelyiket
a legjobban kifejezhetőnek vélték. Jóm agam —az elemzés célját szem előtt
még nem készült el teljesen. Szerzőjének le vagyok kötelezve, amiért disszertációjának

témavezetőjeként betöltött szerepemen messze túlmenően bevont munkájába és kész
ségesen megosztotta velem gondolatait. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy míg sok
mindenben egyetértünk, a mozgalom jellemzésében, valamint értékítéleteinkben lénye
ges eltérések is vannak közöttünk, ami azt jelenti, hogy az itt bemutatott elemzésért,
amihez beszélgetéseink nagyban hozzájárultak, kizárólag én vagyok a felelős. A globális
intézményeket ellenző társadalmi mozgalmakról szóló írások kiváló gyűjteménye O ’Brien
és tsai (2000). Az úgynevezett /MF-lázadókról lásd Walton és Seddon munkáját (1994).
A globalizáció latin-amerikai válságáról és a társadalmi mozgalmak mozgósításáról a válság
ellen lásd Calderon (2003). A bennszülött lakosság mozgalmairól, különös tekintettel az
ecuadori eseményekre, lásd Chiriboga (2003). A globális civil társadalom kialakulásáról
mindmáig a legjobb kézikönyv: Anheier és tsai (2001). Magára az elemzésre vonatkozó
információk és elemzések találhatók az alábbi forrásokban: Cockbum (2000); Danaher és
Burbach (2001); Welton és Wolf (2001); Galdon (2002); Klein és Levy (2002); Monereo
és Riera (2002); Negri és tsai (2002); Starhawk (2002) és Ziegler (2002). A hálózatépítési
gyakorlatról és ennek következményeiről lásd Arquilla és Rondfeldt (2001). A globális
média szerepéről a közvélemény alakításában lásd Volkmer (1999).
69 Walton és Seddon (1994).
tartva —olyan fontos okokból döntöttem úgy, hogy e fejezet címeként m eg
tartom a média által a mozgalomra ragasztott címkét, amelyek az elemzés
bemutatása után rem ényeim szerint m indenki számára világossá válnak.
A seattle-i tüntetéseket hasonló - kisebb és m ég nagyobb —m egm ozdu
lások egész sorozata követte számos helyen szerte a világon, m inden alka
lom m al hasonló m inták szerint végrehajtott akciókkal, és mindig a globali
záció folyamatát irányító politikai intézm ények valamelyikének egy-egy
fontosabb találkozóját véve célba. A legfontosabbak ezek közül e sorok írásáig
az alábbi rendezvények alkalmából szervezett tüntetések voltak: 2000-ben
április 16-án az IM F és a Világbank találkozója Washingtonban (DC), nyáron
az USA R epublikánus Pártjának konvenciója Philadelphiában és a D e
m okrata Párt konvenciója Los Angelesben, szeptem ber 26-án az IM F és a
Világbank prágai értekezlete, decem ber 6-án az Európai Unió nizzai csúcs-
találkozója; 2001-ben április 20-án az összamerikai csúcstalálkozó Q uébec
C ityben, június 14-én az Európai U nió csúcstalálkozója Gothenburgban,
jú n iu s 25-én a Világbank barcelonai értekezlete (annak ellenére, hogy az
értekezletet ténylegesen nem tartották m eg az adott helyszínen, hanem
áthelyezték a kibertérbe), július 19-én a G 8 országok genovai találkozója;
2002-ben pedig az Európai U nió március 16-i barcelonai és június 15— i
sevillai csúcstalálkozói. Ezeken kívül számos kisebb, de nagy hatású tüntetés
zajlott le hasonló csúcstalálkozók körül Brüsszelben, Durbanban, Fortale-
zában, M onterrey-ben, Quitóban, Montrealban, Sáo Paulóban, Johannes
burgban, Firenzében, valamint —e kötet m egjelenésének idejéig —hason
lóak várhatók számos más helyen is, ahol ilyen jellegű találkozókat tartanak,
kö ztü k Koppenhágában, Athénban, M iam iban és Cancunban. Tüntetések
célpontjává váltak továbbá a globális elitnek a Világgazdasági Fórum (World
Economic Forum) rendszeresen Davosban tartott ülései alkalmából évenként
sorra kerülő informális találkozói is, először Zürichben, majd 2002-ben
N e w Yorkban (amikor a találkozót oda helyezték át). Ugyanakkor P orto
A legrében m egkezdődött a „Szociális V ilágfórum ” (World Social Forum)
jóval nagyobb szabású találkozóinak sorozata, amelyeket m inden évben a
Világgazdasági Fórummal pontosan egy időben rendeznek meg, a globális
elitek által tárgyalt javaslatokkal szembeállítható alternatívák megvitatására.
Ez a tüköreffektus, vagyis hogy a globalizációellenes mozgalom időben és
térben egyaránt pontosan követi a globalizációt irányító intézmények ren
dezvényeit, világosan jelzi magának a mozgalomnak a mibenlétét: tudatos tö
rekvés a társadalom ellenőrzésének megteremtésére a saját intézményei fölött,
m iután a gazdagság, az információ és a hatalom globalizálódásának körül
m ényei között a hagyományos demokratikus ellenőrzés kudarcot vallott. Ép
p en ezt fejezi ki igen jól a seattle-i tüntetők legnépszerűbb jelszava: „Képvi-
seiet nélkül nem kell globalizáció!” Ez a függetlenségért harcoló amerikai

hazafiak csatakiáltásának („Képviselet nélkül nem adózunk!”) történelmi transz
pozíciója. A globalizációellenes mozgalom azonban igen változatos, és mind al
kotó elemeit, mind céljait tekintve bizonyos mértékig ellentmondásos is, össze
tétele és kifejeződései az adott kontextustól függően változóak. Jellemzéséhez
éppen ezért igen gondos elemzésre van szükség, melynek során - a társadalmi
mozgalmak tanulmányozásánál alkalmazott általános módszeremet követve —
egymás után szemügyre veszem a mozgalom szereplőit, céljait, szervezeti formáit,
harci módszereit és a társadalom intézményeihez fűződő kapcsolatait. M ielőtt
azonban hozzáfognék ehhez a vizsgálathoz, felhívom a figyelmet arra, hogy
három szempontot észben kell tartanunk.
Először is, a mozgalom egyes alkotóelemei között olyan mély ellentétek
vannak, hogy m eg kell indokolnunk és ki kell mutatnunk, miért nem a m oz
galmak és a különféle társadalmi szereplők koalíciójáról, hanem egyetlen m oz
galomról beszélünk. Úgy gondolom, hogy egy mozgalomról van szó, ám ez
igen sajátságos mozgalom. Mielőtt még nekikezdenénk részletesebb tárgya
lásába, hadd bocsássák előre annyit, hogy ez hálózati mozgalom, melynek alap
vető egysége a hálózat. Másodszor, globális mozgalomról van szó, és ez a
globális jelleg minőségi változást jelent a kapitalista globalizáció ellen szerte a
világon folytatott korábbi küzdelmekhez képest, amelyek alkalomadtán szoli
daritást váltottak ki a hasonló küzdelmet folytató más erők részéről is, de nem
léteztek globális szinten egyidejűleg, valós időben. Harmadszor, ez a mozgalom
már puszta létével is - tekintet nélkül tartalmára és jövőbeli fejlődésére - megerő
síti az emberi társadalmak dinamikájának legrégibb szabályát: ahol hatalom van,
ott ellenállás is van a hatalommal szemben; ahol a hatalom új formái alakulnak ki,
ott végül kibontakoznak az ellenállás új formái az adott konkrét hatalmi mintával
szemben. Ennélfogva a politikailag kikényszerített és politikai megfontolások
alapján irányított, speciális érdekek és értékek strukturális dominanciájával jelle
mezhető globális hálózati társadalom csatarendbe állásával szemben végül felsora
kozott egy szintén hálózati szerveződésű globális társadalmi mozgalom ellenállása,
amelynek az összetevőit, stratégiáit és értékeit a következőkben fogom elemezni.
„ E L PU EBLO D ESU N ID O JAMÁS SE R Á V EN C ID O ” :

A GLOBALIZÁCIÓELLENES M O Z G A L O M SOKRÉTŰSÉGE
Az új társadalmi mozgalmakról 2002-ben írt tanulmányában R uth Cardoso, a

társadalmi antropológia kiváló művelője megfordította a latin-amerikai baloldal
hagyományos jelszavát, arra utalva, hogy az új társadalmi mozgalmak ereje
különösen belső sokrétűségükből adódik: „a népet, ha nem egységes, sohasem
fogják legyőzni ” .70 Ebből a paradoxonból kiindulva —nyelvi hatásán túlm e

nően —vélem ényem szerint dokumentálható, hogy a változatos és gyakran
egymással ellentétben álló elemekből összetevődő globalizációellenes
mozgalom belső kakofóniája az, ami a m ozgalmat összességében igazi kihívás
forrásává teszi a kapitalista globalizációval szemben. Ugyanis éppen ez a
sokféleség az, ami kiszélesíti a szembenállás bázisát, az érdekek és az ideológiák
egyébként látszólag megvalósíthatatlan egységét teremtve meg. „Teherautó
sofőrök és teknősök” —ezzel a két szóval jellem ezték a Seatde-ben megvalósult
egyetértést a világ egyik legkonzervatívabb szakszervezete és a veszélyeztetett
fajok védelm ezői között, akiket egyaránt fenyegetett a kereskedelem
liberalizálása. M elyek ezek a különféle összetevők? Kik azok a szereplők, akik
egymás mellé álltak a globalizációellenes mozgalomban? Az erre a kérdésre
empirikus alapon adható válasz meglehetősen bonyolult, mivel a globális kor
mányzás intézm ényeinek összejövetelei és egyéb eseményei körül
kibontakozott tömeges akciók résztvevőit m eg kell különböztetnünk az egyes
konkrét helyszíneken megnyilvánuló, illetve a vita és a tiltakozás globális háló
zataiban a globalizáció ellen fellépő mozgalmaktól.
Kezdjük a globális elitek találkozói körül zajló szimbolikus eseményeken
részt vevő tüntetőkkel. Seattle-ben a legnagyobb létszámú —bár semmi esetre
sem a legharciasabb — kontingenst a King m egye szakszervezeti tanácsa által
mozgósított szakszervezeti dolgozók alkották, akik AFL-C IO gépkezelő m un
kásai és a fuvarozók szakszervezetei között létrejött szövetség keretében együt
tesen léptek fel. A kikötőmunkások és raktári dolgozók aktivista nemzetközi
szakszervezete (International Longshore and Warehouse Union) — még m indig
büszkén az 1930-as években kommunista vezetéssel elért történelmi sike
reire —sztrájkokat szervezett a nyugati part kikötőiben, a Seattle-ben letartóz
tatott tüntetők szabadon bocsátását követelve. Jelen volt továbbá számos
környezetvédő csoport, a legharciasabbaktól, m int amilyen például az
„Elsőbbséget a Földnek!” (Earth First!) és a „Akció-hálózat az esőerdőkért”
(Rainforest Action Network), az olyan mérsékelt szervezetekig, mint a Sierra Club
és a Greenpeace. A tüntetés során a legfőbb erőt a „közvetlen akciók” hálózata
(Direct Aaion Network) körül alakult koalíció szervezte, melynek magját a
művészek és színházi dolgozók „Művészet és forradalom” (Art & Revolution)
elnevezésű sajátos, önálló stílusú anarchista csoportja alkotta. Ez a csoport a
Demokrata Párt chicagói konvenciója ellen 1996-ban rendezett tüntetések
nyomán alakult ki, s tagjait a polgári engedetlenség taktikájára az
erőszakmentes tiltakozást hirdető Ruckus Society elnevezésű aktivistacsoport
képezte ki. H asonló, megszakítás nélküli fellépéssorozatot szervezett a
70 Cardoso (2002).
tüntetések során a Global Exchange néven a szabadkereskedelem társadalmi

és környezeti következm ényei ellen alakult koalíció, valamint az Internatio
nal Forum on Globalization is, amely a globalizáció alternatív stratégiáit
javasló értelmiségiek hálózataként jö tt létre. Jelen voltak továbbá az
őshonos népek és a parasztok képviselői a világ m inden részéről, részben az
„Em berek a globális cselekvésért” (People for Global Action, PG A) kezde
ményezése nyomán, melynek keretében m indkét Amerika nyugati partján
Seattle-ig végigvonuló karavánt (West Coast Caravan) szerveztek. A kariz
matikus Jose Bove által vezetett francia farmerek szintén m egjelentek,
bőségesen hozva magukkal illegálisan importált francia sajtot. A különféle
eredetű erőszakos tiltakozókat főként a Black Block csoport szervezte, amely
a későbbi tüntetések állandó résztvevőjévé vált. A Black Block terepszínű
katonai gyakorlóruhákba vagy tisztán feketébe öltözött, gyakran tarka selyem
kendőt és csuklyát viselő hívei hajlamosak az anarchizmusra, és céltudatosan
m egtervezett támadásokat hajtanak végre a rendőri erők és olyan
kereskedelmi vagyontárgyak ellen, amelyeket az elnyomás és az elidege
nedés szimbólumainak tekintenek. Ami igazán jelentős volt Seattle-ben és
más tüntetések alkalmából (például —saját megfigyelésem alapján —Barce
lonában) is, az az a tény, hogy a tüntetőkhöz csatlakoztak olyan helyi
fiatalok, akiket politikai ideológiák kevéssé motiváltak, de potenciálisan
megvolt bennük a „rendszerrel” szembeni harag. A résztvevők között nagy
számban voltak nők és egyesek közülük vezető szerepet is játszottak, bár a
tüntetések szervezői között csupán néhány hivatalos nőszervezet volt.
A tiltakozások résztvevőinek ez az eredeti összetétele idővel és a
körülményektől függően később megváltozott. A szakszervezetek részvé
tele az Egyesült Államokban lényegesen csökkent, de Nyugat-Európában
és Latin-Amerikában drámai m ódon növekedett. A québeci nőszövetség
kezdeményezésére 1998-tól indított „világmenetek” (World March of Women)
során jobban láthatóvá vált a nők részvétele a mozgalomban: az első
nagyobb menetelésre 2000-ben került sor. Indiában és Latin-Amerikában
a foldkövetelő és a bennszülött mozgalmak, Franciaországban és más fejlett
országokban pedig a farmerek erősítették akcióik koordinációját a PG A-
hálózat körül, amely talán a leghatározottabban törekedett a D él és Észak
közötti kapcsolatok kiépítésére és gondozására. Olaszországban T oni Negri, a
mozgalom egyik vezető értelmiségi alakjának elméleti m unkájával alátá
masztva felélesztették az 1970-es évek autonóm radikális baloldali m oz
galmainak hagyományait a Ya Basta/Tute Bianche mozgalom körül, amely
közvetlen akciókat hajt végre erőszakmentes, ám erősen konfrontációra tö
rekvő, színpadias formában. Spanyolországban a tüntetők egyik legna
gyobb európai kontingensét az elsősorban Barcelona körül összpontosult,
és nagymértékben az anarchista hagyományok által inspirált globális

ellenállási mozgalom (Movement for Global Resistance) biztosította. A Black Block
anarchistái és önálló csoportjai, amelyek nem haboznak erőszakos akciókba
bonyolódni, Európában is befolyásra tettek szert és terjesztették a harcias
szellemet.
A globalizációval kapcsolatban folyó globális vita ugyanakkor a legin
kább eseménydús m ó d o n a Szociális Világfórumok alkalmából ju to tt kife
jezésre, amelyeket 2001 óta m in d en évben Port Alegrében rendeznek meg.
2002 óta kisebb regionális társadalmi fóm m okat is szerveztek Firenzében,
Q uitóban, Hyderabadban és a világ más városaiban. Ezek az összejövetelek,
amelyeken az aktivisták tízezrei vettek részt (újságírók ezreinek kíséreté
ben), fómmot nyújtottak a vitához és a vélemények kifejtéséhez m inden
féle politikai ideológia szószólói, nem kormányzati szervezetek, társadalmi
mozgalmak, értelmiségiek, különféle csoportok és egyének, a régi és az új
baloldal képviselői számára, akik különböző kontinensekről, változatos
napirendi témákkal érkeztek. Maga az az eszme, hogy legyenek olyan
helyek, ahol a washingtoni konszenzus ortodoxiájától eltérő gondolkodás-
m ódok kifejezésre ju th atn ak , és amelyek - a zapatisták megfogalmazásával
— „olyan világot alkotnak, am ibe minden világ beleillik” , sokak számára
rendkívüli felszabadulást képviselt egy olyan világban, amelyet m ár kezdett
átitatni az a meggyőződés, hogy a jelenben érvényesülő hatalommal szem
b en csakis a múlt harcai nyújtanak alternatívát.
A mozgalom céljainak lényegét magukba sűrítő szimbolikus eseményeket
megfigyelve tehát kibontakoznak a mozgalom következő főbb komponensei:
a szabad kereskedelmen alapuló és a kapitalista nagyvállalatok érdekei által uralt
globalizáció társadalmi és környezeti következményeit bíráló csoportok; a
globális pénzpiacok szabályozását követelő csoportok; a világ szegényeivel
szolidaritást vállaló nem korm ányzati szervezetek, ideértve azokat is, amelyek a
szegény országok külföldi adósságainak eltörlését követelik; továbbá vallási
csoportok; humanitárius civilszervezetek; a munkahelyüket, jövedelmüket és
munkafeltételeiket védő dolgozók és szakszervezeteik; a szabad kereskedelmi
egyezmények következm ényeinek elfogadását elutasító farmerek és parasztok;
a világ parasztmozgalmai és ezek szolidaritási hálózatai; a bennszülött népek
mozgalmai és szolidaritási hálózatai; környezeti mozgalmak; nőmozgalmak;
forradalmár művészek; különféle ideológiákat és hagyományokat ápoló anar
chisták és autonóm csoportok; társadalmaik ellen erőszakosan lázadó fiatalok; a
régi baloldal politikai pártjai (a kommunista és baloldali szocialista fősodorból
és a trockista hagyományokat ápoló radikális baloldalról egyaránt); kritikus
függeden értelmiségiek (m int például az A T T A C -mozgalom); s végül a
Nemzetközi Globalizációs F ó ru m tagjai.
E nnek a listának a puszta bemutatása is tükrözi a mozgalom sokrétű

ségét, valamint azokat az értékeket és célokat (és kisebb m értékben a konk
rét társadalmi jellem zőket is), amelyek meghatározzák a mozgalom elemeit.
H a azonban figyelembe vesszük a főbb események résztvevőinek össze
tételét, akkor azt látjuk, hogy a tüntetők és az aktivisták többsége fiatal,
középosztálybeli, és túlnyom órészt az iparosodott országokból, elsősorban
Nyugat-Európából és Eszak-Amerikából származik. Ugyanakkor a Szociális
Világfórum találkozóin Porto Alegrében, Quitóban vagy Hyderabadban jelen
tős számban képviseltetik magukat a globális Dél társadalmi mozgalmai (pél
dául az equadori CO N AIE, a brazíliai M ST, a zapatisták és az indiai Kamataka-
farmermozgalom), valamint a széles spektrum ot alkotó baloldali csoportok
és a kritikus értelmiségiek is. Különbséget kell tenni továbbá a globális kor
mányzási intézmények találkozói körül szervezett akciókban részt vevő cso
portok és a globalizáció ellen folyó társadalmi küzdelmek résztvevői között.
A mozgalomnak két rétege van, ezeket egyrészt analitikai szempontból meg
kell különböztetnünk egymástól, másrészt össze is kell kapcsolnunk. Ezt a
megállapítást az ecuadori bennszülött lakosság kiterjedt mozgalmának rövid
bemutatásával támasztom alá.71
Az „Ecuadori Bennszülött N épek Konföderációja” (Confédération de Nacio-
nalidades Indigenas de Ecuador, C O N AIE) nevű szervezetet 1986-ban alapítot
ták meg az amazóniai és a felföldi népek között létrejött szövetség jegyében.
Ez a szervezet új módszert kezdett alkalmazni tagjai földjének és identitá
sának megőrzésére, különösen az amerikai vállalatok olajkutató tevékenységét
ellenezve. Ennek érdekében olyan nemzetközi környezetvédelmi hálózatok
támogatásáért folyamodtak, m int például az „Akcióhálózat az esőerdőkért”
(Rainforest Action Network). A helyzetüket jellem ző marginalitás és szegény
ség leküzdése érdekében m ozgósították támogatóikat az Ecuador benn
szülött lakosságát sújtó etnikai diszkrimináció ellen. Végül szembeszálltak az
ecuadori kormány által az IM F ösztönzésére követett neoliberális politikával,
amely Ecuadornak a globalizációs folyamatba való bekapcsolódására irá
nyult. Az 1990-es években, majd 2000-ben és 2001-ben négy egymást
követő erőszakmentes felkelés élére álltak, amelyek közül az utóbbiak igen
hatásosak voltak. Végül lemondásra kényszerítették az elnököt, és 2002 no
vem berében egy populista elnök, Gutierrez megválasztásához vezettek,
akit a bennszülött mozgalomból kiem elkedő politikai párt, a Pachakutik
támogatott. A C O N A IE szervezetek kapcsolatba léptek Latin-Amerika más
bennszülött mozgalmaival, és képviseltették magukat a globalizációellenes
m ozgalom főbb fórumain és eseményein, különösen Q uébecben és a Por-
71 Chiriboga (2003).
to Alegrében tartott Szociális Világfórumon. 2002 októberében ők adtak

otthont a latin-am erikai regionális Szociális Világfórum rendezvényeinek.
M ind saját kom m unikációs csatornáik fenntartásához, mind a globalizáció
ellen Latin-Amerikában és szerte a világon fellépő más társadalmi mozgal
makkal való kom m unikáció és együttműködés céljára az internetet hasz
nálták fel. A kezdetben rezisztens identitásmozgalom ily m ódon a bennszü
lött népek védelmét szolgáló mozgalomból a globalizáció egyik alternatív
programjává vált, am elyet a C O N A IE vezetői —jelezve kapcsolatát m ind a
bennszülött m ozgalmakkal, m ind az alternatív globalizáció militáns kezde
ményezéseinek szélesebb áramlataival — „alulról jö v ő globalizációnak” ne
veznek, ők alkották Latin-Am erikában a „Kontinentális Szociális Szövetség”
(Social Continental Alliance) kiépítésének vezető erejét, amely a különböző
országokban létrejött társadalmi mozgalmakat az „alternatív integráció”
(Alternative Integration) program jában egyesítette, határozottan szembe-
szállva az USA korm ányzata által 2000-ben a québeci összamerikai csúcs-
találkozón elő terjesztett, az egész kontinensre kiterjedő szabad
kereskedelmi övezet létrehozására irányuló ZlLCM-programmal.
A globalizációellenes m ozgalom ennélfogva nem redukálható azokra a
nagyobb dem onstrációkra, amelyeken főleg a fejlett országok fiatal akti
vistái vesznek részt, h an em a szerte a világon folyó társadalmi küzdelmek
sokaságából tevődik össze. Ezek a küzdelmek összefüggnek, kapcsolatban
állnak és kom m unikálnak egymással, és az interneten kialakult hálózatok, a
médiadiffúzió, a különféle vitafórum ok és a konvergáló tiltakozási esemé
nyek révén kitelj ednek egész bolygónkra, W ashingtontól Q uitóig és D u r-
bantól Genüg. Bár a bennszülött mozgalmak, a farm erek, a földfoglalók és
a szakszervezeti aktivisták kevesebb alkalommal tűnnek fel a globális
médiaeseményeken, m ivel utazási lehetőségeik korlátozottak, a mozgalom
egészében egyre nagyobb jelentőségű szerepet játszanak. Ennek megfele
lően a globalizációellenes mozgalom társadalmi bázisa napjainkban kiterjed a
társadalom valamennyi szektorára, amelyek sérelm eket szenvednek el a
globalizáció következtében, és mobilizálódnak ellene. Itt a korlátlan glo
balizációval szemben m egnyilvánuló globális ellenállás egyre szaporodó
helyi forrásainak kom binációja a legfontosabb. Jelentős továbbá a m oz
galom szereplőinek társadalmi, etnikai, ideológiai és politikai szempontból
egyaránt rendkívül változatos összetétele. Fő vonásaként tehát nem a
mozgalom északi és déli szárnyai közötti különbséget, hanem a globális
hálózat építését kell hangsúlyoznunk. A m ozgalom létének fő forrásait oly
m ódon azonosíthatjuk, és a m ozgalom logikáját úgy érthetjük meg igazán,
ha nem az egyes szereplők jellem ző vonásaira, hanem inkább céljaikra és
értékrendszerükre koncentrálunk.
A G L O B A L IZ A C IÓ E L L E N E S M O Z G A L O M
C É L JA I É S É R T É K R E N D S Z E R E
M ostanra világossá kellett válnia előttünk, hogy a mozgalom belső változa

tossága lehetetlenné teszi az általa képviselt célok és értékek egyszerűsített,
egységes jellemzését. Az, ami az igazságtalannak tekintett globalizációs fo
lyam attal szembehelyezkedő, sokféle erő (a környezeti m ozgalom , a m un
kajogi és szociális szervezetek, a szegényekkel vállalt szolidaritás, a benn
szülött népek, illetve a nők jogainak védelmében fellépő szervezetek és hasonló
m ás csoportok) konvergenciájaként indult, kikövezte az utat az arról folyó
heves viták folytatásához, hogy a mozgalom milyen fajta társadalmat állítson a
jelenlegi rendszer helyébe. A közös ellenség felismerhetően a neoliberalizmus,
ennek célbavétele volt a zapatisták eredeti hozzájárulása az ügyhöz. A neolibe
ralizmus jelentése azonban n em ugyanaz mindenki számára: a mozgalom
résztvevőinek többsége valószínűleg a kapitalizmussal azonosítja, az úgyne
vezett reformista szárny azonban nem szükségképpen antikapitalista. A moz
galom egyik fő szóvivője, Susan George által szerkesztett Luganói jelentés
(Lugano Report) alcíme m indennek ellenére a kapitalizmus rendszerének
fenntartására szólít fel.*
A mozgalom általános képét tekintve először is szakadást látunk azok között,
akik intézményi reformok útján arra törekednek, hogy a globalizáció emberi
arco t öltsön, illetve azok között, akik magát a kapitalizmust, vagy legalábbis
annak a nagyvállalatok dominanciájával jellemezhető, jelenleg egyedural
k o d ó formáját ellenzik. Az A T T A C a pénzpiacok szabályozásának és a na
gyobb gazdasági katasztrófák elkerülésének eszközeként a Tobin-féle adózás"
bevezetése érdekében kifejtett erőfeszítésekre koncentrált. Ez a megoldás
azonban nem bizonyult technikailag kivitelezhetőnek, és inkább csak szim
bolikus értékű volt, sőt szim bólum ként is veszített erejéből, am ikor Tobin
— röviddel halála előtt — m aga is elvetette ezt a gondolatot. Á m még a
kapitahzm us ellenzőinek kö rén belül is élesen ütköző nézetekkel talál
kozunk: például egy növekvő befolyásra szert tevő áramlat, am i főleg a
P G A - (People’s Global Action) hálózat körül szerveződik, anarchistaként vagy
neoanarchistaként jellem ezhető, m ivel hívei kifejezetten elutasítják a hata
* A jelentés (The Lugano Report on Preserving Capitalism in the 21st Century) szatirikus
képet rajzol fel a kapitalizmus előtt álló sötét jövőről. —A ford.
"Jam es Tobin (1918—2002) keynesiánus közgazdász 1972-ben, a valuták árfolya
mát stabilan tartó Bretton Woods-i devizarendszer összeomlása után azt javasolta,
hogy a spekuláció visszaszorítása érdekében adóztassák meg a valutaátváltásokat. —
A ford.
lom mindenféle struktúráját, és élesen bírálják a m ozgalom nak a reformista

értelmiségiek és a hagyom ányos baloldal politikai erői által történő „kisajá
títását”. Az 1990-es évek zűrzavarában a marxista baloldal maradványai
voltaképpen a globalizációellenes mozgalomban találták m eg egyrészt né
zeteik vélt megerősítését, másrészt az aktivizmus és a politikai befolyás
kifejtésének terét. Ez ugyan nyilvánvalóan a globalizációellenes mozgalom
dinamikájának és fő jellem vonásainak téves olvasatát jelen ti, mégis hozzá
járni a mozgalom belső sokszínűségéhez, és a benne m egjelenő értékek el
lentmondásos kifejeződéséhez. Mivel azonban a m ozgalom nak nincs köz
ponti irányítási rendszere, és senkinek sincs szüksége engedélyre ahhoz, hogy
aktívan bekapcsolódjon rendkívül sokrétű és szinte m in d en t átfogó tevé
kenységeibe, a m ozgalom ilyen ellentmondásos term észete is inkább az erő,
m intsem a gyengeség forrása, m íg a hagyományos társadalmi-politikai szer
vezetekben inkább az utóbbi lenne jellemző. A megosztottság és a különb
ségek új támogatókat jelentenek, mivel sok társadalmi szereplő a mozgalomnak
legalábbis valamelyik arcában önmagára ismer, és senki sem érzi magát kitéve
olyan más frakcióktól eredő nyomásnak vagy fegyelmezési törekvésnek, ame
lyekkel nem ért egyet. Mindazonáltal, ha megpróbáljuk a mozgalom alapjainak
egyfajta szintézisét megfogalmazni az általa képviselt értékek tekintetében, a
mozgalom által követett általános gyakorlat és a keretében folytatott viták
tanulmányozása az alábbi négyféle jellemzést eredményezheti:
1 A mozgalom m inden egyes összetevőjének megvan a maga értékrendszere

és a saját programja, legyen az akár a bennszülött népek identitásának védel
me, akár a francia mezőgazdasági termékeket védő protekcionista rendszer
fenntartása. Mindegyik ilyen programot azonban megerősíti és alátámasztja a
nagyvállalati kapitalizmus érdekeit szolgáló aszimmetrikus liberalizáció domi
náns szerepével jellem ezhető jelenlegi globalizációs folyamattal való szem
benállás.
2 A mozgalom nagy része a globalizáció jelenlegi folyamatának intézményi
reformja érdekében mozgósít: a Szociális Világfórum legnépszerűbb jelszava
az volt, hogy „lehetséges egy másfajta világ” (another world is possible). A hang
súly itt nem a „másfajta” , hanem inkább a „lehetséges” szóra esik.
3 A mozgalom egyik jelentős és egyre erősödő áramlata, amely a PGA-háló-
zatok körül szerveződik, egyértelműen kétségbe vonja a kapitalizmust. Ezen
az antikapitalista m ozgalm on belül az egyik tisztán megfogalmazott álláspont
kifejezetten anarchista, és a társadalmi-politikai szerveződésnek az alulról
kezdeményezett hálózatépítés gyakorlatában létrehozható új formáját hirdeti.
A neoanarchisták szemében az internet és a hálózatépítés más eszközei nem
csupán szervezeti eszközök, hanem az önirányító társadalom most kialakuló
formáját jelentik. Egy másfajta világ lehetséges, de ezek szerint a nézetek

szerint a hangsúly ebben a „másfajta” szóra esik, és a lehetőség csak a küz
delem radikálisabbá válása útján valósítható meg.
4 Ha azonban —a mély ellentmondások dacára, amelyek könnyen elkülönült
akcióhálózatok kialakulásához vezethetnek - még mindig egy mozgalomról
beszélhetünk, ezt annak köszönhetően tehetjük meg, hogy a globalizáció
ellenes mozgalmat az jellemzi igazán, ami eredetileg a kibontakozásához
vezetett: a globális kormányzás intézményeiben való politikai képviselet
mechanizmusainak radikális kritikája. Ez a bírálat az első pillantásra nem
tűnik jogosnak. Végtére is azok a nemzetközi intézmények és találkozóik,
amelyek a tiltakozások célpontjait alkotják, kormányok részvételével
működnek, illetve történnek, és ezek nagy többsége demokratikusan
megválasztott kormány. Maguk a bírált intézmények valóban ezzel az érvvel
utasítják el a tiltakozásokat m int nem demokratikus megmozdulásokat. Am
ha a globalizációellenes mozgalom ilyen széles körben fejt ki vonzóerőt, és
az aktivistakörökön messze túlmenően is visszhangot kelt a közvéleményben
szerte a világon, akkor m inden bizonnyal valamilyen, mélyen átérzett
demokratikus deficitre kell utalnia. A négyévenként megismétlődő szava
zások alkalmából két korlátozott választási lehetőség közül a kevésbé rosszat
kell választani, míg a magánkézben levő nagyvállalatok strukturálisan
domináns érdekeit kiszolgáló potenciális kormányzati szereplők sokasága
közül komplex döntéshozatali folyamatok eredményeként lehet választani -
e között a két különböző döntés között növekvő szakadék tátong, amelyet
még tovább mélyít az ádáthatóság hiánya és az állampolgárok bizalmadansága
a politikusok osztálya iránt. Az a kötőanyag tehát, ami —ha n em is a szer
veződés révén, hanem inkább az emberek gondolkodásában — összetartja a
globalizációellenes mozgalmat: a demokratikus képviseleti és kormányzati
rendszer alternatív formáinak megtalálására irányuló közös program. Nem a
globalizáció elleni mozgalomról van szó, hanem a demokratikus globalizá
cióért és egy olyan kormányzati rendszer megteremtéséért küzdő mozga
lomról, amely a globális hálózati társadalomban kialakult döntéshozatali
folyamatok új kontextusában megfelelhet a demokratikus ideáloknak.
A H Á L Ó Z A T É P ÍT É S M I N T P O L IT IK A I L É T E Z É SI M Ó D
A globalizációellenes m ozgalom lényegéhez tartozik a hálózatépítés, és kü

lönösen az intemetalapú hálózati működés. Az 1990-es években a neoli
berális politikai törekvésekkel szemben fellépő számos szervezet —akciói és
küzdelmei során - végül a hálózatok hálózatában talált egymásra, az elekt
ronikus kommunikáció közvetítésével. A seattle-i eseményekhez vezető

kezdeményezések és viták koordinációját, valamint ezt követően mind
egyik hasonló globális esem ény alkalmából, rendszeres időközönként történt
mozgósítást, a „fegyverbe szólító” felhívásokat is jelentős m értékben előse
gítette az internet használata. Az interneten keresztül ápolt kapcsolatoknak
köszönhetően a m ozgalom nak nem volt szüksége tekintéllyel és döntésho
zó hatalommal felruházott központi irányítási struktúrára. A különféle
csoportok különböző ü ze n etek et bocsáthatták ki, és m indenki elé tárhatták
nézeteiket —és konfliktusaikat —a hálózaton keresztül. M indegyik esemény
előtt koordinációs találkozókra került sor, rendszerint ugyanazon a helyen,
ahol az eseményt és az ellenakciót egyaránt m egtartani tervezték. Ezeknek
a találkozóknak a többsége azonban a logisztikai kérdések közös megoldá
sára, valamint a tüntetések különféle kom ponenseinek egymástól való
fizikai szétválasztására korlátozódott, hogy azoknak, akik készen álltak erő
szakos cselekményekre, elegendő saját cselekvési terü k legyen. Más szóval,
a mozgalom ideológiáinak és taktikáinak sokfélesége a térbeli és szervezeti
elkülönülésben fejeződött ki, majd a közös célokról folytatott hálózati
kommunikáció biztosította a mozgalom általános hatékonyságát. A külön
féle elektronikus levelezőlisták, csevegőfórumok és vitafórum ok, valamint
az információk és állásfoglalások közzétételét szolgáló honlapok az inter
n etet a mozgalom állandó agórájává tették, és m ó d o t adtak a széles körű
vitára anélkül, hogy az egymással antagonisztikus ellentétben álló felek
találkozói éles összeütközésekhez vezettek volna. A m ozgalom koordinál-
hatóvá és ugyanakkor változatosabbá válhatott, és m indenki, aki valamit
m ondani akart, ezt egyszerűen megtehette oly m ódon, hogy üzenetét köz
zétette a hálózaton, m ajd személyesen belebocsátkozott a hálózaton keresz
tül folytatott vitába. H angsúlyozni kell, hogy az internet használata koránt
sem korlátozódik a fejlődő országok aktivistáira. M int C hiriboga kimutatta,
a bennszülött népek szervezetei Latin-Amerikában — a zapatisták szolidaritási
mozgalmának úttörő gyakorlatát követve — az internetet használták fel
alapvető szervezési és m ozgósítási eszközként.72 Az interneten keresztül
valósulhatott meg, hogy egymástól viszonylag elszigetelt mozgalmak
sikeresen fel tudták építeni globális szolidaritási és támogatási hálózataikat,
és képesek voltak inform ációikat valós időben közzé tenni, ezáltal kevésbé
sebezhetővé válva a saját életterükben érvényesülő elnyomással szemben.
Az interneten keresztül történő mozgósítás és szervezés tapasztalatai egyes
aktivistákat arra késztettek, h o g y a hálózatot tekintsék a jövőbeli demokra
tikus társadalom potenciális formájának, amelyben az em berek megtartják
72 Chiriboga (2003).
önállóságukat, és kollektív döntéseiket a hivatásos politikusok közvetítése

nélkül folytatott viták és szavazások útján hozzák meg. Ez - jelen leg —po
litikai utópia, ám érdemes figyelembe venni, különös tekintettel a politikai
intézm ények történetére. A politikai tömegpártokat, amelyek az ipari kor
szakban a politikai baloldalt jellem ezték, az olyan társadalmi töm egm oz
galmak tapasztalatai alapján alakították ki, m int például a szakszervezeti
m ozgalom vagy a parasztmozgalmak, amelyek különféle egységekbe, helyi
bizottságokba és képviseleti rendszerű szövetségi struktúrákba szerveződ
tek. Az új társadalmi szerkezet kialakulásának időszakában tehát a politikai
gyakorlat szervezeti formái és elvei alakítják ki e mozgalmak jö v ő b eli kép
viseletének gyakorlatát a társadalmi intézményekben. Ha a globalizáció-
ellenes mozgalom aktivistái válnak a politikai változás új erejévé a társadalmi
intézm ényekben (olyan formákon keresztül, m int például a zöld pártok, az
identitásalapú szövetségek, az em beri jogokat zászlajukra tűző koalíciók
vagy más, m ég ezután felfedezendő kifejeződési formák), akkor hálózati
jellegű m űködésm ódjuk nagy valószínűséggel át fog tevődni az újonnan
kiformálódó politikai intézményekre. Ezek a fejlemények még egyértelműen
csak a társadalmi kísérletezés stádiumában vannak, az elemzés szem pont
jából azonban fontos hangsúlyozni, hogy a hálózati működés, és különösen
az internetre épülő hálózati m űködési m ód nem csupán a szervezés és a
küzdelem egyik eszköze, hanem egyszersmind megadja a társadalmi inter
akciók, a mozgósítás és a döntéshozatal új formáit is. Új politikai kultúrát
jelent: a hálózatban nincs központ, s így nincs központi hatalom sem. A há
lózat közvetlen kapcsolatot terem t a lokális és a globális szintek között, oly
m ódon, hogy a mozgalom az adott helyzetben érvényesítendő identitá
soknak és érdekeknek megfelelően képes lokálisan gondolkodni, ugyan
akkor globális szinten cselekedni, a hatalom forrásait véve célba. A hálózati
működés azt jelenti továbbá, hogy a hálózat valamennyi csomópontja képes
lehet hozzájárulni az egész hálózat céljainak eléréséhez, ezáltal erősítve
annak megállíthatatlan terjeszkedését. Végül még az is idetartozik, hogy a
nem m űködő csomópontok, amelyek gátolják a hálózat általános dinam i
káját, könnyedén kikapcsolhatok vagy megkerülhetők, ily m ódon legyőzve a
frakciókra töredezés miatt oly gyakran önpusztításba hanyatló társadalmi
mozgalmak hagyományos betegségeit.
A globalizációellenes m ozgalom ellentétekben is gazdag sokrétűsége
lehetedenné tenné, hogy a m ozgalom kollektív szereplőként lépjen fel, ha
nem hálózati formákban létezne. É ppen ezért mondhatjuk, hogy a m oz
galom maga a hálózat, vagyis hálózati mozgalom, és ez világosan m egkü-
lönböztetendő a mozgalmak hálózatától. A globalizációellenes m ozgalom
ban megtestesülő hozzáadott érték az a képesség, hogy sokféleségében is
egységként tud m ű k ö d n i, ám ez az egység igen változatos geometriát

m utat, amit céljainak és összetevőinek az önm agát fejlesztő hálózaton ke
resztül változatos m ó d o k o n megvalósuló integrációja tesz lehetővé. Itt azon
ban nem csupán az elektronikus hálózatról van szó. A hálózat összeköti a
különböző lokalitásokat, és összeköttetést biztosít azokhoz a helyekhez,
amelyek az események és ellenesemények szimbolikus helyszíneivé válnak.
A hálózati működés személyes és elektronikus kapcsolatokon keresztül egy
aránt biztosított, m in d a hálózati honlapok, m ind a földrajzilag meghatá
rozott helyszínek viszonylatában. Ezek a fizikai helyszínek kétféle földrajzi
eloszlásban alakulnak, a résztvevők életvilága és a hatalom geográfiája alap
ján . Az életvilág helyszínei azok, ahol a mozgalom szereplői élnek és meg
találják céljaikat, a h atalo m helyszínei pedig azok a pontok, ahol a globális
kormányzás intézm ényei hatalmi pozíciójuk közös élvezetére találkoznak,
bolygónk felszínén a saját m aguk által m eghatározott tér-időben jelölve ki
bizonyos csom ópontokat. A hálózati működés révén tehát az életvilág
helyszínei az ellenállás lövészárkaivá válnak, m íg a hatalom helyszínei a va
lós térben ki lesznek téve a velük szemben fennálló ellenerők ostromának.
In f o r m a c io n A l is m o z g a l o m : a g l o b a l iz á c ió e l l e n e s
A K T IV IS T Á K T E Á T R Á L I S T AK TIK Á I
H a a fenti meghatározás értelm ében a zapatisták voltak az első informacio-

nális gerillák, akkor a globalizációellenes m ozgalom általánosította ezt a
stratégiát a kapitalista világrend ellen fellépő, egymáshoz közelítő küzdelmek
egész palettájára. Az aktivisták mozgósításának valódi célpontja m indenütt
a világon az em berek tudatvilága. A gondolkodásm ód megváltoztatásától
váiják, hogy nyom ást gyakorolhassanak a korm ányzás intézményeire, és
végül bevigyék a dem okráciát és az alternatív társadalmi értékeket ezekbe
az intézményekbe. Á m az információ korában élünk, amelyben az em
berek ama hajlanak, hogy véleményüket a média által feldolgozott és közve
tített képi és hanginformációk alapján alakítsák ki. Ennélfogva a mozgalom a
közvélemény ily m ó d o n tö rtén ő tájékoztatására és alakítására törekszik, két
fő csatornán keresztül. Egyrészt új üzeneteket ju tta t el a fősodort képviselő
médiába, másrészt pedig alternatív médiarendszert hoz létre, hogy horizontális
kommunikációs hálózatokon keresztül tudja elérni az embereket, megkerülve
a nagyvállalatok kezében levő média ellenőrzését. A média befolyásolásához
tudni kell beszélni a m édia, különösen a televízió nyelvén .73 Innen származik
75 Walkmer (1999).
az a gondolat, hogy a hatalom megerősítésére szolgáló globális esemé

nyeket a hatalom kikezdésének globális eseményeivé változtassák, azokra
az időpontokra és térbeh helyekre összpontosítva a támadásokat, amelyeket
a média a globalizációs folyamat kifejeződéseiként m utat be, majd m egpró
bálják összezavarni ezeknek az eseményeknek a tartalmát, a tiltakozó
aktivisták beavatkozó jelenlétével közvetített ellenkező tartalmú üzenetek
eljuttatásával a közvéleményhez. A puszta jelenlét azonban nem elegendő
a hírekben való megjelenéshez, ahhoz, hogy a tiltakozásból hír legyen. Va
lami olyan cselekvésre van szükség, amiről be lehet számolni, m int például
annak a megakadályozása, hogy a résztvevők eljussanak a találkozó helyszí
nére (Seattle), vagy a résztvevők csapdába ejtése a találkozó helyén (Prága).
Ennek m inden esetben az a célja, hogy közvetlen rendőri beavatkozást
váltson ki, és m ihelyt megjelenik a rendőrség, rendszerint erőszakos cselek
ményekre kerül sor. A mozgalom egyes elemei (elsősorban a Black Block
tagjai) az erőszakos konfrontációt a társadalom felébresztésére irányuló
„oktatási” folyamat részének tekintik, úgyhogy a mozgalomnak mára el
kellett fogadnia, hogy különféle alkotóelemei az akciók különböző formáit
részesítik előnyben, s ezeknek együtt kell létezniük.
Az erőszak ellentmondásos hatást gyakorol a mozgalomra. Egyrészt garan
tálja a média figyelmét, másrészt viszont azt a képet alakítja ki a közvéle
ményben, hogy erőszakos mozgalomról van szó, ami elidegenítheti a lakosság
csendes többségét. Ennek tudatában egyes esetekben (Barcelona, 2001. j ú
nius; Genova, 2001. július) a rendőrség —valószínűleg a politikai hatalomtól
kapott utasításokat követve —álcázott provokátorokat vetett be az erőszak
kiváltása érdekében. A tiltakozás legtöbb résztvevője azonban nem helyesli
az erőszakot, és sokan gyakorolják az erőszakmentes polgári engedetlen
séget, gyakran teátrális m ódon is, mint például az olasz „Csupa fehér” (Tute
Blanche) szervezet tagjai, akik teljesen fehérbe öltözve közelítik m eg a m ű
anyag pajzsok m ögé felsorakozott rendőrségi vonalakat. Az utcai kom é
diások, a bohócok és a bábfigurák, a zene, a tánc és a kameválszerű atmoszféra
m ind hozzátartozik a mozgalom állandó kifejezési eszköztárához, életben
tartva az akciók olyan hatásos taktikáját, m elynek úttörői a brit „visszakö-
vetelők” (British Reclaim), az „Utcák” (Streets) csoport és az amerikai „M ű
vészet és forradalom ” (Art & Revolution) m ozgalom voltak. A dőzsölő
ünnepi hangulatkeltés és az utcai ünneplések az életm ód és az életcélok
alternatív programjának kifejeződései, m elyek révén a kreativitás öröm ét és
a közterületek kollektív birtokbavételét állítják a kormányzati bürokráciák
elzárkózásának és távolságtartásának a helyébe. Ez a taktika a „jóság” képét
vetíti ki az egész társadalom felé, és töm egesen vonzza a résztvevőket, a
többdimenziós happeningekbe való bekapcsolódás öröm ét kínálva, annak
az ifjúsági kultúrának a nyelvén, amelyhez a résztvevők többsége tartozik,

így a nyilvános ünneplés az öröm értékét hirdetve önmagában is a m ozga
lo m egyik célját alkotja, ám egyúttal a kom m unikáció eszköze is a m édia
irányában, érdekes rögzítendő anyagot kínálva a vizuális és az audiocsator
nákon egyaránt, a híradások és a szórakoztatás megszokott nyelvébe könnyen
bevihető formákban.
A mozgalom ugyanakkor tevékeny a fősodorhoz tartozó média tekinte
tében is, és kifejlesztette saját kommunikációs médiumát. Ennek kulcseleme az
Indymedia-halózat, ez a független multimédia-csoport, amely a seattle-i tün
tetések alkalmából spontán alakult ki, és azóta is folytatja m űködését az
események körül. Ez a hálózat legnagyobbrészt az interneten keresztül él,
híradásokat és mindenki számára elérhető hirdetőtábla-szolgáltatásokat nyújtva.
Em ellett valóságos tájékoztató szolgálatként is működik, pontos inform á
ciókat közölve az aktuális eseményekről, amelyeket a hatóságok gyakran
hom ályba igyekeznek burkolni, és eltakarnak a média elől. Az Indymedia
hálózatát gyakran erőszakos elnyomással is szembenéző, bátor helyszíni köz
vetítések jellemzik. A hálózathoz lazán kötődő csoportok filmeket és fotókat is
készítenek, és folyamatosan fenntartott audiovizuális tájékoztató m űsorokat
adnak közre a mozgalomról, am elyeket m aguk terjesztenek a globális háló
zaton keresztül. Az em berekkel így kialakított kettős kom m unikációs
rendszer segítségével a m ozgalom a társadalmi változás legerőteljesebb
m ozgatórugójára, az em berek tudatára és akaratára fejt ki hatást.
A M O Z G A L O M ÉS K Ö R N Y E Z E T E : A T Á R S A D A L O M
É S A Z IN T É Z M É N Y E K V Á L T O Z Á S A
A globalizációellenes m ozgalom eredm ényeit — hasonlóan más, nagyobb

társadalmi mozgalmak hatásaihoz —nem könnyű értékelni. Egyes nem zet
közi találkozókat, különösen a W T O seattle-i értekezletét nagyrészt a
m eglepetés erejének tulajdoníthatóan sikerült komolyan megzavarni, m ivel
a m ozgalom vonzóerejét alábecsülték, a globális kormányzás legtöbb funk
ciójának betöltése azonban továbbra is folytatódhatott, elbarikádozott épü
letekben, rendőrségi védővonalak mögött, sőt (mint Genovában) hadihajók
fedélzetén elhelyezett, potenciálisan bevethető rakétafegyverek védőernyője
alatt. Mindenesetre sikerült kialakítani azt a képet, hogy a hatalom
intézm ényei egyre inkább elzárkóznak és egyre távolabb kerülnek az aktív
civil társadalomtól. E sorok írása idején, a 2002. év végén azonban az eredeti
liberális mátrixhoz képest általánosságban véve nehéz nagyobb változást kim u
tatni a globalizáció menedzselésének politikájában. Mégis vannak bizonyos
változások. Változások történtek egyes kormányzati intézmények attitűdjében

és nyelvezetében, amelyek késznek m utatkoznak legalább meghallgatni a
mozgalom „tisztességes” összetevőit, különösen a vallási csoportokat és a
fősodort képviselő nem kormányzati intézményeket, amelyek hangot adtak a
reform ok és a globális szolidaritás szükségszerűségének. Egyes korm ányok
(például a Jospin vezette francia és a belga kormány) részt vettek a Szociális
Világfórumon, csakúgy, m int az E N S Z egyes ügynökségei, például a
N em zetközi M unkaügyi Hivatal (International Labour Office, ILO) is. A glo
bális elit találkozóin helyet biztosítottak a civilszervezetek és az alternatív
társadalmi szereplők számára, és meghívtak értelmiségi kritikusokat, hogy
fejtsék ki nézeteiket. Ez legnagyobbrészt inkább csak a diskurzus, m intsem
a politikai irányvétel változását jelenti, de egy mélyebb trendet is jelez: a
globalizáció folyamata nyilvános vita tárgyát képezheti. Nem áll meg a lábán
többé az a tétel, hogy természetes folyamatról van szó, amely a technológia
és a piac belső logikájából következik. A globalizáció politikai kezelésének
szükségességét ma széles körben felismerik, noha az ezzel kapcsolatos érté
kek és célok nagyjából-egészében m indm áig azok maradtak, am elyeket a
m ozgalom „nagyvállalati értékekként” azonosít. A legfontosabb m egkü
lönböztetés, am it a mozgalom és a társadalom politikai intézményei között
fennálló kapcsolatot illetően meg kell tennünk, kontextuális jellegű. A
globalizációellenes mozgalom, miközben ténylegesen globális, világviszony
latban eddig igen egyenlőtlen szintű penetrációt és mozgósítást tudott
elérni. Kínában gyakorlatilag nincs jelen, hacsak a Falun Gong szektának a
külföldi értékeket elutasító álláspontját nem tekintjük a mozgalom funk
cionális m egfelelőjének —ezt a m egközelítést a magam részéről nem osz
tom. N agyon gyenge jelenlétét láthatjuk továbbá azokban a muszlim orszá
gokban, ahol —véleményem szerint —az iszlám fundamentalizmus tölti be
az ellenzék szerepét a globális renddel szemben. Valóban, a W T O D hofar-
ban rendezett találkozója tiltakozás nélkül zajlott le, mivel az autoritárius
berendezkedésű országok képesek lezárni a határokat a kívülről érkező
potenciális tiltakozók előtt: ez esetleg m intává válhat a jövőbeli találkozók
számára is. A leginkább elszegényedett kontinensen, Afrikában csupán a fejlett
Dél-Afrikai Köztársaságban létezik felism erhető m értékben a globalizáció
ellenes m ozgalom . Ázsia nagy részét, Japánt is beleértve, még szintén nem
érte el a tiltakozás, noha a malajziai környezetvédő aktivisták a m ozgalom
úttörői között voltak. Továbbá, míg az U SA 1999-ben és 2000-ben a
m ozgalom legaktívabb helyszíne volt, szeptem ber 11. után vasfüggöny
ereszkedett le a mozgalom köré, ahogy a lakosság többsége magáévá tette
a félelem politikáját, és késznek m utatkozott hadba szállni bárki ellen, aki
ről feltételezhető, hogy veszélyeztetheti a szülőföld történelmileg kialakult
biztonságérzetét. A Világgazdasági Fórum ellen 2002 januárjában N ew

Y orkban rendezett tüntetésen csupán néhány ezer tüntető vett részt, akik
nem kívántak konfrontálódni az igen népszerű N e w Y ork-i rendőrséggel.
A háborúellenes tüntetések 2002 őszén új életet látszottak lehelni a m oz
galomba Amerikában, ám a globalizációellenes aktivitás nyilvánvalóan és
egyértelm űen alárendelődött a terror elleni háború dinamikájának. U gyan
akkor Európában kibővült a mozgalom, és az argentínai társadalmi mozgal
mak, valamint az ecuadori szövetséges pártok politikai győzelmei révén
Latin-Am erikában is energiával töltődött fel, különösen Brazíliában, két
ségbe vonva a washingtoni konszenzust, amely az 1990-es években dom i
náns szerepet játszott az egész kontinensen.
A globalizációellenes mozgalom környezetfüggő differenciálódása a
m ozgalom globális karakterét hangsúlyozza. N e m nemzetekhez k ö tö tt
küzdelm ek összességéről van szó, hanem a globalizációs folyamatba b e
ágyazódott értékekkel és érdekekkel való szembenállás globális hálózatáról.
Ennélfogva a hálózat csomópontjai váltakozva növekednek és zsugorod
nak, azoktól a körülm ényektől függően, am elyek között az egyes társadal
m ak ki vannak téve a globalizációnak és e folyam at politikai megnyilvá
nulásainak. Maga a hálózat az, ami fenntartja a mozgalom vitalitását m ég
akkor is, am ikor egyes csomópontjai hanyatlásnak indulnak. Az a tény
azonban, hogy a nagyobb autoritárius társadalmakban (Kínában) és a félig
autoritárius rendszerekben (Oroszországban) a mozgalomnak csak igen
korlátozott m értékű akcióira kerül sor, azt látszik jelezni, hogy a mozgalom
fő csom ópontjainak a nyílt társadalom kontextusára van szükségük ahhoz,
hogy aktívak lehessenek. Az a m egkülönböztető trend, ami ezt a m ozgal
m at a globalizációt az egész emberiség nevében megkérdőjelező társadalmi
m ozgalom m á teszi, talán éppen ezeknek a nyílt társadalmakban gyökerező
erőteljes csom ópontoknak a kombinálódása a világ olyan részeire is kitelje-
dő hálózatokkal, ahol a legtöbb ember elnyomás alatt és szegénységben él.
Végső soron azért tekintem pontosabbnak, ha a mozgalmat nem a saját
ideológiáját leíró jelzővel, hanem annak a nevével azonosítjuk, amivel szemben
áll, m ert világos, hogy értékei sokfélék, sőt ellentmondásosak. Olyan mozga
lomról van szó, amely nem et m ond az emberiség nevében, ezt a tagadást kiter
jesztve azokra is, akik még nem hallatják hangjukat. Ebból az elutasításból kitű
nik egy másfajta világ lehetősége, melynek elvei és történelmi horizontja annak
a vitának a függvényében alakul, amit a globalizációellenes mozgalom váltott
ki küzdelmei révén.
AZ ÚJ GLOBÁLIS R EN D ELLENI FELKELÉSEK CÉLJA
M iu tán a globalizáció ellen fellépő ö t különböző mozgalom gyakorlatát,

diskurzusát és kontextusait elem eztem , megpróbálom ezeket összehason
lítani egymással, következtetések levonására törekedve a hálózati társada
lo m b an végbemenő társadalmi változások átfogóbb elemzéséhez. Alain
T o u rain e tipológiáját adaptálom a mozgalmakról kialakított saját olvasa
to m h o z, ugyanazokat az elemzési kategóriákat használva fel. E bből a néző
pontból szemlélve, az itt elemzett mozgalmak mindegyike megegyezik annak
az azonosításában, ami ellen fellépnek, ez pedig nem más, mint az új globális
rend, amelyet az egyes mozgalmak más-más oldalról támadnak. A zapatisták
legfőbb ellenfele az amerikai imperializmus és a korrupt, illegitim P K I-
korm ány összejátszása a NAFTA-egyezm ényben; az amerikai m ilícia ellen
ségképét a nemzetközi intézm ények, leginkább az ENSZ, valam int az USA
szövetségi kormánya testesítik meg; az Aunt a globális fenyegetést egy
egyesült világkormányban látja, am ely a multinacionális nagyvállalatok, az
am erikai imperializmus és a japán rendőrség érdekeit képviseli; az al-Kaida
nézőpontjából a domináns erőt a globális rendben a keresztények és a zsidók
szövetsége, a keresztesek alkotják, akik értékeiket és érdekeiket az USA
katonai vezetése alatt erőszakos úton kényszerítik rá másokra; a globalizáció
ellenes mozgalom ellenfele pedig a globális nagyvállalati kapitalizmus, valamint
a globális kormányzás nem dem okratikus intézményei, am elyek a nagy-
vállalatok érdekeit támogatják. így ez az öt mozgalom elsősorban egy olyan
ellenféllel való szembenállás körül szerveződik, amely — nagy általános
ságban —egy és ugyanaz: az új, globális, kapitalista rend ügynökségei és in
tézm ényei, amelyek világhatalom létrehozására törekednek, m in d en ország
és m inden nép szuverenitását alávetve annak.
Egy ilyen ellenséggel szemben m indegyik mozgalom az identitás más és
más alapelvére támaszkodik, tükrözve az öt mozgalom közötti éles ellenté
teket: a zapatisták önmagukat indiánoknak és elnyomott m exikóiaknak te
kintik, akik emberi méltóságukért, jogaikért, földjükért és a m exikói nem
zetért harcolnak, s ugyanakkor globális szolidaritásra szólítanak fel, önm a
gukat a globalizáció ellen fellépő sokkal szélesebb koalíció előőrseként vagy
élcsapataként definiálva. A m ilícia esetében a tagok önm agukat a független
ségükért és az eredeti, keresztény szellemű amerikai alkotm ányban rög
zített szabadságjogaikért küzdő am erikai állampolgároknak tekintik. Talán
m eglepőnek tűnhet, hogy egy amerikai nacionalista mozgalm at egy sorba
helyezünk az al-Kaidával, ám a szeptember 11-ét követő napokban az Egyesült
Állam okban a Patrióták m ozgalm ához kapcsolódó számos honlap szerkesz
tői kifejezésre juttatták rokonszenvüket egy olyan támadás iránt, amely a
nagyvállalati kapitalizmus szimbólumai ellen irányult, b ár kifejezték sajnál

kozásukat is az am erikai áldozatokért. Az amerikai Patrióták nagymérték
ben kapcsolódnak a keresztény fundamentalizmushoz, s ennek jegyében a
vallási fundam entalizm usnak az iszlám mozgalmakkal is közös kulturális
kódját mutalják fel. Az A u m esetében az identitás alapja komplexebb: ez
ténylegesen a tagok egyéni identitása, ami testükben fejeződik ki, bár ezek
a testek közössé válnak másokéval a guru elméjében —ez a fizikai individualitás
és a helyreállított spirituális közösség kombinációja. Az al-Kaida identitása vilá
gosan meghatározott: tagjai igazhitű muszlimok, akik dzsihádra indultak a
világ —és különösen a m uszlim világ - m egm entéséért a Jahiliyától. A glo
balizációellenes m ozgalom nak azonban nincs egyetlen identitása. Jelleg
zetessége éppen az, hogy ig en sokféle identitást képes összehozni, amelyek
egyesítik erőiket a n em dem okratikus nagyvállalati globalizáció ellen foly
tatott küzdelemben.
Négy esetben az identitás alapja egyfajta autentikus eredet, ami külön
bözőképpen manifesztálódik: egy történelmi gyökerű, széles közösség (a
mexikói indiánok a m ex ik ó i lakosság részeként, más bennszülött népek
részeként és a világ n ép e in e k részeként); a szabad polgárok helyi közös
ségei; a testüktől függetlenné vált felszabadult egyének szellemi közössége;
és végül Allah igaz k ö v ető in ek világméretű közössége. A globalizáció
ellenes mozgalom többszörös identitása implicit m ó d o n a világ népeire s
azok emberi és társadalmi jo g aira utal, ám emellett a term észet védelmét és
a speciális kulturális identitások védelmét is célul tűzi ki, tehát ami a
globalizációellenes m ozgalom esetében igazán fontos, az az identitások és
az érdekek hálózata. V alam ennyi mozgalom résztvevőinek identitása kul
turálisjellem zőkön, valam int a saját sorsuk fölötti ellenőrzés vágyán alapul.
M indezek pedig szem ben állnak globális ellenfelükkel egy magasabb társa
dalmi cél nevében, am ely m inden esetben saját speciális identitásuk és az
általános társadalom jó lé t valamilyen formában m egvalósítandó integrá
cióját jelenti: M exikót, A m erikát, a katasztrófát túlélő emberiséget, a hívők
ummáját, a globális dem okráciát. Ennek az integrálódásnak az elérésére
azonban mindegyik m ozgalom más-más értékek érvényesítésén keresztül
törekszik: ezek az értékek a társadalmi igazságosság és a demokrácia min
d en mexikói számára; az egyéni szabadság a korm ányzati hatalommal szem
b en minden amerikai állam polgár számára; az anyagi lét meghaladása
szellemi felszabadulás ú tján az Aum esetében; az Isten törvénye mint a
társadalmak alapja egész bolygónkon; s végül a részvételi demokrácia és a
globális igazságosság m in t a globális kormányzat új dem okratikus intéz
m ényeit vezérlő irányelvek. Ezek a társadalmi célok azonban öt közül négy
mozgalomnak nem a legerősebb elemei: ezek elsősorban identitásalapú
mozgósítást jelentenek egy világosan azonosított ellenféllel szemben. Ezek a

mozgalmak reaktívak és védekező jellegűek, nem pedig valamilyen társadalmi
program hordozói, jóllehet egy alternatív társadalom vízióját vetítik elénk.
Másrészt a globalizációellenes m ozgalom — noha alapvetően a nagyvállalati
kapitalizmussal szembeszálló közös ellenállás körül szerveződik —az alternatív
globalizáció programját hangsúlyozza. Ez az alternatíva azonban elsősorban
a globális demokratikus intézm ények felállításának követelésében m erül ki.
A globalizáció különféle formáinak megvalósítására irányuló program ok létez
nek, de ezek a mozgalom különböző összetevőinek megfelelően eltérnek egy
mástól. így a globalizációellenes m ozgalom önmagát egy többszörös identitású,
rezisztens mozgalomból a globális demokrácia politikai programja körül
szerveződő mozgalommá formálta át, különféle társadalmi modelleket nyújtva,
amelyeket ebben az új demokratikus térben meg kell vitatni. A 2.1 táblázat
felsorolja az egyes mozgalmakra jellem ző legfontosabb elemeket.
2.1 tá b lá z a t A g lo b a lizá ció e lle n f e llé p ő m o zg a lm a k értékstruktúrája é s

m eg g y ő ző d ései
M o zg a lo m Identitás E lle n s é g k é p Cél
Z a p a tis tá k eln yom ott, g lo b á lis em b eri m é lt ó s á g ,

kirekesztett k a p ita lizm u s d em ok rácia,
indiánok/ (NAFTA), föld
m exikóiak tö r v é n y te le n
P fí/-k o r m á n y z a t
A m erikai ered eti am erikai új v ilá g ren d , a z á lla m p o lg á ro k

m ilícia állam p olgárok a z U SA sz ö v etség i é s a helyi k ö z ö s s é g e k
k o rm á n y a s z a b a d s á g jo g a i
é s fü g g e tle n s é g e
A u m Sh in rikyo a hívők t e s t é n e k e g y e s ü lt a z a p o k a lip s z is t ú lé lé s e

szellem i világk orm án y,
k ö zö sség e ja p á n ren d ő rség
A l-K a id a igazhitű a k e r e s z té n y e k a z e m b e r is é g
m uszlim ok é s a z s id ó k m int u m m a ,
g lo b á lis hatalm a a S h aria által irán yított
társad alm ak
G lo b a liz á c ió so k szoros g lo b á lis vállalati g lo b á lis

e lle n e s id en titás k a p ita lizm u s d em o k r á cia
m o z g a lo m
E mozgalmak erőteljes hatása nagymértékben a m édiában való jelenlé

tükből adódik, valam int abból, hogy hatékonyan használják fel az infor
mációs technológiákat. A m édia figyelmére való törekvés sikeresen megva
lósult azokban a példának tekintett akciókban, am elyek hozzátartoznak az
orosz, a katalán és a francia anarchista hagyom ányokhoz, s amelyek 1968
májusában rövid időre újjáéledtek: látványos akciókat hajtanak végre, ezek
erőteljes vonzerejük ré v én , akár áldozatok árán is felhívják az emberek
figyelmét a mozgalom követeléseire, és végső soron az elnyomás alá vetett
és a propaganda által m anipulált tömegek felébresztésére irányulnak. Attól,
hogy követeléseikről v itát kényszerítenek ki, és ráveszik az embereket az
ezekben való részvételre, a mozgalmak azt váiják, hogy ily m ódon nyomást
gyakorolhatnak a korm ányzatokra és az intézm ényekre, megfordítva az új
világrendnek való alárendelődés jelenlegi kurzusát.
Éppen ezért játszanak alapvető szerepet az öt m ozgalom közül négynek
az esetében a fegyverek, n e m célként, hanem a szabadság szimbólumaként
és olyan eseményeket kiváltó eszközként, am elyek magukra vonják a
média figyelmét. Ez a m édiaorientált stratégia különösen explicit formában
és ügyesen alkalmazva érvényesült a zapatisták esetében, akik gondosan a
minimumra igyekeztek csökkenteni az erőszakot, és a médián és az inter
neten keresztül dolgoztak azért, hogy hírt adjanak m agukról és törekvé
seikről az egész világnak. Á m a Milícia paramilitáris teatralitása és az erősza
kos taktikák (vagy az azok alkalmazásával való fenyegetés) tudatos kiakná
zása a média figyelm ének elnyerésére egyúttal az am erikai Patrióták egyik
kulcsfontosságú jellem zője is. M ég a média iránt erősen bizalmatlan Aum is
meglehetősen nagy figyelm et szentelt a televíziós vitáknak és a sajtóbe
számolóknak, legjobb tagjai közül bízva meg néhányat ezekkel a feladatok
kal. Úgy tűnik továbbá, h o g y az általuk végrehajtott gáztámadások kettős
célja a világvégejóslatok hitelesítése és az ezzel kapcsolatos figyelmeztetésük
eljuttatása az egész világhoz a médián keresztül. Az al-Kaida által alkalmazott
szélsőséges erőszak célpontjai természetesen a globális hatalom legerőteljesebb
szimbólumai: a Világkereskedelmi Központ, a Pentagon, a muszlim országok
vizein járó nyugati hajók, valam int a degenerált nyugati kultúra szimbólumai,
például a Bah szigetén m ű k ö d ő diszkók vagy a turisták afrikai üdülőhelyei.
Ú gy tűnik, hogy az új tiltakozó mozgalmak az információs társadalomra jel
lem ző szimbolikus politikai formákba öltöztetik üzeneteiket és követeléseiket
(lásd 6 . fejezet). A média nyelvében való jártasságuk alapvető harci eszközeik
közé tartozik, míg kiáltványaik és fegyvereik olyan események kiváltására
szolgáló eszközök, amelyek érdemesek a beszámolókra.
Az új kommunikációs technológiák alapvető szerepet játszanak ezeknek
a mozgalmaknak a létezésében: valójában ezek alkotják a mozgalmak szer
vezeti infrastruktúráját. Az internet, a telefax és az alternatív m édium ok

nélkül a Patrióták mozgalma nem válhatott volna nagy hatású hálózattá,
hanem egyes reakciók összefüggéstelen, erőtlen sorozatára korlátozódott
volna. A kom m unikációs képesség nélkül, am i a zapatisták számára leh ető
vé tette, hogy valós időben eljussanak a m exikói városi lakossághoz és az
egész világhoz, a mozgalom valószínűleg elszigetelt, lokalizált gerillaerő
maradt volna, más csoportokhoz hasonlóan, am elyek még ma is küzdenek
Latin-Amerikában. Az Aum nem sok hasznát vette az internetnek, egysze
rűen azért, m ert az internet az 1990-es évek elején még alig volt jelen Ja
pánban. N agym értékben felhasználta azonban a faxot, a videót és a számí
tógépeket m int döntő fontosságú eszközöket erősen ellenőrzött, ám de
centralizált szervezeti hálózatának kiépítéséhez. Emellett technológiai áttörést
kísérelt m eg azáltal, hogy elektronikusan stimulált közvetlen ko m m u n i
kációt próbált megvalósítani tagjainak elméi között. Az információ korának
forradalmi sejtjei az elektronok áramlásaira épülnek. Az al-Kaida kevésbé
használta fel az internetet annál, am it az U SA kormánya - nyilvánvaló
ürügyként az internet fölötti cenzúra igazolására —állít. Az e-mail azonban
természetesen egyike volt kommunikációs eszközeinek, továbbá a m ű h o l
das összeköttetésekkel m űködő m obiltelefonok is fontos szerepet játszottak
a terrorhálózatok belső kom munikációjában. A globalizációellenes m ozga
lomban pedig alapvető, meghatározó szerep ju t az internetnek m int m o z
gósító erejű m édium nak, szervezeti form ának és vitafórumnak, továbbá
m int az alulról jö v ő kezdeményezésekből kiform álódó nyílt dem okratikus
társadalomhoz vezető út „zöldjelzésének” , szem ben a globális kapitalizmus
intézm ényeinek az aktivisták által hevesen bírált kirekesztő és elzárkózó
működésével.
Az elem zett mozgalmak —hasonlóságaik m ellett —nagy különbségeket
is m utatnak, amelyek történelm i-kulturális eredetükből és társadalmaik
konkrét erőviszonyaiból adódnak. Éles különbséget kell tennünk a zapatisták
pontosan kifejezésre juttatott politikai program ja, a Milícia legtöbb cso
portjára jellem ző eszmei zűrzavar és paranoia, illetve az Aum apokaliptikus
logikája között. Ez összefügg mind a Milíciában, m ind az Aumbzn megjelenő
eszkatológiai elemek közötti különbségekkel, valamint a világvégét h ird ető
efféle nézetek teljes hiányával a zapatistáknál. Az al-Kaida kulturális érte
lem ben specifikus, de nem egyes országok szerint specifikus természetű, és
ugyanez m ondható el a globalizációellenes mozgalomról is. Ténylegesen
mind az al-Kaida, mind a globalizációellenes mozgalom már kezdettől fogva
globális hálózatokban működik egy globális ellenféllel szemben, globális
program végrehajtását tűzve ki célul m aga elé. Ennélfogva úgy tűnik, hogy
ez utóbbiak minőségi váltást jelentenek az új globális rend ellen fellépő
társadalmi m ozgalm ak fejlődésében. A m i az ellenállás lokális lövészár

kaiként indult, globális társadalmi m ozgalom m á alakult át. A három lokali
zált m ozgalom ténylegesen különböző sorsra ju to tt. Az amerikai M ilícia és
az Aum nem tudta tovább fenntartani létezését, am ikor nagyobb, erőszakos
válsággal került szembe. A Milícia szimpatizánsai által végrehajtott okla-
homai robbantás után a Patrióták m ozgalm ának vonzóereje — legalábbis
formális szervezetük tekintetében — elhalványult, bár a mozgalom egyes
céljai és „választókörei” még mai is élnek az Egyesült Államokban. Az A um
ugyan túlélte gurujának bírósági tárgyalását, de olyan mértékig m egbélyeg-
ződött, hogy fatális vonzóerejét nem képes többé kifejteni a japán ifjúság
körében. A japán ifjúságban azonban az elidegenedés okai még m indig
fennállnak, úgyhogy ennek az elidegenedésnek más speciális kifejező
déseire lehet számítani. A legérdekesebb átalakulási folyamat a zapatisták
esetében m ent végbe, akiknek a globalizáció ellen való globális felkelésre
buzdító eredeti felhívására igen széles k ö rb ő l érkezett megerősítő válasz,
még ha e sorok írása idején továbbra is a Chiapas területén levő erődítm é
nyeikbe vannak visszaszorítva, anélkül, hogy kielégítő mértékben teljesítet
ték volna legfontosabb követeléseiket. A legtöbb globalizációellenes aktivista
csoport valójában a mozgalom előfutárainak tekinti őket, és program pont
jaik és szerveződési formáik (információs gerillamozgalomként folytatott
gyakorlati tevékenységeik) számos más latin-am erikai bennszülött m ozga
lom, valamint az egész világra kiteijedő globalizációellenes m ozgalom
alapjaivá váltak. A m it az al-Kaida számára az afgán kiképzőtáborok jelen tet
tek, ugyanazt a szerepet töltik be a zapatisták szolidaritási gyűlései a globa
lizációellenes m ozgalom számos aktivistacsoportja és szervezete számára.
Ebben világosan kifejeződik a rezisztens identitás átalakulása projektiden
titássá egy olyan fejlődési folyamat során, am elyet ebben a kötetben később
fogok elemezni.
Így tehát az új társadalmi mozgalmak a m aguk sokféleségében a globali
záció és annak politikai ügynökei ellen lép n ek fel, ugyanakkor az inform a-
cionalizálódás folyamatának továbbvitelét segítik elő a kulturális k ódok
olyan irányú megváltoztatásával, hogy azok új társadalmi intézm ények
alapjaiul szolgálhassanak. Ilyen értelemben ezek történelmileg már kim erült
társadalmi form ák mélységeiből bukkannak elő, de meghatározó erővel
befolyásolják — kom plex minták szerint — a kialakulóban levő társadalmat.
K o n k l ú z ió : A g l o b a l iz á c ió m e g k é r d ő je l e z é s e
Az ebben a fejezetben elem zett társadalmi mozgalmak nagyon különbö

zőek. Ám sokrétű társadalmi és kulturális gyökereiket tükröző különféle
formákban megjelenve is, a saját maguk által konstruált identitások nevé
ben valamennyien kihívást intéznek a globalizáció jelenlegi folyamataival
szemben, egyes esetekben saját országaik, máskor az egész emberiség érde
keinek képviseletét vindikálva maguknak.
Az általam e kötet egyes fejezeteiben tanulm ányozott m ozgalmak nem
csupán a globalizáció társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti követ
kezményeivel szemben lépnek fel. A világ más területein, például Európában
hasonló kihívások fogalmazódnak m eg a kapitalizmus átszerveződésével és
a globális verseny jegyében bevezetett új szabályok betartásának kikénysze
rítésével szemben, a szakszervezeti mozgalmak és a mezőgazdasági terme
lők olyan mozgalmai alapján, m int például a José Boue által vezetett francia-
országi megmozdulások. Ezek közül a mozgalmak közül néhány (köztük
az em lített José Boue vezette mozgósítás is) összekapcsolódott a globalizáció
ellenes mozgalommal. M ások nem, de ezek is az egyoldalú globalizáció fo
lyamataival való tudatos szembehelyezkedésre törekednek, amelyeket gyakran
az Európai U nió politikájával vagy stratégiájával azonosítanak. Kínában a
Falun Gong nevezhető m eg a modernizáció és a globalizáció kínai társa
dalmi következményeivel szemben fellépő ellenállási erőként, amely a hagyo
mányos kínai értékekre és életviteli gyakorlatra épít az egészség és a jólét
megőrzése érdekében, szembeszállva azzal a szűkölködéssel, amit a kom
munista vezetésű globális kapitalizmus kínai változata hozott magával sokak
számára. Argentínában a 2001. és 2002. év pénzügyi válsága által kiváltott
társadalmi mozgalmak szembeszálltak m ind a globális gazdasági renddel,
m ind az országban fennálló politikai renddel, erővel kikényszerítve a
rezsim leváltását, és új társadalmi szereplőket hozva a közélet terébe egy
olyan folyamat során, ami általában is a horizonton leselkedik egész Dél-
Amerika átalakulását illetően .74 Európában 2002-ben többnyire az idegen-
gyűlölettel és az idegenektől való félelemmel összefüggő populista mozgalmak
zavarták meg a politikai színpadot, amelyeket ebben a kötetben később fogok
elemezni.
Az új globális rend kifejlődésének és a nemzetállamok hanyatlásának,
illetve a globális kormányzás intézményeivé való átalakulásának egy évtize
de után a társadalmak szerte a világon kinyilvánították jo g u k at arra, hogy
ellenőrzést gyakoroljanak m ost kialakuló intézményeik fölött. Az, ami az
74 Calderon (2003).
identitáson és a gazdasági status quo megőrzésén alapuló ellenállásként

in d u lt, előremutató p ro g ram o k sokaságává fejlődött, am elyekben a kultu
rális identitás, a gazdasági érd e k e k és a politikai stratégiák egyre növekvő
bonyolultságú minták szerint kombinálódtak: ez maga a társadalmi mozgalmak
háttérfíiggönye a hálózati társadalomban. Ezek a mozgalmak —kiterjedve az
egész világra - véget v e te tte k annak a neoliberális álom képnek, hogy a
társadalomtól függetlenül, a számítógépes hálózatokba m enekülve létre
ho zh ató egy új globális gazdaság. Az információ, a term elés és a piacok
fö lö tti ellenőrzést explicit vagy im plicit módon a lakosság egyetlen értékes
szegmentumában koncentráló nagyszabású kirekesztő program , ami a töb
b iek et az egyes társadalmak vérm érsékletének megfelelően többé-kevésbé
hum ánus módon különféle form ákba rendezi, a társadalomban —Touraine
kifejezésével élve —a grand refus* reakcióját váltotta k i .75 A m ahhoz, hogy
ez az elutasítás a globalizált és informacionalizált kapitalizmus új formái
fö lö tt gyakorolt társadalmi ellenőrzés új formáinak a m egterem tésévé ala
kulhasson át, elengedhetetlen a társadalmi mozgalmak követeléseinek figye
lembevétele és feldolgozása a politikai rendszer és az állam intézményei részé
ről. A huszonegyedik század társadalmának arculata nagym értékben attól
függően fog alakulni, hogy az állam mennyire lesz képes (vagy képtelen)
m egküzdeni egyrészt a globális kapitalizmus, másrészt az identitásalapú
társadalmi mozgalmak, a d o lg o zó k és a fogyasztók érdekvédő mozgalmai,
valam int a globalizáció alternatív programjai által követett ellentmondásos
logikával. Am mielőtt m egvizsgálnánk az állam erőviszonyait az információ
korában, elemeznünk kell azoknak a különféle erőteljes társadalmi moz
galmaknak a kifejlődését, am ely ek inkább proaktívnak, m intsem reaktívnak
tekinthetők: ezek közé ta rto z ik a környezeti mozgalom és a feminizmus.
Nagyarányú visszautasítás (francia). —A ford.

75 Touraine és tsai (1996).
213
3. fejezet
Az Én kizöldülése: a környezeti mozgalom
A Zöldek politikai attitűdje: az ünneplés. Tudatában vagyunk, hogy mindannyian részei
vagyunk a világ problémáinak, és egyben azok megoldásának is. A veszélyek és a
gyógyítás lehetőségei nem csupán rajtunk kívül állnak. Pontosan ott kezdjük a munkát,
ahol vagyunk. Nem kell várnunk, amíg afeltételek ideálisak lesznek. Egyszerűbbé
tehetjük életünket, és élhetünk oly módon, hogy megerősítjük ökológiai és emberi
értékeinket. A jobb feltételek elfognak jönni, mert hozzákezdtünk... Elmondhatjuk
tehát, hogy a zöld politika elsőrendű célja egy belsőforradalom: ’az Én kizöldülése’.
P etra Kelly: Z öld gondolkodás1
H a a társadalmi mozgalmakat történelm i hatékonyságuk szerint akarjuk ér

tékelni, nevezetesen hogy milyen hatást gyakorolnak a kulturális értékekre
és a társadalom intézményeire, akkor a környezeti mozgalom m egkülön
böztetett helyet érdemelt ki az em beri vállalkozások tájképén. A mostani
ezredfordulón az amerikaiak 80 százaléka és az európaiak több m in t két
harmada környezetvédőnek tekinti magát; a pártok és jelöltjeik aligha
rem élhetik megválasztásukat anélkül, hogy zöld platformra helyezkedné
nek; a korm ányok és a nem zetközi intézm ények egyaránt sokszorosan
fokozzák a természet védelmét, bővítik az életminőség javítását és végső
soron hosszú távon a Föld, rövid távon pedig saját magunk m egm entését
szolgáló programjaikat, speciális ügynökségeiket és a gondok megoldása
érdekében hozott törvényeiket. A nagyvállalatok —közöttük egyes hírhedt
környezetszennyezők is —beiktatták a környezetvédelmet közönségszolgá
lati és propagandatevékenységük napirendjébe, valamint legígéretesebb
piacaik közé is. M i több, a „fejlődés a szegényeknek, megőrzés a gazdagok
nak” régi, leegyszerűsített ellentéte is sokrétű vitává alakult át egész
bolygónkon, ami m inden egyes ország, város és régió esetében a fenntart
ható fejlődés tényleges tartalmáról szól. A környezettel összefüggő alapvető
problém áink többsége m inden bizonnyal fennmarad, mivel ezeknek a
megoldásához át kell alakítani m ind a termelési és a fogyasztási m ódokat,
m ind társadalmi szerveződésünket és személyes életünket. A globális felme
legedés halálos fenyegetésként leselkedik ránk, az esőerdők m ég m indig
égnek, m érgező vegyi anyagok hatoltak be mélyen az élelmiszerláncba, a
szegénység tengere tagadja az életet, és a korm ányok játszadoznak az em
1 Petra Kelly esszéiből (1947—1992). (Kelly, 1994: 39-40). Ebben az idézetben a

szerző Joanna Macy A z Én kizöldülése (The Greening of the Self) című művére utal
(Macy, 1991).
berek egészségével, am it jó l példáz Major őrültsége a tehenekkel kapcsolat

ban Nagy Britanniában.* Á m maga az a tény, hogy mindezek a kérdések
sok mással együtt m a m ár nyilvános vita tárgyát képezik, és kölcsönösen
összefüggő, globális jelleg ü k egyre inkább tudatosodik a közvéleményben,
megteremti az alapot a kezelésükhöz, és talán az intézm ények és a politikai
stratégiák újraorientálódását is magával vonja, a környezetért felelősséggel
tartozó gazdasági-társadalmi rendszer megvalósítása irányában. A sokarcú
környezeti mozgalom, am ely az 1960-as évek vége óta a világ legnagyobb
részén kialakult, erős hadállásokkal az Egyesült Állam okban és Eszak-Euró-
pában, jó alapot szolgáltat ahhoz, hogy drámai fordulat következzék be a
gazdaság, a társadalom és a természet közötti kapcsolatokra vonatkozó gon
dolkodásunkban, és így egy új kultúra kialakulását segítheti elő .2
Mindazonáltal bizonyos m értékig önkényesnek tűnhet „a” környezeti
mozgalomról beszélni, m ivel annak összetétele annyira sokrétű, és kifeje
ződései a különféle országokban és az egyes kultúrákban annyira változato
sak. így, mielőtt értékelnénk átalakítóerejét, megkísérlek egyfajta tipológiai
felosztást nyújtani a környezetvédelem különféle összetevőiről, és m ind
egyik típusra példákat h o z o k fel, hogy az okfejtés ne szakadjon el a való
ságtól. Ezután továbblépek azoknak a szélesebb összefüggéseknek a kifejté
se irányában, amelyek fennállnak a környezetvédők tém ái és azok között a
fundamentális dim enziók között, amelyek m entén a strukturális átalakulás
végbemegy társadalmainkban: mindezek tükröződnek a tudomány és a tech
nika szerepe, az idő és a tér ellenőrzése, valamint az új identitások kiépülése
körül folyó küzdelmekben. Miután a környezeti mozgalmakat a maguk
sokféleségében és ugyanakkor közös kulturális vonásaik figyelembevételével
jellemeztem, a mozgalmak eszközeit és módszereit fogom elemezni, ame
lyekkel általában hatni kívánnak a társadalomra, ezeken keresztül megvizsgálva
intézményesülésük és az államhoz fűződő kapcsolataik kérdéseit is. Végül azzal
az erősödő kapcsolattal foglalkozom, amely a környezeti mozgalmak és a
társadalmi küzdelmek között lokális és globális szinten egyaránt kialakul, a
környezeti igazság egyre népszerűbbé váló perspektívájából tekintve.
* Utalás a brit kormány hibás eltussoló politikájára a kergemarha-kór esetében, ami

a ’90-es évek években sok ember halálához és több millió állat lemészárlásához
vezetett. —A ford.
2 A környezeti mozgalom áttekintéséhez lásd (többek között) Holliman (1990);
Gottlieb (1993); Kaminiecki (1993); Shabecoff (1993); Dalton (1994); Alley és tsai
(1995); Diani (1995); Brülle (1996); Wapner (1996).
3. fejezet. Az Én kizöldülése: a környezeti mozgalom 215
A K Ö R N Y EZETV ÉD ELEM K R EA TÍV KAKOFÓNIÁJA:

KÍSÉRLET OSZTÁLYO ZÁSRA
A „környezetvédelem ” m egnevezés ernyője alatt csoportosítható kollektív

akciók, politikai stratégiák és diskurzusok olyan változatosak, am i m ár azt
is kétségessé teszi, hogy egyáltalán beszélhetünk-e róluk egyetlen mozga
lom ként. Mégis amellett kívánok érvelni, hogy éppen az elm élet és a gya
korlat kakofóniája az, ami a környezetvédelmet a decentralizált, sokarcú,
hálózatra orientált, m indent átható társadalmi mozgalmak egyik új formá
jává teszi. Ezenkívül m egpróbálok rámutatni arra, hogy vannak bizonyos
alapvető témák, amelyek m egjelennek a környezettel összefüggő legtöbb
—ha nem valamennyi —kollektív akcióban. A világosság kedvéért azonban
hasznosnak látszik, ha e mozgalom elemzésében egy fontos különbségtétel és
egy alkalmasan megválasztott osztályozási rendszer alapján haladunk előre.
A különbségtételre a környezetvédelem (environmentalism) és az ökológia
(ecology) megkülönböztetéséhez van szükség. A környezetvédelmen a kollek
tív viselkedésnek mindazokat a megnyilvánulásait értem, diskurzusukkal és
gyakorlatukkal együtt, amelyek az em beri tevékenység és annak természeti
környezete közötti kapcsolatok rom boló formáinak korrekciójára irányul
nak, szemben a jelenleg uralkodó strukturális és intézményi logikával. Az
ökológián a magam szociológiai megközelítésével azoknak a m eggyőződé
seknek, elméleteknek és különféle törekvéseknek a halmazát értem , ame
lyek az emberiséget egy nagyobb ökoszisztéma összetevőjének tekintik, és
dinam ikus fejlődési szemlélettel fenn kívánják tartani a rendszer egyen
súlyát. Nézetem szerint a környezetvédelem gyakorlati ökológia, az ökológia
pedig elméleti környezetvédelem, a következő oldalakon azonban az „öko
lógia” kifejezés használatát e holisztikus fejlődési perspektíva explicit, tuda
tos manifesztálódásaira fogom korlátozni.
A m i a tipológiát illeti, ism ét a társadalmi mozgalmak jellem zésére Alain
Touraine által felállított osztályozáshoz folyamodom (lásd 2. fejezet), megkü
lönböztetve a környezeti mozgalom öt főbb változatát —ahogyan azok az elmúlt
két évtizedben nemzetközi szinten a megfigyelt gyakorlatban megnyilvánultak. Ügy
gondolom, hogy ez a tipológia általános érvénnyel alkalmazható, noha a leg
több példát az észak-amerikai és németországi tapasztalatok közül veszem,
mivel itt bontakoztak ki a világ legfejlettebb környezeti mozgalmai, és mert az
ezekre vonatkozó információkhoz könnyebben hozzájuthattam. K érem az ol
vasót, hogy fogadja el a szokásos mentegetőzést az általam alkalmazott tipológia
(és m inden más hasonló osztályozás) óhatatlanul leegyszerűsítő voltáért, amit
remélem, kompenzálni fognak a példák, amelyek a tényleges mozgalmak élő,
hús-vér jelenlétét viszik be ebbe a bizonyos mértékig elvont jellem zésbe.
Ahhoz, hogy az ajánlott tipológia segítségével m egtegyük rövid utazá

sunkat a környezeti m ozgalm ak kaleidoszkópján keresztül, térképre lesz
szükségünk. Ez a 3.1 összefoglaló táblázatban található, amely némi ma
gyarázatot igényel. A társadalm i mozgalmak három m eghatározó erejű jel
lem ző vonásuk, az identitás, az ellenfél és a célok valam ilyen kombinációjával
definiálhatók. Mindegyik típushoz azonosítom e három jellem ző vonás pontos
tartalmát, a megfigyelések és számos forrás alapján, am elyekre utalni fogok.
E n n ek megfelelően nevet ad o k mindegyik típusnak, és példákat mutatok
b e azokra a mozgalmakra, am elyek a legjobban beleillenek az egyes típu
sokba. Természetesen bárm ely adott mozgalomban vagy szervezetben jelen
leh et e m egkülönböztető jellem vonások valamilyen más keveréke is, az
elemzés céljára azonban azokat a mozgalmakat választom ki, amelyeknek a
tényleges gyakorlata és diskurzusa közelebb állónak tű n ik az ideáltípushoz.
A 3.1 összefoglaló táblázat kiegészítéséül megadom az öt típust illusztráló
példák rövid leírását, hogy a mozgalomban elkülöníthető egyéni hangok ki
hallhatók legyenek a m ozgalom egészének kakofóniájából.
3 .1 ö ss z e fo g la ló t á b l á z a t A környezeti m o z g a lm a k tip o ló g iá ja
T íp u s (példa) Id e n titá s Ellenfél C él

T e rm észetv éd elem
ellenőrizetlen v a d o n sá g ,
(„A Tízek t e r m é s z e t im á d ó k
fejlőd és érin tetlen term észet
C so p o r tja ”, USA)
A sa já t élettér
é le t m in ő s é g /
v é d e lm e („Csak ne h elyi k ö z ö s s é g sz en n y e ző k
egészség
a z é n udvarom ba!”)
Ellenkultúra, m ély
indusztrializm us,
ö k o ló g ia („A Föld
a z ö l d Én tech n ok rácia é s ö k o tó p ia
a z e ls ő ! ”,
patriarchalizm us
ök o fem in izm u s)
M en tsü k m eg a
in te r n a c io n a lis ta korlátozatlan
b o ly g ó t! fe n n ta r th a tó sá g
ö k oh arcosok glob ális fe jlő d é s
(G r e e n p e a c e )
Z ö l d politika (Die a g g ó d ó , fe le lő s
a politikai r e n d s z e r e lle n e r ő
G rü n en ) á lla m p o lg á r o k
A természetvédelem különféle form ái Amerikában már hosszú ideje jelen voltak,

am ikor a környezetvédő m ozgalom megszületésénél olyan szervezetek bábás
kodtak, mint például az 1891-ben San Franciscóban Jo h n M uir által alapított
Sierra Club, az Audubon Society vagy a Wilderness Society.3 Az 1980-as évek
1 Allen (1987); Scarce (1990); Gottlieb (1993); Shabecoff (1993).

elején a fősodorhoz tartozó régi és új környezeti szervezetek „A Tízek

C soportja” néven ismert szövetségbe tömörültek, amely a fent említett
szervezeteken kívül magában foglalta a következőket: National Parks and Con
servation Association, National Wildlife Federation, Natural Resources Defense
Council, Izaak Walton League, Defenders of Wildlife, Environmental Defense Fund
és az Environmental Policy Institute. Ami ezeket a szervezeteket —szemléletük és
speciális beavatkozási területeik különbözőségének dacára —összehozza, a ha
sonló elvek alapján létrehozott sok más szervezettel együtt, az a természet
megőrzését intézményesített rendszerben megvalósítani kívánó pragma
tikus programjuk. A Sierra Club elnöke, Michael M cCloskey szavaival élve
ez a megközelítés a „végül valahogyan célhoz érés” rugalmas taktikájával
jellem ezhető: „Abból a hegymászóhagyományból indulunk ki, miszerint az
em ber először eldönti, hogy megmássza a hegyet. Van egy általános
elgondolása a követendő útvonalról, de útközben kapaszkodókat és
lábtámaszokat talál, ahogy halad előre, és ezekhez alkalmazkodik, folyton
változtatva az irányt .”4 Az általuk megmászni kívánt csúcs a vadon term é
szet megőrzése még m eglevő különféle formáiban, olyan ésszerű feltételek
kel, amelyek a jelenlegi gazdasági és intézményi rendszerben elérhetők.
Ellenfeleik az ellenőrizetlen fejlesztés és az olyan felelőtlen bürokratikus
szervezetek, m int például az U SA-ban a földek művelésbe vételét ellen
őrző hivatal (Bureau of Reclamation), amelyek nem törődnek a természeti
értékek megőrzésével. A term észetvédők önmagukat egyszerűen termé
szetimádóként határozzák meg, és ehhez az érzéshez, a természet szeretetéhez
fellebbeznek, ami a társadalmi különbségektől függetlenül valam ennyiünk
ben megvan. Az intézm ényeken keresztül és azok m űködését befolyásolva
dolgoznak, igen gyakran nagy ügyességgel és politikai tetterővel használják
fel a lobbizás eszközeit. Széles körű lakossági támogatásra, valam int a céljaik
iránt jóindulatot tanúsító gazdag elit tagjaitól és a nagyvállalatoktól származó
adományokra támaszkodnak. Egyes ilyen szervezetek igen nagyok (például
a Sierra Club hatszázezer tagot számlál) és helyi leágazásokban szerveződ
nek, melyeknek az akciói és ideológiái jelentős változatosságot mutatnak, és
nem mindig illenek bele a „fősodort” alkotó környezetvédelem imázsába.
A legtöbb más szervezet —például a Környezetvédelmi Alap (Environmental
Defense Fund) —a lobbizásra, továbbá az információk elemzésére és terjesz
tésére koncentrál. Gyakran koalíciós politikát folytatnak, de gondosan
ügyelnek arra, hogy ne tántoríthassák el őket környezeti céljaiktól, nem
bíznak a radikális ideológiákban és a többségi közvélem ény által nem jó
szemmel nézett látványos akciókban. Ezeket a fősodorhoz tartozó termé-
4 Idézi Scarce (1990: 15).

szetvédőket azonban hiba len n e szembeállítani a „valódi” , radikális kör-

nyezetvédó'kkel. A Sierra Club egyik történelmi jelentőségű vezetője, David
B row er működése például ösztönzés forrásává vált a radikális környe
zetvédők számára. A másik irányban „A Föld az első!” elnevezésű szervezet
egyik illusztris tagját, D ave F orem ant 1996-ban beválasztották a Sierra Club
igazgatótanácsába. A term észetvédők és a radikális környezetvédők közötti
kapcsolatokban nagyfokú kölcsönös átszivárgás észlelhető, m ivel a termé
szet sokféle formában v ég b em en ő kíméletlen pusztítása elleni közös állás-
foglalásukhoz képest a k ö ztü k m eglevő ideológiai ellentétek — a nagy és
változatos összetételű m ozgalm on belüli éles viták és konfliktusok dacára —
csak másodrendű szerepet játszanak.
A helyi közösségek mozgósítása saját életterük védelmében, a nemkívánatos
elem ek behatolása ellen a környezeti aktivizmus leggyorsabban fejlődő
formáját alkotja, amely talán a legközvetlenebb m ódon kapcsolja össze az
em bereket közvetlenül é rin tő gondokat a környezet általános leromlásának
nagyobb kérdéseivel.5 Ez a gyakran kissé maliciózusan a „Csak ne az én ud
varom ba!” cím kével e llá to tt m ozgalom az Egyesült Államokban
m indenekelőtt a m érgező anyagok elleni mozgósításból fejlődött ki, ami
1978-ban indult m eg a h írh ed t Love Canal-incidens nyom án, am ikor New
Y o rk államban m érgező ipari hulladék került a Niagara-vízesésbe. Lois
Gibbs, az a háztulajdonos, aki fia egészségének és otthona értékének védel
m éb en folytatott küzdelm e révén vált ismertté, 1981-ben civilszervezetet
alapított a veszélyes hulladékok ellen (Citizens’ Clearinghouse for Hazardous
Wastes). E szervezet adatai szerint 1984-ben 600 helyi csoport küzdött a
veszélyes hulladékok lerakása ellen az Egyesült Államokban, s ez a szám
1988-ig 4687-re növekedett. Idővel a közösségek mobilizálódtak az
autópályák építése, a túlzott m érték ű fejlesztés és a veszélyes létesítmények
n ek a közelükbe való telepítése ellen is. Ez a m ozgalom helyi jellegű, de
n e m szükségképpen csak helyi érdekű, mivel a lakosok életminőségi
jogainak megerősítése érdekében gyakran fellép az üzleti vagy bürokratikus
érdekekkel szemben. A társadalm i keretek közötti élet m inden bizonnyal
az emberek mint lakosok, dolgozók, fogyasztók, bejáró dolgozók vagy
utazók között m egkötött alkuk sorozatából áll. Ám am it ezek a mozgalmak
megkérdőjeleznek, az egyrészt az a tendencia, hogy a nem kívánatos anya
gokat vagy tevékenységeket a kisebbségek által lakott térségekbe és az ala
csonyjövedelm ű közösségek lakóterületének közelébe irányítsák, másrészt
p ed ig az ádáthatóság és a hely felhasználásával kapcsolatos döntésekben való
részvétel hiánya. így az állam polgárok a kiteijedtebb helyi demokráciáért,
5 G ottlieb (1993); Szász (1994); E pstein (1995).

a felelősségteljes várostervezésért és a városi-ipari fejlesztés terheinek

tisztességes megosztásáért, illetve a veszélyes hulladékok vagy létesítmények
nemkívánatos hatásainak elkerüléséért szállnak síkra. Epstein a m ozga
lom ról adott elemzésében az alábbi következtetésre jut:
A m érgező anyagok ellen és a környezeti igazságosságért küzdő m oz
galom olyan állam m egteremtését követeli, amelynek nagyobb hatal
m a van a nagyvállalatok megrendszabályozására, s ugyanakkor jobban
elszámoltatható a közvélemény előtt, m int a vállalatok. Ez teljes m ér
tékben helyesnek és megfelelőnek látszik, és esetleg alapot nyújt egy
olyan szélesebb követeléshez is, hogy az államnak a vállalatok fölötti
hatalmát újra m eg kell erősíteni, és m ég jobban ki kell teijeszteni,
vagyis az államhatalmat a közösség jóléte és különösen a legse
bezhetőbbek jóléte érdekében kell gyakorolni .6
Más esetekben, a középosztály által lakott elővárosokban a lakosok m eg
mozdulásai gyakran a status quo megőrzésére koncentrálnak a nem kívánt
fejlesztéssel szemben. Ám a tiltakozás valamennyi formája —az általuk kép
viselt osztály- vagy csoportérdekektől függetlenül — arra irányul, hogy a
helyi közösség gyakorolhasson ellenőrzést a saját életvilága és környezet
fölött, és ebben az értelem ben a defenzív helyi aktivizmus m inden bi
zonnyal a tágabb környezeti m ozgalom fontos összetevői közé tartozik.
A környezetvédelem eszméje táplált néhány olyan ellenkultúrát is, amelyek
az 1960-as és ’70-es évek mozgalmaiból nőttek ki. Ellenkultúrán a társadalom
intézményesen érvényesített normáitól eltérő, bizonyos mértékig azokkal el
lentétes életmód folytatására való tudatos kísérleteket értek, azok részéről, akik
alternatív elvek és meggyőződések alapján szembehelyezkednek ezekkel az
intézményekkel. A legerősebb ellenkulturális áramlatok némelyike tár
sadalmainkban oly m ódon fejezi ki önmagát, hogy csupán a természet tör
vényeinek engedelmeskedik, s ezáltal megerősíti a természet tiszteletének
elsőbbségét minden más emberi intézménnyel szemben. Ezért tartom indo
koltnak, hogy az ellenkulturális környezetvédelem gyűjtőfogalma alá soroljunk
egymástól oly mértékben különbözőnek látszó törekvéseket, m int amilyenek
a radikális környezetvédők (például „A Föld az első!” [Earth First!] vagy „A Ten
ger Pásztorai” [Sea Shepherds]), az állatok felszabadításáért küzdő mozgalom és
az ökofeminizmus programjaiban jelennek m eg .7Ezeknek a mozgalmaknak a
többsége —változatosságuk, koordinálatlanságuk dacára is —ténylegesen ma
6 Epstein (1995: 20).

7 A forrásokat illetően lásd Adler (1979); Spretlak (1982); Manes (1990); Scarce
(1990); Davis (1991); Dobson (1991); Epstein (1991); Moog (1995).
gévá teszi a „mélyökológia” gondolkodóinak eszméit, amelyek például Ame

Naess norvég író m űveiben jutnak kifejezésre. Am e Naess és George Sessions
megfogalmazásában a „mélyökológia” alapelvei a következők:
(1) Az emberi és n em em beri élet jóléte és virágzása a Földön önma
gában hordozza értékeit. Ezek az értékek függetlenek a nem emberi
világ emberi célokra való felhasználhatóságától. (2) Az életformák
gazdagsága és változatossága hozzájárni ezeknek az értékeknek a felis
meréséhez, és önm agában is érték. (3) Az em bernek nincs joga csök
kenteni ezt a gazdagságot és sokféleséget, kivéve életszükségleteinek
kielégítését. (4) Az em beri élet és a kultúrák virágzása összeegyez
tethető az emberi populáció lényeges csökkentésével. A nem emberi
élet virágzása m egkívánja ezt a csökkentést. (5) A jelenlegi emberi be
avatkozás a nem em beri világba máris igen nagy m értékű, és a helyzet
gyorsan romlik. (6 ) A politikai stratégiáknak ezért m eg kell változ
niuk. Ezek a stratégiák befolyásolják az alapvető gazdasági, technológiai
és ideológiai struktúrákat. A változásból eredően a dolgok jövőbeli
állapota erősen különbözni fog a jelenlegitől. (7) Az ideológiai vál
tozás főként az életm inőség (az inherens értékkel bíró lakóhelyek)
nagyra értékelésében fog megmutatkozni, szemben az egyre emelkedő
életszínvonalra való törekvéssel. Az emberek mélységesen tudatában
lesznek a ’nagy’ és a ’nagyszerű’ közötti különbségnek. (8) Azoknak,
akik egyetértenek az előbbi pontokkal, kötelességük közvetlen vagy
közvetett m ódon m egkísérelni a szükséges változások megvalósítását.8
E kötelesség jegyében az 1970-es évek végén U j-M exikóban és Arizoná
ban egy ökoharcossá vált korábbi tengerészgyalogos, David Foreman veze
tésével a radikális környezetvédők egy csoportja megalapította „A Föld az
első!” elnevezésű, m egalkuvást nem ismerő mozgalmat, amely a gátépíté
sek, a fakitemielés és a term észet ellen elkövetett más agressziókkal szem
b en polgári engededenséget, sőt „ökotázst” hirdetett, szembenézve a törvény
szegésért várható felelősségre vonással és bebörtönzéssel is. A mozgalom és a
nyomába szegődő számos más szervezet is teljesen decentralizáltan, önálló
„törzsek” formájában m ű k ö d ö tt, amelyek a bennszülött amerikai indiánok
rítusait és szokásait követve időszakonként találkoztak, és ekkor hoztak
döntéseket következő akcióikról. A mozgalom ideológiai alapjául szolgáló
mélyökológiai elveket elsősorban a David Foreman előszavával megjelen
tetett The Earth First! Reader című kiadványukban fogalmazták meg .9 Am
hasonlóan nagy hatású, ha n em még befolyásosabb volt Abbeynek az öko-
8 Naess és Sessions (1984), ismételten közli Davis (1991: 157—158).

gerillák egyik ellenkulturális csoportjáról szóló regénye, A frandakulcsos banda

(The Monkey Wrench Gang) is, melynek hősei mintegy szerepmodellé váltak
sok radikális környezetvédő számára.* Valóban, a „franciakulcs” az ökosza
botázs szinonimájává vált. Ú gy tűnik, hogy az 1990-es években az ökológiai
fundamentalizmus legharcosabb szárnya az állatok felszabadításárét küzdő
mozgalom, amely az állatkísérletek betiltásának követelésére koncentrál.
Az ökofeminizmus programját világosan meg kell különböztetnünk
ezeknek a mozgalmaknak a „macsótaktikáitól”. Am a patriarchalizmus és
az indusztrializmus rabságától való megszabadulás alapjaként az ökofem i
nisták is a természet abszolút tiszteletének elvét vallják. Felfogásuk szerint
a nők ugyanannak a patriarchális erőszaknak az áldozatai, m int amit a
természettel szemben követnek el. így a természetes jogok helyreállítása
elválaszthatatlan a nő k felszabadításától. Judith Plant szavaival:
Történelmileg a nőknek nem volt igazi beleszólásuk a külső világ dol
gaiba és nem volt helyük a döntéshozatalban. Az intellektuális élet, az
észmunka hagyományosan nem volt hozzáférhető a nők számára. A nők
általában passzívak voltak, csakúgy, m int a természet. Ma azonban az
ökológia szót em el a Földért, a „másik félért” az em ber és a környe
zete közötti kapcsolatokban. Az ökofeminizmus pedig — az eredeti
másik fél nevében fellépve —arra törekszik, hogy megértse m inden
féle hatalom egymással összefüggő gyökereit, és a változással szembeni
ellenálláshoz vezető utakat keresi. 9
10
Egyes ökofeministákat inspirálták Carolyn M erchant vitatható történelm i
rekonstrukciós elgondolásai is, amelyek a történelem előtti természeti
társadalmakhoz, egy matriarchális aranykorhoz és egy olyan világhoz való
visszatérést hirdették, amelyben nem volt férfiuralom, ahol m ég harmónia
állt fenn a természet és a kultúra között, és ahol az istennő alakjában mind
a férfiak, m ind a n ő k a term észetet im ádták .11 Volt továbbá —különösen az
1970-es évek években —egy érdekes kapcsolat a környezetvédők, a spirituális
feminizmus és az újpogányság között, ami néha a céhhez tartozó boszorkányok
erőszakmentes és ökofeminista militáns akcióiban ju to tt közvetlenül
kifejezésre. 12 így a radikális környezetvédők —az ökogerilla taktikáktól a
mélyökológián és az ökofeminizm uson keresztül a spiritualizmusig —vál
9 Davis (1991).
* A regény a Bonnie és Clyde történet sajátos ökológiai változata. —A ford.
10 Plant (1991: 101).
11 Merchant (1980); lásd továbbá Spertnak (1982); Moog (1995).
12 Adler (1979); Epstein (1991).
2 22 Az identitás hatalma
tozatos formákban összekapcsolják a környezeti akciókat és a kulturális

forradalmat, a m indent m agába öleló' környezetvédelmi mozgalom spekt
rumának kiszélesítésével egyfajta öko tópiát hozva létre.
A Greenpeace a világ legnagyobb környezetvédelmi szervezete, és való
színűleg ez az a szervezet, am ely a médiára orientált erőszakmentes direkt
akcióival a leginkább népszerűsítette a globális környezeti kérdéseket .13 Ez
a mozgalom, amelyet 1971-ben egy Alaszka partjai m entén rendezett
atomenergia-ellenes tiltakozás alkalmából Vancouverben alapítottak, s
amelynek később A m szterdam ban létesült a főhadiszállása, nem zetek fölötti
hálózati szervezetté növekedett, és 1994-ben már hatmillió taggal, száz
millió dollárt meghaladó évi bevételekkel m űködött az egész világra kiter
jedően. Környezetvédelm i m ozgalom ként m eghatározott, jó l m egkülön
böztethető profilját h áro m fő összetevője rajzolja ki. Először is, az élet
bolygónkon küszöbön álló kipusztulását illetően annak a sürgősségnek az
érzékelése, amit egy észak-amerikai indián legenda így fogalmaz meg: „Ami
k or a Föld beteg és az állatok eltűnnek, akkor eljön a mindenféle hitvallású,
bőrszínű és kultúrájú em berek törzse, akik nem a szavakban, hanem a tet
tekben hisznek, és akik helyre fogják állítani a Földet korábbi szépségében.
E zt a törzset ’a szivárvány harcosainak’ fogják nevezni .”14A második fő voná
sa a „szemtanúság” kvéker eredetű attitűdje, m ind cselekvési elvként, mind
kommunikációs stratégiaként. A harmadik pedig az a szinte üzleties jellegű,
pragmatikus hozzáállása a problémákhoz, ami nagymértékben a Greenpeace
történelmi jelentőségű vezetője és igazgatótanácsi elnöke, David McTaggart
híres jelszavának hatására alakult ki: „Intézzük el a dolgokat!” . Nincs idő
filozófiai vitákra: egész bolygónkon azonosítani kell a kulcskérdéseket a
tudás és a megfelelő kutatási eszközök felhasználásával; látható célpontok
ellen irányuló speciális kam pányokat kell szervezni, látványos akciókkal
magukra vonva a m édia figyelm ét, s az adott kérdést ily m ódon a közvéle
m ény szeme elé tárva kényszeríteni kell a vállalatokat, az önkormányzato
kat és nemzetközi szervezeteket arra, hogy intézkedjenek, különben továb
b i nemkívánatos nyilvánossággal kell szembenézniük.
A Greenpeace ugyanakkor erősen centralizált szervezet, egyszersmind
globálisan decentralizált hálózat is. Irányítását az egyes országok képvise
lőiből álló tanács és egy kis végrehajtó testület, továbbá Eszak-Amerika,
Latin-Amerika, Európa és a Csendes-óceán térségében regionális megbí
13 Hunter (1979); Eyerman és Jamison (1989); DeMont (1991); Horton (1991);

Ostertag (1991); Melchett (1995); Wapner (1995, 1996).
14 Greenpeace Környezetvédelmi Alap (Greenpeace Environmental Fund). Idézi
Eyermann, ésjamisson (1989: 110).
zottak látják el. Forrásait a kam pányoknak megfelelően szervezik, m ind

egyiket felosztva az egyes akcióprogram ok között. Az 1990-es évek köze
pén a főbb kam pányok témái között a m érgező anyagokkal, az energiával,
az atmoszférával és az atomenergiával kapcsolatos problémák, továbbá az
óceáni és a szárazföldi ökológia összefüggéseinek kérdései szerepeltek. A
szervezetnek a világ 30 országában létrehozott irodái a globális kam pányok
koordinálását végzik, továbbá pénzalapokat és támogatást gyűjtenek nem
zeti vagy helyi forrásokból, de a legtöbb akció valamilyen globális hatásra
irányul, mivel a főbb környezeti problém ák globálisak. A Greenpeace a fej
lődésnek azt a modelljét tekinti ellenségének, amelyet a földi életre kiható
következm ények semmibevétele jellem ez. Ennek megfelelően a fenn
tartható környezet elvének érvényesítéséért mozgósít, azt tekintve m inde-
nekfölötti igazságnak, amelynek m indenféle politikát és tevékenységet alá
kell rendelni. „A szivárvány harcosai” —küldetésük fontossága m iatt —nem
hajlam osak bekapcsolódni más környezeti csoportokkal folytatandó
vitákba, és nem bocsátkoznak ellenkulturális akciókba, tekintet nélkül az
óriási létszámú tagságában meglévő attitűdök egyéni változataira. A m oz
galom eltökélten internacionalista, és a jelenlegi korlátozadan, rom boló
hatású fejlesztés fölötti ellenőrzés megvalósítását hátráltató legfőbb aka
dálynak a nemzetállamot tekinti. H adban áll a fejlődés ökológiai öngyil
kossághoz vezető modelljével, és arra törekszik, hogy azonnali eredm ényeket
érjen el akcióinak minden fontján, a ném et hűtőgép iparnak az ózonréteg vé
delmét segítő green-fieeze technológiára való átállításától a bálnavadászat
korlátozásáig és védett m enedék kialakításáig a bálnák számára az A ntark-
tisznál. „A szivárvány harcosai” az életet szolgáló tudomány, a globális
hálózatépítés, a kommunikációs technológia és a generációk közötti szoli
daritás útjainak kereszteződéseinél vetették m eg a lábukat.
A zöld politika —első látásra —nem önálló mozgalomnak, hanem inkább
egyfajta speciális stratégiának tűnik, m elynek segítségével bizonyos csopor
tok a környezetvédelem nevében lépnek be a választási politika birodalm á
ba. Ám ha a zöld politika legfontosabb példáját nyújtó szervezetet, a ném et
Zöldek pártját közelebbről szemügyre vesszük, világosan látható, hogy az
eredetileg egyáltalán nem politikai indíttatású volt .15Az 1980. jan u ár 13-án
alulról kezdem ényezett mozgalmak koalíciós bázisán m egalapított ném et
zöld párt (die Grünen) szigorúan véve nem tekinthető környezeti m ozga
lomnak, még akkor sem, ha a környezeti ügyek németországi előbbre vitelé-
ls A német Zöld Párttal foglalkozó források tengerében, lásd Langguth (1984);

Hulsbeg (1988); Wiesenthal (1993); Scharf (1994); különösen értékes forrást nyújt
Poguntke (1993) és Frankland (1995).
ben hatékonyabb volt, m in t bármely más európai m ozgalom a saját országában.

A létrejöttét megalapozó legfőbb erőt az 1970-es évek végén kibontakozott
„Állampolgári Kezdeményezések” jelentették, amelyek főként az atom
energia-ellenes megm ozdulások és a béke ügye körül szerveződtek. A Zöldek
egyedülálló m ódon összehozták az 1960-as évek mozgalmainak veteránjait
a feministákkal, akik annak idején éppen a 60-as évek forradalmárainak
szexizmusával szem bekerülve azonosították önm agukat feministaként, va
lamint a művelt középosztállyal és a fiatalokkal, akiket foglalkoztattak a béke
és az atomenergia, illetve az egyéni szabadság és az alulról építkező dem ok
rácia kérdései, továbbá — az erdők betegsége, a Waldsterben kapcsán - a
környezet és az egész világ állapotának problém ái is.
A Zöldek fellépése és gyors sikerei, melyeket jó l m utat, hogy 1983-ban
bekerültek a szövetségi parlam entbe, igen kivételes körülm ényekből adód
tak. Ilyen körülm ény v o lt mindenekelőtt az, hogy a társadalmi tiltako
zásnak Németországban n e m volt igazi politikai hordozója a három nagy
párton kívül, amelyek korábban váltogatták egym ást a hatalomban, sőt az
1960-as években koalíciót is alkottak: 1976-ban a szavazatok 99 százalékát
ezek a pártok (a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és a liberáli
sok) kapták. M egvolt teh át egy potenciálisan elfogulatlan szavazóréteg,
különösen a fiatalok k ö réb en , akik önmaguk kifejezésére vártak. Pénzügyi
természetű politikai b o trán y o k (köztük a Flick-ügy különféle folyományai)
megrázták valamennyi politikai párt tekintélyét, és rámutattak a pártoknak
az ipartól való függésére. Továbbá az, amit a politológusok „a politikai
lehetőségek struktúrájának” neveznek, elősegítette egy új párt létrehozását
és az egység fenntartását annak alkotóelemei között: egyebek között jelen
tős állami pénzalapokat tettek hozzáférhetővé a m ozgalom számára, és a
ném et választási törvény, am ely a parlamentbe való bekerüléshez az ország
ban összesen leadott szavazatok legalább öt százalékának megszerzését írja
elő, megfegyelmezte az egyébként frakciózásra hajlam os Zöldeket.
A legtöbb zöld szavazó a fiatalok, a diákok, a tanárok és olyan más cso
portok tagjainak köréből került ki, akik nem vettek részt az ipari term e
lésben, vagy azért, m ert munkanélküliek voltak (de segélyeket kaptak a
kormánytól), vagy pedig az állami intézm ényekben dolgoztak. A Zöldek
napirendje magában foglalta az ökológia, a béke, a szabadságjogok, a kisebb
ségek és a bevándorlók, a feminizmus és a részvételi demokrácia témáit. A né
m et Zöldek vezetőinek kétharm ada az 1980-as évek különféle társadalmi
mozgalmainak aktív résztvevője volt. A Zöldek —Petra Kelly szavaival —„párt
ellenes pártnak” tek in tették önmagukat, amelynek politikája „a hatalom új
értelmezésén alapul, m iszerint ’antihatalomra’ van szükség, ami természe
tes és mindenki számára közös, mindenkié és m indenki által elérhető m in
denki érdekében ”.16Ennek megfelelően rotációs rendszerben küldték kép

viselőiket a hivatalukba, és a legtöbb döntésüket közgyűléseken hozták, azt
az anarchista hagyományt követve, ami jobban inspirálta a Zöldeket, m int
sem azt saját maguknak bevallották volna.
Az igazi politika keserű „savtesztje” néhány év után nagyjából-egészében
feloldotta ezeket a kísérleteket, különösen az 1990. évi választási débâcle"
után, ami főleg annak volt tulajdonítható, hogy a Zöldek —következetesen
ragaszkodva a nacionalizmust ellenző álláspontjukhoz — teljesen félreér
tették a ném et egyesítés jelentőségét. A lappangó konfliktus a realos (a zöld
célokat intézményi formákon keresztül érvényesíteni kívánó pragmatikus
vezetők) és a fundis (a népi eredetű demokrácia és a köm yezetpártiság alap
vető elveihez ragaszkodók) között 1991-ben robbant ki nyíltan, a centris
ták és a pragmatikusok szövetségének kezében hagyva a párt irányítását. Az
1990-es években a ném et zöld párt — újraszerveződve és irányvonalát
módosítva — visszaszerezte erejét, ismét bekerült a parlam entbe és erős
pozíciókat szerzett a regionális és a helyi kormányzatokban is, különösen
Berlinben, Frankfurtban, Brém ában és Hamburgban, néha a szociálde
mokratákkal szövetségben korm ányozva. Ám ez már nem ugyanaz a párt
volt, vagyis valóban politikai párttá vált. Emellett ez a párt többé nem
monopolizálhatta a környezeti program okat, mivel a szociáldemokraták,
sőt a liberálisok is sokkal nyitottabbá váltak a társadalmi m ozgalm ak által
felvetett új eszmék iránt; továbbá az 1990-es években N ém etország is
egészen más országgá vált. T öbbé nem a háború, hanem a gazdasági romlás
veszélye fenyegette. A fiatalkorúak körében tapasztalható jelentős m unka-
nélküliség és a jóléti állam juttatásainak visszaszorulása nyomasztóbb és
sürgősebb kérdésekké váltak az „elszürkülő” zöld szavazók számára, mint a
kulturális forradalom. 1992-ben Petra Kelly meggyilkolása (valószínűleg férfi
partnere által, aki azután öngyilkosságot követett el) drámai h ú ro k at penge
tett meg, jelezve annak a határait, ameddig a mindennapi életben el lehet
m enekülni a társadalomból, érintetlenül hagyva az alapvető gazdasági és
lelki struktúrákat. A zöld politikán keresztül azonban a zöld párt a fin-de-
siècle** Németország következetes baloldali pártjaként konszolidálódott, és az
1970-es évek lázadó generációja m egtartotta értékeit korosodása közben is,
azon keresztül adva át azokat gyermekeiknek, ahogyan élték az életüket. A
zöld politika kísérletéből m ind kulturális, mind politikai értelem ben a
korábbitól jelentősen különböző Németország bontakozott ki. A párt és a
16 Kelly (1994: 37)

* débâcle: hirtelen összeomlás, összeroppanás (francia). - A ford.
"" fin-de-siècle: századvég, itt jelzőként: századvégi (francia). - A ford.
mozgalom integrálása azo n b an — anélkül, hogy a m ozgalom feláldozása

árán akár to talitarizm u sb a (leninizmusba), akár reformizmusba
(szociáldemokráciába) fo rd u ln a át — lehetetlennek bizonyult, ami újabb
történelmi megerősítést a d o tt a társadalmi változások vastörvényeinek.
A ZÖ LD D É VÁLÁS C ÉLJA : TÁRSADALMI K ÉR D ÉSEK

ÉS A K Ö R N Y E Z E T V É D Ő K ELŐTT ÁLLÓ K IH ÍV Á SO K
A természet megőrzése, a minőségi környezetre való törekvés és az élet

ökológiai szemléletű felfogása egyaránt olyan tizenkilencedik századi esz
m ék, amelyek világosan felism erhető kifejeződési form áikban hosszú időn
át a domináns országok felvilágosult elitjeire korlátozódtak .17 Ezek az
eszmék gyakran az iparosítástól frusztrált uralkodó osztály privilégiumai
maradtak, amit jó l példáz az Audubon Society létrejötte az Egyesült Álla
mokban. Máshol a korai politikai környezetvédők melegágyát közösségi
utópisztikus álmok alkották, m int például Kropotkin esetében, aki az anar
chizmust m indörökre összekapcsolta az ökológiával — ezt a hagyományt a
m i időnkben legjobban M urray Bookchin képviseli. Ez az eszmevilág
azonban minden esetben, m ajdnem egy évszázadon keresztül korlátozott
intellektuális trend m aradt, am ely elsősorban azoknak a nagy hatalmú egyé
neknek a gondolatvilágát kívánta befolyásolni, akik hajlamosak voltak elő
segíteni a természet v éd e lm é t szolgáló törvények meghozatalát, vagy
vagyonukból készek v o ltak adományokat juttatni a természetvédelem ,jó
ügye” számára. M ég a k k o r is, amikor társadalmi szövetségek kovácsolódtak
(például az 1930-as év e k b en az Egyesült Államokban R o b e rt Marshall és
Catharine Bauer között), az ilyen szövetségek politikájának eredményei
olyan csomagolásban je le n te k meg, amelyben a gazdasági és a társadalmi
jó lét kérdései voltak u ra lk o d ó a k .18 Noha voltak olyan befolyásos és bátor
úttörők is, m int például A lice Hamilton és R achel Carson az Egyesült
Államokban, igazi töm egm ozgalom - akár a gyökerek, akár a közvélemény
felől tekintve —csupán az 1960-as évek vége felé b o ntakozott ki az USA-
ban, N ém etországban és N yugat-Európában, am i azután gyorsan
továbbterjedt északra és délre, nyugatra és keletre, az egész világra.
Miért történt ez így? M ié rt lobbantak lángra hirtelen az ökológiai esz
m ék az érzéketlenség száraz pusztaságain szerte egész bolygónkon? Hipo
tézisem szerint a környezeti mozgalom által fölvetett tém ák és az új társadalmi
17 Bramwell (1989, 1994).

18 Gottlieb (1993).
struktúra, az 1970-es évek óta fokozatosan kibontakozó hálózati társadalom

alapvető dimenziói —a gazdaság és a társadalom alapvető céljává és eszközévé
váló tudomány és technológia, az átalakított tér és idő, valamint a gazdagság, a
hatalom és az információ globális áramlatai által a médiahálózatokon keresztül
létrehozott valós virtualitás függvényében alakuló kulturális identitás —között
közveden kapcsolatok állnak fenn. A környezetvédelem kaotikus univ erzu
m ában m inden bizonnyal m egtalálhatjuk mindezeket a tém ákat, ám
egyedileg megvalósult konkrét form ában egyikre sem bukkanhatunk rá.
M indazonáltal azt állítom, hogy van egy implicit, ám koherens ökológiai
diskurzus, amely a változatos politikai orientációk és társadalmi ered et
források szövevényében a mozgalmon belül m indenütt érvényesül, és biz
tosítja azt a keretet, amelyben a különféle tém ák különböző időpontokban,
más és más célok érdekében hangsúlyozhatok .19 A környezeti m ozgalom
egyes összetevői között (és azokon belül is) természetesen éles konfliktusok
és erős nézeteltérések is vannak. Ezek a nézeteltérések azonban gyakrabban
inkább csak a taktikát, a prioritásokat és a nyelvezetet érintik, m intsem azt
az alapvető törekvést, hogy bizonyos környezetek védelmét új em beri
értékekkel kapcsolják össze. Vállalva a tú lzo tt leegyszerűsítés kockázatát, az
alábbiakban megpróbálom a környezeti m ozgalom jelenlegi diskurzusában
érvényesülő fő vonalakat négy fő tém ában szintetizálni.
Először is, ez a diskurzus kétséges kimenetelű, mély, ám nehezen értelmezhető
kapcsolatban áll a tudománnyal és technológiával. M int Bramwell írja: ,,A zöld
eszmék kifejlődése a tudomány lázadása volt a tudomány ellen, ami a tizen
kilencedik század vége felé Európában és Észak-Amerikában fejlődött k i .”20
Ez a lázadás az 1970-es években — az információs technológiai for
radalommal, m ajd ezt követően a biológiai tudás számítógépes m odellek
segítségével elért rendkívüli fejlődésével — felerősödött és eltelj edt. V aló
ban, a tudom ány és a technológia alapvető, bár ellentmondásos szerepet
játszik a környezeti mozgalomban. Egyrészt a fejlett technológia „áldásai”
irán t mélységes bizalmatlanság tapasztalható, ami egyes szélsőséges
megnyilvánulásaiban a Kirkpatrick Sale által képviselt neoluddita ideoló
giákhoz vezet. Másrészt a mozgalom nagymértékben támaszkodik az em ber
alkotta tárgyak és a környezet közötti kölcsönhatásra vonatkozó tudom ányos
információk összegyűjtésére, elemzésére, értelmezésére és terjesztésére, néha
19E témák több ország környezeti mozgalmaiban megfigyelhető jelenlétének és fontos

ságának bizonyítékául lásd Dickens (1990); Dobson (1990); Scarce (1990); Epstein
(1991); Zisk (1992); Coleman lásd Coleman (1993); Gottlieb (1993); Shabecoff (1993);
Bramwell (1994); Portit (1994); Riechmann és Fernandez Buey (1994); Moog (1995).
20 Bramwell (1994: vii).
igen kifinomult m ódon. A főbb környezetvédelmi szervezetek munkatársai

között rendszerint tudósok is vannak, és a környezeti aktivisták majd m inden
országban szoros kapcsolatban állnak a tudósokkal és akadémikusokkal.
A környezetvédelem tudományos alapú mozgalom. Alapja néha „rossz tudo
mány”, m indazonáltal azzal az igénnyel lép fel, hogy tudja, mi történik a
természettel és az em berekkel, felfedve az igazságot, amelyet az iparosítás,
a kapitalizmus és a bürokrácia hagyományos és szerzett érdekei elrejtettek.
A környezetvédők —m iközben bírálják, hogy a tudom ány uralkodik az élet
fölött — a tudom ányt használják fel arra, hogy az élet nevében szembe
száll] anak a tudom ánnyal. Az általuk hirdetett elv nem a tudás tagadása,
hanem a felsőbbrendű tudás, az egészre tek in tő holisztikus vízió bölcses
sége, amely képes túlm utatni az aprólékos m egközelítéseken és az alapvető
ösztönök kielégítésére irányuló rövidlátó stratégiákon. Ilyen értelemben a
környezetvédelem az em beri elme termékei fölött gyakorolt társadalmi
ellenőrzés visszaállítására törekszik, még m ielőtt a tudom ány és a technológia
a maga erejére tám aszkodva önálló életre kelne, és olyan gépeket hozna létre,
amelyek végül — az emberiség ősi félelmét megtestesítve — rákényszerítik
akaratukat az em berekre és a természetre egyaránt.
A strukturális átalakulásért folyó küzdelem egyenértékű a társadalom két
alapvető, lényegi kifejeződése, a tér és az idő történelmi újrameghatározásáért foly
tatott versengéssel. V alóban, a térfölötti ellenőrzés és a lokalitásra helyezett hang
súly a környezetvédelm i mozgalom különféle összetevőinek egy másik,
makacsul visszatérő tém áját alkotja. Az I. k ö tet 6 . fejezetében fejtettem ki
azt a gondolatot, hogy a hálózati társadalomban alapvető szembenállás
alakul ki kétféle térbeli logika, az áramlások teré n ek és a helyek terének a
logikája között. Az áramlások tere a telekom m unikáció és az információs
rendszerek eszközeivel szervezi az egymástól távoli társadalmi gyakorlatok
szimultaneitását. A helyek tere a fizikai érintkezést, a szomszédosság alapján
létrejövő társadalmi interakciókat és intézm ényi szerveződést privilegizálja.
Ami az új társadalmi struktúrát, a hálózati társadalm at megkülönbözteti a
régitől, az főként az, hogy a hatalom, a gazdagság és az információ k o n
centrálódásával a legtöbb domináns folyamat az áramlások terében szer
veződik. Az em beri élm ények és tapasztalatok, valam int a célok többsége
még mindig helyi alapú. Társadalmainkban a kétféle térbeli logika közötti
szakadás képezi a hatalom alapvető mechanizm usát, mivel a központi gaz
dasági, politikai és szimbolikus folyamatokat kiem eli abból a tartományból,
ahol a társadalmi célok létrejönnek, és ahol politikai ellenőrzés egyáltalán
gyakorolható. így a lokalitás hangsúlyozása és az emberek által életterük
fölött gyakorolt ellenőrzés előtérbe állítása a környezetvédők részéről kihí
vást jelent az új hatalm i rendszer egyik alapvető strukturális mechanizmu
sával szemben. A környezeti m ozgalom nak még a leginkább defenzív kife

jeződései is, m int például a „csak ne az én udvaromba!” címkével ellátott
küzdelm ek, a helybeli élet prioritásának megerősítését jelentik az adott tér
olyan „külső érdekek” szolgálatában megvalósuló felhasználásaival szem
b en, m int amilyenek a mérgező hulladékot lerakó vállalatok vagy a kifutó
pályáikat meghosszabbító repülőterek esetében történnek. Azt a m élyebb
értelm et hordozzák, hogy az elvont technikai vagy gazdasági érdekek nem
élvezhetnek elsőbbséget a tér valódi em berek által történő valóságos fel-
használásának tényleges gyakorlatával szemben.
A m it a környezetvédők lokalizmusa, „helypártisága” valójában m egkér
dőjelez, az a kapcsolatok elveszítése ezek között a különböző funkciók és
érdekek között, az ellenőrizetlen üzleti érdekek és az elszámoltathatatlan
technokrácia által képviselt absztrakt technikai racionalitás közvetítette
képviselet elvei alapján. Ennek a gondolkodásmódnak a logikája a kismé
retű kormányzati apparátus utáni vágyakozáshoz vezet, a helyi közössé
geket és az állampolgári részvételt részesítve előnyben: az alulról építkező de
mokrácia a legtöbb környezeti mozgalomban implicite benne rejlő politikai modell.
A legkifinomultabb alternatívákban a tér fölötti ellenőrzés, a lakóhely m int
célt adó forrás megerősítése és a helyi kormányzatra helyezett hangsúly össze
kapcsolódik az anarchista tradíciók önigazgatási ideáljával, beleértve a kis lép
tékű termelést és az önellátás hangsúlyozását, ami egyfajta feltételezett önm eg
tartóztatáshoz, a hivalkodó fogyasztás bírálatához és a pénz csereértékének az
élet használati értékével való felváltásához vezet. A mérgező hulladékok lakó
helyük közelében történő lerakása ellen tiltakozó emberek semmi esetre sem
anarchisták, és közülük kevesen állnak valóban készen arra, hogy életük
egész berendezkedését átalakítsák. Gondolkodásuk belső logikája — az em
berek saját helyének az áramlások terének imperativusaival szem ben való
megvédése és a lokalitás gazdasági és politikai alapjainak megerősítése között
fennálló kapcsolat - azonban lehetővé teszi, hogy valamilyen szimbolikus
jelentőségű esemény (például egy nukleáris erőmű megépítése) alkalmából
a közvélemény hirtelen felismeije e kapcsolatok egy részét. így jö n n ek létre a
mindennapi élet problémái és a másfajta társadalomra irányuló törekvések
közötti konvergencia feltételei: így terem tődnek meg a társadalmi mozgalmak.
A hálózati társadalomban a tér mellett az időfölötti ellenőrzés is kockán forog,
és az új, forradalmi temporalitás elénk vetítésében valószínűleg a környezetvédelmi
mozgalom a legfontosabb szereplő. Ez a kérdés amennyire kom plex, annyira
fontos is, és igen gondos, megfontolt elemzést igényel. Az I. kötet 7. fejezeté
b en (a szociológia és a történettudom ány területén jelenleg folyó viták,
valam int Leibniz és Innis tér- és időfilozófiája alapján) kifejtettem, hogy a
temporalitás három formája, az „órával m ért idő” (clock time), az „időtlen
id ő ” (timeless time) és a ,jégkorszaki idő” (glacial time) között különbséget

kell tennünk. Az órával mért időt, ami az iparosításra jellem ző m ind a kapita
lizmus, mind az etatizm us rendszerében, az esem ények kronológiai sor
rendje, valamint az em beri viselkedés előre m eghatározott időbeosztáshoz
igazodó fegyelme jellem ezte, ami az intézm ényesített mérés birodalmán
kívül eső élmények és élettapasztalatok megritkulásához vezetett. Az időtlen
idő, ami a mi társadalm aink domináns folyamatait jellem zi, akkor áll elő,
am ikor valamely adott kontextus, nevezetesen az informacionális paradig
ma és a hálózati társadalom jellegzetességei a rendszer lényegét érintő zavarokat
váltanak ki az adott környezetben előforduló jelenségek sorrendiségében.
Ez a perturbáció az azonnali eredményre törekvés jegyében olyan formákat
ölthet, amelyek m integy „összetömörítik” a jelenségek bekövetkezését
(m int például a „villám háborúk” vagy a másodperc töredéke alatt végre
hajtható pénzügyi tranzakciók esetében), vagy pedig az eseményláncok
szekvenciájának véledenszerű eloszlással bekövetkező szakadásaiban nyilvánul
m eg (mint az integrált elektronikus m édiakom m unikáció hipertextjében).
A sorrendiség megszüntetése a dolgok differenciáladan időzítését eredményezi,
megsemmisítve ezáltal az időt. Társadalmainkban a domináns központi
folyamatok többsége az idődén időben strukturálódik, ám a legtöbb ember
életében még az órával m é rt idő játszik uralkodó szerepet.
Az időnek van m ég egy harmadik, a társadalmi gyakorlatban érvénye
sülő és érzékelhető form ája is: a jégkorszaki idő. Lash és Urry a jégkorszaki
idő fogalmát eredetileg így írták körül: „Az em ber és a természet közötti
viszony evolúciós jellegű, vagyis igen hosszú távon meghatározott. Vissza
felé az emberi tö rténelem nek a jelent közvetlenül megelőző korszakain
messze túlra, előre nézve pedig egy teljességgel meghatározhatatlan jövő
felé tekint .”21 Lash és U rry gondolatm enetét továbbfejlesztve, felvetem azt
a gondolatot, hogy a környezetvédelm i mozgalmat éppen a jégkorszaki idő
perspektívájának a m i időfelfogásunkban való érvényesítése jellemzi, mind
tudatvilágunkban, m ind politikánkban. Az ökológiai gondolkodás —evolúciós
szemlélettel —interakciót lát az anyag valamennyi formája között. A for
rások felhasználásának a m egújítható forrásokra való korlátozása pontosan
azon az eszmén alapul, h o g y az alapvető egyensúlyok megváltoztatása boly
gónkon és az univerzum ban idővel felboríthatja a kényes ökológiai egyen
súlyt, és ez katasztrofális következm ényekkel jár. Az em ber és a természet
integrálódásának ez a holisztikus felfogása, ahogyan a „mélyökológia” kép
viselőinek munkájában kifejeződik, nem a szűz term észeti tájak naiv imá
datát jelenti, hanem azt az alapvető belátást, hogy életvilágunk releváns
21 Lash és Urry (1994: 243).

alapegységei nem az egyének, és ami azt illeti, nem is a történelm ileg létező
em beri közösségek. Ö nm agunknak kozmológiai énünkkel való egybeol
vasztásához először is meg kell változtatnunk az időről alkotott fogalm un
kat, hogy érezhessük a ,jégkorszaki id ő ” múlását életünkben, érzékelhes
sük a csillagok energiáját áramlani vérünkben, és láthassuk, ahogy gondola
taink folyamai szakadatlanul beleolvadnak az ezer formában élő anyag
határtalan óceánjába. Nagyon közvetlen, személyes értelemben a jég k o r
szaki idő azt jelenti, hogy életünket gyermekeink, unokáink és déduno
káink életével mérjük. így tehát, ha életünket és intézményeinket nem csak
a m agunk számára rendezzük be, hanem ugyanannyira az ő szám ukra is, ez
n em valamiféle New A^e-kultusz, hanem inkább egyfajta régim ódi gondos
kodás leszármazottainkról, vagyis a saját húsunkról és vérünkről. A generá
ciók közötti szolidaritás kifejeződéseként értelmezett „fenntartható fejlő
dés” evolúciós szemléleten alapuló követelésében összetalálkozik az egész
séges önzés és a rendszerszemléletű gondolkodás. Az atomenergia-ellenes
m ozgalom m int a környezeti m ozgalom egyik legnagyobb erejű forrása az
atom energia radikális bírálatát a közvetlenül jelentkező biztonsági problé
m ák m ellett a radioaktív hulladékok hosszú távú hatásaira alapozza, s ezáltal
egyszersmind hidat alkot a több ezer évvel utánunk következő generációk
biztonsága felé is. A természet megőrzésének igénye és a bennszülött kultúrák
tisztelete ezt a „törődést” bizonyos mértékig visszafelé is kiterjeszti a különböző
korokból eredő emberi létezés valamennyi formájára, megerősítve, hogy mi ők
vagyunk, és ők egy tőről fakadtak velünk.
A fajoknak, az egészként létező anyagnak és a világ tér-időbeli evolúció
ján ak ez az egységként való felfogása az, amire implicit m ódon a környe
zetvédelm i mozgalom épül, és ez ju t kifejezésre explicit formában a mély
ökológia és az ökofeminizmus gondolkodóinak munkáiban .22 Az environ-
m entalizmus különféle állításait és tém áit egységesítő legfontosabb kifeje
ződés a másfajta temporalitás, amely a társadalom intézm ényeitől m eg
kívánja annak tudomásulvételét, hogy fajunk evolúciója a m aga környe
zetében lassan, kozmológiai létezésünk szakadadan fennmaradásával megy
végbe, mindaddig, amíg az univerzum folytatja tágulását m inden dolgok
születésének helyétől és pillanatától kezdve. A legtöbb ember m ég m a is az
alárendelt szerepet játszó, órával m ért idő birodalmában, az idő fogságában
él szerte a világon, ám ennek partjain túl az idő számítógépes hálózatok
rekurrens áramlásaiban való megsemmisítése (az idődén idő) és a jégkorsza
ki id ő kozm ológiai énünk által tö rtén ő tudatos elfogadása között
történelm i küzdelem zajlik az új temporalitásért.
22 Diamond és Orenstein (1990); McLaughlin (1993).

A tudomány, a tér és az id ő birtokbavételéért folyó küzdelmeken keresztül

a környezetvédők m ozgalm a előidézi egy új identitás megteremtését, a biológiai
identitású és a természet összetevőjekéntfelfogott emberifa j kultúráját. Ez a társadalmi
biológiai identitás nem jelenti a történelmi kultúrák tagadását. A környe
zetvédők tisztelettel viseltetnek a népi kultúrák iránt, és elismerik a különféle
hagyományokból táplálkozó kulturális autenticitást. Á m objektíve létező ellen
felük az állami nacionalizmus, éppen azért, mert a nemzetállam —lényegénél
fogva - érvényesíteni akarja hatalmát valamely adott terület fölött. így megtöri
az emberiség egységét, valam int a területek kölcsönös összefüggéseit, aláásva a
globális ökológiai rendszer egységét. A nemzetközi Greenpeace mozgalom tör
ténelmi jelentőségű vezetője, David McTaggart szavaival: „A legnagyobb
fenyegetés, amellyel szembe kell néznünk, a nacionalizmus. A következő év
században olyan kérdésekkel fogunk szembekerülni, amelyek egyszerűen nem
oldhatók meg egymástól elkülönült nemzeti alapokon. Am it tenni próbálunk,
az a nacionalista előítéletek évszázadainak dacára, a közös nemzetközi
fellépés.”23 Csak látszólag tűnik ellentmondásnak, hogy a környezetvédők lo-
kalisták, egyszersmind globahsták is: globalisták az idő kezelésében, és lokalisták
a tér védelmében. Az evolúciós gondolkodás és politika globális szemléletet
követel meg, az emberek harmonikus beilleszkedése a környezetükbe viszont
a helyi közösségekben kezdődik.
Ez a fajunk egészét felölelő új, ténylegesen társadalmi-biológiai identitás
könnyen a sokarcú történelm i hagyományok, nyelvek és kulturális szimbó
lum ok fölé helyezhető, de nehezen egyeztethető össze az államnacionalista
identitással. A környezetvédelem így bizonyos m értékig túllép a gazdagság
és a hatalom globális áram latainak alapját képező valós virtualitás kultúrája
és a fundamentalista kulturális vagy vallásos identitások kifejeződése közötti
ellentéteken. Ez az egyetlen globális identitás, am ely valamennyi emberi
lény nevében fogalm azódik m eg, tekintet nélkül azok konkrét társadalmi,
történelm i vagy nem i hovatartozására, vagy akár vallásos hitére. M ind
azonáltal, mivel a legtöbb em ber nem kozmológiai szinten éli mindennapi
életét, és a m indannyiunk számára közös természeti környezet figyelembe
vétele bizonyos taktikai problém ákat vet fel: az új ökológiai kultúra hatását
tekintve a kritikus tényező az új szemléletmódnak az a képessége, hogy a
szinguláris kultúrák fonalait, a történelmi sokféleség és az emberiséget
jellem ző biológiai közösség szintézisével egységes em beri hipertextbe tudja
összeszőni. Ezt a kultúrát zöld kultúrának nevezem, m ivel nincs szükség új
kifejezés bevezetésére, hiszen az emberek milliói máris így nevezik, és Petra
Kelly szavait kölcsönözve a következőképpen definiálom: „Meg kell tanul-
23 Interjú, közli Ostertag (1991: 33).

nunk szívből gondolkodni és cselekedni, felismerni minden élőlény kölcsönös

összekötöttségét (interconnectedness), és tisztelni minden egyes fonal értékét az
élet óriási hálójában. Ez szellemi perspektívánk, és ez az alapja m inden zöld
politikának... A zöld politika megkívánja tőlünk, hogy gyengédek, egy
szersmind felforgatok legyünk .”24 A felforgató gyengédség és a gyengéd
felforgatás lehetőségei azt jelentik, hogy messzire távolodtunk m ár attól az
eszközelvű szemlélettől, amely az ipari korszakban, annak kapitalista és etatista
változataiban egyaránt uralkodott, ugyanakkor közvedenül ellentmondanak
annak a tendenciának, hogy a célok feloldódjanak a hálózati társadalmat alkotó
arctalan erők áramlásaiban. A zöld kultúra, ami a sokrétű környezeti mozga
lomban és azon keresztül nyilvánul meg, a társadalmaink domináns folyamatait
jellem ző valós virtualitás kultúrájának ellenszere (antidote).
Éles ellentétek állnak tehát előttünk: az élet tudománya a tu d o m án y által
irányított élettel szemben, a helyek fölötti lokális ellenőrzés az áramlások
ellenőrizheteden terével szem ben, a jégkorszaki idő felismerése az idő
megsemmisítésével és az órával m ért idő örökös rabszolgaságával szemben,
a zöld kultúra a valós virtualitással szemben. Ezek azok az alapvető kihí
vások, amelyeket a környezeti m ozgalom jelent a hálózati társadalom do
m ináns struktúrái számára. És ezek indokolják, hogy a m ozgalom azokat a
jelenségeket és folyamatokat állítja előtérbe, amelyekről az em berek hom á
lyosan érzékelik, hogy belőlük tevődik össze új életük. M indenesetre tény
marad, hogy a „vad zöld tű z” és az em berek családi tűzhelyei k ö zö tt magas
kerítésként állnak a társadalom bérkaszámyái (tenements), hosszú és nehéz út
m egtételére kényszerítve a környezetvédelem harcosait, amíg keresztülve-
rekedhetik magukat azokon az intézm ényi sáncokon és lövészárkokon,
am elyekből egyetlen társadalmi m ozgalom sem emelkedhet ki sértetlenül.
A k c ió b a n a k ö r n y e z e t v é d e l e m : g o n d o l a t i
HATÁ SO K, A TŐKE M EGSZELÍD ÍTÉSE, UDVARLÁS A Z
ÁLLAMNAK, DZSIGGELÉS A MÉDIÁVAL
A környezeti mozgalom sikereinek nagy része abból a tén y b ő l ered,

hogy m inden más társadalmi erőnél jo b b an tudott alkalm azkodni a kom
m unikáció és a mobilizálódás feltételeihez az új technológiai paradig
m ában .25 N oha a m ozgalom nagyrészt alulról jövő kezdem ényezésekből
24 Kelly (1994: 37).

25 Lásd Epstein (1991); Horton (1991); Ostertag (1991); Costain és Costain (1992);
Gottlieb (1993); Kanagy és tsai (1994).
kiépült szervezetekre tám aszkodik, a környezeti aktivizm us a médiaese

m ények alapján m ű k ö d ik . Olyan esem ényeket előidézve, amelyek
magukra vonják a m édia figyelm ét, a környezetvédők képesek sokkal szé
lesebb közönséghez eljutni, m int amit közvetlen tám ogatóik köre alkot.
Továbbá a környezeti tém ák állandó jelenléte a m édiában mindmáig nagyobb
legitimitást biztosított szám ukra, mint amilyet bárm ilyen más ügy élvez. Ez
a médiára orientált tevékenység nyilvánvaló az olyan globális környezeti
aktivizmus esetében, m int am it például a Greenpeace képvisel, melynek egész
logikája olyan esem ények létrehozására irányul, am elyek bizonyos kér
désekben éppen abból a célból mobilizálják a közvélem ényt, hogy nyomást
gyakoroljanak a hatalm on le v ő erőkre. Am ez egyúttal a környezetvédelmi
küzdelmek m indennapi tém ak é n t való tárgyalását is biztosítja helyi szinten.
A helyi televíziós híradók, rádiócsatornák és újságok közvetítik a környe
zetvédők hangját, olyan m értékig, hogy a nagyvállalatok és a politikusok
gyakran nem is m agukat a környezetvédőket, h an e m inkább a médiát
teszik felelőssé a környezeti ügyekben történő m egm ozdulásokért.
A média és a környezetvédelem közötti szimbiotikus kapcsolat több for
rásból táplálkozik. M in d en ek e lő tt azt kell világosan látnunk, hogy az erő-
szakmentes közvetlen ak ció k taktikája, ami a m ozgalm at már az 1970-es
évek eleje óta áthatja, igen j ó híranyagot szolgáltat, különösen akkor, ha a
hírekhez új imázsokra van szükség. Sok környezeti aktivista nagy képze
lőerővel, kreatívan gyakorolja az action exemplaire* hagyományos francia
anarchista taktikáját, olyan látványos akciók véghezvitelével, amelyek meg
ragadják az elmét, vitát provokálnak és m egm ozdulásokat váltanak ki. Az
önfeláldozás, például a letartóztatás és bebörtönzés megpróbáltatásainak
kiállása, életük kockáztatása az óceánokon, önm aguk fákhoz láncolása, saját
testük mint akadályozó eszköz felhasználása kártékony szállítmányok célba
juttatásának vagy nem k ív án t építkezések kivitelezésének megakadályozá
sára, hivatalos ünnepségek megzavarása és oly sok más önfeláldozó módon
és szemmel láthatóan erőszakm entesen végrehajtott közvetlen akció olyan
tanúságtételi hitelességet eredm ényez, amely a széles k ö rb e n elteijedt ciniz
m us korában helyreállítja a bizalmat, és megerősíti az erkölcsi értékeket.
Másodszor, a környezetvédők által napirendre tű z ö tt kérdések legiti
mációja, ami annak kö szö n h ető , hogy közvetlen összefüggésben állnak a
legtöbb ember által vallott és tisztelt alapvető hu m án értékekkel, ugyan
akkor többnyire távolságot tartanak a pártpolitikáktól, igen jó területet
nyújt a média számára ahhoz, hogy betöltse „az em berek hangjának” köz-
* action exemplaire: példamutató, példaértékű akció (francia). —A ford.

vetítőjeként vállalt szerepét, növelve egyúttal saját legitimitását, és jó érzést

keltve magukban az újságírókban is. Továbbá az egészségi kockázatokról
vagy az em berek életét fenyegető környezeti ártalmakról szóló beszám olók
a helyi hírekben bármely hagyományos ideológiai diskurzusnál hatéko
nyabban tudják felszínre hozni a rendszer lényegéből fakadó problém ákat.
A környezetvédők gyakran maguk is táplálják a médiát olyan értékes ké
pekkel, amelyek m inden vastag jelentésnél többet mondanak. Am erikai
környezetvédő csoportok videokamerákat osztottak szét az alulról építke
ző csoportok körében szerte a világon, C onnecticuttól Amazóniáig, hogy
filmezzék le számukra a környezeti törvények nyilvánvaló megsértéseit,
m ajd az adott csoportok technológiai infrastruktúráját felhasználva feldol
gozták és tegesztették a vádoló erejű képeket.
A környezetvédők élen járnak az új kommunikációs technológiák,
különösen az internet szervező és m ozgósító eszközként való felhasználá
sában is.26 Például a környezetvédő csoportoknak A Föld barátai (Friends of
the Earth), a Sierra Club, a Greenpeace, A vadvilág védői (Defenders of Wildlife), a
Kanadai Kömyezetjogi Társaság (Canadian Environmental Law Association) és más
szervezetek bevonásával létrehozott koalíciója az Egyesült Államokban,
Kanadában és Chilében az Észak-amerikai Szabad Kereskedelmi Egyez
m ény (North American Free Trade Agreement — N A F T A ) jóváhagyása ellen
m ozgósította a közvéleményt, a kielégítő környezetvédelmi előírások ab
ban észlelt hiányosságai miatt. Az akciók és az információáramlás koordi
nálására az internetet használták fel, és kiépítettek egy állandó hálózatot,
amely m indm áig kijelöli a transznacionális környezetvédelmi akciók front
vonalát m indkét Amerikában. A környezetvédők gyülekezőhelyei a világ
hálón létesített honlapok oldalai szerte a világon. 1996-ban ilyen oldalakat
h o zo tt létre például a trópusi erdőkben élő bennszülött népek ügyének
védelm ére a Természetvédők Nemzetközi Egyesülete (Conservation Internatio
nal) és az Akcióhálózat az Esőerdőkért (Rainforest Action Network) elnevezésű
szervezet. Az Eleimet Először! (Food First) nevű, kaliforniai központú szervezet
kapcsolatba lépett a fejlődő országokban m űködő környezeti csoportok
hálózatával, összeköttetést teremtve a környezeti kérdések és a szegénység
kérdései között. így a világhálón keresztül képes volt koordinálni akcióit a
Global South elnevezésű, Thaiföldön létrejött szervezettel, amely a környe
zeti szemléletet képviseli az újonnan iparosodó Ázsiában. Ezeken a hálózato
ko n keresztül az alulról építkező csoportok szerte a világon hirtelen képessé
váltak a globális fellépésre, azon a szinten hallatva a hangjukat, am elyen a
26 Bartz (1996).
főbb problémák keletkeznek. Úgy tűnik, hogy a világszerte alulról jö v ő

létrejött környezeti akciócsoportok globális koordinációját ellátó magként
kialakulóban van egy számítógépes képzettséggel bíró elit, m elynek
tevékenysége sok tekintetben hasonló ahhoz a szerephez, amit a kézműves
nyomdászok és az újságírók játszottak a m unkásm ozgalom kezdeteinél, a
számukra hozzáférhető inform ációk terjesztésével orientálva a korai
iparosodás korában a munkásosztályt alkotó írástudatlan tömegeket.
A környezetvédelem nem pusztán az em berek kömyezettudatosságát
növelő mozgalom. Kezdettől fogva a törvényhozásban és a kormányzatok
munkájában elérhető változásokra koncentrált. A környezeti mozgalmak
központi magja — például az úgynevezett Tízek Csoportja (Group of Ten) az
Egyesült Államokban —tulajdonképpen a törvényhozásban kifejtett lobbizásra
összpontosítja erőfeszítéseit, bizonyos kérdésekben elfoglalt álláspontjuk alapján
egyes politikai pozíciókra pályázó személyek támogatásával vagy azok elleni
fellépéssel. Még az olyan nemhagyományos, akcióra orientált szervezetek is,
m int a Greenpeace, egyre inkább arra helyezik át a hangsúlyt tevékenységükben,
hogy bizonyos konkrét kérdésekben a megfelelő törvények, illetve döntések
meghozatala és ezek végrehajtása érdekében nyomást gyakoroljanak a kor
mányokra és a nemzetközi intézményekre. A helyi és regionális szinteken a
környezetvédők hasonlóképpen kampányolnak a várostervezés és a regionális
tervezés új formáiért, közegészségügyi intézkedésekért és a túlzott mértékű fej
lesztés ellenőrzéséért. A környezetvédelemnek éppen ez a pragmatikus, konk
rét problémákra orientált stratégiája biztosít számára előnyt a hagyományos
politizálással szemben: az emberek úgy érezhetik, hogy itt és most, közvetítés
és késedelem nélkül érhetnek el változásokat. A célok és az eszközök
összefonódnak.
Egyes országokban, különösen Európában a környezetvédők — vegyes
sikerrel —beléptek a politikai arénába is, jelölteket állítva bizonyos hivatalokra.27
A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a zöld pártok sokkal jobban szerepelnek
a helyi választásokon, ahol a mozgalom és annak politika képviselői között még
közveden kapcsolat van. Viszonylag jól szerepelnek továbbá a nemzetközi
választásokon is, például az Európai Parlament tagjainak megválasztásakor,
mivel csupán szimbolikus hatalommal bíró intézmények lévén, a választó-
polgárok szívesen bízzák elveik képviseletét rájuk, s eközben csak kisebb mér
tékű veszteséget kell elszenvedniük a döntések meghozatalára kifejtett hatások
terén. A nemzeti politikai irányvonalak tekintetében a politológusok kimu
tatták, hogy a zöld pártok esélyeit a politikai verseny feltételeit megszabó
27 Poguntke (1993); D ákon (1994); Diani (1995); Richardson és Rootes (1995).

k o n k rét intézm ényi struktúrák jobban befolyásolják, mint az em berek kör

nyezeti meggyőződései .28 D ióhéjban összefoglalva: minél nyitottabbak a
fősodorhoz tartozó pártok a környezeti tém ák és/vagy általában a status
quo elleni tiltakozás iránt, annál kisebbek a zöldek esélyei; és m inél nagyob
bak az olyan szimbolikus szavazatok esélyei, amelyek nem járnak hivatali
tisztségek betöltését jelentő következm ényekkel, annál jobban szerepelnek
a zöld jelö ltek . Valóban úgy tűnik, h o g y a zöld politika kifejlődésében
— m in t fentebb kifejtettem — N ém etország inkább a kivételt jelen tette,
m intsem a szabályt.
Általában úgy tűnik, hogy világviszonylatban érvényesül a fősodorhoz
tartozó politika „kizöldülése”, jóllehet ez — a környezeti mozgalom önálló
ságának fenntartása mellett - gyakran igen sápadt zöld színt jelent. A m i magát
a mozgalmat illeti, a politikához fűződő kapcsolataiban egyre inkább össze
fonódik a lobbizás, az egyes jelöltek melletti (vagy más jelöltek elleni) célzott
kampányolás és a szavazók bizonyos kérdésekre orientált mozgósításokon
keresztül történő befolyásolása. Ezekkel a változatos taktikákkal a környe
zetvédelem a közvéleményt tükröző kom oly erővé vált, amellyel a pártoknak
és a jelölteknek sok országban számolniuk kell. Másrészt a legtöbb környezeti
szervezet nagymértékben intézményesítetté vált, vagyis elfogadták annak
szükségességét, hogy a meglévő intézményrendszer keretei között m űködje
nek, tiszteletben tartva a produktivizmus és a globális piacgazdaság játéksza
bályait. így egyre gyakrabban együttm űködnek a nagyvállalatokkal is. A nagy-
vállalatok gyakran finanszíroznak különféle környezeti tevékenységeket, és
rendkívüli mértékben tudatosodott bennük önmaguk zöld imázsának fon
tossága, olyannyira, hogy a környezeti témák ma a nagyvállalati reklám
standard tartozékaivá váltak. Am m indez nem csak manipuláció. A nagyvál
lalatokra szerte a világon befolyást gyakorol a környezetvédelem: gyártási folya
mataikat és termékeiket megpróbálják hozzáigazítani az új törvényekhez, az új
ízlésvilághoz és az új értékekhez, ugyanakkor természetesen igyekezve valami
nyereségre is szert tenni ebből. Mivel azonban a tényleges termelőegységek a
gazdaságban többé nem egyedi vállalatok, hanem különféle elemekből
összetevődő transznacionális hálózatok (lásd I. kötet, 3. fejezet), a környezeti
szabályok áthágása decentralizálódott, áttevődve a kisvállalatokra és az újonnan
iparosodó országokra, s ezáltal módosítva az elkövetkező években kifejtendő
környezetvédelmi tevékenység földrajzi megoszlását és topológiáját.
Általában véve, maga a m ozgalom — befolyásának és szervezettségének,
valam int a társadalom kömyezettudatosságának rendkívüli növekedésével
28 Richardson és Rootes (1995).

párhuzamosan —társadalm i összetétele és témái tekintetében egyaránt egyre

sokrétűbbé vált, s m a a nagyvállalati vezető testületek üléstermeiben, a vá
rosházákon és a parlam entek épületeiben éppúgy je le n van, mint az ellen
kultúrák sikátoraiban. E folyamat során egyes tém ái eltorzultak és bizonyos
esetekben m anipulálódtak, ez azonban bármely nagyobb társadalmi moz
galomról elm ondható. A környezetvédelem valóban korunk egyik főbb
társadalmi mozgalma, m ivel a környezeti igazságosság magasra tartott
lobogója alatt különféle társadalmi ügyek sokaságát öleli fel.
K ö r n y e z e t i ig a z s á g o s s á g :
A K Ö R N Y E Z E T V É D Ő K ELŐRETOLT HADÁLLÁSAI
Az 1960-as évek óta a környezetvédelem korántsem csupán a madarak meg

figyelésével, az erdők megmentésével és a levegő megtisztításával törődik.
A természet védelmével összefonódott a mérgező hulladékok lerakása ellen
vagy a fogyasztók jogaiért különféle kampányok formájában folytatott küz
delem, az atomenergia-ellenes tiltakozás, a pacifizmus, a feminizmus és számos
más ügy előbbre vitele, s mindezek révén a mozgalom a jogok és követelések
szélesebb tájképébe illeszkedett bele. Az 1970-es és ’80-as években még olyan
ellenkulturális trendek is gazdagították a környezeti mozgalom összetételét,
m int például a New Age szellemében terjedő m editáció és az újpogányság.
Az ezredforduló idején, am ikor több olyan nagy kérdés, mint az atom
energia elleni tiltakozás vagy a béke ügye — részben a tiltakozások sikere
miatt, részben pedig a hidegháború befejezése következtében — háttérbe
szorult, különféle társadalm i kérdések is részévé váltak az egyre sokrétűbb
mozgalomnak .29 A szegény közösségek és az etnikai kisebbségek zúgolódni
és tiltakozni kezdtek az ellen, hogy a környezeti diszkrimináció célpontjai
legyenek, a lakosság többségénél nagyobb mértékben kitéve a mérgező anya
goknak, a szennyezésnek, az egészségi kockázatoknak és lakóhelyük lerom
lásának. A m unkások fellázadtak a foglalkozási ártalm ak régi és új forrásai
ellen, a mérgező vegyi anyagoktól a számítógépek által kiváltott stresszig.
Nőmozgalmi csoportok kim utatták, hogy m ivel legtöbbször a nők gon
doskodnak a m indennapi családi életről, ők szenvedik el a legközvedenebb
m ódon a környezetszennyezés, a közszolgáltatások terén bekövetkező ha-
nyadás és az ellenőrizetlen fejlesztés káros következm ényeit.
29 Gottlieb (1993: 207-320); Szász (1994); Epstein (1995); Brülle (1996).

A városi élet minőségromlásának egyik legfőbb oka a hajléktalanság. A sze

génységről pedig újra és újra kimutatták, hogy a környezet leromlását okozza
m indenütt a világon, az erdők égetésétől kezdve a folyók, a tavak és az
óceánok elszennyeződéséig és a pusztító járványokig. Sok iparosodó or
szágban, különösen Latin-Amerikában virágzásnak indultak a környe
zetvédelmi csoportok, és az emberi jogokért küzdő csoportokkal és a nem
kormányzati szervezetekkel összefogva erőteljes koalíciókat formáltak,
amelyeknek a céljai túlmutatnak az intézm ényes politikán, bár azt nem
hagyják figyelm en kívül .30 így a környezeti igazságosság fogalma, m int
m indent magába ölelő eszme, amely m egerősíti az élet, mindenféle élet
forma „használati értékét” a gazdagság, a hatalom és a technológia érdekeivel
szemben, fokozatosan megragadja az emberek fantáziáját, és a politikában is
érvényre jut, ahogy a környezeti mozgalom fejlődésének új szakaszába lép.
Első pillantásra ez megalkuvó taktikának tűnhet. A „környezeti” címke
adott sikere és legitimációja mellett a kevésbé népszerű ügyek új ideoló
giákba csomagolják magukat, hogy támogatást nyerjenek, és magukra von
ják a figyelmet. Valóban, a környezeti m ozgalom egyes konzervatív term é
szetvédő csoportjai m ár bele is fáradtak ügyük rendkívüli kiszélesedésébe,
ami a mozgalmat eltérítheti eredeti központi céljaitól. Végtére is a szakszer
vezetek már az iparosodás kezdetétől fogva küzdenek a munkahelyi kör
nyezet biztonságát garantáló egészségvédelmi törvényekért, a szegénység
pedig ma (csakúgy, m int a múltban) önm agában is megálló fontos kérdés,
melynek baljós sötétségét nem kell zöldre festeni. Ám ami ma történik a
környezeti mozgalom ban, az túlmutat a taktikákon. Az élet, a gazdaság és
a társadalmi intézm ények ökológiai megközelítése az anyag- és információ-
feldolgozás m inden formájának holisztikus jellegét hangsúlyozza. M inél
többet tudunk, annál jobban érzékeljük technológiáink lehetőségeit, és
annál inkább felfogjuk a fejlett termelési kapacitásaink és primitív, ösztö
nösen kialakított és végső soron destruktívvá váló társadalmi szervező
désünk között ásító gigantikus és veszélyes szakadékot. Ez az az objektív
szál, amely összetartja a helyi és globális, védekező és támadó, tém aorien
tált és értékorientált társadalmi lázadások egyre szorosabban összeszövődő
kapcsolatrendszerét a környezeti m ozgalm on belül és körülötte egyaránt.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a j ó szándékú és nagylelkű állam
polgárok új intem acionáléja alakult volna ki. Legalábbis eddig. M int ez a
kötet is mutatja, az osztály, a nem, az etnikum , a vallás és a territorialitás
30 Athanasiou (1996); Borja és Castells (1997).

talaján létrejött régi és új ellentétek — konfliktusok szításával a különféle

ügyek és törekvések között, azok híveinek megosztásával és m ég további
megosztásával — továbbra is m űködésben vannak. Annyi azonban bizo
nyosnak látszik, hogy a környezeti igazságosság nevében alulról kezdem é
nyezett mozgalmak és a szimbolikus értékekre orientált m egm ozdulások
k ö zö tt kifejlődő kapcsolatok magukon viselik a „valami mást akarás” jegyét.
E zek a törekvések azt sejtetik, hogy az ipari társadalom kifáradt társadalmi
m ozgalmainak a helyébe lépve — történelm ileg megfelelő form ákban —
felélesztik a hatalom és az ellenállás, a reálpolitika és az utópiák, a cinizm us
és a rem ény régi dialektikáját.
241
4. fejezet
A patriarchalizmus vége: társadalmi mozgalmak,
család és szexualitás az információ korában
Ha mindenki, aki segítségért

könyörgött nekem ezen a világon,
mind a szent ártatlanok,
a megtört feleségek és a nyomorékok,
a börtönök foglyai, az öngyilkosságra hajlók —
ha ők mind küldtek volna nekem egy kopejkát,
„egész Egyiptomnál”
gazdagabbá lettem volna...
Am ők nem kopejkákat küldtek,
inkább erejüket osztották meg velem,
és így most semmi a világon nincs nálam erősebb:
elbírok mindent, még ezt is.
A nna Ahmatova : E r ő 1
A patriarchalizmus m inden jelenkori társadalom alapvető, meghatározó

struktúrája. Fő jellemvonása a férfiak intézményesen biztosított és érvényesített
hatalma a nők és gyermekeik fölött a családban. E hatalom gyakorlásához a
patriarchalizmusnak át kell itatnia a társadalom egész szervezetét, a termeléstől
és a fogyasztástól a politikáig, a jogrendig és a kultúráig. Az emberi kapcso
latokra —és így az emberek személyiségére is —rányomja bélyegét a patriarcha
lizmus intézményeiből és kultúrájából eredő elnyomás és erőszak. Am mind az
elemzés szempontjából, m ind pohtikai szempontból alapvetően fontos
tudatában lennünk, hogy a patriarchalizmus a családi struktúrában és fajunk
társadalmi-biológiai reprodukciójában gyökerezik, s történelmi és kulturális
fejlődésünk során alakult ki. A patriarcháhs család nélkül a patriarchalizmus
pusztán elnyomó hatalomként jelenne meg, és előbb-utóbb legyőzné a
történelmileg alárendelt helyzetben tartott „fél mennyország”* fellázadása.
A mostani ezredfordulón azonban a patriarchális család, a patriarcha
lizmus sarkköve kom oly kihívásokkal néz szembe, amelyek abból adódnak,
1 Ahmatova (1985: 84).
Nehezen értelmezhető utalás, valószínűleg arra a bibliai történetre, miszerint
Józsua megállította a napot: „And the sun stayed in the half of the heavens, And
set not hastily as when a day is done” (Joshua 10:12—13). Ezt a példát előszeretettel
hozzák fel az írás cáfolatára, illetve szerzői tudatlanságának bizonyítására. —A ford.
h o g y a nők munkája és a nőik tudatvilága egyaránt alapvető átalakuláson

m egy át. Az ezt kiváltó, egymással elválaszthatatlanul összefonódó folyama
to k hajtóerejét a globális inform acionális gazdaság kialakulása, az emberi faj
reprodukcióját is érintő technológiai fejlődés, valamint azok a küzdelmek
alkotják, amelyeket a n ő k a sokarcú feminista m ozgalom keretében folytat
nak. Ez a három trend az 1960-as évek vége óta bontakozott ki. A nők
töm eges beáramlása a fizetett m unka világába javította a nők alkupozícióját
a férfiakkal szemben és aláásta a férfiak m int családfenntartók uralmának
legitimációját, ám a napi négy „m űszak” —a fizetett m unka, a házimunka,
a gyermeknevelés és a féijnek szentelt éjszaka — elviselhetetlenül megter
helte a nők életét. U gyanakkor a gyermekek világra hozatalának időzítése
és gyakorisága fölötti ellenőrzés terén a fogamzásgátlás, majd a mesterséges
megtermékenyítés és a h o rizo n to n már feltűnő genetikai beavatkozások
m egnövelték a nők és a társadalom lehetőségeit.
A nők küzdelmeinek jó l érzékelhető megmutatkozásai nem vártak az
ezredfordulóig. Ezek a küzdelm ek voltaképpen m indig is jellem ezték az
em beri életvilág egész tö rtén etét, bár igen változatos formákban, amelyek
rendszerint hiányoznak a történelem könyvekből és általában az írásos fel
jegyzésekből .2 Korábban m ár kifejtettem, hogy sok történelm i és kortárs
városi mozgalom ténylegesen a m indennapi élet fenntartásával és megszer
vezésével küszködő nők önvédelm i megmozdulása volt .3 Magának a femi
nizm usnak mint autonóm jelenségnek is igen hosszú története van, amit jól
példáz a szüfrazsettek m ozgalm a az Egyesült Államokban. N ézetem szerint
azonban megfelel a valóságnak, ha azt állítjuk, hogy csak a huszadik század
utolsó negyede óta tapasztalhatók a nők elnyomatása elleni tömeges felke
léssé váló megmozdulások — az egyes kultúráktól és országoktól függően
különböző intenzitással — m in d en ü tt a világon. Ezek a mozgalmak erős
hatást fejtenek ki a társadalmi intézményekre, és m ég ennél is mélyebb
n y o m o t hagynak a nők tudatában. Az iparosodott országokban a nők nagy
többsége egyenlőnek tekinti m agát a férfiakkal. A nők úgy érzik, hogy
m egilletik őket a m aguk jo g ai, és általában joguk van a testük és életük
fölötti ellenőrzésre. Ez az öntudatosodás gyorsan teljed szerte bolygónkon.
E z a legfontosabb forradalom , m ivel a társadalom gyökereiig hatol, s min
denkit közvetlenül, identitásában érint .4 Kétségbevonhatatlan és megfordít
hatatlan. Ám ennek megállapítása korántsem jelenti azt, hogy a nők (és
gyermekeik) diszkriminációjának, elnyomásának és bántalmazásának prob
2 Rowbotham (1974).
3 Castells (1983).
4 Mitchell (1966).
4. fejezet. A patriarchalizmus vége: társadalmi mozgalmak 243
lémái eltűntek, vagy akár csak intenzitásukban lényegesen csökkentek vol

na. M iközben a jogi diszkrimináció valamelyest visszaszorult, és a m unka
erőpiac a nők képzettségének ugrásszerű emelkedésével párhuzamosan
egyenlősítő trendeket mutat, a m agánéleti erőszak és a lelki terro r —éppen
a férfiak hatalmuk megfogyatkozásáért egyénileg és közösen is érzett dühe
m iatt —valójában továbbra is széles körben megnyilvánul. Ez tehát korántsem
bársonyos forradalom és nem is lesz az. A nők által saját felszabadításukért, a
férfiak részéről pedig privilégiumaik védelmében folytatott küzdelmek emberi
tájképét — csakúgy, mint minden valódi forradalomét — a kettétörött életek
roncsai éktelenítik el. A női tudatvilág és a társadalmi értékek éles konfliktusok
közepette zajló átalakulása azonban az elmúlt három évtizedben alapvető,
elsöprő erejű következményekkel járt a legtöbb társadalomban, kihatva egész
emberi életvilágunkra, a politikai hatalomtól a személyiség szerkezetéig.
Meggyőződésem, hogy az a folyamat, ami ezt az átalakulást mintegy
összefoglalja és magába sűríti, nem más, m int a patriarchális család felbom
lása. H a a patriarchális család összeomlik, a patriarchalizmus egész rendszere
és életünk egésze lassan, de biztosan át fog alakulni. Ez félelmetes perspek
tíva, n em csak a férfiak számára. Ez az oka annak, hogy a patriarchalizmus
megkérdőjelezése korunk egyik legnagyobb hatású társadalomformáló
erejévé válik, és jelenleg olyan, a patriarchális rend helyreállítására törekvő
fundamentalista mozgalmakat vált ki, m int amelyeket e kötet előző fejeze
teiben vizsgáltunk. E mozgalmak visszahatása valóban megváltoztathatja a
kulturális változások jelenlegi folyamatait, mivel nem létezik előre megírt
történelem. Am a jelenlegi mutatószámok a patriarchális család hagyományos
formáinak lényegi hanyadására m utatnak. Elemzésemet néhány ilyen jelzés-
értékű mutatószámra koncentrálva fogom megkezdeni: nem m intha a
statisztikák önmagában el tudnák beszélni a patriarchalizmus válságának tör
ténetét, ám amikor a változások annyira széles körben elterjednek, hogy tük
röződnek az országos és összehasonlító statisztikákban is, ezekből bizton
sággal következtethetünk a változások mélységére és sebességére.
Foglalkoznunk kell azonban m ég ennek az átalakulásnak az időpontjával
is. M iért éppen most? A feminista eszmék legalább egy évszázada, ha nem még
hosszabb ideje jelen vannak társadalmainkban, a maguk konkrét történelmi
megjelenési formáiban. Miért éppen a mi időnkben kaptak lángra? Azt a
hipotézist álhtom fel, hogy a változások okát négy alkotóelem kombiná
ciójában találhatjuk meg. Először is, számításba kell vennünk a gazdaság és a
munkaerőpiac átalakulását, szoros összefüggésben a nők előtt megnyílt oktatási
lehetőségekkel.5 Az alábbiakban megkísérlem néhány adat bemutatását,
5Saltzman—Chafetz (1995).
amelyek tükrözik ezt az átalakulást, összekapcsolva az informacionális globális

gazdaság és a hálózati vállalkozási formák jellem ző vonásaival, amelyeket az
I. kötetben tárgyaltam. M ásodszor, figyelembe kell vennünk a biológia, a
gyógyszerészet és az orvostudom ány területén végbem ent technológiai
fejlődést, ami növekvő ellenőrzést tett lehetővé a gyermekszülés és
általában az emberi faj reprodukciója fölött, m int az I. kötet 7. fejezetében
kifejtettem. Harmadszor, a gazdasági és technológiai átalakulások közepette
hatással volt a patriarchalizm usra az 1960-as évek társadalmi mozgalmainak
nyomában kisaijadó fem inista mozgalom is. N em m intha a feminizmus e
mozgalmak m eghatározó kom ponense lett volna. Valójában inkább ké
sőbb, az 1960-as évek v ég én , illetve az 1970-es évek elején kezdett
kibontakozni, elsősorban azoknak a nőknek a körében, akik részt vettek a
mozgalmakban, éppen azokra a szexista megnyilvánulásokra, sőt vissza
élésekre adott reakcióként (lásd lentebb), amelyeket a mozgalmakban el
kellett szenvedniük. A társadalm i mozgalmak kialakulásának kontextusa
azonban - a „személyes d o lg o k politikai term észetének” hangsúlyozásával
és többdimenziós tém áival — kiszabadította a gondolkodás lehetőségeit a
férfiak domináns szerepével jellem ezhető instrum entális mozgalmak
(például a m unkásm ozgalom vagy a forradalmi politika) kitaposott útjairól,
és m ég az előtt nyitott te re t az általuk érzett elnyomás tényleges forrásainak
kitapogatása előtt, hogy m egszelídíthette volna azokat a racionalitás diskur
zusa. A patriarchalizmus m egkérdőjelezését kiváltó negyedik elem az
eszmék gyors teijedése a globalizált kultúrában és a kölcsönösen össze
függővé vált világban, ah o l az emberek és élettapasztalataik útra kelnek és
keverednek egymással, gyors ütem ben és bolygónk legnagyobb részére
kiteijedően egyre szorosabbra szőve a nők hangjának hiperszőttesét. A női
munkavállalás terén v ég b e m e n t változások áttekintése után a rendkívül
sokrétű feminista m ozgalom kialakulását fogom elem ezni, valamint azokat
a vitákat, amelyek a nők identitását létrehozó, illetve rekonstm áló kollektív
tapasztalatokból bontakoznak ki.
A társadalmi m ozgalm ak és különösen a feminizmus által a nem ek kö
zötti viszonyokra kifejtett hatás nagy erejű lökéshullám ot váltott ki: a nor
m aként elfogadott heteroszexualitás megkérdőjelezését. A férfiaktól mint
elnyomatásuk forrásaitól való elkülönülés a leszbikusok esetében logikus,
sőt akár szükségszerű következm énye volt annak a felfogásuknak, hogy a
n ő k szorongatott helyzetének forrása a férfiuralom. A homoszexuális fér
fiak számára a férfiak és n ő k k ö zö tt létrejövő, konfliktusokkal terhelt kap
csolatok és a hagyományos család megkérdőjelezése utat nyitott a személyes
magánéleti kapcsolatok m ás form áinak felkutatása felé, beleértve a család új
formáját, a homoszexuális családot. Az intézményi korlátok nélkül meg
valósítható szexuális felszabadulás valamennyiük számára az önkifejezés új

határvidékévé vált, nem a homoszexualitástól irtózó személyek tudatában a
homoszexuálisok végtelen partnerkereséséről kialakult hom ofób kép értel
m ében, hanem az Én megerősítése, valamint a szexualitással és a szerelem
mel való kísérletezés területén. A homoszexuális és leszbikus mozgalmak
hatása a patriarchalizmusra természetesen pusztító erejű. N em arról van szó,
hogy a magánéleti elnyomás formái megszűnnének. Az uralkodás —csakúgy,
m int a kizsákmányolás — m indig megújul a történelem folyamán. A pat
riarchalizmus azonban — ahogyan az valószínűleg már az idők hajnala óta
létezik (bármit m ondjon is Carolyn Merchant)* —a heteroszexuális normák
kikezdésével m eghatározó erejű megrázkódtatást szenvedett. Az alábbiak
ban m eg fogom vizsgálni a homoszexuális és leszbikus mozgalmak erede
teit, San Franciscótól Tajpejig, hogy rávilágíthassak e mozgalm ak fokozódó
kulturális és földrajzi változatosságára.
Végül a személyiség társadalmunkban végbemenő átalakulásával foglal
kozom , mivel az a családszerkezet és a szexuális norm ák változásaiból kö
vetkezik, és úgy gondolom , hogy a családok alkotják a szocializáció alap
vető mechanizmusát, a szexualitásnak pedig köze van a személyiséghez. így
alakítanak át bennünket azok a kölcsönhatások, amelyek a strukturális vál
tozások és a társadalmi mozgalmak, vagyis a hálózati társadalom és az iden
titás hatalma között érvényesülnek.
A P A T R IA R C H Á L IS C SA LÁ D VÁLSÁGA
A patriarchális család válságán annak a családmodellnek a meggyengülését

értem, amely a felnőtt férfiak m int családfők által az egész család fölött gya
korolt hatalom stabilitására épül. Ennek a modellnek a válságára utaló jelek
fellelhetők a legtöbb társadalomban, különösen a legfejlettebb országokban.
Egy olyan komplex jelenség vizsgálatakor, mint a patriarchalizmus, ami
egyidejűleg politikai, kulturális és lelki vonatkozásban is megnyilvánul, nem
mindig célravezető a csupán durva közelítést adó statisztikai indikátorok
használata. Am, mivel a lakosság viselkedése és szerkezete rendszerint nagyon
lassú ütemben fejlődik, a patriarchális család dinamikáját és struktúráját
befolyásoló jelentősebb trendek megfigyelése a különböző országokat
összehasonlító statisztikák alapján nézetem szerint hatékonyan jelezni tudja a
változást, és —mint megpróbálom megmutatni —a korábban stabil patriarchális
*Utalás Carolyn Merchant híres ökofeminista filozófus ismertté vált metaforájára a nő
nemű Föld-anya kizsákmányolásáról, ami szerinte a felvilágosodás óta folyik. —A ford.
m inták válságát. Mielőtt azonban egy gyors statisztikai áttekintés segítségével

tovább haladnánk, röviden összefoglalom ezzel kapcsolatos gondolataimat.
A házaspárok háztartásainak válás vagy különélés m iatt bekövetkező fel
bom lása az első jele annak, h o g y az érintetteknek nem felel m eg többé a
családtagok hosszú távú elkötelezettségén alapuló családmodell. M inden
bizonnyal lehetséges (és ténylegesen ez a leggyakoribb eset), hogy a patriar-
chalizmus ilyenkor is fennm arad, vagyis ugyanaz a m odell reprodukálódik
m ás partnerekkel. A hatalom szerkezetét (és a bizalom mechanizmusait)
azonban aláássák a keserves tapasztalatok mind a nők, m ind pedig a gyer
m ek ek részéről, akik gyakran az egymással ütköző kötődések csapdájában
vergődnek. Ugyanakkor a házasságon alapuló háztartások felbomlása egyre
gyakrabban egyszemélyes vagy egyszülős háztartások kialakulásához vezet,
ebben az esetben még akkor is véget vetve a patriarchális tekintélynek a család
ban, ha a hatalom szerkezete mentálisan reprodukálódik az új háztartásban.
Másodszor, a házassági válságok egyre gyakoribbá válása, valamint az
élet, a munka és a házasság összeegyeztetésének növekvő nehézségei két
további trenddel, a párválasztás késleltetésével és a házasság nélküli partner-
kapcsolatok létesítésével látszanak társulni. A törvényes szentesítés hiánya
az utóbbi esetben szintén hozzájárni a patriarchális tekintély gyengüléséhez,
intézményesen és pszichológiai értelem ben egyaránt.
Harmadszor, ezeknek a k ü lö n b ö z ő tendenciáknak az eredm ényeként
— olyan demográfiai tényezők hatásaival társulva, mint például a népesség öre
gedése és a halálozási arányokban a nemek szerint mutatkozó különbség —a
háztartások szerkezetének egyre nagyobb változatossága alakul ki, meg
szüntetve a klasszikus nukleáris családmodell (az első házasságukban együtt élő
párokból és gyermekeikből álló családok) dominanciáját, és aláásva annak
társadalmi újratermelődését. Bugánzanak az egyfős és az egyszülős háztartások.
Negyedszer, a család instabilitásának körülményei között, és a gyermekválla
lás tekintetében a nők növekvő önállósága mellett a patriarchális család válsága
a népesség-utánpódás társadalmi mintáinak válságává terebélyesedik .6 Egyrészt
egyre több gyermek születik házasságon kívül, akik általában az anyjuknál ma
radnak (bár a gyermekeiket közösen nevelő, házasság nélkül együtt élő párok
szintén a statisztikák részét alkotják). így a biológiai reprodukció biztosított, de
a hagyományos családszerkezeten kívül. Másrészt az öntudatosabbá váló és
nehézségekkel szembenéző n ő k korlátozzák a gyermekek számát, akiknek
6 Az Európai Unió területén a huszadik század folyamán békeidőben feljegyzett leg

alacsonyabb születési arányt az 1995. évi statisztikák mutatják: a születések száma ekkor
mindössze 290 ezerrel volt több az elhalálozásokénál. Németországban és Olasz
országban a halálozások száma meghaladta a születésekét. Kelet-Európa népessége még
inkább csökkent, különösen Oroszországban (The Economist, 1996. november 19.)
életet adnak, és késleltetik első gyermekük világrahozatalát. Végül bizonyos

társadalmi rétegekben, melyeknek a létszáma növekedni látszik, a nők csak saját
maguk számára szülnek, vagy csupán örökbe fogadnak gyermekeket.
M indezek a trendek —együttesen, egymást erősítve - m egkérdőjelezik
a patriarchális család szerkezetét és értékeit. Ez nem jelenti szükségszerűen
a család végét, mivel folyamatban van a kísérletezés más családi berendez
kedésekkel, és ez a folyamat végül újszerű megoldások kialakulásához ve
zethet, más — talán jobb — m odelleket terem tve arra, ahogyan a jö v ő b en
világra jövünk, felnevelődünk és együtt élünk egymással.7 Az em lített
trendek azonban a család végét jelzik, legalábbis abban a form ában, amit
eddig ismertünk, nem csak a nukleáris családot, e m odem konstrukciót ért
ve ezen, hanem általában a patriarchális uralommal jellem ezhető családot,
ami évezredeken át a kötelezően követendő mintát jelentette.
Vessünk egy pillantást néhány alapvető statisztikára. Itt az összehasonlító
szemléletet hangsúlyozom, míg a patriarchális családnak az Egyesült Államok
ban bekövetkezett válságával ennek a fej ezernek egy későbbi részében fog
lalkozom, rendszeresebb áttekintést adva e folyamat előrehaladásáról ott, ahol
eddig —úgy tűnik —a legmesszebbre ju to tt .8 A jelzett trendek a leghatározot
tabban a fejlett országokban érvényesülnek, azonban hasonló irányú általános
változás megy végbe a világ nagy részén. Elemzésemben nagymértékben fogok
támaszkodni az 1995-ben a Népességi Tanács (Population Council) által a családok
világszintű átalakulásáról kidolgozott jelentésre ,9amit a megfelelő helyeken
megnevezett különféle más forrásokkal egészítek ki. A korábban jelzett okok
m iatt az 1970-től 1995-ig terjedő időszakra koncentrálok.
A 4.1 táblázat az összes válás arányának jelentős növekedését m utatja
— egyetlen kivétellel —a kiválasztott országokban: ez az arány 1971 és 1990
között az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Kanadában és M exikóban
több m int a kétszeresére növekedett. A kevésbé határozott növekedés az adott
időszakban - az USA-ban (+26 százalék) és a Szovjetunióban (+29 százalék) —
annak a ténynek tulajdonítható, hogy a vizsgált arányok 1971-ben ezekben az
országokban voltak a legmagasabbak. Érdekes jelenség, hogy az egyetlen musz-
lim országban, amit az összehasonlítás céljára kiválasztottam, a válási arányszám
csökkenő tendenciát mutat (valószínűleg a társadalom iszlamizációja felé m u
tató trendet tükrözve), bár 1990-ben m ég mindig magasabb volt, m int Olasz
országban, Mexikóban vagy Japánban.
7 Stacey (1990).
8 Lásd United Nations (1970—95, 1995); Saboulin és Thave (1993); Valdes és
Gomariz (1993); Cho és Yada (1994); OECD (1994b); Alberdi (1995); Bruce et
al. (1995); De Vos (1995); Mason és Jensen (1995).
9 Bruce et al. (1995).
4.1 tá b lá z a t
A z ö s s z e s v á lá s a r á n y á n a k v á lt o z á s a a k iválasztott o r s z á g o k b a n , 1 9 7 1 -9 0
A v á lto z á s arán ya 1 9 7 1 -9 0
O rszá g 1971 1990 A rány %
K anada 1 ,3 8 2,94 1 ,5 6 113

F ran ciaország 0 ,9 3 1,86 0 ,9 3 100
O la szo r szá g 0 ,3 2 0,48 0 ,1 6 50
Japán 0 ,9 9 1,27 0 ,2 8 28
E g y e sü lt K irályság 1,41 2,88 1 ,4 7 104
U SA 3 ,7 2 4,70 0 ,9 8 26
S zo v jetu n ió 2 ,6 3 3,39 0 ,7 6 29
M exikó 0,21 0,54 0 ,3 3 15 7
E gyiptom 2 ,0 9 1,42 - 0 ,6 7 -3 2
F orrás: ENSZ, D em o g rá fia i É v k ö n y v (UN, D e m o g ra p h ie Y e a r b o o k 1 9 7 0 -1 9 9 5 ).
4 .2 tá b lá z a t
A 1 0 0 h á z a ssá g r a e s ő v á lá s o k arán yán ak változási te n d e n c iá i a fejlett o r sz á g o k b a n
O rszá g 1970 1980 1990
K an ad a 18,6 3 2 ,8 3 8 ,3
C s eh szlo v á k ia 21,8 2 6 ,6 32,0*
D án ia 25,1 3 9 ,3 4 4 ,0
A n g lia é s W ales 16,2 3 9 ,3 41,7*
F ran ciaország 12,0 2 2 ,2 31,5*
G ö rö g o rszá g 5,0 1 0 ,0 12,0
M a gyarország 25,0 2 9 ,4 3 1 ,0
O la sz o r sz á g 5,0 3 ,2 8,0
H ollandia 11,0 2 5 ,7 28,1
S v é d o r sz á g 23,4 4 2 ,2 44,1
E g y e sü lt Állam ok 42,3 5 8 ,9 5 4 ,8 b
(korábbi) N y u g a t-N é m e to r sz á g 12,2 2 2 ,7 2 9 ,2
M eg jeg y zés: a je lz e tt a r á n y o k a h á z a s s á g fen nállási id e jé r e v e títe tt ö s s z e g e z e t t válási

a rán yok b ól kalkulált s z in t e t ik u s in d e x e t mutatják a z a d o tt é v e k r e . (Az ered eti forrás az
ará n y o k a t h elytelen ü l „ e z e r h á z a s s á g r a e s ő v á lá so k s z á m a k é n t ” jelöli m eg.)
■ 1989
-1 9 8 5
F o rrá s: Monnier, Alain é s d e G u ib ert-L an toin e, C ath erin e (1993): A d e m o g r á fia i h e ly
z e t : E urópa é s a t e n g e r e n tú li fe jle tt o r s z á g o k (La c o n jo n c tu r e d é m o g r a p h iq u e :
l ’E u r o p e e t le s p a y s d é v e l o p p é s d ’o u tre -m er) P o p u la tio n 48(4): 1 0 4 3 -6 7
A tá b lá z a to t ö s s z e á llít o tt a é s k id o lg o z ta : Bruce et al. (1 9 9 5 ).
A 4.2 táblázat a száz házasságra vetített válási arányokat mutatja a kiválasztott

erősen iparosodott országok esetében. A válási arányok között az egyes orszá
gokban jelentős különbségek vannak, de mind 1970 és 1980, mind pedig 1980
és 1990 között érzékelhető egy általános felfelé mutató trend, ismét csak az
Egyesült Államok kivételével (az 1990. évi adatok tanúsága szerint), részben
azért, mert ebben az országban ekkor már a házasságok majdnem 55 százaléka
végződött válással. A tényleges különválásokat ezek a statisztikák nem tükrözik,
valamint az együttélések befejezésének arányait sem. Felmérések alapján azon
ban tudjuk, hogy az együttéléssel fenntartott háztartások esetében a különválás
gyakoribb, mint a házaspároknál,10és a különválások korrelációban állnak a vá
gások arányával, ily m ódon ténylegesen növelve a háztartások megszűnésének
arányát és abszolút számát is.11 A válási minták globális szintű felmérése azt m u-
4.1 á b ra A h á z a s s á g o k fe n n m a r a d á s i a rá n y á t jelző gö rb ék O la sz o r sz á g r a , N yu gat-

N é m e to r sz á g r a é s S v é d o r s z á g r a v o n a tk o z ó a n , a z 1 9 3 4 é s 1 9 3 8 , illetv e 1 9 4 9 é s 1 9 5 3
k ö z ö tt sz ü le te tt an y á k e s e t é b e n
F o rr á s: B lo s s fe ld (1995).
10 Bruce et al. (1995).

" Alberdi (1995).
tatta ki, hogy a válások növekvő hányada olyan párok esetében történik, akik
nek fiatal gyermekeik vannak, ami növeli annak a valószínűségét, hogy a
házasság felbomlása egyszülős háztartás kialakulásához vezet .12A 4.1 ábra a házas
ságok fennmaradásának csökkenő arányát mutatja idősebb és fiatalabb nők cso
portjaira nézve Olaszországban, Nyugat-Németországban és Svédországban.13
Ez a trend semmi esetre sem korlátozódik az iparosodott országokra. A 4.3
táblázat kiválasztott fejlődő országok esetében mutatja a 40-49 éves nők első
házasságainak különböző okok miatt történt felbomlását: ezeknek az aránya
(Tunézia kivételével) 22,8 és 49,5 százalék között mozog, Ghánában kimagas
ló, 60,8 százalékos csúcsot elérve.
4 .3 tá b lá z a t
A k ü lönválás, v á lá s v a g y h alál m ia tt felb o m lo tt e ls ő h á z a s s á g o k s z á z a lé k o s aránya
a 4 0 - 4 9 é v e s korú n ő k k ö r é b e n a k e v é s b é fejlett o r s z á g o k b a n
R é g ió /o r s z á g Év %
Á zsia
In d on ézia 1987 3 7 ,3
Srí Lanka 1987 2 5 ,6
Thaiföld 1987 2 4 ,8
Lati n-Ameri ka/Kari b -t é r s é g

K olum bia 1986 3 2 ,5
Dom inikai K ö z t á r s a s á g 1986 4 9 ,5
E cuador 1987 28,9
M exikó 1987 2 5 ,5
Peru 1986 26,1
K özel-K elet/É szak -A frika

Egyiptom 1989 2 2 ,8
M arokkó 1987 3 1 ,2
Tunézia 1988 11,1
A Szah arától d élre fe k v ő afrikai o r s z á g o k
G hána 1988 6 0 ,8
Kenya 1989 24,2
Szenegál 1986 4 2 ,3
S zu d án 1 9 8 9 /9 0 2 8 ,2
F o rrá so k : ENSZ (U n ite d N a tio n s , 1987), 47. s z . tá b lá z a t: T e r m é k e n y s é g a fe jlő d é s

k o n te x tu sá b a n : a vilá g t e r m é k e n y s é g i fe lm é r é s é n e k a d a t a i (F ertility B e h a v io u r in th e
C o n te x t o f D e v e lo p m e n t: E v id e n c e fro m th e W orld F ertility S u r v e y , N e w York, United
N a tio n s). Az a d a to k a d e m o g r á fia i é s e g é s z s é g ü g y i f e lm é r é s e k b ő l tabu lálva.
A z a d a to k a t ö s s z e s í t e t t e é s a tá b lá z a to t kidolgozta: B r u c e e t al. (1995).
12Goode (1993).
13Blossfeld (1995).
Írország (nincs adat)
Férfiak
Nők
- Olaszország
Luxemburg
Portugália
Anglia és Wales
1960 65
4 . 2 á b r a A z e ls ő h á z a ssá g o k sorsán ak a la k u lá sa a z Európai Unió országaib an , 1 9 6 0 óta.
F o r r á s : A lberdi (1995).
4 .4 tá b lá z a t A h á z a s u la tla n 2 0 - 2 4 é v e s korú n ők s z á z a l é k o s arányának v á lto z á s a
R é g ió /o r s z á g A v iszo n y ítá s % A v isz o n y ítá s %

e ls ő é v e u to ls ó év e
K e v é s b é fe jlett o r s z á g o k
Á zsia
In d on ézia 1976 20 1987 36
P ak isztán 1975 22 1 990/91 39
Srí Lanka 1975 61 1987 58
Thaiföld 1975 42 1987 48
L atin -A m erik a/K arib -térség

K olum bia 1976 44 1986 39
D om inikai K ö z t á r s a s á g 1975 27 1986 39
E cuad or 1979 43 1987 41
M exikó 1976 34 1987 42
Peru 1978 49 1986 56
K ö zel-K elet/É szak -A frik a

E gyiptom 1980 36 1989 40
M arokkó 1980 36 1987 56
Tunézia 1978 57 1988 64
A S zah arától d élre f e k v ő afrikai o r sz á g o k

G h án a 1980 15 1988 23
K enya 1978 21 1989 32
S zen egál 1978 14 1986 23
F e jle tt o r s z á g o k
C s e h sz lo v á k ia 1970 35 1980 33
Ausztria 1971 45 1980 57
F ra n cia o rszá g 1970 46 1980 52
S p a n y o lo r sz á g 1970 68 1981 59
E g y esü lt Á lla m o k 1970 36 1980 51
F o rr á so k : A k e v é s b é fe jle tt o r s z á g o k r a v o n a tk o zó a n E N S Z (1987), 43. sz . tá b lá z a t:

T e r m é k e n y s é g a f e jl ő d é s k o n te x tu s á b a n : a világ t e r m é k e n y s é g i fe lm é r é s é n e k a d a ta i
{F ertility B e h a v io u r in th e C o n t e x t o f D e v e lo p m e n t: E v id e n c e from the W orld F ertility
S u r v e y , N ew York: U n ite d N a tio n s), to v á b b á W esto ff, C h a r le s R, Blanc, Ann K. é s
N y b la d e, Laura (1994): H á z a s s á g é s s z ü lő v é vá lá s, M a r r ia g e a n d Entry in to P a r e n t
h o o d (D em o g rap h ic a n d H ea lth S u r v e y s C om p arative S t u d i e s n o . 10. C alverton, M ary
land: M acro International Inc.); a fejlett o rszágok ra v o n a tk o z ó a n : United N a tio n s S ta
tistic a l Division for: U n ite d N a tio n s (1995): A világ n ő i 1 9 7 0 - 1 9 9 5 : tren d ek é s s t a t is z t i
k á k {The W orld’s W o m e n 1 9 7 0 -1 9 9 5 : Trends a n d S ta tistic s), (N ew York, United Nations).
A z a d a to k a t ö s s z e s í t e t t e é s a tá b lá z a to t k id olgozta: B r u c e e t al. (1995).
K anada|
F ra n cia o rszá g
NSZK
NDK i
O la sz o r sz á g
Jap án
Egyesült Királyság
USA
Spanyolország
Szovjetunió
Indonézia
Korea
Argentína
■ 1971
■ 1980
Mexikó
□ 1990
Brazília
Algéria
Egyiptom
10 12
4 . 3 á b r a A h á z a s s á g k ö té s e k ará n y a (e z e r la k o sra vetítve), k iválasztott o r s z á g o k b a n

F o rrá s: ENSZ, D em o g rá fia i É v k ö n y v (UN, D e m o g r a p h ic Y ea rb o o k , 1 9 7 0 - 1 9 9 5 ).
4 .5 tá b lá z a t A h á z a s s á g o n k ívüli g y e r m e k sz ü le té s e k s z á z a l é k o s aránya a z ö s s z e s
s z ü le t é s h e z v iszon yítva, r é g ió n k é n t (o r sz á g o s átla g o k a la p já n ).
R é g ió /o r s z á g (az o r s z á g o k s z á m a ) 1970 1980 1990

F e jle tt o r s zá g o k
K anada n. a. 1 3 ,2 21,1"
K elet-E u róp a (6) 7,1 9 ,0 12,9
É sza k -E u ró p a (6) 8 ,8 1 9 ,5 3 3 ,3
D él-E u ró p a (5) 4,1 5 ,4 8 ,7
N yu g a t-E u ró p a (6) 5,6 8 ,3 16,3
Japán 1 ,0 b 1 ,0 C 1 ,0 a
Ó c e á n ia (2) 9 ,0 b 1 3 ,4 ° 2 0 ,2 e
E g y e sü lt Államok 5 ,4 b 1 4 ,2 ° 2 8 ,0
(korábbi) S zo v jetu n ió (14) 8 ,2 8 ,8 1 1 ,2
K e v é s b é fejlett o r s z á g o k
Afrika (12) n.a. 4 ,8 ' n. a.
Á z s ia (13)n.a. 0,9' n .a .
Latin-Am erika/K arib t é r s é g (13) n.a. 6 ,5 ' n. a.
n. a . = n in cs adat; * 1 9 8 9 , b 1 9 6 5 , b 1 9 7 5 ,0 1988, ’ 1 9 8 5 , ' 1 9 7 5 - 1 9 8 0 (átlag)
Források: Kelet-, Észak-, D él- é s Nyugat-Európára, valam int a (korábbi) Szovjetunióra é s
Kanadára vonatkozóan: C ou n cil o f Europe (1993): R e c e n t D e m o g ra p h ic D evelo p m en ts in
E u ro p e an d North A m erica, 1 9 9 2 (Strasbourg, Council of Europe P ress); az USA-ra, Ó ceániá
ra é s Japánra vonatkozóan: U n ited Nations (1992): P a tte rn s o f Fertility in L ow Fertility
S e ttin g s (New York, United N ation s), valamint US Department o f H ealth and Human Services
(1993): Monthly Vital S ta tis tic s R e p o r t 42(3) supplement; a k e v é s b é fejlett országokra vonat
kozóan: United Nations (1987): Fertility Behaviour in th e C o n te x t o f D e ve lo p m e n t (New York:
United Nations).
A z adatokat ö ssz e síte tte é s a tá b lá z a to t kidolgozta: Bruce et al. (1995).
Az 1990-es évek óta Európában a válások aránya (a házasságkötésekhez viszo

nyítva) stabilizálódott, ám ez főként a házasságkötések számában 1960 óta tapasz
talható csökkenésnek tulajdonítható, tehát a kétszülős háztartásokban élő házaspá
rok aránya lényegesen csökkent .14 A 4.2 ábra az első házasságkötések számának
általános csökkenő trendjét mutatja az Európai Unió országaiban, a 4.3 ábra pedig
az összesített házassági arányok fejlődését mutatja be, a világ különféle részeiről
kiválasztott országokban. Az adott húszéves időszakban Mexikó és Németország
kivételével mindenütt csökkenés következett be, Japán esetében jelentős vissza
esés mutatkozott.
A házasságkötési életkor későbbre tolódása szintén kváziuniverzális trend, ami
különösen fontos a fiatal nők esetében. A 4.4 táblázat azoknak a 20-24 éves korú
nőknek a százalékos arányát mutatja, akik még egyszer sem kötöttek házasságot.
A későbbi házasságkötések dátumai igen változatosak, és ezért nehéz őket össze
hasonlítani, de a házasuladan fiatal nők száma (Ghána és Szenegál kivételével) a
korosztály létszámának egyharmada és kétharmada között van, s arányuk (Spa-
14 Alberdi (1995).
Fehér F ekete Latin-amerikai (bármilyen fajú)
4 .4 á b ra A z e ls ő g y erm ek ü k et e l s ő h á z a s s á g k ö té s ü k elő tt sz ü lt 1 5 - 3 4 é v e s korú nők

s z á z a lé k o s arán ya a z U S A -b a n , faji é s etn ikai ered etü k szerin t, 1 9 6 0 - 8 9 .
F o rrá s: A z U SA N é p szá m lá lá si Flivatala (U S B u rea u o f th e C e n s u s , 1 9 9 2 a ).
nyolország és Sri Lanka kivételével) 1970 óta növekedett. Világyiszonylatban a

15 évnél idősebb férjezett nők aránya, ami 1970-ben 61 százalék volt, 1985-ig 56
százalékra csökkent.15
A házasságon kívül született gyermekek aránya a fejlett országokban növekszik
(4.5. táblázat), és a legfontosabb megfigyelés erre a trendre vonatkozik: az Egye
sült Államokban ezeknek a gyermekeknek az összes születésekhez viszonyított
aránya az 1970. évi 5,7 százalékról 1990-ig 28 százalékra emelkedett. A jelenség
etnikumok szerint differenciált: a 15—34 éves korcsoporthoz tartozó afrikai-ame
rikai nők esetében eléri a 70,3 százalékot (4.4 ábra). A skandináv országokban a
házasságon kívüli gyermekszülések száma az 1990-es években az összes születések
50 százalékát tette ki.16
15 United Nations (1991).

16 Alberdi (1995); Bmce et al. (1995).
Az 1970-es évek eleje és az 1980-as évek közepe között az eltartott gyerme

keket magukban foglaló egyszüló's (rendszerint nők által vezetett) háztartások ará
nya a fejlett országokban —egyrészt a házasság nélküli gyermekvállalás, másrészt a
különélések szaporodása miatt — növekedett (4.6 táblázat), és az a növekedési
trend az USA-ban folytatódott az 1990-es években is (lásd később). A fejlődő
országok tekintetében hasonló trend mutatható ki a jogilag nők által vezetett
háztartásokra vonatkozó statisztikák alapján. A 4.7 táblázat általános növekvő
trendet mutat a nők által vezetett háztartások arányában az 1970-es évek közepé
től az 1980-as évek közepéig, illetve végéig (néhány kivétellel, például Indonézia
esetében). Brazíliában, 1989-ben a háztartások több m in t 20 százaléka esett
ebbe a kategóriába, m íg 1980-ban ezeknek az aránya csak 14 százalék volt.
4 .6 tá b lá z a t Az e g y s z ü l ő s h á z ta r tá s o k arányának v á lt o z á s a a fe jlő d ő o r sz á g o k b a n
(a z eltartott g y e r m e k e k b ő l é s le g a lá b b e g y velük é lő s z ü lő b ő l ö s s z e t e v ő d ő ö s s z e s
h á zta rtá so k sz á z a lé k á b a n )
O r szá g A z 1 9 7 0 - e s é v e k eleje A z 1 9 8 0 -a s év ek k özepe
A u sztrália 9 ,2 1 4 ,9
F ra n cia o rszág 9 ,5 1 0 ,2
Japán 3,6 4,1
S v éd o rszá g 1 5 ,0 1 7 ,0
E g y e sü lt Királyság 8 ,0 1 4 ,3
E g y e sü lt Államok 13,0 2 3 ,9
(korábbi) S zovjetu n ió 10,0 2 0 ,0
(korábbi) N y u g a t-N é m e to r sz á g 8 ,0 1 1 ,4
M e g je g y z é s: e g y s z ü lő s h á z t a r tá s o k a zo k , am ely ek et e g y s z ü lő é s a v e le é lő eltartott
g y e r m e k e k alkotnak.
Forrás: Burns, Ailsa (1992): A n yák v e z e tte családok, n em zetközi kitekintés é s Ausztrália
e s e t e (Mother-headed Fam ilies: an International P erspective, an d th e C a s e of Australia).
S o c ia l Policy R e p o rt 6(1 ).
A z adatokat ö ss z e s íte tte é s a tá b lá z a to t kidolgozta: Bruce et al. (1995).
4 .7 táblázat A nők által v e z e te tt h áztartások százalék os arányának v áltozásai (de jure)

R égió/ország A v isz o n y ítá s % A v isz o n y ítá s %
e ls ő év e u to ls ó év e
D em ográfiai fe lm érések a d a ta i
Á zsia , . . .
Indonézia 1976 15,5 1987 13,6
Sri Lanka 1975 15,7 1987 17,8
Thaiföld 1975 12,5 1987 20,8
Latin-Amerika/Karib-térség
Kolumbia 1976 17,5 1986 18,4
Dominikai K ö ztá rsa sá g 1 9 7 5 20,7 1986 25,7
R ég ió /o rszá g A v isz o n y ítá s % A v isz o n y ítá s %

e ls ő év e u tolsó é v e
Ecuador 1979 15,0 1987 14,6

Mexikó 1976 13,5 1987 13,3
Peru" 1 9 7 7 /7 8 14,7 1986 19,5
Trinidad é s Tobago 1977 22,6 1987 28,6
Közel-Kelet/Észak-Afrika
Marokkó 1 9 7 9 /8 0 11,5 1987 17,3
A Szaharától délre fekvő afrikai o r s z á g o k

Ghána 1960 22,0 1987 29,0
Szudán 1 9 7 8 /7 9 16,7 1 9 8 9 /9 0 12,6
N é p szá m lá lá si ad a to k
Á zsia „ „
H ong-Kong 1971 23,5 1991 25,7
Indonézia 1971 16,3 1980 14,2
Japán 1980 15,2 1990 17,0
Korea 1980 14,7 1990 15,7
F ülöp-szigetek 1970 10,8 1990 11,3
Latin-Amerika/Karib-térség
Brazília 1980 14,4 1989 20,1
C o sta Rica 1984 17,5 1992 20,0
P anam a 1980 21,5 1990 22,3
P em 1981 22,1 1991 17,3
Uruguay 1975 21,0 1985 23,0
Venezuela 1981 21,8 1990 21,3
A Szaharától délre fekvő afrikai o r s z á g o k

Burkina Faso 1975 5,1 1985 9,7
Kamerun 1976 13,8 1987 18,5
Mali 1976 15,1 1987 14,0
M eg jeg y zések : d e jure = a h áztartás h ivatalosan elfogadott v e z e té s e szerin t.

a d e fa cto = tén y leg es v ezetés a fe lm é r é s napján.
F orrások: Demográfiai felm érések: G hána: Lloyd, Cynthia B. é s G a g e-B ra n d o n , A n astasia J.
(1993). A nők szerep e a h áztartások fenntartásában: a családok jó lé te é s a szexuális
e g y e n lő tle n sé g Ghánában (W om en ’s role in maintaining households: fam ily w elfare and
se x u a l inequality in Ghana), P o p u la tio n S tu d ie s 47(1): 115-31. Ecuador, O n o -O sa k u , Keiko
é s T hem m e, A. R. (1993) A h á zta rtá so k újabb változásainak kooperatív e l e m z é s e Latin-
Am erikában (C o-operative a n a ly sis o f r e c e n t c h a n g e s in h ou seh olds in L a tin A m erica), in
IU SSP P ro c ee d in g s o f C o n feren ce o n th e A m e ric a s, Vera Cruz; az ö s s z e s tö b b i országra
v o n a tk o zó a n : Ayad, M oham ed e t al. (1994). A háztartások d e m o g r á fia i jellem zői
(D e m o g ra p h ic C h a ra cteristics o f H o u s e h o ld s ) (D em ographic an d H ea lth S u rveys
C om parative Studies no. 14. C alverton , Maryland, Macro International Inc.); C en su ses:
United N ations (1995). A világ n ő i 1 9 7 0-1995: tren d ek é s statisztikák (T h e W o r ld ’s W om en
1970-1995: Trends a n d S tatistics) (N ew York, United Nations).
A z adatokat ö sszesítette é s a tá b lá z a to t kidolgozta: Bruce et al. (1995).
4 .8 táb lázat A c s a lá d o k é s a h á z t a r tá s o k alakulásában b e k ö v e t k e z e t t újabb válto

z á s o k indikátorai k iv á la sz to tt n y u g a t i országok ban (1 9 7 5 -1 9 9 0 )
A h á za ssá g o n
kívüli gyerm ek-
R é g ió é s ország 2 0 -2 4 é v e s kort Házasságon sz ü lé sek ará Egyszülős
nők, e g y ü tt élő kívüli gyermek- nyának n ö v e háztartások
p árk ap csolatok születések, c. k ed ése, 1 9 7 5 -8 8 gyermekekkel, c.
ban, c . 1 9 8 5 -9 0 1988 % n ö v ek ed ése, 1985
% % 1 975-88 %
S k an d in ávia
Izland - 52 19 -
S v éd ország 44 52 19 32
Dánia 43 45 23 26
Norvégia 28 34 23 23
Finnország 26 19 9 15
É szak-E urópa
Hollandia 23 11 8 19
Egyesült K irályság 24 25 16 14
Franciaország 24 26 18 10
N y u gat-N ém eto. 18 10 4 13
Ausztria - 23 8 15
Svájc - 6 2 9
Luxemburg - 12 8 18
Belgium 18 10 7 15
Írország 4 13 8 7
D él-E urópa
Portugália 7 14 7 -
S p a n yolország 3 8 6 11
O laszország 3 6 3 16
G örögország 1 2 1 -
Málta - 2 1 -
Ciprus - 1 0 -
Észak-A m erika
Egyesült Á llam ok 8 26 12 28
Kanada 15 21 14 26
Ó c e á n ia
Ausztrália 6 19 7 15
Új-Zéland 12 25 9 -
F o rrá so k : Council o f E u r o p e ( k ü lö n f é le kiadványai); E u r o p e a n V a lu e s S tu d ie s (1990);

R ou n d ; Moors é s van N i m w e g e n (1990); ENSZ (kü lön b öző é v e k , 1990); a következő
sz e m é ly e k k özlései: Larry B u m p a s s (Egyesült Államok); P e t e r M c D o n a ld é s Lincoln
D a y (Ausztrália); T h o m a s B u r c h (K an ad a); lan Pool (Ú j-Z éland).
A tá b lá za to t ö sszeá llíto tta : L e s t h a e g h e (1995).
4 .9 tá b lá z a t A z e g y s z e m é ly e s h á z ta r tá so k s z á z a lé k o s aránya (az ö s s z e s
h á z ta r tá s h o z v iszo n y ítv a ), k iv á la szto tt o r s z á g o k b a n , 1 9 9 0 -1 9 9 3
O rszá g Év Ö s s z e s h á z ta r tá so k E g y s z e m é ly e s h á z ta r tá so k %
s z á m a (e z e r d b ) s z á m a (ezer db)
N ém eto rszá g * 1993 36230 12379 3 4 ,2

B elgiu m 1992 3969 1050 2 6 ,5
D án iab 1993 2324 820 3 5 ,3
F ra n cia o rszá g 1992 22230 6230 2 8 ,0
G örögország 1992 3567 692 1 9 ,4
N agy-B ritan n ia 1992 23097 6219 2 6 ,9
Írország 1991 1029 208 2 0 ,2
O la sz o r sz á g 1992 19862 4305 2 1 ,7
L uxem burg 1992 144 34 2 3 ,6
H ollandia 1992 6206 1867 30,1
P ortu gália 1992 3186 399 1 2 ,5
S p a n y o lo r sz á g 1992 11708 1396 1 1 ,9
B e c s ü lt a d a to k
F in n o rszá g 1993 2120 716 3 3 ,8
A usztria 1993 3058 852 2 7 ,9
S v éd o rszá g 1990 3830 1515 3 9 ,6
USA 1993 9 6 391 23642 2 4 ,5
Japán 1993 41826 9320 2 2 ,3
* A z 1 9 9 3 á p rilisáb an ta rto tt r é s z n é p s z á m lá lá s (m ic ro c e n su s) ad atai.

b A F a r ö e -s z ig e te k é s G rönland ad a ta i nélk ü l.
F o rrá so k: A N ém et S z ö v e t s é g i S ta tisz tik a i Hivatal 1 995. évi külföldi sta tisz tik a i
é v k ö n y v e (S ta tistic h e s B u n d e sa m t, 199 5 ), S ta tis tic h e s J a h rb u c h 1995 fü r d a s A u s la n d
(W iesb a d en : M etzer é s P o e sc h e l).
A háztartások összetételének különféle indikátorait egybevetve az O E C D -o r-

szágokra nézve Lesthaeghe összeállítóttá a 4.8 táblázatot, m elynek Eszak-
Európára és Eszak-Amerikára vonatkozó adatai erősen eltérnek a D él-E u-
rópára vonatkozó adatoktól, amelyek azt mutatják, hogy itt a hagyom ányos
családstruktúra jobban ellenáll a változásoknak. Az egyszülős gyermekes
háztartások aránya az 1980-as évek közepén (Írország és Svájc kivételével)
m ég így is az összes háztartások 10 és 32 százaléka között m ozgott.
A 4.9 táblázat az egyfős háztartások arányát mutatja az 1990-es évek
elején, kiválasztott országokban. Az adatokat érdemes közelebbről m eg
vizsgálni: D él-Európa kivételével ez az arány az összes háztartások 20 és
39,6 százaléka között mozog, az Egyesült Királyságban 26,9, az U SA -ban
24,5, Japánban 22,3, Franciaországban 28,0, Németországban pedig 32,4
százalékos értékkel. Ezeknek a háztartásoknak a többségét nyilvánvalóan
egyedül élő idősebb szem élyek alkotják, és így a jelenség nagyrészt a népes
ség öregedésének tulajdonítható. Am maga az a tény, hogy a háztartások
egyötöd és egyharm ad kö zö tti részében egyetlen személy él, megkérdő
jelezi a patriarchális életm ó d m indent átható jelenlétét. Mellesleg a hagyo
mányos patriarchális család ellenállása Olaszországban és Spanyolországban
súlyos árat követel a „szabadságért”: a nők úgy védekeznek ez ellen, hogy
nem szülnek gyerm ekeket, úgyhogy e két ország term ékenységi aránya a
legalacsonyabb a világon, messze a népesség újratermeléséhez szükséges arány
alatt (ennek értéke 1,2 Olaszországban, Spanyolországban pedig 1,3).17 Ehhez
m ég hozzáadódik, h o g y Európában a nagykorúvá válás életkora
Spanyolországban a legmagasabb: 26 év a nők és 29 év a férfiak esetében.
A széles körű fiatalkori munkanélküliség és az akut lakáshozjutási válság
azon az áron járni hozzá a hagyományos családok összetartásához, hogy
kevesebb család jö n létre, és megáll a spanyol lakosság reprodukciója .18
A patriarchális család válságának valójában ez a legnyilvánvalóbb követ
kezménye: a fejlett országokban a termékenységi arányok meredeken zu
hannak, jóval a népességfogyás pótlásához szükséges szint alá (az európai
országokra v o n atk o zó an lásd a 4.5 ábrát). Japánban az összesített
termékenységi arány 1975 óta a népességpótlási szint alatt van, és 1990-ben
elérte az 1,54 értéket .19 Az összesített termékenységi arány az utóbbi három
évtizedben az U SA -ban is m eredeken csökkent, az 1950-es években elért
történelmi csúcspontról az 1970-es és 1980-as évekre a népességpótlási
szint alá csökkenve, m ajd az 1990-es évek elején körülbelül a reprodukciós
szinten, 2,1 érték körül stabilizálódva. A születések számának növekedését
azonban az úgynevezett baby-boom korosztályának a termékenységi korba
érkezése okozta (4.6 ábra). A 4.10 táblázat az összesített termékenységi
arányt mutatja be a világ főbb régióiban, extrapolálva az 1990-es évek
közepéig. Az elm últ k é t évtized során ez az arány általában csökkent, a
fejlettebb régiókban a reprodukciós szint alá került és ott is maradt. M eg
kell azonban jegyezni, h o g y ez nem a népesedés vastörvénye. Anna Cabre
kapcsolatot m u ta to tt ki a termékenységi arányok tekintetében
Skandináviában az 1980-as években bekövetkezett fellendülés és a nagyvo
nalú társadalompolitika, illetve a társadalom teherbírása között a világnak
ebben a privilegizált térségében .20 Éppen ennek köszönhetően születhetett
a gyermekeknek több m in t 50 százaléka házasságon kívüli kapcsolatokból.
17 Alberdi (1995).
18 Leal et al. (1996).
19 Tsuya és Mason (1995).
20 Cabre (1990); Cabre és Domingo (1992).
4 .5 á b ra Európai o r s z á g o k sz in tetik u s te r m é k e n y sé g i in d ex ei, 1 9 6 0 ó ta

F orrás: Alberdi (1995).
Ö s s z e s ít e t t te r m é k e n y sé g i a r á n y (e z e r n ő re sz á m ítv a ) A s z ü le té s e k s z á m a (ezer)
4 .6 á b ra Az ö s s z e s ít e t t t e r m é k e n y s é g i arán y (to ta l fertility ra te ) é s a s z ü le té s e k s z á m a

a z U SA -ban, 1 9 2 0 - 1 9 9 0
M eg jeg y zés: A z ö s s z e s í t e t t t e r m é k e n y s é g i arán y a z o k n a k a g y erm ek ek n ek a sz á m a ,
a k ik et a nők te r m é k e n y k oru k e g é s z fo ly a m á n v á rh a tó a n é le t e t a d n ak , a z a d o tt év
t é n y le g e s k o rsp ec ifik u s s z ü l e t é s i arányai alap ján sz á m ítv a .
F orrás: a z USA N é p s z á m lá lá s i H ivatala (U S B u r e a u o f th e C e n s u s , 1992a).
A skandináv nők —a hathatós lelki és anyagi támogatás körülményei között,

mentesülve a gyermekszülésért m unkájuk területén elszenvedett bünteté
sektől —kedvet kaptak a gyermekszüléshez, és országaik az 1980-as években a
legmagasabb termékenységi arányt érték el Európában. A jelenlegi kép azon
ban nem ennyire rózsás. A skandináv jóléti állam szolgáltatásainak korláto
zásai csökkentették a támogatás mértékét, és ennek megfelelően az 1990-es
évek elején a skandináviai termékenységi arány is a reprodukciós szint
körül stabilizálódott.21 Továbbá számos országban, különösen az Egyesült Álla
mokban felfelé tolja el az összesített termékenységi arányt a bevándorló
népesség, egyre inkább soketnikumú és multikulturális jelleget adva ezáltal a
társadalomnak. Az iparosodott társadalmakban hovatovább az válik az egyik
legfontosabb társadalmi-kulturális különbség forrásává, hogy az etnikai
kisebbséget alkotó bevándorló közösségekben m egőrződik a patriarchaliz-
21 Alberdi (1995).
mus, éles ellentétben a hagyományos családok felbomlásával a bennszülött

(fehér és fekete) etnikai csoportok körében. Ez a trend azonban természe
tesen reprodukálja önmagát, és a bevándorló kisebbségekben idővel -
gazdasági helyzetük megerősödésével és képzettségi szintjük emelkedésével
párhuzamosan —szintén a születési arányszámok csökkenéséhez vezethet.
Általában véve úgy tűnik, hogy a patriarchális család m int az em berek
életvitelének alapberendezkedése a legtöbb fejlett országban a kisebbségi
formává válás folyamatában van — ebben a tekintetben Japán és Spanyol-
ország fontos kivételt képez. Az 1990-es években az Egyesült Államokban
a háztartásoknak csak körülbelül egynegyed része illett bele a gyerm ekeket
nevelő házaspárok ideáltípusát jelentő kategóriába (lásd később). H a ezt a
kört a „saját gyermekeiket nevelő házaspárok” meghatározással tovább
szűkítjük, még alacsonyabb arány adódik. M indez bizonyára nem csupán a
nő k felszabadításának a következm énye. Összefügg a demográfiai struktú
rával: a háztartások egy másik negyedrésze az Egyesült Államokban egysze
mélyes háztartás, és ezek többségét idősebb emberek, főleg féijüket túlélő
nő k alkotják. Antonella Pinelli az új demográfiai viselkedést Európában
szabályozó változók tekintetében végzett statisztikai vizsgálatai alapján az
alábbi következtetésre jutott:
4 .1 0 tá b lá z a t Ö s s z e s íte tt t e r m é k e n y s é g i arán yok a világ fő régióib an
1 9 7 0 -7 5 1 9 8 0 -8 5 1 9 9 0 -9 5 “
Világ 4 ,4 3 ,5 3 ,3
F ejletteb b régiók 2 ,2 2 ,0 1 ,9
K e v é s b é fejlett régiók 5 ,4 4,1 3 ,6
Afrika 6 ,5 6 ,3 6 ,0
Á z s ia 5,1 3 ,5 3 ,2
E u róp a 2 ,2 1 ,9 1 ,7
A m erika 3 ,6 3,1 -
Latin-Am erika - - 3,1

É szak-A m erika - - 2 ,0
Ó c e á n ia 3 ,2 2 ,7 2 ,5
S z o v je tu n ió 2 ,4 2 ,4 2 ,3
“A z 1 9 9 0 - 1 9 9 5 id ő sza k ra v o n a tk o z ó a d a to k extrap oláltak .

F o rrá so k : ENSZ: A világ n é p e s e d é s i k ilá tá sa i (U n ite d N ation s: W o r ld P o p u la tio n
P r o s p e c ts , 1984); ENSZ: A v ilá g n é p e s s é g e a s z á z a d fo r d u ló n (U n ite d N a tio n s: W orld
P o p u la tio n a t th e Turn o f th e C en tu ry, 1 9 8 9 , p. 9); A z EN SZ N é p e s e d é s i A lapja: A világ
n é p e s e d é s é n e k h e ly z e te : v á la s z tá s i l e h e t ő s é g e k é s f e le lő s s é g e k (U n ite d N a tio n s
P o p u la tio n Fund: T he S ta te o f W o rld P o p u la tio n : C h o ic e s a n d R e s p o n s ib ilitie s , 1994).
Azt látjuk, hogy a házasság instabilitása, a házasság nélküli együttélés és a

házasságon kívüli gyermekszülés ott fordul elő leginkább, ahol az életmi
nőség nem anyagi aspektusainak nagy értéket tulajdonítanak, és ahol a
nők gazdasági függedenséget és viszonylag nagy politikai hatalmat élvez
nek. A nők életkörülm ényeit hangsúlyozni kell. A válás, az együttélés és
a házasságon kívüli term ékenység ott a legelterjedtebb, ahol a nők gazda
sági függedenséget élveznek, és olyan pozícióban vannak, hogy szembe
nézhetnek annak a lehetőségével, hogy egyedülálló anyák lehetnek anél
kül, hogy emiatt veszélyeztetett alanyokká válnának a társadalomban.22
Pinelli következtetéseit azonban bizonyos mértékig korrigálnunk kell annak
megállapításával, hogy ez a történetnek csak az egyik része. A házasságon
kívüli gyermekszülés az Egyesült Államokban épp olyan mértékben a sze
génység és az iskolázatlanság eredménye is lehet, m int amennyire a nők
m egerősödött helyzetéből adódhat. Az általános trend — a bem utatott sta
tisztikai adatok tanúsága szerint — mindazonáltal a megkérdőjelezetlen
patriarchális hatalom hagyom ányos (a férjek, illetve az apák körül csopor
tosuló feleségekkel és gyerm ekekkel jellemezhető) családi formáinak gyen
gülése és potenciális felbom lása felé mutat.
A fejlődő országokban hasonló trendek működnek a városi térségekben, de
az országos statisztikák, amelyekben (különösen Afrikában és Ázsiában)
túlnyomó súllyal esnek latba a hagyományos vidéki társadalmi közösségek,
elnyomják ezt a jelenséget, bizonyos nyomait azonban ennek ellenére is ki
tudtuk mutatni. A spanyol kivétel alapvetően a fiatalkori munkanélküliséggel
és a komoly lakáshiánnyal kapcsolódik össze, ami a legnagyobb világvárosi
körzetekben megakadályozza az új családok alapítását.23Japán esetében az olyan
kulturális trendek, m int például a házasságon kívüli gyermekszülés szégyene, a
patriarchalizmus konszolidálódását segítik, bár a legújabb trendek már kikez
deni látszanak a patriarchális ideológiát és a nőknek a másodlagos munkaerő-
piacra való száműzetését.24 A patriarchális struktúrák megőrzése tekintetében
Japán kivételességére vonatkozó hipotézisem szerint azonban ennek fő oka a
jelentős feminista m ozgalom hiányában keresendő. Mivel az 1990-es években
egy ilyen mozgalom m ár elkezdett kibontakozni, azt m erem előre jelezni,
hogy Japán kivételessége ebben a kérdésben —csakúgy, m int sok másban is —
bizonyos mértékig az idő függvénye. Anélkül, hogy tagadnám Japán kulturális
sajátosságait, a társadalom struktúrájában és a nők tudatvilágában működésbe
22 Pinelli (1995: 88).

23 Leal et al. (1996).
24 Tsuja és Mason (1995).
lépett erők olyanok, hogy Japánnak is számításba kell vennie a patriarcha-

lizmussal szemben a japán dolgozó nők részéről érkező kihívásokat.25 Ha a
várakozásaim beigazolódnak és a jelenlegi trendek folytatódnak, kiteijedve az
egész világra, akkor az általunk eddig ismert családmodellek számos társa
dalomban történelmi rehkviává fognak válni, nem is túlságosan messze tőlünk
a történelem horizontján. Életünk szövete pedig - ahogyan máris érzékeljük,
néha fájdalmasan, ennek a nagyszabású átalakulásnak az előjeleit — gyökeresen
át fog alakulni. Lépjünk most tovább azoknak a mélyebben fekvő trendeknek
az elemzéséhez, amelyek ennek a válságnak a mélyén húzódnak meg, s
amelyek remélhetőleg az összetartozás új formáinak forrásait alkothatják a nők,
a gyermekek, a házi kedvencek, sőt a férfiak számára is.
D olgozó nők
A munka, a család és a munkaerőpiac a huszadik század utolsó negyedében

mélyen átalakult, elsősorban annak következtében, hogy a n ő k tömegesen
beléptek a fizetett munka területére, ami a legtöbb esetben otthonukon kívül
vált lehetővé számukra.26 1990-ben világviszonylatban 854 m illió nő volt
gazdaságilag aktív, ez a globális m unkaerő 32,1 százalékát teszi ki. A 15 év fö
lötti nők 41 százaléka volt a „gazdaságilag aktív” kategóriába sorolható .27 Az
OECD-országokban a nők ádagos részvétek aránya a m unkaerőpiacon az
1973. évi 48,3 százalékról 1993-ig 61,százalékra emelkedett, m íg a férfiak ese
tében ez az arány 88,2 százalékról 81,3 százalékra csökkent (lásd 4.11 táblázat).
Az Egyesült Államokban a női m unkaerő aránya az 1973. évi 51,1 százalékról
1994-ig 70,5 százalékra növekedett. Az 1973-tól 1993-ig terjedő időszakot
tekintve a foglalkoztatás alakulásának összesített arányai a nők esetében szintén
általában felfelé mutató trendet jeleznek (bár ez egyes európai országokban az
1990-es években megfordult), és a férfiakhoz képest egyértelműen pozitív elté
réseket mutatnak (4.12 táblázat). Hasonló trendek figyelhetők m eg szerte a
világon. A 4.13 és 4.14 táblázatok (az EN SZ statisztikáiban használatos „gazda
sági aktivitási arány” kategóriáját alkalmazva, melynek százalékban kifejezett
értéke alacsonyabb, mint a m unkaerőben való részvétel százalékos aránya)
hasonlóan növekvő trendet mutatnak a nők gazdasági aktivitásában mindenütt
(Oroszország részleges kivételével, ahol ez az arány már 1970-ben is magas
volt).
25 Gelb és Lief-Hallei (1994).

26 Kahne és Giele (1992); Mason és Jensen (1995).
«
'í CM co CO CO CM 05 CO 05 in m
03
05 CO 05 y— y— CM CO r í CO r í o
CO CO CO N. CO r í h - m c o
CO
05 CO 05 co co o O rí co CO c o CM CO CO co h - 05 h - o co co
05 CM CO m CO o 05 y— CO CO CO o CM m h - 05“ co“ o y—
CO in co f"- h - m CO rj- r í co CO h - co r í h - LO s co CO co co
CM
05 CO o T— T— o r*. co co h - 05 m o CO in CM 05 co O in 00 o CO 05 05
05 CM CO r í m 05 o co y— CM 0 5 c o CM r í m CO O o CM r*- 00 rí 05“ co“ c o y—
CO m in co h- m CO r í CO r í CO rí- m CO N co r í lO co CO CO m co
CO
CO r - N o CM Is*. co in r í CO CO CM f"- co m r"- CM co CM CM CO CO co 1—
05 CM 05 00 o CM CM o o í"- o in m co CO co in r - ^__ y— 05 in
T_ IÍ5 r í 'O- co h- s m rí- co r f m rí" r í r í co m CO m in CO CO r í in
A m unkaerőre v o n a tk o zó a d a to k je le n tő s sz á m ú , 15 é v e sn é l fiatalabb korú sz e m é ly t is tartalm aznak.

05
h- CO CO in 05 05 CM CM CO CM r"- r^- CO ■o- O N co CO co o o 05 co co
05 O 05 co m 05 CO CM CM m 00 r t 05 CO m y— n CM CM co co co“ co” co co
lí> "O' r í in CO CO 3 m CO c o c o m c o CO r í CO m CO m m in in r í in
CO
h- m co CM 05 CO T— CO o 05 CM CM CO r í co CM r^- co
05 r - CO y— N y— CO o o CM r í co m 05 05 o CO CM r í co o “ rí 00
Írország é s Luxemburg e s e té b e n a z a d a to k nem 1 9 9 2 -re, hanem 1991- r e von atk ozn ak .

rí rí r í CO CO in m CO c o co in co CM CO LO co co lO m m m rí rí
rí 05 co co 05 o 00 r í
05
rí r- o CM CM co co y— y— in
T— CO h- 05 CO co í - N- 05 CO c o
CO O CO CO o co m co h- co CM CO O in in CO in co 05 CM co
05
05 CO o 00 co h - r í co CO rí o CO CM CM r í 05 CM co rí o
T— CO CO 00 h - h - r - h- r- 05 00 CO co f - h - 05 00 CO s 00 co
CM
05 CO CO 05 o m N- o o 05 ^_ h*- h - co O CO CO CO r^> m CO co CM 05
05 lO o CM co co co r í 05 c o y— 0 5 05 r - o CO CM CM m y— co r í in 05 CM
CO CO N- N co h - r"- h - CO h - CO h - co co CO co N . CO 05 co co 3 co
CO 05 CM CO h - co o rj- co o T_ r^- T_ T_ CO h - CM 05 CM 05 m in c o CO co co
CO
05 LO CM CO r í CM co CM o 1^- o 05 m 3- co o m co r-'- r í CM r í
4.11 tá b lá z a t A m unkaerő n em ek szerinti aránya (%)
CO CO CO co CO N- CO CO 00 c o CO co CO 00 co co co 05 co CO 3 00 co
05 CO CO co co co CM CD 05 o r^- c o CM 05 o CO CM 05 _ 05 co m CO co 05
05 1"- y— 05 co 05 CM CM r í 05 c o CM 05 co 05 05 o co rí o in in r í in
1— CO CO N CO co CO CO CO 0 0 c o CO co co co 05 co 00 05 05 co co co 00
CO T “ o CM T— co O CM CO CM c o T_ T_ co CM in 05 o O CM CM r - CM
05 y— CO CO co 05 O m 05 CO CM m o co m 05 co CM 00 o CO co“ co“ co co
Az OECD titkárságának b e c s lé s e i.
05 CO CO CO co CO CO CO 00 0 5 c o 05 05 co co co 05 00 o 05 c o co 00 co
T3
X
C sak a fenti o r sz á g o k .
o
05 O)
'CO 'CŰ
05 N
(n (fi
'CO
Cfi o o n
O) co 1
05 'CO E a
'CO O) 05 'CO JO v_ o Q
.O N
N 'CO 'CO
O la s z o r s z á g
(fi O) Cl) LU o
05 C/5 N N 05 •co 5 LU
co -CO L- (fi (fi k_ "O '< E o
X) c0 o N o
co N o i— 05
3 c cg (fi
15
i— 'ÎZ
E co (/5 (0 o o 'CO
n b CŰ Ö) 'lő o t- 5 5 CÖ Cfi
3 ■O co i— o <15 05 N C c
E _cg O)
'<D •o 3 >* o (fi (fi XL CL CD
o c ■O o
N N 05 C O
c 'c c c E
■O (fi
i—
-03 0) N > L— t
Q) <D CO 'O N
(fi 05 Q_ X co '0) >* >S (fi
3 3 (1) CO 'CO 'CD :0 o co 3 o o o a > > 05 O) (fi 3 (fi
< < CŰ * Q LL LL. z O o “5 _J X b z ü - cn cn co Lll LU LU LU <J « n O T3
00 co : : : : *. co : : IO CM ^ CM
i o'
7 'i o ' cm op
S CO CO ID ■o- in in CO o_ CM CO T— CO m o_ CD 00 CO T—
85 o ' CO o ' o ' T-' o' co' o ' o' cm' o' o'
7 i i 7 1 T 7 7‘
c
CO
vonatkoznak.
-Q
T3
'0 CD 03 T“ o CO ' t T~~ * b h* T— CD Is- CO CO CO o O 03 CO CO ■<fr O CM
CO co“ CM cm' cm' T_ cm'
o ' T“ y— T_ CO m ' T— r — CO CO o ' T— cm“ cm" cm' cm' cm'
?
(1995).
között.
között.
1 i
N
0
X »O CO
O z CO O CO CM CO 03 CD Is- o t - o> CO 1^ CO o CO CO T-^ 1^ CO O^ o_ CO in CM
>,
Forrás: OECD, E m p lo y m en t O u tlook

1 Az ad atok a z 1 9 8 3 -1 9 9 0 időszakra
0 T örés a z ad atsorb an 1991 é s 1992
h T örés a z ad atsorb an 1992 é s 1993
C CM o ' o ' cm' o ' T- T“ o ' ▼" * - T— * - cm' *- *- o '
T—
'(0
k_ o' i 1 T
(0 -
0
■O a jQ .o
0 s o_ 03 in CO o CO 03 y_ o Is- o in h- 1^. CD « O^ CO CM o_ CD CO
X
0) T“ T- o ' n-' CO <=f T- O ' T-' cm' cm' cm' T—
-' cm' cm' *0-' o ' v—1 cm' o ' T-' in ■Mh T-' cm'
‘ C sak a fenti országok .

> 03
:0 i—
C
> (0
v<D
o_ CM 00 in o_ CO o CO CD h- CD o> CM CT3 in in CM 03 in o_ CM CM o^
0
O CM o ' ■O’' cm' o ' T-' T— cm' ■o-' cm' in cm' T— T— TT T— ▼
— cm' cm' * - T—
O) T f 1 T 1 1 1
JO £
s
(0 o_ O) CO 03 in co co
0) 8 CM m CO CO
'(0 05 o' r" o' cm' cm' 1"
N 7 ? 1 f ‘ 7 1 7
(0
o
CD
0 T- T- o>
£ CO CO i - CM CO CM CO CO *0- in CM i - T— CO CO CM O
8
05 T—
7 o' T T
h-'
1 T f
T— T“
1
o'
?
co' in cm'
1 1 7
o' o'
7 1
i
0
N T3 TJ o
0 U3 Is - o ▼— 03 m ▼T. 00 T- m 1— CO T— O^ O^ CO T“ CO 'if CO Csl 03
2C § T~ o ' o' o' o' cm“ cm' T— o ' o ' o ' o ' T"
0
0 T“
7 7 ° 7 o' 1 ?
o' o'
E
0 t:
c '0 co o
*o Li- T i— 03 CO CO Is- 03 in CO o 00 00 CO CM CO CD CO CO co CO CO
0 o' v— T— o ' o " T— o " o " O o'
0 ë ? 1 i 1 ? ? 1 ? ? ? ? T 7 7 7 7 7 7
.X i-
C
D X) XI X)
között.
között.
között.
között.
között.
s
E
o I
T—
CO CO •o- CO Is- CO CM CO CO in
o' o'
7
r— o '
? ? °
o ' t—
7
r^ Is- CO CM
o'
?
o' o'
CO 1^ CO in CM m
o ' T—
1 7 7 7
cm'
■o- CM 03
cm'
7
o'
1976
1986
1974
1983
1987
N
O hj- CO 1-^ 03 CO r - r f m in CM » in o in o> CO CM O^ CO o_ co CO ■o-
V*
T— o'
0 7 1 ? T" T—
1 7 7 f ? o ' o ' T- T-1 cm' o' Y
7 T 7
és
és
7 7 7
és
és
és
«?'
o> T—
O
1975
1985
1973
1982
1986
0 -X XL
0 o O
N
CD
a d atsorb an
a d atsorb an
0
ad atsorb an
ad atsorb an
ad atsorb an
0 '0 '0CD
sO N N
CD k0_
N '0
< 0 O o o
+* CD 0
-0 E o Û
■« o> O) '0
£ 0 •C o O
N -0 CD N
0 CD 0
M0 O) N •0 O)
k_ ■0 5 < LU LU
0 •0 “ 10 0
k- N 0 ■cO 0 0 E
az
az
az
az
az
13 D o N o O
MO 0
E 0
N
0 0 O o
C O) 0k_ -Q T3 0 Ö) •0 o k_
0
5 5
mo 0 0
T örés
T örés
k— D ■o 0 kO_ o
T örés
T örés
T örés
+*
*5 0 ■O) '5 N c E C -0 Ö) >k o 0 0 a 0
N 0 C £ kO •0 0 0 '0 D c "O O 0 0 0 N
CM
0 0 CD C c _ i 0 X t» 0 S0 'ÔT > > N ‘2 0
o 0 0
C Q.
u D 0 0 '0 c
< < CD * Û Li- Li. Z
2 ‘0 :0
Ü
k_
5 ” 3
D
-1 X
O
o
o o
z CL
Q- > >
C0 0 ) cn
CD O)
LU LU
0
LU
0 0
LU :0 <TJ -Q O T3 <D
4 .1 3 tá b lá z a t A g a z d a s á g i a k tiv itá s arányai, 1 9 7 0 - 1 9 9 0

1970 1975 1980 1985 1990
OECD
Kanada (15+) Ö sszesen 40,9 (71) 44,6 (76)
Férfiak 5,3 55,6
Nők 28,4 33,8
Franciaország (15+) Ö sszesen 42,0(71) 42,6 43,3 43,4 (86) 44,8
Férfiak 55,2 55,1 54,4 52,6 51,6
Nők 29,4 30,5 32,7 34,6 38,2
Németország (14+) Ö sszesen 43,9 43,4 44,9 49,6
Férfiak 59,2 57,1 58,4 60,8
Nők 30,0 30,9 32,6 39,2
Olaszország (14+) Ö sszesen 36,6 35,4 40,2 41,1 42,0
Férfiak 54,7 52,2 55,2 54,6 54,3
Nők 19,3 19,4 26,0 28,2 30,3
Japán (15+) Ö sszesen 51,0 48,6 48,4 51,5 51,7
Férfiak 63,4 62,3 60,2 63,6 62,4
Nők 39,1 35,2 36,8 39,8 41,3
Egyesült (16+) Ö sszesen 42,5 47,3(81) 50,3
Királyság Férfiak 51,7 59,4 58,4
Nők 33,0 35,8 42,6
Egyesült Államok (16+) Ö sszesen 41,8 44,5 49,1
Férfiak 53,9 55,6 56,8
Nők 30,2 33,9 41,8 44,4 (92)
Oroszországi (16+) Ö sszesen 48,4 51,7(79) 50,2

Föderáció Férfiak 52,1 55,7 55,0
Nők 45,3 48,1 45,8
Ázsia
Kína (15+) Ö sszesen 52,3 (82)
Férfiak 57,3
Nők 44,25 47,0
India (15+) Ö sszesen 32,9(71) 37,5 (91)
Férfiak 52,5 51,6
Nők 11,9 22,3
Indonézia (15+) Ö sszesen 34,9 (71) 35,5
Férfiak 47,3 48,1
Nők 22,8 23,5
Korea (15+) Ö sszesen 33,0 38,5 37,9
Férfiak 42,8 46,9 46,3
Nők 23,2 30,0 29,3
Latin-Amerika
Argentína (14+) Ö sszesen 38,5 38,5 37,5 38,1
Férfiak 57,9 55,1 55,3 55,4
Nők 19,4 22,0 19,9 21,0
1970 1975 1980 1985 1990
Mexikó (12+) Ö sszesen 26,9 27,6 33,0 29,6

Férfiak 43,6 42,9 48,2 46,2
Nők 10,2 12,0 18,2 13,6
Brazília (10+) Ö sszesen 31,7 36,3 41,9
Férfiak 10,5 53,1 56,3
Nők 13,1 19,8 27,9
Afrika
Algéria (6+) Ö sszesen 21,7 (66) 23,6
Férfiak 42,2 42,4
Nők 1,8 4,4
Nigéria (14+) Ö sszesen 30,3
Férfiak 40,7
Nők 19,7
Közel-Kelet
Egyiptom (6+) Ö sszesen 27,9(71) 30,2 (76) 31,6
Férfiak 51,2 54,1 49,3
Nők 4,2 5,5 13,5
M egjegyzés: A gazdasági aktivitás aránya a gazd aságilag aktív n ép esség aránya a teljes
n é p e ssé g h e z viszonyítva.
Forrás: A Nemzetközi Munkaügyi S zervezet munkaügyi statisztikai évkönyvei (ILO, Yearbook
o f Labour Statistics), 1970-1994.
4 .1 4 tá b lá z a t A n ő k g a z d a sá g i ak tiv itá si a rá n y á n a k n ö v e k e d é s e , 1 9 7 0 - 1 9 9 0
1970 1990 N ö v e k e d é s (%)
F ra n cia o rszá g 2 9 ,4 3 8 ,2 2 9 ,9
N é m e to r sz á g 3 0 ,0 3 9 ,2 3 0 ,7
O la sz o r sz á g 19,3 3 0 ,3 5 7 ,0
Japán 39,1 4 1 ,3 5 ,6
E g y e sü lt K irályság 3 3 ,0 4 2 ,6 29,1
E g y e sü lt Á llam ok 3 0 ,2 4 4 ,4 4 7 ,0
O r o s z o r sz á g 4 5 ,3 4 5 ,8 1,1
India 1 1 ,9 2 2 ,3 8 7 ,4
A rg en tín a 1 9 ,4 2 1 ,0 8 ,2
M exik ó 1 0 ,2 1 3 ,6 3 3 ,3
Brazília 13,1 2 7 ,9 1 1 3 ,0
A lgéria 1 ,8 4 ,4 1 4 4 ,4
E g yip tom 4 ,2 1 3 ,5 2 2 1 ,4
M e g je g y z é s : A g a z d a s á g i aktivitási arán ya, a g a z d a s á g ila g aktív n é p e s s é g a rá n y a a

te lje s n é p e s s é g h e z viszon yítva.
F orrás: A N em zetk ö zi M unkaügyi S z e r v e z e t m un k aü gyi statisztik ai é v k ö n y v e i (ILO,
Y e a r b o o k o f L a b o u r S ta tis tic s), 1 9 7 0 - 1 9 9 4 .
A nők tömeges beáramlása a fizetett munkaerők közé egyrészt a gazdaság

informacionalizálódásának, hálózatosodásának és globalizálódásának tulaj
donítható, másrészt pedig a munkaerőpiac nem ek szerinti szegmentáló
dásának, ami kihasználja a n ő k speciális társadalmi körülm ényeit a term e
lékenység, a vezetés részéről megvalósuló ellenőrzés és végső soron a profit
növelésére .28 Vegyünk szemügyre néhány statisztikai mutatószám ot .29
Amikor a foglalkoztatási struktúrának az informacionális gazdaságban
való átalakulását elem eztem (I. kötet, 4. fejezet), rámutattam a szolgáltatások
területén való foglalkoztatás növekedésére, továbbá a szolgáltatásokon belül
két m egkülönböztetett szolgáltatási kategória, az üzleti szolgáltatások és a
társadalmi szolgáltatások stratégiai szerepére, am i — ahogyan a poszt-
indusztrializmus korai teoretikusai előre jelezték — az informacionális
gazdaság jellemző vonásává vált. A 4.7 ábra a szolgáltatásoknak és a nők
foglalkoztatásának 1980 és 1990 között bekövetkezett növekedése közötti
konvergenciát m utatja be. A 4.8a ábra a nők koncentrálódását mutatja a
szolgáltatási m unkakörökben, a világ különböző térségeiben. M eg kell
azonban jegyezni, hogy a világ legnagyobb részén a m unkaerő többsége
m ég mindig (de m ár n e m sokáig) a mezőgazdaságban dolgozik, s ennél
fogva a legtöbb nő is mezőgazdasági munkát végez: a Szaharától délre fekvő
afrikai országokban a gazdaságilag aktív nők 80 százaléka, Dél-Azsiában
pedig 60 százaléka idesorolható. Világviszonylatban a gazdaságilag aktív
nőknek körülbelül a felét a szolgáltatásokban foglalkoztatják .30 Ez az arány
a legtöbb fejlett országban jóval magasabb, és hosszabb ideje egyre növek
szik: az USA-ban és az Egyesült Királyságban m ár 85 százalék. A legfon
tosabb szempont azonban az, hogy a nők milyen fájta szolgáltatásokban
dolgoznak. M int a 4.15 táblázat mutatja, a legtöbb fejlett országban a nők zö
m ét a társadalmi szolgáltatásokban és a személyi szolgáltatások terén foglal
koztatják. Ha azonban kiszámítjuk a szolgáltatások egyes típusainak növekedési
arányát a nők összesített foglalkoztatottságában, akkor az 1973-93 időszakra
nézve (4.16 táblázat) látványos növekedést találunk az üzleti szolgáltatások
terén, amit bizonyos lemaradással követnek a társadalmi és személyi
szolgáltatások. A fejlett országokban a nők foglalkoztatását tekintve a ke
reskedelmi és vendéglátóipari foglalkoztatás fejlődik a legkevésbé dinami
kusan. A gazdaság informacionalizálódásához kapcsolódó szolgáltatási
28 Kahne és Giel (1992); R ubin és Riney (1994).

29 Lásd Blumstein és Schwartz (1983); Cobble (1993); OECD (1993-95, 1994a, b,
1995); Mason és Jensen (1995); United Nations (1995).
4 .7 á b ra Á fo g la lk o z ta tá s n ö v e k e d é s e a s z o lg á lt a t á s i sz e k to r b a n é s a n ő k r é s z v é te li
a rá n y á n a k e m e lk e d é s e , 1 9 8 0 -1 9 9 0
F orrás: O EC D (19 9 4 b ), S tatisztik ai fü g g e lé k , A é s B tá b lá z a to k .
szolgáltatási típusok fejlődése és a nők foglalkoztatásának kibővülése között

tehát a fejlett országokban közvetlen korreláció áll fenn. Egyes kiválasztott
O E C D -országok tekintetében hasonló következtetésre juthatunk a nők
foglalkozás szerinti alkalmazásának 1980 és 1989 között végbement változó
irányú fejlődését tanulmányozva is (4.17 táblázat). A szellemi foglalkozású,
műszaki és adminisztratív, valamint m enedzseri kategóriák többnyire gyor
sabban bővülnek a többinél, noha általában m ég m indig az irodai dolgozók
alkotják a dolgozó nők legnagyobb csoportját. A nőket nem utasítják a
legalacsonyabb képzettséget igénylő szolgáltatási munkakörökbe: foglal
koztatásuk kiterjed a teljes szakképzettségi struktúrára, és a nők által betöltött
m unkakörök számának növekedése a foglalkoztatási struktúra felső szektorai
ban nagyobb mértékű. Ez éppen a diszkrimináció következtében van így,
mivel hasonló képzettséget igénylő m unkaköröket a nők alacsonyabb fize
tésért, nagyobb munkahelyi bizonytalanságot vállalva és karrierjük során a
csúcsra jutás kisebb esélyei mellett hajlandók betölteni, mint a férfiak.
100 d ip lo m á s értelm iségi, m ű szak i

irodai m u n k a é s sz o lg á lta tá so k
g 90
k e r e s k e d e le m
80 fe ld o lg o z ó ip a r , s z á llítá s-k ö z le k e d é s
oco a d m in is z tr á c ió , v e z e té s
o> 70 ■
F ejlőd ő ré g ió k Afrika L atin -A m erik a Á zsia é s a C s e n d e s

é s a K arib -térségi óceán té r sé g e
4 .8 a áb ra A nők s z á z a lé k o s arán ya a m unkaerőben, a fo g la lk o zta tá s típusa szerint

F orrás: a N em zetk özi M unkaügyi Hivatal m unkaügyi statisztik ai évkönyveinek (ILO,
Y e a rb o o k o f L a b o u r S ta tis tic s ) ad ataib ól a z ábrát ö ssz e á llíto tta a z ENSZ T itkárságának
Statisztikai Hivatala (S ta tistic a l O ffice o f th e U n ited N a tio n s S ecreta ria t, 1991).
4 .8 b á b ra A zok n ak a h á z a sp á r o k n a k a z arán ya a z U S A -b a n , am elyek b en a f e l e s é g

r é s z t v e s z a fiz e te tt m u n k a e r ő b e n , 1 9 6 0 - 1 9 9 0 (19 8 3 -r a n in c s adat)
F o rrá s: A z U SA N é p s z á m lá lá s i H ivatala (U S B u rea u o f th e C e n s u s , 1992a).
4 .1 5 táb láza t a nők foglalk oztatása a szolgáltatások b an , tevék en ységfajták é s m unkakörök in fo rm á ció ig én y esség én ek rangsora
CM CD CD o q €0 c q co CM q q co oo r- o> q co CT> CM
t -T cm" co" 00 T— in" cm" o " co" co" co" o CT)" o" CT)" co"
00 00 00 h- 00 00 m co co co m co c o 00 m co
C M
nj -o 4 8
11 ÍS §
< * »c j80)
E l*
0) o « c
^ H- ro 0
O-C
0) G)'(D
&
CM CM rf
O ' CD o"
»«■o
CT)
cE ® >
c*—40
-»
EE
a) Q) 4-o5 ^
<D Q) — O
"8 "S'S 'is q ■q 00 q q q 1“ q in ^r 00 q CO q q
0 0 w=
2: 2: '0 '(0
in" in"
CM CM CM
co" ■o-" cm" ,'fr"h«r r*-"
CM CN CM CM CM CM
cm" cm" oo" y S cm"
CM CM T- CM CM CM
in
CM
co"
CM CM CM
0 0 — O)
c 7:
I- N
w :2
(/) ‘0 o
- w V.»
« « 'S'(0
'tu 'to q nioooxo
Forrás: OECD, M unkaügyi statisztika (Labour Force Statistics, 1995).

f f iü c
O CM q (0 (0 C 0 O N CO 00 q q cm
-JÉ —
n
O “3 rf 00 CO CO CO cm"' r - cm" CO" CO" r-" cm" cm" cm" cm" T-" T-" cm"
© ‘CO Jg c
N N £ EP
:0
* 2 0
szerint, az ö s s z e s foglalk oztatás szá zalék áb an (1973-199)
w O
or© >,42
•8-a f i
w '0 J E — °i °l °l LO CT) ( ű O v - CT) CM O (O ' t q CM cm 00 co
Nf 'S1
cm"
:S wo U
O œ “S). o " O' í CO
O ^
■o-" co" co"
co
co"
co
oo" in" y S
CM co
N © ö
W N
0
--W WJ ©
oS;« cm y- CO q q q q q q y- 00 q
N W
C °
r- cm" co" CT)" V—cm" co" co" CT)" oo" o" y-C co 00" fC cd" cm" co" co"
•S« £« Sm■«
ro
tt. n » ö
? 8
m co co CO CO co co co CO CO co co co CO CO co CO N- co co
co O) CO CT) co CT) h- co CT) CO CT) r^- co CT) h- co CT)
CT) O) O) CT) O) O) O) O) CT) O) O) O) O) CT) CT) O) CT) CT) CT) CT) CT)
T—y— T- T- T_ T_ T“ V
- y—T- 'r_ T” v— y—
O)
U) -C
N
ű
'Cd
N w
cr)
L. o
+- '(ü
o o
<
«1) E
> (0
1 •ccd ©
E
» 2 >>
c
03
CL
-0 > .'2
o.b:
0) = cd 2
a
LU‘< LU * co
4 . 1 6 t á b lá z a t A n ők e g y e s s z o lg á lt a t á s i típ u sok b an v a ló fo g la lk o z ta tá s á n a k n ö v e k e
d é s i arányai, a nők ö s s z e s í t e t t fo g la lk o z ta tá sá n a k s z á z a lé k á b a n (1 9 7 3 -1 9 9 3 )*
K ö z le k e d é s K eresk ed elem ,
S z o c iá lis é s sz á llítá s , szá llo d a i é s
Ü zleti sz em é ly i ra k tá ro zá s é s étterm i
s z o lg á lt a t á s o k sz o lg á lta tá so k k o m m u n ik á ció sz o lg á lta tá so k
Ország (%) (%) (%) (%)
USA 38,5 12,2 0 -5 ,0

Japán 176,5 22,2 25 1,3
Ném etország 25,6 12,3 9 -0 ,4
(1983-93)
O laszország 376,5 17,4 50 -3 ,9
(1977-93)
Egyesült Királyság 32,4 17,2 0 1,2
Spanyolország 200,0 48,2 47 10,2
(1977-93)
“A z ettő l eltérő id ő sz a k o k k ü lö n je le z v e .
F o rrá s: a 4 .1 5 tá b lá za t a d a ta ib ó l sz á m ítv a .
A nők munkába állásában szerte a világon nagy szerepet játszott a glo

balizáció. Az 1960-as évek vége óta nemzetközivé vált elektronikai ipar
ágak az általuk foglalkoztatott m unkaerő zömét a szakképzetlen fiatal nők
köréből toborozták Á zsiában .31 Az amerikai tulajdonban levő maquiladorák*
M exikó északi részén ugyancsak szinte kizárólag női m unkaerőt foglal
koztatnak, az újonnan iparosodott gazdaságok pedig a foglalkoztatási struk
túra majdnem valam ennyi szintjén bevonták a m unkaerőbe a rosszul
fizetett nőket .32 U gyanakkor a fejlődő országokban a városi foglalkoztatás
legnagyobb része az inform ális szektorban marad, különösen a világvárosok
lakói számára nyújtott vendéglátó-ipari és egyéb szolgáltatások terén .33
M iért a nők? Először is azért, m ert mindent figyelembe véve — ellen
tétben a nyomtatott m édiában megjelenő félrevezető állításokkal —az elmúlt
három évtizedben az egész világon tartósan növekedett a munkahelyek
száma, Európa kivételével (lásd I. kötet, 4. fejezet). Á m a n ő k részvétele a
m unkaerőben még E urópában is növekedett, m iközben a férfiaké csök
kent. így a nők belépése a munkaerőpiacra nem csupán a m unka iránti
31 Salaff (1981, 1988).

Maquillador: kozmetikus (spanyol), itt feltehetően kozmetikai cégekre utal a
szerző. —A ford.
32 Standing (1990).
33 Portes et al. (1989).
keresletre adott választ. A nők munkanélküliségi aránya nem m indig ma

gasabb, m int a férfiaké: 1994-ben az Egyesült Államokban 6 százalék volt,
m íg a férfiaké 6,2 százalék, és hasonló volt a helyzet Kanadában is, ahol ez
az arány a nők esetében 9,8 százalék, a férfiak körében pedig 10,7 százalék.
Ezenkívül a női m unkanélküliség 1993-ban az Egyesült Királyságban is
jóval alacsonyabb volt (7,5 százalék), mint a férfiaké (12,4 százalék).
Másrészt Japánban és Spanyolországban ugyanez az arány enyhén maga
sabb, Franciaországban és Olaszországban pedig jóval magasabb volt. A nők
munkaerő-piaci részvételének növekedése tehát a m unkanélküliség terén
köztük és a férfiak között m utatkozó különbségtől, valam int a m unkaerő
kereslet növekedésétől is függetlenül megy végbe.
H a a munkaerő-kereslet tisztán kvantitatív m egközelítésben nem ma
gyarázza meg a nők tömeges alkalmazását, akkor a n ő k előnyben részesí
tését a munkaadók részéről más jellem zőkkel is meg kell világítanunk. Úgy
gondolom , hogy a szakirodalom alapján megalapozottnak tek in th ető az az
álláspont, miszerint a nőket általában a nemük alapján tö rté n ő társadalmi
megítélésük teszi vonzó m unkaerő-m erítési forrássá.34 E n n ek bizonyára
nincs semmi köze a biológiai jellegzetességekhez: a n ő k szerte a világon
bebizonyították, hogy tűzoltók és dokkmunkások is tudnak lenni, és a
gyárakban nők által végzett nehéz fizikai munka kezdettől fogva jellemezte
az iparosítás korát. Ami azt illeti, annak, hogy az elektronikai iparágakban
előszeretettel foglalkoztatják a fiatal nőket, szintén nincs sem m i köze az
ázsiai nők ujjainak ügyességével kapcsolatos mítoszokhoz: ez csakis annak
a társadalmi elfogadásával függ össze, hogy hajlandók tíz éven keresztül
mikroszkopikus elemek összeszerelésével pusztítani a szem ük világát. Az
antropológusok dokum entálták, hogy a nők Délkelet-Ázsia elektronikai
üzemeiben való foglakoztatásában kezdettől fogva a patriarchális tekintély
mintái érvényesültek, amelyek az üzemek menedzserei és a családfők kö
zötti egyezségek alapján áttevődtek a családokról az üzem ekre is .35
Ú gy tűnik, hogy a nők töm eges foglalkoztatásának okai között nem
szerepel a szervezettségük hiánya sem. Az oksági összefüggés inkább
fordítottnak látszik: a nők azért nem szervezettek, m ert gyakran olyan
szektorokban alkalmazzák őket, ahol alig vannak vagy egyáltalán nincsenek
szakszervezetek, m int például a magánszektorban n y ú jto tt üzleti
szolgáltatások területén vagy az elektronikai iparban. A szakszervezeti tagok
37 százaléka az Egyesült Állam okban még így is nő, m íg a n ő k aránya a
szakszervezeti tagok között Kanadában 39, Svédországban 51, Afrikában
34 Spitz (1988); Kahne és Giele (1992); OECD (1994b).

35 Salaff (1981).
4.17 táblázat A nők foglalkoztatásának foglalkozási csoportok szerinti megoszlása3,1980 és 1989 (%)
276 I Az identitás hatalma

O rszágb' 0 Műszaki é s Adminisztratív Irodai é s K ereskedelm i S zolgáltatá M ező - Ipari term elés
hason ló é s v e z e té si h ason ló d olgozók sokban g a z d a sá g é s é s hason ló
foglalkoz hason ló
tatott d olgozók
Belgium
1983 25,9 1,4 24,4 13,7 18,6 2,8 13,2
1988 28,2 1,4 27,3 14,6 14,4 2,1 11,6
Index
118,0 113,0 122,0 116,0 84,0 86,0 95,0
(1983=100)
Kanada
1980 19,1 5,4 34,5 10,0 18,3 2,8 9,9
1989 20,9 10,7 30,5 9,9 17,0 2,2 8,9
Index
143,0 185,0 114,0 123,0 122,0 98,0 113,0
(1980=100)
Finnország
1980 19,8 1,4 21,8 8,6 22,3 10,5 15,5
1989 31,2 1,9 22,7 11,5 16,2 6,5 10,0
Index
172,0 147,0 113,0 145,0 79,0 66,0 70,0
(1980=100)
N ém etország
1980 14,1 1,3 30,7 12,9 16,3 6,9 15,9
1986 16,2 1,5 29,8 12,8 16,1 5,5 13,3
Index
118,0 115,0 99,0 102,0 102,0 830 86,0
(1980=100)
G örögország
1981 10,7 0,7 12,9 9,0 9,7 41,6 15,5
1989 14,4 0,8 14,6 10,8 11,5 34,0 13,9
Index
156,0 130,0 131,0 138,0 137,0 95,0 1 04,0
(1981=100)
Japán
1980 9,6 0,5 23,1 14,3 12,7 13,1 26,5
1989 11,4 0,8 26,4 14,4 11,4 8,8 26,5
Index
173,0 132,0 116,0 104,0 77,0 116,0 2 50,0
(1980=100)
O rszá g 0' c M űszaki é s A dm inisztratív Irodai é s K eresk ed elm i S z o lg á lta tó - M ező- Ipari term elés
h a so n ló é s v e z e té s i h ason ló d o lg o z ó k sok b an g a zd a sá g é s é s h a so n ló
fo g la lk o z h ason ló
ta tott
d o lg o z ó k
N orvégia
1980 23,6 2,2 19,2 12,8 24,9 5,9 11,2
1989 28,3 3,5 19,8 12,4 22,3 3,9 9,4
4. fejezet. A patriarchalizmus vége: társadalmi mozgalmak I 277

Index
141,0 188,0 121,0 114,0 106,0 78,0 99,0
(1980=100)
S p a n y o lo r szá g
1980 8,7 0,2 13,2 15,4 25,6 18,2 18,7
1989 15,2 0,4 18,2' 15,4 25,2 11,1 14,4
Index
202,0 280,0 160,0 116,0 114,0 70,0 89,0
(1980=100)
S v é d o r sz á g
1980 30,6 0,8 21,6 8,7 22,8 3,0 12,4
1989 42,0 n.a. 21,9 9,3 13,2 1,8 11,7
Index
154,0 n.a. 114,0 120,0 65,0 66,0 106,0
(1980=100)
E gyesü lt
Állam ok
1980 16,8 6,9 35,1 6,8 19,5 1,2 13,8
1989 18,1 11,1 27,8 13,1 17,7 1,1 11,1
Index
136,0 202,0 99,0 243,0 115,0 115,0 101,0
(1980=100)
a A fo g la lk o z á so k n em zetk ö zi s z a b v á n y o s o s z tá ly o z á s a (International Standard C lassification of O ccu p ation s, ISCO) szerint.

b Nem m inden o r s z á g te s z i k ö z z é ad atait az IS C O -osztályozásn ak m eg fe le lő e n . A zok at a z o r sz á g o k a t, a m ely ek b en a fo g la lk o z á so k
o s z tá ly o z á s i ren d szere az a d o tt id ő sza k b a n m e g v á lto z o tt, a táb lázat nem tünteti fel.
c Az in d ex az a d o tt fo g la lk o zá sb a n történt ö s s z e s fo g la lk o z ta tá s n ö v e k e d é sé t jelzi a z a d o tt é v tized b en .
F orrás: A N e m z e tk ö z i M u n ka ü g yi S z e r v e z e t m u n k a ü g y i s ta tis z tik a i é v k ö n y v e i (ILO, Y e a r b o o k o f L a b o u r S ta tis tic s ), különféle évekre.
pedig ádagosan 30 százalékos .36 Az utóbbi idó'kben a ruházati cikkek gyár

tásában foglalkoztatott dolgozók az Egyesült Á llam okban és Spanyolország
ban, a maquiladorákban dolgozó nők, a tanárnők és az ápolónők szerte a világon
mobilizálódtak követeléseik védelmében, még hevesebb lendülettel, mint az
acélipari vagy vegyipari szakszervezetek, amelyekben régóta a férfiak játszottak
domináns szerepet. A n ő i dolgozók feltételezett engedékenysége tartósan
fennmaradó mítosz, m elynek téves voltát a menedzserek a saját kámkon
tanulták meg.37 M elyek tehát azok a fő tényezők, amelyek kiváltják a nők
foglalkoztatásának robbanásszerű bővülését?
Az első és legnyilvánvalóbb tényező az a lehetőség, hogy hasonló m un
káért kevesebbet fizessenek. Az általános oktatás kibővülésével, beleértve a
felsőoktatást is, a n ő k —különösen a legfejlettebb országokban —olyan m e
rítési lehetőségeket n y ú jto ttak a szakképzettséget igénylő munkakörök
betöltéséhez is, am it a m unkáltatók azonnal megcsapoltak. A nők munka
bérének eltérése a férfiakétól fennmaradt szerte a világon, miközben —m int
láttuk —a foglalkozási pro filo k közötti különbségek a legfejlettebb orszá
gokban kicsik. Az U S A -b a n az 1960-as években a n ő k a férfiak fizetésének
60-65 százalékát keresték m eg. 1991-re ez az arány valamelyest javult és
elérte a 72 százalékot, en n ek a fő oka azonban a férfiak reálbérének
csökkenése volt .38 Az E gyesült Királyságban az 1980-as évek közepén a nők
fizetése a férfiakénak 69 százaléka volt, ugyanez az arány Németországban
az 1980. évi 72 százalékról 1991-ig 73,6 százalékra emelkedett. A meg
felelő adatok Franciaországban 79, illetve 80,8 százalékos értéket értek el.
A nők átlagos bére Jap án b an a férfiak bérének 43 százalékát, Koreában 51,
Szingapúrban 56, H o n g k o n g b an pedig 70 százalékát teszi ki, míg Latin-
Amerikában a 44 és 77 százalék közötti széles sávban m ozog .39
Hangsúlyozni szeretném , hogy a nőket a legtöbb esetben nem az alacso
nyabb képzettséget ig én y lő munkakörökben foglalkoztatják, és alkalmazá
suk korántsem k o rlátozódik a szolgai feladatokra, h an em éppen ellenkező
a helyzet. Gyakran tö lte n e k be különféle szakképzettséget igénylő munka
köröket, amelyekben kezdeményezőkészségre és magasabb szintű ismere
tekre van szükség, m ivel az új technológiák egyre inkább olyan önálló
munkaerőt kívánnak m eg, amely képes alkalmazkodni új körülményekhez
és újraprogramozni saját munkafeladatait - ahogyan azt a biztosítási és
bankszakmával foglalkozó esettanulmányok mutatják, amelyeket az I. kötet
1. fejezetében összegeztem . A nők keresettségének m ásodik fő okát éppen
37 Cobble (1993).
38 Kim (1993).
ebben, továbbá igen kedvező bérszínvonalon igénybe vehető kapcsolatte

rem tő készségeikben lelhetjük fel, amelyek egyre inkább szükségessé válnak
az informacionális gazdaságban, ahol az em berek menedzseléséhez képest a
dolgok adminisztrációja másodrendűvé válik. E bben az értelemben kibővül
a nem ek szerinti munkamegosztás, am i a patriarchalizmus rendszerében
eredetileg a férfiak hagyományos term előm unkája és a nők otthonterem tő,
illetve családösszetartó és társaságszervező szerepe között alakult ki. A z új
gazdaságban az em berekkel való bánás, a m enedzseri munka és az infor
mációkezelés egyre inkább megkívánja, hogy a m unka világában előtérbe
kerüljenek azok a készségek, amelyek korábban a magánéleti kapcsolatte
rem tés számára voltak fenntartva.
Van azonban valami más is, ami azt hiszem , hogy a legfontosabb tényező
a n ő k foglalkoztatása terén bekövetkezett robbanásban, mégpedig a dolgo
zó ként mutatott rugalmasságuk .40Valóban, a részmunkaidőben dolgozó és
az ideiglenesen foglalkoztatott m unkaerő oroszlánrészét, továbbá az önálló
vállalkozók rétegének egy egyelőre m é g kicsi, de növekvő részét is a n ő k
alkotják (4.18 és 4.19 táblázat). Ha ezt a megfigyelést összevetjük az I. k ö te t
3. és 4. fejezetében a gazdasági tevékenységek hálózatosodásáról és a m u n
ka rugalmassá válásáról m int az inform acionális gazdaság fő jellem voná
sairól adott elemzésekkel, ésszerűnek látszik az a megállapítás, hogy a női
m unkának az időbeosztás, a munkaidő, valam int a munkaerőpiacra való ki-
és belépés tekintetében egyaránt m egnyilvánuló rugalmassága igen jó l
m egfelel az új gazdaság igényeinek .41 Ez a megfelelés egyben a nem i
sajátosságokhoz kö tődő körülmény is. M ivel a nők munkáját a családokban
hagyományosan csak kiegészítésnek tekintik a férfiak jövedelméhez, s m ivel
m ég m indig a nők dolga a háztartás vezetése, valamint —m indenekelőtt —
a gyermekek nevelése, a munka rugalmassága megfelel azoknak a „túlélési
stratégiáknak” is, amelyekkel a nők m in d k ét világban egyszerre próbálnak
helytállni, az idegösszeomlás határán egyensúlyozva .42 Valóban, a nők rész
idős munkavállalásának meghatározó okai között az Európai Unióban (m int
m indenütt másutt is) a házasság és a gyerm ekek a legfontosabb tényezők (4.9
ábra). Az informacionális hálózati gazdaság által megkívánt dolgozótípus
m egfelel a nők alapvető életbenmaradási érdekeinek, tehát a nők a pat
riarchalizmus m indm áig fennálló körülm ényei között — férjüktől kevés
segítségre számítva —a családdal összeegyeztethető munkát keresnek.
40 Susser (1997).
41 Thurman és Trah (1990); Duffy és Pupo (1992).
42 Michelson (1985).
4.18 táblázat A részidős foglalkoztatás volumene és összetétele, 1973-1994 (%)
R észid ő s foglak oztatás az ö s s z e s foglalk ozatás arányában
Férfiak I Nők
1973 1979 1983 1992 1993 1994 1973 1979 1983 1992 1993 1994
Ausztrália 3,7 5,2 6,2 10,6 10,3 10,9 28,2 35,2 36,4 43,3 42,3 42,6
Ausztria 1,4 1,5 1,5 1,6 1,7 .. 15,6 18,0 20,0 20,5 22,8
Belgium 1,0 1,0 2,0 2,1 2,3 2,5 10,2 16,5 19,7 28,1 28,5 28,3
Kanada 4,7 5,7 7,6 9,3 9,8 9,5 19,4 23,2 26,1 25,8 26,2 26,1
Dánia .. 5,2 6,6 10,1 11,0 .. 46,3 44,7 36,7 37,3
Finnország 3,2 4,5 5,5 6,2 6,0 10,6 12,5 10,4 11,1 11,2
Franciao. 1,7 2,4 2,5 3,6 4,1 4,6 12,9 17,0 20,1 24,5 26,3 27,8
Németo." 1,8 1,5 1,7 2,6 2,9 24,4 27,6 30,0 30,7 32,0
G örögország .. 3,7 2,8 2,6 3,1 12,1 8,4 7,6 8,0
Izland 9,2 9,9 .. 49,8 47,5
Írország 2,1 2,7 3,9 4,8 13,1 15,5 18,6 21,3
O laszország 3,7 3,0 2,4 2,8 52,5 2,8 14,0 10,6 9,4 11,5 11,0 12,4
Japán 6,8 7,5 7,3 10,6 11,4 11,7 25,1 27,8 29,8 34,8 35,2 35,7
Luxemburg 1,0 1,0 1,0 1,2 1,0 .. 18,4 17,1 17,0 16,5 18,3 ..
M exikób .. .. 18,7 19,6 .. .. 36,1 36,6 ..
Hollandia' .. 5,5 7,2 13,3 13,6 14,7 .. 44,0 50,1 62,1 63,0 64,8
Új-Zéland 4,6 4,9 5,0 10,3 9,7 9,7 24,6 29,1 31,4 35,9 35,7 36,6
N orvégia' 8,6 10,6 11,5 9,8 9,8 9,5 47,8 51,7 54,9 47,1 47,6 46,5
Portugália 2,5 4,1 4,5 4,7 16,5 11,3 11,1 12,1
S p an yolo. 2,0 2,4 2,6 13,7 14,8 15,2
S védország" 5,4 6,3 8,4 9,1 9,7 46,0 45,9 41,3 41,4 41,0
Svájc 8,3 8,6 8,8 53,7 54,1 55,4
T örökország 11,3 17,9 .. 37,0 40,4
EK 2,3 1,9 3,3 6,2 6,6 7,1 39,1 39,0 42,4 43,5 43,8 44,3
USA' 8,6 9,0 10,8 10,8 10,9 11,5 26,8 26,7 28,1 25,4 25,3 27,7
Részidős foglakoztatás az összes foglalkozatás arányában | A nők részaránya a részidős foglalkoztatásban
1973 1979 1983 1992 1993 1994 1973 1979 1983 1992 1993 1994
Ausztrália 11,9 15,9 17,5 24,5 23,9 24,4 79,4 78,7 78,0 75,0 75,3 74,2
Ausztria 6,4 7,6 8,4 9,0 10,1 85,8 87,8 88,4 89,6 89,7
Belgium 3,8 6,0 8,1 12,4 12,8 12,8 82,4 88,9 84,0 89,7 89,3 88,1
Kanada 9,7 12,5 15,4 16,7 17,2 17,0 68,4 72,1 71,3 69,7 68,9 69,4
Dánia 22,7 23,8 22,5 23,3 86,9 84,7 75,8 74,9
Finnország 6,7 8,3 7,9 8,6 8,5 74,7 71,7 64,3 63,1 63,6
Franciao. 5,9 8,1 9,6 12,5 13,7 14,9 82,3 82,1 84,3 83,7 83,3 82,7
4. fejezet. A patriarchalizmus vége: társadalmi mozgalmak I 281

Németország“ 10,1 11,4 12,6 14,4 15,1 89,0 91,6 91,9 89,3 88,6
G örögország 6,5 4,8 4,3 4,8 61,2 61,3 61,6 58,9
Izland 27,8 27,3 82,1 80,4
Írország 5,1 6,6 9,1 10,8 71,2 71,6 72,5 71,7
O laszország 6,4 5,3 4,6 5,8 5,4 6,2 58,3 61,4 64,8 68,8 70,5 71,1
Japán 13,9 15,4 16,2 20,5 21,1 21,4 70,0 70,1 72,9 69,3 67,7 67,5
Luxemburg 5,8 5,8 6,3 6,9 7,3 87,5 87,5 88,9 88,9 91,2
M exikó6 24,0 24,9 46,3 46,1
Hollandia0 16,6 21,4 32,5 33,4 35,0 76,4 77,3 75,2 75,7 75,1
Új-Zéland 11,2 13,9 15,3 21,6 21,2 21,6 72,3 77,7 79,8 73,3 74,2 74,9
N orvégia0 23,0 27,3 29,6 26,9 27,1 26,5 76,4 77,0 77,3 80,1 80,5 80,6
Portugália 7,8 7,3 7,4 8,0 80,4 68,2 66,3 67,1
S p an yolo. 5,8 6,6 6,9 77,0 75,6 74,9
Svédország® 23,6 24,8 24,3 24,9 24,9 87,5 86,6 82,3 81,3 80,1
Svájc 27,8 28,1 28,9 83,1 82,5 82,7
Törökország 19,3 24,8 59,3 50,2
EK 16,0 16,4 19,4 22,8 23,3 23,8 90,9 92,8 89,8 84,9 84,5 83,6
USA1 15,6 16,4 18,4 17,5 17,5 18,9 66,0 68,0 66,8 66,4 66,2 67,3
a 1 9 9 0 -ig a z ad atok N yu gat-N ém etországra, azután p ed ig e g é s z ' T örés a z ad atsorb an 1986 után é s 1992 után.
N ém etországra vonatkoznak. 1 T örés az ad atsorb an 1993 után.
6 Az ad at 1992 helyett 1991 -r e vonatkozik.
c T örés az ad atsorb an 1985 után. Forrás: OECD, E m p lo y m en t O u tlook (1995).
d T örés az ad atsorb an 1987 után.
4.19 táblázat Az önálló vállalkozók részaránya a teljes foglalkoztatásban, nemek és tevékenységtípusok szerinti megoszlásban (%)
Minden nem m ező g a zd a sá g i te v é k e n y sé g S zolgáltatási te v é k e n y sé g e k (1990), m indkét nem
N a g y k eres- p.
ked elem é s S zállítás, b iztosftá d K ö zö sség i,
A foglalk oztatott nők A foglalk oztatott férfiak k isk eresk ed elem , k özlek ed és, . D sz o c iá lis é s
részaránya részaránya étterm i é s s z á l- raktározás é s szem élyi
lodai sz o lg á lta - kommunikáció ,u z .e 1 Q szo lg á lta tá so k
tások , ISIC 6 tatasok , ISIC 8
1990 1979 1990
Ausztrália 10,0 9,6 13,9 14,4 15,5 14,5 14,0 6,6
Ausztria 13,7 3,6 10,0 5,0
Belgium 8,8 10,3 12,6 16,7 36,0 5,5 21,7 8,2
Kanada 6,0 6,4 7,2 8,3 7,2 6,4 10,4 8,5
Dánia 2,8 10,4 13,3 6,9 9,6 3,2
Finnország 4,2 5,6 7,9 11,5 16,0 11,2 10,5 4,0
Franciao. 5,5 11,9 19,2 4,8 9,2 5,3
N ém etország 4,8 5,4 9,4 9,7 15,7 6,6 17,1 5,5
G örögország 25,7 15,4 34,0 32,7 48,0 25,5 35,9 9,4
Izland 6,1 16,8 24,4 13,7 13,6 6,8
O laszország 12,8 15,1 21,7 25,8 45,8 14,1 8,9 15,5
Japán 12,9 9,3 14,6 12,1 15,0 4,8 8,1 12,0
Luxemburg 5,8 7,9 17,5 3,8 7,0 3,7
Hollandia 7,3 9,6 13,4 3,3 11,9 7,8
Új-Zéland 11,8 24,0 18,2 11,1 19,2 9,6
Norvégia 3,4 3,6 8,9 8,8 7,5 9,3 6,7 4,4
Portugália 12,3 18,3 38,3 8,6 13,7 4,6
S p an yolo. 12,5 13,9 17,1 19,2 34,0 26,8 13,7 6,0
S v éd o rsz á g 6,2 3,9 2,5 10,1 13,6 8,8 11,6 3,7
EK 3,2 7,0 9,0 16,6 15,9 10,5 14,2 7,8
USA 4,9 5,9 8,7 8,7 8,5 4,6 11,4 7,3
Forrás: OECD Employment Outlook (1991), 2.12 táblázat; (1992) 4.A.2 és 4.A.8 táblázatok.
Görögország
Olaszország 4 . 9 á b ra A nők r é s z v é t e l e a r é s z id ő s
fo g la lk o z ta tá sb a n a z E u r ó p a i K ö z ö s s é g
Spanyolország
ta g á lla m a ib a n , család i á lla p o tu k s z e r in t, 1991
Portugália F orrás: E u róp ai B izottság: F o g l a lk o z ta t o t ts á g
Írország E u ró p á b a n (E u rop ean C o m m is sio n :
Luxemburg E m p lo y m e n t in E u r o p e , 1993).
Franciaország
Belgium
E12: a tagok átlaga
Németország
Dánia
Hollandia
Görögország
Olaszország
Spanyolország I egyedülálló (25+), gyermekek nélkül
Portugália ■ házas, gyermekek nélkül
Írország gyermekes nők
Luxemburg
Franciaország
Belgium
Németország
Dánia
Hollandia
Görögország
Olaszország
Spanyolország
Portugália
Írország
Luxemburg
Franciaország
Belgium
Németország
Dánia
Hollandia
H------- 1------1--------1------- 1-------T
10 20 30 40 50 60 70 80
Az összes foglalkoztatáshoz viszonyított százalékos arány
Ez a folyamat, m elynek során a női m unkaerő-állom ány fokozatosan

teljes egészében belép a m unkaerőpiacra és beilleszkedik a fizetett m unka
világába, fontos következm ényekkel jár a családra nézve. Az első ezek közül
az, hogy a nők pénzügyi hozzájárulása a legtöbb esetben nélkülözhetet
lenné válik a háztartások költségvetésében, s így alkupozíciójuk a háztartá
sokban jelentősen erősödik. A szigorú patriarchalizmus keretei között a
férfiak uralma a nők fölött m indenekelőtt magából az életm ódból követke
zett: a nők dolga az o tth o n o k fenntartása volt. így a patriarchális tekintély
elleni lázadás csak szélsőséges lépés lehetett, ami gyakran a lázadók társadal
m i marginalizálódásához vezetett. A fizetésüket hazahozó nők esetében
azonban - miközben a férfiak fizetési csekkjeinek reálértéke sok országban
(többek között az Egyesült Államokban) csökkent — a hagyományos rend
szerrel való egyet nem értés kérdései megvitathatóvá váltak anélkül, hogy
ez szükségképpen az egész patriarchális rendszer megkérdőjelezéséhez
vezetett volna. Ám a patriarchalizm us ideológiája, am i a férfiak uralmát a
családfenntartók privilégium ai alapján legitimálja, határozottan sérelmeket
szenvedett. M iért ne segíthetnének a férfiak otthon, ha a házaspár mindkét
tagja egyformán hosszú ó rá k o n át távol van o tth o n ró l, és mindketten
egyenlő mértékben hozzájárulnak a családi költségvetéshez? Ezek a kérdé
sek még sürgetőbbé váltak azoknak a nehézségeknek a növekedésével,
amelyekkel a nőknek szem be kellett nézniük, am ikor össze akarták egyez
tetni a fizetett m unka, az o tth o n i munka, a gyerm eknevelés és a féljek
ellátása terén rájuk váró feladatokat, miközben a társadalom még mindig
annak a téves feltevésnek az alapján szerveződött, hogy vannak teljes m un
kaidejű háziasszonyok. A gyermekgondozás megoldatlansága, a munkahe
lyek, az otthonok és az e lé rh e tő szolgáltatások k ö zö tti térbeli viszonyok
tervszerűtlensége, valam int a rom ló szociális ellátások 43 közepette a nőknek
szembe kellett nézniük valóságos helyzetükkel: h ő n szeretett féijeik és
apáik kihasználják őket. És m iv el az otthonon kívül végzett munkájuk nyi
tottabbá tette világukat, m ik ö zb en társadalmi hálózataik és tapasztalataik —
gyakran a közös m indennapi megpróbáltatások elviselésében egymást támoga
tó testvériségek kialakulása révén is - kiszélesedtek, kérdéseket kezdtek
feltenni önmagukról, s az ezekre adott válaszaikat kezdték továbbadni leá
nyaiknak. A talaj készen állt a feminista eszmék m agvainak befogadására,
amelyek szinte valam ennyi kulturális társadalmi m ozgalom berkeiben
egyidejűleg kezdtek csírázni.
43 Servon és Castells (1996).

A N Ő K TESTVÉRISÉGÉNEK HATALMA:
A FEMINISTA M O ZG A LO M
A feminista mozgalom — ahogyan a saját gyakorlatában és diskurzusaiban
megnyilvánul — rendkívül változatos képet mutat. Gazdagsága és mélysége
egyaránt növekszik, amikor körvonalait globális összehasonlító szemlélettel
elemezzük, és ahogy a feminista történészek és teoretikusok feltárják a női
ellenállás és a feminista gondolkodásmód rejtett történetét. Az alábbiakban
bemutatott elemzés csupán a kortárs feminista mozgalomra korlátozódik, ami
az 1960-as évek végén kezdett kibontakozni, először az Egyesült Államokban,
majd az 1970-es évek elején Európában is, és a következő két évtized során
kitelj edt az egész világra. Azokra a vonásaira koncentrálok, amelyek az egész
mozgalomra jellemzőek, és amelyek olyan átalakító erejű társadalmi erővé
teszik, ami megkérdőjelezi a patriarchalizmust. Eközben igyekezni fogok
számot adni a nők küzdelmeinek változatosságáról is, valamint e küzdelmek
kifejeződési formáinak multikulturális vonásairól. A feminizmus előzetes m un
kadefiníciójaként, amelynek értelmében a fogalmat itt használom, Jane Mans-
bridge tág meghatározását fogom követni, miszerint a feminizmus „a férfiura
lom megszüntetése iránti elkötelezettség”.4 45 Egyetértek továbbá Mansbridge-
nek azzal a felfogásával is, hogy a feminizmus „diskurzív úton létrehozott
m ozgalom ” . Ezzel nem arra kívánok utalni, hogy a feminizmus csupán dis
kurzus lenne, vagy hogy a feministáknak a különféle női teoretikusok és
tudósok írásaiban kifejezésre jutó vitáiban nyilvánulna m eg elsősorban.
A m it Mansbridge-dzsel és másokkal egybehangzóan állítok ,46 a következő:
a feminizmus lényege — gyakorlatában és narratívájában egyaránt — a nők
identitásának (újra)meghatározása, néha a férfiak és a nők egyenlőségének
hangoztatásával és megerősítésével, ily m ódon megfosztva nem i vonatko
zásaiktól a biológiai és kulturális különbségeket. Más esetekben pedig,
éppen ellenkezőleg, a nők lényegi sajátosságainak hangsúlyozásával, amit
gyakran összekapcsolnak az emberi kiteljesedés forrásait biztosító női
megoldások felsőbbrendűségének állításával, vagy a férfiak világából való
kilépés szükségességének hangoztatásával, az élet és a szexualitás újrate
rem tését követelve, amit a nők testvériségében látnak megvalósíthatónak. A
tagadás tárgya minden esetben — az egyenlőségre vagy éppen a különbségre, illetve az
eltávolodásra való törekvésekben egyaránt —az a női identitás, amit aférfiak határoznak
meg, és ami a patriarchális családban szentesítődik. M int Mansbridge írja:
44 Rowbothan (1974, 1992); Kolodny (1984); Spivak (1990); Massolo (1992).

45 Mansbridge (1995: 29).
46 Buttler (1990); Chodorow (1994); Whittier (1995).
Ez a diskurzív úton létrehozott mozgalom az az entitás, amely ins

pirálja a mozgalom aktivistáit, az az entitás, amelynek úgy érzik, fele
lősséggel tartoznak... Az effajta felelősség az identitás révén keletkező
felelősség... M egköveteli a kollektíva értékes identitásként való
felfogását, hogy az em ber ezen identitás részének tekintse önmagát.
A feminista identitásokat rendszerint nem készen kapjuk, hanem
kivívjuk. Ma a feminista identitások akkor jö n n ek létre és akkor kap
nak megerősítést, am ikor a feministák összejönnek, együtt cselek
szenek, és azt olvassák, am it más feministák írtak. A beszélgetés és a
cselekvés ’gyakorlati elm életet’ (street theory) hoz létre, s annak célt és
értelmet ad. Az olvasás bekapcsolja az em bert mások gondolatvilá
gába, és folyamatosan gondolkodásra készteti. A személyes átalakulás
és a folyamatos interakció élményei révén a feministák ’belső felelős
séget’ éreznek az egész feminista m ozgalom ért .47
A feminizmus változatos megnyilvánulásai m ögött tehát egy alapvető közös
vonás húzódik meg: az egyéni és közösségi, formális és informális m ódo
k o n egyaránt kifejezésre ju tó történelm i erőfeszítés a nőiség újram eghatá-
rozására, közvetlenül szembeszállva a patriarchalizmussal.
Ennek a törekvésnek az áttekintéséhez és a feminista mozgalmak meg
alapozott tipológiájának felállításához nagy vonalakban felidézem az e
mozgalmak által az elm últ három évtized során befutott pályát. A gondo
latm enet egyszerűsítése érdekében főleg a mozgalom újjászületésének he
lyére, az Egyesült Államokra koncentrálok, és ennek a megközelítésnek a
potenciálisan etnocentrikus jellegét megpróbálom enyhíteni a világ más
térségeire vonatkozó rövid kitekintésekkel, majd a feminizmus összeha
sonlító szemlélettel történő értékelésével.
A Z A M E RIK A I F EM IN IZM U S: SZ A K A D Á SO S F O L Y A M A T O SSÁ G 48
Az amerikai feminizmus hosszú történetre tekint vissza egy olyan ország

ban, melynek rövid a saját történelm e. A szervezett feminizmus 1848-ra
tett hivatalos születésnapjától kezdve, a N ew York államban levő Seneca
47 Mansbridge (1995: 29).

48 Az amerikai feminista m o z g a lo m b a n az elmúlt három évtized során bekövetkezett
fejlődés és átalakulás kitűnő elemzését adja Whittier (1995); az amerikai feminista szerve
z e t e k áttekintését illetően lásd Ferre és Martin (1995); az 1960-as évek óta folyó amerikai
feminista d isk u rzu so k jól szerkesztett és hasznos megjegyzésekkel ellátott gyűjteményét
pedig lásd Schneir (1994). Az elemzésemben felhasznált egyéb forrásokra konkrétan
utalok a szövegben.
Falls* falu kápolnájától kiindulva az amerikai feministák kitartóan elhúzódó

küzdelemre vállalkoztak a nők oktatáshoz, m unkához és politikai részvétel
hez fűződő jogainak kivívása érdekében, ami 1920-ban a választójog dia
dalmas elnyerésében ju to tt tetőpontjára. E zt követően a feminizmus
m ajdnem egy fél évszázadon át háttérben m aradt az amerikai színtéren.
N em m intha a nők beszüntették volna a h arco t .49 Küzdelmeik egyik leg
nevezetesebb megnyilvánulását, az alabamai M ontgom eryben 1955-ben
lezajlott buszbojkottot, amely bizonyíthatóan a nyitány szerepét játszotta a
Dél polgárjogi mozgalmaiban, és m indörökre megváltoztatta az amerikai
történelm et, elsősorban a saját közösségeiket szervező afrikai-amerikai nők
vitték véghez .50 Ám kifejezetten feminista töm egm ozgalom csupán az
1960-as évek társadalmi mozgalmainak keretében és azok nyomán bonta
kozott ki, m ind a mozgalmaknak az em beri jo g o k ért küzdő ágából, m ind
pedig az ellenkulturális forradalmi tendenciákból .51 A John F. Kennedy által
a nők helyzetének vizsgálatára 1963-ban felállított bizottság (Presidential
Commission on the Status of Women) munkája és az 1964. évi polgárjogi tör
vényben a nők jogaira vonatkozó VII. cikkelynek a jóváhagyása nyom án a
befolyásos nők egy csoportja, Betty Friedan vezetésével 1966. október 29-én
megalapította a N ők Országos Szervezetét (National Organization of Women,
N O W ). A nők jogainak védelme terén a N O W vált a legátfogóbb országos
szervezetté, és a következő három évtized során —ismétlődő ideológiai és
szervezeti válságai ellenére —rendkívüli politikai ügyességet és állóképessé
get m utatott, s az úgynevezett liberális feminizm us követeléseinek zászló-
vivőjeként harcba szállt a nők egyenlő jogaiért a társadalmi és a gazdasági
élet m inden szférájában és a közintézm ényekben.
Körülbelül ugyanebben az időben a különféle radikáhs társadalmi m oz
galmakban részt vevő nők, különösen a „D iákok a demokratikus társadalo
m ért” (Students for the Democratic Society, SD S) elnevezésű csoport tagjai
elkezdtek külön is szervezkedni, válaszként a forradalmi szervezeteket
átható szexizmusra és férfiuralomra, ami egyrészt a nőket személyesen
érintő visszaélésekben, másrészt m aguknak a feminista követeléseknek
m int burzsoá és ellenforradalmi állásfoglalásoknak a kigúnyolásában nyilvá
nult meg. Az, ami 1965 decemberében az S D S évi közgyűlésén a „N ők a
A Seneca Fallsban 1848-ban tartott nőkongresszus szándéknyilatkozatának elfo

gadásától számítják a nők jogaiért küzdő mozgalom „hivatalos” elismerését. —A fo r d .
49 Rupp és Taylor (1987).
50 Barnett (1995).
51 Evans (1979).
m ozgalomban” (Women in the Movement) elnevezésű szekció kezdem énye

zéseként indult, majd a michigani A nn A rborban 1967-ben tartott éves
közgyűlés alkalmából „a nők felszabadításának” (Women’s Liberation) esz
méiben fogalmazódott meg, különféle autonóm női csoportok roham os
megszerveződéséhez vezetett, am elyeknek többsége a férfiak által uralt for
radalmi politikai csoportokból szakadt le, világra hozva a radikális
feminizmust. Az alapok lerakásának ezekről a viharos pillanatairól jogosan
m ondhatjuk, hogy a feminista m ozgalom liberális és radikális szárnya
ideológiailag is elszakadt egymástól. A N O W első küldetésnyilatkozata m ég
így kezdődött: „M i, FÉRFIA K ÉS N Ő K [kiemelés az eredetiben], akik
ezennel kikiáltjuk m agunkat a N ők Országos Szervezetének, úgy gondol
ju k , hogy eljött az idő egy új m ozgalom megindítására a nem ek teljesen
egyenlő jogú felekként létesített partnerkapcsolatainak eléréséért, az em beri
jogokért világszerte küzdő forradalom részeként, amely most zajlik nem zeti
határainkon belül és azokon túl is.”52 Ezzel szemben a „Piros harisnyások
kiáltványában” (Redstockings Manifesto), amely 1969-ben N ew Y orkban tü
zelte a radikális feminizmus híveit, a következő állt: „Elnyomatásunk vég
rehajtóiként a férfiakat azonosítjuk. A férfiak felsőbbrendűsége az uralkodás
legrégibb, legalapvetőbb formája. A kizsákmányolás és az elnyomás m inden
más formája (a rasszizmus, a kapitalizmus, az imperializmus stb.) a férfiak
felsőbbrendűségének kivetítése, férfiak uralkodnak a nők fölött, és egyné
hány férfi uralkodik a többi férfi fölött .”53
A liberális feminizmus céljai a nők egyenlő jogainak elnyerésére összpon
tosultak, beleértve egy alkotmánykiegészítés elfogadását, amelyet a kong
resszus jóváhagyott, de ezután nem nyerte el az előírt kétharmados ratifiká
ciós arányt az egyes államokban, és végül 1982-ben lekerült a napirendről.
A m ennek a kiegészítésnek a jelentősége inkább szimbolikus volt, m int
bármi egyéb, hiszen a szövetségi és az állami törvényhozásban, valamint a
bíróságokon ténylegesen megnyerték az egyenlőségért vívott csatákat, az
egyenlő munkáért egyenlő bér követelésének jogától a valamennyi foglal
kozási körhöz és intézményhez való hozzáféréssel és a gyermekszüléssel
kapcsolatos jogok biztosításáig. Ezeket a figyelemre méltó eredm ényeket
kevesebb mint két évtized leforgása alatt, ügyes politikai lobbizással, m édia-
kampányokkal és a közhivatalokra pályázó női jelöltek vagy a nőket pártoló
jelöltek támogatásával érték el. Különösen fontos volt azoknak a női újság
íróknak a jelenléte a médiában, akik vagy maguk is feministák, vagy a
feminista ügyek támogatói voltak. Sikereikben fontos szerepet játszott
52 Idézi Sleir (1994: 96).

53 Idézi Sleir (1994: 127).
számos, bizonyos m értékig feministának tekinthető népszerű kiadvány és

periodika (köztük az 1972-ben alapított Ms Magazine) is, amelyek a
szervezett feminista körökön túl is eljutottak az amerikai nőkhöz.
A radikális feministák —m iközben aktívan részt vettek az egyenlő jo g o
kért folyó kampányokban és különösen a gyermekszüléssel kapcsolatos
jo g o k elnyeréséért és megvédéséért kezdem ényezett megmozdulásokban —
csupán nőkből álló C R - csoportok szervezésével és a nők autonóm kultú
ráját képviselő intézm ények létrehozása révén a nők öntudatának
fejlesztésére (consciousness raising, CR) koncentráltak. A nők védelmezése a
férfiak részéről általuk elszenvedett erőszakkal szemben (nemi erőszak elle
ni kampányok, önvédelm i képzési kurzusok, a megvert nők számára
nyújtott m enedékek, a különféle visszaéléseknek kitett nők számára nyúj
tott pszichológiai tanácsadás útján) közvetlen kapcsolatot terem tett a nők
rövid távon elérendő céljai és a m űködő patriarchalizmus ideológiai kriti
kája között. A radikális szárnyon belül a leszbikus feministák fellépése,
akiknek az első nyilvános politikai demonstrációjára, a „levendulaszínú
fenyegetésre” (Lavender Menace) a nők egyesüléséért tartott második kong
resszus (Second Congress to Unite Woman) alkalmából, 1970 májusában N ew
Y orkban került sor, hamarosan az elkötelezett aktivizmus, a kulturális
kreativitás és az elméleti újítások forrásává vált. A leszbikus feminizmus
megállíthatatlannak tű n ő előretörése és egyre terjedő befolyása a feminista
mozgalmon belül egyrészt fontos erővé, másrészt jelentős kihívássá vált a
nőm ozgalom egésze számára, amelynek szembesülnie kellett saját belső
előítéleteivel a szexualitás különféle formáit illetően, ugyanakkor azzal a
dilemmával is, hogy hol húzzák m eg (ha erre egyáltalán szükség van) a nők
felszabadításának határait.
A szocialista feministák a radikális feministák kihívásait egy ideig meg
próbálták összekapcsolni az antikapitalista mozgalmak tágabban felfogott té
máival, szükség esetén a politikai baloldalhoz kapcsolódva és tanulságokban
gazdag vitákba bonyolódva a marxista elmélet képviselőivel. Egyesek közülük
a szakszervezetekben dolgoztak. 1972-ben például létrejött a „Szakszervezeti
tagként dolgozó nők koalíciója” (Coalition of Labor Union Women). Az 1990-es
években azonban a szocialista szervezetek és általában a szocializmus m int tör
ténelmi hivatkozási keret háttérbe szorulása, valamint a marxista elmélet fo
gyatkozó befolyása csökkentette a szocialista feminizmus hatását, ami nagy-
jából-egészében a tudom ányos szférára korlátozódott .54
54 Az egyik legdinamikusabb és legbefolyásosabb szocialista feminista szervezet, a

„Chicagói Nők Felszabadítási Uniója” (C h ic a g o W o m a n ’s L ib e ra tio n U n io n , C W L U )
felemelkedésének és bukásának elemzését illetően lásd Strobel (1995).
A liberális és a radikális feminizmus közötti különbségtétel azonban az

1970-es évek közepétől kezdve a mozgalom gyakorlatában és egyes femi
nisták ideológiájában is elhomályosodott. A sokrétűségét továbbra is őrző
feminista m ozgalom ban létrejött ideológiai szakadások legyőzéséhez több
tényező is hozzájárult, amelyek egyrészt élénk vitákon és gyilkos belső
küzdelmeken keresztül fejtették ki hatásukat, másrészt hidakat is képeztek
és koalíciókat hoztak létre a mozgalom egyes összetevői között .55 Először
is, Zillah Eisenstein 56 kim utatta, hogy a liberális feminizmus által megraga
dott kérdések dűlőre vitele, nevezetesen az egyenlő jogok kivívása és a tár
sadalmi kategóriák nem i vonatkozásaiktól való megfosztása az intézm ények
olyan mértékű átalakításával járt együtt, ami végül m ég a nemek egyenlő
ségének elérése tekintetében tanúsított gyakorlatiasság legvisszafogottabb
stratégiáján belül is a patnarchalizm us megkérdőjelezéséhez vezet. M ásod
szor, az 1980-as években bekövetkezett és az Am erikát 1980-tól 1992-ig
irányító republikánus adminisztráció által tám ogatott antifeminista vissza
hatás szövetséget h o zo tt létre a mozgalom különféle szálai között, amelyek
életmódjukra és politikai meggyőződésükre való tekintet nélkül egymásra
találtak a nők gyermekszülési jogainak védelm ében vagy a kulturális auto
nóm iát biztosító szolgáltatásokat nyújtó női intézm ények felépítésében.
Harmadszor, az 1970-es évek végén a legtöbb radikális feminista szervezet
— alapítóik személyes kifáradása miatt és a „valóságosan létező patriarcha-
lizmussal” szemben helyi utópiáik megvalósításáért megvívandó m inden
napi csatákkal szembesülve —fokozatosan leépült.
A radikális feministák nagy többsége azonban sohasem m ondott le az
általuk vallott alapvető értékekről. M enedéket találtak a liberális feminiz
mus jól megalapozott szervezeteiben és azokban az enklávékban, amelye
ket a feminizmusnak sikerült felépítenie a fősodorhoz tartozó intézm énye
ken belül, különösen a tudom ány berkeiben (a nők helyzetének tanulm á
nyozására indított tudom ányos programokban), a nonprofit alapítványok
ban és a szakmai egyesületek női bizottságaiban. Ezeknek a szervezeteknek
és intézm ényeknek - am ikor kezdtek túllépni az em beri jogok nyilvánvaló
megsértésének tartom ányán az olyan vitatottabb szférák felé, m int a gyer
mekszülésre vonatkozó döntések szabadsága, a szexuális felszabadítás és a
n ő k behatolása a férfiak különféle citadelláiba —egyre nehezedő feladataik
ellátásához szükségük volt az aktivisták támogatására. Valóban, megalapo
zottan állítható, hogy a liberális szervezetek biztosított egzisztenciája segí
55 Ferree és Hess (1994); Ferree és Martin (1995); Spalter-Roth és Schreiber

(1995); Whittier (1995).
56 Eisenstein (1981/1993).
tette a radikális feminizmus m ozgalom ként való fennmaradását, miközben

az 1980-as évek során a m ég az 1960-as évekből eredő legtöbb, férfiakra
alapozott ellenkulturális mozgalom (a környezetvédők jelentős kivételével)
egymás után elhalt vagy ideológiailag megadta magát. A liberalizmus és a radi
kalizmus e sokrétű folyamat eredményeként összeszövődött egymással a moz
galom különböző szárnyainak gyakorlatában és a legtöbb olyan n ő tudatában
is, akik a feministák ügyét és értékeit támogatták. M ég a leszbikusság is a
mozgalom elfogadott összetevőjévé vált, jóllehet a feminizmus fősodrán belül
még mindig társult hozzá egyfajta taktikai elutasítás (Betty Friedan például
ellenezte), amit jól példáznak az 1980-as évek végén a N O W akkori elnöke,
Patricia Ireland biszexualitásának „bevallása” után a N O W szervezetén belül
kialakult feszültségek.
Amikor az 1970-es évek közepétől az 1990-es évek közepéig tartó időszakban
a feminista mozgalom tovább fejlődött, még sokrétűbbé vált és kitérjeszkedett
—legalábbis gondolatviláguk befolyásolásában —az amerikai nők többségére,
más különbségtételek váltak fontosabbá a mozgalom számára. Egyrészt fontos
eltérések voltak a feminista szervezetek egyes fajtái között, másrészt továbbra is
lényeges különbségek maradtak fenn azok között a csoportok között, ame
lyeket Nancy Whittier a feminista mozgalmon belüli „politikai generációknak”
nevez .57 Ami a szervezeteket illeti, Spalter-Roth és Schreiber58 empirikusan
megalapozott, hasznos tipológiája az alábbi típusokat különbözteti meg:
1 Olyan, a nők számára egyenlő jogokat követelő és országos tagsággal bíró

szervezetek, mint például a N O W vagy az 1972-ben alapított „Szakszer
vezeti Tagként Dolgozó N ő k Koalíciója” (Coalition of Labor Union Women).
Ezek úgy próbálták m eg előmozdítani a nők ügyét a társadalom valamennyi
tartományában, hogy eközben tudatosan kerülték a feminista „zsargon” hasz
nálatát, ily módon feláldozva elveiket annak érdekében, hogy hatékonyabban
tudják növelni a nők részvételét a férfiak által uralt intézményekben. Spalter-
R oth és Schreiber az alábbi következtetésre jut: „A politikailag elfogadható
nyelvezet használata — rácáfolva azokra a reményekre, amelyeket egyes
szervezetek vezetői tápláltak, akik mind a liberálisok, m ind a radikálisok
szemében vonzónak kívántak tűnni — elhomályosította a hatalom és az
alárendeltség viszonylatait. Lehet, hogy erőfeszítéseik éppen azoknak a nők
nek az öntudatát nem tudták fejleszteni, akiket ezek a szervezetek képvi
selni és megerősíteni rem éltek .”59
57 Whittier (1995).
58 Spalter-Roth és Schreiber (1995: 106—108).
59 Spalter-Roth és Schreiber (1995: 119).
2 Közveden szolgáltatásokat nyújtó szervezetek, m int például a „Kiszorított

Háziasszonyok Hálózata” (Displaced Homemakers’ Network) és az „Otthoni
Erőszak Elleni Országos Koalíció” (National Coalition Against Domestic Vio
lents). Ezek túlnyomórészt olyan helyi csoportokból szerveződő hálózatok,
amelyek támogatást kapnak programjaikhoz az államtól és egyes vállalatok
tól. Legfőbb problém ájuk az az ellentmondás, ami a nők segítése, illetve ké
pességeik fejlesztése között fennáll: a probléma sürgőssége rendszerint háttér
be szorítja az öntudatfejlesztés és a politikai önszerveződés hosszú távú céljait.
3 Fizetett alkalmazottakkal m űködő, szakértői munkát végző nőpárti szerveze
tek, mint például a „N ő k Jogvédelmi Alapja” (Women’s Legal Defence Fund),
a „Nőpolitikái K utatóintézet” (Institue for Women Policy Reserch), a
„Nőpolitikái Tanulmányi Központ” (Centerfor Women Policy Studies), a nőket
a politikai intézményekben támogató „Feminista Többségi Alap” (Fund for
Feminist Majority), a „Színes N ők Országos Intézete” (National Institute for
Women of Color) vagy az „Egyenlő Fizetés Országos Bizottsága” (National
Committee for Pay Equity). Az ilyen típusú szervezetek előtt álló legfőbb
kihívás - mivel egyre több nő kerül a mozgalom befolyási szférájába, és a
feminista körök etnikai, társadalmi és kulturális értelemben egyaránt egyre
sokrétűbbé válnak —az általuk felvállalt ügyek spektrum ának kiszélesítése.
A fősodorhoz tartozó szervezeten kívül a nők közösségeinek ezernyi helyi
szervezetük van, amelyek közül sok eredetileg a radikális feminizmushoz
kapcsolódott, majd igen változatos pályák mentén fejlődött tovább. Alternatív
női klinikák, hitelegyesületek, képzési központok, könyvesboltok, éttermek,
napközi otthonok, a nők elleni erőszak megelőzésére és a nőket ért sérelmek
orvoslására alakult központok, színházi csoportok, zenei csoportok, írók klub
jai, művészek stúdiói és a különféle kulturális kifejeződések egész sorát képvi
selő egyéb egyesületek jö tte k létre és kerültek hol felfelé ívelő, hol hanyadó
pályákra. Amikor ezeknek sikerült fennmaradniuk, ezt rendszerint annak
köszönhették, hogy engedtek ideológiai karakterük szigorúságából, és jobban
integrálódtak a társadalom egészébe. Tágabb értelemben ezek olyan feminista
szervezetek, amelyek —a m aguk változatosságában, a rájuk jellemző rugalmas
sággal —támogatóhálózatokat, hasznos tapasztalatokat és diskurzív anyagokat
biztosítanak a nők kialakulóban levő saját kultúrájához, ily m ódon aláásva a
patriarchalizmust annak legerősebb bástyájában, a nők tudatvilágában.
A másik fő különbségtétel, amit figyelembe kell vennünk, ha m eg kívánjuk
érteni az amerikai feminizmus fejlődését, W hittiemek a „politikai generá
ciókról” és a „mikrokohorszokról” kidolgozott elmélete.* Az amerikai radiká-
A „kohorsz” fogalma a szociológában a szűkebben vett korcsoportok, azonos

életkorú személyekből álló minták megjelölésére használatos. —A f o r d .
lis feminizmus három évtizedes fejlődéséről írt, lényegre tapintó szociológiai

tanulmányában W hittier kim utatja egyrészt a feminizmus folyamatosságát,
másrészt a feministák stílusában a korai 70-es években, majd az 1980-as és
1990-es évek években bekövetkezett lényeges váltásokat is:
A politikai generációk fontos szerepet játszanak a társadalmi m oz
galom folytonosságában, háromféle m ódon is. Először is, valamely
politikai generáció kollektív identitása az idők folyamán állandó
marad, m int ahogy az történt azoknak a nőknek az esetében, akik
részt vettek az 1970-es évek feminista mozgalmában. M ásodszor,
m inden társadalmi mozgalom képes hatást kifejteni még a tiltakozás
lanyhulásakor is, ha a m ozgalom veteránjainak generációja magával
viszi a m ozgalom kulcselemeit a társadalmi intézményekbe és más
társadalmi mozgalmakba. Az ilyen keretek között működő aktivisták
által létrehozott intézmények és újítások nem csupán a változás
ügynökeiként, hanem egyúttal egy jövőbeli mozgósítási hullám feltá
madásának a forrásaiként is m űködnek. Harmadszor, minden társadalmi
mozgalom megváltozik, am ikor új résztvevők lépnek be a m ozga
lomba és újrafogalmazzák annak kollektív identitását. A m ikrokohor-
szok szabályos időközönkénti belépése fokozatos változásokat hoz
létre. M inden egyes m ikrokohorsz olyan kollektív identitást terem t,
amit a saját körülményei alakítanak ki, s ennélfogva azok az aktivisták,
akik a m ozgalom feltámadási, növekedési, csúcsponti, illetve hanyatló
szakaszában lépnek be, különböznek egymástól. Jóllehet ezek a
fokozatos váltások állandóan bekövetkeznek a társadalmi m ozgal
m akon belül, bizonyos p o ntokon világosan látható élesebb változások
következnek be. Ilyenkor a m ikrokohorszok egész sora közeledik
egymáshoz, egyetlen politikai generációt alkotva, mivel egymáshoz
való hasonlóságaik túlsúlyba kerülnek azokhoz a különbségekhez ké
pest, amelyek elválasztják őket az újonnan belépő m ikrokohorszok
elkülönülő sorától, ami egy második politikai generációt alkot... A tár
sadalmi mozgalmak [céljainak] továbbadása az egyik politikai
generáció kezéből a másikéba így a mozgalom hosszú távú fennm a
radásának kulcsává válik .60
W hittier —az O hio-beli C olum bus városáról készített esettanulmánya, va
lamint másodlagos forrásokból származó adatok áttekintése alapján —bemutatja
a feminista mozgalom tartós fennmaradását és megújulásait, beleértve a
radikális feminizmust is, az 1960-as évektől az 1990-es évekig húzódó
60 W hittier (1995: 254-256).

három évtizeden keresztül. Érvelését számos más forrásmunka is alátá

masztja.61 Úgy tűnik, h o g y a „posztfeminizmus korának” meghirdetése
csupán néhány rövid táv o n érvényesülő tendencia bizonyos érdekek sze
rinti manipulációja volt, am i a médiában igen nagy figyelmet kapott .62
W hittier azonban m eggyőzően hangsúlyozza a radikális feminizmus mély
átalakulását, ami az egyes generációk közötti m egértés tekintetében időn
ként jelentős nehézségekhez vezetett: „A nők mozgalm ába újonnan érke
zők másféleképpen k ü zd en ek a feminista célokért, m in t a hosszabb ideje
m űködő régi aktivisták, akik követőik erőfeszítéseit időnként apolitikusnak
vagy tévútra siklónak te k in tik ... Az újonnan érkezettek más képet alakí
tottak ki önm agukról m in t feministákról.”63 E zeknek az éles különb
ségeknek a következm ényeit W hittier így fogalmazza meg:
A régi feministák számára fájdalmas azt látni, hogy a mozgalomba fris

sen belépők elvetik az általuk nagyra értékelt elveket vagy megvál
toztatják azokat a szervezeteket, amelyeknek a létrehozásáért ők
küzdöttek. A fem inista közösségen belül folyó újabb viták sok nőben
súlyosbítják azt az érzést, hogy ők maguk és meggyőződéseik táma
dásnak vannak kitéve. A szadomazochizmus leszbikus gyakorlói —he
teroszexuális nőkkel és másokkal együtt, különösen a „szex-háborúk
ban” —azt hirdették, h o g y a nőknek meg kell adni a jo g o t mindenféle
szexuális vágyaik szabad kiéléséhez, és azokra, akik más elveket han
goztattak, vádolóan az antiszex, a „vanília” vagy a puritanizmus bé
lyegét ragasztották .64
A feminista politikai generációk közötti főbb különbségek m intha nem

lennének összefüggésben a liberálisokat a radikálisoktól elválasztó régi sza
kadékkal: W hittier következtetései egybecsengenek azzal a megfigyeléssel,
hogy amikor a m ozgalom erőteljes patriarchális visszahatással kerül szembe,
akkor kollektív cselekvési gyakorlatában elhom ályosodik az effajta markáns
ideológiai meghatározottság. Úgy tűnik, hogy a radikális feminista m oz
galomban a veteránok és az újonnan jövők közötti kom m unikációt három
különböző, ám bizonyos m értékig kölcsönösen összefüggő tényező zavarja.
Az első a leszbikusság n ö v ek v ő fontossága a feminista mozgalomban. N em
61 Buechler (1990); Staggenborg (1991); Ferree és Hess (1994); Ferree és Martin

(1995).
62Faludi (1991); Schneir (1994).
63 Whittier (1995: 243).
64 Whittier (1995: 239).
m intha korábban hiányzott volna a radikális feminizmusból, vagy a radi

kális feministák elleneznék. Ám a leszbikusok életstílusa és a heteroszexuális
családminták felbomlasztására általuk helyezett hangsúly, valamint a taktikai
problémák, amelyek azzal kapcsolatban m erültek fel, hogy a nők többsége
vajon hogyan érhető el, illetve m egnyerhető-e egy leszbikus beálhtódású
m ozgalom lövészárkaiból, a radikális feminizmus nem leszbikus szárnyát
egyre gondterheltebbé tették a leszbikusok jól látható megjelenésével kap
csolatban. A második, jóval élesebb szakadás abban nyilvánul meg, hogy a
feministák új generációi nagy fontosságot tulajdonítanak a szexuális önkife
jezés m inden formájának. Ez magában foglalja például a „klasszikus” femi
nista öltözködési kódex elvetését, ami el kívánta kerülni a nőiség hangsú
lyozásának csapdáit. Az új felfogás ezzel szemben a nők m egjelenésében a
nemiséget kiemelő önkifejezés mellett foglalt állást. Kiterjed továbbá a nők
szexualitását kifejező valamennyi megnyilvánulási forma elfogadására,
beleértve a biszexualitást és a kísérletezést is. A harmadik szakadás volta
képpen a másik k ettőnek a következménye. A fiatalabb radikális feminis
ták, és különösen a leszbikusok magabiztosabbá váltak, és a kulturális és
politikai értékek tekintetében élesebben szeparatista nézeteket hangoztat
nak. Ugyanakkor nyitottabbak lettek a férfiak társadalmi mozgalmaival való
együttműködésre, m in t korábban voltak, és hajlamosak kapcsolatokat te
remteni és ápolni a férfiak szervezeteivel, éppen azért, m ert kevésbé érzik
fenyegetve magukat az ilyen szövetségekben, hiszen már m egterem tették a
saját függetlenségüket, gyakran éppen a szeparatizmus révén. A fő kérdés
itt a leszbikus nők és a homoszexuális férfiak szövetsége, például a „Más
fajta N ép ” (Queer Nation) szervezet keretében, melynek tagjai osztoznak a
homoszexuálisokat és leszbikusokat egyaránt elítélő többség elnyomásában
és találkoznak a szexuális felszabadítás védelmében, valamint a hetero
szexuális-patriarchális család bírálatában. W hittier azonban beszámol arról
is, hogy az alapvető értékek tekintetében a régi és az új radikális feministák
felfogása közös, és a két szárny a konkrét küzdelm ekben egymásra talál.
A feminista m ozgalom ban meglévő más belső feszültségek pontosan
abból fakadnak, hogy a mozgalom kibővült Amerika valamennyi társa
dalmi osztályára és etnikai csoportjára .65 M íg az 1960-as évek úttörői, akik
újra felfedezték a feminizm ust, még túlnyomórészt középosztálybeli, maga
san képzett fehérek voltak, a következő három évtized során a feministák
mozgalma összekapcsolódott azokkal a küzdelmekkel, amelyeket az afrikai
amerikai, latin-amerikai és más etnikai kisebbségek hagyományosan a saját
közösségeikben folytattak. A dolgozó nők — m ind a szakszervezeteken,
65 Morgan (1988); Matthews (1989); Blum (1991); Barnett (1995); Pardo (1995).
m ind önálló szervezeteiken keresztül —síkra szálltak követeléseik védelm é

ben, kihasználva a nó'k küzdelm einek újonnan elnyert legitimációját. Ennek
következtében a nők m ozgalm a egyre sokrétűbbé, a feministák önm eg
határozása pedig bizonyos értelem ben bizonytalanabbá, elmosódottabbá
vált. Am a közvélem ény-kutatások szerint az 1980-as évektől kezdve a
legtöbb nő pozitívan viszonyul a feministák által felvetett kérdésekhez és
témákhoz, éppen azért, m ert a feminizmushoz nem társul többé semmilyen
határozott ideológiai alapállás .66 A „feminizmus” olyan közös hívó szóvá (és
magasra emelt lobogóvá) vált a nők női m ivoltuk miatti elnyomásának
mindenféle forrásával szem ben, amelyhez m inden n ő és a nők mindenféle
csoportja —egyeden cím ke alatt — társítani tudja a saját egyéni vagy kol
lektív követeléseit.
Az önazonosítás és a cselekvési gyakorlat változatos formáin keresztül a
különféle eredetű és m ás-m ás célokat követő, ám az elnyomatás rajtuk
kívül álló szempontok szerint m űködő, de számukra közös forrásaitól
szenvedő nők új kollektív identitást hoztak létre: voltaképpen ez az, ami
ténylegesen lehetővé tette az átm enetet a nők szórványos küzdelmeitől a
feminista mozgalomig. M in t W hittier írja: „Azt javaslom, hogy a nők
mozgalmát inkább a hozzá társuló kollektív identitással, mintsem a formális
szerveződéssel határozzuk m e g ... Ami ezeket a szervezeteket, hálózatokat
és egyéneket egy társadalmi m ozgalom részévé teszi, az a közös elkötele
zettségük és a ragaszkodásuk azokhoz a meggyőződésekhez, gyakorlati cse
lekvési formákhoz és önm eghatározási m ódokhoz, amelyek a kollektív
feminista identitást alkotják .”67
Mindezek a kérdések és válaszok, melyeket az amerikai tapasztalatok
vernek fel, vajon relevánsak-e a feminizmus szempontjából más kultúrákban és
más országokban is? A nők követelései és a nők küzdelmei vajon mindenütt,
általában is összefüggésbe hozhatók a feminizmussal? Mennyiben közös való
jában ez a kollektív identitás, ha a nőkre globális perspektívából tekintünk?
G l o b á l is j e l e n s é g -e a f e m in iz m u s ?
A hhoz, hogy erre az alapvető kérdésre — akár csak felületesen is — meg

kíséreljünk legalább puhatolózó jellegű választ adni, különbséget kell ten
n ü n k a világ egyes térségei között. Nyugat-Európa, Kanada és Ausztrália
esetében nyilvánvalónak látszik, hogy egy széles körű, változatos, sokarcú
66 Stacey (1990); Whittier (1995).

67 Whittier (1995: 23-24).
feminista mozgalom él és növekszik, bár különféle intenzitással és más-más

jellegzetességekkel. Nagy-Britanniában például az 1980-as években bekö
vetkezett hanyatlás után, am it nagyrészt a thatcherizmus által kiváltott újkon
zervatív támadások idéztek elő, a nők ügye és a feminista eszmék behatoltak
az egész társadalom tudatába .68 A nők —csakúgy, mint az Egyesült Államok
ban —az egyenlőségért küzdöttek és helyzetük megerősítésére törekedtek a
munka, a társadalmi szolgáltatások, a törvényhozás és a politika terén egy
aránt. Ugyanakkor a kulturális feminizmus és a leszbikusság a n ő k speciális
vonásait hangsúlyozta, és alternatív nőszervezeteket hozott létre. Az egyedi
identitásra helyezett hangsúly a mozgalom széttöredezésének benyomását
kelti. Ám, mint Gábriellé Griffin írja:
Az a helyzet, hogy a n ő k sok csoportja olyan neveket ad magának,

amelyek bizonyos identitásokat határoznak m eg... Ez az azonosítás
adja az ösztönzést aktivizmusuknak. A feminista aktivizmus egy bizo
nyos szinten a széttöredezéshez vezető identitáspolitikán alapul, amit
sok feminista a jelenlegi politikai légkörre tipikusan jellemzőnek tekint,
és amiről feltételezik, hogy közvetlen ellentétben áll a csupa nagybe
tűvel írandó N ők (Felszabadítási) Mozgalmának [Women’s (Liberation)
Movement] homogeneitásával, közös céljaival és tömeges m ozgósító
erejével. Az utóbbi nekem mítosznak, a feminizmus valami olyan
fiktív aranykorára való nosztalgikus visszatekintésnek tűnik, am i való
színűleg sohasem létezett. Az egy témájú vagy egyféle identitást valló
feminista szervezeteket, amelyek gyakoriak az 1990-es években, a
túlságosan lokalizált politikai célok hátrányai sújthatják, de éppen
ezek a speciális vonásaik egyúttal garanciát jelenthetnek a hozzáérté
sükre és arra, hogy valamely konkrét arénában világos célok érdekében
kifejtett erőfeszítéseik maximális hatással járnak .69
A nő k sokféle ügyéért dolgozhatnak tehát egytémájú szervezetek, és a nők

különféle szervezetekben vesznek részt. Az egyéneknek, a szervezeteknek
és a kampányoknak éppen ez az összefonódása és hálózatosodása jellem zi az
életteli, rugalmas és változatos feminista mozgalmat.
A feminizmus jelenléte egész Európában, minden egyes országban érzé
kelhető, mind a társadalom intézményeiben, mind pedig a feminista csopor
tok, szervezetek és kezdem ényezések különféle konstellációiban, amelyek
egymást táplálják, vitatkoznak (néha élesen) egymással, és a nők helyzetével, a
68 Brown (1992); Campbell (1992); Griffin (1995); Hester et al. (1995).

69 Griffin (1995: 4).
n ő ket érintő témákkal és a n ő k kultúrájával kapcsolatos követelések, nyo

mások és eszmék m egállíthatatlanul áradó folyamát indítják útjára. A femi
nizmus nem csak az E gyesült Államokban és Nagy-Britanniában, hanem
általában m indenütt alkotóelem eire esett szét, és m a egyetlen szervezet
vagy intézmény sem tehet úgy, mintha valamennyi n ő nevében emelne szót.
Inkább egy olyan, az egész társadalmon keresztülhúzódó vonal léte figyel
h ető meg, ami a nők érd ek eit és a nők értékeit hangsúlyozza, a szakmai
bizottságoktól a kulturális kifejeződésekig és a politikai pártokig, amelyek
közül sok, minimális részarányban, a vezetésébe is bevette a nőket (a szo
kásos norma, amit ritkán tö lten ek fel, a vezetők és a helyetteseik 25 száza
lékát jelenti, úgyhogy a n ő k ezekben a testületekben „mindössze” 50
százalékban alulreprezentáltak).
A korábbi etattista társadalmak sajátságos helyzetet m utatnak .70 Az etatista
országok egyrészt elősegítették, sőt kikényszerítették a n ő k teljes mértékű
bevonását a fizetett m unkába, megnyitották előttük az oktatási lehető
ségeket, és a szociális szolgáltatások és a gyermekgondozás széles körű háló
zatait állították fel, bár az abortuszt hosszú időn át tiltották, és a fogamzás-
gádás nem volt elérhető. A nők szervezetei jelen voltak a társadalom minden
szférájában, jóllehet a kom m unista párt teljes ellenőrzése alatt. Másrészt
m indent áthatott a szexizm us, és kiemelkedő m értékű patriarchalizmus
jellem ezte a társadalmat, az intézm ényeket és a politikát egyaránt. Ennek
eredményeként a nők egy igen erős generációja n ő tt fel, érezve a saját
erejét és lehetőségeit, ám tagjainak nap mint nap m eg kellett küzdeniük e
lehetőségek egy részének valóra váltásáért. A szovjet stílusú kommunizmus
felbomlása után a fem inizm us m int szervezett m ozgalom gyenge, és m ind
m áig csupán az elnyugatiasodott értelmiség bizonyos köreire korlátozódik,
m iközben a régi stílusú patronizálószervezetek elhalnak. A nők jelenléte a
közéletben azonban drám ai m értékben növekszik. Oroszországban például
a N ők Pártja —noha állásfoglalásait és tagságát tekintve meglehetősen konzer
vatív —az 1995. évi parlamenti választások alkalmából a szavazatok 8 százalékát
kapta. M iközben számos n ő j ó úton volt afelé, hogy politikai kulcsfigurává
váljon, az orosz társadalom ban erősen elterjedt az az érzés, hogy a vezetés
megfiatalítása révén a n ő k meghatározó szerephez juthatnak az orosz
politikai életben. 1996-ban az orosz történelem ben először fordult elő,
hogy egy autonóm terület (Koijakija) kormányzójává n ő t választottak meg.
A nők új generációja, am ely m ár az egyenlőség értékeinek jegyében
nevelkedett fel, személyesen és politikailag egyaránt teret kapva önmaga
kifejezésére, késznek m utatkozik kikristályosítani a m aga egyedi autonó
70 Funk és Mueller (1993).

miáját a kollektív identitásban és a kollektív cselekvésben is. K önnyű előre

látni a nők mozgalmának jelentős fejlődését Kelet-Európábán, ami a saját
kulturális és politikai kifejezési formáit fogja követni.
Az iparosodott Ázsiában ugyanakkor m ég m indig uralkodik a patriar
chalizmus, és alig érik kihívások. Ez különösen m egdöbbentő Japánban,
egy olyan társadalomban, ahol a nők munkavállalási aránya igen magas, a
női lakosság iskolázottsága úgyszintén, és a társadalmi mozgalmak erőteljes
vonulata létezett az 1960-as években. M indazonáltal a nők csoportjaitól és
a szocialista párttól eredő nyomás 1986-ban olyan törvények m eghozatalá
hoz vezetett, amelyek korlátozzák a n ő k diszkriminációját a m unka terüle
tén .71 A feminizmus általában mégis csupán a tudományos körökre korláto
zódik, és még a magas szintű szaktudást igénylő munkát végző n ő k is
m indm áig kirívó diszkriminációt szenvednek el. Az egész japán társadalom
szerkezetére jellem ző strukturális vonások erőteljes feminista bírálatot vált
hatnának ki, de az ilyen kritika még nem érte el azt a szintet, ami elegendő
lehetne ahhoz, hogy hatást fejtsen ki a társadalomra. Ez egyértelműen de
monstrálja, hogy a társadalmi speciális vonásai (ebben az esetben a japán
patriarchális család ereje és a férfiak családfőként játszott szerepének általá
nos elfogadása) meghatározza a mozgalmak tényleges kifejlődésének lehe
tőségeit, tekintet nélkül az elégedetlenség strukturális forrásaira. A koreai
nők m ég inkább alárendelt helyzetben vannak, m int a japán nők, bár a
feminista mozgalom csírái újabban itt is feltűntek .72 Kína még m indig az
etatizmus ellentmondásos modelljének a követése és az elutasítása között
egyensúlyoz, támogatva a „fele m ennyország” jogait, miközben azt a „fele
po k o l” ellenőrzése alatt tartja. M indazonáltal Tajvanban az 1980-as évek
vége óta erőteljes feminista mozgalom bontakozik ki, meghazudtolva azt a
felfogást, hogy a nőknek szükségképpen alá kell vetniük magukat a patriar
chális konfucionista tradícióknak (lásd később ).73
Az úgynevezett fejlődő világban a helyzet bonyolult, sőt kifejezetten ellent
mondásos .74 A feminizmus mint önálló ideológiai vagy politikai állásfoglalás
egyértelműen csak az értelmiségi és magasabb szakmai képzettségű nők csekély
kisebbsége számára van fenntartva, noha e kisebbség jelenléte a médiában —lét
számukhoz képest —meglehetősen felerősíti hatásukat. Továbbá a női vezetők
számos országban, különösen Ázsiában (Indiában, Pakisztánban, Bangladesben,
71 Gelb és Liev-Pallei (1994).

72 Po (1996).
73 Po (1996).
74 Kahne és Giele (1992); Massolo (1992); Caipora Women’s Group (1993); Jaquette
(1994); Küppers (1994); Blumberg et al. (1995).
a Fülöp-szigeteken és Mianmarban) országaik politikai életének kimagasló

alakjaivá és egyúttal a demokráciáért és a fejlődésért folyó harc szimbólumaivá
váltak, s a nem túl távoli jövőben talán hasonló fejlemények következhetnek
be Indonéziában is. Bár női mivoltuk nem garantálja, hogy m int nők
érdemeljenek ki elismerést, és a legtöbb női polidkus a patriarchális politika
keretei között m űködik, hatásuk szerepmodellként — különösen a fiatal nők
számára és a társadalmi tabuk megtörése szempontjából —nem elhanyagolható.
A legfontosabb fejlem ény azonban az 1980-as évek óta az alulról jö v ő
kezdem ényezésből kifejlődött szervezetek rendkívüli felemelkedése,
amelyeket a fejlődő országok világvárosi körzeteiben túlnyomórészt nők
vezetnek, és nők adják mozgatóerejüket. Ezeknek a kialakulását a városok
robbanásszerű fejlődése, a gazdasági válság és a megszorításokat alkalmazó
politikák egyidejűleg érvényesülő folyamatai ösztönözték, amelyek az em
bereket, különösen a n ő k et a „küzdelem vagy pusztulás” egyszerű dilem
mája elé állították. Ez a dilem m a —a nőknek m ind az új iparágakban, m ind
a városi informális gazdaságban egyre bővülő foglalkoztatásával együtt —
valóban átalakította a nők helyzetét, szerveződését és tudatvilágát is, amit pél
dául R uth Cardoso de Leite és Maria da Gloria G ohn Brazíliában, Alejandra
Massolo M exikóban és H elena Useche Kolum biában végzett kutatásai tár
tak fel.75 Ezekből a kollektív erőfeszítésekből n em csupán alulról építkező
szervezetek fejlődtek ki és kezdtek hatást gyakorolni a politikára és az intéz
ményekre, hanem kialakult az új képességekkel bíró nők új kollektív
identitása is. Alejandra Massolo a Mexikóvárosban a nők részvételére alapo
zott társadalmi mozgalmakról adott elemzését az alábbi következtetéssel zárja:
A nők szubjektív felfogása küzdelmeik élményeiről és tapasztalatairól
sokatmondó dim enziót jelent annak a folyamatnak a megértésében,
melynek során a városi konfliktusokban társadalmilag új kollektív iden
titások épülnek fel. Az 1970-es és 1980-as évek városi mozgalmai
láthatóvá és megkülönböztethetővé tették a dolgozó osztályok bizonyos
szegmentumainak újszerű kollektív identitását. A nők - mindennapi
életük színtereit a kollektív cselekvés bázisaivá alakítva át —jelentős m ér
tékben hozzájárultak az új társadalmi identitások felépítéséhez. A kollek
tív identitás létrehozásának folyamatához hozzáadódott a női nemtől
származó sokrétű motivációk, célok és elvárások komplex halmaza, ami
még akkor is benne rejlik a városi mozgalmakban, ha a nemek viszonyá
nak kérdései m ég nem jelennek meg explicit formában, a szervezetek
tagsága kevert, és a vezető pozíciókban férfiak vannak .76
75 Cardoso de Leite (1983); Gohn (1991); Espinosa és Useche (1992); Massolo (1992).
76 Massolo (1992: 388); a szerző fordítása angolra.
A nők kollektív szereplőként való explicit önazonosítása és ilyen tömeges

jelenléte az alulról építkező mozgalmak kollektív akcióprogramjaiban át
alakítja a nők tudatvilágát és társadalmi szerepeit szerte a világon, tagoltan
kifejezésre ju tó feminista ideológia hiányában is.
Miközben azonban a feminizmus jelen van sok országban, és a nők szerve
zetei és küzdelmei robbanásszerűen gyarapodnak mindenütt a világon, a femi
nista mozgalom igen eltérő alakokat és orientációkat mutat, attól a kulturális, intézményi
és politikai kontextustól függően, amelyben kialakult. Nagy-Britanniában például a
feminizmus egyik meghatározó jegye volt, hogy az 1960-as évek végére tehető
megszületésétől fogva szoros kapcsolatban állt a szakszervezetekkel, a munkás
párttal, a szocialista baloldallal és a jóléti állammal.77 Még kifejezettebben politi
kai jellegű, vagyis az állam irányába forduló volt, m int az amerikai feminizmus,
és közvetlenebbül kötődött a dolgozó nők mindennapi problémáihoz. Am a
baloldali politikához és a szakszervezeti mozgalomhoz való közelsége miatt a
mozgalom az 1970-es évek során a szocialista és a radikális feministák között folyó
belső harcoktól szenvedett. A „bért a házimunkáért” című népszerű kampányt
1973-ban például egyes feministák bírálták azért, hogy kimondatlanul elfogadta
a nők alárendelt státusát otthon, ezáltal potenciálisan arra ösztönözve a nőket,
hogy továbbra is maradjanak meg bezárva otthoni környezetükbe. A szak-
szervezetekhez és a szocialista politikához fűződő ellentmondásos kapcsolatok
befolyásolták magát a mozgalmat is. M int R ow botham írta:
Valószínűleg van valami igazság abban az állításban, hogy a szakszer
vezeti támogatásra helyezett hangsúly —ami Nagy-Britanniában jóval
erősebb, m in t a nők felszabadításáért küzdő sok más mozgalomban —
befolyásolta azokat a feltételeket, amelyek között az abortuszpárti fel
hívásokat megfogalmazták. A penészes szakszervezeti tanácskozóter
m ek nem a legalkalmasabb helyek a női vágyak sokféleségének míves
szónoklatokban való kifejtésére. A m ... úgy gondolom, hogy ennek
az egyik oka inkább egyfajta kitérési taktika magán a nők felszabadí-
tási m ozgalm án belül. A m ozgalom el akarta kerülni, hogy szembe
állítsa egymással a heteroszexualitást és a leszbikusságot, de ebben a
folyamatban a szexuális önmeghatározás skálája beszűkült, és a hetero
szexuális ö rö m ö k bármilyen megvitatása védekező pozícióba került
vagy visszaszorult.78
A brit fem inizm ust —részben az önmaga sokrétűségének elfogadásától való
vonakodás és a hagyományos politika stratégiai racionalitásától való eltávo
77 Rowbotham (1989).
78 Rowbotham (1989—91).
lodás következtében — az 1980-as években jelentősen meggyengítette a

thatcheri gőzhenger előrenyomulása. Ám m ihelyt a feministák új generá
ciója szabadnak érezte m agát a pártpolitikához és a szakszervezeti szövetsé
gekhez fűződő régi kötöttségeitől, az 1990-es években a feminizmus új
életre kelt, nem csupán m in t kulturális feminizmus és leszbikusság, hanem
a kifejeződések változatos sokaságában, amelyek magukban foglalták, bár
többé már nem egyeduralkodó jelleggel, a szocialista feminizmust és az
intézményesített fem inizm ust is.
A spanyol feminizmusra m ég nyilvánvalóban rányomta bélyegét az a p o
litikai környezet, am elyben megszületett: a Franco diktatúrája ellen az
1970-es években fellépő dem okratikus m ozgalom .79 A legtöbb nőszervezet
kapcsolatban állt a Franco-ellenes, félig illegális ellenzékkel, például a ko m
m unista párt befolyása alatt álló „D em okrata N ő k Társasága” (Asociación de
Mujeres Democratas) nevű politikai szervezettel és a területileg szerveződő
„Háziasszonyok Egyesületével” (Asociaciónes de Amas de Casa). M inden
politikai irányzatnak, különösen a forradalmi baloldalon, megvolt a maga
külön női „töm egszervezete” . Catalunyában és a Baszkföldön a nők szerve
zetei és a feministák szintén rendelkeztek saját szervezeteikkel, a spanyol
politikában létrejött nem zetiségi szakadások tükörképeként. A francoizmus
vége felé, a kulturális és politikai felszabadulás légkörében, ami Spanyolor
szágot az 1970-es években jellem ezte, 1974 és 1977 között önálló feminista
közösségek kezdtek feltűnni. K özöttük az egyik leginkább újító szellemű
és legbefolyásosabb szervezet a madridi „N ői Felszabadítási Front” (Frente
de Liberación de la Mujer) volt. Ennek erősen korlátozott létszámú tagságát
száznál kevesebb n ő alkotta, de tevékenységét a médián keresztül kifejtett
hatásra koncentrálta, felhasználva a női újságírók hálózatát, és így a nők
diskurzusának és igényeinek szócsöveként népszerűvé vált. Követeléseinek
középpontjába a Spanyolországban akkor m ég törvénybe ütköző abortusz
h o z és a váláshoz való jo g o t, valamint a nők szexualitásának szabad kifeje
zését áhította, beleértve a leszbikusságot is. Törekvéseit főleg a kulturális
feminizmus befolyásolta, továbbá a féminisme de la différence francia és olasz
eszméi, de tagjai részt vettek a demokráciáért folyó politikai küzdelm ekben
79 A spanyol feminizmusra vonatkozó saját felfogásom és ismereteim közvetlen sze

mélyes tapasztalatokból és megfigyelésekből, valamint számos olyan nővel folytatott
beszélgetéseimből származnak, akik jelentős szerepet játszottak a mozgalomban. Kö
szönetét szeretnék mondani azoknak a nőknek, akiktől a legtöbbet tanultam, közülük
is kiemelve Marina Subirais, Françoise Sabbah, Marisa Goi, Matilde Fernandez, Car-
lota Bustelo, Carmen Martinez-Ten, Cristina Alberdi és Carmen Romero nevét. Az
itt közölt adatokért és elemzésekért a felelősség természetesen kizárólag az enyém.
is, együttműködve a kom m unista és szocialista nőszervezetekkel. Ám a

dem okrácia spanyol földön 1977-ben történt megterem tésével és a
Szocialista Párt 1982. évi hatalomra kerülésével az önálló feminista mozgal
m ak szinte teljesen eltűntek, éppen az intézményi és politikai szinten elért
sikereik következtében. 1981-ben törvényessé vált a válás, majd 1984-ben
—bizonyos korlátozásokkal —az abortusz is. A Szocialista Párt létrehozta a
„N ő k Intézetét” (Institute de la Mujer) a kormányzati apparátuson belül, ami
a feministák lobbijaként m űködött magával a kormánnyal szemben. Sok
feminista aktivista, különösen a Frente de Liberación de la Mujer tagjai közül,
belépett a Szocialista Pártba, és ezek vezető pozíciókba kerültek a parlament
ben, az adminisztrációban és kisebb m értékben magában a korm ányban is.
A szocialista feministák egyik vezetője, a szakszervezeti m ozgalom ban
érdem eket szerzett Matilde Fernandez, akit a szociális ügyek m iniszterévé
neveztek ki, befolyását és erős akaratát a szocialista rezsim második felében
a nők ügyének támogatására és megerősítésére használta fel. Miniszteri
beosztásában 1993-ban Cristina Alberdi, egy tekintélyes jogász, szintén a
feminista mozgalom veteránja váltotta fel. Carm en R om erót, az ország
Első Asszonyát, aki szintén hosszú időn át szocialista aktivistaként m űködött
férje, Felipe Gonzales oldalán, beválasztották a parlamentbe, ahol fontos
szerepet játszott a párt hagyományos szexizmusának enyhítésében. A párt
szervezeti, szabályzatába beiktattak például egy olyan pontot, m iszerint a
vezető pozíciók 25 százalékát nők számára kell fenntartani (ez az ígéret
m indm áig teljesítetlen maradt, bár a nők száma m ind a párt vezetésében,
m ind a kormányban ténylegesen m egnőtt).
A feminizmus így egyrészt jelentős hatást gyakorolt a spanyol nők jogi,
szociális és gazdasági körülm ényeinek javítására, valamint annak elősegí
tésére, hogy a spanyol nők m egjelenjenek a politika, az üzleti világ és álta
lában a társadalom vezető pozícióiban. Az új generációkban a hagyom á
nyos férfigőg, a machismo drámai mértékben erodálódott .80 Másrészt a
feminista mozgalom — kádereinek kiemelésével és erőfeszítéseinek kizá
rólag az intézményi reformokra való koncentrálásával - gyakorlatilag m eg
szűnt önálló mozgalom ként létezni. Kevés tér és alkalom maradt a leszbikus
feminizmus, illetve a különbségek és a szexualitás hangsúlyozása számára. Am
a spanyol társadalomban újonnan kivívott tolerancia az 1990-es években
elősegítette egy újfajta, inkább kultúrára orientált feminizmus kibontako
zását, ami közelebb állt a Nagy-Britanniában vagy Franciaországban érvé
nyesülő feminista tendenciákhoz és eltávolodott a hagyományos politikától,
kivéve a Baszkföldön, ahol m egtartotta önpusztító kapcsolatait a radikális
80 Alonso Zaldivar és Castells (1992).

szeparatista baszk m ozgalom m al. így a spanyol feminizmus jól példázza a

politika és az intézm ények felhasználásában rejlő lehetőségeket a n ő k státu
sának javítására, és ugyanakkor annak a nehézségeit is, hogy a sikeres
intézményesülés feltételei között valamely társadalmi mozgalom független
maradhasson.
A feminizmus különféle változatainak vizsgálata során —annak a széle
sebb társadalmi kontextusnak a figyelembevételével, amelyben azok kifej
lődnek —utolsó állom ásunk Olaszország, az a helyszín, ahol bizonyíthatóan
egész Európának a legbefolyásosabb és leginkább újító szellemű feminista
mozgalma jö tt létre az 1970-es évek során .81
M int Bianca Beccalli írja: „az olasz feminizmus történelm i áttekintésé
ből világosan kiem elkedik két téma: a szoros kapcsolat a feminizmus és a
baloldal között, valam int az egyenlőség és a különbségek összefonódásának
különös jelentősége .”82 Valóban, az olasz feminizmus — csakúgy, m int a
legtöbb nyugati feminista m ozgalom —azokból az erőteljes társadalmi moz
galmakból alakult ki, am elyek az 1960-as évek végén és az 1970-es évek
elején megrázták Olaszországot. Társaitól eltérően azonban az olasz femi
nista mozgalom m agában foglalt egy befolyásos áram latot az olasz szakszer
vezeteken belül is, és erőteljes támogatást kapott az olasz kommunista
párttól, ami a kom m unista világon kívül a legnagyobb kommunista párt és
egyben Olaszország legnagyobb taglétszámú pártja volt. így az olasz femi
nistáknak az 1970-es években sikerült népszerűsíteniük a feminizmus
tém áit a nők nagy töm egei körében, beleértve a dolgozó osztályokhoz tar
tozó nőket. Gazdasági igényeik és egyenlőségi követeléseik összefonódtak
a nők felszabadításával, továbbá a patriarchalizmus bírálatával és a hagyo
mányos tekintélyi rendszer felforgatásával m ind a családban, m ind a társa
dalomban.
A feministák és a baloldal (különösen a forradalmi baloldal) közötti kap
csolatok azonban nem voltak felhőtlenek. 1975 decem berében a legna
gyobb és legradikálisabb szélsőbaloldali szervezet, a Lotta Continua önjelölt
marsalljai ragaszkodtak ahhoz, hogy védelmet nyújtsanak a szervezet nő
tagjainak római tüntetése alkalmából, és amikor a nők visszautasították a
81 Az olasz feminista mozgalomra vonatkozó ismereteim nagyrészt Laura Balbóval

kötött barátságomból és a vele folytatott beszélgetésekből, valamint a társadalmi
mozgalmaknak az 1970-es években Milánóban, Torinóban, Velencében, Rómában és
Nápolyban folytatott személyes megfigyeléséből származnak. A mozgalom frissebb
elemzése megtalálható Bianca Beccalli kiváló áttekintésében (1994). A mozgalom
kialakulási fázisáról és az 1970-es évek években bekövetkezett fejlődéséről lásd Ergas
(1985) és Birnbaum (1986).
82 Beccalli (1994: 109).
védelm üket, akkor megverték őket, m inek következtében a n ő k kiváltak a

szervezetből, és néhány hónappal később maga a Lotta Continua is feloszlott.
Az „Olasz N ők U niója” (Unione déllé Donne Italiano, UDI) kom m unista
ösztönzésre létrejött szervezetének növekvő függetlenedése a p árttó l végül
ahhoz vezetett, hogy az UDI 1978-ban feloszlatta önmagát. Á ltalában véve
mégis sok kapcsolat maradt fenn a szerveződő nők, a szakszervezetek és a
baloldali pártok között (a szocialisták kivételével), továbbá a szakszervezeti
és pártvezetők nagymértékben fogékonyak maradtak a nők ügye, sőt a
feminista diskurzusok elfogadása iránt is. Ez a szoros együttm űködés a dol
gozó nő k jogaival kapcsolatban egész Európában a legfejlettebbek k ö zé tar
tozó törvények meghozatalához, továbbá a válás (1974-ben népszavazás
útján történt) törvényesítéséhez és az abortusz engedélyezéséhez vezetett.
Az 1970-es években ez a hosszú időn át fenntartott politikai eg y ü ttm ű k ö
dés kéz a kézben járt azoknak a női kollektíváknak a buijánzásával, amelyek a
nő k önállóságának, kulturális különbözőségének, szexualitásának és leszbi-
kusságának témáit különálló kérdésekként vetették fel, ám eközben kölcsön
hatásban álltak a politikával és a társadalmi osztályharccal. Beccalli m égis így
fogalmazhatott:
Az évtized [az 1970-es évek] végére a feminizmus hanyatlani kezdett,
és az 1980-as évek elején m int m ozgalom gyakorlatilag m egszűnt. El
veszítette látható jelenlétét a politikai küzdelmekben, és ahogy a
feminista aktivisták energiáikat egyre inkább magántermészetű ügyekre
fordították m ind egyéni, m ind közösségi szinten, fokozatosan szét
töredezett és elérhetetlenné vált. így történhetett meg, hogy az ’ú j’
feminista mozgalom — az 1970-es évek más ’új társadalmi m ozgal
m ainak’ példáját követve —egyszerűen az életmód-politika egy újabb
formájává alakult át .83
M iért történt ez így? Itt nem Beccalli szavait kívánom beilleszteni a saját
értelmezésem keretei közé, bár nem hiszem, hogy ellentmondásba kerülök az
általa mondottakkal. Az olasz nők egyrészt alapvető jogi és gazdasági refor
m okat értek el, tömegesen munkába álltak és beléptek az oktatási rendszerbe,
aláásva a szexizmus — és ami m ég ennél is fontosabb, a katolikus egyház —
hagyományos hatalmát életük fölött. Megnyerték tehát azokat a nyílt, tiszta
csatákat, amelyekben a baloldal, a szakszervezetek és a nők könnyen közeled
hettek egymáshoz, jóllehet a győzelmet nem mindig tudták teljes m értékben
kihasználni, mint például az egyenlőségi törvény esetében, am ely Beccalli
szerint jelentősen elmaradt a brit modelltől.
83 Beccalli (1994: 86).

Másrészt a nők m ozgalm a és a baloldal közötti szoros kapcsolat kiváltotta

a politikai fem inizm us válságát, párhuzamosan m agának a baloldalnak a
válságával. A forradalmi baloldal, amely marxista—maoista álomképekben élt,
figyelemre m éltó intelligenciával és képzelőerővel m é g mesterkéltebbé téve
e mesterséges paradicsom okat, az 1970-es évek m ásodik felében felbom
lott. A szakszervezeti mozgalomnak nem kellett neokonzervatív visszahatással
szembesülnie, m int Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban, az
1980-as években azonban szembe kellett néznie a globalizáció és a techno
lógiai változások új realitásaival, és el kellett fogadnia az olasz kapitalizmus
nemzetközi függőségéből adódó korlátokat. A hálózati gazdaságban, ami
ténylegesen Emilia R o m a g n a modelljét* követve ép ü lt ki, az olasz kisvál
lalatok dinamikusak és versenyképesek lettek, ám ezért azt az árat kellet
fizetni, hogy kikezdték, sőt lerombolták a szakszervezetek alkupozícióját,
ami a nagyüzemekben és az állami szektorban m egvolt. A hatalomért folyó
küzdelemben a K om m unista Pártot félresöpörte a Szocialista Párt által ve
zetett antikommunista fro n t. A Szocialista Párt p ed ig arra használta fel a
hatalom eszközeit, hogy a sorpasso (a választások alkalm ából a kommunisták
legyőzése) álmának megvalósítása érdekében illegálisan finanszírozza saját
magát: az igazságszolgáltatási rendszer lecsapott a szocialistákra, még mielőtt
azok legyűrhették volna a kommunistákat, akik időközben megszűntek
kommunisták lenni, és beléptek a Szocialista Internacionáléba.
Ilyen körülmények között aligha meglepő, hogy az olasz feministák —poli
tikai meggyőződéseiket talonba téve —hazamentek. Vagyis nem férjeik és
apáik otthonába, h an em a „N ő k Házába” (House o f Women), a nők kultú
rájának e sokrétű és életteli menedékébe, amely az 1980-as évek végén újra
feltalálta a feminizmust, ezúttal a különbségeket (differenzia) hangsúlyozva,
ám nem megfeledkezve az egyenlőségről (egalita) sem . Intellektuális tájéko
zódási pontként M arx, M ao és Alexandra Kollontaj helyébe Luce Irigaray
és Adrienne Rich** lépett. Az új feminista közösségek az 1990-es években
folytatták a feminista diskurzus és a női követelések egymással való össze
kapcsolását, különösen a baloldal által ellenőrzött helyi önkormányzatok
ban. Az egyik legújszerűbb és legaktívabb kam pány az idő átszervezésére
* A szerző kedvenc példája a rugalmas hi-tech vállalati rendszerek kialakulására: az Emilia

Romagna tartományban alapított B en etto n divatcég hálózati működését az I. kötetben
elemzi. - A fo rd .
** Alexandra Kollontaj történelmi alak, szexuálisan emancipálódott kommunista nő
volt, aki szembeszállt Leninnel. Luce Irigaray a legújabb francia feminista elmélet
legfontosabb képviselőjének számít. Adrienne Rich amerikai költő és filozófus, a
leszbikusság szószólója.
irányult, a munkaidőtől az üzletek és a közszolgálati intézm ények nyitva

tartásáig a nők többszörösen tagolódó életviteléhez alkalmazkodó, rugalmasabb
időbeosztást követelve. Az 1990-es években - a Berlusconitól és a hagyo
mányos családi értékek helyreállítását követelő újfasisztáktól eredő politikai
fenyegetés dacára - a kom m unista pártból kivált és szocialistává lett Partito
Democratico de Sinistra pártot is magában foglaló balközép koalíció került hata
lomra, s 1996-ban megnyitotta az utat az intézményi újítások felélesztése előtt,
ezúttal már egy olyan decentralizált, autonóm feminista m ozgalom ra támasz
kodva, amely már megtanulta a „farkasokkal táncolás” leckéit.
A feminizmus és a nők küzdelm ei tehát az előttünk álló ezredforduló
idején változatos, hol felívelő, hol hanyatló pályát futnak b e az emberi él
ményvilág egész tájképén, m in d ig új és új formákban a felszínre törve és
egyre inkább összekapcsolódva a hatalommal szemben tan ú síto tt ellenállás
más forrásaival, miközben a politikai intézményesedés és a kulturális auto
nómia között fennmarad a feszültség. Az a környezet, am elyben a feminizmus
fejlődik, a formák és a diskurzusok sokaságát hozza létre a mozgalomban.
Mégis azt állítom, hogy az identitást teremtő értékek és célok lényege (igen,
valóban ezt mondtam: a lényeg) m int központi mag átszűrődik a feminizmus
egész kulturális polifóniáján.
Fem i n i z m u s : t e r m é k e n y p o l i f ó n i a 84
A feminista mozgalom erejét és vitalitását sokrétűsége, valam int a kultúrák

hoz és a korokhoz való alkalmazkodóképessége adja. A h h o z tehát, hogy
m egpróbáljuk megtalálni a fundamentális szembenállás és az alapvető átala
kulás magját, ami a m ozgalom egészére jellemző, először ezt a sokrétűséget
kell felismernünk. Annak érdekében, hogy céltudatosan haladhassunk ke
resztül e sokrétűség rétegein, a feminista mozgalmak olyan tipológiáját javas
lom, ami egyrészt az általam idézett forrásokban m egfogalm azott megfi
gyeléseken, másrészt pedig Touraine-nek a társadalmi mozgalmakról adott
84 A feminista mozgalom fő témáinak vizsgálatakor nem törekszem igazságot szol

gáltatni a feminista viták gazdagságában, és nem tekinthetem át —még akkor sem
tehetném, ha ismerném —az elméletek és állásfoglalások teljes spektrumát, ami a
nőket sújtó elnyomás forrásainak és a felszabadulásukhoz vezető utaknak a mélyebb
megértéséhez ma elérhető. Az a szintézis, amire elemzésemben itt törekszem, e
könyv elméleti céljának elérésére irányul: az identitás elsőbbségét hirdető társa
dalmi mozgalmak és a hálózati társadalom mint az információ korának új hatalmi
struktúrája közötti kölcsönhatások értelmezésére. Ha ez a kijelentés védekező jelle
gűnek hangzik, akkor az is.
osztályozásán alapul, amit a 2. fejezetben mutattam be. E tipológia alkalmazása

nem a leírás, hanem az elem zés céljára szolgál. Nem tükrözheti a feminizmus
sokarcú profilját valamennyi országra és kultúrára kiterjedően. M int minden ti
pológia, ez is redukcionista, am i a nőmozgalmak gyakorlatának esetében külö
nösen szerencséden körülm énynek számít, mivel a nők jogosan léptek fel éppen
az ellen, hogy történelmileg állandóan inkább tárgyakként, m intsem alanyok
ként katalogizálták és cím kézték fel őket. Továbbá bizonyos feminista mozgal
m ak és egyes nőalakok a mozgalmakban gyakran nem illenek bele sem ezekbe,
sem más kategóriákba, m ivel identitásaik, ellenfeleik és céljaik a küzdelmeikről
és tapasztalataikról saját m aguk által adott meghatározásokban keverednek egy
mással. Emellett egyes kategóriák a feminista mozgalomnak csupán egy igen
kicsiny, jóllehet az elemzés szempontjából releváns szegmentumát képviselik.
Általában véve mégis úgy gondolom , hogy a 4.1 összefoglaló táblázatban feltün
tetett megkülönböztetéseket hasznos lehet olyan eszközként felhasználni, mely
nek segítségével megkezdhetjük a feminista mozgalmak változatosságának átte
kintését, szükséges lépésként közös vonásaik vizsgálatához.
4.1 összefoglaló tá b lá z a t A f e m i n i s t a m ozgalmak tip o ló g iá ja
Típus Identitás Ellenfél Cél

A nők jogai a nők mint a patriarchális állam egyenlő jogok (beleértve
(liberális, emberi lények és/vagy a patriarchális a gyermekszüléssel
szocialista) kapitalizmus kapcsolatos jogokat)
Kulturális a nők közössége a patriarchális kulturális autonómia
feminizmus intézmények
és értékek
Esszencialista a létezés női m ódja a létezés férfimódja matriarchális szabadság
feminizmus
(spiritualizmus,
ökofeminizmus)
Leszbikus szexuális/kulturális a patriarchális a nemi különbségek
feminizmus testvériség heteroszexualitás m egszüntetése, szeparatizmus
A nők specifikus önmeghatározás a kulturális nemi különbségek nélküli
identitásai (etnikai, szerinti identitás dominancia multikulturalizmus
nemzeti és
önmeghatározás
szerinti, pl. fekete
leszbikus feministák)
Gyakorlati kizsákmányolt é s a patriarchális életben m aradás, méltóság
feminizmus visszaéléseket kapitalizmus
(dolgozó nők, elszenvedő nők,
(önvédelem, háziasszonyok
anyaság stb.)
Ezekbe a típusokba besoroltam azokat a kollektív akciókat és egyedi dis

kurzusokat is, amelyek a feminizmuson belül és körülötte folynak. E n n ek
—m int fentebb is jeleztem —az az oka, hogy a feminizmus nem m erül ki
az aktivisták küzdelmeiben. Egyúttal, néha m ég alapvetőbb értelem ben vé
ve, diskurzus is: olyan diskurzus, ami felforgatja a nők helyét az em beri
történelem ben, átalakítva a történelm ileg dom ináns kapcsolatot a tér és idő
között. M int Irigaray íija:
Az Isten és az istenek először a teret terem tik m eg... Az Isten m aga
lehet az idő, a térben és a helyeken végzett tevékenységével exterio-
rizálva önm agát ... Melyik invertálódik a szexuális különbség eseté
ben? Ahol a nőiség térben nyilvánul meg, ám gyakran az alvilág, a
káosz, az örvény és az éjszaka konnotációival... míg a hím nem űség
dim enziója az idő. Az átmenet egy új korba változást kíván m eg a
téridővel és a helyeknek, az identitás „konténereinek” és burkolatai
nak az elfoglalásával kapcsolatos érzékelésünkben és felfogásunkban .85
Ezt az átm enetet és ezeket a változásokat a nők különféle lázadások egész
sorozata révén valósítják meg: közülük néhányat feltüntettem a 4.1 össze
foglaló táblázatban, melynek tartalmát a hozzáfűzött megjegyzésekkel p ró
bálom világosabbá tenni.
A feminizmus alapvető célja a nők jogainak védelme. Csakugyan, a m oz
galom valamennyi formájában megjelenik ez az alapvető cél, ami azt hang
súlyozza, hogy a nők emberi lények, nem pedig —a klasszikus feminista kritika
kifejezéseivel élve —babák, tárgyak, dolgok vagy állatok. Ebben az értelem ben
a feminizmus valójában az emberi jogokért küzdő mozgalom kiterjesztése.
Ennek a mozgalomnak két fő változata van: a liberális és a szocialista, jóllehet
ez a felfogás, miszerint ezek egyetlen típusnak a változatai, a köztük levő éles
ideológiai ellentét miatt esedeg meglepő lehet. Ezek valóban különböznek
egymástól, de az identitás tekintetében mindkét változat azt hangsúlyozza,
hogy a nők jogai egyenlők a férfiakéival. A patriarchalizmus gyökereinek
értékelésében eltérnek egymástól: az egyik változat hisz a kapitalizmusnak a
liberális demokrácia keretei között való megreformálhatóságában az egyenlőség
végső céljának megvalósítsa érdekében, míg a másik ezt tagadja. M indkét
szárny a nők jogai közé számítja azonban a gazdasági jogokat és a gyerm ek-
szüléssel kapcsolatos jogokat, és ezeknek a jogoknak az elnyerését m indkettő a
mozgalom céljának tekinti, bár az ennek érdekében alkalmazott taktikai hang
súlyaik és nyelvezetük tekintetében élesen eltérhetnek egymástól. A szocialista
feministák a patriarchalizmus elleni küzdelmet szükségképpen összekapcsolják
85 Irigaray (1984/1993: 7).

a kapitalizmus meghaladásával, míg a liberális feminizmus a gazdasági-társa

dalmi átalakulását szkeptikusabb módon közelíti m eg, más céloktól függetlenül
koncentrálva a nők ügyének előbbre vitelére.
A kulturális fem inizm us megkísérli a szabadságot biztosító alternatív női
intézmények létrehozását a patriarchális társadalom viszonyai közepette,
melynek intézm ényeit és értékeit tekinti ellenfelének. Ez időnként össze
kapcsolódik „a különbségeket hirdető” feminizmussal, bár nem azonos az
esszenciahsta felfogással. Azzal a kettős állítással indítja fellépését, hogy a
nők mások, főleg eltérő történelmi múltjuk m iatt, és csak valódi identitá
sukat építhetik fel újra, m inden esetben megtalálva saját útjukat ehhez a
maguk közösségének létrehozásában. Ez sok esetben magában foglalja a
férfiaktól, vagy legalábbis a férfiak által uralt intézm ényektől való elkülö
nülés szándékát. N e m vezet azonban szükségképpen leszbikussághoz vagy
a férfiaktól való elkülönülés, a szeparatizmus program jához, célja a kultu
rális autonómia megvalósítása az ellenállás bázisaként, a nők követeléseit
olyan alternatív értékek alapján ösztönözve, m in t például a nemversengő
jelleg, az erőszakmentesség, az együttműködés és a sokdimenziós em beri
élményvilág, am elyek új női identitás és női kultúra kialakulásához vezet
nek és kiválthatják az egész társadalom kulturális átalakulását.
A radikális feminizmus gyökereit alkotó „öntudatfejlesztő” mozgalom kap
csolatban állt a kulturális feminizmussal és a nőszervezetek és női intézmények
egész hálózatának kialakulását idézte elő, amelyek a szabadság, a védelem, a
támogatás és az akadálytalan kommunikáció színtereivé és bázisaivá váltak a
nők körében: ilyenek például a nők könyvesboltjai, a női klinikák és a nők
szövetkezetei. M iközben ezek a szervezetek szolgáltatásokat nyújtottak a nők
számára és a nők jogainak védelmében történő különféle mozgósítások szerve
ző eszközeivé váltak, egyúttal létrehoztak és teijesztettek egy alternatív kultúrát
is, ami megalapozta a női értékek specifikus vonásait.
Az esszencialista feminizmus egy lépéssel tovább megy, és kikiáltja egyrészt a
nők alapvető, biológiai és/vagy történelmi okokból fakadó különbözőségét a
férfiaktól, másrészt a nőiség mint életmód morális, illetve kulturális fel
sőbbrendűségét. Fuss megfogalmazása szerint „az esszenciahzmus a tiszta vagy
eredeti nőiség, a női lényeg hangsúlyozásában érhető tetten, ami a társa
dalmiság határain kívül, s így a patriarchális rend által megrontatlanul (bár talán
elnyomottan) létezik ”.868 7Az esszenciahsta feminizmus egyik jól artikuláltan
megnyilvánuló, befolyásos hangja, Luce Irigaray ezt így fejezi ki: „női mivol
tunkban szólalunk m eg” (by our lips we are women).*7
86 Fuss (1989: 2).

87 Ingaray (1977/1985: 210).
Hogy is mondjam? H ogy mi nők vagyunk kezdettől fogva. Hogy

nem kell bennünket nekik nővé tenniük, felcímkézve, szentté avatva
és meggyalázva m inket. H ogy ez m indig is így történt, az ő erőfeszí
téseik nélkül. És hogy az ő történelm ük és az ő történeteik képezik a
mi kiszorításunk helyszíneit... Az ő tulajdonságaik a m i számkivetett-
ségünk. Az ő elválasztó kerítéseik a mi szerelmünk halála. Szavaik a
mi szájunk felpeckelése... Siessünk és találjuk fel a saját kifejezésein
ket, úgy, hogy m indenütt és m indig tudjunk továbbra is ölelni...
Erősségünk magában ellenállásunk gyengeségében rejlik. O k már
hosszú ideje azt értékelik nagyra, amit a mi simulékonyságunk a ma
guk ölelései és benyomásai szempontjából ér. M iért ne érezzük jól
magunkat? Inkább ezt kell tennünk, mintsem hogy hagyjuk ma
gunkat alávetni m agunkat az ő védjegyezésüknek. Inkább, m int hogy
rögzítsenek, stabilizáljanak és mozgásképtelenné tegyenek bennün
ket. Elkülönítve... T udunk boldogulni modellek, standardok vagy
példák nélkül is. Sohase adjunk önm agunknak utasításokat vagy pa
rancsokat, és ne tiltsunk semmit magunknak. Legyen a mi parancso
ló erőnk csak a mozgás, az elmozdulás, együtt. N e fektessük le soha
a törvényt egymásnak, ne moralizáljunk, és ne háborúzzunk .88
A felszabadítás annyi m int „m inden egyes nőt tudatára ébreszteni annak a
ténynek, hogy az, am it ő személyesen tapasztalt, m inden n ő életében kö
zös, s így ez a tapasztalat politikussá tehető ”.89 Testük sajátosságainak elfo
gadásával a nők nem a biológia foglyaivá válnak, hanem éppen ellenkező
leg, kim enekülhetnek abból, ahogyan a férfiak határozzák m eg őket, nem
véve tudomást valódi természetükről. A férfiak rendjében a nők állandóan
megsemmisülnek, m ivel ősi testi valóságuktól függetlenül jellem zik őket:
testüket újraértelmezték, és élm ényeiket újrafogalmazták a férfiak .90 A nők
csupán a maguk biológiai és kulturális sajátosságai alapján felépült identi
tásuk újrakonstruálásával válhatnak önmagukká.
Az olasz feminizmus újraéledésére például az 1980-as évek elején bizo
nyos m értékig rányomta a bélyegét a nők különbözőségének hangsúlyo
zása, továbbá a nők biológiai és kulturális sajátosságai alapján újraalkotott
női identitásnak adott elsőbbség, ahogyan az a milánói „N ő k Könyvesbolt
ja ” által kiadott, rendkívül népszerű Piu donne che uomini című pamfletben
kifejeződik. Ez a kiadvány azt a hiedelm et próbálta célba venni és kifi
gurázni, hogy a nők képtelenek a közszférában dolgozni, annak szüksé
88 Ingaray (1977/1985: 215-217).

89 Irigaray (1977/1985: 164).
90 Fuss (1989).
gességét hangsúlyozva, h o g y a nőknek a saját személyiségükön kell dolgoz

niuk, amit nagyrészt biológiai sajátosságaik határoznak meg. A pamflet
nagy visszhangot váltott ki az olasz nők körében .91
Az esszencializmus egy másik vonulata a nőiséget a történelem hez és a
kultúrához köti, és egy matriarchális aranykor mítoszához nyúl vissza, ami
k o r a nők értékei és az istennőim ádat biztosította a társadalmi harm óniát .92
A spiritualizmus és az ökofeminizmus szintén az esszencializmus legerőtelje
sebb megnyilvánulásai közé tartoznak, összekapcsolva egymással a biológiát és
a történelmet, a természetet és a kultúrát egy új korszak igenlésében, amit a
nők értékvilága és a természettel való egyesülése jellemez .93
Az esszencializmust heves támadások érik a feminista mozgalmon belül
m ind politikai alapokon, m in d pedig a vele szemben álló intellektuális felfo
gások részéről. E tám adások szerint a férfiak és a nők közötti különbségek
alapvető jellegének hangsúlyozása politikailag a patriarchalizmus hagyomá
nyos értékeinek a kezére játszik ,94 és igazolja a nők szükségképpen aláren
delt pozícióban tartását a privát szférában. A materialista feministák, mint
például Christine Delphi és M onique Wittig, az anatómiai nem et intellektuá
lis szempontból társadalmilag konstruáltnak tekintik .95 Az ő szemükben nem a
nem váltja ki az elnyom ást, hanem az elnyomás terem ti a nem et. A nőiség
a férfiak kategóriája, és az egyetlen valódi felszabadulást a társadalom ne
m ektől való megfosztása, a férfi-nő dichotómia eltörlése jelenti.
Ám a nők m egváltoztathatatlan sajátosságainak megerősítésére és a társa
dalomnak a női értékek k ö rü l történő újjáépítésére vonatkozó törekvés
kétségkívül vonzerőt gyakorol a nők és a feministák körében, miközben
kapcsolatot nyújt a spiritualizm us és a radikális ökologizmus tendenciáihoz,
amelyek jellemzőek az inform áció korára.
A leszbikus feminizmus a feminista mozgalmak leggyorsabban növekvő és
leginkább militáns összetevője volt a fejlett országokban (nem csupán az
Egyesült Államokban), számos kollektívában, valamint a szélesebb kisugárzású
feminista mozgalmak bizonyos körein és irányzatain belül. Ez a vonal
bizonyára nem szűkíthető le egy bizonyos szexuális orientációra. Adrienne
R ich egy „leszbikus k o n tinuum ” fogalmát vezeti be, beleértve a nők él
ményeinek és tapasztalatainak széles spektrumát, amit a patriarchátus és a
kötelező heteroszexualitás intézményeitől elszenvedett elnyomatásuk és az
91 Beccalli (1994).
92 Merchant (1980).
93 Spretnak (1982); Epstein (1991).
94 Beccalli (1994).
95 Delphi (1984); Wittig (1992).
azokkal szemben kifejtett ellenállásuk jellemez.* Valóban, az „Amerikai Radika-

leszbikusok” (American Radicalesbians) 1970-ben kibocsátott kiáltványa a követke
zőkkel kezdődött: „Mi a leszbikus? A leszbikus valamennyi nő robbanás-határig
összesűrűsödött haragja.”9697Ebből a szempontból a leszbikusság mint a nők radiká
lis, öntudatos elszakadása az elnyomatásuk forrását jelentő férfiaktól, a felsza
badulás diskurzusa és gyakorlata. Ez megmagyarázza a leszbianizmus választási si
kereit, ugyanis sok nő számára a férfiak világával szembeni önállóságuk megalku
vás nélküli formáját és kifejezési módját jelenti. Monique Wittig szavaival:
A heteroszexuálissá válás (vagy heteroszexuálisként való megmaradás) visz-
szautasítása mindig is a férfivá vagy nővé válás visszautasítását jelentette, akár
tudatosan, akár nem. A leszbikusok számára ez továbbmegy a „nő” szere
pének visszautasításánál. Ez a férfiak gazdasági, ideológiai és politikai hatal
mának visszautasítása... Mi ugyanúgy menekülünk a saját osztályunkból,
mint ahogyan az amerikai szökött rabszolgák menekültek a rabszolgaságból
—és szabaddá váltak. Számunkra ez abszolút szükségszerűség; életben ma
radásunk megköveteli, hogy minden erőnkkel közreműködjünk a nők olyan
osztályának lerombolásában, amelyen belül a férfiak kisajátítják a nőket. E z
csak a heteroszexualitás lerombolásával érhető el, mivel az a nők férfiak által
történő elnyomásán alapuló társadalmi rendszert jelenti, és ennek az elnyo
másnak az igazolására létrehozza a nemek közötti különbség doktrínáját.98
Mivel a heteroszexualitás a legfőbb ellenfél, a leszbikus feminizmus a hom o
szexuális férfiak mozgalmában potenciális —bár ambivalens — szövetségest
talál (lásd később).
A feminista mozgalom egyre inkább a feminista identitások változatos
sokaságává töredezik szét, amelyek sok feminista számára az elsődleges m eg
határozottságot jelentik. M int fentebb kifejtettem, ez nem a gyengeség,
hanem az erő jele egy olyan társadalomban, amit a rugalmas hálózatok,
illetve a társadalmi konfliktusok és hatalmi küzdelm ek dinamikájában létre
jö v ő változatos szövetségek jellem eznek. Ezek önmeghatározás szerint
kialakított identitások, még akkor is, ha határvonalaik megvonásánál gyak
ran a valamely etnikum hoz való tartozást, és néha a nemzetiséget használják
fel. A fekete feminizmus, a m exikói-am erikai feminizmus, a japán femi
nizmus, a fekete leszbikus feminizmus, sőt akár a szadomazochista leszbikus
feminizmus vagy az olyan territoriális-etnikai önmeghatározások is, m int
például a Southall Black Sisters csoportjáé Angliában ,99 csupán az önm egha-
96 Rich (1980/1993).
97 Idézi Schneir (1994: 162).
98 Wittig (1992: 13—20); kiemelés tőlem.
99 Griffin (1995: 79).
tarozás szerinti identitások végtelen lehetőségeinek a példái, amelyek m eg

határozzák, hogy a n ő k hogyan látják önm agukat a mozgalomban .100 így
azonosítva önm agukat, egyszersmind ellenzik a feminizmus szabványosítá
sát, amit a kulturális dom inancia olyan új formájának tekintenek, ami nem
idegen a nők élményvilágára ténylegesen jellemző változatosságra ráerőltetett
„hivatalos” elismerés patriarchális logikájától. Egyes esetekben az
önmeghatározás szerinti identitás valamilyen álnév felvételével kezdődik, mint
például a fekete feminista írónő, bell hooks (Sic! —A ford.) esetében: „A beli
hooks nevet azért választottam, mert ez egy család neve volt, és az erőteljes
hangzása miatt. Egész gyermekkorom során ezt a nevet hallottam egy erős nő
emlékét idézve, egy olyan nőét, aki kimondta, amit gondolt... Ezt a nevet
választani számomra m ódot adott arra, hogy hangom at összekapcsoljam a
hangjukat hallató nők — a női hatalom —ősi örökségével. ”10' Az önmeghatá
rozás szerinti identitás nem valamilyen lényeg kifejezése, hanem egyfajta
hatalom vagy erő jele, amivel a nők arra ösztönzik saját magukat, hogy olyanná
váljanak, amilyenné szeremének. Az identitás vállalása hatalmat teremt.
A gyakorlati feministák említésekor szándékosan választottam egy vitatott
kifejezést a nők által a m ai világban folytatott küzdelmek legszélesebb és leg
mélyebb áramlatának megnevezésére, ami különösen a fejlődő világban, de az
iparosodott országok dolgozó osztályaihoz tartozó nők közösségi szervezetei
nek körében is terjed. Természetesen valamennyi feminista gyakorlatias abban
az értelemben, hogy m indennap számtalan különböző m ódon aláássák a pat-
riarchalizmus alapjait, akár a nők jogaiért küzdve, akár a patriarchális diskur
zusokat demisztifikálva. Lehetséges azonban az is, hogy sok nő a gyakorlatban
feminista, miközben nem vállalja ezt a címkét, vagy nincs világosan tudatában
annak, hogy valójában ellenzi a patriarchalizmust. Felmerül tehát a kérdés:
Létezhet-e a feminizmus feminista tudat nélkül? A nők világszerte mindenütt
folytatott küzdelme és szervezkedése családjukért (ez alatt főleg gyermekeiket
értve), életükért, m unkájukért, otthonukért, egészségükért és méltóságukért
vajon nem tekinthető gyakorlati feminizmusnak? Őszintén megvallva, ebben a
kérdésben bizonytalan vagyok. És az alulról jövő kezdeményezések tanulmá
nyozása során Latin-Amerikában végzett munkám, valamint a világ más része
iről általam olvasottak csak fokozzák a habozásomat, úgyhogy a legjobb, amit
tehetek, mindössze annyi, hogy felvetem a kérdést .102
100 Whittier (1995); Jarrett—Macauley (1996).

™ hooks (1989: 161).
102 Ezt a kérdést tárgyalta néhány feminista történész is. Az általam használt „gya
korlati feminizmus” kategória közel áll ahhoz, amit ők „társadalmi feminizmusnak”
neveznek, lásd Offen (1988); Cott (1989).
Egyrészt elfogadom azt a klasszikus tételt, miszerint „nincs osztály osz

tálytudat nélkül”, és azt az alapvető módszertani elvet, h o g y a társadalmi
mozgalmakat azokkal a célokkal és értékekkel kell definiálni, amelyeket ők
maguk juttatnak kifejezésre. E bből a nézőpontból tekintve a n ő k küzdel
m einek és szervezeteinek túlnyom ó többsége a fejlődő világban —és azon
kívül is —nem feminista (ön)tudatot juttat kifejezésre, és am i m ég fonto
sabb, nem áll szemben explicit m ódon a patriarchalizmussal és a férfiura
lommal, sem diskurzusában, sem pedig az adott m ozgalom céljait tekintve.
A kulturális feminizmus, a leszbikus feminizmus és a szexuális felszabadulás
témái a nők leggyakoribb megmozdulásaiban általában ritkán vannak jelen,
bár nem is hiányoznak azokból, m int ahogy a tajvani leszbikus mozgalom
megvilágító erejű tapasztalatai mutatják (lásd később). Általában véve azonban
a fejlődő országokban kifejezetten megnyilvánuló fem inizm us nagyjából-
egészében elitista jellegű. Ez a megállapítás annyit jelent, h o g y alapvető je
lentőségűnek tekinthető szakadék van a feminizmus és a n ő k olyan álta
lános küzdelmei között, am elyek összefüggésben állnak az Észak és a Dél
közötti ellentétekkel is. V alóban, az ENSZ által 1995-ben Pekingben szer
vezett „N ők Fóruma” bizonyos m értékig igazolta ezt a szakadékot, felerő
sítve és kihangsúlyozva egyes érdekelt felek megmozdulásai, nevezetesen
„A félhold hadjárata” elnevezésű hadjárat által, amit a V atikán és az iszla-
misták közösen, egymással kéz a kézben indítottak a fem inizm us és a nők
gyermekszüléssel kapcsolatos önrendelkezési jogai ellen.
Másrészt, kollektív fellépésük révén a nők szerte a világon összekap
csolják küzdelmeiket — és elnyomatásukat - mindennapi életükkel. A csa
ládban elfoglalt helyzetük átalakulását összefüggésben látják a közéleti szfé
rában való megjelenésükkel. Hallgassuk egy nő szavait egy rozoga bogotai
viskóból, amelyeket H elena U seche rögzített az aktivista társadalomkutatás
lövészárkaiból általa közvetített női történetekben:
Az utóbbi években a n ő k észrevétették magukat, és a férfiak most
tisztelnek bennünket. Éppen azért, mert a nőt a társa* ténylegesen nem
csak otthon látja, ahogy főz, mos, vasal, hanem olyan társaként is, aki
pénzügyileg is hozzájárul a háztartáshoz. M ert m a nagyon ritkán
fordul elő, hogy a félj azt m ondja a feleségének: én dolgozom , és te
otthon maradsz. A ztán itt vannak azok a megoldások, am iket mi tu
dunk nyújtani a saját problém áinkra, mint például a kertészkedés, más
nők segítése, ráébresztése az emberek helyzetére. Azelőtt mindez nem
’ Az eredeti angol szövegben itt a compaero, később a compaera szó szerepel, ami feltehe
tőleg azonos jelentésű a companero/companera (társ, partner) szavakkal (spanyol). - A ford.
érdekelte a nőket. M ost n e m csak azzal törődünk, h o g y anyák le

gyünk, hanem azzal is, h o g y tudjuk, hogyan legyünk helyesen azok .103
Ez vajon feminizmus? E n n e k megválaszolása talán az egyes kultúrák nyel
vére való „fordítás” kérdése. N e m a nyelvek vagy a kontinensek közötti,
hanem a tapasztalatok k ö zö tti fordításé. A nőmozgalmak és nőszervezetek,
illetve a feminista diskurzusok és viták párhuzamos fejlődése talán csupán
egy átmeneti szakasz egy olyan mozgalom történelm i kibontakozásában,
m elynek a teljesen kifejlett alakban, globális léptékben való megjelenése
m indkét elem interakciójának és kölcsönös átalakulásának eredm énye lesz.
H a a feminizmus olyan széles körű és változatos, hogy m agában foglal
hatja az olyan m ozgalm akban résztvevő nőket is, akik n e m nevezik ma
gukat feministáknak, sőt esetleg kifogásolják ezt a m egnevezést, akkor
vajon van értelme megtartani ezt a szót (amit végül is egy férfi, Charles Fourier
vezetett be), vagy egyáltalán, egy feminista mozgalom létezését állítani? Azt
hiszem, hogy m indent figyelem be véve igen, mégpedig egy fontos elméleti
okból: a feminizmus valam ennyi típusában, amelyeket a 4.1 összefoglaló
táblázat mutat be, a mozgalom alapvető feladata a nők identitásának küzdelmek
és diskurzusok útján történő de/re/konstruálása, a társadalmi intézmények nemek
től való megfosztásán keresztül. E z a mozgalom a nők jo g a it a nők mint a
férfiaktól és a patriarchalizmus rendszerében számukra kijelölt szerepektől
független önálló alanyok n ev é b en nyilvánítja ki. A kulturális feminizmus a
n ő k öntudatának fejlesztése és személyiségének rekonstruálása érdekében
teszi ezt. Az esszencialista fem inizm us megerősíti a nők megváltoztathatat
lan sajátosságait, és kinyilatkoztatja felsőbbrendű autonóm értékeiket. A lesz
bikus feminizmus a heteroszexualitás elvetésével m egsem m isíti a létezés
szexuális megosztásának értelm ét, ami a férfilét és a női lét alapját képezi.
A nők többszörös identitásai újra meghatározzák a nők akár ténylegesen, akár
csak képzeletben megélt tapasztalatokon alapuló létezési m ódjait. A nők
n ek a továbbélésért és a m éltóságukért folytatott küzdelm ei pedig erővel
ruházzák fel őket, az ellenkező oldaláról mutatva m eg a n ő személyét, akit
a patriarchális rendben tipikusan éppen alávetettsége határoz m eg. A femi
nizm us különféle formákban és különböző utakat követve feloldja a férfi és
a n ő patriarchális dichotóm iáját, ami a társadalom intézm ényeiben és gya
korlati életében m egnyilvánul. E n n ek során a feminizmus n e m egyetlen,
hanem számos identitást h o z létre, amelyek mindegyike — pusztán önálló
léténél fogva —mikrohatalmakat ragad magához az életérzések világhálójában.
A SZERELEM HATALM A:
103 Espinosa és Useche (1992: 48), a szerző fordítása angolra.

LESZBIKUS ÉS MELEG FELSZABADÍTÁSI M OZGALM AK 104
A kulturális és politikai kreativitás bármely elméletét mélységesen gyengíti,

ha a leszbikus létezést pusztán marginális vagy kevésbé „természetes" jelenségként kezeli,
puszta „szexuális preferenciaként”, vagy mint a heteroszexuális vagy féfi homoszexuális
kapcsolatok tükörképét... Régóta esedékes a nők kényszeres heteroszexuális
orientációjának feminista kritikája.
Adrienne R ich: C ompulsory heterosexuality and lesbian experience, 229.
Lehet, hogy mozgalmunk egy kisebbség harcaként kezdődött,

de amit most megpróbálunk ,febzabadítani”, az minden ember személyes életének
egyik oldala —a szexuális kifejezés.
J ohn D ’E milio : C apitalism and gay identity , 474.
A patriarchalizmus kényszerű heteroszexualitást követel. A civilizáció, m int a

történelemből tudjuk, tabukra és szexuális elfojtásra épül. A szexualitás, Foucault
szerint, társadalmi konstrukció.105A vágyak szabályozását társadalmi intéz
m ények határozzák meg, amelyek ily m ódon becsatornázzák a vétkeket és
szervezik az uralmat. Végtelen spirálba fonódik a vágy, az elfojtás, a szubli
104Ez az elemzés nem foglalkozik a melegek és a leszbikusok problémáival és értékeivel, s a

társadalmi intézményekhez fűződő viszonyukkal sem. Középpontjában a leszbikus- és a
melegmozgalmak állnak, s ezeknek a szexuális felszabadítás révén gyakorolt hatása a
patriarchalizmusra. A konkrétság kedvéért két esettanulmányt használok fel, egyet-egyet
mindegyik mozgalomra. Megvizsgálom a Tajpejban az 1990-es években a feminista moz
galommal és a melegek mozgalmával kölcsönhatásban keletkezett erős leszbikusmozga
lom létrejöttét. Szándékosan nem a leszbikus felszabadulás észak-amerikai és nyugat
európai jelenségeit vizsgálom, ezzel is hangsúlyozva a leszbikussá erősödő befolyását az
olyan patriarchális kultúrákra, mint amilyen a kínai. Röviden elemzem továbbá a San
Franciscó-i melegközösség kialakulását és fejlődését, amely majdnem biztosan a világ
egyik legnagyobb és legfeltűnőbb melegközössége/mozgalma. A tajpeji leszbikusmoz
galom bemutatása során elsősorban Berkeley-ben végzett doktoranduszom, Lan-csi-Po
kitűnő tanulmányára támaszkodom, aki a tajpeji feminista mozgalom aktivistája is (Po,
1996). A tajpeji helyzet megértéséhez, személyes tapasztalataimon kívül, ottani isme
rőseim segítségét is felhasználtam. Köszönetemet fejezem ki Jou-tien Hszingnek és Csou-
joe Hsziának. Ami San Franciscót illeti, az 1980-as évek elején Karen Murphyvel együtt
végzett terepmunkámra támaszkodtam (Castells és Murphy, 1982; Castells, 1983,
138-172), hozzátéve némi kiegészítést az újabb fejleményekről. Valóban nincs itt terünk
arra, hogy áttekintsük a meleg és leszbikus kérdésekkel foglalkozó bőséges szakirodalmat.
Az idevonatkozó irodalom angol nyelvű tudományos áttekintésére lásd Abelove et al.
(szerk.): Lesbian and Gay Studies Reader (1993).
105 Foucault (1976, 1984a, b).
máció, a vétkezés és a büntetés, ami az em beri szenvedélyek, beteljesedések

és kudarcok nagy részét magyarázza, am ikor a történelem epikáját a tapasz
talás rejtett oldala felől figyeljük meg. Az uralom ezen összefüggő rendsze
rének, amely az anyai, apai funkciók és a család közvetítésével kapcsolja a
hatalom folyosóit a libidó lüktetéséhez, van egy gyenge láncszeme: a hete-
roszexualitás föltevése. H a megkérdőjeleződik ez a föltevés, m eginog az
egész rendszer: kérdésessé válik az ellenőrzött szex és a fajfenntartás közötti
kapcsolat; a n őket m egosztó, társadalmi nem hez kötött szexuális m unka-
megosztás aláaknázásával lehetségessé válik a női testvériség, majd a nők
lázadása; a férfi kötődés pedig a férfiasságot veszélyezteti, ezáltal aláásva a
férfiak uralma alatt álló intézmények kulturális koherenciáját.
M iközben a történelem tanúbizonysága szerint egyes kultúrákban, külö
nösen az ókori Görögországban m egengedettnek számított a férfi-hom o-
szexualitás,106 a leszbikusságot a legtöbb em beri társadalomban szigorúan el
nyomták, nem a heteroszexualitás ellenére, hanem az azzal szembeni ellen
állás miatt. A drienne R ich írja:
„Tény, hogy a nők m inden kultúrában s a történelemben mindvégig vál

lalták a függeden, nem heteroszexuális, nőkhöz kötött létezés feladatát,
amennyire ezt a környezetük lehetővé tette, s gyakran abban a hitben,
hogy ők ’az egyedenek’, akik valaha is így tettek. Vállalkoztak erre, bár
csak kevés nő volt olyan gazdasági helyzetben, hogy egyáltalán ne legyen
szüksége a házasságra, s bár a férjezeden nők elleni támadások a rágal
mazástól és gúnyolódástól a szándékos nőgyilkosságig terjedtek, beleértve
több millió özvegy és hajadon máglyán történő elégetését és megkínzását
a 15., 16. és 17. századi Európa boszorkányüldözései során.”107
A férfi-homoszexualitást időben és térben általában behatárolta a serdülőkori

késztetések vagy különleges környezetben (például a katolikus egyház vallási
rendjeiben) észlelt rejtett megnyilvánulások „tudott figyelmen kívül hagyása” .
Minthogy a férfiak megőrizték társadalmi nem ük, osztályuk és etnikumuk ki
váltságait, a homoszexualitás elnyomása társadalmilag igen szelektíven m űkö-
dött/működik. A patriarchalizmus normája, alapvető normája mindazonáltal a
múltban és most is a heteroszexuális család köré szerveződő élet, ami alkalmilag
lehetővé teszi a férfiak számára, hogy kinyilvánítsák magánvágyukat az azonos
neműek iránt, de csak addig, amíg ez a társadalom szürke zónájában tartható.
Bár a kényszerű heteroszexualitással szem beni ellenállás m inden kor
106 Halperin et al. (1990).

107 Rich (1980/1993: 230).
szakban és kultúrában létezett, csak az elm últ három évtizedben teijedtek

el az egész világon, 1969—1970-ben az Egyesült Államokból kiindulva, majd
Európában és bolygónk nagy részén a leszbikus- és melegjogokat védelm e
ző és a szexuális szabadságot hirdető mozgalmak. M iért éppen ebben az
időszakban? E két, egymástól eltérő m ozgalom ban van néhány közös té
nyező, de vannak csak rájuk jellem ző vonásaik is, amelyek fejlődésük idő
rendjét és körülm ényeit magyarázzák.
A leszbikusság valójában, m int korábban említettem, a feminista mozgalom
egyik összetevője, bár a leszbikusok gyakran a meleg férfiakkal szövetség
ben harcolnak a heteroszexuális nők kulturális dominanciája ellen. M ihelyt
a társadalmi nem re épülő intézm ények feminista kritikája felbomlasztotta
az ortodox patriarchalizmust, logikus folyománya volt ennek a szexuális
norm ák kétségbe vonása a feminista m ozgalomnak azokban a szektoraiban,
amelyek m inden dimenzióban kifejezésre akarták juttatni identitásukat.
Ráadásul am int a nők a férfiakban ism erték fel elnyomottságuk forrását, ez
m egnehezítette számukra az érzelmi és szexuális partnerséget az „osztály-
ellenséggel” , ami kedvezően hatott a sok nőben meglevő lappangó leszbi
kusság megnyilvánulására.
Ami a meleg férfiakat illeti, m ozgalom m á szerveződésüket három egy
mást erősítő tényező segítette elő: az 1960-as évek lázadó légköre, amely
ben az önkifejeződés és a tekintélyek megkérdőjelezése lehetővé tette az
elgondolhatatlan elgondolását s az ennek megfelelő cselekvést, ennélfogva
a „kilépést a dolgozószobából” ; a feminizmus hatása a patriarchalizmusra,
ami kérdésessé tette a nőt, s ennélfogva a férfit m int kategóriát, hiszen e
kettő csak párban létezhet; s az elnyomás hevessége egy hom ofób társada
lomban, amelyben még azok a meleg férfiak is radikalizálódtak, akik egy
szerűen csak azt akarták, hogy befogadják őket .108
N ézetem szerint három további tényező is elősegítette a m eleg és lesz
bikus felszabadítási mozgalmak rendkívüli fejlődését Amerikában és másutt.
Az egyik tényező strukturális: a fejlett információs gazdaság kialakulása a
legnagyobb városi térségekben tagolt, az újításokra fogékony m unka
erőpiachoz és rugalmas üzleti hálózatokhoz vezetett, újfajta állásokat kreált
m inden készségszinten, és a nagy szervezetektől függetlenül, am elyekben
könnyebben szabályozható az egyéni viselkedés. A második tényező a
szexuális felszabadulás témájának népszerűségével függ össze az 1960-as évek
mozgalmaiban. M inthogy szemtanúja voltam az 1968. májusi párizsi m oz
galomnak (tanársegédként dolgoztam a nanterre-i campuson, ahonnan a
D’Emilio (1983).
mozgalom indult), elmondhatom, hogy a radikális diákmozgalom leg

szembeötlőbb céljai a szexuális felszabadulás és önkifejezés voltak: a m oz
galom voltaképpen férfiak és nők közös tiltakozásaként indult az ellen,
hogy nem volt szabad bejárásuk egymás hálóterm eibe. A szexuális felszaba
dulás lobogója alatt, am ely a mozgalom napi harci szellemét is fenntartotta,
Franciaországban és az Egyesült Államokban egyaránt a vágy felszabadí
tásának utópikus kívánsága volt az 1960-as évek hajtóereje, a csatakiáltás,
amelynek jegyében egy egész nemzedék érezte m eg egy másfajta élet lehe
tőségét. Ám a szexuális felszabadulás, ha valóban felszabadulás akar lenni,
nem ismerhet határokat. A szexualitás felszabadulása ezért elvezetett a hete-
roszexualitás parancsának elvetéséhez és sok esetben a vágy mindenfajta
korlátozásának megszüntetéséhez, feltárva a törvényszegés útjait is, például a
sebesen terjedő és ideológiailag tagolt szadomazochista mozgalomban.
A harmadik tényező, amely az előbbiekkel párhuzamosan szerintem szintén
kiváltotta a leszbikus- és melegmozgalmakat, m ár ellentmondásosabb. Azzal
fizikai és lélektani elkülönítéssel áll összefüggésben, amelyet a patriarchaliz-
mussal szembeni fem inista kihívás a férfiak és nők között egyaránt létreho
zott. Ezen nem azt értem , hogy a nők azért lettek leszbikusok, a férfiak pedig
melegek, m ert veszekedtek heteroszexuális partnerükkel. A homoszexu
alitás léte és fejlődési m intája tulajdonképpen független a heteroszexuali-
tástól. Mégis a m ély szakadék, amelyet a feminista kihívás s a legtöbb férfi
arra való képtelensége együtt okozott, hogy megbirkózzék kiváltságai meg
szűnésével, erősítette az azonos neműek közötti hálózatok és barátságok
valószínűségét, olyan környezetet teremtve, am elyben könnyebben lehe
tett hangot adni m indenfajta vágynak.
Végül, bár a m eleg- és leszbikusmozgalmak lényegét a szexuális felszaba
dulás alkotja, a melegség és a leszbikusság nem definiálható szexuális preferenciák
ként. Alapvetően identitások, mégpedig két különböző identitás: a leszbiku
soké és a meleg férfiaké. M int identitások, nem adottak: nem valamiféle
biológiai m eghatározottságból fakadnak. Bár biológiai hajlamok kétségkí
vül léteznek, a legtöbb homoszexuális vágy más impulzusokkal és érzések
kel is keveredik (lásd 4.10 ábra), ezért a tényleges viselkedés, a társadalmi
interakciók határai és az énazonosság kulturális, társadalmi és politikai
konstrukciók. Ami az identitás megkonstruálása politikai folyamatának a sajá
tosságait illeti, m ost a tajpeji leszbikusmozgalommal és a San Franciscó-i
melegközösséggel foglalkozó esettanulmányok vizsgálatára térek át.
Nők
M indhárom (15% )
Id en titá s é s v á g y (1 %)
C sa k id e n titá s (0%)
V ise lk e d é s é s id e n titá s (0%)
C sa k v is e lk e d é s (13% ) ------
V ágy é s v is e lk e d é s (13% )
C sa k v á g y (13% )
Férfiak
M indhárom (24% )
Id en titá s é s v á g y (1 %)
C sa k id e n titá s (2%)
V ise lk e d é s é s id e n titá s (0%)1
C sa k v is e lk e d é s (22% ) -
V ágy é s v is e lk e d é s (22% )
C sa k v á g y (44% )
4 . 1 0 á b r a A z a z o n o s társad alm i n em h e z ta rto z ó e g y é n e k k özötti s z e x u á lis k a p c so la t

k ü lö n b ö ző o ld a la in a k k ö lc sö n h a tá sa : 150 n ő (a z ö s s z e s 1 7 4 9 8 ,6 szá za lék a ) sz á m o l
b e a z o n o s n em ű v e l v a ló felnőttkori sz e x u á lis ta p a sz ta la tr ó l; 1 4 3 férfi (az ö s s z e s 1 4 1 0
10,1 sz á z a lé k a ) sz á m o l b e a z o n o s nem űvel v a ló feln őttk ori s z e x u á lis ta p a szta la tró l
Forrás: L aum ann e t al. (1994).
F e m in iz m u s , l e s z b ik u s s á g é s s z e x u á l is
F E L S Z A B A D ÍT Á S I M O Z G A L M A K TA JP E JB E N 09
Tajpejben, ahogy világszerte is, a leszbikusmozgalom eredetileg a feminista

m ozgalom része volt, s az is maradt, noha az 1990-es években szoros együtt
m űködésben ténykedett az ugyanilyen erős meleg felszabadítási mozga
lom m al. M ár maga az a tény is, hogy egy ilyen mozgalom, amely a
Tajpejban élő fiatal nők között elég befolyásosnak bizonyult, ebben a rész
b en tekintélyelvű politikai közegben és egy mélyen patriarchális kultúrában
is gyökeret tudott verni, arra utal, hogy az identitáspolitika globális trendjei
a hagyományos struktúrákat is felbomlasztják.
A tajvani feminista m ozgalom 1972-ben jö tt létre, egy úttörő szellemi
ségű nő, Hsziu-hen Lu kezdem ényezésére, aki az Egyesült Államokban
folytatott doktori tanulm ányainak befejezése után Tajpejbe visszatérve női
csoportot hozott létre, „védelm i forródrótot” létesített, s nőtárgyú köny
v ek kiadására megalapította a P ioneer Publishing Companyt. Lu „új femi
nizm usa” igazából a liberális feminizmus klasszikus témáit visszhangozta,
vegyítve a munkaerő-piaci modernizálás eszméjével, megkérdőjelezve a
szexuális m egkülönböztetést és a nők bizonyos szerepekbe való bezárását:
„A n ő k először legyenek em berek, s csak azután nők”; „A nők lépjenek ki
a konyhából”; „Szűnjön m eg a nőkkel szembeni szexuális m egkülönböz
tetés, bontakozzanak ki a nők lehetőségei”. Ugyanakkor hangsúlyozta moz
galm a valódi kínai jellegét, s vitatta a nyugati feminizmus némely értékeit,
például a társadalmi nem i különbségek kiküszöbölését vagy a női öltözkö
dés elutasítását. Lu szerint „a n ő k olyanok legyenek, m int am ilyenek” .
Az 1970-es évek végén a n ő k csatlakoztak az ellenzéki politikai m oz
galom hoz, s az 1979-es Kaosiung-lázadás után a mozgalmat elfojtották,
m agát Lut pedig börtönbe zárták. A szervezett mozgalom nem élte túl az
elnyom ást, a női hálózatok azonban igen, s így az 1980-as évek elején lét
re jö tt a feminizmus második hulláma. 1982-ben nők kis csoportja létre
h o zta a havonta m egjelenő Ébredés (Awakening) című folyóiratot, amely a
n ő k véleményének adott hangot és a nők jogaiért harcolt. 1987 januárjában
tö b b száz nő vonult ki Tajpej utcáira, hogy tiltakozzon a városban elterjedt 109
109 A tajpeji leszbikusmozgalmat elemezve szigorúan követtem Lan-csih Po (1996)

kutatását. Saját megfigyelésein kívül ő részben annak a konferenciának a (kínai
nyelvű) előadásaira is támaszkodik, amelyet Új vágytérkép: irodalom, kultúra és
szexuális irányultság címmel 1996. április 20-án szerveztek a tajpeji Tajvani Nem
zeti Egyetemen. Felhasználja továbbá az Awakening című folyóiratnak a feminiz
mus és a leszbikussá viszonyával foglalkozó különszámát (1995: 158—61. sz.).
szexipar ellen. 1987-ben, a szükségállapot megszüntetése után, am ely évti

zedekre a föld alá szorította a tajvani ellenzéket, hivatalosan is megalapí
tották az Ébredés Alapítványt: a továbbiakban ez vált a tajvani n ő k küzdel
m ének koordináló intézm ényévé, s egyszerre képviselt liberális témákat,
radikális ügyeket s nyújtott támogatást egész sor női kezdem ényezésnek.
Az 1980-as évek végén, nagyrészt spontán m ódon számos női csoport jö tt
létre: például elvált nők, háziasszonyok egyesületei, fiatalok lányoknak a
prostitúciótól való megóvását szolgáló csoportok és hasonlók. A m édiu
m o k kezdtek beszámolni e csoportok tevékenységéről, ami fokozta látha
tóságukat, s egyre több n ő t vonzott, főként a tajpeji iskolázott és
szakképzett csoportok között.
Az 1990-es évek dem okratikus politikai nyitását követően (a helyi
választásokon a demokratikus ellenzék szerezte meg a tajpeji városi önkor
mányzat képviselői helyeinek többségét) tagolt, kulturális irányultságú
társadalmi mozgalom jö tt létre Tajpejben. A nőmozgalom létszámát és
befolyását tekintve is növekedett, s belül is tagolódott: különvált a női
jo g o k ért folyó harc, a női m unkavállalók védelme és az új női identitások,
köztük a leszbikusság kifejeződése. Az egyetemi campusokat szó szerint
bevette a feminizmus. 1995 májusában a Tajvani Nemzeti Egyetem (Tajvan
legfontosabb egyeteme) „női tanulm ányok csoportjának” elnöknőjét
választották a diáktestület elnökévé, aki a kormánypárt jelöltjét és a politi
kai ellenzékhez tartozó diákokat egyaránt maga mögé utasította. A femi
nista mozgalom egyetemen kívüli, az új tajvani társadalom nőpolgárai,
különösen a féijes asszonyok részéről megnyilvánuló támogatottsága nyomán
egész sor vita zajlott, különösen a család fogalma körül, am ire az adott
alkalmat, hogy a tajvani parlam ent módosította a „családjogi tö rv én y t” .
A kulturális forrongás és a feminista eszmék előtérbe kerülésének ebben
a közegében történt, hogy néhány radikális ifjú feminista elindította a
leszbikussággal kapcsolatos vitát Tajpejben. A „tengelyközösség” radikális
feministák és leszbikus teoretikusok, például Audre Lorde, A drienne R ich,
Gayle R u b in és Christine D elphy gondolatait teijesztette, s néhány szöve
get le is fordítottak kínai nyelvre. Lorde „erotika mint hatalom” koncepciója
nyom án létrejött az identitáspolitika új területe, középpontjában a női
testtel és szexualitással. A cam pusok női csoportjainak létrejöttével párhu
zamosan 1990-ben Tajvanon megszületett az első, kifejezetten leszbikus
csoport is: a „Köztünk” (w o-m en-csih-csien).
1994. május 22-én „szexualitásellenes zaklatás parádét” szerveztek a
feministák Tajpej utcáin, m integy 800 nő, főleg diákok részvételével, akik
a campusból kiindulva vonultak a városközpontba. A m enet során H o, az
a feminista kutató, akik elindította a szexuális felszabadításról szóló diskur
zust, a következő jelszót improvizálta: ,-,Szexuális orgazm ust akarok, nem

szexuális zaklatást” , am it a m enet résztvevői lelkesen ismételgettek, s
kiáltoztak a m egdöbbent patriarchális Tajpej utcáin. A legtöbb lap az első
oldalán számolt be az esem ényről. Az eset nyilvánossága mélyreható vitát
indított el a feminista m ozgalm on belül. M iközben a mozgalom legi
timitást és elfogadottságot nyert, javítva a nők körülm ényein s kinyilvánítva
a nemek egyenlőségét, sok feminista zavarónak és potenciálisan rom bo
lónak érezte, hogy a fem inizm ust a közvéleményben a szexuális felszaba
dítással azonosítják. Egyes feministák szerint továbbá a szexuális felsza
badítás Nyugaton csapda v o lt a nők számára, és valójában a férfiak érdekeit
szolgálta. Ehelyett azt javasolták, hogy harcoljunk „test autonómiájának
jogáért”. Ho és más, a leszbikus mozgalomhoz kötődő feministák a szexuális
felszabadulás fem inista m egközelítésének szükségességéről beszéltek,
egyszerre törekedve a n ő k és a női szexualitás felszabadítására. Nézetük
szerint a szexuális felszabadulás a női test feletti ellenőrzésben megnyil
vánuló patriarchális k u ltú ra kétségbe vonásának radikális módja. A nők
szexuális felszabadítási m ozgalm a, amelynek egyik, b ár nem kizárólagos
összetevője az erős leszbikus ág volt, akciózásba kezdett. 1995-ben a Tajvani
Egyetem női tanulm ányok csoportjai, arra m ozgósítva, hogy jelöltjüket
beválasszák a diákönkorm ányzatba, pornográf film eket kezdtek játszani a
női kollégiumokban. E zzel egy időben „női erotika úttörő fesztiválokat”
szerveztek különböző cam pusokon. E zömmel igen fiatal nők tevékeny
ségét igencsak népszerűsítette a média, ami sokkolta a tajpeji társadalmat, s
jelentős aggodalmat k e ltett a feminista vezetők között, éles, néha elkese
redett vitát váltva ki a fem inizm uson belül.
A feminista ébredés és a szexuális felszabadulás e közegében terjedtek el
a leszbikusok és a m elegek csoportjai, megtörve egy m élyen rejlő tabut a
kínai kultúrában. Az 1990-es években a homoszexuálisok hagyományosan
marginális helyzetét T ajv an o n ráadásul tovább erősítette és indokolta az
AIDS stigmája. A „ K ö z ö ttü n k ” leszbikus csoport létrehozása után mégis
robbanásszerűen szaporodtak a leszbikus és meleg közösségek, zömükben
az egyetemi cam pusokon: leszbikus csoportok, m in t a „K özöttünk”, az
„A L N ”, a „Lambda” (Tajvani Egyetem) és az „I B ao ” , valamint meleg
csoportok, mint „M eleg C sevely” (Tajvani Egyetem ), „N C A ” és „Kibe-
szélés”. Más csoportok leszbikusokat és melegeket fogtak össze: „Különös
M űhely”, „Tudjuk” (C sin -h u a Egyetem), DV 8 (Se-shin College), „Quist”
(Csong-jung Egyetem) stb. Ezek a csoportok homoszexuális közösséget
teremtettek. „Közösen lép tek fel”, egyesítettek szexualitást, élvezetet és
politikát, újra felfedezve, hogy „ami személyes, az politikus” . A bárok
dö n tő szerepet játszottak a tájékoztatásban, hálózatépítésben, oktatásban, s
végső soron a m eleg- és leszbikuskultúra megterem tésében. M int Po íija:

„Ahogy a brit munkásosztály m egterem tésében a pubok, úgy játszottak
fontos szerepet a melegbárok a tajpeji városi m eleg és leszbikus közösségek
kialakulásában .”110
Csakhogy az információ korában, am elybe Tajvan teljes m értékben
bekapcsolódott, a melegek és leszbikusok hálózatépítése nem korlátozódik
a bárokra. Széleskörűen használják az internetet és az internetes fórum okat
m int a kapcsolatteremtés, kommunikációs és interakció formáit. „Alter
natív m édiát” is terem tettek, elsősorban a számos meleg és leszbikus föld
alatti rádióállomás formájában. 1996-ban ezenkívül két meleg és leszbikus
program ot sugároztak a fősodorhoz tartozó rádióállomások is Tajpejben.
A kom m unikáción, hálózatépítésen és önkifejezésen kívül a leszbikus
mozgalom, szoros szövetségben a melegek mozgalmával, egész sor kampány
ban, társadalmi tiltakozásban és politikai követelés kinyilvánításában vett
részt. Különösen fontos volt az AIDS-politika körüli mozgósítás. A femi
nisták, leszbikusok és melegek az utcára vonultak, hogy tiltakozzanak
amiatt, hogy a kormánypolitika a m elegeket tartja felelősnek a járványért.
Ugyanakkor, m inthogy a HIV -fertőzöttek száma Ázsiában leggyorsabban a
heteroszexuális nők körében növekszik, az „Ébredés” nevű feminista
csoport a nők túlélésével kapcsolatos ügyként karolta fel a problémát. Taj
vanban a H IV -fertőzött nők zöme háziasszony, akik féljük prostituáltakkal
való kapcsolatának védtelen áldozatai. A tajvani női csoportok az AIDS ter
jedésének megakadályozását célzó politika ellentmondásosságára m utattak
rá: hogyan is m enekülhetnének meg a nők attól, hogy a féljük megfertőzze
őket, ha nem lehetnek urai saját szexuális életüknek? A hétköznapi élethez
közelítve a szexuális felszabadítás ügyét, s m egm utatva a nőknek, hogy
halálos szexuális elnyomás nehezedik rájuk, a feministák, leszbikusok és
melegek által közösen indított AIDS-ellenes m ozgalom alapvető kihívást
intézett a szexuális uralom patriarchális szerkezete ellen.
A leszbikus- és melegmozgalmak tevékenységének másik fontos iránya
a szélsőségesen patriarchális társadalomban az volt, hogy harcoltak a hagyo
mányos stigma és láthatatlanság ellen. A m eleg férfiaknak az abnormalitás
stigmája ellen kellett felvenniük a harcot. A leszbikusoknak a láthatatlanság
ellen. Kilépni a nyilvánosság elé m indkettő számára a társadalmi létezés
megterem téséhez szükséges elsődleges cél volt. Ehhez lényegesnek bizo
nyult a kulturális tevékenység. Az 1992-ben rendezett „bizarr m ozi” fesz
tivál a nyilvános és közös önkinyilvánítás kiindulópontja volt. Leszbikus és
meleg nézőközönség szállt meg több m ozit, a filmeket a „bizarrság elm éle-
1,0 Po (1996: 20).

térő l” szóló viták vezették be. Tajvani és hongkongi aktivisták egyébként

találóan „tong-csi ”-nak fordították a „bizarr” kifejezést, ami kínaiul „elv-
társ”-at jelent, s így az „elvtárs” szó már nem a kommunista testvériségre,
hanem a „bizarr” identitásra vonatkozik. A filmfesztivál nyomán egész sor,
m indig közösségi és ünnepélyes kulturális megmozdulás oly nagy m ér
tékben m ódosította a leszbikus- és m elegkultúra befogadását Tajvanon,
hogy 1996-ban a m ozgalom már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy a
V alentin-napot azzal tegye emlékezetessé, hogy a szórakoztatás, a társada
lom és a politika kiem elkedő szereplői közül szavazást írjon ki a „m eleg/
leszbikus bálványok” top tenjére (a melegek és a leszbikusok körében p er
sze nem örvendett népszerűségnek a kiválasztottak mindegyike).
N em meglepő, hogy a leszbikus- és melegmozgalmak ellenőrzésük alá
próbálják vonni a nyilvános teret, amit ebben az esetben a tajpeji Új Park
körüli csatározás jelképez, amellyel kapcsolatban megesküdtek, hogy „vissza-
szerzik” . Az elnöki csarnok melletti park „bizarr térré”, a melegközösség
gyülekezésének és cirkálásának egyik fő színterévé vált. 1996-ban az új,
demokratikus városi önkorm ányzat Tajpej felújítására törekedett, beleértve
a parkokat is. A leszbikusok és melegek, attól tartva, hogy megfosztják őket
„felszabadított terüktől”, m int a park törzshasználói részt kívántak venni a
tervezési folyamatban, s a „Bizarr T ér Arcvonal” hálózatba szerveződtek, a
park nappali szabad használatát követelve maguknak, hogy így m ár ne
legyenek a „sötétségben élő közösség” .
A leszbikusok növekvő befolyásával és harciasságával egész sor konf
liktus keletkezett köztük és általában a feminista mozgalom között. A leg
fontosabb a családjogi törvény parlamenti módosítását érintette. A leszbi
kusok azért bírálták a női csoportok javaslatait, m ert azok norm aként
fogadták el a heteroszexuális családot, s figyelmen kívül hagyták a h o m o
szexuálisok jogait. A leszbikusok és a m eleg férfiak ezért aktívan mozgósí
tottak az azonos neműek házasságának jogi elismeréséért, ami világszerte a
legtöbb leszbikus- és melegm ozgalom alapvető követelése — lásd erről
később. A konfliktus elgondolkodtatta és vitára késztette a feminista m oz
galmat, különösen a fősodorbeli Ébredés Alapítványon belül. A leszbikusok
bírálták a feminista jelszavak képm utató jellegét, például a „nők szeretik a
n ő k et” jelszót, amely állítólag a szolidaritást fejezi ki, miközben figyelmen
kívül hagyja e szeretet szexuális dimenzióját. A leszbikusok 1996-ban léptek
nyíltan a színre a feminista m ozgalm on belül, s hevesen érveltek különleges
jogaik elismeréséért, s önmagukat a nőmozgalom legitim részének tekintették.
T öbb elemet érdemes hangsúlyozni a leszbikusmozgalom tajpeji nar-
ratívájában. M egrendítette a patriarchalizmus és a heteroszexualitás
szilárdnak vélt előítéleteit a konfucianizmust valló kultúrákban. A feminista
m ozgalom bővülése volt, ugyanakkor a m eleg felszabadítási m ozgalom m al

együtt alkotott egységfrontot a szexualitás m inden formájának jo g v éd e
lmére. Csatlakozott az AIDS elleni mozgósításhoz, s a betegséget a házi
asszonyok szexuális elnyomásának következm ényeihez kapcsolta. A leszbi-
kussággal és a feminizmussal kapcsolatban a világban zajló éles elm életi
vitákat hozzáigazította a kínai kultúrához és az 1990-es évek tajvani
társadalmi intézményeihez. Egész sor kulturális megnyilvánulással „lépett
fel közösen” , felkeltve a közfigyelmet. Rendszeresen használta az internetet
és az alternatív komunikációs eszközöket, például a kalózrádiókat. Kap
csolódott városi társadalmi mozgalmakhoz és helyi szintű politikai küzdel
m ekhez. Elmélyítette a patriarchális család kritikáját, jogi és kulturális
harcba bocsátkozott az azonos nem űek házassága és a nemheteroszexuális
családok érdekében. M indezeket a kérdéseket majd akkor fejtem ki
részletesebben, amikor összefoglalom a leszbikus- és a m elegmozgalmak
közötti viszonyt és a patriarchalizmussal szembeni kihívásukat.
A S Z A B A D S Á G TEREI:
a S a n F r a n c is c ó -i m eleg k ö zö sség 111
Az amerikai meleg felszabadítási m ozgalom kiindulópontjának általában a

N ew Y ork-i Greenwich Village-ben 1969. június 27-én kitört stonewalli
lázadást tekintik, amikor több száz m eleg három napon át harcolt a
rendőrséggel, ezzel reagálva a T h e Stonewall nevű melegbár elleni újabb
brutális támadásra. A mozgalom ezt követően rendkívül gyors növeke
désnek indult, főként a nagyvárosokban, ahol a melegek egyenként és
együttesen kiléptek a félhomályból. 1969-ben országosan m integy 50
szervezetük létezett, 1973-ra ez a szám 800-ra ugrott. M iközben m éreteik
m iatt N ew Y orkban és Los Angelesben él a legtöbb meleg, San Francis
cóban jö tt létre egy olyan látható, szervezett és átpolitizált melegközösség,
amely a következő két évtizedben térszerkezetében, kultúrájában és politi
kájában átalakította a várost. Számításaim szerint (amelyek szükségképpen
hozzávetőlegesek, hiszen a szexuális preferenciákról szerencsére nem készülnek
statisztikák) 1980-ban a melegek és leszbikusok aránya a város felnőtt
lakosságának mintegy 17 százalékra rúgott (kétharmaduk m eleg férfi), a
fontosabb helyi választásokon pedig, magas részvételi arányuk m iatt a
szavazók m integy 30 százalékát is alkothatták. Az 1990-es években, jóllehet
111 A San Franciscó-i melegközösséggel kapcsolatos kutatások forrásaira és módszereire

lásd Castells (1983), különösen a Módszertanifüggeléket, 355—362.
az 1980-as évek k ö zep én ek AIDS-járványa m egtizedelte létszámukat, a San

Franciscó-i melegek és leszbikusok aránya tovább növekedett, főként azért,
mert növekedett a leszbikusok száma, folytatódott a melegek bevándorlása s
megszilárdultak az egynem űek közötti állandó partnerkapcsolatok. Ami még
fontosabb, a melegek foként a város bizonyos körzeteiben telepedtek le, valódi
közösségeket alkotva, amelyekben a lakókörzetek, üzleti vállalkozások, ingat
lanok, bárok, éttermek, mozik, kulturális központok, közösségi egyesületek,
utcai megmozdulások és ünnepek teremtették m eg a társas élet és a kulturális
autonómia szövedékét: a szabadság terét.
Ebben a térben szerveződtek meg politikailag a melegek és a leszbikusok, s
idővel jelentős befolyásra tettek szert a San Franciscó-i helyi önkormányzatban,
köztük például azzal is, hogy a rendőrségnek kötelezően melegeket és leszbi
kusokat is fel kell vennie soraiba, akiknek a testületi létszám legalább 10 száza
lékát kell alkotniuk. A m eleg lakosságnak ez a térbeli koncentrációja jellemzi
tulajdonképpen a legtöbb városban a melegkultúrát, jóllehet az 1990-es évek
óta, a nagyobb társadalmi tolerancia és a melegségüket nyíltan vállaló emberek
számának megsokszorozódása következtében jelenlétük, a homofób konzer
vatívok nagy riadalmára a legtöbb amerikai nagyvárosban intenzíven érezhető.
A földrajzi koncentrációnak a melegkultúra kialakulása időszakában ket
tős oka van: a láthatóság és a védelem. M int a San Franciscó-i melegek
egyik vezetője, H arry B ritt mondta nekem évekkel ezelőtt: „Amikor a
melegek térben elszórtan élnek, nem melegek, m ert láthatatlanok.” A fel-
szabadulás alapvető tette a melegek számára az „előbújás” volt: nyilvánosan
kinyilváníthatták identitásukat és szexuális irányultságukat, majd újraszo
cializálhatták m agukat. D e miként lehet valaki nyíltan meleg egy olyan
ellenséges és erőszakos társadalomban, amely egyre bizonytalanabb a férfiasság
és a patriarchalizmus alapvető értékeit illetően? S hogyan lehet új viselke
désmódot, új szabályrendszert és új kultúrát tanulni egy olyan világban, amely
ben a szexuális irányultság mindenkinél burkoltan benne rejlik az én megjele
nítésében, s ahol az általános feltevés a heteroszexualitás? Önm aguk ki-
nyilvánítása érdekében a m elegek mindig összejártak —az újkorban éjszakai
bárokban és rejtjelezett helyeken. Amikor elég tudatosnak és erősnek
érezték magukat ahhoz, hogy közösen „előbújjanak” , kijelölték maguknak
azokat a helyeket, ahol biztonságosan lehettek együtt, s új életet találhattak
ki a maguk számára. A kiválasztott helyeik által kijelölt terület vált auto
nóm intézményeik felépítésének és kulturális önállóságuk létrehozásának
alapjává. Levine k im utatta a melegek térbeli koncentrálódásának sajátos
mintázatát az amerikai nagyvárosokban az 1970-es években .112Míg ő és mások
112 Levine (1979).

a „gettó” kifejezést használják, a meleg aktivisták „felszabadított zónák”-ról

beszélnek: valóban alapvető különbség van gettók és melegtérségek között,
hiszen az utóbbiakat rendszerint szándékosan alakítják ki a melegek, hogy
a tágabb városi társadalom keretei között m egterem tsék a saját városukat.
M iért éppen San Francisco? M int a pillanat városa, az arany és a szabad
ság után loholó kalandorok települése, San Francisco mindig is a toleráns
erkölcsi m ércék színtere volt. A Barbary C oast tengerészek, utazók, ideig
lenesen ott-tartózkodók, álmodozók, bűnözők, vállalkozók, lázadók és de
viáns alakok gyülekezőhelye volt —alkalmi találkozások és alig érvényesülő
társadalmi szabályok színtere, ahol elm osódott a határvonal normális és
abnormális között. Az 1920-as években a város mégis elhatározta, hogy
tiszteletre m éltóvá válik, az amerikai N yugat kulturális fővárosa lesz, s mél
tóságteljesen növekszik a katolikus egyház tekintélyt kölcsönző árnyéká
ban, ír és olasz munkáslégióinak támogatására támaszkodva. A városházát és
a rendőrséget is elérő reformmozgalom nyom án az 1930-as években
elnyomták és rejtőzködésre kényszerítették a „deviánsokat”. San Francisco
szabad városi eredete tehát nem ad elegendő magyarázatot arra, miért vált
a melegek felszabadulásának színterévé.
A fő fordulópontot a második világháború jelentette. San Francisco a
csendes-óceáni front legfontosabb kikötője volt. M integy 1,6 millió ifjú
férfi és nő vonult át a városon: egyedül, gyökértelenül, a halál és szenvedés
küszöbén egyensúlyozva, s mindebben többnyire a saját neméhez tarto
zókkal osztozva, akik közül sokan felfedezték homoszexualitásukat, vagy
éppenséggel választották azt. Sokakat szégyenteljesen elbocsátottak a hadi
tengerészettől, s San Franciscóban tettek partra. Inkább, mint hogy haza
m enjenek Iowába, hogy ott viseljék bélyegüket, itt maradtak a városban, s
a háború végén csatlakoztak a sok ezer többi meleghez. Bárokban jöttek
össze, tám ogató és szolidáris hálózatokat építettek ki. Az 1940-es évek
végén kezdett kialakulni a melegkultúra. M ég egy egész évtizednek kellett
azonban eltelnie addig, hogy a bárokból kiléphessenek az utcára: erre csak
azzal egy időben nyílt lehetőség, hogy a beatnem zedékkel s a City Lights
könyvesboltban gyülekező irodalmi körökkel, egyebek között Ginsberg-
gel, Kerouckal és a Black M ountain költőivel új életstílusok virágozzanak
ki San Franciscóban. Ez a kultúra térben a régi olasz Északi-parton, a
Broadway vöröslámpás turistazónája m ellett összpontosult. A m elegeket
teljes m értékben befogadták ebben a toleráns, kísérleti környezetben. Am i
kor a média érdeklődésének középpontjába a beatkultúra került, devian
ciájának bizonyítékaként a homoszexualitás széles körű jelenlétét hang
súlyozták. Ezzel meleg Mekkaként reklám ozták San Franciscót, egész
Amerikából ezrével odavonzva a melegeket. A városi vezetés az elnyomás
fokozásával reagált, s ennek nyom án 1964-ben létrejött az Egyéni Jo gok

Társasága, amely a Tavern Guilddel, a m eleg- és bohémbárok tulajdono
sainak üzleti egyesületével együtt m egvédte a melegeket a rendőrségi zak
latással szemben.
M ajd az 1960-as évek végén a hippikultúra, a San Franciscói-öböl m enti
térségben, különösen Berkeley-ben és O aklandben fellépő társadalmi m oz
galmak s a meleg felszabadítási mozgalom létrejötte Amerika-szerte minőségi
változást idéztek elő a történelm ileg terem tett hálózatai erejére tám aszkodó
San Franciscó-i melegközösség fejlődésében. A kaliforniai m elegmozgalom
1971-ben vált elég erőssé ahhoz, hogy m enetet szervezzen az állam főváro
sába, Sacramentóba a m elegjogok védelm ében. Az 1970-es években bizo
nyos térségekben, különösen a C astro-negyedben virágzott a m elegközös
ség: megvásárolták vagy kibérelték a hagyományos munkáskörnyék lerob
bant házait, amelyeket m eleg háztulajdonosok, ingatlanfejlesztők és építő
felújító cégek rehabilitáltak. M elegtulajdonban levő üzleti vállalkozások is
letelepedtek a körzetben. Elszórt lakóhelyeikről, báljaikból és ellenkultu
rális körzeteikből az 1970-es évekre a melegek egy olyan körzetbe tudtak
összeköltözni, amelyet a sajátjuknak nevezhettek. A 4.11 ábrán saját terep-
kutatásom alapján m utatom be a m eleg lakókörzetek teijeszkedését San
Franciscóban 1950 és 1980 között.
A melegközösség létrejötte mégsem volt teljesen spontán folyamat. Tudatos
pohtikai cselekvés eredménye is volt, különösen a San Franciscó-i m eleg
közösség történelmi vezetőjének, H arvey M ilknek az ösztönzésére. Az
Albanyban levő N ew Y orki Állami Egyetem en végzett, miután azonban
homoszexualitása miatt elbocsátották a haditengerészettől, nem taníthatott.
Sok ezer meleghez hasonlóan ő is San Franciscóba költözött 1969-ben.
Pénzügyi elemzői állásából kilépve a Castro utcában Castro Camera néven
fotóüzletet nyitott. T ervet készített a melegek számára, amelynek segít
ségével kiléphettek a közösségből, s bekerülhettek az üzleti életbe és a ha
talom ba. Felszólította „a m elegeket, hogy m elegektől vásároljanak” , s így a
Castro több lenne „cirkálóhelynél” : hely, amely a melegeké, amelyen m e
legek élnek, s amelyet m elegek élveznek. Majd: ha a melegek képesek
m elegektől vásárolni, s m elegként élni, akkor voksolni is tudnak m elegek
re. 1973-ban, nyíltan meleg jelöltként felügyelői (tanácstagi) posztért indult
a városi önkormányzatban. Jó eredm ényt ért el, de nem választották meg.
Visszatért a munkájához, építgette politikai bázisát, erősítette a m elegek
politikai klubjait, kapcsolatot terem tett a Demokrata Párttal, s program
jáb an helyi várospolitikai ügyekkel is foglalkozott (például harcot hirdetett
az ingatlanspekuláció visszaszorításáért).
4. fejezet. A patriarchalizm us vége: társadalmi m ozgalm ak | 3 3 1
Golden Gate
San Fransisco-öböl
C sen d es-óceán
1950-es évek 1960-as évek 1970-es évek eleje 1970-es évek közepe 1970-es évek vége
4.11 á b ra . M eleg la k ó k ö rz e te k S a n F ra n c isc ó b a n

F orrás: C a s te lls (1983).
Sorsát egy politikai esemény változtatta meg. 1975-ben egy liberális kali
forniai szenátort, George Mosconét választották meg csekély többséggel San
Francisco polgármesterévé. Az akkor már erős melegközösség támogatását
biztosítandó Moscone a helyi közigazgatás egyik fontos posztjára nevezte ki
Harvey Milket. Ezzel először lett meleg voltát nyíltan vállaló vezetőből városi
tisztségviselő. Nagyjából ugyanekkor a San Franciscóban fellépő erőteljes
mozgalom elérte a választójogi törvény reformját, amelynek értelmében a helyi
körzetekben választották meg a városi tanács tagjait (Board of Supervisors), s
nem az egész városban. Ezt követően, 1977-ben a meleg közösség által a
Castro-körzetben elfoglalt terület alapján, amely külön választókörzetnek mi
nősült, Harvey Milket felügyelővé választották. Új platformjáról mozgósította
a meleghatalmat a városban és az államban. 1978-ban a kaliforniai választók elé
egy olyan konzervatív törvényjavaslat került, amely megtiltotta volna, hogy
homoszexuálisok tanítsanak az állami iskolákban. Egész Kaliforniában a
szavazók 58 százaléka utasította el a javaslatot, San Franciscóban ez az arány
75 százalék volt. A médiában ügyesen szereplő Harvey Milk vezette a kam -
pányt. 1978 áprilisában a felügyelőbizottság igen liberális melegjogi rende

letet hagyott jóvá. U gyanekkor két leszbikus vezető, a városházán alkalma
zott Del Martin és Phyllis Lyon San Francisco városától közalkalmazotti
szolgálataikért — köztük a leszbikusok támogatásáért — és 25 éves együtt
élésükért érdem rendet kaptak.
Ezek és a melegek ügyében történt más áttörések m ár olyasmit jelentettek,
amit a homofób kultúra képtelen volt elviselni. 1978. novem ber 27-én Dán
W hite konzervatív városi tanácsnok, volt rendőr, aki a „szexuális devián-
sok”-kal szembeni tolerancia ellen kampányolt, a városházán levő irodájuk
ban lelőtte George M oscone polgármestert és Flarvey Milk tanácsnokot.
Később feladta magát volt rendőrbajtársainak. M oscone és Milk temetése
m inden idők egyik legnagyobb hatású politikai tüntetése volt San Francis
cóban: húszezer em ber vonult gyertyákkal, ném án, m iután meghallgatták a
szónokokat, akik a m ozgalm at arra szólították fel, hogy a Harvey Milk által
megjelölt úton folytassa a harcot. így is történt. Az új polgármester, Dianne
Feinstein egy másik m eleg vezetőt, a szocialista H arry Brittet nevezte ki
Harvey Milk megüresedett posztjára, s később őt is tanácsnokká választották.
A következő évtizedben a meleg és leszbikus vezetők növelték képviselőik
számát a l l tagú felügyelőbizottságban, s bár az 1992-es választást elveszí
tették, és konzervatív polgármester került a város élére, ezt követően fő össze
tevőjévé váltak annak a koalíciónak, amely 1996-ban segített San Francisco
polgármesterévé választani a veterán fekete dem okrata vezetőt, Willie
B row nt. Az 1996-os kam pány egyik epizódja tárja fel a régóta dédelgetett
értékek elbizonytalanodásába vesző San Franciscó-i hom ofób kultúra szel
lemi zavarodottságát. A hivatalban levő polgármester, volt rendőrfőnök vélhe
tően egy nagy politikai baklövés nyomán vesztette el újraválasztási esélyeit.
A közvélemény-kutatási adatok szerint vesztésre állva megpróbált a meleg
közönség kegyeibe férkőzni, s ennek érdekében m eztelenül fotóztatta le
magát, miközben ugyanígy öltözött rádióriportereknek adott inteijút a
zuhany alatt. A m eleg és egyszerűen méltóságukban sértett választóktól
eredő visszacsapás azután megpecsételte a sorsát. Az új polgármester meg
újította a városvezetés im m ár két évtizede vállalt kötelezettségét arra, hogy
tiszteletben tartja és elmélyíti a melegek jogait és a melegkultúrát, amelyet
évente többször is parádékon és fesztiválokon ünnepeltek meg.
Az 1980-as évek elejének AIDS-csapása miatt azonban az 1990-es évek me
legközössége már nem ugyanaz volt, mint amelyik az 1970-es években létrejött.113
15 év alatt mintegy 15 ezer em ber halt meg San Franciscóban AIDS-ben, s to-
113 A melegmozgalom, az AIDS elleni küzdelem és a társadalmi reagálások össze
függéseiről lásd Coates et al. (1988); Mass (1990); Heller (1992); Price és Hsu
(1992); Herek és Greene (1995); Lloyd és Kuselewickz (1995).
vábbi ezreknél mutatták ki a HIV-vírusssal való fertőződést. A melegközösség

figyelemreméltóan reagált: San Francisco önszerveződés, megelőzés és az egész
emberiséget fenyegető AIDS-járvány visszaszorítására irányuló politikai akciók
tekintetében az egész világ számára mintául szolgált. Úgy vélem, nem
tévedünk, ha azt mondjuk, hogy az 1980-as és 1990-es évek legfontosabb
melegmozgalma az AIDS-elleni mozgalomban való melegrészvétel volt, leg
különbözőbb megnyilvánulásaiban, a klinikai kezelésektől az olyan aktivista
csoportokig, amilyen az A C T UP! volt. San Franciscóban először a betegeken
próbáltak segíteni, s igyekeztek meggátolni a betegség terjedését. Nagyszabású
erőfeszítések történtek a közösség felvilágosítására, tanították és teg esztették a
biztonságos szexhez vezető eljárásokat. N éhány éven belül látványos
eredmények születtek. Az 1990-es években az új AIDS-es esetek száma San
Franciscóban és Kaliforniában, a drogozás, prostitúció és a nők gondatlan
férfiaktól való megfertőződése miatt sokkal nagyobb volt a heteroszexuális
lakosság körében, míg a tájékozottabb és szervezettebb meleg népesség
körében az új fertőzések száma jelentősen visszaesett. M inden szinten
megszervezték a betegek gondozását, a San Franciscó-i Közkórház volt az első
ilyen intézmény, amelyben állandó AIDS-osztályt hoztak létre, s önkéntesek
egész hálózata nyújtott segítséget a betegeknek a kórházban és otthonukban is.
Jelentős eredményeket hozott az is, hogy az aktivisták nyomást fejtettek ki a
kutatások felgyorsítása érdekében, s elérték, hogy gyorsított eljárásban engedé
lyezzék a kísérleti stádiumban levő gyógyszereket, amint hozzáférhetővé vál
tak. A Kaliforniai Egyetemnek a San Franciscó-i kórházban m űködő részlege
az AIDS-kutatás egyik vezető központjává vált. Az 1996-ban Vancouverben
rendezett AIDS Világkonferencián potenciális áttörésről adtak hírt a betegség
ellenőrzése s talán jövőbeli halálozási arányának csökkentése terén.
D e talán a legfontosabb eredmény, amelyet a melegközösség San Fran
ciscóban és másutt elért, kulturális jellegű volt: az AIDS demisztifikálása, a stig
ma eltávolítása, s a világ meggyőzése, hogy a betegséget nem a homoszexuali
tás vagy egyáltalán a szexualitás idézi elő. A halált az érintkezés hálózatai hor
dozzák, amelyek - sok egyéb forma mellett - magukban foglalják a szexuális
érintkezést is —, s nem a homoszexualitás.114S hogy e hálózatok megszünte
tésére, ezáltal a járvány visszaszorítására nem az elzárás az alkalmas módszer,
hanem az állami egészségügyi intézmények és a tudatos civil akciók által
egyaránt felkarolt felvilágosítás, a szervezés és a felelősségvállalás. Az, hogy a
melegközösség San Franciscóból kiindulva képes volt megnyerni ezt a sok
vesződséggel járó ütközetet, döntő hozzájárulás volt az emberiség további
sorsához. N em utolsósorban azért, mert új, emberiség elleni bűntettet
114 Castells (1992c).

kerültek el, amikor a m ozgalom sikeresen verte vissza a H IV -hordozók

regisztrálására és elzárására irán y u ló felhívásokat. A tét alapvetően az volt,
hogy képes-e a világ nyíltan szembenézni az AIDS rém ületes valóságával,
s a járványt a vírusokra v o n atk o zó ismereteink, nem pedig előítéleteink és
lázálmaink szerint kezelni. A világ igen közel került ahhoz, hogy az AIDS-
et az Új Szodómia m iatti m egérdem elt isteni büntetésnek tekintse, s emiatt
n e tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megelőzze a
betegség még gyorsabb teijedését, amíg esedeg már túl késő lesz ahhoz,
h o g y kordában lehessen tartani. S hogy nem ezt tettük, s a társadalmak
id ő b en rájöttek, hogy az A ID S nem hom oszexuális betegség, s
teijedésének forrásaival és hordozóival magában a társadalomban kell
felvenni a harcot — az nagyrészt a melegközösségre épülő AIDS-ellenes
m ozgalom műve volt, am elynek úttörői (sokan közülük a halál felé vezető
ú to n haladva) San Francisco felszabadult városában éltek.
Az AIDS-járványtól n e m függetlenül egy másik jelentős trend is zajlott
az 1990-es években a San Franciscó-i melegközösségben. A szexuális interak
ció k mintái megszilárdultak, am i részben annak köszönhető, hogy a közös
ség egy része idősebbé és éretteb b é vált, részben a szerelem biztonságosabb
m intáiba terelte a szexualitást. A melegek, s m ég inkább a leszbikusok
k ö zö tt az egyik legerősebb kulturális trenddé az azonos nem ű családok
iránti vágy vált. A k ö zép k o rú melegek és leszbikusok körében a tartós
m onogám kapcsolat k ényelm e vált uralkodó modellé. E nnek következ
téb en új mozgalom indult a melegközösségből, amely célul tűzte ki az ilyen
szilárd kapcsolatok családként való intézményes elismertetését. A helyi és állami
kormányzattól igazolást kértek a partneri kapcsolatra, m ert ennek elismerése
feljogosított a házastársi juttatásokra. Az azonos nem űek házasságának
törvényesítése a mozgalom egyik fő követelésévé vált, m ert ezzel szavukon
tudták fogni a családi értékek előmozdítóiként fellépő konzervatívokat, a
családi értékeket pedig kitelj esztették a szerelem, együttélés és gyermeknevelés
nemhagyományos és nem heteroszexuális formáira. Ami valamikor a szexuális
emancipáció mozgalmaként indult, az most, teljes kört megtéve azzal kísértette
a patriarchális családot, hogy heteroszexuális gyökereit támadta, s kétségbe
vonta azt a jogát, hogy m agának sajátítsa ki a családi értékeket.
M ivel minden akció re ak ció t kelt, a szexualitás viszonylagos megzabo-
lázása az új meleg és leszbikus családokban kisebbségi (hetero- és hom o
szexuális) kultúrák létrejöttét idézte elő: ilyen volt a szadomazochista m oz
galom , de idesorolhatók az önkéntes szexrabszolga-hálózatok is, amelyek a
San Franciscó-i szcéna fontos jelenségei, különösen a South o f M arket
körzetben, igaz, már 20 évvel ezelőtti terepkutatásom során is felismertem
e kulturális/személyes lázadás fontosságát. A szadomazochisták, akiknek a
kultúrájába néhány igen kifinomult értelmiségi is tartozik, azért bírálják a

fősodorba tartozó melegeket, mert a „társadalmilag elfogadható” új n o r
máit próbálják meghatározni, s ezzel újratermelik az uralom logikáját, amely
nek nevében a történelem folyamán elnyom ták a melegeket és a leszbiku
sokat. A szadomazochisták számára az utazás nem ért véget. A féken tartott
erőszak, az elfogadott megalázás, a rabszolgaárverések, a fájdalommal
vegyített gyönyör, a bőrruházat, a náci jelvények, láncok és korbácsok
többet jelentenek puszta szexuális stimulusoknál. Annak a szükségletnek a
kulturális kifejeződései, hogy szétzúzzanak m inden erkölcsi értéket, am e
lyet a heteroszexuális társadalom rájuk hagyott, mivel ezeket az értékeket
hagyományosan a homoszexualitás, és egyáltalán a szexualitás m egbélyeg
zésére és elnyomására használták fel. Az a tény, hogy ez a kulturális kisebb
ség igencsak zavarba ejti a legtöbb m eleget és leszbikust, annak tünete,
hogy valóban fontos, igaz, nehéz ügyre bukkantak.
Magára hagyva, kulturális gettójába zárva a melegközösség valószínűleg
képtelen megvalósítani azt a szexuális forradalmat és a patriarchalizmus
megdöntését, amik a mozgalom burkolt céljai, jóllehet a melegmozgalmat
inkább fogyasztó, mint megteremtő férfi elitek növekvő része nem támogatja
őket. A melegemancipáció kiteljesedésének szükséges feltétele a stratégiai szö
vetség a leszbikusokkal, s általában a feminista mozgalommal. A melegek
azonban mégiscsak férfiak, s férfiként való szocializációjuk, a kiváltságok,
amelyeket élveznek, különösen ha fehérek és a középosztályhoz tartoznak,
határt szabnak bármely patriarchalizmus elleni szövetségbe történő teljes
betagozódásuknak. Emiatt San Franciscóban növekszik a szakadék a radikális
melegek és leszbikusok szövetsége, valamint a tiszteletre méltó meleg elit kö
zött, amely a patriarchalizmus intézményein belüli megtűrt kisebbségként m int
érdekcsoport védelmezi a melegek jogait. D e hogy ez az eltérés egy olyan szé
lesebb mozgalmon belül fejeződhet ki, amelyben az emberek — a hetero
szexuális normával ellentétben — szabadon választhatják meg, kit szeretnek,
akkor ez mégiscsak azért van így, m ert Harvey Milk és más úttörők a régmúlt
időkben szabad közösséget teremtettek a nyugati végeken.
Ö s s z e g z é s : a s z e x u á l is id e n t it á s
ÉS A PATRIARCHÁLIS CSALÁD
A leszbikus- és melegmozgalmak n em egyszerűen az ember ahhoz való

alapvető jogait védelmezik, hogy megválaszthassa, kit és hogyan szeret.
Egyszersmind a szexuális identitás, ennélfogva a szexuális felszabadulás erő
teljes kifejeződései is. Ezért intéznek kihívást olyan ezeréves alapok — a
szexuális elfojtás és a kötelező heteroszexualitás — ellen, amelyekre a társa

dalmak történelm ileg épültek.
Ha a leszbikusok egy olyan elnyomó és patriarchális környezetben, mint
amilyen a tajpeji kínai kultúra, nyíltan képesek kifejezni szexualitásukat, s az
azonos neműek házasságának elismertetését igényük a családjogi törvényben,
akkor alapvető rést ütnek a vágy ellenőrzésére létrehozott intézményes épít
ményben. Ha a melegközösség képes leküzdeni a tudadanságból fakadó meg
bélyegzést, és segít megelőzni az AIDS járványos elterjedését, akkor ez azt
jelenti, hogy a társadalmak képessé váltak arra, hogy kiteljenek a sötétségből,
és előítélet s erőszak nélkül tekintsék át az em beri tapasztalatok sokféleségét.
S ha az amerikai elnökválasztási kampányoknak akarva-akaradanul is számol
niuk kell a melegek jogairól szóló vitával, akkor ez azt jelenti, hogy a társadalmi
mozgalomnak a heteroszexualitással szembeni kihívását már nem lehet nem
tudomásul venni, vagy egyszerűen elnyomni. A szexuális identitást zászlójukra
tűző mozgalmak által kiváltott átalakulás erői azonban aligha zárhatók be
az egyszerű tolerancia és az emberi jogok tiszteletben tartása határai közé.
A szexuális normalitás és a patriarchális család bomlasztó bírálatát is elindítják.
Kihívásuk azért kelt különleges rémületet a patriarchalizmus híveinek körében,
mert olyan történelmi időszakban merül fel, amikor a biológiai kutatások és az
orvosi technológia lehetővé teszik a heteroszexualitás, a patriarchalizmus és a
fajfenntartás elkülönítését. E lehetőség leginkább nyilvánvaló kifejeződései az
azonos neműekból álló családok, amelyek ennek ellenére sem mondanak le a
gyermekek neveléséről.
Ugyanakkor a szexuális határok elmosódása, à család, a szexualitás, a szere
lem, a társadalmi nem és a hatalom szétkapcsolása alapvető kulturális kritikát
gyakorol az általunk ismert világ felett. Ezért nem lesz könnyű a szexuális
felszabadítás mozgalmának jövőbeli fejlődése. Az em beri jogok védelméről a
szexualitás, a család és a személyiség újjáépítésére áttérve az elfojtás és civilizáció
idegközpontjait sértik, s a válasz is ehhez mért lesz. Viharfelhők gyülekeznek a
látóhatáron a melegek és a leszbikusok mozgalma előtt, s nem az AIDS lesz a
szexualitásellenes visszacsapás egyetlen csúfsága. Mégis, ha a múltbeli
tapasztalatok bármire utalnak, akkor arra, hogy az identitás hatalma attól válik
varázslatossá, hogy m egérinti a szeretet hatalma.
4. fejezet. A patriarchaliznius vége: társadalmi mozgalmak 337
C s a l á d , s z e x u a l it á s és s z e m é l y is é g
A PA TR IA R C H A LIZM U S VÁLSÁGÁBAN 115
A külön élő és váló társadalomban a nukleáris család különböző új rokonsági
kapcsolatokat teremt, amelyek például az úgynevezett újraegyesülő családokhoz társulnak.
Ezeknek a kötelékeknek a természete azonban változó, minthogy a korábbinál nagyobb
szerephez jutnak az alkuk. A rokonsági kapcsolatokat hajdan a bizalom alapján
tekintették magától értetődőnek; most a bizalmat ki kell alkudni, s az elkötelezettség
éppúgy probléma, mint a szexuális kapcsolatokban.
Anthony G iddens : T he T ransformation of Intim acy , 96.
A H IH E T E T L E N Ü L Ö S S Z E Z S U G O R O D Ó C S A L Á D
A patriarchalizmus válsága, amelyet az információs kapitalizmus és a femi

nista és szexuális identitással összefüggő társadalmi mozgalmak kölcsönhatá
sa idéz elő, az em berek közötti, életközösségre és gyermekek felnevelésére
irányuló partnerkapcsolatok fokozódó sokféleségében nyilvánul meg. A gon
dolatmenet leegyszerűsítése céljából amerikai adatok felhasználásával szem
léltetem a kérdést. Ebből azonban nem következik, hogy minden ország és
kultúra ezt az utat követi. Amennyiben azonban a patriarchalizmus válsága
m ögött m eghúzódó társadalmi, gazdasági és technológiai trendek világ
szerte jelen vannak, valószínű, hogy a legtöbb társadalomnak a saját
kultúrájának és történelm ének sajátos feltételei között, de újjá kell építenie
vagy mással kell helyettesítenie patriarchális intézm ényeit. Az itt
következő, empirikusan az amerikai trendeken alapuló elemzés célja, hogy
fel táljuk azokat a társadalmi mechanizmusokat, amelyek a patriarchális
család válságát és a szexuális identitás átalakulását a családi élet, ennélfogva
a személyiségi rendszerek társadalmi újrafogalmazásához kapcsolják.
N em a család eltűnéséről van szó, hanem m ély differenciálódásáról s a
hatalmi rendszerében bekövetkezett változásról. A legtöbb ember ugyanis
továbbra is házasodik: az amerikaiak 90 százaléka ezt teszi egész életében.
Amikor elválnak, a nők 60, a férfiak 75 százaléka, átlagosan három éven belül
ismét megházasodik. A melegek és a leszbikusok pedig a törvényes házas
sághoz való jo g u k ért küzdenek. A később k ö tö tt házasságok, az együttélé
sek gyakorisága és a magas válási (nagyjából az összes házasság felét kitevő)
és különélési arány együtt egyre eltérőbb profilt ad a családi és nemcsaládi
életről (a 4.12a és 4.12b ábrák foglalják össze az általános trendeket 1960 és
1990, illetve 1975 és 1995 között). Az úgynevezett „nem családi háztartások”
115 Az itt hivatkozott adatok, ha másként nem jelöljük, a US Bureau of the Ceresusból és
a The World Almanac and Book of Focisból (1996) származnak. A US Bureau of the Census
következő kiadványait használtuk fel: US Department of Commerce, Economics and
Statistics Administration, Bureau of the Census (1989, 1991, 1992a—d).
száma 1960 és 1995 között kétszeresére nőtt, az összes háztartás 15 százalékáról

29 százalékára em elkedett, term észetesen beleértve az idős egyedülállókat
is, ami demográfiai trendet és kulturális változást egyaránt tükröz. Az egye
dülálló háztartások kétharm adában n ő k élnek. Ami még fontosabb, a
„házaspár gyermekekkel” archetipikus kategóriája 1960-ban a háztartások
44,2 százalékát adta ki, s ez a szám 1995-re 25,5 százalékra zuhant. A pat
riarchális nukleáris családmodell ily m ódon az amerikai háztartásoknak alig
valamivel több m int egynegyedére jellem ző. A Stacey által idézett források
arra utalnak, hogy am ennyiben a patriarchalizmus leghagyományosabb vál
tozatát tekintjük, azaz olyan házaspárokat gyermekekkel, ahol a férfi az
egyedüli kenyérkereső, a feleség pedig főállású háztartásbeli —akkor ezek
aránya az összes háztartásnak mindössze 7 százaléka.116
Átalakult a gyermekek élete. M int a 4.13 ábra mutatja, 1990-ben a gyer
m ekek több mint egynegyede nem két szülővel élt, szemben az 1960-as keve
sebb mint 13 százalékkal. Továbbá az Amerikai Statisztikai Hivatal felmérése
szerint azoknak a gyerm ekeknek az aránya, akik biológiai szüleikkel éltek
együtt, 1990-ben csupán 50,8 százalék volt .117 Más források szintén úgy becsü
lik, hogy „az összes gyermek m ajdnem 50 százaléka nem él együtt m indkét
genetikai szülőjével.”118Az elmúlt két évtizedben jelentősen nőtt az örök-
befogadások száma, és 20 ezer csecsemő született in vitro megtermékenyítés
nyom án .119 Az igazán fontosak a trendek, amelyek egytől egyig ugyanabba az
irányba, a patriarchális nukleáris család eltűnése felé mutatnak: az egyeden szü
lővel élő gyermekek aránya 1970 és 1990 között a kétszeresére nőtt, s elérte az
összes gyermek 25 százalékát. 1970 és 1990 között 7-ről 31 százalékra nőtt
közülük azok aránya, akiknek anyja soha sem házasodott meg. Az 1970-es
évek folyamán 90,5 százalékkal nőtt azoknak a háztartásoknak a száma, am e
lyekben anya él gyermekével vagy gyermekeivel, az 1980-as években pedig ez
a szám további 21,2 százalékkal nőtt. M ég gyorsabb ütemben növekszik
azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben egyedülálló férfi szülő él gyer
mekeivel, jóllehet ezeknek aránya 1990-ben az összes háztartásnak csak 3,1
százalékát tette ki; számuk viszont az 1970-es években 80,6, az 1980-asokban
pedig 87,2 százalékkal növekedett. A férj nélküli családok (ahol a családfő nő)
aránya 1970 és 1994 között 11-ről 18 százalékra nőtt. 1970 és 1994 között
megkétszereződött, 11-ről 22 százalékra nőtt a csak anyjukkal élő gyermekek
száma, s ugyanebben az időszakban a csak az apjukkal élő gyermekek száma
megháromszorozódott, és 1-ről 3 százalékra nőtt.
116 Stacey (1990: 28).
117 US Bureau of the Census (1994).
118 Buss (1994: 168).
119 Reigot és Spina (1996: 238).
A h á zta rtá so k s z á m a
53 m illió 6 3 millió 81 m illió 9 3 millió
2 6 ,3
3 0 ,9 G yerm ekes
4 0 ,3 h á z a sp á r o k
4 4 ,2
G y erm ek te le n
2 9 ,8 h á z a sp á r o k
2 9 ,9
3 0 ,3
M ás, g y e r m e k e s
8 ,3
3 0 ,3 c s a lá d o k
7 ,5
6 ,5 __M ás, gyerm ek tlen
5 ,0 5 ,4 c s a lá d o k
9 ,7 __E g y e d ü á lló
AA. 5 ,6 8,6 férfiak
6 ,4 5 ,6
1 4 .9 — E g y e d ü lá lló nők
3E 1 4 ,0
1 1 ,5
8 ,7
4 ,6 __Más, nem családi
-T7Z ír jellegű háztartások
1960 1970 1980 1990
□ C sa lá d i h á zta rtá s _ N em c s a lá d i h á zta rtá s
4 . 1 2 a á b r a A h á zta rtá so k ö s s z e t é t e l e a z E g y e sü lt Á llam okb an , 1 9 6 0 - 1 9 9 0 k özött

(szá za lék b a n )
(g y erm ek ek = sa já t 1 8 é v e n aluli g y erm ek ek )
F orrás: U S B u rea u o f th e C e n s u s (19 9 2 a ).
Sokszorosára nőtt az új típusú életközösségek száma.120 1980-ban 4 millió

rekombináns család volt (amelyben egy korábbi házasságból való gyerme
kek éltek), 1990-ben 5 millió. 1992-ben a 18 év feletti egyedülálló nők
egynegyedének volt gyermeke; 1993-ban 3,5 millió olyan pár volt, akik
nem kötöttek házasságot és gyermekeket neveltek; 1980 és 1992 között
kétszeresére nőtt a gyermeküket egyedül nevelő apák száma; 1 millió gyer-
120 R eig o t és Spina (1996).

2 6 ,3 2 5 ,5
4 0 ,3 3 0 ,9
2 9 ,8 2 8 ,9
2 9 ,9
3 0 ,3
9,1
8 ,3
7 ,5
6 ,5 6 ,5
5 ,4
5 ,6
2 4 ,6 2 5 ,0
2 2 ,7
17,1
17" 3 ,6 ___ _____ 5 ,0
1970 1980 1990 1995
| G yerm ekes h á za sp á ro k I l M ás, gyerm ektelen c sa lá d o k
I Gyermektelen h á z a sp á r o k □ Egyedülálló em b erek
I Más, g yerm ek es c s a lá d o k □ Más (semmilyen kapcsolatban nem álló személyek)
4 .1 2 b ábra A háztartások ö s s z e t é t e le a z Egyesült Államokban 1 970-1995 között (százalékban)
m ek élt kizárólag a nagyszüleivel 1990-ben (1960 óta 10 százalékkal több)

abból a 3,5 millióból, aki legalább egy nagyszülővel közös háztartásban élt.
A z 1960-as évek vége és az 1980-as évek közepe között a házasságot meg
előző együttélések aránya 8 -ró l 49 százalékra nőtt, és az együtt élő párok fe
lének voltak gyermekei. 121M inthogy pedig a nők tömegesen vállalnak m un
kát, ugyanakkor a család ellátásában is nélkülözhetetlen szerepet játszanak,
kevés olyan gyermek van, akiről anyja vagy apja egész nap gondoskodni
121 Colem an és G anong (1993: 113).

I960 1970 1980 1990
^ 1 M ás C sak anya
□ C sa k a p a K ét s z ü lő
4 . 1 3 á b r a 1 8 é v alatti g y e r m e k e k életk örü lm én yei, s z ü lő i je le n lé t szerin t a z E g y e sü lt

Á lla m o k b a n 1 9 6 0 - 1 9 9 0 k ö zö tt (sz á z a lé k o s m e g o s z lá s b a n )
F orrás: U S B u rea u o f th e C e n s u s (1992a).
képes. 1990-ben a házaspárok mintegy 70 százalékban félj és feleség egyaránt

házon kívüli munkát végzett, a kisgyermekes anyáknak pedig 58 százaléka
dolgozott házon kívül. A gyermekgondozás a családok egyik fő problémája, s
a gyermekek kétharmadánál ezt a feladatot a rokonok vagy a szomszédok látták
el,122 s ehhez m ég hozzá kell adnunk a nem regisztrált segítőket. A szegény
122 Fansworth Riche (1996).

nők, akik nem tudnak fizetni a gyermekgondozásért, választás elé kerülnek:

vagy el kell válniuk gyermekeiktől, vagy abba kell hagyniuk a munkát, ekkor
azonban a jóléti csapdába esnek, ami végső soron oda vezethet, hogy
elveszik tőlük a gyerm ekeiket .123
Kevés megbízható becslés létezik az azonos neműekből álló háztar
tásokról és családokról. Az egyik ilyen Gonsiorecké és W einriché, akik
szerint az amerikai férfilakosság m integy 10 százaléka meleg, a női lakosság
nak m eg 6—7 százaléka leszbikus .124Becslésük szerint a meleg férfilakosság
m integy 20 százaléka egyszer már volt nős, s 20—50 százaléknak gyermekei
is vannak. A leszbikusok gyakran anyák, közülük soknak korábbi hetero
szexuális kapcsolatból van gyermeke. Igen tág értékelés a leszbikus anyával
élő gyermekek számát 1,5 és 3,3 millió közé teszi. A meleg vagy leszbikus
szülőkkel élő gyerm ekek száma becslések szerint 4 és 6 millió közé tehe
tő .125A nem családi háztartások közül a leggyorsabb növekedési ütem az
„egyéb, nem családi háztartások” körében figyelhető meg, amelyeknek az
összes háztartáshoz viszonyított aránya az 1970-es 1,7 százalékról 1995-re
5 százalékra em elkedett. Ebbe a csoportba az amerikai statisztikai hivatal
szerint szobatársak, barátok és egymással semmilyen kapcsolatban nem álló
személyek tartoznak. Ebbe a kategóriába tartozhatnának voltaképpen a
gyermek nélkül együtt élő heteroszexuális és homoszexuális párok.
Az 1995-ös évek közepén, a Harvard Egyetem nek a 2000-re várható új
háztartásokra vonatkozó becslése szerint a gyermekes házaspárok aránya az
összes háztartáshoz képest várhatóan tovább csökken —az 1980-as 31,5 %-
ról a 2000-ben várható 23,4 százalékra —, m íg az egyszemélyes háztartások
22,6 százalékról 2000 -re a várakozások szerint 26,6 százalékra nőnek, és
statisztikailag m egelőzik a gyermekes házaspárok által jellemzett háztartás
típust .126 Az egyedülálló szülők aránya csekély m értékben, 7,7-ről 8,7 szá
zalékra növekszik majd. A leggyakoribb, de nem uralkodó háztartástípus a
gyermektelen házaspároké lesz, ennek aránya az összes háztartás 29,5 száza
123 Susser (1991).

124Gonsioreck és Weinrich (1991). A homoszexualitás 10 %-os küszöbe az egész lakos
ságban demográfiai mítosz, amely a fél évszázados Kinsey-jelentés felületes olvasatából
táplálkozik (a jelentés valójában csak az amerikai fehér férfiakat vizsgálja). Mint
Laumann et al. (1994) utalnak rá, kiterjedt empirikus vizsgálatok alapján, nincs a
homoszexualitásnak olyan világos határvonala, amely valamilyen világosan elkülönít
hető biológiai impulzusra vezethető vissza. A homoszexuális viselkedés s annak külön
böző megnyilvánulásai kulturális normák és társadalmi közeg szerint fejlődnek. A kér
dés tárgyalását lásd Laumann et al. (1994: 283—320).
125 Reigot és Spina (1996:116).
126Masnick és Ardle (1994); Masnick és Kim (1995).
lék marad, ami a két házastárs hosszabb életkorának következménye, ami azzal
párosul, hogy ezeket a korábbi házaspárokat változatosabb háztartásformákból
jövő gyermekek váltják fel. Az életközösségek különböző formáit magába fog
laló „egyéb háztartásoknak” nevezett formákról voltaképpen azt jósolják, hogy
arányuk az 1980-as 8,8 százalékról 2000-re 11,8 százalékra növekszik. A H ar
vard Egyetem becslése és előrejelzése szerint m íg 1960-ban az összes amerikai
háztartás háromnegyedét házaspárok alkották és a nem családi jellegű háztartá
sok csak 15 százalékot tettek ki, addig 2000-re a házaspárok az összes háztartás
körülbelül 53 százalékát alkotják majd, a nem családi háztartások pedig 38
százalékra növelik részesedésüket. Mit mutat a kép, amely ebből a statisztikai
áttekintésből kibontakozik? Differenciálódást, az emberek közötti part
nerkapcsolatok közötti határok elmozdulását, s azt, hogy a gyermekek jelentős
és egyre növekvő része olyan családi formákban szocializálódik, amelyek alig
három évtizede —ami történelmi mércével nem több egy pillanatnál — m ég
marginálisnak, akár elgondolhatadannak szám ítottak .127
M i hát ezek az új együttélési formák? H ogyan élnek ma, családban vagy
azon kívül, a patriarchalizmus határvidékén az emberek? Stacey, R eig o t és
Spina, Susser és mások úttörő kutatásai nyom án valamit azért tudunk m ár
erről is.128 M in t Stacey írja:
„A posztindusztriális átalakulás elmúlt három évtizede során a nők és
férfiak alkotó m ódon formálták át az am erikai családi életet. A m o
dem család hamvaiból és maradványaiból a kulturális, politikai, gazdasági
és ideológiai erőforrások különböző, gyakran összeférhetetlen halma
zát m erítették, s ezeket az erőforrásokat olyan új nemi és rokonsági
stratégiákká alakították, amelyek alkalmasak arra, hogy megbirkóz
zunk a posztindusztriális kihívásokkal, terhekkel és lehetőségekkel.”129
Hasonló következtetéseket von le kvalitatív kutatásai alapján az új család
formákkal kapcsolatban R eigot és Spina .130 N e m a családnak valamilyen új
uralkodó formája jö n létre —a sokféleség a szabály. Bizonyos elemek azon
ban döntő fontosságúnak látszanak az új együttélési formákban: támogató
hálózatok, fokozódó nőközpontúság, partnerek és minták egymást váltogatása az
127Az Ehrenreich (1983: 20) által idézett adatok szerint 1957-ben az amerikaiak 53
százaléka úgy vélekedett, hogy a nem házasságban élő emberek „betegek”, „erkölcste
lenek” vagy „neurotikusak”, s csak 37 százalékuk volt „semleges” velük szemben.
1976-ra csak 33 százalék ítélte meg negatívan a házasuladanokat, 15 százalék pedig
kedvezően vélekedett azokról, akik egyedül maradtak.
128Stacey (1990: 16).
129 Stacey (1990: 16).
130 Reigot és Spina (1996).
életciklus folyamán. A támogatóhálózatok, am elyek gyakran elvált házaspá

rok családtagjaiból állnak, a társas lét és a tehermegosztás új, fontos form áját
alkotják, különösen akkor, ha a két szülőnek, m iután mindketten új ház
tartást alapítottak, gyermekeiket kell közösen ellátniuk és tám ogatniuk.
Elvált középosztálybeli házaspárok vizsgálata során San Francisco elővá
rosaiban azt találták, hogy egyharmaduk ápolja a rokonsági kapcsolatokat
volt házastársával és annak rokonaival.131A R eigot és Spina, Susser, valamint
Colem an és G anong által ismertetett esettanulmányok szerint a női
támogatóhálózatok az egyedülálló anyák és a teljes munkaidőben foglal
koztatott anyák számára egyaránt különösen fontosak .132Voltaképpen, m int
Stacey írja, „ha egyáltalán beszélhetünk családi válságáról, az a férfiak családi
válsága”.133M ivel pedig a legtöbb ember, csalódásai és kudarcai ellenére
továbbra is családalapításra törekszik, a mostohaszülő-családok és a partner-
kapcsolatok váltogatása lesz a norma. M inthogy az élettapasztalatok, a
háztartások bonyolultsága, a családon belüli megegyezések, beleértve a
szerepek és felelősségek elosztását, egyaránt ellentétbe kerülnek a hagyo
mánnyal —ezek alku tárgyát képezik. C olem an és Ganong, a család széles
körben teijedő bomlását megfigyelve, ezt a következtetést vonja le: „Vajon ez
a család végét jelenti? Nem . De azt nagyon is jelenti, hogy sokan közülünk új,
bonyolultabb családban élnek majd. Ezekben az új családokban a szerepeket, a
szabályokat és a felelősségeket inkább ki kell alkudni, semmint magától értető
dőnek venni, m int az a hagyományosabb családokban történik .”134
A családon belüli patriarchalizmus ily m ó d o n teljes mértékben m eg
szűnik az egyre nagyobb arányban előforduló női családfős háztartások ese
tében, s a háztartásban élő nők és gyermekek alkupozíciója és körülm ényei
m iatt a többi család zöm ében is komoly kihívás éri. Növekszik s rövidesen
elérheti a 40 százalékos arányt a nem családi jellegű háztartások aránya, s ezzel
a társadalmi gyakorlatban a patriarchális család m int intézmény jórészt elveszí
ti jelentését, annak ellenére, hogy erőteljes m ítoszként nagyon is jelen van.
Ilyen körülm ények között mi történik a gyerm ekek szocializációjával,
ami a nemi megosztottság társadalmi újratermelődésének, ennélfogva a
patriarchalizmus újratermelődésének is az alapja?
131 Idézi Stacey (1990: 254).

132 Coleman és Ganong (1993); Reigot és Spina (1996); Susser (1996).
133 Stacey (1990: 269).
134 Coleman és Ganong (1993: 127).
y 4 z A N Y A I G O N D O SK O D Á S Ú JRATERM ELŐ D ÉSE

A PATRIARC H ALIZM U S ÚJRA N E M TERMELŐDÉSE K Ö Z E P E T T E
E fejezet keretei között nincs m ód arra, hogy részletesen megvizsgáljunk

azt az összetett, változatos és vitatott empirikus anyagot a családi szociali
zációnak az új családi környezetben történő átalakulásáról, am elynek nagy
része a gyermekpszichológusok klinikai dossziéiban lelhető fel. Nancy
C h o d o ro w feminista pszichoanalitikus klasszikus munkája alapján ugyan
akkor szerintem felállíthatunk néhány hipotézist. A z anyai gondoskodás
újratermelődése című munkájában C hodorow egyszerű, elegáns és m eg
győző pszichoanalitikus m odellt kínált a nem i hovatartozás létrehozásáról
és újratermelődéséről, s későbbi írásaiban ezt a modellt finom ította tovább
és egészítette ki .135 Bár elm életét vitatják, s minden bizonnyal nem a
pszichoanalízis az egyetlen lehetséges megközelítés, amely m egérteti
velünk a személyiségben bekövetkező változásokat a patriarchalizmus
válsága során, nézetem szerint hasznos kiindulópontja lehet e változások
elm életi értelmezésének. Először a saját szavaival szeretném összefoglalni
C h o d o ro w analitikus modelljét, m ajd bemutatom, milyen következm é
nyekkel jár ez a modell a személyiség és a nemi hovatartozás szem pontjából
a patriarchalizmus válságának körülm ényei között. C hodorow szerint az
anyagi gondoskodás újratermelődése középponti jelentőségű a nem i hova
tartozás újratermelődésében. Ez társadalomszerkezetileg indukált lélektani
folyamatban történik, amely n em ered sem a biológiából, sem az intézm é
nyes szereptanulásból. A saját szavaival:
„A nők anyaként anyai gondozásra alkalmas és arra vágyó leányokat
állítanak elő. Ezek a képességek és szükségletek magába az anya-leány
kapcsolatba épülnek be, s abból nőnek ki. A nők m int anyák (és a férfiak
m int nemanyák) ezzel szemben fiúkat állítanak elő, akiknek gondozó
képességeit és szükségleteit m ódszeresen megkurtítják és elnyom ják. Ez
készíti fel a férfiakat későbbi érzelm i színezetű családi életükre s arra, hogy
elsősorban a munka és a közélet személytelen, családon kívüli világában vegye
nek részt. A szexuális és családi munkamegosztás, amelynek keretei között
a n ők anyai gondoskodást gyakorolnak, s férfiaknál erősebben kötődnek a
személyközi, érzelmi kapcsolatokhoz, a lányokban és a fiúkban más-más
lélektani képességeket fejleszt ki, ami arra készteti őket, hogy újraterm eljék
ezt a szexuális és családi m unkam egosztást... A családokban és azokon kívül
elsődlegesen a nők dolga a gyermekgondozás; a nők zöme anya akar lenni,
135 C h odorow (1989, 1994).

s jutalomban részesül az anyai gondoskodásért; s m inden konfliktussal és

ellentmondással együtt is a n ő k sikeresek az anyai gondozásban .”136
Ez a reprodukciós m o d ell rendkívüli hatást gyakorol a szexualitásra,
ennélfogva a személyiségre és a családi életre is: „M inthogy a nők anyák, a
heteroszexuális tárgyválasztás fejlődése eltérő férfiak és n ő k esetében .”137A fiúk
számára kisfiúkorukban az anyjuk az elsődleges szeretettárgy, s az alapvető
tabu miatt, az anyjukhoz való kötődés elfojtásával át kell esniük a leválás és
az Odipusz-komplexus feloldása klasszikus folyamatán. Felnőtté válva a fér
fiak készek arra, hogy olyan valakivel kössenek elsődleges kapcsolatot, aki
olyan, mint az anyjuk (kiem elés Chodorow-tól). Más a helyzet a lányoknál:
Minthogy első szeretettárgya nő, a lánynak ahhoz, hogy megszerezze a
helyes heteroszexuális orientációt,138 elsődleges tárgyválasztását apjára és a
férfiakra kell áth ely ezn ie... A lányok számára, ahogy a fiúk számára is
az anyjuk az elsődleges szeretettárgy. Ennek következtében a női
heteroszexualitás strukturális belső tárgykészlete eltér a férfiakétól. Ha
egy lány apja fontos elsődleges személlyé válik, akkor ez a biszexuális
kapcsolati háromszög közegében történik... A lányoknál tehát nincs
abszolút tárgyváltozás, kizárólagos kötődés sem az apjukhoz... Ez ket
tős következménnyel já r. Először, a heteroszexuális kapcsolat jellege
fiúknál és lányoknál eltérő. A legtöbb nő kikerül az Odipusz-kom p-
lexusból, amely az ap ju k h o z és a férfiakhoz m in t elsődleges erotikus
tárgyakhoz köti őket, nyilvánvaló azonban, hogy a férfiak érzelmileg
másodlagosak, vagy legjobb esetben is érzelmileg egyenértékűek ma
radnak ahhoz képest, h o g y az ödipális fiú milyen elsődlegesen és kizá
rólagosan kötődik anyjához és a nőkhöz. Másodszor, ... a nők, Deutsch
szerint, három szögközegben élik át a heteroszexuális kapcsolatokat, s
ezen belül a férfiak nem kizárólagos tárgyak a számukra. Deutsch tételét
a családszerkezetre és a nem ek közötti viszonyra vonatkozó kultúraközi
vizsgálatok is m egerősítik, amelyek arra utalnak, hogy a házastársi
közelség a kivételt, és n e m a szabályt alkotja.139
136 Chodorow (1978: 7).

137 Chodorow (1978: 191).
138Adrienne Rich (1980) bírálta Chodorow-t, mert nem hangsúlyozza a sok nőben
meglevő potenciális leszbikus hajlamot, noha az egybevágna elméletével. Szerintem ez
a bírálat jogtalan, mert Rich „leszbikus kontinuum”-a az intézményesített hetero
szexualitás keretei között áll fenn. Chodorow azt magyarázza meg, hogy a zavartalan
anya-leány kapcsolat miként terelődik be a heteroszexuális házasság intézményeibe,
ahonnan egyszersmind ered is. A pszichoanalitikus és a szociológus számára egyaránt
lényeges, hogy távolságot tartson analízis és jogvédelem között.
139 Chodorow (1978: 192-193).
A férfiak valójában rendszerint romantikus szerelembe esnek, m íg a nők,

gazdasági függőségük és nőkre irányuló érzelmi rendszerük m iatt sokkal
számítóbbak a férfiakkal szemben, s ebben, Bussnak az em beri párosodás
stratégiáival foglalkozó kultúraközi kutatása 140 szerint nagy szerepet játszik
az erőforrásokhoz való hozzáférés .141 D e kövessük C hodorow logikáját:
[A nők] m iközben valószínűleg erotikusán heteroszexuálissá válnak s
olyanok is maradnak [Castells: egyre több kivétellel a szabály alól], a
férfiak szerelemmel kapcsolatos nehézségei és saját, az anyjukkal kap
csolatos kapcsolati történetük egyaránt arra készteti őket, hogy más
hol keressenek szerelmet és érzelmi kielégülést. E szükségletek kielé
gítésének egyik módja, hogy fontos személyes kapcsolatot terem tenek
és tartanak fenn más nő k k el... Sok nő számára azonban nehézséget
okoz, hogy a m indennapos rutin szintjén mély érzelmi kapcsolatot
ápoljon más nőkkel. A leszbikus kapcsolatok rendszerint újraterem tik
az anya-leány kapcsolatot, ám a legtöbb nő heteroszexuális... Van egy
másik lehetőség is... A háromszöghelyzet és a saját szülői viszonyának
érzelmi aszimmetriája m iatt a nőnek a férfihoz való viszonya a pszi
chés struktúra szintjén egy harm adik személyt igényel, hiszen eredeti
leg háromszögformában jö tt létre... A nő számára tehát a gyermek
teljesíti be a kapcsolati három szöget .142
„A nők tulajdonképpen elsődleges kapcsolatokat akarnak és igényelnek a
gyerm ekekkel.”143A férfiaknál ez ismét másként van, az anyjukhoz, majd
később valamilyen, az anyjukra emlékeztető alakhoz való elsődleges
kötődésük miatt: ,,A férfiak számára viszont egyedül a heteroszexuális
kapcsolat terem ti újjá az anyjukhoz fűződő korai kötődést; a gyermek ezt
megzavarja [kiemelés — M .C .]. Az emberek továbbá nem kapcsolatokban
határozzák meg magukat, s idővel elnyomják m agukban kapcsolati
képességeiket és elfojtják kapcsolati igényeiket. Ez készíti fel őket a
részvételre az elidegenült m unka érzelmeket tagadó világában, ám szintén
emiatt képtelenek kielégíteni a nők igényét az intimitásra és az elsődleges
kapcsolatokra .”144 Ily m ódon „az érzelmi rendelkezésre állás hiánya a
140A világirodalom, no meg személyes tapasztalataink is persze tele vannak nőkkel,

akik egy romantikus kapcsolatot keresve mindent hajlandók feláldozni. Szerintem
azonban ebben a patriarchális modell ideológiai uralma nyilvánul meg, s ritkán áll
ellent a kapcsolat tényleges tapasztalatának. Éppen ezért jó regényanyag!
141 Buss (1994)
142 Chodorow (1978: 201).
143 Chodorow (1978: 203).
144 Chodorow (1978: 207).
férfiaknál s a nők kevésbé kizárólagos heteroszexuális elkötelezettsége segít

megteremteni a női anyai gondoskodást.” Végül
a családszerkezet intézm ényes vonásai és a reprodukció társadalmi vi
szonyai reprodukálják önmagukat. A pszichoanalitikus vizsgálat meg
mutatja, hogy a nők gyermekgondozási képességei és igényei, amelyek a
női érzelmek m űködésének alapját alkotják, a fejlődés során beépülnek a
női személyiségbe. M inthogy magukról a nőkről is anya gondoskodott,
kapcsolati képességekkel és szükségletekkel nőnek fel, valamint a szelf
olyan kapcsolatokban való pszichológiai meghatározásával, amely az
anyai gondoskodásra predesztinálja őket. Az emberekre, m inthogy nők
gondoskodtak róluk, ez n e m áll. A nők leányokkal anyáskodnak, akik
ből, midőn nővé lesznek, anyák válnak.'45
Chodorow modelljét főként leszbikus teoretikusok és materialista feministák
támadták, s jogtalanul azzal vádolták, hogy lebecsüli a homoszexualitást, rögzíti a
patriarchalizmust, és eleve meghatározottnak tekinti az egyéni viselkedést. Való
jában erről nincs szó. Maga C hodorow egyértelműen fogalmaz: „Azt állítom
— általánosításokat elkerülendő —, hogy a férfiak és nők annyiféleképpen
szeretnek, ahány férfi és nő van.”145146Elemzését annak hangsúlyozásával tette még
pontosabbá, hogy „a megkülönböztetés nem másság és elkülönültség, hanem a
másokhoz való kapcsolódás sajátos módja.”147Szerinte, s ebben egyetértek vele, a
nők számára nem a női identitás igénylése a probléma, hanem az, hogy olyan
identitással kellene azonosulniuk, amely a patriarchalizmus alatt társadalmilag le
értékelődött. Chodorow nem a sajátosan férfi/női jelleg örök, biológiai folyama
tát elemzi, hanem a nemi hovatartozás, ennélfogva az identitás, a szexualitás és a
személyiség reprodukciójának alapvető mechanizmusát a patriarchalizmus és
heteroszexualitás körülményei között —mint ezt ismételten hangsúlyozza.
A kérdés tehát az, vajon ez az intézményi/pszichoanalitikus modell segíthet-e
megérteni, mi történik, am ikor felbomlik a patriarchális család. Próbáljuk meg
összekapcsolni az új családformákkal és életközösségekkel kapcsolatos megfigyelé
seimet Chodorow elméletével!148 A klasszikus, immár eltűnőben levő patriar-
chális/heteroszexuális állapotban a heteroszexuális nők elsősorban négyfajta
145 Chodorow (1978: 209).

146 Chodorow (1994: 71).
147 Chodorow (1989: 107).
148 Emlékeztetnem kell az olvasót, hogy Chodorow elsősorban pszichoanalitikus,
aki klinikai adatok alapján fejti ki elméletét. Ennélfogva amikor az ő óvatos, pszi
choanalitikus megközelítését felhasználva hozom létre a saját merész szociológiai
általánosításaimat, akkor messze túllépem az általa tiszteletben tartott határokat, s az
eredményért természetesen kizárólag én vagyok felelős.
tárgyhoz kapcsolódnak: a gyermekekhez m int anyáskodásuk tárgyaihoz, a

női hálózatokhoz m int elsődleges érzelmi támaszhoz, a férfiakhoz m int
erotikus tárgyakhoz és a férfiakhoz mint családfenntartókhoz. A jelenlegi
körülm ények között a legtöbb család és n ő életében a negyedik tárgy már
nem számít egyedüli családfenntartónak. A nők m unkaidőben, szegény
ségben drága árat fizetnek gazdasági függetlenségükért és családfenntar
tóként betöltött nélkülözhetetlen szerepükért, de a családi patriarchalizmus
gazdasági alapjai nagyjából megszűntek, hiszen a kellő életszínvonal eléré
séhez a legtöbb férfinak a nők jövedelm ére is szüksége van. M inthogy
érzelmi támasz gyanánt a férfiak amúgy is m ár a második sorba szorultak,
elsősorban már csak m int erotikus tárgyak jö n n ek számításba, ami egyre
csekélyebb érdeklődést vált ki a nőkből egy olyan időszakban, amikor
rohamléptekben fejlődnek a női támogató hálózatok (beleértve az érzelem
megnyilvánulásokat a „leszbikus kontinuum ban”), s a nők figyelmének kö
zéppontjába az kerül, hogy miként vegyíthetnék az anyáskodást a m un
kavállalással.
A patriarchalizmus válságából eredő első együttélési formái ily m ódon,
C hodorow m odelljének logikája szerint a női hálózatok támogatására építő
anya-gyermekek családok. Ezekben a „nők-gyerm ekek kom m unákban”
időről időre felbukkannak férfiak is, akikkel a heteroszexuális nők sorban
partnerkapcsolatot kötnek, amiből további gyerm ekek származnak, s újabb
indokkal szolgálnak a különélés erőltetésére. Anyai korba érve a leányok
maguk is anyáskodni kezdenek, ezzel reprodukálva a rendszert. Az anyák
aztán nagymamák lesznek, megerősítik a támogatóhálózatokat, mind lányaik
kal és unokáikkal, m ind az azonos hálózathoz tartozó háztartásokban élő
lányokkal és unokákkal szemben. Nem szeparatista modell ez, inkább ön
magában elégséges nőközpontú modell, am elyben a férfiak csak jönnek és
mennek. A nőközpontú modell fő problémája, m int évekkel ezelőtt Barbara
Ehrenreich rám utatott ,149 a gazdasági alapok gyengesége. A gyermekgon
dozás, a szociális szolgáltatások, a nők nevelése és munkalehetőségei azok a
hiányzó láncszemek, amelyek megléte esetén a m odell nagyrészt önellátó
női kom m una lehetne társadalmi méretekben is.
A férfiak helyzete, m iközben társadalmilag kiváltságosabb, személyes
tekintetben bonyolultabb .150 Gazdasági alkuerejük csökkenésével rendsze
rint már nem fordulhat elő, hogy erőforrások visszatartásával kényszerítik
ki az engedelmeskedést a családban. Feltéve, hogy nem vállalják a szülői
egyenlőségen alapuló gondozást, nem képesek megváltoztatni az alapvető
149 Ehrenreich (1983).

150 Ehrenreich (1983); Astrachan (1986); Keen (1991).
mechanizm ust, amelynek révén lányaikból anyák lesznek, ők pedig önma

gukért kívánják a nőket/anyákat. Em iatt továbbra is a nőkre m int szerelm ük
tárgyára vadásznak, nemcsak erotikusán, hanem érzelmileg is, vagy akár
biztonsági takaróként, s ne feledjük, hasznos háztartási munkásként. M iközben
kevesebb a gyermek, a nők dolgoznak, a férfiak kevésbé biztos m unkahe
lyeken kevesebbet keresnek, s m indenütt feminista eszmékről hallani, a fér
fiak olyan választások elé kerülnek, amelyek, ha helyes az elemzésem, egyi
ke sem a patriarchális család reprodukciója.
Az első lehetőség a különválás, a „m enekülés az elköteleződés elől ” ,1511
52s
ilyen trendet valóban m egfigyelhetünk a statisztikákban. A fogyasztói nar-
cizmus, különösen az ifjabb években, segíthet ebben. A férfiak azonban
n em túl ügyesek a hálózatépítésben, a szolidaritásban és a kapcsolati készsé
gek terén — erre a vonásukra egyébként szintén C hodorow elm élete ad
magyarázatot. A férfiak közötti kötődés tulajdonképpen szokásos jelenség a
patriarchális társadalmakban. Á m m ég (régi és újabb) spanyolországi tapasz
talataimból emlékszem arra, hogy a „csak férfiaknak” jelzőjű társadalmi össze
jövetelek arra a feltevésre épülnek, hogy otthon vár a családi/női segély
had. A férfiak csak az alapvető érzelmi szükségleteiket kielégítő m ögöttes
szilárd uralmi szerkezetre építve képesek együtt játszani, cseverészni, hen
cegni és peckesen járni a nők előtt. A férfi peák'S2elcsendesednek és boron-
góssá válnak, mihelyt eltűnnek az asszonyok, hirtelen a férfihatalom halottas
házává válnak. Az egyedülálló férfiak tulajdonképpen a legtöbb társada
lom ban gyakrabban betegek, rövidebb ideig élnek és magasabb a körükben
az öngyilkosok és depressziósok aránya, m int a házas férfiak között. Ennek
ellenkezője érvényes, a gyakori, ám rövid ideig tartó válás utáni depresszió
ellenére az elvált vagy külön élő nőkre.
A második lehetőség a meleglét. A melegattitűd teijedni látszik a férfiak
között, akiknek biológiai hajlamai a szexuális önkifejeződés m indkét for
m áját lehetővé teszik, akik azonban a kiváltságos patriarchalizmus körül
m ényei között talán úgy döntöttek, hogy óvakodnak a homoszexuális stig
m ától. A meleg mivolt növeli a tám ogatóhálózatok esélyét, amitől a férfiak
rendszerint meg vannak fosztva. Megkönnyíti az egyenlőségen alapuló vagy
kialkudott partnerkapcsolatokat is, m inthogy a párkapcsolaton belül nem
151 Ehrenreich (1983).

152 A pea középkori spanyol intézmény, eredetileg csak férfiak számára, még ma is a
férfi túlsúly jellemzi: a falu éveként megrendezett vallási vagy népünnepélyére való elő
készületekre jön össze a falu vagy körzet ifjúsága. Szocializáló hálózat az évenkénti
közös ivászatra és mulatozásra, mint a leghíresebb peában, a pamplonai an Fermi-
nesen. A p e a szó szüárd sziklát jelent. A p e á k a férfikapcsolatok sziklái.
társadalmi normák jelölik ki a domináns szerepeket. Emiatt a m eleg csalá

dokból válhatnak a m indennapi egyenlőtlenség kísérleti m űhelyei.
A legtöbb férfi számára mégis a legelfogadhatóbb, szilárd és hosszú távú
megoldást a heteroszexuális családi szerződés újratárgyalása jelenti. Ebbe bele
tartozik a házimunka megosztása, a gazdasági partneri viszony, a szexuális
partnerség, s m indenekelőtt a szülői funkciók teljes megosztása. Ez utóbbi
sorsdöntő a férfiak számára, m ert csak ilyen körülmények között változtat
ható m eg a „C hodorow -effektus” , s a nőkből nemcsak anyák, hanem
férfiakra vágyó nők is lesznek, ahogy a férfiak sem csak nőket szerető em
berekként, hanem gyermekeik apjaként is felnevelhetők. Voltaképpen
amíg ez a mechanizmus nem fordul a visszájára, addig a családon belüli
gazdasági és hatalmi berendezkedés egyszerű megreformálása tartósan nem
válhat kielégítő feltétellé a férfiak számára, mivel továbbra is úgy vágya
koznak a nőkre, m int az ő kizárólagos szerelmi tárgyukra, m iközben a nők
nek egyre kevésbé van szükségük rájuk, s emiatt a férfiak feltételes behódo-
lása a megreformált nukleáris családban strukturálisan nehezteléssel párosul.
Ezért a megreformált családban folyó egyéni alkufolyamaton túlm enően a
kivitelezhető heteroszexuális családok rekonstruálásának lehetősége, mint
C hodorow elsőként utal rá, a szülői funkciók forradalmasítása révén a nemi
átfordulásban rejlik. Nem kívánok újabb statisztikai adatokkal előhuzakodni,
csak annyit jegyzek meg, hogy bár jelentős előrehaladás tö rtén t ebbe az
irányba ,153 az egyenlőségen alapuló szülői gondoskodás m ég távol van, s
kifejlődése lassabb, m int a különélési törekvések szaporodása a férfiak és a
nők körében egyaránt.
E kulturális átmenet fő áldozatai a gyermekek, m inthogy a család jelen
legi válsága közepette egyre jobban elhanyagolják őket. S a helyzetük még
rom olhat is, részben m ert az anyák nehéz anyagi körülm ények között ma
radnak gyermekeikkel, részben m ert önállóságra és személyes fennmaradá
sukra törekedve éppúgy kezdik elhanyagolni gyermekeiket, ahogy a férfiak
teszik ugyanezt. Mivel a jóléti államtól jö v ő támogatás csökkenőben van, a
férfiaknak és nőknek m aguknak kell megoldaniuk gyermekeik problémáit,
miközben még a saját életük felett is elveszítik az ellenőrzést. A gyermek
bántalmazások számának drámai növekedése számos társadalomban, külö
nösen pedig az Egyesült Államokban, jól tükrözi az em berek zavarodott
ságát családi életüket illetően. A m ikor ezt fejtegetem, kétségkívül nem an
nak az újkonzervatív gondolatmenetnek szeretnék hangot adni, amely a
gyermekek bajáért a feminizmust vagy a szexuális emancipációt hibáztatja.
Társadalmunk egy olyan alapvető problémájára szeretnék rámutatni, amelyet
153 Shapiro et al. (1995).

ideológiai előítéletek nélkül kell megközelítem: a gyermekek tömeges elha

nyagolásáról társadalomtudósok és újságírók munkái tanúskodnak .154 A meg
oldás nem a visszatérés az elavult és elnyomó patriarchális családhoz —ez amúgy
is lehetetlen. A családnak az egyenlő kapcsolatok jegyében történő újjá
építése, a közintézm ények felelősségvállalása a gyerm ekek anyagi és pszi
chológiai támogatásának biztosítására —ezek a lehetséges utak-m ódok arra,
hogy megváltoztassuk az em beri psziché tömeges tönkretételéhez vezető fo
lyamatot, amely gyerm ekek millióinak mostani rendezetlen életében rejlik.
T e s t i id e n t it á s : a s z e x u a l it á s (r e ) k o n s t r u k c i ó j a
Szexuális forradalom van készülőben, de nem az, amelyet az 1960-as és ’70-es

évek társadalmi mozgalmai hirdettek meg és próbáltak megvívni, jóllehet ezek
fontos tényezői a valóban kitörőben levő szexuális forradalom előkészítésének.
A mostamforradalmat a házasság, a család, a heteroszexualitás és a szexuális kifejezés
(vagy ahogy én nevezem, a vágy) szétkapcsolása jellemzi. Ez a négy tényező,
amely az elmúlt két évszázadban, a modem patriarchalizmus jegyében össze
kapcsolódott, most kezd önállóvá válni, ahogy erre egy sor megfigyelés utal,
amelyekről ebben a fejezetben számoltunk be. M int Giddens iga:
A felszínen úgy látszik, m intha a heteroszexuális házasság megtartaná
vezető szerepét a társadalmi rendben. Valójában azonban erőteljesen
aláásta a tiszta kapcsolat és a plasztikus szexualitás felemelkedése. Ha az
ortodox házasságot m ég nem tekintik széles körben csupán egy
életstílusnak a sok között, amivé valójában vált, akkor ez részben a vonzás
és taszítás ama bonyolult vegyülékének következménye, amelyet mind
egyik nem pszichés fejlődése hoz létre a másik nem m el szemben...
Némely házasságokat továbbra is főleg gyermekek létrehozása vagy
felnevelése kedvéért köthetnek vagy tarthatnak fen n ... Mindazonáltal...
a legtöbb olyan heteroszexuális házasság (és sok homoszexuális viszony),
amely nem közelít a tiszta kapcsolathoz, valószínűleg két irányba fejlőd
het, ha nem csúszik kölcsönös függőségbe. Az egyik a szolidáris házasság
egy változata. Itt a házasfelek egymás, iránti szexuális vágya alacsony, de
bizonyos fokú egyenlőség és kölcsönös együttérzés épül be a kapcso
latba. .. A másik forma az, ahol a házasságot mindkét fél, akik érzelmileg
alig-alig fektetnek be egymásba, egyfajta hazai bázisnak tekinti .155
154 Susser (1996).

155 Giddens (1992: 154-155).
A házasság és a szexualitás kapcsolata mindkét esetben m egbom lik. A tör

ténelem folyamán tulajdonképpen a legtöbb nő esetében ez tö rté n t ,156 de a
női szexualitás, a női és férfi homoszexualitás és a választáson alapuló szexualitás
kinyilvánítása növeli a távolságot az em berek vágyai és családjai között. Ez
azonban nem szexuális felszabadulásba fordul át, hanem a lakosság többsége
számára, amelyet m egrém ítenek a hűtlenség (amelyért m ost m ár a férfiak
nak is fizetniük kell) következm ényei, s az 1980-as és ’90-es években az
AIDS, szexuális szegénységbe, ha nem nyomorba. Legalábbis erre lehet
következtetni az amerikaiak szexuális viselkedésére vonatkozó átfogó em
pirikus felmérésből, amelyet reprezentatív országos m intán 1992-ben vé
geztek .157A férfiak mintegy 35,5 százaléka arról számolt be, hogy havonta
néhányszor él nemi életet, további 27,4 százalék évente néhányszor, vagy
egyáltalán nem. A nőknél ez az arány 37,2, illetve 29,7 százalék. A férfiaknak
csak 7,7, a nőknek pedig 6,7 százaléka számolt be arról, hogy hetente négyszer
vagy többször él nemi életet, de a magas gyakoriság aránya m ég a 18—24 éves
korcsoportban (akik szexuálisan a legaktívabbak) is csak 12,4 százalék volt, fér
fiaknál és nőknél egyaránt. A magas (heti négy alkalomnál több) aktivitás ará
nya házaspároknál valamivel kisebb, m int általában a lakosságban (7,3 százaléka
a férfiaknál, 6,6 a nőknél). Ezek az adatok szintén megerősítik a nem ek közötti
szakadék létezését az elm ondott orgazmusokban: a férfiaknál a szexuális
érintkezések 75 százalékban, a nőknél csak 29 százalékban éltek át orgaz
must, jóllehet a szakadék kevésbé mély, amikor „gyönyör”-rő l számolnak
b e .158 A szexuális partnerek száma az előző 12 hónapban azt m utatja, hogy a
lakosság túlnyomó többsége kevés szexuális partnerkapcsolatot kötött: a férfiak
66,7, a nők 74,7 százalékának csak egy partnere volt; 9,9, illetve 13,6 százalé
kának pedig egy se. Az 1990-es évek elejével kapcsolatban tehát n em beszél
hetünk arról, hogy Amerikában terjed a szexuális forradalom.
A szexuális nyugalom felszíne m ögött a Chicago Egyetem gazdag adat
bázisa mégis a szexuális önkifejezés fokozódó autonómiája felé vezető tren
det tár fel, különösen a fiatalabb korcsoportokban. Az elm últ négy évtized
folyamán például egyre korábbi időpontra esik az első nem i érintkezés: a
tizenévesek az AIDS ellenére szexuálisan aktívabbak, m int valaha. Másod
szor, a házasság előtti együttélés kivétel helyett inkább norm a lett. A felnőt
tek egyre gyakrabban lépnek házasságon kívüli szexuális partnerkapcsolatra.
Az együttélések mintegy fele egy éven belül ér véget, 40 százalékuk házassággá
alakul át, a házasságok 50 százaléka végződik válással, az elváltak kétharm ada
156 Buss (1994).

157 Laumann et al. (1994).
158 Laumann et al. (1994: 116).
4 .1 4 ábra Az orális s z e x e lő fo r d u lá s a a z élet során, k oh orszok szerin t: férfiak é s nők

F o rrá s: Laumann e t al. (1 9 9 4 ).
ismét megházasodik, s ezekben az esetekben a válás valószínűsége még na

gyobb, mint az összes házasság átlagában. Az ezredforduló Amerikájára mintha
a vágynak ez az elfonnyadása volna jellemző, amit az életközösséghez való
kapcsolására irányuló egym ást követő erőfeszítések váltanak ki.
Növekvőben van ugyanakkor a „fogyasztói szexualitás” , bár ennek
jelei elég közvetettek. Laum ann és munkatársai a m inta normatív
szexuális orientációit elem zik, a hagyományos (szaporodást szolgáló)

szexualitás, a kapcsolati szexualitás (partnerkapcsolat) és a rekreációt
szolgáló (szexuális élvezetre irányuló) szexualitás közötti hagyom á
nyos megkülönböztetést követve. Megkülönböztetnek egy „szabad
elvű-rekreációs” típust is, am ely közelebb áll a pop-szexuális felszaba
dulás, vagy, Giddens kifejezésével, a „plasztikus szexualitás” képeihez.
A m ikor Amerika nagyobb régiói szerint elemezték m intájukat, azt ta
lálták, hogy az új-angliai m inta 25,5, a csendes-óceáni régió m intá
jának pedig 22,2 százaléka sorolható ebbe a „szabadelvű-rekreációs”
kategóriába; ez Amerika néhány kulturálisan lebizonyítják; ezek a
csoportok egyszerűen m ég nem léptek olyan szexuális kapcsolatokba,
amelyekben az orális szex valószínűvé, akár normatívvá válik. Drám ai
a különbség az orális szexuális élm ények gyakoriságában az 1933 és
1942 között, illetve az 1943 után született válaszadók között. Az éle
tükben orális szexuális élm énnyel bíró férfiak aránya az 1933 és 1937
között született csoport 62 százalékról az 1948 és 1952 k ö z ö tt szüle
tettek esetében 90 százalékra em elkedik... A szexuális technikák idő
beli előfordulása m intha az 1950-es évek végének kulturális válto
zásaira reagálna, mely változások az 1960-as évek közepén-végén
érték el tetőpontjukat, amikor megközelítették a telítettség szintjét a lakos
ságban. A felmérésbe bevont legfiatalabb csoportok között előforduló alacsony
arányok nem szükségképpen az orális szex hanyatlását bizonyítják; ezek a
csoportok egyszerűen még nem léptek olyan szexuális kapcsolatokba, amelyekben
az orális szex valószínűvé, akár normatívvá vált.'59
Mellesleg a legfiatalabb tizedben a n ő k 75-80 százaléka élt át orális szexet,
s a legfiatalabbak csoportjában előfordulásuk magasabb, m int a férfiaknál.
Laum ann és munkatársai a (a partnerrel folytatott szexuális tevékenység
magas aránya melletti) autoerotika és maszturbáció széles k ö rű előfor
dulásáról is tudósítanak, am i aligha tekinthető új technikának, de a férfiak
kétharmadára és a nők több m int 40 százalékára teljed ki.
H a tehát a szexuális viselkedésnek a heteroszexuális, ism étlődő partner-
kapcsolat normája szerinti érzelm ezése helyett „perverzebb” m egközelítést
választunk, akkor az adatokból másfajta, fogyasztói beállítottságot tükröző
történet bontakozik ki: az em berek erotikus kísérleteket folytatnak, mi
közben elhagyják a házastársi hálószobát, továbbra is az önkifejezés új
m ódjait keresik, miközben óvakodnak az AIDS-től is. M inthogy ezek az
új viselkedési minták észrevehetőbbek a fiatalabb csoportokban és a tren
deket megszabó nagyvárosokban, bizton megjósolhatom, hogy ha, amikor
159 Laumann et al. (1994: 103—104), kiemelés - M. C.
és ahol sikerül m egfékezni az AIDS-et, akkor és ott egy, két, három, sok
Szodoma jön létre, a patriarchalizmus válsága nyom án szabaddá vált fantá
ziákból s a narcizmus kultúrája által felizgatva. Ilyen körülm ények között, mint
Giddens mondja, a szexualitás az egyén tulajdonává válik .160Ahol Foucault
a hatalmi apparátusoknak a szexuálisan megkonstruált és értelmezett alanyra
való kiteljeszkedését látta, o tt Giddens, s ebben egyetértek vele, hatalom és
identitás harcát észleli a test küzdó'terén.161N em szükségképpen felszabadító
harc ez, mert a vágy gyakran a normaszegésből ered, s így a „szexuálisan
felszabadult társadalom” egyszerűen a személyes fantáziák szupermarketjé
vé válik, amelyben az eg y é n ek inkább fogyasztják, m in t terem tik egymást.
Á m az identitás elvének a testet feltételezve, a patriarchalizm us intézmé
nyeitől eltávolodva a szexuális kifejezésmódok sokfélesége képessé teszi az
egyént arra, hogy fáradságos munkával fel(újjá) építse személyiségét.162
R u g a lm a s s z e m é l y is é g e k
A P O S Z T P A T R IA R C H Á L IS VILÁG BAN
A patriarchális család hagyom ányos mintázatától távolodva új nemzedékek

szocializálódnak, s kora gyerm ekkoruktól szem bekerülnek azzal, hogy kü
lönböző környezetekkel és felnőtt szerepekkel kell m egbirkózniuk. Szocio
lógiailag nézve az új szocializációs folyamat bizonyos fokig háttérbe szorítja
a patriarchális család intézm ényes normáit, s differenciálja a családon belüli
szerepeket. A kérdés okos taglalásában Hage és P ow ers úgy vélekednek,
hogy e folyamatok eredm ényeképpen új, összetettebb, kevésbé biztos lába
kon álló, a társadalmi k ö z e g változó szerepéihez m égis jobban alkalmaz
kodni tudó személyiségek jö n n e k létre - az alkalmazkodás mechanizmu
sait ugyanis az ifjúkorban szerzett új tapasztalatok váltják ki .163 A családon
belüli kapcsolatok fo kozódó individualizálódása nyom án a személyes köve
telmények fontosságára rendszerint az intézményes szabályoknál nagyobb
hangsúly esik. A szexualitás például a társadalmi értékek szintjén olyan
személyes szükségletté válik, amelyet nem feltétlenül kell a családon belülre
terelni, és ott intézm ényesíteni. Most, hogy a felnőtt lakosság többsége, a
gyermekeknek pedig egyharm ada a hagyományos nukleáris család keretein
kívül él, s ezek az arányok m indkét esetben növekednek, a vágy konstruk
ciója egyre inkább a hagyom ányos családi kereteken kívüli személyközi
160 Giddens (1992: 175).

161 Giddens (1992: 31).
162 Grosz (1995).
163 Hage és Powers (1992).
kapcsolatokban megy végbe —az én kifejeződésévé válik. A tizenéveseknek

ezen új kulturális mintázatok szerinti szocializációja a korábbi nem zedé
keknél, beleértve a felszabadult hatvanas évekbeli generációt, az A ID S -
járvány fenyegetése ellenére is nagyobb fo k ú szexuális szabadsághoz vezet.
Ily m ódon a nők lázadása körülm ényeik ellen, amire a késztetést és a
lehetőséget töm eges információs munkavállalásuk teremtette meg, továbbá
a szexuális identitás jegyében született társadalm i mozgalmak m egkérdője
lezték a patriarchális nukleáris családot. A válság abban nyilvánult m eg,
hogy egyre jo b b an elkülönülnek azok a dim enziók, amelyek korábban
együtt fordultak elő ugyanabban az intézm ényben: a házastársak személy
közi kapcsolata, a háztartás mindegyik tagjának munkával töltött élete, a
háztartás tagjainak gazdasági társulása, a háztartási munkavégzés, a gyer
meknevelés, a szexualitás és a gazdasági tám ogatás. Nehéz egyszerre m eg
birkózni m indezekkel a szerepekkel az u tán , hogy már nincsenek egy olyan
formális, intézm ényesített struktúrába rögzítve, m int amilyen a patriarchális
család, s ez magyarázza, miért nehéz m egőrizni a szilárd társadalmi viszony-
rendszert a családra épülő háztartásban. A családoknak a fennmaradáshoz
arra van szükségük, hogy a társas kapcsolatoknak a nemek közötti megválto
zott viszonnyal összhangban álló új intézm ényesített formái jöjjenek létre.
A biológiai reprodukció terén bekövetkezett technikai fejlődés ugyan
akkor lehetővé tette, hogy a faj fenntartása különváljék a család társadalmi
és személyes funkcióitól. A mesterséges m egterm ékenyítés, a spermaban
kok, a pótanyaság, a genetikailag létrehozott csecsemők lehetősége a társadalmi
kísérletezés egészen új területét nyitják m eg, amelyet a társadalomnak
ellenőrzés alá kell vonnia s lehetőség szerint m inél szigorúbban tiltania,
m ert potenciális fenyegetést jelent létünk erkölcsi és jogi alapjaival szem
ben. M indazonáltal pusztán az a tény, h o g y n őknek anélkül lehetnek gyer
mekeik, hogy akár csak ismernék az apát, vagy hogy a férfiaknak, pótanyák
közbeiktatásával, haláluk után is születhetnek gyermekeik, elmetszi az alap
vető összefüggést biológia és társadalom k ö z ö tt az emberi faj reproduk
ciójában, s így a szocializációt elválasztja a szülőségtől. Ilyen történelm i
feltételek k ö zö tt a családok és az em berek életközösségei eddig még n em
tisztázódott m ódon fogalmazódnak újjá.
M inthogy a család és a szexualitás a személyiségrendszerek alapvető
meghatározói, az ismert családszerkezetek kérdésessé válása és a személyes
síkon megvalósuló szexualitás felszínre bukkanása olyan új személyiségtí
pusok lehetőségét teremti meg, am ilyeneket éppen csak kezdünk felfogni.
Hage és Pow ers úgy vélik, hogy a jelenlegi társadalmi változásokra adandó
egyéni válaszhoz elsősorban arra kell képesnek lennünk, hogy „újrafogal
mazzuk szerepeinket”, s ezt a szerep-újrafogalmazást tekintik a „poszt-in-
dusztriális társadalom legfontosabb mikrofolyamatának ”.164Jóllehet egyetértek

ezzel a rendkívül éles elméjű elemzéssel, a létrejövő személyiségrendszerek
megértése érdekében hozzátennék egy kiegészítő hipotézist. B átorkodom
hű maradni pszichoanalitikus hajlamaimhoz, ezért azt a gondolatot vetném
fel, hogy az egyéni vágy nyílt elismerése, ami mindenüvé beférkőzik
társadalmunk keletkezőben levő kultúrájában, egy olyan torzuláshoz is
elvezethet, am ilyen például a vágy intézm ényesítése. Minthogy a vágy
gyakran normaszegéssel párosul, a szexualitás családon kívüli elismerése
szélsőséges társadalmi feszültséghez vezetne. A m íg ugyanis a normaszegés
csupán a szexualitás családi kereteken kívüli megnyilvánulását jelentette, a
társadalom, k ódolt helyzetekbe és szervezett keretek (például prostitúció,
engedélyezett homoszexualitás, elnézett szexuális zaklatás) közé terelve
könnyedén m eg tudott birkózni vele: ez v o lt a szexualitás m int n o rm a-
lizáció foucault-i világa. Ma már azonban más a helyzet. Ha már nincs
patriarchális család, amelyet el lehetne árulni, a normaszegésnek a társada
lom elleni egyéni aktusnak kell lennie. V eszendőbe ment a család ü tk ö ző
funkciója. Ez m egnyitja az utat a vágy nem instrum entális erőszak form ájá
ban történő megnyilvánulása előtt. B árm ennyire üdvös is ez mint felszaba
dító fejlemény, a patriarchális család (az egyetlen történelmileg létező csa
ládtípus) felbomlása, a vad vágy, azaz a perverzió sikátorain keresztül volta
képpen egyszerre nyitja meg az utat a szexualitás normalizálódása (po rn ó -
filmek fiatalkorúaknak szóló tévém űsorokban) és az értelmetlen erőszak
társadalmi terjedése előtt.
A család alól tö rtén ő felszabadulás a saját m agára mért elnyomással szem
besíti az ént. A m enekülés a nyitott, hálózatba rendezett társadalom sza
badságába m indaddig egyéni szorongáshoz és társadalmi méretű erőszakhoz
vezet, amíg nem leljük fel az együtt létezés és a közös felelősség olyan új
formáit, amelyek a nőket, a férfiakat és a gyerm ekeket egy olyan újjáépí
tett, egyenlőségelvű családban hozzák össze, mely jobban illik a szabad
nőkhöz, a tájékozott gyermekekhez és a bizonytalan férfiakhoz.
A PA T R IA R C H A LIZM U S VÉGE?
A patriarchalizmusban és a patriarchahzmus körül állandósuló küzdelm ek

lehetetlenné teszik a történelmi távlatok világos előrelátását. Ismételten le
szeretném szögezni, hogy a történelem nek nincs eleve elrendelt iránya.
N em m asírozunk diadalmasan a felszabadulás sugárútjain, s ha mégis így
164 Hage és Powers (1992).

érezzük, jo b b lesz kissé kitekintenünk, s m egnéznünk, végül hova is

vezetnek ezek a fényes ösvények. Az élet az életen keresztül vánszorog, s
m in t tudjuk, tele van meglepetésekkel. A fundamentalista restauráció,
amely a patriarchalizmust ismét az isteni törvény védelme alá helyezi,
vélh ető en visszájára fordíthatja a patriarchális család aláaknázásának
folyamatát, amelyet akaratlanul az információs kapitalizmus idézett elő,
akarattal pedig a kulturális társadalmi mozgalm ak gyorsítanak. A hom ofób
visszacsapás visszavonhatja a homoszexuálisok jogainak elismerését, am it az
am erikai kongresszus 1996 júliusában többségi szavazattal h o zo tt
nyilatkozata is mutat, amely a heteroszexualitást a törvényes házasság
előfeltételének nyilvánította. A patriarchalizmus m ég világszerte él és virul,
dacára m indazon válságtüneteknek, am elyeket ebben a fejezetben
p róbáltam hangsúlyozni. M indazonáltal az, hogy milyen hevesen
védelm ezik egyesek a patriarchalizmust, m int például a sok országban
virágzó vallási fundamentalista m ozgalmakban, már önmagában is a
patriarchalizmussal szemben kihívás erejének jele. Értékeket, am elyeket
öröknek, természetesnek, voltaképpen isteni eredetűnek feltételeztek,
im m ár erővel kell érvényre juttatni, s ezáltal utolsó védőbástyájukban
sáncoljál el magukat, elveszítve legitimitásukat az emberek szemében.
H ogy képesek-e vagy nem a feminista és szexuálisidentitás-mozgalmak
arra, hogy intézményessé tegyék értékeiket, az lényegében az államhoz
való viszonyuktól függ, amely állam a történelem során m indig is a
patriarchalizm us utolsó támasza volt. A társadalmi m ozgalm ak, a
gyökereiknél támadva m eg az uralom intézm ényeit, éppen akkor lépnek
fel rendkívüli igényekkel az állammal szemben, amikor maga az állam is
abban a strukturális válságban találja magát, amelyet a globális jövője és a
múltjával való azonosulás közötti ellentmondás idéz elő.
361
5. fejezet
Globalizáció, identitás és állam: hatalom nélküli állam
vagy hálózati állam?
„A tőkés államra az jellem ző — írta N icos Poulantzas 1978-ban —, hogy

magába szívja a társadalmi időt és teret, megszabja az idő és tér m átrixait, s
monopolizálja az idő és a tér szerveződését, amelyek az állam tevékeny
ségének közvetítésével az uralom és hatalom hálózataivá válnak. így lesz a
m odern nem zet az állam term éke .”1 D e ma már ez nincs így. A tér és idő
feletti állami ellenőrzést egyre inkább háttérbe szorítja a tőke, a javak és
szolgáltatások, a technológia, a kom m unikáció és információ globális áram
lása. Az autonóm szubjektumok által m eghatározott identitások sokfélesége
kétségessé teszi, hogy az állam a hagyom ány kisajátításával és a nemzeti
önazonosság megteremtésével (rekonstrukciójával) a történelm i idő urává
válhat. Az állam szuverenitását még inkább aláássa az a próbálkozása, hogy
nem zetek feletti intézmények megteremtésével erősítse m eg hatalmát a
globális hadszíntéren. Arra irányuló erőfeszítései pedig, hogy igazgatási
hatalmát regionális és helyi szintek között elosztva állítsa helyre legitimitását,
tovább erősítik a centrifugális tendenciákat: a polgárokat közelebb hozzák
ugyan a kormányzáshoz, de növelik közömbösségüket a nemzetállammal
szemben. Emiatt, míg a globális kapitalizmus virágzik, és világszerte robba
násszerűen teijednek a nacionalista ideológiák, addig a történetileg a m o
dern korszakban létrejött nemzetállam m intha veszítene hatalmából, bár, s
ez lényeges, nem a befolyásából.2 Ennek okát ebben a fejezetben magyará
zom meg, egyszersmind rávilágítok ezen alapvető fejlődéstendencia poten
ciális következményeire.
Az állami szuverenitást világszerte érő kihívás abból fakad, hogy a m o
dem nemzetállam képtelen biztonságosan hajózni a globális hálózatok
hatalma és az egyedi identitások kihívása közötti felderítetlen és viharos
vizeken .3 Ezeknek a kihívásoknak a puszta létezése is egész sor stratégiai választ
1 Pulantzas (1978: 109).

2 Tilly (1975); Giddens (1985); Held (1991, 1993); Skiair (1991); CamiUeri és Falk
(1992); Guehenno (1993); Horsman és Marshall (1994); Touraina (1994); Calderon et al.
(1996); Habermas (1998); Nye és Donahue (2000); Keohane (2002); Calderon (2003).
3 A nemzetállam válságának elemzése előfeltételezi a nemzetállam meghatározását
és elméletét. Minthogy azonban idevonatkozó munkámban már különböző forrá
sokból eredő kész szociológiai elméletekre építek, az olvasót Anthony Giddens meg-
váltott ki azonban a nemzetállamból. Ezeket a válaszokat a politikai intézmé

nyeken belül és az azok között fennálló hatalmi viszonyok alakítják. A huszon
egyedik század elején tehát egyszerre figyelhető m eg a m odem kori nemzet
állam válsága és az állam visszatérése új szervezeti formákban, a hatalomgyakorlás
új eljárásaiban és az új legitimációs elvekben. Jelen fejezetben ezt a gondolat
m enetet követem.
A GLOBALIZÁCIÓ ÉS A Z ÁLLAM
A nemzetállam instrumentális képességét döntően ássa alá az alapvető gazdasági

tevékenységek, a média és az elektronikus kommunikáció, a társadalmi tilta
kozások, s a lázadás — határokon átnyúló terrorizmus formájában történő —
globalizációja.4 Az előző fejezetekben elemeztem a globalizáció elleni társa
dalmi tiltakozást és erőszakos lázadásokat. Itt a nemzetállammal szembeni egyéb
globális kihívásokra összpontosítom figyelmemet.
határozására utalom, amely a Nation-state and Violence-ben (Nemzetállam és erőszak)

olvasható (1985: 121): „A nemzetállam, amely más nemzetállamok komplexumában
létezik, intézményes kormányzati formák együttese, amely adminisztratív monopóliumot
tart fenn megjelölt határvonalakkal (határokkal) körülvett terület felett, s amelynek
uralmát törvények s a külső-belső erőszakgyakorlás eszközei feletti közveden ellenőrzés
szentesíti.” Am, mint Giddens írja, „az állam apparátusa általában csak a modem nemzet
államokban tarthat sikeresen igényt az erőszakgyakorlás eszközeinek monopóliumára, s az
államapparátus igazgatási hatóköre csak az ilyen államokban egyezik meg közvetlenül
azokkal a területi határokkal, amelyekkel kapcsolatban ez az igény megfogalmazódik”
(18). Voltaképpen, folytatja, „a nemzetállam körülhatárolt hatalomtartály, a modem kor
legjellegzetesebb hatalomtartálya” (120). Mi történik tehát, s hogyan képzeljük el az
államot, ha a határok felbomlanak, s ha a tartályokat magukat is valami más tartalmazza?
Az én vizsgálódásaim, elméletileg mintegy a folyamatosságot jelezve, onnan indulnak,
ahol a Giddens által fogalmilag megragadott nemzetállam a történelmi átalakulás nyomán
a háttérbe szorul.
4 A globalizáció meghatározását és elemzését lásd A hálózati társadalom kialakulása, 2.
fejezet. A globalizáció leegyszerűsítő felfogásának üdvös bírálatára lásd Hirst és
Thompson (1996). Gyakran állítják, hogy a globalizáció nem új jelenség, különböző
történelmi időszakokban, különösen a kapitalizmus 19. század végi eltegedése során
már előfordult. Meglehet, bár nem vagyok róla meggyőződve, hogy az információs
technológián alapuló új infrastruktúra, amely lehetővé teszi a globális folyamatok
valós idejű működését, nem indít el minőségileg új társadalmi és gazdasági változá
sokat. Mégsincs igazi vitám ezzel a gondolatmenettel: egyszerűen nem érinti vizsgáló
dásaimat. Jómagam az ezredfordulón próbálom elemezni és magyarázni társadalmun
kat egy sor kulturális, gazdasági és politikai kontextusban. Szellemi teljesítményem
tehát ezen az alapon ítélendő meg, e trilógia három kötetében megfigyelt és elméle-
5. fejezet. Globalizáció, identitás és állam 363
A N E M ZE TI G A Z D A SÁ G O K N EM ZETE K FELETTI M AG VA
A pénzpiacok és a valutapiacok világméretű kölcsönfiiggősége, amely valós

idejű egységként m űködik, összeköti a nemzeti valutákat. A dollárok, a
jenek és az eurók közötti állandó csere folyamatos összehangolást kény
szerít ki e valutanemek között, mert csak így lehet ném i stabilitást elérni a
valutapiacon, következésképpen a globális befektetések és kereskedelem
terén. A világ összes többi valutája gyakorlatilag a gazdagság e három
szögéhez kötődik. A m ennyiben a cserearányok m indegyre kölcsönfiiggők,
azok (lesznek) a monetáris politikák is. S am ennyiben a monetáris politi
kákat valamiképpen összehangolják nemzetek feletti szinten, ez történik az
alapkamatlábakkal, s végső soron a költségvetési politikákkal is. Ebből az
következik, hogy az egyes nemzetállamok elveszítik vagy el fogják veszí
teni ellenőrzésüket gazdaságpolitikájuk egyes alapelemei felett.5 Voltakép
pen ez történt a fejlődő országokkal az 1980-as években, s az európai
országokkal az 1990-es évek elején. Barbara Stallings kimutatta, hogy
m iként alakult nem zetközi nyomásra az 1980-as években a fejlődő orszá
gok gazdaságpolitikája, am ikor a nemzetközi pénzügyi szervezetek és
magánbankok a fejlődő gazdaságok stabilizálását tekintették a nemzetközi
befektetések és kereskedelem előfeltételének .6 Az Európai U nióban az
Európai Központi Bank szabja meg a monetáris politikát és az alapkama
tokat, ezért a nem zetállamok költségvetési önállósága arra korlátozódik,
hogy a független pénzügyi hatóság által kikényszerített makrogazdasági
egyensúly keretei között és az Európai Bizottság felügyelete alatt eloszt
hatják erőforrásaikat a költségvetés különböző fejezetei között. Az Egyesült
tileg általánosított jelenkori folyamatok vonatkozásában. A tudományos gondolkodás

kétségkívül sokat meríthet az összehasonlító történeti kutatásokból, összevetve a techno
lógia, a gazdaság, a kommunikáció, a politika és a politikai intézmények globalizációja
közötti kölcsönhatások jelenlegi folyamatait hasonló átalakulásokra vonatkozó múltbeli
tapasztalatokkal. Remélem, kollégáim, mindenekelőtt a történészek rászánják magukat
egy ilyen vizsgálatra, s fölöttébb megörvendeztetne, hogy egy ilyen vizsgálatból levont
következtetések megerősítenék általános elméleti tételeimet. Egyelőre azonban az általam
ismert néhány ilyen irányú próbálkozás szerintem nem fordít kellő figyelmet a techno
lógiában, pénzügyekben, termelésben, kommunikációban és politikában megfigyelhető
gyökeresen új folyamatoknak, ezért bár történetileg talán igazuk van, nem világos, miért
kellene a jelent csupán a múltbeli tapasztalatok megismétlődésének tekinteni, kivéve azt
a meglehetősen földhözragadt elképzelést, hogy nincs semmi új a nap alatt.
5 Moreau Deffarges (1993); Ostrom Möller (1995); Cohen (1996); Frankel (2000);
Aglietta (2002); Wyplosz (2002).
6 Stallings (1992).
Királyság és Svédország, jó lle h et m ég saját valutájuk van, valójában az

Európai Unió általános m onetáris politikájától függenek, az euróövezethez
való csatlakozásuk pusztán politikai időzítés kérdése.
A japán gazdaságpolitikát lényegében a kereskedelmi mérleg és az Egye
sült Államokkal való cserearány közötti viszony szabja meg. Ami a legönál
lóbb gazdaságot, az Egyesült Állam okét illeti, a helyzet az 1980-as évekből
örö k ö lt jelentős kereskedelmi hiány ellenére csakis azért maradhat fenn,
m ert a kormányzati kiadások növekedését nagyrészt külföldi tőkét köl-
csönvéve finanszírozzák. B ár az új gazdaságnak az 1990-as években tapasz
talható gyors növekedése nyom án a kölcsönfelvételt követő jelentős
költségvetési hiány C linton elnöksége alatt költségvetési többletté alakult
át, 2002-2003-ra a helyzet m egváltozott. A gazdasági visszaesés, a katonai
és biztonsági erőfeszítések, a konzervatív kormányzat adócsökkentési dön
tései a pénzügyi egyensúly újabb felbomlását idézték elő, s ennek folytán
A m erika ismét közvetlen tőkefelvételre kényszerült, hogy ellensúlyozza a
külkereskedelmi és a szövetségi költségvetésben mutatkozó hiányt. Azt m ond
hatjuk, hogy az USA korm ányának cselekvési szabadsága a gazdaságpolitika
terén az 1990-es évek óta drasztikusan csökkent: a költségvetési politika a
m últból örökölt autom atikus jogosultságok és a jelenben tapasztalható —s
a jö v ő b en vélhetően növekvő —magas fokú tőkemobilitás foglya .7
A globális pénzpiacok felett ráadásul lényegében egyetlen korm ány sem
képes ellenőrzést gyakorolni, m ég az Egyesült Államoké sem. Az egyes
valuták pénzügyi értékét és biztonságát ezeken a globális piacokon külön
b ö ző forrásokból eredő inform ációs turbulenciák határozzák meg, amelyek
az információk és értékelések globális hálózatán belül lépnek kölcsönha
tásra egymással, ahogy ezt az I. kötet 2. fejezetében bemutattam. A nemzeti
gazdaságpolitikák ennélfogva lazán szabályozott, alig ellenőrzött pénzpiacok
kényszerzubbonyában vergődnek, ami megnyirbálja a korm ányok önálló
ságát a gazdaságpolitika alakításában .8
A gazdaság feletti korm ányzati ellenőrzés lehetőségét tovább csökkenti a
term elés nemzetek felettivé válása, am it nem egyszerűen a multinacionális
vállalatok idéznek elő, h anem főként azok a termelési és kereskedelmi
hálózatok, amelyekbe ezek a vállalatok ágyazódnak .9 Ennek következm é
nye, hogy a kormányok egyre kevésbé képesek arra, hogy a saját terüle
tü k ö n biztosítsák a jövedelem term elés alapjait. M inthogy cégek és gazdag
egyének egyaránt világszerte találnak pénzügyi paradicsomokat a maguk
7 Chesnais (1994); Nunnenkamp et al. (1994).

8 Hutton és Giddens (2000).
9 Buckley (1994).
számára, s minthogy a nem zetközivé vált termelési rendszerben egyre

fáradságosabbá válik a hozzáadott érték elszámolása, az államot új pénzügyi
válság fenyegeti, amiben a befektetések, a termelés és a fogyasztás nem zet
közivé válása és a nem zeti alapú adórendszer közötti ellentm ondás feje
ződik ki .10 Véleden-e vajon, hogy a világ két leggazdagabb országa (egy főre
ju tó tőke tekintetében) éppen Luxemburg és Svájc? Meglehet, hogy a nem
zetállam utolsó hadállásainak egyike a kiber-elszámolásitér, ahol kötelességtu
dó adóellenőrök és furfangos, nemzetek feletti jogászok vívják harcukat.
S t a t i s z t i k a i é r t é k e l é s a z á l l a m új p é n z ü g yi
V Á L S Á G Á R Ó L A G L O B Á L IS G A Z D A S Á G B A N
Elemzésünk e pontján segítségünkre lehet, hogy áttekintjük a kormányzati

pénzügyek evolúcióját a nemzetgazdasági rendszerek felgyorsult globalizá
ciójának időszakában, 1980 és az 1990-es évek eleje között. Elkerülendő az
elemzés túlbonyolítását, hat országot választottam ki: a három legnagyobb
piacgazdaságot (USA, Japán, Németország), a legnyitottabbat a nagy európai
gazdaságok közül (Nagy-Britannia), egy másik európai országot, Spanyol-
országot, amely bár a világ nyolcadik legnagyobb piacgazdasága, a gazdasági
technológiai fejlődésnek alacsonyabb szintjén van, mint a G 8 országok; és az
újonnan iparosodott világ egyik legfontosabb gazdaságát, Indiát. A Sandra
M oog által összeállított és feldolgozott statisztikák alapján az 5.1 és 5.2 táblá
zatban áttekintjük a kormányzati pénzügyek és a gazdasági tevékenység egyes
indikátorait a gazdaság nemzetközivé válásának folyamatával összefüggésben.
N em bocsátkozom részletes kommentárokba, a táblázatokat inkább arra
használom, hogy kiteljesszem és konkretizáljam a globalizációra és az állam
ra vonatkozó s az előző fejezetekben előadott gondolatmenetemet.
Vizsgáljuk meg először azt a négy országból (USA, Nagy-Britannia,
Németország és Spanyolország) álló csoportot, amelynek tagjai, igen tágan
értelmezve, hasonlóan viselkednek, jóllehet az általam később hangsúlyo
zandó különbségekkel. A vizsgált időszakban a kormányzati kiadások nö
vekedtek, s elérték a G D P egynegyede és 40 százaléka közötti szintet. Három
nagy országban csökkent a korm ányzati fogyasztás aránya, m íg Spanyol-
országban növekedett. A korm ányzati tőkeképzés aránya növekedett az
USA-ban és csökkent Németországban. A központi korm ányzat adóbe
vétele csökkent az U SA-ban, más országokban, főleg Spanyolországban
viszont növekedett. A korm ányzati deficit növekedett, lényeges m értékben
10 Guehenno (1993).
3 6 6 ! Az identitás hatalma
5 .1 tá b lá z a t A g a z d a s á g é s a z állam i p én zü g y ek n e m z e tk ö z iv é válása: a v á lto z á s aránya 1980 é s 1993 k ö z ö tt (é s a z 1 9 9 3 -a s
arányok, ha m ásk én t n in cs jelölve)__________________________________________________________________________________________
E gyesü lt E gyesü lt S p a n y o l-
N ém eto rszá g Japán India
Állam ok Királyság o rszá q
Korm ány külföldi 104,2 31,8 538,5 0,0 1.066,7 -2 5 ,3
a d ó ssá g a /G D P % (9,8) (5,8/1992) (16,6) (0,3/1991) 10,5) (5,9)
Korm ány külföldi 20,1 44,7 325,3 (p) 9,9 674,5 -1 6 ,5
a d ó ssá g a /d e v iz a ta r ta lé k o k % (998,6) (168,1/1992) (368,4) (p) (12,2/1991) (121,6) (149,4)
Korm ány külföldi 92,2 17,4 423,5 (p) 586,8 -4 0 ,7
a d ó s s á g a /e x p o r t % (41,7) (13,5/1992) (44,5) (p) - (36,4) (35,4)
Korm ány n ettó külföldi
203,0 787,5 223,4 10,3
k ölcsön felvétele/k orm án yzati - -
(6,12) (14,2/1992) (15,2) (4,3)
k iad ások %
K özvetlen külföldi
52,8 44,4 52,2 57,1 183,3
b efek tetések /b e lfö ld i -
(5,5) (17,9) (3,5) (1,1) (2,8)
b efek tetések %
K özvetlen külföldi b efek tetések

-3 5 ,5 -8 ,9 236,7
beáram iá sa /b elfö l di - -
(2,0) (10,2) (8,6)
b efek tetések %
(p) e lő z e t e s ad atok
M eg jeg y zés; a forrásokra é s sz á m ítá si m ó d szere k r e v o n a tk o zó sz á m o k ra é s részletek re lásd M ó d s z e r ta n i fü g g e lé k .
F o rrá so k: ö s s z e á llíto tta é s fe ld o lg o z ta Sandre M oog a k ö v etk e ző forrásokból: G o v e r n m e n t F in a n c e S ta tis tic s Y e a rb o o k , vol.
18 (W ashington DC, IMF, 1994); International F inancial S ta t i s t i c s Y e a rb o o k , vol. 48 (W ashington DC, IMF, 1995); T he E u ro p e
W orld Y e a r b o o k (London, Europa P u b lication s, 1 9 8 2 ,1 9 8 5 ,1 9 9 5 ); N a tio n a l A c c o u n ts ? D e ta ile d T a b le s, 198 0 -1 9 9 2 , vol. 2
(Párizs, OECD, 1994); OECD E c o n o m ic O u tlo o k , v o l. 58 (Párizs, OECD, 1995); W orld T a b le s, 1994 (The World Bank, Baltim ore,
The J o h n s H opkins U niversity P ress, 1994).
5.2 tá b lá z a t Korm ányzati s z e r e p a g a z d a sá g b a n é s a k özfin an szírozásb an : cserearán yok , 1 9 8 0 -1 9 9 2 (é s a z 1 9 9 2 - e s aránya,
ha m ásk én t nem jelezzük)___________________________________________________________________________________________________
E gyesü lt E gyesü lt
N ém eto rszá g Japán S p a n y o lo r szá g India
Állam ok Királyság
9,1 13,1 19,7 49,4 29,3 (p)
K orm ányzati k iad ások /G D P % —
(24,0) (43,2) (36,4) (25,1) (17,2)(p)
K özp on ti k ö lts é g v e t é s -1 5 ,6 8,0 11,6 (p) 18,2 64,2 17 ,3 (p)
korm ányzati a d ó b ev étel/G D P % (10,8) (27,0) (13,5) (p) (13,0/1990) (17,4/1991) (11,2) (P)
K orm ányzati k ö lts é g v e té si 42,9 8,7 44,4 -7 8 ,6 16,2 - 2 0 ,0 (p)
deficit/G D P % (4,0) (5,0) (2,6) (1,5/1990) (4,3) (5 ,2 )(p)
91,9 -2 6 ,0 78,1 30,1 160,8 28,2 (p)

K orm ányzati a d ó ss á g /G D P %
(52,2) (34,1) (28,5) (53,2/1990) (39,9) (52,8) (p)
5. fejezet. Globalizáció, identitás és állam I 3 6 7

K orm ányzati
-4 ,7 -3,1 -0 ,6 -2 0 ,9
fo g lal k oztat o tts á g /te lje s - -
(16,2) (22,2) (16,4) (7,2)
fo g la lk o zta to tta k %
K orm ányzati
7 0
tő k e fe lh a lm o z á s/te lje s állandó - - - -
M R nt ( 9 7 QÏ
tő k e felh a lm o zá s %
K orm ányzati - 6 ,9 -2 ,7 -8,1 66,3 33,8 40,2
f o g y a s z tá s /m a g á n fo g y a s z tá s % (27,2) (34,5) (32,7) (16,3) (26,9) (18,5)
(p) e lő z e t e s ad atok
M e g je g y z é s: a forrásokra é s sz á m ítá si m ó d szere k r e v o n a tk o zó sz á m o k ra é s részletek re lásd M ó d s z e r ta n i fü g g e lé k .
F o rrá so k: ö s s z e á llíto tta é s fe ld o lg o z ta Sandre M o o g a k ö v etk e ző forrásokból: G o v e r n m e n t F in a n ce S ta tis tic s Y e a rb o o k , vol.
18 (W ashington DC, IMF, 1994); International F inancial S ta tis tic s Y e a rb o o k , vol. 48 (W ashington DC, IMF, 1995); T he E u ro p e
W orld Y e a r b o o k (London, Europa P u b lication s, 1 9 8 2 ,1 9 8 5 ,1 9 9 5 ); N a tio n a l A c c o u n ts ? D e ta ile d T a b le s, 198 0 -1 9 9 2 , vol. 2
az USA-ban és N ém etországban. A kormányzati adósság csökkent Nagy-

Britanniában, jóllehet m ég m in d ig a GDP közel 34 százalékára rúg, drámai
m ó d o n növekedett viszo n t Spanyolországban, N ém etországban és az
USA-ban, ez utóbbiban 1 9 9 2 -b e n a GDP 52 százalékára rúgott. A kor
mányzati hiány finanszírozásának kényszere miatt a négy országban —egyes
esetekben lényegesen — n ő tt a függőség a külföldi adósságoktól és a nettó
külföldi kölcsönöktől. A k o rm á n y külső eladósodottságának és kölcsönfel
vételeinek a GDP-hez, a k ö z p o n ti bank devizatartalékaihoz, a kormányzati
kiadásokhoz és az adott ország exportjához viszonyított aránya általában arra
utal, hogy a vizsgált időszakban nőtt a kormányoknak a globális tőkepiacoktól való
függősége. Az Egyesült Á llam ok esetében például 1980 és 1993 között a kor
m ány külföldi eladósodottsága a GDP százalékában több m int kétszeresére
emelkedett; a devizatartalékokhoz viszonyítva 20 százalékkal növekedett, s
1993-ban a teljes devizatartaléknak csaknem a tízszeresére rúgott; az exporthoz
viszonyítva 133 százalékkal növekedett, a kormányzati kiadásokhoz viszonyítva
pedig csaknem m egduplázódott, elérve az összes kiadás 41,7 százalékát.
A m i az USA nettó külföldi kölcsönfelvételeit illeti, ez alatt a 14 év alatt meg
döbbentő mértékben, 456 százalékkal növekedett, 203 százalékkal növelve
arányát a kormányzati kiadásokhoz, s elérve azt a szintet, amely a kormányzati
kiadások 6 százalékának felel m eg. Minthogy az USA közvetlen külföldi befek
tetései, a belföldi befektetésekhez viszonyítva 52,8 százalékkal növekedtek, míg
a közveden külföldi befektetések beáramlása, szintén az U SA belföldi befekte
téseinek arányában 35,5 százalékkal csökkent, megállapítható, hogy az USA
szövetségi kormánya nagym értékben függővé vált a globális tőkepiacoktól és a
külföldi kölcsönfelvételtől.
Kissé másként fest a h ely zet az Egyesült Királyságban, Németországban
és Spanyolországban, a tendenciák azonban hasonlóak. Fontos észrevennünk,
h o g y míg az Egyesült K irályság kevésbé függőnek látszik, addig Ném et
ország külső tőkétől való függősége sokkal gyorsabban növekedett, mint az
Egyesült Államoké, am it tö b b jelzőszám is mutat; a korm ány külső adós
sága a GDP arányában (538,5 százalékos emelkedés), a valutatartalékok ará
nyában (325,3 százalékos em elkedés) és az export arányában (590,8 száza
lékos emelkedés). A ném et k o rm án y nettó külföldi kölcsönfelvétele 1993-
b a n a kormányzati kiadásoknál 15 százalékkal magasabb szintet ért el,
külföldi adóssága pedig a k orm ányzati kiadások 44,5 százalékára rúgott, ami
m in d k ét esetben magasabb százalékos arány, m int az U SA esetében. így az
1980-as évek jelentős exportteljesítménye ellenére Németországban, Japánnal
ellentétben jelentősen nőtt a nem zeti állam nemzetközi függősége.
Meglehetősen érdekes, h o g y India, bár növelte a korm ányzati kiadáso
kat, fogyasztást és eladósodottságot, sokkal kevésbé függ a külföldi kölcsö-
nőktől: a pénzügyi függőség összes jelzőszáma voltaképpen negatív növe

kedést m utat az egész időszakban, kivéve a kormány külföldi kölcsön
felvételében a kormányzati kiadásokhoz való arányát, de m ég ez is szerény
szintű. M indezt csak részben magyarázza az adóbevételek jelentős növeke
dése, a fő magyarázat ugyanis az indiai gazdasági fejlődés jelentős növekedése
ezekben az években. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy bár a kormány
pénzügyi függősége csökkent az időszak folyamán Indiában, a függőség szintje
igen magas maradt (a kormány külföldi adósságállománya az export több mint
70 százalékával azonos, és a valutatartalékok több mint 150 százalékára rúgott).
M int gyakran, Japán ezúttal is eltérő képet mutat. A japán korm ány az
1980-as évek során nem kényszerült külföldi kölcsönfelvételre. A G D P-
arányos költségvetési hiánya messze a legalacsonyabb volt, s 1980—1993
között jelentősen csökkent. Ugyanakkor nőtt a kormányzati fogyasztás,
m iként a korm ány adósságállománya is, s a kormányzati adósságállomány a
G D P arányában Japánban ugyanakkora, m int az Egyesült Államokban
(több m int 50 százalék). Ez arra utal, hogy a japán korm ány pénzügyekben
inkább belföldi kölcsönfelvételre támaszkodott. Ebben a japán gazdaság
nagyobb versenyképessége tükröződik, valamint az ország által az 1980-as
években felhalmozódott jelentős kereskedelmi és pénzügyi többlet. A
japán állam tehát a világ többi részétől eltérően más államoknál sokkal
önállóbb, a japán gazdaság ugyanakkor sokkal jobban függ a kereskedelmi
teljesítménytől, minthogy a japán tőke versenyképességének fokozódása ará
nyában finanszírozza államát. Ami tehát a kormányzati függőség és a növekvő
kormányzati deficit terén kivételnek látszik, az nem is kivétel. A japán nagy-
vállalatok maguk alá gyűrték a világgazdaságot, versenyképességük révén
finanszírozták az államot, amelynek fogyasztása sokkal gyorsabban nőtt,
m int bármely másik, általunk vizsgált államé. A japán állam másodfajú füg
gőségben áll a nemzetközi gazdasági mozgásoktól, m inthogy kölcsöneit a
keiretsu által finanszírozott japán bankoktól veszi fel.
A jelen fejezetben kifejtett érvek alapján három fő tendenciát hangsú
lyozhatunk:
1. Annak ellenére, hogy adott állam nem játszik közvetlen gazdasági szere
pet, különösen a közveden foglalkoztatás és szabályozás tekintetében, mégis
jelentős gazdasági szerepe van, ami - az Egyesült Királyság kivételével -
az adóbevételeken kívül további finanszírozást igényel, ily m ódon nö
velve az állam pénzügyi adósságát (lásd 5.1 ábra)
2. A kormányzati kölcsönfelvétel, Japán kivételével, egyre inkább külföldi köl
csöntjelent, aminek mértéke már meghaladja a központi bank valutatarta
lékait, s túlszárnyalja az exportteljesítményt. Ebben egy általánosabb jelen
ség tükröződik: mélyül a szakadék a globális pénzügyi piacok gyorsabb

növekedése és a globális kereskedelem növekedése között.
3. A japán államnak egy ideig sikerült bizonyos fiskális önállóságra szert tennie
a külföldi tőkével szem ben. E nnek ára azonban a belföldi kölcsönfelvétel
volt, amelynek forrása a jap án nagyvállalatoknak a protekcionizmusból
és az exportteljesítm ényből eredő jövedelme; a japán gazdaság és ajapán
állam emiatt a kereskedelm i többlethez és a profit hazai újrabefekte-
téséhez kötődik. Ez v e z e te tt az 1980-as évek végén ajap á n „gazdasági
buborékhoz”, majd a m ik o r a buborék kipukkadt, az 1990-es évek elejé
nek recessziójához és az 1990-es évek stagnálásához.
A nemzetgazdaságok összefonódása és a korm ányok financiális függése a
globális piacoktól és a külföldi kölcsönöktől m egterem tette a feltételeket a
nemzetállam nem zetközi pénzügyi válságához, amely elérte a leggazdagabb
és leghatalmasabb nem zetállam okat is.
□ 1995 11 9 9 5 ( b e c s lé s )
5 .1 á b r a A bruttó á lla m a d ó s s á g (a G D P % -ban)

F o rr á s: OECD, az E c o n o m is t f e ld o lg o z á s á b a n (1996. janu ár 2 0 .).
1 9 9 6 (b e cslés)
A G L O B A L IZ Á C IÓ É S A J Ó L É T I Á L L A M
A termelés és befektetés globalizációja a jóléti államot is fenyegeti, amely az

utolsó fél évszázadban a nemzetállami politika kulcsfontosságú eleme, s
vélhetően legitimációjának fő építőkockája volt az iparosodott államok
ban." Ennek oka, hogy a cégek számára egyre nagyobb ellentm ondást rejt
magában, hogy globalizált, egyesült piacokon kell m űködniük, miközben
országonként más-más költségekkel járnak a szociális juttatások s eltérőek
a szabályozási szintek. A különbségek nem csak Észak és Dél, hanem külön
böző OECD-országok között is fennállnak: a szociális juttatásokkal kap
csolatos m unkaerőköltségek például az USA-ban sokkal alacsonyabbak,
m int Németországban (lásd 5.2 ábra). Ám ami az U SA számára N ém et
országgal szemben kom paratív előnyt jelent, az M exikóval szemben, a
NAFTA-egyezmény hatálybalépése után hátrány. M inthogy az informá
ciós technológia m iatt a cégek különböző helyeken lehetnek, és mégis
globális termelési hálózatokká és piacokká kapcsolódhatnak össze (lásd I.
kötet, 6 . fejezet), ebből a szociális költségek közötti verseny lefelé irányuló
spirálja következik.
A múltban kétfajta korlátja volt az ilyen „negatív versenyképességnek”:
egyrészt az országok közötti termelékenységi és minőségi különbség a fejlet
tebb gazdaságokban dolgozó munkásokat megvédte a kevésbé fejlett ver
senytársaktól; másrészt, belpolitikai nyomásra, virágzott a protekcionizmus,
ami vámok révén olyan szintre emelte az importtermékek árát, hogy eltűntek
a külső források kom paratív előnyei. Immár mindkét korlát eltűnőben van.
A Kereskedelmi Világszervezet (W TO) figyelőrendszert állít fel, feltárandó és
megbüntetendő a szabadkereskedelem előtt álló korlátokat. Bár az ilyen ellen
őrzés tényleges hatását a nemzetközi kereskedelempolitika szabja meg, úgy
látszik, hogy —feltéve, hogy a globális gazdasági integráció folyamatában nem
következik be drámai visszaesés —a feltűnő, nagymérvű protekcionizmus egyre
inkább megtorlást válthat ki a többi ország részéről. Ami a minőségi és
termelékenységi különbséget illeti, Harley Shaikennek a M exikóban működő
amerikai autógyárakkal foglalkozó vizsgálata a mexikói m unkások termelé
kenységének gyors felzárkózását mutatta ki, ami mintegy 18 hónap alatt elérte
az amerikai munkásokét. Hasonló folyamatokat figyeltek m eg Ázsiában.1 12 S
(hadd emlékeztessük az európaiakat) az amerikai termelékenység m ég mindig
a legmagasabb a világon, ily m ódon megszüntetve a lehetséges európai kompe
titiv előnyt, amely továbbra is lehetővé teszi a nagylelkű jóléti államot.
11 Wilensky (1975); Janowitz (1976); Navarro (1994, 1995); Castells (1996).

12 Shaiken (1990); Rodgers (1994).
B N e m b é r j e l l e g ű k ö ltsé g e k L J K ö z v e tle n k ö ltsé g e k
5 . 2 á b r a M u n k a erő k ö ltség ek a fe ld o lg o z ó ip a r b a n , 1994 (dollár/óra)

F o rr á s: S w ed ish E m p loyer’s F e d e r a tio n , a The E c o n o m is t f e ld o lg o z á s á b a n (1996.
ja n u á r 27.).
Egy olyan gazdaságban, am elyben a tőke, a javak és a szolgáltatások fő pia

cai globálisan egyre integráltabbak, kevés tere marad olyan, egymástól igen el
térőjóléti államoknak, am elyekben a munka termelékenységének és a termelés
minőségének szintje nagyjából hasonló. Csak nemzetközi tarifaegyezmé
nyekhez kapcsolódó globális társadalmi szerződéssel (amely csökkenti a szaka
dékot, de nem szükségképpen egyenlősíti a szociális és a munkafeltételeket)
lehet elejét venni az igen nagylelkű jóléti államok kimúlásának. Minthogy
azonban az új, liberalizált és hálózatba kötött globális gazdaságban nem való
színű egy ilyen messzire ható társadalmi szerződés megkötése, a jóléti államok
a legkisebb közös nevező szintjén egyesülnek, amely nevező tovább csökken.13
A jóléti állam válsága azt je le n ti, hogy a nemzetállam legitimitásának és
stabilitásának alapvető összetevője eltűnik, méghozzá nem csak Európában,
h anem világszerte: C hile és M ex ik ó középosztálybeli jó léti államaitól az
etatista jóléti állam maradványaiig Oroszországban, Kínában és Indiában, vagy
13 Sengenberger és Campbell (1994); Navarro (1995, 2002); Castells (1996).

addig a városias jóléti államig, amelyet az 1960-as évek társadalmi küzdel

mei terem tettek m eg az Egyesült Államokban. M int Habermas írja: „A jó
léti társadalmak gazdasági problém áit a világgazdasági rendszer azon struk
turális változásának az alapján tudjuk magyarázni, amelyet globalizációnak
nevezünk. E változás nyom án olyan drasztikusan csökken a nemzetállamok
cselekvési tere, hogy a számukra fennmaradt cselekvési lehetőségek nem
elegendőek ahhoz, hogy ellen tudjanak állni a nem zetek feletti piacok
nemkívánatos hatásainak .”14
Ném ileg bonyolultabb viszony áll fenn azonban termelékenység,
versenyképesség és a jóléti állam között a tudásalapú gazdaságban. M int az
információs társadalom finn modelljével kapcsolatos vizsgálatainkból
kitűnik, Finnország az 1990-es évek második felében a világ legverseny
képesebb gazdaságává vált, s miközben a termelékenység gyorsabban
növekedett, m int az Egyesült Államokban, m eg tudta őrizni a mindenre
kiteljedő jóléti állam ot .15 Ráadásul Finnországban a jóléti államnak kulcs
szerepe volt a termelékenység növekedésében, minthogy az oktatás, az egész
ségügy, a kulturális fejlődés, az innovációs képességek és a társadalmi stabilitás
terén megalapozta az emberi erőforrásokat a fejlett tudásgazdasághoz. Finn
ország azonban (ahogy más európai országok is, például Hollandia) nekilá
tott a jóléti állam megreformálásának, visszaszorítva annak egyes bürokratikus
vonásait. Finnországban és másutt a kormány által garantált létbiztonság
fejében a szakszervezetek beleegyeztek a rugalmasabb munkaerőpiac
megteremtésébe. Ezekben az országokban, a felsőoktatásnak és a kutatási
fejlesztési befektetéseknek az üzleti élettel szoros együttm űködésben
történő fejlesztésével a jóléti állam és a gazdaság között is sikerült kap
csolatot terem teni. Em iatt a huszonegyedik század finn jóléti állama nem
felel meg ugyan pontosan a hagyományos skandináv m odellnek, m ind
azonáltal megőrzi azt az alapelvet, hogy valamennyi polgára számára átfogó
szociális védelm et nyújt.
Ily m ódon két, egymással szöges ellentétben álló modell létrejöttét
figyelhetjük meg: az egyik az amerikai tudásgazdaság modellje, amelyben a
magasan képzett m unkaerő tömeges importja (az 1990-es években évi 200
ezernél több m érnök és kutató) a termelékenység és az innováció forrása;
a másik, a finn és bizonyos fokig az észak-európai m odellben a hazai em
beri tőkébe invesztálnak, növelik az életszínvonalat, ami erősíti a term e
lékenység társadalmi forrásait az új, tudásalapú gazdaságban. M indkét eset
ben nyilvánvaló, hogy am ennyiben azt akaijuk, hogy fennmaradjon a jóléti
14 Habermas (1998/2000: 730).

15 Castells és Himanen (2002).
állam a globalizált, kölcsönös függőségekre épülő gazdaságban, a ter

melékenység növekedéséhez kell kapcsolnunk, hogy a társadalmi befek
tetés és a gazdasági növekedés között visszacsatolásos „jó k ö rt” teremtsünk.
H a viszont csökken az em beri tőke felhalmozódása, akkor a gazdaság vagy
versenyképtelenné válik (az alacsonyabb termelékenység miatt), vagy a
szakképzett m unkaerő im portjától függ.
Összegezve: ha adott gazdaságban kevéssé növekszik a termelékenység,
ak k o r annak jóléti állama n e m képes ellenállni a globális keretből adódó
versenyképességi nyom ásnak. A fejlett gazdaságok csak a termelékenység
n ek és a termelés m inőségének a tudás és az információfeldolgozás alapján
tö rtén ő növelése segítségével képesek fokozni versenyképességüket s en
gedhetnek meg m aguknak magasabb életszínvonalat. A tudásgazdaságot
fenntartó emberi tőke form álódásának konkrét formái szabják m eg m inden
egyes gazdaság fejlődésm odelljét .'6 M inél inkább támaszkodik adott
társadalom a tőkem obilitásra és a bevándorlásra a tudásalapú munka
megteremtésében, annál kisebb az állam szerepe. Másfelől, ha term elé
kenység és a versenyképesség növelésében a jóléti államra és a stratégiai
fejlesztésre támaszkodunk, akkor ez az állam aktívabb szerepét igényű. Ez
azonban az állami beavatkozásnak egy újabb formája, amelynek alapja
egyrészt a társadalmi jó lét és a gazdagság gazdaságon belüli létrejötte közötti
kapcsolat, másrészt az állam képessége, hogy elhelyezze gazdaságát a ver
seny és együttműködés globális hálózatában. Az állam ezért továbbra is
fontos gazdasági szerepet játszik, az eredmény azonban egy egészen más
fajtajóléti állam s egy egészen másfajta versenystratégia —m indkettő a tudás
és információ létrehozásának és alkalmazásának képességén alapszik, de
m ás-más eszközöket használva. Az állam fennmaradásának záloga, hogy a
nem zetet globális keretbe helyezi, s a belpolitikát pedig a globális verseny
képességi nyomás igényeihez igazítja. Ez az igazodás azonban, az egyes
társadalmak kultúrájától, intézm ényeitől és politikájától függően, különbö
z ő cselekvési formákban valósul m eg .1 617
A nemzetállam ennélfogva egyre kevésbé képes ellenőrizni a monetáris
politikát, dönteni a költségvetésről, megszervezni a term elést és a kereske
delm et, beszedni a vállalatok adóját és ellátni a szociális juttatások terén
fennálló kötelmeit, hacsak n e m garantálja gazdaságának globális versenyké
pességét. Sokat elveszített szuverén gazdasági hatalmából, jóllehet bizonyos
szabályozóképessége továbbra is van, s alattvalói felett is maradt ném i el
lenőrzése. Ugyanakkor továbbra is olyan stratégiai szereplő, amelyik alakít
16 Camoy (2000).
17 Castells (2004).
ja a gazdaságának teljesítményét megalapozó feltételeket. Ez azt igényli,

hogy az állam kölcsönösen függővé váljék a gazdasági folyam atok olyan
tágabb hálózatán belül, amely felett nincs ellenőrzése.
G l o b á l is k o m m u n ik á c ió s h á l ó z a t o k ,
H E L Y I K Ö Z Ö N S É G , B IZ O N Y T A L A N S Z A B Á L Y O Z Ó K
A nemzeti szabályozás és ellenőrzés kilátásai az államhatalom egy másik

döntő fontosságú területén —média és kommunikáció —sem sokkal rózsá-
sabbak. Az információ és a szórakoztatás, s általuk a vélem ények és képek
ellenőrzése mindig is az államhatalom alapvető eszköze volt, amely a tö
megközlési eszközök korában ju to tt tökélyre .18 Ezen a területen a nem
zetállam három fontos, egymással összefüggő kihívással szembesül: a glo
balizáció és a tulajdonviszonyok összefonódása; a technológia rugalmassága
és m indent átható volta; és a média autonómiája és sokfélesége (lásd 1. kö
tet, 5. fejezet). Sok országban voltaképpen már be is hódoltak nekik .19
Az 1980-as évek elejéig az Egyesült Államok kivételével a világon a leg
több televízió kormányellenőrzés alatt állt, a rádiókra és az újságokra még
a demokratikus országokban is a kormányzati jóakarat szigorú potenciális
kényszere nehezedett. Mi több, m ég az Egyesült Államokban is szigorú el
lenőrzést gyakorolt a Szövetségi Kommunikációs Bizottság az elektronikus
média fölött, s ez nem m indig volt mentes a részérdekekből fakadó elfo
gultságtól ,20 a három legnagyobb televíziós hálózat a nézőközönség 90
százalékát monopolizálta, behatárolva, bár nem alakítva a közvéleményt.
Egyetlen évtized alatt aztán m inden megváltozott .21 A változást a techno
lógia ösztökélte. A kom m unikáció módjainak diverzifikációja, valamennyi
m édium nak egyetlen digitális hipertextben való összekapcsolódása, meg
nyitván az utat az interaktív m ultim édia előtt, a határokat figyelmen kívül
hagyó műholdas sugárzás vagy a telefonvonalakon keresztül történő számí
tógépes kom m unikáció ellenőrzésére való képtelenség felrobbantotta a sza
bályozás hagyományos módjait. A telekommunikációs robbanás és a kábel-
televízió fejlődése példátlan sugárzási erő eszközeivé váltak. Az üzleti élet
felfigyelt a tendenciára és megragadta a lehetőséget. Megavállalati össze
18 Mattelart (1991).
19 Blumenfield (1994); Brenner (1994); Chong (1994); Graf (1995).
20 Cohen (1986).
21 Doyle (1992); Irving et al. (1994); Negroponte (1995); Scott et al. (1995); Campo
Vidal (1996); Norris (2000b).
olvadások következtek be, világszerte megmozdult a tőke, hogy befektetést

nyerjen a médiaiparba, abba az iparágba, amely képes volt összeköttetést
létesíteni gazdasági, kulturális és politikai hatalom k ö zö tt .22 Az 1980-as
években a nemzeti korm ányokra különböző fajta nyom ások nehezedtek :23
a közvélemény vagy a nyilvánosságra hozott vélem ények, a szabadság és
sokféleség áhítozása a m édiában; a nehéz helyzetbe került országos
m édium ok kivásárlása; a béklyóktól megszabadult kom m unikáció dicshim
nuszát zengő újságírók szindikátusba tömörülése; politikai önteltség, mi
több, támogatás ígérete szinte mindenkinek, aki hatalom ban van, vagy
esélye van arra, hogy a közeljövőben ott lesz; s nem utolsósorban személyes
előnyök mindazon tisztségviselőknek, akik fejbólintó felnőtteknek bizo
nyultak. A szimbolikus politika, a média liberalizálódását a technológiai
modernizációhoz igazítva főszerepet játszott abban, hogy az elit nézetei az
új médiarendszer irányába kedvezően változzanak m eg .24
Alig van olyan ország, K ínán, Szingapúron és az iszlám fundamentalista
világon kívül, amelyben a m édia intézményi és üzleti struktúrája ne esett
volna át drámai átalakuláson az 1980-as évek közepe és az 1990-es évek
közepe között .25 A tévé- és rádióadók nagyrészt magánkézbe kerültek, a
korm ány tulajdonban m aradt csatornák pedig gyakran szinte m egkülönböz
tethetetlenné váltak a m agántelevízióktól, minthogy ezeknek a működését
is a hallgatottsági arányok és/vagy a hirdetési bevételek szabták m eg .26 A
lapok nagy konzorcium ok tulajdonába kerültek, m elyek m ögött gyakran
pénzügyi csoportok álltak. S am i a legfontosabb, a m édia üzletág globálissá
vált, a tőke, a tehetség, a technológia és a nagyvállalati tulajdon behálózta
az egész világot, s kikerült a nemzetállamok fennhatósága alól.
Ebből nem következik egyértelműen, hogy az államoknak semmi befo
lyásuk nincs a médiában. A korm ányok továbbra is ellenőrzésük alatt tartanak
bizonyos fontos m édium okat, részesedésük van, s befolyásolási eszközeik a
médiavilág jelentős részében. Az üzleti szféra pedig gondosan ügyel arra,
nehogy maga ellen hangolja a potenciális piacok ajtónállóit: am ikor M ur
doch Star Channelje a kínai politikára vonatkozó liberális nézetei miatt a
kínai kormány támadásainak kereszttüzébe került, a Star önkorlátozást vál
lalt, kínai programjából tö rö lte a BBC hírszolgálatát, s befektetett a kínai
22 MacDonald (1990); Volkmer (1999); Croteau és Hoynes (2001).

23 Gerbner et al. (1993); Campo Vidal (1996); Croteau és Hoynes (2000).
24 Vedel és Dutton (1990).
25 MacDonald (1990); Doyle (1992); Perez-Tabemo et al. (1993); Dentsu Institute
for Human Studies (1994); Schiller (1999).
26 Perez-Tabemo et al. (1993).
People’s Daily onlinekiadásába. Mindazonáltal, bár a korm ányoknak to

vábbra is van bizonyos befolyásuk a médiára, hatalmuk nagy részét elveszí
tették, kivéve azokat a m édium okat, amelyek tekintélyelvű állam ok köz
vetlen ellenőrzése alatt állnak. A médiának ráadásul a hitelesség alapvető
tartozékaként kell felépítenie függetlenségét —nem csak a közvélem énnyel
szemben, hanem a sokrétű hatalmasságokkal és hirdetőkkel szemben is,
hiszen a média m int üzletág gazdasági alapjait a hirdetési ipar terem ti meg.
Am ennyiben valamelyik m édium túlzottan kötődik egyik vagy másik
politikai irányzathoz, vagy módszeresen kizár bizonyos fajta információkat,
akkor közönsége aránylag kis rétegre korlátozódik, aligha lesz képes hasz
not term elni a piacon, s nem kelti fel többfajta szavazóréteg érdeklődését.
Másrészt viszont, minél függetlenebb, szélesebb merítésű és hitelesebb egy
m édium , annál jobban vonzza magához az információkat, tágabb körből
képes verbuválni vevőit és eladóit. A függetlenség és a szakmaiság nem csak
kifizetődő ideológiák a média számára; üzletileg is kifizetődőek, beleértve
azt is, hogy néha, ha alkalom kínálkozik, magasabb áron képesek ámba
bocsátani ezt a függetlenséget.
M ihelyt elismerik a média függetlenségét, és a nemzetállam beletörődik
abba, hogy ez demokratikus jellegének lényegi bizonyítéka, bezárul a kör:
bármely kísérlet, amely a média szabadságának megnyirbálását célozza, po
litikailag költségessé válik, mivel a polgárok, akik nem szükségképpen ké
nyesek a hírek pontosságát illetően, féltékenyen őrzik ama kiváltságukat,
hogy az államnak nem alávetett forrásokból szerezzék értesüléseiket. Emiatt
az információ korában m ég a tekintélyelvű államok is elveszítik a médiáért
folyó harcot. A m űholdakon, videokazettákon és az interneten történő
információ- és képtovábbítás lehetőségei drámai m ódon növekedtek, emiatt
a tekintélyelvű országok fő városi központjaiban, tehát p o n t ott, ahol a
művelt, alternatív elitek élnek, egyre hatástalanabbnak bizonyul a hír
zárlat.27 Továbbá, minthogy a korm ányok világszerte „globálissá is” akarnak
válni, s ennek eléréséhez a globális média a legjobb eszköz, gyakran kétutas
kom m unikációs rendszerekért bocsátkoznak tárgyalásokba, melyek, ha
lassan és óvatosan folynak is, végső soron aláássák ellenőrzésüket a kom m u
nikáció felett.
A média globálissá válásával párhuzamosan, sok országban, az új kom
munikációs technológiáknak, például a költségmegosztásos műholdas közve
títésnek köszönhetően rendkívüli fejlődésnek indultak a helyi médiumok,
főként a rádiók és kábeltelevíziók .28 A helyi m édium ok (m elyek gyakran
27 Ho és Zaheer (2000); Price (2002); Qiu és Chan (2003).

28 Croteau és Hoynes (2000).
közösen készítik program jaikat) többsége erős kapcsolatot épített ki sajátos

n ép i közönségével, túllépve a tömegmédiára vonatkozó standard nézeteken.
Ily m ódon kikerülnek a hagyom ányos (közvetlen vagy közvetett) ellenőr
zési csatornák hatóköréből, am elyeket a televíziós hálózatok és a nagyobb
lapok területén a nem zetállam ok teremtettek meg. A rugalmas kom m uni
kációs technológiákat használó helyi és regionális m édia nagyobb politikai
autonómiája a közvélem ény attitűdjeinek formálásában legalább olyan fon
tos tendencia, m int a globalizáció. A két tendencia ráadásul sok esetben
összeér: a globális m édiavállalkozások azzal a feltétellel vásárolják be magu
k at a piaci résekbe, hogy elfogadják a helyi és országos média köré épülő
közönség sajátszerűségét.29 A médiakommunikáció globalizációja ezenkívül
n e m szükségképpen je le n ti a nyugati média dom inanciáját, bár a huszon
egyedik század elején kétségkívül általában ez történik. Az al-Dzsazíra (a
katari emirátus által lé tre h o z o tt arab nyelvű nem zetközi televíziós hálózat)
szemlélteti, hogy m indenfajta kultúra és érdekkör világszerte megpróbálja
befolyásolni és alakítani az információkat és a közvéleményt: az áramlás
ilyenkor a lokálisból indul a globális felé. A média és az állam közötti inter
akciók új mintájára a globalizáció és azonosulás közötti feszültség jellemző,
ahogy ezt Anshu C h atteijee m utatta be az indiai m édiának az 1990-es
években lezajlott testre szabott globalizációjával foglalkozó disszertáció
já b a n .30
A számítógépes kom m unikáció szintén kikerül a nem zetállam i szabályo
zás alól, s a területen kívüli kom m unikáció új korszakát vezeti b e .31 A ki
látásoktól mintha a legtöbb korm ányzat m egrettenne. 1996 januáijában a
francia inform ációtechnológiai miniszter kormányának arról a szándékáról
adott hírt, hogy egy sor olyan intézkedést javasol az Európai Uniónak, amely
korlátozza az internethez való szabad hozzáférést. A javaslat, amelyben egy
az európai szabadságeszményeket és a Minitelt* egyaránt kezdeményező
ország követel technológiai cenzúrát, Mitterand utolsó ütközete volt. A
halála után a kezelőorvosa fedte fel könyvében, hogy M itterand elnöksége
teljes 14 éves időszakában prosztatarákban szenvedett. A könyvet Francia-
országban Mitterand családjának kérésére betiltották, a világhálón azonban
b árki elolvashatta. A francia korm ány dühe messze túlm utat ezen a konkrét
29 Levin (1987); Abramson et al. (1988); Scheer (1994); Spragen (1995); Fallows
(1996); Chatteijee (2002); Volkmer (2003).
30 Chatteijee (2002).
31 Kahn (1994); Financial Technology International bulletin (1995); Kuttner (1995);
Ubois (1995); Mansell (2002).
* Minitel: online szolgáltatás, a világháló elődje. Franciaországban 1982-ban indí
tották el. - A ford.
ügyön. Nyilvánvalóvá vált, hogy a korm ány vagy a bíróság információs

ügyekben hozott döntései im m ár nem hajthatók végre. M árpedig az
inform ációk ellenőrzése már jóval az inform áció kora előtt az államhatalom
alapzata v o lt .32 Hasonló kezdeményezéssel élt, nagyjából ugyanekkor a
kínai, a ném et és az amerikai kormányzat; a kérdéses ügyek Kínára vonat
kozó pénzügyi és politikai értesülésektől az egyesült államokbeli gyerm ek
pornográfiáig terjedtek .33
A lényeg a határokat átszelő információáramlás volt, ami m ég akkor is
m egnehezítette az információ forrásának üldözését, ha ezt egyáltalán fel
lehetett fedezni. Azóta is vita tárgya, vajon technikailag lehetséges-e elvág
ni az internethez való hozzáférést anélkül, hogy ezáltal egy egész országot
teljesen leválasztanánk a hálóról. M intha az utólagos cenzúra és büntetés,
illetve a szűrőprogramok alkalmazása könnyebb volna, m int a kom m u
nikáció blokkolása. Am még ha a külső szűrés hatékonynak bizonyul is,
szűkíti a hálót, ezzel aláásva a hozzáférést sok-sok hasznos inform ációhoz,
s csökkentve az interaktivitás m értékét és hatókörét. Továbbá: ahhoz, hogy
szelektív m ódon lehessen szűkíteni a netet, m inden országnak, amely
kapcsolódik hozzá, egyetértésre kell ju tn ia abban, hogy mely tém ákat sze
retnének betiltani, majd közös m onitorozórendszert kellene felállítaniuk,
amit a demokratikus országokban kétségtelenül alkotmányellenesnek m inő
sítenének. Ez be is következett 1996 júniusában az Egyesült Államokban:
pennsylvaniai szövetségi bírósági döntéssel alkotmányellenesnek nyilvá
nították a legtöbb olyan új szövetségi törvényt, amely a neten teij esztett
pornográf anyagokat kívánta szabályozni. Erős szavakkal megfogalmazott
döntésében a három bíró ezt írta: „A hogy az internet ereje a káosz, úgy
szabadságunk ereje is az Első M ódosításban m egvédelmezett korlátok
nélküli szólásszabadság káoszának és kakofóniájának a függvénye .”34 Bizto
san számíthatunk arra, hogy az előttünk álló években a nem zetállam ok
küzdeni fognak azért, hogy ellenőrzésük alá vonják a globálisan össze
kapcsolt telekommunikációs hálózatokban terjedő információkat. D e lefo
gadom, hogy ezt a csatát el fogják veszíteni. S a végső vereséggel az
államhatalom egyik sarkköve is veszendőbe megy .35 M indent egybevetve,
a média és az elektronikus kom m unikáció globalizálódása/lokalizálódása
egyet jelen t az információ nem zet- és államtalanításával, m ert a két irányzat
egyelőre elválaszthatatlan egymástól.
32 Couch (1990).
33 Berman és Weitzner (1995); Faison (1996); Lewis (1996a).
34 Idézi Lewis (1996b).
35 Castells (2001).
T Ö R VÉN YEK N É L K Ü L I VILA G ?
A bűnözés globalizációja tovább bomlasztja a nemzetállamot, mélyen átalakítva

a kormányzás folyamatait, és sok esetben voltaképpen megbénítva az államot.
D ö n tő fontosságú tendencia ez, amelyet éppoly könnyen ismernek el, ameny-
nyire rögtön figyelmen kívül hagyják a következményeit.36 Egész fejezetben
(III. kötet, 3. fejezet) elem zem világunk egyik legfontosabb tendenciáját, ami
egyszersmind más korszakoktól is megkülönbözteti, de gondolatmenetünk e
pontján is be kell vonnunk ezt a fontos tendenciát a nemzetállam jelenlegi
válságának megértéséhez. Az újdonság nem a bűnözés m indenütt jelenvalósága
és a politikára gyakorolt hatása. Ami új, az a szervezett bűnözés globális össze
fonódása, a nemzetközi —gazdasági és politikai —kapcsolatok általa való meg
határozása, aminek a bűnözésre épülő gazdaság nagyságrendje és dinamikája az
oka. Ami új, az az, hogy a nemzetállamokba sok tekintetben mélyen behatol
a nemzetek feletti bűnözés, és végső soron destabilizálja is azokat.
Miközben az új bűnözőgazdaság legfontosabb iparága a drogkereskedelem,
ebben az ámyékrendszerben, amely hatókörét és hatalmát az egész világra
kiteijeszti, mindenfajta törvénytelen kereskedelmi forma egyesül: fegyverek,
technológia, radioaktív anyagok, műkincsek, emberi lények, emberi szervek,
bérgyilkosok, s bármilyen, hasznot hozó ám csempészete bárhonnan bárhová
— mindezek minden bűncselekmény ősanyja, a pénzmosás jegyében egye
sülnek. E nélkül a bűnözőgazdaság nem volna sem globális, sem nagy hasznot
hajtó. A pénzmosás révén viszont a bűnözésre épülő gazdaság a globális pénz
piacokhoz kapcsolódik, ezeknek jelentős összetevője és a spekuláció állandó
forrása. Az ENSZ globális bűnözőgazdasággal foglalkozó, 1994 októberében
Nápolyban tartott konferenciája szerint37 a globális pénzügyi rendszerben
évente mintegy 750 milliárd dollár illegális forrásokból eredő pénzt mosnak
tisztára. Ezt a tőkét gyorsabban és rugalmasabban kell feldolgozni, mint bár
m ely más iparág tőkeforgalmát, mert csak az állandó mozgás óvja meg attól,
hogy leleplezzék a törvények betartására ügyelő hatóságok.
E tendenciáknak a nemzetállamokra gyakorolt hatása három fő irányt követ:
1. A bűnözői hálózatok, korrupció, fenyegetések vagy törvénytelen politikai
finanszírozás révén sok esetben behatolnak a teljes államszerkezetbe, bele
értve a hatalom legmagasabb szintjeit is, romba döntve a közügyek vitelét.
36 Arrieta et al. (1991); Roth és Frey (1992); Smith (1993); Lodato (1994); Sterling
(1994); Golden (1995); Handelman (1995); Johnson (1995); WuDunn (1996);
Gootenberg (1999).
37 United Nations, Economic and Social Council (1994).
2. A nemzetállamok nem zetközi kapcsolatai sok országban különböző

m értékben attól függnek, hogy m ennyire ápolják vagy n em ápolják az
együttm űködést a bűnözőgazdaság elleni harcban. M áig jellegzetes pél
dája ennek az Egyesült Állam ok kapcsolatrendszere egyes latin-am erikai
országokkal (Kolumbia, Bolívia, M exikó, Paraguay, Panam a), de a
bűnözésre épülő gazdaság diverzifikálódásával párhuzam osan általáno
sabb jelenséggé válik (lásd például Németország aggodalmát a radioaktív
anyagoknak az orosz maffia közvetítésével zajló kereskedelme miatt, vagy az
orosz kormány aggályait amiatt, hogy a szicíliai maffia és a kolumbiai
kartellek egyre szorosabb kapcsolatokat ápolnak az orosz maffiával).
3. A bűnözésből eredő bevételek növekvő jelentősége egész nem zetgaz
daságok felvirágoztatásában vagy destabilizálásában, ami azzal jár, hogy
sok országban és térségben a gazdaságpolitika nem is képzelhető el en
nek a rendkívül bizonytalan tényezőnek a figyelembevétele nélkül.
H ajdan rendszerint csak néhány államot lehetett azzal gyanúsítani, hogy

m élyen érintik őket a bűnözőgazdaság üzelmei. Ma m ár nem . A jelenség
fontossága, globális hatóköre, gazdagságának és befolyásának mértéke, a nem
zetközi pénzügyi világba való beágyazottsága a nagyobb országokban gya
kori vonássá teszik a bűnözés összefonódását a politikai korrupcióval. A japán
jakuzák például nemrég kiléptek a nemzetközi porondra. Közism ertek a
jakuzák nyílt vagy kevésbé nyílt kapcsolatai a japán korm ányzati veze
tőkkel, ami egészen odáig fajult, hogy hosszú időn keresztül az építésügyi
m inisztérium ot tekintették annak a csatornának, amelyen a közm unkákra
vonatkozó kormányzati szerződések kicserélődnek a jakuzák által támo
gatott üzleti vállalkozások nagylelkű adományaira, am elyeket a Liberális
D em okrata Pártnak juttatnak —a rendszer nem sokban tér el attól, ahogy a
maffia kapcsolódik a dél-olaszországi, kereszténydemokrata indíttatású
fejlesztési programokhoz. Vagy am ikor 1996-ban, több száz m illiárd dol
lárnyi vissza nem fizetett kölcsön nyom án sorozatos bankcsődök rázkód-
tatták m eg Japánt, komolyan felm erült a gyanú, hogy a jakuzák kénysze
rítették a bankvezéreket arra, hogy ilyen kölcsönöket nyújtsanak, s két
bankárt meg is gyilkoltak.38
Aggodalomra okot adó fejlemény az is, hogy gyanítható: a nem zetközi
leg beágyazott orosz bűnözői szervezetek behatoltak a világ egyik leghatal
masabb államának különböző korm ányzati szféráiba, beleértve a fegyveres
erőket is. A politikai botrányok láncolata, amely az 1990-es években világ
szerte megrázkódtatta a korm ányokat (a témát a 6 . fejezetben elemzem),
38 WuDunn (1996).
sok esetben a globális bűnözés és a nemzetállamok struktúrája közötti hatalmi

harccal áll összefüggésben. A bűnözői körök politikai m anővereinek utó
hatásaitól ráadásul m é g az olyan nagyobb országok kormányai is
szenvednek, amelyek ú g y vélik, magasabb szinten im m unisak a bűnözés
behatolásával szemben. 1994—1995-ben például, annak a politikai válság
nak a nyomán, am elyet részben az váltott ki, hogy a drogkereskedők beha
toltak a mexikói uralkodó párt legmagasabb szintjeire is, a nagy amerikai
kölcsönök ellenére is „ b e d ő lt” a mexikói gazdaság. A dollár értéke erősen
csökkent, miközben a n é m e t márka szárnyalt a valutapiacokon, ami desta
bilizálta az európai p én zü g y i rendszert, mert a befektetők attól tartottak,
hogy az Egyesült Á llam ok kormányzati deficitje magasba szökken attól,
hogy megpróbálja kiragadni M exikót az esetleges összeomlásból. Bűnözés,
tőke és hatalom e kusza forgatagában nem marad biztos hely. Vagy, más
szavakkal, nincsenek biztonságos nemzeti intézm ények.
A globalizáció tehát k ü lö n b ö z ő dimenziói m entén aláássa a nemzetállam
önállóságát és döntéshozó hatalm át. S ez pont akkor következik be, amikor
az állami hatalomgyakorlás nem zetközi téren a multilaterális védelmi és a
külpolitika, valamint a globális közpolitika, például a környezetvédelem
kényszereinek is ki van téve.
A NEMZETÁLLAM A M ULTILATERALIZM US K O R Á B A N
A hidegháború utáni korszakot a nemzetállamok közötti fokozódó multila

terális függőség jellem zi, b á r ez inkább ellentmondásos folyamat, mint
fokozatos fejlődés.39 A strukturális multilateralizmus elsősorban három té
nyező függvénye: a két szuperhatalom köré épült katonai töm bök felbom
lása vagy meglazulása; az új hadviselési technológiák drámai hatása; és
mindazon kihívások globális jellegének társadalmi észlelése, amelyekkel az
emberiségnek részben a m e g n ő tt tudás- és inform ációmennyiség, részben
a globális civil tudat kialakulása folytán (például a környezet biztonságának
kérdésében) kell szem benéznie.
A Szovjetunió eltűnése nyom án, és függetlenül attól, milyen feszült
ségek léphetnek fel a jö v ő b e n Oroszország, Kína és a N A T O között, meg
szűnt az a mechanizmus is, am ely a legtöbb nem zetállam számára a két
szuperhatalom köré re n d ezte a stratégiai kapcsolatokat .40 Bár a NATO
39 Baylis és Rengger (1992); McGrew et al. (1992); Falk (1995); Orstrom Möller
(1995); Alonso Zaldivar (1996); Keohane és Nye (2000).
“ Alonso Zaldivar (1996); M cG rew (1992b).
továbbra is az USA vezetése alatt álló nyugati szövetség köré szerveződik,

az 1990-es évek második felében funkcióit átértelmezték: biztonsági
feladatokat kellett megoldania a nyugati nem zetek széles szövetsége nevé
ben, ha lehetséges, az Egyesült Nemzetekkel együtt, ám az egyetlen szu
perhatalom, az Egyesült Államok kétségbevonhatadan vezetése alatt. A glo
bális, kollektív biztonság új fogalma,41 amely első ízben az öbölháborúban
bukkant fel, am ikor a közel-keleti olajellátás fenyegetettségének közös ve
szélyével kellett szembenézni, szimbiotikus kapcsolatrendszert terem tett a
legütőképesebb haderők (az USA és az Egyesült Királyság hivatásos had
seregei), a hadm űveletek finanszírozói (elsősorban Japán, Németország és
az arab hercegek), valamint a civilizált világ nevében elhangzó retorikai
kijelentések között. A szívós próbálkozás, hogy, m iként Bosznia esetében
történt, ez az USA vezette szövetség Oroszországot is bevonja a közös
hadműveletekbe, már jelezte a katonai szövetségek átalakulását abba az
irányba, hogy mintegy közös rendőri felügyeletet lássanak el az ingatag
világrend felett a rendszert érő potenciálisan megjósolhatatlan fenyegeté
sekkel szemben. Az új biztonsági rendszer elsősorban a külső barbárokkal
szemben épül ki, akiknek megnevezése időről időre változik, ahogy a
George W . Bush által 2001-ben m egnevezett gonosz tengelye, az USA
külpolitikai fordulatainak megfelelően szintén m indig más-más mértani
arculatot kap .42 Eközben a nemzetállamok, köztük a leghatalmasabbak is
érdekek és alkuk olyan hálójába bonyolódnak, amely minden megoldandó
ügy vagy leküzdendő ellenség esetében más és más alakzatot ölt .43
A változó alakzatot öltő külpolitikai evickélés miatt az egyes államok
egyre inkább képtelenek önállóan fellépni a nem zetközi porondon. M int
Joseph N ye írja: ,,A legtöbb ország, köztük az Egyesült Államok is rájön
arra, hogy össze kell hangolniuk lépéseiket, ha el akaiják érni, amit
akarnak. Az egyoldalú cselekvés egyszerűen alkalmatlan arra, hogy alap
vetően multilaterális ügyekben megfelelő eredm ényre vezessen.”44Az em
beriséget érintő fő ügyek, legyen szó akár a globális felmelegedésről, a glo
bális környezeti válságokról, a globális járványokról, a globális bűnözésről,
a globális pénzügyi instabilitásról vagy a globális terrorról, voltaképpen
alapvetően multilaterális keretbe helyezik a külpolitikát .45 A multilatera-
lizmus felé m utató tendenciát azonban ellensúlyozza egyes államok erőfe
41 McGrew (1992a); Mokhtari (1994).

42 Rosenau (1990); Berdal (1993); Guehenno (1993); Castells és Serra (2003).
43Keohane (2002).
44 Nye (2002: 105).
45 Frankel (1988); McGrew et al. (1992); Jacquet et al. (2002).
szítése, hogy szuverének maradjanak s hatalm ukat arra használják, hogy

egyoldalú érdekeik köré alakítsák a multilateralizmust.
A multilateralizmust érintő fő kihívás az Egyesült Államok részéről ta
pasztalható, különösen szeptember 11-e nyom án ,46 hiszen az Egyesült Ál
lam ok az egyetlen katonai szuperhatalom, továbbá a világ második leg
nagyobb gazdasági térsége, s továbbra is a tudásipar és a technológiai
innováció fő központja. Az amerikai unilateralizmus, amely a környezet
politikában, a kereskedelmi tárgyalásokban és mindenekelőtt a hadviselés
terén nyilvánul meg, alapvető ellentm ondást vezet be a nemzetközi ren d
szerbe. M iközben az ügyek kölcsönfuggőek, kezelésüket zavarja az am e
rikai unilateralizmus eltökélt folytatódása, amely „kemény hatalmát” m ég
annak árán is érvényesíti, hogy ezzel elveszíti „lágy hatalmát” (kulturális
befolyását), s végső soron destabilizálja azokat a multilaterális interakciókat,
amelyeken a világegyensúly nyugszik. M inthogy az állam globalizációs
keretek között történő átalakulását taglaló elemzésünknek ez a kulcskérdése,
alább fogom tárgyalni, miután áttekintettem néhány olyan további tényezőt,
amely az államok közötti kapcsolatok átalakulásának lényegi összetevői.
A katonai technológia terén bekövetkezett gyors változások szintén
aláássák —az Egyesült Államok kivételével —m inden nemzetállam önálló
ságra való képességét .47A hadviselés manapság lényegében az elektronika és
a kom m unikációs technológia függvénye, am it az öbölháború, a balkáni,
az afganisztáni és az iraki háború is m utat. A távolból, rakétákkal és légi
csapásokkal előidézhető tömegpusztítás néhány óra alatt jelentős hadsereget
is képes szétzúzni, különösen, ha védekezését elektronikus ellencsapásokkal
m egbénították, s a célpontokat több ezer kilométeres távolságból m űhol
dakkal azonosítva s számítógépekkel feldolgozva vezérlik a tényleges
csapásmérést. A hagyományos hadviselés, m int mindig, továbbra is tech n o
lógiafüggő. A korábbi időszakokhoz képest ma egyrészt a technológiai
változás sebességében rejlik a különbség, ami gyorsan elavulttá teszi a
fegyvereket .48 H a a hadseregektől azt váiják, hogy valóban meg tudjanak
küzdeni más hadseregekkel, s ne csak a saját népüket tartsák ellenőrzés alatt
— ami az emberiség jelentős hányadában továbbra is fennáll —, akkor a
fegyverrendszerek állandó fejlesztésére van szükség. Az alacsony technikai
színvonalon álló hadseregek m ár nem is hadseregek, hanem rendőri erők.
Az új haditechnika másrészt hivatásos hadsereget igényel, amelyben a
személyzetet magas szintű tudása alkalmassá teszi arra, hogy kezelje a félig
“ Castells és Serra (2003).

47Mclnnes (1992).
48Mclnnes és Sheffield (1988); Grier (1995); Arquilla és Rondfeldt (2001).
automatizált fegyverzetet és kommunikációs technológiát. Ez előnyös a

fejlett technikai szinten álló országok számára, tekintet nélkül fegyveres
erőik létszámára —m int Izrael és Szingapúr példája mutatja. A technológia
lényeges szerepe m iatt az erőszak gyakorlására való képességüket továbbra
is fitogtatni kívánó nemzetállamok állandóan a technológiai ellátóktól függnek,
nem csupán az anyagi eszközök, hanem az em beri erőforrások tekintetében
is. Ezt a függőséget azonban, az egyes országok iparosodásával és a techno
lógiák terjedésével párhuzamosan a hagyományos harci eszközök fokozódó
diverzifikálódásának keretébe kell helyezni.49 Brazília és Izrael így válhatnak
a fejlett hadfelszerelések fontos szállítóivá. Franciaország, az Egyesült Királyság,
Németország, Olaszország és Kína, az Egyesült Államokkal és O roszor
szággal együtt fokozták szerepüket a vüág hadseregeinek ellátásában.
Az együttm űködések és versengések egyre bonyolultabb mintája jö n
létre annak folytán, hogy Kína fejlett vadászgépeket vásárol Oroszországtól,
kommunikációs technológiát pedig az Egyesült Államoktól, Franciaország
pedig bármely érdeklődőnek hajlandó rakétákat eladni, eladás utáni ki
képzéssel és karbantartással együtt. Virul továbbá az illegális globális fegy
verkereskedelem, bármilyen fegyver kereskedelm e, ami lehetővé teszi
m inden új technológiai vívmány széles körű terjedését, a Stingerektől a
Patriotokig, az ideggáztól az elektronikus zavaróberendezésekig. E nnek
folyománya, hogy más történelmi korszakoktól eltérően ma nincs olyan
állam, amely hadfelszerelés terén önellátó volna, kivéve az Egyesült Álla
m okat (Oroszország ugyanis m ikroelektronika és kommunikációs eszkö
zök terén függő helyzetben van). M inthogy a nemzetállamok képtelenek
ellenőrzésük alatt tartani a korszerű felszerelések forrásait, hadviselési
potenciáljuk fenntartása érdekében nem az Egyesült Államokra, hanem
különböző globális ellátási hálózatokra szorulnak állandóan. Tekintve,
hogy az Egyesült Államok technológiailag önellátó, joggal tekinthető az
egyetlen valódi szuperhatalomnak.
A technológiai fejlődés a nemzetközi kapcsolatokban új elemmel gazda
gítja a m ulti- és unilateralizmus dialektikáját. A világ új területeinek iparo
sodása, a tudom ányos és műszaki tudás teijedése, mindenfajta áru illegális
kereskedelme a nukleáris, vegyi és biológiai hadviselő képességek teijedését
idézte és idézi elő .50 Emiatt, miközben a nem zetállam ok egyre jo b b an
függnek a korszerű technológiától a hagyom ányos hadviselés terén, hoz
záférhetnek ahhoz is, amit „vétótechnológiának” neveznék, azaz olyan tö
megpusztító fegyverekhez, amelyek puszta létezésükkel is képesek elret-
49 McGrew (1992b).
50McGrew (1992b); Kaldor (1999).
teríteni hatalmasabb államokat a győzelem től. A globális „terroregyensúly”

sok-sok helyi „terroregyensúllyá” osztódik szét. Ez a tendencia a nagyobb
hatalmakat arra kényszeríti, hogy összpontosított multilaterális lépésekkel
vegyék elejét annak, hogy új országok, pohtikai erők vagy terroristacso
po rto k ilyen fegyverek birtokába jussanak. H a viszont egyes országok vala
m iképpen mégis ilyen fegyverekhez jutnak, a globális biztonsági rendszer
kénytelen közbeavatkozni, s elősegíteni, hogy a pusztítás erői a világ
m inden tájékán egyensúlyba kerüljenek, elejét véve a veszélyes helyi
konfrontációknak .51 M indebből az egymást ad hoc egyezmények és a
lefegyverzés és semlegesség kialkudott folyamatai révén ellenőrzés alatt
tartó rom boló erők különböző szintjeinek összetett és összefonódott hálója
jö n létre. E bben a hálóban már egyetlen nemzetállam, még az Egyesült
Állam ok sem szabad, hiszen bármely téves számítás vagy erőfitogtatás helyi
nukleáris vagy biológiai holokausztot válthat ki. Az emberiség hosszú ideig
kénytelen együtt élni a rombolás szörnyeivel, amelyeket magunk terem
tettünk szabványosított tömeges megsemmisítésre, vagy, kicsinyített for
mában, szokványos mészárlásra. Ilyen körülm ények között a nem zetál
lam ok legfontosabb feladata (s nem csupán s szuperhatalmaké, m in t a
hidegháború időszakában) az lett, hogy korlátozzák saját katonai erejük
tényleges megnyilvánulásait, ezáltal gyengítve eredeti létjogukat.
A nem zetállam ok bolygónk környezeti állapotának globális kezelése
terén is legitimitásuk, s ezáltal végső soron hatalm uk korlátjaiba ütk ö zn ek .52
A számítógépek m egnőtt kapacitása folytán a tudomány és a technológia
soha nem rem élt új ismereteket nyújt a természetrombolásról s annak
következm ényeiről fajunkra nézve. Ezzel párhuzamosan, mint a 3. fejezet
ben bem utattam , a környezetvédő m ozgalom világszerte fokozta az ökoló
giai tudatosságot a társadalmakban, s egyre erősebben apellál a korm ányok
felelősségére abban, hogy megálljt parancsoljanak a katasztrófa felé vezető
úton. Az egyes nemzetállamok azonban képtelenek külön-külön csele
kedni az olyan ügyekben, m int a globális felmelegedés, az ózonréteg, az
erdők kiirtása, az édesvíztartalékok szennyezése, az élet kipusztítása az
óceánokban és hasonlók. Az államok közötti összefogásra irányuló erőfeszí
tések elég gyakran inkább nemzetközi m utatványok és ünnepélyes szónok
latok, m int közös akcióprogramok tényleges megvalósításának form áját
öltik. Lipschutz és Coca a közös környezetvédelm i politikával foglalkozó
globális vizsgálatuk zárszavaként ezt írják:
51 Daniel és Hayes (1995); Nye (2002).

52 Rowlands (1992); Vogler (1992); Morin és Kém (1993); Wagner (1995); Hempel
(1996); Bureau et al. (2002).
Környezeti ügyekben távolinak látszik valamiféle hegem ón irányítás,

vagy központi koordináló hatóság létrejöttének lehetősége. A hatékony
multilaterális koordináció valószínűsége, a környezetvédelem és -gazdál
kodás költségeit és hasznát illető alapvető bizonytalanság miatt szintén
kicsi. Ezekhez az akadályokhoz és feltételekhez csatlakoznak az állam
természetéből fakadó tényezők: a korm ányok alapvető képtelensége
arra, hogy ellenőrzésük alatt tartsák a kérdéses rom boló folyamatokat,
a hatékony politikai eszközök szűkössége s a kulcsfontosságú erőfor
rás-kivonás (s ennélfogva környezetrombolás) jelentősége kulcsfon
tosságú állam-társadalom szövetségek számára .53
N em szükségképpen a kormányok tudatlanságáról vagy rosszhiszeműsé
géről van itt szó, hanem arról, hogy m indegyik nemzetállam továbbra is
csak a saját érdeke, vagy az általa leginkább értékelt választói réteg érdekei
nevében cselekszik .54 N uria Castells, Peter N ijkam p és Jeroe Van de Berg
a nem zetközi környezetvédelmi egyezmények kialkudásával és érvényre
juttatásával kapcsolatos vizsgálatai szemléltetik, hogy a napirendet a későn
érkezők számára az államérdekek szabják meg, különösen azok, amelyek a
környezetvédelmi politika meghatározásában elsősorban jönnek szóba .55
Emiatt a multilateralizmus inkább vitafórum m á és alkuszíntérré válik, nem
pedig a közös felelősségvállalás eszközévé. A „válságáthelyezés” habermasi
logikáját követve, „az alapvető és globális környezet-gazdaság ellentm on
dás —m in t Hay m ondja — a nemzetállam szintjére helyeződik át .”56 Az a
tény, hogy a nemzetállamok, struktúrájukból fakadóan, makacsul saját külön
érdekeiket helyezik előtérbe a globális közjavak kezelésével szemben ,57
paradox m ódon elfogadható politikai intézm ényekként betöltött szerepük
gyengüléséhez vezet. A polgárok ugyanis világszerte felismerik, hogy ezek
a m eglehetősen drága és ormótlan apparátusok képtelenek megbirkózni az
emberiség előtt álló legfőbb kihívásokkal. Fokozódó ellehetedenülésük leküz
dése érdekében a nemzetállamok ezért egyre jobban összetartanak, s egy új
nem zetek feletti kormányzás felé vesznek irányt.
53Lipschutz és Coca (1993: 332).

54 Castells, N. (1999).
55 Nijkamp és Castells, N. (2001); Van de Berg és Castells, N. (2003).
56Hay (1994: 84).
57Severino és Tubiana (2002).
G l o b á l is k o r m á n y z á s
ÉS A NEM ZETÁLLAM OK H Á LÓ ZA TA
H a rövid magyarázatot szeretnénk kapni arra, m iért vált az 1980-as évek

közepén ismét fontossá az európai integráció —írja Streeck és Schm itter —,
valószínűleg két érdekcsoport szövetségének tulajdoníthatnánk: a nagy
európai cégek m egpróbálták leküzdeni a japán és amerikai tőkével szem
beni felismert versenyhátrányukat, az állami elitek pedig legalább részben
m egpróbálták helyreállítani állami szuverenitásukat, amelyet a fokozódó
nem zetközi kölcsönfüggőség következtében lassacskán elveszítettek.”58Ám
am it megvalósítani próbáltak, az egyik területen, az üzleti érdekek és a
pohtikai érdekek területén sem a nemzetekfelettiség volt, hanem a nem zeti
alapú államhatalom rekonstrukciója magasabb szinten, olyanon, amelyen
valamennyire ellenőrzés alatt tartható a gazdagság, információ és hatalom
globális áramlása. Az Európai U nió megalakulása (mint a III. kötetben
rám utatok) nem a jö v ő európai szövetségi államát vetítette előre, hanem
egy olyan pohtikai kartell, a brüsszeli kartell, amelynek keretei között az
európai nemzetállamok közösen továbbra is képesek némi szuverenitást
kihasítani maguknak az új globális rendetlenségből, majd vég nélküli alku
dozás során visszaosztják a hasznot a tagok között. Ez az oka annak, hogy
a nemzetekfelettiség és a globális kormányzás korszakába történő belépés
helyett m iért inkább valamiféle szuper nemzetállam létrejöttének vagyunk
tanúi, azaz olyan államénak, amelyik, változó elrendezésben, alkotórészei
n ek összesített érdekeit fejezi k i .59
Hasonló gondolatmenet alkalmazható a sokféle nemzetközi intézményre,
am ely a gazdasági, a biztonsági, a fejlesztési és a környezeti ügyeket koordi
nálja .60 A Kereskedelmi Világszervezetet azért hozták létre, hogy a bom -
lasztást kizáró ellenőrzési és alkufolyamatban egyeztesse össze a szabadke
reskedelmet a kereskedelmi korlátozásokkal. Az elmúlt évtizedben az Egyesült
N em zetek Szervezete m egpróbálta m egterem teni új, kettős szerepét: a
béke és az emberi jogok nevében eljáró törvényes rendőri erőként lépett
fel, egyszersmind a vüág m édiaközpontja is volt, amely hathavonta globális
konferenciákat szervez az emberiség sorskérdéseiről: a környezet állapota,
népesedés, társadalmi kirekesztés, nők, városok és hasonlók. A G 8 országok
klubja a globáhs gazdaság felügyelőjének nevezte ki magát, utasítva a N em
58 Streeck és Schmitter (1991: 148).

59Orstrom Möller (1995).
60 Berdal (1993); Rochester (1993); Bachr és Gordenker (1994); Dunaher (1994); Fáik
(1995); Kraus és Knight (1995); az IMF/Világbank jelentése (1995); Jacquet et al. (2002).
zetközi Pénzügyi Alapot és a Világbankot, hogy globálisan és helyi szinten

egyaránt szoros ellenőrzés alatt tartsák a pénz- és valutapiacokat. A hi
degháború utáni N A T O már nem az új világrendedenség felügyeletét vég
ző hiteles katonai erő magva; az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság
katonai erejük köré ad hoc alapon építették újjá ezt a globális rendőri képes
séget, felügyeletüket és beavatkozó hálózataikat a világ minden szegletére
kiteijesztve. A NAFTA a nyugati félteke gazdasági integrációját fűzi szoro
sabbra, s északi mivoltát meghazudtolva Chilét is bekebelezi. A M E R C O S U R
viszont kereskedelmi kapcsolatait inkább Európával, mint az Egyesült
Államokkal erősítve, Dél-Amerika függetlenségéért száll síkra. K ülönböző
csendes-óceáni nemzetközi együttműködési intézm ények próbálkoznak a
közös gazdasági érdekek kifejezésre juttatásával, enyhítve a történelm i
gyökerű bizalmatlanságot az ázsiai csendes-óceáni térség főszereplői (Japán,
Kína, Korea, Oroszország) között. A világ legkülönbözőbb országai régi
intézm ényeket, például az ASEAN-t vagy az Afrikai Egységszervezetet, sőt,
a gyarmatosítás korszaka utáni intézményeket, például a Brit Nemzetközössé
get vagy a francia együttműködési rendszert használják platformnak közös
vállalkozásokhoz egy sor olyan cél elérése érdekében, amelyeket az egyes
nemzetállamok külön-külön aligha érhetnének el.
A legtöbb értékelés, amit az állami politika fokozódó nemzetközivé
válásáról adnak, mintha kételkedne abban, hogy megvalósítható a globális kor
mányzás mint teljesen megosztott szuverenitás, jóllehet az elképzelés igencsak
ésszerű. A globális kormányzást rendszerint inkább a nemzeti kormányok érde
kei és politikája közötti kialkudott konvergenciának tekintik .61A nemzetál
lamok és elitjeik túl féltékenyen őrzik kiváltságaikat ahhoz, hogy lemondjanak
szuverenitásukról, kivéve, ha ez kézzelfogható viszonzással kecsegtet. Ráadásul
a közvélemény-kutatási adatok szerint a belátható jövőben igen valószínűtlen,
hogy a polgárok többsége bármely országban elfogadná az integrációt valami
lyen nemzetek feletti, szövetségi államba.62A szövetségi nemzetépítés egyesült
államokbeli tapasztalata történelmileg annyira egyedi, hogy bár rendkívül nagy
vonzerőt gyakorol, aligha válhat a huszonegyedik századi foderalisták
m intaképévé a világ más részein.
Azzal párhuzamosan továbbá, ahogy az államok egyre kevésbé képesek
m egbirkózni a közvéleményre is ható globális problémákkal (a bálnák sor
sától a másként gondolkodók világszerte tapasztalható kínzásáig), a civil
társadalmak érzik úgy, hogy kezükbe kell venniük a globális polgári léttel
61 United Nations Commission on Global Governance (1993).

62 Orstrom Möller (1995).
járó felelősséget.63 így vált nemzetközi téren is jelentős erővé az Amnesty

International, a Greenpeace, az Orvosok Határok Nélkül, az Oxfam és m eg
annyi más nem korm ányzati humanitárius szervezet, amely gyakran több
pénzt képes felhajtani, hatékonyabban működik s nagyobb legitimitásra tesz
szert, mint a kormányok által támogatott nemzetközi vállalkozások. A globális
humanitárius törekvések „magánosítása” fokozatosan aláássa a nemzetállam
szükségességének egyik utolsó indokát .64
M indent egybevetve egyszerre tapasztaljuk a szuverenitás visszafordít
hatatlan megosztását a nagy gazdasági, környezeti és biztonsági ügyek terén
s azt, hogy a nem zetállam ok a politikai intézm ények összekuszálódott
hálójának alapvető összetevőiként sáncolják el m agukat.65Ebből a folyamat
ból azonban a nem zetállam ok nem megerősödve kerülnek ki; fennmaradá
suk ára hatalmuk módszeres lemorzsolódása. E nnek m indenekelőtt az az
oka, hogy a szakadadan konfliktusok, szövetségkötések és alkudozások megle
hetősen alacsony hatékonyságúvá teszik a nem zetközi intézményeket, s ily
m ódon politikai energiáik zöm ét a folyamat emészti fel, nem pedig annak
eredményére fordítódik. Ez jelentősen csökkenti az államok beavatkozó
képességét, ezek ugyanis egyedül képtelenek cselekedni, megbénulnak viszont,
am ikor közösen kellene lépniük. Ráadásul a nemzetközi intézm ények,
részben hogy elkerüljék ezt a bénultságot, részben bármely nagy bürokrácia
belső logikája m iatt rendszerint önálló életre kelnek. M andátum ukat oly
m ódon fogalmazzák meg, hogy az rendszerint meghaladja az őket alkotó
államok hatalmát, ily m ódon egyfajta de facto globális bürokráciát hozva
létre. Lényegében téves felfogás például, amit baloldali kritikusok gyakran
hangoztatnak, hogy a N em zetközi Pénzügyi Alap az amerikai vagy akár
milyen imperializmus ügynöke. Az Alap önm aga ügynöke, amelyet alapve
tően a neoklasszikus gazdasági ortodoxia ideológiája mozgat, azzal a m eg
győződéssel párosulva, hogy az intézmény a m érték és az ésszerűség védő
bástyája egy irracionális várakozásokra építő veszélyes világban. Annak a
hidegvérű eljárásnak, am elynek személyes tanúja voltam, am ikor az IMF
technokratái az 1992—1995 közötti átmenet kritikus pillanataiban segítettek
szétverni az orosz társadalmat, semmi köze nem volt a tőkésuralomhoz.
M iként Afrikában és Latin-Amerikában itt is arról a mély és őszinte ideo
lógiai elkötelezettségről volt szó, hogy pénzügyi ésszerűségre tanítsák a
világot, m int az egyetlen kom oly alapra, melyre az új társadalom felépíthe
tő. A szabadpiaci kapitalizmus győzelmét hirdetve a hidegháború idején
(ami történelmi sértés volt a szociáldemokratáknak a szovjet kom m uniz-
64 Guehenno (1993); Rubert de Ventos (1994); Fáik (1995); Anheier et al. (2001).
65 Jacquet et al. (2002).
mus elleni elkeseredett küzdelmére nézve), az IM F szakértői nem az őket

kinevező korm ányok vagy a fizetésüket biztosító polgárok irányítása alatt
cselekszenek, hanem önelégült sebészekként ügyesen távolít] ák el a piaci
erők feletti politikai ellenőrzés utolsó maradványait is.
Joseph Stiglitz, a közgazdasági Nobel-díj 2001. évi kitüntetettje, a Világ
bank volt vezető közgazdásza, jól alátámasztott, alapos elemzést ad az IM F
politikájának ideológiai elfogultságairól, s felelősségéről az 1990-es évek
globális gazdasági válságainak súlyosbodásában, ami ily m ódon világszerte
több millió em bert taszított szükségtelen nélkülözésbe.“ Mindazonáltal az
is igaz, hogy az IM F azért képes sok országban alkalmazott gazdaságpoliti
kává átfordítani közgazdasági ideológiáját, m ert ez a gazdaságpolitika jó
szolgálatot tesz a multinacionális vállalatoknak, a nemzetközi bankoknak és
a nagyobb nyugati nemzeteknek, különösen az Egyesült Államoknak. N em
véletlen, hogy az elm últ évtizedben végrehajtott legtöbb gazdasági reform
alapjául szolgáló közgazdasági gondolkodást „washingtoni konszenzusnak”
nevezték, ami egyszerre utal az IMF és a Világbank, illetve az amerikai kor
mányzat washingtoni székhelyére. Ezt a konszenzust kérdőjelezik m eg
eltökélten világszerte mindazok a polgárok, akik saját életükön érzik ezek
nek az elavult nemzetállamaikat felresöprő globális intézményeknek a hatását
(lásd 2. fejezet). Az IMF és a nemzetközi gazdasági intézmények egyoldalú
uralmával szembeni népi reakció új politikai helyzetet terem t a világban,
különösen Latin-Amerikában. Századunk első éveiben, Brazíliától és Argentí
nától Ecuadorig és Peruig valóban számos választás és társadalmi mozgalom
jelzi a neoliberális ideológiai hegemónia végét .667
A nemzetközi intézmények és nemzetek feletti konzorciumok növekvő
szerepe ezért nem azonosítható a nemzetállamok hanyadásával. A nemzet
államoknak azonban szuverenitásuk csökkenésével kell fizetniük azért, hogy
államok hálózatainak láncszemeiként továbbra is fennmaradhatnak.
Id e n t i t á s o k , h e l y i k o r m á n y z a t o k
ÉS A NEM ZETÁLLAM D EK O N STR U K C IÓ JA
1632. decem ber 25-én Olivares hercege ezt írta királyának, IV. Fülöpnek:
Felséged számára királyságában az a legfontosabb, hogy Spanyolország
királyává váljék; úgy értem, Uram, hogy Felséged nem elégedhet
meg azzal, hogy Portugália, Aragónia, Valencia királya és Barcelona
66 Stiglitz (2002).
67 Calderon (2003).
hercege legyen, hanem azon kell m unkálkodnia s titokban azt kell

terveznie, hogy ezek a Spanyolhont alkotó királyságok egytől egyig
Kasztília stílusához és törvényeihez idomuljanak, ne legyen eltérés a
határok, a vám őrhelyek formájában, a kasztíliai, aragóniai és
portugáliai Cortes összehívására való felhatalmazásban, valahányszor
az kívánatosnak látszik, s különböző nem zetekhez tartozó miniszterek
kinevezésének korlátlan jogában itt vagy o tt... S ha Felséged eléri
mindezt, a világ leghatalmasabb fejedelme lesz.68
A király úgy cselekedett, ahogy tanácsolták, elindítva ezáltal egy folyama

to t, amely végül elvezetett a kaszások lázadásához Katalóniában, a sóadó
elleni lázadáshoz Baszkföldön, s Portugália lázadásához, majd végül függet
lenné válásához. U gyanakkor e folyamat során lerakta a m odem , közpon
tosított spanyol nem zetállam alapjait is, bár annyira ingatag m ódon, hogy
háro m évszázadon át felkelések, elnyom ó intézkedések, polgárháborúk,
terrorcselekmények váltották egymást az intézményes instabilitás közepet
te .69 Bár 1977-ig a spanyol állam képviselte a kikényszerített hom ogeneitás
szélsőséges esetét, a legtöbb m odern nemzetállam, különösen a francia for
radalmi állam szintén alkotórészeinek, történelmi-kulturális identitásának
tagadására épült, előtérbe állítva azt az identitást, amely jobban megfelelt az
államalkotó uralkodó társadalmi csoportoknak. M int az 1. fejezetben kifej
tettem , a modern korban az állam s nem a (akár kulturálisan, akár területileg,
akár m indkét m ódon) m eghatározott nem zet terem tette meg a nem zetál
lam o t .707
1 M ihelyt adott állam területi ellenőrzése alatt m egterem tődött
valamely nemzet, a közös történelem társadalmi és kulturális kötelékeket,
valam int gazdasági és politikai érdekazonosságokat hozott létre tagjai k ö
zött. A társadalmi érdekek, a kultúrák és a területek egyenlőtlen képviselete
a nemzetállamban a nem zeti intézm ényeket mégis az eredeti elitek és szö
vetségeik irányába hajlította, megnyitva ily m ódon az utat az intézm ényi
válságok előtt, amelyekben az elnyom ott, de történelmileg gyökeret vert
vagy ideológiailag felélesztett identitások mozgósítani tudtak a történelm i
nem zeti szerződés újratárgyalására.7*
A nemzetállam struktúrája területenként más és más, s ezek a területi
eltérések azzal, hogy osztoznak-e vagy nem bizonyos hatalmi jogosultsá
gokban, az államot alkotó társadalmi érdekek, kultúrák, régiók és nem ze
68 Idézi Elliott és de la Pena (1978: 95).

70 Norman (1940); Halperin Donghi (1969); Tilly (1975); Gellner (1983); Giddens
(1985); Rubert de Ventos (1994).
71 Hobsbawm (1990); Bias Guerrero (1994).
tiségek közötti szövetségeket és ellentéteket fejeznek ki. M int m ásutt

kifejtettem ,72 nagyrészt az állami intézm ények területi differenciálódása m a
gyarázza a látszólagos titkot, hogy m iközben az államokat gyakran egy ki
sebbség érdekeinek nevében irányítják, m iért nem szükségképpen folya
modnak elnyomáshoz. Az alárendelt társadalmi csoportok, a kulturális, nem zeti
és regionális kisebbségek az állam alsóbb szintjein, azokon a területeken,
ahol élnek, szintén részesei a hatalomnak. így alakul ki az állam, a társa
dalmi osztályok, a társadalmi csoportok és a civil társadalomban m egjelenő
identitások összetett geometriája. A társadalmi szövetségek és azok politikai
kifejeződése, a fennálló helyi/regionális hatalm i viszonyoknak, az adott
terület történelm ének és sajátos gazdasági struktúrájának megfelelően m in
den közösségben és régióban mások és mások.
A hatalm i szövetségeknek ez a különböző régiók és közösségek szerinti
eltérése lényeges ahhoz, hogy m indenütt egyensúlyban lehessen tartani a
különböző elitek érdekeit, mely elitek, jóllehet különböző arányban, más
más dim enzióban és eltérő területeken, de közösen húznak hasznot az
állami politikából .73 Helyi és regionális hatalmasságok cserélik be a saját
területükön élvezett hatalmukat az országos szintű uralmi szerkezetekkel
való szövetségért, ahol az országos vagy globális elitek érdekei erősebbek.
A helyi hatalmasságok közvetítők a helyi társadalom és a nem zeti állam
között: egyszerre politikai alkuszok és helyi főnökök. Minthogy a helyi
kormányzati szinten működő szereplők közötti egyezségek gyakran nem
felelnek m eg a különböző társadalmi érdekek között országos szinten kötött
politikai szövetségeknek, a helyi hatalm i rendszer még a pártok uralta
dem okráciák európai rendszerében sem szigorúan pártérdekek m en tén
alakul. A helyi és regionális társadalmi szövetségek gyakran a helyi vezetés
köré szerveződő ad hoc alakulatok. A helyi és regionális kormányzatok ezért
egyszerre a decentralizált államhatalom kifejeződései, a legközvetlenebb
érintkezést jelentve állam és civil társadalom között, s olyan kulturális identi
tások kifejeződései, amelyek az adott területen hegemón szerepet játszanak
ugyan, ám alig-alig kapcsolódnak a nemzetállam uralkodó elitjeihez.74
Az 1. fejezetben kifejtettem, hogy a társadalmi érdekek fokozódó elkü
lönülése és fragmentációja a hálózati társadalomban azt idézi elő, hogy
(re)konstruált identitások formájában összegződnek. Sokféle identitás tátja
a nem zetállam elé a civil társadalom igényeit, követeléseit és kihívásait.
M inthogy a nemzetállam egyre kevésbé képes egyidejűleg válaszolni e sok
73 Dulong (1978); Tarrow (1978); Garcia de Cortazar (2001); Caminal (2002).

74Gremion (1976); Ferraresi és Kémény (1977); Rokkan és Urwin (1982); Botja (1988);
Ziccardi (1995); Botja és Castells 81997).
féle követelésre, bekövetkezik az, amit Habermas „legitimációs válságnak”75

nevezett, R ich ard S ennett pedig a dem okratikus állampolgári lét alapjául
szolgáló „közéleti em ber bukásáról” beszél elemzésében .76 Az ilyen
legitimációs válság leküzdése érdekében az állam ok hatalmuk egy részét
leadják a helyi és regionális politikai intézm ényeknek. Ez a mozgás két
összetartó tendencia eredménye. Az állami intézm ények területi elkülönü
lése miatt a regionális és nemzeti kisebbségi identitások legkönnyebben
helyi és regionális szinten fejeződnek ki. A n em zeti kormányok ugyanak
kor rendszerint a gazdagság, a kom m unikáció és a hatalom globalizációja
által terem tett stratégiai kihívások kezelésére összpontosítanak; em iatt
engedik, hogy a m indennapi ügyek kezelése révén a kormányzat alacso
nyabb szintjei vállalják a felelősséget a társadalommal való kapcsolatte
remtésért, így építvén újjá legitimitásukat a decentralizáció segítségével.
Mihelyt azonban bekövetkezik a hatalomnak ez a decentralizációja, a helyi
és regionális korm ányok a lakosságuk nevében magukhoz ragadhatják a
kezdeményezést, s a globális rendszerrel kapcsolatos fejlesztési stratégiák
kidolgozásába is belefolyhatnak, esetleg p ont a saját anyaállamukkal kerülve
versenyhelyzetbe.
Ezek a tendenciák világszerte m egnyilvánulnak. Pippa Norris a W o rld
Values Survey 1990—1991-es és 1995—1997-es adatait feldolgozva elemezte
az emberek területi identitás szerinti önm eghatározását .77 Kimutatja, hogy
az adatok nem támasztják alá azt a hipotézist, hogy a globalizáció korában
fokozódik a kozmopolitanizmus, a világpolgári érzület. A vizsgálatba bevont
embereknek csak 15 százaléka érzi úgy, hogy elsődleges identitása kontinen
séhez vagy a világhoz köti. Továbbá csak 25 százalék tekinthető tiszta koz
mopolitának, azaz olyannak, aki kizárólag kontinentális vagy a világgal való
identitást jelez. M integy 38 százalék a nem zetet nevezi meg elsődleges terü
leti azonossága forrásának, a legelterjedtebb elsődleges területi identitás azon
ban helyi, illetve regionális; a vizsgálatba bevont személyek 47 százaléka ezt
választotta első helyen. A fiatalabb nemzedékben magasabb azok aránya, akik
világpolgárnak érzik magukat; a legifjabb kohorszban ez eléri a 21 százalékot.
D e 44 százalék m ég ebben a korcsoportban is a régiót vagy a lakóhelyet
jelölte meg elsődleges területi identitásként.78 A helyi/regionális identitás
75 Habermas (1975).
76 Sennett (1978).
77 Norris (2000a).
78 Ebben a vizsgálatban az emyőszerepet betöltő nemzetállam alatti nemzetiségen, mint
például Katalónia vagy Québec, alapuló területi identitást a regionális identitáshoz
sorolták.
különösen erős Délnyugat-Európában (64 százalék jelölte meg elsődleges

identitásnak a helyi/regionälis identitást, am i a világon a legnagyobb gyako
riság) és Eszaknyugat-Európában (62 százalék), m íg Észak-Amerikában (41
százalék) és a Közel-Keleten (39 százalék) a legalacsonyabb az arány. Ebben
a két régióban voltaképpen a nemzet a területi identitás elsődleges forrása (43
és 49 százalék). A tisztán lokalisták/regjonalisták, vagyis azok, akik csak konk
rét lakóhelyükkel vagy régiójukkal azonosulnak, a megkérdezett személyek
mintegy 20 százalékát képviselik, ami tízszer magasabb, mint a tisztán koz
mopoliták aránya. A lakosság fiatalabb, iskolázottabb és jobb módú csoport
jaiban ugyanakkor növekszik a kozmopoliták aránya, ennél a trendnél azon
ban erősebb a lokalitások, régiók és kisebb m értékben a nemzetek m int
elsődleges területi identitásforrások továbbélése a legtöbb ember tudatában,
különösen pedig azokéban, akik kimaradtak a globalizáció előnyeiből.
Az em berek világszerte megfigyelhető kötődése térbeli és kulturáhs
környezetükhöz jelentősen esik latba m indegyik ország politikájában és
intézm ényeiben. Az Egyesült Államokban például a szövetségi korm ány
zattal szembeni fokozódó bizalmatlanság együtt jár azzal, hogy ismét a
közfigyelem középpontjába kerülnek a helyi és állami kormányzatok. Az
1990-es évek közepén végzett közvélem ény-kutatások adatai szerint79 a
kormányzatnak ez a visszalokalizálása kínálja a legközvetlenebb utat a poli
tika újbóli legitimálása felé, akár az ultrakonzervatív populizmus, a „megyei
jo g o k ” mozgalma, akár az újjászülető republikánus párt formájában, amely
hegemóniáját a szövetségi kormány elleni támadásra építi .80
Az Európai Unióban, miközben a szuverenitás jelentős területeit átadták
Brüsszelnek, a mindennapi élet megannyi kérdésében, beleértve a legtöbb
országban az oktatást, a szociálpolitikát, a lakáskérdést, a környezetvédel
m et és a közszolgáltatásokat, a felelősség a regionális és helyi önkorm ányza
tok kezébe került .81 A városok és régiók Európa-szerte a nemzeti államo
kat kikerülő intézményes hálózatokat alkotnak, s a leghatalmasabb lobbi
csoportok egyikét alkotják, amely egyszerre hat az európai intézm ényekre
s az egyes nem zeti kormányokra. A nagyvárosok és régiók ráadásul köz
vetlenül egyezkednek a multinacionális vállalatokkal, s a gazdasági fejlesz
tési politikai legfontosabb szereplőivé válnak, m inthogy a nemzeti kor
m ányok cselekvését az E U szabályai korlátozzák .82
79 Roper Center of Public Opinion and Polling (1995).

80 Balz és Brownstein (1996).
81 Orstrom Möller (1995).
82 Borja et al. (1992); Goldsmith (1993); Graham (1995).
Latin-Amerikában a közpolitikának az 1980-as évek válságának leküzdését

célzó átrendeződése új lendületet adott a városi és állami önkormányzatoknak,
amelyek szerepét, egy fontos kivétellel (Brazília) hagyományosan csökkentette,
hogy a nemzeti kormányoktól függtek. A helyi, tartományi és állami kormá
nyok Mexikóban, Brazíliában, Bolíviában, Ecuadorban, Argentínában és
Chilében az 1980-as, 1990-es években hasznot húztak a hatalom és az erő
források decentralizálásából, s egész sor szociális és gazdasági reformot hajtottak
végre, amelyek átalakítják Latin-Amerika intézményi földrajzát. Ennek folytán
nem csak a hatalmat osztották meg a nemzetállammal, hanem — ami még
fontosabb —új legitimitást is teremtettek a helyi állam számára.83
Kínában hasonló alapvető átalakulás m ent végbe: Sanghaj és K anton el
lenőrzi a globális gazdaság felé vezető fő útvonalakat, országszerte sok város
és tartom ány pedig szervezi kapcsolatait az új piaci rendszerrel. Bár Peking
vaskézzel őrzi a politikai ellenőrzést, a Kínai Kommunista Párt hatalma
valójában az országos, tartom ányi és helyi elitek közötti hatalommegosztás
és vagyonelosztás kényes egyensúlyán alapul. A kínai államnak ez a
k ö z p o n ti/ta rto m á n y i/h e ly i elrendeződése az elsődleges felhalmozás
folyamatában m inden bizonnyal az a kulcsfontosságú mechanizmus, amely
biztosítja az etatizmusból a kapitalizmusba való rendezett átm enetet .84H a
sonló helyzet figyelhető meg a posztkommunista Oroszországban. A hatalmi
egyensúly Moszkva s a helyi és regionális elitek között éppúgy kulcsfon
tosságú volt az orosz állam stabilitásához a kaotikus gazdasági viszonyok
között, m int a hatalom - és profitmegosztásban a szövetségi kormányzat és az
„olajtábomokok” között Nyugat-Szibériában; vagy a moszkvai elit és a helyi
elitek között az európai Oroszországban és a Távol-Keleten egyaránt.85Ha
viszont a nemzeti identitás követelését nem ismerték el, esedeg félredobták,
m int Csecsenföldön, nagyrészt az ennek nyomán bekövetkező háború tehető
felelőssé azért, hogy felresiklott az orosz átmenet .86
A területi identitás és a helyi/regionális kormányzatok ily m ódon a dicső
séges Barcelonától az agonizáló Groznijig a polgárok sorsának, az állam és tár
sadalom viszonyának és a nemzetállamok átformálásának döntő tényezőivé
váltak. A politikai decentralizáció összehasonlító elemzése alátámasztani látszik
a népi mondást, miszerint a nemzeti kormányzatok az információ korában ah
hoz túl kicsik, hogy kezeljék a globális erőket, ahhoz viszont túl nagyok, hogy
irányítsák az em berek életét .87
83 Ziccardi (1991, 1995); Lasema (1992).

84 Cheung (1994); Li (1995); Hsing (1996).
85 Kiselyova és Castells (1997); Castells és Kiselyova (2000).
86 Khazanov (1995); Bonnell és Breslauer (2001).
87 Botja és Castells (1997).
A Z ÁLLAM AZON OSÍTÁSA
Az identitás államban történő szelektív intézményesülésének igen jelentős,

közvetett hatása van az állam és társadalom általános dinamikájára. N em
m inden identitás lelhet ugyanis m enedékre a helyi és regionális korm ányok
intézményeiben. Az állam területi tagoltságának egyik funkciója voltakép
pen az, hogy megőrizze az általános egyenlőség alapelvét, miközben annak
alkalmazását m int elkülönült egyenlőtlenséget szervezze meg. Elkülönült és
egyenlőtlen ahhoz a norm ához képest, amely például az amerikai helyi
kormányzat erős helyi önállóságát támasztja alá.88 A szegények és etnikai
kisebbségek koncentrációja Amerika nagyvárosaiban vagy a francia banlieu-
kben térben határolja el a szociális problémákat, m íg éppen a helyi ön
állóság megőrzésével csökkenti a rendelkezésre álló állami erőforrások
szintjét. A helyi/regionális önállóság erősíti a területileg uralkodó eliteket
és identitásokat, m iközben hátrányos helyzetbe hozza azokat a társadalmi
csoportokat, amelyek vagy nincsenek képviselve ezekben az autonóm kor
m ányintézm ényekben, vagy gettóban és elszigetelten élnek .89
Ilyen feltételek között két eltérő folyamat játszódhat le. A rendszerint
befogadó jellegit identitások a regionális intézm ények feletti ellenőrzést
arra használják fel, hogy bővítsék identitásuk társadalmi és demográfiai
bázisát. A defenzív álláspontba zárkózó helyi társadalmak viszont a kizárás
mechanizmusaiként építgetik önálló intézm ényeiket. Az elsőként említett
folyamatra példa a demokratikus Katalónia, amelyet katalánok irányítanak
katalán nyelven, de a Spanyolország többi részéből származó bevándorlókat
asszimilálva, m inthogy a katalán nők hagyományosan az egyszerű repro
dukcióhoz szükséges aránynál kevesebb gyerm eknek adnak életet. 2002 -
ben a katalán lakosság körében végzett reprezentatív vizsgálatból kiderült,
hogy a 29 évesnél idősebb lakosoknak csak 58,5 százaléka született Kataló-
niában, szemben a 11 és 29 év közöttiek 92,6 százalékos arányával.90 A Dél-
Spanyolországból érkezett bevándorlók kulturális integrációjának és szociá
lis asszimilációjának folyamata aránylag súrlódásmentes, a gyermekeik ezért
kulturálisan katalánokká és teljesen kétnyelvűvé váltak (lásd 1. fejezet), bár
csak a jövőben derül ki, mi történik a fejlődő országokból származó új
bevándorlókkal. Ebben a példában jól megfigyelhető, m iként használja fel
adott kulturális/nem zeti identitás (katalánnak lenni) a helyi és regionális
állam feletti ellenőrzést arra, hogy alkupozícióját erősítve a spanyol nem
88Blakely és Goldsmith (1993).

89 Smith (1991).
90 Castells et al. (2002).
zetállammal szemben, és a regionális/helyi intézményeket kezében tartva, ez

által nemkatalánokat integrálva, katalánná változtatva őket s újabb családok
bekebelezésével reprodukálva Katalóniát —identitásként maradjon fenn.
Egészen más helyzet alakul ki, am ikor a helyi intézm ényekben uralkodó
identitások és érdekek elvetik az integráció gondolatát, ami például
etnikailag megosztott közösségekben történik. A hivatalos kultúra részéről
tapasztalható elutasításra a kirekesztett rétegek igen gyakran azzal reagálnak,
hogy büszkék kirekesztett identitásukra — ezt láthatjuk az amerikai nagy
városok számos latino közösségében, vagy a Franciaországi észak-afrikai
g ettók ifjú feenr-jeinél.91* Ezek a kirekesztett etnikai kisebbségek nem a
helyi államhoz fordulnak, hanem a nem zeti államtól követetik elismert
jogaikat és érdekeik védelm ét a helyi/állam i kormányzatok felett és azokkal
szem ben, m iként az amerikai kisebbségek esetében, amelyek „affirmativ
akcióprogram okat” kém ek, amelyek ellensúlyozhatnák évszázados intéz
m ényes és szociális diszkriminációjukat. A nemzetállam azonban, annak
érdekében, hogy túlélhesse a „többséggel” szembeni legitimációs válságát,
egyre inkább a helyi és regionális kormányzatnak adja át hatalmát és
erőforrásait. Emiatt egyre kevésbé képes arra, hogy egyensúlyba hozza a
nem zetállam ban képviselt különböző identitások és társadalmi csoportok
érdekeit. Ily m ódon egyre fokozódó társadalmi nyomások fenyegetik az
egész nem zet egyensúlyát. M inthogy hatalmának decentralizálása m iatt a
nem zetállam egyre kevésbé képes reagálni ezekre a nyomásokra, ez még
hiteltelenebbé teszi védő és reprezentatív szerepét a diszkriminált kisebb
ségek szemében. Ennek következtében ezek a kisebbségek helyi közösségeik
ben, az önsegítő nem kormányzati struktúrákban keresnek menedéket .92 Ami
teh át az állami legitimitás újbóli megerősítésének indult, a hatalom nak az
országosról a helyi szintre tö rtén ő delegálásával, az végül még jo b b an el
m élyítheti a nemzetállam legitimációs válságát és a társadalomnak az elsőd
leges identitások köré szerveződő közösségekké történő törzsiesedését —
m in t az 1. fejezetben bem utattuk.
Határhelyzetben, amikor a nem zetállam nem valamilyen erőteljes iden
titást képvisel, vagy nem ad teret olyan társadalmi érdekek koalíciójának,
am elyek valamely (re)konstruált identitás jegyében ruházzák fel hatalom
m al magukat, előfordulhat, hogy valamilyen részleges (etnikai, területi,
vallási) identitás által m eghatározott társadalmi-politikai erő veszi át az
91Sanchez Jankowski (1991); Wieviorka (1993); Hagedorn (1998).

* Beurs (Les): észak-afrikai arabok Franciaországban letelepedett leszármazottainak elneve
zése —A fo r d .
92Waquant (1994); Trend (1996).
uralmat az állam felett, s azt ezen identitás kizárólagos kifejeződésévé alakítja

át. így jö ttek létre a fundamentalista államok, például az Iráni Iszlám Köz
társaság; ilyenek az 1990-es évek keresztény koalíciója által javasolt ame
rikai kormányzati intézmények, s így lépett fel a hindu fundamentalizmus
India kormányaiban, szövetségi szinten és a kulcsfontosságú államok, pél
dául Gudzsarat szintjén egyaránt .93
Első pillantásra úgy tűnik, m intha a fundamentalizmus új, erőteljes életet
lehelne a nemzetállamba, igaz elavult változatban. Valójában azonban a
nemzetállam hanyatlásának legmélyebb megnyilvánulása. M int az 1. feje
zetben kifejtettem, az Iszlám kifejeződése nem lehet a nemzetállam (egy
világi intézmény), hanem az umma, a hívők közössége. Az umma, m eghatá
rozása szerint, nem zetek feletti, s az egész világra ki kell teijednie. Ez a
helyzet a katolikus egyházzal is, amely m int nem zetek feletti, fundamen
talista m ozgalom az egész földgolyót próbálja m egtéríteni az egyetlen igaz
Istenhez, lehetőség szerint bármely államot felhasználva ehhez. Ebből a né
zőpontból a fundamentalista állam sem a világhoz, sem a nemzet területén
élő társadalomhoz való viszonyában nem nemzetállam. A világgal szemben
a fundamentalista állam manőverezni kényszerül, más hívők —állami vagy
nem állami — apparátusaival szövetségben törekszik a hit teijesztésére, a
nemzeti, nem zetközi és helyi intézm ényeknek a hitelvek szerinti alakítá
sára: a fundamentalizmus célkitűzése a globális teokrácia, nem egyfajta nem
zeti, vallási állam. Területileg m eghatározott társadalomban a fundam en
talista állam nem mindegyik polgár érdekeinek s az adott területen létező
összes identitásnak a képviseletét tűzi ki célul, hanem azt, hogy a külön
böző identitású polgároknak segítsen megtalálni Isten igazságát, az egyetlen
igazságot. Ennélfogva a fundamentalista állam, m iközben az államok abszo
lút hatalmának utolsó hullámát engedi útjára, ezt voltaképpen a nem zet
állam legitimitásának és tartósságának tagadásával teszi.
Identitások, nem zetek és államok jelenlegi haláltánca ezért egyrészt tör
ténelmileg kiüresített nemzetállamokat terem t, amelyek a hatalom globális
áramlásának tengerén hánykolódnak; másrészt fundamentális identitásokat,
amelyek közösségeikbe zárkóznak vagy valamely ostromlott nemzetállam
engesztelhetetlen megragadására lépnek színre; s közöttük a helyi állam,
am int nem zetek feletti hálózatokat irányítva és helyi civil társadalmakat
integrálva a legitimitás és célszerűség újjáépítésére törekszik.
93Jambar (2002).
A Z ÁLLAM VISSZATÉRÉSE
Hogyan lehetne az állam hatalom nélküli a globális korban és a hálózati társa

dalomban? Nem inkább az erőszak és az elnyomás burjánzásának vagyunk-e
tanúi világszerte? Az új információs technológiák ellenállhatatlan terjedése
m iatt nem inkább a valaha volt legnagyobb veszély fenyegeti a magánéletet?
N e m akkor, 1984 körül érkezett-e m eg a Nagy Fivér, amikona Orwell jöven
dölte? Hogyan is lehetne hatalom nélküli az állam, ha óriási technológiai
képesség felett uralkodik, és példádan információtömeget ellenőriz?94 Továbbá:
vajon a globális terror ellen meghirdetett globális háború és az Egyesült Álla
m o k szuverén hatalmának egyoldalú kinyilvánítása a huszonegyedik század első
éveiben nem annak meglepő megnyilvánulása-e, hogy a nemzetállam a hata
lo m elsődleges lelőhelye? Ezek gondos megfontolást igénylő alapvető kérdé
sek. Sorban veszem szemügyre őket.
A Z Á L LA M , A Z E R Ő S Z A K É S A F E LÜ G YELET:
a N a g y F iv é r t ő l a k is n ő v é r e k ig
E zekben a lényeges és szokásos kérdésekben ellentm ondó adatok kevered

n e k ellentmondó elm életekkel. Kezelésük mégis középponti jelentőségű az
állam válságának m egértésében. M indenekelőtt empirikusan le kell m onda
n u n k a Nagy Fivér-szim bolikáról, m inthogy az társadalmaink és az orwelli
jóslat kapcsolatára vonatkozik. George Orwellnek jóslata tárgyával, a sztáliniz
mussal, s nem a liberális, kapitalista állammal kapcsolatban lehetett volna
igaza, ha a politikai történelem és a technológia más nyomvonalat követ az
elm últ fél évszázadban, ami kétségtelenül a lehetőségek birodalmába tar
to zo tt. Az etatizmus azonban az új információs technológiákkal érintkezve
felbom lott, s nem bizonyult képesnek azok ellenőrzésére (lásd III. kötet); az
új információs technológiák megteremtették a hálózatépítés és a decent
ralizáció hatalmát, voltaképpen aláásva az egyirányú utasítások és a vertikális,
bürokratikus felügyelet központosító logikáját (lásd I. kötet). Társadalmaink
n em rendezett börtönök, hanem rendetlen dzsungelek.
Az új, hatalmas információs technológiák azonban valóban az állami appa
rátusok részéről történő felügyelet, ellenőrzés és elnyomás szolgálatába állítha
tó k (rendőrség, adószedés, cenzúra, a politikai másként gondolkodás elfojtása
és hasonlók). De ugyanígy a polgárok is felhasználhatják arra, hogy növeljék
ellenőrzésüket az állam felett: jogszerűen beszerzik az információkat a nyilvá
nos adatbankokból, online kommunikálva politikai képviselőikkel, nézve az
94 Bumham (1983); Lyon (1994, 2001).
élőben közvetített politikai üléseket s esetleg élőben kommentálva azokat .95 Az

új technológiák segítségével a polgárok videófelvételt is készíthetnek az esemé
nyekről, így vizuális bizonyítékokat szolgáltatva a törvénysértésekről; például a
globális környezetvédő szervezetek esetében, amelyek videófelvevőket oszta
nak szét világszerte a helyi csoportoknak, hogy azok beszámolhassanak a kör
nyezetvédelmi bűntettekről, így nyomást gyakorolva az ökológiai vétkesekre.
A technológia rendkívüli m ódon felerősíti a társadalmi szerkezetben és
intézm ényekben gyökerező tendenciákat: az elnyom ó társadalmak elnyo
mó jellege növekedhet a felügyelet új eszközeinek segítségével, m íg a de
m okratikus, részvételen alapuló társadalmak a politikai hatalomnak a tech
nológia révén történő fokozottabb elosztásával növelhetik nyitottságukat és
képviseleti jellegüket. Az új információs technológiáknak a hatalom ra és az
államra gyakorolt közvetlen hatása ezért empirikus kérdés, amire vonatko
zóan a tények vegyes képet mutatnak. M űködik ugyanakkor egy m élyebb,
alapvetőbb tendencia, amely valóban aláássa a nemzetállam hatalm át: a
felügyeleti képesség és az erőszak-potenciál fokozódó terjedése az állami
intézm ényeken kívül és a nemzeti határokon túllépve.
A magánéletet fenyegető veszély növekedéséről nem annyira az állam kap
csán számolnak be, inkább az üzleti élet szervezeteit és a magán-információs
hálózatokat, illetve olyan állami bürokráciákat vádolnak ezzel, amelyek saját
apparátusi logikájukat követik, s nem a kormányzat nevében cselekszenek. Az
államok a történelem során mindig is információkat gyűjtöttek alattvalóikról,
igen gyakran kezdetleges, ám hatékony és brutális eszközökkel. A számítógép,
a társadalombiztosítási, egészségügyi, személyazonossági kártyák, a lakcímre és
a munkahelyre vonatkozó információk összevetésével kétségtelenül minőségi
változást hozott az információk közötti kereszthivatkozások megteremtésében.
Néhány angolszász ország kivételével, ahol mély gyökeret vertek a (jelenleg
fenyegetett) szabadelvű hagyományok, az emberek, a demokratikus Svájctól a
kommunista Kínáig világszerte egész életükben függenek a lakóhelyükre,
munkájukra és a kormányzathoz fűződő mindenfajta viszonyukra vonatkozó
kartotékoktól. Amennyivel megkönnyítették ugyanakkor az új technológiák a
rendőrség munkáját, annyival bonyolulttá is vált az a szervezett bűnözés által
használt hasonló, sőt, néha fejlettebb és bonyolultabb technológiák miatt
(például a rendőri kommunikációba való beleavatkozás, az elektronikus kap
csolattartás, a számítógépes adatbázisokba való behatolás stb.).
David Lyon, a kérdéskörrel foglalkozó elmés könyvében hangsúlyozza,
hogy a felügyelet kibővülése már túllép az államhatárokon .96A m it „elektro-
95 Anthes (1993); Betts (1995); Gleason (1995).

96Lyon (1994, 2003).
nikus szemnek” nevez, az tulajdonképpen inkább a felügyelő „társadalom” ,

m int a „felügyeleti állam ” . Végtére is ez a lényege Foucault mikrohatalom -
elméletének is, bár ő sok felületes olvasóját zavarta össze, am ikor
„államnak” nevezte azt, ami szerinte valójában „a rendszer”, vagyis a hatalom
forrásainak hálózata a társas élet különböző területein, beleértve a családon
belüli hatalmat is. H a W eb er nyomán az állam fogalmába csak azokat az
intézményeket értjük, amelyek az erőszak eszközeinek törvényes m ono
póliumával rendelkeznek, nemzetállamon pedig az ilyen hatalom területi
leg korlátozott alakját,97 akkor mintha valóban az történne, hogy a felügye
leti hatalom és a (fizikai vagy szimbolikus) erőszak az egész társadalom
sajátjává válik.
Még nyilvánvalóbb ez a tendencia az állam és a m édia közötti új viszonyban.
A média növekvő pénzügyi és jogi fuggedensége nyomán a nagyobb tech
nológiai lehetőségek alkalmassá teszik a médiát arra, hogy az állam után kém
kedjen, méghozzá a társadalom és/vagy konkrét érdekcsoportok nevében (lásd
6 . fejezet). Amikor 1991-ben egy spanyol rádióállomás felvette két szocialista
tisztségviselő m obiltelefonon folytatott beszélgetését, a szocialista miniszter
elnökre vonatkozó igen kritikus megjegyzéseik közvetítése politikai válságot
robbantott ki. Vagy am ikor Charles herceg és barátja telefonon posztmodem
fejtegetésekbe bonyolódtak a Tampaxról és hasonló ügyekről, e beszélgetések
bulvárízű nyilvánosságra hozatala megrendítette a brit koronát. A média lelep
lezései vagy pletykái természetesen mindig is fenyegetést jelentettek az államra
nézve, s az állampolgár védelmét szolgálták. Az új technológiák és az új média
rendszer azonban exponenciálisan fokozták az államnak a médiával, ennélfogva
az üzleti élettel és általában a társadalommal szembeni sebezhetőségét.
Történelmi távlatból nézve a mai állam inkább felügyelt, mint felügyelő.
Továbbá: bár a nem zetállam továbbra is képes erőszakot alkalmazni,98 az
erre való m onopólium a m ár elveszőben van, m ivel fő kihívói vagy nem
zetek feletti terroristahálózatok, vagy az öngyilkos erőszakhoz folyamodó
közösségek. Az első esetben a (politikai, bű n ö ző i vagy mindkét fajta)
terrorizmus és inform ációs, fegyver- és pénzügyi ellátó hálózatainak
globális jellege a nemzetállam i rendőrségek m ódszeres együttműködését
igényli, ezért az operatív egységek egyre inkább nem zetek feletti rendőri
erő formáját öltik .99 A m ásodik esetben, am ikor egyes közösségi csoportok
vagy helyi bandák megtagadják a nemzetállamhoz tartozásukat, az állam
fokozottabban sebezhetővé válik a saját társadalmának szerkezetében gyö
97Giddens (1985).
98 Tilly (1995).
99 Fooner (1989).
kerező erőszakkal szemben; olyan a helyzet, m intha az államok állandó

gerillaháborút folytatnának .100 Az államnak ezért a következő ellent
mondással kell szembesülnie: ha nem alkalmaz erőszakot, megszűnik állam
nak lenni, ha viszont alkalmaz, és szinte állandó jelleggel, akkor erő
forrásainak és legitimitásának jelentős része veszendőbe megy, m ert m intha
állandó szükségállapotban lenne. Az állam tehát csak akkor képes együtt
élni a tartós erőszakkal, ha és amikor a nem zet vagy a nemzetállam fen n
maradása forog kockán. Minthogy a társadalmak egyre kevésbé hajlandók
támogatni az erőszak tartós alkalmazását, kivéve szélsőséges helyzeteket, az
állam számára egyre nehezebbé válik, hogy adott esetben hatékony m ér
tékben folyam odjon erőszakhoz; ennélfogva ezt csak egyre ritkábban képes
m egtenni, s fokozatosan elveszti azt a kiváltságát, hogy a kezében összpon
tosulnak az erőszak eszközei. Szükséghelyzetben viszont az állam m in t az
erőszak letéteményese és a biztonság őrzője visszatalál a történelm ileg
kialakult rutinhoz, miközben hatalmi eszközeit megsokszorozzák az infor
mációs és kommunikációs technikák.
A felügyelet képessége ily módon megoszlik a társadalomban, az erőszak
m onopólium ot nemzetek feletti, nem állami hálózatok vonják kétségbe, a
lázongás leverésének képességét pedig a járványszerű kommunalizmus és
törzsiesség bomlasztja. Bár a nemzetállam m ég mindig impozánsan m utat csil
logó egyenruhájában, az emberek testét-lelkét pedig rutinszerűen kínozzák
világszerte, az információáramlás azonban kikerüli s néha maga alá is gyűri az
államot; a terroristaháborúk átcsapnak a nemzeti határokon, a bandák által
maguknak követelt kommunális tér kifog a törvényes rend járőrein. Az állam
még mindig az erőszakra és a felügyeletre támaszkodik, de már nincs m o n o
póliuma ezek felett; gyakorolni sem gyakorolhatja őket nemzeti bezártságából.
Ezekre a kihívásokra válaszul jelenik m eg a történelem színpadán a háló
zati állam. Az eddigiekben a hálózati állam logikáját és m űködését ele
meztem. Itt ehhez hozzá kell tennem megfigyelésünket az állam visszaté
réséről az amerikai szuperhatalom formájában.
A Z A M E R IK A I U N IL A T E R A L IZ M U S É S A Z ÚJ G E O P O LITIK A
A Szovjetunió összeomlása után az Egyesült Államok maradt a világ egyeden

katonai szuperhatalma. Az amerikai korm ány kedvező helyzetét arra hasz
nálta fel, hogy nemzeti érdekeinek m egfelelően alakítsa a világot. V égig
tekintve a történelm en kétlem, hogy bárm ely más szuperhatalom m ásként
100 Wieviorka (1988).

cselekedett volna. Az Egyesült Államok ráerőltette nézeteit a globális gaz

daságpolitikára, a globális gazdasági korm ányzat k ét fő emeltyűjét, a G 8
találkozókat és az IM F -e t használva fel ehhez. M in t Stiglitz úja, O roszor
szágra hivatkozva, de tágabb politikai orientációra gondolva: „Az IM F
politikai intézm ény... A z IMF politikája szorosan kapcsolódott a C linton-
kormányzat politikai nézeteihez .”101 M indazonáltal az elintézendő ügyek
globális jellege m iatt az 1990-es években az Egyesült Államok csatlakozott
a nemzetközi élet multilaterális irányításának világtendenciájához, jóllehet
az aszimmetrikus m ultilateralizmus formájában, azaz megtartva magának a
vétójogot a közös politikában.
Az álláspont a Bush-kormányzat idején, már szeptember 11-e előtt megvál
tozott. Az USA, Javier Solana szavaival, az utolsó szuverén nemzetállamként
lépett fel. Ugyanakkor, amikor a világ országai globális kormányzati intéz
mények építésével foglalatoskodtak, hogy azok foglalkozzanak a globális prob
lémákkal és kezeljék a globális közjavakat, az U SA kormánya olyan eltérő
ügyekben, mint a környezetvédelem (különösen a kiotói jegyzőkönyv aláírá
sának megtagadásával), a humanitárius ügyek (nem volt hajlandó aláírni a tapo
sóaknák betiltását célzó egyezményt) vagy a globális igazságszolgáltatás (nem
fogadta el a N em zetközi Büntető Bíróság joghatályát) fenntartotta egyoldalú
megközelítését.102
Ám az Egyesült Á llam ok katonai potenciálja, gazdaságának nagysága és
dinamizmusa, valam int technológiai fölénye ellenére is a gazdasági, politi
kai, kulturális és környezeti kölcsönhatások olyan hálójának része, amelyek
kölcsönfuggőséget terem ten ek közte és a világ k özött - ezt az érvelést
Joseph Nye fejtette ki az Egyesült Államok n em zeti érdekeinek szemszö
géből .103 A globális term elési hálózatok és interdependens pénzügyi piacok
korában tulajdonképpen félrevezető az „amerikai” gazdaság fogalma. Az ame
rikai multinacionális vállalatok a termelés és irányítás globális hálózataiba
vannak szervezve, az am erikai gazdasági tevékenység és foglalkoztatottság
jelentős része külföldi cégek befektetéseinek és a velük való kereskedelem
nek a függvénye. Az am erikai tudomány és technológia nagyrészt külföldi
tehetségeken nyugszik: az amerikai egyetemek által természet- és műszaki
tudományokban m egítélt doktori címek több m in t 50 százalékát külföldi
diákok kapták, s legtöbbjük az Egyesült Államokban marad dolgozni. A high-
tech iparágak az 1990-es években nem fejlődhettek volna ki évi több m int
200 ezer m érnök és k u tató behozatala nélkül. Az elmúlt évtizedben a
101 Stiglitz (2002: 222).

102Jacquet et al. (2002); Serra (2003).
103Nye (2002).
Szilícium-völgyben létrehozott cégek több mint egyharmada élén kínai

vagy indiai mérnök állt, s ehhez járul még számos olyan cég, am elyet más
nemzetiségű igazgatók irányítottak .104
Az Egyesült Államok globális biztonsága, a bűnözéstől a drog o k o n át a
terrorizm usig továbbra is a világ kormányainak együttm űködésétől függ.
A m it pedig Nye és mások „szelíd hatalomnak” (azaz kulturális-ideológiai
befolyás által gyakorolt hatalom nak) neveznek, az annak függvénye, hogy
az amerikai kulturális term ékek kényszer nélkül is képesek-e keveredni
más kultúrákkal. Ezért van az, hogy az amerikai korm ány egyoldalú po
litikai szemlélete ellenére az 1990-es évek alapvető tendenciája a megosz
to tt kormányzás felé történő elmozdulás volt .105A megosztás n e m a hatalmi
viszonyok hiányát jelenti. A hálózati állam által gyakorolt globális kor
mányzás folyamatát továbbra is aszimmetrikus viszonyok jellem zik, nem
m inden nódus egyenlő, s m indegyik szereplő továbbra is a saját érdekét,
nem a közjót követi. Ám a globalizáció folyamatából fakadó gazdasági
válságok, politikai konfliktusok és szociális tiltakozások közepette 2001
körül — bár csak tétován, de — kezdett kibontakozni egyfajta de facto
globális kormányzási gyakorlat.
Szeptember 11-e aztán m indent megváltoztatott: nem annyira a terro
rista fenyegetés kihívása miatt, bárm ennyire komoly is az, h an e m az Egye
sült Államok politikájában bekövetkezett minőségi átalakulás miatt. Az
amerikai államnak a nem zetközi rendszerben elfoglalt súlya és befolyása
m iatt az új bel- és külpolitikai kurzus általában is változást h o z o tt a világ
ügyeinek politikai kezelésében. M iért következett be ez? M elyek az új
unilateralizmus tanai? S m elyek a megfigyelhető következm ényei?
Amerika lépéseiben azért adott abszolút elsőbbséget nemzetbiztonsági
megfontolásainak, m ert rövid történelm e során első ízben érezte sebez
hetőnek magát. Az új ellenség sokkal alattomosabb és nehezebben kezelhető
volt, m int a Szovjetunió, vagy akármelyik nemzeti hatalom, am ellyel Ame
rika, technológiai és gazdasági erőforrásai segítségével, a győzelem reményében
tudott volna szembeszállni. Ráadásul az amerikai népet m intha egy olyan
láthatatlan fenyegetés veszélyeztette volna, amelynek sötét árnya —ponto
san a terroristák szándékai szerint — kollektív paranoiát keltett. Ebből a
kollektív bizonytalanságérzésből fakadt a biztonságpolitika támogatottsága.
A nemzetbiztonsága vált az ország legfontosabb problémájává és a legfőbb
kormányzati alapelvvé bel- és külügyekben egyaránt. Ezekre a feltevésekre
alapozva juttathatta érvényre nézeteit az a konzervatív politikai csopor
104 Saxenian (2003).

105Keohane (2002).
tosulás, amely már jó v al szeptem ber 11-e eló'tt is az egyoldalú megközelí

tést hirdette a külpolitikában az amerikai hatalmi törekvések kérlelhetetlen
érvényesítésével együtt. E csoportosulás szellemi atyja R ichard Perle volt,
stratégiája Wolfowitz, m ű v e le ti vezére Rumsfeld, politikai szószólója pedig
Cheney alelnök. Bush e ln ö k , aki erkölcsi kötelességének és politikai adu
jának tekintette az E gyesült Államok megvédelmezését, teljes mértékben
elfogadta ezt a stratégiát, am ely a külpolitikában annak az Izrael-barát
lobbinak a nézeteit tü k rö z te , am ely Sáron álláspontja m ellett sorakozott fel:
ez pedig a Nyugat k érle lh etetlen védelme volt a közel-keleti és azon túli
zűrzavaros állapotokból fakadó veszélyekkel szemben.
E stratégia összetevői az alábbiakban foglalhatók össze. Először: az Egyesült
Államok köré védőpajzsot kell építem, rakéták ellen technológiai eszközökből,
az egyéni terrorizmus ellen p ed ig átfogó belföldi biztonsági rendszerrel, amely
magában foglalja a külföldiek ellenőrzését, kiterjedt felügyeleti felhatalmazást a
szövetségi hatóságoknak s egy új Belbiztonsági Hivatal létrehozását. Másod
szor: határozott csapásokat kell mérni a terrorista támadások m inden bázisára,
részben a veszély elhárítása, részben mindazon országok megfélemlítése céljá
ból, amelyek a jövőben esetleg menedéket nyújtanának a terroristáknak. E po
litikai első kifejeződési form ája az afganisztáni háború volt. Harmadszor:
megelőző lépéseket kell h o z n i a tömegpusztító fegyverek kifejlesztésének bár
mely potenciális forrása ellen, am ely közvetlen befolyásolással nem rettenthető
el. Ez vezetett az iraki h áborúhoz, de lehetőség szerint m indazon országokra
kiteljed, amelyek az úgynevezett „gonosz tengelye” részének tekinthetők
(Eszak-Korea, Irán és a lehetséges gyanúsítottak hosszú listája, az USA külpo
litikai lépéseinek és a jö v ő b e li terrorizmus geopolitikájának függvényében).
Negyedszer: lankadadan, globális háborút kell folytatni a globális terrorista
hálózatokkal szemben. Ö tödször: az előbbiek érdekes melléktermékeként
érvényt szerezni az amerikai érdekeknek - és a globális kapitalizmus érde
keinek - a világ kulcsfontosságú stratégiai területein. Idetartozik az olaj- és
gázlelőhelyek feletti szorosabb ellenőrzés, ami részben magyarázatot ad Irak
elfoglalására és az afganisztáni invázióra, ahonnan a közép-ázsiai olajvezetékek
ellenőrizhetők. Hatodszor: Izrael mindenáron való, az izraeli politikától fug-
geden támogatása, aminek belpolitikai és geopolitikai okai egyaránt vannak.
Hetedszer: ha szükséges, gazdasági protekcionizmussal és egyoldalú környezeti
lépésekkel óvni Amerika gazdasági érdekeit. Nyolcadszor: m egőrizni az ame
rikai nemzetállam szuverenitását. Azaz a globális hálózatokból felépülő inter-
dependens világban érvényre ju ttatn i az amerikai érdekeket az ezen hálóza
tokban folyó érintkezések során.
Amennyiben ez a p o litik ai terv erős koherenciát m utat, s vélhetően
rö v id távon tám ogatottságot élvez az amerikai közvélem ény részéről, még
m indig felmerül a kérdés: m egvalósítható-e egyáltalán? S m ilyen

következményekkel já r általában a világra, ennélfogva az állam evolúciójára
nézve a hálózati társadalomban. M inthogy célom szigorúan elem ző jellegű,
s könyvem egyik alapelve, hogy nem vállalkozom jóslatokra, a jövőbeli fej
leményekre vonatkozó spekulációkba nem óhajtok bocsátkozni. Ezzel szem
ben gondolatmenetemben felhasználom az e politika megvalósításának első,
2001 és 2003 közötti szakaszára vonatkozó megfigyeléseim eredményeit.
A B ush/C heney korm ányzat biztonságpolitikája három alapelven nyug
szik. Az új haditechnikai vívm ányok s az a tény, hogy ezek szinte teljesen
az amerikai fegyveres erők m onopólium át alkotják, lehetővé teszik, hogy
Amerika rövid idő alatt és minimális veszteséggel úrrá legyen bármely el
lensége felett. Bár az új katonai stratégia is számol szárazföldi csapatok
bevetésével és az ezzel járó bizonyos veszteségekkel, alapelve mégis az,
hogy az amerikai hadsereg képes gyors háborúk megvívására hivatásos had
seregével, miközben az em berek többsége otthon marad, n em szenved a
háború következményeitől, és mozgósítva áll hazafias védelm ezői m ögött,
akik egy igaz ügyért adják életüket. Az ilyen fajta háború végre lehetővé
teszi az Egyesült Államok számára, hogy leküzdje azokat a korlátokat,
amelyeket a közérzület szabott a vietnami háború utolsó időszakában -
ezek a korlátok már az öbölháborúban is enyhültek, s m ég inkább így volt
ez az afganisztáni és iraki háborúk nyom án .106
Másodszor, az állandó hazai szükségállapot, amely az izraeli helyzethez
hasonló, minimálissá teszi az a'merikai földön elkövetett terrorista táma
dások kockázatát. Az ilyen támadások eshetősége továbbá erősíti a bizton
sági megfontolások elsőbbségének támogatottságát az am erikai nép
körében, s így erre a támogatottságra és az amerikai erőre támaszkodva a
világ úgym ond hosszú távon biztosabb hellyé tehető. Végtére is, vélik az
amerikai konzervatív agytrösztök, az amerikai akarat röpke fél évszázad
leforgása alatt legyűrte a ném et nácizmust, a japán imperializmust és a
szovjet kommunizmust, s m indegyik próbatételből m egerősödve került ki.
A harmadik alapelv morális-etikai. A konzervatív amerikai vezetők
meggyőződése, hogy Amerikával együtt az egész világot is m egm entik, s
hogy egyes (főként európai) országok vagy felelőtlenek, vagy cinikus élős
ködők. Mindenesetre, ahogy R ichard Perle mondja: jelentéktelenek. Ilyen
körülm ények között Amerikának habozás nélkül vállalnia kell a vezetés
felelősségét. Más hatalmakat, különösen Oroszországot és K ínát Amerika
többre becsül. N ekik üzletet ajánl: segítsétek megvédelmezni az USA-t
ebben a nehéz időszakban, s m éltó helyet kaptak az átalakítandó világban,
106 Kaldor (1999).

az Egyesült Államok hegemóniája alatt álló globális kormányzásban, az utolsó

szuverén nemzetállam érdekei köré szerveződó' globábs hálózati államban.
A stratégia koherenciáját kivitelezhetőségével kell szembesíteni. 2001 és
2003 között megvalósításának első szakasza nagyobb kihívások nélkül m ent
végbe. A tálib rendszert m inim ális amerikai veszteségekkel néhány hét alatt
elsöpörték, foglyok százait vették őrizetbe nem zetközi felügyelet nélkül,
nem következett be terrorista támadás az Egyesült Államokban, vagy
bármely másik nyugati országban, kivéve a moszkvai színház elleni csecsen
támadást. Globális terrorizm us elleni koalíció szerveződött az Egyesült
Államok köré, részben annak az őszinte szohdaritásnak a folyományaként,
amelyet sok ország a szeptem ber 11 -ei barbár támadások áldozatai iránt
érzett. A hazafisági tö rv én y és a belbiztonsági törvény elsöprő, kétpárti
támogatottságot élvezett az amerikai kongresszusban, s bár az iraki háború
ellen jelentős tiltakozó m ozgalom alakult ki, az amerikai közvélemény
nagy része még E N SZ -tám ogatás hiányában is tám ogatta az Irak elleni
megelőző csapást. R áadásul a világ második legnagyobb olajtartalékával
rendelkező Irak feletti közvetlen ellenőrzés nyom án Am erika szabad kezet
kapott ahhoz, hogy határozottabban lépjen fel az arab elit és az al-Kaida
közötti homályos kapcsolattal szemben. Az iraki háború természetesen
fordulópontot jelentett, egy új geopolitikai korszak bevezetését.
A Z IR A K I H Á B O R Ú É S U T Ó H A T Á SA
Katonai szempontból az Irak elleni 2003-as háború a napnál is világosabban

bizonyította az amerikai fegyveres erők és brit szövetségeseik technológiai
fölényét. Három héten b elü l m egsem m isítették vagy felbom lasztották a
— valóban meggyengült — iraki hadsereget és milíciát, alig ütköztek ellen
állásba Bagdadnál, és szinte ellenállás nélkül törtek előre északon a kis
létszámú különleges erők és a kurd gerillák. M indennek a kulcsa természe
tesen a légi fölény volt, am ely lehetetlenné tett m indenfajta rendezett
ellenállást. Még ennél is fontosabb voltak azonban a hatékony kom m u
nikációs hálózatok, amely valós időben kapcsoltak össze sokféle támadó
egységet, a különleges gyalogos osztagoktól a vadászrepülőkig és a B52-es
bombázókig, és a rem ek elektronikus irányítással ellátott gyorsan mozgó
fegyveres hadosztályokig.
A két évtizedes erőfeszítés, hogy új haditechnikával és stratégiával
küzdjék le a vietnami háborúban bebizonyosodott korlátokat —végre kifi
zetődött. Az amerikai had erő ma viszonylag csekély veszteséggel képes
megsemmisíteni a világ bárm ely hagyományos hadseregét. Irakot sokéves
embargó után legyűrni persze könnyebb, m int Iránt, és sokkal könnyebb,

m int bármely nagyobb országot, amelyik hosszú távon Amerika ellenfele
lehetne. Lényegét tekintve azonban érvényes a tétel: ahogy az amerikai
Nyugat meghódítását jelentősen m egkönnyítette a W inchester puskák
fölénye az íjakkal és lándzsákkal szemben, úgy a hagyományos háborúk
sorsát a huszonegyedik században is azok a technológiák fogják eldönteni,
amelyek ma szinte kizárólag az Egyesült Államok és Izrael kezében vannak
—és az új amerikai katonapolitika lényege ennek a politikai-katonai előny
megtartását célzó technológiai erőfeszítésnek a továbbvitele.
Ilyen körülm ények között csak a terrorizm us és a gerillaháború jelent
katonai kihívást az Egyesült Államok számára. M indkettőre jellem ző, hogy
a szereplők készek meghalni ügyükért, ami Irak esetében nyilvánvalóan
nem állt fenn, kivéve a diktátor cinkosainak kicsiny körét. D e m ég az
ideológiailag motiváltabb tálibok körében sem volt elegendő az eltökéltség
arra, hogy szembeszálljanak az amerikai technikai hatalommal. Az „instant
háború” valóra váltásának történelm i pillanatát éljük tehát, ahogy ezt e
trilógia I. kötetének 7. fejezetében elemeztem. N em mintha az erőszakos
összecsapások időtartam a néhány napra, hétre vagy hónapra volna
korlátozható — ellenkezőleg, igen valószínű, hogy ez a fajta „instant há
b o rú ” hosszabb időszakon át az erőszak sokfajta formáját válthatja ki. A ha
gyományos értelemben felfogott hadseregek között zajló háború azonban
valóban átadhatja a helyét a gyors, rendkívül erőszakos támadásnak, amely
nek során az erők egyensúlyát a technika (különösen a kom m unikációs
technológia), a hadfelszerelés (különösen a légierő) és az emberi képességek
(amelyek a pontos hírszerzéstől és a szakavatott katonai személyzettől függ
nek) eleve meghatározzák.
A közvélemény információkezeléssel történő befolyásolása terén az
amerikaiak teljesítménye az iraki háború idején szintén túlszárnyalta az első
öbölháború alatti teljesítményt. Természetesen ezen a téren követték el a
legsúlyosabb hibát a vietnami háború kezelésében, amelyet végső soron az
amerikai otthonokban és egyetemi campusokon veszítettek el. Az első
öbölháború során az információk nyílt manipulálása és a hírzárlat elrejtette
ugyan a háborút, s a halál és pusztulás képeinek blokkolásával korlátozta a
károkat, de képtelen volt pozitív tanulságot levonni a történetből. Az iraki
hadjárat során ügyesen vegyítették a beágyazott újságírást (ami egészen a
cenzúra elfogadásáig teijedt) a független beszámolókat készítő újságírók
személyes biztonságát fenyegető veszélyekkel (ebből kifolyólag 20 újságíró
vesztette életét, legtöbbször angol/am erikai golyóktól, sokan m ások pedig
csak korlátozottan tudtak beszámolókat készíteni). A közvélem énynek a
háború javára történő befolyásolása különösen az Egyesült Államokban
bizonyult hatékonynak, ahol a —beágyazott újságírást többé-kevésbé elfo

gadó —vezető amerikai m édium okon kívül alig létezett más audiovizuális
információs forrás. Európában, s általában a világon az al-Dzsazíra, az abu
dzabi televízió és egy sor európai hálózat sokkal változatosabb információ-
forrásokat jelentett. Az Egyesült Államokban azonban a háborúval kap
csolatos közvélemény befolyásolása nyilvánvaló elsőbbséget élvezett, s eb
ben az esetben a B ush-korm ányzat megnyerte a propagandaháborút, ami
újabb fontos sikert jele n te tt az országnak az új biztonságpolitikára való fel
készítésében.
A Bush-kormányzat az iraki győzelmen felbuzdulva újólag leszögezte
geopolitikai tervét: a világ feletti defenzív ellenőrzést megelőző csapások
vagy ilyenekkel való fenyegetés révén. Bagdad bevétele után órákon belül
fogalmazódtak m eg Szíria és Irán címére a közvetlen fenyegetések és
figyelmeztetések. Az észak-koreai válság akut szakaszába lépett. Bush elnök
az Abraham Lincoln fedélzetén elm ondott győzelm i beszédében elkö
telezte magát a terrorizm us elleni globális háború m ellett, s kihirdette, hogy
pusztulás vár bármely személyre, szervezetre vagy országra, amely kap
csolatba hozható az Egyesült Államokkal szembeni terrorcselekményekkel
— vagy (szerintem) ilyesm ivel gyanúsítható. Az Irak elleni háború
legnyilvánvalóbb következm énye tehát a technikai-katonai fölényre épülő
unilateralizmus lehetőségeinek és sikerességének megerősítése volt.
A Bush-kormányzat azonban tudja, hogy a világ, különösen a Közel-
Kelet ennél azért ném ileg bonyolultabb. A háború után ezért azonnal új
„útitervet” javasolt a palesztin állam és az Izrael és a palesztinok közötti
béke megteremtése céljából. Izrael mindazonáltal n em igazán volt hajlandó
lemondani a büntető hadm űveletekről vagy feladni a törvénytelenül meg
szállt területeket, ahogy a palesztin szélsőségesek, különösen a Hamasz (ezt
a fundamentalista szervezetet eredetileg az izraeli titkosszolgálat is
támogatta Arafat m eggyengítése céljából) is folytatták a válogatás nélküli
terrorcselekmények gyakorlatát. A történelmi tapasztalatok vagy az újabb
politikai megnyilvánulások ezért nem támasztják alá az angol/amerikai
politikát, hogy az arabok meggyengítésével erőszakoljanak ki megegyezést.
Irak megszállása ezenkívül fenyegető árnyat vetett a Közel-Kelet és az
egész világ stabilitására. Szaddám Húszéin amerikai és nyugati támoga
tásának eredeti indoka (idetartozik Rumsfeld 1983-as látogatása is, amely
nek célja Irak Irán elleni felfegyverzése volt) tulajdonképpen az volt, hogy
ezt a világi rendszert védőbástyának használják az iszlám tetjedésével és
különösen a militáns síitizmussal szemben (hiszen a síiták az iraki lakosság
több mint 60 százalékát alkotják). Ma mintha visszatértünk volna e bonyo
lult sakkjáték első lépéséhez. Szaddám bukása után az iraki népi meg
nyilvánulások főként két tém a köré szerveződtek: az iraki amerikai jelenlét

elutasítása és az iszlám támogatása, annak síita és szunnita formájában egy
aránt. Ehhez járni még az északi kurdok Amerika-barát magatartása, ami
potenciálisan robbanásveszélyes ellentm ondást jelez, lévén a k u rdok füg
getlenségre törekszenek, ami Törökországnak okoz fejfájást, annak az
országnak, amelyben iszlám párt van kormányon, s amelynek a túlnyo
m órészt Amerika-ellenes közvélem ény lecsillapítására van szüksége. Az a
tény, hogy az Egyesült Államok nem volt hajlandó átadni az E N S Z -n e k a
hatalmat a háború utáni Irakban, egyrészt Amerika eltökélt unilateralizm u-
sát m utatta, másrészt viszont azzal járt, hogy az Egyesült Állam oknak és
szövetségeseinek egyedül kell szembenézniük azzal a rendkívül zavaros
helyzettel, amely Irakban és általában a régióban a nemzetközi tám ogatott
ság és helyi intézményi alap nélküli hosszú megszállás nyom án kialakulhat.
Az iraki háború legmélyebb hatása talán az lesz, hogy kérdésessé teszi azt
a nem zetközi kormányzati rendszert, amely a második vüágháború után
épült ki az Egyesült N em zetek Szervezete köré. Az EN SZ m egkerülése,
m iután a Biztonsági Tanács többsége ellenezte az Egyesült Á llam ok egyol
dalú döntését s az „akarat koalíciójának” megteremtése az USA külpolitikai
tervének támogatására új geopolitikai helyzetet teremtett. Az Egyesült
Államok, miként a hidegháború időszakában, most is a világ m inden
sarkában koalíciókat kezdett építeni érdekei érvényesítésére, ezúttal azon
ban hatalmi ellensúly és a szovjet teijeszkedés megállításának ideológiai
igazolása nélkül. Első áldozata az Európai Unió lett, ahol Franciaország és
N ém etország önálló védelmi és biztonságpolitikát kezdett kiépíteni,
m iután Rumsfeld hivatalosan is különbséget tett „régi” és „ ú j” Európa
között, az Egyesült Államok pedig m egtorló lépéseket tett Franciaországgal
szemben. Az „új” Európához azonban olyan országok is tartoztak, mint
Spanyolország, amelyben a közvélem ény 90 százaléka ellenezte korm ánya
politikáját, emiatt a spanyol korm ány Bush melletti kiállása bizonytalannak
m inősíthető. Voltaképpen, ha szemügyre vesszük az európai közvélem ényt
az iraki háború alatt és után (ami demokráciákban jól jelzi a következő
választáson érvényesülő politikai trendeket), akkor elmondható, hogy az „új”
Európa csak az Egyesült Királyságot (minthogy Blair tory alternatívája szintén
Amerika-barát lenne), Dániát és a történelmi félelmeik miatt Amerika-párti új
kelet-európai tagokat foglalhatná magába. Ez nem elegendő ahhoz, hogy az
Európai U niót kedvezőbbre hangolja az Egyesült Államok iránt, ahhoz viszont
igen, hogy felbomlassza és döntő mértékben meggyengítse az Európai Uniót
m int a nemzetközi színtér önálló szereplőjét.
Hasonló a helyzet Latin-Amerikában: az Egyesült Államok egyoldalú
lépései, amelyek a M exikó ellen, Foxnak a háborúval kapcsolatos önálló
álláspontja miatti m egtorlásban fejeződtek ki, jelentős viszályt keltett egy

olyan országgal, amely m élyen összefonódott az Egyesült Államokkal;
távolságtartást váltott ki C hile és Brazília részéről, destabilizálta Venezuelát
és Bolíviát, kiélezte a K olum biában folyó háborút, s e könyv megírása ide
jé n veszélyes konfrontáció felé halad Kubával, felhasználva a véreskezű,
idősödő diktátorrá alakuló tévelygő Castro felkínálta lehetőségeket. Ázsiában
Eszak-Korea túl korán d ö n tö tt úgy, hogy kezébe veszi a kezdeményezést,
s kijelentette, hogy m űveleti atomfegyvereket birtokol, amivel arra kény
szerítette Kínát és D él-K oreát, hogy a segítségére siessenek, akár mint
biztonságának garantálói is. Am i viszont Japánban is hangot adott az önálló
atom ütőerőt követelő nacionalista felhívásoknak. Az iszlám világban pedig
természetesen igazolódni látszott bin Laden ideológiája és taktikája, hiszen
az Egyesült Államokkal és Izraellel szemben a konfrontáció semmilyen más
formája nem lehet hatásos. Az iraki háború nyom án n em csökkent, hanem
növekedett az Egyesült Á llam ok és a Nyugat elleni, egyre rettenetesebb
formát öltő terroristaakciók valószínűsége. E nnek valószínű előfordulása
beépül a terrorizmus elleni globális háború amerikai politikájába, ily m ó
don világszerte előidézve az erőszak és a destabilizáció spirálját. Ráadásul
ez olyan történelmi időszakban történik, amikor a világ egyre interdepen-
densebbé válik, ám elveszíti a globális kormányzásnak azokat az intézmé
nyeit és folyamatait, am elyek a huszadik század utolsó éveiben még mű
ködtek és érvényesültek.
^ 4 Z A M E R IK A I U N I L A T E R A L IZ M U S K Ö V E T K E Z M É N Y E I
Az amerikai geopolitikai unilateralizmus m egfigyelhető következményei

jelentékenyek. Először is, a világ legtöbb térségében alaposan visszaszorul a
„szelíd hatalom” . Bár a hollyw oodi filmek és a rockzene továbbra is be
folyásosak, hiszen a globális kultúra igen fontos részét alkotják, a közvéle
mény-kutatások tanúsága szerint fokozódik a nyugtalanság Amerikával
kapcsolatban, m ert az em berek elég nehezen tudnak különbséget tenni az
Egyesült Államok korm ányzata és a rá szavazó em berek között. Ez a nyug
talanság válik nyíltan ellenséges érzületté az iszlám országokban, Latin-
Amerikában és Afrikában. Európában, annak nyugati és keleti részén
egyaránt Amerika továbbra is vonzó marad, de a közvélem ény túlnyomó
részének nagyon nincs ínyére az egyoldalú amerikai politika. A bevándorlás
és tanulás elé gördített akadályok szaporodása szintén az egyik legfontosabb
csatornát szűkíti be, am elyen az amerikai befolyás elérheti a világot. Az új
technikai vívmányok más országokban történő eltelj edése (például a mobil-
telefonálásában és a drót nélküli internet terén) csökkenti az U S A techno

lógiai előnyét a világ többi részével szemben, s a többi ország kevésbé hajlik
arra, hogy amerikai technológiát vásároljon. Más szavakkal: a hosszabb
id ő n keresztül történő „kem ény hatalomgyakorlás”, a katonai hatalom gya
korlás módozatai miatt m ég a globális terrorista fenyegetés körülm ényei
k ö zött is komolyan aláássa A m erika „szelíd hatalmát” .
Másodszor: belpolitikai fro n to n a belbiztonsági törvény n y o m án felállí
to tt új hírszerző ügynökség révén első ízben látszik beválni az Egyesült
Állam okban Orwell jóslata. É p p en azért, mert a „Nagy T estvér” első ízben
n yert felhatalmazást arra, hogy a „kis nővérek” rendszerére építve állítson
fel egyfajta felügyeleti rendszert. Az Egyesült Államokban élő valamennyi
személy társadalombiztosítási száma alapján olyan adatbázis állítható össze,
am ely egyetlen fájlban egyesít m inden elektronikus adatot, beleértve keres
kedelm i adatokat és m agánügyleteket, valamint az elektronikus felderí
tésből származó bármilyen adatot. Bár a független igazságszolgáltatás létezé
se és az alkotmányos védelem ném i védelmet nyújt a túlbuzgó állambiztonsági
szervekkel szemben, nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok a polgári sza
badságjogok visszaszorulásának időszakába lépett. A gyanakvás, ellenőrzés,
a saját kormányuk beavatkozása miatti szorongás érzése kezdi ki a polgárok és
az állam közötti utolsó legitim ációs köteléket is, aminek nyom án az állam
számára már csak az a szerep m arad, amelyet a legrégebbi idők óta játszik a
történelem ben: a rendőré és a személyes biztonság védelm ezőjéé. Tehát a
legveszélyesebb megnyilatkozása.
Harmadszor: az amerikai unilateralizmus talán legkitartóbb következményei
pontosan azon a területen figyelhetők meg, amelynek egyensúlyzavarait ki
küszöbölni volt hivatott: a geopolitikai biztonságban. Ebben a tekintetben
2003 elején három tendencia ötlik szembe. A megelőző csapásoknak a biz
tonság kikényszerítését szolgáló egyoldalú politikája bármely, önállóságát
(vagy szuverenitása önálló átadását) megőrizni kívánó országot arra ösztö
nöz, hogy fegyverkezzen, m ielőtt m ég a szuperhatalom feketehstájára kerül.
Észak-Korea nyilvánvalóan kihasználta azt a lehetőséget, am it az kínált,
hogy az Egyesült Államok figyelme Irakra összpontosult: felgyorsította
atomprogramját, akár elrettentés céljából, akár mint fontos alkutényezőt a
nem zetközileg garantált biztonság megszerzéséhez. Irán, a Bush-féle
„gonosz tengelyének” egy másik tagja, csendben, Oroszország és Kína
segítségével gyorsította fel atomprogramját. Észak-Korea és Pakisztán
együttműködik a katonai technológia terén: Korea rakétatechnikát és alkat
részeket ad át Pakisztánnak nukleáris technológiáért és részelem ekért cseré
be. Más, lehetőségekben szegényebb vagy ambícióikban szerényebb országok
a bakteriológiai hadviselés eszközeit fejleszthetik, am elyeket könnyebb
elrejteni mindaddig, am íg elrettentő erőként fel n em használhatók. Volta

képpen Irak számára m á r tú l későn jött a figyelmeztetés, amit általában a
világ még megfogadhat: a m egelőző csapások politikája erős csábítást jelent
a megelőzés m egelőzésére.
Az Egyesült Állam ok azzal indokolja a megelőzés politikáját, hogy a hír
szerzés bármely új fejle m é n y felfedésére képes, s cselekedni tud, még
mielőtt a csapásmérő képességek felhalmozódnának. M iután azonban az
amerikai titkosszolgálat égbekiáltóan felsült, am ikor képtelen volt meg
akadályozni, hogy a m atő r terroristák felrobbantsák N e w Yorkot, nem
valószínű, hogy időben és módszeresen képes elejét v en n i a tömegpusztító
fegyverzet teijedésének. R áadásul az ilyen fegyverek m á r eléggé elteijedtek
azokban az országokban, am elyek nem állnak az E gyesült Államok szilárd
ellenőrzése alatt. T erm észetesen Oroszországra, K ínára és Indiára gondo
lunk, Franciaországon és az Egyesült Királyságon kívül, nem is beszélve
Izraelről, amely csak részb en áll ellenőrzés alatt. D e ez a helyzet Pakisz
tánnal is, ahol elég laza a hadsereg Amerika-barát vezetése által gyakorolt
ellenőrzés. Más szavakkal, a tömegpusztító fegyverek egyoldalúan kikény-
szerített, aszimmetrikus leszerelése az ilyen fegyverek fokozottabb elterje
déséhez vezet. Az arra irán y u ló próbálkozások, hogy az ellenőrzés és a
felügyelet fogyatékosságait megelőző csapások sorozatával orvosolják, az
állandó instabilitás állapotába kergetik a világot.
Ugyanakkor, bár az al-K aid a és más terroristahálózatok hatalmas veszte
ségeket szenvedtek a globális háború első időszakában, felszámolni mégsem
sikerült őket, s hasonló h áló zato k mindaddig nagy valószínűséggel jönnek
létre különböző ko n flik tu so k nyomán, amíg n em tudják politikailag,
kulturálisan és gazdaságilag kezelni ezen ügyek forrásait. A közös globális
kormányzás keretei k ö z ö tt a világ rendőri szem léletének egyoldalú politi
kája, mint a végtelenbe n y ú ló izraeli-palesztin háború tragikusan szemlél
teti, csupán elmérgesíti e z e k e t a konfliktusokat.
Az ENSZ és a globális korm ányzás más intézm ényeinek az integrálása az
amerikai unilateralizmus által meghatározott rendszerbe ezenkívül foko
zatosan lerombolja ezeknek az eszközöknek a legitimitását, jóllehet a globális
ügyek és a globális közjavak kezelésére kizárólag ezek állnak rendelke
zésre .107Ha ugyanis az E N S Z , miközben alig van befolyása az eredményre,
követi az Egyesült Á llam ok kezdeményezéseit, akkor szinte kizárólag az
amerikai uralom legitim áló szervének tűnik fel. H a viszont ehelyett meg
próbálja korlátok közé szorítani az amerikai szuperhatalm at, akkor elveszít
h eti a képességét a globális konfliktusok stabilizálására — kezdve katonai
107 Castells és Serra (2003).

erejétől, amely nagyrészt az USA logisztikai támogatásának függvénye.

Kofi Annan mindazonáltal m egpróbálkozott a közbülső megoldással, hogy
az Egyesült Államokat a multilaterális konzultációk rendszerébe integrálja,
amiben az amerikai kormányzatban a mérsékletet képviselő C o lin Powell
is támogatta. A játéktér azonban igen szűknek bizonyult, ugyanis ez az
érzékeny megközelítés a Bush-korm ányzat unilateralistáinak stratégiai fel
fogásával és messianisztikus akaratával került szembe.
Leghagyományosabb megnyilvánulásában, az erőszak monopóliumának
hordozójaként a nemzetállam visszatérése tehát a történelem logikájával dacolt.
Szembefordult azokkal a strukturális tendenciákkal, amelyek a globális hálóza
tok új világa felé haladnak. Ez a világ a globális kormányzás rendszerét igényli,
amelyet fokozatosan valósítanak meg a hálózati állam kialakulóban levő formái
és folyamatai —s nem a múlt birodalmainak újjáélesztését. A történelem mene
te azonban strukturálisan nem eleve elrendelt. Emberi szereplők terem tik és
élik meg. Az állam visszatérését történelmi események idézték elő. Az Egyesült
Államok elnöki székét egy konzervatív külpolitikai csapattal körülvett tapasz-
taladan elnök foglalta el, akit az amerikai szavazóknak alig több m int a felét
alkotó szavazóréteg kisebbsége választott meg abban a vitatott választási eljárás
ban, amellyel kapcsolatban a Legfelső Bíróság 5:4 arányban döntött az elnök
javára. A gyenge politikai legitimáció ellenére szeptember 11. alkalmat adott
ennek e kicsiny, de eltökélt politikuscsoportnak, hogy a függeden hálózatok
világában és korában az utolsó leendő szuverén állam visszatérését előidézve,
megváltoztassa a történelem menetét. így hát, ahelyett hogy a hálózati állam
tanulna bele lassan a globális kormányzásba, egyre mélyülő ellentmondás bon
takozik ki az utolsó birodalmi nekibuzdulás és az első valóban interdependens
világ között.
A NEMZETÁLLAM VÁLSÁGA, A HÁLÓZATI ÁLLAM

ÉS AZ ÁLLAM ELMÉLETE
A demokráciáról, a nemzetállamról és a globális rendszerről szóló remek

cikkében David Held ezekkel a szavakkal foglalta össze elemzését:
a nemzetközi rendet ma egyszerre jellemzi a szuverén államok rendsze
rének továbbélése és a plurális hatalmi struktúrák kifejlődése. Komoly
kifogások érhetnek egy ilyen hibrid rendszert. Kérdéses, vajon kínál-e
bármifajta megoldást a m odem politikai gondolkodás alapvető problé
máira, amelyek, egyebek között a rend és tolerancia, a demokrácia és a
beszámoltathatóság és a legitim uralom indokait és alapját érin tik .108
108 Held (1991: 161).
Bár a továbbiakban optim ista javaslatot tesz az állam új, posztnacionális

formájának újbóli legitimálására, az előző oldalakon kifejtett erős érvei az
állami szuverenitás továbbélésével szemben m agyarázatot adnak utolsó
sorainak habozó hangvételére: „Jó okunk van arra is, hogy derűlátók, meg
arra is, hogy borúlátók legyünk az eredmények tekintetében.” 109Ebben az
összefüggésben nem vagyok biztos benne, m it jelen t a „derűlátó” és „bo
rúlátó” kifejezés. N e m rokonszenvezem különösebben a m odern nemzet
államokkal, amelyek nagy buzgalommal m ozgósították népüket kölcsönös
tömegmészárlásra az em beri történelem legvéresebb századában —a husza
dikban .110 Ez azonban felfogás kérdése. A z igazán fontos az, hogy az új
hatalmi rendszert — s ebben egyetértek David H elddel — a tekintély (s hozzá
tenném: a hatalom) forrásainak sokfélesége jellemzi, mely források közül csak az
egyik a nemzetállam. Történetileg voltaképpen ez a szabály, s a többi a kivétel.
M int Spruyt mondja, a m o d ern nemzetállamnak egy csomó „vetélytársa”
volt (városállamok, kereskedelm i paktumok, birodalm ak ),111 miként, ten
ném hozzá, katonai és diplomáciai szövetségesei is, amelyek a m odem nem
zetállam kialakulásával n e m tűntek el, ellenkezőleg, együtt éltek vele. Ami
viszont manapság van kialakulóban, a jelen fejezetben felsorolt okok miatt,
az a nemzetállam decentrálódása a megosztott szuverenitás szférájában,
amely a mai politikai színtérre jellemző, jóllehet azzal az alapvető ellent
mondással fűszerezve, am elynek forrása, m int fent em lítettem , Amerika
törekvése a szuverén unilateralizmusra.
Hirst és Thompson, akik a globalizáció leegyszerűsítő felfogásáról szóló éles
bírálatukban azt hangsúlyozzák, hogy a nemzetállamok továbbra is fontosak,
mindazonáltal elismerik, hogy az állam immár új szerepben lép fel:
A nemzetközi piacok és más gazdasági folyamatok irányításának lét
rejövő formáiban a főbb nemzeti kormányok is részt vállalnak, de új
szerepben: az államok im m ár nem annyira ’szuverén’ entitások, mint
inkább a nem zetközi ’politikai közösség’ alkotórészei. A nemzetállam
középponti funkciói ezek lesznek: nyújtsanak legitim itást a nemzetek
feletti és nem zetek alatti kormányzó m echanizm usoknak, és bizto
sítsák azok elszámoltathatóságát .112
Ráadásul a nemzetállam nem csak összetett viszonyban áll a politikai hata
lom és reprezentáció sokféle kifejeződési formájával, hanem homályosan
meghatározott, és néha meghatározhatatlan hatalmi források képében rej-
109 Held (1991: 167).

110 Tilly (1995).
111 Spruyt (1994).
112 Hirst és Thompson (1996: 171).
tettebb és nyugtalanítóbb vetélytársai is támadnak. Ilyenek a tő k e-, a

termelési, kommunikációs, bűnözői hálózatok, a nemzetközi intézmények, a
nemzetek feletti katonai gépezetek, a nem kormányzati szervezetek, nem zetek
feletti vallások, a közvélemény mozgásai, mindenfajta társadalmi mozgalmak,
köztük terroristamozgalmak is. Az állam alatt pedig ott találjuk a közösségeket,
törzseket, helyi érdekeltségeket, kultuszokat és bandákat.
így hát, bár nemzetállamok továbbra is léteznek, s belátható ideig létezni
is fognak, ám egyre inkább tágabb hatalmi hálózatok csomópontjaiként. G yak
ran más hatalmi áramlatokkal kerülnek szembe a hálózaton belül, am elyek
egyenesen megakadályozzák, hogy éljenek tekintélyükkel, ahogy az m a
napság a központi bankokkal történik, valahányszor azt képzelik m agukról,
hogy szembeszállhatnak a globális piacok valamely valuta elleni támadásával.
Vagy amikor egyes nemzetállamok, magukban vagy közösen, elhatározzák,
hogy gyökerestől kiirtják a drogtermelést, -forgalmat vagy -fogyasztást — ami
az elm últ két évtizedben a világon m indenütt veszett fejsze nyelének bizo
nyult, kivéve Szingapúrban (mindazzal együtt, amit ez a megszorítás jelent).
A nemzetállamok azért veszítették el szuverenitásukat, mert a szuverenitás
fogalmában már Bodin óta benne foglaltatik, hogy a szuverenitásból nem
lehet „kicsit” veszíteni: hagyományosan éppen ez jelentette a casus bellit. A nem
zetállamok megőrizhetik döntéshozó képességüket, de m inthogy hatalm ak
és ellenhatalmak hálózatának részeivé váltak, a több forrásból eredő
tekintély és befolyás megnyilvánításának tágabb rendszerétől függnek. Ez
az állítás, amely szerintem összhangban áll a jelen fejezetben elősorolt
megfigyelésekkel és fejtegetésekkel, kom oly következményekkel já r az
állam elméletére és gyakorlatára nézve.
Az államelméletre évtizedek óta az institucionalizmus, a pluralizm us és
az instrum entalizm us különböző változatai közötti vita n y o m ja rá
bélyegét .111A weberi hagyományt követő institucionalisták az állami intéz
m ények önállóságát hangsúlyozzák, m ely intézmények valamely történel
mileg adott állam belső logikáját követik azt követően, hogy a történelem
szélviharai elvetették magvait azon a területen, amely nemzeti alapjává vált.
A pluralista magyarázatok szerint az állam szerkezete és fejlődése m indazon
befolyások terméke, amelyek az állam vég nélkül zajló (újjá)alakulása során
a plurális civil társadalom dinamikája szerint és az alkotmányozási folyamat
állandó m enetében bukkannak fel.
Az instrumentalisták (marxisták vagy historicisták) szerint az államban
azoknak a társadalmi szereplőknek a viselkedése fejeződik ki, akik érdekei
ket követik és uralomra törnek, akár az államon belüli kihívás nélkül „a
113 Camoy (1984); Camoy és Castells (2001).

burzsoázia végrehajtó bizottsága”), akár harcok, szövetségek és kom pro

misszumok ingatag eredm ényeként. De m int G iddens, Guéhenno és Held
rámutatnak, m indegyik elm életi irányzatra jellem ző, hogy az állam és a
társadalom közötti viszonyt, ennélfogva az államelméletet a nemzet kontextusá
ban, tehát vonatkoztatási keretül a nemzetállamot használva veszik szemügyre.
D e mi történik, kérdezi H eld, ha a „nemzeti közösség” már nem tekint
hető az „érvényes közösségnek”, ilyen vonatkoztatási keretnek ?114 M inek
gondoljuk azokat a n e m nem zeti, széttagolt társadalmi érdekeket, amelye
ket az állam képvisel, illetve amelyek az állam ért harcolnak? Az egész
világnak? A tőkeáram lás lényegi egysége azonban n em ugyanaz, m int a
munkaerőé, a társadalmi mozgalmaké vagy a kulturális identitásé. Hogyan
kapcsolhatók össze a globálisan és lokálisan, változó tagoltságban kifejeződő
érdekek és értékek a nem zetállam struktúrájában és politikájában? Emiatt
az elmélet szempontjából rekonstruálnunk kell a kategóriákat, hogy a hatalmi
viszonyok m egértéséhez n e kelljen előfeltételeznünk a nemzet és az állam
szükséges egybefonódását; azaz az identitást el kell különítenünk az
instrumentalitástól. A hatalom nélküli nemzetállam keretein túlmutató új
hatalmi viszonyokat úgy kell értelmeznünk, m in t a globális instrumentális
hálózatok sajátos identitások alapján történő ellenőrzésére való, vagy a
globális hálózatok felől szemlélve, mint bármely identitás elfojtására való
képességet a n em zetek feletti instrumentális célok teljesítésében. A
nemzetállam ilyen vagy olyan módon történő ellenőrzése egyszerűen a
hatalom kinyilvánításának — azaz adott akarat, érdek vagy érték konszen
zust figyelmen kívül hagyó kierőszakolására való képességnek — egyik
eszköze a többi között. E bben az összefüggésben a hatalom elmélete felülírja
az állam elméletét, m in t e kötet Zárszavában kifejtem .
Az államelméletet tehát oly módon kell újrafogalmazni, hogy magába fog
lalja a hálózati állam gyakorlatát abban az összefüggésben, amelyet Habermas
fogalmi szinten posztnem zeti helyzetnek nevez. A dö n tő mozzanat az, hogy a
hatalmi viszonyok, bár n e m korlátozódnak az államra, továbbra is az állami
gyakorlat (valamennyi formájának) lényegét alkotják. Ennélfogva, miközben a
hálózatokban folyó élet az egyes hálózatok csomópontjait alkotó intézmények
és szereplők összehangolásának és összeférhetőségének problémáit veti fel, ma
gyarázatot kell adnunk a hatalmi viszonyok megnyilvánulására is ebben az új
szervezeti környezetben.
Ahhoz hogy m egértsük az állam dinamikáját, a társadalomhoz való vi
szonyában kell elhelyeznünk. A saját fogalmi keretem ben ráadásul ez a
viszony oly m ódon konkretizálandó, hogy magába foglalja az állam területi
114Held (1991: 142-143).

tagolódását különböző —nemzeti, regionális és helyi —szinteken, melyekről

fentebb szóltam. Az állam m inden területi szintjén olyan k o n k rét társa
dalmi érdekek és értékek szövetsége fejeződik ki, amelyek együttesen
alkotják azt, amit Gramsci „hatalmi blokknak” nevezett, s az államban
ténylegesen intézményesült hatalom m ögött rejlik .115 Ennek a hatalmi
blokknak nem szükségképpen kell magába foglalnia a társadalom ban
hatalom m al bíró szociális szereplőket. A mai társadalmakban az uralkodó
érdekeket és értékeket voltaképpen hivatásos politikusok képviselik. Abból
tudjuk, hogy az említett érdekeket képviselik, ahogy a politikai intéz
m ényekben cselekszenek, s ahogy az őket szavazatokkal és a kam pányuk
hoz szükséges pénzügyi és szervezeti eszközökkel ellátó politikai választói
rétegekhez viszonyulnak. Igaz, kivételek mindig vannak, például Berlusconi,
aki a saját üzleti érdekei nevében ju to tt hatalomra, s ehhez a saját
m édium ainak hatalmát használta fel. D e a kormányra kerülést m ég az ilyen
esetekben is a politikai koalícióját övező gazdasági érdekek és társadalmi
értékek hatalmi blokkja teszi lehetővé. A politikai vezetők intézm ényes
vállalkozók, akik bizonyos term ékekre (szimbolikus témák, politikai dön
tések) és piacokra (választói rétegek) teszik fel sorsukat.
Ez a hatalmi blokk nem m onolitikus: társadalmi szövetségek és kom p
rom isszum ok olyan összetett m intázatának eredménye, amely n éh a azokat
a társadalmi érdekeket és értékeket is magába foglalhatja (például a m unka
erő vagy a környezet), amelyek uralkodó szerepet nem játszanak ugyan a
társadalomban, ám konkrét feladataik bizonyos elemeinek előm ozdításáért
cserébe, bár csak alárendelt formában, de részesei a szövetségnek. Az itt
bevezetendő összetett, de szükséges fogalom, amelynek segítségével m eg
érth ető az állam dinamikája, a hatalmi blokk és az állam közötti viszony
területi tagolódása, az e fejezetben m ár bem utatott módon. A z országos
szinten érvényesülő hatalmi blokk nem termelődik újjá m indegyik helyi
vagy regionális szinten. Jóllehet a pohtikai szereplők néha ugyanazokhoz a
pártokhoz tartoznak, valójában más érdekeket és értékeket képviselhetnek,
m int amelyeket a párt országos szinten támogat.
Az állam és a hatalmi blokk közötti viszony területi tagolódásának ez a
fogalma teszi lehetővé számunkra, hogy ezt a viszonyt az összetettség m a
gasabb szintjén, a nemzetállami szint felett létrejövő kormányzási hálóza
tokban vegyük szemügyre. Ugyanúgy, ahogy a helyi államban egyszerre
fejeződnek ki helyi hatalmi viszonyok és az államban nemzeti szinten in
tézményesült hatalom, a globális hálózati államba ízesült nemzetállam is egy
szerre képviseli nemzeti társadalma konkrét hatalmi blokkját s van alávetve a
115 Gramsci (1975); Buci-Glucksman (1978); Camoy és Castells (2001).

globális hatalmi blokkban —egy összetettebb és változó valóságban —kifeje

ződő érdekek átfogó logikájának.
Az államban m indazonáltal egyik szinten sem kizárólag és közvetlenül a
hatalmi blokk érdekei és értékei fejeződnek ki. Az államnak ugyanis van
nak saját érdekei és van saját történelmi tehetetlenségi ereje is: az államigaz
gatási elit a saját érdekeihez és értékeihez ragaszkodik. Az állami intézmények
továbbá történelm ileg az egyes államok konkrét fejlődésében m utatkozó
hatalmi blokkok és társadalm i küzdelmek kristályosodási pontjaiként jöttek
létre, s egy konfliktusos folyamat bélyegét viselik magukon. Ráadásul az
állam instmmentalista megközelítésével ellentétben az állami politika össze
tettségének m egértéséhez figyelembe kell v en n ü n k az uralom és legiti
máció, illetve a fejlődés és újraelosztás dialektikáját. H ad d fejtsem ki részle
tesebben ezt az analitikus állítást.
Az államok olyan szervezetek (bizonyos célok elérésére szolgáló eszkö
zök rendszerei), am elyek teljesítményét az uralm ukat a történelmi folya
matban intézm ényesítő érdekek és értékek alakítják. Az államok azonban
arra is törekszenek, hogy alattvalóik érdekeit képviseljék, így legitimálva
képességüket életük irányítására. Ily m ódon az uralom és legitimáció kö
zötti megfelelő egyensúly határozza meg az állami intézm ények politikai
stabilitását, rendszerint a kormányzásban egymást váltó politikai szereplők
révén, és az államban intézm ényesült strukturális érdekek uralmát biztosító
keretek között (például a piaci viszonyok uralm a a kapitalizmus elveire
épülő államban). A legitim áció elvének, legalább a társadalom bizonyos
része vagy egyes közös értékek (például a nem zet m in t szimbolikus közös
ség védelme) tekintetében m ég nem demokratikus rendszerekben is jelen
kell lennie az állami gyakorlatban. Másfelől, ahhoz hogy az állam hozzá
férjen azokhoz az erőforrásokhoz, amelyektől létezése függ, kulcsfontos
ságú szerepet kell játszania a fejlődés előmozdításában és az újraelosztás
szabályozásában. A fejlődés folyamata azt jelenti, h o g y a társadalom anyagi
gazdagsága a term elékenység növekedése folytán fokozódik. Az újraelosztás
az erőforrások k ü lö n b ö ző csoportok, szervezetek és intézmények közötti
felosztására vonatkozik, az ezekben az intézm ényekben testet öltött és az
állam által érvényesített értékek és érdekek alapján.
Ebben az egyszerű analitikus modellben az állam olyan intézményes
rendszer, amely a k ü lö n b ö ző társadalmi szereplők konfliktusainak és alkui
nak befolyása alatt közvetíti és irányítja az uralom és legitimáció, illetve a
fejlődés és újraelosztás k ö zö tti kettős viszonyt. Ez a viszonyrendszer terü
letileg tagolt, így m indegyik helységben vagy régióban az egyes állami
intézmények egyszerre fejezik ki a helyi és regionális társadalom dinami
káját (beleértve az adott helyen vagy régióban valóban jelentkező nemzeti
vagy nemzet feletti érdekeket) és a nemzetállamban jelen levő átfogó viszo

nyokat. A nemzetállami és a helyi állami tekintély közötti hierarchia biztosítja
végső soron a hatalmi blokk és az állam közötd nemzeti szinten jelentkező
viszonyrendszer uralmát a hatalm i blokk helyi alakzata felett.
Az állam változó geometriája, amely az uralom, a legitimáció, a fejlődés
és az újraelosztás négyes folyam atában jelentkező különböző hatalm i blok
k o k köré épül, nemzetek feletti szinten, a globális kormányzás gyakorlatá
ban is működik. Amikor az állam a hálózati állam keretei között más
államokkal, államtöredékekkel vagy államok egyesüléseivel kapcsolódik
össze, az állam és a társadalom négyfajta viszonya közötti közvetítés nem
tűnik el, csupán átfogalmazódik. M inden egyes államnak el kell látnia ezt a
négy funkciót a saját társadalmához való viszonyában. D e hogy m ennyire,
az annak függvénye, hogy m it tesz az állam az átfogó hálózat csomó
pontjaival kapcsolatban, m ely erőforrásokból táplálkozik uralm a, s kiknek
köszönhetően garantált. A hálózati állam tényleges gyakorlatát ezért az álla
m i politikában összefonódó alábbi három folyamat közötti feszültség jellemzi:
hogyan viszonyulnak az egyes államok választóikhoz, azok súlyozott érde
keit képviselve a hálózati államban; miként biztosítják annak a hálózati
államnak az egyensúlyát és hatalm át, amelyhez tartoznak, m inthogy ez a
hálózati állam nyújtja számukra azt a működési teret, amely biztosítja az
állam hatékonyságát a globalizált rendszerben; és hogyan érvényesítik saját
konkrét érdekeiket más állam okkal szemben a közös hálózatban.
Az államnak továbbra is ebben a háromdimenziós politikai térben kell
ellátnia az általam említett négy különböző funkciót. Ez alkotja a globális
kormányzás valóságát. M in t Jacquet és munkatársai kifejtik, kormányzáson
(governance) a kormányzás aktusát értjük kormány nélkül. A kormányzás
folyamata egyszerre formális és informális, inkább eljárásokkal és kölcsönös
megértéssel, mint törvényhozással van dolga, egyszersmind azonban közös
törvénykezésre és intézm ényekre is ösztönöz. Végső soron „nyilvános nor
m ák és beavatkozások létrehozására szolgáló gépezet”, vagy Pascal Lamy
meghatározása szerint, „azon tranzakciók összessége, amelyek révén közös
szabályokat dolgoznak ki, határoznak el, legitimálnak, léptetnek életbe és
ellenőriznek ”.116
N ézetem szerint azonban m ég előttünk áll annak fogalmi megragadása,
hogyan működnek a hatalm i viszonyok a globális korm ányzásnak ebben a
folyamatában. Magyarázatot kell adnunk a hatalmi viszonyok m űködésére
az államon belül, államok és társadalmaik között és az államok k ö zö tt közös
hálózatukon belül. A hatalm i viszonyok elemzése ebben a k eretben csakis
116Idézi Jacquet et al. (2002: 13).

empirikus úton, k o n k rét politikák és konkrét hálózati form ák vonatkozá

sában folyhat. A fent jav aso lt fogalmi keret felhasználhatósága ennek az
elemzésnek a gyakorlatában ítélhető meg.
Annyit mindazonáltal kijelenthetünk, hogy a hálózati államon alapuló
politikai döntéshozatali folyam atot nagyobb fokú összetettség és bizony
talanság jellemzi. Ezért az állam által követett politikai stratégiák viszonylagos
önállósága fokozódik azokkal az érdekekkel szemben, amelyeket a feltevés
szerint képviselniük kell. A cselekvőség fölénybe kerül a struktúrával
szemben. Ugyanakkor m égis a struktúra (a globális hálózati társadalom) hatá
rozza meg azokat a param étereket, amelyek kijelölik a stratégiai szereplők
cselekvésterét. Ez fejeződik ki például a közjavak fogalmában, amelynek
segítségével a környezetvédelm i közgazdászok hangsúlyozzák, hogy egyebek
között közös érdekünk az is, hogy megóvjuk bolygónkat a hosszú távú
globális felmelegedés m egfordíthatatlan folyamatától.117 Vagy elejét venni a
globális járványoknak (AIDS, SARS és mások).
Hasonló felfogásban k ezelhetünk más területeket is: például a globális
pénzügyi piacok szabályozásában, hogy megőrizzük a pénzügyi stabilitást és
a befektetések kiszám íthatóságát mint közjavakat. Vagy m egóvni a világot
a globális bűnözéstől vagy terrortól. Vagy m egőrizni a békét. Vagy
megszüntetni az éhezést. V agy kivívni a globális em beri jo g o k tiszteletben
tartását. Szándékosan kitágítottam azonban a közjavak jelentését, hogy
szemléltessem: annak értelm ezésébe, hogy mi számít közjónak, belejátsz
hatnak bizonyos érdekek irán ti elfogultságok. Más szavakkal, annak meg
határozása, hogy pontosan m i alkot közjót, hogy tehát m i váljék a hálózati
állam közös céljává, az önm agában is hatalmi viszony függvénye. Ha azt
mondjuk, hogy a globális terro r elleni küzdelem közjó, akkor ez azt jelenti-e,
hogy a palesztinok (vagy a kolumbiai gerillák), tekintet nélkül arra, hogy
elnyomják őket, tartózkodjanak mindenfajta erőszaktól? H a az emberi jogok
egyetemességét hirdetjük, ez azt jelenti-e, hogy azok bármifajta megszegését a
nemzetközi közösségnek kellene megbüntetnie? S ki a nemzetközi közösség?
É ppen ezt szeretném hangsúlyozni: a globális kormányzás céljainak meg
határozása legitim globális korm ány hiányában maga is a hálózati államban
kifejeződő hatalmi viszonyoktól függ.
A hálózati államnak ez az aszimmetrikus összetettsége mindegyik állam
gyakorlatában maximális távolságot teremt uralom és legitimitás között.
Biztosítandó konkrét érd ek ein ek túlsúlyra jutását, s azokét az uralkodó
érdekekét is, amelyeket saját társadalmában képvisel, az állam aligha hivat
kozhat általában vett szavazóinak képviseletére. Az átfogó hálózati állam
117 Severino és Tubiana (2002).

érdekeit kell követnie, ennélfogva ha a csom ópont szerepét kívánja játszani

benne, tudomásul kell vennie a legerőteljesebb érdekek uralmát ebben a
hálózatban. Ugyanakkor a hálózati államon belül szövetségek alakulnak,
hogy a hálózat más csomópontjaira kényszerítsék rá a feltételeket. A gaz
dag, fejlett országok például gyakran protekcionizmusok igazolására hasz
nálják fel a környezet megőrzését, ezt a közjót, s így szegülnek szem be az
állítólag a W T O m inden tagjára érvényes közös szabad kereskedelmi szabá
lyokkal. Egy másik példa: a multinacionális vállalatok szerint — s e néze
tüket nagyrészt a G 8 államok is osztják —a szellemi tulajdonjogok a tudás-
gazdaság fejlődésének kulcsfontosságú tényezői, ugyanakkor szigorú
érvényre juttatásuk a gazdagság újraelosztásának fő akadályává válik boly
gónkon. A hatalmi viszonyok egy másik példája: ha az Egyesült Államok
egyoldalúan arra használja katonai stratégiáját, hogy biztosítsa saját nem zeti
érdekeinek uralmát, valamint legitimitását saját népe előtt, akkor ezzel együtt
csökkenti legitimitását a hálózat más államainak szemében. Egyszersmind ezen
államok legitimitását is veszélyezteti saját társadalmukban, s végső soron
annak a törékeny hálózati államnak a stabilitását is veszélybe sodorhatja,
amely idővel azért épül ki, hogy közös kormányzást tegyen lehetővé a
nem zetállamok irányítása alatt álló globális világban.
A hálózati állam szilárdsága tehát végső soron azon múlik, hogy a hálózat
valamennyi csomópontja, köztük a legdominánsabb is elfogadja saját szu
verenitásának elveszítését. Egyes csom ópontok szuverenitásmegnyilvá
nulásai, a hálózati állam informális létrejöttének egyfajta ad hoc m ódosítá
saként, végső soron ellentmondanak a hálózati állam létezésének. A háló
zati állam válsága ekkor magának a globális kormányzásnak a válságába
csaphat át: az egyes nemzetállamok ism ét visszahúzódhatnak saját különle
ges érdekeik védelmére, amelyeket esetről esetre és kontextusról kontex
tusra más államokkal és politikai szereplőkkel kell kialkudniuk.
N yitott kérdés, vajon a globalizált világ kormányozható-e nem zeti érde
kek heterogén gyűjteménye alapján. Em iatt a politikaelmélet tö b b nagyra
becsült művelője, élen Jürgen Habermasszal és Ulrich Beckkel, nélkü-
lözhetedennek tartja, hogy társadalmunk kozmopolita kormányzási rend
szerre téljen át, s ennek első, leginkább megvalósítható lépéseként létre
hozza az európai szövetségi államot. Az ilyen kozmopolita korm ányzat
nem világkormány. Ulrich B eck szerint a kozmopolita kormány: másfajta
állam ."8 M int mondja, az a paradox helyzet áll fenn, hogy am ennyiben a
nem zetállamok érvényre akaiják ju ttatn i nemzeti érdekeiket, csökken
teniük kell nemzeti jellegüket és internacionálissá kell válniuk. E n n ek foly-
1,8 Beck (2003).

tán át kell törniük a nem zetállam i mintát, amely a szuverenitás és az önálló

ság belső értékké tételére alapszik. E felfogás szerint ha a szuverenitást úgy
fogjuk fel, mint az adott ország képességét a világproblém áknak saját pol
gárai érdekében tö rtén ő befolyásolására, akkor azt m ondhatjuk, hogy az
államok csak nemzetközi együttműködés keretei között, hálózatépítés révén
válhatnak valóban szuverénné a globális kockázattársadalomban. A tényle
ges szuverenitásra tehát csak az önállóság elveszítése útján lehet szert tenni.
A hálózati állam kozm opolita kormányzási form ában történő intézménye
sülése ekkor egyfajta ko llek tív szuverenitásmegnyilvánulás lehetne, amely
nek ára az önállóság csökkentése.
Habermas és Beck azonban egyaránt elismerik, hogy ez a kozmopolita
kormányzási rendszer csak annak eredménye lehet, hogy a civil társadalmak
ban világszerte létrejön a kozmopolita kultúra. Haberm as szerint: „A látó
szögváltást a ’nemzetközi viszonyokról’ egyfajta világ-belpolitikára a kormá
nyoktól csak akkor lehet elvárni, ha az emberek jutalmazzák ezt a tudati
átalakulást.”"9 A közvélemény-kutatási adatok, Európában és másutt ennek
éppen az ellenkezőjét m utatják: az európaiak először is jórészt nem kívánnak
lemondani a nemzeti szuverenitásról. Az amerikai unilateralizmus egyenes
ellentéte a kozmopolita tu d atú kormányzású globális gazdaság, környezet és
társadalom létrehozását óhajtó szemléletnek. A huszonegyedik század elején
voltaképpen azt látjuk, h o g y növekszik a szakadék az ügyek globálissá válása,
az emberek önazonosítása és a nemzeti érdekeknek az informális hálózati
állam vonakodva elfogadott közös talaján történő kinyilvánítása között.
B e f e je z é s : S u n T z u , a M in d e n s é g K ir á l y a
ÉS A DEM OK RÁ CIA VÁLSÁGA
Összegzésképpen: a politikai irányítás valóban m ű k ö d ő egysége a globa-

lizált világban a nem zetállam okból, nemzetközi intézm ényekből, nemzet
államok társulásaiból, regionális és helyi korm ányzatokból és nem kor
mányzati szervezetekből álló hálózati állam. Ez a hálózati állam tárgyalja
m eg, irányítja és dönti el a globális, nemzeti és helyi ügyeket. A hálózati
államban a különböző összetevői között és az egyes állami szintek mögött
rejlő hatalmi blokkokon belüli hatalmi viszonyok fejeződnek ki. A háló
zatnak nem m inden csom ópontja egyenlő, érdekeik is eltérnek, összeol
vadnak vagy ellentétbe kerülnek, ügyektől és kontextusoktól függően.
Bizonyos körülm ények k ö z ö tt ráadásul előfordulhat, hogy a hálózat egyik
"’Habermas (1998/2001: 145).

összetevője (például az amerikai állam a huszonegyedik század elején) úgy

dönt, hogy nagyobb szervezőképességét kihasználva az egész hálózatra rákény
szeríti érdekeit. Bár nem valószínű, hogy ez a próbálkozás folyamatos sikerrel
já r (ha igen, a hálózatot globális parancsnoki láncolat váltaná fel), egyoldalú
logikája mégis destabilizálja az együttm űködésnek és versengésnek azt az
érzékeny egyensúlyát, amelyre a hálózati állam épül. Az unilateralizmus
végül különböző hálózatokra tördeli szét a hálózati államot, s a konfrontáció
logikáját vezeti be e hálózatok között. Elméletileg ezért az állam valósága a
hálózati társadalomban a hálózatépítés és az uralom, a közös globális
kormányzás és az újsütetű háborúskodás megértését egyaránt megköveteli.
A történelm i gyakorlat szem pontjából tehát eltűnik-e a nem zetállam ?
A kérdésre M artin Cam oy határozott nem m el válaszol.120 Szerinte, s ebben
egyetértek vele, a nemzeti versenyképesség továbbra is a nemzeti politika
függvénye, a gazdaság vonzereje a külföldi multinacionális vállalatok sze
m ében pedig a helyi gazdasági feltételektől függ; a m ultinacionálisok
közvetlen és közvetett védelem tekintetében erősen függnek az otthoni
államtól; a nemzeti hum ánpolitika lényegbevágó a nemzeti területen talál
ható gazdasági egységek termelékenysége szempontjából. E gondolatm enet
alátámasztásául Hirst és T hom pson kimutatják, hogy ha a m ultinacionális
vállalatok és az állam közötti viszonyon kívül azt a sokfajta politikai lehe
tőséget is figyelembe vesszük, am elyek segítségével a nemzetállamok szabá
lyozóerejüket használhatják arra, hogy megkönnyítsék vagy lehetetlenné
tegyék a tőke, a munkaerő, az inform ációk és árak mozgását — akkor
nyilvánvaló, hogy a jelen történelm i szakaszban tévedés a nem zetállam
eltűnésében hinni .121
Az elm últ évtizedben azonban a nemzetállamok szuverén alanyokból
stratégiai szereplőkké alakultak át, érdekeiket s azokat az érdekeket,
am elyeket képviselniük kellene globális interakciós rendszerben, a m ód
szeresen megosztott szuverenitás körülm ényei között juttatják érvényre.
Jelentős befolyásuk van, de hatalm ukat nem zetek feletti m akroerőkkel és
nem zetek alatti m ikrofolyam atokkal létrejött interakciós hálózatban
gyakorolják. Ráadásul, amikor stratégiai akciókba bocsátkoznak a nem
zetközi színtéren, hatalmas belső feszültség nyomása alatt cselekszenek. A h
hoz, hogy növeljék gazdaságuk termelékenységét és versenyképességét,
globális gazdasági érdekeknek kell eleget tenniük, a tőkeáramlásnak ked
vező globális szabályokhoz tartják m agukat, miközben társadalmukat arra
kérik, türelmesen várjon, hátha neki is csurran-cseppen valami a vállalkozói
120Camoy (1993: 88).

121 Hirst és Thompson (1996).
leleményesség gyüm ölcséből. Amennyiben a nem zetállam ok a multilate

rális világrend jó polgárai akarnak lenni, együtt kell m űködniük egymással,
el kell fogadniuk a geopolitika csípési rendjét, s tek in tet nélkül rendszerint
szűk látókörű polgáraik tényleges érzéseire, kötelességszerűen hozzá kell
járulniuk a renegát n e m z e te k és a potenciális zavarkeltők legyűréséhez.
A nemzetállamok fennmaradásának a történelm i tehetetlenségi erőn kívül
azonban más oka is van: a területükön található nem zetek és emberek
védekező közösségi érzülete — ez az utolsó m enedék, amelybe bele lehet
kapaszkodni, ha n em akaiják, hogy a globális áram latok örvénye elsodoija
őket. Minél erősebben hangsúlyozzák tehát az állam ok a közösségi érzü
letet, a megosztott hatalo m globális rendszerének annál kevésbé hatékony
előmozdítóivá válnak. M in él nagyobb diadalokat érn ek el viszont a plane-
táris színtéren, a globalizáció szereplőivel szoros együttműködésben, annál
kevésbé képviselik saját nem zeti szavazórétegeiket. M inél kizárólagosabban
a nemzeti érdekek vezérlik őket, ahogy az am erikai szuperhatalom eseté
ben történik, annál jo b b a n megingatják a hálózatokat, amelyektől fennma
radásuk és jólétük végső soron függ. A politikára szinte a világon mindenütt ez
az alapvető ellentm ondás nyom ja rá bélyegét.
Meglehet ezért, h o g y a nemzetállamok S aint-E xupéry Mindenség Kirá
lyának státusát érik el, akinek teljesen hatalmában állt, hogy mindennap
megparancsolja a N apnak: keljen fel! Kelet felől. H acsak nem kényszeríte
nek ki egy új napfelkeltét Nyugatról, atomrobbantás képében. Am az államok
ugyanakkor, am ikor elveszítik szuverenitásukat, m in d en elképzelhető for
májukban főszereplőkké lépnek elő egy tisztán stratégiai világban, m iként
Sun Tzu háborús traktátum ának hőse 2500 évvel ezelőtt:
A hadvezér dolga, h o g y nyugodt maradjon s így biztosítsa a titkosságot;
őszinte és igazságos, s így fenntartsa a rendet. Legyen képes hamis jelenté
sekkel és látszatokkal elbűvölni tisztjeit és em bereit, s így teljes tudatlanság
ban tartani őket. A felvonulást módosítva és terveit megváltoztatva bizony
talanságban tartja az ellenséget. Táborát váltogatva és kerülő utakat választva
megakadályozza, hogy az ellenség kifürkéssze szándékait. A döntő pillanat
ban a hadsereg vezére úgy cselekszik, mint aki megmászta a magaslatot,
majd lerúgja maga m ö g ö tt a létrát .122
így győzedelm eskedhetnek mégis az államok, s nyerhetik vissza hatal
m uk egy részét, feltéve, hogy „lerúgják” nem zetük létráját, s ily m ódon
belépnek a dem okrácia válságába.
122 Sun Tzu (kb. i. e. 505-496, 1988: 131-133).

427
6. fejezet
Információs politika és a demokrácia válsága
B evezetés: a társadalom p o l it ik á ja
A hatalom régenfejedelmek, oligarchák és uralkodó elitek kezében volt; úgy határozták

meg, mint arra való képességet, hogy rákényszerítsük akaratunkat másokra, s ezzel
megváltoztassuk viselkedésüket. Ez a hatalomfelfogás a mai valóságnak már nem felel
meg. A hatalom mindenütt ott van és sehol sincs jelen: ott van a tömegtermelésben,
a pénzügyek áramlásában, az életstílusokban, a kórházban, a televízióban, a képekben,
az üzenetekben, a technológiákban... Minthogy a tárgyak világát akaratunk már nem
képes befolyásolni, énazonosságunkat sem az határozza meg már, amit teszünk, hanem
az, amik vagyunk, s ezzel társadalmaink némileg közelebb kerülnek az úgynevezett
hagyományos társadalmak tapasztalásához, amely társadalmak inkább egyensúlyra, mint
haladásra törekedtek. A politikai gondolkodásnak és cselekvésnek erre a középponti
kérdésre kell válaszolnia: miként teremthető kapcsolat a gazdaság túlzottan nyitott tere
és a kultúrák túl zárt és töredékes világai között?... A z alapprobléma nem a hatalom
megragadása, hanem a társadalom újrateremtése, a politika újbóli kitalálása, hogy
elkerülhessük a vak konßiktust nyitott piacok és zárt közösségek között, s leküzdjük
azoknak a társadalmaknak afelbomlását, amelyekben növekszik a távolság a befogadottak
és a kizártak, a bent és a kint levők között.
Alain T ouraine : Lettre a Lionel, 36-38, 42.
A nemzetállam határainak elmosódása összezavarja az állampolgári hovatartozás

meghatározását. A hatalom egyértelmű elhelyezésének hiánya felhígítja a tár
sadalmi ellenőrzést és szétszórja a politikai kihívásokat. A kommunitárius fel
fogás különböző formáinak terjedése gyengíti a közös politikai hitvallás elvét,
amelyre a demokratikus politika alapul. M inthogy az állam egyre kevésbé
képes ellenőrzése alatt tartani a tőkeáramlást s biztosítani a szociális biztonságot,
fontossága is csökken az ádagpolgár szemében. A helyi kormányzati intéz
mények hangsúlyozása növeli a távolságot a politikai ellenőrzés mechanizmu
sai és a globális problémák kezelése között. A társadalmi szerződés hiánya tőke,
munka és állam között mindenkit arra késztet, hogy egyéni érdekeiért szálljon
harcba, s kizárólag a saját erőforrásaira számítson. M int Guehenno írja:
A liberális demokrácia két, jelenleg m egkérdőjelezett feltevésre épült:
hogy létezik politikai szféra, amely a társadalmi közmegegyezés és a
közérdek színtere; s hogy léteznek önálló energiával felruházott sze
replők, akik m ég az előtt gyakorolják jogaikat és nyilvánítják ki hatal
mukat, hogy a társadalom autonóm alanyokként teremtette meg őket.
Manapság au to n ó m alanyok helyett csak efem er helyzetek vannak,

amelyek ideiglenes szövetségek támaszául szolgálnak, s e szövetsége
ket esetről esetre mozgósított képességek éltetik. Politikai tér, a
kollektív szolidaritás színtere helyett csak uralkodó észleletek léteznek,
amelyek éppoly efem erek, m int az őket manipuláló érdekek. Egy
idejű atomizálódás és homogenizálódás m egy végbe. Egy társadalom,
amely végtelenül fragmentálódott, nincs emlékezete és hiányzik belőle a
szolidaritás, egy társadalom, amely csak a m édia által hetente sugárzott
képek egymásutánjában állítja helyre egységét. Polgárok nélküli társa
dalom ez, végső soron egyfajta nemtársadalom. Ez a válság —m iként
az európaiak szeretnék, abban rem énykedve, hogy elm enekülhetnek
tőle - nem egy bizonyos modellnek, az am erikainak a válsága. K ét
ségkívül az Egyesült Államok az, amelyik a legvégsőkig feszíti az érdek
összeütközés logikáját, amely felbomlasztja a közös érdek fogalmát; a
kollektív észleletek kezelése Amerikában a kifinomultságnak olyan szint
jére jutott, am elyhez hasonlóval Európában nem találkozunk. A szél
sőséges esetek segítségével azonban jo b b an értjük meg az átlagos
helyzeteket, az am erikai válság tehát jö v ő n k képét tálja elénk .1
A politika és a dem okratikus folyamatok átalakulása a hálózati társada
lomban még m élyebbre ható, m int ebből az elemzésből kitűnne. Ugyanis
a fent ismertetett folyam atokhoz az átalakulást előidéző fő tényező gyanánt
hozzáteszem az új információs technológiák közveden következményeit a
politikai vitákra és hatalomkereső stratégiákra nézve. Ez a technológiai
dimenzió kölcsönhatásban van a hálózati társadalomra jellemző általáno
sabb tendenciákkal, s az ebből a társadalmi struktúrából fakadó uralkodó
folyamatokra ad o tt közösségi reakciókkal. Egyszersmind erőteljes
fordulatot kölcsönöz ennek az átalakulásnak, előidézve azt, amit információ-
politikának nevezek. Ezért, bár Bobbiónak igaza van, amikor rám utat a
politikai jo b b - és baloldal között világszerte fennmaradó különbségekre
(amelyeknek alapvető oka, hogy élesen eltérő m ódon értelmezik a társa
dalmi egyenlőséget ),2 a jo b b -, a baloldalnak és a centrumnak hasonló tech
nológiai közegben kell feldolgozniuk terveiket és stratégiáikat, ha el akaiják
érni a társadalmat, ily m ódon biztosítva elegendő számú polgár támogatását
ahhoz, hogy hozzáférjenek az államhoz. Azt állítom , hogy ez a közös tech
nológia új játékszabályokra ösztönöz, amelyek a jelen könyvben b em u
tatott társadalmi, kulturális és politikai átalakulások közegében drámaian
1 Guehenno (1993: 46).

2 Bobbio (1994).
6. fejezet. Információs politika és a demokrácia válsága 429
hatnak a politika lényegére. A döntő az, hogy az elektronikus média (amibe

nem csak a televízió és a rádió tartozik, hanem mindenfajta kom m unikáció
és az internet is) vált a politika kiváltságos terévé .3 N em m intha m inden
fajta politika kimerülne képekben, hangokban vagy szimbolikus mani
pulációban. De ezek nélkül nincs esély a hatalom megszerzésére vagy gya
korlására. Végül tehát m indenki ugyanazt a játszmát játssza, bár nem
ugyanúgy vagy ugyanazzal a céllal.
A világos beszéd kedvéért az olvasót már elemzésem kezdetétől óvnom kell
ama tézis két leegyszerűsítő, téves változatától, amely szerint a politikára az
elektronikus média nyomja rá bélyegét. Egyrészt néha azt halljuk, hogy a
m édia rákényszeríti politikai választásait a közvéleményre. E rről nincs szó,
m ert m int később kifejtem, a média rendkívül sokféle. Kapcsolatai a politi
kával és az ideológiával rendkívül összetettek és közvetettek, jó lleh et van
nak nyilvánvaló kivételek, amelyek gyakorisága országtól, időszaktól és a
k onkrét médiumoktól függ. Igaz, sok esetben médiakampányok nyújtanak
támogatást a közvéleménynek a politikai establishmenttel szem ben, ahogy
Amerikában történt a Watergate-válság során, vagy Olaszországban az 1990-es
években,' amikor a média nagy része támogatta az igazságszolgáltatás kor
rupcióellenes mozgalmát, amely egyszerre irányult a hagyom ányos politikai
pártok és Berlusconi ellen, jóllehet ez utóbbi tartotta kezében a három
országos televíziós magáncsatornát. Másrészt a közvélem ényt gyakran
tekintik az üzenetek pusztán passzív befogadójának, amely k ö nnyen mani
pulálható. A tények ugyanakkor ezt az állítást is meghazudtolják. M int az
I. kötet 5. fejezetében kifejtettem , a média és közönsége k ö zö tt kétirányú
folyamat zajlik az üzenetek tényleges hatását illetően, amely üzeneteket a
közönség eltorzít, magáévá tesz és néha felbomlaszt. A m erikai körülm é
nyek között Page és Shapiro elemezték, hogy milyen attitűdöket mutatnak
hosszú távon a polgárok a politikai ügyekre vonatkozóan, s arra az ered
m ényre jutottak, hogy a közvélem ény legtöbb esetben független és a józan
észt követi .4 A m édium ok m indenütt a társadalomba gyökereznek, a
politikai folyamattal való kölcsönhatásuk rendkívül meghatározatlan, a
kontextustól, a politikai szereplők stratégiáitól és egy sor társadalmi, kultu
rális és politikai vonás konkrét interakciójától függ.
Am ikor az elektronikus média döntő fontosságú szerepére m utatok rá a
m ai politikában, valami másra utalok. Azt állítom, hogy a hagyományos
politikai rendszerek válságának és az új m édium ok drámai m értékben meg
n ő tt jelenlétének egymást erősítő hatására a politikai kom m unikáció és
3 Volkmer (1999, 2003).

4 Page és Shapiro (1992); Norris (2000b).
információ lényegében a m édia terének foglya. A m édia szféráján kívül

csak marginális politika lehetséges. Hogy mi megy végbe ebben a média által
uralt térben, azt nem maga a média szabja meg: nyitott társadalmi és politikai
folyamat. Am az elektronikus média logikája és szervezete keretezi és tagolja a
politikát. Tapasztalati adatok s egész sor kultúraközi példa alapján állítom, hogy
a politikának ez a média terében való fogva tartása nyom án létrejött keretbe
zárása (az információ korára jellemző tendencia) nemcsak a választásokra,
hanem a politikai szerveződésre, döntéshozatalra és kormányzásra is hat, végső
soron módosítva állam és társadalom viszonyát. M inthogy pedig a mostani
politikai rendszerek m ég m indig az ipari korszak szervezeti formáira és politikai
stratégiáira épülnek, politikailag elavulttá váltak, s az önállóságot az az infor
mációáramlás tagadja m eg tőlük, amelytől függnek. Ez a demokrácia válságá
nak alapvető forrása az inform áció korában.
Körvonalainak feltárásához különböző országokból származó adatokat és
példákat használok fel. Az Egyesült Államok az a demokrácia, amely először ért
el erre a technológiai szintre, s igen nyitott, tagoladan politikai rendszere révén
jobban szemlélteti az általánosabb tendenciát. Ámde kétségtelenül elvetem azt
az elgondolást, hogy a világ más országainak is az „amerikai modellt” kell
követniük. Semminek sincsenek annyira sajátos történelm i gyökerei, mint a
politikai intézm ényeknek és szereplőknek. Am ahogy az Angliában,
Amerikában és Franciaországban keletkezett demokratikus szokások és eljárá
sok az elmúlt két évszázadban világszerte elterjedtek, úgy tekinthető, a megfe
lelő kulturális és intézményi fordításban az eljövendő idők jó mutatójának az
információpolitikának az a formája, amelyet Amerikában gyakorolnak (például a
televízió uralma, a számítógépesített politikai marketing, az azonnali közvé
lemény-kutatás mint a politikai tájékozódás eszköze, a jellemgyilkosság mint
politikai stratégia stb.). Az elemzés hatókörét tágítandó példákat elemzek az
angliai, orosz, spanyol és japán politikai folyamatokból, s megpróbálván kitérni
a kevésbé fejlett országok új demokráciáira is, szemügyre veszem Bolívia esetét.
E megfigyelések alapján m egpróbálok kapcsolatot terem teni azok között a tár
sadalmi, intézményi és technológiai átalakulások között, amelyek a demokrácia
válságának gyökereit alkotják a hálózati társadalomban. Befejezésül pedig utána
járok, milyen lehetőségei vannak az „információs dem okrácia” új formáinak.
A MÉDIA A POLITIKAI T É R B E N AZ IN F O R M Á C IÓ KORÁBAN
M ielőtt empirikusan kifejteném , először röviden ism ertetem gondolatme

netem et. A demokratikus politika keretei között az állami intézményekhez
való hozzáférés azon m úlik, képes-e valaki megszerezni a polgárok több
ségének szavazatát. A jelenlegi társadalmakban az emberek lényegében a

m édium okból, alapvetően a televízióból szerzik értesüléseiket és alakítják
ki politikai véleményüket (6.1 és 6.2 táblázat). Ráadásul, legalábbis az
Egyesült Államokban, a televízió a leghitelesebb hírforrás, s az id ő k folya
m án hihetősége tovább fokozódott (6.1 ábra). Ezért a pártokban és
jelöltekben testet öltő ellentétes politikai felfogások ahhoz, hogy hat
hassanak az emberek tudatára és akaratára, a médiát használják alapvető
kom m unikációs, befolyásolási és meggyőzési eszközül. E közben m ind
addig, amíg a média viszonylag független a politikai hatalomtól, a politikai
szereplőknek alkalmazkodniuk kell a média szabályaihoz, technológiájához
és érdekeihez. A médiumok foglalják keretbe a politikát.5 M inthogy pedig
a kormányzás az újraválasztás vagy magasabb hivatalba való választás
függvénye, maga a kormányzás is attól függ, hogyan értékelik napról napra
a kormányzati döntések lehetséges hatását a közvéleményre, am it köz
vélemény-kutatási adatokkal, fókuszcsoportokkal és imázselemzésekkel
m érnek. Az információkkal egyre jo b b an telített világban ráadásul a leg
hatékonyabb üzenetek azok, amelyek egyszerre a lehető legegyszerűbbek és a
leginkább többértelműek, s így teret engednek az emberek projekcióinak.
Ennek az elemzésnek legjobban a képek felelnek meg. Az emberek tudatát a
közügyek vonatkozásában leginkább az audiovizuális m édium ok táplálják.
6.1 tá b lá z a t Hírforrások az E gyesü lt Á llam okban, 1993 -2 0 0 2 (százalék b an )
Időpont Televízió Ú jságok Rádió Magazinok Internet M ás

1 9 9 3 . január 83 52 17 5 n. a. 1
1 9 9 4 . január 83 51 15 10 n. a. 5
1 9 9 5 . sz ep tem b er 82 63 20 10 n. a. 1
1 9 9 6 . január 88 61 25 8 n. a. 2
1 9 9 9 . január 82 42 18 4 6 2
1 9 9 9 . ok tób er 80 48 19 5 11 2
2 0 0 1 . február 76 40 16 4 10 2
2 0 0 1 . sz ep tem b er 74 45 18 6 13 1
2 0 0 2 . január 82 42 21 3 14 2
M eg jeg y zés: a feltett kérdés e z volt: „H onnan szerzi a legtöbb értesü lést o r s z á g o s é s
n em zetk ö zi ügyekről? T elevíziób ól, ú jsá g o k b ó l, rádióból, m agazinokból v a g y a z
internetről?” (két válasz volt m e g e n g e d e tt).
F orrás: P ew R esea rch C enter for th e P e o p le an d th e P ress Survey (k ü lö n b ö z ő év ek b en ).
5 Edwards és Wood (1999); Croteau és Hoynes (2000: 229—236); Miller és

Krosnick (2000); White et al. (2002).
6 .2 táblázat. A c o c h a b a m b a i la k o so k (Bolívia) politikai in form ációforrásai, 1 996
Információforrás F ő in fo r m á c ió fo r r á s %-ban E lő s z e r e te tte l em líti % -ban
Ú jságok 3 2 ,0 8 ,7
R ádió 4 3 ,3 1 5 ,7
Televízió 5 1 ,7 4 6 ,0
M ás 4 ,7 -
F orrás: A co ch a b a m b a i la k o s o k inform ációforrásainak v iz s g á la t a , Centro d e E stu d ios

d e la Realidad y S o c ia l, C o c h a b a m b a , 1996.
6.1 ábra A hírforrás h i t e l e s s é g e a z E gyesü lt Á llam okban, 1 9 5 9 - 1 9 9 1

F orrás: Roper O rgan ization , A m e r i c a ’s W atching: P u b lic A t t i t u d e s to w a r d Television
(N ew York, 1991).
D e mik a médiumok? M i politikai önállóságuk forrása? S hogyan adnak keretet

a politikának? Demokratikus társadalmakban a fősodorhoz tartozó médiumok
lényegében üzleti csoportok, amelyek egyre jobban koncentrálódnak és
összefonódnak, ámbár egyszersmind rendkívül tagoltak is és eltérő piacokra
orientálódnak (lásd 5. fejezet és I. kötet, 5. fejezet). Az elm últ évtizedben a
kormánykézben levő televízió és rádió is hasonult a magánkézben levő
médiacsoportokhoz, mert csak így remélhette, hogy fennmarad a globális

versenyben —így aztán szintén a nézettségtől, illetve hallgatottságtól függ .6 A
közönség értékelése lényeges, m ert a médiában a fő bevételi forrás a hirdetés .7
A magas nézettség vonzó m édium ot igényel, s ez a hírek esetében hitelességet
jelent. Hitelesség nélkül a hírek pénz vagy hatalom szempontjából sem érnek
semmit. A hitelesség viszonylagos távolságtartást igényel konkrét politikai
választási lehetőségekkel szemben, de a fősodorbeli politikai és morális értékek
paraméterem belül maradva. Ráadásul csak hiteles, elhihetően függeden
álláspont esetén váltható át alkalmanként ez a függetlenség nyílt, opportunista
politikai támogatássá, vagy titkos pénzügyi alkuvá, amelyben támogatásért
cserébe terjesztenek vagy visszatartanak bizonyos értesüléseket.
A média üzleti érdekekben gyökerező önállósága jó l m egfér a szakmai
ideológiával és az újságírók legitimációjával és önbecsülésével is: beszá
molnak, s nem állást foglalnak. Legfontosabb az információ, a hírelemzést
dokum entálni kell, a vélem ény kordában tartandó, a tárgyilagosság a fősza
bály. Ezt a kettős, vállalati és szakmai függetlenséget erősíti az is, hogy a
média világában szakadatlan, jó lleh et egyre inkább m onopólium ok közötti
verseny folyik .8 Amint csorbát szenved valamelyik tévéhálózat vagy újság
hitelessége, a versenytárs rögtön elviszi a közönséget (piaci részesedést). A mé
diának tehát egyrészt közel kell állnia a politika és a kormányzás világához,
elég közel ahhoz, hogy inform ációkhoz juthasson, hasznot h ú zzo n a szabá
lyozásból, és —sok országban —jelentős anyagi támogatásban részesüljön.
Másrészt viszont elég semlegesnek és távolságtartónak kell lennie ahhoz, hogy
megőrizze hitelességét, s közvetítőként léphessen fel a polgárok és pártok
között az információáramlás és a képek létrehozásában és fogyasztásában,
rajta tartva kezét a közvélemény alakulásán, a választói magatartás alakulásán és
a döntéshozatalon.
Mihelyt a politika a média terének rabjává válik, maguk a politikai szerep
lők is közelítenek média teréhez, amennyiben elsődlegesen a m édia köré
szervezik politikai lépéseiket: például információkat szivárogtatnak ki, elő
segítve valamilyen személyes vagy politikai tervet. Ez kikerülhetetlenül
ellenkiszivárogtatáshoz vezet, s így a média válik azzá a küzdőtérré, ame
lyen politikai erők és személyiségek, valamint nyomásgyakorló csoportok
próbálják aláásni egymás hitelességét, közvélemény-kutatási eredm ények
terén, a szavazóumákban, parlam enti szavazatokban és korm ánydöntések
ben gyűjtve be a hasznot.
6 Perez-Tabemero et al. (1993).

7 MacDonald (1990).
8 Volkmer (2003).
A médiapolitika term észetesen nem zárja ki eleve a politikai tevékenység

más formáit. Az elm últ években hatásosnak bizonyultak a tömegkampá
nyok: példa ezekre a K eresztény Koalíció az Egyesült Államokban, a Zöld
Párt Németországban vagy a brazil Munkáspárt. A töm eggyűlések és utcai
tüntetések továbbra is a spanyol, francia, olasz és m exikói politikai kampá
nyok lényeges szertartásai. A jelöltek most is utaznak, fellépnek, kezet
ráznak, gyermekeket puszilnak meg (csak óvatosan), diákokhoz, rendőrökhöz
és minden lehetséges etn ik ai csoporthoz szólnak. A pénzgyűjtő tevékeny
ség kivételével azonban a személyes politika fő célja az, hogy a személyisé
get vagy az üzenetet bem utassák a médiában, bekerüljön a főműsoridőben
sugárzott híradóba, rádiós beszélgetőműsorba vagy valam ely befolyásos lap
vezércikkébe. A spanyol politikai kampányok során (s feltételezésem sze
rint más országokban is) a nagygyűléseken szónokló jelö ltek et vörös lámpa
figyelmezteti m ikrofonjukon, hogy élő közvetítés van (egy-két percig), s
így azonnal az előre m eghatározott témára tudnak áttérni, attól függetlenül,
hogy mit m ondtak élő hallgatóságuknak. Az am erikai választási hadjárat
során a városi gyűléseket, iskolai összejöveteleket a potenciális médiaköz
vetítés időpontjával és helyszínével összhangban szervezik meg, ugyanígy azt is,
hol álljon meg a jelöltet szállító busz, vonat vagy repülőgép. Üdvözlő és
lehurrogó tömeg szolgáltatja az érdekes hátteret a közvetítéshez.
Ismételten leszögezem azonban: attól, hogy a média vált a politika terévé,
m ég nem a televízió m o n d ja meg, hogyan döntsenek az emberek, s az,
hogy valaki képes p én zt kö lten i tévéhirdetésekre vagy képeket manipu
lálni, önmagában m ég d ö n t az eredmény felől. Számtalan példát hozhatunk
m inden országból, k ü lö n ö sen az Egyesült Állam okból, hogy a televíziós
reklámhadjárat m ég n e m v o lt elég egy jelölt megválasztásához, vagy hogy
a közepes m édiateljesítm ény nem záija ki eleve a győzelm et (bár arra is
bőségesen találunk példákat, hogy mekkora hatást képes elérni a televíziós
jelenlét adott politikus futtatásában és előtérbe kerülésében: például Ronald
Reagan és Ross Perot az Egyesült Államokban, Felipe Gonzalez Spanyolor
szágban, Berlusconi Olaszországban, Zsirinovszkij Oroszországban 1993-ban,
Aoshima Tokióban 1995-ben, a néhai Pim Fortuyn Hollandiában 2002-ben).
Az 1990-es években B razíliában Collor de Mellót rem ek televíziós teljesít
ménye nyomán szinte a sem m iből választották elnökké, az emberek azonban
rögtön az utcákra tódultak, és lemondásra kényszerítették, mihelyt kiderült,
hogy csupán az államot kifosztó csaló. Három évvel késeibb a televízióban
n em előnytelenül szereplő, ám a média trükkjeitől nyilvánvalóan viszolygó
Fernando Henrique C ard o só t azért választották elnökké (igaz, ebben segít
ségére volt a jelöltségét tám ogató O Globo Televisao is), m ert pénzügymi
niszterként évtizedek óta először volt képes m egfékezni a hiperinflációt.
2002-ben pedig a brazil baloldal vezére, Lula aratott földcsuszamlásszerű

győzelmet az elnökválasztáson, jóllehet a fő médiumok ellenfelét támogatták.
Ö nm agában sem a televízió, sem más médiumok nem d ö n ten ek az
eredm ény felől, aminek éppen az az oka, hogy a m édiapolitika ellent
mondásos terület, ahol különböző szereplők és stratégiák m ű k ö d n ek , eltérő
készségekkel és különböző kim enetellel, néha egészen váratlan követ
kezményekkel. A mediokrácia n em ellentétes a demokráciával, m ert épp
annyira plurális és versengésre épülő, m int maga a politikai rendszer. Azaz:
n em nagyon. Továbbá, ha az előző rendszert, a pártok uralta dem okráciát
vesszük figyelembe, amelyben a polgárok többségétől nagyrészt elszi
getelődött pártszervezetek kizárólagos joggal döntöttek politikai progra
m okról és jelöltekről, akkor kérdés, vajon melyik rendszerben nyílik több
lehetőség a polgárok részvételére, legalábbis ha a kommunális városi gyűlések
m itikus korát már magunk m ö g ö tt hagytuk.
A lényeg azonban az, hogy aktív médiajelenlét nélkül a politikai javaslatoknak
vagy jelölteknek nincs esélyük arra, hogy széles támogatottságot szerezzenek. A média-
politika nem minden politikát jelent, de a döntéshozatal befolyásolásához
m inden politikának át kell szűrődnie a médián. Ezáltal a politika anyagának,
szervezetének, folyamatának és vezetésének alapvető kereteit a médiarendszer,
különösen az új elektronikus média belső logikája szabja meg. H o g y pontosan
m iként megy végbe ez a keretbe foglalás, annak m egértésében segít, ha
szemügyre vesszük a m édiapolitika tényleges kifejlődését, kezdve az utóbbi
három évtized amerikai tapasztalatával.
S h o w - p o l i t i k a És p o l it ik a i m a r k e t in g :
A Z A M E R IK A I M OD ELL
Az amerikai politika átalakulása a huszadik század utolsó évtizedeiben három,

egymással összefonódó folyamat következménye: a) a politikai pártok hanyat
lása és a jelöltek kiválasztásában betöltött szerepük csökkenése; b) a televízióra
épülő, de egyre sokfélébb, elektronikus összefonódó rugalmas m édium ot is
magába foglaló összetett médiarendszer létrejötte; és c) a politikai marketing
kialakulása, állandó közvélemény-kutatásokkal, a véleménykutatások és a poli
tikacsinálás közötti visszacsatolások rendszerével, médiagurukkal, számító-
gépesített direct mailekkel és telefonos adatbankokkal, ajelöltek és ügyek valós
idejű igazodásával a nyerésre alkalmas formához .9
9 Abramson et al. (1988); Patterson (1993); Roberts és McCombs (1994); Balz és

Brownstein (1996).
Bár az amerikai p o litik ai rendszer átalakulása m ély en a társadalmi és

kulturális tendenciákban gyökerezik, a szóban forgó átalakulások leginkább
egyértelmű m egnyilvánulásai a M cGovem -Fraser Bizottság választási
reformjai voltak, am elyeket az 1968-as Országos D em o k rata Konvencióra
reagálva dolgoztak ki; itt ugyanis a pártapparátus H u m p h re y t választotta
elnökjelöltnek a népszerűbb Eugene McCarthyval szem ben. Az új rend
szerben a jelölő gyűlés k ü ld ö tte in e k túlnyomó többségét közvetlen elővá
lasztásokkal választják ki az elnökségért versengők k ö z ü l .10 Ily módon, míg
az 1950-es években a k ü ld ö tte k 40 százalékát választották ki ezzel a mód
szerrel, addig az 1990-es é v e k re arányuk elérte a 80 százalékot .11Ezen túl
m enően egész sor kampányfinanszírozási reformmal kényszerítették a jelöl
teket, hogy jobban tám aszkodjanak saját adom ánygyűjtő képességeikre,
közvetlen társadalmi kapcsolataikra, és sokkal kevésbé a pártjuk támo
gatására. Az érdekcsoportok és általában a választópolgárok a színfalak mögé
szorították a pártszervezeteket az amerikai politikában .12 M indkét tenden
cia rendkívül megerősítette a média szerepét: a m édium ok kiváltságos közve
títőkké váltak a jelölt és a szavazópolgárok között, s d ö n tő e n befolyásolják
az előválasztásokat, v alam in t a kongresszusi és kormányzóválasztásokat
egyaránt. Minthogy pedig a médiumokban elhelyezett hirdetések és a médiára
épülő kampányolás igen drága, a jelölteknek m agánadományozókra a
pártrendszeren kívül álló p o litik ai akcióbizottságokra kell támaszkodniuk .13
A média politikai szerepe az elmúlt harminc évben technológiailag és
szervezetileg egyaránt je le n tő s e n megnőtt. Szakértők szerint a média, a
közvélemény-kutatás és a politika viszonyában a fordulópontot John Kennedy
1960-as kampánya je le n te tte .14Kennedy nemcsak első ízben építette kam
pányát a közvélem ény-kutatásra és a televíziós stratégiára, hanem győzelme
is nagyrészt Nixonnal fo ly ta to tt televíziós vitájának (ebben a műfajban ez
volt az első) tudható be, am elyet ő nyert meg, miközben akik ugyanezt a vitát
a rádióban hallgatták, azok N ix o n t jelölték meg győztesnek .15Ezt követően
a televízió határozta m e g a napirendet az amerikai politikában. Bár a
befolyásos lapok, m int a T he N ew York Times vagy a The Washington Post
továbbra is a feltáró rip o rto k és a vélemények terén m utatkozó tendenciák
legfontosabb forrásai, csakis a televízióban is közvetített események jutnak
10 Patterson (1993: 30-33).

11 Ansolabehere et al. (1993: 75).
12 Magleby és Nelson (1990).
13 Garber (1984, 1996); Gunlicks (1993).
14Jacobs és Shapiro (1995).
el elég nagy közönséghez ahhoz, hogy beindíthassanak vagy m egfordíthas

sanak valamilyen tendenciát a közvélekedésben. A televízió, a lapok és a
rádió ily m ódon rendszert alkotnak: gyakran a lapok számolnak b e valamely
eseményről, amelyet kommentálnak is, majd a televízió em észthetőbbé teszi s
nagyobb közönséghez juttatja el, a rádiós beszélgetőműsorokban pedig a
választópolgároknak m ódjuk nyílik a reagálásra, illetve a szervezett, m inden
álláspontot felsorakoztató vitákra a televízió által felvetett ügyekről .16
A televízió egyre fontosabb politikai szerepe két lényeges jelenséget
idézett elő. A televízióra fordított politikai költségek az egekbe szöktek: az
1960-as évek elején az országos politikai kampányok költségvetésének
mintegy 9 százalékát fordították tévéhirdetésekre, míg ez az arány az 1990-
es években mintegy 25 százalék volt, miközben a költségvetések m aguk is
többszörösükre nőttek; 1990-ben egyes becslések szerint 203 m illió dollárt
fordítottak sugárzott politikai hirdetésekre ,17 1994-ben pedig 350 millió
dollár m ent el televíziós politikai hirdetésre .18Az 1996-os választásokon
ugyanez a számadat m eghaladta a 800 millió dollárt, 2000 -re ped ig jóval
1 milliárd fölé emelkedett. U gyanakkor a jelölteknek n y ú jto tt politikai
tanácsadás a politikai kam pányoknak éppúgy lényeges tényezőjévé vált,
m int a kormányzati döntésekhez szükséges támogatottság, illetve a velük
való szembeszegülés megszerzéséhez. Az igazán fontos nem is annyira az
eredetileg közvetített esemény, hanem a körülötte folyó vita: hogyan
vitatják, kik vitatják, m ennyi ideig vitatják. A győzelem a d ö n tő , nem a
magyarázat vagy tisztázás. 1993—1994-ben például, m iután hónapokig
elkeseredett vita folyt Clinton egészségügyireform-tervezetéről, amely a
média figyelmét is erősen lekötötte, a közvélemény-kutatási adatok arra
utaltak, hogy az amerikaiak nagy többsége nem igazán érti, m it tartalmaz a
javaslat, s mi a lényege a tervet érintő bírálatoknak. Annyi baj legyen. A mé
diában folyó, biztosítótársaságok, orvosi egyesületek és a gyógyszeripar által
táplált vita össztüzében a javaslatot m ár az előtt sikerült ham vába halasztani,
hogy szavazásra került volna a Kongresszusban, nem hogy a választópol
gárok megvitathatták volna .19 A média vált a fő politikai hadszíntérré.
A technológia nemcsak a m édiára tett hatásaival alakította át a média
politikai szerepét, hanem azzal is, hogy valós idejű kapcsolatot terem tett a
médiarendszer és a politikai m arketing között .20 Az 1960-as évek végétől
kezdve használnak a számítógépeket a közvélemény-kutatások feldolgozásá
16 Friedland (1996).
18 Freeman (1994).
19 Fallows (1996).
20 D. West (1993).
hoz; ennek nyomán született a „stratégiai közvélemény-kutatás”, amelynek

során potenciális választók célcsoportjain tesztelnek különböző politikai
stratégiákat, hogy aztán a kam pány során is m ódosítsák a stratégiát, az
üzenetek formáját vagy akár tartalmát is.21 A rá következő két évtizedben
az olyan vélem énykutatók, m int Patrick Caddell, P eter H art és R obert
T eeter döntően befolyásolták a kampánystratégiákat, s kulcsfontosságú
közvetítő szerepet játszo ttak jelöltek, választópolgárok és a média között.
Az imázsteremtőkkel és pohtikai tanácsadókkal együtt a véleménytrendeket a
médiabeli beszámolókba visszatáplálva s viszont kam pányokat szerveztek,
álláspontokat, ügyeket és személyiségeket építettek fel .22 A hogy a techno
lógia felgyorsította a m édiabeszám olókat s növelte az információs rend
szerek sebességét és rugalm asságát, a visszacsatolásokból eredő hatások és a
sajátos szempontú értelm ezések mindennapi tevékenységekké váltak, ezért
a legtöbb nagypolitikai irodában, kezdve a Fehér H áztól, kommunikációs
stratégák gyűlnek össze m in d en reggel, hogy kezüket a nem zet ütőerén tartva
bármikor készek legyenek beavatkozni, akár reggeltől délutánig megvál
toztatva az üzeneteket és a terveket, attól függően, h o g y a fő hírforrások
(C N N , tévéhálózatok, v e z e tő reggeli lapok) m iről szám olnak b e .23
Az a tény, hogy m aguk a m édiumok, folyamatos beszámolóik nyomán bár
m ikor képesek friss híreket közölni, azt jelenti, hogy a kom munikáció harco
sainak állandóan résen kell lenniük, s bármely pohtikai döntést rögvest a mé
diapolitika nyelvére kell fordítaniuk, majd közvélemény-kutatások és fókusz
csoportok segítségével m érn i a hatást. A közvélemény-kutatók és imázste-
remtők döntő pohtikai szereplővé váltak, akik az információs technológiát
médiatudománnyal, pohtikai hozzáértéssel és fontoskodó hókuszpókuszokkal
vegyítve elnököket, szenátorokat, kongresszusi képviselőket és kormányzókat
képesek teremteni és eltüntetni. Amikor pedig tévednek, például a közvéle
mény-kutatási eredm ényekben, akkor továbbra is befolyásosak maradnak,
m ert tévedéseikkel v áltoztatnak m eg pohtikai tendenciákat, m int például az
1996-os New H am pshire-i republikánus előválasztás alkalmából, amikor a
kutatók tévedésből alábecsülték Forbes teljesítményét, m ert a rá adott sza
vazatokat az előző napok közvélemény-kutatásainak tévesen túlzó előre
jelzésein mérték le .24
Azzal párhuzamosan, ah o g y a médiumok az 1990-es években tagoltabbá
váltak és decentralizálták hatókörüket, még átfogóbban tudták kezükben
21 Moore (1992: 128-129).

22 Mayer (1994).
23 Fallows (1996).
24 Mundy (1996).
tartani a politikai attitűdöket és viselkedést.25 A helyi kábelcsatornák és

rádiós talkshow-k homogenizálták a közönséget s tették lehetővé, hogy a
politikusok célzottabban juttassák el üzeneteiket, m iközben az érdekcso
portok és az ideológiai színezetű választói rétegek a fősodorbeli média
óvatos szűrője nélkül tudták előadni érveiket. A videólejátszók rendkívül
fontos eszközökké váltak, m ert így lehetett közvetlen postai terjesztéssel
videoüzeneteket eljuttatni kisvárosi gyűlésekre és az em berek otthonába.
A C-Span és a C N N 24 órás közvetítései nyomán a politikai színezetű hírek
és információk azonnal szállíthatók voltak. Előfordult, hogy N ew t Gingrich
republikánus vezér a C-Span közvetítésével m ondta el szenvedélyesen
liberalizmusellenes kongresszusi beszédét, s nem kellett félnie attól, hogy
ellenséges reakciók zavarják meg, m ert a kamerák látószögén kívül az egész
terem üres volt. Az üzenetek helyi adók révén történő leszűkítése bizonyos
területekre vagy társadalmi csoportokra felmorzsolja az országos politikát s
aláássa a tévéhálózatok befolyását, mégis a politikai megnyilvánulásoknak
m ég nagyobb részét tuszkolja az elektronikus média világába. Időközben az
Internet is a választási propaganda eszközévé, ellenőrzött viták fórumává és
a támogatókkal való kapcsolattartás közegévé vált.26 A televíziós program ok
vagy hirdetések gyakran egy internethelyre hivatkoznak, ahol információ
vagy érvek találhatók, miközben a számítógépes kom m unikáció m édia
eseményekhez vagy a tévében látható politikai hirdetésekhez kapcsolódik,
elektronikus csalétekként az aggódó választópolgárok számára.
A politikát az elektronikus térbe kebelezve a m édium ok eltökélten
formálják a folyamatot, az üzeneteket és az eredményeket, tekintet nélkül
a konkrét üzenetek tényleges céljára vagy hatásosságára. N em arról van szó,
hogy a m édium az üzenet, hiszen a politikai választási lehetőségek valóban
különböznek, s a különbségek számítanak. A média terébe lépve azonban
a politikai tervek és a politikusok sajátosan formálódnak .27M ely m ódokon?
A politika médialogika szerinti formálódásának megértéséhez a hírközlési
eszközök működésének átfogó elveire kell utalnunk: versenyfutás a nézettsé
gért/hallgatottságért, versenyben a szórakoztatással; a politikával szembeni
szükségszerű távolságtartás, ami a hitelesség záloga. Ezek fordítódnak le a hírek
közvetítésének hagyományos feltevéseivé, amelyeket Gitlin sorol fel: ,,A hírek
az eseményeket, nem mögöttes feltételeiket érintik; a személyt, és nem a
csoportot; konfliktust, és nem konszenzust; azt a tényt, amely ’előreviszi a
25 Garber (1996); Hacker (1996).

26 Klinenberg (1996); Dutton (1999); Docter et al. (1999); Norris (2000b); Castells
(2001); Kamarck és Nye (2002).
27 Patterson (1993); Balz és Brownstein (1996); Fallows (1996).
storyt’, s nem azt, am elyik magyarázza.”28 Csak a „rossz hírek”, amelyek

konfliktusokra, drámákra, törvénytelen alkukra vagy kifogásolható visel
kedésre vonatkoznak, csak ezek az érdekes hírek. M inthogy a híreket egyre
inkább a velük párhuzam osan (vagy versengve) futó szórakoztató m űsorok
vagy sportesemények keretezik, logikájukkal is ez történik. Drámára, izga
tott várakozásra, konfliktusra, vetélkedésre, irigységre, csalásra, nyertesekre
és vesztesekre, s ha lehet, szexre és erőszakra van szükségük. A sportközve
títések ütem ét és nyelvezetét követve, a „lóverseny-politika” ambíciók,
manőverek, stratégiák és ellenstratégiák vég nélküli játékának m utatkozik
bennfentes kiszivárogtatások és a média által végeztetett állandó közvéle
mény-kutatások hathatós segítségével. A m édium okat egyre kevésbé
érdekli a politikusok m ondandója: az átlagos megszólalási időtartam az
1968-as 42 m ásodpercről 1992-re kevesebb m int 10 másodpercre esett
vissza.29 A média tárgyilagos attitűdje cinizmusba fordul, amikor szó szerint
m indent tisztán stratégiai játéknak értelmeznek. A tudósítások alkotják az
ilyen elemzések alapját, ezeket azonban jelentős m értékben felerősítik
szakértői műsorokkal (ilyen például a C N N Kereszttűzben című adása),
amelyek olyan élesen ellentétes nézeteket képviselő, udvariatlan, lármás
kom m entátorok köré szerveződnek, akik a végén természetesen egymásra
mosolyognak és kezet ráznak, ily m ódon hangsúlyozva, hogy m indez csak
színház. Ugyanakkor, m ondja James Fallows, a politika gyors ritmusban
folyó, éles vágásokra épülő töm ör értékelése az egyre népszerűbb tévés
kerékasztalok keretei k ö zö tt közvetlenül hat az eseményekről szóló beszá
molókra a tévéhíradókban és a lapokban .30Másként kifejezve: a médiumoknak
a politikára vonatkozó kijelentései maguk is politikai eseményekké válnak:
hetente teszik közzé a politikai verseny győzteseinek és veszteseinek listá
ját. Sandra M oog íija:
A hírek egyre inkább a legutóbbi tudósításokra adott népi reakciók meg

vitatásává alakulnak. Kik a nyertesek és a vesztesek, kinek a népszerűségi
rátája nőtt az égig és kié csökkent az elmúlt hónap, hét vagy nap politikai
eseményei nyomán. A hírügynökségek által végeztetett gyakori közvé
lemény-kutatások teszik lehetővé ezt a hiperreflexivitást, mert állítólag
objektív megalapozást nyújtanak az újságíróknak a politikai lépésekre és
a velük kapcsolatos újságírói reakciókra, a különböző politikusoknak a
közvéleményben élő értékelésére vonatkozó elmélkedéseihez.31
29 Patterson (1993: 74).

30 Fallows (1996).
31 Moog (1996: 20).
6. fejezet.Információs politika és a demokrácia válsága 441
A politikai tudósítások további és erőteljes átformálását jelenti az esemé

nyek személyessé tétele .32A drámának a politikusok a szereplői, s nem a
politika. M inthogy pedig a politikusok, a politikai vizeken éviekéivé válto
gathatják programkijelentéseiket, a legtöbb emberben a politika forrásaként
csupán a személyes indítékok és képek maradnak meg. A politikai napirend
előterébe ily m ódon a jellem kérdései kerülnek, ahogy az üzenet hordozója
lesz maga az üzenet.
A politikai hírek átszíneződése a politika átszíneződésébe csap át: a
stratégiai tervezők együtt játszanak a médiával a választók befolyásolása ér
dekében. Mivel pedig csak a rossz hír —hír, ezért a politikai hirdetések a
negatív üzeneteket preferálják, amelyek célja az ellenfél javaslatainak meg
semmisítése, miközben a saját programot csak igen általános formában fejtik ki.
Kísérletek igazolják, hogy az em berek sokkal nagyobb valószínűséggel em
lékeznek vissza a negatív üzenetekre, s ezek jobban befolyásolják a politikai
vélem ényeket .33 Továbbá, m ivel az imázsépítés és a szappanoperák világá
ban a politika személyessé válik, a leghatásosabb fegyver a jellemgyilkosság
lesz.34 Mindenfajta politikai tervet, kormányjavaslatot és politikai pályát alá
áshat, akár tönkre is tehet, ha valaki helytelen vagy kifogásolható viselke
désben marasztalható el (N ixon W atergate-ügye vezette be az új korsza
kot); ha a szigorú erkölcsi m ércéktől eltérő magánélete feltárul, vagy lelep
lező információ bukkan fel (Bili Clinton); ha egyre-másra halm ozódnak a
különböző vádak, híresztelések, inszinuációk a m édium okban, s ahogy az
egyik állítás hatása múlni kezd, jö n a másik (Hillary C linton, Felipe Gonza
lez). A nem bizonyított állítások egyes esetekben drámai személyes követ
kezményekkel, például a célba vett politikus öngyilkosságával járnak (például
Pierre Beregovoy francia szocialista pénzügyminiszter 1993-ban). Ezért
válik a politikai élet alapvető részévé a személyes támadások napi szintű
ellenőrzése, amelyekre ellentámadással vagy hasonló tulaj doni tásokkal való
fenyegetéssel reagálnak. Az 1992-es elnökválasztási kam pányban például
C linton tanácsadói azzal fenyegették a republikánusokat, hogy kiteregetik
Bush állítólagos viszonyát egy volt Fehér Ház-beli titkárnővel — találtak egy
újabb Jennifert —, s ezzel kényszerítették őket, hogy ne nagyon hangsúlyozzák
C linton házasságon kívüli viszonyát .35Az információs politika középpont
jában a kommunikációs stratégák és a szóvivők állnak.
A médium okat egyre kevésbé érdekli a politikai javaslatok tartalma (ki
véve a tömegigénytől távol eső médium okat, például az állami televízió
32 Ansolabehere et al. (1993); Fallows (1996).
33 Ansolabehere és Iyengar (1994).
34 Garramone et al. (1990); Fallows (1996).
35
Swan (1992).
vagy a lapok hosszú külön tudósításai), ami a politikai üzenetek szélsőséges

leegyszerűsítéséhez vezet. Az összetett politikai álláspontokat olyan szemmel
vizsgálják át, hogy találjanak bennük néhány kulcsfontosságú ügyet, amelyet
aztán dichotóm m ódon tálalnak fel a nagyközönségnek: életpártiság vagy a
választás szabadsága, a m elegek jogai vagy a melegek ostorozása, társada
lombiztosítás és költségvetési hiány vagy kiegyensúlyozott költségvetés és a
Medicaid megnyirbálása. A közönség megszavaztatására építő politika a televí
ziós játékokat utánozza: a választási csengő nyerteseket és veszteseket hirdet, a
választás előtti harangok (közvélemény-kutatások) figyelmeztetéseket üzennek.
Imázsok, kódolt üzenetek, lóverseny-politika hősök és gazfickók között
(időszakosan szerepet cserélnek), a színlelt szenvedélyek, rejtett ambíciók és
orvtámadások: ilyen az elektronikus médiába foglalt és általa formált amerikai
politika, amely ily m ódon politikai valós virtualitássá alakul, megszabva az
államhoz való hozzájutást. Lehet-e ez az „amerikai m odell” egy általánosabb,
az információ korára jellem ző tendencia előhírnöke?
„A m e r ik a n iz á l ó d ik -e ” A Z EURÓ PAI P O L IT IK A ?
Igen és nem. Nem, m ert az európai politikai modell sokkal inkább a politikai
pártokra támaszkodik, am elyek jelentős, bevett hagyom ányokra tekintenek
vissza, s aránylag m élyen gyökereznek sajátos történelm ükben, kultúrá
ju k b an és társadalmukban. N e m , m ert fontosak a nem zeti kultúrák, s ami
Amerikában elfogadható, az Európa nagy részében elfogadhatadannak minő
sülne, s voltaképpen bum erángként csapna vissza a leendő agresszorra:
francia politikai körökben például köztudott volt a néhai M itterand elnök
hosszan tartó, házasságon kívüli viszonya, amelyből leánya is született. Am
jó lleh et számos ellensége volt, ezt a tényt soha sem használták fel ellene, s
h a így tesznek, a választópolgárok többsége becstelennek tartotta volna,
hogy beavatkozzanak az eln ö k magánéletébe. (A politikai vezetők magán
életének tiszteletben tartása tekintetében a brit m édium ok közbülső helyet
foglalnak el Amerika és Európa legnagyobb része között.) Ráadásul az 1980-
as évek végéig az európai televíziók túlnyomó többsége kormányellenőrzés
alatt állt, így a televízió politikai felhasználása szabályozott, a fizetett hirde
tések pedig továbbra is tilosak. B ár a televíziós hálózatok liberalizálásával és
magánosításával az európai televízióknak ez a korlátozottsága megváltozott,
a média szerepét és a politikai rendszerhez való viszonyát illetően továbbra
is jelentős különbségek állnak fenn Amerika és Európa k ö zö tt .36
36 Siune és Truetzschler (1992); Kaid és Holtz-Bacha (1995).

6. fejezet.Információs politika és a demokrácia válsága 443
Ugyanakkor, bár a jelölteket és a programokat a pártok választják ki s

döntik el, a politikai licit kim enetelének eldöntése terén a m édia Európá
ban éppoly fontos szerepet játszik, m int Amerikában.37 Az emberek számára a
m édium ok (különösen a televízió) a politikai tájékozódás és vélem ényal
kotás legfontosabb forrásai, és az információs politika Am erikában fellelt fő
vonásai az európai politikára is jellem zőek: az üzenetek leegyszerűsítése,
professzionális reklámok és közvélemény-kutatások mint politikai eszközök, a
választási lehetőségek személyes síkra terelése, a negatív kam pány mint
uralkodó stratégia, a kárt okozó inform ációk kiszivárogtatása m in t politikai
fegyver, imázsteremtés és a tematizálás ellenőrzése m int a hatalom megra
gadásának és megtartásának lényegi mechanizmusai. Tekintsünk át néhány
idevágó jelenséget.
Az Egyesült Királyságban, az 1980-as években a lakosság 58 százaléka
számára a televízió volt a fő hírforrás; az 1990-es évekre ez az arány 80 szá
zalékra nő tt ,38 miközben a fennm aradó 20 százalék számára a fő forrást az
újság jelentette. A fizetett tévéreklám okat azonban Nagy-Britanniában
tiltja a törvény, a pártok pedig ingyen sugározhatnak kampányidőszakban és
azon kívül is. A dereguláció, magánosítás és a televíziós információforrások
szaporodása nyomán a közönség elfordult a hivatalos politikai reklámoktól,
s inkább a politikai tudósításokat preferálja .39 A pártok norm ál progra
m okban való reklámozásával kapcsolatos kommentárok befolyásosabbakká
váltak, m int maguk a reklámok. 1992-ben például a M unkáspárt választási
rádióadásban mutatta be Jennifert, azt a kislányt, akinek az egészségügyi
rendszer válsága miatt egy évet kellett várnia a fiilműtétjére. A m ikor kide
rült a személyazonossága (noha névtelenséget ígértek neki), igazi ügy abból
lett, hogy a Munkáspárt képtelen titokban tartani bizonyos információkat,
am i aláásta a megbízható kormányzásra való képességét.40 Különösen a toryk
részéről került az 1992-es választási hadjárat középpontjába a negatív kam
pány, aminek része volt a konzervatív győzelemben .41
Az azonnali közvélemény-kutatásokra való támaszkodás, a célzott levelek, a
professzionális reklám- és P R -cég e k alkalmazása, az imázsformálásra és
könnyen megjegyezhető hívó szavakra orientálódó események és beszédek,
színészeket és fotómontázsokat alkalmazó ravasz professzionális reklámok, in
kább a képek, mint a politika középpontba állítása ma legalább annyira állandó
37Guehenno (1993); Kaid és Holtz-Bacha (1995).

38 Moog (1996).
39 Berry (1992).
40 Scammell és Semetko (1995).
41 Berry (1992); Scammell és Semetko (1995).
tartozékai a brit politikának, m int az amerikainak.42 A politika személyessé

tétele hosszú hagyományra tekint vissza Nagy-Britanniában: az erős vezetők
közül elegendő csak W in sto n Churchillt, H arold W ilsont és Margaret
Thatchert említeni. A személyessé tétel új hulláma azonban nem történelmi,
karizmatikus vezetőket érint, hanem bárkit, aki a miniszterelnöki posztra
pályázik. 1987-ben például a Munkáspárt egy „ifjú és ragyogó” házaspárra,
N eil és Glenys K innockra építette kampányát, s fő választási adása a Kinnock
című televíziós életrajz volt, amelynek producere a Tűzszekerek rendezője,
Hugh Hudson volt.43 1992-ben az öt választási adás közül kettő John Majorre
épített (Major - az út, am elyet az Éjféli cowboy rendezője Schlesinger alko
tott, s Major kiemelkedését m utatta be a brixtoni munkásnegyedből).44A sze
mélyessé tétel vezet a jellemgyilkossághoz m int politikai stratégiához, s az
újabb brit politikában is ez történt: az 1992-es kam pányban Kinnockot
támadta a tory bulvársajtó (majd ezeket a történeteket a tévé-híradók is
felkapták), s ezek a tám adások állítólagos maffiakapcsolatoktól a magánéle
téig terjedtek (az úgynevezett „Boyo-ügy”). Paddy Ashdow nt, a liberális
demokrata vezért nyilvánosan támadták szexuális élete miatt. S bár Axford
et al. szerint az 1992-es választás után a brit m édium ok késznek mutatkoz
tak az önkorlátozásra a „piszkos trükkök” kiteregetése terén, az új módi a
királyi családot sem k ím élte .452002-ben a hatalma csúcspontján álló Tony
Blair becsületén is foltot ejtett a bulvársajtónak a felesége állítólagos gyanús
üzleti ügyeit kiteregető kam pánya.
Az orosz demokrácia létrejötte egyszersmind azzal járt, hogy az 1993
decemberében tartott parlam enti választások óta itt is m eghonosodtak az
amerikai stílusú, televízióra épülő politikai kam pányok .46 A sorsdöntő
1996-es orosz elnökválasztás idején Jelcin azzal volt képes megőrizni a
választók bizalmát, akik a kam pány utolsó heteiben kétségbeesésükben
esetleg Zsuganov oldalára állhatták volna át, hogy m édiaössztüzet indított,
s Oroszországban első ízben élt a számítógépesített direct mail, a célzott
közvélemény-kutatás és az irányzott propaganda eszközével. Jelcin kampá
nyában a média felhasználásának régi és új stratégiai keveredtek, ám
m indkét megközelítés elsősorban a televízióra épít. Egyrészt a kormány- és
a magántelevíziós csatornák Jelcin mögött sorakoztak fel, a híreket és a
programokat a kom m unistaellenes propaganda szolgálatába állították, bele-
42 Axford et al. (1992); Philo (1993); Franklin (1994).

43 Philo (1993: 411).
44 Scammell és Semetko (1995: 35.).
45 Axford et al. (1992).
46 Hughes (1994); White et al. (2002).
értve azt is, hogy a szavazás előtti héten több, a sztálinizmus borzalm ait
ecsetelő filmet vetítettek. M ásrészt Jelcin politikai hirdetéseit gondosan
m egtervezték. A „Niccolo M ” (M m int Machiavelli) politikai tanácsadó
cég fontos szerepet játszott annak a médiastratégiának a kidolgozásában,
am elynek keretei között Jelcin a norm ál tévéhíradókban tűnt fel, m iközben
a tévé politikai reklámjai olyan valóságos emberekre (egyiküket ismerem)
épültek, akik azt magyarázzák, m iért támogatják Jelcint. A spotok ezekkel a
szavakkal végződtek: „Hiszek, szeretek, remélek”, amit Jelcin aláírása
követett — a reklámban kizárólag így szerepelt. Jekatyerina Jegorova, a
„N iccolo M ” igazgatója m egértette, hogy „abból a m egfontolásból nem
szerepeltettük, hogy Jelcin m in t elnök oly gyakran jelenik m eg a képer
n y ő n [a szokásos hírekben], hogy ha a reklámokban is jelen lenne, az em
berek m egunnák .”47 A „hiányzó személyessé tétel”, a m édiaüzenetek
különböző formáinak kombinálásával ily m ódon új, kifinom ult stratégiává
válik az audiovizuális propagandával telített világban.
N éhány kaliforniai republikánus konzultáns szintén politikai tech n o
lógiai tanácsadói szerepet játszo tt Jelcin kampányában (jóllehet sokkal
kisebbet, m int saját kijelentéseik alapján vélhetnénk), m iként különböző
m édia- és politikai tanácsadók is, akik m ár az előtt az inform ációs politika
ösvényeire kalauzolták Oroszországot, hogy annak ideje lett vo ln a infor
mációs társadalommá válni. A dolog bevált: a kommunisták, akiknek elfo
gyott a pénzük, a hatalmuk és túljártak az eszén, csak a nagyszabású töm eg-
megmozdulásokra támaszkodtak, ami túl kezdetleges m édium v o lt ahhoz,
hogy szembe tudjon szállni a televízió, a rádió és a fontosabb lapok Jelcin
köré töm örülő szövetségével. B ár az orosz választásokban más tényezők is
szerepet játszottak (a kom m unizm us elutasítása, a rendetlenségtől való féle
lem, választási demagógia, ügyesen az utolsó pillanatra id ő zített elnöki
döntések, különösen Csecsenföldön, Lebegy bevonása a Jelcin-adm iniszt
rációba a második választási forduló előtt), mégis a politika régi és új rend
szere m éretett meg, s az eredm ény Jelcin fölényes győzelmét hozta, noha
négy hónappal korábban m ég igen gyengék voltak a közvélem ény-kutatási
eredm ényei. A rendkívül drága kam pányt Jelcin csak az orosz oligarchák
pénzügyi támogatásával volt képes kifizetni, akik cserébe m eghatározó
részvénycsomagot kaptak egyes rendkívül értékes és az orosz állam által
magánosításra kijelölt vállalatokban.
A fiatal spanyol demokrácia szintén hamar megtanulta az új m ódit: az
információs politikát.48 Az 1982-es általános választásokon egy rendkívüli
47 Moscow Times (1996: 1).

vezető, Felipe G onzalez köré szervezve, a m édia és a személyessé tétel

ügyes felhasználásával a szocialisták (PSOE) példátlan választási győzelmet
arattak. Ezt követően, 1986-ban és 1989-ben G onzalez szocialistáit kétszer
is abszolút többséggel választották meg, s ezenkívül 1985-ben, a lehető
legnehezebb k ö rü lm én y ek között a N A TO -csatlakozásról döntő népsza
vazást is megnyerték. A szocialista politika erényein kívül három jelentős
tényező járult hozzá a szocialisták nagy fölényéhez az 1980-as években:
Felipe Gonzalez karizm atikus személyisége, s erőteljes jelenléte a médiu
mokban, különösen a televízióban, szemtől szem beni vitákban, interjúk
ban és közvetített p o litik ai eseményeken egyaránt; a szocialista politikai
stratégák technológiai kifinomultsága: Spanyolországban ők alkalmaztak
először fókuszcsoportokat, folyamatos közvélem ény-kutatást, imázs-
elemzést és -tervezést, az ügyek térben és időben elhatárolt kezelését egy
olyan hosszú távú propagandastratégia keretében, am ely nem ért véget a
választás napját k ö v ető en ; és a televízió korm ányzati monopóliuma, ami
egyértelműen kedvezett a kormánynak, amíg csak az ellenzéknek a tévé-
közvetítésekkel szem beni szakadatlan bírálatai, valam int Gonzalez demok
ratikus meggyőződése el n e m vezetett a televízió liberalizálásához és részleges
magánkézbe adásához az 1990-es években.
Másrészt a médiában folyó ütközet elvesztése az 1990-es években idézte elő
a szocialista kormány első térvesztését 1993-ban, majd juttatta hatalomra 1996-
ban a középjobb korm ányt. A következő fejezetben részletesebben foglal
kozom a botránypolitizálással és a korrupció politikájával m int az információs
politika lényegi stratégiai elemeivel, más példák m ellett szintén felhasználva a
rendkívül megvilágító erejű jelenlegi spanyol példát. Am ikor azonban az
amerikai stílusú politika lehetséges európai kiterjesztéséről beszélünk, fontos
hangsúlyoznunk, hogy a médiapolitizálás, a jellemgyilkosság és a közvéle
mény-kutatás, a közvetítések és a politikai színjátékok közötti visszacsatolások
terén Spanyolországnak sem m i tanulnivalója nem volt Amerikától.
Bár kevésbé drámai form ában (hiszen Spanyolország mégiscsak a nagy
drámai kitörések hazája), d e a politika a legtöbb európai demokráciában
hasonló folyamatok rabjává vált. Egyes francia m egfigyelők például a telek-
rácia49 ellen lázadoztak, m íg mások a „virtuális dem okrácia” eljövetelét
hangsúlyozzák.505 1 B erlusconi váratlan hatalomra kerülése Olaszországban
közvetlen összefüggésben állt a médiának az olasz politikában játszott új
szerepével.Jl Más európai országokban az 1990-es években végzett össze
49 E s p r it (1994: 3-4).
50 Scheer (1994).
51 Di Marco (1994); Santoni R ugiu (1994); Walter (1994).
hasonlító elemzések 52 összetett, átmeneti helyzetet mutatnak: az inform á

ciók teijesztésében a média játszik uralkodó szerepet, miközben a pártok
felkészületlenek, alulfinanszírozottak és szigorúan szabályozottak, ezért
nehezen képesek alkalmazkodni az új technológiai környezethez. M indez
oda látszik vezeti, hogy egyrészt a pártok, az állam támogatásával nagyjából
m egtartják önállóságukat a médiával szemben. Másrészt, minthogy a pártok
csak korlátozottan férnek a médiához, az em berek egyre inkább a politikai
rendszeren kívüli források alapján alakítják ki politikai véleményüket, am i
tovább növeli a távolságot a pártok és a választópolgárok között .53 M ik ö z
b en tehát az intézm ények, a kultúra és a történelem okán az európai p o li
tika igen sajátos képet mutat, addig a technológia, a globalizáció és a háló
zati társadalom arra késztet politikai szereplőket és intézményeket, hogy
belevessék m agukat a technológia által vezérelt információs politikába.
Szerintem olyan új, történelmi jelentőségű tendenciáról van itt szó, am ely
egymást követő hullámokban az egész világot érinti, igaz, sajátos tö rté
nelm i feltételek közepette, amelyek a politikai versengésnek és m aga
tartásnak igen eltérő változatait hívták életre. Bolívia kivételesen kedvező
alkalmat kínál e hipotézis ellenőrzésére.
E l e k t r o n ik u s p o p u l iz m u s B o l ív iá b a n :
P a l e n q u e k o m a é s J a c h ’a U r u e l j ö v e t e l e 54
H a választanunk kellene, melyik a világnak az az országa, amely a legnagyobb

valószínűséggel áll ellen a kultúra globalizációjának s áll ki a hazai talajban fo
gant politika mellett, a nyilvánvaló jelölt Bolívia volna. Indián identitása rend
kívüli m ódon van jelen a lakosság kollektív emlékezetében (jóllehet 67 száza
lékuk meszticnek tekinti magát), széles körben beszélik az aymara és a kecsua
nyelvet. Valamennyi párt legfőbb ideológiája a nacionalizmus. Az 1952-es for
radalom óta a bolíviai bányász- és parasztszervezetek a legtudatosabb, legszer
vezettebb és legharcosabb latin-amerikai társadalmi szereplők közé tartoznak.
52 Kaid és Holtz-Bacha (1995).

53 Di Marco (1993).
54 A bolíviai médiapolitikával foglalkozó fejezet kidolgozásában nyújtott segítségért
a La Paz-i Fernando Calderonnak és a cochabambai Roberto Lasemának tartozom
köszönettel. Elemzésem bolíviai kutatók alábbi tanulmányaira épül: Mesa (1986);
Archondo (1991); Contreras Basnipeiro (1991); Saravia és Sandoval (1991);
Lasema (1992); Albo (1993); Mayorga (1993); Perez Iribame (1993a, b); Ardaya
és Verdesoto (1994); Calderon és Laserna (1994); Bilbao La Vieja Diaz et al.
(1996); Szmukler (1996a).
Az elmúlt négy évtizedben a fő nacionalista-populista párt, a Movimento

Nacionalista Revolucionario (M NR) felváltva volt hatalmon és került ki onnan, s
2003-ban a Movimento Bolivia Libre és a katarista (bennszülött) mozgalom bal
oldali nacionalistáinak támogatásával m ég m indig az elnöki poszt birtokosa.
A társadalmi feszültségek és a politikai aktivizmus következtében gyakran rob
bantak ki katonai puccsok, amelyek nem is voltak mindig az Egyesült Államok
követségének ellenére, mígnem a hadsereg felső vezetésének nyílt részvétele a
drogkereskedelemben az 1970-es évek végén s a C arter elnöksége alatt m eg
változott politika n e m módosította az USA viselkedését, ami 1982-ben, a
hatalomra került baloldali koalíció irányítása alatt megkönnyítette a stabil
demokrácia visszaállítását.
Azóta az M N R által 1985-ben bevezetett (m ajd más kormányok részé
ről folytatott) strukturális igazodási politika következtében fokozódtak ugyan a
szociális feszültségek, de a demokrácia szilárdnak látszik. Igen eleven politikai
küzdelem bontakozott ki, pártok alakultak, szakadtak szét és alakultak újjá,
a legvalószínűtlenebb politikai szövetségek k ö tő d tek az államhatalom m eg
szerzése céljából. A társadalmi mozgósítás és a demokratikus politika ettől
fogva él és virul Bolíviában, láthatóan kevés tere t hagyva arra, hogy a poli
tikai színtér az inform ációs politika egyfajta andoki változatának jegyében
alakuljon át. 1989 óta a La Paz—El Alto (a bolíviai főváros és az azt körül
vevő települések) politikai életében mégis az a politikai mozgalom vált domi
nánssá, amelynek vezéralakja a szegény családból származó volt népzenész,
Carlos Palenque, aki először rádiós és televíziós show-műsorokat vezetett,
majd egy egész m édiahálózat tulajdonosa lett (R T P , Radio Television Popu
lar), s végül az 1988 szeptember 21-én, az aym ara világ ősi fővárosában,
Tihuanacóban alapított Concoencia de Patria (C ondepa) vezetőjévé vált. Bár
a történet ism erősnek tetszhet azok számára, akik előtt ismertek a latin
amerikai populizm us régi hagyományai, valójában szokatlan, összetett és
igen tanulságos történetről van szó.
A Palenque-saga 1968-ban kezdődött, am ikor a Los Caminantes nevű
népzenei csoportja k ö ré rádióműsort szervezett, am ely fokozatosan közvet
len kapcsolatot épített ki a hallgatósággal, népszerű nyelvet használt, többek
között a spanyol és aym ara egyfajta keverékét, am elynek segítségével a sze
gényebb városi rétegek könnyebben tudtak kom m unikálni, s nem kellett
félniük a média formális nyelvezetétől. 1978-ban televíziós műsort indí
tott, s fórum ot kínált az embereknek, ahol elm ondhatják panaszaikat.
Önmagát a közönség kom ájaként m utatta be, és beszélgetőtársaira is úgy
hivatkozott, m int kom ákra és komaasszonyokra, ily m ódon kiegyenlítve a
kom m unikációs m ező t, s olyan hivatkozási p o n to t vezetve be, am ely az
aymara és a katolikus hagyom ányban g y ö k erező alapvető közösségre
utalt.551980-ban sikerült megvásárolnia a R adio Metropolitamt, majd később

a La Paz-i televíziós állomást, a Canal 4-et. Rövidesen ezek lettek a leg
hallgatottabb médiumok a La Paz-i térségben, s ez azóta is így van: a rádiót hall
gató népesség 25 százaléka jelentette ki, hogy kizárólag a M etropolitanát
hallgatja.
Palenque kommunikációs stratégiájának öt fő eleme van. Az első a m ű
sorok személyessé tétele, erőteljes személyiségű komák és komaasszonyok
képviselik a különböző választói rétegeket, például Remedios Loza kom a
asszony, egy alacsony származású n ő (mujer de pollera), akihez hasonló em
bertípus korábban nem volt látható a televízióban, jóllehet valóságos imázsa
a La Paz környékén lakó családoknak; vagy Paco koma, aki inkább a közép-
osztályhoz tartozik; vagy Palenque felesége, Monica Medina de Palenque, volt
flam encotáncosnő, aki a józan és bölcs n ő szerepét játssza. A közönséggel
való interakciók személyessé tétele nem csak az élő közvetítésekre jellem
ző, hanem a műsorok többségére is kiterjed. Például miközben a C anal 4
is ugyanazokat a latin-amerikai szappanoperákat közvetíti, am elyeket az
egész spanyol nyelvű világban néznek, Palenque koma és csapata sze
m élyesen kommentálja a különböző epizódok eseményeit és történéseit, s
a közönséggel együtt próbálják a szappanoperák történeteit a paceok m in
dennapi életével összefüggésbe hozni. Másodszor, célba veszi a nőket,
különösen az alsó osztályokhoz tartozókat; a műsorokban igen hangsúlyos
a nő k jelenléte. Harmadszor, az olyan műsorokkal, mint az egyenesben
sugárzott A z emberek szombatja, am ely több száz nagyvárosi lakos közre
m űködésével készül, közvetlenül kapcsolódik az emberek gondjaihoz és
öröm eihez; ugyanilyen A z emberek törvényszéke, ahol az emberek élőben
leplezik le a visszaéléseket, am elyeknek bárki részéről ki vannak téve. N e
gyedszer, hajlandó meghallgatni az em berek panaszait, nyitott azokra a
panaszokra, amelyek a falusi és az indián élet La Paz buqánzó külvárosaiba
tö rtén ő fájdalmas integrációjából fakadnak. S ötödször, a vallási vonatkozás,
a rem ény Isten akarataként való igazolása, Jach’a Uru eljövetelének ígére
tével (az a nap, amikor az aymara hagyom ány szerint véget ér m inden em
beri szenvedés).
Palenque kiemelkedése azonban korántsem volt egyszerű. A hatóságok
feletti bírálata miatt a kormány kétszer, 1988 júniusában és novem berében
55 A koma (co m p a d re) és komaasszony (c o m m a d r e ) kifejezések közösségi tagságra

vonatkoznak. Az aymara hagyomány és a katolikus ünnepek elemeit egyesítik (pél
dául a megkeresztelt gyermekek keresztapái és keresztanyái). Mint ilyenek, a komák és
komaasszonyok várhatóan értik, osztják és elfogadják a kölcsönösséget, s hozzá is
járulnak.
is bezáratta az R T P médiahálózatot, azzal az ürüggyel, hogy rádióinteijút

készített egy vezető drogkereskedővel. N éhány hónap múlva azonban a
tömegtiltakozás és a Legfelső Bíróság döntése nyom án ismét folytathatta az
adásokat. Válaszul P alenque pártot (Condepa) alapított, s elindult az elnök-
választáson. Az első választáson, amelyen 1989 májusában részt vett, a Condepa
az ország negyedik legnagyobb pártja lett, a fővárosban pedig az első. A hely-
hatósági választások során többséget szerzett El A ltóban (Bolívia negyedik
legnagyobb nagyvárosi körzete), s bekerült a La Paz-i városi tanácsba is. A kö
vetkező helyhatósági választás során M onica M edina de Palenque lett La
Paz polgármestere, s 1996-ig töltötte be ezt a tisztséget. A Condepa a nem
zeti kongresszusban is je le n van: más képviselőkkel együtt Remedios kom a
vezető szerepet játszott a bolíviai nők jogainak törvénybe iktatásában.
Populizmusa ellenére a C ondepa nem tanúsított konfrontativ magatartást a
különböző korm ányokkal szemben. 1989-ben a szavazatai segítségével si
került elnökké választani a Kongresszusban Jaim e Paz Zamorát, noha a
népszavazás során csak harmadiknak futott be. A m ikor pedig az M N R új
elnökét, Sanchez de Losadát 1993-ban m egválasztották, a Condepa, bár a
kormányban n em v e tt részt, együttm űködött vele több törvényjavaslat
benyújtásában .56
Palenque koma sikere nem társadalmi vákuum ban következett be. Hang
súlyos üzenete is volt, n em csak médiuma, amely jó l illeszkedett a La Paz-i
városi töm egek tényleges tapasztalataihoz. Nyelvhasználatával, az aymara
hagyományok hangsúlyozásával, a néphagyom ányokra és a vallásra való
hivatkozással La Paz új bevándorlórétegének kulturális identitására apellált.
A gazdasági igazodás és a globális gazdaságba való integráció politikájával
szemben az elbocsátott m unkások és a városi szegénység szenvedéseit, a
gazdasági ésszerűség ürügyén velük szemben elkövetett sérelmeket tárta fel.
Palenque kom a a n ém ák hangjává vált. A m édiát használva szószék gya
nánt, de kapcsolódva azokhoz a helyi intézm ényekhez, amelyekben jelen
volt a Condepa, P alenque egész sor szociális program ot irányított; az egyik
legsikeresebb keretei k ö zö tt olyan ipari m unkásokon segítettek, akik a gaz
dasági átalakulás és a privatizáció miatt elveszítették munkahelyüket.
A globalizáció kategorikus imperativusát elutasítva Palenque koma (bár
meglehetősen hom ályos formában) egy olyan „belteijes fejlődési” modellt
javasolt, amely B olívia saját erőforrásaira épül, és a nép közösségi szellemére
számít. A Condepa befolyása tehát nem egyszerűen a médián keresztül történő
56 I997_ben Palenque koma házassága válságba került, s elvált a feleségétől, La Paz

volt polgármesterétől. Nem sokkal a válást követően Carlos Palenque szívrohamban
meghalt. Mozgalma azonban Remedios koma vezetésével tovább működött.
m anipuláció eredménye; témái a La Pazban élő emberek tényleges szen

vedéseit tükrözik, nyelvhasználatával közvetlenül kommunikál a La Paz-i
és az El Alto-i népi rétegek kulturális és helyi identitásával (ennek következ
tében a mozgalom voltaképpen lokális kötődésű marad, ami egyes elem zőket
arra jo g o sít fel, hogy „nagyvárosi aylluról” beszéljenek57). A média hatalm a
nélkül, s az érzékeny kommunikációs stratégia nélkül, amelyben a szóra
koztató rádió és tévéműsorok keveredtek a népi panaszoknak nyújtott térrel s
a karizmatikus bizalom kialakításával a vezetők és a közönség között, a
C ondepa sokkal marginálisabb szerepet játszott volna, ahogy ez más bolíviai
populista mozgalmakkal, például M ax Fernandez Unidad Civica Solidaridad-
jával történt. 1996-ban a bolíviaiak tulajdonképpen jobban bíztak a m é
diában, m int politikai képviselőikben (6.3 táblázat).
A médiapolitizálás ennek alapján nem feltédenül nem olyan befolyásos
érdekcsoportok vagy bevett politikai pártok monopóliuma, amelyek a techno
lógia hatalmát használják fel a hatalom technológiájának tökéletesítésére. M int
Palenque kom a példája utal rá, az identitásalapú kommunalizmus és a sze
génymozgalmak, néha vallási eszkatológia formájában, a médiát felhasználva
bekerülhetnek a politika fősodrába. Ezzel más politikai szereplőket is arra kény
szerítenek, hogy hasonló játékot játsszanak (mint az 1990-es években Bolíviá
ban), s így hozzájárultak ahhoz, hogy a politika fokozatosan a m édia terébe
záruljon, jóllehet a bolíviai kulturális hagyományokhoz, gazdasági körülm é
nyekhez és politikai dinamikához igazodó sajátos jellegzetességekkel.
A Condepa kommunális irányultsága ellenére a Palenque koma nevét viselő
jelenségben egy sor olyan vonást is fellelhetünk, amely eléggé hasonlít az infor
mációs politika fent ismertetett általánosabb tendenciáira: az üzenetek dicho-
tóm leegyszerűsítése, jó és rossz szembeállítása, a morális és vallási m eg íté
lések túlsúlya a köz- és magánélet formálásában, az elektronikusan sugárzott
nyelvezet, képek és szimbólumok d ö n tő fontossága a tudat mozgósításában
és a politikai döntésekben; a közhangulat állékonysága, az ellenőrzés alól ki
szabadult világ érzése; az új politikai kifejeződési formák nehezen illeszthetők
a hagyományos politikai kategóriákba (ennek szélső esete, hogy egyes bolíviai
elem zők egyenesen az „informális gazdasággal” párhuzamos „informális poli
tika” születéséről beszélnek);58 s végül, ezeknek a komáknak és komaasszo
nyoknak a pénzügyi lehetőségeitől függ, hogy támogatják-e a médiapolitizá
lást, ami visszacsatolást (vagy rossz kört) terem t hatalom, média és pénz között.
Bár a „nagyvárosi ayllu újjászületése”59a globalizáció korlátáira utal, a hagyo-
57 Ayllu az aymara hagyományban a területi/kulturális közösség hagyományos
formáját jelenti.
58 Ardaya és Verdesoto (1994).
59 Archongo (1991).
mányos kultúrák és a n ép i érdekek is a médiaáram terét benépesítve nyilvánít

ják ki hatalmukat. Ezáltal fennmaradnak, ugyanakkor át is alakulnak, belépve a
hangok és képek, az elektronikusan modulált charangők, környezetvédelmi
alapon megőrzött kondorkeselyűk és a tévére alkalmazott Jch’a Uru világába.
6 . 3 tá b lá z a t B olíviai p o lg á r o k vélem én y e arról, h o g y m e ly in té zm én y ek kép viselik

érdekeiket
In tézm én y K e d v e z ő v é le m é n y % -ban
K üldöttek K o n g r e s s z u s a 3 ,5
Bárm ely p o litik a i p á rt 3 ,4
Á llam elnök 3 ,3
P o lg á r m e ste r 6 ,9
Helyi b iz o t ts á g 1 1 ,3
S za k szerv ezet 1 2 ,6
T ö m e g t á jé k o z ta t á s i e s z k ö z ö k 2 3 ,4
Jeg y zet: válasz a k ér d é sr e : „Ú gy érzi-e, hogy a z a lá b b i in tézm én yek képviselik az

érdekeit?” (az ö s s z e s m e g k é r d e z e t t polgár százalékában; o r s z á g o s reprezentatív minta).
Forrás: kollektív m u n k a (1 9 9 6 ).
A Z IN FO R M Á C IÓ S POLITIKA - M Ű K Ö D É S K Ö ZB EN :
A B O TR Á N Y PO LITIZÁ LÁ S 60
Az elmúlt évtizedben a politikai rendszereket világszerte botrányok szaka-

dadan láncolata rázta m eg, lehetedenné téve számtalan politikai vezetőt. Egyes
esetekben fél évszázada szilárdan a hatalomba ágyazott politikai pártok om
lottak össze, m agukkal rántva azt a politikai rendszert is, amelyet érdekeik
60Ez a fejezet részben különböző országok főbb lapjainak és magazinjainak írásaira,

valamint egyes eseményekre vonatkozó személyes ismereteimre épül. Szükségtelennek
tartom, hogy részletes utalásokat közöljek köztudott tényekre. A politikai botrányok
nemzetközi áttekintésére lásd Longman (1990): Political S c a n d a ls a n d C auses Célèbres since
1 9 4 5 . A témával foglalkozó legfontosabb tudományos és összehasonlító jellegű kötet:
Heidenheimer et al. (1989). Történelmi beszámolókat közöl amerikai politikai
botrányokról Fackler és Lin (1995), valamint Ross (1988). Amerikai kongresszusi
botrányokat ismertet újabban Balz és Brownstein (1996: 27. skk.) Az amerikai korrupció
annotált bibliográfiájára lásd Johansen (1990). A fejezetben felhasznált további források:
King (1984); Markovit» és Silverstein (1988a); Belien (1989); Ebbinghausen és Neckel
(1989); Boissou (1991); Morris (1991); Sabato (1991); Barker (1992); CQ Researcher
(1992); Meny (1992); Phillips (1992); Swan (1992); Tranfaglia (1992); Barber (1993),
Buckler (1993); DeLeon (1993); Grubbe (1993); Rom an (1993); E s p r i t (1994);
Gumber (1994); Walter (1994); Árlachi (1995); Fackler és Lin (1995); Garcia cotarelo
(1995); Johnson (1995); Sechi (1995); Thompson(1995).
nek m egfelelő alakra formáltak. Fontos példák erre a folyamatra: az olasz

Kereszténydemokrata Párt, amely az 1990-es években szó szerint felbom
lott; a ném et kereszténydemokraták, akiknek megbecsült vezetője, H e lm u t
Kohl lemondásra kényszerült, mert törvénytelen adományt fogadott el pártja
számára, ami a kétségbevonhatadan hegem ónia hosszú időszaka után siettette a
konzervatív párt hanyatlását; a japán Liberális Demokrata Párt, am ely
1993-ban kettéhasadt és először vesztett választásokat, jóllehet maga a párt
fennmaradt, s koalícióban vagy kisebbségben továbbra is kormányoz; és az
indiai Kongresszus Párt, amely m iután a függetlenség 48 éve során tö b b
m int 44 éven át kormányozta a világ legnépesebb demokráciáját, az 1996-
os választásokon a Kongresszus Párt vezetőjét, Naraszimha R aót is érin tő
nagy politikai botrány után megalázó vereséget szenvedett a hindu n acio
nalistáktól, ami m inden valószínűség szerint véget vetett a N ehru u tó d ai
nak kétségbevonhatatlan uralma köré épült politikai rendszernek.
C lin to n elnök túlélte azt a vád alá helyezési kísérletet, amely a botrányos
szexuális viszonyára vonatkozó nyilvános hazugsága miatt fenyegette. Zavaros
második ciklusa nyitotta meg az utat George W . Bush előtt, aki egy olyan
elkeseredetten vitatott választás nyomán lett elnök, amelyet 5:4 arányban a
Legfelsőbb Bíróság döntött csak el. A skandináv demokráciák és néhány
más kisebb ország kivételével nem tudok olyan nagyobb észak-amerikai, latin
amerikai, nyugat- és kelet-európai, ázsiai vagy afrikai országról, amelyben ne
robbantak volna kijelentős, és néha drámai következményekkel járó nagyobb
politikai botrányok az utóbbi években .61
N éhány esetben a botrány egy vezető személyes erkölcsei miatt robbant ki
(rendszerint helytelen szexuális életet folytató vagy iszákos férfiakról van szó).
A legtöbb esetben azonban politikai korrupció volt a probléma, azaz Carl
Friedrich meghatározásával: „Valahányszor a hatalom birtokosát bizonyos dol
gok megtételével vádolják, vagyis felelős hivatalnokot vagy funkcionáriust ösz
tönöznek pénzbeli vagy más, törvénytelen jutalmakkal olyan cselekvésre,
amely annak kedvez, aki a jutalmat nyújtja, s ezáltal károsítja a közt és annak
érdekeit .”62 Néhány esetben kormányhivatalnokok egyszerűen eltették a
pénzt, s m ég arra sem volt szükségük, hogy megszökjenek vele. Legalábbis úgy
gondolták. R o dél-koreai elnöktől Collor de Mello brazil elnökig, az orosz
hadsereg vagy az Egyesült Államok kongresszusa néhány felső vezetőjétől a
spanyol és francia szocialista kormányzat néhány magas rangú tisztségviselőjéig
61 Heidenheimer et al. (1989); Longman (1990); Garment (1991); CQ R e se a rc h e r

(1992); Meny (1992); Grubbe (1993); Roman (1993); Gumbel (1994); Walter
(1994); D. F. Thompson (1995); J. Thompson (2000); Rose-Ackerman (1999).
62 Friedrich (1966: 74).
a korrupciós politikai botránya egyik hulláma követte a másikat, s vált világ

szerte a közélet fo témájává az 1990-es években és a huszonegyedik század
elején.
Mi ennek az oka? Vajon a mi politikai rendszereink a legkorruptabbak a
történelemben? Kétlem . A hatalom személyes célokra való felhasználása, illetve
a vele való visszaélés egyike azoknak a vonásoknak, amelyet „emberi ter
mészetnek” neveznénk, ha létezne ilyesmi.63 Pontosan ez az egyik oka annak,
amiért feltalálták a demokráciát, s vált a leginkább keresett, bár nem eszményi
kormányzati formává. A politikai elit a színfalak m ögött, s az információ állami
ellenőrzésének körülm ényei között a múltban és az utóbbi években egyaránt
örömmel vetette és veti ki a saját személyes adóját alattvalókra és érdek-
csoportokra; különbség csak a megvesztegetés önkényességének fokában,
illetve a közügyek viteléért való rejtett hozzájárulás változó mérvű diszfirnk-
cionalitásában van. Első pillantásra tehát a korrupció lelepleződése éppenséggel
a demokratikus társadalom és a sajtószabadság jó ismérve lehet.64
A Franco-féle diktatúra alatt például Spanyolországot egyenesen kifosz
totta a diktátor környezete, kezdve Franco asszony hírhedt látogatásaitól olyan
ékszerboltokba, am elyeknek tulajdonosai sohasem merészeltek számlát kül
deni a méltóságos asszonynak. Egyetlen kom oly politikai megfigyelő sem
állítaná, hogy a politikai korrupció Spanyolországban kiteijedtebb volt az
1980-as évek szocialista kormányzása alatt, m in t Franco idejében .65Am,
míg a diktatúra alatt a korrupcióról főleg csak pletykáltak megbízható baráti
társaságban, addig az 1990-es évek spanyol dem okráciájának politikai életét
teljes mértékben a korm ányzati korrupció és a törvénytelen cselekedetek
leleplezése és sejtetése alakította. Régóta m egszilárdult demokráciákban to
vábbá, ahol szabad a sajtó, amilyen például az Egyesült Államok, a politi
kai korrupcióról szóló beszámolók jö n n ek -m en n ek a sajtóban, semmiféle
világos hosszú távú tendenciát se mutatva, ahogy ez a 6.2 ábrából kiolvas
ható, amelyet az elm últ száz évről Fackler és Lin készített .66A politikai kor
rupcióra vonatkozó tudósítások számában látványos emelkedés következett
be ugyanakkor a N ix o n -féle Watergate-ügy időszakában; éppen ez az ese
mény lobbantotta fel újságírók és politikusok fantáziáját, mert megmutatta,
hogy még a világ leghatalmasabb politikai hivatalát is le lehet járatni kárt
okozó információk megszerzésével és terjesztésével.
Kingnek a 19. századi brit korrupcióval foglalkozó történeti kutatása 67
63 Leys (1989).
64 Markovits és Silverstein (1988).
66 Fackler és Lin (1995).
67 King (1989).
m utat rá a jelenség elterjedtségére, ami 1867-ben, a demokrácia előrehala

dása és a Reform Act életbe léptetése nyomán e gyakorlat megnyirbálásához
vezetett. Bouissou pedig arról számol be, hogy 1890-ben a japán sajtó kiterjedt
választási csalásokat leplezett le; az Asahi szerint „aki megvásárolja a rá adott
szavazatokat, az eladó lesz, mihelyt megválasztották.”68 Éles elméjű elemzésé
ben Barker ráadásul kimutatta, hogy valahányszor törvénytelen lépések nem
nyújtanak elegendő muníciót politikusok hiteltelenítéséhez, másfajta viselke
désformák (például illeden szexuális viselkedés) válnak a politikai botrányok
nyersanyagává.69 A Longman politikai botrányokkal foglalkozó nemzetközi so
rozatát70felhasználva kiszámította: a törvénytelen és nem törvénytelen politikai
botrányok aránya az összes országot figyelembe véve (73:27) aránylag közel áll
az Egyesült Államokban és Franciaországban tapasztalt arányhoz, viszont
ugyancsak eltér az Egyesült Királyságban észlelttől (41:59), ami azt jelenti, hogy
Nagy-Britanniában a szex és a kémkedés tölti be ugyanazt a funkciót, mint más
országokban a harácsolás és megvesztegetés.
6 .2 á b ra A k o rru p ció s tö r té n e te k á tla g o s s z á m a la p o n k é n t a z E gyesült Á lla m o k b a n

1 8 9 0 é s 1 9 9 2 k ö z ö tt.
F orrás: F ack ler é s Lin (1995).
68 Bouissou (1991: 84).

69 Barker (1992).
70 Longman (1990).
1995 óta a Transparency International nevű megbecsült nem kormányzati

szervezet országonkénti korrupciós indexet tesz közzé, amelynek segítségével
összehasonlíthatók az egyes országok s bem utatható a korrupció (azaz a politi
kai korrupció) alakulása. A Transparency International jelentései egyrészt arra
utalnak, hogy világszerte, beleértve a legtöbb nyugati demokráciát is, elterjedt
a politikai korrupció jelensége. Másrészt viszont arra az időszakra vonatkozóan,
amelyre összehasonlító adatok állnak rendelkezésre, azaz 1995 és 2002 között
általános tendenciaként nem észlelhető a korrupciós esetek számának növeke
dése. Az Egyesült Államokban (a kevésbé korrupt országok közül, Izraellel
együtt a 16.) az arány állandó maradt; Japánban és az Egyesült Királyságban
kissé javult a helyzet, Németország és Franciaország kevésbé tiszta, míg Olasz
ország és Spanyolország kevésbé szennyezett lett. Más szavakkal, a politikai
korrupció sem világszerte, sem az egyes országokban nem mutat növekvő
tendenciát. A korrupció és észlelése egy sor olyan körülmény nyomán fokozó
dik és csökken, amelyek alapvetően a közintézmények erősségével és a társa
dalmi jólét szintjével állnak összefüggésben; nem meglepő, hogy még m indig
a skandináv demokráciák kormányai számítanak a legtisztábbaknak. Másrészt
minél szegényebb egy ország és minél gyengébb az állami intézmények legiti
mitása, annál nagyobb a korrupció veszélye. A politikai folyamat szempont
jából tehát a korrupció magában kevésbé fontosnak látszik, mint a botrányok
(azaz a leleplezett korrupció és károkozás) és azok hatása.71
D e akkor m iért éppen most? Ha vélhetően nem történelmi csúcspont
jára érkezett a korrupció, akkor miért éppen m ost árad minden m édium
ból, m iért jár olyan pusztító hatással politikai rendszerekre és szereplőkre a
mostani századfordulón? Egész sor strukturális tényező és nagypolitikai
tendencia gyengítette m eg mostanra a politikai rendszereket, sebezhetőbbé
téve őket a közvélem ényben tapasztalható nyugtalansággal szemben. A p o
litikai verseny s a harc a választói színkép centrum ának befolyásolásáért
háttérbe szorította az ideológiai ellentéteket: a pártkoalíciók, m iután b izto
sították m aguknak kem ény támogatói m agjukat, minél több tém át és ál
láspontot próbálnak elcsenni ellenfeleiktől. Em iatt homályossá válnak a
politikai álláspontok, s szavazópolgárok érzékenyebbé válnak a pártok és a
jelöltek megbízhatóságára, m int az ügyekkel kapcsolatban kifejtett állás
pontjukra. A politika személyessé válása m iatt a figyelem szintén a vezetők
re és jellem ükre irányul, ami megnyitja az utat az előtt, hogy szavazatszer
zés céljából éppen ezeket a tulajdonságokat támadják.
A hatalmas globális bűnözőgazdaság sok országban behatolt az állami
intézm ényekbe, gyakran a legmagasabb korm ányzati szintekre is, ami újabb
71 Lowi (1988); Hodess (2001).

m uníciót szolgáltat a botrányokozásra, egyszersmind arra, hogy m egszerzett

információkkal megvesztegessenek és engedelmességre késztessenek politi
kusokat. Szerephez jutnak bizonyos geopolitikai tényezők is: az olasz és a
japán politikai rendszer, amely a kereszténydemokrata, illetve a liberális
dem okrata párt köré szerveződött, az Egyesült Államok jelentős segítsé
gével és befolyására a második világháború után jö tt létre, hogy a hideg-
háborús időszakban védőbástyát alkosson a kommunizmussal szemben két
olyan országban, amely a demokrácia szempontjából döntő fontosságú volt,
s ahol erős kommunista és szocialista párt m űködött .72 Vezető keresztény-
dem okrata politikusoknak a maffiával,737 4egyes liberális demokrata vezetők
nek a YakuzávafA régóta fennálló közism ert kapcsolatai nem jelentettek
akadályt az előtt, hogy nemzetközi és hazai erők mindaddig lankadadan tám o
gatást nyújtsanak ezeknek a pártoknak, amíg pódásuk rendkívül kockázatos
m űveletnek látszott. A hidegháború utáni környezetben viszont m inden
párt csak önmagára, a saját országa polirikai piacának mozgásaira hagyatkozhat;
a pártokon belüli fegyelem meglazult, m ert külső ellenség hiányában m eg-
engedhetőbb a heves versengés. G uehenno arra is rámutat, hogy az eltűnő
ben levő nemzetállamok és a bizonytalan ideológiai elkötelezettségek vilá
gában a hivatal betöltéséért járó jutalm ak már nem különböznek túlságosan
attól, am it általában a társadalomban kínálnak: végső soron m indkét eset
ben pénzről van szó, m int a személyes vagy szervezeti tervek kulcsáról, az
élet élvezetétől a család ellátásáig vagy a hum anitárius ügyek támogatásáig .75
M indezen tényezők hozzájárulnak ahhoz, hogy a politikai rendszerek
sebezhetővé váljanak a korrupcióval szemben. Van azonban valami más is,
ami szerintem megváltoztatja a politikai rendszerek természetét az mai
társadalmakban. M int Thom pson írja: ,,A botrányok a szimbolikus hatalo
m ért folytatott harcok, amelyekben a hím év és a bizalom forog kockán ”,76
m árpedig az információ korában a szimbolikus hatalom —azaz az em berek
tudatának alakítására való képesség —a hatalom alapvető forrása. Ezért véle
ményem szerint a botránypolitizálás a harc és verseny előszeretettel alkalmazott
fegyvere az információs politikában. Állításomat az alábbi érvek támasztják alá.
72 Johnson (1995).
73 Tranfaglia (1992). 2002-ben egy olasz bíróság Andreottit, az olasz keresztény
demokrácia több mint három évtizeden át kiemelkedő alakját bűnrészesnek találta
egy újságíró meggyilkolásában, aki a politikus lehetséges maffiakapcsolatairól szá
molt be. Az ítélet e sorok írása közben még mindig fellebbezés alatt áll.
74 Bouissou (1991); Johnson (1995).
75 Guehenno (1993).
76 Thompson (2000: 244).
A politika nagyjából-egészében a média terébe záródik. A média techno

lógiailag, pénzügyileg és politikailag hatalmasabb, mint valaha. Globális
kiteijedtsége és hálózata lehetővé teszi, hogy kibújjon a szigorú politikai
ellenőrzés alól. O knyom ozó képessége és a politikai hatalommal szembeni
viszonylagos önállósága m iatt a társadalom számára a legfőbb információs és
véleményforrássá válik. A pártoknak és képviselőjelölteknek a médiában és
a médián keresztül kell cselekedniük, ha a társadalomhoz kívánnak szólni.
N em arról van szó, hogy a média a negyedik hatalmi ág: inkább a hatalmi
harcok terepe. A m édiapolitika egyre drágább m űvelet, s az információs
politika teljes kelléktára —közvélemény-kutatás, reklám, marketing, elem
zés, imázskészítés és információfeldolgozás — m ég drágábbá teszi. A politikai
finanszírozás jelenlegi intézm ényi rendszerei nem elégségesek ehhez a
feladathoz. A politikai szereplők krónikusan alulfinanszírozottak, a szüksé
ges kiadások és a törvényes bevételek közötti szakadék exponenciálisan
nőtt s növekszik tovább .77 így aztán miután m inden törvényes forrást, sze
mélyes adom ányt és üzleti juttatást kim erítettek, a pártok és a politikusok
gyakran az egyeden reális pénzforráshoz folyamodnak: üzleti és érdekcsopor
tok zsebbe dugott adományaihoz, nyilvánvalóan az ő érdekeiknek megfelelő
kormányzati döntésekért cserébe .78 Ez a rendszerszintű politikai korrupció mintája,
amelyből a legfőbb üzleti csoportok és közvetítők ámyékhálózata épülfel.
Mihelyt kiterjedtté válik a korrupció, s néhány ember személyes részt vállal
a politika pénzeléséből, a politikában és a m édiában mindenki tudni fogja
(vagy azt hiszi, tudja), hogy jobban és elég kitartóan odafigyelve m ajdnem
m indenkiről található kárt okozó információ. S megkezdődik a vadászat:
politikai tanácsadók m uníciót gyűjtenek támadáshoz vagy védekezéshez;
újságírók oknyom ozó riportokra készülnek, s anyagot keresnek, amellyel
fellendíthetik olvasottságukat, nézettségüket vagy hallgatottságukat s növel
hetik m édium uk eladottságát; szabadúszók és szélhámosok információk
után kutatnak, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy zsaroljanak velük
valakit, vagy eladásra kínálják az érdekelteknek. Voltaképpen a média által
nyilvánosságra hozott legtöbb ártó inform ációt m aguk a politikai szereplők
vagy a velük kapcsolatban álló üzleti érdekcsoportok szivárogtatják ki. Vé
gül pedig, m ihelyt létrejött az ártó politikai inform ációk piaca, ha nincs
elég egyértelmű anyag, célozgatások, inszinuációk vagy akár koholm ányok
bukkanhatnak fel, természetesen a politikusok, újságírók és m édium ok
etikai hozzáállásától függően. A botránypolitizálás stratégiájának igazából
nem szükségképpen az a célja, hogy valamely botrány alapján azonnal
77 Weinberg (1991); Freeman (1994); Pattié et al. (1995).

78 Meny (1992).
lecsapjon. Egy jelentéktelenebb eseményre vonatkozó megalapozott infor

m ációtól a jelentősebb üggyel kapcsolatos ingatag utalásokig, különböző
valószínűségi fokú botrányok szakadatlan áramoltatásával fonják a kötelet,
amellyel végül megfojtanak politikai törekvéseket és semmivé foszlatnak
politikai álmokat —hacsak nem születik alku, s ezzel visszacsatolás a rend
szerbe. Csakis a közvéleményre tett végső hatás számít, ez pedig sok különböző
árnyalat felhalmozódásából adódik össze.79 M int a régi orosz mondásban: „Már
nem emlékszem, ő lopta-e el a kabátot, vagy tőle lopták.”
A botránypolitizálás legfőbb színtere a bírósági vagy parlamenti vizsgálat,
am i elítéléshez, s egyre gyakrabban politikai vezetők bebörtönzéséhez
vezet .80 Bírák, ügyészek és vizsgálóbizottsági tagok lépnek szimbiózisba a
médiával. Védelmezik a médiát (biztosítva függetlenségét) s gyakran kiszá
m íto tt kiszivárogtatásokkal táplálják. Cserébe a m édium ok m egvédik őket,
m édiahősökké válnak, s a média támogatásával néha még sikeres politiku
sokká is. Együtt harcolnak a demokráciáért és a tisztakezű korm ányért,
ellenőrzésük alatt tartják a politikusok túlkapásait, elragadják a hatalm at a
politikai folyamattól, hogy elterjesszék a társadalomban. Eközben pártokat,
politikusokat foszthatnak m eg legitimitásuktól, s ugyanezt tehetik a politi
kával, s végső soron a demokrácia adott formájával is.8’
Az 1990-es években a korm ányon levő Spanyol Szocialista Párt ellen
alkalmazott botránypolitizálás érdekesen szemlélteti ezt az elemzést. Az
1989-es általános választásokon aratott (sorban a harmadik) szocialista győ
zelem után bizonyos érdekcsoportok színfalak m ögötti koalíciója úgy dön
tö tt, ideje gátat vetni a szocialisták kétségbevonhatadanul uralkodó szerepének
(amely előreláthatóan akár a huszonegyedik századig is kitartott volna) Spa
nyolország politikai életében .82 Kényes politikai dokum entum okat szivá
rogtattak ki, fedeztek fel, manipuláltak vagy hamisítottak és tettek közzé a
sajtóban. A vezető spanyol lapok (El Pais, El Periodico, La Vanguardia) ö n -
korlátozása miatt a legtöbb potenciálisan szocialistaellenes „botrány” elő
ször az 1990-ben alapított és professzionálisan szerkesztett El Mundóban
je le n t meg. Innen kiindulva bulvárhetilapok és szakértőket felvonultató
rádiós beszélgetőműsorok (főleg a katolikus egyház tulajdonában levő
rádióhálózatban) záporoztak a közönségre, amíg a többi médium, köztük a
televízió el nem kezdte visszhangozni a híreket. A botrányok leleplezése
79 Barker (1992); CQ R esea rch er (1992).

80 Garment (1991); Garda Cotarelo (1995); Thompson (1995).
81 Bellers (1989); Arlachi (1995); Garcia Cotalero (1995); Fallows (1996); Thompson
(2000); Adsera et al. (2001); Walter (1994).
82 Cacho (1994); Garda Cotarelo (1995).
1990 januárjában kezdődött azzal a hírrel, hogy az akkori miniszterelnök-

helyettes bátyja feltételezett politikai befolyását üzletembereknek ajánlotta
megvételre. Bár e kis szélhámos túl nagy kárt nem okozott, s a bíróság
m inden törvénytelenség alól tisztázta a m iniszterelnök-helyettest, az „ügy”
majdnem két évig vezető helyen szerepelt a spanyol médiában, s végül a
miniszterelnök-helyettes, a szocialista párt m ásodik embere lemondásához
vezetett, m ert nyilvánosan nem volt hajlandó elítélni a testvérét.
Mihelyt ez a botrány kezdett elmúlni, új médiakampány indult: a párt
egyik könyvelője felm ondott és —nyilvánvalóan személyes bosszútól vezé
relve —információkat nyújtott a médiának, s ezt követően kezdték firtatni
a szocialista párt törvénytelen finanszírozását. Bírósági vizsgálat indult, ami
néhány szocialista vezető elmarasztalásához vezetett. Amikor m indezen
vádak ellenére a szocialista párt még m indig elég mandátum ot szerzett
ahhoz, hogy az 1993-as választások után korm ányt alakíthasson, a botrány
politizálás nagyobb sebességre kapcsolt a spanyol médiában és az igazság
szolgáltatásban: a Spanyol B ank kormányzóját bennfentes kereskedelemmel
gyanúsították, s adócsalást ismert be. A legendás Guardia Civil első civil
igazgatója, akit m egvesztegetési pénz elfogadásán kaptak, elmenekült az
országból, majd B angkokban letartóztatták, és krimire és burleszkre
egyaránt em lékeztető eljárás keretében visszaszállították egy spanyol bör
tönbe. Komolyabb ügy volt, amikor a spanyol hírszerzés egyik sértett
tisztje dokum entum okat szivárogtatott ki arról, hogy törvénytelenül hall
gatnak le spanyol vezetőket, köztük a királyt. M ajd, a közmorál felbomlását
m egkoronázandó, a spanyol rendőrség volt titkosügynökei, akiket azért
börtönöztek be, m ert gyilkosságokat szerveztek a baszk terroristák ellen az
1980-as években folytatott „piszkos háború” során (ezzel Thatcher IRA
elleni taktikáját utánozták), a kormány ellen fordultak, s a belügyminisztert
és számos magas rangú tisztviselőt is belerángattak az összeesküvésbe. E
politikai folyamatban kiem elkedő szerepet játszott a spanyol bírák viselke
dése, akik a legkisebb lehetőséget is buzgón megragadták, hogy zaklassák a
Szocialista Pártot. Felipe Gonzalez remek m anőverének tartották, amikor
e buzgó bírák leghíresebbikét független képviselőnek nyerte meg a szocia
lista listán 1993-ban, s magas tisztségre nevezte ki az igazságügyi minisztéri
um ban. A dolog katasztrofálisnak bizonyult: akár m ert a tisztséget nem
tartotta elég magasnak (szocialista változat), akár m ert csalódott amiatt, amit
tapasztalt (az ő változata), a bíró kilépett a korm ányból, s buzgón üldözőbe
v ett a szocialista korm ányzat legfelső szintjeiről induló m inden potenciális
károkozást. Parlamenti és bírósági vizsgálatok indultak, némelyik elmarasz
taláshoz vezetett, mások gyúanyag hiányában kim últak, s a politikai botrá
nyok öt éven keresztül vezető helyet foglaltak el a spanyol médiában, szó
szerint m egbénítva a kormány működését, tönkretéve egész sor politikust

és üzletembert, s felmorzsolva Spanyolország vezető politikai erejét. A szo
cialisták végül 1996-ban, majd 2000-ben is vereséget szenvedtek.
Hogy m iért és m iként m ehetett végbe Spanyolországban a bírói testület
nek és a m édiának ez a szocialistaellenes össztüze, az bonyolult és m inded
dig teljesen m ég nem nyilvánosságra került ügy, igaz, az összeesküvés
néhány résztvevője nyilvánosan elismerte, hogy m int a fentiekben ism er
tettük, valóban összeesküvésről volt szó. M indesetre több egymást erősítő
tényező játszott közre: a törvénytelen szocialista pártfinanszírozás, am ely
nek érdekében a vezetés több tagja is fekete üzleti vállalkozások egész háló
zatát hozta létre; a szocialista kormányzat több magas rangú tagjának és sok
helyi pártfőnöknek a tényleges korrupciója és törvénytelen akciói; egyes
csoportokat felbőszített a kormány (néhány a törvényesség és törvény
telenség mezsgyéjén lavírozó üzletember, köztük egy pénzügyi cápa,
akinek a tulajdonát a szocialisták kisajátították; egyes ultrakonzervatív erők;
vélhetően a katolikus egyház integrista szárnyának elemei; egyes sajátos
érdekcsoportok; csalódott újságírók, akik úgy érezték, a szocialisták a m ar
góra szorították őket); a Szocialista Párt belviszályái, amelynek során több
vezető egymás ellen szivárogtatott ki inform ációkat, hogy Felipe Gonzalez,
a frakciók felett álló kétségbevonhatatlan tekintélyű vezető szemében hitel-
telenítse riválisait; a küzdelem két fontos pénzügyi csoport között, amelyek
közül az egyik a szocialista kormány gazdasági csapatához közeli hagyom á
nyos spanyol pénzelitet képviselte, a másik egy kívülálló köré szerveződött,
aki be akart kerülni a rendszerbe, s egyes szocialista frakciókkal próbált
szövetkezni másokkal szemben; m édiacsoportok közötti harc, amelyek az
új spanyol médiarendszer feletti ellenőrzést akarták megszerezni; személyes
bosszú, m int például a legharcosabban szocialistaellenes lap szerkesztője
esetében, akinek meggyőződése volt, hogy kormányzati nyomásra veszítette el
az állását; s az az összetettebb, lépten-nyom on felbukkanó nézet a m édia
világában és más spanyol körökben, hogy a szocialisták túl nagy fölényben
vannak, egyes vezetőik tűrhetetlenül arrogánsak, ezért a tájékozott társa
dalmi elitnek reagálnia kell, s a becsapott választók előtt, akik többségük
ben m ár négy egymást követő választáson m indig a szocialistákra szavaztak,
le kell leplezni ezt a pártot.
így hát végül, személyes indítékokra vagy sajátos üzleti érdekekre tekin
tet nélkül, a média élt közös hatalmával, s az igazságszolgáltatással szövet
ségben gondoskodott róla, hogy a spanyol politikai osztály, beleértve a
konzervatívokat (Partido Popular) is, a jö v ő re nézve megtanulja a leckét. Bár
a szocialista korm ányon és a párton belül vitathatatlanul előfordult törvény
telen viselkedés és jelentős mértékű korrupció, elemzésünk szempontjából
az igazán fontos az, hogy a médiában és a m édia által a botránypolitizálást

a pobtikai szereplők, az üzleti érdekcsoportok és a társadalmi csoportok
alapvető fegyverként használták fel egymás ellen. Ezáltal egyszer s m in
denkorra a médiától függővé alakították át a spanyol politikai életet. A győztes
konzervatív párt m indebből azt a legfontosabb tanulságot vonta le, hogy a
hatalom megtartása szempontjából sorsdöntő a média feletti ellenőrzés. Az
Aznar-kormány 1996 és 2004 között ezért, a kormányzati tulajdonban levő
televíziós hálózatok feletti ellenőrzésen kívül, a telefontársaság beiktatásával
megvásárolta a két magán-televízióshálózat egyikét, s döntő befolyást szerzett
a másikban. Feketelistára helyezett jelentős független újságírókat, nehogy
szerephez jussanak a tévéhálózatoknál, és szakadatlanul jogi és pénzügyi
nyomást gyakorolt azokra a médiacsoportokra, amelyek nem álltak kormány
befolyás alatt. A médiapolitika volt az a legfontosabb politikai eszköz, amelynek
segítségével hatalmon lehetett tartani a konzervatívokat egy olyan országban,
ahol a választók többsége a közvélemény-kutatási adatok szerint a pobtikai
színképen a centrumban, illetve attól balra helyezkedett el.
A botránypobtizálásra az jellemző, hogy valamennyi olyan politikai
szereplő, aki részes benne, a rendszer rabja, m éghozzá úgy, hogy a szerepek
gyakran cserélődnek: aki ma vadász volt, abból holnapra vad lesz. Idevágó
eset Berlusconi politikai kalandja Olaszországban. A tények közismertek: a
m indhárom magán-televízióscsatoma feletti ellenőrzését arra használta fel,
hogy irtó hadjáratot indítson a korrupt olasz politikai rendszer ellen .83 M ajd
három hónap leforgása alatt létrehozta ad hoc „pártját” (Forza Italia!, az
olasz nemzeti válogatott szurkolóinak csatakiáltása nyomán), és az újfasiszta
párttal s az Északi Ligával szövetségben 1994-ben a parlamenti választást
m egnyerve m iniszterelnök lett. A korm ány feletti ellenőrzés elvileg lehe
tővé tette volna számára, hogy a másik három , kormányzati tulajdonban
levő tévécsatorna felett is ellenőrzést gyakoroljon. A média és az újságírók
autonómiája azonban erősebbnek bizonyult. A nnak ellenére, hogy m édia
üzletágban nyomasztó a jelenléte (a lapok és m agazinok terén éppúgy, m int
a televízióban), m ihelyt Berlusconi m iniszterelnök lett, az igazságszol
gáltatás és a média, ismét csak közösen fellépve általános támadást indított
pénzügyi csalásai és megvesztegetései eben, aláásva üzleti vállalkozásait,
bíróság elé citálva néhány üzlettársát, vádat em elve maga Berlusconi eben
is, s végül annyira lerom bolva az imázsát, hogy a parlament feloszlatta a
kormányát. M ajd 1996-ban a választók is elutasították Berlusconit, s
helyette az Olajfa nevű balközép koahciót szavazták a hatalomba, amelynek
fő összetevője, a volt kommunista, most szocialista Demokratikus Baloldal
83 Walter (1994).
Pártja korábban nem ju to tt szerephez a nemzeti korm ányban, s emiatt

megmentette annak hím evét. Berlusconi m édiabirodalm a viszont rögvest
kihasználta az olasz baloldalon belüli konfliktusokat és szakításokat, s a
„Lovagot” 2001-ben, a volt fasiszta párttal és az idegengyűlölő Északi Ligával
szövetségben ismét korm ányra segítette. A képviselőház feletti ellenőrzését
kihasználva Berlusconi megpróbálta maga alá gyűrni a civil társadalom
függetlenségének k ét bástyáját: az igazságszolgáltatást és a médiát. Csak
hogy, miközben 2003-ban e sorokat írom, ismét az igazságszolgáltatás kereszt
tüzében áll: egyik legfontosabb munkatársát bírák megvesztegetése miatt már
elítélték, s magát Berlusconit is törvénytelen ügyletekkel gyanúsítják. így zajlik
tovább a modern commedia deli’arte.
Az olasz politikai fejlődés e szakaszából az a rendkívül fontos tanulság
vonható le, hogy a m édia feletti jelentős üzleti befolyás nem jár automati
kusan az információs politikai feletti politikai ellenőrzéssel. A médiarend
szer az igazságszolgáltatással és a demokrácia b ű nü ldöző intézményeivel
szimbiózisban a saját tem póját követi, s a politikai rendszer teljes spektru
mából fog fel jeleket, am elyeket azután, eredetükre és politikai hatásaik
rendeltetésére tekintet nélkül, eladott példányszámokra és befolyásra vált
át. Ebben az összetett viszonyrendszerben azonban a pohtikai erőknek is
vannak ütőkártyáik: jo g i eszközökkel képesek hatni a médiára s a
jogrendszert manipulálva (saját immunitásukat megszavazva) megteremtik
saját védelmi rendszerüket az igazságszolgáltatással szemben. Ezáltal a
politikusok m intha elveszített önállóságukat állítanák vissza a szimbolikus
hatalom mechanizmusaival szemben. Erre azonban csak úgy képesek, hogy
csökkentik a m édia önállóságát az állammal szem ben, ami viszont a
m édium ok hitelességét csökkenti, s végső soron arra ösztönzi a társadalmat,
hogy az önkifejezés és a kom m unikáció más formái, például az internet felé
forduljon.
A politikai rendszer ekképpen a média beszámolóinak, kiszivárogtatásainak,
ellenkiszivárogtatásainak és botránykeltésének vég nélküli kavargásába
ágyazódik. Egyes merész pohtikai stratégák pozíciókat keresve a média
üzletben, szövetségeket kötve, információs csapásokat m érve és időzítve két
ségkívül megpróbálják meglovagolni a tigrist. Pontosan erre tett kísérletet
Berlusconi, aki első próbálkozásával kudarcot vallott, késeibb sikerrel járt, végül
talán mégis elbukik. Nemzetközi tapasztalatok ugyanakkor arra látszanak
utalni, hogy ezen új teremtmények, félig politikusok, félig médiacápák való
színű sorsa hasonló lehet azoknak a pénzügyi spekulánsoknak a sorsához, akik
azt hitték, tudják, hogyan kell hajózni a kiszámíthatatlan globális pénzügyi
piacokon. A botránypolitizálásban, csakúgy, mint a hálózati társadalom más
területem, az áramlás hatalma túlszárnyalja a hatalom áramlását.
A DEM OKRÁCIA VÁLSÁGA

Összegezzük a nemzetállam és a m ai társadalmak politikai folyamatai átala
kulásával kapcsolatos szálakat! T ö rtén e ti keretbe ágyazva ezek a demokrácia
m ú lt századi formájának válságára vetnek fényt.84
Az állampolgári hovatartozás szféráját, eljárásait és tárgyát m eghatározó
nemzetállam sokat vesztett szuverenitásából, amelyet a gazdagság, az infor
mációs és a hatalom globális áramlásának és szervezetek feletti hálózatainak
dinamikája ásott alá. Az állam legitimációs válsága szempontjából különö
sen fontos, hogy a termelés és fogyasztás globális kölcsönfüggésekre épülő
rendszerébe történő integrációja és a tőkés szerkezetváltozás ehhez kapcso
lódó folyamata miatt az állam egyre kevésbé képes eleget ten n i a jóléti
állam feladatkörébe tartozó kötelezettségeinek. A jóléti állam az egyes tár
sadalmak történetétől függő különböző megnyilvánulási form áiban volta
képpen a politikai legitimáció legfőbb forrása volt a korm ányzati intézm é
nyeknek az 1930-as évek nagy válsága és a második világháború utáni
újjászervezése során .85 A keynesi gazdaságpolitika elvetése és a m unkásm oz
galom hanyatlása még hangsúlyosabbá teheti a szuverén nem zetállam nak a
legitimáció gyengülése m iatti kimúlását.
A politikai jelentés sajátos identitások talaján történő létrehozása (újrate
remtése) magát az állampolgári hovatartozás fogalmat is kétségessé teszi. Az
állam a népakarat képviseletéről és a nép jólétéről való gondoskodásról csak
úgy helyezheti át legitimitásának forrását a kollektív identitás kifejeződé
sére, ha más értékek és kisebbségi identitások kizárásával a kom m unaliz-
mussal azonosul. Voltaképpen ebből fakadnak azok a fundamentalista, nacio
nalista, etnikai, territoriális vagy vallási államok, amelyek a politikai legitimáció
jelenlegi válságának szülöttei. N ézetem szerint azért nem őrizhetik (őrzik) meg
a demokráciát (azaz a liberális demokráciát), mert a két rendszer reprezentációs
elvei (nemzetpolgári hovatartozás, egyedi identitás) ellentétesek.
A nemzetállam legitimációs válságához tegyük hozzá a politikai pártok nyílt
versengésére épülő politikai rendszer hitelvesztését. A média küzdőterébe zárt,
személyes vezetésnek alávetett, technológiailag kifinomult manipulációtól függő,
törvénytelen finanszírozásra kényszerülő, a botránypolitizálástól megtört, ám ah
hoz vonzódó pártrendszer elveszítette vonzerejét és szavahihetőségét, s gyakor
latilag nem egyéb, mint közbizalmat nélkülöző bürokratikus maradvány .86
84 Mine (1993); Guehenno (1993); Patterson (1993); Ginsborg (1994); Touraine
(1995b); Katznelson (1996); Weisberg (1996); Nye et al. (1997); Pharr és Putnam
(2000); Calderon (2003); Inglehart (2003).
Navarro (1995).
86 D. M. West (1993); Anderson és Comiller (1994); Mouffe (1995); Navarro (1995);
Salvati (1995); Balz és Brownstein (1996); Wattenberg (1996); Dupin (2002).
E három , egy irányba tartó és egymással kölcsönhatásban álló folyamat

következtében a közvélemény és a polgárok egyéni s kollektív megnyilvá
nulásaiban fokozódó és alapvető ellenszenv alakul ki a pártokkal, politiku
sokkal és a hivatásos politikával szemben. Az Egyesült Államokban a Times
M irror C en ter felmérése szerint 1994 szeptem berében ezt találta: „Ameri
kai szavazók ezreivel a nyáron készített inteljúkból kiderül, hogy a
közvélem ény politikáról való gondolkodásának egyetlen világos vezérfona
la a mostani rendszerrel szembeni csalódottság és az élénk érdeklődés másfajta
politikai megoldások és felszólítások iránt.”871994-ben a Harris Intézet orszá
gos felmérésében a válaszolók 82 százaléka vélte úgy, hogy a kormány nem
képviseli érdekeiket (1980-ban ugyanez az arány 72 százalék volt), s 72 százalék
vélekedett úgy, hogy a kormány valójában érdekcsoportokat képvisel (68
százalék gondolta, hogy üzleti érdekcsoportokról van szó); 1995-ben a R oper
Intézet közvélemény-kutatása hasonló eredményre vezetett: a válaszolók 68
százaléka úgy vélekedett, hogy nincs túl nagy különbség demokraták és repub
likánusok között, 82 százalékuk pedig szerette volna, hogy új párt jöjjön létre .88
1998-ban a Kaliforniában, és általában az Egyesült Államokban élő emberek
39 százalék gondolta úgy, hogy „a kormányban elég sok gazfickó van”, a
kaliforniaiak 70, az amerikaiak 63 százaléka vélekedett úgy, hogy „a kormányt
néhány nagy érdekcsoport irányítja” . Kaliforniában mintegy 54, az Egyesült
Államokban 60 százalék értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy „a köztisztvi
selőket nem érdekli, hogy a hozzám hasonló emberek mit gondolnak ”.89
Hasonlítsunk össze néhány, az elmúlt évtizedben végzett politikai köz
vélemény-kutatást! A Michigan! Egyetem Társadalomkutatási Központja által
végzett W orld Values Survey, amelyet Ronald Inglehart irányított, az egyik
legjobb forrás a világban fellelhető politikai vélemények elemzésére .90 Az
innen származó és egyéb adatokat felhasználva dolgoztuk ki a 6.3—6.5
ábrákat, amelyek egyes kiválasztott országokban mutatják a kormánnyal és
a politikai rendszerrel kapcsolatos közvélekedés szintjét és alakulását. A vizsgált
országokban a polgárok több m int kétharmada egyáltalán nem vagy csak
alig-alig bízik a politikai pártokban. A 6.5 ábra a politikai felmérések egyik
klasszikus kérdésére adott válaszokat mutatja be: azoknak a választópolgá
roknak az arányát, akik úgy vélekednek, hogy „országunkat néhány nagy,
csak magával törődő érdekcsoportot irányítja” . 1997 és 2001 között az összes
vizsgált országban a megkérdezett em berek több m int 53 százaléka véleke
87 Idézi Balz és Brownstein (1996: 28).

88 Idézi Navarro (1995: 55).
89 Baldassare (2000).
90 Inglehart (2003); Nevitte (2003).
dett így, köztük 63,2 százalék az Egyesült Államokban és 72,5 százalék a

rendszerint m inta-dem okráciának tekintett Finnországban.
Más, az egész világra kiteijedő felvételek a politikai elégedetlenség
hasonló tendenciáit m utatták ki. Az 1999-ben az E N SZ Ezredvégi Köz
gyűlése számára végzett Gallup International M illennium Survey azt találta,
hogy a 60 országban m egkérdezett 57 000 em ber 62,1 százaléka vélte úgy,
hogy országát nem a népakarat kormányozza. A m ikor m egkérték őket,
hogy válasszanak ki egy olyan kifejezést, amely jobban megfelel saját kor
m ányzatuk jellegének, a leggyakoribb választás a „korrupt” és a „bürokra
tikus” volt. A vizsgálatot végző szervezet azt állítja magáról, hogy a felmé
rés 1,25 milliárd ember vélem ényét reprezentálja (lásd 6.6 ábra).91
2002-ben a Gallup hasonló felmérést végzett, ezúttal a Világgazdasági Fórum
megrendelésére: hat kontinens 47 országából 36 000 embert kérdeztek meg,
akik 1,4 milliárd polgárt reprezentáltak. A polgároknak ismét több m int egy-
harmada vélekedett úgy, hogy országát nem a nép akaratának megfelelően
kormányozzák; ez volt a véleménye az észak-amerikai polgárok 52, s az
európai uniós polgárok 61 százalékának (lásd 6.7 ábra). Ugyanebből a felmérés
ből kitűnt, hogy a világon általában a polgárok 51, az Európai Unióban 59
százaléka egyáltalán nem, vagy csak kevéssé bízik abban, hogy a parlament
képes a társadalom érdekeinek megfelelően működni. Ebben a tekintetben
viszont Eszak-Amerika kedvezőbb képet mutat, mert csak a polgárok 22
százaléka vallotta ezt a nézetet.
Amikor azt kérdezték, hogy mely intézmények képesek a társadalom érde
kében működni, a fegyveres erők, a nem kormányzati szervezetek, az oktatási
intézmények, az ENSZ, a vallási intézmények, a rendőrség és az egészségügyi
intézmények megnevezése volt a leggyakoribb, ezek a polgárok többségének
bizalmát élvezik. A globális vállalatok és a parlamentek ugyanakkor csak a pol
gárok kisebbségének bizalmát élvezik, a kormányok pedig középen helyez
kednek el a bizalmi skálán (lásd 6.8 ábra).92
A fontosabb pártokkal és a politikával szembeni szkepszis azonban nem
szükségképpen azt jelenti, hogy az emberek nem szavaznak többé, vagy hogy
nem törődnek a demokráciával. Ami azt illeti, a világ nagy részében a demok
ráciát csak nemrég, óriási erőfeszítések árán, vérrel, verítékkel és könnyekkel
hódították meg, ezért az emberek nem könnyen adják fel a reményt. Volta
képpen valahányszor úgy érzik, esély kínálkozik az értelmes politikai cselekvés
re, lelkesen mozgósíthatók — ez történt 2002-ben Brazíliában, Lula elnökké
választása körül. A politikai részvétel még azokban a veterán demokráciákban
91 Gallup International Millennium Survey (1999).

92 Gallup International Millennium Survey (2002).
90
6. fejezet. Információs politika és a demokrácia válsága I 4 6 7

EU Franciao. EK Spanyolo. Németo. Olaszo. Finno. Japán India Dél-Afrika USA Kanada Mexikó Argentína Brazília
6 .3 á b ra A zon p olgárok s z á z a lé k o s aránya, akik a z e g y e s o r sz á g o k b a n n em n a g y o n , v a g y egyáltalán

n em b íznak a k orm ányukban (év é s %).
F orrások: N evitte (2003: 3 8 7 -4 1 2 ); E u r o b a r o m e te r 1 9 9 7 é s 2 0 0 2 (F ran ciaország, E g y e sü lt K irályság, S p a n y o lo r sz á g ,
N é m e to r sz á g , O la sz o r sz á g é s F innország).
A z ábrát k é sz íte tte E s te v e Öllé.
100
2000
93%
91,<
90
80
70
60
50
40
30
20
10
0
EU Franciad. EK Spanyolo. Ném eto. Olaszo. Finno. Oroszo Japán India Dél-Afrika USA Kanada Mexikó Argentin
6 .4 á b ra A zon p olgárok s z á z a lé k o s aránya, akik a z e g y e s o r sz á g o k b a n n em n a g y o n , v a g y eg y á lta lá n n em b ízn ak a pi

pártokb an (év é s %)
F o rrá so k : N ev itte (2003: 3 8 7 -4 1 2 ); E u r o b a r o m e te r 1 9 9 7 é s 2002 (F r a n c ia o r sz á g , E g y e sü lt K irályság, S p a n y o lo
N ém e to r sz á g , O la sz o r sz á g é s F in n ország).
Az ábrát k é sz íte tte E s te v e Öllé.
6. fejezet. Információs politika és a demokrácia válsága I 4 6 9
Spanyolo. Ném eto. Finno. Oroszo. Japán India Dél-Afrika USA Kanada Mexikó Argentína Brazília
6 .5 á b ra A zon p olgárok s z á z a lé k o s aránya, akik a z e g y e s o r sz á g o k b a n ú g y v é le k e d n e k , h o g y o rszá g u k a t n éhány, c s a k

ö n m a g á v a l tö rő d ő n a g y é r d e k c s o p o r t irányítja (év é s %)
F o rrások: N evitte (2003: 3 8 7 -4 1 2 ). A z ábrát k é sz íte tte E ste v e Öllé.
50
39,1 % 4 0 '8%
40'
30'
20'
9,9% 12,5% 10,3%
10 '
0' Hatékony
_L_ II _L
4,4%
Bürokrata Korrupt Jogkövető Érvényesül Semmilyen Nemtudja

az emberek
6A%
akarata
6 . 6 á b r a A k orm ány m e g ít é lé s e 6 0 o r s z á g p o lg á ra in a k k ö réb en (1999)
F o rrá s: G allup International M illennium S u rv ey (1999).
Ö ssz e á llíto tta E s te v e Ö llé.
Nem
100 0 100
Teljes minta
Közel-Kelet
Latin-Amerika
Á zsia/Pacifikum
t e le t é s Közép-Európa
Afrika
Európai Unió
Észak-Amerika
Nem EU Európa
6 . 7 á b r a A zon p o lg á ro k s z á z a l é k o s arán ya 4 7 o r s z á g b a n , akik úgy v é le k e d n e k , h o g y

o r s z á g u k a t a n é p ak arata sz e r in t k o rm á n y o z zá k (2002).
F o rrá s: G allup International M illennium S u rv ey (2002).
Ö s s z e á llíto tta E s te v e Ö llé.
s hullámzó, amelyekben két évszázada gyakorolják a szabad választás rituáléját

(kivéve a lakosság felét, vagyis a nőket). N em túl sokan mennek el szavazni az
Egyesült Államokban (51,2 százalék a 2000. évi elnökválasztáson, 49 százalék
1996-ban, 54 százalék 1992-ben, 51 százalék 1984-ben —az 1968-as 68 százalék
ról), ugyanakkor a részvéteU arányok következetesen magasak (65 és 80 százalék
■ Kevés/semmilyen bizalom Erős/bizonyos bizalom

N ettó
100 0 100 a r á n y
F e g y v e r e s erők + 43
N em korm ányzati
szerv ek + 27
O k tatási ren d szer + 26
ENSZ + 21
Vallási in tézm én y ek + 19
R en d ő rség + 17
E g é sz s é g ü g y i + 17
ren d szer
V ilágk eresk ed elm i
sz e r v e z e t + 5
Kormány + 3
S a jtó /m éd ia + 2
S z a k sz e r v e z e te k / + 2
m unkaerő
Világbank + 2
J o g ren d sz er - 2
N em zetk özi - 2
P én zü g y i Alap
G lo b á lis vállalatok - 9
N a g y n em zetei -10
vállalatok
Parlam ent/ -1 3
K o n g resszu s
aNettó arány = % b izalom m ínu sz % bizalm atlanság
6 .8 á b r a M en n yire b ízn ak ab b an , h o g y a z in té z m é n y e k a társad alom é r d e k é b e n m ű

k ö d n ek (2 002)
■ n e ttó a r á n y = % b iza lo m m ínu sz % b iz a lm a tla n sá g
F orrás: G allu p International Millennium S u r v e y (2002).
Ö s s z e á llíto t t a E s te v e Öllé.
közöttiek) Olaszországban, Spanyolországban, Németországban, Franciaor

szágban 2002-ig és a legtöbb európai országban (lásd 6.4 táblázat). Az eu ró
paiak mégsem bíznak jobban a politikusaikban, m int az amerikaiak.93Az ame
rikai kivételt mintha inkább az individualizmus, mint a politikai közömbösség
magyarázná.94
A világszerte észlelhető politikai elidegenedésnek mindazonáltal erőtel
jes jelei m utatkoznak azzal párhuzamosan, hogy az emberek úgy érzik, az
állam képtelen megoldást kínálni a problém áikra, a hivatásos politikusok
93 Eurobarometer (különböző években); Castells et al. (2002); Dupin (2002);
Gallup International Millennium Survey (2002).
94 Lipset (1996).
6 .4 t á b lá z a t R é s z v é t e l i a rá n y a z o r s z á g o s v á l a s z t á s o k o n : újabb sz á m a d a to k
ö s s z e h a s o n lít v a a z 1 9 7 0 - e s é s 1 9 8 0 -a s é v e k a d a ta iv a l (sz á za lék b a n )
1 9 7 0 -es é s 1980-as évek 1990-es évek

Á tla g o s Részvételi 1990-es évek 1990-es évek 2 0 0 0 -es
részv étel arány (1. választás) (2 választás) évek
E g y esü lt 5 5 ,2 52,8-57,1 5 5 ,9 (1 9 9 2 ) 49,0 (1 9 9 6 ) 5 1 ,2 (2000)
Á llam ok
Japán 7 1 ,2 6 7 ,9 -7 4 ,6 6 7 ,3 (1 9 9 3 ) 5 9 ,6(1996) 6 2 ,5 (2000)
N é m e to r sz á g 8 8 ,6 84,3-91,1 79,1 (1 9 9 4 ) 80,2 (1 9 9 8 ) 79,1 (2002)
F ra n cia o rszá g 8 2 ,2 8 1 ,1 -8 4 ,2 7 8 ,4 (1 9 9 5 ) 7 1 ,6 (2002)
(1. forduló)
E g y esü lt 7 4 ,8 7 2 ,2 -7 8 ,9 7 5 ,8 (1 9 9 2 ) 7 1 ,4 (1997) 5 9 ,2 (2001)
K irályság
S p a n y o lo r sz á g 7 3 ,9 7 0 ,6 -7 7 ,0 7 7 ,3 (1 9 9 3 ) 7 7 ,4 (1996) 6 8 ,7 (2000)
O la sz o r sz á g 9 1 ,4 8 9 ,0 -9 3 ,2 8 6 ,4 (1 9 9 2 ) 8 6 ,Ó (1994) 8 1 ,2 (2001)
82,7 (1 9 9 6 )
M e g je g y z é s : a z E g y e s ü lt Á lla m o k é s F r a n c ia o r sz á g a d a ta i a z e ln ö k v á la sz tá sr a
von a tk o zn a k ; a z ö s s z e s t ö b b i a parlam enti a ls ó h á z i v á la s z tá s o k r a .
O la s z o r s z á g b a n k ö t e l e z ő a sz a v a z á s .
F orrá so k : 1 9 7 0 - e s é s 1 9 8 0 - a s évek: The In te rn a tio n a l A lm a n a c o f E lec to ra l H is to r y
(3., á t d o lg o z o t t k ia d á s , s z e r k . T h om as T. M ack ie é s R ich a rd R o se, W a sh in g to n , DC:
M acm illan P r e s s , 1 9 9 1 ); ú ja b b v á la sz tá so k : T he S t a t e s m a n ’s Y ea rb o o k 1 9 9 4 -1 9 9 5 ,
1 9 9 5 -1 9 9 6 é s 1 9 9 7 - 1 9 9 8 , 2 0 0 3 (szerk. Barry T urner, L o n d o n , M acm illan, 1 9 9 8 , 2002);
The S o c i e t i e s o f E u r o p e : E le c tio n s in W estern E u r o p e s i n c e 1815 (Daniele C aram an i,
London: M a cm illa n , 2 0 0 0 ); w w w .e ly s e e .fr (a k ö z t á r s a s á g i e ln ö k h ivatalos h o n la p ja ,
F ra n cia o rszág).
Ö ss z e á llíto tta S a n d r a M o o g é s E ste v e Öllé.
részéről pedig cinikus instrumentalizmust tapasztalnak. Az egyik ilyen

megnyilvánulási form a, hogy növekszik a „harm adik erő”-pártok, illetve a
regionális pártok támogatottsága, az országos végrehajtó hatalom megraga
dásáért folyó végső küzdelem ugyanis a legtöbb politikai rendszerben két
jelölt között zajlik, akik egy-egy széles koalíciót képviselnek. Emiatt vala
kire szavazni a teljes politikai rendszerrel szem beni protestszavazattal ér fel,
esetleg azzal a próbálkozással, hogy gyakran helyi vagy regionális alapon
egy új választási lehetőséget építsenek fel. Esteve Öllé, Sandra M oog és
jómagam kidolgoztuk a fősodorbeli pártokra való szavazás indexét több
kontinens néhány fontosabb demokráciájában, s eltérő időpontokban, az
1980-as, 1990-es években és 2000-ben m értük ennek alakulását.95
M int a 6.9 ábrából kitűnik, az általános tendencia megerősíti, hogy az
1990-es évek közepéig csökken a nagy pártokra leadott szavazatok aránya.
95 A forrásokra, meghatározásokra és számítási módszerekre lásd a Módszertani

függeléket.
A politikai rendszerek azonban élő rendszerek: ha válságba kerülnek,

átalakulnak, hogy fokozottabban legyenek képesek integrálni a válasz
tópolgárok felől jö v ő nyomásokat. Ez történt az itt elemzett dem okráciák
kal is. Olaszországban 1994-ben, a korrupció, a részrehajlás és a csekély
hatékonyság miatt hiteltelenné vált és összeomlott a régi politikai rendszer,
amelyben a kereszténydemokraták és szövetségeseik játszották a dom ináns
erő szerepét. M int korábban em lítettük, egy politikai vállalkozó és m édia
cápa, Berlusconi hozott létre új politikai koalíciót, rövid távon választáso
kat nyert vele, hosszú távon pedig új hatalmi bázist épített ki az uralkodó
érdekcsoportok számára. Az 1994-es választások előtt tehát kívülálló volt a
koalíciója, amely 1994 utánra politikai főszereplővé vált. N ém etországban
a nagy pártokra leadott szavazatok csökkenése megnyitotta a korm ányra
kerülés felé vezető utat a politikai kihívás legerősebb megnyilvánulási
formája, a Zöld Párt előtt. M iután az 1998-as választások nyom án a zöldek
bekerültek a kormányba, a nagy pártok (köztük a megbecsült párttá vált
Zöldek) visszájára fordították a hanyatlási folyamatot. Japánnak, ahol a
Liberális Demokrata Párt hosszú uralma 1993-ban katasztrofális vereségbe
torkollott, a régi Liberális D em okrata Pártból kiszakadt, egytől egyig új
arculatú, új beszédmódú s néhány új vezetőt is felvonultató csoportokat
egyesítve sikerült új konzervatív koalíciót teremtenie. Spanyolországban a
fősodorba tartozó szocialisták hanyatlását ellensúlyozta, hogy a konzer
vatívok magukba tudtak olvasztani egész sor regionális konzervatív pártot.
Ez a szavazóknak a szocialisták nyilvánosságra került korrupciós ügyeivel s
jelentős számú szocialista szavazó távolmaradásával együtt növelte a nagy
pártokra leadott szavazatok arányát, jóllehet az még mindig alatta m aradt az
1982-esnek. Az Egyesült Államokban a Ross Perot-jelenség eltűnése nyo
m án a rendszer ismét visszatért a régi kerékvágásba —ám ennek ára az alacsony
választási részvétel volt. Az Egyesült Királyságban, amelynek politikai rend
szere szintén kétpárti hatalom -m onopólium formájában intézm ényesült,
ném ileg csökkent a nagy pártokra leadott szavazatok aránya: az 1983-as
95,4 százalékról a 2001-es 90,7 százalékra. Franciaországban viszont nem
sikerült a politikai fősodorba integrálni a rendszerellenes szavazatokat, jó l
lehet a szocialisták vezette korm ány szövetkezett a kom m unistákkal és a
zöldekkel. Emiatt aztán a 2002-es elnökválasztáson, a baloldal felbomlását
követően a protestszavazatok nyom án az első fordulóban a fasiszta jelölt fu
to tt be másodiknak, s a nagy pártokkal való szembefordulás tendenciája oda
vezetett, hogy a szavazók 45 százaléka választott a fősodron kívüli pártot.
Az eddigieket összegezve: a nagy pártokkal szembeni elégedetlenség fo
kozódik, ami annak ellenére is politikai válságokat vált ki az intézm ényes
integráció rendszerében, hogy beépített mechanizmusok gondoskodnak
6 . 9 á b ra A n agy p ártok tá m o g a t o tt s á g á n a k m érték e o r s z á g o s v á la s z tá s o k o n 1980 é s

2 0 0 2 között (az am erik ai é s fra n cia ad atok e ln ö k v á la s z tá s r a , a z ö s s z e s több i a
parlam enti a lsó h á z i v á la s z t á s o k r a vonatkozik)
F orrások: az a d a to k ra é s fo r r á so k r a lásd a M ó d s z e r ta n i f ü g g e l é k e t.
Ö sszeá llíto tta é s f e ld o lg o z t a E s t e v e Öllé.
arról, hogy a hagyom ányos pártok ellenőrzésük alatt tartsák a rendszert. Ha

ezek a kontrollm echanizm usok már nem m űködnek, a rendszer új össze
tevők előtt is nyitottá válik, s így becsatomázza a politikai nyomást. A csaló
dottság azonban m in d en átalakulás után fokozódik, ha nem veszik figye
lembe a válságot elindító tiltakozó szavazatokat. H a és am ikor a választó-
polgárok csalódottnak érzik magukat, akkor a politika nemintézményes
formái felé fordulnak. E rre utal Inglehart és C atterberg fontos összehason
lító elemzése. A világszerte végzett értékfelmérés adatait felhasználva mér
ték meg az elit ellen az intézményes rendszeren kívülről jövő kihívások
empirikus indikátorait, s kim utatták, hogy az elm últ évtizedben ezek 17
hagyományos dem okráciában is növekedtek .96 A latin-am erikai és kelet
európai új dem okráciákban viszont, a rendszerváltozás után, amikor az em-
96Inglehart és Catterberg (2003).

berek végre megtapasztalhatták a demokráciát, a változást közvedenül követő

években csökken a politikai aktivitás, előidézve azt, amit a dem okratikus
tám ogatottság mézeshetek utáni hanyatlásának neveznek.
Ezekből a megfigyelésekből a következő általános következtetés vonha
tó le: világszerte növekszik a feszültség a politikai részvétel, a társadalmi
igények és a demokratikus intézm ények fogadókészsége között. E feszült
ség konkrét kifejeződései, fejlettségi szinttől, politikai intézm ényektől és a
politikai ciklustól függően országonként változnak. Az általános tendencia
mindazonáltal az, hogy a dem okratikus politikai rendszer kevésbé képes
feldolgozni a társadalmi igényeket és értékváltozásokat. Bár a legtöbb em
ber a demokrácián mint korm ányzati rendszeren kívül nem lát más lehe
tőséget, a választópolgárok egyre nagyobb része érzi úgy, hogy a demokrácia
nem nagyon segít neki azoknak az ügyeknek a megoldásában, am elyekkel
nap m int nap kerül szembe.
E fejlemények nyomán általában nem azt látjuk, hogy az em berek vissza
húzódnak a politika színteréről; inkább a politikai rendszer telítődik szim
bolikus politizálással, egyetlen ügyre szorítkozó mozgósítással, helyi ügyek
kel, népszavazási kezdeményezésekkel, mindenekelőtt pedig egyes vezető
személyiségek támogatásával. A hogy halványul a politikai pártok befolyása,
úgy érkezik el a m entőangyalok ideje. Ebből állandó kiszámíthatatlanság
következik. Kialakulhat belőle a politika újjászületése, m int Brazíliában
várták Lulától 2003-ban. D e végződhet demagóg kitöréssel, am ely felbom
lasztja a politikai intézm ényeket, veszélyezteti a világ stabilitását, vagy új
támadást indít az ésszerűség ellen. D e akár kedvezhet egy tekintélyelvű
dem okratikus állam visszatérésének is, amely a világméretű bizonytalanság
kínálta alkalmat ragadja m eg arra, hogy a biztonság utolsó m enedékének
nyilvánítsa magát - m int erre bizonyos tendenciák utalnak 2003-ban az
Egyesült Államokban.
D e bármit hozzon is a jövő, a jelen megfigyelése arra látszik utalni, hogy
különböző formákban s az általam itt és az előző fejezetekben körvona
lazott sokféle folyamat révén az állam széttagolódásának, a politikai rendszer
kiszámíthatadanságának és az egyedi ügyekre irányuló politizálásnak vagyunk
tanúi. A politikai szabadság m indaddig létezhet, amíg az em berek hajlan
dók harcolni érte. Ám a politikai demokrácia, úgy, ahogy a tizennyolcadik
század liberális forradalmaiban értelmezték, s ahogy a huszadik században
világszerte elterjedt - üres kagylóhéjjá vált. Nem az a lényeg, h o g y csupán
„formális demokrácia” volt: a dem okrácia éppen az olyan „form ákban” él,
m int a titkos és általános választójog és a polgári szabadságjogok tisztelete .97
97 Katznelson (1996).
Azonban a dem okratikus hatalomgyakorlás új intézm ényi, kulturális és

technológiai feltételei nyom án a fennálló pártrendszer és a versengésre épülő
politika mostani rendszere elavulttá vált, s nem tekinthető a politikai képviselet
megfelelő mechanizmusának a hálózati társadalomban. Az emberek mindezt
tudják és érzik is, de közös emlékezetükben azt is őrzik, mennyire fontos, hogy
meggátoljuk a zsarnokokat abban, hogy elfoglalják a demokratikus politika által
üresen hagyott teret. A polgárok továbbra is polgárok maradnak, de már nem
biztosak abban, melyik és kié az a város, amelynek a polgárai.
B e f e je z é s : ú j j á é p í t e n i a d e m o k r á c i á t ?
Vészjósló szavak. Csábító lenne megragadni az alkalmat, hogy bemutassam

Önöknek, milyennek szeretném látni az információs demokráciát. De ne ag
gódjanak: könyvem általános zárszavában (a III. kötetben) elmondom, miért
tartózkodom a norm atív előírásoktól és a politikai intésektől. Mindazonáltal
legyünk méltányosak a politikai reményhez is; befejezésül néhány megjegyzést
fűzök a demokratikus újjáépítés lehetséges útjaihoz, ahogy ezek az új évezred
fordulóján a megfigyelt társadalmi gyakorlatban megnyilvánulnak, tekintet nélkül arra,
hogy mi a személyes vélem ény érdemeikről. M inthogy szerencsére az új de
mokratikus politikai kezdem ények számosak, és világszerte fellelhetők, meg
jegyzéseimben három olyan tendenciára szorítkozom, amelyeket különöskép
pen fontosnak érzek az információs politika jövője szempontjából.
Az első a helyi állam újjáteremtése. A helyi dem okrácia az 5. fejezetben
kifejtett okok miatt világszerte sok társadalomban virágzik, legalábbis a nem
zeti politikai demokráciához képest. Különösen ott van ez így, ahol a regionális
és helyi kormányzatok együttműködnek, s ahol hatókörük a szomszédsági
decentralizációra és a polgári részvételre is kiterjed. A hol elektronikus eszközök
(számítógépes kom m unikáció, vagy helyi rádió- és televízióállomások) segítsé
gével bővítik a polgárok részvételét és megkérdezését (például Barcelonában,
Stockholmban, Lyonban vagy Bolognában), ott az új technológiák nyomán
növekszik a helyi kormányzásban való részvétel. A helyi önigazgatási tapasz
talatok, amilyen például a P orto Allegre-i, a politikai képviselet kapcsolat-
rendszerének lehetséges újjáépítésére utalnak, hogy így megoszthatóvá (ha nem
is ellenőrizhetővé) váljanak a gazdasági globalizáció és a politikai kiszámítha-
tadanság kihívásai. Ennek a lokalizmusnak nyilvánvaló korlátjai vannak, hiszen
tovább erősíti a nemzetállam széttagolódását. A megfigyelések szintjén mind
azonáltal a demokrácia legitimálására irányuló legerősebb tendenciák világ
szerte helyi szinten figyelhetők meg .98
98 Cooke (1994); Graham (1995); Ziccardi (1995); Boga és Castells (1997).

A szakirodalomban" és a médiában 100 gyakran tárgyalt további perspektíva

az elektronikus kom m unikáció kínálta lehetőség a politikai részvétel foko
zására és a polgárok közötti horizontális kommunikációra. Az online
hozzáférés és a számítógépes kom m unikáció valóban m egkönnyítik az
inform ációk terjesztését és visszakeresését, lehetőséget kínálnak az autonóm
elektronikus fórum okon történő interakcióra és vitára, kikerülve a média
ellenőrzést. A különböző ügyekben szervezett próbanépszavazások hasznos
eszköznek bizonyulhatnak, ha gondosan alkalmazzák őket, s n em hódolnak
be a népszavazásos politizálás túlzottan leegyszerűsített sémájának. Ami
m ég fontosabb, a polgárok létrehozhatják s létre is hozzák a saját politikai
és ideológiai alakzataikat, m egkerülve a hagyom ányos politikai
struktúrákat, s ily m ódon rugalmas, változtatható politikai m ezőt teremtve.
Kom oly bírálatok érhetik és érik is azonban az elektronikus demokrácia
kilátásait.101Egyrészt bárm ennyire a vita, a képviselet és a döntéshozatal
fontos eszközeként jö jjö n is létre a demokratikus politikának ez a formája,
nem zeti és nemzetközi szinten egyaránt kétségtelenül az „athéni dem ok
rácia” egy formáját intézm ényesíti. Azaz miközben egy viszonylag kis lét
számú, művelt és jó m ó d ú elit néhány országban és nagyvárosban a tájéko
zódás és a politikai részvétel rendkívül hasznos eszközéhez jut, amely valóban
növeh a polgári tudatosság esélyeit, addig a világ és az ország iskolázatlan és
elzárt tömegei éppúgy ki vannak zárva az új demokratikus magból, m int a
rabszolgák és barbárok a klasszikus görög demokrácia kezdetén. A mé
dium ok illékony természete ugyanakkor, amint a pártok és intézmények
racionalitását hirtelen váltakozó, össze-, majd széttartó politikai hangulatok
áramlása váltja fel, előtérbe állíthatja a „látványpolitizálást” , tiszavirág-életű
divatokkal és mítoszokkal. Más szavakkal, az online politizálás a politika és
a társadalom individualizálódását addig a pontig feszítheti, ahol m ár ijesz
tő en nehéz elérni az integrációt, közmegegyezést és intézm ényterem tést.
A Berkeley-ben tartott, A z információs társadalom szociológiája cím ű egye
tem i szemináriumom hallgatói 1996 tavaszán az internet online megfigye
lésével próbálták feltárni a problém át. Elemzéseik nyom án érdekes tenden
ciák váltak láthatóvá. K linenberg és Perrin megfigyelték például, hogy az
1996-os elnökválasztás idején a republikánus előválasztások során az inter
nethasználat fontos szerepet játszott a jelöltekre vonatkozó információk
terjesztésében (Dole), a támogatáskérésben (Buchanan) és a hozzájárulások
59 Ganley (1991); Castells (2001).

100 The Economist (1995a).
101 High Level Experts Group (1996).
terén egyaránt (valamennyi jelö lt ).102103A kommunikációs csatornákat azon

ban ellenőrizték és szigorúan kézben tartották, így tehát valójában egyirá
nyú kommunikációs rendszerekké váltak: hatékonyabbak és rugalmasabbak
ugyan, mint a televízió, de semmivel sem nyitottabbak a polgárok részvé
tele előtt. A jövőben ez m egváltozhat, de úgy látszik, hogy az információs
politika logikája korlátozza a rendszer nyitottságát, m inthogy a jelölteknek
kézben kell tartaniuk a hálózatukban felbukkanó üzeneteket, nehogy fele
lősségre vonhatók legyenek olyan álláspontok vagy kijelentések miatt, ame
lyek előítéletesek vagy n em érintik a választókat. A jelenlegi rendszerben a
szigorú politikai ellenőrzés és az elektronikus nyitottság kölcsönösen
kizárják egymást. M indaddig tehát, amíg a politikai eljárásban politikai
pártok és szervezett kam pányok játsszák a döntő szerepet, addig az elekt
ronikus választópolgári részvétel az információs politikában háttérbe szórni,
m inthogy a formális választásokra és döntéshozatalra vonatkozik.
A környezetvédő m ozgalm at képviselő Steve Bartz és az amerikai milí
ciamozgalom aktivistája, M ath ew Zook ráleltek egy olyan eljárásra, amely
befolyásosabbá teheti az in tern etet a tájékozódás, kom m unikáció és szerve
ződés eszközeként használó báziscsoportokat.'03 A globalizációellenes
mozgalomnak a 2 . fejezetben közölt elemzéséből ráadásul kiderül, hogy az
internet segítségével fokozható a polgárok önállósága az olyan ügyek körüli
szerveződés és mozgósítás terén, amelyeket az intézm ényi rendszer nem
képes megfelelően feldolgozni. M intha az új elektronikus kommunikáció
a szimbolikus politika területén, illetve csoportoknak és egyéneknek a
bevett politikai rendszeren kívüli, egyes ügyekkel kapcsolatos mozgósításá
ban járhatna a leginkább drám ai hatásokkal. M ég n em világos, hogyan
hatnak ezek a fejlemények a demokráciára. Az egyedi ügyekkel kapcsolatos
mozgósítás lehetősége, s ezáltal a formális politika kikerülése m ég ingata
gabbá teheti a dem okratikus intézményeket. U gyanakkor viszont, ha a
politikai képviselet és döntéshozatal, a technológiailag hozzáértő elitnek
való behódolás nélkül lelhet kapcsolatra az érintett polgárokkal mint új
erőforrással, akkor újfajta civil társadalom építhető fel, amely lehetővé teszi
az elektronikus bázisdem okráciát.
A szimbolikus politika kialakulása, a „nempolitikai” ügyek körüli, elekt
ronikus vagy más m ó d o n tö rtén ő politikai mozgósítás — ez a harmadik
tendencia, amely alkalmas lehet a demokrácia újjáépítésére a hálózati
társadalomban. H um initárius ügyek, mint amilyeneket például az Amnesty
International, a Médecins sans frontières, a Greenpeace, az Oxfam , a Food
102 Klinenberg és Perrin (1996).

103 Bartz (1996); Zook (1996).
First és sok ezer más, helyi és globális aktivistacsoport és nem korm ányzati
szervezet támogat — az információs politika legerőteljesebben m ozgósító
tényezői .104Ezek a mozgósítások olyan ügyekkel kapcsolatosak, am elyek
nek megítélésében széles közmegegyezés tapasztalható, s amelyek nem
szükségképpen egyik vagy másik politikai párthoz kötődnek. Ami a hivata
los álláspontokat illeti, tulajdonképpen látszólag a legtöbb politikai párt
támogatja a legtöbb ilyen ügyet. A legtöbb humanitárius szervezet pedig
csakis adott ügyben és időben hajlandó bármely politikai pártot tám ogatni.
Az ilyen mozgósítások legtöbbször társadalmi mozgalmakat és politikai
akciókat érintenek: a felhívások a polgárokhoz szólnak, felkérve őket, hogy
gyakoroljanak nyomást közintézm ényekre vagy magáncégekre, amelyek
változtathatnak a mozgósítás tárgyául szolgáló konkrét ügyön. Más esetek
ben közvetlenül az emberi szolidaritásra apellálnak. Végső soron persze a
politikai folyamatra akarnak hatni, azaz a társadalom ügyeinek annak képvise
lői által történő vitelét szeretnék befolyásolni. Ám nem szükségképpen, s
voltaképpen nem is túl gyakran használják fel ehhez a politikai képviselet
és döntéshozatal csatornáit, például bizonyos posztokra választva jelöltjei
ket. A politikai mozgósításnak ezek a formái, amelyeket úgy határozhatnánk
meg, m int ügyekre irányuló, nem részrehajló politizálást, egyre legitimebbé
válnak minden társadalomban, s befolyásolják a formális politikai verseny
szabályait és kimenetelét. Az em berek tudatában és életében ism ét legi
timmé teszik a közügyekkel való törődést. S ennek érdekében új politikai
folyamatokat és politikai ügyeket honosítanak meg, ezáltal egyrészt elm é
lyítve a klasszikus liberális demokrácia válságát, másrészt előm ozdítva a m ég
felfedezésre váró információs demokrácia létrejöttét.
104 Guehenno (1993).

481
Zárszó: Társadalmi változás a hálózati társadalomban
Az információ korának hajnalán legitimációs válság fosztja m eg jelenté

süktől és funkciójuktól az ipari korszak intézményeit. A m odem nemzetál
lam, amelyet kikerülnek a gazdagság, a hatalom és az inform áció globális
hálózatai, sokat veszített szuverenitásából. M iközben az állam megpróbál
stratégiailag beavatkozni a globális színtéren, elveszíti a képességét arra,
hogy területileg m eghatározott választóit képviselje. Egy olyan világban,
amelyben a multilateralizmus a szabály, a nemzetek és államok, a képvise
leti pohtika és a beavatkozó politika elkülönülése felbomlasztja a politikai
beszámoltatásnak azt az egységét, amelyre az elmúlt két évszázadban a libe-
ráhs demokrácia épült s megvalósult. A közfunkciók magánosítása és a
jóléti állam elleni támadás ném i bürokratikus terhektől megszabadítja
ugyan a társadalmat, ám m egnehezíti a polgárok többségének életkörülm é
nyeit, felbontja a tőke, a m unka és az állam között kötött társadalmi szerző
dést, s eltávolítja ama szociális háló nagy részét, ami a közem ber számára a
legitim kormányzat csínját-bínját alkotja.
A pénzügyek és a termelés nemzetközivé válásától sújtva, nem tudván
alkalmazkodni a vállalatok hálózatba szerveződéséhez és a m unka indivi
dualizációjához és a foglalkoztatás elsatnyulásának kihívása elé állítva a
munkásmozgalom egyre kevésbé válik a társadalmi kohézió és a munkás-
képviselet legfőbb forrásává. El nem tűnik, ám elsődlegesen a közintézmények
világába integrálódott politikai szereplő lesz. A nagy egyházak, amelyek
egyfajta, vagy az államtól, vagy a piactól függő evilági vallást űznek, egyre
kevésbé képesek arra, hogy a lelki üdvösségért vagy a mennybéli ingatlantulaj-
donért cserébe alakítsák az emberek viselkedését. A patriarchális felfogás két
ségbe vonása és a patriarchális család válsága megzavarja a kulturális szabály-
rendszerek nemzedékről nemzedékre átörökítésének hagyományos rendjét, s
megingatja a személyes biztonság alapjait, arra kényszerítve férfiakat, nőket
és gyermekeket, hogy új életformákra leljenek. Az ipari intézm ényekből és
szervezetekből, a nemzetállami alapú demokratikus liberalizmusból vagy a
munkaalapú szocializmusból fakadó politikai ideológiák az új társadalmi
környezetben megfosztatnak valódi jelentésüktől. Ennélfogva vonzerejük
is elvész, s m iközben fennmaradásukért küzdenek, vég nélküli alkalmaz
kodásra kényszerülnek, s m int elfeledett háborúk porlepte lobogói húznak
az új társadalom m ögött.
Ezek az egy irányba ható folyamatok a forrásait szárítják ki annak, amit
az 1. fejezetben legitimáló identitásoknak neveztem. A dem okratikus állam s
a tőke és munka társadalmi szerződése köré épült civil társadalom intézm é

nyei és szervezetei nagyjából üres kagylóhéjakká váltak, s a legtöbb társa
dalomban egyre kevésbé állnak összefüggésben az em berek életével és érté
keivel. Voltaképpen tragikom ikus jelenség, hogy m iközben a világ legtöbb
országa végre kiküzdötte magának a liberális demokrácia intézményeit (szerin
tem mindenfajta politikai dem okrácia alapjait), addigra ezek az intézmé
nyek annyira távol kerültek az igazán fontos struktúráktól és folyamatoktól,
hogy a legtöbb ember számára gúnyos grimasznak tűnnek a történelem arcán.
Király és a királynő, állam és civil társadalom egyaránt m ezítelenek az ez
redfordulón, s polgárgyerm ekeik csak vándorolnak nevelőotthonról neve
lőotthonra.
Meglehet, korunkra a közös identitások felbomlása jellem ző, ami egyet
jelen t a társadalom m in t értelm es szociális rendszer felbomlásával. Senki
sem mondja, hogy új identitásoknak kell létrejönniük, új társadalmi moz
galmaknak kell újjáterem teniük a társadalmat, s új intézm ények épülnek ki
a daloló holnaputánok számára. Első pillantásra egy olyan világot látunk kiala
kulóban, amely kizárólag piacokból, hálózatokból, látszólag az „ésszerű
elvárások” mintája által uralt egyénekből és stratégiai szervezetekből áll (ez
az új, befolyásos gazdaságelmélet), kivéve, amikor ezek a „racionális egyé
n ek ” hirtelen lelövik szomszédjaikat, megerőszakolnak egy kislányt, vagy
ideggázt szórnak szét a m etróban. Identitásokra nincs is szükség ebben az
új világban: elemi ösztönök, hatalmi impulzusok, énközpontú stratégiai
kalkulációk, makrotársadalmi szinten pedig „a barbár nom ád dinamika, a
dionüszoszi elem világos vonásai m inden határ átlépésével és a nemzetközi
politikai-jogi és civilizációs norm ák problematikussá tételével fenyegetnek .”1
Egy világ, amelynek ellenpontja, m int egy sor országban máris látjuk, az
állami stmktúrák m aradványainak nacionalista újramegerősítése lehet:
elvetve mindenfajta legitim ációigényt, s belecsimpaszkodva a hatalmat a
hatalomért néha nacionalista retorikába csomagolt, m últból m erített elvé
be. A tájban, amelyet trilógiánk első két kötetében bejártunk, olyan társa
dalmak kezdeményeivel is találkoztunk, amelyeknek világszemlélete ketté
hasad a régi hatalmi logikára és az önszemlélet új logikájára.
Megfigyeltünk azonban erőteljesen rezisztens identitásokat is, amelyek a
kommunális mennyországba fészkelik be magukat, s nem hagyják, hogy
elsöpörjék őket a globális áramlatok, illetve a radikális individualizmus. Kom
munáikat Isten, nem zet és a család hagyományos értékei köré építik, sátor
táboraik kerítését etnikai jelvényekkel és területvédelmi eszközökkel bizto
sítják a behatolókkal szem ben. A rezisztens identitások nem korlátozódnak
Panarin (1994: 37).

Zárszó: Társadalmi változás a hálózati társadalomban 483
a hagyományos értékekre. Olyan megelőző társadalmi mozgalmak köré is

kiépülhetnek, amelyek saját döntésük szerint mindaddig a kommunális ellen
állásra építik önállóságukat, ameddig nem elég erősek ahhoz, hogy támadást
intézzenek az elnyom ó intézmények ellen, amelyekkel szembeszegülnek.
Nagyjából ez a helyzet a nőmozgalmakkal, amelyek olyan tereket alakítanak
ki, ahol létrejöhet egy új, patriarchátus elleni tudat; kétségkívül idetartoz
nak a szexuális felszabadulást célzó mozgalmak is, amelyeknél a szabadság terei,
bároktól a kis szomszédsági közösségekig az önehsm erés lényeges eszközei.
Még a végső soron kozmológiai távlatokat feszegető környezetvédő m ozga
lom is igen gyakran kis hátsó udvarokból és közösségekből indul ki világ
szerte, s tereket véd mielőtt nekilátni m eghódítani az időt.
A rezisztens identitások ily módon éppúgy m indenütt jelen vannak a
hálózati társadalomban, ahogy azok az individualista vállalkozások is, am e
lyek olyan legitimáló identitásoknak a felbomlásából erednek, melyek hajdan
az ipari k or civil társadalmát alkották. A m ezek az identitások ellenállnak,
s alig kom m unikálnak. N em kom m unikálnak az állammal, kivéve azt,
hogy sajátos érdekeik/értékeik nevében küzdenek és alkudoznak. R itk á n
kom m unikálnak egymással, mert egymástól élesen elütő elvek köré épül
nek, amelyek megszabják, hogy ki van „b en t” és ki van „kint”. M inthogy
pedig fennmaradásuk kulcsa a kommunális logika, nem nagyon szeretik az
egyéni önmeghatározásokat. Míg tehát az áramlások terét belakó uralkodó,
globális elitek rendszerint identitás nélküli egyénekből („világpolgárokból”)
állnak, addig a gazdasági, kulturális és politikai jogfosztásnak ellenálló em
berek rendszerint a kommunális identitáshoz vonzódnak.
Egy újabb szintet kell tehát hozzáadnunk a hálózati társadalom szociális
dinamikájához. Az államgépezetekkel, globális hálózatokkal és én-közpon
tú egyénekkel együtt jelen vannak a rezisztens identitások köré form álódó
közösségek is. M indezek az elemek azonban nem állnak össze, logikájuk
kizáija egymást, nem élhetnek együtt békésen.
A kulcsproblém a tehát olyan projektidentitások létrejötte (lásd 1. fejezet),
amelyek potenciálisan újfajta civil társadalmat, végső soron új állam ot
képesek felépíteni. N em szeretnék sem előírásokban, sem jóslatokba b o
csátkozni ebben az ügyben, inkább arról szám olok be, hogy a társadalmi
mozgalmakkal és politikai folyamatokkal kapcsolatos saját megfigyeléseim
milyen ideiglenes eredményeket hoztak. Elem zésem egyáltalán nem zárja
ki, hogy az itt figyelembe vettektől teljesen eltérő társadalmi mozgalmak is
jelentős szerepet játszhatnak a jövő. társadalmának létrehozásában. Erre uta
ló jeleket azonban a huszonegyedik század hajnalán nem észleltem.
Új, projektidentitások m intha nem az ipari k o r civil társadalmának korábbi
identitásaiból, hanem a mostani rezisztens identitások fejlődéséből jö n n én ek
létre. Azt hiszem, az új történelmi alanyok ilyen pályán történő létrejötte

mellett elm életi okok és empirikus érvek egyaránt felsorakoztathatok. M i
előtt azonban közzétenném a kérdésre vonatkozó gondolataimat, tisztáz
nunk kell, m iként jöhetnek létre a projektidentitások az általunk vizsgált
rezisztens identitásokból.
Az, hogy adott közösség valamilyen rezisztens identitás köré szerve
ződik, m ég n em jelenti, hogy valószínűleg valamilyen projektidentitás felé
fog fejlődni. M aradhat továbbra is védekező közösség. Vagy válhat belőle
érdekcsoport, átveheti a hálózati társadalom uralkodó logikáját, az általános
alkudozást. Más esetekben viszont a rezisztens identitások projektidentitá
sokat szülhetnek, amelyek az egész társadalom átalakítását tűzik ki célul, s
ezzel párhuzam osan a közösségi ellenállás értékei is a tőke, a hatalom és az
információ globális áramlása által kiváltott uralkodó érdekekké válnak.
Vallási közösségek fundamentalista vallási mozgalmakká fejlődhetnek,
amelyek célja, hogy ismét a morálhoz igazítsák a társadalmat, újra m eggyö
kereztessék az ö rö k isteni értékeket, s az egész világot, vagy legalábbis köz
vetlen környezetüket hívők közösségévé alakítsák, s ezzel új társadalmat
alapítsanak.
A nacionahzm us útja az információ korában újabb megfigyelések szerint
bizonytalanabb. Egyrészt az újjáalakult nemzetállam ba való bezárkózáshoz
vezethet, m iközben az új legitimáció inkább a nemzet, mint az állam nevében
történik. Másrészt túlléphet a modem nemzetállamon, állam feletti nem zete
ket hirdetve, és a pohtikai intézm ényeknek az osztott szuverenitás változó
alakzatait m utató multilaterális hálózatait építheti fel.
Az etnikai hovatartozás, bár az elnyom ásnak és a felszabadulásnak egy
aránt lényeges alkotóelem e, rendszerint inkább más (vallási, nemzeti, te rü
leti) kom m unális ideológiák támaszaként lép fel, semmint önm agában
ellenállásra vagy új tervekre ösztönözne.
A helyi és regionális kormányok a képviselet és beavatkozás olyan je le n
tős szereplői, am elyek jobban képesek igazodni a globális áramlás végtelen
változatosságához. Világméretű fellendülésük gyökere a területi identitás.
A globalizáció új korszakának szembeszökő vonása a városállam újra-felta-
lálása, ahogy a m o d em kor elején is a nem zetközi kereskedelem és gazdaság
felemelkedésével volt összefüggésben.
A nőközösségek és a szexuális identitás szabadságterei a patriarchális fel
fogás aláaknázásával vetítik szempontjaikat a tágabb társadalomra, am ihez
hozzájárni a család olyan új, egyenlőségelvű alapon történő rekonstrukciója
is, amely, a patriarchális kapitalizmussal és a patriarchális állammal szem be
szegülve a társadalmi intézményeknek a társadalmi nemek szerint való
meghatározottságát tagadja.
Z árszó: Társadalmi változás a hálózati társadalomban 485
A környezetvédelem az egyén környezetének, egészségének és jólétének

védelméből kiindulva ju t el egy olyan ökológiai tervhez, amelynek értel
mében az emberiséget, fajunk szociális-biológiai identitása alapján, elfogadva az
emberiség kozmológiai jelentését —integrálni szükséges a természettel.
Ezek az identitástervek inkább a kommunális ellenállásból, m int a civil
társadalom intézm ényeinek rekonstrukciójából fakadnak, hiszen ezeknek
az intézm ényeknek a válsága és az rezisztens identitások létrejötte éppen a
hálózati társadalomnak azokból az új vonásaiból ered, amelyek aláássák az
előbbieket és ösztönzik az utóbbiak kialakulását.
A globalizáció, a kapitalista szerkezetváltás, a szervezett hálózatok szüle
tése, a valós virtualitás kultúrája és a technológia elsődlegessége a technoló
gia kedvéért —éppen az állam és a civil társadalom válságának forrásai, úgy,
ahogy ezek az ipari korszakban létrejöttek. Egyszersmind azok az erők,
amelyekkel szemben a kommunális ellenállás szerveződik, az új identitás
tervek pedig potenciálisan az ilyen ellenállások tájékán születnek. Az ellen
állás és a tervek azzal m ondanak ellent a hálózati társadalom uralkodó logi
kájának, hogy az új társadalmi struktúra három alapvető szférája, a tér, az
idő és a technológia körül vívják védelmi és támadó hadműveleteiket.
Az ellenálló közösségek védelmezik terüket, helyeiket az áramlatok
terének hely nélküli logikájával szemben, amely a társadalmi uralmat je l
lemzi az információ korában (I. kötet, 6 . fejezet). Történelm i em lékezetü
ket igénylik, értékeik állandóságát állítják szembe a történelem időtlen idő
vé történő felbomlásával, és az illékony ünneplésével a valós virtualitás
kultúrájában (I. kötet, 7. fejezet). Információs technológiát használnak az
emberek horizontális kommunikációjához és a közös imához, m iközben
elutasítják a technológia bálványának új imádatát, s az önszabályozó számí
tógépes hálózatok dekonstruktív logikájával szemben megőrzik a transz
cendens értékeket.
Az ökológusok az áramlások terének nem természetes, elvont logikájával
szemben a térhasználat ellenőrzését hirdetik em ber és természet nevében
egyaránt. A glaciális idő kozmológiai látomását fejtik ki, az emberi fajt
fejlődő környezetébe integrálva, s elvetik az időnek a sorrendiség felszá
molása útján tö rtén ő megsemmisítését, az időtlen időbe ágyazott logikát (I.
kötet, 7. fejezet). Támogatják a tudománynak és a technológiának az ember
javára történő felhasználását, ugyanakkor szembeszállnak az élet feletti tu
dományos és technológiai uralommal.
A feministák és a szexuálisidentitás-mozgalmak a legközvetlenebb terük,
a testük feletti ellenőrzést követetik a testtől a patriarchális felfogás által be
folyásolt áramlások terében történő megfosztásukkal szemben, ahol a re
konstruált nőképek és szexuális fétisek szüntetik m eg emberi m ivoltukat és
tagadjuk identitásukat. H arcolnak az idejük feletti uralomért is, mivel a

hálózati társadalom időtlen logikája szerepeket és funkciókat halmoz a nők
re, miközben nem igazítja életüket az új időbeosztáshoz; így legkonkré
tabban az elidegenedett időbeosztásban fejeződik ki annak terhe, hogy
valaki felszabadult n ő egy fel nem szabadult társadalmi szervezetben. A nők
és a szexuálisidentitás-mozgalmak szintén arra törekednek, hogy jogaik (pél
dául reprodukciós jogaik és a testük feletti ellenőrzés joga) érvényesítésének
érdekében felhasználják a technológiát, m iként a tudom ány és technológia
patriarchális használata ellen is harcolnak, ami például abban m utatkozik
meg, hogy a nőket önkényes orvosi rituáléknak és előítéleteknek vetik alá;
vagy abban, hogy egyes tudom ányos intézm ények egy ideig azért nem vol
tak hajlandók harcolni az AIDS ellen, m ert azt a homoszexuálisok
betegségének tekintették. M ihelyt az emberiség technológiailag elérkezik
arra a pontra, ahol társadalmilag szabályozható a faj biológiai újratermelése,
mélyreható harc indul m eg a test mint önálló identitás és mint mesterséges
társadalmi képződm ény között. Ezért kezdődik az identitás-pohtika a
testünkkel.
A hálózati társadalom uralkodó logikája ily m ódon, kommunális rezisz-
tens identitások és projektidentitások formájában maga váltja ki eüenerőit,
amelyek potenciálisan ezekből a terekből jö n n ek létre, az egyes intézményi
és kulturális kontextusokra jellem ző feltételek között és folyamatok révén. Az
ebből fakadó ellentm ondásos dinamika a magva annak a történelm i folya
matnak, amelyben egy új társadalmi struktúra, társadalmunk hús-vér valósága
terem tődik meg. H ol lelh ető fel a hatalom ebben a társadalmi struktúrában?
S egyáltalán, ilyen történelm i feltételek mellett m i a hatalom?
A hatalom, m int trilógiám nak ebben és az I. kötetében kifejtettem s
bizonyos fokig bizonyítottam , m ár nem intézm ényekben (állam), szerveze
tekben (tőkés vállalatok) vagy szimbolikus ellenőrző szervekben (magán
média, egyházak) összpontosul. A gazdagság, a hatalom, az információ és a
képek globális hálózataiban szóródik szét, változtatható geometriájú és
anyagtalan földrajzú rendszerben végzi körforgását és átalakulásait. Eltűnni
azonban nem tűnik el. Továbbra is a hatalom uralkodik a társadalomban; to
vábbra is alakít bennünket, nyomasztóan hat ránk. N em csak azért, m ert a
különböző apparátusok továbbra is képesek fegyelmezni testünket, s elhall
gattatni szellemünket. A hatalom nak ez a formája egyszerre örök és elenyé
szőben van. Örök, m ert az em berek ragadozók és azok is maradnak. Jelenlegi
létezési formájában azonban elenyészőben van: az ilyenfajta hatalom gya
korlása egyre kevésbé haték o n y azoknak az érdekeknek a szempontjából,
amelyeket szolgálnia kellene. Az államok képesek ugyan lőni, m inthogy
azonban ellenségeik profilja és a kihívások forrása egyre homályosabb,
rendszerint csak találomra lövöldöznek, s em iatt nagy a valószínűsége, hogy

a folyamat során esetleg magukat lövik le.
A z új hatalom azokban az információs szabályokban és reprezentációs képekben
rejlik, amelyek köré a társadalmak intézményeiket szervezik, az emberek pedig
életüket építik, s viselkedésükről döntenek. E z a hatalom az emberek tudatában
lakozik. Ezért van az, hogy az információ korában a hatalom egyszerre azo
nosítható és szétszórt. Tudjuk, micsoda, megragadni mégsem tudjuk, m ert
a hatalom a társadalmi kulturális szabályrendszere körül folyó vég nélküli
küzdelem függvénye. Aki vagy ami megnyeri az emberek tudatáért folyó
csatát, uralkodni fog, m ert a hatalmas és merev apparátusok ésszerű időn
belül nem lehetnek méltó ellenfelei a rugalmas, alternatív hálózatok hatalma
körül mozgósított tudatoknak. A győzelmek azonban múlékonyak lehetnek,
m ert az információs áramlatok zűrzavara miatt a szabályrendszerek állan
dóan örvénylenek. Ezért oly fontosak s végső soron oly erősek az identitá
sok ebben a folyton változó hatalmi struktúrában —mert a tapasztalat köré
építenek érdekeket, értékeket és terveket, és különleges kapcsolatot teremtve
természet, történelem , földrajz és kultúra között, ellenállnak a bomlasztó
erőknek. Az identitások a társadalmi struktúra bizonyos területeibe gyöke
rezte tik a hatalmat, s innen építik ki ellenállásukat vagy indítják el támadá
saikat a viselkedés, s ezáltal az új intézm ényeket megterem tő kulturális sza
bályrendszerek körül folyó nem zetközi harcban.
Ilyen feltételek között kik az inform áció korának alanyai? M ár ismeijük,
vagy legalábbis szerintem ismeijük a forrásokat, amelyekből vélhetően
fakadnak. Hozzátenném , hogy azt is tudjuk, vélhetően honnan nem jö h e t
nek létre. A munkásmozgalom például történelmileg meghaladottnak látszik.
N em arról van szó, hogy teljesen el fog tűnni (bár a világ nagy részén a
jelentősége csökkenőben van), vagy hogy m inden fontosságát elveszítette.
A szakszervezetek sok országban továbbra is befolyásos politikai szereplők.
Sok esetben pedig a fő vagy egyedüli eszközei annak, hogy m unkások meg
tudják védeni magukat a tőke vagy az állam visszaéléseivel szemben. Ám
azoknak a strukturális tényezőknek és történelmi folyamatoknak a nyomán,
amelyekről trilógiám első két kötetében próbáltam számot adni, a m unkás-
m ozgalom nem látszik alkalmasnak arra, hogy önállóan és önm agából kiin
dulva teremtsen olyan projektidentitást, amely az információ korában képes
m egújítani a társadalmi ellenőrzést és újjáépíteni a társadalmi intézm é
nyeket. A munkásaktivisták kétségkívül részesei lesznek az új, átalakuló
társadalmi dinamikának. Abban m ár nem vagyok ennyire biztos, hogy ez a
szakszervezetekről is elmondható.
A politikai pártoktól se várható, hogy a társadalmi változás önálló sze
replői lesznek; az információpolitika logikájának foglyaként, s tevékeny
ségük fő színtereivel, a nem zetállam i intézm ényekkel, igencsak csökkent a

jelentőségük. M indazonáltal továbbra is a társadalmi igények feldolgo
zásának lényeges eszközei, társadalmi mozgalmak élén járva nyomulnak be
a nemzeti, nem zetközi és nem zetek feletti politika szférájába. Voltaképpen
az a helyzet, hogy m ik ö zb en társadalmi m ozgalm aknak kell kidolgozniuk
az új szabályokat, am elyeket követve újragondolhatok és újraalkothatók a
társadalmak, addig valam iféle (talán új, információs bőrbe bújt) politikai
pártok továbbra is a társadalmi átalakulás intézményesítésének döntő
szereplői maradnak. Inkább befolyásos alkuszok, m in t erőteljes újítók.
Az információ korának lehetséges alanyai tehát olyan társadalmi mozgalmak,
amelyek a globalizáció, a tőkés szerkezetváltozás, a szervezeti hálózatosodás,
ellenőrzés nélküli információcsere és a patriarchalizmus elleni kommunális
ellenállásból születtek — egyelőre ilyeneknek tekinthetjük az ökológusokat,
feministákat, vallásos fundamentalistákat, nacionalistákat, lokalistákat s azt a
hatalmas demokratikus mozgalmat, amely a globális igazságosságnak a kapita
lista globalizáció elleni koalíciójának formájában jö n létre. Milyen formában
fejezik ki magukat? Elem zésem itt szükségképpen spekulatívabb, bár köteles
ségemnek érzem, hogy javasoljak néhány olyan hipotézist, amelyet a jelen
kötetben található megfigyelések talán megalapozottá tesznek.
A kulturális szabályok megváltoztatását célul kitűző identitásterveket
hangoztató szereplőknek szim bólumokat kell m ozgósítaniuk. A valóságos
virtualitás kultúrájára kellene hatniuk, amely rányom ja bélyegét a hálózati
társadalomban folyó kom m unikációra, új értékek nevében változtatva meg
azt, s önálló identitástervekből fakadó szabályokat vezetve be. A potenciális
szereplőknek két fő fajtáját figyeltem meg. Az elsőt prófétáknak fogom
nevezni. Szimbohkus szem élyekről van szó, akik nem karizmatikus veze
tő k vagy ravasz stratégák szerepét játsszák, hanem arculatot (vagy álcát)
kölcsönöznek valamely szim bohkus lázadásnak úgy, hogy ä lázadók nevé
b en beszélnek. A ném a lázadóknak így lesz hangjuk, s identitásuk beléphet
a szimbohkus harcok birodalmába, s esélyt kap arra, hogy megragadja a hatal
m at —az emberek tudatában. Erről van szó term észetesen Marcos parancs
nokhelyettes, Mexikó zapatista vezére esetében. D e ugyanígy Palenque koma
esetében is La Paz—El A ltóban. Vagy ugyanilyen Ashara, a gyilkos japán
szekta guruja. Vagy, hogy hangsúlyozzuk, milyen különböző alakokat ölt—
hetnek ezek a potenciális orákulum ok: a katalán nacionalista vezér, Jordi
Pujol, akinek mérséklete, ésszerű felfogása és stratégiai ügyessége gyakran
elrejti türelmes eltökéltségét, hogy Katalóniát az európai nemzetek egyiké
vé alakítsa, a nevében szóljon és egyfajta Karoling-identitást teremtsen
Katalónia számára. O leh etn e egy új, eredeti, állam nélküli nacionalizmus
szószólója az információs Európában.
Másik, az előbbitől eltérő példa: az ökológiai tudatosságot gyakran népszerű

rockénekesek képviselik, lásd például Sting kampányát A m azónia meg
mentéséért; vagy filmsztárok, m int Brigitte Bardot, aki az állati jogokért
folytat keresztes háborút. Másfajta próféta lehetne az újluddita Unabomber
Amerikában, aki a technológiai gonosztettekkel szemben az anarchista
hagyományt ötvözi a természet lényegének védelmével. Az iszlám vagy
keresztény fundamentalista m ozgalmakban egész sor vallási vezető játszik
hasonló vezető szerepet a szent szövegek értelmezésével, ezáltal újból
megerősítve Isten igazságát, abban a reményben, hogy az eljut a jövendő
hívők tudatába és leikébe, s m egérinti azt. Amikor a vallásos fundam en
talizmus erőszakosan ütközik a globális rendszer uralkodó logikájával, mes-
sianisztikus vezetők bukkannak fel —ilyen például bin Laden. Az embeijogi
mozgalmak gyakran szintén szimbolikus, engesztelheteden személyekre
épülnek, lásd például az orosz másként gondolkodók hagyományát, amelyet
történetileg Szaharov, az 1990-es években pedig Szergej Ko válj ov képviselt.
Szándékosan döntöttem úgy, hogy különböző műfajú példákon muta
tom meg, hogy egyéni ízlés, köztük az én ízlésem dolga, hogy vannak a
„jó” és „rossz” próféták. Valam ennyien próféták azonban abban az érte
lem ben, hogy megmutatják az utat, kimondják az értékeket, és úgy cselek
szenek, m int szimbólumok hirdetői, maguk is szim bólumokká lesznek, s
így az üzenet elválaszthatatlan attól, akitől ered. A történelm i átmenetek,
amelyek gyakran recsegő-ropogó intézmények és kim erült politikai for
mák közepette zajlanak, m indig is próféták korai voltak. M ég inkább így
kell ennek lennie az információ korára való átmenetben, azaz az informá
ciós áramok és a szimbólumokkal való manipuláció köré szervező társadal
mi szerkezetben.
A második és legfőbb szereplő azonban a társadalmi m ozgalm aktól bené
pesített földeken való bolyongásunk során: a szerveződés és beavatkozás háló
zatot teremtő, decentralizáltformája, amely az új társadalmi mozgalmakra jellemző, s
amely egyszerre tükre és ellenhatása az információs társadalom hálózatsze
rű uralmi logikájának. Egyértelm űen ilyen a környezetvédő mozgalom,
amely decentralizált nemzeti és nemzetközi tevékenységhálózatok köré
épül. D e ilyennek m ondhatjuk a nőmozgalmakat, a globális ren d ellen lá
zadókat, a vallási fundamentalista mozgalmakat és a globalizációellenes
mozgalmat is. Ezek a hálózatok nem egyszerűen megszervezik a tevékeny
ségeket és megosztják az információkat. Valójában ők azok, akik termelik és
elosztják a kulturális szabályokat. N em csak a neten, hanem a véleménycsere és
az interakció sokféle formájában is. Társadalmi hatásuk ritkán valamilyen,
központilag vezérelt összpontosított stratégia eredője. Legsikeresebb kam
pányaik, legmeglepőbb kezdeményezéseik gyakran a többszintű kom m u
nikáció interaktív hálózatában tám adt „zavarok” következm ényei —a „zöld

kultúra” például a term észet megőrzésére, egyszersmind a kapitalizmus
túlélésére vonatkozó tapasztalatok összegyűjtésének egyetemes fórumán
keletkezett. Ugyanígy, a patriarchális felfogás alkonya a nők közötti, nő
csoportokban, női m agazinokban, könyvesboltokban, női filmekben, női
klinikákon és gyerm eknevelést segítő hálózatokban folytatott tapasztalat-
csere eredménye. U gyanez m ondható el a neoliberális ideológiai kulturális
hegemóniájának alkonyáról.
A társadalmi változás hálózatainak ez a decentralizált, finom jellege nehe
zíti meg az új identitástervek kialakulásának észlelését és felismerését. M int
hogy történelmi látásm ódunk nagyon hozzászokott a rendezett seregekhez,
színes lobogókhoz és a társadalm i változás írott form ában történő meghir
detéséhez, zavarba jö v ü n k , am ikor szembekerülünk a legkülönbözőbb, de
egyaránt a hatalom szentélyeitől távol eső hálózatokon keresztül teijedő
finom szimbolikus változások m indenütt jelenvalóságával. A társadalomnak
ezekben a hátsó sikátoraiban (legyenek azok akár alternatív elektronikus
hálózatok, akár a kom m unális ellenállás földhözragadt hálózatai) érzékelem
egy olyan új társadalom em brionális formáját, amelyet az identitás hatalma
terem t meg a történelem m ezején.
Folytatása következik.
Módszertani függelék 491
Módszertani függelék
F ü g g e l é k a z 5.1 És a z 5.2 táblázatokhoz
Az 5.1 és 5.2 táblázatban szereplő arányokat és változási ütemeket különböző

statisztikai forrásokból eredő adatokból számoltuk ki. Az alábbi táblázatokat
azért készítettük, hogy megmutassuk a számításokban valóban felhasznált szá
m okat, valamint az ezen adatok felhasználásával kiszámított arányokat és válto
zási ütemeket. Azokban a sorokban, ahol az eredeti adatokat m utatjuk be, a
forrásokat a jobb szélső oszlopban jeleztük, az alábbi rövidítéseket használva:
G FSY Government Finance Statistics Yearbook, vol. 18

(W ashington, D C , IMF, 1988, 1990, 1994)
IFSY = International Financial Statistics Yearbook, vol. 48

(W ashington, D C , IMF, 1995)
EW Y = The Europa World Yearbook (London, E uropa

Publications, 1982, 1985, 1995)
OECDNA = National Accounts: Detailed Tables, 1980—1992,

vol. 2 (Paris: O E C D , 1994)
WT World Tables, 1994 (The W orld Bank,

Baltim ore, M D , The Johns Hopkins U niversity
Press, 1994)
A táblázatokat az országok betűrendjében rendeztük el. Az 5.1 A táblázat

országonkénti adatokat, számításokat és forrásokat ad meg az 5.1 táblázat
számára, az 5.2A táblázat pedig az 5.2 táblázathoz ad inform ációkat.
Alább néhány definíciót és magyarázatot közlünk számításainkhoz. A táb
lázatokban szereplő kategóriák teljes meghatározására, az adatok eredeti
forrásának leírására és a számítási m ódszerekre lásd a forrásokat tartalmazó
függelékeket.
Cserearányok a piaci cserearányok és a hivatalos cserearányok

időszakos átlaga
V alutatartalékok az aranyon kívüli egyéb tartalékok nemzeti

értékelésben
Export áruexport
Külföldi adósság ahol lehetséges, a kölcsönt nyújtó lakóhelye

szerint, megkülönböztetve a belföldi adósságtól,
egyébként a szerint, hogy m ilyen valutában
tartják nyilván a kölcsöneszközöket
Belföldi befektetés kiszámítása úgy történik, h o g y az egyes

országoknak az IFSY „Befektetés a GDP
százalékában” található adatait megszorozzuk
az adott ország GDP-jével. A befektetés bruttó
állandótőke-képzést és részvényekben mért
növekedést tartalmaz
Az adat utáni (p) előzetes adatot jelez.

Az (f) végleges adatot je le n t.
A * azt jelenti, hogy a számítási módszer m egváltozott az előző évekéhez
képest.
Az 5.1 és 5.2 táblázatot, valam int ezeket a függelékeket Sandra Moog
állította össze és dolgozta ki.
Németország: 5.1A táblázat A gazdaság nemzetközivé válása és a közpénzek (ha másképp nem jelöljük, milliárd márkában)
A változás mértéke
1980 1991 1992 1993 1994 1980-1993 (%-ban) Forrás
1,877 1,6595 1,5617 1,6533 1,6228 IFSY ‘95

Á tlagos cserearány (DM/USD)
GDP (DM) 1,470.0 2,647.6 2,813.0 2,853.7 2,977.7 IFSY '95
(1990 DM) (1,942.4) (2,548.6) (2,593.5) (2,549.5) (2,608.3) IFSY ‘95
Kormány külső a d ó ss á g a (%-ban) 38,050 243,210 311,730* 472,870 (p) IFSY ‘95
Kormány külső ad óssága/G D P (%-ban) 2,600 9,200 28,500 16,600 538,5
Kormány nettó külföldi k ölcsön felvétele 20,840 45,05 68,520* 161,140 (p)
T eljes valutatartalék m ínusz az IFSY ‘95
48,592 63,001 90,967 77,640 77,363
aranykészlet (millió USD-ben)
Teljes valutatartalék m ínusz az
88,330 104,550 121,250v 128,360 125,540
aranykészlet (milliárd márkában)
Kormány külső adóssága/valutatartalék
43,100 232,600 257,100 368,400 325,3 (p)
(%-ban)
Export 35033,000 665,810 658,470 628,390 677,810 IFSY‘95
Kormány külső a d ó ssá g a /ex p o rt 590,8
10,900 36,500 47,300 75,300
(%-ban)
K orm ánykiadások 447,540 860,740 1022,950* 1062,380 (p) IFSY‘95
Kormány külső a d ó s s á g a /
8,500 28,300 30,500 44,500 423,5 (p)
korm ánykiadások (%-ban)
Kormány nettó külföldi 223,4
4,700 5,200 6,700v 15,200
k ö lcsön felvétele/k iad ások (%-ban)
Belföldi b efek tetések (bruttó állandó
Módszertani függelék I 493

tőke + részvények szám ának 367,730 680,430 706,060 684,890 738,470 IFSY'95
n övek ed ése)
K özvetlen tőkeexp ort (milliárd USD-ben) 4,700 23,720 19,670 14,480 14,650 IFSY ‘95
K özvetlen tőkeexp ort (milliárd DM-ben) 8,540 39,360 30,720 23,940 23,770
K özvetlen tőkeexport/belföldi
2,300 5,800 4,400 3,500 3,200 52,2
b efek tetések (%-ban)
K özvetlen külföldi b efek tetések (milliárd IFSY ‘95
0,330 4,070 2,440 0,320 -3,0 2 0
USD-ben)
K özvetlen külföldi b efek tetések (milliárd
0,600 6,750 3,810 0,530 -4,900
DM-ben)
K özvetlen külföldi befektetések/belföldi
b efek tetések (%-ban) 0,200 1,000 0,500 0,100 -0,7 0 0 -5 0 ,0
4 9 4 ! Az identitás hatalm a
Németország: 5.2A táblázat A kormány szerepe a gazdaságban és a közkiadásokban (ha másként nem jelöljük, milliárd márkában)
V áltozás ütem e
1980 1991 1992 1993 1994 1980-1992 Forrás
(%-ban)
GDP 1470,900 2647,600 2813,000 2853,700 2997,700 IFSY ‘95
Kormányzati kiadások 447,540 860,740 1022,95 1062,380 (P) IFSY ‘95
Kormányzati kiadások/GDP (%-ban) 30,400 32,500 36,400 37,200 (p) 19,7
A dóbevétel (k öltségvetés, központi
177,540 351,740 378,820 (p)* GFSY ‘90, ‘94
kormányzat)
Adóbevétel/G DP (%-ban) 12,100 13,300 13,500 (p) 11.6 (P)
K ö ltség vetési hiány -26,910 -62,290 -73,100* -75,560 (P) IFSY ‘95
K ö ltség vetési hiány/GDP (%-ban) 1,800 2,300 2,600 2,600 44,4
Kormányzati a d ó ss á g 235,770 680,810 801,570 902,520 (P) IFSY ‘95
Kormányzati ad ósság/G D P (%-ban) 16,000 25,700 28,500 31,600 78,1
K özalkalm azottak (ezerben) 3,929 4,307 4,340 OECDNA ‘92
Foglalkoztatottak ö ssz lé tsz á m a 23,818 26,183 26,432 OECDNA '92
K ö za lk alm azottak /összes
16,500 16,500 16,400 -0 ,6
foglalk oztatott (%-ban)
Kormányzati fo g y a sz tá s 298,000 466,500 502,900 508,500 520,200 IFSY ‘95
M agánfogyasztás 837,000 1448,800 1536,3 1588,900 1644,500 IFSY ‘95
Kormányzati
35,600 32,200 32,700 32,000 31,600 -8,1
fo g y a sztá s/m a g á n fo g y a sztá s (%-ban)
Kormányzati tőkekiadás 101,520 175,920 197,720 199,510 EWY ‘85, '95
Bruttó állandó tő k e k é p z ő d é s 337,980 652,070 709,220 705,710 EWY ‘85, ‘95
Kormányzati tőkekiadás/bruttó állandó
30,000 27,000 27,900 28,300 -7 ,0
tőke-képződés(% -ban)
India: 5.1 A táblázat A gazdaság és az állami pénzügyek nemzetközivé válása (ha másként nem jelezzük, millió rúpiában)
A válto zá s
m értéke
1980 1991 1992 1993 1994 Forrás
1980-1993
(%-ban)
Á tlagos cserearány (rúpia/USD) 8,659 22,724 25,918 30,493 31,374 IFSY ‘95
GDP (rúpia) 1360,100 6160,600 7028,300 7863,600 IFSY ‘95
(1990 rúpia) (3031,600) (5381,300) (5629,100) (5824,600) IFSY ‘95
Kormány külső a d ó s s á g a (%-ban) 170,600 369,500 412,200 (p) 464,500 (f) IFSY ‘95
Kormány külső ad óssága/G D P
7,900 6,000 5,300 (p) 5,900 (f) -2 5 ,3
(%-ban)
Kormány nettó külföldi
7,000 54,200 46,800 55,800
k ölcsön felvétele
6,944 3,627 5,757 10,199 19,698 IFSY ‘95
60,130 82,420 149,210 311,000 618,010
aranykészlet (milliárd rúpiában)
Kormány külső
178,900 448,300 276,300 (p) 149,400 (f) -1 6 ,5
ad óssága/valutatartalék (%-ban)
Export 67,520 401,230 508,710 656,890 785,940 IFSY ‘95
Kormány külső a d ó ssá g a /ex p o rt
159,400 92,100 81,000 (p) 70,700 (1) -5 5 ,6
(%-ban)
K orm ánykiadások 108,300 1050,500 1209,600 (p) 1310,700 (f) IFSY ‘95
Kormány külső a d ó ss á g a
Módszertani függelék I 4 9 5
/korm ánykiadások 59,700 35,200 34,100 (p) 35,400 (f) -4 0 ,7 (1)
(%-ban)
Kormány nettó külföldi
3,900 5,200 3,900 4,300 10,3
k ö lcsön felvétele/k iad ások (%-ban)
tő k e + részvények szám ának 284,260 1410,780 1637,590 1674,950 IFSY ‘95
n övek ed ése)
India: 5.2A táblázat A kormány szerepe a gazdaságban és a közkiadásokban (ha másként nem jelöljük, milliárd rúpiában)
V áltozás ütem e
1980 1991 1992 1993 1994 1980-1992 Forrás
(%-ban)
GDP 1360,1 6160,6 7028,3 7863,6 IFSY ‘95
Kormányzati kiadások 180,3 1050,5 1209,6 (p) 1310.7(f) IFSY '95
Kormányzati kiadások/GDP (%-ban) 13,3 17,1 17,2 (p) 16.7(f) 29,3
132,7 673,6 787,8 (p)* 848,7 (f) GFSY ‘90, '94
kormányzat)
Adóbevétel/G DP (%-ban) 9,8 10,9 11,2 (P) 10.8(f) 17,3 (p)
K ö ltségvetési hiány -88,6 -35 8 ,2 -3 6 6 ,5 (p) -37 2 ,0 IFSY ‘95
K ö ltségvetési hiány/GDP (%-ban) 6,5 5,8 5,2 (p) 4,7 -2 0 ,0 (p)
Kormányzati a d ó ssá g 561,0 3312,0 3714,0 (p) 4136.6(f) IFSY ‘95
Kormányzati ad ósság/G D P (%-ban) 41,2 53,8 52,8 (p) 52,6 28,2 (p)
Kormányzati fo g y a sztá s 130,8 694,6 785,9 910,5 IFSY ‘95
M agánfogyasztás 992,9 3848,0 4245,6 4795,9 IFSY ‘95
Kormányzati
13,2 18,1 18,5 19,0 40,2
Bruttó állan d ótők e-k ép ződ és 262,8 1367,8 1511,8 1643,8 EWY ‘85, ‘95
Japán: 5.1A táblázat A gazdaság és a közkiadások nemzetközivé válása (ha másként nem jelöljük, milliárd jenben)
A változás
m en eiœ
1980 1991 1992 1993 1994 Forrás
1980-1993
(%-ban)
Á tlagos cserearány (jen/USD) 226,740 134,710 126,650 111,200 102,210 IFSY ‘95
GDP (jen) 240,176 451,297 463,145 465,972 469,240 IFSY ‘95
(1990 jen) (271,500) (422,720) (428,210) WT ‘94
Kormány külső a d ó ss á g a (%-ban) 621,000 1,186 (‘90) IFSY ‘95
Kormány külső ad óssága/G D P (%-ban) 0,300 0,300 0,0 (‘90)
T eljes valutatartalék m ínusz az 12864,000
5586,000 9701,100 9701,100 10956,000
aranykészlet (milliárd jenben)
T eljes valutatartalék m ínusz az IFSY ‘95
24,636 72,059 71,623 98,524 125,860
Kormány külső 9,9 (‘90)
11,100 12,200
adóssága/valutatartalék (%-ban)
Export 29382,000 42359,000 43011,000 40200,000 40470,000 IFSY ‘95
Kormány külső a d ó ssá g a /ex p o rt
2,100 2,3 (‘90) 9,5 ('90)
(%-ban)
Kormánykiadások 44,137 IFSY ‘95
Kormány külső IFSY ‘95
1,400
a d ó ssága/k orm án yk iad ások (%-ban)
146,672 144,038 139,326 135,610 IFSY ‘95
tőke + részvények szám ának 77,337
n övek ed ése)
K özvetlen külföldi befek tetések IFSY ‘95
2,390 30,740 17,240 13,740 17,970
(milliárd USD-ben)
K özvetlen tőkeexp ort (milliárd jenben) 541,910 4140,990 2183,450 1527,890 1836,710
0,700 2,800 1,500 1,100 1,400 57,1
K özvetlen külföldi befek tetések IFSY ‘95
0,280 1,370 2,720 0,100 0,890
(milliárd USD-ben)
K özvetlen külföldi befek tetések
63,490 184,550 344,490 11,120 90,970
(milliárd jenben)
K özvetlen külföldi 0,080 0,130 0,230 0,010 0,070 (téves)
befektetések/belföldi befektetések(% -ban)
Japán: 5.2A táblázat A kormány szerepe a gazdaságban és a közkiadásokban (ha másként nem jelöljük, milliárd jenben)
Változás
1980 1991 1992 1993 1994 ütem e 1 9 8 0 - Forrás
1992 (%-ban)
GDP 240,176 451,297 463,145 465,972 469,240 IFSY ‘95
Kormányzati kiadások 44,137 IFSY ‘95
Kormányzati kiadások/GDP (%-ban) 0,180
26,392 58,730 ( ‘90) GFSY ‘90, ‘94
kormányzat)
Adóbevétel/G DP (%-ban) 11,000 13,000 ( ‘90) 18,2 ( ‘90)
K ö ltség vetési hiány 16,872 6,781 ( ‘90) IFSY ‘95
K ö ltség vetési hiány/GDP (%-ban) 7,000 1,500 -7 8 ,6 ( ‘90)
Kormányzati a d ó ss á g 98,149 239,932 ( ‘90) IFSY ‘95
Kormányzati ad ósság/G D P (%-ban) 40,900 53,200 ( ‘90) 30,1 ( '90)
Kormányzati fo g y a sz tá s 130,800 694,600 785,900 910,500 IFSY ‘95
Ö ss z e s foglalkoztatott 3911,000 3960,000 3975,000 OECDNA ‘92
K öza lk alm azottak /összes
9,100 7,300 7,200 -2 0 ,9
alkalm azott (%-ban)
Kormányzati fo g y a sztá s 23569,000 41232,000 43258,000 44666,000 46108,000 IFSY ‘95
M agán fogyasztás 240176,000 255084,000 264824,000 270919,000 277677,000 IFSY ‘95
Kormányzati
9,800 16,200 16,300 16,500 16,600 66,3
Bruttó állan d ótők e-k ép ződ és 75420,000 143429,000 142999,000 141322,000 EWY ‘85, ‘95
Spanyolország: 5.1 A táblázat A gazdaság és a közkiadások nemzetközivé válása (ha másként nem jelöljük, milliárd pezetában)
A változás
1980 1991 1992 1993 1994 m értéke 1 980- Forrás
1993 (%-ban)
Á tlagos cserearány (pezeta per USD) 71,70 103,91 102,38 127,26 133,96 IFSY ‘95
GDP (pezeta) 15168,00 54901,00 59002,00 60904,00 64673,00 IFSY ‘95
(1990 pezeta) (37305,00) (51269,00) (51625,00) (51054,00) (52064,00)
Kormány külső a d ó s s á g a (%-ban) 133,60 2968,80 3259,90 6364,60 5893,00 IFSY ‘95
Kormány külső ad óssága/G D P (%- 9,10 1066,7
0,90 5,40 5,50 10,50
ban)
T eljes valutatartalék m ínusz az 5568,58
850,60 6839,56 4658,70 5233,39
aranykészlet (milliárd pezetában)
T eljes valutatartalék m ínusz az 41569,00 IFSY'95
11863,00 65822,00 45504,00 41045,00
Kormány külső 121,60 105,80 674,5
15,70 43,40 70,00
ad óssága/valutatartalék (%-ban)
Export 1493,20 6225,70 6605,70 7982,30 9795,20 IFSY ‘95
Kormány külső adóssága/export (%-ban) 8,9 47,70 49,30 79,70 60,20 795,5
K orm ánykiadások 2522,7 13102,10 14835,50 17503,00 17034,00 IFSY ‘95
Kormány külső 36,40 34,60 586,8
5,3 22,70 22,00
adóssága/k orm án yk iad ások (%-ban)
tő k e + részvények szám ának 3518,98 13505,65 13393,45 12119,85 12740,85 IFSY ‘95
n övek ed ése)
K özvetlen tőkeexp ort (millió USD-ben) 311,00 4442,00 2192,00 2652,00 4170,00 IFSY ‘95
K özvetlen tőkeexp ort (milliárd
22,30 461,57 224,42 337,49 558,61
pezetában)
Közvetlen külföldi befektetések/belföldi 183,3
0,60 3,40 1,70 2,80 4,40
K özvetlen külföldi b efek tetések (millió IFSY ‘95
1,493 12,493 13,276 8,144 9,700
USD-ben)
K özvetlen külföldi befek tetések 1299,41
107,05 1298,15 1359,20 1306,41
(milliárd pezetában)
befektetések/belföldi b efek tetések (%- 3,00 9,60 10,10 8,60 10,20 236,7
ban)
5 0 0 I Az identitás hatalma
Spanyolország: 5.2A táblázat A kormány szerepe a gazdaságban és a közkiadásokban (ha másként nem jelöljük, milliárd pezetában)
Változás ütem e
1980 1991 1992 1993 1994 1980-1992 Forrás
(%-ban)
GDP 15168,0 54901,0 59002,0 60904,0 64673,0 IFSY‘95
Kormányzati kiadások 2552,7 1302,1 14835,5 17503,0 17034,0 IFSY ‘95
Kormányzati kiadások/GDP (%-ban) 16,8 23,9 25,1 28,7 26,3 49,4
1602,4 9530,6 GFSY ‘90, ‘94
kormányzat)
Adóbevétel/G DP (%-ban) 10,6 17,4 64,2 ( ‘91)
K ö ltség vetési hiány -558,8 -1758,0 -2523,5 -4221,4 -4943,9 IFSY ‘95
K ö ltség vetési hiány/GDP (%-ban) 3,7 3,2 4,3 6,9 7,6 16,2
Kormányzati a d ó ss á g 2316,7 20837,3 23552,7 28708,9 34448,0 IFSY ‘95
Kormányzati ad ósság/G D P (%-ban) 15,3 38,0 39,9 47,1 53,3 160,8
K özalkalm azottak (ezerben) 2041,0 2084,0 OECDNA ‘92
Ö ss z e s foglalkoztatott 9789,0 9616,0 OECDNA ‘92
K ö za lk alm azottak /összes alkalm azott
(%-ban) 20,8 21,7
Kormányzati fo g y a sztá s 2008,0 8882,0 10027,0 10669,0 10992,0 IFSY ‘95
Kormányzati
20,1 25,9 26,9 27,7 26,9 33,8
Bruttó állan d ótők e-k ép ződ és 3368,0 13041,0 12859,0 12040,0 12709,0 IFSY ‘95
Egyesült Királyság: 5.1 A táblázat A gazdaság és a közkiadások nemzetközivé válása (ha másként nem jelezzük, milliárd fontban)
1980 1991 1992 1993 1994 1980-1993 Forrás
(%-ban)
Á tlagos cserearány (font/USD) 0,4299 0,5652 0,5664 0,6658 0,6529 IFSY ‘95
GDP (font) 231,70 575,32 597,24 630,71 668,87 IFSY ‘95
(1990 font) (423,49) (540,31) (537,45) (549,59) (570,72)
Kormány külső a d ó s s á g a (%-ban) 10,14 28,45 34,89 IFSY ‘95
Kormány külső ad óssága/G D P (%-ban) 4,40 4,90 5,8 31,8 ('92)
20,65 41,89 36,64 36,78 41,01 IFSY ‘95
aranykészlet (milliárd USD-ban)
8,73 23,68 20,75 24,49 26,78
aranykészlet (milliárd fontban)
Kormány külső
116,20 120,10 ' 168,10 44,7 ( ‘92)
Export 47,36 104,88 108,51 120,94 133,03 IFSY ‘95
Kormány külső adóssága/export (%-ban) 21,40 27,10 32,20 50,5 ( ‘92)
Kormánykiadások 88,48 229,15 257,89 GFSY ‘90, ‘94
Kormány külső
11,50 12,40 13,50 17,4 ( ‘92)
adóssága/korm ánykiadások (%-ban)
Nettó kormányzati
1,60 18,30 14,10 787,5 ( ‘92)
k ölcsön felvétel/kiad ások (%-ban)
tőke + részvények szám ának 38,94 92,63 91,97 95,24 103,67 IFSY ‘95

n övekedése)
K özvetlen tőkeexport (millió USD-ben) 11,23 16,40 19,35 25,64 29,95 IFSY ‘95
K özvetlen tőkeexport (millió fontban) 4,83 9,27 10,96 17,07 19,55
12,40 10,00 11,90 17,90 18,90 44,4
K özvetlen külföldi b efek tetések (millió
10,12 16,06 16,49 14,56 10,94 IFSY ‘95
USD-ben)
K özvetlen külföldi b efek tetések (millió
4,35 9,08 9,34 9,69 7,14
fontban)
befektetések/belföldi b efek tetések (%- 11,20 9,80 10,20 10,20 6,90 -8 ,9
ban)
Egyesült Királyság: 5.2A táblázat A kormányzat szerepe a gazdaságban és a közkiadásokban (ha másként nem jelöljük, milliárd fontban)
V áltozás ütem e
1980 1991 1992 1993 1994 1980-1992 Forrás
(%-ban)
GDP 231,70 575,32 597,24 630,71 668,87
IFSY ‘95
(1990 fontban) (423,49) (540,31) (537,45) (549,59) (570,72)
Kormányzati kiadások 88,48 229,15 257,89 GFSY ‘90, ‘94
Kormányzati kiadások/GDP (%-ban) 38,20 39,80 43,20 13,1
58,04 159,87 161,21 GFSY ‘90, ‘94
kormányzat)
Adóbevétel/G DP (%-ban) 25,00 27,8 27,00 8,0
K ö ltség v etési hiány -1 0 ,7 3 -5,69 -30 ,0 0 IFSY ‘95
K ö ltség v etési hiány/GDP (%-ban) 4,60 1,00 5,00 8,7
Kormányzati a d ó ss á g 106,75 189,65 203,51 IFSY ‘95
Kormányzati ad ósság/G D P (%-ban) 46,10 33,00 34,10 -2 6 ,0
Ö ss z e s foglalk oztatott 23314,00 22559,00 22138,00 OECDNA ‘92
K öza lk a lm azottak /összes alkalm azott
22,90 22,70 22,20 -3,1
(%-ban)
Kormányzati fo g y a sz tá s 4998,00 12411,00 13188,00 13797,00 14408,00 IFSY ‘95
Kormányzati
36,10 34,00 34,50 34,00 -2 ,7
Kormányzati tőkekiadás 20,23 20,08 19,64 EWY‘95
Kormányzati á llan d ótők e-k ép ződ és 41,79 45,99 49,56 EWY‘95
Kormányzati tőkekiadás/bruttó
48,40 43,70 39,60
á lla n d ó tő k e-k ép ző d és (%-ban)
Egyesült Államok: 5.1A táblázat A gazdaság és a közkiadások nemzetközivé válása (ha másként nem jelöljük, milliárd dollárban)
1980 1991 1992 1993 1994 1980-1993 Forrás
(%-ban)
GDP (dollár) 2708,10 5722,90 6020,20 6343,30 6738,40 IFSY ‘95
(1990 dollár) (4275,60) (5458,30) (5763,50) (5813,20) (6050,40)
Kormány külső a d ó ss á g a (%-ban) 129,70 491,70 549,70 622,60 IFSY ‘95
Kormány külső ad óssága/G D P (%-ban) 4,80 8,60 9,10 9,80 (104,2)
Nettó kormányzati kölcsönfelvétel 0,20 68,80 57,60 91,40 IFSY ‘95
15,60 66,66 60,27 62,35 63,28 IFSY '95
aranykészlet
Kormány külső
831,40 737,60 912,10 998,60 20,1
Export 225,57 421,73 448,16 464,77 512,52 IFSY '95
Kormány külső adóssága/export (%-ban) 57,50 116,60 122,70 134,00 133,0
Kormánykiadások 596,60 1429,10 1445,10 1492,40 GFSY ‘90 '94
Kormány külső
21,70 34,40 38,00 41,70 92,2
adóssága/kormánykiadások (%-ban)
Nettó kormányzati
0,03 4,80 4,00 6,120 203,0
k ölcsön felvétel/kiad ások (%-ban)
töke + részvények szám ának 541,62 875,60 939,15 1052,99 1246,60 IFSY '95
n övek ed ése)
K özvetlen tőkeexport 19,23 31,30 41,01 57,87 58,44 IFSY'95

befek tetések /belföld i b efek tetések (%- 3,60 3,60 4,40 5,50 4,70 52,8
ban)
K özvetlen külföldi befek tetések 16,93 26,09 9,89 21,37 60,07 IFSY ‘95
3,10 3,00 1,10 2,00 4,80 -3 5 ,5
befektetések/belföldi befek tetések
Egyesült Államok: 5.2A táblázat A kormány szerepe a gazdaságban és a közkiadásokban (ha másként nem jelöljük, milliárd dollárban)
V áltozás ütem e
1980 1991 1992 1993 1994 1980-1992 Forrás
(%-ban)
GDP 2708,1 5722,9 6020,2 6343,3 6738,4 IFSY ‘95
Kormányzati kiadások 596,6 1429,1 1445,1 1492,4 IFSY ‘95
Kormányzati kiadások/GDP (%-ban) 22,0 25,0 24,0 23,5 9,1
346,83 635,54 651,00 706,79 GFSY ‘88, ‘94
kormányzat)
Adóbevétel/G DP (%-ban) 12,8 11,1 10,8 11,1 -1 5 ,6
K ö ltség v etési hiány -7 6 ,2 -272,5 -28 9 ,3 -254,1 IFSY ‘95
K ö ltség v etési hiány/GDP (%-ban) 2,8 4,8 4,0 42.9
Kormányzati a d ó ss á g 737,7 2845,0 3142,4 3391,9 IFSY ‘95
Kormányzati ad ósság/G D P (%-ban) 27,2 49,7 52,2 53,5 91,9
Ö ss z e s foglalk oztatott 87401,0 103499,0 103637,0 OECDNA ‘92
K öza lk a lm azottak /összes alkalm azott
17,0 16,3 16,2 -4 ,7
(%-ban)
Kormányzati fo g y a sz tá s é s beruházás 507,1 1099,3 1125,3 1148,4 1175,3 IFSY ‘95
Kormányzati
29,0 28,1 27,2 26,2 25,4 -6 ,9
Kormányzati tő k e k é p z ő d é s 72,7 139,6 150,6 155,1 160,8 IFSY ‘95
Kormányzati állan d ótők e-k ép ződ és 549,8 876,5 938,9 1037,1 1193,7 IFSY ‘95
Kormányzati tők e-k ép ződ és/b ru ttó
13,2 15,9 16,0 15,0 13,5 21,2
állan d ótők e-k ép ződ és (%-ban)
F ü g g e l é k a 6.9 á b r á h o z : a n a g y p á r t o k
TÁ M O G A TO TTSÁ G A A PARLAM ENTI VÁLASZTÁSOKON
1980-2002 K Ö Z Ö T T
A 6.9 ábrában szereplő arányokat a parlamenti alsóházi választások ered

ményei alapján számítottuk, kivéve az Egyesült Államokat és Franciaorszá
got, ahol az elnökválasztási eredm ényeket használtuk fel. A pártokat akkor
tekintettük a fősodorhoz tartozónak, ha az adott választást m egelőzően már
korm ányon voltak, illetve a fő ellenzéki párt szerepét játszották. Am ennyi
ben egy párt megfelelt ezeknek a feltételeknek, a továbbiakban a fősodorhoz
tartozónak tekintjük. Az egyértelműen az adott pártról leszakadt utód
pártot vagy koalíciót úgy tekintettük, m int aminek az eredeti pártokkal
megegyező háttere van.
A forrásokra lásd alább az egyes országokra vonatkozó táblázatok utolsó
sorát. Valamennyi adat a következő forrásokból ered:
EW Y Europe World Yearbook (London, Europa Publications,

1982-2002)
SY Statesman’s Yearbook (ed. Brian H unter, N ew York,

St M artin’s Press, 1994-1995, 1995-1996)
Elysee = www.elysee.fr (francia statisztikák a köztársasági elnök

hivatalos honlapjáról)
FR O www.bundeswahlleiter.de (német statisztikák a Szövetségi

Választási Iroda honlapjáról)
Soumu = www.soumu.go.jp (japán nyelvű statisztikák a japán

Közigazgatási, Belügyi, Postai és Távközlési Minisztérium
Congreso = www.congreso.es (spanyol nyelvű statisztikák a Képviselőház

Franciaország Az e ln ö k v á la sz tá s e ls ő fordulójának szavazatai
1981 1988 1995 2002

(1. forduló) (1. forduló) (1. forduló) (1. forduló)
F őpártok
J a cq u es Chirac (RPR) 18,0 20,0 20,8 19,9
M ás RPR 18,6
Liberális demokraták (DL) 3,9
UDF 28,3 16,5 6,8
François Mitterand (PS) 25,8 34,1
Lionel Jospin (PS) 23,3 16,2
MRG 2,2
Kommunisták (PCF) 15,3 6,8 8,6 3,4
Zöldek 5,3
M ás párto k
Munkásharc (LO) 2,3 2,0 5,3 5,7
LCR 4,3
M ás szélsőb alold ali 1,1 2,5 8,1
Jean-M arie Le Pen (FN) 14,4 15,0 16,9
M ás szélsőjob b old ali 3,0 5,0 3,5
Zöldek 3,8 3,3
M ás ökológiai pártok 3.9 1,9
M ás pártok 4,2
A főpártokra leadott összes 8 9 ,6 77,4 71,3 55,5
szavazat
F orrás Elysee Elysee E lysee E lysee
N é m e t o r s z á g S zö v etség i parlam enti v á la sz tá s o k
1983 1987 1990 1994 1998 2002

F ő p á r to k
C D U /C SU 48,8 44,2 43,8 41,5 35,2 38,5

S zo ciá ld em o k r a ta Párt (SPD) 38,2 37,0 33,5 36,4 40,9 38,5
S za b a d d em o k ra tá k (FDP) 7,0 9,1 11,0 6,9 6,3 7,4
Z ö ld e k (+Alliance ‘9 0 1990-ben, 1994-
8,6
b en , 1 998-ban é s 2002-ben)
M á s p á r to k
K om m u n isták (DKP) 0,2
D em ok ratik u s Szocializm us Pártja
2,4 4,4 5,1 4,0
(az NDK v o lt komm unista pártja)
R ep u b lik án u s Párt 1,2 1,9 1,8 0,6
N e m z e ti Demokrata Párt (NDP) 0,2 0,6
Z ö ld e k (+Alliance ‘9 0 1990-ben, 1994-
b en , 1998-ban é s 2002-ben)
Ö k o ló g ia i Demokrata Párt (ODP) 0,3
N ő k Pártja 0,2
M á s pártok 0,3 2,1 1,7 4,0 2,4
A fő p á rto k ra adott ö sszes
9 4 ,0 9 0 ,3 8 8 ,3 8 4 ,8 8 2 ,4 9 3 ,0
szav azat
EWY- EWY- EWY- EWY- EWY-
F o rrá s FRO
84 88 92 95 99
O laszország. K épviselőházi v á lasztások
1983 1987 1992 1994 1996° 2001*

F ő p á rto k
Republikánusok (PRI) 5,1 3,7 4,4

Liberálisok (PLI) 2,9 2,1 2,8
K ereszténydem okraták (DC) 32,9 34,3 29,7
O lasz Néppárt (PPI) 11,1 6,8
K ereszténydem okrata Centrum,
5,8 3,2
E gyesü lt K ereszténydem okraták
S zociáld em ok raták (PSDI) 4,1 3,0 2,7
S zo cia listá k (PSI) 11,4 14,3 13,6 2,2
K om m unista Párt (PCI) 29,9 26,6 1,7
Dem okratikus Baloldali Párt (PDS,
16,1 20,4 21,1 16,6
volt kom m unisták)
Ú jjáalapított K om m unista Párt 5,6 6,0 8,6 5,0
Forza Italia! 20,6 29,4
Északi Liga 10,1 3,9
N em zeti S z ö v e tsé g 15,7 12,0
G irasole (zöld ek + olasz
2,2
dem okratikus szocialisták)
Margherita (PPI+RI+Unió a
14,5
D em okratikus Európáért)
M á s p á r to k
Forza Italia! 21,0
N em zeti S z ö v e tsé g 13,5
O lasz M egújulás (Rl) 4,3
O lasz S z o c iá lis M ozgalom (MSI) 6,8 5,9 5,4
P roletár Dem okrácia 1,5 1,7
R adikálisok (PR) 2,2 2,6
R eg io n á lis pártok
Északi Liga
8,7 8,4
Dél-tiroli Néppárt 0,5
La rete
1,9 1,9
P atto Segn i 4,6
Dem okratikus S z ö v e tsé g 1,2
Új O la sz S zo cia lista Párt 0,9
Lista di Pietro 3,9
Európai Dem okrácia 2,4
Lista Bonino 2,3
Trikolor S zo ciá lis M ozgalom
Flam e 0,4
Z öld ek 2,5 2,8 2,7 2,5
M ás pártok 2,7 3,3 6,3 7,0 4,5 1,6
A főpártokra leadott összes 8 4 ,0 7 4 ,9 3 9 ,7 8 8 ,7 8 8 ,5
8 6 ,3
szavazat
F orrás _________________ EWY-84 EWY-88 EWY-94 EWY-95 EWY-97 EWY-02
A sz á m o k a z arányos k ép viselettel m eg v á la szto tt helyekre vonatkoznak.

J a p á n Képviselőházi v álasztások
1983 1986 1990 1993 1996" 2000“

F ő p á rto k
Liberális Demokraták (LDP) 45,8 49,4 46,1 36,6 32,8 28,3

Új Liberális Klub (NLC)
(1986-ban csatlakozik az LDP-hez)
Szakigake 2,1 1,1
Szocialisták (JSP)
(1991-ben Japán Szociáldem okrata 19,5 17,2 24,4 15,4 6,4 9,4
Pártra keresztelik át)
Új Határok Párt
(Komeito+JNP+JRP+DSP+SDL., 1998 28,0
után a DJP-be olvad)
Japán Demokrata Párt (DPJ) 16,0 25,2
Új Komeito 13,0
Liberális Párt 11,0
M á s pá rto k
Demokratikus Szocialista Párt (DSP) 7,3 6,5 4,8 3,5
Haladó Párt 0,4
Komeito (1998 után Új Komeito) 10,1 9,4 8,0 8,1
Új Japán Párt (JNP) 8,1
Szociáldem okrata S zövetség (SDF)
(+Egyesült Szoc. Dem. Párt 1993-ban)
Kommunisták (JCP) 9,3 8,8 8,0 7,7 13,1 11,2
Japán Megújhodás Pártja 10,1
Függetlenek 4,9 5,8 7,3 6,9
Más pártok 0,1 0,2 0,1 0,2 2,6 1,9
A főpártokra lead ott ö s s z e s sz a v a za t 67,7 68,4 7 0 ,5 54,1 8 4 ,3 86,9
EWY- EWY- EWY- EWY- Soumu Soumu
86 88 90 95
" A szám ok az arányos képviselettel m egválasztott helyekre vonatkoznak.
S p a n y o lo rszá g Képviselőházi szavazások
1982 1986 1989 1993 1 996 2000

Fő, e g é s z S p a n yo lo rszá g b a n
m ű k ö d ő pártok
ADP+PDP (+ 1988-ban CP) 26,5 26,1

Néppárt (AP - 1989-ben PP) 26,5 35,0 39,2 45,2
Demokratikus Centrum párt (UCD) 6,5
Szociális és Demokratikus Közép „Q
9,2 8,0
(CDS) **
Spanyol Szocialista M unkáspárt _
(PSOE) 48,3 44,3 40,0 39,1 38,0 34,7
Fő regionális é s nacionalista p á rto k
Baszk Nemzeti Párt (PNV) 1,9 1,5 1,2 1,3 1,3 1,6
Konvergencia é s Unió (CiU) 3,7 5,0 5,0 5,0 4,6 4,3
M á s pá rto k
Spanyol Kommunista Párt (PCE) 3,3
Egyesült Baloldal (IU) 3,8 8,0 8,1 9,5 5,5
Más regionális és nacionalista pártok 2,9 3,6 5,4 5,3 5,3 5,5
Más pártok 4,1 6,3 6,1 6,0 2,2 3,2
A fő S p a n y o lo r sz á g -sz e r te
m űk öd ő pártokra le a d o tt ö s s z e s 8 4 ,2 79,6 7 4 ,5 74,1 7 7 ,2 79,9
sz a v a z a t
F o rrá s Congeso Congeso CongBso Ccngeso Congeso Coraeso
E g y e sü lt K irá ly sá g Alsóházi választások
1983 1987 1992 1997 2001

Fő, e g é s z N a g y -B rita n n iá b a n
m ű k ö d ő p á rto k
Konzervatívok 42,4 42,3 41,9 30,7 31,7

Liberálisok (+szociáldem okraták) 25,4 22,6 17,9 16,8 18,3
Munkáspárt 27,6 30,9 34,4 43,2 40,7
Fő reg io n á lis é s n e m z e ti p á rto k
Skót Nemzeti Párt 1,1 1,3 1,9 2,0 1,8
Ulsteri Népi Unionista Párt 0,1
Ulsteri Unionista Párt 0,8 0,8 0,8
Dem okratikus Unionista Párt 0,5 0,3 0,7
(Mind a 3) 1,2 1,2
Plaid Cymru (Walesi Nemzeti Párt) 0,4 0,4 0,5 0,5 0,7
M á s p á rto k
Szocialista é s Dem okratikus 0,4 0,5 0,5 0,6 0,6
Munkáspárt
Sinn Fein 0,3 0,3 0,4 0,7
Más pártok 1,0 0,5 1,8 4,7 4,0
A fő , e g é s z N a g y -B rita n n iá b a n
m ű k ö d ő p á rto k r a le a d o tt ö s s z e s 9 5 ,4 9 5 ,8 9 4 ,2 9 0 ,7 9 0 ,7
sz a v a z a t
EWY- EWY- EWY- EWY- EWY-
Forrás 98 02
86 90 95
E g y esü lt Állam ok Elnökválasztások
1980 1984 1988 1992 1996 2000

F őpártok
Demokraták 41,0 40,5 45,6 42,9 49,2 48,4

Republikánusok 50,8 58,8 53,4 37,5 40,7 47,9
M á so k
John Anderson 6,6
Ross Perot 18,9 8,4
Ralph Nader 2,7
Mások 1,6 0,7 1,0 0,8 1,7 1,0
A fő pártokra le a d o tt ö s s z e s 9 1 ,8 9 9 ,3 9 9 ,0 8 0 ,4 8 9 ,9 9 6 ,3
sz a v a za t
EWY- EWY- EWY- EWY- EWY- EWY-
Forrás 88 90 94 97 02
81
Irodalom 511
Irodalom
Abdel Majed, Nash’at Hamid (2001): Al-Afghan Al-Arab, Muhawalah lil-Ta’rif

(www.islamonline.net/arabic/famous/2001/lo/article2-b.shtml).
Abelove, Henry —Barale, Michele Aina —Halperin, David M. (eds.) (1993): The
Lesbian and Gay Studies Reader. New York, Routledge.
Abramson, Jeffrey B. —Artertone, F. Christopher —Orrén, Cary R . (1988): The
Electronic Commonwealth: The Impact of New Media Technologies in Democratic
Politics. New York, Basic Books.
Adler, Margot (1979): Drawing Down the Moon: Witches, Druids, Goddess-worshippers,
and Other Pagans in America Today. Boston, Beacon.
Adsera, Alicia —Boix, Caries —Payne, Mark (2001): Are you being served? Political
accountability and quality ofgovernment. Átdolgozott, kiadatlan előadás in Performance
of Democracies Workshop, Harvard University, Department of Government,
Cambridge, MA, October 25, 2000.
Aglietta, Michel (2002): La monnaie entre violence et confiance. Paris, O. Jacob.
Aguirre, Pedro et al. (1995): Una reforma electoral para la democracia. Argumentos para
el consenso. Mexico, Instituto de Estudios para la transicion democratica.
Ahmatova, Anna (1985): Selected Poems. Trans. Thomas, D. M. London, Penguin.
Al-Azmeh, Aziz (1993): Islams and Modernities. London, Verso.
Alberdi, Ines (ed.) (1995): Informe sobre la situation de lafamília en Espana. Madrid,
Ministerio de Asuntos Sociales.
Albo, Xavier (1993): Y de Kataristas a MNRistas? La soprendente y audaz alianza entre
Aymaras y neoliberales en Bolivia. La Paz, CEDOIN-UNITAS.
Alexander, Herbert E. (1992): Financing Politics: Money, Elections, and Politicai
Reform. Washington, DC, C Q Press.
AI-Hayat (2001): Sunday October 21, issue no. 14 098.
Allen, Thomas B. (1987): Guardian of the Wild: The Story of the National Wildlife
Federation, 1936-1986. Bloomington, IN, Indiana University Press.
Alley, Kelly D. et al. (1995): „The historical transformation of a grassroots environ
mental group, Human Organization, 54 (4), 410—16.
Alonso Zaldivar, Carlos (1996): Variationes sobre un mundo en cambio. Madrid, Alianza
Editorial.
—and Castells, Manuel (1992): Espanafin de siglo. Madrid, Alianza Editorial.
Al-Sayyad, Nezar and Castells, Manuel (eds.) (2002): Muslim Europe or Euro-Islam?
Politics, Culture, and Citizenship in the Age of Globalization. New York, Lexington
Books.
Al-Zhawahiri, Muhammad Rabi (1999): Al-Hasad al-Murr: al-Ikhwan al-Muslimun
fi sittin amman. Amman, Jordan, Dar al-Bayariq.
Ammerman, Nancy (1987): Bible Believers: Fundamentalists in the Modem World.
New Brunswick, NJ, Rutgers University Press.
Anderson, Benedict (1983): I m a g in e d C o m m u n itie s : R e fle c tio n s on th e O r ig in a n d

S p re a d o f N a tio n a lis m . London, Verso (2nd eds. 1991),
Anderson, P. - Comiller, P. (eds) (1994): M apping the W e s t E u ro p e a n Left. London, Verso.
Anheier, Helmut —Glasius, Marlies —Kaldor, Mary (eds) (2001): G lo b a l C iv il Society
2 0 0 1 . Oxford, Oxford University Press.
Ansolabehere, Stephen —Iyengar, Shanto (1994): Riding the wave and claiming
ownership over issues: the joint effects of advertising and news coverage in
campaigns. P u b lic O p i n i o n Q u a r te r ly , 58, 335-57.
—et al. (1993): T h e M e d i a G a m e : A m e r ic a n P olitics in th e T e le v is io n A g e . New York,
Macmillan.
Anthes, Gary H. (1993): Government ties to Internet expand citizens’ access to data.
C om p u terw o rld , 27 (34), 77.
Anti-Defàmation League (1994): A r m e d a n d D angerous. New York, Anti-Defamation
League of B’nai B’rith.
— (1995): Special R e p o r t: P a r a n o ia as P a trio tism : F a r - r ig h t In flu e n c e o n th e M ilitia
M o v e m e n t. New York, Anti-Defamation League of B’nai B’rith.
Aoyama, Yoshinobu (1991): R i s o S h a k a i: k y o s a n to s e n g e n k a r a s h in r i’e [ T h e Id e a l
S o ciety: F ro m C o m m u n i s t M a n i fe s t o to T ru th ] , Tokyo, AUM Press.
Appiah, Kwame Anthony —Gates, Henry Louis, Jr. (eds.) (1995): Iden tities. Chicago,
University of Chicago Press.
Archondo, Rafael (1991): C o m p a d r e s al microfono: la resurreccion m etro p o lita n a del ayllu. La
Paz, Hisbol.
Ardaya, Gloria - Verdesoto, Luis (1994): R a c io n a lid a d e s dem o cra tica s e n construction.
La Paz, ILDIS.
Arlachi, Pino (1995): „The Mafia, Cosa Nostra, and Italian institutions, in Sechi
(ed.), pp. 153—63.
Armond, Paul (1995): „Militia of Montana meeting at the Maltby Community
Center,” W o r ld W i d e W e b , M OM site, February 11.
Armstrong, David (1995): Cyberhoax!. C o lu m b ia f o u r n a l i s m R e v ie w , September/
October.
Arquilla, John — Rondfeldt, David (1993): Cyberwar is coming!. C o m p a r a tiv e
S tra te g y , 12 (2), 141-65.
—and —(2001): N e tw o r k s a n d N e tw a r s . Santa Monica, CA, Rand Corporation.
Arrieta, Carlos G. et al. (1991): N arcotrafico e n C o lo m b ia : D im e n s io n e s politica s,
econom icas, ju r id ic a s e in te r n a c io n a le s . Bogota, Tercer Mundo Editores.
Asahara, Shoko (1994): M e t s u b o n o H i [ A z íté le t N a p ja ] , Tokyo, AUM Press.
— (1995): H i I z u r u K u n i W a z a w a i C h ik a s h i [ A n e m z e t i k a t a s z tr ó fá k o ly a n b iz to s a n
j ö n n e k , m in t a h o g y f e l k e l a N a p ] , Tokyo, AUM Press.
Astrachan, Anthony (1986): H o w M e n F eel: T h e ir R e s p o n s e to W o m e n ’s D e m a n d s f o r
E q u a lity a n d P o w e r. Garden City, NY, Anchor Press/Doubleday.
Athanasiou, Tom (1996): D iv id e d P lanet: T h e Ecology o f R ic h a n d Poor. Boston, Little, Brown.
Aust, Stefan - Schrubben, Cordt (eds.) (2002): I I de S ep tie m b re : H istória de un ataque
terrorista (a 2002-es német kiadás spanyol fordítása).
A w a k e n in g (1995): Special issue, no. 158-161, Taipei (kínai nyelven).
Irodalom 513
Axford, Barrie et al. (1992): Image management, stunts, and dirty tricks: the
marketing of political brands in television campaigns, Media, Culture, and
Society, 14 (4), 637-51.
Azevedo, Milton (ed.) (1991): Contemporary Catalonia in Spain and Europe. Berkeley,
CA, University of California, Gáspár de Portok Catalonian Studies Program.
Bachr, Peter R. —Gordenker, Leon (1994): The U N in the 1990s. New York, St
Martin’s Press.
Badie, Bertrand (1992): L ’état importe: essai sur l’occidentalisation de l’ordre politique.
Paris, Fayard.
Bakhash, Shaul (1990): The Islande Republic of Iran, 1979-1989, Middle East
Focus, 12 (3), 8-12, 27.
Baldassare, Mark (2000): California in the New Millennium: The Changing Social and
Political Landscape. Berkeley, CA, University of California Press.
Balta, Paul (ed.) (1991): Islam: Civilisations et sociétés. Paris, Editions du Rocher.
Balz, Dan —Brownstein, Ronald (1996): Storming the Gates: Protest Politics and the
Republican Revival. Boston, Litde, Brown.
Barber, Benjamin R. (1993): Letter from America, September 1993: the rise of
Clinton, the rise of Clinton, the fall of democrats, the scandal of the media,
Government and Opposition, 28 (4), 433-43.
—(1995): Jihad vs. McWorld. New York, Basic Books.
Barker, Anthony (1992): The Upturned Stone: Political Scandals in Twenty Democracies
and their Investigation Process. Colchester, University of Essex, Essex Papers in
Politics and Government.
Barnett, Bernice McNair (1995): Black women’s collectivist movement organizations:
their struggles during the ‘doldrums’. In Ferree and Martin (eds), pp. 199-222.
Barone, Michael —Ujifusa, Grant (1995): The Almanac of American Politics 1996.
Washington, DC, National Journal.
Barron, Bmce —Shupe, Anson (1992): Reasons for growing popularity of Christian
reconstructionism: the determination to attain dominion. In Misztal and Shupe
(eds), pp. 83—96.
Bartholet, E. (1990): Family Bonds, Adoption and the Politics of Parenting. New York,
Houghton Mifflin.
Bartz, Steve (1996): Environmental organizations and evolving information technolo
gies. Berkeley, CA, University of California, Department of Sociology, unpub
lished seminar paper for SOC 290.2, May.
Baylis, John —Rengger, N. J. (eds.) (1992): Dilemmas of World Politics: International
Issues in a Changing World. Oxford, Clarendon Press.
Beccalh, Bianca (1994): The modem women’s movement in Italy. New Left
Review, 204, March/April, 86—112.
Beck, Ulrich (2003): Las instituciones de gobemanza mundial en k sociedad global de
riesgo. In Castells and Serra (eds.), pp. 53-66.
Bellah, Robert N. —Sullivan, William M. - Swidler, Ann - Tipton, Steven M. (1985):
Habits of the Heart: Individualism and Commitment in American Life. Berkeley, CA,
University of California Press (cited in the Perennial Library edition from Harper
and Row, New York, 1986).
Bellers, Jurgen (ed.) (1989): Politische Korruption. Munster, Lit.

Bennett, David H. (1995): The Party of Fear: The American Far Right from Nativism
to the Militia Movement. New York, Vintage Books.
Bennett, William J. (1994): The Index of Leading Cultural Indicators: Facts and Figures
on the State of American Society. New York, Touchstone.
Berdal, Mats R. (1993): Whither UN Peacekeeping?: An Analysis of the Changing Military
Requirements of UN Peacekeeping with Proposalsfor its Enhancement. London, Brassey’s
for International Institute o f Strategic Studies.
Bergen, Peter L. (2001): Holy War, Inc. : Inside the Secret World of Osama bin Laden.
New York, The Free Press.
Berins Collier, Ruth (1992): The Contradictory Alliance: State-Labor Relationships and
Regime Changes in Mexico. Berkeley, CA, University of California, International and
Area Studies.
Beriet, Chips —Lyons, Matthew N. (1995): Militia nation. The Progressive, June.
Berman, Jerry — Weitzner, Daniel J. (1995): „Abundance and user control:
renewing the democratic heart of the First Amendment in the age of interactive
media. Yale Law Journal, 104 (7), 1619—37.
Bernard, Jessie (1987): The Female World from a Global Perspective. Bloomington,
IN, Indiana University Press.
Berry, Sebastian (1992): Party strategy and the media: the failure of Labour’s 1991
election campaign. Parliamentary Affairs, 45 (4), 565—81.
Betts, Mitch (1995): The politicizing of cyberspace. Computer world, 29 (3), 20.
Bilbao La Vieja Diaz, Antonio —Perez de Rada, Ernesto —Asturizaga, Ramiro (1996):
CONDEPA movimiento patriotico. La Paz: Naciones Unidas/CIDES, unpubli
shed research monograph.
Birnbaum, Lucia Chiavola (1986): Liberazione della donna: Feminism in Italy. Middle-
town, CT, Wesleyan University Press.
Black, Gordon S. —Black, Benjamin D. (1994): The Politics ofAmerican Discontent: How
a New Party Can Make Democracy Work Again. New York, John Wiley and Sons.
Blakely, Edward —Goldsmith, William (1993): Separate Societies: Poverty and In
equality in American Cities. Philadelphia, Temple University Press.
Bias Guerrero, Andres (1994). Nacionalismos y naciones en Europa. Madrid, Alianza Editorial.
Blossfeld, Hans-Peter (ed.) (1995): The New Role of Women: Family Formation in
Modem Societies. Boulder, CO, Westview Press.
Blum, Linda (1991): Between Feminism and Labor: Hie Politics of the Comparable
Worth Movement. Berkeley, CA, University of California Press.
Blumberg, Rae Lesser —Rakowski, Cathy A. —Tinker, Irene - Monteon, Michael
(eds.) (1995): EnGENDERing Wealth and Well being. Boulder, CO, Westview Press.
Blumenfield, Seth D. (1994): Developing the global information infrastructure.
Federal Communications Law Journal, 47 (2), 193—6.
Blumstein, Philip —Schwartz, Pepper (1983): American Couples: Money, Work, Sex.
New York, William Morrow.
Boardmann, Robert (1994): Post-socialist World Orders: Russia, China, and the U N
System. New York, St Martin’s Press.
Irodalom 515
Bobbio, Norberte (1994): Destra e sinistra: ragioni e significati di una distinzione politico.
Roma, Donzelli Editoré.
Bonnell, Victoria —Breslauer, George (eds.) (2001): Russia at the End of the Twentieth
Century. Boulder, CO, Westview Press.
Boija, Jordi (1988): Estado y dudád. Barcelona, Promociones y Publicaciones Uni-
versitarias.
—and Castells, Manuel (1997): Local and Global: The Management of Cities in the
Information Age. London, Earthscan.
—, et al. (1992): Estrategias de desarrollo e internationalization de las ciudades europeas: las redes
de ciudades. Barcelona, Consultores Europeos Asociados, Research Report.
Bouissou, Jean-Marie (1991): Corruption à la Japonaise. L’Histoire, 142, March, 84-7.
Bramwell, Anna (1989): Ecology in the 20th Century: A History. New Haven, CT:
Yale University Press.
—(1994): The Fading of the Greens: The Decline of Environmental Politics in the West.
New Haven, CT, Yale University Press.
Brenner, Daniel (1994): In search of the multimedia grail. Federal Communications
Law journal, 47 (2), 197—203.
Brisard, Jean-Charles —Dasquie, Guillaume (2002): Forbidden Truth: US-Taliban
Secret Oil Diplomacy and the Failed Hunt for Bin Laden. New York, Thunderer’s
Mouth Press/Nation Books.
Broadcasting and Cable (1995): Top of the week. May.
Brown, Helen (1992): Women Organising. London, Routledge.
Brown, Michael (1993): Earth worship or black magic?. The Amicus journal, 14(4), 32-4.
Brubaker, Timothy H. (ed.) (1993): Family Relations: Challenges for the Future.
Newbury Park, CA, Sage.
Bruce, Judith —Lloyd, Cynthia B. —Leonard, Ann (1995): Families in Focus: New
Perspectives of Mothers, Fathers, and Children. New York, Population Council.
Brülle, Robert J. (1996): Environmental discourse and social movement organi
zations: a historical and rhetorical perspective on the development of US
environmental organizations. Sociological Inquiry, 66 (1), 58—83.
Buci-Glucksman, Christine (1978): Gramsci et l’état. Paris, Grasset.
Buckler, Steve (1993): Dirty Hands: The Problem of Politicai Morality. Brookfield,
Averbury.
Buckley, Peter (ed.) (1994): Cooperative Forms of Transnational Corporation Activity.
London, Routledge.
Buechler, Steven M. (1990): Women’s Movement in the United States. Brunswick,
NJ, Rutgers University Press.
Bull, Hedley (1977): The Anarchical Society. London, Macmillan.
Bureau, Dominique, et al. (2002): Gouvernance mondiale et environnement, in
Jacquet et al. (eds.), pp. 449-62.
Burgat, Francois —Dowell, William (1993): The Islamic Movement in North Africa.
Austin, Tex., University of Texas Center for Middle Eastern Studies.
Burnham, David (1983): The Rise of the Computer State. New York, Vintage.
Business Week (1995a): The future of money. June 12.
—(1995b): Hot money. March 20.

—(1995c): Mexico: Salinas is fast becoming a dirty word. December 25, 54—5.
—(1995d): The new populism. March.
—(1995e): Power to the states. August, 49—56.
Buss, David M. (1994): The Evolution of Desire: Strategies of Human Mating. New
York, Basic Books.
Butler, Judith (1990): Gender Trouble: Feminism and the Subversion of Identity. New
York, Routledge.
Cabre, Anna (1990): Es compatible la proteccion de la família con la liberacion de
la mujer? In Instituto de la Mujer (ed.), Mujer y Demográfia. Madrid, Ministerio
de Asuntos Sociales.
—and Domingo, Antonio (1992): La Europa despues de Maastrich: reflexiones
desde la demográfia. Revista de Economia, 13, 63—9.
Cacho, Jesus (1994): MC: un intruso en el laberinto de los elegidos. Madrid, Temas de hoy.
Caipora Women’s Group (1993): Women in Brazil. London, Latin American Bureau.
Calabrese, Andrew —Borchert, Mark (1996): Prospects for electronic democracy in
the United States: rethinking communication and social policy. Media, Culture, and
Society, 18, 249-68.
Calderon, Fernando (1995): Movimientos sodales y politica. Mexico, Siglo XXI.
— (ed.) (2003): Es sostenible la globalization en America Latina? Mexico, Fondo de
Cultura Economica.
—and Lasema, Roberto (1994): Paradojas de la modemidad. La Paz, Fundacion Milenio.
— et al. (1996): Esa esquiva modemidad: desarrollo, tiudadania y cultura en America
Latina y el Caribe. Caracas, Nueva Sociedad/UNESCO.
Calhoun, Craig (ed.) (1994): Social Theory and the Politics of Identity. Oxford, Blackwell.
Camilleri, J. A. —Falk, K. (1992): The End of Sovereignty. Aldershot, Edward Elgar.
Caminal, Miguel (2002): Elfederalismo pluralista: delfederalismo national alfederalismo
plurinational. Barcelona, Paidos.
Campbell, B. (1992): Feminist politics after Thatcher. In H. Hinds et al. (eds.), Working
Out: New Diretiionsfor Women’s Studies, pp. 13—17. London, Taylor and Francis.
Campbell, Colin —Rockman, Bert A. (eds.) (1995): The Clinton Presidency: First
Appraisals. Chatham, NJ, Chatham House.
Campo Vidal, Manuel (1996): La transition audiovisual. Barcelona, B Ediciones.
Cardoso de Leite, R uth (1983): Movimientos sociais urbanos: balanco critico. In
Sociedade epolitica no Brasil pos-64. Sao Paulo, Brasiliense.
—(2002): Intervention in the seminar on America Latina en la Era de la Információn,
organized in Santa Cruz, Bolivia, March (notes taken in seminar by author).
Camoy, Martin (1984): The State and Political Theory. Princeton, NJ, Princeton
University Press.
—(1993): Multinationals in a changing world economy: whither the nation-state?
In Camoy et al, pp. 45—96.
— (1994): Faded Dreams: The Politics and Economics of Race in America. New York,
Cambridge University Press.
—(2000): Sustaining the New Economy: Work, Family and Community in the Information
Age. Cambridge, MA, Harvard University Press.
Irodalom 517
— and Castells, Manuel (2001): Globalization, the knowledge society, and the
network state: Poulantzas at the millenium. Global Networks, 1 (1), 1—8.
—, Castells, Manuel —Cohen, Stephen S. —Cardoso, Fernando H. (1993): The
New Global Economy in the Information Age. University Park, PA, Penn State
University Press.
Carre, Olivier (1984): Mystique et politique: Lecture révolutionnaire du Coran par
Sayyed Qtub. Paris, Editions du Cerf-Presses de la Fondation Nationale des
Sciences Politiques.
Carrere d’Encausse, Helene (1987): Le grand défi: Bolcheviks et nations, 1917-1930.
Paris, Flammarion.
—(1993): The End of the Soviet Empire: The Triumph of Nations. New York, Basic
Books (original French edn 1991).
Castells, Manuel (1981): Local government, urban crisis, and political change. In
Political Power and Social Theory: A Research Annual, vol. 2, pp. 1—20. Greenwich, CT,
JAI Press.
—(1983): The City and the Grassroots: A Cross-cultural Theory of Urban Social Move
ments. Berkeley, CA, University of California Press.
—(1992a): Four Asian tigers with a dragon head: a comparative analysis of the state,
economy, and society in the Asian Pacific rim. In Richard Appelbaum and
Jefirey Henderson (eds.) States and Development in the Asian Pacific Rim, pp.
33—70. Newbury Park, CA, Sage.
—(1992b): La nueva revolution rusa. Madrid, Sistema.
— (1992c): Las redes sociales del SIDA, keynote address delivered at the Social
Sciences Symposium, World Congress on AIDS re search, Madrid, May 1992.
—(1996): El futuro del estado del bienestar en la sociedad információnál. Sistema,
131, March, 35-53.
—(2001): The Internet Galaxy. Oxford, Oxford University Press.
—(2004): Comparative Studies on the Network Society. London, Edward Elgar.
—and Himanen, Pekka (2002): The Information Society and the Welfare Sate: The
Finnish Model. Oxford, Oxford University Press.
— and Kiselyova, Emma (2000): Russian federalism and Siberian regionalism,
1990-2000. City, 4 (2), 175-98.
—and Murphy, Karen (1982): Cultural identity and urban structure: the spatial
organization of San Francisco’s gay community. In Norman I. Fainstein and
Susan S. Fainstein (eds.), Urban Policy under Capitalism, Urban Affairs Annual
Reviews, vol. 22, pp. 237—60. Beverly Hills, CA, Sage.
—and Serra, Narcis (eds.) (2003): Guerra y paz en el siglo XXI: una perspectiva europea.
Barcelona: Tusquets.
—, Yazawa, Shujiro —Kiselyova, Emma (1996): Insurgents against the global order:
a comparative analysis of the Zapatistas in Mexico, the American Militia and
Japan’s Aum Shinrikyo. Berkeley journal of Sociology, 40, 21—60.
—, et al. (2002): La societat xarxa a Catalunya. Research monograph of the Internet
Interdisciplinary Unit, Universität Oberta de Catalunya, published on line
(www.uoc.edu).
Castells, Nuria (1999): International environmental agreements: institutional
innovation in European transboundary air pollution policies. Kiadatlan disszer

táció. Economics Department, Free University of Amsterdam, Amsterdam.
Chatterjee, Anshu (2002): Global media and cultural identity: the globalization
and identification of Indian television, 1985—2002. kiadatlan disszertáció in
Asian Studies. Berkeley, CA. University of California.
Chatteijee, Partha (1993): The Nation and its Fragments: Colonial and Postcolonial
Histories. Princeton, NJ, Princeton University Press.
Chesnais, François (1994): La mondialisation du capital. Paris, Syros.
Cheung, Peter T. Y. (1994): Relations between the central government and Guandong.
In Y. M. Yeung - David K. Y. Chu (eds.), Guandong: Survey of a Province Undergoing
Rapid Change, pp. 19-51. Hong Kong, The Chinese University Press.
Chiriboga, Manuel (2003): Sociedad civil global: movimientos indigenas y el
Internet. In Calderon (ed.).
Cho, Lee-Jay-Yada, Moto (eds.) (1994): Tradition and Change in the Asian Family.
Honolulu, University of Hawaii Press.
Chodorow, Nancy (1978): The Reproduction of Mothering: Psychoanalysis and the
Sociology of Gender. Berkeley, CA, University of California Press.
—(1989): Feminism and Psychoanalytical Theory. New Haven, CT, Yale University
Press.
—(1994): Femininities, Masculinities, Sexualities: Freud and Beyond. Lexington, KY,
University Press of Kentucky.
Chong, Rachelle (1994): Trends in communication and other musings on our
future. Federal Communications Law Journal, 47 (2), 213—19.
Choueri, YoussefM. (1993): Ilfondamentalismo islamico: Origine storiche e basi sociali.
Bologna, II Mulina.
Coalition for Human Dignity (1995): Against the New World Order: The American Mili
tia Movement. Portland, Oregon, Coalition for Human Dignity Publications.
Coates, Thomas J. et al. (1988): Changes in Sex Behavior of Gay and Bisexual Men since
the Beginning of the AIDS Epidemics. San Francisco, University of California, Center
for AIDS Prevention Studies.
Cobble, Dorothy S. (ed.) (1993): Women and Unions: Forging a Partnership. New York,
International Labour Review Press.
Cockbum, Alexander (2000): 5 Days that Shook the World: Seattle and Beyond. London,
Verso.
Cohen, Jeffrey E. (1986): The dynamics of the ‘revolving door’ on the FCC. American
Journal of Political Science, 30 (4).
Cohen, Roger (1996): Global forces batter politics. The New York Times, Sunday No
vember 17, s. 4, 1—4.
Cohen, Stephen (1993): Geo-economics: lessons from America’s mistakes. In Camoy
et al., pp. 97-148.
Coleman, Marilyn - Ganong, Lawrence H. (1993): Families and marital disruption. In
Brubaker (ed.), pp. 112-28.
Coleman, William E., Jr —Coleman, William E., Sr (1993): A Rhetoric of the People:
The German Greens and the New Politics. Westport, CT, Praeger.
Irodalom 519
Collective Author (1996): La seguridad humana en Bolivia: percepdones politicos, sodales y

economicas de los bolivianos de hoy. La Paz: PRONAGOB-PNUD-ULDIS.
Collier, George A. (1995): Restructuring Ethnicity in Chiapas and the World. Stanford
University, Department of Anthropology, Research Paper (published in Spanish
in Nash et al. (eds.), pp. 7-20)
—and Lowery Quaratiello, Elizabeth (1994): Basta! Land and the Zapatista Rebellion
in Chiapas. Oakland, CA, Food First Books.
Conquest, Robert (ed.) (1967): Soviet Nationalities Policy in Practice. N ew York,
Praeger.
Contreras Basnipeiro, Adalid (1991): Medios multiples, pocas voces: inventario de los
medios de comunicacion de masas en Bolivia. Revista UNITAS, pp. 61—105.
Cook, Maria Elena, et al. (eds.) (1994): The Politics of Economic Restructuring: State-
Society Relations and Regime Change in Mexico. La Jolla, University o f California
at San Diego, Center of US—Mexican Studies.
Cooke, Philip (1994): The Cooperative Advantage of Regions. Cardiff, University of
Wales, Centre for Advanced Studies.
Cooper, Jerry (1995): The Militia and the National Guard in America since Colonial
Times: A Research Guide. Westport, CT, Greenwood Press.
Cooper, Marc (1995): Montana’s mother of all militias. The Nation, May 22.
Com, David (1995): Playing with fire. The Nation, May 15.
Costain, W. Douglas —Costain, Anne N. (1992): The political strategies o f social
movements: a comparison of the women’s and environmental movements.
Congress and the Presidency, 19 (1), 1—27.
Cott, Nancy (1989): What’s in a name? The limits o f‘social feminism’; or, expanding
the vocabulary of women’s history. Journal of American History, 76, 809—29.
Couch, Carl J. (1990): Mass communications and state structures. The Social Science
Journal, 27, (2), 111-28.
CQ Researcher (1992): Special Issue: Politicians and privacy. 2 (15), April 17.
Croteau, David - Hoynes, William (2000): Media/Society: Industries, Images, and
Audiences. 2nd edn. Thousand Oaks, CA, Pine Forge Press.
— and — (2001): The Business of Media: Corporate Media and the Public Interest.
Thousand Oaks, CA, Pine Forge Press.
Dalton, Russell J. (1994): The Green Rainbow: Environmental Groups in Western
Europe. New Haven, CT, Yale University Press.
— and Kuechler, Manfred (1990): Challenging the Political Order: New Social and
Political Movements in Western Democracies. Cambridge, Polity Press.
Danaher, Kevin —Burbach, Roger (2001): Globalize This! The Battle against the World
Trade Organization and Corporate Rule. Philadelphia, Common Courage Press.
Daniel, Donald —Hayes, Bradd (eds.) (1995): Beyond Traditional Peacekeeping. New
York, St Martin’s Press.
Davidson, Osha Grey (1993): Under Fire: The NRA and the Battlefor Gun Control.
New York, Henry Holt.
Davis, John (ed.) (1991): The Earth First!Reader. Salt Lake City, Peregrine Smith Books.
Dees, Morris - Corcoran, James (1996): Gathering Storm: America’s Militia Network.
New York, Harper-Collins.
Dekmejian, R. Hrair (1995): Islam in Revolution: Fundamentalism in the Arab World.

Syracuse, NY, Syracuse University Press.
Delcroix, Catherine (1995): Algériennes et Egyptiennes: enjeux et sujets de
sociétés en crise. In D ubet and Wieviorka (eds.), pp. 257—72.
DeLeon, Peter (1993): Thinking about Political Corruption. Arrnonk, NY, M.E. Sharpe.
Delphy, Christine (ed.) (1984): Particularisme et universalisme. Paris, Nouvelles
Questions Féministes, n. 17/17/18.
D ’Emilio, John (1980/1993): Capitalism and gay identity. In Abelove et al. (eds.),
pp. 467-76.
—(1983): Sexual Politics, Sexual Communities: The Making of a Homosexual Minority
in the United States, 1940-1970. Chicago, University o f Chicago Press.
DeMont, John (1991): Frontline fighters. Mclean’s, 104 (50), 46—7.
Dentsu Institute for Hum an Studies (1994): Media in Japan. Tokyo, DataFlow
International.
Deutsch, Karl (1953): Nationalism and Sodal Communication: An Inquiry into the
Foundations of Nationality (consulted in the 1966 edn, Cambridge, MA, MIT Press).
De Vos, Susan (1995): Household Composition in Latin America. New York, Plenum
Press.
Diamond, Irene —Orenstein, Gloria (1990): Reweaving the World: The Emergence of
Ecofeminism. San Francisco, Sierra Club Books.
Diani, Mario (1995): Green Networks: A Strudural Analysis of the Italian Environmental
Movement. Edinburgh, Edinburgh University Press.
Dickens, Peter (1990): Science, social science and environmental issues: ecological
movements as the recovery o f human nature, előadás, British Association for the
Advancement of Science, University of Swansea, August.
Dietz, Thomas — Kalof, Linda (1992): Environmentalism among nation-states.
Social Indicators Research, 26, 353-66.
Di Marco, Sabina (1993): Se la televisione guarda a sinistra. Ponte, 49 (7), 869—78.
—(1994): La televisione, la politica e il cavalière. Ponte, 50 (2), 9—11.
Dionne, E. J. (1996): They Only Look Dead: Why Progressives Will Dominate the
Next Political Era. N ew York, Simon and Schuster.
Dobson, Andrew (1990): Green Political Thought: An Introduction. London, Unwin
Hyman.
—(ed.) (1991): The Green Reader: Essays toward a Sustainable Society. San Francisco,
Mercury House.
Docter, Sharon —Dutton, William H. - Elberse, Anita (1999): An American democ
racy network: factors shaping the future of on-line political campaigns. In Stephen
Coleman et al. (eds.), Parliament in the Age of the Internet, pp. 173—90. Oxford,
Oxford University Press.
Doyle, Marc (1992): The Future of Television: A Global Overview of Programming,
Advertising, Technology and Growth. Lincolnwood, IL, N T C Business Books.
Drew, Christopher (1995): Japanese sect tried to buy US arms technology, Senator
says. The New York Times, October 31, A5.
Dubet, François —Wieviorka, Michel (eds.) (1995): Penser le sujet. Paris, Fayard.
Irodalom 521
Duffy, Ann - Pupo, Norene (eds.) (1992): Part-time Paradox: Connecting Gender,
Work and Family. Toronto, The Canadian Publishers.
Dulong, Rene (1978): Les regions, l’état et la société locale. Paris, Presses Univer
sitaires de France.
Dunaher, Kevin (ed.) (1994): 50 Years is Enough: The Case against the World Bank
and the IMF. Boston, MA, South End Press.
Dupin, Eric (2002): Sortir la gauche de coma. Paris, Flammarion.
Dutton, William H. (1999): Society on the Line: Information Politics in the Digital Age.
New York, Oxford University Press.
Ebbinghausen, Rolf —Neckel, Sighard (eds.) (1989): Anatomie des politischen Skandab.
Frankfurt, Suhrkamp.
The Economist (1994): Feeling for the future: special survey of television. February 12.
—(1995a): The future of democracy. June 17, 13—14.
—(1995b): The Mexican connection. December 26, 39—40.
—(1995c): Mexico: the long haul. August 26, 17-19.
—(1996): Satellite TV in Asia: a little local interference. February 3.
Edwards, George C. —Wood, B. Dan (1999): Who influences whom? The President,
Congress, and the media. The American Political Science Review, 93 (2), 327—44.
Ehrenreich, Barbara (1983): The Hearts of Men: American Dreams and the Flightfrom
Commitment. Garden City, NY, Anchor Press/Doubleday.
Eisenstein, Zillah R. (1981/1993): The Radical Future of Liberal Feminism. Boston,
MA, Northeastern University Press.
Ejercito Zapatista de Liberation Nációnál (1994): Documentos y comunicados. Mexico,
Ediciones Era (with preface by Antonio Garcia de Leon, and chronicles by Elena
Poniatowska and Carlos Monsivais).
—/Subcomandante Marcos (1995): Chiapas: del dolor a la esperanza. Madrid, Los
libros de la catarata.
Eley, Geoff —Suny, Rónáid Grigor (eds.) (1996): Becoming National: A Reader.
Elliott, J. H. —de la Pena, J. E. (1978): Memoriales y cartas del Conde-Duque de
Olivares. Madrid, Alfaguara.
Epstein, Barbara (1991): Political Protest and Cultural Revolution: Nonviolent Direct
Action in the 1970s and 1980s. Berkeley, CA, University of California Press.
— (1995): Grassroots environmentalism and strategies for social change. N ew
Political Science, 32, 1—24.
Ergas, Yasmine (1985): Nelle maglie della politica: femminismo, instituzione e politiche
sociale nellTtalia degli anni settanta. Milan, Feltrinelli.
Espinosa, Maria - Useche, Helena (1992): Abriendo camino: historias de mujeres.
Bogota, FUNDAC.
Esposito, John L. (1990): The Iranian Revolution: Its Global Impact. Miami, Florida
International University Press.
Esprit (1994): Editorial: face à la télécratie. 5, 3—4.
Etzioni, Amitai (1993): The Spirit of Community: Rights, Responsibilities, and the
Communitarian Agenda. New York, Crown.
Evans, Sara (1979): Personal Politics: The Roots of Women’s Liberation in Civil Rights
Movement and the New Left. N ew York, Knopf.
Eyerman, Ron —Jamison, Andrew (1989): Environmental knowledge as an organiza
tional weapon: the case o f Greenpeace. Social Science Information, 28 (1), 99-119.
Fackler, Tim - Lin, Tse-M in (1995): Political corruption and presidential
elections, 1929-1992. The Journal of Politics, 57 (4), 971—93.
Faison, Seth (1996): Chinese cruise Internet, wary of watchdogs. The New York
Times, February 5, p. A l.
Falk, Richard (1995): On Humane Governance: Towards a New Global Politics. Uni
versity Park, PA, Pennsylvania State University Press.
Fallows, James (1996): Breaking the News: How the Media Undermine American
Democracy. New York, Pantheon.
Faludi, Susan (1991): Backlash: The Undeclared War on American Women. New
York, Crown.
Farnsworth Riche, Martha (1996): How America is changing —the view from the
Census Bureau, 1995. In The World Almanac and Book of Facts, 1996, 382-3.
Fassin, Didier (1996): Exclusions, underclass, marginalidad: figures contempo
raines de la pauvreté urbaine en France, aux Etats-Unis et en Amérique Latine.
Revue Française de Sociologie, 37, 37—75.
Ferraresi, Franco —Kemeny, Pietro (1977): Classi sociali e politico urbana. Rome,
Officina Edizioni.
Ferrater Mora, Josep (1960): Les formes de la vida catalana. Barcelona, Editorial
Selecta.
Ferree, Myra Marx —Hess, Beth B. (1994): Controversy and Coalition: The New Feminist
Movement across Three Decades of Change. New York, Maxwell Macmillan.
— and Martin, Patricia Yancey (eds.) (1995): Feminist Organizations: Harvest of the
Women’s Movement. Philadelphia, Temple University Press.
Ferrer i Girones.F. (1985): La persecucio politico de la llengua catalana. Barcelona, Edicions 62.
Financial Technology International Bulletin (1995): A lawless frontier. 12 (12), 10.
Fischer, Claude S. (1982): To Dwell among Friends: Personal Networks in Town and City.
Chicago, University of Chicago Press.
—et al. (1995): Inequality by Design. Princeton, NJ, Princeton University Press.
Fisher, Robert — Kling, Joseph (eds.) (1993): Mobilizing the Community: Local
Politics in the Era of the Global City. Thousand Oaks, CA, Sage.
Fitzpatrick, Mary Anne —Vangehsti, Anita L. (eds.) (1995): Explaining Family Inter
actions. Thousand Oaks, CA, Sage.
Fooner, Michael (1989): Interpol: Issues in World Crime and International Criminal
Justice. New York, Plenum Press.
Foucault, Michel (1976): La volonté de savoir: histoire de la sexualité, vol. I. Paris, Gallimard.
— (1984a): L’usage des plaisirs: histoire de la sexualité, vol. IL Paris, NRF.
— (1984b): Le souci de soi: histoire de la sexualité, vol. III. Paris, NRF.
Frankel, J. (1988): International Relations in a Changing World. Oxford, Oxford Uni
versity Press.
—(2000): Globalization of the economy,’ in Nye and Donahue (eds.), pp. 45—71.
Irodalom 523
Frankland, E. Gene (1995): The rise, fali, and recovery of Die Grünen. In Richardson
and Rootes (eds.), pp. 23—44.
Franklin, Bob (1994): Packaging Politics: Political Communications in Britain’s Media
Democracy. London, Edward Arnold.
Franquet, Rosa —Larregola, Gemma (eds.) (1999): Comunicar a Vera digital. Barcelona,
Societat Catalana de Comunicacio.
Freeman, Michael (1994): Polls set spending record. Mediaweek, 4 (44): 6.
Friedland, Lewis A. (1996): Electronic democracy and the new citizenship. Media,
Culture, and Society, 18, 185—211.
Friedrich, Carl J. (1966) Political pathology. Political Quarterly, 37: 74.
Fujita, Shoichi (1995): AU M Shinrikyo Jiken [The Incidents of ACM Shinrikyo],
Tokyo: Asahi-Shinbunsha.
Funk, Nanette —Mueller, Magda (eds.) (1993): Gender Politics and Post-Communism:
Reflectionsfrom Eastern Europe and the Former Soviet Union. New York, Roudedge.
Fuss, Diana (1989): Essentially Speaking: Feminism, Nature, and Difference. London,
Roudedge.
Galdon, Gemma (2002): Mundo S. A. Voces contra laglohalizacion. Barcelona, La Tempestad.
Gallup International Millennium Survey (1999): Downloaded from the website
(http://www.gallup-intemational.com/survey5.htm).
— (2002): Voice of the People Survey conducted by Gallup International and
Environics International for the World Economic Forum. Downloaded from the
website (www.voice-of-the-people.net/ContentFiles/docs/VOP_Tmst_Survey.pdf).
Gallup Poll Monthly (1995): April, 355, 2.
Ganley, Gladys G. (1991): Power to the people via personal electronic media. The
Washington Quarterly, Spring, 5-22.
Gans, Herbert J. (1995): The War against the Poor: The Underclass and Anti-poverty
Policy. New York, Basic Books.
Garaudy, Roger (1990): Integrismes. Paris, Belfont.
Garber, Doris A. (1984). Mass Media in American Politics, 2nd edn. Washington,
DC, CQ Press.
—(1996): The new media and politics - what does the future hold?. Political Science
and Politics, 29 (1), 33—6.
Garcia de Cortazar, Fernando (ed.) (2001): El estado de las autonomias en el siglo
XXI: cierre o apertura indefrnida. Madrid, Fundación para el Análisis y los Estudios
Sociales.
Garcia Cotarelo, Ramon (1995): La conspiration. Barcelona, Ediciones B.
Garcia de Leon, Antonio (1985): Resistenda y utopia: memorial de agravios y cronica de
revueltas y profecias acaecidas en la provincia de Chiapas durante los ultimos quinientos anos
de su história, vol. 2. Mexico, Ediciones Era.
Garcia-Ramon, Maria Dolors —Nogue-Font, Joan (1994): Nationalism and geog
raphy in Catalonia. In Hooson (ed.), pp. 197—211.
Garment, Suzanne (1991): Scandal: The Culture of Mistrust in American Politics. New
York, New York Times Books.
Garramone, Gina M. et al. (1990): Effects of negative political advertising on the
political process .Journal of Broadcasting and Electronic Media, 34 (3), 299—311.
Gates, Henry Louis, Jr. (1996): Parable of the talents. In Gates and West (eds.), pp. 1—52.
—and West, Cornel (eds.) (1996): The Future of the Race. New York, Alfred Knopf.
Gelb, Joyce — Lief-Palley, Marian (eds.) (1994): Women of Japan and Korea:
Continuity and Change. Philadelphia, Temple University Press.
Gellner, Ernest (1983): Nations and Nationalism. Ithaca, NY, Cornell University
Press (originally published by Blackwell, Oxford).
Gerami, Shahin (1996): Women and Fundamentalism: Islam and Christianity. New
York, Garland.
Gerbner, George —Mowlana, Hamid —Nordenstreng, Kaarle (eds.) (1993): The
Global Media Debate: Its Rise, Fall, and Renewal. Norwood, NJ, Ablex.
Giddens, Anthony (1985): A Contemporary Critique of Historical Materialism, vol. II:
The Nation-state and Violence. Berkeley, CA, University of California Press.
— (1991): Modernity and Self-identity: Self and Society in the Late Modern Age.
Cambridge, Polity Press.
— (1992): The Transformation of Intimacy: Sexuality, Love and Eroticism in Modern
Societies. Stanford, CA, Stanford University Press.
Gil, Jorge, et al. (1993): La red de poder mexicana: el caso de Miguel Aleman.
Revista Mexicana de Sociologia, 3/95, 103—20.
Ginsborg, Paul (ed.) (1994): Stato dell’Italia. Milan, II Saggiatore.
Giroux, Henry A. (1996): Fugitive Cultures: Race, Violence and Youth. New York,
Routledge.
Gitlin, Todd (1980): The Whole World is Watching: Mass Media in the Making and
Unmaking of the New Left. Berkeley, CA, University of California Press.
Gleason, Nancy (1995): Freenets: cities open the electronic door. Government
Finance Review, 11 (4), 54—5.
Godard, Francis (ed.) (1996): Villes, Special issue of Le Courrier du CNRS. Paris,
Centre National de la Recherche Scientique.
Gohn, Maria da Gloria (1991): Movimientos sociais e luta pela moradia. Sao Paulo,
Edicoes Loyola.
Golden, Tim (1995): A cocaine trail in Mexico points to official corruption. The
New York Times, April 19, 1, 8.
Goldsmith, M. (1993): The Europeanisation of local government. Urban Studies,
30, 683-99.
Gole, Nilufer (1995): L’émergence du sujet islamique. In Dubet and Wieviorka
(eds.), pp. 221—34.
Gonsioreck, J. C. - Weinrich, J. D. (1991): Homosexuality: Research Implications for
Public Policy. Newbury Park, CA, Sage.
Goode, William J. (1993): World Changes in Divorce Patterns. New Haven, CT,
Yale University Press.
Gootenberg, Paul (1999): Cocaine: Global Histories. London, Routledge.
Gottlieb, Robert (1993): Forcing the Spring: The Transformation of the American
Environmental Movement. Washington, DC, Island Press.
Graf, James E. (1995): Global information infrastructure first principles. Tele
communications, 29 (1), 72—3.
Irodalom 525
Graham, Stephen (1995): From urban competition to urban collaboration? The

development of interurban telematic networks. Environment and Planning C:
Government and Policy, 13, 503—24.
Gramsci, Antonio (1975): Quademi del carcere. Turin, Einaudi.
Granberg, A. (1993): The national and regional commodity markets in the
USSR: trends and contradictions in the transition period. Papers in Regional
Science, 72, 1.
—and Spehl, H. (1989): Regionale Wirtschaftspolitik in der UdSSR und der BRD.
Report to the Fourth Soviet-West German Seminar on Regional Development,
Kiev, 1—10 October 1989.
Greenberg, Stanley B. (1995): Middle Class Dreams: The Politics of Power of the New
American Majority. New York, Times Books.
Gremion, Pierre (1976): Le pouvoir périphérique. Paris, Seuil.
Grier, Peter (1995): Preparing for the 21st century information war. Government
Executive, 28 (8), 130—2.
Griffin, Gabriele (ed.) (1995): Feminist Activism in the 1990s. London, Francis and
Taylor.
—, et al. (eds.) (1994): Stirring It: Challengesfor Feminism. London, Francis and Taylor.
Grosz, Elizabeth (1995): Space, Time, and Perversion. London, Routledge.
Grubbe, Peter (1993): Selbstbedienungsladen: vom Verfall der Demokratischen Moral.
Wuppertal, Hammer.
Guehenno, Jean Marie (1993): La fin de la démocratie. Paris, Flammarion. (Read in
the Spanish translation, Barcelona, Paidos, 1995; quotations are my own transla
tion into English.)
Gumbel, Andrew (1994): French deception. New Statesman and Society, 7, 328, 24.
Gunaratna, Rohan (2002): Inside al-Qaeda: Global Network of Terror. New York,
Columbia University Press.
Gunlicks, Arthur B. (ed.) (1993): Campaign and Party Finance in North America and
Western Europe. Boulder, CO, Westview Press.
Habermas, Jürgen (1973): Legitimation Crisis. Boston, Beacon Press.
— (1998): Die postnationale Konstellation. Frankfurt, Suhrkamp (quoted from the
Spanish translation, Barcelona, Paidos, 2000).
Hacker, Kenneth L. (1996): Missing links and the evolution of electronic democ
ratization. Media, Culture, and Society, 18, 213—323.
Hadden, Jeffrey — Shupe, Hanson (1989): Fundamentalism and Secularization
Reconsidered. New York, Paragon House.
Hage, Jerald - Powers, Charles (1992): Postindustrial Lives: Roles and Relationships
in the 21st Century. London, Sage.
Hagedorn, John M. (1998): People and Folks: Gangs, Crime, and the Underclass in a
Rustbelt City. 2nd edn. Chicago, Lakeview Press.
Halperin Donghi, Tulio (1969): Flistoria contemporanea de America Latina. Madrid,
Alianza Editorial.
Handelman, Stephen (1995): Comrade Criminal: Russia’s New Mafiya. New Haven,
CT, Yale University Press.
Hay, Colin (1994): Environmental security and state legitimacy. Capitalism,

Nature, Socialism, 1, 83—98.
Heard, Alex (1995): The road to Oklahoma City. The New Republic, May 15.
Heidenheimer, Arnold J. —Johnston, Michael —LeVine, Victor T. (eds.) (1989):
Political Corruption: A Handbook. New Brunswick, NJ, Transaction.
Held, David (1991): Democracy, the nation-state and the global system. Economy
and Society, 20 (2), 138—72.
—(ed.) (1993) Prospectsfor Democracy. Cambridge, Polity Press.
Heller, Karen S. (1992): Silence equals death: discourses on AIDS and identity in
the gay press, 1981—1986. unpublished PhD dissertation, San Francisco, Uni
versity of California.
Helvarg, David (1995): The anti-envira connection. The Nation, May 22.
Hempel, Lamont C. (1996): Environmental Governance: The Global Challenge.
Washington, DC, Island Press.
Herek, Gregory M. —Greene, Beverly (eds.) (1995): HIV, Identity and Community:
The HIV Epidemics. Thousand Oaks, CA, Sage.
Hernandez Navarra, Luis (1995): Chiapas: laguerra y lapaz. Mexico, ADN Editores.
Hester, Marianne - Kelly, Liz —Radford, Jill (1995): Women, Violence, and Male Power:
Feminist Activism, Research and Practice. Philadelphia, Open University Press.
Hicks, L. Edward (1994): Sometimes in the Wrong, but Never in Doubt: George S. Benson
and the Education of the New Religious Right. Knoxville, University of Tennessee
Press.
High Level Experts Group (1996): The Information Society in Europe. Report to the
European Commission, Brussels, Commission of the European Union.
Himmelfarb, Gertrude (1995): The De-moralization of Society: From Victorian Virtues
to Modem Values. New York, Alfred Knopf.
Hiro, Dilip (1989): Holy Wars: The Rise of Islamic Fundamentalism. New York,
Roudedge.
Hirst, Paul - Thompson, Grahame (1996): Globalization in Question: The
International Economy and the Possibilities of Governance. Cambridge, Polity Press.
Hiskett, Mervyn (1992): Some to Mecca Turn to Pray: Islamic Values in the Modem
World. St Albans, Claridge Press.
Ho, K. C. - Zaheer, Barber (2000): Sites of Resistance: Charting the Alternative and
Marginal Websites in Singapore. Singapore, National University of Singapore.
Hobsbawm, Eric J. (1990): Nations and Nationalism since 1780. Cambridge, Cambridge
University Press.
— (1992): Nadones y nacionalismo desde 1780. Barcelona, Critica (expanded and
updated version of original 1990 English publication).
— (1994): The Age of Extremes: A History of the World, 1914—1991. New York,
Pantheon Books.
Hochschild, Jennifer L. (1995): Facing up to the American Dream: Race, Class, and the Soul
of the Nation. Princeton, NJ, Princeton University Press.
Hodess, Robin (ed.), with Banfield, Jessie - Wolfe, Toby (2001): Global corruption
report. Transparency International (downloaded fram the Internet).
Irodalom 527
Holliman, Jonathan (1990): Environmentalism with a global scope. Japan

Quarterly, July-September, 284—90.
hooks, bell (1989): Talking Back: Thinking Feminist, Thinking Black. Boston, MA, South
End Press.
—(1990): Yearning: Race, Gender, and Cultural Politics. Boston, MA, South End Press.
—(1993): Sisters of the Yaw: Black Women and Self-recovery. Boston, MA, South End
Press.
Hooson, David (1994a): Ex-Soviet identities and the return of geography. In
Hooson (ed.), pp. 134—40.
—(ed.) (1994b): Geography and National Identity. Oxford, Blackwell.
Horsman, M. —Marshall, A. (1994): After the Nation State. New York, Harper-Collins.
Horton, Tom (1991): The green giant. Rolling Stone, September 5, 43—112.
Hsia, Chu-joe (1996): személyes közlés.
Hsing, You-tien (1996): Making Capitalism in China: The Taiwan Connection. New
York, Oxford University Press.
Hughes, James (1994): The „Americanization“ of Russian politics: Russia’s first
television election, December 1993. The Journal of Communist Studies and Transition
Politics, 10 (2), 125-50.
Hulsberg, Wemer (1988): The German Greens: A Social and Political Profile. London, Verso.
Hunter, Robert (1979): Warriors of the Rainbow: A Chronicle of the Greenpeace Movement.
New York, Holt, Rinehart and Winston.
—(1994): Issues, candidate image and priming: the use of private polls in Kennedy’s
1960 presidential campaign. American Political Science Review, 88 (3), 527—40.
Hutton, Will —Giddens, Anthony (eds.) (2000): On the Edge: Laving with Global
Capitalism. London, Jonathan Cape.
Inglehart, Ronald (ed.) (2003): Mass Values and Social Change: Findingsfrom the Values
Surveys. Leiden, Brill Academic.
—and Catterberg, Gabriela (2003): Trends in political action: the developmental trend
and the post-honeymoon decline. International Journal of Comparative Sociology,
Spring.
Inoguchi, Takashi (1993): Japanese politics in transition: a theoretical review.
Government and Opposition, 28 (4), 443—55.
Irigaray, Luce (1977/1985): Ce sexe qui n’en est pas un. Read in the English
translation, This Sex Which is Not One, trans. Catherine Porter with Carolyn
Burke (1985). Ithaca, NY, Cornell University Press.
—(1984/1993): Ethique de la difference sexuelle. Angol fordításban, An Ethics of Sexual
difference, trans. Carolyn Burke - Gillian C. Gill (1993). Ithaca, NY, Cornell
University Press.
Irving, Larry et al. (1994): Steps towards a global information infrastructure. Federal
Communications Law Journal, 47 (2), 271—9.
Ivins, Molly (1995): Fertilizer of hate. The Progressive, June.
Jacobs, Lawrence R. - Shapiro, Robert Y. (1995): The rise of presidential polling:
the Nixon White House in historical perspective. Public Opinion Quarterly, 59,
163-95.
Jacquard, Roland (2002): In the Name of Osama bin Laden: Global Terrorism and the
bin Laden Brotherhood. Durham, NC, Duke University Press (updated translation
from the 2001 French-edition, Paris, Jean Picollec Editeur).
Jacquet, Pierre —Pisani-Ferry, Jean —Tubiana, Laurence (eds.) (2002): Gouvernance
mondiale. Paris, Conseil d’Analyse Economique, La Documentation Française.
Jambar, Avni (2002): Globalization, identity, and the state: religious fundamen
talism and urban riots in Ahmedabad. Berkeley, CA, University of California,
unpublished research seminar paper for CP 229.
Janowitz, Morris (1976): Social Control of the Welfare State. Chicago, University of
Chicago Press.
Jaquette, Jane S. (ed.) (1994): The Women’s Movement in Latin America: Participation
and Democracy. Boulder, C O , Westview Press.
Jarrett-Macauley, Delia (ed.) (1996): Reconstructing Womanhood, Reconstructing
Feminism: Writings on Black Women. London, Routledge.
Jelen, Ted (ed.) (1989): Religion and Political Behavior in America. New York, Praeger.
—(1991): The Political Mobilization of Religious Belief. New York, Praeger.
Johansen, Elaine R. (1990): Political Corruption: Scope and Resources: An Annotated
Bibliography. New York, Garland.
Johnson, Chalmers (1982): MITI and theJapanese Miracle. Stanford, Stanford University
Press.
—(1995): Japan: Who Governs? The Rise of the Developmental State. New York, W. W.
Norton.
Johnston, R. J - Knight, David —Kofman, Eleanore (eds.) (1988): Nationalism,
Self-determination, and Political Geography. London, Croom Helm.
Jordan, June (1995): In the land o f white supremacy. The Progressive, June.
Judge, David - Stokes, Gerry —Wolman, Hall (1995): Theories of Urban Politics.
Thousand Oaks, CA, Sage.
Juergensmeyer, Mark (1993): The New Cold War? Religious Fundamentalism Con
fronts the Secular State. Berkeley, CA, University of California Press.
—(2000): Terror in the Mind of God: The Global Rise of Religious Violence. Berkeley,
CA, University of California Press.
Juris, Jeff (2003): Transnational activism and the cultural logic of networking.
unpublished PhD thesis. University of California, Berkeley, CA.
Jutglar, Antoni (1966): Eb burgesos catalans. Barcelona, Fontanella.
Kahn, Robert E. (1994): The role of government in the evolution of the Internet.
Communications of the ACM, 37 (8), 15—19.
Kahn, Hilda - Giele, Janet Z. (eds.) (1992): Women’s Work and Women’s Lives: The
Continuing Struggle Worldwide. Boulder, CO, Westview Press.
Kaid, Lynda Lee — Holtz-Bacha, Christina (eds.) (1995): Political Advertising in
Western Democracies. Thousand Oaks, CA, Sage.
Kaldor, Mary (1999/2001): New and Old Wars: Organized Violence in a Global Era.
Read in Spanish translation, Barcelona, Tusquets (2001).
Kamarck, Elaine Ciulla —Nye, Joseph, Jr. (2002): Govemance.com: Democracy in the
Information Age. Washington, DC, Brookings Institution Press.
Irodalom 529
Kaminiecki, Sheldon (ed.) (1993): Environmental Politics in the International Arena: Move
ments, Parties, Organizations, Policy. Albany, NY, State University of New York Press.
Kanagy, Conrad L., et al. (1994): Surging environmentalisms: changing public opinion
or changing publics. Social Science Quarterly, 75 (4), 804—19.
Katznelson, Ira (1996): Liberalism's Crooked Circle: Letters to Adam Michnik. Princeton,
NJ, Princeton University Press.
Kazin, Michael (1995): The Populist Persuasion: An American History. New York,
Basic Books.
Keating, Michael (1995): Nations against the State: The New Politics of Nationalism in
Quebec, Catalonia, and Scotland. New York, St Martin’s Press.
Keen, Sam (1991): Fire in the Belly: On Being a Man. New York, Bantam Books.
Kelly, Petra (1994): Thinking Green: Essays on Environmentalism, Feminism, and
Nonviolence. Berkeley, CA, Parallax Press.
Keohane, Robert O. (2002): Power and Governance in a Partially Globalized World.
London, Routledge.
- and Nye, Joseph (2000): Introduction. In Nye and Donahue (eds.), pp. 1—44.
Kepei, Gilles (1995): Entre société et communauté: les musulmans au Royaume-
Uni et au France aujourd’hui. In Dubet and Wieviorka (eds.), pp. 273—88.
- (2002): Jihad: The Trail of Political Islam. Cambridge, MA, Harvard University
Press (updated American edition of the original 2000 edition).
Khazanov, Anatoly M. (1995): After the USSR: Ethnicity, Nationalism, and Politics in the
Commonwealth of Independent States. Madison, University of Wisconsin Press.
Khosrokhavar, Farhad (1995): Le quasi-individu: de la néocommunauté a la
nécro-communauté. In Dubet —Wieviorka (eds.), pp. 235—56.
Khoury, Philip —Kostiner, Joseph (eds.) (1990): Tribes and State Formation in the
Middle East. Berkeley, CA, University of California Press.
Kim, Marlene (1993): Comments. In Cobble (ed.), pp. 85-92.
King, Anthony (1984): Sex, money and power: political scandals in Britain and the
United States. Colchester, University of Essex, Essex Papers in Politics and
Government.
King, Joseph P. (1989): Socioeconomic development and corrupt campaign
practices in England. In Heidenheimer et al. (eds.), pp. 233—50.
Kiselyova, Emma —Castells, Manuel (1997): The New Russian Federalism in Siberia and
the Far East. Berkeley, CA, University of California, Center for Eastern European
and Slavic Studies/Center for German and European Studies, Research Paper.
Klanwatch/Militia Task Force (KMTF) (1996): False Patriots. The Threat from Anti-
govemment Extremists. Montgomery, Alabama, Southern Poverty Law Center.
Klein, Naomi —Levy, Debra Ann (2002): Fences and Windows: Dispatches from the
Front Line of the Globalization Debate. New York, Picador.
Klinenberg, Eric —Perrin, Andrew (1996): Symbolic politics in the Information Age:
the 1996 presidential campaign in cyberspace. Berkeley, CA, University of
California, Department of Sociology, Research Paper for Soc 290.2, kiadadan.
Kolodny, Annette (1984): The Land before Her: Fantasy and Experience of the American
Frontiers, 1630-1860. Chapel Hill, NC, University of North Carolina Press.
Kozlov, Viktor (1988): The Peoples of the Soviet Union. Bloomington, IN, Indiana
University Press.
Kraus, K. - Knight, A. (1995): State, Society, and the UN System: Changing Perspectives
on Multilateralism. New York, United Nations University Press.
Küppers, Gary (ed.) (1994): Companeras: Voices from the Latin American Women’s
Movement. London, Latin American Bureau.
Kuttner, Robert (1995): The net as free-market utopia? Think again. Business
Week, September 4, 24.
Lamberts-Bendroth, Margaret (1993): Fundamentalism and Gender: 1875 to Present.
New Haven, CT, Yale University Press.
Langguth, Gerd (1984): The Green Factor in German Politics: From Protest Movement
to Political Party. Boulder, C O , Westview Press.
Lasch, Christopher (1980): The Culture of Narcissism. London, Abacus. Magyarul:
A z önimádat társadalma.
Lasema, Roberto (1992): Productores de democracia: actores sociales y procesos politicos.
Cochabamba, Centro de Estudios de la Realidad Economica y Social.
Lash, Scott - Urry, John (1994): Economies of Signs and Space. London, Sage.
Laumann, Edward O, et al. (1994): The Social Organization of Sexuality: Sexual
Practices in the United States. Chicago, University of Chicago Press.
L ’Avenc: Revista d’Flistoria (1996): Special issue: Catalunya Espanya. 200, February.
Lavrakas, PaulJ., et al. (eds.) (1995): Presidential Polls and the New Media. Boulder,
CO, Westview Press.
Lawrence, Brace B. (1989): Defenders of Cod: The Fundamentalist Revolt against the
Modem Age. Columbia, SC, University of South Carolina Press.
Lawton, Kim A. (1989): Whatever happened to the Religious Right?. Christianity
Today, December 15, 44.
Leal, Jesus, et al. (1996): Família y vivienda en Espana. Madrid, Universidad Autono
ma de Madrid, Instituto de Sociologia, Research Report.
Lechner, Frank J. (1991): Religion, law, and global order. In Robertson and
Garrett (eds.), pp. 263—80.
Lesthaeghe, R. (1995): The second demographic transition in Western countries: an
interpretation. In Mason and Jensen (eds.), pp. 17-62.
Levin, Murray B. (1987): Talk Radio and the American Dream. Lexington, MA, Heath.
Levine, Martin (1979): Gay ghetto. In Martin Levine (ed.): Cay Men. New York,
Harper and Row.
Lewis, Bernard (1988): The Political Language of Islam. Chicago, University of
Chicago Press.
Lewis, Peter H. (1996a): Judge temporarily blocks law that bars indecency on
Internet. The New York Times, February 16, C1-C16.
—(1996b): Judges turn back law to regulate Internet decency. The New York Times,
June 13, Al.
Leys, Cohn (1989): What is the problem about corruption?. In Heidenheimer et
al. (eds.), pp. 51—66.
Irodalom 531
L ’Histoire (1993): Special dossier Argent, politique et corruption: 1789—1993.

May, 166, 48ff.
Li, Zhilan (1995): Shanghai, Guandong ruheyu zhongyang zhouxuan [Hogyan
tárgyalt Sanghai és Guandond a központi kormánnyal?]. The Nineties Monthly,
December, 311, 36-9.
Lienesch, Michael (1993): Redeeming America: Piety and Politics in the New Christian
Right. Chapel Hill, NC, University of North Carolina Press.
Lipschutz, Ronnie D. —Coca, Ken (1993): The implications of global ecological
interdependence. In Ronnie D. Lipschutz and Ken Coca (eds.), The State and Social
Power in Global Environmental Politics. New York, Columbia University Press.
Lipset, Seymour M. (1996): American Exceptionalism: A Double-edged Sword. New
York, Norton.
- and Raab, Earl (1978): The Politics of Unreason: Right-wing Extremism in America,
1790-1970. New York, Harper and Row.
Lloyd, Gary A. —Kuselewickz, J. (eds.) (1995): H IV Disease: Lesbians, Gays, and
the Social Services. New York, Haworth Press.
Lodato, Saverio (1994): Quindid ami di Mafia. Milan, Biblioteca Universale Rizzoli.
Longman (1990): Political Scandals and Causes Célèbres since 1945. London,
Longman’s International Reference Compendium.
Lowi, Theodore J. (1988): Foreword. In Markovits and Silverstein (eds.), pp. vii—xii.
Luecke, Hanna (1993): Islamischer Fundamentalismus: Rueckfall ins Mittelalter oder
Wegbereiter der Moderne? Berlin, Klaus Schwarz Verlag.
Lyday, Corbin (ed.) (1994): Ethnicity, Federalism and Democratic Transition in Russia:
A Conference Report. Report of a Conference sponsored by the
Berkeley—Stanford Program in Soviet and Post-Soviet Studies held at Berkeley
on November 11—17, 1993.
Lyon, David (1994): The Electronic Eye: The Rise of Surveillanc Soriety. Cambridge,
Polity Press.
- (2001): Surveillance after September 11. Sociological Review Online, 6 (3)
(www.socresonline.org.uk/6/3/lyon/html).
- (ed.) (2003): Surveillance as Social Sorting: Privacy, Risk, and Digital Discrimination.
London, Roudedge.
MacDonald, Greg (1990): The Emergence of Multimedia Conglomerates. Geneva,
ILO, Multinational Enterprises Program, working paper 70.
McDonogh, Gary W. (ed.) (1986): Conflict in Catalonia. Gainsville, University of
Florida Press.
McGrew, Anthony G. (1992a): Global politics in a transitional era. In McGrew et
al. (eds.), pp. 312—30.
- (1992b): Military technology and the dynamics of global militarization. In
McGrew et al. (eds.), pp. 83—117.
- Lewis, Paul G., et al. (1992): Global Politics: Globalization and the Nation State.
Mclnnes, Colin (1992): Technology and modem warfare. In Baylis and Rengger
(eds.), pp. 130—58.
—and Sheffield, G. D. (eds.) (1988): Warfare in the 20th Century: Theory and Practice. «
London, Unwin Hyman.
McLaughlin, Andrew (1993): Regarding Nature: Industrialism and Deep Ecology. Albany,
NY, State University of New York Press.
Macy, Joanna (1991): World as Lover, World as Self. Berkeley, CA, Parallax Press.
Magleby, David B. —Nelson, Candice J. (1990): The Money Chase: Congressional
Campaign Finance Reform. Washington, DC, Brookings Institution.
Maheu, Louis (1995): Les mouvements sociaux: plaidoyer pour une sociologie de
l’ambivalence. In Dubet and Wieviorka (eds.), pp. 313—34.
Mainichi Shinbun (1995), May 1.
Manes, Christopher (1990): Green Rage: Radical Environmentalism and the Unmaking
of Civilization. Boston, MA, Little, Brown.
Mansbridge, Jane (1995): What is the feminist movement?. In Ferree and Martin
(eds.), pp. 27-34.
Mansell, Robin (ed.) (2002): Inside the Communication Revolution: Evolving Patterns
of Social and Technical Interaction. Oxford: Oxford University Press.
Markovits, Andrei S. - Silverstein, Mark (eds.) (1988a): The Politics of Scandal:
Power and Process in Liberal Democracies. New York: Holmes and Meier.
— and — (1988 b): Power and process in liberal democracies. In Markovits and
Silverstein (eds.), pp. 15—37.
Marquez, Enrique (1995): Por que perdio Camacho. Mexico, Oceano.
Marsden, George M. (1980): Fundamentalism and American Culture: The Shaping of the
20th Century Evangelicalism, 1870-1925. New York, Oxford University Press.
Martinez Torres, Maria Elena (1994): The Zapatista rebellion and identity.
Berkeley, CA, University of California, Program of Latin American Studies,
research paper (unpublished).
— (1996): Networking global civil society: the Zapatista movement. The first
informational guerrilla. Berkeley, CA, University of California, unpublished
seminar paper for CP 229.
Marty, Martin E. (1988): Fundamentalism as a social phenomenon. Bulletin of the
American Academy of Arts and Sciences, 42, 15—29.
—and Appleby, Scott (eds.) (1991): Fundamentalisms Observed. Chicago, University
o f Chicago Press.
Masnick, George, S. —Ardle, Nancy M. (1994): Revised US Households Projections: New
Methods and New Assumptions. Cambridge, MA, Harvard University, Graduate
School of Design/John F. Kennedy School of Government, Joint Center for
Housing Studies, Working Papers Series.
— and Kim, Joshua M. (1995): The Decline of Demand: Housing’s Next Generation.
Cambridge, MA, Harvard University, Joint Center for Housing Studies, Working
Papers Series.
Mason, Karen O. —Jensen, An-Magritt (eds.) (1995): Gender and Family Change in
Industrialized Countries. New York, Oxford University Press.
Mass, Lawrence (1990): Dialogues of the Sexual Revolution. New York, Haworth Press.
Massolo, Alejandra (1992): Por amor y coraje: Mujeres en movimientos urbanos de la
Ciudad de Mexico. Mexico, El Colegio de Mexico.
Irodalom 533
Mattelart, Armand (1991): La communication-monde: histoire des ideés et des stratégies.

Paris, La Découverte.
Matthews, Nancy A. (1989): Surmounting a legacy: the expansion of racial
diversity in a local anti-rape movement. Gender and Society, 3, 519—33.
Maxwell, Joe - Tapia, Andres (1995): Guns and Bibles. Christianity Today, 39 (7), 34.
Mayer, William G. (1994): The polls - poll trends: the rise of the new media.
Public Opinion Quarterly, 58, 124—46.
Mayorga, Fernando (1993): Discurso y politica en Bolivia. La Paz, ILDIS-CERES.
Mejia Barquera, Fernando et al. (1985): Televisa: el quinto poder. Mexico, Claves
Latinoamericanas.
Melchett, Peter (1995): The fruits of passion. New Statesman and Sodety, April 28,
37-8.
Melucci, Alberto (1995): Individualisation et globalisation: au-delà de la
modernité?. In Dubet and Wieviorka (eds.), pp. 433—48.
Meny, Yves (1992): La corruption de la Republique. Paris, Fayard.
Merchant, Carolyn (1980): The Death of Nature: Women, Ecology, and the Scientific
Revolution. New York, Harper and Row.
Mesa, Carlos D. (1986): Como se fabrica un présidente. In Cuarto Intermedio, pp.
4-23.
Meyer, David S. — Whittier, Nancy — Robnett, Belinda (eds.) (2002): Social
Movements: Identity, Culture and the State. New York, Oxford University Press.
Michelson, William (1985): From Sun to Sun: Daily Obligations and Community
Structure in the Lives of Employed Women and their Families. Totowa, NJ, Rowrnan
and Allanheld.
Mikulsky, D. V. (1992): Ideologicheskaya kontseptsiya Islamskoi partii vozrozhdeniya
[Ideological Concept of Islamic Revival Party]. Moscow, Gorbachev-Fund.
Miller, Joanne M. - Krosnick, Jon A. (2000): News media impact on the ingredients
of presidential evaluations: politically knowledgeable citizens are guided by a
trusted source. American Journal of Political Science, 44 (2), 301—15.
Mine, Alain (1993): Le nouveau Moyen Age. Paris, Gallimard.
Misztal, Bronislaw - Shupe, Anson (1992a): Making sense of the global revival of
fundamentalism. In Bronislaw and Shupe (eds.), pp. 3—9.
—and - (eds.) (1992b): Religion and Politics in Comparative Perspective: Revival of
Religious Fundamentalism in East and West. Westport, CT, Praeger.
Mitchell, Juliet (1966): Women: the longest revolution. New Left Review, 40,
November/December.
Miyadai, Shinji (1995): Owarinaki Nichijo of Ikiro [Elet a végtelen hétköznapi életben],
Tokyo, Chikuma-Shobo.
Moen, Matthew C. (1992): The Transformation of the Christian Right. Tuscaloosa,
University of Alabama Press.
— and Gustafson, Lowell S. (eds.) (1992): The Religious Challenge to the State.
Philadelphia, Temple University Press.
Mokhtari, Fariborz (ed.) (1994): Peacemaking, Peacekeeping and Coalition Wafare:
The Future of the UN. Washington, DC, National Defense University.
Monereo, Manuel —Riera, Miguel (2002): Porto A legre: otro m u n d o es p o sib le . Barcelona,
El Viejo Top.
Monnier, Alain —de Guibert-Lantoine, Catherine (1993): La conjoncture démogra
phique: l’Europe et les pays développés d’outremer. P o p u la tio n , 48 (4), 1043-67.
Moog, Sandra (1995): To the root: the mobilization of the culture concept in the
development of radical environmental thought. Berkeley, CA, University of
California, Department o f Anthropology, unpublished seminar paper for
Anthro. 250X.
—(1996): Electronic media and informational politics in America. Berkeley, CA,
University of California, Department of Sociology, unpublished research paper
for Soc 290.2.
Moore, David W. (1992): T h e S u p e r p o lls te rs : H o w T h e y M e a s u r e a n d M a n ip u la te
P u b lic O p in io n in A m e r ic a . N ew York, Four Walls Eight Windows.
Moreau Deffarges, Philippe (1993): L a m o n d ia lisa tio n : vers la f i n des fr o n tiè r e s ? Paris,
Dunod.
Moreno Toscano, Alejandra (1996): T u rb u le n c ia p o litic o : c a u sa s y r a z o n e s d e l 9 4 .
Mexico, Oceano.
Morgen, Sandra (1988): The dream of diversity, the dilemmas of difference: race and
class contradictions in a feminist health clinic. In J. Sole (ed.): A n th r o p o lo g y f o r the
N in e tie s . New York, Free Press.
Morin, Edgar —Kem, Anne B. (1993): T erre-P a trie. Paris, Seuil.
Morris, Stephen D. (1991): C o r r u p tio n a n d P o litics in C o n te m p o r a r y M e x ic o .
Tuscaloosa, University of Alabama Press.
M o s c o w T im e s (1996), Style beats substance in ad campaigns. May 30, 1.
Moser, Leo (1985): T h e C h i n e s e M o s a ic : T h e P eoples a n d P ro v in c e s o f C h i n a . London,
Westview Press.
Mouffe, Chantal (1995): The end of politics and the rise of the radical right.
D is s e n t, Fall, 488.
Mundy, Alicia (1996): Taking a poll on polls. M e d ia W e e k , 6 (8), 17—20.
Murray, Charles —Herrnstein, Richard (1994): T h e B e ll C u r v e : In te llig e n c e a n d C la s s
S tru c tu r e in A m e r ic a n L ife . N ew York, Free Press.
Nair, Sami (1996): La crisis argelina. In C la v e s , April, 14—17.
Nakazawa, Shinichi, et al. (1995): AUM Jiken to wa Nandatta no ka. [Baleset volt
az AUN?]. In K o k o k u H i h y o , June.
Nash, June, et al. (eds.) (1995): L a e x p l o s io n de co m u n id a d e s e n C h ia p a s . Copenhagen,
International Working Group on Indian Affairs, Document IWGIA no. 16.
T h e N a tio n (1995): Editorial. May 15.
Navarro, Vicente (1994): T h e P o litic s o f H e a lth P olicy: T h e U S R e fo r m s , 1 9 8 0 - 1 9 9 4 .
Oxford, Blackwell.
—(1995): Gobemabilidad, desigualdad y estado del bienestar. La situacion en Estados
Unidos y su relevancia para Europa. Kiadatlan előadás. International Symposium
on Govemability, Inequality, and Social Policies, organized by the Institut
d’Estudis Socials Avancats, Barcelona, November 23—25.
—(ed.) (2002): T h e P olitical E c o n o m y o f S o cia l Inequalities. Amityville, NY, Baywood.
Irodalom 535
Negri, Toni, et al. (2002): On Fire: The Battle of Genoa and the Anticapitalist Movement.
One/Off Press.
Negroponte, Nicholas (1995): Being Digital. New York, Alfred Knopf.
Nevitte, Neil (2003): Authority orientations and political support: a cross-national
analysis of satisfaction with governments and democracy. In Inglehart (ed.), pp.
387-112.
The New Republic (1995a): An American darkness. May 15.
—(1995b): TRB from Washington. May 15.
The New York Times (1995): Where cotton’s king, trouble reigns. October 9, A6.
The New York Times Sunday (1995a): The rich: a special issue. November 19.
—(1995b) The unending search for demons in the American imagination. July 23, 7.
Nijkamp, Peter —Castells, Nuria (2001): Transboundary environmental problems
in the EU: lessons from air pollution policies. Journal of Environmental Law and
Policy, 4, 501-17.
Norman, E. Herbert (1940): Japan’s Emergence as a Modem State: Political and
Economic Problems of the Meiji Period. New York, Institute of Pacific Relations.
Norris, Pippa (2000a): Global governance and cosmopolitan citizens. In Nye and
Donahue (eds.), pp. 155—77.
— (2000b): A Virtuous Circle: Political Communications in Postindustrial Societies.
Cambridge, Cambridge University Press.
Nunnenkamp, Peter, et al. (1994): Globalisation of Production and Markets. Tubingen,
Kieler Studien, J.C.B. Mohr.
Nye, Joseph S. (2002): The Paradox ofAmerican Power. Oxford, Oxford University Press.
—and Donahue, John D. (eds.) (2000): Governance in a Globalizing World. Washington,
DC, Brookings Institution.
—, Zelikow, Philip —King, David (eds.) (1997): Why People Don’t Trust Govemement.
Cambridge, MA, Harvard University Press.
O ’Brien, Robert —Schölte, Anne Marie —Aart, Jan —Williams, Mary (2000):
Contesting Global Governance: Multilateral Economic Institutions and Global Social
Movements. Cambridge, Cambridge University Press.
OECD (1993-95): Employment Outlook. Paris, OECD.
—(1994a): The OECD fobs Study. Paris, OECD.
—(1994b): Women and Structural Change: New Perspectives. Paris, OECD.
—(1995): Labour Force Statistics. Paris, OECD.
Offen, Karen (1988): Defining feminism: a comparative historical approach. Signs,
14 (11), 119-57.
Ohama, Itsuro (1995): AUM toiu Danso” in Seiron, July.
Orr, Robert M. (1995): Home-grown terrorism plagues both the US and Japan.
Tokyo Business, July.
Orstrom Möller, J. (1995): The Future European Model: Economic Internationalization
and Cultural Decentralization. Westport, CT, Praeger.
Osawa, Masachi (1995): AUM wa Naze Sarin ni Hashitakka [Miért használt szarint
az AUN]?. In Gendai, October.
Ostertag, Bob (1991): Greenpeace takes over the world. Mother Jones, March—April,
32-87.
Oumlil, Ali (1992): Islam et état national. Casablanca, Editions Le Fennec.

Oversight of the IMF and the World Bank (1995): A Meeting of a Multinational
Group of Parliamentarians Involved in Oversight of the IMF and the World Bank.
Washington, DC, US Government Printing Office.
Pagano, Michael A. — Bowman, Ann O ’M. (1995): The state of American
federalism, 1994—95. Publius: The Journal of Federalism, 25 (3), 1—21.
Page, Benjamin I. —Shapiro, Robert Y. (1992): The Rational Public: Fifty Years of
Trends in Americans’ Policy Preferences. Chicago, University of Chicago Press.
Panarin, Alexander S. (1994): Rosszija v evrazii: geopolitisichie vüzovü i
civilizacionnye otvetü“, Voproszüfilozoßi, 12, 19—31 (read from Russian Social Science
Review: A Journal of Translations, May— June 1996, 35—53).
Pardo, Mary (1995): Doing it for the kids: Mexican American community
activists, border feminists?. In Ferree and Martin (eds.), pp. 356—71.
Partido Revolucionario Institúciónál (1994): La reforma del PRI y el cambio democratico en
Mexico. Mexico, Editorial Limusa.
Patterson, T. E. (1993): Out of Order: How the Decline of the Political Parties and the
Growing Power of the News Media Undermine the American Way of Electing Presi
dents. New York, Alfred Knopf.
Pattié, Charles, et al. (1995): Winning the local vote: the effectiveness of constituency
campaign spending in Great Britain, 1983—1992. American Political Science Review, 89
(4), 969-85.
Perez-Argote, Alfonso (ed.) (1989): Sociologia del nacionalismo. Vitoria: Argitarapen
Zerbitzua Euskal Herriko Unibertsitatea.
Perez Fernandez del Castillo, German et al. (1995): La voz de las votos: un analisis critico
de las elecciones de 1994. Mexico, Miguel Angel Porrua Grupo Editorial.
Perez Iribame, Eduardo (1993a): La opinion publica alpoder. La Paz, Empresa Encuestas
y Estudios.
—(1993b): La television imposible. Fe y Pueblo, 3, 67—84.
Perez-Tabemero, Alfonso et al. (1993): Concentration de la comunicacion en Europa:
empresa comertial e interes publica. Barcelona, Generalität de Catalunya, Centre
d’Investigacio de la Comunicacio.
Pharr, Susan —Putnam, Robert (eds.) (2000): Disaffected Democracies: What’s Troubling
the Trilateral Countries? Princeton, NJ, Princeton University Press.
Phillips, Andrew (1992): Pocketbook politics: Britain’s Tories face a tough fight
against Labour Party rivals in an April election. Maclean’s, 105 (12), 22—5.
Philo, Greg (1993): Political advertising, popular belief and the 1992 British
general election. Media, Culture, and Society, 15 (3), 407—18.
Pi, Ramon (ed.) (1996): Jordi Pujol: Cataluna, Espana. Madrid, Espasa Hoy.
Pinelli, Antonella (1995): W omen’s condition, low fertility, and emerging union
patterns in Europe. In Mason and Jensen (eds.), pp. 82—104.
Pipes, Richard (1954): The Formation of the Soviet Union: Communism and Nationalism,
1917—23. Cambridge, MA, Harvard University Press.
Piscatori, James (1986): Islam in a World of Nation-states. Cambridge, Cambridge
University Press.
Irodalom 537
Pi-Sunyer, Oriol (1991): Catalan politics and Spanish democracy: the matter of
cultural sovereignty. In Azevedo (ed.), pp. 1—20.
Plant, Judith (1991): Ecofeminism. In Dobson (ed.), pp. 100—4.
Po, Lan-chih (1996): Feminism, identity, and women’s movements: theoretical
debates and a case study in Taiwan. Berkeley, CA, University of California,
Department of City and Regional Planning, unpublished research paper.
Poguntke, Thomas (1993): A lt e r n a t i v e P o litics: T h e G e r m a n G r e e n P a r ty . Edinburgh,
Edinburgh University Press.
Pollith, Katha (1995): Subject to debate. T h e N a tio n , 260 (22), 784.
Porrit, Jonathan (1994): S e e in g G r e e n : T h e P olitics o f E c o lo g y E x p l a i n e d . Oxford,
Blackwell.
Portes, Alejandro, et al. (eds.) (1989): T h e In fo rm a l E c o n o m y . Baltimore, MD, The
Johns Hopkins University Press.
Poulantzas, Nicos (1978): L ’é ta t, le p o u v o ir , le socialism e. Paris, Presses Universitaires
de France —Politiques.
Prat de la Riba, Enric (1906): L a n a d o n a lita t ca talana. Barcelona, Edicions 62,
republished in 1978.
Price, Monroe E. (2002): M e d i a a n d S o v e r e ig n ty : T h e G lo b a l I n fo r m a tio n R e v o lu tio n
a n d its C h a lle n g e to S ta te P o w e r . Cambridge, MA, MIT Press.
Price, Vincent - Hsu, Mei-Ling (1992): Public opinion about AIDS policies: the
role of misinformation and attitudes towards homosexuals. P u b lic O p in io n
Q u a r te r ly , 56 (1).
T h e P rogressive (1995): The far right is upon us. June.
Puiggene i Riera, Ariadna, et al. (1991): Official language policies in
contemporary Catalonia. In Azevedo (ed.), pp. 30—49.
Putnam, Robert (1995): Bowling alone: America’s declining social capital. J o u r n a l
o f D e m o c ra c y , 6 (1), 65— 78.
Qiu, Jack Linchuan —Chan, Joseph Man (2003): China Internet studies: a review
of the field. In Monroe Price and Helen Nissembaum (eds.), T h e A c a d e m y a n d
th e In te rn e t: N e w D ire c tio n s in I n fo r m a tio n S c h o la rsh ip . London, Sage.
Qtub, Sayyid (n.d./1970s): M a a l im f t a l- T a r iq . Cairo, Dar al-Shuruq.
Rashid, Ahmed (2001): T a lib a n : I s la m , O i l a n d th e N e w G a m e in C e n tr a l A s i a , 2nd
edn. London, I. B. Tauris.
Reigot, Betty Polisar —Spina, Rita K. (1996): B e y o n d th e T ra d itio n a l F a m ily : Voices o f
D iv e r sity . New York, Springer Verlag.
Rich, Adrienne (1980/1993): Compulsory heterosexuality and lesbian existence. In
Abelove et al. (eds.), pp. 227—54.
Richardson, Dick —Rootes, Chris (eds.) (1995): T h e G reen C h a lle n g e : T h e D e v e lo p m e n t
o f G re e n Parties in E u ro p e. London, Roudedge.
Riechmann, Jorge — Fernandez Buey, Francisco (1994): R e d e s q u e d a n libériád:
introduccion a los n u e v o s m o v im ie n to s sociales. Barcelona: Paidos.
Riesebrodt, Martin (1993): P io u s P a ssio n : T h e Em ergence o f M o d e m F u n d a m e n ta lis m in the
U n ite d S ta te s a n d Ira n . Berkeley, CA, University of California Press.
Roberts, Marilyn — McCombs, Maxwell (1994): Agenda setting and political
advertising: origins of the news agenda. P olitical C o m m u n ic a tio n , 11, 249—62.
Robertson, Roland —Garrett, William R. (eds.) (1991): Religion and Global Order.
New York, Paragon House.
Rochester,]. Martin (1993): Waitingfor the Millennium: The U N and the Future of World
Order. Columbia, SC, University of South Carolina Press.
Rodgers, Gerry (ed.) (1994): Workers, Institutions and Economic Growth in Asia. Geneva,
International Institute of Labour Studies.
Rojas, Rosa (1995): Chiapas: la paz violenta. Mexico, Ediciones La Jornada.
Rokkan, Stein - Urwin, Derek W. (eds.) (1982): The Politics of Territorial Identity.
London, Sage.
Roman, Joel (1993): La gauche, le pouvoir, les médias: a propos du suicide de
Pierre Beregovoy. Esprit, 6, 143—6.
Rondfeldt, David (1995): T he battle for the mind of Mexico. Electronically
published in June 1995 at R A N D Corporation home page
(http://www.eco.utexas.edu/homepages/faculty/cleaver/chiapas95/netawars).
R oper Center of Public O pinion and Polling (1995): How much government, at
what level? Change and persistence in American ideas. The Public Perspective, 6 (3).
Rose-Ackerman, Susan (1999): Corruption and Government: Causes, Consequences and
Reform. New York, Cambridge University Press.
Rosenau, J. (1990): Turbulence in World Politics. London, Harvester Wheatsheaf.
Ross, Loretta J. (1995): Saying it with a gun. The Progressive, June.
Ross, Shelley (1988): Fall from Grace: Sex, Scandal, and Corruption in American Politics
from 1702 to present. New York, Ballantine.
R oth, Jurgen - Frey, Marc (1992): Die Verbrecher Holding: das vereinte Europa im Griff
der Mafla. Piper and Co. (read in the Spanish translation, Madrid, Anaya/Mario
Muchnik, 1995).
Rovira i Virgili, A. (1988): Catalunya: Espanya. Barcelona, Editions de la Magrana
(originally published in 1912).
Rowbotham, Sheila (1974): Hidden from History: Rediscovering Women in Historyfrom the
17th Century to the Present. N ew York, Pantheon Books.
—(1989): The Past is Before Us: Feminism and Action since the 1960s. London, Pandora.
— (1992): Women in Movement: Feminism and Social Action. New York, Routledge.
Rowlands, Ian H. (1992): Environmental issues and world politics. In Baylis and
Rengger (eds.), pp. 287—309.
R ubelt de Ventos, Xavier (1994): Nacionalismos: el laberinto de la identidad. Madrid,
Espasa-Calpe.
Rubin, Rose M. - Riney, R ose (1994): Working Wives and Dual-earner Families.
Westport, CT, Praeger.
Ruiz-Cabanas, Miguel (1993): La campana permanente de Mexico: costos,
beneficios y consecuencia. In Smith (ed.), pp. 207—20.
Rupp, LeilaJ. - Taylor, Verta (1987): Survival in the Doldrums: The American Women’s
Rights Movement, 1945 to the 1960s. New York, Oxford University Press.
Sabato, Larry J. (1991): Feeding Frenzy: How Attack Journalism has Transformed
American Politics. New York, Free Press.
Saboulin, Michel —Thave, Suzanne (1993): La vie en couple marié: un modele
qui s’affaiblit. In INSEE, La sociétéfrançaise: données sociales. Paris, INSEE.
Irodalom 539
Said, Edward W. (1979): Orientalism. New York, Vintage Books. Magyarul:

Orientalizmus. Budapest: Európa, 2002.
Salaff, Janet (1981): Working Daughters of Hong Kong. Cambridge, Cambridge
University Press.
- (1988): State and Family in Singapore: Restructuring a Developing Society. Ithaca,
NY, Cornell University Press.
- (1992): Women, family and the state in Hong Kong, Taiwan and Singapore. In
Richard Appelbaum and Jeffrey Henderson (eds.), States and Development in the
Asian Pacific Rim. Newbury Park, CA, Sage.
Salmin, A. M. (1992): SNG: Sostoyanie i perspektivy razvitiya. Moscow: Gorbachev
Fund.
Salrach, Josep M. (1996): Catalunya, Castella i Espanya vistes per si mateixes a
l’edad mitjana. L ’Avene, 200, 30-7.
Saltzman-Chafetz, Janet (1995): Chicken or egg? A theory of relationship between
feminist movements and family change. In Mason and Jensen (eds.), pp. 63—81.
Salvati, Michele (1995): Italy’s fateful choices. New Left Review, 213, 79—96.
Sanchez, Magaly —Pedrazzini, Yves (1996): Los malandros: la culture de l’urgence chez
les jeunes des quartiers populaires de Caracas. Paris, Fondation Humanisme et
Développement.
Sanchez Jankowski, Martin (1991): Islands in the Street: Gangs and American Urban
Society. Berkeley, CA, University of California Press.
Santoni Rugiu, Antonio (1994): La bisciopedagogia. Ponte, 50 (2), 20—5.
Saravia, Joaquin — Sandoval, Godofredo (1991): Jach’a Uru: la esperanza de un
pueblo? La Paz, CEP-ILDIS.
Savigear, Peter (1992): The United States: superpower in decline?. In Baylis and
Rengger (eds.), pp. 334—53.
Saxenian, Anna Lee (2003): Global Networks of Immigrant Entrepreneurs in High
Technology Industries. Cambridge, Cambridge University Press.
Scammell, Margaret - Semetko, Holli A. (1995): Political advertising on
television: the British experience. In Kaid and Holtz-Bacha (eds.), pp. 19—43.
Scanlan, J. (ed.) (1990): Surviving the Blues: Growing up in the Thatcher Decade. London,
Virago.
Scarce, Rik (1990): Eco-warriors: 'Understanding the Radical Environmental Movement.
Chicago, Noble Press.
Schaeffer, Francis (1982): Time for Anger: The Myth of Neutrality. Westchester, IL,
Crossway Books.
Scharf, Thomas (1994): The German Greens: Challenging the Consensus. Oxford, Berg.
Scheer, Leo (1994): La démocratie virtuelle. Paris, Flammarion.
Scheff, Thomas (1994): Emotions and identity: a theory of ethnic nationalism. In
Calhoun (ed.), pp. 277—303.
Schiller, Dan (1999): Digital Capitalism: Networking the Global Market System.
Cambridge, MA, MIT Press.
Schlesinger, Philip (1991): Media, the political order and national identity. Media,
Culture, and Society, 13, 297-308.
Schneir, Miriam (ed.) (1994): Feminism in our Time: The Essential Writings, World War
II to the Present. New York, Vintage Books.
Scott, Allen (1995): From Silicon Valley to Hollywood: Growth and Development of the
Multimedia Industry in California. Los Angeles, UCLA’s Lewis Center for Regional
Policy Studies, Working Paper no. 13, November.
Scott, Beardsley, et al. (1995): The great European multimedia gamble. McKinsey
Quarterly, 3, 142—61.
Sechi, Salvatore (ed.) (1995): Deconstructing Italy: Italy in the Nineties. Berkeley, CA,
University of California, International and Area Studies, Research Series.
Sengenberger, Werner — Campbell, Duncan (eds.) (1994): Creating Economic
Opportunities: The Role of Labour Standards in Industrial Restructuring. Geneva,
ILO, International Institute of Labour Studies.
Sennett, Richard (1978): The Fall of Public Man. New York, Vintage Books.
—(1980) Authority. New York, Alfred Knopf.
Serra, Narcis (2003): Europa y el nuevo sistema international. In Castells and Serra
(eds.), pp. 179—200.
Servon, Lisa — Castells, Manuel (1996): The Feminist City: A Plural Blueprint.
Berkeley, CA, University of California, Institute of Urban and Regional
Development, Working Paper.
Severino, Jean-Michel —Tubiana, Laurence (2002): ‘La question des biens publics
globaux. In Jacquet et al. (eds.), pp. 349-74.
Shabecoff, Philip (1993): A Fierce Green Fire: The American Environmental Movement.
New York, Hill and Wang.
Shaiken, Harley (1990): Mexico in the Global Economy: High Technology and Work
Organization in Export Industries. La Jolla, CA, University of California at San Diego,
Center for US—Mexican Studies.
Shapiro, Jerrold L. et al. (eds.) (1995): Becoming a Father: Contemporary Social,
Developmental, and Clinical Perspectives. New York, Springer Verlag.
Sheps, Sheldon (1995): Militia - history and law FAQ“, World Wide Web,
September.
Shimazono, Susumu (1995): AUM Shinrikyo no Kiseki. Tokyo, Iwanami-Shoten.
Simpson, John H. (1992): Fundamentalism in America revisited: the fading of
modernity as a source of symbolic capital. In Misztal and Shupe (eds.), pp. 10-27.
Singh, Tejpal (1982): The Soviet Federal State: Theory, Formation, and Development.
New Delhi, Sterling.
Sisk, Timothy D. (1992): Islam and Democracy: Religion, Politics, and Power in the
Middle East. Washington, DC, United States Institute of Peace Press.
Siune, Karen —Truetzschler, Wolfgang (eds.) (1992): Dynamics of Media Politics:
Broadcast and Electronic Media in Western Europe. London, Sage.
Sklair, Leslie (1991): The Sociology of the Global System. London, Harvester/Wheatsheaf.
Slezkine, Yuri (1994): The USSR as a communal apartment, or how a Socialist
state promoted ethnic particularism. Slavic Review, 53 (2), 414-52.
Smith, Anthony D. (1986): The Ethnic Origins of Nations. Oxford, Blackwell.
—(1989): The origins o f nations. Ethnic and Racial Studies, 12 (3), 340-67 (quoted
Irodalom 541
from Eley and Suny (eds.) (1996), p. 125).

Smith, Michael P. (1991): City, State and Market: The Political Economy of Urban
Society. Oxford, Blackwell.
Smith, Peter H. (ed.) (1993): El combate a las drogas en America. Mexico, Fondo de
Cultura Economica.
Sole-Tura, Jordi (1967): Catalanisme i revolucio burgesa: la sintesi de Prat de la Riba.
Barcelona, Edicions 62.
Spalter-Roth, Roberta —Schreiber, Ronnee (1995): Outsider issues and insider
tactics: strategic tensions in the women’s policy network during the 1980s. In
Ferree and Martin (eds.), pp. 105-27.
Spence, Jonathan D. (1996): God’s Chinese Son: The Taiping Heavenly Kingdom of
Hong Xiuquan. New York, Norton.
Spitz, Glenna (1988): Women’s employment and family relations: a review. Journal of
Marriage and the Family, 50, 595—618.
Spivak, Gayatri Chakravorty (1990): The Postcolonial Critique: Interviews, Strategies,
Dialogues, ed. Sarah Flarasym. New York, Routledge.
Spragen, William C. (1995): Electronic Magazines: Soft News Programs on Network
Television. Westport, CT, Praeger.
Spretnak, Charlene (ed.) (1982): The Politics of Women’s Spirituality: Essays on the Rise
of Spiritual Power within the Women’s Movement. New York, Anchor.
Spruyt, Hendrik (1994): The Sovereign State and its Competitors. Princeton, NJ,
Princeton University Press.
Stacey, Judith (1990): Brave New Families: Stories of Domestic Upheaval in Late Twentieth
Century America. New York, Basic Books.
Staggenborg, Susan (1991): The Pro-choice Movement. New York, Oxford University
Press.
Stallings, Barbara (1992): International influence on economic policy: debt, stabiliza
tion, and structural reform. In Stephan Haggard and Robert Kaufman (eds.), The
Politics of Economic Adjustment, pp. 41-88. Princeton, NJ, Princeton University Press.
Standing, Guy (1990): Global feminization through flexible labor. World Development,
17 (7), 1077-96.
Stanley, Harold W. —Niemi, Richard G. (1992): Vital Statistics on American Politics,
3rd edn. Washington, DC, CQ Press.
Starhawk (2002): Webs of Power: Notes from the Global Uprising. Gabriola Island,
BC, New Society Publishers.
Starovoytova, Galina (1994): Lecture at the Center for Slavic and East European
Studies. University of California at Berkeley, February 23.
Stebelsky, Igor (1994): National identity of Ukraine. In Hooson (ed.), pp. 233—48.
Sterling, Claire (1994): Thieves’ World: The Threat of the New Global Network of
Organized Crime. New York, Simon and Schuster.
Stern, Kenneth S. (1996): A Force upon the Plain: The American Militia Movement and
the Politics of Hate. New York, Simon and Schuster.
Stevens, Mark (1995): Big boys will be cow boys. The New York Times Sunday
Magazine, November 19, 72—9.
Stiglitz, Joseph (2002): Globalization and its Discontents. New York W. W. Norton
(quoted in the Catalan translation, Barcelona, Editorial Empuries).
Streeck, Wolfgang —Schmitter, Philippe C. (1991): From national corporatism to
transnational pluralism: organized interests in the single European market.
Politics and Society, 19 (2), 133—63.
Strobel, Margaret (1995): Organizational learning in the Chicago W omen’s
Liberation Union. In Ferree and Martin (eds.), pp. 145—64.
Summers, Lawrence (1995): Ten lessons to learn. The Economist, December 23, 46—8.
Sun Tzu (c.505—496 BC): On the Art of War, trans. with critical notes by Lionel
Giles. Singapore: Graham Brash, 1988 (first pubhshed in English in 1910).
Suny, Ronald Grigor (1993): The Revenge of the Past: Nationalism, Revolution, and
the Collapse of the Soviet Union. Stapford, CA, Stanford University Press.
Susser, Ida (1982): Norman Street: Poverty and Politics in an Urban Neighborhood.
— (1991): The separation of mothers and children. In John Mollenkopf and Manuel
Castells (eds.), Dual City: Restructuring New York, pp. 207—24. New York,
Russell Sage.
— (1996): The construction o f poverty and homelessness in US cities. Annual
Reviews of Anthropology, 25, 411—35.
— (1997): The flexible woman: re-gendering labor in the informational society.
Critique of Anthropology.
Swan, Jon (1992): Jennifer. Columbia Journalism Review, 31 (4), 36.
Szász, Andrew (1994): EcoPopulism: Toxic Waste and the Movementfor Environmental
Justice. Minneapohs, MN, University of Minnesota Press.
Szmukler, Monica (1996): Politicos urbanas y democracia: la ciudad de La Paz entre
1985 y 1995. Santiago de Chile, ILADES.
Tanaka, Martin (1995): La participacion politica de los sectores populäres en
America Latina. Revista Mexicana de Sociologia, 3, 41—65.
Tarrow, Sydney (1978): Between Center and Periphery. New Haven, CT, Yale Univer
sity Press.
Tello Diaz, Carlos (1995): La rebelion de las canadas. Mexico, Cal y Arena.
Temas (1995): Special issue Prensa y poder. 5, 18—50.
Thompson, Dennis F. (1995): Ethics in Congress: From Individual to Institutional
Corruption. Washington, DC, Brookings Institution.
Thompson, John B. (2000): Political Scandal: Power and Visibility in the Media Age.
Thurman, Joseph E. — Trah, Gabriele (1990): Part-time work in international
perspective. International Labour Review, 129 (1), 23—40.
Thurow, Lester (1992): Head to Head: Hie Coming Economic Battle between Japan,
Europe, and the United States. New York, Morrow.
Tibi, Bassam (1988): The Crisis of Modem Islam: A Pre-industrial Culture in the
Scientific-technological Age. Salt Lake City, Utah University Press.
— (1992a): Die fundamentalische Herausforderung: der Elam und die Weltpolitik. Munich,
Beck Press.
Irodalom 543
—(1992b): Religious Fundamentalism and Ethnicity in the Crisis of the Nation-state in

the Middle-East: Superordinate Islamic and Pan-Arabic Identities and Subordinate Ethnic and
Sectarian Identities. Berkeley, CA, University of California, Center for German and
European Studies, working paper.
Tilly, Charles (ed.) (1975): The Formation of Nation States in Western Europe. Ann
Arbor, University of Michigan Press.
— (1995): State-incited violence, 1900—1999. Political Power and Social Theory, 9,
161-79.
Time (1995): Hell raiser: a Huey Long for the ‘90s: Pat Buchanan wields the most
lethal weapon in Campaign 96: scapegoat politics. November 6.
Tirado, Ricardo —Luna, Matilde (1995): El Consejo Coordinador Empresarial de
Mexico: de la unidad contra el reformismo a la unidad para el Tratado de Libre
Comercio (1975—1993). Revista Mexicana de Sociologia, 4, 27—60.
Toner, Robin (1996): Coming home from the revolution. The New York Times,
Sunday November 10, s. 4, 1.
Tonry, Michael (1995): Malign Neglect: Race, Crime, and Punishment in America.
New York: Oxford University Press.
Touraine, Alain (1965): Sociologie de Paction. Paris, Seuil.
—(1966): La conscience ouvrière. Paris, Seuil.
—(1988): La parole et le sang: politique et société en AmériqueLatine. Paris, Odile Jacob.
—(1992): Critique de la modernité. Paris, Fayard.
—(1994): Qu ‘est-ce que la démocratie? Paris, Fayard.
—(1995a): La formation du sujet. In Dubet and Wieviorka (eds.), pp. 21—46.
—(1995b): Lettre à Lionel, Michel, Jacques, Martine, Bemard, Dominique ...et vous. Paris,
Fayard.
—, et al. (1996): Le grand refus: reflexions sur la grève de décembre 1995. Paris, Fayard.
Tranfaglia, Nicola (1992): Mafla, Politica e Affari, 1943—91. Rome, Laterza.
Trejo Delarbre, Raul (1994a): Chiapas: la comunicacion enmascarada. Los medios y el
pasamontanas. Mexico, Diana.
—(ed.)(1994b): Chiapas: La guerra de las ideas. Mexico, Diana.
Trend, David (ed.) (1996): Radical Democracy: Identity, Citizenship, and the State.
London, Roudedge.
Trias, Eugenio (1996): Entrevista: el modelo catalan puede ser muy util para Europa.
El Munda, June 30, 32.
Tsuya, Noriko O. —Mason, Karen O. (1995): Changing gender roles and below-
replacement fertility in Japan. In Mason and Jensen (eds.), pp. 139—67.
Twinning, David T. (1993): The New Eurasia: A Guide to the Republics of the Former
Soviet Union. Westport, CT, Praeger.
Ubois, Jeff (1995): Legitimate government has its limits. Midrange Systems, 8 (22),
28.
United Nations (1970-1995): Demographic Yearbook, various years. N ew York,
United Nations.
—(1995): Women in a Changing Global Economy: 1994 World Survey on the Role of
Women in Development. New York, United Nations.
United Nations Commission on Global Governance (1995): Report of the Commission.

New York, United Nations.
United Nations Economic and Social Council (1994): Problems and dangers
posed by organized transnational crime in the various regions of the world. Kiadat
lan háttéranyag, World Ministerial Conference on Organized Transnational Crime,
Naples, November 21—23.
US Bureau of the Census (1994). Diverse Living Arrangements of Children. Washington,
DC, US Bureau o f the Census.
— (1996): Composition of American Households. Washington, DC, Department of
Commerce, Bureau o f the Census.
US Department o f Commerce, Economics and Statistics Administration, Bureau
of the Census, Current Population Reports, Washington, DC, Bureau of the
Census:
— (1989): Singleness in America: Single Parents and their Children. Married-couple
Families ivith their Children.
— (1991): Population Profile of the United States, 1991. Series P23, no. 173.
—(1992a): Households, Families, and Children: A 30-year Perspective. P23—181.
—(1992b): When Households Continue, Discontinue, and Form by Donald J. Hernandez,
P23, no. 179.
—(1992c): Marriage, Divorce, and Remarriage in the 1990s, by Arthur J. Norton and
Louisa F. Miller, P23—180.
—(1992d): Population Trends in the 1980s. P-23, no. 175.
Vajrayana Sacca (1994): August, no. 1. Tokyo: Aum Press.
Valdes, Teresa - Gomariz, Enrique (1993): Mujeres latinoamericanas en dfras. Madrid,
Ministerio de Asuntos Sociales, Instituto de la Mujer.
Van de Berg, Jeroe —Castells, Nuria (2003): International coordination of environ
mental policies and multilateral environmental agreements. In K. J. Button and D. A.
Henschen (eds.), Handbook of Transportation and Environment. Amsterdam, Elsevier.
Vedel, Thierry —Dutton, William H. (1990): New media politics: shaping cable
television policy in France. Media, Culture, and Society, 12 (4), 491-524.
Vicens Vives, Jaume (1959): História social y economica de Espana y America.
Barcelona, Ariel.
— and Llorens, Montserrat (1958): Industrials i Politics del Segle XIX. Barcelona,
Editorial Teide.
Vilar, Pierre (1964): Catalunya dins I’Espanya Moderna. Barcelona, Edicions 62.
—(ed.) (1987-90): História de Catalunya, 8 vols. Barcelona, Edicions 62.
Vogler, John (1992): Regimes and the global commons: space, atmosphere and
oceans. In McGrew et al. (eds.), pp. 118—37.
Volkmer, Ingrid (1999): News in the Global Sphere: A Study of CNN and its Impact
on Global Communication. Luton, Luton University Press.
— (2003): The global network society and the global public sphere. Journal of
Development, 46, 9—16.
Wacquant, Loïc J. D. (1994): The new urban color line: the state and fate of the
ghetto in postfordist America. In Calhoun (ed.), pp. 231—76.
Irodalom 545
Walter, David (1994): Winner takes all: the incredible rise —and could it be fall —
of Silvio Berlusconi. Contents, 23, (4/5), 18—24.
Walton, John —Seddon, David (1994): Free Markets and Food Riots: The Politics of
Global Adjustment. Oxford, Blackwell.
Wapner, Paul (1995): Politics beyond the state: environmental activism and world
civic politics. World Politics, April, 311-40.
— (1996): Environmental Activism and World Civic Politics. Albany, NY, State
University of New York Press.
Wattenberg, Martin (1996): '[Tie Decline of American Political Parties: 1952—1994.
Cambridge, MA, Cambridge University Press.
Weinberg, Steve (1991): Following the money. ColumbiaJournalism Review, 30 (2),
49-51.
Weisberg, Jacob (1996): In Defense of Government: The Fall and Rise of Public Trust.
New York, Scribner.
Wellman, Barry (1979): The community question. American Journal of Sociology, 84,
1201-31.
Welton, Neva —Wolf, Linda (2001): Global Uprising: Confronting the Tyrannies of
the 21st Century. Stories from a Generation of Activists. Gabriola Island, BC, New
Society Publishers.
WEPIN Store (1995): Michigan Militia T-shirt. World Wide Web, West El Paso
Information Network.
West, Cornel (1993): Race Matters. Boston, Beacon Press.
—(1996): Black strivings in a twilight civilization. In Gates and West (eds.), pp. 53-112.
West, Darrell M. (1993): Air Wars: Television Advertising in Election Campaigns,
1952-1992. Washington, DC, CQ Press.
Whisker, James B. (1992): The Militia. Lewiston, NY, E. Mellen Press.
White, Stephen — McAllister, Ian - Oates, Sarah (2002): Was it Russian public
television that won it?. Press/Politics, 7 (2), 17—33.
Whittier, Nancy (1995): Feminist Generations: The Persistence of the Radical Women’s
Movement. Philadelphia, Temple University Press.
Wideman, Daniel J. —Preston, Rohan B. (eds.) (1995): Soulfires: Young Black Men on
Love and Violence. New York, Penguin.
Wiesenthal, Helmut (1993): Realism in Green Politics: Social Movements and Ecological
Reform in Germany, ed. John Ferris. Manchester, Manchester University Press.
Wieviorka, Michel (1988): Sociétés et terrorisme. Paris, Fayard.
—(1993): La démocratie à l’épreuve: nationalisme, populisme, ethnicité. Paris, La Decouverte.
Wilcox, Clyde (1992): God’s Warriors: The Christian Right in 20th Century America.
Baltimore, MD, The Johns Hopkins University Press.
Wilensky, Harold (1975): The Welfare State and Equality: Struäural and Ideological Roots
of Public Expenditures. Berkeley, CA, University of California Press.
Wilhams, Lance —Winokour, Scott (1995): Militia extremists defend their views. San
Francisco Examiner, April 23.
Wilson, William Julius (1987): The Tmly Disadvantaged: The Inner City, the Underclass,
and Public Policy. Chicago, University of Chicago Press.
Winerip, Michael (1996): An American place: the paramilitary movement. Ohio case
typifies the tensions between Militia groups and law. The New York Times, June
23, Al.
Wittig, Monique (1992): The Straight Mind. Boston, Beacon Press.
Woldenberg, Jose (1995): Violencia y politica. Mexico, Cal y Arena.
Woodward, Bob (1994): The Agenda: Inside the Clinton White House. New York,
Simon and Schuster.
World Almanac Books (1996): The World Almanac of Books and Facts, 1996. New
York, Funk and Wagnalls.
WuDunn, Sheryl (1996): Uproar over a debt crisis: does Japan’s mob bear part of the
blame?. The New York Times, February 14, C l.
Wyplosz, Charles (2002): L’économie en avance sur les institutions. In Jacquet et al.
(eds.), pp. 301—12.
Yazawa, Shujiro (1997): Japanese Social Movements since World War II. Boston, MA,
Beacon Press.
Yoshino, Kosaku (1992): Cultural Nationalism in Contemporary Japan. London,
Roudedge.
Zaller, John —Hunt, Mark (1994): The rise and fall of candidate Perot: unmediated
versus mediated politics, part 1. Political Communication, 11, 357-90.
Zaretsky, Eli (1994): Identity theory, identity politics: psychoanalysis, marxism, post
structuralism. In Calhoun (ed.), pp. 198—215.
Zeskind, Leonard (1986): The Christian Identity Movement: Analyzing its Theological
Rationalization for Racist and Anti-semitic Violence. Adanta, GA, National Council of
the Churches of the Christ in the USA, Center for Democratic Renewal.
Ziccardi, Alicia (ed.) (1991): Ciudades y gobiemos locales en la America Latina de los
noventa. Mexico, Miguel Angel Porrua Grupo Editorial.
—(ed.) (1995): La tarea de gobernar: gobiemos locales y demandas ciudadanas. Mexico,
Miguel Angel Porma Grupo Editorial.
Ziegler, Jean (2002): Les nouveaux maîtres du monde et ceux qui leur résistent. Paris,
Fayard.
Zisk, Betty H. (1992): The Politics of Transformation: Local Activism in the Peace and
Environmental Movements. Westport, CT, Praeger.
Zook, Matthew (1996): The unorganized militia network: conspiracies, computers,
and community. Berkeley, CA, University of California, Department of Sociology,
unpublished seminar paper for SOC 290.2.
ISBN 963 9610 43 7
ISSN 1786-5778
uww.gondolatkiado.hu
A kiadásért felel Bácskai István és Nagy Adám
Sorozattervező Máthé Hanga
Tördelés Keresztes Mária
Nyomtatás, kötészet OOK-Press Kft., unvw.ookpress.hu
A z identitás hatalma Castells A z információ ko
ra című trilógiájának második kötete. A mű a
társadalmi átalakulás és a globális gazdaság
szociális, politikai és kulturális dinamikáját tár
gyalja. Elemzi a kulturális, vallási és nemzeti
identitás fontosságát, s vizsgálja, mit nyújtanak
ezek az identitások a társadalmi mozgal
maknak. Bemutatja a gazdagság és hatalom
zabolátlan globalizálódásával szembeszálló
népi mozgalmakat, az alternatív társadalmi
szerveződésekre vonatkozó elképzeléseket,
amelyek például a környezetvédő és a nő
mozgalmakban öltenek testet. Foglalkozik a
nemzetállam válságával s annak hálózati állam
má történő átalakulásával, a nemzetek feletti
kormányzás nehézségeinek a politikai demok
ráciára gyakorolt hatásával, a politikai repre
zentáció gyengülésével a média és botrány
politizálás feltételei között.
Az 1996-ban megjelent első kiadást a szer
ző 2003-ban alaposan átdolgozta, kiteijeszt-
ve elemzéseit a globalizálódó világ olyan új
jelenségeire, mint a globális terrorista hálóza
tok, a globalizációellenes mozgalmak, a politi
kai legitimitás válsága világszerte és a hálózati
állam elméletének új fejleményei.
A világhírű szociológus korszakalkotó triló
giája posztmodern világunk új jelenségeinek
valóságos enciklopédiája, az elmúlt évtize
dek társadalomkutatásának vitathatatlanul leg
fontosabb alkotása.
A trilógia előkészületben levő kötete:

AZ É V E Z R E D V É G E
4890 Ft

Untitled

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Untitled

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Untitled

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Manuel Castells

AZ INFORM Á CIÓ KORA

A könyv az Oktatási M inisztérium támogatásával, a Felsőoktatási

A kötet a felsőoktatásban használatos tankönyv.

M inden jo g fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve

© M anuel Castells, 1996, 2000, 2003

Előszó és köszönetnyilvánítás (2003) 17

A zapatista mozgalom értékrendszere: identitás, ellenfelek és célok 113

Globális kommunikációs hálózatok, helyi közönség,

Zárszó: Társadalmi változás a hálózati társadalomban ^ ^

2.1 A Patrióták csoportjának földrajzi megoszlása az USA-ban,

4.12b A háztartások összetétele az Egyesült Államokban 1970-1995

4.1 Az összes válás arányának változása a kiválasztott

4.16 A nők egyes szolgáltatási típusokban való foglalkoztatásának

Összesítő táblázatok jegyzéke

2.1 A globalizáció ellen fellépő mozgalm ak értékstruktúrája és

Előszó és köszönetnyilvánítás, 2003

Ez a könyv A z információ kora: gazdaság, társadalom és kultúra című trilógia

maguk ellentmondásos és konfliktusokkal terhes dinamizmusával együtt kell

történelm ileg beigazolódott általános törvényét: ahol uralkodás van, ott az

megpróbálkozik egy utolsó nekifutással az egyoldalú világuralom elérése érdeké­

*A létezés oka és alapja, létjogosultság. —A ford.

működését ki kell emelnem oly módon, hogy valamennyiüknek nyilvánosan

Végül orvosaimat, a Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i egészségügyi köz­

Emeljétek fel arcotokat, égető szükségetek van

Emeljétek fel szemeteket

M aya Angelou : A reggel ritmusára 1

Világunkat és életünket a globalizáció és az identitás egymással ütköző trendjei

Az USA elnökének beiktatására született költemény, 1993. január 22. - A ford.

juttatásának széles k ö rb e n teijedő igényét is, ami a kulturális egyediség és

változások átfogóbb elméletébe. A bibliográfiák és az efféle bibliográfiák

rendszeresebb form ában kifejtve —m egpróbálom feszesebbé tenni az elem ­

Idézi Spence (1996: 190—191).

amelyek elfoglalták K ínát — a földi paradicsom megteremtésére törekedett,

Az identitás a célok és az élettapasztalatok forrása az em berek számára. M int

2 Spence (1996: 172).

podásoktól függ. A szereplők számára céljaik forrását saját személyes id en ­

környezetben tö rtén ik , amelyre a hatalmi viszonyok rányomják bélyegü­

a strukturált és szervezett társadalmi szereplők olyan seregét hozza létre,

Gramsci számára a „civil társadalom” a gazdasági kapcsolatokat nem tartalmazó

határoztak m eg tartós érvénnyel, m egkönnyítve a lényeg kiemelését az el­

11 Sheff (1994: 281).

idesorolhatjuk valamennyi emberi lény hívőként és testvérként való végső

14 Zaretsky (1994: 198).

A „késő modernités” korszakára nézve egyetértek Giddensnek az iden­

tévedhetnénk. Az elemzésemből levonható pontos következtetéseket m eg­

Jellegzetes tulajdonsága a társadalomnak — és azt m erném m ondani, hogy

1980-as évek végén nagyszabású összehasonlító kutatási program végre­

17 Marty és Appleby (1991).

A z e g y e tle n ú t a m o d e r n itá s e lé réséh e z a s a já t ö s v é n y ü n k ,

Az 1970-es éveknek, amikor m egkezdődött a globális kapitalista átszerve-

22 Rached Gannouchi, interjú a J e u n e A fr iq u e 1990. júniusi számában. Gannouchi a

zo tt vallási törvények elsőbbsége közös az iszlám világ egészében, az iszlám

Sayyid Q tu b , aki a radikális iszlám szerzők között a legbefolyásosabb írónak

Az ideológia és a hit kötelékei erősebbek, m int azok a heves hazafiúi ér­

Az ummának a továbbéléséhez és a kiteljesztéséhez - mindaddig, amíg

29 Qtub (dátum nélkül, 1970-es évek).

autentikus ’É n’, az identitás politikájának megvalósítására szolgáló eszkö­

36 al-Azmeh (1993: 31).

megpróbálkozik egy utolsó nekifutással az egyoldalú világuralom elérése érdeké

Végül orvosaimat, a Kaliforniai Egyetem San Franciscó-i egészségügyi köz

rendszeresebb form ában kifejtve —m egpróbálom feszesebbé tenni az elem

podásoktól függ. A szereplők számára céljaik forrását saját személyes id en

környezetben tö rtén ik , amelyre a hatalmi viszonyok rányomják bélyegü

határoztak m eg tartós érvénnyel, m egkönnyítve a lényeg kiemelését az el

A „késő modernités” korszakára nézve egyetértek Giddensnek az iden

tévedhetnénk. Az elemzésemből levonható pontos következtetéseket m eg

1980-as évek végén nagyszabású összehasonlító kutatási program végre

Az ideológia és a hit kötelékei erősebbek, m int azok a heves hazafiúi ér

autentikus ’É n’, az identitás politikájának megvalósítására szolgáló eszkö

iszlám előtti A chem enian-dinasztia idején használt naptárhoz —megváltoz

sadalmakhoz, amelyekben a modernizáció kudarca hozzájárult a naciona

rökök, a N agy-B ritanniában élő pakisztániak vagy az afroamerikaiak köré

A keresztény fundam entalizm us örökös jegyként jelen van az amerikai tör

lakosságra vonatkozó adatokkal összehasonlítva.71 A vallás előírásait szigo

A globalizáció folyamatában a társadalmak m int globális tényezők intéz

A globalizáció kora egyben a nacionalizmus újjáéledésének kora is, am i ki

valahová tartozás érzése n em más, mint kulturális konstrukció. Ez alól a nem

a huszadik század közepének dekolonizációs folyamataiban a nyugati típusú nem

Negyedszer, mivel a kortárs nacionalizmus inkább reaktív, mintsem meg

Szójáték a FÁK angol nevének (Commonwealth of Independent States) rövidítése

A proletár internacionalizmus területi meghatározottságú nacionaliz

russziával 1991 decemberében megkötött egyezményekhez, amelyek a Szov

teszi gyümölcsözővé. Még inkább ez a helyzet a globális gazdaságba való multi

H a a Szovjetunió elemzése azt mutatja, hogy államok —bárm ilyen hatal

Catalunyában a dolgozó osztályok erőteljes, főleg anarchoszindikalista m oz