Betűrendes kereső

MAGYAR NÉV SZERINT

TUDOMÁNYOS NÉV SZERINT
A B C D E
F G H I J
K L M N O
P R S T U
V W X Y Z
Kereső

Búvárfélék
Vöcsökfélék
Kárókatonafélék
Gödényfélék
Gémfélék
Gólyafélék
Ibiszfélék
Flamingófélék
Récefélék
Vágómadárfélék
Halászsasfélék
Sólyomfélék
Fajdfélék
Fácánfélék
Guvatfélék
Darufélék
Túzokfélék
Csigaforgató-félék
Gulipánfélék
Ugartyúkfélék
Székicsérfélék
Lilefélék
Szalonkafélék
Halfarkasfélék
Sirályfélék
Csérfélék
Alkafélék
Pusztaityúkfélék
Galambfélék
Kakukkfélék
Gyöngybagolyfélék
Bagolyfélék
Lappantyúfélék
Sarlósfecskefélék
Jégmadárfélék
Gyurgyalagfélék
Szalakótafélék
Bankafélék
Harkályfélék
Pacsirtafélék
Fecskefélék
Billegetőfélék
Csonttollúfélék
Vízirigófélék
Ökörszemfélék
Szürkebegyfélék
Rigófélék
Poszátafélék
Légykapófélék
Timáliafélék
Őszapófélék
Cinegefélék
Csuszkafélék
Hajnalmadárfélék
Fakuszfélék
Függőcinege-félék
Sárgarigófélék
Gébicsfélék
Varjúfélék
Seregélyfélék
Verébfélék
Pintyfélék
Sármányfélék
Barátkeselyű (Aegypius monachus)

Rendkívül ritka kóborló, a három keselyűfaj közül ezt figyelték meg

legkevesebb alkalommal. Európából szinte teljesen kipusztult, de
Spanyolországban sikeresen stabilizálták az állományt, amely növekedőben van.
A hazánkban felbukkanó egyedek kíméletén túl nem igényel speciális
intézkedést. Tovább...
Barna kánya (Milvus migrans)

A kányák legszembetűnőbb ismertetőjegye villás farkuk, de a frissen kirepült

példányoknál ez még csak alig látható. A barna kánya a nagy folyók mentén
elterülő ártéri puha- és keményfa ligeterdők jellegzetes fészkelő madara. Hazai
fészkelő állománya 1960-1980 között drasztikusan lecsökkent. Azóta lassú
erősödés figyelhető meg, állománya napjainkra stabilizálódott. Sajnos nem
ismerjük a csökkenés és a megerősödés pontos okát sem. Tovább...
Barna rétihéja (Circus aeruginosus)

A faj állománya az 1970-es években nagyon megfogyatkozott. A dúvadirtás

szabályainak szigorodása kedvezően hatott a fészkelő párok számára. A kedvező
helyzet megőrzéséhez a vadászati és természetvédelmi szakemberek
együttműködésére van szükség. Vonuló madár, április és október között
tartózkodik hazánkban. Tovább...
Békászó sas (Aquila pomarina)

Közepes méretű, sötét színű sas. A hazánkban költő párok száma lassan
csökken. A fészkelésre alkalmas erdők védelmével, a fészkek zavartalanságának
biztosításával, valamint tipikus táplálkozóhelyeinek megfelelő hasznosításával a
hazai állomány remélhetőleg stabilizálható. Vonuló madár, a telet Afrika
Szaharán túli részén tölti. Tovább...
Darázsölyv (Pernis apivorus)

Táplálékspecialista ragadozómadarunk, mely a felületes szemlélők számára

nagyon emlékeztet a gyakoribb egerészölyvre, de röptében is feltűnik
nyúlánkabb termete, hosszabb és kecsesebb szárnya, farka, illetve feje. Nálunk
április és szeptember között figyelhető meg. A telet Afrika trópusi területein
tölti. Tovább...
Dögkeselyű (Neophron percnopterus)

Hazánkban ritka kóborló, de egykor a Kárpátokban is fészkelt. Mint minden

keselyűfaj, a dögkeselyű európai állománya is összeomlott az elmúlt
évszázadokban. Ebben nagy szerepe volt a madarak célzott pusztítása mellett
annak, hogy higiéniai és járványügyi okokból nem hagyhatták a pásztorok
temetetlenül az állati hullákat. A XX. században végül a vegyszerek és az
állatokban felgyülemlő gyógyszerek sok madár mérgezését okozták. Tovább...
Egerészölyv (Buteo buteo)

Magyarországon a leggyakoribb ragadozómadár. Mindenki ismeri az autópályák

vadkerítéseinek oszlopairól, bár sokan tévesen sasnak gondolják. A vadászok
részéről felmerült az igény, hogy ismét vadászható faj legyen. Tovább...
Fakó keselyű (Gyps fulvus)

A Magyarországon előforduló keselyűk közül ezt a fajt lehet legtöbbször

megfigyelni, főleg a nyári és őszi időszakban. Hozzánk legközelebb a
horvátországi Cres szigetén van jelentős állománya. Innen fiatal, kóborló
példányai elvetődhetnek Magyarországra is. Az itteni keselyűvédelemi
programban magyar szervezetek is részt vesznek. A többi keselyűfajhoz
hasonlóan a XX. században drasztikusan lecsökkent az állománya. Tovább...
Fakó rétihéja (Circus macrourus)

A négy rétihéja közül ez a faj kerül legritkábban szem elé Magyarországon.

Mivel a kékes, a hamvas és a fakó rétihéja tojók csak alapos megfigyelés során
különíthetők el egymástól, sok példányt félrehatároznak. Minden évben kis
számban átvonul Magyarországon, megfigyelésére leginkább augusztus és
október között, valamint márciusban és áprilisban, leginkább az Alföld keleti
részén lehet számítani. Tovább...
Fekete sas (Aquila clanga)

A békászó sast helyettesíti Európa keleti részén, attól valamivel nagyobb.

Magyarországon tavasszal és ősszel vonul át. Néhány példány rendszeresen
nálunk telel, ezek évről évre visszatérnek ugyanarra a vidékre (Kis-Balaton,
hortobágyi Elepi-halastavak, Nyirkai-hany). Vonuló madár a telet főleg Ázsia
déli részén tölti. Tovább...
Gatyás ölyv (Buteo lagopus)

A tundra és erdős-tundra övben helyettesíti az egerészölyvet. Magyarországra

telente érkezik, főleg az alföldi nyílt térségek vendége. Évente változó számban
telel nálunk. A hozzánk látogató madarak kíméletén kívül a faj nem igényel
különösebb védelmi intézkedést. Pockokban gazdag területeken T-fákkal
kedvezni lehet az ölyveknek és más ragadozómadaraknak. Tovább...
Hamvas rétihéja (Circus pygargus)

A három nagyon hasonló faj közül (fakó-, kékes-, hamvas rétihéja) csak ez a faj
költ Magyarországon is. A hazai állomány nem túl nagy, s évről évre kis
mértékben ingadozik. A magyar természetvédelem fontos feladata a nedves
rétek védetté nyilvánítása, az ottani gazdálkodás szabályozása, az ott fészkelő
madarak igényeinek figyelembevételével. Tovább...
Héja (Accipiter gentilis)

Igazi erdei ragadozó, merész madár, akár nála nagyobb állatokat is elejt. Ezt
használják ki a solymászok is, mivel megfelelő idomítással kiváló vadászmadár
nevelhető belőle, az erre a célra tartott madarak beszerzése és tartása
természetesen engedélyhez kötött. A tojók jelentősen nagyobbak a hímeknél. A
ragadozómadarak közül ennek a fajnak a legellentmondásosabb a megítélése a
vadászok részéről. Tovább...
Héjasas (Hieraaetus fasciatus)

Mediterrán elterjedésű, Európa-szerte csökkenő állományú, ritka sasfaj. Egy

hitelesített megfigyelési adata van Magyarországról, 1906-ból,
Kajtorszentivánról, a bizonyítópéldány sajnos 1945-ben megsemmisült. Közepes
méretű sas, amely állandó, költőhelyéhez ragaszkodik, a fiatalok is csak kis
távolságokat tesznek meg. Tovább...
Karvaly (Accipiter nisus)

Apró madarak elejtésére specializálódott ragadozó, városi környezetben is költ.

A két nem közötti méretkülönbség kifejezett, a tojók nagyobbak.
Magyarországon általánosan elterjedt faj. A hazai állomány állandó, télen észak-
európai madarak is érkeznek hozzánk.

Élőhelye, költése:

Eurázsiában és Észak-Afrikában él. Kedveli az olyan erdőket, ahol nyílt vagy

cserjés részek is találhatók. Tovább...
Kékes rétihéja (Circus cyaneus)

Gyakori téli vendég és átvonuló. Főleg nyílt gyepek, mezőgazdasági területek

felett figyelhető meg október és április között. Ritkán néhány példány át is
nyaralhat, sőt, a XX. század elején néhány pár költött is Magyarországon.
Éjszakázóhelyeken csapatosan is megfigyelhető. A nálunk telelők létszáma
néhány ezerre tehető. Tovább...
Kígyászölyv (Circaetus gallicus)

Hazánk ritka fészkelője, a költőpárok száma – többek közt az élőhelyének

kedvezőtlen változása miatt – valószínűleg lassan csökken. Magyarországon
elsősorban középhegységi költőfaj, de létezik egy néhány párból álló síkvidéki
állománya a Kiskunságban is. Előszeretettel fészkel olyan erdőállományokban,
melyek déli kitettségű oldalak, nyílt területek közelében vannak, de akár több tíz
kilométerre is eljár zsákmányért. Tovább...
Kis héja (Accipiter brevipes)

Ez a karvalyhoz nagyon hasonló madár hazánkban alkalmi fészkelő faj és

nagyon ritka átvonuló. A múlt század közepén még költött a Debreceni
Nagyerdőben és Sarkad környékén is. Azóta csak szórványosan telepszik meg
egy-egy pár. Legutóbb 2009-ben fészkelt hazánkban bizonyítottan.
Felbukkanására inkább az ország keleti részében lehet számítani. Tovább...
Parlagi sas (Aquila heliaca)

A parlagi sas a magyar természetvédelem egyik kiemelten fontos madara. A

Kárpát-medencében lévő állomány a faj elterjedésének nyugati határán található.
Mivel világállománya csökken, a Szlovákiával közös hazai állomány pedig
növekszik, a fajvédelmi munkában hazánknak kiemelt szerepe van. A
természetvédelmi munkáknak köszönhetően az elmúlt 30 év alatt az állomány
megtízszereződött. Kiemelten fontos a hazai állomány megőrzése az európai
populáció szempontjából. Tovább...
Pusztai ölyv (Buteo rufinus)

Egy nagy, hosszabb szárnyú, világos színű egerészölyvre hasonlít, kissé

sasszerű, német neve is „sasölyv” jelentésű. Európai elterjedésének nyugati
határárát Magyarországon éri el. Első hazai költését 1992-ben bizonyították a
Hortobágyon, azóta kisszámú, de rendszeres fészkelő. Mivel nagyon kis
egyedszámban él Magyarországon, a magányos egyedek nem mindig találnak
párt fajtársaik közül, ilyenkor egerészölyvvel állnak párba. Tovább...
Pusztai sas (Aquila nipalensis)

Ritka tavaszi és őszi átvonuló, illetve nyári kóborló. Megfigyelésére leginkább

az Alföldön, azon belül főleg a Hortobágyon van esély. Mivel hazánk nem
játszik jelentős szerepet vonulásában az itt megjelenő egyedek kíméletén túl
nincs szükség speciális természetvédelmi feladatokra. 2003-ban sikerült
meggyógyítani egy mérgezetten talált egyedét. Tovább...
Rétisas (Haliaeetus albicilla)

A legnagyobb európai sas. Kontinensünk állománya élőhelyeinek elvesztése és a

mérgezések miatt a ’70-es években kritikus pontot ért el. Hazai populációja
azóta folyamatosan nő. A rétisas a zavarásra és a környezet állapotára érzékeny
faj, védelme ezért a magyar természetvédelem kiemelt feladata. Élőhelyeinek
védelme, más kevésbé látványos fajok oltalmához is hozzájárul. Állományát
fészkelő- és táplálkozó területeinek zavarása, valamint megszűnése veszélyezteti
leginkább. Tovább...
Szirti sas (Aquila chrysaetos)

A Zemplénben költ néhány pár, egyébként inkább nyár végi kóborlóként, téli
vendégként találkozhatunk vele. A magyarországi állomány a ’80-as években
kezdett kialakulni, további növekedése várható, bár ez elsősorban a környező
országokban élő populációk helyzetétől függ. A fészkek közelében az erdészeti
munkákat a pár nyugalma érdekében korlátozni kell. Az öreg madarak egész
évben a revírjük környékén maradnak, a fiatalok kóborolnak. Tovább...
Törpesas (Hieraaetus pennatus)

Rejtett életmódú kistermetű sas, amely mindig kisszámú fészkelő volt

Magyarországon. Utolsó bizonyított költése a ’80-as években a Bükkből és
Pilisből volt ismert, ennek ellenére nem zárható ki, hogy van Magyarországon
ismeretlen költőpár. Ritka átvonuló és kóborló. Két színváltozata van. Nálunk
legtöbbször a világos változatot kerül a megfigyelők szeme elé, mert a sötét
színváltozatot nehéz elkülöníteni a többi hazai ragadozómadárfajtól. Tovább...
Vörös kánya (Milvus milvus)

Hazai állománya az 1970-es évek elejére összeomlott. Legfontosabb

költőterületén – Nyugat-Európában – megvalósított védelmi intézkedések
eredményeként állománya megerősödött. Minden bizonnyal ennek hatására az
1990-es években újra megjelent Magyarországon, mint fészkelő madár. Az első
párok a Dél-Dunántúlon ártéri erdőkben telepedtek meg. Azóta már a
Kisalföldön és a Duna mentén is fészkel néhány pár. Tovább...