Keresztes hadjárat keresztények ellen — 739

javasolhatták ugyan a Rómával való egyesülést abban a reményben, hogy így egysé­
ges törökellenes frontot tudnak kialakítani, de népük nem volt hajlandó követni
őket. Sohasem felejtették el a negyedik keresztes hadjáratot. Talán elkerülhetetlen
volt a római egyház és a nagy keleti keresztény egyházak eltávolodása, de a keresz­
tes mozgalmak csak megkeserítették a kapcsolatukat, s attól kezdve, bármi is volt
néhány uralkodó szándéka, a keleti keresztények szívében ez a szakadás teljes, vég­
leges és jóvátehetetlen volt.
 2. fejezet

A z ötödik keresztes
hadjárat
„Vájjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással“!”
(Amósz, í,3)

A negyedik keresztes hadjárat nem jelentett anyagi segítséget Palesztina számára, de

kedvező következményei is lettek. A kis királyság csaknem tíz éven át békében élt.
Kitartott az a fegyverszünet, amelyet Amalrik király kötött a szultánnal. A frankok
nyugati segítség nélkül nem kockáztathatták meg a béke megbontását, al-Adilt pedig
éppen eléggé lefoglalta saját birtokai egyben tartása ahhoz, hogy ne foglalkozzon egy
teljesen ártalmatlan ország meghódításával; különben is, ha megtámadta volna a je-
ruzsálemi királyságot, esetleg egy keresztes hadjárat indult volna ellene. Ibelini János
három éven át háborítatlanul uralkodhatott régensként unokahúga, Mária királynő
nevében.
1208-ban a királynő betöltötte tizenhetedik évét, elérkezett az idő, hogy férjet ta­
láljanak számára. Florent, Akkon püspöke, és Aymar, Kaiszareia ura indult Franciaor­
szágba Fülöp királyhoz, s kérték, válasszon vőlegényt a királynőnek. Abban remény­
kedtek, hogy a korona ígérete talán majd arra indít egy gazdag, életerős herceget, hogy
a frank Kelet megmentésére siessen. Nem volt azonban könnyű vőlegényt találni.
1210 tavaszán végre Fülöp bejelentette, hogy egy champagne-i lovag, bizonyos Brienne-i
János hajlandó a házasságra.45
A király választása csalódást okozott a követeknek. János vagyontalan volt, család­
ja ifjabbik fia, és már csaknem hatvanéves. Bátyja, Valter Szicíliai Tankréd király leg­
idősebb lányát vette feleségül, de hiába pályázott a szicíliai trónra. János, mint a fran­
cia király egyik kapitánya, szinte ismeretlenségben élte életét. Azt is beszélték, hogy
azért esett rá a választás, mert valami szerelmi kalandba keveredett Champagne-i
Blanka grófnéval, és az eset felháborította az udvart. János azonban, szegénységétől
eltekintve, nem volt alkalmatlan új szerepére. Széleskörűen tájékozott volt a nemzet­
közi politikában, és életkora biztosíték volt arra, hogy ne bocsátkozzék felelőtlen ka­
landokba. Mind a francia király, mind Ince pápa adott neki 40-M0 ezer ezüstfont ho­
zományt, hogy személyét valamivel elfogadhatóbbá tegyék.46
Brienne-i János megérkezéséig Ibelini János folytatta a kormányzást. 1210 júliusá­
ban lejárt az al-Ádillal kötött fegyverszünet, a szultán Akkonba küldte embereit, és

45 Ernőül, 407-408. p.; Estoirc d'Eracles, II, 305-308. p.; lásd La Monte: John d'Ibelin, Byzantion, 12. köt.
46 Estoirc d'Eracles-. i. h.
 A z ötödik keresztes hadjárat ~ 744

hosszabbítást ajánlott. Ibelini János elnökölt a tanács ülésén és javasolta az ajánlat

elfogadását. Ezen a véleményen volt a johanniták nagymestere, Montaigu-i Guerin és
a német lovagok nagymestere, Bardti Hermann is, de a templomosoké, Le Plessiez-i
Fülöp, rávette a püspököket, hogy vessék el a javaslatot, azzal a jogi érveléssel, hogy
az új király kezét nem szabad megkötni semmiféle új fegyverszünettel. Valódi har­
cokra nemigen került sor. Al-Adil elküldte a fiát, al-Muazzamot egy kisebb csapattal a
Tábor-hegyhez, s ott a muszlimok sakkban tartották a frankokat.47
Brienne-i János 1210. szeptember 13-án szállt partra Akkonban. A következő napon
Albert jeruzsálemi pátriárka összeadta Jánost Mária királynővel. Október 3-án a királyi
párt Tűroszban megkoronázták. Az új király hamarosan népszerű lett. Tapintatosan
kezelte vazallusait és a lovagrendeket, és kellő óvatossággal bánt a muszlimokkal. Mi­
alatt az udvar Tűroszban volt a koronázáson, al-Muazzam Akkon külvárosait foszto­
gatta, de nem merte megtámadni a várost. A következő évben nyár elején János megen­
gedte néhány alattvalójának, hogy a templomosokkal együtt tengeri hadjáratot szer­
vezzenek a Nílus torkolatánál fekvő Damietta ellen, az akció azonban nem járt sikerrel.
Néhány hónappal később a király elfogadta al-Adil újabb ötéves fegyverszünetről szóló
ajánlatát, mely 1212 júliusában lépett érvénybe. Időközben a király üzenetet küldött
Rómába azzal a kéréssel, hogy mire lejár a fegyverszünet, álljon készen és jöjjön Palesz­
tinába egy új keresztes had.48
A fiatal királynő még abban az évben meghalt, miután egy leánygyermeknek adott
életet, akit nagyanyja után Izabella névre kereszteltek, de inkább Jolánta néven volt
ismert. Mária halála megkérdőjelezte János jogi helyzetét, mivel a királynő férjeként
uralkodott, a királyság most Jolántára szállt, s az apának nem voltak többé jogai. Min­
denesetre Jolánta apja volt, így elfogadták, mint a királyság természetes régensét, egé­
szen addig, amíg leánya férjhez nem megy. így aztán János békében tovább kormá­
nyozta az országot a következő keresztes had megérkezéséig. 1214-ben özvegységé­
ben mintegy magát vigasztalandó elvette feleségül II. Leó király lányát, Örményor­
szági Stefániát. Stefánia nagyon rossz mostohaanya volt, és a pletyka szerint azért
halt meg 1219-ben, mert János rettenetesen megverte, amikor rájött, hogy meg akarta
mérgezni a gyermek Jolántát.49
A környező latin államok nem voltak olyan szerencsések, mint az Akkoni Királyság.
Cipruson Amalrik király halála után tízesztendős fia, Hugó került a trónra. A régens
Montbéliard-i Valter francia lovag, Amalrik fővezére lett, és Hugó legidősebb nővérét,
Burgundiát vette feleségül. Sikertelen régens volt, aki belesodorta a szigetet egy szeren­
csétlen kimenetelű török háborúba, amikor pedig 1210-ben átadta a hatalmat sógorá­
nak, száműzetésbe kényszerült, mert felmerült a gyanú, hogy hivatali működése alatt
súlyos sikkasztásokat követett el. Ekkor Hugó király tizenöt esztendős volt.50

47Uo., 310., 316. p.; Abú Sáma, II, 158. p.

48Estoire d'Erades-. i. h. és 317. p.; Abú Sáma: /. h.
49 Ernőül, 411. p. Lásd e mű 762. p. Estoire d'Eracles, II, 320. p. Lásd La Monte: Feudal Monarchy, 55. p. A
Tengerentúl krónikái Izabellának hívják az ifjú királynőt, de a nyugati krónikások általában Jolántának.
Magam inkább a Jolántát használom, mert történetünkben zavaróan sok Izabella szerepel.
511Estoire d'Erades, II, 15-16. p.; Mas Latrie: Documents, II, 13. p.
742 Céh tévesztett keresztes hadjáratok

Két évvel korábban vette feleségül mostohatestvérét, Jeruzsálemi Alizt, egy, az

apák között megkötött egyezség alapján. A házassági tárgyalásokat a menyasszony
nagyanyja, Komnéné Mária királyné vezette, és a hozományt a menyasszony nagy­
bátyjának özvegye, Champagne grófné ja, Navarrai Blanka állta. Attól tartott ugyanis,
hogyha Aliz és lánytestvére nem megy jól férjhez Keleten, egyikük netán hazamegy,
és Navarrai Blanka kisfia elől magának szerzi meg Champagne grófságát. Hugó he­
ves természetű ifjú volt, aki szomszédaival, alattvalóival, az egyházzal és a pápaság­
gal is viharos kapcsolatokat tartott fenn, királyságát azonban szilárd kézzel kormá­
nyozta.51
Még zavarosabb volt az Antiókhiai Hercegség helyzete. Boemund, Tripolisz grófja
Antiókhiában rendezkedett be 1201-ben, atyja, III. Boemund halála után, semmibe
véve unokaöccse, Rajmund-Rupen jogait. A gyermek anyai nagybátyja, Leó örmény
király továbbra is Rajmund-Rupen ügyét támogatta. További bonyodalmakat oko­
zott, hogy Leó összeveszett a templomosokkal, akiknek nem akarta visszaadni Bagrasz
várát. A johanniták Boemund ellenében Leó mellé álltak. Boemund ugyanakkor szá­
m íthatott a szeldzsuk törökök támogatására, akikkel Leó szüntelen háborúzott, az
aleppói az-Záhir pedig mindig kész volt arra, hogy segítse Boemundot. Al-Adil éppen
ezért ellenségesen viselkedett Boemunddal szemben. A jeruzsálemi és a ciprusi király
sem volt következetes rokonszenve kimutatásában. A zűrzavart csak növelték a vallá­
si problémák. Az egész keresztes mozgalom érdekében lényeges volt, hogy rendeződ­
jék az antiókhiai örökösödés, és Ince pápa kötelességének érezte, hogy beavatkozzon.
Két pápai legátus, Saint-Praxedis-i Sofred és Saint-Marcel-i Péter először külön-külön,
majd együtt próbálta rendezni az ügyet. Leó szóban mindig tiszteletetteljes volt Ró­
mával, de amikor a pápa arra biztatta, hogy adja vissza Bagraszt a templomosoknak,
megtagadta az engedelmességet. Boemund egyenesen tagadta a pápa jogát, hogy be­
avatkozzék egy tisztán hűbéri kérdésbe. Nem sokkal III. Boemund halála után Péter
antiókhiai pátriárka Leó pártjához csatlakozott, s ezt a lépését nem bocsátotta meg
neki sem IV Boemund, sem az erősen örményellenes érzelmű antiókhiai kommuna.
1203-ban Leó levelet írt a pápának s kérte, hogy az örmény egyház közvetlenül Róma
törvénykezése alá kerüljön. 1205-ben a pátriárka összeveszett Saint-Marcel-i Péter
pápai legátussal az antiókhiai főesperes kinevezése kapcsán. így a pátriárka barátok
nélkül maradt, és Boemund bosszút állhatott rajta.52
Boemundnak is megvolt a maga baja. Habár az övé lett Antiókhia és elnyerte a
kommuna támogatását is, vidéken korlátozva volt a hatalma. 1204 végén a Tripoliszi
Grófság nyugalmát Nephin urának, Renoart-nak a lázadása zavarta meg. Renoart
Boemund engedélye nélkül feleségül vette Akkar örökösnőjét. Számos nemes csatla­
kozott a lázadókhoz, köztük volt Tibériási Rudolf is, akinek O ttó nevű testvére abban
az időben Leó udvarában volt. Amalrik király is rokonszenvezett a lázadókkal. Mi­

51 Mas Latrie: Histoire de l'Ile de Chypre, I, 175-177. p.; Documents, II, 34. p.; III. Ince levelei, IX, 28. (M .
P. L. 215. köt. 829-830. col.); Hill: History of Cyprus, II, 72-83. p.
52 Ennek az időszaknak az antiókhiai eseményeivel kapcsolatban lásd Cahen: La Syrie du Nord, 600-
615. p., források megjelölésével.
 A z ötödik keresztes hadjárat ** 743

alatt Boemund próbálta elfojtani a lázadást, Leó ostrom alá vette Antiókhiát, és csak
akkor vonult vissza, amikor megérkezett Boemund segítségére Aleppóból az az-Záhir
által küldött sereg. Amalrik halála után Ibelini János megvont minden támogatást a
lázadóktól, akiket azután Boemund az év vége felé legyőzött, s a harcok során elveszí­
tette fél szemét. Bizonyítékául annak, hogy Antiókhia világi államként sohasem tar­
tozott a pápai igazságszolgáltatás alá, bejelentette, hogy Antiókhia legfőbb hűbérura
mindig is a konstantinápolyi császár volt. Amikor Champagne-i Mária, az új latin
császár, Balduin felesége 1204-ben Palesztinába látogatott, Boemund Akkonba uta­
zott, hogy alattvalói hűségét kinyilvánítsa.53
1206-ban Boemund, aló ekkor már rossz viszonyban volt mind a pápával, mind a
pátriárkával, lemondatta a pátriárkát, és felkérte a címzetes görög pátriárkát, II. Sime­
ont, hogy foglalja el helyét. Simeon valószínűleg már korábban is Antiókhiában élt, és
feltehetőleg Boemund lépését támogatta, hacsak nem egyenesen maga a kommuna
javasolta. Az egy évszázados frank uralom ellenére Antiókhiában még mindig nagy és
virágzó görög közösség élt és sok latin kereskedőcsalád összeházasodott a görögökkel.
Mindnyájan gyűlölték az örményeket, a pápa kacérkodása Leóval Róma ellen fordí­
totta őket. Miután Bizánc nem fenyegette többé, Boemund hajlandó volt annak az
egyháznak kedvezni, amelynek a hagyományai előírták a világi uralkodó iránti tiszte­
letet. Volt abban némi irónia, hogy a görög patriarkátust, amelyért az elmúlt évszázad
során annyit küzdöttek a bizánci császárok, akkor állították vissza, amikor a latinok
már tönkretették Bizáncot. Péter latin pátriárka azonnal felhagyott a legátussal foly­
tatott vitájával, és a legátus megadta neki a kiközösítéshez való jogot, amelyet mind
ez ideig megkérdőjelezett. Ekkor Péter Róma jóváhagyásával kiközösítette a herceget
és a kommunát. A lakosság válaszként nagy tömegekben látogatta a görög templo­
mokat. A latin pátriárka összeesküvéseket szőtt. Az 1207-es év vége felé az éj leple
alatt beengedett a városba néhány hozzá hű lovagot, akik elfoglalták az alsóvárost.
Boemund azonban összegyűjtötte embereit a fellegvárban, és csakhamar kikergette a
betolakodókat a városból. Péter bűnrészessége nyilvánvalóvá vált, ezért árulás miatt
perbe fogták és börtönbe vetették, ahol nem kapott sem ételt, sem vizet. Kétségbeesé­
sében kiitta lámpása olaját, és nagy kínok között halt meg.54
Ince pápa kezdett belefáradni a véget nem érő küzdelembe, és a jeruzsálemi pátri­
árkára bízta az ügy elrendezését. 1208-ban a feldühödött Leó elpusztította Antiókhia
környékét, Tripoliszt pedig al-Adil emberei szállták meg. Al-Adil igazságtalanul tá­
madt Tripoliszra, bosszúból a ciprusiak egy muszlim kereskedők ellen intézett tám a­
dásáért és a johanniták egy agresszív rajtaütéséért. Boemund úgy menekült meg, hogy
Leó ellen behívta a szeldzsukokat, míg a pápa az aleppói az-Záhirt kérte meg, hogy
mentse meg Antiókhiát a görögöktől. Ezután diplomáciai forradalom következett.

53Alberic des Trois Fontaines: Krónika, R. H. F. 18. köt. 884. p. A frankok között az a meggyőződés élt,
hogy a konstantinápolyi latin császárság a bizánciak minden jogát örökölte. Örmény Leó azonban tár­
gyalt a nikaiai császárral is, aki szintén a bizánciak örökösének tartotta magát. Lásd Cahen: i. h., különö­
sen a 606. p.
54 Cahen: i. It., kül. 612-613. p. Az epizód megmutatja, hogy nagyon erősek voltak a görögök a kommu­
nában. Polgári körökben valószínűleg gyakoriak voltak a vegyes házasságok.
744 Célt tévesztett keresztes hadjáratok

Albert jeruzsálemi pátriárka baráti viszonyban volt a templomosokkal, Boemund szö­

vetségeseivel. Megsértette Leót, makacsul ragaszkodva ahhoz, hogy a rendezés előze­
tes lépéseként vissza kell adnia a templomosoknak Bagraszt. Időközben Boemund
beleegyezett abba, hogy elfogad Antiókhiában egy új latin pátriárkát Locediói Péter
személyében. Leó ekkor egyszeriben megfeledkezett az engedelmességről, mellyel
Rómának tartozott. Tüntetőleg szövetségre lépett a nikaiai görög császárral, Kilikiában
szívesen látta Simeon antiókhiai görög pátriárkát, és a latin egyház ottani birtokaiból
sokat a görögöknek juttatott. Egyidejűleg kereste Hugó ciprusi király barátságát is,
akinek Helvis nevű testvére Rajmund-Rupen felesége lett. Kilikiában várakat adomá­
nyozott a német lovagrendnek. A küzdelem tovább folyt.55
1213-ban Boemund legidősebb fiát, a tizennyolc esztendős Rajmundot a tortoszai
katedrálisban megölte egy aszaszinokból álló banda. Úgy tűnt, hogy a johanniták
bujtották fel a gyilkosokat, mivel az aszaszinok ekkoriban a johanniták adófizetői
voltak. A johanniták másik ellensége, Albert jeruzsálemi pátriárka a következő évben
lett a szekta áldozata. Boemund bosszút fogadott, és a templomosok segítségével
megtámadta az aszaszinok kezén levő Kavabi várát. A szekta tagjai ekkor az-Záhirhoz
fordultak, ő pedig al-Adilhoz. Boemund felhagyott Kavabi ostromával, és bocsánatot
kért az-Záhirtól. Az-Záhir újabban már nem támogatta olyan készségesen Boemundot,
m int korábban. Ráadásul egy újabb keresztes hadjárat híre ismét egyesítette a muszlim
világot. Az-Záhir ettől kezdve inkább a nagybátyja, al-Adil barátságát kereste.56
Leó, kihasználva a helyzetet, ismét békét kötött Rómával. Rudolf, Jeruzsálem új
pátriárkája, korábban Szidón püspöke, befolyásolható ember volt, és a pápa kész volt
megbocsátani Leónak, amennyiben segíteni fogja a következő keresztes hadjáratot.
Brienne-i Jánosnak és Leó lányának, Stefániának a házassága megpecsételte a szövet­
séget Akkon és Örményország között. 1216-ban Leónak sikerült csapatokat becsem­
pésznie Antiókhiába - ebben kétségkívül segítette őt Péter pátriárka -, és egyetlen
kardcsapás nélkül elfoglalta a várost. Boemund éppen Tripoliszban volt, és a fellegvár­
ba szorult csapatai csakhamar megadták magukat Leónak. Rajmund-Rupent herceg­
gé szentelték. A hosszú háború szerencsés kimenetele feletti örömében Leó végre vissza­
adta Bagraszt a templomosoknak, és a latin egyház is visszakapta Kilikiában levő földjeit.
Győzelmének azonban megfizette az árát: Kajkausz, a konyái szeldzsuk uralkodó
várakat foglalt el tőle nyugaton és a Taurusz-hegységen túl.57
Éppen időben rendeződött el az antiókhiai kérdés, mert már készülőben volt egy új
keresztes háború. Ince pápa a negyedik keresztes hadjárat miatt érzett csalódása óta
igyekezett előkészíteni egy sikeresebb akciót a Kelet megmentésére. Ugyanakkor sok
egyéb gond is nyomasztotta. Meg kellett oldani a dél-franciaországi eretnekek okozta
nehéz helyzetet. Az albigensek elleni vad keresztes hadjárat, habár ő indította el és a
résztvevők ugyanolyan örök feloldozást nyertek, mint amilyet a hitetlenek ellen har­
colók, szintén számos nehézséggel járt. 1211-ben, amikor an-Naszr almoháda vezér

55 Cahen: /. m., 615-619. p.

56 Uo., 619-621. p.
57 Uo., 621-623. p.
 A z ötödik keresztes hadjárat ~ 745

lerohanta Kasztíliát, a pápa spanyolországi keresztes hadjáratot hirdetett. Erőfeszíté­

seit méltó módon koronázta meg az 1212. júliusi Las Navas de Tolosánál aratott nagy­
szerű győzelem: az afrikai sereg megsemmisítő vereséget szenvedett, és a keresztény
visszahódítás új szakasza kezdődött meg. Azonban csak nagyon kevés lovag lett vol­
na hajlandó a Szentföldre menni. A Jeruzsálem felszabadításáért elhangzó imákra egy
egészen más társadalmi osztály válaszolt.58
1212 májusában egy napon megjelent egy körülbelül tizenkét éves, István nevű
pásztorfiú Saint Denis-ben, ahol Fülöp király az udvarával tartózkodott. István Orléans
környékéről, egy Cloyes nevű városkából érkezett. Levelet hozott a királyhoz, ame­
lyet állítása szerint maga Krisztus bízott rá. Krisztus megjelent neki, miközben juhait
őrizte, és megparancsolta, hogy menjen és hirdesse a keresztes hadjáratot. Fülöpre
nem tett nagy benyomást a fiú, így hát hazaküldte. István lelkesedését azonban már
felszította titokzatos látogatója, máris kiválasztott vezetőnek tekintette magát, aki
ott fog sikereket elérni, ahol a felnőttek csődöt mondtak. Az elmúlt tizenöt év folya­
mán sok prédikátor járta a vidéket, keleti vagy a spanyol muszlimok vagy a languedoc-i
eretnekek ellen indítandó keresztes hadjáratra buzdítva a híveket. A hisztérikus fiú
könnyen elhitte, hogy ő is prédikátor lehet, utánozhatja Remete Pétert, akinek vitéz­
sége az eltelt évszázad során legendássá vált. Egyáltalán nem hűtötte le a király kö­
zömbössége, már a Saint Denis-i apátság kapujában megkezdte a prédikálást, és be­
jelentette, hogy egy csapat gyermek élén fog elindulni a kereszténység megmentésé­
re. Kiszárad majd előttük a tenger, és száraz lábbal jutnak el a Szentföldre, ahogyan
Mózes is átkelt a Vörös-tengeren. A fiú nagyszerűen tudott szónokolni. Mély be­
nyomást te tt az idősebbekre is, a gyermekek pedig csapatostul jöttek hívására. Az
első sikerek után körútra indult Franciaországban, hogy egybehívja a gyerekeket, és
az általa m egtérítettek közül sokan mindenfelé szétszéledve a nevében prédikáltak.
Abban állapodtak meg, hogy egy hónap elteltével Vendőme-ban találkoznak, és on­
nan indulnak el keletre.
Június vége felé a gyermekek hatalmas tömege gyűlt össze Vendőme-ban. Az elké­
pedt kortársak harmincezerről beszéltek, és mind tizenkét évesnél fiatalabb volt. Bi­
zonyára sok ezren lehettek az ország minden részéből, voltak köztük egyszerű pa­
rasztgyermekek is, akiket a szüleik szívesen engedtek el a nagy misszióra. Voltak azon­
ban köztük nemesi származású fiúk is, akik megszöktek otthonról, hogy a pásztorfiúval
és a környezetében levő „kis prófétákkal” tartsanak, ahogyan a krónikások írták. Lá­
nyok is voltak közöttük, meg néhány fiatal pap, továbbá néhány idősebb zarándok.
Egyeseket a vallásosság hajtott, másokat talán a sajnálat, megint mások pedig osztoz­
ni szerettek volna azokban az adományokban, amelyekkel az emberek elárasztották a
gyermekeket. A csapatok a városba sereglettek, mindegyik csapat élén egy vezető állt,
egy-egy „oriflamme” zászlóval: István ezt választotta a hadjárat jelképéül. Mivel mind
nem fértek be a városba, a környező mezőkön vertek tábort.
Amikor a velük rokonszenvező papok megáldották őket, s amikor eltávolították az

58 Incének Languedoc-ban és Spanyolországban folytatott politikájával kapcsolatban lásd Fliehe: La

Chrcticntc Romaine, 107-108., 112-137. p.
74é ** Célt tévesztett keresztes hadjáratok

utolsó bánatos, aggódó szülőt is, a sereg megindult dél felé. Csaknem mind gyalog
mentek, István azonban, ahogy egy vezérhez illik, ragaszkodott hozzá, hogy díszes
szekéren utazhasson, amelyen ponyva védte őt a naptól. Mellette nemesifjak lovagol­
tak, akik elég gazdagok voltak ahhoz, hogy saját lovuk legyen. Azon senki sem bot-
ránkozott meg, hogy az ihletett próféta kényelmesen utazott, ellenkezőleg, szinte
szentként tisztelték, hajfürtjeit, ruhája darabkáit mint értékes ereklyét összegyűjtöt­
ték. Átvonultak Tours-on és Lyonon, a cél Marseille volt. Gyötrelmes volt az utazás a
szokatlanul forró nyárban. Csak az élelmiszer-adományokra számíthattak, de az aszály
országszerte kevés felesleget hagyott a lakosoknak, és szűkében voltak a víznek is. Sok
gyermek meghalt az út során, mások megszöktek és megpróbáltak hazajutni. Végül
azonban a kis keresztesek csapata elért Marseille-be.
A polgárok szívélyesen üdvözölték a gyermekeket, sokat be is fogadtak házaikba,
mások az utcán vertek tanyát. Másnap reggel az egész sereg lerohant a kikötőbe, hogy
lássa: hogyan nyílik meg előttük a tenger vize. Keserűen csalódtak, amikor nem kö­
vetkezett be a csoda. Néhány gyermek István ellen fordult, azt kiabálta, hogy elárulta
őket, majd visszafordultak. A többség azonban a tengerparton maradt és minden reg­
gel abban reménykedett, hogy Isten kegyes lesz hozzájuk. Néhány nap elteltével két
marseille-i kereskedő, a hagyomány szerint Vas Hugó és Disznó Vilmos, felajánlotta,
hogy hajókat bocsát a rendelkezésükre, és ingyen elszállítja őket Isten dicsőségére
Palesztinába. István azonnal elfogadta a szíves ajánlatot. A kereskedők kibéreltek hét
hajót, s a gyermekek elindultak a tengeren. Tizennyolc évig semmilyen hír sem érke­
zett róluk.
Közben István prédikálásának a híre eljutott a Rajna-vidékre is. A német gyerme­
kek sem akartak lemaradni. Néhány héttel azután, hogy István megkezdte m űkö­
dését, egy Rajna-menti faluból származó, Miklós nevű gyermek a kölni Háromkirá­
lyok ereklyetartójánál ugyanazt az üzenetet kezdte hirdetni. O is kijelentette, hogy
a gyermekek többre képesek a felnőtteknél, és meg fog nyílni előttük a tenger, hogy
szabadon átkelhessenek. Míg a francia gyermekek erővel kívánták elfoglalni a Szent­
földet, a németek a hitetlenek megtérítésével szándékozták elérni céljukat. Miklós,
Istvánhoz hasonlóan, veleszületett szónoki tehetséggel rendelkezett, s talált hason­
lóan ékesszóló tanítványokat is, akik terjesztették tanait mindenfelé a Rajna-vidé-
ken. Néhány hét leforgása alatt gyereksereg gyűlt egybe Kölnben, készen állva arra,
hogy útra keljen Itáliába, a tenger felé. A német sereg átlagos életkora valamivel maga­
sabb volt, mint a franciáé, és a németek között több leány volt. Bár a második sereg­
ben magasabb volt a nemesifjak aránya, sok becstelen csavargó és prostituált is volt
közöttük.
A sereg két részre szakadt. Az egyik csoport - a krónikások szerint húszezer fő -
Miklós vezetése alatt indult el a Rajna m entén Bázel felé, átkelt Nyugat-Svájcon,
elhaladt Genf mellett és a Mont Cenis-hágón átkelt az Alpokon. Ez nagyon nehéz
utazás volt a gyermekek számára, és sokan meghaltak a seregből. A Kölnt elhagyó
seregnek kevesebb, m int az egyharmada jelent meg augusztus végén Genova falai
alatt, s kért egy éjszakára menedéket a városfalakon belül. Először úgy látszott, a
genovai hatóságok szívesen látják a zarándokokat, de meggondolták magukat, mert
német öszeesküvésre gyanakodtak. Bár végül engedték, hogy egyetlen éjszakára meg-
 A z ötödik keresztes hadjárat <* 74 7

Szent Demeter
ereklyetartója, Konrád
halberstadti püspök
zsákmányolta
Bizáncban

álljanak, azokat fogadták volna szívesen, akik letelepednek Genovában. A gyerme­

kek elégedettek voltak, hiszen abban reménykedtek, hogy másnap megnyílik előt­
tük a tenger. Másnap azonban a tenger nem hallgatott imádságaikra, és éppen olyan
érzéketlen volt, m int Marseille-ben a francia gyermekek esetében. A csalódott gyer­
mekek közül sokan elfogadták a genovaiak ajánlatát, genovai polgárok lettek, s
megfeledkeztek zarándokútjukról. Később számos jelentős genovai család hirdette,
748 “ Célt tévesztett keresztes hadjáratok

hogy ezeknek az idegen bevándorlóknak a leszármazottja. Miklós és a sereg zöme

azonban továbbindult. Majd csak megnyílik máshol előttük a tenger, vélték. Né­
hány nap múlva Pisába jutottak, ahol két, Palesztinába tartó hajó kapitánya bele­
egyezett abba, hogy a fedélzetére vegyen egy csoport gyermeket. Ok talán eljutot­
tak Palesztinába, senki sem ismeri a sorsukat. Miklós továbbra is csodára várt, és hű
követőivel Róma felé tartott, ahol Ince pápa fogadta őket. A pápát meghatotta val­
lásosságuk, de ostobaságuk zavarba ejtette. Kedvesen, de határozottan felszólította
őket, hogy térjenek haza. Majd ha felnőnek, teljesíthetik fogadalmukat, és elindul­
hatnak harcolni a keresztért.
Nem sokat tudunk a hazaútról. Sok gyermek, főként a leányok, nem voltak ké­
pesek megbirkózni még egyszer az út viszontagságaival, és ott maradtak az olasz
városokban és falvakban. A következő év tavaszán csak néhány csavargó jutott kö­
zülük vissza a Rajna-vidékre, és Miklós valószínűleg nem volt közöttük. Azok a
felbőszült szülők, akiknek a gyermeke az út során meghalt, követelték, hogy tartóz­
tassák le Miklós apját, aki feltehetőleg csak elbizakodottságból bátorította fiát. Az
apát elfogták és felakasztották. Nem járt több szerencsével a fiatal német zarándo­
kok másik csapata sem. Svájc középső részén át tartottak Itália felé, átkeltek a Szent
Gotthárd-hágón, és kemény megpróbáltatások után Anconánál elérték a tengert.
Amikor a víz nem nyílt meg előttük, lassan megindultak a keleti parton, Brindisi
irányába. Néhányan feljutottak a Palesztinába induló hajókra, mások visszafor­
dultak, s lassan megindultak hazafelé. Csak nagyon kevés gyermek jutott vissza
otthonába.
M inden nyomorúságuk dacára talán valamivel szerencsésebbek voltak, m int a
franciák. Az 1230-as évben keletről egy pap különös történettel érkezett Franciaor­
szágba. Azt állította, hogy egyike volt azoknak a fiatal papoknak, akik Marseille-be
kísérték Istvánt, és a gyermekkel együtt felszálltak a kereskedők hajóira. Néhány
nap múlva viharba jutottak, és a hajók közül kettő hajótörést szenvedett San Pietro
szigeténél, Szardínia délnyugati csücskénél, s minden utasa vízbe fúlt. A viharban
épen maradt öt hajót nem sokkal később egy afrikai szaracén flotta vette körül, s az
utasok megtudták, hogy szándékosan vitték oda őket eladni rabszolgának. M ind­
nyájukat az algériai Bougie-ba vitték. Sok gyermeket már az érkezéskor eladtak,
életük hátralevő részét o tt töltötték rabságban. Másokat, köztük a fiatal papokat,
hajón Egyiptomba küldték, ahol a frank rabszolgáknak jobb volt az ára. Alexandriá­
ban többségüket a helybeli kormányzó vette meg, hogy a birtokain dolgozzanak. A
pap szerint még vagy hétszázan éltek közülük. Néhányukat a bagdadi rabszolgapi­
acra hajtották. O tt tizennyolcán mártírhalált haltak, mert nem voltak hajlandók
áttérni az iszlám hitre. Szerencsésebbek voltak a fiatal papok és más írástudók. Egyip­
tom kormányzója, al-Adil fia, al-Kámil érdeklődött a nyugati nyelvek és irodalom
iránt, megvásárolta ezeket a rabokat, majd pedig tanítóként, tolmácsként, titkár­
ként alkalmazta őket, és meg sem kísérelte áttéríteni őket saját hitére. Kényelmes
rabságban éltek Kairóban, később ezt az egy papot elengedték, s megengedték, hogy
visszatérjen Franciaországba. Amit csak tudott társairól, mind elmondta a kérde­
zősködő szülőknek, majd eltűnt. Egy későbbi történet szerint a két gonosz marseille-i
kereskedő azonos azzal a két kereskedővel, akiket felakasztottak, mert a szaracénok
 A z ötödik keresztes hadjárat ~ 749

megbízásából megpróbálkoztak Frigyes császár elrablásával, és így gaztetteikért el­

nyerték méltó büntetésüket.59*
Nem a kisgyermekek feladata volt Jeruzsálem visszahódítása. Ince pápának széle­
sebb látókörű és realistább tervei voltak. Úgy döntött, hogy Rómában 1215-ben zsina­
tot tart, ahol majd rendezik a kereszténység minden vallási problémáját, és mindenekfe-
lett újra integrálják a görög egyházat. Azt kívánta, hogy addigra induljon el az új keresz­
tes hadjárat. Az 1213-as év folyamán a legátusa, Courgoni Róbert bejárta Franciaorszá­
got. Az ügy roppant sürgős lévén a szükség nyomása alatt azt a parancsot kapta, hogy
ne nagyon vizsgálgassa a keresztet felvenni akarók alkalmasságát. A legátus túlteljesí­
tette gazdája parancsát. A francia nemesek nemsokára felpanaszolták királyuknak, hogy
a legátus prédikátorai feloldozták vazallusaikat a hűségeskü alól, és öregek, gyermekek,
leprások, nyomorékok, rossz hírű nők abszurd csapata gyűlt össze, hogy szent háború­
ba induljon. A pápának vissza kellett fognia Róbertét, és amikor 1215-ben megnyílt a
lateráni zsinat, még mindig nem szállt hajóra a keresztes sereg. A zsinat első ülésén maga
a pápa beszélt Jeruzsálem szorongatott helyzetéről. Felállt a jeruzsálemi pátriárka és segít­
séget kért. A zsinaton hamarjában megerősítették a kereszteseknek járó kiváltságokat és
bűnbocsánatot, és megkezdték a hadjárat pénzügyi oldalának szervezését. A seregnek
Szicíliában vagy Apukában kellett gyülekeznie, és 1217. június elsején elindulni keletre.*
A zsinat hatására az egyház tevékenyebbé vált. 1216 tavaszán prédikátorok járták
be a nyugati keresztény világot, eljutottak egészen Írországig és Skandináviáig. A pá­
rizsi egyetem teológusai kijelentették, hogy aki felveszi a keresztet, s azután nem tesz
eleget fogadalmának, halálos bűnt követ el. Híre ment, hogy sokan a levegőben lebegő
kereszteket láttak, ezeket a híreket azután széles körben terjesztették. Ince reményke­
dett, mert észrevette, hogy a Jelenések könyvében a sátánnak engedélyezett 666 esz­
tendő már csaknem letelt. Valóban már hat és fél évszázad telt el Mohamed születése
óta. A pápa írt al-Adil szultánnak, figyelmeztette a közelgő csapásra, sürgette, hogy
békében adja át Jeruzsálemet, addig, amíg megteheti. Optimizmusa némileg elhamar­
kodott volt. Prémontré apátja, Gervase azt írta bizalmasan a pápának, hogy a francia
nemeseket nem érdekli a párizsi teológusok véleménye, és hogy drasztikus lépésre lesz
szükség, hogy Burgundia és Lotaringia hercegei betartsák fogadalmukat. Nagyon böl­
csen azt is tanácsolta, hogy ne vegyes, francia-német sereg keljen útra. Ez a két nem­
zet nem képes kellő összhangban együttműködni. A szegényebb néprétegek azonban
lelkesen veszik fel a keresztet, nem szabad kedvüket szegni a késlekedéssel.61

59 A gyermekek keresztes hadjáratának a történetéről lásd Röhricht: Die Kinderkreuzzug, Historische

Zeitschrift, 36. köt.; Alphandéry: Les Croisades d’Enfants, Revue de l'Histoire des Religions, 73. köt.; Munro:
The Children's Crusade, American Historical Review, 19. köt.; Winkelmann: Geschichte Kaiser Friedrichs des
Zweiten, 221-222. p. A németek részvételével az Annales Stadenses foglalkozik (M. G. H. Scriptores, 16.
köt. 355. p.).
“ Fliehe: i. m. 156-216. p. Az ötödik keresztes hadjárat egész történetéről lásd Donovan: Pelagius and
the Fifth Crusade, gondos, jól dokumentált történet, amely egy kissé elnéző Pelagiusszal.
61 Lásd Luchaire: Innocent III, La Question d'Orient, 281-289. p., alapos beszámoló a tárgyalásokról. A
csodás eseményekről Paderborni Olivér ír, in Historia Damiatana, 174-175, 285-286, 287-288. p.; III. Ince
is említi leveleiben, XVI, 28, 37. (M.P.L. 216. köt. 817-822., 831-832. col.).
 750 <• Célt tévesztett keresztes hadjáratok

1216 májusában Ince Perugiába ment, megpróbálta elrendezni Genova és Pisa ősi
viszályát, hogy azután mindkét város részt vegyen a keresztesek átszállításában. Júli­
us 16-án a pápa rövid betegség után meghalt. Csak nagyon kevés pápa uralma volt
ilyen ragyogó, kívülről nézve ilyen diadalmas. Leghőbb vágya, Jeruzsálem visszafogla­
lása azonban sohasem valósult meg. Halála után két nappal az idős Savelli bíboros
került a pápai trónra III. Honorius néven.62
Honorius buzgón vette át nagy elődje terveit. Beiktatása után néhány nappal írt
Akkonba János királynak, s bejelentette a keresztes sereg érkezését.63János egyre jobban
aggódott, mert az al-Adillal kötött fegyverszünet a következő évben lejárt. Honorius írt
az európai uralkodóknak is, de közülük csak kevesen válaszoltak. A messzi északon II. In-
gi norvég király felvette a keresztet, de a következő év tavaszán meghalt. Az útra kelt
skandináv keresztes sereg igencsak jelentéktelen volt.64II. András magyar király egyszer
m ár felvette a keresztet, de akkor Ince felmentette a fogadalma alól, mert polgárháború
dúlt Magyarországon. Most András ismét buzgónak mutatkozott, de ennek megvolt az
oka. Felesége anyai ágon Konstantinápolyi Henrik latin császár unokahúga volt. Mivel
Henrik gyermektelen volt, András az örökségben reménykedett. Amikor 1216 júniusá­
ban Henrik meghalt, a királyné apját, Courtenay-i Pétert választották meg császárnak.
Ekkor András lelkesedése is csökkent, végül azonban beleegyezett abba, hogy a követke­
ző nyárra sereget állít ki.65 Az Alsó Rajna-vidéken kedvezően fogadták a felhívást s a
pá pa abban is reménykedett, hogy a frízek nagy flottát fognak leállítani.66Ám ők is csak
egyre késlekedtek. Palesztinából sem érkeztek biztató hírek. Vitry Jakab, aki nem sokkal
korábban lett akkoni püspök, s áld azt az utasítást kapta, hogy buzdítsa a helybeli lati­
nokat, keserűen számolt be a kint talált helyzetről. A helybeli keresztények gyűlölték a
latinokat, és szívesebben éltek volna muszlim uralom alatt. A latinok pedig lusta, tunya,
luxust kedvelő, erkölcstelen emberek voltak, akik teljesen felvették a keleti szokásokat.
A papság korrupt volt, fukar és cselszövő. A jelentésben a püspök csak a lovagrendekről
tudott jót mondani, meg az olasz telepesekről, akik elég bölcsek voltak ahhoz, hogy
mértékletes életet éljenek. Bennük volt még energia és vállalkozó szellem, de a nagy
olasz városok, Velence, Genova és Pisa kölcsönös irigykedése lehetetlenné tette az ola­
szok együttműködését. Jakab püspök számára az is világossá vált, hogy a tengeren túl
élő frankok nem vágytak keresztes háborúkra. A két évtizednyi béke megnövelte anyagi
jólétüket. Szaladin halála óta a muszlimok nem támadtak, hiszen ők is hasznot húztak
a növekvő kereskedelemből. Akkon és Tűrosz kikötőit elárasztották a szárazföld belse­
jéből érkező áruk. Bej rútban Ibelini János palotája tanúskodott a virágzó jólétről. Egyip­
tom ban boldogan éltek az ott letelepedett olaszok. Nyugat-Európa vásárlóereje nőttön-
nőtt, így ígéretes volt a Földközi-tenger kereskedelmének jövője. Mindez azonban attól
függött, hogy hogyan is lehet megőrizni a törékeny békét.67

62 Fliehe: i. m., 212. p.

^ Regesta Honorii Papae III. (Presutti kiadása), nr. I, 673,1, 1178-1180. p.
64Regesta Honorii Papae III., nr. 399,1, 71. p.
65 III. Ince levelei, Xy 224. (M. P. L, 216. köt. 757. col.); Theiner: Vetera Monumenta, I, 5-6. p.
“ Regesta Honorii Papae III, nr. 885,1, 149-150. p.
67 Vitry Jakab: History of Jerusalem (Stewart ford.), P.P.T.S., 11. köt. 56-91. p.
 A z ötödik keresztes hadjárat 754

Honorius pápa másképp gondolkodott. Abban bízott, hogy 1217 nyarán nagy se­
reg kel majd útra hajókon Szicíliából, de amikor beköszöntött a nyár, nem álltak ren­
delkezésre a szükséges hajók, habár francia lovagokból álló csapatok érkeztek az olasz
kikötőkbe. A magyar király serege augusztusban érte el a dalmáciai Spalatót, s ott
csatlakozott hozzá V Lipót osztrák herceg serege.68 A fríz flotta csak júliusban érke­
zett Portugáliába, és egy része Lisszabonban maradt. A hátramaradt csapat október­
ben vitorlázott el Gaetába, de akkor már túl késő volt a palesztinai utazáshoz, meg
kellett várni a tavaszt.69
Július végén a pápa elrendelte, hogy az Itáliában és Szicíliában összegyűlt kereszte­
sek induljanak tovább Ciprusra, de ekkor sem gondoskodott senki a szállításukról.
Végre szeptember elején Lipót herceg Spalatóban talált egy hajót, amely hajlandó volt
kis csapatát Akkonba szállítani. Az utazás csak tizenhat napig tartott. II. András magyar
király körülbelül két héttel később követte, de a spalatóiak csak két hajót tudtak ren­
delkezésére bocsátani, így kénytelen volt hátrahagyni serege zömét.70Körülbelül ugyan­
ebben az időben szállt partra Akkonban Hugó ciprusi király azokkal a csapatokkal,
amelyeket össze tudott gyűjteni.71
Abban az évben Szíriában nagyon silány volt a termés, és nem volt könnyű egy
tétlen sereg ellátása. Amint megérkeztek az uralkodók, Brienne-i János azt javasolta,
hogy azonnal kezdjenek bele egy hadjáratba. November 2-án, pénteken a keresztesek
elindultak Akkonból, és az Esdralon-síkságon meneteltek. Jóllehet a sereg nem volt túl
nagy, a harmadik keresztes hadjárat óta Palesztinában nem láttak ekkora sereget. Amikor
al-Adil meghallotta, hogy a keresztények gyülekeztek, kisszámú katonasággal Palesz­
tinába ment, de nem számított ilyen gyors támadásra. A keresztesek többen voltak, s
amikor Beiszán felé közeledtek, al-Adil visszavonult. A fiát, al-Muazzamot küldte
Jeruzsálem biztosítására, ő pedig Adzslúnnál várakozott, hogy elháríthasson minden
Damaszkusz ellen irányuló támadást. Félelmeinek azonban gyakorlatilag nem volt
alapja. A keresztes seregben nem volt fegyelem. János király magát tekintette a sereg
parancsnokának, de az osztrák és magyar csapatok csak András királyt fogadták el
vezérül, a ciprusiak Hugót, a lovagrendek tagjai pedig csakis saját vezetőiknek enge­
delmeskedtek. Beiszánt elfoglalták és kifosztották. Ezután a keresztesek minden cél
nélkül átkeltek a Jordánon és felfelé vonultak a Galileai-tenger keleti partján, megke­
rülték Kafarnaumot és Galileán át visszamentek Akkonba. Fő tevékenységük az erek-
lyegyűjtés volt. András király nagyon boldog volt, amikor szert tett a kánai menyeg­
zőn használt vizeskorsók egyikére.72
János király nem volt elégedett és saját hadjáratot szervezett, hogy lerombolja azt

1,3 Spalatói Tamás: Historia Salonitana (Scriptores Rerum Hungaricarum, III, 573. p.).
m Gesta Crucigerorum Rhenanorum, 29-34. p.; De Itinere Frisonum, 59-68. p. (mindkettő Röhrichtnél:
Quinti Belli Sacri Scriptores Minores).
70Regesta Honorii Papae III., nr. 672,1, 117. p.; Spalatói Tamás, 574. p.; Annales Claustroneoburgenses
(M. C. H. Scriptores, 9. köt. 622. p.).
71Estoire d'EracIcs, II, 322. p.
72Uo., 323-324. p.; Olivér: Historia Damiatana, 165. p.; Thuróczy János: Chronica Hungarorum (Scriptores
Rerum Hungaricarum, I, 149. p.).
75-2 ** Célt tévesztett keresztes hadjáratok

a várat, amelyet a muszlimok emeltek a Tábor-hegyen. Sem Hugó, sem András nem
csatlakozott hozzá, János pedig nem akarta megvárni a lovagrendek segítségét. De­
cember 3-án nem sikerült az első roham, habár a helyőrség már készen állt a megadás­
ra. Amikor odaértek a lovagrendek katonái, megkíséreltek egy második rohamot, de
nem értek el eredményt. A sereg visszavonult Akkonba.73
Újév táján egy kis csapat magyar, királyuk engedélye nélkül és a helybeliek tanácsa
ellenére behatolt a Bekaa völgyébe és csaknem elpusztult a hóviharban, amikor átkelt
a Libanoni-hegységen.74Ezalatt András király Hugóval Tripoliszba lovagolt, ahol Anti-
ókhia egykori hercege, IV Boemund, akinek első felesége, Dzsabaili Plaisance nem
sokkal korábban halt meg, éppen esküvőjét tartotta Hugó féltestvérével, Melisendával.
Tripoliszban január 10-én Hugó hirtelen meghalt, a ciprusi trón nyolc hónapos csecse­
m ő fiára, Henrikre maradt, a régens pedig a felesége, Jeruzsálemi Aliz lett.75 András
visszament Akkonba és bejelentette, hogy hazaindul Európába. Fogadalmának eleget
tett, ereklyegyűjteményét pedig Szent István, az első mártír fejével gyarapította; ide­
je volt hát hazautaznia. A jeruzsálemi pátriárka hiába könyörgött neki, s hiába fenye­
gette. András elindult északra. Tripoliszon és Antiókhián át Örményországba ment,
onnan pedig a szeldzsuk szultán engedélyével Konstantinápolyba. Keresztes hadjára­
tának nem volt semmilyen eredménye.76
Ausztriai Lipót még maradt. Nem volt pénze, kénytelen volt ötvenezer bizánci
aranyat kölcsönkérni a dzsabaili Guido Embriacótól, de készen állt tovább munkál­
kodni a kereszt javára. János király arra használta fel a segítségét, hogy megerősítse
Kaiszareiát, miközben a német lovagok és a templomosok egy nagy vár építésébe
kezdtek Atlitnál, a Kármel-hegytől délre. A várat a Zarándokok várának nevezték. Al-
Adil eközben visszahívta a helyőrséget tábor-hegyi várából, amely nagyon sebezhető
volt és nem volt érdemes fenntartani.77
1218. április 26-án a fríz flotta első része Akkonba érkezett, és két héttel később
m egjött az a hajóraj is, amelyik Lisszabonban telelt. Híre jött, hogy Itáliában a francia
keresztesek gyülekeznek, s nemsokára megérkeznek Palesztinába. János király azon­
nal tanácsot tartott, hogy hogyan lehetne a legjobban hasznát venni az újonnan érke­
zőknek. Sohasem merült feledésbe, hogy Richárd király Egyiptom megtámadását ja­
vasolta és a Iateráni zsinat is Egyiptomot emlegette, mint a keresztes hadjárat legfőbb
célját. Ha ki tudnák űzni a muszlimokat a Nílus völgyéből, akkor nemcsak leggazda­
gabb tartományukat veszítenék el, de többé flottát sem tudnának fenntartani a Föld­
közi-tenger keleti medencéjében, és Jeruzsálemet sem tudnák megvédeni egy Akkonból
és Szuezből kiinduló, bekerítő hadművelettel szemben. A fríz flotta segítségével a

73Estoirc d'Eradcs, II, 324-325. p.; Olivér: Historia Damiatana, 165-167. p.; Vitry Jakab: History ofJerusalem,
119. p.; Abu Sáma II, 163-164. p.
74 Vo., 164-5. p.; Olivér: Historia Damiatana, 167-168.
75 Ernőül, 412. p.; Estoirc d'Eradcs, II, 325., 360. p.; Cestes des Chiprois, 98. p.
76 Olivér: Historia Damiatana, 168. p.; Vitry Jakab: Epistola, III (Röhricht kiad.), Zeitschrift für
Kirchengeschichte (Z. K. G.), 15. köt. 568-570. p.; Thuróczy János: i. m. András megszerezte Szent Margit
fejét, Szent Tamás és Szent Bertalan jobb kezét és Áron vesszejének egy darabját is.
77Estoirc d'Eradcs, II, 325-326. p.; Olivér: Historia Damiatana, 169. p.; Abú Sáma, II, 164-166. p.
 A z ötödik keresztes hadjárat ~ 753

A Nílus deltája az ötödik keresztes hadjárat és Szent Lajos hadjárata idején

keresztesek komoly támadást indíthattak a Nílus-delta ellen. Habozás nélkül meg­

született a döntés, hogy az első célpont a Nílus kulcsa, Damietta kikötője lesz.78
Al-Adil szultán ekkor már idős ember volt, és azt remélte, hogy békességben tölt­
heti utolsó éveit. Gondjai voltak északon. Unokaöccse, az aleppói az-Záhir 1216-ban
meghalt; utódja, a gyermek al-Aziz helyett egy Togril nevű eunuch kormányzott. Az-
Záhir fivére, Szaladin legidősebb fia, al-Afdal előkerült szamoszatai magányából, és
bejelentette igényét testvére örökségére, s ehhez Kajkausz konyái szeldzsuk szultán
segítségét kérte. Ekkoriban álltak hatalmuk csúcsán az anatóliai szeldzsukok. Bizánc
már nem létezett, és a nikaiai császárt teljesen lekötötte a frankok elleni harc, nem
avatkozott a szeldzsukok ügyeibe. A danismendek a feledés homályába vesztek. Türk-
mén alattvalóik végre letelepedtek, és a félszigeten újra kezdett felvirágozni a gazda­
sági élet. 1218 elején Kajkausz és al-Afdal betört az aleppói területre, és közeledett a
fővároshoz.
Togril régens tudván, hogy al-Adilt keresztes hadjárat fenyegeti, fiatal hűbérura uno­
katestvéréhez, al-Adil harmadik fiához, az iraki al-Asrafhoz fordult. Al-Asraf Buzáa kö­
zelében legyőzte a szeldzsuk sereget, al-Afdal visszavonult Szamoszatába, és Aleppó
hercege kénytelen volt elismerni hűbérurául al-Asrafot. A szeldzsuk veszély azonban
fennállt egészen Kajkausz következő évben bekövetkezett haláláig. Kajkausz éppen azt

78 Gesta Crucigcrorum Rhenanorum, 37-38. p.; De Itineri Frisonum, 69-70. p.; Ernőül, 414-415. p.; Vitry
Jakab: /. m.; Olivér: Historia Damiatana, 175. p. Lásd Donovan: i. m. 36. p., 54. sz. jegyzet.
754 Célt tévesztett keresztes hadjáratok

tervezte, hogy beavatkozik a vitás moszuli örökösödési ügybe. Ez lehetővé tette, hogy
al-Asraf megerősítse hatalmát és délebbre lakó fivéreinek komoly vetélytársa legyen.79
Al-Ádil láthatóan a végsőidig bízott abban, hogy a frankok nem fogják ostobán fel­
rúgni a békét. Fia, al-Malik al-Kámil, Egyiptom alkirálya osztozott apja reményeiben.
Al-Kámil kitűnő viszonyban volt a velenceiekkel, akikkel 1208-ban kereskedelmi egyez­
m ényt írt alá. 1215-ben nem kevesebb, m int háromezer európai kereskedő élt Egyip­
tom ban. Amikor ebben az évben két nyugati nemes vezetésével egy fegyveres csapat
érkezett Alexandriába, a helyi hatóságok megijedtek, és ideiglenesen letartóztatták az
egész európai kolóniát. Hamarosan azonban helyreállt a jó viszony. 1217-ben az alki-
rály nagyon szívélyesen fogadta az újabb velencei követséget. Az 1217-es keresztes
had eredménytelen bolyongása semmilyen hatással nem volt a muszlimokra. Nem
hitték, hogy veszedelem leselkedhet rájuk.
1218. május 24-én, a Mennybemenetel ünnepén a keresztes sereg János király ve­
zetésével Akkonban felszállt a fríz hajókra és levitorlázott Atlitba, hogy további erősí­
tést vegyen fel. Néhány óra múlva a hajók felszedték a horgonyt, de hirtelen szélcsend
lett. Csak egy-két hajónak sikerült elhagyni a kikötőhelyet és elvitorlázni Egyiptom
felé. 27-én érkeztek meg Damietta közelébe a Nílus torkolatához. O tt lehorgonyoz­
tak, hogy bevárják társaikat. A katonák eleinte meg sem próbálkoztak a partraszállás­
sal, nem is volt közöttük magasabb rangú tiszt. De 29-én, amikor a flotta még mindig
nem m utatkozott a láthatáron, Eustorgius nicosiai érsek rávette őket, hogy fogadják
el Saarbrücken grófját, II. Simont vezérül, s próbálkozzanak meg a partraszállással a
folyó torkolatától nyugatra levő parton. Nagyon csekély ellenállásba ütköztek, s már
csaknem lezajlott a hadművelet, amikor a keresztes flotta nagyobbik része megjelent
a láthatáron. Nemsokára megkerülték a gátat, és János király, az osztrák herceg és a
három lovagrend nagymestere partra szállhatott.80
Dam ietta két mérfölddel feljebb feküdt a folyó keleti partján, s hátulról a Manzale-
tó védte. Amint azt 1169-ben megtanulhatták a frankok, a várost csak akkor lehetett
eredményesen támadni, ha a támadás mind a szárazföldről, mind a víz felől indult.
1169-ben a város alatt egy láncot feszítettek ki a folyón, a lánc a keleti partról indult ki
és a nyugati parthoz közeli szigeten egy toronyhoz volt erősítve, s így lezárta a folyó
egyetlen hajózható ágát, a lánc mögött pedig csónakokból összeállított híd volt. Ezt a
tornyot szemelték ki első célpontul a keresztesek.
Amikor a muszlimok rájöttek, hogy az újabb keresztes hadjárat célja Egyiptom, al-
Ádil sürgősen sereget gyűjtött Szíriában, míg al-Kámil Kairótól vonult északra az egyip­
tom i fősereggel, és tábort vert al-Adilij jánál, néhány mérföldre délre Damiettától. Ahhoz
azonban nem volt elegendő embere és hajója, hogy megtámadja a keresztény álláso­
kat, így csak a tornyot erősítette meg. Június végén a torony ellen indított első komo­
lyabb támadás kudarcot vallott. Oliver Paderborn, a hadjárat későbbi krónikása egy
fortélyos javaslattal állt elő, melynek költségeit ő és egyik honfitársa vállalta. Két ha-

n Lásd Cahen: La Syrie du Nord, 624-628. p.

mVitryjakab:HistoryofJerusalem, 118-119. p.; Olivér:HistoriaDamiatana, 175-177. p.; GestaCrucigcrorum
Rhenanorum, 38-89. p.; Estoirc d'Erades II, 326-327. p.
 A z ötödik keresztes hadjárat ** 755

jót összekapcsoltak, bőrrel befedtek, tornyot építettek rá és ellátták ostromlétrákkal,

így megtámadhatták az erődöt mind a folyó, mind a part felől.81
Augusztus 17-én, pénteken, a keresztény sereg ünnepélyes könyörgő misét tar­
tott. Egy hét múlva, 24-én délután megindult az ostrom. Körülbelül 24 órával ké­
sőbb, ádáz küzdelem után a keresztesek megvetették lábukat a gáton, és behatoltak
az erődbe. A helyőrség egészen addig harcolt, amíg már csak százan voltak életben,
akkor megadta magát. Az ostromlók hatalmas zsákmányra tettek szert, és csóna­
kokból hidat építettek, hogy a zsákmányt átvihessék a nyugati partra. Ezután át­
vágták a láncot és a csónakhidat, amelyek elzárták a folyó fő ágát, s így hajóik felju­
to ttak Dam ietta falai alá.82
Amikor a hír az erőd elestéről néhány nappal később eljutott Damaszkuszba, al-
Ádil betegen feküdt. Nem sokkal hamarabb tudta meg, hogy a fia, al-Muazzam bevet­
te és elpusztította Kaiszareiát. A damiettai szerencsétlenség híre azonban túlságosan
megrázta. Augusztus 31-én, 75 éves korában meghalt. Szafadin - ahogyan a kereszte­
sek hívták őt - nem volt olyan kivételes egyéniség, mint Szaladin, unokaöccseivel,
Szaladin fiaival szembeni eljárása pedig hűtlenségre és ravaszságra vallott. De együtt
tudta tartani az ajjúbida birodalmat, és jó képességű, türelmes és békeszerető uralko­
dó volt. A keresztényekkel szemben mindig szívélyes, tisztességes magatartást tanú­
sított, elnyerte és megőrizte csodálatukat és tiszteletüket. Szíriában ifjabbik fia, al-
Muazzam lett az utódja, Egyiptomban pedig az idősebbik, al-Kámil..83
A muszlimokat azonban nem érte akkora csapás, mint ahogyan al-Ádil vélte. Ha a
keresztények akkor azonnal támadtak volna, talán bevették volna Damiettát. Az erőd
bevétele után azonban haboztak, további erősítésre vártak. Sok fríz hazatért, de a
dezertőrök, mintegy büntetésképpen, elpusztultak abban a nagy áradásban, amely
hazaérkezésük után néhány nappal söpört végig Frízföldön. Ekkor már mindenki tud­
ta, hogy a régóta készülődő pápai hadsereg is eljött Itáliából. Valami mindig késleltet­
te az indulást. Honorius pápa azonban végre fel tudott szerelni húszezer ezüstmárká­
ért egy flottát, amely elszállította Brindisiből a több mint egy éve ott várakozó sere­
get. A pápa Pelagiust, Santa Lucia bíborosát állította a vállalkozás élére.84
Ebben az időben két francia nemes, Hervé, Nevers grófja és Lusignani Hugó, La
Marche grófja tárgyalt a genovaiakkal, hogy keletre szállíttasson egy angolokból és
franciákból álló keresztes csapatot. Nevers grófja közismerten rossz fia volt az egy­
háznak, a pápa mégis lehetővé tette számára, hogy a szállítást a francia papságtól
beszedett, javadalmuk egyhuszad részét kitevő adóból fizesse. Genovában a grófok­

81 Abú Sáma, II, 165. p.; Histoire des Patriarches d'Alexandrie, Blochet ford., 240-241. p.; Olivér: Historia
Damiatatia, 179-182. p.
82 Olivér: Historia Damiatatia, 182-184. p.; Gesta Crucigerorum Rhenanorum, 40. p.; Tulbiai János: De
Domino Johanne, Röhrichtnél: i. m. 120. p.; Histoire des Patriarches, 243. p.
83 Abú Sáma, II, 170. p.; Ibn al-Aszír, II, 116., 148. p.; Ibn Hallikán: Biographical Dictionary, III, 235. p.;
Ibn al-Aszír szerint al-Ádil hatvanöt éves volt, Ibn Hallikán szerint hetvenhárom. Estoire d'Eracles, II, 229-
230. p. fantázia szülte leírását adja al-Ádil halálának.
84 Olivér: Historia Damiatana, 186. p.; Alberic des Trois Fontaines, 788. p.; Regesta Honorii Papae IU,
1350, 1433,1,224., 237. p.
75ó Célt tévesztett keresztes hadjáratok

hoz csatlakozott II. Vilmos, Bordeaux érseke, Párizs, Laon, Angers püspökei és más
kisebb uraságok, valamint Chester, Arundel, Derby és Winchester grófjai. A pápa
Courgoni Róbertét tette meg a sereg lelki vezetőjévé, de nem ruházta fel legátusi ha­
táskörrel.85
Pelagius bíboros és serege szeptember közepén érkezett a keresztesek táborába.
Pelagius spanyol volt, szorgalmas, tapasztalt szervező, de hihetetlenül tapintatlan.
Korábban már megbízták azzal, hogy rendezze a konstantinápolyi latin császárság­
ban a görög egyház helyzetét, s az egyetlen eredmény, amit elért, az volt, hogy a
görögök csak még szenvedélyesebben gyűlölték Rómát. Damiettába érkezve máris
gondokat okozott. Brienne-i János volt a sereg elfogadott vezetője. Az előző években
e szerepét még kétségessé tehette a magyar és a ciprusi király jelenléte, de az egyik
már hazament, a másik pedig meghalt. Pelagius ugyanakkor úgy vélte, hogy legátus­
ként kizárólag őt illeti meg a vezéri poszt. A hadjáratban részt vevő különböző nép­
csoportok között úgyis nyilvánvaló vetélkedés folyt: csak a pápa képviselője tartha­
to tt rendet közöttük. Pelagius azt a hírt is hozta, hogy az ifjú II. Frigyes, az új német­
római császár sereggel készül Keletre. Ha ő megérkezik, természetszerűleg ő lesz a
legfőbb katonai parancsnok. Pelagius János királytól, aki végső soron csak elhalt fele­
sége révén volt király, semmilyen parancsot sem volt hajlandó elfogadni.86
Októberben al-Malik al-Kámil kellő erősítést kapott ahhoz, hogy a folyón lekül­
dött kis hajórajjal tám adást kíséreljen meg a keresztes tábor ellen. A támadást vissza­
verték, főként János király erélyének köszönhetően. Néhány nappal később a muszlimok
valamivel a város felett hidat vertek a Níluson. Pelagius sikertelen támadást szerve­
zett a munkálatok megzavarására. Al-Kámil azonban nem használta ki a szerkezetet,
és nem küldte át seregét a folyón, hanem ismét a víz felől támadott. A támadás heves
volt, de elkésett. Időközben megérkezett a francia keresztesek első csapata, és ők ve­
zették a védelmet. Egy második támadás elérte a tábor szélét, de a támadókat vissza­
szorították a folyóba, ahol sok muszlim a vízbe veszett.87
Mire október végén az egész francia-angol sereg megérkezett, csillapodtak a har­
cok. Al-Adil halála késleltette annak az erősítésnek a megérkeztét, amelyet al-Kámil
várt Szíriából. Most arra a seregre várt, amelyet a testvére, al-Muazzam ígért neki. A
keresztényeknek is megvolt a maguk baja. A tengertől a folyóig, a muszlimok hídjától
északra, csatornát ástak, de nem tudták feltölteni. November 29-én éjszaka az erős
északi szél elárasztotta tengervízzel azt a mélyen fekvő területet, ahol a keresztes
tábor feküdt. A sátrakat elöntötte a víz, eláztak a készletek. Számos hajó hajótörést
szenvedett, másokat a vihar a muszlim táborba sodort. Lovak fulladtak az áradatba.
Az ár levonulása után mindenütt halak hevertek, de az ínyencségről ebben a formá­
ban - jegyzi meg a krónikás, Paderborni Olivér- mindenki örömmel lemondott volna.

85Regesta Honorii Papae III. 1498, 1543, 1558, I, 248., 256., 260. p. A keresztes vitézek helyes névsorát
lásd Greven: Frankreich und der Fünfte Kreuzzug, Historisches Jahrbuch, 42. köt. Westminsteri Máténál
találhatók az angol keresztesek nevei (Flores Historiarum, II, 167. p.).
86 Lásd Donovan: i. m. 46—49. p. és a jegyzetek.
87 Olivér: Historia Damiatana 190-192. p.; Histoire des Patriarches, 394. p.; Gesta Obsidionis Damiate
(Röhrichtnél: /. m. 79-80. p.); Tulbiai János, 123. p.
 A z ötödik keresztes hadjárat ~ 75 7

Hogy az áradás ne ismétlődhessen meg, Pelagius elrendelte, hogy sürgősen építsenek

gátakat. Minden hajóroncsot, még a lótetemeket és az elszakadt vitorlákat is felhasz­
nálták, csakhogy magasabb legyen a gát. Az áradás egyetlen hasznos következménye
az volt, hogy végre víz jutott az ásott csatornába is, és a keresztény hajók feljebb
tudtak jutni a folyón.88
Alig javították ki a károkat, amikor veszélyes járvány ütötte fel fejét a táborban.
Az áldozatok magas láztól szenvedtek, a bőrük megfeketedett. A katonák legalább
hatoda belehalt a járványba, az áldozatok között volt Courponi Róbert kardinális is.
A túlélők gyengék voltak és levertek. Szokatlanul kemény tél köszöntött be, kereszté­
nyek és muszlimok egyaránt szenvedtek a betegségektől és a hidegtől.89
1219. február elején Pelagius úgy ítélte, hogy csak valami tevékenység javíthatja fel a
sereg megromlott közérzetét. Február 2-án, szombaton rávette a sereget, hogy támadja­
nak a muszlimokra, a támadást azonban meghiúsította egy hatalmas eső. A következő
kedden híre jött, hogy a szultán serege visszavonult. A keresztesek átsiettek al-Adilij jába,
s a tábort elhagyatottan találták. Visszaverték a damiettai helyőrség támadását, elfog­
lalták al-Adilij ját és így teljesen elvágták a várost.90
Al-Kámil azért menekült el olyan hirtelen, mert összeesküvést fedezett fel kísére­
tében. Egyik emírje, Imád ad-Dín Ahmad Ibn al-Mastúb azt tervezte, hogy megöli
al-Kámilt, és helyére a szultán testvérét, al-Fáizt állítják. Al-Kámil megijedt, mert
nem ismerte az összeesküvés méreteit. Először arra gondolt, hogy Jemenbe mene­
kül, ahol fia, al-Maszúd volt a kormányzó. Ekkor kapta a hírt, hogy testvére, al-
Muazzam végre elindult a megsegítésére. Al-Kámil ekkor csapataival délkeletre,
Aszmunba ment, ahol a két testvér-szultán február 7-én találkozott. Al-Muazzam
nagy seregének jelenlététől meghunyászkodtak az összeesküvők. Ibn al-Mastúbot
letartóztatták és Kerakban börtönözték be. Al-Fáizt Szindzsárba száműzték, és ú t­
közben rejtélyes körülmények között meghalt. Al-Kámil m egmentette a trónját, de
ennek ára Damietta elvesztése volt.91
Már al-Muazzam segítségével sem volt képes kikergetni a kereszteseket. A
muszlimokat a folyó, a lagúnák, a csatornák megakadályozták abban, hogy kihasz­
nálhassák számbeli fölényüket. Nem jártak sikerrel a nyugati part és az al-Adilijjában
levő két tábor ellen intézett támadások sem. A szultán Damiettától hat mérföldre
délre vert tábort Fariszkurban, s hátba akarta támadni a kereszteseket, ha azok
megpróbákoznak Damietta ostromával. A patthelyzet folytatódott az egész tavaszon
át. Virágvasárnap és pünkösdvasárnap került sor komolyabb csatákra, amikor a
muszlimok sikertelenül megpróbáltak betörni al-Adilij jába. Damiettában még bősé­

88 Olivér: História Damiatana, 131-132. p.; Gesta Obsidionis Damiate, 82. p.; Tulbiai János, 124. p.; Liber
Duellii Christiani in Obsidione Damiate Exacti (Röhricht: i. m.), 148-149. p.; Vitry Jakab: Epistola V (Z. K.
G., 15. köt. 582-583. p.); Histoire des Patriarches, 245-246. p.
89 Olivér: Historia Damiatana, 192-193. p.; Vitry Jakab: m.; Tulbiai János, 125. p.; Gesta Obsidionis
Damiate, 83. p.; Histoire des Patriarches, 249. p.
911Olivér: Historia Damiatana, 194-201. p.; Gesta Obsidionis Damiate, 83-84. p.; Estoire d'Eracles, II, 337. p.;
Tulbiai János: i. m.
91 Ibn al-Aszír, II, 116-117. p.; Ibn Hallikán, III, 240. p.; Histoire des Patriarches, 246-247. p.
758 " Céh tévesztett keresztes hadjáratok

gesen volt élelem, de a helyőrséget megtizedelte a betegség. A keresztények azonban

még mindig nem merték megtámadni a várost.92
Időközben al-M uazzam szultán elhatározta, hogy lerombolja Jeruzsálemet,
amennyiben a háború befejezése érdekében fel kell ajánlani a keresztényeknek a Szent
Várost. Ha ez lesz a megoldás, Jeruzsálemnek csakis romos, védhetetlen állapotban
szabad a keresztények kezére kerülni. Március 19-én hozzáfogtak a falak lerombolásá­
hoz. A dolog pánikot keltett a városban. A muszlim lakosság azt hitte, hogy máris
jönnek a frankok és sokan rémülten a Jordánon túlra menekültek. A katonák azután
kifosztották a gazdátlan házakat. Néhány fanatikus le akarta rombolni a Szentsír
templomát, de ezt a szultán nem engedte meg. Jeruzsálem után a galileai várakat,
Toront, Szafadot és Bánjászt mind lerombolták. A két szultán a muszlim világhoz
fordult segítségért, s elsősorban a bagdadi kalifához intézték könyörgéseiket. A kalifa
nagy sereget ígért, amely sohasem érkezett meg.93
A jeges telet forró nyár követte, és a keresztesek kedve ismét lelohadt. Pelagius
újra akciót sürgetett. M iután július 20-án visszaverték a tábor elleni heves muszlim
tám adást- amelynek során mindkét fél sok embert veszített -, a keresztesek a vá­
rosfal bombázására összpontosítottak. Javában tartott sikertelen ostromuk, mely­
nek során a védők által alkalmazott, sem borral, sem savval nem oltható görögtűz
nagy károkat okozott ostromgépeikben, miközben egy muszlim támadás csaknem
megsemmisítette az egész keresztény sereget, amelyet csak a hirtelen leszálló sötét­
ség m entett meg. Eredménytelennek bizonyult a falak elleni második támadás is
augusztus 6-án.94
A kudarcok felébresztették a tettvágyat az egyszerű katonákban, alak vezetőiket
kárhoztatták a tespedésért és a rossz hadvezetésért. A legelőkelőbbek közül is sokan
elestek, pl. La Marche és Bar-sur-Seine grófjai és Chartres-i Vilmos, a templomosok
nagymestere. Mások visszatértek Európába. Májusban Ausztriai Lipót otthagyta a
sereget. O volt az egyik leglelkesebb vezér, de már két éve szolgált Keleten, tehát senki
sem vethette a szemére, hogy vissza akart térni hazájába. Lovagiassága elfedte apjá­
nak rossz hírnevét, amelyre Oroszlánszívű Richárddal folytatott viszálya során tett
szert a harmadik keresztes hadjáratban. Hazavitte magával a Szent Kereszt egy da­
rabkáját. A hajók, amelyek őt Európába szállították, magukkal vittek olyanokat is,
akiknek a távozása szökésnek minősült.95
Augusztus vége felé János király és Pelagius a stratégiáról vitatkozott, az egyik a
keményebb ostrom mellett volt, a másik pedig támadást sürgetett a szultán tábora
ellen. A katonák azonban saját kezükbe vették a dolgok irányítását, és 29-én rendezet­

92 Olivér: Historia Damiatana, 202-206. p.; Liber Duellii, 151-152. p.; Gesta Obsidionis Damiatc, 87-90. p.
93 Abú Sáma, II, 173-174. p.; Ibn al-Aszír, II, 119. p.; Histoire des Patriarchcs, 52. p.; Estoire d'Eracles, II,
339. p.; Olivér: Historia Damiatana, 203. p.
94 Olivér: História Damiatana, 208-210. p.; Gesta Obsidionis Damiatc, 87., 90-97. p.; Tulbiai János,
127-128. p.
95 Olivér: Historia Damiatana, 188., 207-208. p.; Gesta Obsidionis Damiatc, 90. p.; Liber Duellii, 258. p. A
Lipót által megszerzett ereklyékkel kapcsolatban lásd Riant: Exuviae Sacrae Constantinopolitanae, II, 283. p.
Bar-sur-Seine grófja III. Milo du Puiset volt.
 A z ötödik keresztes hadjárat ** 7 5 ?

len tömegben megindultak a muszlimok állásai felé. Azok visszavonulást színleltek,

majd ellentámadásba lendültek. Pelagius megkísérelt úrrá lennni a helyzeten, de m in­
den buzdítása ellenére az itáliai csapatok sarkon fordultak és elmenekültek. A seregen
egyszerre általános rémület lett úrrá. János király tapasztaltságának, a francia és az
angol nemeseknek és a lovagrendeknek köszönhető, hogy megmentették a túlélőket
és megvédték a tábort.96
A táborban volt egy híres vendég, Ferenc barát Assisiből, aki szomorúan és aggo­
dalommal szemlélte az eseményeket. M int előtte és utána is számos jó, de nem túl
bölcs ember, ő is úgy utazott Keletre, hogy őszintén hitte, hogy egy békemisszió
békéhez vezethet. Most engedélyt kért Pelagiustól, hogy meglátogathassa a szul­
tánt. Ebbe Pelagius némi habozás után beleegyezett és Fariszkurba küldte Ferencet,
békelobogó alatt. A muszlim őrök eleinte gyanakodtak, majd hamarosan arra a kö­
vetkeztetésre jutottak, hogy egy ilyen kedves, együgyű és rettenetesen piszkos em­
ber bizonyára őrült, és azzal a tisztelettel kezelték, amely kijárt az Isten által meg­
érintett embereknek. Elvezették al-Kámil szultánhoz, akit elbűvölt, és aki türelme­
sen végighallgatta kéréseit. Túlságosan is jószívű és civilizált volt ahhoz, hogy meg­
engedje, hogy a barát a hitét tűzpróbával is bebizonyítsa. Azt sem kívánta megkoc­
káztatni, hogy egy nyilvános vallási vita keserűséget keltsen. Ferenc sok ajándékot
kapott, de mindet visszautasította. Végül tiszteletteljes kísérettel visszaküldték őt
a keresztesek táborába.97
Igazából nem is volt szükség a szent közbenjárására, mert al-Kámil is hajlott a
békére. Azon a nyáron alig áradt meg a Nílus, és Egyiptomot az éhínség fenyegette. A
kormány minden erőforrására szükség volt ahhoz, hogy élelmet szerezzenek be a kör­
nyező területekről. Al-Muazzam vissza akart térni seregével Szíriába. Egyik szultán
sem örült annak, amit testvérük, al-Asraf északon művelt. Bagdadban Naszr kalifa
Dzselal ad-Dín a hvárezmi sah hatalmában volt, akinek az apja, Muhammad, meg­
döntötte a szeldzsukok uralmát Iránban, és az Industól a Tigrisig terjedő birodalmat
alapított. Dzselal ad-Dínt fel lehetett használni al-Asraf ellen, de ismerve törekvéseit,
becsvágyát, veszedelmes lett volna túlságosan felbátorítani őt. Al-Muazzam készség­
gel támogatta al-Kámil barátságos közeledését a frankok felé. Szeptemberben egy frank
fogoly érkezett a szultántól, rövid fegyverszünetet ajánlott, továbbá közölte, hogy a
muszlimok készen állnak Jeruzsálem átadására. A fegyverszünetet elfogadták a ke­
resztények, de a további békefeltételekről tárgyalni nem voltak hajlandók.98
A fegyverszünetet mindkét fél a védelem helyreállításával töltötte. A keresztesek
közül sokan megragadták az alkalmat, és hazaindultak. Egyesek már a hónap elején
útra keltek, szeptember 14-én további tizenkét hajó indult el emberekkel. A veszteség
pótlásaképp két héttel később megérkezett Mauléoni Sauvary francia lovag és csapata

9ISOlivér: História Damiatana, 213-219. p.; Fragmentum Provinciák de Captione Damiatae (in Röhricht: i. m.),
185-192. p.; Gesta Obsidionis Damiate, 101-104. p.; Tulbiai János, 132-133. p.; Estoirc d'Eracks II, 340-341. p.
^ Acta Sanctorum, Október 4., 611. skk. p. Lásd van Ortroy: Saint Francois et son Voyage en Orient,
Analecta Bollandiana, 31. köt. Ernőül, 431. p., a névtelen klerikusokról szólva talán a szentnek a szultánnál
tett látogatására utal.
98 Olivér: Historia Damiatana, 218. p.; Gesta Obsidionis Damiate, 105. p.
760 ~ Célt tévesztett keresztes hadjáratok

tíz genovai gályán." Amikor al-Kámil a fegyverszünetet megszegve 26-án megtámad­

ta a frankokat, az újonnan jöttek sikeresen visszaverték a támadást.99100
Al-Kámil még mindig reménykedett a békében. Jól tudta, hogy Damiettát nem
tudja megvédeni. A helyőrséget megtizedelte a betegség, nem tudták védeni a falakat,
továbbá nem sikerült erősítést juttatnia a várba. Számos árulót pénzelt le a keresz­
tény táborban, de az ő terveik sem jártak sikerrel. Október végén azután két fogoly
francia lovaggal üzente meg végső ajánlatát a frankoknak. Ha a frankok hajlandók
kiüríteni Egyiptomot, visszakapják a Szent Keresztet, s megkapják Jeruzsálemet, Pa­
lesztina középső részét és Galileát. A muszlimok csak a Jordánon túli terület várait
tartanák meg, de azokért is adót fizetnének.101
Elképesztő ajánlat: a keresztények minden harc nélkül visszakaphatták volna a
Szent Várost Betlehemmel, Názárettel és a Szent Kereszttel egyetemben. János ki­
rály az ajánlat elfogadását javasolta, mellette álltak a bárói és az angol, a francia és a
ném et bárók is. Pelagius azonban hallani sem akart a dologról, és hasonló vélemé­
nyen volt a jeruzsálemi pátriárka is. Úgy vélték, helytelen dolog megegyezni a hitet­
lenekkel. A lovagrendek stratégiai okokból osztották a papok véleményét. Jeruzsá­
lem et és a galileai várakat lerombolták. Jeruzsálemet pedig semmimképpen sem le­
h e te tt volna megtartani a Jordánon túli területek feletti uralom nélkül. Az olaszok
is ellenezték a megállapodást. Bár korábban az olasz tengerparti kereskedővárosok
egyáltalán nem akartak viszályba keveredni Egyiptommal, immáron szerették vol­
na megtartani Dam iettát, ezt a fontos kereskedelmi központot. Számukra nem volt
érdekes a belső szárazföldi területek annektálása. Annyira elmérgesedett a vita a
felek között, hogy Jakab akkoni püspök úgy vélte, a szultán ajánlatával csak a fran­
kok egységét akarta megbontani. Végül Pelagius nyomására elvetették al-Kámil aján­
latá t.102
Néhány nappal később Pelagius felderítői azt jelentették, hogy Damietta külső
falain nincsenek védők. Másnap, 1219. november 5-én, kedden, a keresztesek nagy
erővel megindultak, szinte ellenállás nélkül átjutottak a külső és a belső falakon.
Csaknem az egész helyőrség betegen feküdt a városban. Már csak háromezer ember
volt életben a lakosok közül, de annyira gyengék voltak, hogy a halottaikat sem
voltak képesek eltemetni. A városban bőségben volt élelem és kincs, a betegség a
keresztények javára dolgozott. A keresztesek elfoglalták a várost, és háromszáz ve­
zető polgárt túszul ejtettek. A gyermekeket átadták a papoknak, hogy kereszteljék
meg és állítsák az egyház szolgálatába őket, a többieket eladták rabszolgának. A ke­
resztesek rang szerint elosztották egymás között a talált kincseket, de a legátus

99 Olivér: Historia Damiatana: i. h.; Gesta ObsidionisDamiate, 104. p.; Tulbiai János, 133. p.; Vitry Jakab: i. h.
100 Olivér: Historia Damiatana, 219. p.; Fragmentum Provinciale, 193-194. p.; Gesta Obsidionis Damiate,
106. p.; Liber Duellii, 160. p.
101 Olivér: Historia Damiatana, 222. p.; Estoirc d'Eracles, II, 341-342. p.; Ernőül 435. p.; Makrízí (Blochet
ford.) IX 490. p.; Hístoire des Patriarchcs, 253. p.; Gesta Obsidionis Damiate, 109-110. p.; Ibn al-Aszír, I, 122. p.
102Vitry Jakab: Epistola, VI (Z. K. G. XVI. köt. 74-75. p.): Oliver: Historia Damiatana, 223. p.; és Epistola
Regi Babilonis, 305. p.; Estoire d'Eracles, II, 342. p.; francia nemesek levele Honoriushoz, Röhrichtnél: Studien
zur Geschichte des fünften Kreuzziiges, 46. p.; Makrízí: /'. h.
 A z ötödik keresztes hadjárat — 761

átkai sem tudták megakadályozni, hogy a csapatok lopjanak vagy elrejtsék az érté­
kes tárgyakat.103
Ezután dönteni kellett Damietta jövendő kormányáról. János kijelentette, hogy a
városnak a Jeruzsálemi Királyság részét kell képeznie és a lovagrendek és a világi ne­
mesek is mellette álltak. Pelagius ezzel szemben azt állította, hogy a meghódított
város az egész kereszténységé, azaz az egyházé. A közvélemény azonban ellene volt,
János pedig megfenyegette, hogy visszahajózik Akkonba, mire Pelagius kompromisszu­
mot kötött. Megengedte, hogy a király addig kormányozza a várost, amíg Frigyes,
Németország császára nem csatlakozik a keresztes hadjárathoz.104Időközben elküld­
ték a sereg egyik részét Tanisz ostromára, a Nílus egyik torkolatához, pár mérföldre
keletre. A megrettent helyőrség elhagyta a várost, a keresztesek még több zsákmánnyal
tértek meg, amiből további viták fakadtak. Különösen az olaszok érezték becsapva
magukat, s amikor Pelagius nem állt melléjük, nyíltan fellázadtak. A lovagrendeknek
kellett őket kikergetni a városból. Beköszöntött a tél, és az egész győztes sereg forron­
gott az elégedetlenségtől.105
Pelagius kezdeti lelkesedésében már az iszlám végső bukásáról ábrándozott. A ke­
resztesek majd meghódítják egész Egyiptomot. A lovagias keresztény uralkodó, Grú­
zia királya is bizonyára segítséget fog nyújtani. O tt volt János pap is, aki a szállongó
hírek szerint alig várta, hogy újból lesújthasson a kereszténység védelmében. Pelagius
először azt hitte, hogy János pap nem más, mint Etiópia Négusa, áld különben soha­
sem válaszolt arra a levélre, amelyet negyven évvel korábban a pápa intézett hozzá.106
De immár új jelölt volt a szerepre, egy Dzsingisz kán nevű keleti hatalmasság. Sajná­
latos módon ezek a Pelagius által elképzelt szövetségesek nem voltak hajlandók együtt­
működni. 1220-ban az azerbajdzsáni határon György grúz király seregét megverték
Dzsingiz kán mongoljai, és a Tamar királynő által kiépített nagy katonai hatalom meg­
semmisült. A győzteseknek nem volt érdeke az ajjúbida birodalom elleni támadás.107
Komolyabb együttműködést vártak el a keresztesek a leghatalmasabb nyugat-európai
uralkodótól, Németország és Szicília királyától, Frigyestől.
Frigyes 1215-ben vette fel a keresztet, de Ince pápa megengedte neki, hogy elha­
lássza a keresztes háborút, amíg rendbe nem szedi németországi ügyeit. Frigyes egyre
halogatta az indulást. Megígérte a pápának, hogy ifjú fiának, Henriknek átadja Szicí­
lia trónját, amelyet ő kisgyermekként örökölt anyjától. Hamarosan rájött arra, hogy
ha hangoztatja szándékát, hogy keresztes háborúba akar menni, akkor késleltetheti a

103 Olivér: Historia Damiatana, 236-240. p.; Gesta ObsidionisDamiate, 111-114. p.; Fragmentum Provinciák,
196-200. p.; Ibn Hallikán, iy 143. p.; Ibn al-Aszír, II, 119. p.; Abú Sáma, 176-177. p.
1(14Gesta Obsidionis Damiate, 115. p.; Tulbiai János, 139. p.; Ernőül, 426. p.
105 Olivér: Historia Damiatana, 240-241. p.; Tulbiai János, 139. p.; Liber Duellii, 166. p.
1116Olivér: Historia Damiatana, 231-235. p. Pelagiusra is nagy hatást gyakorolt egy reményteli muszlint
jóslat. János pappal kapcsolatban lásd e mű 2. köt. 580-581. p.
1(17 Lásd e mű 3. köt. 822. p. Pelagius írt III. Honoriusnak arról, hogy grúz segítségben reménykedett.
(Röhricht: Studien, 52. p.) III. Ince már kérte a grúzok együttműködését (Olivér: Historia Damiatana, 232-
233. p.). Vitry Jakab azzal m utatta ki érdeklődését a mongol beavatkozás iránt, hogy lefordította arabból,
szakértők segítségével, az Excerpta de Historia David regis Indiorum cjui Presbyter Johannes a vulgo appellatur
című könyvet (Röhricht kiad., Z. K. G., 16. köt. 93. skk. p.). A könyv tényanyaga egyáltalán nem helytálló.
761 Céh tévesztett keresztes hadjáratok

hozzá tartozó királyságok felosztását, és a pápával is alkudozhat császárrá koronázá­

sáról. Őszinte vágya volt hogy Keletre menjen, noha inkább a becsvágy, mint a ke­
gyesség ösztönözte. Örökölte apja, VI. Henrik keleti törekvéseit, de csak császárként
szándékozott hozzálátni a megvalósításukhoz, akkor, amikor már biztos kézben tar­
totta európai királyságait. A pápának át kellett volna látnia Frigyes szándékait, de
Honorius, Frigyes egykori nevelője egyszerű ember lévén, hitt Frigyes ígéreteinek őszin­
teségében. Egymás után küldte az üzeneteket az Egyiptomban tartózkodó kereszte­
seknek, hogy várjanak a Hohenstaufen-seregre.108
A keresztesek tehát várakoztak, és a tétlen várakozás alatt egyre jobban felerősöd­
tek a viszályok Pelagius, János király, az olaszok és a lovagrendek között. Ha Damietta
bevétele után azonnal Kairó ellen fordultak volna, sikeres lehetett volna a vállalkozá­
suk. Al-Kámil kétségbeejtő helyzetben volt. Serege teljesen elcsüggedt, alattvalói éhez­
tek. Al-Muazzam mindenáron vissza akart térni csapataival Szíriába, mert zavargá­
soktól tartott északon, és mert szerinte az iszlámon leginkább egy Akkon elleni tám a­
dás segíthetett volna. Al-Kámil, aki naponta várta a keresztények előrenyomulásáról
szóló híreket, Talhánál vert tábort, a Nílus damiettai ágánál. A folyó két partján erő­
döket emelt, és várta a soha be nem következő támadást.109
1219-ben a nyár elején meghalt II. Leó örmény király, és csak két leány maradt
utána. Stefánia, az idősebb, Brienne-i János felesége volt, Izabella, a fiatalabb, Ciprusi
és Jeruzsálemi Szibilla hercegnő leánya, csupán négyesztendős. Leó a trónját az uno­
kaöccsének, Antiókhiai Rajmund-Rupennak ígérte, de a halálos ágyán Izabellát jelölte
meg utódául. János a felesége és kisfiúk nevében azonnal igényt formált Leó trónjára,
és 1220 februárjában engedélyt kapott a pápától, hogy otthagyja a keresztes sereget,
és Örményországba látogasson. Annyira rossz viszonyban volt Pelagiusszal, hogy jobb
volt, ha nem marad tovább a sereggel. A pápa egyértelműen Pelagiusra ruházta a sereg
feletti teljes hatalmat. János elutazott Akkonba. Amikor Kilikiába akart hajózni, meg­
halt örmény felesége, ahogyan akkoriban beszélték, éppen a férjétől elszenvedett rossz
bánásmód következtében. Amikor néhány héttel később meghalt a kisfiúk is, János­
nak semmilyen jogcíme nem maradt az örmény trónra. De nem tért vissza Egyiptom­
ba.110 Márciusban al-Muazzam bevonult a királyságba, megtámadta Kaiszareia várát,
amelynek épp akkor fejeződött be az újjáépítése, majd ostrom alá vette Atlitot, a
templomosok erődítményét. A templomos lovagok hazasiettek Damiettából, és Já­
nos király is készenlétben tartotta seregét. Az ostrom novemberig elhúzódott, amikor
is al-Muazzam visszavonult Damaszkuszba.111
A keresztesek ezalatt Damiettában állomásoztak. Megpróbálkoztak a város újjá­
építésével. Februárban, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a nagymecsetet a
Szent Szűz székesegyházaként újraszentelték. Márciusban olasz főpapok egy csoportja
érkezett a milánói érsek vezetésével, és velük tartott II. Frigyes két követe is. Jelentős

1113Lásd Donovan: i. m., 75-79. p. Jól összefoglalja Frigyes és a pápa tárgyalásait, állításait kellően alátá­
masztja.
1119Histoirc des Patriarchas, 254. p.; Abúl Fidá, 91. p.
110 Ernőül, 427. p.; Estoire d'Eracles, II, 349. p.; Olivér: Historia Damiatana, 248. p.
111 Olivér: Historia Damiatana, 244-245., 255-256. p.; Ernőül, 421^424. p.
 A z ötödik keresztes hadjárat <► 7^3

II. András magyar

király, a háttérben
a Szentsír
temploma

haderő is érkezett velük, és rögvest egyetértettek Pelagiusszal abban, hogy támadást

kell indítani, ám a lovagok nem így gondolták. Állításuk szerint csakis János királynak
engedelmeskedett volna minden nemzet, János király pedig távol volt.112Amikor júli­
usban Máté apuliai gróf nyolc, Frigyes által küldött gályával megérkezett, Pelagius

112 Olivér: Historia Damiatana, 248. p.; Wendoveri Roger, II, 260-261. p.
76A ** Célt tévesztett keresztes hadjáratok

ismét hiába sürgette az akciót, még saját olasz zsoldosai is ellene fordultak, amikor
külön hadjáratot javasolt. Az egyetlen fegyvertény a lovagrendek támadása volt a
Damiettától kb. negyven mérföldre nyugatra fekvő Burlosz ellen. A várost a lovagok
kifosztották, de a hazatérőket utána tőrbecsalták az egyiptomiak, és sok johannita
- köztük a rend marsallja is - fogságba esett.113
Ekkorra újra megjött al-Kámil önbizalma. Habár még mindig kevés szárazföldi csa­
pata volt, a flottáját rendbe hozta, és 1220 nyarán hajórajt bocsátott útjára a Nílus
rosettai ágából. A hajóraj Ciprusra ment, ahol Limassol előtt keresztes flottára buk­
kant. Hirtelen támadással elsüllyesztették vagy elfogták a hajókat, és sok ezer ember
fogságba esett. Azt beszélték, hogy Pelagiust figyelmeztették az egyiptomi tengeré­
szek készülődéseire, de ő nem akart tudomást venni a dologról. Altkor küldött egy
velencei hajórajt az ellenség ellen, Rosetta és Alexandria elfoglalására, amikor már túl
késő volt, és nem is ért el vele semmit. A pénzhiány megakadályozta, hogy állandóan
kellő számú hajót tartson szolgálatában, a pápai kincstár pedig nem tudott több pénzt
rendelkezésére bocsátani.114
Szeptemberben még több keresztes ment haza. Az év végén azonban jó hírek érkez­
tek Honorius pápától. 1220 novemberében Frigyes Rómába ment, és a pápa őt és felesé­
gét, Konstanciát császárrá és császárnévá koronázta. Cserébe Frigyes komolyan meg­
ígérte, hogy 1221 tavaszán elindul Keletre. Honorius egyre kevésbé bízott Frigyes ígére­
teiben, mi több, azt tanácsolta Pelagiusnak, hogy ne utasítsa vissza a szultán békeaján­
latát, hanem előbb ismertesse őket Rómával. Ám az újdonsült császár ezúttal komoly­
nak tűnt. Alattvalóit is a kereszt felvételére buzdította, és Lajos bajor herceg vezetése
alatt nagyobb csapatot küldött előre, amely kora tavasszal szállt hajóra Itáliában.115
A herceg közeledtének híre annyira fellelkesítette Pelagiust, hogy amikor június­
ban békeajánlatot kapott a szultántól, feledve a pápai utasítást, visszautasította, és
csak utólag jelentette azt Rómának. Al-Kámil ez alkalommal ismét felajánlotta Jeru­
zsálem és egész Palesztina visszaadását, a Jordánon túli terület kivételével. Egyidejű­
leg harmincéves fegyverszünetet javasolt, és pénzt ígért kárpótlásul Jeruzsálem le­
rombolásáért. Nem sokkal az ajánlat visszautasítása után megérkezett Bajor Lajos.116
Frigyes azt a parancsot adta Lajosnak, hogy az ő megérkeztéig ne bocsátkozzék
nagyobb vállalkozásokba. Lajos azonban alig várta, hogy a hitetlenekre támadjon, s
amikor öt hét elteltével sem érkezett hír arról, hogy a császár elindult volna Európá­
ból, Lajos hajlott Pelagius kérésére. Amikor a herceg azzal érvelt, hogy a megerősített
seregnek nyomban előre kell nyomulnia Egyiptomba, mert közeledik a Nílus áradása,
továbbá a legátus kijelentette, hogy a sereg pénzügyi helyzete is gyors cselekvést kí­
ván, a keresztesek vezetői is beleegyeztek az akcióba. Azt kötötték csak ki, hogy
hívják oda János királyt is, hogy eljátszhassa a maga szerepét. Voltak eltérő vélemé­
nyek. Ciprus régenskirálynéja megírta Pelagiusnak, hogy al-Muazzam és a fivére, al-
Asraf nagy sereget állított fel Szíriában. A lovagrendek Palesztinában maradt tagjai

113 Olivér: Historia Damiatana, 252. p.

114 Ernőül, 429-430. p.; Olivér: Historia Damiatana, 253. p.
115 Olivér: Historia Damiatana, 257. p. Lásd Hefele-Leclercq: Histoirc des Condies, V, II, 1420-1421. p.
"6 Olivér: i. Vitry Jakab: /'. m. 106-109. p.; Ernőül, 442. p.
 A z ötödik keresztes hadjárat 7(>5

is megerősítették ezt a hírt. Pelagius azonban ezt is az azonnali előrenyomulás mel­

letti érvként értelmezte. Olyan próféciákat hallott, hogy a szultán uralma hamaro­
san véget ér.117
1221. július 4-én a legátus háromnapos böjtöt rendelt el a táborban. 6-án megér­
kezett János király országa lovagjaival. Roppant borúlátó volt, de nem akarta, hogy
gyávasággal vádolják. 12-én a keresztesek Fariszkur felé indultak, s ott Pelagius csa­
tarendbe állította a sereget. Félelmetes tömeg volt. A kortársak hatszázharminc
különféle méretű hajóról, ötezer lovasról, négyezer íjászról és negyvenezer gyalo­
gosról beszéltek. A sereget a zarándokok tömege kísérte. Ok azt a parancsot kapták,
hogy maradjanak a folyóparton, és lássák el vízzel a katonákat. Damiettában nagy
helyőrség maradt.
A muszlim sereg Sarimsáig eléjük jött, ám meglátva a keresztesek nagy létszámát,
visszavonultak a Bahr asz-Szagír mögé, mely a Nílustól egészen a Manzale-tóig ter­
jed, elfoglalták állásaikat, és a folyó két partján várakoztak Talhánál és a későbbi
Manszúra helyén. Július 20-ára a keresztesek elfoglalták Sarimsát. János király kö-
nyörgött, hogy maradjanak ott. Közel volt már a Nílus áradása, és közeledett a szíriai
sereg is. Pelagius azonban tovább akart menni, és támogatták őt a közkatonák, akik
között az a hír terjedt el, hogy a szultán elmenekült Kairóból. Sarimsától délre a Nílus
egy másik ágából érkező csatorna ömlik a folyóba. Az előrenyomuló keresztesek nem
hagytak hátra senkit a torkolat őrzésére, talán mert azt gondolták, hogy nem hajóz­
ható. Július 24-én, szombaton a keresztes sereg a Bahr asz-Szagír mentén helyezke­
dett el, szemben az ellenséggel.
A Nílus már áradt, a csatorna tele volt vízzel, könnyen lehetett védeni. Mielőtt
azonban a Nílus teljesen feltöltötte volna, al-Kámil testvéreinek serege átkelt rajta a
Manzale-tó közelében és elhelyezkedett a keresztesek és Damietta között. Amikor
azután Sarimsánál már elegendő víz volt a csatornában, al-Kámil hajói levitorláztak
rajta, és elvágták a keresztény flotta visszavonulásának az útját. Augusztus közepén
Pelagius rájött, hogy a létszámfölényben lévő ellenség teljesen bekerítette őket, és hogy
élelmük mindössze húsz napra elegendő. Némi vita után a bajorok meggyőzték a ve­
zetést, hogy az egyetlen lehetőség a menekülésre az azonnali visszavonulás. Augusz­
tus 26-án, csütörtök éjszaka elkezdték a visszavonulást. Rossz volt a szervezés, sok
katona nem volt hajlandó megválni borkészletétől, s inkább megitta, mintsem o tt­
hagyta volna a borát. Meglehetősen el volt ázva a sereg, amikor megjött a parancs az
indulásra. A német lovagok ostobán felgyújtották azokat a készleteket, amelyeket
nem voltak képesek magukkal vinni, mintegy értesítve a muszlimokat, hogy elhagyni
készülnek állásaikat. A Nílus még mindig áradt, s a szultán vagy valamelyik hadnagya
parancsot adott, hogy nyissák meg a jobb parton végig a zsilipeket. A víz elárasztotta
azokat az alacsonyan fekvő területeket, amelyeken a keresztényeknek át kellett volna
vonulniuk. O tt botorkáltak a sáros pocsolyákon és árkokon át, nyomukban a szultán

117Olivér: Historia Damiatatta, 257-258. p.; Wendoveri Roger, II, 264. p.; Vitry Jakab: Epistola, VII (Z.K.
C., XVI. köt. 86. p.); Ernőül, 441-443. p. A jóslatokról lásd Olivér: Historia Damiatana, 258-259. p.; Vitry
Jakab: Excerpta (Z. K. G., XVI. köt. 106-113. p.); Annales de Dunstaplia (AnnalesMonastici, III. köt. 62.
p.); Albcric des Trois Fontaines, 790. p.
766 Céh tévesztett keresztes hadjáratok

török lovassága és a núbiai gyalogság. János király és lovagjai legyőzték a lovasságot,

és a lovagrendek visszaverték a núbiaiakat, de addigra már ezrével pusztultak a gyalo­
gosok és a zarándokok. Az áradó víz magával sodorta Pelagius hajóját és átvitte a
blokádot képező egyiptomi hajók között, de mivel az ő hajóján volt a gyógyszerkész­
let és a sereg élelmének a java is, menekülése katasztrófa volt. Még néhány hajó meg­
menekült, a többit elfogták.118
28-án, szombaton Pelagius feladta a reményt, és követe útján békét kért a szultán­
tól. Volt még mit felhasználnia a tárgyalásokhoz. Damiettát megerősítette, jól ellátta
katonákkal és fegyverekkel. A parttól nem messze erős hajóraj várakozott Henrik,
Málta grófja és Paleári Valter szicíliai kancellár vezetése alatt, őket Frigyes császár küldte.
Al-Kámil azonban tudta, hogy a keresztesek fő ereje ki volt neki szolgáltatva. Határo­
zott volt, de nemeslelkű. Pelagius az egész hétvégét alkudozással töltötte, hétfőn vé­
gül elfogadta al-Kámil feltételeit. A keresztényeknek ki kell vonulniuk Damiettából,
be kell tartaniuk egy nyolcéves fegyverszünetet, melyet a császárnak kell megerősíte­
nie. Fogolycserére is sor kerül a két fél között. A szultán visszaadja a Szent Keresztet.
Damietta átadásáig a kereszteseknek vezetőiket túszul át kell adniuk. Al-Kámil Pelagiust,
János királyt, a bajor herceget, a lovagrendek nagymestereit s még tizennyolc lovagot,
grófot és püspököt nevezett meg túszként. Cserébe egyik fiát, egyik fivérét és számos
fiatal emírt küldött túszul.119
Amikor a templomosok és a teuton lovagok nagymestereit elküldték Damiettába,
hogy bejelentsék a város feladását, a helyőrség eleinte lázongott a határozat ellen, és
megtámadta János király és a lovagrendek házait. Éppen megérkezett Henrik, Málta
grófja negyven hajóval, és a helyőrség elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy szembe­
szálljon az ellenséggel. Közeledett azonban a tél, kevés volt az élelem. A vezetők túsz­
ként a muszlimok kezében voltak, akik azzal fenyegetőztek, hogy Akkon ellen indul­
nak. A lázadók csakhamar engedtek. Al-Kámil nagyszerű ünnepségen látta vendégül
János királyt, ingyen ellátta élelemmel a keresztény sereget, és mindkét fél visszakap­
ta a túszait. Szeptember 8-án hajóra szállt az egész keresztes sereg, és a szultán bevo­
nult Damiettába.120
így ért véget az ötödik keresztes hadjárat. Nagyon közel álltak a sikerhez. Ha lett
volna a keresztény seregnek egyetlen, bölcs és mindenki által tisztelt vezére, elfoglal­
hatták volna Kairót is, és megsemmisíthették volna az aj júbidák egyiptomi hatalmát.
Egy barátibb kormány létrehozásával - hiszen azt a frankok sohasem remélhették,
hogy teljesen egyedül kormányozhatják Egyiptomot - nem lett volna lehetetlen Pa­
lesztina visszahódítása sem. A császár azonban, az egyetlen személy, aki alkalmas
lehetett volna erre a szerepre, minden ígérete ellenére sem érkezett meg. Pelagius gő­
gös, tapintatlan, népszerűtlen ember volt. Alkalmatlanságát a hadvezetésre jól meg-

118Olivér: Historia Damiatana, 257-273. p. (ez a legteljesebb, szemtanútól származó elbeszélés); Wendoveri
Roger, II, 263-264. p.; Emoul, 439-444. p.; Histoire des Patriarches, 257-258. p.; Abú Sáma, 1,180., 182-183.,
185. p.; Ibn al-Aszír, II, 122-124., 158. p.; Ibn Hallikán, III, 241. p.
119 Olivér: Historia Damiatana, 274-276. p.; Ernőül, 444-447. p.; Histoire des Patriarches, 257-258. p.;
Abú Sáma, II, 183-185. p.
1211Olivér: Historia Damiatana 274-276, p.; Ernőül, 444-447. p.; Histoire des Patriarches, 258. p.
 A z ötödik keresztes hadjárat ~ 767

m utatta az utolsó balsikerű támadás. János király pedig minden vitézsége ellenére
sem volt olyan tekintélyes személyiség, aki elláthatta volna egy nemzetközi sereg
parancsnoki feladatait. A hadjárat szinte minden egyes akciója kudarcot vallott a sze­
mélyes vagy a nemzetek közötti féltékenység miatt. Bölcsebb dolog lett volna elfo­
gadni a szultán által kétszer is felkínált feltételeket, és visszaszerezni Jeruzsálemet.
Ám valószínűleg igazuk volt azoknak a stratégáknak, akik azt állították, hogy lehe­
tetlenség lett volna megtartani Jeruzsálemet a Jordánon túli várak nélkül, legalábbis
addig, amíg az egyiptomi és a szíriai muszlimok szövetségben voltak egymással. Ilyen
formában semmilyen eredmény nem született, de nagy volt a veszteség emberekben,
tartalékokban, hírnévben. A szerencsétlen áldozatok voltak a legbűntelenebbek. A
nyugati keresztényektől való félelem felkeltette az iszlám fanatizmus új hullámát.
Egyiptomban al-Kámil minden türelme ellenére is korlátozó rendelkezéseket vezettek
be a helyi keresztények, a melkiták és a koptok ellen. Óriási adókat szedtek tőlük,
templomaikat bezárták, a feldühödött muszlim katonaság sok templomot kifosztott.
Az olasz kereskedők sem tudták teljes mértékben visszaszerezni az Alexandriában
egyszer már kivívott pozícióikat. Az ő honfitársaik bátorították a keresztes hadjára­
tot. Habár a kereskedők visszatértek a pultok mögé, már megingott a beléjük vetett
bizalom. A kereszt hazafelé hajózó vitézei keserű, de megérdemelt szégyennel tértek
vissza országaikba. Még a Szent Keresztet sem tudták visszaszerezni. Amikor azután
eljött az ideje, hogy visszakaphassák, már senki sem tudott a nyomára bukkanni.121

121A keresztes hadjárat kudarcával kapcsolatos korabeli magyarázatokra lásd Donovan: /. m., 94-97. p.
és a jegyzetek és még Throop: Criticism of the Crusades, 31-34. p.
 ++ 3. fejezet

Frigyes császár
„fmé küldöttem azért bölcs, tudós és értelmes férfit”
(2 Krónikák 2,13)

Amikor a csüggedt keresztes sereg elhajózott Damiettából, János király Akkonba ment,
Pelagius bíboros pedig északra tartott, hogy végrehajtsa a pápa utasításait Antiókhiában
és a kilikiai örmény királyságban. Leó király halálakor Honorius pápa úgy vélekedett,
hogy Brienne-i János felesége és fia jogosult Leó trónjára. Haláluk után az egyház
Antiókhiai Rajmund-Rupent támogatta, aki 1220 nyarán személyesen ment Dami-
ettába, hogy Pelagiusszal tanácskozzék. Tripoliszi Boemund néhány hónappal koráb­
ban elfoglalta Antiókhiát, habár a fellegvár még mindig a johannitáké volt. Rajmund-
Rupen akkor örmény anyjával, Alizzal megszállta Kilikiát, és Tarszoszban rendezke­
dett be. Várta a johanniták segítségét, akikkel igen jó viszonyban volt, hiszen rájuk
bízta az antiókhiai fellegvár őrzését is. Az örmény nemesek azonban, teljesítvén kirá­
lyuk végakaratát, a kis Izabellát tekintették királynőjüknek, a bagraszi Adám régens-
sége alatt. Néhány hónap uralkodás után Adámot megölték az aszaszinok, kétségkí­
vül a johanniták utasítására. Ekkor a hetumida család feje, Konstantin lett a régens.
Hajdan a hetumidák képviselték a Bizánc-pártiakat Örményországban, most mint­
egy a nacionalizmus bajnokaiként léptek fel, az uralkodó dinasztia latinizáló törekvé­
seivel szemben. 1221 elején Konstantin Tarszosz ellen vonult, bevette a várost, elfogta
a herceget és anyját. Rajmund-Rupen nem sokkal később a börtönben meghalt. Halá­
la biztosította a trónt Izabella számára Örményországban, és Tripoliszi Boemund szá­
mára Antiókhiában.122
A pápa figyelmeztette Pelagiust, hogy legyen óvatos. Nem volt célszerű Rajmund-
Rupen kislányának követeléseit támogatni, aki Lusignani családból származó anyjá­
val együtt visszavonult Ciprusra. Boemund azonban rossz fia volt az egyháznak. Erő­
vel megszerezte az antiókhiai fellegvárat a johannitáktól és nem váltotta be Rajmund-
Rupen ígéretét sem, miszerint megkapják Dzsabalát, amennyiben elfoglalják. Ezt a
jogot Boemund a templomosokra ruházta. Nyílt háború fenyegetett a két lovagrend
között. Pelagiusnak sikerült meggyőznie őket, hogy osszák meg egymás között a vá­
rost, de Boemund nemcsak nem volt hajlandó visszaengedni a johannitákat Antiókhiába,
de az ottani tulajdonaikat is elkobozta, noha Pelagius kiközösítéssel megfenyegette,
majd pedig ki is közösítette őt. A templomosok továbbra is kapcsolatban maradtak

122 Részletek és források in Cahen: La Syrie du Nord, 628-632. p.

 Frigyes császár 769

Boemunddal, és az örmény régens is szövetségre akart lépni vele. Akkoriban Kis-Ázsiá-

ban Kajkubád szeldzsuk szultán volt a legnagyobb hatalmasság. Elfoglalta a Taurusz-
hegység nyugati részét és téli fővárosává a tengerparti Alaját tette, onnan fenyegetve
az egész örmény határt. Az örményeknek szükségük volt tehát Antiókhia jóindula­
tára. A régens ezért azt javasolta, hogy Boemund negyedik fia, Fülöp vegye feleségül a
kis örmény királynőt. Az egyetlen feltétel az volt, hogy a vőlegény csatlakozzék az
önálló örmény egyházhoz. Boemund elkeseredvén, hogy a legátus kiközösítette, ha­
bozás nélkül megengedte fiának, hogy az eretnekség útjára lépjen. Az örm ény-
antiókhiai szövetség elérte közvetlen célját: Kajkubád figyelme róluk keleti muszlim
szomszédjai felé fordult.
Az örmények abban bíztak, hogy Fülöp, aki nem is remélhette, hogy valaha is örökli
Antiókhiát, jó örménnyé lesz. ízlése azonban javíthatatlanul latin volt, és annyi időt
töltött Antiókhiában, amennyit csak tudott. A hetumidákat és barátaikat mindez
felettébb bosszantotta. Végül 1224 végén, amikor egy este éppen Antiókhiába uta­
zott, letartóztatták, Szísz várába zárták, ahol néhány hónap múlva megmérgezték.
Boemund dühöngött, de nem sokat tehetett. A pápa megerősítette a kiközösítését, és
figyelmeztette a templomosokat, hogy hagyják magára. A johanniták nyíltan az eret­
nek örmények mellé álltak. Amikor Fülöp özvegye, a megtört szívű ifjú királynő
Szeleukeiába menekült a védelmükbe, a johanniták inkább átadták az egész várost
Konstantin régensnek, mintsem szégyenszemre személyesen a királynőt adják át.
Boemund Kajkubádhoz fordult segítségért, és a szeldzsukok betörtek Kilikiába. Kons­
tantin sürgette Boemundot, hogy hívja vissza a szeldzsukokat. Azt üzente neki, hogy
jöjjön Kilikiába, ahol visszakapja a fiát, majd megszervezte, hogy az aleppói régens,
Togril induljon Antiókhia ellen. Amikor Boemund Kilikiába ért, közölték vele, hogy a
fia már halott és hogy siessen haza, hogy megvédje Togriltól a fővárosát. Időközben a
boldogtalan kis Izabellát arra kényszerítettek, hogy menjen férjhez Konstantin fiá­
hoz, Hetumhoz. A királynő éveken át nem volt hajlandó együtt élni férjével, de a
végén engedett. 1226-ban a férjével együtt megkoronázták. Konstantin minden nacio­
nalizmusa ellenére ekkor bölcsnek látta, ha összebékíti Örményországot a pápaság­
gal. Az ifjú pár nevében hűségnyilatkozatokat küldött a pápának és Frigyes császár­
nak.123
Az északon élő keresztények szerencséjére legjelentősebb muszlim szomszédaik, a
szeldzsukok és az aleppói és moszuli ajjúbidák állandó harcban álltak egymással. Rá­
juk ugyanis nem vonatkozott az al-Kámil által biztosított nyolcéves fegyverszünet.
Délen Brienne-i János igencsak igyekezett kihasználni a fegyvernyugvást, hogy elgyö­
tört országa megpihenjen, s hogy helyreálljon a kereskedelem a muszlim belső terüle­
tekkel, hiszen ez volt királysága legfőbb jövedelemforrása. 1222 őszén elhatározta,
hogy Nyugatra látogat. A pápával óhajott tanácskozni a királyságnak nyújtandó jö­
vőbeli segítségről, és férjet is kívánt szerezni leányának, az ifjú királynőnek. A leány
csak tizenegy esztendős volt, de János már a hetvenes éveiben járt, és biztosítani kel­

123 Cahen: i. m. 632-635. p. Az örmény történetírók a hetumidák szempontjából írtak. A legtárgyilago-

sabb elbeszélés Ibn al-Aszíré (II, 168-170).
770 " Céh tévesztett keresztes hadjáratok

lett az utódlást. János tehát kinevezte alkirálynak Montbéliard-i Odót, és Pelagiusszal,

aki éppen befejezte legátusi körútját Cipruson, Merencourt-i Rudolf jeruzsálemi pát­
riárkával, valamint a johanniták nagymesterével együtt hajóra szállt. Salzai Hermann
ném et nagymester már Rómában tartózkodott. Október végén értek Brindisibe.124
János egyenesen Rómába ment, ahol azt kérte, hogy a jövőben minden, a keresztes
hadj áratok által meghódított terület a Jeruzsálemi Királyságé legyen. Bár Pelagius aka­
dékoskodott, a pápa osztotta János nézeteit, és a császár is megüzente beleegyezését.
Rómából János Franciaországba ment, ahol még egyszer meglátogatta jó barátját, Fülöp
Ágost királyt. Salzai Hermann közben azt javasolta, hogy Jolánta királynő magához
Frigyes császárhoz menjen férjhez, aki négy hónappal korábban megözvegyült. Nagy­
szerű házasság lenne. Jánosnak hízelgett az ötlet, de habozott, mire Hermann meg­
ígérte, hogy haláláig régens maradhat. A pápa is el volt ragadtatva. Ha Frigyes lesz a
jeruzsálemi királynő hitvese, bizonyára nem fog tovább kertelni, és nem halogatja
keresztes hadjáratát. Mire János Párizsba ért, csaknem véget értek a tárgyalások. Fü­
löp király nem örült a hírnek, és szemrehányásokkal illette Jánost. Egészen addig az
volt a szokás, hogy a francia király keresett férjet a Tengerentúl örökösnőinek. Magát
Jánost is Fülöp választotta ki. Ennek ellenére, tekintettel a régi barátságra, Fülöp ked­
vesen fogadta Jánost, és János jelen volt, amikor Fülöp király 1223. július 14-én meg­
halt Mantes-ban. Fülöp a végrendeletében ötvenezer márkát hagyott Jánosra, hogy
használja fel a Jeruzsálemi Királyság javára, és hasonló adományokat juttatott a
johannitáknak és a templomos rendnek is. János ott volt a király temetésén és fia,
VIII. Lajos megkoronázásán is, majd zarándokúira ment a spanyolországi Santiago de
Compostellába. Néhány hónapot Kasztíliában töltött, ahol feleségül vette III. Ferdi-
nánd király nővérét, Berengáriát, és valamikor 1224-ben tért vissza Itáliába.125
1225 augusztusában Henrik, Málta grófja Akkonba érkezett tizennégy császári
gályával, hogy Itáliába vigye az immár tizennégy éves ifjú királynőt az esküvőre. A
fedélzeten ott volt Jakab megválasztott capuai érsek is, aki a partraszállás után Fri­
gyes helyetteseként azonnal feleségül vette Jolántát a Szent Kereszt-templomban.
O nnan Jolántát Tűroszba vitték, s az immár nagykorúnak nyilvánított királynőt Rudolf
jeruzsálemi pátriárka a Tengerentúl összes nemese jelenlétében Jeruzsálem királynő­
jévé koronázta. Két héten át folytak az ünnepségek, majd a királynő hajóra szállt
Maugasteli Simon tűroszi érsek és unokatestvére, Szidóni Balian kíséretében. Néhány
napra megállt Cipruson, ahol meglátogatta a nagynénjét, Aliz királynét. A búcsú pil­
lanatában a királynék és a kíséretükben levő hölgyek mind sírtak, és hallották, amint
Jolánta szomorúan elbúcsúzott az édes szíriai földtől, amelyet soha többé nem látott
viszont.126

124 Olivér: Historia Damiatana, 280. p.; Estoirc d'Eracles, II, 355. p.; Ernőül, 448-449. p.; Annates de Terre
Sairtte, 437. p.
125 Ernőül, 449-450. p.; Estoirc d'Eracles, II, 355-356.; San Germanói Richard M. G. H. 19. köt. 342-343.
p.; Historia Diplomatien Friderici Secundi (Huilliard-Bréholles kiad.) II, 375. p. Mivel Frigyes és Jolánta har­
madfokú unokatestvérek voltak, a pápa diszpenzációt adott a házasságkötéshez. (Raynaldus, Anno 1223,
nr. 7 , 1, 465-466. p.)
126Estoirc d'Eracles, II, 357-358. p.; Gestes des Chiprois, 22-23. p.
 Frigyes császár 771

A császár János királlyal együtt Brindisiben várta a menyasszonyt, akit császári

pompával fogadtak. 1225. november 9-én került sor a második esküvői szertartásra a
brindisi katedrálisban.127
Frigyes ekkor harmincegy éves csinos férfi volt, nem túl magas, de jó felépítésű, kissé
hajlamos az elhízásra. A Hohenstaufenok vörös haját örökölte, de már enyhén kopaszo­
dott. Arcvonásai szabályosak voltak, szája meglehetősen érzéki, s arckifejezése kedves­
nek tűnt, amíg fel nem csillant hideg, zöld szeme. Átható tekintete leplezte rövidlátását.
Nyilvánvaló volt szellemi kiválósága. Hat nyelven beszélt folyékonyan, franciául, né­
metül, olaszul, latinul, görögül és arabul. Járatos volt a filozófiában, a tudományokban
és az orvostudományban, a természetrajzban, és sokat tudott más országokról. Ha úgy
hozta a kedve, elbűvölően tudott társalogni. Am kitűnő tulajdonságai ellenére sem volt
szeretetre méltó ember. Kegyetlen, önző, sunyi, megbízhatatlan barát és kérlelhetetlen
ellenség volt. Az erotikus élvezetekben válogatás nélkül tobzódott, elborzasztván még a
meglehetősen laza erkölcsű tengerentúliakat is. Szívesen megbotránkoztatta kortársait
a vallással vagy az erkölccsel kapcsolatos megjegyzéseivel. Nem volt telj esen hitetlen, de
vallásossága leginkább némelyik bizánci császáréhoz volt hasonlítható. Önmagát Isten
felkent földi helytartójának tartotta. Tudta, hogy a teológiában is megállja a helyét, így
hát nem volt hajlandó fejet hajtani egyetlen püspök parancsának sem, még ha Róma
püspökéről volt is szó. Úgy gondolta, hogy nem ártalmas más vallások iránt érdeklődni,
különösen az iszlám iránt, amellyel egész életén át kapcsolatban állt. Nem volt hajlandó
szakadároknak tekinteni a görögöket, pusztán mert elvetették a pápa fennhatóságát. Ugyan­
akkor egyetlen keresztény uralkodó sem üldözte nála kegyetlenebbül a katarokat és a hoz­
zájuk hasonló keresztény eretnekeket. Az átlag nyugat-európai szemében Frigyes szinte
megfejthetetlen talány volt. Félig német, félig normann vérből származott, de neveltetése
miatt alapvetően szicíliai, egy félig arab, félig görög sziget fia. Konstantinápolyban vagy
Kairóban kitűnő uralkodó lett volna belőle, s nem is tűnt volna különcnek. Németország
királyaként és német-római császárként félelmetes csodabogár volt. Bár általában nagyon
jól megértette a Keletet, a Tengerentúllal igazából ő sem tudott mit kezdeni.128
Esküvője másnapján megmutatta valódi énjét. A császárnéval együtt - apósa értesítése
nélkül - hagyta el Brindisit, és amikor az öreg király utánasietett, hidegen fogadta. Nyűt
vita támadt közöttük, amikor János megtudta zokogó leányától, hogy a császár elcsábí­
totta felesége egyik unokatestvérét. Ezek után Frigyes hűvösen bejelentette, hogy ő soha­
sem ígérte meg Jánosnak, hogy élete végéig megmaradhat régensi tisztében. írásos meg­
egyezés nem volt, és János nem formálhatott jogot a régensségre most, hogy leánya már
férjhez ment. Frigyes így fosztotta meg Jánost a pozíciójától, pedig a katonák még azt a
pénzt is elvették tőle, amit Fülöp király hagyott rá, hogy Jeruzsálem javára fordítsa.129

127Eslóire d'Eracks: i. h.
128 Frigyes külső megjelenéséről lásd Kantorowicz: Frederick II, 366-368. p. Ez a mű némileg idealizálja
és regényesen mutatja be a császár alakját. Lásd még e mű 781-782. p.
,2I>Ernőül, 451-452. p.; Estoire d'Eracks, II, 358-360. p. (és a 356. p. is, amely szerint János arra számí­
tott, hogy 1227-ig, Jolánta tizenhat éves koráig megtarthatja a régensséget); San Germánéi Richárd, 345.
p.; Historia Diplomatien Friderici Secundi, II, 392. p. Frigyes már 1225 decemberében Jeruzsálem királyának
hívatta magát (uo. 526. p.). Az elcsábított unokatestvér Brienne-i Valter lánya volt.
772 C e'/r tévesztett keresztes hadjáratok

Kétségbeesetten sietett a pápához, és Honorius, aki eddig makacsul semmi rosszat

nem volt hajlandó feltételezni volt tanítványáról, most megrendült és kiábrándult.
De nem tehetett semmit Jánosért, így hát rábízta Toszkána kormányzását. Az öreg
harcos pályája ezzel még nem ért véget. Még az angol trónnal kapcsolatban is felme­
rült a neve. 1228-ban a konstantinápolyi latin császárságnak régensre volt szüksége a
gyermek II. Balduin császár mellé. János, aki már csaknem nyolcvanéves volt, boldo­
gan elvállalta a feladatot. Balduint hozzáadta négyesztendős Mária nevű leányához,
továbbá még arra is volt gondja, hogy ő maga is császári címet kapjon, amelyet 1237-
ben bekövetkezett haláláig viselt.130
Jolánta császárné és királynő nem volt ilyen szerencsés. Frigyes elküldte őt paler­
mói háremébe, ott élt visszavonultan, sóvárogva a Tengerentúl fényes élete után. 1228.
április 25-én fiút szült, aki a Konrád nevet kapta. Jolánta kötelességét teljesítve, hat
nappal a szülés után meghalt. Még tizenhét éves sem volt.131
Frigyes annak idején megígérte a pápának, hogy Szíriába megy, s ott veszi feleségül
Jolántát, azután azonban János király és a német lovagok nagymesterének közvetítésé­
vel kérést nyújtott be a pápához, és kapott még két év haladékot. 1225. július 25-én San
Germanóban fogadott két pápai legátust, és megesküdött előttük, hogy 1227 augusztu­
sában el fog indulni Keletre, továbbá azonnal küld ezer lovagot, s Rómában letétbe he­
lyez százezer uncia aranyat az egyház javára, arra az esetre, ha mégis megszegné eskü­
jét. Ha valaki megfogadta volna a Tengerentúlról érkező tanácsokat, a császár indulását
elhalasztották volna 1229-re, mert akkor járt le az al-Kámillal kötött fegyverszünet.132
A megígért lovagok azzal a hajórajjal utaztak, amely a jövendő császárnét vitte az­
után Itáliába. Frigyes a két év haladékot arra használta fel, hogy megerősítette uralmát
Észak-Itáliában, hogy így kapcsolja össze németországi és dél-itáliai birtokait. A Lom­
bard Liga határozottan ellenséges magatartásával meghiúsította szándékait, és csak úgy
tudott működőképes kompromisszumot létrehozni a lombardokkal, hogy közben kö­
rüludvarolta a pápaságot, nagy lelkesedést tanúsítva a keresztes hadjárat iránt. 1227
márciusában meghalt öreg nevelője, Honorius pápa. IX. Gergelyt, az új pápát kemé­
nyebb fából faragták. III. Ince unokatestvére volt, Incéhez hasonlóan remek jogi elme,
aid büszkén és töretlenül hitt a pápaság isteni tekintélyében. Szigorú, aszketikus férfi
volt, emberileg nem kedvelte Frigyest, és jól látta, hogy nem lehet összebékíteni a csá­
szár által óhajtott cezaropapizmust és a pápai hatalomról alkotott saját felfogását. Mind
a politika, mind a vallás érdeke azt kívánta, hogy Frigyes elinduljon Keletre.133
Frigyes most hajlandónak is mutatkozott. Egy csoport angol és francia keresztes az
exeteri és a winchesteri püspök vezetésével már el is hajózott Keletre. 1227 nyári hó­
napjaiban a császár nagy sereget állomásoztatott Apuliában. Egy maláriajárvány le­
gyengítette ugyan a sereget, de augusztusban több ezer katona szállt hajóra Brindisiben
IV Henrik, Limburg hercege parancsnoksága alatt. Néhány nappal később Frigyes is

1311János további pályafutásáról lásd Longnon: L'Empirc Latin, 169-174. p.

131 Ernőül, 454. p.; Estoire d'Eracles, II, 366. p.; San Germanói Richárd, 447. p.; Historia Diplomatien
Fridcrici Secundi, I, 858. p.
132 Historia Diplomatien Fridcrici Secundi, III, 36—48. p.; Regesta Honorii Papae III., nr. 5566., II, 352. p.
133 Hefele-Leclercq: Histoire des Concites, V, II, 1467-1468. p.
 Frigyes császár ** 773

II. Frigyes császár

csatlakozott a sereghez, és szeptember 8-án hajóra szállt. Alig szedték fel a horgonyt,
amikor egyik társa, Lajos türingiai őrgróf halálos beteg lett. A hajó kikötött Tarantóban,
ahol Lajos meghalt, és Frigyes is elkapta a betegséget. Elhagyta a hajót, de a flottát
Akkonba küldte Lausanne-i Gerold jeruzsálemi pátriárka vezetése alatt. Frigyes
Pozzuoliba, a fürdőkbe utazott, gyógyulást keresve. Követet küldött Anagniba a pá­
pához, hogy elmagyarázza az elkerülhetetlen késés okát.134

'MFlistoria Diplomatica FridericiSecundi, III, 44. p., V 329. p.; AnnalesMarbacenscs, 175. p.; Trois Fontaines-i
Alberik, 920. p.; San Germanói Richárd, 348. p. Türingiai Lajos Magyarországi Szent Erzsébet férje volt.
Lásd Hefele-Leclercq: i. m. 1469-1470. p. Ernőül, 458-459. p., megemlíti az első keresztes csapat megérke­
zését, amelyben sok angol volt.
774 •** Céh tévesztett keresztes hadjáratok

Gergelyt azonban nem hatotta meg az elbeszélés. Azt gondolta, hogy a császár
megint csak halogatja a keresztes háborút. Azonnal kiközösítette Frigyest, és novem­
berben a Szent Péter-székesegyházban ünnepélyesen megismételte határozatát.135
Frigyes ekkor méltóságteljes hangú körlevelet intézett az európai uralkodókhoz,
felpanaszolva a túlzott pápai követeléseket, majd tovább készülődött a keresztes had­
járatra. A pápai figyelmeztetés ellenére - miszerint nem indulhat törvényesen a szent
háborúba, amíg egyházi kiközösítés alatt áll - Frigyes kis csapatot gyűjtött össze, és
1228. június 28-án Brindisiben hajóra szállt.136
A késedelem azonban megváltoztatta a státusát; Jolánta immáron halott volt. Fri­
gyes nem volt többé király, a királynő férje, hanem fiának, a gyermek Komádnak a
gyámja. A királyság báróinak jogában állt belátásuk szerint ítélni, elfogadják-e őt ré­
gemnek.137
A frank Kelet uralkodói nem tekintettek felhőtlen örömmel a császár érkezése elé.
A legkevésbé Antiókhiai és Tripoliszi Boemundot nyugtalanította az érkezése, mert ő
nem ismert el maga felett hűbérurat, talán csak a konstantinápolyi latin császárt.
Frigyes azonban joggal követelhette magának a Ciprus feletti főhatalmat, hiszen
Amalrik király VI. Henrik császártól kapta a koronáját, és Jolánta haláláig - amelynek
a híre csak a császárral egy időben jutott el Keletre - Frigyes egyértelműen Jeruzsálem
királyának számított.138
Már bele is avatkozott a Jeruzsálemi Királyság ügyeibe. 1226-ban az acerrai grófot,
Aquinói Tamást küldte régensnek a királyságba Montbéliard-i Odo helyett. Tamás
keményen és határozottan viselkedett a helyi legfelsőbb bírósággal szemben, ez pedig
egyáltalán nem volt a bárók ínyére.139
Cipruson Jeruzsálemi Aliz fia volt I. Henrik gyermek király nevében a hivatalos
régens. Aliz a kormányzást nagybátyjára, Ibelini Fülöpre bízta, aki Komnéné Mária
királyné másodszülött fia volt. A királyné és bailli-ja között nem volt jó a viszony.
Aliz panaszkodott, hogy a kívánságait soha nem veszik figyelembe. 1223-ban nyílt
törésre került sor, amikor Fülöp megtagadta, hogy az ortodox papságot a latinok javá­
ra megfossza jövedelmeitől, amiként azt Pelagius bíboros javasolta a limassoli zsina­
ton. A királyné a bíboros nézeteit osztotta, s amikor nem az ő véleménye érvényesült,
dühösen visszavonult Tripoliszba, ahol férjhez ment Boemund herceg legidősebb élet­
ben maradt fiához, a későbbi V Boemundhoz.140
Amikor 1225-ben világossá vált, hogy a császár valóban Keletre készül, Fülöp elren­
delte a nyolcéves Henrik király megkoronázását. így, ha Henrik eléri a nagykorúságot,
azaz betölti a tizenötödik életévét, legalább azon az alapon nem lehet majd meg­
hosszabbítani a régensséget, hogy a király nincs még megkoronázva. Aliz királyné,

135 Hefele-Leclercq: /. m., 1471-1472. p.

136 Historia Diplomatica Friderici Secundi, III, 37-48. p., ebben van Frigyes kiáltványának a szövege.
137 Uo„ 898. p.; San Germanói Richárd, 350. p.; Estoire d'Eracles, II, 366-367. p.; Hefele-Leclercq: /. m.,
1477. p.
138 Frigyes törvényes helyzetéről lásd La Monte: Feudal Monarchy, 59. p.
139Estoire d'Eracles, II, 364. p.
140 Hill: History of Cyprus, II, 87-88. p., hivatkozásokkal és tárgyalja az időpontokat.
 Frigyes császár «* 775

habár önként vonult száműzetésbe, még mindig régensnek tekintette magát. Nem
sikerült azonban bailli-vá kineveznie új férjét, hiszen a bárók közül senki sem fogadta
volna el. Altkor Aliz a bailli tisztét Barlais-i Amalriknek, az egyik vezető első bárónak
ajánlotta fel, aki, bár Boemund jelölését ellenezte, a magáét azonnal elfogadta, főként,
mert gyűlölte az Ibelineket. A bárók azonban, egy kivétellel, úgy döntöttek, hogy a
bailli-t csakis a legfelsőbb bíróság beleegyezésével lehet kinevezni, a bíróság ellenben
felkérte Fülöpöt, hogy folytassa munkáját. Barlais az Ibelin-pártiakkal lezajlott nyil­
vános vita után Tripoliszba vonult vissza, ott várta Frigyes érkezését, miközben egyik
barátja, Chenichy Gavin előrement, hogy már Itáliában csatlakozzék a császárhoz.141
1227-ben meghalt Ibelini Fülöp, és a bíróság a bátyját, Bejrút urát, Ibelini Jánost
kérte fel, hogy vegye át a bailli tisztét. Úgy tűnt, hogy ezt a kinevezést Aliz királyné is
helybenhagyta.142
A Tengerentúlon ekkor Ibelini János volt a legjelentősebb személyiség. Keleten ő
volt mind a ciprusi király, mind Jolánta császárné-királynő legközelebbi férfirokona.
Gazdag volt, az övé volt Bej rút, a felesége pedig Arszuf örökösnője volt. Személyes
tulajdonságai révén általános megbecsülésnek örvendett. Származása, gazdagsága,
becsületessége m iatt már jó néhány évtizede a Tengerentúl bárói vezetőjüknek tekin­
tették. Félig francia-levantei, félig görög lévén, megértette a Keletet és az ott élő népe­
ket, és kitűnően ismerte a frank királyság történelmét és törvényeit.143
Frigyes császár azonnal megérezte, hogy János veszélyezteti keleti politikáját. Szi­
cíliai neveltetésének köszönhetően Frigyes is megértette a Keletet és az ott élő népe­
ket. A Tengerentúl bárói is helyeselték, ahogyan a muszlimokkal bánt. Nem osztották
azonban Frigyesnek a monarchiáról alkotott elképzelését. Jeruzsálem királyát a ha­
gyomány szerint az alkotmány korlátozta, a király alig volt valamivel több, mint a
legfelsőbb bíróság elnöke vagy a sereg főparancsnoka. Frigyes azonban római-bizánci
típusú autokrata uralkodóként viselkedett, magát tartotta a hatalom és a törvény
letéteményesének, Isten legfőbb világi helytartójának a földön, mindazokkal az elő­
nyökkel együtt, amelyeket az öröklés joga biztosított. A rómaiak császárát néhány
kis frank bárócska pedig nem ellenőrizheti.
Barlais és pártja már azelőtt kapcsolatban állt Frigyessel, mielőtt a császár 1228.
július 21 -én kikötött volna Limassolban. Tanácsukra Frigyes azonnal magához rendel­
te Ibelini Jánost, hogy járuljon elébe a fiaival és az ifjú ciprusi királlyal. Jánost figyel­
meztették barátai Frigyes hírhedt megbízhatatlanságára, de János bátor volt és kor­
rekt. Nem volt hajlandó visszautasítani Ciprus legfőbb hűbérurának a meghívását.
Amikor fiaival és a királlyal megérkezett, Frigyes tisztelettel fogadta, nagybátyjának
szólította és elhalmozta gazdag ajándékokkal. Megkérte, hogy vesse le a Fülöp testvé­
réért viselt gyászt, és vegyen részt a tiszteletére rendezett ünnepségen. A lakoma alatt
azonban Frigyes katonái belopakodtak a terembe, kivont karddal megálltak minden

141 Cestcs des Chiprois, 30-33. p.; Estoirc d'Eracles, II, 361-362. p.
142Cestcs des Chiprois, 37. p.; Annales de Terre Sainte, 438. p.; Estoire d'Eracles, II, 365. p., helytelenül 1228-
ra teszi Fülöp halálának időpontját. Sehol sincs nyoma annak, hogy Jánost kinevezték bailli-nak, pedig a
bailli funkcióját látta el, amikor a császár megérkezett.
143 Lásd La Monte: John of Ibelin, Byzantion, 12. köt.
77é> Célt tévesztett keresztes hadjáratok

egyes vendég mögött. Akkor Frigyes felszólította Jánost, hogy adja át bejrúti birtokát
és Ciprus minden jövedelmét, amely Hugó király halála óta befolyt. János azt vála­
szolta, hogy Bejrútot a testvére, Izabella királynő adományozta neki, és meg fogja
védeni jogait a Jeruzsálemi Királyság legfelsőbb bírósága előtt. Ami pedig a jövedelme­
ket illeti, mind Fülöp, mind ő maga rendre átadta a pénzt, ahogy kellett, Aliz régenski-
rálynénak. Frigyes ekkor nyílt fenyegetőzésekbe kezdett, de János szilárd maradt. Nem
szeretné - mondta ha azt beszélnék róla, hogy nem adta meg a császár keresztes
hadjáratának a segítséget, de hazája törvényeit akkor sem hajlandó megszegni, ha
megölik. Frigyessel csak három-négyezer katona volt, így nem merte megkockáztatni
a nyílt kenyértörést. Azt kérte tehát, hogy húsz nemes, köztük János két fia is, túsz­
ként maradjon vele, hogy magánál tarthassa a ciprusi királyt, és hogy János utazzon
vele Palesztinába. Cserébe János és a ciprusi nemesek elismerték Frigyest Ciprus jog
szerinti legfőbb hűbérurának, de nem régensnek, hiszen a törvényes régens Aliz ki­
rályné volt. Elismerték továbbá a Jeruzsálemi Királyság régensének, de nem királynak,
hiszen közben tudomást szereztek Jolánta haláláról és tudták, hogy már Jolánta kis­
fia, Konrád lett Jeruzsálem királya.144
Időközben a császár Ciprusra hívatta A Tengerentúl minden vezető nagyurát. Au­
gusztusban megérkezett csapataival Szidón ura, Balian és nem sokkal később befu­
to tt a dzsabaili Guido Embriaco fia is, aki nem szerette az Ibelineket, s akitől Frigyes -
m int néhány évvel korábban Ausztriai VI. Lipót - nagy összegű pénzt kölcsönzött. A
császár általuk megerősítve vonult Nicosia ellen. Útközben csatlakozott hozzá
Antiókhiai IV Boemund. Ibelini János óvatosan visszavonult abba a várba, amit a
görögök Didüminek, Kettős Csúcsnak, a frankok Dieu dAmour-nak hívtak, és amit
ma Szent Hilarionnak neveznek. Háza népe asszonyait és gyermekeit bőséges élelem­
készletekkel előreküldte. A feudális törvény szerint a bárókat régensség idején nem
lehetett kiűzni azokból a várakból, amelyet az elhunyt uralkodó bízott rájuk. Frigyes
nem kísérelte meg, hogy szembeszálljon a törvénnyel. Igyekezett mihamarabb eljutni
Palesztinába. Valószínűleg Szidóni Balian, János unokaöccse volt a közvetítő. Meg­
szervezték, hogy a király letegye a hűségesküt a császárnak, és hogy a ciprusiak is
hűbéresküt tegyenek neki, mint legfőbb uruknak. Habár Aliz maradt a törvényes ré­
gens, lehetővé tették, hogy Frigyes b a illi-k a X nevezzen ki az ország kormányzására.
Jánosnak Palesztinába kellett mennie, hogy megvédje a legfelsőbb bíróság előtt Bej­
rútra formált jogát. A túszokat szabadon kellett bocsátania. E megállapodás megköté­
se után, miután mindenki esküt tett a béke megőrzésére, a császár szeptember 3-án
elvitorlázott Famagustából, s vele ment a király, az Ibeliniek és sok ciprusi báró. Barlais-i
Amalrik lett a b a illi, akit munkájában Chenichy Gavin és más barátai segítettek.145
Frigyes felvetette, hogy Boemund is esküdjön hűséget neki Tripoliszért és Antiókhiáért.

144 Cestes des Chiprois, 37—45. p., Novarai Fülöp érzékletes leírása, aki valószínűleg személyesen volt
jelen; Estoirc d'Eradcs, II, 367-368. p.
145Gestes des Chiprois, 45—48. p.; Estoire d'Eracles, II, 368-369. p. A német törvény szerint egy király csak
huszonöt éves korában éri el a nagykorúságot, de ez a korhatár Jeruzsálemben és Cipruson tizenöt év volt.
Frigyes valószínűleg azt szerette volna, ha Henriket huszonöt éves koráig kiskorúnak tekintik. Lásd Hill:
i. m. II, 98. p. 4. jegyzet.
 Frigyes császár 777

Boemund azonnal idegösszeomlást színlelt és titokban hazautazott, otthon azután

meglepő gyorsasággal felépült.146
Amikor a császár és társai Akkonba értek, Ibelini János azonnal Bejrútba sietett,
hogy megnézze, ellen tud-e állni a város a császár esetleges támadásának. Onnan vissza­
ment Akkonba, hogy a legfelsőbb bíróság előtt megvédje magát. Frigyes azonban nem
sietett akcióba lépni. Híre jött, hogy a pápa ismét kiközösítette a császárt, mert úgy
indult keresztes hadjáratba, hogy nem nyert feloldozást az előző kiátkozás alól. Két­
séges volt, hogy érvényes-e a neki tett hűbéreskü és sok vallásos ember, köztük Gerold
pátriárka, nem volt hajlandó együttműködni vele. A templomosoknak és a johan-
nitáknak pedig semmi köze sem volt egy kiközösítetthez. Frigyes csak a német lovag­
rendre számíthatott, amelynek nagymestere, Salzai Hermann a barátja volt. A csá­
szári sereg nem volt nagy. Az 1227-ben a limburgi herceggel küldött katonák közül
sokan már hazatértek, vagy türelmetlenségből vagy mert féltek, hogy megsértik az
egyházat. Egy hónappal később még néhány katona Keletre ment a pátriárkával, és
1228 tavaszán Frigyes ötszáz lovagot küldött hű szolgája, Filangieri Richárd marsall
parancsnoksága alatt. Saját, valamint az Outremer, a Tengerentúl egész seregét egyesít­
ve sem tudott olyan hatásos erőt felvonultatni, amely képes lett volna döntő csapást
mérni a muszlimokra. Ráadásul nyugtalanító hírek érkeztek Itáliából. Frigyes hadna­
gya, Rinaldo spoletói herceg támadását Ancona határában visszaverték, és a pápa se­
reget gyűjtött, hogy megtámadja Frigyes királyságát. A császár tehát nem bonyolód­
hatott egy nagyobb hadjáratba Keleten. Keresztes hadjáratában a diplomáciának kel­
lett vinni a vezető szerepet.147
Szerencséjére hasonló nézeteket vallott al-Kámil szultán is. A három ajjúbida test­
vér, al-Kámil, a szíriai al-Muazzam és a dzsazírai al-Asraf közötti szövetség nem sok­
kal élte túl az ötödik keresztes hadjáratban aratott győzelmüket. Al-Muazzam m in­
dig is féltékeny volt al-Kámilra, most pedig joggal gyanakodott arra, hogy al-Kámil és
al-Asraf birtokai felosztását tervezik. Az ajjúbidákól keletre Dzselal ad-Dín nagy
hvárezmi török birodalma fénykorához érkezett. Dzselal ad-Dín visszavert egy m on­
gol támadást, és most ő uralkodott Azerbajdzsántól az Indusig, és ő parancsolt a bag­
dadi kalifának is. A mongolok közelsége visszatartotta attól, hogy túl messzire me­
részkedjék nyugaton, mégis potenciális veszélyt jelentett az ajjúbidák számára, és
mikor al-Muazzam fivérei bosszantására hozzá fordult segítségért, és 1226-ban elis­
merte fennhatóságát, al-Kámil valóban megijedt. Al-Asraf éppen védekezett, hiszen
ostrom alatt volt a fővárosa, Ahlat. A mongolok abban az időben Kínában voltak
lekötve, s habár bölcsnek tűnt az az ötlet, hogy hozzájuk forduljanak, bizonyára nem
is reagáltak volna a kérésre. így 1226 őszén al-Kámil egyik legmegbízhatóbb emírjét,
Fahr ad-Dín ibn as-Sajhot Szicíliába küldte, hogy Frigyestől kérjen segítséget. Frigyes
megértőnek m utatkozott, de nem ígért semmit. Ekkor még egy támadó jellegű ke­
resztes hadjáratban gondolkodott. A tágyalások lehetőségét azonban fenn akarta tar­

146 Gesies des Chiprois, 48. p.

147 Röhricht: Geschichte des Königreichs Jerusalem, 776-777. p., Frigyes seregének számszerű nagyságát
tárgyalja. Ez a sereg sohasem számlált 11 000-nél több főt és sok katona nagyon hamar hazautazott.
778 ** Céh tévesztett keresztes hadjáratok

tani, és a Palesztinában tartózkodó Tamás acerrai grófot és a palermói püspököt a

szultánnak szánt ajándékokkal és baráti üzenettel Kairóba küldte. Al-Kámil megis­
mételte az ötödik keresztes hadjárat során te tt ajánlatát, miszerint hajlandó visszaad­
ni a keresztényeknek Jeruzsálemet. A város azonban sajnálatos módon a testvéréé, al-
M uazzamé volt, és amikor a palermói püspök Damaszkuszba ment, hogy tető alá
hozza a megállapodást, al-Muazzam ingerülten azt mondta neki, hogy ő nem békeba­
rát és még mindig tud bánni a karddal. Ezalatt Fahr ad-Dín ismét Szicíliába ment, a
császár bizalmas barátja lett, aki lovaggá ütötte. Frigyes indulását buzgón sürgette a
pápa, de sürgette a szultán is.148
Mielőtt azonban Frigyes útra kelt volna, a helyzet megváltozott. 1227. november
1-jén meghalt al-Muazzam, és birtokait huszonegy éves fiára, an-NaszrDávúdra hagyta.
Mivel az új uralkodó gyenge és tapasztalatlan volt, al-Kámil azonnal felkészült, hogy
elfoglalja országát. Bevonult Palesztinába, elfoglalta Jeruzsálemet és Nábluszt. An-
Naszr al-Asrafhoz, a másik nagybátyjához fordult, aki azonnal a segítségére sietett, s
kijelentette, hogy csak azért jött, nehogy a frankok kihasználják a helyzetet és elfog­
lalják Palesztinát. Al-Kámil is ugyanezt hangoztatta. Mindez annyiban hihető volt,
hogy Frigyes már útban volt Kelet felé. A két testvér a Gáza melletti Teli Adzsulban
találkozott, és elhatározta, hogy egymás között felosztják unokaöccsük birtokait.
Továbbra is fennen hangoztatták hogy mindezt önzetlenül, az iszlám érdekében te­
szik. An-Naszr Beiszan mellett táborozott. Al-Asraf úgy tervezte, hogy ott majd el­
fogja. Az ifjú tudomást szerzett az összeesküvésről és Damaszkuszba menekült. Nagy-
bátyjai seregei követték, és 1228 vége felé ostrom alá vették a várost.149
Ilyen körülmények között al-Kámil nem örült Frigyes jöttének. Minden arra utalt,
hogy hosszú időre megtarthatja magának Palesztinát, hiszen a hvárezmiek semmi
jelét sem adták, hogy an-Naszr segítségére sietnének. A keresztes sereg jelenléte
Akkonban azonban azt jelentette, hogy a szultán nem fogja tudni minden csapatát
Damaszkusz ostromára összpontosítani. Frigyesben sem lehetett teljesen megbízni,
még az is lehetséges volt, hogy an-Naszr oldalán avatkozik be. Amikor Frigyes elküld­
te al-Kámilhoz Acerrai Tamást és Szidóni Baliant, hogy jelentsék érkezését, al-Kámil
arra kérte Fahr ad-Dínt, hogy keresse fel ismét a császárt, kezdjen vele tárgyalásokat,
s húzza az időt, ameddig Damaszkusz el nem esik, vagy amíg Frigyes haza nem indul,
így az alkudozás jó néhány hónapon át folyt, a légkört részben a kölcsönös blöffölés,
részben a kölcsönös csodálat jellemezte. Sem a császár, sem a szultán nem volt fanati­
kusan vallásos. Mindegyiküket érdekelte a másik életvitele. Egyikük sem akart harcba
bocsátkozni, ha a háború elkerülhető volt, de mindkettőjüknek a legjobb ajánlatot
kellett megszereznie, hogy népük előtt megőrizhessék tekintélyüket. Frigyest sürget­
te az idő, és a serege sem volt olyan erős, hogy komolyabb hadjáratra gondolhatott
volna. Al-Kámil megijedt bármely haderő megjelenésétől, amíg be nem vette Damasz-

148 Al-Kámil politikájának átfogó tárgyalása Ibn al-Aszírnál, II, 162-168. p.; Abúl Fidá, 99-102. p.; al-
Ajní, 183-186. p.; Makrízí, Blochet ford. IX, 470-511. p.; Histoire des Patriarchas d'Alexandrie, 518. p.
149 Ibn Hallikán, II, 429. p.; Makrízí, IX, 516-518. p.; Abú Sáma, II, 187-191. p.; Ibn al-Aszír, II, 173-
174. p.; Histoire des Patriarches, 519. p.
 Frigyes császár 779

kuszt. Máris hajlandó volt engedményeket tenni a keresztényeknek, csak hogy hosszú
távú politikai terveit megvalósíthassa, és egyesítse és kormányozza az ajjúbida vilá­
got. Nem túlozhatta el azonban az engedményeket. Amikor Frigyes egész Palesztinát
kérte vissza, Fahr ad-Dín - al-Kámil utasításai alapján - azt mondta neki, hogy a gaz­
dája ennyire nem sértheti meg a muszlim világot.
1228. november végén a császár némi katonai erődemonstrációval próbálta fel­
gyorsítani a dolgok menetét. Összeszedte a rendelkezésére álló csapatokat, levonult a
jaffai tengerpartra, és hozzákezdett a város megerősítéséhez. An-Naszr, akit ekkor
még nem zártak szorosan körül Damaszkuszban, sereggel ment Nábluszba, hogy el­
fogja nagybátyja utánpótlását. Al-Kámilt azonban nem lehetett becsapni. Félbeszakí­
totta a tárgyalásokat, azt állította, hogy Frigyes emberei muszlim falvakat fosztogat­
tak, és csak akkor volt hajlandó újra tárgyalni, amikor Frigyes kárpótlást fizetett az
áldozatoknak.150
Végül Frigyes bizonyult ügyesebbnek az alkudozásban. Eljött a február, és an-Naszr
még mindig sértetlenül volt Damaszkuszban, mindeközben a hvárezmi Dzselal ad-
Dín újra nyugat felé fordította figyelmét. Frigyes befejezte Jaffa erődítési m unkáit és
Fahr ad-Dín tanácsára ismét elküldte al-Kámilhoz Acerrai Tamást és Szidóni Baliant.
Február 11-én a két követ visszatért a szultán végső ajánlatával. Frigyes ezt elfogadta,
és két héttel később, 18-án békeszerződést írt alá al-Kámil megbízottaival, Fahr ad-
Dínnal és az arbelai Szaláh ad-Dínnal. A német lovagrend nagymestere, valamint Exeter
és Winchester püspöke voltak a tanúk. Az egyezmény értelmében a Jeruzsálemi Ki­
rályság része lett Jeruzsálem és Betlehem, továbbá egy folyosó, amely Lüddán át Jaffánál
érte el a tengert, s amely magában foglalta Názáretet, Nyugat-Galileát, M ontfort-t,
Toront és a Szidón környékén megmaradt muszlim településeket. Jeruzsálem városá­
ban a Templom-körzet, a Sziklamecsettel és az al-Akszá-mecsettel a muszlimoké m a­
radt, akiket szabad bejárás és szabad vallásgyakorlat illetett meg. Frigyes akár újjá is
építheti a városfalakat, de az engedély az ő személyéhez volt kötve. Mindkét félnek
szabadon kellett bocsátania foglyait. A keresztény naptár szerint a béke tíz évre köt­
tetett, a muszlim naptár szerint tíz évre és öt hónapra. A béke nem vonatkozott
Boemund Antiókhia-Tripoliszi hercegségére.151
így történt, hogy a kiközösített császár kardcsapás nélkül visszaszerezte a keresz­
ténységnek a szent helyeket. Ám ritkán történik meg, hogy egy szerződést azon nyom ­
ban ilyen általános rosszallás kövessen. A muszlim világ elszörnyedt. Damaszkusz­
ban an-Naszr, nem minden élvezet nélkül, nyilvános gyászt rendelt el az iszlám eláru­
lása miatt. Al-Kámil imámjai is a szultán szemére vetették a dolgot. Korántsem meg­
győző válasza, miszerint csak romokban álló házakat és templomokat engedett át,
míg a muszlim szent helyek érintetlenül álltak a hívők rendelkezésére, csekélyke vi-

1511Estoire d'Eracies, II, 369-372. p.; Ernőül, 460-463. p.; al-Ajní, 186-188. p.
151 Historia Digiomatica Friderici Secundi, III, 90-91., 93-95., 102. p. (Salzai Hermann levele a pápához,
Frigyes kiáltványa és Gerold pátriárka levele, amely bejelenti a béke feltételeit); Uo., 86-87. p. (az egyez­
mény részleges szövege, a pátriárka kommentárjaival); Ernőül, 465. p.; Estoire d'Erades, II, 374. p.; al-Ajní,
188-190. p.; Makrízí, IX, 525. p.
780 Céh tévesztett keresztes hadjáratok

gasz volt. Az sem szám ított kellő indoknak, hogy a muszlimok stratégiailag így is
uralták a tartományt.152
A keresztények ezzel szemben nagyon is jól látták a stratégiai helyzetet. A kevésbé
megalkuvók sajnálkoztak, hogy Jeruzsálemet nem karddal vívták vissza, és elborzad­
tak a gondolattól, hogy a hitetlenek megtartsák szent helyeiket. Mindenki jól emléke­
zett al-Kámilnak az ötödik keresztes hadjárat alkalmával tett ajánlataira, amikor a
stratégák rámutattak, hogy a Jordánon túli területek nélkül nem lehet megtartani
Jeruzsálemet. Hogyan is lehetne akkor megtartani most a várost, amikor csak egy
keskeny földsáv köti össze a parttal1?-Frigyes számításával ellentétben nem volt öröm­
ujjongás. Senki sem állt elő a javaslattal, hogy oldják fel annak az embernek a kiközö­
sítését, aki ilyen nagy szolgálatot tett a kereszténységnek. Gerold pátriárka nyilváno­
san kifejezte nemtetszését, és kiközösítette magát a Szent Várost arra az esetre, ha
fogadja a császárt. A templomosok haragudtak és tiltakoztak, mert a Templom-kör­
zet a muszlimoké maradt. Sem ők, sem a johanniták nem voltak hajlandók közösköd­
ni a pápa ellenségével. A helyi bárókat máris sértette Frigyes abszolutizmusa, és meg­
ijesztette, hogy az új határ ellenőrizhetetlen. Csak növekedett a császárral szembeni
ellenérzésük, amikor Frigyes bejelentette, hogy Jeruzsálembe megy, és ott királlyá ko­
ronáztatja magát, hiszen Frigyes nem volt a királyuk, csak régens és a király apja.153
1229. március 17-én, szombaton, Frigyes ünnepélyesen bevonult Jeruzsálembe. Vele
tartottak német és olasz csapatai, de a helybeli bárók közül csak nagyon kevesen. A
lovagrendeket csak a német lovagok képviselték, a papságot pedig Frigyes szicíliai
püspökei és két angol barátja, Péter winchesteri és Vilmos exeteri püspök. A császárt a
városkapunál a nábluszi kádi, Samsz ad-Dín fogadta, aki a szultán nevében átadta
neki a város kulcsait. A kis menet ezután átvonult az üres utcákon az Ispotály régi
épületéig, ahol Frigyes szállása volt. Semmi jele sem volt a lelkesedésnek. A muszlimok
- a szent helyek kivételével - elhagyták a várost. A helybeli keresztények tartózkodó­
ak voltak, mert okkal tartottak attól, hogy a latin restauráció semmi jót sem fog nekik
hozni. Frigyes társait is zavarba hozta a kiközösítése, és amikor megtudták, hogy a
kaiszareiai érsek úton volt a pátriárka parancsával, hogy közösítse Iá a várost, az ud­
var kínosan feszélyezett volt és habozott. Másnap, 18-án, vasárnap reggel Frigyes a
Szentsír templomába ment misét hallgatni. Egy pap sem volt ott, csak a saját katonái
és a német lovagok. Ez sem szegte a kedvét, a Kálvária oltárára rakatott egy királyi
koronát, majd felvette és saját kezűleg helyezte a fejére. Ezután a Német lovagrend
nagymestere először németül, majd franciául dicshimnuszt olvasott fel a császár-ki­
rály tiszteletére, tetteit ecsetelte és politikáját igazolta. Az udvar ezután visszament
az Ispotályba, és Frigyes tanácsot tartott, hogy megvitassa Jeruzsálem védelmét. A
johanniták nagymestere és a templomosok preceptora, akik tisztes távolságban kö­
vették Frigyest Jeruzsálembe, hajlandók voltak részt venni a tanácskozáson az angol
püspökökkel és Salzai Hermannal együtt. Frigyes elrendelte a Dávid-torony és a Szent

152 Al-Ajní, 190-191. p.; Abúl Fidá, 104. p.; Makrízí, X, 248-249. p.
153Historia Diplomatica Friderici Seamdi, III, 101., 138-139. p. (Hermann és Gerold levelei); Párizsi Máté,
III, 177. p.
 Frigyes császár 781

II. Frigyes egyik dél-itáliai vára

István-kapu azonnali kijavítását, a Dávid-tornyánál levő királyi lakot pedig átadta a

német lovagoknak. A németeken kívül nem sokan működtek vele együtt.154
Frigyes megkönnyebbült, amikor abbahagyta a munkát, és elindult a muszlim szent
helyek meglátogatására. A szultán tapintatosan elrendelte, hogy az al-Akszá-mecset
müezzinje ne szólítsa imára a híveket, amíg a keresztény uralkodó a városban tartóz­
kodik. Frigyes tiltakozott ez ellen. A muszlimok miatta ne változtassanak szokásai­
kon. Különben is azért jött Jeruzsálembe, hogy éjszaka hallja a müezzinek kiáltásait.
Amikor belépett a Haram asz-Saríf szent területére, észrevette, hogy egy keresztény
pap követi. Azonnal durván elkergette onnan, és megparancsolta, hogy minden ke­
resztény papot halálra kell ítélni, aki a muszlimok engedélye nélkül lép be e területre.
Amikor körbejárta a Sziklamecsetet, felfigyelt arra a Szaladin által mozaikból készít­
tetett feliratra, amely körbefutott a kupolán, és az épületnek a többistenimádóktól
való megtisztítására adott hírt. Vajon kik lehetnek azok a többistenimádók«?- - kérdez­
te mosolyogva a császár. Észrevette az ablakokon a rácsokat, amelyekre azt mondták
neki, hogy távol tartják a verebeket. „Isten most disznókat küldött ide nektek” - vála-

154 Historici Diplomatica Friderici Secundi, i. h. Hermann lebeszélte Frigyest arról, hogy vallásos szertar­
tást tartson a Szentsír templomában. Frigyes olaszul mondta beszédét. Estoire d'Erades, II, 375., 385. p.;
Ernőül, 465. p.
782 Célt tévesztett keresztes hadjáratok

szólta, közönséges muszlim lefejezéssel, amellyel a keresztényeket illették. Feljegyez­

ték, hogy muszlimok is voltak a kíséretében, pl. a filozófiatanára, egy szicíliai arab.
A muszlimokat érdekelte a császár, de személye nem tett rájuk nagy benyomást. A
megjelenése csalódást okozott. Azt állították, hogy a rabszolgapiacon még kétszáz
dirhamra sem tartanák, sima vörös arcával és rövidlátó szemével. Nyugtalanította
őket az is, hogy megjegyzéseket tett saját hite ellen. Tisztelték a becsületes kereszté­
nyeket, de egy olyan frank, aki becsmérelte a kereszténységet és durván bókolt az
iszlámnak, felkeltette gyanújukat. Az is lehet, hogy hallották azt a mindenki által
neki tulajdonított megjegyzést, miszerint Mózes, Krisztus és Mohamed mindhárman
szélhámosok voltak. A császár mindenesetre hitetlen embernek látszott. A felvilágo­
sult Fahr ad-Dínt, akivel az akkoni palotában gyakran vitatkoztak filozófiáról, rabul
ejtette a varázsa. Al-Kámil szultán pedig-akihez hasonlóan spekulatív módon szem­
lélte a világot — szerető csodálattal tekintett rá, különösen amikor Fahr ad-Dínnel
bizalmasan megüzente, hogy sohasem erőltette volna Jeruzsálem átadását, ha nem
tekintélye forgott volna kockán. A vallásos muszlimok és a vallásos keresztények azon­
ban ferde szemmel néztek az egész ügyletre. A nyilvánvaló cinizmus sohasem hódítja
meg a népek szívét.155
19-én, hétfőn, megérkezett Kaiszareiai Péter, hogy a pátriárka utasítására kiközö­
sítse Jeruzsálemet. A sértés felszította Frigyes haragját, aki azonnal félbeszakította a
védelmi munkákat, összeszedte az embereit, és Jaffába sietett. Egy napig ott maradt,
majd elindult a parton Akkon felé, ahová 23-án érkezett meg. Akkon forrongott az
elégedetlenségtől. A bárók nem bocsátották meg neki, hogy gúny tárgyává tette az
alkotmányt, puszta régensként a beleegyezésük nélkül egyezséget kötött, és önmagát
királlyá koronázta. Összecsapások voltak a helybeli fegyveresek és a császári helyőr­
ség emberei között. A genovaiak és a velenceiek megsértődtek a pisaiaknak adott ked­
vezmények miatt. Pisa Frigyes egyik állandó itáliai szövetségese volt. A császár vissza­
térte még feszültebbé tette a légkört.156
Másnap reggelre Frigyes összehívta a királyság képviselőit, hogy beszámoljon ne­
kik cselekedeteiről. Szavait dühösen fogadták és helytelenítették. Ekkor az erőhöz
folyamodott. Rendőrkordont vont a pátriárka palotája és a templomosok székháza
köré, őröket állíttatott a városkapukhoz, hogy engedély nélkül senki se hagyhassa el a
várost vagy léphessen be oda. Azt beszélték, hogy el akarta kobozni Atlitot, a nagy
templomos erődöt, de megtudta, hogy nagyon erős helyőrség védi. Arra is gondolt,
hogy elrabolja Ibelini Jánost és a templomosok nagymesterét, és elküldi őket Apuliába.
Ám jól őriztették magukat, és a császár nem merte vállalni a kockázatot. Időközben
azonban aggasztó híreket kapott Itáliából, ahol az apósa, Brienne-i János pápai sereg
élén megszállta államait. Nem nagyon halogathatta tovább a hazaindulást. Minthogy
csak a Szíriában levő serege állt rendelkezésére, nem tudta megtörni ellenfeleit, ezért
kész volt a kompromisszumra. Bejelentette közeli elutazását, és kinevezte a királyság
bailli-ává Szidóni Baliant és a német Garniert. Balianról mindenki tudta, hogy mérsé­

155al-Ajní, 192-193. p.; Makrízí, IX, 525-526. p.

Historia Diplomatien Fridcrici Secundi, III, 101. p.; Estoire d'EracIcs, II, 374. p.
 Frigyes császár 783

kelt nézeteket vall, és az anyja Ibelini leány volt. Gamier, német származása ellenére,
Brienne-i János hadnagya volt. Montbéliard-i Odo maradt a királyság hadvezére. A
kinevezések igazából a császár vereségét jelentették. Tudta, hogy veszített, és a meg­
alázó jeleneteket elkerülendő, azt tervezte, hogy május elsején napkeltekor elhajózik,
amikor még senki sincs talpon. A titok azonban kitudódott. Amikor kíséretével a
Hentesek utcáján a kikötő felé tartott, az emberek kimentek házaik elé, és belsőségek­
kel és trágyával dobálták meg őket. Ibelini János és Montbéliard-i Odo meghallotta a
felfordulást, és odalovagolt, hogy helyreállítsa a rendet. Amikor azonban udvariasan
elköszöntek a gályán a császártól, az válaszképpen csak átkokat mormolt.157
Akkonból Limassolba hajózott Frigyes. Vagy tíz napig Cipruson maradt, ahol meg­
erősítette, hogy a bailli-k a következő személyek legyenek: Barlais-i Amalrik és négy
barátja, Chenichyi Gavin, Beiszáni Amalrik, Dzsabaili Hugó és Riveti Vilmos. Rájuk
bízta a király személyét. Nyélbe ütötte az ifjú király és Montferrati Aliz házasságát,
akinek az apja egyik hűséges támogatója volt Itáliában. Frigyes 1229. június 10-én part­
ra szállt Brindisiben.158
Az összes nevezetes keresztes vitéz között II. Frigyes császár okozta a legna­
gyobb csalódást. Kiváló elme volt, aki jól ismerte a muszlim mentalitást, és eligazo­
dott szövevényes diplomáciájukban. Azt is látta, hogy valamennyire meg kell érte­
niük egymást a muszlimoknak és a keresztényeknek, hogy fennmaradhasson a frank
Tengerentúl. A frank Tengerentúl természetét azonban nem értette meg. Norm ann
őseinek tapasztalata és az általuk elért eredmények, saját természete és a biroda­
lomról vallott felfogása arra ösztönözte, hogy központosított hatalmat építsen ki.
Itáliai birtokai kivételével ez Európában is kemény feladat volt. Cipruson esetleg
sikerült volna elérnie a célját, ha jobban választja meg az eszközöket. A kicsire zsu­
gorodott Jeruzsálemi Királyságban azonban ez a próbálkozás csak kudarccal járha­
tott. A királyság alig volt több, mint néhány város és vár védhető határ nélkül. O tt
nem volt többé lehetséges központi kormányzás. A kormányzást egy tapintatos és
köztiszteletben álló vezetővel az élen a helyi hatóságokra kellett bízni, habár köl­
csönös vitáik és féltékenykedésük sok energiát vett igénybe. A helyi hatóságok a
világi bárókból és a lovagrendekből álltak. Frigyes elidegenítette magától a világi
urakat azzal, hogy semmibe vette jogaikat és hagyományaikat, amelyekre annyira
büszkék voltak. A lovagrendek még fontosabbak voltak - mivel ekkor sok világi
lovag inkább a frank Görögországban kereste a szerencséjét, csak e rendek tudtak
újoncokat állítani, és letelepíteni őket Keleten. A lovagrendek azonban - bár nagy­
mestereik a királyi tanácsban ültek, és a csatamezőn engedelmeskedtek a királynak,
mint főparancsnokuknak - csakis a pápának tartoztak hűséggel. Nem lehetett el­
várni tőlük, hogy egy olyan uralkodót támogassanak, akit a pápa kiközösített és a
kereszténység ellenségének bélyegzett. A pápai tilalommal csak a német lovagrend
mert szembeszállni, amely a legkevésbé volt jelentős a három rend között, és amely­
nek nagymestere a császár barátja volt. Figyelemre méltó, hogy Frigyes igen kevés

157Estoire d'Eradcs, II, 375. p.; Ernőül, 466. p.; Cesies des Chiprois, 50. p.
158 Gestes des Chiprois, 50-51. p.
784 " Célt tévesztett keresztes hadjáratok

támogatással, az ellene felszított ilyen mérvű gyűlölet ellenére is olyan ragyogó dip­
lomáciai sikert tudott elérni, mint Jeruzsálem visszaszerzése.159
A valóságban Jeruzsálem megszerzése csak nagyon kevés hasznot hajtott a király­
ságnak. Frigyes sietős távozása következtében pedig nyílt város maradt. Nem lehetett
ellenőrizni az utat a tengertől a városig és a muszlim banditák állandóan kirabolták,
sőt meg is ölték a zarándokokat. Néhány héttel Frigyes elutazása után az ország fana­
tikus muszlim imámjai Hebronból és Nábluszból Jeruzsálemre támadtak. A különbö­
ző rítusokhoz tartozó keresztények a Dávid-toronyban kerestek menedéket, a kor­
mányzó, Haifai Rajnáid Akkonba küldött segítségért. A támadókat a két bailli, Szidóni
Balian és Garnier seregével visszavonulásra késztette. A muszlim vezetők tagadták,
hogy közük lett volna a támadáshoz, s amikor végre nagyobb helyőrség került a város­
ba és kisebb erődítményeket is építettek, kissé javult a közbiztonság is. A pátriárka
visszavonta a kiközösítést és az év egy részét a városban töltötte. A helyzet azonban
ingatag volt. A szultán - amikor csak akarta - visszafoglalhatta Jeruzsálemet. Galileában
újjáépítették Montfort és Toron várát, itt erősebbek voltak a keresztények, mivel azon­
ban Szafedban és Bánjászban muszlimok voltak, nem volt biztosíték arra, hogy állan­
dóan ilyen marad a helyzet.160
Frigyes csak elkeseredett polgárháborút hagyott maga után mind Cipruson, mind
a Jeruzsálemi Királyságban. Cipruson azonnal kitört a belviszály. Az öt bailli azt az
utasítást kapta, hogy az Ibeliniek minden barátját száműzzék a szigetről. Azt is meg­
ígérték, hogy tízezer márkát fizetnek Frigyesnek, és amíg ennek első részletét nem
fizették ki, nem kapták vissza a császári helyőrségektől a várakat. Súlyos adók kiveté­
sével, valamint az Ibelini-pártiak javainak elkobzásával szedték össze a pénzt. Bejrúti
János egyik leghívebb támogatója, a történetíró és költő Novarai Fülöp épp a szigeten
tartózkodott. A bailli-k menlevelet adtak neki, és Nicosiába hívták, hogy a fegyver-
szünetről tárgyaljanak az Ibeliniekkel. Amikor Fülöp megérkezett, megváltoztatták
döntésüket, és letartóztatták. A gyermek király jelenlétében - aki ismerte Fülöpöt, de
nem tudott közbelépni - egy dühös jelenet során a bailli-k óvadék ellenében elenged­
ték Fülöpöt, aki a johanniták házába menekült. Ezt bölcsen tette, mert szállására azon
az éjjelen fegyveresek törtek be. Sántarímekbe szedett felhívást küldött Ibelini János­
nak Akkonba, kérte, hogy jöjjön, mentse meg őt és a barátai birtokait. János saját
költségén azonnal csapatokat állított, és sikerült partra szállnia Gastriában, Fama-
gustától északra. Onnan óvatosan indult Nicosia felé, ahol találkozott a bailli-k sere­
gével. Ez a sereg sokkal nagyobb volt, mint az övé, de nem volt olyan lelkes. Tárgyalá­
sok után az Ibeliniek július 14-én elszánták magukat a harcra. A csata sorsát eldöntöt­
te az a lelkes támadás, amelyet János lovagjai János fiának, Baliannak a vezetése alatt
hajtottak végre, valamint a Novarai Fülöp által szervezett johanniták rohama. A bailli-k
csapataikkal elmenekültek a három várba: Dieu d’Amourba, Kantarába és Küreniába.
János követte őket, majd mind a három várat ostrom alá vette. Kürenia hamarosan

159 Frigyes palesztinai tetteivel kapcsolatos ellentétes nézetekről lásd Kantorowicz: /'. m., 193. skk. p. és
Grousset: Histoire des Croisadcs, III, 322-323. p.
*“ Estoire d'Eradcs, II, 303-305. p.
 Frigyes császár «► 785

elesett, de Dieu d'Amour - ahova Barlais az ifjú királyt és lánytestvéreit vitte - és

Kantara szinte bevehetetlenek voltak. Ezek a várak csak 1230 nyarán adták meg ma­
gukat, amikor kiéheztették a védőket. János nagylelkű békefeltételeket szabott. Az öt
bailli közül Chenichy Gavint megölték Kantaránál, féltestvére, Riveti Vilmos elszö­
kött Küreniából, hogy segítséget hozzon Kilikiából, és ott halt meg. A többi hármat
János nem büntette meg, számos barátja bosszúságára. Még azt sem engedte meg
Novarai Fülöpnek, hogy szatirikus költeményt írjon róluk. A király nevében követet
küldött az európai uralkodókhoz, hogy igazolják, hogy miért kellett a császár ellen
cselekedniük. János átvette a kormányzást 1232-ig, amikor Henrik király elérte a nagy­
korúságot.161
Közben a Jeruzsálemi Királyságot békésen kormányozta Szidóni Balian és a né­
met Garnier. 1229 őszén Aliz ciprusi királyné Akkonba ment, és bejelentette igé­
nyét a koronára. A ciprusi régensség, amely névleg még az övé volt, csak bajjal járt.
Vérrokonságra hivatkozva elvált az ifjú Antiókhiai Boemundtól: harmadfokú uno­
katestvérek voltak. Aliz ekkor kijelentette, hogy bár a császár fia, Konrád volt Jeru­
zsálem törvényes királya, de elveszítette jogait, mivel nem jött el királyságába. A
legfelsőbb bíróságnak ezért át kell adni a koronát a legközelebbi törvényes örökös­
nek, aki nem más, m int Aliz. A bíróság elutasította Aliz kérelmét. Konrád kiskorú
volt, jelenléte tehát nem volt szükséges. Abban azonban megegyeztek, hogy követ­
séget küldenek Itáliába, és kérik, hogy egy éven belül küldjék Keletre Konrádot, hogy
személyesen neki tehessék le a hűségesküt. Frigyes azt válaszolta, hogy azt fogja
tenni, amit a legjobbnak lát.162
1230. július 23-án a San Germanó-i egyezménnyel Frigyes kibékült a pápával. Itáliá­
ban mindenütt diadalmaskodott, így azután tehetett engedményeket a szicílai egy­
ház ellenőrzése ügyében, hogy cserébe feloldozzák a kiközösítés alól. Kibékülése a
pápával Keleten is megerősítette helyzetét. Gerold pátriárkát utasították, hogy vonja
vissza Jeruzsálem kiközösítését, és meg is feddték, mert Róma megkerülésével alkal­
mazta azt. A lovagrendeknek nem kellett többé tartózkodó magatartást tanúsítani­
uk, a bárók pedig nem számíthattak többé az egyház támogatására.163A császár kivár­
ta, míg eljön az ő ideje. 1231 őszén azt mondta a pápának, hogy sereget kell küldenie
Jeruzsálem védelmére. Összeszedett mintegy hatszáz lovagot, száz testőrt, hétszáz
felfegyverzett gyalogost és háromezer tengerészt, és marsallja, a nápolyi Filangieri
Richárd vezetése alatt, harminckét gályán elindította őket. Filangieri megkapta a csá­
szári legátusi címet.164
Ibelini János Akkonban tartózkodott, amikor egy embere, aki a német lovagrend
egyik hajójával érkezett Itáliából, hírt hozott az érkező seregről. Feltételezte, hogy a

161Gestes des Chiprois, 50-76. p. (Novarai Fülöp személyes elbeszélése); Estoire d'Eracles, II, 375-377. p.
Lásd Hili: i. m„ II, 100-107. p.
162Estoire d'Eracles, II, 380. p. Lásd La Monte: Feudal Monarchy, 64. p. 1. jegyzet.
163 Hefele-Leclercq: i. m., 1489-1490. p.
164 Gergely pápa azt írta Frigyesnek, hogy Filangieri nem hívhatja magát császári legátusnak, csak a
császár jeruzsálemi megbízottjának. A Szíriái püspököknek is így ajánlotta Filangierit (IX. Gergely 1231.
aug. 12-én kelt levele, M. G. H. Epistolae Saeculares-ban, XIII, I, 363. p.).
786 Célt tévesztett keresztes hadjáratok

sereg első célpontja Ciprus lesz, ezért összeszedte minden emberét Bejrútban, csak kis
helyőrséget hagyott hátra a várban, és elhajózott Ciprusra. Amikor a császári flotta
Ciprus partjához ért, Filangieri megtudta, hogy János Henrik királlyal Kitiben volt, és
hogy Limassolt Ibelini Balianra bízták. Követet küldött a királyhoz Frigyes üzeneté­
vel, melyben megparancsolta, hogy száműzze az Ibelinieket és kobozza el javaikat.
Henrik azt válaszolta, hogy János a nagybátyja, és semmiképp sem hajlandó hűbére­
seit megfosztani birtokaiktól. A Frigyes üzenetét tolmácsoló Barlaist a tömeg meglin­
cselte volna, ha János nem siet a segítségére.
Amikor a követ visszatért, Filangieri egyenesen Bejrutba hajózott. A védtelen vá­
rost a megijedt püspök azonnal átadta neki, és ekkor hozzákezdett a vár ostromához.
Körülzárta Bejrutot, elfoglalta Tűroszt és Szidónt, és megjelent Akkonban. Összehív­
ta a legfelsőbb bíróságot, és bemutatta az okmányt, amellyel Frigyes bailli-vá nevezte
ki. A bárók jóváhagyták a kinevezést, és akkor Filangieri bejelentette az Ibelini-birto-
kok elkobzását. Erre a bárók tiltakozni kezdtek. Birtokokat nem lehetett elkobozni a
legfelsőbb bíróság jóváhagyása nélkül, és lehetőséget kellett adni a birtokosnak, hogy
védelmezze az ügyét. Filangieri dölyfösen azt válaszolta, hogy a császár bailli-ja, és
hogy engedelmeskedni fog a császári utasításoknak. Az alkotmány ilyen durva meg­
sértése még az olyan nagyurakat is megrendítette, mint amilyen Szidóni Balian és
Montbéliard-i Odo volt, akik egészen addig a császárt támogatták. A bárók mind át­
álltak Ibelini János pártjára. Az akkoni kereskedők, akik között János népszerű volt, és
akik rossz néven vették Filangieri fölényes módszereit, szintén őket támogatták. Leg­
többen néhány nemessel együtt egy Szent Andrásnak szentelt vallásos konfraternitáshoz
tartoztak. Ezen az alapon egy kommunát állítottak fel, mely az egész helybeli polgár­
ságot képviselte. Élükön tizenkét konzul állt, és meghívták Ibelini Jánost, hogy ő le­
gyen az első polgármesterük. Filangieri azonban félelmetes volt. Komoly serege fő­
ként a magával hozott lombardokból állt. A német lovagok és a pisai közösség hűsé­
ges barátai voltak. A pátriárka, a johanniták és a templomosok távol tartották magu­
kat az ügytől. Nem rajongtak Frigyesért, de amióta megbékélt a pápával, nem tudták
pontosan, mi a kötelességük.
Amikor a Bejrut elleni támadás híre elért Ciprusra, Ibelini János könyörögve kérte
Henrik királyt, hogy a sziget seregével siessen a város megmentésére. A fiatal király
beleegyezett, és megparancsolta, hogy a sziget egész serege induljon el hajókon. János
arról is tudomást szerzett, hogy Akkon polgármesterévé választották. Habár kocká­
zatos volt Ciprust védelem nélkül hagyni, János úgy gondolta, hogy először a száraz­
földet kell megmenteni. Elővigyázatból Barlais-t és barátait is arra kényszerítették,
hogy tartsanak az expedícióval. János azt remélte, hogy 1231 karácsonyán elindulhat
Ciprusból, de a viharos időjárás miatt csak február 25-én tudott elindulni Famagustából.
A hajók gyorsan átkeltek a hatalmas viharon és Tripolisztól délre, a kis Puy du
Connétable kikötőben vetettek horgonyt. Itt Barlais és barátai, összesen nyolcvan
lovag, titokban partra szállt, felszerelését hátrahagyta és Tripoliszba ment. Filangieri
hajót küldött értük és Bejrutba vitette őket. János a parton követte embereivel a ha­
jót, miközben a ciprusi flotta dél felé tartott, de rossz időbe került Botrunnál. Néhány
hajó hajótörést szenvedett, több hajóban kár esett, sok minden odaveszett. Amikor
János átkelt Dzsabailon, a gyalogság egy része megszökött. Végre elérte Bejrutot, és
 Frigyes császár ** 787

keresztülverekedte magát a várig. Onnan kérte a bárókat, hogy mentsék meg. Sokan
eljöttek, az élükön unokaöccsével, Kaiszareiai Jánossal. Szidóni Balian azonban még
mindig reménykedett a kompromisszumban. Bejrútba sietett egykori bailli-társával,
Garnier-vel, a pátriárkával, a johanniták és a templomosok nagymesterével. Filangieri
azonban minden olyan feltételt visszautasított, amely szerint Ibelin megtarthatta
volna birtokait, a tárgyaló felek pedig ennél kevesebbel nem érték be.
Miután megerősítette a bejrúti helyőrséget, János Tűroszba ment, ahol szívesen
fogadták és ahol sok újoncra tett szert, főleg a genovaiak köréből. Fia, Balian vezetése
alatt követséget küldött Tripoliszba, hogy tető alá hozza Henrik király Izabella nevű
húga házasságát Boemund másodszülöttével, Henrikkel. Boemund azonban nem na­
gyon bízott az Ibeliniek sikerében, és hideg udvariasággal bánt a követséggel. Filangieri
ekkor már nyugtalan volt. Tűroszban rendezte be főhadiszállását, Bejrútban a pa­
rancsnokságot a testvérére, Lotárra bízta. Megparancsolta Lotárnak, hogy hagyjon fel
az ostrommal, és csatlakozzon hozzá Tűroszban.
Időközben Barlais a lombard csapatokkal megerősítve visszament Ciprusba, és
megkezdte a sziget lerohanását. A várak egymás után elestek, Dieu d’Amour kivételé­
vel, ahol a király nővérei találtak menedékre, valamint Buffavento kivételével, amely
az egyik legbevehetetlenebb vár volt. Ebbe a várba menekült szerzetesnek öltözve
Montbéliard-i Eschiva, Henrik király unokatestvére és Odo unokahúga. Nagy készle­
teket vitt magával, és a várat a király nevében védte. Első férjét, Montaigu-i Valtert
Barlais emberei ölték meg a nicosiai csatában. Eschiva nemrég m ent férjhez Ibelini
Balianhoz. Mivel unokatestvérek voltak, a házasságot titokban tartották. Balian
Tripoliszban két genovai hajóskapitánytól hallotta Ciprus megszállásának a hírét. A
genovaiak felajánlották segítségüket, de a hajóikat zár alá vette Boemund.
Április végén a genovaiak ciprusi engedményekért cserébe megígérték, hogy meg­
segítik az Ibelineket a Filangieri elleni támadásban Tűroszban. A sereg északra indult,
a tizenkét mérföldre levő Casal Imbert felé. O tt János találkozott az antiókhiai pátri­
árkával, Rezzatói Alberttal, akit a közelmúltban neveztek ki Keletre pápai legátusnak,
és aló közvetíteni érkezett délre. Nemrégiben járt Tűroszban, és ismerte Filangieri
feltételeit. János korrekten azt válaszolta, hogy azokat a legfelsőbb bíróság elé kell
tárni, majd visszalovagolt a pátriárkával Akkonba, nagy kíséretet vitt magával, jelen­
tősen meggyengítve ezáltal seregét. Május 2-án késő éjjel Filangieri, aki tudott János
elutazásáról, sőt, lehet, hogy ő maga szervezte meg a pátriárka segítségével, teljes
erejével kitört Tűroszból, és rajtaütött a gyanútlan és rosszul őrzött Ibelini-táboron.
Brie-i Anzelm volt a parancsnok az ifjabb Ibelini uraságokkal együtt. Noha derekasan
harcoltak, a tábort elfoglalta az ellenség. A félig felöltözött fiatal ciprusi királyt sietve
a biztonságos Akkonba vitték. A többi túlélő a dombtetőre menekült.
Filangieri nem használta ki teljesen a győzelmét, hanem a zsákmánnyal visszavo­
nult Tűroszba, csak a Tűroszi-hágóhoz állított őröket. Amikor Ibelini János megtud­
ta a szerencsétlenséget, visszasietett Akkonból, megmentette a fiait, ám amint meg­
próbálta utolérni a zsákmánnyal rakott ellenséget, a hágónál feltartóztatták. Közben
Filangieri áthajózott Ciprusra és erősítést vitt Barlais-nak. János ekkor lefoglalta az
akkoni öbölben levő hajókat, Henrik király pedig birtokokat ajánlott a helyi lovagok­
nak Cipruson, sőt még a szíriai kereskedőknek is, ha csatlakoznak hozzá. Megszer­
788 Célt tévesztett keresztes hadjáratok

vezte, hogy a genovaiak segítséget nyújtsanak, cserébe adómentességet biztosított

nekik, valamint saját városnegyedet és bíróságot Nicosiában, Famagustában és
Paphosban. Kevés volt a pénz, de Kaiszareiai János és az ifjabb Ibelini János, Fülöp fia,
tulajdonukban levő ingatlanokat adtak el Kaiszareiában és Akkonban a johannitáknak
és a templomosoknak, és az összeszedett 31 000 bizánci aranyat kölcsönadták a ki­
rálynak. János és Henrik király így felszerelkezve május 30-án elhajózott Akkonból.
Megálltak Szidónban, és felvették Ibelini Baliant, aki tripoliszi követ járásából tért meg,
majd együtt áthajóztak Famagustába. Filangieri lombardjai több m int kétezer lovas­
sal a városban voltak, míg az Ibelinieknek csak 233 lovasuk volt. Ennek ellenére János
megkockáztatta, hogy az éj leple alatt partra szállítsa csapatait egy sziklás szigetecs­
kén, a kikötőtől délre. Ezt a szigetet nem őrizték, mert úgy vélték, hogy ott nem lehet
lovasokat partra tenni. A kis csapat azután csónakokkal behatolt a kikötőbe akkora
lárm át csapva, hogy a lombardok azt hitték, egy nagy sereg lepte meg őket. Felgyúj­
tották saját hajóikat, és sietve elhagyták a várost. Amikor reggel az Ibeliniek serege
átkelt a sziklákon a szárazföldre, Famagusta üresen állt.
János éppen annyi ideig maradt ott, hogy a király ígéretét beváltva aláírhassa az
egyezményt a genovaiakkal, amelynek értelmében egy városnegyedet jelölt ki szá­
mukra. Azután a serege elindult Nicosia felé. A lombardok nem voltak népszerűek a
szigeten vad viselkedésük miatt, és most attól tartottak, hogy a parasztok fellázadnak
ellenük. Ahogyan visszavonultak az Ibeliniek elől, felgyújtották a magtárakat, ame­
lyekbe nem sokkal korábban gyűjtötték be a termést. Úgy döntöttek, hogy nem áll­
nak ellen Nicosiánál, hanem továbbmennek a küreniai dombok felé vezető úton, ahol
a Dieu d’Amourt ostromló Filangierivel is felvehetik a kapcsolatot, hátulról a birto­
kukban levő Kürenia védte őket. Köztudott volt, hogy Dieu d'Amour helyőrsége már
éhezett és közel állt a megadáshoz. Ha Filangierinek sikerül feltartania ellenségeit,
amíg be nem veszi a várat, a király két ott tartózkodó nővérével együtt, akkor erősebb
pozícióból alkudozhat a királlyal.
Az Ibeliniek lassan vonultak Nicosia felé, mert nem volt elég élelmük. Nicosiában
azonban bő tartalékokra bukkantak, amelyek elkerülték a lombardok figyelmét. Já­
nosban ez akkora gyanút ébresztett, hogy nem volt hajlandó a városon belül letábo­
rozni, hanem június 15-én azonnal Kürenia felé vezette tovább csapatait. Az volt a
terve, hogy a hágó előtt, Agridinál ver tábort. Harci készültségben meneteltek, mivel
attól tartott, hogy bármelyik pillanatban megtámadhatják őket. János fiának, Baliannak
kellett volna irányítania az előőrsöt, őt azonban kiközösítették, mert elvette unoka-
testvérét, a harcias Eschivát, aki buffaventói sasfészkéből követte a hadjáratot. Balianra
em iatt apja nem akart magas parancsnoki tisztet bízni. Az előőrsöt ezért testvére,
Hugó vezette Brie-i Anzelmmel. János harmadik fia, Balduin a második csapatot irá­
nyította, Ibelini János pedig a hátvédet, vele volt a többi fia és a király is. A sereg kicsi
volt és olyan kevés lóval rendelkeztek, hogy a lovagok fegyverhordozói kénytelenek
voltak gyalog harcolni. A Dieu d’Amour-i útelágazásnál lévő hágóról letekintő
lambardoknak is szánalmasnak tűnt a közelgő sereg. Kiadták a parancsot, hogy kése­
delem nélkül meg kell támadni őket. Az első lombard lovasroham Manupello grófja,
Valter vezetése alatt száguldott le a dombról. Végigvonult az Ibelini-sereg szárnya
mellett, de nem tudta megtörni a csatarendet, majd a roham lendületében leért a