In His Arms

Sarah Hadley Brook

RAJONGÓI FORDÍTÁS

Fordító: Aemitt
Lektor: Jane
Korrektor: Sylvanis

2023
 Fülszöveg
Rick Mitchum egy olyan ember, aki szórakozásra vágyik.
Kötöttségek nélküli szex az egyetlen dolog, amire szüksége van...
legalábbis ezt próbálja elhitetni magával. Miután három évvel
korábban összetörték a szívét, soha többé nem akarja ezt átélni.
De mostanában péntek esténként egy Josh Landers nevű helyi
tűzoltó együtt lóg a baráti társaságukkal, és valami nem tetszik
Ricknek benne.

Josh belefáradt abba, hogy Rick mindenkit felszed, csak őt

nem. Kész megosztani a szívét és az ágyát is a férfival. Ha Rick
megnyílik, Josh tudja, hogy mindent megadhatna neki, amire
csak szüksége van.
Aztán egy éjszaka Joshnak elege lesz, és mindent szabadjára
enged.
 Első fejezet

Ahogy Rick belépett a Falcon's Nestbe, meghallotta a The

Cure „Friday, I'm in Love” című számát, és elmosolyodott. Nem
ez volt a kedvenc dala, de a fenébe is, örült, hogy péntek volt.
Csak néhány másodpercig kellett pásztáznia a zsúfolt
szórakozóhelyet, hogy megtalálja a barátait, akik a hátsó
sarokbokszban ültek. A mosolya továbbra is a helyén maradt,
amíg a tekintete meg nem akadt Josh-on.
A francba. Volt valami bizonytalanul nyugtalanító Josh-ban,
de Rick sosem tudta megmondani, mi az. Mégis, ez piszkálta és
bosszantotta. Mélyet sóhajtott, tudta, hogy ha a két legjobb
barátjával, Markkal és Andrew-val akar lógni, akkor el kell
viselnie Josh-t. Te jó ég, mennyire hiányoztak neki azok a
napok, amikor csak ők hárman voltak. Még a főiskolán
ismerkedtek meg, és az évek során hagyománnyá vált, hogy
péntekenként összejöjjenek, általában ebben a bárban.
A hely nem volt puccos. A falakon helyi LMBTQ
rendezvényeket hirdető plakátok, sztárok képei és néhány nagy,
világító villogó betű, amelyek olyan szavakat alkottak, mint
„tánc”, „ital” és „buli”, egy elég szimpla klubot fedtek le. Az egyik
oldalon régi fából készült bárpult állt, két fal mentén bokszok, a
másik oldalon a táncparkett, és kerek asztalok voltak
szétszórtan elhelyezve. De a Falcon's Nestben elképesztő
előételek, remek zene és rengeteg férfi volt. És még ráadásul
olcsó is volt. Szóval alapvetően egy főnyeremény minden
szempontból. A péntek esték általában elég zsúfoltak voltak, és
a bandájukból legalább egyvalaki mindig igyekezett korán
érkezni, hogy lefoglaljon egy bokszot.
 Rick ügyesen átfurakodott a tömegen, ahogy a boksz felé
tartott, észrevette, hogy a bár törzsvendégei közül sokan már a
friss húsra vadásznak. Becsúszott a bokszba, miközben Andrew
arrébb húzódott, hogy helyet szorítson.
– Szia, Rick. Most rendeltem neked egy sört.
Őszinte mosolyt villantott a haverjára. – Köszi. Szükségem
van rá. A munka egy rémálom volt. – Az asztal túloldalán a
közvetlenül vele szemben ülő magas barna hajú férfira
pillantott, és igyekezett megőrizni a mosolyt. – Josh – mondta
biccentve, nyugodt hangon.
– Szia – Josh keveset beszélt, és a legtöbbször alig vette
figyelembe, de ma este Rick megesküdött volna rá, hogy látta,
ahogy egy csipetnyi mosoly rajzolódik ki az ajkán, és felcsillan a
smaragdzöld szempár.
Érdekes.
Engedte, hogy a tekintete átugorjon Markra, a rövid,
élénkvörös hajú, sápadt bőrű, szeplős orrú csendes férfira. Mark
rámosolygott Rickre, és forgatta a szemét. Ő sem volt túlságosan
oda Josh-ért, bár egészen más okból, mint Rick. Egy szóban:
féltékenység, Andrew miatt. Bárki, akinek volt szeme, láthatta,
hogy Mark fülig szerelmes Andrew-ba. Nos, bárki láthatta,
kivéve Andrew-t.
Olyan régóta voltak barátok, hogy Rick nem tudta pontosan
beazonosítani, Mark mikor kezdett másképp nézni Andrew-ra,
de tavaly észrevett egy változást Mark viselkedésében Andrew-
al szemben. Személy szerint Rick úgy gondolta, ha
összejönnének a srácok, jó hatással lennének egymásra. Nem
mintha Mark valaha is bevallotta volna bárkinek is a szerelmét.
Andrew jó srác volt, de abszolút nem volt képben. Ápoló volt
a helyi sürgősségi osztályon, és egyik este éppen késő esti
műszakban dolgozott, amikor több tűzoltót is bevittek a
mentővel. A kórháztól délre egy lakóházban nagy tűz ütött ki, és
a helyszínre érkező mentősök aggódtak, hogy néhány tűzoltó túl
sok füstöt lélegzett be, és ragaszkodtak hozzá, hogy kivizsgálják
őket. Amikor Josh-t bevitték, Andrew-t jelölték ki ápolónak, és
keményen belezúgott. Kiderült, hogy Josh jól van, de ott
maradt, amíg a többi tűzoltót ellátták.
Andrew meghívta Josh-t, hogy csatlakozzon hozzájuk a
következő péntek esti kiruccanásukra a Falcon's Nestbe, és nem
meglepő módon Josh el is jött. Andrew mindenféleképpen
imádnivaló volt a füle körül göndörödő sötétbarna hajával,
csokoládébarna szemével és mokka színű bőrével. 175 centi
magas volt, vékony, izmos testalkatú, széles vállakkal, és sötét
színű szőrzete kilátszott az inge alól. Lehet, hogy már huszonhét
éves volt, de még mindig megvolt az az imádnivaló kisfiús
mosolya.
Oké, igen, egy időben Rick is nagyon belezúgott a fickóba.
Andrew szexi volt, de Rick hamar rájött, hogy a sors úgy hozta,
hogy csak barátok lesznek.
Ezért senki sem lepődött meg, amikor Josh megjelent aznap
este. A pasik általában ezt tették, ha Andrew-ról volt szó. Ami
meglepte őket, az az volt, hogy Josh egyáltalán nem mutatott
érdeklődést Andrew iránt – mármint, ami a randizást vagy az
ismerkedést illeti. Nem, úgy látszott, hogy Andrew-ra csak, mint
haverra gondolt. Barátként. Körülbelül egy hónap elteltével
végre megértette Andrew, hogy semmi sem fog történni, és a
fellángolása végül elhalványult, de Josh már a társaságuk része
lett.
Rick azonban sajnálta Markot, mert a srác még mindig
zöldült a féltékenységtől, és azon tűnődött, vajon meddig tarthat
ez a viszonzatlan szerelem. Rick azt tervezte, hogy egyik nap
félrehívja Markot, és megmondja neki, hogy végre tökösnek kell
lennie, és pontosan meg kell mondania Andrew-nak, hogy mit
érez.
 Megérkeztek a sörök, és az előétel-kínálat átbeszélése után
úgy döntöttek, hogy mozzarella rudacskákat és óriás nachót
rendelnek, és osztoznak rajtuk.
Rick megfordult a helyén, és a pultot pásztázta, ellenőrizve a
dolgokat. Nyugtalannak érezte magát. Feszültnek. Őrült
munkahét volt, és szüksége volt arra, hogy kieressze a gőzt. Le
kellett feküdnie valakivel. Már három hét telt el. Szerencsére
dögös, fiatal férfiak szűk farmerben töltötték meg a csehót.
Istenem, de szerette a feszes kis segget. Azon tűnődött, vajon a
legutóbbi srác, akit felszedett, újra itt lesz-e, de gyorsan elvetette
ezt a gondolatot. Rick ragaszkodott a szabályához – csak
egyéjszakás kalandok, bármennyire is heves volt a szex. Kétszer
ugyanazt a fickót felszedni túl közel állt egy kapcsolat
látszatához, és azt nem akarta.
Figyelmét ismét az asztalnál folyó beszélgetésre fordította, és
észrevette, hogy Josh őt bámulja. Valójában felmérte. A
francba. Lebukott. Josh tudta, hogy egy pasit keresett. Ezt Rick
nem próbálta véka alá rejteni, de mégis elpirult Josh
mindentudó tekintete alatt. Mindenki tudta, hogy nem érdeklik
a kapcsolatok – egyszer már megpróbálkozott vele, úgy három
évvel ezelőtt. A teljes szívét odaadta. És darabokban kapta
vissza. Szilánkokra tört, majd a lelkébe fúródott. Hónapokig
tartó vergődés és depresszió után végül új emberként bukkant
elő. Olyan, aki soha többé nem menne keresztül ezen.
Most már csak a könnyű, gyors pontszerzésre ment. Fiatal –
de nem fiatalabb huszonegynél –, dögös, és általában szőke.
Mindig olyan készségesek voltak, hogy átadják magukat neki.
Minden szép és rendben volt. Megkapta, amit akart. Ők pedig
azt kapták, amit akartak. És soha többé nem kellett látnia őket.
Észrevette, hogy még mindig Josh szemébe néz, és
elszakította a tekintetét, amikor Mark kérdezett tőle valamit.
– Bocsánat. Hogy mi? – kérdezte furcsán zavartan.
 – Azt kérdeztem, hogy még mindig versenyben vagy-e az
előléptetésért?
Rick bólintott. – Tegnap volt egy második interjúm. Jól ment.
De lehet, hogy csak néhány hét múlva tudom meg az eredményt.
Nem akarta hangosan bevallani, túlságosan félt, hogy
elkiabálja magát, de nagyon akarta ezt az előléptetést. Annyira
akarta, hogy megérezte az ízét. Három évig dolgozott
ugyanannál a pénzügyi cégnél, és rájött, hogy szeret a
könyvvizsgálati részlegen dolgozni. Természetes volt számára.
Amikor a főnöke bejelentette, hogy a hónap végén nyugdíjba
megy, arra biztatta Ricket, hogy jelentkezzen a pozícióra.
– Az osztály vezetése elég tisztességes fizetésemelést
jelentene – tette hozzá. – Arra gondoltam, hogy talán végre
megszabadulhatnék az ócska kis egyszobás lakásomtól, és
kereshetnék egy nagyobb, kétszobásat. Szeretnék egy irodát
vagy vendégszobát.
– Meg kell nézned a mi épülettömbünket. Van néhány szabad
lakás, és imádod a medencét – emlékeztette Andrew.
Rick elmosolyodott. Mark és Andrew megosztoztak egy két
hálószobás lakás bérleti díján, és a medence fantasztikus volt. –
Ez határozottan egy jó ötlet.
– Én a tőlük nem messze lévő épületkomplexumban lakom –
mondta Josh, a hangja mély és rekedtes volt. – Ott is van egy
szép medence, és egy remek edzőterem.
Rick találkozott a tekintetével, és meglepetten felvonta a
szemöldökét, miközben a teste megfeszült.
Josh szeme csillogott, majd kacsintott.
Ó, Istenem, a pasi komolyan rákacsintott. Mi a fene folyik itt?
A férfi összerándult a székében, és a bárpult felé fordította a
figyelmét. Látta, hogy egy cuki szőke bámul vissza rá, és a
barátjával kuncog. Szűk farmerben. Még szűkebb pólóban.
Hajlékony kis test. Hmm...
 Rick úgy döntött, hogy kimegy a férfi mosdóba, aztán pedig
bemutatkozik neki.
– Mindjárt jövök, srácok.
Magán érezte Josh tekintetét, miközben elsétált, és ismét
azon tűnődött, vajon képzelődik-e. Josh nem igazán volt az
esete. Oké, ez hazugság volt – Josh dögös volt. Az a bozontos,
sötétbarna haj, ami a füle fölé és a gallérja köré göndörödött. És
ahogy a homlokára omlott, Ricknek többször is kedve támadt
átfésülni az ujjaival. Gyakran elgondolkodott azon, vajon olyan
selymes-e, mint amilyennek látszik. És azok a gyönyörű
smaragdzöld szemek egyetlen pillantással a földhöz tudták
volna szegezni. A férfi erős állvonala látszólag állandó
borostával büszkélkedett, és tagadhatatlan volt, hogy Josh
testes – széles vállú, izmos, magas, valószínűleg 190 centi körüli.
És az a bőr, amit Rick látott (nem sokat), feszesnek és
aranyszínűnek tűnt. És Josh tűzoltó volt. Egy igazi tűzoltó.
Szóval igen. Dögös.
Mégis, emlékeztette magát Rick, Josh nem az esete... már
nem. Rick az erős, csendes srácokat szerette. Régen szerette, ha
nagy, izmos karok közé zárják. Egész éjjel a karjaikban tartották.
Aztán Gregory összetörte a szívét, és megesküdött, hogy soha
többé nem adja oda senkinek. Könnyen ment neki, amíg távol
tartotta magát az erősnek és hatalmasnak tűnő férfiaktól. Nem,
nagyobb biztonságban volt, ha itt-ott egy-egy készséges
egyéjszakás pasival dugott. Gondoskodott róla, hogy mindig ő
legyen a főnök. Semmi kötöttség. Ez elégedetté tette –
többnyire. Három éven át keményen dolgozott, hogy meggyőzze
magát erről. A barátai többször is megpróbálták rávezetni a
tévedésére, de nem gondolta meg magát.
A mosdóban kezet mosott, és megnézte magát a tükörben.
Nem is olyan rossz. Sűrű, sötétbarna haját oldalra választotta,
és kék szeme fölött hangsúlyos szemöldöke ült. Amikor
mosolygott, gödröcskék jelentek meg az egyébként sima arcán.
Alig volt 180 centi magas, és szikár testalkatú. A futás segített
neki formában maradni. Ma este egy kifakult 501-es Levis
farmert, és egy kék, hosszú ujjú, V-nyakú felsőt viselt. Befejezte,
készen állt, hogy köszönjön annak a helyes srácnak a bárpultnál.
Ahogy kilépett a férfi mosdóból, belebotlott Joshba. Szó
szerint. Mielőtt Rick még észbe kaphatott volna, Josh keze
átkarolta a csuklóját, és a pasi végigvonszolta a folyosón egy
sötét sarokba. Rick szíve hevesen vert, de nem állt ellen. És
mielőtt Rick felfogta volna, mi történik, Josh a falhoz szorította.
– Mi a fasz van, Josh? – fakadt ki.
De Josh nem figyelt oda. A szemében felvillant valami. Vágy?
Szenvedély? Egyik nagy keze Rick hasizmát simogatta, míg a
másikkal a falnak támaszkodott, miközben Josh előrehajolt,
forró lehelete Rick fülét csiklandozta.
– Egy igazi férfira van szükséged, Rick. Nem egy újabb
kisfiúra. – A rekedtes hangja végigborzongatta Rick testét.
Rick megpróbált tudomást sem venni a bőrén érzett
bizsergésről. – Nem tudod, miről beszélsz, Josh. Még csak nem
is ismersz – tiltakozott, hangja érdes volt az üres térben.
– Tényleg? Azt hiszed, nem ismerlek? – Josh hátrahúzódott,
és a homlokát Rick homlokához támasztotta, amitől Rick
lélegzete elakadt. – Azt hiszed, nem tudom, mennyire szeretnéd,
hogy egy igazi férfi öleljen át? Hogy jól érezd magad? Tudod,
hogy eleged van azokból a fiatalokból. Szükséged van egy férfira,
aki addig kefél, amíg annyira kielégülsz, hogy ki sem tudsz kelni
az ágyból. Hogy a tested elernyedjen a kimerültségtől.
Rick megpróbálta lenyugtatni a légzését. – Tévedsz –
suttogta, és a hangja nem volt túl magabiztos. A remegés sem
segített az ügyön, amikor Josh keze elkezdett a hasán lefelé
csúszni, és megállt a farmerjában lévő kemény dudoron. Josh
megmarkolta és megszorította.
 Rick felnyögött. Bassza meg! Nem akart nyögni.
Josh felnevetett. – Persze. Én tévedek.
Rick legszívesebben korholta volna a testét, amiért elárulta.
Most nem volt szüksége erre a bonyodalomra az életében. De
már túl késő volt. Josh az ajkait Rick ajkához érintette, ezzel
villámokat lövellt közvetlenül a farkába, és Rick újra felnyögött.
Josh az ajkait Rick ajkaira nyomta, egy megszédítő, forró
csókba, amit Rick a lábujjáig érzett. A nyelvük táncolt, ahogy
kavarogtak és kóstolgatták egymást. Josh megszűntette a köztük
lévő távolságot, és testét Rickéhez szorította, és a dolgok azonnal
felforrósodtak.
A kezek mindenhová vándoroltak, egymás testén
barangoltak, és ujjaik egymás hajába merültek. Csípő a csípőhöz
tapadt, és Rick teljesen elveszett, nem törődve azzal, hogy hol
vannak, vagy ki látja őket. Csak ezt akarta folytatni, amit
csináltak. Semmi gondolkodás. Csak érzés.
Josh visszahúzódott, lihegve, miközben a karját a falnak
támasztotta. Elmosolyodott, amikor Rick halkan tiltakozott. –
Ne.
– Menj vissza az asztalhoz, és mondd meg a srácoknak, hogy
fáj a fejed – parancsolta Josh. – A parkolóban találkozunk, és
követhetsz a lakásomig.
Ricket nem is érdekelte, hogy ez nem kérdés volt. Nem
tagadhatta meg Josh parancsát, és nem is akarta, annak
ellenére, hogy mennyire szürreálisnak érezte ezt az egészet.
Nem úgy lépett be a bárba, hogy gyűlölte a férfit?
Összeszedte magát, amikor Josh a férfi mosdó felé vette az
irányt. Ricknek meg rendbe kellett szednie magát, mielőtt
belépett a bár főterébe.
A hangszórókból zene dübörgött és lüktetett, az amúgy is
vibráló testében. A srác, akire rá akart mozdulni, duzzogott, de
Rick mindenféle visszajelzés nélkül elment mellette.
 Andrew és Mark éppen a nachost majszolták, amikor Rick
becsúszott a bokszba.
– Sziasztok, srácok! Nézzétek... fáj a fejem. Azt hiszem, korán
hazamegyek. – Remélte, hogy a hangja normálisnak hangzott,
de remegést érzékelt. A francba. Szörnyen érezte magát, hogy
hazudott nekik, de nem mondhatta el, hogy Josh-sal megy el.
Soha nem hagynák annyiban a cukkolását. Különben is, még
abban sem volt biztos, hogy mi a fene folyik itt valójában. Lehet,
hogy ez csak egy egyszeri alkalom. Ez tetszett neki amúgy is.
– Kicsit kipirultnak tűnsz – mondta Andrew, és aggodalom
vésődött az arcára. – Lehet, hogy összeszedtél valamit. Akarod,
hogy hazavigyelek?
Elpirult. Igen, valószínűleg az egész teste elvörösödött,
tekintve, hogy a bőre mindenhol forrónak tűnt. Próbálta
megjátszani, még ha nem is tudott a szemükbe nézni. – Nem, jól
vagyok. Valószínűleg csak fáradt vagyok a hosszú hét miatt.
Majd a hétvégén jelentkezem.
– Oké, de ne feledkezz meg a vasárnapi focimeccsről –
emlékeztette Mark. – Gyere át hozzánk úgy tizenegy körül. A
meccs délben kezdődik.
Rick bólintott, és megígérte, hogy ott lesz, mielőtt elindult a
parkoló felé. A szeme sarkából észrevette Josh-t, és a gyomra
megremegett, mintha újra megérintette volna a férfit. Ha Josh
ezt egyetlen csókkal és érintéssel meg tudta tenni, Rick talán
nem éli túl az éjszakát.
Hátra pillantott a válla fölött és látta, hogy Josh a boksznál
van, és Andrew-nak és Marknak beadja a saját ürügyét, hogy
távozzon. Azon tűnődött, vajon gyanúsnak tűnik-e az egész. Ha
ő lenne a helyükben, biztosan így gondolná.
 Második fejezet

Rick a kocsijában ült, hallgatta a rádiót, és a pánikroham

határán állt. A lélegzete szapora zihálással tört elő, és fogalma
sem volt, mi történik. Vagyis tudta, de nem értette, miért
történik. Minden olyan gyorsan történt. Erre abszolút nem
számított, és most éppen az érzés hajtotta. Ezt jelentette az, hogy
„a farkaddal gondolkodsz”? Kuncogott magában.
De nem, nem erről volt szó, mert ha erről lett volna szó, akkor
már réges rég hazavitte volna azt a helyes srácot a bárból. Josh
egyetlen csókja mindent megváltoztatott. Egy pörgős,
világrengető, villámcsapásszerű csók. Josh bajkeverő volt. Nem
az az „egyszer megdugom, aztán otthagyom” típusú pasi volt.
Nem, ő az „egyszer megdugom és soha többé nem hagyom el az
ágyát” típusú fickó volt. A dögös, szexi, gondoskodó tűzoltó...
bátor, kívánatos és gyönyörű. És egy olyan alfahím, amilyenre
Rick nem számított. Az a fajta fickó, akit Rick régen szeretett, és
átkozott legyen, hogy ha Josh nem tett eleget minden
követelménynek a listáján.
A farka olyan kemény volt, hogy fájt, és csak arra tudott
gondolni, hogy Josh-sal izzadt és meztelen lesz. Homlokát a
kormánykeréknek támasztotta, és megpróbálta lecsillapítani a
légzését.
Josh mellé húzódott, és lehúzta az ablakot, így Rick is így tett.
– Kövess, oké? Elég közel lakom – mondta neki Josh.
Rick bólintott, és a férfi kocsiját szemmel tartva hajtott utána.
A légzése is lelassult vezetés közben, így tudott arra
koncentrálni, hogy kövesse Josh-t. Kinyitotta az ablakot,
beengedve a hideg levegőt, és felhangosította a zenét. Voltak
kételyei, de nem tagadhatta, hogy valami vonzotta Josh-hoz.
Azon tűnődött, vajon az a nyugtalanító érzés, amit Josh körül
érzett egész idő alatt, azért volt-e, mert vonzódott hozzá, és ezt
megpróbálta letagadni. És az a csók. A francba. Elképesztő.
Egyenesen a farkáig hatolt. Még mindig kőkemény volt.
Kevesebb mint öt perc alatt megérkeztek a lakáshoz, Rick
leparkolt az egyik vendéghelyen, és leállította a kocsiját. Néhány
pillanatig azonban csak ült, és háborút vívott magában. Mit is
csinált? Mi van, ha nem tudta megtartani az irányítást?
Aggódott, hogy túl mélyen belebonyolódhat Josh-ba. Gondosan
felépített egy falat a szíve köré, és nem sietett, hogy lerombolja.
Talán csak túlanalizálta a dolgokat.
Az ablakán érkező kopogás riasztotta fel. Felnézett Josh-ra.
Rick kinyitotta az ajtót, de ülve maradt, tekintete a
kormánykeréken.
– Kiszállsz? Vagy szökést tervezel? – viccelődött Josh,
miközben csípőjét a hátsó ajtónak támasztotta, karját a széles
mellkasán összefonta.
Ha Josh tudná, milyen közel volt az igazsághoz. Rick
összeszedte magát, és rámosolygott Josh-ra, mielőtt
kikászálódott. Fogalma sem volt, miért érezte magát gimnazista
szűznek. Josh egyik kezét a tetőre, a másikat a vezetőajtó
tetejére tette, Ricket a karjai közé szorította, és lehajolt egy gyors
csókra. Lágy volt, gyengéd, és Rick még mindig remegett a
vágytól.
Josh visszahúzódott. – Olyan édes az ízed. – Megnyalta az
ajkát.
Rick az alsó ajkába harapott, és félrenézett. Mi a francért
érezte forrónak a testét?
Josh megragadta az állát, és a szemébe bámult. – Hé, mondd
el, mi folyik itt. Ha nem tetszem neked, csak légy őszinte.
Rick mély, bizonytalan lélegzetet vett. – Be kell vallanom,
hogy ez meglepett.
 – Tényleg? Hónapok óta vágyakozom utánad. – Josh
megsimogatta Rick arcát. – Meglep, hogy nem vetted észre.
Rick szemei tányérnyira tágultak. – Fogalmam sem volt
róla... sosem mondtál semmit.
– Tudom – leengedte a kezét. – Túlságosan el voltál foglalva
azzal, hogy hány kis rajongót tudsz megdugni – nevetett Rick
döbbent arckifejezésén. – Ugyan már. Menjünk fel a lakásomba.
Lassan haladhatunk a dolgokkal. Semmi olyannak nem kell
történnie, amit nem akarsz, hogy megtörténjen. Ígérem.
Rick nagyot nyelt, és bólintott. Soha nem volt még ennyire
ideges. Ez egyáltalán nem volt rá jellemző. Általában ő volt az,
aki átvette az irányítást. Próbált rájönni, mi a fene folyik itt,
amikor Josh megragadta a kezét, és magához húzta, miközben a
lakáshoz sétáltak. A fenébe, de jó érzés is volt a keze Josh
kezében.
Perceken belül beléptek, Josh felkapcsolta a villanyt, és az
ajtó melletti kis sarokasztalra dobta a kulcsait. Elengedte Rick
kezét, és egy pillanatig figyelte. – Kérsz egy sört?
– Persze, jól hangzik. – Rick megpróbált közömbösnek tűnni,
de olyan kiegyensúlyozatlannak érezte magát, hogy nem volt
biztos benne, sikerült-e neki.
– Foglalj helyet – mutatott Josh a nappali felé. – Mindjárt
jövök.
Rick végigmérte a szobát, miközben leült a nagy fekete
bőrkanapéra. Volt egy hozzá illő fotel és egy ottomán, a
kanapéval szemben pedig egy hatalmas síkképernyős tévé a
falon. A falakon több szépművészeti alkotás lógott. De a
látványosság egyértelműen a dohányzóasztal volt.
Szögletes formájú, a legtöbb bútornál masszívabbnak tűnt.
Josh két üveg sörrel lépett be, tekintete Rickre szegeződött,
miközben végigsimított a dohányzóasztalon.
– Tetszik?
 Rick összerezzent. – Gyönyörű. Soha nem láttam még ilyet.
Hol szerezted?
– Valójában én csináltam. Több régi boros ládát és még
néhány újrahasznosított fát használtam, majd befestettem
kopottas, viharvert szürkére. Miután az egészet összeraktam, az
egész várost felkutattam a tökéletes márványlapért, és amikor
megtaláltam, azzal koronáztam meg.
– Ezt te csináltad? – tátogott Rick. – Oké, száz százalékig le
vagyok nyűgözve.
Josh megvonta a vállát, az arca kissé pirospozsgássá vált. –
Szeretek saját kezűleg készíteni ezt-azt. Szeretnél látni még pár
más dolgot, amit készítettem?
Rick felpattant. – Szeretnék. – Továbbra is ideges volt, és
remélte, hogy a séta talán elveszi az idegességét. És tényleg látni
akarta, mit tud még készíteni a férfi azokkal az erős, hihetetlenül
szexi kezekkel.
Egy darabig sétálgattak a lakásban, miközben Josh mutatta a
különböző darabokat, amelyeket készített. A stílust
„indusztriálisnak” nevezte. Sok fém és fa kombinációja. Minden
egyes darab lenyűgözte Ricket, de különösen az étkezőben
található tálaló tetszett neki. Josh újrahasznosított fát és fémet
használt, egyedi fémfogantyúkkal a fiókokhoz, és egy régi, kör
alakú ventilátornak látszó darabot helyezett a polc hátuljába.
– Hűha, Josh! Fogalmam sem volt róla. Hihetetlen
tehetséged van.
Most az előszobában álltak, és egy kis polcot néztek, amiről
Josh azt mondta, hogy az előző héten fejezte be.
– Ez csak egy hobbi. Szeretek bolhapiacokra járni, és olyan
tárgyakat keresni és találni, amiket felhasználhatok valaminek
az elkészítéséhez. – Kicsit szégyenlősnek tűnt, amikor erről
beszélt, de úgy tűnt, Rick dicséretét is élvezte.
– Hát, elkápráztatsz, Josh. Gyönyörűek a darabok.
 – Köszönöm. Ez sokat jelent nekem.
– Nem vagyok túl kreatív.
Josh megrázta a fejét. – Ne becsüld le magad. Szerintem
valószínűleg bármire képes lennél, amit csak a fejedbe veszel.
Rick elmosolyodott, és megcsóválta a fejét. – Igazából arra
gondoltam, hogy elmegyek egy kerámiaórára. Azt hiszem, azt
élvezném. Talán készíthetnék egy tálat vagy vázát. Valami
szépet. Nem is tudom... talán nem. – Ezt a vágyát még senkinek
sem vallotta be.
– Most viccelsz velem? – Josh szemöldöke meglepetten
felszaladt. – Épp most iratkoztam be a kerámia szakkörre, ami
most nyílt a Broadway és a Tízedik sarkán!
– Tényleg? – Rick szemöldöke is felszaladt. Azt tervezte, hogy
ezen a hétvégén megnézi ezt a műhelyt.
– Fel kellene iratkoznod. Jó móka lehetne. – Josh hangja
mélynek, érdesnek tűnt, ahogy közelebb lépett. – Szerintem
nagyon jól szórakozhatnánk együtt, Rick. – Megcsípte Rick
nyakát, csak a vállánál lévő ívben. Rick felnyögött. – Mit
gondolsz? – suttogott Josh, és megnyalta azt a helyet, ahol
megcsípte. – Gondolod, hogy jól éreznénk magunkat?
– Igen. – Rick hangjának rekedtsége meglepte őt.
Josh elvette Rick sörét, és letette az előszobai asztalra, az ő
üres üvege mellé. Átkarolta Rick derekát, és magához húzta. –
Nem tudok többé ilyen közel lenni hozzád anélkül, hogy
megcsókolnálak.
Hirtelen az ajkai Rick ajkaira tapadtak, és ezúttal a csók
minden volt, csak nem lágy és gyengéd. Követelőző volt. Forró.
Josh átvette az irányítást, és a nyelve Rick szájába hatolt.
Nyelvük ismét összegabalyodott, majd hirtelen Josh megszívta
Rick nyelvét. Ez volt az egyik legerotikusabb dolog, amit valaha
is érzett, és az agyában minden neuron úgy lobbant be, mintha
július negyedike lenne. Josh nagy kezei végigjárták Rick hátát,
majd az egyik a fenekére siklott.
Rick belenyögött Josh szájába, és elhúzódott tőle. – Bassza
meg! Amiket csinálsz... mindjárt elveszítem az önuralmamat.
Josh elmosolyodott, a szemei elnehezültek. – Tudom.
Rick vigyorgott. – A fenébe. Szerény vagy, ugye? – De nem
érdekelte, mivel a teste még többért sóvárgott.
Josh visszakísérte a nappaliba, és leültette a kanapéra, ami
összezavarta Ricket. A bárban kapott csók és a parancs után,
hogy jöjjenek fel a lakásba, felkészült, hogy amint belépnek az
ajtón, máris forró és heves hancúrozásba kezdenek, de ehelyett
Josh megkínálta egy sörrel, és beszélgettek. Most pedig itt
voltak, újra egymásra gerjedtek, és ahelyett, hogy a hálószobába
vonszolta volna, Josh letelepedett mellé a kanapéra.
A homlokát ráncolta. Josh olyan nyugodtnak tűnt. Olyan
lazának. Rosszul értelmezte a jeleket?
Josh nevetett. – Mi jár a te fejedben, mi? – Ujjaival
végigsimított Rick állkapcsán, majd engedte, hogy végig
haladjanak a nyakán. Rick belehajolt a kezébe, majd hagyta,
hogy a feje a kanapé háttámlájának dőljön, miközben az egész
teste felhevült. Josh ujjai köröket rajzoltak a nyakának ívén,
aztán a gallérja alá mélyedt, és játszott a megtalált kósza
szőrszálakkal.
Rick felnyögött.
– Szereted, ha így érintenek, ugye?
Rick megnyalta az ajkát. – Aha. – Régen volt már, hogy valaki
így megérintette. Simogatta.
Josh finoman megharapta Rick nyakát. – Szükséged van
valakire, aki tudja, hogyan kell bánni veled. Valaki, aki órákon
át kényeztetne.
Rick csak nyögni tudott, teljesen elveszve a gyengéd
érintésekben.
 – Tudod, szerintem te és én nagyon hasonlítunk egymásra. –
Josh újra megcsókolta az érzékeny bőrt, és lejjebb haladt Rick
kulcscsontja felé. – Szerintem szereted, ha te irányítasz. És
tudom, hogy én is szeretem, ha én irányítok. Ezért fordulsz az
összes olyan fiatal, lelkes sráchoz, akik hajlandóak befogadni a
farkadat.
– Igen – ismerte el, Josh mellkasa felé nyúlva.
– Még nem. Beszélnünk kell. – Josh elhúzódott, és Rickre
bámult, várva, hogy koncentráljon. Amikor Rick végre Josh
szemébe nézett, a tekintet intenzitása megrázta.
Josh egy percig csendben maradt, és figyelte. – Nehéz volt
végig távol tartani magam tőled. – Ujjaival végigsimította Rick
ajkát. – Istenem, az ajkaid teljesen nedvesek és rózsaszínűek.
Duzzadtak a csókjainktól. – Josh beletúrt a saját hajába, majd
megszakította a szemkontaktust. – Ahogy mondtam,
beszélnünk kell. – A hangja kissé érdesnek tűnt. – Ez nem olyan
dolog, amit én csinálni szoktam. Soha nem hozok haza senkit a
lakásomra. És ha bárki más lennél, már hazamentem volna
veled, megdugtalak volna, és elhagytam volna az ágyadat. – A
férfi mosolygott rá. – Elterülnél az ágyon, meztelenül, és
annyira kielégülnél, hogy túlságosan ki lennél facsarva ahhoz,
hogy megmozdulj.
Rick szeme tágra nyílt, megdöbbenve a bátorságán. Tátogott.
– Eléggé biztos vagy magadban.
– Az igazat? Azóta akarlak, amióta csak megpillantottalak.
Aztán minél jobban megismertelek, annál jobban vonzódtam
hozzád. Láttam, ahogy kergetsz – és elkapsz – egy csomó pasit,
de nem hiszem, hogy ez teljesen kielégít, ugye?
Rick mély levegőt vett, és megrázta a fejét. Ha Josh mindent
kiterített az asztalra, akkor legalább ő is őszinte lesz,
bármennyire is szürreálisnak tűnt minden.
 Josh közelebb húzódott hozzá, hogy a fülébe súgja. – Én
akarok lenni az az ember, aki megadja neked, amire szükséged
van. Amit te akarsz. Azt akarom, hogy a nevemet kiáltsd, és még
többért könyörögj.
Rick bőre egész testén bizsergett. A kezét Josh combjára tette,
és fel-le simogatta.
– Ha nagyon melléfogtam, most szólj – folytatta Josh –, de
nyíltan akartam beszélni a ma estéről. Minden szabályomat
megszegem veled, tudod? – Megcibálta Rick alsó ajkát, és
végigsimított rajta a hüvelykujjával. Rick megremegett. – Igen,
tudom, hogy mit akarsz. Azt mondod, hogy az irányítást akarod,
de a szíved mélyén azt akarod, hogy birtokoljanak, ugye? Azt
akarod, hogy teljesen átadd magad egy másik férfinak – de nem
akármilyen férfinak. Egy olyan férfinak, aki biztonságban tart
téged. Gondoskodik rólad. Órákig akarod csinálni, amíg a
végtagjaid kocsonyássá nem válnak, és ki nem merülsz. – A
szavai suttogva, durván hangzottak.
Rick megdermedt, csendben maradt, és várt.
Josh halkan felnevetett. – Amikor fiatalabb voltam,
küzdöttem a férfiak iránti vágyaimmal. A családom... nem volt
vele kibékülve. Amikor végre lefeküdtem egy férfival, olyan volt,
mintha végre értelmet nyert volna a világom. Mintha mindvégig
ott lett volna előttem, és el sem hiszem, hogy küzdöttem ellene.
Soha semmi sem volt jobb érzés. – Megnyalta az ajkát, és közel
hajolt, a keze megragadta Rick nyakát, de nem annyira, hogy
fájjon. – Aztán találkoztam veled, és hónapok óta csak arra
tudok gondolni, hogy előttem heverj, és érezzem, ahogy a
csípőm hozzád csapódik. Te is ezt akarod, ugye?
Rick alig kapott levegőt. A mocskos szavaktól, amelyek Josh
ajkáról hangzottak el – azon a rekedtes, szexi hangon –, úgy
felrobbantotta volna a farmerjában duzzadó farkát, mint
tinédzserkorában. Próbált másra koncentrálni, de aztán Josh
közelebb hajolt hozzá, és Rick érezte a férfi forró leheletét a
bőrén.
– Mondd el, mit akarsz, Rick – suttogta Josh. – Minden
fantáziádat valóra tudom váltani ma este, ha megbízol bennem,
és hagyod, hogy megmutassam. Csak mondd el, mit akarsz...
Rick felnyögött és megnyalta az ajkait. Olyan közel volt
ahhoz, hogy bevallja az igazságot. Megmarkolta Josh lábát.
– Gyerünk, Rick. Valld be, hogy szereted, ha birtokba
vesznek… hogy szeretnéd érezni, ahogy a nagy, nehéz golyóim
hozzád csapódnak. Hogy az agyadban mindenféle mocskos
dolgok kavarognak. Csak annyit kell tenned, hogy megkérsz rá.
Tetszik ez neked? – Josh a nyelvével és forró leheletével Rick
füléhez simult. – Mondd csak. Hadd mutassak neked olyan
gyönyört, amilyet még sosem ismertél.
A francba. Ez a férfi ért ahhoz, hogyan kell szavakkal levenni
valakit a lábáról. Rick lehunyta a szemét, és átadta magát az
elméjét elárasztó képeknek. A farka olyan kemény volt, hogy a
farmerja cipzárjának nyomódva fájt. – Baszki – kiáltotta,
miközben kinyitotta a szemét. – Honnan tudtad? Igen, mindent
akarok, amit mondtál. Kérlek, Josh! – Már nem érdekelte, hogy
zavarba jön-e. Mindent akart – kellett –, amit Josh felkínált.
Úgy látszik, Josh-nak csak ennyit kellett hallania. Hátra lökte
Ricket a kanapéra, a karjuk és a lábuk összekulcsolódott, ahogy
mindketten megpróbálták lehúzni a másik felsőjét, hogy bőr a
bőrrel érintkezzen. Josh felnevetett, és felült, a térdei Rick
lábainak két oldalán, és lehúzta Rick felsőjét. A nevetés
abbamaradt, amikor meglátta a mellkasát.
– Olyan szexi vagy – mormolta Josh, miközben köröket
rajzolt Rick merevedő mellbimbói körül. Az ujjai aztán
végigjárták a szőrszálakat, amelyek végigfutottak Rick
hasizmainak közepén, és eltűntek a farmerjában. Josh
lerántotta a saját pólóját, mielőtt könnyed csókokat hintett végig
Rick mellkasán, ügyelve arra, hogy mindkét mellbimbónak
különös figyelmet szenteljen.
Rick élesen beszívta a levegőt, és Josh szája felé tolta magát.
– Igen.
Josh elhúzódott, és a szemébe nézett. – Szereted a nyelvemet,
mi?
– Istenem, igen. – Rick végigsimította ujjait Josh haján,
gyönyörködve a selymességében. – Mindenhol ezt a nyelvet
akarom.
– Azt hiszem, ez megoldható – suttogta Josh mosolyogva, és
lehúzta Rick sliccét. Egyszerre csak egy gombot. Gyötrelmesen
lassan haladt, és egyre szélesebben mosolygott, amikor Rick
nyugtalanul mozdult felé, és némán sürgette, hogy siessen.
– Türelem, Ricky. Türelem – intett, de a hangja incselkedő
volt.
– Szükségem van rád, Josh – lihegte Rick, nem szégyellve a
rajta eluralkodó heves vágyat. Ezt majd később kielemzi, de
ebben a pillanatban csak Josh-t akarta.
– Mire van szükséged? –kérdezte újra Josh, a hangja mély
volt.
– Szükségem van... szükségem van arra, hogy... – Rick nem
tudta folytatni, amikor Josh keze becsúszott a nyitott sliccen, és
a lüktető farka köré fonódott. – Mmm.
Hirtelen Josh elengedte.
Rick felnyögött. – Ne. Ne hagyd abba.
– Várj, túl sok ruha van rajtunk.
Rick nem tudott jobban egyetérteni a megállapítással, és
felállt a kanapéról. Sietve levetkőztek alsónadrágra, a ruháik egy
kupacba hullottak.
Rick hirtelen sebezhetőnek érezte magát. Valójában nem
ismerte olyan jól Josh-t, de valahol legbelül érezte, hogy
megbízhat benne. Így hát figyelte, ahogy Josh tekintete lassan
végigvándorol lefelé a testén, majd vissza felfelé. Az arca
felhevült az elismerő pillantástól, amit Josh-tól kapott.
Magába szívta Josh látványát. Te jó ég, de szőrös volt. Miért,
ó, miért is hagyta abba, hogy szőrös férfiakat csípjen fel? Végig
akarta húzni az ujjait azon a gyönyörű mellkasszőrzeten. A csík
keskenyedett, amikor elérte a köldökét, és elmerült a
boxeralsójába, amely most már sátrat alkotott. Elvigyorodott;
tetszett neki a tudat, hogy Josh-t felizgatta.
Josh szemében vágy villant. Hirtelen a férfi erős, izmos karjai
átfogták Ricket, és ajkaik szenvedélyes csókban simultak
egymáshoz. Rick hagyta, hogy Josh ismét átvegye az irányítást,
és szinte nyöszörgött a férfi kezei által keltett érzésektől. Amikor
Josh keze lentebb siklott, és átfogta a fenekét, keményen
magához húzva Ricket, a férfi belenyögött a csókba. Rick
végigsimította ujjaival Josh dús, sűrű tincseit.
– Bassza meg! – Josh morogva húzódott el tőle. – Olyan
kibaszottul szexi vagy. – A kanapéra tolta Ricket, és a boxeréért
nyúlt. – Ezt levesszük.
Rick felemelte a csípőjét, és hagyta, hogy Josh lehúzza róla az
alsónadrágot, miközben a farka a hasizmának csapódott.
Josh az arcát Rick hasához nyomta, megcsókolta, és nagy,
mély lélegzetet vett. – Istenem, az illatod ellenállhatatlan. Nem
tudok betelni vele. És tudtam, hogy a farkad tökéletes lesz. – A
hangja ziháló suttogássá változott, ahogy simogatni kezdte. –
Dőlj hátra, Ricky. Mutasd meg, mit akarsz.
A hang Rick fejében sikoltozott. Mutasd meg neki, mit
akarsz! Nem volt biztos benne, hogy képes lenne rá, mégis csak
arra tudott gondolni, hogy hátulról fogják megdugni. Ismét
hadakozott az érzelmeivel. De végül a vágy felülkerekedett rajta,
és elernyedve engedett mindennek. Mindent akart.
Rick a hasára fordult. Karjait a feje fölé nyújtotta, majd térdre
húzódott, és a fenekét a levegőbe nyomta. Josh széttárta a
fenekét, kitárta Ricket, amitől perverz borzongás futott végig a
gerincén. A válla fölött Josh-ra nézett, aki úgy bámulta a
fenekét, mint egy éhező ember, akinek épp most kínálták fel az
utolsó vacsoráját.
Valami átjárta Ricket, és szemérmetlenül megmozgatta a
fenekét. – Látsz valamit, ami tetszik?
Josh kajánul elvigyorodott. – Igen, Ricky, látok.
Rick összerezzent. Nem tudta, miért szólítja Josh folyton
Rickynek, és normális esetben nem is tetszett volna neki, de
amikor ez a név Josh ajkáról elhangzott, Rick felizgult tőle. A
kanapéba nyomta az arcát.
– Várj itt, Ricky – suttogta Josh, és kilépett a nappaliból.
Miközben várta, hogy Josh visszatérjen, Rick megborzongott.
Évek óta nem érezte magát ennyire összehangolódva egy
férfival. Valahogy tudta, hogy ez az éjszaka meg fogja változtatni
az életét.
 Harmadik fejezet

Amikor Josh visszament, Rick elvigyorodott, mert látta, hogy

a férfi levette a boxeralsóját. Aztán nagyot nyelt. Josh nagyobb
volt, mint gondolta. Nagyobb, mint bármelyik korábbi szeretője.
Josh a dohányzóasztalra dobta a kellékeket, majd Rick lábai
közé térdelt, és még jobban szétfeszítette. Rick a hasa alá nyúlt,
hogy megsimogassa magát, a légzésére koncentrálva, kissé
letaglózva érezte magát.
Josh kezét melegnek és erősnek éreztem. A férfi ujjai úgy
simogatták Ricket, mint egy könnyű szellő, és Rick lehunyta a
szemét, a feszültség pedig távozott a testéből. Josh mellett
biztonságban érezte magát. Amikor a férfi nagy tenyereivel
simogatni kezdte a fenekét, Rick felnyögött.
– Ricky? Nézz rám! – Josh hangjában volt valami él.
Rick megfordult. Az éles lélegzetvétellel és Josh sötét, tágra
nyílt szemei láttán a férfi felkapta a fejét. – Milyen rég volt?
A francba. Rick tudta, mire gondol, de nem akarta elmondani
neki. – Jól vagyok, Josh. Csak egy kicsit... ideges – Rick
felsóhajtott. – Már három éve nem voltam alul.
Josh némán bámult rá, mintha tudta volna, hogy ennél
többről van szó.
Rick ülő helyzetbe húzta magát. Megrázta a fejét, és ujjaival
végigsimított a haján, miközben pillantása találkozott Josh
tekintetével. – De nekem szükségem van erre. Most mindennél
jobban akarom ezt. Minden, amit korábban mondtál, igaz volt,
a fenébe is. Belefáradtam abba, hogy beérjem valami
méltatlannal. Belefáradtam abba, hogy én vagyok a főnök.
Belefáradtam, hogy nem kapom meg azt, amit igazán akarok.
 Josh szeme sötéten villant, miközben hüvelykujjával
végigsimított Rick állkapcsán. – Biztos vagy benne? Bármikor
megállhatunk.
Rick térdre emelkedett, és közelebb húzódott Joshhoz,
mindkét kezét a mellkasára szorítva. Te jó ég, imádta, ahogy a
szőre az ujjai alatt kanyargott. Lágyan megcsókolta az izmos
mellkast, és Josh megremegett.
– Nem tudom, hogy mi a fene folyik köztünk. – Rick
megnyalta az egyik mellbimbóját, amely kőkeménnyé vált a
nyelve alatt. – Ez az egész egy hatalmas meglepetés – vallotta
be, miközben ujjai a másik mellbimbót csipkedték.
Kuncogott, amikor Josh megborzongott. Segített, hogy a férfi
ugyanúgy be volt indulva. Ujjait Josh farkára kulcsolta, és a férfi
nyögése végigvibrált a testén.
Rick ismét a férfi arcára nézett. – Nem tudom, mi fog később
történni, Josh. De, amit tudok? – A keze végigsiklott Josh
farkán, amely a tenyerében lüktetett, és a férfi fülébe suttogott.
– Azt tudom, hogy keményen meg kell dugnod. – A hangja
megtelt érzelmekkel, ahogy bevallotta a vágyait. –
Könyörögnöm kell? Mert ezen a ponton hajlandó vagyok
megtenni. Ne kelljen még egy percet várnom, hogy magamban
érezzelek.
Remegett a vágytól, miközben megcsókolta Josh ajkait.
Rick szavai mintha csak felbátorították volna a férfit. Josh
mindkét kezével megragadta Rick arcát, és megcsókolta.
Magába szippantotta, kényeztette a nyelvével, birtokba vette a
szája minden szegletét.
Josh keze lecsúszott Rick vállára, és megszakította a csókot.
– Térdelj vissza – morogta.
Forróság öntötte el Rick testét, és pillanatok alatt
négykézlábra állt. Josh kuncogott mögötte.
– Mozdulj már – dühöngött Rick, csak részben incselkedve.
 Josh megragadta Rick vállát, és erősen megszorította, mielőtt
a tenyerével végigsimított a hátán, a fenekén, majd vissza felfelé.
Rick odavolt az erős, erőteljes kezekért, és a vére felforrósodott
minden egyes érintéstől.
Amikor megérezte Josh ajkait a háta felső részén,
megborzongott. Rick szájából nyögések törtek elő, ahogy Josh
végigcsókolta a gerincét. A kezei Rick fenekét gyúrták, és Rick a
kanapéba temette a fejét, amikor a férfi hüvelykujjai a nyílásán
játszottak.
Josh megcsókolta a fenekét, és a kezében vette Rick golyóit,
forgatta és húzogatta őket. Amikor érezte Josh forró leheletét a
nyílásán, megragadta a farkát, és lassan simogatta. Josh forró
csíkot nyalt a nyílása fölé, mire Rick felnyögött és hátralökte a
fenekét.
Josh ismét megnyalta az ánuszát, nyelvével körbejárta a
külső peremet. Újra megnyalta. És még egyszer. És amikor Rick
érezte, hogy a szeretője hüvelykujja becsúszik, felnyögött.
– Igen. Istenem, igen. – Minden sejtje zümmögött; a bőre
minden centiméteren lángolt. Nyitott volt és kitárulkozott egy
olyan férfi előtt, akiről néhány órája még azt hitte, hogy gyűlöli.
Mi is volt az a mondás a szeretet és a gyűlölet közötti vékony
határvonalról? Bár nem mintha a szerelemre akart volna
gondolni.
– Olyan kibaszottul gyönyörű vagy – mormolta Josh. –
Ahogy a hüvelykujjam elfér benned. – Megmozgatta, és egy
kicsit jobban belenyomta.
Rick mozdult, elfogadta a behatolást, élvezte az érzést.
– Jól vagy?
– Még – könyörgött Rick, és az ajkába harapott, amikor Josh
ismét kuncogott.
– Mondd, hogy szükséged van rám. Mondd el még egyszer,
hogy mit akarsz.
 Istenem, Josh mindig ilyen kibaszottul kötekedő volt? –
Dugjál meg.
Josh visszahúzódott, és Rick hallotta, ahogy kinyomja a
síkosítót. Hideg, nyálkás ujjak dörzsölték a nyílását.
– Bocs, mindjárt felmelegszik – motyogta Josh, miközben
becsúsztatott egy ujjat. Körbeforgatta és behajlította az ujját,
mielőtt egy másikat tett hozzá. – Istenem, már olyan régóta
vágyom rád. Olyan nagyon régóta.
Rick szíve megdobbant Josh kedves szavaira.
Josh olyan gyengéden tágította és készítette elő, hogy Rick
ellazult, szinte úgy érezte, mintha dédelgetnék. A férfi szabad
keze a fenekét fogta, gyengéden masszírozta. Josh ujjainak
enyhe mozdulatára, Rick szeme előtt fehér fény villant fel.
Nyögés tört ki belőle, és ellentartott neki. Idegvégződések
gyulladtak ki, és az ajkába harapott, majd megragadta a kanapé
párnájának szélét. – A picsába, Josh. Szükségem van rád. Most.
– Így van, ezt szereted, ugye, Ricky? – morogta, és kihúzta az
ujjait.
– Aha. – Üresnek érezte magát, és a vágya másodpercről
másodpercre nőtt. – Kérlek!
Hallotta, ahogy Josh feltépi az óvszercsomagot, és rátekeri a
gumit, és a fenébe is, ha ettől Rick farka nem duzzadt meg még
jobban.
Josh megragadta Rick csípőjét, hátrébb rántotta, és
beállította a farkát. – Nem akarlak bántani.
– Dugj meg, Josh. Jól vagyok.
Rick érezte, ahogy a nagy gombafej átbújik a gyűrűn.
Fájdalom nyilallt belé. Felkiáltott, és erősebben szorította a
kanapé párnáját.
Josh mozdulatlanná vált. – Olyan kibaszott szoros!
 Rick riszálta a fenekét, bátorítva őt, hogy haladjon tovább.
Túl régen volt már, és igen, égett, de Istenem, többet akart.
Mindent akart. Minden centimétert magába akart érezni.
Josh egy kicsit visszahúzódott, aztán keményen belehatolt,
nekinyomódott a szűk falaknak. Rick felsikoltott, amikor Josh
teljesen elmerült benne.
– Mint az istenverte bársony. Forró, sikamlós, feszes bársony
– kántálta Josh, és mozdulatlan maradt, időt adva Ricknek,
hogy alkalmazkodjon. De Rick a fenekét a férfihez préselte.
– Nem akarok fájdalmat okozni – ismételte Josh, és a hangja
feszült volt a szükségtől.
– Nem fogsz. Tudod, hogy mire van szükségem. Azt akarom,
hogy addig dugj, amíg sikítok. Dugj meg, mintha... – Rövidre
zárta, képtelen volt megosztani, hogy mit akar.
– Úgy dugjalak meg, mintha mi lennél? Mintha az enyém
lennél, Rick? Mert ugye tudod, hogy ez több, mint egy kis
hancúrozás?
– Igen – motyogta. Igen.
Josh mozogni kezdett, ki-be tolta magát, ahogy megtalálta a
ritmust, újra és újra végigsimítva azt a pontot mélyen Rick
belsejében, amíg a férfi azt hitte, hogy elájul a puszta gyönyörtől.
Lehetséges volt ez? Ahogyan érezte, a szíve dobogását, a vérének
forróságát, teljesen elveszett az érzésekben. Rick még soha
életében nem érezte magát ilyen jól, hála Josh szinte ősi
mozdulatainak. Amikor Rick golyói felhúzódtak, és finom
elektromosság futott végig a gerincén, gyorsabban simogatta
magát, és felnyögött.
– Josh – lihegte. – El fogok élvezni.
– Élvezz, Ricky. Tedd meg, a kedvemért.
A felszabadulás hullámokban tört ki belőle, és a kezére
ömlött. Színek villantak fel a szeme előtt, és még soha nem
érezte magát ennyire eufórikusnak. Arcát a kanapéba nyomta,
miközben Josh újra és újra belé hatolt. A csípője remegett, és
Josh mélyen megrándult, az orgazmusa gyorsan jött. – Rick –
nyögte Josh. – Istenem, igen, Rick. Olyan régóta. Olyan régóta
akartam ezt.
Josh előrebukott, mellkasát Rick hátához szorította,
zihálásuk betöltötte a szobát. Testük izzadságtól csúszott, a szex
illata áthatotta a levegőt. Josh lágy csókokat nyomott Rick
hátára, vállára, tarkójára.
– Itt maradsz éjszakára?
Rick elmosolyodott Josh hangjának bizonytalan remegésén.
Túl fáradt volt ahhoz, hogy megmozduljon, így csak annyit
nyögött. – Igen.
Josh kuncogva felállt, és kicsúszott Rickből. – Mindjárt
jövök.
Bár ragacsos volt, Rick kielégültebbnek érezte magát, mint
valaha. Elkezdett megfordulni, de Josh csípőre tett kézzel
megállította.
– Várj, hadd tisztítsalak meg. – Óvatosan megtörölte Rick
fenekét, mielőtt azt mondta neki, hogy forduljon meg.
Rick közel ült Joshhoz. Látva őt mindazok után, amit az
imént bevallott, legszívesebben elpirult volna, de hagyta, hogy a
feje a kanapéra essen, lehunyta a szemét, miközben Josh
megtisztította előröl is. Az az érzés, hogy dédelgetik, hogy
gondoskodnak róla, átjárta, és ebbe beleremegett.
Amikor Josh felállt, Rick kinyitotta a szemét, és figyelte,
ahogy eltűnik a folyosón, feltehetően azért, hogy
megszabaduljon a törölközőtől. Hamarosan visszatért,
meztelenül és dögösen, így Ricknek lehetősége nyílt arra, hogy
magába igya a látványát. Pokolian dögös volt, és ha Rick nem
lett volna orgazmus utáni kábulatban, valószínűleg újra kemény
lenne.
 Josh kinyújtotta a kezét, gyengéd pillantással a szemében.
Rick Josh kezébe tette a kezét, és felállt, hagyta, hogy a férfi
elvezesse a hálószobába.
A gyenge fényben Rick kiszúrta a sarokban álló nagy ágyat.
Josh felhajtotta a takarót, és Rick becsusszant, a hátára feküdt,
miközben Josh csatlakozott hozzá.
Rick kezdte kínosan érezni magát. Nem volt biztos benne,
hogy itt kellene töltenie az éjszakát. Egy egyéjszakás kalanddal
könnyebb volt a helyzet. Kötöttségek nélküli szex, még aznap
este a saját ágyába. Mély, bizonytalan lélegzetet vett, és azon
töprengett, hogyan tudna kiosonni. Bizonyára azok a dolgok,
amiket Josh mondott arról, hogy többről van szó, mint
egyéjszakás kalandról, csak duma volt. Valószínűleg csak
udvariasságból kérte meg, hogy maradjon. Josh mindig is
udvarias volt. Nos, Rick nem volt benne biztos, hogy a mocskos
beszédre is ezt tudná mondani. Ez meglepő volt. És nagyon
tetszett neki. Ugyanúgy, ahogy nagyon szerette érezni Josh-t
magában. Talán túlságosan is.
Josh Rick vállára tette a kezét. – Örülök, hogy maradsz. –
Mély hangja átjárta Ricket, megnyugtatva a félelmeit.
– Én is.
– Gyere ide. – Josh kitárta a karját, és Rick odabújt hozzá,
amíg egymáshoz nem simultak. – Á, sokkal jobb – motyogta
Josh, átkarolta Rick derekát, és szorosan magához ölelte.
Ricknek egyet kellett értenie.
Josh a hajába bújt, csókokat nyomott a tarkójára. Rick
összekulcsolta az ujjait Josh-éval, és feltűnt neki, milyen jól
illenek egymáshoz. Mennyire természetesnek érezte. Igen,
kezdte kínosan érezni magát, de ez teljesen elmúlt Josh
karjaiban.
 Álmosan a szextől, a szemei lecsukódtak, és pillanatok alatt
elaludt, teljesen Josh karjaiba burkolózott, a férfi leheletét a
nyakán érezte, illata körül lengte.

****

Valamikor az éjszaka közepén arra ébredt, hogy Josh lágyan

és nyugodtan csókolja a vállát. Rick megfordult, és ajkaik finom,
lassú csókokban találkoztak. Fájdalmasan édes melegség áradt
szét benne, miközben a keze végigsimított Josh izmos vállán,
végig a karján, gyönyörködve az acélos izmokat fedő puha
bőrben. Mindketten félkeményen álltak, de egyikük sem sietett
többet tenni, mint élvezni a pillanatot.
Valamikor újra elaludtak.

****

Rick kinyitotta a szemét, és egyedül találta magát, a napfény

bekukucskált a redőnyön, megvilágítva a szobát. Bézs színű
falakat látott, mint ahogy a legtöbb lakásban, szép sötétfa
bútorokkal. Kinyújtotta a karját a feje fölött, és érezte az
izmaiban az alaposan kielégítő szex okozta kellemes fájdalmat.
A pokolba is, ez sokkal több volt, mint kielégítő. Olyan közel volt
a tökéleteshez, amilyet még soha nem tapasztalt. Hogy Josh
honnan tudta, mit akart – mire volt szüksége –, gőze sem volt
róla, de a férfi pontosan azt adta meg neki, amire vágyott.
Felállt, nem tudta, mit hoz a nap, de remélte, hogy Josh is
érezte a kapcsolatot. Hogy talán együtt tölthetnek egy kis időt.
Az élet őrületes volt. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer
Josh ágyában köt ki – vagy, hogy vele akar majd lógni. Valahogy
meghatározhatatlan volt, hogy mit tettek. Még mindig volt
néhány megválaszolandó kérdés, néhány megbeszélendő dolog.
Josh tegnap este „az övének” nevezte Ricket, de lehet, hogy csak
a vágy beszélt belőle.
Az előszobába lépve halk hangot hallott a nappaliból. Nem
akart félbeszakítani semmit vagy hallgatózni, de a következő
szavak hallatán megdermedt.
– Igen, tudom, hiba volt. De nem áll szándékomban
fájdalmat okozni neki.
Mi a fene?
– Majd én elintézem. Köszi.
Rick berohant a hálószobába, visszabújt a takaró alá, és a
plafont bámulta.
– Jó reggelt – szólalt meg Josh az ajtóból, csak egy
tengerészkék boxeralsót viselt, és dögösebbnek tűnt, mint
amilyenhez egy férfinak joga van. – Jól aludtál?
Rick bólintott, szavakat keresve.
Josh felnevetett. – Nem vagy egy koránkelő, mi? Megyek,
beugrom a zuhany alá, hacsak nem akarsz előbb menni?
Rick megrázta a fejét.
– Oké. Talán megtalálod a nyelved, mire visszaérek.
Gondoltam, reggelizhetnénk valamit.
Rick megvárta, amíg a fürdőszoba ajtaja becsukódik és a
zuhany elindul, mielőtt kiugrott a nappaliba, hogy megkeresse a
ruháit. Josh szépen összehajtogatta őket, és a kanapéra tette.
Ahogy felöltözött, a szíve hevesen vert – el kellett tűnnie onnan
a francba.
Hogy érthette félre a jeleket? Annyira biztos volt benne, hogy
Josh is ugyanúgy érzett. Rick végre megnyílt egy férfi előtt, csak
azért, hogy rájöjjön, Josh hibának tartotta. Az ő szavai.
Kevesebb mint két perc múlva már kint is volt az ajtón,
bepattant a kocsijába, és hazafelé tartott. A telefonja még azelőtt
megcsörrent, hogy egyáltalán megérkezett volna. Mivel a
gyomra máris görcsbe rándult, figyelmen kívül hagyta az
üzenetet, mert tudta, hogy Josh lehet az.
Bár Josh talán megkönnyebbült, hogy eltűnt.
Picsába. Ököllel a kormánykerékre csapott. Miért történt ez
már megint? Három év óvatos pasizás után, nem keveredett
bele, nem engedte, hogy a szíve bármit is érezzen – mindez egy
hiba miatt ment tönkre. Csak le akart zuhanyozni, lemosni a
szex maradandó szagát, megenni fél tucat Krispy Kreme mázas
fánkot, és egész nap a nyomorúságában fetrengeni.
A fánkok előbbre valók. Egy bolt volt a következő sarkon. Mi
lehetne jobb módja a fájdalomban való dagonyázásnak?
 Negyedik fejezet

A telefonja még többször megcsörrent, mielőtt kikapcsolta

volna, és a Netflixen a Star Trek Voyager-t nézte. Frissen
lezuhanyozva, kedvenc régi flanel nadrágjában, a fánkját, a Dr.
Peppert és a méltósága maradékát is elporlasztotta. Rick
felkészült arra, hogy belesüllyedjen a nyomorúságába, és egy
napra elhagyja a világot.
És pontosan ezt tette, egészen másnap reggelig, amikor már
tudta, hogy eleget dagonyázott. Bekapcsolta a telefonját, és egy
sor sms-t és nem fogadott hívást látott több embertől.
A telefonja megcsörrent, mielőtt elolvasta volna az
üzeneteket. Mark volt az, és tudta, hogy nem szabadna megint
figyelmen kívül hagynia a hívást.
– Szia – mondta.
– Hát, legalább nem haltál meg – dühöngött Mark.
Rick összerezzent. Tudta, hogy Mark le fogja cseszni a
szarságai miatt.
– Bocsánat. Csak szükségem volt... egy napra.
– Josh-sal?
A francba.
– Komolyan? Azt hiszed, nem tudtuk, hogy együtt mentetek
el? A francba, már hónapok óta várta az alkalmat, hogy végre
léphessen.
– Hogy a fenébe... elmondta neked? – Rick végigsimította
kusza haját.
– Persze, hogy nem. – Rick gyakorlatilag hallotta, ahogy
Mark forgatja a szemét. – Nem vagyunk vakok. Azóta epekedik
utánad, amióta megismert.
– Ezt kétlem.
 – Mindegy. De nem ezért hívtalak. Még mindig átjössz, ugye?
A meccs csak este kezdődik, de ahogy a bárban is mondtam,
örülnék, ha korábban át tudnál jönni, és együtt lóghatnánk.
– Úgy érted, hogy a részleteket akarod?
Mark felnevetett. – Hát persze. És ha kíváncsi vagy a
véleményemre, szerintem ti ketten jól megférnétek egymással.
Igen, nyilvánvalóan nem ez volt a helyzet. – Oké. Küldjétek el
sms-ben, hogy mit hozzak, és korán ott leszek. Rendben?
– Csak ennyit kérek.
A francba. Hogyan magyarázta volna meg élete legújabb
epikus kudarcát? Sóhajtott, és a rendetlen nappalijára
pillantott. Ideje volt visszatérni az életbe, ezért úgy döntött,
kitakarítja a lakást, majd beugrik a zuhany alá. Mire megkapta
az üzenetet Marktól, majd megállt a boltban, és beszerezte a
rágcsálnivalókat és a sört, már jobban érezte magát. Jót tenne
neki, ha a barátaival lóghatna.
Kerülte, hogy elolvassa Josh üzeneteit, de tudta, hogy nem
halogathatja tovább. Valószínűleg valami olyasmit olvasna,
mint például „Köszi a szexet”. Amit csak fájt volna elolvasni,
mert a szex az égvilágon semmihez sem hasonlíthatóan izgató
volt. Még mindig nem tudta elhinni, hogy megengedte
magának, hogy megnyíljon egy olyan férfinak, aki azt mondta,
hogy többet akar, de aztán néhány órával később már hibának
tartotta. Rick elgondolkodott azon, kit hívott fel Josh, hogy
megbeszélje a dolgot, de nem rágódott túl sokáig rajta. A lényeg
az volt, hogy Josh úgy gondolta, Rick hiba volt, és csak ez
számított.
A barátainál Mark kinyitotta az ajtót, amikor kopogtatásra
emelte a kezét. – Andrew látott téged az ablakon keresztül
felhajtani – magyarázta, miközben átvette Ricktől a szatyrokat.
– Gyere be a konyhába, és igyál egy sört.
 – Szia, Rick! – kiáltott Andrew a kanapéról, aki már
berendezkedett a játék előtti felhajtásra.
Mindannyian Chiefs-szurkolók voltak, de Andrew nagypályás
volt. Ismerte a statisztikákat, a játékokat és minden játékos
nevét. Megnézte a meccs előtti felvezetőt, a teljes meccset és a
meccs utáni műsorokat. Ha már a kanapén ült, nem sokat
lehetett hallani belőle, hacsak nem a reklám alatt.
Rick segített a rágcsálnivalók összeállításában – két tál chips,
némi mártogatós, egy tányér sajt, kolbász és keksz. Mark
elmondta neki, hogy már rendeltek pizzát és csirke szárnyakat.
Rick helyet foglalt a konyhapultnál, majd belemártott egy
Tostito-t a salsába, és megette. A telefonját ólomsúlyúnak érezte
a zsebében, és végül elővette, hogy egy pillantást vessen rá, és
letette a bárpultra.
– Vársz egy sms-t a Szépfiútól? – kötekedett Mark.
Rick a szemét forgatta, és a barátjára meredt. – Rendben, itt
az infó. Elmentünk hozzá. Megnyíltam – ahogy te és Andrew
mondtátok. Egész kibaszott életem legjobb szexét éltem át,
éreztem a kapcsolatot, ott töltöttem az éjszakát... aztán kiderült,
hogy szerinte hiba volt. Nem éppen egy szerelmi történet az idők
végezetéig, mi?
Mark szeme kitágult. – Bassza meg. Fogalmam sem volt róla.
– Összevonta a szemöldökét, aztán megrázta a fejét. – De...
ennek semmi értelme.
– Hogy érted ezt? Persze, hogy nem. Az univerzum így
mondja el nekem, hogy maradjak a gyorsnumeráknál.
– Nem, nem erről van szó. Tegnap este felhívott, és azt
mondta, hogy jön megnézni a meccset, de lehet, hogy kicsit
késni fog. Néhány órával a műszakja után is ott kell maradnia a
tűzoltóságon, hogy helyettesítse egy barátját, akinek valami
családi ügye van.
– És?
 – Szóval, hadd fejezzem be – mondta Mark, és megütötte a
vállát. – Megkérdezte, hogy te jössz-e, aztán mondott valamit
arról, hogy megáll virágért.
Rick megrázta a fejét. – Szerintem félreértetted. És a virágok?
Nekem? Ennek semmi értelme. Már beismerte, hogy tévedés
volt. – A gondolat, hogy Josh esetleg virágot akar neki hozni,
valami reményt keltett a mellkasában. Még soha senki nem
adott neki virágot.
– Pontosan mit is mondott neked? – Mark egy sört nyújtott
neki.
Rick kényelmetlenül mocorgott a széken. – Hát, nem igazán
nekem mondta.
Mark összehúzta a szemét, és kortyolt egyet a söréből. –
Szóval, mit is mondott?
– Amikor felébredtem, hallottam őt telefonálni. Azt mondta,
hogy hiba volt, és hogy nem akarta bántani „őt”. – Idézőjeleket
tett. – Több mint nyilvánvaló volt, hogy nem akarja, hogy ott
legyek, úgyhogy amikor beugrott a zuhany alá, én leléptem.
– És?
– És mi? Hazamentem – megvonta a vállát. Mit lehetett
volna még mondani?
Mark morgott. – Rendben. Szóval egyszer sem hívott fel,
hogy megkérdezze, miért mentél el?
Rick arca felhevült. A francba. Mark túl kitartó volt. – De, de
egész nap ki volt kapcsolva a telefonom. Ő is írt sms-t, de egyiket
sem olvastam el. – Felállt a hátán a szőr. – Miért akarnék
elolvasni valamit, amiben az áll, hogy hibáztam?
Mark arckifejezése együttérzővé vált, és Rick kezét a sajátjába
fogta, a szemébe bámult. – Már régóta barátok vagyunk. Nem
tudom, hogy igazad van-e Josh-sal kapcsolatban, vagy sem, de
hónapok óta figyelem, ahogyan ti ketten kerülgetitek egymást.
Rick tátogott. Vajon ő is ezt csinálta?
 – Ó, Rick. Annyira vak vagy. Belefáradtam már abba, hogy
magányosnak látlak. Megérdemled a boldogságot, és így, ahogy
eddig éltél, nem fogod megtalálni. – Mark feltartotta a kezét,
amikor Rick beszélni készült. – Nem, hadd mondjam végig.
Igen, néhány évvel ezelőtt megsérültél. De ez nem jelenti azt,
hogy mindig is fájni fog. A védelem helyéről nézed ezt a dolgot.
Olyan férfival kellene lenned, aki képes szeretni téged, nem
pedig olyannal, akit csak egyszer látsz. Basszus, néha még a
nevüket sem tudod.
Rick felvonta a szemöldökét. – Egyszer, Mark. Egyszer.
Legyintett. – Nem számít. El kell olvasnod azokat az
üzeneteket, és beszélned kell Josh-sal, amikor ideér. Itt az ideje
az igazságnak.
– Tényleg, Mark? Az igazságról akarsz beszélni? – Rick
tekintete a nappaliban tanyázó Andrew-ra siklott.
Mark szemei elkerekedtek, és az arca rózsaszínűvé vált. –
Én... én nem...
– Én is látok dolgokat, tudod.
– A francba. A francba.
– Nem mondtam semmit, de neked határozottan kellene.
Derítsd ki egyszer és mindenkorra, vagy lépj tovább.
Mark bólintott, de csendben maradt, miközben belekortyolt
a sörébe, és Andrew-t bámulta, teljesen megfeledkezve a
beszélgetésükről.
– Várj! Josh még mindig idejön? Biztos vagy benne? – Rick
feltételezte, hogy Josh nem fog eljönni az együtt töltött
éjszakájuk után.
Mark a szemét forgatta, felemelte a sörét, és távozott, hogy
csatlakozzon Andrew-hoz a kanapén.
Rick végül elvette a telefonját, feloldotta, és rákattintott Josh
üzeneteire.
Hová tűntél?
 Aztán nem sokkal később...
Mi történt? Jól vagy? Valami rosszat tettem?
Sajnálom, bármit is tettem. Kérlek, hívj fel.
És végül, szombat este...
Így akarod elmondani, hogy csak egy kis kaland volt
számodra? Beszélnünk kell, de nem fogom kiönteni a szívem
egy sms-ben.
Oké, rendben. Ez nem feltétlenül úgy hangzott, mintha valaki
menekülni akarna. MI A FASZ VAN?
– Picsába, miért kell mindig fontos dolgok közben bedobni a
híreket – harsogta Andrew.
Rick megfordult, hogy megnézze a híradó felvételeit egy nagy
tűzvészről. Besétált, hogy csatlakozzon hozzájuk. Csak ekkor
látta meg a képernyőn végiggördülő szavakat. – Ez... ez a régi
szupermarket a Pine-on.
– Igazad van, Sherlock – mondta Andrew, láthatóan még
mindig bosszúsan, hogy lemaradt a játék előtti információkról.
Andrew remek srác volt, de a foci volt a rögeszméje.
Valami mégis piszkálta Ricket. Valami...
A francba. A kamera a tűzoltóautókat mutatta. Josh csapata
volt az. – Bassza meg!
A barátai meglepődve néztek rá a kirohanása miatt.
– Josh ott van – kiáltotta, és a képernyőre mutatott. Pánik
tört fel a mellkasában. – Oda kell mennem.
– A tűzhöz? Um, nem, az nem fog megtörténni, tesó –
mondta neki Andrew. – Nem engednek a közelébe.
Mark egyetértően bólintott.
– Rendben. Majd elmegyek az őrsre. Meg kell győződnöm
róla, hogy jól van. Az a tűz hatalmas. – Kérlek, csak ne essen
baja. Mielőtt bármelyik barátja bármit is mondhatott volna,
Rick kirohant az ajtón, és beugrott a kocsijába.
 Kansas Citynek ebben a meglehetősen kis külvárosában
mindössze két tűzoltóság volt, és Rick ismerte azt, ahol Josh
dolgozott, mivel a férfi már említette korábban. Rick azt hitte,
hogy mindvégig figyelmen kívül hagyta a pasit, de úgy tűnt,
ehelyett inkább elraktározta az információt.
Amikor megérkezett, leparkolt az út szélén, és várt. A hely
üresnek tűnt. Idegességében remegve küldött egy sms-t
Marknak, hogy tudassa a srácokkal, hol van. Tájékoztatták, és
közölték vele, hogy a tüzet eloltották, és hogy, amit láttak, az
nem is élőben volt – hanem két órával korábban készült –, ami
még jobban felbosszantotta Ricket. Josh veszélyben volt, és ő
nem tudott róla.
Bassza meg.
A türelem nem volt a barátja. Annyiszor mozdult az ülésben,
hogy végül kimászott a kocsiból, és a motorháztetőnek
támaszkodva figyelt és várta a teherautót. A szíve kihagyott egy
ütemet, amikor végre meglátta a fényes piros teherautót
befordulni az utcába. Várt, ameddig csak tudott, amíg az
behajtott a felhajtóra, de amint a férfiak és a nők kikászálódtak
belőle, végigpásztázta a tömeget. A francba, hány ember
férhetett el azokban?
– Josh? – kiáltotta. – Itt vagy?
A szeme sarkából látta, hogy egy nagydarab férfi közeledik a
teherautó felől. Amikor Rick megfordult, látta, hogy Josh
vigyorog rá, a lábai falták a közöttük lévő távolságot. – Mit
keresel itt?
Rick szíve kissé megnyugodott a férfi láttán. Josh levette a
kabátját és az ingét, így egy izzadt póló tapadt a mellkasára, és
korom borította az egyenruhanadrágját. A fenébe is, a férfi jól
nézett ki. Mély, remegő lélegzetet vett, és Josh mellkasára
szorítva a kezét, széttárta az ujjait, és érezte a forróságot. Most
vagy soha. Belenézett azokba az élénkzöld szemekbe, és állta a
tekintetét.
– Annyira aggódtam. Láttam a tévében a tüzet.
– Aggódtál értem?
– Igen! Figyelj rám, Josh! Tudom, hogy szerinted hiba volt az
éjszakánk, de én nem így gondolom. Azt hiszem... én hiszem,
hogy ebből még lehet valami.
Josh a kezét Rick kezére tette, amely még mindig a
mellkasához tapadt. – Ami köztünk volt, az nem hiba volt. Miért
gondolod ezt?
Rick agya milliónyi különböző irányba száguldott. – De... azt
mondtad, hogy az volt. Azt mondtad, hogy nem akartál bántani
– hogy hiba volt. Aznap reggel.
Josh szemében felcsillant a megértés. Megrázta a fejét, másik
karját Rick dereka köré fonta, és magához húzta, amíg az arcuk
centikre nem került egymástól. Meleg lehelete Rick arcát
simogatta.
– Nem rólad beszéltem. A főnökömhöz beszéltem, aki
valószínűleg most is minket bámul, mindenki mással együtt. –
A nyitott hangár ajtaja felé fordította a fejét, és felkuncogott
Rick zihálására. – Hadd nézzék csak. Hónapok óta próbálom
felkelteni a figyelmedet. Nem fogom ezt elszúrni, Rick. Amit
hallottál, az az volt, hogy egy tinédzserről beszéltem, aki egy
ideje már jár a tűzoltóságra. Remek srác, és tűzoltó akar lenni.
Megígértem neki, hogy írok neki egy levelet a tizennyolc év
alattiaknak szóló ifjúsági tűzoltó programhoz a jelentkezéshez,
de a főnököm felhívott, hogy most tudta meg, hogy a program
egy hónap múlva véget ér. A városnak már nincs rá pénze.
Rick izmaiból elszállt a feszültség. – Szóval úgy érezted, hogy
nem kellett volna beszélned neki a programról?
– Pontosan.
 Rick elmosolyodott. – Tényleg nem gondolod, hogy hibát
követtünk el?
Josh ismét megrázta a fejét, és előrehajolt. – Nem akarlak
megijeszteni, de szerintem randiznunk kéne, elmerülni némi
észveszejtő szexbe, tovább randizni, aztán összeköltözni. Nem
akarlak siettetni, csak tudatom veled, hogy ez a tervem, és
remélem, egy hullámhosszon vagyunk.
Rick megsimogatta Josh arcát, a borosta érdes volt a tenyere
alatt. Elnevette magát. – Le kéne zuhanyoznod.
Josh forgatta a szemét. – Hát persze. Akarsz csatlakozni?
Ó, igen. Tényleg akart. De nem a tűzoltóságon – nem mintha
nem lenne nagyszerű fantázia. – Úgy volt, hogy focimeccset
nézünk.
– Szerintem megértik, ha elkésünk – mondta Josh csillogó
szemmel. – Gyere haza velem, Ricky.
Megremegett, amikor Josh ajkai édes csókban simultak az
övére. Az a fajta csók, amely ígéreteket tartogatott. Az a fajta
csók, ami azt mondta Ricknek, hogy határozottan egy
hullámhosszon vannak.
Hosszú idő óta először Rick tudta, hogy pontosan ott van,
ahol lennie kell – Josh karjaiban.

VÉGE